A nyelvhatárváltozás természeti és gazdasági háttere Bihar megye példáján (1770-1992) Demeter Gábor tanársegéd DE, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék
[email protected]
Bagdi Róbert PhD-hallgató DE, Történelmi Intézet
[email protected]
Abstract The article investigates the changes of the language borders in Bihar (Bihor) County between 1770-1992. It examines the settlement-policy and economics of the Monarchy and Rumania concerning the changes in the distribution and extent of the Hungarian and Rumanian nations. It also deals with the statistical methods and administration which was used to redraw the ethnic palette, and touches the question of the demographic collapse of the Hungarian villages near the border and in the neighbourhood of Oradea. A tanulmány a Bihar megyei (a mai Bihor megye által megszabott közigazgatási kereteken belül) magyarság területnyerésének és visszaszorulásának népesség- és gazdaság földrajzi összetev it vizsgálja. A terjedelmi korlátok miatt a részletesebb és mélyrehatóbb etnikai földrajzi vizsgálatoknak csupán esszenciáját adva - a következ f bb problémakörök területiségének felvázolását és áttekintését kíséreltük meg: 1, Felbomlott-e az egységes magyar nyelvterület? 2, Hogyan alakult a sziget- és szórványmagyarság helyzete? 3, Eltolódott-e a nyelvi érintkezési zóna, n tt-e a sáv szélessége, illetve etnikailag mennyire homogén a népesség a nyelvhatár két oldalán? A demográfiai vonatkozásokat illet en pedig a következ kérdésekre koncentráltunk: 1, Milyen kormányzati stratégiák figyelhet k meg a közigazgatásban az államhatalom részér l (magyar és román oldalról egyaránt)? 2, Hogyan változott a magyar települések lélekszáma illetve a település-struktúra fenntarthatónak bizonyult-e? Ami az els kérdést illeti, az etnikai térképek vizsgálata alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az 1941-es nyelvhatárhoz képest - mely nagyjából azonos futású volt az 1880-as és 1910-es határral is - 1992-re nagyobb román térnyerés egyrészt Nagyszalontától délre következett be, ahol - különböz , kés bb részletezend okok és közigazgatási technikák miatt - az összefügg magyar településterület megsz nt létezni. Másrészt, hasonló tendencia játszódott le Nagyvárad, Fugyi, Fugyivásárhely térségében, ahol viszont a román többség vé váló város elszívó hatása is kedvez tlen tendenciákat indított be a környez magyar falvak lélekszámának alakulásában. Az Érmellék magyarsága, eltekintve Margittától, továbbra is többé-kevésbé kompakt tömböt képez, a határt nagyjából a Berettyó futása valamint attól délre a Hegyköz alkotja. A nyelvhatár mozgása, illetve a kompakt területen belüli etnikai homogenizáció egyébiránt igen lassú folyamatok, erre utal az 1. táblázat is, ahol az 1773-as összeírás (Lexicon locorum) nyelvi adatait vetettük össze az úrbérrendezés korának forrásaiból nyerhet személynevek etnikai szempontú elemzésével (1769-1772), valamint Fényes E. 1830-as id szakra vonatkozó leírásának adataival (LEXICON LOCORUM, 1920, FÉNYES E. 1836) Vizsgálataink alapján az érintkezési zónában, illetve attól nyugatra, 1770-1830 között 5 településen változott az etnikai arány (Pelbárthida, Körösszeg, Köröstarján, Tamáshida, Kisjen ) - nem feltétlenül a magyarság javára, - emellett megállapítható, hogy 1770-1830 között nem zajlott le a falvakban az etnikai homogenizáció. 1910-re sem történt jelent s változás a nyelvhatár futásában – a homogenizáció viszont megtörtént (a magyar nyelvterület mára ismét fellazult). Érdekes adalékként szolgálhat az érintkezési zóna néhány román
többség falujában el forduló magyaros hangzású vezetéknév is: Mester Florin (Borostelek), Sz cs Lupuj (Bozsaly), Korcsmáros Tógyer (Újbártfalva), Szilágyi Lupuj (Papfalva) - e magyar vezetéknev személyek a keresztnév alapján elrománosodott lakosoknak tekinthet k. (Igaz, hogy a vezetéknevek foglalkozás- és eredetnevek, de magyarul - a bels területen viszont ez a jelenség ritkábban fordul el ). Bihar bels részein szintén találunk hasonló neveket: Vándor Illyés (Krajnyikfalva), Szabó Kracsun (Kocsoba), Vékás Flore (Hosszúaszó), Ungur János (Nagybáród) (BÁRSONY I. - PAPP K. - TAKÁCS P. 2001). Ungur János esete különösen érdekes, hiszen a Báródságot egykor kollektív nemességgel felruházott részben magyar telepesek lakták, akik 1800-ra elrománosodtak (FÉNYES E., 1836). A névelemzés olykor román többség településeken is magyar nev tanúkat mutatott ki az úrbérrendezési kérd ívezés során, igaz a minta nem reprezentatív, mert a tanúk zömmel köztiszteletben álló személyek, helyi vezet k voltak, s nem feltétlenül a lakosság zömét alkotó rétegek és népek közül kerültek ki. Lexicon Mária Terézia úrbérrendezése Fényes 1. táblázat. Ami a XIX. század végi kormányzati Pédák a falvak locorum 1770 (névelemzés) Elek, 1830 stratégiákat illeti, a Monarchia etnikai 1773 magyar román egyéb, jellegének bizonytalan népességpolitikáját egyes - f leg alakulására egykorú - román szerz k hajlamosak Ant M 5 0 0 M Árpád M 4 0 0 M úgy beállítani, hogy az Bihar Atyás R 2 2 1 R elmagyarosítását célozta, egyes magyar Barakony R 2 2 0 R Bélfenyér M 6 0 0 M szerz k pedig a nemesség Mez bikács R 1 3 1 RSZ birtokpolitikáját illetik kritikával, Cséffa R 2 2 1 R mondván, hogy a parcellázások során a Feketetót R 2 2 2 R 65% M 35% román telepeseket olykor el nyben Tenkegörbed R 2 1 3 RSZ részesítették még a magyar falvakban Gyanta M 5 0 1 M Gyapjú R 2 2 1 R is, illetve román cselédséget Illye R 3 1 1 R (M 5%) alkalmaztak magyar ajkú környezetben. Körösszeg R 3 3 0 R (M 40%) A kérdés úgy is megfogalmazható, hogy Tamáshida M 4 1 0 R 55% M a Monarchia idején zajló telepítések 45% K.tarján R 1 2 2 R-N tudatos magyarosítás, avagy gazdasági Tenke M 4 0 2 M szükségszer ség következményei voltak? Borostelek R 0 3 3 R 1. Olykor egyértelm a gazdasági Hegyköz csatár M 7 0 1 M Élesd M 4 0 0 M szükségszer ség dominanciája, például Fegyvernek R 3 2 2 RSZ a nyersanyagkincsek esetén: F.vásárhely M 3 1 0 M Kisjen M 4 0 0 R 60% M aszfaltgyár, k olaj-finomító, szénbánya. 40% Itt a telepített lakosság nem Nagybáród R 0 3 1 R Örvénd M 2 0 2 M kizárólagosan magyar, bár számarányuk Pelbárthida M 1 1 2 R 52% M a telepítettek között felülmúlja a helyi 48% Pósalaka M 7 0 0 M 85% lakosságban képviselt értéket. Pusztaújlak M 6 0 0 M Ugyanakkor sok magyar erd munkás is Siter M 7 0 0 M szórványt alkotott román környezetben, Sitervölgy R 1 2 2 R M. telki M 4 0 2 M 80% márpedig itt magyarosításra aligha volt Albis M 8 0 0 M esély. 2. A mez gazdasági telepítések Bályok M 5 0 2 M B.csanálos R 2 0 3 R 85% M egy része a nyelvhatár menti román 15% falvakban történt sok magyar telepessel, Cséhtelek R 0 5 2 R Éradony M 5 1 0 M 75% de nem minden esetben magyarok Érkeser M 11 0 2 M szereznek földet, - ilyen pl. a román Értarcsa M 5 0 2 M 52% R Illye, ahol románok kapnak birtokot, 48% Érábrány M 5 2 1 M 60% R vagy a magyar Siter, ahol szintén 40% románok jutnak földhöz - vagy nem Diószeg M 13 1 0 M Lüki R 0 6 0 R tartós a megtelepedésük. 3. A Mónospetri
M
4
0
0
M 65%
folyóvölgyek magyarságának összekötése esetében (Esküll , Keszteg) viszont valóban feltételezhetünk némi magyarosítási törekvést, f leg a Nagyvárad-Fugyi-Kisjen -Mez telegdÉlesd vonalon, mely egyben f közlekedési vonal is volt a Körös völgyében. A kérdés további vizsgálatához kigy jtöttük az 1880-1910 közötti mez gazdasági és ipari jelleg telepítéseket (2. táblázat). A táblázat adatainak térképre vitele során kiderült, hogy a f telepítési zóna a folyóvölgyeken túl a Margitta-Bályok közötti, román kisfalvakkal teleszórt terület volt, mely elválasztotta az érmelléki és szilágysági magyarságot. A táblázatot terjedelmi korlátok miatt csak részben közöljük, viszont az adatokból nyert általánosítások a következ képpen foglalhatók össze: 1. Magyarok telepítése magyar többség faluba: 8 eset (ebb l 5 esetben magyar-román vegyes településre telepítettek magyarokat, így számarányuk kedvez bbé vált: Erd gyarak, Fugyivásárhely, Fugyi, Mez telegd, Biharsályi). 2. Románok telepítése román többség faluba: 14 eset. 3. Magyarok telepítése román vagy szlovák többség faluba: 17 eset. 4. Románok telepítése magyar többség faluba - erre is volt példa: 4 eset (Örvénd, Érkissz l s, Poklostelek, Siter - 3 az érintkezési zónában, egy szigetszer en). Etnikai aránymódosulást eredményezett 11 eset (egy eset a románok számára járt némi térnyeréssel), ebb l etnikai arányeltolódást okozott 1 eset (Almáskamarás, szlovák faluból vált magyar-szlovákká). Világos, hogy ezek után, ha a Monarchia kormányzatának voltak is ilyen szándékai, - ami a fentiek tükrében csak „járulékos haszonként” lehetett betervezve, - a magyarosítást sikeresnek nevezni aligha lehet. Ugyanakkor a kb. 70 érintett bihari településen kb. 20 esetben a magyarság számának abszolút növekedése meghaladta vagy megközelítette a román népességét, olykor még román többség falvakban is, azaz, a románság növekedéséb l a természetes szaporulatukat levonva, elmondható, hogy itt a betelepül k között a magyarok száma felülmúlta a románokét (a táblázatban vastagon kiemelve). 2. táblázat. Telepítések, migráció 1910-ig Váradsz l s Sólyomk pestes Kolafalva Lüki Széltalló Esküll Keszteg Talpas
év
növekedés oka
növekedés
ebb l magyar
ebb l román és szlovák
etnikai jelleg
1910 1910 1910 1900 1900 1910 1910 1900
260 700 150 280 170 200 200 200
260 250 0 210 50 200 150 150
0 350r+100sz 150 70 120 0 50 50
M-M R-R R-R R-RM R-R R-RM R-RM R-RM
Feketetót Tasnádbajom Usztató Nagybáród Nagyszántó Kisszántó Erd dámos Tataros
1910 1910 1910 1910 1910 1910 1910 1910
0 500 80 600 -100 -220 300 500
-100 100 20 50 -30 -220 0 170
0 200 60 200r+300sz -70 0 300 200
RM-R R-RM R-RM R-RSZ M-M M-M R-R RM-RM
Szóvárhegy Magyarcséke Siter
350 700 200/-130
80 450 -200
280 250 +70
R-R RM-RM M-M
B.Királyi Poklostelek Illye Erd gyarak Fels derna Alsóderna Sástelek Bihardobrosd Drágcséke Lankás Biharlonka
1910 1910 19001910 1900 1900 1910 1910 1910 1910 1910 1900 1900 1900 1910
130 300 320 450 100 70 900 90 200 320
20 -20 0 300 440 0 20 180 0 80 167
110 +40 300 20 50 100 50 600 90 110 160
RM-RM M-M R-R MR-M MR-M R-R R-R RM-R R-R R-R R-R
Berhény
1910
Váradról kitelepül k f résztelep erd irtás birtokparcellázás cselédség f résztelep f résztelep feles gazdák, 1910-re a magyar gazdák elmennek uradalmi gazdaság felbomlik betelepülés az Alföldr l betelepülés az Alföldr l f résztelep a cselédség elmegy a cselédség elmegy erdei munkások aszfaltgyár, 1920-ig a magyarok elmennek birtokparcellázás birtokparcellázás birtokparcellázás, a magyarok elköltöznek betelepítések birtokparcellázás birtokparcellázás birtokparcellázás gyáripar gyáripar gyáripar f részgyár birtokparcellázás f részgyár, 1910 megsz nik erd irtás, 1920-ig a magyarok elmennek erd irtás
110
0
110
R-R
Oláhhomorog Marciháza Rikosd Nagyürögd Váradles Váradpósa B.sályi F.vásárhely Fugyi Sebesújfalu Bodonos Füves Mézged Gyegyesény
1900 1910 1900 1900 1900 1910 1890 18901910 18901910 1910 1900 1910 1910 1910
birtokparcellázás birtokparcellázás cselédek cselédek Alföld, betelepítés Alföld, betelepítés Jász-Nagykun betelepítés betelepítés
480 140 100 300 200 170 220 450
130 55 0 100 60 80 100 480
350 75 100 180 130 70 80 -20
R-R R-R R-R R-R RM-RM RM-RM MR-MR MR-MR
betelepítés
500
320
180
MR-MR
birtokparcellázás szénbánya bútorgyár f részgyár erd irtás
100 500 120 350 600
0 150 0 80 0
100 350sz 85sz 250 450r+80o
R-R SZ-SZM SZ-SZ R-R R-R
A román kormányzat telepítési stratégiája 1920-1940 között hasonló volt - ez értend a sikertelenségre is - bár inkább az államhatárra, mint a nyelvhatárra koncentrálódott. Azokon a területeken, amelyek 1940-ben visszatértek, a román asszimilációs nyereség ideiglenesnek bizonyult, s t több ezer kétnyelv , vagy magyarul nem is beszél román magyar nemzetiség nek vallotta magát 1941-ben a statisztika szerint. Nagyszalontától délre azonban, amely területek nem kerültek vissza, ugyanakkor román telepítésnek voltak kitéve, megindult a magyarság lassú eróziója, mely 1956-ig nem öltött látványos méreteket. A „szétszakadt” területek közötti összeköttetés helyreállítása érdekében a magyar kormányzat sem zárkózott el a közigazgatási határok módosításától, melyet azonban a mai román kommuna-rendszer hatékonysága messze felülmúl. 1941-ben a magyarok összevonták a magyar Mácsapuszta és román Váradles településeket, és így a falu magyar többség vé vált, míg Mez bikácson a szlovákok, kifejezve lojalitásukat, magyarnak vallották magukat, így a Nagyvárad és Nagyszalonta közti románság fellazítása megkezd dött - legalábbis a térképlapokon. Hasonló kísérlet történt a Siter-Élesd-Bályok-Margitta közti négyszög román falvaiban. 1930-hoz képest Dizséren háromszorosára, Érábrányon, Lükin, Széltallón kétszeresére n tt a magát magyar nemzetiség nek (nem anyanyelvi magyarok!) vallók száma 1941-re (VARGA E. Á, 1999).1 A szlovák kisebbséggel bírók falvakban ez szintén igen gyakori jelenség volt. Ami a román uralom éveit illeti, az 1920-as, 1930-as román népszámlálások során a magyarság száma csökkent - az teljesen természetes volt, hogy a bihari erdei munkások hazaköltöztek Magyarországra, de az már aligha tekinthet annak, hogy Bihardiószeg magyar lakossága az 1910-es 6100-ról 1920-ra 4900-ra esett, miközben a település lélekszáma csak 200 f vel csökkent. Ezt követ en 1930-ra a magyarok száma 5300 f re emelkedett, miközben az összlakosság 7000 f fölé n tt. A növekedésb l tehát 800 f t a betelepített románok tettek ki - leszármazottaik ma is a településen élnek. A Biharfélegyháza határában létrejött Mihai Bravu telepesfalu (800 f ) szintén színesítette a palettát, de alapvet en nem törte meg a magyar településterület túlsúlyát. 1920-1930 között Szalárdra 500 embert telepítettek, de a románság száma csak 300-zal n tt. Ami a román telepesek kudarcát illeti - bár Keményfokot kivéve a magyarság fellazítására tett kísérleteik nem nevezhet k sikeresnek, közösségi szinten a falvak megmaradtak. A Tamáshida mellett létrejött Keményfok (Avram Iancu) településnek viszont 1992-re sikerült megbontania a Nagyszalontától délre elhelyezked magyar tömböt (2. ábra). A közigazgatásilag Keményfokhoz csatolt magyar Ant jelentéktelen kistelepüléssé vált, Tamáshidán a romák kerültek relatív többségbe, a szomszédos színmagyar Árpád községet
1
1941-ben az anyanyelvi magyarok számát a magukat magyar nemzetiség nek vallók száma felduzzasztotta: pl Vizesgyán (60-320 f ), vagy pl. ÉK-en a korábban román-magyar Lüki, 530 magyarral.
Feketebátor kommunába sorolták át, a magyar Erd gyarak és Mez baj falvakat pedig a román Illyéhez csatolták, így mindhárom helyen a románság került fölénybe. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Bihar határaitól délre T zmiske és Nagyzerind kommunák máig magyar többség ek, akkor különösen jelent ssé válik ez az átszervezés. A román kommuna-rendszer kialakítása során hasonlóképpen jártak el a Margitta melletti Tóti, Micske és Poklostelek magyar lakosaival, két kommunába szórva ket szét, míg a Mez telegd környéki magyar falvak (Pósalaka, Pusztaújfalu, Örvénd és Mez telki) 4 különböz önkormányzathoz soroltattak át. Ennek eredményeképpen nemcsak Mez telegd, de Mez telki is elvesztette magyar többségét, és Pusztaújlak magyarságának falubeli részesedése is 55% alá esett vissza. Ugyanez a helyzet a magyar Bors és Biharszentjános, illetve a más kommunába sorolt K röstarján (40% magyar) esetében. Szentjobbot is három román faluval vonták össze. Örvendetes azonban, hogy a Belényes környéki 10, egykor magyar faluból 5 még mindig ellenáll a románság asszimilációs nyomásának (3. táblázat). A magyarságot érint létszámcsökkenés másik oka az volt az 1920-1930-as években, hogy a román népszámlálás a zsidóságot külön nemzetiségként írta össze, míg ez a korábbi magyar népszámlálásokra nem volt jellemz . A román népszámlálás 15-25%-os zsidóságot mutatott ki Nagyváradon, Margittán, Érmihályfalván. Mivel a második világháború során a zsidó kolónia gyakorlatilag megsemmisült, illetve a túlél k kivándoroltak, helyüket és üres ingatlanaikat a román kormányzat román telepesekkel töltötte fel, így a magyarság korábbi 15-25%-os nyeresége, hirtelen elenyészett - így Nagyváradon is a magyarság az 1930-as 75%ról 1956 után 55%-ra esett vissza, míg a románok aránya 20%-kal n tt. A magyarságra a legnagyobb veszélyt mégsem a közigazgatási határok kedvez tlen megrajzolása, illetve nyelvterületének földrajzi visszaszorulása jelenti, sokkal inkább a tömbmagyarságon belül is megfigyelhet kedvez tlen demográfiai folyamatok, - hiszen igen sok településen a lakosság lélekszáma 1966-1992 között több mint 200 f vel csökkent, ami olykor a település magyarságának 15-50%-át is eléri - Biharsályi esetében ez egyenesen 90% feletti érték. Általános tendencia volt pl. a Hegyköz falvainak elnéptelenedése Nagyvárad szívó hatása miatt: emiatt az elöreged magyar települések képtelenek szociális, megtartó képességüket gyakorolni - viszont egy esetleges dezurbanizáció vagy dekoncentráció során els ként válhatnak a kiáramló nagyváradi románság célpontjául. A demográfiai változásokat két szempontból vizsgáltuk: 1. területi elhelyezkedés, illetve 2. az etnikai viszonyok alapján. A következ típuspéldákat különítettük el az elöreged , fogyó, összeomló demográfiai jelleget mutató települések esetében: 1/A határmentiség: Ant, Tamáshida, Nyüved, Nagyszántó, Mez bikács, 1/B szórvány: Berettyószéplak, Tenke, Magyarremete, Gyanta, Élesd, 1/C város elszívó hatása: Erd gyarak, Hegyközszáldobágy, Siter, Hegyközújlak, Hegyközszentmiklós, Apátkeresztúr, 2/A a magyarok száma csökken, az összlakosság n : Élesd, 2/B a magyarok száma csökken, az összlakosság csökken: Hegyközszáldobágy, Siter, Szentjobb, Ottomány, Ant, Apátkeresztúr, Mez bikács, Erd gyarak, Jankafalva, Szalacs, Hegyközszentimre, 2/C a magyarok száma csökken, a disszimilálódó, magukat roma nemzetiség ként feltüntet református, magyar nyelv romák száma n : Tamáshida, Csokaly, Bályok, Tenke, Bihardiószeg, Érselénd, 2/D a magyarok száma n , a románoké nagyobb ütemben: Margitta (4. táblázat) (3. ábra). 3. táblázat Belényesújlak Belényes B.Sonkolyos Jánosfalva K röstárkány Magyarremete Várasfenes Magyarcséke Kisnyégerfalva
magyarok 1830 537 70% 930 50% 220 52% 190 62% 802 97% 527 75% 778 78% 120 35% 120 45%
magyarok 1992 494 60% 1150 10% 281 30% 214 33% 1226 97% 542 60% 1084 63% 15 1% 242 51%
Irodalom: Bársony I. - Papp K. - Takács P. (2001-): Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében. IIII. Debrecen, Erdély történeti Alapítvány, 361. p., 345. p. és 283. p.
Fényes E. (1836): Magyar’országnak ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. I-VI. Pest, 1836-40. Lexicon locorum (1920): Lexicon Universorum regni Hungariae locorum populosorum. Bp., Hornyánszky, 335. p. Varga E. Árpád (szerk.) (1999): Erdély etnikai és felekezeti statisztikája II. Teleki László Alapítvány, Budapest-Csíkszereda, 869. p. 1. ábra. Észak-Bihar etnikai viszonyai 1941-ben
3. ábra. Az érmelléki és hegyközi falvak népességcsökkenése 1992-re
Érkörtvélyes
Érmihályfalva
9000
Érkörtvélyes Érmihályfalva
Érvasad Gálospetri
Érsemlyén
Értarcsa
Szalacs Érvasad
Érkenéz Érkeser
Ottomány Éradony
Érselénd
6500
Székelyhíd
Kiskereki
Asszonyvására Érbogyoszló
Gálospetri
Érsemlyén
Magyarkéc Iharostanya Krasznaháza Usztató Szolnokháza
Szalacs
Értarcsa
Érkenéz Ottomány
Érkeser
Éradony Tasnádbajom Érbogyoszló Csekenye Érselénd Margitta Érsz ll s K iskereki Asszonyvására Dizsér Csokaly Mónospetri Érolaszi o o Lüki Ábrány Székelyhid Újlüki o Szunyogd Kozmaalmás B.Diószeg Albis KöbölkútApátkeresztúrBisztraterebes BerettyóH.szentmiklós B.Kohány déda o Csokaly BerettyóÉrolaszi Újbártfalva Fancsikakirályi Érábrány V.Ábrány Száldobágy SzentlázárMalomtanya B.Diószeg KöbölkútApátkeresztúr Széltalló Bályok Kágya Szentjobb B.Félegyháza Vámosláz Bozsaly Sebesújfalu Fancsika H.szentimre o Poklostelek Szentlázár B.Vajda Tóti Kágya H.szentmiklós Csehtelek Papfalva o Berettyószéplak B.Félegyháza Jankafalva Micske Szentjobb Vámosláz B.csohaj Sárszeg Nyüved o H.szentimre Szalárd Poklostelek Paptamási Cserpatak B.Vajda Terje Almaszeg Csanálos H ke Jakóhódos Mihai Bravu Baromlaka Csujafalva Pelbárthida B.farnos Szarkó Fels derna Várvíz B.csohaj Nyüved NadántelekAlsóderna Paptamási Füves Szalárd Görbesd Kügypuszta Almásfegyvernek Jakóhódos Sástelek B.farnos Pelbárthida HegyközNagyszántó Bihar K vágHagymád Kövesegyháza Bodonos Újfegyvernek kovácsi Fels tótfalu o Alsótótfalu Kügypuszta Biharp. Közepes H.Csatár Forduló Tataros HegyközNagyszántó Bihar Kisszántó Újsástelek Sitér Szalárdalmás Almaszeghuta kovácsi H.Tóttelek Sitervölgy Szóvárhegy Sólyomk vár H.Csatár Alsótótfalu Üveggyár Bors H.Pályi o Sitér Borszeg eltérés az anyanyelvi és Orvisele Kisszántó H.közújlak Hármaspatak Sólyomk pestes H.Tóttelek nemzetiségi adatok között K.Kisjen Kabaláspatak Kövesd B.Szentjános H.Pályi F.lugos Sitervölgy Cigányfalva K.Tarján H.közújlak H.Száldobágy Mez bottyán Örvénd B.Szentjános V.Sz l s A.lugos K.Kisjen Pusztaújlak K röskisújfalu Töttös H .Száldobágy Élesdlok Tinód Pósalaka Mez szabolcs Vizesgyán Kis si o Fugyi Cécke Újpalota Ürgeteg Élesd F.Vásárhely Cséklye K.Gyéres Mez telki Fugyi Kiskakucs Keszteg Esküll Nagyvárad VáradalpárMez szakadát Telegd Újpalota Gégény F.Vásárhely Borostelek B.Szentandrás SzászfalvaNagykakucs K.Gyéres K alja V.szentmárton Alkér Mácsapuszta V áradalpár B .Szentandrás Rikosd Krajnikfalva Szaránd V.Csehi K rösTelkesd K röstopaKisbáród Felkér Alkér Mácsapuszta Izsópallaga barlang Kalota Bertény Rontó Nagyürögd V.Csehi Váradles Kisürögd Doborcsány Kardó Hájó B.szentelek Kegyek Élesdszurdok Rontó Gálosháza Rév Váradles Nagyürögd Betfia Erd Kiskopács Oláhszentmiklós Kisürögd Oláhapáti Fels barakony Várfancsika
Genyéte
Albis
Nagyvárad
Fels barakony
4. táblázat.
év
Berettyószéplak 1977 1992 Tenke 1830 1941 1992 Szalacs 1966 1992 Szentjobb 1977 1992 Erd gyarak 1977 1992 Biharsályi 1977 1992 Ant 1830 1966 1992 Tamáshida 1880 1966 1992
magyarok összlakosság
típus
1792 1447 1400 1967 974 4500 3100 1673 1155 1170 845 253 8 762 610 213 618 522 223
sziget
2930 2730 1500 4100 4492 (560c) 4600 3200 1717 1289 2311 1922 (173c) 683 388 762 629 230 1194 1552 1159 (500c)
V.szentmárton Oláhapáti Váradpósa
Madarász
tömb
Árpád Illye
szórvány
határmenti
Kávásd
Nagyszalonta
tömb
határmenti
Székelytelek
Oláhhomorog Tulka
sziget
szórvány
Jánosd
Keményfok
Erd gyarak Mez baj
Ant Tamáshida
2. ábra. A Nagyszalontától délre lév összefügg magyar településterület felszabdalódása 1992-re
