A LISSZABONI NÖVEKEDÉSI ÉS FOGLALKOZTATÁSI

SZEMBENÉZNI A KIHÍVÁSSAL A LISSZABONI NÖVEKEDÉSI ÉS FOGLALKOZTATÁSI STRATÉGIA

A WIM KOK VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ MAGAS SZINTŰ MUNKABIZOTTSÁG JELENTÉSE

2004. NOVEMBER

1

Tartalom A magas szintű munkabizottság

4

Alapadatok ismertetése

5

Első fejezet

8

Miért kell Lisszabon?

Bevezetés

8

Európa a megváltozott világban

10

A vegyes lisszaboni kép

11

Lisszabon ügyének folytatása

12

Külső kihívások — két tűz között

13

Belső kihívások — az őszülő Európa

14

A bővítés jelentette kihívás

15

Növekedési, foglalkoztatási és termelékenységi adatok

15

Összpontosított együttes cselekvés, most

18

Második fejezet felszabadítása

Az akadályok felszámolása: a potenciál 20

Mi a teendő?

20

1. A tudásalapú társadalom megvalósítása

21

Miért kell a tudásalapú társadalom?

21

•

A világklasszis kutatók idevonzása és megtartása

23

•

A K + F prioritásának abszolút elsősége

24

•

Az ICT előnyeinek teljes kihasználása

24

•

A szellemi tulajdonjog védelme az innováció támogatása érdekében

25

2. A belső piac iránti kötelezettségek fenntartása

26

Miért kell a belső piac?

26

•

Elkötelezettség a gyorsabb átültetés mellett

27

•

A szolgáltatások szabad mozgását gátló akadályok megszüntetése

27

2

•

A verseny akadályainak meghatározása és megszüntetése

28

•

Az áruk szabad mozgásának biztosítása mindenki számára váljon realitássá

29

•

A vállalkozások megfelelési költségeinek csökkentése

31

•

Világszínvonalú struktúrát a világ legnagyobb belső piacának

31

3. Megfelelő környezet megteremtése a vállalkozók számára

32

Miért van szükség megfelelő környezetre a vállalkozók számára?

32

•

A jogszabályalkotás minőségének továbbfejlesztése

32

•

A kockázati tőke rendelkezésre állásának növelése

34

4. Befogadó munkaerőpiacot kell kiépíteni az erősebb társadalmi kohézió érdekében

35

Miért hozzunk létre befogadó munkaerőpiacot?

35

•

A dolgozók és vállalkozók alkalmazkodóképességének növelése

37

•

Hatékonyabb befektetés a humán tőkébe

37

•

Az idősebb dolgozók kulcsfontosságúak

38

5. A környezetvédelmileg fenntartható jövőért Miért jelent a környezet versenyelőnyt Európában?

40 40

•

Környezet és versenyképesség a mindkét fél számára előnyös helyzetek kihasználása

40

•

A fenntartható jövő kidolgozása

42

Harmadik fejezet Lisszabon kivitelezhető

44

•

A koherencia és a következetesség szükséges a végrehajtásban

45

•

A teljesítés folyamatának továbbfejlesztése

45

•

Kommunikáció

48

•

Következtetések

49

Melléklet

50

3

A magas szintű munkacsoport A feladat Az Európai Tanács 2004 márciusában Brüsszelben tartott értekezlete felhívta a Wim Kok vezetése alatt álló magas szintű munkacsoportot, hogy végezzen független vizsgálatot a félidős értékelés kiegészítése céljából. A jelentésnek meg kell határoznia azokat az intézkedéseket, amelyek együttesen következetes stratégiát alkotnak az európai gazdaságok számára a lisszaboni célkitűzések és célok megvalósításához. A csoportot úgy kellett létrehozni néhány igen magas képzettségű személyből, hogy minden érdekelt nézeteit tükrözze. A jelentést nyilvánosságra kellett hozni, és 2004. november 1-jéig kellett a Bizottsághoz benyújtani. Tagok A munkacsoportot az alábbi tagok alkották – Wim Kok (elnök), volt holland miniszterelnök. – Romain Bausch, a SES Global elnök-vezérigazgatója (Luxemburg). – Niall FitzGerald, a Reuters elnöke, a Transzatlanti üzleti párbeszéd elnöke. – Antonio Gutiérrez Vegara, spanyol parlamenti képviselő. – Will Hutton (jelentéstevő), a Munka Alapítvány igazgatója. – Anne-Marie Idrac, a Régie autonome des transports parisiens (RATP) elnöke. – Wanja Lundby-Wedin, a svéd szakszervezeti szövetség (LÖ) elnöke. – Thomas Mirow, Hamburg város volt államminisztere, vezető üzleti tanácsadó. – Bedrich Moldan, a Környezetvédelmi Központ elnöke (Károly Egyetem, Prága). – Luigi Paganetto, a nemzetközi gazdaságtan professzora (Rome-Tor Vergata Egyetem) – Dariusz Rosati, közgazdasági professzor, európai parlamenti képviselő 2004 júniusa óta. – Veli Sundbäck, a Nokia első alelnöke, Finnország. – Friedrich Verzetnitsch, az osztrák szakszervezeti szövetség (ÖGB) elnöke, osztrák parlamenti képviselő. A magas szintű munkacsoport 2004 májusától októberéig végezte munkáját. Hat alkalommal ülésezett, és 2004. november 3-án benyújtotta jelentését az Európai Bizottságnak. A magas szintű munkacsoport titkárságát az Európai Bizottság biztosította. Sylvain Bisarre, a Főtitkárság igazgatója töltötte be a titkári posztot, Jan-Host Schmidt, a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság igazgatójának, és Olivier Bailly, valamint Koordinációs politikák egységének más tagjainak támogatásával. Jeroen Slaats, a holland külügyminisztérium politikai tanácsadója járt el Wim Kok személyi titkáraként. Paul Adamson a szerkesztésben működött közre.

4

Alapadatok ismertetése 2000 márciusában az európai vezető politikusok azt a célt tűzték ki, hogy 2010-re az EU-t „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell tenni, mely több és jobb munkahely teremtésével és nagyobb szociális kohézióval, valamint a környezet tiszteletben tartása mellett képessé válik a növekedés fenntartására”. A Lisszaboni stratégia néven ismertté vált program átfogó, de egymással összefüggő reformok láncolatát tartalmazta. Az érvelés szerint minden tagállam egyéni fellépésének nagyobb lesz, ha a többi tagállam is ezzel összhangban jár el. A 2000. óta bekövetkezett külső események nem segítették a célkitűzések teljesítését, de világossá vált, hogy az Európai Unió és tagállamai lassú fejlődésében közrejátszott azt a tény is, hogy a Lisszaboni stratégia nagy része tekintetében nem kellő gyorsasággal láttak hozzá a megvalósításnak. Ez a csalódást keltő teljesítmény részben a tennivalók sokaságának, a hiányos koordinációnak és a prioritások ütközésének is betudható. Ettől függetlenül az elszánt politikai fellépés hiánya volt a meghatározó Napjainkban, amikor szélesebbé vált a szakadék Észak-Amerika és Ázsia között, miközben Európának egyszerre kell szembenéznie a népesség alacsony növekedésével és elöregedésével, még égetőbbé vált a Lisszaboni stratégia megvalósítása. Fogy az idő, és nincs helye az önelégültségnek. Hatékonyabb végrehajtással kell behozni az elvesztegetett időt. Ebben az összefüggésben, ha teljesíteni akarjuk a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási célokat, mindannyiunknak cselekednünk kell. A célok elérésébe mindenkit be kell vonni. Ez nagyobb politikai elkötelezettségük révén nagyobb teljesítményt igényel az európai intézményektől és tagállamoktól; az európai polgárok szélesebb és nagyobb mértékű bevonását jelenti, valamint annak felismerését, hogy az európai nemzetek együttes munkálkodása valamennyi polgáruk hasznára történik. Az egész sikere érdekében a Lisszaboni stratégia minden elemére szükség van. A nagyobb gazdasági növekedés és növekvő foglalkoztatás hozza létre a szociális kohézió és a fenntartható környezet biztosításának eszközét. Ugyanakkor a szociális kohézió és a fenntartható környezet hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Európa számára az életszínvonal növelése érdekében egy sor reformpolitikával, és a növekedést, a keresletet és a foglalkoztatottságot a lehető legnagyobb mértékben támogató makrogazdasági kerettel fel kell gyorsítani a foglalkoztatottság és a termelékenység növelését. Egyetlen fellépés nem hozza meg a várt gyorsabb növekedést és több munkahelyet. Ehelyett egy sor egymással összefüggő kezdeményezésen és strukturális változáson alapuló együttes fellépéssel lehet felszabadítani az Európai Unió vitathatatlan potenciálját. Ehhez sürgős fellépésekre van szükség az alábbi öt területre vonatkozó politikák tekintetében:

5

Tudásalapú társadalom — Fokozni kell Európa vonzerejét a kutatók és tudósok számára, a K+F-et első helyre kell sorolni, és támogatni kell az ICT használatát. Belső piac — Be kell fejezni az áruk és tőke szabad mozgását biztosító belső piac létrehozását, és sürgős fellépéssel el kell érni a szolgáltatások egységes piacának létrehozását. Vállalkozások támogatása — Csökkenteni kell az általános adminisztratív terheket; javítani kell a jogszabályalkotás minőségét; elő kell segíteni az új vállalatok alapítását; és a vállalkozásokat jobban támogató általános körülményeket kell biztosítani. Munkaerőpiac — Az európai foglalkoztatási munkabizottság ajánlásainak gyorsabb teljesítése; létre kell hozni az élethosszig tartó tanulás és az aktív öregkor megvalósítását biztosító stratégiákat; támogatni kell a növekedést és a foglalkoztatottságot szolgáló társulásokat. Fenntartható környezet — A környezetvédelmi újítások elterjesztése és a környezetvédő iparban vezető szerep juttatása számára; a termelékenység terén a környezeti hatékonyság révén hosszú távú és fenntartható javulás elérését biztosító politikákat kell követni. Az egyes tagállamok értek el eredményeket a felsorolt prioritások egyikében vagy akár több területén is, de egyik sem ért el következetes eredményeket nagyobb területen. Ha Európa el akarja érni céljait, jelentősen növelnie kell erőfeszítéseit. A feladat az, hogy a megfelelő széles európai keretek segítségével minden tagállamban olyan nemzeti politikákat kell kidolgozni, amelyek az adott tagállam problémáit oldják meg, majd egy összehangoltabb és határozottabb fellépéshez vezetnek. Az Európai Bizottságnak készen kell állnia arra, hogy világos és pontos jelentéseket készítsen az egyes tagállamok sikereiről és kudarcairól. A nemzeti és az európai uniós politikáknak, beleértve a költségvetést is, jobban kell tükrözniük a lisszaboni prioritásokat. Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok elvállalják kötelezettségeiket, három új tényezőre kell összpontosítani: nagyobb összetartás és következetesség a politikák és résztvevői között, a teljesítési folyamat továbbfejlesztése a nemzeti parlamentek és szociális partnerek bevonásával, valamint a célkitűzések és eredmények világosabb kommunikálása. A felső szintű bizottság továbbá az alábbi ajánlásokat teszi: - Az Európai Tanács álljon a Lisszaboni stratégia megvalósításának élén. -

A tagállamok nemzeti programok készítésével kötelezzék el magukat

6

a teljesítés mellett, és a folyamatba vonják be az állampolgárokat és az érdekelt feleket. - Az Európai Bizottság végezzen felülvizsgálatokat, készítsen jelentéseket, politikájával és fellépéseivel támogassa és segítse elő az előrehaladást. - Az Európai Parlament önállóan és aktívan vegyen részt a teljesítés monitorozásában. - Az európai szociális partnereknek felelősséget kell vállalniuk, és aktívan részt kell venniük a Lisszaboni stratégia végrehajtásában. Az európai szociális modell fenntartása érdekében megvalósítandó gyorsabb növekedéshez és növekvő foglalkoztatáshoz erős, elkötelezett és meggyőző politikai vezetésre van szükség. A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak fokozniuk kell erőfeszítéseiket a változás bekövetkezése érdekében. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni az európai szociális partnereknek és az európai állampolgároknak a változás ügyébe történő bevonására. Jobban kell összpontosítani annak megértetésére, miért fontos Lisszabon minden egyes embernek Európa minden egyes háztartásában. Európa a termelékenységet, a szociális kohéziót, és a környezetvédelem iránti növekvő elkötelezettséget egyesítő önálló gazdasági és társadalmi modellt hozott létre. A Lisszaboni stratégia, ha a jelentés által javasolt módon összpontosít a növekedésre és a foglalkoztatottságra, új távlatokat nyit Európa előtt e gazdasági és társadalmi modell számára.

7

Első fejezet — MIÉRT KELL LISSZABON?

BEVEZETÉS Stratégiai cél

2000 márciusában az akkor tizenöt tagú EU vezetői tavaszi lisszaboni találkozójukon megállapodtak, hogy a szociális kohézió és a fenntartható környezet érdekében fokozni kell a növekedést és a foglalkoztatottságot. Az amerikai gazdaság, az úgynevezett „új” tudásalapú gazdaság megjelenésére, és az informatikai és a telekommunikációs technológia (ICT) terén élvezett elsőségére alapozva, a legjobbak kivételével, kezdte túlszárnyalni az egyes európai gazdaságokat. Európa, ha meg kívánta védeni sajátos társadalmi modelljét, és továbbra is biztosítani akarta állampolgárainak az esélyt, a munkát és az életminőséget, határozottan fel kellett lépnie, különös tekintettel a növekvő ázsiai gazdasági kihívásra, és az európai népesség növekedésének lelassulására. Az EU azt a stratégiai célt tűzte maga elé, hogy „a következő évtizedben a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, mely több és jobb munkahely teremtésével, nagyobb szociáliskohézióval és a környezet tiszteletben tartása mellett képessé válik a növekedés fenntartására”.

Reformok sorozata

Az érvelés szerint minden tagállam hatékonyabban léphet fel, ha a többi tagállam is összhangban jár el; az együttesen létrehozott gazdasági hullám nagyobb erővel veheti hátára az összes európai csónakot. Minél jobban összehangolja az EU a tudás fejlesztésére és a piacok megnyitására irányuló együttes kezdeményezéseit, annál erősebb és versenyképesebb lesz az egyes tagállamok gazdasága is. Mint az ismertté vált, a Lisszaboni stratégia átfogó, kölcsönösen összefüggő és egymást elősegítő reformok sorozatát jelenti.

Az európai gazdaság átalakítása

A stratégiát alátámasztó érvek nem kevésbé kényszerítők napjainkban sem — éppen ellenkezőleg. Európának a saját érdekében újítania kell. Tudásalapú gazdaságának ereje és Európának az a képessége, hogy az egész gazdaságában elterjessze az ismereteket, alapvető fontosságú a sikerhez, és nélkülözhetetlen a népességnövekedés csökkenését ellensúlyozó és szociális modelljét finanszírozni képes termelékenysége növeléséhez. Lisszabont úgy kell tekinteni, mint az európai gazdaság átalakításának azt az eszközét, amellyel a világ legjobbját lényegében utolérő struktúrákat olyan gazdasági struktúrákká alakítja át, amelyek lehetővé teszik vezető pozíció kivívását a gazdaságban. A lisszaboni reformprogram kezdettől fogva arra törekedett, hogy egyesítse a gyorsabb növekedést és foglalkoztatást létrehozó gazdasági dinamizmust a szociális kohézió, az igazságosság és a környezetvédelem fejlesztését célzó hagyományos európai törekvéseivel. Lisszabon törekszik a kutatás és fejlesztésre, mint a tudományos, műszaki és szellemi tőke megteremtésének és elterjesztésének növelésére irányuló összehangolt erőfeszítések központi tényezőjére fordított magán és állami ráfordítások növelésére. Az egységes piac létrehozásával, és az eddig óvott és védett szektorok megnyitásával 8

előmozdítja a kereskedelmet és a versenyt. Kedvezőbb légkört teremt a vállalkozásoknak és az üzleti életnek. A képzettségi és szakmai színvonal emelésével, aktív munkaerőpiaci politikával törekszik a munkaerőpiac rugalmasságának és alkalmazkodóképességének fokozására, valamint azzal, hogy az európai jóléti államok akadályozás helyett járuljanak hozzá a foglalkoztatottság és a termelékenység növeléséhez. És arra törekszik, hogy a növekedés fenntartható legyen környezeti szempontból is. Jólét és munkahelyterem tés

A tudásalapú gazdaságban elért sikert olyan kulcsnak tekintették, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy egyszerre maradjon nyitott és szociálisan kohézióra képes. Európa sem befelé, mint gazdasági unióban, sem kifelé nem akart a reálkeresetek és a nem bérjellegű kiadások csökkentését célzó versenybe kezdeni, amelynek eredményeként a tagállamokban megrendült volna a szociális kohézió, a munkahelyi partnerség és a környezetvédelem. Minél inkább képes Európa fenntartani magas termelékenységét, magas hozzáadott értéket létrehozó gazdaságát és foglalkoztatottságát, annál inkább képes lesz jólétet és munkahelyeket teremteni, amelyek azután eszközül szolgálnak a piacok megnyitása és a szociális és környezetvédő Európa iránti elkötelezettségének fenntartásához.

Fejlődés a technológiában és a szektorokban

Lisszabont időnként kritizálják, mint a 1990-es évek végén divatos tudásalapú gazdaság féktelen optimizmusát tükröző stratégiát, amely nem veszi figyelembe az európai gazdaság hagyományos ipari erősségeinek jelentőségét. Abban a tekintetben, hogy Lisszabon alulbecsülte az ipart, ez jogos kritika. Létfontosságú, hogy Európa megőrizze erős ipari és termelői bázisát, mint a gazdasági növekedés kiegyensúlyozott értelmezésének meghatározó tényezőjét. Az ipari növekedés és termelékenység valóban az, mivel az iparosításhoz mindig szükség volt a műszaki és az ágazati fejlődés biztosította támogatáshoz, és Lisszabon is erre az alapigazságra támaszkodik. Fordítva is igaz, az életerős tudásalapú gazdaság nem lehet meg egy erős, csúcstechnológiát alkalmazó, a tudomány és a műszaki haladás legújabb eredményeit megtestesítő árukat létrehozó termelői szektor nélkül.

Politikák önkéntes koordinálása

Törekvéseinek kiterjedtsége miatt Lisszabon egy sor olyan területet is érintett, amelyekben az EU-nak nincs alkotmányos jogköre, és amelyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Ezért a Bizottság által alkalmazott EU-s jogalkotás hagyományos „közösségi módszer” és a „nyílt koordinációs módszer” nevű új eljárás egyesítésével dolgozott. Az eljárás szerint a tagállamok megállapodnak a nemzeti hatáskörbe tartozó területeken történő önkéntes együttműködésről, és a más tagállamokban bevált, nemzeti sajátosságaiknak megfelelően módosított legjobb gyakorlat felhasználásáról. Az Európai Bizottság szerepe a folyamat koordinálása annak biztosításával, hogy a tagállamok rendelkezzenek teljes információval egymás előrehaladásáról és politikáiról, miközben biztosítja, hogy a hatáskörébe tartozó területek — különösen az egységes piac és a versenypolitika terén — a Közösségi módszer alkalmazásával erősítsék a lisszaboni célokat. Továbbá, a Bizottság által végzett monitorozás, és az egyes tagállamok által elért eredmények közzétételével sarkallja és teremtse meg a célok eléréséhez szükséges felülről jövő nyomást. Így a Lisszaboni stratégia megteremti az olyannyira szükséges gazdasági növekedést és 9

munkahelyeket, a tagállamoktól pedig az önkéntesség elve alapján várja el politikáik koordinálását. Európa a megváltozott világban Az utóbbi négy év nem bővelkedett a lisszaboni célok eléréséhez szükséges lehetőségekben. Alig száradt meg a tinta a szerződésen, amikor már szét is pattant a világméretű tőzsdei buborék, amelynek központja a felülértékelt amerikai internetes és telekommunikációs részvények összeomlása volt, amihez hozzájárult még a cégek pénzügyi és vállalati visszaéléseinek lelepleződése. Nőtt a szkepticizmus a tudásalapú gazdaság potenciáljával kapcsolatban. Az USA két évig tartó gazdasági pangást és visszaesést szenvedett, az európai gazdaság pedig követte. A K+F kiadások növelése például sokkal nehezebb, ha stagnál a termelés és a kormány és a vállalati költségvetés általános nyomás alatt vannak. Az európai fogyasztói és a vállalkozói optimizmus

A 2001. szeptember 11-i Amerika-ellenes terrortámadások és az azokat követő események még nyomasztóbbá tették a nemzetközi éghajlatot. Bár a kormányok Dohában a világkereskedelem fellendítése céljából elkötelezték magukat egy új tárgyalási forduló mellett, a szándékok konkrét intézkedésekre váltása rendkívül nehéznek bizonyult. Aggasztó módon a multilaterális kereskedelmi megállapodások helyett a kétoldalú egyezmények száma növekedett, és az Európa és az USA közötti feszültségek több éles vitába torkolltak. Az aggodalomra okot adó természeti jelenségek növekvő száma fokozta az emberiségnek a környezetére gyakorolt hatásával kapcsolatos nyugtalanságot. Az utóbbi időszakban a növekvő kereslet és az ellátás körüli bizonytalanságok következtében nőttek az olajárak, ami negatív hatással volt a jelen gazdasági tevékenységére, és csökkentette a közvetlen jövőre vonatkozó előrejelzéseket. Mindezen események együttes hatására megrendült az európai fogyasztók és vállalkozók optimizmusa.

Csalódást keltő összteljesítmény

Az utóbbi négy évben az európai gazdaság általános teljesítménye csalódást keltő volt. Az utóbbi két évben az európai gazdasági fellendülés lanyhább volt, mint az amerikai és az ázsiai, részben a folytatódó strukturális gyengeségek miatt, részben azért, mert alacsony volt az állami és magánkereslet növekedésének mértéke. Igaz ugyan, hogy az európai állami szektorban nőtt a hiány, amikor az úgynevezett automatikus stabilizátorok — a társadalombiztosítási befizetések emelkedése és az adóbevételek csökkenése — aktivizálódtak, de ez nem volt elég a ciklikus visszaesés ellensúlyozásához. Európában a pénzügyi manőverezések mozgástere korlátozott maradt, mivel egyes európai tagállamok gyenge költségvetési pozícióval érkeztek a visszaesés időszakába, minthogy az előző gazdasági fellendülés alatt pénzügyeiket nem konszolidálták kellő mértékben. Ennek eredményeként a Stabilitási és növekedési paktum működése sem tudta kellően támogatni a növekedést fokozó makrogazdasági politikákat, amelynek pedig további ellensúlyt kellett volna alkotnia a leszálló gazdasági ciklussal szemben.

10

Nem vették elég komolyan a végrehajtást és a teljesítést

Így sok tagállam került nehéz helyzetbe. A strukturális gyengeségek és az alacsony kereslet miatt gyenge volt a nemzeti gazdaság teljesítése. A gazdaság gyenge teljesítése miatt még nehezebb volt a Lisszaboni stratégia alkalmazása. Az alacsony növekedési környezetben egyes kormányoknak nehéz volt teljesíteniük kötelezettségvállalásaikat. Ki kell azonban jelenteni, hogy mindezek tetejébe több tagállam nem vette eléggé komolyan az elfogadott intézkedések végrehajtását és teljesítését. Az egységes piac létrehozása például nem kapta meg a szükséges prioritást. Ez megakadályozta, hogy Európa az elérendő célok közelébe jusson.

A vegyes lisszaboni kép A világot legyőző európai gazdaság fejlesztésének támogatására Lisszabonban és az azt követő tavaszi európai tanácsi üléseken egy sor ambiciózus cél1 került kitűzésre. De félúton 2010. felé az általános kép nagyon vegyes, és még sokat kell tenni ahhoz, hogy Lisszabon ne váljék a nem teljesített célkitűzések és be nem váltott ígéretek szinonimájává. A csalódások ellenére azonban Lisszabon nem nyújt olyan reménytelenül borús képet, mint amilyenre egyesek festeni szeretik. Az 1990-es évek közepe és 2003 között jelentős előrelépés történt a foglalkoztatottságban. Az európai kormányok olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek együttesen megpróbálták megszüntetni az alacsony fizetésű munkások alkalmazását gátló akadályokat, fokozták aktív munkaerőpiaci politikáikat, és lehetővé tették határozott időtartamú foglalkoztatás növekedését. A foglalkoztatási ráta az 1999. évi 62,5%-ról 64,3%-ra nőtt 2003-ra, bár ez nem csak a teljes munkaidejű alkalmazásokat foglalja magába. A 15 tagú EU hét tagállamának 2005-re el kell érnie a 67%-ot. A nők teljes foglalkoztatása 2003-ban 56%-ot tett ki. Egyes országok sikerrel hajtották végre az idősebb munkavállalók foglalkoztatási arányának növelését célzó politikákat, amely most 41,7%-ot tesz ki. Előrelépés a Továbbá, előrelépés történt a foglalkoztatáson kívüli területeken is. A foglalkoztatáson tagállamok haladást értek el az ICT és az Internet iskolai, egyetemi, kívül közigazgatási és kereskedelmi alkalmazásának elterjesztésében. A

háztartásokban történő Internet használat például meredeken emelkedett, és tizenkét tagállam teljesítette a kitűzött célt.

1

A Lisszaboni stratégia monitorozása céljából a Bizottság és a Tanács 14 mutatóból álló listáról állapodott meg. A tagállamoknak a mutatók szerinti teljesítését az 1. melléklet tartalmazza.

11

Lemaradás mindkét kategóriában

Pesszimistább megközelítésben az újonnan létrehozott munkahelyek nettó mennyisége jelentősen lelassult az utóbbi években, és nyilvánvalóan veszélybe került a 2010-re kitűzött 70%-os foglalkoztatási ráta teljesítése. Ugyanez vonatkozik az idősebbek 50%-os foglalkoztatására. Ami a K+F célkitűzést illeti, jelenleg csak két ország költ többet a K+F-re GDP-je 3%ánál, ugyanebben a két országban a vállalatok teljesítik a GDP 2%-ának megfelelő K+F ráfordítást. A többi ország mindkét kategóriában elmaradásban van. Igen csalódást keltő a tanárok informatikai továbbképzésében mutatkozó eredmény. Csak öt ország teljesítette az EUnak a belső piacról szóló irányelveinek saját jogalkotásukba történő átültetését. A környezetvédelem területén csak részlegesen volt eredményes a gazdasági teljesítésnek a káros környezeti hatásoktól történő függetlenítése. Például Európában a közlekedés gyorsabban növekszik, mint a GDP, egyre nagyobbak a torlódások, a szennyezés és a zajszint fokozódik, és tovább károsítja a természetet. A legtöbb európai ország nem éri el az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásra vonatkozó kiotói célokat, és 1999. óta csak három ország könyvelhet el látható előrehaladást az ilyen kibocsátás csökkentésében. A bővítés, bár üdvözlendő, még nehezebbé tette a lisszaboni célok Európa szintű elérését. Az új tagállamokban általában sokkal alacsonyabb a foglalkoztatási ráta és a termelékenység színvonala; egy alacsonyabb színvonalról még nehezebb a K+F célok teljesítése, mint a Lisszabonban aláíró eredeti 15 tagú EU számára.

Lisszabon ügyének folytatása Teljesítetlen célkitűzések

Egyértelmű, hogy önelégültségre nincs semmi ok. Túl sok célkitűzés marad teljesítetlenül. Európa pozíciót vesztett mind az USA-val, mind Ázsiával szemben, társadalmait feszültséget nyomasztják.

Minden eddiginél több elszántság kell

Azt jelenti-e ez, hogy valami baj van? A válasz az, hogy nem. Elszántságból van szükség minden eddiginél többre, akár a bővítés jelentette kihívásokról, akár a népesség elöregedéséről, akár az egyre intenzívebbé váló globális versenyről van szó, nem beszélve a jelenlegi munkanélküliség szintjének csökkentéséről. Túl magasra állította-e Lisszabon a mércét? Ismét csak nem, Európa akkor sem lenne biztos helyzetben, ha minden napirenden szereplő célkitűzés teljesülne. A versenytárs országok és régiók is fejlődnek, és veszélyeztetik Európa pozícióját a gazdaság világméretű játszmájában. Európának meg kell találnia a helyét a globális gazdaságban, amely mindenek ellenére lehetővé teszi számára, hogy megvédelmezze a joggal megőrzendőnek tartott társadalmi modellel kapcsolatos egyéni választásait. Európa sokkal jobb mutatókkal rendelkezik, mint az USA, akár a várható életkor, akár a gyermekhalandóság, akár a jövedelem eloszlás egyenlőtlensége vagy a szegénység terén. Lisszabonnak az a célja, hogy megőrizze ezeket a mutatókat, egy olyan környezetben, ahol sokszorozódnak és növekednek a kihívások.

Európának meg kell találnia a helyét

12

Nem egyszeri célkitűzés

Toljuk ki a 2010-es határidőt? Ismét csak nem. A 2010-es határidő azért fontos, hogy jelezze és megerősítse a fellépés sürgős szükségességét. Ha új, későbbi határidőt tűznénk ki, azt jeleznénk, hogy a helyzet nem kíván sürgős beavatkozást, és ez nem lenne helyes. Szükség van a 2010-es határidő követelményére ahhoz, hogy komoly erőfeszítésekre sarkallja a tagállamokat. Lisszabont semmiképpen sem lehet egyszeri célkitűzésnek tekinteni, amellyel 2010 után nem kellene törődni, ha minden célkitűzés teljesülne is. Ez egy töretlen folyamat, amelynek célja Európának, mint magas termelékenységű, maga hozzáadott értéket teremtő, magas foglalkoztatási mutatóval rendelkező, környezethatékony gazdaság jövőjének a biztosítása. A folyamat nem egy meghatározott napon ér véget, inkább folyamatos megújulással, átértékeléssel és újabb kötelezettségvállalásokkal jellemezhető. Ezért is fontos, hogy a politikusok kellő elszántságot mutassanak napjainkban, amikor ki kell használni a gazdasági éghajlat és a vállalkozói optimizmus mérsékelt javulását, hogy minél többet visszanyerjünk az utóbbi négy év során elveszített pozícióinkból.

Az európai vízió beteljesítése

A Lisszaboni stratégiának nem az a célja, hogy az USA-t leutánozzuk — távolról sem. Lisszabon arról szól, hogy meg kell valósítani az európai víziót, amivé Európa akar válni, és amit meg akar tartani a globális verseny erősödése, a lakosság elöregedése és a bővítés ellenére. Széles körű szolidaritást vállal a nélkülözőkkel, most és a jövőben is. E célok teljesítéséhez Európának nagyobb növekedésre és több munkáskézre van szüksége.

Külső kihívások — két tűz között A nemzetközi verseny egyre intenzívebbé válik, és Európa kettős kihívással néz szembe Ázsia és az USA részéről. A kínai gazdaság potenciális gyors növekedése nemcsak egy újabb versenytárs európai színre lépését eredményezi, hanem egy hatalmas és bővülő piac megjelenését is. Ahhoz, hogy Európa kihasználhassa ezt a lehetőséget, megfelelő gazdasági alappal kell rendelkeznie, tudomásul kell vennie, hogy az elkövetkező években az itthon vagy külföldön előállított termékek, különösen, ha azok árában nagy százalékot tesznek ki a bérek, és a hagyományos technológia közötti verseny óriási lesz. És valóban, a saját tudományos bázisát hatalmas és egyre növekvő közvetlen külföldi beruházással fejlesztő iparosodó Kína ma már nemcsak az alacsony, hanem a magas hozzáadott értéket tartalmazó áruival is versenyben van. Bár a kínai bérek az európaiaknak csak a töredékét teszik ki, világossá vált, hogy a Kínában és az EU-ban előállított áruk közötti minőségbeli különbség már csak csekély, vagy el is tűnt. Az India felől jelentkező kihívás sem kevésbé reális, különösen a szolgáltatásokban, ahol ez az ország, a maga jól képzett, olcsó, angolul beszélő hatalmas létszámú munkaerejével az egyszemélyi legnagyobb haszonélvezője a szolgáltatási szektor funkcióinak „kitelepítéséből” vagy „kiszervezéséből”. Egyre jobban kirajzolódik Ázsia kollektív jelenléte a világkereskedelmi rendszerben.

13

Megfelelni az Ázsia és az USA felől érkező kihívásnak

Európának ki kell fejlesztenie a specializáció, a kiválóság és a komparatív előnyök saját területét, amelynek, magától értetődően, a legszélesebb értelemben vett tudásalapú gazdaság iránti elkötelezettségen kell alapulnia — itt azonban beleütközik az USA vezető szerepébe. Fennáll a veszélye annak, hogy az USA megszilárdítja vezető helyét. A K+F-re fordított kiadásokat alapján az USA teszi ki az első 300 IT vállalatok 74%-át, és 46%-át az első 300 cégnek. Az EU részesedése a csúcstechnológiai termékek nemzetközi exportjában alacsonyabb, mint az USA-é; ugyanígy alacsonyabb a csúcstechnológiai iparban való részesedése a teljes hozzáadott érték és az iparágban foglalkoztatottak létszámát tekintve is. A globális gazdaságban Európának nincs más választása, mint radikálisan fejleszteni tudásalapú gazdaságát és az annak bázisául szolgáló gazdasági teljesítést, ha meg akar felelni az Ázsiából és az USA-ból érkező kihívásoknak.

Belső kihívások — az őszülő Európa Az európai lakosság drámai változása

Két tényező, a csökkenő szülésszámok és a várható életkor meghosszabbodása egymásra hatva drámai változásokat okoznak az európai népesség létszámában és összetételében. Az előrejelzések szerint 2020-ra kisebb lesz a népesség létszáma2. Az előrejelzések szerint 2050-re a munkaképes korban lévő lakosság (a 15. és 64. életév között) 18%-kal lesz kisebb a jelenleginél, és a 65 év felettiek száma 60%-kal nő meg. Ennek eredményeként 2050-re a nyugdíjasok átlagaránya a mostani európai munkaképesekéhez képest a jelenlegi 24%-ról csaknem 50%-ra nő. 2050ben ez az arány a dániai 36% és az olaszországi 61% között fog mozogni. Ez a folyamat már megindult, és 2015-ben az EU-ban az átlagos eltartottsági arány 30%-ra emelkedik. A hatást tovább fokozza az idősebb munkavállalók csekély foglalkoztatottsági aránya. Ezek a fejlemények mélyrehatóan befolyásolják majd az európai gazdaságot, és az európai jóléti rendszert finanszírozási képességét. Az elöregedés pont akkor növeli meg a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás iránti igényt, amikor csökken a szükséges javakat előállítani hivatott munkaképes korúak száma. Az Európai Bizottság tervei3 úgy becsülik, hogy csupán a lakosság elöregedése 2040-re a jelenlegi 2-2,25%-ról mintegy 1,25%-ra csökkenti az EU potenciális növekedési arányát. A visszaesés összesített hatásaként az egy főre jutó GDP mintegy 20%-kal kisebb lehet az egyébként várhatónál. A potenciális gazdasági növekedés már 2015-től 1,5%-ra csökkenhet, ha nem változik a rendelkezésre álló munkaerő kihasználásának jelenlegi gyakorlata. Ugyanez az elöregedési folyamat 2050-re az egy főre jutó GDP 4-8% közé történő emelkedését fogja eredményezni4. Sok tagállamban már 2020-tól a nyugdíjakra és az egészségügyi ellátásra fordított kiadások a GDP 2%-ával

2 3 4

„A népesség elöregedéséből származó költségvetési kihívások”, EPC/ECFIN/655/01 2001 „Az EU gazdasága: 2002. évi áttekintés”, European Economy 6/2002., 192. o. „Az elöregedő népesség hatása az állami költségvetésre”, EPC/ECFIN/407/04 2003

14

fognak növekedni, és 2030-ban a növekedés a GDP 4-5%-ot teszi ki. Mindehhez hozzájárul, hogy az alacsonyabb gazdasági növekedési mutatók negatív hatással lesznek a közpénzekre, és ez a negatív hatás 2010-től fog érvényesülni. A bővítés jelentette kihívás A bővítés még hangsúlyosabbá tette az egyenlőtlenségeket és az EU kohéziójának problémáit. Az EU lakossága 20%-kal nőtt, míg az európai GDP-hez történő hozzájárulása csupán 5%-kal, ami a 25 tagú EU-ban az egy főre jutó termelést 12,5%-kal csökkenti. Továbbá, az új tagállamokat erős regionális eltérések jellemzik, ahol a jólét kis számú régióban összpontosul. Az EU egy főre jutó termelésénél 75%-nál kisebb mutatóval rendelkező régiókban élő lakosság száma 73 millióról 123 millióra nőtt. A célok még nagyobb kihívást jelentenek

Ennek megfelelően, mint azt korábban megjegyeztük, egyes lisszaboni célkitűzések még nagyobb kihívásként jelentkeznek a 25 tagú EU számára. Például a bővítés eredményeként a 25 tagú EU átlagos foglalkoztatottsági rátája csaknem 1,5 százalékponttal csökkent. A 25 tagú EU-ban a tartós munkanélküliség 4% a 15 tagú EU 3,3%-ához képest. Egyes környezetvédelmi célokat is nehéz lesz teljesíteni. Az új tagállamoknak más mutatók (pl. K+F ráfordítások a GDP arányában) tekintetében is jelentősen kell növelniük kell erőfeszítéseiket.

Utolérni az európai átlagot

A bővítés pozitív kihatása, hogy az új tagállamok gyors növekedési rátával és termelékenységgel tudják csak utolérni az európai átlagot, így egy gazdasági dinamizmustól hajtott régiót hoznak létre Kelet-Európában. Ennek bekövetkezéséről már bizonyíték is van. Az utóbbi öt évben Észtországban, Litvániában, Lettországban, Magyarországon, Lengyelországban, Szlovéniában, Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban a termelés és a termelékenység növekedése meghaladta az USA-ét. Amikor fölöslegessé váló elöregedett technológiájukat a legkorszerűbb eljárásokra cserélik le, egy nemzedéknyi ugrást hajtanak végre technológiai kapacitásuk tekintetében. Minden lehetőség megvan arra, hogy folytatódjon termelésük és termelékenységük növekedése. Ugyanakkor azonban az EU többi részéből a belső befektetéseket odavonzó alacsony adó- és bérszínvonaluk fokozott súrlódásokra ad majd okot. Ha nem lesz kilátás a konvergenciára, a feszültségek tovább nőnek. Ebben a tekintetben a megvalósítandó belső kohézió szempontjából életbevágó a növekedés és foglalkoztatottság növekedését az EU egészére előíró lisszaboni célok teljesítése.

Növekedési, foglalkoztatási és termelékenységi adatok Nyíltan be kell vallani, Európa gazdasága lassabban növekszik, mint az USA-é, és az utóbbi időben alacsonyabb termelékenységi növekedés is sújtotta. A háború után az egy főre jutó termelés tekintetében az USA-t utolérő folyamat az EU-ban az 1970-es évek közepén megállt (1. ábra), de azután széles körben stabilizálódott. Ugyanakkor azonban 1996 óta az EU-ban az egy főre jutó termelés átlagos éves növekedése 0,4

15

százalékponttal elmaradt az USA-étól. Helytállás helyett ma Európa teret veszít. 1. ábra: Egy főre jutó GDP az EU-ban PPS-ben (1995. évi árakon) (US = 100) 100 90 80 70 60 50 40 30 1950

1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

Forrás : Bizottsági szolgáltatások, 2004-2005: előrejelzések

Lemarad az európai termelékenység növekedés

5

Az egy főre jutó gazdasági növekedésnek ehhez a negatív folyamatához járult még hozzá, hogy az európai termelékenység nem hogy nem közeledett tovább az amerikaihoz, de egyre jobban elmaradt az USA-tól. Évtizedek óta most először a munka termelékenysége az EU-ban az amerikainál alacsonyabb növekedési pályán mozog. Az 1996 és 2003 közötti időszakban a 15 tagú EU termelékenységének növekedési mutatója5 átlagosan 1,4%-ot tett ki az USA-ban mért 2,2%-os mutatóval szemben.

Tekintettel az új tagállamok általában magasabb dinamikájára, a 25 tagú EU átlagos termelékenységnövekedése egy kissé magasabb volt ebben az időszakban, de így is elmaradt az USA-tól.

16

2. ábra: Az egy órára számolt munkatermelékenység növekedése (mozgó átlag) 6 5 Éves %- os ált á

4 US

3

EU15

2 1 2002

1999

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

0

Forrás : EU Bizottság, AMECO adatbázis

Az EU munka–termelékenység növekedési mutatójának az 1990-es évek közepén történt visszaesése nagyjából egyformán tulajdonítható az egy alkalmazottra jutó befektetések csökkenésének és a technológiai fejlődés lelassulásának. Az előbbi részben a munkahelyteremtésben az utóbbi időben elért sikerrel magyarázható, de az ellenérv szerint az újonnan létesített állások általában alacsony termelékenységű munkahelyek. Ez utóbbi ugyanazzal az okkal hozható összefüggésbe, ami miatt Európa nem teljesíti a lisszaboni célkitűzéseket: elégtelen befektetések a K+F-be és az oktatásba; a kutatás nem kellő hatékonyságú átalakítása értékesíthető termékké és folyamatokká, valamint az európai ICT-t előállító iparágak (beleértve az irodai felszereléseket és félvezetőket) és az európai ICT-t felhasználó szolgáltatások (mint a nagy- és kiskereskedelem, pénzügyi szolgáltatások) alacsonyabb termelékenysége, az ICT elterjedésének lassabb üteme miatt. Ennek eredményeként az ICT hozzájárulása a növekedéshez csupán a fele volt az USA-ban megfigyelhetőnek. Ez a teljesítmény kapcsolatban áll Európának a jobbára az alacsony és közepes technológiai szintű iparágakon alapuló ipari szerkezetével és a nagy termelékenység növekedéssel kecsegtető szektorokba történő elmozdulásának nehézkességével. A munka jobb hasznosítása

Az 1990-es évek második felében az EU-ban az előző évtizedhez képest növekedett az évi ledolgozott munkaórák száma. A növekedés főleg a létrehozott munkahelyek növekedésével magyarázható, míg az egy főre jutó átlagos munkaórák száma tovább csökkent. 1983 óta az egy főre jutó ledolgozott órák száma nemcsak az USA-val és Japánnal való összehasonlításban csökkent nagyobb mértékben, hanem folyamatosan alacsonyabb szinten volt a rövidebb heti munkaidő, és a kevesebb munkanap miatt is. Az egy főre jutó termelés növeléséhez való pozitív hozzájárulás biztosításához szükség van a munka jobb hasznosítására, mind a foglalkoztatás növelése, mind az egy élet során ledolgozott munkaórák tekintetében.

17

A foglalkoztatottság növekedése Európában, mint azt korábban említettük, az egy órára vetített termelékenység csökkenésével járt együtt, míg az USA-ban a foglalkoztatottság növekedése az egy órára vetített termelékenység növekedésével járt együtt. Ha Európa növelni akarja életszínvonalát, a foglalkoztatottság és termelékenység növekedését egy sor reformpolitika bevezetésével, és a növekedést, a keresletet és a foglalkoztatottságot elősegítő makrogazdasági keret révén kell fokoznia. Összpontosított, együttes cselekvést, most. Összpontosítás a növekedésre és a foglalkoztatottságra

Közepes és hosszú távon nem kevesebb forog kockán, mint az Európa által létrehozott társadalom fenntarthatósága. Az európaiak egy sor választással fejezték ki a közösnek tekintett értékeket — elkötelezettség egy olyan társadalmi szerződés mellett, amely magára vállalja a munkanélküliség, a betegség és az öregség kockázatát, az oktatás magas színvonalával mindenki számára lehetőséget biztosít, elkötelezett a közintézmények, a közszféra, és a közérdek iránti, valamint aziránt, hogy a piacgazdaságot igazságosan, és a környezet tiszteletben tartásával kell működtetni. Ezek az értékek a társadalombiztosítás rendszerében, a közintézményekben jutnak kifejezésre, valamint olyan szabályzókban, amelyek költségesek, egy olyan világban, ahol az alacsony költséggel magas hatékonysággal termelők megkérdőjelezik a régi rendet. Ha Európa nem tud alkalmazkodni, nem tudja modernizálni rendszereit, és nem tudja kellően fokozni növekedését és foglalkoztatottságát, akkor nem lehet megvédeni ezeket a választásokat. Röviden, Európának a növekedésre és a foglalkoztatottságra kell összpontosítania, ha el akarja érni a lisszaboni célkitűzéseket.

Gyorsabb cselekvés

A Lisszaboni stratégia Európa legjobb válasza a sokrétű kihívásra. Az általa kijelölt célok és célkitűzések kerete kijelöli a szükséges változtatások széles perspektíváját, annak érdekében, hogy Európa gazdasága valóban innovatív legyen, a technológia élvonalában működjön, és megteremtse azt a növekedést és foglalkoztatottságot, amelyekre Európának szüksége van. A magas szintű munkacsoport véleménye szerint a lisszaboni irány helyes és szükséges, de végrehajtásához sokkal gyorsabb cselekvés szükséges, és annak felismerése, hogy ennek elmulasztásáért drágán kell megfizetnie. A probléma abban áll, hogy a Lisszaboni stratégia túl széles körűvé vált ahhoz, hogy összefüggő egészként legyen értelmezhető. Lisszabon mindenről szól és semmiről. Mindenki felelős, tehát senki sem. A stratégia végcélja időnként homályba vész. Egy nagyra törő és széles körű reformprogramnak világos narratívára van szüksége, ha hatékonyan akarjuk kommunikálni annak szükségességét. Hogy mindenki értse, miért történik, és belássa az időnként fájdalmas reformok végrehajtásának szükségességét. Hogy mindenki tudja, ki a felelős.

18

Európa elkötelezettsége a szociális kohézió iránt

Még egyszer, Lisszabon egy integrált, versenyképes, dinamikus, tudásalapú gazdasággal bíró, a világ élvonalához tartozó Európa létrejöttéről szól. A növekedési és munkahely-teremtési folyamatba szervesen bele kell foglalni Európa elkötelezettségét a társadalmi kohézió és a környezet iránt, hogy részévé váljanak Európa versenyelőnyének. Ezt nem lehet egy stagnáló vagy lassan növekedő keresleti háttér mellett végrehajtani. A szélesebb makrogazdasági keretnek, mind a monetáris, mind a fiskális politikának a lehető legnagyobb mértékben támogatnia kell a növekedést. Erre figyelemmel a magas szintű munkacsoport támogatja az Európai Bizottság által a Stabilitási és Növekedési Paktumra vonatkozó, az Európai Bizottság által a közelmúltban javasolt reformokat. Ezek a reformok rendelkeznek a gazdasági ciklikusság hatását enyhítő gazdasági politikákhoz szükséges rugalmassággal, anélkül, hogy szem elől tévesztenék a stabilitás fontosságát. A jelenlegi erőtlen fellendülés idején meg kell erősíteni a kormányok fiskális helyzetét, hogy egy későbbi visszaesés idején megfelelő mozgástérrel rendelkezzenek, amikor fokozni kell a kiadásokat, vagy csökkenteni az adókat. Arra van szükség, hogy megfelelő magabiztosságot adjunk a gazdasági életnek, hogy befektessen és újítson, abban a tudatban, hogy a végsői cél a jelenlegi fellendülés, és ezzel Lisszabon teljesítési esélyeinek megőrzése. A lisszaboni stratégia teljesítésével valamennyi tagállam jól jár. Az Európai Unió alapelve világosan meghatározott: az európaiak jobban teszik, ha összetartanak, mert egyesével pórul járnak. Az áruk és szolgáltatások egységes piaca elősegíti a kereskedelmet, amiből minden egyes tagállam hasznot húz. Az euró megteremti a kiszámítható, stabilan alacsony kamatlábakat, és az alacsony inflációt biztosító monetáris uniót, és ebből minden egyes tagállam hasznot húz. Egyetlen európai állam sem képes önmagában kedvezőbb környezetet teremteni; és minél jobban teljesít az európai gazdaság, annál több befektetés érkezik egy tagállamba, hogy kihasználhassa a kedvező általános európai gazdasági légkört. Ugyanígy, az európai tudásalapú gazdaság létrehozásának hatásai túlcsordulnak, és mindenkinek hasznot hajtanak.

Most kell cselekedni

Lisszabon egy stratégia, amelyből ha a legnagyobb hasznot akarjuk húzni, egész Európának együttesen kell követni. Ha részesedni akarnak az előnyökből, a tagállamoknak a felelősséget is magukra kell vállalniuk, és magukévá kell tenniük a folyamatot. Az Európai Bizottságnak készen kell állnia arra, hogy „nevén nevezze és megszégyenítse” azokat, akik nem teljesítenek, de „dicsérnie” is kell a sikereseket. Túl sok forog kockán ahhoz, hogy tiszteletben tartsák azok érzékenységét, akik gátolni próbálják az Európa közös javára történő cselekvést. És az EU közös politikáinak, beleértve annak költségvetését is, tükröznie kell a lisszaboni prioritásokat. Ha Európa el akarja érni céljait, egységes elszántsággal és összpontosítva kell cselekednie; és most kell cselekednie.

19

Második fejezet Az akadályok felszámolása: a potenciál felszabadítása Mi a teendő? Minden elem hozzájárul

Nem létezik csodaszer, amely biztosítaná az Európának oly annyira szükséges nagyobb növekedési ütemet és foglalkoztatottságot. Ehelyett inkább egy sor egymással összefüggő kezdeményezésben és szerkezeti átalakításban kell gondolkodni, amelyek, mivel minden tagállamban egyidejűleg vezetik be őket, összeadódnak és egymást erősítik, és ezzel biztosítják azt az átfogó, mindenre kiterjedő erőt, amely felszabadíthatja az európai gazdaságban kétségtelenül meglévő potenciált. A Lisszaboni stratégia minden egyes eleme az egész sikeréhez járul hozzá. Természetesen a tagállamok eltérő helyzetükből indulnak ki. Ehhez az szükséges, hogy a lisszaboni célokat az egyéni nemzeti összefüggésekben és kihívásokban értelmezzék, nem pedig az egyéni nemzeti helyzettől független, valamennyi gazdasági mutató javítását célul kitűző általános rendelkezésként, különben a stratégia értelmetlennek tűnik az egyes tagállamok közvéleményének szemében.

Öt átfogó prioritási terület

Ugyanakkor azonban létezik öt széleskörűen értelmezett politika, amelyben az Európai Uniónak és az egyes tagállamoknak haladást kell elérniük, hogy egyrészt biztosítsák saját gazdasági dinamizmusukat, másrészt az egész európai gazdaság élénkségét, amiből azután valamennyi tagállam hasznot húz. A tudásalapú társadalom megvalósítása, a belső piac megteremtése és a verseny elősegítése, beleértve a szolgáltatásokat és a pénzügyi szolgáltatásokat is, egy alkalmazkodni képes és átfogó munkaerőpiac létrehozása, a gazdasági élet és a vállalkozások számára kedvező légkör megteremtése, és a mindkét fél részéről nyerő pozíciót eredményező környezetvédelmi gazdasági stratégiák erőteljes ösztönzése együtt hozzák létre a gazdasági növekedés és magasabb termelékenység forrásait. És a magas szintű munkacsoport véleménye szerint mindezek inkább bekövetkeznek a növekedést támogató makrogazdasági politikák támogatásával.

Talán kettőben vagy háromban sikeres

Az egyes tagállamok talán két vagy akár három ilyen prioritási területen is elérhetnek eredményeket. Egyik sem dicsekedhet mind az öt területen elért sikerrel, amit pedig teljesíteni kellene, ha a lisszaboni célkitűzéseket el akarjuk érni — ami nem más, mint biztosítani az európai állampolgároknak a lehetőségeket és azt az életminőséget, amilyet akarnak. A feladat Európa vezetőinek és közvéleményének intellektuális meggyőzése Lisszabon ügyéről; hogy az egyes tagállamokban, a megfelelő európai nagyobb keretek támogatásával, olyan politikákat dolgozzanak ki, amelyek az adott állam körülményeire vonatkoznak, és azután határozottabban lépjenek fel az eddig tapasztaltaknál. Végül: nem egyik vagy másik célkitűzés megvalósítása fogja kellően fokozni Európa termelékenységét és növekedését, hanem mind együttesen — természetesen a nemzeti gazdaságok sajátos helyzetére alkalmazva. És 20

minél életerősebb a nagyobb léptékű gazdaság, annál könnyebb lesz a nehéz reformok bevezetése. A fejezet további része speciális ajánlásokat tartalmaz, amelyekkel a kormányok vezetői bebizonyíthatják a növekedés és foglalkoztatás stratégiája iránti elkötelezettségüket. 1.

A TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOM MEGVALÓSÍTÁSA

A Lisszaboni stratégia követelményei: Információs társadalom: az elektronikus kommunikáció szabályozási kereteinek meghatározása; az e-kereskedelem feltételeinek létrehozása; a mobil kommunikációs technológiákban elérendő európai vezetés támogatása. Kutatás: a kutatás és újítás területének létrehozása; a K+F kiadásoknak a GDP 3%-ára történő növelése; vonzóvá tenni Európát legjobb elméi számára; új technológiák ösztönzése. Oktatás és humán tőke: az iskolából kimaradó diákok számának felére csökkentése; a tudásalapú társadalmat szolgáló oktatási és képzési rendszerek átvétele; az élethosszig tartó tanulás előmozdítása mindenki számára; a mobilitás ösztönzése és megkönnyítése. Miért kell a tudásalapú társadalom? A Lisszabonban tartott európai tanácsi ülés helyesen felismerte, hogy Európa gazdasági fejlődése a jövőben attól függ, hogy képes-e létrehozni és kifejleszteni a nagy értékű, innovatív, és kutatáson alapuló, a világ legjobbjaival versenyben szállni képes iparágakat. Elsöprő mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy minél nagyobb a kutatásra és fejlesztésre költött befektetés, annál nagyobb a termelékenység növekedése. Az európai termelékenység növelésének egyik előfeltétele a K+F kiadások növelése. Tanulmányok sora mutatta be, hogy a munka termelékenysége növekedésének akár 40%-át is a K+F kiadások idézték elő, és erőteljes a túlcsorduló hatás a gazdaság más területeire is, attól függően, milyen módon költik el a pénzt. A Lisszaboni stratégia egyik leginkább csalódást keltő összetevője mostanáig éppen az, hogy a K+F jelentőségét még mindig oly kevéssé értik, és csekély előrelépés történt ezen a területen. A tudás létrehozása és elterjesztése

A tudásalapú társadalom azonban nagyobb léptékű elgondolás, mint csupán a K+F iránti fokozott elkötelezettség. Kapcsolatban áll a modern gazdaság minden olyan részével, ahol a tudás a lényege a hozzáadott értéknek — a csúcstechnikával dolgozó termeléstől és az ICT-től a nagy tudás intenzitású szolgáltatásokon keresztül az evidensen kreatív szektorokig, mint a média és az építészet. A jövőben várhatóan a foglalkoztatásban álló népességnek akár 30%-a is közvetlenül a tudás létrehozása terén fog dolgozni, vagy a tudásnak a termelésben, szolgáltatásban, pénzügyi és kreatív szektorokban történő elterjesztésében. A maradék munkaerő nagy részének nem kevésbé tevékenynek és tudásalapúnak kell lennie, ha ki akarja használni az új trendeket. Így Európa hasznosíthatja a tudásalapú társadalom létrehozása melletti általában erős elkötelezettségét, hogy elnyerje a potenciális világelsőséget. 21

Az ICT nyitja meg a szélesebb gazdasági struktúrák számára a lehetőséget a hálózati gazdaság és társadalom létrehozására, és az üzleti folyamatok alapvető átszervezése számára. Ez teszi lehetővé, hogy az értékteremtés minden lépcsőfoka egyre intelligensebb legyen. Az értéket nem annyira az input outputtá történő egyszerű alakítása hozza létre, hanem inkább az ICT által létrehozott új kapacitás és kompetenciák alapvető igénybevétele, amellyel kielégíthetik az ügyfél egyéni és összetett igényeit — akár a vállalkozások közötti, akár vállalkozás és fogyasztó közötti kapcsolatban. A sikeres vállalkozások egyre inkább a hálózat részeivé válnak, az ügyfélre összpontosítanak és aktívak. Az érték egyre inkább a forgalmazásban, a finanszírozásban, a marketingben, és a szolgáltatásokban, mint az eredeti termék előállításában jön létre — bármilyen fontos is marad ez utóbbi szerepe. A tudás és az ICT áthatja a gazdasági láncolat minden láncszemét, nemcsak az előállítási alapot. Európa tudásalapú társadalma

Azonban sem Európa tudásalapú társadalma általában, sem ICT szektora különösen nem elég erős ahhoz, hogy megvalósítsák ezt a látomást. A szabadalmak hasznosítása, a tudományos kutatók száma, az egyetemek nemzetközi rangsora, a Nobel-díjasok száma vagy a tudományos dolgozatokban történő hivatkozások tekintetében Európa az USA után kullog. Nincs kihasználva a globális szabványok létrehozásának lehetősége. Az európai informatikai szektor az európai GDP 6%-át tette ki, míg az USA-ban ez a szám 7,3%6, miközben az európai informatikai tőkejavakba a közelmúltban történt befektetések konzekvensen a GDP mintegy 1,6%-át kitéve elmaradtak az USA-étól7. Szerencsére vannak erősségeink is. Európában csaknem kétszer annyi tudományos és műszaki egyetemi hallgató végez, mint az USA-ban. Vannak egyes szektorok, mint például a polgári űrrepülés, mobiltelefonálás, és energetika. Túlságosan nagy amerikai technológiai előny halmozódott fel a védelmi és a védelemmel kapcsolatos szektorokban. Most arra van szükség, hogy elismerést nyerjen a tudásalapú társadalom jelentősége az Európa jövőjére gyakorolt hatásának tekintetében, és a létrehozására vonatkozó elhatározás.

6

Európa gazdasági jövője, Olivier Blanchard, Working Paper 04-04, MIT

7

1995. és 2001. között az informatikai tőkejavakba történt befektetések a GDP 1,6%-át tették ki, ami kevesebb, mint az USA-ban, Franceso Daveri, Miért van termelékenységi probléma az EU-ban? Európai politikai tanulmányok központja 22

A világklasszis kutatók idevonzása és megtartása A tudósok még Európának drámaian fokoznia kell vonzerejét a kutatók szemében. Túl mindig elmennek sok fiatal tudós hagyja el Európát végzés után, méghozzá az Egyesült

Államok kedvéért. A világ többi részéről a legtehetségesebb és legjobb elmék közül túl kevesen választják Európát munka- és lakóhelyüknek. A helyes irányba megtett lépés lesz a nemzeti minőségbiztosítási és akkreditációs eljárások kölcsönös elismerésének továbbfejlesztése. Ez csökkentené az EU-n belüli mobilitást akadályozó adminisztratív eljárásokat, amelyeket ma az európai kutatóknak le kell küzdeniük. Az akadályok közé tartozik a társadalombiztosításra való jogosultság, és a képesítések elismerése. Többet kell tenni azért, hogy az EU-n kívülről érkező kutatók és családtagjaik egyszerűsített, gyorsított eljárású munkavállalási engedéllyel és vízumkiadási eljárással könnyebben beutazhassanak. A vonzóerő növelése érdekében pénzügyi kérdésekkel is foglalkozni kell. A tagállamoknak sürgősen meg kell oldaniuk az egyetemek finanszírozásának problémáját. Ha Európa több élvonalbeli kutatót akar vonzani a világ más tájairól, a kutatási és a díjazás feltételek javításának kérdését most azonnal rendezni kell. A technológia átadás és az innováció ösztönzése

A technológiai transzfert és innovációt ösztönző, egyrészről az egyetemek, tudósok és kutatók, másrészről az ipar és a kereskedelem közötti kreatív kölcsönhatás természetszerűleg az egyetemek és a vállalkozások fizikai közelségében gyökerezik. Már számtalan helyen bebizonyosodott a viliágban, hogy a csúcstechnika ilyen kölcsönhatásokra épül, de az „ideapoliszok” — például Helsinki, München és Cambridge — továbbmennek ennél. Egy sor támogató tényezővel rendelkeznek — különösen a magas fokú kommunikációs és közlekedési infrastruktúrával, de rendelkezésükre állnak a vállalkozók, és a technológiai transzfer szakemberei számára szükséges kockázati tőkét rendelkezésre bocsátó pénzügyi intézmények, a kreatív kölcsönhatást ösztönző hálózati struktúrákat elősegítő, segítő szándékú állami hatóságok, és kellemes környezet a tudásipar dolgozói számára. Az „ideapoliszok”, akárcsak a nagyvárosok, a dinamikus, gyors növekedést felmutató tudásalapú régiók szívében jönnek létre. Kulcsfontosságú ajánlások Előnyös tulajdonságaival az EU-nak többet kell magához vonzania a világ legjobb és legtehetségesebb kutatói közül. Ezért a 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésen meg kell állapodni a világklasszis tudósok és kutatók, valamint családtagjaik számára az EU-ba történő beutazást és az EU-n belüli mozgást gátló adminisztratív akadályok csökkentésére vonatkozó cselekvési terv kidolgozásáról. A cselekvési tervet 2006 tavaszáig kell végrehajtani. A kutatók számára gyorsított munkavállalási és vízumkiadási eljárást kell bevezetni, és javítani kell a szakmai képesítések kölcsönös elismerését. 23

A K+F elsődleges prioritása Bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a K+F fellendítése létfontosságú, mivel ez az előfeltétele Európa nagyobb versenyképességének. A bizonyítékok alapján a cselekvés elmulasztása végzetes stratégiai tévedés lenne — mégis túl sok tagállam aggasztóan elégedett, ezekben tudatosítani kell az ügy sürgősségét. A tudományos bázis megerősítése

Még mindig jelentős strukturális akadályok találhatók a magasabb szintű K+F kiadások útjában, akár állami, akár magánforrásokról van szó. Bátorítani kell a kutatásba befektető újonnan alapított kis- és közepes méretű vállalkozások (KKV-k) számára nyújtott adókedvezményeket. Fel kell élénkíteni a K+F közpénzekből való támogatását, különösen a gazdasági növekedést elősegítő kulcsfontosságú technológiák területén, EU-s és nemzeti szinten egyaránt, egyaránt erősíteni kell a tudományos bázist, és a magánszektor által a K+F-be történt befektetések fellendítő hatását. A befektetések ösztönzésének egyik eszközeként ösztönözni kell az állami és magánszektor közös vállalkozásait. Európa tudományos bázisát az Európai Kutatási Tanács létrehozásával és azon keresztül a tudományos értékek szerint rangsorolt hosszú távú alapkutatások finanszírozásával és koordinálásával kell megerősíteni. Ugyanakkor, a tagállamoknak és a Bizottságnak meg kell vizsgálniuk annak módját, hogyan lehet a közbeszerzési eljárásokat az új kutatás- és innováció intenzív termékek és szolgáltatások úttörő piacaként felhasználni. Továbbá, minden érdekelt részéről fokozott erőfeszítéseket kell mozgósítani nemzeti és EU szinten az összeurópai állami és magánszektor közös vállalkozásain alapuló technológiai kezdeményezések elősegítése érdekében. Alapvető fontosságú ajánlások A kiemelkedő tudományos színvonal elősegítése érekében az Európai Parlament és a Tanács 2005 végéig állapodjon meg (a 7. kutatási keretprogramon belül) az önálló Európai Kutatási Tanács (ERC) létrehozásáról, a hosszú távú alapkutatások európai szintű finanszírozása és koordinálása céljából.

Az informatika és telekommunikáció előnyeinek teljes kihasználása A jövőbeli gazdasági növekedés biztosítása érdekében az EU-nak átfogó és holisztikus stratégiával kell ösztönöznie az informatikai és telekommunikációs szektor növekedését, és ezeknek az egész gazdaság minden részébe történő elterjesztését. Elsőrendű fontosságot kell tulajdonítani az e-Európa cselekvési program végrehajtásának, amelynek érdekében támogatni kell az e-kereskedelmet, az e-kormányzást, és az etanulást. Továbbá, teljes mértékben végre kell hajtani, és szigorúan be kell tartatni az elektronikus kommunikáció 2002-ben elfogadott keretszabályzatát, hogy a verseny hatékonyabb legyen az árak leszorításában, mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára. Ez szorosabb együttműködést igényel az Európai Bizottság, a nemzeti 24

versenyhatóságok és a nemzeti szabályozó hatóságok között. A stratégiának továbbá arra is összpontosítania kell, hogy 2010-re a szélessávú hozzáférés legalább 50%-os legyen. A növekedés még mindig túl sok tagállamban lassú és egyenlőtlen. Többet kell tenni a hozzáférés árának leszorításáért, a keresletet ösztönző új tartalom biztosításáért, és a szélessávú hálózatok kiépülésének felgyorsításáért, különösen vidéken. Az erőfeszítéseknek nemcsak a vonalas szélessávú, hanem a vezeték nélküli (3G és műholdas) hálózatokra is ki kell terjednie Ez utóbbi költséghatékony nagy sebességű internethozzáféréssel képes áthidalni a digitális szakadékot, és így hozzájárulhat a társadalmi és regionális kohézió célkitűzéseihez. Szabványok fejlesztése

Továbbá, Európának olyan szabályozó hálózatrendszerre van szüksége, amely ösztönzi az új technológiák EU-n belüli és azon kívüli fejlesztését és elterjesztését elősegítő szabványok kidolgozását. Kulcsfontosságú ajánlások A tagállamoknak nagyobb mértékben és jobban kell követniük az eEurópa 2005 cselekvési tervet, hogy teljes mértékben kihasználják az informatika és kommunikáció minden előnyét, különösen nagyobb haladásra van szükség az e-kormányzásban. A tagállamoknak továbbá elő kell segíteniük a széles sáv elterjedését, amelynek 2010-re legalább 50%ot kell elérnie.

A szellemi tulajdonjog védelme az innováció támogatása érdekében Az ellenérték megszerzése

A vállalatok csak akkor fognak az innovációba és a K+F-be befektetni, ha biztosak lehetnek abban, hogy ők lesznek a befektetés haszonélvezői. Ennek elengedhetetlen előfeltétele, hogy az európai KKV-k és akadémiai intézmények kis költséggel szerezhessék meg az európai szellemi tulajdonok védelmét — ami jelenleg egyáltalán nem így van. Az EU-nak el kell fogadnia a számítógépes megvalósítású találmányok szabadalmaztatásának tárgyalás alatt lévő javaslatát; és természetesen a Közösségi Szabadalmat. Kulcsfontosságú ajánlások Eljött az idő a Tanács számára, hogy vagy elfogadja a Közösségi Szabadalmat, vagy levegye a napirendről. Erről az alapvető fontosságú jogszabályalkotásról legkésőbb a 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésig megállapodásra kell jutni. A megállapodásnak biztosítania kell, hogy a Közösségi Szabadalom valóban csökkentse a szellemi tulajdon levédésének bonyolultságát, időtartamát és költségeit. Ezért a magas szintű munkacsoport felhívja az Európai Tanácsot, hogy rendezze a még megoldásra váró nyelvi kérdést.

25

2.

A BELSŐ PIAC IRÁNTI ELKÖTELEZETTSÉG FENNTARTÁSA

A Lisszaboni stratégia követelményei: A közösségi jog hatékony átültetésének biztosítása: a közösségi jogszabályok átültetésének felgyorsítása (98,5%). A szolgáltatásoknak az EU-ban történő szabad áramlását gátló akadályok megszüntetése. A hálózatos iparágak belső piacának létrehozása: fokozatos liberalizálás a piacokon és a hálózatos iparágakban, különös tekintettel a gázra és az áramra; postai szolgáltatásokra (2006); vasúti szállításra (2008); és a légi forgalomra. A pénzügyi szolgáltatások belső piacának létrehozása (2005). A verseny- és állami támogatás szabályainak egyenlő feltételek mellett történő egységes alkalmazásának biztosítása: az állami támogatásoknak a GDP 1%-ára történő csökkentése; az új vállalategyesítési eljárás és a kivásárlási ajánlat szabályainak meghatározása; és a közbeszerzési szabályok korszerűsítése. Miért kell a belső piac? Belső határok nélküli térség

A személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának elősegítése a határok nélküli térségben a gazdasági növekedést serkentő döntő mechanizmus. A belső piac lehetővé teszi a relatív versenyelőnnyel rendelkező vállalkozások és szektorok számára, hogy sajátos előnyeikre támaszkodva növekedjenek. Ez egy önmagát erősítő folyamattá válik. A forrásokat azok használják fel, akik a leginkább képesek erre, akik azután a méretgazdaságosságra támaszkodva csökkenthetik a költségeket és az árakat. Általánosan növekedhetnek a reálbevételek, a nyereség és az innováció. A fenntartható fejlődést mindig is a piacok megnyitásával és a kereskedelem jelentős fejlődésével hozták összefüggésbe. Európa belső piaca mindig arra irányult, hogy támogassa a kereskedelem és a nemzeti gazdaságok fejlődésének iker-összefüggését. Nehéz szétválasztani a belső piac hatását egyéb más tényezőkétől, de az Európai Bizottság becslése8 szerint a belső piac fennállásának tíz éve alatt az európai GDP 1,8%-kal magasabb, mint ahogy a nélkül fejlődött volna, és 2,5 millió új munkahelyet is létesített. Ez a hozzájárulás teszi ki az EU éves potenciális növekedési rátájának 10%-át. De a hatás gyengül, mivel lelassult az áruk belső piacának létrehozása, és a szolgáltatások terén egy belső piac kialakítása. Az ipari termékek EU-n belüli kereskedelme 2001 óta csökken, és ugyanez a helyzet a szolgáltatások terén is. A még nem teljes belső piac másik jele, hogy az árak nagymértékben változónak tagállamról tagállamra — az árak konvergenciája messze elmarad az amerikai szinttől9. Ugyanakkor az EU

8

SEC (2002) 1417, „A belső piac — Tíz év határok nélkül”

9

A belső piacról készült kimutatás szerint az EU-ban az élelmiszerárak 80%-kal magasabbak, mint az USA-ban, és a közlekedési szolgáltatásoknál még ennél is nagyobbak a különbségek. Az árak egységesülése a piaci integráció megbízható mutatója. 26

már nem olyan vonzó a befektetők számára. A külföldi befektetők továbbra is befektetnek az EU-ban, de több pénz hagyja el az EU-t, mint amennyi érkezik. A piacok jobb integrációja vonzóbbá tenné az EU-t az unión belüli és harmadik országból érkező potenciális befektetők számára. További piaci integráció

Az európai piacok megnyitásának folytatása az áruk és szolgáltatások terén, és ezzel ellentétben a protekcionista nyomásnak való ellenállás tehát alapvető fontosságú az európai növekedés kilátásainak szempontjából — de a belső programját mindenki letudott dolognak tekinti, ezért nem kapja meg az őt illető prioritást. Ez a politikák fatális tévedése. Hatalmas lehetőségek állnak a további piaci integrációk előtt, amelyből nagyobb gazdasági hasznot nyernének mind a fogyasztók, mind a vállalkozások. A K+F-be történő befektetések mellett a belső piac teljes kiépítése kulcsfontosságú a termelékenység és az újítás fellendítése szempontjából.

Elkötelezettség a gyorsabb átültetés mellett Ugyanakkora elkötelezettség

Az egyik legmakacsabb akadály az, hogy a vállalt határidőre nagyon sok tagállam nem teljesíti a Tanácsban elfogadott kötelezettségeket. Nincs sok haszon belőle, hogy a kormányok intézkedések meghozatalát vállalják Brüsszelben, ha nem ugyanazzal az elkötelezettséggel teljesítik az intézkedések nemzeti szinten történő végrehajtását. Az Európai Tanácsnak a késedelmes átültetésével kapcsolatban a zéró toleranciára vonatkozó ismételt felhívása ellenére ez még mindig óriási probléma. Minden a tagállamok által késedelmesen átültetett irányelv az egész Unió versenyképességét csökkenti; erre nincs mentség, és nem lehet tovább eltűrni. Továbbá, a jogszabály átültetése túl sok esetben nem felel meg az eredeti irányelvnek, vagy fölöslegesen bonyolult. Ez tönkreteszi az egységes szabályrendszerből származó előnyöket, és gyakran fölöslegesen terheli a vállalkozásokat. Mindkét esetben a visszaeső vétkesek tudják, kiről van szó. Kulcsfontosságú ajánlások 2005 elején a Bizottság készítsen jegyzéket a belső piaccal kapcsolatos még át nem ültetett jogszabályokról mind a 25 ország esetében, amelyet csatoljanak a tavaszi európai tanács következtetéseihez. A jegyzéket tagállamok szerint kell összeállítani, a legsúlyosabban vétővel kezdve. Ennek a kimutatásnak a fényében a 2005. évi európai tanácsi ülésnek végleges határidőt kell kitűznie az átültetések teljesítésére.

27

A szolgáltatások szabad mozgását gátló akadályok A szolgáltatások egységes piacának megteremtése

A számos akadály megszüntetése alapvető fontosságú, és nemcsak az áruk belső piacán. Európában a szolgáltatási szektor 70%-kal részesül az EU gazdasági tevékenységéből. Az 1997 és 2002 között létrehozott új munkahelyek többsége a szolgáltatási szektorban jött létre, a szolgáltatások mégis csak 20%-kal részesülnek az európai kereskedelemből. Főleg a széles körű jogi és adminisztratív akadályok következtében Európa változatlanul elkülönülő nemzeti piacokra töredezett. E piacok közül számos hatékonyan le van zárva a máshol bejegyzett potenciális versenytársak előtt, holott egységes piacnak kellene lennie. Ennek eredményeként az árak túl magasak, a termelékenység növekedése túl alacsony, és a szolgáltatások terén az EU-n belüli kereskedelem alacsonyabb, mint egy évtizeddel ezelőtt10. Ezt a helyzetet meg kell változtatni, méghozzá most. Valóban, különös figyelmet kell szentelni a társadalom aggályainak, mivel nem állna összhangban a lisszaboni modellnek, ha a versenyképesség fejlődését a szociális dömping árán érnénk el. Biztosítani kell, hogy a szolgáltatásokat gátló akadályok megszüntetése a fogyasztók érdekét szolgálja. Kulcsfontosságú ajánlások Az Európai Parlamentnek jogszabályt kell elfogadnia a szolgáltatások szabad mozgását gátló akadályok megszüntetéséről 2005 végéig. A tagállamoknak világosan el kell kötelezniük magukat annak biztosítása tekintetében, hogy a nemzeti szabályozásokat nem használják fel mentségként a másik tagállamban bejegyzett szolgáltatók akadályozására vagy kirekesztésére; ennek a követelménynek a végrehajtását prioritással kell kezelnie.

A verseny akadályainak meghatározása és megszüntetése Előny a fogyasztók számára

Még az olyan elméletileg liberalizált szektorokban is, mint amilyen hálózatos közszolgáltatások, a jelenlegi szolgáltatók uralják továbbra is a nemzeti piacokat, gyakran megkurtítják a fogyasztók által élvezhető előnyöket. A további liberalizáció elősegítése, a további szektoroknak az egész EU számára történő megnyitása érdekében az Európai Bizottságnak a teljes szektorra kiterjedő vizsgálatot kell folytatnia a verseny akadályainak felderítése céljából, beleértve az állami támogatás hatásait is. Ennek biztosítania kell, hogy a hatékony verseny ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is létezzen, különösen, ahol a helyi szabályozás eredményeként a versenytársak nem tudnak belépni a nemzeti piacra. Rendszeresen meg kell vizsgálni a szabályozásnak a versenyre, és végeredményben a fogyasztókra gyakorolt hatását annak biztosítása érdekében, hogy fölöslegesen ne hátráltassa a gazdasági tevékenységet. A nemzeti verseny- és szabályozó hatóságokkal szoros együttműködésben a Bizottságnak meg kell találnia ezeknek az akadályoknak az elhárítására

10

COM (2003) 238, 10. o.

28

szolgáló hatásos és innovatív eszközöket. Először is a figyelmet azokra a magas hozzáadott értéket teremtő szektorokra és hálózatos szolgáltatásokra kell összpontosítani, amelyek létfontosságúak az egészséges európai gazdaság számára. Ennek segítségével lehet megteremteni azt a környezetet, ahol a legversenyképesebb vállalkozások jutnak haszonhoz az innováció és a hatékonyság kínálta előnyökből, amelyek egyben csökkentik az árakat, és bővítik a fogyasztók választási lehetőségeit is Az energia szektorban az áram- és gázpiac liberalizációs céljait világosan megfogalmazó új szabályozás született. A tagállamoknak az áram- és gázpiacukat meg kell nyitniuk az összes nem magánfogyasztó előtt 2004 júliusáig, és minden fogyasztó előtt 2007 júliusáig. Alapvető fontosságú, hogy minden tagállam teljes mértékben teljesítse ezt a kötelezettséget. A valóban tisztességes áram- és gázpiac biztosítása lehetővé teszi, hogy az újonnan liberalizált piacokon környezethatékony újításokat vezessenek be, és bátorítsák az újonnan belépő szereplők beruházásait. Az áruk szabad mozgásának biztosítása mindenki számára váljon realitássá Fennmaradtak az akadályok

Az áruk szabad mozgásának útjában is fennmaradtak még akadályok — az ilyen akadályok már nem tűrhetőek meg. A szabad mozgást még mindig egy sor helyi szabályozás hátráltatja, ezeket sokszor a fennálló szabályok ellenére, és a belső piac alapelvét alkotó, a kölcsönös elismerés elvével éles ellentétben alkalmazzák. Továbbá, még azokon a területeken is, ahol harmonizálták a műszaki szabályozást, mint például az építőanyagok vagy gépek körében, a műszaki szabványok lassú fejlődése azt jelenti, hogy az akadályok a szükségesnél sokkal hosszabb ideig maradnak fent. A Bizottságnak kellő forrásokat kell biztosítania annak érdekében, hogy felderítsék és büntessék a tagállamok által ezen a területen elkövetett szabálysértéseket. A szintézis jelentések segítségével minden évben tájékoztatnia kell a tavaszi európai tanácsi ülést az összes tagállamban az áruk szabad mozgását továbbra is gátló akadályok fennállásáról, és első számú politikai prioritásként kell kezelnie az ilyen akadályok megszüntetését. Megéri az árát, a közösen elfogadott elvek be nem tartásának becsült költségét 150 milliárd euróra tehető.

A pénzpiacok dinamizmusának felszabadítása A dinamikus és erősen versengő pénzpiacok nem csak önmagukban kívánatosak — ezek a növekedés alapvető motorjai a gazdaság minden szektorában, és az EU gazdasági teljesítésének növelésére irányuló erőfeszítések sarokpillérévé kell válniuk. A vállalkozások és a fogyasztók költségeinek jelentős csökkentése érdekében 1999-ben létrejött a Pénzügyi szolgáltatási cselekvési program (FSAP), amely jogszabályi és nem jogszabályi intézkedéscsomagként kívánja létrehozni a nagybani pénzügyi szolgáltatások teljes EU-ra kiterjedő piacát, valamint létre kívánja hozni és meg kívánja nyitni a kiskereskedelmi piacokat, és körültekintő szabályozást és felügyeletet kíván bevezetni. A pénzügyi szolgáltatások sikeres integrációja

A 2005-ben teljes mértékben megvalósítandó FSAP-ot ki kell egészíteni az országhatárokon átnyúló fizetéseket és elszámolások gátló akadályok csökkentését, és a kiskereskedelmi pénzügyi piacok integrációját elősegítő intézkedésekkel, különösen a rugalmasabb jelzálog finanszírozást egy sor 29

tagállamban gátló korlátozások csökkentésével. Továbbá, a pénzügyi szolgáltatások piacainak sikeres integrációja a felügyeleti gyakorlat nagyobb mértékű közelítését is megkívánja. Jelenleg az Európában működő túl sok szabályozó felügyelet megléte nem segíti ezt a konvergenciát. Ugyanakkor azonban, az FSAP keretében megkezdődött a nemzeti felügyeletek közötti fokozott egyeztetés. A magas szintű munkacsoport felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a pénzügyi szolgáltatások feletti felügyeleti gyakorlatban megtett fejlődést. A felmérést 2006 tavaszára kell benyújtani az Európai Tanácshoz, és ha szükséges, bele kell foglalni a konvergencia folyamat felgyorsítását célzó javaslatokat is. A pénzügyi rendszer alapvető része az ügyletekkel kapcsolatos fizetések és elszámolások. Míg a vonatkozó nemzeti rendelkezések hatékonyak, EU szintű kapcsolódásuk nem hatékony. Ennek megfelelően, a határokon átnyúló ügyletek szükségtelenül bonyolultak, és gyakran a többszörösébe kerülnek, mint a hazai ügyletre vonatkozó megfelelő szolgáltatások. Az értékpapírok határokon átnyúló kereskedelmének elősegítése érdekében integrált és hatékony EU szintű fizetési és elszámoló rendszerre van szükség. Ezek azután megfelelő lendületet adnak a pénzügyi integráció folyamatának. A kiskereskedelmi pénzügyi piacok integrációjának elősegítése természetesen következik az FSAP költségcsökkentő, nagyobb hatékonyságra, a versenyképesebb feltéteken történő hitelhez jutás megkönnyítésére, a fogyasztóbarátabb eljárásokra, valamint a KKV-k könnyebb hitelhez jutására irányuló törekvéseiből. Különösen a jelzálog tartozás refinanszírozási korlátjainak csökkentése, az ingatlanok vételárából egy nagyobb rész megfinanszírozását jobb lehetőségek mellett lehetővé tevő nagyvonalúbb és olcsóbb jelzálogkölcsön bővíthetik a háztulajdonosok körét, és serkentik a fogyasztást. A legtöbb tagállamban a lakásingatlanok tranzakciós költsége túl magas. A rugalmasabb lakásingatlan piacok bátorítanák a munkaerő mobilitását, és a pénzügyi szolgáltató szektor fejlődését és hatékonyságát, nagyobb lehetőségeket biztosítanának az otthont vásárlók számára, és jobban támogatnák a fogyasztói vásárlásokat.

30

Kulcsfontosságú ajánlások A Tanács 2005 tavasza előtt fogadja el az FSAP jogszabályokhoz tartozó fennmaradt intézkedéseket. A tagállamok 2005 vége előtt ültessék át nemzeti jogszabályaikba a vonatkozó FSAP intézkedéseket. A Bizottság a 2005. évi tavaszi európai tanácsi értekezletre vázolja fel a határokon átnyúló fizetéseket és elszámolásokat gátló akadályok csökkentésének stratégiáját. A Bizottság továbbá, szintén 2005 vége előtt mutassa be a kiskereskedelmi pénzpiacok integrációjának elemzését, és tegyen javaslatokat a folyamatot elősegítő cselekvésre. A vállalkozások megfelelési költségeinek csökkentése A pénzpiacok integrációjának ki kell egészülnie egy a vállalkozások európai mértékű hatékony szerveződését lehetővé tevő modern és hatékony európai társasági joggal és vállalatvezetési rendszerrel. A társasági adóalap egész Unióra érvényes harmonizációja jelentősen csökkentené a több tagállamban működő vállalkozások adminisztratív terheit, és erről gyors megállapodást kell elérni, a Bizottság jelenlegi javaslatának megfelelően. El kell fogadni a kifejezetten a KKV-k adó megfelelési költségeinek csökkentésére irányuló hasonló intézkedéseket is, különös tekintettel a vállalkozásnak az egész EU-ra érvényes áfa kötelezettségével kapcsolatos egy ablakos rendszer bevezetésére. Világszínvonalú infrastruktúrát a világ legnagyobb belső piacának Európa igazságos játékterét infrastrukturális akadályok szabdalják. Túl sok vállalat számára gyakorlatilag lehetetlen elérnie a belső piacnak a kontinens másik felére eső részét. Mások esetében a széles sáv hiánya, akár tényleges nem létezése, akár túl magas árai miatt, jelentős strukturális hátrányt jelent a máshol működő versenytársakkal szemben. A belső piacon összeköttetés kell

A bővítésre figyelemmel most még sürgősebbé vált az európai belső piac összeköttetéseinek kiépítése. Sok új tagállam nem csak földrajzilag található a belső piac perifériáján; jelentős mértékben hiányzik számukra a kibővített és korszerűsített infrastruktúra. Több célzott beruházásra van szükség az infrastruktúrában, amelyeket össze kell kapcsolni az olyan területeken jelentkező hatékony versennyel, mint az elektronikus kommunikáció, áramellátás és közlekedés, hogy az árak csökkenjenek a vállalkozások számára, bárhol működjenek is. További késlekedés nélkül végre kell hajtani a 2003 decemberében az Európai Tanács által elfogadott, a prioritást élvező infrastrukturális projektekre kidolgozott Gyors kezdési programot.

31

3.

MEGFELELŐ KÖRNYEZET MEGTEREMTÉSE A VÁLLALKOZÓK SZÁMÁRA

A Lisszaboni stratégia követelményei: A beruházásokat, innovációt és vállalkozást elősegítő szabályozási háttér: az alacsony költségű hitelhez történő hozzájutás elősegítése, a csődeljárással kapcsolatos jogszabályok továbbfejlesztése, a KKV-k sajátosságainak figyelembevétele (2000), az ipari keretek továbbfejlesztése, a felelős vállalatvezetés ösztönzése. Az üzleti tevékenység költségeinek csökkentése, a bürokrácia megszüntetése: jobb szabályozási stratégia kidolgozása mind európai, mind nemzeti szinten (2001), a vállalkozások alapítási költségeinek és idejének csökkentése. Miért van szükség megfelelő környezetre a vállalkozók számára? Európának szüksége van a vállalkozó kedvre

A megnövekedett tudásmennyiség és a nyitott belső piac nem ösztönzi automatikusan az innovációt, a versenyt és a növekedést. Vállalkozó kedvre is szükség van, hogy új termékek és szolgáltatások létrehozásával, a piaci lehetőségek kihasználásával új értékeket teremtsen a fogyasztók számára. Egyre inkább az új cégek és KKV-k jelentik a növekedés és az új munkahelyek fő forrását. Tehát vállalkozónak lenni alapvető fontosságú hivatás, de Európa még nem elég „vállalkozói beállítottságú”. Még nem jelent olyan vonzó helyet, ahol jól lehet vállalkozni. Túl sok akadály állja a vállalkozók útját, ezért Európa sok növekedési és foglalkoztatási lehetőségről lemarad. Sokat lehet és kell tenni azért, hogy javuljon a vállalkozási környezet.

A jogszabályalkotás minőségének továbbfejlesztése A szabályok és követelmények összeadódó terhei

A vállalkozók számára az első akadály a vállalkozásokat nyomasztó szabályok és követelmények összeadódó terhei. Bár a jogszabályt sokszor a legjobb szándékkal vezetik be, mégis egyre növekszik az a meggyőződés, hogy elértük egy csúcspontot, amikor a szabályozásból adódó előnyök kisebbek, mint a költségek — különösen a gyártók körében. Sebességet kell váltani. A jelenlegi helyzet nem hagy elegendő teret a kockázatvállalásnak, és túl sok figyelmet és forrást igényel a vállalkozó részéről. Ennek az akadálynak az elhárítása kevesebb szabályozást tűz ki célul, de ami még fontosabb, jobb és okosabb szabályozást igényel. Meg kell találni az egyensúlyt a szabályozás és a verseny között. Például a szerződésre vonatkozó jogszabályok nélkül nem sok ügylet jönne létre. Világos, hogy a megkülönböztetés nélküli dereguláció nem a megfelelő válasz: sok jogszabály egyaránt szolgálja a vállalkozók és ügyfelek biztonságát, és a versenyelőny forrása lehet. De igen fontos, hogy a döntéshozók tájékozódjanak döntéseiknek a versenyképességre gyakorolt hatásáról. A magas szintű munkacsoport ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni annak biztosítására,

32

hogy az alapvető fontosságú jogszabályalkotói intézkedéseket elfogadásuk előtt vizsgálják meg az európai és globális léptékű fenntartható fejlődés és versenyképesség szempontjából. Az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság 2002-ben elfogadta a „Jobb jogszabályalkotásról szóló Intézményközi megállapodást”. A Bizottság kötelezettséget vállalt a jogszabály javaslatok minőségének javítására, valamint az összes érdekelt féllel történő konzultáció lefolytatására, és a javasolt intézkedésekkel kapcsolatos széles körű társadalmi-gazdasági és környezeti hatástanulmányok elvégzésére. Mind az Európai Parlament, mint a Tanács elismerte, hogy a jogszabály módosítás hatással van annak minőségére, ezért vállalták, hogy felmérik a jelentős módosítások hatását. Továbbá, az Írország, Hollandia, Luxemburg és az Egyesült Királyság által benyújtott kezdeményezés hangoztatja a vállalkozásokat sújtó adminisztratív teher csökkentésének szükségességét. Kulcsfontosságú ajánlások Az Európai Bizottság fejlessze tovább a jogszabályi javaslatok hatáselemzéséhez használt eszközeit, hogy a versenyképesség és a fenntartható fejlődés célkitűzései hatékonyabban beépüljenek. A Bizottság és a tagállamok legkésőbb a 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésen állapodjanak meg az adminisztrációs teher közös meghatározásáról. A Bizottság mérje fel a vállalkozásokra nehezedő összeadódó adminisztratív terheket, és tűzzön ki célt e teher csökkentésére. Ugyanígy, a tagállamok vállalják el a nemzeti jogszabályaik elemzését, és tűzzenek ki maguk elé célt a nemzeti adminisztrációs teher csökkentésére. Mind a Bizottság, mind a tagállamok 2005 júliusáig jelezzék, milyen mértékben és mikorra vállalják az adminisztratív terhek csökkentését a kulcsfontosságú szektorokban. Hatásuk a vállalat alapításra

Az adminisztratív teher csökkentésekor a Bizottságnak és a tagállamoknak külön is figyelmet kell szentelniük a vállalatalapításra befolyással bíró jogszabályoknak. Bár egyes tagállamokban jelentős haladást értek el, tovább kell csökkenteni a vállalatok alapításához szükséges időt, erőfeszítéseket és költségeket. Bőven van tere a továbbfejlesztésnek a párhuzamos eljárások, a kapcsolattartási és tájékoztatási pontok, űrlapok, jóváhagyások és engedélyek, valamint a költségek terén. Kulcsfontosságú ajánlások 2005 végéig a tagállamoknak jelentősen csökkenteniük kell a vállalkozások alapításához szükséges időt, erőfeszítéseket és költségeket. Célkitűzésként a jelenleg három legjobb tagállam átlagos teljesítéséhez történő közelítést kell tekinteni. Erősen ajánlott a vállalkozás alapításához az egyablakos rendszer bevezetése.

33

A kockázati tőke rendelkezésre állásának növelése Nehéz elegendő finanszírozást vonzani

A pénzügyi források korlátozottsága az európai vállalatalapítás második akadálya. A vállalati finanszírozás Európában túlságosan a hitelnyújtáson alapul, és nem eléggé elterjedt a kockázati tőke bevonása. Ez különösen nehézzé teszi a kezdő vállalkozások és a KKV-k számára a megfelelő finanszírozás biztosítását, mivel nem tudnak megfelelni a hagyományos pénzügyi intézmények garancia adási igényeinek.

Több tőkét kell a befektetési lehetőségekbe becsatornázni

Bizton állítható, hogy a kockázati tőke bevonására még nem megfelelő a környezet. Az Európában befektetőket jobban kell ösztönözni, hogy hosszú távon fektessenek be a kezdő vállalkozásokba. A Kockázati tőke cselekvési program, és a más kezdeményezések hatására elért eredmények ellenére továbbra is jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok között, és az amerikai kockázati tőke bevonása még mindig kétszer magasabb, mint az EU-ban. A tőke nem elég mozgékony, de fejletlen a több tőkének befektetési lehetőségekbe történő becsatornázását biztosító infrastruktúra is. A tőkepiacok és alapok továbbra is töredékesek, és nem érik el a kritikus méretet. Ennek eredményeként az alapok és a magánbefektetők által vállalt kockázatok túl nagyok, mivel le vannak zárva a kilépési stratégiák. Ez azután alacsonyabb befektetéseket eredményez, és azt, hogy Európa nem tudja kihasználni a lehetőségeket. Ezért az alapok, a vállalkozások, az ipar és az egyetemek összekapcsolásával meg kell erősíteni az arra érdemes lehetőségek megteremtésének, és az oda irányuló befektetések biztosításának egész láncolatát. Az egyes politikák célkitűzéseit támogató különböző hiteleszközöket, mint a különleges hiteleket, segélyeket és szubvenciókat felajánló pénzügyi és állami intézményeknek jobban kell együttműködniük, hogy megkönnyítsék a vállalkozások számára a megfelelő finanszírozás megtalálását, és élhessenek a felajánlott lehetőséggel. Szisztematikusabban fel kellene használni az Európai Beruházási Bank bevonását és szaktudását. A magas szintű munkacsoport felhívására a Bizottság által a tőkepiacokhoz történő nagyobb hozzáférésről készített elemzés további konkrét válaszokkal kell szolgáljon a szükséges kockázati tőke mobilizálásához szükséges megfelelő intézkedések tekintetében. Az azonban teljesen világos, hogy alapvető fontosságú, és a politikacsinálók figyelmébe kell ajánlani a hálózatok, beleértve a korábban tárgyalt csoportok és ideapoliszok ösztönzését.

Több vállalkozói kezdeményezést kell támogatni

A harmadik akadály az, hogy a vállalkozókat túl gyakran megbélyegzik, ha kudarcot vallanak. A vállalkozói tevékenység megfogalmazásánál fogva magában hordozza a bukás kockázatát. Bár a bukott vállalkozók bizonyítottan tanulnak hibáikból, és következő vállalkozásukkor jobban teljesítenek, az ügyfelek és a pénzvilág vonakodik rendeléseket adni. A tisztességes csőd még mindig túl sok súlyos jogi és társadalmi következménnyel jár. Ha segíteni akarjuk a vállalkozói kezdeményezést, radikális elmozdulásra van szükség.

34

Ha a fenti akadályokat határozottsággal elhárítottuk, Európa megkezdheti vállalkozói potenciáljának felszabadítását, és új lehetőségeket kínálhat állampolgárainak kibontakozásukhoz. Ehhez azonban nem elég az egyszeri erőfeszítés: ahhoz, hogy valódi növekedés jöjjön létre, meg kell szilárdítani a keretek hosszú távú stabilitását. 4.

BEFOGADÓ MUNKAERŐPIACOT KELL KIÉPÍTENI AZ ERŐSEBB TÁRSADALMI KOHÉZIÓ ÉRDEKÉBEN

A Lisszaboni stratégia követelményei: A foglalkoztatási mutató növelése: 67% (2005-re) és 70% (2010-re) a teljes foglalkoztatási ráta tekintetében, 57% (2005-re) és 60% (2010-re) a nők foglalkoztatása tekintetében, 50% 2010-re az idősebbek foglalkoztatása tekintetében. Fokozatosan öt évre meg kell emelni azt a korhatárt, amikor átlagosan az emberek nyugdíjba mennek. Több éves program meghatározása a vállalkozások alkalmazkodóképessége, a kollektív szerződések, a bértárgyalások, a megnövelt termelékenység, az élethosszig tartó tanulás, az új technológiák és a munka rugalmas szervezése tekintetében, 2002 végéig. Elhárítani a nők munkaerőként való megjelenését gátló tényezőket, továbbfejleszteni az egyenlő esélyeket. Az európai szociális modell adaptálása a tudásalapú gazdaságra és társadalomra történő áttérésben: a társadalombiztosítás megerősítése az állampolgárok határokon túli mozgása esetére, a határozott időtartamú munkáról szóló irányelv adaptálása (2003), a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása, a koordináció nyitott módszerének bevezetése a társadalmi háló terén. A szegénység megszüntetése: megegyezés a társadalmi befogadás programjáról (2001), a befogadás támogatásának meghatározóvá tétele a nemzeti és európai politikákban, a speciális célcsoportok ügyének rendezése. Miért hozzunk létre befogadó munkaerőpiacot? Több ember foglalkoztatása

A magas foglalkoztatási szint alapvető jelentőséggel bír a nagyobb társadalmi kohézió elérésében és a szegénység megszüntetésében az Európai Unióban. A társadalmi béke és a pénzügyi fenntarthatóság megőrzésének és az európai jóléti rendszerek továbbfejlesztésének legjobb módja a több ember foglalkoztatása.

A lehetőség kiaknázása

A népesség öregedése és a globalizáció egyre nagyobb hatást gyakorol társadalmunk, és különösen munkaerőpiacunk fenntarthatóságára. Ha erősebb és fenntarthatóbb növekedést akarunk, Európának — más szóval a tagállamoknak — szembe kell szállniuk ezekkel a kihívásokkal. Ahhoz, hogy növeljük a foglalkoztatottságot, eszközöket és lehetőségeket kell biztosítanunk a vállalkozások és az emberek számára, hogy pozitívan aknázzák ki a változó feltételeket. A több reform melletti kiállást túl gyakran tekintik a nagyobb rugalmasság titkolt jelének, amelyet azután a munkásjogok és a védő

35

intézkedések gyengítésének titkos jeleként értelmeznek; ami helytelen. A magas szintű munkacsoport értelmezésében a rugalmasság agilitást, alkalmazkodóképességet és munkára való alkalmasságot jelent, amelynek a kulcsa az, hogy a munkások képesek legyenek folyamatosan új és még újabb tudásokat elsajátítani, és az aktív munkaerőpiaci politikák, továbbképzések és társadalmi támogatások vegyülékét érti, hogy az egyik munkahelyről a másikra való váltás a lehető legakadálytalanabbul történjen. A reform sem jelentheti azt, hogy a társadalmi párbeszédet kiszakítanánk Európa munkaerőpiacának szívéből. Ez alapvető fontosságú termelékenysége és a változáshoz való alkalmazkodóképessége szempontjából. A korszerű és hatékony társadalompolitikák fontos hozzájárulást tettek Európa fenntartható fejlődéséhez, ami azután elengedhetetlen az európai társadalmi modell pénzügyi életképességéhez. A társadalmi befogadási politikák nemcsak a szegénység legyőzéséhez szükségesek, hanem hozzájárulnak a munkaerő-kínálat növeléséhez is. A biztonságos és fenntartható nyugdíjrendszerek biztosítását célzó reformok a helyes ösztönzők biztosítására irányulnak, egyrészt a munkásokat a hosszabb munkában töltött időre sarkallják, másrészt a vállalkozókat, hogy idősebb munkásokat is felvegyenek és létszámban tartsanak. Az egészségbiztosítási rendszerek kulcsfontosságú szerepet játszanak, nemcsak a betegségek, és a szegénység leküzdésében, hanem a társadalmi kohézió, a termelékeny munkaerő, a foglalkoztatás, és ebből következően a gazdasági növekedés megteremtésében. Befektetés a magasan képzett munkaerőbe

Európa növekedése a munkaerőpiacon a több munkavállaló jelenlététől is függ, annak ellenére, hogy az elöregedés következtében a munkaképes lakosság száma csökken. E stratégiai célkitűzés elérése érdekében Európának be kell fektetnie a magasan képzett munkaerőbe, újólag elkötelezettséget kell vállalnia a munkaerőpiaci reformok mellett, és alkalmazkodnia kell a demográfiai változásokhoz. A számos tagállamban az utóbbi években véghezvitt reformoknak köszönhetően Európa munkaerőpiaca és foglalkoztatási politikája hatékonyabbá és alkalmazkodóképesebbé vált. A foglalkoztatásnak az 1990-es évek közepétől 2001-ig megfigyelhető jelentős növekedése, és az utóbbi években tapasztalható gazdasági visszaeséssel szemben tanúsított nagy mértékű rugalmasság a haladás biztató jelei. A négy évvel korábbiakkal összehasonlítva 2003-ban több mint 6 millióval több ember állt alkalmazásban, bár ez részben a részmunkaidős és az alacsony képesítést igénylő munkahelyek növekedésének tudható be. A munkanélküliség és a tartós munkanélküliség jelentősen alacsonyabb volt (30 és 40%-kal). Ez még messze nem elég a lisszaboni célkitűzések eléréséhez, de meggyőzően bizonyítják, hogy szükség volt a reformokra, és azok meghozzák eredményüket. Ahhoz, hogy a munkavállalást valódi lehetőséggé tegyük mindenki számára, többet kell tenni a nők részvételének fokozása érdekében. Ehhez meg kell szüntetni a munkavállalást még nehezítő fennmaradt adózási szabályokat, határozott fellépéssel meg kell szüntetni a nemek közötti egyenlőtlen bérezés okait, és szigorúbban végre kell hajtani a 36

megkülönböztetést tiltó jogszabályokat. A családi élet és a munka jobb összeegyeztethetősége érdekében biztosítani kell a gyermek- és idősgondozás rendelkezésre állását, megfizethetőségét és jó minőségét. Az Európai foglalkoztatási munkacsoport 2003-ban mélységi vizsgálatot végzett az európai munkaerőpiacokon. Konkrét választási lehetőségeket és ajánlásokat tettek a tagállamoknak, az intézményeknek és az érintetteknek. Most mindannyiuknak hozzá kell látniuk az európai dolgozói teljesítmény, és a pénzügyi és fenntartható társadalmi modell továbbfejlesztéséhez szükséges alapvető prioritások konkrét végrehajtásához. Kulcsfontosságú ajánlások A szociális partnerekkel történő szoros konzultációt követően a tagállamoknak jelentést kell tenniük az Európai foglalkoztatási munkacsoport 2004 májusában jóváhagyott ajánlásainak végrehajtásáról, beleértve a foglalkoztatás teljesítését, és a társadalmi rendszerek fenntarthatóságát, hogy a 2005. évi tavaszi tanácsi ülés értékelhesse a megtett fejlődést. Az értékelést a Szociális ügyek tanácsa koordinálja. A dolgozók és vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése A társadalom egészének érdekét szolgálja, hogy az európai gazdaságok felkészüljenek a változásra és levezessék azt, és a munkaerőpiac alkalmazkodóképessége megnövekedjen. Elő kell segíteni az új vállalkozások létrehozását és a dolgozók nagyobb alkalmazkodóképességét, maximalizálni kell a munkahelyek létesítését. Meg kell találni az egyensúlyt a rugalmasság és a biztonság között

A munkaerőpiac számára nagy kihívás a rugalmasság és az alkalmazkodóképesség közötti helyes egyensúly megtalálása. Az egyensúly megtalálása a munkaadók és a munkavállalók, és ugyanígy a társadalmi partnerek és a kormányok közös felelőssége. Az érintetteknek együtt kell dolgozniuk annak érdekében, hogy az emberek munkában maradhassanak, ehhez biztosítani kell, hogy a dolgozók rendelkezzenek azokkal a korszerű készségekkel, amelyekkel olyan struktúrákat tudnak létrehozni, amelyekben legjobban össze tudják egyeztetni a munkahelyi és nem munkahelyi feladatokat. A feladat a biztonság új formáinak ösztönzése, el kell mozdulni a munkahelyeknek egy életre szóló megőrzésétől egy új paradigma felé, amelyben az a cél, hogy az emberek bent maradjanak, és előre haladjanak a munkaerőpiacon.

Hatékonyabb befektetések a humán tőkébe Ha Európa versenyezni akar a globális tudásalapú társadalomban, többet kell befektetnie legértékesebb vagyonába — az emberekbe. Európa gazdaságának termelékenysége és versenyképessége közvetlenül függ a képzett, jártasságokkal rendelkező és alkalmazkodóképes munkaerőtől, amely képes a változások fogadására. Napjainkban azonban közel sem

37

elegendő, ami Európában történik annak érdekében, hogy ellássák az embereket a fejlődő munkaerőpiachoz való alkalmazkodás eszközeivel, és ez vonatkozik a felsőfokú és alacsony végzettségű munkahelyekre, a gyártásra és a szolgáltatásra egyaránt. Ugyanígy távolról sem elegendő erőfeszítés történt a világ legjobb elméinek idevonzása és megtartása érdekében. Annak érdekében, hogy Európát azzal a magasan képzett, kreatív és mobil munkaerővel lássuk el, amelyre szüksége van, javítani kell az oktatási és képzési rendszerein, hogy kellő számú fiatal végezzen a megfelelő jártasságokkal, hogy azután a dinamikus, nagy értéket teremtő és speciális piaci szegmenseken tevékenykedő szektorokban álljanak munkába. A tagállamoknak nagyigényű politikákat kell kidolgozniuk az oktatási színvonal emelésére, különös tekintettel arra, hogy Európában felére Az élethosszig csökkenjen az iskolából kimaradók száma, és hogy az élethosszig tartó tartó tanulás nem tanulás mindenki számára elérhető legyen — és mindenkit ösztönözni is luxus kell a részvételre. A lakosság elöregedésének potenciálisan végzetes következményei azt jelentik, hogy alapvető fontosságú a munkaerőpiac idősebb szereplőit részvételre ösztönözni. Ezért tehát az élethosszig tartó tanulás nem luxus, hanem szükség — mivel ha azt akarjuk, hogy az idősebb emberek aktívak maradjanak, fel kell őket vértezni a tudásalapú társadalom által megkívánt jártasságokkal. Valamennyi szereplőnek — az állami hatóságoknak, a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak — el kell fogadniuk a humán tőkébe való befektetés mértékének és hatékonyságának emeléséért rájuk háruló felelősséget. Ösztönzőkkel kell serkenteni a képzésbe való befektetést az egyes vállalkozásokon belül, és a szektorokban is, hogy támogatást kapjanak a tanuláshoz hozzáférést biztosító munkaadók. Kulcsfontosságú ajánlások A tagállamoknak a szociális partnerekkel való szoros együttműködésben 2005-ig át kell venniük az élethosszig tartó tanulás nemzeti stratégiáját annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a gyors technológiai változásokhoz, fokozzák a munkaerőpiaci részvételt, csökkentsék a munkanélküliséget, és lehetővé tegyék, hogy az emberek tovább dolgozhassanak. Az idősebb dolgozók kulcsfontosságúak A gazdasági növekedés megtámogatása érdekében a tagállamoknak több ember számára kell vonzóvá tenni a munkavállalást, és biztosítaniuk kell, hogy fenntartható integrációt érjenek el a munkahelyükön. Ebben a tekintetben alapvető fontosságú, hogy az aktív munkaerőpiaci politikák eredményeként növekedjen a foglalkoztatottság, és a megfelelő adó- és juttatásrendszerek megfelelő átalakításával meg kell próbálni megakadályozni, megszüntetni vagy csökkenteni az alacsony fizetések csapdáját.

38

Tekintettel a munkaképes korú lakosság létszámának várható csökkenésére az idősebb dolgozók kulcsfontosságúak, és külön figyelmet igényelnek. Csak akkor sikerülhet betartani az 50 éves és annál idősebb dolgozók vonatkozásában megállapított foglalkoztatottsági szintet (50% 2010-re), ha sürgős és széles körű intézkedések lépnek életbe, különös tekintettel az élethosszig tartó tanulás továbbfejlesztésére, az egészségügyi és munkakörülmények javítására. Kulcsfontosságú ajánlások A tagállamoknak 2006-ra átfogó aktív stratégiát kell elfogadniuk az öregedéssel kapcsolatban. Az aktív öregedési stratégia a korai nyugdíjazástól radikális politika és kulturális hangsúlyáthelyezést igényel három kulcsfontosságú cselekvési irány felé: megfelelő jogi és pénzügyi ösztönzést kell rendelkezésre bocsátani abból a célból, hogy a dolgozók tovább dolgozzanak, és a munkáltatók felvegyék és alkalmazásban tartsák az idősebb dolgozókat; növekvő részvétel az élethosszig tartó tanulásban minden korcsoport számára, de különösen az alacsonyan képzettek és az idősebb dolgozók esetében; valamint a munkakörülmények és a munka minőségének javítása. A mobilitást az egész Unióban fokozni kell, hogy a dolgozók kihasználhassák az új lehetőségeket. Ezzel kapcsolatban a tagállamoknak komolyan fel kell mérniük az újonnan csatlakozó államokból az átmeneti időszakban várhatóan érkező munkaerőre bejelentett korlátozások hatását. Ezen az alapon kell értékelniük, hogy még mindig szükség van-e rájuk. Végül, a népességnek az elkövetkező években és évtizedekben bekövetkező elöregedése a jövőbeli munkaerőpiacok kielégítésének érdekében aktív elemzést és politikákat igényel. Még ha teljes mértékben kihasználják is a munkaerőpiac lehetőségeit, akkor is szelektíven, de szükség lesz az EU-n kívülről érkezőkre, hogy kielégítsék az európai munkaerőpiaci hiányt, és hogy részben ellensúlyozzák az „agyelszívás” negatív következményeit. A tagállamok bölcsen tennék, ha időben és alaposan felkészülnének erre a döntésre, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a bevándorlóknak és az etnikai kisebbségeknek a társadalomba és különösen a munkaerőpiacba történő sikeres bevonása jelentős és kitartó erőfeszítéseket igényel.

39

5.

A KÖRNYEZETVÉDELMILEG FENNTARTHATÓ JÖVŐÉRT

A Lisszaboni stratégia követelményei: Az éghajlatváltozás kezelése: a Kiotói jegyzőkönyv gyors aláírása (2002), a Kiotói célkitűzések teljesítésében előrehaladás felmutatása (2005-ig), annak a célkitűzésnek a teljesítése, hogy megújuló energiaforrásokból fedezzék az elsődleges energiaszükséglet 12%át és a bruttó elektromos energiafogyasztás 22%-át. A gazdasági növekedés leválasztása a források felhasználásától: a növekvő forgalom, torlódások, zaj- és más szennyezések kezelése a társadalmi és környezetvédelmi költségek teljes internalizálásával, a közlekedési infrastruktúra közösségi árkereteinek kidolgozása (euromatrica), a természetes források fenntartható felhasználásának és a hulladék fenntartható szintjének biztosítása. Új szabályozó keretek meghatározása: az energia adózási irányelv elfogadása (2002), környezetvédelmi felelősségvállalás (2004), 6. Környezetvédelmi cselekvési program. Miért jelent a környezet versenyelőnyt Európában? A jól átgondolt környezetvédelmi politikák a hatékonyabb forrásfelhasználás és az új befektetési lehetőségek révén lehetőséget biztosítanak az innovációra, új piacokat teremtenek és növelik a versenyképességet. Ebben az értelemben a környezetvédelmi politikák segíthetik a Lisszaboni stratégia alapvető célkitűzéseinek, a nagyobb növekedés és több munkahely megvalósítását. A meglévő nyomás kezelése

Sőt, a környezetvédelmi megfontolásokat azért is kell stratégiába integrálni, mert ha el akarjuk kerülni az egészség, a biodiverzitás, az ingatlanok, a gazdasági tevékenység károsodását, most és a jövőben is kezelni kell a természetben már meglévő problémákat. Az azonnali cselekvés elmulasztása nagyobb, és valószínűleg visszafordíthatatlan károsodást, vagy magasabb helyreállítási költségeket jelent hosszú távon. Mint arra korábban utaltunk, a Lisszaboni stratégia tükrözi Európa elkötelezettségét a környezet iránti tiszteletnek a növekedés és a munkahelyteremtés folyamatába való beágyazása iránt, hogy részévé váljon Európa versenyelőnyének. Valóban, a környezetvédelemnek a stratégia fontos dimenziójává kell válnia, mivel egyrészt versenyelőnyt biztosíthat a globális piacokon, másrészt növeli a versenyképességet. De a környezetvédelmi szempontok és a megnövekedett versenyképesség áldásos kombinációja nem automatikus; ehhez jól kell megválasztani a politika eszközeit, és a kormányoknak gondosan ki kell egyensúlyozni a környezetvédelmi, a társadalmi és a gazdasági hatásokat, mind rövid, mind hosszú távon.

Környezet és versenyképesség: a mindkét fél számára előnyös helyzetek kihasználása Európa úttörőként versenyelőnyhöz juthat, ha olyan forráshatékony technológiákra összpontosít, amelyeket azután más országoknak is át kell

40

venniük. Az európai vállalkozások már most is világelsők egyes tiszta termékek és folyamatok tekintetében, és ez előnyhöz juttatja a fejlődő piacokon, ahol a gyors gazdasági fejlődés egyre nagyobb nyomást gyakorol az országok természeti környezetére. Például Kínában jelenleg minden ezer ember közül csak háromnak van autója, de ahogy növekszik a jólét, Kína potenciálisan a világ legnagyobb autópiacává válhat. Ugyanakkor a légszennyezési problémák és az olaj iránti növekvő kereslet miatt a kínai kormány igyekszik 2010-re utolérni az európai gépkocsiüzemanyag-kibocsátási előírásokat. Ez, és a kínai jövedelmek relatív alacsonysága a tisztább, és üzemanyag-hatékonyabb gépkocsik felé fogják terelni a fogyasztókat. Az EU gyártói jó helyezést érnek el az ilyen igények kielégítése szempontjából11. A környezethatékony innovációk támogatása

A környezethatékony innovációk támogatása egyértelműen kölcsönösen kedvező helyzet, amelyet teljes mértékben ki kell használni a lisszaboni célok teljesítése érdekében. Az innovációk — amelyek kisebb szennyezést, kevesebb forrásigényes terméket és a források hatékonyabb felhasználását eredményezik — elősegítik a növekedést és a foglalkoztatást, ugyanakkor felkínálják a lehetőséget, hogy a gazdasági növekedés leváljon a források felhasználásáról és a szennyezésről. Számos példát lehet találni a környezethatékony innovációkra, kezdve az elektronikától a mezőgazdaságig, beleértve az energetikát, a közlekedést, a vegyszereket, vagy az egészségügyet. A Környezetvédelmi technológiai cselekvési terv (ETAP) az ilyen technológiák kifejlesztését és hasznosítását célozza. A terv számos piaci gátló tényezőre mutatott rá, amelyeket le kell győzni, ha Európa teljes mértékben ki akarja használni a környezethatékony innovációkban rejlő lehetőségeket.

A megfelelő szabályozás létrehozása

Először, a jelentősebb befektetési döntéseknél, különösen az energetikában és a közlekedésben támogatni kell a környezethatékony megoldásokat. Elengedhetetlen a környezettel kapcsolatos innovációk piaci elterjedését biztosító megfelelő szabályozó keretek létrehozása. Napjainkban egyes piacokon az árak torzítottak, aminek következtében rossz helyre kerülnek a források, és a befektetők és a vevők nem kapnak elég ösztönzést a részvételhez. A piaci áraknak az a feladatuk, hogy közvetítsék a különböző áruk és szolgáltatások valódi költségét a társadalom számára. Ezért fokozatosan vissza kell vonni a környezetvédelmileg káros támogatásokat, és a külső tényezőket folyamatosan meg kell jeleníteni az árban, más politikai célkitűzések, mint például a globális gazdaságban való versenyképesség és a társadalmi vonatkozások figyelembevétele mellett. Másodszor, a környezeti innovációban tevékenykedő vállalkozások számára még nyomasztóbb a finanszírozáshoz való korlátozott hozzáférés. Jelenleg a környezethatékony innovációknál hosszabb a megtérülési

11

Lásd a Világ forrásainak intézete: „Vezetőváltás: Az éghajlatváltozás hatása a versenyképességre és az értékteremtésre az autóiparban”.

http://business.wri.org/pubs_description.cfm?PubID=3873

41

időszak, ezért nagyobb kockázatot jelentenek a befektetők számára. A tagállamoknak Hollandiáról kell példát venniük ebben, mivel ott a zöld befektetéseket kereskedelmi bankok által kezelt alapokba vonva támogatják az ilyen alapba befektető magánszemélyeknek juttatott adócsökkentéssel. Így növekedik a piacon tevékenykedő vállalkozások rendelkezésére álló tőke. Kulcsfontosságú javaslatok A Bizottság, a Tanács és a Tagállamok támogassák a környezetvédelmi innovációk kifejlesztését és elterjesztését, és alapozzanak a kulcsfontosságú környezetipari piacokon meglévő európai vezető helyzetre. A Bizottság, a 2005. évi európai tanácsi ülés előkészítésekor készítsen jelentést az EU Környezetvédelmi technológiai cselekvési tervének (ETAP) megvalósításáról. A tagállamok készítsenek útitervet az ETAP végrehajtásához, határozzák meg a konkrét intézkedéseket és határidőket, különös tekintettel a kutatási dimenzióra (különösen a technológiai platformokon), és a KKV-k támogatására (kockázati tőke), valamint a káros támogatások visszavonásának eredményeként helyükre kerülő árakról. A közbeszerzés bezöldítése

Harmadszor, még pénzügyi intézkedések nélkül is, ami hasznos lehet, másként is támogathatják a környezethatékony innovációkat. A piacok zöld közbeszerzésekkel is élénkíthetők. A kezdeményező megrendelő szerepében a kormányok segíthetik a környezethatékony innovációkat, mivel ilyenkor más potenciális vevők is megvizsgálhatják az új technológiák teljesítőképességét. Továbbá, a zöld közbeszerzés a méretgazdaságosságnak köszönhetően segít lenyomni az árakat. Kulcsfontosságú ajánlások A nemzeti és helyi hatóságok 2006 végéig készítsenek cselekvési tervet a közbeszerzések bezöldítéséről12, amelyben különösen a megújuló erőforrások technológiájára és az új gépkocsi-üzemanyagra összepontosítsanak. A Bizottság segítse elő a jó gyakorlat elterjedését a tagállamok és az állami szervezetek között.

A fenntartható jövő kidolgozása A helyes egyensúly megtalálása

12

A fenntarthatóság kihívása rövidtávon szükségessé teszi az EU hosszú távú célkitűzéseivel összhangban álló egyéni politikák elfogadását. A lisszaboni stratégiára tekintettel a rövid távú és a hosszú távú célkitűzéseknek összhangban kell állniuk egymással, tehát egyensúlyba kell hozni a növekedést és foglalkoztatást elősegítő politikákat a környezetvédelmi célkitűzésekkel. Aggályossá vált, hogy a hosszú távú

Integrált Termék Politika (IPP) Közlemény COM (2003) 302 végleges.

42

fenntartható fejlődés célkitűzéseinek teljesítésére irányuló környezetvédelmi fellépés mennyiben befolyásolja a szektor versenyképességét, amíg a versenytárs nemzetek is nem hoznak hasonló intézkedéseket. Ez késedelmet okozhat a környezetvédelmi fellépésekben. Ebben az összefüggésben az a kihívás, hogy a politikák eltervezésekor és kiválasztásakor meg kell találni az egyensúlyt a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziók között. Ha közre akarnak működni a kellő informáltság alapján történő politika tervezésében és kiválasztásában, az EU-nak és a tagállamoknak ki kell fejleszteniük a hatásmérő eszközöket. A döntéseknek figyelembe kell venniük minden költséget és hasznot, rövid és hosszú távút egyaránt, valamint a globális versenyképességet. Ez elkerülhetetlen, ha Európa továbbra is világelső akar maradni a környezet területén, anélkül, hogy megfeledkezne a környezetnek a növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásáról. Az energiahatékonysá g növelése

Európának követnie kell a fokozott energia- és forrástakarékosság hosszú távú célkitűzését. Az olajáraknak a geopolitikai tényezők miatti növekedése és ingadozása az utóbbi időkben jól rávilágít az EU-nak a külföldről történő olajbehozataltól való függésére (82% 2002-ben). Az energiahatékonyság növekedése és az alternatív energiaforrások további fejlesztése nemcsak ezt a függőséget csökkentené, hanem az energiaszámla csökkentésével jól szolgálhatná az EU versenyképességét. A fenti fellépéseket a jobb szabályozást segítő környezetvédelmi politikai eszköztár folyamatos fejlesztésével lehet megtámogatni. A jövőben is folytatni kell a környezetvédelmi politikának az EU és a tagállamok általi a közelmúltban elfogadott új megközelítését. Az ilyen megközelítés a hosszú távú céloknak az elérésükhöz szükséges technológiai eszközök előírása nélküli meghatározásából áll.

43

Harmadik fejezet — Lisszabon kivitelezhető Üdvözöljük a változást

A Lisszaboni stratégia Európa növekedését és foglalkoztatását kívánja elősegíteni, és a növekedési folyamatba beágyazza Európa elkötelezettségét a társadalmi kohézió és a környezet iránt — inkább a növekedés eszköze, mint követelménye. A tudásalapú társadalom létrehozására irányuló európai erőfeszítések radikális fokozása, az áruk és szolgáltatások belső piacának létrehozása és a vállalkozást valóban segítő környezet messzemenően hozzájárulnak a cél eléréséhez, ha a magas szintű munkacsoport által javasolt módon közelítik meg a környezet és a munkaerőpiac kérdését. De a fenntartható gazdasági növekedés teljesítése, akármilyen növekedés orientált monetáris és fiskális politikákkal támogatják is meg, nehéz alternatívákkal és választásokkal jár együtt. A forrásokat át kell csoportosítani, és a szerzett jogok megkérdőjeleződnek. De a biztonságot nem lehet ellenállással, vagy a reformok halogatásával bebiztosítani. Csak a változások elfogadásával lehet az európaiak által nagyra tartott társadalmi és környezeti vívmányokat megtartani és továbbfejleszteni.

Az elkötelezettség és a politikai akarat hiánya

Sajnos, mindmostanáig nem történt megfelelő haladás, főleg az elkötelezettség és a politikai akarat hiányának betudhatóan. A sikerhez ahhoz is szükség van, hogy a politika is nagyobb mértékben magáévá tegye. Ugyanakkor nagyobb következetességre van szükség a lisszaboni eszközök és célok között, ugyanakkor alaposan át kell vizsgálni és tervezni a végrehajtás és a kommunikáció folyamatait. Amikor az Európai Unió az utóbbi időben sikeres volt — például az egységes piac 1992-es létrehozásakor, az egységes valuta bevezetésekor és a bővítéskor — ez azért történt, mert az európai intézmények és a tagállamok szorosan együttműködtek a mindannyiuk által fontosnak és szükségesnek tartott projekt megvalósításában, amelyet a jövő érdekében kellett végrehajtani. A lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia ugyanilyen fontos projekt. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak a szociális partnerekkel és Európa minden más érdekeltjével együtt most meg kell mutatniuk elkötelezettségüket a lisszaboni folyamat iránt, és el kell fogadniuk felelősségüket az elfogadott reformprogram végrehajtásáért. A kormányoknak és az Európai Bizottságnak magukhoz kell ragadniuk az olyan fontos politikai vezetést.

44

Kulcsfontosságú ajánlások A 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésnek fel kell élesztenie a lisszaboni stratégiát. Világos üzenetet kell küldenie azért, hogy a nemzeti kormányokat és az állampolgárok be tudja vonni a végrehajtásba. Az Európai Tanácsnak következetesen biztosítania kell, hogy elegendő időt és figyelmet szenteljenek a lisszaboni célok eléréséhez vezető folyamat értékelésének. A magas szintű munkacsoport azt tanácsolja az EU-nak és a tagállamoknak, hogy a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés megtámogatása érdekében a növekedésre és a foglalkoztatásra összpontosítsanak. A Bizottság Elnökének megbízatása alatti tevékenységét a Lisszaboni stratégia előmozdítására kell összpontosítania. A koherencia és a következetesség szükségessége a végrehajtásban Egyértelmű, hogy a Lisszaboni stratégia előrehaladása megsínylette a részvevők és a politikák között tapasztalható koherencia hiányát és következetlenségét. A koherencia és a következetesség azt jelenti, hogy valamennyi részvevő tudatában legyen, és ugyanolyan célokat kövessen. A különböző irányokba húzó politikákat harmonizálni kell, hogy ezután egymást erősítsék. A nagyobb növekedést és foglalkoztatottságot kitűző célok elérése azt jelenti, hogy a részvevők, a politikák és a célkitűzések között egyértelműen biztosított az összehangoltság. A tagállamok meghatározó szerepe

A tagállamok magától értetődően meghatározó szerepet játszanak a növekedés és a foglalkoztatás elérésében — nemcsak a saját országuk számára, hanem azért is, mert európai összefüggésben az egyik tagállam jó teljesítménye fokozza más tagállamokét, és fordítva. Ahogy a magas szintű munkacsoport mondta, az európai hullám az összes európai csónakot hátára emeli. A nemzeti vagy európai szinten hiányzó elkötelezettség azt jelentette, hogy a koherencia hiánya és a következetlenségek miatt nem ragadtuk meg ezeket az előnyöket. Európa egésze már nem tudja fizetni az elveszett munkahelyek és kihasználatlan növekedés számláját.

Nem kapcsolódik kellően a folyamathoz

Mostanáig a nemzeti parlamentek és állampolgárok nem eléggé kapcsolódtak bele a folyamatba, így a kormányokra ható nyomás kisebb volt, mint kellett és lehetett volna. Ugyanez vonatkozik a szociális partnerekre és más érdekeltekre. Nagyobb együttműködésre van szükség a különböző érdekeltek között, akiknek vállalniuk kell egymás ösztönzését és támogatását a folyamat során. Mindezek azt erősítik meg, hogy partnerséget kell létrehozni a reformért az egyes tagállamok egyéni nemzeti sajátosságainak megfelelően.

45

Kulcsfontosságú ajánlások A 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésnek meg kell határoznia, milyen előrelépés történt a 2004. évi tavaszi európai tanácsi ülésen meghirdetett partnerség a reformért program tekintetében, annak érdekében, hogy az állampolgárokat, a szociális partnereket, az érdekelteket és az állami hatóságokat a növekedés és a foglalkoztatottság kulcsfontosságú prioritásai köré tömörítsék. Politikai akarat és elkötelezettség

Az elért haladás átláthatósága az érdekeltek bevonásának kulcsa — mint ahogy a politikai akarat és elkötelezettség a napirenden szereplő kérdések előmozdításában. A kormányok által meghozni szándékozott intézkedések áttekintése döntő fontosságú az átláthatóság megteremtésében. Ezért a magas szintű munkabizottság felhív minden egyes tagállamot, hogy az államfő vagy a kormány vezetésével hozza létre cselekvési tervét, határozza meg útitervét, beleértve a szakaszhatárokat azzal kapcsolatban, hogyan kívánják megvalósítani a lisszaboni célkitűzéseket. Ez a megközelítés három célt szolgál: helyesbíti a Lisszaboni stratégia iránti nemzeti érdekeltség hiányát, biztosítja a végrehajtott intézkedések közötti koherenciát és következetességet, és bevonja valamennyi érdekeltet.

A nemzeti cselekvési tervek létrehozása

A nemzeti intézkedések közötti koherencia és következetesség biztosítása érdekében az államfő és a kormány jelezze elkötelezettségét saját nemzeti stratégiája iránt. Minden kormányban meg kell bízni egy-egy tagot Lisszabon teljesítésének napi végrehajtásával. A nemzeti parlamentek jobban tegyék magukévá Lisszabont, értelmezzék azt a közvélemény számára, vitassák meg mit tegyenek és mit ne tegyenek, tárják fel a teljes kérdéskört. A szociális partnerek és más érintettek — a növekedési és foglalkoztatási partnerség — szakértelmének felhasználása érdekében, és azért, hogy biztosítsuk elkötelezettségüket az elkövetkező végrehajtáshoz, be kell vonni őket a nemzeti cselekvési program kialakításába. A politikai lendület megtartása érdekében a stratégiáknak két évre kell szólniuk, és 2007-ben meg kell újítani őket. Kulcsfontosságú ajánlások A 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésen az állam- és kormányfőknek el kell kötelezniük magukat az elfogadott reformok véghezvitele mellett. A nemzeti kormányok 2005 végéig nyújtsák be nemzeti cselekvési tervüket. Valamennyi erőnek e kulcsfontosságú célkitűzés körüli tömörítése érdekében a nemzeti programokat meg kell vitatni a nemzeti parlamentekben és a szociális partnerekkel.

Európai szintű megerősítés

A koherencia és a következetesség elősegítésére irányuló erőfeszítéseket tovább kell vinni a tagállamok között, hogy európai szintű folytatást és megerősítést nyerjenek. A cselekvési programokat be kell nyújtani az Európai Bizottsághoz, amelynek részletes elemzést kell készítenie a 25 tervről, és mindegyik esetében egyéni ajánlásokat kell tennie a 2006. évi

46

tavaszi európai tanácsi ülésre készítendő összesített jelentésében. A nemzeti és az európai szintek közötti összefüggés és következetesség további fokozása érdekében a nemzeti cselekvési programoknak figyelembe kell venniük a gazdasági és foglalkoztatási politikának a Széles gazdasági politikai iránymutatásban (BPEG-k) és a Foglalkoztatási iránymutatásban lefektetett közös európai alapelveit. De először ezeknek a dokumentumoknak az összefüggéseit és következettségeit kell tovább erősíteni. Jelenleg két különálló világhoz tartozónak tekintik őket, holott valójában mindkettő az európai növekedés meghatározó elemeire vonatkozik. Mindkettőt hozzá kell igazítani, és jobban összhangba kell hozni a lisszaboni folyamattal, hogy elősegítsék a növekedési és foglalkoztatási célkitűzéseket, és egymást kölcsönösen megtermékenyítsék. Kulcsfontosságú ajánlások A 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésnek fel kell hívnia a Tanácsot, hogy legkésőbb 2005 júliusáig fogadja el a BEPG-ket és a Foglalkoztatási iránymutatást, amelyeknek teljes mértékben tükrözniük kell a növekedési és foglalkoztatási célkitűzésekre történő összpontosítást. Az iránymutatásokat négyéves időszakra kell elfogadni, ami két nemzeti programciklusra szól, annak érdekében, hogy mindkét dokumentum a lehető legnagyobb mértékben koherens és belsőleg következetes legyen. Az Európai Unió intézményei közötti következetesség

Az Európai Unió intézményei között is meg kell teremteni a következetességet. Ezért az Európai Parlamentet sokkal jobban be kell vonni a folyamatba. Számoltassa be az Európai Bizottságot az általa elért haladásról, és feladatai teljesítésének módjáról. Ehhez magának a Parlamentnek az aktív részvételére is szükség van, mivel a lisszaboni stratégiában oly sokszor alkalmazott nyílt egyeztetés nem szab számára automatikus szerepet. Ezért az Európai Parlamentnek meg kell fontolnia egy a növekedés és foglalkoztatottság lisszaboni stratégiájáért felelős állandó bizottság létrehozását. Kulcsfontosságú ajánlások Az Európai Parlament hozzon létre egy a növekedés és foglalkoztatás Lisszaboni stratégiájáért felelős állandó bizottságot. A Parlamentnek a részvevők beszámoltatására vonatkozó hatásköre további ösztönzést adhat az Európai Bizottságnak a vállalásai teljesítése tekintetében. Az európai érintettek, különösen a szociális partnerek — aktív részvételükkel — kapocsként kell szolgáljanak, és ezzel biztosíthatják a nemzeti és az európai szint közötti következetességet. A szociális partnerek gazdagíthatják a növekedésről és a foglalkoztatásról folytatott vitát, és elvállalva felelősségüket, tegyék Lisszabon végrehajtását közös munkaprogramjuk részévé. Az Európai Unió prioritásainak a költségvetésben történő hatékonyabb

47

kifejezésével tovább fokozhatná az európai szintű következetességet. Az Európai Unió ne csak győzze meg tagállamait Lisszabon végrehajtásáról; szavait a lehetséges pénzügyi ösztönzőkkel is alá kell támasztania. A Közösség jelenlegi költségvetési keretei között már jelentős összegeket szántak — közvetlenül vagy közvetve — a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség ügyére. A prioritások tükrözése

Bármilyen döntésre jutnak is végül a következő több éves költségvetésben (az úgynevezett pénzügyi kilátásokban) a Közösség kiadásainak abszolút szintjéről, a magas szintű munkacsoport véleménye szerint az európai költségvetésnek tükröznie kell a Lisszaboni stratégia prioritásait — mint ahogy a nemzeti költségvetések is. A K+F, az infrastruktúra, az oktatás és képzés a kiadások olyan példák, amelyek elősegítik a gazdasági versenyképességet. Az EU költségvetést úgy kell átalakítani, hogy az EU kiadások tükrözzék a növekedés és a foglalkoztatás prioritását. Továbbá, ennek az átalakításnak tartalmaznia kell a tagállamokat a lisszaboni célkitűzések elérésére sarkalló költségvetési ösztönzők bevezetési lehetőségeinek elemzését. Kulcsfontosságú ajánlások Az EU költségvetést a lehetőség szerint át kell alakítani, hogy tükrözze a lisszaboni prioritásokat. Az átalakításnak magában kell foglalnia a tagállamokat a lisszaboni célkitűzések elérésére sarkalló költségvetési ösztönzők bevezetési lehetőségeinek elemzését. A teljesítés folyamatának továbbfejlesztése A nyílt egyeztetési módszer nem felelt meg az elvárásoknak. Ha a tagállamok nem teszik magukévá a tapasztalatok és eredmények kölcsönös átvételének szellemiségét, kevés, vagy semmi sem történik. De a Közösségi módszer sem nyújtotta azt, amire számítottunk. A tagállamok késlekednek a megállapodottak végrehajtásával, és az irányelvek átültetése szinte minden tagállamban elmaradt az előírtaktól. Ha a kormányok nem mutatnak nagyobb elkötelezettséget a nemzeti végrehajtás iránt, ez továbbra is óriási probléma marad. Továbbá, túl sok esetben a végrehajtó törvényalkotás nem felel meg az eredeti Irányelvnek, vagy túlságosan bonyolult, nem juttatja érvényre az egyetlen közös szabályrendszerből fakadó előnyöket, és sokszor fölösleges terheket ró a vállalkozásokra. Egyértelmű, hogy mindkét módszer nagymértékben a politikai akarattól függ.

A vállalások teljesítése

A nyílt egyeztetési módszer központi elemei — a vezetésre történő nyomásgyakorlás és a legjobb eredmények átvétele — világos ösztönzést jelentenek a tagállamok számára, hogy teljesítésük mérésével és összehasonlításával, valamint a legjobb gyakorlatok cseréjének ösztönzésével teljesítsék kötelezettségvállalásaikat. A magas szintű munkacsoport az eljárás radikális továbbfejlesztését javasolja, a tizennégy mutató jobb alkalmazásával, és az eredmények jobb kommunikációjával meg kell növelni a nem teljesítés politikai következményeit.

48

Ez az eszköz nem elég hatékony

A lisszaboni folyamathoz több mint száz mutató kapcsolódik, ami azt valószínűsíti, hogy valamelyik mutató szerint mindegyik ország első helyet szerez majd meg. Ez hatástalanná teszi az eszközt. A tagállamok így nem éreznek késztetést eredményeik javítására. Létfontosságú az egyszerűsítés. Ha az Európai Tanács tizennégyre szűkíti a célkitűzések és mutatók számát, az eszköz a vezetésre történő nyomásgyakorlás jobb eszközévé válhat. A magas szintű munkacsoport szerint ez a lista képviseli a legjobb kompromisszumot az egyszerűség megőrzése és a Lisszabon törekvéseinek és átfogó jellegének kifejezése között. Az Európai Bizottság évente mutassa be az állam- és kormányfőknek és a szélesebb közvéleménynek ennek a tizennégy lisszaboni mutatónak az aktuális eredményeit, méghozzá versenytáblázat formájában rangsorolva (1-től 25-ig), dicsérje a jó teljesítményt és marasztalja el a rosszat — megnevezéssel, szidással és dicsérettel. Ez a tizennégy mutató lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ha akarják jobban kihangsúlyozzák Lisszabon növekedési és foglalkoztatási dimenzióit. Nem minden tagállam indul azonos helyzetből, különösen nem az újonnan csatlakozottak. Esetükben az üzenetet még gondosabban kell árnyalni és beszabályozni, el kell ismerni azt a gazdasági realitást, hogy igen alacsony alapról indultak. Ha a statisztikai céltól elmaradnak is, meg kell őket dicsérni, ha jelentős előrelépéseket tettek. Kulcsfontosságú ajánlások Az Európai Bizottság a tavaszi európai tanácsi ülésre a lehető legnyilvánosabban, éves versenytáblázatos formában mutassa ki a tagállamoknak a tizennégy mutató és célkitűzés teljesítése irányában megtett haladását. A jól teljesítő államoknak dicséret jár; a rosszul teljesítőket meg kell bírálni. Kommunikáció

A megértéshez kommunikáció kell

Az európai közvéleménynek sokkal jobban meg kell értenie az Európára váró kihívásokat, azt, hogy a politikák miért fejlődnek abban az irányban, amerre fejlődnek, és az együttes fellépés fontosságát. A megértés világos és erőteljes kommunikációt igényel. Ennek fontosságát nem szabad alábecsülni a lisszaboni projekt sikere szempontjából. Mindenkinek, beleértve az európai és nemzeti politikusokat, fontos szerepe van az üzenet eljuttatásában.

Számtalan vitaalkalom

A teljesítések nyilvános mérése és összehasonlítása lehetőséget nyújt, hogy nagyobb közvéleménynek kommunikáljuk a növekedési és foglalkoztatási stratégiát, és az elért haladást. A magas szintű munkacsoport által előterjesztett javaslatok — nemzeti cselekvési programok, a tagállamok és parlamentjeik nagyobb mértékű bevonása, a tavaszi európai tanácsi üléseknek a Lisszabon előmozdításában játszott folyamatos és megnövekedett szerepe — számtalan alkalmat teremtenek a vitára, érvelésre és eszmecserére. Ezt meg kell ragadni. Ugyanezt az

49

önálló aktivitást, a legjobb legkorszerűbb kommunikációs technikákat kell alkalmazni az Európai Bizottság közleményeire is. A magas szintű munkacsoport javasolja az Európai Bizottság közleményeinek és kommunikációs stratégiájának felülvizsgálatát, annak biztosítása érdekében, hogy a legmagasabb színvonalat érjék el. Kulcsfontosságú ajánlások Az Európai Bizottságon belül felül kell vizsgálni a közleményeket és a kommunikációs stratégiát, és ahol szükséges, meg kell reformálni őket annak biztosítása érdekében, hogy a legmagasabb színvonalat érjék el a 2005. évi tavaszi európai tanácsi ülésre. Következtetések Európa vezetőinek az a reményt kell sugallniuk, hogy a holnap jobb lesz a mánál. Európa, mint azt a magas szintű munkacsoport megállapította, jelentős gazdasági és szociális erővel rendelkezik. A jelentésben körvonalazott reformprogram a legteljesebb mértékben teljesíthető, és a helyzet javulását hozza magával. Világosan meg kell érteni és magyarázni, és azután teljesíteni kell. A teljesítés folyamata, az azt kísérő fejlesztéssel együtt a jobb gazdasági teljesítés, a növekvő önbizalom és várakozás, és a megnövekedett bizalom angyali körére állítja rá Európát. Közvetlen hatás az emberek hétköznapi életére

A változások, mint például a piacok megnyitása, a szociális politika, a nyugdíj- és egészségügyi ellátási rendszer korszerűsítése, a munkaerőpiac, sőt még az oktatási rendszer alkalmazkodóképességének előmozdítása is közvetlen hatást gyakorol az emberek hétköznapi életére. Annak ellenére, hogy együtt szokták őket minősíteni, a változások közül sok pozitív. Például a nagyobb verseny jó a fogyasztóknak, a gyermek- és idősellátás javítása megkönnyíti a gondozók, rendszerint a nők életét, míg az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférés mobilitást, önképzést és nagyobb lehetőségeket biztosít a dolgozóknak. De ha a programot nem átfogó csomagként fogják fel, az egyes elemeknek nem lesz esélyük bebizonyítani, hogy működnek és hozzá tudnak járulni a helyzet általános javulásához. Nagyban csökkenhet a fokozott teljesítés és bizalom angyali körére való átállás lehetősége.

Még nem késő a változás

A reform szükségességét el kell magyarázni, különösen azoknak az állampolgároknak, akik még nincsenek tudatában a sürgősségének, és a helyzet léptékének. A „versenyképesség” nem csak egy száraz, az utca embere számára gyakran érthetetlen gazdasági mutató, hanem egy ország, vagy régió gazdasági egészségének kifejeződése. A jelen körülmények között az üzenetnek világosnak kell lennie: ha meg akarjuk tartani, és tovább akarjuk fejleszteni a jelenlegi társadalmi modellünket, alkalmazkodnunk kell: még nem késő változtatni. Mindenesetre a jelenlegi helyzet nem tartható fenn. Az állampolgároknak a folyamatba történő bekapcsolása és bevonása két kölcsönösen egymást erősítő vonzóerővel bír: hatására, az egyes elemek megvitatásával a közvéleményből támogatást vált ki, és ezzel a támogatással megerősödve

50

nyomást gyakorolhat a kormányokra a célok teljesítése érdekében. Ne legyenek válogatás nélküli programok

A magas szintű munkacsoport nem hív fel válogatás nélküli programokra; a reformcsomagokat ki kell egyensúlyozni, alaposan át kell gondolni, és megfelelően meg kell tervezni. Ugyanígy, meg kell erősíteni és korszerűsíteni kell a gazdaság és a társadalom szervezésének hagyományos árnyalt európai megközelítését, ezzel a folyamat részévé kell tenni a minden európai által fontosnak tartott európai értékeket. A lényeg az ígéretek, és vállalások teljesítéséről szól, és ez jelentős változásokat hoz magával.

A részvétel együtt jár a felelősséggel

A növekedés és a foglalkoztatás elősegítése Európában a következő nagy európai projekt. Végrehajtása politikai vezetést és a legnagyobb fokú elkötelezettséget igényli, ugyanez a követelmény a magas szintű munkacsoport által nagy szerepre szánt szociális partnerek esetében is. A véleménynyilvánítás és a részvétel jogához azonban felelősség is járul, amelynek vállalására mindenkit felszólítunk. Európa állampolgárai nem kaphatnak ennél kevesebbet.

Folyamatos politikai elszántság

Az általunk — a mi európai demokratikus rendszerünkben — meghozni javasolt intézkedések folyamatos politikai elszántságot igényelnek. Végül is a Lisszaboni stratégia nagy része a nemzeti fővárosokban elért haladástól függ: semmilyen európai eljárás vagy módszer sem változtathatja meg ezt az egyszerű igazságot. A kormányok és különösen azok vezetői nem térhetnek ki sorsdöntő felelősségük elől. Nem kevesebb a tét, mint az európai modell jövőjének sikere.

51

MELLÉKLETEK

52

Szintek

2

Egy főre jutó GDP (PPS EU 15 = 100)

A régi tagállamok viszonylagos teljesítménye a rövidített jegyzéken szereplő strukturális mutatók i AT t BE DE DK ES FI FR GR IE IT LU NL PT SE UK

1 EU25

EU15

US

Cél 2005

Cél 2010

2003

111,4

106,6

98,8

112,9

87,3

100,6

103,8

73,0

121,7

97,8

194,6

109,9

68,3

105,6

108,9

91,2

100,0

140,3

2003

96,4

118,4

94,3

97,8

94,8

98,6

113,7

90,3

119,7

103,6

132,2

95,2

63,5

96,5

101,9

93,1

100,0

121,6

2003

69,2

59,6

65,0

75,1

59,7

67,7

63,2

57,8

65,4

56,1

62,7

73,5

67,2

72,9

71,8

62,9

64,4

71,2

67,0

70,0

2003

62,8

51,8

59,0

70,5

46,0

65,7

57,2

43,8

55,8

42,7

52,0

65,8

60,6

71,5

65,3

55,1

56,0

65,7

57,0

60,0

2003

30,4

28,1

39,5

60,2

40,8

49,6

36,8

42,1

49,0

30,3

30,0

44,8

51,1

68,6

55,5

40,2

41,7

59,9

50,0

2003

83,8

81,3

72,5

74,4

63,4

85,2

80,9

81,7

85,7

69,9

69,8

73,3

47,7

85,6

78,2

76,7

73,8

2003

2,2

2,2

2,5

2,5

1,0

3,4

2,2

0,6

1,2

1,1

1,7

1,9

0,9

4,3

1,9

1,9

2,0

2,8

3,0

Üzleti befektetések (% GDP)

2003

20,3

17,9

16,3

18,2

22,1

15,3

15,9

21,8

19,7

16,5

15,0

16,5

19,1

12,6

14,6

16,8

16,7

Összehasonlító árszívonal (EU 15 =100)

2002

102

99

104

131

82

123

100

80

118

95

100

102

74

117

108

96

100

Szegénységi szinten (%)

2003

12,0

13,0

11,0

10,0

19,0

11,0

15,0

20,0

21,0

19,0

12,0

11,0

20,0

9,0

17,0

15,0

15,0

Tartós munkanélküliség (%)

2003

1,1

3,7

4,6

1,1

3,9

2,3

3,5

5,1

1,5

4,9

0,9

1,0

2,2

1,0

1,1

4,0

3,3

Regionális foglalkoztatási ráták eloszlása

2003

3,1

7,7

6,0

-

8,9

6,1

5,0

3,6

-

17,0

-

2,4

3,9

4,3

6,0

13,0

12,0

Üvegház hatású gázok kibocsátása (Index bázis év=100)

2002

108,5

102,1

81,1

99,2

139,4

106,8

98,1

126,5

128,9

109

84,9

100,6

141

96,3

85,1

91,0

97,1

113,1

A gazdaság energia intenzitása

2002

146

214

165

123

229

272

187

258

164

184

198

202

254

224

212

210

191

330

2002

120

100

102

85

137

95

96

127

133

103

110

97

126

90

86

101

102

91

Munkatermelékenység egy alkalmazottra (PPS, alkalmazottra EU 15 = 100)

Foglalkoztatási ráta (%)3

Foglalkoztatási ráta, nők (%) 3

Idős dolgozók foglalkoztatási rátája (%)

Szerzett végzettség (2024) (%) Kutatás és fejlesztési kiadások (% of GDP)

Közlekedés volumene

113

92,0

1. Forrás: Eurostat, ha másként nincs jelölve. A mutatók részletes meghatározását és a magyarázatokat, valamint az egyes értékeket a: http://europa.eu.int/comm/eurostat/structuralindicators internetes oldal tartalmazza. 2. A jelölt vagy utolsó adatolt év. 3. USA foglalkoztatási ráta: forrás: OECD.

53

1

A régi tagállamok teljesítményének viszonyított javulása a rövidített jegyzéken szereplő strukturális mutatók szerint Fejlődés

2

AT

BE

DE

DK

ES

FI

FR

GR

IE

IT

LU

NL

PT

SE

UK

EU25

EU15

US

Egy főre jutó GDP

1999-2003

1,2

1,2

0,8

1,1

2,1

2,3

1,4

3,9

4,8

1,1

2,9

0,5

0,4

1,9

2,1

1,5

1,4

1,2

Munkatermelékenység egy alkalmazottra

1999-2003

1,1

0,8

0,7

1,7

0,6

1,4

0,6

3,9

3,6

-0,4

-0,1

0,1

0,2

1,2

1,7

1,0

0,7

1,9

Foglalkoztatási ráta3

1999-2003

0,2

0,1

-0,1

-0,2

1,5

0,3

0,6

0,6

0,5

0,9

0,3

0,4

-0,1

0,3

0,2

0,3

0,5

-0,7

Foglalkoztatási ráta, nők

3 1999-2003

0,8

0,4

0,4

-0,1

1,9

0,6

0,8

0,8

0,9

1,1

0,9

0,9

0,3

0,5

0,3

0,6

0,8

-0,5

Idős dolgozók foglalkoztatási 1999-2003 rátája

0,2

0,9

0,4

1,4

1,5

2,7

2,0

0,8

1,3

0,7

0,9

2,1

0,2

1,2

1,5

1,0

1,2

0,5

1999-2003

-0,2

1,3

-0,5

0,3

-0,4

-0,4

0,2

0,6

0,9

0,9

-0,4

0,3

1,9

-0,2

0,7

0,5

0,3

1999-2003

0,07

0,11

0,02

0,14

0,05

0,05

0,00

-0,02

-0,02

0,04

-0,07

0,05

0,31

0,01

0,03

0,02

1999-2003

-0,02

-0,28

-0,83

0,02

0,33

-0,38

-0,07

0,65

-0,33

-0,03

-1,10

-0,75

-1,00

-0,38

-0,30

-0,25

-0,30

1999-2002

0,4

-1,8

0,0

2,5

0,4

1,2

-1,7

-1,2

4,9

1,3

0,5

0,4

0,8

-1,0

0,1

0,2

0,0

1999-2003

0,0

0,0

0,0

-0,5

0,0

0,0

0,0

-0,5

1,0

0,5

-0,5

0,0

-0,5

0,0

-1,0

0,0

0,0

1999-2003

0,0

-0,3

0,1

0,0

-0,5

-0,2

-0,2

-0,3

-0,2

-0,5

0,1

-0,1

0,1

-0,2

-0,2

0,0

-0,2

Regionális foglalkoztatási ráták eloszlása

1999-2003

0,2

-0,1

0,2

-

-0,5

-0,2

-0,5

-0,4

-

-0,1

-

0,0

0,3

-0,2

-0,3

-0,1

-0,5

Üvegház hatású gázok kibocsátása

1999-2002

1,9

0,4

-0,1

-2,0

3,4

2,0

-0,6

3,6

1,6

0,9

4,6

0,2

1,2

-0,2

-0,6

0,1

0,3

0,4

1999-2002

0,7

-10,0

-1,3

-3,0

0,7

-1,3

-1,7

-1,7

-5,7

-3,3

1,7

0,0

2,3

-4,7

-7,3

-2,7

-2,3

-4,0

1999-2002

3,0

7,0

-0,6

-2,8

8,6

-0,9

-2,8

-5,0

3,9

0,6

7,1

-2,7

3,2

-0,3

-2,5

-0,1

0,0

-0,8

Szerzett végzettség (2024)

Kutatás és fejlesztési kiadások

Üzleti befektetések

Összehasonlító árszínvonal

Szegénységi szinten

Tartós munkanélküliség

Gazdaság energia intenzitása

Közlekedés volumene

1. Forrás: Eurostat, ha mésként nincs jelölve. A mutatók részletes meghatározását és a magyarázatokat, valamint az egyes értékeket a http://europa.eu.int/comm/eurostat/structuralindicators tartalmazza. 2. Fejlődés a jelölt időszakra, vagy a legközelebbi adatolt időszakra. Átlagos évi reálnövekedési ráta egy főre jutó GDP és k Munkatermelékenység %, Átlagos évi százalékpont változás a többi mutatónál. 3. US foglalkoztatási adatok: forrás

54

0,03

4,4

Az új tagállamok viszonylagos teljesítménye a rövidített jegyzéken szereplő strukturális mutatók szerint 2

1

CY

CZ

EE

HU

LT

LV

MT

PL

SI

SK

EU25

EU15

US

2003

76,3

66,5

42,5

55,6

41,9

38,8

68,1

42,2

70,6

46,8

91,2

100,0

140,3

2003

77,1

61,3

43,1

62,8

44,4

40,1

82,3

49,6

70,0

54,1

93,1

100,0

121,6

2003

69,2

64,7

62,9

57,0

61,1

61,8

54,2

51,2

62,6

57,7

62,9

64,4

2003

60,4

56,3

59,0

50,9

58,4

57,9

33,6

46,0

57,6

52,2

55,1

2003

50,4

42,3

52,3

28,9

44,7

44,1

32,5

26,9

23,5

24,6

2003

82,2

92,0

81,4

85,0

82,1

74,0

43,0

88,8

90,7

2003

0,3

1,2

0,8

1,0

0,7

0,4

0,6

Üzleti befektetések (% GDP)

2003

14,1

22,4

25,0

19,8

17,8

22,9

Összehasonlító árszínvonal (EU 15 =100)

2002

83

53

61

55

51

54

2003

16,0

8,0

18,0

10,0

17,0

2003

1,1

3,8

4,6

2,4

Regionális foglalkoztatási ráták eloszlása

2003

-

5,8

-

Üvegház hatású gázok kibocsátása (Index bázis év=100)

2002

150

74,3

Gazdaság energia intenzitása

2002

280

2002

93

Szintek

Egy főre jutó GDPa (PPS, EU 25 = 100) Munkatermelékenység Egy alkalmazottra (PPS, EU 15 = 100)

Foglalkoztatási ráta (%)3

Foglalkoztatási ráta, nők (%)

3

Idős dolgozók foglalkoztatási átája rátája (%)

Szerzett végzettség (2024) (%) Kutatás és fejlesztési kiadások (GDP %-ban)

Szegénységi szinten (%)

Tartós munkanélküliség aránya (%)

Közlekedés volumene

Cél 2005

Cél 2010

71,2

67,0

70,0

56,0

65,7

57,0

60,0

40,2

41,7

59,9

50,0

94,1

76,7

73,8

1,5

0,6

1,9

2,0

2,8

3,0

14,9

21,1

23,2

16,8

16,7

72

58

73

44

96

100

16,0

15,0

15,0

11,0

21,0

15,0

15,0

6,1

4,3

3,5

10,7

3,4

11,1

4,0

3,3

8,5

-

-

-

7,2

-

7,6

13,0

12,0

44,8

69

39,8

36,9

128,5

67,7

98,7

71,8

91,0

97,1

113,1

921

1156

564

1273

759

264

650

343

964

210

191

330

100

177

91

119

123

70

92

62

101

102

91

1. Forrás: Eurostat, ha másként nincs jelölve. A mutatók részletes meghatározását és a magyarázatokat, valamint az egyes értékeket a: http://europa.eu.int/comm/eurostat/structuralindicators tartalmazza. 2. Jelölt év, vagy az utolsó adatolt év. 3. USA foglalkoztatási adatok: forrás: OECD.

55

113

92,0

EU — 15 táblázat — Időskori eltartottsági ráta

B DK D EL E F IRL I L NL A P FIN S UK EU

2000

2005

2010

2015

2020

2025

2030

2035

2040

2045

2050

26 22 24 26 25 24 17 27 21 20 23 23 22 27 24 24

26 23 28 28 26 25 17 29 23 21 25 25 23 27 24 26

27 27 30 29 27 25 17 31 24 22 27 25 25 29 24 27

30 29 31 31 29 29 20 34 26 26 30 27 31 33 27 30

33 32 34 33 31 33 22 37 28 30 32 29 36 35 29 32

37 34 38 35 34 36 25 40 32 33 37 31 39 37 32 36

42 38 44 38 39 40 27 46 36 38 45 33 43 40 37 41

45 39 50 43 45 43 29 53 40 42 52 37 44 41 41 45

46 40 50 47 52 45 33 59 41 44 54 41 43 42 43 48

46 38 49 52 58 45 37 62 40 42 54 45 43 42 42 49

45 36 49 54 60 46 40 61 38 41 54 46 44 42 42 49

65 feletti népesség a 15–64 közötti népesség százalékában Forrás: A Bizottság számítása az Eurostat — central scenario alapján

56