A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája

Fórum

A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája A statisztika legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi intézménye a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute – ISI), 2007. augusztus 22. és 29. között Lisszabonban tartotta 56., kétévenként megrendezendő általános konferenciáját. A Központi Statisztikai Hivatalt dr. Pukli Péter, elnök, dr. Laczka Éva főosztályvezető és Horváth Beáta tanácsos, a Magyar Statisztikai Társaságot dr. Németh Zsolt képviselte, részt vett továbbá dr. Szilágyi György egyetemi tanár a Hivatalos Statisztika Tudományos Tanácsának elnöke és Ispány Márton a Debreceni Egyetem docense. A konferencia résztvevői a világ nemzeti statisztikai intézeteiben, kutatóintézeteiben, egyetemein dolgozó statisztikusok, kutatók, a statisztika oktatói, illetve felhasználói voltak, számuk megközelítette a háromezret (ami felülmúlta minden korábbi ISI-konferencia létszámát) és több mint 120 országot képviseltek. Ebben jutott először kifejezésre az ISI Sydneyben meghirdetett törekvése a taglétszám növelésére, mindenekelőtt a fiatal korosztály tagjaival. Ennek érdekében jelentősen oldódtak a tagfelvétel előírásai és élénkült a toborzási aktivitás. Az eredmény máris megmutatkozott, sok új arcot lehetett látni, sok új hangot lehetett hallani, anélkül, hogy a különböző generációk „elkülönültek” volna egymástól. A konferenciát Anibal Cavaco Silva, a Portugál Köztársaság elnöke, Pedro Silva Pereira az elnökséget vezető miniszter, és Neils Keiding (Dánia) az ISI elnöke nyitotta meg. A Portugál Köztársaság elnöke és minisztere egyaránt hangsúlyozták, hogy a konfe-

rencia Portugáliában történő megrendezése a Portugál Nemzeti Statisztikai Hivatal nemzetközi elismerését fejezi ki és egyúttal mindketten felhívták a figyelmet a jó minőségű adatok fontosságára és társadalmi jelentőségére. Említésre méltó a konferencián elhangzott előadások száma is, ami megközelítette az 1200-at. Az ülésnapokon 6-16 párhuzamos szekcióban folyt a munka; egy-egy ülésen az előadások száma 3-11 között mozgott. A Programbizottság a tudományos üléseket két fő típusba sorolta: az ülések egyharmadában meghívott előadók mutathatták be tudományos eredményeiket (Invited Paper Meetings, Special Topic Contributed Paper Meetings), az ülések kétharmada pedig lehetőséget adott arra, hogy a szakma képviselői (gyakran fiatalok) előadásra jelentkezzenek (Contributed Paper Meetings). Ez a csoportosítás, szokás szerint nem jelentett sem színvonal-, sem érdeklődésbeli különbséget; mindhárom típusban elhangzott kiemelkedő és kevésbé kiemelkedő előadás, nagyobb és kisebb érdeklődéssel kísért ülés. Szólni kell egy negyedik tudományos közlési formáról is, amely már hosszú idő óta szerves részét alkotja az ISI-konferenciáknak: az ún. poszter ülésekről is. Ezek keretében a szerző kifüggeszti dolgozatának szövegét és ennek kapcsán az érdeklődők szóba elegyednek a szerzővel. Több mint kétszáz ilyen poszter jelent meg az erre kijelölt hatalmas terem falán (egy-egy poszter általában egy napig volt látható). Az ISI-konferenciáknak további hagyományos kelléke a statisztikai (vagy statisztikával is foglalkozó) könyv- és (vagy) folyóirat-kiadók pavilonjainak sora is.

Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 12. szám

1082

Fórum

A tudományos program egyik jellemző vonása az ISI szekcióinak előretörése. Ezek a szekciók – amelyek többsége önálló társaságként is működik – a statisztika valamely szűkebb körének fejlesztésére és gondozására alakultak (számuk napjainkban is gyarapodik) és bár két ISI konferencia között saját konferenciáikat is megtartják, a központi konferencián is egyre több ülésnek valamelyik szekció a „gazdája”. Az ISI-konferencia munkájában a következő szekciók vettek tevékenyen részt: A Hivatalos Statisztika Nemzetközi Társasága (IAOS) A Statisztika Oktatásának Nemzetközi Társasága (IASE) Statisztikai-számítástechnikai Nemzetközi Társaság (IASC) Survey-statisztikusok Nemzetközi Társasága (IASS) Üzleti és Iparstatisztikai Nemzetközi Társaság (ISBIS) A matematikai statisztikával és valószínűség-számítással foglalkozó Bernoulli Társaság A központi bankok statisztikájával foglalkozó Irving Fisher Bizottság (IFC) A nagyszámú előadás tematikus megoszlása jelzi, hogy napjainkban mely kérdések foglalkoztatják a statisztikusokat. A bemutatott, megvitatott témák között előkelő helyet foglalt el a matematikai statisztikai módszerek alkalmazása, (valószínűség-számítás, ökonometria, bayesi-statisztika, extrémérték-statisztika), a modellezés, illetve az idősorelemzés legfrissebb eredményeinek bemutatása, vagy akár a valószínűség-eloszlásokon alapuló numerikus időjárás-előrejelzés. A szakstatisztikák közül a gyakrabban tárgyaltak közé tartozott a gazdaság- és pénzügystatisztika. A 2005-ben Sydney-ben rendezett konferencián történtekhez képest nőtt az érdeklődés a környezetstatisztika iránt. Több ülés is foglalkozott a hivatalos

statisztikai szolgálat feladataival, az emberi erőforrás fejlesztésének kérdéseivel, de mint mindig, a tájékoztatás, adatvédelem kérdései is napirendre kerültek. Amikor vázlatos áttekintést adunk a konferencia néhány üléséről, a téma vagy egy-egy előadó iránti érdeklődés határozta meg választásunkat, és mintegy ízelítőként mutatunk be néhány előadás. A hagyományoknak megfelelően, Lisszabonban is sor került az ISI-elnök által meghívott előadók plenáris ülésére. Peter Imrey (Egyesült Álllamok) arról tartott előadást, hogy a statisztika milyen mértékben befolyásolja a modern intézmények döntéshozóit, különösen az üzleti, tudományos és politikai élet terén. Felhívta a figyelmet, hogy növekvő érdekellentét van kialakulóban az orvosi kutatások terén a nyilvánosság, a kormány és a neves folyóiratok között. Többek között a következő kérdésekre kereste a választ: kötelessége legyen-e a statisztikusoknak, hogy fenntartsák tárgyilagos tudományos pozíciójukat? Magukévá tegyék-e és oktassák-e a bizonyára sajátos szakmai etikát? Milyen kollegális segítséget fogadhatnak el a nagy nyomás alatt? Klaus Dietz (Németország) előadásában a járványok néhány korai dinamikus modellezését mutatta be, melyek figyelembe veszik a betegségre hajlamos, illetve a fertőző egyéneket. Amennyiben a betegségre hajlamos egyének kezdeti számát meg tudjuk becsülni, akkor a modellből meghatározhatjuk egy járvány reprodukciós számát, ami különösen fontos adat. Søren Johansen (Dánia) „Korreláció, regresszió és kointegráció nem stacionárius idősorok esetén” címmel tartott előadást. Különösen azzal érvelt, hogy meg kell különböztetni a tapasztalati és elméleti korrelációs és regressziós együtthatókat, mivel a tapasztalati együttható becslését mintából számítják, míg az elméleti korrelációt és regressziós együtthatót modellből becsülik. Rámutatott, hogy egy kétváltozós


1083

Fórum

autoregresszív modellben, nem stacionárius idősor esetén – determinisztikus, illetve sztochasztikus trenddel – a tapasztalati becsléseket nem tekinthetjük az elméleti becslés megfelelőjének, ezért nem vonhatunk le következtetéseket a korrelációs, illetve regressziós együtthatóról. Amennyiben bármilyen stacionaritásvizsgálat nélkül elemzünk idősorokat, akkor hamis, „képtelen” korrelációkat kaphatunk eredményül. Az ilyen, ún. álkorrelációk elkerülhetők, ha gyakorlatban csak akkor elemezzük az adatokat, ha meggyőződtünk arról, hogy a modell valóban megfelelőképpen írja le azok viselkedését. „Proaktiv – a bűvös szó” címmel tartott előadást Petteri Bauer az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának tagja. Előadásában az adatelőállítók és -felhasználók közötti kapcsolat erősítésének szükségességével és lehetőségeivel foglalkozott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy bármennyire is pozitív jelenség az internetre felkerülő adatok rohamosan növekvő száma, semmi biztosíték nincs arra, hogy azokat a felhasználók megfelelően tudják hasznosítani. Az adat-előállítók, nemigen lépnek kapcsolatba a felhasználókkal – még a legfontosabbakkal sem –, nincs ismeretük arról, hogy utóbbiak mennyire elégedettek az adatokkal. A megoldást az ún. „proaktivitás”, azaz egy olyan üzleti intelligencia-rendszer kialakítása jelenthetné, mellyel hatékonyabban kiszolgálhatók a felhasználók igényei. Egy ilyen rendszer kiépítésének első szakasza egy felhasználói adatbázis kialakítása, a második pedig egy kapcsolattartó rendszer létrehozása lehetne. Ezeknek a rendszereknek a megvalósítása legfőképp stratégiai kérdés, azonban megfelelő információs technológia nélkül természetesen nem tudnak működni. A témában Rosemary D. Marcuss „Kinek van szüksége az unalmas statisztikára?” címmel valamint Preston J. Waite „A teleszkóp és a mikroszkóp” címmel tartott érdekes előadásokat.

Jean-Louis Bodin volt a kezdeményezője, egyben vezetője egy már címében is különleges ülésnek „Mire van szükségük a felhasználóknak? Mutatószámokra vagy statisztikára?” A szokatlan cím és téma egy politikus nyilatkozatából származik, aki szerint neki nem statisztikák, hanem mutatószámok (indikátorok) kellenek. Valóban, vannak olyan felhasználók, akik az elemi mutatókat többre becsülik a komplex és sokdimenziós statisztikáknál, amelyek, véleményük szerint, inkább a kutatók igényeit elégítik ki. A statisztikusok hozzászoktak az olyan szintetikus kategóriákhoz, mint a GDP vagy a fogyasztói árindex, az utóbbi időben azonban egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kvantitatív és/vagy a kvalitatív indikátoroknak. Ebből azonban számos kérdés adódik. Van-e például elfogadott definíciója az „indikátornak”? Fel lehet-e állítani az indikátorok osztályozási rendszerét? Mi a jellemzője egy „jó” indikátornak? Továbbmenve: az indikátorok sokat emlegetett egyszerűsége illúzió-e vagy valóság? Hasznosake vagy netán még veszélyesek is azok a rangsorok, amelyek az indikátorok alapján oly gyakran jelennek meg a médiában? Az indikátorok elszaporodása hasznos-e a felhasználóknak? Nem terhelik-e túl a statisztikai intézményeket? Ezekre a kérdésekre egy öttagú „kerekasztal” volt hivatva válaszolni, amelyben részt vett Michael Ward, a makrostatisztikák egyik legjobb szakértője, az ENSZ ún. „Intellectual History Project”-jének munkatársa, Enrico Giovannini az OECD vezető statisztikusa, Inna Steinbuka az Eurostat munkatársa, Martin Balepa az Afristat képviselője és Romulo Virola a Fülöp-szigetek vezető statisztikusa. A bevezető előadás gondolatébresztő kérdései hatására a résztvevők kifejezték saját elvárásaikat a mutatószámokkal szemben és kevesebbet foglalkoztak a „bodini” problematikával. Így is elhangzott


1084

Fórum

néhány jelentős gondolat, melyek közül Ward egyik fontos figyelmeztetését emeljük ki: „Az indikátorok csak közelítő információknak tekinthetők, amelyek nem vonnak automatikusan politikai akciót maguk után.” A korszerűsített Nemzeti Számlarendszer (System of National Accounts – SNA) megvalósítása az ENSZ 1993. évi, jelenleg érvényes Nemzeti Számlarendszerének folyamatban levő és végéhez közeledő revíziójáról adott képet. E folyamat különböző lépései eddig csak a makrogazdasági elszámolások szakembereihez jutottak el; ez az ülés széles érdeklődést volt hivatott kiszolgálni (ami nem akadályozta a nemzeti számla nagyszámú szakembereinek jelenlétét.) A meglehetősen nagy termet majdnem teljesen megtöltő hallgatóság előtt lezajlott ülést a nemzeti számlarendszer „nagyasszonya” Carol Carson vezette. Az előadók a készülő rendszer azon új elemeit hangsúlyozták, amelyek a jelenleginél jobban kiemelik a gazdaságpolitika lényeges elemeit. Ilyen például a tőke által nyújtott termelő szolgálat, vagy a kutatás és fejlesztés, mint a tőke egyik összetevője. A vitában egyetértés alakult ki e bővítések szükségességéről, annál kevésbé a megoldásokról, mint ahogyan arról a nemzetközi standardok alkalmazásával foglalkozó ülés is tanúskodott. Ez az ülés három – napjainkban, az érdeklődés központjában álló – területet érintett: az ISIC- (Tevékenységek Szabványos Ágazat Osztályozása – International Standard Industrial Classification of all Economic Activities) revíziót, az SNA-revízióját és a társadalomstatisztika területét érintő standardokat. A 2007. évi ISIC-revízió célja a relevancia és a más nemzetközi standardokkal való összehasonlíthatóság javítása, erősítése volt, amihez nagyban hozzájárult az ugyanebben az időszakban zajló SNA-revízió is. Miközben az SNA-revízió alig gyakorolt hatást az ISIC szerkezeti felépítésére, annál jelentősebb tartalmi változásokat indukált. Tekintettel a válto-

zások jelentőségére az osztályozást széles körű konzultáció és vita előzte meg. A konzultációk és a kapott válaszok alapján alakították ki az osztályozás új koncepcióját, véglegesnek tekinthető változatát. A viták során a leghatározottabban megfogalmazott igény a folytonosság biztosítása volt, de felhívták a figyelmet arra is, hogy a standardokban bekövetkezett változások követése (a nemzeti osztályozásokban) mindenkor nagy erőforrásigénnyel jár, s erre kell számítani az új ISIC esetében is. Sokak szerint a 2008-as SNA-revízió szerteágazó és összefüggéstelen változások halmaza. Valójában a változások az SNA elméleti és koncepcionális alapjait próbálják megerősíteni, követve a gazdaságban az elmúlt években bekövetkezett változásokat. Hangsúlyt kapott az a tény is, hogy az új SNA bevezetése idő- és forrásigényes. A változtatások többségét a fejlett országok politikai és üzleti igényeinek megfelelően határozták meg, miközben számos ország számára még ma is alapvető gondot okoz a legfontosabb információk előállítása. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az új SNA adaptálásában a fejlődő országoknak technikai segítséget kell nyújtani. A nemzetközi standardok a gazdaságstatisztikától eltérő kihívás elé állítják a társadalomstatisztikusokat. A társadalomstatisztika esetében ugyanis egyes részterületekre vonatkozóan léteznek nemzetközi standardok, de átfogó, a terület egészét érintő standardokról nem beszélhetünk. Egy átfogó keret kidolgozása érdekében Carson a jelenleg alkalmazott standardok feltérképezését látja megoldásnak, melynek felhasználásával az átfogó keret is kidolgozhatóvá válhat. Ami jelenleg a legfontosabb feladat; a prioritások meghatározása, a konzultációs stratégia, és a szükséges források kidolgozása. Az agrárstatisztikai előadásokat felölelő STCPM-szekció (Special Topic Contributed Paper Meetings) akár példázhatná az ISI-


1085

Fórum

konferencián részt vevő országok sokszínűségét, statisztikai rendszereik eltérő fejlettségét, a megoldandó feladatok sokszínű voltát. Míg a dél-afrikai küldött arról számolt be, hogy országának jelenlegi statisztikai rendszere csak az agrárium területén működő vállalkozások teljesítményével tud elszámolni – figyelmen kívül hagyva a más nemzetgazdasági ágakban, illetve a háztartások által végzett mezőgazdasági tevékenység outputját – az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok küldöttei módszertani kérdéseket, az adatminőség javításának lehetőségeit feszegették. A megoldást egy megfelelő lefedettséget biztosító, folyamatosan aktualizált regiszter kialakításában, az adatszolgáltatókat, a statisztikusokat és a felhasználókat magába foglaló tanácsadó testület felállításában látta az előadó. Az európai országok esetében – ahol többnyire megfelelő minőségű, rendszeresen aktualizált regiszterekre lehet támaszkodni – a statisztikusok már többféle mintaválasztási lehetőséggel élhetnek, a mintaválasztási módszerek finomításával javíthatják az adatok minőségét. Az olasz előadó, Elisabetta Carfagna az EU gazdaságszerkezeti összeírásának végrehajtására javasolt két többváltozós, rétegzett mintaválasztási módszert, ami a mintanagyság csökkentése mellett vezet jobb eredményre. A gyakran alkalmazott listás mintaválasztási eljárás mellett Európában számos példa van a területi mintaválasztás alkalmazására is. Példát láthattunk arra is, hogy a szatellit képekkel, valamint más statisztikai és adminisztratív adatforrások felhasználásával támogatott területi mintaválasztási eljárások közül melyik vezethet jobb eredményre. A jelentős méretkülönbségek ellenére némi hasonlóság fedezhető fel az amerikai és a magyar agrárgazdaságok szerkezetben. Meglehetősen hasonló e gazdaságok méret és termelési cél szerinti csoportosítása is (saját fogyasztásra termelő gazdaságok, piacorientált gazdaságok; és a kettő közötti átmenet).

Míg az amerikai előadó, Mary Bohman az egyes gazdaság- típusok jellemzőinek bemutatása mellett arra mutatott példát, hogy a mezőgazdasági háztartás-statisztika adatai hogyan használhatók fel a gazdaságok jövedelemviszonyainak, a fejlesztési döntéseinek, kormányzati programokban való részvételének vizsgálatára, addig Laczka Éva előadása a magyar agrárstatisztikai rendszernek a magyar mezőgazdaság szerkezeti változásaihoz való alkalmazkodását, stratégiai feladatait mutatta be. Végül tájékoztatás hangzott el a FAO 2010-es világcenzusának ajánlásairól, ami az adatszolgáltatási terhek csökkentése mellett a korábbiaknál nagyobb rugalmasságot igyekszik biztosítani az egyes országoknak az összeírás végrehajtásában. A longitudinális mintaválasztás adta az apropóját az Európai Közösségi háztartásipanelvizsgálat (ECHP) és az EU jövedelem- és életkörülmény-statisztika (EU-SILC) terén, a bekövetkezett koncepcióváltás értékelésére. A háztartásipanel-vizsgálatot a Lisszaboni Stratégia hívta életre, a kilencvenes években ez volt a legfontosabb: EU-szinten összehasonlítható statisztika a jövedelemnek és az életkörülmények elemzésére. Az ezredfordulóra azonban nyilvánvalóvá váltak az ECHP gyengeségei: gyakran olyan időszakban próbálták a longitudinális adatokat és mutatókat előállítani, amikor azok már idejétmúltakká váltak, hét év múlva kétségessé vált a minta szerkezeti reprezentativitása is, nem volt az összeírás lefedettsége megfelelő az EU-tagországokban sem, amit a bővítés csak súlyosbított. Mindezek, valamint az időszerű, jó minőségű, és összehasonlítható adatok iránti igény hívta életre a SILC-et. A SILC a háztarások jövedelemére és életkörülményeire vonatkozó megfigyelés, ami biztosítja az időbeli és a keresztmetszeti elemzéseket is. A rendszer használói minimum 4 egymást követő évben gyűjtenek adatokat a háztartás tagjairól. Az összeírás


1086

Fórum

koncepcióját, mutatókörét az ECHP-vel szemben EU-szinten határozták meg, ugyanakkor az összeírás végrehajtásában, a tagországok, adottságaiknak megfelelően dönthettek, természetesen a minőségi előírások betartása mellett. Az adatgyűjtés történhet összeírások szervezésével, de történhet regiszteradatok felhasználásával is. A 27 EU-tagország közül hat (a skandináv országok és Szlovénia), az adatgyűjtés és a regiszteradatok felhasználásával állítja elő az adatokat. A tagországok között vannak, amelyek a megfigyelés idődimenzióját kiterjesztették 8, illetve 9 évre. A SILC első eredményeinek értékelése folyamatban van. A szakemberek az összehasonlíthatóságot egyre inkább a minőségi követelmények legfontosabb elemének tekintik. Különösen igaz ez a SILC-re, mivel a tagországok felhasználhatnak regiszteradatokat, végrehajthatnak adatgyűjtéseket, ami eltérő lefedettségre, definíció stb. alkalmazására is vezethet. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a SILC adatainak minőségi ellenőrzésére megfelelő módszertani keretet kell kidolgozni. Módszertani szempontból számos ülés foglalkozott a nemválaszolás kérdéskörével. Barry Schouten, a Holland Statisztikai Hivatal munkatársa a válaszolási arány és a reprezentativitás növelésére tett kísérletről számolt be. A hivatal 2005 második félévében széles körű nyomon követési felvételt hajtott végre a holland munkaerő-felmérés azon résztvevői között, akik megtagadóknak lettek kódolva, illetve azok között, akikkel nem sikerült a kapcsolatfelvétel. A kérdőívben csupán a munkaerő-felmérés kulcskérdései szerepeltek, a kérdezőbiztosok is csak egy rövid tájékoztatás alapján hajtották végre a felvételt. A nyomon követési felvételt különböző adatgyűjtési módszerekkel hajtották végre telefonos kérdezés (CATI) nyomtatott kérdőíves kérdezés (PAPI) és az Internet. A felvétel eredményeként, mintegy további 45 százalékos válaszadást eredményezett.

Gabriele Durrant, a Southamptoni Egyetem kutatója az egységszintű nemválaszolás kérdésében azt vizsgálta, hogyan lehet a népszámlálási adatokat, a kérdezőbiztosok által megfigyelt adatokat, valamint a kérdezőbiztosokról rendelkezésre álló információkat összekapcsolni. A szimuláció a 2001. évi népszámlálás összekapcsolt adatain alapult, mely bővelkedik különböző változókban, mind a háztartásokról, mind a személyi állományról, valamint tartalmaz információkat a kérdezőbiztos és a háztartás között kialakult kapcsolatról (doorstep) és a kérdezőbiztos tapasztalatairól, illetve viselkedéséről is a válaszolók és a nemválaszolók körében. Többszintű multinomiális modellek használatával vizsgálták a kérdezőbiztosok, illetve a háztartások nemválaszolásra gyakorolt hatását, megkülönböztetve a nemválaszolók között a megtagadókat és az elérhetetleneket (no contact). Az elemzés a különböző népességcsoportok válaszadói viselkedésvizsgálatára is kiterjedt. Az adatok további területi elemzésével megfelelő információhoz juthatnak azzal kapcsolatban, hogy hol van szükség a kérdezőbiztosok alaposabb oktatására, illetve teljesítményük növelésére. A Norvég Statisztikai Hivatal az utóbbi évtizedben arra is törekedett, hogy integrálja az adminisztratív, illetve a statisztikai céllal gyűjtött adatokat. Ennek eredményeként létrejött, a hivatalos statisztikák jelentős részének a saját regiszterrendszere. Az Ib Thomsen által tartott előadás témája az volt, hogy hogyan lehet elkülönülten kezelni a mérési hibának, illetve a nemválaszolásnak a hatását, egy a regiszterből származó külső változó alapján. A nemválaszolás hatásának csökkentésére a hivatal dolgozói a témában ajánlott gyakorlatot dolgoztak ki. Idősorelemzés, szezonális kiigazítás témakörében számos neves kutató részéről hangzott el előadás. Többek között David Findley


1087

Fórum

(Egyesült Államok), az X12-ARIMA kifejlesztője bemutatta, hogy azáltal, hogy lineáris kapcsolat írható le a flow és stock adatok munkanap-regresszorának együtthatója között, kimutathatóvá válik a stock adatokban is az ún. „hétvége-hatás”, mely eddig csak flow adatok esetén állt rendelkezésre. Augustin Maravall, a TRAMO/SEATS módszer kifejlesztője bemutatta, hogyan működik a T/S Windows alá írt alkalmazása, számos egymáshoz szorosan kapcsolódó idősorhalmaz esetén. Az eljárás egy együttes, összefoglaló output állományt hoz létre, melyben a modellillesztés főbb jellegzetességei, diagnosztikái találhatók meg, többek között a differenciálás rendje, a szezonális illetve nemszezonális ARMA-modell rendje és paraméterei, a különböző típusú outlierek, a munkanap, illetve húsvét hatás jelenléte, valamint az előrejelzés diagnosztikái. Benoit Quenneville, a Kanadai Statisztikai Hivatal munkatársa, a hivatalban folyó jelenlegi fejlesztéseket mutatta be. 2004-ben a Kanadai Statisztikai Hivatal átállt az X12ARIMA módszer használatára az itt kifejlesztett X11-ARIMA módszerről, mely előbbinek szerves részét képezi. Az átállás számos fejlesztéssel és frissítéssel jár(t) együtt. Egyrészről telepíteni és adoptálni kellett az X12ARIMA rendszert a különböző szakterületi igényeknek megfelelően; másrészt felül kellett vizsgálni a raking, illetve benchmarking eljárásokat, technikákat, valamint újra kellett definiálni a szezonális kiigazításra vonatkozó előírásokat. Végül, de nem utolsósorban kifejlesztettek egy ún. „virtuális elemzőt”, mely segíti a szezonális kiigazítási eljárás beállításainak kiválasztását. A virtuális elemző nem egyéb, mint az évtizedek alatt szerzett tapasztalatok, eljárások „legszűkebb” közös halmaza. A virtuális elemzőt tekinthetjük egyfajta standardizálásnak, mely számos segítséget nyújt a területen dolgozóknak.

A szezonális kiigazítás és a minőség témakörében tartott előadást Horváth Beáta, melyben bemutatta a KSH szakértői által készített „Szezonális kiigazítás: módszerek és gyakorlatok” című kézikönyvet. „A nemek szerepének vizsgálata” című szekcióba meghívott előadók két megoldás közül választottak, a meglevő adatok felhasználásával állítottak elő új – nemek szerinti vizsgálatokra alkalmas – információkat, mások a vizsgálandó témára vonatkozóan új adatgyűjtést hajtottak végre. Dr. Laczka Éva az előbbi megoldást választva – a közelmúltban elért eredményekről számolt be, megemlítve, hogy a férfiak és a nők mezőgazdaságban betöltött szerepének vizsgálatát szolgálja a KSH által 2001 óta évente megjelentetett „Nők és férfiak” c. zsebkönyv, de ennél is gazdagabb információkkal szolgált a 2000. évi teljes körű mezőgazdasági összeírás adatainak a FAO támogatásával végzett újratáblázása. Végül az ezredforduló mezőgazdasági összeírásának és a 2001. évi népszámlálás adatainak összekapcsolása szolgált újszerű információkkal a szekció hallgatóságának. A szekció további előadásai azt példázták, hogy a nemzetközi támogatással végrehajtott új felvételek miképpen segítik a fejlődő országok gazdasági– társadalmi problémáinak feltárását, kezelését, monitoringját. Példaként megemlítjük, hogy három országra, Palesztinára, Libanonra és Jordániára kiterjedő reprezentatív felvétellel a diákok tanulási környezetére vonatkozó adatokat gyűjtöttek. Az egylépcsős klaszter mintába közel négyezer diákot vontak be. A vizsgált mutatók között voltak: a diákok kapcsolata a tanárukkal, az általános biztonságérzetük, a boldogság, a frusztráció, a remények, a környezettel való viszony, és a függetlenség. A Fülöp-szigeteken jelentős biztonsági és egészségügyi kockázata van a mezőgazdaságban végzett gyermekmunkának. Mivel ez nem egyedi jelenség a régióban az ILO ötven or-


1088

Fórum

szágra kiterjedően támogatta a gyermekmunka felmérését. Az összeírások keretében vizsgálták a gyermekmunka során bekövetkezett baleseteket és egészségkárosulásokat, valamint azokat a tényezőket, amelyek ezekhez vezettek. Az ILO által támogatott összeírás eredményeinek elemzésekor felhasználták a 2001-ben végrehajtott nemzeti gyermekmunka-összeírások eredményeit is. Ezek alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a mezőgazdaságban végzett gyermekmunkának ötször nagyobb a baleseti kockázata, mint a más nemzetgazdasági ágakban. A regressziós modell alapján végzett elemzés azt is feltárta, hogy a nagyobb kockázat a mezőgazdasági eszközök használatára vezethető vissza. Súlyos társadalmi problémák feltárását szolgálta a pakisztáni gyermekhalálozásra vonatkozó összeírás. A rendelkezésre álló adatok szerint 225 ország közül Pakisztán a 37. helyen áll a gyermekhalálozás tekintetében. E mögött a szomorú statisztika mögött számos gazdasági, társadalmi probléma húzódik meg. A vizsgálat Punjub provincia 34 körzetében tárta fel, hogy milyen okokra vezethető vissza a gyermekhalálozás magas aránya. Az összeírás nyilvánvalóvá tette, hogy az orvosi ellátás nem elegendő a gyermekhalálozás mértékének csökkentéséhez, további felvétel az anyák tudatlanságának enyhítése lenne. Jelentős érdeklődést váltottak ki a fejlődő országoknak nyújtott technikai segélynyújtási programok tapasztalatai. Az elmúlt évtizedek során a Világbank, a Kanadai Statisztikai Hivatal és az Ausztrál Statisztikai Hivatal nem kis összegeket fordított a fejlődő országok statisztikai rendszereinek fejlesztésére. A ráfordítások ellenére az adományozó intézmények egyetértettek abban, hogy a programok hatékonysága nem volt kielégítő. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kialakult néhány olyan szempont, amely hozzájárulhat a segélynyújtási programok eredményességéhez. Az egyik

legfontosabb következtetés az volt, hogy nem szabad az adományozóknak a kedvezményezett intézmény helyett elvégezniük a feladatot; a cél az, hogy a kedvezményezetteket képessé tegyék a feladat elvégzésére. Így felelhet meg a segélynyújtási program az illető fejlődő ország stratégiai céljainak. Gyakran több adományozó is dolgozik ugyanabban az országban vagy intézményben, ilyen esetben elengedhetetlen a koordináció közöttük (a koordináció hiánya az utóbbi évtizedek jellemző hibái közé tartozott). Fontos az elvégzett feladatok pontos és részletes dokumentáltsága. Gyakori hiba azonban, hogy a program során előállított adatokat nem a kedvezményezettek elemzik, értékelik, ez is oda vezethet, hogy nem érzik magukénak a programokat, nem sajátítják el a hosszú távon hasznosítható tudást. A „Regionális együttműködés – statisztika szakmai etika- statisztika” című ülésnek Laczka Éva volt a szervezője és vezetője. Az ülés lényegében a közép-európai országok statisztikai társaságainak összejövetele volt. A két résztéma közül a második kapott nagyobb hangsúlyt, bár a regionális együttműködés sem szorult háttérbe, ami különösen Németh Zsolt előadásának volt köszönhető, aki igen színes és sokoldalú áttekintést adott a Magyar Statisztikai Társaság tevékenységéről, kellő hangsúlyt adva a regionális együttműködésnek is. Az etikával foglalkozó témák közül mindenekelőtt a román Ilie Dumitrescu előadása érdemelt figyelmet, aki abból indult ki, hogy a gazdaság működése, különösen a döntéshozás milyen mértékben támaszkodik a statisztikára. A statisztika hitelességének alapjául egyfelől az ENSZ „A hivatalos statisztika alapelvei” másfelől az Eurostat „Gyakorlati kódexe” szolgál. Közelebbről a tudományos módszerek, az összehasonlítást biztosító normák alkalmazása, valamint a képzettség jelent biztosítékot a cél elérésére. Mindezek felett áll, illetve ezek összefoglalását jelenti a hivatalos


1089

Fórum

statisztikus társadalmi elkötelezettsége, kompetenciája és etikus magatartása. Az Osztrák Statisztikai Társaság képviselője, Joachim Lamel szigorú megfogalmazása szerint a statisztikai információval való visszaéléseknek különösen az utóbbi két évtizedben növekvő száma irányította a figyelmet a statisztikai etikai normákra. Úgy véli, hogy a statisztika szolgáltatóinak formálisan is ki kellene fejezniük az etikai és szakmai normák iránti elkötelezettségüket. A felhasználók fokozott bevonása a statisztika irányításába jót tenne az etikai elvek érvényesülésének. Az ülésnek felkért hozzászólója volt Jean-Louis Bodin, az ISI egykori elnöke, aki elnöki megbízatásának lejártával is egyik szellemi vezéralakja az ISInek. Hozzászólásában beszámolt az ISI szakmai-etikai rendszerével kapcsolatos revíziós munkáról. Számos szekció foglalkozott a statisztikai szoftverek és algoritmusok kifejlesztésével. Egyre szélesebb körben válnak elérhetővé többváltozós területi adatok. Japán kutatók egy olyan szoftvert fejlesztettek ki, mellyel könynyedén összekapcsolhatóvá válnak az adatok, akár horizontális, akár vertikális irányban. Így lehetőség nyílik a területi adatok horizontális kibontására számos dimenzió mentén. Ezek a grafikus ábrázolásmódok megtalálhatók és letölthetők a http://jasp.ism.ac.jp honlapról. Egy másik nagyjelentőségű szoftver, az Rprogram elmúlt években történt fejlődéséről számolt be Friedrich Leisch (Németország). A legtöbb felhasználónak, aki hallott az Rprogramról egy minimális grafikus felhasználófelülettel rendelkező nyílt forráskódú statisztikai adatelemző program jut eszébe. Holott az elmúlt évek során lezajlott fejlődést követően beágyazhatóvá vált egyéb alkalmazásokba is, mint például adatbáziskezelésbe, vagy akár egy weboldalba, amely ezáltal széles skálájú szolgáltatásokat nyújthat az egyszerű példáktól az interaktív oktatásig.

Ugyancsak gyakori téma volt a mintavétel területén a már hagyományos ISI-szekciónak számító kisterületi becslés és annak minőségi kérdései. Li-Chun Zhang (Norvégia) előadásában képet kaphattunk arról, hogyan használják fel a regiszterekből származó adminisztratív adatokat kisterületi becslésekre, csökkentvén az ilyen jellegű felmérések hatalmas költségés válaszadói terheit. Ispány Mártonnak, a Debreceni Egyetem docensének „Új martingál konvergencia tétel elágazó folyamatokra alkalmazásokkal” címmel hangzott el előadása. A kétévente megrendezett nemzetközi konferencia fontos része a Nemzetközi Statisztikai Intézet Közgyűlése, ahol az ISI elnöke, illetve a szekciók elnökei beszámolnak a megválasztásuk óta eltelt időszakban végzett munkáról, a megválasztott új elnökség pedig megfogalmazza a soron következő feladatokat. Az elkövetkező időszakra megválasztott ISI-elnök Denis Lievesly asszony (Egyesült Királyság), aki az ISI legfontosabb feladatának a pénzügyi biztonság és az átláthatóság megteremtését tartja. Kiemelt céljai közé tartozik az ISI aktívan dolgozó tagjainak növelése is. A Közgyűlésen hagyományosan sor került a Jan Tinbergen-, Cochran-Hansen- és Mahalanobis-díjak átadására, amivel az ISI a fejlődő országok fiatal statisztikusait jutalmazza. Ez alkalommal a díjakat indiai és távol keleti statisztikusok kapták. Horváth Beáta, a KSH tanácsosa E-mail: [email protected]

Dr. Laczka Éva, a KSH főosztályvezetője E-mail: [email protected]

Dr. Szilágyi György, a KSH Tudományos Tanácsának elnöke E-mail: györgy.szilá[email protected]


A Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) lisszaboni konferenciája

Recommend Documents