www.pmkult.hu
A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet kiadványa • XXI. évfolyam • 2012. 1. szám
Tisztelt Olvasó! Kedves Kollégák! Május van, e hónap ünnepségei a tavasz és a nyár örömeinek szólnak. A május mindenütt a nyár aggodalmas adventje, aminek az oka a jövendô termés féltése. Intézetünk az elmúlt években ilyentájt már a Közmûvelôdési Információk második lap számával szokott jelentkezni. Joggal kérdez hetik a kedves kollégák, hogy mi történt? A 2011. évi CLIV. törvény – a megyei önkor mányzatok konszolidációjáról, a megyei önkor mányzati intézmények és a Fôvárosi Önkor mányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételérôl – januárban jelentôs változásokat hozott a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet életében. Új fenntartónk lett, költöztünk, kiírták az intézményi igazgatói pályázatot, és szerve zetünkben személyi változások is történtek. Közben megjelent a 1092/2012. (IV. 3.) Kor mányhatározat arról, hogy a törvény alapján az „állami tulajdonba és fenntartásba került közmûvelôdési intézmények állami feladatait a jövôben a nemzeti erôforrás miniszter irányítása alá tartozó központi költségvetési szerv lássa el”. Mindezek kihatottak intézményünk mûkö désére, ami óhatatlanul rányomta bélyegét szakmai munkánkra is. A folyamatok lassan, nehézkesen indultak el, az értékes idô pedig közben telt… és mi, az Intézetben dolgozók mindnyájan a jövendô „termés” t féltettük, mert van mit féltenünk. Idôközben a költségvetésünket elfogadták, s teljesen új gazdálkodási struktúrát kellett megtanulnunk. A Nemzeti Kulturális Alap korábbi szakmai kollégiumainál a már 2011 ben elnyert pályázati programjaink elindítása érdekében – a fenti körülményekre való te kintettel – rendkívül sok adminisztratív fel adatot kellett megoldanunk. Joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogy ebben a megváltozott és nehéz helyzetben milyen szakmai tevékenységrôl tudunk szá mot adni az elsô negyedévben?
Röviden csokorba szedtük a legfontosab bakat; befejezôdött a statisztikai adatgyûjtés, elindult a tájoltató program újraszervezése, lezajlottak a XXI. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó Pest megyei bemutatói Vácon és Tökölön, májusban a vers és prózamondó versenyre hívtuk az ál talános iskolásokat, szervezzük az Ünnepek és hétköznapok címû népmûvészeti kiállí tást, valamint folyamatosan zajlik az amatôr képzômûvészek képzése, szervezzük a szín játszó és a képzômûvészeti szaktáborainkat. Pályázatokat írtunk és bizakodunk... Az év elejétôl segítséget adtunk és adunk az önkormányzatoknak az érdekeltségnövelô pályázatok benyújtásához és az igazgatói pályázatok lebonyolításához. Elôttünk áll a „Minôsített közmûvelôdési intézmény cím” pályázata és sorolhatnánk tovább számos szakmai feladatunkat. Kezükben tartják a küllemében teljesen át alakult újságunkat. Az új megjelenési formá val – reményeink szerint – praktikusabbá vált a kiadványunk, de nem titok, hogy a megemel kedett nyomda és postaköltségek is befolyá solták a döntésünket. A formai megjelenés mellett a tartalomban is terveztünk változtatásokat. Szeretnénk az in terjúk számát növelni, többször megszólaltatni a döntéshozókat, polgármestereket, kollégákat és alkotókat is. Új sorozatunkban a Pest megyében élô nemzetiségi kulturális egyesületek, kisebbsé gi önkormányzatok bemutatását is tervezzük. A tájoltatási programjaink kapcsán to vábbra is igyekszünk nemcsak a szervezôk, hanem a szereplôk oldaláról is megismertet ni egy egy programot, sôt tervezzük, hogy a részvevôket is megszólaltatjuk. Írásaikat ezután is várjuk az alábbi e mail címekre:
[email protected], erdelyi.
[email protected]. Változatlanul nyitottak vagyunk minden új ötletre, elképzelésre. Makra Borbála
IMPRESSZUM Kiadja a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet. • 1052 Budapest, Városház utca 7. • tel./fax: 233-6910, 233-6913 • e-mail:
[email protected] • felelôs kiadó: Makra Borbála iga zgató • a lap szerkesztôi: a PMKI munkatársai • ISSN 1585-7867 • www.pmkult.hu • nyomdai munkálatok: Pepitart Kft. • Kéziratokat nem ôrzünk meg. • A címlapon a gyömrôi Hankó István Mûvészeti Központ belsô tere látható. A felvételt Lintz Gyula készítette. • A kiadvány megjelenését az NKA támogatja.
2
2012 / 1.
Hosszú távú, de nagy hozammal megtérülô befektetés a kultúra Erdélyi ErzsébEt, a PEst MEgyEi KözMûvElôdési intézEt MunKatársa Meglepôdtem, de nagyon jól esett, hogy a szakma ismerte el a munkámat – mondta Varga Zsolt, a solymári Apáczai Csere János Mûvelôdési Ház és Könyvtár igazgatója, amikor 2011. december 2-án, a Megyenapon átvette a Pest Megyei Népmûvelôk Feketedió Díját. Szakmáról, tervekrôl, sikerekrôl és kudarcokról kérdeztük. – Ha a pályámról kellene mesélnem, talán ott kezdeném, hogy Miskolcon születtem, „acélvárosi” gyerek vagyok. Tanító lettem, szülôvárosomban kezdtem a pályafutásomat. Aztán Budapestre költöztem, Csepelen taní tottam. 1986-ban az Úttörôszövetség konfe renciáján fogalmazódott meg elôször, hogy az úttörômozgalomnak le kellene válnia a párt ról, a KISZ rôl, és önálló, önkéntes gyerekszer vezetként kellene mûködnie. Az iskolám akkori igazgatója keresett meg azzal, hogy partner lennék e kerületi elnökként ennek az újfajta szövetségnek a kialakításában. Ekkor kezdtem közeledni a népmûveléshez. Napi kapcsolat tartás a közösségekkel, programok, kerületi
Varga Gyula Tapodi Katalinnal, a Pest Megyei Népmûvelôk Elnökével a díj átvételekor (Fotó: Gaál Anna)
szintû táborok szervezése, az ifimozgalom kiépítése – ezek voltak a feladataim. Az el képzelés a helyi politika miatt nem tudott megvalósulni. Ekkor Újfalusi Rita hívott, hogy menjek a V. kerületi Úttörôházba, amely késôbb Arany 10 Ifjúsági Centrum néven vált ismertté. Erre az eseményre mint szerencsés véletlenre tekintek. Ott is fiatalokkal foglal koztam, a klubok tartoztak hozzám, egyrészt a felügyeletük, másrészt pedig a nekik szóló táborok szervezése. Sokat jártunk a Bör zsönybe, onnan van a tájhoz való kötôdésem. Szeretek túrázni, kivonulni a természetbe. Van egy kis házunk is ott, ahol máig minden nyáron találkozom az egykori ifikkel. 1992 ben az Arany 10 ben profilváltás történt, táncoktatás, musicalstúdió indult, az engem jobban érdeklô tevékenységek csök kentek, egyre kevesebb lett a kihívást jelentô, izgalmas feladat. Egy barátom említette, hogy az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házba népmûvelôt keresnek. Át is mentem. De má ig jó szívvel gondolok az Arany 10 re, mert ott tanultam meg azt a szemléletet, amit Rita képviselt, hogy mindenkit meg kell hallgatni, mindenkinek esélyt kell adni. Újpesten aztán fantasztikus lehetôséget kaptam Kerekes Györgytôl. Bármilyen ötle tünket megcsinálhattuk, ha megszereztük rá a pénzt. Ez az idôszak volt a pályáztatások kezdete. Akkor ott máig meglévô projektek indultak el, pl. a Középiskolák Börzéje, amit ma már több helyen is csinálnak a fôvárosban. Vetélkedôsorozatokat indítottunk 7-8. osztá lyosoknak, amelyek tulajdonképpen az egész kerületnek szóltak. Táborokat szerveztünk. Onnan indult többek között a Smile Zenekar. Nyugdíjas klubunk is volt. Így aztán nem egy szûk területen dolgoztam, sok mindenre volt rálátásom. Újpest után az Almássy téri Szabad idôközpontba kerültem. Újfalusi Gábor hívott oda, hogy egy nagy volumenû projektben dol gozzunk többen együtt. Az én részem lett a Gyerekvilág Programiroda. 2000 ig dolgoz tam ott. Akkor már látszott, hogy anyagi okok 2012 / 1.
3
miatt a projekt, amiben gondolkodtunk, nem fog megvalósulni, sôt az önkormányzat az in tézményt sem fogja fenntartani. Lépni kellett. – Ekkor következett Solymár? – Igen, 2000 februárjában pályáztam s kap tam meg az állást, talán négy öt jelentkezô közül. Nem volt könnyû az elsô idôszak. Egy részt, aki ilyen kis településre kerül, számolnia kell azzal, hogy egy ideig „gyüttmentként” tekintenek rá. Másfelôl pedig maga a tény, hogy intézményvezetô lettem. Mindig is ar ra törekedtem, hogy ne a pozícióm, hanem a munkám alapján ítéljenek meg. Nekem az intézményvezetôség nem egy titulus, inkább azt a lehetôséget adta meg, hogy picit sza badabban, könnyedebben megvalósíthatok programokat, felkarolhatok eseményeket, amikért esetleg népmûvelôként harcolnom kellene. Meg kellett értetnem és el kellett fo gadtatnom mind a látogatókkal, mind a kol légáimmal azt, hogy egy ilyen kis intézmény ben, ha rendezvény van, akkor az igazgató úr nem öltönyben, nyakkendôben ül az elsô sorban, hanem ha kell, széket pakol, ha kell, jegyet kezel, hiszen egy projektért dolgozunk, amiben én is az egyik láncszem vagyok. Így talán egy kicsit a személyem is elfogadottab bá vált, ahogy szépen lassan az intézmény is. A korábbi programkínálaton felül most ar ra törekszünk, hogy egy kulturális étlapot te remtsünk. Így jött létre tíz éve a Jazz Klub, így szervezôdött a Folk Pince, és a tavaly indult Blues Kocsma is. Ezekben a klubokban neves fellépôink voltak: Borbély Mihály, Barabás Lôrinc, Török Ádám, Ferenczi György, Jamie Winchester, Ripoff Raskolnyikov, hogy csak né hányat említsek. Ezek a rendezvényeink ingye nesek, a fellépôket az intézmény fizeti. Mind a három programot ugyanabban a 35-40 embert befogadó helyiségben tartjuk, ami kicsi ugyan, de mindig tele van. Az emberek szeretik, jól ér zik ott magukat, és ha már bejöttek, megnézik a plakátokat, más rendezvényekre is eljönnek, tudják és közvetítik, hogy az ô településükön pezsgô kulturális élet folyik. Havonta rendezünk kiállításokat. A tudatos tervezés híve vagyok, elôre egy évre megvan nak az idôpontok, és legalább fél évre elôre tudjuk, hogy kik állítanak ki. Igyekszünk több mûvészeti ágnak is helyet adni: festészet, fotómûvészet, szobrászat, textilmûvészet stb. 4
2012 / 1.
Ez évben a Magyar Kultúra Napján Szurcsik József Munkácsy díjas festô képeibôl nyílt tárlat. De lehetôséget adunk a helyi mûvészeknek is. Büszkék vagyunk a könyvtárunkra is, a tagság növekedett, ma már 1200 fô. Termé szetesen e mögött is komoly munka van. A kolléganôm havi rendszerességgel könyv ajánlókat ír a helyi újságba, az internetes oldalunkra, az új kiadványainkról kivetíthetô bemutatókat készít. Író olvasó találkozókat szervezünk. Minden rendezvényünk szervezé sénél fontos szempont, hogy azokra is figyel jünk, akiket a munkájuk a fôvároshoz köt, és csak este meg hétvégén vannak otthon. A könyvtár rendszerében JÁTÉKA is mûködik. Erre nagyon büszke vagyok. Az öt let svájci, de ötletet lopni ér, csak meg kell csinálni. Ennek létrehozásához egyszeri, de nagyobb beruházás kellett. Mi kb. 150000 Ftért vásároltunk játékokat, azóta minden év ben bôvítjük a választékot. A kölcsönzés éves tagdíja 1000 Ft, a játék heti bérleti díja 200 Ft. Tavaly 60 tagunk volt, és ma már több mint 100 társasjátékunk van. Ez behozza a szülôt, a gyereket is. – 2008-ban Lehel László-díjat kaptál az ifjúságért végzett munkádért. Vannak terveid ezen a területen? – Tavaly pilisszentiváni, solymári és nagy kovácsi önkéntes ifjúsági szervezetek részvé telével tartottuk meg a Hegycsúcs Találkozót a közeli Zsíros hegyen. Ez az összejövetel érlelt meg bennem egy gondolatot, hogy a helyben mûködô ifjúsági szervezeteket – amibôl a mi településünkön is számos van, hiszen szervesen kapcsolódik a mûvelôdési házhoz egy ifjúsági egyesület, de ott vannak a cserkészek, a református gyülekezet fiatal jai, a Cédrus Táncegyüttes, a Vöröskeresztes fiatalok, a fiatal polgárôrök – össze kellene fogni. Ezért május elején egy hosszú hétvé gét szervezünk nekik, ahol egyfajta csapat építés, képzés, közös gondolkodás történne, hogy együtt találjuk ki, hogyan is tudnának ôk csatlakozni a munkánkhoz. A fiatalok nagy célközönséget jelentenek, hogy elérjük ôket, létrehoztuk a Facebook profilunkat, YouTube csatornát mûködtetünk. Sokszor érzem a mindennapi munkámban is, hogy kellene egy fiatal kolléga, nemcsak
azért, hogy majd a stafétabotot átvegye, ha nem a fiatalok jobb megértéséért is. Ha kultú rafogyasztó felnôtteket akarunk, meg kell is mernünk fiatalok kultúráját, és befogadóbbá kell válnunk iránta. Az, hogy mi érdekli akár a fiatalokat, akár a felnôtteket, nem én dön töm el. Solymáron tízezer ember él, sokfélék, sokszínû kínálat kell nekik. Nyitottak lettünk a helyi társadalom kezdeményezéseire is. A Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet sta tisztikai elemzésének hatására tavaly én is elkészítettem a látogatószám kimutatást. 2011-ben több mint 49000 látogatója volt az intézménynek, és ebben nincs benne a soly mári búcsú 10000 nél is több felnôtt és fia tal részvevôje. Remélem, hogy ezek a számok érzékeltetik a döntéshozókkal, vagy az ôket befolyásoló emberekkel, hogy a kultúrának van hozadéka. – Ha már a döntéshozóknál, a munkánk visszaigazolásánál tartunk, te hogy látod szakmánk jövôjét? – Tavaly, Balatonszemesen már érzôdött, hogy kicsit elbizonytalanodtunk, mentálisan kezdünk leépülni. Elfáradtak a vezetô pozí
ciókban lévô közmûvelôdési szakemberek. Többségük még egy jó idôszakban kezdte a szakmát. Nem a feltételekrôl beszélek, azok akkor sem voltak túl jók, hanem az anyagi és szakmai biztonságról. Sokan közülük nem tudnak mit kezdeni a kialakult helyzettel, az zal, hogy mindig háttérbe szorítanak minket, mert fontosabb az oktatás, az egészségügy. Hiányoznak azok a fiatalok, akiknek van va lamennyi közösségi tapasztalatuk. A döntés hozók pedig elfeledkeznek rólunk. A magas kultúrát emlegetik, annak a fontosságát, közben elfelejtik azt, hogy a „magas kultú rát képviselô mûvészek” nagy része falusi mûvelôdési házakban találkozott elôször a kultúrával, ott volt a falunapon, ott ment be a könyvtárba, oda járt táncházba, ott akart a színpadon állni. Ma a kultúra tôzsde formájában mûködik, gyorsan, nagy hasznot remélnek tôle, ahe lyett, hogy rendszeresen kicsit fektetnének be és tizenöt év múlva megnéznék, hogy mi az eredménye. Hiszen hosszú távon a kis befektetéseknek van biztos hozama, fôleg helyi szinten.
Negyvenéves a ceglédi Kardos Pál Pedagógus Énekkar bálint l ászlóné, a Kórus titKára Mindig voltak a pedagógusok között olyan emberek, akik érezték az énekkarok közösségteremtô erejét, keresték a közös éneklés örömét, amely egyúttal alkalom az önmûvelôdésre is. Cegléden 1972-ben, a pedagógusnapi ün nepség után fehér asztalnál beszélgetett a vá rosi mûvelôdési osztályvezetô (késôbb ô lett a kórus elnöke), a tanulmányi felügyelô, a zene iskola igazgatója (a kórus alapító karnagya) és a pedagógus szakszervezet városi titkára (aki a kórus titkára lett), hogy jó lenne színesebbé tenni ezeket a városi ünnepségeket egy ének kar szereplésével. Itt született meg a ceglédi Pedagógus Énekkar megalapításának ötlete. 1972. október 30-án már 29 énekelni vá gyó, kottaismerô, lelkes pedagógus kezdte el az azóta is folyamatos kórusmunkát. Napja
inkban ez a szám 40-45 fô. Természetesen lemorzsolódások vannak, de újak is érkeznek. Ma már nem csak pedagógusok a kórus tag jai, szívesen jönnek más pályán dolgozó, éne kelni szeretô dalostársak is, ha vállalják heti egy alkalommal a próbákat. Kezdetben városi ünnepségeken lépett fel a kórus, majd kapcsolatokat épített más városok énekkaraival. A kórustalálkozókon, fesztiválokon való részvétel, késôbb pedig a Magyar Rádió is lehetôséget adott az éves munka bemutatására, a sikeres szereplésekre. A kórus, amely 1987-ben felvette a ceglédi születésû karvezetô, fôiskolai tanár, Kardos Pál nevét, rendszeresen részt vesz a peda góguskórusok országos találkozóján, melyet minden évben más más városban rendeznek meg. Az énekkarok 15-20 percben mutatják 2012 / 1.
5
be „tudásukat”, majd a többi kórussal közö sen összkari mûvekkel nyitják, illetve zárják a hangversenyt. A ceglédi pedagógus kórus számos ország ban szerepelt már nemzetközi fesztiválokon. Jártak Görögországban, Cipruson, Norvégi ában, Spanyolországban, Finnországban és több alkalommal Olaszországban is. Kétszer beneveztek nemzetközi kórusversenyre, 1999 ben Budapesten Arany II. minôsítést, 2003 ban a németországi Wernigerodéban Arany I. minôsítést kaptak, és a vegyeskarban kate gória gyôztesek lettek. 1990 ben Fesztiválkó rus, 1994-ben és 2004-ben Hangversenykórus minôsítéssel értékelték felkészültségüket. A kórust mindig kiváló karnagyok vezették. 1972-ben Béres Károly zeneiskola igazgató kezdte el az alapozó munkát. 1980-tól húsz éven át Holló Gyula szolfézs-karvezetés sza kos tanár dirigálta az énekkart, majd Soltész né Lédeczi Judit vette át a kórus irányítását, aki 2012 ben Liszt díjat kapott sokirányú, igényes zenei munkásságáért. A város kulturális életében minden évben jut szereplési lehetôség az énekkar számára. Évek óta az adventi és a pünkösdi hangver senyek szereplôi, de más egyházi ünnepsége ken való közremûködésre is kapnak felkérést.
Minthogy sem a helyi, sem a vidéki sze replések nem hoznak bevételt a kórusnak, mûködésében a pénzforrások hiánya jelenti a legnagyobb gondot. A vidéki kórustalál kozókon való részvétel útiköltségét az ön kormányzati pályázaton elnyert pénzbôl fe dezik, de az ott tartózkodás egyéb kiadásait a részvevôknek kell fizetniük. Fenntartója, mûködtetôje nincs az énekkarnak, a keddi próbákra a termet a zeneiskola adja, térítés mentesen. (A karnagy és a korrepetitor sem milyen díjazásban nem részesül.) A kórus története öt évvel ezelôtt igényes kivitelezésû könyvben jelent meg, A 35 éves ceglédi Pedagógus Énekkar krónikája címmel. A történet folytatása folyamatosan készül, de hasonló kiállítású könyv kiadására anyagi okok miatt nincs sok esély. A nehézségek ellenére a kórus tagjainak lel két mégiscsak Pitoni gyönyörû dallama tölti fel: „Szálljon fel énekünk, úgy szálljon, hogy dallam a szívnek éltetô új erôt adjon, mert boldog, aki énekel vidáman, hogyha szívbôl jô a szép dal…” Ez ad erôt, töretlen lendületet a ceglédi pedagógus énekkarosoknak a munka folyta tására.
A németországi Wernigerodéban megrendezett nemzetközi kórusversenyen (Fotó: Kisfaludi István) 6
2012 / 1.
Sülysápi dupla tarnavölgyi l ászló, a Wass albErt MûvElôdési KözPont vEzEtôjE érdeklôdô közönséggel a nagyteremet, ami kor az egykori, nagykátai munkahelyemrôl „magammal hozott” Tápiómente Táncegyüt tes mûsorával bemutatkozhattam. Régebben, szabadidômben, saját örömöm re jártam a Tápió vidék kulturális közössé geinek rendezvényeit. Csak a széprôl, a jóról írtam, ezekrôl készítettem videofilmeket, riportokat, fotókat, amelyeket aztán közre adtam egy szubjektív honlapon. Az öncélú élményszerzeményeimet egyre többen olvas ták olvassák el, és rájöttem, hogy milyen fon tos az amatôr együtteseknek, népmûvelô kol légaimnak, a civil szervezôknek ez a néhány biztató, ôszinte jó szó. Négy esztendô múltán a napi 5-600 – alkalmanként 1000 – kattin tás, több mint egymillió érdeklôdôt jelez az egyszemélyes tapiokultura.hu számlálóján. Fábryné Salvári Katalin tanárnô Ebadta színjátszói nem csak Sülysápon, de a kör nyék településein is megtöltik a mûvelôdési házakat. Az Atom Dance táncosai fergeteges show mûsorokat hoz nak a tetônk alá. Az érdektelen ségbe fulladt falunapom árából ma egy sikeres sülysápi gyerek napi és a Kapás Gyûjteményt is népszerûsítô Szent István napi hagyomány lett. Óvodásaink Ko lompos , és Alma koncertekre, színházba, vetítésekre járnak hozzánk. Óvónôink saját mesejá tékai immár keresettek a Tápió vidéken. Közvetítjük, reklámoz zuk, szállítjuk, hangosítjuk, hir detjük, kísérjük ôket. Kórusukra a nemzeti ünnepeinken, barátsá gukra a gyereknapjainkon számít hatok. Nyugdíjasaink kistérségi találkozóján ötórás mûsort kon ferálunk, koordinálunk. A Kapás Udvarba kemencét építettünk. Ma van kemencés disznótorunk, kemencés múzeumok éjszakánk, A ház dolgozói: és saját magunk sütjük augusz Böcskei Istvánné, Tarnavölgyi László, Csanádi Ádám tus 20 án a kenyerünket. Régen (Fotó: Katus Norbert)
Ha valaki a 31-es úton, a Jászság felé ro bogva, a települést jelzô táblán ezt olvassa: Sülysáp, akkor azt hiszi, hogy egy Tápió vidé ki településen szalad át éppen. Ha megáll itt pár esztendôre, akkor rájön, hogy ez az egy legalább kettô. Réges régen összeértek már az egykori Tápiósüly és Tápiósáp aszfaltútjai, de máig ôrzik az önálló identitásukat az itt, meg az ott lakók. Kis helyzetjelentésemet akár így is kezd hetném: a sülysápi Wass Albert Mûvelôdési Központ (WAMK) vezetôjeként 8250 Pest megyei polgár mûvelôdésszervezôje vagyok. Ez szépen hangzik, de igazabb így: a WAMK két, nagyjából három három ezer fôs telepü lésnek, Tápiósápnak, Tápiósülynek és az egy két ezer lakójú Szôlôsnyaralónak a közös(?) kulturális színtere. A mûvelôdési központba három és fél éve érkeztem meg. A nagyközség polgára inak egészséges kíváncsisága megtöltötte
2012 / 1.
7
tai, kókai, úri vendégei is vitték jó hírét. Májusban már ennek is a hagyomá nyát ápoljuk! A Kispesti Kisszínház Liliomjára meg töltöttük a WAMK ot. Bár az 50 éves alumí nium vezetékek idônként kifüstölögnek a falainkból, a gázkazánnal is meghar colok a téli reggeleken, és sokszor nem tudom, hogyan is tudnék az egy mástól öt kilométerre lévô Kapás Gyûjteményben, a mûvelôdési központomban és a kötelezô Corvin téri tanfolyamomon egyszerre Csicsergônap a sülysápi ovisoknak jelen lenni, azért Csaná (Fotó: Tarnavölgyi László) di Ádám kollégámmal és Böcskei Istvánné technikai munkatársunkkal nem ünnepeltük a magyar kultúra napját, a együtt, igyekszünk talpon maradni. nônapot, a költészet napját… ma fellépôink Ha egyszer kicsit ügyesebb leszek, akkor és közönségünk is van ezeken az alkalma majd pályázgatunk is, talán szebb lesz az kon. A kommunizmus terrorja településünkön adminisztrációnk is, de addig is… Valami ’45-ben és ’51-ben is tombolt. Áldozatainkra nagy-nagy tüzet kéne rakni… tisztességgel emlékezünk. Elszármazottaink Amikor nemrég az elsô tábortüzes vers nak találkozót szervezünk. Hosszú idô után olvasgató költészet napunkra készültünk, a nálunk jöttek össze újra a Tápió vidék hely fiatalok és néhány régebben fiatal is üzente: történészei. Néprajzi történeti kiállításunk jövünk! kal szomszédolunk… És amíg ôk jönnek: mi maradunk! Eperjes Károly Istenes verseinek estjén a mi „szégyenünk” a „fal tól falig” pótszékezett nagyteremben is állva ma radt, tapsoló közönségünk kényelmetlensége volt. A Misztrál együttes délelôtti gyerek koncertje után is velünk maradt. Március 15-én Tolcsvay Béla járt nálunk. „Ihajlás” népzené szeink koncertjének csak a végére csordogált be tavaly 20-25 katolikus fi atal. Nekik ajánlottak fel a dudások, tekerôsök egy pót táncházat. Januárban már közösen toboroztunk össze egy olyan fergeteges batyus sokadalmat, amely A katolikus fiatalok triója nek tápiószecsôi, nagyká (Fotó: Tarnavölgyi László) 8
2012 / 1.
Új intézmény Gyömrôn a Hankó István Mûvészeti Központ széKEly attila, a HanKó istván MûvészEti KözPont igazgatója 2011 decemberében adták át Gyömrô város központjában a Hankó István Mûvészeti Központot, amely a korábbi Petôfi Sándor Mûvelôdési Ház jogutódjaként hat hónap alatt, közel 2000 m²-en valósult meg. Az Európai Unió támogatásával, a városközpont fejlesztése keretében megépült új mûvészeti központban végre méltó helyet kapnak a helyi mûvészek, színjátszó körök s a kulturális élet más szereplôi. Gyömrô 16000 fôs kisváros Budapest von záskörzetében, ahol a közösségi életnek nagy hagyománya van, amelynek hatása napjaink ban is tapasztalható. A múlt század elején pezsgô kulturális élet jellemezte Gyömrôt. Amatôr színjátszó körök, énekkarok, dalárdák, zenekarok színesítették a város kulturális éle tét. Az elôadásoknak helyet adó épület a Kul
Az elsô kultúrház Gyömrôn (Fotó: HIMK archív) túrház volt, amelyet a római katolikus egyház épített 1929-ben. 1944-ig több mint 500 különféle program volt az épületben, s rajtuk kívül számos mesedélután, mozielôadás és ismeretterjesztô elôadás. Az államosítást követôen ebben az épület ben kapott állandó helyet a mûvelôdési ház. A rendszerváltás után az épületet visszakap ta a római katolikus egyház, de továbbra is ez volt az otthona a város kulturális életének.
Az 1960-as évektôl egyenletesen növekvô la kosságszám, a közösségi kulturális igények változása, a városban mûködô civil szerveze tek magas száma növelte a közösségi színtér iránti igényt. A város mûvelôdési intézménye kis színpaddal, elavult elektromos hálózattal, a kazánházban kialakított öltözôvel, a programok számára szûkös teret adó épülettel nem tud ta kielégíteni a lakosság kulturált szórakozás iránti igényeit. A Petôfi Sándor Mûvelôdési Ház igen színes és gazdag rendezvényeire, szakkö reire mindössze két terem állt rendelkezésre. A városban egyre jobban hiányzott egy, a mai kornak megfelelô multifunkcionális épület.
„A múltat tiszteljük, a jelent építjük, a jövôben gondolkodunk!” Gyömrô rövidtávú fejlesztési célként a fen ti mottóval fogalmazta meg a közmûvelôdési infrastruktúra fejlesztését. Több évtizedes álom vált valóra, amikor az Európai Unió tá mogatásával, az Európai Regionális Fejlesz tési Alap társfinanszírozásával, a városköz pont fejlesztés egyik elemeként létrejött az új mûvelôdési intézmény. A teljes beruházás összértéke 580 millió forint volt, melyhez városunk saját költségvetésébôl 125 millió forintot adott. Gyenes Levente, városunk pol gármestere a következô szavakkal adta át az épületet a nagyközönségnek 2011. december 17-én: „mûvelôdési házat kezdtünk építeni, de végül színház lett belôle.” Az épületet Hankó István mûvészetet, kultúrát támogató iskola igazgatóról neveztük el. Adottságai révén im már túlmutat a mûvelôdési ház keretein, és va lóban méltó helye a város közmûvelôdésének, báloknak, komolyzenei koncerteknek és szín házi elôadásoknak. Az épületben gyönyörû au la, 300 fôs színházterem professzionális hang és fénytechnikával, két foglalkoztató terem, egy galéria és egy kiállítótér található, továbbá büfé, ruhatár, számos mosdóhelyiség, valamint két tágas öltözô, amelyek alkalmasak szakkö ri foglalkozások megtartására is. A nézôtéren mobil székek vannak, így lehetôség van külön féle egyéb rendezvények megtartására is. 2012 / 1.
9
„Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk, / Mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk.” A mûvelôdési ház amatôr színjátszó cso portja, a „GyömrôSzínház” 2007-ben alakult. Az alapítás óta számos sikeres elôadással büsz kélkedhetnek. Repertoárjukon megtalálható
A színházterem (Fotó: Lintz Gyula)
bohózat, vígjáték, kabaré összeállítás, tragiko média. A társulat tagjai a színházi bemutatók mellett a különféle ünnepi városi rendezvények alkalmával (augusztus 20., október 6. stb.), il letve a költészet napján és Mikuláskor is saját rendezésû mûsorukat mutatják be a település lakosainak. A „GyömrôSzínház” lépett fel az új mûvészeti központ megnyitó elôadásán is. Különleges, az alkalomhoz méltó elôadást ter veztek, s teremtettek. Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter: A padlás címû musicaljének bemutatása igazi siker lett. Jelenleg öt teltházas elôadáson vannak túl, és még öt elôadás van a társulat elôtt, melyekre már a meghirdetés után pár nappal az összes jegy elkelt. Az elôadásból kiemelt fenti idézet jól kifejezi a Hankó István Mûvészeti Központ kül detését: ez az a hely, amelyhez tartozunk, ez az a hely, ahol néha másról álmodunk.
Öt kérdésben A Mûvészeti Központ átadása kapcsán megkérdeztük dr. Gyenes Leventét, Gyömrô város polgármesterét is. – Igazán elismerésre méltó, amikor egy település ekkora közmûvelôdési beruházást valósít meg. Ritkán, de láttunk a megyében erre jó példákat. Ezt a beruházást mi motiválta? A lakossági igények vagy inkább egy adódó lehetôség? – Gyömrô a térség dinamikusan fejlôdô települése. Minden utcánk aszfaltozott, és az elmúlt években elnyert milliárdos összegû európai uniós pályázatoknak köszönhetôen szinte a város összes közintézménye európai színvonalon teljes körûen felújítva mûködik. Városunk kulturális élete rendkívül aktív, a helyi kulturális egyesületek és színjátszó kö rök számos nagyszabású színdarabot mutat 10
2012 / 1.
tak be az elmúlt két évtizedben. Gyömrônek eddig nem volt mûvelôdési háza. Az épület, melyet eddig erre a célra használtunk, a ka tolikus egyházközösség tulajdonában volt. Rendkívül leromlott állapota egyáltalán nem volt méltó városunk arculatához. Sok lakos vetette föl, hogy egy ilyen szép városnak miért nincs méltó mûvelôdési háza? Ezért indultunk a Pest megyei településközpontok fejlesztése elnevezésû európai uniós pályáza ton, ahol régiónkban egyedüliként már az elsô körben támogatásra érdemesnek ítélték meg pályázatunkat. Vagyis a teljesen jogos lakos sági igény egy városhoz méltó mûvelôdési ház megépítésére, szerencsésen találkozott az éppen ebbe a témába vágó uniós pályázati lehetôséggel. – Hatalmas beruházással készült el a mûvészeti központ. Képes lesz a város a fenn-
tartására is? Itt nemcsak a fûtésszámla kifizetésére gondolunk, hanem a megfelelô számú személyzet hosszú távú foglalkoztatására is. – Az épület energetikai szempontból úgy épült meg, hogy optimálisan igazodni tudjon az üzemeltetés változó igényeihez. Fûtési és automatizálási szempontból kü lön részt képeznek a mûvelôdési ház iro dai helyiségei, az alagsori próbatermek, a színházterem, az aula és az épülettel egy beépült polgármesteri hivatal irodái. Az épületek egyes helyiségei a rendezvények, az igénybevétel céljaitól függôen külön kü lön is használhatóak, s a fûtés szellôztetés is csak abban a helyiségben mûködik, ame lyik éppen használatban van. A mûködtetés nem igényelt jelentôs létszámbôvítést, mûvelôdési házunk csapata ugyanis rend kívül lelkesen és nagy örömmel igyekszik programokkal, rendezvényekkel megtölteni az új mûvészeti központot. – Feltételezzük, hogy ez a ház otthont ad a helyi civilszervezeteknek is. Hogyan támogatják ôket Gyömrôn? – Az épület a helyi civilek rendelkezésé re áll az általuk szervezett rendezvények és programok vonatkozásában. Külön irodák nem mûködnek az épületben. Számos civil szerve zet készült már az idei évben is különféle prog ramok megrendezésére, melyekhez önköltségi alapon vagy ingyenesen adjuk az épületet.
A Mûvészeti Központ bejárata (Fotó: Mihalusz Zoltán)
– Az új létesítmény adta lehetôségek változtattak-e az önkormányzat mint fenntartó, és a helyi társadalom mint használó programigényein, igényességén? – Akik az épületet látták, úgy nyilatkoz tak, hogy ez több mint mûvelôdési ház, inkább már színháznak nevezhetô. Az épü let megjelenésének, a belsô tereknek és a valóban kialakított színházi miliônek óha tatlanul közösségformáló hatása van. A kü lönféle, fôleg esti programokra idelátogató lakosok, már külön felkérés nélkül is szín házi öltözetben jönnek. Egészen máshogy hat egy népszerû színdarab az új mûvészeti központban, más hangulat keríti hatalmába az ünneplôben érkezô nézôket, mint hatott az omladozó vakolatú mûvelôdési házi cél ra használt régi „mûvházban”. Ez az igé nyesség megjelenik mind a mûsorok, mind az itt tartott rendezvények színvonalában is. Csak igényes kulturális szemléletû, pozi tív irányba formáló minôségi programokat szeretnénk meghonosítani. Kemény rock zenei koncert vagy disco biztosan nem lesz az épületben. – Ön magánszemélyként igénybe veszi a ház szolgáltatásait? – Természetesen. Szinte minden bemuta tott elôadásra, ha csak tehetem, elmegyek, hiszen a helyi színtársulattól is kiváló dara bokat láthattunk a közelmúltban. Az ünnepi megnyitón és az azt követô két hónapban bemutatott A pad lás címû darabot pl. háromszor néztem meg, annyira tetszett. Ugyancsak rendkívül jó volt a L’art Pour L’art Társulat estje is. De nemcsak én, hanem a város lakossága is igen nagy számban veszi igénybe a ház szolgáltatásait, és látogatja az elôadásokat. Úgy tûnik, az igé nyes környezet és a jó darabok behozzák a látogatókat. Ez egy ben azt is jelzi, hogy városunk ban igenis van igény kultúrára és van igény ilyen színvonalú, 300 fôs befogadó képességû mûvészeti központra, melynek szemlélet és közösségformáló hatása vitathatatlan. 2012 / 1.
11
Macedón mozaikok KErEszti FErEnc, a Kistarcsai Kulturális EgyEsülEt ElnöKE A Közmûvelôdési Információk 2011. 4. számá ban már hírt adtunk az Európai Bizottság által meghirdetett Grundtvig tanulási kapcsolat projektnek az Egész életen át tartó tanulási programjáról. A nemzetközi együttmûködés magyar részvevôje a Kistarcsai Kulturális Egyesület, melynek olaszországi tapasztala tairól a Köcsögtúra Toszkánában címû írás ban számoltunk be. Most pedig görögországi élményeinket szeretnénk megosztani a ked ves olvasóval. Ez a tanulmányút elsôsorban a mozaik készítô tanfolyamunk részvevôinek szólt, de vendéglátóink kérésére két kerámiás társunk is velünk tartott. Célállomásunk, Giannitsa 40 km-nyire fekszik Thesszalonikitôl. Vendéglátóink igen színes programot állítottak össze nekünk. Az elsô estén – talán az akklimatizálódás érde kében – borkóstolóra mentünk. A több évet Franciaországban töltött tulajdonos – bora inak ismertetése közben – azt is elmondta, hogy a Provence ben szerzett tapaszta latokat adaptálja az itteni viszonyokra. A borkorcsolyát a partnerszervezet asszonyai készítették.
Az új technika gyakorlása 12
2012 / 1.
Másnap Edessába kirándultunk, mely a lakosság számát tekintve kisebb, ennek el lenére közigazgatási központ. Ez a város pa takjaival és vízeséseivel vonzza a turistákat. A szemerkélô esôtôl borongós idôben is feled hetetlen élményt nyújtottak a monotonul zu bogva szikrázó permetfelhôt szóró zuhatagok. Délután a mozaikmûhelyben megkezdôdött a program szakmai része: a helyiek által al kalmazott speciális mozaikkészítési techni kával ismerkedhettünk meg. Mindenki kapott egy-egy 20x20 cm-es heraklit lapot, amelyre tetszôleges mennyiséget tehetett a jelenlé tünkben kevert, agyagnál lazább kötésû masz szából. Kiszórtak különbözô méretû, formájú és színû kavicsokat, aztán hozzá lehetett látni a rögtönzött kompozíció elkészítéséhez, amit teljes egészében a fantáziánkra bíztak. A ka vicsokat a puha anyagba nyomkodva alakult ki a kép, amely az alapanyag kiszáradását követôen nyeri el végleges formáját. A következô délelôtti programunkat az igen modern Pella múzeum látogatásával kezdtük. Pella volt a macedón birodalom központja, itt töltötte ifjú éveit Nagy Sándor. A várost föld rengés pusztította el, majd a feledés homá
Kavicsmozaikok
A hosszú sétával bejárható romterület legré lyába merült, mígnem a XX. század elején egy gebbi emlékei a Kr.e. V. századból származnak. földmûves agyagedény töredéket szántott A macedónok szent helyének számított tele ki. A feltárások már akkor megkezdôdtek, de pülésen számos templom mellett gazdag csa modern eljárással 1953 óta tartanak a mun ládok lakóházainak maradványai – elsôsorban kálatok. Errefelé bizonyára sok mindent rejt gyönyörû padlómozaikok – is láthatók. Dioni még a föld. Mi a múzeumból olyan ásatási Olimpia néven rendeztek itt atlétikai és szín helyszínre sétáltunk el, ahol komplett ókori házi versenyeket. Nagy Sándor pedig innen kerámiamûhely került elô mintegy 500 négy indult seregével világhódító útjára. zetméternyi területen. A vezetô régész irá Az egymás tanfolyamait vetítettképes nyításával bejárhattuk a gyártási folyamatot elôadásokon bemutató búcsúesten a helyi szolgáló összes építményt, melyek közül az érdeklôdôk mellett tiszteletét tette az önkor eredetileg is földbevájt égetôkemencét emel mányzat képviselôje is. te ki, mivel ilyen jó állapotban megmaradtat Csodálatos napokat töltöttünk görög ba máshol még nem találtak. rátaink vendégeiként. Szellemi és testi élmé Délután megnéztük, hogyan kezd hoz nyekben egyaránt bôven volt részünk. A ke zá az egyik helyi keramikus egy felszíni rámiázás és a mozaikozás kapcsán mindnyá égetôkemence megépítéséhez. A pelyvával junknak adódott lehetôsége kreativitásunk megerôsített agyagot hosszasan taposta, kibontakoztatására. majd gyúrta is. Az ôsi eljárás szerinti épít A mindössze néhány napos igen jó han mény nem csak nekünk jelentett kuriózumot. gulatú programról hazafelé jövet újabb fe A három napig tartó készítés folyamatának ledhetetlen élményekkel gazdagodtunk. Az mozzanatai – melyekbe a mieink is bekap alkonyatkor leereszkedô gép ablakaiból kite csolódtak – bárki számára megtekinthetôek kintve az egyik oldalon a naplemente, a mási voltak, és jöttek is az érdeklôdôk. Mi azon kon a holdfelkelte színpompás látványa tárult ban nem idôztünk hosszasan, mert ezen a elénk. Mindezt még emlékezetesebbé tette az napon is vártak minket a mozaikmûhelyben, összekovácsolódott csoport tagjai közt kiala ahol egy újabb technikát sajátíthattunk el. kult kitûnô csapatszellem, az egymás iránti Koniama a neve annak az eljárásnak, amikor tisztelet és szeretet. Én magam sokat utaz textilre ragasztva alakul ki a különféle színû tam, de ilyen mesés leszállásban még soha kavicsokból képzett alkotás. Az elôre meg nem volt részem. rajzolt egyszerû minták elkészítése gyorsan ment, így idejében visszatérhettünk a ke ramikusok körébe. A következô napon görög partnereink népes csoportjával tettünk autóbuszos kirándulást az Olim posz északi lábánál fekvô, szép mozaik jairól híres – ennek ellenére a turisták által kevéssé ismert – Dionba. A hely szel leméhez kapcsolódva egy modern épületben mozaikkészítô kurzu sokat tartanak, az el készült alkotások java meg is tekinthetô. Épül az égetôkemence (Fotók: Kereszti Ferenc) 2012 / 1.
13
Nemzetiségek Pest megyében Erdélyi ErzsébEt, a PEst MEgyEi KözMûvElôdési intézEt MunKatársa a hagyományôrzô csoport, mely felidézve a régi emlékeket 2005-ben egyesületté alakult. A tánccsoport tagjai annyira örültek az újra együttlétnek, hogy nevüknek is az „Örömcsa pat” elnevezést választották. Egyesületünk 2010 elejéig javarészt az Örömcsapatként ismert tánccsoport tagja iból állt. A csoport 2009 ben a törökbálinti minôsítôn ezüst minôsítést szerzett. 2011. év elején az Egyesület keretében fúvószenekar alakult, Freude Kapelle néven. A zenekar a tánccsoport „Örömcsapat” elnevezése után választotta nevét, mely „Örömzenekart” „Örömzenélést” jelent. A tagság amatôr tán cosokból, zenészekbôl és családtagjaikból áll, valamint a zenét táncot szeretô és támogató – Mikor alakult az Egyesület, kik a tagjai? barátokból. – Egyesületünk elôdje az 1968-ban ala A heti rendszerességgel tartott próbákon kult Ceglédberceli Német Nemzetiségi és a fellépéseken a tizenévestôl a 60-70 éve Hagyományôrzô Együttes, amely több mint sig minden korosztály megtalálható, taglét egy évtizeden keresztül számos nemzetiségi számunk 35 fô. és kulturális rendezvényen, valamint tv sze – Milyen céllal alakult meg az Egyesület? replésen is részt vett, nagy nagy sikerrel. Ak – A cél Ceglédbercel község német nem kori formájában 70 táncos és négy generáció zetiségi kultúrájának és hagyományainak alkotta az együttest, mely a 1980-as évekre gyûjtése, ápolása, megtartása és tovább – sajnos – feloszlott. örökítése a következô generációk számára, Ceglédbercel községgé válásának 200. emellett a magyarországi németek körében évfordulójára, 2004-ben alakult meg újra egyedülálló ceglédberceli német nemzetiség tánc , ének és zenekultúrájának színpadra vitele, népvise letének bemutatása. Re pertoárunkban szerepel nek nemcsak a magyaror szági németségre, hanem kimondottan a csak Ceg lédbercelre jellemzô sváb táncok: Walzer (keringô), Zeppel Polka (ceppedlis polka), Hupferischer (ceglédberceli ugrós), Kokasch (kakastánc), Jiddische, melynek zenei alapját még a két világháború közötti idôbôl származó keringôk és polkák alkották. Tavaly Táncosaink a hagyományos viseletben Új sorozatunkban Pest megye nemzetiségeit szeretnénk bemutatni, kultúrájukat, lehetôségeiket, terveiket, céljaikat. A Nemzetiségek Magyarországon címû kiadványból tudjuk, hogy megyénkben negyven településen élnek német nemzetiségûek. Közülük választottuk ki a Ceglédberceli Német Nemzetiségi Kultúregyesületet, amely nem túl régen alakult, de tagjai televannak tettvággyal, rendszeresen találkoznak, és számos alkalmat megragadnak, hogy nemzetiségük kultúráját másokkal megismertessék. Kassakürtiné Domány Katalint, az Egyesület alapító tagját kérdeztük.
14
2012 / 1.
rozmaringot és piros muskátlit tûznek. Sok általunk hordott ruha közel 70-80 éves. – Honnan teremti elô a tagság a forrást a rendezvényekre? – Bevételeink fôként a tagdíjakból, az adó egy százalékából, pályázatokon nyert pénzekbôl, valamint a pártolóink felajánlá saiból áll. A települési és a nemzetiségi ön kormányzat pályázatok kiírásával támogatja a kulturális csoportok mûködését, amelyeken eddig sikeresen részt vettünk. – Milyen rendezvényeken mutatkozott be az Egyesület a tavalyi évben? – Mozgalmas volt a 2011. évünk, sok sok fellépéssel. Településünkön a hagyományok ápolásában élen járunk, táncosainkat és ze nészeinket jól ismerik, népszerûek az általunk szervezett programok. Saját rendezvényeink közül elsôként a Vivát Bercel! t említeném, amelyet 2011 ben hetedik alkalommal ren deztük meg. Saját csoportjaink és a meghí vott vendégek (fôként helyi csoportok) tették változatosabbá és színesebbé a mûsort. A báli szezonban nagy sikerû svábbált rendeztünk, amivel szinte már hagyományt teremtünk, hiszen évrôl évre egyre többen vesznek részt a bálunkon. Kora ôsszel az 5. Ceglédberceli Nemzetiségi Napokat is az Egyesület szer vezte. Az elsô napon a tánccsoportoké volt a fôszerep, az esti bálon pedig együtt szórakoz hattak a fellépôk. A második napon a tavasz szal elhunyt egyesületi tagtársunk, Csókás Mihály emlékére rendez tünk találkozót, négy ze nekar közremûködésével. A községünkben mások által szervezett progra mokon is szívesen részt vettünk. A farsangon, au gusztus 20 án a Berceliek a színpadon címû ren dezvényen, októberben a Fúvószenekarok Baráti Ta lálkozóján és a Vadász Bo rász Gasztronómiai Napon is ott voltunk. – A település határain túlra is eljutott az Egyesület? – Több helyen is képvi seltük községünket, vol A tánccsoport és a zenekar Villányban
kéttagú zenekar kísérte mûsorunkat, de koruk és egészségi állapotuk miatt az idén már nem vállalták. 2012 tôl a 11 fôs Freude Kapelle húzza a talpalávalót. Egyesületünk rendszeresen szervez kultu rális, hagyományôrzô rendezvényeket. Fontos feladatunknak tekintjük a helyi német nem zetiség érdekének képviseletét, kapcsolattar tást és érdekérvényesítést a helyi önkormány zattal, a német kisebbségi önkormányzattal, valamint a magyarországi német nemzetiségi és a németországi településekkel, kulturális és hagyományôrzô egyesületekkel. Célunk még egy nemzetiségi kórus megalapítása, ez által a legszélesebb körben tudjuk felkutatni, megôrizni és továbbadni a ceglédberceli sváb ének , zene és tánc hagyományokat. – Említetted a népviselet megôrzésének fontosságát is. A tiétekrôl mit kell tudni? – A ceglédberceli német nemzetiségi nép viseletet eredeti formában ôriztük meg, mely az 1930 as évektôl változatlan. A nôi ruhá ra jellemzô a három négy keményített, be ráncolt alsószoknya, melyek tetején szintén beráncolt színes felsôszoknya van. Felül egy keményített ingváll díszes mellénnyel teszi teljessé az öltözetet. A férfiak fekete zsinóros posztónadrágot és hozzá díszítôkendôt, valamint szintén posztóból készült rézgombos mellényt hor danak, fehér inggel és dongaszárú csizmával. A viseletet fekete kalap egészíti ki, melyre
2012 / 1.
15
tunk Csemôn az Anyám Tyúkja Fesztiválon, májusban Gyálon a Nyári Szabadtéri Zenés Estéken, novemberben Kakucson a Fúvósze nekari Találkozón. De voltunk a megye hatá rain is túl: Abádszalókon a Böllérfesztiválon, Villányban és Villánykövesden a Landesrat 15 éves jubileumán a tánccsoport és a zenekar is bemutatkozhatott, novemberben pedig Me cseknádasdon volt a zenekar a Családi Zene karok Találkozóján. – Tervek, események 2012-ben? – Folytatódik a „Vivát Bercel” rendezvény, az idén januárban és áprilisban már lezajlott ez a program, és lesz még júniusban, au gusztusban, októberben és novemberben is. Ilyenkor a fúvószenekar zenél, a tánccsoport tagjai táncolnak, és invitálják a közönséget is. Nagyon jó hangulatban telnek ezek a vasárnap délutánok!
Ceglédberceli Báránytánc A ceglédberceliek számára május leg nevezetesebb napja 16-a, a község és a templom védôszentje, Nepomuki Szent János ünnepe. Ekkor, illetve az ezt követô vasárnap van a berceli búcsú. A búcsú ünnepi misével kezdôdik, majd körme nettel folytatódik. Feldíszített sátrakban mézeskalácsot, édességet lehetett venni, és volt körhinta is. A búcsú napján, a kocsma udvarán az eladósorban lévô legények és leá nyok táncolták az úgynevezett bárány táncot. A kocsma udvarára elôzô nap a legények felállítottak egy nagy májusfát, melyet feldíszítettek színes szalagokkal, teli sörös és borosüvegekkel, valamint kiflikkel és perecekkel. Megmostak két bárányt, bundájukba nemzetiszínû szalagokat kötöttek, és a fa alá állított hordókra két kisfiú állt, a bárányokkal kezükben. A báránytáncot rendezô fiúk és lányok (Lambemastereknek nevezték ôket) kezdték a táncot a fa körül. Késôbb más párok bekapcsolódhattak, de ne kik fizetniük is kellett. A tánc legvégén kisorsolták a kisbárányokat, melyekre sorsjegyeket lehetett vásárolni.
16
2012 / 1.
Szadai fehérhímzések dénEs-varga zsuzsanna, a PEst MEgyEi KözMûvElôdési intézEt tanácsosa Néhány hónapja a Pest megyei Szada község fehérhímzéseit bemutató kötet jelent meg. A képekkel illusztrált, mintegy hatvan mintadarab dr.r. Dulai Sándorné kitartó munkájának eredményeként válhatott közkinccsé. A könyvrôl és gyûjtômunkájáról kérdeztük a szerzôt. Pünkösdi Pali bácsi és az unokák (A fotókat az Egyesület tagjai készítették.) Február 18-án svábbált tartottunk, 1920 21 én pedig a nemzetiségi önkormány zat rendezésében ún. „farsangszobán” vet tünk részt. Itt bemutatkoztak a nemzetisé gi csoportok, és a régi hagyomány szerint beszélgettünk, a fúvószenekarok zenéltek, a részvevôk táncoltak. A jelenlévôket fánk kal, zsíros kenyérrel és lilahagymával, vala mint házi borral és üdítôvel kínáltuk. Régi szokás, hogy az elsô napon a lányok piros, a második napon fehér, a harmadik napon zöld szoknyában jelentek meg. Április 22 én volt a „Sváb Piknik” nevû rendezvény, melyet az Iskoláért Alapítvány, a Községi Önkormányzat és a Nemzetiségi Önkor mányzat közösen szervezett. Itt a sváb éte lek fôzôversenye mellett, a régi hajfonás és kendô megkötésének titkaiba is beavattuk a nézôket, de akit a ruhák karbantartása érdekelt, az is választ kaphatott a kérdé seire. A nap folyamán vendégszereplôk és ceglédberceli csoportok is felléptek. Májusra több meghívásunk is volt, 5-én a Budai Várban a Kenyér és Péksütemény Fesztiválon léptünk fel, részt vettünk a ceglédberceli búcsú alkalmából a „báránytán con”, 27-én Szomoron voltunk. Június 10-én pedig az úrnapi körmeneten is ott leszünk. Szeptember 15-16-án rendezzük meg a „Nemzetiségi Napokat”, ahol szombaton né met nemzetiségi tánccsoportokat hívunk ven dégszerepelni, vasárnap fúvószenekarokat. Minden rendezvényünkrôl képeket készí tünk, ezeket a www.freude.hu honlapra is feltesszük, ahol az egyesületrôl számos egyéb információ is megtalálható.
– Miért éppen a szadai fehérhímzés? – Több mint harminc évvel ezelôtt, Sza dára kerülésem idején, megláttam a Szadai Hagyományôrzô Népi Együttes tagjain eze ket a gyönyörû fehérhímzéses fejkendôket, bodros kendôket, zsebkendôket. Csodálattal néztem a számomra addig ismeretlen viseleti darabokat. Hamarosan elkezdtem a motívumotívu mokkal ismerkedni és a mintákat rajzolgatni. Hamar elterjedt a híre, hogy én gyûjtöm eze ket, így gyülekeztek a rajzok. Amikor jó tizenöt évvel ezelôtt, az elôzô, Kossuth Lajos utcai kicsi szadai tájházat in dítottuk, volt egy nagyobb rajzolási akció, nemrégiben pedig, amikor a jelenlegi tájházat rendeztük be,, ismét új anyagokkal találkoz tunk. A tájház megnyitásakor több mint hat van különbözô mintarajz gyûlt össze. Izgalmas volt az Eleink címû fotókiállítás kapcsán elôkerült minták rajzolása is. Az 1910 es években készült, szadai családokat mûtermi
Fotó: Dulai Zoltán
környezetben megörökítô fotókról nagyítóval rajzoltam le kézbe való kendôk mintáit. – Hogyan lett a rajzgyûjteménybôl kiadvány? – A népmûvészet általában érdekel, sokat járok népzenés néptáncoss programokra, elôa dásokra, kiállításokra. Elkezdtem hasonlítgatni a viseleti darabokat, a fehérhímzést a fehér hímzéssel, színeset a fehérrel,, és folyamato san erôsödött bennem, hogy a miénk milyen gyönyörû, egyszerû és mégis nagyon mutatós. Éveken át továbbképzésekre, tanfolyamokra jártam, ahol találkoztam akkor kiadott hason ló jellegû könyvekkel, és éreztem, hogy az én anyagom semmivel nem rosszabb, mint amiket mások megjelentettek. Így érlelôdött meg a kiadás gondolata. A közel harmincévnyi gyûjtômunkát na gyon sokan segítették. Mindenképpen meg kell említenem közülük segítôtársamat, Czi beréné Szító Máriát és Galambos Gábornét, aki tôsgyökeres szadai családból való, és ha bármit tudni akarok Szadáról, ma is hozzá fordulok,, és ô száz kérdés közül kilencven nyolcra tud válaszolni. – A szadai fehérhímzés mennyire számít különlegesnek a többi hímzéshez képest? – Azt nem mondanám, hogy különlegesnek számít, azt mondanám inkább, hogy egyedi. Egyedi attól, hogy sajátos, kimondottan a Galga alga menté re jellemzô motívumvilággal rendelkezik.És azért is külön leges, mert a miénk… – Manapság egyre többször találkozunk népi motívumokkal a mindennapi viseleteken. A fehérhímzés is a ruhadarabok díszítôeleme volt? – Igen, a fehérhímzés or szágszerte a viseleteken je lenik meg, mi is igyekszünk visszahozni a saját motívu mainkat a mindennapokba. Egyébként a szadai viseleti darabokat még néhányan ma is hordják. 2012 / 1.
17
A fiatalok is egyre többen érdeklôdnek irántuk. A Szadai Népi Együttes tagsága ki csit megújult az utóbbi idôben, varratják, csinálják maguknak az új dolgokat. A már említett fotókiállítás kapcsán elôkerült min tákat varrja most magának a népi együttes asszonycsapata, ebbôl már hat kézbe való kendô el is készült. – Neked van kedvenc motívumod, amit különösen szívesen varrsz? – Igen, van. Sok virágnak van a közepében ún. pók minta. Ez a pók nekem különleges,, na gyon szeretem varrni. Nem sok olyan tájegy ség van, ahol ezt a pókozást alkalmazzák. A kapuvári, illetve a csornai hímzésekre jellemzô ugyan, de a miénk merôben más. Ez olyan szadai pók. Egyénként nem sok fajta motívum van a szadai fehérhímzésben: inda, szôlô, mar garéta, paradicsom, ezeknek különféle variáci ója teszi változatossá a darabokat. – A könyv anyagából te már mindet elkészítetted? – Jó párat már igen. Például most Békéscsa bára, az Országos Textiles Konferenciára készí tettem el két kötényt és két fejkendôt gyerek méretben, a kis unokáimnak. Készítettem egy ágygarnitúrát a fiamnak, amikor nôsült, s egy bölcsôgarnitúrát az elsô kis unokámnak. – Kezdô vagy gyakorlott hímzôknek ajánlod ezt a könyvet?
– Mindenkinek ajánlom. Annak is, akinek eszében sincs, hogy hímezzen, hanem csak ezzel a kicsi, de nagyon szép településre jellemzô kultúrával akar ismerkedni. Szerin tem a könyv néprajzi része is nagyon érdekes. – Tervezel újabb kötetet? – Igen. Ezen a vidéken a hímzések elôraj zolása nyomódúcokkal is történt. Nyomódú cokat már nem nagyon lehet találni, egyet egyet még igen, de ezt a mintakincset már nem lehet összerakni. A könyvem összeállí tása közben azonban egyszer csak kiderült, hogy Veresegyházon van egy néni, akinél száznál is több ilyen nyomódúc található, köztük sok szadai motívumos. De ekkor már nem akartam a könyv addig felépített me netét megtörni, így ezek bemutatása egy következô kiadványra maradt. És még van egy könyvgondolatom. Ez is a gyûjtés során fogalmazódott meg bennem. Más falvakhoz hasonlóan nálunk, Szadán is nagyon sok embernek van ragadványneve, csúfneve, gúnyneve, és ezek olyan jópofák. Egyik másik magyarázataként szinte egész meséket mondanak a helybeliek. Ezeket sze retném összegyûjteni és közkinccsé tenni. A könyv a Dulai és Társa Bt. (2111 Szada, Széchenyi u. 3.) gondozásában jelent meg. Megrendelhetô a fenti címen, telefonszám: 06-20/911-7212. Ára 2000 forint.
Harmincéves a NaKE gaál anna, a PEst MEgyEi KözMûvElôdési intézEt Fôtanácsosa A Nagymarosi Képzômûvészeti Egyesület ju bileumi kiállítása 2012. március 25-én nyílt meg a nagymarosi Mûvelôdési Házban. Meg nyitó beszédében Gaál Anna, a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet fôtanácsosa méltatta az Egyesület 30 éves tevékenységét. A beszéd szerkesztett változatának közlésével mi is megemlékezünk az évfordulóról. (A szerk.) „Megnyitómban nem az alkotások mûvészi színvonaláról szeretnék szólni, azt tegyék meg majd a látogatók. A mûvek lényegi ér18
2012 / 1.
tékelése valójában már a kiállítási anyag válogatásakor, a két kiváló zsûror, Prokai Gábor mûvészettörténész és Fiók László festômûvész hozzáértô munkájával megtörtént. Köszönet érte. Hogy rám, a népmûvelôre esett a választás, bizonyára a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet és az Egyesület elmúlt nyolc év során kialakult szoros munkakapcsolatának köszönhetô. 2005-ben, az „Amator Artium” Országos Képzô- és Iparmûvészeti Tárlat Pest megyei kiállításának szervezése során találtam rá M.
említett konzultációval alapoztunk meg. A pesti Megyeháza mellett a mûhelymunka másik állandó helyszíne – már a kezdetektôl – a nagymarosi rajzterem. Képzésünkön az elmúlt évadig Bálványos Huba tartotta az esztétikai, mûvészettörténeti elôadásokat, és ô hozta el közénk Fiók László festômûvészt, akit a NaKE tagsága már az elsô találkozáskor befogadott, és a mai napig ô A Nagymarosi Képzômûvészeti Egyesület képzéseik vezetôje. jubileumi kiállításának megnyitóján (Fotók: Kiss Péter) Ôk ketten vállalták Garami Máriára, az Egyesület egyik vezetôjére egyhetes alkotó táboraink vezetését is, me– és azt hiszem, joggal mondhatom: oszlopá- lyek minden nyáron az évközi képzéssorora. Mária, vagy ahogy itt szólítják: Mária néni, zat fejezeteinek zárását, megkoronázását ugyanis Nagymaroson és Pest megyének ezen jelentették. Intézményünk és az Egyesület kitûnô kapaz északi részén – valóságos intézmény. Nem csak kiváló pedagógus, mûvész, de pótolha- csolatát példázza a Képzômûvészeti Mûhelyünk hároméves munkáját bemutató kiállítás tatlan összekötô kapocs. Egyesületbeli vezetôtársaival, és a kezde- is, melyet két évvel ezelôtt itt, Nagymaroson tektôl elhivatott alkotótársaival, kezde- rendezhettünk meg. Sokunk számára felejtheményezôi, szervezôi, felkarolói minden, testet- tetlen emlék a júniusi verôfényes nyári napon, lelket, tudatot építô-szépítô, szellemi értéket családias légkörben lezajlott megnyitó és a képviselô helyi megmozdulásnak. Az Egyesület hozzá kapcsolódó program, melyet szintén tagsága nélkül más minôségû, szegényebb len- Garami Máriának és az Egyesület tagjainak ne az élet Nagymaroson. Ôk a motorjai minden köszönhettünk. Öröm látni ezt a jubileumi tárlatot, a hivatáfontos kulturális eseménynek. 2005 nyarán az Intézet új munkatársaként sos és amatôr mûvészek közös bemutatkozását. Külön öröm, hogy a Nagymarosi Képzôolyan alkotó közösségeket kerestem fel a megyében, ahol pezsgô képzômûvészeti élet mûvészeti Egyesület tagsága ezeket a kiállítáfolyik, ahol örömmel fogadnák az amatôr al- sokat – minden év tavaszán és ôszén – megkotók nagy képzômûvészeti seregszemléjét rendezi már három évtizede. Ezzel Nagymaros, a térség és Pest megye megelôzô szakmai konzultációt. Így kopogtattam az Egyesületet keresve Má- mûvészetbarát közönsége számára folyamariánál, és – kimondani is nehéz: néhai – Bálvá- tosan módot adnak a közösségükben folyó nyos Huba Munkácsy-díjas grafikusmûvésszel gazdag, sokoldalú munka megismertetésére. új korszakot nyitó, sokak számára máig emlé- Ezek a bemutatkozások egyben számvetést is kezetes délutánt töltöttünk el a nagymarosi jelentenek a tagság számára, ami segít kijelölni a további utat, ugyanakkor fontos az öszrajzteremben. Ezzel a találkozással vette kezdetét a szetartozás, az egymás munkájára való odaKépzômûvészeti Egyesület és a Pest Me- figyelés és annak megbecsülése, de fontos az gyei Közmûvelôdési Intézet máig tartó ter- utánpótlás megtalálásában is. A harmincéves egyesület büszkeséggel töltmékeny idôszaka. Ma már az ötödik évada zajlik annak a képzéssorozatnak, melyet az heti el a nagymarosiakat és a város vezetôit. 2012 / 1.
19
Minden település számára fontos és meghatározó, hogy vannak-e, képesek-e felmutatni és megtartani kulturális civil szervezeteket. A NaKE léte példája annak is, hogy létezik az egész életen át tartó alkotó munka öröme. A tagság többségét magam is jól ismerem, hiszen részvevôi képzéssorozatunknak, táborainknak és három évente az országos tárlat megyei kiállításainak. A legkülönbözôbb területeken dolgozó, tiszteletre méltó munkát végzô embereket ismerhettem meg személyükben és alkotásaikon keresztül. Többségükben még aktívak, és kevés szabadidejükben festenek, rajzolnak, fejlesztik mûvészi képességeiket. Nagy számban vannak azonban közöttük szépkorúak is, akik egy élet kenyérkeresô munkája, gyermekeik felnevelése után döntöttek úgy, hogy most már beteljesítik hajdani vágyaikat, és idejüket az alkotó munkára fordítják. Szeretem és tisztelem ezeket az alkotó embereket, nagyra tartom törekvéseiket, és a munkahelyem nyújtotta lehetôségeken keresztül igyekszem segíteni ôket terveik megvalósításában. Népmûvelôként vallom, hogy egyik legszebb feladatunk: lehetôséget teremteni ezeknek a tehetséges embereknek munkájukhoz. A Nagymarosi Képzômûvészeti Egyesülettel kialakult kapcsolatban, azt hiszem, sikerült valamit megvalósítanom mindebbôl. Munkám egyik eredményének, visszaigazolásának tartom egy-egy kiállítási anyag megtekintését. Rácsodálkozom a mûvekre, egy-egy alkotó útkeresésének állomásaira, fejlôdésére. A legnagyobb siker azonban a ti örömötöket látni, amikor szembesültök saját magatok és társaitok, barátaitok eredményeivel. Együtt látni az év közben született alkotásokat csodálatos érzés, azt hiszem, ilyenkor valamennyiünk lelke ünneplôbe öltözik. Kivételes alkalmak ezek. Ilyenkor elfeledjük a nehézségeket, amit esetenként ti is és mi is megélünk. Jó érzés emlékezetes mûvekkel újra találkozni, és nagyon jó újakat felfedezni. Jó látni a családtagjaitok és barátaitok örömét. Szép anyag gyûlt össze, gratulálok a mûvészeknek, a rendezôknek és mindenkinek, aki hozzátett valamit a kiállítás létrejöttéhez. Kívánom, hogy az Egyesület továbbra is hasonló eredményességgel mûködjön, és 20
2012 / 1.
Makra Borbála átadja az intézmény ajándékát Garami Máriának kapjon meg minden támogatást, vigye a hírét Nagymarosnak és az alkotó, teremtô munka örömének. Végül: a Pest Megyei Közmûvelôdési Intézet szeretné elismerni és köszönteni a jubiláló Egyesületet. Megkérem Makra Borbálát, intézményünk igazgatóját, adja át ezt a jubileumot megörökítô emléklapot és a Kun Éva Munkácsy-díjas keramikus mûvész által készített plakettet.”
A Nagymarosi Képzômûvészeti Egyesület rövid története 1982-ben Nagymaroson képzômûvészeti szak kör alakul Tóth Nándor vezetésével. A foglalko zásokat a mûvelôdési házban tartották. 1990 ben Tóth Nándor halála után a kör vezetését M. Garami Mária vette át. A prog ramok bôvültek, évente alkotótáborokat is szerveztek; az Ôrségben, Kapolcson, Kölcsén, Hollókôn és Nagymaros környékén. 1999ben a szakkör egyesületté alakult. Jelenleg 50 tagjuk van. Évente többször is szerveznek kiállítá sokat a tagok munkáiból Nagymaroson, Vácon és alkalmanként a környezô telepü léseken is, de már a határon túl is megmu tatták magukat.
