ERGONÓMIA 5.2
A munkahelyi zajártalom kezelése néhány speciális foglalkozási ágban Tárgyszavak: zajártalom; halláskárosodás; zajvédelem; káros hatás; egészségvédelem; szabályozás.
Egy felmérés szerint Nagy-Britanniában 1997-98-ban mintegy 509 ezren éltek olyan halláskárosodással, amelyet munkahelyi zajártalom okozott. Emellett évről évre több olyan új eset fordul elő, amikor a munkahelyi zajártalom járulékra jogosító süketséget okoz: 2000-ben 226, 2001-ben 263, 2002-ben 264 új esetet regisztráltak. A zajártalmak leginkább a bányászatban, az energiatermelésben, a vízgazdálkodásban és az építőiparban dolgozókat érintik. Erős zajhatásnak kitettek továbbá mindazok, akik a kohászatban, a feldolgozóiparban, illetve gépkezelőként dolgoznak. Az alábbi cikk néhány speciális foglalkozás zajártalmait mutatja be, továbbá kitér arra, hogy a brit vállalatok hogyan reagálnak a 2004 októberében életbe lépett, a fogyatékosok diszkriminációjáról szóló törvényre.
Zene és zajártalom A 25 éves Louis Millichamp, volt lemezlovas, állandó fülzúgástól szenved. Csöngést, búgást, fütyülést és egyéb zajokat hall a fejében, néha arra ébred, hogy semmi mást nem hall, csak nagy zajt. A fülzúgástól koncentrálni sem tud. Jelenleg főfoglalkozásban egy ingatlankiadó vállalatnál karbantartó mérnökként dolgozik. Amíg egészséges volt, gyorsan el tudta végezni munkáját, de amióta zúg a füle, egyes dolgokat elfelejt. Amikor fülzúgása kezdődött, elveszítette munkahelyét, 9 hónapig állástalan volt. Jelenlegi főnöke sincs iránta megértéssel. Jelentkezéskor életrajzában nem titkolta ugyan el a fülzúgást, de sem ő, sem munkaadója nem tudta pontosan, hogy ez mivel jár.
Károsodásának egyik következménye, hogy elveszítette önbizalmát. Amíg lemezlovasként dolgozott, megértette mit mondanak neki, tudott koncentrálni és – ami ennél a munkánál alapkövetelmény – mindent mozgásban tartani. Most viszont legfeljebb házibulikban mer fellépni, az éjszakai mulatók túl hangosak számára. Mellékállása súlyos károsodást hagyott rá örökségül, de nem ő az egyetlen, aki így járt. A brit Siketek Országos Intézete (RNID) szerint Nagy-Britanniában a klubokban a zaj ártalmas szintre növekedett, de az emberek nemcsak a klubokban vannak veszélynek kitéve. Ma már a pubokban töltött „csendes” esték sem annyira csendesek. A RNID felmérése azt mutatta, hogy a vizsgált 18-30 évesek 86%-a rendszeresen látogat olyan pubokat és bárokat, amelyekben kiabálniuk kell, ha meg akarják érteni egymást. Az a zajszint, amely mellett csak kiabálva lehet beszélgetni a két méterre álló partnerrel, már egyértelműen veszélyes. A RNID 2004 áprilisában „Másnaposan a zajtól” című jelentésében ismertette annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet korábban 15 éjszakai mulatóban végzett London, Manchester, Cardiff, Edinburgh és Belfast városokban. A 18–30 éves fiatalokkal foglalkozó jelentés a következőket állapította meg: A fiatalok 66%-a legalább havonta egyszer elmegy egy klubba. A 18-24 évesek körében ez a részarány 82%. A klubban, koncerten vagy fesztiválon részt vevők 73%-ának utána éjjel és másnap reggel csengett a füle. A vizsgálatban részt vevők 66%-ának rendszeresen szokott csengeni a füle. A fiatalok 64%-a úgy vélte, hogy hallásának elvesztése egész életére súlyos következményekkel járna. A megkérdezettek 46%-a tudta, hogy a fül csengése a károsodás vészjelzése. 59% nem tudta, hogy a károsodás maradandó lehet. A megkérdezettek 27%-a azt állította, hogy tudja, hogyan vigyázzon hallására. A megkérdezettek 80%-a tudta, hogy a nagy hangerő veszélyezteti hallását, de csak a fele volt tisztában azzal, hogy a valószínűsíthető halláskárosodásban az is szerepet játszik, hogy milyen hosszú ideig van nagy hangerőnek kitéve. Az egészségügyi hatóságokat szintén aggasztja az a zajártalom, amely a klubokban mind a vendégeket, mind pedig az ott dolgozókat éri, hiszen ez utóbbiak rendszeresen és folyamatosan vannak veszélyes szintű zajnak kitéve. (A londoni kikötő egészségügyi felügyelőségének
feladatköréhez ma már hozzátartozik a temzei diszkóhajókból áradó zaj figyelése és kontrollálása.) A RNID megállapította, hogy az Egyesült Királyságban az 1980-as évek kezdete óta háromszorosára növekedett az ún. „társasági események okozta zajszint”. Az elmúlt 10–20 év alatt a hordozható magnók használata erősen elterjedt, az éjszakai mulatókban és a diszkókban pedig megnőtt a hangerő. A könnyűzene művelői átérezték a probléma súlyát. Híres zenészek felhívásokban hallásvédelemre buzdítanak, és a szórakoztató ipar támogatja a RNID „Ne veszítsd el a zenét!” jelmondattal meghirdetett felvilágosító kampányát. A szórakoztatóipari dolgozók, mint Louis Millichamp, felismerve mennyit ártott hallásuknak, hogy nem törődtek védelmével, most a füldugó viselésére buzdítanak. Diszkrét füldugóval 25 decibelre csökkenthető a zajszint – állítja Millichamp –, anélkül, hogy a zenei élvezet csökkenne. „Bárcsak én is újra tudnék koncentrálni és zenélni! Addig is megpróbálok mindenkit figyelmeztetni a veszélyre. Néhány barátom most már füldugót visel, ha diszkóba megy.” Nemcsak a könnyűzene veszélyes A veszély azonban minden műfajban fenyegeti a zenészeket. Egy katonazenekar hangereje például felér egy sugárhajtású repülőgép zajával. Megvizsgálták ezért a zenekarok tagjait érő hanghatást. 2004-ben a Tengerészeti Egészségügyi Intézet jelentést készített arról, milyen hangerőt kell elviselniük a zenészeknek a próbateremben. A jelentés megállapította, hogy a zenészeket érő zajártalom nagyrészt nem saját hangszerükből, hanem a zenekar többi tagjától ered. Ha a 186 tagú zenekar együtt játszik, több mint 120 dB(A) a terhelés, lényegesen több, mintha magukban zenélnének. A jelentés készítői hat zenekart vizsgáltak, de – a próbatermek különbözősége és a hangvisszaverődés idejének eltérősége ellenére – a zenészeket érő hangerőben csak kis eltérést találtak. A próbatermekben a visszaverődési idő 0,23 és 1,23 másodperc között váltakozott 500 Hz frekvencia mellett. A jelentős zajártalom ellenére a zenészek úgy érezték, hogy füldugó használata zavarná őket a játékban. Egyesek hajlandóak lennének viselni a füldugót, mások nem, a karmesterek azonban hallani sem akarnak semmiféle hallásvédelemről. „Ha a zenészek nem hallják egymást, akkor hamisan játszanak.” Ilyen hozzállás mellett természetesen nem lehet szó eredményes hallásvédelemről.
A hadsereg is veszélyes üzem A hatékony hallásvédelem a védelmi minisztériumnak is állandó súlyos gondot jelent. Jeremy Lillies századosként 1977-ben távozott a hadseregből, miután 18 évig hallgatta kis kaliberű kézifegyverek és tankelhárító fegyverek zaját. 1965 előtt a hadsereg nem vette komolyan a hallásvédelmet, a katonák egy darab rongyból és vazelinből készítettek maguknak füldugót, és csak később – 1965 után – kezdtek fülvédőt használni. Amikor a százados kilépett a hadseregből, már tisztában volt azzal, hogy komoly halláskárosult. A vizsgálat kimutatta, hogy a magas hangokat nem hallja, amiből sok problémája támadt. Elmondása szerint általában hallókészülék nélkül is tudja használni a telefont, de zsúfolt helyiségben nem érti mások szavát, különösen akkor nem, ha nők vagy halk szavú emberek beszélnek. Így nehezen tud társaságba járni. Az orvosok ezt a jelenséget „koktélparti szindrómának” hívják. Csendes, nyugodt környezetben megérti a beszédet, de mindig vannak olyan hangok, amelyeket nem hall. Nem hallja a számítógép sípolását sem. A legjobban úgy tud kommunikálni, ha a beszélő szájáról olvassa le, hogy mit mond. A süketség társadalmi probléma is lehet, mert elszigeteltség érzetét kelti. Jeremy Lilles-nek gondot okoz, hogy társaságba menjen és beszélgessen egy barátjával. Azzal is tisztában van, hogy családját zavarja. Felesége belefárad abba, hogy neki mindent többször elismételjen, tudja, hogy családjának túl hangos volt, ahogy ő a TV-t nézte, amíg nem rögzített székéhez fülhallgatót. Úgy véli, hogy minden hivatásos katona bizonyos mértékig hallássérült, újabban azonban a hadsereg már komolyabban veszi ezt a kérdést. Ezt a törekvést a készülő törvény is támogatja. 2006-ban az Egyesült Királyságban is törvényerőre fog emelkedni a Fizikai Hatásokra Vonatkozó Európai Irányelv (European Physical Agents Directive), amelyet a védelmi minisztérium is be fog tartani, legalább is békeidőben. Háborúban ugyanis a puskák használata – és azok hatása – elkerülhetetlen.
Zajártalom a repülési ágazatban A zajártalom más ágazatokra is jellemző, ezek egyike a repülés. A Henlow repülőtéren dolgozó hangtechnikusok például felméréseket végeznek a repülőtér környezetében észlelt zajról. Ha a repülőgépek zaja meghaladja a megengedett szintet, az üzemeltető pénzt juttat a közeli
házak lakóinak hangszigetelésre, például az ablakok kettős üvegeztetésére. A hajdani Honvédelmi Kutató Intézet, mai nevén QinetiQ, szintén mindent megtesz annak érdekében, hogy a repülés zaja a repülőtérre korlátozódjon. Az Intézet kutatóinak az a meggyőződése, hogy a repülőgépgyártók és a repülőtér-tervezők 2020-ig rákényszerülnek arra, hogy biztonságosabb, tisztább és csendesebb repülőtereket alakítsanak ki. A technológiai innováció és fejlődés, valamint annak szükségessége, hogy összeegyeztessék a költséghatékonyságot a biztonság és a környezetvédelem követelményeivel oda fog vezetni, hogy a repülőterek 20 éven belül lényegesen csendesebbek lesznek. A tervezés szakaszában lévő repülőgépek a társadalom és a piac igényeinek egyaránt meg fognak felelni. A mai repülőgépek is már kb. 20 dB-lel csendesebbek, mint az egy generációval korábbiak. Mivel ki kell elégíteni a légi utazás iránti növekvő keresletet, de csökkenteni kell a repülőgép okozta zajt, egyre fontosabbá válik, hogy a gép zaja ne terjedjen túl a repülőtéren. A QinetiQ – a Rolls-Royce és a DTi támogatásával – most vezeti be a repülőgépek motorzaját csökkentő készülékét. Ez meg fogja könnyíteni az olyan nagy repülőgépek motorjának kipróbálását, mint a Rolls-Royce Trent 900, amelyet például az Airbus A380-ban használnak. A légi forgalomban általában ki tudják majd próbálni mind a repülőgépmotorok kipufogó rendszerét, mind pedig más alkatrészeit. A QinetiQ úgy véli, hogy a kutatások eredményeként a sugárhajtású repülőgépek zaját 4 dB-lel tudják majd mérsékelni. Ezt azzal érik el, hogy a motorhoz speciális fogazott fúvókákat rögzítenek. A kipufogó végén elhelyezkedő fogazott fúvóka segítségével szabályozható lesz a forró kipufogó gáz és a terelő áramlat keveredése a környező levegővel, és így csökkenni fog a zaj.
A British Airways erőfeszítései A British Airways-nél (BA) már történt néhány gyakorlati előrelépés, ma ez a világon az egyik legcsendesebben üzemelő légitársaság. Az utóbbi öt évben több mint 50%-kal sikerült csökkenteniük repülőgépparkjuk zajkibocsátását. Ezt úgy érték el, hogy a repülőgépgyártóknak szigorúbb szabványokat írtak elő. A legújabb és legmagasabb követelményeket támasztó szabvány 2006-tól minden új repülőgépre érvényes lesz. A brit légiflotta 78%-a már jelenleg is megfelel ennek a szabványnak, míg öt évvel ezelőtt ez az arány csak 60% volt.
A BA foglalkozás-egészségügyi szolgálatának vezetője kijelentette, hogy a légitársaság utasainak és dolgozóinak hallásvédelmében a megelőzést – a zajkibocsátás csökkentését – tartják a legfontosabbnak. A repülőgépben és a repülőtéri épületekben a zajszint nem veszélyesen magas. Az is ritkán fordul elő, hogy a pilóták halláskárosodást szenvednének, de mégis jó példát kell mutatniuk azzal, hogy viselik a személyi védőfelszerelést. A jó hallás fontos a megfelelő kommunikáció miatt és azért, hogy meghallják a figyelmeztető kiáltásokat, a vészjelzéseket, a repülőgépek és egyéb járművek érkezését. A legveszélyeztetettebbek a hangárakban, csomagterekben és a külső területeken dolgozók. Mindazoknak, akik a járó repülőgépmotor vagy egyéb olyan zajos berendezés közelében dolgoznak, mint a csomagszállító kocsik, hallásvédelemre van szükségük. Nem valószínű, hogy minden jelenlegi zajt sikerül megszüntetni, de a British Airways legalább foglalkozik a problémával. A hallásvédelmet időben megkezdik, már a munkaerő-felvételkor hallásvizsgálatot végeznek. Így kívánnak meggyőződni arról, hogy az alkalmazott biztonságosan tud majd dolgozni mindaddig, ameddig előreláthatólag a légitársaság alkalmazásában áll. A vizsgálatok alapul szolgálnak a hallásmegőrző programokhoz és a további diagnózisokhoz. A felvétel előtti hallásvizsgálat kötelező néhány olyan közismerten zajos munkakörben dolgozók számára, mint a karbantartási dolgozók, a repülőgépmérnökök és a csomagkezelők. Más munkakörökben viszont azért végeznek felvétel előtt hallásvizsgálatot, mert a jó munkavégzéshez különösen éles hallásra van szükség. Ilyen foglalkozás a telefonkezelő, a hallás után gépelő, a távközlési mérnök, a darukezelő, a biztonsági dolgozó és az egészségügyi szolgálat munkatársa. Van sok olyan közönségkapcsolattal járó szakterület – az értékesítés, a pultnál végzett munka, a helyfoglalás – ahol a jó hallás elengedhetetlen. A dolgozók felvételekor ki kell szűrni azokat, akiknél az interjúkon hallási nehézségeket tapasztaltak. Ha egy megfelelően képzett jelentkezőnél valamilyen fogyatékosságot észlelnek – például azt, hogy egyik fülére nem hall – őt a British Airways mégis alkalmazza a fogyatékosok diszkriminálása elleni törvénynek megfelelően. Az előzetes hallásvizsgálatnak ugyanis éppen az az egyik célja, hogy kizárja a munkaadó felelősségét egy már meglévő fogyatékosság miatt, vagy a különös óvatosság szükségességére felhívja a figyelmét. A jelentkezőktől felvételkor megkérdezik, nincsenek-e olyan különös problémáik – például a diszlexia –, amelyekre a munkaadónak figyelemmel kell lennie. Minden esetet külön megvizsgálnak és fogyatékos-
ság esetén ebbe az érintett szervezetet – a Vakok Intézetét, a Siketek Intézetét stb. – is bevonják. A foglalkoztatás folyamán a jelszó a megelőzés marad. Ehhez a légitársaság a foglalkozás-egészségügyi és munkabiztonsági minisztériummal együttműködve hallásmegőrző programot folytat, amelynek legfontosabb elemei a következők: az embereket érő zajhatás figyelemmel kísérése, a zaj csökkentése műszaki eszközökkel és adminisztratív szabályozással, a hallásvizsgálat figyelemmel kísérése, az alkalmazottak oktatása és motiválása, személyi védőfelszerelés használata, statisztikák készítése és kiértékelése. A hallásmegőrző program „gazdája” a munkabiztonsági részleg. Az részlegvezetők felelősek a program integrálásáért a vállalati folyamatokba, más osztályok pedig a lebonyolításért. A légitársaság egészségügyi osztálya figyelemmel kíséri a hallásvizsgálatokat és részt vesz az oktatásban, valamint a személyi védőfelszerelések kialakításában. A hallásvizsgálat figyelemmel kísérése segít annak feltárásában, hogy kik a zajokra különösen érzékeny dolgozók, akiket a szokásosnál jobban kell óvni a további zajártalomtól, nehogy elveszítsék hallásukat. Azokat a dolgozókat, akiket érint a munkahelyi zaj 1989. évi szabályozása, és akiket a biztonsági szolgálat zajvizsgálata kiszűrt, hallásvizsgálatra küldik. Ide tartoznak az újonnan felvettek, a zajos területekre áthelyezettek és a rendszeres hallásvizsgálatra utaltak. A hallásvizsgálatot rendszerint 3 évente megismétlik. Azoknál az alkalmazottaknál, akik korábban sosem voltak munkahelyi zajártalomnak kitéve, a hallásvizsgálatot egy év múlva meg kell ismételni. Amennyiben a vizsgálat hallásvesztést mutat ki, annak súlyosságától függően további lépéseket tesznek. Az alkalmazottaknak személyi hallásvédő felszerelés viselését tanácsolják, vagy pedig azt, hogy szabad idejükben kerüljék a zajos környezetet, például az éjszakai mulatókat. Az érintett dolgozókat további tanácsokért és/vagy kezelésre szakrendelésre utalhatják, vagy pedig egyéni kockázatfelmérésre küldhetik a BA üzemorvosához. A British Airways a következőkről ad tájékoztatást azoknak az alkalmazottaknak, akiknél halláskárosodást állapítottak meg: a hallásról és az életkor, betegség, zaj stb. okozta halláskárosodásról, a munkahelyen és a szabadidőben észlelt zaj lehetséges hatásairól,
a zaj okozta hallásvesztés maradandóságáról, a lehetséges védőintézkedésekről, pl. a személyi védőfelszerelés használatáról, a hallásmegőrző program végső céljáról és ezen belül a hallásvizsgálat szerepéről, a más munkakörbe áthelyezés lehetőségéről (hasonlóan mindazokhoz, akik bármilyen egészségi problémájuk miatt nem tudják feladatukat ellátni). A British Airways óriási vállalat, 2002 augusztusa és 2003 januárja között például mintegy 2000 repülőtéri és műszaki dolgozó kapott hallásvédelmi oktatást. A hallásmegőrző programot folyamatosan alkalmazzák és továbbfejlesztik. 2004 októberében lépett életbe a fogyatékosok diszkriminálásáról szóló törvény, amelyet – a jelek szerint – a kis- és közepes vállalatok csak vonakodva alkalmaznak. A RNID 2003-ban végzett felmérése szerint Észak-nyugat Angliában a kis vállalatok 69%-a, Walesben pedig 67%-a nem szándékozik eddigi gyakorlatát a törvény szellemében megváltoztatni. A RNID ezért felajánlotta, hogy az országnak ezeken a részein a kis- és középvállalatoknak oktatást tart a süketségről és más fogyatékosságokról. Ennek során a munkáltatók és az alkalmazottak csoportokban megvitatnak és a gyakorlatban kipróbálnak egyszerű megoldásokat, amelyek segítségével javíthatják a kommunikációt a siketekkel és a nagyothallókkal. Összeállította: Szabó Ildikó Gates, E.: Noise reduction: a deafening silence. = The RoSPA Occupational Safety & Health Journal, 34. k. 8. sz. 2004. p. 26–31. Pump down the volume. = FOOD Manufacture, 80. k. 6. sz. 2005. p. 40–41.
