G. I. Gurdjieff
A MINDENSÉGR L ÉS MINDENR L avagy
Belzebub elbeszélései unokájának
Az emberek életének pártatlan és objektív kritikája
AZ EMBEREK ÉLETÉNEK PÁRTATLAN ÉS OBJEKTÍV KRITIKÁJA
Az eredeti hiteles francia és angol szöveg alapján fordította: Hollán László a magyarországi Gurdjieff-csoport közrem ködésével
Els sorozat három könyvben A MINDENSÉGR L ÉS MINDENR L BELZEBUB ELBESZÉLÉSEI UNOKÁJÁNAK AZ EMBEREK ÉLETÉNEK PÁRTATLAN ÉS OBJEKTÍV KRITIKÁJA
Második sorozat két könyvben TALÁLKOZÁSOK RENDKÍVÜLI EMBEREKKEL
Harmadik sorozat öt könyvben AZ ÉLET CSAK AKKOR VALÓSÁGOS AMIKOR „ÉN VAGYOK"
© Copyright Triangle Editions Inc. Ali rights reserved - Minden jog fenntartva ISBN 963 2142 18 7 Kiadó: Sophiris Kft. 1223 Budapest, Angolna u. 22. Elérhet ség: www.gurdjieff.hu Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben, a nyomda alapításának 122. esztendejében Felel s vezet Papp Lajos vezérigazgató Telefon : 66 /386-211 E-mail:
[email protected]
A MINDENSÉGR L ÉS MINDENR L
Tíz könyv három sorozatban JÓINDULATÚ AJÁNLAT melyet az író akkor rögtönzött, amikor a kéziratot a kiadónak átadta A teljes m , mely a logikus gondolkodás teljesen új elvén alapszik, három alapvet feladat megvalósítására törekszik:
AZ ELS
SOROZAT:
Az olvasó gondolatából és érzelméb l kíméletlenül és minden megalkuvás nélkül kiirtani az emberek pszichizmusában már évszázadok óta belegyökerezett hiedelmeket és véleményeket mindenr l, ami a világon létezik
MÁSODIK SOROZAT:
Megismertetni az olvasóval az újraépítéshez szükséges anyagokat, és azok min ségét és szilárdságát bebizonyítani.
HARMADIK SOROZAT:
El segíteni az olvasó gondolatában és érzelmében a valós világról egy helyes és nem képzeletb l alkotott értelmezés kibontakozását, az általa korábban észlelt, illuzórikus világ helyett. Mindaz a számos következtetés, amire gyakorlati kutatásaim vezettek, az olvasott, vagy hallott dolgoktól kapott új benyomások alapján a kortárs emberek által elnyerhet hasznot illet en, egy népi szentenciát juttatnak eszembe, mely az id k távlatából jutott el hozzánk és ezt hangoztatja: „A fels er k minden imát meghallanak és beteljesítenek azzal a feltétellel, hogy háromszor mondják el: El ször szüléink jólétéért, vagy lelk k nyugalmáért; Másodszor felebarátjaink jólétéért; És csak a harmadik alkalommal a sajátunkért." Szükségesnek látom, hogy ennek a kiadásra szánt m nek már az els lapján a következ tanácsot adjam: „Háromszor olvassák el m veim mindegyikét: Els alkalommal úgy, ahogy a jelenkori könyveik és újságjaik olvasása már gépies szokásukká vált; Másodszor úgy, mintha egy idegen hallgatónak hangosan felolvasnák; És harmadszor arra törekedve, hogy a mélyére hatoljanak a lényegének annak, amit írtam." Csak akkor lesznek képesek írásaimat tárgyilagosan, sajátjukként megítélni. És csak akkor válik majd valóra az a reményem, hogy értésüknek megfelel en megkapják mindazokat a meghatározott javakat, amelyeket el re látok és teljes lényemb l kívánok önöknek.
Tartalomjegyzék
ELS
KÖNYV
1. A gondolat ébredése.....................................................................................................................7 2. Prológus: Miért jött Belzebub a mi naprendszerünkbe...............................................................22 3. Mi okozta a késést a Karnak rhajó esésében............................................................................24 4. Az esés törvénye.........................................................................................................................27 5. Khariton Arkangyal rendszere ...................................................................................................29 6. Perpetuum Mobile .....................................................................................................................30 7. Az igazi lényi-kötelesség tudatáról ............................................................................................31 8. Ahol ez a szemtelen Hasszin gyerek, Belzebub unokája, meztelen csigának ....merészeli nevezni az embereket ...............................................................................................32 9. A Hold keletkezésének oka........................................................................................................33 10. Miért nem emberek az „emberek"............................................................................................35 11. Az emberek eredeti pszichizmusának maró vonása ………………………………………....37 12. Az els ' morajlások .................................................................................................................38 13. Az emberek értelmében miért észlelhet ' a képzeletbeli valóságként.....................................40 14. Ahol megjelenik egy olyan távlat, ami semmi igazán vidámat nem ígér…………………….41 15. Belzebub els leszállása a Föld-bolygóra ...............................................................................42 16. Az id fogalmának relativitása.................................................................................................46 17. Abszolút-abszurd: Belzebub állítása szerint a mi napunk sem nem világít, sem nem melegít50 18. Abszolút-fantasztikus ..............................................................................................................54 19. Belzebub elmeséli második leszállását a Föld-bolygóra .........................................................63 20. Belzebub harmadszor repül el a Föld-bolygóra .......................................................................73 21. Belzebub els látogatása Indiába ............................................................................................80 22. Belzebub el ször megy Tibetbe ..............................................................................................88 23. Belzebub negyedik személyes leszállása a Föld-bolygóra ......................................................93 24. Belzebub ötödször repül el a Föld-bolygóra ..........................................................................107 25. A Nagyon Szent Ashyata Sheymash, aki Fentr l a Földre küldetett.....................................117 26. A Nagyon Szent Ashyata Sheymashnak a „Helyzet Borzalma" cím megfontolására .....vonatkozó legamonizmus .......................................................................................................120 27. A Nagyon Szent Ashyata Sheymash által az emberek számára megalkotott életrend...........124 28. Ashyata Sheymash Szent Munkái lerombolásának f b nöse ..............................................131 29. A régi civilizációk gyümölcsei és a jelenkoriak virágai.........................................................138 30. A m vészet ............................................................................................................................149
MÁSODIK KÖNYV 31. Belzebub hatodik, utolsó tartózkodása Földünk felszínén.....................................................173 32. A hipnotizmus .......................................................................................................................184 33. Belzebub hivatásos hipnotiz r...............................................................................................191 34. Belzebub Oroszországban .....................................................................................................195 35. A. Karnak rendszer közötti rhajó kijelölt esési pályájának módosítása ..............................215 36. Még egy kis apróság a németekr l ........................................................................................216 37. Franciaország .........................................................................................................................217 38. A vallás...................................................................................................................................228 39. A Szent Bolygó Purgatórium..................................................................................................243
HARMADIK KÖNYV 40. Belzebub elmeséli hogyan ismerték meg és felejtették el az emberek a ......heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvényt.................................................................264 41. Abukharai dervis Hadzsi-Asszvatz-Truv ...............................................................................243 42. Belzebub Amerikában ...........................................................................................................299 43. Belzebub kifejti véleményét az emberek id szakos kölcsönös elpusztítási .....folyamatával kapcsolatban ......................................................................................................340 44. Belzebub szerint, az embereknek az igazságosságról alkotott véleménye, .....a szó objektív értelmében véve egy „átkozott délibáb" ..........................................................360 45. Belzebub szerint az, hogy az emberek kivonják a Természetb l a villamos áramot és a ..felhasználásával megsemmisítik, immár egyik f okává vált élettartamuk megrövidülésének.368 46. Belzebub elmagyarázza unokájának annak a formának és sorrendnek a jelent ségét, amelyet ......az emberekre vonatkozó felvilágosításai el adására választott..............................................374 47. Egy pártatlan gondolkodás törvényeknek megfelel eredménye ..........................................378 48. A szerz l ............................................................................................................................382
ELS KÖNYV
Els fejezet A gondolat ébredése ÖSSZES meggy déseim között, amelyek igen sajátságosán rendez dött felel s életem folyamán alakultak ki „teljes jelenlétemben", van egy megren-díthetetlen, amely szerint minden ember - bármily legyen értelmének fejl dési foka, és bármelyek legyenek megnyilvánulási formái azon tényez knek, amelyek mindenfajta ideákat támasztanak egyéniségükben - mindig és mindenhol a Földön elengedhetetlen szükségét érzi, hogy valahányszor valami új vállalkozásba kezd, fennhangon, vagy legalább magában kimondjon egy mindenki, még a legtudatlanabbak által is érthet invokációt, amelynek szavai a korok szerint változtak, és amelyet manapság ezek a szavak fejeznek ki: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen." Ezért amikor ebbe a számomra teljesen új kalandba indulok - könyvet írni - én is ezzel az invokációval kezdem, amelyet er s és jól érthet hangon mondok ki, s t mint a régi Toulositák mondták, „teljesen kinyilvánított intonációval", amilyen mértékben természetesen ezt lehet vé teszik a teljes jelenlétemben már kialakult és er sen belégyökerezett tényez k, vagyis azok a tényez k, amelyek az ember természetében el készít kora alatt alakulnak ki, s amelyek kébb felel s élete folyamán meghatározzák ezen intonáció éltet erejét. Ezen kezdet után teljesen nyugodt lehetek, s t kortársainknak a „vallásos morálról" való felfogása szerint egész biztosnak kellene lennem afel l, hogy ezentúl új vállalkozásomban minden úgy fog menni „mint a karikacsapás". Röviden így kezdem, s ami a többit illeti, csak azt mondhatom, mint az egyszeri vak: „Majd meglátjuk!" El ször is ráteszem a saját kezemet, méghozzá a jobbat -kissé megsérült valaha egy balesetben, viszont valóban az enyém, és egész életemben soha el nem árult - ráteszem a szívemre, természetesen a saját szívemre szintén, nem tartom szükségesnek itt kitérni Egészem ezen részének állandóságára, vagy állhatatlanságára, és szintén megvallom, hogy ami engem illet semmi kedvem sincs írni, de t lem független körülmények által kényszerülök erre, amelyeket vagy a véletlen, vagy idegen er k készakarva teremtettek - még nem tudom; csak azt tudom, hogy e körülmények rászorítottak, hogy nem valami elalváshoz való bagatellt, hanem vastag, fontos köteteket írjak. Akárhogy legyen is kezdem... Igen, de mivel kezdjem? Ah! Az ördögbe! Vissza fog jönni ez az oly különös és oly kellemetlen érzés, amit három hete éreztem, miközben fontolgattam azon gondolatok programját és rendjét, amelyek terjesztését elhatároztam, nem tudván akkor sem, hogy mivel kezdjem? Csak ezen szavakkal tudtam volna meghatározni ezt az érzést: „A saját gondolataim áradatába fulladástól való félelem." Hogy megszüntessem ezt a kellemetlen érzést, ahhoz a gyászos képességhez fordulhattam volna, ami nekem is megvan, miként minden kortársamnak - mivel részünkké vált -; mindent „holnapra halasztani" a legkisebb lelkiismeret fur-dalás érzése nélkül. És könnyen tudtam volna „holnapra halasztani", mert még volt rá id m, de ma sajnos! ez már nem lehetséges, és minden áron hozzá kell látnom „még ha belepusztulok is". De valójában, mivel kezdjem? Hurrá!.. Heuréka!... Majdnem minden könyv, amit valaha olvastam életem során el szóval kezd dött. Tehát nekem is valami effajta dologgal kell kezdeni. Jól mondom: „effajta", mert soha egész életemben, majdnem attól a perct l kezdve, amikor megtudtam különböztetni egy lányt egy fiútól nem csináltam semmit, abszolúte semmit úgy mint kétlábú felebarátaim, a Természet javainak rombolói; tehát most is - már elvem is kötelez rá - másképpen kell írnom mint egy akármilyen író. A kötelez el szó helyett így egy egyszer figyelmeztetéssel fogom kezdeni. Egy figyelmeztetéssel kezdeni nagyon ésszer lesz részemr l azon egy oknál fogva, hogy ez nem mond ellent egyetlen organikus, pszichikai, s t „extravagáns" elemnek sem. Egyúttal ez teljesen becsületes - objektív értelemben természetesen - tekintve, hogy abszolút biztonsággal számítok arra, mint egyébként mindazok akik közelr l
ismernek, hogy írásaim eltüntetik egyszer, s mindenkorra - és nem lassanként, mint ez történni szokott el bb-utóbb mindenkinél -a legtöbb olvasó összes „kincseit", a „megnyugtató fogalmak" formájában örökölt, vagy saját munkájuk által megszerzett kincseket, amelyek csak dús képeket idéznek fel jelenlegi életükr l, vagy naiv álmokat a jöv l. A szakavatott írók rendszerint azzal kezdik a bevezetéseiket, hogy mindenféle bombasztikus címmel és mézédes emfázissal tele frázissal fordulnak az olvasóhoz. Ebben az egyben követem példájukat és én is egy ilyen „frázissal" kezdem, elkerülvén természetesen, hogy olyan édeskéssé tegyem, mint amilyenekhez szokva vannak, s amelyeket arra fabrikálnak, hogy birizgálják a többékevésbé normális olvasó érzékenységét. Tehát... Nagyon kedves, nagyon tisztelt, nagyon elhatározott és bizonyosan nagyon türelmes Uraim, és nagyon kedves, bájos és elfogulatlan Hölgyeim... Bocsánat! Majdnem elfelejtettem a f dolgot: és cseppet sem hisztériás Hölgyeim! Van szerencsém Önöknek bejelenteni, hogy bizonyos körülmények következtében, amelyek életem menetének ezen utolsó szakaiban jelentek meg, valóban szándékozom könyveket írni, de anélkül, hogy idáig valaha a legkisebb vet is írtam volna, vagy a legrövidebb „ismeretterjeszt cikket", vagy akár még egyikét is azoknak a leveleknek, amelyekben be kellett volna tartanom azt, amit úgy hívnak, hogy „nyelvtan"; úgyhogy ma habár „hivatásos íróvá" válók, semmi gyakorlatom nincs a bevált irodalmi szabályokban és eljárásokban, sem pedig „a jó társaságbeli irodalmi nyelvezetben" és így kénytelen vagyok másképpen írni, mint a közönséges „szabadalmazott" írók, akiknek modorához Önök régóta úgy hozzászoktak, mint a saját szagukhoz. Szerintem, ami Önök számára mindezt sajnálatossá teszi, az a gyerekkoruk óta beoltott automatizmus, amely tökéletes összhangba jutott az Önök általános pszichizmusával és minden új impresszió felfogásakor olyan ideálisan ködik, hogy ez az „áldás" Önöknek ezentúl a legkisebb egyéni er feszítés szükségességét is megtakarítja felel s életük folyamán. szintén szólva ezen vallomás lényegének nem az irodalmi szabályokban és technikákban való gyakorlatlanságomat tekintem, hanem tudatlanságomat a ,jó társaságbeli nyelvezet" terén, amit manapság megkövetelnek az íróktól, s t minden egyszer halandótól. Az irodalmi szabályokban és technikákban való gyakorlatlanságom miatt nem nyugtalankodom. Mégpedig azért nem, mert kortársaink számára rendjén van „profánnak" lenni ebben az anyagban. Ez az új „áldás" egy rendkívüli betegség következtében jelent meg és terjedt el az egész Földön, amelyre úgy húszharminc éve a három nem összes tagjai, akik félig nyitott szemmel alszanak, és akiknek az arca gazdag talajt nyújt mindenféle pattanás termelésére. Ez a különös betegség így nyilvánul meg: ha a paciens ismeri a bet ket és ha a havi lakbére ki van fizetve elkerülhetetlenül írni kezd egy „ismertet cikket", hacsak nem egy egész könyvet. így, tudván, hogy az embereknek ez az új betegsége mindenfelé járványszer en terjed, jogosan tételezem fel, hogy Önök is „immunizálva" vannak ellene, mint a tudós orvosok mondanák, és ezáltal kevésbé lesznek megbotránkozva gyakorlatlanságomon a különböz irodalmi technikák és szabályok területén. Ezért teszem a hangsúlyt ebben a felhívásban a jóízlés nyelv terén való tudatlanságomra. De hogy igazoljam saját magam és enyhítsem az Önök éb-renléti tudatának ítéletét ebben a modern életben oly szükséges n yelvezetben való tudatlanságom ir ánt, elengedhetetlennek tartom megmondani alázatos szívvel és piruló arccal, hogy ha megtanultam én is gyerekkoromban -abban az id ben amikor egyes feln ttek, akik felel s életre készítettek el , köteleztek a megfélemlítési eszközökr l sem feledkezve meg, hogy szüntelenül magoljam a tömérdek árnyalatot, amelyeknek összessége ezt a jelenkori „élvezetet" alkotja - szerencsétlenségre (nem az enyémre, hanem az Önökére természetesen) semmit sem asszimiláltam abból amit magoltam, és jelenleg árnyéka sem marad irodalmi m ködésem céljaira. Egyébként hozzá kell tennem, hogy ez cseppet sem az én hibám volt, sem régi „tiszteletreméltó" és „tiszteletre nem méltó" mestereimé. Ha ezek az emberi er feszítések sikertelenek maradtak, az egy egészen kivételes eseménynek tudható be, mely ebben a földi világban való megjelenésem pillanatában történt. Pontosan ebben a pillanatban - mint kifejtette nekem egy Európában jól ismert okkultista n minuciózus „pszicho-fiziko-asztrológiai" kutatásai után - a szomszéd házból egy Edison-féle gramofon visszavert rezgései betörtek hozzánk egy lyukon keresztül, amelyet kis bolondos sánta kecskénk ütött az ablaküvegben, mialatt a bábaasszony szájában, aki engem világra segített, egy német gyártmányú Kokainz-tabletta volt (nem ersatz, kérem szépen), amelyet a zene hangjai mellett szopogatott, anélkül, hogy a megfelel élvezetet átérezte volna. Ett l a mindennapi életben ritka eseményt l eltekintve jelenlegi helyzetemhez még az is hozzájárul - mint rájöttem, bevallom, miután mélyen meditáltam a Herr Professor Stumpfrinnschmausen módszere szerint - hogy feln tt ihletem
alatt mindig elkerültem mind ösztönösen, mind automatikusan, s t néha tudatosan, azaz elvb l is, hogy ezt a nyelvezetet használjam másokkal való érintkezéseim folyamán. És ha úgy viselkedtem ezen bagatell tekintetében - de valóban bagatell-e ez? - ennek három tényez az oka, amelyek el készít korom folyamán alakultak ki általános jelenlétemben, és amelyekr l beszélni szándékozom Önöknek m veim ezen els fejezetében. Bárhogy legyen is van egy tény, amely minden oldaláról nézve is olyan fényes, mint egy amerikai reklám, és amelyet semmi hatalom sem tudna megváltoztatni - még a „majomproblémák agyszakért jének" tudománya sem - és e tény az, hogy én, akit az utóbbi években számos ember egy elég jó templomi-tánc-mesternek tartott, mától kezdve hivatásos íróvá válók, és ezrével fogom a lapokat befeketíteni, ez magától értet dik, mert gyerekkorom óta sajátságom, hogy amikor csinálok valamit nem elgémberedett kézzel látok hozzá. Azonban mivel, mint látják, minden automatikusan megszerzett és automatikusan megnyilvánuló rutint nélkülözök, kénytelen vagyok egyszer , közönséges, az élet által faragott nyelven írni le amit fejemben forgatok, mindennapi nyelven, „grammatikai cifraságok" és „irodalmi manipulációk" nélkül. Igen, de... még nem értünk a végére! Még a f dolgot sem határoztam el! Milyen nyelven fogok írni? Igaz, hogy oroszul kezdtem, de ezen a nyelven mint a Bölcsek Bölcse, Mullah Nassr Eddin mondta volna, „nem érni messzire". Az orosz nyelv kit az bizonyos. Nagyon is értékelem... anekdotákat mesélni, vagy valakinek a családfáját felsorolni sok dics ít jelz vel. Az orosz nyelv kicsit olyan mint az angol, amely összehasonlíthatatlanul remek, de csak a „smoking-room-ban", vitatkozni egy jó fotelbe süllyedve, egyik lábat a másikra vetve, „az ausztráliai fagyasztott húsról", vagy akár „India problémájáról". Ez a két nyelv ahhoz az ételhez hasonlít, amit Moszkvában szoljankának hívnak, és amiben minden benne van, még Seherezádé esti fátyla is, kivéve Te meg én. Hozzá kell tennem, hogy bizonyos körülmények folytán, amelyek között véletlenül - vagy talán nem véletlenül - voltam ifjúkoromban, saját magamat rászorítva, komolyan meg kellett tanulnom több nyelven beszélni, olvasni és írni, úgyhogy bármelyiken tudnék írni ha elhatároztam volna, hogy lemondok a gyakorlat adta automatizmusról, a sors által váratlanul rám szabott mesterség gyakorlásában. De ha ésszer en akarok eljárni és fel akarom használni ezt a hosszú rutin által oly kényelmessé vált automatizmust, akkor vagy oroszul, vagy örményül kell írnom, mert ez utóbbi húsz vagy harminc évben csak ezt a két nyelvet használtam másokkal való érintkezéseimben és használatuk automatikussá vált számomra. Ah! a Pokolra!... Még egy ilyen esetben is kínoz különös, a normális emberét l annyira különböz pszichizmusom egyik vonása. És ez a „kín", ami e pillanatban majdnem túlérett koromra gyötör, egy - a jelenkori élet minden felesleges lim-lomjával együtt ebbe a különös pszichizmusba gyerekkora óta begyökerez dött - sajátságból ered, amely mindig és mindenben arra kényszerit, hogy a népi bölcsesség szerint cselekedjek. A jelen esetben mint mindig, amikor valami bizonytalanság el tt állok, agyamban - amely számomra oly sajátosan van felépítve, hogy gyötr döm miatta - elhatalmasodik a népi bölcsesség egyik szentenciája, amely srégi id kb l jutott el hozzánk és így szól: „Minden botnak két vége van". Minden többé-kevésbé egészséges ítélet ember aki ennek a furcsa formulának rejtett értelmét és valódi horderejét megérteni próbálná, szerintem hamarosan a következ konklúzióra jutna: az összes néz pont, amelyeken az ebbe a szentenciába s rített koncepció alapul, arra a legrégibb id k óta felismert igazságra támaszkodik, amely szerint az emberek életében, mint mindenütt máshol, minden jelenség két ellenkez jelleg okból ered és két teljesen ellentétes hatást eredményez, amelyek azután ismét új jelenségek okai lesznek. Például, ha valami két különböz okból ered dolog fényt eredményez, ez a „valami" elkerülhetetlenül az ellenkez jelenséget, azaz a sötétséget is eredményezi; vagy pedig, ha valamely tényez egy nyilvánvaló megelégedettség impulzusát kelti fel egy él lény szervezetében, az ellenkez t, azaz egy éppolyan evidens elégedetlenséget is okvetlenül fel fog kelteni, és így tovább mindig és mindenütt. Tehát én is ezt a többszázados népi bölcsesség által megrögzített képét fogom használni egy botnak, aminek bizonybizony két vége van, amelyek közül az egyiket a jónak tekinthetjük, a másikat pedig a rossznak. Ha a hosszú gyakorlat által megszerzett automatizmust felhasználom az bizonyosan kit lesz számomra; viszont az olvasó számára ezen szentencia szerint éppen az ellenkez je lesz - és hogy mi a jó ellenkez je azt könnyen megértheti akárki még ha nincs is aranyere. Más szóval, ha azon el jogommal élek, hogy a botot a jó végén fogjam meg, a rossz elkerülhetetlenül „az olvasó fején koppan".
Ez pedig könnyen megtörténhetik! Mert lehetetlen oroszul kifejezni azoknak a filozófiai kérdéseknek a finomságait, amelyeket felkavarni szándékozok; örményül ezzel szemben ez lehetséges, de az összes mai örmény nagy kárára, ez a nyelv nem alkalmas a jelenkori fogalmak tárgyalására. Ebbó'l ered keser ségem enyhítésére elmondom, hogy ifjúkorom idejében, amikor a filológiai kérdések érdekelni, t szenvedélyemmé válni kezdettek, az összes általam beszélt nyelv közül az örményt szerettem a legjobban; még az anyanyelvemnél is jobban szerettem. leg azért tetszett, mert volt karaktere, és semmiben sem hasonlított a többi szomszéd vagy rokon nyelvhez. „Tonalitásainak" mindegyike, mint a tudós filológusok mondják, csak a sajátja volt, és mint ahogy már akkor megértettem, ideálisan megfelelt e nép fiai pszichizmusának. Azonban úgy harminc vagy negyven év alatt olyannyira átalakulni láttam ezt a nyelvet, hogy ha nem is vesztette el teljesen ezt az eredetiséget és ezt a függetlenséget amelyet a legrégibb ókor óta meg rzött, ma már csak „groteszk pot-pourrija", mondhatnám különböz nyelveknek, amely egy többé-kevésbé figyelmes és tudatos hallgató fülében török, perzsa, kurd, francia, orosz zöngéseknek és teljesen „emészthetetlen" artikulálatlan hangoknak t nik. Majdnem ugyanezt mondhatnánk anyanyelvemr l a görög nyelvr l is, amelyet gyermekkoromban beszéltem, és amelynek „automatikus asszociatív ereje" még teljes ízét megtartotta számomra. Talán ki tudtam volna fejezni ezen a nyelven mindazt, amit akarok, de nem használhatom itt azon egyszer és különben elég komikus oknál fogva, hogy csak kell majd valaki, aki átírja amit írni fogok és lefordítja a megfelel nyelvekre. És ki tudná megcsinálni? Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a jelenkori görög nyelv legkiválóbb szakért je se értene egy árva szót sem abból, amit a gyermekkorom óta asszimilált anyanyelvemen írnék, mert e harminc-negyven év alatt kedves „honfitársaim", szintén elcsábítva a mai civilizáció képvisel i által és mindenáron - még nyelvükben is - hozzájuk hasonlítani óhajtván, drága nyelvemet ugyanabban a sorsban részesítették mint az örmények az övéket, hogy utolérjék az orosz „intelligenciát". A görög nyelv, amelynek szellemét és esszenciáját átörök-léssel kaptam meg, úgy hasonlít ahhoz, amit a jelenkori görögök beszélnek, mint ahogy Mullah Nassr Eddin mondaná: „egy szög egy halotti miséhez". Mitév legyek hát? Eh!... Mit számít? - okoskodásaim tiszteletre méltó vásárlója. Csak legyen elég francia armagnac és Khaissari bastwurma, majd csak megtalálom a módját, hogy kihúzzam magam a csávából. Nem el ször vagyok benne! Oly gyakran fordult el velem az életben nehéz helyzetekbe esni és kisegíteni magam bel lük, hogy már - mint mondanánk - szokásommá vált. Addig is hol oroszul, hol örményül fogok írni, annál is inkább, mert a mindig körülöttem ténferg személyek között többen többé-kevésbé kiismerik magukat ezen a két nyelven, és nem vesztettem el a reményt, hogy átírják és lefordítják, számomra elviselhet módon. Mindenesetre ismétlem, méghozzá azért ismétlem, hogy tartós emlékük maradjon róla és nem egy olyan „emlék", mint amilyenhez hozzá vannak szokva és amelybe bizalmukat helyezik, hogy az önmaguknak és a másoknak adott becsületszavukat megtartsák: bármelyik nyelvet használom is mindig és mindenben el fogom kerülni azt, amit úgy hívnak, hogy a ,jó társaságbeli irodalmi nyelv". Ezzel kapcsolatban van egy rendkívül különös tény, amelyet érdemesebb megvizsgálni mint képzelnék: gyerekkoromtól kezdve, azaz mihelyt megjelent bennem annak szükségessége, hogy a madarakat kiszedjem a fészkükb l és hogy társaim n véreivel incselkedjek, spontánul egy ösztönös érzés csírázott ki „planetáris testemben", mint a régi teozófusok mondották, és nem tudom miért, de f leg az egész jobboldalamban. Ez az ösztönös érzés fokozatosan átalakult egy meghatározott érzelemmé életem azon periódusáig, amikor „táncmester" lettem, és miután ez a foglalkozás különböz típusú emberekkel kényszeríttet összejönni, tudatom szintén meggy dött arról, hogy ezeket a nyelveket, jobban mondva a „nyelvtanaikat" olyan emberek fabrikálták, akik ezen nyelvek ismerete szempontjából - azokhoz az állatokhoz hasonlítottak, amelyeket tiszteletreméltó Mullah Nassr Eddin a következ szavakkal jellemez: „csak arra jók, hogy a disznókkal vitatkozzanak a narancsok min ségér l". Ezek az emberek, akiket korhadt örökségük és émelyít nevelésük „kártékony molyokká", az seink által felhalmozott és az id által meg rzött kincsek rombolóivá alakított át, még csak beszélni sem hallottak soha err l az evidenciától kiáltó tényr l, hogy el készít kora alatt minden lénynek - és így az embernek is - agym ködésében egy különleges tulajdonság alakul ki, amelynek automatikus megnyilvánulásai egy bizonyos törvény szerint folynak le, amelyet a régi korkolánok „asszociációs törvénynek" neveztek, és azt sem tudják, hogy minden él lénynek és különösképpen az embernek a gondolat-m ködése kizárólag ezen törvény szerint zajlik le. Mivel átmenetileg meg kellett érintenem az emberi gondolat folyamatának kérdését, amely az utóbbi id ben majdnem a rögeszmémmé vált, lehet nek tartom, hogy - nem várva meg az ennek a kérdésnek a tisztázására szánt fejezetet - máris beszéljek egy véletlenül tudomásomra jutott információról. Ezen információ szerint, szabály volt a Földön a régi id kben, hogy minden embert, aki elég merész volt megszerezni akarni a jogot, hogy önmagát „tudatos
gondolkozónak" tekintse, és hogy mások is annak tekintsék, felel s életének els éveit l kezdve kioktatták arról, hogy az embereknek két fajta gondolatuk van: egyrészt az észbeli gondolat, amely mindig relatív értelm szavakkal fejezi ki magát, másrészt egy gondolat, amely az embernek ugyanúgy sajátja, mint az összes állatnak is, amelyet „formában való gondolatnak" fogok nevezni. Ezen „formában való gondolatnak" minden írás pontos értelmének felfogására és asszimilálására kell szolgálnia az el zetesen megszerzett információkkal való tudatos konfrontáció után; kialakulását az embereknél befolyásolják a földrajzi körülmények, a lakóhely, a klíma, a kor és általában a környezet, amelyben világra jöttük óta nagykorúságukig élnek. Ennek következtében az emberek agyában fajuk és létezési körülményeik szerint és a vidék szerint ahol élnek, egyazon tárggyal, ideával, vagy koncepcióval kapcsolatban egy teljesen független, sajátságos forma alakult ki, amely a lényben asszociációinak leforgása alatt egy meghatározott érzést okoz, amely egy szubjektív képet idéz el és ez a kép egy bizonyos szóban fejez dik ki, amely csak szubjektív, küls hordozójául szolgál ezen képnek. Ezért aztán egy ilyen szó, amely egy és ugyanazon dologra, vagy ideára vonatkozik, a különböz tájakon él vagy különböz fajokhoz tartozó embereknél egy jól meghatározott és teljesen különböz „bels tartalmat" szerez meg. Más szóval, amikor egy ember „jelenlétében" aki ezen vagy azon a helyen született és nevelkedett, egy bizonyos „forma" rögz dik meg, specifikusan helyi benyomások és befolyások eredményeképpen, ez a „forma" asszociáció útján egy meghatározott „bels tartalom" érzését kelti fel benne és ennek következtében egy meghatározott képet vagy koncepciót, amelyet azzal a szóval fejez ki amely szokásossá vált számára és - mint már mondottam szubjektív; de aki hallgatja - és akinek lényében világrajövetelének és növekedésének eltér körülményei következtében ezzel a szóval kapcsolatban egy másfajta bels tartalmú forma alakult ki -mindig egészen különböz értelmet fog neki adni. Ezt egyébként észrevehetjük, ha részrehajlás nélkül megfigyelünk egy eszmecserét különböz fajú, a gyerekkoruk óta különböz országokban kiformálódott emberek között. így hát „okoskodásaim" megvásárlásának vidám és vakmer jelöltje, mivel figyelmeztettem Önt, hogy nem úgy fogok írni, mint a hivatásos írók általában írnak, hanem máshogy, azt tanácsolom, hogy komolyan gondolja meg magát, miel tt a következ fejtegetések olvasására szánja magát. Különben attól félek, hogy fülei és egyéb felfogó és emészt szervei olyan jól vannak idomítva és automatizálva „a m veltek nyelvére", mely napjainkban a Földön uralkodik, hogy m veimnek olvasása nagyon, de nagyon kakofoni-kus hatással lenne Önre, ami által elv eszthetné... tudja-e mit? - kedvenc ételére való étvágyát, valamint az élvezetet, amely „bels részeit csiklandozza" a kis barna láttán. Arról, hogy nyelvezetemnek, jobban mondva gondolkodásmódomnak ilyen hatása lehet, múltamnak nem egy tapasztalata gy zött meg egész lényemb l, amennyire csak egy „faj-szamár" meg tud gy dni makacsságának helyességér l és jogosultságáról. A lényegeset most már megmondtam, és ami a jöv t illeti nyugodt vagyok. Ha munkáimmal a legkisebb csalódás éri, ez az Ön hibájából lesz kizárólag. Az én lelkiismeretem tiszta marad, olyan tiszta mint például... Vilmosé a volt császáré. Valószín leg azt képzeli, hogy „kellemes küllem és gyanús belsej " fiatalember vagyok, mint mondani szokás, és újdonsült író lévén kétségtelenül a felt nést keresem abban a reményben, hogy híres, s t esetleg vagyonos legyek. Ha valóban így gondolja, bizony súlyosan téved. El ször is nem vagyok fiatal, annyit éltem már, hogy nem egy veszett tehenet ettem végig - hogy ne mondjam, egy egész csordát; aztán meg nem azért írok, hogy karriert csináljak, és ahhoz, hogy „saját lábamra álljak" nem számítok erre a foglalkozásra, amely szerintem sok eshet séget nyújt gyakorlóinak, hogy egyenes jelöltekké váljanak... a Pokol számára - ha ugyan effajta emberek lényüket odáig tökéletesíteni tudják. Mert bár önmaguk nem tudnak semmit, mindenféle bárgyúságokat írnak, és automatikusan tekintélyhez jutva, minden évb en job ban kifejlesztik az emberi pszichizmus elgyengülése f tényez inek egyikét, amely e nélkül is már éppen eléggé el van gyengülve. Ami személyes karrieremet illeti, hála az összes fels , alsó és ha úgy tetszik jobb és baloldali er knek, azt már régóta megvalósítottam. Már jó ideje saját lábamra álltam, méghozzá hitemre nagyon jó lábakra, amelyek meggy désem szerint szilárdak maradnak hosszú éveken keresztül, összes múlt, jelen és jöv ellenségeim nagy aggodalmára. Igen... talán jó lenne közölnöm Önökkel azt az ideát, ami éppen most ötlött fel bolond agyamban: követelni fogom a nyomdásztól, akire ezt a könyvet bízom, hogy ez az els fejezet oly módon legyen bemutatva, hogy el lehessen olvasni a lapok felvágása nélkül; így mindegyikük tudni fogja, hogy nem a szokásos módon van megírva, azaz úgy, hogy az olvasó gondolatában izgató képek és ringató álmok virágzását segítse el ; s anélkül, hogy vitatkoznia kellene a keresked vel, visszaadhatja a könyvet kedve szerint és visszafizettetheti a pénzét, amelyet talán homloka verejtékével keresett meg.
És kényszerítve érzem magam, hogy ekképpen cselekedjek, mert éppen eszembe jut egy bizonyos transzkaukázusi kurdnak a históriája, amelyr l gyerekkoromban hallottam. Valahányszor valami hasonló eset emlékezetembe idézte, ez a história egy „sokáig kiolthatatlan" elérzékenyedési impulzust váltott ki bennem. És azt gondolom nagyon hasznos lesz úgy számomra, mint az Önök számára, hogy elmeséljem részletesen. Ugyanis elhatároztam, hogy ennek a történetnek a „sóját" - vagy mint a „fajtiszta" modern üzletez zsidók mondanák „zimetét" - teszem meg azon új irodalmi forma egyik alapvet elvének, amelyet a szemem el tt tartott célom megvalósítására használni szándékozok. Ez a transzkaukázusi kurd elindult egy nap a falujából, hogy a városba menjen, ahol dolga volt; a piacra érkezve tekintete egy igen szépen elrendezett, mindenfajta gyümölcscsel teli pultra vet dött. A kirakott gyümölcsök között egyesek különösen felkeltették figyelmét színük és formájuk által, és annyira kísértve érezte magát, hogy beleharapjon, habár kevés pénze volt, mégis úgy határozott, megvásárolja a Nagy Természet ezen ajándékainak legalább egyikét. Ezzel a gondolattal felizgatva, és egy számára szokatlan fölényességgel lépett be az üzletbe és bütykös ujjával rábökött a kiválasztott „gyümölcsre" és megkérdezte mennyibe kerül. A keresked azt felelte hat garas fontja. A kurd úgy találta, hogy ez nem drága ilyen gyönyör gyümölcsökért, és egy egész fontot vásárolt. Azután tekintve, hogy már végzett elintéznivalóival a városban, még aznap hazaindult gyalog a falujába. Hegyek völgyek között haladt el re a naplementében, miközben néha-néha ráesett a tekintete a Nagy Természet, mindnyájunk anyja elb völ részeinek látványára, és önkéntelenül is tiszta leveg t szívott be amit még ipari városok ki-párolgása nem szennyezett be, és egyszercsak kedve támadt földi táplálékkal is jóllakni. Leült az út szélére, kihúzta tarisznyájából a kenyerét, aztán pedig a megcsodált „gyümölcsöket", és nekikezdett nyugodtan falatozni. Amikor... Ó! Borzalom! Egyszer csak t zben érzi magát! De ennek ellenére a kurd továbbra is csak eszik és eszik. Továbbra is evett bolygónk eme szerencsétlen kétlábú teremtménye, azon sajátos tulajdonsága folytán, amelyet én vettem észre el ször, és amely alapelve az új irodalmi formának amelyet teremtek és irányító jelz fényként fog engem a cél felé vezetni. Maguk is meg fogják érteni értelmét, és horderejét ennek az elvnek, megértésük foka szerint - magától értet en -ha olvassák m veim bizonyos fejezeteit, feltéve, ha vállalják a továbbolvasást, hacsak nem szimatolnak máris valamit ennek a fejezetnek a vége felé. Nos pont abban a pillanatban amikor a kurdot elárasztotta az idegen érzetek folyama, melyet ez az eredeti lakoma a természet kebelén váltott ki benne, arra tartott egy ember a falujából, aki ismert volt józan gondolkodásáról és emberi tapasztalatairól. Látta, hogy a kurd arca lángokban áll, és könnyek patakzanak a szeméb l, de ennek ellenére olyannyira el van foglalva - mintha egy fels bb kötelességének tenne eleget - egy valódi „piros paprika" elfogyasztásával. „Mi a fenét csinálsz te Jerikó szamara? El akarsz égni élve? Dobd el azt a szokatlan terméket, ami nem felel meg a természetednek!" De a mi kurdunk így válaszolt: „Azt már nem! A hat utolsó garasomért vásároltam meg, még ha a lelkem kimegy a testemb l akkor is végigeszem." Ezután a kurdunk - hát bizony elszánt volt, s messze attól, hogy eldobja - folytatta a pirospaprika elfogyasztását. Miután ezt elolvasta remélem, hogy az asszociációjában felmerül egyes személyeknek még manapság is valami, amit úgy hívnak megértés, és akkor meg fogják érteni, hogy én aki jól ismerem az emberek e sajátos tulajdonságát, és sokszor elérzékenyültem eme elkerülhetetlen megnyilvánulásán, miszerint - hogy ha már valaminek kifizette az árát, akkor kötelezve érzi magát végigenni azt - én, aki annyira felélénkültem erre az ideára, ami felmerült a gondolatomban, megpróbálok mindent elkövetni, hogy elkerüljem önnek - „testvéremnek szellemben és étvágyban" mint mondják - aki hozzászokott, hogy minden könyv az „értelmiség nyelvén" íródott, miután rájön ha megvette munkáimat, ismétlem ne legyen kényszer ség végigolvasni, mint a szegény transzkaukázusi kurdnak, aki kényszerítve érezte magát, hogy végigegye ezt a táplálékot, amelynek a látványa annyira kísértésbe ejtette, tudniillik a nemes „piros paprika", aki bizony nem tréfál. Ezért, hogy minden ebb l az adottságból fakadó félreértést elkerüljek, amelyhez tartozó adatok korunk emberének jelenlétében megrögz dtek, természetesen annak köszönhet en, hogy gyakran megy moziba, és egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy oda ne sandítson a másik nemre; a megadott módon akarom kinyomtatni a bevezet met, hogy mindenki el tudja olvasni a lapok felvágása nélkül. Különben a keresked meglehet „beleköt" önökbe, mint mondják; és megint az általuk oly kedvelt elv alapján fog cselekedni, amit így fogalmaznék meg: „bolond vagy nem horgász, ha elszalasztod a halat aki már a horogra kapott"; és nem fogadná vissza a könyvet, aminek oldalait már felvágták. Nekem különben semmi kételyem sincs ezt illet en. Teljesen el vagyok készülve ilyen tiszteletlenségre a részükr l.
Azok az adatok, amelyek alapján a könyvkeresked k tiszteletlenségér l meggy dést nyertem, abban az id ben jöttek létre bennem, amikor az „indiai fakír" mesterségét zve szükségem támadt néhány „ultrafilozófikus" kérdés tisztázására, többek között megismerni a kortárs keresked k és segédeik automatikusan felépült pszichéjének asszociatív megnyilvánulásait, mialatt klienseikre a könyveket rásózzák. Tudva mindezt, és mivel balesetem óta végletekig méltányos és skrupulózus lettem, csak megismételni tudom figyelmeztetésemet, s t, nyomatékosan tanácsolom is, hogy ezt az els fejezetet olvassák el figyelmesen, méghozzá többször is, miel tt a könyv oldalait felvágnák. Ha azonban figyelmeztetésem ellenére is tudomást kívánnának szerezni mondanivalóim folytatásáról, nem marad más hátra számomra, mint hogy teljes „igazlelkemb l" remek „étvágyat" kívánjak, és azt is, hogy amit olvastak jól meg tudják „emészteni". Váljék egészségükre! - és ne csak a önökére, hanem mindenkiére aki az önök hozzátartozója. Én tényleg úgy mondtam „igazlelkemb l". Ennek oka a következ : Itt Európában - ahol az utóbbi id ben éltem - gyakran találkoztam emberekkel, akik minduntalan szerették az ember bels életére fenntartott szent neveket kimondani csak úgy; vagyis ok nélkül esküdni. Továbbá, mint már megvallottam önöknek, én kimondottan híve vagyok a népi bölcsességnek, aminek mondásai évszázadok folyamán rögz dtek meg, és nem csak elvben vagyok az, mint kortársaink, hanem gyakorlatban is. Márpedig ezek között a mondások között van egy, ami a jelen helyzetnek tökéletesen megfelel: „Ha együtt akarsz élni a farkasokkal, együtt kell üvöltened velük". Ezek szerint, hogy meg ne sértsem ezt az Európában kialakult szokását az esküdözésnek, én is rászántam magam, hogy esküdni fogok; ugyanakkor nem akarom a szent Mózes által adott parancsolatot megszegni, miszerint: „A szent neveket ok nélkül ne háborgasd", így elhatároztam, hogy hasznot húzok a legutóbb divatba jött nyelv - nevezetesen az angol - egyik furcsaságából, és mindig amikor egy alkalom rákényszerít, az „angol lelkemre" esküszöm. Tény, hogy angolul a „lélek" és „cip talp" szavakat majdnem ugyanúgy ejtik és írják le. Nem tudom mit gondolnak önök, akik már félig-meddig jelöltek könyveim megvásárlására, ami engem illet, bármi legyen is észbeli vágyam, nem tudom különös természetemet megakadályozni abban, hogy a kortárs civilizáció képvisel inek ezen megnyilvánulása ellen fel ne lázadjon. Mert utóvégre is, hogyan lehet ugyanazzal a szóval jelölni azt, ami az emberben a legmagasabb, és amit Teremt nk és Közös Atyánk a legjobban szeret azzal, ami a legalantasabb és legpiszkosabb. De félre a „filológiával". Térjünk vissza ennek az els fejezetnek alapvet feladatához, ami az, hogy felrázza a bennem és az olvasókban beporosodott gondolatokat, és adjon ez utóbbiaknak egy bizonyos figyelmeztetést. Gondolatomban már létrehoztam egy vázlatot, el adásaimnak tervét és sorrendjét illet en, de milyen formát öltenek azok a papíron? Bevallom, hogy mostanáig a lelkiismeretem err l mit sem tud; ugyanakkor ösztönöm tisztán érzi, hogy ez valami „borsos" dolog lesz, aminek minden olvasó általános jelenlétére olyan hatása lesz, mint a piros paprikának a transzkaukázusi kurdra. Most, miután ismerik kurdunk történetét, kötelességemnek tekintem, hogy bizonyos dolgokat megvalljak. Miel tt folytatnám ezt az els fejezetet, ami bevezet ül szolgál mindannak amit írni szándékozom, tudomására akarom hozni az önök „tiszta" tudatának, akarom mondani az önök „ébrenléti" tudatának, hogy m veim további részében az ideáimat szándékosan olyan sorrendben és olyan logikus szembesítésekkel fogom el adni, hogy bizonyos való fogalmak esszenciája automatikusan át tudjon menni ebb l az „ébrenléti" tudatból - amit a legtöbb kortársunk tudatlanságból az igazi tudatnak vesz (pedig én állítom, és gyakorlatban bizonyítom, hogy csak fiktív) abba, amit önök „tudatalattinak" neveznek, s aminek szerintem az emberi tudatnak kellene lennie; és ezt azért teszem, hogy ezek a fogalmak az ember általános jelenlétében mechanikusan keresztülmenjenek a szükséges átalakításon, aminek eredményeként aktív, hatékony gondolkodása által bel le embert csináljanak, és ne csak egy egyagyú vagy kétagyú állat maradjon. Azért határoztam így cselekedni, hogy ez a tudatunk felébresztésére szentelt bevezet fejezet teljes mértékben igazolja feladatát, és hogy ne csak a „fiktív tudatukat" érintse -amit csak én egyedül nevezek így idáig -, hanem az igazi tudatot is - önök szerint a tudatalattit -, és hogy talán életükben el ször rávegye önöket, hogy aktívan gondolkozzanak. Bármilyen legyen is nevelése, vagy átöröklése, minden ember Jelenlétében" létrejön két független tudat, amelyek között majdnem semmi sem közös, sem m ködésükben, sem megnyilvánulásukban. Az els az összes véletlen, vagy mások által szándékosan létrehozott mechanikus benyomás észlelése folytán jön létre; ezek közé kell besorolni majdnem az összes szót, amik valójában csak üres „hangok"; a második, vagy az emberben az átörökölt és az általános jelenlétének megfelel részeibe „el zetesen megrögzó'dött anyagi eredményekb l" jön létre, vagy ugyanezekkel az „anyagi adatokkal" szándékosan megvalósított asszociatív szembesítésekb l.
Ennek a második emberi tudatnak - ami nem más, mint amit önök „tudatalattinak" neveznek, és amit - mint már mondtam - az átöröklés „anyagi" eredményei és a szándékosan létrehozott szembesítések képeznek - szerintem az ember teljes jelenlétében kell uralkodnia. Ez a vélemény, hosszú éveken át, rendkívül kedvez körülmények között folytatott gyakorlati kutatásokon alapul. Ebb l a meggy désb l kiindulva, ami önöknek kétségkívül csak egy rült fantáziája, ma nekem lehetetlen - látják - ezt a második tudatot figyelmen kívül hagyni. S t, még kényszerítve is érzem magam esszenciám által, hogy m veimnek ezt az els fejezetét úgy építsem fel, hogy célomnak megfelel en érintse és unszolja a két tudatukban felgyülemlett fogalmakat. E gondolattal a fejemben, azzal kezdeném, hogy fiktív tudatunk tudomására hozzam azt a tényt, hogy el készítési korom alatt általános jelenlétemben kikristályosodott három különleges pszichikai adatnak köszönhet en, én tényleg „a magam nemében egyedülálló" vagyok abban, hogy „összekuszáljam és belegabalyítsam" az emberekben akikkel találkozom minden általuk már saját magukban megrögzítettnek hitt fogalmat és meggy dést. Lám, lám, lám!... Máris érzem, hogy hamis tudatukban -ami önök szerint az „igazi" - mint elvakult legyek köröznek a „bácsiktól és nénikt l" örökölt adatok, aminek összessége önökben mindössze egy valóban megható kíváncsiság impulzusát váltja ki. Például önök szeretnék a lehet leggyorsabban tudni, hogy miért van nekem, afféle kezd írónak, akinek a neve még sohasem t nt fel egy újságban sem, miért van jogom magam egyedülinek neveznem. Lényegtelen! Én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve, hogy ezt a kíváncsiságot legalább a „hamis" tudatukban felbukkanni látom, mert tapasztalatból tudom, hogy bizonyos személyeknél, ennek az emberhez méltatlan hajlamnak a természete néha meg tud változni, és átalakulhat egy „tudásvágynak" nevezett érdemleges impulzussá, ami azután egy jobb érzékelését és egy helyesebb megértését segíti el azon tárgy esszenciájának, amire a mai ember néha a figyelmét koncentrálhatja. Ezért beleegyezek, s t örömmel, hogy kielégítsem ezt az önökben felmerült kíváncsiságot. Hallgassanak tehát, és igyekezzenek nem meghiúsítani, hanem valóra váltani reményemet! Eredeti személyiségem - melyet az objektív igazságot szolgáltató Legfels bb ítél szék két kórusához tartozó bizonyos indivídumok, és a földön egy nagyon kis számú személy már „kiszimatolt" - három specifikus adatra épült, melyek el készítési korom folyamán rögz dtek bennem. Az els , megjelenését l kezdve teljes Egészem irányító tényez jévé vált, és a két másik „éltet forrásokká", táplálva és tökéletesítve az els t. Ez az els adat abban az id ben alakult ki bennem, amikor kiskölyök voltam, néhai drága nagyanyám még élt; kicsit több volt mint százéves. Halála pillanatában - hogy elnyerje a Mennyek Országát -, anyám odavezetett az ágyához, mint akkoriban ez szokás volt, s miközben megcsókoltam a jobb kezét, rátette haló bal kezét a fejemre, egész halkan, de érthet en ezt mondta: „Te, unokáim közül a legid sebb, hallgasd, és emlékezz mindig utolsó akaratomra: Az életben ne tégy soha semmit úgy, mint a többiek!" Azután orrnyergemre meredt, és valószín leg észrevéve, hogy zavarban vagyok szavaira, kissé haragosan, szigorú hangon hozzátette: „Vagy ne csinálj semmit, járj csak az iskolába, vagy tegyél valamit, amit senki sem tesz." Miután ezt mondta, habozás nélkül, egy nyilvánvaló megvetés impulzusával minden körülvev re és méltó öntudattal adta vissza lelkét egyenesen h ségessége Gábriel arkangyal kezébe. Gondolom érdekes lesz önöknek megtudni, és talán még tanulságos is, hogy mindez oly er s benyomást gyakorolt rám, hogy hirtelen képtelennek éreztem magam a többiek elviselésére, és amint kimentem a szobából ahol a múlandó „planetáris test", világrajövetelem okának az oka nyugodott, - csöndesen, vigyázva, hogy észre ne vegyenek - lassan kilo-póztam abba a gödörbe, ahol tartalékolták a nagyböjt alatt a korpát és a krumplihéjat a ház szemetesei számára, vagyis a disznóknak, s ott maradtam fekve, nem ittam, nem ettem a zavaros és össze-vissza gondolatok örvényét l elárasztva, amik szerencsére korlátolt mennyiségben ötlöttek fel gyermeki agyamban - amíg csak anyám vissza nem jött a temet l és hiábavaló keresésem által okozott sírása, jajveszékelései ki nem rántottak kábulatomból. Kimászva a gödörb l kezemet el re nyújtva mozdulatlan maradtam pár percig, aztán hozzárohantam, belecsimpaszkodtam szoknyájába, és toporzékolva anélkül, hogy tudnám miért, elkezdtem utánozni szomszédunk, a vizsgáló bíró szamarának a hangját. Miért gyakorolt mindez rám ilyen benyomást? Miért viselkedtem majdnem automatikusan ilyen különös módon? Gyakran gondolkodtam ezen az utóbbi években a „nagyböjt" napjaiban, de még máig sem értettem meg. Csak arra a logikus következtetésre jutottam, hogy azért volt, mert az a szoba ahol a ceremónia lezajlott, mely olyan nagy befolyással volt életemre, a legkisebb sarkáig is át volt hatva a tömjén illatával, melyet speciálisan az Athos hegy egyik kolostorából importáltak, amely híres volt a keresztény vallás minden árnyalatának hívei körében. Akárhogy is legyen, a tények így állnak. Ezen eseményt követ napokban általános állapotom nem mutatott más semmi különöset, hacsak nem, hogy a szokásosnál gyakrabban jártam a lábaimmal a leveg ben, vagyis a kezemen.
Az els cselekedeteim közül, ami teljesen világosan eltért felebarátjaim megnyilvánulásaitól, de anélkül, hogy a tudatom részt vett volna benne, só't még a tudatalattim se, drága nagyanyám halálát követ negyedik napon történt. Egész családunk, a közeli és távoli rokonok és mindazok akik sömet becsülték - egyébként mindenki szerette – összegy ltek a temet ben, hogy a szokásnak megfelel en holt teteme fölött egy szertartást tartsanak, amit úgy hívnak: „requiem". Minden ok nélkül egyszercsak - ahelyett hogy megtartottam volna az etikettet, ami abban áll, hogy az emberek akármilyen legyen is a társadalmi helyzetük vagy nyilvánvaló és nem nyilvánvaló erkölcsi magatartásuk foka, nyugodtan tartják magukat, mintha le lennének sújtva, arcukon a szomorúság kifejezésével és még lehet leg a szomorúság köny-nyeivel is a szemükben - én ugrálni és táncolni kezdtem a sír körül énekelve: Béke halott lelkére ez egy kicsi asszony volt csupa színaranyból. és így tovább... Ett l a pillanattól kezdve minden „majomkodás" el tt, vagyis a környezet minden szokásos automatikus megnyilvánulásának utánzása el tt mindig el jön bennem „valami", ami arra vezet amit most egy „ellenállhatatlan késztetésnek" neveznék; semmit sem úgy csinálni mint a többiek. Ama koromban például ekképpen viselkedtem: Ha az öcsém, a húgaim, vagy a szomszéd gyerekek azt gyakorolták, hogyan kapják el a labdát a jobb kezükkel, azzal kezdték, hogy a szokásos módon feldobták a leveg be, míg én el ször er sen a földre pattintottam, majd bukfencet vetettem és csak azután kaptam el finoman a balkezem hüvelyk és középs ujjával. Vagy ha a gyerekek arccal a lejt nek szánkóztak le, akkor én „rükvercben" próbáltam, és minden alkalommal jobban és jobban. Vagy amikor Ábrahám süteményt osztogattak, és a többiek, miel tt megették volna, szokás szerint nyalogatni kezdték, bizonyára azért, hogy megérezzék az ízét, és meghosszabbítsák az élvezetet, én ezt a mézeskalácsot el bb minden oldaláról körbeszaglásztam, néha még a fülemhez is emeltem és célzatosan meghallgattam, majd valószín leg csaknem önkénytelenül, de a legnagyobb komolysággal ezt mormogtam: „Elég, elég, nem kell befalni", majd néhány ritmust hümmögve egyb l bekaptam, minden ízlelgetés nélkül - és így tovább. Ez az els esemény, ami el idézte bennem egyikét az említett két adatnak, amelyek azóta „éltet forrásokká" váltak elhunyt nagyanyám utasításának megelevenítéséhez és meger sítéséhez, éppen abban a koromban játszódott le, mikor az egykori tömzsi kölyökb l „fiatal semmirekell vé" lettem, és már kezdtem jelöltje lenni - mint mondják - a „kellemes küllem , de gyanús belsej fiatalember" címnek. Ez az esemény a következ körülmények között játszódott le - meglehet maga a Sors különleges elrendezésének eredményeképpen: Egy napon, hozzám hasonló semmirekell k társaságában éppen „hurkot" állítottam fel galambfogásra a szomszéd ház tetején, amikor az egyik suhanc, aki a fejem fölött áthajolva nagy figyelemmel szemlélt, hirtelen így szólt: -Én a helyedben a lósz r hurkot úgy helyezném el, hogy a galamb középs lábujja, ami a leghosszabb, ne tudjon be lemenni, mivel ahogy azt az állattan tanárunk legutóbb el magyarázta, a verg galamb minden er tartaléka pontosan abban a lábujjában összpontosul, és természetesen, ha ez a lábujj kerül bele a hurokba, akkor könnyen el tudja szakítani azt. Erre a megjegyzésre felcsattant egy suhanc éppen velem szemben, akinek szájából a nyálnak egész áradata fröcskölt szanaszéjjel amikor csak megszólalt, s elkezdett megöntözni bennünket a következ szavak közepette: -Állítsd meg duma-malmodat te büdös fattyú, Hottentotta akasztófavirág. Te épp olyan elvetélt alak vagy mint a tanítód. Ha feltételezzü k, hog y a galamb fizikai er eje a középs lábujjában koncentrálódik, akkor minden okunk megvan úgy elrendezni a dolgokat, hogy éppen ez akadjon bele a hurokba. Csak akkor nyeri majd el teljes fontosságát a célunkhoz - azaz ezeknek a szerencsétlen teremtményeknek, a galamboknak elfogásához - egy bizonyos sajátosság, ami e nyúlós és puhány „dolog", vagyis az agy minden hordozójának jellemz je, és ami a következ : mikor új befolyások hatásár a, amel yt l ennek az ag yn ak jelen téktelen megnyilvánulási képessége függ, létrejön egy jelenlétbeli változás, ami a törvények szerint periodikusan szükséges, az abból következ enyhe zavar - aminek a szerepe az, hogy az általános m ködés más megn yilv ánu lásait felfokozza azonnal módot ad arra, hogy az egész szervezet súlypontja, amiben ez a nyúlós „dolog" csak egy olyan lefokozott szerepet játszik, ideiglenesen eltolódjon megszokott helyér l, és ez gyakran olyan váratlan eredményeket idéz el az általános m ködésben, amelyek az abszurditásig nevetségesek ... Ahogy ezeket az utolsó szavakat sugárban kilövell nyállal kivágta az olyan volt, mintha az arcom egy szórógép hatásának lett volna kitéve, olyannak, mint amilyent a németek a szövetek anilinos befestésére találtak fel. Ez több volt annál, mint amit el tudtam viselni, és anélkül, hogy kiegyenesedtem volna, fejjel nekirohantam, óriási ütést mérve a hasába, ami t nyomban leterítette, vagyis „eszméletét vesztette".
Nem tudom és nem is akarom tudni milyen eredmények jelennek majd meg az önök gondolatában a körülmények rendkívüli összejátszásának hallatán, amit most el fogok mondani; ami engem illet, ez az egybeesés nagyban er sítette hitemet, hogy a fiatalkoromban lejátszódott összes esemény távolról sem a véletlen következményei voltak, hanem azokat bizonyos ismeretlen er k szándékosan hozták létre. Tény, hogy erre az ügyes fogásra alig néhány nappal az incidens el tt tanított meg egy Törökországi görög pap, akit a törökök üldöztek politikai nézetei miatt, s el kellett menekülnie, és a városunkba érkezvén, szüleim azzal bízták meg, hogy engem a modern görög nyelvre tanítson. Nem tudom, hogy min alapultak ennek a görög papnak a politikai meggy dései és ideái, de arra jól emlékszem, hogy minden beszélgetésünkben - még akkor is, amikor a régi és a modern görög nyelv felkiáltásai közötti különbségeket magyarázta - tisztán kit nt az az álma, hogy a lehet leggyorsabban visszatér Krétára, hogy ott igaz hazafiságáról tegyen tanúbizonyságot. Nos, be kell vallanom ügyességem eredménye engem magamat is ugyancsak megrémített, mert még nem ismertem a hatását egy erre a helyre mért ütésnek, és azt hittem megöltem a fiút. Mialatt átéltem ezt a rémületet, egy másik fiú, aki tettemnek szemtanúja volt, és egyben az unokatestvére „önvédelmi tehetségem" áldozatának, nyilvánvalóan a „vérrokonság" érzelmével f tve gondolkodás nélkül nekem esett, és teljes er vel állón vágott. Az ütést l mint mondják „csillagokat láttam", és ezzel egyidej leg úgy megtelt a szám, mintha vagy ezer csirke mesterséges felhizlalására elég eleséggel lenne tele. Egy bizonyos id után, amikor ez a két szokatlan érzet lecsillapult bennem, felfedeztem, hogy valami idegen anyag van a számban. Az ujjaimmal gyorsan kiszedtem, és kiderült, hogy se több se kevesebb, mint egy nagy méret , és különleges formájú fog. Látván, ahogy ezt a rendkívüli fogat vizsgálom, az összes suhanc odagy lt körém, és k is a legnagyobb kíváncsisággal, mély csendben kezdték bámulni. Ekkorra áldozatom is magához tért, felállt, odajött mintha misem történt volna, és is elképedve nézte a fogamat. Ennek a furcsa fognak hét elágazása volt, és mindegyiknek a végén ragyogóan ott gyöngyözött egy-egy vércsepp; és minden vércseppen keresztül tisztán és világosan áttetszett, a fehér sugár hét megnyilvánulási oldalának egyike. Ezután a fiatal semmirekell kt l oly szokatlan csend után ismét kitört a szokásos zsivaj, és ebben a zajos ordítozásban határoztuk el, hogy rögvest elmegyünk a borbélyhoz, aki a foghúzás szakért je, és megkérdezzük t le, miért ilyen ez a fog. így mi mindannyian lemásztunk a tet l és mentünk egyenest a borbély üzlete felé. Én a „nap h se"-ként természetesen nagypeckesen legelöl. A borbély egy lekicsinyl pillantás után kijelentette, hogy ez egyszer en egy bölcsesség fog, és ez minden hímnem emberi lénynél ilyen, aki kizárólag saját anyja tejével táplálkozott egészen addig, amíg képessé nem vált el ször „papát" és „mamát" gügyögni, és már számos ember között az els szempillantásra ki tudja választani saját atyjának képmását. Ennek az eseménynek, aminek szegény bölcsességfogam vált mondhatnánk az „engesztel áldozatává", kett s következménye lett. Egyrészt a tudatom attól kezdve minden alkalommal magába kezdte szívni elhunyt nagyanyám akaratának igaz esszenciáját - része legyen neki a Mennyországban, - másrészt mivel a fog helyén maradt üreg ápolásához nem folyamodtam „diplomás fogorvoshoz" - amit azért sem tehettem volna meg, mivel házunk távol esett a modern kultúra minden központjától -, az üregb l krónikusan szivárogni kezdett „valami", aminek az volt a tulajdonsága -amint azt nemrégiben elmagyarázta nekem egy jól ismert meteorológus, akivel véletlenül kerültem bizalmas barátságba gyakori találkozásaink során a Montmartre-i éttermekben -, hogy egy ellenállhatatlan törekvést és érdekl dést ébresz-szen fel bennem minden szokatlan természet „valóságos tény" okát keresni; és ez az örökl désemt l független tulajdonság fokozatosan és automatikusan szakért t faragott bel lem „mindenféle kétes jelen ség " ku tatásának m vészetében ami csak az utamba került, és ez gyakran megesett. És mikor, természetesen a Mi Egyetemes Mesterünk, a Könyörtelen Heropasz, vagyis az „id folyása" közrem ködésével ol yan fiatalemberré változtam, min t amit már jellemeztem, ez az új tulajdonság a tudatosság igazi kioltha-tatlan, mindig ég szívévé vált. A második éltet tényez , ami biztosította szeretett nagyanyám utolsó akaratának végleges összeolvadását az egyéniségemet képez elemekkel, a benyomásoknak az az összessége volt, amit egy elv eredetét érint bizonyos információk tettek rám, egy elvé ami azután - mint azt M. Alain Kardec egy „abszolút titkos" spiritiszta ülés során kimutatta -Nagy Világegyetemünk összes bolygóját benépesít lények egyik legfontosabb „életelvévé" vált. Ez az egyetemes életelv így fejez dik ki: „Ha kirúgsz a hámból, adj bele apait, anyait, a szállítást és a csomagolást is beleértve".
Mivel ez az elv ugyanazon a bolygón született mint önök -ahol hovatovább azzal töltik az idejüket, hogy rózsaágyon heverésznek, amikor éppen nem fox-trotot táncolnak – nincs jogom, hogy ezt a témát illet en eltitkoljam a tulajdonomban lév információkat, amiknek alapján meg fogják érteni eme univerzális elv megjelenésének bizonyos részleteit. Nem sokkal azután, hogy természetembe beleültet dött az említett örökség, azaz az önkéntelen vágy mindenféle „valóságos tény" okát megismerni, els alkalommal mentem el Oroszország szívébe, Moszkva városába. Mivel ott semmit mást nem találtam, ami pszichizmusomnak ezt az igényét kielégíthette volna, így az orosz legendák és közmondások kutatásába fogtam, és egy szép napon - véletlenül, vagy a törvényeknek objektíven megfelel eseménysorozat következtében - a következ történet jutott a tudomásomra: Egy bizonyos orosznak, aki környezete számára mindössze egy egyszer keresked volt, üzleti ügyben vidéki városából az ország második f városába, Moszkvába kellett mennie, és kedvenc fia - aki kétség kívül azért volt az, mert kizárólag az anyjára hasonlított megkérte, hogy hozzon el neki egy bizonyos könyvet. Moszkvába érkezve, ez a tudattalan szerz je eme egyetemes életelvnek, egy barátjával együtt - amint az ott szokás úgy berúgott mint a szamár, valódi orosz vodkával. Amikor a kétlábú teremtmények egyik jelenkori nagy csoportosulásának ez a két tagja kiürítette a megkívánt számú poharat ebb l az „orosz áldásból", és éppen vitát kezdtek a „közoktatásról", mivel ott hagyományosan szokásban volt ezzel a témával kezdeni a beszélgetést; hirtelen a mi keresked nknek asszociációk révén eszébe jutott kedvenc fiának megbízása és nyomban elhatározta, hogy barátjával együtt felkerekednek és megveszik azt a könyvet. A boltban, miután átlapozta a könyvet amit a kezébe adott az eladó megkérdezte mi az ára. Az alkalmazott azt válaszolta, hogy a könyv hatvan kopekbe kerül. Mivel, hogy a fed lapon csak negyvenöt kopek szerepel, a keresked szokatlan módon kezdett gondolkodni különösen egy orosztól szokatlan módon - majd a vállai furcsa játékával kihúzta magát, a mellkasát kidomborítva mint egy gárda tiszt, földbegyökerezett lábakkal, és egy kis szünet után nyugodtan, de nagy tekintéllyel így szólt: - Az ár, amit ide írtak negyvenöt kopek. Miért kér ön hatvanat? Az eladó akkor „legnyájasabb" arckifejezését felvéve, ami minden alkalmazottnak sajátossága, azt válaszolta, hogy a könyv valóban csak negyvenöt kopekbe kerül, de mégis hatvanért kell adni, mivel hozzájön tizenöt kopek a szállításra és a csomagolásra. A mi keresked nket ez a válasz a két egymásnak ellentmondó és mégis tisztán összeegyeztethet ténnyel teljesen megzavarta, és szemlátomást valami szokatlan dolognak lett áldozata. Szemeit a mennyezetre emelve ismét gondolkodóba esett, de ezúttal akképpen, mint egy angol professzor aki feltalálta a ricinusolaj kapszulát, hirtelen, a barátja felé fordult, s a világon el ször nyilatkoztatta ki azon megszövegezést, amely esszenciájában egy vitathatatlan objektív igazságot fejez ki, és ami azóta egy mondás jellegét vette fel: - Sebaj pajtás, megvesszük ezt a könyvet. Most, ez nem számít! Ma mulatunk. És ha kirúgsz a hámból, adj bele apait, anyait, a szállítást és a csomagolást is beleértve! Ami engem illet, aki szerencsétlenségemre arra ítéltetett, hogy még életében tapasztalja meg a pokolnak gyönyöreit, amint e felfedezés tudatosult bennem, valami nagyon furcsa, sem azel tt, sem azóta soha nem tapasztalt különös állapotba kerültem, ami elég hosszú ideig folytatódott. Olyan volt mintha az összes bennem szokásosan lejátszódó különböz forrásokból ered asszociáció és emóció „Derbit" futna bennem, mint azt a kortárs Hivintsek mondanák. Ezzel egyidej leg egy intenzív, szinte elviselhetetlen viszketést éreztem az egész hátgerincemben, és ugyanolyan elviselhetetlen görcsöt a plexus solaris közepén; és mindezek a furcsa, egymást serkent érzékelések hirtelen helyet adtak egy nagy bels nyugalomnak, amit azóta sem éltem át soha, csak egyetlen egyszer, amikor a „leveg l vajat csináló" konfraternitás „nagy beavatási" szertartását végezték el rajtam. Kés bb, amikor az „Én"-em, vagyis ez az „ismeretlen valami", amit a leg sibb kor egyik különce - akit környezete „tudósnak" nevezett - mint ahogy még manapság is nevezik az efféle embereket - így jellemzett: „egy relatív átmeneti megjelenés, ami a gondolat, az érzelem, és a szerves automatizmus m ködésének min ségét l függ", míg egy másik híres skori tudós, az arab Mal-el-El „a tudat, a tudatalatti és az ösztön együttm köd eredményeként" írja le - mellesleg ez az a meghatározás, amit eltér formában kés bb egy nem kevésbé híres görög tudós Xénophon „vett kölcsön" - így amikor ugyanez az „Én"-em - ahogy mondtam - elképedt figyelmét befelé fordította, el ször is nagyon tisztán konstatáltam, hogy mindaz ami lehet vé tette nekem, hogy eme „egyetemes életelvnek" elismert mondást els szavától utolsóig megértsem, egy sajátos kozmikus anyaggá változott át bennem, amely összeolvadva kedves nagyanyám utolsó akaratának már azeló'tt kikristályosodott eredményeivel, átváltozott „egy bizonyos dologba", és hogy ez a „bizonyos dolog" egész jelenlétemet áthatva minden egyes atomjába belerögzó'dött egyszer s mindenkorra. Akkor ott a szerencsétlen „Én"-em határozottan megérezte, és az engedelmesség érzésével felismerte azt az elszomorító tényt, hogy ezentúl kivétel nélkül mindenütt és mindenben, akarva-akaratlanul eszerint a bennem rejl tulajdonság szerint kell megnyilvánulnom, amely nem az örökl dés törvényeit követve, sem a környez körülmények következtében alakult ki a jelenlétemben, hanem három küls véletlen és egymástól teljesen független
ok hatására, és pedig: hála egy személy buzdításainak, aki az én leghaloványabb kívánságom nélkül lett passzív okozójává az én evilági megjelenésem okozójának; másodszor mert kitört a fogam egy kis semmirekell ütését l csupán azért, mert az unokatestvére „köpdö-s dött"; és végül ama mondásnak köszönhet en, ami egy számomra teljesen ismeretlen személynek: egy bizonyos orosz keresked nek ittas szájából fakadt. Miel tt ezt az „egyetemes életelvet" megismertem, ha másképp is viselkedtem, mint a többi hozzám hasonló, kétlábú állat - akik egyazon bolygón jönnek napvilágra és vegetálnak mint én - azt automatikusan, és néha csak féltudatosan tettem; de ezután a felfedezés után, elkezdtem tudatosan tenni, s t az Anya Természet iránti kötelességem becsületes és korrekt beteljesítéséb l fakadó két egyesült impulzus: az önelégültség, és az önmagámról való tudat ösztönös érzetével. Ki kell hangsúlyoznom azt a tényt, hogy ez el tt az esemény el tt, bár semmit nem csináltam úgy mint mások, magatartásom alig-alig vonta magára a környezetem figyelmét; de attól a perct l kezdve, hogy ennek az életelvnek esszenciája a természetembe asszimilálódott, egyrészt minden megnyilvánulásom - akár szándékos, valamilyen célra irányuló, akár egyszer en csak az „id eltöltésre" szolgáló - nagy életer t nyert, és el segítette a „tyúkszemek" képz dését mindazon hozzám hasonló teremtmény különböz észlel szervein, akik közvetlenül, vagy közvetve arra irányították figyelmüket amit csináltam; másrészt azért, hogy néhai nagyanyám utolsó akaratának engedelmeskedjek, minden cselekedetemet elkezdtem egészen a legvégs határáig vinni, és automatikusan az a szokás alakult ki bennem, hogy minden új vállalkozás kezdetén, és minden alkalommal amikor az változáson ment keresztül természetesen kiterjeszkedve -, csendesen vagy fennhangon, mindig elmondtam ezt a szólást: „Ha kirúgsz a hámból, adj bele apait, anyait, a szállítást és a csomagolást is beleértve!" Például jelen esetben is, mivel olyan okokból amelyek nem t lem, hanem életem bizonyos váratlan és különös körülményeit l függnek, a véletlen folytán könyvírásra kényszerültem, kénytelen vagyok ezt is ugyanehhez az elvhez alkalmazkodva megtenni, az elvhez, amelyet rendkívüli, az élet készítette körülmények különleges összetalálkozásai rögzítettek bennem fokozatosan, és teljes jelenlétem minden atomjával egybeolvadt. Ezúttal ezt a pszicho-organikus elvet úgy fogom aktualizálni, hogy ahelyett hogy követném az írók szokásos gyakorlatát, akik már évszázadok óta olyan állítólagos eseményeket választanak „m veik" tárgyául, amelyek már lejátszódtak vagy éppen most játszódnak le a Földön, én olyan eseményeket választok, amelyek az egész Univerzum skáláján vannak. Ez esetben is „ha megfogtad, csak vigyed", vagyis „ha kirúgsz a hámból, adj bele apait, anyait". A Föld skáláján bárki tud írni. Azonban én, én nem vagyok bárki! Hogy tudnám magamat csak erre a mi objektív értelemben „vacak Földünkre" korlátozni? Nem, ezt nem tehetem. Nem választhatom m veim témájának azt, amit általában a többi író, már csak azért sem, mert ha spiritiszta tudósaink állításai hirtelen igaznak bizonyulnának és nagyanyám neszét venné, el tudják képzelni mi történne az én drága, szeretett nagyanyámmal? Megfordulna koporsójában, mint mondják. Nem ám egyszer, hanem - ahogy én t ismerem, különösen most, hogy a magát más helyzetébe való beleélés m vészetének nagymestere lettem - nagyon sokszor, olyan sokszor, hogy fennállna a veszélye, hogy „ír szélkakassá" változik. Ami pedig önöket illeti kedves olvasóim, ne aggódjanak... Természetesen a Földr l is fogok beszélni; de egy olyan pártatlan formában, hogy ez az aránylag kis bolygó, és rajta minden, annak a helynek feleljen meg, amit valójában betölt, és amit az önök józan logikája szerint - természetesen hála az én kalauzolásomnak - be kell töltenie Nagy Világegyetemünkben. Természetesen hasonlóan kell eljárjak az úgynevezett „hó'seimmel" is, és más „típusokat" kell m veim h seinek vennem, mint amiket a földön él különböz rangú és bármely korszakból származó írók lefestenek és magasztalnak -különböz olyasféle h sök, akik egy félreértés folytán születtek, Jánosok, Palik vagy Lacik, akik „felel s életre" való el készítési folyamatuk alatt semmit sem nyertek el abból, amit egy Isten képmására teremtett teremtménynek, vagyis egy embernek birtokolnia kell, és az utolsó leheletükig fokozatosan csak olyan „bajokat" fejlesztenek ki magunkban, mint „bujaság", „szenvelgés", „szerelmeskedés", „fondorlatosság", „nyúlszív ség", „irigység" és más, emberhez méltatlan rossz hajlamokat. Szándékomban áll olyan h söket választatni m veimhez, akiket mindenki akarva nem akarva teljes létéb l valóságosnak kell átérezzen, és akikkel kapcsolatban elkerülhetetlenül minden olvasóban ki kell kikristályosodnia azoknak az adatoknak, hogy mindegyikük valóban egy „valaki", és nem „akárki". Az elmúlt hetek során, mialatt még testileg kimerültén ágyban feküdtem, gondolatban felvázoltam eljövend m vem programját, és kigondoltam a kifejtés formáját és sorrendjét, és eldöntöttem kit teszek meg az els sorozat f sévé... tudják kit? A nagy Belzebubot, személyesen. És ezt annak a ténynek ellenére tettem, hogy ez a választás már kezdett l fogva kiválthat az olvasók legtöbbjének gondolatában olyan asszociációkat, amelyek az emberek pszichizmusában az abnormálisán megalapozott küls életkörülmények miatt, és az életükbe gyökeresedett híres „vallási erkölcsüknek" köszönhet en bennük általában
kikristályozott adat-összességb l ered mindenféle automatikus, egymásnak ellentmondó impulzusokat váltanának ki, aminek csak egy felém irányuló megmagyarázhatatlan ellenszenv lehet a következménye. Tudja mit, olvasó? Ha a figyelmeztetésem ellenére megkockáztatja, hogy m vem további részeivel megismerkedjen, és arra törekszik, hogy a pártatlanság szellemében asszimilálja azt, valamint megértse az esszenciáját ama kérdéseknek, melyeket szándékomban áll tisztázni, én most - figyelembe véve az embernek azt a veleszületett pszichikai sajátosságát, miszerint a jót csak abban az esetben tudja ellenkezés nélkül felfogni, amennyiben létrejött egy „ szinteségre és kölcsönös bizalomra alapozott kapcsolat" - szeretnék szinte beismerést tenni a bennem létrejött asszociációkról, amelyek apránként a tudatom megfelel szférájában kialakították az adatokat, melyek egyéniségem teljességének azt sugalmazták, hogy m veim f h sének egy olyan Individuumot válasszak mint Belzebub úr, mindazzal együtt, amit az önök számára képvisel. Ezt nem minden ravaszság nélkül tettem. A ravaszságom egyszer en abban a teljesen logikus feltevésben áll, hogy el re számítok arra, mivelhogy én ennyi figyelmet áldozok rá, biztosan kész lesz arra - mindmáig semmi okom sincs ebben kételkedni - hogy kimutassa háláját irányomban, és a lehet ségére álló összes eszközzel támogasson az én megírni szándékozott könyveimben. Bár Belzebub urat, mint mondják, más fából faragták, mégis van neki - mint én azt már hosszú évekkel ezel tt megtanultam egy híres katolikus szerzetesnek, Fullon testvérnek tanulmányaiból - egy göndör farka; márpedig, engem a gyakorlat határozottan meggy zött arról, hogy ami göndör sohasem természetes, és azt csak különféle manipulációkkal lehet elérni; ebb l arra következtettem, hogy a tenyérjóslás könyvei olvasása által a tudatomban kialakított ,józan logika" szerint Belzebub úr is bizonyára rendelkezik egy jó kis adag hiúsággal... Hogy ne segítene valakit, aki reklámot csinál a nevének? Nem hiába mondta olyan gyakran páratlan közös mesterünk Mullah Nasszr Eddin: „Anélkül, hogy megkenné a markukat az ember, sehol sem lehet kényelmesen élni, de még lélegezni sem". És egy másik földi bölcs, akit Till Eulenspiegelnek hívtak, bölcsességét szintén az emberek szerfeletti butaságára alapozta, ugyanezt az ideát így fejezte ki: „Ha nem kened meg a kereket nem fog elindulni a kocsi". A népi bölcsességnek ezt a mondását ismerve, és még sok másikat, amiket több évszázados közösségi élet formált ki, elhatároztam, hogy én bizony „megkenem a markát" Belzebub úrnak, aki, mint mindenki tudja, tudománnyal és módszerekkel egyaránt b ségesen rendelkezik. Ne tovább, öreg... Félre a tréfával, még ha filozofikus is, úgy t nik ezzel az elkalandozással te az egyik legfontosabb alapelvedet sértetted meg, azt, amelyikre új mesterséged révén az álmaid megvalósítására szánt rendszeredet alapoztad; s ez az elv abból áll, hogy sohasem feledkezel meg a kortárs olvasó gondolkodási funkciójának elsatnyulásáról, és ezt a tényt figyelembe véve nem fárasztód azzal, hogy egy rövidke idó' alatt számos idea felfogására kényszeríted. Továbbá megkértem valakit a mindig mellém furakodók közül, akik abban reménykednek, hogy ezzel kiérdemlik azt, hogy „csizmástól mehessenek be a Paradicsomba", hogy egyfolytában, hangosan olvassa fel nekem amit ebben a beveze-tó'ben írtam, az „En"-em - természetesen az elmúlt életem folyamán eredeti pszichizmusomban megrögz dött összes adat által támogatva, amelyek többek között lehet vé tették, hogy megértsem a különböz típusú, de hozzám hasonló teremtmények pszichizmusát - szóval az „En"-em konstatálta és határozottan felismerte, hogy ez az els fejezet kivétel nélkül minden olvasóm általános jelenlétében elkerülhetetlenül el idéz egy „bizonyos dolgot", ami automatikusan egy kifejezett ellenszenvet vált ki irányomban. Az igazat megvallva, nem ez az ami engem most a leginkább nyugtalanít, hanem az a tény, amit a felolvasás vége felé én is konstatáltam, hogy ebben az egész fejezetben a teljes jelenlétem - amiben az „Én"-em egy nagyon sz k részt képvisel - teljes ellentétben nyilvánította meg magát az általam rendkívül nagyra becsült egyetemes mester, Mullah Nasszr Eddin ama alapvet parancsával, ami így szól: „Sose dugd a botodat darázsfészekbe". De a zavar ami akkor árasztotta el az érzelmemet irányító egész rendszert, amikor rájöttem, hogy az olvasó elkerülhetetlenül haragudni fog rám hirtelen lecsillapult amint gondolatban visszaemlékeztem erre a régi orosz közmondásra: „Nincs olyan rossz, amit az id magként fel ne rölne, hogy lisztet csináljon bel le". Ett l kezdve nemcsak hogy az izgalom, amit Mullah Nasszr Eddin parancsolatának való engedetlenség váltott ki ebben a rendszerben, a legkevésbé sem zavar, hanem még egy különös folyamat is megindult mindkét újabban elnyert „lelkemben", egy er szakos viszketés formájában, ami mostanra lassanként szinte elviselhetetlen fájdalommá fokozódott a jobb oldalon egy kicsivel a plexus solaris alatt, mely a túlfokozott m ködést l már e nélkül is szenved eleget. Várjanak, várjanak... úgy t nik, hogy ez a folyamat is csillapodóban van, és tudatomnak - s t mondjuk a „tudatalattimnak" - a mélyéb l kezd felbukkanni mindaz, ami biztosít arról, hogy meg is fog sz nni teljesen, mivel éppen a
népi bölcsesség egy másik példája jutott eszembe, ami rávezet arra, hogy bár viselkedésemmel a tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddin tanácsára fittyet hánytam, ugyanakkor minden el zetes megfontolás nélkül cselekedetem többé-kevésbé megfelel az egyik legízesebb személyiség elvének, akinek hírneve minden bizonnyal nem túl messzire terjed, de felejthetetlen marad mindazok számára, akik akár csak egyszer is találkoztak vele, s én err l az értékes aranyrögr l, a tifliszi Karapetr l akarok beszélni. Utóvégre, mivel ez a bevezet fejezet már ilyen hosszú lett, nem sokat számít, ha még egy kicsit megtoldom azzal, hogy mesélek önöknek err l a szerfölött rokonszenves tifliszi Karapetr l is. Tudni kell, hogy úgy harminc-harmincöt évvel ezel tt, a tifliszi vasútállomás mozdonyszínében volt egy „g zsíp". Ez ébresztette minden reggel a vasúti munkásokat és a mozdonyszín alkalmazottait; és mivel a tifliszi állomás dombon állt, a sípot csaknem az egész város hallotta, s így nemcsak a vasúti alkalmazottakat ébresztette fel, hanem az összes többi lakót is. Úgy hiszem Tiflisz városi hivatala hosszú levelezésben állt a vasútügyi közigazgatással, a békés polgárok reggeli nyugalmában okozott kár ügyét illet en. A síp m ködtetésének kötelessége erre a bizonyos Karapetre hárult, aki a mozdonyszínben volt alkalmazott. Reggelente, amikor megérkezett, miel tt meghúzta volna a kötelet ami a sípba engedi a g zt, karjait minden irányba meglengette és ünnepélyesen, mint egy mohamedán mullah a minaretje tetején, tele torokból ezt kiáltotta: „Az anyátok egy ... aaa! Az apátok egy ... aaa! Az öreganyátok a legnagyobb... aaaa! Hogy a szemeitek, a füleitek, az orrotok, a lépetek, a májatok, a b rkeményedéseitek..." stb. Egyszóval körbeordibálta a különféle káromkodásokat amiket csak ismert - és csakis ezután ragadta meg a kötelet. Mivel hallottam err l a Karapetr l és a szokásáról, egy este munkaid után egy töml Kaséti borral elmentem, hogy találkozzak vele, és miután eleget tettünk az ott szokásos „tósztok szertartásának", megkérdeztem t le - természetesen az odaül módon, a helybeli illemkódexnek megfelel , „a közös kapcsolatra létrehozott barátságos" szavakkal miért cselekszik így. Egy hajtásra kiitta a pohár borát, és miután elénekelt egy híres, Grúziában elengedhetetlen bordalt, a „vedeljünk még legények"-et, ráér sen belekezdett: „Mivel ön nem úgy issza a bort, mint manapság az emberek, vagyis nem csak a látszat kedvéért iszik, hanem becsületesen, ez már mutatja nekem, hogy nem csak kíváncsiságból szeretné ismerni a szokásomat, mint a mérnökeink és technikusaink akik kérdésekkel zaklatnak, hanem igazi tudásvágyból; ezért szeretném, s t még kötelességemnek is érzem, hogy szintén megvalljam önnek skrupulózus meggondolásaimat amelyek erre késztettek. „Azel tt éjjeli m szakban dolgoztam a mozdonyszínben, s mint segédmunkás, a mozdonyok kazánjait mostam, de amikor felszerelték a g zsípot, a m hely vezet je, valószín leg tekintettel a koromra, és mivel képtelen voltam már a nehéz fizikai munkára, egyedül azt a feladatot bízta rám, hogy reggel és este jöjjek el, és egy pontosan megadott id pontban eresszek g zt a sípokba. „Új szolgálatomnak már az els hetében felt nt, hogy miután kötelességemnek eleget tettem, egy vagy két órán keresztül valahogy egészen kellemetlenül éreztem magamat. „Egy furcsa érzés... ami azután napról napra fokozódott, és végül is egy ösztönös nyugtalanságba ment át, ami még a hagymalevest l is elvette étvágyamat, és elkezdtem törni a fejem, hogy rájöjjek, mi lehet ennek az oka. Különösen intenzíven gondolkodtam ezen miközben mentem vagy jöttem a munkából, de minden er feszítésem ellenére sem találtam semmi magyarázatot, még megközelít t sem. „Ez így ment vagy hat hónapon keresztül, a kötél a tenyeremet már olyan durvára dörzsölte, mint egy régi pergament, amikor hirtelen, a legnagyobb véletlen folytán megértettem honnan ered ez a nyugtalanság. „A sokkot, ami felnyitotta a szememet és elvezetett egy szilárd meggy déshez egy felkiáltás adta meg, és ez a következ , hát bizony elég szokatlan körülmények között játszódott le. „Egy szép reggelen, nem éppen kipihenten - mivel az éjszaka egy részét a szomszédaimnál töltöttem, a kilencedik lányuk keresztel jét ünnepelve, és a másik felében egy ritka, és nagyon érdekes „Az álmok és a boszorkányság" cím könyvet olvastam, ami véletlenül került a kezembe - sietve mentem kiengedni a g zt, amikor hirtelen, az egyik utcasarkon észrevettem egy ismer s szanitéct, aki a városi egészségügyi felügyeletnél dolgozott, s intett nekem, hogy álljak meg. „A szanitéc feladata volt, hogy bizonyos órákban egy segéddel bejárja a város utcáit egy speciális kocsival, és elfogjon minden kóbor kutyát, akiknek a nyakörvén nem volt ott az érem, amit Tiflisz városa adott az adófizetés jeléül. A kutyákat a vágóhídra vitték, két hétig ott tartották a város költségén, és a vágóhíd hulladékaival etették. Ha ezalatt gazdáik nem jelentkeztek, és nem fizették be az adót, a kutyákat nagy ünnepélyességgel egy kijárat felé terelték, ami egyenesen egy speciális kemencébe vezetett. „Nem sokkal kés bb, eme kemence másik végén elb völ gurgulázás közepette folyt ki egy szappangyártásra, és talán másra is szánt ideális tisztaságú átlátszó zsír, a városatyák legnagyobb hasznára, mialatt valahol máshol, a fülnek nem kevésbé elbájoló zajjal ugyancsak jó min ség , trágyaként hasznosítható anyagok ömlöttek ki.
„Szanitéc barátom a kutyákat a következ ' egyszer , és csodálatosan leleményes módszerrel fogta el. „Szerzett magának egy nagy méret , kimustrált halászhálót, amit egy bizonyos módon összehajtva vitt er s vállán, mialatt a lakosság jólétére irányuló expedíciói során városunk rossz hír negyedeit járta, és amikor egy ilyen „útlevél nélküli" kutya az egész fajtájukra nézve olyan félelmetes, éleslátású tekintetébe ötlött, , minden sietség nélkül, egy párduc óvatosságával odalopakodott, és kihasználva a pillanatot, amikor az állatot valami más érdekelte és elvonta a figyelmét, rávetette a hálóját és ügyesen belecsavarta; majd a kocsi mellé vonta, s ott kigabalyította és a kocsin lév ketrecbe zárta. „Amikor szanitéc barátom megállított, éppen soron következ áldozatát figyelte; s kereste az alkalmas pillanatot, hogy hálóját ama kutyára vesse, amely farkát csóválva állt egy n stény mellett. „Már éppen készült kivetni a hálót, amikor hirtelen megszólalt a szomszéd templom harangja, misére hívva a híveket. „Ez a hajnali csendben váratlanul felcsendül hang úgy megrémisztetté a kutyát, hogy félreugrott, majd behúzott farokkal úgy rohant el a kihalt utcán, mintha puskából l tték volna. „Ett l a szanitéc olyan dühbe jött, hogy az összes haja szála égnek állt, ami még a hónalja sz rzetére is kiterjedt, földhöz vágta a hálót és a bal válla fölött kiköpve felkiáltott: „Az ördögbe is! Éppen most kellett harangozniuk!" „Amint a szanitéc kiáltása elérte gondolkodó apparátusomat, rengeteg gondolat kezdett összegy lni benne, amelyek azután végül is egy a nézetem szerint helyes meglátásához vezettek annak, hogy miért folyik le bennem az említett nyugtalanság. „Ez után a felfedezés után el ször bosszankodni kezdtem azon, hogy ez az oly egyszer , oly átlátszó gondolat miért nem ötlött eszembe korábban. „Teljes létemb l éreztem, hogy ez az érzet, amelyet jelenlétem hat hónap óta kiállt, az én közéletbe való beavatkozásom szükségszer eredménye volt. „Mert valójában, minden ember, akit édes reggeli álmából egy g zsíp fülhasogató hangja ver fel, csak elátkozni tud engem, ennek a pokoli hangzavarnak okozóját, és ez kétségkívül mindenfel l számtalan rosszkívánság rezgéseit árasztja az én személyem felé. „Azon az emlékezetes napon, kötelezettségemnek eleget téve, szokásos hangulatomban ültem a szomszédos kocsmában. Még a tízóraim fogyasztása közben is gondolkodtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha el re megszidalmaznám mindazokat, akiket úgy látszik néhányuk javára való szolgálatom fellázító módon érint, akkor ezek az emberek akik az „idiótaság szférájában" vagyis, amint azt az el nap olvasott könyvben elmagyarázták, az álmosság és az el-szenderedés határán vannak, szidalmazhatnának a kedvük szerint, ennek semmi hatása nem volna rám. „És meg kell mondjam, hogy amióta így teszek, azóta soha többé nem éreztem ezt az „ösztönös nyugtalanságot". Ezúttal, türelmes olvasó, tényleg be kell fejezzem ezt a bevezet fejezetet. Már csak az aláírás marad hátra. Az, aki... Állj meg, te szörnyeteg! Nem lehet viccelni az ember aláírásával; emlékezz rá hogyan kellett neked egy közép-európai országban egy olyan ház tíz évi lakbérét kifizetned, ahol csak három hónapig laktál, csupáncsak azért, mert saját kezeddel aláírtál egy papirost, amelyikben kötelezettséget vállaltál arra, hogy minden évben felújítod a bérletet. Ez és sok ehhez hasonlítható tapasztalat után természetesen nagyon, de nagyon óvatosnak kell lennem az aláírásommal. Nos, akkor. Az, akit gyerekkorában „Tatah"-nak hívtak, fiatalkorában „a Barnának", kés bb „Fekete Görög"-nek, érett korában „Turkesztáni Tigris"-nek, és aki ma nem éppen akárki, hanem maga „Monsieur" vagy „Mister Gurdjieff", avagy a Mukhranszky herceg unokaöccse, vagy csak egyszer en: A TÁNCMESTER
Második fejezet Prológus Miért jött Belzebub a mi naprendszerünkbe EZ az objektív id számítás szerint, a világ teremtése utáni 223. évben, vagy ahogy a Földön mondanák a keresztény korszak 1921. évében történt. A Világegyetemen át repült a Karnak nev rhajó, mely világ rbéli közlekedésre szolgált. Az „Assuparatsata" térségb l, vagyis a. „Tejút Csillagrendszerb l", a „Karataz" bolygóról indulva a „Pandatznokh" naprendszer felé haladt, aminek a napját „Sarkcsillagnak" is nevezik. Ezen az rhajón tartózkodott Belzebub a hozzátartozóival és bizalmasaival. Úton volt a „Revozvradendr" bolygó felé, hogy ott régi barátai meghívására részt vegyen egy konferencián. Egyedül erre a hosszú barátságra való emlékezés vitte rá, hogy elfogadja a meghívást, mert már id s lévén egy ilyen hosszú utazás, a vele járó sok viszontagsággal, bizony az korában nem volt egy könny feladat. Nem sokkal ezel tt az utazás el tt tért haza Belzebub világra jöttének színhelyére, a Karataz bolygóra, amelyt l oly távol töltött el sok-sok évet, az esszenciája számára idegen körülmények következtében a természetének nem megfelel körülmények között. Ez az éveken át tartó, szokatlan élet, ami esszenciája számára idegen benyomásokkal és élményekkel járt együtt, a jelenlétén is látható nyomot hagyott. Maga az id már meg-öregítette; mégis ezek a szokatlan életkörülmények vezették azt a Belzebubot, akinek ifjúsága oly rendkívülien er s, forrongó, és szép volt, egy ugyancsak rendkívüli öregkorhoz. Réges-régen, amikor Belzebub még otthon, a Karataz bolygón élt, intelligenciájának kivételes képességei miatt kiválasztották, hogy „Örökkévaló Felséges Urunk" állandó Tartózkodási helyén, az „Abszolút Napon" szolgáljon; ahol néhány hozzá hasonlóval együtt „ Örökkévalósága" bizalmasává vált. Ám, mivel az értelmének még nem volt ideje kialakulni, a fiatalkori, és ezért forrongó gondolkodása, amiben az asszociációk folyamata szabálytalanul áramlott, csak egy korlátozott fogalmakra alapozott gondolkodás volt - mint ahogy ez természetes olyan lényeknél, akik még nem teljesen felel sek -, s Belzebub egyszer a Világ kormányzásában meglátott valamit, ami neki „illogikusnak" t nt, és támogatást találva barátai között, akik hozzá hasonlóan még hiányosan kifejl dött lények voltak, beleavatkozott abba ami nem az dolga volt. Belzebub természetének olyan ereje és zabolátlansága volt, hogy beavatkozása - társai támogatásával - rövidesen minden elmét meghódított, és kévésen múlott, hogy a Megalokozmosz központi birodalmában ki ne váltson egy forradalmat. Ezt megtudván „ Örökkévalósága", az „ Nagy Szeretete" és „Végtelen Kegyelme" ellenére arra kényszerült, hogy Belzebubot és barátait a Világegyetem egyik távoli tájékára szám zze, az „Örs" naprendszerre, melyet annak lakói egyszer en „a Naprendszernek" hívnak. A Mars nev bolygót jelölték ki lakóhelyül számukra, megengedve, hogy más bolygókon is lakhatnak, de csak azon a naprendszeren belül. A szám zöttek között Belzebub társain kívül ott voltak azok, akik szimpatizáltak vele, a bizalmasai, és úgy a saját mint barátainak alattvalói. Megérkeztek erre a távoli helyre gyerekeikkel és egész háznépükkel, és így rövid id n belül a Mars-bolygón Nagy Világegyetemünk központi bolygóiról ered három-központú lényeknek egy egész kolóniája alakult ki. Ez az ott idegen lakosság fokozatosan alkalmazkodott új lakóhelyéhez; sokan közülük szám zetésük hosszú éveinek lerövidítésére még valami elfoglaltságot is találtak vagy magán a Mars-bolygón, vagy a szomszédos bolygók valamelyikén, amelyek a Központtól való távoliságuk, és összes képz dményeik szegényessége következtében, szinte teljesen elhagyatottak voltak. Ahogy teltek az évek lassacskán sokan - vagy saját szándékukból, vagy az általános szükséglet miatt - más bolygókra költöztek, de maga Belzebub bizalmasaival a Marson maradt, és ott többé-kevésbé elviselhet vé szervezte meg életkörülményeit. Egyik f elfoglaltsága az volt, hogy a Világegyetem távol es koncentrációinak megfigyelésére, valamint a szomszédos bolygók életkörülményeinek tanulmányozására, egy obszervatóriumot rendezett be - amely azután az egész Világmindenségben ismertté, s t még híressé is vált. Bár a mi Orsz naprendszerünk a Központtól való távolsága és sok más ok miatt is elhanyagolt volt, mégis amint ennek a naprendszernek bolygói benépesültek három-központú lényekkel, a kozmosz Nagyon Szent Individuumai, akik Örökkévaló Közös Atyánkat körülveszik, id l id re Hírnököket küldtek oda, hogy ezeknek a lényeknek a létezését szabályozzák, és az egyetemes Harmóniával összhangba hozzák.
így küldték el egyszer, eme naprendszer „Földnek" nevezett bolygójára a mi Örökkévalóságunk Hírnökeként egy bizonyos Ashyata Sheymasht. Mivel Belzebub akkor egy nélkülözhetetlen feladatot hajtott végre az missziójához, amikor ez a Hírnök visszatért az Abszolút Napra, kérve-kérte Örökkévalósága kegyelmét a hajdanán fiatal és forrongó, de akkorra már megöregedett Belzebub számára. Ashyata Sheymash kérelmét, valamint Belzebub szerény és lelkiismeretes életét tekintetbe véve Teremt nk és Alkotónk megbocsátott neki, és megengedte, hogy világra jötte helyére visszatérhessen. így tehát hosszú távollét után Belzebub visszajutott a Világegyetem központjába. Befolyása és tekintélye a szám zetése alatt távolról sem csökkent. Ellenkez leg, nagyon is megn tt, mert körülötte mindenki elismerte, hogy a szokatlan körülmények között eltöltött hosszú éveknek köszönhet en tapasztalata és tudása kiszélesedett és egyben elmélyült. így, amikor a Pandatznokh naprendszer egyik bolygóján nagyfontosságú események következtek be, régi barátai az alkalmatlankodást megkockáztatva elhatározták, hogy fölkeresik Belzebubot és meghívják a konferenciájukra. Ezért vállalkozott Belzebub erre a Karataz bolygóról a Revozvradendr bolygóra való hosszú utazásra a Karnak rhajón. Ezen a nagy Karnak rhajón utazott Belzebub rokonaival és kísér ivel, valamint azzal a sok egyéb lénnyel, akik magán az rhajón szolgáltak. Elbeszélésünk idején minden utas vagy a saját hivatalos m ködésének betöltésével volt elfoglalva, vagy egyszer en annak megvalósításával, amit „aktív-lényi-gondolkodásnak" neveznek. Az összes utas közül kit nt egy fiú, aki mindig Belzebub közelében tartózkodott. Hasszin volt, kedvenc fiának, Tulufnak fia. Belzebub a szám zetése utáni hazatérésekor látta el ször unokáját Hasszint, és mivel a jó szívét értékelte és egyfajta „családi vonzódást" érzett irányában, mindjárt megkedvelte. Mivel eljött a fiatal Hasszin értelme kifejlesztésének ideje, Belzebub, akinek akkoriban történetesen sok szabadideje volt, magára vállalta unokája nevelését, és mindenhova magával vitte t. Hasszin maga is szívvel-lélekkel csatlakozott nagyapjához, olyannyira hogy egy lépést sem tett volna nélküle; és mohón szívta magába mindazt, amit nagyapja mondott vagy tanított neki. Az elbeszélés kezdetén Belzebub Hasszinnal és Ahounnal, az id s és h szolgával, aki t mindenhova elkísérte, a fels „kasnikon" ült, vagyis a Karnak fels fedélzetén, a „kalno-kranonisz" - egyfajta nagy üvegbúra - alatt, s mialatt a végtelen rt szemlélték egymás között beszélgettek. Belzebub a Naprendszerr l mesélt, ahol oly sok évet töltött. Ezúttal a Vénusznak nevezett bolygó természetének sajátosságairól beszélt. Elbeszélése közben üzenetet hoztak Belzebubnak, hogy az rhajó kapitánya szeretne beszélni vele. Belzebub ehhez beleegyezését adta.
Harmadik fejezet Mi okozta a késést a Karnak rhajó esésében NÉHÁNY pillanat múlva belépett a kapitány, és miután Belzebubot a rangjának kijáró ceremóniával köszöntötte, így szólt: - Nagyméltóságú Uram, engedje meg, hogy elvitathatatlan véleményéhez folyamodjak. Egy olyan akadály áll az utunkban, ami „elkerülhetetlen", és ami megakadályozza az egyenes vonalú esésünket. Ha a megtervezett útirányt követjük, akkor két „kilprenón"* belül keresztül fogunk repülni a „Vuanik" naprendszeren. Körülbelül egy kilprenóval el bb azonban, pontosan ugyanott ahol az rhajónknak kell átmennie, keresztül fog haladni ennek a naprendszernek egyik, „Szakur"-nak nevezett nagy üstököse, melyet néha „bolondos üstökös"-nek neveznek. Ha a tervezett útirányt megtartjuk, elkerülhetetlenül keresztezni fogjuk a pályáját. De mint Nagyméltóságú Uram ezt természetesen tudja, ez a „bolondos üstökös" nagy mennyiség „zilnotragót"** hagy maga után, és ez a gáz, amikor behatol a lények planetáris testébe mindaddig megzavarja legtöbb funkciójukat, amíg teljesen el nem párolog. * Belzebub nyelvezetében a „kilprenó" szó egy id tartamot jelent, ami körülbelül megfelel annak, amit mi „egy órának" momdunk. ** „Zilnotragó" a neve egy olyanfajta gáznak, mint amit mi „ciánhidrogénnek" nevezünk Eló'ször - folytatta a kapitány - ennek a zilnotragós zónának a kikerülésére gondoltam. Ez nagy kerüló'vel járna, ami jelentó'sen meghosszabbítaná utazásunkat. Ám még több id be kerülne, ha várnánk addig amíg a zilnotragó szétoszlik. Az eló'ttünk álló két teljesen különböz lehet ség közül én magam nem tudok választani. Ezért bátorkodtam alkalmatlankodni, hogy Nagyméltóságú Uram magas véleményét kikérjem. Miután a kapitány befejezte a mondanivalóját, Belzebub egy kicsit gondolkodott azután így szólt: - Nem is tudom mit tanácsoljak, kedves kapitányom... De, mégis! A Naprendszerben, ahol olyan sok évet töltöttem, van egy bolygó, amit „Föld"-nek neveznek. Ezen a „Földbolygón" furcsa „háromközpontú" lények jelentek, s t még most is jelennek meg. Élt közöttük a bolygó Ázsia nev kontinensén egy fölöttébb bölcs háromagyú lény, akit ott „Mullah Nasszr Eddin"-nek hívtak. Ennek a földi bölcsnek, Mullah Nasszr Eddinnek, az élet minden különös helyzetére - legyen az fontos, vagy jelentéktelen -, mindig volt egy találó és maró szentenciája. És mivel eme szentenciák mind alapvet igazságot tartalmaztak az ottani emberek számára, a bolygón eltöltött id szakban én is irányadóul vettem ezeket azért, hogy a közöttük töltött életet kellemessé tegyem. Kedves kapitányom, a jelen helyzetre fel is fogom használni az egyiket. Egy, a miénkhez hasonló helyzetben valószín leg ezt mondaná: „Az ember nem ugorhatja át a térdét, és abszurd volna ha meg akarná csókolni a saját könyökét." Ugyanezt mondom most önnek, és hozzáteszem: semmit sem lehet tenni kedves kapitányom, ha az ember egy olyan eseményt lát felt nni, ami a sajátjánál összehasonlíthatatlanul magasabb er kb l ered, akkor alá kell vetnie magát. Ön azt mondja, hogy a kerül nagyon meghosszabbítaná utunkat, de a várakozás még több id be telne. Nagyon jó. Tételezzük fel még azt is, hogy ezzel a kerül úttal nyerünk egy kis id t. Mit gondol? Megérné-e járatni és koptatni rhajónk gépezetét, hogy egy kicsit korábban érkezzünk rendeltetési helyünkre? Ha ilyen következményekkel jár ez a kerül , véleményem szerint a második javaslatát kellene el nyben részesítenünk, azaz megállni valahol mindaddig, amíg megtisztul az út ett l a mérgez „zilnotrágótól". Ez legalább az rhajónkat megkíméli egy felesleges károsodástól. Mi pedig igyekezni fogunk, hogy ennek a váratlan késedelemnek az idejét mindnyájunk számára hasznosan töltsük ki. Ami engem illet, szívesen beszélgetnék önnel a jelenlegi rhajókról úgy általában, kiváltképp a mienkró'l, mivel a távollétem alatt sok új dolgot találtak fel, amit még egyáltalán nem ismerek. Például az én id mben ezek a nagy világ r-átkel hajók annyira komplikáltak és olyan terjedelmesek voltak, hogy a teljesítményüknek csaknem a fele az el rehaladásukra felhasznált energia el állításához szükséges anyagok szállítására szolgált. Ezzel szemben a jelenlegi rhajók, az egyszer ségükkel és a lényi megnyilvánulásokhoz nyújtott a lehet ségeikkel jó példái a „felicitosz-kirnónak"... S t az ember még el is feledkezik arról, hogy nem valamelyik bolygón van.
Nohát akkor kedves kapitány, nagyon szeretném megtudni hogyan sikerült ilyen remekm veket el állítani, és hogy miképpen m ködnek ezek a jelenlegi rhajók. Most tehát induljon, és tegye meg a kell el készületeket a szükségszer megállásunkhoz és térjen vissza hozzám amikor szabad lesz, és elkerülhetetlen késésünk idejét fel fogjuk használni egy mindnyájunk számára hasznos beszélgetésre. Mikor a kapitány kiment, Hasszin hirtelen felugrott, táncolni és tapsolni kezdett és így kiáltott fel: - Mennyire örülök, mennyire örülök annak ami történik! Belzebub szeretettel szemlélte kedveltje örömteli megnyilvánulásait, de az öreg Ahoun nem tudta visszafogni magát és fejcsóválva morgolódni kezdett, szemére hányva az ifjúnak, hogy egy „leend egoista". Hasszin meghallván, hogy Ahoun így nevezte, megállt el tte és pajkos hangon így szólt: - Ne mérgel dj jó Ahoun. Örömöm nem egoizmusból fakad, hanem egy szerencsés egybeesés az, ami számomra örömteli. Hallottad? Kedves nagyapám nemcsak azt határozta el, hogy megállunk, hanem megígérte a kapitánynak, hogy beszélgetni fog vele. Jól tudod te is, hogy kedves nagyapám a beszélgetései során mindig mond valamit azokról a helyekr l ahol járt; azt is tudod, hogy csodálatosan szépen mesél, és hogy elbeszélései jelenlétünkben új, és érdekes adatokat kristályosítanak ki. Hol itt az egoizmus? Miután bölcs értelmével, a saját belátása szerint mérlegelte egy váratlan esemény összes körülményét, nem maga volt-e aki tetszése szerint elhatározta ezt a megállást, ami nyilvánvalóan nem túlzottan zavarja a saját magának kit zött terveiben? Kedves nagyapámnak szemmel láthatóan semmi oka sincs a sietségre: a Karnakon megvan minden ami a kényelmét és a nyugalmát kielégíti, és körül van véve mindazokkal, akik szeretik és akiket szeret. Emlékezz rá: éppen azt mondta, hogy nem szabad szembeszegülni a nálunk fels bbrend er knek; és hozzátette, nemcsak szembeszegülni nem szabad, de még alá is kell rendelnie magát az embernek, és az eredményeket nagy hódo-lattal elfogadnia Urunkat Teremtó'nket isteni M veiben dicsérve és áldva. Nem a mi balszerencsénknek örülök, hanem annak, hogy ennek az el re nem látott, Fentr l jött eseménynek köszönhet en megint hallgathatjuk kedves nagyapám elbeszéléseit. Az én hibám-e, hogy a körülmények az én számomra a legkívánatosabbra és legel nyösebbre fordulnak? Nem, kedves Ahoun, nem kell megdorgálni engem; s t csatlakoznod kellene hozzám, hogy hálával dics ítsük a Forrást, ahonnan az összes jótev eredmény fakad. Belzebub mosolyogva és figyelmesen hallgatta végig kedvence fecsegését: -Igazad van Hasszin, mondta neki, és mivel igazad van, amíg a kapitány visszajön, arról mesélek neked amir l akarod. Ezekre a szavakra a fiú rögtön odafutott Belzebubhoz és leült a lába elé, egy pillanatig gondolkodott, majd ezt mondta: -Drága Nagyapa, már annyit meséltél a Naprendszerr l, amelyen olyan sok évet töltöttél, hogy talán a saját logikámmal is egészen a részletekig tudnám folytatni a Világegyetem eme eredeti zuga természetének leírását. Mégis szeretném tudni, hogy e naprendszer bolygóin laknak-e háromagyú lények, és a „fels lényi-testek" felölt dnek-e bennük? íme drága Nagyapa, err l szeretném hogy beszélj nekem - fejezte be Hasszin, kedvesen nézve Belzebubra. - Igen - válaszolt Belzebub - ennek a naprendszernek majdnem minden bolygóján laknak háromagyú lények, és szinte mindannyian fel tudnak ölteni fels lényi testeket. Mégis ezeket a fels lényi-testeket vagy „lelkeket" - ahogy azokat annak a naprendszernek bizonyos bolygóin nevezik -nem öltik fel azok a háromagyú lények, akik olyan bolygókon laknak, amiket a Nagyon Abszolút Napunk emanációi csak azután érnek el, hogy az ismételt visszaver dések során már fokozatosan elvesztették az erejük teljességét, és már nincs is meg nekik a fels lényi-testek felöltéséhez szükséges éltet er sségük. Természetesen gyermekem, ennek a naprendszernek minden egyes bolygóján létrejöv háromagyú lények a bolygó természetének megfelel küls formát öltik fel, és minden részletükben ahhoz alkalmazkodnak. Például a Mars-bolygón, ahova minket szám ztek, a három-központú lények egy olyan „planetáris testben" képz dnek, ami úgy néz ki... hogy is mondjam... mint egy „kaoún", vagyis hosszú, vaskos, zsírral teli törzsük van, rajta egy fej, óriási kidülled és fényl szemekkel; hatalmas hátukon két nagy szárny, és lent két, er s karmokkal ellátott aránylag kicsi láb. Ennek a hatalmas planetáris testnek szinte minden ereje a szemeik és a szárnyaik számára szükséges energia el állítására szolgál. Eme különlegességnek köszönhet en, ennek a bolygónak háromagyú lényei mindenütt képesek látni, bármilyen legyen is a „kldatsakhti"*, és nemcsak hogy át tudják repülni bolygójukat, de bizonyos esetekben még az atmoszférájának határait is túl tudják lépni.
- Egy másik, néha a Marshoz elég közel kerül bolygót olyan háromagyú lények lakják, akiket a nagy hideg miatt vastag és puha sz rme borít. Ezeknek a három-központú lényeknek a küls formája egy „tusszukra" hasonlít, vagyis egy fajta kett s gömbre; a fels gömb a planetáris test f szerveit, az alsó pedig az els és a második lényi-táplálék átváltoztatására szolgáló szerveket foglalja magába. A fels gömbben kifelé három nyílás van; kett a látásra, a harmadik pedig a hallásra szolgál. Ami az alsó gömböt illeti, azon mindössze két nyílás van; az egyik elöl, az els és a második táplálék befogadására, a másik hátul, a hulladékok szervezetb l való kivetésére. A gömb alsó részéhez szintén két szilárd, inas láb kapcsolódik, mindegyiken egy-egy kinövéssel, ami a mi ujjainknak felel meg. Van még ebben a Naprendszerben, kedves gyermekem, egy icipici bolygó, ami a „Hold" nevet viseli. A pályáján haladva gyakran nagyon közel haladt el a „Mars" bolygó mellett, és az obszervatóriumom „tesszkuánó"ján* keresztül olykor egész kilprenókon át is élveztem az azt benépesít háromagyú lények életfolyamatának követését. * „tesszkuánó" távcsövet jelent „kldatsakhti" sötétséget jelent Ezen a bolygón a lényeknek nagyon törékeny a testük, viszont er s szellemmel rendelkeznek, ami által rendkívüli a kitartásuk és munkaképességük. Küls formájukkal nagy hangyákra emlékeztetnek; és a hangyákhoz hasonlóan megállás nélkül foglalatoskodnak és dolgoznak úgy a bolygójuk felszínén, mint annak belsejében. Szüntelen tevékenységük már jól látható eredményekre vezetett. Egy napon konstatáltam is, hogy a mi két évünk leforgása alatt mondhatnánk „kilyukasztották" az egész bolygójukat. Erre a munkára azok az abnormális légköri körülmények kényszeríttették ket, amik annak következményei voltak, hogy bolygójuk váratlanul keletkezett, s ezáltal a Fels Er k nem gondoskodtak el re klimatikus harmóniájának szabályozásáról. Mondhatjuk, hogy ez a klíma valóban teljesen „ rült", és változékonyságban túltesz a legtüzesebb hisztérikus asszonyokon, akik ennek a naprendszernek egy másik bolygóján élnek, amelyr l majd szintén fogok neked beszélni. A „Holdon" a hideg néha olyan átható, hogy minden teljesen átfagy, és lehetetlenné válik a nyílt atmoszférában lélegezni; majd egyszerre olyan h ség áll be, hogy a tojás egy szempillantás alatt megsül. De két rövid id szak alatt, miel tt és miután egy szomszédos bolygó körüli útját befejezné, olyan isteni id van, hogy egy pár fordulat alatt minden virágba borul. Ekkor lakóinak rengeteg els lényi-táplálékul szolgáló terméket ad, sokkal többet mint amire szükségük volna eredeti, a bolygó-belsejében lév birodalmukban, amit azért szerveztek meg maguknak, hogy ott ennek az rült klímának szeszélyeit l és az atmoszférája összes diszharmonikus változásától védve legyenek. Nem messze ett l a bolygótól van egy másik, egy nagyobb, amelyik olykor szintén a „Mars"-hoz nagyon közel halad el és a „Föld" elnevezést viseli. A „Hold" különben egy töredéke ennek a „Föld" bolygónak, és ez utóbbinak kell állandóan fenntartania a „Hold" létezését. Ezen a „Földön" szintén létrejönnek háromagyú lények, akiknek megvan az összes adottságuk ami a „fels lényi-testek" felöltését lehet vé teszi. De ami a „szellemi er t" illeti, össze sem lehet hasonlítani ket azokkal a lényekkel, akik azt a kis bolygót lakják, amir l éppen beszéltem. - A „Földön" lakó lények küls burkolata nagyon hasonlít a miénkre, bár a b rük egy kicsit nyálkásabb; továbbá nincsen farkuk, és a fejükön sincs szarv, de ami a legrosszabb az a lábuk, mivel patájuk sincsen. Bár, hogy a külvilág befolyásától megvédjék kitaláltak valamit, amit k „cip nek" neveznek, de ez a találmány nemigen segít rajtuk. Eltekintve külsejük tökéletlen voltától, ami igazán „egyedülállóan különös" az az értelmük. Különböz okoknál fogva, amelyekr l talán egyszer majd mesélek, az „lényi értelmük" lassacskán elfajult, és mostanra valami egészen furcsává, és a legnagyobb mértékben sajátossá vált. Belzebub még mondott volna valamit, de abban a pillanatban belépett a kapitány. Miután megígérte a fiúnak, hogy majd egy másik alkalommal le fogja írni neki a Földön lakó lényeket, Belzebub a kapitányhoz fordult. Megkérte, hogy el ször meséljen arról ki is , mióta kapitány, hogy szereti-e a mesterségét, és végül pedig adjon némi felvilágosítást a jelenlegi rhajókról. A kapitány így válaszolt:
-Nagyméltóságú Uram, még miel tt elértem volna a felel s kort, apám már erre a pályára szánt engem, hogy Örökkévaló Teremt nket szolgáljam. El ször a legalantasabb hivatalokat töltöttem be a világ r-átkel rhajókon, és végül is kiérdemeltem, hogy eleget tegyek a kapitányi szolgálatnak, amit immár nyolc éve a távolsági rhajókon töltök be. Különben ebben a legutóbbi állásomban itt a Karnak rhajón, éppen az apám helyébe léptem, aki majdnem a teremtés kezdete óta töltötte be kapitányi hivatalát, s aki Örökkévalónk hosszú éveken át tartó, kifogástalan szolgálatával méltóvá tette magát arra, hogy a Kálmán Naprendszer kormányzói felel sségét betöltse. Egyszóval, Nagyméltóságú Uram, én pontosan akkor kezdtem szolgálatomat, amikor ön számkivetésébe indult. Akkoriban csak egy egyszer tisztogató voltam azokon a távolsági rhajókon. Igen... sok-sok év telt el azóta. Sok minden megváltozott és sok mindent megváltoztattak, csak Felséges Urunk maradt megváltozhatatlan - hogy az „Ametzámó" áldás legyen Megváltozhatatlanságán mindörökkön örökké! -Nagyméltóságú Uram jogosan állapította meg, hogy a régi „ rhajók" kényelmetlenek és nagyon terjedelmesek voltak. Igen, én is nagyon jól emlékezem, valóban komplikáltak és ormótlanok voltak. Az akkori és a jelenlegi rhajók között van egy óriási különbség. Mikor mi fiatalok voltunk, mind a rendszerek mind a bolygók közötti közlekedésre szolgáló rhajókat az „elekilpomagtistionnak" nevezett kozmikus anyag segítségével hajtották, amit a mindenütt-jelenvaló Okidanokh két elkülönített része alkot. A régi rhajóknak eme anyag eló'állításához kellett olyan nagy mennyiség anyagot magukkal vinniük. Nem sokkal az ön elrepülése után lemondtak ezekr l az építményekr l; és azokat hamarosan a Szent Venóm rendszere szerint épített rhajók váltották fel.
Negyedik fejezet Az esés törvénye A KAPITÁNY így folytatta: - Ez a száznyolcvanötödik évben történt, az objektív id számítás szerint. Szent Venómot érdemei folytán visszahívták a „Szúrt" bolygóról, és elküldték a „Purgatórium" szent bolygójára. Amint ott új környezetével és kötelességeivel megismerkedett, minden szabad idejét kedvenc elfoglaltságának szentelte. Ez a kedvenc elfoglaltság annak a kutatásából állt, hogy a törvényeknek megfelel , már létez jelenlegi jelenségek kombinációin keresztül milyen új jelenségeket lehet létrehozni. Valamivel kés bb, a kozmikus törvényeket tanulmányozva Szent Venóm egy olyan megállapításra jutott, ami egy híres felfedezés kiindulópontjává vált; és volt az els , aki ezt az „esés törvényének" nevezte. Szent Venóm ezt a törvényt a következ formában fejezte ki: „Minden ami létezik a Világon „lefelé" esik. A Világegyetem minden részében a „lent" a legközelebb es „stabilitást" jelenti, és ez a „stabilitás" az a pont, ami felé a minden irányból jöv er vonalak konvergálnak". „A Világegyetem minden napjának és minden bolygójának középpontja egy-egy ilyen „stabilitási" pont. A világ rnek ebben a részében ezek képviselik a „lent"-et, pontosan azt, ami felé a Világegyetem egy adott részének er i, minden irányból tartanak, és ahol összpontosulnak. Minden egyes ilyen pontban van az állandó gravitációs központ is, ami a napoknak és bolygóknak lehet vé teszi a maguk pozíciójának fenntartását. Szent Venóm azután el adta, hogy minden test, bárhol legyen is, ha eleresztik az rben, vagy valamelyik nap, vagy valamelyik bolygó irányába fog esni, attól függ en, hogy az rnek az a térsége ahol elbocsátották melyik naphoz vagy bolygóhoz tartozik, mivel az a nap vagy bolygó képviseli akkor az adott szféra számára a „stabilitást", vagy „lent"-et. - Ebb l kiindulva Szent Venóm tovább folytatta kutatását, és feltette magának a kérdést: „Mivel ez így van, nem lehetne-e hasznosítani ezt a kozmikus tulajdonságot, a Világegyetem térségei közötti, számunkra elengedhetetlen utazásokhoz." Ettó'l kezdve ebben az irányban dolgozott. Kés bbi szent munkái megmutatták számára, hogy bár ez elvben lehetséges, de az általa felfedezett esés törvényét nem tudná teljes egészében alkalmazni erre a célra azon egyszer oknál
fogva, hogy azok az atmoszférák amelyek majdnem minden kozmikus tömörülést körülvesznek, akadályoznák az rben eleresztett test egyenes vonalban való esését. Ezt megállapítva, Szent Venóm teljes figyelmét annak szentelte, hogy rájöjjön, mi módon tudna az esés elvére alapozva olyan rhajókat építeni, amelyek le tudnák gy zni az atmoszféra ellenállását. Három „luniával" kés bb, Szent Venóm talált ilyen lehet séget, és amint az irányítása alatt befejeztek egy, a módszernek megfelel szerkezetet, belekezdett a gyakorlati kísérletekbe. Ez a különleges építmény úgy nézett ki mint egy hatalmas terem, speciális, üveghez hasonló anyagból készült falakkal. Minden falra egy „red nyszer séget" er sítettek, az „elekilpomagtistion" kozmikus anyag sugarainak ellenálló anyagból. Ezeket a red nyöket, amik pontosan illeszkedtek a falakhoz, a kívánságnak megfelel en bármilyen irányban szabadon be lehetett állítani. Ebben a teremben volt egy speciális „akkumulátor", ami az „elekilpomagtistion" anyagot állította el és szolgáltatta. - Én magam, Nagyméltóságú Uram, személyesen voltam jelen Szent Venómnak az általa feltalált elvre alapozott els kísérleteinél. A dolog titka a következ ben állt: amikor a red nyöket elhúzva hagyták, hogy az elekilpomagtistion sugarai ezen a különleges üvegen átsz djenek, azok az általuk befutott térben lerombolták azt, ami általában a bolygók atmoszféráját képezi; mint a „leveg ", mindenféle „gázok", „köd" stb... A térnek ez a része így tökéletesen üressé vált és semmi ellenállást nem képezett; olyannyira, hogy ezt az óriási szerkezetet egy újszülött is el tudta volna tolni akár egy tollpihét. Ennek a rendkívüli teremnek küls falaira szárny formájú toldalékokat er sítettek, amelyeket ugyancsak az „elekilpomagtistion" anyag mozgatott, és ezek impulzust szolgáltattak ennek a hatalmas építménynek, hogy a kívánt irányba haladjon. Egy ellen rz bizottság, amelyet Adosszi Arkangyal vezetett, támogatásába vette és megáldotta a kísérlet eredményeit; majd ezen elvek az alapján egy nagy rhajó építésébe kezdtek. Amint elkészült, üzembe is helyezték; és az ilyen típusú rhajók fokozatosan kiváltották az addig használatban lev ket. Bár kés bb, Nagyméltóságú Uram, eme rendszer hátrányai egyre nyilvánvalóbbá váltak, mégis minden rendszerösszeköttetési vonalon továbbra is kizárólag ezek maradtak használatban. Tagadhatatlan, hogy az erre a módszerre alapozott rhajók kifogástalanok voltak az atmoszféra-mentes térben, ahol majdnem a bolygókból származó „etsikolniunakhi" sugarak sebességével tudtak el rehaladni; ugyanakkor amint egy naphoz vagy egy bolygóhoz közeledtek, a hajózás ugyanennek az „esés törvényének" következtében annyi nehéz veletet igényelt, hogy az valóságos kínszenvedéssé vált az irányítást végz lények számára. Ugyanis amint az rhajó behatolt egy napnak vagy bolygónak atmoszférájába, elkezdett efelé a nap vagy bolygó felé esni, és mint mondtam, sok figyelmet és nagy tudást igényelt, hogy ki tudják küszöbölni ezt a kit zött útiránynak nem megfelel esést. Amikor ezek az rhajók egy nap vagy egy bolygó közelében haladtak el, a sebességüket gyakran több századrészére kellett csökkenteni. Különösen nehéz volt a kormányzásuk az olyan térségekben, ahol sok volt az „üstökös". Ezért aztán nagyon sokat követeltek meg azoktól, akikre ezeket rábízták; és akiket az Értelem nagyon magas fokán álló lények készítettek el erre a feladatra. Mindezen hátrányok ellenére Szent Venóm módszere, amint említettem, lassacskán kiszorította az összes eló'z módszert. A Szent Venóm módszere szerinti hajók immár huszonhárom éve m ködtek, mikor híre futott, hogy a Nagy-Angyal Khariton egy új típusú rhajót talált fel a rendszer- és bolygó-összeköttetésre.
Ötödik fejezet Khariton Arkangyal rendszere NEM sokkal késó'bb - továbbra is a Nagy Adosszi Arkangyal felügyelete alatt -, nyilvánosan végrehajtották ennek az új, a kés bbiekben oly nagy fontosságot nyert találmánynak a gyakorlati próbáját. Ezt az új rendszert egyhangúlag a legjobbnak ismerték el, és hamarosan egyetemes közlekedési módként fogadták el, így lassacskán elfoglalta az összes el módszer helyét. Mindenütt a Nagy-Angyal -jelenleg Arkangyal - Khariton módszerét használják mind a mai napig. Az rhajó, amelyen mi repülünk, szintén ezeknek az elveknek engedelmeskedik; és ugyanaz a felépítése mint az összes, eszerint a módszer szerint megszerkesztett rhajónak. Ez nem túl komplikált. Az egész nagy találmány egyetlen „hengerb l" áll, ami egy közönséges hordóhoz hasonlít. A titka ennek a hengernek a bels falait alkotó épít anyagok elrendezésében van. Ezeket az anyagokat „ámbra" szigeteli el egymástól, és mivel egy bizonyos rend szerint vannak elhelyezve, a tulajdonságuk az, hogy hatással vannak a környez térségbe behatoló, minden gázhalmazállapotú kozmikus anyagra „atmoszférára", „leveg re", „éterre", vagy bármi más homogén kozmikus elem-összességre -, és azt rögtön kiterjesztik. Ennek a „henger-hordónak" az alja hermetikusan zár; a fedele, amit bár szintén hermetikusan zárható, de oly módon van csuklókra er sítve, hogy a belülr l jöv nyomásra kinyílhasson, és azután be tudjon csukódni újra. így, Nagyméltóságú Uram, mikor a henger megtelik leveg vel, atmoszférával, vagy valami hasonló elemmel, ezek az anyagok a sajátságos henger-hordó falainak hatása alatt annyira kiterjednek, hogy ez a tér már nem lesz elég számukra. Megpróbálva kiutat találni ebb l a túl sz k környezetb l, természetesen nyomást gyakorolnak a henger fedelére is, ami a csuklóin elfordulva kinyílik, hagyja a kiterjedt anyagokat kiszabadulni, majd rögtön becsukódik. Ám mivel a Természet irtózik az ürességtó'l, amilyen mértékben a kiterjedt gázok kiszabadulnak, úgy telik meg újra a hengerhordó a térség friss anyagaival, amelyekre ugyanaz a sors vár, mint az eló'z kre, és így tovább, a végtelenségig. Ily módon ezek az anyagok szüntelenül cserél dnek, és a henger-hordó fedele váltakozva nyílik és csukódik. A fedélhez egy emelty van er sítve, amit ez a fedél mozgat, és ami egy egyszer fogaskerék-sorozatot hoz mozgásba, azok pedig az rhajó oldalára és hátuljára er sített szárnyakat forgatják. - így tehát, Nagyméltóságú Uram, egy olyan térségben, ami semmi ellenállást nem tanúsít, a jelenlegi rhajók - az olyanok mint a miénk - egyszer en a legközelebb fekv „stabilitási" pont felé esnek, de egy térségben, ahol ellenállást gyakorló anyagok vannak jelen, ezek az anyagok - bármi legyen is a s ségük - alá vannak vetve a henger falai hatásának, és biztosítják, hogy az rhajó megfelel irányban haladjon. Érdekes megjegyezni, hogy minél s bb az anyag-elem a Világegyetem bizonyos részeiben, annál inkább létrejön a henger-hordó megtölt dése és kiürülése; így a szárnyak mozgási sebessége is felfokozódik. Azonban ismétlem, mind a mostani, mind a régi hajók számára a legjobb az atmoszféramentes térség, vagyis az, amelyik csak a világ-„éternokrilnót" foglalja magába, mivel nincs semmi ellenállása, tehát az „esés törvényét" teljességében hasznosítani lehet a henger közrem ködése nélkül. A jelenlegi rhajóknak megvan az az el nyük is, hogy az atmoszféramentes térségekben kaphatnak bármilyen irányú impulzust, és a megkívánt irányba tudnak esni, amit Szent Venóm módszerével csak nagyon nehéz man verek árán lehetett elérni. Egyszóval, Nagyméltóságú Uram, a jelenlegi rhajókat, a kényelem és egyszer ség szempontjából, össze sem lehet hasonlítani a régiekkel, amelyek, bár gyakran nagyon bonyolultak voltak, mégsem rendelkeztek a mostaniak el nyeivel.
Hatodik fejezet Perpetuum Mobile
VÁRJON... Várjon... szakította félbe Belzebub. Amir l beszél az pontosan arra a csalóka ideára ad választ, aminek a Földön él különös háromagyú lények a „perpetuum mobile" nevet adták, és ami egy bizonyos korszakban közülük oly sokat „megbolondított" - hacsak nem a pusztulásba vitt. Egy szép napon ezen a szerencsétlen bolygón valakinek az kifejezésük szerint - az a bolond ötlet ötlött az agyába, hogy ki tudna találni egy olyan szerkezetet, ami megállás nélkül dolgozna úgy, hogy idegen anyag felhasználását nem igényelné. Ez az idea olyan nagy sikert aratott, hogy ennek a sajátos bolygónak csaknem az összes különc alakja ezen kezdett gondolkodni, és megpróbálta ezt a „csodálatos dolgot" létrehozni. Hányan áldozták fel ennek az ábrándos ideának összes anyagi és szellemi javaikat, melyeket korábban oly sok fáradozás árán szereztek meg! Mindegyikük, valamilyen oknál fogva, feltétlenül ragaszkodott ahhoz, hogy felfedezze, mert számára „gyerekjátéknak" t nt az egész. Ha a körülmények megengedték közülük rengetegen szenvedélyesen kutattak ezután a „perpetuum mobile" után amihez ugyanakkor semmi bels adatuk nem volt -, egyesek a „tudásukra", mások a véletlenre számítva, legtöbbjük egy végleges pszichopátia által sarkallva. Egyszóval, mint mondják, „divatba jött" a „perpetuum mobilét" feltalálni, és bármelyik ottani komédiázó alak kötelezve érezte magát, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel. - Egyszer jártam egy olyan városban, ahol ennek a „perpetuum mobilénak" mindenféle „mintáját" állítottak ki, valamint számtalan szerkezetnek a „tervezetét". Hogy mit nem talált ott az ember!... Nincs az a tekervényes és komplikált gép amit ne láttam volna!...Bármelyik mechanizmusban ami a szemem elé került, több volt az idea és az „okoskodás", mint a Világ teremtésének és fenntartásának összes törvényében. Mint az akkor felt nt, mindebben a számtalan mintában és szerkezet tervben a f szerepet a „nehézségi er " kihasználására irányuló törekvés játszotta. Az idea a következ n alapult: egy, a lehet legkomplikáltabb szerkezet felemelt egy „bizonyos súlyt", aminek azután le kellett esnie, hogy esésével ismét mozgásba hozza az egész szerkezetet, ami azután újra felemelte a súlyt, és így tovább... Az eredmény az lett, hogy ezeknek a szerencsétleneknek ezreit kellett a „bolondok házába" zárni; miközben más ezrek, ebben az álomban elveszve, teljesen elhanyagolták számos, az évszázadok során jól-rosszul megalapozott „lényi-kötelességeiket" is - vagy pedig a lehet leginkább szánalomra méltó módon töltötték be azokat. Nem tudom mindez hogyan végz dött volna, ha egy teljesen elbutult lény, aki már a végét járta - azok egyike akit k maguk „vén szószátyárnak" hívnak, és aki ott valamilyen úton-módon bizonyos tekintélyre tett szert - be nem bizonyítja „számításaival" - amit csak maga ismert -, hogy ezt a „perpetuum mobilét" feltalálni teljesen lehetetlen. - Most az ön magyarázatainak köszönhet en jól értem, hogy mi Khariton Arkangyal „hengerének" m ködési módja: pontosan ez az, amir l ezek a szerencsétlenek álmodoztak. Valóban állíthatjuk, hogy ha már egy atmoszféra jelen van, ez a henger megállás nélkül fog m ködni, anélkül hogy más kívülr l jöv anyagra lenne szüksége. Mivel a bolygók, és ennélfogva a világ nem tud létezni atmoszféra nélkül, amíg csak a világ és ennélfogva az atmoszféra létezik, a Nagy Khariton Arkangyal által feltalált henger-hordó is mindig m ködni fog. Az egyetlen kérdés, ami most számomra fennáll a következ : milyen anyagból készül ez a henger-hordó? Nagyon kérem kedves kapitány, legyen szíves ezzel kapcsolatban némi felvilágosítást adni, és még azt is elmondani nekem, mennyi ideig tartanak ki ezek az anyagok? Belzebub kérdésére a kapitány így válaszolt: - Ez a henger-hordó ha nem is örökké, mégis nagyon sokáig kitarthat. F része „amforából" készül, „platinával" van abroncsozva, és a dongáinak bels részét „k szén", „réz" és „elefántcsont" képzi, valamint egy nagyon er s gyantaragasztó, ami ellenáll a „peishakirnek", „teinolairnek" és a „szaliakuriapinak", és még a kozmikus tömörülések kisugárzásainak is. („peishakir": a hideg „teinolair": a meleg „szaliakuriapi": a víz) Ugyanakkor - folytatta a kapitány - a többi alkatrészt, azaz a küls kormánykarokat és fogaskerekeket id l-id re ki kell cserélni, bár a legkeményebb „fémb l" készülnek, mégis a hosszú használat elkoptatja azokat. Ami pedig magát az rhajó testét illeti, természetesen annak élettartamát nem lehet garantálni.
Még többet is szeretett volna mondani a kapitány, de akkor az egész rhajót átjárta egy hosszan fenntartott hang, ami egy távoli zenekar szél-hangszerein játszott moll akkordra emlékeztetett. A kapitány elnézést kérve felállt, és kifelé menet azt magyarázta, hogy bizonyára nagyon sürg s ügyben hívják, mivel mindenki tudja, hogy a Nagyméltóságú Úr társaságában van, akinek hallását senki sem merte volna valami jelentéktelen okból zaklatni.
Hetedik fejezet Az igazi lényi-kötelesség tudatáról MIUTÁN a kapitány kiment, Belzebub unokájára pillantott; aggódva vette észre rendkívüli állapotát, és segítségre készen így szólt: -Mi van veled kedves gyermekem? Mire gondolsz olyan eró'sen? Hasszin szomorú tekintetét nagyapjára emelte és ünnepélyesen így szólt: -Nem tudom mi van velem drága Nagyapa, de beszélgetésed a kapitánnyal a gondolatomat nagyon szomorú meg fontolásokra vezette. A jelen pillanatban olyan dolgok gondolatai forognak bennem, melyek eddig még sohasem jutottak eszembe. Beszélgetésetek lassacskán megvilágította tudatomat arról a tényr l, hogy Örökkévalónk Világegyetemében nem volt minden mindig úgy, mint ahogyan azt ma látom és értem. Ezeló'tt, például sohasem engedtem volna meg magamnak elképzelni, még akkor sem, ha ez a gondolat asszociációk révén jelentkezett volna, hogy ez az rhajó, amin most repülünk más lehetett volna, mint amilyen most. Csak most értettem meg, hogy minden ami rendelkezésünkre áll és amit használunk, a mai élet minden komfortja, mindaz ami kényelmünkhöz és jólétünkhöz elengedhetetlen, nem létezett mindig, és nem magától jött létre. Ehhez az kellett, hogy a múlt id k lényei hosszú id n át dolgozzanak, és rengeteg fáradságot viseljenek el, amit talán megtakaríthattak volna. Dolgoztak és fáradoztak kizárólag azért, hogy ma nekünk mindez meglegyen, és hogy ezt fel tudjuk használni a jólétünkre. Tudatosan vagy tudattalanul ezt nekünk, számukra teljesen ismeretlen és közömbös lényeknek csinálták. Mi pedig nemcsak hogy nem vagyunk nekik hálásak, de még tudni sem akarunk róluk, a kérdésen nem is gondolkodva és nem is tör dve vele többé, mintha ez lenne a dolgok rendje. Nekem például, aki már oly sok éve létezem a Világegyetemben, sohasem fordult meg az agyamban az a gondolat, hogy talán volt id , amikor mindaz amit látok, mindaz amim van nem létezett, és hogy mindez nem velem született, mint az orrom hegye. És most, drága szeretett Nagyapa, mivel a kapitánnyal való beszélgetésed folyamán err l teljes jelenlétemmel tudatossá váltam, szükségét érzem, hogy megértsem, miért kaptam én személy szerint ezeket az alkalmatosságokat, amik a hasznomra szolgálnak, és hogy ez milyen kötelezettségekre vezet. Mindez, drága Nagyapa, felébreszti bennem a „lelkiismeret-furdalás folyamatát". Ezután Hasszin fejét lehajtva elhallgatott. Belzebub szeretetteljesen nézett rá, és így válaszolt: - Azt tanácsolom neked, kedves Hasszin, hogy még ne tegyél fel ilyen kérdéseket magadnak. Légy türelemmel. Amikor majd eljön számodra az ilyen alapvet kérdések megismerésére kiszabott id , akkor aktívan fogsz gondolkodni, és meg fogod érteni mit kell tenned viszonzásul. Te, a te korodban még nem vagy köteles fizetni a létezésedért. Ma nem a létezésedért kell fizetned, hanem el kell készítened magad a jöv re, azokra a kötelességekre, amik egy felel s háromagyú lényre várnak. Addig is hagyd magadat létezni. Viszont ne felejtsd el a következ t: a te korodban, minden nap napkeltekor, a napfény ragyogását szemlélve, nélkülözhetetlen létrehozni egy kapcsolatot a tudatod, és teljes jelenléted különböz nem tudatos részei között.
Igyekezned kell minél tovább fenntartani ezt az állapotot, gondolni rá és meggy zni a nem tudatos részeidet - mintha tudatosak lennének - hogy ha az élet közönséges folyamatában funkcióid általános egyensúlyát veszélyeztetnék, nemcsak hogy sosem fogják tudni kiélvezni a felel s korban nekik szánt javakat, hanem a teljes jelenléted, aminek k részei, sem lesz olyan állapotban, hogy méltóan megfizethesse világrajövetelét és létezését, tehát képtelen lenne Örökkévaló Közös Alkotónkat jól szolgálni. Ismétlem kedves gyermekem, mindaddig próbálj nem is gondolni ezekre a kérdésekre, amikr l neked még túl korai gondolkodni. Minden dolgot a maga idejében. Most pedig, beszélni fogok neked arról amir l csak akarsz: a kapitány nyilvánvalóan el van foglalva kötelezettségeivel, és sokáig nem is fog visszajönni.
Nyolcadik fejezet Ahol ez a szemtelen Hasszin gyerek, Belzebub unokája, meztelen csigának merészeli nevezni az embereket HASSZIN rögvest odafutott Belzebubhoz, leült a lába elé és hízelg hangon így szólt: - Beszélj nekem amir l csak akarsz, drága Nagyapa. Bármilyen történetet örömmel fogok hallgatni, mivel te meséled el. -Nem - válaszolt Belzebub -, azt kérdezd, ami a legjobban érdekel. Örömmel beszélnék arról, amit a leginkább szeretnél megismerni. -Drága, szeretett Nagyapa... Mesélj akkor valamit azokról... hogy is hívják ket? Elfelejtettem... ja! Igen! A „meztelen csigákról". Micsoda? Miféle meztelen csigákról? - kérdezte Belzebub, aki nem értette a gyerek kérdését. Emlékszel Nagyapa, amikor azokról a háromagyú lényekr l beszéltél, akik annak a naprendszernek különböz bolygóin laknak, ahol te olyan sokáig tartózkodtál, többek között azt is elmesélted nekem, hogy az egyik bolygón - a nevét el is felejtettem - léteznek háromagyú lények, akik tulajdonképpen ránk hasonlítanak, bár b rük a mienkénél egy kicsit nyálkásabb. Hahaha! - kacagott fel Belzebub - Te biztos a „Föld" bolygón él lényekre célzói, akik az „ember" nevet adták maguknak? Igen, Nagyapa, igen, ez az. Beszélj nekem részletesebben ezekr l az „ember-lényekr l", szeretnék többet tudni róluk. Belzebub elgondolkodott: - Sok mindent mondhatnék róluk, mivel gyakran jártam ezen a bolygón; és sokáig éltem ezek között a földi háromközpontú lények között, s t sokakkal közülük még barátságot is kötöttem. Számodra valóban nagyon tanulságos volna alaposan megismerkedni velük, mivel k nagyon különös lények. Rengeteg olyan vonást fogsz látni náluk, amilyennel semmi más lénynél sem találkozhatnál Nagy Világegyetemünk egyetlen bolygóján sem. Nagyon jól ismerem ket, mivel ott voltam amikor megjelentek és létezésük kifejl dése a szemem el tt játszódott le, hosszú, nagyon hosszú „századok" alatt - az id számításuk szerint. Nemcsak a megjelenésüknek voltam tanúja, hanem bolygójuk végleges kialakulásának is. Amikor az els alkalommal erre a naprendszerre érkeztünk, hogy letelepedjünk a „Mars" bolygón, ezen a „Földön" még semmi sem létezett; s t még ideje sem volt a koncentrálódása után teljesen leh lni. Ha akarod, azzal fogom kezdeni, hogy elmesélem azokat az általános kozmikus jelleg eseményeket, melyeknek ez a bolygó áldozatul esett, és amelyek már kezdett l fogva sok és komoly gondot okoztak Örökkévalónknak. Igen, drága Nagyapa, mesélj err l. Biztosan nagyon érdekes lesz, mint különben minden amir l csak mesélsz.
Kilencedik fejezet A Hold keletkezésének oka ÉS Belzebub így kezdte: - Miután megérkeztünk a Mars-bolygóra, ahova a letelepedési parancsunk szólt, lassan elkezdtünk berendezkedni. Még egészen el voltunk foglalva küls életünk megszervezésével, hogy azt ebben a számunkra idegen környezetben többé-kevésbé elviselhet vé tegyük, amikor hirtelen, éppen a legtöbb tennivalónk közepette, a Mars-bolygó teljes egészében megrázkódott. Ezután egy olyan „fullasztó" b z terjedt szét, hogy el ször úgy t nt, belevette magát az egész Világegyetembe valami, valami „kifejezhetétlen". Egy bizonyos id múlva a b z elpárolgott, és magunkhoz térve rájöttünk mi is történt. Akkor értettük meg, hogy ennek a borzasztó jelenségnek okozója pont az a „Föld" bolygó volt - amely bizonyos id közönként olyan közel haladt el a Mars mellett, hogy még „tesszkuánó" használata nélkül is tisztán meg tudtuk figyelni. Olyan okokból amit akkor még nem tudtunk magunknak megmagyarázni, „szétrobbant" ez a bolygó, két töredéke levált és kirepült a világ rbe. Már elmondtam neked, hogy abban az id ben ez a naprendszer még alig formálódott ki, és még nem vett részt teljesen abban, amit az „összes kozmikus koncentráció kölcsönös fenntartása harmóniájának" neveznek. Kés bb kiderült, hogy ennek az „összes kozmikus koncentráció kölcsönös fenntartása harmóniájának" megfelel en, ezen a r endszer en kellett keresztü l haladnia a napjainkban „Kondúr üstökös" néven ismert, úgynevezett „nagypályájú" üstökösnek is. Miként azt nekünk bizonyos szent Individuumok kés bb bizalmasan elmagyarázták, ennek az üstökösnek pályája keresztezte a Földét. Márpedig egy bizonyos, a világ teremtésében és fenntartásában szakért szent Individuum hibás számítása következtében, egybeesett az az id pont, amikor ennek a két tömörülésnek a pályájuk keresztez désén kellett áthaladnia. Eme hiba folytán a Föld-bolygó és a Kondúr üstökös olyan vadul ütköztek össze, hogy a sokk következtében, mint már mondtam, a Föld-bolygóról két nagy töredék levált és kirepült a világ rbe. Ennek a sokknak súlyos következményei lettek, mivel ez a bolygó még éppen csak hogy formát öltött, és atmoszférájának, ami „lökhárítóként" szolgálhatott volna, még nem volt ideje teljesen kialakulni. - Természetesen, gyermekem, err l az általános kozmikus katasztrófáról Örökkévalónkat rögtön tudatták. Erre a Legszentebb Abszolút Napról az „Örs" naprendszerre küldtek azonnal egy egész bizottságot, ami a világ teremtésében és fenntartásában szakért Angyalokból és Arkangyalokból állt, a Nagy Sakaki Arkangyal vezetése alatt. Ez az Igen Magas Bizottság a mi Mars-bolygónkra érkezett, hogy vizsgálatait ott kezdje meg, mivel a Földhöz ez volt a legközelebb. Ennek az Igen Magas Bizottságnak szent tagjai hamarosan megnyugtattak bennünket mondván, hogy egy nagy kiterjedés kozmikus szerencsétlenség veszélyét l már nem kell tartani. Ark-Mérnök Arkangyal Alguémathan volt olyan jó, és maga magyarázta meg nekünk, hogy minden valószín ség szerint az események a következ képpen játszódtak le: „A Föld-bolygó levált töredékei elvesztették a sokk által kapott impulzust miel tt túllépték volna eme bolygó befolyási övezetét; ezért az „esés törvényének" megfelel en kezdtek visszaesni arra a tömegre ahonnan eredtek. „Viszont nem eshettek vissza, mivel esésük közben, egy „elkapásnak" nevezett kozmikus törvény befolyása alá kerültek, véglegesen alávetve annak, így most az alaptömegük körül kell tökéletes elliptikus pályákat leírniuk, pont olyant, amilyent ez utóbbi, vagyis a Föld-bolygó is leír Orsz Napja körül. „És ez véglegesen így lesz, hacsak egy új, el re nem látott kozmikus katasztrófa ezt így vagy úgy meg nem változtatja. „Dicsértessék a véletlen!... - fejezte be Pentadimenziós Nagysága -, mindez nem zavarta meg az általános rendszerbeli harmonikus mozgást és az Orsz rendszer nyugodt létezése is hamar helyreállt." Eközben, gyermekem, az összes rendelkezésére álló adatot, valamint a jöv ben felmerülhet változásokat figyelembe véve, ez a Nagyon Magas Bizottság úgy vélte, hogy a Föld-bolygó töredékei, még ha ideiglenesen jelenlegi helyzetükben maradnának is, kés bb - bizonyos általuk el relátott „tasztratunarni eltolódások" következtében - ki tudnának bel le térni, ami mindenféle helyrehozhatatlan szerencsétlenséget vonna maga után mind az Orsz rendszer, mind a közeli naprendszerek számára. Hogy ennek lehet ségét elhárítsa, a Nagyon Magas Bizottság elhatározta, hogy bizonyos megel intézkedéseket hoz.
Felismerte, hogy a legjobb volna a dolgokat úgy rendezni, hogy az alaptömeg, vagyis a Föld-bolygó, a két levált töredéket az azoknak állandóan küldött „aszkokin" nev szent rezgések által tartsa fenn. Ez a szent „aszkokin" anyag csak akkor képz dik a bolygókon, amikor a két alapvet kozmikus törvény, a „szent Heptaparaparshinokh" és a „szent Triamazikamnó" „ilnoszoparnói" módon m ködik, vagyis mikor ez a két szent kozmikus törvény egy adott kozmikus koncentráció felszínén független módon nyilvánul és valósul meg - függetlenül, de természetesen csak egy bizonyos határon belül függetlenül. - így hát gyermekem, mivel egy ilyen kozmikus megvalósulás csak Örökkévalósága szentesítésével jöhet létre, a Nagy Sakaki Arkangyal a Nagyon Magas Bizottság néhány tagja kíséretében rögtön Örökkévalóságához ment, hogy kérelmezze ezt a szentesítést. A szent Individuumok elnyerték Örökkévalónk jóváhagyását, és ez a velet végre lett hajtva a Földön - még mindig a Nagy Sakaki Arkangyal irányítása alatt. Ett l kezdve a Földön minden az Ilnoszoparnónak megfelel en keletkezett, és bár ezek a levált töredékek még a mai napig is léteznek, de már nem fenyegetnek egyetemes katasztrófával. A két töredék közül a nagyobbikat „Lunderpertzónak", a kisebbiket pedig „Anuliosznak" nevezték; el ször még azok a közönséges háromagyú lények is így hívták, akik azután jelentek meg a Földön, de a kés bbi korszakok során különböz neveket adtak nekik, így a nagy töredéket nem túl régen a „Hold" névvel illették, ami pedig a kis töredéket illeti, azt lassacskán elfelejtették; olyannyira, hogy a jelen id k lényei nemcsak hogy semmilyen nevet nem adnak neki, hanem már sejtelmük sincs a létezésér l. Ezzel kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy e bolygó egyik szárazföldjének, a kés bb elsüllyedt Atlantisz kontinensnek lényei, még ismerték bolygójuknak ezt a második töredékét, és k is „Anuliosznak" nevezték azt. De azok a lények, akik e kontinens utolsó létezési id szakában éltek, és akiknek általános jelenlétébe a „kundabuffernek" nevezett szerv tulajdonságai következményeinek az eredményei már beleolvadtak és kikristályosodtak, a „Kimeszpai" nevet adták neki, szó szerint: „Ami-nem-hagy-békében-aludni". E különös bolygó jelenlegi háromagyú lényei nem tudnak err l az si töredékr l, mivel aránylag kis mérete és távolisá-ga miatt meglátni nem képesek, másrészt soha egyetlen „nagymami" sem mondta nekik, hogy valamikor réges-régen ismert volt bolygójuknak ez a kis „holdja". És ha egyikük véletlenül meglátja azokon a remek, és mégis nagyon gyerekes játékszereken keresztül, amit „teleszkópnak" neveznek, figyelmet sem szentel rá, mivel egyszer en egy nagy meteork nek nézi. A jelenlegi lények nemsokára valószín leg nem is lesznek képesek észrevenni, mert természetük sajátosságává vált, hogy csak az irrealitást lássák. Meg kell adni nekik a maguk igazát: az utóbbi évszázadokban „m vészien" gépiesítették magukat arra, hogy semmi valóságosat ne lássanak meg. - így hát gyermekem, a Földön is megjelentek a „Min-denség analógiái", vagy, ahogy szintén mondják, a „mikrokozmoszok"; és ezt követ en ezek a mikrokozmoszok az „odurisztolni" vagy „polomederthiknek" nevezett növényzetet alkották. Még kés bb ugyanezek a mikrokozmoszok csoportokba rendez dtek, mint ez normálisan történik azért, hogy különböz formájú, hármas agyrendszer „tetartokozmoszokat" képezzenek. És ez utóbbiak között jelentek meg el ször azok a kétlábú „tetartokozmoszok", amelyeknek te az imént a meztelen csiga nevet adtad. Egy másik alkalommal majd külön elmagyarázom neked miért, és milyen módon jelennek meg a bolygókon a „Mindenség analógiái" akkor, amikor az alapvet szent törvények az Ilnoszoparnóra térnek át; majd beszélek a tényez kr l, amik a különböz „lényi agy-rendszerek" kialakulásához járultak hozzá, és általában le fogom írni a világ teremtésének és fenntartásának összes törvényét. Addig is tudd, hogy amint megjelentek a Föld-bolygón a háromagyú lények akik téged érdekelnek, ugyanazokkal a lehet ségekkel rendelkeztek a lényi-Értelem megszerzésére szolgáló funkciók tökéletesítésére, mint az egész Világegyetem összes „tetartokozmosza". Azonban kés bb, abban az id szakban amikor a „lényi-ösztönüknek" köszönhet en lassan elkezdtek átszellemülni, mint az Nagy Világegyetemünk hasonló bolygóin történik, szerencsétlenségükre éppen akkor játszódott le egy Fentr l el re nem látott, és a lehet leginkább sajnálatraméltó félreértés.
Tizedik fejezet Miért nem emberek az „emberek" BELZEBUB egy mélyet sóhajtott, majd így folytatta elbeszélését: - Egy év telt el az „Ilnoszop arnó " fol yamatának megvalósítása óta a Földön - az objektív idó'számítás szerint. Ezalatt az idó'szak alatt fokozatosan elrendezó'dtek az evolúciós és involúciós folyamatai mindannak, ami ezen a bolygón életre kelt. És természetesen a háromagyú lényekben az objektív Értelem elnyeréséhez kedvez adatok is fokozatosan kikristályosodtak. Egyszóval gyermekem, ott is minden a normális és megszokott rendben ment végbe. És ha a Nagyon Magas Bizottság - még mindig Sakaki Arkangyal legfens bb igazgatása alatt - nem tért volna vissza a következ évben, talán soha semmilyen félreértés sem jött volna létre a háromagyú lényeket illet en. Ez a Nagyon Magas Bizottság azért szállt le másodszor is a Földre, mivel a megtett intézkedések ellenére, a szent tagok legtöbbje nem volt eléggé bizonyos afel l, hogy a jöv t tekintve minden nem kívánt meglepetés lehet ségét eltávolították. Még miel tt a Nagyon Magas Bizottság a helyszínen ellen rizte volna el munkájának eredményeit, saját megnyugtatására még egy speciális intézkedést határozott el, aminek kétségbeejt következményei lettek eme szerencsétlen bolygó háromagyú lényeire, és amelyt l azóta egész Nagy Világegyetemünk - mint egy rosszindulatú sebt l szenved. Emlékezz rá, hogy ebben az id ben már fokozatosan kialakult bennük - mint minden háromagyú lényben - az, amit „mechanikus ösztönnek" neveznek. A Nagyon Magas Bizottság szent tagjai akkor úgy ítélték, hogy ha a „mechanikus ösztön" az ottani kétlábú háromagyú lényekben tovább tökéletesedne egy objektív Értelem elnyerése irányában - mint ahogy ez mindig és mindenütt történik -, akkor talán id el tt értenék meg keletkezésük és létezésük valódi okát a világban - ami abban áll, hogy létezésükkel tartják fenn bolygójuk levált töredékeit - és nagy felfordulást idéznének el arra a meggy désre jutva, hogy számukra teljesen idegen körülmények rabszolgái lettek, s talán megtagadnák, hogy tovább éljenek, és elvb l elkezdenék önmagukat lerombolni. - Ezért, kedves gyermekem, a Nagyon Magas Bizottság elhatározta, hogy az ottani háromagyú lények általános jelenlétébe ideiglenesen beültet egy bizonyos szervet, aminek olyan tulajdonságai vannak, hogy a valóságot ezentúl „megfordítva" látják, és hogy minden kívülr l jöv , megismételt benyomás, bennük adatokat kristályosítson ki, amely bizonyos „élvezet" és „önelégültség" érzetét váltja ki. így tehát, az Egyetemes-Legf bb-Vegyész-Fizikus, Luizosz Angyal segítségével, aki szintén ennek a Bizottságnak volt tagja, az ottani háromagyú lényeknél növesztettek egy bizonyos módon a farkuk tövénél - mert nekik abban az id ben még volt farkuk, és teljes jelenlétüknek ez a része „lénybeli jelent ségük teljességét" kifejezve még meg rizte normális kinézetét, - szóval növesztettek egy „bizonyos valamit", ami az említett tulajdonságok megjelenését segítette el . És el ször nevezték ezt a „valamit" „kundabuffer szervnek". Miután ezt a szervet jelenlétükben megnövesztették és jó m ködésér l meggy dtek, a Nagy Sakaki Arkangyal által elnökölt és szent Individuumokból álló Nagyon Magas Bizottság megnyugodva és tiszta lelkiismerettel tért vissza a Központba, mialatt ott, a Föld-bolygón, amely téged érdekel, ennek a meglep és leleményes találmánynak hatása már az els naptól kezdve fejl dött és fejl dött, miképpen azt bölcs Mullah Nasszr Eddin mondaná: „mint Jerikó trombitáinak harsogása". - Most pedig, gyermekem, ha legalább valamelyest meg akarod érteni milyen eredményekre vezettek a szerv tulajdonságai, amit a páratlan Luizosz Angyal talált fel és hozott létre - áldott legyen a neve mindörökkön örökké - meg kell ismerned e bolygó háromagyú lényeinek különböz megnyilvánulásait, úgy abban az id szakban mikor még birtokolták a kundabuffer szervet, mint annak megsemmisítése után, mivel bár ennek a meglep szervnek a tulajdonságai mint olyanok, vele egyidej leg elt ntek, mégis, számos okból a következményei már kezdtek kikristályosodni a jelenlétükben. Ezt azonban majd egy másik alkalommal fogom elmagyarázni. Addig is tudd, hogy a Nagyon Magas Bizottság még egyszer leszállt, az objektív id számítás szerint három évvel kébb, de most a Nagy Ark-Szeráf Szévotéftra vezetése alatt -mivel ezid ben a Nagy Sakaki Arkangyal már méltóvá
vált arra, hogy azzá az isteni Individuummá váljon ami ma is, vagyis egyikévé a négy Világegyetem-NegyedeiFenntartóinak. Ennél a harmadik leszállásuknál, miután a Magas Bizottság szent tagjai a részletes kivizsgálás során megállapították, hogy a levált töredékek létezésének fenntartására hozott intézkedésekre már nincs szükség, a Legf bb-VegyészFizikus, Luizosz Angyal segítségével - több más intézkedés mellett -megszüntették az ottani háromagyú lényeknél ezt a kundabuffer szervet annak minden meglep tulajdonságával együtt. - De térjünk vissza a történetünkre. Amint elmúlt a zavarodottság, amibe az egész naprendszert veszélyeztet katasztrófa vetett bennünket, minden sietség nélkül újrakezdtük váratlanul félbeszakított berendezkedésünket a Mars-bolygón. Egy bizonyos id után mindannyian megismerkedtünk a környez természettel, és kezdtünk hozzászokni az ott uralkodó körülményekhez. Mint már mondtam a mi fajtánkból sokan a Marson telepedtek le. A többiek vagy már elmentek, vagy menni készültek ennek a naprendszernek más bolygói felé az „Alkalom" nevezet rhajón, amit törzsünk lényeinek a bolygóközi utazásaikhoz bocsátottak rendelkezésére. Ami engem illet, én néhány közelállómmal és családommal a Mars-bolygón maradtam. - Márpedig abban az id ben amir l az elbeszélés szól, már felállítottam az általam épített obszervatóriumban az els „tesszkuánómat", aminek további szervezésére és a tökéletesítésére szenteltem magamat, hogy majd Nagy Világegyetemünk távoli tömörüléseinek, valamint e naprendszer bolygóinak részletes megfigyelésébe bocsátkozzak. Ez utóbbiak közül a Föld-bolygó különösen magára vonta figyelmemet. Múlt az id . Az élet folyamata lassacskán kialakult ezen a bolygón, és a látszat alapján azt lehetett hinni, hogy ugyanúgy zajlik mint az összes másikon. Azonban figyelmesen szemlélve észre lehetett venni, hogy a háromagyú lények száma növeked ben volt. Másrészt pedig id l-id re igen különös, a más bolygókon él háromagyú lényeknél ismeretlen megnyilvánulásoknak adták át magukat, azaz hirtelen egészen értelmetlenül kezdték egymást elpusztítani. Néha ez a kölcsönös pusztítás nem korlátozódott egyetlen vidékre, hanem nagy területekre terjedt ki, és nem csupán egy „dianoszkon"1 át tartott, hanem tovább, néha még egész „ornakrokon"2 át is. * „Dianoszk" egy napot jelent 2 „Ornakr" egy hónapot jelent Az is jól észrevehet volt, hogy bizonyos esetekben gyorsan lecsökkentette létszámukat ez a szörny folyamat, más id szakokban pedig amikor egy kicsit lecsitult, a létszámuk szintén szemmel láthatóan növekedett. Lassan hozzászoktunk ehhez a legújabb sajátossághoz, azt gondolván, hogy ez a szaporodóképesség nyilvánvalóan a kundabuffer szerv egyik, a Nagyon Magas Bizottság által fontos okokból, szándékosan adott tulajdonság, és mi valóban azt feltételeztük, hogy el re megfontolt ezeknek a kétlá-bú lényeknek a szaporodása, mivel a „kozmikus mozgás általános harmóniájának" fenntartásához ilyen nagy számú lény szükséges. E nélkül a szokatlan jellegzetesség nélkül, soha senkinek sem jutott volna eszébe, hogy ezen a bolygón valami „gyanús" dolog történt. Abban az id szakban amir l beszélek alkalmam nyílt arra, hogy elmenjek ennek a naprendszernek majdnem minden lakott és lakatlan bolygójára. Én személy szerint leginkább a „Szaturnusz" nevezet bolygót népesít három-központú lényeket kedveltem. Külsejük semmiben sem egyezik a mienkkel: k a „varjú" nev madár-lényekre hasonlítanak. Érdekes megállapítani, hogy a „varjúnak" nevezett madár-lényekkel Nagy Világegyetemünknek szinte minden bolygóján találkozunk, ahol csak megjelennek a különböz elmerendszer és változatos küls formájú planetáris testtel rendelkez lények. A Szaturnusz bolygó varjú-lényeinek verbális kapcsolata hasonló egy kicsit a miénkhez, de a beszédük szerintem a legszebb mindazok közül amit bármikor is hallottam. A legjobb énekeseink intonációjához lehetne hasonlítani, mikor teljes lényükb l énekelnek moll hangnemben. Ami pedig a másokkal való kapcsolatukat illeti... nem is tudom hogyan tudnám neked azt leírni. Csak közöttük élve, és saját magunk által átérezve lehet ket megérteni. Csak annyit mondhatok, hogy ezeknek a madár-lényeknek a szíve olyan, mint a Örökkévaló Alkotónkhoz és Teremnkhöz legközelebb álló Angyaloké. Teremt nk kilencedik parancsolatának szigorúan engedelmeskedve élnek: „Másokat testvéreidként tekintsd, és velük eszerint cselekedj". Kés bb majd részletesen beszélek neked ezekr l a háromagyú lényekr l, akik a Szaturnuszon látják meg a napvilágot és ott élnek, mivel eme naprendszerben töltött számkivetésem egész id szakában igaz barátommá lett ennek a bolygónak egyik lénye, akinek küls burka egy „varjúé" volt, és a Khárkhár nevet viselte.
Tizenegyedik fejezet Az emberek eredeti pszichizmusának maró vonása MOST beszéljünk egy kicsit a Föld-bolygó háromagyú lényeir l, akik téged mindennél jobban érdekelnek, és akiket te „meztelen csigáknak" neveztél. Mindenekel tt örömömet fejezném ki afelett, hogy téged jó távolságban tudlak ezekt l a három-központos lényekt l, mivel te egy a méltóságukat sért névvel illetted ket ... Jó, hogy nem hallották meg, és nem valószín , hogy valaha is meg fogják hallani. Tudod-e te oktalan gyermek, aki még nem jöttél önmagád tudatára, mit tettek volna veled ezek a lények, különösen napjaink lényei, ha meghallották volna minek nevezted ket? Mit csináltak volna veled, ha ott lettél volna és meghallanak? Borzalommal tölt el még a gondolata is. A legjobb esetben is úgy helybenhagytak volna, hogy mint Mullah Nasszr Eddin mondja: „eszméletre sem tértél volna a legközelebbi vessz -szüret el tt". Mindenesetre tanácsolom neked, miel tt bármibe is belekezdenél; áldd a Sorsot könyörögve a kegyelméért, hogy vigyázzon rád, és akadályozza meg a Föld-bolygó lényeit kitalálni azt, hogy te, az én egyetlen és szeretett unokám, „meztelen csigáknak" merészelted ket min síteni. Mint tudod, én alaposan tanulmányoztam ezeknek a különös háromagyú lényeknek a pszichizmusát, egyrészt a Marsról figyelve, másrészt a közöttük való tartózkodásaim során; így tehát tudom mit tennének azzal, aki meg meri engedni magának, hogy nekik egy ilyen csúfnevet adjon. Bizonyára részedr l ez tisztán gyermeki naivitás, de ennek az eredeti bolygónak a háromagyú lényei nem tör dnének ilyen finom megkülönböztetésekkel, kiváltképp manapság. Ki hívta ket így? Miért és milyen körülmények között? Mit sem számít! Te egy olyan nevet adtál nekik, amit k sért nek tartanak - és ez épp elég. Ilyen kérdésekb l ügyet csinálni legtöbbjük szemében olyan, mint „semmit az ürességbe tölteni". Mindenesetre mikor a Föld-bolygó háromagyú lényeire ilyen sért nevet róttál ki, nagyon de nagyon könnyelm en jártál el - el ször is aggodalmat keltettél bennem irántad, azután meg saját magad jöv jére nézve is veszélyt idéztél el . Bár k nagyon messze vannak, és nem tudnak elérni téged, hogy közvetlenül megbüntessenek, ám ha mégis minden várakozás ellenére, akár huszadkézbó'l is megtudnák, mi módon sértetted meg ket, nem úsznád meg az hiteles „ki-átkozásukat", ami pedig ennek a „kiátkozásnak" méreteit illeti, az a pillanatnyi érdekeikt l függne. - Érdemes lenne leírni mi módon viselkednének a Földi lények ebben a helyzetben; ez tökéletesen meg tudná világítani különös pszichizmusát a téged érdekl háromagyú lényeknek. A te sértésed hatására, ha az abszurd mindennapi foglalkozásaik némi haladékot engednek nekik, valamilyen el re kiválasztott helyen és meghívott személyekkel, akik természetesen mind a külön ilyen alkalmakhoz készült ruházatot öltenek fel, rögtön megszerveznének egy „ünnepélyes tanácsot". Mindenekel tt megválasztanák egyiküket eme „ünnepélyes tanács" „elnökének"; azután belekezdenének kivizsgálásukba. El ször is „ízekre szednének", és nemcsak téged, hanem apádat, nagyapádat is... s t még talán egészen Ádámig is visszamennének. Azután - természetesen a „többség szavazatával" határozatban kihirdetnék „b nösségedet", és „ósdi ásatag" lények által egy hajdani bábjáték alapján összeállított törvénykönyv szerint elítélnének téged. De ha valami véletlen folytán a „többség szavazatával" úgy találnák, hogy cselekedeted nem b ntett - ami különben ritkán esik meg - ez a részletes kivizsgálásuk lepecsételt papírra leírva és mindannyijuk által aláírva ...gondolod t zre kerülne? Dehogy is! ...hanem illetékes szakért khöz -jelen esetben a „Szent Zsinathoz". Ott az eljárás ugyanaz lenne, de ezúttal „fontos" lények vizsgálnák meg ügyedet. És csak miután sok „semmit töltöttek az ürességbe" jönnének rá a lényegre, nevezetesen hogy a vádlott elérhetetlen. Ám talán itt jelenne meg személyedre a legnagyobb veszély. Ugyanis amikor végre meggy zték egymást „a kétség minden árnyalata nélkül", hogy tényleg nem tudnak elérni téged, akkor „egyhangúan" elhatároznák, hogy sem többel sem kevesebbel, hanem „kiátkozással" sújtanának, amir l már beszéltem. - De tudod-e mi az, és hogyan viszik végbe? Nem?... Akkor figyelj és reszkess...
A „legfontosabb" lények tudatnák az összes többivel, hogy minden erre hivatott építményben, mint a „templomokban", „kápolnákban", „zsinagógákban", „városházákon", stb..., különleges alkalmakkal, különleges szolgálatot teljesít k által tartott odaül szertartások keretében, neked gondolatban valami ilyesmit kívánjanak: Legyél megfosztva szarvadtól, hajad id el tt szüljön meg, táplálékod gyomrodban szeggé változzon, jövend feleséged nyelve a háromszorosára hosszabbodjon, vagy hogy kedvenc tortád guttaperkává változzon mikor a szádba ér, és így tovább, ebben a stílusban. Most már érted milyen veszélynek tetted ki magad amikor ezeket a távoli háromagyú komédiásokat „meztelen csigáknak" hívtad? E szavak után Belzebub mosolyogva nézett kedvencére.
Tizenkettedik fejezet Az els morajlások KICSIT kés bb Belzebub így folytatta: - Ez a kiátkozási történet eszembe juttat egy másikat, ami szerintem tökéletesen meg fogja magyarázni a téged érdekl háromagyú lények különös pszichizmusát; másrészt meg is nyugtathat egy kicsit, egy ,jó kis jóvátétel" reményét megadva, ha netalán ezek a sajátos földi lények megtudnák miként kezelted ket, és a híres „kiátkozásukkal" sújtanának téged. A történet amit el fogok mesélni nem olyan régen játszódott le az ottani háromagyú lények között, a következ eseményekb l indult ki: Az egyik nagy „közösségükben" békésen élt egy közönséges ember, aki az „író" mesterséget gyakorolta. Ezzel kapcsolatban tudnod kell, hogy a nagyon régi id kben néha lehetett találkozni ehhez a mesterséghez tartozó lényekkel, akik még maguk találtak fel és fogalmaztak meg bizonyos dolgokat; de az utóbbi századok írói, és különösen a jelenlegié, már csak kimásolnak mindenféle mondatokat, amiket el szeretettel vesznek a legrégebbi könyvekb l, hogy azokat egymás között kombinálják, és így állítsanak össze egy „új" könyvet. Meg kell állapítani, hogy f leg ezeknek az ottani „írók" által ily módon összefabrikált könyveknek köszönhet en lett a mai háromagyú lények értelme végül olyan könny mint az éter. Nos tehát gyermekem, a kortárs író akir l beszélek éppen olyan volt mint az összes többi ottani „író" - semmi különleges nem volt benne. Egy napon, mikor az egyik könyvét befejezte, azon kezdett gondolkodni, hogy mir l tudna még írni, és ezért elhatározta, hogy egy új „ideát" fog keresni a m vekben dúskáló „könyvtárában" - ami kell hogy legyen minden írónak, aki ad magára. Az ELS MORAJLÁSOK Márpedig kutatása közben egy „Evangélium"-ként címezett könyv akadt a kezébe. Ott „Evangéliuminak neveznek egy könyvet, amit hajdan egy bizonyos Máté, Márk, Lukács, és János írtak Jézus Krisztusról, Örökkévalónk Hírnökér l ezen a bolygón. Ez a könyv nagyon elterjedt a három-központú lények között, akik úgymond követik az utasításait ennek a Hírnöknek. Márpedig, mikor a szóban forgó „író" véletlenül rábukkant erre a könyvre, hirtelen ez az ötlete támadt: „Miért ne írnék én is egy Evangéliumot?" Bizonyos, egészen más célból végzett kutatások tudomásomra hozták, hogy így érvelt: „Mennyiben lennék én kevesebb, mint ezek az ókori barbárok, János, Lukács, Máté és Márk? „Nem vagyok-e „civilizáltabb" náluk? Én egy sokkal jobb Evangéliumot tudnék írni a kortársaim számára. „S t, kifejezetten elengedhetetlen megírni egy efféle Evangéliumot, mivel az „angoloknak" és az „amerikaiaknak" gyengéjük ez a könyv, és az fontjaiknak és dollárjaiknak jó az árfolyama most a t zsdén." - Alighogy kigondolta, már neki is állt. Attól a naptól kezdve egy új „Evangéliumot" kezdett ki-ókumlálni.
Azonban alig készült el és alighogy kiadták, máris mindenféle bonyodalom támadt. Más id kben talán semmi sem történik, és ez az új „Evangélium" egyszer en helyet foglalt volna az ottani mániákus könyvmolyok polcainak egyikén rengeteg más, ugyanolyan jelleg „igazságokat" tartalmazó könyvek társaságában. Azonban ennek az írónak szerencséjére vagy balsorsára, a nagy közösségnek amiben élt, bizonyos „hatalombirtokló" lényeit a balszerencse kísérte mialatt külföldi városokban „ruletteztek" és „bakkarát" játszottak, ami arra kényszeríttette ket, hogy közösségük közönséges lényeit l egyre több pénzt követeljenek maguknak. Ezúttal a kívánságuk olyan határtalan volt, hogy ez végül is felkeltette ezeket a közönséges lényeket megszokott „eltompultságukból", és „zúgolódni" kezdtek. Ennek láttán a többi otthonmaradt „hatalom-birtokló" lény megijedt, és a megfelel intézkedésekhez folyamodott. Ezek között az intézkedések között szerepelt az azonnali és teljes megsemmisítése az összes új kelet kiadványnak, amelyek megakadályozhatták volna, hogy ennek a közösségnek a közönséges lényei tompultságukba visszaessenek. Pontosan ekkor jelent meg ennek az írónak az „Evangéliuma". A „hatalom-birtokló" lények ennek az új „Evangéliumnak" szövegében találtak bizonyos dolgokat, amelyek az megértésük szerint, éppen „a közönséges lények eltompultságukba való visszaesését akadályoznák meg", és már azon a ponton voltak, hogy nyomban eltüntetik mind az írót mind az „Evangéliumát" - mivel azokban az id kben mestereivé váltak annak m vészetében, hogyan szabadíthatják meg hazájukat ezekt l a „parvenükt l", akik abba avatkoztak, ami nem rájuk tartozott. De amint végiggondolták rájöttek, hogy ezzel az íróval nem lehet ily módon bánni; ez nagyon nyugtalanította ket, sokat tanácskoztak és vitatkoztak egymás között, hogy mit tehetnének. Egyesek azt javasolták, hogy minden teketória nélkül zárják be az egyik olyan helyre ahol hemzsegnek a „patkányok" és a „poloskák"; mások azt, hogy küldjék oda ahova „Makár sohasem hajtotta a borját", stb. stb... Végül is arra az elhatározásra jutottak, hogy az írót valamint „Evangéliumát" nyilvánosan, mind en szabálynak megfelel en , és nagy pompával „kiátkozással" sújtják, amivel kétségtelenül téged is sújtottak volna, ha megtudják miként min sítetted ket. - És lásd gyermekem, a jelenleg ezen eredeti bolygón él háromagyú lények különös pszichizmusa a szóban forgó esetben hogyan nyilvánult meg: az, hogy a mi írónkat „Evangéliumával" együtt nyilvános kiátkozással sújtották, az számára - mint tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddin mondaná - „egyszer en egy rózsaágy volt". A dolgok így játszódtak le: Mikor eme közösség közönséges lényei meglátták, hogy a „hatalom-birtoklók" ilyen nagy h hót csapnak ekörül az író körül, er sen érdekl dni kezdtek iránta. Megszerezték és mohón elolvasták nemcsak az új „Evangéliumot", hanem az összes azel tt megírt könyvét is Azonnal, miként ennek az eredeti bolygónak háromagyú lényeinél az szokás, minden más érdekl désüket kezdték elfelejteni, hogy csak vele foglalkozzanak. És, ahogy ez ott mindig történik, amint egyesek az egekig dicsérték mások becsmérelni kezdték, és mindezek a vitatkozások csak gyarapították az iránta érdekl k sorát, nemcsak ebben a közösségben, hanem másikakban is. És mindez csupán azért, mert eme közösség néhány „hatalom-birtokló" lénye, pénzzel tömött zsebekkel továbbra is eljárt a külföldi országokba „rulettezni" és „bakkarát" játszani; és ott is folytatták a vitáikat efölött az író fölött, és ezáltal végül más közösségek lényeit is megfert zték. Egyszóval, különös pszichizmusuk következtében, bár ma már ezt az „Evangéliumot" régen elfelejtették, szerz jének nevét szinte mindenütt kiváló íróként ismerik. És most, bármi legyen is a tárgy amit kifejt, úgy vetik rá magukat a m veire, mintha azok vitathatatlan igazságokkal lennének tele. Irományait oly nagy hódolattal fogadják, mint ahogy az si Kalkianiak hallgatták a szent, jósn ik" jövendöléseit. Érdekes megjegyezni itt, hogy ha jelenleg beszélnek err l az íróról, nem akad egy sem ezek között az eredetiek között, aki ne ismerné, és egy rendkívüli valakinek ne tartaná. Pedig ha megkérdeznéd t lük, hogy mit írt, a legtöbbjüknek - persze ha szinte - be kellene vallania, hogy egyetlen könyvét sem olvasta Ugyanakkor ez nem akadályozná meg abban, hogy fecsegjen, vagy még vitába is szálljon, habzó szájjal kijelentve, hogy ez az író egy hihetetlenül intelligens lény, akinek fenomenális az ismerete a Földön lakó lények pszichizmusáról.
Tizenharmadik fejezet Az emberek értelmében miért észlelhet a képzeletbelivalóságként NAGYON kérlek, szeretett drága Nagyapa, magyarázd el nekem egy kicsit, hogy a Földnek ezek a lényei az „efemert" miért veszik valóságnak? Unokája kérdésére Belzebub így válaszolt: - A pszichizmusuknak ez a különlegessége csak a legutóbbi id szakok során jelent meg, és ez azért történt, mivel teljes jelenlétük esszenciális része, ami náluk éppúgy létrejön mint minden háromagyú lénynél, az összes új benyomás észlelését fokról fokra ráhagyta a teljes jelenlétük többi részére anélkül, hogy a „lényi-partkdolgkötelességek" bármelyikét beteljesítené, vagyis a benyomásokat kizárólag egyik vagy másik „lényi központnak" nevezett független lokalizációjuk által észlelik. Vagy ahogy k ezt kifejeznék, mindent elhisznek, amit mond anak nekik , ahel yett hog y csak azt hinnék el, amit k maguk józanul gondolkodva képesek lennének megismerni, más szóval azt, amir l k maguk meggy dhetnének a bennük már lerakódott összes adatok közötti „szembesít vita" eredménye alapján, mely adatokból a többféle természet lokalizációik mindegyikében különböz fogalmak alakultak ki. Általában egy új fogalom ezeknek a különös lényeknek jelenlétében csak akkor kristályosodik ki, ha egy bizonyos Kis Péter valakir l vagy valamir l ilyen vagy olyan véleményt ad, és ha aztán egy Nagy Pál szintén ugyanezt mondja, akkor egyszer és mindenkorra meg vannak gy dve, hogy ez így van és másképp nem lehet. A pszichizmusuknak eme különlegessége következtében, minden ottani lény, aki már az általad ismert értelemben hallott beszélni err l az íróról, jelenleg meg van gy dve arról, hogy egy valóban nagy-nagy pszichológus, és bolygója lényei pszichológiájának másokkal össze sem hasonlítható ismer je. Megjegyzem a legutóbbi közöttük tartózkodásom folyamán, hogy egy egész más kérdést tisztázzak, el kellett mennem ehhez az íróhoz, akir l én magam is hallottam, és valójában egy olyan lénnyel találtam magam szembe, aki az én megértésem szerint nem csak, hogy az összes többi ottani kortárs íróhoz hasonlóan rendkívüli módon korlátolt volt, és mint kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondaná, „nem látott tovább az orra hegyénél", hanem bolygója többi lénye pszichizmusának valódi életkörülmények közötti igazi megértését illet en is tökéletesen tudatlan volt. Ismétlem, ennek az írónak története jellegzetesen mutatja, hogy a neked tetsz háromagyú lények - különösen a jelen korban él k - milyen mértékben mulasztják el „lényi-partkdolgkötelességeik" megvalósítását, és bizonyítja, hogy bennük sohasem a saját logikus gondolkodásuk által eredményezett szubjektív lényi meggy dések kristályosodnak ki - mint ahogy az a legtöbb háromagyú lénynél történik - hanem kizárólag csak a mások véleményét l függ meggy dések. És csak azért véltek ennél az írónál bizonyos nem létez tulajdonságokat felismerni - mert k maguk megsz ntek megvalósítani a lényi-partkdolgkötelességeket, pedig egyedül azok megvalósítása képes a lénynek egy tényleges valóság ismeretét megadni. A pszichizmusuknak ez a különös vonása - ami abból áll, hogy megelégszenek azzal amit Kis Péter vagy Nagy Pál mond, anélkül hogy igyekeznének többet megtudni róla -már régóta gyökeret vert bennük, és most már meg sem próbálnak megismerni olyasvalamit, amit csak az saját aktív gondolkodásukkal lehet megérteni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez nem tulajdonítható sem az seikre kirótt kundabuffer szervnek, sem annak bizonyos szent Individuumok hibájából beléjük kristályosodott következményeinek, ami azután nemzedékr l nemzedékre örökl dött. Nem. k ezzel saját magukat tették b nössé, mivel fokozatosan abnormális mindennapi küls lényi életkörülményeket létesítettek meg, amelyek fokozatosan kialakították általános jelenlétükben azt, ami most az „bels , kártev -istenük" lett, és az „Önnyugtató" nevet viseli. Különben ezt te magad is jól meg fogod érteni a kés bbiekben, miután ígéretemhez híven már közöltem veled a lehet legtöbb eseményt, ami ezen a neked tetsz bolygón lejátszódott. Mindenesetre felettébb tanácsolom, hogy a jöv ben légy nagyon óvatos, mikor ennek a bolygónak háromagyú lényeir l beszélsz, hogy meg ne bántsd ket; mert ha netán valamelyik sértésed mégis a tudomásukra jutna - s ugyan mib l nem z az Ördög tréfát? - az kifejezésükkel élve „ugyancsak csúnyán elbánnának veled". Ezzel kapcsolatban nem ártana szeretett Mullah Nasszr Eddinünk egyik bölcs mondását idézni: „Hé! Mit nem lát az ember a világon! Egy bolha néha egy elefántot tud elnyelni!" Belzebub még akart valamit mondani, de éppen abban a pillanatban belépett az rhajó egyik szolgálója és átadott neki egy nevére szóló „étertáviratot".
Mikor Belzebub meghallgatta az „étertávirat" tartalmát és az rhajó szolgálója kiment, Hasszin feléje fordult és így szólt: - Drága Nagyapa, mesélj még valamit a háromagyú lényekr l, akik ezen a „Földnek" nevezett érdekes bolygón laknak! Belzebub ismét különös mosollyal szemlélte unokáját, fejével egy szokatlan mozdulatot tett, majd folytatta elbeszélését.
Tizennegyedik fejezet Ahol megjelenik egy olyan távlat, ami semmi igazán vidámat nem ígér EL kell mondanom, hogy kezdetben e bolygó lényeinek megjelenése hasonló volt a „kestcsap-martninak" nevezett háromagyú lényekéhez, akik Nagy Világegyetemünk összes megfelel bolygóin felbukkannak, és létezésük id tartama is ugyanolyan volt, mint az összes többi háromagyú lényé. Jelenlétükben a különböz változások csak a szerencsétlen bolygójukat ért második katasztrófa után kezd dtek, amely folyamán az „Atlantisz" nevet visel f kontinensük elmerült. Attól fogva, mivel kezdtek mindenféle olyan küls lényi-életkörülményeket megteremteni, amelyeknek egyre lealacsonyítóbb hatása volt rezgéseik min ségére, a Nagy Természet rákényszerült arra, hogy jelenlétüket többféle kompromisszummal és változtatással átalakítsa azért, hogy az általuk kisugárzott, és a bolygójuk régi töredékei létének fenntartásához szükséges rezgések min ségét biztosítani tudja. Ugyanezen okból a Nagy Természet az ottani lények számát fokozatosan oly mértékben megnövelte, hogy azok most a bolygó egész területét benépesítik. Planetáris testük küls formája mindegyiküknél majdnem ugyanolyan; ami pedig méreteit és egyéb szubjektív sajátosságait illeti, burkolatuk, csakúgy mint nálunk, az örökölt adottságoknak, a fogamzás pillanatában fennálló körülményeknek, és az egyéb, minden lény megjelenésénél és kialakulásánál szokásos tényez knek van alávetve. Még megkülönbözteti ket egymás között a b rük színe és a hajuk jellege; jelenlétüknek ezeket a sajátos tulajdonságait, éppúgy mint mindenütt másutt, a bolygóbefolyások eredményei határozzák meg, amelyek azon a helyen hatnak, ahol a világra jöttek és ahol felel s korukig, vagy mint mondják, „nagykorúságukig" kifejl dtek. Ami pedig ezeknek a háromagyú lényeknek pszichizmusát illeti, az f vonásaiban mindannyijuknál ugyanazokat a sajátosságokat mutatja, bárhol legyen is bolygójukon az a hely, ahol napvilágra jöttek. Ezek között van az a sajátságos tulajdonság is, aminek következtében az egész Világegyetemben egyedül ezen a szerencsétlen bolygón fordul el az a szörny folyamat, amit az egymás létezése „kölcsönös el-pusztítási folyamatának", vagy ahogy ott mondják „háborúnak" neveznek. A pszichizmusuknak ezen a f tulajdonságán felül, fogamzásuk és létezésük helyét l függetlenül mindegyikükben teljesen kikristályosodnak, és általános jelenlétük szerves részeivé válnak olyan funkciók, amelyeket ott „egoizmus", „önszeretet", „hiúság", „kevélység", „gyanakvás", „hiszékenység", „befolyásolhatóság" néven ismernek, és még sok más, ugyanennyire abnormális, és egy bármilyen háromagyú lény eszenciájához méltatlan funkciók. Ezek között az abnormális tulajdonságok között a legveszélyesebb számukra az, amely a „befolyásolhatóság" nevet viseli. Err l a különös pszichikai sajátosságról egyszer majd külön beszélek neked... Belzebub elhallgatott, ezúttal a szokásosnál kissé hosszabban gondolkodott, majd ismét unokájához fordulva így szólt: - Látom hogy nagyon felkeltették érdekl désedet a különös „Föld-bolygón megjelen és él háromagyú lények, és mivel akarva-akaratlanul kénytelenek leszünk mindenféle dolgokról beszélgetni, azért hogy lerövidítsük utazásunkat a Karnak rhajón, a lehet legtöbbet fogom elmesélni róluk. Hogy pszichizmusuk különös voltát jobban megérthesd, sorban elmesélem személyes leszállásaimat eme bolygóra, valamint az ott lejátszódott eseményeket, amelyeknek én magam is szemtanúja voltam. Összesen hatszor voltam személyesen ennek a Föld-bolygónak felszínén, és ezeknek a látogatásoknak mindegyikét más-más körülmény idézte el . Az els leszállással fogom kezdeni.
Tizenötödik fejezet Belzebub els leszállása a Föld-bolygóra ELS alkalommal - mondta Belzebub - erre a „Föld" nev bolygóra törzsünk egyik fiatal lénye miatt szálltam le, aki meggondolatlanul szoros kapcsolatba lépett egy ottani háromagyú lénnyel, és ezáltal egy nagyon ostoba ügybe keveredett. Egy napon törzsünk több, szintén a Mars-bolygón lakó lénye egy kérelemmel jött hozzám. Elmondták, hogy az egyik fiatal rokonuk, aki vagy háromszázötven marsi éve vándorolt ki a Föld-bolygóra, nemrégiben ott egy, az összes rokona számára nagyon kellemetlen incidenst idézett el '. „Mi mindannyian, úgy a Föld, mint a Mars-bolygón lakó hozzátartozói - mondták - megtettünk minden tó'lünk telhet, hogy ezt a sajnálatos ügyet saját eró'nkbó'l rendezzük, de mostanáig minden er feszítésünk és összes intézkedéseink ellenére sem tudtunk semmit sem elérni. „És mivel végérvényesen meg vagyunk gy dve arról, hogy ezt a szerencsétlen ügyet a magunk erejéb l nem tudjuk rendezni, elhatároztuk, hogy bátorkodunk Nagyméltóságú Uramat zavarni kérésünkkel, hogy Ön Jóságától kérjük meg bölcs tanácsát, aminek segítségével ki tudnánk lábalni ebb l a kínos helyzetb l." Ezután részletesen beszámoltak arról a szerencsétlenségr l, amibe belekeveredtek. Mindabból amit mondtak, láttam, hogy ez az incidens nemcsak ennek a fiatal lénynek közelállói számára kellemetlen, hanem azzá válhat az egész törzsünk számára is. így nem tehettem mást, rögtön a segítségükre siettem, hogy kikerüljenek ebb l a kényes helyzetb l. El ször a Mars-bolygóról próbáltam segíteni nekik, de hamar rájöttem, hogy semmi hatásosat nem lehet ilyen távolról elérni, így elhatároztam, hogy leszállók a Föld-bolygóra, s ott helyben keresek valami megoldást. Sietve összeszedtem a legszükségesebbeket, és már másnap elrepültem az „Alkalom" rhajón. Emlékezz vissza, az .Alkalom" volt az az rhajó, amelyen törzsünk lényeit erre a naprendszerre küldték, és amelyet, mint már említettem, bolygóközi összeköttetésekre rendelkezésünkre bocsátottak. Ez az rhajó állandóan a Mars-bolygó közvetlen közelében állomásozott, és a parancsnokságát Fentr l énrám bízták. - így tehát, ezzel az „Alkalom" rhajóval történt az els leszállásom a Föld-bolygóra. Pontosan annak a kontinensnek partján ért földet, mely a második katasztrófa során teljesen elt nt a bolygó felszínél. Ezt a kontinenst „Atlantisznak" nevezték, ez volt úgy az ottani háromagyú lényeknek, mint a mi törzsünk legtöbb tagjának f tartózkodási helye. Amint kiszálltunk, egyenesen „Szamliosz" városába mentem, ahol törzsünknek ez a szerencsétlen fiatal lénye élt, aki leszállásomnak oka volt. Szamliosz abban az id ben nagyon jelent s város volt: a Föld-bolygó akkori legnagyobb közösségének f városa. Ott volt a székhelye e nagy közösség fejének, aki az „Apollisz császár" nevet viselte. És a mi fiatal és tapasztalatlan honfitársunknak éppen ezzel az Apollisz császárral gy lt meg a baja. Itt, Szamliosz városában megismerkedtem az ügy minden részletével. Megtudtam, hogy az incidens el tt ez a fiatal lény baráti viszonyban állt a császárral, akihez bejáratos volt. Történt egyszer, hogy az egyik látogatása alkalmával, egy beszélgetés során fiatal honfitársunk kötött egy „fogadást" a császárral. Ez a fogadás volt a kiindulópontja az egész ügynek. Ismétlem neked, hogy abban az id ben ez a közösség, mely felett Apollisz császár uralkodott, a legnagyobb, és a leggazdagabb volt az összes többi között, és a város, amelyben lakott a legnagyobb és a leggazdagabb a Föld-bolygó összes akkori városa között. Ennek a gazdagságnak és nagyságnak fenntartásához Apollisz császárnak természetesen sok „pénzre", és közössége közönséges lényeinek intenzív munkájára volt szüksége. Fontos itt megjegyezni, hogy erre a bolygóra való els " személyes leszállásom idején a téged érdekl háromagyú lényekben már nem volt meg a kundabuffer szerv, de néhányukban elkezdtek kikristályosodni ennek a számukra oly végzetes szervnek különböz következményei. Abban az id szakban, amire elbeszélésem vonatkozik, számos lénynél már kikristályosodott a szerv egyik tulajdonságának következménye, ami arra ösztönözte ket, amikor még m ködött bennük a kundabuffer szerv, hogy könnye-
dén, bármi „lelkiismeret-furdalás" nélkül kivonják magukat minden, úgy a saját maguk által vállalt, mint az elöljáróik által rájuk kirótt kötelességeik alól - és feladataikat csak a megfélemlítés, és egy kívülr l jöv fenyegetés hatása alatt végezzék el. Pontosan ez a bizonyos lényeknél ekkor már kikristályosodott végzetes következmény volt a kiindulópontja az egész ügynek. - Egyszóval gyermekem a tények a következ k voltak: Apollisz császár, aki maga szerfelett lelkiismeretesen töltötte be kötelezettségeit, s hogy a felel sségére bízott közösség nagyságát fenntartsa, nem kímélte sem saját erejét, sem a vagyonát - de ugyanezt kívánta meg alattvalóitól is. Márpedig, mivel a kundabuffer szervnek ez az imént említett következménye ekkor már bizonyos alattvalóinál teljes mértékben kikristályosodott, kénytelen volt mindenféle „megfélemlítéshez" és „fenyegetéshez" folyamodni, hogy mindenkit l megkapja azt, amit a rábízott közösség nagysága megkívánt. Olyan változatos és ugyanakkor olyan értelmes módszereket alkalmazott, hogy még azon alattvalói is, akiknél a szóban forgó következmények már kikristályosodtak csak tisztelni tudták t, bár a háta mögött a „f -gonosz" gúnynevet adták neki. így hát gyermekem, az Apollisz császár által alkalmazott módszerek - arra, hogy alattvalóitól elnyerje mindazt, ami a felel sségére bízott közösség nagyságának fenntartásához szükséges volt - igazságtalannak t ntek fiatal és naiv honfitársunknak, aki úgymond állandóan fel volt háborodva, és nem bírta elviselni, ha történetesen valamelyik ilyen új módszerr l hallott. Mindez oda vezetett, hogy egy szép napon, amikor a császárral beszélt, nem tudta tovább visszafogni magát, és egyenesen a szemébe mondta, hogy mennyire felháborítja az alattvalóival szembeni „fellázító" viselkedése. Apollisz császár nem gurult méregbe, mint azt általában a Föld-bolygón teszik, amikor valaki olyasmibe avatkozik, ami nem rá tartozik; és nemcsak hogy nem kergette el, hanem elkezdte megvitatni vele „szigorúságának" okát. Sokáig beszélgettek, és vitájuk egy „fogadásban" végz dött. Mindketten kikötötték feltételeiket, azt írásba foglalták; melyet azután mindegyikük saját vérével írt alá. Ebben - többek között - Apollisz császár kötelezte magát, hogy attól a naptól kezdve ahhoz, hogy alattvalóitól megkapja mindazt, amire szüksége van, kizárólag azokat a módszereket fogja alkalmazni, amit honfitársunk határoz meg. És abban az esetben, ha alattvalói nem fizetnék meg szokásos járandóságukat, a mi lelkes ifjúnk válik mindezért felel ssé, és köteles saját maga befizetni Apollisz császár kincstárába a f város és az egész közösség fenntartására és jólétére szükséges pénzt. - Márpedig gyermekem, Apollisz császár mindjárt másnaptól az el írt körülményeknek megfelel en, skrupulózu-san betartotta a magára vállalt kötelezettségeket, és a közösséget kizárólag fiatal honfitársunk el írásai szerint kormányozta. Ámde egy ilyen kormányzás eredményei nagyon hamar teljesen ellentétesnek bizonyultak fiatal ártatlanunk elképzeléseihez képest. A közösség tagjai - természetesen különösen azok, akiknél a kundabuffer szerv említett következményei már kikristályosodtak - nemcsak megszüntették adójuk befizetését Apollisz császár pénztárába, hanem lassacskán kezdték még azt is eltulajdonítani, amit addig befizettek. És mivel a mi honfitársunk kötelezte magát, hogy szolgáltatja mindazt, amire szükség van, és ezt a kötelezettséget még a saját vérével is aláírta - és te ugye tudod mit jelent a mi számunkra egy önkéntesen vállalt kötelezettség, f leg ha az vérrel lett meger sítve -, így nemsokára az egész kincstár szükségleteit neki kellett fedeznie. El ször odaadta mindenét, amije csak volt, azután mindazt, amit a Föld-bolygón lakó közelállóitól meg tudott kapni. És amikor már az pénzük is elapadt, a mi Mars-bolygónkon él hozzátartozóihoz fordult segítségért. De a Marson is hamar elfogyott minden. Szamliosz város kincstára egyre többet és többet követelt; ezek a szükségletek egészen határtalannak t ntek. Ekkor történt, hogy honfitársunk közelállói megijedtek és elhatározták, hogy hozzám folyamodnak, megkérvén, hogy segítsem ki ket ebb l a kellemetlen helyzetb l. - így tehát, gyermekem, Szamliosz városába érkezvén törzsem ezen a bolygón lakó összes lénye fogadott, a legfiatalabbtól a legid sebbig. Még aznap este tanácsot tartottunk, hogy együtt találjunk kiutat ebb l a helyzetb l. Erre az els tanácskozásunkra hivatalos volt Apollisz császár is, akivel id sebb honfitársaink már el leg sokszor tartottak megbeszéléseket ez ügyben. Ezen az estén Apollisz császár, mindannyijukhoz szólva a következ ket jelentette ki: „Méltányos barátaim, „Mélységesen fájlalom a történteket és a sok gondot, amit az itt összegy lteknek ez okozott, és teljes lényemb l sajnálom, hogy nem áll hatalmamban megkímélni az összes itt jelenlév t a sok gondtói-bajtól, ami még önökre vár.
„Valóban - folytatta a császár -, közösségemnek évszázadok óta fennálló kormányzási mechanizmusa immár gyökeresen meg lett változtatva, és most lehetetlen visszatérni hozzá komoly következmények nélkül, azaz anélkül, hogy alattvalóim többsége rögtön fel ne lázadna. A dolgok jelenlegi állásában én egyedül nem vagyok képes rendezni azokat anélkül, hogy az a legsúlyosabb következményekkel ne járna, és ezért az igazság nevében kérem önöket mindannyijukat, hogy a megoldásban engem támogatni szíveskedjenek." És hozzátette: „Keser bánatomat fejezem ki önök el tt, mert én magamat is nagyon b nösnek tartom mindebben a szerencsétlenségben. „B nösnek, mert látnom kellett volna el re a történteket, mivel én hosszabb ideig éltem ezek között a körülmények között, mint fiatal vetélytársam, az önök honfitársa, akivel az önök által ismert megállapodást kötöttem. „Valóban megbocsájthatatlan számomra, hogy megkockáztattam efféle kalandot egy lénnyel, akinek talán az enyémnél sokkal magasabb az értelme, de aki biztosan sokkal kevésbé praktikus az ilyesfajta ügyekben mint én. „Még egyszer kérem önöket - és különösen Nagyméltóságú Uramat -, hogy bocsássanak meg nekem, és segítsenek ennek a kínos helyzetnek a megoldásában. Ahogy a dolgok most állnak, csak azt tudom tenni, amit nekem javasolnak." Amint Apollisz császár elment, elhatároztuk, hogy kiválasztunk magunk közül több id s és nagyon tapasztalt lényt, akik még az éjszaka folyamán mérlegelik az összes adatot, és kidolgoznak egy tervet a továbbiakra. Ezután elváltunk egymástól, elhatározva, hogy másnap este ugyanott találkozunk; erre a második összejövetelünkre azonban Apollisz császárt nem hívtuk meg. Mikor újra összejöttünk, az el napon kiválasztott tiszteletre méltó lények egyike a következ kr l számolt be: „Egész éjszakán át ezen a sajnálatos eseményen gondolkodtunk és részletesen megvitattuk; majd egyhangúlag arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyetlen kiút a korábbi kormányzási viszonyokra való visszatérésben van. „Azután ismét egyhangúlag egyetértettünk abban, hogy a visszatérés a régi kormányrendszerre minden bizonnyal fellázítaná a közösség tagjait, és ez a lázadás szükségszer en a Földön az ilyen esetekben elkerülhetetlenné vált következményeket vonná maga után. „Természetesen - ami ott szintén szokássá vált - a közösség számos „hatalom-birtokló" lénye kegyetlenül meglakolna; talán még teljesen el is pusztítanák ket - ami pedig Apollisz császárt illeti, bizonyosan nem kerülné el ezt a sorsot. „Akkor nekiláttunk egy olyan módszert keresni, ami legalább Apollisz császárt megkímélné ezekt l a szomorú következményekt l. „És ezt minden áron el akartuk érni, mivel el este, a teljes kör ülésünkön, a császár nagy szinteséget és jóindulatot tanúsított irányunkban, és rendkívül sajnáltuk volna, ha t magát szenvedés érné. „Érett megfontolás után arra a következtetésre jutottunk, hogy Apollisz császárt csak úgy tudjuk megmenteni, ha a forradalom alatt, a fellázadt alattvalók harag-megnyilvánulásai nem magára a császárra, hanem környezetére irányulnának, vagyis arra, amit itt az „kormányának" neveznek. „Ezen a ponton azonban felmerült közöttünk egy kérdés: a császár közelállói készek-e minden következményt magukra vállalni? „És a végs kategorikus következtetésünk az volt, hogy nem vállalnák, mert biztosra vennék, hogy ebben az ügyben egyedül a császár a felel s, és következésképpen neki személyesen kell megfizetnie érte. „Ezután ismét egyhangúlag a következ határozatot fogadtuk el: „Azért, hogy legalább Apollisz császárt megmentsük ett l az elkerülhetetlen veszélyt l, törzsünk lényei - a császár jóváhagyásával - elfoglalják a közösség összes felel s személyiségének posztját, és amikor a tömegek „pszichózisa" már a legmagasabb pontjára hág, mindegyikük elviseli a váratlan eseményekb l rá es részt." - Mikor a megbízottunk befejezte beszámolóját, egy gyors eszmecsere után mindnyájan elhatároztuk, hogy törzsünk tiszteletreméltó lényeinek javaslata szerint fogunk eljárni. Azután el ször is elküldtük ezeknek a tiszteletreméltó lényeknek egyikét, hogy Apollisz császár elé terjessze tervünket, amihez megadta beleegyezését, felújítva ígéretét, hogy mindenben a mi útbaigazításaink szerint fog cselekedni. Akkor elhatároztuk, hogy késedelem nélkül mindjárt másnap elkezdjük az összes tisztvisel leváltását. Ámde két napon belül nyilvánvalóvá vált, hogy a Földbolygón nem lakott elég lény a törzsünkb l ahhoz, hogy ennek a közösségnek összes tisztvisel jét helyettesíteni tudják, ezért rögvest elküldtük az Alkalom rhajót a Mars-bolygónkra, egy bizonyos számú honfitársunkéit. Id közben Apollisz császár, két tiszteletreméltó lényünk irányítása mellett különböz ürügyekkel elkezdte leváltani legel ször magában Szamliosz városában a tisztvisel ket, a mieinket téve a helyükbe. Néhány nappal kés bb, miután Alkalom rhajónk törzsünk lényeivel visszajött a Mars-bolygóról, a leváltások vidéken is megkezd dtek, és nemsokára ennek a közösségnek minden „bizalmi állását" a mieink foglalták el. Amint ez a teljes kör váltás befejez dött, Apollisz császár még mindig a mi leginkább tiszteletreméltó lényeink irányításával, elkezdte közösségének régi kormányzati rendszerét visszaállítani.
- Már szinte az els napokban a várakozásnak megfelel en a régi rendszer helyreállítása elkezdett hatást gyakorolni e közösség azon lényeinek általános pszichizmusára, akiknél mint már mondtam, a végzetes kundabuffer szerv tulajdonságainak különféle következményei már tökéletesen kikristályosodtak és kezdtek kifejezésre jutni. És az elégedetlenség napról-napra növekedett olyannyira, hogy nemsokára felbukkant bennük az az impulzus, ami az összes kés bbi id szakok ottani háromagyú lényeinek sajátosságává lett, és ami arra készteti ket, hogy id l-id re kirobbantsanak egy általuk „forradalomnak" nevezett folyamatot. Az „forradalmuk" során - miként az szintén sajátosságává vált ezeknek a Nagy Világegyetemünk háromagyú jelenségeinek - rengeteg, az évszázadok során összegy jtött javakat semmisítettek meg, nem is beszélve arról a nagy mennyiség „tudásról", ami akkor egyszer s mindenkorra elveszett; ugyanakkor elpusztították sok más felebarát lényüket is, akik már úton voltak, hogy felszabadítsák magukat a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeit l. Ezzel kapcsolatban itt érdekes megjegyezni egy rendkívül meglep , és rendkívül érthetetlen tényt. A kés bbi forradalmak során az ottani háromagyú lények - majdnem mindnyájan, de legalább is túlnyomó többségükben, ebbe a „pszichózisba" esve - f leg azokat a felebarátaikat pusztítják el, akik már ráléptek az útra, hogy felszabadítsák magukat ennek az seikre sújtott, végzetes kundabuffer szervnek bennük kikristályosodott következményeit l. - így gyermekem, ameddig a forradalmuk folyamata ment a maga rendje szerint, Apollisz császár egyik Szamliosz közelében fekv „téli palotájába" vonult vissza. Egy ujjal sem nyúlt hozzá senki, mivel a mieink a propagandájukkal úgy készítették el a dolgokat, hogy a teljes felel sség ne a császárra, hanem a környezetére háruljon, vagyis pontosan órájuk, a tisztvisel ire. t mi több... Ennek a pszichózisnak hatalmába került lényeket „elragadta az együttérzés" uralkodójuk iránt, mondván, hogy ez a kellemetlen forradalom azért tört ki, mert „szegény császárukat" mindeddig h tlen és hálátlan alattvalók vették körül. Mikor a forradalmi pszichózis teljesen lecsillapult, Apollisz császár visszajött Szamliosz városába, és - még mindig a legtiszteletreméltóbb lényeink segítségével - honfitársainkat apránként régi életben maradt szolgálóival váltotta fel, vagy újakkal, akiket alattvalói közül választott ki. És mikor Apollisz császár helyreállította régi kapcsolatát alattvalóival, azok ismét nekiláttak kincstárát „pénzzel" ellátni, és parancsainak engedelmeskedni, és így a közösség ügyei visszatértek korábbi megszokott medrükbe. Ami pedig szerencsétlen naiv honfitársunkat illeti, aki ezen események okozója volt, t ez annyira fájdalmasan érintette, hogy nem akart tovább ott maradni ezen a bolygón, mely neki oly sok gyötrelmet okozott, hanem visszatért velünk a Mars-bolygóra. Különben ott a kés bbiekben az egész törzsünk lényei számára remek kormányzónak bizonyult.
Tizenhatodik fejezet Az id fogalmának relativitása EGY rövid szünet után Belzebub ekképp folytatta: - Hogy egy pontosabb fogalmat tudj magadnak alkotni a Földbolygón lakó, téged érdekl háromagyú lények pszichizmusának különlegességér l, és általában jobban meg tudd érteni mindazt, ami erre az eredeti bolygóra vonatkozik, szerintem feltétlenül szükséges, hogy egy pontos fogalmad legyen az Id -számításukról, és hogy tudd miként módosult fokozatosan jelenlétükben az a lényi érzékelés, amit az „Id folyamatának" neveznek, mígnem olyanná vált, mint amilyen ma. Elengedhetetlen, hogy ezt tisztázzam számodra; csak ennek segítségével tudod elképzelni és megérteni az eseményeket amelyekr l már beszéltem, és amelyekr l még beszélni fogok. Mindenekel tt tudnod kell, hogy az Id számítására mértékegységül a Föld háromagyú lényei éppúgy, mint mi, az „évet" veszik, és ennek az évnek id tartamát aszerint az id szerint határozzák meg, mialatt bolygójuk egy másik kozmikus koncentráció körül egy bizonyos pályát befut - vagyis azt az id t, mialatt bolygójuk a napja körül az „esés" és „elkapás" folyamatát végrehajtva, egy úgynevezett „krentonalni kört" ír le. Hasonló módon, mi a Karataz bolygón „évnek" határozzuk meg azt az id tartamot, ami azon a pillanatok közé esik, amikor a távolság a „Szamosz" nap és a Szelosz" nap között kétszer egymás után a legrövidebb. Száz ilyen évet a Föld-bolygó lényei „évszázadnak" hívnak. Az évüket tizenkét részre osztják, és minden ilyen részt „hónapnak" neveznek. Ennek a hónapnak id tartamát a bolygójukról levált nagyobbik töredék - ami ma a „Hold" nevet viseli - keringési idejével szabják meg, vagyis az id vel mialatt - szintén az „esés" és az „elkapás" törvénye alapján - ez a töredék bolygójuk körül egy teljes krentonalni kört valósít meg. Fontos megjegyezni, hogy a Holdnak tizenkét krentonalni köre nem pontosan egyezik meg bolygójuk egy krentonalni körével a Napja körül; ezért a hónapok kiszámításában egy bizonyos kompromisszumot tettek, hogy az összeg többé-kevésbé megfelelhessen a valóságnak. Azután ezt a „hónapot" általában harminc „napra" osztották fel. „Napnak" tartják azt az id tartamot, ami alatt az említett törvények hatása alatt bolygójuk egy teljes fordulatot tesz meg saját maga körül. De tudnod kell, hogy szintén „napnak" nevezik azt a trogoautoegokratikus folyamatot is, ami periodikusan megvalósul bolygójuk atmoszférájában - mint minden bolygón, ahol létrejön az a kozmikus folyamat, ami, mint már mondtam, az „Ilnoszoparnó" nevet viseli - és amit mi „kshtatszavakhtnak" hívunk; k ezt a „nappal van" kifejezéssel illetik, és az ezzel ellenkez folyamatnak, amit mi „kldatsakhtinek" nevezünk, k az „éjszaka" nevet adják; és akkor úgy mondják: „éjszaka van". A Földet népesít háromagyú lények legnagyobb id mértéküket „évszázadnak" nevezik, és ez a század száz „évb l" áll. Az évben tizenkét „hónap" van, és egy hónapban átlagosan harminc „nap". Maga a „nap" huszonnégy „órára" van felosztva, az „óra" hatvan „percre", és a perc további hatvan „másodpercre". - Mivel te, gyermekem még nem ismered az Id rendkívüli különlegességeit, el ször azt kell megtudnod, hogy az objektív tudomány ezt a kozmikus jelenséget a következ módon határozza meg: „Az Id , mint olyan, önmagában nem létezik; az Id csak az egy adott helyen jelenlév minden kozmikus jelenség eredményeinek összessége." Az Id t magát, semmilyen lény sem tudja megérteni az értelmével, sem megérezni bármilyen küls vagy bels lényi funkción keresztül. Még az ösztönön keresztül sem tudja átérezni, ami minden többé-kevésbé független kozmikus képz désnek megvan, bármilyen legyen is ennek az ösztönnek a foka. Az Id t csak különféle kozmikus jelenségek egymás közötti összehasonlításán keresztül lehet felbecsülni, ugyanazon helyen és ugyanazon körülmények között, mint ahol azt észlelik és figyelembe veszik. Jegyezzük meg, hogy Nagy Világegyetemünkben kivétel nélkül minden jelenség, bármilyen helyen nyilvánuljon meg és játszódjék is le, csak valami a Legszentebb Abszolút Napból ered teljes jelenségnek a törvényeknek megfelel , egymást követ „feltöredezésének" eredménye. így minden kozmikus jelenségnek, bárhol játszódik is le, van egy „objektív" jelentése. És ezek a törvényeknek megfelel , egymást követ „töredékek" minden vonatkozásban - még az evolúcióéban és az involúcióéban is - a szent Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvénye szerint valósulnak meg.
Egyedül az Id nek nincs semmi objektív jelentése, mivel az semmilyen meghatározott kozmikus jelenség töredékekre bomlásának sem az eredménye. Mivel semmib l sem ered, de mindig és mindennel azonosul, és tökéletesen független marad, az egész Világegyetemben ez az egyetlen, amit az „Egyedüli Ideálisan Szubjektív Jelenség" névvel lehet illetni és dics íteni. így gyermekem, az Id , aminek néha a „Heropasz" nevet is adják, az egyetlen olyan jelenség aminek megjelenése semmilyen forrástól nem függ, hanem mint az „isteni Szeretet", mindig saját magától árad, függetlenül - mint már mondtam -, és meghatározott arányokban azonosul minden jelenséggel, ami Nagy Világegyetemünk egy adott helyén minden megjelenésben létrejön. Ismétlem, mindazt amit most mondtam neked csak kés bb leszel képes alaposan megérteni, amikor már a világ teremtésének és fenntartásának két alapvet törvényér l ígéretemhez híven mindent megmagyaráztam. Egyel re csak emlékezz a következ kre: mivel az Id nek nincs eredete, és nem lehet pontosan megállapítani a jelenlétét - amit minden más jelenséggel minden kozmikus szférában meg lehet tenni - a felbecsülésére „alapegységként" az objektív tudomány, amir l beszéltem, ugyanazt veszi, mint amit Nagy Világegyetemünk minden helyén és minden szférájában a kozmikus anyagok rezgési s ségének és min ségének meghatározására használ. És ez az alapegység, amit mindig az Id felbecsülésére szabtak meg, egy pillanata annak, amit a „szent egokulnatsarni érzékelésnek" neveznek, ami minden a Legszentebb Abszolút Napon lakó Szent Kozmikus Individuumban megjelenik valahányszor csak a Mi Egy-Lény Örökkévalónknak a térségre irányuló és azon áthatoló tekintete jelenlétüket közvetlenül érinti. Az objektív tudomány azért hozta létre ezt az alapegységet, hogy lehet vé tegye pontosan meghatározni és egymás között összehasonlítani a tudatos Individuumok szubjektív érzékelési folyamatainak fokát, valamint a különféle objektív kozmikus jelenségek tempóit, amik Nagy Világegyetemünk különböz szféráiban nyilvánulnak meg, és amikb l az összes - kicsi és nagy - kozmikus megjelenések születnek. Az Id folyamatának alapvet sajátossága abban áll, hogy az észlelése a különböz skálájú kozmikus kialakulások jelenlétében ugyanúgy és ugyanolyan sorrendben történik. Hogy csak egy megközelít fogalmat adjak arról, amit éppen mondtam, vegyük példaként az asztalon álló vizeskorsó egy cseppjében lejátszódó Id -folyamatot. A korsó minden cseppje maga is egy független világot képvisel, egy „mikrokozmoszokból" álló világot. Ebben a kis világban - ugyanúgy, mint a másik kozmoszokban - végtelenül parányi, és viszonylag független „egyének" vagy „lények" jelennek meg és léteznek. E végtelenül kicsiny világ lényei számára az Id ugyanabban a sorrendben folyik, mint amiben azt minden egyén az összes többi kozmoszban érzi. És ezeknek a végtelenül kicsiny lényeknek, ugyanúgy mint a más „skálájú" kozmoszok lényeinek, minden észlelésükhöz és megnyilvánulásukhoz egy meghatározott id tartamú tapasztalásuk van; és más lényekhez hasonlóan az Id folyását az ket körülvev jelenségek tartamának összehasonlításán keresztül érzik. Akárcsak más kozmoszok lényei, megszületnek, feln nek, az úgynevezett „szexuális eredmény" céljából egybekelnek és szétválnak, megbetegednek, szenvednek, és mint minden ami létezik és amiben az Objektív Értelem nem rögz dött meg, végül is örökre el lesznek pusztítva. E kis világ végtelenül kicsi lényeinek létezési folyamata -mint a másik világokban is - megkövetel egy meghatározott id tartamot, ami az adott „kozmikus skálán" megnyilvánuló összes környez jelenségekével arányos. Nekik is egy meghatározott id tartamra van szükségük a születésük és kialakulásuk folyamatára, valamint a létezésük során lezajló különböz eseményekre, egészen a végs és teljes megsemmisülésükig. E csepp víz lényeinek létezési folyamata az Id folyamán szintén együtt jár az egymásra következ úgynevezett „intervallumokkal". Kivétel nélkül mindegyiküknek egy meghatározott id kell az örömükre és a szenvedésükre, egyszóval mindenféle elengedhetetlen lényi tapasztalatokra, beleértve a „balszerencsés fázisukat" és azt a periódusukat, amikor „a tökéletesedésre szomjaznak". Ismétlem, az Id folyamatának náluk is megvan a maga harmonikus sorozata, ami az ket környez jelenségek összességéb l ered. Az Id folyamatának tartamát mindezek a kozmikus egyének - valamint az összes ösztönnel ellátott és már teljesen kiformálódott egységek - általában azonosan észlelik és érzik, az egyetlen különbség az, ami egy adott pillanatban a jelenlétük min ségéb l és általános állapotukból ered. Ugyanakkor jegyezzük meg gyermekem, hogyha egy bármilyen független kozmikus egységben létez , különálló egyéneknél az Id folyamatának meghatározása nem is objektív a szó teljes értelmében véve, az mégis elnyer náluk egy objektív értelmet, mivel azt a saját jelenlétük beteljesedésének megfelel en észlelik.
Ugyanez a csepp víz, amit példának vettünk, arra fog szolgálni, hogy ezt a gondolatomat számodra tisztábban érthet vé tegye. Bár egy egyetemes objektivitás szempontjából az e cseppben átélt egész Id folyamatot a csepp maga teljesen szubjektíven érzékeli, ezzel szemben a benne létez lények ugyanezt a periódust objektívként észlelik. Hogy ezt az ideát világosabbá tegyem, a neked kedves Föld-bolygó háromagyú lényei között létez , bizonyos „hipochondriásnak" nevezett lényeket veszem például. Ezeknek a földi „hipochondriásoknak" gyakran úgy t nik, hogy az id hihetetlenül lassan vánszorog, és - mint mondják „fenomenálisán unalmas". Márpedig ugyanígy, ennek a cseppnek bizonyos végtelen kicsi lényeinek is néha úgy t nhet - ha feltételezzük, hogy közöttük is vannak „hipochondriások" - hogy az id nagyon lassan vánszorog, és „fenomenálisán unalmas". Pedig a valóságban, a Föld-bolygói kedveltjeid id érzékelése szerint, ezeknek a „mikrokozmosz-lényeknek" egész élettartama legföljebb néhány „percükre", és néha csak pár „másodpercükre" korlátozódik. - Most, kedves gyermekem, hogy az Id t, és annak sajátosságait jobban megértsd, a korodat össze fogjuk hasonlítani a Föld-bolygó megfelel lényeinek korával. Ehhez összehasonlítási mértékül ugyanazt az Id mértékegységet kell vennünk, amit az objektív tudomány használ számításaiban. Mindenekel tt tudd, hogy az objektív tudomány - azok szerint az adatok szerint, amit akkor fogsz megismerni, mikor majd elmagyarázom neked a világ teremtésének és létezésének alapvet törvényeit - megállapította, hogy minden normális háromagyú lény, beleértve természetesen a mi Karataz bolygónkon létez ket is, az Id meghatározására szolgáló szent „egókulnatsarni" hatást a Legszentebb Abszolút Napon él szent Individuumoknál negyvenkilencszer lassabban érzékelik. Következésképpen, a mi Karatazunk háromagyú lényeinek az Id folyamata negyvenkilencszer gyorsabban telik mint az Abszolút Napon, és ugyanezzel a sebességgel kellene telnie a Föld-bolygót népesít lényeknek is. Továbbá kiszámították, hogy abban a periódusban, aminek végén a „Szamosz" nap legjobban megközelíti a „Szelosz" napot - vagyis a Karataz bolygón egy „évnek" vett periódus alatt a Föld-bolygó az Orsz Napja körül háromszáznyolcvankilenc krentonalni kört ír le. Ebb l az következik, hogy az Id egy objektíven konvencionális számítása szerint a mi évünk háromszáznyolcvankilencszer hosszabb annál a periódusnál, amit kedveltjeid az évüknek tekintenek. Biztosan érdekel, hogy mindezeket a számításokat a Világegyetem Nagy F -Mérnöke, az Magas Mér sége, Algüemathant Arkangyal magyarázta el nekem - adassék, hogy egészen a szent Ankládig tudja tökéletesíteni magát! ezt akkor közölte velem, amikor a Föld-bolygó által elszenvedett els katasztrófa alkalmával a harmadik Magas Bizottság szent tagjaként eljött a Mars-bolygóra. A hazámba visszatér utazásom során a Mindenütt-jelenvaló világ r-átkel rhajó kapitánya baráti beszélgetéseink során kiegészítette ezeket az információkat. Vegyük most figyelembe a következ t: mint a Karataz bolygó háromagyú lénye, te jelenleg csak egy tizenkét éves fiú vagy, a Lény és az Értelem szempontjából pontosan megfelelsz egy Föld-bolygói fiúnak; még nem vagy kialakulva, és még nem vagy önmagádról tudatos, mint ahogy a Föld összes háromagyú lénye sem tudatos a növekedési folyamata alatt, azel tt hogy felel s emberré válna. Általános pszichizmusod minden vonása, amit „karakternek", Jellemnek", „hajlamnak" neveznek, egyszóval pszichizmusod minden kifelé megnyilvánuló sajátossága pontosan ugyanolyan, mint minden más, még éretlen és befolyásolható háromagyú lényé tizenkét éves korában. Tehát aszerint, amit mondtam neked, bár a mi Id számításunk szerint te egy tizenkét éves, még nem kialakult és önmagádról nem tudatos fiú vagy, olyan amilyent a Föld-bolygón is lehet találni, mégis, az Id folyásáról alkotott szubjektív felfogásukra és lényi érzékelésükre alapozott számítások szerint te nem tizenkét éve létezel, hanem négyezerhatszázhatvannyolc éve... - Mindaz amit most elmondok, megadja neked a lehet séget arra, hogy fel tudj ismerni bizonyos tényez ket, melyek az átlagos normális létezési idejük fokozatos lecsökkentését okozták, s ami végül is mostanra „szinte semmivé" vált a szó objektív értelmében. Valójában e szerencsétlen bolygó háromagyú lényei átlagos létezési idejének ez a fokozatos lecsökkenése, majd a „semmire", nem egy, hanem több különböz okból ered. Ezek közül az els és legf bb természetesen az, hogy a Természetnek megfelel módon alkalmazkodnia kellett, hogy fokozatosan megváltoztassa a jelenlétüket és olyanná tegye, mint amilyen az most. Ami pedig a többi okot illeti - legyünk igazságosak -, azoknak meg sem kellett volna jelenniük ezen a szerencsétlen bolygón, ha az els nem nyilvánul meg; valójában szerintem azok mind többé-kevésbé az els l erednek, bár magától értet en fokozatosan.
Mindezt majd meg fogod érteni gyermekem, e háromagyú lényekr l szóló kés bbi elbeszéléseim során; jelenleg csak az els és f okról fogok beszélni; miért és hogyan kényszerült a Nagy Természet arra, hogy jelenlétüket felmérje és ilyen új formát adjon neki. El ször is tudnod kell, hogy a Világegyetemben a lényi létezés id tartalmának két „fajtája", avagy két „elve" van. A lényi-létezés els elvét „fulasznitamninek" nevezik, és a nagy Világegyetemünk minden bolygóján valamennyi háromagyú lény sajátossága. E lények létezésének alapvet értelme és célja az, hogy az „általános kozmikus trogoautoegokratikus folyamat"-hoz szükséges kozmikus anyagok rajtuk keresztül átalakuljanak. A lényi-létezés második elve az, amelynek minden egyagyú és kétagyú lény alá van vetve bárhol is jön a világra. Eme egy- és kétagyú lények létének értelme és célja is az, hogy közvetít szerepet játszanak a szükséges kozmikus anyagok átalakításában, de ezúttal nem egy általános kozmikus jelleg célból, hanem csak annak a naprendszernek vagy mindössze annak a bolygónak szükségleteire, amelyiken a világra jönnek. Hogy jobban megvilágítsuk a téged érdekl háromagyú lények pszichizmusának különösségét, tudnod kell, hogy kezdetben, miután a kundabuffer szervet minden tulajdonságával együtt eltávolították a jelenlétükb l, a létezésük id tartama a „fulasznitamni" elvvel egyezett meg; vagyis nekik is addig kellett létezniük, amíg fel nem öltötték magukban, és Értelemben tökéletesen ki nem fejlesztették azt, aminek „kesszdzsan test" a neve, vagy ahogy k maguk kés bb elnevezték, az „asztráltestet"- és amit a jelenlegi lények csak hallomásból ismernek. De ezután gyermekem, olyan okokból kifolyólag, amelyekr l kés bb, a további meséim folyamán fogsz tudomást szerezni, a létezésük túl abnormálissá, háromagyú lényhez méltatlanná vált; ezt úgy értem, hogy egyrészt már megsz ntek a Természet által a bolygójuk levált töredékeinek fenntartására megkívánt rezgéseket kisugározni, másrészt pedig pszichizmusuk különlegessége által hajtva elkezdték bolygójuk más formájú lényeit pusztítani, és így fokozatosan lecsökkentették az ugyanezen célra szükséges forrásokat. Ekkor a Természet - hogy úgy mennyiségben, mint min ségben megkapja a megkívánt rezgések egyensúlyát - arra kényszerült, hogy a háromagyú lények jelenlétét fokozatosan a második, vagy „Itoklanotz" elvvel egyeztesse éppúgy, mint ahogy azt az egy- és kétagyú lényekkel teszi. Egyszer majd külön el fogom neked magyarázni az „Itoklanotz" elv jelentését Addig csak emlékezz arra, hogy habár kezdetben e bolygó háromagyú lényei létezési id tartama lerövidülésének f indítóokai nem t lük függtek, de kés bb - és f leg napjainkban -eme szomorú következmény f oka a saját maguk által létrehozott abnormális közönséges küls lényi-életkörülmények-ben rejlik. Manapság ezek a körülmények oly mértékben el segítették ezt a lerövidülést, hogy ha összehasonlítjuk ezeknek a háromagyú lényeknek létezési id tartamát az egész Világegyetem többi bolygóin él háromagyú lényekéivel, oly nagy különbséget találunk, mint amilyen az létezési id tartamuk és az el bb például vett pici vízcseppben él lényeké között van. Most már érted gyermekem, hogy még a Nagy Heropasz, vagyis az Id maga is miért volt kénytelen a Föld-bolygó szerencsétlen háromagyú lényeinek jelenlétében egy ilyen nyilvánvaló abszurdumot megvalósítani? Mindenesetre azok után amit neked elmondtam, beleélheted magad a Heropasz helyzetébe és megértheted, hogy bár könyörtelen, de pontosan az, aki mindig és mindenben igazságos. E szavak után Belzebub elhallgatott, és mikor ismét unokájához fordult, egy mély sóhajjal ezt mondta: - Hát! Hát! Kedves gyermekem... Kés bb, ha majd többet fogsz tudni e szerencsétlen Föld-bolygó háromagyú lényeir l, mindent önmagád által fogsz megérteni, és ki fogod alakítani a saját véleményedet mindenr l. Saját magadtól tökéletesen meg fogod érteni, hogy habár a földi szerencsétlenségek eredeti oka egy bizonyos Fentr l jöv „gondatlanság" volt, mégis a Földön uralkodó általános káosz magyarázatát az abnormális közönségesTóils lényi-életkörül-ményekben kell keresni, amelyeket apránként saját maguk hoztak létre, és mind a mai napig létrehoznak. De mindenesetre kedves gyermekem, ha majd jobban megismered kedvenceidet, ismétlem, nemcsak azt fogod látni, hogy végül is milyen szánalmasan rövidre csökkent le e szerencsétlenek létezési id tartama, ha azt ahhoz a normális létezési id tartamhoz hasonlítva, mely már régóta a Nagy Világegyetemünk mindenfajta háromagyú lényének törvényszer en meg lett szabva, hanem azt is meg fogod érteni, hogy ugyanezen okból kifolyólag minden, bármilyen kozmikus jelenségre vonatkozó lényi érzékelés apránként elt nt, és ma már teljesen hiányzik bel lük. Bár e szerencsétlen bolygó lényei már több évtizede megjelentek, egy objektíven konvencionális Id számítás szerint, a kozmikus jelenségekr l nem csak semmi lényi érzékelésük sincs - pedig ez az érzékelés az egész Világegyetem minden háromagyú lényének sajátja -, hanem e szerencsétlenek értelmében semmilyen, még csak legalább megközelít képzet sem alakul ki ezen jelenségek igazi okairól. Még a saját bolygójukon, közvetlenül körülöttük létrejöv kozmikus jelenségekr l sincs semmilyen, akár csak megközelít leg is helyes fogalmuk.
Tizenhetedik fejezet Abszolút-abszurd: Belzebub állítása szerint a mi napunk sem nem világít, sem nem melegít HOGY egy kis elképzelésed legyen arról, kedves Hasszin, hogy a „valóság ösztönös érzékelésének" nevezett funkció, ami Nagy Világegyetemünk minden háromagyú lényének sajátossága, a Földet népesít háromag yú lén yek jelen létéb l menn yire hián yzik - különösen azokéból, akik az utóbbi id kben élnek ott -szerintem elég lesz elmondanom, hogy k hogyan értik és magyarázzák meg maguknak az okát azoknak a bolygójukon id nként el álló kozmikus jelenségeknek, melyeket „nappali világosságnak", „sötétségnek", „melegnek", hidegnek" stb. neveznek. E bolygó minden háromagyú lénye, aki felel s korát elérte, kivétel nélkül az ott „tudománynak" nevezett számos zagyva okoskodás befolyása alatt kategorikusan meg van gy dve arról, hogy ezek a jelenségek bolygójukra teljesen készen érkeznek, „egyenesen" a Napjukról... és, mint hasonló esetben Mullah Nasszr Eddin mondaná: „err l már elég a duma". Ezzel kapcsolatban a legkülönösebb az, hogy a második transzapalni perturbáció el tt létez bizonyos lények kivételével mindeddig még senki nem fejezte ki közülük a legkisebb kételyét sem err l a meggy désr l. Nemcsak hogy soha egyikük sem vonta kétségbe e jelenségek eredetét - noha a különös értelmük mutat bizonyos hasonlatosságokat egy józan logikával - hanem még csak meg sem nyilvánította közülük senki ezzel a témával kapcsolatban pszichizmusuknak azt a különös tulajdonságát, amelyet csupán e bolygó háromagyú lényei birtokolnak, és amely a „képzel désbeli fantázia" nevet viseli. Ezt mondva, Belzebub egy keser mosollyal folytatta: -Vegyünk például téged, akiben megvan egy háromagyú lény normális jelenléte, és van egy „oszkiánód" - vagy ahogy a Földön mondják „nevelésed" - ami szándékosan lett a jelenlétedbe beleültetve, és ami egyedül magának az Egy- Létez nek, valamint a hozzá közelálló Nagyon Szent Individuumoknak parancsolatain és el írásain nyugvó erkölcsre épült... Nahát! Ha te véletlenül ott találnád magad közöttük, bizonyos esetekben nehezen tudnád visszafojtani magadban a „lényi parkhitrogult", vagyis a Földön „elfojthatatlan bels nevetésnek" nevezett folyamatot, és képtelen lennél visszatartani ezt a nevetést meglepetésük láttán, ha hirtelen tisztán érzékelni tudnák, s minden kétség nélkül megértenék, hogy nem csak semmi „fény", „h ", stb. nem jön bolygójukra a Napjukból, hanem maga ez a Nap, amit k a „fény és a h forrásának" tételeznek fel, szinte állandóan csaknem ugyanannyira fagyoskodik, mint a mi nagyra becsült Mullah Nasszr Eddinünk vedlett kutyája. A valóságban ennek a „h forrásnak" felszíne - Nagy Világegyetemünk minden más egyszer Napjához hasonlóan talán még inkább jéggel borított, mint az a terület, amit k Északi Sarknak hívnak. Bizonyára ez az „izzó" gócpont inkább maga is kölcsön venne egy kis „h t" egy másik kozmikus anyagforrásból, mintsem hogy a sajátjának egy részét elküldje bármelyik bolygóra, legkevésbé arra, amelynek az oldala le lett szakítva, és ezáltal mintegy nyomorék szörnyeteggé vált, és jelenleg e szegény Orsz rendszer számára egy „visszataszító szégyen" forrása. De tudod-e, gyermekem - kérdezte Belzebub Hasszintól -, hog y általában bizonyos b olygó k atmoszférájában a trogoautoegokratikus folyamatok során hogyan és miért jönnek létre a „kshtatsavakht", a „kldatsakhti", a „teinolair", „peishakir" és más efféle jelenségek, amelyeket a te kedvenceid „nappali világosságnak", „sötétségnek", „hidegnek" „melegnek" - és így tovább - neveznek? Ha ezt még nem érted elég tisztán, majd egy kicsit pontosabban körülírom. Bár azt ígértem, csak kés bb fogom elmagyarázni minden részletében a világ-teremtés és a világ-fenntartás f törvényeit, de hogy most jobban fel tudd fogni mir l is beszélünk, és hogy helyesen asszimilálhasd mindazt, amit már eddig mondtam, elengedhetetlennek t nik ezekkel a kozmikus törvényekkel foglalkozó kérdéseket - ha csak röviden is - érinteni. Tudd meg el ször is, hogy minden ami szándékosan lett teremtve, valamint minden ami automatikusan megjelenik a Világegyetemben, egyedül a „kozmikus trogoautoegokratikus folyamat" alapján létezik és tartja fenn magát. Ezt a nagyon nagy kozmikus trogoautoegokratikus folyamatot a Mi Egy-Lény Örökkévalónk valósította meg, amikor a Nagyon Nagy és Legszentebb Abszolút Napunk már létezett, amely már akkor is, miként ma is, a Mi Irgalommal Teljes Végtelen Teremt nk f létezési helye volt.
Ezt a rendszert - amely fenntart mindent ami megjelenik és létezik - a Mi Örökkévaló Teremt nk azért valósította meg, hogy a Világegyetemben minden létez ben végbemehessen az „anyagcsere", vagyis minden létez „kölcsönös táplálása", és hogy ezáltal megállítsa a kegyetlen Heropasz káros hatását az Abszolút Napra. Ez a nagyon nagy kozmikus trogoautoegokratikus folyamat mindig és mindenütt a két alapvet kozmikus törvény alapján valósul meg, melyek közül az els , az „els -rend alapvet szent Heptaparaparsinokh", és a második az „els rend alapvet szent Triamazikamnó". E két szent kozmikus törvény hatására - bizonyos körülmények között - el ször az „éternokrünónak" nevezett anyagból kiindulva különböz „kristályosodások" keletkeznek, és ezekb l a kristályosodásokból, szintén bizonyos körülmények között alakulnak ki a maguk során a nagy és kis, többé-kevésbé független, meghatározott kozmikus „képz dmények". Márpedig, éppen e meghatározott kozmikus képz déseken belül és a felületükön valósulnak meg az „involúciónak" és „evolúciónak" nevezett folyamatok - szintén mindig a két alapvet szent törvénnyel egyez en -, és eme folyamatok összes er edmén yei az atmoszfér ákban - továbbá ezen atmoszférák révén - összeolvadnak, hogy e „táplálék-csere" megvalósítását biztosítsák. Az „éternokrilnó" az az eredeti anyag, ami Nagy Világegyetemünket betölti, és ami minden létez dolog megjelenésének és fenntartásának az alapja. De az „éternokrilnó" nemcsak kivétel nélkül az összes kis és nagy kozmikus koncentráció megjelenésének alapja, hanem általában minden kozmikus jelenség is bizonyos átalakítások során ugyanebben a kozmikus anyagban játszódik le, valamint az involúciója és evolúciója is a különféle kristályosodásoknak - vagy mint kedvenceid mondanák azon aktív elemeknek, amelyek eredeti megjelenésüket a kozmikus anyagok ugyanezen alapvet els -forrásából szerezték és még továbbra is abból szerzik. Éppen ezért állítja az objektív tudomány azt, hogy a Világegyetemben kivétel nélkül minden anyag. Azt is tudnod kell, hogy csak egyetlen kozmikus kristályosodás, ami a „mindenütt-jelenvaló-Okidanokh" nevet viseli -habár annak is az éternokrilnó az alapja -, veszi eredetét közvetlenül a „szent Théomertmalogoszból", vagyis a Legszentebb Abszolút Nap emanációiból. Ez a „mindenütt-jelenvaló-Okidanokh" a Világegyetemben nemcsak minden kis és nagy megjelenés kialakulásában vesz részt; hanem a legtöbb kozmikus jelenségnek is f okozója, különösen az atmoszférákban lejátszódóknak. - Hogy csak egy kicsit is meg tudd érteni a „mindenütt-jelenvaló-Okidanokhot", tudnod kell, hogy a második alapvet kozmikus törvény, a szent Triamazikamnó, három független er l áll; másképpen mondva; ez a szent törvény a Világegyetemben kivétel nélkül mindenben és mindenütt három különálló független aspektusban nyilvánul meg. Ez a három aspektus a Világegyetemben a következ nevek alatt ismert: Az els nek az elnevezése „Szent Állítás". A másodiké „Szent Tagadás". A harmadiké pedig „Szent Egyesítés". Ezért is fejezi ki az objektív tudomány az erre a szent törvényre és e három független er re vonatkozó egyéb meghatározások között a következ formulát: „Egy törvény, aminek okozatai újabb okozatok okaivá válnak, és amely mindig három független, és egymással radikálisan szembenálló megnyilvánulás által m ködik, melyek rejtett tulajdonságok állapotában vannak jelen benne láthatatlanul és megfoghatatlanul." Márpedig gyermekem, a mi szent Théomertmalogoszunk, vagyis a Mi Legszentebb Abszolút Napunk eredeti emanáció-ja már az els megjelenését l kezdve szintén e törvénynek engedelmeskedik, és kés bbi megvalósulásaiban ennek megfelel eredményeket ad. A Legszentebb Abszolút Napon kívüli térben megjelen , „mindenütt-jelenvaló-Okidanokh" eredetét e három független er egybeolvadásából nyeri, majd a kés bbi involúciók során „rezgéseinek életadó ereje" megváltozik, mialatt a szent alapvet Heptaparaparsinokh „stopinderein" vagy „gravitációs központjain" halad keresztül. - Ismétlem, a „mindenütt-jelenvaló-Okidanokh" más, már meghatározott kozmikus kristályosodások között, mindig szükségszer en részt vesz mind a kis, mind a nagy kozmikus képz désekben, a Világegyetem bármely helyén, bármely küls környezeti körülmények között jelenjenek is azok meg. Ez az általános, kozmikus „egyedülálló-kristályosodás" vagy „aktív elem", különböz , egyedül rá jellemz sajátosságokat birtokol, és a legtöbb kozmikus jelenség ezeknek a sajátosságoknak tudható be - többek között azok a jelenségek is, amelyekr l beszéltünk, és amelyek bizonyos bolygók atmoszféráiban játszódnak le. A mindenütt-jelenvaló aktív elem - mint mondtam - több egyedül rá jellemz sajátosságot birtokol, de elég, ha beszélgetésünk témájaként ezek közül kett vel ismerkedünk meg. Az els ebben áll: amikor egy új kozmikus egység összetömörül, a mindenütt-jelenvaló aktív elem nem olvad össze vele, és nem is alakul át a maga teljességében ennek az új képz désnek egy meghatározott pontján - mint ahogy azt az összes kozmikus képz désben az összes többi kristályosodás teszi -, hanem amint belehatol teljes egészében egy kozmikus egységbe, ott rögtön átmegy azon, amit „dzsartklom-nak" neveznek, vagyis szétválasztódik a három alaptényez jére, amib l eredetileg el áll. Azután ezen az új kozmikus egységen belül ezeknek az alaptényez knek
mindegyikéb l különállóan, három új megkülönböztethet kialakulás független koncentrációja keletkezik, így ez a mindenütt-jelen-való aktív elem minden ilyen új képz dés kezdetén forrásokat teremt, hogy lehet vé tegye a képz dés saját szent Triamazikamnójának megvalósítását. Még azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a megkülönböztethet források a mindenütt-jelenvaló aktív elem eme sajátosságának észlelésér e és eg y kés bbi alkalmas megvalósítása céljából való felhasználására minden kozmikus képz désben vagy egységben mindaddig léteznek és m ködnek, amíg az maga létezik. És csak ennek az „egységnek" teljes lerombolása után történik az, hogy a szent Triamazikamnónak a mindenüttjelenvaló-aktív-elem-Okidanokhban lokalizált szent princípiumai egybeolvadnak, hogy újra Okidanokhba változzanak vissza, de ezúttal olyan rezgéssel, aminek új éltet ereje van. Ami pedig a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh második sajátosságát illeti - ami szintén egyedül rá jellemz , és amit elengedhetetlen most rögtön érthet vé tenni, minthogy ez beszélgetésünk témája -, azt csak akkor fogod megérteni, ha már megismerted a másodrend alapvet kozmikus törvényt, ami a Világegyetemben a „szent Aieioiuoa" néven létezik. Ez a kozmikus törvény a következ : „Minden képz dés - akár nagy, akár kicsi -, ha közvetlen érintkezésbe kerül az Abszolút Nap vagy bármely más Nap „emanációival", egy „Lelkiismeret-furdalásnak" nevezett folyamaton megy keresztül, amely folytán minden egyes, a szent Triamazikamnó valamelyik alapelvéb l ered része „fellázad", és „kritizálja" a teljessége egy másik részének ami ugyanannak a szent Triamazikamnó törvényének egy másik alapelvéb l ered - az el nem helyénvaló észleléseit és az abban a pillanatban történ megnyilvánulásait. A mindenütt-jelenvaló-aktív-elem-Okidanokh maga is alá van vetve ennek a szent „Aieioiuoa" folyamatnak avagy „Lelkiismeret-furdalásnak". Ez utóbbinak a sajátossága e szent folyamatnak során, hogy ez az aktív elem, mindaddig amíg a szent Théomertmalogosz, vagy bármely más Nap emanációjának közvetlen hatása a teljes jelenléte körül tart, a három eredeti részére bomlik szét, amelyek akkor majdnem függetlenül léteznek; de amint ez a közvetlen hatás megsz nik, ezek a részek ismét összeolvadnak, hogy mint egész létezzenek. - Ezen a ponton, gyermekem, úgy gondolom legjobb lenne, ha tudatnék veled egy érdekes dolgot, amit észrevettem a neked annyira tetsz bolygón él háromagyú lények pszichizmusának különösségét illet en, és ami az - mint mondják - „tudományos spekulációikhoz" f dik. A pszichizmusukon végzett hosszú évszázados megfigyeléseim és tanulmányozásaim során többször konstatáltam, hogy míg a megjelenésükkel majdnem egyidej leg megszületett a tudományuk, ami azután id l id re - mint náluk minden - egy többé-kevésbé magas szintre fejl dött -, és bár a „tudósoknak" nevezett háromagyú lények milliói és milliói jelentek meg közöttük az összes korokban és minden tájékon, arra az ideára egyik sem jött rá soha - egy bizonyos Tcsun-Kil-Tessz-nek nevezett kínait kivéve, akir l majd kés bb részletesen fogok neked beszélni -, hogy bármilyen különbség lehet az „emanációnak" és „sugárzásnak" nevezett két kozmikus jelenség között. Ezeknek a „szerencsétlen tudósoknak" soha még csak egyike sem jött rá, hogy e között a két kozmikus folyamat között pontosan olyan különbség van, mint amelyet a tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddin egyszer ezekkel a szavakkal jellemzett: „Annyira hasonlítanak egymáshoz, mint a híres angol Shakespeare szakálla a nem kevésbé híres „francia armagnachoz". Hogy képes legyél jobban megérteni az atmoszférákban létrejöv jelenségeket és az Okidanokh aktív elemet, még azt is tudnod kell és emlékezned rá, hogy azokban az id szakokban, amikor a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh az „Aieioiuoa" szent folyamatának hatására a „dzsartklomon" megy keresztül, az éternokrilnó tiszta, vagyis „fel nem oldódott" része - ami szükségszer en minden kozmikus képz désbe belevegyül és hogy úgy mondjam ezeknek a képz déseknek aktív elemei között köt anyagként szolgál -, ideiglenesen kiszabadul bel le, hogy azután, amint az Okidanokh három f része ismét összeolvad, abba visszalépjen. -Most röviden rá kell térnünk erre a másik kérdésre: mi a viszony a mindenütt-jelenvaló-aktív-elem-Okidanokh és minden lény általános jelenléte között - és milyen kozmikus eredmények jelennek meg a hatására. Ezt a kérdést érintenünk kell, mert szemed elé fog tárni egy felt tényt, ami megfoghatóbbá teszi a különböz agyrendszer lények, az „egyagyú", „kétagyú", és „háromagyú" rendszerek közötti különbséget. El ször is tudnod kell, hogy minden kozmikus tömörülés, ami az „agy" nevet viseli, olyan kristályosodások alapján jön létre, amelyek kialakulásában az állító er t az alapvet szent Triamazikamnónak a mindenütt-jelenvalóOkidanokhban magába foglalt egyik vagy másik megfelel szent ereje képviseli, és ezeknek a szent er knek kés bbi megvalósulásai a lények jelenlétében pontosan ezeken a lokalizációkon keresztül valósulnak meg. Kés bb majd külön el fogom magyarázni neked eme lé-nyi-agyak keletkezésének folyamatát a lények jelenlétében, addig is mondok neked valamit az eredményekr l, amiket a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh ezen agyak révén hoz létre. A mindenütt-jelenvaló-Okidanokh a lények jelenlétébe a háromfajta lényi-táplálékon keresztül hatol be.
És ez azért történik, mert - mint már mondtam neked -az Okidanokh maga is szükségszer en részt vesz minden lényi-táplálékként szolgáló anyag el állításában, és következésképpen abban mindig jelen van. -Márpedig gyermekem. A mindenütt-jelenvaló-Okidanokh alapvet különlegessége abban rejlik, hogy amikor a lények jelenlétében a „dzsartklom" folyamatán megy át, az ezúttal egy nagy kozmikus tömörülés emanációival való érintkezést l függetlenül történik; és a lények jelenlétében a „dzsartklom" betelje-sedésének tényez i a jelen esetben vagy maguk a lények által tudatosan megvalósított „lényi-partkdolgkötelességek-nek" eredményei lesznek - amikr l kés bb majd részletesen fogok beszélni neked -, vagy pedig a Nagy Természetnek a Világegyetemben létez , „kerkulnuarni megvalósulás" néven ismert folyamata, ami „a rezgések megkívánt teljességének alkalmazkodáson keresztüli megvalósításában" áll. Ez utóbbi folyamat a lényekben a tudatosságuknak a legkisebb részvétele nélkül megy végbe. Mindkét esetben, amint az Okidanokh behatol egy lény jelenlétébe és ott a dzsartklomon megy át, minden egyes alkotórésze a lénynek azon észleléseivel olvad össze, ami akkor a „rezgések affinitása" szerint megfelel neki - azután a megfelel lokalizációkban, vagyis az alkalmas agyakban koncentrálódik. Ezeket az egybeolvadásokat „lényi impulszakriknak" nevezik. Jegyezd meg gyermekem, hogy a lényeknek ezek a lokalizációi, vagy agyai, nemcsak készülékként szolgálnak a megfelel kozmikus anyagok átváltoztatására az általános kozmikus Nagyon Nagy Trogoautoegokrát céljaihoz, hanem ez képviseli számukra a tudatos tökéletesedés eszközét is. Egyébként ez utóbbi cél az agyakban koncentrálódott, vagy mint szintén mondani szokták, lerakódott „impulszakrik" min ségét l függ. Ami a „lényi-impulszakrik" min ségét illeti, a Mi Örökkévaló Mindent Magábanfoglalónknak közvetlen parancsai között van egy különleges, amit Nagy Világegyetemünk minden háromagyú lénye szigorúan betart, és ami így hangzik: „Tartózkodj minden olyan észlelést l ami agyaid tisztaságát el tudná homályosítani". A háromagyú lényekben megvan a személyes tökéletesedés lehet sége, mivelhogy az általános jelenlétükben három lényi központ, vagy agy lokalizálódon, és amint a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh átment a dzsartklom folyamatán, a szent Triamazikamnó három ereje ezekben lerakódik, hogy ott kés bb - ezúttal független - megvalósítások lehet ségét nyerje el számukra. Tehát a lények, akik ezt a háromagyú rendszert birtokolják, a lényi-partkdolgkötelességeik tudatos és szándékos megvalósításán keresztül valóban fel tudják használni a saját jelenlétükhöz az Okidanokhnak a dzsartklom által felszabadított három erejét, és képesek ezt a jelenlétet egészen a „szacronulantszakni" állapotig vinni; vagyis olyan Individuumokká tudnak válni, akiknek megvan a saját szent Triamazikamnó törvényük, ami megadja nekik a lehet séget tudatosan magukévá tenni, és egészében felölteni általános jelenlétükben azt a „nagyon szent" valamit, ami többek között egy objektív vagy Isteni Értelem m ködését is el segíti ezekben a kozmikus egységekben. Mégis gyermekem, van ebben valami borzasztó. A Föld háromagyú lényei, akik téged érdekelnek, egészen a teljes megsemmisülésükig szintén rendelkeznek három független lokalizációval, vagy „lényi-aggyal", amelyek révén egy kés bbi alkalmas megvalósítás céljából a szent Triamazikamnó három ereje átváltozik, s amelyeket saját tökéletesítésükre használhatnák; de a baj ott van, hogy a saját maguk által megalapozott abnormális küls lényiéletkörülmények folytán, ezek a lehet ségek csak a „szárnyukat verdesik" hiába-valóan. Érdekes megjegyezni, hogy a Földön lakó háromagyú lényeknél ezek a lényi-agyak a planetáris testnek ugyanazokban a részeiben vannak mint minálunk, azaz: Az agy, amit a Nagy Természet a szent Triamazikamnó els , „Szent Állításnak" nevezett szent erejének koncentrálására és kés bbi megvalósítására szánt, a fejükben helyezkedik el. A második, a szent Triamazikamnó második, „Szent Tagadásnak" nevezett szent er átváltoztatására és kristályosítására rendelt agy - mint nálunk is - a hátukon végig helyezkedik el, abban, amit „hátgerincnek" neveznek. Ami pedig a szent Triamazikamnó harmadik, „Szent Egyesítésének" nevezett szent er megnyilvánulási forrásának koncentrálódási helyét illeti, az ottani három agyú e lényi-agy küls formája egyáltalán nem hasonlít a miénkre. Tudnod kell, hogy az ottani els háromagyú lényeknél az említett lényi-agy a planetáris testnek ugyanabban a részében helyezkedett el, mint nálunk, és ugyanolyan küls formája volt; de számo s oknál fogva, amint azt az elbeszéléseim során majd lassan meg fogod érteni, a Nagy Természet kénytelen volt ezt az agyat apránként módosítani, s annak a kortárs lényeknél meglév formát adni. A jelenlegi ottani háromagyú lényeknél ez a lényi-agy, ahelyett, hogy egy teljes tömörülésben lokalizálódna - mint ahogy ez a Mi Nagy Világegyetemünk összes többi háromagyú lényeinek jelenlétében megtörténik -, különböz részekre darabolódik szét, és minden egyes rész, a „sajátos m ködése" szerint, planetáris testüknek különböz részein lokalizálódik.
Bár küls formája szerint, ez az agy különféle koncentrálódási pontokkal rendelkezik, ugyanakkor ezeknek a m ködéseknek megvannak az összeköttetéseik egymás között, és így eme szétszórt részek összessége pontosan a sajátosságának megfelel en tud m ködni. Meg kell jegyezni, hogy ezeknek a koncentrálódási pontoknak legtöbbje planetáris testüknek abban a részében található, ahol ennek a lényi-agynak normálisan lennie kellene, vagyis a mellkasukban. k maguk általános jelenlétüknek ezeket a megkülönböztethet lokalizációit „idegkötegnek" hívják, és az idegkötegek ezen összességének a „plexus solaris" nevet adják. Márpedig kedves gyermekem, kedvenceid mindegyikének jelenlétében a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh szintén átmegy a dzsartklom folyamatán, és a három szent alkotóerejének mindegyike függetlenül olvad össze bennük más kozmikus kristályosodásokkal, egy megfelel megvalósítás céljából. Mivel azonban f leg a saját maguk által lassacskán megalapozott abnormális lényi életkörülmények folytán a lényi-partkdolgkötelességek megvalósítását egyszer s mindenkorra abbahagyták, a minden létez három szent alaptényez jéb l egyedül a „negatív elvet" alakítják át a saját jelenlétük javára. Az els és a harmadik szent er l ered kristályosodások bennük szinte kizárólag az általános kozmikus trogoautoegokratikus folyamatra szolgálnak; és egyedül a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh második részének, a Szent Tagadásnak kristályosodásai szolgálnak jelenlétük felöltésére, így legtöbbjük jelenléte csak a planetáris testb l áll mely, mint olyan, örökre el fog pusztulni. Ami pedig az egyedüli mindenütt-jelenvaló és mindent átható aktív elem Okidanokh egyéni sajátosságait és az abból eredó' kés bbi eredményeket illeti, te azokat csak kés bb fogod megérteni, amikor már ígéretemhez h en, többékevésbé részletesen elmeséltem a világ teremtésének és a világ fenntartásának alapvet törvényeit. Addig is elmondom neked az erre a mindenütt-jelenvaló kozmikus kristályosodásra vonatkozó meggy kísérleteket, amelyeken személyesen is részt vettem. Ugyanakkor tudnod kell, hogy nem a Föld-bolygón voltam szemtanúja ezeknek a kísérleteknek, hanem a Szaturnuszon, és nem a te kedveltjeid hajtották végre azokat, hanem egy háromagyú lény, aki igaz barátom volt szinte egész számkivetésem alatt ezen a Naprendszeren, és akir l megígértem, hogy b vebben fogok beszélni.
Tizennyolcadik fejezet Abszolút-fantasztikus ÉS Belzebub így folytatta: - Els találkozásom a háromagyú lénnyel, aki kés bb „esszenciám barátjává" vált, és akinél a „mindenütt-jelenvaló-Okidanokhon" végbevitt kísérleteken részt vettem, a következ körülmények között zajlott le: Tudnod kell, hogy még számkivetésem elején esszenciám néhány barátja, akik kívül maradtak a kegyvesztésemet okozó eseményeken, az „Aszkalnuazár" nev kozmikus folyamat segítségével e naprendszer bizonyos arra jogosult háromagyú lényeiben kiváltották a felém irányuló „szent Vznushlitzval" néven ismert szent impulzust - amit az objektív tudomány így határoz meg: a másikban úgy megbízni, mint önmagában. Márpedig gyermekem, miután az Orsz naprendszerre érkeztem, meglátogattam annak különböz bolygóit; és a „Szaturnusz" bolygó felszínére történt els leszállásom alkalmával felfedeztem, hogy egy lény, aki az ezen a bolygón megjelen és ott él összes háromagyú lény „kharakhr-akhrukhrije", az én személyem felé szintén a szent „Vznushlitzval" hatása alatt áll. A Szaturnuszon a „kharakhrakhrukhri" nevet a bolygón él összes lény egyedüli vezet jének adják. Ilyen vezet -lények minden háromagyú lények lakta bolygón léteznek, és mindegyiken másképp nevezik ket; a Földön például az ilyen vezet ket „királynak" hívják. Csupán az a különbség, hogy mindenütt máshol, még ebben a naprendszerben is, az egész bolygón csak egyetlen „király" van, de a te eredeti Föld-bolygódon „kedvenceid" minden véletlenül összeállt csoportjának külön-külön van egy, s t néha több ilyen független „királya" is.
így tehát, a Szaturnusz bolygóra leszállva mindjárt ismeretséget kötöttem az ottani háromagyú lényekkel, és már megérkezésem másnapján alkalmam adódott találkozni magával a „kharkhrakhrukhrival", aki egy „szubjektív véleménycsere" alkalmával meghívott, hogy az egész ott tartózkodásom alatt lakjak az saját „kharkhukhrijában", vagyis „palotájában". S én úgy is tettem. És így gyermekem, amikor egy napon egyszer en az „asz-szociatív lényi gondolkodásunkat" követve beszélgettünk, rátértünk a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh sajátosságainak megnyilvánulásaiból eredó' különös eredmények kérdésére, s akkor a Szaturnusz bolygó tiszteletreméltó kharakhrakh-rukhrija megemlítette nekem, hogy az egyik alattvalója, egy Khárkhár nev tudós, e kozmikus anyag eddig fel nem ismert tulajdonságainak tanulmányozására egy nagyon érdekes készüléket talált fel, aminek fó' bemutató részét „khrakhartszakhának" hívta. Azután felajánlotta, hogy ha úgy kívánom, ó' minden szükséges intézkedést megtesz, hogy a megfelel ' magyarázatok kíséretében nekem ezt az új találmányt bemutassák. - A következ ' napon tehát, a tiszteletre méltó kharakhr-akhrukhri egyik hozzátartozója kíséretében elmentem Gornakhúr Khárkhár létezési helyére, s nála vettem el ször részt ezeken a mindenütt-jelenvaló-Okidanokhra vonatkozó egészen új, bemutató kísérleteken. Gornakhúr Khárkhár, mint már mondtam, kés bb esszenciám barátja lett. az egész Világegyetem összes egyszer háromagyú lényei között az egyik legjobb tudósnak számított; összes felfedezése, valamint a kísérleteire feltalált készülékei már ismertek voltak, és különböz bolygók tudósai is egyre többet és többet használták azokat. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy én a Mars-bolygón az tudományának köszönhet en tudtam felállítani obszervatóriumomban azt a tesszkuánót, ami - mint mondják - a „látási képességemet" a távoli bolygók felé hétmilliókétszáznyolcvanötszörösére növelte. Ennek a tesszkuánónak köszönhet en, az obszervatóriumomat azután az egész Világegyetemen a maga nemében az egyik legjobb berendezésének tekintették, s ami mindennél fontosabb, segítségével még otthon a Marson maradva is könnyen tudtam látni és figyelni az e Naprendszer többi bolygója felszínén lejátszódó létezési folyamatokat, vagy legalábbis azokon a részeken, amelyeket a „rendszerek általános harmonikus mozgása" a megfigyeléseim idején a „lényi látás" számára észlelhet vé tett. - Gornakhúr Khárkhár, miután megtudta, hogy kik vagyunk, és miért jöttünk, odalépett hozzánk, majd nagyon barátságosan magyarázni kezdett. Miel tt elismételném neked ezeket a magyarázatokat, egyszer és mindenkorra figyelmedbe ajánlom, hogy beszélgetéseim a különböz háromagyú lényekkel, akik annak a naprendszernek különböz bolygóin laknak, ahol „ifjúkori neim" miatt voltam kénytelen létezni - mint például a Gornakhúr Khárkhárral folytatott is, amit most fogok elmesélni - egy általad teljesen ismeretlen dialektusban zajlottak le, olyanban, aminek a hangzását néha még az erre a célra rendelt normális lényi funkciók által is nehéz volt felfogni. így tehát gyermekem nem fogom ezeket a beszélgetéseket szó szerint felidézni: csak az értelmét adom meg neked a mi nyelvünkön, természetesen továbbra is alkalmazva azon „kifejezéseket" és „specifikus tulajdon neveket" - vagyis a lényi hangszalagok által el állított hangok kombinációit -, amit kedveltjeid a Földön használnak, mivel azokat el elbeszéléseim folyamán gyakran elismételtem, és így azok neked már ismer ssé, s t, könnyen érthet vé is váltak. Igen... ezzel kapcsolatban még azt is fontos megjegyezni, hogy a Szaturnusz háromagyú lényei a „Gornakhúr" szót az udvariasság tanújeleként használják; annak neve elé téve, akihez beszélnek. Különben ezt teszik a kedveltjeid is a Földön, k is elképzelték, hogy a neve elé tegyék annak akihez beszélnek az „Uram" szót, vagy néha még egy egész, teljesen értelmetlen frázist is, ami egy olyan felfogást fejez ki, amit tiszteletreméltó Mullah Nasszr Eddinünk ezzel a szentenciával jellemezne: „És mindennek ellenére több realitás van benne, mint egy majomkodás-szakért minden akrobatamutatványában." - így hát gyermekem... Miután tudomást szerzett arról, hogy mi mit várunk t le, egy intéssel odahívott az egyik általa el állított speciális készülékhez, aminek , Gornakhúr Khárkhár, esszenciám jövend barátja, a „khrakhartszakha" nevet adta. Mikor odamentünk ehhez a különös építményhez, jobb szárnya egyik sajátos tollával rámutatott, és ezt mondta: „Ez a speciális készülék képezi új találmányom f részét, ebben mutatkoznak meg és nyilvánulnak meg a mindenüttjelenvaló-Okidanokh anyaga majdnem minden sajátosságának eredményei." Azután a „khrkh-ban", vagy „m helyben" lév összes készülékre rámutatva hozzátette: „Mindezek az általam feltalált speciális készülékek, amelyek lehet vé tették számomra, hogy a mindenütt-jelenvaló és mindent átható Okidanokhról bizonyos rendkívül fontos felvilágosításokat szerezzek, el ször is arra szolgálnak, hogy a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh mindhárom f részét az összes bolygói és bolygók közötti folyamatok során összeszedjem, azután mesterségesen egy egészbe olvasszam ösz-sze; és végül, miután ismét mesterségesen szétválasztom azokat, minden résznek a specifikus tulajdonságait annak elkülönített megnyilvánulásaiban tanulmányozzam."
Miután ezt mondta, a „khrakhartszakhára" mutatott, és elmagyarázta, hogy ez a „kísérleti készülék" nemcsak hogy lehet vé teszi minden közönséges lény számára a három rész tulajdonságainak egészen részletes megértését, azokét a részekét amelyek önmagukban éppúgy mint megnyilvánulásaikban teljesen függetlenek az „egyetlen aktív alkotóelemt l", amelynek sajátosságai képezik a f okát mindennek, ami a Világegyetemben létezik, hanem minden közönséges lény határozottan meg tud gy dni arról, hogy a normális folyamatoknak, amelyek ezen az egyetemes, mindenütt-jelenvaló anyagon keresztülmennek, soha semmilyen eredménye sem lehet észlelhet , sem érezhet egy lény számára; és hogy csak valami kívülr l jöv tudatos forrásból vagy véletlen mechanikus eredményekb l ered okok miatt abnormálisán lejátszódó folyamatok eredményeit lehet bizonyos lényi funkciókkal észlelni. Gornakhúr Khárkhár új találmányának az a része, amit maga „khrakhartszakhának" nevezett, és amit a legfontosabbnak tartott, úgy nézett ki mint egy „tirzikiánó", vagy mint kedvenceid mondanák egy „óriási villanykörte". Ennek a speciális építménynek a belseje egy kabinra hasonlított, aminek egyetlen ajtaja hermetikusan zárult. A falai egyfajta átlátszó anyagból voltak, ami arra emlékeztetett, amit a te bolygódon „üvegnek" neveznek. Mint kés bb megtudtam, ennek az átlátszó anyagnak legfontosabb különlegessége a következ volt: bár a lényeknek a látó szervükkel lehetséges volt rajta keresztül az összes kozmikus tömörülést észlelni, mégsem engedett át egyetlen sugarat sem, bármilyen legyen az eredete, sem kívülr l befelé, sem belülr l kifelé. Megvizsgálva e meglep lényi felfedezésnek ezt a részét, átlátszó falain keresztül tisztán ki tudtam venni a közepén elhelyezett asztalszer séget és két széket; az asztal felett három egyforma tárgy lógott, hasonlóak a földi „villanylámpához", amik „momonoduarokra" emlékeztettek. Az asztalon és körülötte több számomra még ismeretlen készülék és mér szer is állt. Kés bb megtudtam, hogy a khrakhartszakhában lev tárgyak valamint az öltözékek, amiket kés bb felvettünk, szintén a Gornakhúr Khárkhár által feltalált speciális anyagból készültek. Az elkövetkez magyarázataim során majd részletesen is fogok néhányukról beszélni. Addig is tudd, hogy Gornakhúr Khárkhár hatalmas „khrkhjában" az említett „khrakhartszakhán" kívül több hatalmas különálló készülék is volt, köztük két „élet-tchakan", amit Gornakhúr Khárkhár „khrikhirkhisnek" nevezett. Érdekes megjegyezni, hogy a te kedveltjeidnél is lehet ilyen „élet-tchakannal", vagy „khrikhirkhissel" találkozni, s k ezt a szerkezetet dinamónak hívják. A háttérben volt még egy hatalmas, sajátos felépítés , „szolukhnorakhunának" nevezett gépezet, vagy amint kedveltjeid mondanák: egy „az-atmoszférát-az-abszolút-ürességig-kiürít -összetett-struktúráju-pumpa". Mialatt én mindezt meglepve szemléltem, Gornakhúr Khárkhár odament ehhez az „összetett-struktúrájú-pumpához", és a bal szárnyával elmozdította az egyik részét, ami elindított egy bizonyos mechanizmust. Azután visszajött hozzánk, és ismét a jobb szárnyának ugyanazzal a speciális tollával rámutatott a nagyobbik „élet-tchakanra", vagy „khrikhirkhisre", vagy dinamóra, és továbbfolytatta magyarázatát: „Ezzel a speciális készülékkel akár az atmoszférából, akár minden bolygói, vagy bolygó-közötti kialakulásból ki lehet szívni külön-külön a mindenütt-jelenvaló-aktív-elem-Okidanokh mindhárom jelenvaló független részét; majd amikor ebben a „khrikhirkhiben" ezek a különböz részek ismét mesterségesen összeolvadtak egyetlen egészbe, az Okidanokh immár közönséges állapotában kifolyik, és abban a „tartályban" koncentrálódik" - és rámutatott, még mindig ugyanazzal a speciális tollával valamire, ami arra hasonlított, amit „kondenzátornak" neveznek. „Onnan, folytatta, az Okidanokh egy másik „khrikhirkhi-be" vagy „dinamóba" folyik, ahol a dzsartklom folyamatán megy át; azután mindegyik elkülönített része azokban a „tartályokban" koncentrálódik -ezúttal egy olyan dologra mutatott, ami egy „akkumulátorra" hasonlított. - És a kísérleteimhez csak ezután veszem ki különböz készülékek segítségével, az ezekben a másodlagos „tartályokban" lév Okidanokh minden egyes aktív részét. „El ször meg fogom mutatni önöknek, hogy mi történik, amikor valamilyen okból, a mindenütt-jelenvalóOkidanokh egyik aktív része nincs jelen abban a folyamatban, amiben ezek a részek ismét egy egészbe összeolvadni törekszenek. „Jelenleg ennek a készüléknek belsejében teljes vákuumot hoztunk létre. Ezt a vákuumot csak a szívópumpa különleges szerkezete segítségével lehet elérni, valamint az anyag min ségének és szilárdságának köszönhet en, amib l ennek az új találmányomnak falai készültek. „Az abszolút vákuumban végzett kísérleteinkhez szolgáló m szerek min sége szintén speciális." Miután ezt elmondta, elmozdított egy másik szabályozókart és így folytatta: „Eme emelty félrehúzásának köszönhet en a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh elkülönített részei kezdenek ebben az abszolút üres térben az „újra egy egészbe összeolvadási ten-denciá"-nak nevezett törekvésnek alávetve lenni. „De mivel egy „rátermett értelem" - ez esetben az enyém - az Okidanokhnak „Parijrahatnatiusz" néven ismert harmadik részét a folyamatból szándékosan kizárta, így itt a folyamat csak azon két független része között zajlik, amelyekb l az els t a tudomány „Anodnatiusznak", és a másodikat „Katodnatiusznak" nevezi, így a három rész összeolvadási folyamatának törvényeknek megfelel eredménye helyett ebben a pillanatban ez a törvényeknek-meg-
nem-felel eredmény jön létre, amit „két ellentétes er kölcsönös összeolvadási folyamata eredményének" neveznek, ami egyben, mint a közönséges lények mondanák, „a mesterséges fény okozója". „Az ereje ennek az „újra egy egészbe összeolvadási törekvésnek", aminek ebben az abszolút üres térben a mindenüttjelenvaló-Okidanokh két aktív része alá van vetve, az objektív tudás számítása szerint 3.040.000 Voltnak felel meg, s ezt az eró't amott, annak a speciális eszköznek a mutatója jelzi." Rámutatott valamire, ami a te bolygódon is megtalálható a „voltméter" elnevezés alatt, és így folytatta: „E jelenség kimutatására szolgáló új találmányom egyik el nye, hogy az e folyamatban most megnyilvánuló hihetetlenül nagy „feszültségi er " ellenére, az úgynevezett „szalnitcsisszinuarni rezgések", amelyeknek a tehetetlenségi er folytán egy ilyen folyamatból keletkeznek - és amit a legtöbb lény különben „sugárnak" lát - nem távoznak keletkezési helyükr l, azaz belsejében maradnak annak a készüléknek, mely a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh sajátosságait tárja fel. „De hogy a találmányom ezen részén kívül tartózkodó lények mégis fel tudják mérni a folyamat erejét, egy bizonyos helyen a szerkezet falainak anyagait úgy állítottam össze, hogy a „szalnitcsisszinuarni tehetetlenségi er rezgések", vagy „sugarak" át tudjanak sz dni rajta." -Ezt mondva odament a khrakhartszakához, és megnyomta az egyik gombot. Hirtelen olyan intenzív fény árasztotta el az egész „khrkht", vagy „m helyt", hogy látószerveink egy id re megsz ntek m ködni, és sok id be telt, mire nagy nehezen fel tudtuk emelni szemhéjunkat és körül tudtunk nézni. Amikor valamelyest magunkhoz tértünk Gornakhúr Khárkhár félrehúzott egy másik szabályozókart, amit l a környez térség visszanyerte megszokott látszatát, azután angyali hangjával felhívta figyelmünket a „voltméterre", aminek mutatója makacsul ugyanazokat a számokat jelezte és így folytatta: „Nézzék! Bár a konfliktus folyamata a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh két ellentétes alkotórésze között továbbra is ugyanazzal a „feszültségi er vel" áll fenn, és bár még mindig nyitva van a szerkezetnek az a része, ami hagyja ezeket a „sugarakat" átsz dni - mindezek ellenére már megsz nt az egyszer lények által „mesterséges fénynek" nevezett jelenség. „Éspedig csakis azért sz nt meg, mert az el bb egy szabályozókart félrehúzva az Okidanokh két ellentétes része közötti konfliktus folyamatába belevontam a harmadik független alkotórész áramát, mely a két másikkal azonnal a megkívánt arányban olvadt össze; és mert a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh három alkotórésze közötti összeolvadásnak ezt az eredményét, a törvényeknek nem megfelel , egyedül két ellentétes rész összeolvadási folyamatával ellentétben, a lények semmilyen lényi funkciója sem tudja észlelni, bármilyen legyen is az." -Ezek után a magyarázatok után Gornakhúr Khárkhár felajánlotta nekem, hogy menjek be vele új találmánya be mutatórészébe, hogy ott helyben szemtanúja legyek a mindenütt-jelenvaló és mindent áth ató aktív elem néhán y sajátos megnyilvánulásának. Hosszas fontolgatás nélkül természetesen mindjárt el is határoztam magam, és tudomására hoztam beleegyezésemet. Ezt f ként azért tettem, mert azt reméltem, hogy ezáltal megtalálom a lényemben egy maradandó és megváltoztathatatlan „objektív megelégedettségét az esszenciának". Amint hozzájárultam javaslatához, jövend beli barátom azonnal megadta a szükséges utasításokat egyik asszisztensének. Javaslata megvalósításához ugyanis különböz el készületekre volt szükség. Mindenekel tt Gornakhúr Khárkhárt és engem speciális, nehéz öltözékkel ruháztak fel, olyasmivel, amit kedveltjeid „búvárruhának" neveznek, csak éppen ezen sok kicsi „csavar" volt, amiknek kiállt a fejük; és mikor felvettük ezeket az eredeti öltözeteket, az asszisztensek egy bizonyos rendszer szerint elkezdték becsavarni ezeket a csavarokat. A búvárruhák belsejében a csavarok különleges formájú lemezekben végz dtek, amik bizonyos módon planetáris testünk különböz részeire gyakoroltak nyomást. Kés bb nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez egy elengedhetetlen el vigyázatosság volt, hogy planetáris testünk elkerülje a hatását annak, amit „Taranuranurának" neveznek - más szóval, hogy planetáris testünk „szét ne porladjon", ami minden bolygói vagy bolygók közötti képz dménnyel történik, amikor egy teljesen atmoszféramentes térbe jut. Végül egy búvársisakra emlékeztet , nagyon komplikált, „csatlakozókkal" ellátott készüléket tettek a fejünkre. Az egyik ilyen csatlakozó, amit „kharinkhrarkhnak", vagy „lüktetés megtartónak" neveztek, egy hosszú gumics szer ség volt. Az egyik végét egy komplikált szerkezet segítségével hermetikusan a sisaknak ahhoz a részéhez illesztették, ami a légzési szervhez megfelelt; a másik végét pedig, egy kicsit kés bb, amikor bementünk ebbe a különös khrakhartszakhába, egy készülékbe csavarozták be, ami ösz-szeköttetésben volt a térséggel aminek tartalma a „második lényi tápláléknak" felel meg. Továbbá, Gornakhúr Khárkhár és közém felszereltek egy „külön csatlakozót", aminek segítségével szabadon tudtunk érintkezni egymással mialatt a khrakhartszakhában voltunk, habár annak atmoszféráját az abszolút vákuumig kipumpálták.
Az egyik végét ennek a csatlakozónak a sisakon levó' szerkezet segítségével az én „halló" és „beszél '" szervemre er sítették eg y b izon yos módon, a másikat Gornakhú r Khárkháréra. így ez a köztünk felszerelt csatlakozás bizonyos formában a „telefon" szerepét játszotta közöttünk, ahogyan kedveltjeid mondanák. Eme készülék nélkül sohasem tudtunk volna érintkezni egymással, mivel Gornakhúr Khárkhár jelenléte még nem volt a „Szent Inkotzárnónak" nevezett állapotig tökéletesítve, és egy ilyen jelenlét nemcsak azt nem teszi lehet vé egy lény számára, hogy az abszolút vákuumban megnyilvánítsa magát, de még létezni sem képes, még ha mesterségesen táplálnák is mindhárom lényi táplálékkal. - De az összes „csatlakozók" között, amivel különböz célokból ezek a különös búvárruhák és sisakok el voltak látva a legérdekesebb, s mint mondják „legfortélyosabban találékony" az a csatlakozó volt, amit a nagy tudós Gornakhúr Khárkhár arra talált fel, hogy a közönséges lények látószervei képesek legyenek észlelni a környez tárgyakat egy „teljesen üres térben". Ennek a meglep csatlakozónak az egyik vége a sisakon lév szerelvényekkel a halántékunkhoz lett illesztve, míg a másik egy olyan „ams-konnektorral" volt összeköttetésben, amit drótvezetékek kötöttek össze mindazokkal a tárgyakkal - úgy a khrakhartszakhán belül, mint azon kívül -, amelyeket a kísérletek alatt szükséges volt látnunk. Érdekes itt megjegyezni, hogy ennek, a közönséges háromagyú lény számára szinte elképzelhetetlen készüléknek a két végére, még két független, fémszálból álló kapcsoló is volt er sítve, amelyek a kívülr l jöv különleges „mágneses áramlatokat" közvetítették. Mint azt kés bb részletesen elmagyarázták nekem, ezeket a kapcsolókat a valóban nagy tudós Gornakhúr Khárkhár arra találta fel, hogy a szintén általa felfedezett „különleges mágneses áramlatoknak" egy bizonyos sajátossága következtében, a háromagyú tudós lények jelenléte - még azoké is, akik még nem tökéletesedtek a „szent Inkotzárnó" szintjéig -, visszatükröz djön az esszenciájukban, és hogy ezen áramlatok egy másik tulajdonsága révén, a már említett tárgyak jelenléte szintén „visszatükröz djön", és így lehet vé tegye azokat tökéletlen látószerveikkel az üres térben is meglátni - habár ebben a térben nincsen a közönséges kozmikus koncentrációknak semmilyen tényez je vagy eredménye, amit csak az egyedüli rezgések hoztak mozgásba, amelyek bármilyen lényi szerv ködését lehet vé teszik. - Miután felöltöttük ezeket a súlyos felszereléseket, amelyek nélkül nem tudtunk volna létezni ebben az idegen környezetben, a nagy egyetemes tudós Gornakhúr Khárkhár asszisztensei szintén különleges készülékek segítségével bevittek minket a khrakhartszakha belsejébe; azután rácsavarták a ránk er sített kapcsolók szabad végeit egy készülékre a kabinban, kimentek és hermetikusan bezárták maguk mögött az egyetlen hozzáférhet utat „mindahhoz, ami egy világot képvisel". Egyedül maradtunk a khrakhartszakhában; Gornakhúr Khárkhár félrefordította az egyik mellette lev „kapcsolókart" és ezt mondta nekem: „A pumpa már m ködésbe lépett; nemsokára kivétel nélkül el fogja távolítani innen mindazon kozmikus folyamatok eredményeit, amelyek összessége minden dolog létezésének alapelve, létezésének oka, és fenntartója „mindabban, ami egy világot képvisel". Azután egy kicsit ironikusan hozzátette: „Nemsokára teljesen el leszünk szigetelve mindent l, ami csak létezik és m ködik az egész világegyetemben; mindazonáltal új találmányomnak és tudásunknak köszönhet en nemcsak, hogy képesek leszünk visszatérni a világba és ismét részecskéjévé válni mindannak ami létezik, hanem hamarosan méltóak leszünk nem résztvev tanúi lenni bizonyos egyetemes törvényeknek, amiket az egyszer , nem beavatott háromagyú lények a „Természet kifürkészhetetlen misztériumainak" tekintenek, és amelyek valójában csak egyszer és természetes „automatikusan egymásból ered eredmények". Mialatt beszélt, érezni lehetett, hogy a „pumpa" - új találmányának eme fontos része - nagyszer en végezte a munkát, amire ez a magas lényértelem szánta.Hogy jobban meg tudd érteni és el tudd képzelni Gornakhúr Khárkhár új találmánya eme részének tökéletességét, még hozzáteszem a következ t: Már többször alkalmam adódott különleges okokból háromagyú lény létemre atmoszféra nélküli térben találni magamat, és ott néha egészen sokáig, egyedül a „szent Krimbulatzumára" révén létezni; és a jelenlétem ezeken a gyakori ismétléseken keresztül hozzászokott az egyik közegb l a másikba átmenni szinte anélkül, hogy zavarná a „második lényi táplálék" megváltozása, ami éppúgy a kis, mint a nagy kozmikus koncentrációk körül szükségszer en jelenlev anyagok átváltoztatásának velejárója; továbbá, eljövetelemnek és az azt követ létezésem folyamatának okai nagyon sajátságosak voltak, ami akarva, nem akarva, teljes jelenlétem különböz lényi funkcióit is nagyon sajátságossá tette. Nohát tudd meg, hogy mindezek ellenére, az atmoszféra kipumpálása olyan er vel ment végbe, és a teljes jelenlétem különböz részeibe belevés érzékelések olyan er sek voltak, hogy azt a folyamatot, amelyen akkor átmentem, még ma is ugyanazzal az intenzitással tudom átélni és részletesen le is tudom írni neked.
Ezt a lehet legkülönösebb állapotot kevéssel azután éreztem, hogy a pumpa megindult, és Gornakhúr Khárkhár azt az ironikus megjegyzését tette a ránk váró helyzetet illet en. Mindhárom „lényi központom", - vagyis a minden háromagyú lény jelenlétében meglev , „intellektuális", „érzelmi" és „mozgási" néven ismert központok mindegyike - egy furcsa, de jól meghatározott módon azt a benyomást élte át, hogy planetáris testem összes része egymástól függetlenül a „szent raszkuárnó" folyamatán megy keresztül, és a jelenlétük kozmikus kristályosodásai „terjesen haszontalanul, hiába-valóan" párolognak el. El ször, a „megállapítás kezdeményezése" a szokásos módon zajlott le bennem, azon át, amit az „asszociatív emóciók gravitációs központjának" neveznek, de kés bb a megállapítás kezdeményezése lassacskán, szinte észrevehetetlenül egyedül az esszenciám funkciójává vált, ami akkor az egyedüli, mindent-átölel kezdeményez je lett minden bennem lejátszódó megállapításnak, és ett l kezdve kivétel nélkül mindent, ami rajta kívül játszódott le csakis az esszenciám fogott fel. Ett l a pillanattól kezdve esszenciám közvetlenül fogta fel a benyomásokat, és magától konstatálta, hogy az, ami a teljes jelenlétemben történt, el ször látszólag teljesen lerombolta planetáris testem megkülönböztethet részeit, azután apránként a második és a harmadik lényi központok lokalizációit is. Ezzel egyidej leg esszenciám konstatálta, hogy ennek a két központnak m ködése lassacskán kizárólag a „gondolati központomba" helyez dött át, ami ezeket olyan formában vette át, hogy ez a központ egy felfokozott intenzitásban részesülve most az „egyedüli és hatalmas felvev jévé" vált mindennek, ami jelenlétemen kívül történt, és önálló kezdeményez je mindazok konstatálásának, ami benne lejátszódott. - Mialatt még áldozata voltam ezeknek a különös „lényi érzékeléseknek" amelyeket az értelmem még nem tudott magának megmagyarázni, Gornakhúr Khárkhár elmozdított bizonyos „fogantyúkat" és „kapcsolókat" amik nagy számban voltak az el ttünk lev asztal peremére er sítve. Hirtelen egy Gornakhúr Khárkhárt ért incidens megváltoztatta ezeket az érzékeléseimet, és teljes jelenlétemet visszaadta a megszokott „bels lényi emócióknak". A következ történt: Gornakhúr Khárkhárt hirtelen - a rajta lev súlyos felszerelésekkel együtt - egy bizonyos magasságra a széke fölé dobódott fel, és ott „úgy kezdett verg dni, mint egy mély tóba esett kölyökkutya" - ahogy azt a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondaná. Mint kés bb megtudtuk, a fogantyúkat és kapcsolókat elhúzva Gornakhúr Khárkhár barátom elkövetett egy hibát, bolygói testének bizonyos részeit a kelleténél jobban megfeszítette, amivel úgy a jelenlétében mint mindenben, amit magán hordott, egy igen er s rázkódást idézett el . Rögtön a „második lényi táplálék" abszorpciója által a jelenlétének adott „tempó" miatt, és ebben a teljesen üres térben bármilyen ellenállás hiányában elsodródott, és ott „úgy kezdett el verg dni, mint egy mély tóba esett fiatal kutya." Miután kimondta ezeket a szavakat Belzebub mosolyogva elhallgatott; egy pár pillanattal kés bb, balkezével egy furcsa mozdulatot tett, és egy számára nem természetes hangon így folytatta: -Mialatt én most életemnek ezt a régen elmúlt periódusát mesélem, kedvem támadt egy szinte vallomást tenni neked, úgyis mint egyik közvetlen leszármazottamnak, aki a lényi létezésem minden tettének összességét szükségszer en képviseled. szintén be akarom vallani, hogy bár abban a pillanatban, amikor esszenciám, jelenlétemnek az egyedül neki alárendelt részei által alátámasztva függetlenül elhatározta, hogy személyesen részt vesz a tudományos kísérletekben, amelyek Gornakhú r Khárkhár új találmán yán ak a bemutatásokra fenntartott részében fognak lezajlani, és amikor minden küls kényszer nélkül be is léptem ebbe a készülékbe, mégis, mindezek ellenére ugyanez az esszencia a neked leírt furcsa érzékelésekkel párhuzamosan, hagyott be férk zni és kifejl dni a létemben egy egoista és b nös vonakodást a saját létezésem biztonságát illet en. Ugyanakkor gyermekem, hogy ne szomorítson el ez a vallomás túlságosan, nem t nik fölöslegesnek hozzátennem, ez egész lényi létezésem alatt akkor fordult el velem el ször és egyben utoljára. Különben is talán ajánlatosabb lenne egyel re mell zni a kizárólag a családunkra vonatkozó kérdéseket. Inkább térjünk vissza a mindenütt-jelenvaló-Okidanokhra és esszenciám barátjára, Gornakhúr Khárkhárra vonatkozó elbeszélésemre. t magát, aki annak idején a közönséges háromagyú tudósok szemében „nagy tudós" számba ment, ma már nemcsak hogy nem tekintik „nagynak", hanem ennek tetejébe saját eredményének, vagyis fia dics ségének köszönhet en „árnyékba is szorult", amint azt kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondaná, aki hasonló esetben bölcs kijelentéssel élve hozzátenné: „ bizony már a feje búbjáig belesüppedt egy öreg amerikai gumikalocsniba." Márpedig, így verg dve, nagy nehézségekkel és komplikált man verek árán, úgy-ahogy sikerült Gornakhúr Khárkhárnak a súlyos búvárruhával borított planetáris testét visszahelyeznie a székre, amihez azután azt az erre a célra ellátott csavarokkal ráer sítette. Amint mindketten többé-kevésbé elhelyezkedtünk, és a már említett csatlakozók segítségével érintkezni tudtunk egymással, felhívta a figyelmemet az asztal fölé felfüggesztett három készülékre, amelyek mint már mondtam neked, a „momonoduarokra" hasonlítottak.
Közelr l szemlélve mind a három ugyanúgy nézett ki: mindegyik el volt látva egyfajta „karmantyúval", amib l „szén-rudak" álltak ki, hasonlóan ahhoz, amit kedvenceid „ív-lámpának" neveznek. Miután felhívta a figyelmemet erre a három fajta „momonoduarra" ezt mondta: „Ez a három hasonló kinézet készülék közvetlen összeköttetésben áll a három másodrend tartállyal, amelyeket akkor mutattam, amikor még a khrakhartszakhán kívül voltunk, és amelyekben az Okidanokh aktív részei, miután a mesterséges dzsartklomon átestek, egyetlen tömegbe olvadnak össze. „Azért építettem így ezt a három független készüléket, hogy a másodrend tartályok az Okidanokh mindegyik aktív részét a tiszta formájában itt, magában az abszolút üres térben olyan nagy mennyiségben tudják szolgáltatni számunkra, amekkorára a kísérleteinkhez szükségünk lesz, és hogy kedvünk szerint módosítani tudjuk az „újra egy egészbe ösz-szeolvadási tendenciájuk" erejét, amit a tömegük koncentrálódási fokának megfelel en nyernek el és a sajátosságukká válik. „Ebben az abszolút üres térben még egyszer meg fogom mutatni azt a törvényeknek meg nem felel jelenséget, amit az el bb kívülr l figyeltünk meg. Más szóval, újra ki fogom mutatni az egyetemes jelenséget, ami akkor áll el , amikor egy a törvényeknek megfelel „dzsartklom" után az Okidanokh két különálló része egy minden kozmikus koncentrációtól üres térben találkozik, és a harmadik részvétele nélkül törekszik ismét „egy egészbe összeolvadni". Miután ezt elmondta, becsukta a khrakhartszakha falainak azt a részét, amelynek az anyaga a „sugarakat" átenged tulajdonságokkal rendelkezett, majd azután elfordított két „kapcsolót" és megnyomott egy gombot, amit l az asztalon lev kis speciális m anyagból készült tálca automatikusan eltolódott a „szén-rudak" felé; azután figyelmemet ismét az amper és a voltméterre terelve hozzátette: „Most utat nyitottam az Okidanokh két - „Anodnatiusz" és „Katodnatiusznak" nevezett - részének, ugyanazt a feszültségi er t adva nekik, mint az els alkalommal." Az amper és a voltméterre tekintve valóban láttam, hogy a mutatóik elmozdultak, és ugyanazokon a számokon álltak meg, amiket az els alkalommal a khrakhartszakhán kívül megjegyeztem, és ez nagyon meglepett, mert a mutatók állása és Gornakhúr Khárkhár figyelmeztetése ellenére sem vettem észre, vagy érzékeltem bármilyen változást a környez tárgyak láthatóságának fokában. Ezért meg sem várva további magyarázatait megkérdeztem t le: „Az Okidanokh két részének ez a törvényeknek meg nem felel , „egy egészbe összeolvadási tendenciája" miért nem ad semmilyen eredményt sem?" Mieló'tt a kérdésemre válaszolt volna, eloltotta azt az egyetlen lámpát, amit speciális mágneses áram táplált. Meglepetésem csak fokozódott, mert a hirtelen sötétség ellenére, a khrakhartszakha falain keresztül tisztán lehetett látni, hogy az amper és a voltméter mutatói még mindig az el helyükön álltak. És Gornakhúr Khárkhár csak akkor válaszolt amikor már hozzászoktam ehhez a meglep megállapításhoz: „Már mondtam önnek, hogy ennek a szerkezetnek, amiben most vagyunk, a falai olyan módon lettek összeállítva, hogy semmilyen rezgést át ne engedjenek, bármi legyen is a forrása, kivéve bizonyos közeli koncentrációkból ered ket, amelyeket a háromagyú lények - természetesen feltételezve azt, hogy normálisak - látószervükkel észlelni képesek. „Továbbá, egy „Heteratoguétár" nev törvény szerint, a „szalnitcsisszinuarni elevener rezgések", vagy „sugarak", csakis abban az esetben nyerik el azt a tulajdonságot, hogy hassanak a lények észlel szerveire, ha túllépték a tudomány által a következ szavakkal meghatározott határt: „a megnyilvánulási eredmény pontosan arányos a sokktól kapott fe-szültségi er vel". „Márpedig, mivel a két Okidanokh rész konfliktusának folyamata nagy intenzitású er vel jár, ennek az konfliktusnak eredménye eredetének helyét l egy bizonyos távolságra nyilvánul meg. „És most nézze!" Megnyomott egy másik gombot, és a khrakhartszakha belseje hirtelen ugyanazzal a vakító fénnyel telt meg, amelyet, mint említettem, korábban már ezen a készüléken kívül tapasztaltam. A fény beözönlését az okozta, hogy ezt a gombot megnyomva Gornakhúr Khárkhár felfedte a khrakhartszakha falának azt a részét, amely megengedte a „sugarak" átsz -dését. Mint kés bb elmagyarázta nekem, ez a fény csak a khrakhartszakha abszolút üres terében hatásba jöv „Okidanokh részek egy egészbe összeolvadási tendenciájának" egy következménye volt, ami a „kívülr l jöv visszaver désnek", vagyis a sugaraknak az eredetük helyére való visszatérésének köszönhet en nyilvánult meg. Azután folytatta: „Most meg fogom mutatni hogyan, és a dzsartklom valamint az „Okidanokh részeinek újra egy egészbe összeolvadási tendenciája" folyamatainak milyen kombinációin keresztül jelennek meg minden bolygón az „ásványok", amik annak bels jelenlétét alkotják, úgymint az olyan különböz s ség , megh atározott kialakulások mint a „mineraloidok", a „gázok", a „félfémek", a „fémek", stb... Meg fogom mutatni ugyanezeknek a tényez knek köszönhet en, hogyan lehet a „fémeket" fokozatosan egyikb l a másikba átváltoztatni, és hogy az eme
átváltoztatások során kibocsátott rezgések hogyan képezik pontosan azt a „rezgések összességét", ami a „rendszerek általános harmonikus mozgása" folyamatának keretén belül a megvalósítja a bolygók „stabilitásának" lehet ségét. „Ennek bemutatásához a szükséges anyagokat - mint mindig - most is kívülr l kell majd bejuttatni; a tanítványaim ezt az általam szintén el készített eszközök segítségével fogják megtenni." Érdekes megjegyezni, hogy beszéd közben a bal lábával ütögetett valami ahhoz hasonlót, amit kedvenceid a híres Morze távíró készülékének neveznek, aki különben csak a Föld-bolygón híres. Néhány másodperccel kés bb a khrakhartszakha végén lassan felemelkedett egy kis dobozhoz hasonló tárgy, aminek szintén átlátszó falai voltak, s amiben, mint kés bb megláttuk, bizonyos „ásványok", „félfémek" valamint „fémek", továbbá különböz folyékony és szilárd halmazállapotú gázok voltak. Az asztal egyik oldalára helyezett különféle készülékek segítségével, komplikált m veletekkel el ször egy „vörösréz" darabot vett el a dobozból, amit a tálcára tett és ezt mondta: „Ez a fém egy meghatározott bolygói kristályosodás, ami a „rendszerek általános harmonikus mozgási" folyamatában az említett „stabilitáshoz" szükséges egyik s séget képviseli. Ez egy képz dmény, ami a mindenüttjelenvaló-Okidanokh részeinek kölcsönhatása el folyamataiból ered; én most ugyanezen tényez k sajátosságainak segítségével lehet vé fogom tenni ennek a fémnek egy mesterséges és felgyorsított átváltozását. „Szándékomban áll mesterségesen el segíteni ezeknek az elemeknek az evolúcióját és involúcióját, vagy egy magasabb s ség irányába, vagy, ellenkez leg, vissza az eredeti állapotuk felé. „Hogy világosabbá tegyem az ön számára a bizonyító erej , teljes képét a kísérleteknek amelyeknek szemtanúja lesz, szükségesnek tartom, legalább is röviden a tudomására hozni, az én els személyes tudományos következtetéseimet azokat a nyilvánvaló okokat és körülményeket illet en, amelyek a bolygókon belül az Okidanokh három különálló részének az egyik vagy a másik, már említett, meghatározott kialakulásba való kristályosodását megszabják. „El ször is egy bármilyen, a törvényeknek nem megfelel dzsartklom hatására a minden bolygóba beépült Okidanokh különálló részei a bolygó jelenlétében azon a helyen lokalizálódnak, ahol a dzsartklom megtörtént, vagyis az azon a helyen abban az id pontban jelenlev ásványban. „Márpedig, ha ennek a közegnek elemei s ségüknél fogva, a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh egyik aktív részével szemben egy „rezgési affinitással" rendelkeznek, akkor ez az aktív rész egy „szimmetrikus egymásba hatolásnak" nevezett egyetemes törvény alapján ennek a közegnek jelenlétével összeolvad, és elválaszthatatlan részévé válik. Attól kezdve, hogy a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh ezen részei összevegyülnek az adott közeg elemeivel, a bolygókban megkövetelt megfelel s séget adják, vagyis különböz fajta „félfémeket", s t még fémeket is például ezt a „vörösréz" néven ismert fémet, amit most betettem abba a gömbbe, ahol az akaratomnak megfelel en, mesterségesen fogja gyakorolni magát az Okidanokh részeinek az „újra egy egészbe összeolvadási tendenciája". „A bolygók belsejében így megjelent különböz „félfémek" és „fémek" elkezdik - mint ahogy azt minden kialakulás teszi amely az Okidanokhot, vagy annak egyik aktív részét tartalmazza - a „minden létez kölcsönös táplálásának" nevezett egyetemes törvény szerint a saját jelenlétükb l „bels anyagcseréjük" eredményeit kisugározni. Amiként az jellemz a bolygói és bolygók-közötti kialakulásokból származó összes sugárzásra, ezeknek a félfémeknek és fémeknek sugárzásai az Okidanokhhoz, vagy annak valamelyik aktív részéhez majdnem hasonló tulajdonságot szereznek meg, amelyek jelen vannak minden képz dmény úgynevezett „gravitációs központjában". „Amikor ezek a bolygó belsejéb l ily módon normális környezeti körülmények között felbukkant különböz ség tömegek, a „minden létez kölcsönös táplálása" egyetemes törvénye által megkívánt rezgéseket kisugározzák, a különböz tulajdonságú rezgéseik között - a „Troemedekhfé" egyetemes alapvet törvény szerint egy kölcsönösen gya-korolt.kontaktus alakul ki. „És ennek a kontaktusnak az eredménye a f tényez a különböz s ségek fokozatos módosulásában a bolygókban. „Hosszú éveken át folytatott kísérleteim majdnem teljesen meggy ztek arról, hogy egyedül ez a kontaktus és annak eredményei teszik lehet vé a bolygók „harmonikus egyensúlyának stabilitását. ,A „vörösréznek" nevezett fémnek, amit most bejuttattam abba a gömbbe, ahol az Okidanokh aktív részeinek hatását mesterségesen megindítani szándékozom, a jelen pillanatban a „Theomertmalogosz" szent elem s ségének egységéb l számított specifikus s sége 444, más szóval ennek a fémnek az atomja 444-szer s bb és ennyiszer kevésbé éltet , mint a szent Theomertmalogosz atomja. „És most figyelje meg, hogy a mesterségesen felgyorsított átváltozások milyen sorrendben fognak lejátszódni." -Miután ezt mondta, egyfajta automatikus vezérlés tesszkuánót helyezett a látószervem elé, azután egy bizo nyos sorrendben kezdett különböz kapcsolókat m ködtetni. És mialatt én ezen a tesszkuánón át fig yeltem, a következ ket magyarázta el: „Most megvalósítottam az Okidanokh mindhárom részének beáramlását e fém övezetébe, és mivel ennek a három aktív résznek ugyanaz a „s sége", és következésképpen a „feszültségi ereje" is, ebben az övezetben újra egyetlen egészbe olvadnak össze anélkül, hogy a fém jelenlétében bármit is módosítanának. Ekkor az így el állított
Okidanokh közönséges állapotában folyik ki egy külön vezetéken keresztül ebb l a khrakhartszakhából, és abban az els tartályban gy lik össze, amelyiket az el bb mutattam. „Most figyeljen: „Az Okidanokh aktív részei egyikének a „feszültségi erejét" most szándékosan növelni kezdem. Például növelem a „Kathodnatiusznak" nevezett er t, és látni fogja, hogy e „vörösréznek" jelenlétét képez elemek egy involúciós folyamatba lépnek más anyagok irányában, amelyek a min ségük szerint a bolygó szokásos jelenlétét képezik." Miközben mindezt elmagyarázta, különböz kapcsolókat bizonyos sorrendben ki és bekapcsolt. -Márpedig gyermekem, annak ellenére, hogy mindent ami lejátszódott nagyon figyelmesen néztem, és minden amit akkor láttam az jelenlétembe „pestolnutiárnó" vés dött bele, vagyis örökre, mégsem tudnám szavakkal leírni századrészét sem annak, ami akkor ezekben a meghatározott kis bolygóközi töredékekben lejátszódott, bármennyire kívánnám is. Különben ezt meg sem próbálom, mert - mint éppen eszembe jutott - nemsokára meglesz a lehet ségem arra, hogy mindezt közvetlenül is meg tudjam mutatni neked, hogy te magad is szemtanúja lehess ennek a különös és meglep kozmikus folyamatnak. De azt már most elmondom neked, hogy ebben a vörösréz darabban azokhoz a rémes jelenetekhez eléggé hasonló valami játszódott le, amelyeket a tesszkuánómon keresztül a Marsról figyeltem meg kedveltjeidnél a Föld-bolygón. Úgy mondtam: „eléggé hasonló", mert amit néha kedveltjeidnél megfigyeltem az csak egy kezdet volt, míg a kérdésben forgó vörösréz darabban annak végs átváltozásáig vizsgálni tudtam a teljes folyamatot. Hogy egy megközelít párhuzamot vonjak aközött, ami néha a bolygódon történik, és ami akkor ebben a rézdarabban lejátszódott, képzeld el magadnak például, hogy nagyon magasról szemlélsz egy nagy teret, ahol kedveltjeid ezrei az ottani f pszichózis legakutabb formájának áldozatául esve, mindenféle általuk kitalált módszerrel pusztítják egymást; és hogy hirtelen helyettük csak a „hulláikat" látod - ahogy k azt hívják -, amelyek a még el nem pusztítottak által velük elkövetett gaztettek következtében szemmel láthatóan színt változtatnak, és ezáltal lassacskán az egész tér látványát elrontják. - Márpedig gyermekem, az Okidanokh három részének hozamát szabályozó kapcsolókat egy bizonyos sorrendben ki és bekapcsolva, esszenciám barátja, Gornakhúr Khárkhár azok feszültségi erejével egyidej leg a fém elem s ségét is megváltoztatta, ezáltal változtatta át ezt a vörösrezet az ösz-szes többi, magasabb vagy alacsonyabb éltet fokú, intra-planetáris „fémbe". Ezt illet en, hogy a neked tetsz háromagyú lények pszichizmusának különleges voltát világosabbá tegyük, fontos és érdekes pontosan meghatározni a következ t: amikor Gornakhúr Khárkhár új találmánya segítségével mesterségesen el segítette a vörösréznek a s ségében és éltet fokában való evolúcióját és involúcióját, tisztán megállapítottam, hogy a vörösréz valójában egy másik fémbe változott át -éppen abba, amelyiket bolygód „szánalmas tudósai" szinte amióta csak megjelentek és léteznek, minden id ben „ott keresték, ahol megtalálni nem lehet", és ami szüntelenül a már amúgy is bó'ven eltévelyedett kollégáik megtévesztésére bírta rá ket. Ennek a fémnek ott „arany" a neve. Az „arany" nem más, mint az a fém, amit mi „prtzathal-avrnak" nevezünk, és aminek fajsúlya - ezúttal is a szent Theomertmalogosz eleméb l kiindulva - 1439, vagyis az eleme valamivel több mint háromszor kevésbé éltet a „vörösréz" fém eleménél." - Hogy én úgy határoztam, hogy nem magyarázom el részletesen mindazt, ami ebben a darab vörösrézben lejátszódott, az annak tudható be, hogy hirtelen eszembe jutott az a kegyelemmel teljes ígéret, amit a Minden-NegyedFenntartója, a Nagy Ark-Kerub Peshtvogner adott nekem, és ami lehet vé fogja tenni számomra, hogy meghatározott planetáris képz dményekben az Okidanokh aktív részeinek folyamatait a maguk megnyilvánulásaiban a saját szemed elé tárjam. Ezt a kegyelemteljes ígéretet mindjárt akkor kaptam, amikor a szám zetésb l visszatérve Minden-NegyedFenntartója, az Ark-Kerub Peshtvogner színe elé kellett járulnom, hogy a lába el tt leborulva kimondjam el tte az „esszencia szent Aliamizurnakaluját". Fiatal korom b nei miatt kellett ehhez az eljáráshoz folyamodnom azért, mert amikor a Mi Egy-Lény Örökkévalónk keg yelmét megkap va szab ad lett a hazámb a visszatérnem, bizonyos szent Individuumok elhatározták, hogy minden eshet séggel számolva el írják nekem azt a kötelezettséget, hogy ezt a szent folyamatot esszenciámban megvalósítsam, hogy a jövend ben már ne tudjon úgy megnyilvánulni, mint a fiatal koromban, és hogy a Nagy Világegyetem központjában él legtöbb Individuum értelmében semmi ahhoz hasonló se tudjon megismétl dni. Valószín leg nem tudod mit jelent a „szent Aliamizur-nakalu" megvalósítása esszenciánkban? Kés bb majd részletesen el fogo m mag yarázni. Addig is megint csak a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünkre fogok hivatkozni, aki azt így határozza meg: „A becsületszavát adni, hogy az ember nem dugja bele többé az orrát az Állam ügyeibe".
Egyszóval, amikor Minden-Negyed-Fenntartója el tt jelentkeztem, többek között méltóztatott megkérdezni t lem, hogy elhoztam-e magammal az összes figyelemre méltó lé-nyi találmányt, amelyeket a naprendszer különböz bolygóin gy jtöttem össze, ahova szám zve voltam. Azt válaszoltam, hogy Gornakhúr Khárkhár barátom által a Mars-bolygón készített terjedelmes készülék kivételével majdnem mindent magammal hoztam. Erre mindjárt megígérte, parancsot fog adni, hogy a legközelebbi útján a Mindenütt-jelenvaló rhajó hozzon mindent magával, amit kijelölök. Remélem tehát, gyermekem, hogy visszatérésünkkor ezeket a készülékeket a Karataz bolygón fogjuk találni, és hogy neked magadnak is lehet séged lesz ezekben a kísérletekben részt venned, mialatt én azokat részletesen elmagyarázom neked. Addig is, az utazásunk folyamán a íCarnafc-on, sorban el fogom mondani neked, mint már megígértem, személyes leszállásaimat a bolygódra, ismeretedre hozva annak okait.
Tizenkilencedik fejezet Belzebub elmeséli második leszállását a Föld-bolygóra BELZEBUB így kezdte: - Amikor másodszor szálltam le a Föld-bolygón éló' kedvenceidhez, az csak az századaik szerint tizeneggyel az elsó' után történt. Nem sokkal ez után az elsó' leszállás után bolygójuk egy második, de ezúttal helyi kataklizma áldozata lett, ami nem fenyegetett semmilyen szerencsétlenséggel a nagy, kozmikus skálán. A kataklizma folyamán az Atlantisz kontinens, ami abban az id ben, amikor meglátogattam, a legnagyobb kontinens és kedvenceid f tartózkodási helye volt, valamint más kisebb-nagyobb szárazföldek a bolygó mélyébe süllyedtek, magukkal ragadva az ott lakó háromagyú lényeket, s mivel legtöbbjük itt élt, velük együtt elt nt majdnem minden, amit ó'k a megel évszázadaik folyamán megszereztek és létrehoztak. Helyettük a bolygóból más szárazföldek bukkantak fel, új kontinenseket és szigeteket alkotva, amelyek legtöbbje a mai napig is létezik. Pontosan ezen az említett Atlantisz kontinensen volt Szamliosz városa, ahol - emlékszel - az a fiatal honfitársunk élt, aki oka volt az én els személyes leszállásomnak a Földre. Különböz körülményeknek köszönhet en számos háromagyú lény túlélte ezt a nagy katasztrófát, k lettek ezeknek a mára túlszaporodott utódoknak sei. Második leszállásom idejére már olyannyira megszaporodtak, hogy majdnem minden újonnan megjelent szárazföldet benépesítettek. Ami pedig ennek a túlszaporodásnak a törvényeknek megfelel okát illeti, azt majd az elbeszéléseim folyamán fokozatosan meg fogod érteni. És most, gyermekem, jó volna megjegyezned, hogy törzsünk lényei, akik a katasztrófa idején a Földön éltek, mindannyian megmenekültek ez el l az „apokaliptikus vég" el l. Megmenekülésük okai a következ k voltak: Egyszer már mondtam neked az egyik beszélgetésünk folyamán, hogy törzsünk azon tagjai közül a legtöbben, akik a te bolygódat választották lakóhelyül, els leszállásom idején az Atlantisz kontinensen éltek. Márpedig úgy történt, hogy a katasztrófa el tt egy évvel, a mi „törzs-jósn nk", ahogy neveztük, kinyilatkoztatott egy jóslatot, mely szerint Atlantisz kontinenst a mieinknek mind el kell hagyniuk egy kis, szomszédos szárazföldre emigrálva, hogy annak egy általa megjelölt részén folytassák életüket. Ennek a kis kontinensnek akkor „Grabontzé" volt a neve, és a jósn által kijelölt hely valóban elkerülte a borzasztó felfordulásokat amelyeken e szerencsétlen bolygó általános jelenlétének összes többi része átesett.
Ezen felfordulások következményeképpen ez a kis „Grabontzé" kontinens - ami „Afrika" néven ma is létezik -más szárazföldekkel is gyarapodott, amelyek a bolygó vízfelületeib l emelkedtek ki és kapcsolódtak hozzá. így tehát gyermekem, a „törzs-jósn nknek" figyelmeztetésein keresztül sikerült megmentenie törzsünknek azokat a lényeit, akik abban az id ben ezen a bolygón kényszerültek élni, egy szinte elkerülhetetlen „apokaliptikus végt l"; és ezt egy sajátságos lényi tulajdonságnak köszönhet en volt képes megvalósítani, amelyet különben minden lény el tud sajátítani - azzal az egy feltétellel, hogy szándékosan beteljesíti a „lényi-partkdolgkötelességeket", amelyekr l egy kicsit kés bb fogok neked beszélni. - Leszállásomat a bolygód felszínére ezúttal a következ események okozták: Egy nap, a Mars-bolygón egy étertáviratot kaptunk a Központból, ami bizonyos nagy, szent Individuumok közeli érkezését közölte. És tényleg, egy fél marsi év után megjelent több arkangyal, angyal, kerub és szeráf, akik zöme már a te bolygód els nagy katasztrófája alkalmával is tagja volt a Mars-bolygónkra jött Nagyon Magas Bizottságnak. A Nagyon Magas Bizottság tagjai között ezúttal is ott volt Megfeleló'sége, Luizosz Angyal - ma Arkangyal -, emlékszel, akiró'l nemrégen beszéltem neked, s aki a Föld által elszenvedett elsó' szerencsétlenség alatt az egyik f irányító volt azzal a megbízatással, hogy megenyhítse a következményeket amelyeket ez az általános kozmikus katasztrófája maga után vonhatott. Márpedig gyermekem, már a szent Individuumok második megjelenését követ napon Megfelel sége egyik szeráfja - az második asszisztense - k íséretéb en el méltóztatott jönni hozzám. Miután áldását adta, Ó Megfelel sége méltóztatott bizonyos, a Nagy Központra vonatkozó kérdéseimre válaszolni, azután tudomásomra hozta, hogy a Kondúr üstökösnek a Föld-bolygóval történt összeütközése óta más, „a világ harmonikus létezésének" ügyeit igazgató felel s kozmikus Individuumok társaságában gyakran leszállt erre a Naprendszerre, hogy eme általános kozmikus félreértés következményeinek elkerülésére tett intézkedéseik eredményét megfigyeljék. „És azért szálltunk le - folytatta Megfelel sége -, mert bár megtettük a szükséges intézkedéseket és mindenkit biztosítottunk arról, hogy a rend tökéletesen helyreállt, mi magunk nem voltunk teljesen meggy dve arról, hogy a jöv nem tartogat-e valami meglepetést. „Különben aggodalmaink részben beigazolódtak, de - hála a véletlennek - az új szerencsétlenség nem volt igazán súlyos, azaz nem volt általános kozmikus jelent sége, mivel csak a Földet érintette. „A Föld-bolygónak ez a második szerencsétlensége - folytatta Megfeleló'sége -, a következ k miatt történt: „Akkor, amikor az els szerencsétlenség folyamán két nagy töredék levált err l a bolygóról, a teljes jelenléte „gravitációs központjának" nem volt ideje egy új, alkalmas pontba áthelyezkedni, így ez a bolygó egészen a második kataklizmáig egy rosszul elhelyezked „gravitációs központtal" létezett, ami ezalatt az id szak alatt megakadályozta, hogy mozgása egyenletesen harmonikus legyen, és - mélyében éppúgy mint a felszínén - gyakori megrázkódtatásokat és jelent s elmozdulásokat idézett el . „És akkor történt ez a második kataklizma, amikor a bolygó „gravitációs központja" végül is magába az igazi központjába helyez dött át. „De - tette hozzá Megfelel sége egy árnyalat megelégedettséggel - ezentúl az általános kozmikus harmónia szempontjából nézve ennek a bolygónak létezése teljesen normálisan fog zajlani. „Ez a bolygó nemcsak hogy visszanyert egy normális mozgást az általános kozmikus egyensúlyban, hanem a két régi töredéke, amelyeket ma „Holdnak" és ,Anuliosznak" hívnak, szintén egy normális mozgást vett fel, és bár kicsi, de független „kofensharrá" váltak, vagyis az Orsz Naprendszer kiegészít bolygóivá." - Miután egy kicsit gondolkodott Megfelel sége még hozzátette: „Én éppen azért jelentem meg önnél, Nagyméltóságú Uram, hogy ennek a most Holdnak nevezett nagy töredéknek jövend beli jólétér l beszéljünk. „Nemcsak, hogy független bolygóvá vált - folytatta Megfelel sége -, hanem ezen a töredéken most elkezd dött az atmoszféra kialakításának folyamata, ami számára éppúgy elkerülhetetlen, mint minden bolygónak, amely az általános kozmikus Nagyon Nagy Trogoautoegokrát megvalósítását szolgálja. „Márpedig, Nagyméltóságú Uram, ezen a váratlanul megjelent kis bolygón az atmoszféra kialakulásának szabályos folyamatát jelenleg a körülményeknek egy nem kívánatos összejátszása gátolja, ami a Föld-bolygón megjelent és azt népesít háromagyú lényeknek tudható be. „Éppen ez az, amiért elhatároztam, hogy önhöz fordulok, Nagyméltóságú Uram, és önt kérem meg, hogy a Mi EgyLény Teremt nk nevében vállalja magára annak feladatát, hogy megpróbálja elkerülni azt, hogy szükség legyen valamilyen megszentelt folyamatot igénybe venni, amit méltatlan volna háromagyú lényekre alkalmazni, bármilyenek legyenek is, és találjon egy egyszer bb módszert a jelenlétükben lév lényi értelem segítségével ennek a nem kívánatos jelenségnek az elhárítására." „Megfelel sége azután részletesen elmagyarázta, hogy a Föld-bolygó által elszenvedett második katasztrófa után azok a kétlábú háromagyú lények, akik véletlenül túlélték ismét megsokasodtak. Létezési folyamatuk ezúttal egy
újonnan kialakult nagy kontinensre koncentrálódott, ami az ,Ashhark" nevet viselte, és ott három nagy független csoport alakult ki, az els egy „Tikliamuish", a második egy „Maralpleisszisz" nev vidéken, és a harmadik egy még a mai napig is létez , „Perlániának" nevezett régióban. „Márpedig - folytatta Megfelel sége -, ehhez a három vidékhez tartozó lények pszichizmusában kialakultak bizonyos sajátos „havatviernonik", vagyis egy bizonyos pszichikai törekvés, aminek teljes folyamata alkotja azt, amit k maguk „vallásnak" neveznek. „Bár ezek között a „havatviernonik", vagy vallások között nincs semmi közös, mégis mindhárom csoport lényei között széleskör en elterjedt ugyanaz a vallási szokás, amit az „áldozatok felajánlásának" neveznek. „Ez a szokás egy olyan fogalmon alapul, amit csak az különös értelmükben tud megfogamzani. E szerint a fogalom szerint, ha k az isteneik és bálványaik tiszteletére más formájú lények létezését elpusztítják, az végtelenül tetsz lenne ezeknek a képzeletbeli isteneknek és bálványoknak, és viszonzásként segítenék ket összes esztelen és fantasztikus hóbortjaik megvalósításában. „Jelenleg ez a végzetes szokás ott annyira elterjedt, és a változatos formájú lények e célból való elpusztítása olyan méreteket öltött, hogy a Föld-bolygótól a régi töredékei fenntartására megkövetelt „szent aszkokinnból" már felesleg állt el . Mint ön, Nagyméltóságú Uram tudja, a „szent aszkokinnok" azok a rezgések, amik ama bolygó mindenféle küls formájú lényeinek szent „raszkuárnó" folyamatai során jelennek meg, amely bolygónak ezeket a szent anyagokat el kell állítania. „És ez a „szent aszkokinn" felesleg már elkezdte komolyan meggátolni a „Hold" bolygó és az atmoszférája közötti megkívánt táplálék cserét, ezért attól félünk, hogy ez az atmoszféra majd helytelenül alakul ki és kés bb az egész Orsz rendszer harmonikus mozgását akadályozni fogja, és talán ismét olyan tényez ket idéz el , amelyek katasztrófával fenyegetnek egy nagyobb kiterjedés kozmikus skálán. „Ezért jöttem kérni Nagyméltóságú Uramat, mivel szokásává vált ennek a Naprendszernek különböz bolygóira gyakran ellátogatni, hogy méltóztasson magára vállalni a feladatot külön leszállni a Földre, hogy ott ezeknek a különös háromagyú lényeknek tudatába bevésse egy ilyen felfogás abszurditásának ideáját." Ó Megfelel sége még intézett hozzám néhány szót, azután lassan felemelkedett az atmoszférába, és egy bizonyos magasságot elérve er s hangon hozzátette: „Ezáltal Nagyméltóságú Uram nagy szolgálatot tenne a Mi Egy-Lény Mindent-Átölel Örökkévalónknak." - Ezeknek a szent Individuumoknak távozása után elhatároztam, hogy ezt a feladatot bármi áron beteljesítem és érdemessé teszem magam, ha csak az Egyedül-a-Terheket-Hordozó Örökkévalónknak nyújtott nyilvánvaló segítségemen keresztül is, hogy egy kicsi, de független részecskéjévé váljak mindannak, ami a Mi Nagy Világegyetemünkben létezik. így tehát gyermekem, ett l az elhatározástól áthatva, rögtön másnap ugyanazon az Alkalom rhajón, immár másodszor repültem a te Föld-bolygód felé. Az rhajóm ezúttal a Föld által elszenvedett második nagy kataklizma alatt lejátszódó zavarok folytán újonnan kialakult tengerre szállt le; ezt a tengert abban az id ben „Kolcsidiusznak" hívták. Észak-nyugatra feküdt a nagy Ashhark kontinenst l, ami akkor már az ottani háromagyú lények f lakóhelye volt. A tenger többi partjait azok az újonnan felbukkant, az Ashhark kontinenssel összeköttetésben álló szárazföldek alkotják, aminek összességét „Frianktzanaralisznak" hívták, de ami valamivel kés bb a „Kolcsidcsisszi" nevet kapta. Meg kell jegyezni, hogy ez a tenger, valamint ezek a szárazföldek mind a mai napig léteznek - természetesen már más néven. Például az Ashhark kontinenst ma „Ázsiának" hívják, a Kolcsidiusz tengert „Kaszpi-tengernek", és a Frianktzanaralisz összességét „Kaukázusnak". Az alkalom a Kolcsidiusz avagy Kaszpi-tengerre szállt le, mert ez a tenger volt a horgonyzásra a legalkalmasabb; továbbá utazásom folytatását illet en is nagy el nnyel rendelkezett, mivel Keletr l beletorkollott egy nagy folyó, ami átszelte majdnem az egész „Tikliamuish" országot, és amelynek partján helyezkedett el az ország f városa „Kurkalai". Mivel ez a „Tikliamuish" ország volt akkor kedvenceidnek legf bb lakóhelye, elhatároztam, hogy oda megyek el ször. Mellesleg jegyezzük meg, hogy bár ez a nagy folyó, mely az „Oxoszéria" nevet viselte még a mai napig is létezik, de már nem a Kaszpi-tengerbe ömlik, mivel egy kis bolygórengés szinte a pályája felét l kezdve észak felé térítette, és attól fogva az Ashhark kontinens egyik medencéjébe kénytelen torkolni, ahol fokozatosan kialakult egy kis tenger, amit ma „Arai tenger" néven ismernek. Ám a medre ennek a nagy, ma „Amu Darja" néven ismert folyónak egy figyelmes megfigyel számára még mindig látható. - A második személyes leszállásom idejében „Tikliamuish" országát tartották az ezen a bolygón az egyszer lé-nyi létezésre alkalmas összes szárazföld leggazdagabbjának és legtermékenyebbének - és valóban az is volt.
De amikor ez a szerencsétlen bolygó a harmadik nagy kataklizma áldozatául esett, eme virágzó országot is, mint más többé-kevésbé jómódú szárazföldet, befedte a „kashmanu-nom", vagy ahogy k mondják a „homok". Ez után a harmadik szerencsétlenség után Tikliamuish országát hosszú id n keresztül az „éhség sivatagának" hívták; napjainkban ennek az országnak minden vidéke mást nevet hordoz, és azt, amelyik annak idején a központot képviselte most „Karakumnak" nevezik, azaz „fekete homoknak". Abban az id ben az Ashhark kontinensnek ezen a részén, amit „Maralpleisszisz" országának hívtak, a háromagyú lényeknek egy második, szintén teljesen független csoportja is lakott. Kés bb, ez a második csoport is talált magának egy létezési központot aminek a „Gob" nevet adták, és az egész országot azután hosszú ideig „Goblániának" nevezték. Ezt a vidéket is azután eltakarta a „kashmanunom"; és az annak idején virágzó központi része ma egyszer en a „Góbi sivatag" nevet viseli. Ami pedig a Föld-bolygó háromagyú lényeinek harmadik teljesen független csoportját illeti, az Ashhark kontinens délkeleti részét t zte ki lakóhelyéül, a Tikliamuishhal ellenkez irányban, a második katasztrófa alatt ezen a kontinensen abnormálisán kialakult kiemelkedések túloldalán. Mint már mondtam neked, ennek a harmadik csoportnak lakóhelyét akkor „Perlániának" hívták. Ez a vidék gyakran változtatott nevet; jelenleg a Földbolygó szárazföldjének ezt az egész részét „Hindusztánnak", vagy „Indiának" hívják. -Itt meg kell jegyezni gyermekem, hogy ebben az id szakban, vagyis a bolygód felszínére való második személyes leszállásom idején, mind a három csoporthoz tartozó összes háromagyú lénynél, a „parancsoló törekvés a tökéletesedésre" nev lényi-impulzust - amit minden háromagyú lénynek birtokolnia kell -, felváltotta az az ugyanannyira parancsoló, de fölöttébb különös, már tökéletesen kikristályosodott törekvés, hogy a bolygójuk összes többi lénye az országukat nevezze és tekintse az egész föld „kulturális központjának". És ez a különös „parancsoló törekvés", ami a bolygód minden háromagyú lényének közös sajátossága volt, életük létének okává és céljává vált. És ez abban az id ben eme három független csoport között szüntelenül ádáz - úgy anyagi, mint pszichikai - küzdelmeket váltott ki. -Nos, gyermekem. Mi aztán a Kolcsidiusz - jelenleg Káspi - tengerr l „szeltchanakhokon" - ami egy tutajfajta -, felhajóztunk az Oxoszérián, vagy minként manapság nevezik, az Amu-Darján. Tizenöt földi napig tartó hajózás után végre elértük ama els ázsiai csoport lényeinek f városát. Elhatároztam, hogy ott telepedek le, és amint berendezkedtem, elkezdtem látogatni Kurkalai város „kaaltanéit", vagyis azokat az intézményeket, amelyek kés bb az Ashhark kontinensen a „tsaikhané", „ashkhané", „karavánszeráj" stb. neveket kapták, és amelyeket a jelenlegi ottani lények, f leg az Európának nevezett kontinensen „kávéháznak", „étteremnek", „klubnak", „dancingnak", „rendez-vous háznak" stb. hívnak. Azért ezeket az intézményeket látogattam meg el ször, mert a Föld-bolygón akkoriban - mint manapság is -, sehol máshol nem lehetett a helyi lények specifikus sajátosságait olyan jól tanulmányozni, és nekem éppen arra volt szükségem, hogy tájékozódjam esszenciájuk tényleges bels hozzáállásáról az áldozatok felajánlásának szokásait illet en, és képes legyek gyorsan kidolgozni a legjobb cselekvési tervet ama célom elérésére, amiért második személyes látogatásomba fogtam. Számos lénnyel találkoztam a „kaaltanéban", de volt köztük egy, akivel a többieknél gyakrabban. Ez a háromagyú lény, akivel a véletlen folytán s n találkoztam a „f papi" hivatást gyakorolta, és Abdilnak hívták. Mivelhogy gyermekem, az én személyes tevékenységem a második leszállásom alkalmával olyan küls körülmények között zajlott le, amelyekben ez a f pap Abdil is osztozott, és mivel ez a háromagyú lény sok gondot okozott nekem, többé-kevésbé részletesen fogok beszélni róla. Másrészt az elbeszéléseimb l meg fogod érteni, hogy akkor milyen eredményeket értem el a tervem beteljesítésére, vagyis, hogy kedvenceid különös pszichizmusából kiirtsam a szükségletet arra, hogy más formájú lények életét abból a célból pusztítsák el, hogy „az isteneiknek és imádott bálványaiknak tetsz-szenek, és elnyerjék jóindulatukat". Bár ez a földi lény, aki kés bb oly kedvessé vált számomra, mintha az egyik hozzátartozónk lett volna, nem volt egyike a legmagasabb rangú papoknak, tökéletesen jártas volt a Tikliamuishban uralkodó tanokban, és is alaposan ismerte e vallás hív inek pszichizmusát -, természetesen f leg azokét a „bárányokét" akiknek pásztora volt. Amint bizalommal lettünk egymás iránt felismertem, hogy Abdil f pap létében a „lelkiismeretnek" nevezett funkció, amit minden háromagyú lénynek birtokolnia kellene, még nem sorvadt el teljesen, és ez sok küls körülménynek volt köszönhet - többek között az örökl désnek, és azoknak a körülményeknek, amik között t el készítették arra, hogy egy felel s lénnyé váljon, így amint az értelmével felismert bizonyos kozmikus igazságokat, amelyeket elmagyaráztam neki, a jelenléte kezdett majdnem úgy megnyilvánulni a környezete felé, mint ahogy az a Világegyetem minden normális háromagyú lényéhez illik, más szóval az t körülvev lények iránt „érzékennyé" és „irgalmassá" vált.
- Miel tt többet mondanék neked Abdil f papról, még el kell mondanom, hogy ebben az id ben az áldozatok felajánlásának borzasztó szokása az Ashhark kontinensen úgymond a tet pontjára hágott, és a különféle gyenge „kétagyú" és „egyagyú" lények elpusztítása nem ismert határt. Ebben az id ben valahányszor segítségül hívták egyik vagy másik képzeletbeli istenüket vagy fantasztikus „szentjüket", mindig fogadalmat tettek, hogy siker esetén ezeknek az isteneknek vagy szenteknek tiszteletére megsemmisítik az életét valamilyen lénynek, vagy akár egyszerre többnek is. Ha véletlenül kedvezett nekik a szerencse, ígéretüket a legnagyobb áhítatossággal váltották be, és ha nem, akkor megsokszorozták mészárlásaikat abban a reményben, hogy végül elnyerik képzeletbeli pártfogóik támogatását. Ebb l a célból kedvenceid még fel is osztották a különféle formájú lényeket „tisztákra" és „tisztátalanokra". „Tisztátalanoknak" azokat a lényeket nevezték, amelyek elpusztítása úgymond egyáltalán nem tetszik a „isteneiknek", és „tisztáknak" azokat, amelyek elpusztítása úgy látszik különösen kedvében járt a különböz , általuk tiszteletben tartott „képzeletbeli bálványoknak". Ezeket az áldozati felajánlásokat nemcsak egyének tették a saját házaikban, hanem nagy csoportok is, és néha még együtt egy egész nemzet is. Az ilyen fajta mészárlásokra még külön helyeket is létesítettek, leginkább egy-egy ismert építmény közelében, amit valaminek vagy valakinek az emlékére emeltek, legtöbbször egy „szentére" természetesen azon „szentek" egyikének, akiket k maguk avattak szentté. Akkoriban Tikliamuish országában több ilyen speciális közösségi hely is volt, ahol a különféle külsej lények tömeges elpusztítását végezték. Közöttük a leghíresebb egy kis hegyen állt, ahonnan állítólag egy bizonyos híres csodatev , Aliman, „élve ragadtatott volna el egy bizonyos égbe". Itt, amint sok más hasonló helyen, különösen az év megadott napjain k maguk, számtalan mennyiség „marha", „birka", „galamb" stb. nevezet lényt pusztítottak el, só't még emberi lényeket is. Ez utóbbi esetben, általában az er sebbek ajánlották fel a gyengébbeket áldozatként, például: egy apa a fiát - egy férj a feleségét - egy báty az öccsét, stb.: de leggyakrabban a felajánlott áldozatok „rabszolgák" voltak, azok, akiket úgy akkoriban mint most, általában „foglyoknak" neveznek, más szóval olyan legy zött közösség lényei, melyek elveszítették fontosságukat a „Szoliunenziüsz" törvényének hatása alatt, vagyis az olyan id szakok során, amikor kedvenceidben a kölcsönös elpusztítási hajlam intenzívebben nyilvánul meg. A szokást, hogy más lények életének elpusztításával az isteneknek kedvében járjanak még ma is gyakorolják bolygódon, bár kiterjedése nem éri el azt a fokot, amire kedvenceid vitték az Ashhark kontinensen ezeket a borzalmakat. - Márpedig gyermekem, már Kurkalai városba érkezésem utáni els napokban Abdil f pap barátommal gyakran beszélgettem különféle témákról, gondosan kerülve az olyan kérdéseket, amelyek igazi természetemet elárulhatták volna. És mint majdnem minden háromagyú lény, akivel leszállásaim során találkoztam, is bolygója egyik lényének, ugyanakkor nagy tudósnak, és a hozzá hasonló lények pszichizmusa tökéletes ismer jének tekintett. Az a felel sség és érzékenység amivel a hozzá hasonló lényekr l beszélve már az els találkozásaink folyamán tanúskodott, a legmélyebben érintett. És amikor az értelmem végérvényesen felismerte, hogy a „lelkiismeret" funkciója, ami számára örökl dés révén adatott át, és ami minden háromagyú lény számára alapvet , még nem sorvadt el teljesen benne, attól a pillanattól jelenlétemben fokozatosan megjelent -, hogy abban végül is kikristályosodjon - egy feléje irányuló „valójában m köd parancsoló hajlam", olyan, mintha az én természetemnek megfelel , és velem rokon lény lett volna. Ett l kezdve, egy kozmikus törvénynek megfelel en, mely szerint „minden ok az annak megfelel eredményeket hozza létre", Abdil f pap velem szemben „szilnegordpanat" érzett, vagy, ahogy kedvenceid mondanák, egy „bizalom érzetet a másik iránt, mintha csak önmagáról lenne szó". így tehát gyermekem, amint értelmem mindezt tisztán felismerte, az a gondolat támadt bennem, hogy ezen az els földi barátomon keresztül fogom megvalósítani a feladatot, amiért második személyes leszállásomat tettem. És attól kezdve minden beszélgetésünket szándékosan az áldozati felajánlások kérdésére tereltem. - Bár gyermekem, már hosszú-hosszú évek teltek el amióta ezzel a földi barátommal beszélgettünk, mégis vissza tudok emlékezni beszélgetéseink egyikére és neked azt most szóról szóra elismétlem. Amit el akarok ismételni, az a beszélgetéseink közül éppen az utolsó volt, és kiindulópontjául szolgált azoknak az eseményeknek, amelyek földi barátom planetáris életét egy szenvedéssel teli véghez vezették, és viszonzásul megnyitották számára a lehet séget az öntökéletesítés feladatának folytatására. A beszélgetés otthonában játszódott le. Ezúttal nyíltan magyaráztam meg neki az áldozatok felajánlása szokásának tökéletes ostobaságát és abszurditását. Ezekkel a szavakkal szóltam hozzá: „Jó. Neked van egy vallásod, hited valamiben. Jó valamiben hinni, ha pontosan nem is lehet tudni kiben vagy miben, még akkor is, ha nincs semmi fogalmunk annak az értékér l és lehet ségér l, amiben hiszünk. Hinni, tudatosan, de akár még teljesen tudattalanul is minden lény számára épp any-nyira elengedhetetlen mint amennyire kívánatos.
„És ez azért kívánatos dolog, mert a Hit által, és csak a Hit által jelenik meg a minden lény számára elengedhetetlen lényi öntudat intenzitása, valamint a saját személyes lényének felbecsülése is egy részecskéjeként Mindennek, ami a Világegyetemben létezik. „De mi köze lehet egy másik lény életének a Hithez? „Mi a szerepe itt ennek a lénynek amit elpusztítasz, és a Teremt je nevében pusztítasz el? A Teremt nk számára ennek az „életnek" nem ugyanaz-e az értéke, mint a tiednek, hiszen azokat is Ó teremtette, mint ahogy téged is. „Te a fizikai er db l és a ravaszságodból - vagyis azokból a tulajdonságokból, amelyeket a Mi Közös Alkotónk neked az értelmed tökéletesítésére adományozott - úgy húzol hasznot, hogy kihasználva egy másik lény pszichikai gyengeségét, elpusztítod a létezését. „Nem érted te szerencsétlen, hogy ezáltal objektív értelemben milyen rossz cselekedetet követsz el? „El ször is más lények életét lerombolva lecsökkented saját magad számára a tényez k számát, amelyek eredményei tudják egyedül összességükben a hasonlóid öntökéletesedé-séhez szükséges körülményeket megalkotni. „Másodszor, ezáltal határozottan lecsökkented vagy lerombolod a Teremt Közös Atyánk reményét, amelyet a számodra - úgyis mint háromagyú lény számára - megadott lehet ségekbe helyezett, s akire a jöv ben segítségként számított. „Ennek a borzasztó lényi cselekedetnek nyilvánvaló abszurditása már abban is megnyilvánul, hogy te más lények létezését elpusztítva képzeled, hogy tetszésében jász Annak, aki megalkotta - és bizonnyal szándékosan alkotta meg ezeket a lényeket. „Lehetséges-e, hogy soha eszedbe sem jutott: ha Teremt Közös Atyánk ezt az „életet" megteremtette, Ó ezt bizonyosan egy meghatározott céllal tette? „Gondolkodj, - mondtam neki - gondolkodj egy kicsit, ne úgy, ahogy egész létezésed folyamán szoktál, mint egy „khorasszáni szamár", gondolkodj becsületesen, szintén, mint egy „Isten képmására alkotott lény", ahogy te önmagadat nevezed. „Lehetséges-e, hogy a Mi Teremt nk miután megteremtett titeket, téged és a lényeket, amelyeknek létezését elpusztítod, egyes teremtményei homlokára rávéste, hogy azokat el kell pusztítani az tiszteletére és az dics ségére?" Bárki aki erre komolyan és szintén gondol, legyen az akár az „Albion sziget" idiótája, képes megérteni, hogy ez nem lehetett így. „Ezt az ideát csakis az emberek találták ki, akik az „Isten képmásának" mondják magukat, és nem , aki az emberekkel egyidej leg teremtette az összes más formájú lényt, amelyeket az emberek aztán úgynevezetten az Ó kedvére és megelégedésére pusztítanak el. „Az számára az emberek és a más formájú lények élete között nincs különbség. „Az ember „élet", és a más formájú lények szintén „életek". bölcs el relátásában úgy rendezte el, hogy a Természet minden lénynek küls formáját azokhoz a körülményekhez és környezethez alkalmazza, amelyek létezési folyamatukhoz szánva voltak. „Például te: tudnál-e, a te küls és bels szerveiddel vízbe ugrani, hogy ott halhoz hasonlóan élj? „Biztosan nem, mert neked nincs sem „kopoltyúd", sem „uszonyod", sem „farkad", mint a halaknak: te nem egy olyan „élet" vagy, amit a vízben létezésre szántak. „Ha megkísérelnéd vízbe vetni magad, hamar megfulladnál, elmerülnél, és a halaknak szolgálnál el ételül, amelyek természetesen er sebbek nálad ebben a környezetben, mely a sajátjuk. „Ugyanígy van a halakkal is. „Egy hal ide tudna-e jönni, hogy leüljön velünk ehhez a jól kiszolgált asztalhoz, és társaságunkban megigyon egy „zöld teát", amit mi most éppen ízlelünk? „Biztosan nem! Neki nincsenek meg egy efféle megnyilvánuláshoz alkalmas szervei. „Vízre lett teremtve, és az összes küls és bels szervei ennek az elemnek felelnek meg, mely az egyetlen ami a sajátja, az egyetlen amiben hatékonyan tud megnyilvánulni, hogy beteljesítse az a célt, amit a Teremt nk neki kiszabott. „Pontosan ugyanígy nálad is, a bels és küls szerveket Közös Teremt nk egy alkalmas formában alkotta meg. Lábakat kaptál, hogy járni tudj; kezeket, hogy a szükséges táplálékot elkészítsd és magadhoz vedd; kaptál orrot, és hozzá kapcsolódó szerveket, hogy magadban abszorbeáld és átváltoztasd a kozmikus anyagokat amelyekb l hasonlóid, a háromagyú lények, felöltik a két fels lényi-testet - és pontosan azok egyikén nyugszik a Mi MindentÁtölel Közös Teremt nk reménysége, aki t le várja a segítséget amire szüksége van, hogy az el relátó szándékaként minden létez nek a javát megvalósítsa. „Egyszóval a Természet megkapta a Mi Közös Teremt nk-tó'l a kívánt alapelvet, hogy a lénynek, akinek hozzád hasonló agyrendszere van, az összes belsó' és küls ' szervét annak a környezetnek megfelel en ruházza fel és tegye alkalmatossá, ami létezésük folyamatára szolgál. „Hogy a dolgokat számodra világosabbá tegyem, az istállóban kikötött szamarad jó példaként szolgálhat.
„A szamaraddal szemben te visszaélsz a Közös Teremt nk által neked adott lehet ségekkel, mert csakis azért kényszerült ez a szamár er szakkal a te istállódba, mert kétagyúnak teremtették; és azért teremtették kétagyúnak, mert az efféle szervezet általános jelenléte elengedhetetlen a bolygókon való kozmikus létezéshez. „Tehát a törvényeknek megfelel az, hogy a szamarad jelenléte meg legyen fosztva a „logikus gondolkodás" minden lehet ségét l - és így a törvényeknek megfelel , hogy a te meghatározásod szerint egy „kevéssé értelmes", vagy „buta" lény legyen. „Ami téged illet, te nemcsak arra lettél teremtve, hogy ugyanazt a kozmikus lényi célt szolgáld a bolygón, hanem arra is, hogy a Mi Közös Irgalommal Teljes Teremt nk számára a „remény helye" legyél; más szóval, te azzal a lehet séggel lettél megteremtve, hogy a jelenlétedben lehet séged legyen felölteni az igazi „szent Nagyságot", aminek eljöveteléért lett maga az egész Világegyetem megteremtve. Azonban az általad kapott lehet ségek - azaz egy háromagyú lénynek megadott „logikus gondolkodási" képesség ellenére - te ezt a szent tulajdonságot nem alkalmazod a célra, amire az adatott, hanem „ravaszság" formájában nyilvánítod meg az többi teremtménye felé - a jelen esetben például a saját szamarad felé. „Eltekintve a neked osztályrészül jutott lehet ségt l, hogy jelenlétedben tudatosan felöltsd ezt a „szent Nagyságot", az általános kozmikus folyamat, és következésképpen a Mi Közös Teremt nk számára a te szamarad éppen olyan értéket képvisel, mert mindketten valami meghatározott célra lettetek teremtve, és ezeknek a céloknak összessége alkotja az okát mindennek ami létezik. „Az egyetlen különbség közted és a szamarad között az általános jelenlétetek küls és bels elrendezésének m ködési formájában és min ségében rejlik. „Például, neked csak két lábad van, a szamaradnak pedig négy, amelyek mindegyike a tiednél sokkal er sebb. „Tudnál-e te, ezeken a gyenge lábakon annyi terhet hordozni, mint a szamarad? „Persze hogy nem! Te a lábaidat arra kaptad, hogy csak téged hordjanak, valamint azt a kevés dolgot amit a Természet egy háromagyú lény normális létezéséhez elengedhetetlennek gondolt. „És az er nek és a képességnek ezt az egyenl tlen, a Mi Nagyon Igazságos Teremt nk részér l az els látszatra igazságtalannak t elosztását a Nagy Természet kívánta csakis azon okból, hogy a kozmikus anyagok többlete, ami Teremt nk el relátásának megfelel en a Természet által adva lett azért, hogy a saját ön-tökéletesítésed céljára vedd magadhoz, a szamaradnak nem adatott meg; a szamaradnál a kozmikus anyagoknak ezt a többletét a Nagy Természet bizonyos szerveinek erejébe és képességeibe változtatja át -kizárólag a jelenlegi létezése javára - természetesen anélkül, hogy maga arról tudatos lenne; és így az e képességet összehasonlíthatatlanul jobban meg tudja nyilvánítani mint te. „És ezen különböz formájú lények különféle képességeinek megnyilvánulásai alkotják a maguk összességében azokat az egyedüli küls körülményeket, amelyekben a hozzád hasonlók, azaz a háromagyú lények a jelenlétükbe helyezett „Értelem magvát" tudatosan, a Tiszta Objektív Értelem megkívánt fokáig tudják tökéletesíteni. „Ismétlem, a Mi Közös Teremt nknek az összes agyrendszerhez tartozó lény, akár a földön létezik, akár a földben, a vízben, vagy a leveg ben, mind, kivétel nélkül, a legkisebbt l a legnagyobbig egyaránt elengedhetetlen az egyetemes létezés közös harmóniájához. „És mivel a mindenféle fajta lényeknek ez az összessége alkotja a formáját a Mi Teremt nk által igényelt egyetemes létezési folyamatnak, az számára minden lény esszenciája egyaránt értékes és drága. „A Mi Közös Teremtó'nknek minden lény csak egy teljes, maga által átszellemesített Esszencia létezésének egy részecskéje. „Azonban mit látunk mi magunk körül? „A lényeknek egyik formája amit alkotott, és amelynek jelenlétébe, minden létez nek eljövend javára minden reményét helyezte, visszaélve az általa birtokolt el nyökkel, elkezd uralkodni másik formákon, és a létezésüket jobbrabalra elpusztítja - s t, ezt úgymond az „ Nevében" teszi. „Ez az iszonyatos és istenellenes tett itt minden téren, minden házban végbemegy, és mégsem jut eszébe ezeknek a szerencsétlenek egyikének sem, hogy ezek a lények, melyeknek most elpusztítjuk a létezését, ugyanolyan drágák Annak, aki teremtette ket, mint mi magunk, és ha ezeket a más formájú lényeket hozzánk hasonlóan megteremtette, azt biztosan valamilyen célból tette." - Miután barátomnak, Abdil f papnak ezt elmondtam hozzátettem: „És legsajnálatosabb az, hogy minden ember aki a hódo-latban álló bálványok tiszteletére elpusztítja más lények létezését, teljes szívéb l teszi, tökéletesen meggy dve arról, hogy minden kétséget kizárva egy ,jó cselekedetet" hajt végre. „Ha mindegyikük tudatossá válna arról, hogy éppen ellenkez leg; egy másik lény létezését elpusztítva rossz cselekedetet követ el az igazi Isten és minden valóságos szent felé, s t az Esszenciájukban szomorúságot és bánatot idéz el az, hogy a Nagy Világegyetemben ilyen szörnyetegek létezzenek az „Isten képmására", akik képesek magukat a Mi Közös Atyánk más teremtményeivel szemben ilyen méltatlanul és kegyetlenül megnyilvánítani - ismétlem, ha
mindegyikük ennek tudatára jönne, egészen biztos vagyok benne, hogy mindannyian teljes szívb l beleegyeznének, hogy abbahagyják más formájú lények létezésének elpusztítását az áldozati felajánlások céljára. „És akkor talán a Földön is betartanák a Mi Közös Terem-t nk tizennyolcadik parancsolatát mely ezt mondja: „Szeress mindent ami lélegzik". „Istennek ajánlani az saját teremtményei létezésének lerombolását egy rabló tette, aki er szakkal hatolt be házadba és értelmetlenül lerombolja az összes benne lev ,javat", amit te évek alatt, annyi fáradozás és szenvedés árán gy jtöttél össze. „Gondolkodj, de ismétlem gondolkodj, szintén; képzeld el amit mondtam neked és válaszolj: kellemes volna ez neked? Megköszönnéd-e a szemtelen rablónak aki betört hozzád? „Nem! Egész biztos nem! Ezerszer és ezerszer is nem! „Ellenkez leg, teljes létedb l fellázadnál, meg akarnád büntetni ezt a gonosztev t, és a pszichizmusod minden sejtjéb l igyekeznél módot találni a bosszúra... „Valószín leg azt válaszolnád nekem, hogy ez igaz, de én csak egy ember vagyok... „Igen, valóban, te csak egy ember vagy. Szerencse, hogy Isten Isten, és nem bosszúálló és gonosz mint az ember. „Természetesen nem fog megbüntetni és nem fog bosszút állni rajtad, mint te tetted volna a rablóval aki lerombolta az éveken át összegy jtött javaidat. „Ez magától értet : Isten mindent megbocsát; ez már törvénnyé vált a világban. „Azonban egyetlen teremtményének sem szabad - az embernek nem inkább mint a többinek - az irgalommal teljes, mindent átható Jóságával visszaélni, és kötelességük nemcsak óvni mindazt, amit teremtett, hanem fenn is tartani azt. „Mégis itt a Földön az emberek még odáig is eljutottak, hogy a más formájú lényeket felosztják „tisztákra" és „tisztátalanokra". „Mond meg nekem, mi vezette ket ehhez a megkülönböztetéshez? „Például a „birka" miért „tiszta", és az oroszlán miért „tisztátalan"? „Nem lény egyaránt mindkett ? „Ez is az emberek találmánya... De miért van ez a találmány, miért ez a megkülönböztetés? Egyszer en azért, mert a birka egy gyenge lény, és ráadásul ostoba, és kényelmesen el tudnak bánni vele. „Ami az oroszlánt illeti, az emberek „tisztátalannak" mondják, mert nem merik azt csinálni vele, amit csak akarnak. „Az oroszlán intelligensebb, és f leg er sebb náluk. „Nemcsak elpusztítani, hanem még megközelíteni sem hagyja magát. És ha egy szép napon valaki megközelíteni merészelné, „Oroszlán Úr" hamar úgy megbúbolná, hogy a vakmer élete nyomban jó messzire repülne, oda ahova „az Albion szigetek emberei" még sohasem tették be a lábukat. „Ismétlem, az oroszlán csupán azért tisztátalan, mert az emberek félnek t le. „Náluk százszor er sebb, százszor felettük áll. A birka, az csak azért „tiszta", mert sokkal gyengébb, és ismétlem, náluk sokkal butább. „Minden lény egy meghatározott, a természetének, valamint az sei által elért és neki örökl dés által megadott Értelmi foknak megfelel helyet foglal el a többi között. „A kutyád és a macskád pszichizmusának határozottan kikristályosodott jelenléte közötti különbség például lehet vé fogja tenni, hogy ezt jobban megmagyarázzam. „Ha csak egy kicsit is kényezteted a kutyádat és betanítod arra amit kedvelsz, a megalázásig kedves és engedelmes lesz. „Mindenhova követni fog és minden módon fog szökelle-ni el tted csak is azért, hogy neked még jobban tessen. „Lehetsz vele barátságos, verheted, bántalmazhatod, sohasem fogod megharagítani: csak egyre jobban meg fog hunyászkodni el tted. „De csak próbáld ugyanezt a macskáddal! „Azt hiszed a bántalmaidra ugyanúgy fog válaszolni mint a kutyád, és a kedvedért ugyanazokat a szökelléseket fogja végrehajtani? Ugyan, ugyan! „Bár a macskának nincs elég fizikai ereje, hogy ott helyben megtorlással éljen, sohasem fogja elfelejteni a bánásmódodat, és valamikor majd bosszút áll érte. „Idéznek olyan eseteket, hogy egy macska egy ember torkára ugrott mialatt aludt. Ismerve az indítékokat amelyek egy macskát egy ilyen tett végrehajtására bírnak, ezt minden nehézség nélkül elhiszem. „Nem, a macska kiáll saját magáért, ismeri a saját értékét; büszke, egyedül azért mert macska, és a természete birtokolja az Értelemnek azt a fokát, ami az sei érdemei folytán az övé lett. „Mindenesetre semmilyen lénynek, még az embernek sem szabad ezt sérelmeznie. „Miért volna b nös a macska-létéért? Mi rossz van abban, hogy sei érdemei miatt a jelenléte az „ön-tudatnak" ilyen fokát tölti be?
„Nem kell a macskát ezért gy lölni, sem verni, sem bántalmazni; s t, ellenkez leg, meg kell adni neki a magáét, mivel az az „ön-tudat" evolúciója skálájának egy fels bb fokán lév valaki. „Nem hiába mondta a „Dezagroanszkrad" bolygó régi prófétája, a közismert „Arhuniló", aki jelenleg az egész Világegyetem Nagy Vizsgálóbiztosának asszisztense az objektív morál részleteinek terén: „Ha egy lény az Értelme folytán rajtad felül áll, hajolj meg el tte, és igyekezz t mindenben utánozni; ha ellenben nálad alantasabb, légy igazságos irányában, mert volt id , amikor te ug yan azt a helyet töltö tted b e mint , a Mi Mindenható Teremt nk Szent Értelem Mér je szerint." - Márpedig, kedves gyermekem, ez az utolsó beszélgetés földi barátommal olyan er s benyomást gyakorolt rá, hogy két napon keresztül mást se csinált csak gondolkozott és gondolkozott. És az eredmény az lett, hogy végül is Abdil f papot az „áldozatok" szokását illet en majdnem a megfelel érzelem töltötte el. A következ napok a „Zadiknak" elnevezett ünnepre voltak szentelve - ami Tikliamuish két nagy vallási ünnepének egyike volt - és íme a templomban, amelynek Abdil barátom f papja volt, a szertartás végén ahelyett, hogy az elengedhetetlen prédikációt tartotta volna, hirtelen az „áldozatokról" kezdett el beszélni. Aznap véletlenül én is abba a templomba mentem és így egyike voltam azoknak, akik hallották a beszédét. Bár beszédének témája ezekhez a körülményekhez és ehhez a helyhez, elég sajátos volt, mégsem ütközött meg rajta senki, mert Abdil f pap ezúttal sokkal jobban és nagyobb ékesszólással beszélt mint bármikor máskor. Olyan megragadó szinteséggel beszélt, szavait oly sok meggy és képekben gazdag példával illusztrálta, hogy a jelenlév k közül sokan nem tudták a sírásukat elfojtani. Beszéde olyan er s benyomást keltett, hogy bár sokáig tartott - mert a szokásos félóra vagy egy óra helyett ezúttal egészen másnapig folytatódott - senki sem gondolt arra, hogy elmenjen; és amikor befejez dött, mindannyian még sokáig helyben maradtak, mintha meg lettek volna babonázva. A következ napokban a beszéd bizonyos részei kezdtek elterjedni azok között, akik nem hallották. Érdekes megjegyezni, hogy az akkori szokás szerint a f papok kizárólag hív ik adományaiból éltek, így Abdil f pap is szokott kapni híveit l köznapi élete fenntartására mindenféle terméket, mint a sült vagy f tt „hulláit" különböz küls formájú lényeknek, például tyúkoknak, libáknak, bárányoknak, stb. Ám a híres beszéde után, senki sem adta többé neki ezeket a szokásos ajándékokat, hanem gyümölcsöt, virágokat, kézimunkát és ehhez hasonló dolgokat hoztak és küldtek neki. E földi barátom már másnapra „divatos pappá" vált, és nemcsak a templom ahol tevékenykedett volt tele zsúfolásig Kurkalaiakkal, de még könyörögtek is neki, hogy más templomokban is prédikáljon. Több ízben beszélt az áldozatok felajánlása ellen, és a csodálói száma egyre növekedett olyannyira, hogy nemcsak a város lényei között vált híressé, hanem az egész országban. - Nem tudom hogyan fejez dött volna be mindez, ha az egész papság - vagyis az ember-lények, akik ugyanazt a mesterséget zték, mint a barátom -, s akiket annak népszer sége felizgatott és nyugtalanított, szembe nem szállt volna mindazzal, amit prédikált. A kollégái természetesen attól tartottak, hogy amint az áldozatok szokása megsz nik, remek jövedelmet vesztenek el, és a hatalmuk lassan lecsökken majd végül teljesen el is t nik. Abdil f pap ellenségeinek száma napról napra növekedett, és mindenféle új rágalmat és burkolt gyanúsítgatást terjesztettek róla, amiket arra szántak, hogy a jelent ségét és népszer ségét lerombolják. Kollégái a templomaikban olyan prédikációkat kezdtek tartani, amelyekben éppen az ellenkez jét bizonygatták annak, amit Abdil f pap mondott. A dolgok odáig fajultak, hogy a papság felbujtogatott különböz „hasznamusszi" tulajdonságokkal rendelkez lényeket, hogy azok mindenféle aljasságot találjanak ki és kövessenek el ezzel a szegény Abdillal. És valóban, ezek a földi semmirevalók odáig mentek, hogy több alkalommal is megpróbálták a létezését megsemmisíteni, méreggel szórva be különböz neki ajándékozott élelmiszert. Mindazonáltal, az szinte csodálói száma napról napra gyarapodott. Végül is a f papok testülete ezt nem állhatta tovább, és egy nagyon szomorú napon, barátom ellen az ökumenikus tanácshoz folyamodott, mely négy napon át ülésezett. Eme tanács ítélete nemcsak, hogy földi barátomat egyszer és mindenkorra kizárta a f papok kasztjából, hanem ráadásul kollégái még egy üldözési hadjáratot is kidolgoztak ellene. Mindezek az intézkedések természetesen er s befolyást gyakoroltak a közönséges lények pszichizmusára; így ugyanazok, akik a leginkább körülvették és tisztelték hamarosan elkerülték és a legártalmasabb vádakat kezdték terjeszteni róla. Azok akik az el napon virágot és ajándékokat küldtek neki, akik majdnem isteni rangra emelték, a rágalomhadjárat miatt egyszerre esküdt ellenségeivé váltak, mintha nemcsak ket személyesen sértette volna meg, hanem még a barátaikat és közelállóikat is mind lemészárolta volna. Ilyen a pszichizmusa eme sajátos bolygó lényeinek.
Egyszóval, kiváló barátom szinte kívánsága, hogy környezetének jót tegyen, neki szenvedésbe és szenvedésbe került.. Mindennek különben nem lett volna nagy jelent sége, ha a becstelenség tet fokán, a barátomat körülvev kollégák, és más földi lények az „Isten képmására", nem jöttek volna mindennek véget vetni - vagyis t megölni. Ez a következ képp történt: A barátom egy távoli tartományban született, és egy rokona sem volt Kurkalai városában. Ami a vagy száz szolgát és egyéb közönséges földi semmiséget illeti, akik t a korábbi fontos állása miatt körülvették, azok lassacskán szétszéledtek, olyan arányban, ahogy barátom szemükben értékét vesztette. Végül, csak egyetlen nagyon id s lény maradt vele, aki már nagyon régen mellette élt. Az igazat megvallva ez az aggastyán is csak azért maradt vele, mert mint a legtöbb ottani lény, az abnormális lényi létezés következtében már szenilis állapotban volt, és abszolút képtelen volt a közönséges lényi létezés körülményeiben bármi módon is hasznos lenni. Mivel nem tudott hova menni, nem hagyta el barátomat, még akkor sem, amikor minden fontosságát elvesztette és üldözni kezdték. Szóval ez az aggastyán, amikor egy szomorú reggel a barátom szobájába ment, annak planetáris testét darabokra vágva találta. Tudva, hogy mennyire szerettem Abdil f papot, mindjárt hozzám szaladt tájékoztatni err l. Már mondtam neked, hogy én ezt a földi lényt hozzátartozómként szerettem, így amint err l a borzalmas eseményr l tudomást szereztem, kévésen múlott, hogy a „szkinikunartzino" el ne álljon teljes jelenlétemben, vagyis hogy a különböz lényi központjaim közötti kapcsolatok meg ne szakadjanak. Féltem attól, hogy még aznap, azoknak a lelkiismeretlen lényeknek egyike planetáris testének maradványait további meggyalázással illeti; így elhatároztam, hogy legalább ezt a veszélyt megel zöm. Ezért sok pénzért felbéreltem több erre megfelel lényt, és a planetáris testét mindenki tudta nélkül elemeltettem velük, azután ideiglenesen a „szeltcsanakhomba" vagyis a tutajomba vitettem, mely onnan nem messze, az Oxoszéria folyón volt kikötve, amit azzal a szándékkal tartottam ott, hogy a Kolcsidiusz tengerre lehajózzak ahol az Alkalom rhajónk várt. - A barátom szomorú halála nem akadályozta meg, hogy az áldozatoknak szentelt prédikációi és buzdításai egyre több lényre hatást gyakoroljanak. Az áldozatoknak szentelt gyilkosságok száma jelentékenyen lecsökkent; és látható volt, hogy az id , ha nem is szünteti meg ezt a szokást, legalábbis nagymértékben le fogja csökkenteni. Az én számomra ez akkor mindenesetre elégséges volt. És mivel ott semmi más teend m nem volt, elhatároztam, hogy visszamegyek a Kolcsidiusz tengerre és eldönt m, mit csinálok barátom planetáris testével. Az Alkalom rhajónkra érve, ott egy éterátirat várt a Marsról, mely újabb lények érkezését tudatta velem a Karataz bolygóról, és gyors visszatérésem reményét fejezte ki. Ez az étertávirat azt a különös ideát vetette fel bennem, hogy ne hagyjam a Földön barátom planetáris testét, hanem vigyem magammal, és a Mars-bolygó jelenlétének adjam. Attól félve határoztam el ezen idea kivitelezését, hogy az ellenségei, a gy lölett l hajtva keresni fogják planetáris testét, és ha véletlenül megtudnák, hogy az hol lett a bolygó jelenlétének visszaadva - vagy ahogy kedvenceid mondanák, hol lett eltemetve - kétségtelenül megtalálnák, és atrocitásokat követnének el rajta. Az Alkalom fedélzetén tehát nemsokára felemelkedtem a Kolcsidiusz tengerr l a Mars felé, ahol a mieink és néhány jó marsi, akiknek már tudomásuk volt a földi eseményekr l, készségesen megadták a kijáró megtiszteltetést a planetáris testnek, amit elhoztam. Az ezen a bolygón szokásban lév szertartással helyezték sírba, majd ezen a helyen egy hozzá méltó emlékm vet állítottak fel. Ez volt az els , és minden bizonnyal az utolsó „sírja" egy földi lénynek ezen a Mars-bolygón, amely olyan közeli és ugyanakkor teljesen elérhetetlen a földi lények számára. Kés bb megtudtam, hogy ez a történet tudomására jutott a Nagyon Nagy Szetrenotzinarkó Ark-Arkangyalnak, a Világegyetem azon része Minden-Negyed-Fenntartójának, amihez az O rsz naprendszer tartozik, aki megelég edettségének adott kifejezést, parancsot adván az arra jogosultnak földi barátom lelkét illet en. A Marson valóban törzsünknek a Karataz bolygóról újonnan érkezett több tagja fogadott.
Közöttük, gyermekem, ott volt a te nagyanyád, akit a Karataz bolygó f tzirliknerének javallata alapján nekem szántak passzív félnek a fajom folytatására.
Huszadik fejezet Belzebub harmadszor repül el a Föld-bolygóra EGY rövid szünet után, Belzebub folytatta: - Ezúttal nem sokáig maradtam a Mars-bolygón; csak épp annyi id t töltö ttem otthon, amenn yi az újonnan érkez k fogadására szükséges volt, hogy beszéljek velük, és bizonyos, a törzsünkre vonatkozó, általános jelleg utasításokat adjak. Amint ezeknek a kötelezettségeknek eleget tettem, újra leszálltam a bolygódra azzal a szándékkal, hogy tervem megvalósítását folytassam, vagyis, hogy ezekb l a különös három-központú lényekb l gyökeresen eltávolítsam azt a borzalmas szokást, hogy a más agy-rendszer lények létezését elpusztítsák - mintha egy isteni tettr l lenne szó. Harmadik földreszállásom alkalmával, Alkalom rhajónk nem a Kolcsidiusz tengerre - a jelenlegi Kaszpi-tengerre szállt le, hanem a „B ség tengerére", ahogy azt annak idején hívták. Azért határoztam így, mert ezúttal az Ashhark kontinens második csoportját alkotó lények f városába „Gob" városába akartam elmenni, ami ennek a tengernek a dél-keleti partján feküdt. Ebben az id ben „Gob" egy nagy város volt, ami az egész bolygón a „szöveteir l" és értékes „ékszereir l" volt híres. Egy nagy, „Keria-Tcsi" nev folyó torkolatának két partján terült el, amely az ország keleti részén fekv hegyeiben eredt, és a „B ség tengerébe" ömlött. Nyugaton egy „Naria-Tcsi" nev másik nagy folyó torkollott ebbe a tengerbe. És ennek a két folyónak völgye volt, ahol f leg az Ashhark kontinens második csoportjához tartozó lények éltek. Ha akarod, kedves gyermekem, elmesélem neked ezeknek a lényeknek a történetét, mondta Belzebub Hasszinnak. -Igen, nagyapa, igen! ... Olyan nagy érdekl déssel foglak hallgatni, és olyan hálás leszek érte! Akkor Belzebub így kezdte: -Nagyon, nagyon régen - még azel tt az id szak el tt, amir l az elbeszélésem szól, jóval e szerencsétlen bolygó második nagy katasztrófája el tt, abban a korban, amikor az Atlantisz kontinens még fénykorát élte - ezen kontinensnek egy egyszer három központú lénye „feltalálta" - mint kés bbi kutatásaimb ól megtudtam -, hogy eg y bizonyo s, „pirmaral-nak" nevezett sajátos küls formájú lény megtört szarva nagyon hatásos minden fajta „betegség" ellen, s azután különböz „csodabogarak" terjesztették el széles körben bolygódon ezt a „felfedezést". Ezzel egy id ben a közönséges lények értelmében lassacskán kikristályosodott egy telje sen képzeletbeli kezdemén yezési tén yez , ami kés bb hozzájárult ahhoz, hogy kedvenceid mindegyikének általános jelenlétében - és különösen a jelenkoriakéban - kialakult az az „értelem", ami jelenleg az „ébrenléti létezésükben" a rendelkezésükre áll, és ez a f oka a bennük akkumulált meggy déseik gyakori változásainak. Ennek a jelenlétükben kikristályosodott tényez nek hatására, az akkori kor háromagyú lényei szokásba vették, hogy az összes „betegüknek" - mint kedvenceid mondják - beadjanak ebb l a megtört szarvból. Érdekes megjeg yezni, hogy ott még ma is lehet „pirmaralt" találni, de a jelenlegi lények azokat egyszer en a „szarvasnak" elnevezett lények kategóriájába sorolják be -anélkül, hogy külön nevet adnának neki. Márpedig, gyermeken, az Atlantisz kontinens lényei oly nagy mennyiségben ölték le ezeket a pirmaralokat, vagy „szarvasokat" a szarvukért, hogy nemsokára egy sem maradt bel lük. Akkor az Atlantisz bizonyos lényei, akik e lények vadászatából már mesterséget ztek, más kontinenseken és szigeteken keltek a keresésükre. Ez a vadászat sok nehézséggel járt. A pirmaralok elfogása sok hajtót igényelt; így ezek a hivatásos vadászok magukkal vitték segítségként az egész családjukat. Egy szép napon több ilyen család összefogott, hogy „Iranan" távoli kontinensére menjenek pirmaral vadászatra, arra az Irananra, amit a második katasztrófa után - mely azt teljesen felforgatta - „Ashhark" kontinensnek neveztek, és kedvenceid most „Ázsiának" hívják. Hogy kés bbi elbeszéléseimet jobban megértsed, tudnod kell, hogy a második földi katasztrófa folyamán az Iranan kontinens bizonyos részei különböz zavarok következtében a bolygó mélyébe merültek el, és a helyükön más szárazföldek bukkantak a felszínre, amit l jelentékenyen megváltozott a kontinens, és a felülete akkor majdnem ugyanolyan nagy lett mint az Atlantisz kontinensé az elt nése el tt. így tehát gyermekem, ez a vadászcsoport a családjaival a pirmaral csordákat üldözve érkezett el ennek a nagy víznek a partjára, ami kés bb a „B ség tengere" nevet kapta.
Ez a tenger termékeny és elb völ partjaival annyira megtetszett nekik, hogy nem akartak többé az Atlantisz kontinensre visszatérni, és attól fogva azon a helyen telepedtek le. Abban az id ben ez az ország valójában olyan csodálatos, és az egyszer lényi életre olyan „szuptaninalni" volt, hogy elkerülhetetlenül meg kellett hódítania minden, csak egy kicsit is gondolkodásra képes lényt. A te bolygódnak ezen a vidéken akkoriban nem csupán a „pirmaralnak" nevezett kétagyú lények számtalan csordája élt, hanem buja növényzet és rengeteg fa is n tt a tenger partjain, s ezek gyümölcsei akkoriban „els lényi táplálék" gyanánt kedvenceid f eledelét képezték. A partjait olyan mennyiség „madárnak" nevezett egy- és kétagyú lény népesítette, hogy amikor rajban repültek „besötétedett az ég", mint mondták. Az ország közepén elterül „B ség tengerének" vízében úgy hemzsegtek a halak, hogy majdhogy nem puszta kézzel lehetett fogni bel lük. Ami pedig a partvidéki földeket és a két nagy folyó völgyét illeti, a legcsekélyebb parcellája is olyan termékeny volt, hogy bármit meg lehetett volna rajta termeszteni. Egyszóval, az egész ország és az id járása annyira megtetszett a vadászoknak és családjaiknak, hogy senki sem akar t visszamenn i az Atlan tisz kontinensre; íg y azon a helyen telepedtek le, hamar hozzászoktak a helyi körülményekhez, megsokasodtak, és attól kezdve, mint mondják „idillikus életet" éltek. -Most el kell mondjam neked a körülményeknek egy ritka összetalálkozását, aminek kés bb fontos következményei lettek, úgy ennek a második csoportnak a legels ' lényeire, mint azok távoli leszármazottjaira. Abban az id ben, amikor a pirmaral vadászok elérve a B ség tengere partvidékét elhatározták, hogy ezen a helyen telepednek le, már ott élt az Atlantisz kontinens egyik nagyon fontos lénye, aki „asztroszovor" min ségében egy „tudós egyesülethez" tartozott, egy olyanhoz ami azóta sem létezett, és minden bizonnyal már soha többé nem fog létezni a Földön. Ez a tudós egyesület az „Akhldann" nevet viselte. Eme „Akhldanné" jelenlétének a B ség tengere partján a következ oka volt: Éppen a második katasztrófa el tt az Atlantisz igazi tudósai, ennek a valóban nagy Akhldann tudós szövetségnek alapítói rájöttek, hogy a bolygójukkal kapcsolatban valami nagyon súlyos dolog készül; elkezdték tehát gondosan megfigyelni a kontinensük összes természeti jelenségét; de minden er feszítésük ellenére sem tudták megérteni, hogy pontosan mi fog történni. Valamivel kés bb bizonyos tagokat más kontinensekre és szigetekre küldtek el abban a reményben, hogy általános megfigyeléseik alapján tisztázni tudják mi is lehet ez a közvetlen veszedelem. Nekik nemcsak a Föld-bolygó természetes folyamatait kellett tanulmányozniuk, hanem az összes - mint mondták „égi jelenségeket" is. Az egyikük, ez a fontos lény, akir l éppen beszéltem, a megfigyeléseihez az Iranan kontinenst választotta, oda vándorolt ki szolgálóival, és ennek a kés bbi B ség tengernek partján telepedett le. -Márpedig, az Akhldann egyesületnek pontosan ez a tudós tagja egy napon véletlenül találkozott a tengerparton az említett vadászok közül néhánnyal, és megtudta t lük, hogy k is az Atlantisz kontinensr l jöttek. Ennek természetesen nagyon megörült, és összebarátkoztak. így tehát amikor röviddel ezután az Atlantisz kontinens a bolygó mélyébe merült, ennek a tudós Akhldannénak nem volt hova visszatérnie, és így a vadászokkal ebben az országban maradt, ami kés bb a Maralpleisszisz nevet kapta. Azután ezt a tudóst - lévén a legértelmesebb - f nöknek választotta meg a vadászok csoportja, majd kés bb, a nagy Akhldann egyesületnek eme tagja feleségül vette az egyik vadász Rimala nev lányát, és ezzel a második csoport törzsének alapítójává vált ott, az Ashhark kontinensen, vagy „Ázsiában", ahogy ma hívják. Hosszú id telt el. Ebben az országban a háromagyú lények nemzedékei születtek és haltak, ott éppúgy mint másutt, és a földi lények e csoportja pszichizmusának általános színvonala a korszakoktól függ en hol emelkedett, hol süllyedt. Ezek a lények megszaporodtak és fokozatosan szétterjedtek az országban, bár mint már mondtam, legszívesebben a ség tenger partján és a bele öml két nagy folyó völgyében telepedve le. Csak sokkal kés bb alakították ki a tenger délkeleti partján közös létezésük központját, amit „Gob" városának neveztek. Ez a város lett f lakóhelye a vezet jüknek, akit k neveztek els ként „császárnak". Ez a császári funkció itt örökl tisztséggé vált; s az örökl dés az els választott f nökt l indult, azaz az Akhldann egyesület említett tudós tagjától. - Abban az id szakban amir l az elbeszélésem most szól, a csoport lényeinek császára e tudós a dédunokájának az unokája volt, és a Koniütszion nevet viselte. Kutatásaim és kivizsgálásaim a kés bbiek során kimutatták nekem, hogy ez a Koniütszion császár hozott egy nagyon bölcs és jótékony intézkedést egy bajnak a kiirtására, ami a sors akaratából alattvalóivá vált lények között bukkant fel és azokat rettegésben tartotta. Ennek a nagyon bölcs és nagyon jótékony intézkedésnek eredete a következ volt:
Ez a Koniütszion császár egy napon megállapította, hogy a közösségének lényei egyre kevésbé alkalmasak a munkára, míg a lopás, az er szak, a rablás és mindenféle más incidensek megsokszorozódtak, azok amik azel tt soha el nem fordultak, illetve egészen kivételes jelenségnek számítottak. Ez a megállapítás meglepte és elszomorította Koniütszion császárt, s hosszas gondolkodás után elhatározta, hogy felfedi ennek az oly elszomorító jelenségnek az okát. Hosszú megfigyelések alapján végre rájött, hogy a jelenség oka abban az új szokásban rejlik, amit közössége lényei felvettek, azaz, hogy egy akkor „gülgülian-nak" nevezett növény magvát rágcsálják. Ez a bolygó-felszíni képz dés még ma is virágzik ott, és a kedvenceid közül azok, akik magukat „nagyon m veltnek" tartják, a „papaverum" nevet adják neki; a többiek egész egyszer en „mákvirágnak" hívják. Maralpleisszisz lényeinek akkor nagy szenvedélye volt e bolygó-felszíni képz dmény magjának rágása - legalább is annak, amit az úgynevezett „érés" id szakában szedtek. Figyelmes megfigyelései és tanulmányozása folyamán, Koniütszion császár világosan felismerte, hogy ezek a magok tartalmaztak „valamit", ami képes volt egy bizonyos id re teljesen megváltoztatni a pszichizmusukban meghonosított összes szokást; teljesen másképp kezdtek akkor látni, érteni, érezni, érzékelni és cselekedni mint ahogy szokás szerint tették volna. így a varjú nekik pávának t nt, egy dézsa víz tengernek, a sípoló hang zenének, a jóindulatot ellenségeskedésnek vették, a sértést szeretetnek, és így tovább... Miután err l meggy dött, Koniütszion császár minden helyre néhány, a közelállói közül kiválasztott h alattvalót menesztett azért, hogy az nevében szigorúan megtiltsák a közössége lényeinek ennek a növénynek a magját rágni; továbbá azok számára, akik ezt a parancsot áthágják, el re gondoskodott büntetésr l és megtorlásról. Ezeknek az intézkedéseknek hatására úgy t nt, hogy a magok rágása csökken Maralpleisszisz országában, de hamarosan kiderült, hogy ez a csökkenés csak látszólagos volt; valójában a rágok száma szüntelenül növekedett. Ezt látván a bölcs Koniütszion császár elhatározta még keményebben jár el a lázadókkal szemben; meger sítette alattvalói felügyeletét, és megduplázta a szigort a büntetések végrehajtásában. Gob városát járva saját maga kérdezte ki a b nösöket, változó erkölcsi és testi büntetéseket szabva ki rájuk. Ám az elvárt eredményeket még mindig nem érte el; a magot rágó lények száma szüntelenül növekedett, úgy Gob városában, mint az összes neki alárendelt többi területen, ahonnan napról napra n tt a jelentések száma. Akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a rágok száma tovább fog emelkedni, mivel sok olyan háromagyú lény, aki azel tt sohasem adta át magát ennek a rágásnak, most neki fog kezdeni, egyedül a „kíváncsiság" által hajtva - ami az egyik sajátossága a háromagyú lényeknek akik neked annyira tetszenek - vagyis csak azért, hogy megismerkedjenek a hatásával ezeknek a magoknak, amelyek használatát a császár oly nagy szigorral és állhatatossággal tiltotta be. Hangsúlyozzuk ki erre vonatkozólag, hogy ez a „kíváncsiság", ami kedvenceid pszichizmusának sajátossága, mindjárt az Atlantisz katasztrófája után kezdett kikristályosodni bennük; a múlt korok egyetlen lényénél sem ködött olyan intenzíven mint a jelenlegi ottani háromagyú lényeknél, akiknek, hitemre, több van bel le mint amennyi sz re a „tusszukoknak". Márpedig gyermekem... Amikor a bölcs Koniütszion császár végre meggy dött róla, hogy a büntetésekt l való félelemmel lehetetlen volt a „gülgülian" mag rágásának szenvedélyét kiirtani, és felismerte, hogy az egyetlen elért eredmény csak néhány b nös halála volt; felfüggesztette mindezeket az intézkedéseket, és ismét komolyan nekiállt gondolkozni, hogy hatásosabb módszereket találjon ennek a közössége számára oly káros bajnak elpusztítására. Amint én azt jóval kés bb egy si emlékm nek köszönhet en megtudtam, a nagy Koniütszion császár tizennyolc napon keresztül a szobájába zárkózott, és étlen-szomjan csak gondolkodott és gondolkodott. Újabb kelet kutatásaim szerint, Koniütszion császár annál is inkább szeretett volna módszert találni eme baj kiirtására, mert a közösség ügyei akkor egyre rosszabbul mentek. A lények akik átadták magukat ennek a szenvedélynek már szinte nem is dolgoztak; a kincstár bevételei megsz ntek, és a végs összeomlás elkerülhetetlennek látszott. Végül is a bölcs császár elhatározta, hogy burkolt formában fog ez ellen a baj ellen küzdeni, az közössége lényei pszichizmusának gyengeségein játszva. Erre a célra kitalált egy rendkívül eredeti, az akkori lények pszichizmusának tökéletesen megfelel „vallási doktrínát"; azután minden rendelkezésére álló módszert felhasznált találmányának elterjesztésére alattvalói között. Ez a vallási doktrína azt mondta, hogy az Ashhark kontinenst l messze, van egy nagyobb sziget, amelyiken a mi „Isten Urunk" él. Tudnod kell, hogy abban az id ben a közönséges földi lények között egynek sem volt sejtelme arról, hogy az bolygójukon kívül más kozmikus tömörülések is létezhetnek. A Föld-bolygó akkori lényei még arról is meg voltak gy dve, hogy távol az égben az alig látható „kis fehér pontok" nem voltak mások, mint a „Világegyetem fátylának" kirajzolódásai, vagyis az bolygójuk fátylának, mert felfogásuk szerint - mint mondtam neked - az egész Világegyetem az egyetlen bolygójukra korlátozódott.
Még azt is hitték, hogy ez a „fátyol" mint egy „baldachin" különleges oszlopokon áll, amelyek talpa a földön nyugszik. A bölcs Koniütszion császár ravasz doktrínája szerint, „Isten Úr" szándékosan a lelkünkre er sített szerveket és tagokat amelyeket most birtokolunk, hogy a külvilágtól megvédjenek, és hogy képesek legyünk hatékonyan szolgálni t - és nemcsak t, hanem az szigetére már felvett lelkeket is. „Valójában - állította ez a doktrína - amikor meghalunk, és a lelkünk felszabadul az összes külön hozzácsatolt tartozékától és olyanná válik amilyennek valójában lennie kell, akkor rögtön felvétetik erre a szigetre, és attól függ en, hogyan élt a lelkünk a szerveivel és a tagjaival itt a mi Ashhark kontinensünkön, a mi „Isten Urunk" kijelöl számára egy megfelel helyet jövend életére. „Ha a lélek becsületesen és lelkiismeretesen betöltötte kötelezettségeit, „Isten Úr" befogadja szigetére, hogy a létezését ott továb b fol ytassa; de a lélek aki itt az Ashh ark kontinensen semmittev sködött, aki a kötelességével szemben lustaságról és nemtör dömségr l tanúskodott, egyszóval aki csak annak élt, hogy a függelék részeinek kívánságait kielégítse, vagy egyszer en aki nem tartotta be az parancsait - ezt a lelket, a mi „Isten Urunk" a további életére egy szomszédos kis szigetre küldi. „Márpedig az Ashhark kontinensen van sok „szellem", akik az közelállói közül lettek kiválasztva, és akik egy „láthatatlanná-tev -sapkával" a fejükön járnak kelnek közöttünk, és így minket szüntelenül figyelni tudnak és az „Isten Úrnak" el tudják mondani minden cselekedetünket, vagy pedig jelentést tudnak adni Neki az „Utolsó ítélet" napján. „Semmit lehet ségünk sincs bármit is eltitkolni el lük, nemcsak a cselekedeteinket, hanem még a szándékainkat sem." Még azt is mondta, hogy a mi Ashhark kontinensünket, valamint a világ többi kontinenseit és szigeteit „Isten Urunk" kizárólag az , valamint azon az érdemes „lelkeknek" szolgálatára teremtette, akik már az szigetén laktak. A világ összes kontinense és szigetei egyfajta el készít helye és raktára mindannak amire az szigetén szükség van. „A szigetet ahol a mi „Isten Urunk" a derék lelkekkel létezik, „Paradicsomnak" hívják; a létezés ott egy valóságos „gyönyör"... „Ott minden folyóban tej folyik, a partok habos krémb l vannak. Ott munkára, fáradozásra semmi szükség sincs. Ott minden megvan, ami a legboldogabb, leggondtalanabb és legjámborabb élethez szükséges, mert a mi kontinensünk és azt a világ többi kontinensei és szigetei b ségesen szolgáltatják. „Ez a „Paradicsom" sziget tele van a Föld minden törzséb l és fajából származó szép és fiatal n vel, és bármelyik kedved szerint ott helyben a te „lelked" lesz. „Ezen a gyönyör szigeten minden téren halomban állnak az ékszerek, a legtüzesebb gyémántoktól kezdve a legsötétebb türkizig, és minden „lélek" korlátlanul vehet bel le ami neki tetszik. „Máshol a boldog szigeten hegyekben halmozódnak a „mák" és a „kender" esszenciájából készített bonbonok, és a „lelkek" a nap és az éjszaka bármely órájában jóllakhatnak bel lük. „A szigeten nincs betegség, és természetesen nyoma sincs a „tet knek" és „bolháknak", amelyek itt senkit sem hagynak békén, és megrontják az életünket. „Az a kis sziget pedig, ahova „Isten Úr" az életük végéig elküldi azokat a „lelkeket", akiknek az ideiglenes szervei és tagjai lusták voltak, és elhanyagolták az parancsolatai szerint élni - a „Pokol" nevet hordozza. „Ezen a szigeten minden folyó forró szurokból van. „A leveg egy védekez görény b zével telített. Minden téren borzalmas lények egész serege megállás nélkül fújja a rend rsípokat, és minden „ül hely", minden „sz nyeg", minden „ágy" finom t kkel van beszó've, aminek a hegye felfelé áll. „Minden „lélek" naponta csak egy agyonsózott lepényt kap; és a szigeten nincs egy csöpp ivóvíz sem. Még számtalan más kínszenvedést is el kell ott viselni, és amit a Föld lényei a világon semmiért sem akarnának átélni, még gondolatban sem." - így tehát, gyermekem, mikor el ször megérkeztem Maralpleisszisz országába, az összes háromagyú lény követ je volt ennek az eredeti tanításra felépített „vallás"-nak, amir l beszéltem neked, és ez a „vallás" akkor teljes ragyogásában volt. Maga a feltalálója ennek a leleményes doktrínának, a bölcs Koniütszion császár, már réges-régen elszenvedte a „szent raszkuárnót", más szóval már jóval korábban „meghalt", de a találmánya - a kedvenceid különös pszichizmusa következtében - ott olyan jól gyökeret vert, hogy nem volt az egész Maralpleisszisz országban egyetlen lény, aki kételkedett volna e különös tan igazságának helyes voltában. Már Gob városába érkezésem napján, ott is elkezdtem látogatni a helybeli „kaaltané-kat", amit ezúttal „tsaikhanénak" hívtak.
Fontos megjegyezni, hogy ez id ben az áldozathozás szokása Maralpleissziszben virágzóban volt, de korántsem olyan nagy mértékben, mint Tikliamuishban. Elkezdtem keresni Gob városában is egy megfelel lényt, akivel barátságot tudnék kötni, mint azt Kurkalai városában tettem. Hamarosan meg is találtam ezt a barátot - de ezúttal nem egy f pap személyében. Új barátom egy nagy „tsaikhané" tulajdonosa volt. És bár nagyon jóban voltam vele - mint ott mondják -, nem volt meg az a különös „vonzódás", amit esszenciámban Abdil f pappal szemben éreztem. Már egy hónapja Gob városában voltam, de mivel még semmit sem határoztam el, a célom elérésére gyakorlatilag semmit sem tettem. Ahoun kíséretében csak a várost jártam, a különböz tsaikhanékat látogatva, amelyek egyike az új barátomé volt. Ennek folytán ezalatt meg tudtam figyelni eme a második csoport életmódját és szokásait, és a vallásuk finomságait is tanulmányozni tudtam; egy hónap múltán úgy döntöttem, hogy itt is a vallásuk segítségével fogom a tervemet végrehajtani. Érett megfontolás után azt határoztam, hogy hozzáadok valamit az ott létez „vallási tanításhoz", arra számítva, hogy képes leszek az új ideáimat a bölcs Koniütszion császár módjára elterjeszteni. Kitaláltam tehát, hogy azok a bizonyos szellemek a „láthatatlanná-tev -sapkával" a fejükön, akik e szerint a nagy vallás szerint a cselekedeteinket és a gondolatainkat tartják szemmel, egyszer en a közöttünk el , más formájú lények. Pontosan k azok, akik miránk leselkednek és elmondanak mindent a mi „Isten Urunknak". És mi, az emberek, nemcsak nem tanúsítjuk irányukban a nekik kijáró tiszteletadást és hódolatot, hanem még a létezésüket is elpusztítjuk, úgy a táplálkozásunkra, mint az áldozati felajánlásainkra. A prédikációimban különösen kihangsúlyoztam, hogy az „Isten Úr" tiszteletére nem kellene a más formájú lények létezésének elpusztítását, hanem ellenkez leg ; igyekezni kellene elnyerni jóindulatukat, valamint esedezni hozzájuk, hogy legalábbis ne menjenek elmondani az „Isten Úrnak" a kis nem kívánatos cselekedeteket amelyeket akaratlanul elkövetünk. Minden rendelkezésemre álló módszerrel elkezdtem terjeszteni ezt a kiegészít ideát, de természetesen nagyon óvatosan. Kezdetben az új barátomat, a tsaikhané tulajdonosát vettem igénybe erre a célra. Hozzá kell tenni, hogy az tsaikhanéja volt a legnagyobb a városban, és a hírnevét egy bizonyos vöröses folyadéknak köszönhette, amit a Föld lényei nagyra értékeltek. Ezért ez egy nagyon forgalmas hely volt, és éjjelnappal nyitva állt. Nemcsak a város lakóinak volt találkozó helye, hanem csaknem az egész Maralpleisszisz országból idelátogatóknak is. Rövidesen szakért ként tudtam meggy zni a tsaikhané összes kliensét, egyesekhez személyesen, másokhoz csoportban szólva. Az új barátomnak, a tsaikhané tulajdonosának hite új találmányomban olyan nagy volt, hogy a rossz lelkiismeret semmi nyugalmat nem hagyott neki. Szüntelenül gyötr dött és keser en megbánta a más formájú lények iránti tisztelettelen magatartását, és a rájuk kirótt bánásmódját. Napról napra egyre nagyobb rajongójává vált tanításomnak, és nemcsak segített azt a tsaikhanéjában terjeszteni, hanem saját maga ment el a város többi tsaikhanéjába, hogy ott is hangoztassa az „igazságot", ami t annyira gyötörte. A város vásárterein prédikált, és többször külön ellátogatott még a Gob környékén fekv , abban az id ben már számos Szent Helyre is, amelyek valakinek az emlékére, vagy valaminek a tiszteletére voltak szentelve. Itt érdekes megjegyezni, hogy az elbeszélések, amib l egy Szent Helyben való hit ered, rendszerint olyan földi lényekt l származnak, akiket „hazugnak" neveznek. A „hazugság" betegsége nagyon elterjedt ott. A Föld-bolygón az emberek tudatosan vagy tudtukon kívül hazudnak. Tudatosan, ha ebb l a hazugságból valami anyagi haszonra számítanak; tudatukon kívül, amikor az ott „hisztériának" nevezett betegség áldozatai lesznek. - Nem a tsaikhané tulajdonosa volt az egyetlen, aki nekem öntudatlanul segített. Csatlakozott hozzá Gob város több más lénye, akik id közben elméletemnek szintén buzgó hív ivé váltak; és hamarosan ennek a második ázsiai csoportnak összes lénye nagy hévvel kezdte találmányomat terjeszteni, és egymásnak mint egy vitathatatlan, nekik éppen mostjelfedett „igazságot" bizonygatni. Az eredmény nemcsak az volt, hogy az áldozatok Maralpleisszisz országában lecsökkentek, hanem a különböz formájú lényeket ezután példátlan figyelemmel kezdték kezelni. Nemsokára olyan komikus jeleneteknek lettünk szemtanúi, hogy én magam, ennek a találmánynak szerz je is nehezen tudtam visszafojtani nevetésemet. Például ilyen bohóckodásoknál voltunk jelen:
Gob város egyik tiszteletreméltó és gazdag keresked je egy reggel megy a szamarán az üzletébe; útközben egy tömeg lény ráveti magát erre a tiszteletreméltó keresked re, lerántja a nyergéb l és ütni-verni kezdi, mert a szamárra merészelt ülni; azután a tömeg mély hódolattal elkíséri az állatot, oda ahova az menni kíván. Vagy egy favágó hajtja fával megrakott ökrösszekerét a vásárra. t is rögtön lehajítják a földre és jól helybenhagyják, miközben gyengéden kifogják az ökreit és azok egy tiszteletteljes kísérettel követve sétálnak el. És ha a tömeg a városnak egy olyan helyén találkozna a szekérrel, ahol az a közlekedést zavarná, a város lakói maguk húznák el a vásártérig ott a sorsára hagyva. A találmányom különféle egészen új szokásokat is teremtett Gob városában. Például azt, hogy a város minden terén és útkeresztez désén felállítottak egy vályút ahova az összes lakó járulhatott reggelente asztala legízlésesebb falatjaival a kutyák és macskák számára - és azt, hogy napfelkeltekor elmenjenek a ség tengerébe a „halaknak" nevezett lényeknek mindenféle táplálékot bedobni. Azonban az összes között a legeredetibb szokás volt a különböz formájú egy- és kétagyú lények hangjaira figyelni. Amint bármilyen formájú lény hangját meghallották, az isteneik dicséretét kezdték zengeni, azok áldásának reményében. Legyen az a kakas kukorékolása, a kutyaugatása, a macska nyávogása vagy a majom éles kiáltása... az mindig megborzongatta ket. Itt érdekes megjegyezni, hogy ilyen esetben sohasem mulasztották el a fejüket felemelni és az égre tekinteni, bár az vallásuk szerint, az Istenük, valamint a segédei ugyanazon a szinten léteztek mint k, és nem a tekintetük és az imádságuk irányában. Semmi sem volt mulatságosabb, mint ilyen alkalmakkor a fizimiskájukat megfigyelni... Engedelmet kérek, Nagyméltóságú Tisztelend ség, szakította félbe az öreg és h séges Ahoun, aki a legnagyobb érdekl déssel hallgatta Belzebub elbeszélését. Emlékszik Nagyméltóságú Tisztelend sége? Hányszor de hányszor kellett földre borulnunk mi magunknak is, Gob város utcáiban, a különböz formájú lények kiáltásaira?" Erre a megjegyzésre Belzebub így válaszolt: -Természetesen emlékszem, kedves Ahoun. - Hogyan is lehetne az efféle komikus benyomásokat elfelejteni? - Tény az - folytatta Hasszin felé fordulva -, hogy a Földbolygó lényei hihetetlenül g gösek és sért dékenyek. Ha valaki nem osztja nézetüket, és nem hajlandó úgy viselkedni mint k, vagy a megnyilvánulásaikat kritizálja, akkor a felháborodásuk nem ismer határt. És ha az egyikük valami hatalommal is rendelkezik, parancsot fog adni, hogy bárkit, aki merészelne másképp cselekedni mint , vagy az tetteit kritizálni, azt vessék az egyik olyan helyiségbe ahol általában hemzseg az, amit „patkánynak" meg „tet nek" hívnak. Néha a sértett fél, ha a fizikai ereje megengedi neki - és feltéve, hogy ne érezze magát egy nála fontosabb, vele nem túl jóban lév hatalombirtokló által megfigyelve - egyszer en úgy elpáholja azt aki megsértette, mint ahogy egy szép napon az orosz Szidor tette kedvenc kecskéjével. Mivel ismertem különös pszichizmusuknak ezt az oldalát, nem akartam megbántani ket, sem a haragjukat felgerjeszteni. Mindig tisztában voltam azzal, hogy bárkinek a vallási érzelmét megsérteni ellenkezik minden erkölccsel, és mivel közöttük voltam, minden helyzetben igyekeztem ugyanazt tenni mint k, hogy ne keltsek gyanút, és így ne hívjam fel magamra a figyelmüket. Ezzel kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy a kedveltjeid által megalapozott abnormális közönséges lényi körülmények miatt, ezen a különös bolygón, és f leg ezekben a legutóbbi évszázadokban, egyedül azok a háromagyú lények válnak közismertté és keltenek tiszteletet a többiben, akik még a többségnél is abszurdabb módon nyilvánítják meg magukat. És minél ostobábbak a megnyilvánulásaik, minél csúnyábbak és arcátlanabbak a „trükkjeik" - annál híresebbekké válnak, és annál nagyobb lesz a saját kontinensükön, s t még az idegen többi kontinenseken is az olyan lények száma, akik ket személyesen ismerik, vagy legalábbis arról álmodnak hogy megismerhessék. Ellenben egy becsületes lénynek, aki nem adja át magát abszurd megnyilvánulásoknak, semmi lehet sége sem nyílik híressé válni közöttük; bármilyen jó és értelmes legyen is, a többiek a legkisebb figyelmet sem fogják neki szentelni. Márpedig gyermekem, amikor Ahoun csipkel dve felidézte nekünk a komikus helyzetünket, amibe olykor kerültünk, éppen arról az ott kialakult szokásról volt szó, hogy a különböz formájú lények hangjának jelentést adtak, és különösen a „szamarakénak", amelyek akkor - nem tudni miért -Gob városában nagy számban voltak jelen. Ezen a bolygón minden egyéb formájú lénynek megvan a maga órája a hangadásra, így a kakas éjféltájt szól; a majom reggel kiáltozik mikor éhes, de a szamarak akkor ordítanak, amikor az éppen eszükbe jut; ezért aztán ezeknek a buta lényeknek a hangját éjjel és nappal, bármelyik pillanatban lehet hallani. Márpedig Gob városában el lett rendelve, hogy mindazok, akik egy szamárnak a hangját megzendülni hallják, azonnal b oruljanak le a fö ldre és d icshimnuszokat énekeljenek
Isteneiknek és imádott bálványaiknak - hozzá kell tennem, hogy a szamaraknak természetüknél fogva nagyon hangos a hangjuk, és ordításuk messzire elhallatszik. így tehát, amikor Gob város utcáin sétálva megláttuk a lakókat földre borulni amint egy szamár a legkisebb hangot kiadta, hogy magunkra ne hívjuk a figyelmet mi is földre borultunk, és ez az a furcsa szokás, mint most látom, amit ami öreg Ahoununk annyira mulatságosnak talált. Megfigyelted-e kedves Hasszin, milyen epés és megelégedett gyönyörrel emlékeztetett engem a mi jó öregünk, annyi század után, a komikus helyzetre amiben akkor voltunk. Miután ezt mondta, Belzebub egy mosollyal visszatért elbeszélése vezérfonalához: - Felesleges hozzátenni, hogy az Ashhark kontinensnek ebben a második kulturális központjában az áldozatok szokása teljesen megsz nt, és ha kivételesen mégis el fordult, ennek a csoportnak lényei maguk büntették meg kegyetlenül b nösöket. Miután meggy dtem róla, hogy az Ashhark kontinens második csoportjának lényei között sikerült hosszú id re gyökeresen kiirtanom az áldozatok felajánlásának szokását, elhatároztam, hogy elmegyek. Mivel azonban mindenesetre meg akartam látogatni a két másik nagy központot ahol Maralpleisszisz lényei laktak, úgy döntöttem felmegyek a „Naria-Tcsi" folyó völgyén. Nem sokkal ezután az elhatározás után már Ahounnal együtt ennek a folyónak a torkolata felé hajóztunk. Minden kiszállásunknál meggy dtünk arról, hogy Gob város lényei már továbbadták ugyanezeket az új szokásokat és fogalmakat a különböz formájú lények létezésének elpusztításán alapuló „áldozat felajánlást" illet en. Végül is eljutottunk egy „Arguénia" nev kis városba, amit annak idején Maralpleisszisz ország legtávolabb es helyének tartottak. Ezt a várost ehhez a második csoporthoz tartozó sok lény lakta, akiknek f foglalkozásuk az volt, hogy egy „türkiznek" nevezett követ megszerezzen a természett l. A kis „Arguénia" városban, szokásom szerint elkezdtem a különböz tsaikhanékat látogatni, ott is tovább folytatva a tervem kivitelezéséhez szükséges er feszítéseket.
Huszonegyedik fejezet Belzebub els látogatása Indiába ÉS Belzebub így folytatta: - Egy napon, a kis Arguénia város egyik tsaikhané-jában, meghallottam, hogy a közelemben ül lények arról beszélgetnek, hogy karavánnal „Perlániába" mennek. Beszélgetésüket figyelve megtudtam, hogy „türkizeiket" akarják úgynevezett „gyöngyökre" elcserélni. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmedet arra a tényre, hogy annakidején, miként most is, kedveltjeid szerették magukon viselni ezeket a gyöngyöket vagy türkizeket, valamint megannyi „drága csecsebecsét", szerintük abból a célból, hogy külsejüket „felékesítsék". De ha az én véleményem érdekel, szerintem egyszer en ösztönösen teszik ezt, azzal a reménnyel, hogy „bels értékük semmiségét" ellensúlyozzák. Elbeszélésem idején ezek a „gyöngyök" a második ázsiai csoport lényeinél rendkívül ritkák és drágák voltak, ellenben Perlániában b ségesen volt bel lük, és olcsón árulták, mert akkor gyöngyöt csak ezt az országot körülvev tengerekben lehetett gy jteni. A t lem nem messze ül lények beszélgetése a kis Arguénia város egyik tsaikhanéjában rögvest felébresztette érdekl désemet, mert nekem magamnak is szándékomban állt Perlániába menni, ahol az Ashhark kontinens harmadik csoportjának volt a létezési helye. Szándékuk gondolataimban azonnal ezt az asszociációt váltotta ki: „Nem volna-e jobb innen eme lények karavánjával egyenesen Perlániába utazni, mintsem visszatérni a B ség tengerére, hogy azután onnan az Alkalom rhajómon menjek ebbe az országba?" Ez az utazás - ami mellékesen mondva, abban az id ben a Föld lényei számára szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött - minden bizonnyal sok id nkbe fog kerülni, de arra gondoltam, hogy a visszaút a B ség tengeréhez, váratlan viszontagságaival talán szintén nem telne kevesebb id be. És ez az asszociáció azért bukkant fel gondolataimban, mert már régebben hallottam azon helyek különlegességeir l, amelyeken a karavánunknak keresztül kell mennie és ez egy bizonyos bennem már kikristályosodott „lényi-tudásszeretet" következményeként - amit a hallott beszélgetés sokkja indított be - ott helyben ráer ltette általános jelenlétemre a szükség érzetét, hogy én magam is a saját észlel -szerveimen keresztül átéljem ezeket. - Ezért gyermekem, szándékosan odamentem és leültem e lények közé, és belekapcsolódtam tanácskozásukba. Végül is Ahounnal együtt csatlakoztunk a karavánjukhoz, és két nap múlva velük együtt indultunk el. Valóban egészen rendkívüli helyeken mentünk, rendkívüli még ennek az eredeti bolygónak általános természetéhez viszonyítva is, amelynek különben bizonyos vidékei jelenlegi külsejüket az ezt az id szakot megel , a Világegyetemben majdnem egyedülálló két „transzapalni perturbációnak" köszönhetik. Már az els napon be kellett hatolnunk egy szorosba, mely fölött különböz , különleges formájú „föld-kiszögelések" tornyosultak, változatos „intra-planetáris ásványokat" tárva szemünk elé. Egy „hónap" járás után, az id számításuk szerint, karavánunk Argueniából elért egy olyan vidékre, ahol a Természet még nem vesztette el teljesen a lehet ségét annak, hogy a talajban bolygó-felszíni kialakulásokat állítson el , és hogy megteremtse a körülményeket különböz egyagyú és két-agyú lények világrajövetelére és létezésére. Mindenféle nehézség leküzdése után, egy szép reggelen, átkelve egy hágón hirtelen megláttuk a látóhatáron a nagy vízfelület körvonalát, ami ennek az Ashhark kontinensnek akkor „Perlániának" nevezett részének partjait határolta. Négy nappal kés bb elérkeztünk a harmadik ázsiai csoport f lakóhelyére - az akkor „Kaiamonnak" nevezett városba. Ahounnal együtt ezt jelöltük ki állandó lakóhelyül; els napjaink egészükben azzal teltek, hogy bejárjuk a város utcáit, és megfigyeljük eme harmadik csoport specifikus megnyilvánulásait a mindennapi létezésük folyamatában. Nincs mit tenni, kedves Hasszinom! Mivel már elmeséltem neked az Ashhark kontinens második csoportja lényeinek eredetét, most bizony kénytelen leszek ezét a harmadik csoportét is elmondani... Meséld, meséld, drága szeretett Nagyapa! - kiáltott fel Hasszin lelkesen. Azután nagy tisztelettel az ég felé emelte karjait és szintén így folytatta: Legyen az én drága jó nagyapám méltó a szent Anklád Értelmének fokára tökéletesítenie magát! Belzebub semmit sem felelt, csak mosolygott, majd folytatta elbeszélését:
-Ennek a harmadik ázsiai csoportnak története nem sokkal azután az id szak után kezd dött, amikor az Atlantisz kontinens pirmaral vadász családjai a B ség tengere partjára értek, hogy ott ezzel, az ázsiai lények második csoportját megalapítsák. Márpedig, ezekben a - természetesen a jelenlegi kedvenceid számára - sid kben, vagyis valamivel ezáltal a szerencsétlen bolygó által elviselt második „transzapalni perturbáció" el tt, a kundabuffer szerv bizonyos következményei elkezdtek az Atlantisz kontinens bizonyos háromagyú lényeinek jelenlétében kikristályosodni; és az többi háromagyú lényekhez méltatlan - szükségleteik egyikeként, el idézte bennük azt, hogy díszítésként csecsebecséket hordjanak, vagy hogy azokból az általuk kitalált híres „talizmánokat" csinálják. És az Atlantisz kontinensen - miként manapság mindenütt a Földön - pontosan ez a „gyöngy" volt az egyik ilyen csecsebecse. Ezek a „gyöngyök", gyermekem, bizonyos egyagyú lényekb en jö nnek létre, amelyek a Föld-bolygó „szaliakuriapiját" népesítik, vagyis a minden bolygó általános jelenlétében meglév , az általános kozmikus Nagyon Nagy Trogoautoegokratikus folyamat megvalósítására szolgáló „khentraliszpánának" nevezett övezeteket. „Khentraliszpána" azt jelenti: „a bolygó vére", ami kedveltjeid nyelvében a „víz" nevet viseli. Az egyagyú lények, amelyekben ezek a „gyöngyök" kialakulnak el ször az Atlantiszt körülvev „szaliakuriapi" területeket - vagy vizeket - népesítették be; de mivel a gyöngy nagyon keresett árú volt, e „gyöngyöt hordozó" egyagyú lények lemészárlása olyan mértéket öltött, hogy hamarosan ennek a kontinensnek közelében nem maradt bel lük egy sem. Azután az ottani lények, akik eme egyagyú lények elpusztításából csináltak maguknak életcélt és életértelmet, vagyis akik saját ostoba egoizmusuk kielégítésére lemészárolták azokat, hogy megkaparintsák általános jelenlétük e gyöngynek nevezett részét, eme „szakemberek", nem találtak többé „gyöngyöt hordozókat" az Atlantiszt körülvev „szaliakuriapikben", s más vizekre mentek keresni azt, kontinensükt l így mindjobban eltávolodva. Egy napon, miközben keresgéltek, tutajaikat „hosszan tartó szaliakuriapi elmozdulások", vagy ahogy mondják „viharok" egy olyan partvidékre sodorták, amely dúskált „gyöngyöt hordozó" lényekben, és amely a lemészárlásukhoz nagyon el nyös volt. Eme gyöngyöt hordozó lényekben gazdag vízterületek, ahova ezek az öldökl k véletlenül eljutottak, pontosan annak az országnak partjait mosták, amit akkor „Perlániának" hívtak, és most a „Hindusztán" vagy „India" nevet viseli. Az els napokban ezek a földi hivatásos kutatók nem is tettek mást, mint egyre jobban kielégítették a már jelenlétük velejárójává vált törekvésüket, hogy bolygójuknak ezen egyagyú lényeit lemészárolják, és csak kés bb, amikor szintén véletlenül - észrevették, hogy a szomszédos földek b ségesen megtermik mindazt, amire közönséges életükhöz szükségük van, akkor határozták el, hogy nem térnek többé vissza az Atlantisz kontinensre, hanem véglegesen ott telepednek le. Ezekb l az öldökl kb l csak néhányan mentek vissza az Atlantisz kontinensre, miután a gyöngyöket más, még nekik hiányzó tárgyakért elcserélték; visszatértek Perlániába, a saját és a társaik családjaival együtt. Kés bb ezek közül az akkori lények számára „új" országot gyarmatosítók közül egyesek gyakran ellátogattak volt hazájukba, hogy ott a gyöngyöket más szükséges tárgyakért cseréljék el, és minden alkalommal hoztak magukkal néhány rokont vagy sógort, vagy egyszer en munkásokat, akikre munkájuk kiterjedése miatt elengedhetetlen szükségük volt. És gyermekem, ett l kezdve, a bolygó felszínének ezt a részét az összes ottani háromagyú lény - f leg az Atlantisz kontinensen él k - a „B ség földje" néven ismerte. így a Föld-bolygó által elszenvedett második nagy katasztrófa el tt, az Ashhark kontinens ezen részén már számos lény élt, akik az Atlantisz kontinensr l jöttek oda, és amikor az elsüllyedt, sokan akik véletlenül megmenekültek a szerencsétlens ég el l - f leg ha rokonaik voltak Perlániában - lassacskán odatelepültek. Szokásos „szaporodóképességük" következtében hamarosan megsokasodtak, el ször csak az Ashhark kontinens mél yében ered két n ag y fol yó tengeri torko latánál a gyöngyöket hordozó lényekben b velked helyek közelében lév vidékeket népesítve, mivel azonban a számuk egyre növekedett, behatoltak a földrész belsejébe, bár továbbra is a két folyó völgye maradt kedvenc települési helyük. -Márpedig gyermekem, amikor el ször mentem Perlániába, elhatároztam, hogy célomat ismét az ott létez „havatviernonik" segítségével, vagyis az „vallásuk" révén fogom elérni. De az volt a helyzet, hogy az Ashhark kontinens e harmadik csoportjának több sajátságos „havatviernonisza", vagy vallása is volt, amelyek mindegyike egy-egy független „vallási tanításon" alapult, amiben semmi közös nem volt a többivel. Azzal kezdtem, hogy komolyan tanulmányoztam ezeket a „vallási tanításokat", és arra a megállapításra jutottam, hogy a másikaknál több híve van annak, mely a Mi Közös Örökkévaló Teremt nk egyik igazi Küldöttének doktrínáján alapult - akit aztán kés bb Szent Buddhának neveztek. Azután ennek tanulmányozására szenteltem minden figyelmemet.
-Miel tt a Föld-bolygó felszínének ezt a részét népesít háromagyú lényekr l beszélnék, úgy gondolom, ha csak röviden is, de szükséges felhívni a figyelmedet arra, hogy mióta náluk szokásba jött sajátos, egymástól független „havatviernonik" vagy „vallások" követése, azóta kedveltjeidnél a vallási tanításoknak két alapvet fajtája létezett, és még most is létezik. Az egyiket bizonyos ottani háromagyú lények találták ki, akiknek a pszichizmusa egy, vagy más okból, hasznamusszi jelleg en m ködik; a vallási tanítások másik fajtája pedig igazi Fentró'l Küldötteknek úgynevezett kinyilatkoztatásain alapul, olyanokén, akiket id l id re a Mi Közös Atyánkhoz legközelebb álló segédek küldenek, hogy a te bolygód há-romagyú lényeit segítsék a kundabuffer szerv tulajdonságainak jelenlétükben kikristályosodott következményeinek megsemmisítésében. - A vallás, amit Perlánia ország legtöbb lénye követett, s amelynek tanulmányozására minden figyelmemet szenteltem, és amir l szükségesnek tartom, hogy beszéljek neked, ott a következ körülmények között jelent meg: Amint a háromagyú lények harmadik csoportja nagyon megnövekedett, közülük sokan a kifejl désük folyamán „hasznamusszi" tulajdonságokat vettek fel. Felel s korukra ezek a lények a szokásosnál több ártalmas ideát terjesztettek el maguk körül, és ett l kezdve, e csoport legtöbb háromagyú lénye jelenlétében egy különleges pszichikai tulajdonság kezdett kikristályosodni, ami a Nagyon Nagy Trogoautoegokratikus kozmikus folyamat által megvalósított normális „táplálékcserét" igen-igen hátráltató tényez t hozott létre. Amint bizonyos Nagyon Szent Individuumok err l a szánalmas - megint csak ugyanezen a bolygón felbukkanó eredményr l tudomást szereztek, azzal a kívánsággal, hogy ennek a csoportnak létezését többé-kevésbé elviselhet módon az egész naprendszernek megfelel en elrendezzék, jóváhagyták, hogy egy különösen megfelel szent Individuumot küldenek hozzájuk. Ez a szent Individuum, akit elküldték, a földi háromagyú lények planetáris testével lett felruházva, és amint már mondtam, Szent Buddhának nevezték. Ez a megvalósulás néhány századdal az els Perlániába látogatásom el tt történt. Akkor Hasszin, félbeszakítva Belzebub elbeszélését, feléje fordult és így szólt: - Kedves Nagyapa, az elbeszélésed során már nem egyszer használtad a „hasznamussz" kifejezést. Mindeddig csupán a hanghordozásodb ól és magának a szó nak összhangzatából megértettem, hogy ezzel a kifejezéssel te olyan háromagyú lényeket illetsz egy külön osztályba sorolva ket, mint akik kiérdemlik az „objektív megvetést". Légy oly kedves, mint mindig: magyarázd meg nekem, drága Nagyapa, a szó pontos értelmét és jelentését. Erre a kérdésre Belzebub sajátos mosolyával válaszolt: -Ami a „típusát" illeti azoknak a háromagyú lényeknek, akiknek én ezt a kifejezést fenntartom, azt majd a megfelel id ben meg fogom magyarázni neked; addig is tudd, hogy ez a szó egy háromagyú lénynek minden olyan már meghatározott általános jelenlétét jelöli - akár csak planetáris testb l áll, akár már fel is ö ltötte a fels lén yi testeket - amelyben az „Objektív Lelkiismeret" isteni impulzusához valamilyen oknál fogva semmiféle adat nem kristályosodott ki. És a „hasznamussz" kifejezés magyarázatát erre korlátozva, Belzebub folytatta: -Márpedig gyermekem, eme vallási tannak szentelt tüzetes kutatásaim folyamán azt is felfedeztem, hogy miután ez a szent Individuum felöltötte egy ottani háromagyú lény jelenlétét és komolyan gondolkodott azon, mi módon tudná a Fentró'l rá bízott feladatot beteljesíteni, úgy határozott, hogy értelmük felvilágosítása által fogja elérni azt. Itt fontos megjegyezni, hogy Szent Buddha jelenlétében, mint azt tüzetes kutatásaim szintén kimutatták, akkorra már kikristályosodott az a határozott meggy dés, hogy a Földbolygó háromagyú lényeinek értelme az abnormális kifejl dési folyamatuk alatt az „ösztönbeli-csiklandozásra-hajlamossá" vált, vagyis kizárólag a megfelel , kívülr l jöv sokkok hatása alatt m ködik. Mégis, ennek ellenére Szent Buddha úgy határozott, hogy feladata beteljesítésére ehhez, a háromagyú lényeknél olyan sajátos „értelemhez" folyamodik, és elkezdte a különféle objektív igazságokat az sajátságos értelmük tudomására hozni. Szent Buddha el ször a harmadik ázsiai csoport több vezet jét hívta össze, és a következ ket mondta nekik: „Lények, kiknek jelenléte a mindenek Teremt jének képmása. „Elküldetett magukhoz az Én Esszenciám Bizonyos Nagyon Szent, és Nagyon Tisztánlátó Beteljesült Eredmények által, akik méltányosan igazgatják mindazt, ami a Világegyetemben létezik, ama céllal, hogy mindegyiküknek segít tén yez k ént szolg áljon er feszítéseikhez, amit azon abnormális lényi tulajdonságok következményeit l való felszabadulásra tesznek, amelyek fontos kozmikus szükségletek folytán lettek az seik jelenlétébe beleültetve, és amelyek nemzedékr l nemzedékre örökl dve magukat is elérték." - Szent Buddha ugyanezt az ideát még egyszer részletesebben is kifejtette, de csak bizonyos ottani lények el tt, akiket maga avatott be. Ezúttal így fejezte ki magát: „Lények, a Mi közös Atyánk Reményének megvalósítására szánt jelenléttel! „Éppen a maguk fajtájának megjelenése után váratlanul bekövetkezett egy katasztrófa az egész naprendszer normális létezési folyamatában, ami minden létez számára komoly következményekkel fenyegetett.
„Eme egyetemes szerencsétlenség orvoslására, bizonyos Nagyon Magas, és Nagyon Szent Individuumok következtetései szerint, több más intézkedés mellett a maguk sei általános jelenlétének m ködését is szükséges volt módosítani: ezért tehát jelenlétükbe ültettek egy bizonyos, különleges tulajdonsággal rendelkez szervet, amelynek hatására minden küls dolog, amit jelenlétükkel észlelnek, és a saját felöltésükké változik át bennük, azután már nem a valóságnak megfelel en fog megnyilvánulni. „Valamivel kés bb, amint e naprendszer normális létezése stabilizálódott, és a különböz rendkívüli, kivételesen megvalósított intézkedések már nem voltak nélkülözhetetlenek, a Mi Kegyelemteljes Közös Atyánk azon nyomban parancsot adott e mesterséges intézkedések visszavonására, melyek között szerepelt ennek az immár felesleges „kundabuffer" szervnek eltávolítása seik általános jelenlétéb l, annak ösz-szes specifikus tulajdonságával együtt - s amely parancsot az illetékes Szent Individuumok, akik az ilyen fajta kozmikus megvalósulásokat felügyelik, mindjárt végre is hajtottak. „Hosszú id telt el, amikor hirtelen kiderült, hogy ámbár ezek a Nagyon Szent Individuumok valóban eltávolították a maguk sei jelenlétéb l ezt a szervet az összes tulajdonságaival együtt, de nem látták el re, és nem semmisítették meg az annak tulajdonságaiból törvényszer en ered kozmikus eredményt, ami „hajlam" néven létezik, és minden többé-kevésbé független kozmikus jelenlétben bármely funkció ismételt m ködését l el áll. „Kiderült az is, hogy emiatt a nemzedékr l nemzedékre átörökl dött „hajlam" miatt, a kundabuffer szerv számos tulajdonságának következményei fokozatosan elkezdtek kikristályosodni jelenlétükben". „Amint el ször megbizonyosodtak efel l a Föld-bolygót népesít háromagyú lények jelenlétében lév sajnálatos tény fel l, a mi kegyelemteljes Közös Atyánk hozzájárulásával egy illetékes Szent Individuum küldetett ide, maguk közé, hogy miután egy földi háromagyú lény jelenlétét felöltötte, és a földön már fennálló körülmények között tökéletesítette magát az objektív Értelemben, jelezhesse az utat maguknak, és megmutathassa hogyan lehet kiirtani a jelenlétükb l a kundabuffer szerv tulajdonságainak már kikristályosodott következményeit, valamint ezt az új kristályosodásokra való átörökl „hajlamot". „Abban az id szakban, amikor ez a szent Individuum, felöltve a magukéhoz hasonló jelenlétet, elérte egy földi háromagyú lény felel s korát, személyes irányítása alá vette az önök seinek közönséges létezési folyamatát, és közülük sokan valóban teljesen felszabadították magukat a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményei alól, ezáltal elnyelték önmaguk számára a Lényt, vagy normális forrásaivá váltak hozzájuk hasonló jövend beli lények normális jelenlétének keletkezéséhez. „De mivel a sok, már eme szent Individuum megjelenése el tt kialakított, majd tartósan megszilárdított abnormális mindennapos létezési szokás túlzottan lerövidítette a létezésük id tartamát, neki magának is nagyon korán át kellett esnie a „szent raszkuárnó" folyamatán, vagyis id el tt meg kellett halnia, mint maguknak mindannyijuknak anélkül, hogy be tudta volna fejezni a rá kiszabott feladatot. Halála után lassacskán minden újra olyanná vált, mint azel tt volt, egyrészt az abnormális közönséges lényi életkörülmények miatt, másrészt a maguk pszichizmusának azon végzetes sajátossága folytán, amit „abszurd okoskodásnak" neveznek. „Pszichizmusuk eme sajátossága miatt már a második nemzedékt l kezdve fokozatosan módosult mindaz, amit ez a Magasságból elküldött szent Individuum kortársainak elmagyarázott és kijelölt, míg végül egész tanítása egyszer és mindenkorra megsemmisült. „Újra és újra ugyanennek megvalósítását vállalták magukra a kozmikus végleges Nagyon Szent és Nagyon Nagy Eredmények, és azok minden alkalommal ugyanolyan eredménytelenül végz dtek. „Márpedig az id folyásának mostani szakaszában bolygójuk lényeinek abnormális létezése, és f leg azon lényeké, akik a Föld Perlániának hívott részét népesítik, már elkezdte eme Naprendszer egészének normális harmonikus létezését komolyan akadályozni, és Fentr l azért nyilvánult meg maguk között az én Esszenciám, hogy itt helyben, a maguk saját esszenciájával összhangban, és az itt már megrögzített körülmények között találjon valamilyen utat, ami lehet vé teszi a maguk általános jelenlétéb l gyökeresen kiirtani ezeket a következményeket, amelyek ma „bizonyos meghatározott kozmikus végleges Nagyon Szent Eredmények gondatlansága" miatt léteznek." - Az ezt követ közös megbeszélések folyamán Szent Buddha el ször saját maga számára tisztázta, azután elmagyarázta nekik, miként kell létezésük folyamatát vezetniük, és saját pozitív részüknek milyen rendben kell tudatosan irányítania a tudattalan részeik megnyilvánulásait, hogy általános jelenlétükb l lassacskán elt nhessenek a kundabuffer szerv tulajdonságainak már kikristályosodott következményei, valamint ez az „átörökl hajlam". És valóban - miként azt alapos kutatásaim kimutatták -, abban az id szakban, amikor Szent Buddha, ez az igazi Fentr l Küldetett irányította a Föld felszínének ezen a részén el lények bels pszichizmusát, ezek a számukra oly végzetes következmények legtöbbjük jelenlétéb l fokozatosan kezdtek elt nni. Azonban minden olyan Egyéniség sajnálatára, aki a tiszta Értelem bármilyen fokát is birtokolja, és az ezen a bolygón ket követ összes háromagyú lények nemzedékeinek szerencsétlenségére, Szent Buddha, eme igazi Fentr l Küldetett kortársainak els leszármazottjai az abnormálisán létrehozott közönséges lén yi életkörü lmén yeib l ered pszichizmusuk egyik különlegességének áldozatai lettek: összes tanácsaival és felvilágosításaival
kapcsolatban k is elkezdték „abszurd okoskodásaikat", és ezúttal oly nagy buzgalommal, hogy a harmadik és a negyedik nemzedékig semmi sem jutott el, hacsak nem az, amit a mi tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk ezekkel a szavakkal határoz meg: „Épp csak egy pár információ az különleges szagát illet en." Lassacskán olyan mértékben eltorzították az utasításait, hogy ha a szent maga hirtelen visszatért volna és meg szerette volna ismerni azokat, aligha tudta volna még csak megsejteni is, hogy azok éppen t le származtak. - Nem tudom megakadályozni magam abban, hogy itt ki ne fejezzem esszenciám szomorúságát kedvenceid egy különös magatartását illet en, amely a századok során mindennapi életük folyamatában törvényszer vé vált. Ez a különös, ott már régóta megrögz dött magatartás arra szolgált, hogy eltorzítsa Szent Buddha összes igazi felvilágosítását és tanácsát, s ezáltal még egy másik tényez t is teremtett pszichizmusuk felhígulásához. Ez a réges-rég elfogadott magatartás abból áll, hogy egy pici, néha még egész jelentéktelen ok is elég ahhoz, hogy elrontsa, vagy akár teljesen le is rombolja a mindennapi létnek bármely, a szó objektív értelmében vett ,jó" küls , vagy bels ritmusát. E magatartás megjelenésének bizonyos részletei - ami ennek az igazi Fentr l Küldöttnek, Szent Buddhának az összes igazi felvilágosításai és tanácsai eltorzítására szolgált -, megadhatják neked a szükséges alapelemeket ahhoz, hogy jobban meg tudd érezni és meg tudd érteni a téged érdekl háromagyú lények pszichizmusának különlegességét; így err l hosszabban fogok beszélni neked, és elmondom milyen sorrendben jelentek meg ezek a megnyilvánulások, amelyek egy bizonyos, a lehet legszomorúbb, a mai napokban különlegesen világosan megnyilvánuló félreértéshez vezettek. El ször is elmondanám, hogy én ezt a félreértést, jóval ezután a szóban forgó id szak után, azaz csak a hatodik Földre való leszállásom alatt tisztáztam, amikor egy Szent Ashyata Sheymash-ra vonatkozó kérdéssel kapcsolatban róla nemsokára fogok neked beszélni - szükségessé vált tanulmányoznom bizonyos, ennek az igazi Fentr l Küldöttnek, Szent Buddhának a tevékenységét illet tényeket. Mint kiderült, ennek a kellemetlen félreértésnek forrását sajnos bizonyos, éppen maga a Szent Buddha által, az egyik magyarázata során mondott hiteles szövegben kell keresni. Egy napon, amikor a hozzá legközelebb álló beavatottakat tanította, Szent Buddha pontos kifejezésekben beszélt egy módszerr l, amivel el lehetséges pusztítani a természetükben a kundabuffer szerv tulajdonságainak örökl dés által továbbadott következményeit. Többek között ezt mondta nekik: „Az egyik legjobb módszer a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek a természetükben való kristályosodási h ajlamának ártalmatlanítására a „szánd ékos szenvedés", és a legnagyobb „szándékos szenvedés", amit a jelenlétünkben fel tudunk kelteni az, hogy kényszerítjük magunkat elviselni mások felénk irányuló kellemetlen megnyilvánulásait." Szent Buddhának ez a magyarázata - más utasításokkal együtt - a hozzá legközelebb álló beavatottakon keresztül terjedt el a közönséges lények között, és ahogy átesett a „raszkuárnó" szent folyamatán, nemzedékr l nemzedékre tovább adódott. Mint már mondtam neked, gyermekem, az Atlantisz szerencsétlensége óta, az „abszurd okoskodás szerves-pszichikai szükséglete" megrögz dött ezeknek a három-központú lényeknek a pszichizmusában. És ennek a különlegességnek hatása alatt az összes akkori és az azt követ három-központú közönséges földi lény szerencsétlenségére, a Szent Buddha kortársait követ második és harmadik nemzedék lényei is elkezdtek Szent Buddhának ezzel a tanácsával kapcsolatban egyre „abszurdabban okoskodni", olyannyira, hogy végül is megrögzült a jelenlétükben egy jól meghatározott elképzelés, amit a maga során nemzedékr l nemzedékre továbbadtak, nevezetesen azt, hogy ezt az „elviselést" mindenáron a legnagyobb magányban kell létrehozni. Itt, kedvenceid pszichizmusának különlegessége abban nyilvánult meg - ahogy még ma is -, hogy nem fogták fel azt a minden többé-kevésbé egészséges értelem számára nyilvánvaló tényt, hogy egy ilyen fajta elviselést tanácsolva, az Isteni Mester, Szent Buddha természetesen pont az ellenkez , a felebarátaik közötti életet ajánlotta. És ezt azért tette, hogy e gyakori létbeli megvalósulás ismétlése mások kellemetlen megnyilvánulásaival szemben kiváltsa bennük a „trentrudiánoszt", vagy, ahogy k maguk mondják, „fizikaikémiai eredményt", ami minden három-központú lény jelenlétében létrehozza azokat a lényi adatokat, amelyek a szent lényi Triamazikamnó három szent ereje egyikének megjelenéséhez szükségesek. A lényben ez a „szent er " mindig állí-tóvá válik, a már benne jelenlév tagadó tulajdonságok összessége felé. - Márpedig gyermekem, attól kezdve, hogy ez a meghatározott felfogás ott elterjedt, kedveltjeid közül egyesek szándékosan eltávolodtak a már megalapozott mindennapos lényi létezési körülményeikt l, amelyek között hajlamuk a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek a jelenlétükben való kikristályosodására még intenzívebb lett. És ugyanakkor - amint azt az Isteni Mester Buddha el re látta -, ezek a körülmények voltak az egyetlenek, amelyek között ez a mások feléjük irányuló kellemetlen megnyilvánulásaival szembeni „elviselés" ki tudta kristályosítani a jelenlétükben a „partkdolgkötelességek" megvalósítását, ezeket az önkéntes megvalósulásokat, amelyek általában
minden három-központos lényt l elvártak, és amelyek tudatos megvalósítása nélkül semmilyen öntökéletesítés nem lehetséges. így, az híres szenvedésük kedvéért, bolygód számos három-központú lénye - vagy egyedül, vagy csoportosan, vagyis azokkal, akik úgy gondolkodtak, mint k - elkezdett visszavonulni felebarátai társadalmából. Erre a célra még külön kolóniákat is alapítottak, ahol bár együtt éltek, mégis mindent úgy készítettek el , hogy ezt az „elviselést" a magányban tegyék. Az híres „kolostoraik" akkor jelentek meg el ször, olyanok mint amilyenek még ma is léteznek, ahova kedveltjeid közül egyesek - mint mondják - a „lelk ket megmenteni" mennek. - így tehát gyermekem, els Perlániába tett látogatásom alatt a legtöbb ottani háromagyú lény, mint mondtam, magának Szent Buddhának feltételezetten pontos tanácsaira és utasításaira felépített vallás híve volt, és a hitük ebben a vallásban megingathatatlannak bizonyult. El ször, amikor e vallási tanítás finomságainak tanulmányozásába kezdtem, még nem tudtam mi módon fogom felhasználni azt a tervem végrehajtásánál; ugyanakkor, mivel a kutatásaim folyamán véletlenül rátaláltam egy bizonyos, e doktrína minden hív je között megosztott közös fogalomra, egy valóban a Szent Buddha által kiejtett szavakon alapuló, de félreértett fogalomra, mindjárt elhatároztam hogyan fogom az eredeti „havatviernonijukat", vagy „vallásukat" a célomra felhasználni. A kozmikus igazságokról adott magyarázatai során Szent Buddha többek között azt mondta nekik, hogy „A Földön épp úgy, mint a Nagy Világegyetemünk különböz bolygóin él három-központos lények mindegyike valójában nem más, mint a Legf bb Nagyságnak, azaz a Mindent Átölel Egységnek egy részecskéje, és hogy eme Legf bb Nagyság alapja Odafent van, hogy minden létez nek az esszenciáját jobban át tudja ölelni. „Eme Mindent-Átölel Legf bb Nagyság princípiuma állandóan az egész Világmindenségen keresztül emanál, és részecskéib l a bolygókon bizonyos három-központú lényeket ölt fel, olyanokat, akik már elnyerték általános jelenlétükben a két alapvet kozmikus törvénynek, a szent Heptapara-parshinokh és Triamazikamnó független ködésére való képességet, és így ezek a részecskék egy meghatározott egységet képeznek, és egyedül ezekben az egységekben van lehet sége az isteni objektív Értelemnek koncentrálódni és megrögz dni. „így látta ezt el re és teremtette meg a Mi Közös Teremt nk mindezt azért, hogy a Nagy Mindent-Átölel eme részecskéi, amikor már isteni Értelemben átszellemesítve visszatérnek a Nagy Eredeti Mindent-Átölel Forráshoz, hogy azzal összeolvadjanak, és akkor azt a Teljességet alkossák, ami a Mi Örökkévaló Egy-Lény nk Reménye szerint az egész Világegyetemben minden létez létének okát és törekvését valóra válthatja." Úgy t nik, hogy Szent Buddha még ezt is mondta nekik: „Maguknak, a Föld-bolygó három-központú lényeinek ama adománnyal, hogy mindkét f egyetemes, szent törvény önálló m ködését elnyerhetik, arra is megvan a teljes lehet ségük, hogy felöltsék a Nagy Minden Létez Átölel jének e nagyon szent részecskéjét magukban, és azt az isteni Értelem megkívánt fokáig tökéletesítsék. „És ez a Nagy Minden Létez dolog Átölel je a „Szent Prána" nevet viseli." - Szent Buddhának ezt a pontos magyarázatát kortársai jól megértették, és sokan közülük nagy buzgalommal törekedtek magukba szívni és jelenlétükben megrögzíteni eme Legf bb Nagyság részecskéit, majd ezáltal megnyilvánítani az isteni objektív Értelmet. De Szent Buddhát követ második és harmadik nemzedék lényei, miután az sajátos értelmükkel „okoskodni" kezdtek a kozmikus igazságokról általa adott magyarázatok körül, a jöv beni továbbadása céljára azt a jól meghatározott fogalmat vezették be és rögzítették meg, hogy ez a „Prána Úr" már a születésük pillanatától kezdve létezni kezd bennük. E félreértés folytán, az akkori, és az összes azt követ kor nemzedékeinek lényei azt képzelték - miként a jelenkoriak is -, hogy bármely partkdolgkötelesség megvalósítása nélkül is, már részei eme Legf bb Nagyságnak, amit maga Szent Buddha oly pontosan meghatározott. Márpedig gyermekem, amint rájöttem erre a félreértésre, és megállapítottam, hogy Perlánia országának minden lénye kivétel nélkül meg volt gy dve arról, hogy k már magának „Prána Úrnak" részecskéi, elhatároztam, hogy kihasználom ezt a félreértést, és a célomat ezúttal is a vallásuk segítségével fogom elérni. Miel tt folytatnám, feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy mint azt személyes kutatásaim világosan kimutatták ezeket az állítólagos magyarázatokat, amelyek szerint egy ény, a világrajövetele pillanatában már magában hordozná Legf bb Nagyság egy részecskéjét, Szent Buddha sohasem ondhatta. És Szent Buddha azért sem mondhatta ezt, mert miként az ugyanezen kutatásaim során kiderült számomra, egy alkalommal h tanítványai körében egy „Szenkuóri" nev helyen, történetesen a következ ket mondta: „Hogyha ez a Nagyon Szent Prána kikristályosodik magukban - az „Én"-jük tudatos, vagy tudat alatti részvételével, akkor a Nagyon Szent Atomok eme összessége egyéni Értelmének tökéletesítését hiánytalanul a megkívánt fokig kell vinniük, különben eme Szent Felöltés az egyik küls formából a másikba vándorolva fog szenvedni és sóvárogni örökké."
Itt érdekes megjegyezni, hogy egy másik, szintén valódi Fentr l Küldetett Szent Individuum, Szent Kirmininasha maga is ugyanezt a figyelmeztetést adta eme bolygó lényeinek. Ez a Szent Küldött a következ kinyilatkozást tette: „Boldog az, akinek van lelke; boldog az is, akinek nincs, de fájdalom és szerencsétlenség a sorsa annak, akiben csak a csírája van meg." -így tehát, gyermekem, miután tisztáztam magamban zt a tényt, mindjárt elhatároztam, hogy ezt a tévedésüket használom fel célom elérésére. Itt Perlániában, miként Gob városában is, azzal kezdtem, hogy kitaláltam a vallási doktrínájukhoz egy kiegészítést, azután ezt a találmányomat minden lehetséges módon terjeszteni kezdtem. Perlániában azt az ideát terjesztettem szét, hogy a Nagyon Szent Prána, amelyr l a mi isteni mesterünk Szent Buddha beszélt, nemcsak bennünk, emberekben van meg, hanem a mi Föld-bolygónkon megjelen és létez összes többi lényben is. „Eme Mindent-Atölel Legf bb Nagyság egy kis részecskéje, vagyis a Nagyon Szent Prána már a megjelenésük pillanatában el lett helyezve a bolygó felszínét, légkörét vagy a vizei mélyét népesít mindenféle formájú és méret lények mindegyikében. Itt gyermekem, sajnálattal meg kell mondanom, hogy több alkalommal arra kényszerültem, hogy azt állítsam, ezek a szavak magának Szent Buddhának ajkáról valók. Az országnak az a néhány lénye, akikkel akkor „baráti" viszonyban voltam, és akiket els ként igyekeztem a találmányomról meggy zni, nemcsak, hogy mindjárt, a legkisebb kétely nélkül elhitték azt, hanem attól kezdve természetesen öntudatlanul - segítettek a terjesztésében. Barátaim ezúttal is lelkes buzgalommal bizonyították a hozzájuk hasonló lényeknek, hogy ez így volt, és nem is lehetett másképp Egyszóval Perlániában a második találmányom sokkal gyorsabban vezetett a kívánt eredményekre, mint elvártam volna. - Ennek köszönhet en kedvenceid olyan mértékben megváltoztatták az esszenciájuk viszonyát más formájú lényekkel szemben, hogy nemcsak abbahagyták „áldozatok" céljára való elpusztításukat, hanem szintén, a teljes lényükb l velük egyenrangú lényeknek kezdték tekinteni azokat. Ha megálltak volna ezen a ponton, akkor minden rendben is lett volna, de szokásukhoz híven - ugyanúgy mint Maralpleisszisz országában - k is belekezdtek „abszurd okoskodásaikba", és elkezdték megnyilvánítani a „havatvier-nonijaik" különböz komikus oldalait. Például, alig néhány hónappal az els prédikációm után, Kaiamon város utcáin sétálva lépten-nyomon úgynevezett „gólyalábakon" járó lényekkel lehetett találkozni. És k azért jártak „gólyalábakon", nehogy figyelmetlenségb l eltiporjanak egy bogarat, vagy valamilyen más „pici lényt", amir l úgy hitték, hogy pont olyanok, mint k. Sokan közülük féltek olyan vizet inni, amit nem közvetlenül a forrásból, vagy a patakból merítettek, arra gondolva, hogy icipici lények eshettek bele, és nem látva ket akaratlanul is lenyelhetik eme „szegény-kis-teremtményeket-asaját-képmásukra". Mások el vigyázatosságból úgynevezett „fátyollal" fedték be arcukat, hogy ezek a leveg ben lév szegény kis lények a képmásukra, még véletlenül se kerüljenek a szájukba, vagy az orrukba. És így tovább... Akkortól Kaiamon városában valamint környékén és szerte Perlániában mindenféle egyesületek jelentek meg, amelyek célja a különféle formájú „védtelen lények „ - úgy a közöttük él k, mint a „vadaknak" nevezettek - oltalmazása volt. Az összes ilyen egyesület szabályai nemcsak eme lények „áldozatok" céljából való elpusztítását tiltották meg, hanem planetáris testük els táplálékként való felhasználását is. „Eh! Eh! Eh! gyermekem!... Szent Buddha, eme hozzájuk hasonló planetáris jelenlétet felvett szent Individuum által külön érettük megvalósított önkéntes szenvedések és tudatos er feszítések azóta hiábavalónak bizonyultak. Különös pszichizmusuk folytán ezek az er feszítések egyáltalán nem hozták meg a törvények szerint elvárt eredményeket; kiváltottak viszont mindenféle „ál-tanításokat", úgymint a napjainkban ott az „okkultizmus", a „teozófia", a „spiritualizmus", a „pszichoanalízis" stb. nevet visel ket, amelyek ma éppúgy mint annak idején, csak a már e nélkül is eléggé elhomályosult pszichizmusuk ámítására szolgáló módszereknek bizonyulnak. - Mondanom sem kell, hogy a Szent Buddha által tanított igazságok közül egyetlen egy sem maradt meg épen, és jutott el a jelenkori lényekig. Hogy, hogy nem, az egyik általa használt szónak a fele mégis eljutott eme páratlan bolygó kortárs lényeihez. És ez a fél szó a következ képpen jutott el hozzájuk:
Szent Buddha Perlánia lényeinek elmagyarázta többek között azt is, hogy seiknél a híres kundabuffer szervet hogyan, és testük melyik részébe ültették be. Azt mondta nekik, hogy Luizosz Angyal ezt a szervet annak az agynak a legalsó végén növesztette egy bizonyos módón, amelyet náluk éppúgy, mint nálunk, a Természet a hát teljes hosszában, a „hátgerincben" helyezett el. Szent Buddha hozzátette: „Bár e szerv tulajdonságait az seikben teljesen megsemmisítették, ennek anyagi képz dménye az agy végén megmaradt, és nemzedékr l nemzedékre szállva, még maguknál is megvan. „Ugyanakkor ennek az anyagi kialakulásnak már semmi jelent sége nincs, és id vel teljesen meg lehet semmisíteni, ha a maguk élete a három-központú lények életéhez méltóan folyik." Márpedig, amikor k ezzel a híres „szenvedéssel" kapcsolatban elkezdtek okoskodni, és kiötleni mindenféle formát rá, az ezt a szervet megjelöl fogalommal is a szokásos b vészkedésük egyikét hajtották végre: A szó második felének töve véletlenül megegyezett egy olyan szóéval, amely az akkoriak nyelvén „visszatükrözést" jelentett. És mivel k eme anyagi kialakulás megsemmisítésére kitaláltak egy gyors módszert - ahelyett, hogy Szent Buddha tanácsát követve megadják rá az id t -, a szóval kapcsolatban „okoskodni" kezdtek, és kurta eszükkel a következ érvelést fejtették ki: „Amikor ez a szerv még m ködött, neve bizonyára magába foglalta a „visszatükrözés" szót. De mivel mi még az anyagi kialakulását is megsemmisítjük, ennek a névnek azzal a szóval kell végz dnie, melynek töve „hajdanit" jelent." Márpedig az akkori nyelvben a „hajdanit" „líni"-nek mondták, és lecserélve a név második felét, az a „kundabuffer" szó helyett „kundalínit" adott. Ily módon a kundabuffer szó fele tovább élt, és nemzedékr l nemzedékre szállva végül kortárs kedvenceidhez is eljutott, természetesen ezeregy különféle kommentár kíséretében. Még a kortárs „tudósoknak" is van nevük a hátgerinc e részére, amelyet obskúrus latin szótövekb l alakítottak ki. Manapság maga az egész állítólagos „hindu filozófia" ezen a híres „kundalínin" alapul, és e körül a szó körül ezrével léteznek a különféle okkult, titkos és kinyilatkoztatott „tudományok", amelyek nem magyaráznak meg semmit. De hogy az úgynevezett „egzakt tudományban" képzett kortárs földi lények miként határozzák meg a hátgerinc eme észének jelent ségét - az, kedves gyermekem, egy mély misztérium marad. És ez azért vált titokká, mert több évszázaddal ezel tt, ez a „magyarázat" valamilyen oknál fogva hirtelen belekerült a híres Scherezádé kedvenc szépségfoltjába, amelyet e páratlan arab fantáziáié, véletlenül elragadó köldöke jobb oldalára tett, és ez a „tudományos magyarázat" ott érintetlenül megmaradt mind a mai napig... - Amikor véglegesen meggy dtem arról, hogy ily köny-nyen - és talán hosszú id re - sikerült lerombolnom eme csoport lényeinél az áldozati felajánlás szörny szokását, elhatároztam, hogy nem maradok tovább ebben az országban, hanem visszatérek Alkalom rhajónkhoz a B ség tengeréhez. Éppen készen álltunk az országot elhagyni, amikor bennem hirtelen felötlött az az idea, hogy a B ség tengerére ne ugyanazon az úton térjünk vissza, amelyiken Perlániába jöttünk, hanem egy másik, akkoriban egyáltalán nem megszokott útvonalon. A vidék, amelyen keresztül visszatérni szándékoztam, kés bb a Tibet nevet kapta.
Huszonkettedik fejezet Belzebub el ször megy Tibetbe A TIBETBE vezet utat az akkori háromagyú lények egyáltalán nem vették igénybe, és nem számíthattunk arra, hogy valami karavánhoz csatlakozhatunk; így tehát kénytelen voltam én magam megszervezni egy karavánt és gondoskodni mindenr l, ami az út során szükséges. Szereztem magamnak több tucat „lónak", „öszvérnek", „szamárnak", „samániai kecskének" nevezett és egyéb négylábú lényt, felfogadtam néhányat a te kétlábú kedvenceidb l azok gondozására, és hogy útközben elvégezzék azt a fél-tudatos munkát, amit az ilyesfajta utazás megkíván. Amint minden szükséges együtt volt, Ahoun kíséretében útra keltem. Ezúttal még furcsább vidékeken mentünk keresztül, ahol ennek a szerencsétlen bolygónak természete még inkább rendkívülinek mutatkozott, és még nagyobb számban találkoztunk változatos formájú, a földön „vadnak" min sített egyagyú és kétagyú lénnyel, vagyis inkább kerültek a látókörünkbe. Ez volt az az id szak, amikor az Ashhark kontinens távoli vidékeir l idejöttek prédára „vadászni" - mint azt ott mondják -, azaz el állítani els lényi táplálékukat. Ilyenkor ezek a „vad" lények különösen veszélyesek -nemcsak a háromagyú lényekre, hanem a négylábúakra is, amelyeket a te kedvenceid szokásos ravaszságukkal már rabszolgává tettek, kényszerítvén azokat, hogy egyedül az egoista szükségleteik kielégítésére dolgozzanak. És ezek a vad lények azért voltak akkor különösen veszélyesek, mert ebben az id ben már elkezdett kikristályosodni jelenlétükben egy különös és ismeretlen, az ottani háromagyú lények abnormálisán megalapozott lényi létezési körülményeinek tulajdonítható funkció. Err l a funkcióról majd a maga idejében fogok neked beszélni. Ezeknek a „vad" lényeknek a számlájára írható, hogy az utunkba es vidékek az akkori id szak háromagyú lényei számára szinte megközelíthetetlenek voltak. A háromagyú lények csak olyankor tudtak átmenni rajtuk, mikor az Okidanokh aktív eleme a bolygó atmoszférájában az Aieioiuoa folyamatán megy át, vagy mint k mondják „napközben". Napközben utazhattak, mert a bolygójuk Naphoz viszonyított „krentonalni" helyzete folytán mindezek a vad lények akkor egy „alvásnak" nevezett lényi állapotban voltak, abban az állapotban, amelyben jelenlétükben a közönséges lényi létükhöz elengedhetetlen en ergia automatiku s el állítása történik, és ez a folyamat csak ebben az id szakban játszódik le bennük, míg az ottani háromagyú lényeknél ezzel ellenkez leg, az energia csak akkor jön létre, amikor ez a szent folyamat az atmoszférában már nem nyilvánul meg, vagyis amikor „éjszaka van" - mint mondják. így tehát gyermekem, kedvenceid csak napközben tudtak ezeken a vidékeken áthaladni. Éjszaka mesterséges menedékeket kellett építeniük, és nagyon kellett vigyázniuk arra, hogy saját magukat, és Jószágaikat" meg rizzék a „vad" lényekt l, mert a Föld-bolygónak eme krentonalni helyzete alatt ezek a vad lények ébren vannak, és ilyenkor veszik magukhoz els lényi táplálékukat. Mivel ekkorra már rászoktak, hogy e célra f ként a bolygójukon megjelen más formájú, gyengébb lények planetáris testét használják fel, így portyázásra ezt az id szakot választották, hogy ezeket a lényeket megkaparintsák, és planetáris testükkel elégítsék ki szükségletüket. Ezek a vad lények - különösen a kisebbek - fortélyosság-ban és leleményességben már a lehet legtökéletesebben kifejl dtek - természetesen az ezen a bolygón él háromagyú lények abnormálisán megalapozott közönséges lényi létezési körülményeinek köszönhet en. Ezért ezeken a vidékeken, ahol utunk átvezetett, éjjel rendkívül figyelmesnek és ébernek kellett lennünk - nekünk is, de különösen a szolgáinknak félig tudatos munkájukban, hogy úgy minket, mint négylábú dolgozóinkat és készleteinket megvédjék. Az éjszaka folyamán a táborhelyünk körül ezekb l a „vad" lényekb l rendszeresen csorda gy lt össze abban a reményben, hogy megkaparinthatnak valamit, ami els lényi táplálékul szolgálhatna, és eléggé emlékeztettek kedvenceid csordájára a T zsdén, amikor a részvények árfolyamát jegyzik, vagy amikor a „képvisel iket választják", akik azt állítják, hogy egyetlen céljuk egy boldog élet körülményeinek megteremtése az összes felebarát lény számára, tekintet nélkül az híres kasztjaikra. A t z, nagy lángokat vetve egészen hajnalig égett, és elijesztette ezeket a „vad" lényeket; és bár tiltottuk, kétlábú szolgáink a „kilnaparas" mérgezett nyilak segítségével megölték azokat, amelyek táborunkhoz túl közel jöttek.
Mégsem telt el egyetlen éjszaka anélkül, hogy ezekb l az „oroszlánokból", „tigrisekb l" és „sakálokból" valamelyik el ne vitt volna egyet-kett t a mi négylábú lényeink közül, és így azok száma napról napra csökkent. - Igaz gyermekem, az út, amelyiken a B ség tengeréhez visszamentünk sokkal hosszabb volt annál, mint amelyiken jöttünk, de mindaz amit kedveltjeid pszichizmusának különlegességér l láttunk és hallottunk ezen az úton b ven igazolta ezt a kitér t. Ilyen körülmények között majdnem egy egész földi hónapon keresztül utaztunk; míg végül véletlenül a háromagyú lényeknek egy kicsiny településére bukkantunk, akik - mint megtudtuk - csak nemrégiben vándoroltak oda Perlániából. Ezt a települést „Szinkratortzának" hívták. Amikor az egész vidék benépesedett, és Szinkratortza lett a központja, az egész ország e néven vált ismertté - bár azóta többször is nevet változtatott, és most Tibetnek hívják. Már majdnem beállt az éjszaka, amikor ezekkel a lényekkel találkoztunk, és - mint ott mondják - „menedéket" kértünk t lük. Másnap reggelig befogadtak, és egy nyugodt éjszaka kilátása nagy örömmel töltött el bennünket, mivel a „vad" lények elleni szüntelen küzdelem már holtra fárasztott, és így számunkra, de f leg kétlábú szolgáinknak legalább egy békés éjszaka már nélkülözhetetlenné vált. Miel tt lefeküdtünk megtudtam, hogy ezen a településen az összes lény a Perlániában „Ön-idomítók" néven közismert szektához tartozik, melyet - amint említettem - Szent Buddha úgymond közvetlen utasításain alapuló vallás hívei alkottak. Ezzel kapcsolatban még meg kell mondanom, gyermekem, hogy e bolygó lényeinek már régóta megvan az az gyedüli sajátosságuk, hogy amint náluk egy új avatviernoni, avagy vallás megjelenik, annak hív i rögtön különböz táborokba oszlanak, és mindegyik ilyen tábor nemsokára megalakítja a saját „szektáját". És az a legérdekesebb ebben a sajátosságban, hogy azok a lények, akik az egyik ilyen szektához tartoznak, önmagukat sohasem nevezik „szektariánusnak", mivel ez a szó nekik sért nek t nik; „szektariánusnak" csak azok nevezik ket, akik nem az szektájukhoz tartoznak. Bármelyik szektának hív it a többiek csak addig tartják szektariánusnak, ameddig nem áll rendelkezésükre elég „ágyú", meg „hadihajó"; de amint van bel le megfelel mennyiség, a sajátságos doktrínájuk máris az uralkodó vallássá válik. Perlánia sok más vidékéhez hasonlóan ennek a településnek lényei is szektariánussá váltak, miután elváltak attól a vallástól, aminek a doktrínáját tanulmányoztam, és ami kés bb a „buddhizmus" néven lett ismert. Ennek az „Ön-idomítók" szektájának a megjelenését a buddhista vallás egyik alapelvének hamis megértése okozta, amit k, mint már mondtam neked, a „magányban való szenvedésként" értelmeztek. Azok a lények, akiknél az éjszakát töltöttük azért mentek olyan messzire az öveikt l, hogy a felebarátaik által nem zavarva adhassák át magukat ennek a híres „szenvedésnek". Márpedig gyermekem, mindaz amit ezen az éjszakán ennek a szektának híveir l hallottam, és mindaz amit másnap láttam, olyan fájdalmas benyomást gyakorolt rám, hogy jó néhány „századukon" keresztül nem tudtam visszagondolni rá anélkül, hogy - mint mondják - „borzadály" ne töltsön el. El is mondom neked részletesen. Az éjszakai beszélgetésünk folyamán szereztem tudomást arról, hogy ennek az új buddhista szektának vezet i még Perlániában, miel tt a hív k erre az elszigetelt helyre kivándoroltak volna, egy különleges formát találtak ki a „szenvedésre", majd elhatározták, hogy valamilyen, szinte elérhetetlen helyre vonulnak vissza, ahol azok a hozzájuk hasonló lények, akik nem tartoznak az szektájukhoz és még nem lettek beavatva ezekbe a „misztériumokba" nem tudják megakadályozni ket abban, hogy a „szenvedésnek „ezt a különös formáját magukra kiróják. Miután hosszas keresés után végül megtalálták ezt a helyet - ahova mi véletlenül jutottunk el, és ami a céljuknak jól megfelelt -, alaposan megszervezték, és anyagilag megalapozták ottlétüket; majd nagy nehézségek árán, családjuk kíséretében erre a honfitársaik számára szinte elérhetetlen helyre vándoroltak, melynek - mint már mondtam neked a „Szinkratortza" nevet adták. Eleinte, amíg berendezkedtek, még többé-kevésbé jól megértették egymást; de amint elkezdték megvalósítani a „szenvedésnek" általuk kitalált különleges formáját, családjuk és különösen az asszonyok megtudván, hogy miben is áll ez a különleges formájú szenvedés, fellázadtak és nagy botrányt csaptak, aminek hitszakadás lett a vége. Ez a hitszakadás nem sokkal korábban történt, és „Szinkratortzába" érkezésünkkor már kis csoportok kezdtek kivándorolni új helyek felé, amelyeket egy magányos életre megfelel bbnek ítéltek. - Hogy jobban megértsd, ami következik, fontos volna megismerned ennek a hitszakadásnak a f okát. Kiderült, hogy e szekta vezet i még Perlániában fogadalmat tettek, hogy felebarátaiktól teljesen visszavonulnak, és mindent megtesznek, hogy felszabadítsák magukat ama szerv tulajdonságainak következményeit l, amir l az Isteni Mester Szent Buddha beszélt.
Fogadalmuk magába foglalta azt a kötelezettséget, hogy egészen planetáris testük teljes megsemmisüléséig, vagyis halálukig egy bizonyos módon kell élniük abból a célból, hogy ezen a sajátos életformán keresztül azt, amit k „lelknek" neveznek meg tudják „tisztítani" minden idegen elemt l, amit ez az seik által egykor birtokolt kundabuffer szerv okozott - miként azt Szent Buddha tanította nekik. Ily módon, e szervnek következményeit l megszabadulva szándékozták elnyerni a lehet séget, hogy - az Isteni Mester mondása szerint - összeolvadjanak a Mindent-Átölel Szent Pránával. Márpedig, amikor már berendezkedtek és elkezdték a szenvedésnek eme általuk kitalált sajátos formáját gyakorlatba vinni, és feleségeik, megismervén e szenvedés mivoltát botrányt csaptak, akkor sokan közülük az befolyásukra megtagadták a Perlániában tett fogadalmuk teljesítését, és ennek eredményeként két független táborra osztódtak. Attól kezdve, ezek a korábban „Ön-idomítóknak" hívott szektariánusok külön nevet kaptak; azokat, akik fogadalmukhoz h ek maradtak „Orthodoxhaidurakisznak" nevezték, azokat pedig, akik megtagadták, hogy eleget tegyenek a hazájukban vállalt bizonyos kötelezettségeknek „Kathoshkihaidurakisznak". „Szinkratortzába" érkezésünkkor az „Orthodox-haidurakisz" nev szektáriusoknak az els közös lakóhelyükt l nem messze volt egy tökéletesen megszervezett „kolostoruk", ahol sajátos szenvedési formájuk gyakorlása már javában folyt. - Egy nyugodt éjszaka után, másnap ismét útra keltünk, és utunk annak a „kolostornak" közvetlen közelében vezetett el, ahol az „Orthodoxhaidurakisz" buddhista szektariánusok éltek. És mivel ez a napnak éppen az az órája volt, amikor meg szoktunk állni, hogy négylábú munkásainknak enni adjunk, megkértük a szerzeteseket, hogy pihenésünkhöz adjanak fedelet kolostorukban. Bármilyen különös és szokatlan volt is, ezt az objektív szempontból jogos kérelmet ezek a szerzetes nevet visel lények nem utasították vissza, és rögtön befogadtak anélkül a fesztelen fölényeskedés nélkül, ami minden korszak és minden doktrína szerzeteseinek sajátosságává vált. így váratlanul eme doktrína Szentek Szentjében találtuk magunkat, éppen abban a szférában, amit a Föld-bolygó lényei mindig, már a megjelenésük kezdetét l fogva olyan ügyesen tudtak minden megfigyelés el l rejtve tartani. Más szóval, ezek a szerzetesek olyan ügyesek lettek az okoskodásban, és hogy - mint mondják - mindenb l „misztériumot" csináljanak, majd ezt a „misztériumot" minden eszközzel elrejtsék a többiek el tt, hogy még a tiszta Értelem lényei sem tudnak a szívéig hatolni. A buddhista vallású „Orthodoxhaidurakisz" szekta kolostorát egy er s fallal övezett nagy térség fogta körül, ami megvédte ket úgy a hozzájuk hasonló, mint a „vad" lényekt l. Ennek az er dítménynek a közepén egy hatalmas és robusztus építmény emelkedett, mely a kolostor f részét képviselte. A hatalmas építmény egyik fele a mindennapos lényi életükre szolgált, a másikban végezték azokat a manipulációkat, amelyek szektájuk hitének sajátosságát képviselték, s melyek a kívülállók számára titokzatosak maradtak. A körfal bels oldalán egy sor kamraszer , szorosan egymáshoz épített kis cella volt található. Pontosan ezeknek a celláknak a jellege különböztette meg ezt a kolostort bolygód többi kolostorától. Ezek a méhsejt formájú cellák minden oldalról be voltak falazva, egyedül az alsó részükön maradt egy kis nyílás, amin épphogy csak befért egy kéz. Ezekbe a méhsejt formájú er s építményekbe lettek a szekta „érdemes" lényei egyszer és mindenkorra befalazva. A befalazás után az úgynevezett „gondolataik" és az „érzelmeik" bizonyos manipulálásával kellet elfoglalniuk magukat, egészen a planetáris létezésük teljes lerombolásáig. És amikor az „Önmagukat idomítóknak" nevezett szektariánusok feleségei erre rájöttek, igencsak fellázadtak. E szekta vallási tanítása részletesen leírta azokat a manipulációkat, amelyeket gyakorolniuk kellett önmagukon, és az erre szentelend idó't is, hogy ezáltal végre kiérdemeljék a befalazásukat az egyik ilyen „cellába", és ott minden huszonnégy órában egy darab kenyeret és egy korsó vizet kapjanak. Mikor bejutottunk ebbe a rettenetes kolostorba az összes ilyen szörny „cella" foglalt volt, és a befalazottak szolgálata, vagyis hogy minden huszonnégy órában a kis nyíláson át odaadják nekik a darab kenyeret és a korsó vizet - amit nagy tisztelettel vittek végbe - a többi szektariánusra hárult, akik maguk is befalazásra jelöltek voltak, és akik a sorukra várva a kolostor közepén álló nagy épületben éltek. Befalazott kedvenceid addig tartózkodtak ezekben a szörny sírokban, amíg ez a nélkülözésekb l álló lét, ínség és mozdulatlanság a végére nem ért. Amint a befalazottak társai megtudták, hogy egyikük megsz nt élni, a halott planetáris testét kivették ebb l a rögtönzött sírból, és az ily módon önmagát elpusztító lény helyébe azon nyomban befalazta magát eme káros vallási tanítás egy másik szerencsétlen fanatikusa. És egyre gyarapodott ezeknek a szerencsétlen „fanatikus szerzeteseknek" a sora, mivel Perlániából szüntelenül érkeztek az új jelöltek.
Perlániában e szekta összes híve tudott már ennek a Szent Buddhának úgymond hiteles utasításaira felépített vallási doktrínájuk „végs akkordjának" beteljesítésére alkalmas helynek a létezésér l. Minden nagy központban úgynevezett „képvisel ik" is voltak, akiknek feladata az odajutás megkönnyítése volt. Miután megpihentünk, és két meg négylábú munkásainkat megetettük, elhagytuk annak a nyomorult szervnek áldozott szomorú helyet, amit bizonyos Nagyon Magas Kozmikus Individuumok meggondolásai alapján kellett beültetni e szerencsétlen bolygó egykori háromagyú lényeinek jelenlétébe. - Ej! Ej! Ej!... gyermekem! - sóhajtott fel Belzebub. -Képzelheted, hogy nem éppen kellemes érzelmekkel és vidám gondolatokkal hagytuk el ezt a helyet... Folytatva utunkat a B ség tengere felé, ismét a legkülönböz bb formájú, a nagy mélységekb l a bolygó felszínére feltört intra-planetáris ásvány konglomerátumból álló szárazföldi talajemelkedéseken keltünk át. Itt kell beszélnem neked bolygódnak ezt a ma „Tibetnek" nevezett részét illet egészen különös megállapításomról. Az els alkalommal, mid n ott jártam, Tibet magaslatai valóban egészen rendkívüli módon emelkedtek a Föld felszíne fölé, de anélkül, hogy különösebben különböztek volna ugyanennek az Ashhark kontinensnek - avagy Ázsiának, amihez Tibet tartozik - vagy a többi kontinensnek magaslataitól. Azonban a Föld-bolygóra való hatodik és utolsó személyes látogatásom folyamán vissza kellett jönnöm erre az emlékezetes helyre, és megállapítottam, hogy századaik egy pár tucatjának leforgása alatt ez az egész vidék annyira megemelkedett, hogy semmilyen más kontinensen sem volt hozzáfogható magaslat. Például, a hegygerincek f vonala, amin akkor átmentünk, és amit az ottani lények „hegyláncnak" neveznek azóta olyannyira túln tte a bolygó felszínét, hogy bizonyos csúcsai most magasabbak lettek e „hosszú és hiábavaló szenvedés bolygója" összes abnormális kiszökellésénél. Majdnem azt merném mondani, hogy ha megmászna az ember az egyiket, egy tesszkuánó segítségével még tán ennek az eredeti bolygónak a másik oldalát is „világosan meg lehetne különböztetni"... - Amikor el ször észleltem ezt a te igencsak eredeti bolygódon létrejött különös jelenséget, mindjárt arra gondoltam, hogy ez valószín leg magában hordozza egy nagykiterjedés kozmikus szerencsétlenség csíráját. Kés bb, amikor statisztikai tanulmányt készítettem err l az abnormális jelenségr l, els aggodalmam tovább növekedett. És ez az aggodalom f leg abból eredt, hogy a kimutatásomban eme hegyek magassága évtizedr l évtizedre növekedett. Tanulmányomnak ez a része azt is megmutatta, hogyan és mikor fordultak el ezeknek a tibeti csúcsoknak aránytalan magassága okozta földi „bolygó megrázkódtatások", amit kedvenceid „földrengésnek" neveznek. Ezeket a Föld által elviselt „bolygó megrázkódtatásokat" gyakran más interplanetáris diszharmóniák okozzák, amelyek maguk is a két transzapalni perturbáció következményei, melyek okát egyszer majd el fogom mondani neked; ugyanakkor, a legtöbb „bolygó rengés", f leg az utóbbi századokban, ezeknek a túlzott kiemelkedéseknek a számlájára írható. És valóban, ezek a magaslatok egészen aránytalan kiszö-kelléseket eredményeznek a bolygó atmoszférájának jelenlétében. Más szóval, amit a Föld-bolygó által megszerzett atmoszféra „blastégoklori szférájának" neveznek, az bizonyos helyeken túlságosan kiugró anyagi jelenlétet kapott, és kap jelenleg is ahhoz, hogy az megengedje a „rendszer összes bolygója eredményeinek kölcsönös összeolvadását", így mialatt ez, a Föld-bolygó mozgását az „általános-rendszerharmónia" folyamatában végrehajtja, az atmoszférája bizonyos alkalmakkal mondhatni „beleakad" e rendszer többi bolygójának vagy üstökösének atmoszférájába. És ezek az „beakadások" okozzák a „megrázkódtatásokat", vagy „földrengéseket" bolygód általános jelenlétének megfelel ' helyein. Még azt is el kell magyaráznom neked, hogy a bolygód általános jelenlétében ezek a „megrázkódtatások" azokon a helyeken jönnek létre, amit az általános-rendszer-harmónia mozgásban ennek a bolygónak a rendszer többi tömörüléséhez viszonyított helyzete meghatároz. Akárhogy is áll a dolog, ha a tibeti hegyeknek ez az abnormális növekedése folytatódik, el bb-utóbb elkerülhetetlen lesz egy nagy kozmikus kiterjedés katasztrófa. Különben is, amikor ez a veszély majd nyilvánvalóvá válik, a Nagyon Magas és Nagyon Szent Individuumok kétségtelenül id ben meg fogják hozni a szükséges intézkedéseket. Engedelmet, engedelmet kérek, Nagyméltóságú Uram! - szólt közbe Ahoun, és szaporán így folytatta: Engedje meg, Nagyméltóságú Uram, hogy beszámoljak bizonyos információkról, melyeket véletlenül kaptam a tibeti hegyek növekedésér l, amir l beszélni méltóztatott... A helyzet az, hogy éppen miel tt elindultunk a Karataz bolygóról az a boldogság ért, hogy találkozhattam Viluár arkangyallal, a mi naprendszerünk kormányzójával, és Káprázatossága kegyeskedett felismerni engem, és beszélgetni velem. Emlékezzen vissza rá, Nagyméltóságú Úr... Amikor a „Zernakúr" bolygón éltünk, Káprázatossága Viluár arkangyal még egyszer angyal volt és gyakran látogatott el hozzánk.
így amikor beszélgetésünk során a naprendszer nevét hallotta, amelyre szám zve lettünk, Káprázatossága azt mondta, hogy a véglegesen visszatért Kozmikus Eredmények legutóbbi legnagyobb és legszentebb fogadásán egy bizonyos, Szent Lámának nevezett Individuum abban a privilégiumban részesült, hogy az összes szent Individuum jelenlétében, személyesen helyezhetett Egy-Lény Örökkévalónk lába elé egy kérelmet, bizonyos magaslatok abnormális növekedését illet en egy bolygón, mely - azt hiszem -ehhez a naprendszerhez tartozik. És kérelme meghallgatást talált Irgalommal Teljes Örökkévalónknál, aki rögtön elküldte erre a naprendszerre az ott már ismer s Luizosz Arkangyalt, hog y o tt h el yb en derítse fel ezeknek a kiemelkedéseknek az okát és mértékét, és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ezért Megfelel sége Luizosz Arkangyal most éppen siet befejezni folyó ügyeit, hogy oda tudjon menni. Jó, jó, kedves Ahoun. - válaszolt Belzebub, és hozzátette: Köszönöm ezeket az információkat. Áldva legyen Teremt nk. Amit most mondtál kétségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy elpusztítsa jelenlétemben azt az aggodalmat ami akkor jelent meg benne, amikor el ször állapítottam meg a tibeti hegyek abnormális növekedését - aggodalmamat, hog y a Bö lcsek Bölcsének, a határ talanul tisztelt Mullah Nasszr Eddinnek kedves emléke a Világmindenségb l egyszer és mindenkorra elt nik. Miután ezt mondta, és felvette szokásos arckifejezését, Belzebub tovább folytatta: Mindenféle nehézségek közepette folytattuk tovább utunkat ezen a jelenleg „Tibetnek" nevezett területen keresztül, hogy végül is elérjük a „Keria-Tcsi" nev folyó forrását; majd pár nap múltán - lehajózván a B ség tengerének partjáig - visszaértünk Alkalom rhajónkhoz. A Föld-bolygóra való harmadik leszállásomat követ en sok id telt el anélkül, hogy „személyesen" visszamentem volna oda; mégis id l id re figyelmesen megszemléltem kedvenceidet a nagy „tesszkuánómon" keresztül. És hogy sokáig nem mentem oda, annak a következ volt az oka: A Mars-bolygóra visszaérve hamarosan felkeltették érdekl désemet azok a n agy munkálatok, amel yeket a Mars háromagyú lényei bolygójuk felszínén abban az id ben végeztek. Hogy megértsed az engem érdekl munkák természetét tudnod kell, hogy a Mars-bolygó annak a naprendszernek a számára, amihez a tartozik, a kozmikus anyagok átváltoztatásában egy „mdnelhauti láncszemet" képvisel; és ezért van „keskestasantni szilárd felülete", vagyis az egyik fele ennek a felületnek szilárd jelenlétb l, míg a másik „szaliakurapi" tömegb l áll, vagy, miként kedvenceid mondanák, az egyik fele szárazföld, ami egy hatalmas kontinenst alkot, míg a másik felét víz borítja. Márpedig gyermekem, mivel a Mars-bolygó lényei els lé-nyi táplálékként kizárólag „proszphorát", vagy ahogy kedvenceid nevezik „kenyeret" fogyasztanak, így bolygójuk szilárd felületére mindig „búzát" vetnek. Ez a búza az „evolúciós dzsartklomjához" szükséges nedvességet kizárólag abból nyerte, amit „harmatnak" neveznek; így egy szem búza a szent Heptaparaparshinokh teljes folyamatának csak az egy hetedét hozta, más szóval a termés - mint mondják - csak „egy heted" volt. Mivel azonban ez a hozam nem elégítette ki szükségleteiket, és egy nagyobb „búzaszaporításhoz" planetáris szaliakuriapik alkalmazását kellett volna igénybe venniük, az ottani három-központos lények már érkezésünkkor arról beszéltek, hogy ebb l a szaliakuriapiból a szükséges mennyiséget bolygójuk ellentétes oldaláról áthozzák oda, ahol a lé-nyi létezésük zajlik. Néhány évük multával végül eldöntötték a kérdést, megtették a megfelel el készületeket, és éppen a Föld-bolygóról visszatértemkor kezdték elásni a különleges csatornákat a szaliakuriapi szállítására. Ez a vállalkozás gyermekem, a lehet legkomplikáltabb volt, és hogy jól elvégezhessék, a Mars-bolygó lényei egyfolytában mindenféle gépeket és szerkezeteket találtak fel. Ezek között a különböz gépek és masinák között volt számos eredeti és rendkívüli; és mivel engem minden új találmány érdekelt, ez a munka nagyon magával ragadott. A kedves Mars-lakók szívességéb l, majdnem egész id met ezeken az építkezéseken töltöttem; így abban az id szakban csak igen ritkán szálltam le ennek a naprendszernek más bolygóira. Csak olykor repültem pihenésként a Szaturnusz bolygóra, Gornakhúr Khárkhárhoz, aki id közben esszenciám igazi barátja lett, s akinek a nagy tesszkuánómat köszönhetem, ezt a csodálatos alkotást, ami - mint már mondtam neked a távoli tömörülések láthatóságát a hétmillió-kétszáznyolcvanötszörösére növelte.
Huszonharmadik fejezet. Belzebub negyedik személyes leszállása a Föld-bolygóra BELZEBUB folytatta: - A Föld-bolygóra negyedszer esszenciám barátjának, Gornakhúr Khárkhárnak kérésére szálltam le. Meg kell mondanom neked, hogy amint barátságot kötöttem ezzel a bizonyos Gornakhúr Khárkhárral szokásommá vált, hogy „szubjektív véleménycseréink" folyamán megosz-szam vele bolygód három központú lényeinek különös pszichizmusáról nyert benyomásaimat. Beszélgetéseink kedvenceidró'l az ó' érdekló'dését is olyannyira felkeltették, hogy egy napon nagyon komolyan megkért, hog y mind ig tájékoztassam - leg aláb b nag y körvonalakban - az ket illet ' megfigyeléseimr l. Ett l kezdve minden alkalommal elküldtem neki - akárcsak Tuilán nagybátyádnak - a pszichizmusuk furcsa sajátosságairól írt összes jegyzetem egy-egy másolatát. Most el fogom magyarázni neked, miképpen vált Gornakhúr Khárkhár negyedik leszállásom okává. Bolygódra történt harmadik leszállásom után, mint már mondtam neked, néha el fordult, hogy felmentem egészen a Szaturnusz bolygóig azért, hogy megpihenjek a barátomnál. A nála töltött id alatt meggy dhettem hatalmas tudásáról, és egy napon az az ötletem támadt, hogy megkérem, szálljon le Alkalom rhajónkon a Marsra, és ott tudásával segítsen az éppen felépült obszervatóriumom végleges berendezésében. Ne felejtsük el, ha ez az obszervatórium kés bb híressé vált, és hogy tényleg az egész Világegyetem összes hasonló építményei között a legjobbnak bizonyult, azt els sorban esszenciám eme barátja tudományának köszönhetem. Kis gondolkodás után Gornakhúr Khárkhár elfogadta kérésemet, és mindjárt meg is vitattuk, mi módon tudjuk tervünket.megvalósítani. Probléma volt, hogy a Szaturnusz bolygóról a Mars-bolygóra vezet út olyan kozmikus szférákon ment keresztül, amelyek egyáltalán nem feleltek meg Gornakhúr Khárkhár jelenlétének, mivel ennek a lénynek még csak egy egyszer planetáris létezésre voltak meg a lehet ségei. Megfontolásunknak az lett az eredménye, hogy f bb segédjei a személyes irányítása alatt már másnap berendeztek az Alkalom rhajónkon egy külön fülkét, és azt felszerelték mindenféle gépezettel a Szaturnusz bolygó atmoszféráját képez olyan anyagok el állítására, amelyekhez Gornakhúr Khárkhár létezését a Természet alkalmassá tette. Az el készületek befejeztével, egy „khr-khr-khru" múltán, elindultunk a Mars-bolygó felé, ahova minden nehézség nélkül meg is érkeztünk. Mivel a Mars-bolygónak majdnem ugyanaz az atmoszférája mint a Szaturnusznak, esszenciám barátja, Gornakhúr Khárkhár hamar akklimatizálódott, és végül is majdhogynem otthonosan érezte magát. A Marson töltö tt id alatt tervezte m eg ezt a „tesszkuánót", vagy, mint a kedveltjeid mondanák, ezt a „teleszkópot", ami obszervatóriumomat az egész Világegyetemben híressé tette. Az általa felépített tesszkuánó valójában a lényi intelligencia egyik csodája volt, mivel a távoli kozmikus tömörülések láthatóságát a hétmillió-kétszáz-nyolcvanötszörösére növelte akár bizonyos olyan folyamatok közben, amin a kozmikus anyagok a legtöbb ilyen tömörülést körülvev atmoszférában átmennek, akár azok közben, amin a kozmikus éternokrilnó az amoszférák-közötti térben megy át. Eme tesszkuánó révén néha minden lehet ség megadatott számomra, hogy otthon a Marson majdnem mindent megfigyeljek, ami az általános-rendszeri-mozgás folyamata alatt történt, e naprendszer más bolygóinak azon felszínein, amelyek éppen obszervatóriumom látóterében voltak. Márpedig kedves gyermekem, egy napon, amikor nálam vendégeskedett Gornakhúr Khárkhár és velem együtt figyelte kedveltjeid létezését, véletlenül észrevettünk egy dolgot, ami közöttünk komoly eszmecserét váltott ki eredeti bolygód háromagyú lényeit illet en. Eme „véleménycsere" eredményeképpen magamra vállaltam, hogy leszállók e bolygó felszínére, és elfogok néhány „majomnak" nevezett lényt, majd a Szaturnuszra viszem azokat, hogy bizonyos, minket meglep tényeket magyarázó kísérleteket hajtsunk végre rajtuk. Elbeszélésének ezen a pontján egy „leitutsanbrosszt" hoztak Belzebubnak, egy fajta fémlapot, amire a kapott étertáviratok szövegét veszik fel; a címzettnek elég ezt a hallási érzékszervéhez illeszteni, hogy meghallja amit közölni akarnak vele. Amikor Belzebub ily módon lehallgatta a „leitutsanb-rossz" tartalmát unokája felé fordult és ezt mondta neki:
-Látod gyermekem milyen egybeesések vannak a mi Világegyetemünkben! Ez az étertávirat pontosan a kedvenceidre és a „majom" lényekre vonatkozik, amelyeket éppen most említettem. A Mars-bolygóról küldték, és többek között arról tudósít, hogy a Föld-bolygó háromagyú lényei ismét meg vannak zavarodva az úgynevezett „majom kérdéssel". Ezzel kapcsolatban tudnod kell, hogy - szintén az abnormális lényi létezésükb l ered en - már réges-régen kikristályosodott ezeknek a Föld-bolygón megjelen és ott él , különös háromagyú lények jelenlétében egy furcsa tényez ; mely periodikusan feler södik, és jelenlétükben id l id re kivált egy „fokozódó impulzust" amely hatása alatt megszületik bennük a vágy, hogy minden áron megtudják, vajon ó'k-e a majmok leszármazottai, vagy fordítva. Ebb l az étertáviratból ítélve, ezúttal e kérdés különösen az „Amerika" nev kontinensen lakó kétlábú lényeket izgatta fel Bár ez a kérdés valamilyen módon állandóan nyugtalanítja ket, ám olykor hosszú id re „aktuális kérdéssé" is válik, ahogy ó'k maguk mondják. Nagyon jól emlékszem a majmok eredetét illet els „szellemi forrongásukra" még abból az id l amikor kedvéne kifejezésük szerinti „kulturális központjuk" Tikliamuish országa volt. Ezt a „szellemi forrongást" egy Menitkel nev , új kiképzés tudós „okoskodásai" váltották ki. Ebb l a Menitkelb l el ször is azért lett tudós, mert medd nagynénje egy remek „házasságközvetít " volt, és gyakran összejárt a „hatalom-birtokló" lényekkel; másodsorban azért, mert abban az életkorban, amikor a határához ért annak, hogy egy felel s lény legyen, születésnapi ajándékul egy könyvet kapott, aminek címe a következ volt: „A Jó Modornak és a Szerelmeslevelekfogalmazásának kézikönyve". Mivel nagybátyja, egy volt zálogház tulajdonos által ráhagyott örökség nagy anyagi függetlenséget, és ennek következtében teljes szabadságot biztosított neki, unalmában írt egy vastag tudományos könyvet, melyben a majmok eredetét illet en, különböz „logikus bizonyítékokkal" alátámasztva egy egész teóriát „kotyvasztott" össze - természetesen olyan „logikus bizonyítékokkal", amilyenek csak a téged érdekl furcsa szerzetek értelmében fogamzanak meg és kristályosodnak ki. Ez a Menitkel teóriáin keresztül „bebizonyította", hogy a „majom komáik" nem mástól, mint az úgynevezett „vad állapotba visszatért emberekt l" származnak. A többi akkori földi lény, vakon - mint ahogy az már a sajátosságukká vált - és bármi „esszencia-kritika" nélkül hitt ennek a „nagynénje pici unokaöccsének"; és ett l kezdve ez a kérdés - kedveltjeid különös „értelmét" megzavarva - a képzel dések és a viták témájává lett, és maradt is egészen a hetedik „nagy id szakos planetáris kölcsönös pusztítás! folyamatig". Eme ártalmas idea e szerencsétlenek legtöbbjének ösztönébe egy másik abnormális, úgynevezett „zsarnoki tényez t" rögzített meg, ami az általános jelenlétükben azt a csalóka érzelmet keltette fel, hogy ezek a majom-lények szent lények. És ez a tényez egy abnormális szentségtörési impulzust váltott ki bennük, ami nemzedékr l nemzedékre örökl dött, és sok lény ösztönére még ma is gyakorolja hatását. Ami pedig magát az ideát illeti - a hazug ideát, amit ez a „zálogház sarjadék" f zött ki - az majdnem két évszázadukon keresztül tartotta fenn magát, és legtöbbjük „értelmének" szerves részévé vált; csupán a majdnem fél évszázadon át tartó hetedik általános planetáris kölcsönös elpusztítás folyamatból ered különféle események törölték el apránként, és végül is teljesen közönséges jelenlétükb l. Azonban amikor a „kultúrájuk" a most „Európa" nevet visel kontinensre összpontosult, és ismét eljött az ideje annak, hogy az ottani, „abszurd okoskodás" nev eredeti betegség a maximális intenzitását érje el - mivel ez a betegség már régóta a Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvénynek volt alávetve, mely szerint az intenzitás változásai is bizonyos periodicitásnak engedelmeskednek - ez a „majom kérdés", vagyis, hogy melyik származik a másiktól, az egész Világegyetem háromagyú lényeinek nagy sajnálatára ismét felbukkant, és miután kikristályosodott, kedvenceid abnormális „értelmének" szerves részévé vált. A „majom kérdés" ezúttal is egy természetesen „nagy", de „egészen új kiképzés tudós" lény impulzusára elevenedett fel, akit Darwinnak hívtak. És e „nagy" tudós teóriája, ugyancsak az logikájukra alapozva pont az ellenkez jét kezdte „bizonyítani" annak, amit Menitkel állított, vagyis azt, hogy k maguk ezeknek a Majom Uraknak leszármazottjai. - Ami pedig eme két „nagy" földi „tudós" teóriáinak objektív valóságát illeti, azzal kapcsolatban a mi tiszteletreméltó Mullah Nasszr Eddinünk egyik bölcs szentenciája jut eszembe: „Mindkett jükre rámosolygott a szerencse, mivel mindkett jüknek sikerült a páratlan Sherezádé igazijceresztany-ját megtalálnia egy régi trágyadombon." Mindenesetre emlékezz rá, hogy ez a kérdés - több, pontosan ugyanilyen múlékony kérdéssel együtt - állandó témát szolgáltatott hosszú évszázadokra annak a gondolkodásfajtának, amit kedvenceid az „értelem fels bb megnyilvánulásának" tartanak. Szerintem a kedvenceid egy tökéletesen helyes választ kaptak volna a majmok eredetének kérdésére, ami szüntelen háborgatja ket, ha a maga helyén alkalmazni tudták volna rá a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk egyik szentenciáját, amit számos alkalommal használt:
„Minden félreértés forrását csakis az asszonyban kell keresni". Hogyha hasznosítani tudták volna ezt a bölcs módszert az rejtélyes kérdésük megoldására, végül talán felfedezhették volna komáik eredetét. - Mivel ezeknek a majmoknak genealógiája valóban rendkívül komplikált és szokatlan, én err l minden lehetséges szempontból fel fogom világosítani az értelmedet. Valójában sem k nem származnak a majmoktól, sem a majmok t lük, hanem e majmok keletkezésének okaként éppúgy, mint minden ottani félreértés esetében - megint csak az asszonyaikat találjuk. El ször is tudnod kell, hogy ezek a Földön ma megjelent változatos küls formájú majom-lények a második transzapalni perturbáció el tt még nem léteztek, a fajuk genealógiája csak e katasztrófa után kezd dik. E „téves" faj eredetének - mint minden ennek a szerencsétlen bolygónak felszínén el forduló a szó objektív értelmében v ett több é-kevésbé súlyos esemén ynek - két egymástól teljesen független oka van. Az els , még mindig - a bizonyos Nagyon Nagy és Nagyon Szent Individuumok már említett gondatlanságában, a második, megint csak a kedvenceid által abnormálisán megalapozott mindennapos lényi létezési körülményeiben rejlik. A helyzet az, hogy a második nagy transzapalni perturbáció folyamán ez a szerencsétlen bolygó a f Atlantisz kontinenssel együtt sok kis és nagy szárazföldet nyelt el a mélyébe, és helyükre újak jelentek meg. E szerencsétlen bolygó általános jelenléte különböz részeinek elmozdulásai az néhány napjaikon keresztül tartottak, ismételt b olygó rengések és más olyan megnyilvánulások kíséretében, amelyek a lények minden fajtájának tudatában és érzetében elkerülhetetlenül nagy rémületet váltottak ki. Ebben az id szakban, sok háromagyú kedvelted - más egy- és kétagyú, velük együtt véletlenül épen maradt lény társaságában - a már újonnan kialakult szárazföldeken, számukra teljesen ismeretlen vidékeken találta magát. Pontosan akkor történt, hogy sok ilyen különös kesztcsapmartni háromagyú, aktív vagy passzív nem lény, vagy mint k mondják sok „férfi" és „n " arra kényszerült, hogy több éven keresztül egymástól, vagyis az ellentétes nemt l távol éljen. -Miel tt elmesélném neked hogyan zajlott le mindez, részletesen kell beszélnem arról a szent anyagról, ami minden lényi táplálék evolúciós átalakulásának végs eredménye, és ami minden lény jelenlétében létrejön - „agyrendszer" szerinti megkülönböztetés nélkül. Ezt a szent anyagot, amit minden lény jelenléte kitermel, szinte mindenhol „hexioekharinak" nevezik; de a Földön, kedvenceid a „sperma" nevet adták neki. A mi Közös Teremt Atyánk irgalommal teljes el relátása és parancsolata, valamint a Nagy Természet megvalósítása szerint, ez a szent anyag, ami bármilyen „agyrendszer" és küls burkolat szerinti megkülönböztetés nélkül, minden lény jelenlétében arra a célra alakul ki, hogy közvetítésével tudatosan, vagy automatikusan, a lényi kötelességüknek azt a részét hajtsák végre, ami a fajtájuk folytatásában áll; de a háromagyú lények jelenlétében azért is keletkezik, hogy azt tudatosan átváltoztathassák fels lényi-testeik felöltésére saját lényük javára. A jelenkori háromagyú lények által az „Atlantisz kontinens szerencsétlenségének" nevezett második transzapalni perturbáció el tt, abban az id ben, amikor a kundabuffer szerv tulajdonságainak különböz következményei már kezdtek jelenlétükben kikristályosodni, egy lényi impulzus alakult ki apránként bennük, amely kés bb uralkodóvá vált. Ezt az impulzust ma „élvezetnek" nevezik, és kielégítésére háromagyú lényekhez nem méltó módon kezdtek el élni, vagyis legtöbbjük lassacskán ezt a szent lényi anyagot egyedül ennek az impulzusnak a kielégítésére távolította el magából. -Márpedig, gyermekem, ett l kezdve a Föld-bolygó háromagyú lényeinek legtöbbje nem volt hajlandó, ennek a bennük állandóan termel an yagnak kivetését csak a Nagy Természet által normálisan létesített, a lények szervezetének megfelel , kizárólag fajuk folytatására irányuló id szakokban el idézni; és mivel a legtöbbjük azt is abbahagyta, hogy ezt az anyagot fels lényi-testének tudatos felöltésére alkalmazza, így az történt, hogy amikor azt az addigra már mechanikussá vált módszerekkel nem távolították el magukból, természetesen egy „szirklinimána" nev állapotot éreztek, amit k maguk a következ szavakban fejeznének ki: „az ember nem igazán érzi jól magát" állapot, amihez mindig egy „mechanikus szenvedés" járul. Majd amikor eljön az ideje emlékeztess, hogy elmagyarázzak minden részletet azzal az id szakkal kapcsolatban, amit a Természet a „különböz agyrendszer lényeknek", fajuk folytatása céljából a „hexioekhari" normális felhasználási folyamatára határozott meg. Mivel ezek a lények hozzánk hasonlóan csak kesztcsapmartni lények, így amikor a bennük folyamatosan és elkerülhetetlenül keletkez szent anyagot normálisan az „elmu-árnó" szent folyamata által fajtájuk folytatására használják, annak eltávolítása kizárólag az ellenkez nemmel történhet meg. Azonban ezeknek a háromagyú lényeknek, akik a véletlen folytán megmenekültek a végzetes csapás alól, többé már nem állt szokásukban ezt a anyagot fels lényi testeik felöltésére felhasználni, és mivel akkor már egy háromagyú lényhez méltatlan módon éltek, így amikor az
több évükön keresztül kénytelenek voltak az ellenkez nem lényekt l távol létezni, a hexioekhari szent anyag eltávolítására különböz természetellenes módszerekhez folyamodtak. A hímnem lények a „murdurten" és a „androperasty" nev természetellenes módszerekhez folyamodtak, ezeket a rendellenességeket a Föld-bolygón „onanizálásnak" és „pe-derasztiának" hívják, és ezek a természetellenes módszerek teljesen kielégítették ket. Ami pedig a „passzív nemhez" tartozó háromagyú lényeket illeti, vagy ahogy k maguk mondják az „asszonyaikat", ket ezek a természetellenes módszerek nem elégítették ki teljesen, és ezek az akkori szegény „árva-asszonyok", akik már a férfiaknál sokkal ravaszabbak és találékonyabbak voltak, elkezdtek más formájú lények után nézni, hogy azokat a „partnereikké" szoktassák. És az ilyen „partnerség" játékai folytán kezdett megjelenni Világegyetemünkben a lényeknek egy fajtája, ami nem volt - mint kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondaná - „se hús, se hal".Azonban a két heterogén hexioekhari ilyen abnormális összeolvadásának lehet ségét illet en egy lény új planetáris testének megfogamzására és kialakulására még el kell magyaráznom neked a következ t: A Föld-bolygón, miként a Világegyetem többi bolygóján, amit kesztcsapmartni lények népesítenek be - vagyis olyan háromagyú lények, akiknél az új lény teremtésére a szakrális hexioekhariaiknak feltétlenül két különböz és független nem jelenlétében kell kialakulniuk - az alapvet különbség az ellentétes hexioekharik között, például a „férfié" és a „n é" között a következ : a hímnem lények jelenlétében létrejöv hexioekhari kialakulásában a szent Triamazikamnó szent „állítási" vagy „pozitív" ereje, míg a n nem hexioekhari kialakulásában ugyanannak a szent törvénynek a szent „negatív", vagy „ellenállási" ereje vesz részt. A Világegyetemben, minden létez Atyjának kegyelem-mel-teljes el relátásának köszönhet en és az parancsolata szerint, valamint a Nagy Anya-Természet általános rendjének megfelel en, két különböz nem lény között létrejöv folyamat alatt, amit a „szent elmuárnó folyamatának" neveznek - bizonyos környezeti körülmények között, és a szent Triamazikamnó harmadik, külön lokalizált szent erejének, a „egyesít " er nek részvételével - e két független lényben létrehozott két hexioekhari összeolvadása egy új lény kialakulását idézi el . Jelen esetben két heterogén hexioekhari ennyire abnormális összeolvadása csakis a „rezgésszám összességek affinitása" nev kozmikus törvény alapján vált lehetségessé - egy olyan törvény alapján, amely e szerencsétlen bolygó által elszenvedett második transzapalni perturbáció következtében kezdett m ködni, és amelynek a bolygó általános jelenlétére gyakorolt hatása még most is folytatódik. Err l a kozmikus törvényr l még fontos elmondanom, hogy az után a módosítás után jelent meg és tartotta fenn magát a Világegyetemben, amit a Mi Teremt nk az alapvet szent Triamazikamnóra alkalmazott annak érdekében, hogy a Heropaszt veszélytelenné tegye; vagyis azt követ en, hogy ennek a törvénynek mindaddig teljesen független szent elemei, küls er kt l függ vé váltak. Ám te csak akkor fogod megérteni ezt a kozmikus törvényt az összes vonatkozásában, amikor már ígéretemhez híven elmagyaráztam neked a világ teremtésének és a világ fenntartásának összes f törvényét. Addig is ezzel a kérdéssel kapcsolatban tudd, hogy az említett kozmikus törvény folytán, Nagy Világegyetemünk egyetlen, normális létezéssel rendelkez bolygóján sem tud soha összeolvadni a szent Triamazikamnó szent állítási részének lokalizálására észlel , és átváltoztató szervekkel rendelkez háromagyú lényeknek, vagyis a „hímnem " kesztcsapmartni lényeknek jelenlétében kialakuló hexioekhari az ellenkez nem kétagyú kesztcsapmartni lények jelenlétében létrejöv hexioekharival. Ellenben, amikor a kozmikus er k egyesülése egy különleges kombinációnak megfelel en történik, ugyanennek a „rezgésszám összességek affinitása" törvényének hatása alatt, bizonyos környezeti körülmények között, a „n nem " háromagyú kesztcsapmartni lények jelenlétében kialakuló hexioekhari néha képes tökéletesen összeolvadni a „hímnem " kétagyú kesztcsapmartni lényekben létrejöv hexioekharival - de csakis az alapvet szent Triamazikamnó megvalósítási folyamatának aktív tényez jeként. - Egyszóval, ezek alatt a borzalmas évek alatt, a bolygódon megvalósult egy, a Világegyetemben nagyon ritka jelenség, ami a két különböz agyrendszer , ellenkez nem kesztcsapmartni lény hexioekharija közötti összeolvadás; és ez a „téves", most „majomnak" nevezett földi lények seinek megjelenését eredményezték, amelyek még a mai napig sem hagyják kedvenceidet békén, s t id l id re teljesen felkavarják különös értelmüket. De ennek a borzalmas id szaknak elmúltával bolygódon egy aránylag normális közönséges lényi élet folyamata állt vissza, és kedvenceid két különnem lényei ismét egymásra találtak és újra együtt kezdtek élni, s attól kezdve ezek a „majom" lények fajuk folytatódását egymás közt valósították meg. És hogy ezeknek az abnormálisán megjelent majom-lények fajtájának folytatódása egymás között továbbra is létrejöhetett az azért volt lehetséges, mer t az els ilyen abnormális lények fogamzása az általam leírt ugyanazon küls körülmények között zajlott le, amelyek általában meghatározzák a jövend aktív v ag y passzív nem kesztcsapmartni lények jelenlétét.
-Bolygód háromagyú lényei e túlzottan abnormális meg nyilvánulásának a legérdekesebb eredménye az, hogy ott jelenleg ezen majom-lények leszármazottjainak sok fajtája létezik, változatos küls formával; továbbá, ezeknek a különböz fajtáknak mindegyike szembeszök en hasonlít a még mai napig is ott létez négylábú, kétagyú lények valamelyikének külsejére. És ez azért van, mert az összeolvadás folyamán, ami e majmok sei megjelenésének eredetét képezte, a „n nem " háromagyú, kesztcsapmartni lények hexioekharija mind a mai napig is létez , legváltozatosabb négylábú lények aktív hexioekharijával egyesült. Valóban gyermekem, mivel utolsó utazásom folyamán a Föld-bolygóra, a véletlen folytán különböz önálló fajtájú majmommal találkoztam, és a már második természetemmé vált szokás szerint figyelni kezdtem azokat megállapítottam, hogy e jelenlegi majmok minden megkülönböztethet „családjának" összes küls megnyilvánulását, beleértve az úgynevezett „automatikus attit djeikét" és „arckifejezéseiket", pontosan meg lehet találni az ottani különböz , normális négylábú lények teljes jelenlétében - ám ami a „pszichikai jellemvonásaikat" illeti, azok a majmok minden megkülönböztethet családjánál a legkisebb részletekig azonosak az ottani „n nem " háromagyú lények pszichikai jellemvonásaival." Elbeszélésének ezen a pontján Belzebub elhallgatott. Hosszú szünet után egy kifejezetten kétértelm mosoly jelent meg ajkán, majd kedves Hasszinján tartva tekintetét, továbbra is mosolyogva folytatta: Az éter távirat amit éppen most kaptam még azt is jelzi, hogy a te furcsa kedvenceid azért, hogy a végére járjanak ennek a kérdésnek - vagyis, hogy egyszer s mindenkorra rögzítsék, melyik származik a másiktól - az ember a majomtól, vagy a majom az embert l - még azt is elhatározták, hogy „tudományos kísérleteket" hajtanak végre, és e célból többen az Afrikai kontinensre mentek, ahol számos ilyen majom él, hogy azokból a „tudományos kutatásaikhoz" elegend t magukkal vigyenek. Az éter táviratból ítélve, ezek a téged érdekl földi lények ott ismét a szokásos „különcségeikbe" estek. Az alapján, amit megfigyeléseimen keresztül róluk tanultam, már el re látom, hogy ez a „tudományos kísérlet" természetesen a többi ottani kedvencedet is a legnagyobb mértékben érdekelni fogja, és egy bizonyos ideig az különös értelmük számára véget nem ér szóváltások és viták alapanyagául fog szolgálni, ami egyébként ott a dolgok tökéletes rendjéhez tartozik. Ami pedig az Afrikából elhozott majmokon tervezett „tudományos kísérletet" illeti, egészen biztosan meg tudom mondani neked el re, hogy annak legalábbis az els része kétségtelenül „egy nagy siker" lesz számukra. És azért lesz „egy nagy siker" számukra, mert a majmok maguk is úgynevezett „csiklandozási eredményb l" származó lények, így nagy hajlamuk van „csiklandozással" foglalkozni, és biztosak lehetünk benne, hogy mindjárt hozzá is fognak látni, lelkesen segítve kedveltjeidet „tudományos kísérleteikben". Ami azokat a lényeket illeti, akik ennek a „tudományos kísérletnek" végrehajtására készülnek, és azt a hasznot, amit abból a többi hasonló háromagyú lény húzhat, mindarról lehet egy elképzelésünk, ha felidézzük a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk mélyen bölcs szentenciáját: „Boldog az az apa, kinek még ha rablással vagy gyilkossággal is, de el van foglalva a fia, mert akkor nem lesz ideje rá, hogy rászokjon a csiklandozással foglalkozni." - Tulajdonképpen gyermekem, azt hiszem még nem mondtam neked, hogy az Orsz naprendszerr l való távozásom óta ki és miért tudósít engem éter táviratokon keresztül a különböz bolygókon, és természetesen a te Föld-bolygódon lejátszódó legfontosabb eseményekr l. Emlékszel, említettem neked, hogy törzsünk egyik fiatal lénye volt felel s az els leszállásomért a Földre. a történtek után nem akart tovább ott maradni, és visszatért velünk a Mars-bolygóra, ahol kés bb remek kormányzójává lett mindazon felebarátainknak, akik a Mars-bolygón laktak, s végül a törzsünkhöz tartozó összes lényé is, akik különböz okoknál fogva még az Orsz naprendszer bizonyos bolygóin élnek. Márpedig gyermekem, amikor ezt a naprendszert elhagytam, neki ajándékoztam a híres obszervatóriumomat mindennel ami hozzá tartozott; s hálából ígéretet tett arra, hogy a Mars-bolygó id számítása szerinti évr l évre tájékoztatni fog minden fontos eseményr l, ami ennek a rendszernek bolygóin lejátszódik. Jelenleg a legnagyobb pontossággal értesít a legfontosabb eseményekr l, amelyek mindazon bolygókon játszódnak le, ahol lényi létezés van; és ismerve a Föld-bolygón él háromagyú lények iránti mély érdekl désemet, minden t le telhet t megtesz, hogy mindenféle megnyilvánulásaikról hírt adjon, és így lehet vé tegye számomra, hogy ezeknek a háromagyú lényeknek összes közönséges lényi életfolyamatáról tájékozott maradjak, bár jelenleg még az pihekönny gondolataik számára is elérhetetlenül távol vagyok. Ezek a lényeink kormányzója által a Föld-bolygó háromagyú lényeir l gy jtött különböz információk egyrészt az általam ráhagyott nagy tesszkuánóval végrehajtott megfigyeléseib l, másrészt pedig azokból a hírekb l származnak, amelyeket törzsünknek attól a három lényét l kap, akik azt választották, hogy örökké a te Föld-bolygódon maradnak, és most mindhármuknak az Európa kontinensen van saját, jól megalapozott, független vállalata - olyan, amely a jelenlegi körülmények miatt, elengedhetetlen minden ott él lény számára.
Egyiküknek egy nagy városban van „temetkezési vállalata"; a második egy másik nagy városban egy „házassági és válási ügyekkel" foglalkozó irodát vezet; és a harmadik számos kirendeltségb l álló hálózat tulajdonosa, amelyeket különböz városokban alapított arra, amit „pénzváltásnak" neveznek. Ám gyermekem, eme éter távirat jóvoltából jócskán eltértem eredeti elbeszélésemt l. Térjünk hát vissza korábbi témánkra. Nos, e negyedik Földre repülésem során az Alkalom rhajónk a „Vörös tenger"-nek nevezett vízre szállt le. Azért választottuk ezt a helyet, mert keletr l partjait mosta a „Grabontzé" kontinensnek - amit most Afrikának neveznek - éppen azét a kontinensét, ahova azért akartam menni, mivel ott ezekb l a számomra szükséges majomlényekb l sokkal több van mint a te bolygód felszínének bármely más szárazföldjén; és azért is választottuk, mert ebben az id szakban az Alkalom rhajónk kikötésére kiváltképp megfelelt; de legf képpen azért, mert közel volt az akkor „Nilia", jelenleg „Egyiptom"-nevet visel országhoz, ahol abban az id ben azok a törzsünkhöz tartozó lények éltek, akik ezen a bolygón kívántak maradni, és akik segítségében bízva akartam a majmokat elfogni. Amikor leszálltunk a Vörös tengerre, Alkalom rhajónkat elhagyván, „hippodrenekakhon" hajóztunk a partra, majd onnan teveháton értük el a várost, ahol a mieink laktak, a majdani Egyiptom f városát. Ez a f város a „Théba" nevet viselte. Thébába érkezésem napján törzsünk egyik ottani tagja beszélgetés közben több más mellett elmondta azt is, hogy ennek az országnak földi lényei egy új rendszert találtak fel arra, hogy a többi kozmikus koncentrációt bolygójukról megfigyelhessék, s most éppen az ehhez szükséges épületek felépítésén dolgoznak, és mindenki állította, hogy eme rendszer által nyújtott el nyök és lehet ségek példa nélküliek a Földön. Amikor elmondta mindazt, amit saját szemével látott, az azonnal felkeltette érdekl désemet, mert ennek az új építménynek bizonyos részleteir l hallva úgy t nt, hogy ezek a földi lények talán módot találtak bizonyos alkalmatlanságok leküzdésére, amelyeken az utóbbi id ben oly sokat gondolkodtam a Mars-bolygón az obszervatóriumom felépítése alatt. Úgy határoztam, hogy elhalasztóm eredeti szándékom végrehajtását - vagyis, hogy egyenesen dél felé indulok a kontinensen a szükséges majmok elfogásáért -, és el bb elmegyek oda, ahol ezeket az épületeket emelték, hogy azoknak minden részletével én magam is megismerkedjek, és rájöjjek mir l is van szó. - Tehát a Thébába érkezésem utáni napon, vezet ként magammal vittem törzsünk egyik lényét, akinek számos barátja volt ott, köztük az építmény f építésze, és egy úgynevezett „tcsurteteffen", természetesen a mi Ahoununk kíséretében, lehajóztam a ma „Nílus"-nak nevezett nagy folyamon. Közel a helyhez, ahol ez a folyam egy nagy szaliakuriapi felületbe torkolt, majdnem teljesen kész állapotban találtuk ezeket a hatalmas m építményeket, melyeknek bizonyos részei különösen érdekeltek. A területet, ahol eme „új obszervatórium" - ahogy k nevezték - valamint több más a lényi létezésük jólétét szolgáló épület munkálatai folytak, akkor „Avazlinnek" hívták; néhány évvel kés bb a „Kaironana" nevet kapta; manapság egyszer en „Kairó város külvárosaiként tartják számon. A kérdésben forgó m építményeket jóval a negyedik Földre szállásom el tt kezdte el az egyik „fáraó"-juk - ezzel a névvel illették az ottani lények a császárukat -, és éppen els odalátogatásom idején tartott a befejezésénél az unokája, egy másik „fáraó". Noha az az obszervatórium, ami érdekelt, még nem készült el teljesen, de már lehetséges volt onnan a kozmikus koncentrációk láthatóságát megfigyelni és tanulmányozni ezen koncentrációkból származó eredményeket, valamint eme eredmények kölcsönhatását. Azokat a lényeket akik ezekkel a megfigyelésekkel és tanulmányokkal foglalkoztak, abban az id ben a Földön „asztrológusoknak" nevezték. Azonban kés bb, amint már kedvenceidben végérvényesen megrögz dött az „abszurd okoskodás" nev pszichikai betegség -, ami olyan sikeresen hanyatlásba döntötte ezeket a specialistákat is, hogy immár csak annak „specialistáivá" lettek, hogy neveket adjanak a távoli kozmikus koncentrációknak -, „asztronómus"-nak kezdték nevezni ket. - S hogy környezetük lényei számára az értékükben és jelent ségükben mi is a különbség az akkori szakemberek és azok között, akik ma is úgymond ugyanezzel foglalkoznak, nyilvánvalóvá teheti számodra az állandó hanyatlás ama adatok „kristályosodási fokában", amelyek a „józan logikus gondolkodást" váltják ki, s aminek ott kell lennie kedvenceidnek - mint háromagyú lényeknek - az általános jelenlétében. Ezért tartom szükségesnek, hogy ezt a rongálódást megmagyarázzam neked és téged egy megközelít értéshez hozzásegítselek. Ebben az id ben azok a felel s korú háromagyú földi lények, akiket a többiek „asztrológusnak" hívtak, azon kívül, hogy tudományuk eme ágának még alaposabb kifejlesztését szolgálva különböz kozmikus koncentrációkon végeztek megfigyeléseket és kutatásokat, magukra vállaltak több más, meghatározott, környezetükkel szembeni esszencia kötelezettséget is. Az ilyen alapvet kötelességek egyike az volt - hogy a mi tzirliknereinkhez hasonlóan -, típusuknak megfelel en adjanak tanácsot az összes házaspárnak a „hív ik" közül, ahogy azt akkor mondták, a szent „elmuárnó"
folyamatának idejér l és formájáról, hogy eredményeik fogamzása a megkívánt és megfelel legyen. Azután amint ezek az eredmények, vagy ahogy k mondták „újszülöttek" megvalósultak, el kellett készíteniük a „oblekiunerishüket", vagyis azt, amit a kortárs kedvenceid „horoszkó pnak" h ívnak . Eme „oblekiunerish" alapján azután felvállalták a kötelezettséget, hogy vagy saját maguk, vagy a megbízottjaik irányítani fogják ket el ször is a felel s létezésre való el készítés egész id szakában, majd a felel s létezésük folyamán, megadván nekik az oblekiunerishen és a kozmikus törvényeken alapuló összes szükséges felvilágosítást. A felvilágosítást, ami azon törvényeken alapul, amelyeket k állandóan vizsgáltak más nagy kozmikus koncentrációk eredményeinek az összes bolygón lev lényi létezések folyamatára gyakorolt hatására vonatkozóan. Felvilágosításaik és „figyelmeztet tanácsaik" a következ l álltak: Amint a hív ik egyik lényének jelenlétében az egyik funkció összhangja megromlott, vagy elkezdett romlani, ez az illet a kerületi asztrológushoz fordult, aki a már elkészült „oblekiunerish", és az atmoszféra folyamatainak a naprendszerük többi bolygói hatása alatt el idézett, a számításaik által el relátott változásai szerint közölte vele hogyan kellene a planetáris testével szemben eljárnia, bolygójuk krentonalni mozgásának egy meghatározott periódusában; például: milyen irányban feküdjön le, hogyan lélegezzen, milyen mozdulatokat részesítsen el nyben, milyen típusú lényekkel kerülje el a találkozást, és sok más ehhez hasonló el írást. Továbbá, amikor ezek a lények elérték létezésük hetedik évét, kijelölte, még mindig az oblekiunerisha szerint, a nekik megfelel , ellenkez nem lényt, az egyik legfontosabb lé-nyi kötelességnek, a faj folytatásának beteljesítésére, más szóval, ahogy kedvenceid mondanák, kijelölt neki egy „feleséget", vagy egy „férjet". El kell ismerni akkori kedvenceidnek, hogy amíg ezek az asztrológusok közöttük éltek, pontosan követték a tanácsaikat, és a házastársak csak az javallataik szerint keltek egybe. Ezért akkoriban a házastársak típusok szerint mindig megfeleltek egymásnak, majdnem olyan pontosan, mint az összes többi kesztcsapmartni lényekkel népesített bolygókon. Bármennyire távol álltak is sok trogoautoegokratikus kozmikus igazság ismeretét l, a régi földi „asztrológusok" ezeket a kiválasztásokat sikeresen csinálták, mert legalább alaposan ismerték a naprendszerük különböz bolygóinak hatását a saját bolygójukon lakó lényekre, vagyis ezeknek a bolygóknak a fogamzás alatt a lényre gyakorolt hatását, úgy a jöv beli kifejl dése szempontjából, mint egy felel s lény lényének teljes megszerzési ideje alatt. A hosszú évszázadok során megszerzett tapasztalatnak köszönhet en, amit nemzedékr l nemzedékre adtak tovább, már tudták, hogy a passzív nem melyik típusai felelnek meg az aktív nem típusainak, így az irányításuk szerint kiválasztott párokról majdnem mindig kiderült, hogy megfelel ek, ami épp ellentéte annak, mint ami manapság történik, amikor kedvenceidnél a párok majdnem mindig olyan típusok között alakulnak ki/ amelyek egyáltalán nem felelnek meg egymásnak, s aminek az az eredménye, hogy egész életükön keresztül, a „bels életüknek", mint mondják, majdnem a fele azzal telik el, amit a mi nagyon tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk a következ szavakkal fejez ki: „Mily jó férj, és mily jó feleség az, akiknek bels élete nem élete párjának állandó „zsémbelésével" van kitöltve." - Mindenesetre, gyermekem, ha az „asztrológusok" ott továbbra is megmaradtak volna, a hosszú id során olyan nagy tapasztalatra tettek volna szert, hogy e szerencsétlen bolygó lényeinek létezése manapság legalább is a családot illet en egy kicsit hasonlítana a Nagy Világegyetemünk többi bolygóin él , nekik megfelel lényekére. Azonban, ezt a létezési folyamatukra meghonosított jótékony szokást kedvenceid anélkül, hogy id t szenteltek volna hasznot húzni bel le, mint ahogy azt tenni szokták az összes jó szerzeményükkel, odavetették a mi tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk „falánk disznóinak". Asztrológusaik is elkezdtek „hanyatlani", mint ahogy az ott mindig történik, és végül teljesen elt ntek. Amikor ezeknek az „asztrológusoknak" tevékenységét véglegesen megszüntették, helyükbe ugyanennek az ágnak más professzionistái jelentek meg, de ezúttal az „új kiképzés tudósok" közül, és akik szintén úgy tettek mintha k is a különböz nagy kozmikus koncentrációk megfigyelésével és tanulmányozásával, és azoknak a bolygójuk lényeire gyakorolt hatásával foglalkoznának; de ezeket a professzionistákat körülvev közönséges lények hamarosan rájöttek, hogy a „megfigyeléseik" és „tanulmányaik" csupán abból álltak, hogy neveket találtak ki a különböz - számukra teljesen jelentéktelen - napoknak és távoli bolygóknak, olyanoknak, amelyekb l milliárdnyi van a Világegyetemben, valamint, hogy úgymond megmérték - egy kizárólag általuk ismert, az szakmai titkukat képz módszerrel - a távolságot, amit két kozmikus pont között látnak a bolygójukról azokon a „gyerekjátékokon" keresztül, amit k is „teleszkópnak" neveznek. És akkor azoknak - mint már említettem - az „asztronómus" nevet adták. - És most gyermekem, mivel ezekr l az „ultra-fantaszta", kedvenceid által oly magasra becsült kortársakról kezdtünk beszélni, nem ártana felvilágosítani értelmedet az valóságos jelent ségüket illet en. El ször is tudnod kell egy „valaminek" a létezésér l, ami ezen földi típusok számára jött létre - miként az általában önmagától mindig minden kozmikus egység számára létrejön, hogy az objektív Értelemmel rendelkez lényeknek „kezdeményez tényez ül" szolgáljon bármilyen kozmikus eredmény értelmének és jelentésének felfogására.
Ez a „valami", ami e kortárs földi típusok jelent ségének felbecslésére „kezdeményez tényez ül" szolgál egy hóbortos „térkép", aminek k maguk - természetesen tudattalanul - az „égbolt térképe" nevet adták. Nincs szükségünk más logikus következtetéseket levonni ebb l a külön az számukra megvalósított „kezdeményez tényez l"; már egyedül a térképük neve is eléggé bizonyítja, hogy az általa adott megjelölések csak viszonylagosak lehetnek, mivel a rendelkezésükre álló lehet ségekkel - bármennyire törik is a „tiszteletre méltó fejüket" a nevek kitalálásán és a különböz kategóriájú mérések alapján elvégzett számításokon - akkor is csak azokat a napokat és bolygókat képesek látni a saját bolygójukról, amelyeknek - szerencséjükre -, az esése nem túlzottan változik az övékéhez képest, és így ráérnek hosszasan megfigyelni - természetesen a saját létezésük rövidségét beleszámítva - és mint fellengz s pátosszal mondják, „a pozíciójukat meghatározni". Mindenesetre gyermekem, bármi legyen is az eredménye a „tudomány" eme jelenlegi képvisel i tevékenységének, nem szabad a szemükre hánynod. Ha nem is hajtanak semmi hasznot kedvenceidnek, legalább nagy kárt sem okoznak. Hiszen kell, hogy elfoglalják magukat valamivel. Nem ok nélkül viselnek német gyártmányú szemüveget, és Angliában szabott különleges hálóköpenyt. Végül is hadd foglalják el magukat ezzel! A Teremt legyen velük! Különben végül még k is, mint ezeknek az ottani eredeti lényeknek a legtöbbje, akik szintén úgymond „magasrend dolgokkal" foglalkoznak, unalom zésb l beállnának" az ötnek egy elleni csatáját elnökölni". És az közismert, hogy azok a lények, akik ennek a gyakorlatnak adják át magukat, mindig nagyon ártalmas rezgéseket sugároznak ki a környezetük számára. Ennyi... elég... Hagyjuk békében ezeket a kortárs földi „csiklandozókat" és térjünk vissza félbeszakított témánkra. - Miel tt a kérdésben forgó obszervatóriumot és a lényi létezés javára felépített többi építményt leírnám neked, tudnod kell, hogy a háromagyú lények ezeknek a hatalmas m vészi alkotásoknak a megalkotásában - amelyeknek sem azel tt sem azóta nem volt mása, s amelyeket magam is saját szememmel láttam - a „tudatos képességüket" fejezték ki, amely szintén azon közönséges háromagyú lények által megszerzett eredmény volt, akik a második nagy földi katasztrófa el tt az Atlantisz kontinensen megalakított Akhldann tudós szövetség tagjai voltak, úgy gondolom az volna a legjobb, ha csak röviden is, de elmondanám neked ennek a valóban nagy „tudományos szövetségnek" a történetét. Különösen fontos, hogy err l tájékoztatva légy, mert a neked tetsz háromagyú lényeket illet jövend beli magyarázataim során kétségtelenül többször is vissza kell térnem majd az ottani tudós lények eme társaságára. Azért is el kell magyaráznom neked ennek a társaságnak megjelenését és létezését az Atlantisz kontinensen, hogy meg tudjam értetni veled, hogy ha a bolygódon bizonyos háromagyú lényeknek sikerül valamire vinniük - a „lényi partkdolgkötelességeknek", vagyis a tudatos munkájuknak és önkéntes szenvedésüknek köszönhet en -, abból amit elnyertek nemcsak a saját „lényük" javára húznak hasznot, hanem annak egy bizonyos részét, miként mi is, örökl dés révén tovább adják, hogy az közvetlen leszármazottjaik javává váljon. Magad is megértheted ezt a törvényeknek megfelel eredményt abból, hogy az abnormális közönséges küls lényi létezési körülmények ellenére - amelyek még nem sokkal az Atlantisz kontinens elt nése el tt kezdtek kialakulni, és a második nagy katasztrófa után olyan sebességgel romlottak, hogy a képesség egy háromagyú lény jelenléte sajátosságainak megfelel lehet ségek megnyilvánítására hamarosan véglegesen „pozdorjává lett zúzva" bennük -, ezeket a „tudományos szerzeményeket" örökl désen keresztül - legalább is részben - bár mechanikusan, de mégiscsak tovább tudták adni távoli leszármazottjaiknak. Mindenekel tt meg kell mondanom neked, hogy én err l a történetr l „telegüinárák" révén szereztem tudomást, amelyek a Föld-bolygód atmoszférájában is megtalálhatók. Mivel te valószín leg még nem tudod pontosan mi is az a „teleogüinára", igyekezz tehát az erre a kozmikus megvalósulásra vonatkozó információkat általános jelenléted megfelel részeinek átadni. A „teleogüinára" egy materializált idea vagy egy gondolat, mely megjelenése után majdnem a végtelenségig megmarad a bolygó atmoszférájában, ahol felbukkant. A „teleogüinára" olyan min ség lényi kontemplációkból képz dik, amit egyedül azok a háromagyú lények képesek megvalósítani és birtokolnak, akik jelenlétükben felöltötték fels lényi testüket, és e fels létnyi testek Értelmének tökéletesítését már a „Szent Martfotai" fokáig vitték. Az ilyen módon anyagiasított lényi ideáknak valamilyen eseményre vonatkozó sorozatát nevezik „korkaptil gondolati szalagnak". Az Akhldann tudós egyesület megjelenésére vonatkozó „korkaptil gondolati szalagot", mint kés bb megtudtam, szándékosan rögzítette meg egy bizonyos, ma szent „örökkévaló Individuum Aszushilon, aki egy Tétéosz nev , az Atlantisz kontinensen megjelent háromagyú lény általános jelenlétét öltötte fel, és aki ott négy századdal a második nagy transzapalni perturbáció el tt létezett. Ezek a „korkaptil gondolati szalagok" addig nem semmisülnek meg, míg a bolygón a „mozgási tempó" ugyanaz marad, mint a megjelenésük pillanatában; s bármi legyen is a kozmikus ok, nincsenek alávetve semmilyen átalakulásnak, amelynek minden más kozmikus anyag és kristályosodás periodikusan alá van vetve.
És bármennyi id telik is el, minden olyan háromagyú lény, aki elérte azt a képességet, hogy jelenlétében a „szurptakalkni kontempláció"-nak nevezett lényi állapotot megvalósítsa, észlelni tudja ezeket a „korkaptil gondolati szalagokat" és tudatossá tud válni tartalmukról. - így tehát gyermekem, az Akhldann egyesület megjelenésének részleteir l részben az említett „teleogüinára" szövege révén, részben pedig annak a számos adatnak köszönhet en szereztem tudomást, amit sokkal kés bb gy jtöttem össze, mid n szokásos tüzetes kutatásaim egyikét végeztem egy engem érdekl nagyon fontos tényre vonatkozóan. Ennek a „teleogüiránának" szövegéb l és a kés bb megismert adatokból számomra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a Föld három-központú lényeib l álló, az Atlantisz kontinensen megjelent Akhldann tudományos egyesületet hétszázötvenöt évvel a második transzapalni perturbáció el tt alapították meg. A megalapítást egy Bel-Kultasszi nev ottani lény kezdeményezte, aki fels lényi részeinek tökéletesítését képes volt eljuttatni egészen egy szent „örök Individuum" lényéig; lényének ez a fels része jelenleg a Purgatórium Szent Bolygóján lakozik. Miközben az összes küls és bels lényi impulzust és megnyilvánulást tisztáztam, amelyek Bel-Kultasszit arra vezették, hogy létrehozza a közönséges háromagyú lényeknek ezt a valóban nagy egyesületét, melyet akkoriban az egész Világegyetemben „követésre méltónak" tartottak, felfedeztem, hogy ez a jövend Szent Individuum, BelKultasszi egy napon, miközben minden normális lény szokásához híven kontemplációban volt, és mialatt gondolatai asszociációk révén önmagára összpontosultak, azaz saját létezése értelmére és céljára, egyszerre átérezte és felismerte, hogy az egészének m ködése mindaddig nem úgy folyt, mint ahogy egy egészséges logika szerint kellett volna. Ez a váratlan megállapítás olyan mélyen megrendítette, hogy attól kezdve magát teljes egészében annak szentelte, hogy bármi áron képessé váljon ezt felfedezni és megérteni. El ször is elhatározta, hogy haladéktalanul megszerzi azt a „képességet", ami er t és lehet séget ad neki önmagával szemben az abszolút szinteségre, vagyis, ami megengedné neki legy zni azokat az impulzusokat, amelyek a mindenféle, úgy a kívülr l jöv , mint az önmaga mélyén, bármely váratlan sokk által el idézett, számos egymástól különböz asszociációk keletkezése folytán, általános jelenlétének m ködésében szokásossá váltak, azokat az impulzusokat, amelyek az „ön-imádat", a „kevélység", a „hiúság" stb. neveket viselik. És amikor hihetetlen „szerves" és „pszichikai" er feszítések után elérte ezt, jelenléte velejárójává vált lényi impulzusok iránti könyörtelenséggel elkezdett gondolkodni és visszaemlékezni arra, hogy addigi élete folyamán milyen fajta lényi impulzusok bukkantak fel benne és milyen alkalommal, s hogy azokra - tudatosan vagy tudattalanul - miként reagált. Ily módon analizálva önmagát, lassacskán kezdett visszaemlékezni eló'ször is arra, hogy melyek voltak azok az impulzusok amelyek „függetlenül szellemmel áthatott" részeiben - vagyis a testében, az érzelmében, és a gondolataiban - ilyen vagy olyan reakciót váltottak ki; azután esszenciájának állapotára, amikor valamire többé vagy kevésbé figyelmesen reagált; és végül, hogy ezen reakciók következtében mikor és hogyan nyilvánult meg tudatosan az „én"jével és mikor cselekedett automatikusan, csak az ösztöne irányítása alatt. Akkor történt az, hogy ez a jövó'beni Szent Individuum hordozója, Bel-Kultasszi, ily módon múltja minden észlelésére, megtapasztalására és megnyilvánulására visszaemlékezve tisztán megállapította, hogy külsó' megnyilvánulásai egyáltalán nem feleltek meg sem az észleléseinek, sem a benne kialakult határozott impulzusoknak. Azután az általános jelenléte által az éppen abban a pillanatban észlelt küls és bels benyomásainak ugyanolyan szinte megfigyelésébe kezdett, és ugyanazt a tudatos és teljes ellen rzést gyakorolva arra, hogy megvizsgálja mindenegyes szellemmel áthatott része miként észleli, ezeket a benyomásokat, valamint, hogy milyen esetben és mi módon tapasztalja ezeket a teljes jelenléte, és milyen megnyilvánulásoknak lesznek az indítékai. Ezek a tudatos, minden irányban folytatott figyelések és pártatlan megállapítások végérvényesen meggy zték BelKultasszit, hogy a saját általános jelenlétében valami nem úgy folyik, mint ahogy annak a józan logika szerint kellene. - Mint azt kés bb részletes kutatásaim kimutatták, Bel-Kultasszi, miután megbizonyosodott, hogy önmagán végzett megfigyelései helyesek voltak, kételkedni kezdett a saját érzékelésének és értésének hitelességében és saját pszichikai rendszerének normális létében, els dolga volt ellen rizni, hogy maga általánosságban normális-e akkor, amikor mindent így és nem másként érez és ért meg. E feladatnak véghezvitelére elhatározta, hogy tisztázza, mások vajon ugyanúgy érzik-e át és ismerik-e fel a dolgokat, mint ? E célból érdekl dni kezdett barátai és ismer sei között, és próbálta megtudni, hogy k hogyan érzik át mindezt, és mi módon lesznek tudatosak mind a múlt, mind a jelen észleléseikr l és megnyilvánulásaikról. Ezt természetesen nagyon óvatosan csinálta, nehogy érintse a hozzájuk is tartozó olyan impulzusokat, mint az „ön-szeretet", a „kevélység", stb.
Bel-Kultasszinak kérdésein keresztül lassacskán sikerült barátaiban és ismer seiben szinteséget el idézni, ami mindannyijukat arra vezette, hogy k mind ugyanúgy erezzenek és lássanak mindent magukban, miként Rövidesen akadt közöttük több komoly lény, akik a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményei által gyakorolt hatásnak még nem lévén teljesen alávetve, a dolgok mélyébe hatoltak, s a kérdés ket is igen mélyen érdekelte, tehát fol ytatták a bennü k lejátszódó dolgok ellen rzését, és azok független megfigyelését a környezetükben. Valamivel kés bb, még mindig Bel-Kultasszi kezdeményezésére, id l id re összejöttek, hogy megfigyeléseiket és megállapításaikat egymással tudassák. Hosszú ellen rzések, megfigyelések és pártatlan megállapítások után a földi lényeknek ez az egész csoportja teljesen meggy dött arról - mint korábban Bel-Kultasszi is -, hogy nem olyanok, mint amilyennek lenniük kellene. Kis id multával csatlakozott a csoportjukhoz számos további lény, akik ugyanolyan jelenlétet szereztek meg, majd megalapították az egyesületet, aminek az „Akhldannék egyesülete" nevet adták. Az „Akhldann" szó akkor a következ fogalmat fejezte ki: „Törekvés, tudatossá válni a lények Lényének jelent ségér l és céljáról". Az egyesületnek megalapításától kezdve Bel-Kultasszi állt az élén, és tagjainak további tevékenysége az vezetése alatt folyt. Jó néhány évükön keresztül az egyesület ugyanezen név alatt létezett, és a tagjai az „Akhldannszovorok" nevet viselték; de kés bb egy általános jelleg célból több független csoportra oszlottak, és a tagokat a csoportjuk nevével illették. A csoportokra oszlásuk a következ okból történt: Amikor végérvényesen meggy dtek arról, hogy a jelenlétükben van valami nagyon nemkívánatos, minden lehetséges módszerrel kutatni kezdték, hogyan tudnák azt eltávolítani, hogy olyanná váljanak, amilyennek egy egészséges logika szerint lenniük kellene, és így megfeleljenek létezésük okának és céljának - és elszánták magukat, hogy ennek kutatását munkájuk alapjaként, bármi áron véghez viszik. De amikor az értelmük által magukra vállalt feladat gyakorlati végrehajtásába kezdtek, nemsokára rájöttek, hogy annak eléréséhez elkerülhetetlen el leg több részletes információ összegy jtése a tudás különböz speciális ágazataiban. És mivel lehetetlennek t nt számukra, hogy mindegyikük egyénenként képes legyen az összes megkívánt speciális tudást megszerezni, így a könnyebbség kedvéért több csoportra oszlottak, amelyek mindegyike tanulmányozhatta a közös célhoz szükséges speciális tudományok valamelyik ágát. -Márpedig gyermekem, tudnod kell, hogy pontosan ett l fogva jelent meg ott el ször az igazi objektív tudomány, ami normálisan fejl dött egészen a bolygójuk második nagy katasztrófájáig; s t bizonyos ágazatai akkor példátlan sebességgel haladtak el re. így ez id alatt a neked tetsz háromagyú lények számára nyilvánvalóvá vált lassacskán rengeteg kis és nagy kozmikus „objektív igazság". Ennek az els - és talán utolsó - nagy tudós egyesületnek tagjai akkor hét független csoportra oszlottak, vagy, ahogy szintén mondják „tagozatra", és ezeknek a csoportoknak, vagy tagozatoknak mindegyike egy sajátos nevet kapott. Az Akhldann egyesület els csoportjának tagjait „Akhldann-fokhszovoroknak" nevezték, ami azt jelentette, hogy k saját bolygójuk jelenléte és a megkülönböztethet részei közötti kölcsönhatás tanulmányozásának szentelték magukat. A második tagozat tagjait „Akhldann-sztrasszovoroknak" hívták, ami azt jelentette, hogy az ebbe a csoportba tartozó lények a naprendszerükhöz tartozó összes többi bolygó úgynevezett „sugárzásait", valamint ezeknek a különböz sugárzásoknak kölcsönhatásait tanulmányozták. A harmadik tagozathoz tartozó tagokat „Akhldann-metrosszovoroknak" hívták, ami azt jelentette, hogy ezek a lények a tudomány ama ágának tanulmányozásával voltak elfoglalva, amit mi „szilkurnánónak" nevezünk, s ami részben megfelel a mostani kedvenceid „matematika"-jának. A negyedik csoport tagjait „Akhldann-pszichosszovorok-nak" nevezték; azért így, mert k voltak a társaság azon tagjai, akik megfigyelésének tárgya a hasonlóik észlelései, tapasztalásai, és megnyilvánulásai voltak - olyan megfigyelések, amelyeket statisztikákkal igazoltak. Az ötödik tagozathoz tartozó tagokat „Akhldann-harnosszovoroknak" hívták, ami azt jelentette, hogy annak a tudománynak a tanulmányozásával foglalkoztak, amit kedvenceid jelenleg „kémiának" és „fizikának" neveznek. A hatodik tagozathoz tartozó tagokat „Akhldann-misztesszovoroknak" hívták; k tanulmányoztak minden lényeken kívül létrejöv , akár tudatosan kívülr l el idézett, akár magától keletkez eseményt; és próbálták pontosan meghatározni, hogy a lények ezen események közül melyiket észlelték hamisan, és milyen körülmények között. Ami pedig a hetedik és utolsó csoport lényeit illeti, azokat „Akhldann-gezpudjnisszovoroknak" hívták; az Akhldann egyesület e tagjai bolygójuk lényeinek jelenlétében az olyan megnyilvánulásokat tanulmányozták, amelyek nem az általuk birtokolt adatok által létrehozott impulzusokból ered különböz m ködések folytán játszódnak le, hanem tényleges küls kozmikus benyomások eredményei folytán, és nem maguktól a lényekt l függnek.
A bolygód azon háromagyú lényei, akik ennek az egyesületnek tagjai lettek így egy olyan szintig közelítették meg az Objektív Tudományt, amit addig még sosem értek el, és talán többé nem is fognak elérni. -Nem állhatom meg ez esetben sem, hogy ki ne fejezzem sajnálkozásomat, hogy az ottani azt követ ' összes korszak háromagyú lényei nagy szerencsétlenségére, éppen amikor ennek a nagy egyesületnek lényeinél hihetetlen nagy lényi er feszítések árán végre kialakult a munka megkívánt ritmusa - úgy a saját tudatos belátásuk, mint az utódaik javára szolgáló, nem tudatos el készítés tekintetében - az er feszítéseik tet fokán tehát, egyesek közülük megállapították, mint már mondtam, hogy bolygójuk valami súlyos dolog el tt áll. Hogy a várt esemény súlyosságát megítéljék, szétszóródtak az egész bolygón, és mint tudod, nem sokkal kés bb szerencsétlen sorsú bolygód elszenvedte a második transza-palni perturbációt. -Nos hát gyermekem, e nagy egyesületnek azon tagjai közül, akik túlélték e katasztrófát, id vel számosan ismét összegy ltek, és mivel elveszítették hazájukat, a többi túlél vel együtt el ször a Grabontzé kontinens közepén telepedtek le; de kés bb amikor egy kissé „magukhoz tértek" ebb l a „törvényeknek nem megfelel kataklizmából", elhatározták, hogy megpróbálják közösen helyreállítani az egyesületüket, és talán továb b fol ytatni és a gyakor latb an megvalósítani mindazokat a feladatokat, ami a megsemmisített egyesületük alapját képezte. Sajnos ebben az id ben, a Grabontzé kontinens felületének ezen a részén, a háromagyú lényi létezésnek már a katasztrófa el tt megalapozott abnormális körülményei erre az id re már érvényesültek; így az Akhldann egyesület életben maradt tagjai ugyanezen a kontinensen egy másik állandó lakóhely keresésébe kezdtek, mely alkalmasabb lehetne a munkájuk elvégzésére, mivel az teljes elvonultságot igényelt. Tervükhöz annak a nagy folyamnak völgyét ítélték alkalmasnak, mely a kontinensen északi irányba folyt, és családjaikkal együtt mindannyian odavándoroltak, hogy ott elvo-nultan továbbfolytassák az egyesületük által felvállalt feladat megvalósítását. Az egész vidéket, amit ez a folyam átszelt, el ször k nevezték el „Szakrunakarinak". A vidék neve azután többször is megváltozott; jelenleg az „Egyiptom" nevet viseli, és a nagy folyamot pedig, ami átszeli, akkor „Nipilhuatcsinak" hívták, és most mint már mondtam neked „Nílusnak" nevezik. Nem sokkal azután, hogy az Akhldann egyesület bizonyos korábbi tagjai letelepedtek a Föld-bolygó felszínének ezen a részén, odatelepültek a mi törzsünk azon lényei is, akik ebben a korszakban e téged érdekl bolygón éltek. Törzsünk lényeinek viszonya a bolygód felszínének ezen részével és az Akhldann egyesület régi, a véletlen folytán életben maradt tagjaival, a következ ként alakult: Amint eg yszer már mes éltem, ép pen a második transzapalni perturbáció el tt, a mi jósn nk egy jövendölésében kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy törzsünk minden ott él lénye minden késlekedés nélkül vándoroljon ki ennek a jelenleg „Afrikának" nevezett kontinensnek egy meghatározott részére, és ott folytassa létezését. A kontinensnek a jósn által kijelölt része, a „Nipil-huatcsi" nagy folyam forrásvidékén terült el; törzsünk lényei ott éltek az egész második transzapalni perturbáció alatt, és azt követ en is, amikor apránként minden egy aránylag normális állapotba tért vissza, s amikor a legtöbb túlél földi lény már szinte elfelejtette a múltat, mintha mi sem történt volna, és ismét kialakították az híres „kulturális központjaik" egyikét ennek a jövend Afrikának pont a szívében. És amikor az Akhldann egyesület régi tagjai állandó létezésükhöz egy megfelel lakhelyet kerestek, véletlenül találkoztak törzsünk néhány lényével, akik azt javasolták nekik, hogy vándoroljanak tovább a folyam lejjebb fekv völgyébe. A mieink baráti kapcsolata a régi Akhldann egyesület sok tagjával még Atlantisz kontinens idejéb l eredt, vagyis majdnem az egyesület megalapításáig nyúlt vissza. Emlékszel rá, meséltem neked arról, hogy amikor el ször szálltam le erre a bolygóra, törzsünk lényei Szamlios városában gy ltek össze, hogy közrem ködésemmel kiutat találjanak az akkor el állt nehéz helyzetb l. Nos, ezeket a közgy léseket pontosan az Akhldann egyesület f „katedrálisában" tartottuk, és attól kezdve baráti kapcsolatok létesültek törzsünk lényei és az egyesület bizonyos tagjai között. És ott, a jövend Egyiptomban, ahová mindkét csoport tagjai az említett módon vándoroltak be, a mieink kapcsolata az eseményeket véletlenül túlél régi tagokkal, vagy azok leszármazottaival megszakítás nélkül egészen addig fennmaradt, míg a mieink el nem hagyták a bolygót. - Az Akhldann egyesület néhány túlél jének az a reménye, hogy egyesületüket új életre kelthetik és a feladataikat beteljesíthetik nem vált valóra. És mégis nekik köszönhet , hogy az Atlantisz szerencsétlensége után, a lények jelenléte több nemzedéken át meg rizte az érzetét és az „ösztönös meggy dését" annak szükségér l, amit „beteljesült egyéni lény"-nek neveznek. Nekik köszönhet az is, hogy az ottani háromagyú lények Értelmének bizonyos kivívásai meg rz dtek egészen addig, míg ez az Értelem normális maradt bennük, és kis id múlva elkezd dött nemzedékr l nemzedékre történ átöröklésen keresztüli mechanikus továbbadása, így jutott el a távoli id k lényeihez, s t még bizonyos kortárs lényekhez is.
Az Akhldann egyesület tagjai tudós kivívásainak átöröklés formájában továbbadott eredményei sorába lehet besorolni kétségtelenül azokat az impozáns és leleményes „m építmé-nyeket", amelyeket éppen a bolygódra való negyedik leszállásom alkalmával építettek a most „Afrikának" nevezett kontinensnek ezen a részén lakó lények. Bár amikor saját szememmel láttam ezt az új obszervatóriumot, amit honfitársunk annyira dicsért, az nem igazolta be várakozásomat, mégis e vidék lényeinek többi m építmé-nyével együtt, módfelett leleményesnek bizonyult, és általános jelenlétemben oly adatokat támasztott, melyek a tudatomat sok termékeny információval meggazdagították. Hogy világosan el tudd képzelni és meg tudd érteni, hogy e vidék háromagyú lényei ezeket a m alkotásokat hogyan emelték a saját létük javára, azt hiszem elég lesz részletesen elmagyarázni, miben állt az leleményes praktikus találmányaik sajátossága ebben az új obszervatóriumban, amely miatt elhatároztam e hely meglátogatását. El ször is tudomásodra kell hoznom két dolgot, amelyek a téged érdekl háromagyú lények általános jelenlétének módosulására vonatkoznak. Az els abban áll, hogy amikor még normálisan léteztek, ahogy minden háromagyú lényhez illik, k is még birtokolták az úgynevezett „oluesztesznokhi látást", és saját szemükkel még képesek voltak észlelni a mindenütt-jelenvalóOkidanokhk nak az atmoszférájukban lejátszódó bármilyen folyamata alatt mindazon felettük lév összes kis és nagy kozmikus koncentrációnak láthatóságát, amelyek egy közönséges háromagyú lény látásának megfelel távolságra estek. Ami pedig azokat illeti, akik tudatosan tökéletesítették magukat, és ezáltal a látószerveik érzékenységét egészen az úgynevezett „olueszultratesznokni" állapotig tudták vinni, azok - mint azt az összes háromagyú lények mindenütt másutt -, elnyerték a lehet séget, hogy ugyanilyen távolságon belül észlelni tudták minden olyan kozmikus egység láthatóságát, amelynek megjelenése és kés bbi létezése a szent Théomertmalogoszból, vagyis a Mi Legszentebb Abszolút Napunk emanációiból közvetlenül ered kristályosodásoktól függ. Azonban kés bb gyermekem, amikor a közönséges lényi élet abnormális körülményei ott véglegesen megrögz dtek, és a Nagy Természet, a már említett okok folytán, több más korlátozó intézkedés mellett rákényszerült, hogy a látószerveik m ködését egészen az úgynevezett „koritesznokhni" látás szintjéig korcsosítsa el, ami egyedül az egyés kétagyú lények sajátossága, és attól kezdve a felettük lév kis és nagy kozmikus koncentrációk láthatósága számukra csak akkor volt észlelhet , mialatt a bolygójuk atmoszférájában a mindenütt-jelenvaló-Okidanokhk aktív elemében a szent „dzsartklom" folyamata játszódott le, vagyis - ahogy saját észleléseiknek és értésüknek megfelel en mondják - „az éjszaka sötétjében". És a második dolog, ami szintén a látásuknak a koritesznokhni szintig való elkorcsosulásának következménye, az azon az összes lény számára közös törvényen alapul, hogy a mindenütt-jelenvaló-Okidanokhk bármely megnyilvánulásának eredménye csak akkor észlelhet , ha a látószervének közvetlen érintkezése van a lényekben létrejött rezgésekkel, és megvalósítják ama lényi szerv m ködését képessé téve az adott pillanatban arra, hogy a felette lév kozmikus koncentráció láthatóságát észlelje; ez azt jelenti, hogy a mindenütt-jelenvaló-Okidanokhk megnyilvánulásának eredményeit csak abban az esetben észlelik, ha azok egy bizonyos, az említett szerv által elért észlelési min ségt l függ határon belül történnek, és ezeken túl elhal az „impulzus nyomatéka", más szóval, ezek a lények csak azokat a tárgyakat látják, amelyek majdnem mellettük vannak. Amikor ezek az eredmények ezen a határon kívül jönnek létre, ez a megnyilvánulás nem jut el ama lényekig, akiknek jelenlétében a vizuális érzékelési szervek csak az Itoklanotz összességének egyedüli eredményei által alakultak ki. Nagyon alkalmas ide a mi Mullah Nasszr Eddinünk egyik mélyreható szentenciája, mert tisztán illik jelen esetre, vagyis a látási észlelésnek arra a fokára, amire kortárs kedvenceid korlátozva vannak. Ez a bölcs szentencia, amit ritkán idéznek, így hangzik: „Mutass nekem egy vak látta elefántot - akkor majd elhiszem, hogy tényleg láttál egy legyet." Nohát gyermekem, az általam látott, és ebben a jövend beli Egyiptomban készített, a többi kozmikus koncentrációk megfigyelésére szánt azon mesterséges berendezéseknek köszönhet en, amelyek az Akhldann tudós egyesület tagjai távoli leszármazottjainak értelméb l eredtek, a te szerencsétlen kedveltjeidnek mindegyike, bár a látásuk már régen „koritesznokhnivé" vált bennük, elnyerte azt a képességet, hogy szabadon észlelje bármely id ben, vagy, mint k mondják „akár éjjel akár nappal", az összes távoli kozmikus koncentráció láthatóságát, amelyek az általános harmonikus mozgás folyamata során a megfigyelésük szférájába esnek. A látási észlel szervük korlátozottságának ellensúlyozására a következ t találták ki: Ahelyett, hogy a „tesszkuánóikat", vagy „teleszkópjaikat" bolygójuk felszínén helyezték volna el, mint az ott akkoriban, és még mostanában is szokás, azokat, mélyen a bolygóba helyezték el, - amely ideát mellesleg szintén távoli seikt l kapták - és a bolygójuk atmoszféráján túli kozmikus koncentrációk megfigyelését külön kivájt „alagutakon" keresztül végezték. Annak az obszervatóriumnak, amit meglátogattam, öt ilyen alagútja volt. Az alagutak az obszervatórium által elfoglalt térség bizonyos pontjairól nyíltak az égboltozat különböz régiói felé, de mindegyik egy kis földalatti aknában futott össze, ami egy kriptafélét alkotott. Innen végezték megfigyeléseiket az
akkori id k szakért i, az asztrológusok, abból a célból, mint már mondtam, hogy úgy a saját naprendszerük, mint Nagy Világegyetemünk más rendszeréhez tartozó kozmikus koncentrációinak látható jelenlétét és kölcsönhatásuk eredményeit tanulmányozzák. Megfigyeléseiket az égboltozat különböz irányaiba beállított öt alagút valamelyikén át végezték, annak megfelel en, hogy a megfigyelt kozmikus koncentrációhoz viszonyítva bolygójuknak éppen mi volt a helyzete az „általános harmonikus mozgás" folyamatában. Ismétlem gyermekem, bár a jöv beli Egyiptom háromagyú lényei által felállított obszervatórium f sajátossága nem volt új számomra, mivel ugyanezt az elvet alkalmaztuk a Marsi obszervatóriumban is, azzal az egy különbséggel, hogy az én hét hosszú csövem a bolygó felszínén volt elhelyezve, és nem a belsejében, mégis az összes találmányuk részleteikben annyira érdekesek voltak, hogy mindenesetre vázlatot készítettem mindenr l amit ott láttam, és azt kébb a saját obszervatóriumomban is hasznosítani tudtam. Ami a többi ottani m építményt illeti, azokról lehet, hogy kicsit kés bb fogok többet beszélni; egyel re csak annyit mondok, hogy mindezek a még befejezetlen, független építmények magától az obszervatóriumtól nem messze épültek, és - mint azt látogatásom közben vezet mt l a f építészt l mieink egyikének barátjától megtudtam - azokat is részben Nagy Világegyetemünk többi napjainak és bolygóinak megfigyelésére szánták, részben pedig arra, hogy meghatározzák a környez atmoszféra változásait és a megkívánt „klíma" elérése céljából szándékosan irányítani tudják. Mindezek a m építmények, egy elég nagy felületet foglaltak el ebben a helyiségben, és egy „zalnakatar" nev növény rácsosra font kerítésével voltak körülvéve. Nagyon érdekes itt megemlíteni, hogy ennek a hatalmas bekerített területnek f bejáratához egy meglehet sen nagy szobrot emeltek - nagy, természetesen az általános jelenlétük méretéhez képest -, amit „Szfinx"-nek neveztek, és ami engem er sen emlékeztetett arra a szoborra, amit a bolygódra való els személyes leszállásom alkalmával láttam Szamliosz városában, pontosan szemben az Akhldann tudós egyesület ama hatalmas építményével, mely akkor az egyesület „f katedrálisa" néven volt ismert. A szobor, amit Szamliosz városában láttam és felettébb érdekelt, az egyesület jelképe volt; és a „Lelkiismeret" nevet viselte. Egy allegorikus lényt ábrázolt, vagyis egy lényt, kinek planetáris testének minden egyes része a Földön létez meghatározott formájú ilyen vagy olyan lények planetáris testének valamely részéb l állt össze, amelyek mindegyike az ottani háromagyú lényeknél kikristályosodott fogalmak szerint, egyik vagy másik lényi m ködésnek az ideálját valósította meg. Ezen allegorikus lény planetáris testének f tömegét egy „bikának" nevezett meghatározott formájú lény „törzse" alkotta. Ez a „bika-törzs" egy másik, szintén jól meghatározott, „oroszlánnak" nevezett lény négy lábán nyugodott; és a bika törzse „hátnak" nevezett részére két nagy szárnyat illesztettek, pont olyat, mint azé az er teljes madár-lényé, amelyet „sasnak" hívnak. Ahol a fejének kellett volna lennie, két mell volt egy darab „ámbrával" a törzshöz er sítve, amelyek „egy sz z keblét" ábrázolták. Amikor ez a különös allegorikus alak felkeltette az érdekl désemet, és megkérdeztem mi a jelentése, az ember-lények e nagy egyesületének egyik tudós tagja a következ magyarázatokat adta: „Ez a szobor az Akhldann egyesület emblémája, és minden tagnak ösztönzésül szolgál, hogy folyamatosan az emlékezetükbe idézzék és felébresszék bennük azokat az impulzusokat, amelyeket ábrázolnak." Azután így folytatta: „Ennek az allegorikus alaknak minden része általános jelenlétük három függetlenül asszociáló részében, vagyis a testben, a gondolatban és az érzelemben sokkot vált ki, el hívva a megfelel asszociációkat ama különálló felismerésekhez, melyek egyedül összességükben engedik meg számukra, hogy fokozatosan megszabaduljanak a mindanynyinkban jelenlev nem kívánatos tényez kt l - úgy azoktól a tényez kt l, amelyeket örökl dés folytán kaptunk, mint amelyeket mi magunk alakítottunk ki -, és amelyek bennünk lassacskán nem kívánatos impulzusokat okoznak, aminek következményeként nem azok vagyunk amik lehetnénk. „Ez a jelképünk szüntelenül arra emlékeztet minket és azt mutatja nekünk, hogy csak azáltal tudjuk felszabadítani magunkat ezekt l a tényez kt l, ha szakadatlanul, minden körülmények között kényszerítjük általános jelenlétünket aszerint gondolni, érezni és cselekedni, amit ez az embléma fejez ki. „És mi, az Akhldann egyesület tagjai mindannyian, emblémánkat a következ képp értjük: „Ennek az allegorikus lénynek a bika fels testével ábrázolt törzse azt jelenti, hogy a bennünk kikristályosodott tényez ket, amelyek jelenlétünkben ezeket a káros, úgy megörökölt, mint személyesen megszerzett impulzusokat támasztják, csak egy ádáz munka képes átalakítani, egy olyan, amire a bolygónk összes lénye közül a „bika" a legalkalmasabb.
„És hogy ez a törzs egy „oroszlán" lábain nyugszik azt jelenti, hogy ezt a munkát a saját „ereje képességének" tudatában, és az abba vetett hit és bátorság érzelmével kell elvégezni; mivel az er képesség az a tulajdonság, amit a bolygó összes lénye közül a legmagasabb fokon ezeknek a lábaknak tulajdonosa birtokol - vagyis az er s oroszlán. „És a leger sebb, és legmagasabban repül madárnak, a „sasnak", a bika törzsére er sített szárnyai az egyesület tagjait állandóan arra emlékeztetik, hogy e munka alatt és az ön-értékelés pszichikai tulajdonságainak bels gyakorlása közben, fontos szüntelenül olyan kérdéseken meditálni, amelyek a közönséges lényi létezés által közvetlenül megkövetelt megnyilvánulásokkal nincsenek kapcsolatban. „Ami pedig az allegorikus lényünk különös, „sz z keblek" formájában illusztrált fejét illeti, az azt jelenti, hogy a „szeretetnek" kell uralkodnia mindig és mindenben, a saját tudatunk által el idézett, úgy küls mint bels ködésünk alatt, annak a szeretetnek, amely csakis minden felel sségteljes lény törvényeknek megfelel részeiben létrejött koncentrációk jelenlétében képes megjelenni és fennmaradni, olyan lényekében, akikben a Mi Közös Atyánk reménye lakozik. „És hogy ez a fej a bika törzsére ámbrával volt ráer sítve azt jelenti, hogy ennek a szeretetnek teljesen pártatlannak kell lennie, vagyis tökéletesen elkülönítve a minden felel s lény általános jelenlétében lejátszódó összes többi funkciótól. Hogy ennek a legutóbbi jelképnek jelentése teljesen érthet legyen számodra, tudnod kell, gyermekem, hogy az ámbra egyike annak a hét planetáris képz dménynek, amelyek keletkezésébe a mindenütt-jelenvaló-Okidanokhk aktív elemének egymástól elkülönül , független, három szent része egyenl arányban vesz részt; és ezek a bolygókon felüli és belüli képz dmények arra szolgálnak, hogy a bolygói megvalósulási folyamatban e három függetlenül lokalizált szent rész elkülönített folyását meggátolják." Elbeszélésének ezen a pontján Belzebub egy kis szünetet tartott, mintha t dne valamin, azután folytatta: - Mialatt leírtam neked amit a szárazföldnek ezen a máig is fennmaradt részén láttam, ahol még léteztek a valóban nagy Akhldann tudós egyesületnek bizonyos közvetlen leszármazottjai, lassacskán újra kezdett élni bennem - a lényi értelmem megnyilvánulásainak eredményeként, és eme a környék külsejének látási észlelései által el idézett benyomások keltette különféle asszociációk hatása folytán - a képeknek és gondolati asszociációknak egész sorozata, el idézve egy bizonyos lényi tapasztalásomat, amit az ottani utolsó tartózkodásom alatt éltem át a jelenkori Egyiptomban, egy napon, amikor gondolataimba merülve ezen véletlenül épen maradt si építmények egyikének a lábánál ültem, amelyeket ma „Piramisnak" hívnak. Értelmem általános m ködésében többek között a következ gondolatok asszociálódtak: „Kétségen kívüli! ... Az, hogy az Atlantisz kontinens lényeinek értelme által akkoriban megszerzett, a közönséges lényi életre szolgáló javak közül egy sem vált a bolygó jelenlegi lényeinek örökségévé - ezt még lehet logikusan igazolni, egyszer en azzal, hogy egyáltalán nem az itteni háromagyú lényekb l ered , vagy t lük függ kozmikus okok miatt, ez a bolygó egy törvényeknek meg nem felel , második nagy kataklizmán ment keresztül, amelynek folytán nem csak ez a kontinens pusztult el, hanem majdnem minden ami rajta létezett. „No, de mi lett Egyiptommal? „Nagyságának kora még egészen közeli! ... „Igaz, hogy a bolygó által elszenvedett harmadik, azután az ötödik szerencsétlenség folytán - amir l majd kés bb beszélek - felszínének ezt a részét homok borította el. De az ott lakó háromagyú lények nem pusztultak el, csak szétszéledtek ugyanennek a kontinensnek más részeire, így bármilyen új körülmények között találhatták is magukat, meg kellett volna rz dniük jelenlétükben azon a tényez k kikristályosodott eredményeinek, melyek egy normális „logikus lényi gondolkodáshoz" tökéletesültek, és amit örökl dés révén kaptak meg." Márpedig gyermekem, amikor kínzó „alsztuzórim", vagy mint kedvenceid mondanák „keser gondolataim" után tisztázni akartam ennek a szánalomra méltó ténynek igazi okát, részletes kutatásaim oda vezettek, hogy végül is megértettem, és teljes lényemb l felismertem, hogy ezt az abnormi-tást náluk egyedül az különös pszichizmusuk f sajátosságának egyik oldala okozza, egy sajátosságé, ami már általános jelenlétük teljesen kikristályosodott, szerves részévé vált, és tényez jéül szolgál a bennük id szakonként megjelen úgynevezett „visszafojthatatlan szükségletnek, hogy minden rajtuk kívülit leromboljanak". Ezért aztán amikor a háromagyú lényekben, a pszichizmusuknak ez az elképeszt en sajátságos - és minden értelem számára félelmetes - m ködése a tet pontjára hág, és elkezdik kifelé megnyilvánítani, vagyis bolygójuk felszínének bizonyos területén megindítják a kölcsönös elpusz-títási folyamatot, ezzel egyidej leg csak úgy mellékesen, minden pontos cél és még egy úgynevezett „szerves szükséglet" nélkül is megsemmisítenek mindent ami csak véletlenül is a látási szervük észlelési szférájába kerül. Az elképeszt pszichopata paroxizmusnak ezekben az id szakaiban, azok a lények akik között ez a borzalmas folyamat lejátszódik, nemcsak azt rombolják le, amit k maguk, szándékosan valósítottak meg, hanem az el korok lényei által rájuk hagyott azon m veket is, amelyek véletlenül mindaddig még épségben megmaradtak. - így tehát, gyermekem, negyedik személyes tartózkodásom alatt a bolygód felszínén, a ma Egyiptomnak nevezett országba érkezésem után, pár napot a nagy Akhldann tudós egyesület távoli leszármazottjainak társaságában
töltöttem, és tudomást szereztem a lényi partkdolgkötelességeik bizonyos eredményeir l, amelyek - leszármazottjaik javára - épségben maradtak; majd törzsünk két tagjának kíséretében a kontinens déli országaiba mentünk, ahol a helyi háromagyú lények segítségével elfogtuk a kívánt számú majom-lényt. Ezt befejezve telepátia révén értesítettük Alkalom rhajónkat, amely a következ , a kívánságnak megfelel en sötét éj folyamán leereszkedett hozzánk. Miután ezeket a majom-lényeket az Alkalom rhajónak a Gornakhúr Khárkhár részére, és az irányítása alatt berendezett külön szakaszába „elszállásoltuk", visszarepültünk a Mars-bolygóra, és onnan, három Mars-i nap multával ugyanazon az rhajón, a majmokkal együtt felszálltunk egészen a Szaturnusz bolygóig. Habár úgy határoztunk, hogy a majmokon a kísérleteket csak a rákövetkez évben fogjuk elvégezni, amikor már jól akklimatizálódtak és az új életkörülményeikhez alkalmazkodtak, mégis azonnal elvittem ket a Szaturnusz bolygóra, mivel az utolsó találkozásunk alkalmával megígértem Gornakhúr Khárkhárnak, hogy jelen leszek egy családi ünnepen, aminek akkortájt kellett lezajlania. Ezen a „khri-khra-khri-nek" nevezett családi ünnepségen a Gornakhúr Khárkhárt körülvev lényeknek az nemrégen alkotott els örökösét kellett megkeresztelniük. Megígértem, hogy részt veszek ezen a családi ünnepségen, és magamra vállalom a nem régen megjelent örökössel szemben az úgynevezett „alnaturorni lényi kötelességet". Érdekes megjegyezni itt, hogy egy ilyen lényi kötelesség felvállalásának szokását az si korban a te bolygód háromagyú lényeinél is meg lehetett találni, és még a jelenkori kedvenceidhez is eljutott, de k ennek a komoly és fontos eljárásnak - miként minden másnak is - csak a küls formáját tartották meg. Azokat a lényeket akik ezt a kötelességet úgynevezetten magukra vállalják kortárs kedvenceid „keresztapának" és „keresztanyának" hívják. Gornakhúr Khárkhárnak ez az els örököse akkor a „Raurk" nevet kapta.
Huszonnegyedik fejezet Belzebub ötödször repül el a Föld-bolygóra BELZEBUB újrakezdte elbeszélését: - A negyedik Föld-bolygó felszínén tartózkodásom után hosszú évek teltek el. Ezen évek alatt - természetesen csak idó'ró'l id re - figyelmesen szemléltem tesszkuánómon keresztül kedveltjeid lényi életét. A létszámuk jelent sen megn tt: bolygódnak már csaknem az összes kis és nagy szárazföldjét benépesítették; és a f különlegességük természetesen továbbra is megnyilvánult, vagyis id l id re átadták magukat a létezésük kölcsönös megsemmisítési folyamatának. De a negyedik és az ötödik látogatásom között eltelt id alatt bolygód felszíne - különösen azokon a vidékeken, ahol kedvenceid létezése összpontosult - nagy változásokon ment keresztül. Például az Ashhark kontinensen lév összes „kulturális központjuk", ahova el Földi leszállásaim alatt személ yesen is ellátog attam, v ag yis Tikliamuish és Maralpleisszisz országai, ötödik ott tartózkodásomra teljesen elt ntek. E „kulturális központok" lerombolásának és a felszín általános megváltozásának oka egy új katasztrófa volt, immár a harmadik, amit e szerencsétlen bolygó elszenvedett. Ez a harmadik, kizárólag helyi jelleg katasztrófa „az atmoszféra részeinek rendkívül felgyorsított elmozdulásai" folytán jött létre, vagy, mint kedvenceid mondanák, a „nagy szelek" folytán, melyek több éven át tartottak. Ezeknek az „abnormális elmozdulásoknak", vagy „nagy szeleknek", ezúttal is az els katasztrófa során a bolygódról levált két töredék volt az okozója, amelyek kés bb ennek a naprendszernek kis független bolygóivá váltak, és jelenleg a „Hold" és az „Anuliosz" néven ismertek. Valójában ezt a harmadik katasztrófát csak a Föld nagyobbik levált töredéke, vagyis a „Hold" okozta, a kisebbik, Anuliosz nem játszott semmilyen szerepet benne. A felgyorsított elmozdulások a Föld atmoszférájában a következ módon jöttek létre: Amikor a baleset folytán felbukkant kis Hold bolygó -mely még mindig az alaptömegéhez való visszaesésében az „elkapás törvénye" által jól meghatározott pályát követte -az atmoszféráját végérvényesen megalkotta, s ez a Hold felszínén újonnan megjelent meghatározott jelenlét a mozgás általános-rendszer-harmóniájában még nem nyerte el a
saját harmóniáját, így az, amit az „oszmuálni súrlódásnak" neveznek - az egésszel nem lévén egyensúlyban - az váltotta ki a Föld atmoszférájában az említett „felgyorsított elmozdulásokat" vagy „nagy szeleket". Ezek a rendkívül nagy szelek, mint mondják, az áramlásuk ereje folytán elkezdték „szétmorzsolni" a „szárazföldek" magas részeit, és „feltölteni" a „bemélyedéseket". Ezen „bemélyedések" között volt az Ashhark kontinensnek az a két része is, amelyeken a jelenlegi Ázsia lényei els és második csoportjának létezési folyamata f ként összpontosult, vagyis Tikliamuish és Maralpleisszisz országok f részei. Perlánia országának bizonyos részeit akkor szintén homok borította el, mint ahogy Grabontzé kontinens közepén fekv vidékeit is, ahol, mint már mondtam, az Atlantisz szerencsétlensége után kialakult az ottani összes háromagyú lény - miként nevezték - f „kulturális központja", és e vidék, ami abban az id ben bolygód felszínének legvirágzóbb része volt, ma már csak egy sivatag, ami a „Szahara" nevet viseli. Tudd meg azt is, hogy az akkor fújó abnormális szelek hatására a homok ezeken a vidékeken kívül ennek a szerencsétlen bolygónak több más kisebb szárazföldi területét is befedte. - Itt érdekes megjegyezni, hogy a te jelenlegi kedveltjeid is valamiképp megtudták, hogy ennek a kornak háromagyú lényei állandó létezési helyüket megváltoztatták; k erre a változásra „címkéik" egyikét, a „nagy népvándorlás" címkéjét ragasztva, azt az úgynevezett tudományukba sorolták be. Jelenleg bizonyos ottani „tudósok" azon er lködnek és azzal fullasztják ki magukat, hogy rájöjjenek miért és miként játszódtak le ezek a változások, hogy azt azután a többiekkel is tudathassák. Ezt a témát illetó'en ott jelenleg több teória is létezik, és bár nincs semmi közös bennük, és objektív néz pontból az egyik abszurdabb a másiknál, mégis az ottani „hivatalos tudomány" mindegyiket elismeri. Valójában az akkori kor háromagyú lényei vándorlásainak igazi oka az volt, hogy amint megkezd dött az erózió, az Ashhark kontinensen lakó lények attól félve, hogy a homok ellepi ket, más, többé-kevésbé biztonságos helyek felé vándoroltak. És az ottani háromagyú lények emigrálása a következ sorrendben játszódott le: A Tikliamuishban lakó háromagyú lények legtöbbje az Ashhark kontinens déli részére egy olyan országba vándorolt, ami kés bb a „Perzsia" nevet kapta, míg a többiek észak felé mentek, és letelepedtek azokon a vidékeken, amelyek kés bb a „Kirghíztcseri" nevet viselték. Ami pedig a Maralpleisszisz országát lakó lényeket illeti, azok közül néhányan Kelet felé mentek, ám többségük Nyugat felé vándorolt. Azok, akik Kelet felé mentek, nagy hegyeken hágtak át, majd egy nagy „szaliakuriapi kiterjedés" partján telepedtek le, azon a vidéken, mely kés bb a „Kína" nevet kapta. Maralpleisszisz többi lénye, akik a nyugati irányban kerestek menekvést, vidékr l vidékre tévelyegve végül is eljutottak a szomszédos kontinensre, amely kés bb az „Európa" nevet viselte. Azok a háromagyú lények pedig, akik még abban a korban Grabontzé kontinens közepén éltek, szétszéledtek annak egész felszínén. Nos, gyermekem, az ötödik személyes utam a bolygódra, közvetlenül kedveltjeidnek az említett csoportokba történ t szétoszlása után történt. Ezúttal személyes utam eredetén bizonyos események állnak, amelyeket most el fogok mondani. De el ször is, hadd mondjam meg neked, hogy kedveltjeid pszichizmusának f különössége, az „id szakos szükséglet a hozzájuk hasonló lények létezését megsemmisíteni", minden eltelt évszázadukkal egyre jobban és jobban érdekelt, miközben ezzel párhuzamosan n tt bennem a parancsoló vágy, hogy ennek a háromagyú lények számára elképeszt sajátosságnak pontos okait megismerjem. Ezért gyermekem, hogy a lehet legtöbb anyagot össze-gy jtsem e kérdés tisztázására, ami annyira érdekelt, a Földbolygón való negyedik és ötödik tartózkodásom között ezeknek az eredeti háromagyú lényeknek a megfigyelését a Mars-bolygón lév tesszkuánóm segítségével szerveztem meg, a következ formában. Kedvenceid közül szándékosan kiválasztottam különálló lényeknek egész sorozatát, akiket az sok évükön keresztül - hol én személyesen, hol az, akire ezt a gondot rábíztam -részletes megfigyelés alatt tartottunk, próbálva lehet leg semmit sem észrevétlenül hagyni, és a közönséges létezésük folyamatában lejátszódó megnyilvánulásaik összes sajátosságát minden oldalról megvizsgálni. És be kell vallanom neked gyermekem, hogy amikor teljesen szabad voltam, néha a legnagyobb érdekl déssel egész „szinonumokon" keresztül - vagy, azon kifejezés szerint, amivel kedvenceid egy körülbelül ennek megfelel id szakot neveznek, órákon keresztül - figyeltem az ottani, általam kiválasztott háromagyú lények megmozdulásait, és próbáltam logikus magyarázatot lelni önmagam számára arra, amit az „pszichikai emócióiknak" neveznek. - Márpedig, mialatt a Mars-bolygóról a tesszkuánómon keresztül ezeket a megfigyeléseket végeztem, egy napon hirtelen felvillant bennem, hogy a létezésük átlagos id tartama évszázadról évszázadra, s t szinte évr l évre egy jól
meghatározott szabályos sebességgel csökkent - és ez szolgált kiindulópontjául kés bbi, ezúttal nagyon komoly tanulmányomnak, amelyet a téged érdekl háromagyú lények pszichizmusán végeztem. Természetesen, miután ezt a tényt els alkalommal megállapítottam, mindjárt nemcsak a pszichizmusuknak azt a f sajátosságát vettem figyelembe, ami az id szakos kölcsönös elpusztításból áll, hanem az számtalan „betegségeiket" is, amelyek kizárólag ezen a bolygón dühöngnek, és amelyek legtöbbje a közönséges lényi létezésük általuk megalapozott abnormális küls életkörülményeik miatt jelent meg, és jelenik meg továbbra is; ezek a körülmények hozzájárulnak ahhoz, hogy a szent raszkuárnóig képtelenek egy normális létezést folytatni. Amikor ezt az els alkalommal megállapítottam, és visz-szaemlékeztem az ezzel a témával kapcsolatos korábbi benyomásaimra, mialatt esszenciámon keresztülvillant ez a tény, az általános jelenlétem összes egymástól megkülönböztethet , függetlenül szellemmel áthatott részeit elárasztotta az a meggy dés, hogy valóban, bolygód ezen háromagyú lényei kezdetben az id számításuk szerint tizenkét századon át tudtak élni, s t egyesek még tizenöt századon át is. Hogy egy többé-kevésbé világos ideát alkothassál magadnak a sebességr l, amellyel létezésük átlagos id tartama ebben a korban csökkent, elég annyi, hogy amikor ezt a naprendszert egyszer és mindenkorra elhagytam, eme id tartam végs határa az éveikb l hetven és kilencven között volt. És ez utóbbi id kben, ha egyiküknek közülük sikerül legalább is elérnie ezt a határt, ennek az eredeti bolygónak összes többi lényei úgy tartják róla, hogy egy „szép kort élt meg". És ha egyiküknek véletlenül sikerülne egy kicsit tovább léteznie egy századnál, azt a lényt a múzeumaikban mutogatnák, és természetesen ismerné az összes ottani lény, mivel az mindegyik úgynevezett „újságukban" állandóan megjelenne a fényképe, az életmódja ismertetésével, és minden egyes „mozdulatának és tettének", legkisebb részletig. Márpedig, gyermekem, amikor hirtelen tudatára ébredtem ennek a ténynek, mivel a Mars-bolygón semmi különös tennivalóm nem volt, és ennek az új különlegességnek érthet vé tétele a tesszkuánómon keresztül teljesen lehetetlen volt elhatároztam, hogy személyesen megyek oda, hogy ennek a jelenségnek okát helyben tisztázzam magamnak. Néhány Mars-i nappal elhatározásomat követ en ismét odarepültem az Alkalom rhajón. Ennek a bolygódra való ötödik elrepülésemnek idején az „lényi leleményesség tökéletesedése eredményeinek járás-menési központja", vagy, ahogy k maguk nevezik, a „kulturális központjuk" Babilon városa volt, így elhatároztam, hogy oda megyek. Alkalom rhajónk ezúttal az úgynevezett „Perzsa öbölre" szállt le, mivel a repül út el tt a tesszkuánó segítségével megtudtuk, hogy úgy az útitervünk szempontjából, ami Babilon város elérése volt, mint az rhajónk horgonyzására, bolygód felszínének pontosan ez a most ott „Perzsa öböl" néven ismert sajátos szaliakuriapi felülete volt a legalkalmasabb hely. Ez a vízfelület valóban megfelelt tervezett utazásomnak, mivel az a nagy folyam torkolt bele, melynek partján emelkedett Babilon városa, és amin oda fel szándékoztunk hajózni. Ebben a korban az „összehasonlíthatatlanul méltóságteljes Babilon" minden szempontból a legvirágzóbb volt. Nemcsak az Ashhark kontinensen lakó lények tekintették „kulturális központnak", hanem ennek a bolygónak a közönséges lényi létezés szükségleteire alkalmas minden összes többi kis és nagy szárazföldjének lényei is. Amikor el ször érkeztem a „kulturális központjukba", éppen akkor készítették el azt, ami kés bb a „pszichikai szervezetük" degenerálódása gyorsuló mértékének f oka lett, mindenekel tt ama három f tényez ösztönös m ködésének elsorvadásáé, amelyeket birtokolni minden háromagyú lény sajátossága, és amelyek a „Hit", a „Remény" és a „Szeretet" néven létez lényi impulzusokat támasztják fel benne. És a lényi tényez knek ez az örökl dés által nemzedékr l nemzedékre súlyosbodó elsorvadása a jelenlegi kedvenceidnél arra vezette ket, hogy egy igazi lényi pszichizmus helyett - amilyennek minden háromagyú lény jelenlétében léteznie kellene - a jelenlétükben egy szintén „valódi" pszichizmust birtokolnak , de olyant, amit a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk egyik bölcs szentenciája tud tökéletesen jellemezni: „Minden benne van, kivéve a magja meg a veleje." Feltétlenül a lehet legrészletesebben el kell mondanom mi történt akkoriban Babilonban, mivel mindezek az információk értékes anyagul szolgálhatnak neked arra, hogy segítsenek jobban tisztázni és az értelmedbe átalakítani mindazokat az okokat, amelyek összessége végül is meghatározta azt a háromagyú lények számára oly furcsa pszichizmust, amelyet kedvenceid ma birtokolnak. El ször is közölnöm kell, hogy az elmondott eseményekre vonatkozó információkat f ként olyan háromagyú lényekt l szereztem, akiket ott a többiek „tudósnak" min sítenek. Miel tt folytatnám, fontos lenne pontosan kifejtenem, hogy a bolygódon kik azok a lények, akiket a többiek „tudósnak" min sítenek. Még jóval az ötödik ott tartózkodásom el tt, az el tt a korszak el tt, amikor, mint már mondtam, Babilon teljes virágzásában volt, azok, akiket a többiek „tudósnak" tartottak már semmiben sem hasonlítottak azokra lényekre, akik
az egész Világegyetemben valóban érdemessé teszik magukat arra, hogy tudósnak tekintsék ket, vagyis azokra, akik a legrégebbi id kt l kezdve még a te bolygódon is tudatos munkájuk és önkéntes szenvedésüknek köszönhet en elnyerték a képességet, hogy a világ eredetének és a világ létezésének szempontjából elmélkedjenek mindannak minden részletén ami létezik, ami lehet vé teszi számukra a fels lé-nyi testüket az Objektív Értelem Szent Skálájának megkívánt fokáig tökéletesíteni azért, hogy kés bb képesek legyenek a fels lényi testük számára hozzáférhet kozmikus igazságokat fejl dése szintjének megfelel en átérezni. Azonban már a tikliamuishi civilizáció óta, és különösen manapság, majdnem mindig azokból a lényekb l lesznek „tudósok", akik kívülr l betanulták a lehet legtöbb üres információt, miként az öreg nagymamák is azt szeretik szajkózni, amit szerintük a „régi szép id kben" mondani szoktak. Jegyezd meg ezzel kapcsolatban, hogy tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk az ottani tudósok értékét a következ szentenciával határozza meg: „Úgy t nik mindenki hisz abban, hogy a mi „tudósaink" tudják, hogy száznak a fele ötven. Ott a te bolygódon, ha valamelyik kedvenced mennél több olyan információt gy jt össze, amit soha le nem ellen rzött, és még kevésbé élt át saját maga, annál inkább tekintik t a többiek „tudósnak"." Márpedig gyermekem, mikor elértük Babilon városát, az a szó szoros értelmében csordulásig volt tudósokkal, akik bolygód majd minden részér l jöttek oda. Mivel e lények összegy lésének célja Babilon városában a lehet legérdekesebb volt, ezért elmesélem neked ezt is. Tény, hogy a Földnek majdnem az összes tudósát annak a rendkívül sajátságos perzsa uralkodónak parancsára vitték er szakkal oda, akinek Babilon is a hatalma alá tartozott abban az id ben. Hogy jól megértsd az ottani abnormálisán megalapozott közönséges lényi létezés körülményei összes eredményének azt az alapvet oldalát, ami kiváltotta a perzsa uralkodónak ezt a különcségét, el ször fel kell hogy világosítsalak két, már régr l megalapozott tényr l. Az els az, hogy már majdnem közvetlenül az Atlantisz kontinens szerencsétlenségét l fogva fokozatosan elkezdett kristályosodni és az utóbbi századok folyamán végérvényesen belerögz dött minden kedvenced jelenlétébe egy sajátságos tulajdonság, amelynek hatása alatt a „létért átérzett örömnek" nevezett érzés - amit minden háromagyú lény a saját bels ön-értékelése által kiváltott megelégedés folytán id l id re átél - a jelenlétükben kizárólag akkor jelenik meg, amikor nagy mennyiséget birtokolnak egy ott jól ismert, „aranynak" nevezett fémb l. A legrosszabb az, hogy általános jelenlétük e sajátos tulajdonsága miatt, ennek a fémnek birtokolásához f zött érzelmet tulajdonosánál környezete lényei tovább fokozzák, még azok is, akik ennek az aranynak létezését csak hallomásból tudják és a megfelel saját észleléseiken keresztül meg sem gy dtek róla. Ugyanakkor ott még az is szokásba jött, hogy mindig figyelmen kívül hagyják azt, hogy miféle lényi megnyilvánulások is voltak azok, amelyek révén eme lény egy ilyen fém nagy mennyiségének birtokába jutott, s t mi több egy ilyen lény környezete összes lényében kiváltja a kundabuffer szerv kikristályosodott következményeinek azt a ködését, ami az „irigység" nevet viseli. A második tény pedig a következ ben áll: az után a periódus után, amikor kedvenceid f sajátossága növekv mértékben kezd m ködni, és a megszokott módon lejátszódik a különböz közösségeik között létezésük kölcsönös megsemmisítési folyamata, ez a végzetes, egyedül bennük rejl tulajdonság teljes jelenlétükben lecsillapul, és ez a folyamat egy id re megsz nik, s annak a közösségnek uralkodója, amelyben több alattvaló élte túl az eseményeket megkapja a „hódító" címet, és szokás szerint magának tulajdonít mindent, amit a legy zött közösség lényei birtokoltak. Ez a gy zelmes hódító rendszerint parancsot ad alattvalóinak arra, hogy fosszák meg a legy zött közösséget összes földjét l, vegyék birtokba az összes fiatal n nem lényt, és az évszázadok során összegy lt összes „gazdagságot". Márpedig gyermekem, amikor e sajátságos perzsa uralkodó alattvalói legy zték egy másik közösség lényeit, megtiltotta, hogy elvegyék, vagy még csak hozzá is nyúljanak mindezekhez, ehelyett megparancsolta nekik, hogy „fogolyként" csak a legy zött közösség tudósait hozzák el. Hogy tisztábban el tudd képzelni magadnak és jobban meg tudd érteni, hogy pontosan miért bukkant fel ennek a perzsa uralkodónak egyéniségében ez a különös, egészen sajátos hóbort tudnod kell, hogy „Tshiklaral" városában, a tikliamuishi civilizáció idejében, egy Kharnakhum nev tudós, háromagyú lénynek - akinek esszenciája kés bb abba kristályosodott, amit egy „Örökkévaló Hasznamussz Egyéniségnek" hívnak - az az ötlete támadt, hogy a bolygó felszínén dúskáló fémeknek bármelyikét könnyedén át lehet változtatni ebbe a ritka „arany" fémbe, ehhez mindössze egy egészen pici titkot kell ismerni. Az végzetes találmánya gyorsan elterjedt, és az akkori lények jelenlétében kikristályosodva, örökl dés folytán nemzedékr l nemzedékre szállt, hogy azután az „alkímia" név alatt egy ártalmas és fantasztikus tudománnyá váljon, annak a nagy tudománynak a neve alatt, ami a távoli korszakokban ott az igazi tudomány ágaként valóban létezett, abban az id ben, amikor seik jelenlétében a kundabuffer szerv tulajdonságának következményei még teljesen nem
kristályosodtak ki, és ami tényleg nagyon hasznos, talán még els rend fontosságú lehetett volna az ottani háromagyú lényeknek, s t még a mostaniaknak is. Tehát az elbeszélésem idején ennek a perzsa uralkodónak, valamilyen, valószín leg nagyon is hasznamusszi céljaihoz, szüksége támadt rengeteg ilyen, a Föld felszínén ritka, „aranynak" nevezett fémre; és hallva egy módszerr l, amit Kharn akhum talált ki, akib l mostanra már egy „Hasznamussz Individuum" lett, vágy ébredt benne, hogy az aranyat ezzel az oly egyszer módszerrel állítsa el . Amikor ez a perzsa uralkodó már véglegesen elhatározta, hogy az „alkímia" módszerével fog aranyat szerezni magának, csak akkor és ott ébredt el ször teljes lényéb l tudatára annak, hogy még nem birtokolja azt a „pici titkot", ami nélkül lehetetlen megvalósítani a vágyát, így töprengeni kezdett, hogyan fedezhetné fel ezt a „pici titkot". Töprengései az alábbi közvetkeztetésre vezették: „Minthogy a „tudósok" már annyi más „titkot" ismernek, biztos akad majd közöttük legalább egy, aki ezt a titkot is ismeri." Amint erre a következtetésre jutott - és miközben egy intenzív „lényi csodálkozás" állapota vett er t rajta, hogy ez az egyszer idea miért nem jutott soha eddig az eszébe - magához hivatta néhány közelálló, h alattvalóját és megparancsolta nekik, hogy keressék meg f városa tudósai között azokat, akik ezt a „titkot" ismerik. Amikor másnap jelentették neki, hogy f városa tudós lényei közül egyik sem ismeri ezt a titkot, megparancsolta, hogy kérdezzék ki a neki alávetett közösségekben található összes tudóst; és mivel néhány nap múlva ugyanazt a negatív választ kapta, ismét gondolkodni kezdett, ezúttal nagyon komolyan. El ször is komoly megfontolása alapján megértette, hogy közössége tudós lényei között kétségtelenül akad egykett , aki ismeri ezt a „titkot", de mivel a „hivatali titoktartást" ennek a mesterségnek lényei között szigorúan veszik, azt senki sem hajlandó elárulni. Ebb l kiindulva rájött, hogy a tudós lényeket nem kérdezni kell, hanem követelni kell t lük a választ. A hozzá legközelebb álló segédeinek még aznap megadta az ennek megfelel utasításokat, és ezek azonnal nekiálltak a „kikérdezésnek", használva a hatalom-birtokló lényeknek a közönséges lények vallatására már régóta járatos módszereit. Amikor ez a sajátos perzsa uralkodó végérvényesen meggy dött arról, hogy közössége tudósai valóban semmit sem tudnak err l a titokról, külföldi közösségekben kezdett el keresni olyan tudósok után, akik ismerhetnék azt. És mivel ezeknek a közösségeknek uralkodói nem voltak hajlandók tudósaikat önszántukból „kikérdezésre" kiszolgáltatni elhatározta, hogy er szakkal kényszeríti ezeket a lázadó uralkodókat, s a neki alávetett számos hadsereg élén, úgynevezett „harci kiruccanásokba" fogott. Ennek a perzsa uralkodónak ugyanis számos hadserege volt, mivel ebben az id szakban a Nagy Természet „el relátó alkalmazkodása" a bolygó felszínének azon a részén aminek a véletlen folytán uralkodója volt, megnövelte azt, amit „születési arányszámnak" neveznek, továbbá megvalósultak az általános kozmikus trogoautoegokratikus folyamathoz szükséges körülmények, vagyis bolygód felszínének err l a vidékér l a lényi létezés megsemmisítése által kiváltott rezgéseknek nagyobb mennyiségben kellett keletkeznie. Ez utóbbi magyarázat után Hasszin a következ szavakkal szakította félbe Belzebubot: Kedves Nagyapa, nem értem, hogy e nagyon nagy kozmikus folyamat megvalósításához szükséges rezgések el állítása miért függhet a bolygó felszínének egy meghatározott részét l? Unokája kérdésére Belzebub így válaszolt: Mivel az általuk „háborúnak" nevezett borzalmas kölcsönös elpusztítás! folyamat egészen sajátos problémáját a Föld-bolygód háromagyú lényeinek szentelt beszélgetéseink egyik kés bbi témájának szánom, jobb lesz addig ezt a kérdést függ ben hagynunk, mert úgy gondolom akkor majd tökéletesen meg fogod érteni. Azután Belzebub tovább folytatta a babiloni események elbeszélését. Amikor ez a sajátos perzsa uralkodó csapataival kezdte a többi közösség lényeit legy zni, és a „tudós" lényeiket er szakkal elrabolni, Babilon városát jelölte ki számukra gyülekezési és tartózkodási helyként, hogy ennek a kényúrnak, akinek hatalma akkor Ázsia felére kiterjedt kés bb kedve szerint lehet sége nyíljon „kikérdezni" ket annak reményében, hogy egyikükt l megtudja a titkot: hogyan lehet egy nem nemes fémet az „aranynak" nevezett fémmé átalakítani. Ebb l a célból még külön egy úgynevezett „hadjáratot" is szervezett Egyiptom országába. És ezt a hadjáratot azért indította, mert abban a korban az összes kontinens „tudós" lényei ott gyülekeztek, mivel egy nagyon elterjedt vélemény azt tartotta, hogy Egyiptomban akkor több információt lehetett találni a különböz „tudományokat" illet en, mint bárhol másutt a bolygón. Ez a perzsa hódító akkor elhurcolta az összes Egyiptomban tartózkodó „tudós" lényt, akit csak talált, mind az ottaniakat, mind más közösséghez tartozókat; közöttük több egyiptomi „f papot" is, azon Akhldann tudós egyesület leszármazottjait, akik a véletlen folytán életben maradtak, és els ként telepedtek le ebben az országban.
Azonban nemsokára ennek a különös perzsa uralkodónak jelenlétében támadt egy új mánia, a saját felebarátai létezésének megsemmisítési folyamata, s ez az új mánia a régi helyébe lépett, s egészen elfeledkezett ezekr l a „tudósokról", akik az újabb intézkedésre várva, továbbra is teljes szabadságban éltek Babilon városában. A bolygód szinte minden vidékér l jött „tudós" lények, akik így Babilon városában összegy ltek, szorgalmasan összejártak, és természetesen mint az a Föld-bolygó „tudósainak" sajátossága, olyan kérdéseket vitattak meg, amelyek az felfogóképességüknél mérhetetlenül magasabbak, s amib l sohasem eredhetne semmi bármire is használható sem a saját maguk, sem a környezetük lényei javára. Pontosan eme találkozások és beszélgetések alatt támadt közöttük, mint ahogy az az ottani földi „tudósokkal" majdnem mindig történik, egy úgymond „izgalmas aktuális kérdés", ami ezúttal felkavarta ket, és mint mondanák, egészen a „velejükig hatolt". Ez a véletlenül megjelent „izgalmas aktuális kérdés" olyannyira hatalmába kerítette mindegyikük egész lényét, hogy még a magas piedesztáljukról is méltóztattak leszállni, és nem csak a hasonsz „tudósokkal" vitatkoztak róla, hanem mindenhol és mindenkivel, akivel csak találkoztak, így a probléma keltette érdekl dés lassan az összes Babilonban él közönséges háromagyú lényt is elérte, és amire mi Babilonba értünk, minden ottani lény „aktuális kérdésévé" vált. Nemcsak a tudósok között vált élénk beszélgetések és viták tárgyává, hanem hasonló beszélgetések és szenvedélyes viták dúltak az ottani közönséges lények között is. Mindenki err l beszélt és vitatkozott, fiatalok, id sek, férfiak és asszonyok, még a babiloni hentesek is,- és mind, f leg a tudósok, égtek a vágytól, hogy a problémát meg tudják oldani. Érkezésünk el tt, sok Babilonban él lény emiatt már az eszét is teljesen elvesztette, akiknek aztán sok új jelölt lépett sietve nyomába. Ez az „izgalmas aktuális kérdés", amit ezek a „szánalmas tudósok", és velük Babilon városának közönséges lényei mind szerettek volna eldönteni, a következ l állt: van-e „lelk k" vagy nincs? Babilonban ezzel a témával kapcsolatban rengeteg mindenféle fantasztikus teória létezett, és minden pillanatban újakat is „f ztek ki". Magától értet en ezen „mámorító teóriák" mindegyikének voltak hívei. A teóriák sokasága és a különböz sége ellenére, ezek kizárólag két, igaz homlokegyenest ellenkez elv valamelyikén alapultak. Az egyik elvet „ateistának", a másikat „idealistának", vagy „dualistának" nevezték. Az összes „dualista" teóriák azt állították, hogy a „lélek" létezik és magától értet en „halhatatlan", valamint mindenféle „szenvedések" várnak rá az ember-lény halála után. Az összes „ateista" teória pont az ellenkez jét állította. Egyszóval gyermekem, amikor Babilon városába értünk, ott éppen annak az építése folyt, amit „Bábel-tornyának" neveznek. Ez utóbbi szavakat kimondva, Belzebub egy pillanatra elgondolkodott, azután így folytatta: El szeretném magyarázni neked a „Bábeli-torony" kifejezést, amit éppen most használtam, és amivel a bolygód jelenlegi háromagyú lényei gyakran szoktak élni. Els sorban azért kívánok ennél a kifejezésnél megállni és az értelmét kifejteni neked, mert véletlenül szemtanúja voltam mindazoknak az eseményeknek, amelyekb l származik, másodsorban, mert megjelenésének története, és a módosulások amin kedvenceid értelmében átment világosan meg tudja mutatni neked azt, hogy ismét csak az ugyanazon abnormálisán megalapozott közönséges létezés körülményeinek köszönhet en a régmúlt korok lényeinél valóban lejátszódott eseményekr l semmilyen pontos információ nem éri el a kés bbi nemzedékeket. És ha véletlenül valami olyasmi eljut hozzájuk, mint ez a kifejezés, az fantasztikus értelmükben mindjárt egy egész teóriának szolgál alapjául, csak szaporítva általa jelenlétükben az illuzórikus „lényi-egoplasztikúrokat", vagy mint k mondják a „pszichikai képzeteket" amelyek hatására jelenik meg a Világegyetemben ez a háromagyú lények számára különös, „egyedülálló pszichizmus", amelyet kedvenceid mindegyike birtokol. így tehát, miután Babilonba érkezésem után mindjárt elkezdtem különböz ottani lényekkel összejárni, hogy végrehajtsam rajtuk a megfelel megfigyeléseket annak a kérdésnek tisztázására, ami engem érdekelt, bárhova mentem ezekkel az ott nagy számban összegy lt tudósokkal találkoztam, és nemsokára már csak velük jártam össze, kutatásaimat rájuk és az egyéniségükre korlátozva. A tudós lények között, akikkel e célból találkoztam, volt egy bizonyos Hamolinadír, akit szintén er szakkal hoztak el Egyiptomból. Márpedig a beszélgetéseink során, e között a Hamolinadír háromagyú lény és közöttem, majdnem ugyanazok a viszonyok alakultak ki, amelyek általában mindenhol érvényesülnek a háromagyú lények között, akik gyakran találkoznak. Ez a Hamolinadír egyike volt azoknak az ottani tudósoknak, akiknek általános jelenlétében, a háromagyú lények sajátos indítási tényez i, melyekhez örökl dés révén jutottak, még nem sorvadtak el teljesen; továbbá nyilvánvaló volt
számomra, hogy el készítési korában környezetének felel s lényei t is el készítették egy többé-kevésbé normális felel s létezésre. Különben ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy akkor Babilon városában sok más hozzá hasonló tudós is volt. - Bár ez a tudós Hamolinadír az úgynevezett „asszíriai" fajból származott, és magában Babilon városában jött világra, és ott is készítették fel arra, hogy egy felel s lénnyé váljon; de tudását Egyiptomban szerezte, egy olyan iskolában, ami akkor az összes, a Földön létez iskola felett állt, és ami akkor az „Iskola a Gondolat anyagi megjelenítésére" néven volt ismert. Els találkozásunk alkalmával abban a korban volt, amikor az „Én"-je _ teljes jelenléte „automatikus pszichikai m ködése" értelmes irányítása terén - elérte a Föld-bolygó háromagyú lényei számára akkor lehetséges legmagasabb állandóságot, így az úgynevezett „passzív éber állapotai" alatt olyan nyílt lényi megnyilvánulásokat fejezett ki, mint az „önmagáról való tudat", a „pártatlanság", szinteség", „érzékenység", „leleményesség," és így tovább. Nem sokkal Babilonba érkezésünk után elkezdtem ezzel a Hamolinadírrel az említett tudósok különböz „összejöveteleire" járni, ahol meghallgattam minden elképzelhet fajta valamit, amit k pontosan azt az akkor „napi kérdést" illet , Babilon-szerte „szellemi háborgást" el idéz téma „el adásának" hívtak. Hamolinadír barátomat is nagyon felizgatta ez az érdekfeszít kérdés. Megzavarta és elkeserítette az a tény, hogy a sok err l a kérdésr l elterjedt régi és új teória, az abszolút ellentmondásos bizonyítékaik ellenére, egyformán meggy és valószer volt. Szerinte a lélek létezését bizonyító teóriákat igen „logikus és meggy formában fejtették ki", de „nem voltak sem kevésbé logikusak sem kevésbé meggy ek" azok, amelyek pont az ellenkez jét bizonyították. Hogy bele tudd képzelni magadat ennek a szimpatikus asszírnak a helyzetébe, még elmagyarázom neked, hogy a bolygódon általában - most épp úgy mint Babilon korában -minden „a túlvilág kérdésére" vonatkozó teória, vagy minden más valamilyen meghatározott tényre vonatkozó „részlet tisztázása", majdnem mindig azoknak a háromagyú lényeknek a találmánya, akiknél a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek legtöbbje már teljesen kikristályosodott, s ezáltal jelenlétükben aktívan m ködni kezd az a lényi tulajdonság, amit k maguk „ravaszságnak" neveznek, így lassacskán, akár tudatosan - ami természetesen azt jelenti: egy olyan fajtájú értelemmel, amelyet régóta egyedül csak k birtokolnak -, akár automatikusan, azaz maguktól, fokozatosan megszerzik általános jelenlétükben a képességet, hogy a hozzájuk hasonlók gyengéit „kiszúrják"; ezek a tulajdonságok azután az id folytán adatokat alkotnak bennük, amelyek révén képesek megérezni, és olykor még meg is érteni környezetük lényeinek különös logikáját, és k ezeknek az adatoknak megfelel en találják ki és állítják össze teóriáikat erre vagy arra a kérdésre vonatkozóan. És a legtöbb ottani háromagyú lénynél „a kozmikus igazságok ösztönös átérzésének" nevezett lényi funkció fokozatos elsorvadása következtében - ami az önmaguk által megalapozott közönséges lényi életkörülmények következménye -, ha egyikük valami módon az egyik ilyen teória intenzív tanulmányozására szenteli magát, akkor akarva-akaratlanul meg is gy dik róla teljes jelenlétével. - Márpedig gyermekem, miután érkezésünkt l számított hét eltelt az hónapjaikból, egy napon Hamolinadír barátommal elmentem arra, amit k tudományos „kongresszusnak" hívnak. Ezt a „tudományos kongresszust" azok a korábban er szakkal a városba hozott lények hívták össze akiket a perzsa uralkodó „kobozott el" - , aki azóta már túljutott az „alkímia" tudományáért való bolondulásán, és mindannyijukról elfeledkezett -, de jelen volt a konferencián más közösségekb l önkéntesen, mint akkor mondták, „a tudomány szeretete" miatt érkezett számos tudós is. Aznap eme tudományos kongresszus szónokainak sorrendét sorshúzással határozták meg. Hamolinadír barátom is a különféle témák el adói között volt, így is sorsot húzott, és ötödikként kellett beszélnie. Az t megel szónokok egy része új, általuk kitalált teóriákat adott el , míg mások néhány már korábban felállított és mindnyájuk által jól ismert teóriát kritizált. Végül is erre a szimpatikus asszírra került a sor. Fellépett az úgynevezett „katedrára", és az egyik szolga mindjárt egy feliratos táblát függesztett a katedra fölé, ami beszéde tárgyát jelezte, mert akkoriban ez volt a szokás. A tábla tudatta, hogy a szónok beszéde témájául a következ t választotta: „az emberi értelem ingatagsága". Földi barátom azzal kezdte, hogy elmagyarázta, az megítélése szerint milyen az ember „agyvelejének" szerkezete, hogy az ember többi agya a különböz benyomásokat milyen esetben és milyen módon észleli; és hogy csak ezek között az agyak között megvalósult határozott összhang után vés dik az eredmények összessége az „agyvel be". Eleinte higgadtan beszélt, de minél többet beszélt, annál jobban felhevült, egészen addig a pontig, ahol kiabálva az emberi értelmet kezdte kritizálni. Ugyanakkor minden szánalom nélkül kritizálta a saját értelmét is. Még mindig kiabálva, nagyon logikusan és meggy en bizonyította be az emberi értelem ingatagságát és változékonyságát, és példákkal mutatta meg, hogy milyen könny ennek az értelemnek bármit bebizonyítani, és bármir l
meggy zni. Bár Hamolinadír földi barátom kiáltásaiba már belevegyültek az els zokogások, mégis zokogása közben is folytatta beszédét. „Minden embernek - kiáltotta -, így nekem is természetesen mint bárki másnak, egyáltalán nem nehéz bebizonyítani bármit; ehhez elég ismerni milyen sokkokat és asszociációkat kell el idézni a különböz agyakban, mialatt ezt vagy azt az „igazságot" bizonyítja az ember. „Az embernek még azt is könnyen be lehet bizonyítani, hogy az egész világ, természetesen beleértve az embereket, nem más csak illúzió, és a világ valósága valamint hitelessége csakis a „tyúkszemünkben" van, s t egyedül abban, amelyik a bal nagylábujjon n . Ezt a tyúkszemet kivéve a világon semmi sem létezik, minden csak tünemény, és még az is csak a „lekerekített pszichopatáknak"." E szimpatikus földi lény beszédének ezen a pontján egy altiszt hozott egy korsó vizet, amit nagy mohón lehajtott, azután egy kicsit nyugodtabban így folytatta: „Vegyenek például akár engemet. Én nem csupán egy akármilyen tudós vagyok; egész Babilonban és sok más városban, különösen nagy tudású és bölcs embernek tartanak. „Tanulmányaimat egy olyan iskolában végeztem, amely fölött egy sem áll a Földön és valószín leg nem is fog állni. „De ez a magasabb kifejl döttség ugyan mi hasznot hajtott az értelmemnek azt a kérdést illet en, mely egy vagy két éve az egész Babilont az rületbe kergeti? „A „lélek" kérdése kiváltotta általános rület során értelmem a magasabb kifejl döttsége ellenére nem hajtott több hasznot, mint „öt pénteket hetente". „Ezalatt az id alatt a legnagyobb figyelemmel és komolysággal megvizsgáltam a „leiekre" vonatkozó összes régi és új teóriát, és egyetlen sem akadt, amellyel mély bens mben ne lettem volna egy véleményen a szerz jével, hiszen mind nagyon logikusan és hihet en voltak kifejtve, és az olyan értelem, mint az enyém csak egyetérteni tudott azok logikájával és valószín ségével. „Különben én magam is írtam ebben az id szakban egy hosszas tanulmányt a „túlvilágnak" err l a kérdésér l, és biztosan sokan a jelenlév k között ismerik a gondolkodásom logikáját; s t, minden valószín ség szerint önök kivétel nélkül mind irigylik logikus gondolkodásomat. „És mégis, mindannyijuk el tt szintén és becsületesen kijelentem, hogy a túlvilág kérdését illet en mindezzel a mai napig bennem összegy jtött tudománnyal együtt sem vagyok se több, se kevesebb, mint egy egyszer „négyszögletes idióta". „Most itt nálunk, Babilon városában, ahol egy nemzetközi „Bábeli torony" építése folyik, abban a reményben, hogy fel tudunk menni az égbe, hogy a saját szemünkkel lássuk azt, ami ott történik. „Ez a torony téglákból épül, amelyek látszatra azonos ki-nézés ek, márpedig a legkülönböz bb anyagokból készültek. „A téglák között van, ami vasból van, van ami fából, és vannak téglák „tésztából", s t még „tollból" is. „Márpedig, mi most ezekkel a téglákkal €gy mértéktelenül magas tornyot építünk pontosan Babilon kell s közepébe, és minden többé-kevésbé tudatos embernek fel kell ismernie, hogy el bb-utóbb ennek a toronynak le kell omla-nia nemcsak a város összes lakóját temetve maga alá, hanem mindazt amit magába foglal. „Ami engem illet, én még élni akarok; nem akarom, hogy a torony agyonzúzzon, és így minden késedelem nélkül távozok innen. Ami pedig önöket illeti, csináljanak amit akarnak!" Ezeket az utolsó szavakat már menet közben mondta, és elt nt. Soha többé nem láttam viszont ezt a szimpatikus asszírt. Amint kés bb megtudtam, még aznap elhagyta Babilont és Ninivébe ment, és kés i öregkoráig ott élt. Azt is megtudtam, hogy ez a Hamolinadír soha többé nem foglalkozott „tudománnyal", és élete további részét „tcsungari" termesztéssel töltötte - amit ma „kukoricának" hívnak. Márpedig, gyermekem, ennek a Hamolinadírnak beszéde azonnal olyan er s benyomást keltett az ottani lényekben, hogy k csaknem egy egész hónapon át olyanok voltak „mintha vízbe mártották volna ket". És amikor egymással találkoztak másról sem tudtak beszélni, csak szónoklata különböz részleteit idézték és azt ismételgették. Olyan gyakran ismételték el egymásnak Hamolinadír bizonyos kifejezéseit, hogy azok elterjedtek Babilon közönséges lényei között, ahol közmondásossá váltak. Bizonyos kifejezések még a Föld-bolygó jelenlegi lényeihez is eljutottak; s többek között a „Bábeli torony" is. A jelenlegi lények tisztán úgy képzelik el maguknak, hogy valamikor Babilon városában azért építettek egy bizonyos tornyot, hogy lehet vé tegyék a lényeknek planetáris testükkel feljutni Magához Istenhez. A Föld-bolygó jelenlegi lényei még azt is mondják - és mélyen meg vannak gy dve róla -, hogy ennek a „Bábeli toronynak" építkezése alatt a nyelvek között egyfajta zavar támadt. Általában a Föld-bolygó jelenlegi lényeihez eljutott számos ilyen különálló kifejezés, amelyeket korábbi korok legértelmesebb lényei egy teljes nézet valamilyen részleteire vonatkozóan fejeztek ki, vagy rögzítettek le, úgy abban az
id ben, amikor Babilon volt a „kulturális központ", mint más korokban. És az utóbbi századokban él kedvenceid az zagyva értelmükkel ezekb l a „foszlányokból" olyan „ostobaságokat" tákoltak össze, hogy hitemre, még maga a mi -körmönfont Luciferünk is megirigyelné ket. - A túlvilág kérdésére vonatkozó számos tan közül Babilonban kett talált nagyszámú követ re; mellesleg ezek között a teóriák között sem volt semmi közös. Pontosan ez a két tanítás szállt nemzedékr l nemzedékre, hogy a te kedvenceid már amúgy is összekuszált „józan lényi gondolkodását" még jobban összezavarja. Bár nemzedékr l nemzedékre szállva eme két tannak részletei módosultak, de a bennük foglalt alapvet gondolat nem változott, és még a jelenkori nemzedékeket is elérte. A tanok egyike, amely Babilonban sok követ re talált a „dualista", a másik pedig az „ateista tan" volt, következésképpen az egyik azt bizonyította, hogy a lényeknek van „lelk k", míg a másik pont az ellenkez jét, vagyis hogy egyáltalán nem rendelkeznek semmi ilyesmivel. A „dualista", vagy „idealista" tan állította, hogy az emberlény durva teste magába foglal egy finom és láthatatlan testet, ami a „lélek". Az ember „finom teste" halhatatlan, vagyis soha sem lesz lerombolva. Azután azt mondták, hogy ennek a „finom testnek", vagyis a „léleknek", a „fizikai test" minden tettéért, akár szándékos akár akaratlan - megfelel en meg kell fizetnie, és hogy minden ember már a születésekor ebb l a két testb l áll, vagyis „fizikai testb l" és „leiekb l". Még azt is mondták, hogy amint megszületik az ember láthatatlan „szellemek" telepednek a vállaira. A jobb vállára a „jó szelleme" telepszik, akit angyalnak neveznek, és a bal vállára a „b n szelleme", aki az „ördög" nevet viseli. Ezek a szellemek, a jó és a rossz szellemei, már az els naptól kezdve felírják a jegyz könyvükbe ennek az embernek minden megnyilvánulását; a jobb vállán lev az összes úgynevezett ,jó megnyilvánulását" vagy ,jó cselekedetét" jegyzi fel, a bal vállra telepedett pedig a „rosszakat". E két szellem mindegyikének kötelessége közé tartozik, hogy a lehet legtöbb olyan megnyilvánulást sugallja, ami az hatáskörébe tartozik, és rákényszerítse t arra, hogy végbevigye azokat. A jobb váll szelleme tehát mindig arra törekszik, hogy az ember tartózkodjon az ellentétes szellem hatáskörébe tartozó cselekedetekt l, és a lehet legtöbb olyan cselekedetet vigye végbe, ami a saját hatáskörébe tartozik. A bal váll szelleme is hasonlóan jár el, de az ellentétes irányban. Ez az eredeti tan még azt is mondta, hogy ezek a verseng szellemek állandó harcot vívnak egymással, és mindegyikük „körmeszakadtáig küzd" azért, hogy az ember minél több olyan cselekedtet vigyen végbe, ami az megbízatásába tartozik. Amikor az ember meghal, ezek a szellemek a „fizikai testét" a Földön hagyják és a „lelkét" felemelik „Istenhez", aki valahol ott fenn, az „égben" létezik. Ott fenn az „égben" h séges angyalai és arkangyalai által körülvéve, ez az „Isten" maga el tt egy mérleggel ül. A mérleg mindkét oldalán állnak a „szolgáló szellemek". Jobb oldalt a „Paradicsom szolgálói" - az „angyalok" - és bal oldalt, a „Pokol szolgálói" - az „ördögök". Azok a szellemek akik az ember élete alatt a vállain ültek, halála után elviszik a „lelkét" „Istenhez"; „Isten" kezükb l veszi el a .jegyz könyvet", amelyikre az illet összes cselekedetére vonatkozó feljegyzések vannak írva, és a mérleg tányérjába helyezi azt. A jobb tányérba az angyal jegyz könyvét teszi, a bal tányérba az ördögét; és attól függ en, hogy a mérleg melyik tányér javára billen, „Isten" az azon az oldalon álló szolgáló szellemeknek parancsolja meg, hogy vegyék ezt a „lelket" gondjukba. A jobbra álló szolgáló szellemek gondjaira van bízva a „Paradicsom" nevet visel hely. Ennek a helynek szépségét és nagyszer ségét leírni sem lehet. A „Paradicsom" dúskál isteni gyümölcsökben, valamint számtalan illatozó virágban. A kerubok éneke és a sze-ráfok zenéjének elb völ dallama visszhangzik a leveg ben szüntelen. Még sok más gyönyör ség volt így elsorolva, amelyeknek küls következményei - az ezen a különös bolygón a lények velejáróvá vált abnormális észlelések és felfogások szerint - kiválthatják bennük azt, amit k „nagy kielégülésnek" neveznek, vagyis három-központos lények számára méltatlan olyan igények kielégítéseit, amelyek jelenlétükb l el ztek kivétel nélkül mindent, amit a Mi Közös Atyánk belé helyezett, és ami minden háromagyú lény számára nélkülözhetetlen. E szerint a babiloni tan szerint a mérleg bal oldalán tartózkodó szellemek, vagyis az ördögök ellen rzése alatt található az, amit „Pokolnak" hívnak. Ami a Poklot illeti arról azt mondták, hogy ott nyoma sincs árnyéknak és növényzetnek, örökké hihetetlen h ség uralkodik, és sehol sincs egy csepp víz se. Ebben a Pokolban állandóan rettenetes „kakofónia" hangzik és rjít „szidalmazások".
Mindenütt különféle kínzóeszközök állnak, a „rostélytól" kezdve, a „keréken" át, egészen a „testet darabokra vágó", és automatikusan sóval behint gépekig - és így tovább, ebben a stílusban. Ez az „idealista" babiloni tan körülményesen elmagyarázta: azért, hogy a „Paradicsomba" lépjen be a „lelke", az embernek a Földön mindig azon kell fáradoznia, hogy a lehet legtöbb anyagot adja a jobb vállán lév angyal-szellem jegyz könyvéhez, különben az anyag nagy része a bal váll szellemének jegyz könyvét b vítené, és az ember „lelkét" akkor elkerülhetetlenül ebbe a legborzalmasabb „Pokolba" vetik. Ebben a pillanatban Hasszin már nem bírta magát visszafogni, és hirtelen a következ szavakkal szakította félbe Belzebubot: És mely megnyilvánulásokat tartják jónak és melyeket rossznak? Belzebub egy különös tekintettel fogta körül unokáját, és fejét csóválva így szólt: Hogy a bolygódon mely lényi megnyilvánulást tekintenek jónak vagy a rossznak, arra már a legrégibb id k óta, és még ma is létezik két független felfogás, melyeknek semmi közük sincs egymáshoz, és amelyeket nemzedékr l nemzedékre adnak tovább. Az els ilyen felfogás csak az olyan háromagyú lények között létezik és rajtuk keresztül adódik tovább mint amilyenek az Atlantisz kontinensen az Akhldann tudós egyesület tagjai voltak, és olyanokon át, amilyenek néhány évszázaddal kés bb, a második transzapalni perturbáció után azok az ottani lények lettek, akik teljes jelenlétük alapjaiban, bár más módon, de majdnem ugyanazokat az adatokat sajátították el, és akik a „beavatott" nevet viselték. Ezt az els felfogást ott a következ formában fejezik ki: „Az embernek minden cselekedete jó, a szó objektív értelmében, ha a lelkiismerete szerint viszi végbe; és minden cselekedete rossz, ha kés bb „lelkiismeret furdalást" érez miatta." Ami a második felfogást illeti, az nem sokkal a nagy Koniütszion császár „bölcs találmánya" után bukkant fel, és az ottani közönséges lényeken keresztül szállt nemzedékr l nemzedékre, s lassacskán szinte az egész bolygón „erkölcs" név alatt terjedt el. Érdekes megjegyezni az egyik sajátosságát ennek az „erkölcsnek", amit szinte már a megjelenését l kezdve elnyert, és ami végül is szerves alkotórészévé vált. Hogy igazából mi is a földi „erkölcsnek" ez a sajátossága, azt könnyen elképzelheted magadnak és könnyedén meg is értheted ha azt mondom, hogy birtokolja - úgy kívül, mint belül, - azt az „egyedüli" tulajdonságot, ami a „kaméleonnak" nevezett lény jellegzetessége. Különösen a jelenkori „erkölcsre" jellemz ennek a sajátosságnak legeredetibb és legfurcsább vonása, ami abban nyilvánul meg, hogy m ködése automatikusan függ a „helyi tekintélyek" hangulatától, ezek a kedélyállapotok viszont automatikusan függnek a befolyásoknak ama négy fajtájától, amelyek „anyós", „emésztés", „ rmester" és „guba" néven ismertek. A második babiloni tanítás, mely szintén sok követ t talált, és amely szintén nemzedékr l nemzedékre szállva eljutott kortárs kedvenceidhez is, az akkori „ateista" tanok közé tartozott. Az akkori id k földi hasznamussz jelöltjeinek ez a tanítása az unalomig ismételgette, hogy nem létezik semmiféle „Isten" a világon, és még kevésbé bármiféle „lélek" az emberben, tehát az összes érvelés és vitatkozás a „lélekkel" kapcsolatban csak beteges képzelg k félrebeszélése. Azután kimutatta, hogy a világban csak egyetlen sajátos mechanikus törvény létezik amelynek megfelel en minden létez dolog az egyik formából átmegy egy másikba, vagyis a bármilyen el okokból létrejött eredmények fokozatosan átváltoznak, hogy kés bbi eredmények okozóivá váljanak. Éppen ezért az ember is csak valamilyen el ok következménye, és a maga során bizonyos következményeknek okául kell szolgálnia. Azután ez a tan azt mondta, hogy minden „természetfeletti" jelenség nem más, még ha az valóban fel is fogható a legtöbb ember számára, mint az ebb l a speciális mechanikus törvényb l ered egyik eredmény. Ennek a törvénynek a teljes megértése számos részletének fokozatos, objektív és átfogó ismeretét l függ, amelyek csak a tiszta Értelem kifejl désének mértékében tárulhatnak fel. Azonban ami az ember értelmét illeti, az csupán az általa kapott benyomásoknak összessége, és amelyek fokozatosan adatokat szolgáltatnak neki összehasonlításaihoz, levezetéseihez és következtetéseihez. Ennek az adatösszességnek eredményeként b információkat szerez a változatos, környezetében ugyanúgy megismétl eseményekr l, amelyek a maguk során az ember általános szervezetében jól meghatározott meggy dések kialakításához szolgálnak anyagul. Mindez képezi az ember értelmét, vagyis a saját szubjektív pszichizmusát. Bármit mondtak is e két említett tanításban a „leiekr l", és bármily végzetes módszereket alkalmaztak ezek a bolygó szinte minden vidékér l összegy lt „tudósok" a jövend leszármazottaik értelmének apránként valóságos „ostobaság malmává" változtatására, nem kellett volna a végeredménynek objektív értelemben rossznak lennie; de az egész objektív borzalom abban a tényben rejlik, hogy ez a tanítás nemcsak az leszármazottaiknak okozott bajt, hanem meglehet mindennek ami létezik.
Tény, hogy eme babiloni nagy „szellemek háborgása" alatt, amikor e tudós lények jelenlétükben a kollektíven megvalósított „fércelményeiken" keresztül rengeteg anyagot szereztek a hasznamusszi megnyilvánulásokhoz, ráadásul azokhoz, amelyek már amúgy is megvoltak - és amikor szét-széledtek, hogy hazatérjenek, ki-ki saját országába, ragályos baktériumként kezdték terjeszteni - természetesen tudattalanul - az összes ideát, amelyek együttesen végül is a Nagyon Szent Ash yata She ymash Szent Munkája eredményeinek maradványait, só't még a nyomait is teljesen lerombolták. Annak a „tudatosan elszenvedett" Szent Munkának maradványait, amelyet szándékosan valósított meg azért, hogy számukra közönséges lényi életükhöz különleges küls körülményeket alkosson, az egyedülieket amelyek között kedvenceid lassacskán jelenlétükb l eltüntethették volna a kundabuffer szerv tulajdonságainak végzetes következményeit, hogy helyükbe elnyerhessék azokat a tulajdonságokat, amelyek megfelelnek minden háromagyú lény jelenlétének, akiknek teljes jelenléte az egész Világegyetem pontos képmása. A Babilon városában összegy lt földi „tudós" lényeknek a „lélek" kérdésére szentelt különböz „fércelményeinek" másik eredménye az volt, hogy nem sokkal a bolygód felszínén való ötödik személyes tartózkodásom után ezt a kulturális központjukat, az összehasonlíthatatlan és valóban fenséges Babilont - mint ott mondják - „teljesen eltörölték a Föld felszínér l". És nemcsak maga Babilon városa lett teljesen lerombolva, hanem mindaz is, amit az ott él lények hosszú évszázadaik folyamán megszereztek és megvalósítottak. - Az igazság kedvéért most meg kell mondanom neked, hogy a kezdeményezés Ashyata Sheymash Szent Munkája lerombolására egyáltalán nem az abban az id ben Babilon városában összegy lt „tudósoktól" eredt, hanem inkább egy ott jól ismert „tudós" lény kitalálásaiból, aki több évszázaddal a babiloni események el tt létezett az Ázsia kontinensen, és akinek neve „Lentrohamszanin" volt; ez a lény, akinek legfels bb lényi-része egy meghatározott egységet öltött fel, és az „objektív Értelem megkívánt fokáig" tökéletesítette magát, egyikévé vált annak a háromszáztizenhárom „Örökkévaló Hasznamussz Individuumnak", akik jelenleg a „B n-hó'dés" nevet visel kicsiny bolygón léteznek. Beszélni fogok neked err l a Lentrohamszaninról is, mivel a róla adott információk segítenek majd neked ezen az eredeti és távoli bolygón él háromagyú lények különös pszichizmusának megértésében. De Lentrohamszaninról majd csak azután fogok beszélni, miután elmeséltem mindent a Nagyon Szent Ashyata Sheymashról, mivel erre a Nagyon Nagy Szent Individuumra és a bolygódat illet tevékenységére vonatkozó információk képesek lesznek mélyebben és lényegében megértetni veled a téged érdekl , a Földet népesít háromagyú lények pszichizmusának különösségét.
Huszonötödik fejezet A Nagyon Szent Ashyata Sheymash, aki Fentr l a Földre küldetett Nos, gyermekem. Hallgasd most a legnagyobb figyelemmel azokat az információkat, amelyeket a jelenleg Nagyon Szent általános kozmikus Individuumról, Ashyata Sheymashról, és a Föld-bolygón megjelen , téged annyira érdekl ' háromagyú lényekre vonatkozó tevékenységér l fogok adni neked. Már számtalanszor mondtam, hogy a mi Irgalommal Teljes Mélységesen-Szeret Örökkévaló Közös Atyánk Parancsára, a mi Nagyon Magas és Nagyon Nagy kozmikus Individuumaink olykor a Föld valamely háromagyú lényének jelenlétében valósítják meg egy szent Individuum „meghatározott fogantatását" azért, hogy egy földi lénnyé válva, ez az Individuum, ott a helyszínen megértve a helyzetet kedvenceid közönséges lényi életének egy megfelel , új irányt tudjon adni, amely megengedheti nekik, hogy jelenlétükb l a kundabuffer szervnek már kikristályosodott tulajdonságait, valamint az új kristályosodásokra való hajlamot talán el tudják távolítani. Márpedig pontosan hét évszázaddal a már elmondott babiloni események el tt egy ottani háromagyú lény planetáris testében megvalósult egy Ashyata Sheymashnak nevezett szent Individuum „meghatározott fogantatása", aki a maga során a Magasságból küldetett és aki jelenleg egyike a mi Legmagasabb és Legszentebb kozmikus Individuumainknak.
Ashyata Sheymash az úgynevezett „sumer fajhoz" tartozó egyik szegény család fiának planetáris testébe öltött formát, Babilontól nem messze, egy „Piszpaszkána" nev tanyán. Részben ezen a tanyán n tt fel és vált felel s lénnyé, részben magában Babilonban, mely bár még nem fenséges, de már ebben a korszakban hírneves volt. A Nagyon Szent Ashyata Sheymash volt az egyedüli Fentr l Küldött, akinek Szent Munkájával sikerült bolygódon olyan körülményeket teremteni, amelyek között ezeknek a szerencsétlen lényeknek a létezése egy bizonyos id re kicsit hasonlóvá vált a Mi Nagy Világegyetemünk többi bolygóin él , ugyanazokkal a lehet ségekkel rendelkez háromagyú lényeiéhez; szintén ez a Szent volt a Föld-bolygón az els , aki kijelölt küldetése végrehajtásához a megszokott, az ösz-szes többi Fentr l Küldött által eme bolygó háromagyú lényeire évszázadok során bevezetett módszerek és eszközök igénybevételét megtagadta. A Nagyon Szent Ashyata Sheymash ellentétben azzal, amit el tte és utána tettek az ugyanezzell a céllal Fentr l küldöttek, a Föld háromagyú lényeinek semmit sem tanított és nem is prédikált nekik. leg ennek tudható be az, hogy e Szentnek semelyik tanítása semmiféle formában nem adódott tovább az ottani közönséges lények között, még a harmadik nemzedékig sem, nem hogy a jelenkori lényeknek. Ugyanakkor a Nagyon Szent Ashyata Sheymash kortársai az Nagyon Szent Munkáját illet en pontos információkat juttattak el a követ nemzedékek lényeihez az úgynevezett „beavatottakon" keresztül egy bizonyos „legamonizmus" segítségével, ami az megfontolásainak eredménye volt, és a „Helyzet Borzalma" nevet viselte. Ráadásul az Nagyon Szent Munkájának idejéb l épségben maradt és egészen napjainkig is létezik egy márvány „törvénytábla", amire kora lényei számára adott „tanácsait" és „parancsolatait" vésték. Ez az épen maradt törvénytábla ma legértékesebb ereklyéjét képviseli az Ázsia kontinens közepén él ottani lények egyik kis beavatott csoportjának, az „Olbogmek konfrater-nitásnak". Az „Olbogmek" szó a következ t jelenti: „Nincsenek különböz vallások, ami van, az az Egyedüli Isten". A bolygód felszínére való utolsó leszállásom alkalmával szereztem véletlenül tudomást err l a legamonizmusról, amely a Föld-bolygó távoli nemzedékei beavatott ember-lényeinek adta tovább Szent Ashyata Sheymashnak a „Helyzet Borzalma" cím alatti megfontolásait. Ez a legamonizmus nekem személyesen nagyon segített tisztázni ezen eredeti lények különös pszichizmusának bizonyos oldalait, amelyeket addig, még a rájuk szentelt több évtizedes figyelmes megfigyelések ellenére sem sikerült megértenem. Drága szeretett Nagyapa, kérlek mondd meg nekem, mit jelent ez a „legamonizmus" szó? - kérdezte Hasszin. „Legamonizmus" szóval illetik - válaszolt Belzebub - az egyik módszert, amit ott arra használnak, hogy általa a leg régebbi idó'kben lejátszódott bizonyos eseményekre vonatkozó információk nemzedékró'l nemzedékre továbbadódjanak azon háromagyú lényeken keresztül, akik érdemessé váltak „beavatottakká" lenni és e nevet viselni. Hogy jobban meg tudd érteni hogyan lehet információkat legamonizmus révén a következ ' nemzedék számára továbbadni, még kell mondanom neked egy pár szót azokról a lényekr l, akiket a többi lény akkor „beavatottnak" nevezett és még most is úgy nevez. A régi id kben a Föld-bolygón ezt a szót csakis egy értelemben használták; azokat a háromagyú lényeket nevezték így, akik jelenlétükben majdnem ugyanazokat az objektív adatokat szerezték meg és ezt más lények is képesek voltak megérezni. Azonban a két utolsó évszázadban ennek a kifejezésnek két jelentése lett: Az els szerint, miként a múltban is az olyan ottani lényeket jelöli, akik a saját tudatos munkájuk és önkéntes szenvedésük révén váltak „beavatottá" és ezáltal - mint mondtam -olyan objektív érdemeket szereztek meg, amelyek bármely agyrendszerbeli lény számára észlelhet k és tiszteletet és bizalmat váltanak ki bennük. A második értelmezésében ez a szó egy dics ít cím, amit olyan lények adnak egymásnak, akik beletartoznak abba, amit ott „rablóbandának" neveznek, s amelyek megsokszorozódtak abban az id szakban melyek tagjainak a legf bb célja, hogy környezetét kizárólag a „leglényegesebb" értékeit l „fossza meg". Ezek a „rablóbandák" bizonyos „okkult", vagy „természetfeletti" tudomány ürügye alatt igen sikeresen hajtják végre az efféle fosztogatásaikat. És ott ezen „banditák" mindegyike beavatottnak nevezi magát. Ezek között a földi „beavatottak" között még „nagy-beavatottak" is vannak, akik - f leg napjainkban - virtuóz el adásuk során az „újonnan kinevezett" közönséges „beavatottaktól" abban különböztetik meg magukat, hogy virtuóz ügyeikben, mint ott mondják, a „vízen t zön és kályhakürt n" is keresztülmennek, s t még az összes Monte-Carló-i játéktermen is. így tehát gyermekem, „legamonizmusnak" hívják a Földön a legrégebbi id szakokban lejátszódott eseményekre vonatkozó információknak az els típusú, vagyis valójában érdemes beavatottak közötti továbbadását; annak átadását, amit k maguk hasonló érdemes lényekt l kaptak.
Ezért a továbbadási módszerért az Atlantisz kontinens lényeit illeti az elismerés, ez egy valóban nagyon bölcs eljárás, ami tökéletesen eléri a célját. Tény, hogy ez az az egyetlen módszer, aminek köszönhet en bizonyos legrégebben lejátszódott eseményekre vonatkozó információ k h en el tud tak jutn i a kés bbi nemzedékek lényeihez. Ami pedig azokat az információkat illeti, amelyek e bolygó közönséges lényeinek tömegein keresztül szállnak nemzedékr l nemzedékre, azok vagy rövidesen tökéletesen elt nnek az emlékezetükb l, vagy ahogy kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondja: minden, amit maguk után hagytak „csak egy pár toll és sz rszál, és egy téma Scherezádénak". Ezért van az, hogy ha err l vagy arról az eseményr l eljut néhány töredék információ a távoli nemzedékek lényeihez, és az „új kiképzés " tudós lények megkaparintják azt, hogy valamelyik zagyvalékukat kotyvasszák bel le, akkor a következ eredeti, a legnagyobb mértékben tanulságos jelenségnek lehetünk szemtanúi: ezt a zagyvalékot hallván az összes „svábbogárnak" általános jelenlétébe rögtön behatol az, amit ott a „vitustánc gonosz szellemének" hívnak, és tombolni kezd benne. Ami pedig a Föld-bolygód tudós lényeinek módszerét illeti, amivel ezekbó'l a hozzájuk eljutott töredék információkból az abszurditásaikat kotyvasztják, azt a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk egyik bölcs szentenciájában tökéletesen meghatározza: „A bolha egyedül azért jött a világra, hogy tüsszentése vízözönt okozzon - amelynek leírásával a tudós lényeink annyira szeretnek foglalkozni". Meg kell mondanom neked, hogy abban az id ben, amikor kedvenceid között éltem, néha nehéz volt visszafojtanom azt, amit k „ellenállhatatlan nevetésnek" hívnak, amikor eme tudósok egyike a nyilvánosság el tt értekezett, vagy nekem személyesen beszélt régi eseményekr l, amelyeknek saját magam szemtanúja voltam. Ezek a szónoklatok és „történetek" tele vannak komikus elképzelésekkel, olyanokkal amilyeneket még a mi f -körmönfont Luciferünk, vagy az bármelyik segédje sem tudott volna soha kitalálni, bármily leleményes is.
Huszonhatodik fejezet A Nagyon SzentAshyata Sheymashnak a „Helyzet Borzalma" cím megfontolására vonatkozó legamonizmus BELZEBUB így folytatta: - A legamonizmus, amelynek segítségével a Nagyon Szent Ashyata Sheymash megfontolásait tovább adták, a következ imával kezd dött: „Eljövetelem Okozójának nevében mindig arra fogok törekedni, hogy igazságos legyek a Mi Közös Autokrata, Mindenható Örök Teremt nk minden szellemmel már áthatott forrásával, valamint az minden jövend beli, szellemmel áthatott megnyilvánulásának összes forrásával szemben. Ámen." „Én, a Nagy Mindenség végtelenül kis részecskéje parancsot kaptam Fentr l, hogy öltsem fel a Föld egy három-központos lényének planetáris testét abból a célból, hogy az ezen a bolygón megjelen , és ott létez összes többi ilyen lényt segítsem megszabadulni ama szerv tulajdonságainak következményeit l, amelyet fels bb és súlyos okokból az seik jelenlétébe ültettek. „A szent Individuumok, akiket a Magasságból el ttem külön ezzel a szándékkal valósítottak meg ugyanezen cél elérésére, a rájuk kiszabott feladatot mindannyian Maga a Mi Örökkévaló Teremt nk által az öntökéletesítésre elrendelt három szent út egyike révén próbálták beteljesíteni, vagyis azon szent utak révén, amelyek a „Hit", a „Remény" és a „Szeretetnek" nevezett, a lényük mélyéb l fakadó impulzusokon alapulnak. Amikor tizenhetedik évemet betöltöttem, a Magasságbeli parancsát követve, elkezdtem planetáris testemet el készíteni arra, hogy felel s életemben képes legyek pártatlan lenni. „Mialatt így el készítettem magamat az volt a szándékom, hogy amint elérem a felel s kort, én is eme három szent lényi-impulzus egyike révén fogom beteljesíteni a rám szabott feladatot. „De megadatott nekem, hogy az ön-el készítésem folyamán találkozzam sok, majdnem az összes Babilon városában létez „típushoz" tartozó lénnyel, és pártatlan megfigyeléseim során konstatálni tudtam lényi megnyilvánulásaiknak különböz vonásait; attól kezdve lassacskán belém hatolt és rohamosan n tt esszenciámban egy kétely azt illet en, hogy eme bolygó három-központos lényeit e három szent út bármelyike révén még lehetséges volna megmenteni. ,Azoknak a lényeknek különböz megnyilvánulásai, akikkel találkoztam, nemcsak növelték kételyemet, de nemsokára meggy ztek arról, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményei, a nemzedékek hosszú során át örökl dés révén továbbadva, végül is kikristályosodtak a jelenlétükben, és a kortárs lényeknél már az esszenciájuk jogos részét alkotják, és ennélfogva most a kundabuffer szervnek eme kikristályosodott következményei most általános jelenlétüknek mondhatnánk egy „második természetét" alkotják. „Ezért, amikor végre egy felel s lénnyé váltam, miel tt további tevékenységemre eme három szent út egyikét kiválasztottam volna elhatároztam, hogy planetáris testemet a „szent ksherknára" állapotába viszem, vagyis a „lényi észlelés minden-agy-egyensúlyának" állapotáig, és további tevékenységem módját csakis ebben az állapotban választom meg. „Ezzel a céllal felmentem a „Véziniáma" hegyre, ahol negyven napot és negyven éjszakát töltöttem el térden állva, a koncentrációnak adva át magam. „A következ negyven napon át se nem ettem se nem ittam, hanem emlékezetembe idéztem és analizáltam a létezésem el készítési id szaka alatti észleléseim révén bennem hagyott összes benyomást. „A következ negyven napot és negyven éjszakát térden állva töltöttem, nem ettem és nem ittam, és miden félórában a mellkasom különböz részein egyszerre két sz rszálat téptem ki. „És csak miután így elértem azt, hogy a közönséges élet benyomásaihoz f minden testi vagy szellemi asszociáció befolyásától teljesen felszabadultam, akkor kezdtem el megfontolni, hogy mit fogok tenni. „Megtisztított értelmem megfontolása akkor arra a bizonyosságra vezetett, hogy már túl kés a jelenlegi lényeket eme három szent út bármelyike révén megmenteni. „Ez a megfontolás kategorikusan kimutatta nekem, hogy az összes eredeti funkciók, amelyeknek az embereknél ugyanolyanoknak kellett volna lenniük, mint a Mi Nagy Világegyetemünk minden három-központú lényénél, már az távoli seiknél elfajultak a kundabuffer szerv tulajdonságaihoz tartozó teljesen más funkciókba, amelyek nagyon hasonlóak voltak a „Hit", „Remény" és „Szeretet" valódi szent lényi funkcióihoz. „Ennek az elfajulásnak eredete valószín leg annak tudható be, hogy amikor a kundabuffer szervet seiknél megsemmisítették, bár k akkor magukban a valóságos szent lényi impulzusok tényez it szintén elnyerték, még megmaradt nekik a kundabuffer szerv számos tulajdonságának az íze; és attól fogva eme szerv azon tulajdonságai, amelyek
hasonlítottak e három szent impulzushoz, lassacskán összekeveredtek velük, így aztán, a pszichizmusukban a „Hit", a „Remény" és a „Szeretet" impulzusára kikristályosodott tényez k bár hasonlítottak az eredetikre, mindazonáltal valahogyan egészen különösek voltak. „És a jelenlegi három-központú lények is hisznek, szeretnek és remélnek id nként, az értelmükkel és az érzelmükkel egyaránt; de hogy hogyan hisznek, hogyan szeretnek és hogyan remélnek? Pontosan ebben rejlik az három lényi tulajdonságuknak egész különlegessége. k is hisznek, de ez a szent impulzus náluk nem m ködik függetlenül, mint általában a Mi Nagy Világegyetemünk különböz bolygóin él összes három-központos lénynél, akiknek megvan ugyanez a lehet ségük; náluk ez az impulzus bizonyos tényez kt l függ en jelenik meg, amelyeket általános jelenlétükben a kundabuffer szerv tulajdonságainak ugyanezek a következményei határoznak meg, olyanok, mint ama náluk megjelent sajátságos tulajdonságok, amelyeknek k a „hivalkodás", „hiúság", „g gösség", „önteltség", és így tovább elnevezést adják. „Ennek következtében a földi három-központos lények különösen hajlamosak arra, hogy jelenlétükben mindenféle „szinkrpuszaramot" észleljenek és rögzítsenek meg, vagy, ahogy k mondanák, hogy „higgyenek bármilyen ostobaságban". „Nagyon könny eme bolygó valamelyik lényével bármit elhitetni, feltéve, hogy eme „koholmány" észlelése alatt biztosítva legyen nála akár kívülr l tudatosan, akár automatikusan magától az egyik bennük kikristályosodott, annak éppen megfelel tényez m ködése a kundabuffer szerv azon tulajdonságai közül, amelyek ennek a lénynek az úgynevezett „szubjektivitását" alkotják, olyanok mint a „hiúság", a „g gösség", a „hivalkodás", a „kérkedés", a „hencegés", a „pökhendiség" és így tovább... „Amikor ez a befolyás hatást gyakorol elfajult értelmükre, valamint a „lokalizációikban" azokra az ugyancsak elfajult tényez kre, amelyeknek a lényi érzékelések megvalósítása a feladata, nemcsak egy hamis meggy dés kristályosodik ki bennük a szóban forgó „badarságot" illet en, hanem azután még a legnagyobb szinteséggel és magabiztonsággal vehemensen bizonygatni is fogják környezetükben, hogy ez pontosan így van és nem is lehet másképp. „Ami a „Szeretet" impulzusát kiváltó adatokat illeti, azok bennük szintén ugyanilyen az abnormális formát vettek fel. „A jelenlegi lények jelenlétében egy kiapadhatatlan forrásként ott van az a különös impulzus, aminek k is a „szeretet" nevet adják,- de ez a különös „szeretetük" szintén a kundabuffer szerv tulajdonságai bizonyos kikristályosodott következményeinek az eredménye, és ez az impulzus mindegyikük jelenlétében teljesen szubjektív módon jelenik és nyilvánul meg. „Annyira szubjektív és annyira változatos, hogy ha megkérdeznénk közülük tízet miként érzik ezt a bels impulzust - természetesen feltételezve, hogy véletlenül szintén fognak válaszolni és nyíltan elmondják az igazi érzeteiket és nem azokat, amelyekr l olvastak valahol, vagy hallottak mástól - mind a tíz másképp válaszolna és tíz teljesen különböz érzetet írna le. „Egyikük ezt az impulzust a szexuális értelemben magyarázná, a másik csak könyörületet látna benne, a harmadik csak vágyat a megalázkodásra, a negyedik egy küls dolgokkal szembeni közös érdeket, és így tovább..., de az igazi szeretet érzetét egyikük sem tudná még távolról sem leírni. „Senki sem tudná leírni, mert az igazi szeretet szent lényi impulzusának érzetét már régóta az itteni közönséges ember-lényeknek egyike sem éli át. És mivel nem ismerik az „ízét", a leghalványabb képzeletet se tudják alkotni maguknak err l a Világegyetem minden három-központos lénye jelenlétének legüdvözít bb szent lényi impulzusáról, amely a Nagy Természet isteni el relátásának megfelel en olyan adatokat képez bennünk, hogy azok eredményeit megtapasztalva, az ön-tökéletesítésünk céljából végrehajtott érdemes er feszítéseinkb l teljes boldogságban tudjuk kipihenni magunkat. „Napjainkban, amikor az egyik ilyen három-központos lény szeret egy másikat, vagy azért „szereti", mert az illet t mindig helyesli és érdemtelenül hízeleg neki, vagy azért, mert az orra nagyon hasonlít annak a hím vagy n nem típusnak orrához, amelyikkel - a „típus" és a „polaritás" kozmikus törvénye következtében - létrejött egy kapcsolat, ami még nem szakadt meg, vagy végül abból az egyedüli okból, hogy a „szeretett" lény nagybátyja nagyszer üzleteket köt és talán egy szép nap t is ehhez fogja segíteni, és így tovább... „Azonban az itteni ember-lények soha nem szeretnek az igazi, pártatlan és nem egoista szeretettel. „Ezért a kortárs lények ilyen fajta szeretetének köszönhet en a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek kikristályosítására örökölt hajlamaik most akadálytalanul gyakorolják hatásukat és természetük jogos részeként véglegesen megrögzültek. „Ami pedig a harmadik szent lényi impulzust illeti, az esz-szencia „Reményét", annak sorsa az itteni háromközpontos lények jelenlétében még az el eknél is rosszabb. „Ez a lényi impulzus egy elfajzott formában nemcsak véglegesen alkalmazkodott mindahhoz, amit a jelenlétük egésze tartalmaz, hanem ez a bennük újonnan kialakult káros „remény", amely a szent Remény lényi impulzusának
helyét foglalta el, ma a f akadályává is vált annak, hogy el tudják sajátítani a megfelel tényez ket a „Hit", a „Remény" és a „Szeretet" igazi lényi impulzusainak m ködéséhez. „Ebb l az újonnan kialakult abnormális „reményb l" kifolyólag, k mindig reménykednek valamiben, és ez állandóan megbénítja az összes bennük megjelen - akár szándékosan kívülr l kiváltott, akár bennük véletlenül magától felbukkanó - lehet séget, ama lehet ségeket, amelyek talán még el tudták volna pusztítani jelenlétükben a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek kikristályosítására megörökölt hajlamot. .Amint visszatértem a Véziniáma hegyr l Babilon városába, ott tovább folytattam megfigyeléseimet azzal a céllal, hogy rájöjjek, lehetséges-e ezeket a szerencsétleneket valami módon segíteni. „Egy egész évet szenteltem összes megnyilvánulásaik és észleléseik speciális megfigyelésére és ez alatt az id alatt kategorikusan meggy dtem arról, hogy bár e bolygó lényeiben már teljesen elfajultak azok a tényez k, amelyeknek jelenlétükben a „Hit", a „Remény", és a „Szeretet" szent lényi impulzusait kellett volna létrehozniuk, ugyanakkor az a tényez , amelynek a három agyrendszer lények pszichizmusának alapvet lényi impulzusát kell létrehoznia - az „Objektív Lelkiismeret" néven létez impulzust - még nem volt elsorvadva, hanem a jelenlétükben majdnem az eredeti állapotában maradt meg „Az abnormálisán megalapozott közönséges küls életkörülmények következtében, ez a tényez lassacskán lesüllyedt ama tudatuk mélyébe, amit k „tudatalattinak" neveznek, és ezért a közönséges tudatosságuk ködésében egyáltalán nem vesz részt. „És akkor a teljes „Énemet" alkotó összes, különálló elmélked részemmel kétség nélkül megértettem, hogy csakis úgy lehetne megszabadítani az itteni kortárs háromagyú lényeket ama szerv tulajdonságainak következményeit l, amelyet szándékosan ültettek els seikbe, ha ez a jelenlétükben még épen maradt lényi tényez részt venne ama tudatuk általános m ködésében, amelynek irányítása alatt zajlik az úgynevezett nappali „ébrenléti állapotuk". „Kés bbi megfontolásaim meger sítették, hogy egy ilyen célt csak akkor lehet elérni, ha a közönséges lényi létezésük hosszú id n át a megfelel módon el készített körülmények között folyik. „Amikor mindez a megfontolás teljesen átlényegült bennem, elhatároztam, hogy kizárólag azoknak a körülményeknek megteremtésére szentelem önmagam egészét, amelyeknek köszönhet en a tudatalattijukban épen maradt „Szent Lelkiismeret" m ködése fokozatosan részt vehet a közönséges tudatuk m ködésében. „Szálljon a Mi Mindenható Örökkévaló Végtelenül-Szeret Egy-Lény Közös Teremt Atyánk áldása az én elhatározásomra. Ámen." így fejez dött be a „Helyzet Borzalma" cím , a Nagyon Szent és Összehasonlíthatatlan Ashyata Sheymash gondolatainak szentelt legamonizmus. - Márpedig gyermekem, amikor a bolygód felszínére való utolsó személyes leszállásom elején el ször tudomást szereztem a most idézett legamonizmus részleteir l, mindjárt érdekl dni kezdtem ennek a jövend Nagyon Magas és Nagyon Szent általános kozmikus Individuumnak, Ashyata Sheymashnak következtetései után; és mivel ott az Nagyon Szent Munkájáról kedvenceid körében nem létezett sem egy másik legamonizmus, sem bármilyen más információ forrás, elhatároztam, hogy részletes kutatásba kezdek, mert mindenképpen tisztázni akartam a magam számára, hogy milyen intézkedéseket hozott, és hogyan vitte végbe azokat azzal a céllal, hogy segítségére legyen eme szerencsétleneknek, hogy magukat ennek a számukra oly káros kundabuffer szerv tulajdonságainak örökl dés által továbbadott következményeit l megszabadítsák. így bolygód felszínén való utolsó személyes tartózkodásom alatt egyik feladatomnak t ztem ki az Esszencia Szeret ', Nagy, most Nagyon Magas és Nagyon Szent általános kozmikus Individuum, Ashyata Sheymash további Nagyon Szent Munkájának részletes tanulmányozását és tisztázását. Ami pedig azt a „törvénytáblát" illeti, amely véletlenül épen maradt a Nagy Ashyata Sheymash Nagyon Szent Munkájának kora óta és még jelenleg is ott az „Olbogmek testvé-rek"-nek nevezett beavatott lények konfraternitásának legértékesebb ereklyéjét képviseli, azt sikerült eme utolsó ottani tartózkodásom alatt látnom és márványba vésett felírásait elolvasnom. Azutáni kutatásaim kimutatták, hogy amikor kés bb a Nagyon Szent Ashyata Sheymash a céljául kit zött különleges feltételeit a közönséges lényi létezésnek ott megvalósította, az kezdeményezésére, és tanácsainak megfelel en, több nagy városban az erre a célra megfelel helyekre törvénytáblákat helyeztek el, amelyekre egy megfelel léthez szükséges számos szabályt és szentenciát véstek fel. Azonban kés bb, amikor nagy háborúik újra kezd dtek, ezek a különös lények maguk rombolták le az összes ilyen törvénytáblát, egy kivételével, amely - nem is lehet tudni hogyan - egészen napjainkig sértetlenül megmaradt, és jelenleg ennek a „konfraternitásnak" legbecsesebb tulajdonát képezi. Erre a még megmaradt márványtáblára a „Hit", a „Szeretet", és a „Remény"-nek nevezett szent lény-impulzusokat illet en a következ felírást vésték: „Hit" „Remény" „Szeretet" A lelkiismeret Hite szabadság.
Az érzelem Hite gyengeség. A test Hite butaság. A lelkiismeret Szeretete ugyanazt váltja ki viszonzásul. Az érzelem Szeretete az ellenkez jét váltja ki. A test Szeretete csak a típustól és a polaritástól függ. A lelkiismeret Reménye er . Az érzelem Reménye szolgaság. A test Reménye betegség. Miel tt többet mondanék a Nagyon Szent Ashyata Sheymashnak a kedvenceid javára szolgáló tevékenységér l, részletesen el kell elmagyaráznom neked az általuk „Reménynek" nevezett bels impulzust, mivel ennek sorsa, mint ezt már is megjegyezte, még a két els nél is rosszabb volt. És a kés bbi megfigyelések és kutatások - amelyeket külön én magam hajtottam végre ezen az említett bennük megjelen különös impulzuson - tisztán feltárták el ttem, hogy a tényez k, amelyek jelenlétükben egy ilyen abnormális impulzust létrehoznak, számukra valóban a legkárosab-bak. Ennek az abnormális reményüknek következtében ott megjelent és fejl dni törekszik egy fölöttébb eredeti, a legnagyobb mértékben szokatlan betegség, amely még napjainkban is dühöng közöttük, s a „holnap" nevet viseli. Ez a különös „holnap" betegség borzalmas következményeket vont maga után, különösen azon szerencsétlen háromagyú lények számára, akik véletlenül megtudták és err l teljes jelenlétükkel kategorikusan meg is gy dtek, hogy vannak bennük bizonyos nem kívánatos következmények, és még azt is tudják, hogy hogyan és milyen er feszítéseket kell feltétlenül végrehajtaniuk azért, hogy megszabaduljanak t lük, de eme káros „holnap" betegség következtében, sohasem képesek ezeket a megkívánt er feszítéseket megtenni. Valójában, ennek a borzasztó és hatalmas rossznak pontosan eme káros oldala az, amely különböz kis és nagy okokból e nyomorúságos háromagyú lények közönséges lényi életfolyamatában összegyülemlett, és e „máról holnapra halogatás" folytán közülük még azok sem fogják tudni soha megtenni a szükséges er feszítéseket, akik véletlenül tudomást szereztek minderr l, és k is meg vannak fosztva attól, hogy valaha is elérjenek bármi valósat. Ez a különös, a te kedvenceid számára olyan végzetes „holnap" betegség, a jelenlegi lények számára egy köt fékké vált, nemcsak azáltal, hogy egyszer s mindenkorra megfosztja ket minden lehet ségt l a kundabuffer szerv kikristályosodott következményeinek a jelenlétükb l való eltávolítására, hanem legtöbbjüket még a már megalapozott közönséges létezéshez teljesen elengedhetetlen lényi kötelességek becsületes végrehajtásában is megakadályozza. A „holnap" betegség miatt az ottani háromagyú lények, és különösen a jelenkoriak, majdnem mindig „kés bbre" halasztanak mindent amit éppen abban a pillanatban kellene megtenni, s mindezt azzal a meggy déssel, hogy „kébb" többet és jobban fognak tudni tenni. Még azok a szerencsétlenek is, akik véletlenül a saját értelmükkel, vagy egy kívülr l jöv tudatos cselekedetnek köszönhet en felismerik teljes semmiségüket, azután elkezdik minden önálló szellemmel áthatott részükkel átérezni azt, és akik a véletlen folytán tudomást szereznek arról, hogy milyen lényi er feszítéseket kell tenni és hogyan, ahhoz hogy háromagyú lényhez megfelel vé váljanak - még ezek a lények is, „máról holnapra halasztva", majdnem mind elérkeznek arra a pontra, hogy egy nagyon szomorú napon felbukkannak és elkezdenek megnyilvánulni bennük az öregség „tehetetlenségnek" és „gyenge elméj ségnek" nevezett el jelei, ami minden kis és nagy kozmikus tömörülésnek elkerülhetetlen osztályrésze betöltött létezésének vége felé. Ezzel kapcsolatban feltétlenül beszélnem kell neked arról a különös jelenségr l, amelyet kedvenceid majdnem teljesen elfajult jelenlétének szentelt megfigyeléseim és tanulmányozásaim közben észrevettem: világosan megállapítottam, hogy közülük sokaknál, a planetáris létezésük vége felé, a kundabuffer szerv tulajdonságainak az általános jelenlétükben kikristályosodott legtöbb következménye magától kezd elsorvadni, és néhány közülük teljesen el is t nik, ami lehet vé teszi számukra, hogy a valóságot kicsit jobban lássák és érezzék Ilyenkor kedvenceid általános jelenlétében megjelenik egy intenzív vágy az önmagukon való munkára, azaz dolgozni - mint mondják - a „lelk k megmentésén". Azonban mondani sem kell, hogy ezek a vágyak már semmire sem vezetnek, azon egyszer oknál fogva, hogy számukra már túl kés ; lejárt az az id , amit a Nagy Természet nekik erre kiszabott, és bár látják és érzik a kötelezettséget a szükséges lényi er feszítések elvégzésére..., most már nem áll a rendelkezésükre a vágyuk beteljesítésére semmi más, mint ezek az „hiábavaló kívánságok" és ez az „öregkor törvényszer tehetetlensége". - Márpedig gyermekem a Nagyon Szent Ashyata Sheymashnak a bolygódon megjelen és létez háromagyú lények javára szolgáló tevékenységére vonatkozó kés bbi kutatásaim és kivizsgálásaim a következ t mutatták meg nekem: Amikor ez az értelme szerint szinte összehasonlíthatatlan Nagy Szent Individuum véglegesen meggy dött arról, hogy a Világegyetem összes háromagyú lényének tökéletesítésére szánt szokásos szent utak már nem feleltek meg a Föld-bolygó lényei számára, akkor ez után az év után, amit a pszichizmusokon való speciális megfigyelésékre és
kutatásokra szentelt, ismét felment a Véziniáma hegyre, ahol több földi hónapon keresztül elmélkedve megfontolta, mi módon tudná megvalósítani célját, vagyis eme bolygó lényeit a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek kikristályosítására való örökölt hajlamtól megmenteni azon tényez k segítségével, amelyek az „Objektív Lelkiismeret" alapvet szent lényi-impulzusára tudatalattijukban épen megmaradtak. Megfontolásai véglegesen meggy zték arról, hogy valóban lehetséges megmenteni ket azoknak az általános jelenlétükben lév adatoknak segítségével, amelyek ezt a szent lényi-impulzust ki tudják váltani, de csak azzal a feltétellel, ha ezeknek a tudatalattijukban épen maradt adatoknak megnyilvánulásai teljesen részt vesznek annak a tudatnak a m ködésében, amelynek irányítása alatt az nappali ébren-léti létezésük folyik, és ha ez a lényi-impulzus egy hosszú id szakon át ezen tudatosságuk minden formájában megnyilvánul.
Huszonhetedik fejezet A Nagyon Szent Ashyata Sheymash által az emberek számára megalkotott életrend AZUTÁN Belzebub ekképpen folytatta elbeszélését: - Kutatásaim és kivizsgálásaim még azt is kimutatták, hogy miután a Nagyon Szent Ashyata Sheymash a Véziniáma hegyen meditált, és gondolatban felvázolta további Nagyon Szent Munkájának meghatározott tervét, már nem tért vissza Babilonba, hanem egyenesen Dzsulfapalba, az Ázsia kontinens közepén fekv , annak idején „Kurlandtekhnek" nevezett ország f városába ment. Megérkezvén els dolga volt, hogy kapcsolatba lépjen a város közelében fekv „Tchavtanturi konfraternitás" testvéreivel, amelynek neve ezt jelenti: „Lenni vagy egyáltalán nem lenni". Ezt a konfraternitást a Nagyon Szent Ashyata Sheymash ott tartózkodása el tt az éveikb l öttel alapította két valóban „beavatott" földi lény, az „ashyatai" korszak el tt létez elveket követve. Eme földi lények egyikét Pandolirónak, a másikat Szenszimirinkónak hívták. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy ennek a két igazi beavatottnak az általános jelenlétében a fels lényi-részek felöltése akkor már egészen a „beteljesülésnek" nevezett fokig megvalósult, és azután további létezésük során volt idejük ezeket a fels részeiket a Szent Objektív Értelemnek megkívánt fokára tökéletesíteniük, és azok mostanra már arra is méltóvá váltak, hogy a létezési helyük a Purgatórium Szent Bolygóján legyen. Kés bbi elmélyített tanulmányaim szerint, ennél a két ottani háromagyú lénynél, Pandolirónál és Szenszimirinikónál az általános jelenlétüknek összes különálló szellemmel áthatott részében már megjelent és folyamatosan érezhet is volt az a gyanú, mely kés bb meggy déssé vált, hogy általános szervezetükbe bizonyos, nyilvánvalóan a törvényeknek nem megfelel okokból, „valami számukra fölöttébb nem kívánatos" került és m ködik, továbbá, hogy egyedül a bennük meglév adatok segítségével lehetetlen megszabadulniuk ett l a „valami fölöttébb nem kívánatostól". Ezért elhatározták, hogy keresnek felebarátaik között néhány olyan lényt, akik ugyanezért a célért akarnak küzdeni, és egyesítik velük az er feszítéseiket, hogy ett l a „fölöttébb nem kívánatos" dologtól megszabaduljanak. Hamarosan találtak is ennek a célnak megfelel lényeket a „szerzetesek" között, a „kolostornak" nevezett helyeken, amelyekb l abban az id ben sok volt Dzsulfapal környezetében. És ezekkel az általuk kiválasztott szerzetesekkel alapították meg a szóban forgó „konfraternitást". Márpedig, a Nag yon Szent Ash yata She ymash Dzsulfapal városába érkezése után megfelel kapcsolatokat hozott létre eme konfraternitás hittestvéreivel, akik már a pszichizmusuknak önmagukon észrevett abnormális m ködésén dolgoztak, és elkezdte az értelmüket objektíven igaz ideákkal felvilágosítani lényi impulzusaikat oly módon irányítva, hogy ezeket az igazságokat átérezhessék anélkül, hogy bennük akár a jelenlétükben már benne lév abnormálisán kristályosodott tényez k, akár valamilyen az ottani abnormálisán megalapozott közönséges létezési körülmények eredményeib l megjelenni képes tényez a legkisebb mértékben részt venne. Mialatt a volt „Tchavtanturi konfraternitás" hittársainak felvilágosítása, valamint feltételezéseinek és szándékainak velük való megvitatása folyt, Nagyon Szent Ashyata Sheymash sokat dolgozott azon konfraternitás úgynevezett
„el írásainak", vagy mint ott mondják a „regulájának" létrehozásán is, amelyet a már beavatott testvérek segítségével Dzsulfapal városában megalapított, és kés bb a „Hishtvori konfraternitás" nevet kapta, ami azt jelenti: „Egyedül azt nevezik és az lesz Isten fia, aki elnyeri önmagában a Lelkiismeretet". Kés bb, amikor a volt „Tchavtanturi konfraternitás" testvéreinek segítségével mindent kidolgoztak és megszerveztek, a Nagyon Szent Ashyata Sheymash szétküldte ezeket a testvéreket különböz helyekre azzal a megbízatással, hogy az utasításai szerint terjesszék el azt az ideát, hogy azok a Fentr l megnyilvánított adatok, amelyek bennük az igazi lelkiismeret isteni impulzusát létre tudják hozni minden ember „tudatalattijában" kikristályosodnak és ott állandóan jelen vannak és, hogy csak az, aki elnyeri a „képességet" arra, hogy eme adatok hatása részt vegyen annak a tudatnak a m ködésben, amiben mindennapi létezése telik, egyedül az nevezheti magát objektív értelemben véve jogosan, és valójában csakis az lehet a minden létez Közös Teremt Atyának egy igaz fia. A testvérek akkor elkezdték ezeket az objektív igazságokat prédikálni, el ször a Dzsulfapal környékén lév számos kolostor szerzeteseinek, azután a város közönséges lakóinak is. A prédikációjuk eredménye az volt, hogy mindenekel tt kiválasztottak harmincöt komoly és jól felkészült „próbaid s novíciust" az els Dzsulfapal városában megalapított Hishtvori konfraternitás számára. Azután a Nagyon Szent Ashyata Sheymash, mialatt folytatta a korábbi Tchavtanturi konfraternitásbeli szerzetesek értelmének felvilágosítását, az segítségükkel nekilátott e harmincöt „próbaid s novícius" értelmének felvilágosítására is. Ez egy egész ottani éven át folytatódott, és a korábbi Tchavtanturi konfraternitás testvérei, valamint a harmincöt „próbaid s novíciusa" között csak azután bizonyultak néhányan fokozatosan méltónak arra, hogy úgymond „teljes jogú testvéreivé" váljanak ennek az els Hishtvori konfraternitás-nak. A Nagyon Szent Ashyata Sheymash által megalapozott „szabályok" szerint bármelyikük azzal az egy feltétellel válhatott a Hishtvori konfraternitás „teljes jogú testvérévé", ha bizonyos más, szintén el írt objektív érdemek mellett elnyerte a „képességet" arra, hogy a „saját pszichizmusának m ködését tudatosan tudja irányítani", és ezáltal képes legyen mintegy száz más közönséges lényt tökéletesen meggy zni, el ször azt bizonyítva be nekik, hogy létezik az embereknél az Objektív Lelkiismeret impulzusa, másodszor, hogy mi módon fontos megnyilvánítani azt abból a célból, hogy az ember eleget tudjon tenni léte igazi okának és céljának, és hogy hogyan tudják k a maguk során a legalább száz más lény meggy zéséhez szükséges, úgynevezett „ké-pességi intenzitást" elnyerni. Azoknak, akik érdemesek lettek, hogy a Hishtvori konfraternitás „teljes jogú testvérei" legyenek adták els alkalommal a „f pap" nevet. Hogy Ashyata Sheymash Nagyon Szent Munkáját jobban megértsed, tudnod kell azt is, hogy kés bb, amikor lerombolták Szent Munkájának minden eredményét, ezt a „f pap" szót, ugyanúgy mint a „beavatott" szót, amir l már beszéltem kedvenceid, mind a mai napig két teljesen különböz értelmezésben használják. Az els értelemben - amint annak idején mindenütt, de manapság már csak néhány vidéken és ott is csak jelentéktelen, elszigetelt csoportokban - azoknak a szakembereknek a megnevezésére használtak, akiket most ott mindenki „egyházi embernek" vagy „papnak" nevez. A „f pap" szó másik jelentését azokra az ottani lényekre alkalmazták és még most is alkalmazzák, akik vallásos életük és a környezetük javára végrehajtott cselekedeteik érdemei által annyira kiemelkednek a közönséges háromagyú lények soraiból, hogy minden alkalommal, amikor csak emlékeznek rájuk, a „hálaérzet" folyamata jelenik meg bennük és hatja át a jelenlétüket. Amint a Nagyon Szent Ashyata Sheymash a volt Tchavtanturi konfraternitás id sebb testvérei és az újonnan felvett harmincöt „novícius" értelmét felvilágosította, Dzsulfapal városának és környékének közönséges lényei között elterjedt az az igaz idea, hogy az ember-lények általános jelenléte magába foglalja az összes adatot az Objektív Lelkiismeret isteni impulzusának megnyilvánítására, de ez az isteni impulzus az általános tudatosságukban nem vesz részt, mivel ebben bizonyos megnyilvánulások megakadályozzák, amelyek bár különböz „kés bb megfizetend azonnali kielégülésekhez" juttatják ket, valamint számos anyagi el nyhöz, ugyanakkor fokozatosan elsorvasztják a Természet által a jelenlétükbe azzal a céllal belehelyezett adatokat, hogy a környezetük lényeinél, bármilyen „agyrendszer" szerinti megkülönböztetés nélkül, az Isteni Szeretet objektív impulzusát váltsák ki. Ezek az igaz információk f leg a Nagyon Szent Ashyata Sheymash ama ideálisan értelmes el relátásának köszönheen terjedtek el, amely megkövetelte mindazoktól, akik a „Hishtvori" konfraternitás „teljes jogú" tagjaivá válni törekedtek, hogy számos meghatározott „érdemen" kívül elnyerjék a „képességet", hogy a lelkiismeret isteni impulzusát száz másik ottani háromagyú lény három önálló szellemmel áthatott asszociatív része számára észlelhet vé tegyék. Amikor Dzsulfapal városában az els Hishtvori konfraternitás megszervezését többé-kevésbé elrendezték és úgy alakították, hogy a további munka függetlenül, egyedül az ottani testvérek értelmének irányítása alatt folytatódhasson, akkor maga a Nagyon Szent Ashyata Sheymash hozzáfogott a már „teljes jogúvá" vált testvérek közül kiválasztani azokat, akik kezdték - úgy tudatosan az értelmük, mint tudattalanul az érzelmük révén - ezt az isteni impulzust a tudatalattijukban átérezni, és akik teljesen meg voltak gy dve annak lehet ségér l, hogy önmagukon bizonyos er -
feszítéseket téve, ez az isteni lényi impulzus egyszer s mindenkorra a közönséges tudatuknak elválaszthatatlan részévé válhat. Akkor különválasztotta azokat, akik ezt az impulzust átélték és megismerték, és akiket „els fokú" beavatottaknak neveztek, és elkezdte egyenként az értelmüket az ottani háromagyú lények számára mindaddig teljesen ismeretlen „objektív igazságokba" beavatni. Ezek a többiekt l megkülönböztetett els fokú beavatottak kapták meg akkor el ször a „nagy-beavatott" nevet. Jegyezd meg, hogy a Nagyon Szent Ashyata Sheymash amikor az ottani beavatottak Lényét irányító összes alapelvet helyreállította, kés bb „ashyatai restaurálásnak" nevezték. Ezeknek az els „nagy beavatottaknak" a Nagyon Szent, ma Legszentebb Ashyata Sheymash többek között részletesen megmagyarázta, hogy pontosan mi is az „Objektív Lelkiismeretnek" ez a lényi impulzusa, és a megnyilvánítására hogyan keletkeznek a háromagyú lények jelenlétében a tényez k. Ezzel kapcsolatban egyszer ezt mondta: „A háromagyú lényeknél az Objektív Lelkiismeret lényi impulzusának tényez i a „Mi Mélyen-Szeret és Végtelenül-Türelmes Örökkévaló Teremt nk fájdalma emanációinak" a jelenlétükben lokalizált részecskéib l születnek; ezért aztán a három-központos lényeknél az igazi tudat megnyilvánulásának forrását olykor a „Teremt Képvisel jének" is nevezik. „Ezt a szomorúságot a Mi Közös Teremt nkben Minden Létez Fenntartójában a Világegyetemben az öröm és a fájdalom között szüntelenül folyó küzdelem kelti." És hozzátette: „Az egész Világegyetem minden három-központos lényében kivétel nélkül - így bennünk emberekben is - az Objektív Lelkiismeret lényi impulzusának el idézésére általános jelenlétünkben kikristályosodott adatok következtében, mi teljes egészünkben - és az esszenciánk, egészen a gyökeréig - csak szenvedés vagyunk, és annak is kell lennünk. „És szenvedésnek kell lennünk, mert ez a lényi impulzus bennünk teljességében csak két, elveiben abszolút ellentétes forrásból ered , és természetében teljesen ellenkez m ködés állandó küzdelme révén tud megnyilvánulni, vagyis egy állandó küzdelem révén planetáris testünk m ködési folyamata, és az ugyanezen planetáris testünkön belül a fels lényi testünk felöltéséb l és tökéletesítéséb l folyamatosan keletkez vele párhuzamos folyamatok között folyamatok között, amelyek a maguk teljességében a három-központos lényekben az Értelem mindenféle fajtáját valósítják meg. „Következésképpen éppúgy mint a Nagy Világegyetemünk minden három-központos lényének, nekünk a Földön él embereknek is a bennünk jelenlev , az Objektív Lelkiismeret isteni impulzusának kiváltására szánt tényez knél fogva elkerülhetetlenül állandóan küzdenünk kell az általános jelenlétünkben megjelen és lejátszódó eme két teljesen ellentétes m ködéssel, melynek eredményeit mi mindig mint „kívánságot", vagy mint „nem-kívánságot" érezzük át. „így csak aki tudatosan el segíti ennek a bels küzdelemnek lefolyását, és tudatosan támogatja a „nem-kívánságot" a „kívánságon" diadalmaskodni, egyedül az fog Maga a Mi Közös Atyánk és Teremtó'nk Lénye szerint cselekedni; ám az, aki tudatosan az ellenkez jét segíti el , csak növelni fogja az fájdalmát." Mindannak köszönhet en amit most elmondtam, gyermekem, még három sem telt el az éveikb l, és Dzsulfapal városának és környékének, valamint az Ázsia kontinens számos országának közönséges lényei már nem csak azt tudták, hogy az „igazi lelkiismeret" isteni lényi impulzusa bennük van, s képes részt venni a közönséges „ebrenleti tudatuk" m ködésében, és hogy a Nagy Ashyata Sheymash Próféta összes konfraternitásában az összes beavatottak és f papok magyarázzák és mutatják meg mit és hogyan kell tenniük, hogy ezt elérjék, hanem csaknem mindegyikük minden erejével küzdött azért, hogy f papjává lehessen a Hishtvori konfraternitásnak, amib l akkoriban Ázsia kontinens különböz országaiban sok közösség alakult, és mind majdnem függetlenül m ködött. Ezek a majdnem független konfraternitások a következ sorrendben jöttek létre: Amikor a Dzsulfapalban megalapított konfraternitás közös munkáját véglegesen elrendezték, a Nagyon Nagy Ashyata Sheymash az említett „nagy-beavatottakat" a megfelel útbaigazításokkal ellátva elküldte az Ázsia kontinens más országaiba és városaiba, hogy ott hasonló konfrater-nitásokat szervezzenek, mialatt maga Dzsulfapal városában maradt, és onnan irányította segédei tevékenységét. Akármi történt is gyermekem, tény az, hogy kedvenceid, eme különös háromagyú lények majd mindegyike vágyta, és minden szellemmel áthatott lényi részével küzdeni kezdett azért, hogy az igazi isteni Objektív Lelkiismeretet a közönséges ebrenleti tudatába elnyerje, más szóval, Ázsia majd minden lénye elkezdett dolgozni önmagán a Hishtvori konfraternitás „beavatottjainak" és „f papjainak" irányítása alatt azért, hogy a közönséges tudatukba átvigyék a tudatalattijukban jelenlév , az igazi isteni Lelkiismeret impulzusának kiváltására szolgáló adatokat, hogy így elnyerjék annak lehet ségét, hogy egyrészt jelenlétükb l - talán egyszer s mindenkorra - kiirtsák a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeit, amelyek károsak úgy számukra, mint az ket követ nemzedékek számára, akiknek örökl dés útján továbbadják, másrészt, hogy tudatosan részt vegyenek a Mi Közös Örökkévaló Atyánk fájdalmának csökkentésében.
Mindezek következtében ebben a korban, és f leg az Ázsia kontinensen, kedvenceid közönséges lényi életfolyamatában - úgy a „tudatos ebrenleti állapotukban", mint az „ösztönös passzív állapotukban" - lassacskán az Objektív Lelkiismeret kérdése került túlsúlyba. Még azok az akkori háromagyú lények is, akiknek jelenlétében ennek az isteni impulzusnak íze még nem lett átlényegítve, és akiknek az egyedül rájuk jellemz különlegesen sajátságos tudatukban csupán egyszer utalások voltak ezekr l a bennük is jelen lehet lényi impulzusokról, megtettek minden t lük tehet t, hogy magukat mindenben ezeknek az utalásoknak megfelel en nyilvánítsák meg. - Mindannak amit elmondtam az lett az eredménye, hogy miután eltelt tíz az éveikb l, ott már magától elt nt az abnormálisán megalapozott közönséges lényi létezés két f formája, amelyekb l akkor éppúgy mint jelenleg a legtöbb káros ok ered, amelyek egyre inkább megakadályozzák a lehet ségét annak, hogy ott, a te szerencsétlen kedvenceid között, legalább is küls leg egy normális lényi létezés körülményei alapozódjanak meg. El ször is a közösségekbe való feloszlásuk sz nt meg magától, az összes velejáró küls , s t még bels létezési formával együtt, amit k „államszervezetüknek" neveznek; másodszor, szintén magától elt nt a lényeknek különböz „kasztokba" vagy „osztályokba" való felosztása, amit az számos közösségeikben már régóta bevezettek. Szerintem pontosan az abnormálisán megalapozott közönséges lényi létezésnek eme két formájából a második, vagyis egymásnak különböz kasztokba és osztályokba való felosztása - vált az alapjává, mint azt te magad is kés bb meg fogod érteni, szerencsétlen kedvenceid általános jelenlétében egy sajátos pszichikai tulajdonság fokozatos kikristályosodásának, amely az egész Világegyetemben egyedül eme szerencsétlen háromagyú lények jelenlétének lett velejárója. Ez a kivételes tulajdonság nem sokkal az ottani második transzapalni perturbáció után formálódott ki bennük, és miután fokozatosan kifejl dött és meger södött, örökl dés által nemzedékr l nemzedékre adva mindaddig, amíg a jelenlegi lényekhez már mint az általános pszichizmusuk szerves és elválaszthatatlan része ért el, és ezt az oly sajátságos tulajdonságot k maguk „egoizmusnak" nevezik. Majd kés bb, a megfelel id ben részletesen elmagyarázom neked a Föld-bolygón létez háromagyú lényekr l szóló elbeszéléseim során, az abnormálisán megalapozott küls lényi-életkörülményeknek köszönhet en hogyan vitték rá kedvenceidet el ször arra, hogy elkezdjék egymást különböz kasztokba osztani, és hogy bizonyos ezt követ rendellenességek folytán miképpen maradt fenn a kölcsönös kapcsolatoknak ez a lever formája még napjainkban is. Addig is tudd azt, hogy általános jelenlétükben a pszichizmu-suknak ezen sajátos, „egoizmusnak" nevezett tulajdonsága megjelenésének oka az volt, hogy - mint mindig ezeknek az abnormálisán megalapozott körülményeknek köszönhet en -, nem sokkal a második transzapalni perturbáció után általános pszichizmusuk kett ssé vált. Ez a tény számomra a bolygódon való utolsó személyes tartózkodásom folyamán vált nyilvánvalóvá, amikor is érdekl désem elmélyült a Nagyon Szent Ashyata Sheymash megfontolásaira vonatkozó, „A Helyzet Borzalma" címet visel legamonizmus iránt. Az Nagyon Szent Munkáját és annak eredményeit illet részletes kutatásaim és tanulmányozásaim során felmerült bennem a kérdés: miért és hogyan lehet az, hogy ennek a Mi Közös Teremt Atyánk fájdalma emanációjának részecskéib l fakadó és az Objektív Lelkiismeret isteni impulzusának megvalósítására szolgáló tényez nek kristályosodása az jelenlétükben pont a „tudatalattijukban" jött létre, és ezáltal megmenekült egy olyan végleges elfajulástól, mint amilyenen a Hit, a Remény és a Szeretet szent lényi-impulzusainak el idézésére beléjük helyezett összes tényez keresztül ment. És meggy dtem róla, hogy ezekre az ottani rendellenességekre ráillik a mi nagyra becsült, pótolhatatlan és tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk egyik bölcs szentenciája mely így szól: „Az ember számára minden valódi boldogság csakis valamilyen nem kevésbé valódi, már megtapasztalt boldogtalanságból fakadhat." Általános pszichizmusuknak ez a kett ssége azáltal jön létre, hogy különböz „személyes kezdeményezések" egyideleg fakadnak, egyrészt abból a lokalizációból, amely éb-renléti állapotuk alatt túlsúlyban van - és ami semmi más, mint a véletlenül észlelt, az ket körülvev abnormális környezet által el idézett benyomásoknak az eredménye, amelyek összessége alkotja azt, amit k „tudatnak" neveznek -és másrészt abból a normális lokalizációból, mely minden fajta lény jelenlétében megtalálható, és amelynek k a „tudatalatti" nevet adják. És mivel ezek a „személyes kezdeményezések" két egymástól különböz lokalizációból erednek, ezért a nappali ébrenléti állapotuk alatt ezen lények mindegyike, mondhatnánk két független személyiségre vált szét. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ez a kett sség volt az ok, amiért jelenlétük fokozatosan elvesztette azt a háromagyú lények számára elengedhetetlen impulzust, ami az „ szinteség" nevet viseli. Kés bb még gyökeret is vert bennük az a szokás, hogy ezt az „ szinteségnek" nevezett lényi impulzust szándékosan elfojtsák, és most az ottani háromagyú lényeket termel ik, vagy az kifejezésük szerint „szüleik", már keletkezésük napjától fogva, vagyis „születési" napjuktól kezdve, egy teljesen ellenkez impulzusra, a „hamisságra" szoktatják.
Azt tanítani és olyan irányban befolyásolni a saját gyermekeiket, hogy másokkal szemben kétszín ek és mindenben hamisak légyenek, ez jelenleg a Föld-bolygó lényeinél úgy megrögzült, hogy még gyermekük iránti kötelességnek is tartják; és ezt a viselkedést illetik k az híres „nevelés" szavukkal. Arra „nevelik" a gyermekeiket, hogy sohase legyenek képesek és ne is merészeljenek a „lelkiismeretük" ösztönös irányítása szerint megnyilvánulni, és csak azt csinálják, amit ott az úgynevezett ,jó modor", rendszerint különböz hasznamussz jelöltek által kitalált, kézikönyvei el írnak. És magától értet en, amikor a gyerekek feln nek és felel s lényekké válnak, már automatikusan cselekszenek és nyilvánulnak meg, pontosan úgy, ahogy a kialakulásuk idején tanították nekik, vagyis oly módon ahogy szuggerálták nekik, ahogy „felhúzták" ket, egyszóval, ahogy „nevelték" ket. Mindennek következtében az „Objektív Lelkiismeret", amely eme bolygó lényeinek tudatában már a zsenge gyermekkortól kezdve meg tudna jelenni, fokozatosan a belsejükbe van „vissza zve", így, mire feln nek ez már csak az úgynevezett „tudatalattijukban" található. És a jelenlétükben az Objektív Lelkiismeret isteni impulzusának el idézésére szolgáló tényez k m ködése már réges-rég teljesen megsz nt részt venni ama tudatukban, amelynek irányítása alatt folyik az „nappali ébrenléti létezésük". Ezért, gyermekem, általános jelenlétükben annak a Fentr l jöv isteni megnyilvánulásnak a kristályosodása, amely „tényez ket" képez bennük arra, hogy ennek a szent lényi impulzusnak eljövetelét lehet vé tegye, egyedül a „tudatalattijukban" játszódik le, amely a köznapi létezésük folyamatáb an már nem vesz r észt, íg y ezek az tén yez k elkerülték az elfajulást - amin az összes többi szent lényi impulzus, amelyeknek szintén a jelenlétükben kellene lenniük, vagyis a „Hit" a „Remény" és a „Szeretet" impulzusai átmentek. És napjainkban, ha egyeseknél közülük, a jelenlétükben erre a lényi impulzusra kristályosodott isteni tényez k valamilyen okból még el is kezdenek a tudatalattin kívül megnyilvánulni, és törekszenek az abnormálisán létrejött közönséges „tudatuk" m ködésében résztvenni, alighogy tudatára jutnak, máris minden intézkedést megtesznek az elkerülésére, mivel a jelenleg ott uralkodó körülmények között a létezés lehetetlenné vált egy olyan lény számára, akinek jelenlétében az igazi Objektív Lelkiismeret eme isteni impulzusa még m ködik. Mióta az „egoizmus" kedvenceid jelenlétében szilárdan meghonosodott, ez az eredeti tulajdonság a maga során egyik meghatározó tényez jévé vált azon adatok fokozatos kikristályosodásának általános pszichizmusukban, amelyek több más még különlegesebb lényi impulzust tudnak el idézni, melyeket most ott a „ravaszság", „irigység", „gy lölet", „képmutatás", „megvetés", „fennhéjázás", „szolga-lelk ség", „alattomosság", „nagyravágyás", „kétszín ség", stb. névvel illetnek. Pszichéjük itt felsorolt, háromagyú lényekhez egyáltalán nem ill páratlanul sajátos tulajdonságai kedvenceid legtöbbjének jelenlétében már jóval a Nagyon Szent Ashyata Sheymash korszaka eló'tt egészen ki voltak kristályosodva, és mindegyikük pszichizmusának elkerülhetetlen sajátos tulajdonságává vált; de amikor az Ashyata Sheymash által szándékosan bevezetett új létezési formák kezdtek megrögz dni és azután automatikusan résztvenni lényi létezésük folyamatában, ezek a különös pszichikai tulajdonságok teljesen elt ntek csaknem az összes ottani háromagyú lény jelenlétéb l. Azonban kés bb, amikor k maguk rombolták le az Esz-szencia Barátja, Ashyata Sheymash Szent Munkájának öszszes eredményét, ezek a sajátos, számukra oly végzetes tulajdonságok fokozatosan újra megjelentek mindannyijukban, és végül is ezek váltak a jelenlegi háromagyú lények egész esszenciájának alapjává. így tehát gyermekem, amikor kedvenceid általános jelenlétében megjelentek az egoizmust, ezt a sajátos lényi-im-pulzust kiváltó tényez k, és ez a „egyedülálló tulajdonság" -mely fokozatosan kifejl dve és lassacskán új tényez ket teremtve ugyanannyira sajátos, bár ezúttal másodlagos lényi impulzusokra - az általános szervezetükben elbitorolt magának egy „Egyeduralkodó Zsarnok Mester" helyet, ennek a Lelkiismeret isteni lényi impulzusának nemcsak minden megnyilvánulása, hanem még minden, mint mondják „leggyengébb ébredezése" is akadályozta eme új „Egyeduralkodó Zsarnok" m ködését. És kés bb, amikor ennek következtében kedvenceid kénytelenek voltak akár tudatosan, akár tudattalanul megel zni, hogy ez a szent impulzus részt vegyen ama tudatosság m ködésében, amelynek vezérlete alatt - miként az sajátosságukká vált - az ébrenléti állapotukban léteznek; ezeknek az isteni tényez knek hatása a közönséges „tudatuk" m ködését l, mondhatnánk egyre jobban „eltávolodott", egyedül „tudatalattijuk" m ködésében véve részt. És csak miután részletes kutatásaim és tanulmányozásaimnak köszönhet en tisztáztam mindezeket értettem meg, hogy miért jelenik meg még manapság is önmaguknak különféle „kasztokba" vagy „osztályokba" való felosztása, melynek következményei számukra olyannyira károsak. Kés bb új, elmélyített kutatásaim egyébként még azt is világosan és határozottan kimutatták számomra, hogy abban a tudatban amit k tudatalattinak neveznek még a kortárs lényekben is valóban tovább folytatódik az „Objektív Lelkiismeret" alapvet isteni impulzusának jelenlétükben való elnyeréséhez szükséges tényez k kikristályosodása és ezáltal fennmaradása egész életük során.
Azt a tényt, hogy ennek az „isteni lényi impulzusnak" tényez i még kikristályosodnak, és hogy megnyilvánulásai továbbra is részt vesznek lényi létezésük folyamatában, az említett kivizsgálásokon kívül, még azok a nehézségek is meger sítették, amelyek gyakran el álltak, miközben ezeket a lényeket a Mars-bolygóról figyeltem. Tény, hogy bár a Mars-bolygóról a tesszkuánómon keresztül mindig szabadon, minden zavar nélkül meg tudtam figyelni e naprendszer többi bolygójának felszínén folyó életet, ezzel szemben kedvenceid életfolyamatának szentelt megfigyelés olykor maga a szenvedés volt a Föld-bolygód atmoszférájának sajátos elszínez dése miatt. Mint kés bb megtudtam, ez a speciális elszínez dés eme atmoszféra jelenlétében gyakran felt nagy mennyiség kristályosodásokból eredt, ami kedvenceid jelenlétéb l sugárzik ki, amikor egy sajátságos bels impulzusnak esnek áldozatul, amit k maguk „lelkiismeret-furdalásnak" neveznek. És ez azért történik, mert amikor valamilyen morális sokkot kapnak, azok az asszociációk, amelyek bennük az el leg észlelt benyomások alapján jöttek létre - és amelyek legtöbbje, mint már mondtam neked, mindenféle badarságból áll -, legtöbbször megváltoznak, lecsillapodnak, és néha egy bizonyos id re teljesen meg is sz nnek. Azután, ezeknek a háromagyú lényeknek általános jelenlétében automatikusan egy m ködési kombináció jön létre, mely a tudatalattijukban jelenlév tényez ket az „Objektív Lelkiismeret isteni impulzusának" megnyilvánulására felszabadítja, és lehet vé teszi, hogy az a közönséges tudatosságuk m ködésében ideiglenesen részt vegyen. Ez azzal az eredménnyel jár, hogy megjelennek bennük ezek a „lelkiismeret-furdalások", és a kedvenceidben el állt „lelkiismeret-furdalás" okozza az említett sajátságos kristályosodások megjelenését, amelyek bel lük más sugarakkal vegyülve kisugároznak; a sugárzásoknak ez az összessége adja bolygód atmoszférájának azt a speciális elszínez dését, ami a látás szervét akadályozza abban, hogy szabadon áthatoljon rajta. Itt el kell mondanom neked, hogy kedvenceid, különösen a jelenkoriak, nagymesterévé váltak annak megakadályozásában, hogy ez a „lelkiismeret-furdalásnak" nevezett bels impulzus az általános jelenlétükben sokáig id zzön. Alig kezdték megérezni magukban az el jelét, vagy jobban mondva e lényi impulzus „szurdalásának" el hírnökét, máris úgy „eltángálják", hogy ez a bennük még nem egészen kiformálódott impulzus rögtön lecsillapul. Ezeknek a kezd „lelkiismeret-furdalásoknak" az „el-tángálására" ki is találtak mindenféle nagyon hatásos, speciális módszert, amelyek ott most az „alkoholizmus", „kokainizmus", „morfinizmus", „nikotinizmus", „onaniz-mus", „szerzetesizmus", „athénianizmus" és néhány más, szintén „izmus"-sal végz néven ismertek. - Ismétlem gyermekem, majd megfelel id ben ígéretemhez híven részletesen fogok mesélni neked az ottani abnormálisán megalapozott közönséges életkörülmények azon eredményeir l, amelyek a számukra oly káros, egymásnak különböz kasztokra való felosztásának megjelenéséhez és fenntartásához váltak tényez kké. Azért fogom elmagyarázni neked, mert err l az abnormi-tásról szóló információk nagyon jó adatként fognak szolgálni a neked tetsz háromagyú lények különös pszichizmusának jobb megértéséhez. Addig is hallgass figyelmesen és fogadd be a következ gondolatot: amikor az egoizmus sajátságos pszichikai tulajdonsága teljesen kialakult kedvenceid általános jelenlétében, és amikor már kiváltotta - mint ahogy még most is kiváltja - azokat a már említett különböz másodrend lényi impulzusokat, továbbá az „Objektív Lelkiismeretnek" szent impulzusa teljesen megsz nt az ébrenléti tudatosságukban részt venni, a háromagyú lények, akik a Földbolygódon Ashyata Sheymash Nagyon Szent Munkája el tt és azután megjelentek és léteztek, közönséges életük folyamata alatt mindig arra törekedtek, hogy a jólétet kizárólag önmaguknak szerezzék meg. És mivel általában a Mi Nagy Világegyetemünk egyik bolygóján sincs, és nem is lehet elég mindenb l, ami mindenkinek egyenl küls jólétet tudna biztosítani az úgynevezett „objektív érdemek" figyelembe vétele nélkül, egyesek jóléte mindig mások balsorsára épül. Kizárólag az saját, személyes jólétüknek ez a gondja volt az, ami pszichizmusukban lassacskán egészen sajátságos, példátlan tulajdonságokat kristályosított ki, úgymint az „alattomosság", „megvetés", „gy lölet", „szolgalelk ség", „hazugság", „talpnyalás", stb. amelyek azután egyrészt háromagyú lényekhez nem méltó megnyilvánulásoknak váltak tényez ivé, másrészt okozói lettek az összes olyan bels lehet ség fokozatos lerombolásának, amelyeket a Nagy Természet azért adott meg nekik, hogy a „Nagy Értelmes Mindenség" részecskéivé váljanak. - Márpedig gyermekem, amikor az Esszencia Szeret je, Ashyata Sheymash Szent Munkájának eredményei összeolvadtak mind a „bels " mind a „küls " lényi létezés folyamataival, és ennek köszönhet en az „Objektív Lelkiismeret" isteni impulzusára a „tudatalattijukban" érintetlenül maradt tényez k az „ébrenléti tudatuk" m ködésében fokozatosan egyre jobban részt kezdtek venni, akkor lényi létezésük úgy az egyéni, mint a kölcsönös kapcsolataik szemszögéb l véve ezen a bolygón is majdnem úgy játszódott le, mint a Mi Nagy Világegyetemünk összes többi, háromagyú lényekkel népesített bolygóján. Kedvenceid ett l kezdve úgy kezdtek el viselkedni egymással szemben, mint az Egyedüli Közös Teremt jüknek csupán fokozatban különböz megnyilvánulásaival szemben, és az egymás iránti tiszteletük csak a „lényi partkdolgkötelességek" értelmében, vagyis a személyes tudatos munka és az önkéntes szenvedés értelmében elnyert érdemeknek megfelel en mutatkozott meg.
Ezért ebben az id szakban megsz nt létezni a közönséges létük két f káros formája, nevezetesen a független közösségekbe szakadásuk, és ezeken a közösségeken belül különböz „kasztokba", vagy ahogy ott mondják „társadalmi osztályokba" osztódásuk. Ebben az id ben bolygód összes háromagyú lénye saját magát és felebarátait egyszer en úgy tekintette, mint egy lényt, aki a Közös Teremt Atyánk fájdalma emanációjának egy részecskéjét hordozza magában. És ez azért volt így, mert az isteni impulzus adatai részt vettek közönséges ébrenléti tudatukban, és kölcsönös kapcsolataikban egyedül a lelkiismeretük szerint nyilvánultak meg; így aztán ebben az id ben az urak többé nem fosztották meg szabadságuktól rabszolgáikat, és a különböz hatalombirtoklók maguktól mondtak le érdemtelen jogaikról, mivel lelkiismeretükön keresztül felismerték és megérezték, hogy ezeket a jogokat és állásokat nem a közös jólét miatt birtokolták, hanem kizárólag olyan különböz személyes gyarlóságok kielégítésére, mint a „hiúság", az „önszeretet", az „önnyugtatás" és így tovább. - Természetesen ebben az id szakban volt ott is mindenféle „f nök", „vezet " és „szakért tanácsadó", de ezúttal mint az a Világegyetem összes többi különböz tökéletese-dési fokát elért háromagyú lényekkel népesített bolygón történik - ezt az állást a korkülönbségnek köszönhet en nyerték el, és annak révén, amit az „esszencia képességének" neveznek, az „öröklési jog", vagy választás helyett, ahogy az ezel tt a jótékony hatású „ashyatai korszak" el tt történt, és most is történik. Mindezek a f nökök, vezet k vagy tanácsadók maguktól váltak azzá, a dolgok kényszerít ereje révén, az általuk személyesen megszerzett, és a környezetük összes lénye által valódiként megérzett, objektív érdemek szerint. A dolgok a következ módon zajlottak le: Mivel a bolygó összes lénye azon kezdett dolgozni, hogy tudatosságában elnyerje ezt az isteni funkciót, a „valóságos lelkiismeretet", ebb l a célból - mint ahogy az a Világegyetemben mindenhol történik - megvalósították magukban az úgynevezett „obligolué lényi törekvéseket", vagyis a következ öt törekvést: Az els : törekedni arra, hogy a közönséges élet folyamán minden meglegyen, ami a planetáris testnek valóban szükséges és megfelel . A második: törekedni arra, hogy önmagában mindig meglegyen a kiolthatatlan ösztönös szükséglet a lény értelmében vett tökéletesedésre. A harmadik: tudatosan törekedni a világ teremtése és létezése törvényeinek egyre mélyebb megismerésére. A negyedik: mindjárt létezésének kezdetét l fogva a lehet leggyorsabban megfizetni a világra jöttéért és az egyéniségéért, hogy azután szabaddá váljon ahhoz, hogy amennyire csak lehet könnyítsen a Mi Közös Atyánk fájdalmán. És az ötödik: mindig törekedni úgy a felebarátai, mint a más formájú lények gyors tökéletesedésének el segítésére egészen a „szent Martfotai", vagyis az ön-individualitás fokáig. Ebben az id szakban, amikor minden földi három-központú lény ennek az öt törekvésnek alapján tudatosan élt és dolgozott önmagán, ennek köszönhet en közülük sokan hamarosan igazi, mások által is észlelhet objektív eredményeket értek el. Ezek az objektív érdemek természetesen rájuk vonták környezetük lényeinek figyelmét, akik megbecsülést és tiszteletet kezdtek tanúsítani irányukban, s t örömmel próbáltak méltóvá válni arra, hogy magukra vonják eme kiemelked lények érdekl dését, hogy felvilágosításokat és tanácsokat kapjanak t lük arra, hogy a maguk során hogyan tudnák hasonlóképpen tökéletesíteni magukat. Ezek a kiemelked lények akkor kijelölték maguk között, vagyis az egyenl érdem lények között azt az illet t, aki a legmesszebbre jutott, és minden örökl dési vagy egyéb jog nélkül, automatikusan lett mindannyijuk f nöke. Mennél inkább elismerték f nöki min ségét, annál szélesebb körre terjedt ki a hatalma, nemcsak a közeles szárazföldeken, hanem még a távoli kontinenseken és szigeteken is. Abban az id ben ezeknek a f nököknek tanácsai és felvilágosításai, és általában minden amit mondtak, az ottani háromagyú lények számára szent törvénnyé vált; örömmel és odaadással követték, ellentétben azzal, ami Ashyata Sheymash Szent Munkája eredményeinek elérése el tt történt - és ami manapság ismét történik, miután eme munka gyümölcseit k maguk rombolták le. Vagyis manapság kedvenceid, ezek a különös háromagyú lények a f nökeik, vagy ahogy k nevezik az „uralkodóik" parancsait és rendelkezéseit csakis az úgynevezett „szuronyaiktól" vagy „tetves celláiktól" való félelemb l követik, amib l ezeknek a f nököknek és uralkodóknak b ven áll rendelkezésükre. Ashyata Sheymash Szent Munkájának akkor egészen meghatározott következményei voltak kedvenceid különleges pszichizmusának ama borzalmas megnyilvánulására is, ami az „ellenállhatatlan szükségletük egymás létezését periodikusan elpusztítani". A pszichizmusuk eme szörny különlegessége által el idézett kölcsönös elpusztítási folyamat az Ázsia kontinensen teljesen megsz nt, és csak bolygód felületének többi, nagyon távol es kis és nagy szárazföldjén folytatódott id lid re, mivel a nagy távolság nem engedte meg, hogy a „beavatottak" és a „f papok" befolyása elérje ket, és megvalósulhasson a bolygó felszínének azon a részén lakó lényekjelenlétébe.
Azonban Ashyata Sheymash Szent Munkájának egyik legmeglep bb és legjelent sebb eredménye az volt, hogy ebben az id szakban nemcsak e szerencsétlenek létezésének id tartama vált egy kicsit normálisabbá, vagyis hosszabbá, miközben az úgynevezett „halandóságuk" csökkent, hanem egyúttal a fajuk folytatására szolgáló „megnyilvánult eredményeik" száma, vagyis amit k „születési arányszámnak" hívnak, legalább egy ötödével lecsökkent. így bizonyult be gyakorlatilag a kozmikus törvények egyike, amely „a rezgések egyensúlyának törvénye" nevet viseli, és amely a Nagyon Nagy Kozmikus Trogoautoegokráthoz megkívánt kozmikus an yagok evolúció jából és involúciójából keletkez ' rezgésekre vonatkozik. Mind a „halandóságuknak" mind a „születési arányszámuknak" ez a lecsökkenése azért jelent meg, mert közelebb kerülve a három-központos lények normális létezéséhez olyan rezgéseket kezdtek kisugározni magukból, amelyek a Nagy Természet követelményeinek jobban megfeleltek, és ennek köszönhetó'en kevésbé volt szüksége arra, hogy a lények létezésének elpusztításából szerezze meg ezeket a rezgéseket. Majd tökéletesen meg fogod érteni a rezgések egyensúlyának ezt a törvényét, amikor többszöri ígéretem szerint, a megfelel id ben, elmagyarázom neked az összes alapvet kozmikus törvényt. íg y tehát g yermekem, a Nag yon Szent Ash yata Sheymash Tudatos Munkájának köszönhet en kedvenceid számára ebben az id szakban lassacskán példátlan jólét teremt dött. Azonban az összes többé-kevésbé tudatosan gondoló, az értelemnek különböz fokozataival rendelkez Individuumok legnagyobb szomorúságára, miután a Nagyon Szent Ashyata Sheymash a bolygójukat elhagyta, ezek a szerencsétlenek - mivel sajátosságukká vált így bánni az seik által megszerzett minden jóval - saját maguk teljesen leromboltak mindent; és ezeket a javakat olyannyira megsemmisítették és a bolygójuk felszínér l lesöpörték, hogy a kortárs lények fülébe még a híre sem jutott el annak, hogy egykor a saját bolygójukon ilyen áldás létezett. Mindazonáltal bizonyos si id kb l fennmaradt felíratok, amelyek egészen napjainkig épségben maradtak, tartalmaznak bizonyos információkat arról, hogy bolygójukon létezett az „Állam-szervezetnek" egy bizonyos formája, aminek élén a legmagasabb érdem lények álltak. Eme információk alapján a jelenlegi lények megelégedtek azzal, hogy nevet találjanak ki erre az „Államszervezetre"; s a „F papi Rend" elnevezést adták neki, és ebben is maradtak. Azonban hogy miben állt ez a „F papi Rend", és hogy mi volt és miért is létezett?... Tudni azt, hogy mivel foglalkoztak a régi id k eme vad lényei?... a Föld-bolygó kortárs lényeinek ez minden bizonnyal a legkisebb gondja!...
Huszonnyolcadik fejezet Ashyata Sheymash Szent Munkái lerombolásának f b nöse EMLÉKSZEL gyermekem, már említettem neked, hogy valójában nem a Babilon városában szinte az egész Föld felszínér l összegy lt „tudós" lények vádolhatok els sorban azoknak a tényez knek megjelenéséért, amelyek a jöv nemzedékek nagy kárára a Nagyon Szent Ashyata Sheymash tudatos tevékenységének jótékony eredményeit teljesen lerombolták; k csupán - mint ahogy az már a legtöbb „új kiképzés " földi tudósnál vele születetté vált - „fert bacilusok" módjára önkéntelenül mindenféle, már jóval el ttük is létez baj továbbterjeszt ivé váltak úgy a kortársaik, mint a jövend nemzedékek számára. E kor „tudós" lényei összes további végzetes kis és nagy mesterkedésének és végzetes öntudatlan megnyilvánulásának oka -, amelyek az Esszencia Szeret jének, Ashyata Sheymashnak az ottani háromagyú lények számára jótev , tudatos Szent Munkája eredményei utolsó maradványainak lerombolásához vezettek, - mint azt kés bb a Szent Tevékenységén végzett részletes kutatásaim kimutatták, egy a maga idejében híres, Lentrohamszanin nev , szintén új kiképzés tudós „találmánya" volt. E földi háromagyú lény bels léte kett s „súlypontjának" köszönhetó'en felöltötte és az objektív Értelem megkívánt fokáig tökéletesítette jelenléte „legfels bb-lényi-részét"; és kés bb, mint már mondtam neked, ez a „legfels bblényi-rész" annak a háromszáztizenhárom „fels lényi testnek" egyikévé vált, amelyeket „Örökkévaló Hasznamussz Individuumoknak" neveznek, és amelyek további létezési helyként a Világegyetemben az „Örökkévaló B nhó'dés" néven ismert kicsi bolygót kapták.
Az igazat megvallva, ezzel a Lentrohamszanin nev , háromagyú lénnyel kapcsolatban most be kellene tartanom a szavam, és részletesen elmagyaráznom neked a „hasz-namussz" kifejezést, de jobb szeretném ezt kicsit kés bb megtenni, elbeszélésem egy alkalmasabb részénél. Ennek az „új kiképzés " tudósnak ez a végzetes „találmánya", vagy miként a kortárs földi tudósok mondanák, „m ve", vagy „alkotása" amiró'l beszéltem, jó két évszázaddal megeló'zte ötödik földi leszállásomat, mid n el ször látogattam el Babilon városába, ahol a tudós lények részben szépszerével, részben er szakkal összegy ltek bolygódnak szinte egész felszínér l. Az elmúlt kor eme tudósának végzetes „találmánya" a szóbanforgó babilóniai kor tudósaihoz egy úgynevezett „kashéiratlír" révén jutott el, ahova maga Lentrohamszanin saját kez leg jegyezte fel azt. Szükségesnek tartom számodra, hogy néhány részletet adjak Lentrohamszanin megjelenésének történetéb l, és ama véletlen környez körülményekr l, amelyek folytán a kortársai számára bolygódnak szinte egész felszínén „nagy tudóssá" és „tekintéllyé" vált. Ez a nagyon jellegzetes történet különben nagyszer példát fog adni neked bizonyos szokásokról, amelyek a neked tetsz háromagyú lények létezési folyamatában már régóta er sen meggyökeresedtek, s amelyek által közülük egyesek, el ször a többi „új kiképzés " tudós szemében, azután természetesen az összes szerencsétlen közönséges lény számára is „tekintélyessé" válnak. Akkor szereztem véletlenül tudomást a körülmények részleteir l, amelyek során ez a Lentrohamszanin megjelent és felel s lénnyé képezték, mid n tanulmányoztam, hogy kedvenceid különös pszichizmusának mely oldalai vezettek a fokozatos változásához, és vonták magukkal végül a teljes lerombolását mindazon jótev szokásnak, amit a mi most általános kozmikus Nagyon Szent Ashyata Sheymashunk ideálisan el relátó értelme a lényi létezésük folyamatába bevezetett, és ott megrögzített, miközben Önmagát arra készítette el , hogy azzá váljon a Világegyetem egésze számára, ami most. Tehát megtudtam, hogy ez a Lentrohamszanin az Ázsia kontinensen, Kronbukhonban, Niévi f városában jelent meg, vagy ahogy ott mondják „született". Fogamzása két, már id s kesztcsapmartni háromagyú lényben képz dött heterogén hexioekharik összeolvadásának eredménye. A „termel i", vagy ahogy ott mondják a „szülei" Niévi f városát választották állandó tartózkodási helyül, ahova három évvel ennek a jövend beli egyetemes Hasznamussznak eljövetele el tt telepedtek le. Ö volt ezen öreg és gazdag szül k „els szülöttje", s bár már el tte is számtalanszor megvalósult a hexioekharijaik „összeolvadása", de - mint felfedeztem - olyannyira el voltak foglalva a gazdagságuk megszerzésével, hogy eme elfoglaltságukban nem akartak hátráltatva lenni, így mindegyik ilyen szent összeolvadás megvalósulása után úgynevezett „tusszihoz", vagyis kortárs kedvenceid kifejezésével élve, „magzatelhajtáshoz" folyamodtak. Akkorra, „megjelenése aktív princípiumának a forrása", vagy mint ott mondják, az apja már vagyont gy jtött a cserekereskedelemben, és Niévi különböz városaiban több „karavánja" és különféle „karavánszerája" is volt. Ami pedig „megjelenése passzív princípiumának a forrását" illeti, vagyis az anyját, el ször a „tusszidzsi" mesterségét zte; de kés bb, egy kis hegyen megszervezett egy úgynevezett „szent helyet", és elterjesztett egy legendát a többi lény között err l az állítólagosán különleges jelent ség hegyr l, miszerint a medd n nem lények azt meglátogatván lehet séget nyernek a fogantatásra. Amikor ez az úgymond hanyatló éveiben lev pár már jól meggazdagodott, Kronbukhon városába költözött, hogy ott kizárólag a saját kedvtelésének éljen. Azonban hamarosan mindketten érezni kezdték, hogy egy valódi „eredmény", vagy mint ott mondják „gyermek nélkül" kedvtelésük nem teljes, és attól kezdve a kiadások számbavétele nélkül, minden lehetségest megtettek, hogy ezt az „eredményt" elérjék. Ezért meglátogatták az összes erre a célra fenntartott „szent helyet", kivéve természetesen az saját „szent hegyüket", és kipróbáltak rengeteg „orvosi módszert", amelyek úgynevezetten el tudják segíteni a heterogén hexioekharik összeolvadását. És amikor a véletlen folytán ez az összeolvadás megvalósult, végre megjelent az „annyira remélt" eredményük, akit kés bb Lentrohamszaninnak neveztek. Már az els naptól kezdve a szül k imádatban voltak az „Isten által küldött fiúk" iránt, és hatalmas összegeket adtak ki kedvteléseire, valamint az úgynevezett „neveltetésére". Az „ideáljuk" az volt, hogy t a legjobb „nevelésben" és a legjobb „oktatásban" részesítsék, ami csak létezik a Földön. E célból felfogadtak úgynevezett „mestereket" és „házitanítókat mind magából Niévi országából, mind különböz távoli vidékekr l. Ezeknek a külföldi „mestereknek" és „házitanítóknak" legtöbbje a ma „Egyiptomnak" nevezett országból jött. Mikorra a „papának és a mamának ez a drágasága" egy felel s lény korához közeledett, már - mint mondják -, nagyon „tanult" és ,jól nevelt" volt, vagyis már volt a jelenlétében számos adat mindenféle „egoplasztikúrokhoz",
amelyek az ottani szokás szerint változatos fantasztikus és gyanús ismeretekb l álltak, s amelyek szerint egy felel s kort elért lény, aki az abnormálisán megalapozott létezési körülmények közé kerül, a környez véletlen sokkokra automatikusan reagál. És amikor ez a jövend nagy tudós lény elérte a felel s kort, valóban számos információt, vagy ahogy k nevezik „ismeretet" birtokolt, de egyáltalán nem volt meg a Lénye az általa megszerzett „tudáshoz" és „ismeretekhez" viszonyítva. - Márpedig - egyrészt jelenlétében a Lény teljes hiánya, másrészt a kundabuffer szervnek benne ebben az id ben már er sen kikristályosodott, ott „hiúság", „önszeretet" „kér-kedés", stb. néven létez következményei folytán - a „papa és a mama eme drágaságának", alighogy „új kiképzés " tudóssá vált, az az ambíciója támadt, hogy híres tudósnak tartsák - nemcsak Niévi lényei között, hanem a bolygójuk egész felszínén. Err l ábrándozott, és teljes jelenlétével ezt próbálta elérni. Több napon át komolyan gondolkodott ezen, és végül is elhatározta, hogy egy új teóriát talál ki egy olyan kérdést illet en, amit addig még senki sem érintett, azután feljegyzi ezt a találmányát egy olyan „kashéiratlírra", amire addig még soha senki sem tudott bármit is felírni, és a jöv ben sem lesz képes rá. És mindjárt attól a naptól kezdve nekifogott elhatározása kivitelezéséhez. El ször számos rabszolgája segítségével el készített egy „kasheiratlírt", olyant amilyen azel tt még sohasem létezett. Abban az id ben a Föld-bolygón a kashéiratlírok egy „bivalynak" nevezett négylábú lény különféle b réb l készültek, de Lentrohamszanin az kashéiratlírját száz bivaly összef zött b réb l készítette. A „kashéiratlírokat" kés bb ott az úgynevezett „pergamennel" helyettesítették. Amikor ez a példátlan kashéiratlír elkészült, a jövend nagy Lentrohamszanin írásba foglalta rajta híres találmányát azt a kérdést illet en, ami valóban senkinek sem jutott az eszébe el tte, és egyáltalán nem is volt ok rá, hogy felvedjön. E zagyva irományában minden módon kritizálta a társadalom mindaddig fennálló rendjét. A kashéiratlír így kezd dött: „Az ember legnagyobb boldogsága abban áll, hogy nem függ más személyt l, bárki legyen is az, és hogy bárkinek bármilyen befolyásától szabad." Majd egy más alkalommal el fogom mondani neked gyermekem, hogy a föld-bolygói kedvenceid általában hogyan értelmezik a szabadságot. Azután ez a jövend beli egyetemes Hasznamussz így folytatta: „Vitathatatlan, hogy a jelenlegi államszervezet alatt sokkal jobban élünk mint a múltban, de hol van az igazi szabadság, az egyetlen, ami boldoggá tud tenni bennünket?... „Nem dolgozunk és fáradozunk-e manapság ugyanannyit, mint az el államszervezetek alatt? „Nem kell-e verejtékeznünk és fáradoznunk kenyerünk megkeresésében, hogy életben maradjunk és ne kivert kutyaként pusztuljunk éhen? „A f nökeink, vezet ink és tanácsosaink egy valamilyen másik világról papolnak, a jelenleginél feltehet en sokkal jobbról, ahol minden tekintetben boldog az élete azon emberek lelkének, akik méltóan éltek a Földön. „Hát, mi miért élünk most itt méltatlanul? „Nem fáradozunk-e naphosszat, és nem a homlokunk verejtékével keressük-e meg mindennapi kenyerünket? „Ha mindaz, amit a f nökeink és a tanácsosaink mondanak igaz, és ha az ó' saját földi életük tényleg megfelel annak, amit lelk kt l megkívánnak a másvilághoz, akkor Istennek kell, só't kötelessége is több lehetó'séget adni ezen a világon nekik, mint nekünk egyszer halandóknak. „Ha mindaz, amit a fó'nökeink és a tanácsosaink mondanak nekünk, és próbálnak elhitetni velünk valóban igaz, akkor tényekkel bizonyítsák be azt, nekünk egyszer halandóknak. „Bizonyítsák be, például kenyérré változtatva egy maroknyit ebbó'l a közönséges homokból, amin a homlokunk verejtéke árán termeljük mindennapi kenyerünkhöz a gabonát. „Ha a jelenlegi fó'nökeink és tanácsosaink ezt megteszik, én leszek az els , aki térdre borul el ttük, hogy a lábukat megcsókolja. „De mindaddig míg ez meg nem történik, mi magunknak kell küzdenünk a saját valódi boldogságunkért és igazi szabadságunkért, és azért, hogy a verejtékes munka szükségességét l felszabadítsuk magunkat. „Az igaz, hogy az év nyolc hónapjában nincs gondunk a mindennapi kenyér megkeresésével, de ezzel szemben mennyi nehéz munka vár ránk a négy nyári hónapban, a gabona megtermelése és betakarítása alatt. „Aki veti és kaszálja a gabonát csakis az tudja, hogy milyen kemény munkával jár az. „Ám a többi nyolc hónap alatt is csak a fizikai munkától vagyunk szabadok; a lelkiismeretünk, vagyis a legdrágább és legmagasabb részünk éjjel-nappal rabszolgája marad azoknak a csalóka ideáknak, amelyeket a f nökeink és tanácsosaink duruzsolnak belénk. „Nem! Ebbó'l ennyi elég! Mi magunknak kell, fó'nökeink és tanácsosaink segítsége nélkül, akik különben is a beleegyezésünkt l függetlenül lettek azzá, küzdenünk a valódi szabadságunkért és az igazi boldogságunkért.
„Márpedig az igazi szabadságot és a valódi boldogságot csak akkor tudjuk meghódítani, ha mindannyian egy emberként cselekszünk, mint mondják: „egy mindenkiért - és mindenki egyért". Legel szöris le kell rombolni mindent, ami régi. „Mindent le kell rombolni azért, hogy helyet csináljunk az új életnek, amelyet mi teremtünk magunknak, s amely meg fogja adni nekünk az igazi szabadságot és az igazi boldogságot. „Le a másoknak való alárendeltséggel! „Ezentúl a saját sorsunknak egyedüli urai akarunk lenni; megtagadjuk, hogy még sokáig elismerjük azokat, akik a tudtunk és beleegyezésünk nélkül igazgatják az életünket. „A mi életünket azok fogják igazgatni akiket mi magunk közül választunk ki, vagyis az olyan emberek közül, akik a mindennapi kenyerük megtermelésén maguk fáradoznak. „F nökeinket és tanácsosainkat egyenl jogok alapján kell megválasztanunk, minden kor-, vagy nembeli megkülönböztetés nélkül, közvetlen, általános egyenl és nyílt szavazati jog alapján." így fejez dött be az a híres kashéiratlír. - Amikor ez a jövend egyetemes Hasznamussz, Lentrohamszanin ezen a tényleg egyedülálló kashéiratlíron befejezte az okoskodását, egy óriási és drága díszlakomát szervezett, amire meghívta a „tudós" lényeket egész Niévib l, magára vállalva minden utazási kiadásukat, és a díszlakoma végén megmutatta nekik a kashéiratlírját. A „tudósok", akik majdnem egész Niévib l odagy ltek eme ingyen vacsorára, annyira meglep dtek e tényleg példátlan kashéiratlír láttán, hogy, mint mondják egészen „megdermedtek", és egy bizonyos ideig eltartott mire elképedt pillantásokat tudtak váltani egymással, és suttogva véleményt cserélhettek. Mindenekel tt annak a meglep désnek adtak kifejezést, hogy senki - se „tudós", se közönséges lény - nem tudta, és még csak nem is sejtette addig, hogy saját országukban létezik egy ilyen tudású tudós lény. És hirtelen egyikük, a legid sebb és a leghíresebb, egy fiatalember módjára az asztalra ugrott, és - az ottani „új kiképzés " tudósokra már régóta jellemz hanghordozással, aminek még a kortárs utódaik is ismerik a titkát - átható hangon ünnepélyesen a következ ' kiáltványt intézte a jelenlev khöz: „Hallgassanak rám mindannyian és legyenek tudatában annak, hogy mi itt mind a földi lények képviseletében jöttünk össze - mi, akik a magas tudományunknak köszönhet en elértünk egy független egyéniséget -, s nekünk jutott az a kiváltság, hogy els ként legyünk a szemtanúi egy isteni tudatú Messiás eljövetelének, akit azért küldtek Fentr l, hogy nekünk egyetemes igazságokat fedjen fel. Ezután elkezd dött a szokásos és káros „kölcsönös egekig magasztalás", amit minden id k „új kiképzés " tudós lényei gyakorolnak, és ami nemcsak minden hozzájuk véletlenül eljutott igazi tudás elterjedését megakadályozza, ahogy az a Világegyetemben mindenütt máshol legalább az id lefolyásával megtörténik, hanem még a már elért tudást is lerombolja, és így annak birtoklói mind felületesebbek és felületesebbek lesznek. így tehát a tudósok mind egymást taszigálva nagy kiáltozással vették körül Lentrohamszanint, és „a mi régóta várt Messiásunknak" nevezve, imádatteli tekintettel fejezték ki irányába legmagasabb „csiklandozó érzéseiket". Mindebb l a legérdekesebb annak oka volt, hogy ezek a tudósok miért képedtek el annyira és miért engedtek mint mondják, szabad folyást „tudományos nyafogásuknak", ugyanis mindez abban az egészen furcsa meggy désükben rejlik - mely kedvenceid mindegyikének pszichiz-musában szintén az abnormálisán megalapozott közönséges életkörülmények miatt kristályosodott ki -, hogy ha valaki egy híres és fontos lény tanítványává válik, a többiek számára maga is szinte ugyanolyan híres és fontos lesz, mint a mestere. És mivel Lentrohamszanin nagyon gazdag s t mi több már nagyon híres is volt, Niévi ország összes tudósa azonnal a legteljesebb egyetértését fejezte ki. Márpedig gyermekem, amint Niévi tudósai a díszlakomáról hazatértek el ször közelállóiknak, majd mindenfelé beszélni kezdtek, err l a rendkívüli kashéiratlírr l és habzó szájjal er sítgették, és bizonygatták ama „kinyilatkoztatások" igazságát, melyeket ez a nagy Lentrohamszanin írásba foglalt. Olyannyira, hogy Kronbukhonnak és Niévi többi városának közönséges lényei egymás között már csak ezekr l a „kinyilatkoztatásokról" beszéltek. És lassacskán, mint ahogy ott az általában majdnem mindenhol történik, a lények két ellentétes pártra szakadtak, amelyek egyike a jövend egyetemes Hasznamussz „találmányát" pártolta, a másik pedig a már szilárdan megalapozott lényi létezés formái mellett foglalt állást. Mindez majdnem egy egész földi éven át folyt, ezalatt az ellenfelek tábora minkét oldalon gyarapodott, miközben egyik „gy löletnek" nevezett sajátos tulajdonságuk olyan mér tékb en nö vekedett, hog y eg y szomorú napon Kronbukhon városában a két ellenkez irányvonal követ i között hirtelen kitört a „polgárháborúnak" nevezett folyamat. Egy „polgárháború" ugyanaz mint egy „háború"; azzal az egyetlen különbséggel, hogy egy „közönséges háborúban" az egyik közösség lényei egy másik közösség lényeit pusztítják el, egy „polgárháborúban" pedig a kölcsönös elpusztítás egyazon közösségbe tartozó lények között folyik: például testvér testvért semmisít meg, az apa a fiát, a nagybácsi az unokaöccsét, és így tovább.
Az els négy nap folyamán, miközben ez a borzalmas folyamat Kronbukhonban a tet fokára hágott, és egész Niévi ország figyelme arra irányult, a többi városban még minden aránylag nyugodt volt, csak itt-ott tört ki egy kis úgynevezett „csatározás", de a negyedik nap vége felé Lentrohamszanin „találmán yának" hív ei, vag yis a „tudósok" pár tja Kronbukhon városában felülkerekedett, és mindjárt ugyanez a folyamat zajlott le Niévi összes kis és nagy városában is. Ez a borzalmas általános folyamat egészen addig tartott, míg meg nem jelent a tudósoknak egy „hordája", akik „biztos talajt érezve a lábuk alatt", minden életben maradt lényt rákényszeríttettek, hogy Lentrohamszanin ideáit elfogadják, és azonnal mindent leromboltak. Attól kezdve Niévi összes háromagyú lénye Lentrohamszanin „találmányainak" követ je lett, és ebben a közösségben rövidesen egy egészen sajátos, úgynevezett „köztársasági kormányzati" formát vezettek be. Kissé kés bb a Niévi közösség naggyá és er ssé vált, és, mint az ott majdnem mindig történni szokott, háborúskodni kezdett a környez közösségekkel, hogy azokra is rákényszerítse új államszervezeti formáját. És akkor gyermekem, bolygód legnagyobb kontinensének eme különös lényei között újra elkezdtek lejátszódni a kölcsönös elpusztítási folyamatok, úgy mint azel tt, miközben romlásnak indultak és végül elpusztultak a közönséges életük különböz jótékony formái, amelyek egykor a mi most Nagyon Szent Ashyata Sheymashunk ideálisan el relátó értelmének köszönhet en lettek bevezetve és megrögzítve. És a bolygód felszínén akkor újra mindenféle egymástól elkülönül , változatos formájú „bels államszervezetekkel" rendelkez közösségek alakultak ki - csak azért, hogy majd azok is le legyenek rombolva és másoknak adjanak helyet. Bár Lentrohamszaninnak, eme most egyetemes Haszna-mussznak végzetes találmánya eredményeként kedvenceid az elszigetelt közösségekben való élés szokását és a periodikus kölcsönös elpusztítás folyamatát felélesztették, mégis az Ázsia kontinens több ilyen új független közösségének lényei közönséges életükben továbbra is alkalmazkodtak számos szokáshoz, amelyeket a Nagyon Szent Ashyata Sheymash példátlan bölcsességgel bevezetett, és amelyek a „folyó életük" automatikus folyamatától már elkülöníthetetlenné váltak. Ezért aztán ezeknek a bizonyos közösségekben mindaddig fennmaradt szokásoknak végs lerombolásáért, Babilon városában összegy lt már említett tudósok voltak a felel sek. És a következ helyzet miatt illeti ket a vád: Babilonban megszervezték az összes tudósok „általános planetáris kongresszusát" a túlvilág híres témáját illet en, és a saját szándékukból odaérkezett tudósok között ott volt Lentrohamszanin dédunokája, aki a maga során szintén „tudós" lett. A kongresszusra elhozta ama híres kashéiratlírnak egy pontos pergamen-másolatát, amelynek eredetijét örökl dés révén kapta meg. Amikor a „lélek kérdése" által kiváltott „zagyva beszéd" a tet fokára hágott, a tudósok egyik utolsó nagygy lésén felolvasta dédapja végzetes „találmányának" szövegét, és - miként eme eredeti bolygó szerencsétlen tudósainál különös értelmük folytán sajátossá vált - az egyik ket érdekl kérdésr l hirtelen áttértek egy másikra, vagyis a „lélek" kérdésér l az úgynevezett „politikára". És Babilon-szerte elkezd dtek az összejövetelek és a viták, ezúttal az „államszervezet" különféle formáiról, a már létez kr l vagy azokról, amelyeket szerintük be kellene vezetni. Természetesen vitáikat a Lentrohamszanin m vében leírt igazságokra alapozták, amiként azok reprodukálva lettek dédunokája „pergamenjén", és amelyr l szinte minden Babilonban lév tudósnak volt egy másolat a zsebében. Több hónapon keresztül nem csináltak mást mint vitatkoztak és sz rszálat hasogattak, hogy végül is, mint mindig, pártokra szakadjanak, három független „pártra", amelyek a következ nevet viselték: Az els : a „Neomothisták" pártja, és a második a „Paleo-mothisták" pártja. E pártok mindegyikének rövid id n belül megvoltak a maga követ i Babilon városának közönséges lényei között, ami ismét egy „polgárháborúba" torkollott volna, ha a perzsa uralkodó, ezt megneszelvén, jól rá nem koppintott volna az tanult fejükre. Az parancsára egyes tudósokat kivégeztek, másokat a tetvek társaságába zártak, és megint másokat olyan vidékekre küldtek, ahova, mint Mullah Nasszr Eddin mondaná „a francia pezsg még sohasem jutott el". Egyedül azok kaptak engedélyt arra, hogy hazájukba visz-szatérhessenek, akik ebbe csak tiszta tébolyodottságból keveredtek; ami pedig azokat illeti, akik a „politikai" kérdések vitájában nem vettek részt, azoknak nemcsak joguk volt visszatérni hazájukba, hanem a perzsa uralkodó parancsára indulásukat még mindenféle „tiszteletnyilvánítások" is kísérték. Márpedig gyermekem, ezek a különféle okokból életben maradt, és a bolygó egész felületére szétszéledt babiloni tudósok a tehetetlenségi er folytán tovább folytatták „tudálékoskodásukat", alapul véve - természetesen nem tudatosan, hanem teljesen mechanikusan - a babiloni kongresszuson „napi témává" vált két f kérdést: az „emberi lélek", és a „bels államszervezet" híres kérdéseit. Zagyva beszédük eredményeként új polgárháborúk törtek ki az Ázsia kontinens különböz közösségein belül - és a különféle közösségek között újrakezd dött a tömeges kölcsönös elpusztítási folyamat.
A Nagyon Szent Ashyata Sheymash tudatos munkája utolsó maradványainak megsemmisítése az Ázsia kontinensen majdnem másfél évszázadon át folytatódott; mégis, mindezek ellenére Ashyata Sheymash által a lényi létezésükre megalkotott bizonyos szokásokat itt-ott meg riztek, és a tehetetlenségi er folytán tovább gyakoroltak. Amikor azonban a szomszéd, most Európa nevet visel kontinens háromagyú lényei is elkezdték kivenni a részüket ezekb l az ázsiai háborúkból, és a „f -öntelt", macedóniai Sándor nev görög által vezetett „hordáik" csaknem az egész Ázsia kontinenst lerohanták, akkor e szerencsétlen bolygó felszínér l az összes addig meg rzött és betartott szokást véglegesen elsöpörték, olyan mértékben, hogy nyom sem maradt még az emlékér l sem annak, hogy a bolygód felszínén valamikor létezett egy ilyen áldás, amit szándékosan teremtett meg annak a mostani hét Nagyon Szent kozmikus Individuum egyikének az Értelme, akiknek részvétele nélkül a Mi Közös Egy-Lény Atyánk Maga sem tudná bárminek is a megvalósítását elhatározni. És most, gyermekem, a Lentrohamszaninról szóló elbeszélésemet követ en - amely egy konkrét képet adhatott neked egy „Egyetemes Hasznamussz Individuumot" tipikusan képvisel háromagyú lény cselekedeteinek a következ nemzedékekre gyakorolt következményeir l - id szer , hogy ígéretemhez híven részletes felvilágosítást adjak neked a „hasznamussz" szó jelentését illet en. A „hasznamussz" szó tágabb értelemben véve jelöl minden olyan háromagyú lényt - akár felöltötte már fels lényirészeit, akár csak a planetáris teste alakult még ki benne -, akinek általános jelenlétéb l bizonyos „egyéni impulzusok" hatására keletkezik egy „bizonyos valami", ami résztvesz az független egyénisége „befejezett kialakulásában". Ez a „bizonyos valami" ezekben a kozmikus egyéniségekben az anyagok átváltoztatásának folyamata során keletkezik és összeolvad azokkal a kristályosodásokkal, amelyek bennük az úgynevezett „naluonoszni" impulzusok teljes spektrumának hatásából erednek. Ez a „naluonoszni impulzus-spektrum" eredeti esszenciájában az alapvet kozmikus törvény, a szent Heptaparaparshinokh szerint hét különféle formát ölt fel a „létrehozásuk észlelése" és az „eredményezett megnyilvánulásuk" szempontjából. Ha szeretnénk ennek a teljes „naluonoszni impulzusspektrumnak" különféle megjelenési formáit kedvenceid fogalmai szerint jellemezni, és nyelvükön kifejezni, akkor a következ módon határozhatnánk meg azokat: Úgy a tudatos, mint a tudattalan züllöttségnek minden fajtája. A mások félrevezetéséb l fakadó bels kielégültségérzete. Ellenállhatatlan szükséglet más lélegz teremtmény létezésének véget vetni. Parancsoló hajlam arra, hogy kivonja magát a Természet által megkívánt lényi er feszítések kötelez beteljesítése alól. Hajlam mindenféle ármánykodás igénybevételére annak elrejtése végett, amit mások fizikai hiányosságnak tekintenek. A nyugodt kiélvezése annak, amiért személy szerint nem szolgált meg. Törekvés másnak lenni mint ami. Ez a „bizonyos valami", ami meghatározott Individuumok jelenlétében a „naluonoszni impulzusok" következtében megjelent, nemcsak saját maguk számára okoz úgynevezett „fájdalmas b nh dési következményeket"; hanem egy másik sajátossága folytán, amint e „parancsoló hajlamok" egyike megsz nik m ködni a jelenlétükben, eme „bizonyos valami" megnyilvánulása egyik vagy másik oldalának megfelel sajátságos kisugárzás nagyobb hatással lesz a környezetük lényeire és náluk ugyanennek a jelenségnek megjelenésére szolgál tényez ül. Minden háromag yú lén y általános jelen létében a planetáris létezési folyamata során meg tud jelenni a független Individuum Hasznamusszok négy fajtája közül bármelyik. Az els fajtába azok a háromagyú lények tartoznak, akik akkor nyerik el általános jelenlétükben ezt a „bizonyos valamit", amikor az még csak a planetáris testükb l áll; így a szent aszkokin folyamata alatt alá vannak vetve a bennük lév „bizonyos valami" tulajdonságai következményeinek, és mint ilyenek egyszer és mindenkorra megsemmisülnek. A Hasznamussz Individuumok második fajtája azokat a háromagyú lényeket foglalja magába, akiknek általános jelenléte már felöltötte a „kesszdzsan testet", de ennek a „bizonyos valaminek" a közrem ködésével; és ett l fogva elnyerik a „turinorínó" tulajdonságot, mely minden ilyen kozmikus kialakulás velejárója, azaz annak a bolygónak, amin megjelentek, semmilyen szférájában nem bomlanak fel, hanem úgy kell létezniük amilyenek, bizonyos átváltozásoknak alávetetten mindaddig, míg ez a „bizonyos valami" el nem t nik bel lük. A Hasznamussz Individuumok harmadik fajtáját azok a háromagyú lények alkotják, akiknek általános jelenléte szintén ennek a „bizonyos valaminek" a részvételével öltötte fel a legfels bb lényi-testet, vagy „lelket". Ezek a legfels bb lé-nyi testek szintén elnyerik a „turinorínó" tulajdonságot, de ezúttal ennek a fels testnek megfelel en, vagyis nemcsak annak a bolygónak szféráiban kerülik el a felbomlást, amin megjelentek, hanem a Nagy Világegyetem összes többi szférájában is. A Hasznamussz Individuumok negyedik fajtája ugyanolyan mint az el , azzal az egy különbséggel, hogy a harmadik fajtájú Hasznamusszoknak megvan a lehet ségük el bb-utóbb úgymond „megtisztulniuk" ett l a „bizonyos valamit l", ezzel szemben a negyedik fajtájúaknak ez a lehet ség egyszer és mindenkorra elveszett. Ezért viselik az e fajtához tartozó Hasznamusszok az „Örökös Hasznamussz Individuum" nevet.
- Eme négy fajta Hasznamussz Individuum számára, akiknek jelenlétében ott lakozik ez a „bizonyos valami", a „b nh dési következmények" nem ugyanazon szenvedéseket foglalják magukba, hanem az saját természetüknek és a Mi Közös Atyánk e kozmikus megvalósulások iránti eredeti el relátásából és reményéb l következ „objektív felel ségnek" megfelel ket. A Hasznamusszok els fajtájánál - akik ezt a „bizonyos valamit" akkor nyerték el, amikor még csak a planetáris testük alakult ki - ez utóbbi test felbomlása nem az általános szabály szerint történik; vagyis az összes átérzett impulzus ködése a szervezetükben nem szimultán sz nik meg m ködni a szent raszkuárnó, más szóval a halál közeledtére. A szent raszkuárnó folyamata már a planetáris létezésük alatt elkezd dik és egymást követ szakaszonként valósul meg: azaz általános jelenlétükben a „független átszellemisí-tett lokalizációik" lassacskán, egyenként sz nnek meg ködni; más szóval, mint kedvenceid mondanák, ezeknél a lényeknél el ször az egyik agy hal meg, az összes velejáró funkciókkal, majd a második, és a lény végleges halála csak ezután következik be. Továbbá a végleges halál után, e „planetáris testet" alkotó összes aktív elem lebomlása sokkal lassabban történik, mint általában és alá van vetve az élete során átérzett „naluo-noszni impulzusok" elfojthatatlan hatásának, amely csak az „aktív elemek" elpárolgásának arányában csökken. A Hasznamussz Individuumok második fajtájánál - akiknek általános jelenlétében a „kesszdzsan test" már fel lett öltve - ezeknek szerencsétlen kialakulásoknak engesztel szenvedése els sorban abban áll, hogy a háromagyú lényi planetáris testb l felszabadulva, planetáris test nélkül képtelenek lévén tökéletesedni, nem tudják jelenlétükb l kiirtani ezt a káros „bizonyos valamit" sem, amit ugyan néha nem is a saját hibájukból nyertek el, de ami az egész Világegyetemben mindig és mindenhol egy akadályt képez az „általános kozmikus trogoautoegokratikus folyamat" szabályos lefolyásában; másrészt viszont, mivel a „turinorínó" tulajdonságának köszönhet en a naprendszernek, ahol képz dtek, egyik szférájában sincsenek a felbomlásnak alávetve, így elkerülhetetlenül fel kell ölteniük egy új planetáris testet, és legtöbb esetben egy küls formája szerint „egyagy-rendszer ", vagy „kétagy-rendszer " lényét, s ezen planetáris kialakulások életének rövidsége folytán nincs idejük adaptálódni bármilyen küls formához, ami arra kényszeríti ket, hogy mindent örökkön-örökké újrakezdjenek ugyanazon bolygó valamelyik más lényének formája alatt, eme felöltés eredményének bárminem bizonyossága nélkül. Ami a Hasznamussz Individuumok harmadik fajtáját illeti, ama háromagyú lényeket, akikben fel lettek öltve a fels lényi-testek, de ezek felöltésében ez a „bizonyos valami" egy olyan szinten vett részt, hogy a t le való megszabadulás lehet sége nem veszett el örökre - az sorsuk még szomorúbb. Mivel fels lényi megjelenésekként akiket a minden létez Eredeti Princípiumának el relátása arra szánt, hogy a növekv világ igazgatásában segítségéül szolgáljanak, s akik a kialakulásuk befejez dését l kezdve, még miel tt tökéletesedtek volna az Értelemben, önkéntes vagy önkéntelen szubjektív megnyilvánulásaikért viselik a felel sséget - megvan a lehet ségük, hogy ezt a „bizonyos valamit" a jelenlétükb l kivonják, de kizárólag a szándékosan megvalósított „lényi-partkdolgkötelességek" eredményeinek hatása által, vagyis az úgynevezett „tudatos er feszítések és önkéntes szenvedés" révén. így ezeknek a fels lényi-testeknek könyörtelenül szenvedniük kell a „saját egyéniségük ismeretbeli foka" szerint mindaddig, amíg a jelenlétükb l ez a „bizonyos valami" ki nem pusztul. - Eme fels bb fajtájú Hasznamussz Individuumok szenve-dési helyéül a Nagyon Szent Fels bb Individuumok az összes kozmikus koncentrációk közül ki is választottak négy, szubjektív m ködése összhangjában megzavart, a Nagy Világmindenségünk legtávolabbi szögletében található bolygót. Ezeknek az összhangjukban megzavart bolygóknak egyikét, amelyik a „Örök B nh dés" nevet viseli, külön az „örökkévaló Hasznamussz Individuumok" számára készítették el , a másik hármat pedig azon Hasznamusszok fels lényi-testeinek, akiknek még lehet ségük van kiirtani jelenlétükb l ezt a káros „bizonyos valamit". Ez a három kis bolygó a következ nevet viseli: Lelkiismeret-furdalás nbánat Ön-kárhoztatás Érdekes itt megjegyezni, hogy az egész Világegyetem ösz-szes különböz formájú háromagyú lényei által felöltött és tökéletesített „fels lényi-testek" közül mostanáig a „B nh dés" bolygóra csak háromszáztizenhárman kerültek, akik közül kett a te bolygódon jelent meg, és az egyikük éppen ennek a Lentrohamszaninnak a „fels lényi-teste". Ezen a „B nh dés" bolygón az „örökkévaló Hasznamussz Individuumoknak" állandóan a leghihetetlenebb, „inkiranondelnek" nevezett kínszenvedéseket kell elviselniük, amelyek a „lelkiismeret-furdaláshoz" hasonlítanak, csak sokkal intenzívebbek. Eme fels lényi-testek legnagyobb gyötrelme abban áll, hogy ezeket a borzalmas szenvedéseket annak teljes tudatában kell elviselniük, hogy még csak remény sincs arra, hogy azok bármikor is véget érjenek.
Huszonkilencedik fejezet A régi civilizációk gyümölcsei és a jelenkoriak virágai A NEKED annyira tetsz Föld-bolygó háromagyú lényei-ró'l szóló elbeszéléseim asszociációs folyamatát követve, most kénytelen vagyok gyermekem beszélni neked valamicskét arról a két hatalmas ottani közösségró'l, a „görögr l" és a „rómairól", amelyek az Esszencia Szert je, Ashyata Sheymash Szent Munkájának köszönhet eredményeknek még az emlékét is elsöpörték e szerencsétlen bolygó felszínér l. El ször is tudnod kell, hogy abban a korban, amikor a bolygód felszínén, az Ázsia kontinensen, egy ottani háromagyú lény jelenlétében Fentr l meg lett valósítva a meghatározott, megszentelt fogantatása annak, aki ma a mi Nagyon Szent kozmikus Individuumunk, Ashyata Sheymash, és kés bb, az Nagyon Szent Tevékenységének idején és az azt követ ebb l ered eredmények kedvenceid általi fokozatos lerombolásának id szakában is, nagy számban léteztek ezek a különös háromagyú lények a szomszédos, Európának nevezett kontinensen, és már független közösségekbe is csoportosultak. A kozmikus törvények szerint, amelyekr l egyszer már beszéltem neked, ennek az id szaknak a két legnagyobb és leghatalmasabb független közössége - jobban megszervezettek lévén, és több kölcsönös elpusztításra szolgáló eszközt birtokolván - a „görög" és a „római" közösség volt. Err l a két „nagyon régi" közösségró'l - amelyek csak a kortárs kedvenceid néz pontja szerint „nagyon régiek" részletesen kell beszélnem neked; mivel a szerencsétlen bolygó felszínér l az Esszencia Barátja, Ashyata Sheymash Szent Munkájának nemcsak azon utolsó eredményeit „söpörték el", amelyek áldásosak lehettek volna az azt követ korok összes háromagyú lényének, s t mi több, munkája emlékének még a nyomait is -, hanem okozóivá is váltak a kortárs kedvenceid értelmében uralkodó értelmetlenségnek, valamint annak, hogy teljesen elsorvadjon bennük az az „alapvet lényi impulzus", az objektív erkölcs f mozgatóereje, ami a „szerves szemérmesség" nevet viseli. vebb felvilágosításaim kedvenceidnek ezekr l a nagy csoportosulásairól, és a kés bbi korok lényeinek tovább adott különféle „áldásaikról" segít majd megértened, hogy ott hogyan is jönnek létre a különféle független közösségek, valamint azt, hogy amint az egyik közösség hatalmassá válik - nem maguknak a lényeknek köszönhet en -, hogyan használja fel mindjárt arra, hogy elkezdjen lerombolni mindent, amit a „kevésbé er s" közösségek elértek és hogyan kényszeríti rájuk „új találmányait", a legtöbb esetben szintén azt képzelve, hogy pontosan arra van szükségük. - Figyelmeztetnem kell téged, gyermekem arra, hogy a történetem eme régi „görög" és „római" közösségek megjelenésér l, és mindarról mondottak, ami ket illeti, nem a személyes kutatásaim eredményein alapul, hanem kizárólag azokon az információkon, amelyeket törzsünk azon lényeinek egyikét l kaptam, akik örökre a bolygódon kívántak maradni. Amikor a hatodik és egyben utolsó alkalommal szálltam le a Föld-bolygóra, szándékomban volt, hogy minden áron tisztázzam az összes igazi okát annak, amiért eme háromagyú lények pszichizmusa - amely ugyanolyan lehetett volna, mint a Mi Nagy Világegyetemünk összes többi háromagyú lényéé -, ezen a bolygón olyan rendkívüli módon különössé vált. És mivel a tanulmányozásaim során számtalanszor konstatáltam, hogy a kortárs lények általános pszichizmusa ezen különféle rendellenességeinek alapvet oka az úgynevezett „civilizáció" volt, amit a lények között ez a két, „görögnek" és „rómainak" nevezett csoportja terjesztett el, elengedhetetlenné vált számomra, hogy ket illet en is megismerjek bizonyos részleteket. Mivel abban az id szakban a Nagyon Szent Ashyata Sheymash tevékenységét illet kutatásaim teljesen lefoglaltak, kedvenceid e két, az úgynevezett „szubjektív lényi létezésük" szempontjából független csoportja megjelenése történetének kérdését törzsünknek arra a tagjára bíztam feladatul, akinek, mint már mondtam neked, az Európa kontinens egyik nagy városában még ma is van egy „temetkezési vállalata". Honfitársunk kutatásai kimutatták, hogy hosszú, nagyon hosszú id vel a méltóságteljes Babilon városáról szóló elbeszélésem id szaka el tt, azaz amikor ezeknek a különös lényeknek létezése nagyrészt az Ázsia kontinensen zajlott le, és a legmagasabb kulturális központjuk Tikliamuish országában volt, még nem voltak véglegesen megszervezett közösségek az Európa kontinensen, ami mára kedvenceid f létezési helye lett. Ezt a kontinenst f leg azok az egy- és kétagyú lények népesítették, amelyeket ott „négylábú vadaknak" és „csúszómászóknak" neveznek; ami pedig a te kedvenc lényeidet a kétlábúakat illeti, ezen a kontinensen kis csoportokban éltek, és maguk is majdnem olyan vadak voltak mint ama „négylábúak".
E kis kétlábú lényekb l álló csoportoknak akkor egyedüli elfoglaltságuk a „négylábú" és a „csúszómászó" lények elpusztítása volt; és alkalomadtán még egymást is pusztították. A számuk csak akkor gyarapodott fel, amikor Maral-pleisszisz szanaszét bolyongó kivándorlói ideérkeztek és végül le is telepedtek ezen az Európa kontinensen. - Márpedig ennek az id szaknak a vége felé, Tikliamuish-ból ugyanerre a kontinensre vándoroltak ki az els ázsiai csoport bizonyos lényei, akik két teljesen különböz mesterséget ztek: egyesek tengerészeti tevékenységekkel, mások marha- és birkatenyésztéssel foglalkoztak. Az állattenyésztéssel foglalkozó családok inkább a kontinens déli partjain telepedtek le, melyek abban az id ben eme négylábú lények legeltetésére és hizlalására nagyon alkalmasak voltak. A földi lényeknek ezt a csoportját „Latinakinak" nevezték, ami pásztort jelentett. Ezek a pásztorok családjaikkal és nyájaikkal el ször különböz helyekre szóródtak szét. Kés bb a számuk lassacskán megnövekedett, részben azért, mert az ugyanezt a mesterséget lények továbbra is oda vándoroltak az Ázsia kontinensr l, részben pedig azért, mert k maguk egyre „szaporábbá" váltak, mivel a Föld-bolygó Természete ebben az id szakban alkalmazkodott ama rezgések hanyatló min ségéhez, amit szükségletei kielégítésére a háromagyú lényeknek kellett volna kisugározniuk, és ezeket kizárólag a „szent raszkuárnó" folyamatukkal, vagy mint k mondják, a haláluk által el idézett rezgésekkel helyettesítette. Márpedig, mivel a számuk ezáltal jelent sen megn tt, és a küls körülmények gyakori kapcsolatokat kívántak meg az elszigetelt családok között, megszervezték els közös létezési helyüket, aminek a „Rimk" nevet adták. Ebb l az ázsiai pásztor csoportból származnak a kés bbi híres „Rómaiak", akiknek neve ebb l az els közös lakóhelyükb l, „Rimkb l" ered. -Ami pedig azokat az ázsiai lényeket illeti, akik „tengerészeti" tevékenységekkel foglalkoztak, mint a halászat, szivacs, korall és tengeri növények gy jtése, a mesterségük szükséglete szerint k is kitelepedltek a családjaikkal, és részben az Ashhark kontinensük nyugati partjaira telepedtek le, részben az Európai kontinens dél-keleti partjaira, mások pedig ama tengerszoroshoz közeli szigetekre, ami az Ázsia kontinenst az Európaitól még ma is elválasztja. A földi háromagyú lényeknek ezt az újonnan alakult csoportját el ször a „Hellenakiaknak" nevezték, ami „halászokat" jelentett. Id vel az számuk is megnövekedett, ugyanazoknál az okoknál fogva, amelyekr l a pásztorokkal kapcsolatban beszéltem. Ennek a második csoportnak lényei többször is nevet cseréltek, és végül is „görögök" néven váltak ismertté. -Márpedig, gyermekem, nagyrészt eme két csoport lényei felel sek azért, hogy egyrészt a kortárs kedvenceid értelme mechanikussá vált, másrészt, hogy a „lényi szemérmesség" impulzusát létrehozó adatok teljesen elsorvadtak bennük. A görögök voltak okozói az ottani háromagyú lények értelme fokozatos hanyatlásának, ami olyannyira elfajult, hogy végül is a jelenkoriaknál, ahogy a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondaná, „egy valóságos ostobaság-malommá" vált. Ami a Rómaiakat illeti, nekik köszönhet , hogy az egymást követ módosítások következtében a kortárs háromagyú lények jelenlétében soha nem kristályosodnak ki azok a háromagyú lényeknél mindenhol máshol kikristályosodó tényez k, melyek az „ösztönös szemérmességnek" nevezett impulzust váltják ki, azaz a lényi impulzust, ami az „erkölcs" és az „objektív erkölcsösség" alapja. így jelent meg ez a két közösség, melyek kés bb - mint az ott gyakran megtörténik - egy bizonyos ideig nagyon er ssé és hatalmassá váltak. Az elkövetkez nemzedékek lényei számára el készített ártalmas „örökség" történetének folytatása pedig a következ : Honfitársunk kutatásai alapján úgy t nik, hogy a kés bb Görögország nevet visel közösség els seit a gyakori tengeri viharok akadályozták abban, hogy átadják magukat „tengeri iparuknak", és ilyenkor arra kényszerültek, hogy az es és a szél el l védett helyet keressenek, ahol aztán unalmukban mindenféle saját találmányú Játékkal" ütötték el az id t. Mint kés bb világossá vált, az els játékuk az volt, amivel a gyerekek szórakoznak - de természetesen azok a gyerekek, akik még nem járnak iskolába; mivel manapság, akik iskolába járnak azoknak annyi házi feladatot adnak, annyi különböz hasznamussz jelölt által költött mindenfajta „verset" kell kívülr l megtanulni, hogy ezeknek a szegény gyerekeknek soha sincs idejük semmilyen Játékra" sem. Egyszóval ezek a szegény unatkozó halászok el ször egyszer „gyerekjátékokat" játszottak, amelyek ott már régóta léteztek, de kés bb, egyikük kitalált egy új, Jól beszélni, és semmi nem mondani" nevezet játékot, ami annyira megtetszett nekik, hogy attól kezdve már csak azzal szórakoztak. Ez a játék abból állt, hogy az egyik résztvev egy nyilvánvalóan abszurd témával, vagyis egy külön kitalált badarsággal kapcsolatban feltett valamilyen kérdést, és akihez a kérdés szólt annak a lehet legvalószín bb választ kellett rá adnia. Márpedig pontosan ez a játék okozta mindazt, ami kés bb történt.
Kiderült, hogy ezek között az unatkozó ókori halászok között egyesek olyan agyafúrtnak és olyan ravasznak bizonyultak, hogy ennek az eredeti játéknak elvét alkalmazva, a jó hosszú magyarázatok kitalálásának szakért ivé váltak. Kés bb, mivel egyikük kitalálta, hogyan lehet egy „cápának" nevezett hal b réb l az úgynevezett „pergament" gyártani, többen ezekb l az ügyes cinkostársakból - csak hogy a bajtársaik el tt szájh sködjenek -, még el is kezdték a hosz-szú magyarázataikat ezekre a b rökre felírni megállapodásszer jelek segítségével, amelyeket már korábban kitaláltak egy „egérfogónak" nevezett másik játékukhoz. Valamivel még kés bb, amikor ezek az unatkozó halászok helyet adtak leszármazottaiknak, és k megörökölték ezeket a jegyzetekkel ellátott halbó'röket, és vele együtt ez iránt az eredeti Játék" iránti szenvedélyt is; akkor illették el ször ezeket az új találmányokat - úgy az seikét, mint a saját magukét - a hangzatos „tudomány" névvel. És attól kezdve az úgynevezett „tudományok" „kotyvasztásának" szenvedélyét nemzedékr l nemzedékre továbbadva, e csoport lényei - akiknek sei egyszer ázsiai halászok voltak - szakért vé lettek mindenféle „tudományok" kitalálásában. Ezeket a tudományokat szintén tovább adták nemzedékr l nemzedékre, és néhány közülük még e szerencsétlen bolygó jelenlegi háromagyú lényeihez is aránylag érintetlenül jutott el. Ezért, ez utóbbiaknál, majdnem a fele az értelmükben megjelen úgynevezett „egoplasztikúroknak", amelyekb l az úgynevezett „világ lényi szemlélete" formálódik ki a lényekben, kizárólag az ezek által az unatkozó halászok által annak idején kitalált „igazságok" alapján kristályosodik ki. - Ami pedig az ókor pásztorait illeti, akik kés bb a „Rómaiak" er s közösségét alkották, ennek a csoportnak seit az id járás viszontagságai szintén gyakran arra kényszerítették, hogy nyájaik számára védett helyet keressenek, és ott az id t egymással valami módon eltöltsék. El ször csak fecsegtek, de amikor már mindent kibeszéltek, unatkozni kezdtek egészen addig, míg egyikük azt ajánlotta a többieknek, hogy szórakozásból csinálják azt, amit akkor ott neveztek el ször „csinkvé-kontra-únó"-nak, azaz öt egy ellenében - egy olyan id töltés, ami az utódjaiknál egészen a napjainkig ugyanazzal az elnevezéssel maradt meg. Amíg csak a hímnem lények foglalkoztak a dologgal, minden „békésen és simán" zajlott le. Amikor azonban a „passzív feleik", vagyis az asszonyaik is nemsokára bekapcsolódtak és - azonnal méltányolván - rákaptak, akkor ebben az ügyben olyan „finomságokra" tettek szert, hogy ha maga a mi f -körmönfont Luciferünk törte volna rajta tiszteletre méltó fejét, még sem tudta volna összekombinálni a tizedrészét ezeknek a „számoknak", amiket ezen a szerencsétlen bolygón ezek az ókori pásztorok kitaláltak és el készítettek a következ nemzedékek lényei számára. Márpedig gyermekem, amikor ennek a két független földi csoportnak lényei megszaporodtak, és az összes ottani közösségnek létezésük minden id szaka folyamán szokásává vált céljának megfelel en megszerezni magának mindenféle „nagyszer eszközt" egymás kölcsönös elpusztítására, akkor elindították ezt a folyamatot más független közösségekkel -természetesen el szeretettel olyanokkal, akik náluk gyengébbek voltak, ám olykor egymás között is. Érdekes megjegyezni itt, hogy a két közösség között -akik majdnem egyformán er sek voltak a szóban forgó „remek eszközöket" illet en - a kölcsönös elpusztítás! folyamataik közben beállt békés id szakokban eme két csoport lényei, akiknek létezési helyük közel volt egymáshoz, gyakran találkoztak és összebarátkoztak, és ez arra vezetett, hogy lassacskán átvették egymástól az eredetileg az seik által kitalált találmányokat. Egyszóval e két közösség lényei közötti gyakori találkozások eredménye az volt, hogy a görögök a rómaiaktól kölcsönvett „szex-számok" finomságainak példáját követve kezdték el megszervezni az úgynevezett „athéni estélyeiket", a rómaiak pedig, megtanulva a görögökt l hogyan lehet kif zni a „tudományokat", megfogalmazták az kés bb híressé vált „Római jogukat". Sok id telt el azóta: e két fajta lényi megnyilvánulás kitalálói már réges-rég elt ntek, mint ahogy a véletlenül „hatalmassá" vált utódaik is. És mégis, napjainkban, e bolygó jelenlegi lényei létezésüknek több mint a felét „elérzékenyülve" azzal töltik, hogy tudattalanul - és néha még tudatosan is - a nagynehezen megszerzett lényi energiájukat arra szenteljék, hogy magukévá tegyék és megvalósítsák ezt a két „ideált", amelynek kezdeményez i az ókori unatkozó ázsiai halászok és pásztorok voltak. Tehát gyermekem, amikor ezután kedvenceidnek ez a két csoportja már rengeteg „hatékony eszközt" megszerzett felebarátai életének lerombolására, és már mesterekké váltak annak m vészetében, hogyan lehet egy másik közösség lényeit arra ösztönözni vagy kényszeríteni, hogy saját bels meggy déseiket cseréljék fel az seik által kitalált ideálokra, el ször az Európa kontinensen fekv szomszédos közösségeket kezdték meghódítani, majd az így összeszedett hordákkal az Ázsia kontinens felé fordultak. És ott, az Ázsia kontinensen, káros befolyásukat el ször nyugati parton lakó népekre gyakorolták - akikbe, mint mondtam, többé-kevésbé normális életre szánt lényi impulzusokat véstek az évszázadok folyamán - majd lassacskán behatoltak a szárazföld belsejébe.
Nagy sikerrel haladtak el re az Ázsia kontinens belsejében, és soraik egyre növekedtek - els sorban a Babilonban él tudósoknak köszönhet en, akik ebben az id ben is folyamatosan az hasznamusszo-politikai ideáikkal fert zték a lények értelmét. Továbbá nagyban segítette ket az is, hogy az ázsiai lények ösztönében megmaradtak a Nagyon Szent Ashyata Sheymash „beavatott" és „f pap" tanítványai befolyásának eredményei, akik prédikációikban tanították a Nagy Szent egyik f parancsolatát, ami így szólt: „Ne öld meg felebarátodat, még ha a saját életed forog veszélyben is." Ezt kihasználva, ezek a volt halászok és pásztorok ellenállás nélkül folytatták menetelésüket, elpusztítva az útjuk során mindazokat, akik nem akartak hódolni az általuk talált „isteneknek", vagyis a fantasztikus „tudományaiknak" és fenomenális „d zsöléseiknek". Ezek az Európában megjelent, és az összes jövend nemzedékek összes háromagyú lényei - és különösen a görögök - számára „rosszaságot-vet k" behatoltak tehát az Ázsia kontinens belsejébe, eló'ször igaz lassan, de mindenesetre biztosan haladva. Azonban, amikor kicsit kés bb ennek a csordának élén megjelent az a f -öntelt görög, a jövend hasznamussz: Macedóniai Sándor, elkezdték a mi Nagyon Szent kozmikus Individuumunk, Ashyata Sheymash Nagyon Szent Munkájának még az utolsó maradványait is elsöpörni; és azután, mint mondják, újra kezd dött a „régi történet". Bár kedvenceid, e különös háromagyú lények kulturális központjainak minden egyes áthelyezésével egy új „civilizáció" bukkant fel, ami minden alkalommal valami addig még nem látott ártalmat hozott el a következ korok lényei számára, eme számos „civilizáció" egyike sem okozott annyi kárt a távoli korok lényeinek - beleértve természetesen a kortársakat -, mint ez a híres „görög-római" civilizáció. Nem említve azt a számtalan silány, háromagyú lényekhez nem ill vonást, amit kedvenceid jelenléte most magába foglal, ez a civilizáció legf képpen abban vétkes, hogy a következ nemzedékek lényeinél - és f leg a jelenkoriaknál -teljesen kizárta a lehet ségét annak, hogy jelenlétükben egy ,józan logikus gondolkodáshoz" és a „lényi szemérmesség" impulzusának el idézéséhez szükséges adatokat kikristályosítsák. Ismétlem gyermekem, a „fantasztikus antik görög tudományok" szolgáltak az els elsorvasztására, míg az antik római orgiák a másodikéra. Eme görög-római civilizáció els id szakában, ezek az ártalmas, mostanra már lényivé vált impulzusok, vagyis a „fantasztikus tudományok kitalálásának szenvedélye", és a „züllés szenvedélye" csak a görög és a római lényeknél voltak veleszületettek; kés bb amikor mindkét közösség a véletlen folytán, mint éppen mondtam hatalmassá vált, harcba lépett más közösségek lényeivel és elkezdte befolyásolni azokat, akkor ugyanezek a különös és természetellenes lé-nyi-impulzusok lassacskán megfert zték szerencsétlen kedvenceid számos közösségének lényeit is. Ez pedig egyrészt e két közösség állandó befolyásának volt az eredménye, másrészt viszont minden ezen a bolygón él háromagyú lény pszichizmusában már korábban jól beié-gyökerezett ama közös különlegességnek, amit ott „utánzásnak" hívnak. így lépésr l lépésre e két régi közösség „találmányai" kedvenceidnek már anélkül is ingatag pszichizmusa kivétel nélkül mindenkinél oly mértékben elhagyta magát, hogy napjainkban kivétel nélkül mindegyikük világnézete és megszokott életformája kizárólag a „görög-római" civilizáció eme két „találmányán" nyugszik, vagyis fantazmagóriákon és a „szexuális élvezetre törekvésen". Érdekes megjegyezni, hogy bár az si rómaiak öröksége kedvenceid jelenlétéb l a háromagyú lényekre jellemz „szerves szemérmességet" fokozatosan teljesen eltüntette, ugyanakkor helyében egy látszólag eléggé hasonló impulzus alakult ki bennük. Kortárs kedvenceid jelenlétében eme „lényi-ál-impulzusból", amit k szintén „szemérmességnek" neveznek, annyi van amennyit csak akarunk, de az adatok amelyek el idézik rendkívül furcsák. Ez a lényi-impulzus csak akkor jelenik meg bennük, amikor valami olyan megnyilvánulásnak adják át magukat, amit az abnormálisán megalapozott közönséges. Ha azonban ha senki nem látja ket, akkor bármit tesznek is - még ha saját érzelmük és a saját lelkiismeretük szerint nem kívánatosnak tartják is -, sohasem érzik ezt az impulzust. Az utóbbi id kben a régi rómaiak által el készített Jótétemények" e szerencsétlen bolygó minden kontinensén olyan mértékben behatoltak kedvenceid természetébe, hogy még nehéz is volna megmondani melyik kortárs közösség örökölte a legtöbbet a „lekötelez " rómaiaktól. Ami pedig a régi görögök örökségét illeti, vagyis a különféle fantasztikus „tudományok" feltalálásának szenvedél yét, ez nem vált minden kortárs lén yben eg yformán örökletessé ezt ennek az eredeti bolygónak minden egyes jelenlegi kis és nagy közösségben csak meghatározott lényeknek adták tovább, f leg egy ott „Németország" néven ismert közösség bizonyos lényeinek. Ennek a jelenkori Németországnak lényeit bátran lehet az „antik görög civilizáció közvetlen leszármazottainak" nevezni; mivel napjainkban k azok, akik a legtöbb fajta „tudományt" és „találmányt" hozzák a kortárs civilizációnak.
Sajnos, kedves gyermekem, ennek a német közösségnek a lényei sok tekintetben jóval felülmúlták az antik Görögország lényeit. A régi görögök által kitalált „tudomány" csupán a többi lény „lényi gondolkodását" tette tönkre - és teszi még ma is. Azonban a német közösség jelenlegi lényei tovább mennek; nagyon ügyesek lettek abban, hogy olyan „tudományokat" találnak ki, amelyek széles körökben elterjesztik a többi kedvenced között az „tudálékoskodás" nev sajátságos betegségüket; márpedig ennek a betegségnek folyamata alatt, közülük sokan félig tudatosan vagy teljesen automatikusan véletlenül észreveszik a minden létez kozmikus megvalósítási folyamatának néhány kis részletét. Majd miután a kollégáikkal megosztották ezeket az információkat, velük együtt használják fel azokat más „új találmányokhoz", ezáltal növelve eme az „új eszközök" mennyiségét, amelyek annyira felgyülemlettek a két utolsó évszázadban, hogy teljes hatásuk most a „rombolás ered erejévé" vált - amely most a Természet „alkotó ered erejével" lép szembe. És tényleg gyermekem, csakis ennek a kortárs Németországnak bizonyos lényei által kikombinált „tudományoknak" köszönhet , hogy az összes közösség többi közönséges háromagyú lénye is lehet séget talált a „feltalálásra". Következésképpen ma majdnem minden nap, hol itt, hol ott, „feltalálnak" valamit, valami „újdonságot", és ezeket az „új találmányokat", vagy „új eszközöket" a létezési folyamatukban alkalmazván azt idézik el , hogy a szegény teljesen rajta kívülálló okokból -, már e nélkül is eléggé legyengített Természet alig-alig képes a saját „evolúciós" és „involúciós" folyamatait megvalósítani. Hogy jobban el tudd képzelni magadnak és tisztábban meg tudd érteni miképp haladták túl ezek a kortárs „örökösök" az „örökhagyóikat", most beszélnem kell neked bizonyos, most széles körben használt „eszközökr l", amelyek létezése kizárólag ezeknek a „Természetet segít knek", a régi görögök közvetlen örököseinek tulajdonítható. Leírok neked néhányat ezekb l a most mindenhol létez és használatos eszközökb l, melyet ennek a jelenlegi Németország közösségének lényei találtak fel. El ször is szeretném felhívni a figyelmedet a következ különös jelenségre: a régi görögök jelenlegi követ i átkozott találmányaik mindegyikét - nem lehet tudni miért - „in" végz dés névvel illetik. Vegyünk például a német lények különlegesen káros találmányai közül csak azt az öt, „szatkein", „anilin", „kokain", „atropin" és „alizarin" néven ismert kémiai anyagot, amelyeket napjainkban ama bolygó összes kontinensének és szigetének lényei - ahogy a mi drága Mullah Nasszr Eddinünk mondja - „nyakló nélkül használják". Az els ezekb l a német lények által feltalált „eszközökb l", a „szatkein", nem más, mint a „szamukuruazár", vagyis egyike ama hét „semlegesít gáznak", amelyek minden bolygó általános jelenlétében megjelennek és megtalálhatók, és amelyek részt vesznek minden meghatározott bolygó-feletti és bolygók-közötti képz dmény „befejezett kristályosodásában", és bizonyos állapotokban, mindig és mindenben az úgynevezett „minden már megjelent dolog megkülönböztetés nélküli elpusztítóivá" válnak. Eme német találmánnyal kapcsolatban még többek közt azt is megtudtam, hogy e közösség egyik lénye, mivel a kérdéses gázt különböz meghatározott bolygó-feletti és bolygók-közötti képz dményekb l véletlenül el állította, felfigyelt annak sajátosságaira, amir l aztán a kollégáit is tájékoztatta. Mivel azok jelenlétében, a közösségük összes lényéhez hasonlóan, akkor éppen a bolygód háromagyú lényei pszichéje f sajátosságának úgynevezett „intenzív emóciója" volt éppen m ködésben - vagyis mivel ebben az id ben mindannyian teljesen belemerültek a szomszédos közösségek elleni kölcsönös elpusztítást folyamatukba, ezért ezek a „tudósok" nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy egy módszert keressenek arra, miként tudnák eme gáz sajátságos tulajdonságát más közösségek lényeinek gyors és tömeges elpusztítására alkalmazni. Gyakorlati kutatásaikat tehát e célt szem el tt tartva folytatták, és egyikük hamarosan rájött, hogy ha ezt a gázt tiszta formájában koncentrálják úgy, hogy azt egy adott pillanatban egy adott helyen szabadba tudják bocsátani, az csodálatosan megvalósítaná szándékukat. Ennyi elég is volt nekik és ett l kezdve, e közösség lényei a kölcsönös elpusztítás! folyamat alatt elkezdték ezt a gázt, amit minden létez megvalósításának általános összhangjából mesterségesen különítetek el, pontosan akkor és ott egy bizonyos módon a leveg be bocsátani, ahol a legtöbb általuk „ellenségnek" nevezett lény gy lt össze. Amikor ez a különösen romboló hatású kozmikus anyag, az elmondott körülmények között az atmoszférába szabadul, és a többi megfelel kozmikus anyaggal összeolvadásra törekedve egy történetesen a közelben lév háromagyú lény planetáris testébe hatol, a létét rögtön, egyszer és mindenkorra teljesen elpusztítja, vagy legalább is általános jelenléte valamely részének m ködését végérvényesen elrontja. - A felsorolt kémiai anyagok közül a másodikat „anilin-nak" nevezik, s az egy kémiai fest anyag, mely a legtöbb olyan bolygó-feletti képz dmény színezésére szolgálhat, amib l az ottani háromagyú lények a mindennapi lényi életük folyamatához szükséges különféle tárgyakat készítik. Bár ez a „találmány" ma lehet vé teszi kedvenceid számára, hogy bármely tárgyat bármely kívánt színre fessenek, de mi lesz ezeknek a tárgyaknak az élettartamával? Itt van az híres Bismarckjuk „kedvenc macskája" eltemetve. Annakidején, e káros anilin feltalálása el tt, kedvenceid az általuk gyártott, a közönséges életükhöz szükséges tárgyakat - mint például „sz nyegeket", „festményeket", és más gyapjúból, fából vagy rézb l készült tárgyakat -
egyszer növényi festékkel színeztek meg, aminek módszerét már megtanulták az évszázadok során, és ezek a tárgyak az évszázadaikból ötön, tízen, de még tizenötön keresztül is fennmaradtak. Azonban most, hála ennek az anilinnek, vagy az anilinre alapozott, különféle nevet visel fest anyagoknak, úgy harminc év multán ezekb l az új színekkel festett anyagokból legfeljebb az emlékük marad meg. Meg kell mondani, hogy a jelenlegi német közösség lényei az káros anilinuk révén, nemcsak e bolygó mostani lényei összes m veinek gyors lerombolásáért felel sek, hanem azért is, hogy a régi id k m vei is majdnem teljesen elt ntek eme szerencsétlen bolygó felszínér l. És ez azért van, mert különböz hasznamusszi célokból, vagy ahogy mondják, az híres „tudományos céljaikra" minden országban gy jteni kezdték a múlt századokból épen maradt régi m veket, és mivel halvány fogalmuk sincs arról, hogy mi módon lehet a régi dolgokat meg rizni, csakis a tönkretételüket siettették. Ráadásul ezeket az összegy jtött „régiségeket" „modellként" használták - és még továbbra is használják - azokhoz az „olcsó árucikkekhez", amelyek ezen az egész szerencsétlen bolygón „erzatz" néven ismertek. - Ami pedig a „kokaint", a felsorolt, általuk „feltalált" kémiai anyagok közül a harmadikat illeti, az nemcsak a Természetet hathatósan segít „kémiai eszköz" a bolygói képz dmények, - ez esetben a saját planetáris testük - felbomlásában, de még egy olyan hatást is gyakorol a Földbolygó jelenlegi lényeinek pszichizmusára, ami meglep en hasonlít a híres kundabuffer szerv által az seik pszichizmusára gyakorolt hatáshoz. seik abban a korban, amikor az Luizosz Nagy-Angyal híres találmányát hordozták magukban, majdnem pontosan abban az állapotban voltak, mint a jelenlegi lények miután ezt a német találmányt, a „kokaint" bevették. Természetesen fel kell rá hívnom a figyelmedet, gyermekem, hogy bár ennek a német találmánynak hatása hasonlít a híres kundabuffer szervéhez, de ez természetesen a német közösség jelenlegi lényeinek tudatos szándéka nélkül történt. k csak a legnagyobb véletlennek köszönhet en váltak Luizosz Nagy-Angyal kollégáivá. Napjainkban szinte az összes lény, aki a jelenkori civilizáció valódi képvisel jének mutatja magát, használja ezt a „kokaint"; és a jelenkori kultúra eme Jótéteményét" a legnagyobb gonddal, a legnagyobb gyönyörrel, s t, megható boldogsággal veszik magukba, és természetesen mindig -miként a mi drága Mullah Nasszr Eddinünk mondja - „a Nagy Hasadt-patájú dics ségére". A felsorolt kémiai anyagokból a negyedik, amit „atropinnak" neveznek, jelenleg szintén nagy népszer ségnek örvend. Sok mindenre használják; de a leggyakoribb alkalmazása egy fölöttébb eredeti célt szolgál. Tény az, hogy - mint mindig - az ottani abnormálisán megalapozott közönséges lényi létezési körülmények miatt kedvenceid látó szerve elnyerte azt a tulajdonságot, hogy csak akkor találja mások arcát szépnek és tetszet snek, ha a szemei feketék. Márpedig, ha ezt az „atropinnak" nevezett kémiai anyagot egy bizonyos módon befecskendezik a lények szemébe, a pupillájuk kitágul és szemük sötétebbnek látszik; így aztán legtöbbjük ezt az „atropint" be is fecskendezi a szemébe, hogy az arca mások számára szépnek és tetszet snek t njön. És a tény az, kedves gyermekem, hogy azoknak a földi lényeknek, akik alkalmazzák ezt a német Jótéteményt" valóban nagyon sötét szemük van egészen negyvenöt éves korukig. Negyvenöt évet mondtam, mert eddig ott még nem volt példa arra, hogy valaki, aki ezt a módszert alkalmazta, negyvenöt éves kor után még képes legyen látni, tehát a szemét továbbra is használni. Az „alizarin", a felsorolt „találmányok" közül az ötödik, és egyben utolsó, szintén mindenütt elterjedt. A jelenkori civilizáció eme áldását ott különösen azon „cukrásznak" elnevezett, és más egyéb specialisták használják, akik e bolygó lényei számára els táplálékul a „legízlete-sebb" termékeket készítik. Ezek a cukrászok és egyéb szakemberek, akik kedvenceidnek els táplálékául eme ízletes falatokat készítik, tehát ezt a csalhatatlan hatású német alkotást az „alizarint", természetesen tudatlanul, egyedül avégett alkalmazzák, hogy ezeknek a ter mékekn ek „csábító " és „kellemes" küls t adjanak, azzal a céllal, ami az egész modern civilizáció ideáljává vált, és amit tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk így fejezne ki: „Az a f , hogy számomra minden szépnek és gyönyör ségesnek t njön, mit sem számít, ha f sem n utána!" Egyszóval, gyermekem, az si görögök jelenlegi utódai az általuk kitalált „tudományokra" alapozott összes praktikus „szerzeményükkel" a szegény Természet nagy segít ivé váltak... Bár igaz, hogy csak a felbomlás folyamatában segítik. Nem hiába adja a mi rendkívül tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk ezt a bölcs tanácsot: „Jobb a saját édesanyánk fejér l minden nap kitépni tíz hajszálat, mintsem a Természet segítségére lenni". - Az igazat megvallva, a közönséges lényi élethez mindenféle fantasztikus „tudomány" kif zésének és mindenféle új lehet ségek feltalálásának képességét nem egyedül a német közösség lényei örökölték a görögökt l; ez a képesség talán nem kevésbé osztályrésze egy másik, a maga során „nagyságnak" örvend szintén független közösség lényeinek is. Kedvenceid eme másik jelenlegi közösségét „Angliának" nevezik. E második kortárs közösség lényei még közvetlen és egyedüli örökösei is lettek az si görögök különlegesen káros „találmányai" egyikének, amit tökéletesen magukévá tettek és minden nap gyakorolnak.
A régi görögök ezt a különlegesen káros „találmányukat" „diafaronnak" nevezték, és a kortárs lények pedig „sportnak" hívják. Err l a híres modern „sportról" majd a lehet legrészletesebben fogok beszélni ennek az elbeszélésnek a vége felé, de addig is tudd, hogy ennek az angol közösségnek lényei maguk is nagy mennyiségben „találják fel" a kedvenceid közönséges létezési folyamatához kívánatos tárgyak egész sorát; de ezúttal nem kémiai anyagokat, mint a német közösség lényei, nem... az találmányaik f leg az úgynevezett „fémtárgyakra" irányulnak. Különösen az utóbbi id kben nagyon ügyesek lettek abban, hogy kitaláljanak mindenféle fémárut, olyanokat mint a lakat, borotva, egérfogó, pisztoly, kasza, géppuska, lábas, ágyú, bicska, töltény, toll, akna, t , nevet visel k, és még ezer más efféle dolog - amivel aztán elárasztják a bolygód egész felszínén él összes lényt. Mióta e jelenlegi közösség lényei ezeket a praktikus tárgyakat kitalálták, bolygód háromagyú lényeinek közönséges létezése olyan lett, hogy a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk így határozza meg: „Nem élet, hanem ingyen lekvár". E közösség lényei manapság bolygód többi kortárs lényének jótev i, és miként mondják, emberbaráti segítségüket ajánlják fel nekik különösen az els lényi kötelességüket illet en - nevezetesen ahhoz, hogy id l id re megvalósítsák „kölcsönös elpusztítási" folyamatukat. Nekik köszönhet en eme lényi kötelesség beteljesítése kortárs kedvenceid számára egyszer en „csekélységgé" vált. A régi id kben, e találmányok segítsége nélkül nagyon nehéz volt szegény kedvenceid számára ennek a lényi kötelességnek eleget tenni, és bizony sok verejtékes munkájukba került, hogy a végére járjanak. Ezzel ellentétben, manapság Anglia jelenlegi lényei által kitalált kellékeknek köszönhet en, most ezt úgy hajtják végre, ahogy a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk mondaná: „mint egy rózsaágyban heverészve". A kortárs lényeknek szinte semmilyen er feszítést sem kell tenniük, hogy más hozzájuk hasonló lények, létezését teljesen elpusztítsák. Jelenleg az úgynevezett dohányzójukban nyugodtan üldögélve, csupáncsak id töltésként, tízesével pusztíthatják felebarátaikat, s t néha még százasával is. - Most azt hiszem beszélhetek neked egy kicsit a „görögrómai civilizáció" közvetlen, még ma is létez leszármazottairól is. Az egykor „nagy" és „er s" görög közösség lényeinek leszármazottai még ma is léteznek, és a saját, független közösségük is megvan, de alig van jelent ségük az ottani más független közösségek számára. Már azt sem folytatják, amit az seik csináltak, akik mindenféle fantasztikus „tudomány" kitalálásának voltak szakért i; és ha valamely kortárs görögnek eszébe jutna valami új „tudományt" kitalálni, a többi jelenlegi közösség lényei a legkisebb figyelmet sem szentelnék rá. Nem tör dnének vele azon egyszer oknál fogva, mert a szóbanforgó közösségnek a jelen pillanatban nincs elég „ágyúja" és „hadihajója" ahhoz, hogy az ottani közösségek lényei között egy úgynevezett „tekintélyt" képviseljenek. Ám az si nagy görögök utódai, vagyis a kortárs görögök, elveszítvén az annak idején a jelenlétükben velük született szokást, hogy a többi háromagyú lény számára egy „képzeletbeli tekintélyt" képviseljenek, végülis tökéletesen hozzászoktak ahhoz, hog y szinte az ö sszes kontinensen úgynevezett „boltokat" tartsanak fenn, ahol minden sietség nélkül, lassan és nyugodtan értékesítik a „szivacsaikat", „halvájukat", „rahat-lukumukat", stb.; ... és néha még „perzsiai aszalt gyümölcsöt" is, nem feledkezve meg természetesen, a „kefal" nevet visel halkonzervr l sem. - Ami pedig a híres rómaiak leszármazottjait illeti, k is léteznek, és bár már nem viselik seik nevét, a közösségük városát még mindig „Rómának" hívják. Ama egykori pásztorok leszármazottjaiból kialakult közösségnek - akik kés bb a nagy rómaiakká lettek, - jelenlegi lényeit ott most „olaszoknak" hívják. Olaszország korunkbeli lényei seikt l szinte semmit sem örököltek, azon a sajátos lényi impulzuson kívül, amit az si rómaiak ezen a bolygón el ször kristályosítottak ki a jelenlétükben, és ami lassacskán a bolygó összes többi háromagyú lényét is megfert zte. Most az olasz közösség lényei egy nagyon nyugodt és békés életet folytatnak; semmi mást nem tesznek, mint „felt nés nélkül" az ártalmatlan és ártatlan „makarónijuknak" újabb és újabb formáit találják ki. Pedig Olaszország bizonyos kortárs lényei megörököltek seikt l egy sajátságos és nagyon eredeti „tulajdonságot", az úgynevezett „másoknak örömet szerzést". Azonban ezt a megörökölt szükségletet, „örömet szerezni", már nem a hozzájuk hasonló lényekkel szemben nyilvánítják meg, hanem csak más formájú lények iránt. Különben az igazság kedvéért meg kell mondanom neked, hogy a jelenlegi Olaszország különböz vidékein ezt a sajátságos „tulajdonságot" nem is annyira a régi rómaiak adták tovább nekik, hanem jóval késó'bbi korokból származó seik, abból az id l, amikor úgy a saját közösségük, mint a környez , gyenge közösségek lényei között terjeszteni kezdték egy valóságos Fentr l Küldöttnek a saját egoista céljaikra eltorzított tanítását. Ma Olaszország különféle vidékeinek lényei ezt a „másoknak örömet szerezni" tulajdonságot a következ képp nyilvánítják meg.
Amikor elpusztítják a „birkának" és „kecskének" nevezett négylábú állatok életét, melyek planetáris teste nekik els táplálékul szolgál, azt nem egy csapásra teszik, hanem, hogy ezt az „örömet" megszerezzék nekik „egész lassan" és „ gyöngéden" pusztítják el, minden sietség nélkül, több nap leforgása alatt, vagyis els nap az egyik patájukat vágják le, másnap egy másikat, néhány nap multával a harmadikat, és így tovább, mindaddig amíg a „birka" vagy a „kecske" még lélegzik. És a „kecskék" és „birkák" nagyon sokáig tudnak lélegezni általános jelenlétüknek ezen részei nélkül, mivel azok nem vesznek részt a létezéshez szükséges kozmikus anyagok elnyelésére szolgáló f funkcióikban, hanem csak azokban a funkciókban, amelyek a lényekben az önérzéke-lést el idéz impulzusokat váltják ki. Az elmondottak után, nincs szükség többet beszélni a rómaiak jelenlegi leszármazottjairól, akik egykor a többi ottani közösség számára oly „hatalmasak" és „fenyeget ek" voltak. - Beszéljünk most a régi görögöknek err l a különösen ártalmas, napjainkban az angol közösség lényei által gyakorolt találmányáról, amit k „sportnak" hívnak. Mindannyijuk között a jelenkori angol közösség lényei használják fel leginkább a közönséges létezésük folyamatában az si görögöknek ezt a káros találmányát, s annak gyászos következményei folytán, a már amúgy is elég jelentéktelen létezési id tartamuk lecsökkentéséhez hozzáadtak egy még biztosabb tényez t; s t, most rajtuk lévén a sor, hogy közösségük „nagyságát" éljék, és a többi ottani közösség háromagyú lényei szemében „tekintélyessé" váltak, minthogy k ideált csináltak maguknak ennek a találmánynak gyakorlásából és céljukká tették elterjesztését, így ennek a szerencsétlen bolygónak összes többi kis és nagy közösségét megfert zték. Ennek a súlyos félreértésnek az az oka, hogy kedvenceid jelenlétéb l elt nt azon tényez k kikristályosodásának lehet sége, amelyek minden háromagyú lénynél a „logikus gondolkodást" valósítják meg. Eme „logikus gondolkodás" hiányában kivétel nélkül mindannyian elfogadják bizonyos hasznamussz jelöltek állítását, miszerint a „sport" „valami" számukra üdvös dolog elnyerését teszi lehet vé; így most teljes jelenlétükkel hisznek ebben, és eme „valami" elnyerésének reményében teljességgel átadják magukat ennek a sportnak. Ezeknek a szerencsétleneknek egyike sem tudja, és valószín leg soha nem is fog rájönni, hogy ez az végzetes „sportjuk", számukra nemcsak hogy nem hoz semmi jót, de - mint már mondtam - még egyre jobban le is rövidíti a már e nélkül is szánalmasan rövid élettartamukat. - Hogy jobban elképzeld és megértsd miért rövidíti le ez a sport az élettartamukat, itt az alkalom, hogy ígéretemhez híven elmagyarázzam neked a különbséget a „fulasznitamni" elv szerinti és a „Itoklanotz" elv szerinti lényi élettartamok között. Emlékszel, gyermekem, amikor elmagyaráztam hogyan határozzák meg kedvenceid az „id folyamatát"? Akkor elmondtam neked, hogy mihelyt a jelenlétük megszabadult a kundabuffer szervt l, annak összes tulajdonságával együtt -és a „fulasznitamni" elvnek megfelel en ett l kezdve az élettartamuk ugyanaz lett, mint az összes normális háromagyú lényé az egész Világegyetemben - szükségszer en addig kellett volna létezniük, amíg a második lényi testet, a „kesszdzsan testet" magukban teljesen fel nem öltötték, és azt Értelemben a „szent Ishmetcs-ig" nem tökéletesítették. Azonban kés bb, amikor háromagyú lényekhez egyre méltatlanabb módon kezdtek élni, és teljesen megsz ntek megvalósítani a jelenlétükben a Nagy Természet által el -irányzott lényi partkdolgkötelességeket, amelyek egyedül teszik képessé a háromagyú lényeket a jelenlétük fels részei felöltéséhez szükséges adatok megszerzésére, és ezáltal a kisugárzásuk min sége nem felelt meg többé a nagy egyetemes trogoautoegokratikus folyamat követelményeinek azért, hogy a „rezgések egyensúlyát" helyreállítsa, a Nagy Természet rákényszerült, hogy az élettartamukat fokozatosan az „Itoklanotz" elvhez alkalmazza, mely általában mindenütt az egy- és kétagyú lények élettartamát szabályozza, amelyek meg lévén fosztva a háromagyú lényeknek megadott lehet ségekt l, képtelenek jelenlétükben a Természet által el irányzott partkdolgkötelességeket megvalósítani. Ezen elv szerint életük, valamint általános jelenlétük teljes tartalma, rendszerint a környezetük hét adatából származó eredményekt l függ, melyek a következ k: Az örökl dés, általában. A környezet és a körülmények a fogamzás pillanatában. A Naprendszerük összes bolygója sugárzásának össze tétele a létrehozójuk ménében történ kialakulásuk során. A létrehozóik lényi megnyilvánulásainak min sége mindaddig, amíg k egy felel s lény korát el nem érték. A közvetlen környezetük lényei lényi létezésének minó'sége. Az ket körülvev atmoszférában kialakult „teleokrimalnitsninek" nevezett gondolati rezgések min sége - és ez is felel s koruk teljes el készítése során; azaz az szinte jókívánságok és cselekedetek, amelyeket a velük „egyvér lények" nyilvánítanak meg. És végül, A saját „lényi-egoplasztikúrjaik" min sége, vagyis az objektív Értelem megszerzéséhez szükséges összes adat önmagukban való átváltoztatásához tett lényi er feszítéseik. Az Itoklanotznak alávetett létezés f jellegzetessége abban áll, hogy ezen elv szerint létez lények jelenlétében a felsorolt hét küls adattól függ en, a „lényi-lokalizációik-ban", vagy, ahogy k mondják, az „agyaikban" - amelyek központját képezik az általános jelenlétük minden független része megvalósulási forrásának - úgynevezett
„kandelmarts-tekercsek" kristályosodnak ki, vagyis egy „bizonyos valami", ami ezeknek a „lokalizációknak" vagy „agyaknak" a lehetséges „asszociációk" vagy „emóciók" egy meghatározott mennyiségét biztosítja. Márpedig gyermekem, mivel kedvenceid, a Föld-bolygó háromagyú lényei, már csak az Itoklanotz elve szerint jelennek meg, az agyaikban is ott vannak ezek, a fogamzásuk pillanatától egészen egy felel s lény koráig kikristályosodott „kandelmartstekercsek", a jól meghatározott lehet ségekkel az asszociációs folyamatok megvalósítására. Hogy ezt a kérdést számodra jobban megvilágítsam, és segítselek jobban megérteni, s t az id t se vesztegessem eme kozmikus megvalósulás, a „kandelmartstekercs" igazi lényegének és formájának elmagyarázására - e tekercsekre, amelyek a törvényeknek megfelel en kristályosodnak ki azon lények „lokalizációiban", vagy „agyaiban", akik az egyedül az Itoklanotz elv szerint léteznek - a „mesterséges jamtesternokhot" hozom fel példaként, amit kedvenceid is birtokolnak, és „mechanikus órának" neveznek. Mint már tudod ezek „mesterséges jamtesternokhok", vagy rugós órák, bár a rendszerük változó, de többé-kevésbé mindegyik egyazon elven, a felhúzott „rugó" feszültségének, vagy nyomásának elvén alapul. Bizonyos „mesterséges jamtesternokh"-rendszereknek, vagy „mechanikus óráknak" rugóját úgy számították ki és állították össze, hogy pontosan huszonnégy óráig tart amíg a feszültsége leenged; más rendszerekben egy hétig, egy harmadikban egy hónapig. A csak az Itoklanotz elv szerint él lények agyában lév „kandelmartstekercsek", a különböz rendszer „mechanikus órák" rugóinak felelnek meg. Mint ahogy egy „mechanikus óra" járásának id tartama a benne lév rugótól, úgy a lények létezésének hossza csak az agyaikban már a megjelenésükkor, majd pedig a kés bbi kifejl désük folyamata során kialakult kandelmarts-tekercseikt l függ. Mint ahogy az órák rugóját egy jól meghatározott id tartamra „húzzák fel", ezek a lények is csak olyan mértékben képesek „asszociálni", és tapasztalni, amennyire a Természet a megtapasztalás lehet ségét beléjük helyezte mialatt ezek a kandermartstekercsek az agyaikban kikristályosodtak. Pontosan annyi ideig tudnak asszociálni, és ennélfogva élni, se többet, se kevesebbet. A „mechanikus órák" addig tudnak járni, ameddig a rugó fel van húzva; ugyanígy, azok a lények, akiknek agyaiban ezek a kandelmartstekercsek kikristályosodnak, mindaddig képesek tapasztalni, és ennélfogva létezni, amíg az agyaikban az említett hét küls körülmény hatása alatt létrejött kandelmartstekercsek ki nem merülnek. Márpedig gyermekem, attól kezdve, hogy kedvenceid jelenlétében már nem voltak meg a partkdolgkötelességek eredményei, és így csak az említett hét véletlenszer küls körülmény eredményei határozták meg létezésük id tartamát, ennek hossza, különösen a kortárs lényeknél, a lehet legkülönböz bb lett. A létezésük id tartama jelenleg változhat az egy percükt l a hetven vagy kilencven évükig ... És az elmondottakból következ en kedvenceidnél nem számít milyen intézkedéseket próbálnak is tenni - még ha, mint mondják, „üvegbúra alá teszik is magukat". Amint az egyik agyukban kikristályosodott kandelmartstekercs tartalma kimerült, ez az agy rögtön megsz nik m ködni. Az egyetlen különbség a „mechanikus órák" és a kortárs kedvenceid között az, hogy az óráknak csak egy rugójuk van, míg kedvenceidnek három is van ezekb l a független kandelmartstekercsekb l. A háromagyú lények három független „lokalizációjában", vagy agyában ezek a független kandelmartstekercsek általában a következ neveket viselik: A gondolati központ kandelmartstekercse. Az érzelmi központ kandelmartstekercse. A mozgási központ kandelmartstekercse. Az utóbbi id kben gyakran megismétl dik az az eset, hogy a „szent raszkuárnó" folyamata kedvenceidnél „harmadrészenként" valósul meg, vagyis „részekben" halnak meg. Ez a jelenség szintén abból ered, hogy ezek a lények, akik kizárólag az Itoklanotz elv alapján jelennek meg és alakulnak ki, nem élnek harmonikusan és egyenetlenül pazarolják el e három különböz , független agyuknak, vagyis a kandelmartstekercseiknek tartalmát; s ezért válnak gyakran áldozataivá ennek a szörny „halálnak", ami a háromagyú lényeknek semmiképp sem felel meg. Az ott-tartózkodásom alatt sokszor magam is szemtanúja voltam az „harmadrészenkénti haláluknak". Ez pedig azért lehetséges, mert bár az egyik agyuk kandelmartstekercse már végképp elhasználódott, maguk a lények, különösen a kortársak, tovább léteznek, és néha még meglehet sen sokáig is. Gyakran el fordul, hogy egy sajátosan abnormális létezés folytán egyik vagy másik kandelmartstekercs tartalma teljesen kimerül; például a „mozgási központ" esetében, amit k maguk „gerincagynak" neveznek, bár ez a kortárs háromagyú lény, továbbra is „gondolkodik" és „érez", s elveszti a képességét, hogy planetáris testének részeit szándéka szerint irányítsa.
Itt érdekes megjegyezni, hogy ha kortárs kedvenceid egyike ily módon részlegesen egyszer s mindenkorra meghal, a kortárs tzirliknereik, vagy, mint mondják, az orvosaik, ezt a halált teljes bizonyossággal egy betegségnek veszik, és az különféle sajátos fortélyukkal kezdik el kezelni ket, és ennek a képzeletbeli betegségnek mindenféle, egy már számukra teljesen ismeretlen „latinnak" nevezett si nyelvre emlékeztet nevet adnak. Ezeknek a betegségeknek legelterjedtebb neveik a következ k: „hemiplegia", „paraplegia", „paralysis progressiva essentialis", „tabes dorsalis", „paralysis agitans", „sclerosis disseminata", és így tovább. Különösen az elmúlt két utolsó évszázad során vált ez a halál gyakorivá a neked annyira tetsz Föld-bolygón, és különösképp mind a kis, mind a nagy közösségekhez tartozó azon kedvenceid között lehet megtalálni, akik vagy a „mesterségük", vagy valamely „szenvedély" folytán, amely ott ugyanazon abnormálisán megalapozott közönséges lényi élet következtében - felbukkan, a lényi életük során az egyik-másik agyuk kandelmartstekercsének tartalmát többé-kevésbé elpazarolták. Például, a „mozgási" központ vagy a gerincagy kandelmartstekercsének kimerülésén keresztüli „harmadrészenkénti halál" gyakran fordul el azon földi lények között, akik a régi görögök káros találmányának köszönhet en ennek a jelenlegi angol közösség lényei által napjainkban gyakorolt káros elfoglaltságnak adják át magukat, aminek a „sport" nevet adták. Nagyon jól meg tudod majd érteni ennek az ottani káros elfoglaltságnak végzetes következményeit, ha csak annyit mondok, hogy a kedvenceidnél eltöltött tartózkodásaim alatt egyszer egy külön rovatot szenteltem a statisztikáimban arra, hogy megállapítsam, a „birkózó" mesterséget ottani háromagyú lények mennyi ideig képesek élni, és egyetlen egyet sem találtam, aki túlélte volna az éveikb l a negyvenkilencet. A „harmadrészenkénti halál" amit az érzelmi központ kandelmartstekercsének id el tti elhasználása okoz, ott leggyakrabban azok között a földi lények között fordul el , akik az úgynevezett „M vészet-képvisel je" mesterségét zik. Eme földi szakemberek legtöbbje - és f leg a jelenkoriaké - el ször egy, „pszichopátiának" nevezett betegség valamelyik formáját kapja meg, azután e pszichopata-befolyásaként úgymond, szándékosan „megtanulnak érezni"; és attól kezdve, mivel ezt az abnormális lényi-impulzust gyakran átélik, lassacskán elpocsékolják érzelmi központjuk kandelmartstekercsének tartalmát, és mivel ezáltal a saját általános jelenlétük ritmusának összhangját megrontják, ez egy eredeti, és még közöttük is ritka véghez juttatja ket. Érdemes megjegyezni itt, hogy az érzelmi központ által okozott „harmadrészenkénti halál" kedvenceidnél szintén el fordul egy nagyon eredeti „pszichopátiának" köszönhet en, amit ott „altruizmusnak" neveznek. Ami pedig a gondolati központ kandelmartstekercse általi id el tti részbeni halált illeti, az az utóbbi id kben kedvenceidnél egyre gyakoribbá válik, A „gondolati központ" okozta halál kedvenceid közül különösen azokat sújtja, akik új kiképzés „tudósok" próbálnak lenni - vagy már azok is lettek - vagy pedig, akiket életük során elragadott az úgynevezett „könyvek" és az „újságok" olvasása iránti szenvedély. Mivel a háromagyú lények túl sokat olvasnak, és csak a gondolataikkal asszociálnak, ezeknek a lényeknek a „gondolati központjuk" kandelmartstekercsének tartalma a többi lényi központjaik kandelmartstekercsei el tt merül ki. - Márpedig gyermekem, kedvenceid mindezen szerencsétlenségei, mármint az élettartamuk lerövidülése, és megannyi más kellemetlen következmény abból ered, hogy mindeddig még nem értesültek ama kozmikus törvényr l amit: a „különféle forrású rezgések egyensúlya törvényének" hívnak. Ha csak felmerült volna bennük ez az idea, és elkezdtek volna a szokásuk szerint „tudálékoskodni", biztosan felfedezett volna valamelyikük egy egészen egyszer „titkot". Meg vagyok gy dve róla, hogy ezt a „titkot" valaki megtalálta volna, el ször is azért, mert egyszer és nyilvánvaló, másodsorban pedig azért, mert már régen felfedezték és fel is használják úgynevezett „gyakorlati alkalmazásokra". Még azoknál a „mechanikus óráknál" is ezt a szóban forgó egyszer titkot alkalmazzák, amit az életük id tartamával kapcsolatban vettünk példának. Az összes különféle rendszer mechanikus órában ezt az egyszer titkot használják fel arra, hogy az óra f szerkezetének megfelel részében, amit azt hiszem „szabályozónak" hívnak, szabályozzák a rugó úgynevezett „feszít erejét". Ez a „szabályozó" teszi lehet vé, hogy egy óra szerkezete, amit például huszonnégy órára húztak fel, egy egész hónapon át m ködjön, vagy ellenkez leg, öt perc alatt lejárjon. Minden, pusztán az Itoklanotz elv alapján létez lény jelenléte magába foglal egy „valamit", ami a mechanikus órák „szabályozójához" hasonlít, és ezt a valamit „iránszam-kipnek" nevezik, ami azt jelenti: „nem átadni magát azoknak az asszociációknak, amelyek csak egy agy m ködésének eredményei". Különben, még ha kedvenceid értesültek volna is err l az egyszer titokról, az sem változtatna meg semmit a dolgokon; nem csináltak volna többet a még a jelenkori lények számára is elérhet , elengedhetetlen lényi er feszítésekb l, melyek révén - a Természet el relátása szerint - el tudják nyerni a képességet az úgynevezett „harmonikus
asszociációra", arra, amelyek egyedül képesek minden háromagyú lény jelenlétében - és ezek folytán az övékben is az aktív létezéshez szükséges energiát el állítani. Azonban jelenleg ez az energia kedvenceid jelenlétében csakis a teljesen tudat nélküli állapotukban áll el , vagyis az alatt, amit k „alvásnak" neveznek. Kedvenceid, f leg a kortársak, mindig passzív állapotban, az általános jelenlétük valamelyik elszigetelten átszellemesí-tett részének irányítása alatt élnek, és így mindig kizárólag az általános jelenlétükben a törvényeknek megfelel en szintén megjelen negatív tulajdonságok tényez i szerint nyilvánítják meg magukat, s ezáltal ezeken a negatív megnyilvánulásokon keresztül a különböz kandelmarts-tekercseik tartalmainak aránytalan felhasználása megy végbe bennük, vagyis a Természet által, a törvényeknek megfelel en bennük elhelyezett cselekvési lehet ségek megtapasztalását csak egy, vagy két agyukban valósítják meg, így ezt követ en egy, vagy két kandelmartstekercsük tartalma id el tt kimerül, és - miként a mechanikus órák a rugójuk kieresztésével, vagy a „szabályozó" hatásának gyengülésével - nem m ködnek tovább. Kés bb majd el fogom magyarázni neked, az egyedül az Itoklanotz elv alapján létez lényekkel kapcsolatban, hogy mindaddig, amíg megnyilvánulásaikat a három szellemmel áthatott forrásaik közül csak egy vagy kett irányítja, és nem mindhárom harmonikus összhangja, miért van az, hogy az az agy, amelyben az létezésük folyamán szerfelett sok volt az asszociáció, id el tt kiapad, és végül is meghal bennük, és miként meríti ki az a maga során a többi kandelmarts-tekercset anélkül, hogy azoknak bármi részük is volna benne. Tudnod kell ezzel kapcsolatban, hogy még jelenleg is lehet találni a Föld-bolygón, kedvenceid között bizonyos lényeket, akiknek élettartama az századaikból még ötöt is elér. Biztosan meg fogod érteni miért van az, hogy még a mostani id kben is, bizonyos kedvenceidnél - akik, ki tudja miért, értelmükben helyesen ismerték meg és sajátították el a lények különböz agyaiban lejátszódó „asszociációk törvényének" bizonyos részleteit, valamint ezeknek a független asszociációknak kölcsönhatási törvényét, és akik többé-kevésbé ezzel a törvénnyel összhangban élnek - a különböz lényi agyaikban képz kandelmartstekercsek nem merülnek ki úgy, mint felebarátaiknál, ami megadja nekik a lehet séget, hogy e bolygó többi háromagyú lényénél sokkal tovább éljenek. Az utolsó ott tartózkodásom alatt, én magam is találkoztam néhány olyan háromagyú kortárs földi lénnyel, akik már két, három, s t négy századjuk óta éltek. F leg egy kisebb „konfraternitásban" találkoztam velük, amit csaknem az összes „valláshoz" tartozó lények alkotnak, és állandó létezési helye az Ázsia kontinens közepében volt. Ennek a konfraternitásnak szerzetesei a lényi agyak „asszociációs törvényét" részben maguktól fedezték fel, részben a régi id kb l az igazi beavatottak révén hozzájuk eljuttatott információknak köszönhet en. - Ami pedig a kortárs „Angol" közösség lényeit illeti, akik az si görög civilizáció ama különösen káros találmányának lettek áldozatai, k nem csupán a saját létezési folyamatukban gyakorolják azt, hanem mindent megpróbálnak, hogy ezzel a bajjal az összes többi közösség lényeit is megfert zzék. Különben szerintem ezzel az végzetes sportjukkal e szerencsétlenek nemcsak a saját életüknek már amúgy is jelentéktelen id tartamát rövidítik meg, hanem viselkedésük folytán véleményem szerint a saját közösségüket is ugyanarra a sorsra juttatják, mint ami az „Oroszország" nevet visel ottani nagy közösségé lett. Éppen ezen gondolkodtam eme bolygó végleges elhagyása el tt, amikor megtudtam, hogy ennek a nem kevésbé nagy angol közösségnek „hatalom birtoklói" elkezdték ezt a káros „sportot" ugyanazokra az egoista, hasznamusszi jelleg céljaikra felhasználni, mint az orosz közösség hatalom birtoklói, amikor a „vodka" nevezetes kérdéséb l próbáltak hasznot húzni. Ugyanúgy, mint ahogy az orosz közösség hatalom birtoklói akkor mindenféle mesterkedéssel arra törekedtek, hogy a közönséges lények akaratgyengeségébó'l hasznot húzva beléjük véssék a „vodka" használatának intenzív szükségletét, úgy az angol közösség hatalom birtokló lényei is minden fortéllyal igyekeztek belebolondítani közösségük közönséges lényeit a sportba. Márpedig akkori sejtésem beigazolódni látszik. Csakugyan, a Mars-bolygóról nem régen kaptam egy étertáviratot, melyben többek között arról értesítettek, hogy bár a „munkanélkülinek" min sített lények száma ebben az Angol közösségben meghaladta a két és fél milliót, ám az ottani „hatalombirtoklók" ahelyett hogy ez ellen bármilyen intézkedést is tennének, csak azon igyekeznek, hogy még jobban terjesszék közöttük ezt a híres „sportjukat". És, ahogyan a nagy orosz közösségben az összes újság és folyóirat rengeteg cikket közölt a „vodkával" kapcsolatban, ugyanúgy az angol közösségben, eme „konkolyvet k" a tartalom több mint felét ma ennek a végzetes „sportnak" szentelik.
Harmincadik fejezet A m vészet ELBESZÉLÉSÉNEK ezen a pontján Belzebub elhallgatott. Hirtelen öreg szolgája, Ahoun felé fordult, aki szintén ott ült és ugyanolyan figyelmesen hallgatta mint unokája Hasszin, és így szólt hozzá: -Mit csinálsz te itt, kedves öregem? Ugyanolyan érdekl déssel hallgatsz engem, mint Hasszin? Nem voltál-e velem mindenütt ott ezen a Föld-bolygón? Nem voltál-e szemtanúja mindannak, és nem élted-e át magad is mindazt, amit most elmondok? Mi lenne, ha ahelyett, hogy „félig tátott szájjal" itt üldögélnél, hallgatva amit mondok, a magad módján te is elmesélnél valamit kedvencünknek? Bárhogy legyen is, mindenképp el kell mondanunk neki a lehet legtöbb dolgot ezekr l a különös háromagyú lényekr l, mivel oly nagy érdekl dést keltettek fel benne. Ezeket a csodabogarakat illet en bizonyára egy s más, téged is különösen meglepett. Nos, hát mondjál nekünk valamit róluk! Ezt hallva, Ahoun egy kicsit elgondolkodott, azután így válaszolt: -Miután végighallgattam az ön er teljes, pszichológiával teli elbeszélését ezekr l a „tökkelütöttekr l", mit is mondhatnék még róluk? Majd t le szokatlan komolysággal gyorsan belekezdett, utánozva Belzebub stílusát, és még kifejezésmódját is. -Persze, minden bizonnyal... Hogy is mondjam? Ezek miatt a különös háromagyú lények miatt nem egyszer vesz tettem el az esszenciám egyensúlyát, és „bolond tréfáik" rám majdnem mindig egy-egy sokként hatottak, és olykor hol az egyik, hol a másik szellemmel áthatott részemben váltották ki az elképedés lényi-impulzusát. Majd Hasszin felé fordulva így szólt: Jól van, kedves Hasszin. Nem fogom Nagyméltóságú Uram módján részletesen elmagyarázni neked Nagy Világmindenségünk ezen „háromagyú lényei" pszichizmusának néhány különlegességét. Nem! Megelégszem azzal, hogy Nagyméltóságú Uramnak emlékezetébe idézzek egy bizonyos tényezó't, melynek eredetét az eme bolygón való ötödik tartózkodásunk idejére vezethetjük vissza, majd amikor hatodszorra és egyben utójára mentünk oda, már f okává vált annak, hogy kedvenceid mindegyikénél, a világrajövetelétó'l kezdve felel s lénnyé alakulásáig, a normális „lényi gondolkodás" képessége fokozatosan eltorzult, míg végül is szinte „kaltusaruvá" változott át. Azután magához Belzebubhoz fordulva, félénk tekintettel és kicsit bizonytalan hanghordozással így folytatta: Ne rosszalja Nagyméltóságú Uram, ha jelenlétében bátorkodom kimondani azt a véleményt, ami bennem éppen megjelent, és amely sajnos talán már túl elavult adatokon alapszik ahhoz, hogy lényi következtetésekre vezethessen. Feltárva kedves Hasszinunk el tt a Föld-bolygó kortárs háromagyú lényei pszichizmusa átváltozásának különböz okait egy olyan állapotba, amit egyszer „ostobaság-malomnak" méltóztatott min síteni, soha, még csak meg sem említette azt a tényez t, mely ehhez az állapothoz, különösen a legutóbbi évszázadok során a leginkább hozzájárult. Amikor ez a tényez megjelent Ön is jelen volt - jól emlékezem rá. A babiloni tartózkodásunk alatt történt. Arról a tényez l beszélek, mely azóta az ottani kortárs lények számára határozottan ártalmassá vált, s melyet k „m vészetnek" neveznek. Hogyha Nagyméltóságú Uram nagy bölcsességében megtenné, hogy ezt a kérdést részletesen kifejtse, szerintem ebben a mi kedves Hasszinunk talán ideális anyagot találna arra, ami a leginkább lehet vé tenné számára kell megvilágításba helyezni azon háromagyú lények pszichizmusának összes különös rendellenességét, akik a legutóbbi id ben jelennek meg az t annyira érdekl Föld-bolygón. Miután Ahoun ezt elmondta, a farka hegyével letörült néhány homlokán gyöngyöz verejtékcseppet és elhallgatott, és ismét felvette szokásos várakozó testtartását. Belzebub egy szeretetteljes pillantást vetett rá és így szólt hozzá: Köszönöm neked, kedves öregem, hogy emlékeztettél erre. Igaz, nem említettem ezt a saját maguk által teremtett káros tényez t, amely végérvényesen elsorvasztotta bennük lényi gondolkodásuknak még azokat az adatait is, amelyek véletlenül még épek maradtak. És mégis, jó öregem, habár igaz, hogy mindeddig még nem beszéltem róla, ez nem azt jelenti, hogy nem is gondoltam rá. Utunk még távolról sem fejez dött be, és minden valószín ség szerint következ elbeszéléseim során, melyeket Hasszinnak, közös kedvencünknek mesélek, eszembe jutott volna a maga idejében az, amire most éppen emlékeztettél. Akárhogy áll is a dolog, talán éppen alkalmas lenne már most beszélni err l a jelenkori földi „m vészetr l", mivel mint mondtad, valóban szemtanúja voltam ötödik személyes ott tartózkodásunk során azon eseményeknek,
amelyekb l ez a jelenkori baj eredt, és amelyeket ezúttal is, az e szerencsétlen bolygó szinte egész felszínér l Babilon városába ösz-szegy lt tudósok okoztak. Majd Belzebub, már Hasszin felé fordulva így folytatta: Az a meghatározott fogalom, ami ott „m vészet" néven létezik, szerencsétlen kedvenceid számára azon számos adatok egyikét képezi, amelyek hatása szinte észrevétlenül, de annál hatásosabban szerencsétlen kedvenceidet, akiknek jelenlétében megvan minden lehet ség az istenség egy részecskéjévé válni, lassacskán, egész egyszer en úgynevezett „él húsdarabbá" változtatja át. Hogy a jelenlegi földi, híres „m vészet" kérdését minden oldaláról minél jobban megvilágítsam, és hogy annak eredetét világosan megértsd, el ször is tudnod kell két tényr l, amelyek összefüggésben vannak azzal az eseménnyel, ami bolygód felszínén való ötödik tartózkodásunk alatt Babilon városában játszódott le. A els tény megmagyarázza neked, miért és hogyan voltam akkor tanúja azoknak az eseményeknek, amelyek a Földbolygó kortárs lényeinél ennek a tényleg nagyon káros, „m vészetnek" nevezett fogalom kialakulásának szolgáltak alapjául, és a második tény, azokat a megel körülményekét fogja megismertetni veled, amelyek ezeket az eseményeket el idézték. Az els tényt illet en el kell mondanom, hogy azon események után, amelyekr l a bolygó szinte összes országából Babilonba összegy lt tudós háromagyú lényeket illet en már beszéltem - vagyis, miután több független csoportra szakadtak és belemerültek az úgynevezett „politika kérdésébe" -, el szándékoztam hagyni Babilont, hogy megfigyeléseimet egy másik, már ugyancsak hatalmas, „Hellasz" nevet visel közösség lényei között folytassam tovább. Ezért elhatároztam, hogy minden késedelem nélkül megtanulom a „nyelvüket", és ett l kezdve a városnak azokra a helyeire mentem, amelyeket eme célom számára hasznos lények látogattak. Egyszer, amikor egy hozzánk közeli utcában sétáltam, észrevettem az egyik nagy épületen, amelyik el tt gyakran elmenteni, egy „tekintet csapdát", vagy ahogy most a Földön mondják egy „hirdetményt", mely azt jelezte, hogy ebben az építményben nyert szállást egy nemrég megalakult klub, amit idegen tudósok, a „Legamonizmus Adeptusai" hoztak létre. Az ajtón egy feliratos tábla tudatta, hogy a klubba való beiratkozás folytatódik, és hogy a tudós beszámolókat és vitákat kizárólag helyi és hellén nyelven tartják. Ez nagyon felkeltette az érdekl désemet, és mindjárt arra gondoltam, hogy ezt a nemrég megnyitott klubot a hellén nyelv gyakorlatában való továbbképzésemre fogom felhasználni. Megszólítottam tehát az ajtón ki és bemen lények közül néhányat, és kérdéseket tettem fel nekik a klub sajátosságairól. Szerencsémre volt közöttük egy tudós, akit véletlenül ismertem, és az magyarázatai révén többé-kevésbé felvilágosítva rögtön el is határoztam, hogy a klub tagja leszek. Mindjárt be is mentem vele, és egy külföldi tudósnak adva ki magam kértem, hogy írjanak be a Legamonizmus híveként. Alkalmi barátomnak köszönhet en, aki szintén egyik kollégájának vett, ennek minden további nélkül eleget is tettek. Márpedig gyermekem, amint ily módon a klubnak, ahogy k mondják „teljes jogú tagjává" váltam, szorgalmasan el is jártam oda, hogy beszélgessek azokkal a tudós tagokkal, akik alaposan ismerték a hellén nyelvet, melynek gyakorlására szükségem volt. A második említett tényt pedig a következ események eredményezték: Emlékezned kell arra, hogy akkor a bolygó majdnem ösz-szes országából Babilonban összegy jtött tudós lények közül egyeseket az említett perzsa uralkodó parancsára er szakkal vittek oda, mások pedig, a híres „lélek" kérdés által vonzva, saját elhatározásukból jöttek el. Márpedig az er szakkal odavittek között voltak néhányan, akik nem olyanok voltak mint a többség, azaz „új kiképzés tudósok", hanem olyanok, akik az összes önálló szellemmel áthatott részükb l ered szinteséggel egyedül a tökéletesedésük céljából törekedtek magas tudásra. Igazi és szinte er feszítéseiknek, becsületes életmódjuknak és lényi tevékenységeiknek köszönhet en ezt a néhány földi tudóst már Babilonba érkezésük el tt „els fokú beavatottaknak" tekintették azok a földi háromagyú lények, akik már méltóvá váltak a „Nagyon Szent Ashyata Sheymash által helyreállított szabályok szerinti teljes jogú beavatottak" lenni. Márpedig gyermekem, amikor ebbe a klubba kezdtem járni, mind a klubtagokkal folytatott beszélgetéseim, mind különféle egyéb adatok hamarosan nyilvánvalóvá tették számomra, hogy ez a néhány földi tudós, akik szintén törekedtek az Értelemben való tökéletesedésre, mindig a háttérben maradt, és sohasem avatkozott bele azokba az ügyekbe, amelyek hamarosan az akkori babiloni tudósok nagy részét magukkal ragadták. Ez a néhány beavatott lény már a kezdett l fogva együtt maradt, mialatt a többiek közös megegyezés alapján a város központjában egy találkozóhelyet hoztak létre, ahol egy jobb, kölcsönös, úgy anyagi, mint lelki támogatás céljából megalapították a Föld összes tudósának központi klubját; továbbá kés bb, amikor a tudós lények egész testülete három különböz tagozatra oszlott, és mindegyiknek a város különböz részein lett egy független klubja, ezen beavatott tudósok e három tagozat egyikében sem vettek részt. k Babilon környékén éltek, és a tudósok f testületének tagjaival úgyszólván sohasem találkoztak. Csak néhány nappal felv ételem el tt eg yesültek, meg szervezve a „Legamonizmus Adeptusainak" új klubját.
A szóbanforgó néhány tudóst, kivétel nélkül mind er szakkal hozták Babilonba. Legtöbbjük a perzsa uralkodó által Egyiptomra kirótt váltságdíjhoz tartozott. Mint kés bb megtudtam, egyesülésüket két tudós kezdeményezte, akik „els fokú beavatottak" voltak. E földi beavatottak egyikét, aki a „mórnak" nevezett fajból származott, Kanil-el-Norkelnek hívták. A másik beavatott neve Püthagorasz volt; a „hellének" között született, akiket kés bb görögöknek neveztek. Mint kés bb megértettem, ez a két tudós véletlenül találkozott Babilon városában, és egy „uisszapagaumni eszmecsere" során, vagyis az egyik beszélgetésük alatt, aminek témája ez volt: „Hogyan lehet a kortárs lényeknél a lényi létezésnek olyan formáit létrehozni, amelyek a jövend lények javára szolgálnának", arra a megállapításra jutottak, hogy a korok során, mialatt a Földön az emberek nemzedékei egymást váltják, a legszánalomraméltóbb jelenségek fordulnak el , vagyis a „háborúnak" és „népfelkelésnek" nevezett kölcsönös elpusztítás! folyamatok, melyek valamilyen okból kifolyólag mindig sok, különböz fokozatú beavatott megöléséhez vezetnek, és velük együtt rengeteg legamoniz-mus is elt nik, amelyek akkor éppúgy, mint manapság, a régi id k valódi eseményeir l szóló különféle információk nemzedékr l nemzedékre való továbbadására az egyetlen módszert képviselik. Amikor ez a két szinte és becsületes földi tudós megállapította ezt az általuk „szánalomra méltó jelenségnek" min sített tényt, hosszasan tanácskoztak és elhatározták, hogy felhasználják a tudósok eme rendkívüli gyülekezetét ugyanabban a városban, és összehozzák ket abból a célból, hogy együtt találjanak egy lehet séget valami módon orvosolni ezt a szomorú tényt, ami az emberek földi élete abnormális körülményeinek tudható be. Pontosan erre a célra alapították meg azt a klubot, amelynek „A Legamonizmus Adeptusainak Klubja" nevet adták. Felhívásukra olyan sok volt a jelentkez , hogy már két nappal belépésem után megszüntették az új tagok felvételét. Azon a napon amikor a listát lezárták a klubnak százharminckilenc tagja volt, és ez a szám meg is maradt mindaddig, míg a perzsa uralkodó fejébe nem vette, hogy a földi tudósok eme szeszélyének véget vet. - Mint a klubba való belépésemkor megtudtam, a megnyitás napján jelen lév összes tag egy úgynevezett „közgy lést" szervezett, amelyiken egyhangúlag elhatározták, hogy minden nap egy új közgy lést tartanak, melynek témái és vitái kizárólag a következ két kérdéssel foglalkoznak. Az els : „azoknak a tagoknak, akik majd hazatérnek, milyen intézkedéseket kell tenniük azért, hogy a hazájukban létez ösz-szes legamonizmust összegy jtsék és azokat a klub tudósainak rendelkezésére bocsátsák?". A második : „mit kell tenni azért, hogy a legamonizmusok továbbadását a kés bbi nemzedékeknek valamilyen más módon is biztosítsák, mint egyedül beavatottak révén?". A felvételem el tt ez a két kérdés közgy léseiken már számos jelentés és vita tárgyát képezte. Azon a napon pedig sok minden elhangzott azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mi módon tudnák az akkor „onandzsiki", „sámánista", „buddhista", és egyéb, különféle „irányzatokhoz" tartozó beavatott lényeket a klub alapvet feladatában való részvételbe bevonni. És másnap e klub tagjai el tt hangzott el el ször ez a szó - mely a jelenkori lényekhez véletlenül jutott el, és bennük egy többé-kevésbé normális logikus lényi gondolkodásra sértetlenül megmaradt összes adat végleges elsorvadásának hathatós tényez jévé vált - vagyis, a „m vészet" szó, amit azon a napon egy egészen más értelmezésben használtak, és aminek meghatározása egy teljesen más ideára utalt. Azon a napon - amikor el ször hangzott el ez a „m vészet" szó, amelynek valódi jelentését és alapjául szolgáló ideáját pontosan meghatározták - az el adók sorába feliratkozott egy, abban az id ben nagyon ismert, és már nagyon id s kaldeus tudós, akit Aksharpantsziárnak hívtak. Mivel e tiszteletreméltó kaldeus tudósnak, Aksharpantsziárnak beszámolója volt a kiindulópontja ennek a híres, jelenlegi „m vészetre" vonatkozó összes kés bbi eseménynek, igyekezni fogok visszaemlékezni beszédére, hogy azt, amennyire csak lehet szó szerint ismételjem el neked. így kezdte: „Az elmúlt századok és különösen a két legutóbbi megmutatták nekünk, hogy az elkerülhetetlen tömegpszichózisok alatt, amelyek az államok között mindig háborúkat váltanak ki valamint felkeléseket egy államon belül, a nép bestialitásának ártatlan áldozatai valójában legtöbbször olyan emberek voltak, akik a vallásosságuk és a magukra vállalt tudatos áldozataik árán kiérdemelték, hogy beavatottakká váljanak, és akik által a múltban lejátszódott különböz valóságos eseményekr l szóló információkat tartalmazó különféle legamonizmusokat a következ nemzedékek tudatos lényeinek pontosan tovább tudták adni. „Véleményem szerint azért lesznek mindig pont az ilyen szelíd személyek a nép bestialitásának ártatlan áldozatai, mert k már bels leg szabadok, és nem azonosítják magukat teljes egészükben a közönséges érdekekkel, mint a többiek, így tehát nem tudnak környezetüknek sem az elragadtatásában, sem a bámulatában, sem az elérzékenyülésében, sem bármi más, oly nyilvánvalóan szinte megnyilvánulásában részt venni. „És mivel ezek a személyek általában normálisan élnek, és a többiek iránt mindig jóindulatú bels és küls megnyilvánulásokról tanúskodnak, elnyerik mindenki megbecsülését és tiszteletét. Azonban, amikor az emberek tömegét elragadja ez a pszichózis, és szokás szerint két ellentétes táborra oszlanak, ezek a harcban állati szintre süllyedt emberek pont azokat kezdik el betegesen gyanúsítani, akik normális körülmények között mindig szerények és komolyak voltak.
„Attól fogva, ha a pszichózisba esett lények figyelme a szokásosnál egy kicsit is hosszasabban megáll ezeken a kiváló személyeken, már nem is kételkednek benne többé, hogy ezek a komoly, és látszólag mindig nyugodt emberek, még a normális id kben sem voltak mások, mint jelenlegi ellenségeik „kémjei". „Beteges értelmük hatása alatt ezek a megvadult emberek kategorikusan arra a kö vetk eztetésre jutnak, hog y emeszemélyek komolysága és nyugalma egyszer en csak „titkolódzás" és „kétszín ség". „És bármelyik ellenséges párthoz tartozzanak is, pszichopata következtetéseik eredménye mindig az lesz, hogy ezeket a komoly és nyugodt személyeket minden lelkiismeret-furdalás nélkül megölik. „Ez szerintem a leggyakoribb oka annak, hogy a Földön valóban lejátszódott számos eseményr l szóló legamonizmusok az egyik nemzedékt l a másiknak való átadásuk során teljesen elt nnek a Föld színér l. „Márpedig igen becsült kollégáim, ha szeretnék tudni a személyes véleményemet, szintén, teljes lényemb l azt mondanám, hogy mindannak ellenére, amit éppen elmondtam, az igazi tudásnak a megfelel beavatottak által és a legamonizmusok segítségével a kés bbi nemzedékeknek való továbbadásán mégsem volna helyénvaló bármit is változtatni. „Folytatódjon csak ez a továbbadás úgy, ahogy ezel tt, mint ahogy azt a Földön emberemlékezet óta a beavatottak „lenni-képességére" alapozva létrehozták, és aszerint, ahogyan azt a nagy próféta Ashyata Sheyimash helyreállította! „Mi pedig, a jelenkor emberei, ha most valami módon a jöv század embereinek hasznára szeretnénk lenni, arra kell korlátoznunk magunkat, hogy ehhez a továbbadási módhoz néhány olyan új eszközt adjunk hozzá, amit a jelenlegi élettapasztalatunk, valamint az el nemzedékeknek évszázadok során elnyert tapasztalata sugalmaz úgy, ahogy az a hozzánk eljutott információk alapján kiviláglik. „Ami engem illet azt javaslom, hogy ezt a következ nemzedéknek történ továbbadást egyrészt az emberi „afalkalnaszokon", vagyis a különféle emberi kézzel gyártott m veken keresztül, amelyek használata ma általánosan elterjedt, másrészt az emberi „szoldzsinokhaszokon", vagyis az emberek családi és társadalmi életében századok óta bevezetett különféle szokásokon és szertartásokon keresztül valósítsuk meg, amelyeket majd automatikusan, nemzedékr l nemzedékre továbbadnak. „Bizonyos ilyen emberi „afalkalnaszok", nevezetesen azok, melyeket nagyon tartós anyagokból készítenek, jó állapótban maradhatnak, és így eljuthatnak a kés i leszármazottakhoz, vagy pedig másolatokat adhatnak tovább nemzedékr l nemzedékre annak az emberek esszenciájáb a belegyökerezett tulajdonságnak a következtében, miszerint a sajátjukként mutatják be a legrégibb id kb l hozzájuk eljutott m veket, miután azokon néhány jelentéktelen részletet megváltoztattak. „Ami pedig az emberi „szoldzsinokhaszokatokat" illeti, mint a különféle „misztériumok", „vallásos szertartások", „családi és társadalmi szokások", „népi és vallási táncok", és így tovább, habár azok küls formája az évszázadok során gyakori módosításokon megy át, mégis, az általuk kiváltott impulzusok, és az azokból ered megnyilvánulások mindig ugyanazok maradnak. „Következésképpen, ha azokba a bels tényez kbe, amelyek ezeket az impulzusokat kiváltják, valamint azokba a vekbe, amelyekr l beszéltem beillesztjük a hasznos információkat és a már magunkévá tett igazi tudást, nyugodtan számíthatunk arra, hogy mindez az anyag el fog jutni legtávolabbi leszármazottainkhoz. Egyesek közülük meg fogják tudni fejteni, és hogy akkor a többieknek is lehet ségük lesz azt a saját javukra felhasználni. „A kérdés, amit most meg kell oldanunk csak ez: hogyan tudjuk ezt a továbbadást az említett különféle emberi „afalkanaszokon" és „szoldzsinokhaszokon" keresztül végrehajtani? „Magam részér l azt javasolnám, hogy ezt a „Hét Törvényének" nevezett egyetemes törvény alapján csináljuk. „A Hét Törvénye létezik a Földön is, és mindig és mindenben létezni is fog. „Például, e törvény szerint a fehér sugarat hét független szín alkotja; minden hang hét különböz tónusból áll; minden emberi állapot hét független érzékelést foglal magába; vagy, minden meghatározott formának csak hét különböz dimenziója lehet; és például minden súly csak akkor maradhat nyugalmi állapotban a földön, hogyha hét „kölcsönös nyomásnak" van kitéve, és így tovább... „Tehát azt akarjuk, hogy a jelenlegi tudás, úgy az amit mi magunkévá tettünk, mint az, ami a múlt id kb l jutott el hozzánk, és amelyr l egyhangúlag elismerjük, hogy távoli leszármazottaink hasznára lesz, valamilyen formában bele legyen foglalva ezekbe az „afalkanaszokba" és „szoldzsin-okhaszokba" úgy, hogy azt a jöv ben a tiszta értelmük e nagy egyetemes törvény révén fel tudja fogni. „A Hét Törvénye, mint mondtam, mindaddig létezni fog a Földön, amíg a világ létezik, és minden id k emberei látni és érteni fogják mindaddig, amíg az emberi gondolkodás létezni fog; így bátran állíthatjuk, hogy a különféle vekbe ilyen módon beültetett tudás is mindenkor létezni fog a Földön. „Ami pedig magát a technikát illeti, vagyis a továbbadási módszert e törvény alkalmazásán keresztül, az szerintem a következ lehetne: „Minden olyan m be, amelyet e törvény elve alapján szándékosan azzal a céllal állítunk el , hogy a jövend nemzedékeknek továbbadjuk, készakarva beleteszünk bizonyos, szintén a törvénynek megfelel „pontatlanságokat", és a
jelenkori emberek által birtokolt valamely igazi tudás tartalmát érthet formában ezekbe a pontatlanságokba foglaljuk bele. „Ugyanakkor, hogy e nagy törvény pontatlanságainak megfejtését lehet vé tegyük, vagyis, hogy megadjuk a „kulcsát", a m veinkbe beillesztünk valami legamonizmusszer t, aminek nemzedékr l nemzedékre való továbbadását a beavatottaknak egy különleges fajtáján keresztül biztosítjuk, akiket a „m vészet beavatottainak" fogunk nevezni. „Azért javaslom így nevezni ket, mert a tudásnak a Hét Törvényén keresztül történ továbbadása a távoli nemzedékeknek nem lesz természetes, hanem mesterséges, m vi. „Márpedig érdemes és pártatlan kollégák, most már érteniük kell, hogy ha az emberek által elnyert tudásra és az elmúlt id k földi eseményeire vonatkozó, a leszármazottaink számára hasznos információk bármilyen oknál fogva az igazi beavatottak révén mégsem jutnának el hozzájuk, akkor az általam javasolt új továbbadási módszernek köszönhet en a jövend nemzedékek emberei, ha nem is mindazt, ami ma a Földön létezik, de legalább a mostani id k embereinek keze által elkészített m veken valamint a különféle jelenlegi szertartásokon keresztül az általános tudásnak a véletlen folytán hozzájuk eljutott töredékeit még mindig megtalálhatják és megérthetik, mely töredékekbe a nagy Hét Törvénye alapján a mi mesterséges, m vészi jelölési rendszerünknek köszönhet en, most belefoglaljuk azt, amit szándékozunk." Miután ezt elmondta, a nagy Aksharpantsziár befejezte hosszú szónoklatát. - Beszédét követó'en a Legamonizmus Adeptusai klub tagjain hatalmas izgatottság vett eró't, és azon nyomban hangosan vitázni kezdtek, aminek az lett az eredménye, hogy egyhangúlag elfogadták a nagy Aksharpantsziár javaslatát. Egy rövid vacsoraszünet után újra összejöttek, és közgy lésük eme második része egész éjszakán át tartott. Végül egyhangúlag döntöttek abban, hogy mindjárt másnap elkezdenek „minia-képeket", vagy, mint az ottani kortárs lények mondják, különféle m vek „modelljeit" el állítani, amelyeken a nagy Aksharpantsziár által kijelölt elvnek megfelel en a speciális jelölési rendszer gyakorlati alkalmazási módszereit próbálják ki. Majd ezeket a „miniaképeket", vagy „modelleket" a klubba hozzák, hogy a többi tagnak megmutassák és megmagyarázzák. Többen már két nap múlva elhozták, és a megfelel magyarázatokkal ellátva bemutatták a saját maguk által gyártott „minia-képeket". Mások, e bolygó lényeinek különféle olyan tevékenységeit igyekeztek reprodukálni, melyeket a közönséges létezésük folyamataiban különös alkalmakkal szoktak végbevinni, mint ahogy azt még manapság is teszik. Az elhozott modellek közül némelyik különböz színek kombinációiból állt, mások épületek és építmények különféle formáiból; ami pedig a lényi megnyilvánulások bemutatását illeti, azok különféle hangszereken játszott zenéb l, vagy különféle dallamok énekléséb l, vagy pedig bizonyos, számukra idegen élmények pontos reprodukciójából, vagy egyéb elemekb l álltak. Nemsokára a nagyobb kényelem kedvéért, a klub tagjai több csoportra oszlottak, és az általuk „hétnek" nevezett id szak minden heted részét, vagyis azt, amit „egy napnak" hívnak, a tudományuk egyik ágazatára vonatkozó m vek bemutatásának és elmagyarázásának szentelték. Itt érdemes megjegyezni, hogy ezt a meghatározott id tartamot, a „hetet", bolygódon a mai napig is a hét napokra való felosztására alapozzák. Ezt a felosztást szintén az Atlantisz kontinens lényei vezették be a Hét Törvényét fejezve ki benne, melyet akkor még tökéletesen ismertek. Az Atlantisz kontinensen a hét napjai a következ neveket viselték: Adashszikra Evoszikra Zsevorszikra Midoszikra Maikoszikra Lukoszikra Szoniaszikra Ezek az elnevezések gyakran változtak, napjainkban így fejezik ki: Hétf Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap
- Tehát mint mondtam, a hét minden egyes napját a tudomány egyik vagy másik olyan speciális ágának szentelték, mely vagy a saját kezükkel készített m veknek, vagy a tudatosan kivitelezett lényi megnyilvánulások meghatározott formáinak felelt meg. így az els ágnak a hétf t szentelték, s a „polgári és vallási szertartások napja" nevet adták neki. A második ágnak a keddet tartották fenn, s az „épít vészet napja" nevet kapta. A szerda a „festészet napja" lett. Csütörtök a „vallási és népi táncok napja". Péntek a „szobrászat napja". Szombat a „misztériumok napja", amit a „színház napjának" is neveztek. Vasárnap lett a „zene és az ének napja". Hétfó'n, vagyis a polgári és vallási szertartások napján, az els csoport tudósai különféle olyan szertartásokat mutattak be, amelyekbe a továbbadásra szánt „tudás-töredékeket" a Hét Törvénye pontatlanságai révén jegyezték fel, leginkább a résztvev k, törvényeknek megfelel mozgásainak pontatlanságain keresztül. Tételezzük fel például, hogy a szertartást vezet f papnak vagy, mint mostanában mondják lelkésznek a karjait az ég felé kell tárnia. Ez a pozitúra a Hét Törvénye szerint feltétlenül megkíván egy bizonyos lábtartást. Azonban ezek a babiloni tudósok a szertartás vezet jének lábait nem úgy helyezték el, mint ahogy az ennek a törvénynek normálisan megfelelt volna, hanem másképp. E csoport tudósai általában éppen ezekben a „másképpen"-ekben, egy megállapodásszer , úgynevezett „ábécé" révén jelezték a vallási szertartás résztvev inek po-zitúráin keresztül azokat az ideákat, amelyeket a jövend nemzedékek ember-lényei számára tovább szándékoztak adni. Kedden, vagyis az épít vészet napján, a második csoporthoz tartozó tudós lények különböz nagyon hosszú id t kiálló épületek és m emlékek terveit és makettjeit hozták el. És ezen építmények terveit nem a Hét Törvényével szigorúan megegyez stabilitási elv alapján készítették el, sem úgy, ahogy azt az ottani lények automatikusan csinálni szokták, hanem „másképpen". Például, az összes adat alapján, egy adott épület kupolájának négy meghatározott átmér és szilárdságú oszlopon kell nyugodnia. k azonban ezt a kupolát csak három oszlopra építették, és a kölcsönös nyomás, vagy ahogy szintén nevezik a „kölcsönös ellenállás" kiszámításához, mely a nehézségi er t a Földön a Hét Törvénye szerint fenntartja, nemcsak az oszlopokat vették alapul, hanem más, szintén a Hét Törvényéb l ered különféle rendkívüli kombinációt is, amelyeket abban az id ben a közönséges lények zöme is ismert; más szóval els sorban a kupola nehézségi erejét figyelembe véve számították ki az oszlopok megkívánt ellenállási fokát. Egy másik példa: egy bizonyos sarokk nek az összes ott elfogadott adat alapján, úgy mechanikusan az évszázadok gyakorlatában, mint bizonyos értelmes lények teljesen tudatos számításának köszönhet en egy, a tömegének megfelel , meghatározott ellenállási er t kellene képviselnie; márpedig k ezt a sarokkövet úgy faragták és helyezték el, hogy ez az említett adatoknak semmiben sem felelt meg. Helyette a Hét Törvénye alapján a fels k rétegek súlyának fenntartásához szükséges tömeget és ellenállási er t az alsó k réteg elhelyezése alapján számították ki, melyet szintén nem a bevett szokás szerint helyeztek el, hanem ismét az alatta lév alsóbb rétegek elhelyezési módjára alapozott számítások szerint, és így tovább. És pont ezekben, a Hét Törvényéb l levezetett szokatlan építészeti összetételekben jelezték, ismét egy megállapodásszer „ábécé" segítségével, bizonyos hasznos információk tartalmát. A „Legamonizmusok Adeptusai" klubja eme csoportjának tudós tagjai szintén megmutatták a „minia-képeken", vagy modelleken keresztül, hogy mit akartak a javasolt építményekben az úgynevezett „Déiviratzkar" törvényét - vagyis a zárt helyiségek atmoszférájában megjelen rezgések hatásának törvényét - kihasználva kifejezésre juttatni. Az akkori ottani lények jól ismerték ezt a törvényt, melynek ismeretéb l semmi sem jutott el bolygód jelenkori háromagyú lényeihez. Tökéletesen tudták, hogy a lényekre egy egészen különleges befolyást gyakorol egy helyiség nagysága és formája, csakúgy, mint a benne lév leveg térfogata. Ezt a törvényt felhasználva különféle elgondolásaikat a következ módon jegyezték fel: Tételezzük fel, hogy valamely épülett l a jellege és hivatása révén, a Hét Törvényének megfelel en és a századok óta automatikusan létrejött használat alapján elvárható, hogy a bels tere, egy bizonyos, törvényeknek megfelel sorrendben szükségszer en jól meghatározott érzeteket váltson ki. k viszont, épületterveikben a „Déiviratzkar" törvényét felhasználva a bels helyiségek tervrajzát úgy kombinálták, hogy a lényekben kiváltott érzetek ne az elvárt, törvényeknek megfelel sorrendben jelenjenek meg, hanem egy egészen más sorrendben. És pont az érzeteknek, ezekbe a törvényeknek megfelel sorozatától való eltéréseibe illesztették bele azt, amit tovább kívántak adni. Szerdát, a festészet napját, a különböz színek kombinációinak tanulmányozásának szentelték.
Ezen a napon, e csoport tudósai a házi használatban elengedhetetlen, különféle színes anyagokból készült és id tálló tárgyat hoztak el és mutattak be. „Sz nyegeket", „brokáto-kat", vagy „tsinkruariszokat", vagyis különféle színekkel díszített b röket, amelyeket külön úgy cserzetek ki, hogy évszázadokon át jó állapotban maradjanak. Ezeken a kézi munkákon bolygójuk különféle tájképeit és az ott lakó lények életének különböz jeleneteit ábrázolták, vagy színes fonállal ráhímezték. Miel tt folytatnám a módszer elmagyarázását, amivel e földi tudósok a különböz színek kombinációiba tudásuk bizonyos töredékeit akkor feljegyezték, rá kell mutatnom egy, a témára vonatkozó, és kedvenceid számára egyik legszánalmasabb dologra, mely a jelenlétükben megint csak az általuk megalapozott abnormális mindennapi életmódjuk miatt valósult meg. A minden lény jelenlétében kialakuló „észlel -szervek" fokozatos elsorvadását szeretném elmagyarázni neked, és elsorban azét a szervét, amely most különösen érdekel minket, nevezetesen azt, amelyik az úgynevezett „gravitációs központokat alkotó rezgések összeolvadását" képes észlelni és megkülönböztetni. Azon rezgésekét, amelyek a Világegyetem térségein keresztül jutnak el a bolygójukra. Ezalatt egyrészt azt értem, amit az „összes megvalósulási források rezgései teljes ered jének" neveznek, vagyis amit a nagy tudós Aksharpantsziár a „fehér sugárnak" hívott, és másrészt ezeknek a „gravitációs központokat alkotó rezgéseknek" önálló összeolvadásait, amelyeket a lények „színtónusként" észlelnek és különböztetnek meg. Tudnod kell, hogy már a kezdetekt l, amikor ezek a háromagyú lények a Földön megjelentek és létezni kezdtek, miel tt a kundabuffer szervet a jelenlétükbe ültették volna, és kés bb is, amikor ezt a szervet a jelenlétükb l már eltávolították, és még azután is, a második ottani transzapalnieni katasztrófa után, majdnem egészen erre a bolygóra való harmadik személyes leszállásunkig, a látási szerv ugyanazzal az „észlelési finomsággal" alakult ki bennük, mint Nagy Világegyetemünk összes többi közönséges háromagyú lényének általános jelenlétében. A felsorolt különböz id szakok alatt, az összes a bolygódon megjelen háromagyú lénynél ez a szerv egy olyan érzékenységi fokot ért el, amely lehet vé tette számukra, hogy a „fehér sugárnak" ezeket a különálló „gravitációs központokat alkotó rezgéseinek" összeolvadásait észleljék, és megkülönböztessék az összes olyan „színtónusnak" egy harmadát, amelyek a bolygók jelenlétében, valamint az összes kis és nagy kozmikus koncentrációkban általában megtalálhatók. Az objektív tudomány már pontosan megállapította, hogy a „rezgések teljes ered jét l" elkülönített „gravitációs központok" rezgései összeolvadásának száma, vagyis a „tónusoké", vagy, mint kedvenceid mondják a „színeké", pontosan egy „kultanpanaszt" ér el, ami a földi háromagyú lények számítása szerint 5.764.801 tónust tesz ki. A mi Nagy Világegyetemünk bármely bolygóján megjelen összes közönséges lény eme összeolvadások, vagy tónusok teljes számának csak egyharmadát, vagyis, az egyedül a Mi Mindenható Örökkévalónk észlelése által elérhet tónus kivételével 1.921.600 tónust tudnak „különféle színekként" észlelni. Azonban, ha a háromagyú lények a fels részeik tökéletesítését beteljesítik, és a látószerveik ezáltal elérnek egy „oluesztesznokni látásnak" megfelel finomságot, akkor a Világegyetemben létez összes tónusoknak kétharmadát tudják megkülönböztetni, aminek száma, a földi számítás szerint 3.843.200 különböz szín-tónusnak felel meg. És csupán azok a háromagyú lények, akik fels lényi részeiket az „Ishmetcsnek" nevezett állapotig tökéletesítették, képesek észlelni és megkülönböztetni az összeolvadások, vagy tónusok teljes számát, annak az egyetlen tónusnak kivételével, mely, mint már mondtam, egyedül a Mi Mindenható Örökkévalónk számára észlelhet . Bár szándékomban áll kés bb majd részletesebben elmagyarázni neked, hogy az „inszapalni kozmikus koncentrációk" jelenlétében miért és hogyan nyeri el minden meghatározott képz dmény evolúciós és involúciós folyamata révén azt a tulajdonságot, hogy képes a lényeknek erre a szervére különféle hatást gyakorolni, úgy gondolom mégsem lenne felesleges, ha már most rátérnénk erre a kérdésre. El ször is meg kell mondanom, hogy a „rezgések teljes ered je", ugyanúgy mint az összes, már meghatározott kozmikus képz dmény, a szent Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvény befejezett eredményének megfelel en alakul ki - vagyis annak a kozmikus törvénynek megfelel en, amit a földi háromagyú lények a babiloni id szakban a „Hét Törvényének" neveztek; más szóval, a „rezgések teljes ered je" hét „összetett eredményt" tartalmaz, vagy mint néha mondják, hét kozmikus forrásból ered „rezgési kategóriát", amelyek keletkezése és további hatása a maga során hét más forrástól függ, amelyek maguk is még hét másik hatására jelennek meg és azoktól függnek, és így tovább, egészen a hét tulajdonsággal rendelkez , Nagyon Szent Egyedüli Rezgésig, ami a Mindenfölött Szent Eredeti Forrásból ered. És mindezek együtt alkotják a Világegyetemben minden létez dolog összes megvalósulási forrásának a „rezgések teljes ered jét, amely kés bb átalakulásainak köszönhet en, az „inszapalni kozmikus koncentrációk" jelenlétében a különféle „színtónusok" említett számát valósítja meg. Ami pedig a „hét tulajdonsággal rendelkez , Nagyon Szent Egyedüli Rezgés" sajátosságait illeti, azokat majd csak akkor fogod megérteni, amikor adott id ben, többszörös ígéretemhez híven, már részletesen elmagyaráztam a világ teremtésének és fenntartásának nagy, alapvet törvényeit.
Addig is azonban az adott témával kapcsolatban tudnod kell, hogy amikor a „rezgések teljes ered je", vagy mint a földi háromagyú lények mondanák, amikor a „fehér sugár", a maga sajátságos jelenlétével behatol egy inszapalni bolygó jelenlétének egy olyan szférájába, ahol az átváltozása lehetséges, akkor ugyanúgy, mint minden már meghatározott, egy kés bbi megvalósulásra képes kozmikus megjelenés, átesik a „dzsartklomnak" nevezett kozmikus folyamaton; más szó val, mint jelenlét ug yanaz marad, de az esszenciája mondhatnánk szétbomlik, és a jelenlétét képez elkülönített „rezgési gravitációs központok" evolúciós és involúciós folyamatát idézi el . Ezek a folyamatok a következ képp jönnek létre: bizonyos „rezgési gravitációs központok" elválnak a korábbiaktól, hogy egy harmadikba alakuljanak át, és így tovább. Eme átváltozások során, a „rezgések teljes ered je", vagyis a „fehér sugár" a „rezgési gravitációs központjain" keresztül hatással van más, közelben lejátszódó közönséges bolygói és bolygók közötti keletkezési és felbomlási folyamatokra, és a „rezgési rokonságuk" következtében, valamint a környezeti körülményeknek megfelel en, ezek a „rezgési gravitációs központok" összeolvadnak, hogy szerves részeivé váljanak azon meghatározott bolygói és bolygók közötti képz dmények általános jelenlétének, amelyekben ezek a folyamatok lejátszódnak. Márpedig gyermekem a Föld-bolygóra való személyes leszállásaim alkalmával összes kedvencednél megfigyeltem el ször az értelmem bármilyen tudatos szándéka nélkül, azután szándékosan - eme látószerv fokozatos romlását, míg végül is az számomra teljesen nyilvánvalóvá vált. Ennek a szervnek, amelyen keresztül valósul meg a háromagyú lények jelenlétében a „kívülr l jöv automatikus telít dés" legnagyobb része - s ami egy természetes tökéletesedés lehet ségének alapját képzi -, „észlelési finomsága" évszázadról évszázadra rosszabbodva olyan mértékben leromlott, hogy az ötödik ott-tartózkodásunk alatt, vagyis a kortárs lények kifejezésével élve „Babilon fénykora" idejében, kedvenceid a fehér sugár „rezgési gravitációs központjainak" összeolvadásait még a legjobb esetben is csak az úgynevezett „hétszeres rétegz désének" harmadik fokozatáig, vagyis csak 343 „színtónusig" tudták észlelni és megkülönböztetni. - Érdemes itt megjegyezni, hogy ennek a babiloni korszaknak sok háromagyú lénye már észrevette e szerv érzékenységének fokozatos gyengülését. Egyesek közülük meg is alapítottak Babilonban egy új társaságot, mely az akkori fest k között egy különleges „áramlatot" indított el. Ennek a különleges „áramlatnak" a programja a következ volt: „az igazságot egyedül a fehér és a fekete közötti tónusok alapján kideríteni és megismerni". És ó'k az összes festményüket kizárólag a fekete és a fehér közötti tónusok használatával valósították meg. Amikor én a babiloni festó'knek ezzel a különleges „áramlatával" megismerkedtem, festményeikben a „szürkének" nevezett színnek már 1.500 jól meghatározott árnyalatát alkalmazták. Ez az új „fest vészed áramlat", mint mondják, „nagy felt nést keltett" azok között az emberek között, akik legalább egy dolgot illet en az igazság megismerésére törekednek; és kiindulópontul is szolgált egy másik, még eredetibb „áramlatnak", ami ezúttal az úgynevezett babiloni „szaglá-lók" körében született meg, akik azon „rezgési koncentrációk" új kombinációit tanulmányozták és agyalták ki, amelyek a lények szaglására gyakoroltak sajátos befolyást, és jól meghatározott hatással voltak az általános pszichizmusukra -vagyis, azok között, akik azt a feladatot választották, hogy az igazságot az illatokon keresztül találják meg. Ennek a tanulmányozási módszernek egyes rajongói, az új festészeti áramlat híveinek mintájára maguk is alakítottak egy szövetséget, melynek jelmondata a következ volt: „az igazságot azok között a pillanatok között kibocsátott illatok árnyalataiban keresni, mely pillanatokban a hideg a fagyot, illetve a h a felbomlást okozza". Mint a fest k tették a színekkel, k az így meghatározott két határnak szabott illatok között 700 jól megkülönböztethet árnyalatot találtak, amit gyakorlati kísérleteikben használtak fel. Nem tudom, hogy ez a két különleges áramlat merre vezette volna ket, sem azt, hogy hol álltak volna meg, ha egy bizonyos Babilonban újonnan kinevezett kormányzó nem kezdte volna már az ott-tartózkodásunk alatt a második „áramlat" híveit üldözni annak okán, hogy a meglehet sen finommá vált szaglásukkal kezdtek kiszimatolni és minden el vigyázat nélkül leleplezni több „gyanús ügyet", ami t arra ösztönözte, hogy minden lehet módszerrel felszámolja mindazt, ami nemcsak ezzel, hanem az els áramlattal is kapcsolatos volt. - Visszatérve arra a szervre, amir l beszélni kezdtünk, nevezetesen a rajtuk kívüli kozmikus megjelenések láthatóságának észlelésére szolgáló szervre, annak finomsága kedvenceidnél a babiloni korszak után fokozatosan annyira legyengült, hogy utolsó ott-tartózkodásunk során ezen a bolygón, kedvenceidnek - az 1.921.600 „színtónus" helyett, amit észlelniük kellene - már nem állt módjukban többet észlelni és megkülönböztetni mint egyedül a „fehér sugár hétszeri kikristályosodásának" utolsó el tti eredményét, vagyis csak 49 tónust; és még ezzel a képességgel is kedvenceid közül csak néhányan rendelkeznek, a többiek - minden bizonnyal a többség - még ett l is meg van fosztva. Általános jelenlétük eme legfontosabb részének fokozatos elgyengülésével kapcsolatban azonban a legérdekesebb az, az egyben szánalomra méltó és komikus tény, hogy a jelenlegi ottani háromagyú lények, akik még képesek az összes tónusnak ezt a szánalmas töredékét megkülönböztetni -vagyis éppen csak negyvenkilencet - elbizakodott
lenézéssel kezelik a többi lényt, akik még e nyomorult kis mennyiség megkülönböztetésére is képtelenek, abnormálisként kezelve, és „daltonizmusban szenved betegeknek" min sítve ket. A fehér sugár „rezgési gravitációs központjainak" hét utolsó összeolvadását akkor Babilonban éppúgy, mint a jelenkori ottani lényeinél is a következ képp nevezték: piros narancsszín sárga zöld kék indigókék ibolyaszín Hallgasd meg most, hogy a fest vészek csoportjához tartozó tudósok mi módon jegyeztek fel különböz hasznos információkat, valamint az elért tudásuk töredékeit a nagy, általuk „Hét Törvényének" nevezett kozmikus törvény törvényszer pontatlanságai révén, e hét meghatározott szín és a többi bel lük ered másodrend független tónus összevegyítésének segítségével. A „rezgések teljes ered je", vagy a „fehér sugár" el bb említett sajátos tulajdonságának köszönhet en az árváltozási folyamata során - melyet az el bb említettem és Babilon tudós fest vészei már jól ismertek -, minden egyes „rezgési gravitációs központ", vagyis a „fehér sugár" egyik elkülönített színe, mindig egy másikból ered és egy harmadikba változik át; például, a narancs szín a pirosból ered, és ugyanez a narancs szín pedig a sárgába megy át, és így tovább. így a babiloni tudósok, amikor színes fonalakkal hímeztek vagy sz ttek, vagy amikor a m veiket színezték, a különféle tónusokat - hosszanti vagy kereszt irányban vagy pedig a színsávok keresztez désénél - nem a törvényeknek megfelel sorrendben illesztették be, vagyis nem abban a sorrendben, amelyben ez a folyamat valójában a Hét Törvényének megfelel en lejátszódik, hanem „másképpen". Információik és a tudásuk elemeit ebbe a „másképpenbe" építették bele, szintén a törvényeknek megfelel formában. - Csütörtökön, a vallási és a népi táncok tanulmányozására szentelt napon azok a tudósok, akik ebbe a kutató csoportba tartoztak, kell magyarázatok kíséretében sokfajta vallási és népi táncot mutattak be, voltak közöttük olyanok, amelyek már korábban léteztek, azokat csak módosították, de voltak egészen újak is, amelyeket teljes egészében k alkottak meg. Hogy jobban el tudd képzelni és meg tudd érteni, mi módon jegyezték fel ezekbe a táncokba amit akartak, el ször is tudnod kell, hogy az akkori tudósok már régóta felfedezték, hogy a Hét Törvénye alapján egy lény minden pozitúráját, vagy minden mozdulatát hét, „egymást kölcsönösen kiegyensúlyozó" feszültség képezi, amelyek teljességük hét független részében jelennek meg; és hogy e hét rész mindegyike hét különböz úgynevezett „mozgási irányvonalból" áll, és minden vonalnak hét úgynevezett „dinamikus koncentrálódási pontja" van; és végül, hogy ezek az egymást követ felosztások ugyanúgy és ugyanabban a sorrendben megismétl dnek, de egy egyre csökken skálán, egészen az egész test legparányibb, „atomnak" nevezett részecskéjéig. így táncaik során ezek a tudósok, az egymással törvényszer összhangban lév mozdulataikba szándékos, szintén törvényszer pontatlanságokat iktattak be, amelyekben a továbbadásra szánt információkat és ismereteket egy bizonyos sorrendben jegyezték fel. - Pénteken, amit a szobrászatnak szenteltek, az ebbe a csoportba tartozó tudós lények „minia-képeket" és „maketteket" hoztak el és mutattak be, amelyeket egy ott „agyagnak" nevezett anyagból készítettek. Ezek a „minia-képek" vagy „makettek", amelyeket kiállítani hoztak, általában hozzájuk hasonló lényeket, vagy pedig a bolygójukat népesít más, mindenféle küls formájú lényt ábrázoltak egyedül, vagy csoportosan. Eme m vek között voltak különféle „allegorikus lények" is, melyek fejét az egyik formájú ottani lény fejével ábrázolták, a törzsét egy másikéval, a végtagjait egy harmadikéval, és így tovább... Mindent, amit szükségesnek tartottak továbbadni, a csoportba tartozó tudós lények a törvényes pontatlanságokba jegyeztek fel az akkor „arányok törvényének" nevezett eljárást alkalmazva. Tudnod kell, hogy abban az id ben, a Föld összes háromagyú lénye, és különösen a szobrászok, már tudták, hogy a nagy Hét Törvénye szerint, egy lény teljes egésze bármilyen meghatározott részének mérete ennek az egésznek hét más, másodrend része hét méretéb l származik, amelyek a maguk során hét harmadrend részb l származnak, és így tovább. Következésképpen, egy lény egész planetáris teste minden kisebb vagy nagyobb részének mérete pontos arányban áll ugyanezen test más részeivel. Hogy érthet bb legyen amir l beszélek, remek példa lehet egy bármilyen háromagyú lény arca.
Általában minden háromagyú lénynek, és következésképpen a Föld-bolygó összes háromagyú lényének arcméretei, testének hét alapvet része méreteit l függnek, és az arc minden egyes részének mérete, külön-külön is a teljes arc hét másik méretét l függ. Például minden lény orrának mérete az arca többi részének méreteib l ered; ezen az orron a maga során hét meghatározott méret úgynevezett „felület" jön létre; ezeknek a felületeknek szintén hét törvényszer mérete van, és így tovább, le egészen az arcuk atomjáig, melynek mérete az egész planetáris test méreteit alkotó hét független méret egyike. Tehát a tudós szobrászok, a „Legamonizmus Adeptusai" klubjának tagjai, akkor az összes hasznos információt és rendelkezésükre álló ismeretet, amelyeket a jövend ' nemzedékeknek szándékoztak továbbadni ezeknek a törvényszer méreteknek a módosításaiba jegyezték fel. - Az összes közül a legérdekesebbek, és mint mondják, a „legnépszer bbek" a szombaton, a misztériumok vagy színház napján, a hatodik tudós csoport tagjai által tartott bemutatók voltak. Én magam is jobban szerettem ezeket a szombatokat a hét többi napjánál, és igyekeztem egyet sem elmulasztani. Azért mentem szívesebben el ezekre a bemutatókra, mint a többire, mert gyakran olyan ó'szinte és spontán nevetést váltottak ki a klubnak ebbe a tagozatába tartozó többi tagjából, hogy ettó'l gyakran el is felejtettem milyen háromagyú lények társaságában vagyok, és hagytam, hogy ez a lényi impulzus, mely tulajdonképpen csak egyazon természet lények között áll el , bennem is megnyilvánuljon. E csoport tudósai a klub többi tagjai el tt el ször a lényi emócióknak és megnyilvánulásoknak különféle formáit utánozták, azután együtt választották ki közülük azokat, amel yek eg y ado tt, már létez , vag y eg y ép pen általuk komponált misztérium különböz részleteire a legjobban ráillettek; majd pedig a Hét Törvénye elveit l való szándékos eltéréseken keresztül jegyezték fel az utánzott lényi emóciókba és megnyilvánulásokba mindazt, amit tovább kívántak adni. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni gyermekem, hogyha az ezt megel korszakokban a misztériumok - amelyek közül némely a régiek által ismert számos tanulságos fogalmat tartalmazott - automatikusan, nemzedékr l nemzedékre szállva, néha még távoli utódaikhoz is eljutottak, ezzel ellentétben azok a misztériumok, amelyekbe a Legamonizmus Adeptusai klubjának tudós tagjai különféle ismereteket vittek bele azzal a szándékkal, hogy leszármazottaiknak így adják tovább, az utóbbi id kben szinte teljesen elt ntek. Ezek a sok évszázad óta a közönséges életük folyamatába belevegyített misztériumok nem sokkal a babiloni kor után kezdtek hanyatlani; el ször az úgynevezett „keszbaadzsisok" kezdték felváltani ket, vagy mint azt napjainkban az európai kontinensen nevezik, a „bábszínházak", míg azután véglegesen ki nem szorították ket a „színiel adások" vagy „látványosságok", amelyek még a mai napokban is a kortárs m vészetük egyik f ágát képviselik és különlegesen ártalmas hatást gyakorolnak pszichizmusuk fokozatos „összetö-pörödési" folyamatára. Ezek a „színiel adások" a jelenkori civilizáció kezdetén véglegesen átvették a misztériumok helyét, miután azok a lények, akikhez eme babiloni „misztérium tudósok" tevékenységér l csak dirib-darab információk jutottak el, kezdték imitálni ket, vagyis megpróbálták ugyanazt csinálni. Azóta a többi ottani lény a misztériumok ezen utánzóit „színésznek", s t manapság még „m vésznek" is hívja, és mellékesen szólva, az utóbbi id ben a számuk is jelent sen megn tt. - Tehát a babiloni kornak a misztériumosok csoportjába tartozó tudósai különféle hasznos információikat, valamint az általuk elsajátított ismereteket a misztériumokban résztvev k úgynevezett „asszociációs mozdulatai folyamatába" jegyezték fel. Bár abban az id ben bolygód háromagyú lényei az „asszociációs mozdulatok folyamatának" törvényeit a lehet legjobban ismerték, e törvényeket illet en mégsem jutott el arról semmilyen információ a kortárs háromagyú lényekhez. Mivel az „asszociációs mozdulatoknak ez a folyamata" a téged érdekl háromagyú lények jelenlétében nem ugyanúgy játszódik le, mint általában a többi háromagyú lény jelen létében, s mivel ennek sajátos okai vannak, mindenekel tt ezt kell részletesebben elmagyaráznom neked. Maga a folyamat náluk ugyanaz mint nálunk, de nálunk csak akkor játszódik le, amikor szándékosan pihenünk, hogy - anélkül, hogy akaratunk azt zavarná - megengedjük az általános jelenlétünk m ködésének az aktív létezéshez szükséges lényi energia összes változatát szabadon átváltozni; náluk pedig ezek a különféle fajta lényi energiák most csak akkor tudnak megjelenni - és még akkor is természetesen csak „úgy-ahogy" - amikor teljesen tétlenek, vagyis az alatt, amit k „alvásnak" neveznek. Mivel mint a nagy Világegyetemünk összes többi háromagyú lényének, nekik is három különálló, független, szellemmel áthatott részük van, amelyek mindegyike teljes m ködésének összpontosításához egy alapvet ' helyet, más szóval egy saját lokalizációt foglal el, melynek k az „agy" nevet adták, így minden, akár kívülr l jöv , akár belülr l megjelen benyomást mindegyik agyuk függetlenül, a saját természete szerint észlel; és azután ezek a benyomások -mint az szintén, mindenfajta lényben lejátszódik az agyrendszereik megkülönböztetése nélkül - az
el kkel összevegyülve egy adat-egységet alkotnak, mely a véletlen sokkok hatása alatt minden különálló agyban független asszociációkat idéz el . Márpedig gyermekem, mióta kedvenceid teljesen abbahagyták általános jelenlétükben a partkdolgkötelességek tudatos megvalósítását - amely kötelességek eredményei alapján tud csak megjelenni a lényekben a különféle fajta asszociációk alapján mind az úgynevezett „józan összehasonlító gondolkodás", mind a tudatos aktív megnyilvánulások lehet sége - a különböz agyaik, amelyek már teljesen függetlenül asszociálnak, ett l kezdve egy és ugyanazon általános jelenlétben három különböz forrású lényi impulzust váltanak ki, aminek következtében lassacskán úgymond három olyan személyiség alakult ki bennük, akikben nincs semmi közös, sem a szükségleteik, sem az érdekeik terén. Kedvenceid általános pszichizmusában megjelen összes félreértés több mint felének eredete, különösen az utóbbi id kben abban rejlik, hogy egyrészt három különböz fajta független asszociációnak a teljes jelenlétükben lejátszódó folyamata bennük három, természetében és tulajdonságaiban teljesen különböz lokalizációból ered lényi impulzust idéz el ; másrészt, hogy náluk éppúgy mint minden háromagyú lénynél, eme három lokalizáció között létezik egy összeköttetés, amelynek a Nagy Természet általános jelenlétükben egy másfajta m ködést szánt; és végül abban a tényben rejlik, hogy bármely észlelt és megérzett benyomás által kiváltott sokk, ezekben a lokalizációkban három különböz fajta benyomás asszociációját váltja ki, és következésképpen egy és ugyanazon jelenlétben három teljesen különböz fajta lényi impulzust idéz el . Ezért majdnem mindig, egyidej leg több emóciót éreznek, melyek közül mindegyik a maga részér l az egész lényükben egy annak megfelel megnyilvánulás vágyát idézi el , és így a teljes jelenlétük meghatározott részeit l függ , egy annak megfelel mozdulatban valósul meg. És ezek a különféle eredet asszociációs emóciók a teljes jelenlétükben ismét a Hét Törvénye szerint játszódnak le és keletkeznek egymásból. - így tehát gyermekem, Babilonban, a Legamonizmus Adeptusai klubnak ehhez a csoporthoz tartozó tudós tagjai a továbbadásra szánt tudást a misztériumban résztvev k mozdulataiba és cselekedeteibe a következ módon jegyezték fel: Ha például a misztérium egy adott résztvev jének a szerepe során, az egyik, vagy másik agyában felidézett új benyomásra a törvényeknek megfelel asszociációk szerint valamilyen sajátságos mozdulattal, vagy megnyilvánulással kellene reagálnia, , ehelyett, ezt a megnyilvánulást, vagy mozdulatot szándékosan nem úgy játssza el, mint ahogy azt a Hét Törvénye szerint kellene, hanem „másképp", és egy meghatározott módon ebbe a „másképpenbe" iktatták be e csoport tudósai azt, amit a jövend nemzedékek számára továbbadni szándékoztak. Most pedig gyermekem, hogy egy konkrét fogalmat alkothass magadnak a szombati bemutatókról, amelyekre szerettem eljárni, hogy az akkori intenzív tevékenységem okozta fáradtságomat kipihenjem, el fogom mesélni neked, hogy ezek a misztérium tudósok hogyan mutattak be a Legamonizmusok Adeptusai klubjának többi tudós tagja el tt az asszociációk folyamata szerint lejátszódó különféle olyan lényi emóciót vagy megnyilvánulást, melyekb l kiválasztottak bizonyos részeket a jöv misztériumaihoz. Ezekhez a bemutatókhoz a klub egyik nagy termében egy megemelt építményt állítottak fel, amit akkor „valóság-reflektornak" neveztek el; a kés bbi korok lényei, akikhez véletlenül eljutottak bizonyos információk ezekr l a babiloni misztérium tudósokról, és akik elkezdték ket utánozni, és -mint mondják - ugyanazt csinálni, ezt a fajta építményt színpadnak nevezték el, és még most is annak hívják. Tehát az el adás elején ezen a „valóság-reflektoron" avagy „színpadon" mindig megjelent két résztvev ; az egyik el ször egy ideig mozdulatlanul állva maradt, mintha a saját „dartkhelklusztni" állapotát hallgatná, vagy mint azt néha mondják, a saját „asszociációs pszichikai emócióinak" általános állapotát. Mialatt így hallgatott, értelme például azt észlelte, hogy az asszociációs emócióinak összessége egy ellenállhatatlan kívánság formáját öltötte fel arra, hogy egy pofont kenjen le egy lénynek, akinek már a látása is mindig kiindulópontul szolgált bizonyos benne megrögz dött benyomássorozatok asszociációinak, és amelyek általános pszichizmusában mindig kellemetlen, a saját „öntudatát" bántó emóciókat váltottak ki. Tételezzük fel, hogy ezeket a kellemetlen emóciókat nála mindig az úgynevezett „trodokhakhuna" látása váltotta ki, vagyis annak a tisztvisel szer ségnek a látása, akinek a kortárs lények a „rend r rmester" nevet adják. Márpedig, amint ez a „dartkhelklusztni" pszichikai állapot és hajlam az értelme számára teljesen világos lett, felismerte, hogy egyrészt a jelenlegi küls , közösségi életkörülmények között lehetetlen volna ezt a hajlamát teljesen kielégítenie, másrészt - mivel az értelem terén már tökéletesítette magát, és így tudatában volt, hogy alá van vetve az általános jelenléte többi része automatikus m ködésének -tisztán értette, hogy egy környezete számára nagy fontosságú lényi kötelesség megvalósítása ennek az impulzusnak kielégítését l függne. Mindent így átgondolva, elhatározza, hogy ezt a parancsoló hajlamát a lehet legjobban kielégíti, és hogy bántó jelleg asszociációkat váltva ki benne legalább egy „erkölcsi fájdalmat" ró ki erre a „trodokhakhunára". Ezzel a szándékkal tehát a másik tudós felé fordult, aki ugyanakkor lépett az esztr ádra mint , és eg y „trodokhakhunaként" kezelvén ezt mondja neki:
„Hé! te... Nem tudod a kötelességedet? Nem látod, hogy ott..." - közben az ujjával a klub egy másik terme felé mutatva, ahol a napi bemutató többi résztvev je volt, így folytatja: - „...hogy ott két polgár, egy „katona" és egy „cipész" az utcán verekszik, és így a közrendet zavarja? Te pedig ezalatt csak lustán ténferegsz, Isten tudja kinek tartva magadat, s a város derék és becsületes lakóinak járókel asszonyaira kacsingatsz! „No csak várj egy kicsi te semmirevaló! A f nököm, a város f orvosa révén majd tudomására hozom a feljebbvalóidnak, hogy milyen gondatlanul és nemtör döm módon teljesíted a kötelességedet!" Ett l a pillanattól kezdve, az a tudós, aki beszélt, mivel véletlenül azt mondta, hogy a f orvos a f nöke, egy orvos szerepébe lépett, miközben a másik tudós a „rend r rmester szerepét" vette fel; ami pedig a többi résztvev t illeti, akiket a „rend r rmester" a másik teremb l áthozott, k vagy a „cipész", vagy a „katona" szerepét vállalták magukra. És e két utóbbi tudósnak a „katona" és a „cipész" szerepét kellett betöltenie és pontosan eszerint megnyilvánulnia pusztán annak következtében, hogy az els tudós, a dartkhelklusztni állapotának engedelmeskedve és egy orvos szerepét magára vállalva, így nevezte ket. Márpedig, ez a három tudós, akiket a negyedik váratlanul rákényszerített arra, hogy mindenféle törvénynek megfelel , de számukra teljesen idegen észleléseket és megnyilvánulásokat vállaljanak magukra, vagy mint kedvenceid mondanák, hogy „kölcsönvett" szerepeket játszanak - a „katonáét", a „cipészét" és a „rend r rmesterét" - akkor elkezdték az emócióikat és a velük járó reflex megnyilvánulásokat irányítani annak az „ikhrilatzkakra" lényi tulajdonságnak köszönhet en, amelyet jól ismertek ezek az akkori földi tudósok, s akik jelenlétüket már eléggé tökéletesítették ahhoz, hogy képesek legyenek ezt a tulajdonságot megvalósítani. A három ag yú lén yek csak akkor tudják ezt a „ikhrilatzkakra" tulajdonságot birtokolni, ha a jelenlétükben már személyesen elnyerték az úgynevezett „egoaiturasszi akaratot", amit a maga során csak a „lényi partkdolgkötelességeknek" köszönhet en lehet megszerezni, vagyis a tudatos er feszítések és önkéntes szenvedések árán. Ily módon tudták a misztériumosok csoportjának tudós tagjai eljátszani a „kölcsönvett szerepeket" és a klub többi tudósa el tt átélni a tapasztalatokat és az abból ered bels reflex m ködéseket, amelyek a felvilágosult értelmük irányítása alatt jöttek létre és mentek végbe. Azután a klub többi tagjával egyetértésben az így bemutatott lényi impulzusok közül kiválasztották azokat, amelyek a céljuknak a legjobban megfeleltek, és amelyeket jól meghatározott cselekedetek során kell átélni és megnyilvánítani a különböz forrásokból jöv asszociációk lefolyásának törvénye szerint - és csak azután iktatták be ezeket a kiválasztott alkotóelemeket valamelyik misztérium részleteibe. Fontos itt kihangsúlyozni, hogy a babiloni misztérium tudósok csoportjába tartozó háromagyú lények valóban meglep mó don, még részleteiben is híven utáno zták a számukra idegen, különféle típusok felfogásainak és megnyilvánulásainak szubjektív jellegzetességeit. Mivel, mint már elmagyaráztam, k nemcsak birtokolták az „ikhriltatzkakra" lényi tulajdonságát, hanem a Földbolygó akkori összes többi tudósával együtt alaposan ismerték az úgynevezett „típusok törvényét", így pontosan tudták melyik volt a bolygójukon kialakuló huszonhét jól meghatározott típus, és még azt is, amit egy bármelyik típushoz tartozó lény ilyen, vagy olyan körülmények között mindenképp észlelne, és az milyen reakciókat váltana ki bel le. Ami pedig az „ikhrilatzkakra" lényi tulajdonságot illeti, még hozzá kell tennem, hogy egyedül ez adja meg a lényeknek azt a képességet, hogy az összes olyan ösztönzés és impulzus határain belül maradjanak, amelyeket általános jelenlétükben egy adott pillanatban abból az agyukból ered asszociációk váltanak ki, amelyet tudatosan kiindulópontnak választottak, hogy azokban az általuk már átérzett benyomások valamelyikét elindítsák - és csak ennek a képességnek köszönhet en tudja egy lény egy általa jól áttanulmányozott „típus" pszichizmusának minden részletét észlelni, magát eszerint megnyilvánítani és ezt a típust teljesen megszemélyesíteni. Véleményem szerint, ennek a tulajdonságnak hiánya okozza a legtöbb félreértést, amelyek folytán a neked tetsz háromagyú lények pszichizmusa ilyen különössé vált. Tudnod kell, hogy általában minden háromagyú lény jelenlétében - beleértve a jelenkori ottani háromagyú lényeket az összes benyomás három különálló agyban halmozódik fel, egy úgynevezett „rokonsági" sorrendben, hogy azután a korábban már bejegyzett benyomásokkal együtt - a három különálló agyban minden új észlelés által kiváltott asszociációkban, egy adott pillanatban az általános jelenlétükben lev úgynevezett „gravitációs központ impulzusokkal" egyez en és azoktól függ en vegyen részt. így tehát gyermekem, mivel kortárs kedvenceid jelenlétében szüntelenül három fajta független asszociáció van folyamatban, amelyek ugyancsak különböz természet lényi impulzusokat váltanak ki, továbbá mivel már teljesen abbahagyták a jelenlétükben az összes olyan kozmikus eredmény tudatos megvalósítását, amelyeken keresztül egyedül lehetséges a háromagyú lényeknek az „ikhriltatzkakra" lényi tulajdonságot elnyerniük, ennek folytán minden egyes kortárs kedvenced általános jelenléte, az életfolyamata során mintegy három teljesen elkülönített
személyiségb l tev dik össze, amelyek között, úgy az eredeti természetüket, mint a megnyilvánulásaikat illet en nincs, és nem is lehet semmi közös. Ennek tudható be általános jelenlétüknek az az állandó sajátossága, miszerint esszenciájuk egyik részével egy valamit akarnak, ugyanakkor egy másik részével valami egészen mást, miközben a harmadik részük hatására valójában valami egészen mást csinálnak. Egyszóval a pszichizmusukban el áll az, amit kedves mesterünk, Mullah Nasszr Eddin ezzel a kifejezéssel határoz meg: „egy igazi zagyvalék". Visszatérve a babiloni misztérium tudósok bemutatóira, az elhangzottakhoz még hozzá kell tennem, hogy az el adások során a résztvev k száma fokozatosan n tt, mivel más kollégák is eljöttek, hogy a különféle szándékosan el idézett asszociációs eseményeken részt vegyenek. Valamint azt is, hogy minden egyes résztvev nek, aki így magára vállalta egy számára teljesen idegen típusú személyiség sajátos, jól meghatározott észleléseinek és automatikus megnyilvánulásainak „véletlen folytán" rá kirótt szerepét, miközben szerepét játszotta, találnia kellett valami elfogadható ürügyet, hogy kimenjen, és felvegye az alkalmas öltözéket. Azért változtattak öltözetet, hogy világosabban és találóbban tudjanak megnyilvánulni a szerepek betöltésében, és hogy a Legamonizmus Adeptusai klubjának jelenlév ' többi tagja, akik a jövend misztériumok számára a töredékeket kiválasztották és feljegyezték, a cselekményt könnyebben tudják követni és a látottakból a legjobbat választhassák ki. - Vasárnap, a zenének és az éneknek szentelt napon azok a tudósok, akik ebbe a csoportba tartoztak mindenféle úgynevezett „dallamot" állítottak el , vagy különféle „hangokat el állító eszközökön", vagy a saját hangjukon, azután elmagyarázták a többi tudósnak, hogy mi módon jegyezték fel ezekbe a m vekbe azt, amit továbbadni szándékoztak. Azt is tervbe vették, hogy ezeket a m veket a különböz közösségek különféle szokásaiba is beleviszik azzal a reménnyel, hogy ezek az általuk megvalósított „dallamok" nemzedékr l nemzedékre szállva eljutnának a jöv id k embereihez, akik miután megfejtették, megtalálnák benne -úgy, ahogy azt belerakták - a Földön már sokkal korábban elért tudást, és azt közönséges életükben felhasználnák. Miel tt elmondanám, hogy e tudós csoport tagjai mi módon iktatták be ezeket a fogalmakat „zenei" és „vokális" m veikbe, el kell magyaráznom neked a minden lény általános jelenlétében meglév hallási szerv bizonyos különleges sajátosságait. A különleges sajátosságok közé tartozik a „vibroékho-nitankónak" nevezett tulajdonság. Tudnod kell, hogy a lények agyainak azok a részei, amelyeket az objektív tudomány „khlodisztomatikulnak" nevez és amelyek közül egyeseket bolygód tudós orvosai „agyi idegdúcnak" hívnak - a „niriunosszieni rezgések" kristályosodásaiból keletkeznek, amelyek általában minden lényben, amint kialakulása befejez dött, a különféle hallási észlelések folyamatának eredményeként jelennek meg; azután ezek a „khlodisztomatikulok" hasonló, még nem kikristályozódott rezgések hatására az adott agyak megfelel régiójában ezt a „vibroékhonitankó" sajátosságot váltják ki, vagy mint ahogy néha szintén mondják, a „lelkiismeret-furdalást". A Nagy Természet el relátása folytán ezek a „khlodisztomatikulok" a lények jelenlétében az asszociációs folyamatok beindítását el segít tényez ként szolgálnak azokban a pillanatokban, amikor minden bels ösztönzés távol van, vagy az agyaikat semmilyen kívülr l jöv indíték nem éri el. Ami pedig a lények jelenlétébe behatoló, még ki nem kristályosodott „niriunosszieni rezgéseket" illeti, azokat vagy különféle lények „hangszálai" adják ki, vagy az általuk kitalált „hangokat-el állító-eszközök". Márpedig, amikor ezek, az egyik ilyen forrásból ered rezgések egy lény jelenlétébe behatolnak, és kapcsolatba lépnek az egyik, vagy másik agy „khlodisztomatikuljaival", akkor abban, az egész lény általános m ködésével összefüggésben, a „vibroékhonitankó" folyamatát idézik el . A hallási észlel szervnek az a második sajátossága, hogy bármilyen dallamban lév hangok sorozata a három agy közül általában abban vált ki asszociációkat, amelyikben az adott pillanatban az „éppen átélt dolog tehetetlenségi ereje" a legnagyobb intenzitással folytatódik, és ahol ennek eredményeként a bels tapasztalathoz felidézett impulzus sorozatok általában egy automatikus sorrendet követnek. - Márpedig, ezek a babiloni tudós zenészek és énekesek úgy állították össze a dallamaikat, hogy a rezgések sorozata a lényeknél az asszociációk sorozatát, és ennek következtében a bels élményeikhez kapcsolódó impulzusok sorozatát ne a megszokott automatikus sorrendben váltsa ki, vagyis oly módon, hogy a lények jelenlétébe behatolva a rezgések a „khlodisztomatikulokban" a „vibroékhonitankót" idézzék el , ne csak abban az agyban, amelyikben abban a pillanatban az asszociációk túlsúlyban vannak, mint ahogy az általában történni szokott, hanem hol az egyik, hol a másik, hol pedig a harmadik agyban is. Továbbá meghatározták a hangoknak azt a min ségét, vagy mint k maguk mondanák, a rezgésszámát is, amelynek az egyik, vagy a másik agyat érintenie kellett. k jól ismerték mindezt és tudták, hogy melyik rezgés hatására a lénynek melyik agyában alakulnak ki adatok, és hogy ezek az adatok milyen új észlelésekhez szolgálhatnak úgynevezett „új eredmények meghatározóiként".
Az általuk összeállított hangsorozatoknak köszönhetó'en a lények jelenlétében egyidej leg különféle természet impulzusok jelentek meg különböz , teljesen ellentmondó érzeteket idézve el , amelyek a maguk során szokatlan érzelmeket, és számukra idegen reflex mozdulatokat váltottak ki. És valóban gyermekem, az így összeállított hangsorozatok minden olyan lényre, akinek jelenlétébe behatoltak, egészen különös hatást gyakoroltak. Még énbennem is, mint mondják, egy „más fából faragott" lényben is, különféle lényi impulzusok jelentek meg, és egy szokatlan sorrendben követték egymást. Ez azért történt így, mert amikor a dallamaik egy meghatározott sorrendben összeállított hangjai általános jelenlétembe behatoltak, ott elszenvedték a „dzsartklomot", vagy ahogy szintén mondják „szét lettek válogatva" és egyforma mértékben hatottak mindhárom különböz eredet „khlodisztomatikulomra"; ezt követ en a hasonló, de különféle természet benyomás-sorozatokból szület asszociációk, amelyek a három független agyamban ugyanazzal az intenzitással mentek végbe, jelenlétemben mégis három teljesen különböz természet ösztönzést váltottak ki. így például, ha a tudatosságom lokalizációja, vagy - hogy kedvenceid nyelvezetével éljek - a „gondolati központom" egy öröm impulzust idézett el általános jelenlétemben, a második lokalizáció, vagyis az „érzelmi központom" a „szomorúság" impulzusát váltotta ki bennem, és testem harmadik lokalizációja, vagyis a „mozgási központom" a „vallásosság" impulzusát. És e tudós csoport tagjai pontosan ezekbe a hangszeres, vagy énekes dallamaik által a lényekben kiváltott szokatlan impulzusokba jegyezték fel azt, amit tovább kívántak adni. - így tehát gyermekem, mindazzal amit err l a híres jelenkori földi „m vészetr l" elmeséltem, gondolom lesz elég anyagod megérteni, hogy a bolygódon való hatodik személyes tartózkodásom során miért és hogyan váltam szemtanújává azoknak az eseményeknek, amelyekb l a „m vészet" szó eredt, hogy a szót mivel kapcsolatban ejtették ki el ször, és hogyan értelmezték abban az id szakban, amelyet kortárs kedvenceid a „babiloni civilizáció" elnevezéssel illetnek. És most, néhány olyan ottani eseményr l fogok beszélni neked, amelyek ismerete lehet vé fogja tenni számodra, hogy világosan elképzeld és megértsd, hogy a „logikus gondolkodás" milyen rövid id alatt korcsosult el az összes neked tetsz háromagyú lénynél olyannyira, hogy az egyéniségük legkisebb ellenállása nélkül hagyták magukat bizonyos olyan valóságos „semmi lények" által a „rabszolgaság" állapotába süllyeszteni, akik az „objektív lelkiismeretük" isteni impulzusának végleges elvesztése következtében és csak a saját egoista céljaik elérésére, ebb l a hozzájuk véletlenül eljutott, már üres „m vészet" szóból egy tudatos lény elnyerésére szánt, bennük még érintetlenül maradt ösz-szes adat végleges elsorvasztására csináltak egy „biztos tényez t". A hatodik és egyben utolsó személyes ott-tartózkodásom alatt, miután mindenfelé hallottam hírét az híres jelenkori „m vészetüknek", s láttam eredményeit és alaposan utána érdekl dtem, hogy mir l is van szó; akkor visszaemlékezve babiloni barátaimra, és az távoli leszármazottaik irányában tanúsított jósággal teli szándékaikra nekiláttam, hogy minden adódó alkalommal részletesen utána nézzek, milyen is lett valójában mindazok eredménye, aminek a véletlen folytán annak idején, ahogy éppen most elmeséltem neked, szemtanúja voltam. Most beavatva téged az idegenek el tt titkon tartott benyomásaimba, amelyek a bolygód felszínén való utolsó személyes tartózkodásom alatt általános jelenlétemben tudatos észleléseim eredményeként jelenkori „m vészetükr l" rögz dtek, az „Én"-em, melyben a szánalom lényi impulzusa nagy intenzitással m ködik, szükségesnek tartja kihangsúlyozni azt a tényt, hogy a babiloni civilizáció lényei által megszerzett tudás összes, a közönséges életük javára pozitív tartalommal szolgáló gazdag töredékeib l szinte semmi sem jutott el a jelenkori civilizáció lényeihez, hacsak nem néhány, minden bels jelentést l megfosztott „hiábavaló szó". És nemcsak semmi sem jutott el hozzájuk azokból a tudás töredékekbó'l, amelyeket a Legamonizmus Adeptusai a szent Heptaparaparshinokh, vagyis a Hét Törvényének ,jogos szabálytalanságaiba" jegyeztek fel, hanem még az eme két civilizáció között eltelt idó' során a lényi értelmesség annyira le is romlott bennük, hogy napjainkban többé már nem ismerik, só't sejtelmük sincs ennek az egyetemes törvénynek a létezésér l sem bolygójukon, sem sehol máshol. - A „m vészet" szót illet en, ami köré az különös értelmük, mint k maguk mondják „az ördög tudja mit nem gabalyított össze", külön vizsgálataim a következ ket mutatták ki: a Babilon fénykorában élt tudós lények által használt kifejezések közül, amelyeket nemzedékr l nemzedékre adtak tovább, a „m vészet" szó véletlenül belekerült bizonyos ottani háromagyú lények szókincsébe, akiknek jelenlétében, különféle környezeti körülmények folytán, a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményei egy olyan sorrendben valósulnak meg, hogy annak „kölcsönhatásai" hajlamossá teszik ket arra, hogy bennük a „Hasznamussz Individuumok" lényének megszerzéséhez szükséges kedvez adatok jelenjenek meg. Márpedig a háromagyú lényeknek az a fajtája, akiknek ez a szó valamilyen oknál fogva megtetszett, elkezdték azt saját egoista céljaikra felhasználni, és apránként egy olyan „valamit" csináltak bel le, ami bár, mint mondják, még
mindig „abszolút jelentéktelen" maradt, mégis fokozatosan egy tün-déri küls t öltött fel, ami egyszer s mindenkorra „elvakítja" kedvenceid közül mindazokat, akik az átlagosnál egy kicsit több figyelmet szentelnek neki. A „m vészet" szón kívül még rengeteg más, a Legamonizmus Adeptusai klub tudós tagjai által Babilonban használt szót is automatikusan tovább adtak nemzedékr l nemzedékre, és még számos, akkor jól meghatározott fogalomnak bizonyos „ködös képzeteit" is. Ez utóbbiak közé tartozik úgy a neve, mint karikatúraszer utánzata révén, a „színházról" alkotott jelenkori fogalmuk is. Emlékszel, már mondtam neked, hogy Babilonban a misztérium tudósok csoportjának tagjai a „színház" nevet adták úgy a bemutatóknak maguknak, mint a teremnek, ahol azokat tartották. Ha most adok neked néhány részletesebb felvilágosítást a jelenkori színházukról, talán meg fogod tudni érteni, hogy a babiloni korszak tudós lényei összes er feszítése és jó szándéka ellenére hogyan történt mégis az, hogy a „babiloni kultúra" idejében megszerzett igazi tudásból szinte semmi sem jutott el e jelenlegi „európai kultúra" lényeihez, mely kultúrának ez a „m vészet" többnyire „tündéri külsejéért" adós, mely küls l éppen az el bb beszéltem; továbbá talán fel tudod fogni híres, jelenkori m vészetük ártalmasságának bizonyos oldalait is. Tehát azok a kortárs lények, akik szintén összeszedtek bizonyos információkat a Legamonizmus Adeptusai klubjának a misztériummal foglalkozó tudósai csoportjába tartozó tagjainak tevékenységér l, a fejükbe vették, hogy utánozni fogják ket, és erre a célra külön épületeket emeltek, amelyeket k is „színháznak" neveztek. És e jelenkori civilizáció háromagyú lényei elég gyakran nagy csoportokban összejönnek a „színházaikban", hogy megfigyeljék és - ahogy mondják - tanulmányozzák a „m vészeknek" - ahogy nemrég nevezni kezdték ket különféle el re megfontolt megnyilvánulásait úgy, ahogy Babilonban a Legamonizmus Adeptusai klubjának többi tudós tagjai tanulmányozták a misztérium-tudósok csoportjának bemutatóit. Ezek a „színházak" kedvenceid közönséges létezési folyamatában még ma is tekintélyes helyet foglalnak el; ezért erre a célra különösen impozáns építményeket szentelnek, amelyek a legtöbb jelenkori városban a legjelent sebb m alkotások közé sorolhatók. - Gondolom nem ártana, ha ezzel kapcsolatban itt néhány megjegyzést f znék a „m vész" szóval kapcsolatban létrejött félreértéshez. Ez a szó, amit kortárs kedvenceidnek a babiloni kortól adtak tovább, mégsem úgy ért el hozzájuk mint a többi, vagyis nem egy üres, minden jelentést l megfosztott szó gyanánt, hanem, mint egy akkor, ott használatban lev szó hangzásának maradványa. Tudnod kell, hogy abban az id ben a Legamonizmus Adeptusai klubjának tagjai a feléjük jóindulatot tanúsító többi kortárs tudóstól kaptak egy nevet, amit el is fogadtak, és amit kortárs kedvenceid „orpheuszi"-nak írtak volna. Ezt a szót két különböz t szó alkotja, ami akkor két fogalmat fejezett ki, amelyeket napjainkban a „helyes" és az „ esszencia" szóval fordítanánk; ha valakit így neveztek ez azt jelentette, hogy „az esszenciát helyesen érzékelte". A babiloni korszak után, ezt a kifejezést is automatikusan, nemzedékr l nemzedékre tovább adták és meg rizte körülbelül ugyanezt a jelentést; de mintegy két évszázaddal ezel tt, amikor a hasznamusszi adatokkal sújtott akkori lények elkezdtek ezzel az üres „m vészet" szóval kapcsolatban „tudálékoskodni", különféle „m vészeti iskolákat" alapítottak, és mindegyikük valamelyik ilyen iskola követ jének tekintette magát. Márpedig, mivel már nem értették a „m vészet" szó igazi jelentését, és ezek között az iskolák között volt egy, amelyik egy bizonyos „Orpheusz" nevét vette fel - egy, a régi görögök által elképzelt képzeletbeli személyiségét - elhatározták, hogy kitalálnak egy új szót, ami a „hivatásukat" pontosabban meghatározza. És, hogy az „orpheuszi" kifejezést helyettesítsék, kitalálták a „m vész" szót, ami feltételezhet en ezt jelenti: „valaki, aki a m vészettel foglalkozik". Hogy jobban el tudd képzelni magadnak az ezzel a félreértéssel kapcsolatban álló összes tényez t, el ször is tudnod kell, hogy a második transzapalni katasztrófa el tt, amikor kedvenceid még Nagy Világegyetemünk összes háromagyú lényéhez hasonlóan normálisan készültek fel arra, hogy felel s lényekké váljanak, a beszédükhöz vagyis a kölcsönös kapcsolatok megvalósítására alkalmas mássalhangzók szándékos kibocsátásához - még nekik is rendelkezésükre állt és ki tudtak ejteni háromszáznegyvenegy megkülönböztethet mássalhangzót, vagy „bet t". Azonban kés bb, amikor - megint csak az abnormális köznapi lényi létezési körülményeknek köszönhet en, a háromagyú lények jelenlétével velejáró tulajdonságok egyre jobban leromlottak, ez a „lényi képesség" a maga során olyan mértékben kezdett elsorvadni bennük, hogy a babiloni korszak lényeinek a beszédbeli kapcsolatukhoz már csak hetvenhét megkülönböztethet mássalhangzójuk volt. Ezután a hanyatlás olyan gyorsan folytatódott, hogy öt évszázad multán, már alig tudtak harminchat megkülönböztethet „bet t" kiejteni; és bizonyos közösségek lényei még ezt a kevés tagolt hangot sem tudták artikulálni. Ugyanakkor gyermekem, a babiloni korszakra vonatkozó információkat nemzedékr l nemzedékre nemcsak „szóbeli tradíció" révén adták tovább, hanem id tálló anyagokba vésett jelek, vagy, mint ott mondanák, „felírások" révén is, amelyeket az akkori „tagolt lényi hangokat" kifejez megállapodásszer jelek, vagy „bet k" alkottak. Márpedig,
bizonyos ottani lények, akik a jelenkori civilizáció kezdetén elkezdték ezeket a felírásokat sebtiben megfejteni észrevették, hogy ezek között a megkülönböztethet „bet k" között van számos olyan, amit már nem tudnak kiejteni, és akkor kitaláltak egy úgynevezett „írás megegyezést". Elhatározták, hogy bármilyen olyan bet vagy jel helyett, melyet már nem tudnak szótagolva olvasni, habár még érezték a kiejtése „zamatát", egy kicsit hasonló „bet t" írnak azok közül, melyeket az akkori ábécéjük tartalmazott; és hogy mindegyikük megértse, hogy nem err l, hanem egy másik bet l van szó, hozzáf ztek egyet a régi Rómaiak ábécéjéb l, amely akkor még létezett, pedig már semmi jelentése nem volt, magyarban a „h"-nak megfelel bet t, amit a mostani angolok „écs"-nek, a franciák pedig „ásh"-nak neveznek. Azóta az összes többi kedvenced ugyanezt csinálja, vagyis minden egyes ilyen gyanús bet höz hozzáf zik ezt a római „örökséget". Amikor ezt az „írás megegyezést" kitalálták huszonöt ilyen gyanús bet volt, de az id k folytán, a kiejtési képességük gyengülésével és a „nyakatekertségük" növekedésével párhuzamosan, az ezen „lényi képesség" gyakorlására általuk külön kiagyalt mesterséges bet k száma lecsökkent. Abban az id ben, amikor a „m vész" szót kitalálták, már csak nyolc ilyen bet jük volt, ami a régi, úgy latin, mint görög bet k híres „h"-ja el tt állt, és ez a következ jeleket adta: „th" - „ph" - „gh" - „eh" - „sch" - „kh" - „dh" és „oh". A szóbanforgó félreértés oka a „ph" jel-megegyezésben rejlik. És ez abból eredt, hogy ez a jel éppúgy benne volt abban a szóban, amelyik a misztérium tudósokat illette, mint egy bizonyos, a régi görögök által kitalált személyiség nevében, akihez, mint mondtam, egy akkori „m vészet iskola" kapcsolódott; így a földi m vészet akkori képvisel i kurtított eszükkel azt hitték, hogy az els szó egyedül ennek a „történelmi személyiségnek" Orpheusznak tanítványait jelölte nevezte meg; és mivel sokan közülük nem sorolták be magukat ezek közé a tanítványok közé, kitalálták helyette a „m vész" szót. Mint látod a régi rómaiaknak nem minden hagyatéka bizonyult károsnak, hiszen jelen esetben ez a kis „h" bet megihlet tényez vé vált, hogy az elkövetkez nemzedékek lényeinek jelenlétében - akiknek már semmilyen önálló kezdeményezésük, vagy képességük nem volt - elegend „lényi képességet" hozzon létre ahhoz, hogy a nagyon régi és nagyon pontos „orpheista" kifejezést erre az új „m vész" szóra váltsák fel. Itt, most beszélnem kell neked az összes földi háromagyú lény jelenlétében meglév azon „lényi képességnek" a nagyon különös elsorvadásáról, mellyel a szóbeli kapcsolatokhoz szükséges összes magánhangzót reprodukálni tudnák. Tény az, hogy eme képesség hanyatlása a lények jelenlétében nem ugyanazzal a sebességgel valósul meg az összes lénynél és minden nemzedékben, és nem ugyanúgy érinti pszichikai és szerves m ködésüket, hanem e hanyatlás tempója a korszakoktól és a vidékekt l függ en változik planetáris testüknek hol a pszichikai, hol a szerves m ködését érintve. - Jól illusztrálhatja azt, amit éppen mondtam az a tény, ahogy „ízlelni" tudnak, vagy ahogy képesek két meghatározott hangzatú olyan bet t kiejteni, amit ott bolygód egész felszínének legtöbb lénye használ, a leg sibb id kb l jött bet ket, amelyeket nekik a régi görögök adtak át. Ezt a két bet t a régi görögöknél „thétá"-nak és „deltá"-nak hívták. Itt érdekes megjegyezni, hogy kedvenceidnél a régi id kben ezt a két bet t különösen jól megkülönböztethet , és jelentésükben teljesen eltér szavak kialakítására használták. Nevezetesen a „théta" bet használatát olyan szavakra tartották fenn, amelyek a „jó" fogalmához tartozó ideákat fejezik ki, és a „delta" bet jét a „rossz" fogalmát felidéz kre; például „Théosz", az Isten fogalmát, és „Daimon", a démonét. E két bet jelent ségét, valamint a hangzatuk „ízét" a mai civilizáció összes lényének továbbadták, akik ezt a két különböz és esszenciájában abszolút ellentmondó bet t valamilyen oknál fogva mégis egy és ugyanazon jellel jegyzik fel, a „th"-val. Például az egyik ottani, jelenleg nagy, „Oroszországnak" nevezett közösség lényei, még a legjobb akarattal sem tudják kiejteni ezt a két bet t, bármilyen er feszítést tegyenek is; pedig jól érzik a különbséget közöttük, és minden alkalommal, amikor ezeket a bet ket valamilyen meghatározott fogalom kifejezésére egy szón belül használniuk kell, bár az általuk kifejezett hangok annak még csak távolról sem felelnek meg, mégsem tudják soha az egyiket a másik helyett használni. Ezzel ellentétben a jelenlegi Anglia közösségének lényei ezeket a bet ket még majdnem a régi görögök módján ejtik ki, de semmi különbséget sem tesznek közöttük, és a legkisebb zavar nélkül használják homlokegyenest ellentétes szavakban az egy és ugyanazon konvencionális jelet: az híres „th"-jukat. Például, amikor ennek a mostani Angliának lényei a kedvenc kifejezésüket ejtik ki, ami szüntelenül az ajkukon van, a „thank you"-t, akkor határozottan a régi „théta" bet t teszik hallhatóvá; és amikor a nem kevésbé gyakori „there" kifejezést mondják, abban tisztán felismerhet en meg lehet találni a régi „delta" bet t; de mégis, mindkét bet höz a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül az „egyetemes paradoxonjukat", a „th"-t használják. - Most azonban már eleget beszéltünk err l a filológiai kérdésr l!
Inkább folytassuk annak vizsgálatát mi okból vált kortárs kedvenceid szokásává, hogy mindenfelé színházat építsenek, mit is csinálnak a kortárs m vészeik azokban, és hogyan nyilvánulnak meg. Azt a szokásukat, hogy egy színházban gyakran nagy csoportokban összegy lnek, szerintem az magyarázza, hogy ezek a jelenkori színházak, mindazzal ami bennük történik, véletlenül jobban megfelelnek a legtöbb ottani kortárs lény abnormálisán létrejött általános jelenlétének, azoknak, akik már teljesen elvesztették annak a szükségletét - ami a háromagyú lények sajátossága -, hogy mindenben a saját kezdeményezésük szerint nyilvánuljanak meg, és akik már csak a kívülr l jöv , véletlenszer impulzusoknak köszönhet en, vagy a kundabuffer szerv tulajdonságai egyik vagy másik, bennük kikristályosodott következményének igénye folytán léteznek. Attól kezdve, hogy a színházaik divatba jöttek, azokban már nem azért gy ltek össze, és még ma sem azért teszik, hogy a „kortárs m vészek" bemutatóit szemléljék és tanulmányozzák, hanem egyedül azért, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságainak egyik, a legtöbbjük általános jelenlétében nagyon gyorsan kikristályosodott, „urnelnak" nevezett következményének tegyenek eleget, amit kedvenceid „fitogta-tásnak" hívnak. És a kundabuffer szervnek ez a következménye a legtöbb kortárs lény jelenlétében azt a különös szükségletet kelti, hogy a többieknél a „bámulatnak" nevezett lényi impulzus kifejezését ösztönözzék önmaguk iránt, és hogy annak nyoma a körülöttük lév lények arcán észrevehet is legyen. Eme szükséglet különössége abban rejlik, hogy csak a külsejük által másoknál kiváltott bámulat elégíti ki ket, amit pontosan az úgynevezett „divat" által megkívánt módon rendeznek el, e végzetes szokás révén, amit már a tikliamushi civilizációban bevezettek, és mely napjainkban az egyik olyan lényi tényez vé vált, amely automatikusan már sem id t, sem lehet séget nem hagy nekik a valóság meglátására és megérzésére. Ez a számukra oly végzetes szokás abban áll, hogy periodikusan módosítják annak a küls formáját, amit a „semmiségük fátylának" hívnak. Itt szeretném megjegyezni, hogy a neked tetsz háromagyú lények közönséges létezési folyamatában e „fátyol" módosítása fokozatosan a két nem azon lén yeinek vált kiváltságává, akik már a „Hasznamussz Individuum" címre „méltó" jelöltek lettek. Ebb l a szempontból a jelen színházai csodálatosan megfelelnek kedvenceidnek, hiszen ott nagyon könnyen alkalmuk nyílik magukat a többiek el tt fitogtatni - ahogy mondani szokták - a „sikkes frizurájukat", vagy a nyakkenjük „legújabb stílusú csomóját", vagy pedig a testük kupaitarninek nevezett részének „el nyös dekoltázsát", és így tovább...; ugyanakkor itt tudják megcsodálni eme híres „Hasznamussz Individuum" címre pályázók legutolsó utasításai szerint bevezetett „divat alkotásait". - Ami pedig a színházakban a kortárs „m vészeik" viselkedését illeti, mialatt a többiek „páváskodnak", hogy arról egy világos elképzelésed lehessen, el ször tudnod kell egy fölöttébb különös „betegségr l", ami ott a „drámaiaskodás" néven létezik, és amelyre közülük egyesek jelenléte, kizárólag az úgynevezett „bábaasszonyaik" vigyázatlansága folytán vált különösen hajlamossá. A „bábaasszonyaiknak" ez a b nös vigyázatlansága a legtöbb esetben abból ered, hogy miel tt a kötelességüknek eleget tennének, benéznek egyik kliensükhöz, ahol a kínált „borból" a kelleténél egy kicsit többet isznak. Ezért a bábaasszony miközben a feladatát végzi, elmormog bizonyos szavakat, amelyek kedvenceid közönséges létezési folyamatában a „boszorkánymestereik" varázsigéiként már megrögz dtek, és a szegény újszülött lényt, már a „napvilágra jötte" els pillanatában ezek a „káros varázsigék" hatják át. És ez a varázsige így szól: „Na, ezt jól elfuseráltátok nekem!" Tehát gyermekem, a „bábaasszonynak" eme b nös vigyázatlansága miatt, a szegény újszülött lény jelenlétébe beveszi magát a hajlam erre a különös betegségre, amelyet említettem. És amikor az egyik ilyen ottani háromagyú lény, aki már a világra jöttekor elnyerte a hajlamot a „drámaiaskodásra" eléri egy felel s lény korát, hacsak egy kicsit is tud írni és kedve is van rá, hirtelen megkapja ezt a különös betegséget, és egy papíron belekezd „abszurd okoskodásaiba", vagy mint ott mondják, különféle „színdarabokat" kezd „komponálni". Színdarabjai témájául általában a múltban elképzelten lejátszódott különféle eseményeket választ, vagy olyanokat amelyek talán lejátszódhatnának a jöv ben, vagy egyszer en a .jelenkori irrealitáshoz" tartozó eseményeket. Az eme különös betegségben szenved lény általános jelenlétében a többi mellett még hét tényleg specifikus tünet is megjelenik. Az els abban nyilvánul meg, hogy amint ez a különös betegség egy adott lény jelenlétében megjelenik, szüntelenül különleges rezgések terjednek szét körülötte, amelyek a környezetére pontosan egy „öreg kecskebak szagának" hatását keltik. A második az, hogy egy ilyen lény planetáris teste bels m ködése módosulásának eredményeképpen a következ változásokon esik át: fenn tartja az orrát; a kezeit - mint mondják - legyez alakba emeli; hangját egy jellegzetes kis köhécselés kíséri, és így tovább...
A harmadik tünet szerint erre a lényre, bizonyos teljesen ártalmatlan, természetes, vagy mesterséges képz dmények mindig elrémít hatást gyakorolnak, olyanok mint például egy „egér", egy „ökölbe szorított kéz", a „színházigazgató felesége", egy „pattanás a saját orrán", a „feleségének a bal papucsa", és rengeteg más dolog. A negyedik tünet következtében véglegesen elveszít minden képességet a felebarátai pszichizmusának megértésére, vagy megfejtésére. Az ötödik arra ösztönzi, hogy úgy bels , mint küls megnyilvánulásaiban kritizáljon mindenkit és mindent, ami nem le származik. A hatodik folytán egy bármilyen objektív dolog észleléséhez szükséges adatok még a többi földi háromagyú lényhez képest is jobban elsorvadnak benne. És végül a hetedik abban nyilvánul meg, hogy „aranyerek" jelennek meg benne, ami mellékesen szólva az egyetlen olyan dolog, amit szerényen visel. Továbbá, ha egy ilyen beteg lénynek a nagybátyja tagja valamilyen parlamentnek, vagy ha megismerkedett egy egykori „üzletember" özvegyével, vagy pedig, ha valamilyen oknál fogva a felel s kora el készítésére szánt id t egy olyan környezetben és olyan körülmények között töltötte el, hogy automatikusan elnyerte a „ken cs nélkül beférk zés" képességét, akkor a „színigazgatók", vagy ahogy szintén hívják ket a „birkatulajdonosok" általában elfogadják a „darabját", és megparancsolják a „színészeiknek", hogy azt pontosan úgy adják el , ahogy ez a „drámaiaskodás" különös betegségét visel lény kiokoskodta. Ezek a kortárs m vészek azután el ször elkezdik ezt a m vet maguk között, néz k nélkül el adni. Mindezt addig folytatják, míg az „interpretációjuk" a beteg által adott utasításokkal, valamint a „színigazgató" parancsaival tökéletesen meg nem egyezik; amikor végre elérték, hogy a saját tudatuk, vagy a saját érzelmük minden részvétele nélkül úgynevezett „él automatákká" váltak, akkor azok segítségével és irányításával, akik még nem alakultak át teljesen ilyen „automatákká" - és akiknek ezért az „ügyel " cím jár ki -, újrakezdik ezeket a gyakorlatokat, de ezúttal ezekben a híres jelenlegi színházaikban összegy lt, más közönséges lények jelenlétében. - És most gyermekem, mindabból amit elmeséltem neked, magad is könnyen le tudod vonni a következtetést, hogy ezek a színházak, azon a sok kellemetlen következményen kívül, amelyeket majd részletezni fogok, semmi olyat nem tudnak nyújtani, ami megfelelne azoknak a magas céloknak, amelyek felé a babiloni tudósok törekedtek, amikor az észlelések tudatos bemutatásának ezt a formáját el ször megalkották, hogy hozzájuk hasonló más lényekb l asszociációs reakciókat váltsanak ki. Egyébként el kell ismerni, hogy az jelenlegi színházaik és színészeik révén - természetesen véletlenül - elértek a közönséges lényi létezési folyamatukhoz egy kis, „nem is olyan vacak" eredményt. Hogy jobban megértsd miben rejlik ez a kis, „nem is olyan vacak" eredmény, még el kell magyaráznom neked egy másik különlegességet, ami az Itoklanotz elve alapján megjelen lények általános jelenlétének vált sajátosságává. Ezen elv szerint, a lények jelenlétében az úgynevezett „ébrenléti állapotukhoz" szükséges energia el állítása az általános jelenlétükben a teljes passzivitásuk alatt lejátszódó asszociációk min ségét l függ, vagy ahogy kedvenceid mondják „mialatt alszanak"; és fordítva, az alvás „termékenységéhez" szükséges energiát az „ébrenléti állapotuk" alatt bennük lejátszódó asszociációs folyamatok során állítják el , mely ezáltal tevékenységük min ségét l és intenzitásától függ. És mindez, eme földi háromagyú lényeknél azóta van így, mióta a Nagy Természet rákényszerült, mint már mondtam, hogy a jelenlétükkel mindaddig velejáró „fulasznitamni" elvet az „Itoklanotz" elvbe változtassa át. A létezési folyamatukban ekkor létrejött egy, a mai napig is érvényesül sajátosság: ha, mint mondják, Jól alusznak", akkor ,jól is lesznek ébren"; azonban, ha „nincsenek jól ébren", akkor rosszul is fognak aludni. Márpedig gyermekem, mivel ezen utóbbi id kben túlságosan abnormálisán kezdtek létezni, az annak idején létrehozott automatikus ritmus, amely többé-kevésbé el segítette bennük a megkívánt asszociációk el állítását szintén módosult, ezáltal most rosszul alszanak, és az ébrenléti állapotuk is rosszabb az azel ttinél. És annak okát, hogy a mai „színházak" a „színészeikkel" együtt véletlenül az alvásuk min ségének feljavítására szolgálnak, azt a következ körülményekben lehet megtalálni. Amikor a legtöbbjük jelenlétéb l véglegesen elt nt a szükségérzet a „lényi partkdolgkötelességek" önmagában való megvalósítására, és az ébrenléti állapotuk folyamán az elkerülhetetlen sokkokból származó összes asszociáció csak a már „régóta tapasztalt benyomásokból" álló és számtalanszor megismételt, különféle „már automatikussá vált el lenyomat sorozatok" alapján rögz dtek, elt nt még bennük a háromagyú lények azon ösztönös szükséglete is, hogy vagy a külön szellemmel áthatott bels lényi részeikt l, vagy kívülr l jöv tudatos asszociációkra alkalmas észlelésekt l számukra létfontosságú különféle új impulzust kapjanak, pontosan azoktól a lényi asszociációktól, amelyekt l a lények jelenlétében a „lényi energia" minden fajtájának árváltoztatási intenzitása függ. Az utóbbi három évszázad során, már maga az életfolyamatuk vált olyanná, hogy legtöbbjük jelenlétében mindennapi létezésük során szinte már létre sem jönnek többé azok a „szembesít lényi asszociációk", amelyek a
háromagyú lényéknél általában mindenfajta új észlelés következtében jelennek meg, és amely asszociációk teszik lehet vé egyedül az adatok kikristályosodását a saját egyéniségük számára. Márpedig amióta így folytatják hétköznapi életüket kedvenceid, járva a korunkbeli színházakba, hogy a kortárs színészek abszurd manipulációit szemléljék, ott különféle sokkok sorozata éri ket, amelyek nem kevésbé abszurd és esztelen, már el leg észlelt, homályos emlék képeket idéznek fel bennük, és amelyek akarva-akaratlan az ébrenléti állapotukban többé-kevésbé elviselhet lényi asszociációkat váltanak ki; majd hazatérve, lefekvés után a szokásosnál sokkal jobban alszanak. Habár ezek a korunkbeli színházak, mindazzal ami bennük lejátszódik, remek eszköznek bizonyultak kedvenceid alvásának feljavítására - természetesen csak manapság! -mégis számtalan objektíven káros következménnyel járnak a lények - és különösen a fiatalok - számára. A legnagyobb kár, amit e színházak okoznak az, hogy kiegészít tényez ül szolgálnak a háromagyú lényekben minden olyan lehet ség végleges megsemmisítéséhez, hogy valaha is megérezzék azon sajátos szükségletüket, amit „valódi észlelések szükségletének" neveznek. És ez a káros tényez f leg a következ körülményeknek tudható be. Amikor a színházaikban nyugodtan ülve a kortárs színészeik abszurd, de változatos „manipulációit" és megnyilvánulásait szemlélik, bár a szokásos ébrenléti állapotukban vannak, az összes, akár „gondolati", akár „érzelmi" asszociációjuk a jelenlétükben továbbra is éppúgy játszódik le, mint ahogy az a teljes passzivitásuk, vagyis az alvásuk alatt történne. Vagyis, mivel ezúton számos véletlenszer sokkot kapnak, amelyek képesek bennük más benyomássorozatokban rögz dött és automatizált észlelésekb l ered sokkokat kiváltani, és amikor minderre rávet dik az „emészt és szexuális szerveik" m ködése, akkor ez a helyzet meggátolja ama tudatos lényi asszociációk lefolyását, melyek bármennyire szánalmasak legyenek is, már úgy-ahogy automatikussá váltak bennük, és ezáltal a passzív létezésükhöz szükséges anyagok átváltoztatásának egy többé-kevésbé szabályos ritmusát hozzák létre, miközben az aktív létezésükhöz szükséges anyagoknak át kell változniuk. Másszóval, a színházaikban eltöltött id alatt, nem teljesen vannak abban a passzív állapotban, melyben a megszokott ébrenléti állapotukhoz szükséges anyagoknak ez az úgy-ahogy automatizált átváltoztatási folyamata végbemegy; ezért ezek a korunkbeli színházak az említett „valódi észlelési szükségleteik" lerombolásának egy új, káros tényejévé váltak. A jelenkori m vészetük többi kártev oldala közül az egyik legnyilvánvalóbban semmibe vett, de az összes ottani háromagyú lény számára, az úgynevezett tudatos „egyéni lény" elnyerésének lehet sége szempontjából a legártalmasabb, maguknak a kortárs „m vészet képvisel knek" a kisugárzása. Habár ott, eme káros kisugárzás fokozatosan m vészetük minden ága képvisel inek osztályrészévé, vagy sajátosságává vált, részletes „fizika-kémiai vizsgálataim" mégis határozottan kimutatták, hogy különlegesen ártalmasak azoknál a kortárs „m vészeknél", vagy „színészeknél", akik a színházaikban el adnak. Ezek által a „m vészek" által kisugárzott rezgések összességének a többi kedvenceidre gyakorolt ártalmas hatása a jelenlegi civilizáció folyamán, különösen az utóbbi id kben vált teljesen nyilvánvalóvá. Minden bizonnyal már a korábbi korszakokban is voltak bizonyos közönséges lények, melyek ennek a mesterségnek szentelték magukat, de abban az id ben a „hasznamusszi tulajdonságok" elnyerésére szolgáló kedvez adatok még nem mindig kristályosodtak ki teljesen mindegyikük jelenlétében, másrészt viszont a többi kedvenceid ösztönösen megérezték a bel lük kisugárzó ártalmas befolyást, és nagyon el vigyázatosak voltak, hogy a megfelel magatartást tanúsítsák velük szemben. így a múlt évszázadokban a többi lények ezeket a m vészeket avagy színészeket mindenütt úgy kezelték, mint a legalacsonyabb kasztba tartozókat, és undorodtak t lük. Még manapság is sok közösségben, például az Ázsia kontinensen, nem szabad velük kezet fogni, ami pedig ugyancsak szokás akkor, amikor más, magukfajta lényekkel találkoznak. Ezekben a közösségekben tisztátalan dolognak tekintik egy ilyen színésszel egy asztalnál ülni és étkezni vele. Ezzel ellentétben azon a kontinensen, mely jelenleg az úgymond „kultúrált létezésük" legf bb helye, a lények bels leg nemcsak ugyanarra a szintre sorolják be ezeket a kortárs színészeket mint saját magukat, hanem manapság még a küls megjelenésükben, és minden egyébben is utánozzák ket. - Egy remek példa meg fogja er síteni benned azt, amit éppen mondtam. Kedvenceidnél most általános szokás lett a szakállukat és a bajszukat leborotválni. Tudnod kell, hogy az elmúlt korokban e hivatásos földi m vészeknek a közönséges életük során mindig leborotvált szakállal és bajusszal kellett létezniük. És férfiasságuknak és aktivitásuknak ezt a „tanúságát" el ször is azért kellett leborotválniuk, mert mindig más lények szerepét játszva, gyakran meg kellett változtatniuk külsejüket, az arcukat annak megfelel en kifestve, parókát, és hamis szakállat, vagy bajuszt felöltve, amit lehetetlen volt megtenni a saját szakálluk vagy bajszuk jelenlétében; másrészt azért is, mert a régi közösségek legtöbb lénye eme m vészek befolyását tisztátalannak és kártékonynak
tekintette, és attól félve, hogy az élet közönséges körülményei között véletlenül találkozva velük nem tudnák felismerni ket, és vigyázatlanságból érintkezésbe kerülnének velük, mindenütt törvényer re emeltek egy rendeletet, ami a m vészi, vagy színészi mesterséget lények számára el írta, hogy a szakállukat és a bajszukat mindig le kell borotválniuk hogy más lények számára könnyen felismerhet ek legyenek. Mialatt elmagyaráztam neked a m vészeknek el írt szokás eredetét, eszembe jutott egy nagyon józan, és nagyon gazdaságos „igazságügyi intézkedés", amit a háromagyú lények a „tikliamuishi civilizáció" korában alkalmaztak, és ami szintén a sz rök leborotválására vonatkozik, de ezúttal azokéra, amelyek a fejen n nek. Ebben a korszakban behoztak egy szigorúan kötelez törvényt, mely elrendelte, hogy azoknak a kis b nöz knek, akikét környezetük hét id s lénye megvizsgált és az el írt négy kategóriába tartozó valamilyen „erkölcstelenségért" vagy „gonosztettért" elítélt - gonosztev k, akikkel manapság az összes „börtönük" zsúfolva van - egy bizonyos ideig mindenütt, a fejük négy oldalának egyikét leborotválva kell mutatkozniuk; továbbá amikor másokkal találkoztak vagy beszéltek, minden ilyen b nös lény kötelezve volt arra, hogy fedetlen legyen a feje. Érdekes megjegyezni, hogy akkoriban létezett egy másik törvény is, mely hasonlított a fej leborotválására vonatkozóra, és amelyet a n k erkölcstelen tetteire alkalmaztak. Csakugyan, az asszonyokra vonatkozóan is volt egy rendelet, amelyet szintén a legszigorúbban betartattak, és amelyet ezúttal hét olyan helybeli id sebb asszony ítéletének vetettek alá, akik a múltbeli cselekedeteik alapján tiszteletben álltak. Az n kre kiszabott büntetések hét megnyilvánulásra vonatkoztak, amelyeket akkor ott a legnagyobb kicsapongás és erkölcstelenségként vettek számba. Például, ha a környezete észrevette, hogy egy n elhanyagolta családi feladatait, nem szentelt elég figyelmet nekik amit a hét tiszteletre méltó id s asszonynak kellett bizonyítani -, akkor eme törvény értelmében, egy adott id szakban mindenütt festett ajkakkal kellett megjelennie. Ha különböz , id s asszonyoknak szembet nt, hogy a gyermekei iránti anyai ösztöne legyengült, eme törvény alapján arra ítélték, hogy egy bizonyos ideig mindenhol, az arca bal felét fehérre és pirosra sminkelve mutatkozzon. És ha ugyanezen eljárásmód alapján bebizonyosodott, hogy egy asszony hajlamot nyilvánított meg arra, hogy a faj fenntartására egy új lény fogamzásának lehet ségét elhárítsa arra büntették, hogy ezúttal mindenütt, az arcának jobb felét fehérre és pirosra sminkelve mutatkozzon. Ami pedig azokat az asszonyokat illeti, akik a f „házastársi kötelességüket" szegték meg, vagyis a törvényes férjüket megcsalták, vagy legalábbis szándékukban állt megcsalni, vagy akik megpróbálták a bennük megfogamzott új lényt elpusztítani, nekik ugyanezen eljárás alapján egy meghatározott id n át mindenhol, az egész arcukat fehérre és pirosra sminkelve kellett megjelenniük. Ezen a ponton Ahoun a következ szavakkal szakította félbe Belzebub elbeszélését: -Nagyméltóságú Uram! Az ön összes magyarázata a földi m vészetr l, valamint az ottani háromagyú lényekr l, akik úgynevezetten annak képvisel i, és f leg a kortárs „színészekr l" és „komikusokról", engem arra sarkall, hogy a Föld bolygó felszínén eltöltött utolsó tartózkodásom alatt az általános jelenlétemben észlelt és megrögz dött benyomásaimat felhasználjam arra, hogy a mi drága Hasszinunknak egy jó és praktikus tanácsot adjak. Miután ezt mondta, Ahoun megszokott várakozó tekintetét éppen Belzebub arcára szándékozta szegezni, amikor észrevette ajkán a jól ismert, mindig szomorú, de jóságos és elnéz mosolyát; így nem is várt tovább a kért engedélyre, s ezúttal Hasszin felé fordulva kissé zavartan így folytatta: -Ki tudja, kedves Hasszin, talán te is ellátogatsz majd egyszer erre a Föld-bolygóra, és együtt kell élned ezekkel a különös háromagyú lényekkel, akik neked tetszenek... Azután, még mindig Belzebub stílusát és hanghordozását utánozva hozzátette: -Ezért akarlak beavatni az általam akaratlanul észlelt különféle benyomások eredményeibe, amelyek a m vészet képvisel inek különféle, jelenleg megrögzó'dött típusaira vonatkoznak, valamint a megnyilvánulásaik különlegességeire. Tudnod kell, hogy a jelenkori civilizáció háromagyú lényei nem elégedtek meg azzal, hogy ezt a mostani m vészetet egy hamis dicsfénnyel vegyék körül, és hogy - f leg néhány évtized óta - a m vészetnek ezeket az úgynevezett „m ért it" magukkal egyenrangúként kezeljék és minden küls megnyilvánulásukat utánozzák, hanem minden alkalommal még érdemtelenül biztatják és dics ítik is ket. És a m vészetnek eme kortárs képvisel inél, akik valójában az igazi esszenciájukban majdnem semmiségek, a legkisebb lényi tudat nélkül kialakul az a hibás meggy dés, hogy k minden bizonnyal nem olyanok mint a többiek, hanem igen is „magasabbrend lények" -egy cím, amit önmaguknak adnak - és ennek az az eredménye, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek kikristályosodása a jelenlétükben az összes többi, ottani háromagyú lénynél intenzívebben megy végbe. Továbbá, e szerencsétlenek abnormális közönséges lényi életkörülményeiket olyan jól megalapozták, hogy az általános jelenlétükben szükségszer en kikristályosodnak és pszichizmusuk elidegeníthetetlen részévé válnak a kundabuffer szerv tulajdonságainak azok a következményei, amelyeket k maguk most „hencegésnek", „g gnek",
„hiúságnak", „önteltségnek", „beképzeltségnek", „elvakultságnak", „irigységnek", „gy löletnek", „sért dékenységnek" és más hasonlóknak neveznek. A „m vészet" ezen képvisel inél, akik a jelenkori színházak „manipulátorai", ezek a következmények különösen szembet nó'ek és szilárdan kikristályosodtak. Mindez azért történt így, mert ezeknek a „manipulátoroknak" mindig olyan felebarátaik szerepét kell játszaniuk, akiknek a lénye az övékénél sokkal magasabb min ség , és bár k maguk, mint mondtam, valóságos semmiségek, a már automatizált értelmükkel lassacskán egy teljesen hamis képet alakítanak ki önmagukról. így tehát a teljesen gépies „tudatukkal", és a végérvényesen „zagyva" érzelmükkel mérhetetlenül fels bbrend nek érzik magukat valóságos helyzetüknél. Ezzel kapcsolatban be kell vallanom neked kedves Hasszin, hogy sem a bolygód felszínén történt els látogatásaim során, sem az utolsó ottani tartózkodásom alatt, habár sokfelé voltak különböz kapcsolataim ezekkel a téged érdekl háromagyú lényekkel, sohasem éreztem általános jelenlétemben a lényi szánalomnak szinte impulzusát eme lények azon végtelenül szerencsétlen sorsa miatt, amit t lük szinte független körülmények okoztak. Azonban a hatodik látogatásunk vége felé, amikorra közülük egyesekben kialakult a bels jelenlétnek az a fent említett fajtája, amit a m vészetük szinte összes ágának képvisel i birtokolnak, és ezek az újonnan kialakult „típusok", akik a közönséges lényi életfolyamatban a többi ottani háromagyú lénnyel egyenérték alapon vettek részt, túlzottan abnormális „bels önértékelésükkel véletlenül a látásom észlelési terébe kerültek", akkor ez az észlelés, a szánalom impulzusának kiváltására szolgáló sokként hatottak rám, nemcsak feléjük, hanem az összes szerencsétlen kedvenced irányában is. Most próbáld meg, hogy a figyelmedet nem az összes ottani háromagyú lényre általában, sem a jelenkori m vészetük egyéb képvisel ire fordítod, hanem csak azokra, akik méltók lettek a „m vész", vagy a „színész" cím elnyerésére. Bár ténylegesen a valódi esszenciájukat tekintve k majdnem úgynevezett „semmik" - vagyis valami abszolút nullák, amit csak egy bizonyos látszat takar -, addig ismételgetik mindig és mindenütt kedvenc felkiáltásaikat: „Micsoda géniusz!", „Erre teremtették!", „Ilyen tehetség!", és rengeteg hozzájuk hasonlóan üres kifejezést, míg végül is meggy zik saját magukat, hogy a környez lények közül egyedül nekik van „isteni eredetük", hogy egyedül k „félistenek". Most figyelj jól, és hogy adott id ben hasznosítani tudd, igyekezz általános jelenléted megfelel részeibe átlényegíteni a következ , tényleg nagyon praktikus tanácsomat: Ha bármilyen okból úgy adódna, hogy a kedvenceid között kell létezned ezen a Föld nev bolygón, f leg a közeli jöv ben - azért nevezem „közelinek", mert kedvenceidnél, a háromagyú lények jelenléte, ugyanúgy mint közönséges életüknek már megrögz dött összes küls körülményei gyakran elfajzanak - és te ott bele akarnál kezdeni valamilyen munkába, ami minden tudatos háromagyú lény sajátossága, aminek célja a körülötted él lények jóléte volna, és amelynek megvalósítása részben t lük is függ, akkor bármelyik legyen is a jelenkori közösség, amelyikben létezel, és bármilyenek legyenek a „körök", amelyeket a munkád érdekében látogatsz, ha valaha találkozol bizonyos ilyen ottani „m vészekkel", sohase mulaszd el, hogy a végletekig el vigyázatos legyél, és tégy meg mindent, hogy jó viszonyban maradj velük. Hogy meglásd miért kell annyira el vigyázatosnak lenni velük szemben, és hogy jobban el tudd magadnak képzelni ezeket a kortárs földi típusokat, és minden oldalukról megértsd ket, föltétlenül el kell magyaráznom neked két dolgot, amelyek ott számomra nyilvánvalóvá váltak. Az els az, hogy megint csak az abnormálisán megalapozott közönséges lényi életkörülmények, valamint az híres vészetükr l alkotott „illuzórikusán felfújt" végzetes ideájuk miatt, a „m vészetnek" ezeket a „képvisel it", az ottani háromagyú lények által róluk el re kialakított vélemény szerint egy képzeletbeli dicsfény övezi, és ezáltal automatikusan egy olyan tekintélyre tesznek szert, hogy véleményüket kedvenceid mindig nagyra tartják, és vitathatatlan igazságként kezelik. A második dolog abból ered, hogy ezek a nemrég megjelent kortárs típusok kialakulásuk folyamán egy olyan bels jelenlétet sajátítanak el, hogy tudattalanul épp oly könnyen tudnak rabszolgává, mint a küls körülmények megváltozása folytán, esküdt ellenséggé válni. Ezért azt tanácsolom neked, légy rendkívül el vigyázatos, nehogy olyan ellenségeket szerezz magadnak közülük, akik azután megakadályoznának terveid végrehajtásában. így hát kedves Hasszin, tanácsom „tzímusa" az, hogy ha netán valóban a Föld-bolygó lényei között kellene létezned, és a mostani m vészetnek eme képvisel ivel kellene találkoznod, mindenekel tt sohase mond meg nekik szemt l szembe a valóságot. Óvjon meg ett l a sors! Számukra minden igazság egy súlyos sértés, és a másokkal szembeni indulatosságuk majdnem mindig ebb l ered. Az ilyen földi típusoknak szemt l szembe csak azt kell mondani, ami „csiklandozni" tudja a kundabuffer szerv tulajdonságainak az általam már felsorolt, bennük elmaradha-tatlanul kikristályosodott következményeit, vagyis az „irigységet", a „gó'gösséget", a „hiúságot", a „haszontalanságot", a „hazugságot", és így tovább.
És mialatt ott tartózkodtam megfigyeltem, hogy a csiklan-dozási módszerek, amelyek biztos hatással vannak eme szerencsétlenek pszichéjére a következ k: Tételezzük fel, hogy a m vészet egyik ilyen képvisel jének az arca olyan, mint egy krokodilé, akkor azt mondd neki, hogy egy paradicsommadár él képe számodra. Ha egy másik olyan buta, mint egy parafa dugó, mondd neki, hogy szelleme Püthagoraszéval vetekedik. Ha valamilyen ügyben egy „szuper-idióta" módjára viselkedett, mondd neki, hogy erre még a nagyon körmönfont Lucifer sem talált volna jobb megoldást. Ha a kinézéséb l minden nehézség nélkül rájössz, hogy bizonyos ottani betegségbe esett, aminek köszönhet en napról napra határozottan elrothad - oltsd fel arcodra a legnagyobb meglepetés kifejezését és kérdezd meg t le: „Árulja már el nekem, legyen olyan szíves, mi a titka annak, hogy mindig ilyen fiatalosan néz ki, s ennek a „hamvas rózsa" arcszínnek,..." és így tovább. Csak egy dologra kell emlékezned... az igazat sohase mondd. Bár e bolygó összes lényével így kell bánni, a jelenkori m vészet összes ágának képvisel ivel szemben ez különösen elengedhetetlen. Miután ezt mondta, Ahoun egy moszkvai házasságközvetít mesterkéltségével kliensei esküv jén, vagy egy párizsi divatáru-keresked kényeskedésével egy „felkapott" kávéház teraszán, kezdte rendbe szedni farkának göndör sz rzetét. Hasszin, a megszokott, szintén hálás mosolyával nézett rá és így szólt: -Nagyon, nagyon köszönöm, kedves Ahoun a tanácsodat és az összes felvilágosítást, amit Nagy Világegyetemünk eme minden szempontból annyira meggyalázott bolygója három agyú lényei pszichizmusának bizonyos részleteir l adtál. Azután Belzebubhoz fordulva a következ szavakat intézte hozzá: -Magyarázd meg kérlek, kedves nagypapa, lehetséges-e, hogy a babiloni tudósok szándékai és er feszítései semmilyen eredményre sem vezettek, és hogy eme különös bolygókortárs háromagyú lényeihez semmi, egyáltalán semmi sem jutott el a tudásnak azokból a töredékeib l, amit a Földön abban a korban már megszereztek? Unokájának erre a kérdésére Belzebub így válaszolt: -Igen gyermekem, mindannak legnagyobb bánatára, ami a Világegyetemben létezik, munkájuk eredményeib l szinte semmi sem maradt meg sértetlenül, és így kortárs kedvence id semmit sem örököltek bel le. Az általam leírt módon feltüntetett információkat csak néhány évszázadon át tudták nemzedékr l nemzedékre továbbadni. Rövid id vel „Babilon fénykora" után, megint csak az f különlegességüknek, a „periodikus kölcsönös elpusztítási folyamatnak" köszönhet en, az ottani közönséges lények végül is nemcsak, hogy majdnem mindent elfelejtettek arról a Legamonizmusról, amely az emberi „afalkanaszoknak" és „szoldzsinokhaszoknak" szinte minden ágába beillesztett Hét Törvénye jogos pontatlanságainak kulcsát foglalta magába, hanem fokozatosan elvesztették, mint már mondtam neked, az akkor Babilonban „Hét Törvényének" nevezett, szent Heptaparaparshinokh egyetemes törvényének még a fogalmát is. A babiloni korszak lényeinek összes tudatosan el állított m ve apránként elpusztult, vagy mert azok az id hatására maguktól tönkrementek, vagy pedig a kölcsönös elpusztítás! folyamat révén, amikor ez a pszichózisuk elérte azt a fokozatot, amit így neveznek: „minden létez dolog lerombolása a látási észlelés szféráján belül". Ez volt a két f oka annak, hogy a babiloni korszak tudósai által tudatosan megvalósított, majdnem összes eredmény e szerencsétlen bolygó felszínér l olyan gyorsan elt nt, hogy az három évszázaduk múltán már majdnem semmi sem maradt bel le. Fontos még azt is megjegyezni, hogy a második említett ok folytán lassacskán lehanyatlott, majd szinte teljesen elnt ennek az új - abban az id ben Babilonban megkezdett és azután kifejlesztett - formának a használata, azaz hogy a következ nemzedékeknek különféle információkat és tudás töredékeket az úgynevezett „m vészet beavatottjaik" révén adták tovább. Jól tudom mi módon veszett el ez a szokás, mely szerint bizonyos lények a „m vészet beavatottjai" lettek, mivel éppen miel tt örökre elhagytam volna ezt a bolygót, egy másik célomhoz szükségesnek bizonyult ezt a dolgot alaposan tisztázni. E célra külön fel is készítettem egy az ottani n nem lények közül kiválasztott remek „tikluniát", és a kívánt felvilágosításokat az révén szereztem meg. A „tikluniákat" ott annak idején ,jósn nek" nevezték, de a kortárs lények „médiumnak" hívják ket. így megtudtam, hogy a legutóbbi id ben, már csak négy ilyen „m vészet beavatottja" létezett, akiknek köszönhet en az si m vészet értésének kulcsait „egyenes vonalú örökl dés" révén most is továbbadják, és hogy ez a továbbadás ott, most nagyon körülményes és titokzatos körülmények között megy végbe. A négy, napjainkban él beavatott lények egyike az Amerikai kontinensen él , úgynevezett rézb lények közül származik, egy másik a Fülöp-szigetek lényei, a harmadik az Ázsia kontinens Pianzse forrásvidékén lakó lényei, és a negyedik, az utolsó, az úgynevezett „eszkimók" közül származik.
- Most jól figyelj, és tudni fogod miért alkalmaztam a „majdnem" kifejezést, mikor azt mondtam, hogy három évszázadukkal a babiloni korszak után, az emberi „afalkanaszoknak" és „szoldzsinokhaszoknak" tudatos és automatikus reprodukciója"majdnem" teljesen megsz nt. Valójában a babiloni korszak lényei által tudatosan megvalósított m vekhez kapcsolódó tudományuknak két ágazata véletlenül kedvez körülményekre talált, és bizonyos elemeik nemzedékr l nemzedékre szálltak részben tudatosan olyan lények révén, akik magukra vállalták a továbbadásukat, részben automatikusan. Az egyik ilyen ágazat nemrég sz nt meg létezni, de a másiknak, szinte változatlanul sikerült eljutnia bizonyos kortárs lényekhez. Ez az az ágazat, amelynek elemei a „szakrális táncok" révén lettek továbbadva nekik. És egyedül ez, a babiloni tudósok kora óta érintetlenül maradt ág teszi lehet vé néhány ottani háromagyú lény számára, hogy miután bizonyos tudatos er feszítések segítségével megfejtették azokat, a különféle, bennük elrejtett és a saját lényük számára hasznos információkat megismerjék. A második említett ágazat, mely nemrég megsz nt létezni, a babiloni tudósok által a „színek különféle tónusainak összeállításaira" szentelt tudományos ágazat volt, amelyet a kortárs lények „festészetnek" hívnak. A tudományuk eme ágazatának nemzedékr l nemzedékre való továbbadása folytatódott, és habár a századok során majdnem mindenhol fokozatosan elt nt, egy „Perzsiának" nevezett közösség lényei között még egészen az utóbbi id kig rendszeres ütemben, mind tudatosan, mind automatikusan tovább folytatódott. És csak pont a bolygódról való végleges távozásom eló'tt -amikor a jelenlegi „európai kultúra" hatása érzó'dni kezdett Perzsiában, és az európai „kollégáik" befolyása alatt a perzsa lények, akik az eme ágazatnak megfelel mesterséget zik, a maguk során elkezdtek „tudálékoskodni" - akkor sz nt meg ott is teljesen a tudományuk eme ágazatának továbbadása. Meg kell jegyezni, hogy mindezek ellenére a babiloni korszak m veib l elég sok eljutott a jelenkori civilizáció lényeihez, különösen az európaiakhoz. De ezek a lények, meg sem sejtve az elrejtett „bölcsesség forrását", ezekben a vekben - amelyek nem is az „eredetiek", hanem csak félig elmosódott, a közeli seik által csinált másolatok voltak, akik még nem voltak teljes „plagizátorok" - és anélkül, hogy a meg rzésükre a rendelkezésükre álló megfelel praktikus intézkedéseket meghozták volna, egyszer en csak megtömték velük az úgynevezett „múzeumaikat". Ott, ezeket a veket apránként egyszer s mindenkorra megsemmisítették, vagy legalább is részben megrongálták a gyakori másolók által rájuk kiszabott rossz bánásmód révén, akik különféle savas és maró keverékeket használtak, olyat mint „alabástrom", „halenyv", és mások, csak azért, hogy hencegni tudjanak a bajtársaik, vagy a tanáraik el tt, vagy valami más haszna-musszi célból. Hogy méltányosak legyünk, el kell ismernünk, hogy id l id re a jelenkori civilizáció bizonyos lényei megsejtették, hogy „valami" el volt rejtve ezekbe a m vekbe, amelyek véletlenül eljutottak hozzájuk a Legamonizmus Adeptusai klub tagjai által Babilonban külön megalkotott eredeti formájukban, vagy akár eme eredeti m vek nemzedékr l nemzedékre való továbbadása folytán elkészített másolatai formájában, amelyeket különféle lelkiismeretes szakemberek csináltak, akiknek, mint már mondtam még nem volt sajátosságuk „plagizálni", és ezért nem változtatták meg mások m veinek a részleteit, hogy a sajátjukénak adják ki. És néha még az is el fordult, hogy bizonyos európai kutatók, miközben nagyon figyelmesen kerestek, rátaláltak ennek a „valaminek" a szándékosan elrejtett egyik, vagy másik töredékére. így a jelenkori európai civilizáció elején egy bizonyos Ignác nev szerzetes, aki korábban építész volt, képes volt megfejteni a már ab ban a korban „ si m vészetn ek" nevezett és a babiloni id kig visszamen , szinte összes vészeti ágazatban elrejtett ismereteket és hasznos információkat. Amikor azonban ez az Ignác szerzetes azon a ponton volt, hogy a „felfedezését" más, hozzá hasonló lényekkel megossza, vagyis két szerzetes társával - akikkel együtt küldte el t az apátjuk, úgyis mint szakért t, hogy egy templom „alapjait letenni" vezesse, s amely azután hírneves lett -, akkor a kundabuffer szerv tulajdonságainak egyik, „irigységnek" nevezett, bennük kikristályosodott következménye folytán azok t álmában valami jelentéktelen okból megölték és a planetáris testét a templom építésére szánt kis szigetet körülvev vízbe dobták. Ez az Ignác szerzetes az európai kontinensen jött világra és ott nevelték felel s lénnyé; azonban, amikor a nagykorúságot elérte, hogy az életcéljául kit zött mesterséggel, az építészettel kapcsolatos információkban gazdagodjon, az Afrikai kontinensre ment. És ott belépett, az akkor az „Igazságot Keres k" nevet visel konfraternitásba, ami ezen a kontinensen létezett. Kés bb, amikor ez a konfraternitás az európai kontinensre vándorolt, és ott elterjedt, és tagjai a „Bencés" nevet vették fel, már a rend „teljes jogú testvérei" sorába tartozott. A templom, amir l beszéltem még manapság is létezik, és azt hiszem most Abbaye du „Mont Saint-Michel"-nek hívják. Ugyancsak az Európa kontinensen, id nként néhány érdekl elmének felt ntek a régi id kb l hozzájuk eljutott vészet különböz ágazatának m veiben lév jogos pontatlanságok; de alighogy felfedezték e pontatlanságok értésének a kulcsát, létezésük már véget is ért.
Az európai kontinens egy másik lényének, aki ugyanerre figyelt fel, és napról napra jobban érdekl dött utána, munkája és a kitartása révén sikerült tökéletesen megfejtenie a m vészet szinte valamennyi ágazatának m veit. Ezt a bölcs földi háromagyú lényt „Leonardo da Vinci"-nek hívták. - Befejezésül ehhez a kortárs földi m vészetr l szóló elbeszélésemhez, úgy t nik helyénvaló lenne még tudomásodra hozni ama számos különleges sajátosság egyikét, amelyet a jelenkori civilizáció e híres, m vészetnek szentelt lényei birtokolnak. Ez a különleges sajátosságuk a következ ben nyilvánul meg: minden olyan alkalommal, amikor az egyik említett lény a régi id k különféle m veiben észrevesz valami „törvényszer logikátlanságot", a saját m vészeti ágazatában egy egészen új módon kezd dolgozni, talán azért, hogy a gyakorlat révén tisztázni tudja ezt a „törvényszer logikátlanságot", akkor a környezetének legtöbb lénye, akiknek mestersége ugyanehhez az ágazathoz tartozik mindjárt a követ jévé válik, és úgynevezetten elkezdi ugyanazt csinálni, de természetesen teljesen értelmetlenül. A jelenkori m vészet képvisel i pszichizmusának ez a „különleges" jelleme magyarázza meg azt, hogy kortárs kedvenceidnél egyrészt állandóan új „m vészeti áramlatok" jelennek meg, m ásr észt azok, amel yeket az el nemzedékek, habár csak a divatot követve valahogy helyesen hoztak létre, mindig elvesztik az értéküket. Bár ez a jelenség a kortárs m vészet minden ágazatában megjelenik, mégis, valamilyen oknál fogva a „festészetnek" nevezett ágazattal foglalkozó lények a leghajlamosabbak rá. így manapság ezeknél a szakembereknél rengeteg ilyen módon megjelent „új festészeti áramlat" létezik, amelyeknek semmi közük sincs egymáshoz. A legismertebb új áramlatok a következ neveket viselik: „kubizmus", „futurizmus", „szintézisizmus", „imázsizmus", „impresszionizmus", „kolo-rizmus", „formalizmus", „szürrealizmus", és még sok más, változatlanul „izmus"-sal végz név. - Amikor elbeszélésében Belzebub eddig a pontig jutott, a Karnak összes utasának patái hirtelen „valami foszforeszká-lót" kezdtek kisugározni. Ez azt jelentette, hogy a Karnak rhajó a rendeltetési helyéhez, vagyis a Revozvradendr bolygóhoz közeledett. És azonnal egy intenzív tevékenység kezd dött meg azoknak az utasoknak a körében, akik az rhajóról leszállni készültek. Belzebub, Hasszin és Ahoun tehát hamar véget vetettek beszélgetésüknek, hogy szintén gyorsan el készüljenek. A patáknak ez a foszforeszkáló fénye abból eredt, hogy az rhajó gépházából eme részek felé a mindenütt-jelenvalóOkidanokh koncentrált, szent részeit megfelel arányban sugározták ki.
MÁSODIK KÖNYV
Harmincegyedik fejezet Belzebub hatodik, utolsó tartózkodása Földünk felszínén
AMIKOR két „ornakrral" kés bb, vagy mint a Föld-bolygón mondanák, két hónap múltán a Karnak rendszer-közötti rhajó kiszállt a Revozvradendr bolygó légköréb l, és elkezdett a Pandatznokh naprendszer irányában, a Karataz bolygó felé esni, Hasszin ismét leült megszokott helyére, és a következ szavakkal fordult Belzebub felé: Drága szeretett nagyapa, Légy oly jó, mint mindig, és mesélj nekem még valamit a három-központos lényekr l, akik a „Földnek" nevezett bolygót népesítik. Erre válaszolva kezdte Belzebub elmesélni a Föld-bolygóra való hatodik, és egyben utolsó látogatását, így kezdte: -Ezt a bolygót hatodszor éppen azel tt látogattam meg, hogy teljes megbocsátást kaptam, s ami azzal járt, hogy el hagyhattam ezt az oly távoli, és a Mindenekfölött Szent Abszolút Nap közvetlen emanációi által majdnem elérhetetlen naprendszert, vagyis pont a visszatérésem el tt a Világegyetem központjába, az eljövetelem helyére, magába a Mi Közös Egy-Lény Örökkévalónk ölébe. Ezúttal az események úgy alakultak, hogy elég soká kellett eme eredeti lények között tartózkodnom - valójában a mi éveinkb l egynél egy kicsit kevesebbet, ami az id számításuk szerint több mint háromszáz év. Ezt az utolsó tartózkodásomat e bolygó felszínén, amelyik neked annyira tetszik, a következ körülmények idézték el . Tudnod kell, hogy az ötödik látogatásom után, mint azel tt is, ismét megfigyelés alá vettem kedvenceid, a háromagyú lények életét. Különösen nagy figyelemmel kísértem ket azokban az id szakokban, amikor f sajátosságuk, a „kölcsönös elpusztítási" folyamat zajlott. Mégpedig azért kísértem ket oly nagy figyelemmel ezekben az id szakokban, mert mindenáron tisztázni akartam magamnak az elképeszt en különös pszichizmusuk eme borzalmas szükséglete id szakos megnyilvánulásainak okát. El fordult, hogy amint akadt egy kis szabad id m e folyamat során, szinte egy egész marsi napot vagy éjszakát szenteltem a különféle megnyilvánulásaik követésére. És a Mars-bolygóról, valamint minden egyes el közöttük tartózkodásom alatt végzett speciális megfigyeléseimnek köszönhet en, az összes, általuk egymás létezésének elpusztítására használt hatékony módszerr l végül is elég pontos ismeretet szereztem. -Márpedig gyermekem, egy napon, amikor ezt a folyamatot a Mars-bolygóról a nagy tesszkuánómon keresztül követtem, hirtelen valami egészen új dologra figyeltem fel, ami azután hatodik leszállásom indítóokává vált. Azt láttam, hogy egyhelyben maradva csináltak valamit egy bizonyos eszközzel, melyb l egy kis füst puffant ki; és rögtön utána az ellenkez oldalon egy lény, vagy teljesen lerombolva vagy a planetáris testének egyes részeiben megcsonkítva esett a földre. Ez a megállapítás nagyon meglepett, mivel azel tt még sohasem láttam ilyen kölcsönös elpusztítás! módszert, és a jelenlétemben semmilyen adat sem kristályosodott ki egy logikus szembesítést magyarázatára annak, hogy a felebarát lények létezésének elpusztítására egy ilyen módszert lehessen használni. Korábbi logikai és pszichológiai magyarázataimat teljesen lehetetlen volt erre alkalmazni. -Mindaddig úgy véltem, hogy pszichizmusuknak ezt az abnormális különlegességét egy adott kor lényei nem maguktól sajátították el, hanem csak hosszú évszázadok során szerezték meg és tették magukévá ezt a borzalmas id szakos lényi szükségletet, és mint mindig, megint csak az el nemzedékek lényei által létrehozott abnormális létezési körülmények következtében; napjainkban ez az id nkénti szükséglet már végérvényesen eme háromagyú lények vele járója lett, és t lük független, küls körülmények folytán elkerülhetetlen sajátságosságukká vált, hogy ennek a tevékenységnek eleget tegyenek.
És csakugyan gyermekem, e folyamatok elején, k még ösztönszer en távol tartják magukat ett l a természetellenes megnyilvánulástól. De amint a folyamat légkörébe kerülnek, s amint akarva-akaratlan mindegyikük felfedezi, és saját szemével meggy dik arról, hogy milyen egyszer a saját felebarátai létezését lerombolni, és ahogy az elpusztulok száma egyre növekszik, kezdi akarata ellenére a saját létezését ösztönösen érezni és automatikusan értékelni. És miután így meggy zte önmagát arról, hogy a saját létezésének elvesztése abban a pillanatban kizárólag az ellenséges táborban még meg nem semmisített lények számától függ, attól kezdve képzel désében a „gyávaságnak" nevezett impulzus felfokozott m ködése folytán, és egy ilyen helyzetben a már amúgy is legyengült lényi gondolkodásával a józan megfontolásra való képtelensége következtében, továbbá egy természetes létfenntartási vágy eredményeként, a teljes lényével arra törekszik, hogy az ellenség oldalán a lehet legtöbb lény létezését elpusztítsa, és ezáltal nagyobb esélye legyen a sajátját megmenteni. És a létfenntartási vágyuk lassacskán odáig fokozódik, hogy nemsokára mindannyian egy „bestiálisnak" min síthet állapotba jutnak. Ami pedig a felebarátaik elpusztítására alkalmazott újonnan megfigyelt módszerüket illeti, arra azon egyszer oknál fogva nem tudtam alkalmazni ezt a logikus szembesítést amire éppen jutottam, mert az ellenséges táborok meglehesen távol voltak egymástól, és ilyen félig el nyös körülmények között, a legnagyobb nyugalommal és hidegvérrel, mintha csak unalomból tennék, egy bizonyos tárggyal csináltak „valamit", és ezáltal pusztították el más, hozzájuk hasonló lények létezését. - így tehát a létezésük kölcsönös elpusztításának ez az új eszköze az esszenciámban meger sítette azt a szükségletet, hogy mindenáron kiderítsem és megértsem igazi okát pszichizmusuk eme szörny ségének, ami egyedül e különös háromagyú lényeknek vált a sajátosságává. Mivel ez id ben a Mars-bolygón nem volt különösebb tennivalóm elhatároztam, hogy folyó ügyeimet késlekedés nélkül elintézem, majd pedig személyesen leszállók bolygódra és ott helyben, bármi áron tisztázom ezt a kérdést, mely állandóan háborgatott, hogy ezt megoldva már ne kelljen többé a Nagy Világegyetemünk eme jelenségeire gondolnom. Néhány marsi nap multával el is repültem, ismét csak az Alkalom rhajón. Ezúttal úgy határoztunk, hogy az Ázsia kontinensen szál-lünk le, egy „Afganisztánnak" nevezett ország közelében, mivel elutazásunk eló'tt a tesszkuánónkon keresztül tisztán láttuk, hogy a kölcsönös elpusztítási folyamatnak „legújabb kiadása" pont ebben az országban játszódik. Miután egy Afganisztánhoz közeli vidéken leszálltunk elhatároztuk, hogy Alkalom rhajónkat valami elszigetelt, a kedvenceid által az utóbbi idó'kben benépesített vidékektó'l távol esó' helyen kötjük ki. Meg kell mondanom, hogy az utóbbi idó'kben bolygód felszínén már nem volt könny az rhajónk számára kikötésre alkalmas helyet találni, mivel kedvenceid már rengeteg „tengeri közlekedésre" szánt eszközt gyártottak maguknak, amit ó'k „hajónak" hívnak, és ezek a hajók szüntelenül jöttek-mentek minden irányban, f leg a kontinensek körül. Igaz, hogy Alkalom rhajónkat az látószerveik számára észlelhetetlenné tudtuk volna tenni, de magát a jelenlétét kellett volna megsemmisíteni ahhoz, hogy egy ütközés állandó kockázata nélkül a vízen tudjon maradni. Ezért úgy határoztunk, hogy rhajónkat ezúttal az „Északi Sarkon" helyezzük el, ahová az hajóiknak még nem volt lehetó'ségük eljutni. - Mialatt bolygód felszíne felé tartottunk, a kölcsönös elpusztítási folyamat Afganisztánban véget ért. Mindazonáltal én ennek az országnak közelében maradtam, mivel az ilyen folyamatok akkor az Ázsia kontinensnek pont ezen a részén játszódtak le a leggyakrabban. Mivel bolygódra való eme utolsó személyes leszállásom során szándékomban állt minden áron megszerezni a „teljes ismeretét" ennek a jelenségnek, mely az esszenciámat szüntelen nyugtalanította, vagyis tisztázni minden aspektusát azoknak az okoknak, amelyek révén a neked tetsz ' háromagyú lények pszichizmusa egy ilyen „csodálatos jelenséggé" vált, nem tértem vissza olyan gyorsan a Mars-bolygóra, mint az eló'zó' alkalmakkor, hanem létezésemet majdnem háromszáz éven keresztül a kedvenceid között folytattam. Most, hogy elmondom az információkat, amelyek a neked annyira tetsz ' Föld-bolygó háromagyú lényeinek általános jelenlétébe különféle okokból elhelyezett adatok eredményeit megvilágítják, az esszenciám sürget és buzdítja az „Én"-emet, valamint általános jelenlétem összes szellemmel áthatott részét, hogy kihangsúlyozzam azt a tényt, hogy e bolygód felszínén való utolsó személyes tartózkodásom alatt kedvenceid pszichizmusának részleteit nekem nemcsak különálló egyénekként kellett nagyon komolyan tanulmányoznom és gyakorlatban is megtapasztalnom, hanem e lények pszichizmusának észleléseit és megnyilvánulásait a tömegben is, különféle környez körülmények kombinációitól valamint az egymásra gyakorolt kölcsönhatásaiktól függ en. E kísérletekhez ez alkalommal még az általános tudománynak azt a három ágazatát is alkalmaznom kellett, amit mi „szaonolturikónak", „gazometrnolturikónak", és „szakukinolturikónak" hívunk; valami hasonlót kedvenceidnél is megtalálunk az „orvostudomány", a „pszichológia" és a „hipnotizmus" neve alatt. Gyakorlati kutatásaimnak köszönhet en a hatodik, és utolsó ott-tartózkodásomnak már az elején kategorikusan meggy dtem arról, hogy a pszichizmusuk furcsaságának okai a legtöbbjüknél nem abban a szokásos tudatban
rejlettek, amelyben az úgynevezett „ébrenléti állapotuk" folyamán számukra automatikussá vált létezni, hanem abban a tudatban, ami az abnormális közönséges lényi létezésük folytán lassacskán az általános jelenlétük mélyébe lett visz-szafojtva, és habár ennek kellene a valódi tudatuknak lennie, bennük ez primitív állapotban marad, és ó'k ezt „tudatalattinak" nevezik. Különben az általános pszichizmusuknak pont ez a „tudatalatti" része az, amelyiket emlékszel rá?... - els ként a Nagyon Szent Ashyata Sheymash figyelt meg, aki megállapította, hogy abban a negyedik, „objektív lelkiismeretnek" nevezett szent impulzus adatai még nem sorvadtak el. - Miután f lakóhelyül az Ázsia kontinens közepén fekv , „Turkesztán" nev vidéket választottam ki, nem elégedtem meg azzal, hogy csak azokra a vidékekre menjek el, ahol az engem érdekl folyamat játszódott le, hanem emellett a fegyverszünetek és a csendes id szakok alatt sokat utaztam, s majdnem az összes kontinenst meglátogattam - kivéve azt, amelyik jelenleg az „Amerika" nevet viseli - és ezen utazások alatt találkoztam a legtöbb úgynevezett „nemzetiséghez" tartozó lénnyel is. Utazásaim során sehol sem id ztem sokáig, kivéve az Ázsia kontinens bizonyos független, „Kínának", „Indiának" és „Tibetnek" nevezett országaiban, és persze abban a „félig ázsiai, félig európai" közösségben, mely ez utóbbi id kben az összes közül a legnagyobb lett, és az „Oroszország" nevet viseli. Eleinte az összes id met ami a magamnak erre az id szakra megadott els dleges célra irányuló megfigyelésekb l és kutatásokból fennmaradt, az ottani „nyelvek" tanulmányozására szenteltem, hogy képes legyek mindenhol a különféle „típusokhoz" és különböz „nemzetiségekhez" tartozó lényekkel a megfelel kapcsolatokat létrehozni. Talán még nem ismered gyermekem, azt a csodálatra méltó abszurditást, ami szintén csak ezen a szerencsétlen bolygón jelenik meg - megint csak a közönséges létezésük abnormális küls körülményei következtében -, hogy a „beszédes kapcsolataikhoz" annyi egymástól teljesen különböz „nyelv", vagy „tájszólás" létezik, ahány elkülönült és független csoport van, amibe apránként szétoszlottak; pedig a mi Nagy Világmindenségünk összes többi háromagyú lényekkel népesített bolygóján mindenhol a „hangokkal kifejezett kölcsönös kapcsolatnak" csak egy formája létezik. Igen... ez a „soknyelv ség" szintén kizárólag eme különös, neked tetsz háromagyú lényeknek egyik sajátossága és jellegzetessége. Mindenhol, minden talpalatnyi földön, s t minden icipici, a többit l a véletlen folytán elkülönült független csoport számára ezek a különös lények beszédes kapcsolataikhoz egy „sajátos tájszólást" alakítottak ki, és még továbbra is folytatják ezt. így napjainkban a Föld-bolygón, ha egy valamilyen vidék lakója véletlenül ugyanannak a bolygónak egy másik részén találja magát, felebarátaival nem tud létrehozni semmilyen kapcsolatot, hacsak meg nem tanulja a nyelvüket. Még velem is, aki akkor tökéletesen tudtam vagy tizennyolcat az „nyelveikb l", velem is el fordult néha, hogy olyan körülmények közé kerültem, ahol még a lovaimnak sem tudtam takarmányt szerezni, pedig a zsebem tele volt azzal, amit k „pénznek" hívnak, amiért ott általában a legnagyobb örömmel odaadnak bármit, amit csak akarsz. Tehát el fordulhat, hogy az egyik valamilyen városban él szerencsétlen lénynek, aki az abban a városban használatos összes „nyelvet" ismeri, valami oknál fogva el kell mennie egy másik helyre, ami néha az „kilométereikb l" alig pár százra fekszik - körülbelül ötvenre a mi „klintra-nainkból" - ez a szerencsétlen háromagyú lény, a jól-rosszul kialakult létezési helyéhez ilyen közel, a szóban forgó abnor-mitásoknak és annak következtében, hogy az ösztönös észlelések adatai e szerencsétlenek jelenlétében már régóta elsorvadtak - szóval ez a boldogtalan hirtelen meg lesz fosztva minden képességét l, és nem lesz képes kifejezni azt, amire szüksége van, sem bármit is megérteni abból, amit mondanak neki. Nemcsak, hogy nincs semmi közös e számos „nyelv" között, hanem még vannak közöttük olyanok is, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a Természet által a lények általános jelenlétébe külön e célra alkalmassá tett, „hangszálnak" nevezett szerv képességeinek; még én magam is, akinek e téren náluk sokkal több lehet ségem van, én sem voltam mindig képes bizonyos szavakat kiejteni. A Föld-bolygó lényei különben maguk is rájöttek erre az „abszurditásra", és nemrég, amikor még ott voltam, az „er s" közösségeiknek több „képvisel je" megegyezett abban, hogy összejönnek, és együtt találnak megoldást arra, hogyan lábaljanak ki ebb l a nehézségb l. A jelenlegi fontos közösségek ezen képvisel inek alapvet szándéka az volt, hogy kiválasszák az egyik ilyen, ott elterjedt „nyelvet", és annak használatát az egész bolygóra kiterjesszék. És mint történni szokott, ez a valóban értelmes szándék természetesen semmire sem jutott az ó' elkerülhetetlen „viszálykodásaik" következtében, amelyek miatt a legjobb vállalkozásaik is mindig cs dbe mennek. Szerintem hasznos volna számodra, ha egy kicsit részletesebben elmondanám, hogy ezúttal mib l eredt a nézeteltérésük, mivel így lesz egy jellegzetes példád az összes „viszálykodásra", amely közöttük meg szokott jelenni.
Ki tudja miért, a jelenlegi er s közösségek eme képvisel i egy közös planetáris nyelv kiválasztásához a választékot mindjárt a következ nyelvekre korlátozták: a „régi görög", a „latin", és az a kortárs lények által nemrég kitalált nyelv, amit „eszperantónak" hívnak. A három nyelv közül az els t ama régi közösség lényei alakították ki a „beszédes kapcsolataikra", akikr l már elmeséltem, hogy egy kis ázsiai halász csoportból eredtek és azután tekintélyesek lettek, k azok a lények, akik hosszú id n át a „tudományok kitalálásának" szakért i voltak. E közösség lényeit l, vagyis a régi görögökt l, a sok különféle „tudományon" kívül még a „nyelvezetük" is eljutott a kortárs lényekhez. A közös planetáris nyelvnek javasolt második nyelvet, vagyis a „latint", annak az ókori közösségnek lényei beszélték, amelyet, mint már mondtam, az ázsiai pásztorok kis csoportja alapított, azok, akiknek leszármazottai okozták az ket követ összes nemzedék lényeinek jelenlétében egy elfajzott funkció fokozatos kialakulását, mely a jelenkori kedvenceidben véglegesen megrögz dött és a velejárójukká vált, és amelynek folytán a bennük megjelen fejl désre irányuló impulzusok automatikusan, már a gyökerükben megbénulnak - funkció, amit k „szexualitásnak" hívnak. Márpedig, amikor ezeknek a mostani, különböz hatalombirtokló közösségeknek képvisel i összegy ltek, hogy együtt válasszanak ki egyet a három említett nyelvb l, egyiknél sem tudtak megmaradni a következ megfontolások alapján: A latin túl szegénynek t nt, a szókincsét illet en. S igaz is gyermekem, a pásztorok, a korlátolt szükségleteikkel, nem tudtak b szókincset kialakítani; és bár a nyelvük kés bb egy nagy közösség nyelve lett, az orgiákhoz szükséges speciális szavakon kívül semmi olyasmit nem adtak hozzá, ami bolygód kortárs lényei számára alkalmas lehetne. A görög nyelv gazdag szókincse folytán könnyen szolgálhatott volna egyetemes nyelvként, mivel a régi halászok, a mindenféle fantasztikus tudománnyal együtt rengeteg, azoknak megfelel szót is kitaláltak, amelyek azután megmaradtak ebben a nyelvben; de a hatalombirtokló közösségek képvisel inek nem eshetett rá a választásuk, megint csak az eredeti pszichizmusukból ered egyik különlegességük folytán. Tény, hogy az összes lény, aki egy közös planetáris nyelv kiválasztására összegy lt, olyan közösségeknek volt a képvisel je, amelyek a jelenkori civilizáció ezen id szakában nagy hatalmat birtokoltak, vagy mint k mondják „hatalmassá" váltak. Ugyan, ezt a régi nyelvet még beszélik egy mostani, „Görögországnak" hívott közösség lényei; akiknek - habár k a régi „nagy Görögök" leszármazottai - manapság még sincs annyi „ágyújuk" és „hadihajójuk", mint eme „fontos" közösségek bármelyikének, amelyeknek képvisel i összegy ltek, hogy egyhangú megegyezés alapján kiválasszanak egy közös nyelvet az egész bolygó számára. Ezért valószín leg a képvisel k, akik ezt a nyelvet elutasították valahogy így érvelhettek: „Hogy az ördögbe beszélhetné az egész világ egy ilyen jelentéktelen közösség lényeinek a nyelvét, amelyiknek még ahhoz sincs elég ágyúja, hogy a képvisel inek velünk egyenrangúan joguk legyen részt venni a mi „nemzetközi five o'clock"-jainkon!" Természetesen az ottani kortárs lények, akik a „tekintélyes" közösségeket képviselik, semmit sem tudnak az igazi okról annak, miért válik a felebarátaiknak ez vagy az a csoportja, amelyik a bolygójuk egyik vagy másik részén lakik, másszóval az általuk kialakított közösségek egyike, néha ideiglenesen „tekintélyessé" vagy „hatalmassá". Még a leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy ha ez így van, az egyáltalán nem e „közösségek" lényeinek különleges képességei miatt van, hanem kizárólag attól függ, hogy az egyetemes nagy trogoautoegokratikus folyamat, az egész naprendszerük harmonikus mozgásával összefüggésben, egy adott id szakban a bolygójuk melyik részét l követel meg többet azokból a rezgésekb l, amelyek vagy a kisugárzásukból, vagy a bennük lejátszódó szakrális raszkuárnó folyamatából erednek. Ami pedig az összegy lt képvisel k által az egész bolygón elterjeszteni szándékozott harmadik nyelvet illeti, vagyis az eszperantót, az még az szokásos, a „habzó szájjal" kifejezéssel jellemzett veszekedéseikre sem adott alkalmat, mivel még az kurta eszükkel is rögtön rájöttek, hogy ez a nyelv a szándékaiknak semmilyen formában sem felelne meg. Ennek az új „nyelvnek" feltalálói bizonyára azt képzelték, hogy egy nyelv valamilyen, az jelenlegi „tudományaikhoz" hasonló dolog lehet, amit ki lehet dolgozni otthon, az íróasztalnál ülve; még eszükbe se jutott, hogy minden többé-kevésbé „praktikus" nyelvezet csak több évszázad alatt tud kialakulni, és még úgy is csak egy többé-kevésbé normális lényi életfolyamat során. Ez az ottani új találmány, az „eszperantó", legföljebb a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk tyúkjainak lehetne hasznára, amikor azok róla tréfás anekdotákat költenek. Egyszóval, ez a remek tervük, hogy egy közös planetáris nyelvet létrehozzanak, az „szertelen abszurditásukon" semmit sem változtatott; napjainkban is maradt minden a régiben, vagyis ez az aránylag kis bolygó, néhány
nyomorúságos „félholt szárazföldjével", nem sz nt meg, mint szintén a kedves mesterünk, Mullah Nasszr Eddin mondja, egy „ezernyelv szörnyeteg" lenni. - Márpedig gyermekem... miután elkezdtem az ezúttal kit zött f célomnak megfelel kutatásokat; vagyis hogy mindenáron megtudjam, hogy e bolygó háromagyú lényeinekjelenlétében milyen okok hoztak létre egy ilyen egyedülálló pszichizmust, és szükségem lett a pszichizmusuknak bizonyos, az általános jelenlétükben elrejtett részleteit felderíteni, már ez utolsó közöttük tartózkodásom elején váratlanul a következ nagyon komoly nehézségre bukkantam: ezeket a tudatalattijukban rejl tulajdonságokat csak a szándékos részvételükkel lehetett felismerni, vagyis ama tudat segítségével, mely a századok során az ébrenléti állapotukban a sajátosságukká vált. Továbbá rájöttem, hogy szükségem volt elérni ezt a szándékos részvételt az ottani háromagyú lények összes különféle típusánál, amelyek ez utóbbi id ben ott végérvényesen kialakultak. De ebben a korszakban, az „ szinteségnek" nevezett lényi impulzus összes adatai a jelenlétükben már olyan mértékben elsorvadtak, hogy már semmilyen lehet ségük nem volt arra, még ha kívánták is, hogy szinték legyenek, nemcsak saját felebarátaikkal, hanem még önmagukkal szemben sem, vagyis képtelenek voltak az egyik szellemmel áthatott részükkel egy másikat pártatlanul kritizálni vagy megítélni. Ezzel kapcsolatban legutóbbi speciális kutatásaim kimutatták, hogy az önmagukkal szembeni szinteségre szolgáló adatoknak elsorvadása - amelyeket nekik is birtokolniuk kellene -, egészen más okból ered, mint a másokkal szembeni szinteség lehet ségének elsorvadásáé. A saját maguk el tti szinteség elsorvadásának oka az általános pszichizmusuk koordinációjának z rzavarából ered. Tény az, hogy a kedvenceid körében eltöltött hatodik tartózkodásom elején, egyrészt az általános jelenlétükben még kikristályosodtak azok az adatok, amelyek bennük épp úgy, mint minden háromagyú lényben az „önmagában csalódás" lényi impulzusát váltják ki, s amelyeket k maguk „lelkiismeret-furdalásnak" neveznek, másrészt viszont a közönséges lényi életfolyamatukban minden, mind küls , mind bels megnyilvánulásuk egyre kevésbé volt egy háromagyú lényhez ill . Ennek folytán egyre gyakrabban jelentek meg jelenlétükben a „lelkiismeret-furdalásnak" nevezett lényi impulzus megnyilvánulásának indító okai. De mivel az így felidézett lényi érzetek hasonlítanak a „lényi partkdolgkötelességek" által kiváltottakra, azok elkerülhetetlenül a háromagyú lények általános jelenlétével veleszületett „tagadó elvnek „elfojtását és leigázását vonták maguk után, amit „ön-megnyugtatásnak" neveznek. Attól kezdve általános jelenlétük összes, akár küls , akár bels megnyilvánulása alatt, amit egyik vagy másik független szellemmel áthatott lokalizációjuk természetes ösztönzései váltanak ki, minden alkalommal megjelenik bennük ez a számukra kellemetlen „lelkiismeret-furdalás" érzet, és el ször a legkörültekint bb részeik kezdeményezésére szándékosan, majd pedig csak az elnyert szokás ereje folytán kezdenek minden „önkritikát „elfojtani és fokozatosan kirekeszteni. És mivel ennek a szervezetüket egyre jobban elárasztó „tehetetlenségnek" gyakori megismétl dése a pszichizmusuk teljes m ködésének diszharmóniáját vonta maga után, az általános jelenlétükb l apránként szinte teljesen elt ntek a Nagy Világegyetemünk összes háromagyú lényében szükségszer en benne rejl adatok az szinteség megnyilvánítására, még önmaguk irányában is. Annak okát pedig, hogy az általános jelenlétükb l a felebarátaik iránti „ szinteségre való képességhez" a megkívánt adatok elt nnek, a kölcsönös kapcsolatoknak abban az ott már régóta létrehozott abnormális formájában kell keresni, amelyeket, mint már mondtam neked, a „kasztokba" és „társadalmi osztályokba" való felosztásukra alapoztak. - Amint a velejárójukká vált ez a szokás, hogy különböz ártalmas kasztokba osszák magukat, mindegyikük általános jelenlétében két sajátos, teljesen ellentétes „szerves tulajdonság" kezdett kikristályosodni, amelyek megnyilvánulásai lassacskán megsz ntek úgy a közönséges tudatuktól, mint a „tudatalattijuktól" függni. Ennek a két tulajdonságnak folytán viselkednek egymással szemben mindig vagy „fennhéjázóan „, vagy „szolgaian". Mindaddig, amíg ez a két tulajdonság megnyilvánul bennük, minden úgynevezett „egyenrangú" kapcsolat bárkivel szemben megbénul; így az közönséges, akár bels és szinte, akár pusztán küls és megszokott kapcsolataikat úgy vezették be, különösen az utóbbi id kben, hogy ha valaki egy olyan kasztba tartozik, amit magasabbnak tekintenek a másik kasztjánál, akkor ezzel a másikkal kapcsolatban mindenben és mindig megjelennek benne az ott „fennhéjázásnak", „megvetésnek", „leereszkedésnek", stb.... nevezett impulzusok. De ha valaki úgy véli, hogy a kaszt amelyikbe tartozik a másikénál alacsonyabb, akkor elkerülhetetlenül az „alantasság", a „hamis alázat", a „szolgaiság", a „talpnyalás", a „megalázkodás" és más, ehhez hasonló sajátos impulzusok jelennek meg benne, amelyek együttesen szüntelenül megfosztják jelenlétüket attól a képességt l, amit úgy neveznek: „tudatában van a saját egyéniségének", s aminek bennük is jelen kellene lennie. Mivel ezek a tulajdonságok az általános jelenlétük velejárójává váltak, így fokozatosan leszoktatták ket arról, hogy a felebarátaikkal szemben szinték legyenek, míg végül automatikusan meg is sz ntek képesnek lenni arra, még a saját kasztjukon belüli lényekkel szemben is.
Ezért gyermekem, mivel a kedvenceid között éltem, elhatároztam, hogy ezúttal az ottani mesterségek közül azt választom, amelyik lehet vé teszi számukra néha automatikusan olyan kapcsolatok létrehozását, amelyekben egy bizonyos pontig szinték tudnak lenni - és ezt azért tettem, hogy alkalmam nyíljon a kutatásomhoz elengedhetetlen kérdéseket feltenni, és így az azok kell megvilágításához szükséges anyagot megszerezni. így tehát, azon szakemberek egyike lettem, akiket ott „orvosnak" neveznek. Ez a mesterség többé-kevésbé a mi „tzirliknerjeinknek" felel meg. Ezen a mesterségen kívül még van ott egy másik is, amelynek képvisel ivel kedvenceid automatikusan talán még szintébbek lesznek mint az orvosokkal, f leg a „bels élményeiket" illet en, miként mondják, és a kérdéseim tisztázására pont erre volt leginkább szükségem. Ugyanakkor, bár ez a mesterség, aminek leggyakrabban a „gyóntató" nevet visel k szentelik magukat, több anyagot szolgáltathatott volna kutatásaimhoz, mégsem ezt választottam magamnak azon egyszer oknál fogva, hogy ez a mesterség mindig egy küls szerep eljátszására kötelez, így sohasem engedi figyelembe venni a saját maga által átérzett igazi bels impulzusokat. Miel tt folytatnám, még egy kis magyarázatot is kell adnom neked ezekr l az ottani kortárs „orvosokról", akiknek a mi „tzirliknerjeinknek" kellene megfelelniük. Minden bizonnyal már jól tudod, hogy nálunk a Karataz bolygón a „tzirliknerek" - a mi Nagy Világegyetemünk már kialakult, háromagyú lények által népesített többi bolygóin nekik megfelel lényekhez hasonlóan, azok a felel s individuumok, akik önkéntesen magukra vállalnak környezetük lényeire vonatkozó esszenciális kötelezettségeket, s akik egész életüket szándékosan arra szentelik, hogy a „területük" lényeit a lényi kötelezettségeik megvalósításában segítsék, akkor, amikor ez a lény bármilyen okból, vagy egyszer en a planetáris teste egyik funkciójának ideiglenes rendellenessége miatt képtelenné válik a saját küls ' vagy bels ' lényi kötelességeinek megvalósítására. El kell ismerni, hogy annak idején a te bolygódon a manapság „orvosnak" nevezett szakemberek majdnem olyanok voltak és majdnem ugyanazt csinálták, mint a tzirliknerek. De az id multával a felel s lények, akik ott ennek a mesterségnek szentelték magukat - vagyis e kimagasló lényi kötelesség önkéntesen magára vállalt beteljesítésére fokozatosan elfajultak - mint minden más e különös bolygón -, és k maguk is rendkívül sajátossá váltak. És napjainkban, amikor egyik kedvenced planetáris testének m ködése elromlik, és ez a lény már nem tudja a lényi kötelességeit beteljesíteni, is igénybe veszi az egyik ilyen kortárs „orvost"; és minden bizonnyal, ez az orvos el is jön hozzá, de ami a segítségének, és a magára vállalt kötelességek beteljesítésében az esszenciája megnyilvánulásának módját illeti - mint a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk mondaná -, „ott van a Vermasszan Zerunan Alaram keresked döglött tevéje eltemetve". El ször is tudnod kell, hogy manapság a legtöbb esetben ezek a szakemberek azok, akiknek sikerült a felel s lénnyé válásuk el készít periódusában rengeteg különféle információt „bemagolni „azokról a módszerekr l, amelyekkel meg lehet szabadulni az úgynevezett „betegségek „minden lehetséges fajtájától, s amelyeket a szenilis vénasszonyok már id tlen id k óta tanácsoltak, és alkalmaztak is erre a célra. Az említett betegségekt l való megszabadulásra alkalmazott eszközök között élenjárók azok, amelyeket ott „orvosságnak" neveznek. És amikor az egyik ilyen fiatal lényb l egy felel s szakember lesz, és más lények hozzá fordulnak segítségért, pontosan ezeket az orvosságokat írja el nekik. Ezzel kapcsolatban az értelmed kifejlesztéséhez nagyon hasznos volna általános jelenlétedet egy új „logikneszteri beültetéssel" meggazdagítani, más szóval egy információval, ami e jelenkori szakemberek pszichizmusa által elsajátított egyik nagyon eredeti tulajdonságra vonatkozik. Ezt az eredeti pszichikai tulajdonságot e földi szakemberek rögtön elsajátítják amint megkapták a „hivatalos orvos" címet, és az mindaddig megnyilvánul bennük, amíg a vágyuk tart, hogy a rájuk szoruló lényeken segítsenek. Tény az, hogy az általános jelenlétükben a segíteni vágyás intenzitása, valamint maga a másoknak nyújtott segítség min sége is, mindig kizárólag az abban a házban „uralkodó szagtól" függ, ahová hívták ket. Más szóval, ha a házban, ahova ezt a szakembert hívják, meg lehet szimatolni az úgynevezett „angol fontot", e szag miatt nemcsak a szenved lényen segítés bels „lényi vágya" hág a tet fokára, hanem még a planetáris testének küls megnyilvánulásai is rögtön olyanok lesznek, mint egy „dzédzatcsuné", vagyis egy vert kutyáé. Ez a szag a legtöbb kortárs orvos arcának még egy „talpnyaló" kifejezést is ad, és a „rövid farkát" is ugyancsak behúzva tartja. Ellenben, ha a házban, ahová ezt a földi orvost hívták egy szenved lény mellé a leértékelt „német márka" szaga uralkodik, akkor a bels „lényi vágya" a paciensen segíteni szintén fokozódik, de kizárólag azért, hogy a lehet leggyorsabban megfogalmazzon egy úgynevezett „orvosi receptet" - ami egy másik német találmány - és, hogy mennél el bb kikerüljön ebb l a házból. Itt azt is el kell mondanom neked, hogy ebben a második esetben, amikor eme orvosi mesterséget lények egyike elhagyja a házat, ahol szükség volt a segítségére, és az utcán továbbmegy, az egész megjelenése, még az
arcizomzatáig is, változatlanul valami olyasmit fejez ki, amit így lehetne lefordítani: „Hé! Ti mind, idétlen kis alakok, vigyázzatok! Különben úgy eltiporlak benneteket, mint egy svábbogarat. Nem látjátok, hogy itt nem akárki megy ám, hanem a tudománynak egy igazi képvisel je, aki elsajátította mindazt a tudást, amit csak el lehet nyerni ma a legfels bb oktatásban?" Id szer lesz most elmondani neked ezeket az „orvosságokat „illet en, amelyekr l éppen szó volt, és amelyek mindenféle elnevezés alatt nagy mennyiségben léteznek, hogy azokat a közönséges lények a kortárs orvosok tanácsára, úgynevezetten a különféle betegségeik megkönnyebbítésére veszik be. Feltétlenül fel kell, hogy világosítsalak err l... Ki tudja ?... Talán majd egyszer neked is e különös bolygón és e csodabogár lények között kell majd élned, és nem fogod tudni, mit csinálj ezzel a számtalan orvossággal, sem azt, hogy milyen fontosságot tulajdonítsál nekik. Mindenekeló'tt tudd, és emlékezz vissza rá, hogy az összes ottani fiatal háromagyú lény, aki az orvosi pályára készül, miután elérte a feleló's kort, mást nem is tesz, mint „bemagolja „a lehet ' legtöbb orvosságnak a nevét abból a több ezerb l, amit most ott ismernek. És kés bb, amikor már ezt a mesterséget hivatalos „orvosi" címmel gyakorló feleló's lénnyé vált, és egy segítségére szoruló lény betegágyához hívják, az egész segítsége abban nyilvánul meg, hogy egy többé-kevésbé intenzív lényi er feszítést tesz bizonyos ilyen orvosságok nevének visszaidézé-sére, és azokat felírja egy „orvosi receptnek" nevezett papírdarabra, hogy azzal megjelölje azt a keveréket, amit az általa „páciensemnek „hívott lény planetáris testébe be kell juttatni. Er feszítésének intenzitása el ször is a páciens „társadalmi helyzetét l" függ, másodszor azon lények számától, akik a beteget körülveszik, és t lesik. Majd az orvosi receptet, amit ez a korunkbeli „tzirlikner" megírt, a segítségére szoruló lény hozzátartozói az egyik ..gyógyszertárukba" viszik, ahol a gyógyszerész a kért „keveréket" elkészíti. - Nagyon jól meg fogod érteni, hogy ezekben a gyógyszertárakban pontosan mivel és hogyan készítik el ezeket a „keverékeket", ha már elmondtam neked az erre vonatkozó, ott megszerzett sok információ egyikét, melyet pont egy gyógyszerész mesterséget lényt l kaptam. Ez a történet abban az id ben játszódott le, amikor gyakran ellátogattam az Oroszország nevet visel közösségbe. E nagy közösség két f városa egyikében, mely a „Moszkva" nevet viseli, véletlenül egy ilyen gyógyszerész szakemberrel alakítottam ki baráti kapcsolatot. Ez a gyógyszerész az ottani felfogás szerint már id s lény volt, jólelk , és még mondhatnánk szolgálatkész is. Az úgynevezett „zsidó valláshoz" tartozott. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy nem is tudom miért, de majdnem minden kontinensen a gyógyszerész lények legtöbbje ehhez a „zsidó valláshoz" tartozik. Amikor csak Oroszországnak ebbe a második legfontosabb városába utaztam, mindig meglátogattam ezt a gyógyszerész barátomat, és a bolt hátsó részében, amit általában a „laboratórium" névvel illetnek, elbeszélgettünk egyr lmásról. Egy nap, amikor beléptem a „laboratóriumába", láttam, hogy tör valamit egy mozsárban, és mint ez ott ilyen esetben szokás, megkérdeztem, mit csinál. A válasza így hangzott: „Égetett cukrot török ehhez a recepthez !", és felém nyújtott egy papírcédulát, amin egy „orvosi recept" az egyik ott széleskör en elterjedt, „Dover porának „nevezett orvosságot írta el . Ezt a port azért hívták így, mert egy bizonyos Dover nev angol találta fel, s f leg köhögés ellen alkalmazzák. Végigfutva a felém nyújtott orvosi recepten észrevettem, hogy abban szó sem volt cukorról, és még kevésbé égetett cukorról... így kifejezést adtam meglepetésemnek. Erre egy nyájas mosollyal így válaszolt: „Természetesen ebben az orvosi receptben nincs szó cukorról, ám kell hozzá egy bizonyos százalék ópium.". Azután elmagyarázta a következ t: „Valami oknál fogva ez a Dover pora nagyon népszer gyógyszer Oroszországban, és hatalmas birodalmunknak szinte az összes népe használja. „Országszerte több százezer zacskót fogyasztanak el bel le naponta; márpedig ön tudja, hogy az ópium, amit tartalmaznia kell, nem olcsó mulatság. Ha valódi ópiumot tennénk bele, az nekünk gyógyszerészeknek zacskónként hatnyolc kopekbe kerülne; és nekünk ezeket a zacskókat három és öt kopek között kell eladnunk... Különben is, még ha az egész földkerekség ópiumát összeszednék az sem volna elég még a mi Oroszországunknak se. „Ezért a Doktor Dover orvosi receptje helyett, mi gyógyszerészek, kitaláltunk egy képletet, ami csak könnyen elérhet an yagokat tartalmaz, amire mindenkinek telik. Mi tehát ezt a port szódával, égetett cukorral és egy kis mennyiség kininnel készítjük el. Ezek mind olcsó anyagok. Igaz, hogy a kinin egy kicsit drágább, de úgyis olyan kevés kell bel le! A mi porunk összetételében alig van két százalék kinin !" Ezen a ponton nem tudtam megakadályozni magam abban, hogy félbe ne szakítsam: „De ez hihetetlen !... Lehetséges volna, hogy még senki sem jött rá arra, hogy valójában a Dover pora helyett ezt a „kotyvalékot" adják neki ?"
„Természetesen nem. - válaszolt nevetve az én derék barátom. - Az ilyesmit csak látásra vagy ízlelésre lehet felismerni, és Dover pora, amit mi el állítunk, akármit tesznek is vele, bármilyen mikroszkóp alatt vizsgálják is, pontosan ugyanazt a színt mutatja, amilyennek a Doktor Dover eredeti képlete szerint lennie kell. Ami pedig az ízét illeti, azt -leg a benne lev kininadagnak köszönhet en teljesen lehetetlen megkülönböztetni a valódi ópiummal készült hiteles portól." „És az analízis ?" - kérdeztem t le. „Milyen analízis ? - válaszolt szarkasztikusán, habár még mindig jóindulatúan mosolyogva. - Egy por alapos analízise olyan sokba kerülne, hogy ugyanazért az összegért nemcsak egy tonnányit lehetne venni bel le, hanem, a lelkemre, még egy egész gyógyszertárat is; és elképzelheti, hogy három vagy öt kopekért senki sem csinálna ilyen bolondságot. „Az igazat megvallva, nem is tudom, lehetséges volna-e egyáltalán egy ilyen analízist végrehajtani? „Természetesen minden városnak megvan a saját „elemz vegyésze", só't, minden körzet is alkalmaz ilyen szakért ket. „De kik is ezek az „elemz vegyészek" és mihez is értenek? Talán ön nem is tudja miben állnak e felel s állásokat betölt szakemberek tanulmányai, és hogy mihez értenek? Akkor hadd mondjam el. „Vegyük például egy „befolyásos apuka elkényeztetett fiacskáját", egy szánalmasan pattanásos arcú fiatalembert - és azért pattanásos, mert a „mamuskája" magát ,jól neveltnek" tartja és „illetlenségnek" a fiát bizonyos dolgokról felvilágosítani; ezért ez a fiú, akinek tudata még nem alakult ki, azt csinálja ami benne „magától megtev dik", és ennek a „tevékenységnek" eredménye az arcán fejez dik ki, mint az összes többi magafajta fiatalemberén, ama pattanások formájában, melyeket még a mai orvostudomány is jól ismer. „így tehát, igen tisztelt Doktor úr..." - folytatta a gyógyszerész. Miel tt a beszélgetésünket tovább mesélném, meg kell említenem gyermekem, hogy attól kezdve, hogy ott hivatásos orvos lettem, kedvenceid nekem is mindenütt a „doktor" címet adták. Külön egy másik alkalommal beszélni fogok neked err l az általuk használt címr l, mivel e doktor elnevezés révén egyszer a mi Ahoununk egy nagyon sajnálatos félreértés áldozata lett. De térjünk vissza a mi szeretetreméltó gyógyszerészünkhöz: „így tehát - mondta -, ez a pattanásos arcú, „elkényeztetett fiacskája, egy befolyásos apukának", hogy „szakképzettanalitikus-vegyész" legyen, elvégzi a tanulmányait valamilyen egyetemen, és ott megkövetelik azt, hogy csak olyan speciális könyvekb l tanuljanak, amelyek legtöbbjét Németország tudósai fabrikálták." Igaz is, hogy ezek az „él sköd " németek, a régi görögök kortárs követ i szintén rászoktak arra, hogy minden témáról rakásszámra gyártsák a „tudományos könyveket". És mivel a „kémiai analízis „az tudományaik egyik ágazata, a „tudós" német lények err l a témáról már rengeteg „tudományos m vet" produkáltak, melyeket Európa és a többi kontinens majdnem összes népe használ. „Márpedig, folytatta a jámbor gyógyszerész, ezt a fiatalembert, miután egyetemi tanulmányait befejezte, és ennélfogva az „anyagok összetételét" illet tudását a „német tudósok" által fabrikált könyvekb l merítette, megbízzák a mi Dover porunk analízisével. „Természetesen a német könyvek, ahonnan az „anyagok összetételére „vonatkozó tudását vette, pontosan meghatározzák, milyen elemekb l állnak a szóban forgó anyagok, és mindig megadják az elemek képletét. „Ezek a könyvek még azt is leírják, hogy ezek az anyagok hogy néznek ki, amikor-tartalmazzák az összes alkotóelemet, és ez a kinézés hogyan módosul, ha az elemek hiányoznak. Több primitív módszert is leírnak a különféle anyagok felismerésére, például a látásán, az ízlelésén, az elégetésén és bizonyos olyan eljárásokon keresztül, amelyekr l a drága öreg nagymamák hallottak beszélni azokban a „régi szép id kben" - és így tovább. „A tanulmányai végeztével a fiatalember megkapja az „analitikus-vegyész" címet. „Néha el fordul, hogy miel tt egy felel s állást elfoglalna „gyakorlatot kell szereznie", ami általában abban áll, hogy egy ideig a vágóhídon van szolgálatban, ahol a községi vegyésznek, egy hozzá hasonló, volt „befolyásos apuka elkényeztetett fiacskájának" segít a mikroszkópon egy egyedül általuk ismert módon felismerni, hogy a disznóhús trichinás-e, és csak kés bb osztják be hivatalosan analitikus-vegyésznek, amikor valahol egy állás megürül. „így tehát, kedves Doktor, az egyik ilyen hivatalos analitikus-vegyésznek elküldik a mi Dover porunkat, hogy analizálja. Miután megkapta, elismeri, hogy az Dover pora, vagy els látásra, vagy az íze alapján, mint azt az egyszer „halandók" csinálnák, vagy pedig azért, mert a feladó határozottan azt állítja, hogy ez valóban Dover pora. „Azután veszi az asztalán fekv , szintén a németek által megfogalmazott „gyógyszerész receptkönyvet", amit minden hivatalos analitikus-vegyésznek birtokolnia kell, és el keresi benne azt a részt, ahol a különböz porok képleteit találja feljegyezve. „A közismert Dover porának képletét természetesen tartalmazza ez a receptkönyv. „Mindezek után a mi tiszteletre méltó analitikus-vegyészünk vesz egy asztalán fekv , hivatalos fejléccel ellátott levélpapírt és ezt írja: „A nekünk analízisre átadott porról megállapítjuk, hogy az az összes tudományos adat alapján a
„Dover porának" felel meg. Az analízis kimutat benne..." és a német „gyógyszerész receptkönyvb l" lemásolja a por képletét, szándékosan lecsökkentve vagy megnövelve a dózisokat, d e természetesen csak egy picit, nehog y az tú l szembeötl legyen. „És ezt els sorban azért csinálja, hogy mindenki tudja nem ám akárhogy végezte el az analízisét, hanem valóban vizsgálatot végzett; másodsorban azért, mert utóvégre a „városi gyógyszerész" is egy hivatalos személy, és az ember soha sem kíván ellenségeket szerezni magának a városban, ahol él. „Az ily módon megfogalmazott formalevelet elküldik a Dover pora feladójának, és a híres „analitikus-vegyész „tökéletesen nyugodt marad, hiszen senki sem fogja tudni, hogy analízisnek még csak nyoma sem volt, és minthogy a város egyetlen hivatalos analitikus-vegyésze, t nem ellen rzik, másrészt még ha el is vinnék ezt a port egy másik városba, valami els osztályú vegyészhez, akkor sem volna nagy baj; nincs-e elég Dover pora a világon ? Ami pedig azt a port illeti, amelyiket analizált, az már nem létezik, hiszen azt neki természetesen fel kellett használnia az analízishez. „Különben sem akadna soha senki, aki ezért a három krajcáros Dover poráért egy ilyen kényes ügybe keveredne. „Mindenesetre, nagyon tisztelt Doktor úr, ezt a port immár harminc éve készítem a mi „receptünk" alapján, és magától értet en árusítom is... De a mai napig nem okozott ez nekem semmi kellemetlenséget. Különben sincs ok kellemetlenségt l félni, mivel a Dover porát mindenütt jól ismerik, és mindenhol meg vannak gy dve róla, hogy nagyon jó hatása van a köhögés ellen. „És mi mást kívánnak meg egy orvosságtól, mint hogy hatásosnak legyen elismerve. „Ami pedig az elkészítési módját illeti, meg hogy mit tesznek bele... nem mindegy? „Ami személyesen engem illet, mióta annyi éven keresztül ezekkel az orvosságokkal van dolgom, már kialakult bennem egy meghatározott vélemény arról, hogy a jelenlegi orvostudomány által ismert gyógyító szerek közül egyik sem lehet igazán hatékony, ha az ember nem hisz benne. „És a hit egy gyógyszer iránt csak akkor jelenik meg valakiben, ha az ismert, és ha mindenki azt mondja, hogy az egy ilyen vagy olyan betegség ellen nagyon hatékony. „Ugyanígy van ezzel a porral is, az hogy „Dover porának" hívják már elég, mert mindenki ismeri, és hallomásból tudja, hogy a köhögés ellen annál nincs jobb. „Továbbá, az új összetétel amivel mi csináljuk, valójában sokkal jobb a Doktor Dover receptjénél, azon egyszer oknál fogva, hogy semmilyen a szervezetre káros anyag nincsen benne. „Például a Doktor Dover képlete szerint a pornak kellene ópiumot tartalmaznia. „És ön ismeri az ópium tulajdonságait... „Ha az ember gyakran veszi be, még kis dózisokban is, a szervezete annyira hozzászokik, hogy ha egyszer abbahagyja, nagyon fog szenvedni. „De a mi receptünk szerint el állított porral ez sohasem fog el fordulni, mivel nincs benne sem ópium, sem bármilyen más, a szervezetre ártalmas anyag. „Egyszóval, igen tisztelt Doktor úr, mindenkinek, aki az utcán sétál teljes szívb l ezt kellene kiabálnia: „Éljen a Dover porának új receptje !" Még mondott volna valamit, de éppen akkor egy fiú egy egész halom orvosi receptet hozott neki, mire felkelt és ezt mondta nekem: „Bocsásson meg, kedves Doktor úr, de félbe kell szakítanom baráti beszélgetésünket, hogy nekiálljak elkészíteni ezt a rengeteg megrendelést. „Sajnos mindkét segédem pont ma van távol, az egyik azért, mert élete méltó párja éppen eggyel több etetni való szájat hoz a világra, a másik pedig azért, mert egy sof r perén kell részt vennie, akit azzal vádolnak, hogy a lányát elrabolta!" - De ebb l elég ennyi... Ha egyszer tényleg a kedvenceid között kellene létezned, eme legutóbbi elbeszélés folytán legalább tudni fogod, hogy az ottani orvosok receptjeire írt sok nyakatekert szó ellenére, az orvosságokat a „patika" nevet visel hivatalos intézményekben majdnem mindig a Dover porához hasonló módon készítik el. Még az is el fordul, hogy ezek a jámbor gyógyszerészek már kora reggel elkészítenek valamilyen folyadékból egy egész hordóra valót, és egy egész ládányi port, azután az egész nap folyamán úgy tesznek eleget az új orvosi recepteknek, hogy a folyadékot kimérik a hordóból, a port pedig a közös ládából. Hogy ezek az el re elkészített keverékek ne mindig ugyanúgy nézzenek ki, e jámbor szakemberek hozzáadnak valamit, ami azt változatos színekre festi, és módosítja az ízét meg a szagát. Annak ellenére amit épp most meséltem neked, fölöttébb tanácsolom, hogy légy mindig nagyon el vigyázatos bizonyos ottani orvosságokkal, mert néha megesik, hogy ezek a jó gyógyszerészek - természetesen tévedésb l - olyan hozzávalót tesznek a keverékükbe, amelyek a planetáris testre mérgez hatás gyakorolnak. Különben a normális értelemmel bíró lények számára ott bevezették azt a szokást - természetesen ismét csak a véletlen folytán -, hogy ezeknek a keverékeknek üvegeire egy úgynevezett „koponyát" és két „sípcsontot" ábrázoló
címkét ragasztanak, hogy az efféle mérgez gyógyszert mindig meg tudják különböztetni a közönséges orvosságoktól. Mindenesetre emlékezz rá, hogy az ottani kortárs orvosok által el írt több ezer ismert gyógyszer közül csak három olyan van, amelyik bizonyos valódi hatást gyakorol a közönséges kortárs háromagyú lényeid planetáris testére - és még azok sem mindig. E néha bizonyos mértékben hatásos három orvosság egyike az az anyag - vagy pontosabban az azt alkotó aktív elemek - amit Maralpleisszisz lényei megtanultak a mák magjából kivonni, és melynek k adták el ször az „ópium" nevet. A második anyag az, amit ott „ricinusolajnak" hívnak. Az egyiptomi lények már régóta ismerték ezt az anyagot, amit k a múmiáik bebalzsamozására használtak, és ugyancsak k állapították meg, hogy ennek az olajnak többek között lehettek olyan hatásai is, mint amiért manapság is használják. Ennek a „ricinusolajnak" ismeretét az egyiptomiaknak az Atlantisz kontinens „Akhldannék" tudós társasághoz tartozó lényei adták tovább. A harmadik anyag pedig az, amelyet az ottani lények szintén már a leg sibb id k óta az úgynevezett „kínafából" vonnak ki. Most pedig gyermekem, hallgasd meg azokat az információkat, amelyeket a földi orvosok használatára nemrég kitalált „doktor" címr l adok neked. Úgy t nik, ez is a nagy német közösség lényeinek egyik találmánya, akik ezt a titulust arra gondolták ki, hogy közülük egyeseknek bizonyos érdemeit jelezze; de nemsokára ez a találmány az egész bolygón elterjedt, és ki tudja miért, az összes ottani jelenlegi orvos szokásos címzése lett. Ki kell hangsúlyozni azt a tényt, hogy ez a találmány is még hozzáadódott ahhoz a számos tényez höz, amelyek összessége állandóan tévedésbe ejti ket, és az már amúgy is jól legyengült „lényi gondolkodásukat" évr l évre egyre „kocsonyásabbá" teszi. Ez az új „doktor" szó ott tartózkodásunk során még a mi Ahoununkat is - akinek pedig a jelenléte az övékénél összehasonlíthatatlanul normálisabb, és aki az övékénél sokkal magasabb min ség lényi értelemmel rendelkezik-, egyszer egy igazán kellemetlen, s t ostoba félreértésbe keverte. Különben, szerintem sokkal jobb volna, ha ezt maga mesélné el neked." Miután ezt mondta, Belzebub Ahoun felé fordult és így szólt: Meséld hát el, öreg barátom, hogyan is történt mindez, és mi kényszerített rá arra, hogy több napon át „skuhiatcsinezzél" és „tcsirikuakhtzivezzél", vagy mint a Föld-bolygó háromagyú lényei mondanák, miért „zsörtöl dtél" és „toporzékoltál" úgy, mint az ottani barátn d „Donna Gilda". Erre Ahoun, ismét Belzebub stílusát, de ezúttal még a hanglejtését is utánozva mesélni kezdett. Ez a félreértés a következ körülmények között játszódott le: A hatodik Föld-bolygón való tartózkodásunk vége felé, egy bizonyos ideig pontosan ezeknek a német lényeknek f városában kellett tartózkodnunk, akik, mint azt Nagyméltóságú Uram méltóztato tt mondani, kitalálták ezt az „átkozott" „doktor" szót. A szállodában, ahol megszálltunk, az enyémmel szomszédos szobában, vagy ahogy mondják szomszédos „számban" egy nagyon szimpatikus pár lakott, akik nem sokkal azel tt ünnepelték az aktív és a passzív azon célból való egyesülésének szentségét, hogy szolgálják a faj folytatásán keresztül az igen nagy, egyetemes trogoautoegokratikus folyamatot, vagy, mint kedvenceid mondanák, éppen „összeházasodtak", és még ifjú házasoknak tartották ket. A véletlen folytán ismerkedtem meg ezzel a házaspárral a barátaim házában, s azután gyakran meghívtak a szobájukba „egy csésze teára", az ott használatos kifejezés szerint; s t néha még hívatlanul is elmentem hozzájuk, hogy unalmas németországi estéimet megrövidítsem. A pár passzív fele, mint mondják „érdekes állapotban „volt. Az „els szülöttjét" várta. k hozzám hasonlóan bizonytalan id re jöttek e közösség f városába, a házaspár aktív felének üzleti ügyeib l kifolyólag, és mint már mondtam, ugyanabban a szállodában szálltak meg, mint mi. A fiatal férj még eme összehasonlíthatatlan bolygó lényeinek fogalmai szerint is egy nagyon eredeti mesterséget zött; a saját országában az egyik legjobb szakember hírében állt a kliensei arcának „forradásokkal" való ékesítésének m vészetében, amit a német egyetemek hallgatói annyira kedvelnek. Egy nap ideges kopogtatást hallottam a szobám válaszfalán. Mindjárt a szomszéd szoba ajtajához rohantam, és rájöttem, hogy a „férj" a munkája miatt aznap éppen nem volt otthon; ezalatt az egyedül maradt fiatalasszony rosszul lett, és az ájulás határán ösztönösen kopogtatni kezdett a válaszfalamon. Amikor beléptem már egy kicsit jobban érezte magát, de könyörgött, hogy keressek neki egy doktort. Természetesen kirohantam az utcára. Ám ott tanácstalan lettem: „Most aztán merre tovább?"
Hirtelen eszembe ötlött, hogy nem messze a szállodától élt egy lény, akit mindenki „Doktornak" hívott; az ajtaján volt is egy fémtábla, amelyen a családi neve el tt a „doktor" cím állt, így én mindjárt az házához futottam. Ám éppen vacsorázott, és a szobalány megkért, hogy várjak egy kicsit a szalonban, megmagyarázva, hogy a Doktor és vendégei nemsokára fel fognak állni az asztaltól. így hát leültem a fogadószobában, de nem mondhatom, hogy nagyon nyugodtan várakoztam volna. Szinte „t kön ültem", az ottani lények kifejezése szerint, mert a szomszédn m állapota nagyon aggasztott. A „tiszteletre méltó Doktor" pedig nem jött. Majdnem húsz perc telhetett el. Már nem bírtam ki tovább és csöngettem. Amikor a szobalány bejött, könyörögtem, hogy hívja fel rám a doktor figyelmét, mert a dolog nagyon sürg s, és már nincs több id m várakozni. A szobalány kiment. Még újabb öt perc telt el. Végre megjelent a Doktor. Futólag elmagyaráztam, hogy miért jöttem hozzá, de a legnagyobb meglepetésemre harsány nevetésbe tört ki. Azt gondoltam magamban: „Vacsora közben ez a Doktor nyilván a kelleténél egy kicsit több német sört ivott a barátaival „. Csak miután kissé magához tért hisztérikus nevet görcséb l tudta megmondani nekem, hogy legnagyobb sajnálatára nem „orvos doktor", hanem a „filozófia doktora". Ebben a pillanatban egy olyan állapotot éltem át, mintha másodszor hallottam volna a Mi Örökkévalónk szentenciáját, amellyel számkivetésre ítélte Nagyméltóságú Uramat és közelállóit, és következésképpen engem is. így tehát kedves Hasszin... elhagytam e Doktor szalonját, és a járdán ugyanabban a kínos helyzetben találtam magamat, mint el leg. Véletlenül éppen arra jött egy „taxi". Sietve beszálltam ezt kérdezve magamtól: „Hát most hová?... " Akkor eszembe jutott, hogy a kávéházban, ahova néha jártam, majdnem mindig találkoztam egy lénnyel, akit mindenki „Doktornak" hívott. Mondtam a taxisof rnek, hogy a lehet leggyorsabban vigyen ebbe a kávéházba. Ott egy „pincér" akit ismertem azt mondta nekem, hogy ez a Doktor barátai kíséretében éppen vacsorázni ment, de véletlenül meghallotta az étterem nevét, ahova tartottak, és azt meg is adta nekem. Bár ez az étterem elég messze volt onnan, de mivel más doktort nem ismertem, mondtam a taxisof rnek, vigyen el oda. Egy hosszú félóra elteltével végre oda is értünk ehhez az étteremhez, és mindjárt meg is találtam ezt a Doktort. De sajnos! megint csak nem orvos volt, hanem a „jogi tudományok doktora". Ekkor már tényleg üldözött a balszerencse - mint mondják. Befejezésül az az ötletem támadt, hogy az étterem „f pincérjéhez „fordulok, és részletesen elmagyarázom neki, amit keresek. Ez a f pincér nagyon szolgálatkész ember volt. Nemcsak elmagyarázta, mit kell tennem, hanem el is kísért egy orvoshoz - ezúttal egy „ szülészdoktorhoz". Szerencsére otthon találtuk és elég rendes volt ahhoz, hogy beleegyezzen tüstént eljön velem. De mialatt úton voltunk, a szegény szomszédasszony már világra hozta „els -szülöttjét", egy fiút, és minden segítség nélkül valahogy bepólyázta, majd a hosszú, egyedül átélt szörny szenvedések után mélyen elaludt. íme ezért van az, hogy attól a naptól fogva teljes jelenlétemb l utálom ezt a „doktor" szót; és a Föld-bolygó összes lényének azt tanácsolnám, hogy csak akkor használja, amikor nagyon-nagyon dühbe gurul. Hogy jobban megérthesd bolygód jelenlegi orvosainak jelent ségét, még ismertetnem kell veled a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk ezzel kapcsolatos következ szentenciáját: „A b neink miatt Isten két fajta orvost küldött nekünk: az egyiket, hogy meghalni segítsen, a másikat, hogy megakadályozzon élni".
Harminckettedik fejezet A hipnotizmus ÉS BELZEBUB így folytatta: - Ezek szerint, a Föld-bolygó felszínén lévó' hatodik és egyben utolsó személyes tartózkodásom során elhatároztam, hogy ott hosszabb id re letelepszem, és szakképzett hivatásos orvos leszek. És az lettem, de nem olyan, mint azok legtöbbje, hanem azt választottam, hogy úgynevezett „hipnotizáló orvos" leszek. El ször is azért lettem ilyen szakorvos, mert az utóbbi évszázadokban egyedül k azok, akik az összes már említett „társadalmi osztályba", avagy „kasztba" bejáratosak, másrészt nagy tekintéllyel rendelkeznek, és a közönséges lényekben bizalmat és szinteséget váltanak ki, ami lehet vé teszi számukra, hogy behatolhassanak - mint mondják az „bels világukba". Másrészt azért is választottam ezt a mesterséget, mert megadta a lehet ségét a saját célom elérése mellett annak is, hogy néhánynak ezek közül a szerencsétlenek közül egy valódi orvosi segítséget nyújtsak. És valóban, gyermekem, az utóbbi id ben egyre érezhet bbé válik a szükséglet az ilyen orvosokra a bolygó összes kontinensén és minden lénynél, bármilyen társadalmi osztályba tartozzon is. Meg kell mondanom, hogy ebben a szaktudományban már nagy volt a tapasztalatom, mert amikor kedvenceid egyéni pszichizmusának bizonyos finomságait tanulmányoztam, gyakran igénybe kellett vennem az ilyen orvosok által használt módszereket. Tudnod kell, hogy azel tt, az egész Világegyetem többi háromagyú lényéhez hasonlóan, kedvenceidnek sem volt meg az a sajátos pszichikai tulajdonságuk, amely lehet vé teszi, hogy az úgynevezett „hipnotikus állapotba" vigyék ket. Ez a tulajdonság pszichizmusuk bizonyos olyan kombinációi folytán vált sajátságukká, amelyek általános jelenlétük m ködésének diszharmóniájából keletkeztek. Ez a különös pszichikai tulajdonság nem sokkal az Atlantisz szerencsétlensége után jelent meg, és attól kezdve rögdött meg véglegesen mindegyikük jelenlétében, amikort „zoosztatájuk", vagyis lényi tudatuk m ködése felosztódott, hogy fokozatosan két olyan különálló tudatot alkosson, amelyek mindenben különböznek egymástól. Az els t egyszer en tudatnak, a másodikat - amikor is végre észrevették önmagukban - „tudatalattinak" nevezték. Ha igyekszel világos képet alkotni magadnak, és általános jelenléted megfelel részeibe átlényegíted mindazt amit most elmagyarázok neked, akkor talán meg fogod érteni csaknem a felét azoknak az okoknak, amiért kedvenceid, e Földön lakó háromagyú lények pszichizmusából végül is egy ilyen egyedüli jelenség lett. Ez a pszichikai tulajdonság: egy „hipnotikus álomba" esni, mint mondtam, csak a te bolygód háromagyú lényeinek velejárója; így állíthatjuk, hogy ha k nem léteznének, a „hip-notizmusról" még a leghalványabb lényi fogalom sem létezne sehol a mi Nagy Világegyetemünkben. Miel tt folytatnám ennek magyarázatát, ki kell hangsúlyoznom, hogy bár az utóbbi húsz évszázad során a téged érdekl legtöbb háromagyú lénynek közönséges ébrenléti létezési folyamata, és különösen a kortársaké, szinte teljes egészében ennek a tulajdonságnak a befolyása alatt játszódott le; ám k „hipnotikus állapot"-nak csak azt az állapotot nevezik, amelyben ez a sajátos tulajdonság bennük egy felgyorsított formában játszódik le, és koncentrált eredményekre vezet. Ezeket az összefüggéstelen eredményeket, amelyeket ez a bennük nemrég megrögz dött tulajdonság a közönséges létezési folyamatukban okoz, nem veszik észre, vagy, mint k mondanák, „nem szúrja ki a szemüket", egyrészt azért, mert egy normális öntökéletesítés hiányában nincs semmi „széleslátásuk", másrészt azért, mert nekik, az Itoklanotz elvnek alávetett lényeknek sajátosságává vált rögtön elfelejteni mindazt, amit észlelnek. De amikor ennek a különlegességnek eredményeit egy „felfokozott intenzitással" kapják meg, akkor minden összefüggéstelen megnyilvánulás, a sajátjuk éppúgy mint a másoké, olyan mértékben válik valóvá, hogy még az kurta értelmük számára is határozottan nyilvánvaló, és elkerülhetetlenül észlelhet lesz. És még ha egyeseknek véletlenül fel is t nik valami illogi-kus saját maguk vagy mások megnyilvánulásaiban, mivel nem ismerik a „típusok törvényét", ezt az egyének karaktere sajátosságának tulajdonítják. Maralpleisszisz országában, Gob város tudós lényei voltak az els k, akik pszichizmusuknak ezt az abnormális tulajdonságát megfigyelték, és meg is alkották a tudományuknak egy külön ennek szentelt, nagyon fontos és a részletekre kiterjed ágát, amely azután az egész bolygón a „személyiség felel tlen megnyilvánulásainak tudománya" néven terjedt el. Kés bb azonban, amint „kölcsönös elpusztításaik id szakos folyamatai" újrakezd dtek, tudományuknak ezt a fontos ágát, amely még aránylag normális maradt, mint minden jó vívmányt, lassacskán elhanyagolták, míg végül az teljesen el is t nt.
És a tudománynak ez az ága csak sok évszázaddal kés bb mutatta az újjászületés jeleit. Sajnos akkor már a legtöbb tudós lény „új kiképzés tudós" volt..., és ezzel az újjászületéssel annyira csúnyán bántak, hogy a „szegény" nagyon hamar szemétdombra került, még miel tt kifejl dhetett volna. És mindez a következ módon történt: Egy Mesmer nev tudós lény, aki az úgynevezett „Ausztria-Magyarországon" született, és kortársaitól eltér en szerény volt, bizonyos kísérletei folyamán egyszer világosan felismerte a hozzá hasonló lények tudatának valódi kett sségét. Ez a felismerés olyan nagy benyomást gyakorolt rá, hogy teljesen ennek, az t érdekl kérdésnek szentelte magát. Addig folytatta megfigyeléseit és tanulmányait, amíg végül majdnem sikerült is azt megoldania. Kés bb azonban, amikor bizonyos részletek tisztázására gyakorlati kísérletekbe kezdett, rögtön szembe találta magát az „új kiképzés " tudós lények egyik sajátosságával. A földi „új kiképzés " tudós lények eme sajátosságát így hívják: ízekre tépni a „halálig". Mivel ez a becsületes osztrák-magyar tudós lény gyakorlati kutatásait nem úgy vitte végbe mint ahogy arra a Föld összes többi „új kiképzés " tudósa automatizálódott, t az ottani szokás szerint módszeresen „ízekre tépték". És szegény Mesmer „ízekre tépési" folyamata olyan hatékony volt, hogy a tehetetlenségi er hatására már szinte két évszázada a földi tudósok nemzedékr l nemzedékre tovább folytatják. Például, az összes „hipnotizmusról" szóló könyv - amib l több ezer található - mindig azzal kezd dik, hogy ez a Mesmer nem volt sem több sem kevesebb, mint egy haszonles aljas csirkefogó és egy szélhámos sarlatán, de a mi „becsületes" és „nagy" tudósaink ezen hamar átláttak, és megakadályozták abban, hogy súlyos károkat okozzon. Eme eredeti bolygó kortárs tudósai minél inkább „idióták voltak a négyzeten", annál jobban kritizálták Mesmert, és annál több becsmérl abszurditást mondtak vagy írtak róla, hogy hitelét l megfosszák. Pedig bolygójuknak ez a becsületes és szerény tudósa, akit így kritizáltak, ha nem tépték volna ízekre, az egyetlen számukra feltétlenül szükséges tudományt újította volna fel, az egyetlent, amelyik talán meg tudta volna menteni ket a kundabüffer szerv tulajdonságainak következményeit l. Ezzel kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy éppen akkor, miel tt örökre elhagytam volna ezt a bolygót, megismétl dni láttam pontosan ugyanazt, ami Mesmerrel történt. Ezúttal is egy becsületes és szerény tudósról volt szó, aki a francia közösséghez tartozott, és aki szorgalmas és tudatos munkája árán lehet séget talált annak a borzalmas betegségnek meggyógyítására, amely, különösen az utóbbi id ben, az egész bolygón elterjedt. Ezt a borzalmas betegséget ott „rák"-nak hívják. Mivel ez a francia, találmánya bizonyos részleteinek tisztázására szolgáló gyakorlati kísérleteit szintén nem a szokásoknak megfelel en hajtotta végre, a többi kortárs tudós vele szemben ugyanezt a különlegességet, vagyis a „halálig ízekre marcangolást" nyilvánította meg. Lehetséges gyermekem, hogy most a te jelenlétedben talán elkezdenek kikristályosodni azok az adatok, amelyek létrehozzák a „megingathatatlan meggy dés" lényi impulzusát azt a tényt illet en, hogy - kizárólag az „új kiképzés " tudós lények hibájából, akikben végérvényesen megrögz dött ez a különlegesség, hogy kollégáját „ízekre tépje" minden olyan esetben, amikor eltér attól, amit az ottani abnormális közönséges lényi életkörülmények megszabnak -, soha többé nem valósul meg szerencsétlen bolygód háromagyú lényei jelenlétében a „szent antkuánó" folyamata, amire többek között a Nagyon Szent Ashyata Sheymash számított. Err l az „esszencia felé irányuló reménységr l" akkor szereztem véletlenül tudomást, amikor a Nagyon Szent Ashyata Sheymash tevékenységét tanulmányoztam. Talán még nem tudod, gyermekem, hogy a „szent antkuánó", ez a kozmikus folyamat miben nyilvánul meg? „Szent antkuánónak" azt az objektív, Értelemben való tö-kéletesedési folyamatot nevezik, ami a háromagyú lényekben magától csupán az „id múlása" által megy végbe. Nagy Világegyetemünk összes bolygóján, ahol háromagyú lények léteznek, rendszerint ezt az objektív Értelemben való tökéletesedést csak egyéni tudatos munkával és önkéntes szenvedéssel lehet elérni. Ez a „szent antkuánó" csak azokon a bolygókon tud létrejönni, ahol minden lény ismeri az összes kozmikus igazságot. És azért ismerik az összes kozmikus igazságot minden ilyen bolygón, mert azok a lények, akik tudatos munkájuk árán valamilyen igazságot megismertek, azt a többiekkel megosztják; és így a bolygó összes lénye, bármilyen legyen is a törekvése és az öntökéletesedési foka, apránként megismeri az összes kozmikus igazságot. A Mi Mindenben-El relátó Örökkévaló Közös Atyánk által e bolygók háromagyú lényeiben szándékosan megvalósított szent kozmikus folyamat következtében el relátó gondoskodás történt: miközben jelenlétükben a Triamazikamnó alapvet szent törvényének folyamata lejátszódik, az ilyen rend kozmikus igazságok elsajátítása folyamán a kelleténél több harmadik, vagyis „Szent Egyesít " er magától kristályosítja ki bennük a szükséges adatokat arra, hogy megalkossa azt a „valamit", amit „egoaiturassieni lényi akaratnak" neveznek. - így tehát gyermekem, ez a kedvenceid általános jelenlétében újonnan megrögz dött tulajdonság, a „hipnotikus álomba esés" abban áll, hogy a „zoostatájuk", vagy ahogy azt k maguk mondanák „spirituális részük" m ködése, teljes egészük azon m ködésének lesz alárendelve, amely náluk rendszerint egy teljesen passzív állapotban játszódik
le, vagyis mialatt „alszanak"; és az alvásnak ebben a fajtájában planetáris testük egész m ködése olyan marad, mint amilyen az „ébrenléti állapotban" sajátosságává vált. Hogy jobban el tudd képzelni és meg tudd érteni ennek a meglep pszichikai tulajdonságnak az eredményeit, el ször is tudomást kell szerezned kedvenceid általános jelenlétében fennálló két tényr l. Az egyik, a „Természet alkalmazkodásának törvénye" néven ismert kozmikus törvény révén jelenik meg általános jelenlétükben; a másik pedig, ugyancsak a saját maguk által megalapozott abnormális mindennapi lényi életkörülmények eredménye. Az els abban nyilvánul meg, hogy amint abnormális létezésük hibájából létrejött bennük egy „kétrendszer zoostata", vagyis két független tudat, a Nagy Természet fokozatosan olyannyira alkalmazkodott ehhez, hogy egy bizonyos kor után, két különböz ritmusú „inkliatsanikshana" valósul meg bennük, vagy mint k maguk mondanák, a „vérkeringésnek" két különböz fajtája. Ett l a kortól kezdve, mindkét különböz ritmusú „inkliatszanikshana", vagy mindkét „vérkeringés" két tudatuk egyikének m ködését kezdi felidézni; és fordítva, az egyik tudatuk intenzív m ködése az annak megfelel „vérkeringést" váltja ki. A különbség e két fajta független „vérkeringés" között általános jelenlétükben az úgynevezett „tempódavlaksherni keringésben" nyilvánul meg, vagyis az „orvostudományuk" által használt kifejezés szerint a „véredények teltségének különbségében"; tehát az „ébrenléti állapot" körülményei között a „vérnyomás gravitációs központja" jelenlétükben a „véredények" általános rendszerének egyik részében található, míg a passzív állapot körülményei között ezeknek a véredényeknek egy másik részében van. A második fennálló tény, amely kedvenceid abnormális lényi életkörülményeib l ered, a következ ': amint megjelennek az utódaik, azért, hogy ket az abnormális környezeti körülményeikhez hozzáalakítsák, minden lehet módszerrel szándékosan arra törekednek, hogy logikneszteri lokalizációikba kizárólag az abnormális életük eredményeib l ered mesterséges észleléseik benyomásaiból rögzítsenek meg annyit, amennyit csak lehet - és ezt az utódaikra gyakorolt ártalmas tevékenységet k „nevelésnek" hívják. Ezeknek a mesterséges észleléseknek az összessége akkor a nevelt lények általános jelenlétében fokozatosan elkülönül, és egy olyan független m ködésre tesz szert, amely planetáris testük m ködésével csak oly mértékben van kapcsolatban, mint amennyi annak automatikus megnyilvánulásához elengedhetetlenül szükséges. Most, ezeknek a mesterséges észleléseknek összessége az, amit naivan az igazi „tudatukként" észlelnek. Ami pedig a Nagy Természet által az igazi lényi tudat számára bennük elhelyezett szent adatokat illeti - amelyeket nekik is már a felel s létezésre való el készülésük kezdetét l fogva a velejáró tulajdonságokkal együtt birtokolniuk kellene, és amelyek a „Hit", „Szeretet", „Remény" és az „Objektív Lelkiismeretnek" nevezett igazi szent lényi impulzusokat hozzák létre -, azok jelenlétükben szintén fokozatosan elszigetel dnek, és magukra hagyva, az ket körülvev felel s lények valamint a hordozóik szándékaitól függetlenül fejl dnek, s akik azt „tudatalattinak" tekintik. Egyedül ennek az utódaikra gyakorolt tevékenységnek köszönhet en - annak a tevékenységnek, mely objektív szempontból káros, de az naiv szubjektív értésük szerint „hasznos" - az igazi lényi tudat megalkotására a Nagy Természet által bennük elhelyezett összes szent adat már kezdett l fogva elszigetel dik, és egész életük folyamán egy majdnem primitív állapotban marad; és az összes elkerülhetetlenül észlelt benyomás jelenlétükben, kifejezetten küls tárgyak észlelésére szánt hat „lényi szkernalitszionik", vagy az terminológiájuk szerint „érzékszerv" révén lokalizáló-dik, amit k különben csak ötnek vesznek, és egy független m ködést elnyerve, az egész általános jelenlétükben lassacskán túlsúlyba jut. Bár a véletlen folytán észlelt benyomásoknak ez a „lokalizációja" bennük van, és érzik is ennek hatását, az sem a planetáris testük semmilyen m ködésében, bármilyen legyen is az, sem az „objektív Értelemnek" általános jelenlétükben való elsajátításában nem vesz részt. Mindezek a szándékosan, vagy a véletlen folytán észlelt benyomások, amelyekb l ez a lokalizáció létrejön - habár csak alapanyagul kellene szolgálniuk annak az igazi lényi tudatnak a logikus szembesítéseihez, amelyet birtokolniuk kellene magukban -, véletlenszer eredményeket adnak, amelyeket k most, naivitásukban egyszer reflexeknek tekintenek, és „állati ösztönnek" hívnak - és, amit különben is jelentéktelennek tartanak. Egyedül annak folytán, hogy kedvenceid, és f leg a jelenkoriak, egyáltalán nem tudják, és még csak nem is sejtik annak szükségszer ségét, hogy legalább híres nevelésüket az utódaik tudatalattijára alkalmazzák, mindig úgy rendezik a dolgokat, hogy az új nemzedék minden egyes lénye csak abnormálisán mesterséges forrásból ered benyomásokat észleljen, így, amikor az egyik ilyen lény eléri a felel s kort, minden lényi ítélete és az összes abból levont következtetés tehát kizárólag szubjektív lesz. És ezek az ítéletek és következtetések egyáltalán nincsenek összefüggésben sem a benne megjelen igazi lényi impulzusokkal, sem azokkal a törvényszer kozmikus jelenségekkel, melyek megérzése sajátja minden háromagyú lény értelmének, és amelyek segítségével kialakul egy
kapcsolat Nagy Világegyetemünk összes háromagyú lénye között azért, hogy együtt járuljanak hozzá ama közös, egyetemes m ködés megvalósításához, amiért is a Világegyetemben minden létez létezik. Hogy jobban megértsd ezt a kedvenceid számára olyan káros, sajátos „pszichológiai állapotot" tudnod kell, hogy még napjainkban is mindenféle olyan adattal jönnek a világra, ami egy igazi lényi Értelem elnyeréséhez szükséges, és megjelenésükkor a jelenlétük még nem tartalmaz semmi olyan „logiknestérieni beültetést", ami kés bb „hamis tudatuk" lokalizációjának és független m ködésének szolgál alapul. Igazából csak kés bb, mialatt kifejl dnek és felkészülnek arra, hogy felel s lényekké váljanak, vagy saját maguk rév én, v ag y az úg ynevezett „szüleik", vagy „mestereik" szándékos irányítása alatt - vagyis olyan felel s lények, akik magukra vállalták, hogy ezeket a lényeket egy felel s létezésre el készítsék -, kezdik csak az olyan benyomásokat felvenni és megrögzíteni, amelyek a továbbiakban adatokat képeznek az abnormálisán megalapozott környezeti körülményeknek megfelel impulzusoknak. És ett l kezdve alakul ki fokozatosan és érvényesül általános jelenlétükben ez a mesterséges „tudatuk". Ami pedig az igazi lényi tudat céljára a jelenlétükben lokalizált spirituális adatok összességét illeti - amit k a „tudatalattinak" hívnak -, mivel nem birtokolnak és nem is tesznek magukévá semmilyen „logikneszteri beültetést", ami a szembesítést és a kritikát lehet vé tenné számukra, és mivel nekik már a kezdett l fogva csak a „Hitv, „Szeretet", „Remény" és az „Objektív Lelkiismeretnek" nevezett szent lényi impulzusok el idézésére van lehet ségük kedvenceid mindig hisznek, mindig szeretnek és mindig remélnek, bármi legyen is a tárgya észleléseiknek az adott pillanatban. Márpedig gyermekem, ha a vérkeringésük ritmusát megváltoztatva sikerül egy id re felfüggeszteni az általános jelenlétükön „uralkodó mesterré" vált hamis tudatuk lokalizációjának hatását - ami ébrenléti állapotukban lehet vé teszi az igazi tudatuk szent adatainak szabad összeolvadását a planetáris testük általános m ködésével -, és ha akkor a megkívánt módon el segítjük olyan adatok kikristályosodását, amelyek hatására egy olyan idea keletkezik ebben a lokalizációban, ami ellentétben áll a benne megrögzöttekkel, és ha az ez által az idea által kiváltott hatást a planetáris testüknek arra a részére irányítjuk, ahol az összhang megbomlott, akkor ebben a részben a vérkeringésnek egy gyors változását lehet el idézni. A tikliamuishi civilizáció korában, amikor Maralpleisszisz ország tudós lényei el ször fedezték fel általános pszichizmusuk eme „kombinációinak" lehet ségeit, és megpróbálták egymást szándékosan ebbe a különleges állapotba helyezni, hamar megértették, hogyan lehet ezt az úgynevezett „lényi ghanbledzoin" segítségével elérni, vagyis ama kozmikus anyaggal, aminek a jelenkori civilizáció háromagyú lényei majdnem megértették az esszenciáját, és amit „állati mágnesességnek" neveztek. Mivel ennek megértéséhez gyermekem, és talán a következ magyarázatokhoz is pontosan tudnod kell, hogy mi is a „ghanbledzoin", szükségesnek tartom, hogy mieló'tt folytatnám, felvilágosítsalak ennek a kozmikus anyagnak mibenlétér l. A „ghanbledzoin" nem más mint a lényi „kesszdzsan test" „vére"; és épp úgy ahogy a „vérnek" nevezett kozmikus anyagok összessége a lény planetáris testének táplálására és felújítására szolgál, a „ghanbledzoin" a kesszdzsan test táplálására és tökéletesítésére szolgál. Tudnod kell, hogy a vérösszetétel min sége általában - a kedvenceid általános jelenlétében éppúgy, mint az összes háromagyú lénynél - a bennük már teljesen kialakult lényi testek számától függ. A háromagyú lények jelenlétében a vért három különálló és független „kozmikus megvalósítási forrás" átváltoztatásaiból ered anyagok képezhetik. A lényi vér azon részének anyagai, amelyet a Természet egy lény planetáris testének szolgálatára szánt, azon bolygó anyagainak átalakításából származik, amelyiken az a lény kialakul és létezik. Viszont a lény kesszdzsan teste szolgálatára rendelt anyagok, amelyek összességét nevezik „ghanbledzoinnak", annak naprendszernek a többi bolygója és napja elemeinek átalakításából nyerhet el, ahol ez a háromagyú lény megjelent és tartózkodik. Végül pedig, a lényi vérnek majdnem mindenhol „szent aisszakhladonnak" nevezett része, mely a lény legmagasabb, „léleknek" nevezett részét szolgálja, a Mi Legszentebb Abszolút Napunk közvetlen emanációiból származik. A lények planetáris teste vérének kialakításához szükséges anyagok az „els lényi táplálék", vagy mint a kedvenceid mondják, az „élelem" formájában hatolnak beléjük. A „fels lényi testnek", vagyis a „kesszdzsan testnek" úgy a felöltéséhez, mint a tökéletesítéséhez szükséges anyagok általános jelenlétükbe a leveg vel hatolnak be, amit az úgynevezett „lélegzéssel" és b rük bizonyos, úgynevezett „pórusain" keresztül szívnak be. Ami pedig a legfels bb lényi testnek felöltéséhez szükséges anyagokat illeti - annak a szent lényi résznek, amit k, mint már mondtam a „lelk knek" hívnak - azokat náluk is, mint nálunk, egyedül csak az „aiessziriturasszi contempláció" folyamata révén lehet asszimilálni, átalakítani és a megfelel módon felölteni, ami általános jelenlétükben a három független szellemmel áthatott részük tudatos részvételével valósul meg.
Majd csak kés bb fogod tudni megérteni mindazokat a kozmikus anyagokat, amelyekkel a három független lényi test egyes kedvenceid általános jelenlétében felölti és tökéletesíti magát, csak kés bb, amikor már az ígéretemhez híven elmagyaráztam a Világ teremtésének és fenntartásának alapvet kozmikus törvényeit; mégis, hogy a jelen témát világossá tegyem, már most szükségünk van rátérni arra a kérdésre, hogyan módosult bennük az általuk automatikusan felvett „második lényi táplálék" megvalósítási formája. Kezdetben, a kundabuffer szerv megsemmisítése után, amikor a Nagy Világegyetemünk összes többi háromagyú lényéhez hasonlóan egy „fulasznitamni létezésük" volt, ezt a második lényi táplálékot normálisan változtatták át, és f alkotó elemeit - azokat, amelyek a saját bolygójukon létrejöv átalakulásokból erednek és azokat, amelyek a naprendszerük más koncentrációiban létrejöv átalakításokból az atmoszférájukba áramlanak - általános jelenlétük a már bennük jelenlev meghatározott adatokhoz megfelel mértékben asszimilálta, és eme táplálékot alkotó elemeknek az egyéni lények által fel nem használt feleslege, mint nálunk is automatikusan környezetük érdemes lényeinek tulajdonába ment át. Kés bb azonban, amikor legtöbbjük háromagyú lényekhez méltatlan módon kezdett élni, a Nagy Természet kénytelen volt a „fulasznitamni" létezésüket az Itoklanotz elvnek megfelel létezésre változtatni. Attól kezdve, legtöbbjük jelenlétében az abnormális lényi létezése folytán azokat a Nagy Természet által el készített meghatározott kristályosodásokat, amelyek a második lényi táplálék legfontosabb részét alkotják - és melyek, miután a lények beszívták, a „kesszdzsan fels lényi testük" felöltésére és tökéletesedésére szolgáló anyagokká változnak át -, megsz ntek lassacskán, vagy tudatosan, vagy önkénytelenül a tervezett célra felvenni. És mivel ezek a más kozmikus koncentrációkon átalakított anyagok bolygójuk atmoszférájába továbbra is beáramlanak, szerencsétlen kedvenceid között az utóbbi századokban egy új „betegség" jelent meg, amely nyilvánvalóan káros hatás gyakorol rájuk. Valójában ezek a rendelkezésükre álló, fel nem használt, meghatározott kozmikus kristályosodások az atmoszférában történ helyzetváltozásaik során, annak bizonyos rétegeiben koncentrálódnak és id nként kedvenceid mindegyikébe behatolnak, a környezeti küls körülményeknek és általános jelenlétük bels állapotának megfelel en - annak az állapotnak, ami különben maga is els sorban a többiekkel való kapcsolattól függ. Márpedig azok beléjük, mint az általános kozmikus Nagyon Nagy Trogoautoegokrát számára a kozmikus anyagok átalakítására elrendelt természetes apparátusokba hatolnak be, és ott nem találva meg a törvényszer „dzsartklom" folyamat követelményeinek megfelel „alapzatot", valamint más, véletlenszer tényez knek köszönhet en, ezek a kristályosodások a bolygójuk sajátos új kristályosodásaiba való átváltozásokhoz szükséges további evolúciók és involúciók folyamán, még miel tt ez az átváltoztatás befejez dne, planetáris testükre azt a hatást gyakorolják, ami ezt az ott nemrég felbukkant sajátos betegséget jellemzi. Kedvenceid eme betegségnek, melynek sajátosságait éppen meghatároztam, a korszaktól és a bolygójuk felszínének különböz részeit l függ en változatos neveket adtak; még ma is különféle neveket visel, és az eredetér l mindenfajta álbölcs magyarázatot koholnak. A számos név közül, amit ennek a betegségnek adtak, jelenleg a következ k a legelterjedtebbek: „er s nátha", „influenza", „spanyolnátha", „trópusi nátha" és még mások. Ami pedig a lényi táplálék második fajtájának azokat az elemeit illeti, amelyeket ezek a lények még továbbra is felvesznek, mióta elvesztették a fulasznitamni elv szerinti létezés lehet ségét, alapanyagai már csak arra szolgálnak, hogy bizonyos alkotóelemei révén az els lényi táplálék átváltoztatását, és bizonyos már elhasznált elemeknek a planetáris testb l való eltávolítását segítsék el . Térjünk most vissza, gyermekem, kedvenceidnek erre a sajátos pszichikai tulajdonságára és arra, hogy azt mi módon használtam fel személyes tevékenységeimhez, amikor „specialista hipnotiz rként" m ködtem közöttük. A „hipnotizmus", vagy ahogy mondani szeretik, a „tudományuknak" ez az ága, csak a legutóbbi id kben jelent meg és vált hivatalossá, és mégis az egyik olyan komoly tényez vé vált, amely a legtöbbjüknek már amúgy is elég zavaros pszichizmusát egyre jobban összezavarja, és planetáris testük m ködésének szabálytalanságát is betet zi. Amint a „hipnotizáló orvosnak" nevezett földi szakemberek egyike lettem, engem is érdekelni kezdett ez a hivatalos „tudomány", és így amikor kés bb több fontos kérdésre, például a Nagyon Szent Ashyata Sheymash tevékenységének eredményeire vonatkozó szokásos kutatásaimat folytattam, és véletlenül a „tudományuk" eme ágazatára vonatkozó dologra bukkantam, ezt a „szerencsétlen problémát" is tisztázni tudtam az értelmem számára. Eme tudományuk újjászületése, mint manapság megszokottá vált, automatikusan történt, és bizonyos rendkívül eredeti, méghozzá, mint k mondanák, nagyon „pikáns" események indították el. Véleményem szerint érdemes volna ennek az „újjászületésnek" néhány részletét elmondanom neked. A kortárs tudósok azt állítják, hogy tudományuk eme ágának kezdeményez je egy bizonyos Brade nevezet angol nemzetiség professzor volt, majd azután egy francia orvos, Charcot fejlesztette ki. Valójában mindez egész másképp történt.
Részletes kutatásaim ezt a kérdést illet en többek között világossá tették számomra, hogy az els , Brade, a hasznamusszi tulajdonságok egészen nyilvánvaló szimptó-máit mutatta, és a második, Charcot pedig egy „befolyásos apa fiá"-nak tipikus sajátosságait. És az ilyen fajta földi típusok sohasem tudtak volna bármi teljesen újat feltalálni. Valójában a dolgok a következ módon játszódtak le: Egy bizonyos Pedríni nev olasz pap úgynevezett „gyóntató" volt a városában egy apácakolostorban. Ehhez a paphoz gyakran jött gyónni egy Euphrozin nev apáca. Az a hír járta, hogy ez az apáca gyakran egy nagyon sajátságos állapotba esett, és amint ebben az állapotban volt, környezete számára szokatlan megnyilvánulásokat mutatott. Gyónás alatt arról panaszkodott Pedríni atyának, hogy bizonyos pillanatokban „megszállja az ördög". Minden amit ez az apáca mesélt, valamint az összes róla terjesztett hír nagyon érdekelték Pedríni atyát, aki saját maga is meg akart gy dni a dolgokról. Egy nap, gyónás közben minden eszközzel próbálta felébreszteni az apáca szinteségét, és többek között megtudta, hogy ennek a fiatal „apácajelöltnek" van egy szeret je, aki önmagáról egy portrét adott neki ajándékba egy nagyon szép keretben, és hogy az imák közötti „szabad idejében" át szokta engedni magát „kedvese" képe szemlélésének; és pontosan ezekben a „szabad id kben" érezte azt, hogy, mint mondja, „megszállja az ördög". Mindaz, amit az apáca teljesen szintén elmondott, még jobban felgerjesztette Pedríni atya érdekl dését és elhatározta, hogy bármi áron felkutatja e jelenség okát; megkérte tehát Euphrozin apácát, hogy a legközelebbi alkalommal mindenképpen hozza magával szerelmesének bekeretezett portréját. És a következ gyónásra az apáca magával is hozta a portrét. Nem volt abban semmi igazán különleges, a keret azonban csodaszép volt, „gyöngyházzal" és színes kövekkel kirakva. Márpedig, miközben az atya és az apáca mindketten a portrét és a keretét szemlélték, az atya egyszer csak észrevette, hogy az apácával valami nagyon különös dolog történt. El ször elsápadt, és néhány másodpercig mintegy k vé meredt, azután hirtelen pontosan olyan megnyilvánulásokba kezdett, amelyek minden részletükben felidézték az újonnan házasultak magatartását a „nászéjszakájukon". Miután ezt látta, Pedríni atyában még jobban lángra lobbant a vágy, hogy ennek a meglep megnyilvánulásnak okait önmagának tisztázza. Ami pedig az apácát illeti, két órával ennek a különös állapotnak els szimptómái után magához tért, mintha semmi sem történt volna, semmit sem tudva és semmire sem emlékezve a történtekb l. Pedríni atya nem volt képes ezt a jelenséget egyedül megfejteni. Ezért segítséget kért egy bizonyos Bambíni nev orvos barátjától. Amikor Pedríni atya részletesen mindent elmondott Bambíni doktornak, akit a dolog szintén nagyon érdekelt, mindketten hozzáláttak a kérdés tisztázásához. El ször különféle ellen rz kísérleteket hajtottak végre Euphrozin apácán, és több „szeánsz" után, mint ott mondják, felt nt nekik, hogy az apáca változatlanul akkor került ebbe a különös állapotba, amikor tekintete hosszasan id zik a keretet ékesít egyik csillogó, színes ékkövön - azon, amelyiket „perzsa türkiznek" neveznek. Tovább folytatva kutatásukat, más személyeken is kikísérletezték ennek a „perzsa türkiznek" a hatását, és hamarosan kategorikusan meggy dtek róla, hogy majdnem minden háromagyú lény, tekintet nélkül a nemére, ha egy kicsit hosszabb ideig mereszti szemét egy bizonyos fajta csillogó, selymes fény tárgyra, nemsokára ugyanolyan állapotba esik, mint els kísérletük személye; továbbá észrevették, hogy az ezzel az állapottal járó megnyilvánulások mindenkinél más formát öltenek, és az illet által el leg átélt túlsúlyban lev lényi-emócióktól függnek, valamint a csillogó tárgytól, amelyikkel eme emóciók átélése közben, véletlen folytán egy kapcsolat alakult ki. Márpedig gyermekem, amint ennek az olasz közösségb l ered két lény megfigyeléseinek, következtetéseinek és kísérleteinek híre terjedt az „új kiképzés " kortárs tudósok között, azok elkezdtek ezzel kapcsolatban „tudálékoskodni"; és amikor véletlenül, ahogy az náluk mindig történik, megtudták hogy ebben az állapotban lehetséges a régi benyomásokat azonnal egy újra átcserélni, egyesek közülük ezt a sajátos, az emberekre jellemz pszichikai tulajdonságot orvosi célokra kezdték használni. Azóta ezt a fajta gyógyítást „hipnotikus kezelésnek", és a vele foglalkozó lényeket „hipnotizáló orvosnak" hívják. Viszont arra a kérdésre, hogy mi is ez az állapot, és miért esnek bele az emberek, még a mai napig sem találtak választ. Azóta százával jelentek meg mindenféle, még ma is érvényben lév „teóriák", és ezerszám az ennek a kérdésnek szentelt vastag kötetek, amelyek még jobban összezavarják e szerencsétlen bolygó közönséges háromagyú lényeinek már éneikül is eléggé z rzavaros értelmét. Tudományuknak ez az ága számukra talán még károsabb volt, mint az si görög halászok és a német közösség kortárs lényeinek fantasztikus találmányai.
leg ennek a tudományágnak köszönhet en, e szerencsétlen bolygó közönséges lényeinek pszichizmusa legfeljebb a „lényi kalkalik" néhány új formájával gazdagodik, vagyis olyan „ esszenciális törekvésekkel", amelyek ott bizonyos meghatározott tanítások alakjában jelentek meg, az „anoklinizmus", „darwinizmus", „antropozofizmus", „théozofizmus" és még sok más mindig „izmus"-sal befejez nevek alatt, ami azt eredményezte, hogy még az a két adat is, ami mindaddig megengedte, hogy csak egy kicsit is olyanok legyenek amilyennek egy háromközpontú lénynek lennie kellene, véglegesen elt nt jelenlétükb l. Ezek még nemrég bennük lév esszenciális adatok hozták létre bennük a „patriarkális érzelemnek" és „vallásos érzelemnek" nevezett lényi impulzusokat. A jelenkori tudományuknak ez az ága általános jelenlétükben nemcsak káros, új „kalkalik" megjelenését okozta, hanem sokaknak közülük még a pszichizmusuk rendellenességeit is, ami már éneikül is b ven eléggé abnormális volt, és ami a legnagyobb szerencsétlenségükre már régóta egy egészen az „alnukurieni kakofóniáig" men diszharmóniában szenvedett. Jól meg fogod érteni ezt, ha elmondom, hogy abban az id ben, amikor az Európának nevezett kontinensen éltem, és ott ismét a „hipnotizáló orvos" mesterségét gyakoroltam, a pácienseim több mint a felének baja ennek a káros tudománynak intenzív elterjedéséb l fakadt. És tényleg, rengeteg ottani közönséges lény, akik olvastak az ilyen „új kiképzés tudósok" által err l a témáról írt mindenféle fantasztikus teóriákat, belebolondultak a fantazmagó riáikba, és add ig-addig próbálták eg ymást ebbe a hipnotikus állapotba belevinni, míg odáig jutottak, hogy klienseimmé váltak. Voltak ezek között a betegek között asszonyok, akik férjei, miután véletlenül elolvasták ezeket a m veket, saját egoista kívánságaikat próbálták rájuk szuggerálni, voltak esztelen szül k gyermekei, voltak szeret iknek alárendelt, vagy mint ott mondják „papucs alatt tartott" férfiak, és így tovább. És mindez azért történt, mert ezek a nyomorúságos „új kiképzés " tudósok ennek a szánalmas állapotnak a témájáról kezdtek hasznamusszi teóriákat összetákolni. A hipnózis kérdésével kapcsolatban jelenleg létez teóriákból a valóságnak egyik sem felel meg, még megközelít leg sem. Például a legutóbbi id kben, amikor ezen a szerencsétlen bolygón tartózkodtam, egy új, káros módszer kezdett virágzani, mely az ottani lények pszichizmusára ugyanazt a hatást gyakorolja, amit a tudományuknak ez a „hipnotizmusnak" nevezett ága annak idején és még mostanáig is gyakorol. Ezt az új káros módszert „pszichoanalízisnek" hívják. Feltétlenül tudnod kell gyermekem, hogy amikor a tikliamuishi civilizáció lényei erre a különös pszichikai tulajdonságra el ször felfigyeltek, és megértették, hogy ez lehet vé teszi bizon yos hozzájuk különösen méltatlan tulajdonság megsemmisítését, akkor ennek az állapotnak el idézés! folyamatát egy megszentelt folyamatnak tekintették, és azt kizárólag az összes hív jelenlétében a templomaikban valósították meg. Ezzel ellentétben kortárs kedvenceid már nem érzik a jelenlétükben a „lényi b nbánat impulzusának" még a nyomát sem, és nemcsak hogy annak koncentrált megnyilvánulását nem tekintik egy megszentelt folyamatnak, amikor azt nagy szükség esetén céltudatosan el idézik; hanem még fel is használják mint módszert arra, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságainak bizonyos, bennük véglegesen megrögzó'dött következményeit „csiklandozzák". Például még akkor is, amikor egy olyan „patriarkális szertartás" ünneplésére jönnek össze, mint „menyegz ", „keresztel " vagy „születésnap", az egyik legnagyobb mulatságuk az, hogy megpróbálják egymást ebbe az állapotba vinni. Szerencsére nem ismernek - és reméljük, hogy soha nem is fognak ismerni - semmilyen más módszert mint azt, amit az olasz közösségnek ez a két lénye, Pedríni atya és doktor Bambíni el ször felfedett, és ami egy fényes tárgy merev szemlélésében áll, aminek csillogása valóban lehet vé teszi, hogy egyeseket, mint már mondtam, ebbe a „hipnotikus állapotba" ejtsenek.
Harmincharmadik fejezet Belzebub hivatásos hipnotiz r ÉS BELZEBUB újra meséim kezdett: - Amikor hivatásos hipnotiz rként éltem kedvenceid között, pszichizmusukon végzett kísérleteimet f leg annak a különös állapotnak igénybevételével folytattam tovább, amelyet a jelenlegi ottani lények „hipnotikus állapotnak" neveznek. Ahhoz, hogy ket ebbe az állapotba tegyem, el ször azt az általuk egymásra gyakorolt hatást vettem igénybe, amelyet a tikliamushi civilizáció korának lényei alkalmaztak, vagyis az én saját „ghanbledzoinom" segítségével hatottam rájuk. Kés bb azonban, mivel a „felebaráti szeretetnek" nevezett lényi impulzus gyakran megjelent általános jelenlétemben, így ezt a folyamatot nemcsak a személyes célomért kellett rengeteg ottani háromagyú lényen létrehoznom, hanem ezúttal az javukra is; mivel ez a módszer akkor a saját lényi életemre nagyon károsnak bizonyult, kitaláltam egy másikat, melynek hatása ugyanaz volt, de anélkül, hogy a saját „ghanbledzoinomat" kellett volna ráfordítanom. A találmányom - amit mindjárt gyakorlatba is vittem -abban állt, hogy a vér szabad áramlását egyes erekben egy bizonyos módon megakadályozva a már említett „véredények teltségének a mértékét" gyorsan megváltoztattam. Ezzel a találmánnyal el tudtam érni azt, hogy vérkeringésüknek az „ébrenléti állapotukban" már automatikussá vált ritmusát fenntartva, m ködésbe tudtam hozni eme lények igazi tudatát, vagyis azt, amit k tudatalattinak hívnak. Az új módszerem kétségkívül összehasonlíthatatlanul jobbnak bizonyult annál, amit bolygód lényei még ma is alkalmaznak, s ami abból áll, hogy a hipnotizált személynek egy fényes tárgyra kell meresztenie a szemét. Természetesen, mint már mondtam, egy fényes és csillogó tárgy merev szemlélésével bele lehet vinni ket ebbe a pszichikai állapotba, de ez távolról sem sikerül az összes ottani lénnyel. Ugyanis amikor egy fényes tárgyra mereven néznek, ha az általános vérkeringésükben a „véredények teltségének mértéke" meg is változik, e változás f tényez je mégis a gondolatnak vagy az érzelemnek egy önkéntes, vagy önkéntelen összpontosulásában rejlik. És ezt az összpontosulást csak egy intenzív elvárásnak köszönhet en lehet elérni, vagy pedig egy bennük lejátszódó „hitnek" nevezett folyamat révén, vagy valami „rövidesen bekövetkezend dologtól" való félelem érzelmével is, és végül olyan „szenvedélyek" révén, amelyek m ködése eme lények jelenlétének már velejárójává vált mint a „gy lölet", a „szerelem", a „kéjelgés", a „kíváncsiság", és még mások. Ezért az ott „hisztérikusnak" nevezett lényeknél, és akik egy id re, hacsak nem már egyszer s mindenkorra teljesen elvesztették képességüket a „gondolatuk" és az „érzelmük" összpontosítására, lehetetlen egy fényes tárgy merev szemlélésén keresztül a „véredények teltségének mértékét" megváltoztatni - vagyis lehetetlen bennük ezzel a „hipnotikus állapotot" kiváltani. Ezzel ellentétben találmányom módszerével, vagyis egy meghatározott hatást gyakorolva a „véredényekre", nemcsak ezeket a téged érdekl háromagyú lényeket tudtam ebbe az állapotba vinni, hanem számos ottani egy- és kétagyú lényt is, többek között különféle „négylábúkat", „halakat", „madarakat", és így tovább. Ami pedig a felebarátaim iránti szeretetet illeti, ami arra késztetett, hogy egy új módszert találjak fel a kedvenceidet ebbe a számukra sajátossá vált állapotba vinni, az f leg azért jelent meg bennem, és vált lassacskán uralkodóvá, mert különösen az én orvosi m ködésem idejében az ottani közönséges háromagyú lények, bármilyen kaszthoz tartozzanak is, lassacskán mindenhol szeretni és becsülni kezdtek, úgy tekintve rám, mintha Fentr l küldettem volna, hogy segítsek nekik az ártalmas szokásaiktól megszabadulni; egyszóval kezdték irányomban az „oszkolniku" szinte lényi impulzusait megnyilvánítani, vagy, ahogy azt k mondják, a „hálát" és a „nagyrabecsülést". Nemcsak az általam megmentettek és hozzátartozóik tanúskodtak err l a „lényi oszkolnikuról", vagy „háláról", hanem mindazok is, akiknek közelr l vagy távolról velem volt dolguk, vagy hallottak rólam, az egyedüli kivételt azok a professzionisták képezték, akik az orvosaik voltak. Ez utóbbiak éppen ellenkez leg, módfelett utáltak, és minden erejüket megfeszítve azon voltak, hogy a közönséges lényekkel fenntartott jó kapcsolataimat tönkretegyék; és k pusztán csak azért gy löltek, mert hamar komoly vetélytársukká váltam. És az igazat vallva, volt is miért gy lölni, mert alig pár nappal orvosi pályafutásom kezdete után, már rendszeresen a betegek százai látogatták a rendeléseimet, és több száz másik próbált az ajtómon kopogtatni, miközben szegény versenytársaim arra kényszerültek, hogy az híres „rendel jükben" naphosszat várják, hogy mint egy „eltévedt bárány" betaláljon valami paciens. És azért várták ilyen türelmetlenül ezeket az „eltévedt bárányokat", mert némelyikük át tudott alakulni úgynevezett „fej s tehénné", amelyb l az ott kialakult szokás szerint az orvosok kifejik azt, amit k „lóvénak" neveznek.
Az igazság kedvéért különben a védelmükre hozzá kell tennem, hogy ez utóbbi id kben e nélkül a „lóvé" nélkül ott lehetetlen az élet, és f leg az olyan fajta háromagyú lények számára, amilyenek az híres orvosaik. - Márpedig gyermekem, én a hipnotiz r orvosi mesterségemet, mint már mondtam, el ször az Ázsia kontinens központjában, Turkesztán különböz városaiban kezdtem gyakorolni. El ször Turkesztán azon részének városaiban tartózkodtam, amelyet kés bb „kínai Turkesztánnak" neveztek el, megkülönböztetve a nagy Orosz közösség lényeinek hódítása után „orosz Turkesztánnak" nevezett részt l. A kínai Turkesztán városaiban egyre nagyobb szükség bizonyult a magamfajta orvosokra, mivel ebben az id ben bolygód ezen vidékét népesít háromagyú lények között még soha nem látott intenzitással fej dött ki két ártalmas „szerves szokás", amelyeket e szerencsétlen bolygó lényeinek sajátosságává vált jelenlétükben elsajátítani. E végzetes szerves szokások egyike az „ópium szívás" volt, a másik pedig abban állt, hogy „anasht", vagy mint szintén mondják „hasist" rágjanak. Mint már tudod, az „ópiumot" a mák virágából állítják el , és a „hasist" egy „tcsakla", vagy „kender" nev bolygófelszíni képz dményb l. így tevékenységemnek ebben a szakaszában, el ször f leg a kínai Turkesztán különféle városaiban éltem, de kés bb a körülmények rávittek arra, hogy inkább az orosz Turkesztán városaiban tartózkodjak. Az orosz Turkesztán városainak lényeinél az els ártalmas szokás - vagy mint néha mondják „b nös hajlam" - az ópium szívás, szinte nem is létezett, és az „anash" rágása is sokkal keveseb b pusztítást okozott, min t másutt, ezzel szemben, az úgynevezett orosz „vodka" használata nagyon is virágzó volt. Ezt a káros terméket f leg egy „krumpli" nev bolygói képz dményb l állítják el . Ennek a „vodkának", valamint az „ópiumnak" és az „anashnak" használata, az ottani szerencsétlen háromagyú lények pszichizmusát nemcsak tökéletesen „groteszké" változtatja, hanem még a planetáris testük bizonyos fontos részeinek fokozatos elkorcsosulását is magával vonja. Ezzel kapcsolatban elmondhatom neked gyermekem, hogy pontosan ennek a kedvenceid közötti tevékenységemnek az elején kezdtem vezetni a pszichizmusuk tanulmányozásának el segítésére azokat a „statisztikákat", amelyek iránt kés bb az Értelem legmagasabb fokát birtokló, bizonyos Nagyon Szent Kozmikus Individuumok oly nagy érdekdést tanúsítottak. - Márpedig gyermekem, mialatt a turkesztáni városokban lakó lények között szakorvosi min ségben éltem, különösen az ott-tartózkodásom végén olyan intenzíven kellett dolgoznom, hogy planetáris testemnek bizonyos funkciói rendellenesen kezdtek m ködni. Akkor nekiláttam azon gondolkodni, hogyan tudnék minden foglalatosságot abbahagyni, legalábbis egy bizonyos id re, és nem tenni semmi mást, csak pihenni. E célból természetesen visszamehettem volna a Marsbolygóra, de ott tornyosult el ttem a saját egyéni „dimtsonirom", vagyis a saját magamnak adott „eszecia-szavam" iránti lényi kötelességem. És az „esszencia-szavam", amit a hatodik leszállásom elején adtam magamnak az volt, hogy mindaddig a kedvenceid között fogok élni, míg az értelmem számára fel nem derítettem az összes okot, amiért eme fölöttébb különös lényi pszichizmus az általános jelenlétükben fokozatosan kialakult. S mivel „esszencia-szavamnak" még nem tettem eleget, hiszen még nem volt id m a kérdés tisztázásához szükséges összes részlet megismerésére, a Mars-bolygóra való visszatérést korainak tartottam. Lehetetlen volt azonban Turkesztánban maradnom, és ott az életemet úgy megszervezni, hogy a planetáris testemnek a megkívánt pihenést megadjam, mivel bolygódnak ezen a részén - úgy az orosz, mint a kínai Turkesztánban - lakó majdnem minden lénynél, akár egyéni észlelések révén, akár mások leírása alapján már elég adat kristályosodott ki ahhoz, hogy a küls megjelenésemet felismerjék. Márpedig ennek a vidéknek majdnem az összes közönséges lénye átérezte a szükségszer ségét annak, hogy beszéljen nekem saját magáról, vagy a közelállóiról valamelyik ilyen „kártékony b nöz hajlammal" kapcsolatban, és arról hogy attól mi módon lehet megszabadulni, amiben én a véletlen folytán páratlan szakért vé váltam. A terv amit akkor kigondoltam majd végrehajtottam, hogy ebb l a helyzetb l kilábaljak, volt az oka annak, hogy Turkesztán - amellyel kapcsolatban általános jelenlétemben kellemes emlékek rögz dtek meg, s ezek mindig meg fognak maradni - megsz nt a bolygódon való utolsó tartózkodásom idején állandó lakóhelyemül szolgálni. És attól kezdve a „híres" európai városok, valami gyanús eredet „sötét folyadékot" felszolgáló kávéházaikkal, teljesen helyettesítették számomra a keleti városokat „tsaikhainéikkal", és felséges aromájú teáikkal. Elhatároztam, hogy az Afrika kontinens Egyiptom nev országába megyek. Azért választottam Egyiptomot, mert abban az id ben ez az ország egy ideális pihen hely volt. Ezért aztán az összes többi kontinensr l rengeteg, mint k mondják „jómódú" háromagyú lény látogatott oda. Amint megérkeztem, a „Kairó" nev városban telepedtem le, ahol közönséges létezésemet mindjárt úgy szerveztem meg, hogy a planetáris testemnek megadjam a kitartó és intenzív munka után megkívánt pihenést.
Emlékszel? Már mondtam neked, hogy Egyiptomba els ízben azért mentem a bolygód felszínére történt negyedik leszállásom alkalmával, hogy törzsünk több ott él lénye segítségével elfogjunk egy bizonyos számú, véletlenül megjelent „félreértést", amit „majomnak" hívnak. Még azt is elmeséltem, hogy meglátogattam számos nem mindennapi építményt, amit az ország lényei emeltek, többek között azt a kozmikus koncentrációk tanulmányozására szánt eredeti obszervatóriumot, mely annyira felkeltette kíváncsiságomat. A hatodik leszállásomra már szinte semmi sem maradt meg a múlt id k eme sok érdekes építményéb l. Az ottani lények azokat a „háborúik" és „forradalmaik" során maguk rombolták le, vagy pedig befedte ket a homok. Itt a homok részint azoknak a szeleknek a következménye, amelyekr l szintén beszéltem, valamint egy nagy bolygórengésnek, amit az egyiptomi lények kés bb „anepusszi földrengésnek" hívtak. Ez alatt a bolygórengés alatt az akkor „Sziapurának" nevezett sziget, mely a még ma is létez „Ciprus" szigetét l északra feküdt, az öt évük alatt fokozatosan a bolygó belsejébe süllyedt egy nagyon sajátságos módon, és amíg ez a folyamat tartott, a környez nagy „szaliakurapiai" felületeken rendkívüli „apályok" és „dagályok" keletkeztek, amelyek nagy mennyiség homokot emeltek ki a szaliakurapia mélyéb l, s ez hozzávegyült ahhoz, amit a szél hordott oda. Azonban látod, gyermekem, mialatt neked Egyiptomról, és mindezekr l a dolgokról beszéltem, apránként rájöttem, míg végül is teljes lényemmel tudatossá váltam arról, hogy a Földet népesít háromagyú lényekr l szóló elbeszéléseim során egy megbocsájthatatlan hibát követtem el. Emlékszel, mondtam neked egyszer, hogy az elmúlt nemzedékek által elért eredmények közül semmi sem jutott el a következ nemzedékek lényeihez. Nohát most már látom, hogy ebben tévedtem. A neked tetsz lényekr l szóló el elbeszéléseim során egyetlen egyszer sem ment keresztül lényi asszociációimon annak az eseménynek az emléke, amely pont a bolygód felszínér l való végleges elrepülésem el estéjén történt, és amely azt bizonyítja, hogy az si korok lényei által elért eredmények közül valami mégiscsak elért kortárs kedvenceidhez. Az öröm emanációja, amit a Mi Mindenható és Végtelenül Igazságos Örök Teremt nkt l kapott kegyelem váltott ki, és az Általa adott engedelem, hogy magára a megjelenésem helyére térhessek vissza, kétségtelenül megakadályozott abban, hogy ezt a benyomást elég er vel észleljem ahhoz, hogy az Egészem megfelel részeiben teljesen kikristályosodjanak azok az adatok, amelyek el idézhetik a lényeknél ugyanazon forrás megnyilvánulásai által kiváltott lényi asz-szociációk folyamán, a már korábban átéltek megismétlését. Márpedig pont most, hogy már elkezdtem err l a korunk-beli Egyiptomról beszélni, és az esszenciám szeme el tt felelevenítem bizonyos vidékek emlékét, amelyek nekem bolygód felszínének ezen a részén tetszettek, az eme eseményr l megmaradt gyenge benyomások lassacskán egy bizonyos tudatot öltenek fel, és tisztán az emlékezetembe idéz dnek. Miel tt elmesélném neked ezt az eseményt, amit csak szánalmasan tragikusnak lehet min síteni, hogy egy többékevésbé tiszta képet adjak róla, még egyszer beszélnem kell az Atlantisz kontinens azon háromagyú lényeir l, akik az Akhldann tudományos egyesületet megalapították. Ennek az egyesületnek bizonyos tagjai, akiknek már volt valami fogalmuk a mindenü tt-jelenvaló -szen tOkhidanokhról, kitartó munka árán rájöttek, hogyan lehet az atmoszférájukból, valamint különféle bolygó-felszíni képz dményb l annak minden egyes szent részét elkülönítve kivonni, és azután amikor ezeket a „er t-hordozó" szent kozmikus anyagokat egy koncentrált formában konzerválták, hogyan szolgálhatnak a gyakorlati tudományos kutatásaik céljára. E nagy tudós társaság tagjainak többek között még sikerült is a mindenütt-jelenvaló-Okhidanokh harmadik különállóan lokalizált részét - a „szent semlegesít er t", vagy „egyesít er t" - arra felhasználni, hogy bármilyen „szerves" bolygói képz dményt olyan állapotba vigyenek, melyben az egyszer s mindenkorra meg rzi az összes, egy adott pillanatban benne lev aktív elemet; más szóval, fel tudták függeszten i, s t, teljesen meg is tudták állítani annak elkerülhetetlen „felbomlását". Az ennek megvalósítására való képesség ismeretét örökségül továbbadták bizonyos egyiptomi lényeknek, nevezetesen azoknak a beavatott lényeknek, akik az Akhldanné társaság tudós tagjainak egyenes ágú leszármazottjai voltak. Márpedig, több századdal az Atlantisz szerencsétlensége után, a hozzájuk eljutott ismeretek alapján eme Egyiptom lényeinek, ugyancsak a szent Okidanokh szent „semlegesít ereje" révén sikerült közülük egyeseknek a planetáris testét egyszer s mindenkorra megóvniuk attól, hogy romlásnak induljon vagy felbomoljon a „szent raszkuárnó", vagy mint k mondják a halál után. Valójában gyermekem, a hatodik tartózkodásom idejére ezen a bolygón, már egyetlen lény sem létezett azokból, akik korábbi ottlétem alatt Egyiptom országában laktak, sem mindabból, ami akkor ott létezett, és e tudásnak még a leghalványabb fogalmát sem rizte meg senki. De a planetáris testek, amelyekre ezt a módszert alkalmazták sértetlenül megmaradtak. Ezek az épen maradt planetáris testek a jelenkor lényeit l a „múmia" nevet kapták.
A planetáris testeket az egyiptomi lények nagyon egyszer en változtatták át „múmiává". A mumifikálásra szánt planetáris testet körülbelül két héten keresztül úgynevezett „ricinusolajban" tartották, azután belevezették a szent „anyag-er t", miután azt a megfelel módon feloldották. Nos gyermekem,- miként az egyik még ma ott él honfitársunk kutatásai és vizsgálatai szerint, valamint egy a bolygód felszínér l való végleges távozásom utáni étertáviratból megtudtam, - amikor az egyiptomi és a szomszédos közösségek között megindult az egyik kölcsönös elpusztítási folyamat, éppen akkor ért a végéhez az egyik „fáraójuk" létezése, és azok, akiknek a feladatuk volt az érdemes lények testét véglegesen meg rizni, az ellenség támadása következtében már nem tudták ennek a fáraónak planetáris testét a megkívánt ideig, vagyis két héten át, a ricinusolajban tartani. Mindazonáltal a testet ricinusolajba tették, és egy hermetikusan zárt helyiségbe csukták, és, miután szent anyag-er t egy bizonyos módon feloldották, azt is bevezették ebbe a helyiségbe, hogy a kívánt eredményt elérjék. Az történt, hogy ez a „szent er ", miután tényleg megvalósította amit elvártak, konzerválva maradt ebben a hermetikusan bezárt szobában, mint az az úgynevezett „katalizátorok" hatása alatt mindig történik, és egészen a legutóbbi id kig megmaradt egységes állapotában. Ez a szent „dolog" hosszú évszázadokon keresztül megmaradhatott volna eredeti állapotában a háromagyú lények között, akiknek az esszenciájukban már régóta nincs semmi „tiszteletadás" semmi iránt, de a jelenlétében ezeknek a kortárs „tudattalan szentségtör knek" felbukkant egy b nös szenvedély, ami kiváltotta bennük a szükségletet, hogy még a múlt nemzedékek szent lényeinek nyugvóhelyét is kifosz-szák; s még csak nem is tétováztak, ásatásokba kezdtek és felnyitották ezt a helyiséget, amit egy mély tiszteletben tartott szentélynek kellett volna tekinteniük. És így követték el azt a szentségtörést, amelynek eredményeként én most az egész lényemmel tudatossá váltam arról a tévedésemr l, hogy magabiztosan azt mondtam neked: a régmúlt korok lényeit l semmi sem jutott el a jelenkori civilizáció lényeihez, pedig ez a mostani napokban Egyiptomban lejátszódott esemény, pont az Atlantisz kontinensen élt seik által elért eredményeknek volt a következménye. S hogy a legrégebbi id k lényei által elért tudományos vívmányok eme eredménye a kortárs lényekhez eljutott, és most a tulajdonuk lett, annak az oka a következ : Már tudnod kell, kedves Hasszin - mint azt Nagy Világegyetemünk összes felel s lénye tudja, bármilyen szint legyen is lényi megfontolási képessége, s t azok is, akik a felel s korra való el készülésüknek még csak a második felében vannak - hogy minden teremtmény planetáris teste jelenlétének, miként minden kicsi vagy nagy „viszonylag független" kozmikus egységnek, az esszenciáját a szent Triamazikamnónak benne lokalizált három szent anyag-ereje kell hogy alkossa, vagyis a Szent Állítás, a Szent Tagadás és a Szent Egyesítés anyag-erejei, és annak azokat állandóan a megfelel egyensúlyi állapotban kell tartania. És ha valamilyen okból, e három szent er egyikének rezgése többletben hatol be bármilyen jelenlétbe, akkor annak fatálisán és elkerülhetetlenül a „szent raszkuárnón" kell átesnie, más szóval közönséges létezésének teljes elpusztulásán. Márpedig gyermekem, amikor kortárs kedvenceid jelenlétében megjelent ez a b nös szükséglet, hogy az seiknek még az ereklyéit is kifosszák, és hogy egyesek közülük ennek kielégítésére a visszaélésben odáig mentek, hogy ezt a hermetikusan bezárt szobát er szakkal kinyitották, mivel az ott elszigetelten lokalizált Szent Egyesítés szent anyagerejének nem volt ideje a térben feloldódnia, behatolt az jelenlétükbe, és abban a saját velejáró, a törvényeknek megfelel tulajdonságait nyilvánította meg. Most semmit sem fogok mondani arról, hogy a bolygódnak ezt a szárazföldjét népesít háromagyú lényeknek hogyan fajzott el a pszichizmusuk és hogy az milyen formát öltött. Talán a maga idejében majd ezt is elmagyarázom, de most térjünk vissza a félbeszakított témánkra. Egyiptomban a küls létezési programom többek között azt is magába foglalta, hogy minden reggel elsétáljak az úgynevezett „Piramisok" és a „Szfinx" irányába. Ezek a véletlenül épségben maradt „Piramisok", és ez a „Szfinx" voltak az egyedüli szánalomra méltó maradványai a nagyon nagy Akhldannék leszármazottai, és a szóbanforgó Egyiptom nagy sei által emelt méltóságteljes m építményeknek, amelyek építésének a bolygódra való a negyedik leszállásom alkalmával voltam szemtanúja. Alig akadt id m egy alapos pihenésre Egyiptomban, ugyanis a körülmények onnan nemsokára elmenetelre késztettek. Ezek a körülmények voltak különben az okok, amelyek miatt a kedves Turkesztán városait, a kényelmes „tsaikhain éival", min t már mondtam nek ed, ezentúl az Európa kontinens híres kulturális központjai váltották fel, azok nem kevésbé híres „kávéház-éttermeivel", ahol egy aromás zöld tea helyett egy fekete folyadékot szolgálnak fel, amir l senki sem tudja, hogy mib l állították el .
Harmincnegyedik fejezet Belzebub Oroszországban AZOK az események, amelyek a Föld-bolygó felszínén való utolsó személyes tartózkodásom során játszódtak le és kapcsolatban állnak kedvenceid abnormális közönséges életmódjával, valamint az a rengeteg kis incidens, amelyek különös pszichizmusuk jellegzetességeit számomra érthet vé tették, a következ képp kezd dtek: Egy reggel, amikor a „Piramisoknál" sétáltam, odajött hozzám egy meglett korú ismeretlen, akinek külseje nagyon elütött a bennszülöttekét l, és miután az ottani szokásoknak megfelel en üdvözölt, a következ t mondta: „Doktor úr! Talán lenne olyan szíves és megengedné, hogy reggeli sétái során társa legyek? Megfigyeltem, hogy ön itt, mindig egyedül sétál. Én is nagyon szeretek reggelente ide kijönni, és mivel szintén egyedül vagyok Egyiptomban, megkockáztatom felajánlani önnek a társaságomat." Mivel rezgéseinek kisugárzásai az enyémekhez viszonyítva nem voltak „otkaluparieniek" - vagyis a kedvenceid kifejezése szerint „szimpatikusnak" t nt - és mivel már magam is gondoltam rá, hogy valakivel kapcsolatot létesítsek abból a célból, hogy kipihenjem magam az „aktív gondolkodásból" olyan beszélgetések során, melyekben szabad folyást engedek asszociációimnak, rögtön el is fogadtam ajánlatát, és attól a naptól kezdve reggeli sétáimat az társaságában tettem. Miután közelebbr l megismerkedtünk, megtudtam ett l az idegent l, hogy az „Oroszország" nevet visel nagy közösséghez tartozott, és honfitársai között egy fontos „hatalom-birtokló" lény volt. Sétáink során a beszélgetés nemsokára, nem is tudom miért, f leg a háromagyú lények akarathiányára terel dött, és azokra a hozzájuk nem méltó gyengeségekre, amelyeket k maguk „b nnek" neveznek, azokra a gyengeségekre, melyek igen hamar szokássá válnak, f leg napjainkban, és amelyek végül egész létezésüknek, valamint lényi megnyilvánulásaik min ségének egyedüli alapjává válnak. Egyszer, egyik ilyen beszélgetésünk során hirtelen felém fordult és így szólt: „Tudja-e kedves doktor, hogy hazámban, ez utóbbi id kben az alkoholfogyasztás szenvedélye minden társadalmi osztályban rendkívül elterjedt? És mint ön bizonyára tudja, ez a szenvedély el bb-utóbb olyan kapcsolatokat eredményez, amelyek általában, mint azt a történelem mutatja, el bb-utóbb a társadalom évszázados szokásainak és vívmányainak lerombolását okozzák. „Ezért nemrég a legszéleslátókör bb honfitársaim közül többen, akik végre megértették az országunkban létrejött helyzet súlyos voltát, nemrég összejöttek, hogy talán együtt találjanak módot arra, hogy minden katasztrofális következményt elhárítsanak. Feladatuk végr ehajtásár a ott, együltében elhatározták, hogy megalapítanak egy egyesületet, amelynek ezt a nevet adták: „Szövetség a Nép Mértéktartásának meg rzésére", és engem választottak vezet jéül. „A „Szövetség" jelenleg javában tevékenykedik az említett nemzeti csapás elleni intézkedések meghozásán. „Már sok mindent csináltunk, és még rengeteg a tennivaló. „Miután ezt mondta egy kicsit gondolkozott, azután folytatta: Ha most megkérdezné t lem, kedves doktor, mi a személyes véleményem azokról az eredményekr l, amit ett l a „Szövetségt l" várhatunk, szintén szólva, bár én vagyok az igazgatója, nagyon nehezen tudnék bármi jót is mondani. „Szövetségünk ügyeinek általános helyzetét illet en, ami engem illet, már csak a „véletlenre" számítok. „Szerintem az egész baj abból ered, hogy ezt a vállalkozást több olyan csoport ellen rzésének rendelték alá, amelyekt l a terv megvalósítása függ; és mivel minden külön probléma esetén az összes ilyen csoport a saját céljait és kívánságait követi, minden egyes, a Szövetség alapvet céljával kapcsolatos kérdés állandó viszályra szolgál ürügyül; olyannyira, hogy ahelyett, hogy napról napra javítanák a kedves hazám számára oly elengedhetetlen célkit zések eléréséhez szükséges körülmények gyors elérésének lehet ségét, a Szövetség tagjai között egyre több a mindenféle félreértés, személyes ügy, megszólás, fondorkodás, álnokság, és így tovább. „Arni engem illet, hogy ebb l a szánalomra méltó helyzetb l kiutat találjak, az utóbbi id kben, újra és újra olyan sokat gondolkodtam, és annyi különféle, több-kevesebb „élettapasztalattal" rendelkez embert l kértem tanácsot, hogy szinte belebetegedtem, és a hozzátartozóim nógatására kénytelen voltam ide Egyiptomba jönni azzal az egyedüli céllal, hogy kipihenjem magam. Sajnos itt Egyiptomban sem tudom ezt megvalósítani, mivel sötét gondolataim nem hagynak békén.
„Nos tehát, kedves doktor, most, hogy nagyjából ismeri mi okozza a jelenlegi kiegyensúlyozatlan lelkiállapotomat, szintén bevallom önnek, hogy a megismerkedésünk óta milyen bens gondolatok és reménységek merültek fel bennem. „Valójában - folytatta -, az emberek ártalmas, b nös hajlamairól, valamint arról folytatott gyakori és hosszú beszélgetéseink során, hogy miként lehetn e ket t lü k megszabadítani, teljesen meggy dtem róla, hogy ön a pszichizmusukat áthatóan érti, és tökéletesen jártas a gyengeségek elleni küzdelem körülményeinek megteremtésében. Ezért tartom önt az egyetlen embernek, aki egy kezdeményez forrása lehetne ennek az alkoholizmus elleni küzdelemre alapított Szövetség tevékenysége megszervezésének, és az életben való alkalmazásának irányításában. „Tegnap reggel eszembe ötlött egy idea, amin egész nap és egész éjjel gondolkodtam, és végül is elhatároztam, hogy a következ t kérem önt l: „Beleegyezne-e abba, hogy eljöjjön hazámba, Oroszországba, és miután ott helyben meglátna mindent, ami történik, elfogadná-e azt, hogy segítsen nekünk Szövetségünket oly módon megszervezni, hogy az hazámnak tényleg meghozza azt a jótéteményt, aminek elérésére alapították?" És még hozzátette: „Önnek az emberiség iránt tanúsított pártatlan szeretete bátorít fel arra, hogy ezt megkérjem, és biztos vagyok benne, hogy nem fogja visszautasítani részvételét abban a munkában, amit l talán több millió ember megmentése függ." Amikor ez a szimpatikus orosz befejezte mondanivalóját, egy kicsit gondolkodtam, majd azt válaszoltam, hogy minden valószín ség szerint elfogadom kérését, hogy Oroszországba menjek, mivel ez az ország is meg tudott felelni f célomnak. Ezt a választ adtam neki: „Jelenleg csak egy célom van, nevezetesen az, hogy minden részletében tisztázzam magamnak az emberi pszichizmus összes megnyilvánulását, úgy az elszigetelt egyéneknél, mint egymás között, a közösségekben. Márpedig a pszichizmus állapotának és megnyilvánulásainak nagy közösségekben való tanulmányozására Oroszország talán nagyon is megfelel lenne számomra; hiszen, mint ezen beszélgetés alapján megértettem, ez a betegség, az „alkohol iránti szenvedély", önöknél szinte az egész lakosság körében elterjedt, és így több alkalmam nyílna kísérleteimet különböz típusú lényeken, úgy egyénileg, mint kollektíven végrehajtani." Ezzel a fontos orosz lénnyel ilyen formában lezajlott beszélgetésem után sietve megtettem el készületeimet, és néhány nap múlva vele együtt hagytuk el Egyiptomot. Két héttel kés bb már meg is érkeztünk abba a városban, mely ennek a nagy közösségnek f lakóhelye volt, és amely abban az id ben még a Szent-Pétervár nevet viselte. Amint megérkezett, új barátom a hosszú távolléte alatt összegy lt ügyes-bajos dolgainak szentelte magát. Abban az id ben fejez dött be többek között a Szövetség által az alkoholizmus elleni küzdelem céljára szánt nagy épület felépítése, és barátom mindjárt nekiállt az épület „felavatása" megszervezésének és el készítésének, elindítva az azzal kapcsolatos tevékenységeket. Én pedig ezalatt, szokásomhoz híven, elmentem mindenhová és megismerkedtem különböz „társadalmi körökhöz" tartozó lényekkel, mint ott mondják, hogy az erkölcsük és a szokásaik jellegzetes sajátosságairól tudomást szerezzek. Akkor állapítottam meg el ször a kortárs közösségükhöz tartozó lények jelenlétében az „egó-egyéniségük" határozottan kett s jellegét. Miután erre a megállapításra jutottam, elkezdtem ezt a kérdést külön vizsgálni és rájöttem arra, hogy az általános jelenlétükben ennek a kett s egyéniségnek a kifejl dése f leg annak az összhanghiánynak volt eredménye, ami a „világra jöttük és a létezésük helyének sajátos egyéni tempója" és a „lényi-gondolkodásuk formája" között áll fenn. - Szerintem, gyermekem, nagyon jól meg fogod érteni ezen közösség lényei egyéniségének különlegesen kirívó ketsségét, ha szóról szóra elmondom neked a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk róluk alkotott véleményét, amit maga, nekem személyesen adott. El kell mondanom neked, hogy a kedvenceid között töltött utolsó tartózkodásom második felében többször is alkalmam adódott ezzel az egyedülálló bölccsel, Mullah Nasszr Eddinnel találkozni, és vele a „köznapi élet különböz kérdéseir l", mint ott mondanák, „eszmecserét" folytatni. Azon a napon, amikor egyik bölcs szentenciájával meghatározta eme közösség lényeinek valóságos esszenciáját, bolygód egyik Perzsiának nevezett részén, Iszpahantól nem messze találkoztunk, ahová azért mentem, hogy Ashyata Sheymash Nagyon Szent Tevékenységével kapcsolatban végezzek kutatásokat, és azért is, hogy ott helyben tisztázzam azt a kérdést, hogy mi módon jelent meg el ször az úgynevezett „udvariasságuknak" ez a számukra is káros formája, amivel manapság ott mindenütt találkozni lehet. Miel tt Iszpahanba értem már tudtam, hogy a tiszteletre méltó Mullah Talayaltnikum városába ment keresztapja legid sebb lánya mostohafiát meglátogatni. Alighogy ebbe a városba érkeztem, keresésére indultam, és egész ottani tartózkodásom alatt gyakran ellátogattam hozzá; és a tet n ülve, mint ahogy az ebben az országban szokás, beszélgetni tudtunk mindenféle „titokzatos filozófiai kérdésr l".
Egy reggel, hozzá menet - azt hiszem ez az odaérkezésem utáni második vagy harmadik napon lehetett - felt nt az utcában uralkodó nagy sürgés-forgás; mindenhol söpörtek, tisztítottak, úgynevezett „sz nyegeket", „sálakat", „zászlókat" aggattak fel, és így tovább... Azt gondoltam: Nyilvánvalóan mindez, e közösség lényei által évente kétszer megtartott híres „fesztivál" el készítéséhez tartozik. Miután a tet re értem, és a kedves és nagyon kiváló bölccsel, Mullah Nasszr Eddinnel a szokáshoz ill en köszöntöttük egymást, kezemmel az utcán zajló eseményekre mutattam és megkérdeztem t le, hogy mit jelent ez. Szokásos jóindulatú, és mindig elb völ , bár egy bizonyos megvetéssel színezett grimasz jelent meg az arcán. És éppen mondott volna valamit, amikor az utcán felhangzott a városi kikiáltók szava és sok vágtató ló dobogása. Erre a mi bölcs Mullahunk szó nélkül felkászálódott, és kabátujjamnál fogva a tet széléhez vezetett; ott huncutul a bal szemével kacsintva figyelmemet az ott elrobogó hatalmas „lovas felvonulásra" terelte, amelyet, mint kés bb rájöttem, f leg ehhez a Nagy Orosz közösséghez tartozó „kozáknak" nevezett lények alkottak. A hatalmas „lovas felvonulás" közepén egy négylovas „orosz hint " gurult; egy kocsis vezette, akinek rendkívüli testessége „impozáns" kinézést adott. Ezt az oroszokra jellemz „impozáns" kinézést a ruhái alatt a megfelel helyeken elhelyezett párnáknak köszönhette. A hintóban két lény ült: az egyik megjelenése egy perzsára vallott, a másiké pedig egy tipikus „orosz generálisra". Amikor a lovas felvonulás elt nt, a Mullah el ször kedvenc szólását mondta el: „így-és-így-és-így-kell-ennek-lennie; Ne csinálj olyat, aminek nem szabad lennie!" és egy megszokott hangot hallatva, valami olyasmit mint „Zrt" viszszament a helyére, és nekem is intett, hogy kövessem; azután felszítva „kalianjában" a hamvadó faszenet, egy nagyot sóhajtva a következ tirádába kezdett, mely mint mindig, nem volt rögtön érthet : „Épp most ment itt el számos „fajpulyka" kíséretében az ország egyik „varjúja", egy minden bizonnyal fontos, magas rangú, de már alaposan megkopasztott és meglehet sen gy rött „varjú". „Különben, ez utóbbi id kben az ország „magas rangú varjai" egy lépést sem tesznek a „telivér fajpulykák" nélkül; nyilvánvalóan abban a reményben ringatják magukat, hogy a tollaik szánalomra méltó maradványai állandóan eme pulykák er teljes kisugárzás! terében találva magukat, talán meger södnek, és megsz nnek kihullani." Bár tényleg semmit sem értettem meg abból, amit éppen mondott, de ismerve szokását miszerint mindent el ször allegorikusán fejezett ki, egyáltalán nem lep dtem meg, és nem kérdez sködtem, türelmesen várva további bölcs magyarázatait. És tényleg, tirádája után, és miután befejezte a víz lelkiismeretes belekotyogását a „kalianjába", megadta nekem, az sajátos „finom csíp sségével f szerezett", a jelenkori perzsa közösség lényei egész jelenlétének és magának az esszenciájuknak a meghatározását. Megmagyarázta, hogy a perzsa közösség lényeit a „varjú" madárhoz hasonlítja, és a Nagy Oroszország lényeit, akikb l az utcán elvágtató díszkíséret állt, a „pulykának" nevezett madárhoz. Gondolatait azután egy hosszú disszertációban fejtette ki: „Ha pártatlanul analizáljuk és statisztikailag összefoglaljuk a jelenkori civilizáció embereinek értését, és a náluk uralkodó képzeteket, összehasonlítva az európai fajokat a többi kontinensen él kkel, és egy párhuzamot vonunk ezek között a népek és a madarak között, akkor azokat az embereket, akik az Európa kontinensen jelennek meg és a jelenkori civilizáció „tsimmesét" képviselik, „pávának" kellene nevezni, arról a madárról, melynek külseje a leggyönyör bb és a legfény bb, ugyanakkor a többi kontinens népeit a leghaszontalanabb és a kifejezetten legpiszkosabb madárról „varjúnak" kellene nevezni. „Azonban azokra a kortársainkra, akik az Európa kontinensen ugyan megtalálják a megjelenésükhöz, majd a kialakulásukhoz szükséges körülményeket, de akik kés bb más kontinenseken élnek, és ott „tömik meg" ket - és fordítva azok, akik más kontinensen jönnek a napvilágra, és az Európa kontinensen uralkodó körülmények között lesznek „megtömve" - nem lehetne a „pulyka" madárnál jobb hasonlatot találni. „A „pulyka", minden madárnál inkább, egy olyan „valamit" képvisel, ami se hús, se hal, de ami önmagában, mint mondják, csak „egy fél és egy negyed, plusz háromnegyed". „A „pulykára" legjobban a jelenlegi Oroszország lakói emlékeztetnek és ezt a „varjút"- az ország egyik legfontosabb-ját -, mely éppen elrobogott el ttünk, éppen az ilyen zsáner szárnyasok kisérték. „És csakugyan, ezek az oroszok ideálisan megfelelnek ennek az eredeti „pulyka" madárnak, amint ezt most be fogom bizonyítani. „Mivel az Ázsia kontinensen jöttek napvilágra és alakultak ki, és f leg, mivel a hosszú évszázadok során ezen a kontinensen uralkodó életkörülmények között kiformált tiszta örökséget kapták, úgy a szerves mint a pszichikai téren minden viszonylatban ázsiai természetük van, következésképpen nekik is „varjaknak" kellene lenniük. Azonban, mivel mindannyian, különösen az utóbbi id kben leginkább arra törekednek, hogy európaivá váljanak, és e célból „tömik magukat" ahogy csak tudják, lassacskán megsz nnek varjak lenni; és mivel bizonyos, természetesen a törvényeknek megfelel adatok alapján mégsem tudnak igazi „pávává" válni, és már maguk mögött hagyták a „varjút" de még nem érték utol a „pávát", mint mondtam, így k önmagukban tökéletes pulykák.
„Bár a pulyka egy nagyon hasznos háztáji állat, mivel a húsa - természetesen feltételezve, hogy a megfelel módon ölik meg, úgy, ahogy azt a régi emberek évszázados gyakorlat alapján megtanulták - az összes többi madár között a legjobb és a legízletesebb; ugyanakkor amíg él, a „pulyka" egy különös madár, és egy bizonyos nagyon sajátos pszichizmusa van, amit szinte lehetetlen még csak megközelít leg is megérteni, különösen a mi népünk félig passzív értelmével. „A pulyka pszichizmusa számos, sajátos vonásának egyike az, hogy ez a különös madár, ki tudja miért, elengedhetetlennek tartja az állandó szájh sködést; és így minden ok és értelem nélkül gyakran páváskodik. „Egyedül képzel dése és hülye álmodozásai által hajtva még akkor is szájh sködik és páváskodik, hogyha senki se nézi." Miután ezt elmondta, Mullah Nasszr Eddin lassan és nehézkesen felkelt, ismét kiejtette kedvenc mondását: „így-ésígy-és-így-kell-ennek-lennie", de ezúttal hozzátette: „Ne ülj soká ott, ahol nem volna szabad ülnöd", majd karon fogott és együtt lementünk a tet l. Kedves gyermekem, jóllehet, hogy méltányosak legyünk, megadjuk a mi nagyon bölcs Mullah Nasszr Eddinünk finom pszichológiai analízisének, ami megilleti itt kell elmondanom neked a következ t: megint csak a Német közösség lényei hibásak azért, hogy ezek az oroszok „példás pulykákká" váltak. És a német lények hibája az volt, hogy miután kitalálták az híres anilin festékeiket, elhanyagolták eme színek egyik sajátos különlegességét. Arról van szó, hogy ezen anilin festékek segítségével minden természetes színt, az igazi természetes fekete szín kivételével át lehet változtatni bármilyen másikba. És a német lények eme gondatlansága vonta maga után a szegény oroszoknak ezt a botrányos szerencsétlenségét. Valójában, minden várakozás ellenére, a „varjúk" tollait, amelyeket a Természet az igazi fekete színnel festett be, soha sem lehet egy másik színnel újrafesteni, még az általuk kitalált anilinnel sem. És következésképpen ezek a szegény „orosz varjúk" semmi módon sem tudnak átalakulni „pávává". De a legrosszabb az, hogy mivel már megsz ntek varjak lenni, és még nem „pávák", akarva-akaratlanul „pulyka" lesz bel lük, ami a legjobb kifejezése annak, amit kedves Mesterünk így fogalmaz: „egy fél és egy negyed, plusz háromnegyed". így a tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddin által személyesen nekem adott magyarázatnak köszönhet en értettem meg el ször tisztán, miért van e nagy közösség összes lényének, amint elérte a felel s kort, egy ennyire határozottan kett s egyénisége.Azonban err l ennyi elég is. Hallgasd meg most azokat az eseményeket, amelyekben részt kellett vennem az orosz közösség, akkor Szent-Pétervárnak nevezett legf bb városába való érkezésem után. Mint már mondtam neked, mialatt a barátom, ez a kiváló orosz a távollétében dezorganizálódott ügyeit rendezte, mindenfelé járkáltam, és különféle „társadalmi osztályú" és „állású" lényekkel találkoztam, hogy az erkölcsük és szokásaik jellegzetes sajátosságait tanulmányozzam, és így világossá teg yem mag am el tt az alkoho l irán ti „szerv es szükségletük" okát, valamint általa az általános jelenlétükre gyakorolt hatás nyilvánvaló következményeit. Érdekes megjegyezni, hogy már a mindenféle „társadalmi osztályba" és „állásba" tartozó lényekkel való els találkozásaim során több alkalommal megállapítottam azt a tényt, mely azután egy figyelmesebb megfigyelés után teljesen nyilvánvalóvá is vált, hogy a legtöbbjük már magában hordozta a csíráját az „általános jelenlétük eme sajátságos m ködésének", amely két független küls ok egy bizonyos kombinációja hatására már régóta megjelenik kedvenceidnél. Eme okok közül az els a „Szoliunenziüsz" nev általános kozmikus törvény; a második a bolygód felszínének bizonyos részein a közönséges lényi életkörülményeik határozott rosszabbodásában rejlik. Az „általános jelenlétük sajátságos m ködésének" arról a csírájáról akarok beszélni, mely már több ottani év óta e közösség összes lényének jelenlétében megrögz dött, egy olyan formában, amit kedvenceid bizonyos jól meghatározott id szakok során már megismertek, és ami számukra bizonyos - ismét csak egyedül a Föld-bolygó háromagyú lényeire jellemz en - különleges megnyilvánulások „ösztönz tényez jévé" vált, mely megnyilvánulások összessége ezúttal eme nagy közösség lényeinél a „bolsevizmus" nevet kapta. Kicsit kés bb majd beszélek neked err l az „általános jelenlétük sajátos m ködésér l". A kérdésre most csak azért tértem rá, hogy egy ideát adjak azokról a különlegesen abnormális lényi életkörülményekr l, amelyek keretében tevékenységem ennek a nagy közösségnek a lényei között, legf bb városukban, SzentPéterváron eltöltött id alatt lezajlott. Már azel tt, miel tt ebbe a városba érkeztem, szándékomban állt kivitelezni egyik régebbi tervemet, amihez miden szükséges el volt készítve. A terv az volt, hogy az egyik nagy településükön megalapítok valamit, ami az „kémiai laboratóriumaikhoz" hasonlít, és abban az el re el készített módszerek segítségével, a különös pszichizmusuk bizonyos mélyen elrejtett oldalain speciális kísérleteket akartam végezni. Ezért gyermekem, miután berendezkedtem ebben a városban és megállapítottam, hogy az id mnek majdnem a fele szabad maradt, elhatároztam, hogy hasznosítom ezt a félig-tétlenséget, és a terv kivitelezésére szánom.
Az els információk alapján megtudtam, hogy egy ilyen laboratórium felállításához mindenekel tt a helyi hatalombirtokló lények „engedélyére" volt szükség, és ennek megszerzésére mindjárt meg is indítottam az eljárást. Már az els lépésnél megértettem, hogy bizonyos, e közösség létezési folyamatában már régóta megrögzött törvények értelmében, egy privát laboratórium megnyitásának engedélye az egyik „minisztériumuknak" egy adott „hivatalától" függ. Elmentem tehát ebbe a hivatalba. Azonban kiderült, hogy az alkalmazottak, bár elismerték, hogy ennek az engedélynek kiállítása az feladatuk volna, nem tudták hogyan kell eljárniuk. És, mint kés bb megértettem, ezt egyszer en azért nem tudták, mert mindaddig még senki sem fordult hozzájuk egy ilyen engedélyért, és következésképpen e szerencsétlen lények automatikusan felépült pszichizmusa nem tudta felvenni az ennek a megnyilvánulásnak megfelel „mechanikus szokást". Itt meg kell jegyeznem, hogy néhány évszázad óta a lényi kötelességeik megvalósításához megkívánt majdnem összes megnyilvánulás minden ottani lénynél csak egy és ugyanazon dolog gyakori ismétlése által bennük kialakított adatok m ködése révén valósul meg. Ennek a közösségnek hatalom-birtokló lényeinél, ezeknek a különös „lényi adatoknak" a kikristályosodása, ebben a korszakban sokkal intenzívebben valósult meg mint bárhol másutt olyannyira, hogy néha szinte úgy t nt, teljesen meg vannak fosztva azoknak az impulzusoknak azonnali megjelenését el idéz adatoktól, amelyek általában a lények sajátosságait képezik. Mint kés bb tisztázni tudtam magamnak, ez a kristályosodás a már említett Szoliunenziüsz kozmikus törvény hatásának következményeképpen megy végbe bennük. Az pedig, hogy annak a hivatalnak alkalmazottjaihoz mindaddig még senki sem adott be egy engedélyre kérvényt egyáltalán nem azt jelenti, hogy e fontos város egyetlen lakójának sem lett volna szüksége egy „kémiai laboratóriumra" - ellenkez leg, ebben a városban soha nem volt annyi kémiai laboratórium, mint ebben az id szakban, és kétség kívül a tulajdonosaik valahol, valami módon megszerezték a megkívánt engedélyt. Lehetetlen, hogy az ne lett volna meg nekik! F városukban - mint különben minden kis és nagy közösségben megvolt erre a célra szolgáló „közigazgatási testület", amelyen általában a „hatalom-birtoklók teljes és zavartalan boldogságának alapvet reménye" nyugszik, s amit k „csendó'rségnek", vagy „rend rségnek" hívnak, és melynek f kötelessége arra vigyázni, hogy bárkinek, amikor valamilyen vállalkozásba kezd, meglegyen a hozzávaló engedélye. És arra még csak gondolni sem lehet, hogy a „hatalom-birtoklók teljes és zavartalan boldogságának alapvet reményét" képvisel lények „hiúzszemét" a legkisebb dolog is elkerülje és, hogy a hatalom-birtoklók el írásos engedélye nélkül megengedjék bármilyen laboratórium felállítását. Ennek a látszólagos ellentmondásnak egészen más volt az oka. Meg kell mondanom neked, hogy eme közösség lényeinek magatartása, az értésük szerinti „normális" kölcsönös kapcsolatok fenntartására, és általában a közönséges életükhöz a lények által a múltban bevezetett törvények és szabályok betartása iránt már olyanná vált, hogy egyedül azok tudták elnyerni a nekik objektíven kijáró hasznot, akik mindent pont ellenkez leg, vagyis az érvényben lév szabályokkal és törvényekkel ellentétben tudtak csinálni. Olyan privát laboratóriumból, mint amilyent én akartam létesíteni, nem egy, hanem talán ezer is lehetett; ahhoz csak ismerni kellett az engedély megszerzéséhez szükséges „abnormális helyi eljárásokat", és azután ezeknek az abnormitá-soknak értelmében cselekedni. Nekem pedig a közöttük töltött rövid id nem engedte meg, hogy rájöjjek ebben a különlegesen abnormálissá vált közösségben a közönséges lényi élet összes finomságára. Ezért, amint belefogtam a megkívánt engedély megszerzéséhez szükséges eljárásokba, állandó kellemetlenségeknek, valamint az lén yi életükben szintén már régóta bevezetett „idióta piszmogásoknak" voltam kitéve; és ráadásul mindez végül is teljesen eredménytelenül történt így kezd dött: Amikor az el bb említett „hivatalba" értem, és az alkalmazottakhoz fordultam, k egészen zavartan összenéztek, azután egymás közt suttogni kezdtek; néhányan közülük nagy könyvekben kezdtek el lázasan lapozni azzal a nyilvánvaló reménnyel, hogy azokban eme engedélyekkel kapcsolatban valamely szabályokra bukkanjanak. Végülis a f nökük odajött hozzám és fontoskodva azt mondta, hogy egy személyemre szóló '„h ségi bizonyítványra" van szükségem egy másik hivatalból. Ez lett a kiindulópontja egy véget nem ér az egyik hivatalból a másikba, az egyik közigazgatásból a másikba, az egyik hivatalos szakért l a másikhoz, a végtelenségig tartó jövés-menéseknek. A dolgok odáig fajultak, hogy a „rend rség" és a „plébánia papja" között kellett ide-oda pendliznem, és még a város hivatalos bábaasszonyát is alig tudtam elkerülni... Mindennek tetejébe az egyik ilyen különleges hivatal, nem is lehet tudni mi okból, egy másik hivatal bizonyítványán egy harmadiknak a pecsétjét követelte. Az egyik hivatalban egy papírt kellett aláírnom; egy másikban olyan kérdésekre kellett válaszolnom, amelyeknek semmi közük sincs a kémiához; egy harmadikban részletesen elmagyarázták, hogyan kell a laboratórium felszerelését használni ahhoz, hogy elkerüljem a mérgezést, és így tovább.
Kezdetben, mint kés bb kiderült, s amit akkor nem is gyanítottam, egy olyan tisztvisel fogadott, akinek az volt a feladata, hogy egy ilyen „förtelmes szándékról", mint egy kémiai laboratórium létrehozása az embereket lebeszélje. A legnevetségesebb az egészben az volt, hogy az engedély megszerzéséhez sorra olyan tisztvisel khöz kellett fordulnom, akiknek a leghalványabb fogalmuk sem volt arról, hogy mi is egy laboratórium. Nem is tudom hogyan fejez dött volna be mindez, ha majdnem két hónapos vesz dés után végül is nem szakítottam volna meg ezt a hülye eljárást. És a lemondásom oka is elég mulatságos volt. Eme abszurd eljárás szabályai szerint egy hivatalos bizonyítványt kellett megszereznem egy orvostól, mely azt tanúsítja, hogy a laboratóriumi munka a személyes egészségemet semmilyen veszélynek nem teszi ki. Elmentem tehát egy hivatalos orvoshoz. Amikor meg akart vizsgálni és kitartott amellett, hogy vetkó'zzek le, hogy mindenütt meg tudjon ütögetni kis kalapácsával, természetesen nem tehettem eleget ennek a kívánságának. Márpedig azért nem, mert levetk zve kénytelen lettem volna leleplezni a farkamat, amit a bolygódon mindig gondosan a ruhám ráncaiba rejtettem. Remélem meg tudod érteni, ha egyikük észrevette volna a farkamat, mind megtudták volna, hogy nem az bolygójuk lénye vagyok, és lehetetlenné vált volna továbbra is közöttük maradnom, és tovább folytatnom az engem annyira érdekl pszichizmusuk különlegességeinek helyes értelmezésére vonatkozó kísérleteimet. így tehát ezt az orvost a kívánt papír nélkül hagytam el, és ezért, ett l a naptól fogva minden próbálkozást feladtam arra, hogy megszerezzem az engedélyt a privát laboratóriumom létrehozására. Miközben, mind az egyéni célomért, mind a megkívánt engedély megszerzéséért ide-oda futkostam, gyakran találkoztam azzal a fontos orosz személyiséggel, akivel el ször ismerkedtem meg, és aki, bár saját ügyei nagyon elfoglalták, mindig talált rá id t, hogy meglátogasson, vagy az otthonában fogadjon. A találkozások során majdnem mindig az alkoholizmusról, valamint a csapásai ellen folyó küzdelem módszerér l beszélgettünk. Az ilyen eszmecserék során egyre több anyagot gy jtöttem, mivel pártatlan megfigyeléseim és a helyi lények pszichizmusának összes oldalára irányuló kutatásaim állandóan új adatokat kristályosítottak ki bennem. Ez a kiváló orosz nagyra értékelte megfontolásaimat és megjegyzéseimet a „Szövetség a Nép Mértéktartására" által végbevitt, vagy tervbe vett dolgokat illet en, és helyes megfigyeléseim szintén fellelkesítették. Eleinte az összes javaslatomat, amit a Szövetség közgy lésein el adott, elfogadták és megvalósították. Azonban, amikor e Szövetség bizonyos résztvev i véletlenül megtudták, hogy sok valóban hasznos intézkedés kezdeményezése egy külföldi orvostól származik, aki még csak nem is európai, elkezd dtek a szokásos „intrikák" és „köte-kedések" nemcsak javaslataim, hanem maga a Szövetség vezet je ellen is. A felel sség mindezekért a félreértésekért, amelyek folytán ez a sokmilliós közösség összes háromagyú lényének javára létrehozott fontos Szövetség sajn álatos módon megsz nt létezni, megint csak, mint mindig és mindenhol, az „új kiképzés " tudósokra hárul. Tény az hogy, bizonyos „örökösödés révén hatalmat-bir-tokló" lények nyomására ennek az új intézménynek f tagjai között több „tudós orvos" is volt. k a Szövetség vezet i közé tartoztak, mivel e korszak ottani, örökösödés révén hatalom-birtoklóvá vált lényeinek jelenlétében végérvényesen megrögz dött - hogy azután esszenciájuk elválaszthatatlan részévé váljon - az a földi háromagyú lények számára oly végzetes „uralkodó bels mester", akit k az „ön-megnyugtatónak" neveznek, és aki e szerencsétlenek életének célja és értelme lett. Ezért, hogy a legkisebb lényi er feszítést is megtakarítsák, kitartottak amellett, hogy ezek a tudós orvosok ebben a nagy, és társadalmi szempontból fontos intézményben mindenképp részt vegyenek. Ez utóbbi id ben az új kiképzés tudósok legtöbbje olyan lény, aki ehhez a mesterséghez tartozik. Továbbá azt is meg kell mondanom, hogy amikor ezek az új kiképzés tudósok maguk is „hatalom-birtoklóvá" válnak, és a közönséges életfolyamatban véletlenül nagy felel sség állást töltenek be, akkor k még az örökösödés révén lett hatalom birtoklóknál is gyakrabban válnak mindenféle félreértések forrásává. Márpedig azért válnak a félreértések forrásaivá, mert a jelenlétükben, kortárs kedvenceid három típusának jellegzetes sajátosságait egy bizonyos módon kombinálják magukban: nevezetesen a „hatalom-birtokló" lényekét, az „új kiképzés " tudósokét, és a „hivatásos orvosokét". így tehát gyermekem, eme közösség számos, örökösödés révén lett hatalom-birtoklójának kezdeményezése és követelése folytán - akik bár küls leg továbbra is hatalom-birtoklók maradtak, bels leg már csak „üres homokórák", vagy „leeresztett léggömbök" voltak - ennek az oly komoly, többmillió felebarátjuk „megmentésére" szentelt feladatnak a megvalósítását ezekre a „valóságos töltött pulykákra", vagy ahogy k mondanák, ezekre a „parvenükre" bízták. Eleinte, amíg ezek a véletlenül hatalomra jutott parvenük csak arra szorítkoztak, hogy sajátos kicsinyes áskálódásaikkal foglalkozzanak, a közös munkával nem is volt olyan nagy baj; de amikor mindenféle „man verek"
folytán áskálódásaik a Szövetség összes tagjára kiterjedtek, és több „klikkre" szakadtak - ami ott egy nagyon elterjedt veszedelmes szokás, és minden hasznos intézmény megvalósítását megakadályozza - még egy ilyen kezdeményezés is, amit ez a kortárs háromagyú lények által alapított Szövetség képviselt, mint ott mondják, „minden ízében recsegni-ropogni" kezdett. Abban az id szakban, amikor els orosz barátommal e közösség f városába érkeztem nagyban folytak ezek a kicsinyes áskálódások a különféle „klikkek", valamint az elmaradhatatlan Államszervezet tagjai között is* Amikor ezek a véletlenül hatalomra jutott parvenük megtudták, hogy a szervezetük munkájának feljavítására irányuló legtöbb tanács és javaslat t lem származott, egy hozzájuk hasonló szakembert l, de aki nem az úgynevezett „szakmai köreikbe" tartozott, rájöttek, hogy áskálódásaiknak és cselszövéseiknek semmi fontosságot nem fogok tulajdonítani, és így azok ellen fordultak, akiket a Szövetségük élére k maguk választottak. Közbevet leg itt érdemes megjegyeznem, hogy bár a különféle lényi impulzusokhoz elengedhetetlen adatok ezen kortárs szakembereknek jelenlétében alig kristályosodnak ki, bizonyos oknál fogva a „testületi szellemnek" nevezett impulzust meghatározó adatok jól kikristályosodtak és nagyon er sen m ködnek bennük. így tehát gyermekem, amíg nem ismertem e közösség hatalom-birtokló lényeinek ellenállhatatlan szükségletét a cselszövésre és az áskálódásra, vagy mint azt k néha mondják „kölcsönösen megszabadulni egymástól", továbbra is reménykedtem, és türelmesen vártam azokra az el nyös körülmenyekre, amelyek végre lehet vé tennék f tervem megvalósítását, vagyis hogy belefogjak a földi lények egy tömegében megnyilvánuló pszichizmus „gyakorlati kutatásába". Amint azonban teljesen tisztává vált számomra, hogy az ott létrehozott kölcsönös kapcsolatok miatt ebben a közösségben ezt nem fogom tudni elérni, és egyben meggy dtem arról, hogy lehetetlen egy laboratóriumot becsületes módon, vagyis az el írt szabályokat szigorúan betartva megnyitni elhatároztam, hogy nem késlekedem, és elmegyek a célomnak megfelel körülményeket keresve valamelyik másik európai közösségbe. Amikor barátom, ez a magas rangú orosz, tudomást szerzett elhatározásomról, nagyon elszomorodott, mint különben több más orosz is, akik tényleg a hazájuk javát kívánták, és akiknek volt idejük meggy dni arról, hogy az én tudásom és tapasztalatom alapvet céljuk elérésére nagyon hasznos lehetett volna. Néhány nappal indulásom el tt, a Szövetség annak az épületnek felavatására készült, amit, mint már mondtam neked, az alkoholizmus elleni küzdelemre terveztek, és amelynek az ottani lények az uralkodójuk nevét adták. „II. Miklós Cár Nemzeti Épületé"-nek keresztelték. Indulásom el tti napon azonban váratlanul eljött hozzám kiváló orosz barátom, és miután megmondta mennyire sajnálja elmenetelemet, kérve kért, hogy maradjak még néhány napot, ami lehet vé tenné számára, hogy az épület felszentelése és felavatása után velem utazhasson, és így az általa elszenvedett zaklatásokat és cselszövéseket egy kicsit kipihenje. Mivel semmi okom sem volt a sietségre, elfogadtam ajánlatát, és indulásomat egy meghatározatlan id pontra halasztottam. Két nappal kés bb játszódott le az épület nagy felavatása, és mivel az el este kaptam egy úgynevezett „hivatalos meghívót", elmentem a szertartásra. Nos, a több mint százmillió lény közösségének nemzeti ünnepségén, amelyen „ méltósága a Cár" maga is személyesen részt vett, kezd dött el a környezet abnormitásaiból ered „uretztaknilkarul" áramlása felém, amely e szerencsétlen bolygó minden egyes kortárs háromagyú lényének pszichizmusában automatikusan kialakul és mindegyiküket mondhatnánk egy „kiút nélküli b vös körbe" zár. Az ezt követ események a következ sorrendben játszódtak le: Az ünnepély napján, miközben a szertartás még tartott, els orosz barátom hirtelen odafutott hozzám, utat törve magának a fényes uniformisaikban és kitüntetéseikkel díszelg lények között, és örömteli hangon közölte velem, hogy abban a „boldogságban" lesz részem, hogy be leszek mutatva fenségének a Cárnak. Amint ezt elmondta, sietve elment. Kés bb megtudtam, hogy az ünnepség során beszélt rólam az uralkodónak. Ennek eredményeként határozták el, hogy be fognak mutatni neki. Egy „uralkodónak", egy „cárnak", vagy egy „királynak" való bemutatást bolygód minden kontinensén a leges-legnagyobb megtiszteltetésnek tartják. Ezért örült nevemben any-nyira a barátom, hogy ezt a kegyet számomra sikerült elnyernie. Biztos egy „nagyon nagy örömet" akart szerezni nekem és egyben a saját lelkiismeretét megnyugtatni, mivel felel snek érezte magát sikertelen ott tartózkodásoméit. - Ez után az esemény után két nap telt el. A harmadik nap reggelén lakásom ablakán véletlenül kitekintve szemembe ötlött a kint uralkodó szokatlan felbolydulás: mindenütt tisztogattak, sepertek, miközben számos „rend r" és „közhivatalnok" járkált fel-alá az utcában. Megkérdeztem, hogy mi az oka ennek a felbolydulásnak. A mi öreg Ahoununk elmagyarázta, hogy aznap a közösség egyik fontos generálisának látogatását várták ebben a kerületben.
Még aznap délután, miközben egyik új ismer söm társaságában otthon ültem és beszélgettem, odarohant hozzám a rendkívül izgatott és elképedt házmester, hangosan ezt dadogva: „A aaz... ... felsége!" De nem is volt ideje befejezni, mert maga az felsége lépett be. Amint a szegény házmester t belépni látta, el ször megdermedt, mintha villámcsapás érte volna, azután visszanyerte eszméletét, és a lehet leggyorsabban, persze „hátrálva" kisomfordált. Nagyságos felsége pedig, egy barátságos, de ugyanakkor e közösség hatalom-birtokló lényeire jellemz fens bbséges mosolyával odajött hozzám, és miközben már nagy kíváncsisággal szemügyre vette a szobámban lév régiségeket, egy sajátságos módon kezet fogva velem, leült kedvenc karosszékembe. Ezután továbbra is a régiségeket szemlélve így szólt: „Egy-két napon belül be fogják önt mutatni a mi „Magasztos felségünknek", és mivel az ilyen ügyek énrám tartoznak, eljöttem megmagyarázni, hogyan fog kelleni viselkednie életének ezen fontos és rendkívüli alkalma során." Miután ezt elmondta, hirtelen felállt, és odamenve szobám egyik sarkában álló, nagyon régi, szépen kimunkált kínai szobrocskához, egy egész jelenlétét átható spontán elragadtatással így kiáltott fel: „Milyen elb völ !... Hol talált rá az antik bölcsességnek erre a gyönyör ségére?... „ És anélkül, hogy a szemét a szobrocskáról levette volna, és megsz nt volna átengedni magát elragadtatásának, vagy pontosabban mondva, azzal teljes lényével azonosulva lenni, így folytatta: „Engem is nagyon érdekel az összes régi m vészet, de a kínait szeretem a legjobban; gy jteményemnek szentelt öt teremb l három kizárólag régi kínai m vekkel van megtöltve." Miután minden ceremónia nélkül visszaült karosszékembe, ugyanazzal a régi kínai mesterek m veivel szemben tanúsított rajongással kezdte kifejteni nézeteit az antikvitásokról, az értékükr l általában, hogy a legjobbak hol találhatók, és így tovább. Hirtelen, a beszélgetés kell s közepén kirántotta zsebéb l az óráját, és egy gépies pillantást vetve rá, felugrott, és így szólt: „Milyen bosszantó! Kénytelen vagyok ezt az érdekes beszélgetést félbeszakítani, mert sietve haza kell mennem, ahol már minden bizonnyal vár rám egy gyerekkori jó barátom a b bájos feleségével. „Csak átmen ben van itt mivel vidékr l jött és külföldre megy; már nem láttam mióta ugyanabban az ezredben szolgáltunk. Kés bb mindketten más kinevezést kaptunk, én az Udvarhoz, pedig egy civil állásba került". Azután hozzátette: „Ami az önnek adandó utasításokat illeti, amelyek miatt jöttem, azokkal még ma elküldöm a szárnysegédemet; majd mindent el fog magyarázni, talán ugyanolyan jól, mintha én magam csináltam volna." Mindezek után egy fontoskodó önteltség állapotában távozott tó'lem. Valóban, még aznap este, Nagyságos felsége ígéretéhez híven eljött hozzám egyik szárnysegédje, aki, mint ott mondják, még „fiatalember" volt, vagyis egy lény, aki a fele-ló's kort nemrég érte el. Ez a szárnysegéd egy földi háromagyú lény-típusnak olyan markáns vonásait hordozta, amelyekkel kedvenceid között ez utóbbi idó'kben gyakran lehet találkozni, és amelyet a következ ' szavakkal jól meg lehet határozni: „az apuka kedvence... meg az anyukáé is". Amikor megérkezett hozzám ez az apuka kedvence és beszélni kezdett, eló'ször teljesen automatikusan, az eró'szakkal emlékezetébe vésett ,jó modornak" nevezett szabályok által az általános jelenlétébe besulykolt adatoknak megfeleló'en nyilvánult meg irányomban. Egy kicsit kés bb azonban, amikor különös lényi megítélése számára világos lett, hogy én nem tartozom sem az ó', sem az övénél magasabb kasztba, hanem azon lények egyikének látszottam, akik az ó' közössége lényeinek abnormális értése szerint alig állnak felette az úgynevezett „vadembereknek", rögtön hangnemet változtatott, ett l kezdve, még mindig automatikusan, „parancsnokoló" és „rendelkez " adatok alapján nyilvánult meg irányomban, amelyek szintén megrögzó'dtek azokban a lényekben, akik hasonló kasztba tartoztak, és elkezdte mutogatni nekem, hogyan kell be- és kimennem, hogyan kell járnom, mikor kell mondanom valamit és milyen szavakkal. Bár két óra hosszat a saját példáin át mutogatta nekem hogyan kell viselkednem, mégis kijelentette, hogy másnap délel tt visszajön, és megparancsolta, hogy gyakoroljam, nehogy a saját kifejezése szerint valamilyen „baklövést követhessek el", ami oda vezethetne, ahová „Makár sohasem hajtotta ki kecskéit". A „legf bb bemutatás" napján, ahogy k azt nevezik, megérkeztem e nagy közösség f nökének székhelyére. A vasútállomáson maga Nagyságos felsége várt rám, egy fél tucat szárnysegéd kíséretében. Ett l a pillanattól kezdve -természetesen a saját „személyes szubjektív kezdeményezésének" bármilyen részvétele nélkül, egyedül egy és ugyanazon dolognak automatikus ismétlése révén megszerzett szokás által irányítva - elkezdte az összes szellemmel áthatott részemet valamint az általános jelenlétem összes megnyilvánosulását hatalmába keríteni, azokat mintegy a saját „énjének" gyámsága alá helyezve. Ett l kezdve a küls megnyilvánulásaimat illet en, nekem - mint a mi tiszteletre méltó Mullah Nassz Eddinnük mondaná - az „ fuvolájának hangjára kellett táncolnom". Amint a hintóba ültünk és elhagytuk az állomást, rögtön elkezdte mutatni nekem és a szájamba rágni, hogy miként kell cselekednem és beszélnem, és hogy mi az, amit nem szabad csinálni vagy mondani.
Majd kés bb, a teremben, ahol a híres bemutatás történt, ahogyan tovább oktatott és a jelenlétemet irányította... hát, azt még Seherezádé nyelvezetével sem lehetne leírni, és még kevésbé „Kutyafia Úr" tollával. Ebben a teremben, e fontos tábornok által, aki azokat „sugallta" nekem, minden egyes mozdulatom, minden lépésem, még az utolsó szemrebbenésem is el re ki volt számítva. Mégis, e módszer teljes abszurditása ellenére is, ha figyelembe vesszük azt, hogy egy lény tökéletesedése bels élményeinek mennyiségét l és min ségét l függ, az objektív igazság kedvéért be kell ismernem, hogy kedvenceid, természetesen tudattalanul, azon az estén több dolgot kényszeríttettek átéln em és ereznem, mint amit a közö ttük személyesen eltöltött évszázadok során átéltem és éreztem. Mindenesetre meg kell mondanom, hogy miután kedvenceid oly különös és oly „nyakatekert" pszichizmusának megfigyelése és tanulmányozása céljából elfogadtam ezt a híres bemutatót, az egész „nagy megpróbáltatás" után, amin aznap keresztül mentem, csak akkor tudtam végre szabadon lélegezni, amikor a vonaton ültem, és kínzóim, f leg a magas rangú generális végre egyedül hagyott. Egész nap folyamán annyira el voltam foglalva a számtalan t lem megkövetelt hülye manipulálás végrehajtásával, ami id s korom folytán meglehet sen fárasztott, hogy szerencsétlen „uralkodójuk" arca, vagy viselkedése fel sem nt ebben az egész komédiában. És most, gyermekem, ha igyekszel jól elsajátítani az azután velem történt eseményekr l szóló információkat, amelyek méltóságának a Cárnak való híres bemutatásom következményei voltak, minden bizonnyal el fogod tudni képzelni és jól meg fogod tudni érteni, hogy miért értékelik ki és állapítják meg kedvenceid - és különösen az akkori nagy orosz közösség lényei - az úgynevezett „egyéni fontosságot" kizárólag a múlékony küls „vetro-uretznelek" alapján, mint ahogy ez esetben velem is történt. A más lények érdemeit múlékony küls megjelenésük alapján történ megítélés szokása bennük apránként gyökeret vert és egyre jobban kifejlesztette és meger sítette azt az illúziót, hogy a „lényi-egyéniség" elnyerése pontosan csak a küls megjelenést l függ, és így mindannyian, szubjektíven, csak erre törekednek. Ezért van az, hogy napjainkban már a világra jövetelükt l kezdve mindannyian fokozatosan elvesztik még az „ízét" is az úgynevezett „lények objektív Lényének", s t, még azt is hogy vágyjanak rá. Az el bb említett „vetro-uretznelek" megnyilvánulásai irányomban már másnap reggel érezhet ek voltak olyan értelemben, hogy a személyiségem lényi jellemzésére szolgáló összes adat, melyek el leg er sen megrögz dtek minden olyan lény jelenlétében, aki engem ismert, hirtelen megváltozott pusztán a számomra objektíven káros az legfens bb „hatalom-birtoklójuknak" történt „hivatalos bemutatásom" folytán. Személyes jelent ségemr l, valamint tulajdonságaimról és érdemeimr l alkotott fogalmaik egyéniségük számára egyszerre megváltoztak. Mindegyikük szemében hirtelen egy „fontos", „intelligens", „rendkívüli" és „érdekes" lénnyé váltam... vagyis mindenféle általuk kitalált fantasztikus lényi tulajdonságok birtoklójává. Hogy illusztráljam azt, amit éppen mondtam, elmesélem neked a következ nagyon jellegzetes példákat: Annak az üzletnek a tulajdonosa, ahol élelmiszert szoktam vásárolni miel tt az ügyeimet intézni indultam, a „cári kihallgatásom" utáni napon mindenáron saját maga akarta a megvett árut hozzám elhozni. A kerületnek, ahol ideiglenesen laktam, az összes utcasarkán álló rend r, aki már mint külföldi orvost ismert, amint távolról észrevett, már a sapkájához emelte a kezét, ahogy a legfontosabb tábornoka el tt tenné. Még aznap este, annak a hivatalnak a f nöke, ahova el ször nyújtottam be a kérvényemet, saját maga hozta el lakásomra a nyavalyás engedélyt egy kémiai laboratórium felállítására. És másnap még négy másik engedélyt is kaptam más minisztériumok különböz hivatalaiból, amelyeknek egy ilyen engedély megadása egyáltalán nem tartozott az ügykörükbe, de ahová abszurd ide-oda járkálásaim során be kellett kopognom. A háztulajdonosok, a boltosok, a gyerekek és általában mindenki, aki az utcámban lakott, olyan kedvesek lettek hozzám, mintha szándékomban állt volna mindegyikükre egy óriási „amerikai örökséget" hagyni. És így tovább... Ez után az „üreskoponyás" esemény után többek között megtudtam, hogy ez a szerencsétlen uralkodó maga is mindig felkészül ezekre az idegen lényekkel való találkozásokra. És van ezekb l a hivatalos találkozásokból b ven, szinte minden nap, és még naponta többször is; itt egy „katonai parádé", ott egy másik uralkodó nagykövetének „kihallgatása"; reggel egy „küldöttség", délben az enyémhez hasonló „bemutatás", kés bb, ahogy ket hívják, a „nép képvisel inek" „fogadása", és mindenkinek kell mondania valamit, vagy éppen egy egész beszédet kell tartania. Mivel egy ilyen földi uralkodó legkisebb szavának is komoly következményei lehetnek, és gyakran vannak is, nemcsak a saját közössége összes lényére, hanem még a többi közösség lényeire is, minden kiejtett szót minden oldaláról meg kell vizsgálni. Erre a célra e cárok, vagy királyok körül, akár örökl dési jog alapján foglalták el a trónjukat, akár választás révén, rengeteg szakért tartózkodik, akiket az ottani közönséges háromagyú lények közül választottak ki, azzal a feladattal, hogy „súgják" nekik, amit bármely alkalommal tenniük, vagy mondaniuk kell; továbbá ezeket a felvilágosításokat
úgy kell adniuk, hogy a többiek ne lássák meg, hogy a császáruk, vagy királyuk nem a saját, hanem valaki más kezdeményezése alapján nyilvánítja meg magát. Hogy minderre emlékezzenek, természetesen az uralkodóknak maguknak is gyakorlatra van szükségük. És hogy ez a gyakorlat mit jelent, azt te most már minden bizonnyal jól el tudod magadnak képzelni annak alapján, amit éppen elmeséltem. Én magam is teljes lényemmel megértettem, amikor erre a nevezetes bemutatásra felkészültem. Különben, azon a bolygón való egész tartózkodásom során, ilyen el készítésen csak egyszer estem át. Ha egy ilyen el készítés minden nap, és minden egyes esetben szükséges lenne ... csak azt lehet kívánni, hogy a sors ett l bárkit is megkíméljen! Ami engem illet, semmi áron sem szeretnék ezeknek a földi császároknak, vagy királyoknak a b rében lenni, és ezt még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom, s t még az atyafiságom ellenségeinek sem. - Eme felejthetetlen „legfels bb bemutató" után, nemsokára elhagytam Szent-Pétervárt, és ett l fogva Európa, vagy más kontinensek különféle városaiban tartózkodtam. Kés bb, egészen más ügyekben, gyakran visszamentem ebbe az orosz közösségbe, ahol abban az id ben már a nagy „kölcsönös elpusztítást és minden azel tt elért dolog megsemmisítési folyamata" játszódott le, az a folyamat, amit ezúttal, mint már mondtam neked, „bolsevizmusnak" neveztek. Emlékszel rá? Megígértem neked, hogy el fogom magyarázni e fenomenálisán elképeszt folyamat megjelenésének igazi, alapvet okait. Nos hát, mint már mondtam, ez az elszomorító folyamat ott két független tényez hatására jelenik meg: az els a „Szoliunenziüsz" kozmikus törvény; a második pedig megint csak a saját maguk által megalapozott abnormális közönséges életkörülményekben rejlik. Hogy jobban meg tudd érteni mi is ez a két tényez , külön-külön megmagyarázom ket kezdve a „Szoliunenziüsz" kozmikus törvénnyel. El ször is tudnod kell, hogy az összes háromagyú lény, bármelyik bolygóról származzon is, és bármilyen legyen is küls burkolata, mindig nagyon türelmetlenül és nagy örömmel várja eme törvény hatásának megnyilvánulását, egy kicsit úgy, mint ahogy kedvenceid a „Húsvétnak", „Bajrámnak", „Zadiknak", „Ramadánnak", „Kaílánának" nevezett, és sok más, nagy ünnepet várják. Az egyetlen különbség abban áll, hogy kedvenceid az ünnepeiket azért várják türelmetlenül, mivel megszokták, hogy ezekben a „szent napokban" minden gátlás nélkül „szórakozhatnak", és szabadon „be tudnak rúgni"; miközben a többi bolygón a lények a Szoliunenziüsz hatását azért várják türelmetlenül, mert annak köszönhet en, egy felgyorsult fejl désre való igény - az objektív Értelem fokozatos elnyerése értelmében - bennük saját magától növekszik. Ami pedig azokat az okokat illeti, amelyek ennek a kozmikus törvénynek a hatását kiváltják, azok minden bolygón mások, de mindig az úgynevezett „egyetemes harmonikus mozgástól" függenek; és ami a Föld-bolygódat illeti, ott az úgynevezett „okok gravitációs központja" eme naprendszer Napjának „id szakos feszültségéb l" jön létre, amit magát, a „Baléautó" néven ismert szomszédos naprendszer reá gyakorolt hatása vált ki. Ebben, az utóbb említett naprendszerben az „okok gravitációs központját" a nagy „Szólni" üstökösnek a naprendszer koncentrációi közötti jelenléte alkotja, és ez az üstökös az „egyetemes harmonikus mozgás" bizonyos kombinációi következtében az esése folyamán néha nagyon megközelíti Baléautó napját, amelynek akkor nagyon fel kell fokoznia a „feszültségét", hogy saját esésének pályáját meg tudja tartani. Ez a feszültség a szomszédos naprendszerek napjainak feszültségét váltja ki, amelyek közé tartozik az Orsz naprendszer is; és amikor ennek folytán az Orsz Napja is felfokozza feszültségét, hogy a pályája módosítását elkerülje, ez saját rendszerének összes koncentrációjában, amelyek közé a Föld-bolygó is tartozik, ugyanazt a feszültséget váltja ki. Minden egyes bolygó „feszültsége" hatást gyakorol az ösz-szes rajta született és ott él lény általános jelenlétére, és minden egyéni tudatos vágytól, vagy szándéktól függetlenül, egy „iaboliunozornak" nevezett érzetet vált ki, vagy mint kedvenceid mondanák, egy „vallásos érzelmet". És pontosan ez a „lényi-érzelem" jelenik meg néha az el bb említett vágyban és törekvésben, hogy az Objektív Értelmet felgyorsítva tökéletesítsék. Érdekes megjegyezni, hogy amikor ez a szent érzet - vagy bármilyen más, szintén egy bizonyos kozmikus megvalósulás által kiváltott hasonló érzet - a kedvenceid általános jelenlétében el áll, k azt a számos betegségeik valamelyik szimptómájának vélik; ebben az esetben például ezt az érzetet „idegességnek" hívják. Még azt is meg kell jegyezni, hogy Nagy Világegyetemünk összes háromagyú lénye jelenlétének ez a sajátos impulzusa annak idején a Föld-bolygó legtöbb lényénél is megjelent és majdnem normálisan kifejl dött, vagyis attól kezdve, hogy a kundabuffer szervet a jelenlétükb l eltávolították egészen a második transzapalni perturbációig. Azonban kés bb, az általuk megalapozott abnormális közönséges életkörülmények által kiváltott csapások közepette, és f leg attól kezdve, amikor minden egyes földi háromagyú lény jelenlétében az ott „ön-megnyugtatónak" nevezett „bels kártev -isten" kezdett el uralkodni, következett be az, hogy a Szoliunenziüsz hatására a felgyorsított öntökéletese-désre való vágy és törekvés helyett valami olyasmi jelent meg bennük, amit k maguk a
„szabadságvágy" szavaival jellemeznek, és ami a f oka ezeknek az elszomorító folyamatoknak, mint a legutóbb megjelent „bolsevizmus"-nak is. Majd kés líb el fogom magyarázni hogyan képzelik el maguknak az híres „szabadságukat". Egyel re csak azt mondom el, hogy a Szoliunenziüsz hatása által meghatározott érzet felfokozza bennük a szükségletet, hogy a mindaddig úgy-ahogy biztosított közönséges küls lényi életkörülményeiket megváltoztassák. Ezt a szerencsétlen bolygót ért második transzapalni perturbáció, vagyis az „Atlantisz katasztrófája" után a Szoliunenziüsz kozmikus törvény már legalább negyvenszer gyakorolta hatását kedvenceid általános jelenlétére, és minden egyes alkalommal, ennek a legtöbbjükben már megrögz dött különös „szabadságvágynak" köszönhet en, végül is majdnem ugyanaz történt, ami bolygód felszínének azon a részén van folyamatban, amelyen az ott él csoportok ösz-szességét Oroszországnak hívják. Itt fontos megjegyeznem, hogy a Föld-bolygó háromagyú lényei között sohasem játszódhattak volna le ezek a borzalmas folyamatok, ha az objektív lelkiismeret lényi impulzusának kiváltására a tudatalattijukban érintetlenül maradt adatok - amelyekre el ször a Nagyon Szent Ashyata Sheymash fordította a figyelmét, és amelyekre küldetése be-teljesítésére számított - részt vettek volna azon tudatuk m ködésében, amely az ébrenléti állapotukban szokásossá vált számukra. Azon egyszer oknál fogva, hogy a „lényi-lelkiismeret" szent impulzusának adatai a tudatuk m ködésében nem vesznek részt, a Szoliunenziüsz törvény hatása, mint más elkerülhetetlen kozmikus törvényeké is, abnormális és számukra rendkívül szánalmas formákat ölt fel. - Ami pedig e folyamat megjelenésének másik tényez jét illeti, habár az eredetén, mint már mondtam, az abnormális közönséges életkörülményeikb l eredó' összes ok fennáll, szerintem az alapvet ok az híres „kasztokba" osztódásukban rejlik, amit ott az egymás közti kapcsolataikra vezettek be, és ami szüntelenül fenntartotta magát, kivéve abban az id szakban, mialatt Ashyata Sheymash Nagyon Szent Munkájának eredményei határozottan gyökeret vertek bennük. Az egyetlen különbség abban áll, hogy az elmúlt századokban a kasztokra szakadás bizonyos elszigetelt individuumok tudata és kezdeményezése alapján valósult meg, míg manapság teljesen mechanikusan jön létre, bárki akaratának, vagy tudatának részvétele nélkül. Most, gyermekem, helyénvaló lenne egy kicsit elmagyaráznom neked, mi módon és milyen sorrendben oszlottak kedvenceid automatikusan az híres társadalmi osztályaikba, és kés bb k maguk hogyan osztották fel azokat „kasztokra". Amikor különféle véletlenszer okok folytán kedvenceidnek egy jelent sebb csoportja valahol összegy lik, hogy egy közös életet szervezzen meg, egyesek közülük - akiknél valamilyen oknál fogva a kundabuffer szerv tulajdonságainak azok a következményei, amelyek összessége általános jelenlétüknek a „ravaszságnak" nevezett impulzust eredményezi, és akik másrészt éppen akkor számos „megfélemlítési eszközzel", vagy különféle „fegyverrel" rendelkeznek - rövidesen megkülönböztetik önmagukat a többi lényt l, és az élükre állva létrehozzák az úgynevezett „uralkodó osztály" magvát. És mivel a Föld-bolygó összes háromagyú lényénél, különösen az utóbbi idó'kben él knél, az „objektív lelkiismeretnek" nevezett szent lényi impulzus a közönséges tudatuk m ködésében nem vesz részt - aminek következtében még a legkisebb tudatos lényi er feszítés vágya is hiányzik bennük - a lények, akik ily módon megkülönböztették magukat, hogy az uralkodó osztályt alkossák, a kérdéses „megfélemlítési eszközöket" kihasználva, rákényszerítik a csoport lényeit arra, hogy még azokat az er feszítéseket is megvalósítsák helyettük, amelyeket minden lénynek a közönséges lényi életében szükségszer en végre kell hajtania. És mivel ugyanazon okoknál fogva, a csoport többi lénye sem kívánja ezeket a lényi er feszítéseket saját maga megvalósítani - és f leg nem a másokét -, ugyanakkor félnek a „megfélemlítési eszközökt l", mindenféle fondorkodáshoz folyamodnak, hogy ezeket az uralkodó osztály lényei által kérlelhetetlenül megkövetelt lényi er feszítéseket a szomszédjaik „nyakára sózzák", mint mondják. Ennek szokás szerint az az eredménye, hogy mindezeknek a csoportoknak lényei lassacskán, mesterkedésük fokától függ en különféle kategóriákba oszlanak. És a lényeknek ilyen kategóriákba oszlása a következ nemzedékeknél az híres kasztjaikba osztódáshoz vezet. Az egymás különféle kasztokba való besorolása következtében mindegyikük jelenlétében a más kasztokhoz tartozó lények irányában a „gy löletnek" nevezett lényi adatok kristályosodnak ki, amelyet különben egész Nagy Világegyetemünkben sehol máshol, semmilyen lénynél sem lehet megtalálni, és amelyek az összes kedvenced általános jelenlétében a maga során változatlanul, a háromagyú lények számára „szégyenletes", általuk „irigységnek", „féltékenységnek", „házasságtörésnek" nevezett impulzusokat idézik el , és még sok más ehhez hasonlót. így tehát gyermekem, ezek a borzalmas kölcsönös elpusz-títási folyamatok, és minden általuk korábban megvalósított dolog megsemmisítése nagyrészt annak tudható be, hogy azokban az id szakokban, amikor a
Szoliunenziüsz kozmikus törvény hatása általános jelenlétükben érezhet vé válik és a „szabadság" vágyát váltja ki, akkor automatikusan csökkenni kezd annak az általános jelenlétüknek már velejárójává vált adatnak a hatóereje, amely a hatalombirtoklókkal szemben bennük állandóan a „félénkség" impulzusát váltja ki, és ugyanakkor a „gy löletet" kiváltó különös lényi adat hatóereje növekszik a más kasztokba tartozó lények iránt. Ezért mondtam, hogy a kasztokra oszlásuk - ami a többi következmény mellett létrehozza ezt a különös lényi adatot, amelynek hatása egyre inkább érz dik, és amely, mint ahogy arról az elbeszélésem során te magad is biztos meg tudtál gy dni, az abnormális lényi életkörülményeiknek tudható be - volt eme borzalmas folyamatok megjelenésének második tényez je. Ezek a borzalmas folyamatok általában a következ sorrendbenjelennek meg és játszódnak le: Mindig ugyanúgy kezd dik. Az egyik ilyen csoportban több lény, akiknél ezt a más osztályok - és f leg az uralkodó osztály - lényei iránti különös impulzust kiváltó adatok a véletlen folytán er sebben kristályosodtak ki, a Szoliunenziüsz hatásának befolyása alatt a többieknél jobban látják és érzik a valóságot, elkezdenek „ordítozni", mint ott mondják, és ezekb l az „ordítozó szónokokból" a környezetük „vezet ivé" válnak, mint manapság mondják. Azután az „ordítozok szónoklatai" és a Szoliunenziüsz kozmikus törvény kett s hatására, mely hatások jelenlétükben abnormálisán vegyülnek össze, a többiek is a maguk során ordítozni kezdenek. És amikor a közönséges lényeknek ez az ordítozása kezd a közösség bizonyos hatalom-birtokló lényei „eln iesedett bal felének idegeire" egy túlzottan kako-fonikus hatást gyakorolni, megparancsolják az arra illetékeseknek, hogy néhány ilyen lármás zajongónak kenjék be a köldökét az úgynevezett „skót krémmel"; és akkor kezd dnek el azok a túlkapások, amelyek fokozatosan szenvedélyük legmagasabb fokára hágnak - habár, szerencsétlenségükre, végül is sehova sem vezetnek. Ha ezek a folyamatok a jövend nemzedékek lényeinek életét még csak egy kicsit is megjavítanák, egy objektív megfigyel szemében talán nem is t nnének olyan borzasztónak. Azonban Nagy Világegyetemünk összes háromagyú lényének szerencsétlenségére, amint ennek a törvényeknek megfelel kozmikus jelenségnek megsz nik a Jótékony hatása", és ezek a borzalmas folyamatok véget érnek, újrakezd dik a „régi történet", és a közönséges lényi életük az el bbinél „keser bbé" válik, miközben az „életük jelentésének és céljának egészséges tudata" még jobban legyengül bennük. És szerintem f leg azért gyengül le bennük, mert e folyamatok után a régi, uralkodó osztály vezet it általában különféle olyan kasztokból származó lények váltják fel, akiknek akár a múlt, akár a jelen nemzedékbeli képvisel i közül sem volt semmilyen akár tudatos akár tudattalan tapasztalata azokról a lényi megnyilvánulásokról, amelyek megadhatnák nekik a képességet környezetük lényei küls , és néha még bels életfolyamatainak irányítására is, akik, habár „hozzájuk hasonló lények", mégsem érték még el ugyanazt az értelmi fokot. Az igazság kedvéért el kell ismernünk, hogy bár az igazi objektív lelkiismeret létrehozására a korábbi uralkodó osztály háromagyú lényeinél a „tudatalattijukban" jelenlév adatok az „ébrenléti állapotuk" megfelel m ködésében szintén nem vettek részt, de a legtöbbje legalább hozzászokott a megörökölt uralkodáshoz, amelyet nemzedékr l nemzedékre automatikusan tökéletesítettek. Velük ellentétben, azoknak a lényeknek jelenlétében, akik el ször jutottak hatalomra, nemcsak, hogy minden lényi tudat hiányzik, mint ahogy az el uralkodó osztálynál is hiányzott, hanem ráadásul még különféle „bajok" is kezdenek bennük egy különlegesen viharos formában megnyilvánulni és rendkívüli, s egyben borzalmas eredményekre vezetni. Ezek a különféle „bájok"a földi háromagyú lények jelenlétében, különösen napjainkban, általában a kundabuffer szerv bizonyos tulajdonságainak következményei folytán kristályosodnak ki, olyanoknak mint a „hivalkodás", a „g gösség", az „önteltség", a „hiúság", és egyebek, amelyek m ködése egészen friss bennük, mivel azel tt még szinte sohasem érték el kielégülésük megkívánt fokát. Ezekre a földi lényekre, akik váratlanul hatalom-birtoklók lettek anélkül, hogy bármilyen örökölt adatuk lenne legalább egy automatikus uralkodási képességre, nagyon jól lehet alkalmazni kedves Mesterünk egyik szentenciáját, mely így hangzik: „Én még sohasem találkoztam egy olyan idiótával, aki ahhoz szokva, hogy öreg papucsokban csoszogjon, otthonosan erezné magát egy divatos, új cip ben." És valóban, gyermekem, minden egyes alkalommal, amikor a Szoliunenziüsznak a Földre gyakorolt hatása megsz nik, és kedvenceid „aránylag normális" létezése újrakezd dik, a „legutóbb kinevezett hatalom-birtoklók" olyan „elképeszt bakugrásokat" hajtanak végre, amelyeknek köszönhet en azután állandóan növekszik az úgynevezett „giliszták", „csigák", „bolhák", „svábbogarak", és megannyi más, a Természet javait romboló él sköd „születési arányszáma". - Mivel elkezdtem a bolsevizmusról mesélni, ezzel kapcsolatban adok neked egy másik példát kedvenceid lényigondolkodásának egyik furcsaságáról, amely már teljesen a sajátosságukká vált; az egyik naiv érvelésükr l, amib l nem hiányzik a humor. Ez a naivitásuk, ami egy mérhetetlenül szegényes lényi megítélésb l ered, a következ ben nyilvánul meg: bár két évszázad óta a lények kölcsönös viszonya terén az összes esemény, kivétel nélkül kizárólag csak önmagától, teljesen
automatikusan játszódik le, bármely kortárs lény lelkiismeretes szándékának vagy kezdeményezésének részvétele nélkül, k mindazonáltal mindig az ezekb l az eseményekb l ered összes, jó vagy rossz eredményt a legkisebb tétovázás nélkül, s t félt gondossággal az egyik, vagy a másik felebarátjuknak tulajdonítják. Ennek a szellemmel áthatott részeik teljességében már megrögz dött abnormitásnak a következ okai vannak: El ször is fokozatosan elt ntek általános jelenlétükb l azok a lényi adatok, amelyek összessége a lények jelenlétében képes a Jöv el érzetének" nevezett tulajdonságot létrehozni, és ez elveszi t lük a lehet séget a közeljöv eseményeit bármilyen mértékben is el re látni; másrészt a „korlátolt látókörükkel" és „kurta emlékezó'tehetségükkel" nemcsak, hogy semmit sem tudnak a bolygójukon sokkal régebben lejátszódott eseményekr l, hanem még arra sem emlékeznek, ami szinte tegnap történt; és végül semmit sem tudnak azokról a kozmikus törvényekr l, amelyek alapján ezek a sajnálatos események közöttük lejátszódnak, így, kortárs kedvenceid teljes jelenlétükben meg vannak gy dve arról, hogy ez a szörny folyamat, amelynek a „bolsevizmus" nevet adták, most el ször játszódott le a bolygójukon, és az „drágalátos kis civilizációjuk" el tt még sohasem fordult el ehhez hasonló; s t, még abban is biztosak, hogy ez a folyamat a felebarátaik értelme „folyamatos evolúciójának" tudható be. Érvelésük a bolygójukon gyakran megismétl dött hasonló események lefolyását illet en jó példaként szolgálhat, és jellemezheti lényi megítélésük hihetetlen korlátoltságát és butaságát. Minden háromagyú lény egyszer józan esze azt mondaná, hogy az ilyen események elkerülhetetlenek, és mivel kedvenceid különös pszichizmusa engem érdekelt, és azzal foglalkoztam, hogy azt minden oldaláról megfigyeljem, én magam is már több mint negyven alkalommal tanúja voltam pontosan ehhez hasonló folyamatoknak - amelyeket én így neveznék: „mindennek a lerombolása, ami csak a szemük elé kerül". Érdekes megjegyezni, hogy e borzalmas folyamatoknak több mint a fele nem messze azoktól a helyekt l játszódott le, ahol az általuk úgynevezett „kultúrélet" most összpontosul, vagyis bolygójuknak azon a részén, aminek az Egyiptom nevet adták. És hogy ezek a borzalmas folyamatok olyan gyakran Egyiptomban játszódtak le, annak tudható be, hogy hosszú id n át az „egyetemes általános harmonikus mozgással" szemben a bolygódnak ez a felszíne foglalta el a „kisugárzások gravitációs központjának" helyét. Ezért éreztette oly g yakran hatását az o tt el háro mag yú lén yekre a Szoliunenziüsz kozmikus törvény, és váltotta ki bennük minden alkalommal ugyanazt az abnormitást. Ha párhuzamot vonunk az Egyiptomban lejátszódott eseményekr l szóló hiteles adatok és azok között, amelyek majdnem az összes, az híres jelenkori „kultúrájuk" által képzett felel sök képzeletében és értésében ezzel kapcsolatban megrögz dtek - adatok, amelyeket k úgynevezetten a már „tökéletesített értelmükkel" fedeztek fel egy nyilvánvaló példát kapunk azokról az adatokról, amelyek alapján a „logikus gondolkodásuk" a felel s életük során létrejön. Továbbá, ez lehet séget fog nyújtani annak a szokásnak objektív értelemben vett „rossz hatását" kihangsúlyozni, amelyet közönséges életükbe a fiatalabb nemzedékek számára végérvényesen megrögzítettek, és amelyet a hangzatos „nevelés" és az „oktatás" nevekkel ruháznak fel. Valójában ennek az Egyiptomnak történetét azok közé a múlékony és fantasztikus információk közé sorolhatjuk be, amelynek összessége alapján alakul ki az különös, egyedülálló értelmük. Ez a fantasztikus történet, amit nyilvánvalóan egy „hasznamusszi egyéniségre" pályázó valaki talált fel, minden oktatási intézményben „kötelez tantárgy" lett; ott azt más, ilyen zsáner hülyeségekkel együtt „kalapáccsal verik be" eme jövend beli felel s lényeknek a szellemi észlelések és megnyilvánulások m ködésére szánt külön koncentrációiba, vagy, mint mondják, az „agyukba"; és amikor ezek a szerencsétlenek tényleg „felel s lényekké" válnak, ezek az er szakkal „papagájmódra betanított" fantasztikus információk a lényi asszociációknak és a „szembesít gondolkodásnak" szolgálnak alapul. Ezért gyermekem, jelenleg ezen a szerencsétlen bolygón, minden felel s kort elért lénynek, ahelyett, hogy egy normális háromagyú lény módján valódi ismerete lenne a múltban bolygóján lejátszódott eseményekr l - mind a teljes lényével felvett „öntudatlan fogalmak", mind lényi gondolkodása feltételezései révén -, mindenr l ahhoz hasonló tudása van, mint err l az Egyiptomról. Természetesen az „nevelési" és „oktatási" rendszerüknek köszönhet en ennek a különös bolygónak összes úgynevezetten felel s háromag yú lén ye ismeri azoknak a történetét, akik a régmúlt id kben Egyiptomban éltek. Azonban, hogy mi módon ismerik, miután ezeket az információkat, mint saját maguk is mondják, „papagáj módra betanítva" magáévá tették, és hogy ez milyen lényi-ábrázolási összességet eredményez a három szellemmel áthatott lényi részükben, azt a következ példám alapján könnyen el fogod tudni képzelni és világosan meg fogod tudni érteni. Majdnem mindannyian „tudják", hogy a régi Egyiptomiaknak huszonnégy dinasztiája volt. Ha azonban bármelyikükt l megkérdezik: „és miért volt ennyi dinasztiájuk?" fel fog t nni, hogy erre sohasem gondoltak. És ha mindenáron egy válaszra késztetik, ugyanez a lény, aki az el bb „tudta" és teljes lényéb l kijelentette, hogy a régi egyiptomiaknak huszonnégy dinasztiájuk volt, a legjobb esetben - természetesen azzal a feltétellel, hogy
segítenek neki szintének lenni és a benne lezajló asszociációkat hangosan kimondani - a következ logikus gondolatmenetet fogja napvilágra hozni: „Az egyiptomiaknak huszonnégy dinasztiájuk volt. „Igen. Rendben van... „Ez azt bizonyítja, hogy az egyiptomiaknak egy monarchikus államszervezetük volt, és a „császári" megbízatás örökösödés révén apától fiúra szállt. Márpedig szokásban volt, hogy ugyanahhoz a leszármazási sorhoz tartozó császárok ugyanazt a nevet viseljék, és hogy a császárok, akik ugyanazt a nevet viselik egy dinasztiát alkossanak; következésképpen amennyi császári név volt, ugyanannyi dinasztia is...". Ezt nagyon könnyen meg lehet érteni, és olyan világos, mint a tiszteletreméltó Mullah Nasszr Eddin buggyos nadrágján a „folt". És ha netán a jelenkori kultúra lényei között valaki mindenáron ismerni szeretné a régi egyiptomiaknál a császári családok gyakori változásának okát, és további nagy er feszítéseket tesz az értelme felvilágosítására, akkor a lényi gondolkodása ezzel kapcsolatban legjobb esetben ismét csak valahogy a következ sorrendben asszociálna: „Nyilvánvalóan, mondaná önmagának, a régi id kben gyakran el fordult, hogy a „császár", akit „fáraónak" hívtak, belefáradt az uralkodásba, és át akarta adni hatalmát valaki másnak. És valószín leg a következ formában, és körülbelül ilyen körülmények között járt el: „Tételezzük fel, hogy egy „Nagy Pál" nevezet fáraó békességben él, és nagy megelégedettséggel uralkodik az összes egyiptomi fölött. „Márpedig ez a „Nagy Pál" császár, vagy fáraó, egy napon nagyon fáradtnak érzi magát az uralkodásra, és egy álmatlan éjszaka során, átgondolva „császári helyzetét", el ször állapítja meg és teljes lényéb l felismeri, hogy akarva akaratlan, az ember belefárad az uralkodásba, hogy ez a foglalkozás mindent egybevéve egy fáradságos, meger ltet „munka", és hogy személyes szemszögb l nézve nem t nik se hasznosnak, se biztonságosnak. „Nagy Pál" fáraóra er s benyomást gyakorol ez a felismerés, és az egész élete során elnyert tapasztalata alapján akkor elhatározza, hogy keres valaki mást és „ráveszi", hogy t ett l a számára nem kívánatos fáradtságától megszabadítsa. „Ezért meghív akkor egy másik, mindaddig ismeretlen „Kiss Pétert", és nagyon udvariasan így szól hozzá: „Nagyon Tisztelt, és rendkívül szíves Kiss uram, a legnagyobb szinteséggel bevallom önnek, úgyis mint egyetlen barátomnak, és bizalomra méltó alattvalómnak, hogy a birodalom, amelyen uralkodom, már nagyobb unalmassá vált számomra, és ez talán abból ered, hogy már túl fáradt vagyok. „Ami pedig a kedves fiamat és örökösömet illeti, akire uralmamat átruházhatnám, magunk között legyen mondva, bár er snek és egészségesnek néz ki, valójában azonban egyik se. „Ön, mint apa, akinek utódai iránti szeretete közismert, ön meg fog érteni, biztos vagyok benne, ha azt mondom, mélyen szeretem a fiamat és örökösömet, és nem szeretném, hogy uralkodjon, és hozzám hasonlóan elfáradjon; ezért elhatároztam, hogy pontosan önnek, derék alattvalómnak és személyes barátomnak ajánlom fel azt, hogy engem és a fiamat az uralkodás feladatától megszabadítson, és ezt a magas kötelességet magára vállalja. „Mivel ez a még ismeretlen Kiss Péter minden bizonnyal egyrészt egy „rendes fickó", másrészt egy hiúsággal jól ellátott gazfickó, könnyes szemmel „vérz szívvel", a vállait felhúzva - vesszen, aminek vesznie kell - beleegyezik, és a következ naptól kezdve uralkodni kezd. „És ennek a Kiss Péternek más családi neve lévén, már a következ naptól kezdve az egyiptomi dinasztiák száma eggyel megn tt. „Márpedig sok egyiptomi fáraó volt, aki gyakran elfáradt, és a fiaik iránt érzett szeretet miatt nem kívánták, hogy azokat ugyanaz a sors érje, így ó'k is ugyanúgy lemondtak uralmukról - ezért volt ott olyan sok dinasztia." Valóságban azonban, a dinasztiaváltás Egyiptomban nem ilyen egyszer en játszódott le, és két dinasztia között olyan nagy lázongások történtek, hogy azokhoz képest a „bolsevizmus" csak gyerekjáték volt. Amikor ez a jelenkori bolsevizmus a csúcspontjára hágott, nemegyszer szemtanúja voltam bizonyos személyek szinte felháborodásának, akik, természetesen nyilvánvalóan rajtuk kívül álló okokból, magában a folyamatban nem vettek részt, és következésképpen félig tudatosan, kívülr l tudták figyelni, és teljes jelenlétükb l fel tudtak háborodni azon hozzájuk hasonló egyének cselekedetei láttán, akik aktívan részt vettek ebben a borzalmas folyamatban, nevezetesen azokén, akiket ez alkalommal „bolsevikoknak" neveztek, és még ma is neveznek. Szerintem, eme lényi érzelemmel kapcsolatban, amelyet remekül jellemez ez a kifejezés: „hiábavaló szinte felháborodás", hasznos volna megmondani neked, hogy ez is a neked tetsz háromagyú lények - különösen a jelenkoriak pszichizmusának egyik szerencsétlen sajátossága. Ez a pszichikai rendellenesség az általános jelenlétükben a planetáris testük számos, már amúgy is szabálytalan m ködését teljesen megzavarja, só't még a kesszdzsan testükét is - természetesen azzal a feltétellel, hogy ezt a második lényi testet már felruházták, és hogy az már elérte a megkívánt „egyéniséget".
És pszichizmusuknak ez a sajátossága, az „ szinte hiábavaló felháborodás", vagy ahogy k mondják „felizgatni magát semmiért" szintén abból fakad, hogy az általános jelenlétükb l már régóta elt nt a „lényi-körültekintés", valamint a „valóságnak a maga igazi fényében való ösztönös érzete", ami minden háromagyú lény sajátossága. Mivel ez a két sajátosság elt nt a pszichizmusukból még csak homályosan sem képesek megsejteni, hogy semmi esetre sem a hozzájuk hasonló egyéni lények az okozói ezeknek a borzalmas folyamatoknak, amelyek szerencsétlen bolygójukon két nagy, elkerülhetetlen tényez hatására játszódnak le. Az els ilyen tényez pontosan a t lük teljesen független Szoliunenziüsz kozmikus törvény; ami pedig a másodikat illeti, mely részben t lük függ, az abban áll, hogy az általuk abnormálisán megalapozott közönséges lényi életkörülmények eredményeinek összessége megakadályozza az általános jelenlétükb en az objektív lelkiismeret szent impulzusának létrehozására folyamatosan kikristályosodó adatokat abban, hogy az „ébrenléti állapotuk" m ködésében részt vegyenek - és így hagyják, hogy az els tényez hatása ezt a borzalmas formát öltse fel. Mint éppen mondtam neked, kedvenceid el sem tudják képzelni maguknak, és még csak megközelít leg sem tudják megérteni, hogy elszigetelt emberek nem lehetnek ennek a szörny planetáris folyamatnak az okozói, hogy ó'k bizonyos állásokat a tiszta véletlen folytán töltenek be, és hogy a már megalapozott közös életkörülmények miatt az a tény, hogy ezeket az állásokat töltik be, bizonyos szerepekre kényszeríti rá ket. És a szerepek eredményei t lük teljesen függetlenül, a törvényeknek megfelel en, hol ilyen, hol olyan formát öltenek. Amikor az utolsó ilyen folyamat, az orosz bolsevizmus, a tet pontjára hágott, a többi közösség lényei valóban szintén felháborodtak, amikor meghallották, hogy ebben az elszomorító folyamatban a véletlen folytán úgynevezetten „aktív" szerepet játszó lények más közönséges lényeknek megparancsolták, hogy végezzék ki ezt meg ezt a Jánost, Jakabot, vagy Pált. További magyarázataim megvilágítására meg kell mondanom, hogy ez a folyamat e szerencsétlen bolygó felületének nagy részén még ma is lejátszódik, másrészt, hogy ez utóbbi id kben kedvenceid száma nagyon megnövekedett. De ha az el folyamatok során elpusztított lények számát a jelenlegiével összehasonlítjuk, ez utóbbi tényleg egy „gyerekjátéknak" t nik. Hogy jobban megértsed, és hogy az el folyamatokat a mai bolsevizmussal össze tudd hasonlítani, felvázolok neked két kis jelenetet a régi történelemb l, mondjuk például Egyiptomról, mert éppen arról meséltem. Az egyiptomi fáraók, vagy királyok két dinasztiája uralkodása között a jelenkori bolsevizmushoz hasonló események játszódtak le Egyiptomban. A forradalmárok központi tanácsa többek között azt közölte az ország lakosságával, hogy a nagy és kis központjaikban, vagy mint k mondják a városaikban és falvaikban rövidesen meg kell választaniuk a nökeiket, és ezek a választások a következ elvek szerint fognak lejátszódni: Városaik és falvaik f nökeivé azok lesznek megválasztva, akiknek a szent urnájába több úgynevezett „kroánt" tesznek mint a többiekébe. Egyiptomban az áldozati adományoknak a „kroán" nevet adták. Tény az, hogy eme ország lényeinek vallása szerint szokásban állt a különleges helyeken megünnepelt vallási szertartások során minden egyes azon résztvev közönséges lény elé egy agyag urnát tenni, amelybe minden egyes ima elmondása után bele kellett tennie az aznapra kijelölt zöldséget, vagy gyümölcsöt. És ezeket, az áldozati adományra „méltó" tárgyakat nevezték „kroánnak". Minden valószín ség szerint ezt a „visszaélést" az akkori theokraták arra találták ki, hogy az úgynevezett „fizetett besúgóik" számára egy jövedelem forrás legyen. A rendelet kikötötte, hogy ez esetben a „kroánok" a szemei legyenek a „gazembereknek"- ezt a nevet adták ugyanis a közönséges lények az uralkodó osztály összes lényének a hátuk mögött - és hogy nem volt szabad különbséget tenni a „passzív nem" lényeivel, az aggastyánokkal és a gyerekekkel sem. Azután ismertették, hogy azt, akinek szentelt urnájában a választás napján a legtöbb kroán lesz, t fogják egész Egyiptom F nökének kinevezni és, hogy a városok és a községek f nökeit is a szentelt urnájukban lév kroánok számának arányában fogják kinevezni. El tudod képzelni, gyermekem, mi történt ezekben a napokban szerte Egyiptomban azért, hogy a kor uralkodó osztályához tartozó lények urnáiban a lehet legtöbb legyen ezekb l a szemekb l? - Egy másik alkalommal, szintén Egyiptomban egy nem kevésbé borzalmas jelenetnek voltam tanúja. Hogy jobban el tudd képzelni ezt a szintén borzalmas jelenetet, tudnod kell, hogy annak idején Egyiptom minden nagy központjában, vagy „városában" volt egy nagy tér, ahol a közületi, vallási, vagy katonai szertartásokat tartották. Ezekre a szertartásokra sok lény gy lt össze egész Egyiptomból. Ezek a lények, különösen a legalsóbb kasztokhoz tartozók zöme, zavarták a szertartásokat. Ezért egy bizonyos fáraó parancsot adott, hogy köteleket feszítsenek ki e körül a tér körül, hogy az „alacsonyabb kasztokba" tartozó lények ne tudják a szertartás lefolyását zavarni. De amint a köteleket kifeszítették, nyilvánvalóvá vált, hogy azok nem fogják elbírni a tömeg nyomását, és végül is mindig el fognak szakadni. A fáraó megparancsolta tehát, hogy fémb l
csinálják a köteleket; amelyeket azután azok, akiket ott „papnak" neveztek, megáldottak, és a „szentelt kötél" nevet adták neki. Ezek a nyilvános, közös szertartásokra fenntartott tereket körülvev „szentelt kötelek" hihetetlenül hosszúak voltak, néha még egy „centrotínót" is elértek, vagy, mint a bolygód lényei mondanák, tizenöt kilométert. Nohát egyszer szemtanúja voltam, mi módon f zte fel egy közönséges lényekb l álló egyiptomi tömeg - egy „ázsiai saslikhoz" hasonlóan - az egyik ilyen szentelt kötélre a volt uralkodó osztályhoz tartozó lények testeit, minden korra vagy nemre való megkülönböztetés nélkül. Ugyanazon az éjszakán, negyven pár bivaly vontatta ezt az eredeti „nyársat" a Nílushoz, amibe azután beledobták. Sok ehhez hasonló büntetésnek voltam tanúja, vagy a bolygódon való személyes tartózkodásaim során, vagy a Marsbolygóról, a tesszkuánómon keresztül. És jelenkori kedvenceid, akik határtalanul naivak, szintén felháborodnak amiatt, hogy a bolsevikok egy bizonyos Jánost, Jakabot, vagy Pált agyonl ttek. Ha az si háromagyú lényeknek eme „pszichikai állapota" alatt elkövetett cselekedeteit a modern bolsevikokéhoz hasonlítjuk, még dicsérnünk is kell ez utóbbiakat, és meg is kell köszönni nekik, hogy a kundabuffer szerv tulajdonsága következményeinek a jelenlétükben való elkerülhetetlen kikristályosodása ellenére - ami általában az összes ottani kortárs lénynek megvan - még annak a periódusnak a legintenzívebb pillanataiban is, amikor csupán a Szoliunenziüsz kozmikus törvény befolyásának alávetett bábuk voltak, úgy viselkedtek, hogy legalább a holttesten fel lehetett ismerni, hogy az a Jánosé, Jakabé, vagy a Pálé volt, és nem bárkié. Meséjének ezen a részén Belzebub egy mélyet sóhajtott, azután tekintetét egy pontra szögezve, magában mélyedve gondolkodott. Hasszin és Ahoun egy árnyalatnyi meglepetéssel, de kicsit elszomorodva, egy intenzív várakozással telve tartották rajta tekintetüket. Egy kis id után Hasszin egy megmagyarázhatatlan grimaszt vágott, azután egy gyengéd nyugtalansággal a hangjában megszólította a még mindig gondolataiba merült Belzebubot. - Nagyapa, drága nagyapa, nagyon kérlek, nyilvánítsd meg hangosan azokat az információkat, amelyeket te ebben, a számomra különösen kedves általános jelenlétedben a hosszú életed alatt elnyertél, mivel azok nekem alapul szolgálhatnának az esszenciámban éppen felmerült kérdésre egy választ találni, hiszen ezt a választ még homályosan sem tudom elképzelni magamnak, az általános jelenlétem bármelyik szellemmel áthatott részében lév logikus szembesítésre szolgáló adat hiányában. Ez a kérdés, amely esszenciámban éppen most jelent meg, és amelyre egész jelenlétemnek egy válaszra van szüksége, a következ . Ha e Föld-bolygón lakó háromagyú lényeknek t lük független okokból, a felel s kort elérve nincs meg a lehet ségük az isteni objektív Értelem megszerezésé-re és birtoklására, miért van az, hogy bár már olyan régóta megjelentek és a fajuk annyi évszázadon át fennmaradt, mégsem alakítottak ki lassacskán, egyedül az id folyásának köszönhet en, még az abnormális körülmények ellenére is, a közönséges életfolyamatukban olyan „ösztönös automatikus szokásokat", ami minden lény sajátossága, és amelyek segítségével ez a közönséges élet, úgy az „egoista módon személyes", mint a „közösség" szempontjából egy objektív valóság értelmében többé-kevésbé elviselhet en folyna le? Miután ezt elmondta, szegény Hasszin kérd en tekintett eljövetele okának okára. Kedvenc unokája kérdésére Belzebub így válaszolt: - Kétség kívül, kedves gyermekem... Hosszú évszázadokon át náluk rengeteg, gyakran remek, és a közönséges életükben nagyon hasznos „erkölcsi szokás" jött lassacskán létre, mint minden más bolygón, ahol olyan lények jelennek meg, akik életük egy részét szintén közönséges folyamatokban töltik el; de a balsorsuk abban rejlik, hogy ezek a jótev vívmányok, amelyek a közönséges életfolyamatukban egyedül az id folyása révén rögz dnek meg, és évszázadról évszázadra továbbadva javulnak fel, el bb-utóbb teljesen elt nnek, vagy annyira megváltoznak, hogy automatikusan „károssá" válnak és hozzáadódnak azokhoz a kis „rossztev " tényez khöz, amelyek összessége évr l évre nemcsak pszichizmusukat „hígítja fel" egyre jobban, hanem még az esszenciájukat is. Ha legalább bármelyike ezeknek az id által az életükben megrögzött jó szokásoknak és automatikussá vált erkölcsi szabályoknak életben maradt volna, és örökösödés révén a következ nemzedékeknek továbbadták volna, már magában az elég lett volna arra, hogy egy pártatlan megfigyel szemében a szó objektív értelmében véve „vigasztalan" életüket egy kicsit elviselhet bbé tegye. A lényi jótétemények - amiket ezek a remek szokások és „erkölcsi szabályok" képviselnek, és amiket egy elviselhet élet céljára az id során vezettek be - teljes elpusztításának vagy megváltoztatásának okai ismét csak a saját maguk által megalapozott, abnormális közönséges lényi életkörülményekben rejlenek. Ugyanis ezeknek az abnormális körülményeknek az intenzív eredménye egy nagyon különleges tulajdonság lett, amely a pszichizmusukban nemrég jelent meg, és az összes bajuk f okozójává vált; ezt a tulajdonságot k „befolyásolhatóságnak" nevezik.
Ennek a pszichizmusukban nemrég megrögz dött különös tulajdonságnak köszönhet en az általános jelenlétük összes m ködése lassacskán elromlott; ezért, f leg azok között, akik az utolsó évszázadokban születtek és felel s lényekké váltak, mindannyian kezdenek magukban egy olyan kozmikus képz dést képviselni, amely csak akkor tud cselekedni, ha egy másik, hozzá hasonló képz dés állandó befolyása alatt találja magát. És valóban gyermekem, az összes neked tetsz ' háromagyú lény, akár külön személyként, akár kicsi, akár nagy csoportban véve ket, elkerülhetetlenül vagy „befolyásol" valakit, vagy valaki más „befolyása" alatt áll. Hogy jobban el tudd képzelni, és alaposan meg tudd érteni, hogy ezek a közönséges életükben hasznos közös és egyéni szokások, amelyeket az évszázadok során automatikusan szereztek meg, miként t nnek el nyomtalanul, vagy hogyan fajulnak el a különös pszichizmusuk ezen tulajdonsága következtében, vegyük például azokat a földi háromagyú lényeket, akiket a bolygód többi lénye „orosznak" nevez, és akik az „Oroszországnak" nevezett közösség lakosságának legnagyobb részét alkotják. Ezt, a jelenkori ottani nagy közösséget megalapító lényeknek élete, és az ket követ nemzedékeké is, sok évszázadon át bizonyos olyan ázsiai közösségekhez tartozó lények szomszédságában zajlott le, amelyekben véletlenül aránylag hosszú id szakon át fenntartották a mindennapos életszokásokat, és akiknél ennek folytán, mint az ilyen esetben majdnem mindig történik, a közönséges életfolyamatukban rengeteg kit szokás és erkölcsi szabály alakult ki és rögz dött meg. Továbbá az oroszok, akik gyakran találkoztak ezen „régebbi" közösségek lényeivel - „régebbi", persze csak a te kedvenceid szerint - és gyakran baráti kapcsolatokat is tartottak fenn velük, lassacskán sok ilyen hasznos szokást és erkölcsi szabályt vettek át és vezettek be a közönséges életük folyamatába. Márpedig gyermekem, bolygód háromagyú lényeinek eme különös tulajdonsága folytán, mely a pszichizmusukban nem sokkal a „tikliamuishi civilizáció" után jelent meg és rögz dött egy olyan intenzitással, amit f leg a saját maguk által megalapozott közönséges lényi életkörülmények rosz-szabbodása szabott meg - mely pszichikai tulajdonság már kezdett l fogva velejárójává vált azon lények általános jelenlétének, akik ezt a jövend beli nagy közösséget alkották - ez utóbbi évszázadok során mindannyian az egyik, vagy másik ázsiai közösség lényeinek befolyása alá estek; és attól kezdve a közönséges életük egész „küls világa" és minden „aszszociációs fizikai formája" ez alatt a befolyás alatt történik. Márpedig, a körülmények megváltozása folytán, ami ezúttal megint csak ezen az egyetlen bolygón létez „id szakos kölcsönös elpusztítási folyamat" következménye volt, az Ázsia kontinens Oroszország nevet visel részén lakó lényei, meg lettek fosztva ett l a befolyástól; és mivel k is véglegesen megsz ntek általános jelenlétükben a „lényi partkdolgkötelességeket" megv alósítani - ami a pszichizmusuk legkárosabb tulajdonságát az úgynevezett „befolyásolhatóság" fokozatos növekedését vonta maga után - és mivel saját maguk nem tudtak egy független életet élni, kénytelenek voltak egy új befolyásnak alávetni magukat, ami ezúttal a különböz európai közösségek, és f leg az ott „Franciaországnak" nevezett közösség befolyása volt. Azóta a „francia" közösség lényei automatikusan gyakorolják befolyásukat az „orosz" közösség lényeinek pszichizmusára, és ez utóbbiak igyekeznek is mindenben ket utánozni; így lassacskán el is felejtik az életfolyamatukban résztvev összes jó szokást és erkölcsi szabályt, amelyeket a régi ázsiai közösségekt l mechanikusan, vagy félig-tudatosan vettek kölcsön, hogy új, „francia" szokásokat vegyenek fel. A régi ázsiai közösségek lényei által nekik átadott automatikus erkölcsi szabályok és szokások között ezrével voltak tényleg kiválóak és hasznosak. Vegyünk két példát ebb l a rengeteg hasznos közös és egyéni szokásból: az egyik az úgynevezett „kéva" rágcsálása, miután az ember az „els lényi táplálékot" magához vette; a másik: id szakonként elmenni megfürdeni egy úgynevezett „hammamba". A „kéva" különböz gyökerekb l készült rágásra szolgáló anyag, amit az étkezések után rágcsálnak, és bármilyen sokáig rágják is nem bomlik szét, hanem ellenkez leg, egyre rugalmasabbá válik. Ezt a masztixot egy nagyon értelmes lény találta fel, aki szintén az egyik régi ázsiai közösséghez tartozott. A kéva arra szolgál, hogy kiválassza azt, amit k „nyálnak" neveznek, valamint egyéb anyagokat is, amelyeket a planetáris testük arra termel, hogy az els lényi táplálékot jobban és könnyebben alakítsa át, vagy, mint k mondanák, hogy az ételt jobban és könnyebben „emésszék" és „asszimilálják". Egyébként a kévának köszönhet en a fogaik is meger södnek és a szájüregük kitisztul az els táplálék maradékaitól; a „kévának" ez utóbbi használata kedvenceid számára tényleg elengedhetetlen, mivel a rágcsálása megakadályozza ezen maradékok felbomlását és így nem árasztják azt a kellemetlen szagot a szájukból, mely az ottani kortárs háromagyú lények jellegzetességévé vált. - A másik szokást, hogy rendszeresen eljárnak a „hammamnak" nevezett különleges helyre megfürdeni, a régi id kben szintén egy ázsiai lény találta ki. Hogy világosan megértsd ennek a második szokásnak szükségességét a földi lények életfolyamatában, el ször el kell magyaráznom a következ t:
Minden formájú és küls burkolatú lény planetáris testének m ködését a Természet alkalmassá tette arra, hogy a második táplálkozási folyamat, amit kedvenceid „lélegzésnek" hívnak, ne csak a „légzési szerveken" keresztül jöjjön létre, hanem a b rük „pórusain" keresztül is. És a második táplálék nemcsak frissen hatol beléjük a b rükön keresztül, hanem egyes pórusok el is távolítják a második táplálék átalakításából ered olyan elemeket, amelyekre a planetáris testnek már nincs szüksége. E felesleges elemeknek a b r pórusain keresztül lassacskán elpárologva saját maguktól kellene eltávozniuk az adott lények környezetéb l ered olyan meghatározott tényez knek köszönhet en, mint például az atmoszféra mozgásai, a véletlenszer érintkezések, és így tovább. Amióta azonban kedvenceid kitalálták, hogy „ruhákkal" fedik be magukat, ezek a „ruháik" gátolják a második táplálék planetáris testük számára már haszontalanná vált elemeinek normális eltávolítását vagy elpárolgását, és ezek a haszontalan anyagok, amelyek nem tudnak a térbe elpárologni, a b rük bizonyos pórusaiban s södnek össze, „valami olajszer " lerakódás formájában. És ett l kezdve a sok egyéb tényez között, ez a „valami" is el segítette azon számtalan és változatos betegségek megjelenését, amelyek együttesen a f okává váltak e szerencsétlenek élettartama fokozatos csökkenésének. Márpedig gyermekem, már a „régen homályba borult korok óta", mint kedvenceid mondanák, egy nagyon értelmes, „Amambaklutr" nev ázsiai tudós lény, a környez tények tudatos megfigyelései során tisztán megállapította, hogy ez a b r pórusaiban lerakódott „valami olajszer " ártalmas hatást gyakorol az egész planetáris test m ködésére; így akkor nekiállt ezt a bajt tanulmányozni és a gyökeres kiirtása módját megtalálni. Amambaklutr, valamint több más, követ jévé és asszisztensévé vált tudós kutatásának és hosszas megfontolásának eredménye az lett, hogy mivel lehetetlen volt a hozzájuk hasonló lényeket lebeszélni arról, hogy ruhát hordjanak, elhatározták, hogy módját találják, hogy a második lényi tápláléknak eme maradványait a b rük pórusaiból mesterségesen eltávolítsák, környezetük lényeinek pszichizmusába bizonyos olyan lényi szokásokat beültetve, amelyek számukra az id során elengedhetetlenné válnak, és így behatolnak hagyományos szokásaikba. És amit akkor, ezek a régi ázsiai tudósok a nagy Amambaklutr vezetése alatt el ször kísérleti úton tisztáztak, azután gyakorlatilag is megvalósítottak, volt az eredete a helyenként még ma is létez „hammamoknak". A tudományos kísérleteik során többek között rájöttek arra, hogy egy egyszer mosdással, akár meleg vízzel is, lehetetlen a b r pórusaiból ezeket az olajos lerakódásokat eltávolítani, mivel a planetáris testnek ezek az ürülékei nem a pórusok felszínén, hanem a mélyében vannak. További kísérleteik azután kimutatták, hogy a b r pórusait csak egy lassú felmelegítéssel lehetett megtisztítani, amelynek köszönhet en ezek az olajos lerakatok fokozatosan fel tudnak oldódni, és el tudnak távozni a b r pórusaiból. Erre a célra, akkor különlegesen felszerelt helyiségeket, termeket találtak fel és valósítottak meg, amelyeknek a „hammam" nevet adták, és az egész kontinensen olyan jól el tudták híresztelni a célját és jelent ségét, hogy az összes ázsiai lény pszichizmusába beültették közönséges életük folyamatában e helyiségek használatának szükségletét. Miután a szabályos idó'közönkénti fürdés a hammamban az Ázsia kontinens lényei jelenlétének velejárójává vált, azt az orosz közösség lényeinek is továbbadták. Ami a kedvenceid b rének bizonyos pórusaiban összegyü-lemló' olajos lerakódást illeti, még a következ t is el kell mondanom neked: Mivel ez az anyag, vagyis ez az „olajos valami", mint különben minden, ami Nagy Világegyetemünkben létezik, sohasem tud sokáig ugyanabban az állapotban maradni, így ezekben a pórusokban elkerülhetetlenül a Nagy Természet által megkívánt evolúciós vagy involúciós folyamaton megy át. És mivel eme folyamat során minden „múlékony" vagy „átmeneti" kozmikus megjelenés az úgynevezett másodrend aktív anyagokat távolítja el, amelyek ideiglenesen a „rezgések tehetetlenségi ereje" révén kristályosodnak ki, és ezeknek a másodrend aktív anyagoknak köztudomásúlag megvan az a tulajdonságuk, hogy a lények szagló szervei azokat nagyon „kakofonikusan" észlelik a Föld-bolygón él kedvenceid, akik nem használják a hammamot mindig egy „rasztropulínót" árasztanak ki, vagy, mint k mondják, egy szagot, amit k maguk is „nem nagyon kellemesnek" tartanak. És valójában, gyermekem, bizonyos kontinenseken, és különösen az európain, ahol nincs szokásban a hammanba járni, nekem, úgyis mint egy finom szaglású lénynek, nagyon nehéz volt ezek között a háromagyú lények között élni a „rasztropulínójuk", vagy mint k mondanák „sajátos szaguk" miatt. Ez a kellemetlen szag, amit azok árasztanak, akik sohasem tisztítják a b rüket ilyen különleges módon, olyan er s volt, hogy ebb l az egyetlen jelb l minden nehézség nélkül fel tudtam ismerni melyik lény, melyik közösséghez tartozik, és még meg is tudtam különböztetni egyik lényt a másiktól. Eme jellegzetes szagok változatai attól függnek, hogy a b rük pórusaiban az „olajos ürülék" mennyi id alatt bomlik fel. Szerencséjükre, ezek a kellemetlen szagok ket nem túlzottan zavarják. Márpedig azért nem, mert a szaglásuk nagyon fejletlen, és állandóan ezek között a szagok között élve, apránként hozzászoknak.
- így tehát gyermekem, ezek az oroszok átvették az ázsiai lényekt l azt a szokást, hogy rendszeresen eljárnak fürdeni a speciális „hammamokba", de amint az európai lények befolyása alá kerültek, és f leg, mint már mondtam, a francia közösség lényeinek befolyása alá, mivel a franciák nem szoktak hammamba járni, k is abbahagyták, és így ez a több évszázados remek szokás végül is elt nt. Annakidején, majdnem minden orosz családnak megvolt a privát hammamja, de mialatt nemrég az utolsó alkalommal a f városukban tartózkodtam, amit akkor Szent-Pétervárnak hívtak, ahol több mint kétmillió ilyen orosz lény élt, már csak hét vagy nyolc ilyen hammam maradt, és még azokat is csak a „házmesterek" és az „munkásaik" látogatták, vagyis olyan lények, akik távoli községekb l jöttek, ahol a hammamba, vagy mint k néha mondják, a „fürd be" elmenni, még teljesen nem ment ki a szokásból. Ami pedig a f város legtöbb, f leg az úgynevezett „vezet osztályhoz" tartozó lakóját illeti, az utóbbi id ben már teljesen leszoktak arról, hogy a hammamba járjanak, és ha egy „csodabogár" egy régi szokás folytán mégis odatévedne, igyekezne úgy rendezni a dolgokat, hogy azt a kasztjából senki se vegye észre. „Isten ments!" - gondolná ez a vakmer -, „különben úgy megszólnának, hogy az egész karrierem egyszer, s mindenkorra odalenne". A hammamba járás a vezet osztály lényeinél egy nagy „illetlenség" és „korlátoltság" számba ment. És csak azért tartották „illetlennek" és „korlátoltnak" mert a franciák -akiket k a bolygó legintelligensebb kortárs lényeinek tartanak - sose járnak hammamba. Ezek a szerencsétlenek természetesen nem tudják, hogy néhány évtizeddel azel tt, megint csak az abnormálisán megalapozott közönséges életkörülmények folytán, ugyanezek a franciák, és f leg a m velt osztály lényei, nemcsak hogy nem jártak el a hammamba, hanem reggelente nem is mosakodtak, nehogy az a divatnak megfelel , fáradságosán elkészített mesterséges külsejüket megzavarja. - Az els jó szokás pedig, amit példának vettünk, és amel y még két évszázaddal ezel tt az orosz közösség minden lényének szerves szükséglete volt, nevezetesen az, hogy az „els lényi táplálék" elfogyasztása után „kévát rágcsáljanak" - a kortárs oroszoknál már egyáltalán nem létezik. Ezzel ellentétben, saját szememmel láttam az Amerika kontinenst népesít lényeknél a „kéva rágcsálás" szokását meghonosodni, természetesen anélkül, hogy k annak értelmét megértették volna, és ott a „kéva", vagy ahogy k nevezik a „rágógumi" használata annyira elterjedt, hogy egy nagy ipari és kereskedelmi ágazat megszervezéséhez vezetett. Érdekes megjegyezni, hogy az amerikai chewing-gum alapanyagát Oroszországból, nevezetesen egy „Kaukázusnak" nevezett vidékér l importálják. Az ezen a vidéken lakó lények nem is értik, hogy ezek az „ rült" amerikaiak miért importálják ezt a semmire se jó gyökeret. Természetesen eszükbe se jut, hogy ha ezek az amerikaiak ezt a „haszontalan" gyökeret importálják, k valóban a szó szubjektív értelmében véve „ rültek", ezzel szemben objektív értelemben olyan rablók, akik nem tesznek mást, mint fényes nappal „kifosztják" Oroszország lényeit. Márpedig gyermekem, rengeteg más kiváló szokás és erkölcsi szabály, melyeket az orosz lények az évszázadok során magukévá tettek, és amelyek közönséges életükben már jól megrögz dtek, amióta az utolsó két évszázadban az oroszok elkezdtek az európai lények befolyása alá esni, fokozatosan elt ntek. Helyükbe új erkölcsi szabályok és szokások alakultak ki, olyanok, mint „az asszonyoknak kezet csókolni", „csak a fiatal lányokkal udvariaskodni", „egy asszonyt, a férje jelenlétében csak a bal szemmel nézni", és így tovább. Itt ki kell hangsúlyoznom a sajnálat impulzusával, hogy jelenleg ugyanezek az események játszódnak le az összes ottani közösség lényeinek közönséges életfolyamatában, bármelyik kontinensen éljenek is. Remélem gyermekem, most többé-kevésbé magad is választ tudsz adni a lényedben felmerült kérdésre, és tisztán el tudod képzelni, hogy bár a fajuk oly régóta létezik, szerencsétlen kedvenceidnél miért nem alakultak ki ezek az automatikus lényi viselkedések és ösztönös szokások, amelyeknek köszönhet en az életük többé-kevésbé elviselhet en folyna le, még az objektív lelkiismeret távollétében is. Ismétlem, ennek az általános pszichizmusukban nemrég megrögz dött tulajdonságnak következtében, számukra természetessé vált, mintha ez egy törvényeknek megfelel dolog lenne, állandóan vagy másokat befolyásolni, vagy mások befolyása alatt lenni. Mindkét esetben, ennek a különös tulajdonságnak az eredményeit a lelkiismeretük bármilyen részvétele nélkül nyerik el, s t sokszor még kívánságuk ellenére is. Mindannak köszönhet en, amit most éppen elmondtam arról, hogy a kortárs oroszok hogyan követik mindig mások példáját, és hogyan utánozzák azokat mindenben, tisztán . meg tudod érteni, hogy a földi háromagyú lények jelenlétében az összehasonlító logikus gondolkodásra alkalmas adatok már milyen mértékben fajultak el. Általában mindenütt a Világegyetemben tekintetbe veszik és elismerik, hogy mások példáját követni, vagy másoknak példát mutatni egy értelmes, s t elengedhetetlen cselekedet az összes háromagyú lények között, így ha a nagy orosz közösség háromagyú lényei követik a francia közösség lényeit, az részükr l nagyon értelmes cselekedet. Miért ne követnék a jó példát?
Ám ezek a szerencsétlenek, egyszer en a pszichizmusuk-nak eme különös tulajdonsága, valamint a karakterük több más sajátos jellemvonása miatt, amelyek - amióta a lényi partkdolgkötelességek megvalósításának szokása a jelenlétükb l teljesen elt nt - véglegesen megrögz dtek bennük, sajnálatra méltó, úgynevezett „utánzó majmok" lettek és a rossz példákat kezdték követni, míg oda nem jutottak, hogy még a saját jó szokásaikat is visszautasították csak azért, mert azok másoknál nem léteztek. Nem is képesek megérteni azt, hogy például ezeknek a franciáknak közönséges életkörülményei talán abnormálisán alakultak, és következésképpen még nem volt elég idejük észrevenni annak a szükségességét, hogy id nként elmenjenek a hammamba és az els táplálék elfogyasztása után kévát rágcsáljanak. Pedig a saját jó szokásaikat így elkótyavetyélni csak azért, mert azok nem léteznek a francia lényeknél, akik példáját követik, - ez már egy igazi „pulykamániára" utal. Habár ez a s ajátosság, amit éppen „p ulykamán iának " neveztem, már majdnem az összes bolygódon él ' háromagyú lény velejárójává vált, a megnyilvánulása és az eredményei különösen felt nó'vé váltak az Európa kontinenst népesít ' lényeknél. Ezt csak késó'bb figyeltem meg és értettem meg, amikor elhagytam Szent-Pétervárt és meglátogattam az Európa kontinens különféle országait, ahol el utazásaimmal ellentétesen , ezúttal sokáig tar tó zkodtam, és íg y vo lt id m nemcsak az egyedülálló, hanem a csoportban lév lények pszichizmusának finomságait is különféle körülmények között részletesen megfigyelni és tanulmányozni. Valójában az Európa kontinens összes közösségének küls életformáját alig lehet a nagy orosz közösség lényeinek küls életformájától megkülönböztetni. Eme kontinens lényei különböz csoportjainak életformái csak annyiban különböznek egymástól, amennyiben az egyik ilyen közösség a véletlen folytán már hosszabb ideje létezik, és így lehet sége nyílt bizonyos jó szokásokat és ösztönös viselkedésmódokat automatikusan elnyernie, amelyek azután egyedül ennek a közösségnek váltak sajátosságává. Itt még meg kell jegyeznem azt is, hogy ott egy közösség élettartama annyiban játszik nagy szerepet, amennyiben lehet vé teszi a lények számára, hogy ilyen jó szokásokat és ösztönös viselkedésmódokat tényleg felvegyenek. Nagy Világmindenségünk összes háromagyú lényének balsorsára azonban, bármilyen legyen is az értelmi fokuk, általában minden egyes már többé-kevésbé megszervezett csoportjuk élettartama rövid, ismét csak eme f sajátosságuk folytán, amit az id szakos kölcsönös elpusztítás képvisel. Amint az egyik csoportjuk általános életfolyamatában jó lényi szokások alakulnak ki, hirtelen kitör ez a borzalmas folyamat, és vagy teljesen megsemmisíti a századok során automatikusan megszerzett jó viselk edésmó dokat és szokásokat, vagy pedig ezek a lények egy másik csoport lényeinek befolyása alá kerülnek, akik egészen mások, mint akiknek azel tt a befolyása alatt álltak. így tehát ezeket, a századok során elnyert viselkedésmódokat és erkölcsi szokásokat rövidesen „újak" váltják fel, amelyek legtöbbje „félig sült" és, mint mondják, „csak egy napra jó".
Harmincötödik fejezet A Karnak rendszer közötti rhajó kijelölt esési pályájának módosítása MIKÖZBEN Belzebub hozzátartozóival beszélt, valaki bejött és tájékoztatta, hogy az rhajó kapitánya engedélyt kér, hogy személyesen vele beszélhessen. Röviddel azután, hogy Belzebub megadta a hozzájárulását, a kapitány belépett, tisztelettudóan köszöntötte, és így szólt hozzá: Nagyméltóságú uram, utazásunk elején utalni méltóztatott arra, hogy a visszaúton talán megállni szándékozik a Purgatórium Szent Bolygójánál, hogy ott fia, Tuilán családját meglátogassa. Ha tényleg ez az ön szándéka, jó volna, ha erre most mindjárt utasítást adna nekem, mivel nemsokára áthaladunk a „Khalmiani" naprendszeren, és ha az rhajónk irányát ezalatt nem változtatjuk meg, akkor az esése id tartamát nagyon meghosszabbítanánk. Igen, kedves kapitány úr, - válaszolt Belzebub - jó volna ezt a Szent Bolygót útba ejteni. Ki tudja lesz-e még valaha is ilyen jó alkalom odalátogatni, és kedves Tuilán fiam családjával találkozni? A kapitány meghajolt, és már távozni készült, amikor Belzebub, mintha valami éppen eszébe jutott volna, megállította, és így szólt: -Várjon, kedves kapitány úr, még valamire szeretném megkérni. És amikor a kapitány visszajött, és leült a számára kijelölt helyre, Belzebub így folytatta: -Kérem, hogy miután a Purgatórium Szent Bolygóját meglátogattuk, legyen szíves megváltoztatni a Karnak rhajónk esési ir án yát, hog y ú tközb en le tudjunk szállni a „Deszkaldíno" bolygó felszínére is. Ugyanis az id folyásának jelen periódusában ez a Deszkaldíno bolygó az állandó tartózkodási helye a nagy Szarunurishannak, els nevel mnek, aki a mostani általános jelenlétem összes része átszellemesítésének els dleges okozója volt. És miel tt az eljövetelem helyére visszatérnék, szeretném kihasználni a lehet séget, mint már egy másik alkalommal is tettem, hogy az igazi esszenciám els dleges alkotójának lába elé boruljak, annál is inkább, mivel éppen most, talán az utolsó konferenciámról visszatérve nemcsak nekem személyesen, hanem az összes egyénnek is akivel találkoztam felt nt, hogy az általános jelenlétem minden egyes szellemmel áthatott részének m ködése teljesen kielégít ; és ez a nagy Szarunurishan iránt a mély hálának egy elfojthatatlan lényi impulzusát kelti fel bennem. Jól tudom kedves kapitány, hogy ez nem kis feladatot ró önre, mivel már szemtanúja voltam egy ilyen kérés által okozott nehézségeknek, ugyanis, miután kegyelmet nyertem, és visszatértem eljövetelem helyére, a Karataz bolygóra, útközben el akartam menni a Deszkaldíno bolygóra. Akkor a Mindenütt-jelenvaló rendszer közötti rhajó kapitánya beleegyezett, és az rhajó esését e bolygó atmoszférája felé irányította. Nagy er feszítések árán le tudta küzdeni az összes akadályt, és sikerült eleget tennie kérésemnek, így miel tt a hazámba visszatértem, el tudtam menni a Deszkaldíno bolygóra, és ott megvolt az az örömöm, hogy a mostani lényi esszenciám alkotóját, a nagy Szarunurishant üdvözölhettem, és megkaptam azt, ami számomra a legdrágább és a legértékesebb volt - az „teremt i áldását". Belzebubnak erre a kérésére a Karnak rhajó kapitánya így válaszolt: - Parancsára Nagyméltóságú Uram. Majd kigondolom hogyan tudok eleget tenni kívánságának. Nem tudom a Mindenüttjelenvaló rhajó kapitánya akkor milyen nehézségekkel találhatta szemben magát, de most egyenes vonalban a Purgatórium Szent Bolygó és a Deszkaldíno bolygók között a „Salzmandínó" naprendszer lesz utunkban, amely az általános trogoautoegokratikus folyamat céljára szánt sok kozmikus koncentrációt foglal magába a „zilnotragó" anyag átalakításához és kisugárzásához. Következésképpen Karnak rhajónknak nehéz lesz esését ezen a rendszeren át egyenes vonalban megtartania. Mindenesetre igyekezni fogok, hogy Nagyméltóságú Uram kívánságának valami módon eleget tudjak tenni. Miután ezt mondta, a kapitány felkelt, tiszteletteljesen meghajolt és kiment. Amikor az rhajó kapitánya elhagyta azt a helyet, ahol Belzebub közelállóival ült, unokája Hasszin odafutott hozzá, szokásához híven leült a lába elé, és behízelg hangon kérte, hogy mesélje tovább, mi történt vele, miután elhagyta a Föld-bolygó nagy közösségének akkor Szent-Pétervárnak nevezett f városát.
Harminchatodik fejezet Még egy kis apróság a németekr l BELZEBUB így kezdte: - Szent-Pétervárról el ször a skandináv országokba mentem; azután az európai lények „Németország" nev jelenkori csoportjának központjában telepedtem le. Ezt mondva, Belzebub megsimogatta Hasszin göndör fejét, és egy huncut, de jósággal teli mosollyal folytatta: - Ezúttal, gyermekem, mivel szeretnék eme kortárs európai közösség háromagyú lényei pszichizmusának különlegességét illet en bizonyos fogalmakat a tudomásodra hozni, eltér en attól a szokásomtól, hogy a tudásomba különféle részletekre kitérve avassalak be - most egy „problémát" adok fel neked. Ha igyekszel megoldani, alapjában meg fogod érteni eme jelenlegi európai közösség lényei pszichizmusának sajátos jellegét, és az aktív gondolkodásodra ez egy ideális gyakorlat lesz. Ez a számodra kigondolt eredeti probléma az, hogy aktív gondolkodás révén kikövetkeztesd azokat a logikus adatokat, amelyek összessége meg fogja mutatni neked a valódi lényegét annak, hogy miért van meg ezeknek a lényeknek változatlanul az az ártatlan szokásuk - „Vaterland-juk" bármelyik részében találják is magukat - hogy amint többen összejönnek valami „megünneplésére", vagy másra, vagy egyszer en „mulatni", mindig elénekeljék ugyanazt az általuk kitalált nótát, melynek rendkívüli szövege a következ : Blödsinn, Blödsinn, Du mein Vergnügen, Stumpfsinn, Stumpfsinn, Du meine Lust... Nos gyermekem, ha sikerül megfejtened ezt az enigmát, az általános jelenlétedben meg fog valósulni a mi kedves mesterünk Mullah Nasszr Eddin következ szavakkal kifejezett bölcs mondása: „A legnagyobb boldogság a kellemest és a hasznost együtt elérni." Márpedig ez neked hasznos lesz, úgy is mint ideális gyakorlat az aktív gondolkodásodra, és kellemes is, mert e jelenlegi európai csoporthoz tartozó háromagyú lények pszichizmusa sajátos jellege mélyébe hatolva, ki fogod elégíteni kíváncsiságodat. Mivel e kortárs európai csoport lényei, mint már mondtam, közvetlen örökösei lettek a régi görögöknek, mint a lehetséges „tudományok" kitalálói, és mivel a neked feladott problémából levont következtetések minden logikus szembesítésnek homlokegyenest ellentmondóak lehetnek, szükségesnek tartom, hogy egy kicsit segítselek, két másik tényt is a tudomásodra hozva. Az els tény az, hogy ennek az éneknek bizonyos szavai lefordíthatatlanok bolygód bármelyik más nyelvére - bár ezekb l ott annyi van, hogy az „ezernyelv hidra" bolygójának hívják - és a második tény, hogy amikor csakúgy, mint a régi görögöknél, e csoport lényeinél is már véglegesen kialakult és velejárójukká vált az az impulzus, hogy mindenféle ártalmas módszert találjanak ki a már amúgy is szánalmas „logikus lényi gondolkodásuk" „legyengítésére, kitaláltak egy nyelvtani szabályt is, miszerint a „véleménycseréik" folyamán, a tagadószót mindig az állítás mögé helyezik; például ahelyett, hogy azt mondanák „Én ezt nem akarom", mindig azt mondják „Én akarom ezt nem". Ennek a „nyelvtani szabályuknak" köszönhet en, az illet aki hallgat, kénytelen minden javaslatot el ször úgy tekinteni, hogy az megvalósulhat, ami egy bizonyos „lényi diardukinót" vált ki benne, vagy mint k mondanák, egy bizonyos „tapasztalatot", és csak kés bb, amikor az illet , aki ehhez a nyelvtani szabályhoz alkalmazkodva beszél, végre kiejti a híres „nicht-jüket", akkor következik be minden egyes alkalommal az általános jelenlétükben valami, ami lassan de biztosan a pszichizmusuknak az említett sajátos vonásához vezet; és mindez segíteni fog neked tisztázni azt az eredeti problémát, amit feladtam neked.
Harminchetedik fejezet Franciaország EGY kicsit kés bb Belzebub folytatta: - Németország után az Európa kontinensen egy ideig az „Olaszországnak" nevezett közösség lényei között tartózkodtam, és Olaszország után abban a közösségben, amely az orosz lények számára az utolsó évszázadok során a háromagyú lények abnormális közönséges életfolyamatában megrögz dött ama „rossz hajlamnak" vált „éltet forrásává", amit „befolyásolhatóságnak" neveznek - röviden, a „francia" közösség lényei között telepedtem le. És most gyermekem, Franciaország háromagyú lényei pszichizmusának sajátos oldalait oly módon szeretném ismertetni veled, hogy ennek alapján rájöhess milyen mértékben gyengült le kedvenceidnél a normális képesség egy személyes és pártatlan megkülönböztetéshez szükséges adatok kikristályosítására, és hogyan alakul ki bennük az eszszenciának egy szubjektív véleménye minden valóról, mely néha teljesen az ellenkez je annak, ami akkor lenne, ha ugyanezt a valóságot közvetlenül, személyes benyomásaik alapján észlelnék. Hogy jobban megvilágítsam azt, amit éppen mondtam, szerintem pont jó lesz ha ezeket a francia lényeket vesszük példaként. Tény az, hogy manapság a lények összes csoportosulásában az Európa kontinensen, ahol az úgynevezett „kultúrájuk" koncentrálódik, valamint az összes többi kontinensen is a felel s lényekké való kiképzésüknek már a legelejét l kezdve elmaradhatatlanul kikristályosodnak bizonyos adatok e franciák egyéniségének képzetére, amelyek létrehozzák bennük azt az egyszer s mindenkorra megrögz dött ideát, hogy a bolygójuk összes hozzájuk hasonló lényei között ezek a franciák, a saját kifejezéseik szerint a „legledé-rebbek" és a „legkicsapongóbbak". Miel tt Franciaországot választottam volna állandó lakóhelyül, már saját jelenlétemben is majdnem ugyanez a kép alakult ki, mivel a bolygód felszínét népesít lények különféle csoportjai között szinte mindenütt megfordultam, beszélgetéseim során gyakran hallottam ilyen véleményt hangoztatni a francia lényekr l. Mint mondtam, már többször is ellátogattam ebbe a francia közösségbe, azonban utazásaim folyamán nem fordítottam különösebb figyelmet sem ezen lények pszichizmusának sajátosságaira, sem a csaknem összes többi ottani közösségben róluk alkotott véleményre. Ezúttal azonban egyik vidéki városukban szálltam meg; természetesen a jelenlétem ösztönösen felkészült az ottani lények „erkölcstelen" és „kicsapongó" megnyilvánulásai által kiváltott benyomások észlelésére; de rövidesen mély és egyre növekv meglepetéssel állapítottam meg, hogy semmi ilyesmi nem volt észlelhet . Egy kicsit kés bb, amikor már otthonosan kezdtem mozogni közöttük, s t megbarátkoztam néhányukkal és a családjaikkal, ennek az „automatikus véleménynek" összes adatai nemcsak feloldódtak bennem, hanem a maguk során kezdtek a jelenlétemben a „megkívánt lényi adatok" kikristályosodni arra vonatkozólag, hogy megtudjam pontosan, mi okból alakulhatott ki más közösségek lényeinek általános jelenlétében egy a valóságnak ennyire nem megfelel vélemény. Ez a kérdés napról napra jobban érdekelt, mivel közöttük élve tisztán láttam, hogy e közösség lényei távolról sem voltak a „legkicsapongóbbak" és a „legerkölcstelenebbek", hanem ellenkez leg, az Európa kontinensen összegy lt háromagyú lények között a „legerényesebbek és legmértékletesebbek". Ezért aztán külön megfigyelésekbe fogtam és elkezdtem összegy jteni a jelenkori kedvenceid tévedésének megértéséhez szükséges információkat. Mindaddig, amíg ebben a vidéki városban maradtam semmit sem tudtam tisztázni, de kés bb, amikor a francia lények f városába mentem, e félreértés alapvet okai már az els naptól kezdve fokozatosan egyre világosabbá váltak az értelmem számára. Ezen okok tisztázására a saját megfigyeléseimre és pártatlan megítélésemre, valamint a következ tényekre támaszkodtam: A „Párizs" nev f városba érkezve - mely mellékesen szólva az összes kontinens háromagyú lényeinek „logikneszteri kristályosodásaiban" már teljesen az képzeletbeli „kultúrájuk" központjává vált, pont olyanná, mint annak idején Szamliosz, Kurkala'i, Babilon, stb. városai voltak az elmúlt korok lényei számára - a vasútállomásról egyenesen a berlini barátaim által ajánlott szállodába mentem. Az els dolog amit megállapítottam az volt, hogy a szálloda alkalmazottai kizárólag külföldiek voltak, akik f ként angolul beszéltek, holott nem sokkal azel tt, mint megtudtam, ugyanennek a szállodának összes alkalmazottja csak oroszul tudott.
E jelenkori Szamlioszba való érkezésemet követ napon a keresésére indultam egy a perzsa közösséghez tarozó lénynek, akit nekem a perzsa f városban lakó egyik jó barátom ajánlott. Új perzsa ismer söm még aznap este azt javasolta, hogy sétáljunk egyet az úgynevezett „boulevard des Capucines"on, és üljünk be egy kis id re az akkoriban híres „Grand Café"-ba. A „Grand Café"-ba érkezve leültünk a sok asztal egyikéhez, melyek a párizsi szokásnak megfelel en a járda felét elfoglalták. Mint már mondtam neked, egy „café" az Európa kontinens lényei számára ugyanazt a célt szolgálja, mint egy „tsa'ikhané" az Ázsia kontinens lényeinél; az egyetlen különbség az, hogy az Ázsia kontinensen egy mindenki által jól ismert növényb l kivont vöröses folyadékot szolgálnak fel, míg az Európa kontinens kávéházaiban a felszolgált folyadék egészen fekete, és az intézmény tulajdonosát kivéve senki sem tudja mib l készült. Elkezdtük inni a felszolgált, „kávénak" nevezett fekete folyadékot. Itt is észrevettem, hogy ennek a Grand Café-nak összes alkalmazottja, vagy ahogy azokat hívják „pincér"-jé, más közösségekhez tartozó lény volt, a legtöbbje ahhoz az európai közösséghez, mely az „Olaszország" nevet viseli. Tudnod kell, hogy általában Párizs városának ebben a részében, vagy jobban mondva ebben az „idegenek Párizsában", minden „munka" akár az európai, akár más kontinens közösségéhez tartozó lények specialitása. így tehát ebben a híres Grand Café-ban ültünk egy asztalnál, jobban mondva el tte, és a járda másik felén sétáló járókel ket nézegettük. Ebben az ott ténferg tömegben Európa és a többi kontinens szinte minden elkülönült csoportjának lényei el fordultak - természetesen nagyrészt azon a közösségéb l, amelyek akkor épp gazdagok voltak; túlnyomórészt az Amerika kontinens lényei. Párizsban az Amerika kontinens lényei már véglegesen a nagy orosz közösség lényeinek a helyébe léptek, ez utóbbi „elhalálozása" óta. A járókel k legtöbbje a vezet lények osztályához tartozott, akik hozzászoktak, hogy gyakran eljöjjenek „a világ f városába", hogy mint mondják ,jól érezzék magukat". Sok volt közöttük a keresked is, akik úgynevezett „divatcikkekért" jöttek Párizsba, f leg illatszerekért és n i piperecikkekéit. A Boulvard des Capucines-nek ebben a tarka sokaságában fel lehetett ismerni sok olyan fiatalt is, akik külön a „divatos táncokkal" megismerkedni, és a „legújabb divatú kalapok" készítését megtanulni jöttek ide. Miközben beszélgetve nézegettük ezt a színes tömeget, melyben az arcok a már régóta táplált álom megvalósulásából fakadó kielégültséget fejezték ki, új barátom, a fiatal perzsa hirtelen csodálkozással teli hangon kiáltott fel, és felém fordulva egy el ttünk elsétáló házaspárra mutatva felkiáltott: „Nézze, nézze már! íme, két „igazi francia"!" Odanéztem és megállapítottam, hogy ez a házaspár tényleg rendkívül hasonlított azokhoz a lényekhez, akiket a francia közösség vidéki városaiban láttam. Miután elt ntek a szemünk el l, megvitattuk, hogy mi okból is tévedhetett ez az „igazi" francia házaspár „f városuknak" ebbe a részébe. Különféle feltételezések után mindketten abban állapodtunk meg, hogy ez a házaspár valószín leg az igazi francia Párizs külvárosában lakik, és valamilyen családi ünnepségen voltak a városnak pont az ellenkez részében lakó rokonaiknál. Ott nyilván a kelleténél kicsit többet ittak, és az ünnepség végeztével hazamenet nem akartak kerül utat tenni, hanem a legegyenesebb utat választották, mely pontosan a Grand Café eló'tt vezetett el. Valószín leg ez lehetett az egyetlen oka annak, hogy ezek az igazi franciák Párizsnak ebbe a kerületébe tévedtek. Tovább beszélgetve szüntelenül az ide-oda sétáló, a legújabb divat szerint kicicomázott járókel ket figyeltük. Noha legtöbbjük a legújabb divat „kreációit" fitogtatta, szembet volt, hogy ruháikat épp akkor - talán aznap, vagy az el napon - vették, és közelebbr l szemügyre véve, hogy az arcuk miképp illik össze a ruházatukkal, biztos lehetett benne az ember, hogy otthon, a mindennapi létezési folyamatuk során nem állt módjukban ilyen drágán öltözködni, és ilyen fesztelenül viselkedni. Nemsokára eme „átutazóban lév idegen hercegek" között, ahogy egyes „bennszülöttek" hívják ket, nyüzsögni kezdett a mindkét nemhez tartozó „profik" egész hordája, akik szintén idegenek voltak, de Párizsnak ebben a negyedében már tökéletesen „meghonosodtak". Akkor aztán új ismer söm, a fiatal perzsa felajánlotta, hogy „párizsi ciceróném" lesz, és elvisz a város „rossz hír helyeire", hogy láthassam a „francia züllést". Beleegyeztem, és együtt hagytuk el a Grand Café-t, s egy közeli „bordélyházba" mentünk. Megtudtam, hogy eme „nemes intézmény" tulajdonosa egy bizonyos spanyol zsidó volt. A ház szalonjaiban egy csapat n tartózkodott; voltak ott lengyelek, bécsiek, zsidók, olaszok, s t még két néger is. Szerettem volna látni, hogyan néz ki egy francia n ebben a környezetben; de kérdez sködésem során megtudtam, hogy az egész intézményben nem volt egyetlenegy „igazi francia n " sem. Elhagytuk ezt a „nyilvánosházat", és a boulevard-on sétálva nézegettük a szerteszét kószáló vegyes tömeget.
Lépten-nyomon n nem lényekkel találkoztunk, akik az utcákon való „éjszakai keresésük" céljának nyilvánvaló jeleit viselték. Mindezek a n k a már említett, vagy más nemzetiségekhez tartoztak; voltak közöttük svédek, angolok, oroszok, spanyolok, moldovánok... de aligha akadt egyetlen igazi francia is. Nemsokára gyanús külsej hímnem lények szeg dtek hozzánk, és azt javasolták, hogy csináljunk velük egy bizonyos „Nagyherceget". Én el ször nem értettem mit jelent a „Nagyherceg". Kérdez sködésem alapján megtudtam, hogy e különös szónak ott nemrég, a ma már kimúlt „orosz monarchia" virágzása idejében, egy jól meghatározott jelentése volt. Akkortájt az Oroszország uralkodó osztályához tartozó lények nagyon kedvelték a „világ f városát", ahová gyakran ellátogattak, és hencegésb l majdnem mindnyájan valami nemesi címet visel személyiségnek adták ki magukat: „grófnak", „bárónak", „hercegnek", de leginkább „nagyhercegnek". És mivel sohasem mulasztották el, hogy az „idegen Párizs" kétes helyeit meglátogassák, ennek a sétának a profi idegenvezet k a „la tournée du Grand Dúc", vagyis: a „Nagyhercegek körútja" nevet adták, és még manapság is úgy nevezik. Felfogadtunk egy ilyen idegenvezet t, és elmentünk megnézni eme jelenkori „Kurkala'i" éjszakai nevezetességeit. Különféle „törzshelyekre" mentünk; voltunk a „homoszexuálisok" kávéházában, azután a „leszbikusok" klubjában, majd pedig sok más „b nbarlangban", ahol mindenféle abnormális dolgot lehetett látni, amelyek e szerencsétlenek f „kulturális központjaiban" id l-id re újra felbukkannak. E hírhedt helyek látogatása során végül is eljutottunk „Montmartre" híres utcáiba, amelyek valójában nem magának a Montmartre-nak, hanem az így nevezett kerület alsó részének utcái, ahol b ségesen van mindenféle rosszhír „lokál", amelyek nem a francia közösség lényeinek, hanem kizárólag a „külföldieknek" szolgálnak. Eme rosszhír intézményeken kívül van ott sok éjszakai vendégl is szintén a külföldieknek, melyek egészen hajnalig nyitva vannak. Különben ez a kerület csak éjszaka szokott megelevenedni; nappal, mint ott mondják, szinte „kihalt", és egyetlen külföldi látogatót sem lehet látni. Szinte minden étteremnek van egy úgynevezett „pódiuma", ahol mindenféle „rendkívüli jelenetet" elevenítenek meg, amelyek úgymond a bolygójuk más vidékein hozzájuk hasonló lények között játszódnak le. Bemutatják az afrikai lények „hastáncát", a kaukázusiakat a „kard-táncukkal", „mulattokat" a kígyójukkal, egyszóval mindazt amit abban szezonban „divatos szórakozásnak" tekintenek. Azonban mindannak, amit a „Montmartre-i színházaikban" úgymond a más kontinenseken él ', hozzájuk hasonló lényeknél lejátszódó dolgokként mutatnak be, semmi köze sincs ahhoz, amit én, aki mindenhova elmentem, és az összes ország lényeinek sajátságos megnyilvánulásait mindig megfigyeltem és tanulmányoztam, ott helyben a saját szememmel valóban láttam. A Montmartre-on nemrég sok „speciális orosz étterem" nyílt meg, és ezekben a speciális orosz éttermekben éppúgy mint a többiben, fellépnek úgynevezett „m vészek", vagy „színészek", akik a nagy orosz közösség lényeihez tartoznak, s t legtöbbjük még a volt „uralkodó osztályhoz" is. Érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy e jelenlegi „színház-éttermek" „m vészeinek", vagy „színészeinek" apja és nagyapja - persze parasztjaik verejtékes munkája árán - nemrég ugyanezekben az intézményekben tették nevetségessé és gyalázták más közösségek lényeinek egyéni méltóságát; most pedig az gyermekeik és unokáik alázkodnak meg a más közösségekb l jött, „pénzzel tömött zseb lények" „hasznamusszi szeszélyeinek" kielégítésére. Ilyen esetekre a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünknek van egy másik nagyon bölcs szentenciája, mely így szól: „Ha az apuka szeret a heged szóra táncolni, a fia biztosan arra fog kényszerülni, hogy nagydobos legyen". Miközben éppen az egyik ilyen étteremben ültünk, újdonsült perzsa barátomat valamilyen perzsa ismer sei elhívták, és egyedül maradtam a champagne-al, amit este ezekben a Montmartre-i éttermekben kötelez megrendelni. Meséjének ezen a pontján Belzebub mélyet sóhajtott, azután, mintha nehezére esnék, így folytatta: - Épp most, miközben ezt az ottani kortárs háromagyú lények között a Montmartre-i étteremben eltöltött estét mesélem neked, önkéntelenül feltámad bennem az akkor átélt „szarpitimni lényi érzékelés", és a jelen pillanatban a meglév emlékeim err l az egész tapasztalatról olyan intenzíven és sürget en asszociálódnak általános jelenlétemnek mindhárom szellemmel áthatott részében, hogy eltávolodni kényszerítenek az elkezdett témától csak, hogy meg tudjam osztani veled azokat a szomorú és kínos gondolatokat, amelyeket ebben a borzalmas Montmartre-i környezetben való egyedüllétem váltott ki, miután a fiatal perzsa ciceroném elment. Tény az, hogy életemben másodszor játszódott le akkor lényemben a „szarpitimni lényi érzékelésnek" ez a folyamata, mely már egyszer korábban kiváltotta általános jelenlétemben a lázadás érzelmét azon különféle elszomorító objektív szerencsétlenségek láttán, amelyek egyedül a mi Nagyon Magas és Nagyon Szent kozmikus Individuumaink „meggondolatlansága" folytán következtek be, és talán továbbra is be fognak következni a Föld-bolygón, s t még az egész Nagy Világegyetemünkben is.
Ezúttal lényi gondolkodásom a következ sorrendben kezdett asszociálni: „Miként lehetséges, hogy a kozmikus koncentrációk harmonikus mozgásának kiszámításában nem látták el re azt, hogy a Kondúr üstökös össze fog ütközni ezzel a balsorsú Föld-bolygóval? „Ha azok, akiknek ez volt a feladatuk, el re látták volna, az ezt követ egymásból ered szerencsétlenségek nem következtek volna be, és nem lett volna szükség eme boldogtalan bolygó els háromagyú lényeinek jelenlétébe beültetni ezt a káros kundabuffer szervet, amely oly sok borzasztó és szánalomra méltó eredmény okozójává vált. „Igaz ugyan, hogy kés bb, amikor ez az ártalmas szerv már szükségtelenné vált, megsemmisítették; de ezúttal sem látták, hogy magának a szervnek megsemmisítésével nem szüntették meg a lehet ségét annak, hogy ezen lények sajátos életmódja következtében a tulajdonságainak következményei az utódjaikban könnyen ki tudjanak kristályosodni. „Más szóval, ezúttal sem látták eló're, hogy habár lehetséges volt ezt a szervet megsemmisíteni, az alapvet ' kozmikus törvény Heptaparaparshinokh és annak „mdnel-innjei" mégis ugyanolyanok maradnak a földi háromagyú lények evolúciós folyamatában, mint amilyenek mindenben, ami az egész Világegyetemben létezik. „És az itteni háromagyú lények szörny helyzetének, különösen ez a második, szinte b nös eló're nem látás volt az oka, minthogy egyrészt ugyan a Nagy Világegyetemünk ösz-szes háromagyú lényéhez hasonlóan az általános jelenlétük magában foglalja a „fels lényi testek" felöltéséhez szükséges összes lehetó'séget, másrészt viszont a kundabuffer szerv tulajdonságai különféle következményeinek velük született kikristályosodása majdnem lehetetlenné teszi ezeknek a bennük felöltött szent fels ' részeknek a megkívánt fokig való tökéletesítését. Márpedig, mivel az alapvet kozmikus törvények szerint, a háromagyú lények jelenlétében felöltött „fels lényi részekhez" hasonló képz dmények a bolygókon nincsenek a felbomlásnak alávetve, és mivel planetáris testük nem tud vég nélkül létezni, és a maga idejében elkerülhetetlenül átesik a szent raszkuárnó folyamatán, a földi háromagyú lényekben megjelen szerencsétlen fels lényi testek arra kényszerülnek, hogy elkerülhetetlenül mindörökre mindenféle küls planetáris burkolatokban sóvárogjanak." - így hát gyermekem, mialatt egyedül ültem ebben a Montmartre-i étteremben figyelve kortárs kedvenceidet, tovább gondolkoztam: „Hány évszázad telt el, amióta e szerencsétlen bolygó háromagyú lényeinek életét figyelni kezdtem! „És e hosszú évszázadok során sok szent Individuum küldetett el hozzájuk Fentr l azzal a külön megbízatással, hogy segítsenek nekik a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeit l megszabadulni; ugyanakkor itt mégsem változott semmi, és a közönséges lényi élet folyamata olyan maradt, amilyen annak idején volt. „Mindez id alatt e bolygó háromagyú lényeinél egyáltalán semmilyen változást nem figyeltem meg: azok között sem, akik közel száz évszázaddal ezel tt éltek és a jelenkoriak között sem. „Ebben a Montmartre-i étteremben ül lények nem ugyanolyanok-e, és nem ugyanolyan méltatlan módon viselkednek-e, mint Szamliosz város lényei az Atlantisz kontinensen, mely várost a kor összes háromagyú lénye az „értelmük tökéletesítésének értelmében elért eredmények forrásának és összpontosulási helyének" - vagy, mint manapság mondanák, a f „kulturális központnak" - tekintett, és ahol az akkori lényekkel néha szintén beültem a „szakrupiakisz-aikba", ahogy k az ilyen éttermeket nevezték? „Az Atlantisz elpusztulása óta sok évszázad múlt el. „A háromagyú lények jelent sen megszaporodtak és a f „kulturális központjukat" az akkori a „Grabontzé" kontinensen hozták létre, amit ma Afrikának hívnak. „Megint sok évszázad telt el, és a kulturális központjuk „Kurkalai" városa lett, az Ázsia kontinensen, „Tikliamuish" országában. „Akkoriban is el fordult, hogy üldögéltem közöttük az egyik „kaaltanéjukban", amelyek olyanok voltak, mint a jelenlegi éttermek. Nem voltam-e ott szintén ilyenfajta jelenetek szemtanúja...? „Ott, velem szemben, az a kövér úr, egy hatalmas kinövéssel a nyakán, aki két utcalány társaságában ül... Ha „kafír" viseletbe öltöztetnénk, nem lenne-e pontos mása annak az egyénnek, akit annak idején Kurkalai város kaaltanéjában ücsörögni láttam? „Vagy ott balra, annál a másik asztalnál az a fiatalember, aki vinnyogó hangon micsoda meggy déssel szónokol ivócimboráinak egy valamelyik közösségben éppen kitört lázadás okairól... ha egy „tsambardakh-ot" tennénk a fejére, nem lenne-e pontosan olyan, mint egy akkori úgynevezett igazi „hegyi-klian", ahogy akkortájt nevezték ket? „És az a másik magas ember, aki a sarokban egyedül trónolva játssza az el kel t, és szerelmes pillantásokat vet a szomszéd asztalnál a férje társaságában ül asszonyra; nem egy igazi „verunkietz"? „És a pincérek, akik behúzott farkú kutyák módjára az itt üldögél ket kiszolgálják, k nem „aszklaisz" rabszolgák? „Tikliamuish után több évszázad telt el, és a méltóságteljes Babilonban találtam magam. Ott nem ugyanúgy volt-e minden? És Babilon városának háromagyú lényei nem voltak-e ugyanazok az aszkla'iszok, kafírok, verunkietzek, klianok és egyebek?
„Csak az öltözetük és a nemzetiségük neve változott. Babilon korában asszíriainak, perzsiainak, sziktiainak, araviainak nevezték ket, és még sok más „iai"-val végz néven. „Igen... és most, annyi évszázad után, íme újra itt vagyok a jelenlegi kulturális központjukban, Párizs városában. „És ez megint ugyanaz... Zaj, kiabálás, nevetés, szitkozódás... pont úgy mint Babilonban, Kurkala'iban, s t még Szamlioszban, az els kulturális központjukban is. „Ezek a kortárs lények nem azért gyülekeznek-e össze, hogy háromagyú lényhez méltatlan módon töltsék el az id t, ahogyan e szerencsétlen bolygó lényei minden korban tették? „Amióta figyelem ezeket a szerencsétleneket, nemcsak hogy teljes nemzetek és kulturális központok t ntek el nyomtalanul, de még a föld is, ahol éltek, teljesen megváltozott, vagy elt nt ennek a szerencsétlen bolygónak színér l, mint ahogy az például az .Atlantisz" kontinenssel történt. „Szamliosz után a következ központjukat a „Grabontzé" kontinensen hozták létre. Az ott él népek nem ugyanúgy haltak-e ki? És bár maga a kontinens nem süllyedt el, a központ helyét úgy eltakarta a homok, hogy nem maradt más csak a „Szahara" néven ismert sivatag. „Ismét századok múltak el. Az új központjuk Tikliamuish-ben jött létre. Mi maradt meg bel le, a manapság „fekete homoknak" nevezett sivatagon kívül? „Talán valamely akkor híres nép véletlenül kíméletet nyert, de mára az ezredik nemzedék teljes tehetségtelenség-ben nyomorog nem messze onnan, ahol annak idején élt. „Századok múltak századok után... „Láttam a kulturális központjukat Babilon városában. Mi maradt bel le, ebb l a valóban nagy Babilonból? Néhány halom a város helyén. Ami pedig a múlt nagy népeit illeti, csak néhányan élték túl, akiket a kortársaik jelentéktelennek tekintenek. „És mi lesz a jelenlegi kulturális központjaikból, Párizs városából, és a körülötte lév , jelenleg hatalmas népekb l, a franciákból, németekb l, angolokból, hollandokból, olaszokból, amerikaiakból és így tovább? „A jövend századok majd megmutatják. „Addig is csak egy dolog biztos e szerencsétlen fels lényi testek csírái, amelyek bizonyos földi háromagyú lényekben megjelentek és továbbra is megjelennek, arra ítéltetnek, mint már mondtam neked, hogy mindenféle abnormális képz dmény jelenlétében senyvedjenek - mely képz dmények kialakítása ennek a szerencsétlen Földbolygónak sajátosságává vált, bizonyos Nagyon Nagy és Nagyon Szent Közös Kozmikus Individuumok el re nem látásából származó, a törvényeknek megfelel következmények folytán." - Amikor új barátom, a fiatal perzsa visszajött, még mindig ezekbe az esszenciám számára oly szomorú gondolatokba mélyedtem. Rövidesen ez a hely már túl zajosnak és fullasztónak bizonyult, így elhatároztuk, hogy egy másik Montmartre-i étterembe megyünk. De amikor felkeltünk, hogy elmenjünk, a szomszéd asztalnál ül kis csoport lényei, akik meghallották, hogy hová akarunk menni, meghívtak, hogy üljünk le egy pár percre asztalukhoz, és azután velük együtt menjünk a másik étterembe. Csak arra kértek, hogy várjunk míg egyik barátjuk megérkezik. Új ismer seink, mint kiderült, az Amerika kontinens lényei voltak. Bár a hangulat egyre kellemetlenebbé vált, és a részeg hangok z rzavara egyre növekedett, el ször beleegyeztünk, hogy megvárjuk a barátjukat, de amikor az étterem egyik zugában kitört egy verekedés, mindjárt kimentünk meg sem várva ezeket az amerikaiakat. A verekedés azért tört ki, mert egy lény éppen egy pezsg süveget vágott az ivócimborája fejéhez egyszer en azért, mert nem akart egy bizonyos kormány miniszterelnökének az egészségére inni, hanem mindenáron a Tuggurt-i szultánéra. „Tikliamuish után több évszázad telt el, és a méltóságteljes Babilonban találtam magam. Ott nem ugyanúgy volt-e minden? És Babilon városának háromagyú lényei nem voltak-e ugyanazok az aszkla'iszok, kafírok, verunkietzek, klianok és egyebek? „Csak az öltözetük és a nemzetiségük neve változott. Babilon korában asszíriainak, perzsiainak, sziktiainak, araviainak nevezték ket, és még sok más „iai"-val végz néven. „Igen... és most, annyi évszázad után, íme újra itt vagyok a jelenlegi kulturális központjukban, Párizs városában. „És ez megint ugyanaz... Zaj, kiabálás, nevetés, szitkozódás... pont úgy mint Babilonban, Kurkalaiban, s t még Szamlíoszban, az els kulturális központjukban is. „Ezek a kortárs lények nem azért gyülekeznek-e össze, hogy háromagyú lényhez méltatlan módon töltsék el az id t, ahogyan e szerencsétlen bolygó lényei minden korban tették? „Amióta figyelem ezeket a szerencsétleneket, nemcsak hogy teljes nemzetek és kulturális központok t ntek el nyomtalanul, de még a föld is, ahol éltek, teljesen megváltozott, vagy elt nt ennek a szerencsétlen bolygónak színér l, mint ahogy az például az „Atlantisz" kontinenssel történt.
„Szamliosz után a következ központjukat a „Grabontzé" kontinensen hozták létre. Az ott él népek nem ugyanúgy haltak-e ki? És bár maga a kontinens nem süllyedt el, a központ helyét úgy eltakarta a homok, hogy nem maradt más csak a „Szahara" néven ismert sivatag. „Ismét századok múltak el. Az új központjuk Tikliamuish-ben jött létre. Mi maradt meg bel le, a manapság „fekete homoknak" nevezett sivatagon kívül? „Talán valamely akkor híres nép véletlenül kíméletet nyert, de mára az ezredik nemzedék teljes tehetségtelenség-ben nyomorog nem messze onnan, ahol annak idején élt. „Századok múltak századok után... „Láttam a kulturális központjukat Babilon városában. Mi maradt bel le, ebb l a valóban nagy Babilonból? Néhány k halom a város helyén. Ami pedig a múlt nagy népeit illeti, csak néhányan élték túl, akiket a kortársaik jelentéktelennek tekintenek. „És mi lesz a jelenlegi kulturális központjai rosából, és a körülötte lév , jelenleg hataln franciákból, németekb l, angolokból, hollandból, amerikaiakból és így tovább? „A jövend századok majd megmutatják. „Addig is csak egy dolog biztos e szerencséi testek csírái, amelyek bizonyos földi háromajjí megjelentek és továbbra is megjelennek, arra mint már mondtam neked, hogy mindenféle képz dmény jelenlétében senyvedjenek - mely nyék kialakítása ennek a szerencsétlen Föld-b tosságává vált, bizonyos Nagyon Nagy és Közös Kozmikus Individuumok el re nem látásából zó, a törvényeknek megfelel következménye - Amikor új barátom, a fiatal perzsa visszajött, mégtatádig ezekbe az esszenciám számára oly szomorú gondolatokba mélyedtem. Rövidesen ez a hely már túl zajosnak és fullasztónak bizonyult, így elhatároztuk, hogy egy másik Montrnartre-i étterembe megyünk. De amikor felkeltünk, hogy elmenjünk, a szomszéd asztalnál ül kis csoport lényei, akik meghallották, hogy hová akarunk menni, meghívtak, hogy üljünk le egypár percre asztalukhoz, és azután velük együtt menjünk a másik étterembe. Csak arra kértek, hogy várjunk míg egyik barátjuk megérkezik. Új ismer seink, mint kiderült, az Amerika kontinens lényei voltak. Bár a hangulat egyre kellemetlenebbé vált, és a részeg hangok z rzavara egyre növekedett, el ször beleegyeztünk, hogy megvárjuk a barátjukat, de amikor az étterem egyik zugában kitört egy verekedés, mindjárt kimentünk meg sem várva ezeket az amerikaiakat. A verekedés azért tört ki, mert egy lény éppen egy pezsg süveget vágott az ivócimborája fejéhez egyszer en azért, mert nem akart egy bizonyos kormány miniszterelnökének az egészségére inni, hanem mindenáron a Tuggurt-i szultánéra. Az egyik amerikai, aki már szintén nem akart tovább várni a barátjára, elkísért minket a másik étterembe. Közelebbr l megismerve, ez a háromagyú lény vidámnak, jó megfigyel nek és b beszéd nek t nt. Az egész úton, aztán a másik étteremben is, nem sz nt meg beszélni, és megnevettetett minket a járókel k és az étterem vendégeinek komikus külsejét illet értelmes és odaül megjegyzésein. Kérdéseimb l megtudtam, hogy ennek az amerikainak egy nagy, divatos tánciskolája volt Párizsban. Mindabból amit a foglalatosságáról mondott megértettem, hogy az iskolájában a tanítványok kizárólag amerikaiak voltak, akik külön a legkedveltebb amerikai táncot a „fox-trot"-ot tanulni jöttek oda. Azt is megértettem, hogy ez a „fox-trot" tisztán amerikai eredet volt, és különösen Amerikában nagy népszer ségnek örvendett. Ezért, miközben egy új márkás pezsg t választottunk ki, és így ez a vidám amerikai egy pillanatra abbahagyta a fecsegést megkérdeztem t le: „Mondja meg legyen szíves, kedves Mister, ha így van, tulajdonképpen miért nem Amerikában nyitotta meg az iskolát ahelyett, hogy itt Párizs városában, hazájától és eme jótékony hatású „fox-trot" szül helyét l ilyen messzire tette? „Micsoda?... Hogy mondhat ilyet?...- kiáltott fel szinte meglep déssel. - Tudja, nekem nagy családom van! Ha az iskolát a hazámban nyitottam volna meg, nemcsak hogy éhen halt volna a családom, de még jómagam sem tudnék elég pénzt keresni még ahhoz sem, hogy valami nyirkos helyiséget béreljek New-Yorkban, ami rossz id esetén megvéd az ottani jeges északi szélt l. „De itt Párizsban - Istennek hála- rengetegen akarnak „fox-trot"-ot tanulni, és annyit fizetnek érte, amennyit csak kérsz. „Nem értem, szakítottam félbe. Ön azt mondja, hogy tanítványait kizárólag átutazó honfitársai között toborozza, és ugyanakkor azt is, hogy ott senki sem menne az iskolájába. Hogyan magyarázza ezt? „Pontosan ez benne a csel! - válaszolt ez a tiszteletre méltó amerikai. - Ez azon számtalan apró „pszichológiai szeszélyek" egyike, amelyek együtt alkotják honfitársaim „ostobaságát". „Tény az, hogy az iskolám Párizsban van, vagy mint azt nálunk Amerikában a „tájékozott emberek" mondják: a .jelenkori Babilonban". „És ez a jelenkori Babilon a mi amerikaijaink között oly nagy népszer ségnek örvend, hogy mindegyikük kötelességének tartja meglátogatni a „világnak ezt a f városát".
„Minden amerikainak, aki csak egy pár dollárt is megtakarított, mindenáron el kell ide jönnie. „Err l jut eszembe: tudja-e, hogy nálunk Amerikában nem olyan könny meggazdagodni? Csak itt Európában hiszik, hogy Amerikában a dollár az utcán hever. Tudja, valójában azoknak, akik ott élnek, cseppet sem könny ezeket a dollárokat megkeresni. Minden „cent"-ért verejtékes munkával kell megdolgoznia az embernek. „Nálunk Amerikában nem fizetnek, miként egyes európai országokban olyan múlandó értékekért, mint a jó „hírnév", a „renomé", a „tehetség", és a többi. „Például itt Európában, ha egy akármilyen fest egyszer véletlenül fest egy jó képet és híres lesz, kés bb, bármilyen mázolmányt csinál is, a közönség mindig sokat fog érte fizetni, csak azért, mert azt mondják, hogy ennek a „híres" vésznek a munkája. „Ilyen szempontból nálunk Amerikában a helyzet egészen más. Ott mindenért készpénzben kell fizetni, és minden árut a mértéke és a súlya szerint értékelnek. A „név", a „tehetség", a „géniusz"... ezek a portékák nálunk nem sokat érnek, így a dollár csak kemény munka árán szerezhet meg. „Azonban szerencsémre, a mi amerikaijainknak van sok gyenge oldala is, többek között az „Európába látogatás" szenvedélye. „E szenvedély kielégítésére mindegyikük még az elenged-hetetlent életszükségletet is megvonja magától, apránként megtakarítva a nagy nehézségek árán megkeresett dollárokat arra, hogy el tudjon jönni Európába, és mondanom sem kell, a „világ f városába"... Párizsba. „Ezért van itt az utcákon annyi amerikai, hogy „Szajnát lehetne velük rekeszteni", mint mondják. És mivel a mi amerikaijainknak van még egy másik, a túlzásig kifejl dött gyengéjük, a „hiúság", hízeleg a képzeletüknek az a tudat, hogy az emberek majd azt mondják, hogy k a fox-trot-ot nem akárhol tanulták ám meg - Bostonban, vagy Philadelphiában - hanem magában Párizsban, ahonnan a Föld összes „újdonsága" ered. És mivel a fox-trot egy újdonság, a „párizsi fox-trot" lesz számukra a civilizáció legújabb újdonsága. „így, honfitársaimnak eme két „éleszt jének" köszönhet en számomra, aki csak egy szegény tánctanár vagyok, mindig akad itt elég amerikai, aki jól megfizet. „Igaz, hogy frankban és nem dollárban fizetnek; de hát a pénzváltóknak is meg kell valamib l élniük... nekik is van családjuk." Ez után a magyarázat után még megkérdeztem t le: „Mondja már, kedves Mister, lehetséges, hogy honfitársai csak azért jönnek Párizsba, és csak azért maradnak olyan sokáig, hogy az ön fox-trot-ját tanulják? „Miért csak a fox-trot-ot? - kérdezett vissza. - Ez alatt az id alatt meglátogatják Párizst és a környékét is; néha még egész messzire is elutaznak. Egyszóval, kihasználják az alkalmat, hogy Európát is „tanulmányozzák". „Azért látogatják, és „tanulmányozzák" Európát, hogy, -mint otthon mondják -, „a nevelésüket és az iskolázottságukat kiegészítsék", de magunk közt szólva, ez csak egyik papagáj módjára ismételt frázisa a mieink közül azoknak, akik igazi angoloknak próbálják kiadni magukat. „Valójában csak azért jönnek megnézni Párizst és Európát, hogy a hiúságukat kielégítsék. „Nem azért utaznak, hogy több tudást és információt szerezzenek, hanem kizárólag azért, hogy kés bb dicsekedhessenek a barátaiknak és ismer seiknek a beszélgetéseik során: „Elutaztam Európába és láttám ezt is, azt is, meg amazt is". „De tudja-e ön, hogy az én kedves honfitársaim mi módon látogatják és tanulmányozzák Európát? Nem? Akkor hallgasson ide: „Itt Európában, minden városban van a „Cook & Són" nev vállalatnak egy fiókvállalata, mely ennek a szükségletnek jól megfelel. Természetesen Párizsban is van egy ilyen cége. „így tehát pár tucat kedves honfitársam csoportokba gy lik, akár egy birkanyáj, és ez a „turista" társaság beül egy nagy „Cook autóbuszba", és oda megy, ahova csak viszik. „A „sof rön" kívül van ebben a „Cook autóbuszban" egy teljesen elálmosodott „Cook pasas" is. „Mialatt ez a híres „Cook autóbusz" közlekedik, ez az álmos pasas, gyenge hangján id nként elmondja a maga Mister Cook által személyesen összeállított útvonal helyeinek, valamint Párizs és környéke különféle történelmi, vagy nem történelmi érdekességeinek kívülr l betanult neveit. Egyszóval így „tanulmányozzák" az én drága honfitársaim Európát. „Ezek a elálmosodott pasasok nagyon halkan beszélnek, és félig tüd bajosnak látszanak, mivel mindig holt fáradtak, és sohasem alszanak eleget, minden bizonnyal azért, mert a legtöbbjük éjjel is keményen dolgozik családja ellátásáért, hogy kiegészítse a „Cook & Son"-tól kapott jelentéktelen bért, hiszen nem könny egy családot eltartani, és különösen nem Párizsban. „Az pedig, hogy az én kedves honfitársaim milyen keveset hallanak abból, amit ezek az „elálmosodott pasasok" a gyenge hangjukkal mondanak ... mit számít? „Nem mindegy-e nekik, hogy ezek az álmos fickók mit mormolnak és milyen hangon?
„Ha ön azt hiszi, hogy a Cook buszban ül kedves honfitársaim bármit is megértenek abból, és vissza fognak emlékezni arra, amit láttak, akkor nagyon téved. „Miért kellene tör dniük vele, hogy mit látnak, vagy mit hallanak és annak mi a jelent sége? Csak arra a „tényre" van szükségük, hogy ezen és ezen a helyen voltak, és nagyjából „mindent láttak". „Teljesen meg vannak elégedve ezzel, hiszen kés bb, egy beszélgetés során majd mindegyikük bátran és nyugodt lelkiismerettel mondhatja, hogy ide is elment, meg oda is, és még amoda is. És az összes többi amerikai azt fogja gondolni, hogy az illet nem holmi jöttment, hanem igenis volt Európában, mindenfelé járt, és megnézte az összes olyan látványosságot, amit minden „kultivált" embernek látnia kell. „Eh! kedves Monsieur... Talán azt hiszi én vagyok az egyetlen, aki honfitársaim ostobaságából élek? „Utóvégre ki vagyok én? Jóformán senki, csak egy kis „tánctanár". „Hanem látta az eló'z étteremben azt a kövér embert akivel ültem? Na, az egy igazi „cápa"; nálunk Amerikában sok ilyen bukkant fel, különösen az utóbbi id kben. „Az a kövér ember egy elamerikaiasodott angol zsidó, egy jól ismert amerikai cég f üzlettársa. „Ennek a cégnek számos amerikai és európai városban vannak fiókintézetei, és a párizsi fiókintézet igazgatói szerepét tölti be. „Ez a vállalat, nemcsak honfitársaim ostobaságát kihasználva tömi meg a zsebét, hanem sajnos még „becstelenség-gel" tetézi is. „A következ képp keverik a kását: „A vállalat párizsi fiókintézetét az amerikai hirdetési módszerek révén honfitársaim már mindenfelé ismerik. Sokan közülük, ismét csak „hiúságuk", és egyéb hozzájuk méltó gyarlóságok által sarkallva rendszeresen a párizsi fiókintézetnél rendelik meg a „divatos ruháikat", és ez a fiókintézet elküldi nekik a „világ f városából" az „igazi párizsi modelleket". „És ezt minden vonalon jól, tisztességesen, az összes modern kereskedelmi szabálynak megfelel en csinálják, a „schahermacher-számvitel" és a „hármas könyvvitel" alapján. „Ami pedig ennek a különféle amerikai cápák által nálunk megalapított „komoly vállalat" kereskedelmének legbizalmasabb részét illeti, hadd mondjam el önnek, miként nyúznak meg ezek a cápák mindenkit, hogy feneketlen zsebeiket megtömjék. „Szóval, amikor a párizsi fiók az egyik amerikai kliensét l els kézb l megkap egy rendelést, azt e-gye-ne-sen elküldi a német fiókba. Németországban az árú és a munkaer sokkal olcsóbb mint Franciaországban, és ott azután jó las-san és ké-nyel-me-sen, a „párizsi divat" összes követelményét betartva, eleget tesznek a megrendelésnek; nyugodtan ráragasztják az árura a „párizsi termék" címkét, azután hajóra teszik és Hamburgból, e-gye-ne-sen a NewYork-i fiókba küldik, amely azután leszállítja azt a vev jének ; az p edig nagyon megörül, és büszke, hogy mindjárt másnap nem ám akármit, hanem egy igazi párizsi, a legutolsó divat alkotta „toilette-t" fog felölteni. „A legérdekesebb ebben a történetben az, hogy ennek a , jó hír " vállalatnak „üzleti jutalékával" senki sem jár roszszul; ellenkez leg, ez mindenkinek könnyen elérhet és hasznos. Még a franciák is, a „világ f városának" házigazdái is nyernek valamit ezen a kereskedelmen... de, az igazat megvallva, csak a postabélyeg árát, amit a párizsi fiókintézmény mégis kénytelen a levelekre ragasztani. „Mint láthatja, mindenki meg van elégedve és boldog, s t mi több, hasznot is húz bel le, és ráadásul még egy különben nem egyetemesen elfogadott - gazdaságpolitikai axióma is bizonyítást nyert, mely szerint nemzetközi árucsere nélkül az államok nem is léteznének... „És ki vagyok én mellettük? Csak egy szegény kis tánctanár!" Még mondott volna valamit ez a jó kedély amerikai, de pont akkor borzalmas lárma tört ki a szomszéd teremben, ahonnan kétségbeesett férfi és n i kiáltások hangzottak. Felkeltünk, hogy távozzunk, és már csak az utcán tudtuk meg, hogy egy „Spanyolország" nevet visel közösséghez tartozó n nem lény kénsavat locsolt egy másik, a „Belgium" nevezet közösséghez tartozó n nem lénynek az arcába azért, mert ez utóbbi egy „Mindig a szolgálatodra állok" vésettel ellátott cigarettatárcát ajándékozott egy „Grúzia" nev közösség hímnem lényének, akinek párizsi tartózkodását mindaddig az els tartotta fenn. Amikor az utcára értünk, már nagyon kés volt; éppen pirkadni kezdett. Elbúcsúztunk ett l a mulatságos amerikaitól, hogy visszatérjünk a szállodánkba. - A visszaúton, végiggondoltam mindazt, amit ezen a híres Montmartre-on láttam és hallottam, és akkor már jól értettem miért és hogyan alakult ki a francia közösség lényeir l a más közösségekhez tartozó lényeknél egy, a valósággal annyira ellentétben álló vélemény. Annak köszönhet en, amit azon az éjszakán láttam és hallottam világossá vált számomra, hogy más közösségek lényei, amint Franciaországba érkeznek, egyenesen Párizsnak abba a részébe és más hasonló helyeire mennek, ahol kivétel nélkül mindent hozzájuk hasonló külföldiek szerveztek meg és rendeztek be, olyanok, akik jóval régebben érkeztek Franciaországba, és következésképpen sokkal jobban beszélik az ország nyelvét, mint k. És mivel a kortárs lényeknél a lényi ítél képesség általában elsorvadt, és nincs semmilyen úgynevezett „lényi tisztánlátásuk", mindezt franciának veszik, és kés bb, amikor a saját közösségükbe visszamennek elmesélik
honfitársaiknak, amit Párizsnak ebben a negyedében láttak és tapasztaltak, mintha mindez teljesen francia lenne, és csak a franciák keze lenne a dologban. így aztán a többi lénynél fokozatosan egy olyan vélemény alakul ki róluk, amely a valóságnak egyáltalán nem felel meg. Továbbá van még egy másik, mélyebb oka is ennek, a más közösségek különös tudatában a francia közösség lényeir l kialakult véleménynek, amely az általános pszichizmusuk egy furcsaságán alapszik. Ez a furcsaság megint csak annak az általuk kitalált káros szokásnak az eredménye, amit a „nevelés" néven ismernek. Tény az, hogy ott, már a világra jöttük els pillanatától kezdve, mialatt maga a Természet igyekszik kifejleszteni bennük egy jövend beli felel s háromagyú lény kezdeti csíráját, a szül k ezzel a káros „nevelésükkel" kezdik megakadályozni ezt a fejl dést. És ez nem minden. Ezen ártalmas „nevelési" szokás révén mindenféle múlékony és fantasztikus ideával telítik és tömik az újszülötteik „szpetszitualitivi" koncentrációit, vagy mint k mondanák az „agyait". Ezek az agyak általában az összes benyomások és a tudatos lényi megismerés összes eredményének észlelésére és meg rzésére szánt lokalizációkat képviselik a lényekben, és az újszülötteknél még teljesen érintetlenek, és a legnagyobb mértékben érzékenyek. Kedvenceid legnagyobb szerencsétlenségére legtöbbjüknél ez a káros folyamat majdnem addig a korig folytatódik, amikor már felel s lényeknek kellene lenniük. Innen ered a pszichizmusuknak az a már említett furcsasága, mely a következ kb l áll: el ször is majdnem az öszszes, aktív lén yi megn yilvánulásra szánt funkciójuk apránként alkalmazkodik ahhoz, hogy csak ezeknek a hamis és fantasztikus ideáknak összességére reagáljon, és másrészt, hogy mindegyikük teljes jelenléte fokozatosan hozzászokik ahhoz, hogy az összes új benyomást a Természet által a lényeknek az új benyomások észlelésére ajándékozott lényi tényez k bármilyen részvétele nélkül, vagyis csakis ezeken az el leg beléjük vésett fantasztikus és hazug ideákon keresztül észlelje. Az ottani kortárs háromagyú lények végül még a szükségét is elvesztik annak, hogy az el ször látott vagy hallott dolgokat egészükben felfogják, így azok már csak olyan impulzusokat képviselnek számukra, amelyek a jelenlétükbe már el leg belehelyezett és az újonnan látott és hallott dolgoknak megfelel információkon alapuló asszociációkat váltanak ki. Ezért, amikor kedvenceid felel s lényekké válnak mindent, amit els alkalommal látnak és hallanak automatikusan észlelnek, az esszenciájuk funkcióinak bármilyen er feszítése nélkül, és anélkül, hogy felkeltené bennük, mint már mondtam, akár csak a legkisebb lényi szükségletet is arra, hogy bármi bennük vagy rajtuk kívül lejátszódó jelenséget a maga teljességében felfogjanak és megértsenek. Egyszóval megelégednek azzal, amit valaki egyszer tudatosan vagy tudattalanul beléjük vésett. - Remélem drága gyermekem, hogy miután mindezt elmondtam neked, világossá vált számodra, hogy a bolygód más közösségeihez tartozó háromagyú lényeknél miért kristályosodtak ki ez iránt a „Franciaország" nevet visel különálló csoport lényei iránt egy a valóságtól ennyire távolálló vélemény adatai. Mindenesetre Franciaország közönséges lényei számára valóban nagy szerencsétlenség, hogy a más csoportokhoz tartozó kortárs háromagyú lények a „kulturális megnyilvánulásaikra" ennek a közösségnek a f városát választották ki. Ami engem illet, teljes esszenciámból szánom Franciaország közönséges lényeit azért, hogy a f városukat, még ha csak egy részét is, most az egész bolygó „kulturális központjának" tekintik. Még meglep bb, hogy a francia közösség lényeinek legtöbbje a már teljesen abnormálissá vált közönséges életkörülményeik ellenére, - ami annak tudható be, hogy szerencsétlenségükre az f városuk lett az egész balsorsú bolygó jelenlegi „f kulturális központja" - még ha tudattalanul is, de érintetlenül tudta meg rizni jelenlétében az adatokat ahhoz a két lényi impulzushoz, amelyeken az objektív erkölcs els sorban alapszik, és amelyek a „patriarchátus" avagy „család-szeretet" és a „szerves szemérmesség" nevet viselik. Ugyanakkor, mivel e „kulturális központ" már régóta gyülekez helye az egész bolygó olyan lényeinek, akik teljesen átadták magukat a mindegyiküket abszolút hatalma alatt tartó „gonosz istenük" uralmának, nevezetesen annak a „gonosz istennek", aki az ideáljuk lett, és akit jól leírnak a következ szavak: „minden helyzetben megszabadulni bármilyen lényi er feszítésnek és az esszencia nyugtalanságának szükségérzetét l", és ezek a lények, amint Franciaországba jutnak, akár tudatosan vagy tudattalanul nagyon káros befolyást gyakorolnak az egész francia közösség lényeire. Jól meg fogod érteni, kedves gyermekem, micsoda balszerencse a francia közösség közönséges lényei számára az, hogy a jelenlegi f „kulturális központ" náluk található, ha tudomásodra hozom ennek az egyik ket érint következményét. Magam is a bolygód három-központos lényeire vonatkozó egyik legutóbbi étertávirat révén szereztem róla tudomást.
El ször is tudnod kell, hogy amikor ezek a lények, akik egészen átadták magukat az „álnok bels istenüknek", mindenfel l az egyik ilyen „kulturális központ" felé tódulnak az a szokásuk, hogy egyéb ártalmas cselekedetek között pusztán tétlenségb l, és hogy kielégítsék szeszélyeiket, hasznamusszi tulajdonságaik megnyilvánítására új formákat, vagy mint mondják, új „divatokat" találnak ki, melyeket azután egész bolygójukon elterjesztenek. Ez az „új divatok kitalálásának" hasznamusszi szokása már a régi civilizációkban is létezett; a tikliamuishi civilizáció idejében „adiat" néven virágzott; a babiloni korban pedig „haidia" néven. Az „adiat", a „haidia", vagy a „divat" abban nyilvánul meg, hogy a közönséges életükben a lényi megnyilvánulásaikhoz új módszereket agyainak ki, valamint különféle, a jelenlétük valóságát módosító és álcázó eszközöket. Az „adiat", a „haidia", vagy „divat" a köznapi lényi életükben ugyanazt a szerepet játssza, mint nálunk azok a szokások, amelyeket azért hoztak létre, hogy a lényekt l független, elkerülhetetlen küls körülményeket megkönnyítsék, és ezek a szokások mindenütt fokozatosan az esszencia parancsoló szükségleteként legyenek használatosak a közönséges életünkben. Ugyanakkor a jelenkori szokásaik, vagy „divatjaik" egyrészt csupán ideiglenesek, és egyedül ezen jelen és jöv beli hasznamusszok fantasztikusan abnormálissá vált, kicsinyesen egoista, és teljesen jelentéktelen személyes céljai kielégítésére szolgálnak; másrészt nem képviselnek sem többet, sem kevesebbet, mint az ottani abnormálisán megalapozott közönséges lényi élet által megszabott, teljesen relatív fogalmakon alapuló automatikus okoskodás eredményeit. így körülbelül egy fél évszázaddal ezel tt ebben a Párizsban bizonyos hasznamussz jelöltek kitalálták azt a divatot, hogy a n nem lények rövidre vágják a hajukat, és ezt a káros találmányukat azután minden úton-módon futót zként elterjesztették. Jóllehet, mivel az „erkölcsi" és a „patriarkális" érzés a francia közösség n nem lényeinél abban a korban még nagyon er s volt, nem tették magukévá ezt az ártalmas találmányt, de az „Anglia" és az „Amerika" nevet visel közösségek n nem lényei elfogadták, és kezdték a hajukat nyírni. S mivel e két közösség n nem lényei szándékosan megfosztották magukat jelenlétük azon részét l, amit a Nagy Természet egy bizonyos kozmikus anyagcserére szánt, a Természet arra kényszerült, hogy erre a lépésre reagálva az ennek megfelel eredményeket idézzen el , amelyek a jöv ben kétségtelenül olyan formákat fognak felöltem, mint amelyek korábban már két alkalommal is megjelentek ezen a bolygón: el ször „Juneanó" országában, a mai Kafirisztánban, ahol az úgynevezett „Amazonok" jelentek meg; és másodszór az antik Görögországban, ahol „Sapho költó'nó' vallását" alapították meg. Addig is, ebben a két jelenlegi közösségben, a n nem lények hajának levágása Angliában a „szüfrazsettek", Amerikában pedig az úgynevezett „Christian Science" és a „teozófusok" megjelenését eredményezte. Továbbá, amikor a nó'nem lények ezen hasznamusszi rövid hajú divata általánosan elterjedtté vált, - mint arról egy nekem küldött étertáviratból értesültem - az úgynevezett „nó'i betegségeknek", vagyis a nemi szervek különféle gyulladásainak, mint a „hüvelygyulladásnak", a „méhgyulladásnak", a „petefészek gyulladásnak" valamint fibrómáknak és a ráknak egy ezzel arányos elterjedését lehetett mindenütt megfigyelni. így tehát gyermekem, habár ezekkel a hasznamusszi tulajdonságokkal rendelkez ' lények által Párizsban kitalált „divatnak", a nó'nem lények haja levágásának Franciaország közösségében eló'ször semmi sikere nem volt, mégis mivel az ó' fó'városuk lett az ilyen tulajdonsággal rendelkez ' lények általános gyülekez helye, azok, akik kitartottak e káros szokás elterjesztése mellett, végül sikerrel jártak itt is. Franciaország nó'nem lényei is hasonlóképpen elkezdték a hajukat levágni, és jelenleg a hajvágás javában folyik szinte mindannyiuknál. A szóban forgó étertáviratban még azt is közölték velem, hogy a párizsi fodrászoknál az asszonyok éppúgy állnak sorban id pontért, mint nemrég az orosz közösségben az „amerikai liszt" kiosztásánál. És a n knek ez a ragályos hajvágási hajlama már pereskedésre is alkalmat adott a fodrászok és a „megnyírt bárányoknak" apja, férje vagy testvérei között, s t sok „válásra" is, ahogy ott mondják. Érdekes megjegyezni, hogy a bírók - mint azt az étertávirat tudomásomra hozta - mindig a fodrászoknak adtak igazat, azon az alapon, hogy a nó'nem lényeket, akik hozzájuk fordulnak, az ország törvényei szerint nagykorúnak kell tekinteni, mivel már betöltötték a tizenhat évet, és így jogosultak arra, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Természetesen ha ezek a francia bírók, és általában az egész bolygó bírói tudnák, hogy létezik a Világegyetemben egy jól meghatározott törvény, amely a Nagy Trogoauto-egokrátot a kozmikus anyagok átváltoztatására szolgáló összes él lényre kivétel nélkül érvényes, akkor minden bizonnyal egészen másképpen értelmeznék a „nagykorú" szó által kifejezett fogalmat. Valójában, eszerint a meghatározott kozmikus törvény szerint, minden il yen eg yéniség, amel yek közé a kestcsapmartni nó'nem lények is tartoznak, a kozmikus anyagok átváltoztatása folyamán az összes olyan aktív elemnek lesz a forrása, amelyeknek a Nagy Szent kozmikus törvény a Triamazikamnó további folyamatában való összeolvadásuk során a második szent er ként kell szolgálniuk; más szóval, ezek a lények mindig a negatív, vagy passzív elvet fogják képviselni.
Márpedig, a szóban forgó kozmikus törvény szerint, ezek az aktív elemek átváltoztatásában passzív elvként szolgáló források sohasem lehetnek szabadok semmilyen független megnyilvánulásra. Csak azoknak a forrásoknak lehet meg ez a függetlenségük, amelyek a Szent Triamazikamnóban a „Szent Állításra", vagy „aktív elvre" szolgáló aktív elemeket változtatják át. Ezért a passzív elvre szolgáló források nem lehetnek felel sek a megnyilvánulásaikért, más szóval sohasem válhatnak, mint k mondják, „nagykorúvá". - Ezekkel a francia lényekkel kapcsolatban, hogy teljesebben jellemezzem ket, még meg kell mondanom neked, hogy e közösség „uralkodó osztályának" lényei a közönséges lények elméjének „megnyugtatására" kitaláltak egy nagyszer módszert, melyet ahhoz hasonlóan használnak, mint amit a nagy orosz közösség hatalombirtoklói gyakorolnak a híres „vodkájuk" fogyasztásának támogatására, és ahhoz, amit a jelenlegi angol közösség hatalombirtoklói az nem kevésbé híres „sportjukkal" tesznek. Ugyanakkor, bár a francia közösség hatalombirtoklói ezt a „nagyszer módszert" szintén az egoista céljaik elérésére használják fel, méghozzá nagy sikerrel, mégis el kell ismernünk - anélkül, hogy az angol és az orosz hatalombirtoklókat leszólnánk -, hogy ennek a módszernek a közönséges lények planetáris testére szinte semmi rossz hatása sincs. t ez még nem minden: ezekkel a módszerekkel a közösségük közönséges lényeit akaratlanul is egy bizonyos eló'nyben részesítik, mivel szórakoztatják ó'ket, és ideiglenesen felszabadítják ket a „divatjuk" kártékony rögeszméjétó'l, amit, mint már mondtam a különféle országokból a fó'városukba jött jelen és jöv beli hasznamusszok találtak ki, és amelynek most a közönséges francia lények más közösségek lényeinél még inkább rabszolgáivá váltak. Ez a „nagyszer módszer" náluk a „vásár" nevet viseli, és jelenleg ezeket a „vásárokat" a városok és falvak fó'terén rendezik meg, egyébként ugyanazon a helyen, ahol úgy két évszázaddal ezeló'tt az ottani háromagyú lények még azért gy ltek össze, hogy „erkölcsi és vallási témákról" tartsanak vitákat. Jogos kijelenteni gyermekem, hogy ezek a francia „vásárok" igazán nagyon szórakoztató helyek. Be kell vallanom, hogy még én is szerettem odalátogatni, és semmi másra nem gondolva egy-két órát ott tölteni. Ezeken a francia vásárokon minden olcsó, minden csodálatos. Például, jelentéktelen ötven centimé-ért mindenki a teljes elbutulásig „foroghat" különféle „disznókon", „kaméleonokon", „bálnákon", stb, valamint különféle új amerikai és nem amerikai találmányokon, amelyeket külön az elkábításra eszeltek ki. És ha ezek a lények mindezen „elkábulások" után túl hamar magukhoz térnének, akkor alig valamivel többért lehetó'ségük nyílik valami rendkívül ízletes dologra, amit legtöbbször helyben készítenek el. Igaz, hogy ezek után az ínyencségek után a gyomrukat néha „darabokra szabdalva" érezhetik, de mit tesz ez az általuk nyújtott gyönyörhöz képest? És az esetben, ha az egyik lény szeretné, mint ott mondják „kipróbálni a szerencséjét", lehetó'sége nyílik ott helyben kielégíteni a kívánságát még néhány centimé árán. Ezt a vágyát ezer módon is kielégítheti; játszhat a nyereményért vagy a mulatság kedvéért, hiszen ezek a híres francia „vásárok" a Földön létez ' összes szórakoztatást kínálják, beleértve a szerencsejátékokat, a „Monte-Carlo-i rulett l" kezdve a „Snipsnapsnórum" játékig bezárólag.
Harmincnyolcadik fejezet A vallás AZUTÁN Belzebub így folytatta: - Most adnom kell neked néhány magyarázatot arról a „botrányk l" is, mely szerencsétlen kedvenceid pszichizmusának fokozatos felhígulását okozó f okok egyike volt - vagyis azokról a sajátságos „havatviernonik-ról", amelyek ott minden id ben léteztek, és amelyeknek a lények általános jelenlétére gyakorolt hatását és következményeit a maga teljességében k „vallásosságnak" nevezik. Ez a tényez , mely objektív értelmében véve valóban „káros", s mely apránként a pszichizmusuk automatikus elsorvadásához vezet, akkor bukkant fel e szerencsétlen bolygón, amikor elkezdtek kikristályosodni bennük eme átkozott kundabuffer szerv tulajdonságainak különféle következményei; kés bb aztán változatos küls formákkal felruházva adták tovább nemzedékr l nemzedékre. Márpedig ezeknek a kristályosodásoknak köszönhet en bizonyos háromagyú lények jelenlétében az úgynevezett hasznamusszi tulajdonságok els csírái kezdtek megjelenni, amelyek létrehoztak bennük egy hajlamot, hogy a saját egoista céljaik szolgálatában a felebarátaik félrevezetésére különféle képzeletbeli dolgokat találjanak ki, többek között mindenféle fantasztikus „vallási tanítást", mint k mondják. És amikor a többi kedvenced hinni kezdett ezekben a fantasztikus „vallási tanításokban", és ugyanezen kristályosodásoknak köszönhet en lassacskán elveszítették a „józan eszüket", akkortól kezdve jelent meg e különös háromagyú lények közönséges életfolyamatában a számos „havatvi-ernoni", vagy „vallás", amelyeknek semmi közük sincs egymáshoz. Bár ebben a sok „havatviernoniban", vagy vallásban nincs semmi közös, mégis mind olyan vallási tanításokra épültek fel, amelyek egyes-egyedül azon az objektív értelemben káros ideán alapulnak, amit k a „Jó és a Rossz" kifejezéssel illetnek. Ez az idea, amely a pszichizmusuk „felhígulásának" valóban egyik f tényez jévé vált, nemrégen súlyos eseményeket váltott ki a boldog „fels lényi testek", vagy mint ott mondják a „lelkek" között, akik azon a szent bolygón élnek, amely felé mi most esünk. Szerintem fontos elmesélnem neked mindazt, ami ezen a Szent Purgatórium Bolygón nemrég történt, el ször is azért, mert van ezeknek az eseményeknek egy kozmikus jellege és összeköttetésben állnak minden felel s, aránylag függetlenül kialakult Individuum egyéniségével, továbbá azért is, mert azt akaratlanul a mi családfánk bizonyos sarjadékai okozták. De ezt a történetet majd az elbeszélésem végén fogom elmondani. Erre jó okom van, a te lényi gondolkodásod kifejlesztése szempontjából. Addig is tudd, hogy ott a Föld-bolygón, ami téged érdekel, mindig léteztek és még ma is léteznek mindenféle „vallási doktrínák", amelyeken az számos „vallásuk" alapul, és hogy ezek a doktrínák általában a következ képp jelennek meg: Már mondtam neked azt, hogy mivel bizonyos Nagyon Magas Szent Individuumok el relátatlansága miatt az általuk feltalált és azután megsemmisített kundabuffer szerv tulajdonságainak következményei kikristályosodtak eme szerencsétlenek általános jelenlétében, számukra szinte lehetetlenné vált magukat egy háromagyú lénynek megfelel Lény szintjére tökéletesíteni. Ezért aztán a mi Irgalommal Teljes Közös Atyánk kegyeskedett ugyanezen szent Individuumoknak megparancsolni, hogy gyakrabban valósítsák meg bizonyos földi lények jelenlétében egy-egy szent Individuum csíráját abból a célból, hogy miután ezek a lények felel s lénnyé való kifejl désüket befejezték, és az Értelmük már elnyerte a bolygó háromagyú lényei általános életfolyamatában már megrögzó'dött körülményeknek megfelel fokot, tudatossá tudjanak válni a valóságról, és meg tudják mutatni felebarátaiknak hogyan kellene úgy irányítani az értelmükkel a különböz szellemmel áthatott részeik m ködését, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságának már kikristályo sodott kö vetkezmén yeit újra feloldják, és siker esen elpusztítsák magukban a fogékonyságot minden hasonló új kristályosodásra. Márpedig gyermekem, miután e háromagyú földi lények, akiknek jelenlétében egy szent Individuum csíráját megvalósították, átestek a szent raszkuárnón - vagy mint ott mondják a haláluk után -, kortársaik azért, hogy az összes felvilágosításaikat és magyarázataikat az emlékezetükben tartsák és a jövend nemzedékeknek is tovább adják, azt egy egészbe összefoglalják, és ez a „felvilágosítások gy jteménye" szolgál általában minden ottani vallás alapjául. Kedvenceid pszichizmusának az ilyen fajta vallási tanítások iránti különlegessége abban nyilvánul meg, hogy már kezdett l fogva, szó szerint veszik mindazt, amit ezek a Fentr l megvalósított hiteles szent Individuumok mondtak
vagy megmagyaráztak, és sohasem veszik figyelembe a körülményeket amelyekben ez vagy az az igazság elhangzott vagy ki lett fejtve. Továbbá, miközben nemzedékr l nemzedékre továbbadják ezeket a vallási tanításokat, amelyek értelmét már kezdett l fogva eltorzították, azok eme különös háromagyú lényeknél két már megszokottá vált magatartást váltanak ki. Az els abban áll, hogy azok a lények, akik a kor úgynevezett „uralkodó osztálya" kasztjához tartoznak rögtön kivetik hálójukat, és ráaggatják ezekre a vallási tanításokra azt az „ártalmas kérdést", amelyet ezen a szerencsétlen bolygón így fogalmaznak meg: „A Vallás az Államért, vagy az Állam a Vallásért?"; ezután minden körmönfontságukat latba vetik, hogy ismert tényekkel zsongl rködve egoista céljaikat igazolják. A második bizonyos olyan közönséges ottani lényeknél jelentkezik, akik a „termel ik" hibájából már a fogamzásuktól kezdve, majd pedig a felel s korra való el készítésük folyamán megszerezték a „pszichopátiának" és „él sködésnek" nevezett tulajdonságokat - amelyek egyszer és mindenkorra megfosztják ket bármilyen lényi kötelesség megnyilvánítását el segít adatoktól -, így amikor ezek a közönséges lények eme vallási tanítások jelentéktelen részleteit illet en mondhatnánk „tekintélyekké" válnak, „mint a kesely k egy sakál maradványaira" vetik rá magukat e szándékosan Fentr l megvalósított hiteles szent Individuumok már kezdett l fogva megcsipkedett - tanácsainak és felvilágosításainak erre az összességére. Egyszóval, mivel ennek a két viselkedési formának, nevezetesen az uralkodó osztály lényeinek hasznamusszi megnyilatkozásának, és bizonyos közönséges lények pszichopata tulajdonságainak az lett az eredménye, hogy kedvenceid közönséges életében megrögz dött, amint egy vallás megjelenik, és bármilyen legyen is alapvet tanítása, mindig odáig jutnak, hogy kedvenceid az híres „szektáikba" osztják fel azt. Következésképpen, minden korszakban ugyanaz történik a vallásokkal, mint ami az eme aránylag kicsi bolygón létez számtalan nyelvezetükkel, eme „ezernyelv hidrán", a mi nagyra becsült Mullah Nasszr Eddin-ünk kifejezése szerint, aki ezt a jelenséget minden bizonnyal a következ módon határozná meg: „a csiklandozó csiklandozások áradata". Miközben a kedvenceid életfolyamatát figyeltem, többször is láttam eme szent Individuumok csíráját megvalósulni bizonyos lények általános jelenlétében, és majdnem minden esetben - kivéve Nagyon Szent Ashyata Sheymasht és mindazt, ami a Szent Munkájával kapcsolatos - miután a Fettr l rájuk kiszabott megbízatásuknak eleget tettek, alighogy megvalósult bennük a szent raszkuárnó folyamata, máris megjelent egy ilyen vallási tan az imént említett módon. Vagyis ezek a különös földi lények f l fától összegy jtötték eme Fentr l szándékosan megvalósított szent Individuumok összes tanácsát és magyarázatát, és egy egészbe foglalták azért, hogy mindannyian emlékezzenek rá és hogy a következ nemzedékeknek át tudják adni. Kés bb, amikor a felvilágosításoknak ez az egésze az el bb említett két fajta lény kezére jutott, azok rögtön „ízekre szedték"; azután magukat az híres szektáikba felosztva saját maguk is kidolgoztak új fantasztikus vallási tanokat, aminek az lett az eredménye, hogy bolygódon annyi a vallás, mint ahány árnyalat van a szivárványban, és ugyanaz a „régi nótájuk" kezd dik elölr l újra és újra. így tehát, az utóbbi évszázadok során kedvenceid általános planetáris életfolyamatában több száz ilyen független vallási tan keletkezett, mely mind eme Fentr l megvalósított Nagyon Szent Individuumok által nekik adott felvilágosítások és tanácsok teljességének maradványain alapul. Ezekre az fennmaradt töredékékre, amelyek az utóbbi id kben különösen megihlették ket, és amelyekb l a kurta eszükkel új ideákat merítettek újabb és újabb vallási tanok kitalálásához, a többi között alapítottak öt vallást, amelyek mind a mai napig fennmaradtak, nevezetesen a: Buddhizmus Zsidó vallás Keresztény vallás Iszlámizmus Lámaizmus Az els l, a buddhista vallásról már beszéltem neked egyszer. A második, az úgynevezett zsidó vallás, Szent Mózesnek, az egyik hiteles szent Individuumnak tanítására épült fel, akit szándékosan valósítottak meg Fentr l. Ez a szent Individuum, aki egy ottani hímnem gyermek planetáris testében nyilvánította meg magát, nem sokkal a negyedik földi tartózkodásom után született Egyiptomban. Ez a Szent Individuum, akit most Szent Mózesnek neveznek roppant sokat tett érdekükben, és rengeteg, a közönséges életre megfelel , olyan pontos felvilágosítást hagyott rájuk, hogy ha követték és többé-kevésbé normálisan alkalmazták volna azokat, valójában sikerült volna nekik ama végzetes kundabuffer szerv tulajdonságainak már kikristályosodott következményeit fokozatosan feloldani, s t még az új kristályosodásokra való hajlamot is megsemmisíteni. De közös bánatára a Mi Nagy Világegyetemünk minden három-központos lényének, bármilyen legyen is Értelmének foka, e „normálist szeret " Szent Mózes összes tanácsaiba és felvilágosításaiba követ i - mint az jellemz rájuk lassacskán olyan rengeteg „f szert" kevertek, hogy a szent szerz jük maga sem tudott volna legjobb akarata ellenére sem felismerni ebben a zagyvalékban bármit is ami t le való. Már Szent Mózes kortársainak közvetlen leszármazottjai is nyilvánvalóan hasznosnak találták a saját céljaik szolgálatára azt, hogy a tanításába beillesszék majdnem az egész tartalmát annak a fantasztikus tannak, amir l meséltem neked, emlékszel, az Ashhark avagy Ázsia kontinens három-agyú lényeinek második csoportjával
kapcsolatban, és amit a bölcs és kés bb szentté vált Koniütszion császár talált ki arra, hogy alattvalóit a mákmag rágásának kártékony szokásától megszabadítsa. Szent Mózes után egy másik szent Individuum küldetett el Fentr l, aki a te kortárs kedvenceid által „kereszténységnek" nevezett vallás alapjait rakta le. Ez a szent Individuum, aki ott a Jézus-Krisztus nevet kapta, egy olyan fiatal fiú planetáris testében nyilvánult meg, aki ahhoz a néphez tartozott, amelyet szent Mózes egy Fentr l kapott parancsra az Egyiptomban lakó lények közül választott ki, hogy az Ázsia kontinensre, „Kánaán földjére" elvezesse. Jézus után, szintén az Ázsia kontinensen, megjelent még két másik olyan Szent Individuum, akiknek tanítására az ottani lények a még ma is létez felsorolt vallásokból kett t építettek fel. Az els , Szent Mohamed, az „Arabok" között jelent meg. A másik, Szent Láma a „Tibetnek" nevezett ország lakosai között. Napjainkban az általam idézett öt vallás közül az els , a buddhizmus, f leg „Indiában" - a volt „Perlániában" - és még a „Kínának" és „Japánnak" nevezett országokban lakó népek között terjedt el. A második vallási tanítás, a zsidó vallás hív i ma az egész bolygón szétszóródtak. Elbeszélésem ezen pontján nem ártana rámutatni annak okára, hogy Mózes tanításának hívó'i miért szóródtak szét az egész bolygón, mivel ez a magyarázat jobban értésedre fogja hozni a kundabuffer szerv egyik eredeti tulajdonságát, azt, amelyik az „irigység" nev érzelmet idézi el és azt is meg fogod érteni hogyan tud a szerv minden egyes tulajdonsága, bármilyen kicsi legyen is, nagyon súlyos következményekkel járni. Tény az, hogy a lények akik Mózes tanítását vallották, abban az id ben a közösségükön belül nagyon jól megszervezték magukat; így aztán ez az „irigységnek" nevezett tulajdonság elkezdett az összes többi akkori közösség lényeinek pszichizmusában velük szemben kikristályosodni. És ez a különös tulajdonság olyan er sen kikristályosodott bennük, hogy még sok évszázaddal kés bb is, amikor a zsidó közösség már megsz nt hatalmas és jól megszervezett lenni, ez a hozzáállás a Héberek leszármazottai és a többi közösség lényei között nemcsak változatlanul megmaradt, hanem az „irigység" érzelem a legtöbbjüknél még organikussá is vált. A harmadik vallás, mely Jézus-Krisztus tanítására épült eredeti formájában nemsokára olyan széleskör en elterjedt, hogy e bolygó háromagyú lényeinek majdnem az egyharmada a hív je lett. De kés bb ezzel a „tündökl Szeretetre" alapozott „vallási tanítással" is jól elbántak, és valami ugyanolyan „tündökl vé" alakították át, de ezúttal, mint kedves Mullah Nasszr Eddin mesterünk mondaná, a „kesbaadzsi tündérmese tündökl Terazakhaburájává". Továbbá az történt, hogy ennek a valóban nagy vallási tanításnak hívó'i, lényegtelen küls részletek miatt több szektába oszlottak, és megsz ntek egyszer en „kereszténynek" hívni magukat, miként a tan els követ i, hanem olyan neveket vettek fel mint: „Ortodox", „Zebrodox", „Ipszodox", „Khamilodox", és más, mindig „dox-al" végz ragadvány-nevek. És ennek a tanításnak igazságaiba és bizonyosságaiba különféle egoista és politikai okokból kezdték más, már ott létez „vallási tanítások" töredékeit belekeverni - töredékeket, amelyeknek nemcsak hogy semmi közük nem volt Krisztus tanításához, hanem néha még szembeszök en ellent is mondtak az Isteni Mester által kinyilatkoztatott igazságokkal. El ször belekeverték Szent Mózes tanításának számos, akkoriban már er sen eltorzított elemét, és jóval kés bb, abban a korban, amelyet a kortárs lények „Középkornak" hívnak, az úgynevezett „Egyház-atyák" majdnem teljes egészében beleiktatták ebbe a keresztény vallásba azt a fantasztikus tanítást, amit az annak idején Babilon városában a dualisták pártjához tartozó lények találtak ki, amir l már meséltem. És a középkori „Egyház-atyák" minden bizonnyal a saját, valamint a segédeik „üzletének" érdekében f zték ki ezt a keveréket, kihasználva a benne lév híres „Paradicsom" és „Pokol" fogalmát. így az Isteni Mester Jézus-Krisztus tanításából, mely a lényekért szenved Teremt nk Szeretetének és Végtelen Kegyelmének erejét tárta fel, most ott egy olyan tanítás lett, mely szerint Teremtó'nk a hív i lelkét sanyargatná. Kedves szeretett nagyapa, magyarázd meg nekem, légy olyan szíves, mit neveznek „Egyház-atyának"? - kérdezte Hasszin. Ott azokat a lényeket hívják „Egyház-atyának", akik egy „vallási tanítás" hivatásszer vezet tisztvisel ivé válnak. Ez után a lakonikus válasz után Belzebub így folytatta: Ezzel kapcsolatban tudnod kell, hogy a földi lényeknek egy kis csoportja Jézus-Krisztus tanítását sértetlenül megóvta, és az nemzedékr l nemzedékre szállva, eredeti formájában még a jelen korba is eljutott. A földi lényeknek ez a kis csoportja az „Esszéni testvériség" nevet viseli. Eme konfraternitás tagjainak el ször is sikerült ennek az Isteni Mesternek tanítását a saját lényi-életükbe belevinni, azután úgy adták tovább a következ nemzedéknek mint egy kiváló módszert arra, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságának következményeit l meg tudjanak szabadulni.
Ami pedig a most ott létez negyedik vallást illeti, amely több évszázaddal a keresztény vallás után a „Reménységgel-Teljes Szent Mohamed" tanítására épült fel, az ott el ször széleskör en elterjedt, és talán mindnyájuk számára a „reménynek és megbékélésnek otthonává" válhatott volna, ha ezek a különös lények nem csinálták volna meg abból is a maguk „kotyvalékát". Egyrészt a hív k belekeverték a babiloni dualisták fantasztikus elméleteit; másrészt e vallás ezúttal „iszlám sejkeknek" nevezett „Egyház-atyái" kitaláltak és hozzáadtak mindenféle ideát a „másvilág" híres Paradicsomának áldásairól - áldásokat, amelyek még a Purgatórium f uralkodójának, Minden-Negyed-Fenntartójának, az Ark-Kerub Helkgemathiusz-nak sem juthattak volna eszébe, még ha szándékosan próbálta volna is elképzelni azokat. Bár ennek a vallásnak hív i is már kezdett l fogva különféle „szektákba" és „al-szektákba" oszlottak - amelyek még ma is léteznek - ám mindegyikük már a vallás megjelenésekor kialakult két független „áramlat" egyikéhez kapcsolódik. A muzulmán vallásnak ezt a két független áramlatát ott a „szunnita" és a „shiita" áramlatnak nevezik. Érdekes megjegyezni, hogy az a pszichikai gy lölet, amelyet eme egy és ugyanazon valláshoz tartozó két „áramlat" lényei egymás iránt táplálnak, a gyakori viszályaik folytán mostanra teljes egészében egy organikus gy löletbe alakult. Az utóbbi évszázadok során egyes európai közösségek, a man vereik révén nagyban el segítették ennek a különös lé-nyi m ködésnek egyedülálló metamorfózisát. És újra és újra igénybe veszik ezeket a provokációkat azért, hogy növeljék ezen egy és ugyanazon vallás két áramlatához tartozó hívek között az ellenséges indulatokat, és így azok képtelenek legyenek egyesülni; mivel ha egyesülnének, az hamarosan európai közösségek végét jelentené. Hiszen ennek a muzulmán tanításnak hívei az ottani háromagyú lényeknek csaknem a felét teszik ki; de mindaddig, amíg e vallás lényei között ez a gy lölet fennáll, k az európai közösségek számára semmi komoly „kölcsönös elpusztí-tási" veszélyt nem képviselnek. Ezért egyes, a véletlen folytán megjelent, „újdonsült" közösségek hatalom-birtoklói mindig a kezüket dörzsölik és ujjonganak amikor ellenséges indulatok támadnak eme Szunniták és Shiiták között, mert így számíthatnak saját közösségeik hosszú és biztos létezésére. Ami az ötödik tanítást illeti, Szent Lámáét, e szent Individuumét, aki szintén a Mi Örökkévalóságunk valóságos Küldötte volt, az csak azok között az ottani háromagyú lények között terjedt el, akiknek a földrajzi helyzetükb l kifolyólag szinte nem volt alkalmuk e szerencsétlen bolygó más háromagyú lényeivel találkozniuk, és ennek folytán alig hatottak rájuk az ottani abnormálisán megalapozott közönséges lényi életkörülmények. Habár a hív k ennek a tanításnak is rövidesen módosították, s t még meg is semmisítették egyik részét; ám a másik része viszont többé-kevésbé behatolt e kis csoport lényeinek életébe, és ott az elvárt hatást kezdte gyakorolni. Ezért még a Nagyon Magas szent Individuumok körében is növekedett a remény, hogy ez a szent Láma szent munkájának köszönhet tanítás egyszer majd meg fogja valósítani azt, ami immár egy szükségletté vált a Megalokozmoszban minden létez számára. De a te kedvenceid nem engedték meg, hogy így legyen, és a „katonai expedíciójukkal" vagyis az „angol-tibeti háborúval" gondolkodás nélkül bunkócsapást mértek ennek a lehet ségnek pontosan a fejére. Majd kés bb fogok neked err l a „katonai expedícióról" beszélni. Jó okom van rá, hiszen véletlenül szemtanúja voltam az ottani gyalázatos eseményeknek. De el bb el kell mesélnem neked hogyan akarják a bolygódon jelenleg - természetesen a „Bandzsa-szem Tábornok" segítségével - végérvényesen még a maradványait is „eltörölni a Föld színér l" ennek a most még létez két vallásnak, amelyeknek, bár felismerhetetlenségig elváltoztak, mégis sikerült az utóbbi századok során az hihetetlenül elrontott közönséges életüknek egy bizonyos, bár nagyon távoli hasonlatosságot adni ama háromagyú lények életéhez, akik a Mi Nagy Világegyetemünk többi bolygóját népesítik-és létezésüket objektív szempontból elviselhet bbé tenni, legalább is közülük egyesekét. Nevezetesen, meg kell mondanom épp most hogyan kapja meg a „kegyelemdöfést" a jelenleg létez öt vallás közül a két legnagyobb, amelyek a Mi Örökkévalónk hiteles Küldöttjeinek tanítására épültek fel; az egyik Szent Jézus, a másik Szent Mohamed tanítására. Ismétlem, bár ez a két vallás Szent Jézus és Szent Mohamed, a Mi Örökkévalónk két hiteles Küldöttje tanításának „innen-onnan felszedett darabjaira" épült fel, és az elmúlt évszázadok háromagyú lényei olyan rosszul bántak velük, mint ahogy az „orosz Szidor elbánt a kecskéivel", mégis ezeknek köszönhet , hogy egészen ez utóbbi id kig egyesek közülük hittek valamiben, és reméltek valamiben, és ezáltal a nyomorúságos életüket többé-kevésbé elviselhet vé tették. Mindazonáltal ezek a fölöttébb különös ottani kortárs háromagyú lények most magukra vállalták, hogy ezeket az utolsó nyomokat is véglegesen elsöprik bolygójuk színér l.
Bár e két nagy vallás végleges megsemmisítési folyamata - mely az pszichizmusuk különös voltának tudható be már a naprendszerükr l való elmenetelem után kezd dött el, mégis közvetlen a Karataz bolygóról való felszállásunk el tt kapott, e különös lényekre vonatkozó étertáviratnak köszönhet en megértettem, hogy most ott mi történik, és máris teljes meggy déssel mondhatom, hogy a jöv ben már nem elégednek meg a megnyúzásukkal, hanem minden teketória nélkül el fogják pusztítani azokat az utolsó nyomukig. Ez az étertávirat arról tudósított, hogy a bolygódon egyrészt egy egyetemet nyitottak a zsidó ifjúság számára Jeruzsálem városában, másrészt, hogy a török közösségben elrendelték az összes „dervis kolostor" bezárását, és megtiltották a férfiaknak a „fez", az asszonyoknak pedig a „tsarda" viseletét. Az üzenet els fele, ami a zsidó ifjúság jeruzsálemi egyetemének megnyitását illeti, tisztán mutatja számomra, hogy a keresztény vallás is a végét járja. Ahhoz, hogy ezt jól megértsed tudnod kell, hogy nem is olyan régen az összes Európa kontinensen lev közösség, amelyek lényei alkotják e vallás hív inek zömét, közösen viselt háborút más vallások hív i ellen Jeruzsálem felszabadításáért; ezeket a háborúkat „keresztes hadjáratnak" nevezték. Eme „háborúkat" avagy „keresztes hadjáratokat" azzal az egyedüli szándékkal indították, hogy ez a város, amelyben az Isteni Mester Jézus-Krisztus szenvedett és meghalt, kizárólag keresztény legyen; és e keresztes hadjáratok alatt a kontinens hímnem lényeinek közel a fele elpusztult. De napjainkban, ugyanebben a Jeruzsálemben egy kortárs egyetemet nyitottak a zsidó ifjúság számára, és ezt minden bizonnyal az összes európai keresztény közösség hozzájárulásával tették. Ott annak a népnek lényeit hívják „Zsidónak", akik között megjelent és élt az isteni Jézus, s akit k halálra gyötörtek és keresztre feszítettek. Bár a jelen nemzedék Zsidói Jézus-Krisztusnak nem közvetlen ellenségei, mégis manapság mindegyikük abban a meggy désben él, hogy ez az seik között megjelent Jézus, akib l a keresztény vallás összes hív jének Legszentebb Személyisége lett, egyszer en egy „egzaltált beteges látnok" volt. A kortárs földi lényeknél egy „egyetem" egy olyan „t zhely", ahol elhamvasztanak mindent, amit az el nemzedékek lényei az évszázadok során összegy jtöttek; és ezen a „t zhelyen" sietve, néhány óra alatt megf zött ízletes lencselevesük átveszi a helyét mindama javuknak, amit szerencsétlen seik évszázados tudatos és tudattalan er feszítései és munkája árán gy jtöttek össze. Ez nekem elég arra, hogy teljes lényemmel meggy djek arról, hogy mostantól kezdve mi lesz ebb l a Jeruzsálemb l, mivel ott megnyitották az egyik híres egyetemüket, és ráadásul a zsidó ifjúság számára. Már képzeletem elé tárul a kép: alig pár év múlva ott, azon a helyen, ahol az isteni Jézus planetáris testét eltemették, egy fizet parkoló lesz modern gépkocsik számára, vagyis egy állomása azoknak a „csodálatos" kis masináknak, amelyekért a kortárs lények teljesen megbolondulnak. Csakugyan, ezek a szentségtör lények nemcsak hogy fokozatosan eltorzították eme Isteni Mester tanítását a saját egoista és politikai céljaik szolgálatára, hanem most még az emlékét is elpusztítják. Ez különben már régóta jellemzi kedvenceid stílusát. Mellékesen mondva, az egész ottani kortárs „civilizáció" kizárólag azon töri magát, hogy növelje a sebességét ezeknek az általuk kitalált, számukra olyannyira káros masináknak. Tényleg, az utolsó étertávirat, amit a kedvenceidr l kaptam tudomásomra hozta, hogy ott az egyik ilyen masinájukkal már 650 kilométer óránkénti sebességre állították fel a „sebességi rekordot". Természetesen ennek a „rekordnak" az az egyetlen eredménye, hogy e szerencsétlen bolygó már amúgy is csekély méretei teljesen jelentéktelenné fognak válni, még a valóságról alkotott kurta lényi képzetük számára is. Hát igen... a Teremt Isten legyen velük, gyermekem! Bármilyen sebességet tudnak is elérni az masináikkal, egyre megy: ameddig olyanok maradnak amilyenek, sem k maguk, de még a gondolataik sem fognak soha még az atmoszférájukon sem túljutni. A második vallást, mely, mint már mondtam, a „Reménységgel-Teljes Szent Mohamed" tanításából „innen-onnan összeszedett darabokra" épült, már kezdett l fogva többségben hasznamusszi tulajdonságokkal rendelkez lények használták fel az egoista és politikai céljaikra; így ezzel bántak a legrosszabbul. Egyes ottani közösségek hatalom-birtoklói, a hasznamusszi céljaik kielégítésére, elkezdték ezt az isteni tanítást a saját maguk által kitalált „f szerekkel" „behinteni", és egy olyan „sherakhurien kotyvalék" állt el , aminek még a híres európai „cukrászok" és „szakács mesterek" is megirigyelhetnék a titkát. Márpedig... Az étertávirat második fele alapján ítélve, e második nagy vallás végleges megsemmisítési folyamata éppen meginduló-ban, vagy talán már folyamatban is van pontosan a török közösség „hatalom-birtoklói" által kiadott rendelet folytán. A helyzet az, hogy ez a török közösség egyike a legnagyobb olyan közösségeknek, ahol a lények e vallás hív i.
El ször meg kell mondanom neked, hogy amint a mohamedán vallás megjelent, e közösség egyes lényei ezt a tanítást eredeti formájában nagyon jól magukévá tették, és lassacskán belevitték a mindennapi életükbe - ugyanúgy, mint ahogy az Esszén Testvérek a keresztény tanítást. És habár az ottani „hatalom-birtokló" lények befolyására ez a mohamedán vallás lassacskán megváltozott, ezek a különös lények a tanítását mégis változatlan formában adták tovább nemzedékr l nemzedékre. így még a mai napig is maradt egy halvány remény arra, hogy egy napon, ha ezek a különös lények egy kicsit komolyabbak lesznek, ez a tanítás újraszülethet és megvalósíthatja azokat a célokat, amelyek elérésére azt a „Reménységgel-Teljes Szent Mohamed" létrehozta. De sajnos, gyermekem, azok a lények, akik ezt a tanítást magukévá tették, a „Dervis" nevet viselték, és pontosan a dervis kolostorok bezárására adták ki a parancsot a kortárs török közösségben. Magától érthet en a „Dervis" testvériségek eltörlésével teljesen kialszanak az utolsó szikrák is, amelyek a hamu alatt lappangva egyszer újra tudnák éleszteni azoknak a lehet ségeknek lángját, amelyekre Szent Mohamed számított és amelyekben remélt. Ami pedig az étertáviratban említett, a török közösségben érvénybe hozott rendeletet illeti, mely betiltja férfiaknak a „fez", az asszonyoknak pedig a „tsarda" viseletét, nekem eme újítások jövend következményeir l egy nagyon tiszta lényi elképzelésem van. Eme újításoknak köszönhet en, Törökországban minden bizonnyal meg fog ismétl dni az, ami a nagy orosz közösség lényeivel történt, amikor k is elkezdtek utánozni mindent ami európai. Például, alig egy-két évszázaddal ezel tt, még miel tt a nagy orosz közösség lényei elkezdtek volna utánozni mindent ami európai, még birtokolták a „martaadamliknak" és „namusszliknak" nevezett két lényi funkciót, vagy, mint k mondanák, a „vallási érzelmet" és a „patriarkális érzelmet". És ennek a két lényi érzelemnek volt köszönhet az, hogy alig két évszázaddal ezel tt eme nagy közösség lényei az egész bolygó többi lényei között erkölcsükr l és patriarkális szokásaik szilárdságáról voltak híresek. De amint elkezdtek utánozni mindent ami európai, ez a két bennük épségben maradt lényi érzelem apránként elfajult, és manapság e közösség majdnem minden lényénél, a vallási érzelem és a patriarkális érzelem valami olyanná vált, amit a mi bölcs mesterünk Mullah Nasszr Eddin ebben az egyszer felkiáltásban fejez ki: „Nevetséges!" Különben, Oroszországban ez nem a „tsardassal" vagy a „fezzel" kezd dött... Nem, mert ott nem viselték ezeket a fejrevalókat. Ott ez a hímnem lények „szakállával" kezd dött. E lényeknél a „szakállnak" ugyanaz a jelent sége mint nálunk a farkunknak, amely, mint tudod, hozzájárul hímnem lényeink férfiasságához és aktivitásához. Most ezek a szerencsétlen törökök vannak soron. Mihelyt elkezdik felcserélni a „fezt" az európai „cilinderre", a folytatás már magától fog következni. És minden kétséget kizárva eme török lények pszichiz-musa rövidesen el fog fajulni, mint ahogy az az orosz közösség lényeinél is történt. Az egyetlen különbség abban áll, hogy az oroszoknál a pszichizmusuk átváltozásának kiindulópontja egyetlen lény, az cáruk volt, míg a török közösség lényeinél többen felel sek érte. Valójában ezek a törökök ugyanis a régi, évszázadok óta megalapozott Államigazgatásukat nemrégen a „köztársaságnak" egy sajátságos formájára cserélték fel, és a régi megállapodott rendszer egy uralkodója helyett van most nekik több is. Lehet, hogy a régi kormányzatuk rossz volt, de legalább csak egyetlen kormányzójuk volt, akinek a közösségére rákényszerített ritka újításai mind patriarkális jelleg ek voltak. Jelenleg e török közösségnek több vezet je van, mind telve „tudálékoskodással" és rákényszerítik a szerencsétlen közönséges lényekre zöldfül ideáikat, amelyek egyáltalán nem felelnek meg sem a közösség lényei pszichizmusában már régóta kikristályosodott szükségleteknek, sem az ott létrehozott lényi erkölcs pilléreinek. Érdekes megjegyezni azt is, hogy épp úgy, mint ahogy korábban Oroszországban a cár legközelebbi régi patriarkális tisztvisel i ellátták uralkodójukat sok „pénzzel", amit a parasztok verejtéke árán szereztek meg, és elküldték t az Európa kontinensre, különböz ottani közösségbe, hogy a lehet legtöbb kormányzási módszert megtanulja, és így visszajövetele után a saját közössége igazgatását jobban tudja irányítani - ugyanúgy a mostani fiatal török vezet ket is ellátták „patriarkális" papáik nagy pénzösszegekkel, amit ezúttal az úgynevezett „khaivanszananszakofok" verejtéke árán szereztek meg, és ket is az Európa kontinensre küldték el, hogy ott, mint mondják, „kiváló oktatásban" részesüljenek, a hazájuk dics jöv jének szolgálatára. Márpedig gyermekem, mindkét esetben, annak következtében, hogy e két, sok millió lényt számláló nagy közösségnek ezeket a jövend f nökeit még egészen fiatalon küldték el az Európa kontinensre, még azel tt, hogy a saját felel ségük tudatára ébredtek volna, és f leg mivel b ven el lettek látva az említett forrásból származó pénzzel, nekik az Európa kontinens lényeinek élete olyan gyönyör nek és virágzónak t nt - és bennük egyszer és mindenkorra ekként kikristályosodott ki -, hogy kés bb, amikor az abnormálisán megalapozott életkörülmények
folytán eme több milliós közösségek vezet i lettek, nem tehettek mást, mint hogy a saját kur ta eszü k elk épzelése szer in t megpróbálták honfitársaik életét olyan boldoggá tenni, mint amilyen az Európaiaké. A török közösség jelenlegi vezet i például rengeteg jó dolgot láttak és szedtek össze a német közösségben, ahová az úgynevezett „hadtudomány", vagyis a kölcsönös elpusztítási folyamat irányításának finomságait tanulmányozni küldték ket. Ezért aztán hosszú ideig éltek ebben a német közösségben, ahol sok éven át még úgynevezett „Germán Junkerek" is voltak. És a Németországban talált dolgok közül a legjobbakat Berlinben, a f városban látták és szedték össze, f leg az „Unter den Linden" nev utcában. Még nem tudom, hogy ezek az új török vezet k milyen jövend jótéteményeket fognak hozni honfitársaiknak; de addig is, hazájukban már lábra állítottak egy kimagaslóan „remek hazafias üzletet". Hogy jobban megértsed ennek a „remek hazafias üzletnek" lényegét, el ször tudnod kell, hogy a f városuk „Galatának" és „Pérának" nevezett negyedei utcáinak és sétányainak „különleges rendeltetés " n nem lényei mindannyian a külföldi közösségekhez tartoztak, bár ezek az asszonyok „igazi török piasztereket" kerestek és költöttek. De a legutóbbi újításoknak köszönhet en, a törököknek most megvan a megdönthetetlen reményük arra, hogy ezek az igazi „hazafias török piaszterekkel" mostantól kezdve nem a külföldi közösségek n nem lényei fognak rendelkezni, hanem kizárólag csak a „kedves, fekete szemöldök honfitársaik". Nem hiába mondja tisztelt Hadzsi Nasszr Eddinünk: „A lényeg az, hogy az embernek sok pénze legyen, és akkor tönkremehet a Namussz is." Néha ezzel kapcsolatban azt is szokta mondani törökül: „Duniam ishi, pakmazli pishi, gejann pürnündah pusszár eshahi dishi." Ami magyarul ezt jelenti: „Az evilági ügyek olyanok mint a mézeskalács: bárki eszi is, annak szamárfoga n ." - Most ígéretemhez híven elmondok neked néhány részletet az említett Szent Individuumok közül az utolsónak, a tibeti lények között megjelent Szent Lámának tanításáról, és e tanítás teljes lerombolásának okairól. Ennek a szentnek doktrínája és prédikációi az el bbieknél kevésbé terjedtek el a megjelenési helyének földrajzi körülményei miatt, ahol is arra tanította ezeket a szerencsétlen háromagyú lényeket, hogy mit kell tenniük azért, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeit l meg tudják magukat szabadítani. Az ország földrajzi körülményei folytán az ottani lények, mint már mondtam,, alig-alig voltak kapcsolatban más közösségek abnormális közönséges életkörülményeivel; így egyesek közülük érzékenyebbnek mutatkoztak eme Szent Individuum tanítására, mely lassacskán az esszenciájukba hatolt, és elkezdett gyakorlatban is megvalósulni. így gyermekem, e Tibetnek nevezett országban sok éven keresztül úgy alakultak a körülmények, hogy az ország lényei annak megfelel en gy ltek csoportokba, hogy Szent Láma tanításában milyen bels átváltozási fokot értek el, valamint milyen a bels munkára való szükségletük szintje, és mindennapi életüket ennek megfelel en szervezték meg, s országuk elszigeteltségének köszönhet en, mely a többi közösségek számára elérhetetlen volt, Szent Láma utasításait követve akadálytalanul tudtak dolgozni azon, hogy felszabaduljanak ama szerv tulajdonságának következményeit l, amelyet közös szerencsétlenségükre els seik jelenlétébe ültettek be. Ezek között a lények között egyesek már elérték ezt a felszabadulást, sokan mások útban voltak feléje, és még másoknak megvolt a szilárd reményük, hogy egy napon erre az útra térhessenek. De éppen amikor a feltételek és a körülmények egy ilyen termékeny munkához helyes irányt vettek Tibetben, bekövetkezett egy esemény, mely eme ország lényei számára egyszer s mindenkorra lerombolta annak lehet séget, hogy egy napon meg tudjanak szabadulni az ket leigázó balszerencséjükt l - vagy legalább is sok évre elhalasztotta azt. De miel tt elmesélném ami történt még tudnod kell a következ t is: Alig pár évszázaddal ezel tt, a Föld-bolygón él kedvenceid f sajátossága, vagyis az id szakos kölcsönös elpusztítási folyamatuk, általában ugyanazon kontinens közösségeihez tartozó lények között zajlott; és ha kivételesen más-más kontinensek lényei között jött létre ez a folyamat, azok csak két szomszédos kontinens határos országainak népei voltak, mivel a tengeri utazások néhány évszázaddal ezel tt még a földi lények számára nagy akadályt képviseltek. De mivel egy ottani lény véletlenül felfedezte, hogy a mesterségesen megritkított víz avagy mint k mondják a „g z" erejét hogyan használja ki egy afféle g zgépben, és ebb l a szándékból épített egy ennek megfelel hajót; attól kezdve ezek a földi lények kölcsönös elpusztítás! folyamataikhoz egészen a szomszédos kontinensek másik végéig, t még távolabbi kontinensekre is eljuthattak. A múlt században, eme kontinensek egyikén, a régi „Perlánia", vagy a mostani elnevezése szerint „India" volt eme különös bolygó lényeinek kedvenc tartózkodási helye. Emlékszel rá? Meséltem neked, hogyan jöttek az Atlantisz kontinens lényei ugyanerre az Ashhark kontinensen, vagy Ázsiában lév Perlániába gyöngyöt keresni, és kés bb hogyan lettek ennek az országnak els lakói. Márpedig gyermekem...
Ez a szerencsétlen Perlánia avagy India, az utóbbi évszázadok során az Európa kontinens lényeinek is kedvenc helyévé vált, de ezúttal a kölcsönös elpusztítási folyamataikhoz. A tengeren át megérkezvén belekezdtek kölcsönös elpusztítási folyamataikba, hol egymás között, hol az országot népesít lényekkel: vagyis az egyik európai közösség lényei vagy egy másik európai közösség lényeinek létezését igyekeztek elpusztítani, vagy pedig ha ez a folyamat a helyi lények között folyt le, akkor az Európaiak hol az egyiknek, hol a másiknak jöttek segítségére. Helyi jelleg kölcsönös elpusztítási folyamatok nagyon gyakoriak voltak ebben a szerencsétlen Perlániában, különösen az utolsó tíz-tizenöt évszázad során. Ugyanis mivel az ország lényei, akik azel tt csak két különálló közösséget alkottak, az egyik ilyen nagy folyamatot követ en számos kis független közösségbe osztódtak meg, és ezáltal az általános pszichizmusukban létrejött egy bizonyos kombináció, aminek folytán a kölcsönös elpusztításra való törekvés „kitörései" a Föld-bolygó felszínének ezen a részén él lényekben nem egyszerre, hanem különböz id ben történtek. A pszichizmusuknak ez az új összetétele maga is egy kis, váratlan félreértésnek volt a következménye, amely ennek az egész naprendszernek általános harmonikus mozgásával van kapcsolatban. Egyszer majd részletesen beszélek err l a félreértésr l. - Addig is, térjünk vissza a történetünkre. Nos. A Föld-bolygó felszínének ez az Indiának nevezett része természeti kincsek gazdag tárháza maradt egészen napjainkig. így, amikor azon európai lényeknek, akik ebbe az országba azért jöttek, hogy részt vegyenek a kölcsönös elpusztítási folyamatban, különös pszichizmusában elmúlt a szükséglet eme borzalom végrehajtására, ott maradtak vagy azért, hogy ott a következ ilyen folyamatot készítsék el , vagy pedig, mint mondják, hogy elég „pénzt keressenek" és így az Európában maradt családjaik mindennapi életér l gondoskodni tudjanak. És a mesterségüket zve „meg is kerestek" mindenféle Javakat", egyrészt úgynevezett „rézgombokkal", „tükrökkel", „gyöngyfüzérekkel", „fülbevalókkal", „karperecekkel" és egyéb csecsebecsékkel való kereskedéssel, ami úgy t nt eme ország lényeinek is a gyengéje volt. Az európai lények már kezdett l fogva nekiálltak mindenféle fortéllyal Perlánia lényeit a földjükt l megfosztani, és miként Európában, itt is eredeti közösségük szerinti független csoportokban telepedtek le. Ezek a lények egymás iránt továbbra is azon különös lényi kapcsolatok szerint nyilvánultak meg, amelyek az Európa kontinensen két szomszédos közösség lényei között mindig fennálltak; vagyis a kundabuffer szerv tulajdonságának következményei folytán olyan érzelmeket tápláltak, amelyek bennük a következ nev speciális funkciók formájában kristályosodtak ki: „irigység", „féltékenység", „szandúr" - vagyis mások tönkremenetelének és elgyengülésének kívánása - és így tovább. Az egyik közösség lényei a másik ellen teljes hanger l harsogták az általuk „politikának" nevezett „hasznamusszi zene" dallamait; más szóval egymást kritizálták, rossz hírbe keverték, a helyükb l kitúrták, azzal a céllal, hogy a saját közösségük számára a bennszülött lények el tt presztízst szerezzenek. Ezt a „politikát" követve az egyik európai közösség valamelyik f nöke nem tudni hogyan, de megtudta azt a „titkot", hogy hogyan lehet más közösségek lényeinek pszichizmusát úgy befolyásolni, hogy azok az hatalmát és fels bbségét elismerjék. Kés bb, amikor ez a lény közösségének többi f nökét is beavatta ebbe a titokba, amelynek elvét „kzvtznelnek" vagy „egymás elleni uszításnak" hívják, és k a „politikájukat" erre alapozták, eme közösség lényei mindenben és mindenhol fölénybe kerültek. Bár már ez a lény, aki a „kzvtznel" titkára véletlenül rábukkant, a közössége többi f nökével együtt réges-régen elpusztult, a kés bbi nemzedékek ezt a „titkot", természetesen automatikusan, továbbra is alkalmazták, és nemcsak majdnem egész Perlániát hódították meg fokozatosan, hanem a Föld-bolygó felszínének eme részét népesít összes lény igazi esszenciája is a befolyásuk alá került. Abban az id szakban ami elbeszélésemben a Szent Láma munkájának a jelenlegi lények általi lerombolásáról szól, bár már két évszázad is eltelt, mégis minden a régi módon ment. Eme európai közösség f nökei, akiknek a „kzvtznel" titkának köszönhet en sikerült apránként mindent a saját befolyásuknak alá vetni és mindent a kezükbe venni; olyan büszkék lettek a sikerükre, hogy meg akarták kaparintani azt is, amit mindaddig elérhetetlennek tartottak. Más szóval elhatározták, hogy ráteszik kezüket a „Tibetnek" nevezett, akkoriban megközelíthetetlennek min sített szomszédos országra. S egy szép napon - amely számukra „szép" lehetett, de e bolygó összes többi lénye számára egy „nagyon szomorú" nap volt - amelyen összegy jtöttek sok lényt a saját közösségükb l, és még többet a már leigázott kis helyi közösségekb l, az „európai civilizációnak" a kölcsönös elpusztítási folyamatra szolgáló mindenféle új találmányai segítségével, nagy nyugodtan megindultak fel eme mindaddig áthatolhatatlannak tekintett ország felé.
Mindezek által az „új európai találmányok" által nyújtott el nyök ellenére felfelé haladásuk rendkívül nehéznek bizonyult, és drágán fizettek érte - nemcsak „angol fontban", hanem úgynevezett „véletlen áldozatban" is. Miközben a földi lényeknek ez a gyülevészete folytatta lassú és fáradságos felfelé haladását azok, akik fenn laktak Tibetben, még semmit sem gyanítottak err l az országuk elleni „katonai expedícióról". Csak akkor szereztek róla tudomást, amikor a csapatok elérték a fennsíkokat. Amikor e magasan fekv ország lényei ezt a váratlan eseményt megtudták, megrémültek és megzavarodtak, hiszen már hosszú évszázadok óta hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy az lakóhelyük mások számára elérhetetlen, és hogy a többi közösség lényei, bármilyen eszközöket birtokoljanak is a kölcsönös elpusztítás folyamathoz, semmiképp sem tudnának eljutni hozzájuk. Olyan biztosak voltak ebben, hogy egyetlen pillantást sem vetettek lefelé, hogy észrevegyék azokat az el készületeket amelyek ez id alatt az megközelíthetetlen országukba való behatolásra történtek; így tehát nem tettek semmilyen megfelel intézkedést el re. Akkor kezd dtek azok a szomorú események, amelyek egyszer s mindenkorra lerombolták mindazt, amit ez a szent Individuum, a Hittel-Teljes Szent Láma alkotott. Mindenekel tt el kell mondanom, hogy ezeken a magas fennsíkokon még létezett egy hét olyan lényb l álló kis csoport, akik az ott már kezdett l fogva megalapozott szabályoknak megfelel en voltak letéteményesei Szent Láma legtitkosabb tanításainak és tanácsainak. Ezt a csoportot hét lény alkotta, akik Szent Láma utasításai szerint dolgoztak azon, hogy megszabadítsák magukat a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeit l, és ezáltal az ön-tökéletesedésüket a legmagasabb fokra vigyék. Amikor ez a „hetek csoportja" az eseményekr l tudomást szerzett, a f városba küldte f nökét, hogy az ország más felizgatott f nökeivel részt vegyen egy gy lésen, amit még aznap megtartottak, amikor ezek a nem kívánt vendégek berontottak. Ezen az els gy lésükön a tibeti lények f nökei egyhangúlag elhatározták, hogy nagyon nyugodtan és udvariasan megkérik ezeket a hívatlan látogatókat, hogy legyenek szívesek visszatérni oda ahonnan jöttek, és ne háborgassák ket, valamint békességes országukat, mely senkinek sem okozott kárt. Amikor néhány napon belül nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a váratlan vendégek nemcsak megtagadták az elmenetelt, hanem pont ellenkez leg, ezt a kérelmet követ en, sietve egyre mélyebbre hatoltak be az országba, az els gyülekezet tagjai egyre jobban megrémültek és egy második gy lést szerveztek hogy megfontolják, miként akadályozhatják meg ezeket a lényeket abban, hogy „egy idegen házba hívatlanul behatoljanak". Javasoltak mindenféle módszert eme lények eltávolítására az országukból, akik úgy jöttek, mint szarka az idegen fészekbe, de mindig ugyanerre tértek vissza: az utolsó szálig el kell pusztítani ezeket a hívatlan arcátlanokat. És könny lett volna nekik ezt megtenni, gyermekem, hiszen az ország természete olyan, hogy egyetlen lény képes lett volna, akár csak a hegytet l ledobott kövek segítségével a hegyszorosokban haladó ellenség ezreit megölni annál is inkább, mert mindegyikük úgy ismerte szül hazája fekvését, mint a saját tenyerét. A gy lés vége felé, az ország összes f nöke olyan felizgatott állapotban volt, hogy biztos elhatározták volna végbevinni ezt a többség által alátámasztott ajánlatot, ha a kis „hetek csoportjának" f nöke, akit, mint már mondtam, a többi tag megbízott, nem szólalt volna fel ebben a viharos vitában. A „hetek csoportjának" ez a f nöke, aki már majdnem szent volt, akkor elkezdte meggy zni a többi résztvev t, hogy álljon el a tervét l. Többek között ezt mondta nekik: „Istennek, a mi Közös Teremt nknek, minden lény élete egyaránt értékes és drága; így ezeknek a lényeknek elpusztítása, f leg ilyen nagymértékben, nem kis fájdalmat okozna Annak, aki e nélkül is már túl sok tör déssel és túl nagy bánattal van mindazért, ami közöttünk a Földön létezik." Mindaz amit ez a jövend szent a továbbiakban még mondott a tibeti f nökök gy lésén olyan meggy en hatott rájuk, hogy együttesen elhatározták, nemcsak hogy semmit sem tesznek ezek ellen az újonnan érkezettek ellen, hanem a szükséges óvintézkedéseket is meghozzák arra, hogy az események lefolyását semmi és senki meg ne akadályozza. így a síkságról „hívatlan vendég" min ségében jött lények sehol sem találkoztak a legkisebb akadállyal sem, és haladtak el re egyenesen a szívébe ennek az egyedülálló országnak, amely bolygód egyre rosszabb közönséges lényi életkörülményeit l még elszigetelve tudott maradni. És akkor bekövetkezett az az esemény, mely hatalmas katasztrófában végz dött, nemcsak eme szerencsétlen ország jelen és jöv lényei számára, hanem talán még szerencsétlen bolygódnak összes mostani és kés bbi háromagyú lénye számára is. Tudnod kell, hogy Tibet összes f nöke eme utolsó gy lésük folyamán többek között azt a határozatot hozták, hogy bizonyos lények, akiket sorshúzással jelöltek ki, menjenek el azokra a vidékekre, ahol ezek az idegenek
keresztülhaladnak, és el re figyelmeztessék az ott lakókat a f nökeik által hozott határozatra és gy zzék meg ket, hogy semmi körülmények között se engedjenek akadályt állítani ezeknek a betolakodóknak útjába. A „hetek csoportja" f nökét is kijelölte a sorshúzás arra, hogy elmenjen azokra a helyekre, ahol a felfegyverzett betolakodóknak keresztül kellett haladniuk. És amikor ez a jövend szent ezzel a szándékkal megérkezett az egyik olyan nagy központba, amelynek környékén ez a fegyveres horda táborozott, hogy egy szükséges pihen t tartson, eme helység egyik utcáján egy eltévedt golyó, amit az egy idegen jövevény - akár készakarva akár véletlenül -l tt ki, ezt a jövend szentet ott helyben megölte. így végz dött be ennek a tökéletesedésnek majdnem a legmagasabb fokát elért testvérek kis csoportja f nökének az élete. A lesújtó megrendültség ellenére sem maradt más hátra számukra, mint rögtön gondoskodni arról, hogy f nökük planetáris testét hazaszállítsák. Hogy jobban el tudd képzelni magadnak azt a rettenetes helyzetet amiben a f nökükt l megfosztott hat testvér találta magát, és hogy jól meg tudd érteni ennek az eseménynek végzetes következményeit, legalább nagy vonalaiban el kell magyaráznom neked eme kis tibeti csoport megjelenésének és létezésének történetét, a csoportét, amely már évszázadok óta mindig a te bolygód hét háromagyú lényéb l állt. Ez a csoport már jóval az utolsó szent Individuumnak, Szent Lámának földi megjelenése el tt is létezett. A csoportot kezdetben hét olyan három központos lény képezte, akiket a Mi Örökkévalónknak a Föld-bolygó Perlániai vidékét népesít háromagyú lényekhez küldött Hírnöke, Szent Krishnatharna maga közvetlenül avatott be. Kés bb, amikor Szent Buddha Perlániában megjelent megállapította, hogy Szent Krishnatharnának, az ország lényei pszichizmusára vonatkozó számos el írása még érvényes, és hogy ezeknek az el írásoknak az elsajátítása minden lényt segíthet megszabadulni a kundabuffer szerv tulajdonságának következményeit l, aminek megszabadítására küldetett is; attól kezdve elhatározta, hogy tanítását Szent Krishnatharnának bizonyos ilyen el írásaira fogja alapozni. És amikor ennek a közvetlenül Szent Krishnatharna által beavatott hét lénynek, Szent Buddha megmutatta a létezésük célját és szükségszer ségét, amit k tisztán átéreztek, és meggy dtek arról, hogy Szent Buddha el írásai alapjában véve nemcsak, hogy semmiben sem mondanak ellen Szent Khrishnatharna el írásainak, hanem kiegészítik azt, s t még jobban meg is felelnek az akkori kor lényei pszichizmusának - akkor k Szent Buddha híveivé váltak. Még kés bb, amikor Szent Láma külön küldetést kapott a tibeti lényekhez maga is elismerte, hogy Szent Buddha el írásai még mindig jól megfeleltek eme ország lényei pszichizmusának, és gondoskodott néhány részlet módosításáról, amit az id és a küls életkörülmények változása tett szükségessé, így tanítása mélyébe számos olyan el írást, amelyeket el tte Szent Krishnatharna már kinyilatkoztatott, és amelyek a Szent Buddha által felújított igazságokból valók. És ezúttal is, amikor ez a kis beavatott csoport, Szent Buddha tanítása híveinek más csoportjaival együtt tisztán érezte, hogy a Szent Láma által hozott kiegészítések és módosítások a kortárs pszichizmusnak jobban megfeleltek, akkor Szent Láma hívei lettek. E kis csoport lényei között érvényben állt egy szabály, amelyet mindig szigorúan betartottak, miszerint Szent Lámának a csoportjuk lényeire vonatkozó bizonyos titkos rendelkezéseit, nemzedékr l nemzedékre csak f nökükön keresztül lehetett tovább adni, aki csak akkor tudta a hat másikat ezekre a titkokra beavatni, ha már bizonyos lehet ségeket elértek. És ezért volt annyira megrettenve eme kis csoport hat tagja, akik az érdemeik alapján már készen álltak arra, hogy a beavatást a közeli jöv ben megkapják, amikor f nökük halálát megtudták; hiszen ennek a f nöknek, az akkori id k egyetlen beavatottjának elpusztulása egyszer s mindenkorra megfosztotta ket attól a lehet ségt l, hogy be legyenek avatva Szent Láma legtitkosabb rendelkezéseibe. Mivel a f nökük halála ily váratlanul jött, még az is kétségesnek t nt, hogy képesek lesznek-e használni egyetlen megmaradt lehet ségüket, azaz hogy ezeket a utasításokat a „szent almtznoshinu" folyamata révén a f nökük Értelmével érintkezésbe lépve kapják meg - lehet ség, amelyr l tudtak, és a megvalósítására már birtokolták is magukban az összes megkívánt adatot. De te gyermekem minden bizonnyal még semmit sem tudsz err l a szent folyamatról? „Szent almtznoshinunak" azt a folyamatot nevezik, amelynek segítségével egyes háromagyú lények - akik, miután már a saját kesszdzsan testüket felöltötték, a m ködését tökéletesítették, valamint az Értelemnek egy meghatározott fokára vitték - szándékosan létrehozzák azaz materializálják egy lény kesszdzsan testét, akinek planetáris teste már megsz nt létezni, egészen egy olyan s ségig, hogy ennek a második testnek egy korlátolt ideig lehet sége nyílik a régi planetáris testének bizonyos funkcióin keresztül megnyilvánulnia. Ezt a szent folyamatot egy olyan lény kesszdzsan testén lehet megvalósítani, aki az élete során ezt a fels ' lényi testét szintén egy teljes m ködésig fejlesztette, és aki eme test Értelmét egészen a szent „lényi mirotzinu" fokára vitte.
A Mi Nagy Világegyetemünkben egy elhunyt lény kesszdzsan testének materializálási folyamatán vagyis szándékos felruházásán kívül még egy másik, „Nagyon Szent Dzserimetli-nek" nevezett folyamatot is meg lehet valósítani. Ez a másik nagyon szent folyamat ebb l áll: mindenek el tt a legfels bb lényi testet, vagyis a lélek testét kell szándékosan felölteni, és csak azután valósul meg a szent almtznoshinu, ugyanúgy mint az els esetben. Természetesen ezt a két folyamatot csak akkor lehet megvalósítani, ha ezek a fels lényi testek még azokban a szférákban találhatók, amelyek kapcsolatban vannak annak a bolygónak atmoszférájával, ahol ezt a „szent misztériumot" megvalósítják. Továbbá ezek a „materializációk" amelyeket bizonyos lények szándékosan és tudatosan életre hívtak csak addig létezhetnek, és csak addig lehet fenntartani velük egy összeköttetést, amíg eme lények ezeket a fels lényi testeket a saját szent „aisszakhladonjukkal" tudatosan táplálják. Ennek a kis „hetek csoportjának" hat megmaradt tagja tehát igénybe vehette volna ezt a szent almtznoshinu folyamatot arra, hogy megölt f nökük Értelmével összeköttetésbe lépjenek, hogyha hirtelen halálát el relátták volna, és még életében bizonyos ehhez a folyamathoz elengedhetetlen el készületeket elvégeztek volna. Hogy az „almtznoshinu misztériuma" szent folyamata eme el készítésének a lényegét megértsd, ismerned kell a „lényi ghanbledzoinnak", vagyis a kesszdzsan test „vérének" két különleges tulajdonságát. A „lényi ghanbledzoinnak" az els ilyen tulajdonsága a következ ben rejlik: amikor annak bármelyik részét kivonják, és azt a többit l elkülönítik, e között a rész között - bárhol és bármilyen távolságra legyen is - és ennek a kozmikus anyagnak f koncentrációja között kialakul egy fajta „hálózat"; továbbá ezt a hálózatot ugyanaz az anyag alkotja, és annak s sége és vastagsága eme elkülönített rész és a f koncentráció közötti távolsággal arányosan növekszik vagy csökken. A második különleges tulajdonsága a „lényi ghanbledzoinnak" abban rejlik, hogy ha azt ismét szándékosan vagy véletlenül beviszik ebbe a f koncentrációba, bárhol legyen is az, és bármilyen legyen is a bevitt ghanbledzoine mennyisége, ez utóbbi összeolvad az eredeti koncentráció ghanbledzoinjával és abban mindenhol úgy a mennyiségét, mint a s ségét illet en egyenletesen szétoszlik. És így, mivel a lény kesszdzsan teste olyan anyagokból van felruházva, amelyek összességükben ezt a kozmikus képz dményt sokkal könnyebbé teszik a bolygókat körülvev atmoszférát alkotó kozmikus anyagtömegeknél, amint ez a kesszdzsan test a lény planetáris testét l elválik, felemelkedik a „Tenikdoa" nev kozmikus törvénynek, vagy mint néha szintén mondják, a „gravitáció törvényének" megfelel en egészen addig a szféráig, ahol egy s ségi egyensúlyra talál, ami tehát az ilyen kozmikus megjelenések számára megfelel hely. A szent almtznoshinu misztériumának végrehajtásához szükséges el készítés abban áll, hogy annak a lénynek, akinek kesszdzsan testén a halála után ezt a szent folyamatot végre akarják hajtani még az élete folyamán el re leveszik a ghanbledzoinjának egy részét; és ezt a részt vagy valamilyen megfelel bolygói képz dményben kell megtartani, vagy a „rítust" végrehajtó lényeknek kell azt magukba venniük és saját kesszdzsan testük ghanbledzoinjával szándékosan ösz-szeolvasztaniuk. így tehát amikor egy háromagyú lény, akit a tökéletesedé-si foka kijelöl az almtznoshinu misztériumára, meghal, és a kesszdzsan teste elválik planetáris testét l, akkor a lényi ghanbledzoine els különleges tulajdonságának köszönhet en kialakul egy „hálózat", amely, mint már mondtam, ezt a kesszdzsan testet összeköti vagy azzal a hellyel, ahol a ghanbledzoinjának egy részét meg rzik, vagy azokkal a lényekkel akik azzal a saját kesszdzsan testüket szándékosan felruházták. Hogy ezzel a témával kapcsolatos további beszélgetésünket világossá tegyem még azt is meg kell mondanom, hogy ez a hálózat - amelynek egyik végét a megfelel szférába felemelkedett kesszdzsan test tartja, a másikat pedig vagy azok a bolygói képzó'dmények, amelyekhez eme kesszdzsan test ghanbledzoinja teljes tömegének egy részecskéje rögzítve lett, vagy azok a lények akik azt a saját kesszdzsan testükével szándékosan összeolvasztották - csak egy korlátozott ideig tud létezni a térben, vagyis pontosan addig, amíg az a bolygó, amelyiken ez a lény megjelent, a Napja körüli forgását elvégezte. Amint egy új körforgás elkezdó'dik, ez a hálózat teljesen elt nik. Mégpedig azért t nik el, mert a bolygókat körülvev atmoszférában, a Nagy Trogoautoegokráthoz szükséges kozmikus anyagok evolúciója és involúciója a szent Heptaparaparshinokh alapvet törvénye szerint ismét egyedül a helyi jelleg trogoautoegokratikus folyamatra kezd szolgálni, vagyis az adott naprendszer „autonóm m ködésének" határain belül; következésképpen a körforgás ideje alatt az atmoszférában jelenlev összes kozmikus anyag, kivétel nélkül, ezt a szóban forgó hálózatot is beleértve, rögtön az ennek az atmoszférának megfelel kozmikus anyagokba alakul át. Márpedig gyermekem... Mindaddig, amíg ez a fordulat be nem fejez dött, azok a lények, akik egy bolygón vannak, és akik megtartják magukban egy kesszdzsan test ghanbledzoinjának egy részét, vagy akiknek rendelkezésükre áll az a bolygói képz dmény, amelyikre ennek a ghanbledzoinnak egy részecskéje rögzítve lett, bármikor képesek lesznek vonzást
gyakorolni az efféle testre - természetesen azzal a feltétellel, hogy az összes megkívánt tényez t birtokolják - és a bolygójuk szilárd felszínére visszavonzani, majd a saját ghanbledzoinjuk segítségével a megkívánt s ségig „telíteni", hogy ennek a már teljesen kialakult független kozmikus egységnek értelmével egy kapcsolatot hozzanak létre. És ez a vonzás, vagy mint néha mondják, a „materializá-ció" az úgynevezett „vallikrin" révén valósul meg, vagyis a saját ghanbledzoinjuk egy bizonyos formában való tudatos betöltésével a hálózat másik végén lév kesszdzsan testbe. Ezt a szent almtznoshinu folyamatot a bolygódon különböz korokban a háromagyú lények már többször is végrehajtották még miel tt Tibetben megkísérelték volna, és a múlt korok ilyen szent folyamatait illet en léteztek is különféle legamonizmusok. Eme legamonizmusok révén a kis tibeti csoport már ismerte az erre a szent folyamatra vonatkozó összes részletet, és természetesen az általa megkövetelt külön el készítést is. De nem lévén más lehet ségük az összes titkos el írás ismeretére, mint hogy megpróbáljanak elhunyt f nökük értelmével egy kapcsolatot létrehozni, elhatározták, hogy megkockáztatják e szent misztérium véghez vitelét a volt f nökük kesszdzsan testén annak ellenére, hogy az elmondott el készítés nem történt meg. És ez a kockázatvállalás okozta a már említett katasztrófát. Mint kés bbi kutatásaim kimutatták, ez a katasztrófa a következ módon következett be: Ez a hat „nagy beavatott", akik még a bolygói testükben éltek, két csoportra osztódott, hogy három napon és három éjjelen át felváltva végrehajtsák a „vallikrin" folyamatát volt f nökük planetáris testén, vagyis ebbe a testbe a saját ghanbledzoinjukat beömlesszék; de mivel el leg nem hoztak létre kapcsolatot a kesszdzsan testével, a ghanbledzoinjuk nem tudta megvalósítani azt, amit elvártak - és így csak kaotikusán összegy lt az planetáris teste felett. És mivel a szerencsétlenségükre, azokon a napokon e vidék feletti atmoszférában az Okidanokh szent aktív elemének egy intenzív összeolvadása ment végbe, vagy, mint az ottani lények mondják, „er s égiháborúk" zajlottak le, e két, az egyik meghatározott kozmikus jelenségb l a másikba való átmenet folyamatának még alávetett kozmikus megnyilvánulás között egy úgynevezett „szobrionolni" érintkezés jött létre. És ez az érintkezés szerencsétlen bolygódnak ezen a kis részén a „nitcsto-unicstono" nev felgyorsított kozmikus jelenséget váltotta ki, vagyis az összes környez kozmikus kristályosodásoknak egy hirtelen és azonnali evolúcióját; más szóval az összes közelben fekv bolygói képz dmény rögtön els forrású anyagba, „éternokrilnóba" alakult át. Ez a „szobrionolni" érintkezés, vagy ahogy kedvenceid mondanák, ez a „robbanás" olyan hatalmas volt, hogy ez alatt a „nitcsto-unicstono" alatt kivétel nélkül minden „éternokrilnóba" alakult át, a kis csoport f nökének planetáris teste épp úgy mint a hat másik testvéré, akik a szen t szertartást végezték, és kivétel nélkül az eg y „shmánán", vagy az kifejezésük szerint, egy négyzetkilométeren belül található összes, akár már szellemmel áthatott, akár egyszer en koncentrált bolygói képz dmény is. E természetes vagy mesterséges eredet , megsemmisített képz dmények között volt az eme hét földi „nagy beavatott" által birtokolt összes „könyv", valamint más tárgyak is, amelyek arra szolgáltak, hogy emlékezetben tartsák mindazt, amit a három Fentr l szándékosan megvalósított szent Individuumra, Szent Krishnatharnára, Szent Buddhára és Szent Lámára vonatkozott. Azt hiszem, gyermekem, hogy most már felfogod azon szavaim értelmét, amelyekkel ezt az elb völ „katonai expedíciót" illettem, amikor azt mondtam, hogy ez nemcsak ama ország, hanem talán az egész bolygó háromagyú lényei számára volt egy nagy szerencsétlenség. - Remélem már érted, drága Hasszin, hogy az általam felsorolt ott jelenleg is létez öt vallást, miután azokat öt Fentl küldött valóságos szentnek tanítása alapján azért hozták létre, hogy segítse kedvenceidet a kundabuffer szerv tulajdonságának következményeit l megszabadulni, hogyan változott meg fokozatosan - megint csak az általuk megalapozott abnormális közönséges lényi életkörülmények folytán - „míg végül is minden józan ész szempontjából egy gyerekmesévé váltak" - és, hogy ugyanezek a vallások mégis hogyan tudtak egyeseknek közülük támaszul szolgálni azon bels erkölcsi indítékaikhoz, amelyeknek köszönhet en a közös életük, bizonyos korokban, többékevésbé egy háromközpontos lényéhez méltóvá tudott válni. De most, eme vallások utolsó maradványainak végleges lerombolása után nehéz el re látni, hogy mindez hogyan végz dhet. Ezzel a b bájos „katonai expedícióval" rombolták le, méghozzá „nagy csinnadrattával", eme öt vallás közül az utolsót, amely pontosan ennek az igazi Fentr l Küldöttnek, Szent Lámának tanítására épült fel. Az utolsó el ttit, amely Szent Mohamed tanítására épült fel, épp most romb olják le, az hír es „fezjeik " és „tsardasaik" betiltásával, a „német junkerek" kegyes közrem ködésével. Ami pedig azt a vallást illeti, amely még korábban Jézus-Krisztusnak tanítására épült fel, vallás és tanítás, amelyhez a legfels bb Individuumok annyi reményt f ztek, a már legkülönösebbé vált kortárs háromagyú lények azt egyszer s mindenkorra lerombolják azáltal, hogy Jeruzsálem városában a jelenlegi zsidó ifjúságnak egy „egyetemet" szerveznek meg.
Bár a szent Mózes tanítására alapozott si vallás még úgy-ahogy fenntartja magát a hív i között, ám az irántuk táplált szerves gy lölet miatt, és az ott „politikának" nevezett gonosz idea hatása alatt a többi közösség lényei el bbutóbb bizonyosan azzal is végezni fognak, méghozzá „nagy csinnadrattával". Végül is, ami az úgynevezetten Szent Buddhának tanítására felépült vallást illeti, már elmeséltem neked, hogy az híres „szenvedésüknek" köszönhet en, amit egy hamisan értelmezett ideára alapoztak, követ i ezt a tanítást már kezdett l fogva a „gondolat prostitúciójának" egy új eszközévé változtatták. Megjegyzem, az els k akik a gondolatnak eme „prostitúciójában" résztvettek a „tangourik" voltak, majd a „brahmanisták", a „shuenisták", és így tovább...; manapság az ottani „teozófusok" és egyéb „ál-tudósok" foglalkoznak ezzel. Miután ezt mondta, Belzebub egy kis ideig csendben maradt, és szemmel láthatóan intenzíven gondolkozott valamin; majd így folytatta: - Most arra a gondolatra jutottam: nagyon-nagyon hasznos volna az értelmednek, hogy elmeséljek neked egy másik eseményt a szent almtznoshinu misztériumával kapcsolatban, amely arra a Szent Individuumra vonatkozik, akinek fogantatása kedvenceid között valósult meg, és aki kifejl dése után a Jézus-Krisztus nevet kapta. Eme Szent Individuum közöttük való megjelenésével kapcsolatos fontos eseményt kortárs kedvenceid megértésük alapján ezekkel a szavakkal határozzák meg: „Jézus-Krisztus halála és feltámadása". Ennek az eseménynek ismerete még inkább fel fog világosítani a szent almtznoshinu misztériumának értelméró'l és alapvet ' jelent ségér l; és egy találó példát fog adni arról, hogy a pszichizmusuk „tudálékoskodásnak" nevezett különös tulajdonsága következtében e szent Individuumok kortársainak leszármazottai hogyan torzították el teljesen már az els nemzedékt l kezdve a Fentr l szándékosan közöttük megvalósított, hiteles szent Individuumok által rájuk hagyott tanácsokból és felvilágosításokból itt-ott összeszedett morzsák értelmét. Ez az eltorzítás olyan mértéket öltött, hogy az összes úgynevezett vallási tanításukból a következ nemzedékek lényeihez nem jutott el más, mint ami éppen csak arra jó, hogy a „dajkameséknek" szolgáljon témául. Márpedig gyermekem, amikor e háromagyú földi lény planetáris testében megvalósult Szent Individuumnak, JézusKrisztusnak, szembe kellett néznie a küls planetáris burkolatától való elkülönüléssel, a kesszdzsan testén bizonyos ottani lények végrehajtották a szent almtznoshinu folyamatát azért, hogy a planetáris létezésének küszöbön álló er szakos félbeszakítása esetén, az isteni Értelmével továbbra is tudjanak érintkezni, és így megkaphassanak bizonyos kozmikus igazságokat érint információkat, valamint a jöv re vonatkozó különféle útbaigazításokat amelyek átadására már nem volt ideje. Az erre a nagy eseményre vonatkozó információkat lelkiismeretesen feljegyezték bizonyos lények, akik részt vettek eme szent folyamat beteljesítésében, és azt egy jól meghatározott célból, szándékosan közölték az ket körülvev közönséges lényekkel. De mivel az az id szak egybeesett kedvenceid különös értelme bizonyos oldalainak végletekig hevített m ködésével, nevezetesen a periodikus „exaszcerbiával" -, vagyis a már velejárójukká vált szükséglettel, hogy a környezetük lényeit félrevezessék, és azért is, mert többen közülük, akik éppen azon voltak, hogy a „tudós" címet elnyerjék természetesen az „új-kiképzés " tudósokét -, k mindenféle abszurditást iktattak be a szent folyamat szemtanúinak legtöbb, a következ nemzedékek számára továbbadásra szánt jegyzetébe. Például azon a vitathatatlan tényen túl, hogy Jézus-Krisztust keresztre feszítették, és kereszthalála után sírba helyezték, ugyanolyan meggy déssel bizonyították, hogy a keresztre feszítés és a sírba tétel után Jézus feltámadt, továbbra is közöttük létezett, mindenfélét tanított nekik, és csak azután emelkedett fel planetáris testével az Égbe. Az objektív szemszögb l véve „b nös fércelményeik-nek" az lett az eredménye, hogy a Végtelenül-Szeret JézusKrisztusnak általuk tényleg megvalósítható tanításában való igazi hitet a következ nemzedékek lényei teljesen elvesztették. Az általuk leírt abszurditások a következ nemzedékek egyes lényeiben lassacskán el idézték a kétely impulzusát, nemcsak azzal kapcsolatban amit éppen mondtam, hanem e közöttük Fentr l szándékosan megvalósított szent Individuumnak tanítására és magyarázataira vonatkozó összes pontos információval szemben is. Ezek a kételyeket kelt adatok elkezdtek kikristályosodni eme háromagyú lényeknél, és a pszichizmusuk elidegeníthetetlen részévé váltak, f leg azért, mert a sok évszázad során - a sajátos, majdnem automatikus létezésük ellenére - fokozatosan elsajátították azokat az adatokat, amelyek lehet vé teszik bizonyos kozmikus igazságok ösztönös, többé-kevésbé helyes megértését; például ama kétségbevonhatatlan tényét, hogy ha egy lény átmegy a szent raszkuárnó folyamatán, vagy, mint k mondják, ha „meghal", és még el is temetik, ez a lény soha többé nem fog ismét létezni - és még kevésbé beszélni és tanítani. így tehát gyermekem, e szerencsétlenek közül azok, akiknél, habár gyengén, de egy józan logika törvényeivel megegyez lényi gondolkodás m ködése továbbra is fennáll, mivel nem tudnak ilyen illogikus és összefüggéstelen abszurditásokat elfogadni, végül is elvesztik a hitüket bármelyik igazságban, amelyet ez a szent Individuum, JézusKrisztus valóban kijelentett és megmagyarázott.
Ami pedig azokat a lényeket illeti, akik különben a többséget képviselik, és akik megannyi oknál fogva - de els sorban azért, mert már az életük els éveit l kezdve sajátosságukka vált „murdurtennel" foglalkozni - elérvén a felel s kort, rendszerint úgymond „pszichopatává" válnak, és vakul, a logikus lényi gondolkodásuk bármilyen részvétele nélkül szóró szóra elhiszik a hozzájuk elért összes fantasztikus abszurditást. Akkor automatikusan kialakul bennük egy különös jelleg „hit" ebben a „vallási tanításban", mintha az képviselné az ezzel a Fentr l szándékosan megvalósított szent Individuummal, Jézus-Krisztussal összefüggésben lév összes igazságot. A kortárs kedvenceidhez eljutott .jegyzet gy jtemény" az „Utolsó Vacsorának" nevezett eseménnyel kapcsolatos információkról, amely úgymond eme szent Individuum pontos és valódi történetét tartalmazza, és amit k „Szent írásnak" neveznek, nem más, mint a Szent Jézus-Krisztus kesszdzsan testén megvalósított almtznoshinu nagy misztériuma el készítésének beszámolója. Érdekes megjegyezni, hogy a kedvenceid által „Szent írásnak" nevezett összes „f l fától" összegy jtött Jegyzet gy jtemény" valóban tartalmaz sokat az „Utolsó Vacsora" során elhangzott hiteles szavakból és még egész mondatokat is, amelyeket úgy az Isteni Mester mint a hozzá legközelebb álló, e Szent írásokban „tanítványnak", vagy „apostolnak" nevezett beavatottak mondtak. De kedvenceid, különösen a kortárs lények ezeket a szavakat vagy mondatokat úgy értelmezik mint minden mást, vagyis csupán szó szerint, anélkül, hogy tudatosak lennének azok bels jelentésér l. És ez a képtelen szó szerinti értelmezés természetesen abból ered, hogy teljesen megsz ntek a lényi partkdolgkötelességek megvalósításához szükséges lényi er feszítéseket az általános jelenlétükben létrehozni, pedig csak azok tudják a háromagyú lényeknél egy igazi lényi ítél képesség adatait kikristályosítani. így tehát gyermekem, még azt sem tudják megérteni, hogy sem eme szent Individuum, Jézus-Krisztus megvalósulása, sem a Szent írások megfogalmazása idején a lények nem használtak olyan sok szót mint manapság. Nem tudják elképzelni maguknak, hogy ebben a korban felebarátaik „lényi gondolkodása" sokkal közelebb állt egy háromagyú lények számára normális gondolkodáshoz, és ennélfogva az ideák és a gondolatok tovább adása még „imagonizirien" volt, vagy, másként mondva, „allegorikus". Más szóval, az akkori földi háromagyú lények ahhoz, hogy elmagyarázzanak valamilyen eseményt akár saját maguknak akár másoknak, mindig a múltban már lejátszódott hasonló eseményeknek bennük már jelenlév megértésére utaltak. Ugyanakkor manapság, ez az úgynevezett „kadenon-izirien" elv szerint történik. És ez azért van, mert a lényi gondolkodásuk -ezúttal is az abnormálisán megalapozott közönséges lényi-életkörülmények miatt - az „érzelmi lokalizációjuk", vagy az terminológiájuk szerint az „érzelmi központjuk" részvétele nélkül kezdett el m ködni, és ezáltal végül is teljesen automatikussá vált. így tehát azóta, hogy képesek legyenek saját maguk bármit is akár megközelít leg is megérteni, vagy másoknak elmagyarázni, kénytelenek a dolgok vagy a kisebb nagyobb ideák megjelölésére rengeteg, szinte értelem nélküli szót kitalálni, és így a gondolkozásuk, amint éppen mondtam, fokozatosan a „kadenoniziriennek" nevezett elv szerint kezdett m ködni. Márpedig egy ilyen fajta gondolkodással próbálják kortárs kedvenceid megfejteni és megérteni a szövegeket, melyek „imagonizirien" módon íródtak ama lények gondolkodására, akik az isteni Jézus-Krisztus kortársai voltak. Ezzel kapcsolatban, gyermekem, meg kell hogy magyarázzak neked egy bizonyos, a legnagyobb mértékben abszurd, és objektív értelemben istenkáromló tényt, ami világosan meg fogja mutatni neked a valódi semmiségét az Szent írásuknak, amely kedvenceid között az utolsó kölcsönös elpusztítási folyamataik óta nagyon elterjedt, és amelyekben, mint már sejted, minden benne van amit csak akarsz, kivéve a valóságot és az igazságot. Tudomásodra kívánom hozni drága gyermekem azt, hogy ezek a Szent írások, amelyek - állítólag bármiféle módosítás nélkül - hozzájuk eljutottak, mit is mondanak a közvetlenül ez által a szent Individuum által beavatott, lények közül a legfontosabbról, legértelmesebbr l, és legodaadóbbról, azaz ahogy k mondanák: az „apostolok" egyikér l. Ezt a Jézus-Krisztus által szeretett, odaadó tanítványt „Júdásnak" hívták. Bárki, aki Szent írások jelenlegi változatából kívánja megközelíteni az igazságot, arra a meggyó'zó'désre fog jutni, mely az esszenciájában is meg fog rögz dni, hogy ez a Júdás az áruló lények leggyávábbika, a legaljasabbika volt. Valójában, Júdás Jézus-Krisztus legközelebbi hívei között nemcsak a legh ségesebb és a legodaadóbb volt, hanem egyedül az eszének, és lélekjelenlétének köszönhet en tudott eme Szent Individuum összes cselekedete arra az eredményre vezetni, hogy még ha nem is tudta e szerencsétlen lényekben a kundabuffer szerv tulajdonságának következményeit teljesen lerombolni, mindazonáltal húsz évszázadon át a legtöbbjüknek tápláléka és ösztönzése forrásául szolgált, és szomorú létezésüket legalább is egy kicsit elviselhet bbé tette. Hogy jobban a szemed el tt álljon Júdás igazi egyénisége és megnyilvánulásának jelent sége, azt is tudnod kell, hogy miután ez a Fentr l egy földi lény planetáris testében szándékosan megvalósított szent Individuum, Jézus-
Krisztus felel s lénnyé lett elhatározta, hogy a Fentr l rábízott feladatot, e földi háromagyú lények értelmének felvilágosítását, tizenkét különböz típusú földi lény által valósítja meg, akiket személyesen maga avatott be és készített el . Márpedig, isteni tevékenységének csúcspontján, mieló'tt a szándékát megvalósíthatta volna - vagyis miel tt elég ideje lett volna nekik bizonyos kozmikus igazságokat elmagyarázni és a jöv re vonatkozó szükséges utasításokat megadni -t le független körülmények arra kényszeríttették, hogy planetáris létezésének id el tti megszüntetését beteljesedni hagyja. Akkor az általa szándékosan beavatott tizenkét földi lénynyel egyetértésben elhatározta, hogy igénybe veszik az almtznoshinu szent misztériumát - amelynek megvalósítási folyamatát már mind ismerték, és a megvalósításához szükséges adatokat a jelenlétükben már elsajátították -azért, hogy addig amíg még abban a kozmikus egyéniségi állapotban van, lehet ségük legyen befejezni az el készít munkát, az rá Fentr l elrendelt megbízás beteljesítésére szabott tervnek megfelel en. Azonban gyermekem, miután erre az elhatározásra jutottak, és amikor készen álltak arra, hogy e szent misztériumhoz szükséges el készítésbe belefogjanak észrevették, hogy azt lehetetlen végbevinni, mivel elkéstek vele; „katona" nev lényekkel voltak körülvéve, és bármelyik pillanatban várható volt a letartóztatásuk, a velejáró következményekkel. És ekkor jött segítségükre Júdás. Ezt az eljövend szentet, Jézus-Krisztusnak elválaszthatatlan és h séges segédjét, a bolygód különös lényei naiv esztelenségükben „elátkozták" és „meggy lölték", pedig egy óriási objektív szolgálatot tett, amelyért az összes földön él háromagyú lények jövend nemzedékeinek háláját érdemelné. Ez a bölcs és bátor cselekedet, amelyet egy önzetlen odaadással vállalt magára a következ ben állt: amikor reménytelenné vált az, hogy a szent almtznoshinu megvalósításához szükséges el készítést el tudják végezni, a kétségbeesés állapotában ez a Júdás, aki ma egy szent, hirtelen talpra ugrott és sietve ezt mondta: „Elmegyek és megteszek mindent ami szükséges ahhoz, hogy ezt a szent el készítést akadálytalanul befejezhessék; önök azalatt minden id vesztegetés nélkül kezdjenek neki." Ezt mondva, odament Jézus-Krisztushoz és miután halkan egy rövid ideig beszélt vele, az áldását kapta és sietve távozott. így a többiek akadálytalanul be tudták fejezni mindazt, amit az almtznoshinu szent folyamatának elvégzése megkívánt. Miután mindezt elmondtam, kétségtelenül meg tudod érteni, hogy a két említett típushoz tartozó földi háromagyú lények hogyan hamisították meg az igazságot saját egoista céljaik érdekében, és mindezt oly mértékben tették, hogy Júdásról - err l a mostani szentr l, akinek egyedül köszönhet , hogy húsz évszázadon át lesújtó létezésük közepette a békének egy ilyen jótev forrásához jutottak, - az összes követ nemzedékek lényei a jelenlétükben egy ilyen méltán ytalanul igazságtalan képzetet kristál yosíto ttak ki. Én úgy gondolom, ha Szent Júdást az „Szent írásaikban" így mutatták be, azért tették mert az említett típusokhoz tartozó valamelyiküknek, valamilyen oknál fogva, szükséges volt magának Jézus-Krisztusnak a fontosságát alábecsülni. Azaz úgy látszódjon, hogy olyan naiv, nem el relátó és el érzet nélküli, egyszóval olyan tökéletlen volt, hogy bár éveken keresztül élt Júdással, képtelen volt megérezni és tudatában lenni annak, hogy ez a hozzá legközelebb álló tanítványa egy alattomos áruló, aki t harminc nyavalyás tallérért eladná. Elbeszélésének ezen a pontján, Belzebub, valamint a Karnak rendszer-közötti rhajó összes többi utasa hirtelen egy savas és enyhén keser ízt érzett ízlel szervébe hatolni. Ez azt jelentette, hogy az rhajójuk rendeltetési helyéhez, ez esetben a Purgatórium Szent Bolygójához közeledett. Az érzetet egy speciális „mágneses áram" váltotta ki, amelyet az rhajó kapitánya azért bocsátott ki, hogy az utasokkal tudassa, hogy a rendeltetési helyükhöz közelednek. Belzebub ezért félbeszakította elbeszélését, és szeretetteljesen az unokájára pillantva hozzátette: - Nekünk most kénytelen, kelletlen, abba kell hagynunk beszélgetésünket err l a szent Individuumról, Jézus-Krisztusról. Mindazonáltal gyermekem, majd amikor hazaértünk, a mi kedves Karatazunkra, egyszer amikor szabad id m lesz, emlékeztess rá, hogy részletesen elmeséljem neked ennek a történetnek a végét. Eme szent Individuum megvalósulásának minden szakasza, egy földi lény planetáris testében való megjelenését l kezdve, a bolygód különféle csoportjaihoz tartozó lények közötti életén keresztül, egészen az er szakos haláláig nagyon, nagyon érdekes, f leg számodra, mivel te fel kívánod világosítani értelmedet e különös háromagyú lények pszichizmusa összes szövevényességét illet en. Továbbá, számodra különlegesen megható és tanulságos lesz megismerni Szent Jézus-Krisztus történetének azt a részét mely életének tizenkettedik és huszonnyolcadik éve közötti id szakra vonatkozik, az id számításuk szerint.
Harminckilencedik fejezet A Szent Bolygó Purgatórium TÖBB dianoszk múlva a Karnak rhajó eltávolodott a szent bolygótól, és újra elkezdett végs célja, vagyis ama bolygó felé esni, amely Belzebub eljövetelének színhelye volt, és ahová hosszú életét befejezni tért vissza, ama hosszú életet, melyet bizonyos jól meghatározott körülmények folytán a Világegyetemünk különböz kozmikus koncentrációin, mindig számára igencsak kedvez tlen körülmények között kellett eltöltenie, és amit - objektív értelemben - mégis teljesen elismerésre méltó módon élt le. Amikor az rhajó esésének szokásos iramát visszanyerte, Belzebub unokája, Hasszin nagyapja lába elé ült és így szólt hozzá: -Nagyapa, drága nagyapa! Magyarázd meg nekem, légy oly kedves, miért van az, amit Tuilán nagybácsim mesélt, hogy a mi Mindent-Átölel Egy-Lény Egyeduralkodó Örökkévalónk olyan gyakran jelenik meg azon a bolygón, amit éppen most hagytuk el? Unokája kérdésén Belzebub, a szokásosnál kissé hosszasabban és jobban koncentrálva, mélyen gondolkodott, majd lassan így válaszolt: -Igen... Nem tudom mivel kezdjem, drága gyermekem, hogy kérdésedre egy számomra is kielégít formában válaszoljak; mivel az „oszkiánódat" illet , saját magamnak kit zött sok egyéb feladat között, azt is elhatároztam, gondoskodni fogok arról, hogy neked éppen a mostani korodban, legyen egy alapos tudásod és értésed err l a szent bolygóról. Mindenek el tt azt kell elmondanom, hogy ez a Purgatóriumnak nevezett szent bolygó, a mi Világegyetemünk egészében m köd és létez összes dolog lüktetésének összes végs eredményeinek koncentrálódási helye, mondhatni, a szíve. És a Mi Közös Örökkévaló Atyánk csakis azért jelenik meg ott olyan gyakran, mert ez a szent bolygó Nagy Világegyetemünk különböz bolygóin megvalósult „fels lényi-testek" legszerencsétlenebbjeinek a lakóhelye. A „fels lényi-testek", amelyek már méltóvá váltak arra, hogy ezen a szent bolygón tartózkodjanak, úgy szenvednek, mint talán senki és semmi más sehol egész Nagy Világegyetemünkben. Ezért a Mi Szeretettel-Teljes, Irgalommal-Teljes és Abszolút Igazságos Örökkévaló Teremt nknek nem lévén más lehet sége, hogy segítsen ezeken a szerencsétlen fels lényi-testeken, gyakran megjelenik ott, hogy a Jelenlétével ha csak egy kicsit is, de megenyhíthesse borzalmas, mégis elkerülhetetlen, leírhatatlanul gyötrelmes állapotukat. Ez a bolygó csak jóval a jelenleg létez „világ" „teremtési" folyamatának befejezése után kezdett arra a célra szolgálni, amely miatt ma is létezik Kezdetben, az összes olyan „fels lényi-test", mint amelyek most ezen a szent bolygón tartózkodnak közvetlenül a Legszentebb Abszolút Napunkra ment; de kés bb, amikor a ma „félelmetes tsutboglitáni korszaknak" nevezett egyetemes katasztrófa a Megalokozmoszban lejátszódott, az ilyen fels lényi-testek elvesztették annak lehet ségét, hogy a Legszentebb Abszolút Napunkkal közvetlenül összeolvadjanak, és e szent bolygón kezdtek el lakozni. Tehát csak a „tsutboglitáni" korszak után ébredt szükség, arra az egyetemes m ködési rendre, amit jelenleg a Purgatórium Szent Bolygója valósít meg. És ett l fogva ennek a szent bolygónak egész felszínét akként szervezték meg és arra tették alkalmassá, hogy eme fels lényi-testek további elkerülhetetlen létezése helyéül szolgáljon. Belzebub miután ezt mondta, egy kicsit gondolkodott, majd egy halvány mosollyal így folytatta: - Ez a Szent Bolygó Purgatórium nemcsak minden létez m ködése eredményeinek a koncentrálódási helye, hanem ugyanakkor a mi Világegyetemünk összes bolygója közül is a legjobb, leggazdagabb, és legszebb. Ott tartózkodásunk alatt, emlékszel rá, mindig azt láttuk és éreztük át, hogy a Nagy Világegyetemünk teljes tere, vagy, mint azt kedvenceid mondanák, e szent bolygó páratlan égboltja egy, a híres és páratlan „almakúr türkizre" emlékeztet sugárzást tükröz vissza. Az atmoszférája pedig mindig olyan tiszta, mint az úgynevezett „fenomenális sakrualni kristály". Ott minden egyén jelenlétének teljességével „iskoliu-nitsziri" érzékeli a külvilágot, vagy, mint a kedvenceid mondanák „az elragadtatásig gyönyör ségesnek". Ezen a bolygón tízezer számra vannak olyan ásványvíz források, amelyekhez hasonló tisztaságú és átlátszóságú a hozzáért k szerint Nagy Világegyetemünk semmilyen más bolygóján sem található. Odagy jtötték egész Világegyetemünkr l a legszebb és legkülönb énekes madarakat, a szakért k véleménye szerint mintegy tizenkétezer fajtát.
Ami pedig az olyan bolygófelszíni képz dményeket illeti, mint a „virágok", „gyümölcsök", „bogyók" és hozzá hasonlók, azokra nincs is megfelel kifejezés. Elég, ha csak azt említjük meg, hogy ezen a bolygón összegy jtötték és meghonosították Nagy Világegyetemünk majdnem összes bolygójának egész „növényvilágát", „állatvilágát" és „phoszkáliá-ját". Ezen a bolygón mindenhol, jó fekvés hegyszorosokban változatos bels formájú, kényelmesen berendezett barlangok vannak, némelyeket maga a Természet formálta ki, mások mesterségesek, bejáratukból elragadtató látvány nyílik, és minden megtalálható bennük, amit egy nyugodt és boldog lét megkíván megtakarítva minden lényi gondot egy olyan független kozmikus Individuum jelenlétének különböz részei számára - amilyenné a fels lényi testek válni tudnak. Ezekben a barlangokban tehát saját választásukból élnek azok a fels lényi testek, amelyek érdemeik folytán egész Nagy Világmindenségünkb l erre a szent bolygóra jöttek folytatni létezésüket. Továbbá, ott a legjobb, a legkényelmesebb és a leggyorsabb „egolionoptik", vagy mint néha mondják, „mindenütt jelenlev lebeg pallók" állnak a rendelkezésükre. Ezek az egolionoptik a szent bolygó atmoszférájában minden irányban szabadon tudnak mozogni, bármilyen sebesseggel: még a Nagy Világmindenségünk Másodrend Napjainak esési sebességét is el tudják érni. Ezt az ego lionopti rendszert úg y hiszem a híres Herkisszion Angyal, ma Arkangyal, külön eme szent bolygó számára találta fel. Ezen a ponton Belzebub hirtelen elhallgatott, és ismét mély gondolkodásba merült, miközben Hasszin és Ahoun meglepve és kérd n szemlélték. Csak egy elég hosszú szünet után fordult fejcsóválva unokája felé és így folytatta: - Azt hiszem nagyon bölcs volna részemr l, ha a kérdésedre, hogy a Mi Örökkévalónk miért örvendezteti meg oly gyakran a Purgatórium Szent Bolygóját az megjelenésével, most olyan módon tudnék választ adni, hogy egyúttal többszörös ígéretemhez híven ama alapvet kozmikus törvényeket is elmagyarázhatnám neked, amelyek elve alapján a mi jelenlegi világunk létezik és fenntartja magát, mivel csakis ezt a két kérdést együttvéve lesz elég adatod arra, hogy ezt a Szent Bolygót, a Purgatóriumot el tudd képzelni és tökéletesen meg tudd érteni, ugyanakkor új fogalmakat is el tudj sajátítani a téged érdekl háromagyú lényekr l, akik a Föld-bolygón jelennek meg. Most mindjárt szeretném err l a szent bolygóról a lehet legvilágosabb és legrészletesebb magyarázatokat megadni, mivel el bb utóbb neked is ismerned kell azokat, mint ahogy minden felel s háromagyú lénynek, bárhol legyen is világrajövetelének helye, és bármilyen legyen is küls burkolatának formája, végül alapos tudást kell birtokolnia mindenr l ami erre a szent bolygóra vonatkozik. És ez a tudás elengedhetetlen arra, hogy e szent bolygónak megfelel irányban törekedjék lenni, mely pontosan minden olyan háromagyú lénynek objektív célját és életokát képviseli, aki, bármily okból, magában hordja egy fels lényi test csíráját. így hát gyermekem, el ször is ismét emlékeztetnem kell arra, hogy Örökkévalónk arra kényszerült, hogy megteremtse ezt a jelenleg létez egész világot. Kezdetben, abban az id ben amikor még semmi sem létezett, és a Világmindenség csak egy végtelen üres tér volt, amit az eredeti, „éternokrilnónak" nevezett kozmikus anyag jelenléte töltött be, ebben az egész üres térben egyedül a Mi Nagyon Nagy és Legszentebb Abszolút Napunk létezett, és ez az egyetlen kozmikus tömörülés szolgált Egy-Lét Teremt nknek, Kerubjaival és Szeráfjaival együtt, Dics séges Léte helyéül. Az id folyásának ebben a periódusában jelent meg a Mi Mindent-Fenntartó Teremt nk számára az a kényszerít szükség, hogy megteremtse a mi „Megalokozmoszunkat, vagyis a most létez „világot". Kerubjaink és Szeráfjaink harmadik Nagyon Szent Énekének köszönhet en méltóak voltunk megtudni, hogy egyszer Mindenható Teremt nk megállapította, hogy az Abszolút Napnak, amin a Kerubjaival és Szeráfjaival létezett, a térfogata majdnem észrevehetetlenül, de rendszeresen csökken ben van. Mivel ez a megállapítás Neki nagyon súlyosnak t nt elhatározta, hogy azon nyomban átvizsgálja az összes törvényt, ami ennek az egyedülálló kozmikus tömörülésnek létezését fenntartja. Ennek a vizsgálatnak során tárult fel el ször Mindenható Teremt nk el tt az, hogy az Abszolút Nap térfogata fokozatos csökkenésének oka egyszer en „Heropasz" volt, vagyis az Id menete maga. A Mi Örökkévalónk akkor mély gondolkodásba merült, mivel Isteni Megfontoltságában tisztán tudatában volt annak, hogy ha Heropasz hatására az Abszolút Nap térfogata továbbra is csökkenne, Létének ez az egyedüli tartózkodási Helye el bb-utóbb véglegesen megsemmisülne. így hát gyermekem, Örökkévalónk kénytelen volt bizonyos ennek megfelel intézkedéseket tenni, nehogy ez a könyörtelen Heropasz a Mi Legszentebb Abszolút Napunk végleges megsemmisülését el idézhesse. Azután, ismét Kerubjaink és Szeráfjaink egyik szent énekének - ezúttal az ötödiknek - köszönhet en, méltóak voltunk megtudni, hogy eme isteni megállapítása után Örökkévalósága teljesen egy olyan lehet ség megtalálásának szentelte Magát, ami elhárítaná ezt az elkerülhetetlen, a könyörtelen Heropasz által a törvényeknek megfelel en
elrendelt véget, és hogy hosszas isteni meggondolásai eredményeképpen határozta el, hogy megteremti a mi „Megalokozmoszunkat", ami mind a mai napig létezik. Hogy világosan meg tudd érteni, hogyan határozta el Örökkévalósága, hogy a könyörtelen Heropasz végzetes hatását ártalmatlanná teszi, és hogyan tudta szándékát megvalósítani, ahhoz el ször is azt kell tudnod, hogy azeló'tt a Legszentebb Abszolút Nap egy „Autoegokrátnak" nevezett elv alapján létezett, amely szerint ama bels er k, melyek ennek a kozmikus tömörülésnek létezését tartják fenn, önállóan m ködtek, minden kívülr l jöv er l függetlenül. Ez az er -rendszer szintén ama két alapvet szent kozmikus törvényen alapult, melyek a mi teljes Megalokozmoszunkat jelenleg is fenntartják, vagyis azon a két eredeti szent kozmikus törvényen, amelyek a „szent Heptaparaparshinokh" és a „szent Triamazikamnó" nevet viselik. Egyszer már beszéltem neked err l a két alapvet szent kozmikus törvényr l, de most igyekezni fogok egy kicsit részletesebben elmagyarázni azokat. Az els eredeti szent törvényt, a szent Heptapara-parshinokhot az objektív kozmikus tudomány a következ módon fejezi ki: „Az er k folyása egy olyan vonalat követ, amely szabályos intervallumokban mindig eltérül, és a végeinél ismét egyesül." E szent kozmikus törvény szerint az er k vonala hét elté-rülési ponton, vagy mint szintén mondják, hét „gravitációs központon" megy át; és a távolságot két eltérülési pont, vagy „gravitációs központ" között, a „szent Heptaparaparshinokh stopinderének" nevezik. Eme szent törvény, minden már létez és minden újonnan megjelen dolgon át az összes megvalósulási folyamatát a hét „stopinderének" köszönhet en valósítja meg. Ami pedig a második eredeti kozmikus törvényt, a szent Triamazikamnót illeti, azt az objektív kozmikus tudomány a következ formában fejezi ki: „Minden új megjelenés az el megjelenésekb l a „harnel-miatznel" révén keletkezik, vagyis összeolvadás révén, amelynek a folyamata így valósul meg: a magasabb egyesül az alacsonyabbal, hogy együtt létrehozzák a középs t, ami ezáltal vagy az el alacsonyabbnak magasabbjá-vá, vagy a következ magasabbnak alacsonyabbjává válik." Már mondtam neked, ez a szent Triamazikamnó három független er l áll, amelyek a következ neveket viselik: az els , „Szurb-Otheosz", a második, „Szurb-Szkirosz", a harmadik, „Szurb-Athanatosz" Az objektív tudomány a szent Triamazikamnó három szent erejét így nevezi: az els , „Állítási Er ", vagy „ImpulzusEr ", vagy egyszer en „Plusz-Er ", a második, „Negatív Er ", vagy „Ellenállási Er ", vagy egyszer en „Mínusz Er ", és a harmadik, „Egyesít Er ", vagy „Kiegyenlít Er ", vagy pedig „Semlegesít Er ". A „világ teremtésére" és a „világ fenntartására" vonatkozó alaptörvények magyarázatainak ezen a részén érdekes megjegyezni, hogy azok a háromagyú lények, akik a neked any-nyira tetsz bolygón élnek, abban az id szakban amikor még nem kristályosodtak ki általános jelenlétükben a kundabuffer szerv tulajdonságának következményei, szintén kezdtek tudatossá válni a szent Triamazikamnó eme három szent erejér l, amit így neveztek: az els t, „Isten az Atya", a másodikat, „Isten a Fiú", a harmadikat, „Isten a Szent-Lélek". Különböz körülmények között ki is fejezték ezeknek az er knek rejtett jelentését és a reményüket, hogy azok jótékony hatását a saját egyéniségük számára elnyerjék, a következ imákban: "Isteni örömök, lázadások, szenvedések Forrásai, Irányítsátok felénk hatásotokat vagy pedig: "Szent Állítás, "Szent Tagadás, "Szent Egyesítés, "Lényegüljetek át bennem "A Létem javára. vagy pedig: "Szent Isten, "Er s Isten, "Halhatatlan Isten, "Irgalmazz nekünk. És most gyermekem, hallgasd figyelmesen a következ ket. Miként már mondtam, kezdetben a Mi Legszentebb Abszolút Napunk kizárólag ennek a két eredeti szent törvénynek segítségével tartotta fenn magát, de akkor ezek a törvények teljesen függetlenül m ködtek, bármiféle kívülr l jöv er segítsége nélkül. Ezt a rendszert .Autoegokratikus-nak" nevezték. Ám amikor a mi Mindenható Örökkévalónk elhatározta, hogy eme két szent törvény m ködési elvét megváltoztatja, a mindaddig független m ködésüket kívülr l jöv er kt l tette függ vé.
De mivel eme új m ködési rendszer elve a Legszentebb Abszolút Napon kívül álló alkalmas források létezését igényelte, ahol ezek az er k meg tudnának jelenni és ahonnan be tudnának ömleni a Jelenlétébe, Mindenható Örökkévalónk arra kényszerült, hogy megteremtse a mi létez Megalokozmoszunkat, az összes különböz skálájú Kozmosszal, és a benne lev relatíve független kozmikus képz déssel. Ezóta viseli az Abszolút Nap létezését fenntartó rendszer a „Trogoautoegokrát" nevet. Miután Örökkévaló Egy-Lét Közös Atyánk elhatározta, hogy módosítja eme még egyedülálló kozmikus tömörülésnek, Dics séges Lénye tartózkodási helyének fenntartási és létezési elvét, legel ször ennek a két eredeti szent törvénynek magát a m ködését módosította, és különösképp a szent Heptaparaparshinokhét. A szent Heptaparaparshinokh m ködésének ez a megváltoztatása három stopinderénél az úgynevezett „szubjektív ködésüknek" módosításában állt. Az egyiknek meghosz-szabbította a törvényeknek megfelel id tartamát, egy másikét lerövidítette, és egy harmadikban diszharmonikussá tette azt. Hogy a harmadik és a negyedik „eltérési pont" közötti stopinder m ködésének biztosítsa azt a megkívánt tulajdonságot, hogy képes legyen az összes környez er automatikus beáramlását a saját m ködéséhez magába abszorbeálni, annak id tartamát meghosszabbította. A szent Heptaparaparshinokhnak pontosan ez a stopindere az, amit még most is a „mechanikusan-egybees -mdnel-inn"-nek neveznek. Az a stopinder amelyet megrövidített, az utolsó „eltérési pont" és a szent Heptaparaparshinokh folyamata egy új ciklusának kezdete között van. Ezzel az új ciklus kezdetének megkönnyítésére szánt módosítással ennek a stopindernek egy olyan m ködést szabott meg, amely kizárólag magának annak a kozmikus tömörülésnek ködéséb l származó eredmények által létrehozott küls er knek ezen stopinder-en keresztüli beáramlásától függ, amelyben ennek az alapvet , szent törvénynek teljes folyamata létrejön. És a szent Heptaparaparshinokhnak ezt a stopinderét még a mai napig is „szándékosan-létrehozott-mdnel-inn"-nek nevezik. Ami pedig a harmadik olyan stopindert illeti, amelynek a szubjektív hatását módosította, a sorozatban az ötödiket, amelyet „harnal-haut"-nak hívnak, annak diszharmóniája magától jött létre, egyszer en a két másik stopinder módosítása folytán. A szubjektív m ködésének ez a diszharmóniája, ami a szent Heptaparaparshinokh teljes folyamatához viszonyított relatív aszimmetriájának következménye, a következ ben nyilvánul meg: Ha e szent törvény beteljesítési folyamata olyan körülmények között zajlik le, amely során számos, „kívülr l okozott" rezgésnek van kitéve, akkor a m ködése csak küls eredményeket ad. De ha ugyanez a folyamat egy abszolút nyugalomban, bármilyen „kívülr l okozott" rezgés távollétében játszódik le, akkor e stopinder m ködésének összes eredménye azon a tömörülésen belül marad, ahol beteljesedik, és ezek az eredmények kívülr l csak egy közvetlen és azonnali érintkezés esetében lesznek észlelhet k. Ha a folyamat m ködése során ezeknek a homlokegyenest ellenkez körülményeknek egyike sincs túlsúlyban, akkor ködésének eredményei általában bels kre és küls kre osztódnak fel. így tehát attól kezdve az els rend szent Heptapara-parshinokh törvény megvalósulása a legkisebb és legnagyobb kozmikus tömörülésekben egyaránt a stopindereinek ilyen módon megváltoztatott szubjektív hatásával játszódott le. - Ismétlem kedves Hasszin, igyekezz komolyan magadévá tenni mindazt, ami erre a két alapvet kozmikus törvényre vonatkozik, mivel eme két szent törvénynek, és f leg a szent Heptaparaparshinokh sajátosságainak ismerete kés bb lehet vé fogja tenni számodra, hogy minden nehézség nélkül alaposan megértsd a „világ teremtésének" és a „világ fenntartásának" összes másod és harmadrend törvényét. Mivel minden háromagyú lény számára, bármilyen legyen is küls burkolatának formája, eme szent törvények elmélyített ismerete kifejleszti a lehet ségét annak, hogy bármilyen t le független - számára akár el nyös akár el nytelen - kozmikus tényez jelenlétében a saját létezése okán gondolkozzon, és elnyerje a szükséges adatokat arra, hogy megmagyarázza önmagának és elfogadja azt az úgynevezett „egyéni konfliktust", amelyet a háromagyú lényeknél általában az összes kozmikus törvény folyamatának konkrét eredményei, és a Józan logikájuk" alapján remélt, s t, biztosan el is várt eredmények közötti ellentmondás általában felidéz, így, helyesen felbecsülve a saját jelenlétük lényegbeli jelent ségét, képesek lesznek tudatossá válni az eme általános kozmikus megvalósulások összességében nekik igazán megfelel helyr l. Más szóval azáltal, hogy önmagukba e két alapvet szent törvény m ködésének átfogó értését asszimilálják, a háromagyú lények általános jelenlétében kikristályosodnak az adatok a „szemuniranussz"-nak nevezett, minden normális háromagyú lény számára elengedhetetlen isteni tulajdonság keletkezéséhez, amir l kedvenceidnek is van egy megközelít képzetük, és amit k „tárgyilagosságnak" neveznek. - így tehát kedves gyermekem, amikor a Mi Közös Mindenható Teremt nk e két eredeti szent törvény m ködését módosította, Ó azok er inek hatását az Abszolút Nap belsejéb l a Világegyetem térségébe irányította, miáltal ezek a „Legszentebb Abszolút Nap Emanációivá" váltak, amit ma „Theomertmalogosznak", vagy „Isten az Igé"-nek neveznek.
Bizonyos kés bbi magyarázataim világossága érdekében, muszáj itt megjegyeznem, hogy Örökkévalónk Isteni „Akarat- Ereje" a jelenleg létez világ teremtésének folyamatában csak annak egészen a kezdetén vett részt. Azután a teremtés önmagától, automatikusan folytatódott, teljesen Isteni „Akarat- Erejének" bármilyen részvétele nélkül, kizárólag ennek a két ily módon módosított alapvet kozmikus törvénynek köszönhet en. Ez a teremtési folyamat a következ sorrendben zajlott le: A szent Heptaparaparshinokh ötödik stopindere új sajátosságának köszönhet en az Abszolút Napból ered emanációk a Világegyetem bizonyos meghatározott pontjain hatást gyakoroltak az eredeti kozmikus anyagra, az „éternokrilnóra", és így, az eredeti szent törvények régi és új sajátosságainak összessége révén, bizonyos jól meghatározott tömörülésekbe s södtek össze. Azután ezekben a meghatározott tömörülésekben, ugyanezeknek a tényez knek, valamint a már megjelenni kezd saját törvényeiknek, a Heptaparaparshinokhnak, a Triamazikamnónak és a kölcsönhatásuknak köszönhet en, fokozatosan elkezdett kikristályosodni mindaz, ami szükséges volt ama nagy kozmikus tömörülések megjelenéséhez, amelyek még ma is léteznek, és amelyeknek a „Második Rend Napok" nevet adjuk. Amikor ezek az újonnan keletkezett Napok teljesen megvalósultak, és mindkét alapvet törvény a saját m ködésével véglegesen kialakult bennük, a Legszentebb Abszolút Naphoz hasonlóan elkezdték a saját eredményeiket átalakítani és kisugározni, és ezek a Legszentebb Abszolút Nap emaná-cióival a Világegyetem terében egyesülve, a maguk során tényez kké váltak a szent Triamazikamnó alapvet kozmikus folyamatának megvalósulásához. Másképpen mondva: A Nagyon Szent Theomertmalogosz a szent Triamazikamnó harmadik szent erejeként nyilvánult meg, minden egyes újonnan megjelent „Második Rend Nap" hatásának eredményei az els szent er ként szolgáltak, és a minden egyes ilyen újonnan megjelent „Második Rend Napra" a Második Rend Napok teljes összessége által gyakorolt hatás eredménye szolgált ennek a szent törvénynek második szent erejeként. Amint a szent Triamazikamnó kozmikus folyamata a Világegyetem terében ily módon létrejött, ugyanabból az eredeti éternokrilnóból fokozatosan különböz „s ség " kristályosodások alakultak ki és kezdtek összegy lni minden egyes Második Rend Nap körül, ezzel új tömörüléseket hozván létre - és így újabb Napok jelentek meg, de ezúttal „Harmadik Rend Napok". Ezek azok a Harmadik Rend kozmikus tömörülések, melyeket napjainkban „bolygóknak" nevezzük. Az alapvet szent Heptaparaparshinokh folyamata els küls ciklusának ezen a fokán - vagyis a Harmadik Rend Napok, vagy „bolygók" kialakulása után - és a Szent Heptaparaparshinokh módosított, ötödik, mint már mondtam „harnel-hautnak" nevezett stopindere következtében, mivel akkorra az egész folyamathoz adott kezdeti impulzus éltet erejének felét már elvesztette, m ködésének csak a felét nyilvánította meg saját magán kívül, és a másik felét magának tar to tta meg saját m ködéséhez, amin ek következtében, ezeken a legutóbbi, „Harmadik Rend Napoknak" nevezett nagy tömörüléseken, vagy „bolygókon", elkezdtek felbukkanni az úgynevezett „el megjelenések analógiái". És mivel a megvalósulások környez körülményei mindenütt az alapvet szent Heptaparaparshinokh ötödik stopinderének második sajátosságával megegyez en jöttek létre, a Heptaparaparshinokh els küls ciklusának fejl dése végére ért, és m ködésének teljes aktivitása ezután kizárólag a már megnyilvánított eredményeire irányult; ett l kezdve kezd dtek el bennük saját állandó átváltoztatási -„evolúciónak" és „involúciónak" nevezett folyamataik. Azután, ezúttal egy másodrend kozmikus törvénynek megfelel en, amelyet „Litsvrts"-nek, vagy a „homogének tömörülése törvényének" neveznek, ezek az „el megjelenések hasonlóságainak" hívott „relatív független" kialakulások újabb „relatív független" kialakulásokba kezdtek csoportosulni a bolygókon. Másrészt, a szent Heptaparaparshinokhban rejl eme „evolúciós" és „involúciós" folyamatoknak köszönhet en, az összes kis és nagy kozmikus koncentráció jelenlétében mindenféle meghatározott, sajátos szubjektív tulajdonságokkal rendelkez kozmikus anyagok kezdtek kikristályosodni és felbomlani; az objektív tudomány ezeket „aktív elemeknek" nevezi. És eme aktív elemek evolúciójának és involúciójának eredményeinek összessége az, ami a kölcsönös tápláláson és fenntartáson keresztül megvalósítva a trogoautoegokratikus létezési elvét mindannak, ami a Világegyetemben csak létezik, létrehozza az „Iraniranomanzs" általános kozmikus folyamatát, vagyis azt, mint már mondtam neked, amit az objektív tudomány „egyetemes anyagcserének" nevez. így tehát kedves gyermekem, ennek az új, „minden létez kölcsönös táplálása" rendszerének köszönhet en, amelyben Maga a Mi Legszentebb Abszolút Napunk vett részt, kialakult a Világegyetemben ez az egyensúly, amely többé nem ad semmi lehet séget a könyörtelen Heropasznak arra, hogy a Mi Nagyon Nagy és Legszentebb Abszolút Napunk számára bármi váratlant el idézzen. És így a mi Mindenható Egy-Lét Teremt nknek örök tartózkodási helyének teljessége miatti isteni aggodalmának oka egyszer s mindenkorra elmúlt.
- Itt kell felhívnom a figyelmedet arra, hogy amint ez a nagy isteni megvalósítás befejez dött, a diadalmas Kerubok és Szeráfok els alkalommal adták mindezeknek az új keletkezés kialakulásoknak azokat a neveket, amelyek még ma is megmaradtak. Minden relatív független koncentrációt a „kozmosz" szóval illették, és hogy ezeknek a kozmoszoknak megjelenési sorrendjét egymástól megkülönböztessék, ehhez a szóhoz egy megfelel specifikus megnevezést csatoltak. A Legszentebb Eredeti Forrást, az Abszolút Napunkat magát, „Protokozmosznak" nevezték. Minden egyes újonnan megjelent „Második Rend Napot" az összes meghatározott eredményével együtt „Deuterokozmosznak". Minden „Harmadik Rend Napot", amit most „bolygónak" hívunk: „Tritokozmosznak". Ami pedig a kis, „relatív független" képz dményeket illeti, amelyek ezeken a bolygókon a szent Heptaparaparshinokh ötödik stopindere új sajátosságának megfelel en jelentek meg, és amelyek legkisebb analógiái a Mindenségnek, azokat „mikrokozmosznak" nevezték. És végül, a „mikrokozmoszok aggregátumai", amelyek ezúttal a „hasonlók kölcsönös vonzásának" nevezett másodrend kozmikus törvénynek megfelel en szintén a bolygókon koncentrálódnak, a „tetartokozmosz" nevet kapták. És a jelenlegi világunkat alkotó kozmoszok összességét „Megalokozmosznak" nevezték. - Kerubjaink szintén adtak neveket mindeme különböz skálájú kozmoszokból ered sugárzásoknak és emanációknak, amelyeken keresztül valósul meg a Nagyon Nagy Kozmikus Trogoautoegokrát. Ezek a mai napig is fennmaradt nevek a következ k: Magának a Nagyon Nagy Abszolút Napnak emanációit mint már mondtam neked: „Theomertmalogosz"-nak, vagy „Isten az Igé"-nek nevezték. A Második Rend Napok kisugárzásait: „mento-kifezoin"-nek. Minden egyes különálló bolygó kisugárzását „dynamuzoin"-nak. A mikrokozmoszokét „fotoinzoin"-nak. A tetartokozmoszok által kibocsátott sugárzásokat „ghanbledzoin"-nak. Minden egyes Naprendszer bolygói összességének kisugárzásait: „astrolulücizoin"-nak. Az újonnan megjelent Második Rend Napok összességét: „polorotheoparl"-nak. És az összes - úgy a kicsi mint a nagy - kozmikus forrásból ered eredmények összességét „általános kozmikus Anszambluizár"-nak. Érdekes megjegyezni, hogy a jelenlegi objektív tudománynak erre az „általános kozmikus Anszambluizárra" van egy kifejezése: „Minden a Mindenségb l ered és újra visszatér a Mindenségbe". Szintén specifikus neveket kaptak mindazok az „ideiglenes független kristályosodások", melyek a számtalan kozmoszok mindegyikén a szent alapvet törvények evolúciós és involúciós folyamata során jelennek meg. Nem fogom eme számos, minden kozmoszban kikristályosodó független „gravitációs központnak" összes nevét felsorolni; csak azokat a „meghatározott az aktív elem gravitációs pontokat" nevezem meg a kozmoszokban, amelyek a kés bbi magyarázataimmal közvetlen kapcsolatban vannak - vagyis a tetartokozmoszok jelenlétében kikristályosodott „ideiglenesen független gravitációs központokat". Ezek a tetartokozmoszokban kialakuló független kristályosodások a következ neveket viselik: Protoekhari Deuteroekhari Tritoekhari Tetartoekhari Pentoekhari Hexioekhari Rezülzarion És most gyermekem, mindazok után amit elmagyaráztam, visszatérhetünk erre a kérdésre: miért és hogyan jelennek meg a mi Világegyetemünkben a fels lényi testek, vagy, ahogy a kedvenceid mondják, a „lelkek", és miért fordítja a Mi Közös Egy-Lét Atyánk Isteni Figyelmét pontosan ezekre a kozmikus megjelenésekre? Valójában amikor az összes különböz skálájú kozmoszon a „kozmikus harmónia általános egyensúlyát" létrehozták és szabályozták, a tetartokozmoszokban, vagyis azokban a relatív független „mikrokozmosz aggregátumokban", amelyek a bolygók felszínén jelentek meg - ahol véletlenül bizonyos bennük meglév adatoknak megfelel környezeti körülményeket találtak, lehet vé téve számukra egy meghatározott id re a „szekruánó", vagy más szóval, egy „állandó egyéni feszültség" nélküli létezést - a jelenlétükben megjelent a lehet ség egy önálló automatikus mozogásra a bolygók felszínén az egyik helyr l a másikra.
És amikor Örökkévaló Teremt nk ezt az automatikus mozgásukat észrevette, akkor támadt Benne els ízben az az isteni gondolat, hogy a növekv világ adminisztrációjában segítség gyanánt felhasználja ezt. Ett l kezdve, ezen tetartokozmoszok számára mindent úgy kezdett megvalósítani, hogy az elkerülhetetlen „okrualnó", vagyis a Heptaparaparshinokh teljes folyamatának bennük végbemen periodikus ciklusa oly módon valósulhasson meg, hogy egyesekben közülük, az általános jelenlétük m ködése bizonyos módosításának köszönhet en, az új általános kozmikus anyagcseréhez szükséges eredményeken kívül azok az aktív elemek is átalakulhassanak és kikristályosodhassanak, amelyekb l új, független képz dményeket tudnak magukban felöltem az ezzel járó lehet séggel, hogy elnyerjenek egy „egyéni értelmet". Hogy ez az ideája éppen akkor támadt el ször Örökkévalónknak, azt szintén azok a szent himnuszok szavai tárják fel el ttünk, amelyekkel Kerubjaink és Szeráfjaink most minden isteni ünnep alkalmával Teremt nk csodálatos alkotását dics ítik. Miel tt tovább mesélném, hogy mindez hogyan valósult meg, el kell mondjam, hogy az általános kozmikus Iraniranomanzs m ködése oly módon lett összehangolva, hogy a különböz kozmoszokban az átalakulásokból szerzett összes eredmény azok „rezgési min sége" alapján lokalizálódjon és hatoljon be mindenhová a Világegyetemben, és megfelel részt vegyen mind a bolygói, mind a bolygó-felszíni képz dményekben a maguk szerepét játsszák. A szabad koncentrációjuk ideiglenes helye általában az úgynevezett „atmoszférában" van, ami Megalokozmoszunk összes bolygóját körülveszi, s ezen át jönnek létre a kapcsolatok a kozmikus Iraniranomanzshoz. így tehát az eme tetartokozmoszokra szentelt isteni figyelemnek az lett az eredménye, hogy míg a Nagyon Nagy kozmikus Trogoautoegokrát készülékeiként szolgáltak, megjelent bennük a lehet ség arra, hogy a rajtuk keresztül, mind e nagyon nagy általános kozmikus folyamat szükségleteire, mind a saját létezési folyamatuk fenntartására átváltoztatott kozmikus anyagokból - amelyeket kizárólag ama bolygó saját átváltoztatásaiból ered kozmikus kristályosodások képeznek, amelyen ezek a tetartokozmoszok megjelentek - olyan eredmények kezdtek megjelenni az általános jelenlétükben, mint amilyenek egy magasabb rend kozmikus forrásból származnak, és amelyek úgynevezett nagyobb „éltet erej " rezgésekb l állnak. Azután az ilyen rend kozmikus eredményekb l az általános jelenlétükben pontosan hozzájuk hasonló formák kezdtek felöltó'dni, el ször a „mentokifezoin" kozmikus anyagból, vagyis ama naprendszer napja és a többi bolygója által átalakított anyagokból, melynek határán belül ezek a tetartokozmoszok a világra jöttek; anyagokból, amelyek eljutnak minden bolygóhoz ezen kozmikus koncentrációk kisugárzásai révén. Ily módon bizonyos tetartokozmoszok általános jelenlétét ett l kezdve két független képz dmény alkotta, melyek két teljesen különböz kozmikus forrásból eredtek, és ez a két képz dmény együttesen létezett, mintha az egyik a másikban volna. így tehát gyermekem, attól kezdve, hogy ez az új felruházás teljesen befejez dött és a megfelel módon kezdett m ködni eme tetartokozmoszok jelenlétében, többé nem tetartokozmosznak hívták ket, hanem a „Lény" nevet kapták, ami akkoriban azt jelentette „két-természet ", és ezt a második felruházásukat a „kesszdzsan testnek" nevezték el. Amikor azután eme „két-természet " képz dmények második teste mindent elnyert amire szüksége volt, és az ilyen rend kozmikus megvalósulások sajátos m ködése végleg meghonosodott, ezek a képz dmények a maguk során ugyanazon az alapon mint az els esetben, és a m ködésük egy bizonyos módosítása révén -, elkezdték abszorbeálni és asszimilálni a közvetlenül a Nagyon Szent Theomertma-logoszból ered kozmikus anyagokat és ezt követ en a hasonlóságok egy harmadik fajtáját kezdték felruházni magukban. Eme felruházásokat, amelyek a lények „legfels bb-szent-részeit" képezik, mi „fels lényi-test"-nek nevezzük. Kés bb, amikor már ezeket a „fels lényi-testeket" véglegesen felöltötték, és azok elnyerték az összes megfelel funkciót, és mindenek felett amikor lehet vé vált az „Objektív Értelem"-nek nevezett szakrális funkció létrehozására szolgáló adatok számára, hogy kikristályosodjanak bennük -adatok, amelyek kizárólag az ilyen rend kozmikus megvalósulások jelenlétében tudnak kikristályosodni - eme „tetartokozmoszok", vagy „lények" raszkuárnója bekövetkeztével, vagyis amikor ezek a „három az egyben" képz dmények a három különböz természetükbe osztódtak, csak akkor nyerték el e „fels lényi-testek" a lehet séget, hogy a Mi Legszentebb Abszolút Napunkkal, minden most létez dolog Okának Okával egyesüljenek, és így beteljesítsék azt a célt, amelybe a Mi MindentÁtölel Örökkévalónk a reményét helyezte. - Most részletesen el kell magyaráznom neked, hogy ez a szent raszkuárnó az els tetartokozmoszoknál milyen sorrendben játszódott le, és hogy most a jelenlegi háromagyú lényeknél hogyan játszódik le. El ször is, minden bolygón a „második lényi-test", vagy „kesszdzsan test", és a „harmadik lényi-test" elválik az alapvet „planetáris testt l", és ez utóbbit a bolygón hagyván, a kett együtt felemelkedik addig a szféráig, amely azoknak a kozmikus anyagoknak a koncentrálódási helye, amelyekb l egy lény „kesszdzsan teste" felépül. És ezek a „két-természet " megvalósulások csak akkor, egy bizonyos id elteltével esnek át a f és végs szent raszkuárnón, amely után az ilyen rend „fels lényi részek" saját egyéni Értelmet birtokló független Individuumokká válnak.
Annak idején - vagyis a tsutboglitáni periódust megel en - ez a szent kozmikus megvalósulás a második szent raszkuárnó beteljesítése után méltóvá vált arra, hogy a Legszentebb Abszolút Nap jelenlétével egyesüljön, vagy, hogy más kozmikus koncentrációkra küldjék, ahol ilyen független Individuumokra volt szükség. De amikor ennek a végleges szent raszkuárnónak pillanata elérkezik, és ezek az ilyen rend kozmikus megvalósulások az Értelem szent skáláján még nem érték el a megkívánt fokot, akkor e fels lényi testeknek az említett szférában kell létezniük egészen addig, míg az Értelmüket a szükséges fokra nem tökéletesítik. Lehetetlen itt meg nem említeni azt az objektív rémületet, amit ezek a már megvalósult fels lényi részek átélnek, akik az új kozmikus folyamatoknak Fentr l el re nem látott ösz-szes eredménye következtében még nem tökéletesedtek az Értelem megkívánt fokáig. Tény az, hogy különféle másodrangú kozmikus törvényeknek megfelel en, a „kesszdzsan lényi test" ebben a szférában nem tud sokáig létezni, és egy bizonyos id multával fel kell bomlania akkor is, ha a benne lév fels lényi test az Értelem kell fokát még nem érte el. Márpedig, ez a fels lényi rész, amíg az Értelem megkívánt fokát el nem érte, rá van utalva valamilyen kesszdzsani megvalósulásra; így a második szent raszkuárnó után azonnal minden még ki nem tökéletesedett fels lényi rész egy úgynevezett „teshguekdnel", vagy „egy hasonló-két-természet -nekimegfelel -megvalósulást-keres " állapotba kerül abban a reményben, hogy - amint ez a másik két-természet megvalósulás, aki az Értelem kell fokára tökéletesítette magát és átesik a végleges szent raszkuárnón, de még miel tt a kesszdzsan testének gyors felbomlása elkezd dne - azonnal be tudjon hatolni ebbe az idegen kesszdzsan testbe, és ott a tökéletesedése céljából továbbra is létezni tudjon, mely tökéletesedést minden fels lényi testnek elkerülhetetlenül végre kell hajtania. Ez az, amiért - a szférában, ahova a fels lényi testek az els szent raszkuárnó után felemelkednek - lejátszódik az úgynevezett „lelkek küls részeinek okipakhalévi kicserélése", vagy „egy régi kesszdzsan testnek egy újra való kicserélése". Ezzel kapcsolatban itt említeném meg, hogy err l az „okipakhalévi kicserélésr l" kedvenceid egy látszólag valamennyire hasonló megjelenítést alkottak maguknak; s t még nagyon tudós szavakat is kitaláltak rá: a „lélekvándorlást" és a „reinkarnálódást". Különben az elmúlt században e kérdés körül meg is alkották a „tudományuknak" egy új ágát, mely apránként ama számos kártékony tényez k egyikévé vált - és mind a mai napig az - amelyek összességükben a már e nélkül is elég különös értelmüket egyre inkább „shurumburumm"-á teszik, mint ahogy azt a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondaná. A „tudományuk" eme „spiritizmusnak" nevezett ágának fantasztikus teóriái szerint többek között azt tételezik fel, hogy mindegyiküknek már van fels lényi teste, vagy, mint k mondják, „lelke", és hogy ennek a léleknek örökös „rein-karnálódásokon" kell átesnie, vagyis valami olyasmin, mint ez az „okipakhalévi kicserélés", amir l éppen beszéltem. Természetesen, ha ezek a szerencsétlenek legalább megfontolás tárgyává tették volna azt a tényt, hogy a „Tenikdoá"nak, vagy „gravitációs er nek" nevezett másodrend törvénynek megfelel en, ez a lényi rész - azon ritka esetben, amikor bennük meg is jelenik -, az els raszkuárnó, vagy mint k mondják, a lény „halála" után mindjárt felemelkedik a bolygójuk felszíne fölé, talán megértették volna, hog y a „tudományuk " eme ágának az ilyen „fantasztikus" lelkek által közöttük kiváltott állítólagos jelenségekre adott magyarázatai és bizonyítékai csak az tétlen képzeletük gyümölcsei, és egyben megértették volna azt is, hogy eme „tudomány" összes többi „bizonyítéka" sem más, mint Mullah Nasszr Eddin „halandzsája". Most hallgasd meg, hogy mi történik a két els lényi testtel, a planetáris és a kesszdzsan testtel: Az els szent raszkuárnó után a planetáris test, mivel mikrokozmoszokból áll, vagyis a bolygójuk által átalakított kristályosodásokból, a „Retarnotoltúr" nev , másodrend kozmikus törvénynek megfelel en fokozatosan szétmállik, és a bolygón magán bomlik fel az eredeti anyagokra, melyekb l keletkezett. Ami pedig a második lényi testet, a kesszdzsan testet illeti, mivel az vagy a Tritokozmosz más koncentrációinak, vagy az adott naprendszer napjának sugárzásaiból képz dött, felemelkedik az említett megfelel szféráig, ahol a második szent raszkuárnó után a maga során fokozatosan szétbomlik, és így a kristályosodások amelyek alkotják, különböz utakon szintén visszatérnek eredeti keletkezésük szférájába. De maga a fels lényi test, amelyet közvetlenül a szent Theomertmalogosztól ered kristályosodások képeznek, sohasem tud felbomlani annak a naprendszernek határain belül, amelyiken az a lény született és létezett. Ennek a fels résznek mindaddig abban a naprendszerben kell maradnia, amíg az Értelem megkívánt fokáig nem tökéletesedett, az Értelemnek pontosan addig a fokáig, amely az ilyen rend kozmikus képz dményeket „irankipaekh-vé" teszi, vagyis az említett legszentebb anyagokból alkotott megvalósulások képessé válnak egy kesszdzsani kialakulástól független létezésre, és nincsenek kitéve semmilyen küls kozmikus tényez „szorongató" befolyásának. így tehát gyermekem, kezdetben, amint ezek a kozmikus megvalósulások Értelmüket az „Értelem szent skálájának" megkívánt fokáig tökéletesítették, befogadták ket az Abszolút Napra, hogy ott a Mi Örökkévaló Teremt nk által nekik elrendelt szerepet töltsék be.
Az egyéniség specifikus fokának meghatározását illet en tudnod kell, hogy Kerubjaink és Szeráfjaink már a kezdet kezdetén felállították az „Értelem szent meghatározóját", amely még ma is létezik, és az Értelem fokát méri, vagyis pontosabban minden kis vagy nagy kozmikus koncentrációnak az „önmagáról való tudata teljességét", és amely meghatározza úgy a „létezésük értelmének és céljának indokoltsági fokát", mint minden egyes Individuum további szerepét mindennel szemben, ami a Megalokozmoszunkban létezik. A „tiszta Értelemnek" ez a meghatározója nem más, mint egyfajta mér rúd, azaz egy egyenl részekre felosztott vonal, s ennek a „mérték skálának" egyik végét az Értelem teljes távolléte jelzi, ami az abszolút „tömör nyugalomnak" felel meg, a másikat pedig az Abszolút Értelem, vagyis a Mi Hasonlíthatatlan Örökkévaló Teremt nk Értelme. Úgy gondolom, itt lenne jó elmagyarázni neked azon különböz természet forrásokat, amelyek a háromagyú lények általános jelen létében a lén yi ér telem megnyilvánulásaira szolgálnak. Minden háromagyú lényben, bárhol legyen is a megjelenési helye és bármely legyen is küls burkolatának formája, a lényi gondolkodás három független fajtájára kristályosodhatnak ki adatok, és ezek eredményeinek összessége kifejezi a rá jellemz Értelmi fokot. E három fajta lényi Értelemhez az adatok minden háromagyú lényben pontosan olyan mértékben kristályosodnak ki, amennyire a lényi partkdolgkötelességek révén felruházza és tökéletesíti a fels lényi részeket, amelyek nélkül az általános jelenléte nem képezne egy teljességet. Az els és a legmagasabb ezek közül a lényi Értelmek közül a „tiszta" vagy „objektív Értelem" a fels lényi test sajátossága, és egyedül azok a lények birtokolják, akiknek jelenlétében ez a legfels bb rész már kialakult és tökéletesedett - és csak abban az esetben, ha ez a test a lény teljes jelenléte egyéni m ködésének „kezdeményezési gravitációs központjává" is vált. A lényi Értelmek második, „okiartaitokhsá"-nak nevezett fajtája olyan háromagyú lények jelenlétében jelenhet meg, akik a második lényi testet, vagyis a kesszdzsan testet már teljesen felruházták és az függetlenül m ködik. Ami pedig a lényi Értelem harmadik fajtáját illeti, az nem más, mint az az automatikus m ködés, amely általában minden lény jelenlétében, valamint minden bolygói lényi képz dményben a kívülr l jöv , megismételt sokkoknak köszönhet en játszódik le, amelyek a bennük már kikristályosodott adatok alapján azokat a megszokott reakciókat váltják ki, amelyek az el zetes, véletlenül észlelt benyomásoknak felelnek meg. Most gyermekem, miel tt belekezdenénk egy részletesebb magyarázatába annak, hogy a fels lényi részeket hogyan ruházták fel és tökéletesítették általános jelenlétükben az els tetartokozmoszok, valamint azok, akiket kés bb „Lényeknek" neveztek, szükséges néhány információt adnom arról a tényr l, hogy mi, a Karataz bolygóról származó lények -ugyanúgy mint azok, akik a Föld-bolygón jöttek a világra -már nem vagyunk többé „polormederhtikus" vagy, ahogy mostanában még mindig mondják „monoeniphitikus" lények - mint azok az els Lények voltak, akik közvetlenül a tetartokozmoszok átalakításaiból alakultak ki, hanem „kesztcsapmartniek" vagyunk, más szóval, majdnem fél-lények, aminek következtében a szent Heptaparaparshinokh teljes folyamata nem egészen úgy valósul meg sem rajtunk, sem a te kedvenceiden, a Föld-bolygón lakó háromagyú lényeken keresztül, mint ahogy az bennük lejátszódott. És mi azért vagyunk kesztcsapmartni lények, mert a szent Heptaparaparshinokh utolsó alapvet stopindere, amelyet jelenleg a mi Megalokozmoszunk majdnem minden lénye „szent ashagüiprotoekharinak" nevez, nem a világra jövetelünk bolygójának középpontjában van - mint általában a Megalokozmoszunk legtöbb bolygóján - hanem a mellékbolygójának középpontjában, amely a mi Karataz bolygónk számára a mi naprendszerünk általunk „Prnokh-Paiokhnak" nevezett kis bolygója, és a Föld-bolygó számára a régi töredékei, melyeket ma „Holdnak" és „Anuliosznak" neveznek. Ennek következtében a faj fenntartására a szent Heptaparaparshinokh teljes folyamata nem egy egyedüli lényen keresztül jön létre, mint a tetartokozmoszoknál, hanem két különböz nem lényen keresztül, akik nálunk az „aktavasz" és „passzavasz", a Földön pedig a „férfi" és „n " nevet viselik. Ezzel kapcsolatban tudnod kell, hogy a Megalokoz-moszunkban még létezik egy olyan bolygó is, ahol e szent Heptaparaparshinokh törvény a háromagyú lények fajának fenntartására irányuló teljes folyamatát három független lényen keresztül valósítja meg. Neked különben is többé-kevésbé részletesen ismerned kell ezt a rendkívüli bolygót, amit „Modiktheó"-nak hívnak, és a „Protokozmosz" rendszeréhez tartozik. Háromagyú lények lakják, hasonlóak a Megalokoz-moszunk többi bolygóján megjelenó'khöz és küls megjelenésükben nagyon hasonlítanak ránk, ugyanakkor az ottani lényeket a Nagy Világegyetemünkben mindenhol a számtalan küls burkolati formát felvev háromagyú lények tökéletes ideáljának tartják, és a most létez Angyalaink és Arkangyalaink, valamint az Örökkévalónkhoz legközelebb álló szent Individuumok legtöbbje, pont err l a csodálatos bolygóról származik. Az általános trogoautoegokratikus folyamathoz szükséges kozmikus anyagok átváltoztatása a szent Heptaparaparshinokh törvényének megfelel en rajtuk keresztül is ugyanazon elvek alapján játszódik le mint a mi, és a Földbolygót népesít kedvenceid általános jelenlétében.
A fajuk folytatódására ez a szent törvény teljes folyamatát kizárólag három fajta lényen keresztül valósítja meg; ezért nevezik ezeket a lényeket ,,"triakrkomni"-eknek. És ahogy nálunk a különböz nem lényeket „aktavasznak" és „passzavasznak" hívják - a bolygódon pedig „férfinak" és „n nek" - a Modikhteó bolygón a különböz nem lények a „martna", „szpirna" és „okina" nevet viselik. És bár küls ki-nézésükben hasonlóak, a bels felépítésük teljesen különbözik. A faj folytatásának folyamata a következ képp jön létre közöttük: A három különböz nem lény együttesen ünnepli a „szent elmuárnót" - amit a te kedvenceid „fogamzásnak" neveznek - egy különös tevékenységen keresztül. Amikor ez a „szent elmuárnó", vagy „fogamzás" megvalósult, egy bizonyos ideig egymástól távol léteznek teljesen függetlenül; de mindegyikük meghatározott szándékos észlelésekkel és tudatos megnyilvánulásokkal létezik. És amikor közeledik eme fogamzások eredményeinek megnyilvánulási ideje, vagy, mint a Földön mondják a „szülés" pillanata, ebben a három rendkívüli lényben egy egymás iránti „aklonoatiszti" vágyódás jelenik meg - amit a te kedvenceid egy „szerves-fizikai vonzódásnak" neveznének. És minél közelebb jutnak ennek a lényi megnyilvánulásnak, vagy „szülésnek" pillanatához, annál jobban szorulnak egymáshoz, míg végül szinte összen nek egymássál; és ezzel egyidej leg, egy bizonyos módon megvalósítják a fogamzásuk eredményeit. Márpedig eme megvalósítás folyamán, ez a három eredmény hirtelen egybe olvad, és így jelenik meg a Megalokozmoszunkban egy ilyen rendkívüli felépítés , új háromagyú lény. És az ilyen fajta háromagyú lények egy fajta ideált képviselnek Megalokozmoszunkban, mivel már a világrajöttük pillanatában birtokolják a három lényi testet. És ez azért van így, mivel eme lény mindegyik „termel je" - vagyis a „martna", a „szpirna" és az „okina" - különkülön foganja meg magában a három lényi test egyikét, és az különleges és megfelel létezésével segíti a szent Heptaparaparshinokhot hogy ezt a lényi testet a tökéletességig kialakítsa, és a „szülés" pillanatában a többivel egybeolvassza. Különben azt is tudnod kell, gyermekem, hogy ezt a páratlan és csodálatos bolygót népesít lényeknek a Megalokozmoszunk többi közönséges bolygóján megjelen lényekkel ellentétben semmi szükségük nincs arra, hogy fels lényi testeiket azoknak a tényez nek segítségével öltsék fel, amelyeket Teremt nk a tökéletesedés eszközeinek szánt - nevezetesen a most általunk „tudatos munkának" és „önkéntes szenvedésnek" nevezett tényez k révén. - És most, drága Hasszin, hogy újabb részleteket adjak neked a kozmikus anyagok ama átváltoztatási folyamatáról, mely a lényeken keresztül általában létrejön, a kedvenceid általános jelenlétét veszem példaként. Habár az anyagok átváltoztatási folyamata a faj fenntartására már sem minálunk, sem a földi háromagyú lényeknél nem pontosan úgy megy végbe, mint az els , közvetlenül a tetartokozmoszokból ered Lényeknél, mindazonáltal kedvenceidet vehetjük példaként, mivel a Nagyon Nagy Kozmikus Autoegokrát szükségleteihez szükséges kozmikus anyagok átváltoztatási folyamata az általános jelenlétükön keresztül pontosan ugyanúgy valósul meg, mint az els tetartokozmoszoknál. Ugyanakkor szert fogsz tenni az különös pszichizmusuk bizonyos jelentéktelenebb részleteire vonatkozó információkra, valamint arra, hogy k mi módon értik és tekintik általában f lényi kötelességüket - az általános kozmikus Iraniranomanzs folyamatának szolgálata értelmében - a saját hasuk javára pusztítva el a legnagyobb gyönyörrel az összes megvalósítást, ami a törvényeknek megfelel en és el relátóan Megalokozmoszunk egészének jólétére lett szánva. Ami pedig azon kozmikus anyagok átváltoztatásának sajátosságait illeti, amelyek következtében jelenleg a faj fenntartása a különféle lényeknél különböz képpen folyik, arról egyel re csak annyit akarok mondani neked, hogy a különbség a „szent ashaguiprotoekhari" koncentrálódási helyét l függ, vagyis azon kozmikus anyagok koncentrálódási helyét l, amelyek az általános kozmikus Anszambluizár utolsó stopinderének eredményei. így tehát gyermekem, ismétlem: a kedvenceid mindegyike, még a kortársak is, ugyanúgy mint a Megalokozmoszunk összes többi háromagyú lénye, valójában egy a Nagyon Nagy kozmikus Trogoautoegokrátnak szentelt készülék, pontosan olyan, mint amilyenek az eredeti tetartokozmoszok is voltak, s akikb l úgy a Föld-bolygó mint Nagy Világegyetemünk többi bolygóinak jelenlegi lényei származnak. Tehát a szent Heptaparaparshinokh mindhét stopinderé-ben keletkez kozmikus anyagok mindegyikükön keresztül átalakulhatnának. És még napjainkban is, amellett, hogy a Nagyon Nagy kozmikus Trogoautoegokrát készülékeként szolgálnak, mindegyiküknek lehet sége lenne a rajta keresztül átalakuló kozmikus anyagokból kivonni mindazt, amit mind a két fels lényi test felruházása és tökéletesítése megkíván. És valóban, minden egyes háromagyú lény, aki csak világra jön a te bolygódon, saját magában minden vonatkozásban - miként a Világegyetem összes háromagyú lénye -pontos hasonlóságot mutat a teljes Megalokozmosszal. Köztük és a Megalokozmoszunk között a különbség csak egy skálányi. Ezzel kapcsolatban tudnod kell, hogy a kortárs kedvenceid szívesen használnak egy ki tudja honnan vett fogalmat, amelyr l én magam nem tudom, hogy ösztönösen érzik-e, vagy csak egy automatikus ismétlésnek engednek, és amelyet a következ szavakkal fejeznek ki: „Mi Isten képmására vagyunk teremtve".
Ezek a szerencsétlenek még csak nem is sejtik, hogy az összes kozmikus igazságokat kifejez fogalmuk között, e kifejezés az egyetlen ami igaz. Mivel k valójában „az Isten képmásai". Nem annak az „Istennek", akit k a „kurta farkú" értelmükkel megjelenítenek, hanem az igazi Istennek - ahogy néha a mi közös Megalokozmoszunkat hívjuk. Mindegyikük, a legkisebb részletéig, a teljes Megalokoz-moszunknak egy pontos - természetesen miniat r - képmása, és mindegyikükben megvan az összes önálló m ködés, amelyek a kozmikus Iraniranomanzsot, vagyis a harmonikus anyagcserét valósítják meg a Megalokozmoszban, ezáltal tartva fenn, minden dolog egységes létezését. Ez a kifejezésük: „Mi Isten képmására vagyunk teremtve" nagyszer en illusztrálhatja számunkra azt, hogy az „érzékel lényi logika", vagy, mint néha szintén mondják, „fínophni gondolkodás" mennyire elfajult bennük. Bár ez a megfogalmazás megfelel a valóságnak, ám amikor k megpróbálják a pontos jelentését kifejezni, itt is ugyanaz történik mint általában az összes szóbeli megfogalmazásuknál, azaz még ha aktívan és szintén szeretnék teljes jelenlétükkel meghatározni a róla alkotott bels képzetüket és alapvet értésüket, az különösen rövidlátó gondolkodásukból a legjobb esetben is csak valami ilyesmi jönne el : „Jó... Ha mi az „Isten képmására" vagyunk teremtve... ez azt jelenti... ez azt jelenti... hogy „Isten" hasonlít ránk, és úgy is néz ki, mint mi... Ez azt jelenti, hogy a mi „Istenünknek" ugyanúgy bajusza, szakálla, orra van, mint nekünk, és ruhát visel mint mi. S minden bizonnyal azért visel ruhát, mert szereti a szemérmességet. Nem hiába zte ki Ádámot és Évát a Paradicsomból, amikor elveszítették azt, és elfeledkeztek a fügefalevelükr l..." Bizonyos ottani lényeknél, különösen az utóbbi id kben az „érzékel lényi logika", vagy „fínophni gondolkodás" oly mértékben eltorzult, hogy ábrázolásaikban tisztán látják ezt az Istenüket, amint kis fés jét a bal fels zsebéb l el veszi, hogy a híres szakáiiát fésülgesse. Kedvenceidnek ez az Istenükr l alkotott rendkívül sajátságos fínophni lényi-ábrázolása els sorban azoktól a hasznamusszi „tudós" lényekt l származik, akik, emlékszel még rá, Babilon városában gy ltek össze, hogy ott az Istenükr l együttesen találjanak ki különféle káros „koholmányokat", amelyek azután a véletlen folytán e szerencsétlen bolygó egész felszínén elterjedtek - és mivel abban a korban az ottani háromagyú lények különösen „szelzelnualni" módon éltek, vagyis a háromagyú lényekt l megkívánt lényi er feszítések szempontjából passzívan, különös mohósággal szívták magukba és asszimilálták ezeket a káros koholmányokat. Kés bb, nemzedékr l nemzedékre szállva, e koholmányok bennük fokozatosan egy szörny „logikneszteri anyaggá" kristályosodtak ki, aminek eredményeként a jelenkori háromagyú lények pszichizmusában ezt a borzalmasan eltorzult „finophni" lényi gondolkodás kezdett el m ködni. És azért képzelik el maguknak az Istenüket nagy szakállal, mert a babiloni „tudósok" káros koholmányaikban sok minden más mellett azt is állították, hogy az híres „Istenük" úgy néz ki, mint egy tiszteletre méltó, hosszú leng szakállú aggastyán. De a te kortárs kedvenceid még ennél is tovább mentek képzel déseikben: Istenüket „öreg Zsidóként" ábrázolják, mivel a kurta farkú értelmükben, minden szent személyiség ebb l a fajból származik. Bárhogy is legyen gyermekem, minden egyes kedvenced teljes jelenlétében minden szempontból a mi Megalokozmoszunknak egy pontos mása. Mondtam neked egyszer, hogy bennük épp úgy mint bennünk, a fej azon speciális kozmikus anyagok összpontosulási helye, amelyek funkcióinak összessége pontosan megfelel azon funkciók összességének, amelyet a mi Nagyon Szent Protokozmoszunk az egész Megalokozmosz számára betölt. Az anyagoknak ez a fejben lokalizált összpontosulása náluk az „agy" nevet viseli. Az „osszaniakisz" vagy „poptoplast"-ok, vagy ahogy a földi tudósok nevezik, az „agysejtek" pontosan ugyanarra rendelteitek mindegyikük teljes jelenléte számára, mint ami a rendeltetése a teljes Nagy Világmindenségünk felé ama háromagyú lények fels lényi testeinek, akik már egyesültek a Mi Legszentebb Abszolút Napunkkal - vagyis a Protokozmosszal. Amikor a háromagyú lényeknek ezek az Értelem megkívánt fokáig tökéletesített fels lényi részei ezt az egyesülést elérték, akkor pontosan azt az „osszaniakik", vagyis az „agysejtek" funkcióját töltik be, amit a Mi Örökkévaló Közös Egy-Lét Atyánk a most létez világ megteremtésénél el készített, amikor kegyesen úgy határozott, hogy a jöv ben azokat a felruházásokat - amelyek a „tetarto-kozmoszokban" független egyéniséget nyertek - saját segítségeként fogja használni a növekv világ igazgatásában. Továbbá mindegyiküknél az úgynevezett „hátgerincükben" helyezkedik el egy másik, „gerincvel nek" nevezett összpontosulás, amely azokat a „tagadó forrásokat" tartalmazza, amelyek m ködésük során ugyanazt a szerepet tölti be az agyvel vel szemben, mint amelyet a Megalokozmosz Második Rend Napjai töltenek be a Nagyon Szent Protokozmosszal szemben. Meg kell jegyezni, hogy az el korokban bolygódon a te kedvenceid tudtak valamit a „gerincvelejük" különböz részeinek sajátságos m ködésér l, s t ismertek és alkalmaztak is különféle „ mechanikus módszereket" hogy annak megfelel részeire hatást gyakoroljanak olyan id szakokban, amikor az kifejezésükkel élve - a „pszichikai állapotukban" -valamilyen diszharmónia t nt fel; de apránként az ilyen fajta tudásra vonatkozó információk szintén
„elpárologtak", és habár a kortárs kedvenceid tudják, hogy vannak a „gerincvelejükben" bizonyos összpontosulások, sejtelmük sincs arról, hogy ezeket a m ködéseket a Nagy Természet mire rendelte, és megelégedtek azzal, hogy egyszer en a „gerincvel idegkötegeinek" nevezzék azokat. A gerincvel nek ezek az idegkötegei képviselik a tagadás forrásait az „agyuk" különböz árnyalatú állításai vonatkozásában szemben, pontosan úgy, mint ahogy a Második Rend Napok a tagadás forrásai a Nagyon Szent Protokozmosz különböz árnyalatú állításai viszonylatában. Végül: ugyanúgy, mint ahogy a Megalokozmoszban az összes, a szent Heptaparaparshinokh folyamata során keletkezett eredmény, melyek egyrészt a Nagyon Szent Protokozmosz állításaiból, másrészt az újonnan megjelent Napok különféle árnyalatú tagadásaiból erednek, azután már „egyesít elvként" szolgálnak minden újonnan megjelen és már létez dolog számára, ugyanúgy létezik kedvenceidben egy, az „agy" állításaiból és a „gerincvel " különböz árnyalatú tagadásaiból származó összes eredmény koncentrálása számára egy megfelel összpontosulási lokalizáció, és ezek az eredmények azután már „szabályozó", vagy „egyesít elv" gyanánt szolgálnak mindegyikük teljes jelenlétének m ködésében. Ami pedig ennek az összpontosulásnak a székhelyét illeti, mely szabályozó és egyesít elv gyanánt szolgál a földi háromagyú lények általános jelenlétében, meg kell mondanom neked, hogy kezdetben ez a harmadik összpontosulás kedvenceidnél, miként nálunk is, egy független agy formájában létezett a „mellkas" területén összpontosulva. De amióta a közönséges lényi életük folyamata annyira megrosszabbodott, a Nagy Természet, az általános kozmikus trogoautoegokratikus folyamathoz f okok miatt kénytelen volt módosítani eme agy elhelyezési rendszerét anélkül, hogy annak tényleges m ködését megsemmisítené. Vagyis ezt az el leg egy helyen összpontosított szervet a Nagy Természet fokozatosan kis elhelyezésekbe szórta szét az egész általános jelenlétükben, de f leg az úgynevezett gyomorszáj területén vagy epigasztrikus régióban. Ók maguk eme kis elhelyezések összességét ebben a régióban manapság „szolár plexusnak", vagy a „szimpatikus idegrendszer idegkötegeinek" nevezik. Jelenleg ezekben az egész planetáris testben szétszórt idegkötegekben gy lik össze az „agyuk" állítási és a „gerincvelejük" tagadási megnyilvánulásainak összes eredménye. És ezek az eredmények amint rögzít dtek az egész általános jelenlétükben szétszórt idegkötegekben, egyesít elv gyanánt szolgálnak a további állítási és tagadási folyamatokban az agy és a gerincvel között - ugyanúgy, mint ahogy a Megalokozmoszban a Protokozmosz állító, és az újonnan megjelent Napok különböz árnyalatú tagadó megnyilvánulási eredményeinek összessége „egyesít er ként" szolgál a további Állítási és Tagadási folyamataikban. így tehát, hozzánk hasonlóan, a Föld háromagyú lényei sem csupán a Nagyon Nagy Autoegokráthoz szükséges kozmikus anyagok átváltoztatására szolgáló készülékek - az alapvet kozmikus Triamazikamnó mindhárom erejének min ségével - hanem nekik is megvan a lehet ségük arra, hogy miközben ezeket a három független forrásból jöv anyagokat magukhoz veszik, a saját létezésük fenntartásához elengedhetetlen anyagokon kívül a saját fels lényi testük felöltésére és tökéletesítésére szánt bizonyos anyagokat is asszimiláljanak. így ezek a három különböz forrásból ered anyagok az általános jelenlétükbe belépve számukra épp úgy mint nekünk, három fajta lényi táplálékot jelentenek az átváltoztatás számára. Pontosabban, azok az anyagok, amelyek a „szent ashagüi-protekharib l", vagyis az alapvet szent Heptaparaparshinokh utolsó stopinderéb l kiinduló, a Nagyon Szent Protokozmoszhoz való visszatér , evolúciós felemelkedésük folyamán a saját bolygójuk segítségével a megfelel fels bbrend bolygó-felszíni képz dményekbe alakultak, további átváltoztatás céljára további átváltoztatás céljára a háromagyú lényekbe „els lényi táplálékukként" közönséges „étel" és „ital" formájában hatolnak be. A „második forrású" anyagok, amelyek a saját Napjuk és a naprendszerük összes többi bolygójának átalakításaiból erednek és ez utóbbi sugárzásain keresztül hatják át az atmoszférát, további evolúciós átváltoztatás céljából második lényi táplálék gyanánt hatolnak beléjük, miként belénk is, azaz az általuk lélegzett „leveg ként"; és a leveg nek ezen anyagai szolgálnak a „második lényi test" felöltésére és fenntartására. Végül, az „els forrású" anyagok, amelyek számukra, éppúgy mint nekünk is, a harmadik lényi táplálékot képviselik, a „fels lényi test" felöltésére és tökéletesítésére szolgálnak. De fájdalom, ezekkel a szent kozmikus anyagokkal kapcsolatosak ama sajnálatos eredmények, melyek szerencsétlen kedvenceid között a közönséges lényi életükbe saját maguk által bevezetett összes abnormitásból fakadóan következtek be, és még ma is folyamatosan bekövetkeznek. Bár ezek a legmagasabb lényi táplálékot képvisel szent anyagok sohasem sz ntek meg beléjük hatolni, azok - f leg a jelenkori lényeknél - már csak spontán, a tudatos szándékuk bármi részvétele nélkül teszik, és csupán olyan mennyiségben, amennyi a rajtuk keresztül végbemen átváltoztatásokhoz elengedhetetlen, amennyi az általános kozmikus Trogoautoegokrát összhangjához szükséges, valamint amennyit a fajuk automatikus fenntartásához a Természet megkövetel.
Amikor ott a közönséges lényi létezés abnormális életkörülményei véglegesen megrögzó'dtek, aminek eredményeként minden ön-tökéletesítésre irányuló, úgy ösztönös, mint szándékos törekvés az esszenciájukból elt nt, akkor nemcsak hogy többé nem érezték azt a szükséget, hogy ezeket a kozmikus anyagokat tudatosan magukhoz vegyék, hanem még a „fels ' lényi táplálékok" létezésének és jelentésének tudását és értését is elvesztették. Jelenleg ott kedvenceid csak az els lényi táplálékról tudnak, arról is csak azért, mert el ször is akarva-akaratlan muszáj ismerniük, másodszor, mert ahogy felhasználják már egy b nös hajlammá vált, és méltányos helyet foglal el a többi gyarlóság között, amelyek jelenlétükben lassacskán a káros kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeként kristályosodtak ki. Eddig közülük még egy sem vált tudatossá arról, hogy ez az „els táplálék" majdnem kizárólag az durva planetáris testük létezésének fenntartására szolgáló anyagokat foglalja magába, mely egy negatív elvet képvisel, és hogy ez az „els lényi táplálék" jelenlétük fels része számára szinte semmit sem képes biztosítani. Ami pedig azokat a fels bbrend kozmikus anyagokat illeti, amelyekb l egy bizonyos mennyiségnek szükségszer en rajtuk keresztül kell átalakulnia, úgy saját fajuk, mint a közös „kozmikus Anszambluizár" általános harmóniájának fenntartására, azzal kapcsolatban kortárs kedvenceidnek nem érdemes a bels „ön-megnyugtató" istenüket zavarniuk, hiszen, mint már mondtam, ez az átalakítás teljesen spontán, bármiféle tudatos szándékuk nélkül történik bennük. Ezen a ponton érdekes megjegyezni, hogy kezdetben, vagyis nem sokkal azután, hogy bolygód háromagyú lényeinél a kundabuffer szervet megsemmisítették, k is ismerték ezt a két fels bbrend lényi táplálékot, és tudatos szándékkal használták fel azokat; s t bizonyos lények az Atlantisz kontinensen, nem sokkal annak elt nése el tt, eme fels lényi táplálékok magukhoz vételének folyamatát létezésük f céljának tartották. Az Atlantisz kontinens lényei akkor a második lényi táplálékot „amarlussz"-nak nevezték, ami azt jelentette „segítség a Holdnak"; és a harmadik lényi táplálékot „szent amarkhudann"-nak, ami azt fejezte ki számukra: „segítség Istennek". Azzal kapcsolatban, hogy hiányzik kortárs kedvenceid pszichizmusából annak tudatos szükségérzete, hogy ezeket a szent kozmikus táplálékokat magukba abszorbeálják, szeretném felhívni a figyelmedet ennek egyik nagyon fontos, és számukra nagyon szomorú következményére. Tény, hogy amikor eme fels részeik megjelenéséhez és létezéséhez szükséges kozmikus anyagok tudatos abszorbeá-lását abbahagyták, az általános jelenlétükb l minden ön-tökéletesedésre irányuló törekvés elt nt, és ezzel együtt a képesség is az úgynevezett „szándékos kontemplációra" -amely eme szent kozmikus anyagok asszimilálásának legf bb tényez je. És attól fogva ezen anyagok megfelel mennyiség magához vételének és asszimilálásának biztosításához a Természetnek lassacskán alkalmazkodnia kellett, és meg kellett oldania, hogy az életük teljes folyamata során valamennyiük számára bekövetkezzenek olyan „váratlan események", amelyek a nagy Megalokozmoszunk egyetlen háromagyú lényénél sem fordulnak el , és náluk sem kellene soha el fordulniuk. És a szegény Természetnek ott azért kellett ezekhez az ab-normitásokhoz hozzáigazodnia, hogy ezekkel a „meglepetésekkel" kényszerítse ket arra, hogy t lük független körülmények között bizonyos intenzív lényi tapasztalásokon eshessenek át, valamint aktív gondolkodások folyhassanak bennük, és ennek az aktív gondolkodásnak köszönhet en a fels lényi táplálékok eme nélkülözhetetlen szent részecskéinek megkövetelt átalakulása és asszimilálódása bennük automatikusan létrejöhessen. - És most gyermekem, térjünk rá magukra az átváltoztatási folyamatokra, amelyek mindezen kozmikus anyagoknak a Nagyon Nagy kozmikus Trogoautoegokrát általános folyamatat szolgáló evolúciós és involúciós mozgásai során mennek végbe pontosan az olyan készülékeken keresztül, mint amilyenek a kedvenceid is. Bennük éppúgy mint bennünk -miként a Megalokozmoszunk összes, kis és nagy kozmoszában is - ezek az átváltoztatások szigorúan a két alapvet kozmikus törvénynek: a szent Heptaparaparshinokhnak, és a szent Triamazikamnónak vannak alávetve. Miel tt elmagyaráznám, hogy a háromagyú lények jelenlétébe „els ' lényi táplálékként" behatoló kozmikus anyagok hogyan változnak át bennük az általános kozmikus trogoautoegokratikus folyamat céljára, valamint ama lények számára, akiknek eme folyamat felé megfelel ' a hozzáállásuk, miként szolgálnak a saját fels részeik felöltésére és tökéletesítésére; hogy minderr l egy világos képet tudjál magadnak alkotni, eszedben kell tartanod, hogy a Megalokozmoszunkban végbemen különféle trogoautoegokratikus folyamatok százával hozzák létre a különféle specifikus szubjektív tulajdonságokkal rendelkez független „aktív elemeket", és ezek az „aktív elemek" új képdményekben vesznek részt. Bárhol legyen is ez az alapvet kozmikus Hepta-paraparshinokh hét stopinderéb l ered , különféle tulajdonságokkal rendelkez sok száz „aktív elem", azok a stopindert l függ en amib l erednek hét úgynevezett „okhtapanatszakhi" osztályba osztódnak és lokalizálódnak a saját „rezgési vonzódásukat" követve. És a Megalokozmoszunk összes, már meghatározott koncentrációja, a kicsik éppúgy mint a nagyok, az ebbe a hét független osztályba tartozó aktív elemekb l alakulnak ki, amelyeknek, mint éppen mondtam, megvannak a saját szubjektív tulajdonságaik. Ezeket a szubjektív tulajdonságokat, beleértve az úgynevezett „arányos éltet erejüket", els sorban az határozza meg, hogy
milyen formát öltött ama szent Heptaparaparshinokh folyamat ötödik stopinderének m ködése, mely a keletkezésük alatt folyt le; másodsorban azok a körülmények, amelyek között ezek az aktív elemek kialakultak, akár valamely független egyén tudatos szándékának eredményeként, akár pusztán automatikusan, egy másodrend , a „hasonlóak vonzása és összeolvadása" nevet visel kozmikus törvénynek megfelel en jelentek meg. Ez a hét „okhtapanatszakhi" osztályba tartozó és hét szubjektív tulajdonsággal rendelkez sok száz aktív elem melyek között az „éltet " és a „felbomlási" képesség a legjelent sebb - alkotja a maga összességében az alapvet általános kozmikus Anszambluizárt, amelyen keresztül valósul meg a Nagyon Nagy Kozmikus Trogoautoegokrát ez az igazi megment a kérlelhetetlen Heropasz törvényszer hatása alól. Még azt is el kell mondanom neked, hogy a „hasonlóak vonzása és összeolvadása" nev másodrend kozmikus törvényt követve a Világegyetemben a mindenhol jelenlev eternokrilnóból kialakult koncentrációk minden fajtájának els megjelenése a következ képp megy végbe: Ha az alapvet általános kozmikus Anszambluizár mind a hét stopinderének különböz szféráiban már jelenlev éternokrilnó részecskéi valamilyen oknál fogva összeütköznek, akkor egyesülnek, és mindenféle olyan „kristályosodásokat" eredményeznek, amelyek még semmilyen szubjektív tulajdonságot nem birtokolnak; de ha az éternokrilnó eme egyesült részecskéi történetesen olyan körülmények közé kerülnek, ahol éppen a „harnel-miatznel" folyamata játszódik le, akkor összeolvadnak egymással, és a rezgéseik természetének megfelel en alakulnak át aktív elemekbe, melyek immár jól meghatározott sajátságos tulajdonságokkal rendelkeznek. Kés bb, ha ezek az aktív elemek a maguk szubjektív tulajdonságaival lépnek más „harnel-miatznel" folyamatokba különböz körülmények között, akkor ugyanezen „rezgések vonzódása" törvénynek megfelel en, ismét összeolvadnak egymással, és így új tulajdonságokat elnyerve, egy másik okhtapanatszakhi osztály aktív elemébe változnak át, és így tovább... Ezért létezik a Megalokozmoszunkban olyan sok független, a maga szubjektív tulajdonságaival rendelkez aktív elem. És most gyermekem, ha már képes vagy megfelel en felfogni a kozmikus anyagok árváltoztatási folyamatának szakaszait a „lény-apparátusokon " ker esztül, akiknek jelenlétébe ezek az anyagok „els lényi táplálék" formájában hatolnak be, akkor ezzel egyidej leg és ugyanúgy a fels lényi táplálékok evolúciós és involúciós folyamatára vonatkozóan is megközelító'en érteni fogsz mindent, ami a szent Heptaparaparshinokh törvényének f sajátosságait érinti. Amikor ezek az aktív elemek visszatér ', felmen ' evolúciójuk során, az alapvet ' szent kozmikus Heptaparaparshinokh utolsó stopinderébó'l kiindulva, az els lényi táplálékuk formájában belépnek a „lény-apparátusok" általános jelenlétébe, már a szájukba érve elkezdenek megváltozni, s a „harnel-miatznel" nev másodrend törvény folyamatán keresztül, vagyis a „rezgéseik vonzódását" követve, azokkal az aktív elemekkel vegyülnek és olvadnak össze, amelyek a lények jelenlétében evolúciójuk folyamán már elnyerték a lényi Heptaparaparshinokh folyamata következ stopinderének megfelel rezgéseket. A lények gyomrába jutva a „lényi prothoekharinak" nevezett specifikus aktív elemekbe változnak át, amelyek az alapvet szent kozmikus Heptaparaparshinokh negyedik felmen stopindere rezgéseinek felelnek meg. Azután az aktív elemek eme összessége, amelyek „rezgési gravitációs központja" megegyezik a „lényi prothoekharié-val", fokozatos evolúción megy át és, megint csak a „harnel-miatznel" folyamatának köszönhet en, elnyeri a megfelel rezgési min séget a bélvezetékben, és ekkor teljes egészében „lényi deuteroekhariba" változik át. Majd keresztülhaladva az úgynevezett „bélvezetéken", eme meghatározott „deuteroekhari" anyagok egy része magának a planetáris testnek, valamint a helyi jelleg „harnel-miatznel" folyamatának szükségleteire lesz felhasználva, amelynek minden újonnan belép étel a tárgyát képezi, de a másik része ugyancsak egy helyi jelleg „harnelmiatzelnek" segítségével folytatja független evolúcióját, és végül „lényi tritoekharinak" nevezett, meghatározott még magasabb rend anyagokba változik át. A kozmikus anyagok a „lény-apparátusok" általános jelenlétében eme ideiglenesen kristályosodó összességének, mely rezgéseiben a „lényi tritoekharinak" felel meg, f összponto-sulási helye az úgynevezett „máj". A „lényi Anszambluizárnak" pontosan ezen a pontján van a szent Heptaparaparshinokh „alsó mdnel-inn-je", amelyet „mechanikusan-egybees -mdnel-inn-nek" neveznek; ezért a „lényi tritoekharikat" alkotó anyagok nem tudnak egyedül a harnel-miatznel folyamat révén függetlenül tovább fejl dni. íg y tehát, az er edeti szent kozmikus Heptaparaparshinokh törvény általános m ködésének módosítása következtében, a „lényi tritoekharinak" nevezett anyagok összessége csak kívülr l jöv er k segítségével képes további evolúcióra. És ha ezek a „lényi tritoekharik" nem kapnak semmilyen küls segítséget ahhoz, hogy az evolúciójukat a lények általános jelenlétében tovább folytassák, akkor úgy ezen anyagoknak, mind a lén yi Anszambluizár gr avitációs központjaként már el leg eddig a fokig kikristályosodott anyagoknak mindig olyan specifikus kozmikus kristályosodásokká kell újra visszafejl dniük, amilyenek az evolúciójuk kezdetén voltak.
E a kívülr l jöv segítség biztosítására a Nagy Természet a maga nagy bölcsességében a lények bels szervezetét úgy alkalmazta, hogy azok az anyagok, amelyeknek a „második lényi test" vagyis a „kesszdzsan test" felöltésére és táplálására általános jelenlétükbe szükségszer en be kell lépniük - vagyis azon kozmikus anyagok összessége, melyet kedvenceid „leveg nek" neveznek - egyúttal az „els lényi táplálék" evolúciójához szükséges küls segítségként is szolgálhassanak. Az aktív anyagok, amelyek ezt a „második lényi táplálékot" avagy „leveg t" alkotják, a lények jelenlétébe az orrukon keresztül lépnek be, és különféle helyi jelleg harnel-miatznel folyamatok együttes m ködése során fokozatos evolúción keresztülmenve a lények úgynevezett „tüdejében" változnak át „protoekhariba", de ezúttal „asztralnomi protoekhariba". Ezeknek az „asztralnomi protoekhariknak" anyagai, amelyek a lények jelenlétébe a lények saját evolúciójához lépnek be, és amelyekben - a szent Heptaparaparshinokhnak megfelel en - még megvan az összes lehet ség egyedül a harnel-miatznel folyamata által a jelenlegi gravitációs központjukból való evolúcióra, összeolvadnak az „els lényi táplálék" anyagainak összességével, amelyek evolúciója már elérte a lényi Heptaparaparshinokh harmadik stopinderét. Az evolúciójuk azután együtt folytatódik, és ez segíti az „els lén yi táplálék" eme an yag ait a „mechan ikusan- egybeesó'-alsó-mdnel-inn-en" keresztüljutni és más, „lényi tetartoekharinak" nevezett specifikus anyagokba átváltozni - miközben az „asztralnomi protoekhari" maga „asztralnomi deuterekhariba" változik át. Nos gyermekem, ezen a ponton tudok még egy példát adni neked az „Autoegokrát" és a „Trogoautoegokrát" közötti különbségre, vagyis arra, ami az Abszolút Nap létezésének fenntartására szolgáló régi „autoegokratikus" rendszer, és a Megalokozmosz megteremtése révén létrehozott „trogoautoegokratikus" rendszer között van. Ha úgy történne az anyagok „lény-apparátusokon" keresztüli átváltoztatása a szent Heptaparaparshinokh törvénye szerint, ahogy az bizonyos stopindereinek módosítása el tt történt, vagyis, ahogy a jelen Megalokozmosz teremtése eló'tt m ködött, akkor miután az „els lényi táplálékot" alkotó anyagok ezekbe a „kozmosz-apparátusokba" a helyi evolúciós folyamathoz beléptek, egészen addig folytatnák felfelé haladásukat, amíg teljesen át nem alakultak meghatározott „fels bb aktív elemekbe", bármilyen akadály vagy küls segítség nélkül, pusztán a harnel-miatznel folyamata révén. De most, mivel eme eredeti szent törvény m ködése függetlenr l függ re változott, az anyagok evolúciója és involúciója a törvény megváltoztatott stopinderein keresztül mindig kell, hogy „kívülr l jöv " és kívülr l okozott megnyilvánulásoktól függjön. Adott esetben eme kozmikus kristályosodások lényeken keresztüli „fels bb kristályosodásokba" való teljes átváltoztatásához a küls segítséget a „második lényi táplálék" képezi, amelynek egészen más az eredete, és egészen más kozmikus eredmények megvalósítására lett rendeltetve Majd kés bb részletesen el fogom magyarázni neked, hogy a második és a harmadik lényi táplálék anyagainak átváltoztatása hogyan jön létre a lényeknél; de addig is tudd, hogy eme fels bb kozmikus anyagok ugyanazon elvek alapján változnak át, mint az „els lényi táplálék" anyagai. Most folytassuk annak tanulmányozását, hogy a szent Heptaparaparshinokh alapján az els lényi táplálék anyagainak átváltoztatása miként megy tovább a „lényi-apparátu-sok" jelenlétében. így tehát, mint éppen mondtam, az els lényi táplálék fokozatosan „lényi tetertoekharinak" nevezett meghatározott anyagokba alakul át, és eme anyagok összpontosulási helye a lényeknél, így kedvenceidnél is a két „agyféltekében" van. A két agyféltekében lokalizált „lényi tetartoekhari" egyik része módosítás nélkül használódik fel a lény planetáris testének szükségleteire; míg a másik része, amely önmagában, a szent Heptaparaparshinokhnak megfelel en, minden lehet séget birtokol egy független, küls segítség nélküli evolúcióra, folytatja evolúcióját és ismét a harnel-miatznel folyamat révén, a lényben már jelenlév fels bb anyagokkal összeolvadva, fokozatosan meghatározott fels bb „aktív elemekbe" változik át, amit „lényi protoekharinak" neveznek. Ezeknek az anyagoknak f összpontosulási helye a „szianurinam"; amely szintén a fejben helyezkedik el, kedvenceid a planetáris testük eme részét „kisagynak" nevezik. A szent Heptaparaparshinokh ötödik intervalluma szerint, ezek azok az anyagok, amelyek képesek a háromagyú lények általános jelenlétének megnyilvánulásaiban egymással homlokegyenest ellenkez eredményeket létrehozni. Ezért aztán a lényeknek eme lényi anyagok iránt mindig nagy el vigyázatosságot kell tanúsítaniuk, hogy teljességüket minden nemkívánatos következményt l megkíméljék. A „kisagyból", eme meghatározott anyagok egy része szintén a planetáris test szükségleteire használódik fel; de a másik része a hát és a mellkas ideghálózatán „egy bizonyos módon" áthaladva összpontosul a hímnem lényeknél a „herében", a n nem lényeknél pedig a „petefészekben", amelyek a lények általános jelenlétében a „lényi hexioekharinak" összpontosulási helyei, vagyis annak, ami az legszentebb tulajdonuk. Ezzel kapcsolatban tartsd az eszedben, hogy ezt a „bizonyos módot" „trnlvá"-nak nevezik.
És csak akkor történik meg, hogy ama kozmikus anyagok, melyek evolúció céljára hatoltak be a „lényapparátusokba", vagyis azért, hogy lehet ségük legyen az alapvet közös kozmikus anyagcsere „alsó mdnel-inn-jén" keresztüljutni, átváltoznak a kozmikus anyagoknak abba a jól meghatározott összességébe, amelynek el állítása automatikusan igazolja általánosságban minden lény létezésének értelmét és célját, jelen esetben a földi háromagyú lényekét. A kozmikus anyagoknak ezt az összességét a Világegyetemben mindenütt „hexioekharinak" hívják. Márpedig gyermekem, ezek a „hexioekharinak" nevezett kozmikus anyagok, melyek az els lényi tápláléknak a „lényapparátusokon" keresztüli evolúciójából erednek, a rezgésük szerint a lényi Heptaparaparshinokh utolsó stopinderének felelnek meg, és eme stopinder sajátossága szerint elérik a Heptaparaparshinokh törvényének „szándékosan-létrehozott-fels -mdnel-inn-jét". De, hogy a új fels bbrend anyagokba való átváltozásukat befejezzék, és hogy elnyerjék a következ magasabb fokozat életerejének rezgéseit, vagyis azt, ami a kozmikus szent Heptaparaparshinokh alapvet folyamata ötödik stopinderének felel meg, elengedhetetlenül szükségük van arra a küls segítségre, amelyet a háromagyú lények jelenlétükben egyedül azokon a tényez kön keresztül tudnak megszerezni, amelyekr l már többször is beszéltem neked, és amelyek a lényi partkdolgkötelességekben nyilvánulnak meg, más szóval azok a tényez k, amelyeket a Mi Örökkévaló Közös Teremt Atyánk annak eszközeként kegyeskedett kijelölni számunkra, hogy általuk bizonyos tetartokozmoszok, az általános kozmikus Iraniranomanzs-nak szentelt szolgálatuk végs eredményeként, segít kké válhassanak a növekv világ igazgatásában. Ezek a tényez k mindmáig az egyetlenek, amelyek módot adnak a fels lényi testek felöltéséhez és tökéletesítéséhez szükséges kozmikus anyagok asszimilálására; ma azokat mi „tudatos munkának" és „önkéntes szenvedésnek" nevezzük. Itt érdemes megjegyezni, s t kihangsúlyozni, hogy az ösz-szes meghatározott kozmikus anyag között, mely kedvenceid általános jelenlétében kialakul és mindig megtalálható, k egyedül az általuk „ondónak" nevezett „lényi hexioekharit" ismerik jól - mivel azzal mesteri módon hajtanak végre mindenféle „manipulációt". Különben ez alatt a név alatt csak a hímnem lények jelenlétében kialakuló specifikus anyagok összességének adnak jelent séget, és a n nem lényekben kialakuló anyagok „végs eredményeinek" hasonló teljességét megvetik, és nevet sem adnak neki. Mivel a lények elhanyagolták a lényi partkdolg-kötelességeik beteljesítését a jelenlétükben, ez az anyag ösz-szesség, mely az els lényi táplálék átváltozásának végs eredményeként a lények jelenlétében elkerülhetetlenül kikristályosodik, már nem kapja meg többé a szent Heptaparaparshinokhnak megfelel küls segítséget, ami evolúciója befejezéséhez, vagyis magasabb rend meghatározott aktív elemekbe való átváltozásához szükséges, és így elkezdett visszafejl dni azon kristályosodás felé, amelyikb l az evolúciója megkezd dött. Azóta, ezek a visszafejl dési folyamatok kedvenceid általános jelenlétében az számtalan „betegségeiket" kiváltó tényez vé váltak, és ezáltal egyrészt a kialakuló egyéniségüket bomlasztják le, másrészt az életük id tartamát rövidítik le. Kedvenceid, a Föld-bolygó lényei, különösen a jelenkori lények, többé már egyáltalán nem használják fel a „lényi hexioekharikat" tudatosan, sem a saját tökéletesítésükre, sem egy hozzájuk hasonló új lény el állítására. És így ezek a szent kozmikus anyagok bennük vagy csak a Nagyon Nagy kozmikus Trogoautoegokrát céljaira szolgálnak, anélkül, hogy akár a saját lényi tudatuk, akár a felismert egyéni vágyuk abban egyáltalán részt venne, vagy egy új hozzájuk hasonló lény önkéntelen fogamzására a képmásukra, aki számukra csak egy elszomorító eredménye a két nem azon szent anyagai összeolvadásának, amelyek a szent Triamazikamnó két ellenkez erejét képviselik, egy összeolvadás, amely azalatt megy végbe mialatt ama funkciójukat elégítik ki, amely kielégítése a régi Rómaiak „örökségének" köszönhet en, a jelenlegi háromagyú lények f vétkévé vált. Sajnálatomra muszáj megjegyeznem, gyermekem, hogy ez az általános jelenlétükben már végérvényesen megrögz dött vétkes hajlam - különösen kortárs kedvenceid számára - egy eszköze lett annak, hogy automatikusan elpusztítsa egészen a gyökeréig még az impulzusukat is, amelyek néha a jelenlétükben bizonyos háromagyú lényekhez valóban méltó megnyilvánulásokat hoznak létre, és kiváltják bennük az úgynevezett „lenni vágyást". Ismétlem, nemcsak hogy kedvenceid, különösen a jelenkoriak, megsz ntek ezeket a bennük elkerülhetetlenül kikristályosodó szent anyagokat tudatosan - a „fels részeik" felöltésére és tökéletesítésére, valamint a Természet által el relátott, a fajuk fenntartását szolgáló kötelességük betel-jesítésére - használni-, hanem ha ez utóbbi véletlenül be is következik, azt hatalmas balszerencsének tekintik, hiszen az azzal járó következmények szükségszer en egy ideig megakadályozzák ó'ket az esszenciájukban már megrögzó'dött sok és különböz ' b n szabad kielégítésében. Ennek következtében, különösen manapság, egész jelenlétükkel és minden módon arra törekszenek, hogy megakadályozzák ezt a véletlenszer és akaratlan, de mégis szent, a Nagy Természet által el relátott megnyilvánulást. Az utóbbi századokban közülük sokan, akiknél a különféle „hasznamusszi tulajdonságokra" kedvez adatok másoknál er sebben kristályosodtak ki, még szakért kké is váltak eme véletlenül létrejött szent lényi beteljesülések elpusztításának segítéséb en; ezeket a szakér t ket ott az „angyalcsináló" névvel illetik. Márpedig, ezt a „lényi cselekvést", amelyet kedvenceid f vétkükké tettek, a Nagy Világegyetemünk összes különféle természet lénye, minden isteni misztériumok legszentebbi-kének tartja.
Még számos egy- és kétagyú földi lény is, mint a „hiénák", macskák", „farkasok", „oroszlánok", „tigrisek", „vad kutyák", „békák", és rengeteg más olyan, akiknek „törvény szerinti jelenléte" semmiképp sem foglalja magába egy „összehasonlító logika" adatait, mégis, természetesen pusztán az ösztönük révén, ezt szent cselekedetnek érzik, és egyedül a Nagy Természet által ennek a szent misztériumnak szentelt id szakokban valósítják meg, azaz f ként bolygójuk egy új ciklusának kezdetén, amely id szaknak a háromagyú lények mindenütt a „Nagy Szeruazár szent misztériumának dianoszkja" nevet adják; a bolygón, ami téged érdekel, ezeket a dianoszkokat „tavaszi napoknak" hívják. Talán még nem tudod, gyermekem, hogy mit hívnak a „Nagy Szeruazár szent misztériumának? Belzebub kérdésére Hasszin így válaszolt: Nem drága nagyapa, még nem ismerem részletesen. Csak annyit tudok, hogy a mi Karataz bolygónkon ezeket a dianoszkokat nagy szent ünnepnek tartjuk, és „Istent segít dianoszknak" hívjuk. Azt is tudom, hogy amint ez a nagy ünnep elmúlt, a mi összes lényeink, az „aktavaszok" épp úgy mint a „passzavaszok", azonnal készülnek a következ re, és a misztériumot megel „lunia" alatt, a fiatalok és az id sek egyaránt, abbahagyják az „els lényi táplálék" magukhoz vételét, és különböz szent szertar tások sor án mentálisan adnak hálát Közös Teremtó'nknek a létezésükért. Még azt is tudom, hogy a két utolsó ünnepélyes dianoszk közöttünk minden család „ satyja dics ítésének dianoszkja-ként" ismert. Ezért minden évben, eme dianoszkok alatt mi mindig csak terád emlékeztünk, és csak rólad beszéltünk, drága nagyapa; és mindegyikünk a teljes énjével törekedett annak az szinte kívánságnak megnyilvánítására, hogy sorsod mindig olyan lényi életkörülményeket teremtsen számodra, amelyek segítenek értelmedet gyorsan és akadálytalanul a megkívánt szent fokra vinni, és, hogy ezáltal mihamarabb véget tudjál vetni jelenlegi „közönséges lényi létezésednek", mely neked személy szerint oly terhes. Eme ünnepélyesen kiejtett szavak után Hasszin elhallgatott. -Nagyon jó, gyermekem, mondta Belzebub. A Szeruazár szent misztériumáról majd akkor beszélünk, ha visszatértünk drága Karatazunkra. Akkor majd részletesen el fogom magyarázni hol és miként teljesül be a Szeruazár szent misztériuma a faj folytatására a „lényi hexioekhari" anyagaival, és milyen alkalommal és mi módon valósul meg a két fajta „lényi hexioekhari" ösz-szeolvadása és kés bbi eredményei; az els aktív elvként változik át, a mi Karataz bolygónkon az „aktavasz", a Földbolygón pedig a hímnem lény néven ismert „lény-apparátusokon" keresztül, és a második negatív elvként, a Karataz bolygónkon a „passzavasz", a Föld-bolygón pedig a n nem lény néven ismert „lényapparátusokon" keresztül. -Most térjünk vissza azokra a tökéletesedett „fels lényi testekre", vagy „lelkekre", akik erre a Szent Purgatórium Bolygóra jöttek, amelyr l el elbeszélésem szólt. így tehát kezdetben, abban az id ben, amikor a lényekben az összes fels lényi rész megjelent és az objektív Értelem megkívánt fokáig tökéletesedett - más szóval, amikor a szent Heptaparaparshinokh „alsó mdnel-inn-jének" megfeleen a második lényi táplálék alapján a lényekben kialakult a kesszdzsan test, és ugyanazon szent törvény „fels mdnel-inn-jének" megfelel en a harmadik lényi táplálék alapján felöltötték és tökéletesítették a „harmadik lényi testet" avagy „legfels bb testet" - ezek a teljesen tökéletessé vált fels lényi részek miután elváltak az alsó lényi részekt l, érdemesek voltak arra, hogy rögtön egyesüljenek a Nagyon Szent Eredeti Forrással, és elkezdték betölteni a számukra el re elrendelt isteni célt. És mindez így folytatódott egészen addig a borzalmas kozmikus eseményig amit, mint már mondtam, most „tsutboglitáni periódusnak" hívnak. Eme általános kozmikus szerencsétlenség el tt, a bizonyos tetartokozmoszoknál és azok közvetlen leszármazottaiknál megjelent és tökéletesedett összes „fels lényi test" közvetlenül Magával a Nagyon Szent Protokozmosszal egyesült, mivel az általános jelenlétük még az Ó számára teljesen megfelel eredményeket valósította meg. Egészen eddig a borzalmas kozmikus eseményig, a Legszentebb Abszolút Napból kibocsátott szent Theomertmalogosz még tiszta állapotban volt anélkül, hogy bármilyen idegen eredet kialakulás a maga sajátos szubjektív tulajdonságaival hozzákeveredett volna, és amikor a szent Theomertmalogosz behatolt azoknak a bolygóknak az atmoszférájába, amelyeken ama szent kristályosodások keletkeztek, amelyeknek a „lény-apparátusokon" keresztül végbemen átváltoztatása a fels lényi testek felöltésére és tökéletesítésére szolgál, ez utóbbiak pontosan azt a jelenlétet nyerték el, amit a Legszentebb Abszolút Nap szférájában való létezés feltételei megkövetelnek. De kés bb, az általános kozmikus katasztrófa után, amely a Legszentebb Abszolút Napot arra késztette, hogy szent Theomertmalogosza emanációinak idegen eredet koncentrációkból ered szubjektív tulajdonságokat adjon, ezzel ezek a szent „fels lényi testek" elvesztették annak a lehet ségét, hogy a Nagyon Szent Eredeti Forrás szférájában való létezéshez megkívánt feltételeknek eleget tegyenek. Az idegen eredet koncentrációk hozzákeveredése a szent Theomertmalogoszhoz a következ , megjegyzem teljesen el re nem látott okok miatt történt:
Amikor minden egyes fels lényi test már egy független Individuum szintjéig tökéletesedett és elnyerte a saját szent Triamazikamnó törvényét, elkezd emanálni a Legszentebb Abszolút Naphoz hasonlóan, de kicsiben. Márpedig, amikor sok ilyen tökéletesedett független szent Individuum gy lt össze a Legszentebb Abszolút Napon, akkor eme Szent Individuumok emanációja és a Legszentebb Abszolút Nap atmoszférája között létrejött egy úgynevezett „geneo-triamazikamni érintkezés", amely e „tökéletessé vált fels lényi részek" számára az említett rémiszt szerencsétlenséget vonta magával. Bár e „geneotriamazikamni érintkezés" eredményének hatása nemsokára összhangba jött a Mi Legszentebb Abszolút Napunknak már meglev hatásával; mégis, attól kezdve a „szent Theomertmalogosz" emanációi szükségszer en megváltoztak, és ennek a szerencsétlen érintkezésnek els következményei végül is számos naprendszer harmonikus mozgásában idéztek el változást, és okoztak diszharmóniát bizonyos bolygóik bels m ködésében. Akkor vált le a „Khlartumano" naprendszert l ez a híres, egészen különleges sajátosságokkal rendelkez bolygó, mely azóta magában létezik az rben, és amely jelenleg a „Lelkiismeret-furdalás" nevet viseli. Ez a „geneotriamazikamni érintkezés" abban állt, hogy a Legszentebb Abszolút Nap atmoszférájában ezek a fels lényi testek különböz eredet , szokatlan rezgéseket kezdtek kisugározni, amelyek a Legszentebb Abszolút Nap emanáci-óival összeolvadva behatoltak az egész Megalokozmoszba, és elértek bizonyos olyan bolygókat, ahol a fels lényi testek továbbra is megjelentek a lényekben. És akkor elkezdtek ezek a szokatlan rezgések a szent Theomertmalogosszal átváltozni és kikristályosodni, azaz résztvenni eme lények „legfels bb részeinek" felöltésében. Azóta, eme szent megvalósulások jelenléte sajátos tulajdonságokat foglal magába, annak okán, hogy a lényben, akiben e szent megvalósulások felölt dnek, elkezdenek más részeinek bizonyos megnyilvánulásai belépni és beépülni eme fels ' részek összességébe, rendkívül szokatlan eredményeket adva, melyeket kés bb a „lélek teste neinek'" neveztek el, és még most is annak hívnak. Ezek a furcsa eredmények az okai annak, hogy eme kozmikus megvalósulások, még azok is, amelyek tökéletesedésüket már az objektív Értelem megkívánt fokára vitték, az általános jelenlétük alapján többé már nem feleltek meg a Nagyon Szent Protokozmosz szférájában uralkodó létfeltételeknek, és attól kezdve elvesztették a lehet ségét annak, hogy érdemesnek ítéltessenek arra, hogy Vele egyesüljenek. Amint nyilvánvalóvá lett eme fels lényi testek reménytelen helyzete, akik az értelem terén már tökéletesedve „független szent kozmikus Individuumokká" váltak, de akiknek jelenléte többé nem felelt meg a Legszentebb Abszolút Napnak, a mi Mélyen Szeret Teremt nk, végtelen Igazságosságáb an és Irgalmáb an azonn al megtette az összes intézkedést, amit ez az elszomorító és váratlan esemény megkívánt. Ez a súlyos esemény ezeket a Szent Individuumokat valóban reménytelen helyzetbe hozta, mivel a jelenlétükben lév „b nök" miatt nem tudtak többé a Nagy Mindenség Eredeti Forrásával egyesülni, és ugyanakkor mivel az Értelem szent Mértékének általuk elért foka már alárendeli ket a „Tetetzender" nev másodrend törvénynek, elvesztették annak lehet ségét, hogy egy közönséges bolygó felszínén szabadon éljenek. A különböz végrehajtandó isteni intézkedések között volt az is, hogy kiválasszák a legjobb bolygót egész Megalokozmoszunkon, a felszínét különösképpen rendezzék el, és ezeknek az Értelemben tökéletesedett fels lényi testeknek további szabad létezésére tartsák fenn, hogy nekik így minden lehet ségük meglegyen magukat a jelenlétükben lév nemkívánatos elemekt l megtisztítani. Akkor illették el ször a „Purgatórium" névvel ezt a Szent Bolygót, melynek szervezését és igazgatását saját kívánságára a Minden-Negyed-Fenntartója, a nagy Ark-Kerub Helkgemathiusz töltötte be, , aki a világ megteremtése után els ként érdemelte ki a „szent Ankládot", vag yis els ként érte el az Értelemnek azt a legmagasabb fokát, melyet egy független Individuum képes elérni, bármilyen legyen is a természete, azt a fokot, mely a Mi Örökkévalónk Abszolút Értelme után a harmadik. Habár ez a szent bolygó minden tekintetben valóban a legjobb, mint ahogy arról te magad is meggy dhettél, és felszínén minden olyan, hogy azt bármelyik független Individuum, mint már mondtam, „iskoliunitsziri" módon észleli, vagy mint a kedvenceid mondanák „az elragadtatásig gyönyör ségesnek", mégis az ott lakó fels lényi testeknek ez egyre megy, mivel állandóan mélyen el vannak foglalva az intenzív munkájukkal, hogy magukat megtisztítsák azoktól a nemkívánatos elemekt l, melyek egyéniségükhöz egyáltalán nem tartozó okokból kerültek jelenlétükbe. Eme szerencsétlen fels lényi testeknek, akik Értelemnek a közönséges fels bb kozmikus Individuumok által elérhet legfels bb határáig tökéletesedtek, általános jelenlétében egyetlen adat van, amely id nként bennük a remény impulzusát kelti, hogy egyszer megtisztulnak, és kiérdemlik azt a boldogságot, hogy egyesülnek és egy részecskéjévé válnak ama „Nagyságnak", amelyet a Mi Mindenható Végtelenül Igazságos Közös Örökkévaló Atyánk valósít meg minden létez nekjavára és boldogságára Megalokozmoszunkban. - Ezen a ponton érdekes megjegyezni, hogy majdnem az összes háromagyú lény, aki csak megjelenik Megalokozmoszunk különféle bolygóin, vagy tudja, vagy ösztönsze-r en érzi ennek a Purgatórium Szent
Bolygójának a létezését; egyedül a te bolygód háromagyú lényei nem tudnak róla, vagy legalább is a legtöbbje azoknak, akik az Atlantisz kontinens katasztrófája el tt röviddel vagy annak elt nése óta jöttek a világra. Megalokozmoszunk háromagyú lényei, küls burkolatuktól függetlenül, amint elérik az önmagáról való tudat valamely fokát, mindjár t arró l kezdenek álmodni, akár tudatosan, akár ösztönösen, hogy erre a szent bolygóra mennek, s így kés bb beteljesedhessen az a boldogság, hogy ennek a Nagyságnak egy részecskéjévé válnak, amellyel el bb-utóbb minden esszenciának sorsa egyesülni. Ami pedig azokat a háromagyú lényeket illeti, akik már elérték az önmagáról való tudatnak egy felsó'bb szintjét, k az álmuk beteljesítésére mindig buzgón, só't örömest elfogadják azokat a kellemetlenségeket, amelyek a közönséges lényi létezésük folyamán a planetáris testük által elszenvedett nélkülözésekb l erednek a jelenlétük számára, mivel már tökéletesen értik és ösztönösen érzik, hogy az „alsó lényi testük" az, ami az saját kozmikus szent Triamazikamnó törvényükben a minden fajtájú negatív megnyilvánulások nélkülözhetetlen forrását alkotja, és mint ilyennek, mindig negatív módon kell megnyilvánulnia az állító részükkel szemben - más szóval, eme alsó részük megnyilvánulásainak ellenkezniük kell azzal, amit a legfels bb lényi részük megkövetel. Ennélfogva a planetáris test minden kívánsága nemkívánatos a fels lényi rész számára, amelyet fel kell ölteni és ki kell tökéletesíteni, és ezért van az, hogy a mi Megalokoz-moszunk összes háromagyú lénye szüntelenül könyörtelen küzdelmet vív a planetáris teste kívánságai ellen azért, hogy ezeken az úgynevezett „antagokrialni súrlódásokon" keresztül kialakuljanak benne a szent kristályosodások eme isteni rész megjelenéséhez és tökéletesítéséhez. Ebben a szüntelen küzdelmükben, a második lényi test képviseli a kiegyensúlyozó, harmonizáló elvet, amely a saját egyéni Triamazikamnójukban, a semlegesít forrást képviseli, ezért ez a második lényi rész a mechanikus megnyilvánulásaikkal szemben mindig közömbös marad; de az aktív megnyilvánulásaik során, az „Urdekhplifatá"nak nevezett másodrend kozmikus törvénynek megfelel en mindig arra törekszik, hogy azzal a kívánsággal egyesüljön amelyik az er sebb, az egymással ellentétben álló lényi részek bármelyikében legyen is az. - Mint már mondtam neked, kezdetben, vagyis az Atlantisz kontinens katasztrófája el tt, a bolygód háromagyú lényeinek is volt egy hozzávet leges értésük a Purgatórium Szent Bolygójáról, és akkor létezett is róla több legamonizmus. Az Atlantisz elt nése után, eme legamonizmusok bizonyos töredékeit sértetlenül meg rizte néhány akkori tudós lény, akik véletlenül túlélték a katasztrófát, és elkezdték ezeket a töredékeket nemzedékr l nemzedékre tovább adni. De kés bb, amikor eme különös háromagyú lények pszichizmusában megjelent az az eredeti betegség, amelyet én „tudálékoskodásnak" neveztem, s ezekkel a Purgatórium Szent Bolygójáról hozzájuk eljutott töredékes információknak eme töredékeit olyan manipulációknak vetették alá, hogy a következ nemzedék lényeinek pszichizmusában olyan képzetek és felfogások épültek fel és rögz dtek meg, amelyeket a mi hasonlíthatatlan és tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk tökéletesen értékel ezzel az egy felkiáltással: „Srkhrta-zu-uurt!". Ami pedig azokat a szent bolygóról szóló legamonizmus-okat illeti, amelyeket az ottani igazi beavatottak révén nemzedékr l nemzedékre továbbadtak, azok szinte változás nélkül megmaradtak egy egészen távoli korig, azaz addig a korig, amelyet „Babilon korszakának" hívnak; de annak a szellemi megzavarodásnak következtében, amely Babilonban mindenkit magával ragadott, és mint már elmeséltem neked, a sok háromagyú lényhez méltatlan tulajdonságokkal ellátott „új kiképzés tudós" lény miatt ezek a töredékek lassacskán eltorzultak, és végül „teljesen szétporladtak". Annak ellenére, hogy az akkori beavatottak még aránylag normális felel s lények voltak, akik nem olyan könnyen változtatták ideáljaikat mint a kortárs lények - például olyan könnyen mint a „londoni fou-fou-klé"-k váltják a keszty iket -, mégis a pszichózis ami akkor hatalmába kerítette ezt az összes különös háromagyú lényt, azzal a vágyukkal, hogy minden áron megtudják van-e „lelk k", és hogy ez a lélek halhatatlan-e, olyan er ssé és olyan széles körben elterjedtté vált, hogy a pszichizmusuknak ez a beteges szükséglete elérte és megfert zte még az akkori igazi beavatottakat is, akik eme pszichózis befolyása alatt a Purgatórium Szent Bolygójára vonatkozó legamonizmusba beleiktattak egy olyan sü-letlenséget, hogy a mi Luciferünk farka a „tangó" színt vette fel az elérzékenyülést l. A fogalomzavar ami az akkori beavatott lények elméjében elhatalmasodott, szerintem a babiloni dualistáknak ama szép teóriájából eredt, mely szerint egy valamilyen másik világban létezik egy „Paradicsom" és egy „Pokol". És pontosan ez a két kifejezés: a „paradicsom" és a „pokol" volt véleményem szerint az összes további „zagyva beszédnek" az oka. Tény az, hogy a Purgatórium Szent Bolygójáról szóló legamonizmus mindkét szót, a „paradicsomot" és a „poklot" is valóban tartalmazta. De én végeredményben nem tudom, hogy ezt a két szót, amit a babiloni dualisták használtak, k közvetlenül a legamonizmusból vették-e át, vagy egyszer en csak egy egybeesésr l van szó. Minden esetre a Purgatórium Szent Bolygójáról szóló legamonizmusban ezek a szavak a következ fogalmakat fejezték ki:
A „paradicsom" szó az eme bolygón uralkodó nagyszer ségre és gazdagságra vonatkozott, a „pokol" szó pedig arra a bels állapotra, amelyet az ott él fels lényi testek átélnek, és amely egy állandó aggodalom, fájdalom és szorongás érzete. Az egyik ilyen legamonizmusban még eme állapot okának részletes magyarázatát is megadták. Azt mondták, hogy ezek a „fels lényi testek" vagy „lelkek", akik egy hihetetlen szenvedéssel teli, tudatos munka után végre eljutottak eme szent bolygóra, amikor meglátták és megértették minden létez dolog valóságát és létének okát, és mindenekfelett ily közelr l és ilyen gyakran szemlélhették a Mi Örökkévaló Közös Teremt nket, tudatossá váltak arról, hogy a jelenlétükben lév nemkívánatos elemek miatt még nem képesek t segíteni az egész Megalokozmosz javára szolgáló Nagyon Szent Feladata beteljesítésében. így tehát gyermekem, valószín leg ez a két szó volt az, ami az általános pszichózis által megfert zött akkori szegény beavatottakat arra az elképzelésre vezette, hogy a jövend „babiloni hasznamusszok" fantasztikus szép teóriája ugyanazokra a dolgokra utal csak egy kicsit részletesebben, és akkor félig tudatosan a Szent Bolygóra vonatkozó legamonizmusokba beillesztettek bizonyos részleteket ebb l a fantasztikus teóriából. Majd ezek az információk nemzedékr l nemzedékre szállva egyre gazdagabbak lettek az ilyen fajta cifrázatokban, amelyekre a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünknek csak egy szava van: „khralkanatonakhakhmar". Annak alapján amit éppen most elmondtam, gyermekem, magad is meg tudod ítélni milyen fogalmaik és képzeteik vannak kedvenceidnek manapság arról, amit k a „másvilág kérdésének" neveznek. Minden bizonnyal mondhatjuk, hogy ha a csirkéink hallottak volna különceidnek eme fogalmairól és képzeteir l, olyan nevet görcs vett volna er t rajtuk, hogy még úgy is járhattak volna mint a kedvenceid, amikor „ricinus olajt" vesznek be. Hogy jobban megérezhesd és megérthesd, valamint egyúttal jobb tündérszer megvilágítására tudd tenni eme két kifejezés értelmét: „tyúkok nevetése" és „ricinus olaj", a kedvenceidnek még két másik, ezúttal a „lényi hexioekhari" kérdésére vonatkozó „ultra-mesterkedésér l" is beszélnem kell, annál is inkább, mivel konkrét példán keresztül tanulmányozhatod a szent Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvénynek bizonyos sajátosságait, amelyeket már említettem. Az Atlantisz szerencsétlensége után bizonyos ismeretek megmaradtak eme „lényi hexioekharik" eredetér l és valódi jelent ségér l, és azokat is továbbadták nemzedékr l nemzedékre. Ezeló'tt vagy harminc-harmincöttel az évszázadaikból, az egyik nagy kölcsönös elpusztítás! folyamatuk után a legtöbbjük - mint ahogy ez ama borzalmas túlzások után mindig történik - elkezdte a dolgokat a maguk valóságában látni, és a közönséges létezése körülményeiben kevesebb okot találni a megelégedettségre; így aztán, közülük egyesek, akik saját életük ürességét különösen er sen átérezték, és keresték a lehet séget ennek az ürességnek betöltésére, véletlenül rábukkantak a lényi hexioekharira vonatkozó ismeret töredékeire, amelyek még meg rizték eredeti jelentésüket. Ezek a töredékes, ám hiteles információk nagyon meggy en bizonyították, hogy a bennük létrejöv „hexioekhari", vagyis az ondó anyaga révén lehetséges az öntökéletesítés; de balszerencséjükre nem találtak útmutatást arra, hogy ehhez mit és pontosan hogyan kell tenniük. Ekkor egyesek közülük elkezdtek gondolkodni és kitartó eró'feszítéseket tenni arra, hogy valahogyan megértsék mit kell tenniük, hogy ennek a jelenlétükben mindenképp kialakuló anyagnak segítségével dolgozhassanak az öntökéletesítésen. Komoly megfontolásaik arra a meggyó'zó'désre vezették ó'ket, hogy az ön-tökéletesítést kétségtelenül meg lehet valósítani pusztán az önmegtartóztatáson keresztül, vagyis azáltal, hogy tartózkodnak a jelenlétükben kialakuló „ondó" nev anyagnak a megszokott módon való kivetésétó'l, és egyesek közülük elhatározták, hogy csoportosulnak, és együtt fognak élni, hogy gyakorlatban is leellen rizzék, vajon ezzel az önmegtartóztatással valóban el lehet-e érni az elvárt eredményeket. Márpedig a bolygódnak eme lényei, akik elsó'ként foglalkoztak ezzel a kérdéssel, bármennyire is igyekeztek erre megoldást találni, semmire sem jutottak, és hosszú tudatos megfigyelés és intenzív aktív gondolkodás után csak a második nemzedékük volt az, aki végül kategorikusan megértette, hogy ez valóban lehetséges, de kizárólag a lényi partkdolgkötelességek szüntelen megvalósításának feltételével. És azok, akik úgy ennek, mint a két következ ' nemzedéknek lényei közül komolyan ennek a feladatnak szentelték magukat, a várt eredményeket valóban el is érték. De a negyedik nemzedékt l kezdve, azok a lények, akiket ez a kérdés még érdekelt, már nem az esszenciájuk meggy dése alapján voltak a követ i, hanem az „imitációnak" nevezett tulajdonság révén, mely akkorra a háromagyú földi lények velejárójává vált, és mégis k is együtt éltek, és tették úgymond ugyanazt. Ett l a kortól kezdve egészen napjainkig e módszer „hív i" továbbra is automatikusan különálló csoportokba szervezik magukat, néha különböz elnevezés tekintélyes szektákat alkotva, és céljukat még mindig ugyanerre az „önmegtartóztatásra" alapozva élnek együtt, mindent l távol es , elszigetelt közösségekben. A helyeiket ahová a közös létezésre visszavonulnak „kolostornak", és az ilyen szektákhoz tartozó lényeket pedig „szerzetesnek" hívják.
Manapság ott rengeteg ilyen kolostor létezik, és valóban, az oda elvonuló számtalan „szerzetes" szigorúan tartózkodik attól, hogy a benne kialakuló „lényi hexioekharit", vagy „ondót" a szokásos módon kivesse, de természetesen az önmegtartóztatásuk soha semmilyen értelmes eredményt nem ad; mégpedig azért, mert e szerencsétlen kortárs „szerzeteseknek" az agyában még annak a gondolata sem fordul meg, hogy habár valóban lehetséges az öntökéletesítés a hexioekhari anyaga révén, az csak akkor valósulhat meg, ha a második és a harmadik lényi táplálékot tudatosan veszik magukhoz és tudatosan asszimilálják - ami csakis azok számára lehetséges, akik már jelenlétük összes részét rászoktatták a két „szent lényi partkdolgkötelességnek", a „tudatos munkának" és az „önkéntes szenvedésnek" tudatos beteljesí-tésére. Különben talán igazságtalan azt mondani, hogy ezek a „szerzetesek" semmilyen „értelmes eredményt" nem érnek el: mert kétfélét is megszereznek. Hogy megérthesd e kortárs szerzetesek önmegtartóztatása miért hoz létre kétfajta eredményt, még egyszer el kell ismételnem, hogy az alapvet szent Heptaparaparshinokh törvénye szerint, ha Megalokozmoszunk bármilyen kis vagy nagy képz dménye az evolúciós folyamata során nem kapja meg a megkívánt küls segítséget amikor a szent Heptaparaparshinokh két mdnel-inn-jén átmegy, akkor kénytelen az evolúciója el tti állapotába visszafejl dni. Természetesen ez ugyanúgy fennáll erre a meghatározott kozmikus anyagra, mely ezeknek az önmegtartóztatást gyakorló földi „szerzeteseknek" jelenlétében alakul ki. így tehát gyermekem, mivel ezek a földi szerzetesek, különösen a jelenkoriak, már képtelenek szándékosan el segíteni ennek az anyagnak kés bbi evolúcióját, mely bennük elkerülhetetlenül kialakul az els lényi tápláléknak rendszeres magukhoz vétele révén - vagyis mivel az általános jelenlétükben már sem szándékosan, s t önkénytelenül sem valósítanak meg semmilyen lényi partkdolgkötelességet - és mivel ugyanakkor nem vetik ki a Természet által el re látott normális módon, ez az anyag kénytelen visszafejl dni bennük. És a lényi hexioekharinak, vagy „ondónak" involúciós folyamata során megjelen számos átmeneti anyag között létrejön egy sajátságos anyag, amely kétfajta hatást tud gyakorolni a lények planetáris testének általános m ködésére. Ennek a sajátságos anyagnak egyik fajta hatása abban áll, hogy el segíti a „karatziagának", vagy, mint ott mondják, a „zsírnak" túlzott felhalmozását. És a második, a planetáris testükben az úgynevezett „poizoninoszkiri rezgések" megjelenését és továbbterjedését segíti el . Az els esetben ezek az önmegtartóztatást gyakorló földi „szerzetesek" oly rendkívüli módon „elhájasodnak", mint mondják, hogy tényleg meg lehet találni közöttük az elhízás olyan szomorú példáit, hogy még az olyasfajta lényeken is túltesznek, amelyeket kifejezetten a planetáris testük zsírjának növelésére hizlalnak fel, és amelyeknek a „sertés" nevet adják. A második esetben pont ellenkez leg, ezek az önmegtar-tóztató szerzetesek olyan „véznává válnak mint egy keszeg", mint mondják, és a „poizoninoszkiri rezgéseik" beható hatása f leg az általános pszichizmusukon lesz érezhet , amely élesen kett ssé válik, két homlokegyenesen ellenkez jelleg megnyilvánulással: az egyik, a küls , mutogatásra szánt és körülöttük mindenki számára észlelhet ; a másik, a bels , elrejtett, amelyet az ottani közönséges lények, különösen a jelenkoriak, már egyáltalán nem tudnak sem észlelni, sem megállapítani. Más szóval, ezek a „poizoninoszkiri szerzetesek" a küls , nyilvánvaló megnyilvánulásaikban „els rend álszentek", és a bels , mások el tt eltitkolt megnyilvánulásaikban pedig, mint kedvenceid mondanák, „cégéres cinikusok", szintén a legnagyobb rangúan. Ami pedig az okát illeti annak, hogy egyes ilyen szerzeteseknél a hexioekhari involúciós folyamata a zsír felhalmozódása helyett poizoninoszkiri rezgéseket vált ki, arra van ott egy nagyon részletes „teória", amit egy bizonyos „katolikus szerzetes" már több évszázaddal ezel tt kidolgozott. egyértelm en bizonyította, hogy ez annak tudható be, hogy ezek a „csont és b r" szerzetesek, fiatalkori éveikben buzgón foglalatoskodtak azzal, ami a földi fiatalok arcára még a jelenkori orvostudomány által is jól ismert „pattanásokat" kelti. Hogy jól el tudd képzelni és teljesen meg tudd érteni a jelent ségét az efféle önmegtartóztatásnak az ottani kortárs szerzetesek körében, még közölnöm kell veled az utolsó ott tartózkodásom alatt szerzett meggy désemet, miszerint kizárólag a hexioekharik eme involúciós folyamata eredményeinek köszönhet en ezeknél a szerencsétlen önmegtartóz-tató szerzeteseknél, a kundabuffer szerv tulajdonságai különféle következményeinek kikristályosodása sokkal köny-nyebb lett, és ezáltal megnövekedett. Elbeszélésének ezen a pontján az rhajó egyik szolgálója félbeszakította Belzebubot, egy „leitutsanbrosszt" nyújtva át neki. azt a füléhez tette, hogy meghallgassa a tartalmát.
HARMADIK KÖNYV
Negyvenedik fejezet Belzebub elmeséli hogyan ismerték meg és felejtették el az emberek a Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvényt MIUTÁN Belzebub meghallgatta a „leitutsanbrosszt" amit átadtak neki, Hasszin ismét odafordult hozzá és így szólt: - Drága Nagyapa! Légy szíves segíts nekem megoldani egy ellentmondást, amit nem értek és ami nincs összhangban az én logikus szembesítéseimmel. Amikor a Purgatórium Szent Bolygójáról szóló magyarázataidat elkezdted, azt adtad feladatként, hogy jól fogjak fel mindent, amit csak mondasz anélkül, hogy bármit is kihagynék, és azt is hogy az „aktív gondolkodásom" intenzitását állandóan tartsam fenn, hogy ezáltal mindkét alapvet ' szent kozmikus törvény összes részletére vonatkozó helyes fogalmak kialakulásához szükséges adatok teljesen ki tudjanak kristályosodni bennem. Összes magyarázatod folyamán tényleg igyekeztem ezt megtenni, és úgy t nik, hogy számomra a szent kozmikus törvények olyan tisztává váltak, hogy azokat még könnyen el is tudnám magyarázni valaki másnak is. Mindenesetre, már jól el tudom képzelni magamnak a Triamazikamnó szent törvényét, mindhárom független szent erejének sajátosságaival; erró'l saját esszenciám számára ki-elégító'en tudatossá váltam. Ami a szent Heptaparaparshinokh törvényének bizonyos részleteit illeti, amelyek nekem kevésbé fontosnak t nnek, azok az értelmem számára még kicsit homályosak, de remélem, hogy továbbra is aktívan gondolkodva, sikerülni fog azokat is megértenem. Ugyanakkor, miközben igyekeztem alaposan asszimilálni e szent törvényeket, tisztán éreztem, hogy nagyon komplikáltak, és hogy ezeket nehéz „teljesen" megérteni. Akkor hirtelen felmerült bennem egy kérdés, ami nagyon meglepett, és ami azóta is nyugtalanít és érdekel: „Miként lehetséges az, hogy a Föld-bolygón megjelen és ott él háromagyú lények nemcsak hogy képesek voltak megérteni ezeket a szent kozmikus törvényeket, hanem az ket körülvev kozmikus eredményekben is meg tudták figyelni azokat, habár elbeszélésed alapján azt a benyomást kaptam, hogy a második transzapalni perturbáció óta felel s korukra, az abnormális „oszkiánójuk" folytán, mindegyikük csupán egy „automatikus értelemmel" rendelkezik? Márpedig amikor próbáltam megérteni ezt a két szent kozmikus törvényt, teljes esszenciámmal meggy dtem arról, hogy egyedül ezzel az értelemmel ez lehetetlen. Miután ezt mondta, Hasszin egy kérd és kíváncsisággal teli tekintetet vetett szeretett Nagyapjára. Belzebub egy kicsit gondolkodott, azután így szólt: - Jól van, kedves gyermekem, megpróbállak ett l a nagyon érthet zavartól megszabadítani. Azt hiszem már mondtam neked, hogy habár eme perturbáció óta majdnem az összes földi háromagyú lény, az abnormálisán létrehozott közönséges életkörülmények folytán már csak egy „automatikus értelmet" birtokol, mégis megesik néha, hogy ezt a közös sorsot egyesek közülük véletlenül elkerülik, és a náluk szokásossá vált „automatikus értelem" helyett a Megalokozmoszunk összes háromagyú lényére jellemz , igazi „objektív lényi értelem" alakul ki bennük. Ritkák az ilyen kivételek, f leg az utóbbi évszázadokban; de mégis, ismétlem, néha el fordulnak. Hogy többé-kevésbé el tudd képzelni és meg tudd érteni hogyan jönnek létre közöttük ilyen kivételek, mindenekel tt emlékezned kell arra, hogy bár amióta a kundabuffer szerv tulajdonságának következményei elkezdtek bennük kikristályosodni az értelmük teljesen automatikussá vált, mégis mindegyikük jelenléte mindig, egészen a mai napig, már a születését l és a kialakulásától kezdve magába foglalja az összes lehet ség csíráját ahhoz, hogy felel s lénnyé alakulásuk során kikristályosodjanak ama lényi adatok, amelyek kés bb az „objektív értelem" megjelenésére és ködésére szolgálhatnak - értelem, amelyet az összes különböz természet és küls formájú háromagyú lénynek birtokolnia kellene, és amely nem más, mint „magának az Istenség Eszszenciájának képvisel je". A szó objektív értelmében vett legnagyobb szerencsétlenség abban rejlik - amit már magad is „ösztönszer en" megsejtettél, mint azt a feltett kérdésedb l, és f leg az oszkiánóra tett utalásodból észreveszem -, hogy annak ellenére, hogy ezek a lehet ségek a születésükkor valóban megvannak bennük, alighogy elhagyták az anyaméhet - a környezetükben lév már felel s korú lények közönséges létezési folyamatába bevezetett rendellenességeknek
köszönhet en -, már az els napjaikban e saját használatukra kitalált káros módszer makacs befolyása alá esnek, vagyis egy afféle oszkiánónak, amir l már beszéltem, s amit k „nevelésnek" neveznek. Következésképp, annak lehet sége hogy szabadon kifejl djön mindaz, amit az „objektív lényi értelem" létrejötte megkövetel ezeknél a szerencsétlen újonnan megjelent, még egészen ártatlan lényeknél fokozatosan elkorcsosul, majd végül az úgynevezett „el készítési kor" id szaka alatt egyszer s mindenkorra elt nik. így kés bb, amikor ezek a fiatal lények elérik a „felel s kort", az „esszenciájuk gravitációs központjában" az „objektív értelem" helyett, amit meg kellene szerezniük, csak automatikusan észlelt, mesterséges s t, megtéveszt benyomások különös halmazát birtokolják, amelyeknek bár semmi közük sincs az szellemmel áthatott lényi részeik lokalizációihoz, mégis kapcsolatba kerülnek az általános jelenlétük önálló m ködéseivel. Ennek eredményeképpen nemcsak az életük teljes folyamata zajlik le automatikusan, hanem a planetáris testük majdnem egész m ködési folyamata is nemsokára kizárólag véletlenszer , ugyancsak automatikusan észlelt küls benyomásoktól válik függ vé. Nagyon ritka esetekben fordul el , hogy kedvenceid közül valaki elérve a felel s kort, tényleg birtokolja az igazi, „tiszta értelmet", amely a felel s háromagyú lényeket jellemzi. Ez általában így történik: Például az ilyen újszülött lények egyike, amint elhagyta az anyai mehet, további kiképzése során olyan küls körülmények között találja magát, ahol valamilyen okból mindazok a rendellenességek, amelyekkel e szerencsétlen bolygó háromagyú lényeinek küls lényi életfolyamata színültig tele van, t nem érintik, vagy semmilyen káros hatással nincsenek rá. így benne erre a „tiszta értelem" elnyerésének lehet ségére kapott csírának nincs ideje rá, hogy a kiképzési folyamat alatt egészen a gyökeréig elsorvadjon. Továbbá néha az is el fordul, hogy ilyen aránylag normális körülmények között, egy fiatal háromagyú lény a felel s életre való felkészülése során segítséget talál egy felel s vezet ben, egy olyan háromagyú lényben, akit - természetesen a véletlen folytán - ugyanígy képeztek ki, és akinek ébrenléti tudata m ködésében a lényi partkdolgkötelességek gyakori megvalósításának köszönhet en már részt vesznek a tudatalattijában sértetlenül megmaradt, az „objektív lelkiismeret" isteni impulzusának kiváltására szolgáló adatok. Márpedig, ez a vezet teljes lényével felismerve eme új lénnyel szemben magára vállalt felel sség jelent ségét és fontosságát, aki éppen csak elérte el készítési korát az említett körülmények között, elkezdi teljesen pártatlanul és lelkiismeretének megfelel en megteremteni az oszkiánójához megfelel benyomások felfogásához szükséges számos küls és bels tényez t arra, hogy általános jelenlétében kikristályosodjon az összes olyan adat, amelyek összessége tudja egyedül megadni egy háromagyú lénynek felel s kora elértével a „szvolibrunolni" képességet, vagy mint kedvenceid mondanák, a „képességet nem azonosulni küls dolgokkal, és nem a hatásuk alatt lenni az elkerülhetetlenül benne lév szenvedélyein keresztül". Ugyanis egyedül az eme adatok által kiváltott lényi impulzusok teszik számára lehet vé, hogy az t környez kozmikus eredményekben lejátszódó összes igazi jelenséget szabadon és tárgyilagosan figyelje meg. Itt alkalomhoz ill volna megjegyezni, hogy Megalokoz-moszunk összes bolygóján, ahol csak megjelennek és léteznek háromag yú lén yek, meg leh et találni ug yanazt a gyakran elismételt szentenciát ami így hangzik: „A Mi Közös Örökkévaló Atyánk egy háromagyú lénynek csupán a Teremt je. Azonban az esszenciájának igazi megteremt je az el készít kora alatti „oszkiánotszere" - vagyis az, akit kedvenceid a Föld-bolygón „nevel nek" vagy „mesternek" neveznek. így tehát ott néha el fordult - még ez utóbbi századok során is -, hogy kedvenceid egyike, amikor elérte a felel s kort, az említett módon már teljesen el készítve a küls észlelések befogadására, a környez kozmikus eredményekben megállapít valamilyen törvényszerinti sajátosságot, és elkezdi azt minden oldaláról tanulmányozni. Amikor azután kitar tó er feszítések árán eljut valamilyen objektív igazsághoz, beavatja környezete hasonló lényeit ebbe az igazságba. Most pedig gyermekem hallgasd meg, miként jöttek rá ezek a különleges háromagyú lények a szent Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvényére, és hogyan lett az információk teljessége, mely a régi id k bizonyos lényeinek birtokában volt egészében, részletesen, nemzedékr l nemzedékre továbbadva, bolygód összes háromagyú lényének olyan tulajdonává, ami számára ezt a tudást elérhet vé teszi, - és hallgasd meg azt is, hogy az különös pszichiz-musukkal mit sikerült mindebb l csinálniuk. Szeretném a történelmi sorrendet követve a lehet legrészletesebben elmagyarázni neked, miként jöttek ennek a szent törvénynek tudatára és azt hogyan felejtették el fokozatosan, mivel ezek a magyarázatok fölöttébb segíteni fognak tisztázni azt, amit te az értelmedbe még tökéletlenül megelevenített „kevésbé fontos részleteknek" neveztél. Továbbá, így meg fogod tudni, hogy még napjainkban is akadnak kedvenceid között néha igazi tudós felel s lények, akiknek pártatlan és szerény tudatos er feszítései képesek volnának az igazi objektív tudományt lassacskán életre kelteni és kifejleszteni, még ezen a szerencsétlen bolygón is, feltéve hogy a többi háromagyú lény többé-kevésbé
normálisan élne; s ez megadhatná nekik azt a jólétet, amelyet Megalokozmoszunk összes többi bolygójának háromagyú lényei már régóta kiérdemeltek és élveznek. Kezdetben, abban a korban, amikor e bolygó háromagyú lényei még magukban hordták a kundabuffer szervet, természetesen szóba sem jöhetett, hogy a földi lények bármilyen kozmikus igazságról is tudomást szerezhetnének. De kés bb, amikor jelenlétükb l már eltávolították ezt a kártev szervet, és ennek következtében pszichizmusuk felszabadult, és mondhatnánk, „egyénivé" és a sajátjukká vált, pontosan akkor jelent meg az összes baj, melyeket a „viszonylag értelmes" lényi gondolkodásuk váltott ki. Az els alkalom, amikor kedvelt háromagyú lényeid a szent Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvényét észlelték, és arról teljes jelenlétükkel tudatossá váltak, az Atlantisz kontinensen történt, abban a korban, amikor bizonyos lén yek - min t már meséltem, emlékszel? - megértették, hogy a jelenlétükben „valami helytelen" történik, és ugyanakkor arra is rájöttek, hogy vannak bizonyos lehet ségeik arra, hogy megsemmisítsék ezt a „valami helytelent", és olyanná váljanak, amilyennek lenniük kellene. Éppen ebben a korban történt az, hogy míg egyesek közülük megfigyelték ezeket az általános jelenlétükben végbemen , értelmes lényi gondolkodás alapján „abnormális" m ködéseket és próbáltak rájönni annak okaira, valamint minden lehetséges módon megtalálni a lehet séget, hogy azokat eltávolítsák magukból, ezalatt az igazi tudomány számos ága rendkívül magas szintet ért el. Azok között, akik komolyan foglalkoztak azzal, amit akkor „az értelem legalapvet bb tevékenységének" hívtak, volt egy „Theopháni" nev földi háromagyú lény, aki els ként rakta le azokat az ésszer alapokat, amelyekb l az igazi tudománynak ez az ága kibontakozhatott. Mint kés bb véletlenül megtudtam, ez a Theopháni, egyszer amikor egy márványlapra egy bizonyos „patetuknak" nevezett növény kivonatából, feny gyantából, és a híres „khenoni kecske" tejszínéb l álló keveréket öntött ki szárítani, hogy megkeményedve abból egy étkezések utáni rágcsá-lásra szánt masztix legyen, rájött, hogy bármilyen mennyiséget bármi módon önt is a márványlapra, az mindig ugyanúgy keményedik meg, és miután teljesen kih lt, mindig egy hét különálló sík felszínnel határolt formát ölt fel. Ez a váratlanul megállapított tény nagyon meglepte Theophánit, és felkeltett benne egy intenzív vágyat, hogy e törvényszer jelenség neki még ismeretlen alapvet okát értelme számára tisztázza, és így elkezdte megismételni ugyanezt az eljárást, de ezúttal egy tudatos céllal. Már kutatása kezdetét l fogva más tudósok, Theopháni barátai, akikkel felfedezéseit és kísérleteit megosztotta, szintén nagy érdekl dést tanúsítottak kutatásai iránt és a továbbiakban részt is vettek benne. Hosszas és részletes kutatás után, bolygód háromagyú tudós lényeinek ez a csoportja ismerte fel el ször és gy dött meg kategorikusan arról, hogy majdnem az összes körülöttük megnyilvánuló, megvalósulási folyamatukban lev kozmikus eredménynek, melyet a lények szervei ilyen vagy olyan meghatározott formában észlelnek, küls átmeneti állapotaik során mindig hét független aspektusa van. És eme néhány tudós háromagyú lény munkájának eredményeként egy majdnem normális tudomány-ág jelent meg és fejl dött ki az Atlantisz kontinensen „tazalurinono" név alatt, ami ezt jelenti: „minden teljes jelenség hét aspektusának tudománya". Amikor azonban ez a kontinens megsemmisült, az igazi tudomány ezen ágának még a nyoma sem maradt meg olyannyira, hogy hosszú évszázadokon keresztül e bolygó lényei semmit sem tudtak err l a szent kozmikus törvényr l. A tudománynak ezt az ágát az Atlantisz kontinensen nyilvánvalóan olyan jól ismerték, hogy az ottani tudósok nem találták szükségesnek arról bármit is a legamonizmusaikba foglalni, ahogy azt, mint már mondtam neked, minden olyan fogalommal tenni szokták, melyek ismeretét változatlanul kívánták továbbadni a jövend nemzedékeknek. Ha létezett volna a tudomány eme ágára vonatkozó legamonizmus, akkor annak néhány töredékét minden bizonnyal meg rizték volna, ahogy az Atlantisz lényei által megszerzett más tudománnyal is történt azok révén, akik a kontinens katasztrófája után megmenekültek. így sok-sok évszázad telt el, amíg a szent Heptaparaparshinokh tudományát újra felismerték, két tudós testvérnek, Tsun-Kil-Tessz-nek és Tsun-Tro-Pel-nek köszönhet en, akik kés bb szentek lettek és jelenleg a Purgatórium Szent Bolygóján vannak, amelyet éppen az imént látogattunk meg. Emlékszel rá, már mondtam neked, hogy az Ázsia kontinensen annak idején „Maralpleisszisz" országában uralkodott egy „Koniutszion" nev császár, az Akhldanné tudós társaság ama tagjának leszármazottja, aki az Atlantisz kontinensr l jött, hogy ezen a helyen figyelje meg bolygójuk különféle természetes jelenségeit, és hogy ez a császár kitalált egy „leleményes mesét" - amelyet el is meséltem neked - azzal a céllal, hogy alattvalóit káros szokásukról, a „gülgülian" virág magjainak rágcsálásától eltérítse. Márpedig Koniutszion császár unokájának, aki a maga során a lények ezen csoportjának uralkodója lett, két hímnem eredménye volt, két ikertestvér; az els t Tsun-Kil-Tessz-nek a másodikat pedig Tsun-Tro-Pel-nek nevezték.. Maralpleisszisz országában a „tsun" szó „herceget" jelentett.
Történetesen ez a két testvér, a tudós társaság egyik f tagjának közvetlen leszármazottai, egyrészt „el készítési koruk" alatt kielégít körülmények között találta magát, másrészt saját maguk is mindent megtettek, hogy ne hagyják elsorvadni a bennük is éppúgy, mint minden újszülött földi háromagyú lényben meglév örökölt képességet ama adatok kikristályosítására, melyek a lényi partkdolgkötelességek megvalósításának lehet ségét kiváltják. Továbbá, mivel megjelenésük okának „állító forrása", más szóval az „apjuk" elhatározta, hogy felel s létezésüket a tudomány területére irányítja, és minden szükségest meg is tett a felkészítésük érdekében, így már a felel s koruk kezdetét l fogva majdnem olyanokká váltak, mint a Megalokozmoszunk többi bolygójának ugyanezen cél felé törekv háromagyú lényei, vagyis akik tudományos munkájukat nem az „beképzeltségnek", „önteltségnek", „önbálványozásnak" nevezett gyengeségük kielégítésére viszik végbe - mint ahogy azt különösen manapság teszik az olyan ottani lények, akik ezt a pályát választották maguknak -, hanem egy magasabb lényi szint elnyerése céljából. Kezdetben úgynevezett „orvostudományi szakért k" lettek, azután általános tudósok. Az el készítési koruk idejét, valamint a felel s koruk els éveit Maralpleisszisz országban, Gob városában töltötték, de amikor bolygód felszínének ezt a részét kezdte elborítani a homok, mindketten a kelet felé menekül khöz csatlakoztak. A Maralpleisszisz országából menekül földi háromagyú lényeknek ez a csoportja, amelyhez a jövend beli két nagy tudós ikertestvér is tartozott, áthágta Maralpleisszisz keleti hegygerinceit, majd egy nagy vízterület partján telepedett le. Kés bb ezek a földi háromagyú lények egy nagy közösséget alkottak egy országban, ami még ma is létezik, és a „Kína" nevet viseli. És e „Kínának" nevezett új állandó lakóhelyen történt az, hogy az Atlantisz kontinens szerencsétlensége óta ez a két testvér volt az els , aki felismerte és tudatossá vált a szent Heptaparaparshinokh alapvet kozmikus törvényér l. A legfurcsább és legérdekesebb körülmény az, hogy felfedezésük kezdeti forrása ama kozmikus anyagok összessége volt, mely a jelenleg „papaverumnak" vagy „máknak" nevezett bolygó-felszíni képz dményben lokalizálódik. Mint már mondtam neked, a dédapjuk, a nagy Koniutszion császár, híres „vallási tanítását" pontosan azért találta ki, hogy alattvalóinál megszüntesse eme magok rágcsálásának megrögzött szokását. Kétségtelenül ez a két nagy földi tudós az sét l, Koniutszion császártól megörökölt a környezete lényei iránti lényi kötelesség felismerésének képességén kívül egy szenvedélyes érdekl dést is eme termék tanulmányozására, amely kedvenceid számára mindig ama számos káros tényez egyike volt, melyek a már anélkül is legyengült pszichizmusuk végleges elfajulásához vezettek. Hogy jobban meg tudd érteni és el tudd képzelni, hogy az említett kis, „gülgüliannak", vagy „máknak" nevezett bolygó-felszíni képz dmény miként tette lehet vé eme kivételes földi tudósok számára e nagy kozmikus törvény újra felismerését, mindenekel tt azt kell tudnod, hogy minden bolygón, az összes bolygó feletti és bolygók közötti képz dmény között, nevezetesen azok között, amelyek az úgynevezett „flórát" képezik, az Iraniranomanzs folyamata során a kozmikus anyagok átalakítása céljából a kristályosodásoknak három kategóriája jelenik meg. Az els kategóriába tar tozó kristál yo sodásokat „unasztralni megjelenésnek" nevezik; a második kategóriába tartozókat „okhasztralni megjelenésnek" ; és a harmadik kategóriába tartozókat „polormederthikus megjelenésnek". Az „unasztralni megjelenéseken" keresztül az evolúciós és involúciós folyamatuk során azok a kozmikus kristályosodások vagy „aktív elemek" alakulnak át, amelyek egyedül azon bolygó által átalakított anyagokból erednek, amelyiken a bolygók feletti és bolygók-közötti képzó'dményeknek ez a fajtája az általános kozmikus Iraniranomanzs céljára kialakult. Az „okhasztralni megjelenéseken" keresztül átalakulnak az éppen említett kozmikus kristályosodásokon kívül azok az „aktív elemek" is, amelyek olyan anyagokból származnak, amit az adott naprendszernek maga a napja és a többi bolygója alakított át. És a „polormederthikus megjelenésnek" nevezett harmadik kategórián keresztül a két els n kívül azok az „aktív elemek" is átalakulnak, amelyek a mi közös Megalokoz-moszunk más „naprendszereihez" tartozó különféle kozmikus koncentrációk anyagainak átalakításaiból erednek. A bolygódon „mákvirág" néven ismert bolygó-felszíni képz dmény pontosan a polormederthikus megjelenések kategóriájába tartozik; rajta keresztül jön létre minden más „kozmikus koncentráció gravitációs központ" átalakulás eredményeinek evolúciója és involúciója, amelyek a „különböz kozmikus koncentrációk kisugárzásai egyetemes szét-terjesztésének" nevezett általános kozmikus folyamat során bolygód atmoszférájába hatolnak. - így tehát gyermekem, amikor ez a két nagy földi tudós, Tsun-Kil-Tessz és Tsun-Tro-Pel ebben a még egészen fiatal Kínában új, állandó lakhelyét többé-kevésbé elrendezte, s újrakezdték lényi partkdolgkötelességeik szándékos betelje-sítését, mely rajtuk kívül álló okokból szakadt félbe, a felel s korukra választott hivatásukban, vagyis az orvostudományi kutatásban.
Akkor belekezdtek a tanulmányozásába a kozmikus anyagok eme összességének - amit kedvenceid már régóta megtanultak egy „polormederthikus" növényb l el állítani, amit „ópiumnak" neveztek - és ami a lények eme csoportja nyelvén a következ t jelenti: „álmot-adó". Ez a két nagy testvér az ópium tanulmányozásába azért kezdett bele, mert sok akkori háromagyú lénynél észrevették, hogy ha ennek az anyagnak egy bizonyos kivonatát beveszik, attól minden fájdalomérzet ideiglenesen megsz nik. Azzal kezdték, hogy az összes tulajdonságának hatását tisztázzák abban a reményben, hogy majd találnak egy tulajdonságot, aminek segítségével az ket körülvev menekültek között akkor nagyon elterjedt „pszichikai betegség" különös formájának véget tudnak vetni, vagy legalábbis a hatását csökkenteni tudják. Kutatásaik során el ször azt vették észre, hogy ez az ópium hét független, jól meghatározott szubjektív tulajdonságokkal rendelkez kristályosodásból áll. Tovább folytatva vizsgálataikat világosan megállapították, hogy e „teljesség" hét független kristályosodásának mindegyike a maga során hét másik sajátos kristályosodást tartalmaz, amelyek szintén a maguk független tulajdonságaival rendelkeznek és ismét hét másik kristályosodást foglalnak magukba - és így tovább, majdnem a végtelenségig. Ez a tény annyira meglepte és érdekelte ket, hogy félretéve az összes addigi feladatot, ett l kezdve kizárólag és állhatatosán e meglep jelenség vizsgálatának szentelték magukat, amelyet els ként figyeltek meg, és végül is példátlan eredményeket értek el bolygód háromagyú lényei között, beleértve úgy az Atlantisz kontinens létezésének id szakát, mint az azt követ korokat. Márpedig, mivel sok évszázaddal e nagy földi tudósoknak, a most már Szent Tsun-Kil-Tessz-nek és Szent Tsun-TroPel-nek planetáris élete után, amikor bizonyos kutatásaim céljából a tevékenységük részletes történetér l tudomást szereztem, megtudtam, hogy miután kategorikusan meggy dtek arról, hogy ezt az „ópiumnak" nevezett anyagösszességet hét aktív elem vegyület sorozata alkotja a maguk megkülönböztethet szubjektív tulajdonságaival, ugyanazzal a céllal belekezdtek sok más a környezetükben létrejöv kozmikus eredmény, vagy mint ott mondják, Jelenség" tanulmányozásába is. Kés bb azonban, kutatásaikat három ilyen eredményre korlátozták: az „ópiumra", az úgynevezett „fehér fénysugárra" és a „hangra". Ezt a három különböz módon megnyilvánuló „kozmikus folyamat eredményét" tanulmányozva kimutatták és kategorikusan meggy dtek arról, hogy e három eredmény, bár úgy az eredetüket, mint küls megnyilvánulásukat illet en mindenben eltér egymástól, mégis a bels felépítésükben és m ködésükben a legapróbb részletekig pontosan egyformák. Egyszóval, a bolygódon másodszor, és jóval az Atlantisz katasztrófája után, ez a két tudós ikertestvér újra megállapította és kategorikusan kimutatta, hogy minden különálló, és küls leg független jelenség - ha mindegyiket egy egységnek vesszük - megnyilvánulásai összességében hét másodrend , független egységb l áll, azok saját szubjektív tulajdonságaival; és hogy ezeket a „másodrend független egységeket" magukat is hét harmadrend egység alkotja, és így tovább, majdnem a végtelenig; továbbá, hogy minden egyes ilyen els , másod, vagy harmadrend és így tovább egységben, a kölcsönös kapcsolatok és befolyások folyamata a legnagyobb pontossággal egészen a legkisebb részletekig ugyanúgy valósul meg és ugyanazokkal a következményekkel jár. A kutatásaik során akkor el ször határozták meg egy teljes eredménynek az általuk elkülönített hét független aspektusát, valamint azok másod és harmadrend származékait, különféle neveket adva nekik. Minden egésznek els hét aspektusát így nevezték: Erti-pikan-on Ori-pikan-on Szami-pikan-on Okhti-pikan-on Khuti-pikan-on Epszi-pikan-on Shvidi-pikan-on A másodrend aspektusokat pedig: Erti-nura-tcsaka Ori-nura-tcsaka Szami-nura-tcsaka Okhti-nura-tcsaka Khuti-nura-tcsaka Epszi-nura-tcsaka Shvidi-nura-tcsaka
És, hogy jelezzék azt, hogy minden egyes ilyen név a kozmikus folyamat három eredménye közül melyikre vonatkozik, ezt a következ képp egészítették ki: A hang árnyalatainak jelzésére, miután a rezgései számát feljegyezték, mindig az „alil" szót tették hozzá. A „fehér fénysugár" összetétel sajátosságainak jelzésére a „ner-khra-nora" kifejezést illesztették hozzá. És az „ópiumnak" nevezett polormederthikus termék aktív elemeinek jelzésére pedig egyszer en hozzátették a „fajsúlyának" megfelel számot. Továbbá a fajlagos rezgés és a fajsúly meghatározására ezek a nagy földi tudósok azt a hang rezgést vették alapegységül, amelyet k neveztek els ként „niriunosszi világhangnak". Kés bb majd el fogom magyarázni neked a jelentését e két nagy földi tudós által el ször alkalmazott „niriunosszi világhang" kifejezésnek. Addig is, hogy a témához f következ magyarázatokat jól meg tudd érteni, még tudnod kell azt is, hogy mindenütt, az összes bolygón az igazi tudósok a fajlagos rezgésre és a fajsúlyra vonatkozó szembesít számításaikhoz alapeg ységül a Nag yon N agy Theomertmalogosznak azt az objektív tudomány által meghatározott legkisebb részecskéjét veszik, amely még magába foglalja a szent Triamazikamnó mindhárom szent erejének „teljes éltetó'erejét". A te bolygódon azonban, az igazi tudósok éppúgy, mint minden korszak új kiképzés tudósai, ugyanerre a célra, vagyis egy bármilyen teljesség különféle tulajdonságú elkülöníthet részeire vonatkozó „szembesít számításaikhoz" mindig az úgynevezett „hidrogén atomot" vették alapegységül; például ahhoz, hogy megállapítsák a „fajsúlyát" a különböz aktív elemeknek, melyeket az összes olyan elem közül megismertek, ami abban a szférában kell jelen legyen, ahol az életük lezajlik, mert azt ki tudja mi okból, mindig feloszthatatlannak és egyben a legkisebbnek vélték. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy kedvenceid között ezek a „sajnálatos tudósok" még csak nem is gyanítják, hogy ha az „hidrogén atomjuk" valóban a legkisebb egységet képviseli és feloszthatatlan a bolygójuk összes szférájában, ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen azt más naprendszerek határain belül, vagy még a saját naprendszerük bizonyos bolygóinak szférájában is, sokszorosan darabokra osztani. Ezzel kapcsolatban tudnod kell, hogy pontosan ez a „hidrogén" az egyike annak a hét kozmikus anyagnak, amelyek összessége az adott naprendszer számára a kozmikus anyagok úgynevezett „anszapalni bels oktávját" valósítja meg, egy független oktávot, mely maga is az „alapvet kozmikus anszapalni oktáv" hét független részének egyikét képezi. Abban a naprendszerben, a mel yh ez a mi drág a Karatazunk tar tozik, szintén létezik eg y fü gg etlen „anszapalni bels oktáv" és mi annak hét, különböz tulajdonsággal rendelkez , heterogén kozmikus anyagát így hívjuk: Planokurab, ami pontosan az hidrogénjük Alillonofarab Krilnomolnifarab Talkoprafarab Khritofalmonofarab Sziriunorifarab Klananoizufarab Bolygódon az igazi tudós lények korszakonként más-más nevet adtak e hét, változatos tulajdonságokkal rendelkez , „viszonylag független" kristályosodásnak vagy a saját kifejezésük szerint, eme „aktív elemeknek", amelyek a saját naprendszerük „anszapalni bels oktávját" alkotják; napjaink „kémia tudósai", akik már „az új kiképzés szupertudósai" lettek, így nevezik azokat: Hidrogén Fluor Klór Bróm Jód Ami pedig a két utolsó meghatározott kristályosodást illeti, azoknak semmi nevet sem adnak, mivel az seik által adott nevek nem jutottak el hozzájuk, és napjainkban még csak nem is gyanítják eme két kozmikus anyag jelenlétét bolygójukon, amelyek pedig saját létezésüknek elengedhetetlen, f tényez i. Ezt a két utolsó kozmikus anyagot, amely a bolygójuk minden szférájában tökéletesen észlelhet és tökéletesen hozzáférhet maradt, még alig két évszázaddal ezel tt jól ismerték az ottani, akkor „alkimistának" nevezett lények, ket azonban a jelenkori „komikus tudósok" egyszer en „sarlatán okkultistáknak" hívják, és pusztán az „emberi
naivitás közönséges kizsákmányolóinak" tekintik. Ezek az alkimisták azokat az anyagokat „Hydro-umiaknak" és „Piotrkarniak-nak" nevezték. - így tehát gyermekem, ez a két nagy földi tudós, a két ikertestvér Tsun-Kil-Tessz és Tsun-Tro-Pel - akik ma szentek - voltak az els k az Atlantisz katasztrófája után, akik ezt a tudományt új alapokra helyezték. És nemcsak a megújult alapjait vetették meg eme „különleges információk teljességének", hanem ugyancsak k voltak, akik els ként a Földön a szóban forgó nagy törvény három sajátosságából kett t, vagyis a két „mdnel-inn"-jét megállapították. Akkor k az igazi tudomány eme ágának, hasonlóan ahhoz, amely az Atlantisz kontinensen a „minden teljes jelenség hét aspektusa tudományaként" volt ismert, a „Kilenc Törvénye" nevet adták, mivel e nagy törvény hét, általuk „dutzakónak" nevezett, jól megkülönböztethet megnyilvánuláshoz hozzáadták azt a két sajátosságot, amelyet k állapítottak meg el ször, s amelyeket a „szuanszoturabitzó" névvel illettek; ez utóbbi a következ t jelentette: „a teljesség szabad folyamatosságának szükségszer szaggatott aspektusa". Ezt törvényt els sorban azért nevezték így, mivel részletes kutatásaik során arra a kétségtelen meggy désre jutottak, hogy az általuk tanulmányozott összes „átmeneti kozmikus eredményben" ezek az általuk el ször felismert sajátosságok szükségszer en eme nagy törvény folyamatának jellegzetes helyein vannak. Ez a két nagy kínai tudós, kutatásaihoz mindenféle kémiai, fizikai és mechanikai kísérlethez folyamodott, és fokozatosan kifejlesztettek egy nagyon komplikált és a lehet legtanulságosabb készüléket, amelyet „alla-attapannak" neveztek el. Ezzel az „alla-attapann" készülékkel azután be tudták bizonyítani saját maguknak és a többieknek, hogy a kozmikus folyamatok e három eredményének, tudvalev leg az „ópiumnak" nevezett „polormederthikus" terméknek, a „fehér fénysugárnak" és a „hangnak" magában az esszenciájában van egy közös tulajdonsága - másszóval, hogy ennek a küls látszatában teljesen különböz három kozmikus jelenségnek pontosan ugyanaz a „megvalósulási felépítése", vagyis ugyanaz a kölcsönhatásokat kiváltó „törvény-megfelel ség" van meg bennük a megnyilvánulásaikhoz; és hogy ennek a törvény-megfelel ségnek következtében, mindhárom látszólag független és különböz küls formájú kozmikus eredmény egymásra pontosan ugyanazt a hatást gyakorolja, mint saját magán belül. Másszóval ezen eredmények bármelyikének „duztzakója" pontosan úgy hat a másik eredmény megfelel „duztzakójára", mint ahogy az abban a sajátos „duztzakóban" m ködik, amelyik az egyike e másik teljes kozmikus eredmény hét megjelenési aspektusának. Ezt a készüléket, amelyiken a két nagy testvér a kísérleteit végezte, sok évszázaddal az ottani létezésük után láttam a saját szememmel, és alaposan megismerkedtem a felépítésével. Mivel hogy e rendkívüli kísérleti készülék, az alla-attapann felépítésének részleteivel és a m ködésével meg tudtam ismerkedni azoknak a véletlen körülményeknek köszönhet en, melyek esszenciám barátjához, Gornakhúr Khárkhárhoz f dnek, minden bizonnyal nagyon érdekes, és egyben fölöttébb tanulságos lenne számodra, hogy néhány részletet elmeséljek. Amiért oly kimerít en tanulmányoztam e meglep készüléket, amely Gornakhúr Khárkhárnak köszönhet en szinte az egész Megalokozmoszunk összes igazi tudósa körében híressé vált, a következ véletlenszer körülményekb l eredt. Egyik alkalommal, amikor az esszenciám barátját, Gornakhúr Khárkhárt a Szaturnusz bolygón meglátogattam, , aki valahonnan hallott err l az apparátusról, az egyik beszélgetésünk során megkért, hogy vigyek neki egyet a Földr l, ha netán oda még egyszer visszamegyek. És amikor nem sokkal azután leszálltam a Föld-bolygóra, szereztem egy ilyen készüléket és elvittem magammal a Mars-bolygóra azzal a szándékkal, hogy amint lehet ség adódik, elküldöm Gornakhúr Khárkhárnak a Szaturnusz bolygóra. Márpedig, mivel az „Alkalom" rhajónknak sokáig nem kellett a Szaturnuszra mennie, ez az alla-attapann készülék hosszabb id n át nálam maradt a Mars-bolygón, így gyakran esett a látószerveim automatikus észlelési szférájába, és az egyik aktív gondolkodás utáni pihenés ideje alatt figyelmesen megvizsgáltam, olyannyira, hogy végül jól megismerkedtem felépítésének és m ködésének minden részletével. Ez a híres kísérleti készülék, az alla-attapann, három független részb l állt. Az elüls részét „lusszotsepanának", a középs részét „dzendvokhnak", a hátsó részét pedig „riank-pokhortarznak" nevezték. Minden egyes rész szintén több sajátságos és önálló ösz-szeillesztésb l állt. A „lusszotsepanának" nevezett els része egy bizonyos fajta tölcsérszer cs l állt, amelynek szélesebb vége hermetikusan hozzá lett építve a kísérleti szoba egyetlen ablakához, a másik végén egy kis résszer nyílás volt egy „gy jt lemezzel", amellyel az ablakon át bejöv úgynevezett „nappali fény" sugarait változtatták át, mint a kedvenceid mondanák, „koncentrált fehér fénysugárba". Ez az „koncentrált fehér sugár" egy különleges formájú kristályon áthatolva hét „különálló színes fénysugárra" tört, amelyek egy kis „pirindzsiel" nev elefántcsont lapra vet dtek.
Ezt a „pirindzsiel" lapot úgy készítették, és úgy állították be, hogy az ezeket a színes sugarakat ismét koncentrálja, de ezúttal másképpen, és egy másik, szintén különleges formájú kristályon áthatolva, egy másik, ezúttal szélesebb, „polorishburdának" nevezett, ugyancsak elefántcsont lapra vetítse. Ezzel a „polorishburdával" szemben volt egy különleges felépítés készülék, melyen keresztül, egy megfelel kapcsolással a „polorishburdára" es színes sugarak közül bármelyiket el lehetett különíteni és az alla-attapann harmadik, „riank-pokhortarz"-nak nevezett részére irányítani. Itt lehetne azt is a tudomásodra hozni, hogy az alla-attapannak ebben a részében található els kristály tulajdonságaira vonatkozó tudás kortárs kedvenceidhez is eljutott; k ezt a kristályt „prizmának" hívják. E prizma segítségével a kortárs földi tudósok a fehér fénysugárból szintén hét színes fénysugárhoz jutnak, és azt képzelik, hogy ezáltal meg tudnak ismerni bizonyos más kozmikus jelenségeket. Ezek az elképzeléseik azonban, mint ahogy az „tudományos csiklandozásaiknak" egyéb formái sem vezethetnek természetesen semmire, mivel az „prizmáikon" keresztül a fehér fénysugárnak csak az úgynevezett „negatív színes fénysugarait" kapják meg, és e fehér fénysugár átmeneti módosulására vonatkozó bármely más kozmikus jelenség megértéséhez feltétlenül szükséges annak „pozitív színes fénysugaraival" is rendelkezni. Mindazonáltal kortárs kedvenceid azt képzelik, hogy az általuk „prizmának" hívott gyerekjáték segítségével megkapott színes fénysugarak ugyanolyan „pozitív fénysugarak" mint azok, amelyekhez a nagy tudósok jutottak hozzá, és naivitásukban azt hiszik, hogy a fehér fénysugárból kivont „színkép" a sugaraknak pontosan ugyanazt a megjelenési sorrendjét adja, mint amelyben azok a forrásukból fakadnak. Egyszóval a jelen esetben, ami ezeket a sajnálatos, új kiképzés tudósokat illeti, csak a kedvenceid által gyakran használt kifejezést ismételhetjük meg: „A pokolba velük" Nem hiába van az, hogy a „Szent Individuumaink" némelyikének nincs más szava kortárs kedvenceidre mint az, hogy „nevetséges szerzetek". - így tehát, e két kristály segítségével, a fehér fénysugárból ez a két nagy tudós el állította ezeket a pozitív színes sugarakat, azután a „lusszotsepana" középs részének, a „polorishburda" lapnak segítségével mindegyik ilyen színes fénysugarat ennek a meglep készüléknek harmadik és f részére, vagyis a „riank-pokhortarzra" irányította. Ez a fontos rész egy közönséges háromlábú állványból állt, melynek tetején két gömb volt, szintén elefántcsontból, egyik a másikra lett illesztve egy bizonyos módon; a fels gömb sokkal nagyobb lévén az alsónál. A kisebb alsó gömbön, pontosan szemben a lusszot-sepanának azzal a részével, amin a pozitív színes fénysugarak áthatoltak, egy különleges formájú mélyedés volt, amibe a kísérletekhez az „ópiumnak" nevezett polormederthikus terméket, vagy annak a kísérletek céljára elkülönített egyik aktív elemét helyezték. A fels gömb pontosan az átmér jénél vízszintesen keresztül volt fúrva, pontosan a lusszotsepanára mer legesen; egy kisebb nyílást is fúrtak ugyanebbe a gömbbe sugárirányban, mer legesen a nagy lyukra, amely csak a gömb közepéig hatolt, és közvetlenül szemben volt a lusszotsepanával. Ezt a második nyílást, mely csak a gömb közepéig ért, úgy helyezték el, hogy a színes fénysugarakat tetsz legesen vagy közvetlenül a lusszotsepanából, vagy a kis alsó gömb mélyedéséb l visszaver dve lehessen odairányítani. A nagy gömb széles lyukán keresztül szabadon lehetett mozgatni egy el re különleges módon el készített úgynevezett „bambuszpálcát". Jóval a kísérlet el tt, sok ilyen bambuszpálcát áztattak be, vagy teljes sötétségben vagy, mint a Földön mondják, egy „narancsszín fényben", amit a „szimkalash" elégetésével állítanak el ; a „szimkalasht" egy bizonyos fajta „agyagból" készítik, amelynek lel helyei bolygódon általában a „szalunilovi" savval telített területeken találhatók, amit magát „mazmolin", vagy kedvenceid elnevezéseit követve „naf-talin" alkot. Ezeket a bambuszpálcákat azután a következ összetétel folyadékba mártották: az „amersamarskanara" nev madár tojásának fehérje a „tsiltunakh" nevezet növény nedve a „kesmaral" nevet visel négylábú lény ürüléke egy különlegesen elkészített „higany-ötvözet". Amikor ezek a bambuszpálcák alaposan átitatódtak, egyenként be lettek illesztve más, vastagabb, ily módon nem eló'készített bambuszokba, amelyek végeit azután hermetikusan tömítették. Ezt a m veletet is természetesen az abszolút sötétségben, vagy a „szimkalash" narancssárga fényében végezték el. Azután, amikor egy kísérlethez egy ilyen átitatott bambuszpálcára volt szükség, a vastagabb nem beáztatott pálca egyik végét egy bizonyos módon beillesztették a „riank-pokhortarz" nagyobbik gömbjén keresztül fúrt henger alakú lyukba, és kinyitották egy kis vessz re er sített kampó segítségével, amelyikkel egyben az átitatott bambuszpálcát a kívánt sebességgel lehetett mozgatni. Márpedig az a folyadék, amibe a bambuszokat mártották olyan hatású volt, hogy a beáztatott pálca, amelyikre a színes fény akár közvetlen a lusszotsepanából, akár a kisebbik alsó gömb bemélyedéséb l visszaver dve esett, azonnal és véglegesen ennek a sugárnak színét vette fel. Az átitatott bambuszpálcák meztelen részei ugyancsak felvették azoknak a hozzájuk eljutott „hang-rezgéseknek" megfelel színeket, amelyeket a készülék középs , „dzendvokhnak" nevezett részén kifeszített húrok állítottak el .
Ez a „dzendvokh" egy nagyon szilárd, különleges formájú, „mamut" agyarból készült keretb l állt, amelyre számos, különböz méret és vastagságú húr volt feszítve, némelyeket „sodrott kecskebélb l", másikakat különféle küls formájú lények faroksz réb l állították el . Drága nagyapa, légy szíves mondd meg nekem, mi az a „mamut"? A mamut - válaszolt Belzebub - egy kétagyú lény, mely annak idején a bolygódon is létezett, és a többi különféle agyrendszer lényhez képest a küls formája nagyméret volt. Az ilyenfajta lények is annak a kataklizmának lettek áldozatai, mely során a Föld-bolygódról levált ez a ma „Hold"nak hívott nagy töredék, ami most az Orsz naprendszer független, az én elnevezésem szerint „felkapaszkodott bolygója", és szerencsétlen bolygód számára minden rossznak forrása lett. Amikor e „felkapaszkodott jövevénynek" kialakult és fokozatosan harmonizálódott az atmoszférája, a Föld atmoszférájában, mint már mondtam, rendkívül heves szélviharok támadtak, aminek következtében felszínének több régióját befedte a homok, s eközben az Északi és a Déli sarkok vidékein szakadatlanul esett a hó, betöltve e „sarkvidéki" területek összes mélyedését. Ezek a „mamutnak" nevezett lények általában bolygód szárazföldjének ezeken a területein éltek, és a szörny „hóviharok" során, mint mondják, mindannyijukat betemette a hó; azóta a lényeknek ez a fajtája ott soha többé nem jelent meg újra. Érdekes megjegyezni, hogy még ma is nagyon jól konzervált állapotban meg lehet találni ezeknek a mamutoknak a planetáris testét az ezeket a mélyedéseket betölt hóban, amit kés bb „kashimann" fedett be, vagyis az az anyag, ami a bolygód felszínén az úgynevezett „talajt" alkotja. Az, hogy ilyen hosszú id n át ilyen jól konzerválódtak annak köszönhet , hogy a havat rövid id n belül „kashimann" fedte be, és ez egy „khlanieni szigetelést" valósított meg vagy, mint kedvenceid mondanák, egy hermetikusan zárt szféra állapotát, amelyen belül a mamutok planetáris testei sohasem lettek alávetve annak, amit ott „felbomlásnak" neveznek; más szóval ezeket a planetáris testeket képz „aktív elemek" sohasem mentek keresztül egy, egészen az „els eredetükig" vezet involúción. - így tehát, gyermekem, ez a meglep alla-attapann készülék kimutatta, hogy az éppen szóban forgó kozmikus folyamat „átmeneti eredményei" nemcsak bels megnyilvánulásaikban hasonlítanak egymáshoz, hanem ugyanazon tényez kb l is állnak. E készülék segítségével lehetségessé vált kimutatni és bizonyítani, hogy egyrészt e három küls leg teljesen különböáltalános kozmikus folyamat ideiglenes eredményeinek mindegyikében pontosan ugyanazok a kölcsönhatások játszódnak le, hogy egyik a másikból következve alkossanak egy közös m ködést, és hogy a Heptaparaparshinokh evolúciós és involúciós sajátosságainak értelmében az általános m ködés minden egyes ilyen elkülönült közbens stádiumának hatása befolyást gyakorol egy megfelel , másik elkülönült közbens stádium hatására, pontosan ugyanúgy, mint a saját m ködésében, másrészt az ezeket az átmeneti eredményeket alkotó rezgések tulajdonságait illet en egy teljes jel-legbeli hasonlóság létezik közöttük. Ezt a teljes jellegbeli hasonlóságot e három, küls leg teljesen különböz átmeneti eredmény kölcsönös bels kapcsolataiban a következ képp mutatták ki: Például az ópiumnak egyik aktív elemére irányított színes sugár, azt egy másik aktív elembe változtatta át, amelynek újonnan megszerzett rezgései a rá hatott színes sugár rezgéseinek feleltek meg. Ha ugyanerre az aktív elemre e színes fénysugár helyett a dzendvokh húrjainak megfelel hangrezgéseit irányították ugyanezt az eredményt lehetett elérni. Továbbá, ha egy fénysugarat vezettek keresztül az ópium bármelyik aktív elemén, akkor ez a fénysugár azon áthatolva az aktív elem rezgéseinek megfelel színt vette fel; vagy pedig, ha bármilyen fénysugarat úgy irányítottak, hogy az a dzendvokh egyik megfelel , még rezgésben lév húrjának „hanghullámain" hatoljon keresztül, akkor ezen a hullámon áthaladva, egy másik, azon húr rezgéseinek megfelel színt vett fel. Végül, ha egy meghatározott színes fénysugarat és egy meghatározott hangrezgést egyidej leg irányítottak az ópium bármelyik olyan aktív elemére, melynek rezgésszáma alacsonyabb volt a színes fény és a hang összegénél, akkor az ópiumnak ez az aktív eleme egy olyan másik elembe alakult át, amelynek rezgésszáma pontosan e két különböz okból ered rezgés összegének felelt meg, és így tovább. Ez a páratlan kísérleti készülék azt is bebizonyította, hogy egy eredmény magasabb rezgései mindig megadják az irányt a többi alacsonyabb rezgés „átmeneti-kozmikus-eredménynek". Miután mindezt elmondtam neked gyermekem, most meg tudsz érteni bizonyos információkat, amelyeknek köszönhet en a gondolatodban kikristályosodhatnak olyan adatok, amelyek lehet vé teszik, hogy elképzeld miféle eredmények erednek ennek a két szent és nagy földi tudós ikertestvérnek Kínában végbevitt állhatatos és tárgyilagos munkájából, és másrészt azt is, hogy a lényi-értelem e szerencsétlen földi háromagyú lények jelenlétében fokozatosan milyen mértékben fajult el.
így tehát, ebben a még egészen új Kínában, ennek a két nagy földi tudós ikertestvérnek köszönhet en, a neked tetsz háromagyú lényeken végrehajtott megfigyeléseim során másodszor láttam megjelenni az igazi tudománynak egy független ágát, vagyis az egyik „összességét a különleges problémára vonatkozó információknak", aminek az elmúlt korok értelemben tökéletesített háromagyú lényei teljes mértékben tudatában voltak, és ami adott esetben a szent Heptapara-parshinokh alapvet kozmikus törvényre vonatkozott, amit akkor „Kilenc Törvényének" neveztek. E két nagy ikertestvér szent raszkuárnóját követ két-három évszázadban a tudománynak ezt az ágát nemcsak majdnem normálisan és torzítás nélkül adták tovább nemzedékr l nemzedékre, hanem a követ iknek, más igazi tudósoknak köszönhet en, még részletesebbé, és a közönséges lények számára is elérhet vé vált. Ez f leg azért történt így, mert megtartották azt az Atlantisz kontinens tudós lényei által bevezetett gyakorlatot, miszerint az ilyen fajta információkat a jöv nemzedékek számára csak igazi beavatottak révén adják tovább. Itt nem tudok ellenállni annak, kedves gyermekem, hogy meg ne jegyezzem, és meggy déssel el ne ismerjem azt, hogy ha ez a hosszú id n át alkalmazott értelmes szokás a neked tetsz szerencsétlen háromagyú lények életfolyamatában legalább automatikusan tovább folytatódott volna, akkor az igazi információknak ez az összessége, ami az „aránylag normális" seik értelmében még tudatos volt, sértetlen maradt volna, és a kortárs kedvenceid közös tulajdonává válhatott volna; így közülük azok, akik még állandó er feszítéseket tesznek arra, hogy ne váljanak véglegesen az átkozott kundabuffer szerv következményeinek áldozataivá, ezeket az információkat segítségül vehették volna az immár szinte az erejük felett álló bels küzdelmükben. A Megalokozmoszunk összes többé-kevésbé tudatos relatív független Individuuma sajnálatára, és a szerencsétlen bolygódat népesít összes háromagyú lény balsorsára, k nagy seiknek ezt a jótéteményét, amit azok az kéthárom századuk alatt „tudatos er feszítéseik" és „önkéntes szenvedésük" árán teremtettek meg a számukra, fokozatosan eltorzították és majdnem végérvényesen elpusztították. Ez két okból történt. Az els ' az volt, hogy a saját maguk által megalapozott abnormális küls ' lényi életkörülmények következtében közülük egyesek azzal a különleges „szerves-pszichikaiszükséglettel" váltak feleló's lénnyé, amelyet az nyelvezetükben a következ képp lehetne megfogalmazni: „Kiolthatatlan szomj, hogy a környezetük hozzájuk hasonló lényei tudósként tekintsenek rájuk". És ez a „szerves-pszichikai-szükséglet" elkezdte kiváltani bennük azt a különös hajlamot, amelyr l már nem egyszer beszéltem, és amit k maguk így neveznek: „ravasz sz rszál-hasogatás". Ezzel kapcsolatban egyszer s mindenkorra tudd meg gyermekem, hogy valahányszor igénybe veszem az „új kiképzés tudós" kifejezést, mindig azokra a kedvenceidre célzok, akiket ez a különös hajlam sújt. A másik ok annak az id szaknak bizonyos ideiglenes, t lük független, az általános kozmikus folyamatok okozta körülményeknek volt az eredménye, f ként a „Szoliunenziüsz" törvénye hatásának, aminek befolyása folytán az ottani igazi beavatottak jelenlétében a „fogékonyságnak" és az „el relátásnak" nevezett impulzusok létrehozására bennük kikristályosodott lényi adatok gyengülni kezdtek. Akkor elkezdték az épp el bb jellemzett új kiképzés típusokat sajátjukként elfogadni és beavatni bizonyos igazi információkba, amelyek összességét csak k ismerték. Ett l kezdve az igazi tudománynak ez az ága, amely már sokaknak kezére jutott, lassacskán eltorzult, míg végül is majdnem teljesen feledésbe ment. A „majdnem" szót alkalmaztam, mivel ezt az id szakot követ en, amint egy aránylag normális lényi életfolyamat helyreállt, újra elkezdték az objektív értelemben fontos, igazi információk ezen összességének bizonyos töredékeit egyedül a valódi beavatottak révén a következ nemzedékeknek továbbadni, és azok nemzedékr l nemzedékre szállva, bár nagyon korlátolt számban, de sértetlenül jutottak el egészen a kortárs kedvenceidig. A legtöbbjükhöz azonban ebb l a igazi tudásból, amit távoli nagy seik elértek és aminek tudatában voltak, csak néhány gyakorlati, kevéssé fontos töredék jutott el automatikusan, amelyek az említett zavaros id szakban széleskör en el is terjedtek eme egészen új Kína közönséges lényei között. Ezen hozzájuk automatikusan eljutott információ töredékek sorába tartozott egyrészt számos eljárás az „ópium" nev polormederthikus termék egyes független aktív elemeinek kivonásához, másrészt a „színek kombinációjának törvénye", és végül „a hét hangú hangskála". Ami az si Kína háromagyú lényei értelme által megszerzett gyakorlati eredményekre vonatkozó ezen három információ közül az els t illeti, meg kell mondanom neked, hogy mivel eme „ópiumnak" nevezett termék bizonyos alkotóelemeinek az a sajátossága, hogy a lények abnormális általános pszichizmusára kellemes hatást gyakorolnak, így az állandó használatba került, és ezáltal bizonyos ilyen független aktív elemeinek a kivonására szolgáló módszereket nemzedékr l nemzedékre továbbadták, és az kortárs kedvenceidhez is eljutott. Manapság is sok különböz elemét állítják el , és nagy mohósággal használják fel mindazoknak a kundabuffer szerv tulajdonság következményeknek kielégítésére, amelyek bennük már kikristályosodtak. Kortárs kedvenceid körében természetesen ezek a polormederthikus termék általános összetételéb l el állított aktív elemek más neveket viselnek.
Egyik kortárs „komikus kémiai tudós", egy bizonyos Men-gyelejev még össze is gy jtötte azon aktív elemek nevét melyek hozzáférhet k, és azokat úgymond „osztályozta" az „atomsúlyuk" szerint. Bár az osztályba sorolása egyáltalán nem felel meg a valóságnak, ezen „atomsúlyok" alapján mégis hozzávet legesen helyre lehetett állítani a kínai nagy földi tudósok által létrehozott osztályozást. Az „ópiumnak" a két nagy testvér által akkor ismert közel négyszáz aktív eleméb l a kortárs földi tudósok már csak negyvenkett t képesek el állítani, amelyek a következ neveket viselik: Morfin Protopin Lanthopin Porfyroin Ópium vagy narkotin Paramorfin vagy thebain Formin vagy pseudo-morfin Metamorful Gnoskopin Oleopin Atropin Pirotin Rheadin Tiktutin Kolotin Xanthalin Zutin Tritopin Laudamin Laudanozin Podotorin Arkhatozin Tokitozin Liktonozin Mekonidin Papaverin Kriptonin Kadminin Kolomonin Koilononin Kotarmin Hydrokotarmin Opianin (mekokni) Mekonoiozin Listotorin Fiktonozin Kodein Narcein Pseudo-kodein Mikroparain Mikrothebain Messzain A bolygódon való utolsó tartózkodásom során megtudtam, hogy a német közösség jelenkori tudós lényei úgynevezetten eljárásokat találtak fel az ópium több más független aktív elemének eló'állítására. Mivel azonban már meg voltam gyó'zó'dve arról, hogy e közösség jelenkori „tudósai" legtöbb esetben egyebet sem csinálnak, csak belemerülnek a saját fantáziájukba, és a régi görögök példájára, semmi jót vagy jótékonyt sem készítenek eló' a jövend ' nemzedékek számára, engem ezek az úgynevezett „tudományos találmányok" nem érdekeltek, és így eme mostani új aktív elemek neveit nem is ismerem.
Ami az ó'si Kína háromagyú lényei értelme által elért gyakorlati eredményekre vonatkozó három információ közül a másodikat, vagyis a „színek kombinációjának törvényére" vonatkozó tudományt illeti, azt nemzedékró'l nemzedékre majdnem megszakítás nélkül továbbadták, de évró'l évre egyre inkább eltorzult, amíg alig két évszázaddal ezeló'tt végül teljesen feledésbe ment. Napjainkban bizonyos, erre a törvényre vonatkozó információkat még továbbadnak, de azokat már csak néhány a „Perzsia" néven ismert közösséghez tartozó háromagyú lény ismeri; különben, mióta a híres „modern európai festészet" befolyása automatikusan elterjed e lények között, természetesen számíthatunk arra, mint tiszteletre méltó mesterünk mondaná, hogy ezek az információk a leggyorsabban, és egyszer s mindenkorra „elpárolognak". Ami pedig a „hét hangú hangskálát" illeti, mely az ó'si Kína lényeitó'l jutott el hozzájuk, arról neked a lehet ' legrészletesebb információkat fogom adni, el ször is mivel ez segíteni fog, hogy jobban megértsd a rezgések törvényét, amelyekben megfigyelhet és felismerhet a szent Heptaparaparshinokh összes sajátossága; másrészt mivel az általad kedvelt háromagyú lények által a közönséges életük mindennapi használatára szándékosan gyártott egyéb tárgyak között, egy „zongorának" nevezett „hangokat el állító készüléket" is hazahoztam magammal, amelyen a hangokat létrehozó „húrokat" ugyanúgy helyezték el és ugyanúgy lehet hangolni mint a „dzendvokhon", vagyis a két nagy ikertestvér által megalkotott híres kísérleti eszköz, az alla-attapann második f részén. Majd amikor visszaérünk a mi kedves Karatazunkra, közvetlenül be tudom mutatni neked ezen a zongorán az úgynevezett „rezgések kölcsönös összeolvadási folyamatának egymást követ rendjét", és a gyakorlati magyarázataimnak köszönhet en majd jobban el tudod képzelni és egy bizonyos pontig meg tudod érteni, hogy a mi hatalmas Megalokozmoszunkban a Nagyon Nagy Trogoautoegokrát folyamat miként és milyen sorrendben valósul meg, és hogy miként jelennek meg a kis és nagy kozmikus koncentrációk. Miközben elmesélem neked, hogy ez az igazi si tudománynak „gyakorlati eredményeire" vonatkozó információ hogyan maradt fenn, és hogyan jutott el egészen a kortárs kedvenceidhez, el ször magáról a rezgések törvényér l fogok pontosabb felvilágosításokat adni, amelyet a nagy testvérek els ként fogalmaztak meg a „hét gravitációs központú hangok rezgési törvénye" név alatt. Már mondtam neked, hogy kezdetben, amikor az igazi hiteles információk ezen összességét, vagy az igazi tudás eme töredékeit az egyik nemzedék lényeit l a másikéhoz egyedül a valódi beavatottak révén adták tovább, nemcsak a belevitt pontos jelentés maradt meg teljességében változatlanul, hanem a tanítványok közötti igazi tudósoknak köszönhet en ezeket az információkat elkezdték „részletesebben" is kidolgozni olyannyira, hogy még a közönséges földi háromagyú lények számára is felfoghatóvá váltak. Az egyik ilyen tanítvány, aki másfél évszázaddal a szent testvérek raszkuárnója után jelent meg, egy igazi tudós volt, és a King-Tu-Toz nevet viselte, az alla-attapann készülék középs , „dzendvokhnak" nevezett részének felépítési elvére alapozva kidolgozott egy nagyon részletes teóriát, amit „a rezgések evolúciójának és involúciójának teóriája" névvel illetett; és a teóriája igazolására készített egy külön bemutató készüléket, aminek a „lav-mertz-nokh" nevet adta és amely, megjegyzem, kés bb szintén ismerté vált Megalokoz-moszunk szinte összes tudós lényének körében. Ez a „lav-mertz-nokh" készülék az alla-attapann középs részéhez hasonlóan egy nagyon er s keretb l állt, amelyre számos, különféle négylábú lények beléb l vagy sz réb l készült húr volt felfeszítve. A húrok egyik végét a keret egyik oldalára er sítette, a másikat a szemben lév oldalon egy pecekre. Ezek a peckek úgy lettek beillesztve, hogy szabadon foroghassanak a „furatukban", így a rájuk er sített húrokat tetszés szerint lehetett feszíteni vagy lazítani a megfelel számú rezgés elnyeréséhez. A lav-mertz-nokhra feszített számos húr közül negyvennyolc fehérre volt festve, és mindegyikük „rezgés-összességét", vagyis a rezgései által meghatározott hangot az „oktáv gravitációs központjának" hívták. Ez a meghatározott hang annak felelt meg, amit kedvenceid jelenleg „egész hangnak" hívnak. Minden ilyen „oktáv gravitációs központot" vagy „egész hangot" adó hét húrból álló együttest akkor oktávnak neveztek el, amint még ma is hívják. A lav-mertz-nokh készüléken tehát hét oktávnyi „egész hangot" képvisel húr volt kifeszítve, amelyek teljes harmóniája adta az úgynevezett „szent hanziánót", vagyis pontosan azt, amit a két nagy testvér el érzett, és ami majdnem pontosan megegyezett azzal, amit k, mint már mondtam, a „niriunosszi világhang"-nak neveztek. A lav-mertz-nokh húrjainak minden egyes ilyen oktáyja a rezgéseknek azt a teljességét adta, amely a két nagy ikertestvér számításai szerint hét különálló független forrásból ered összes kozmikus anyag rezgései összességének felel meg, anyagok amelyek az „alapvet kozmikus anszapalni oktáv" hét gravitációs központjának egyikét alkotják. Ez a tudós kínai lény, King-Tu-Toz, a lav-mertz-nokh minden egyes fehér húrját külön úgy hangolta, hogy az azt a rezgésszám arányt adja, aminek a nagy testvérek számításainak megfelel en az adott anyagösszesség hét gravitációs központjának egyikét alkotó anyagokban kell jelen lennie, amely anyagösszesség maga egyikét képezi az anyagok alapvet kozmikus oktáyja hét gravitációs központjának. A lav-mertz-nokh-on, úgy minden oktávnak, mint az oktáv minden egész hangjának megvolt a saját neve. így a húrok fels oktávjának neve „Aratshiaplumish" volt, felülr l a másodiké „Erkrordiapan"
felülr l a harmadiké „Erordiapan" felülr l a negyediké Tshorordiapan" felülr l az ötödiké „Piandzsiapan" felülr l a hatodiké „Vetserordiapan" felülr l a hetediké „Okhterordiapan". Ami pedig a fehérre színezett „húr-gravitációsközpontokat" illeti, azok ugyanazt a nevet viselték minden oktávban, hozzátéve az adott oktáv nevét. Ezeket az egész hangokat így hívták: Az els t, a legmagasabbat, „Adashtanasz" a másodikat „Evotanasz" a harmadikat „Gevorgtanisz" a negyediket „Maikitanasz" az ötödiket „Midotanasz" a hatodikat „Lukotanasz" a hetediket „Szonitanisz". A kortárs lények ugyanezeket az egész hangokat dó, ti, la, szó, fa, mi, re-nek hívják. Ezzel kapcsolatban gyermekem, hogy e két szent testvér nagysága még nyilvánvalóbbá váljon el tted, felhívom a figyelmedet arra a tényre, hogy a „hang rezgések éltet ereje min ségének" megállapítására irányuló számításaik, ami feltételezésük szerint a kozmikus anyagforrások éltet erejének felelt meg, majdnem pontosan megegyeztek a valósággal. Érdemük annál is nagyobb, mivel földi lények lévén, err l semmilyen igazi információjuk nem volt, és hogy mégis képesek voltak sok objektív kozmikus igazságról helyes feltevéseket tenni és majdnem pontos számításokat végbevinni, azt egyedül a tudatos munkájuknak és önkéntes szenvedéseiknek köszönhették. Nos gyermekem, ez a tudós lény, King-Tu-Toz, a lav-mertz-nok-on az egész hangoknak megfelel fehér húrok közé bizonyos helyeken öt másik, ezúttal fekete húrt helyezett el. Ezeket a fekete húrokat „fél-szakhszakhszának" nevezte, ami a földi lények terminológiája szerint az úgynevezett „félhangoknak" felelt meg. A lav-mertz-nok-on nem feszítettek fel „félhangú" húrokat az olyan egész hangok húrjait elválasztó térben, amelyek között - a szent Tsun-Kil-Tessz és Tsun-Tro-Pel utalásai szerint, valamint a szent Heptaparaparshinokhnak megfelel en -, a hang rezgéseinek nincsen lehet ségük független evolúcióra vagy involúcióra - ezeket a hangok közötti tereket k els ként nevezték „intervallumnak". Az oktávnak pontosan azon a részén, ahol az egész hangok között eme „intervallumok" voltak, ez a tudós lény, King-Tu-Toz, az egész hangok közé különleges húrokat helyezett el az ott „lónak" nevezett lények farksz réb l. Ezek a lósz r húrok nem mindig adták ugyanazokat a rezgéseket, és King-Tu-Toz „kaotikus rezgéseknek" nevezte ket. E húrok által adott rezgések száma nem a feszültségükt l függött, mint a többi húré, hanem különböz tényez kt l, nevezetesen a környez kozmikus eredményekb l ered következ három körülményt l: a lav-mertz-nokh többi húrja által körülöttük létrehozott rezgések hatásától, az úgynevezett „légköri h mérséklett l" egy adott pillanatban, és a közelben lév lények kisugárzásaitól, bármilyen legyen is az agyrendszerük. A lav-mertz-nokh-on minden oktávban e fekete, fehér és lósz r húrok közé tizennégy, szintén sodort bélb l készült, pirosra színezett és „kisszkesztsurnak" nevezett húrt helyeztek; ha a kortárs lények használnák ezeket a húrokat, akkor azokat „negyed hangnak" neveznék. Továbbá, a „negyed hangok" összes olyan húrját, amelyek a lósz r húrok valamelyik oldalán voltak kifeszítve, úgy építették be, hogy azok megfeszítésével vagy ellazításával az általuk el állított rezgéseket minden pillanatban tetszés szerint lehetett változtatni; így eme rezgéseket hallásra lehetett szabályozni, és elegyíteni a lósz r húrok által kiadott „kaotikus rezgésekkel". Ezt azért rendezték el így, mivel a lósz r húrok rezgései gyakori változásainak köszönhet en - amelyek min sége, mint már mondtam, a leveg h mérsékletét l, a közelben lév lények kisugárzásaitól, és még sok más tényez l is függött - e piros húrok rezgései azt a tulajdonságot nyerték el, hogy amikor nem olvadtak össze a lósz r húrok rezgéseivel, akkor a jelenlev lényekre egy rendkívül „kakofonikus és kártékony" hatást gyakoroltak, amely egészen a teljes megsemmisítésükig vezethetett. Azonban a piros húrok feszültségét gyakran módosítva, és azok rezgéseit a lav-mertz-nokh-ból ered kkel összeolvasztva, ártalmatlanná váltak, vagyis a lav-mertz-nokh-ból kibocsátott rezgések összessége az azt észlel lények számára egy „harmonikus áramlattá" vált, és megsz nt kártékonyán hatni. - így tehát, gyermekem, ennek a lav-mertz-nokh készüléknek, valamint az si id k lelkiismeretes tudósa, King-TuToz részletes elméletének a sorsa ugyanaz lett mint a páratlan alla-attapann-é, és ama valódi információk összességéé, amir l ezek a nagy testvérek tudatossá váltak.
Az ilyen, új típusú tudós lények kedvenceid közötti folyamatos, és mennyiségi viszonylatban egyre fokozott kialakulása folytán, akiknek veleszületett hajlamuk van a „ravasz sz rszálhasogatásra", a tudománynak ez az egész ága elváltozott, és az igazi értelme és valódi fontossága fokozatosan feledésbe merült. És hogy a húrok elhelyezésének alapelve a lav-mertz-nokh készüléken valamint az alla-attapann központi részén a dzendvokh-on, még kortárs kedvenceidhez is automatikusan eljutott annak oka pedig a következ : Amikor e „zavaros id szak" legrosszabbja elmúlt, mindezeknek a bolygód még „aránylag normális" háromagyú lényei értelmének betudható nagy szerzeményeknek bizonyos épen maradt töredékeit ismét elkezdték továbbadni a következ nemzedékeknek azzal a módszerrel, amelyet hosszú id vel azel tt közönséges életfolyamatukba bevezettek, vagyis kizárólag olyan lények által közvetlenül biztosított to-vábbadási módszeren keresztül, akik már kiérdemelték, hogy igazi beavatottak legyenek, és megszerezzék az ahhoz tartozó tudást. Ugyanakkor évr l évre több lett közöttük az eme híres hajlammal sújtott felel s lény; s akkor történt, hogy ugyanebben a Kínában megjelent egy „Tsai-Yú" nev háromagyú lény, akib l felel s korára szintén új kiképzés tudós lett. Ennek a Tsai-Yú-nak köszönhet en e hét hangú skála tudománya és gyakorlati alkalmazása mindenki számára elérhet vé vált, és nemzedékr l nemzedékre továbbadva, automatikusan kortárs kedvenceidhez is eljutott. Felel s élete els éveiben, ezt a Tsai-Yú-t, bizonyos annak megfelel szubjektív érdemei alapján kiválasztották, és mivel az „els rend beavatott" rangjának jelöltje lett, és következésképp egy már régóta bevezetett szokást követve, tudta nélkül megadták neki az igazi beavatottak közül kijelölt lények a segítséget ahhoz, hogy a bolygójukon a múltban megtörtént különböz valóságos eseményekr l az összes szükséges információt megkapja. Ahogy azt nekem kés bb tüzetes kutatásaim kimutatták, méltónak bizonyult több más között a nagy lav-mertznokh készülék felépítésének is minden részletét megismerni. És akkor pusztán azért, hogy környezete lényei „tudósnak" tekintsék, ez a Tsai-Yú, aki „tökéletes példánya egy új kiképzés tudósnak", vagyis egy „sz rszálhasogatásra" teljesen kifejlesztett hajlamú lény, nemcsak hogy egy saját teóriát kezdett kiagyalni azon információk alapján, amit a nagy lav-mertz-nokh készülék részleteir l az említett módon tudott meg - egy teóriát, amely abszolút semmit sem állított vagy tagadott a rezgések törvényére vonatkozóan -, hanem még egy új, leegyszer sített „hangokat el állító készüléket" is épített, aminek a „king" nevet adta. Ez a leegyszer sítés abban állt, hogy figyelembe se véve a lav-mertz-nokh-nak sem a piros, sem a lósz r húrjait, a hangokat el állító készülékének alapjául egyedül a fehér és a fekete húrokat vette, továbbá csak két oktávnak megfelel számú húrt tartva meg, azokat olyan sorrendbe helyezte, hogy a középs teljes oktávnak az evolúciós és involúciós folyamatához csak a következ fels , és az el alsó oktáv fele állt a rendelkezésére. Bár a Tsai-Yú által így „összefércelt" elmélet szintén nem sokáig maradt fenn, ám az általa épített hangokat el állító készülék, a „king", egyszer sége folytán általánosan elérhet vé vált a közönséges háromagyú lények számára. És mivel egy szándékos tevékenység árán a vele elért eredmények nagyon jónak és a lehet legalkalmasabbnak bizonyultak ahhoz, hogy a kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek köszönhet en az általános jelenlétükben kikristályosodott számos tényez t „csiklandozzák", ez a hangszer elkezdett automatikusan átadódni nemzedékr l nemzedékre. A hangszer küls formáját, a keretének gyártási módszerét, a húrok feszültségét és még a nevét is, a következ nemzedékek lényei gyakran módosították, és végül is mindez kortárs kedvenceidnél azokhoz a súlyos, hülyeségig komplikált - és gyerekes szintre redukált fizikai erejükhöz egyáltalán nem mért - hangokat el állító készülékhez vezetett, amelyeket „csembalónak", „klavikordnak", „orgonának", „pi-anínónak", „zongorának", „harmóniumnak" stb... neveznek. Ám annak alapelve, amit a „hangok gravitációs központjai váltakozásainak" neveznek, a napjainkig ugyanaz maradt, mint amit a két szent testvér Tsun-Kil-Tessz és Tsun-Tro-Pel alkalmaztak a dzendvokh-on, vagyis az általuk megalkotott páratlan alla-attapann kísérleti készülék középs részén. Ezért gyermekem, e Tsai-Yú által leegyszer sített formája a „hangok oktávjának hét hangra való kínai felosztásának", amely eljutott egészen a kortárs kedvenceidig, akik azt manapság az összes felsorolt, hangokat el állító készülékre alkalmazzák, min t már mondtam neked, még mindig szolgálhat a „gyakorlati összehasonlító tanulmányozására" és megközelít ismeretére annak, hogyan jönnek létre a különféle s ség és elevenség kozmikus anyagok, a nagy trogoautoegokratikus folyamat során az úgynevezett „egyik a másikból ered rezgési áramlatokból", és mi módon egyesülnek és válnak szét egymástól, hogy kis és nagy, viszonylagosan független kozmikus koncentrációkat alakítsanak ki, és ezáltal megvalósítsák az általános kozmikus Iranirano-manzst. Err l nemsokára magad is meg fogsz tudni gy dni, amikor visszatérünk a mi kedves Karatazunkra, és ígéretemhez híven, majd gyakorlatban is megmutatom és megmagyarázom neked e mai, hangokat el állító készülék hangolási elvének jelentését ezen a „zongorán", amelyet sok egyéb tárggyal együtt a bolygód felszínér l hoztam el azért, hogy otthon kényelmesen tisztázni tudjam az egyik sajátosságát -erre ott helyben nem akadt id m -,ami a téged érdekl különös háromagyú lények különös pszichizmusával, valamint a körülöttük létrehozott különféle elevenség rezgésekkel van kapcsolatban.
És most megosztom veled egy másik, az utolsó ott tartózkodásom alatt tett megfigyelésemet is a bolygód jelenkori háromagyú lényei különös pszichizmusát illet en, nevezetesen azt, hogy bár ezt a hét hangra való kínai felosztást tették az összes hangokat el állító készülékük alapjává, és minden nap észlelik a következményeinek eredményeit, ez távolról sem ihleti ket - mint annak objektíven történnie kellene -ellenkez leg, egy efféle összhang hatása alatt, minden lelkiismeret-furdalás nélkül s t, a megelégedettség impulzusával, szándékosan fenntartják magukban azok at az asszociációs áramlatokat, amelyek általános jelenlétük ösz-szes szellemmel áthatott részében, eme átkozott kunda-buffer szerv tulajdonságának következményei által bennük kikristályosodott adatok befolyása alatt jelennek meg. Ez után a gyakorlati bemutató után, biztos vagyok benne, nemcsak hogy el fogod tudni képzelni magadnak, mit jelent az „egymásból ered és harmonikusan összeolvadó rezgésgravitációs-központok áramlata", hanem ismét csak a meglep dés impulzusával azt is meg tudod majd állapítani, hogy milyen mértékben legyengült kedvenceid általános jelenlétében azon lényi adatok hatásának esszenciája, amelyeknek általában minden háromagyú lény jelenlétében ki kell kristályosodniuk, és amelyek összességét az „ösztön finomságának" hívják. így tehát gyermekem, egyrészt mivel kedvenc háromagyú lényeid általános jelenlétében az egészséges lényi gondolkodásra bennük kikristályosodott adatok m ködésének min sége elkerülhetetlenül rosszabbodott, másrészt mivel közöttük egyre számosabb lett az új típusú felel s lény, vagyis „új kiképzés tudós", végül semmi sem jutott el ezt a szerencsétlen bolygót népesít kortárs háromagyú lényekhez az információknak ebb l a részletes, a Világegyetemben szinte példátlan összességéb l, amelyr l felebarátaik értelme annak idején teljesen tudatos volt, és amelyet ma a közönséges háromagyú lények jólétére használnak fel egész Megalokozmoszunk összes bolygólyán, annak az egynek a kivételével, ahol megjelentek. Semmi, mondtam, hacsak nem az, amit a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk a következ szavakkal határoz meg: hangszer elkezdett automatikusan átadódni nemzedékr l nemzedékre. A hangszer küls formáját, a keretének gyártási módszerét, a húrok feszültségét és még a nevét is, a következ nemzedékek lényei gyakran módosították, és végül is mindez kortárs kedvenceidnél azokhoz a súlyos, hülyeségig komplikált - és gyerekes szintre redukált fizikai erejükhöz egyáltalán nem mért - hangokat el állító készülékhez vezetett, amelyeket „csembalónak", „klavikordnak", „orgonának", „pi-anínónak", „zongorának", „harmóniumnak" stb... neveznek. Ám annak alapelve, amit a „hangok gravitációs központjai váltakozásainak" neveznek, a napjainkig ugyanaz maradt, mint amit a két szent testvér Tsun-Kil-Tessz és Tsun-Tro-Pel alkalmaztak a dzendvokh-on, vagyis az általuk megalkotott páratlan alla-attapann kísérleti készülék középs részén. Ezért gyermekem, e Tsai-Yú által leegyszer sített formája a „hangok oktáyjának hét hangra való kínai felosztásának", amely eljutott egészen a kortárs kedvenceidig, akik azt manapság az összes felsorolt, hangokat el állító készülékre alkalmazzák, min t már mondtam neked, még mindig szolgálhat a „gyakorlati összehasonlító tanulmányozására" és megközelít ismeretére annak, hogyan jönnek létre a különféle s ség és elevenség kozmikus anyagok, a nagy trogoautoegokratikus folyamat során az úgynevezett „egyik a másikból ered rezgési áramlatokból", és mi módon egyesülnek és válnak szét egymástól, hogy kis és nagy, viszonylagosan független kozmikus koncentrációkat alakítsanak ki, és ezáltal megvalósítsák az általános kozmikus Iranirano-manzst. Err l nemsokára magad is meg fogsz tudni gy dni, amikor visszatérünk a mi kedves Karatazunkra, és ígéretemhez híven, majd gyakorlatban is megmutatom és megmagyarázom neked e mai, hangokat el állító készülék hangolási elvének jelentését ezen a „zongorán", amelyet sok egyéb tárggyal együtt a bolygód felszínér l hoztam el azért, hogy otthon kényelmesen tisztázni tudjam az egyik sajátosságát -erre ott helyben nem akadt id m -,ami a téged érdekl különös háromagyú lények különös pszichizmusával, valamint a körülöttük létrehozott különféle elevenség rezgésekkel van kapcsolatban. És most megosztom veled egy másik, az utolsó ott tartózkodásom alatt tett megfigyelésemet is a bolygód jelenkori háromagyú lényei különös pszichizmusát illet en, nevezetesen azt, hogy bár ezt a hét hangra való kínai felosztást tették az összes hangokat el állító készülékük alapjává, és minden nap észlelik a következményeinek eredményeit, ez távolról sem ihleti ket - mint annak objektíven történnie kellene -ellenkez leg, egy efféle összhang hatása alatt, minden lelkiismeret-furdalás nélkül s t, a megelégedettség impulzusával, szándékosan fenntartják magukban azok at az asszociációs áramlatokat, amelyek általános jelenlétük ösz-szes szellemmel áthatott részében, eme átkozott kunda-buffer szerv tulajdonságának következményei által bennük kikristályosodott adatok befolyása alatt jelennek meg. Ez után a gyakorlati bemutató után, biztos vagyok benne, nemcsak hogy el fogod tudni képzelni magadnak, mit jelent az „egymásból ered és harmonikusan összeolvadó rezgésgravitációs-központok áramlata", hanem ismét csak a meglep dés impulzusával azt is meg tudod majd állapítani, hogy milyen mértékben legyengült kedvenceid általános jelenlétében azon lényi adatok hatásának esszenciája, amelyeknek általában minden háromagyú lény jelenlétében ki kell kristályosodniuk, és amelyek összességét az „ösztön finomságának" hívják.
így tehát gyermekem, egyrészt mivel kedvenc háromagyú lényeid általános jelenlétében az egészséges lényi gondolkodásra bennük kikristályosodott adatok m ködésének min sége elkerülhetetlenül rosszabbodott, másrészt mivel közöttük egyre számosabb lett az új típusú felel s lény, vagyis „új kiképzés tudós", végül semmi sem jutott el ezt a szerencsétlen bolygót népesít kortárs háromagyú lényekhez az információknak ebb l a részletes, a Világegyetemben szinte példátlan összességéb l, amelyr l felebarátaik értelme annak idején teljesen tudatos volt, és amelyet ma a közönséges háromagyú lények jólétére használnak fel egész Megalokozmoszunk összes bolygólyán, annak az egynek a kivételével, ahol megjelentek. Semmi, mondtam, hacsak nem az, amit a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk a következ szavakkal határoz meg: „Dics ítve légy, ó Teremt nk, amiért a farkas fogát nem olyannak teremtetted mint a kedves bivalyom szarvát, így ma tudok bel le drága hitvesemnek mindenféle gyönyör fés t csinálni." Az „oktáv hét hangra való kínai felosztásának" esetében, bár az kortárs kedvenceidhez is eljutott és mint már mondtam, a közönséges életükben is széleskör en alkalmazzák, még csak sejtelmük sincs arról, hogy ezt a felosztást külön azon a megingathatatlan princípiumokra alkották meg és építették fel, amelyeken Megalokozmoszunkban minden létez dolog nyugszik. Ha nem vesszük figyelembe azt a jelentéktelen számú lényt, akik az Ázsia kontinens bizonyos kis csoportosulásaiban élnek és ösztönösen észlelik ennek a „teljes hangnak hét súlypontra való kínai felosztását", és akik annak gyakorlati alkalmazását azokra a megnyilvánulásaikra korlátozzák, amelyeket szentnek tekintenek, akkor bátran mondhatjuk, hogy az utóbbi századok folyamán, bolygód szinte összes háromagyú lénye jelenlétében teljesen megsz ntek kikristályosodni azok az adatok, amelyek az ebbe a „felosztásba" foglalt jelentésnek és értelmi magasságnak felismerését lehet vé teszik. És még ugyanezen az Ázsia kontinensen él kortárs lények, akik bolygód felszínének összes többi szárazföldjén él khöz hasonlóan elvesztettek már minden ösztönös érzékenységet, mindegyikük kivétel nélkül egyedül az , háromagyú lényekre méltatlan, bizonyos kicsinyes vágyai kielégítésére használja ezt a felosztást. Ebben az egész történetben, amit neked elmeséltem arról, hogy a bolygódat népesít háromagyú lények miként ismerték meg a Heptaparaparshinokh szent törvényét az a legérdekesebb, hogy habár náluk ismét megjelent rengeteg mindenféle „összegy jtött speciális információ" - vagy, mint k mondják, a „tudományos ismeretek külön ágazatai", amelyeket, a kifejezésük szerint „bemagolni" kénytelenek -a „rezgések törvénye", mely ugyanakkor azok legfontosabb ágát képviseli, és amely legalább egy megközelít lehet séget ad a valóság felismerésére, számukra teljesen ismeretlen marad, eltekintve természetesen az aránylag újonnan megjelent, híres „hangelméletükt l", amit az „tudós fizikusaik" és „tudós zenészeik" úgynevezetten alaposan áttanulmányoztak és jól ismernek. Hogy egy „eleven képet" adjak kortárs kedvenceid esszenciájáról, szemed elé állítva a tudomány ezen ága terén felbukkant és egyesek között széleskör en elterjedt különféle félreéretéseket - jellegzetes félreértések, amelyek nagyszer alapanyagul szolgálhatnak neked az jelenlegi „pontos tudományuk" összes többi független ágai értelmének és objektív fontosságának ábrázolására és kiértékelésére -, szükségesnek tartom részletesen elmagyarázni a „hangrezgések" elméleteit, amit ezek a mai „sajnálatos tudósok" tanulmányoznak, és úgynevezetten ismernek. Azonban miel tt err l beszélnék, esszenciám megint azt parancsolja teljes jelenlétemnek, hogy kifejezzem szinte szánalmamat azon kortárs háromagyú lények sorsa iránt, akik állhatatos lényi partkdolgkötelességeiknek köszönhet en elérik az értelemnek azt a fokát, ahol elengedhetetlenül szükségessé válik, hogy a jelenlétükben megszerezzék a rezgések törvényére vonatkozó igazi információknak megfelel adatokat. Ezt ebben a pillanatban az asszociációk a szánalom impulzusával juttatják eszembe, mivel az utolsó közöttük tartózkodásom alatt többször is találkoztam olyan háromagyú lényekkel, akik számára a „pszichikai tökéletesedésük" folytán elengedhetetlenné vált igazi információkat észlelni és elsajátítani a rezgések törvényér l; és ugyanakkor nyilvánvalóan megértettem, hogy egy ilyen fajta információra semmilyen forrásuk sem volt. Igaz, hogy err l van nekik jelenleg egy „összetett információjuk", vagy mint k maguk nevezik egy „rezgéselméletük", de azoknak a szerencsétlen kortárs lényeknek, akiknek szükségük van erre a tudásra, ez minden vágyuk és er feszítésük ellenére sem elégítheti ki a kutatását hacsak nem különféle félrevezet koncepciókkal és ellentmondásokkal. így tehát gyermekem, e földi félreértések eredetén az a tény áll, hogy a „rezgések törvényével" kapcsolatos információk különféle töredékei a kortárs lényekhez két különböz forrásból jutottak el, vagyis az si kínaiaktól és a görögökt l, akiknek közösségét, mint már mondtam neked, ha emlékszel rá, az ázsiai és Európa kontinens között hozták létre ugyanazok az ázsiai halászok, akik a rossz id járás idején unalmukban mindenféle „tudományt" találtak ki, beleértve ezt a „hang rezgésének tudományát" is. Kés bb ez a „tudomány" nemzedékr l nemzedékre szállva, majdnem az említett kínai tudománnyal egyidej leg jutott el kortárs kedvenceidhez. Az összes kés bbi félreértés abból eredt, hogy a si kínaiaktól származó információk pontosan megjelölték, hogy a rezgések teljes oktávja hét „resztoriolt" tartalmaz, vagyis, hogy az oktávot hét „hang gravitációs központ" alkotja,
míg a görög eredet információk azt állították, hogy a rezgések teljes oktávja öt resztoriolt foglal magába, vagyis, hogy az oktáv öt gravitációs központból vagyis öt egész hangból állt. Márpedig azon egyszer oknál fogva, hogy kedvenceid jelenlétében az utóbbi évszázadok folyamán a „logikus lényi gondolkodásra" kikristályosodott adatok mindig majdnem „fejre állítva" m ködnek, és hogy az kurta logikus értelmük szerint ez a két különböz forrásból ered információ nekik egyaránt valószer nek t nt, a jelenkori civilizáció azon lényei, akik ugyanolyan könnyedséggel kezdtek kif zö-getni mindenféle „tudományos specialitásokat", mintha palacsintát sütnének, egy nagy „tanácstalanság" állapotába estek, és több éven keresztül nem tudták eldönteni, hogy a két ellentmondó információ közül melyiket részesítsék el nyben és vegyék fel a „hivatalos tudományuk" ágai közé. Miután sok „nyálat elfröcsköltek", mint k mondják, végül is, hogy senkit meg ne bántsanak, és ugyanakkor a tudomán yuknak ez az ága a r égi id kb l hozzájuk elju to tt mindkét, egymásnak ellentmondó elméletet magába foglalja, elhatározták, hogy a két elméletet egyesítik. Egy kicsit kés bb egyikük, akit „Haidoropuló"-nak hívtak, kitalált egy nagyon hosszú, „matematikai" magyarázatot erre a félreértésre, pontosan kimutatva, hogy miért beszélt az egyik elmélet az oktávnak hét, és a másik csak öt egész hangra való felosztásáról, és hogy miként jött létre ez a jelent s ellentmondás; ett l kezdve ezek a matematikai magyarázatok a jelenkori civilizáció összes képzett képvisel jét egyszer s mindenkorra megnyugtatták, olyannyira, hogy manapság ennek a ,jó Haidoropulónak" matematikai magyarázatai alapján nyugodt lelkiismerettel tákolják össze a rezgésekkel kapcsolatos „fantazmagóriáikat". Ezek a matematikai magyarázatok a következ meggondolásokon alapulnak: Ez a lekötelez Haidoropuló, egy csak általa ismert módszerrel kiszámította a kínai „hét egész hang" rezgésszámát, azután megmagyarázta, hogy a kínai hét hangú oktávban a „mi" és a „ti" hangok nem igazi egész hangok, hanem csak félhangok, mivel a rezgéseik száma majdnem azon görög félhangok számának felelt meg, amelyek, a görög oktáv felosztásának megfelel en, pontosan a kínai „mi" „fa" és „ti" „dó" egész hangok között voltak. Továbbá feltételezte, hogy valószín leg a kínaiaknak kényelmesebb volt, hogy „resztoriolok", vagyis hang gravitációs központjaik legyenek ezeken a félhangokon, és ez oknál fogva az oktávjukat nem a görögök módjára öt, hanem hét hangra osztották fel, és így tovább... Haidoropuló úr ezen magyarázatát követve azután az összes új kiképzés kortárs tudós címkét ragasztva az „hivatalos tudományuknak" erre az új ágára is, egyszer s mindenkorra megnyugodott. Azóta ez az ág náluk a „rezgések törvényének elmélete" néven létezik, és mint a mi bölcs mesterünk Mullah Nasszr Eddin mondaná: „El mint Marci Hevesen". Ezzel kapcsolatban még emlékszem a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk bölcs szentenciájára, amit akarva-akaratlan hangosan kell kifejeznem, s így szól: „Hé! Ti fura kurfurisztáni bohócok! Nem mindegy-e nektek, hogy öszvéretek vagy nyulatok van-e a mezei munkára, hisz mindkett nek négy lába van?" Természetesen ezek a kortárs kedvenceid nem tudják, és még csak nem is sejtik, hogy az oktáv két fajta egész hangokra való felosztásának, amelyet „kínainak" vagy „görögnek" hívnak, két teljesen különböz oka volt: az els , vagyis a kínai felosztás, mint már mondtam, a Heptapara-parshinokh törvénye alapos ismeretének volt az eredménye, amit a két nagy ikertestvér, a Földön mindeddig páratlan tudós szerzett meg; a második, vagyis a görög felosztás, egyedül az úgynevezett „hangok resztorioljai" alapján épült fel, amelyek a görög lények hangja számára természetesek voltak abban a korszakban, amikor ezt az öthangú görög ok-távot komponálták. A „hang resztoriolok", vagy ahogy szintén néha mondják: a „hang könny tónusai" a kedvenceidnél majdnem ugyanolyan számban alakultak és alakulnak ki, ahány független csoportba oszlottak, és még ma is oszlanak. És ez azért van így, mert a hangnak ezek a könny tónusai a lényeknél általában számos környez , küls és bels , t lük független körülmény alapján alakulnak ki, például földrajzi, örökl dési, vallási körülmények, és még az ennivaló min sége, vagy a „kölcsönös befolyások min sége" alapján is, és így tovább, és így tovább. A kortárs kedvenceid természetesen nem tudják megérteni, hogy az si görögök bárhogy próbálták is, bármennyire lelkiismeretesen is állhatták hozzá ehhez a kérdéshez, minden vágyuk és er feszítésük ellenére sem tudtak az oktávnak meghatározott hangokba való felosztásánál sem többet, sem kevesebbet, mint öt teljes hangot találni. Valójában a t lük független, küls és bels körülményeik csak azt tették lehet vé számukra, hogy az öt „hang resztorioljukra" támaszkodjanak amikor énekelnek. „Resztoriolnak", vagy „a lények hangjában a hangtónusok gravitációs központjainak" azokat a hangokat nevezik, amelyeket az arra szolgáló szerveik által el állított különféle hangok közül a bennük megrögz dött, az örökl dés és az elnyert képességek által eredményezett tulajdonságok szerint és jelenlétük általános m ködését l függ en, szabadon, könnyeden, és hosszan tartóan tudnak kibocsátani anélkül, hogy ez a többi független funkcióikban bármiféle feszültséget váltana ki. Másszóval, egy „resztoriol" akkor keletkezik, amikor ennek a megnyilvánulásnak ritmusa tökéletesen összhangban áll az általános jelenlétük többi funkciójával, amelyek ritmusát összes közönséges küls és bels lényi életkörülményeik már megszilárdították.
A különböz helyi jelleg körülmények, valamint bizonyos örökl dési tulajdonságok folytán, majdnem minden csoportosulás, vagy földrajzi régió lényeinél más-más „resztoriolok", vagy a „hangok tónusainak gravitációs központjai" alakulnak ki, így az oktávnak egész hangokra való felosztása a bolygód felszínén a lények lakóhelyét l függ en teljesen különbözik. Jelenleg kedvenceid között léteznek olyan csoportok, amelyek képesek a hangok oktáyjának nemcsak öt vagy hét „hang gravitációs központját", hanem akár tizenhárom, s t tizenhét egész hangját kibocsátani. Ennek illusztrálására az Ázsia kontinens egyik kis lénycsoportja nagyon jól szolgálhat példaként. Nagyon szerettem hallgatni az éneküket, mert több más fiziológiai képesség között - bár az adataik csak három „resztoriol" megnyilvánítására voltak meg - az énekükben negyven jól meghatározott hangot is ki tudtak bocsátani. Gyönyör volt az énekük, és ugyanakkor még ha tele tüd l énekeltek is, a hang nyugalma és a rezgések kibocsátásának id tartama csak a három „szerves resztorioljuk" valamelyikét l függött. E kis csoport lényeinek fiziológiai különlegessége abban állt, hogy a hangjuk teljes oktávjában el állított meghatározott hangok számától függetlenül, egyedül a velük született három resztoriolra támaszkodva, mindig fenntartották a „rezgések változatlan összességét", és az egész megnyilvánulásuk folyamán ezeknek a resztorioloknak mindvégig megvolt az a tulajdonságuk, hogy egy úgynevezett „központosítást" vagy „visszhangot" váltsanak ki egy másik lény teljes jelenlétében. Mindezt nagyon világosan megértettem, miután énekük felkeltette az érdekl désemet, és tanulmányozni kezdtem ezt a kedvenceid között oly ritka különlegességet három különleges „hangvilla" segítségével, amit csináltattam, és több, nagyon érzékeny „rezgésmér mmel", amit esszenciám barátja, Gornakhúr Khárkhár külön számomra talált ki. Az oktáv egész hangokra való kínai felosztása ezt a lényi tulajdonságot egyáltalán nem vette figyelembe. Az oktávnak ez a hét egész hangra való felosztása, valamint a Kilenc Törvényére vonatkozó különleges tudományi ágazatot képz összes információ a két nagy ikertestvér tudatos munkájára és önkéntes szenvedésére lett alapozva, akiknek fels testei így méltóvá váltak az üdvözülésre, és most azon a szent bolygón tartózkodnak, ahova nagy örömünkre nemrég ellátogathattunk. - Bárhogy legyen is gyermekem, nagyon sajnálom, hogy ezzel a jelenkori hangokat el állító készülékkel, a bolygódról elhozott zongorával, lehetetlen lesz teljes magyarázatot adni neked az összes olyan forrásból ered ' rezgések törvényér l, melyek az általános kozmikus Anszambluizárt valósítják meg, amit olyan tökéletesen meg lehetett volna tenni a két nagy ikertestvér követ je, a nem kevésbé nagy kínai tudós, King-Tu-Toz által alkotott kiváló lav-mertznokh-al. Ezen a rendkívüli kísérleti készüléken a lav-mertz-nokh-on King-Tu-Toz pont annyi rezgéseket el állító húrt helyezett el és hangolt fel a nagy testvérek megfelel számításai alapján, ahány egymást követ forrás van a Világegyetemben, egy bolygótól egészen a Protokozmoszig, amelyek jelenlétében a kozmikus anyagok rezgései a trogoauto-egokratikus folyamat során a törvényeknek megfelel változásokon átesve a megkívánt módon összeolvadnak, hogy létrehozzák az összes további megvalósulást. Ugyanakkor gyermekem, habár a hangokat el állító készülék, a zongora, amit a bolygódról hoztam, kortárs kedvenceidnek egy nagyon tipikus találmánya, mégis, mivel az „egész-hangok" és a „félhangok" húrjainak hangolást módszere egyáltalán nem változott, a húrjai által megfelel módon létrehozott rezgések összeolvadási rendjét betartva még ki lehet vele gyakorlatilag mutatni az anyagok bármelyik alapvet kozmikus oktáyjából, vagyis a hét alapvet forrás összességének valamelyikéb l ered rezgések törvényeit. Ennek köszönhet en el lehet képzelni és meg lehet érteni azt, hogy az összes rezgések miként hozzák létre egymást és hatnak egymásra, bármi legyen is a forrásuk; mivel, mint már mondtam neked, az összes különböz skálájú kozmosz, valamint e kozmoszok megnyilvánulásának hét független részének mindegyike majdnem minden vonatkozásban hasonlatos a Megalokozmoszhoz; és minden egyes ilyen egységben a hétszeres rezgésforrások ugyanazokat a kölcsönhatásokat gyakorolják egymásra, mint amelyek a Megalokozmoszban hatnak; ezért ha egy bármilyen gravitációs központ rezgési törvényeit megértetted, lehetségessé válik megközelít leg megértened az összes gravitációs központét, természetesen azzal a feltétellel, hogy a méretkülönbséget figyelembe veszed. Ismétlem, ha a zongora húrjait a megszabott módon hangoljuk és a megfelel húrokon a megkívánt rezgéseket váltjuk ki, az eredményezett rezgések összeolvadása még matematikai szempontból is majdnem pontosan egybeesik a szent Heptaparaparshinokh alapján megfelel kozmikus forrásokból ered anyagok törvényszer rezgésösszességének. Ezen a zongorán, bármelyik oktáv mindegyik „egész hangja" és minden „félhangja" szigorúan a szent Heptaparaparshinokh törvénye szerint megy át egyikb l a másikba, így a rezgéseik - mint az a Világegyetemben mindenhol történik - evolúciójukban vagy involúciójukban kölcsönösen segítik egymást. Ezzel kapcsolatban itt érdekes megjegyezni, hogy e nagy földi tudósok számításai és feltételezései annak köszönhet en bizonyultak majdnem pontosnak, hogy számításaik alapjául véletlenül ugyanazt az egységet vették,
amelyet a nagy Megalokozmoszban mindenütt használnak, vagyis a nagyon szent Theomertmalogosznak azt a parányi részecskéjét, ami a neki megfelel teljes éltet er t még birtokolja. Most pedig gyermekem, ígéretemhez híven meg fogom magyarázni neked mi is a „niriunosszi világhang". A „niriunosszi világhang" pontosan az a hang, amelynek rezgését a régi id kben - mint néhány kedvencednél, nevezetesen Kínában, még jelenleg is - a hangokat el állító készülékek felhangolásához a „dó" hang „abszolút rezgéseként" vették. A bolygódon e hang létezésére következ képp jöttek rá: Els ként az Atlantisz kontinensen megalapított Akhldanné egyesületnek az a tudós tagja fedezte fel, aki pont ennek a két tudós testvérnek volt az se, és aki, emlékszel rá, véletlenül találkozott Maralpleisszisz ország els lakóival, akik t kés bb vezet ül választották. Abban az id ben az Akhldanné egyesületnek ez a tudós tagja, úgy magán a bolygón, mint a fölötte lejátszódó különféle kozmikus jelenségek megfigyelését végezte, és így észrevette, hogy ennek az országnak bizonyos régióiban, egész közel a helyhez, ahol kés bb Gob városa épült, évente kétszer, bizonyos légköri zavarok után, aránylag hosszú id n keresztül ugyanazt a meghatározott hangot lehet hallani. Akkor azon a helyen két építményt emeltetett, amire az úgynevezett „égitestek" megfigyeléséhez volt szüksége. A szándéka ugyanis az volt, hogy miközben ezt a munkát végzi, ezt az számára kezdetben teljesen érthetetlen kozmikus eredményt is megfigyelhesse és tanulmányozhassa. Kés bb, amikor ez a két nagy testvér, jövend szent, felismerte és tanulmányozni kezdte a Heptaparaparshinokh szent kozmikus törvényét, mivel már ismerték ezt a kozmikus eredményt, külön azon a helyen telepedtek le, és ott sikerült tisztázniuk ennek a különös hangnak a jellegét és a természetét, amelyet aztán általánosan az összes számításaik alapegységéül vettek. Ezen a zongorán, az „idegen forrású rezgések" különféle sokkokból, zajokból, súrlódásokból erednek, de különösen az úgynevezett „légellenállási rezgésekb l", amelyek az atmoszférában általában már jelenlev természetes rezgésekb l alakulnak ki. Ezzel kapcsolatban, hogy a szent Heptaparaparshinokh ötödik stopinderének megvalósulását kiemeljük, vonjunk párhuzamot két egymástól küls leg teljesen különböz folyamat között. Épp úgy, ahogy az els lényi táplálék az éltet erejét csak a „lényi pentoekhariba" való átváltozása után nyerheti el, úgy ezen a zongorán egy húr rezgései megfelel éltet erejüket csak akkor nyerik el, amikor összeolvadtak azokkal a megel rezgésekkel, amelyek a „szó" hang „rezgései gravitációs központjának" összességéb l kiindulva álltak el . A Heptaparaparshinokh szent törvényének ez utóbbi sajátosságát ily módon, vagyis a zongorán, teljesen bizonyossággal be lehet bizonyítani, mivel ha „mi" és „ti" hangok rezgéseit egy hermetikusan bezárt helyiségben állítják el , azok vagy rögtön megsz nnek, vagy pedig az ket kiváltó els sokk okozta nyomaték miatt egy involúción mennek keresztül; röviden összefoglalva a „mi" hang a „dó" hanghoz tér vissza, és a „ti" hang az alatta lev „fá"-hoz. Hogy összegezzem a hangok oktávjának hét részre való felosztásáról szóló magyarázataimat arról, ahogy az kedvenceidnél létezik, sajnos ismét ki kell hangsúlyoznom azt a tényt, hogy habár a tudás morzsái el is jutottak hozzájuk, minden esszenciálist elfelejtettek, és ennek oka mindig ugyanaz: abbahagyták általános jelenlétükben a lényi partkdolgkötelességek megvalósításának gyakorlását, és ez az igazi oka a háromagyú lényekre jellemz gondolkodás fokozatos leromlásnak bennük. Elbeszélésének ezen a részén Belzebub ismét hosszasan gondolkodni kezdett, azután tekintete unokája orra hegyére szegez dött. Egy elég hosszú csend állt be, azután így folytatta: - Eh, kedves gyermekem... most akarva-akaratlan, de el kell mesélnem neked azokat a rezgések törvényével kapcsolatos kísérleteket is, amelyeknek a Föld-bolygón szemtanúja voltam. Ezeket is részletesen el fogom mesélni a két következ oknál fogva: Egyrészt azért, mert err l az els alapvet szent törvényr l, a Heptaparaparshinokhról már sokat beszéltem neked, és nagyon bosszantana, ha valamilyen oknál fogva nem sikerülne az összes sajátosságát tisztán megértened. Biztos vagyok benne, hogy e kísérletek leírása alapján képes leszel kialakítani magadnak egy alapos fogalmat err l a törvényl. A másik ok az, hogy az a földi lény, aki a kozmikus rezgésekr l szerzett ismeretének köszönhet en ezeket a kísérleteket megvalósította, volt az egyetlen a Földön eltöltött a hosszú évszázadok során, aki felismerte igazi természetem.
Negyvenegyedik fejezet A bukharai dervis Hadzsi-Asszvatz-Truv ELS találkozásom ezzel a kortárs háromagyú lénnyel, akinél a szóban forgó kísérletek szemtanúja voltam, minden bizonnyal nagyon érdekes és egyben tanulságos lesz számodra, annál is inkább, mivel neki köszönhet , hogy a Heptaparaparshinokh alapvet szent kozmikus törvényér l szóló ismeretek újra helyreállnak, és azok az összes tudásra szomjazó közönséges lény számára elérhet k lesznek, még a kortársak számára is. Ezért ezt a találkozást részletesen el fogom mesélni neked. Vele, három földi évvel err l a naprendszerr l való végleges távozásom el tt találkoztam el ször. Az Ázsia kontinensen, a „Bukhara" nev vidéken utazva, egyszer véletlenül megismerkedtem és barátságot kötöttem egy háromagyú lénnyel, aki bolygód felszínének ezen a részén lakó egyik közösséghez tartozott, és egy dervis konfraternitás tagja volt. Hadzsi-Zefír-Boga-Eddin-nek hívták. Egy jellegzetes példája volt azoknak a kortárs földi háromagyú lényeknek, akiknek hajlamuk van arra, hogy rajongjanak az úgynevezett „magasabb rend témákért", és akik számára automatikussá vált, hogy esszenciális megértés nélkül beszéljenek azokról - akár id szer , akár id szer tlen az alkalom - mindenkivel, akivel csak találkoznak. Velem épp úgy, mint másokkal minden egyes találkozásunk alkalmával csak ilyen kérdésekr l szeretett beszélni. Egy alkalommal a „Shat-Tsai-Mernisz-nek" nevezett si kínai tudomány került szóba. Ez a tudomány nem más, mint a szent Heptapara-parshinokhra vonatkozó hiteles információk összességének töredéke, melyr l a két nagy kínai testvérnek - miként más ókori igazi tudósoknak is - tudomása volt, és „A Kilenc Törvényér l szóló valódi tudás összessége" nevet adták neki. Már mondtam neked, hogy ennek a tudásnak bizonyos, véletlenül épen maradt töredékeit nagyon korlátozott számú ottani beavatott lények közvetítése révén adták tovább nemzedékr l nemzedékre. Valóban nagy szerencse lenne a jöv id k földi háromagyú lényei számára, ha ezek az épen maradt töredékek, melyeket néhány ritka beavatottnak köszönhet en nemzedékr l nemzedékre továbbadtak, és még ma is továbbadnak, nem kerülnének a „kortárs tudósok" kezére. Igazán nagy szerencse lenne, mivel ha az igazi tudásnak eme épen maradt töredékei a jelenlegi ottani tudósok kezébe kerülnének, k a velük született „okoskodásukkal" az ezekbe a töredékekbe helyezett tudásból egy olyan „tudományos vegyeskását" csinálnának, aminek csak k ismerik a titkát, és az összes többi háromagyú lény pislákoló értelme akkor egyszer s mindenkorra kialudna; és mi több, ezzel seik hatalmas tudásának utolsó maradványait is véglegesen eltörölnék e szerencsétlen bolygó felszínér l. - így aztán gyermekem... Egyszer, amikor Hadzsi-Zefír-Boga-Eddin dervissel beszélgetve szóba került a „Shat-Tsai-Mernisz" si kínai tudomány, azt javasolta, hogy kísérjem el egy másik dervis barátjához, aki ebben az si kínai tudományban nagy tekintély, hogy vele beszélgessek err l. Elmondta, hogy barátja mindenkit l távol, Fels -Bukharában lakik, ahol bizonyos, ezzel a tudománnyal kapcsolatos kísérleteket végez. Mivel akkor semmi különös dolog nem tartott abban a városban, ahol éppen voltunk, és a tudós dervis pont azokon a hegyeken lakott, amelyeket már régóta szándékomban állt felfedezni, azonnal elfogadtam ajánlatát és mindjárt másnap elindultunk. A várost elhagyva három napon keresztül mentünk. Végül is jól fent, Fels -Bukhara hegyei közt, egy kis szorosban álltunk meg. Ez a vidék azért viseli a Fels -Bukhara nevet, mert nagyon magas hegyei vannak, sokkal magasabbak mint az ország Alsó-Bukharának nevezett többi részének. Ebben a kis hegyszorosban Hadzsi-Zefír-Boga-Eddin dervis barátom megkért, hogy segítsek neki felemelni egy lapot, és amikor elmozdítottuk, alatta egy kis nyílás t nt el , amelynek oldalán két vasrúd állt ki. Az egyiket a másikhoz érintette és figyelmesen hallgatni kezdett. Nemsokára egy különös moraj hallatszódott, és nagy meglepetésemre Hadzsi-Zefír-Boga-Eddin ezen a nyíláson át, egy általam ismeretlen nyelven kezdett beszélni. Amikor befejezte, visszatettük a k lapot a helyére, és újra útnak indultunk. Miután megtettünk egy jelent s távolságot, megálltunk egy szikla el tt; Hadzsi-Zefír-Boga-Eddin szemmel láthatóan feszülten várt valamire, mikor hirtelen a hatalmas szikla félrecsúszott és egy barlang bejárata tárult elénk.
Beléptünk ebbe a barlangba és ahogy mentünk el re, felt nt nekem, hogy az utunk ki van világítva, hol úgynevezett gázzal, hol villannyal. Ez a világítás különösen meglepett; ugyanakkor nem tudtam rászánni magam arra, hogy társam komoly figyelmét a kérdéseimmel megzavarjam. Miután megtettünk egy jelent s távolságot, az egyik fordulónál egy földi háromagyú lényt láttunk jönni elénk. , az ott ilyen alkalmakkor szokásos kedvességgel fogadott minket és továbbkísért. volt Hadzsi-Zefír-Boga-Eddin dervis ismer söm barátja. Már nagyon id s volt - kedvenceid szemszögéb l véve -, és a környezetében lév khöz képest nagyon magasnak és rendkívül vékonynak t nt. Hadzsi-Asszvatz-Truv-nak hívták. Velünk beszélgetve a barlang egyik kis termébe vezetett, ahol leültünk a filccel borított földre, és tovább folytattuk beszélgetésünket, miközben hideg Bukharai „shila-pilaffot" ettünk, amit ez az id s lény egy agyag tálban hozott a szomszédos teremb l. Étkezés közben dervis barátom többek között elmondta neki, hogy engem is nagyon érdekelt a Shat-Tsai-Mernisz tudománya; azután röviden leírta mit tudok már róla, és általában milyen témákról beszélgettünk addig. Ezután a dervis Hadzsi-Asszvatz-Truv maga is feltett nekem néhány kérdést. Minden alkalommal a megfelel választ adtam, de természetesen a számomra már szokásossá vált formában, amely mögé igazi természetemet mindig el tudtam rejteni. Tény, hogy földi tartózkodásom folyamán nagyon jártas lettem egy olyan beszédmódban, amely alapján kedvenceid mindig tudósaik egyikének tekintettek. Az azt követ beszélgetésb l kivettem, hogy ez a tisztelt Hadzsi-Asszvatz-Truv már régóta foglalkozik ezzel a tudománnyal, és az utolsó tíz évben kizárólag a gyakorlati oldalait tanulmányozta. Azt is megértettem, hogy kutatásai során olyan eredményeket ért el, amelyek az ottani háromagyú lények képességeit már messze túlhaladják. Ez a megállapítás nagyon meglepett, és felébredt a vágyam, hogy megtudjam miként történhetett ez meg, mivel jól tudtam, hogy ez a tudás a földi lények értelméb l már réges-rég elt nt, így tehát kevés volt a valószín sége, hogy ez a tiszteletre méltó Hadzsi gyakran hallhatott volna róla, és mint közöttük szokás, ezáltal ébredt volna fel fokozatosan az érdekl dése. Valójában gyermekem, az általad kedvelt háromagyú lényeket már régóta csak az érdekli, amit gyakran látnak, vagy amir l sokat hallanak beszélni, és amint valami felkelti az érdekl désüket, ez elfojtja bennük az összes többi lényi szükségletet, és így nyilvánvalónak t nik számukra, hogy ami ket éppen akkor lelkesíti, akörül „forog az egész világ". Amikor ez a szimpatikus dervis, Hadzsi-Asszvatz-Truv és közöttem kialakultak a megfelel kapcsolatok, és többékevésbé normálisan kezdett hozzám beszélni - vagyis „álarc" nélkül, amely mögé kortárs kedvenceid felebarátaik jelenlétében mindig bújnak, és különösképp az els találkozás alkalmával - megkérdeztem t le - természetesen a megkívánt formában -, hogy miért és hogyan ébredt fel benne az érdekl dés az igazi tudománynak eme ágazata iránt. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmedet arra, hogy általában a bolygód felszínének minden önálló vidékén az ott lakó különös háromagyú lények közönséges életfolyamatában lassacskán kialakultak a sajátos formák az egymás közötti küls kapcsolataikra, amelyeket azután nemzedékr l nemzedékre továbbadnak. A kapcsolatoknak ezek a különböz formái maguktól alakultak ki, miután kedvenceid pszichizmusában véglegesen elsorvadt az a lényi tulajdonság, amely lehet vé teszi, hogy észleljék egy másik lény irántuk tanúsított bels érzelmét, tulajdonság, amelynek Világegyetemünk összes lényében mindenképpen léteznie kell, bármi is a formája és megjelenési helye. Jelenleg bolygódon, a jó vagy rossz kölcsönös kapcsolatok kizárólag mesterséges küls megnyilvánulások alapján jönnek létre, és f leg a náluk úgynevezett „barátságosság" alapján, vagyis üres szavak alapján, amelyekben még egy atomnyi sincs az úgynevezett „bels jóindulat impulzusának eredményéb l", abból az impulzusból, mely általában minden lény jelenlétében megjelenik amint egy felebarátjával találkozik. Napjainkban, bármilyen jóindulatú érzelem jelenik is meg egy lényben egy másik iránt, ha azt valami oknál fogva nem a konvencióknak megfelel szavakban fejezi ki, akkor közöttük mindennek vége; akkor e másik lény összes különálló szellemmel áthatott lokalizációjában egészen biztosan olyan tényez k kristályosodnak ki, amelyek asszociációk révén kiváltják benne azt a meggy dést, hogy ez a lény, aki valójában bels leg jóindulattal van iránta, csak azért jött a világra, hogy vele szemben minden létez gonoszságot elkövessen. így ott, f leg az utóbbi id kben, ha barátokat és nem „vad ellenségeket" akarsz magadnak, elengedhetetlenné válik az összes „modoros frázis" ismerete. E különös háromagyú lények abnormális élete nemcsak a saját pszichizmusukat rontotta el, hanem utóhatásként fokozatosan majdnem az összes többi földi egy- és kétagyú lényekét is.
Az említett bels lényi impulzust kiváltó adatok már nem alakulnak ki többé az olyan egy- és kétagyú lények jelenlétében, akikkel ezek a különös, neked tetsz háromagyú lények gyakran és hosszabb ideig kerülnek érintkezésbe. Igaz, ezek a lényi adatok még megjelennek egyes ottani egy- és kétagyú lényekben, mint például a „tigrisek", „oroszlánok", „medvék", hiénák", „kígyók", „kaszáspókok", „skorpiók", és így tovább... amelyek életmódja sohasem került semmilyen módon kapcsolatba kétlábú kedvenceiddel. Ugyanakkor a kedvenceid által megalapozott abnormális közönséges életkörülmények folytán már kialakult a felsorolt lények általános jelenlétében egy nagyon érdekes és különleges sajátosság, vagyis a tigrisek, oroszlánok, medvék, hiénák, kígyók, kaszáspókok, skorpiók stb... a velük szemben álló többi lény t lük való félelmét irányukban tanúsított rosszindulatként fogják fel, s ezért, hogy ezt a „veszélyt" elhárítsák, igyekeznek elpusztítani ket. Ez abból ered, hogy kedvenceid, megint csak az abnormális életkörülményeik következtében, lassacskán tet ltalpig, mint mondják „gyáva alakokká" váltak, és ugyanakkor a szükségletük, hogy másokat elpusztítsanak, szintén tet l-talpig beléjük gyökerezett. Ezért amikor kedvenceid, akik már mind „cégéres gyáva alakok", más formájú lények elpusztítására mennek, vagy amikor véletlenül találkoznak velük - lények, akik szerencsétlenségükre és sajnálatunkra, fizikailag épp úgy mint a lényi érdemek terén náluk sokkal er sebbek -, annyira elfogja ket a vakrémület, hogy „becsinálnak a nadrágjukba", mint k hasonló esetben mondják. Mégis, a bolygójukat népesít más formájú lények elpusztításának szükséglete által hajtva, mely jelenlétüknek már velejárójává vált, kiagyalják a módját annak, hogy ezt végre is tudják hajtani. Azután, eme eredeti lények saját kisugárzásai hatására, a más formájú lények általános jelenlétében ama adatok helyett, amelyeket a más formájú lények „ösztönös tiszteletben tartásáról és a szimpátiáról való tanúságtétel" impulzusának el idézésére tartalmazniuk kellene, fokozatosan egy másik adatot alakítanak ki, amelynek különleges funkciója abban nyilvánul meg, hogy a kedvenceid jelenlétében megjelen „gyávaság" érzelmét egy feléjük irányuló „fenyegetésnek" veszik. Ezért valahányszor eme egy- és kétagyú lények kedvenceiddel találkoznak, mindig az életükre törnek, hogy a sajátjuk a veszélyt l megmeneküljön. Kezdetben bolygódon az összes lény, küls formáik és agyrendszereik különböz sége ellenére, mind békességben és egyetértésben élt együtt. Még napjainkban is néha el fordul, hogy kedvenceid egyike olyan fokra tökéletesíti magát, hogy összes szellemmel áthatott részével megérzi, hogy minden lény, vagy mint mondják, „minden ami lélegzik", Örökkévaló Teremt Atyánk számára egyformán közel álló és drága, és a lényi partkdolgkötelességeket beteljesítve teljesen meg tudja semmisíteni azokat a tényez ket, amelyek jelenlétében a félelem impulzusát váltják ki a más formájú lények el tt; olyannyira, hogy ez utóbbiak, ahelyett hogy az életére törnének, tiszteletet és szolgálatkészséget tanúsítanak irányában, úgy mint egy olyan lény felé, aki náluk több objektív lehet séggel rendelkezik. Egyszóval a kedvenceid abnormális életmódjából ered apró tényez k sokasága létrehozta kölcsönös kapcsolataik számára az általuk úgynevezett „szóbeli barátságosság" számos formáját, s ezeknek minden vidéken megvan a maga sajátos formája. - Ez a szimpatikus földi háromagyú lény, Hadzsi-Asszvatz-Truv annál is inkább jóindulattal volt irányomban, mivel egy jó barátjának voltam a barátja. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy bolygód felszíne ezen részének háromagyú lényei az egyedüliek, akik között még létezik az igazi baráti kapcsolat. Náluk, mint különben a háromagyú lényeknél mindenhol a Világegyetemben, és mint annak idején a bolygódon is, nemcsak maga a barát barát, hanem annak hozzátartozóit és barátait is barátnak tartják, és ugyanúgy bánnak velük mint vele tennék. Hadzsi-Asszvatz-Truv-val a kapcsolatomat még jobbá akartam tenni, mert nagyon szerettem volna tudni, miként fejl dött ki érdekl dése eme tudomány iránt, és miként volt képes ezeket, a Földön páratlan tudományos eredményeket elérni; így aztán a beszélgetés során szabadon használtam az ottani vidéken használatos szóbeli barátságosságok ösz-szes formáját. A beszélgetés során, amelyet kizárólag az akkor Shat-Tsai-Mernisz-nek nevezett tudományra fordítottunk, a rezgések általános jelent ségér l és természetér l beszéltünk általánosságban, azután ezzel kapcsolatban a hangoktáv került szóba. Hadzsi-Asszvatz-Truv azt mondta, hogy a hangoktávnak nemcsak hogy hét viszonylag független teljes megnyilvánulása van, hanem minden egyes ilyen viszonylag független teljes megnyilvánulás úgy a keletkezésében, mint a megnyilvánulásában ugyanannak a törvénynek engedelmeskedik. És még mindig a hangrezgések törvényeire vonatkozóan így folytatta: „Bennem a Shat-Tsai-Mernisz tudománya iránti érdekl dés a hangrezgések törvényeinek tanulmányozásán keresztül ébredt fel, és attól kezdve szentelem egész életem ennek a tudománynak."
Gondolkodott egy kicsit, majd így folytatta: „El ször is meg kell mondanom maguknak barátaim, hogy bár nagyon gazdag ember voltam miel tt ebbe a dervis rendbe léptem, mégis id nként nagy örömmel ztem egy mesterséget: különféle húros hangszereket készítettem, olyanokat mint „szayaz", „tarisz", „kiamiancsisz" és ezekhez hasonlókat. „Még azután is, hogy már beléptem a konfraternitásba egész szabad id met ennek a mesterségnek szenteltem, hangszereket gyártva a derviseink számára. „És a rezgések törvénye iránti ilyen komoly érdekl désem oka a következ ben rejlett: „Egyszer a kolostorunk sejkje magához hívott és ezt mondta: „Hadzsi! A kolostorban, ahol én még csak egyszer dervis voltam, bizonyos misztériumok alkalmával, amikor a zenél dervisek a szent dics ít énekek dallamait játszották, mi, az összes többi dervis, eme dics ít énekek dallamait hallva, mindannyian magának az ének szövegének megfelel , sajátos érzeteket éltük át. „Ugyanakkor itt, hosszú és részletes megfigyeléseim ellenére, nekem még sohasem t nt fel, hogy ugyanezek a szent dallamok bármilyen sajátos hatást is gyakorolnának dervis testvéreimre. „Mi az ami itt helytelen? Mi ennek az oka? „Mostanában célomnak t ztem ki, hogy rájöjjek ennek az okára; azért is hívattalak, hogy veled err l beszéljek: talán te, úgyis mint amat r hangszergyártó, képes leszel segíteni tisztázni ezt a kérdést, ami engem foglalkoztat. „Ezután nekiálltunk a problémát minden oldaláról megvizsgálni. „Hosszú megfontolás után végül is arra a következtetésre jutottunk, hogy a keresett ok valószín leg magában a hangrezgések igazi természetében rejlik. Azért jutottunk erre a következtetésre, mert vizsgálataink során világossá vált, hogy abban a kolostorban, ahol a sejkünk egyszer dervis volt, a dobon kívül különféle húros hangszereken játszottak; míg itt, a mi kolostorunkban, ugyanezeket a szent dallamokat kizárólag fúvós hangszereken játszották. „így elhatároztuk, hogy rögvest kicseréljük a kolostor ösz-szes fúvós hangszerét húrosra, de ez felvetett egy nagyon fontos kérdést: eme húros hangszerekhez lehetetlen volt a mi derviseink között elegend szakért t találni. „így sejkünk némi gondolkodás után hozzám fordult és ezt mondta: „Hadzsi, te, aki e téren szakért vagy, próbáld meg! Talán ki tudsz találni egy olyan húros hangszert, amelyiken bármelyik dervis, anélkül, hogy szakember lenne, el tudná állítani a megkívánt dallamot egy egyszer mechanikus hatás, mint például tekerés, ütés, vagy nyomás révén. „Sejkünknek ez a javaslata azonnal felkeltette érdekl désemet, és a legnagyobb örömmel álltam neki e feladatnak. „Miután erre az elhatározásra jutottunk felálltam, és megkapva áldását hazamentem. „Hazaérve leültem, és hosszasan nagyon komolyan gondolkodtam, és megfontolásaim eredményeként elhatároztam, hogy egy húros cimbalmot készítek, és egyik barátom, Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis segítségével, s kigondolok egy apró kalapácsokból álló szerkezetet, amelynek ütései hoznák létre a megkívánt hangokat. „Még aznap este elmentem Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis barátomhoz. „Bár t társai és ismer sei egy fölöttébb különös valakinek tartották, mégis mindannyian tisztelték és nagyra becsülték, mivel nagyon intelligens és tanult volt, és gyakran vetett fel olyan kérdéseket, amelyek mindenkit, akarvaakaratlanul, komoly gondolkodásra késztettek. „Miel tt a dervisrendbe lépett volna, egy igazi szakképzett „szaatki", azaz órás volt, és a kolostorban is minden szabad idejét eme kedvenc mesterségének szentelte. „Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis barátomat különben mostanában különösen izgatta egy furcsa idea: olyan mechanikus órát próbált összeszerelni, amely a pontos id t bármiféle rugó segítsége nélkül tudná mutatni. „Ezt a bizarr ideát egy rövid és egyszer formában magyarázta meg: „A Földön - mondta -, semmi sincs teljesen mozdulatlan állapotban, mivel maga a Föld is mozog. A Földön egyedül a gravitációs er képvisel egy stabilitást, és ezt is csak a térfogata által elfoglalt tér felében. Én az emelty knek olyan tökéletes egyensúlyát kívánom elérni, hogy a Föld mozgása szükségszer en egy olyan járást váltson ki bennük, ami pontosan megfelel egy óramutató járásának, és így tovább. „Amikor megérkeztem ehhez az eredeti, különös barátomhoz, és elmagyaráztam, hogy mit akarok és milyen segítséget várok t le, a dolog t is azonnal nagyon érdekelni kezdte, és megígérte, hogy segítem fog amiben csak tud. „Már másnap mindketten munkához láttunk. „E közös munkának köszönhet en az általam tervezett mechanikus hangszer váza rövidesen elkészült. Én a húrok megfelel helyét jelöltem ki és feszítettem fel azokat, miközben eredeti barátom az apró kalapácsok mechanizmusán dolgozott. „És amikor a húrok felfeszítését és a megfelel felhangolását befejeztem, tettem egy olyan rendkívüli felfedezést, hogy az engem a rezgések törvényére vonatkozó kísérletekhez vezetett el, amelyeket még a ma napig is folytatok. „Mindez így kezd dött:
„El ször is meg kell mondanom, hogy már nagyon jól tudtam, hogy egy fél húr rezgésszáma egy ugyanolyan átméés fajsúlyú egész húrénak a duplája, és ezen elv alapján helyeztem el a cimbalmon a húrok „tartóit", majd azokat dallamok bármilyen sajátos hatást is gyakorolnának dervis testvéreimre. „Mi az ami itt helytelen? Mi ennek az oka? „Mostanában célomnak t ztem ki, hogy rájöjjek ennek az okára; azért is hívattalak, hogy veled err l beszéljek: talán te, úgyis mint amat r hangszergyártó, képes leszel segíteni tisztázni ezt a kérdést, ami engem foglalkoztat. „Ezután nekiálltunk a problémát minden oldaláról megvizsgálni. „Hosszú megfontolás után végül is arra a következtetésre jutottunk, hogy a keresett ok valószín leg magában a hangrezgések igazi természetében rejlik. Azért jutottunk erre a következtetésre, mert vizsgálataink során világossá vált, hogy abban a kolostorban, ahol a sejkünk egyszer dervis volt, a dobon kívül különféle húros hangszereken játszottak; míg itt, a mi kolostorunkban, ugyanezeket a szent dallamokat kizárólag fúvós hangszereken játszották. „így elhatároztuk, hogy rögvest kicseréljük a kolostor ösz-szes fúvós hangszerét húrosra, de ez felvetett egy nagyon fontos kérdést: eme húros hangszerekhez lehetetlen volt a mi derviseink között elegend szakért t találni. „így sejkünk némi gondolkodás után hozzám fordult és ezt mondta: „Hadzsi, te, aki e téren szakért vagy, próbáld meg! Talán ki tudsz találni egy olyan húros hangszert, amelyiken bármelyik dervis, anélkül, hogy szakember lenne, el tudná állítani a megkívánt dallamot egy egyszer mechanikus hatás, mint például tekerés, ütés, vagy nyomás révén. „Sejkünknek ez a javaslata azonnal felkeltette érdekl désemet, és a legnagyobb örömmel álltam neki e feladatnak. „Miután erre az elhatározásra jutottunk felálltam, és megkapva áldását hazamentem. „Hazaérve leültem, és hosszasan nagyon komolyan gondolkodtam, és megfontolásaim eredményeként elhatároztam, hogy egy húros cimbalmot készítek, és egyik barátom, Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis segítségével, s kigondolok egy apró kalapácsokból álló szerkezetet, amelynek ütései hoznák létre a megkívánt hangokat. „Még aznap este elmentem Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis barátomhoz. „Bár t társai és ismer sei egy fölöttébb különös valakinek tartották, mégis mindannyian tisztelték és nagyra becsülték, mivel nagyon intelligens és tanult volt, és gyakran vetett fel olyan kérdéseket, amelyek mindenkit, akarvaakaratlanul, komoly gondolkodásra késztettek. „Miel tt a dervisrendbe lépett volna, egy igazi szakképzett „szaatki", azaz órás volt, és a kolostorban is minden szabad idejét eme kedvenc mesterségének szentelte. „Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis barátomat különben mostanában különösen izgatta egy furcsa idea: olyan mechanikus órát próbált összeszerelni, amely a pontos id t bármiféle rugó segítsége nélkül tudná mutatni. „Ezt a bizarr ideát egy rövid és egyszer formában magyarázta meg: „A Földön - mondta -, semmi sincs teljesen mozdulatlan állapotban, mivel maga a Föld is mozog. A Földön egyedül a gravitációs er képvisel egy stabilitást, és ezt is csak a térfogata által elfoglalt tér felében. Én az emelty knek olyan tökéletes egyensúlyát kívánom elérni, hogy a Föld mozgása szükségszer en egy olyan járást váltson ki bennük, ami pontosan megfelel egy óramutató járásának, és így tovább. „Amikor megérkeztem ehhez az eredeti, különös barátomhoz, és elmagyaráztam, hogy mit akarok és milyen segítséget várok t le, a dolog t is azonnal nagyon érdekelni kezdte, és megígérte, hogy segíteni fog amiben csak tud. „Már másnap mindketten munkához láttunk. „E közös munkának köszönhet en az általam tervezett mechanikus hangszer váza rövidesen elkészült. Én a húrok megfelel helyét jelöltem ki és feszítettem fel azokat, miközben eredeti barátom az apró kalapácsok mechanizmusán dolgozott. „És amikor a húrok felfeszítését és a megfelel felhangolását befejeztem, tettem egy olyan rendkívüli felfedezést, hogy az engem a rezgések törvényére vonatkozó kísérletekhez vezetett el, amelyeket még a ma napig is folytatok. „Mindez így kezd dött: „El ször is meg kell mondanom, hogy már nagyon jól tudtam, hogy egy fél húr rezgésszáma egy ugyanolyan átméés fajsúlyú egész húrénak a duplája, és ezen elv alapján helyeztem el a cimbalmon a húrok „tartóit", majd azokat egy bizonyos si, szent, teljes egészében „nyolcad hangokból" álló dallam alapján hangoltam fel, természetesen a „perambarsasidavanom", vagy, mint európai kedveltjeid mondanák, a „hangvillám" segítségével, mely a kínai „abszolút dó" rezgését adta. „A húrok hangolása közben vettem észre el ször, hogy az elv, miszerint egy húr rezgésszáma fordítva arányos a hosz-szával, nem mindig, hanem csak néha teljesül egy úgynevezett „harmonikus egybehangzás általános összeolvadásának" vonatkozásában. „Ez a megállapítás olyannyira felkeltette érdekl désemet, hogy akkor minden figyelmemet kizárólag ennek megvizsgálására szenteltem, és már nem is dolgoztam a cimbalmon. „Ugyanakkor ez a kérdés különös barátomat is nagyon érdekelte, és így együtt kezdtünk eme mindkett nk számára meglep jelenség tanulmányozásába.
„Több napba telt mire mindketten észrevettük, hogy elhanyagoljuk a f munkánkat; így aztán elhatároztuk, hogy attól a naptól kezdve id nk egyik felét a cimbalom befejezésére, a másik felét a kutatásunkra szenteljük. „És valóban, nemsokára úgy tudtuk mindkét feladatot végrehajtani, hogy egyik sem hátráltatta a másikat. „Az általam kitalált mechanikus cimbalom nemsokára elkészült, és számunkra teljes mértékben kielégít nek bizonyult. Végül is olyan lett, mint egy modern „görög kintornás orgona", csak egy kicsit nagyobb mérettel. „Egy kar forgatásával lehetett m ködtetni, amit l aztán a kis kalapácsok a megfelel húrokra ütöttek; ezt az egyidej kapcsolatot egy köteg laposra formált nádszár segítségével értük el, amelyekbe hornyokat vágtunk, s ezekbe süllyedt be a kalapácsok feje és ez hozta rezgésbe a megfelel húrokat. „Minden szent dallamhoz egy-egy ilyen köteg lapos nádszálat készítettünk el és kötöttünk össze, amelyeket tetszés szerint lehetett a megkívánt dallamtól függ en cserélni. Amikor végre átadtuk szokatlan „cimbalmunkat" a sejkünknek, és elmeséltük neki, ami minket akkor a legjobban érdekelt, nemcsak áldását adta arra, hogy a kolostort egy bizonyos id re elhagyjuk és ennek a számunkra olyan fontos kérdésnek szenteljük magunkat, hanem még a rendelkezésünkre is bocsátott egy jelent s pénzösszeget a kolostor tartalékaiból. „Akkor mi idejöttünk és itt kezdtünk élni, távol az emberekt l és a kolostorunktól. „A barátommal egész id alatt teljes békességben és egyetértésben éltünk, ám nemrégiben egyszer s mindenkorra elvesztettem ezt a felejthetetlen és pótolhatatlan társat. „És a következ szánalmas körülmények között vesztettem el t: „Néhány héttel ezel tt lement az Amu-Daria partján fekv „X" városba, hogy különféle alapanyagokat és készülékeket szerezzen be. „Ahogy visszajövet a várost elhagyta, az oroszok és a britafgánok közötti lövöldözés egyik eltévedt golyója ott helyben leterítette; egy véletlenül arra járó közös ismer sünk, egy „szart", rögtön értesített engem err l a szerencsétlenségr l. „Néhány nappal kés bb visszahoztam a testét, és itt temettem el" - mondta, a barlangterem egyik sarkára mutatva, ahol egy különös halmot lehetett látni. Miután ezt elmondta, Hadzsi-Asszvatz-Truv felállt, a mozdulatával nyilvánvalóan barátja lelki nyugalmáért imádkozott, majd fejével intett, hogy kövessük. - Elindultunk és ismét a barlang f folyosójába értünk; ott a tiszteletre méltó földi lény megállt egy kis sziklakiszögeilés el tt. Valamit megnyomott, amire a szikla megnyílt, és a barlang egy másik része tárult elénk. A terem, amelybe beléptünk, úgy természetes felépítése, mint mesterséges berendezése révén, jelenlegi kedvenceid értelméhez viszonyítva olyan eredeti volt, hogy a lehet legrészletesebben fogom leírni neked. A terem falait, boltozatos mennyezetét, s t még a padlóját is több réteg vastag filc borította. Mint kés bb elmagyarázták nekem, ezt a természetes barlangtermet úgy alakították át és használták, hogy se a szomszédos termekb l, se kintr l, a leggyengébb rezgés se hatolhasson be. A különböz , közelben jelenlév kis és nagy „teremtményéknek" egy mozdulata, egy csosszanása, egy suttogása, vagy akár lélegzete se. Ebben a rendkívüli teremben több különös formájú kísérleti készülék volt, többek között egy olyan, hangokat el állító készülék is, mint amilyent magammal hoztam a Föld felszínér l, és amit kedvenceid „zongorának" hívnak. A zongora fedele nyitva volt, és láttam, hogy minden húr sorozatra kis független készülékek lettek er sítve, amelyek a „különféle forrásokból ered rezgések éltet fokának" mérésére szolgáltak, és a „rezgésmér " nevet viselték. Ilyen sok rezgésmér láttán, a meglepetés lényi impulzusa általános jelenlétemben elérte azt az intenzitási fokot, amit a mi Mullah Nasszr Eddinünk így jellemez: „Ha a jóllakottság legmagasabb fokát túlhágod, szétpukkadsz". A meglepetésnek ez az impulzusa n ttön-n tt bennem attól a pillanattól fogva, hogy megláttam a barlang folyosóin a gáz- és villanyvilágítást. Azóta is egyre azon t dtem, hogy honnan és hogyan kerülhetett ide mindez? Már jól tudtam, hogy ezek a különös háromagyú lények újra megtanulták, hogyan tudják ezeket a kozmikus képz dményekb l ered forrásokat felhasználni az „világításukra", mint mondják, de azt is tudtam, hogy ez a világítás nagyon komplikált felszerelést igényel, ami csak nagy településeiknél volt hozzáférhet . Mégis egyszer csak megjelenik ez a világítás itt, messze bármiféle várostól, és mi több, minden olyan jel nélkül, ami ezt a lehet séget általában a kortárs lényeknél kíséri... És amikor megláttam a „rezgésmér ket" a „rezgések éltet fokának" méréséhez, a meglepetésem a tet fokára hágott. Annál is inkább meglep dtem, mivel tudtommal abban az id ben sehol sem létezett olyan készülék, amellyel bármilyen fajta rezgést lehetett volna mérni, és ismét az járt az eszemben, hogy vajon ez a tiszteletreméltó aggastyán honnan tudta ott a vad hegyek mélyén, a jelenkori földi civilizációt képvisel lényekt l ilyen távol élve megszerezni ezeket a készülékeket ? Bármily nagy volt is az érdekl désem, nem kockáztattam meg, hogy magyarázatokat kérjek a tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv-tól, mégpedig azért nem, mert attól féltem, hogy egy ilyen, a tárgytól távol álló kérdés esetleg
megváltoztatná a beszélgetésünk folyását, mely, úgy reméltem tisztázhatná azt a kérdést, amely mindenek felett érdekelt. A barlangnak ebben a termében, még sok egyéb, számomra ismeretlen dolog is volt, nevezetesen egy különös készülék, melyre több úgynevezett „maszk" volt er sítve. Ezekb l a maszkokból tehéntorokból készült cs szer ségek futottak fel a terem boltozatáig. Mint kés bb megtudtam, e csöveken keresztül kaphattak kívülr l leveg t azok a lények, akik a kísérletekben részt vettek, mivel a kísérletek közben a helyiséget minden oldalról hermetikusan bezárták. Mialatt folytak a kísérletek a jelenlev lények eme különös készülékre rácsatlakoztatott „maszkokat" viselték az arcukon. Miután ebben a barlangteremben mindnyájan leültünk a földre, a tiszteletreméltó Hadzsi-Asszvatz-Truv több más között elmondta, hogy kutatásai során, barátjával, Kerbalai-Azisz-Nuaran dervissel együtt alaposan át kellett tanulmányozniuk a Földön létez összes rezgési elméleteket, melyeket különböz korokban dolgoztak ki komoly földi tudósok. „Tanulmányoztuk a nagy Malmanakh asszíriai elméletét -mondta - a híres Szelneh-Eh-Avaz arab teóriáját, és a görög filozófus, Pitagorasz-ét, no és természetesen az összes kínai elméletet. „És mi pont olyan készülékeket állítottunk el , amelyeken mindezek a régi Bölcsek végezték a kísérleteiket. Az egyikhez még hozzá is tettünk valamit, s ez lett mostanra a kísérleteink f eszköze. „Ez az a készülék, mellyel Pitagorasz végezte kísérleteit; még adta neki az „egyhúros hangszer" nevet, de most, miután megváltoztattuk, én „vibroshównak" nevezem." Miután ezt mondta, egyik kezével a földön valamit megnyomott, miközben a másikkal egy különös formájú készülékre mutatott és hozzátette, hogy ez az a módosított „egyhúros hangszer". A „készülék" amire mutatott egy körülbelül két méteres deszkalapból állt, melynek fele „érint knek" nevezett szakaszokra volt felosztva, a „gitárnak" nevezett hangokat el állító készülék nyakához hasonlóan, és erre a felére volt az egyetlen húr ráfeszítve. A másik felére számos „rezgésméró't" er sítettek, olyanokat, mint amilyenek a „zongora" húrjain voltak; azok úgy lettek rögzítve, hogy mutatóik pont a másik oldalon lev érint k fölé kerüljenek. A deszkalap hátsó oldalára különféle kis üveg és fémcsövek egész hálózatát er sítették fel, amelyek szintén hangok el állítására szolgáltak, de ezúttal vagy a közönséges, vagy mesterségesen ritkított vagy s rített leveg bizonyos mozgásai és áramlásai által el idézett rezgések eredményeként. E hangok rezgésének mérésére ugyanazok a rezgésmér k szolgáltak, mint a húrban keletkez rezgésekére. A tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv még mondott volna valamit, de éppen akkor lépett be a barlang egy másik terméb l egy fiatal, „üzbég" típusú fiú, aki tálcán zöld teát és csészéket hozott. Amikor a fiú letette elénk a tálcát a földre és távozott, a tiszteletre méltó Hadzsi kitöltötte a teát a csészékbe, azután felénk fordulva tréfálkozó hangon ejtette ki a következ , azon a vidéken ilyen alkalmakkor használt szentenciát: „Fogadjuk magunkba a Természet eme adományát, annak áhítatos reményében, hogy hozzájárul annak dics ségéhez". És hozzátette: „Érzem, hogy már csökken ben vannak bennem az er k amelyek fenntartanak, így hát elengedhetetlen magamhoz vennem a helyes mennyiséget abból, ami egész énem elevenségét táplálni tudja egészen a következ adagig". És egy kedves mosollyal inni kezdte teáját. Miközben ivott, elhatároztam, hogy kihasználom az alkalmat és felteszem neki azokat a kérdéseket, amelyek egész id alatt foglalkoztattak. El ször is ezt kérdeztem t le: „Nagyra becsült Hadzsi, mindeddig meg voltam gy dve arról, hogy sehol a földön nem létezik készülék a rezgések pontos mérésére. És mégis, itt rengeteg ilyen „mér eszközt" látok. „Mi a magyarázata ennek? Honnan kerültek ide ezek a mér eszközök?" A tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv így válaszolt: „Eme készülékeket elhunyt barátom, Kerbalai-Azisz-Nuaran készítette a mi kísérleteinkhez, és f ként ezeknek köszönhetem a rezgések tudományában elnyert összes tudásomat. „Annak idején - folytatta - a nagy Tikliamuish virágzó korában, rengeteg ilyen készülék volt a földön, de manapság ezek már nem léteznek, természetesen ha figyelmen kívül hagyjuk azokat az Európában található „gyerek játékszereket", amelyekkel úgymond meg lehet mérni a rezgések számát, és amelyek ott a „sziréna" nevet viselik. Kísérleteink kezdetén magam is használtam ezeket a „szirénákat". „A szirénát két évszázaddal ezel tt egy „Zébek" nev fizikus találta fel; majd a múlt század közepe táján egy bizonyos Cagniard de la Tour úgymond tökéletesítette. „Eme .játékszernek" olyan a felépítése, hogy az összes rített leveg egy csövön át egy forgó lemezre irányítható, amelyiken a cs vel megegyez átmér lyukakat fúrtak; és mialatt a lemez forog, a s rített leveg t tartalmazó cs váltakozva hol kinyílik, hol bezárul.
„így miközben a lemez egyenletesen sebességgel forog, a lemez lyukain átszök , egymást követ léglökések egy ugyanolyan magasságú hangot adnak ki; és a forgásszámot, amit egy órarendszer mér, megszorozzuk a lemezen lev lyukak számával, akkor az megadja a hangrezgésszámot egy adott id szakra vonatkoztatva. „Elég baj az az európaiak számára, hogy sem a „sziréna" feltalálója, sem az, aki tökéletesítette nem tudta, hogy ugyanúgy keletkezhet hang a természetes rezgések hatásától, mint egy egyszer leveg áramlattól; és mivel az szirénájuk a hangot csupán egy leveg áramlattól adja, és egyáltalán nem természetes rezgésekt l, szóba sem jöhet a rezgésszám pontos meghatározása ezzel a módszerrel. „Az a tény, hogy a hang kétféle okból keletkezhet, vagyis magából a világ természetes rezgéseib l, vagy egyszer en egy légáramlatból, valóban a legkielégít bb és legérdekesebb felfedezés; és ezt most mindjárt gyakorlatilag be is fogom bizonyítani." Ezek után a tiszteletre méltó Hadzsi felállt, és a barlang egy másik részéb l egy cserép virágot hozott, mely teljes pompájában v irág zott, s a terem kö zep ér e tette; ma jd maga leült a „vibroshow", a híres Pitagorasz egykori „egy-húros hangszere" elé. Felénk fordulva így szólt: „Én most ezzel a síphálózattal mindössze öt különböz hangot fogok el állítani, mindig ugyanazokat, maguk pedig szíveskedjenek figyelmüket erre a cserép virágra irányítani, és az órájukon ellen rizek mennyi ideig tartom fenn ezeket a hangokat; egyúttal jegyezzék meg a rezgésmér kön mutatott számokat is". Azután egy kis fújtatóval leveg t kezdett fújni a megfelel sípokba, ami egy öt hangból álló monoton dallamot eredményezett. Ez az egyhangú dallam tíz percig tartott, és nemcsak a rezgésmér k mutatói által adott számokra emlékeztünk vissza, hanem az öt hang is mélyen belevés dött hallószerveinkbe. Amikor a Hadzsi monoton zenéjét abbahagyta, azt láttuk, hogy a virágok épp olyan frissek, mint el tte. Azután az egykori „egyhúros hangszert l" a „zongora" nev hangokat el állító készülékhez ment, ismét felhívva figyelmünket a rezgésmér k mutatóira, és egymás után ütni kezdte a zongorának azokat a billenty it, amelyek ugyanazt az öt hangú monoton dallamot adták. A rezgésméró'k mutatói ugyanazokat a számokat jelezték mint el leg. Alig telt el öt perc, amikor Hadzsi egy fejbiccentésére a virágcserépre pillantottunk és észrevettük, hogy a virágok határozottan hervadni kezdtek; és amikor tíz perc múltával a tiszteletre méltó Hadzsi abbahagyta a zenélést, a cserépben az el bb még egészen üde virágokból nem maradt más csak a hervadt és elszáradt szárai. Akkor a Hadzsi ismét mellénk ült ezt mondta: „Mint arról hosszú éveken át végrehajtott kutatásaim meggy ztek, és miként a Shat-Tsai-Mernisz tudomány is állítja, a világon valójában két fajta rezgés létezik: a „teremt rezgések" és a „tehetetlenségi er rezgések". „Márpedig a kísérleteim alapján rájöttem, hogy a „teremt rezgések" el állítására legalkalmasabb húrok azok, melyek vagy egy bizonyos fémb l, vagy pedig kecskebélb l készülnek. „Más anyagokból el állított húroknak nincs meg ez a tulajdonságuk, és az azokkal létrehozott rezgések, a leveg áramlattal el állítottakhoz hasonlóan csupán „tehetetlenségi er rezgések". Ez esetben a hangokat a mozgásban lev leveg súrlódása és a tehetetlenségi nyomaték mechanikus hatása által kiváltott rezgések adják." Hadzsi-Asszvatz-Truv így folytatta: „Eleinte a kísérleteinket kizárólag ezzel az egy „vibroshow-val" végeztük. Azonban egyszer, amikor barátom, Kerbalai-Azisz-Nuaran bevásárolni ment a Z... nev bukharai városba, véletlenül meglátta ezt a zongorát egy elköltöz ben lév orosz tábornok holmijainak árverésén; és mivel észrevette, hogy a húrjai éppen ebb l a mi kísérleteinkhez szükséges fémb l vannak, megvette, és elképzelhetik milyen nehézségek árán fuvarozta ide a hegyeken keresztül. „Miután itt elhelyeztük a zongorát, az si kínai Shat-Tsai-Mernisz tudomány által meghatározott rezgési törvényeket pontosan követve hangoltuk fel. „A húrok helyes felhangolása céljából nemcsak az si kínai hangskála „abszolút dó"-ját vettük alapul, hanem, eme tudomány tanácsát követve, figyelembe vettük a földrajzi és légnyomási körülményeket, a helyiség formáját és méretét, a környezet és a terem átlagh mérsékletét, és így tovább, s t még a tervezett kísérleteken jelenlév emberi lények által kibocsátott emanációkat is számításba vettük. „Amint a zongorát ily módon felhangoltuk, a bel le ered hangok valóban elnyerték mindazon tulajdonságokat, amelyekr l eme nagy tudomány beszélt. „Most be fogom mutatni maguknak, hogy mit lehet csinálni az ezzel az egyszer zongorával el állított rezgésekkel, ha alkalmazzuk azt a tudást, amit az ember a rezgések törvényei terén már elért." Miután ezt elmondta ismét felállt. Ezúttal a barlangnak egy másik részéb l egy borítékot, papírt és ceruzát hozott.
Valamit írt a papírra, az írást betette a borítékba, amit lezárt és a terem közepén a mennyezetr l lelógó kampóra akasztotta, azután ismét visszament a zongorához, és egy szó nélkül, mint ahogy az els alkalommal is, ütögetni kezdett bizonyos billenty ket, ami ismét egy monoton dallamot adott. De ezúttal a dallamba egyenletesen és rendszeresen visz-szatért a zongora legalsóbb oktávjának két hangja. Egy kis id múlva észrevettem, hogy barátom, a dervis Hadzsi-Boga-Eddin egyre nyugtalanabbul ül a székén és izeg-mozog a bal lábával. Nemsokára elkezdte dörzsölni, és az grimaszaiból nyilvánvaló volt, hogy fájdalmai vannak. A tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv semmi figyelmet sem szentelt erre, és továbbra is ugyanazokat a billenty ket ütögette. Amikor végre abbahagyta, felénk fordult ezt mondta nekem: „Barátom barátja, legyen olyan szíves, álljon fel, vegye le a borítékot a kampóról, és olvassa fel a tartalmát." Felálltam, kezembe vettem a borítékot, felnyitottam és a következ t olvastam: „A zongora rezgései hatására mindkett jük bal lábán, három centiméterrel a térdük alatt, és a lábuk közepét l két centiméterre balra egy úgynevezett „furunkulusnak" kell kialakulnia". Miután végigolvastam, a tiszteletre méltó Hadzsi megkért mindkett nket, hogy csupaszítsuk le a bal lábunknak ezt a részét. Amikor ez megtörtént, ott láttuk Hadzsi-Boga-Eddin dervis bal lábán a „furunkulust", pontosan a jelzett helyen ám énnálam, a tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv legnagyobb meglepetésére, egyáltalán semmi sem volt látható. Amint Hadzsi-Asszvatz-Truv err l megbizonyosodott, hirtelen felpattant helyér l mint egy fiatal ember, és egészen felizgatottan így kiáltott fel: „Ez lehetetlen!" És egy rült tekintetével kezdte mereven bámulni a bal lábamat. Majdnem öt perc telt el így. El kell ismernem: most el ször álltam ezen a bolygón teljesen tanácstalanul, és nem tudtam rögtön megtalálni a módját annak, hogyan lábaljak ki ebb l a kínos helyzetb l. Végül odajött hozzám és akart valamit mondani, de hirtelen az izgatottsága folytán a lábai olyan hevesen kezdtek reszketni, hogy le kellett ülnie a földre. Jelt adott, hogy én is tegyem ezt. Amikor már leültünk, nagyon szomorú tekintettel és áthatott hangon ezt mondta: „Barátom barátja! Fiatal koromban gazdag ember voltam, olyan gazdag, hogy minden nap nem kevesebb mint tíz karavánom, mindegyike vagy ezer tevével indult nagy Ázsiánk minden irányában. „Hárememet az összes hozzáért ember a legjobbnak és legfény bbnek tartotta a Földön, és minden más tulajdonom is ehhez volt hasonlítható, egyszóval, b velkedtem mindabban amit a közönséges életünk csak adhat. „Lassacskán azonban mindez annyira kezdett untatni, és annyira megcsömörlöttem t le, hogy esténként, amikor lefeküdtem, borzalommal gondoltam arra, hogy másnap ugyanez kezd dik újra, és ismét csak ugyanez az unalmas teher fog nyomasztani. „Végül elviselhetetlenné vált számomra ilyen bels állapotban tovább élni. „És akkor egy napon, amikor különlegesen er sen átérez-tem a közönséges élet ürességét, el ször ötlött fel bennem az a gondolat, hogy öngyilkossággal vetek véget életemnek. „Több napon át a legnagyobb hidegvérrel gondolkodtam, és ennek eredményeként kategorikusan elhatároztam, hogy meg is teszem. „Az utolsó estén, amikor beléptem a szobába, ahol a tervemet végrehajtani szándékoztam, hirtelen eszembe jutott, hogy nem vetettem egy utolsó pillantást arra a lényre, aki életem megteremtése és kialakulása okának felét képviselte. „Visszaemlékeztem anyámra, aki még élt. És ez az emlékezés mindent megfordított bennem. „Hirtelen megjelent a képzeletemben hogyan szenvedne a halálom, és f leg annak körülményei hallatán. „Rá emlékezve valósággal láttam drága, öreg édesanyámat végtelen egyedüllétében és vigasztalhatatlan fájdalmában összetörve, és egy olyan szánalom fogott el irányában, hogy a zokogástól már-már fulladozni kezdtem. „Csak akkor ismertem fel teljes lényemmel, hogy mit jelent számomra az édesanyám, és hogy milyen kiolthatatlan érzelemnek kellene lennie bennem iránta. „Ett l kezdve anyám vált az életem forrásává. „Azóta bármilyen pillanatban, éjjel vagy nappal, amint visszaemlékeztem drága arcára, új er k éltettek, és felújulni éreztem magamban a vágyat élni, és mindent úgy tenni, hogy az élete kellemesen folyjon le. „Ez tíz évig tartott, amíg az egyik könyörtelen betegség magával nem vitte, és így ismét egyedül maradtam. „Halála után bels ürességem napról napra elviselhetetlenebbé vált." Elbeszélésének ezen szakaszán a tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv tekintete véletlenül Boga-Eddin dervisen állt meg. Sietve felpattant a helyér l és így szólt hozzá: „Kedves barátom! A barátságunk nevében bocsásd meg az aggastyánnak, aki vagyok, hogy elfelejtettem véget vetni a szenvedésnek, amit a zongora rosszat-hordozó rezgései váltottak ki nálad."
Leült a zongorához, és ismét ütögetni kezdte a billenty ket. Ezúttal csak két hangot hallatott felváltva, az egyik a legmagasabb, a másik a legalacsonyabb oktávhoz tartozott, s eközben csaknem kiabálva mondta: „És most az ugyanezen zongorából jöv , de ezúttal jót-hordozó rezgéseknek köszönhet en, érjen véget az én régi és séges barátom szenvedése!" És valóban, alig telt el öt perc és Boga-Eddin arca ismét felderült: a bal lábát mindaddig ékesít hatalmas és borzalmas furunkulus nyomtalanul elt nt. Majd a dervis Hadzsi-Asszvatz-Truv ismét leült mellénk és küls leg teljesen visszanyerve nyugalmát így folytatta: „Kedves édesanyám halálát követ negyedik napon kétségbeesetten ültem a szobámban azon gondolkodva, hogy mi lesz velem. „Éppen akkor kezdte énekelni egy vándor dervis szent énekét az ablakom alatt. „Kinéztem az utcára, és látván, hogy id s dervis, és szép az arca, elhatároztam, hogy tanácsot kérek t le, és mindjárt el is küldtem a szolgámat, hogy hívja be. „Miután belépett és a szokásos üdvözletek elhangzottak, leült a „mindari"-ra, és én feltártam el tte a lelkemet anélkül, hogy bármit is eltitkolnék. „Amikor befejeztem, a dervis mélyen magába szállt, azután egy hosszú csend után, komolyan és kitartóan nézett engem, és amikor felállt ezt mondta: „- Csak egyetlen kiút van számodra: a vallásnak szentelni magad." „E szavak után kiment, és egy imádságot dalolva hagyta el a házamat örökre. „Elment, és én ismét gondolkodni kezdtem. „Ezúttal megfontolásom eredményeként még aznap visz-szavonhatatlanul elhatároztam, hogy belépek egy „dervis konfraternitásba" - nem a szül hazámban, hanem valahol távol. „Másnap reggel szétosztottam egész vagyonomat a rokonaim és a szegények között, és két héttel kés bb, szül hazámat örökre elhagyva eljöttem ide, Bukharába. „Bukhar áb a érve beléptem a számos „derv is konfraternitás" egyikébe, kiválasztva azt, amelyik az életmódja szigorúságáról volt ismert. „Sajnos ennek a konfraternitásnak dervisei nemsokára kiábrándítóan hatottak rám, ezért másikba mentem, de ott is ugyanez történt. „Végül ebbe a kolostorba vettek fel, ahol a sejk azt adta feladatul, hogy a kitaláljam ezt a mechanikus húros hangszert, amir l beszéltünk. „Azután, mint meséltem, szenvedélyesen érdekelni kezdett a rezgéstörvények tudománya, amit egészen a mai napig tanulmányoztam. .Azonban ez a tudomány ma ugyanannak a bels állapotnak az elszenvedésére kényszerít, amit édesanyám halálát követ napon éltem át - az iránta érzett szeretet volt ugyanis az egyetlen otthonos melegség, ami oly sok üres és elviselhetetlen éven át életben tartott. „Még most is borzadva emlékszem vissza arra a pillanatra, amikor az orvosok elmondták, hogy anyám valószín leg nem éli meg a másnapot. „Az akkor átélt borzalmas állapotban az els kérdés ami felmerült bennem ez volt: hogyan fogom folytatni az életemet? „Ami azután történt már elmondtam. „Egyszóval, amikor belemerültem a rezgések tudományába, apránként rátaláltam egy új istenségre. „Ez a tudomány átvette számomra az édesanyám helyét, és sok éven át olyan igaznak, oltalmazónak, olyan megbízhatónak bizonyult, mint egykor az édesanyám. És a mai napig egyedül ennek az igazságai tartottak életben és buzdítottak. „Mostanáig egyetlen olyan eset sem volt, hogy a rezgések törvényeire vonatkozó általam felfedezett igazságok ne adták volna meg megnyilvánulásaikban pontosan azokat az eredményeket, amelyekre számítottam. „Ma els alkalommal, nem valósultak meg azok az eredmények, amelyeket egészen biztosan elvártam. „Ami a legjobban gyötör az, hogy a jelen esetben még figyelmesebb voltam mint valaha a megkívánt rezgések kiszámításában, azaz hogy a tervbe vett furunkulus a testnek pontosan azon a részén jelenjen meg, és ne másutt. „És íme, az történt, ami még soha. Nemcsak, hogy nincs ott a furunkulus a kijelölt helyen, de a testének semmilyen más részén sincs elváltozás. „Ez a tudomány, mely mindeddig hith édesanyám helyét töltötte be, ma árult el eló'ször, és ez bennem egy kimondhatatlan szomorúságot kelt. „Ma még bele tudok nyugodni ebbe a nagy szerencsétlenségembe, de mi lesz holnap?... Még csak el sem tudom képzelni. „És ha ezt a jelen pillanatban el tudom fogadni, az egyedül azért van, mert nem felejtettem el a mi régi idó'kbó'l való nagy prófétánk, Esai Nura szavait, miszerint „egy egyén kizárólag a haláltusája alatt nem felel s a megnyilvánulásaiért".
„Nyilvánvalóan a tudományom, az én isteniségem, a második anyám, szintén haláltusáját vívja, ha most engem elárult. „És jól tudom, hogy a haláltusát mindig halál követi. „Ami pedig magát illeti, kedves barátja a barátomnak, maga önkéntelenül ugyanazt a szerepet játssza, mint az orvosok, akik az édesanyám halála el tti napon bejelentették, hogy nem éli meg a másnapot. „Mivel maga a hírhozója annak, hogy holnap ez az új otthonom is meg fog sz nni. „Érzem megismétl dni magamban ugyanazokat a borzalmas érzelmeket és érzékeléseket, amelyeket átéltem attól kezdve, hogy az orvosaink bejelentették anyám rövidesen bekövetkez halálát, egészen annak tényleges bekövetkeztéig„Pontosan úgy mint akkor, eme borzasztó érzelmek és érzékelések közepette, megmaradt a reményem, hogy talán mégsem fog meghalni, most is pislákol még bennem valami, ami ehhez a reményhez hasonlít. „E-eh! Barátom barátja. Most, hogy ismeri lelkiállapotomat, szintén kérdezem, meg tudná-e magyarázni nekem, milyen természetfeletti er nek tudható be, hogy az a furunkulus, amelynek szükségszer en ki kellett volna alakulnia a bal lábán, mégsem jelent meg? „A bizonyosság, hogy annak csalhatatlanul ki kell alakulnia, egy hiten alapult, mely bennem már régóta olyan megingathatatlanná vált mint a „tukluni sziklák". „Mégpedig azért vált megingathatatlanná, mert a világ rezgéseinek nagy törvényeit közel negyven éve kitartóan tanulmányoztam éjjel és nappal, míg a jelent ségük és megvalósításuk megértése második természetemmé lett." Miután ezt mondta a bölcs, aki talán az utolsó nagy földi bölcs volt, várakozással teli tekintettel nézett a szemembe. El tudod képzelni, gyermekem, milyen kínos helyzetben találtam magam? Mit is válaszolhattam volna neki? Aznap immár másodszor találtam magam olyan helyzetben ezzel a földi lénnyel szemben, amib l semmi kiutat nem láttam. Ezúttal ehhez a számomra annyira szokatlan állapothoz még a saját „lényi khikdzsnaparom" is hozzájárult, vagyis, mint kedveltjeid mondanák, az eme földi lény iránt érzett „szánalmam", mely annál is nagyobb volt, mivel énmiattam szenvedett. leg mert jól tudtam, néhány szó is elég lenne nemcsak arra, hogy megnyugtassam, hanem akár meg is értessem vele: az hogy a furunkulus nem n tt ki a bal lábamon, az imádott tudományának igaz voltát és pontosságát még inkább bizonyítja. Erkölcsi szempontból minden jogom megvolt, hogy megmondjam neki az igazságot önmagámról, mivel érdemei alapján már „kalménuior"-rá vált, vagyis a bolygó egyik olyan háromagyú lényévé, akikkel nincs megtiltva Fentr l, hogy teljesen szinték legyünk. De lehetetlen volt akkor ott, Hadzsi-Boga-Eddin dervis jelenlétében ezt megtenni, aki még közönséges háromagyú lény volt, és törzsünk lényeinek már régóta eskü alatt tiltották meg Fentr l, hogy velük bármilyen esetben még a legkisebb igazi tudást is közöljük. Ezt a tilalmat azt hiszem a Nagyon Szent Ashyata Sheymash kezdeményezésére rótták ki törzsünk lényeire. leg azért tiltották meg ezt törzsünknek, mivel bolygód háromagyú lényeinek egyedül a „lényi tudás" az, ami elengedhetetlen. Minden információ, még ha igaz is, a lényeknek általában csak „észbeli tudást" ad, és eme „észbeli tudás", mint már mondtam, nekik pusztán arra szolgál tényez ül, hogy csökkentse a lehet ségüket a „lényi tudás" elnyerésére. Mivel szerencsétlen kedvenceid számára ez a „lényi tudás" maradt az egyetlen olyan eszköz, amivel véglegesen meg tudnak szabadulni a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeit l, ezt a tilalmat a földi lényekkel szemben törzsünk lényeinek eskü alatt megparancsolták. Ezért gyermekem, Hadzsi-Boga-Eddin dervis jelenlétében tartózkodtam attól, hogy ott helyben elmagyarázzam a nagyérdem földi tudós, Hadzsi-Asszvatz-Truv számára sikertelenségének igazi okát. Mivel azonban mindkét dervis a válaszomra várt, kellett valamit mondanom; így Hadzsi-Asszvatz-Truv felé fordulva egyszer en ezt mondtam: „Tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv! Ha megengedi, hogy ne mindjárt válaszoljak, a világrajövetelem okára esküszöm, hogy egy kicsit kés bb, egy teljesen kielégít választ fogok adni önnek. Akkor majd nemcsak arról fog meggy dni, hogy imádott „tudománya" az összes tudományok között a legigazibb, hanem arról is, hogy Szent Tsun-Kil-Tessz és Szent Tsun-Tro-Pel után ön a Föld legnagyobb tudósa." Feleletemet hallva a tiszteletre méltó Asszvatz-Truv dervis megelégedett azzal, hogy jobb kezét testének arra a részére tette, ahol a földi lényeknél a szív található; ebben az országban ez a gesztus a következ t jelenti: „A legkisebb kétség nélkül hiszem és remélem". Majd mintha mi sem történt volna Boga-Eddin dervishez fordult, és újra beszélni kezdett a Shat-Tsai-Mernisz tudományáról.
Én, hogy az el kényes helyzetet teljesen elsimítsam, kezemmel a barlang egyik mélyedésére mutatva, ahol színes selyem szalagok lógtak, megkérdeztem t le: „Igen tisztelt Hadzsi, mire szolgál ez a sok szövet ott a mélyedésben?" Kérdésemre azt válaszolta, hogy ezek a színes szalagok szintén a rezgéseken végzett kísérleteire szolgálnak, és így folytatta: „Nemrégen tisztáztam magamnak - magyarázta -, mely színek hatnak rezgésükkel károsan a lényekre és az állatokra, és milyen mértékben. „Ha kívánja, ezt a rendkívül érdekes kísérletet is bemutatom önnek." Felkelt, és ismét a barlang szomszédos termébe ment, ahonnan hamarosan egy fiatal fiú segítségével beterelt három négylábú, ott „kutyának", „birkának" és „kecskének" nevezett lényt, valamint több különös formájú, karperechez hasonló készüléket is behozott. Az egyik ilyen különleges karperecet feltette Boga-Eddin karjára, a másikat pedig a sajátjára, s miközben felém fordult, ezt mondta: „Az önére nem teszek... erre nagyon jó okom van." Azután ezekb l a nyakörvszer különös készülékekb l egyet-egyet a „kecske", a „birka" és a „kutya" nyakára helyezett, és azok rezgésmér ire mutatva megkért, hogy jegyezzük meg, vagy írjuk fel az összes adatot amelyeket a mutatók eme különböz külsej lényeknél jeleznek. Mikor a dervis, Asszvatz-Truv visszajött, ismét leült a filcre és ezt mondta nekünk: „Az „élet" minden formájának megvan a maga saját „rezgés összessége"; ami az ezen „életforma" összes különféle meghatározott szerve által kibocsátott rezgések összege. „Ez az összesség minden életformában változik az id folyamán, és attól függ, hogy a megfelel források vagy szervek milyen intenzíven alakítják át ezeket a különféle eredet rezgéseket. „Márpedig egy egész élet keretén belül, az összes ilyen különféle eredet , heterogén rezgés mindig beleolvad ama élet úgynevezett általános „szubjektív rezgési összhangjába". „Vegyen például minket Boga-Eddin barátommal. „Nézze...- és a karjára helyezett rezgésmér számaira mutatva így folytatta: - Nekem összességében ilyen és ilyen számú rezgésem van, Boga-Eddin barátomnak ennyivel több. „Ez azért van, mert nálam sokkal fiatalabb, és bizonyos szervei az enyémeknél sokkal intenzívebben m ködnek, ezért aztán a benne kiváltott megfelel rezgések sokkal intenzívebbek. „Most nézze a „kutya", a „birka" és a „kecske" rezgésmé-r inek számait. A kutyánál a rezgések összege háromszor több mint a birkánál és másfélszer több mint a kecskénél, míg a rezgései általános összhangjának rezgésszám összege alig kisebb az enyémnél és a barátoménál. „Meg kell mondanom azonban, hogy f leg az utóbbi id kben sok az olyan ember, akiknek általános jelenlétében a „szubjektív rezgés összhang" rezgésszáma még azt a számot sem éri el, amit a kutya jelenléte mutat. „Ez azért van, mert a legtöbb ilyen embernél a funkciók egyike, nevezetesen az érzelem, amely a legtöbb szubjektív rezgést eredményezi, már majdnem teljesen elkorcsosult, így a rezgések teljes összege bennük alacsonyabb lesz, mint ezé a kutyáé." Miután ezt mondta a tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv ismét felállt, és odament, ahol a színes szövetek lógtak. Egymás után színenként kezdte legördíteni ezeket a különböz szín , „bukharai selyemb l" sz tt anyagokat. Vett egy színt, és egy különleges tárcsarendszer segítségével bevonta vele a barlangnak nemcsak falait és a boltozatát, hanem az egész padlózatát is, így az egész terem ugyanolyan szín anyaggal lett beburkolva. És minden egyes színváltoztatásra módosult az összes jelenlév életforma rezgéseinek összege. ' E nagy kortárs földi tudós eme színes anyagokkal végbevitt kísérlet után megkért minket, hogy kövessük; és a barlangnak ezt a termét elhagyva, visszamentünk a f folyosóra, azután oldalt egy keskeny mellékfolyosóba tértünk le. Mögöttünk lépdelt a kecske, a birka meg a kutya, mindegyik a rögtönzött nyakörvével. Elég sokáig mentünk, míg végre megérkeztünk e földalatti terület f termébe. Ott a tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv dervis a nagy barlangterem egyik falmélyedéséhez ment, és kezével egy halom különös szín szövetre mutatva ezt mondta: „Ezt a szövetet külön a „tsaltandr" növény rostjaiból sz tték, és megtartotta az eredeti színét. „Ez a növény, a „tsaltandr" egyike azon ritka földi képz dményeknek, melynek színe nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, hogy a közeli források rezgéseit módosítsa, és ugyanakkor maga is teljesen érzéketlen az összes többi rezgésre. „Ezért aztán a színeken kívüli más források rezgéseinek tanulmányozásához megrendeltem ezt a különös szövetet, és valami „sátorszer t" készítettem bel le, amit úgy terveztem meg, hogy ha kell be tudja tölteni ezt az egész teret, vagy pedig bármilyen irányban el lehessen mozdítani, és bármilyen formát fel tudjon venni.
„És most ezzel az eredeti „sátorral" végzem kísérleteimet, nevezetesen azokat, amelyeket „építészetinek" nevezhetnék. Ezek pontosan megmutatják számomra, hogy milyen fajta bels terek gyakorolnak káros hatást az emberekre és az állatokra, és milyen mértékben. Ezek az „építészeti" kísérletek már teljes mértékben meggy ztek arról, hogy egy helyiségnek nemcsak a bels méretei és általános formája gyakorol óriási befolyást az emberekre és az állatokra, hanem a „hajlatai", a „szögletei", a falak „kiszögellései", „bemélyedései" és így tovább, is mindig hozzájárulnak a helyiség légkörében el álló rezgések módosítása révén, a jelenlev emberek és állatok szubjektív rezgéseinek feljavításához vagy lerontásához." Amikor azután e nagy sátor segítségével elkezdett különféle kísérleteket megvalósítani el ttünk, többek között megállapítottam, hogy azok a rezgések, melyek a különféle környez tényez k befolyásától függ en változóak, sokkal nagyobb hatással voltak az általad kedvelt háromagyú lények általános jelenlétére, mint az egy- és kétagyúakéra. Nyilvánvalóan ez is a közönséges lényi életük abnormális küls és bels körülményeinek a következménye. - Az építészeti bemutató után egy másik kis terembe vezetett, ahol sok más kísérletet vitt végbe, amelyekb l lehet vé vált tisztán látni és pontosan megérteni, hogy a különböz tényez kb l ered rezgések közül melyek hatnak kedvenceid „szubjektív rezgési összhangjára", és mi módon. E kísérletek szintén megmutatták nekünk a különféle típusú háromagyú lények illetve a két- vagy egyagyú lények kisugárzásából ered rezgések eredményeit, valamint azokat, melyeket a hangjuk rezgései okoznak, és sok egyéb forrásnak az eredményeit is. Továbbá számos olyan kísérletet is bemutatott és kommentált, amelyekkel kimutatta azt a káros hatást, amit az ottani kortárs lényekre, különösen az utóbbi id kben ott b ségesen és úgymond szándékosan el állított „m vészeti alkotások" gyakorolnak. Voltak közöttük „festmények", „szobrok" és természetesen az híres „zenei kompozícióik" is. Azonban az összes kísérlet alapján amit ez a bölcs bemutatott nekünk nyilvánvalóvá vált, hogy az ottani kortárs háromagyú lények számára a legkárosabb rezgések azok, amelyeket az úgynevezett „orvosságaik" váltanak ki. - Négy napot töltöttem el eme igazi földi tudós földalatti uradalmában; azután Boga-Eddin dervissel együtt visszatértünk abba a bukharai városba, ahonnan jöttünk, és ezzel ért véget els találkozásom eme rendkívüli emberrel. Ez alatt a négy nap alatt sok minden mást is bemutatott és elmondott a rezgések törvényér l; de számomra a legérdekesebb a legutolsó magyarázata volt, melyet arra adott, hogy miért és hogyan létezhetett gáz és villamos áram ezen a vad, a földi lények minden csoportosulástól távol es helyen. E beszámoló során, miközben elmesélt nekünk bizonyos részleteket, ez a rendkívül szimpatikus földi háromagyú lény nem tudott uralkodni magán: hirtelen szinte könnyei fakadtak, amely akkor annyira érintett, hogy még most sem tudom elfelejteni. Bizonyos információk, amelyeket ez az elbeszélés érthet vé tett, jövend életedhez kit szembesítési anyagul szolgálhatnak, és segíthetnek megérteni egy úgynevezett „szubjektív sors" eredményeit, vagyis az olyan eredményeket, amelyek a Megalokozmoszunkban általában mindenütt el fordulnak, ahol a viszonylag független egyének tömegesen jelennek meg és élnek együtt. Ezekben a közösségekben gyakran el fordul, hogy a „sors", egy különálló egyént tekintve teljesen igazságtalannak nik az személyes létezése folyamatában, de ennek következtében az összes többi körülötte él lény b ségesen részesül a szó objektív értelmében vett jogos gyümölcsökb l. Ezért kívánok a lehet legrészletesebben beszélni err l; só't, igyekezni fogok az elbeszélését amennyire csak lehet szóról szóra, minden változtatás nélkül elismételni. Ez nem sokkal azel tt történt, hogy elhagytuk volna ezt a földalatti birodalmat, ami meggy zött arról, hogy a háromagyú lények sei értelmének köszönhet en elért eredmények még teljesen nem t ntek el a te bolygódról. Bár e különös bolygón az egymást követ nemzedékek az abnormális létezésük folytán megsz ntek az seik által felismert kozmikus igazságokat magukba tudatosan átváltoztatni, és eme igazságok ott nem fejl dtek ki, mint az máshol történik, mindazonáltal ezek automatikusan koncentrálódtak bolygódnak ebben a különös földalatti birodalmában arra várva, hogy a jövend háromagyú lények azokat továbbfejlesszék és tökéletesítsék. - így tehát amikor megkérdeztem a tiszteletre méltó Hadzsi-Asszvatz-Truv-ot, hogy milyen módszerek tették lehet vé számára földalatti birodalmában e gáz és villany világítás megvalósítását, a következ t mesélte: „E két fajta világításnak teljesen különböz az eredete, és mindegyiknek megvan a maga külön története. „A gázvilágítás már ideérkezésünk óta megvan; azt saját magam és öreg barátom Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis kezdeményezésére vezettük be. „Ami pedig a villanyvilágítást illeti, az egészen új, és a kezdeményez je egy másik, európai származású barátom volt, aki még most is fiatal ember. „Úgy gondolom jó volna mindkét történetet külön elmesélni. „Kezdjük a gázvilágítással.
„Amikor ide jöttünk, volt a vidéken egy „Szent Barlangnak" nevezett kegyhely, ahova egész Turkesztánból tódultak a zarándokok és a hívó'k. „A népi hiedelem szerint annak idején a híres „Khdreilav" élt ebben a barlangban, aki onnan kés bb élve vitetett fel a mennyekbe. „Még azt is mondták, hogy olyan váratlanul vitetett fel az égbe, hogy nem volt ideje eloltani a t zet ami a barlangját világította. „És ezt a hiedelmet az is alátámasztotta, hogy a barlangban tényleg égett egy „örökég t z". „Nos, barátom barátja! „Sem én, sem Kerbalai-Azisz-Nuaran dervis nem tudtunk hinni ebben a népi hiedelemben és elhatároztuk, hogy felkutatjuk e különös jelenség igazi okait. „Mivel abban az id ben rendelkeztünk a megfelel anyagi forrásokkal, és a szükséges körülmények is megvoltak eme jelenség tanulmányozására anélkül, hogy bárki is zavarhatott volna minket, elkezdtünk az eredete után kutatni. „Kiderült, hogy nem messze ett l a barlangtól, volt egy földalatti patak, mely egy ásványrétegen ment keresztül, aminek kölcsönhatása a vízzel egyfajta gyúlékony gázt eredményezett, ami azután véletlenül egy repedésen keresztül talált utat a barlangba. ,A gáz valahogy meggyulladt, s nyilvánvalóan ez az oka ennek az „örökég t znek". „Miután barátommal tisztáztuk eme rejtély okát, és felfedeztük, hogy a patak a barlangunktól nincs messze, elhatároztuk, hogy ezt a gázt mesterségesen bevezetjük a barlangunkba. „És azóta agyagcs vezetékeken keresztül érkezik a barlang f termébe, ahonnan azután „bambuszok" segítségével a szükségletünknek megfelel en osztjuk szét. „Ami pedig a villanyvilágítás eredetét illeti annak története a következ : „Nem sokkal azután, hogy berendezkedtünk, egy nagyon régi dervis barátom révén beállított hozzánk egy egészen fiatal európai utazó, aki azért vágyott megismerni, hogy a rezgések törvényeir l beszélhessen velem, amelyek érdekeltek engem. „Hamar közeli barátságot kötöttem vele, el ször is azért, mert nagyon komolyan kereste az igazságot, és azért is, mert jóindulatúnak és érzékenynek mutatkozott kivétel nélkül mindenkinek a gyenge oldalával szemben. „Ó a rezgések általános törvényeit tanulmányozta, de munkája els sorban azokra a rezgésekre irányult, amelyek az embereknél különféle betegségeket idéznek el . „Tanulmányai elvezették ahhoz, hogy felfedezze az embereknél „rák" néven ismert betegség eredetének okát, valamint annak a lehet ségét is, hogy miként lehet ezt a rosszindulatú megjelenést megsemmisíteni. „Azután megállapította, és gyakorlatilag is kimutatta, hogy egy bizonyos életmód és el készítés révén, bármelyik ember képes tudatosan olyan rezgéseket kialakítani önmagában, amelyekkel - feltéve, hogy azokkal a beteget egy bizonyos módon, és meghatározott alkalommal telíti - ezt a szörny betegséget egyszer s mindenkorra meg lehet semmisíteni. „Miután eltávozott hosszú id n át nem találkoztunk, de mindig volt hírünk egymásról. „így megtudtam, hogy nem sokkal a távozása után fiatal barátom hazájában megházasodott, és az azt követ években feleségével olyan életet élt, amit mi Ázsiában „családi szeretettel és kölcsönös erkölcsi támogatással teljesnek" nevezünk. „Engem különösen érdekeltek a hírek az általa feltalált kezelés eredményeir l, mely az említett átok megsemmisítését teszi lehet vé, mivel azon rezgések okozói, amelyek az embereknél e betegség megjelenési tényez it kristályosítják ki, szoros kapcsolatban álltak azon rezgések okozóival, amelyek tanulmánya a legnagyobb jelent séget nyerte az életemben. „Azt már tudtam, hogy az általa ezen betegség megsemmisítésére feltalált módszerek még nem voltak általánosan hozzáférhet k. Ugyanakkor több megbízható beszámolóból megtudtam, hogy habár azok mások számára még használhatatlanok voltak, maga alkalmazta ezeket a módszereket olyan emberek kezelésére, akik ebbe a betegségbe estek, és minden alkalommal elérte az emberiség eme szörny csapásának teljes megsemmisítését. „Hiteles információkat kaptam azokról a kétségtelen eredményekr l, amelyeket abban az id szakban több tucatnyi esetben elért. „Azután mindkett nkt l független okokból tíz éven át semmi hírt sem kaptam err l a fiatal Európairól. „Már szinte teljesen el is felejtettem hogy létezik, amikor egy napon, miközben teljesen elfoglaltságaimba merültem meghallottam, hogy valaki leadja a titkos jelünket; és amikor válaszoltam és megkérdeztem ki az, mindjárt felismertem a hangját. Arra kért, nyissam ki neki a bejáratot, hogy be tudjon lépni a földalatti birodalmunkba. „Mondanom sem kell milyen boldogok voltunk mindketten, hogy újra egymásra találtunk és ismét eszmecserét folytathatunk imádott tudományunkról, a „rezgések törvényér l". „Amikor a viszontlátás emóciói lecsillapultak, és kicsomagoltuk az összes dolgot amit fiatal barátom teveháton hozott
s melyek között ott volt a híres európai „Röntgen gépek" egyike, úgy ötven „Bunsen elem", több „akkumulátor" és több bála mindenféle felszerelés egy elektromos hálózathoz nyugodt beszélgetésbe kezdtünk. Elmesélte életét, és nagy szomorúsággal a következ ket tudtam meg: „Néhány évvel azt megel en, amikor a világ törvényeinek megfelel en a környezeti körülmények és viszonyok olyanokká váltak, hogy az emberek szinte az egész Földön elvesztették a holnap és az állandó otthon biztonságát, hirtelen annak a szörny betegségnek tüneteit vette észre szeretett feleségénél, amelynek kezelése élete egyik f céljává vált. „Ez annál is inkább borzalommal töltötte el, mivel a környez körülmények attól a lehet ségt l fosztották meg, hogy e szörny betegség megsemmisítésére alkalmazza az általa feltalált kezelést, amit mindaddig egyedül tudott véghezvinni. .Amikor e rémes megállapítás után többé-kevésbé visszanyerte nyugalmát, az egyetlen lehetséges elhatározást tette: türelmesen kivár egy kedvez bb id szakot, és a felesége számára addig is olyan életkörülményeket teremt, amelyek között e félelmetes betegség folyamata a lehet legjobban lelassul. „Több mint két év telt el. Ezalatt az id alatt a környezeti viszonyok megjavultak, és akkor lehet vé vált fiatal barátomnak felkészülni arra, hogy az egyedül általa ismert módszert végre alkalmazni tudja eme szörny betegség ellen. .Azonban miközben azon dolgozott, hogy magát ezen kezelésre alkalmas állapotba hozza, egy igen szomorú napon az egyik nagy európai városban egy „tüntetés" során a tömeg lökdös désében elütötte egy „automobil"; ha nem is halt bele, de súlyosan megsebesült. „Sérülései miatt élete több hónapon át „eszméletlen" állapotban folyt, s mivel lehetetlen volt számára a felesége közönséges életét tudatosan és szándékosan irányítani, annak betegsége egyre gyorsabban haladt el re, annál is inkább, mert fáradságot nem kímélve, állandó aggodalommal ápolta t. „Amikor szegény fiatal barátom végül is magához tért, borzalommal látta, hogy felesége betegségének folyamata már végs stádiumában van. „Mit tehetett?... Mit lehetett tenni?... Sérüléseinek következményei folytán elvesztett minden lehet séget arra, hogy az általa feltalált kezeléshez el készítse önmagát és kialakítson magában olyan mennyiség rezgést, amennyi e szörny betegség megsemmisítéséhez szükséges. „Ezért minderre tekintettel, és semmilyen más lehet séget nem látva úgy döntött, hogy a kortárs európai orvostudomány képvisel i által használt kezeléshez folyamodik, mely az meggy désük szerint képes megszüntetni ezt a betegséget. „Másszóval elhatározta, az úgynevezett „röntgensugarakhoz" folyamodik. „így elkezd dött a röntgensugaras kezelés. „E kezelés folyamán észrevette, hogy bár felesége testében a betegség f „koncentrációja", vagy „gravitációs központja" elsorvadt, ugyanakkor egy hasonló „koncentráció" kezdett megjelenni a test egy másik részén. „Több hónapon át tartó rendszeres „szeánszok" után, a testnek egy harmadik részén is megjelent egy új független koncentráció. „Végül is elérkezett az a pillanat, amikor be kellett ismerni, hogy a beteg napjai „meg vannak számlálva". „Szembesülve ezzel a borzalmas helyzettel, fiatal barátom elhatározta, hogy félreteszi a kortárs európai orvostudománynak eme „mesterkedéseit", és saját állapotát figyelmen kívül hagyva, elkezdte kialakítani magában a megkívánt rezgéseket, és átitatni vele a beteg testét. „így a szinte áthidalhatatlan nehézségek ellenére is sikerült majdnem két évvel meghosszabbítania felesége életét, aki végül is eme szörny emberi betegség áldozata lett. „Hozzá kell tenni, hogy a betegség utolsó szakaszában, amikor már abbahagyta a kortárs orvostudomány mesterkedéseit, két új, független „koncentráció" jelent meg a felesége testében. „Amikor eme szörny vég után fiatal barátom többé-kevésbé megnyugodott, idejének egy részét ismét a világ nagy törvényeinek kutatására szentelte, többek között arra, hogy felismerje miért jelentek meg felesége testében a „rák" röntgensugarakkal történt kezelése folyamán az észlelt független „koncentrációk", amelyek normális körülmények között nem fejl dnek ki ebben a betegségben, és amelyekkel hosszú éves eló'zó' megfigyelései során sohasem találkozott. „Mivel ez az ó't érdekl ' kérdés tisztázása az otthoni körülmények között komplikáltnak, só't mondhatnánk gyakorlatilag lehetetlennek t nt, elhatározta, hogy eljön hozzám, hogy segítségemmel kísérletek alapján oldja meg. „Ezért hozta magával az ezekhez a kísérletekhez szükséges összes eszközt. „Mindjárt másnap a rendelkezésére bocsátottam földalatti birodalmunk egyik termét, valamint több „szalmamúr kecskét", és mindazt amire a kísérleteihez szüksége lehetett. „A különféle el készületekhez tartozott a Röntgen gép beindítása a Bunzen elemek segítségével. „És három nappal érkezése után már fel is találta azt, amibó'l barlangunk állandó villanyvilágítása ered. „Ez így kezd dött:
„Miközben a rezgésmér immel bizonyos kísérleteket hajtottunk végre, és kiszámítottuk a Röntgen gépben a röntgensugarakat el állító elektromos áram rezgéseit, mindjárt megállapítottuk, hogy a Bunsen elemek által el állított elektromos áram rezgésszáma hol növekedik hol csökken; és mivel kísérleteinkhez rendkívül fontos volt, hogy az elektromos áramnak egy bizonyos ideig egy meghatározott rezgésszáma legyen, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen típusú elektromos áram teljesen alkalmatlan kísérleteinkhez. „Ez a megállapítás nagyon elcsüggesztette és lehangolta fiatal barátomat. „Mindjárt abbahagyta a kísérleteket és gondolkodni kezdett. „A két következ napon szüntelenül ezen gondolkodott, még evés közben is. „A harmadik nap végén, a terem felé tartottunk ahol étkezni szoktunk, és éppen azon a földalatti patak fölé épített hídon mentünk át, mely barlangunk f részében folyt, amikor hirtelen megállt és homlokára ütve izgatottan felkiáltott: „Heuréka!"... „A felkiáltásának az lett az eredménye, hogy másnap több erre felfogadott tadzsik segítségével a szomszédos elhagyott bányákból áthurcoltak három fajta érctömböt, a legnagyobbakat amit még szállítani tudtak, és azokat egy bizonyos sorrendben a földalatti patak medrébe helyezték. „Amint ezt a munkát befejezték, beállított két huzalvéget a patakba, és a legegyszer bb módon rákötötte az akkumulátorokra, melyeket egy kicsit átalakított. Ennek eredményeként mindjárt egy bizonyos amperszámú áram kezdett az akkumulátorokba folyni. „És amikor huszonnégy órával kés bb rezgésmér inket az így kapott elektromos áramra kapcsoltuk, megállapítottuk, hogy bár az áramer elégtelen, a rezgésszáma az egész mérési id folyamán teljesen változatlan és egyenletes maradt. „Az ilyen eredeti módon el állított áramer megnövelésére „kondenzátorokat" csinált különféle anyagokból, nevezetesen „kecskeb rbó'l", egy bizonyos fajta „agyagból", „cinkitbó'l", „feny gyantából", és így el tudta érni az általa hozott Röntgen gép számára szükséges áramer sséget és feszültséget. „Ennek az eredeti elektromos áramforrásnak köszönhet en mi végül is világosan meg tudtunk gy dni a követkekr l: „Habár, amikor eme európai találmányt az említett szörny betegség kezelésére alkalmazzák, s az a kór „gravitációs központjainak" elsorvadásához vezet az ember egész testében, ugyanakkor más mirigyekben nagyban el segíti az úgynevezett „áttételeket", és kedvez a betegség továbbterjedésének és kifejl désének eme új gócpontokon. „így tehát kedves barátom barátja! „Miután fiatal barátom ezt a számára kielégítet magyarázatot megkapta, megsz nt az érdekl dése ez után a kérdés után ami addig olyannyira lekötötte, és visszatért hazájába, Európába, egyéni használatunkra hagyva az általa megteremtett fényforrást, mely sem figyelmet sem kívülr l jöv anyagot nem igényelt. Azóta lassacskán mindenhova tettünk villanylámpákat, ahol szükség volt rá. „Bár ez az eredeti áramforrás nem szolgáltat elég energiát a barlangban lév összes lámpához, mégis mivel mindenhova felszereltünk kapcsolókat és az energiát csak akkor használjuk, amikor szükség van rá, takarékoskodunk vele és így fokozatosan feltölti az akkumulátorokat, néha olyan nagy mennyiségben, hogy a felesleggel különböz háztartási készülékek is m ködni tudnak." Belzebub elbeszélésnek ezen a pontján a Karnak transznaprendszer rhajó összes utasa a szájában egy édes-keser ízt érzett. Ez azt jelentette, hogy a Karnak rhajó éppen egy bolygó felé közelít, egy el re nem tervezett megállásra. Ez a bolygó a Deszkaldínó volt. Belzebub félbeszakította elbeszélését és mindhárman Ahounnal és Hasszinnal együtt visszamentek a „keshahjuk-ba", hogy el készüljenek a Deszkaldínó bolygóra való leszállásra. Megjegyzés: Ha az ebben a fejezetben kifejtett ideák véletlenül bárkit is érdekelnének - komolyan érdekelnének, nem pedig csak úgy, „könnyedén", mint az a kortárs embereknél általában történik - és ha az illet rendelkezik olyan pszichikai, erkölcsi, fizikai és anyagi képességekkel, amelyek min sége az én értelmezésem szerint kielégít , akkor komolyan ajánlom neki, hogy vesse latba teljes erejét, és mindenek el tt teremtse meg magában azokat a feltételeket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy érdemessé váljon az én „egyetemes laboratóriumomban" „teljes jogú tanítvánnyá" lenni, laboratóriumomban, melyet a könyveim befejeztével szándékozok megnyitni, és amely összefügg az egész emberiség javára szóló intenzív munkásságom utobó fázisával. A Szerz .
Negyvenkettedik fejezet Belzebub Amerikában AMIKOR két „dianoskkal" kés bb, a Karnak rhajó újra kezdte esését, és a tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddin megrögzött hívei leültek szokott helyükre, Hasszin ismét Belzebub felé fordult és így szólt: Drága nagyapa, kérelmedhez híven, szabadjon emlékeztesselek ... a háromagyú lényekre... a földiekre... a... hogy is hívják? ... azokra, akik a bolygójuknak homlokegyenest ellenkez ' oldalán élnek ahhoz képest, ahol a jelenkori földi civilizáció virágzik? ... a lények, akiket a „fox trot" tánc rajongóiként említettél... Óh! Az amerikaiak? -Igen, igen, az amerikaiak! - kiáltott fel boldogan Hasszin. -Igaz, emlékszem rá... Megígértem neked, hogy beszélek egy kicsit ezekr l a kortárs „csodabogarakról". És Belzebub ígykezdte: -Bolygód felszínének ezt a részét, amelyet napjainkban „Észak-Amerikának" hívnak, pont arról a naprendszerr l való távozásom el tt látogattam meg. Az Európa kontinensr l, Párizs városából mentem oda, mely az utóbbi id kben f tartózkodási helyem volt. Az Európa kontinensen egy kényelmes „tengerjáróba" szálltam, ahogy azt manapság az összes „dollár-birtokos" teszi, és Észak-Amerika f városába, New-Yorkba érkeztem, amit néha a „Föld összes népe olvasztótégelyeként" is emlegetnek. A kiköt mólójáról egyenesen egy „Majestic" nev szállodába mentem, amelyet párizsi barátaim ajánlottak, és amelyet akkor, egy s más okból, nem hivatalosan „Zsidó szállónak" is hívtak. Miután berendezkedtem a „Majestic-ben", vagy „Zsidó szállóban", még aznap keresésére indultam egy „Misternek", akit szintén párizsi barátaim ajánlottak. Azon a kontinensen „Misternek" hívnak minden hímnem lényt, aki nem visel úgynevezett „szoknyát". Amikor bementem a „Misterhez", akihez ajánlólevelem szólt, , egy igazi amerikai üzletemberhez ill en, ki sem látszott a temérdek „dollár business-b l". Úgy gondolom azt is jó volna itt, már az Amerikáról szóló elbeszélésem elején megjegyezni, hogy az összes kortárs háromagyú lény, aki bolygód felszíne ezen részének alapvet lakosságát képezi, egyedül csak ilyen „dollár ügyletekkel" foglalatoskodik. Ami pedig a küls lényi élethez szükséges mesterségeket és szakmákat illeti, azokat kizárólag más kontinensekr l jött lények gyakorolják ideiglenesen azért, hogy mint mondják, „pénzt keressenek". Ebb l a szempontból kedvenceid lényi életkörülményei, f leg e kontinensen, egészen „tralalalualalalává" váltak, vagyis, mint azt a mi tisztelt mesterünk, Mullah Nasszr Eddin mondaná, „egy szappan buborékhoz hasonlóvá, mely csak nyugodt környezetben tud soká fennmaradni". Jelenleg ott ezek a környezeti körülmények olyanokká váltak, hogy ha a közönséges kollektív létezésükhöz nélkülözhetetlen sokféle mesterség szakemberei valamilyen oknál fogva a többi kontinensr l „pénzkeresés" céljából nem mennének oda, minden bizonnyal mondhatjuk, hogy egy hónapon belül az egész közönséges életrendjük összeomlana, mivel egy sem akadna közöttük, aki legalább kenyeret tudna sütni. Egy ilyen rendellenesség fokozatos kifejl désének f oka egyrészt a saját maguk által bevezetett, a szül knek a gyermekeikkel szembeni jogát meghatározó törvényekben rejlik, másrészt minden egyes iskolában egy „dollár takarékpénztár" intézményesítésében azzal a szándékkal, hogy gyermekeikbe eme dollárok szeretetét oltsák be. Ennek, és még néhány más furcsa, szintén a közönséges életükben saját maguk által megalapozott különös küls életkörülménynek köszönhet en éppen ez, a „dollár business" és maguknak a dollároknak a szeretete vált eme kontinens összes, felel s korba lépett lakójának általános jelenlétében a „lázas létezésüknek" uralkodó impulzusává. Ezért van az, hogy mindnyájan egyfolytában „dollár ügyletekkel" vannak elfoglalva, s t, mindig egyszerre többel. Ámbár a már említett „Mister", akihez ajánlólevelem szólt, szintén dollár ügyleteiben volt elmerülve, mégis nagyon szívélyesen fogadott. Miközben az ajánlólevelet olvasta, egy különös folyamat játszódott le benne, melyet már egyesek kedvenceid közül is észrevettek - mivel az a kortárs lények velejárójává vált -, s amit ó'k „öntudatlan pávásko-dásnak" neveznek. Ez a különös folyamat azért indult meg benne, mert a levél, amit átadtam neki, egy bizonyos általam ismert „Mister" beajánlását tartalmazta, akit sokan, többek között ez a „Mister" is, háta mögött „egy minden hájjal megkent fickónak", más szóval „dollár szakért nek" tartott.
Bár el ször teljesen kortárs kedvenceid eme sajátos velejárójának hatalmában volt, a beszélgetés során lassacskán lenyugodott, míg végül is azt mondta, hogy „kész teljes mértékben a rendelkezésemre állni". Azután hirtelen eszébe jutott valami, és hozzátette, hogy legnagyobb sajnálatára, rajta kívül álló körülmények folytán aznap semmiképpen sem tud velem foglalkozni csak másnap, mivel nagyon el van foglalva fontos ügyekkel. És csakugyan, a legnagyobb jóindulattal sem tudott volna velem foglalkozni, mivel ezek a szerencsétlen amerikaiak, akiket mindig dollár ügyleteik irányítanak, a vasárnap kivételével sohasem csinálhatják azt, amit akarnak, és történetesen aznap nem vasárnap volt. Ott, azon a kontinensen, a dollár és egyéb ügyletek sohasem maguktól a lényekt l függenek; éppen ellenkez leg, kedvenceid függnek teljes mértékben a dollár ügyletekt l. Egyszóval, mivel aznap nem vasárnap volt, ez az igazi „amerikai Mister" nem csinálhatott amit akart, vagyis hogy velem jöjjön és bemutasson azoknak, akikre szükségem volt, így hát találkozót beszéltünk meg másnap reggelre egy bizonyos helyen az híres „Broadway-jükön". A Broadway nemcsak New-York f utcája, hanem bolygód összes jelenlegi városának is a leghosszabb utcája. Másnap elmentem a megbeszélt helyre. Mivel a „taxi" amelybe beültem nem Mister Ford gyáraiból került ki, túl korán érkeztem: az én Misterem még nem volt ott. Miközben rá várakoztam fel-alá kezdtem sétálni, de mivel az összes New York-i úgynevezett „bróker" a Broadway ezen részén végzi a híres „gyors-ebéd" eló'tti footing-ját, e zsúfolt utcaszakaszon a lökdös dés akkorává vált, hogy kiutat keresve bel le elhatároztam, leülök egy helyre ahonnan láthatom a várt Mister érkezését. Megfelel helynek kínálkozott erre egy közeli jellegzetes „étterem", melynek ablakából minden járókel látható volt. Meg kell hogy mondjam, bolygódon sehol máshol, kedvenceid egyik csoportosulásában sem lehet annyi éttermet látni, mint New-Yorkban. A központi kerületekben különösen sok van bel lük, és tulajdonosaik legtöbbje „Örmény", „Görög", vagy „Orosz zsidó". Nos, gyermekem, hogy kicsit kipihenhesd az aktív gondolkodást, egy ideig a mi kedves mesterünk, Mullah Nasszr Eddin észjárására fogok szorítkozni hogy elmeséljem az egyik legeredetibb szokást, mely a New-York-i éttermekben néhány éve divatban van. Mivel e közösség hatalombirtokló lényei szigorúan megtiltották a közönséges lényeknek mindennem „alkoholos folyadék" gyártását, behozatalát és fogyasztását, és megfelel intézkedéseket adtak erre azoknak a lényeknek, akiken a saját jólétük reménye nyugszik, állítólag szinte teljesen lehetetlenné vált a közönséges lényeknek alkoholhoz jutni. Mégis bármelyik New-York-i étteremben felszolgáltak a vendégeknek számtalan alkoholos italt, mint az „Arak", „Duzikó", „Scotch whisky", „Benedictine", „Vodka", „Grand Marnier", és mindenféle címkével ellátott egyéb italokat, melyeket kizárólagosan úgynevezett „öreg uszályokon" gyártanak nem messze a kontinens partjától. Az egésznek az a „borsa", hogy ha valaki a kisujját eltartva a jobb kezével eltakarja a szája felét, és kiejti bármely folyadék nevét, az a folyadék minden nehézség nélkül rögvest megjelenik az asztalán, de egy limonádés, vagy egy híres francia „quart de Vichy" üvegben. Most igyekezz a lehet legjobban felhasználni az akaratodat, és a jelenlétedben megvalósítani az összes „észlel szerv" általános mozgósítását, hogy hiánytalanul magadba szívd azt, amit arról mondok, ahogyan a kontinens partja mellett, ezeken az öreg uszályokon a felsorolt „alkoholos folyadékokat" készítik. Én magam nagyon sajnálom, hogy e kortárs földi „tudomány" minden részletével jobban megismerkedni nem tudtam. Csak annyit tudtam meg, hogy minden gyártási receptben ott volt a „kén"-, a „salétrom"-, valamint a „sósav", és hogy mindezt a híres kortárs német tudós „Kischmenhof" profesz-szor „varázsigéje" tet zte be. Ez utóbbi kellék, nevezetesen „Kischmenhof" professzornak az „alkoholos folyadékokra" alkalmazott „varázsigéje", elb völ en érdekfeszító'; állítólag a következó'képpen kell eljárni. Mindenekeló'tt egy régi, a szakértó'k által ismert recept szerint, ezer üveg folyadékot kell eló'készíteni. Feltétlenül ezer kell beló'le, mivel ha csak egy üveggel több vagy eggyel kevesebb van, a varázsige hatástalanná válik. Az ezer üveget egymás mellé kell fektetni, és a legnagyobb csendben melléjük rakni egy üveg, arrafelé bárhol beszerezhet valódi alkoholt, azt körülbelül tíz percig ott hagyni, azután a jobb fülét a bal kezével megvakarva, nagyon-nagyon lassan, a megfelel szüneteket betartva kiejteni az alkohol-varázsigét. Ezután nemcsak hogy mind az ezer üveg folyadék nyomban átváltozik az egyetlen üvegben lév igazi alkoholos folyadékká, hanem egyben az eredeti üveg elnevezését is elnyeri. Mint megtudtam, eme párját ritkító német professzor, Kischmenhof, varázslatai között vannak olyanok, amelyek egészen elképeszt k. Ez a híres, e téren szakért német professzor ezeket a rendkívüli varázslatokat nemrég, a nagy európai kölcsönös elpusztítás! folyamat kezdetén „találta fel".
Amikor hazájában, Németországban az élelmiszer-válság megkezd dött, a nagy professzor, ismerve honfitársai helyzetét, kitalálta els varázsigéjét, amely egy olcsó és gazdaságos „csirkeleves" elkészítésére szolgált. Ez a fölöttébb érdekes varázslat, mely a „német tyúkleves" nevet viseli, a következó'képpen zajlik le: A t zhelyre rakott hatalmas edénybe egyszer vizet öntenek, amibe néhány nagyon apróra vágott petrezselyem zöldjét szórnak. Akkor tágasra nyitják a konyha mindkét ajtaját, vagy ha csak egy van, akkor az ablakot, majd a varázsigét hangosan elmondva, a konyhán egy tyúkot hajtanak keresztül teljes sebességgel. Egy perccel kés bb már melegen párolog az edényben a remek „tyúkleves". Azt is hallottam, hogy az nagy kölcsönös lerombolási folyamatuk alatt, a német lények ezt a varázslatot a legnagyobb mértékben alkalmazták, s t a „tyúkleves" elkészítésének ez a formája nagyszer nek, vagy legalábbis fölöttébb gazdaságosnak bizonyult. Tény, hogy egy és ugyanaz a tyúk nagyon sokáig megteszi, mivel hajthatják, kergethetik a végtelenségig, amíg csak „sztrájkba nem lép" mint mondják, és megtagadja a további lélegzést. És arra az esetre, ha a tyúk annak ellenére, hogy kedvenceid között élt, nem hagyta magát képmutatásuk által megfert zni, és valóban megtagadja, hogy egy percig is tovább lélegezzen, a német közösség lényei a következ szokást vezették be: Nevezetesen ha a tyúk „sztrájkba lépett", tulajdonosai ünnepélyesen megsütötték, és eme ritka alkalom megünneplésére nem mulasztották el az egész rokonságukat meghívni vacsorára. Érdekes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy egy másik, szintén híres, Steiner nev professzoruk az úgynevezett „természetfölötti jelenségeken végrehajtott tudományos kutatásai" során matematikailag kimutatta, hogy amikor egy ilyen tyúkot egy nagy „meghívásos" vacsorán feltálaltak, a háziasszony mindig ugyanazt mondta el. Minden egyes háziasszony, szemeit az ég felé emelve, mutatóujját a tyúkra szögezve, elérzékenyülve mondta, hogy ez egyike ama híres „pamíri fácánoknak", és hogy azt külön neki küldte az kedves unokaöccse, aki Pamírban a nagy „Vaterlandjukat" konzulként képviseli. Létezik ezen a bolygón rengeteg, minden lehetséges célra szolgáló varázsige. Ezek a varázsigék ott nagyon elszaporodtak, mióta e fura bolygó számos lénye a természetfeletti jelenségek szakért jévé vált „okkultista", „spiritiszta", „teozófus", „lila mágus", „tenyérjós" stb. stb. megnevezés alatt. Eme szakért knek a „természetfeletti jelenségek" megteremtésén kívül vitathatatlan adottságuk van a félrevezetésre. - Az alkoholfogyasztás betiltása Amerikában nekünk tanulságos példaként szolgálhat annak megértéséhez, hogy a kortárs, felel s hatalom-birtokló lényeknél milyen mértékben csökevényesedett el a lehet ség egészséges lényi megítélésre szolgáló adatok kikristályosodására, mivel az ehhez hasonló abszurditások ott rendszeresen megismétl dtek. E tilalom következtében, ezen a kontinensen jelenleg mindannyian, kivétel nélkül alkoholt fogyasztanak, még azok is, akik más körülmények között sohasem fogyasztanának. Ugyanaz történik ma Amerikában az alkohol fogyasztását illet en, ami Maralpleisszisz országában a mák magok rágcsálásával történt. A különbség az, hogy annak idején Maralpleisszisz országának lényei legalább valódi mák használatának adták át magukat, míg Amerikában, a lények az els útjukba kerül folyadékot elfogyasztják azzal az egyedüli feltétellel, hogy az egy bolygójuk bármely országában létez alkoholos folyadék nevét viseli. Még egy másik különbség, hogy a tiltott alkoholfogyasztás állami felügyelet el li elrejtésének m vészetében az Amerika kontinensen lakó lények távolról sem olyan naivak, mint annak idején a maralpleisszisz-iek voltak. A következ példákból magad is látni fogod, milyen messzire mentek kortárs kedvenceid erre vonatkozólag. Jelenleg, minden olyan fiatalember, akinek az „anyatej" már többé-kevésbé megszáradt az ajkán, hord magával egy egészen ártatlan kinézet „szivar-" vagy „cigaretta tárcát", és amikor az étteremben, vagy az híres „dancing halljukban" kihúzza a zsebéb l azt a cigaretta- vagy szivartárcát, természetesen mindenki azt hiszi, hogy dohányozni fog. Szó sincs róla! Csak egy kicsit megcsavarja ezt a szivar vagy cigaretta tárcát, és íme, bal kezében megjelenik egy icipici pohár, melybe, jobb kezével 1-a-s-s-a-n és ny-u-g-o-d-t-a-n önt a szivar- vagy cigaretta tárcában lev folyadékból -ami valószín leg olyan skót whisky, amit, mint már mondtam, valami öreg uszályon gyártottak az amerikai partok mellett. Az akkoriban ott végzett megfigyeléseim során egyszer még egy másik jelenetnek is szemtanúja voltam. Az egyik ilyen étteremben két fiatal amerikai n ült nem messze az asztalomtól. A felszolgáló, vagy ahogy k nevezik „pincér", egy üveg ásványvizet hozott nekik két pohárral. Egyikük egy bizonyos módon megcsavarta divatos eserny jének nyelét, és abból egész 1-a-s-s-a-n és cs-e-n-d-e-s-en a poharakba öntött egy bizonyos folyadékot, valószín leg szintén skót whiskyt, vagy valami ilyesmit. Egyszóval gyermekem, ezen az Amerika kontinensen ugyanaz ismétl dik meg, ami annak idején a nagy orosz közösségben történt, ahol a hatalom-birtoklók szintén betiltották a híres „orosz vodka" fogyasztását, és ahol e tilalom
következtében a lények hamar rászoktak arra, hogy ezt a vodkát a nem kevésbé híres „hanzsával" helyettesítsék, mely még mostanság is naponta okozza eme szerencsétlenek ezreinek halálát. De a kortárs amerikai lényeknek is meg kell hagyni a magukét: a szakértelemben, amivel a hatóságok el tt palástolni tudják alkoholfogyasztásukat, az orosz közösség lényeinél sokkal „civilizáltabbnak" mutatkoznak. - így tehát gyermekem, mint mondtam, hogy a tolongásból elmeneküljek, bementem az egyik tipikus New-York-i étterembe, leültem egy asztalhoz és az ablakon keresztül figyelni kezdtem a tömeget. Mint az bolygódon mindenhol szokássá vált amikor az ember beül egy étterembe vagy bármely hasonló nyilvános helyre, hogy mindig rendel valamit, és az úgynevezett „pénzzel" fizet érte az intézmény tulajdonosának, úgy én is ugyanezt téve rendeltem magamnak egy pohárral az híres „orangeade-jukból". Ez a nevezetes ital a narancs és a híres „grapefruit" kifacsart levének keverékéb l készül, s e kontinens lényei mindig és mindenütt hihetetlen mennyiségben fogyasztják. El kell ismerni, hogy ez a híres „orangeade" ugyan néha felüdíti ket a forró napokon, de gyomruk és beleik „nyálkahártyájára" gyakorolt hatása folytán ama számos tényez egyikét képezi, melyek összessége lassan de biztosan, a „gyomor emészt funkciójának" nevezett „felesleges és jelentéktelen" m ködését tönkreteszi. így ezen orangeade-al asztalomon, a járókel ket figyelve, abban a reményben, hogy felfedezem közöttük a várt Mister-t, csak úgy, alkalomszer en elkezdtem megfigyelni az étteremben található tárgyakat is. Az asztalomon hever tárgyak között észrevettem az étterem „étlapját". Bolygódon „étlapnak" neveznek egy darab papírt, amelyre az adott étteremben felszolgált összes étel és ital nevét írják. Végigfutva mindazt, ami ezen a papíron állt, többek között láttam, hogy aznap hetvennyolc különféle ételt lehetett rendelni. Ez nagyon meglepett és kíváncsi lettem miféle lehet ez az amerikai t zhely a konyhában, amely egyetlen napon hetvennyolc étel elkészítését teszi lehet vé. Meg kell mondanom, hogy már az összes kontinenst bejártam, és számos, mindenféle kaszthoz tartozó lénynél vendégeskedtem. Mivel náluk éppúgy mint saját otthonomban, gyakran vettem részt az étkezések el készítésében, már többé-kevésbé tudtam, hogy egyetlen tál elkészítéséhez legalább három négy lábasra van szükség. Tehát kiszámítottam, hogy ezeknek az amerikaiaknak, mivel egyetlen konyhában hetvennyolc tál ételt készítettek el, biztos kell vagy háromszáz fazék és tepsi. Kedvem támadt személyesen is megnézni hogyan lehet egyetlen t zhelyen háromszáz lábast elhelyezni és elhatároztam, adok a pincérnek, aki az orangeade-ot felszolgálta, egy jókora „borravalót" - ahogy azt ott nevezik -, hogy az étterem konyháját saját szememmel láthassam. A pincér valahogy elintézte a dolgot, és bementem a konyhába. Belépve, el tudod képzelni?... Milyen kép tárult a szemem elé?... Egy t zhely száz lábassal és edénnyel? Az életedre nem! Csak egy ócska „törpe gázt zhelyt" láttam, olyat, amilyet „elvénhedt agglegények" vagy a „férfiakat elidegenít ", vagyis „semmit ér vénkisasszonyok" szobájában lehet találni. Emellett a „gázt zhelyek szégyene" mellett egy skót származású, bikanyakú szakács ült, és újságot olvasott, amire minden egyes amerikai kötelezve érzi magát; az újság azt hiszem a „Times" volt. Elképedve néztem körül, és szemléltem a bikanyakú szakácsot. Mialatt így meghökkenve álltam, az étteremb l egy pincér jött be a konyhába, és fura angolsággal a szakácstól egy bizonyos, nagyon választékosán elkészített tál ételt rendelt. Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban, hogy a pincérnek, aki a bonyolult nev ételt rendelte, egyedül a kiejtéséb l kitaláltam, hogy nemrég érkezett az Európa kontinensr l azzal a nyilvánvaló ábránddal, hogy telerakja zsebeit amerikai dollárral - ez az álma az amerikai dollárokkal minden olyan európainak megvan, aki még nem volt Amerikában, és Európában ez senkit sem hagy többé nyugodtan aludni. Amikor ez az „amerikai multimilliomos" címre pályázónk megrendelte a vastagnyakú szakácstól a már említett bonyolult tál ételt, ez utóbbi minden sietség nélkül nehézkesen felkelt, leakasztott eg y kisméret , ahog y o tt nevezik „agglegény serpeny t". Miután meggyújtotta a „törpe gázt zhelyt", rátette a serpeny t, majd ugyanolyan nehézkesen odament a számos szekrény egyikéhez, kivett bel le egy konzerves dobozt, kinyitotta, és tartalmát a serpeny be öntötte. Azután ugyanolyan módon egy másik szekrényhez ment, amelyb l újabb konzerves dobozt vett el , de tartalmából ezúttal csak egy kicsit öntött a serpeny be, azt jól megkeverte, majd az egészet gondosan egy tányérra öntötte, amit az asztalra tett. Azután leült a helyére és folytatta a félbeszakított újságolvasást. Ez a vastagnyakú szakács mindezt a legteljesebb közönyösséggel hajtotta végre, mint egy valóságos automata; mozdulataiból kit nt, hogy gondolatai messze járnak, minden bizonnyal ott, ahol az amerikai újság által leírt események játszódnak le.
Egy kicsit kés bb a pincér, aki a komplikált ételt rendelte, visszajött a konyhába egy nagy réztállal, amelyen sok üreges fémbó'l készült „divatos" ev eszköz volt, ráhelyezte a bizarr ételt tartalmazó tányért, és az egészet bevitte az étterembe. Amikor visszamentem az étterembe és leültem, láttam a szomszédos asztalnál egy „mistert", aki szája szélét nyalogatva ette ezt a tál ételt, melynek el készítésén véletlenül részt vehettem a konyhában. Az ablakon kinézve végre észrevettem a Mister-t, aki rám várt; nyomban kifizettem a számlámat és elhagytam az éttermet. - És most, gyermekem, továbbra is kedves mesterünk gondolkodásmódját követve, szeretnék egy kicsit beszélni neked ezen amerikai lények „nyelvér l". Azt tudnod kell, hogy mieló'tt erre a kontinensre jöttem, már beszéltem az ottani lények nyelvét, vagyis az „angol nyelvet". De már Észak-Amerika f városába érkezésem napján nagy nehézségekbe került megértetni magam, mivel bár az amerikaiak szóbeli érintkezéseikhez ezt a nyelvet használják, mégis ez az „angol nyelvük" egészen különös, és valójában nagyon sajátságos. Átérezvén eme nehézségeket elhatároztam, hogy meg fogom tanulni az sajátságos „angol nyelvüket". Odaérkezésem harmadik napján, útban a nemrég megismert Misterhez, hogy megkérjem ajánljon nekem egy tanárt erre az „angol nyelvre", hirtelen észrevettem egy égre vetített „amerikai reklámot" a következ felirattal: SCHOOL OF LANGUAGE BY THE SYSTEM OF MR. CHATTERLITZ 13 North 293rd Street Ezután következett a tanított nyelvek felsorolása a szükséges tanid vel, és többek között azt állították, hogy az „amerikai angol nyelv" elsajátításához öt perc és huszonnégy óra közötti id re van szükség. Nem értettem mindjárt mit is jelentsen ez, de mégis elhatároztam, hogy már másnap elmegyek a jelzett címre. Másnap fel is kerestem ezt a Mr. Chatterlitz-et, aki személyesen fogadott, és amikor megtudta, hogy az „amerikai angol nyelvet" kívánom megtanulni az módszere szerint, magyarázni kezdte, hogy szerinte ezt a nyelvet három különböz módon lehet megtanulni, és hogy mindegyik módszer egy speciális követelménynek felelt meg. „Az els módszer - mondta -, azon emberek társalgási nyelvét tanítja, akik mindenáron a mi amerikai dollárjainkat akarják megkeresni. „A második azok számára alkalmas, akiknek ugyan nincs szükségük dollárjainkra, mégis szeretik a „dollár businesst", és az amerikaiak közötti társadalmi érintkezéseik során nem akarnak ám akárkinek, hanem igazi, angol nevelés „gentleman-nek" t nni. „Arni pedig a harmadikat illeti, az azoknak szól, akik képesek akarnak lenni mindig és mindenhol Scotch whiskyt szerezni maguknak." Mivel nekem a második módszerre kiszabott órák feleltek meg a legjobban elhatároztam, hogy ott helyben kifizetem a módszere titkának megtanítására kért dollárokat. Mikor kifizettem neki a dollárokat, amelyeket látszólag egy hanyag mozdulattal, de valójában azzal a mohósággal dugott egyik bels zsebébe, mely már bolygód minden lényének sajátosságává vált, majd elmagyarázta, hogy a második módszer elsajátításához csupán öt szó emlékezetben tartására van szükség, melyek a következ k voltak: May be Perhaps To-morrow Oh! I see Ali right. Hozzátette, hogy ha beszélgetnem kell az „mister-eik" közül eggyel, vagy akár többel is, nincs más tennivalóm, mint id nként kiejteni eme öt szó egyikét. „Ez elég arra - mondta -, hogy mindenkit meggy zzön arról, hogy ön az angol nyelvet tökéletesen ismeri, és hogy ön egy „ász" a dollár business-ben." Bár e nagyra becsült Chatterlitz módszere éppoly eredményes volt mint amilyen eredeti, hasznát venni azonban soha sem adódott alkalmam. Mégpedig azért nem, mert az utcán mindjárt másnap ösz-szetalálkoztam régi barátommal, egy európai újság igazgatójával, aki egy sokkal ideálisabb titkot tárt fel el ttem az amerikai nyelv megtanulására. Amikor többek között közöltem vele, hogy el nap Mister Chatterlitznél voltam, és elmondtam a módszerét, félbeszakított:
„Tudja mit, kedves doktor? Mivel ön újságunk el fizet je, nem tudok ellenállni annak, hogy a helyi nyelv egyik titkát fel ne fedjem önnek." És hozzátette: „Mivel ön már többet is ismer a mi európai nyelveinkb l, a titkomat alkalmazva tökéletesen birtokolni fogja az itteni nyelvet, és beszélni fog tudni mindenr l, amir l csak akar, ahelyett, hogy csak elhitetné a többiekkel, hogy az angol nyelvet ismeri - amire különben ez a Chatterlitz-féle módszer valóban remek." Azután elmagyarázta, hogy amikor bármely európai nyelv akármelyik szavát kiejtve egy forró krumplit képzelek el a számban, akkor abból általában egy angol szó keletkezik. „És ha ehhez hozzáképzeli, hogy ezt a forró krumplit finomra rölt „vörös borssal" hintették be, akkor az ön kiejtése a helyi amerikai angol nyelvben tökéletes lesz." Továbbá azt is tanácsolta, hogy a szavak kiválasztására ne legyen gondom, mivel az angol nyelv maga is csak szinte az összes európai nyelv véletlenszer en összeszedett szavaiból áll; így abban minden közönséges fogalomra több szó is van, és így „majdnem mindig a helyes szóra találok". „És ha minden várakozás ellenére mégis olyan szót használ, mely ebben a nyelvben nem létezik, akkor sincs nagy baj: legrosszabb esetben az, akivel beszél egyszer en azt fogja gondolni, hogy ez a szó csak számára ismeretlen. „Az egyetlen tennivalója az, hogy a forró krumplit jól a szájába képzelje... több hülye duma err l ne is essen! „Erre a titokra garanciát adok; még azt is mondhatom, hogy ha tanácsomat pontosan követve az ön „amerikai angolja" itt nem bizonyul ideálisnak, felmondhatja el fizetését." - Néhány nappal kés bb Chicago városába kellett mennem. E város a második legnagyobb azon a kontinensen és mondhatni Észak-Amerika második f városa is. New-York-i barátom az állomásra kísérve egy beajánló levelet adott a város egyik „misteréhez". Amint Chicago városába értem egyenesem ehhez a „misterhez" mentem. Ez a „chicagói mister" a legnagyobb mértékben nyájasnak és el zékenynek mutatkozott. Mister Köldöknek hívták. Mindjárt az els este ez a nyájas Mister Köldök felajánlotta, kísérjem el egyik barátja otthonába, nehogy „unatkozzak", mint mondta, ebben az idegen városban. Természetesen elfogadtam. Ott sok fiatal amerikai lényt találtunk, akik vendégek voltak, mint mi. Az összes vendég különlegesen vidám és „dévaj" volt. Mindenki, mikor rá került a sor, „mulatságos történeteket" mesélt, és az általuk kiváltott nevetés úgy nyúlt el a leveg ben, mint a füst, amikor a déli szél fújja azokat az amerikai gyárkéményeket, ahol a „hot-dog"-nak nevezett virslit készítik. Mivel a mulatságos történeteknek én magam is nagy kedvel je vagyok, els estém Chicago városában nagyon vidáman telt. Mindezt nagyon helyesnek és élvezetesnek tartottam volna, ha eme történetek egyik közös vonása mélyen meg nem lepett és meg nem hökkentett volna. Ami ennyire meglepett, és kíváncsiságomat felkeltette, az azok „kétértelm sége" és „obszcénsége" volt. Ez az obszcénség és kétértelm ség olyan volt, hogy e fiatal amerikai mesél k bármelyike leckét adhatott volna az ott híres „Boccacció"-nak. „Boccaccio" egy bizonyos írónak a neve, aki a földi lények számára egy nagyon tanulságos, ott minden kontinensen elterjedt, „Dekameron" cím m vet írt: ez szinte az összes közösséghez tartozó kortárs lény kedvenc könyve. Másnap ez a jó „Mister Köldök" más barátaihoz vitt az estét eltölteni. Ott egy nagy szalon különböz zugaiban ismét sok, mindkét nemhez tartozó fiatal amerikai volt, akik fojtott hangon nyugodtan beszélgettek. Alig hogy leültünk, egy fiatal és csinos amerikai lány mellém ült, és beszélni kezdett. Az ottani szokásnak megfelel en én is beszédbe elegyedtem vele. Mindenféle dologról csevegtünk, többek között sokat kérdez sködött Párizsról. Beszélgetés közben ez a „fiatal lány", mint mondják, hirtelen minden ok nélkül elkezdte a nyakamat simogatni. Mindjárt arra gondoltam: „Milyen kedves! Minden bizonnyal meglátott egy „bolhát" a nyakamon, és azért simogatja, hogy a csípés okozta irritációt enyhítse". De amikor észrevettem, hogy az ott lév összes fiatal amerikai mind egymást cirógatja, bámulatba estem, és képtelen voltam megérteni mir l van szó. Els feltevésem nem állta meg tovább a helyét, mivel lehetetlen lett volna azt gondolni, hogy mindenkinek bolhás a nyaka. Gondolkodni kezdtem, mit jelenthet mindez, de minden igyekezetem ellenére sem találtam rá semmilyen magyarázatot. Amikor egy kicsit kés bb a házból kijövet megkérdeztem Mister Köldököt, engem „faragatlan mamiasz tökfilkónak" nevezve egy visszafojthatatlan nevet görcsbe tört ki. Amikor egy kicsit megnyugodott ezt mondta: „Milyen eredeti egy ember maga! Nohát! Mi egy „petting-party"-ból jövünk."
És naivitásomon tovább nevetve elmagyarázta, hogy az el este is egy „party"-n vettünk részt, de egy „storyparty"-n. „Holnap - folytatta -, arra gondoltam, hogy egy „swimming-party"-ra viszem, ahol a fiatalok együtt fürde-nek, de természetesen, különleges fürd ruhákban." Mikor meglátta, hogy az arcomon még nyoma maradt az elképedésnek hozzátette: „De ha ezek a „szerény összejövetelek" önnek valamilyen oknál fogva nem tetszenek, megpróbálhatunk, olyanokat, amelyek nincsenek mindenki számára nyitva: van minálunk sok ilyen „klub", és én többnek is tagja vagyok. És ezeken a magán-összejöveteleken, ha kívánja, találhatunk valami sokkal „szubsztanciálisabbat". De már nem volt szerencsém ennek az oly kedves és lekötelez Mister Köldöknek szívélyességét tovább élvezni, mivel másnap reggel egy táviratot kaptam, mely New-York-ba hívott vissza. Belzebub itt megállt elbeszélésében, és gondolkodni kezdett; azután, egy hosszabb szünet után, nagyot sóhajtott, majd így folytatta: - Másnap, ahelyett, hogy a reggeli vonatra ültem volna, ahogy azt a távirat vételekor elhatároztam, estére halasztottam az utazásomat. Mivel Chicagóban maradásom oka jól fogja szemléltetni számodra azt a kárt, amit ezen amerikai lények egy bizonyos, bolygódon széles körben elterjedt találmánya gyakorol rájuk, és ami egyik f oka a szerencsétlen bolygód összes háromagyú lényeinél az úgynevezett „pszichizmusuk folyamatos elsorvadásának", részletesen fogok róla beszélni neked. Az amerikai lények e káros találmánya, amelyet most el szándékozok magyarázni neked, nem csupán eme szerencsétlen bolygód összes háromagyú lénye pszichizmusának egyre gyorsuló ütem „elsorvadásnak" volt az oka, hanem annak az egyedülálló lényi funkció végleges lerombolásának is, mely a háromagyú lények sajátossága, és egészen az utolsó évszázadig a jelenlétükben magától keletkezett, és amelyet mindenhol így neveznek: ,józan ösztön az igazságot a valóságban megérezni". E minden háromagyú lény számára elengedhetetlen funkció helyett kedvenceidnél lassacskán egy másik különleges funkció kristályosodott ki, melynek hatása egy állandó kétséget idéz el bennük minden iránt. Ezt a káros találmányt k „reklámnak" nevezik. Hogy az elkövetkez ket jobban megérthesd, el ször el kell mondjam, hogy több évvel az amerikai utam el tt Európában járva, néhány könyvet vettem, hogy olvasással rövidítsem le a vasúti utazás hosszú és unalmas óráit. Az egyik híres író által írt könyvben, az Amerikáról szóló fejezetben hosszasan szóba került Chicago város vágóhídja. Vágóhídnak nevezik ott azt a különleges helyet, ahol a földi háromagyú lények különféle más formájú lények létezését pusztítják el, mivel planetáris testüket élvezettel fogyasztják el els táplálékként - szintén a saját maguk által megalapozott abnormális közönséges lényi életkörülményeik folytán. t, miközben e megnyilvánulásnak adják át magukat ezen intézményekben azt mondják, és azt is képzelik, hogy egy elengedhetetlen kötelességet teljesítenek, és ezt, úgynevezetten a „legemberibb" módon teszik. Ez a híres kortárs író, mint szemtanú, elragadtatva festette le Chicago városának eme, véleménye szerint felülmúlhatatlanul jól szervezett vágóhídjait. Magasztalta a különféle gépek tökéletességét, és elragadtatásba esett az ott uralkodó hihetetlen tisztaság láttán. Azt írta: „e vágóhídon az emberi kímélet ezekkel a lényekkel szemben nemcsak, hogy egészen isteni színvonalra emelkedik, hanem ott a gépeket olyan mértékben tökéletesítették, hogyha egy él marhát az egyik ajtón behajtanak, úgy tíz perccel kés bb a túlvégen egy másik ajtónál kész, meleg kolbász formájában kerül ki". Végül is kihangsúlyozta, hogy mindez minden emberi beavatkozás nélkül, egyedül a tökéletes gépeknek köszönhet en történik, és hogy következésképpen ott minden a végletekig tiszta és étvágygerjeszt . Több évvel azután, hogy ezt a könyvet olvastam, egy nagyon komoly orosz folyóiratban egy cikkre bukkantam, amelyben ezt a chicagói vágóhidat ugyanilyen kifejezésekkel dics ítették. Azután még ezer különböz lényt l is hallottam ugyanezt, akik közül eme csodának sokan úgymond a szemtanúi is voltak. Egyszóval, már Chicagóba érkezésem el tt tudtam, hogy ebben a városban a Föld egyik példátlan „csodája" létezik. Meg kell mondjam, hogy engem mindig érdekeltek az efféle intézmények, ahol kedvenceid a különféle formájú földi lények létezését pusztítják el; továbbá, attól kezdve, hogy a Mars-bolygói obszervatóriumomat mindenféle gépekkel kellett felszerelnem, mindig a legnagyobb érdekl dést tanúsítottam mindenféle más gép iránt is. Ezért, mivel véletlenül épp Chicagóban voltam, úgy véltem megbocsáthatatlan lenne elszalasztani az alkalmat a vágóhíd meglátogatására, és így még indulásom reggelén elhatároztam, hogy egyik új amerikai barátom kíséretében elmegyek megnézni kedvenceidnek ezt a ritkaságszámba men építményét. Odaérve, a f igazgató egy asszisztensének tanácsára, az intézménnyel kapcsolatban álló bank egyik alkalmazottját kértük fel vezet nek, és vele indultunk a vágóhidat megtekinteni.
Kíséretében el ször átmentünk azokon az udvarokon, ahol ezeket a szerencsétlen négylábú lényeket a levágásuk el tt tartották. Ezek az udvarok pontosan ugyanolyanok voltak, mint bolygód összes hasonló intézményében, de lényegesen nagyobb méretben; ezzel szemben sokkal piszkosabbak voltak azoknál a vágóhidaknál, amelyeket más országokban láttam. Azután több melléképületen mentünk keresztül. Az egyik épület a már kész hús h tött lerakata volt; a következ ben a négylábú lények létezésének egyszer kalapácsok segítségével vetettek véget, és ott helyben megnyúzták ket pont úgy, mint az összes többi vágóhídon. Miközben ezt az utolsó melléképületet látogattuk azt gondoltam, hogy biztos ez az a hely, ahol külön a zsidóknak szánt állatokat vágták le, mivel már tudtam, hogy ket vallási szabályaik arra kötelezik, hogy az állatokat egy bizonyos módon pusztítsák el. Hosszú ideig sétáltunk ezeken a melléképületeken keresztül, és mindig vártam a pillanatot, amikor végre elérjük azt a részleget, amelyr l annyit hallottam, és amit mindenáron meg akartam látogatni. Amikor azonban vezet mmel közöltem kívánságomat, vagyis hogy minél el bb oda szeretnék érni, azt válaszolta, hogy a híres chicagói vágóhidat már egészében láttuk, és hogy nincs is több részlege. Márpedig, gyermekem, sehol sem ötlött szemembe semmiféle gép, a kizsigerelt állatok súlyos holttesteinek szállítására szolgáló kis vagonok kivételével, amilyeneket minden vágóhídon meg lehet találni. Ezzel szemben piszok volt, több mint elég ezen a chicagói vágóhídon. Valójában, ami a tisztaságot és a szervezést illeti, Tiflisz város vágóhídja, amit két évvel azel tt láttam, ezerszer különb volt a chicagóinál. Például Tifliszben sohasem lehetett volna egy csepp vért sem látni a földön, Chicagóban pedig egy lépést sem lehetett megtenni anélkül, hogy tócsákba ne lépnénk. Nyilvánvalóan valamely amerikai üzletemberekb l álló egyik csoport, akikben meggyökerezett a szokás minden vállalkozásuknál a „reklám" módszeréhez folyamodni, ezúttal a chicagói vágóhidat reklámozta annak érdekében, hogy egy hamis, a valóságtól teljesen eltér képet terjesszen el az egész bolygón. Szokásukhoz híven ezúttal sem takarékoskodtak a dollárral. És mivel a lelkiismeret szent lényi funkciója a földi íróknál és riportereknél teljesen elsorvadt, az eredmény az lett, hogy majdnem az összes, bolygód különféle kontinensein él háromagyú lényben a chicagói vágóhidat illet en ez az említett, rettenetesen túlzott képzet kristályosodott ki. Mondhatjuk, mindez igazán „amerikai" módon zajlott le. Az Amerika kontinensen a háromagyú lények olyan virtuózzá váltak a hirdetés m vészetében, hogy alkalmazni lehetne rájuk a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk következ szentenciáját: „Csak egy olyan lény lehet a Hasadt-Patájú barátja, aki magát a lényi értelem olyan fokáig tökéletesítette, ami lehevé teszi számára, hogy egy közönséges bolhából elefántot csináljon." Tényleg olyan ügyesek lettek „egy bolhából elefánt készítésében", és oly gyakran is csinálják, hogy ha most egy igazi amerikai elefánttal találkozunk, „teljes lényünkb l kell önmagunkra emlékeznünk", nehogy az legyen a benyomásunk, hogy az csak egy bolha. - Chicagóból New-Yorkba mentem vissza, és mivel nem várt gyorsasággal és kielégít en valósítottam meg az összes tervemet, amiért erre a kontinensre jöttem, s mert ráadásul a talált közönséges lényi életkörülmények tökéletesen megfeleltek annak a teljes pihenésnek, melyre bolygódra való utolsó leszállásom folyamán id nként szükségem támadt, elhatároztam, hogy meghosszabbítóm tartózkodásomat ebben a városban, és úgy élek, hogy az ottani lényekkel való kapcsolataimat pusztán a bennem elkerülhetetlenül lejátszódó lényi asszociációk szerint hagyom ködni. Szóval ily módon élve eme nagy kortárs közösség f központjában, illetve különböz alkalmak adtán találkozva mindenféle típusú és minden társadalmi osztályhoz tartozó lénnyel, egy nap, bármely el re megfontolt szándék nélkül -egyedül ama felvett szokásomnak köszönhet en, hogy csak úgy „útközben", anyagot gy jtsék összehasonlító statisztikáimhoz a különféle közösségek lényeinek különös „szubjektív kicsapongásairól" és lényi betegségeinek elterjedésér l -megállapítottam egy tényt, mely nagyon érdekelt: nevezetesen, hogy az utamba került lényeknek majdnem a felénél az els lényi táplálék átváltoztatására szolgáló funkciók diszharmóniában voltak, vagy, mint k maguk mondanák, az emészt szerveik tönkrementek, és hogy szinte a negyedrészük már jelölt volt az ottani lények egyik sajátos betegségére, amelyet k „impotenciának" neveznek. Ez a betegség bolygód számos lényét egyszer s mindenkorra megfosztja a fajuk fenntartásának lehet ségét l. Amikor ezt véletlenül észrevettem, olyan érdekl dés gyúlt bennem a lények eme új csoportosulása iránt, hogy megváltoztattam a közöttük gyakorolt életformámat: ett l kezdve a saját pihenésemre szánt id m felét, e számomra oly különös és számukra oly sajnálatos jelenség okaira irányuló megfigyeléseimre és külön kutatásaimra tartottam fenn. E célból még külön utazásokat is kellett tennem eme nagy jelenkori közösség más részeihez is, meglátogatva
bizonyos központokat, ahol különben csak egy-két napot töltöttem, kivéve Boston városát, vagy mint azt néha hívják: „azok városa, akik a nemzet elfajulása eló'l megmenekültek", ahol egy egész hetet töltöttem. Megfigyeléseim és statisztikai kutatásaim eredményei bebizonyították, hogy ez a két betegség az összes kontinenst népesít kortárs lények között egy bizonyos mértékig el volt terjedve, de ezen a kontinensen, olyan méreteket öltött, hogy a következmények mindjárt világossá váltak: „Ha ez ilyen ütemben folytatódik, gondoltam, a te kedvenc háromagyú lényeid eme nagy, független csoportosulásának a közeli jöv ben ugyanaz lesz a sorsa, mint annak a közösségnek, amelyet annak idején az „Orosz Monarchiának" neveztek, vagyis szintén el fogják pusztítani. Az egyetlen különbség magában az elpusztítás! folyamatban lesz." Mint már mondtam neked, gyermekem, a volt nagy „Orosz Monarchia" közösség lerombolás! folyamatának oka a „hatalombirtokló" lények abnormális értelmében rejlett, míg eme amerikai közösség lerombolást folyamata a szerves rendellenességek következménye lesz. Más szóval az els közösség „halála" a „szellem" romlásából eredt, mint mondják, míg a második halála a lényeinek gyomrából és szexualitásából jön majd. Valójában már régóta felismerték, hogy általában a bolygód kortárs háromagyú lényei hosszú életének lehet sége kizárólag eme két lényi funkció normális m ködését l függ, az emészt szervük állapotától és a nemi szerveik ködését l. És pontosan eme két, az általános jelenlétük számára elengedhetetlen szervek m ködése tart ma az elsorvadás felé, s ráadásul egyre gyorsuló ütemben. Ez az amerikai közösség még nagyon fiatal; mint bolygódon mondják még csak egy pólyás, akinek ajkán a tejnek még nem volt ideje megszáradni. És mivel egy ilyen fiatal közösség lényeinél a létezésük eme két f motorja már visszafejl ben van, úgy vélem, hogy ott is - úgy, mint ahogy az általában minden létez vel történik a Megalokozmoszban - a Végtelennel való összeolvadás felé irányuló további el rehaladás a kezdeti impulzus által létrehozott er k irányától és intenzitásától függ. A mi Nagy Megalokozmoszunkban minden értelemmel bíró lény mindig és mindenhol egy törvénynek tartja azt, hogy a kezdeti impulzussal szemben el vigyázatos legyen, mivel nyomatékot kapva olyan er vé válik, amely a Világegyetemben minden létez dolognak alapvet mozgatóereje, s mely mindent az Els Lényhez vezet vissza. Ebben a pillanatban egy „leitutsanbrosszt" nyújtottak át Belzebubnak. Miután meghallgatta tartalmát, Hasszinhoz fordult és ezt mondta: - Úgy gondolom gyermekem, ha részletesen elmagyarázom az amerikai háromagyú lények jelenlétében e két alapvet funkció diszharmóniájának okát, az lehet vé fogja tenni számodra jobban megérteni és világosabban elképzelni a Földön megjelen , neked tetsz háromagyú lények pszichizmusának különlegességét. A megfelel el adás kedvéért külön-külön magyarázom el mindkét alapvet funkció diszharmóniájának az okát, az „els lényi táplálék" átalakítására szolgáló funkció, vagy mint k mondanák, a gyomruk tönkremenetelének okaival kezdve. Eme funkciók diszharmóniájának több meghatározott oka van, amelyeket még egy közönséges háromagyú lény normális értelme is meg tud érteni, de az összes közül a legfontosabb az, hogy már a közösségük kialakulásától fogva - az általuk abnormálisán megalapozott hatalomból ered különféle környezeti körülmények és befolyások folytán - fokozatosan felvették azt a bennük most már meggyökeresedett szokást, hogy els lényi táplálék gyanánt semmi friss, hanem csak kizárólag már felbomlásban lév termékeket fogyasztanak. Manapság ezek a lények szinte sohasem fogyasztanak els lényi táplálékként olyan ennivalót, amely még tartalmazná a Nagy Természet által beléjük helyezett, és a normális létezéshez minden lény számára elengedhetetlen „aktív elemeket"; hanem el leg az összes terméküket „konzerválják", „mélyh tik", vagy „kivonatolják", és csak akkor fogyasztják el, amikor a normális létezéshez szükséges legtöbb „aktív elem" már elpárolgott bel lük. Annak, hogy ez az abnormitás eme új közösség háromagyú lényeinek közönséges lényi életfolyamatában meghonosodott és kedvenceid között tovább terjedve mindenütt megrögzó'dött, mindig is ugyanaz volt az oka: amikor bolygód összes háromagyú lénye abbahagyta az elengedhetetlen lényi er feszítések megvalósítását, egyben fokozatosan el is vesztett minden lehet séget ama lényi adatok kikristályosítására, amelyeknek köszönhet en - még minden igazi irányadó tudás távollétében is - ösztönösen meg tudja érezni egy adott megnyilvánulásának saját magára gyakorolt káros hatását. És ha e szerencsétlen amerikaiak közül legalább néhánynak meg lett volna a háromagyú lényeknek ez a sajátos ösztöne, egyedül a véletlen asszociációk és közönséges lényi szembesítések révén el ször saját maguk is felismerhették volna - hogy azután a többiekkel is tudassák -, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor az eredeti kapcsolat az „els lényi táplálékra" szánt termékek és a Nagy Természet között megszakad, lényegtelen, hogy ezen termékeket elkülönítik, vagyis mélyh tik, kivonatolják, vagy „hermetikusan zárt" dobozokban konzerválják, azoknak éppúgy
mint a Világegyetemben mindennek, egyedül az id hatására át kell változniuk, és fel kell bomlaniuk, ugyanannak az elvnek és rendnek megfelel en, amely szerint kialakultak. Itt tudnod kell, hogy az aktív elemek, melyekb l a Természet az összes kozmikus képz dményt megalkotta - úgy azok, amelyeket a tetartokozmoszok az els lényi táplálékuknak szánt termékek elfogyasztásakor át tudnak változtatni, mint azok, amelyekb l az összes többi, már teljesen, vagy félig átszellemített megjelenés kialakul - amint eljött az ideje, és bármilyenek legyenek is a környez körülmények, kénytelenek egy bizonyos sorrendben elválni attól az anyagtól, amelyben a trogoautoegokratikus folyamat során összeolvadtak. Természetesen ugyanez érvényes az amerikai lények által annyira kedvelt termékekre is, amelyeket úgynevezett „hermetikusan forrasztott bádogdobozokban" konzerválnak. Bármennyire legyenek is ezek a termékek a hermetikus dobozaikban elszigetelve, amikor eljött a „felbomlásuk" ideje, a megfelel „aktív elemek" elkerülhetetlenül elkezdenek az anyagtömegt l elválni. Ily módon elkülönülve az anyagtömegt l, ezek az aktív elemek mindig az eredetükt l függ en csoportosulnak e hermetikusan zárt dobozokban, vagy „cseppek", vagy „kis buborékok" formájában, melyek amint a dobozt a termék elfogyasztása céljából kinyitják, rögtön „felbomlanak" és a leveg be a nekik megfelel helyre párolognak el. Igaz, hogy e kontinens lényei is fogyasztanak néha friss gyümölcsöt. Valójában nem is annyira gyümölcsökr l van szó, hanem legfeljebb, mint Mesterünk mondaná, egyszer en egy „rossz tréfáról". A legkülönfélébb „manipulációik" révén, melyeket a kontinensen b ségesen növ gyümölcsfákon végrehajtottak, az „új kiképzés tudósoknak" most sikerült ezekb l az amerikai gyümölcsökb l szinte egy „csodalátványt" teremteni - a lényi táplálék egyik formája helyett. Úgy termelik ott a gyümölcsöt, hogy amikor megérik, szinte semmit sem tartalmaz abból, amit a Nagy Természet egy normális lényi létezésre szánt. Természetesen ezek a kortárs földi tudósok még csak nem is sejtik, hogy minden mesterségesen oltott, vagy más hasonló manipulációnak alávetett bolygó-felszíni képz dményt egy, az objektív tudomány által „abszoizomoza" nev állapotra redukálnak, amelyben a környez közegb l egyedül az „automatikus ön-szaporítási szubjektív jelenlét" felöltésére használatos kozmikus anyagokat veszi fel. Csakugyan, már e legutóbbi civilizációjuk kezdete óta valami módon úgy alakult, hogy a számtalan ottani csoportosulás lényei a háromagyú lényekre Fentr l megadott alapvet parancsolat hét formájából már csak egyetlen egyet tettek magukévá, hogy az az ideáljukká váljon: „törekedni a küls és bels tisztaság elérésére", és azt is egy eltorzított formában, amit a következ kifejezéssel tudnánk meghatározni: „Segíts mindent, ami körülvesz, legyen az él vagy élettelen, egy tetszet s látszat elnyerésére". És f leg a két utolsó évszázad során valóban arra törekedtek, hogy ezt a „szép látszatot" elnyerjék, de természetesen egyedül azokkal a rajtuk kívülálló tárgyakkal, amelyek véletlenül, az kifejezésükkel élve, „divatba" jöttek. Ebben az id szakban számukra teljesen közömbössé vált, hogy eme rajtuk kívül álló tárgyaknak van-e valamilyen tartalmuk - csak az számított, hogy mint k mondják, „megnyer külsejük" legyen. Visszatérve a bravúrokra, amelyekkel e kontinens kortárs lényei a gyümölcseik „küls szépségét" növelik, meg kell mondanom gyermekem, hogy sem e bolygó egyetlen kontinensén, sem a naprendszer bármely más bolygóján nem láttam olyan szép külsej gyümölcsöket, mint az amerikai kontinensen; ezzel szemben ami a bels anyagukat illeti, csak a mi kedves mesterünk, Mullah Nasszr Eddin szavaival élhetünk: „A legnagyobb áldás az ember számára a ricinusolaj hatása". A szakértelemre pedig, amivel k a híres gyümölcskon-zervjeiket készítik, „nincs oly nyelv, mely azt el tudná mondani, sem toll mely azt le tudná írni". Saját szemével kell azt látnia az embernek, hogy jelenlétében át tudja élni az „elragadtatásnak" azt a fokát, amelyre az amerikai gyümölcskonzervek küls szépségének a látási szerven keresztül való észlelése vezeti. Az eme kontinensen él lények városaiban, és f leg New York f utcáin sétálva, bármelyik gyümölcskereskedés kirakatához közeledve els ránézésre nagyon nehéz megállapítani mit is lát az ember: vajon Berlin város egyik „futurista" képkiállításáról, vagy a „világ f városa", Párizs egyik külföldieknek szánt parfümüzletének kirakatáról van-e szó? Csak egy kicsit kés bb, amikorra az ember már végérvényesen be tudta fogadni a kirakati látványosság különféle részleteit és többé-kevésbé újra rátalált józan eszére, állapíthatja meg világosan, hogy mennyivel nagyobb forma- és színválasztékban vannak a bef ttesüvegek és palackok ebben az amerikai gyümölcskonzerv-kirakatban, mint az Európa kontinensen lév hasonló kirakatokban. És a színek és formák ilyen változatossága minden bizonnyal abból ered, hogy eme új csoport lényeinek általános pszichizmusa az ket megel független fajok keveredéséb l ered kombináció, amely történetesen sokkal jobban megfelel egyrészt a német közösség lényeinek értelme által el állított, „anilin-nek" és „alizarinnak" nevezett kémiai anyagok, másrészt a francia közösség lényei által el állított „parfümök" jelentése és elképeszt jótétté jobb észlelésének és teljesebb felfogásának.
Jómagam is, amikor el ször láttam meg egy ilyen kirakatot, nem tudtam ellenállni, hogy be ne menjek az üzletbe, és meg ne vegyek vagy negyven különböz formájú, minden színárnyalatot képvisel gyümölcsökkel teli bef ttes üveget. Azért vettem meg, hogy örömet szerezzek a kíséretemben lev lényeknek, akik az Ázsia és az Európa kontinensr l jöttek, ahol még nem lehetett ilyen gyönyör külsej gyümölcsöket találni. Valóban, amikor a vásárolt holmit hazavittem és szétosztottam, hozzám hasonlóan meg voltak lepve és el voltak ragadtatva a kinézetükt l, de amint els táplálékként elfogyasztották, elég volt látni az arcukon a grimaszt és a színváltozást, hogy meg lehessen érteni eme gyümölcsöknek a lények szervezetére gyakorolt hatását. Van azonban ennél még rosszabb is: az, ami ezen a kontinensen a számukra éppúgy, mint a Világegyetem majdnem összes többi lénye számára az els lényi táplálék szempontjából az egyik legfontosabb termékkel történt nevezetesen a „proszphorával", melynek a „kenyér" nevet adták. Miel tt elmondanám ennek az amerikai kenyérnek a sorsát, tudomásodra kell hoznom, hogy bolygód szárazföldjei ezen „Észak- és Dél-Amerikának" nevezett részét - számos véletlen kombinációk folytán, amelyek egyrészt az eme szerencsétlen bolygó által elszenvedett második nagy, „a törvényeknek nem megfelel kataklizmából", másrészt az „általános-rendszeri-mozgás" folyamatban e szárazföld által elfoglalt helyb l erednek - egy olyan „talajnak" nevezett réteg alkotja, amely mindig a legmegfelel bb volt ama „isteni mag" termelésére, amib l a „proszphorát" készítik. Ha tudatos ismerettel használják, eme kontinens felületi talaja képes egyetlen ,jó évadban" a szent Heptaparaparshinokh egész folyamatának teljességét eredményezni; más szóval, „negyvenkilencszeres" termést tud hozni. És még ha félig tudatosan kezelik is, mint ahogy az manapság történik, eme „isteni mag" termése a többi kontinensen term nél sokkal b ségesebb lesz. Márpedig gyermekem, amikor e kontinens lényei különféle véletlen körülmények folytán boldog tulajdonosaivá váltak hatalmas mennyiségeknek abból, ami a kortárs kedvenceid különös pszichizmusának álmát képezi, és ami mindenütt a „dollár" nevet viseli, és ezáltal más kontinensek lényeinek „lényi megelevenítésében", egy régóta bevezetett szokás szerint, elnyerték az úgynevezett „tekintélyt", elkezdtek, mint mindig, abszurd módon okoskodni abban a reményben, hogy elérik azt a jelenkori ideált, amir l már beszéltem - nevezetesen a „proszphora" készítésére használt isteni magot illet en. Már kezdett l fogva minden eszközzel „rávetették magukat" erre az isteni magra, hogy az abból készített termékeknek egy „szép és megnyer " küls t adjanak. E célból mindenféle gépet találtak ki, mely „lecsiszolja", „lekaparja", „simára munkálja", és „polírozza" ezt a saját balsorsára az kontinensükön is megjelent búzamagot a felszínén, az úgynevezett maghéj alatt koncentrált összes „aktív elem" teljes megsemmisítéséig, amelyeket a Nagy Természet a háromagyú lények általános jelenlétében pontosan annak a felújítására szánt, amit az méltó szolgálatára felhasználhatnának. így tehát gyermekem, az ezen a kontinensen b ségesen term búzából el állított proszphora, vagy kenyér, ma semmi hasznosat sem tartalmaz azon lények számára, akik fogyasztják, és más sem keletkezik bel le csak mérges gázok és úgynevezett „bélgiliszták". A méltányosság kedvéért mégis jegyezzük meg, hogy habár semmi olyat nem kapnak a búzából ami megengedné, hogy a Nagy Természetet jobban és tudatosabban szolgálják, ugyanakkor ezeket a bélgilisztákat tudattalanul el állítva nagyban segítik bolygójukat az általános kozmikus Nagyon Nagy Trogoautoegokrátot méltóan szolgálni. Nem olyan lények-e ezek a bélgiliszták is, akiken keresztül a kozmikus anyagok szintén átváltoznak? Mindenesetre, az eme kontinensen él lények a kenyérrel való manipulációikon keresztül már elérték azt, amit kívántak, és amire törekedtek, amivel kapcsolatosan az összes többi kontinens lényei nem mulasztanák el ez esetben például ezt mondani róluk: „Hihetetlenek ezek az amerikaiak! Még a kenyerük is elragadtató, olyan „szép", olyan „fehér", egy valóságos csoda! Ez igazán a jelenkori civilizáció legpazarabb remekm ve." De, miután úgy „rávetették magukat" a búzára, hogy ez a kenyér már „semmire sem jó", s t gyomruk elrontásában még a számos tényez egyikét is képviseli, mit számít az nekik? Nem töltenek-e már be egy kiváló helyet a kortárs, úgynevezett „európai civilizációban" is? A legfurcsább az, hogy naivitásukban a legjobbat és leg-hasznosabbat, amit a Természet számukra ebben az isteni magban alkotott... a disznóknak adják - hacsak el nem égetik. k maguk pedig csak a Természet által az aktív elemek összekötésére és fenntartására szánt olyan anyagokat fogyasztják, amelyek, mint már mondtam, f leg a maghéj alatt vannak. Az emészt funkciók diszharmóniájának egy másik nagyon fontos tényez je ezeknél a szerencsétlen amerikai háromagyú lényeknél nem más, mint az általuk nemrég feltalált rendszer az els számú táplálék ürülékének eltávolítására, vagyis a „water-closetjeik" kényelmes ülései. Ez a káros találmány nemcsak egy állandó fontos tényez jévé vált annak a diszharmóniának, amely bennük, valamint a többi kontinens majdnem összes lényében megjelenik - akik különben egy kis id óta nagy igyekezettel álltak
neki az átalakító m ködésük „segítségére" szolgáló összes eredeti módszerüket utánozni - hanem lehet vé is tette kedvenceidnek, akik manapság igyekeznek ezt az elkerülhetetlen lényi funkciót a lehet legkellemesebb nyugalomérzettel végbevinni, és egy új ösztökélést találni arra, hogy az „önnyugta-tó" istenüket nagyobb buzgalommal szolgálják, ezt az istent, aki mint már gyakran mondtam neked, még manapság is azt a f rosszat képviseli, ami a pszichizmusuk és a közönséges lényi életük abnormitásait bennük kiváltja és felidézi. íme egy példa, ami mondhatnánk annyira megvilágosító, mint egy „amerikai fényreklám", s amely segíteni fog elképzelni milyen rendkívüli távlatokat nyit számukra ez a találmány. Bizonyos amerikai lények, miután, természetesen a véletlen folytán rengeteget megkerestek a híres dollárjaikból, a „kényelmes ülés water-closetjeikbe" mindenféle kelléket rendeztek be, például egy kis asztalkát, egy telefont, egy rádiót, hogy így kényelmesen ülve folytathassák „levelezésüket", telefonon bonyolíthassák „dollár üzleteiket", nyugodt körülmények között olvashassák azokat a híres újságokat, amelyek nélkül már létezni sem tudnak, vagy pedig különböz ottani hasznamusszok zenem veit hallgathassák, melyeket, amint „divatba jöttek", minden amerikai „üzletember" köteles ismerni. A bolygód összes kortárs háromagyú lényének emészt rendszeri diszharmóniáját el idéz amerikai találmány okozta legnagyobb ártalomnak eredete a következ : Annak idején, amikor kedvenceid általános jelenlétében még többé-kevésbé kikristályosodtak normális adatok az objektív Értelem el idézésére, és még képesek voltak saját maguk gondolkozni, vagy legalábbis megérteni más, már jól értesült lény magyarázatát e témát illet en, akkor még azt a pozitúrát vették fel, amit ez a funkció megkíván; de kés bb, amikor ezen lényi adatok már véglegesen megsz ntek bennük kikristályosodni, és ezt a funkciót már csak automatikusan hajtották végre, az amerikai találmányt megel rendszernek köszönhet en, planetáris testük egyedül az úgynevezett „állati ösztön" erejét l hajtva, még fel tudta venni a szükséges pozitúrát. Mióta azonban ehhez az elengedhetetlen cselekedethez az összes amerikai lény ezeket az általuk kitalált kényelmes üléseket használja, planetáris testük minden képességét elvesztette, hogy legalábbis ösztönösen a megkívánt pozitúrához alkalmazkodjon, ami az eme nélkülözhetetlen lényi funkció végrehajtására szánt izmok fokozatos elsorvadásához vezetett, és az úgynevezett „szorulást", valamint több különböz speciális betegséget idézett el , amelyek Nagy Világegyetemünkben egyedül ezen különös háromagyú lények jelenlétében fordulnak el . Az összes els - és másodrend ok között, melyek együttesen az Észak-Amerika kontinensen él kortárs kedvenceid általános jelenlétében ennek az alapvet funkciónak fokozatos diszharmóniáját váltják ki van egy, ami nagyon eredeti és „kirívóan nyilvánvaló", de „csirke-értelmüknek" köszönhet en az önz kielégülés impulzusával a „láthatatlanság fedele" alatt növekszik. Ez a különös ok, mely a maga során megjelent és szép lassan és nyugodtan, de kérlelhetetlenül elkezdte ezt a funkciót diszharmonikussá tenni, egy parancsoló szenvedélyben nyilvánul meg, amely eme nagy csoport lényein vesz er t, hogy minél gyakrabban az Európa kontinensre menjenek. Neked tudnod kell err l a különös okról, mivel ezáltal meg fogod érteni azt a másik káros következményt, amelyet az kortárs „tudósaik" „gonosz fércelményei" az összes kedvenced számára magukkal vonnak. Hogy jobban meg tudd érteni, és el tudd képzelni az okát egy ilyen diszharmóniának eme amerikai lények általános jelenlétében, el ször ismerned kell bizonyos részleteit azoknak a szerveknek, amelyek bennük ezt az elengedhetetlen funkciót valósítják meg. Az els lényi táplálék teljes átalakítására szolgáló szervek között van egy, amely szinte mindenhol a „tusszpushokh" néven, vagy, az saját tudományos szaknyelvükön „vakbél" néven ismert. E szerv m ködése a Nagy Természet el relátása szerint arra szolgál, hogy az els lényi táplálékot alkotó különféle bolygó-felszíni kristályosodások átváltoztatása által elkülönített különböz összeköt kozmikus anyagokat gáz formájában tárolja, hogy azok azután nyomásuk révén, a táplálék ürülékének a lény általános jelenlétéb l való kiürítési aktusát el segítsék. Az ebben a szervben összegy lt gázok a Természet által tervbe vett mechanikus hatást a „kibocsátásuk" révén valósítják meg, a lényeknél létrejöv átváltoztatás általános m ködését l függetlenül, és csak meghatározott id pontokban, ami minden lény szubjektív szokásától függ. Márpedig gyermekem, az Európa kontinensre tett gyakori látogatásaik során, amelyek teljes, menettérti id tartama tizenkét nap és egy hónap között váltakozik, a fennálló körülmények az ezen bevett cselekedetre kiszabott id pontot minden nap megváltoztatják, ami az alapvet árváltoztatási folyamatukban egy fokozatos diszharmónia tényez jét eredményezi. Tehát amikor e mindennapos zavar következtében több napon keresztül nem hajtják végre ezt a kötelez funkciót, és a szervben az e célra összegy lt „gázokat" nem használják fel automatikusan, ezek, mivel már nem felelnek meg többé a Nagy Természet által rájuk kiszabott feladatnak, apránként kiszöknek a jelenlétükb l és haszontalanul áradnak szét a térségben - ezen megnyilvánulások egésze különben a tengerjáróikon való tartózkodást szinte elviselhetetlenné teszi egy olyan lény számára, akinek a szagok észlelésére szolgáló szerve többé-kevésbé normális. Mindennek er edmén yek ép p g yakran esnek át az úgynevezett „mechanikus székrekedésen", ami a maga során ennek a vitális átváltoztatási funkciónak fokozatos diszharmóniáját váltja ki.
Amikor gyermekem, az eló'bb elmagyaráztam az els ' lényi táplálék átváltoztatására szánt funkciók diszharmóniájának okát ezen amerikai lények jelenlétében, többek között említettem az általuk kitalált „kényelmes ülésekkel" kapcsolatban, hogy földi kedvenceid ezt a nélkülözhetetlen lényi funkciót „ismét" a lehet ' legnagyobb bels kielégüléssel igyekeznek megvalósítani. Azt mondtam „ismét", mivel annak idején ezek a neked tetsz különös háromagyú lények különböz id szakokban a közönséges életük szokásaiba már beiktattak ehhez hasonló dolgokat. Tisztán emlékszem az egyik ilyen id szakra, amikor a korabeli lények - akiket, mellékesen megjegyezve, kortárs kedvenceid egyszer en si „barbároknak" tekintenének -mindenféle kényelmes megoldást eszeltek ki ezen prózai, mégis elengedhetetlen lényi szükséglet kielégítésére, amelyre a kortárs amerikaiak, akik teljes naivitásukban azt képzelik, hogy elérték a civilizáció „non plus ultra"-ját, az „water-closetjeik" kényelmes üléseit találták ki. Ez abban az id ben történt, amikor az egész bolygó kulturális központja az akkor tündöklése csúcspontján álló Tikliamuish országa volt. Tikliamuish országának lényei erre a lényi szükségletre egyszer kitaláltak valami, a kényelmes amerikai ülésekhez hasonlót, és ez a káros találmány ugyanúgy elterjedt e szerencsétlen bolygó összes többi háromagyú lény lakta országában is. Ha párhuzamot vonnánk a tikliamuishi civilizáció és a kortárs amerikaiak találmánya között, akkor ez utóbbit, az összehasonlításokban használt saját kifejezésünkkel élve, egyszer „gyerekjátéknak" mondhatnánk. A tikliamuishi civilizáció lényei egyfajta „kényelmes heve-r helyet" eszeltek ki, amely ugyanúgy szolgálhatott alvásra, mint „henyélésre", így ezen a „gyönyör séges találmányon" fekve, minden lényi er feszítés nélkül végre lehetett hajtani ezt az elengedhetetlen funkciót, amelyre a kortárs amerikai lények az „árnyékszékeiket" találták fel. Ezek a „csoda-ágyak" úgy voltak felépítve, hogy elég volt kicsit elmozdítani egy emel kart, és mindjárt, magában az ágyban minden úgy rendez dött el, hogy ezt az elkerülhetetlen szükségletet szabadon, a „leglakályosabban", és még hozzá „elegánsan" végezhessék el. Nem lesz fölösleges még azt is tudnod gyermekem, hogy ezek a híres ágyak a közönséges életfolyamatukban következményekkel járó és súlyos eseményeket váltottak ki. Mindaddig, amíg a szóban forgó lényi szükségletre a régi, aránylag normális rendszer maradt szokásban, életük békésen és egyetértésben zajlott; de amint bizonyos akkori „hatalmat és gazdagságot birtokló" lények kitalálták a híres „kényelmes ágyaikat", melyeknek azt a nevet adták hogy „ha a boldogságot kívánod kiélvezni, nagy durral élvezd", megkezd dött a közönséges lények között az, ami azokat a komoly és sajnálatos eseményeket váltotta ki, amelyekre céloztam. Meg kell mondanom, hogy éppen abban az id ben, amikor Tikliamuish lényei kitalálták ezeket a „csoda-ágyakat", a bolygó épp a „Tsirnuanovo" nev általános kozmikus folyamaton ment keresztül, vagyis, hogy az általános kozmikus harmonikus mozgásban megegyezzen e naprendszer gravitációs központjának eltolódásával, a Föld gravitációs központja is eltolódott. Az ilyen id szakok folyamán, mint tudod, a „Tsirnua-novón" keresztülmen bolygón él lények pszichizmusában felfokozódnak a „blagonuarni" érzetek, vagy, mint azt mondják, a saját meggy désük ellenére el leg elkövetett rossz cselekedeteik miatti „lelkiismeret-furdalás". A te bolygódon azonban, különböz véletlenszer , vagy t lük függ okok miatt kedvenceid általános jelenléte olyan különössé vált, hogy abban eme általános kozmikus mozgás megvalósulásának hatása nem úgy játszódik le, mint a többi bolygót benépesít háromagyú lényekében; vagyis a „lelkiismeret-furdalás" helyett leggyakrabban bizonyos, a „mikrokozmoszok kölcsönös elpusztítása a tetartokozmoszokban" nev folyamatok jelentek meg és terjedtek el széles körben; folyamatok, amelyeket k járványos betegségeknek hívnak, és amelyek a régi id kben a „kaliunium", „morkrokh", „szelnoao", stb. nevet viselték, mint azok, amelyeket most „pestisnek", „kolerának", „spanyolnáthának" és így tovább, hívnak. Márpedig Tikliamuish lényei észrevették, hogy a legtöbben, akik e túl kényelmes „fekv -ágyat" használták, számos betegségnek lettek áldozatai, amelyek akkor a „kolbana", „tirdiank", „moyaszul", „tsamparnakh", és még más neveket is viseltek, s amelyeket a kortárs lények „tábesznek", „sclerosis disseminatának", „aranyérnek", „isiásznak", „szélütésnek", és így tovább, neveznek. És egyes ilyen lények -akik a lényi partkdolgkötelességeket már sohasem valósították meg, és ezért jelenlétükben sokkal intenzívebben kristályosították ki a különböz hasznamusszi tulajdonságokat kiváltó adatokat, ezek között az úgynevezett a „forradalmár" impulzusokat - megfigyelték ezeket a különlegességeket, és elhatározták, hogy azokat saját céljaikra használják fel. Az ilyen típusú lények találták ki és terjesztették el széles körben azt az ideát, hogy a szóban forgó járványos, ragályos betegségek mindegyike eme „él sdi burzsoáziától" származik, akik a „ha a boldogságot kívánod kiélvezni, nagy durral élvezd" ágyakat használva mindenféle betegségnek áldozatul esnek, amelyekkel azután megfert zik a néptömegeket is. A „befolyásolhatóságnak" nevezett tulajdonság következtében, amelyr l már beszéltem neked, és amelyet közönséges jelenlétük elnyert, környezetük lényei természetesen elhitték ezt a „propagandát", és hosszú viták után, ahogy az ilyen esetekben mindig történik, mindegyikükben kikristályosodott egy tényez , melynek az általános jelenlétükben
való periodikus megjelenése azt az aránylag hosszantartó különös pszichikai állapotot váltja ki, amelyet én az „ön-érzékelés elvesztésének" neveznék. Végül is, szokásukhoz híven mindenütt nemcsak a „csoda-ágyakat" rombolták le, de még mindazon lények létezését is, akik használták azokat. Bár a krízis a legtöbb akkori közönséges lény jelenlétében nemsokára elvesztette intenzitását, mégis ezen ágyak és lények „ rjöng elpusztítása" saját tehetetlenségi ereje folytán több földi éven át tartott, míg ezt a káros találmányt véglegesen használaton kívül nem helyezték; és hamarosan egészen el is feledték, hogy e fajta ágy valamikor is létezett ezen a bolygón. Mindenesetre biztosan mondhatjuk, hogy ha a jelenkori civilizáció ugyanabban a szellemben és ugyanolyan gyorsan fejl dik, mint manapság az Amerika kontinenst benépesít lények csoportjai, akkor nemsokára addig fognak civilizálód-ni, hogy épp olyan meglep „fekvó'ágyaik" lesznek, mint azok, amelyeket így neveztek: „ha a boldogságot kívánod kiélvezni, nagy durral élvezd". - És most, gyermekem, jó volna ha illusztrációképpen néhány példát adnék az els lényi táplálék konzerv készítményeir l és azok használatáról e kortárs csoport lényeinek életfolyamatában, akiknek sikerült az összes többi kontinens lényeinek különös értelme „mintaképévé" válni egyszer en azért, mert feltételezik, hogy k voltak az els k ezen a bolygón, akik ilyen praktikus és ilyen jótev lényi eljárásokat kitaláltak - ez esetben a konzervált táplálékok használatát, ami úgymond id t takarít meg nekik. Természetesen a bolygódat népesít szerencsétlen kortárs lények nem tudják, és még csak nem is sejthetik, hogy különböz korokban távoli seik, akikb l náluk sokkal normálisabb módon alakultak ki felel s lények, már alaposan „törték a fejüket", mint mondják, bizonyos gyakorlati módszerek feltalálásán, hogy az elkerülhetetlen lényi táplálkozási funkció betöltésére a lehet legkevesebb id t vesztegessék. Valahányszor azonban feltaláltak egy hasonló eljárást, rövid próba után arra a meggy désre jutottak, hogy bármilyen legyen is a termék természete és konzervá-lási módszere, id vel megromlik, és els táplálékukra alkalmatlanná válik, íg y ezen módszerek használatát a közönséges életükben abbahagyták. Például, a jelenlegi konzerválási módszerrel való összehasonlításként idéznék az els lényi táplálékot illet en egy eljárást, amelyet Maralpleisszisz országában láttam. Ez abban az id ben történt, amikor Maralpleisszisz vidékének lényei mindenben Tikliamuish ország lényeivel „versengtek", és ádáz küzdelemben voltak abban a reményben, hogy az összes többi ország lénye az országukat fogja „f kulturális központnak" tekinteni. Pontosan e célból találtak ki valamit, ami az amerikai konzervekhez hasonló. Ugyanakkor a Maralpleisszisz-i lények termékeiket nem „mérgez anyagot kibocsátó" vasbádog dobozokban konzerválták, mint amilyeneket az Amerika kontinens lényei használnak, hanem „szikharenioni" edényekben. Ezeket a „szikharenioni" edényeket Maralpleissziszben finomra rölt, úgynevezett „gyöngyházból", tyúktojás sárgájából, és egy „suzna-tokhalból" készült ragasztóból csinálták. Ezeknek az edényeknek kinézete és min sége a bolygódon most létez matt befó'ttes üvegekhez volt hasonló. Annak ellenére, hogy ezek az edények a termékek konzerválására nyilvánvalóan el nyösnek bizonyultak, egyes értelmes Maralpleisszisz-i lények megállapították, hogy azoknál a hozzátartozóiknál, akik ezeket a konzervált termékeket rendszeresen fogyasztották, fokozatosan elsenyvedt az úgynevezett „szerves szemérem". így amint sikerült ezt az információt a közönséges lények között elterjeszteniük, a környezetük összes lénye abbahagyta ezt az eljárást, mely rövidesen olyannyira kiment a használatból, hogy az ötödik és hatodik nemzedék lényei már nem is tudták, hogy valaha is létezett. Az Ázsia kontinensen majdnem minden id ben használtak különböz módszereket az élelmiszerek konzerválására; az ottani lények még napjainkban is használnak többet, melyek távoli seikt l jutottak el hozzájuk. De egyik sem olyan ártalmas, mint az, amit a kortárs amerikai lények találtak ki: a „mérgez anyagot kibocsátó" vasbádog dobozaikkal. A termékek „légmentesen zárt" edényekben való konzerválásának elvét, ami által azok nincsenek a leveg hatásának kitéve, és így elkerülik a felbomlást, egyes kortárs ázsiai csoportok jól ismerik, de k sohasem használtak olyan vasbádog dobozokat, mint az amerikaiak. Ázsiában kizárólag az úgynevezett „kurdiuk" zsírt használják erre a célra. A „kurdiuk" zsír egy anyag, amely nagy mennyiségben gy lik össze azon négylábú, kétagyú lények farka körül melyet, ott „birkának" neveznek, és amely Ázsiában mindenfelé megtalálható. Ez a birkafarkzsír nem tartalmaz semmilyen a háromagyú lények általános jelenlétére ártalmas kozmikus kristályosodást, és önmagában is az Ázsia kontinensen él lények els táplálékául szolgáló f termékek egyike. Ezzel szemben a fémek, melyekb l az Amerika kontinens lényei a termékeik konzerválására szolgáló dobozokat gyártják, bár a dobozok belseje teljesen el van szigetelve a leveg hatásaitól, mégis id vel bizonyos aktív elemeik felszabadulnak, amelyek közül egyesek a lények általános jelenlétére, mint mondják, nagyon „mérgez ek". A vasbádogból vagy egyéb hasonló fémb l ered mérgez aktív elemek, ezen légmentes dobozokba bezárva, nem tudnak elpárologni a légkörbe, így id vel érintkezésbe kerülnek a konzervált termékekben lév bizonyos, a
rezgésszám szerinti „rokon fajták közötti vonzódás" értelmében nekik megfelel elemekkel, amelyekkel a kozmikus összeolvadás törvényét követve egyesülnek, és kés bb ezek a kombinált elemek bejutnak az azokat elfogyasztó lények szervezetébe. S nem elég, hogy ilyen, számukra rendkívül káros, „mérget kibocsátó" dobozokat használnak, az Amerikai kontinensen lakó kedvenceid ráadásul termékeiket szívesebben konzerválják nyers állapotban. Ezzel szemben az Ázsia kontinens lényei az élelmiszereiket sült, vagy f tt állapotban konzerválják, mivel a távoli seikt l kapott ismeret szerint, az így konzervált termékek nem bomlanak fel olyan gyorsan, mint a nyersek. És ennek az az oka, hogy amikor egy terméket megsütnek vagy megf znek, bizonyos, a termék f tömegét képz aktív elemei között egy mesterséges „kémiai összeolvadás" jön létre, mely számos, a lények számára hasznos aktív elemnek teszi lehet vé, hogy viszonylag sokkal tovább maradjon az adott termékben. Még egyszer tanácsolom neked, hogy a Megalokozmosz-unkban lejátszódó sokfajta „kémiai és mechanikai összeolvadás" törvényeir l egy mély és alapos ismeretet szerezz. E kozmikus törvény ismerete ugyanis segíteni fog elképzelni és jól megérteni, hogy miért és hogyan jelenik meg a Természetben ilyen számtalan, különféle külsej képz dés. És hogy a termékekben a sütésen vagy f zésen keresztül miként lehet az aktív elemeknek tartós összeolvadását elérni, azt jól meg tudod majd érteni, ha elképzeled azt a folyamatot, mely a „proszphora" mesterséges el állítása alatt valósul meg. A „proszphorát" vagy „kenyeret" általában mindenhol a megszentelt jelent ségének tudatában lév lények készítik; kortárs kedvenceid az egyedüliek, akik azt teljesen a cselekedetük tudata nélkül teszik, egyszer en egy örökl dés révén elnyert, automatikus szokás erejét l hajtva. A kenyérben a kozmikus anyagok kristályosodása mindig a Triamazikamnó törvénye szerint valósul meg, melynek három szent erejét itt három viszonylag független forrásból ered anyag képviseli: a Szent Állítást, vagy az aktív elvet ama kozmikus anyagok összessége, melyet kedvenceid „víznek" neveznek; a Szent Tagadást, vagy passzív elvet az általuk „lisztnek" nevezett kozmikus anyagok összessége, melyet az isteni búzaszemb l nyernek; és a Szent Egyesítést, vagy semlegesít elvet az úgynevezett „sütésb l" származó, vagy ahogy kedvenceid mondják, „t zb l" keletkez anyagok. Hogy a különböz eredet kozmikus anyagok tartós összeolvadásának fontosságáról kifejtett ideámat világosabbá tegyem, vegyük példaként azon viszonylag független anyagok összességét, melyek eme „proszphora", vagy „kenyér" kialakulásában az aktív szerepet játsszák, vagyis azt az összességet, melyet kedvenceid „víznek" neveznek. Ez a „víznek" hívott kozmikus anyag-összesség a Földön egy „természetes mechanikus keveréket" képvisel, és akkor tud érintetlenül konzervált állapotban maradni, ha megtartja kapcsolatát a Természettel. Ha megszakítják ezt a kapcsolatot eme „víz" és a Természet között, például ha egy folyóból vizet merítenek, és azt egy bármilyen edényben tartják, egy bizonyos id múlva ez a víz lassacskán elromlik, vagy, mint szintén mondják, megposhad - ez a folyamat különben a szagló szervekre egy „kakodorikus" hatást gyakorol - más szóval, a kedvenceid kifejezésével élve, „ez a víz b zleni kezd". Ugyanez fog történni eme víz és liszt keverékével is, egy „tésztának" nevezett ideiglenes mechanikus keverékkel, amelyben a víz aránylag rövid id n belül elkerülhetetlenül megromlik. Azonban, ha ezt a tésztát, vagyis a víz és liszt keverékét t zön megsütik, akkor a t zb l származó, vagy abból alkotott anyagoknak köszönhet en - amelyek, mint már mondtam, a Szent Triamazikamnó törvényének itt a harmadik szent erejét, a semlegesít er t képviselik -, egy „kémiai egyesülés", avagy „az anyagok tartós összeolvadása" jön létre, mely a vízb l és a lisztb l kiindulva egy új anyag-összességet eredményez, vagyis a „proszphorát", vagy „kenyeret", mely ellen fog állni a könyörtelen Heropasznak, és sokkal hosszabb ideig nem fog megromlani. Az így kapott kenyér megszáradhat, elmorzsálódhat, és még látszatra teljesen szét is mállhat, mégis a víz árváltoztatási folyamatban résztvev aktív elemei egy elég hosszú ideig nem pusztulnak el, hanem mint úgynevezett „tartós foszforikus aktív elemek" megtartják aktivitásukat. Ezúttal is ismétlem gyermekem, az Ázsia kontinensen él kortárs lények termékeiket kizárólag azért konzerválják sütve vagy f zve, és nem nyersen, mint ahogy azt az amerikai lények szívesebben csinálják, mert eme szokás az seikt l jutott el hozzájuk, akiknek közössége több évszázados volt, és ezáltal hosszú tapasztalatot birtokoltak; ezzel szemben az amerikai lények, mint bölcs Mesterünk mondaná, egy „épp tegnap született" közösséghez tartoznak. Hogy jobban ki tudd értékelni az amerikai lények eme találmányának, a kortárs civilizáció egyik eredeti gyümölcsének valódi jelent ségét, érdemes lesz a tudomásodra hoznom azokat a módszereket, amelyeket az Ázsia kontinens lényei bizonyos termékek konzerválására még napjainkban is használnak. Például az úgynevezett „kovurma" elkészítését, amelyet az Ázsia kontinens lényeinek számos csoportja különösen értékel.
Ezt a „kovurmát" az Ázsia kontinensen nagyon egyszer en készítik: az apró darabokra vágott húst jól megsütik, azután egy agyagedénybe vagy egy kecske „burdiukba" tömik, ami egy speciális módon elkészített kecskeb r. Azután ezeket a sülthús-szeleteket birkafarkzsírral öntik le. Természetesen az így, faggyúval leöntött hús is id vel fokozatosan elromlik; de legalább elég hosszú id n át nem válik mérgez vé. Az Ázsia kontinens lényei ezt a „kovurmát" vagy hidegen, vagy felmelegítve fogyasztják. Ez utóbbi esetben a hús olyan, hogy azt lehetne hinni, az állatot aznap vágták le. Egy másik, ott nagyon kedvelt és jól konzervált termék az úgynevezett „yagui-yemuish", ami különféle frissen szedett, madzagra f zött és forró vízben jól megf tt gyümölcsökb l áll; azután ezt a félig leh lt eredeti füzért többszörösen birkafark-zsírba mártják és egy jól szell helyen felakasztják. Amíg felakasztva maradnak, az így elkészített gyümölcsök majdnem sohasem romlanak el, és miel tt fel akarnák használni ezt az eredeti „élelem füzért", el ször néhány másodpercre forró vízbe mártják. A h akkor teljesen feloldja a gyümölcsökhöz tapadó zsírt, és azok íze ugyanolyan lesz, mintha épp a fáról szedték volna. Bár az így elkészített gyümölcsök az eredetit l alig különböznek, és nagyon sokáig elállnak, az Ázsia kontinens jómódú lényei a friss gyümölcsöt mégis jobban szeretik. Márpedig minden bizonnyal azért szeretik jobban a friss gyümölcsöt, mivel az évszázados közösségekb l közvetlenül megörökölt képességeik folytán, többségükben a valódi dolgok ösztönös érzékelésére szolgáló adatok kikristályosítása intenzívebben valósul meg, mint kortárs kedvenceid legtöbbjében. Ismétlem gyermekem, a múlt korok lényei, f leg az Ázsia kontinensen, nem egyszer próbáltak ki különféle módszereket az élelmiszerek konzerválására, de ez mindig ugyanúgy végz dött: el bb-utóbb bizonyos lények tudatos vagy véletlenszer megfigyeléseik folytán felismerték e módszereknek úgy saját magukra, mint a környezetükre gyakorolt káros következményeit; akkor ezt az összes többi lény tudomására hozták, akik, a lehet legpártatlanabb vizsgálat alapján meggy dtek következtetéseik helyes voltáról, és attól kezdve az életfolyamatukban az ilyen módszerek használatát mindannyian elkerülték. Még nemrégiben is megtörtént, hogy az Ázsia kontinens bizonyos lényei nemcsak az élelmiszerek konzerválására igyekeztek egy módszert találni, hanem arra is, hogy az els lényi táplálék magához vételére, erre az elkerülhetetlen lényi szükségletre, a lehet legkevesebb id t vesztegessék el, és már azon a ponton voltak, hogy egy teljesen kielégít megoldást találjanak. Az e téren végbevitt kutatásaik érdekes eredményeit egészen részletesen le tudom írni neked, mivel személyesen ismertem azt a fö ldi háromag yú lén yt, ak i tudatos er feszítéseinek köszönhet en feltalálta ezt a módszert. Még részt is vettem több olyan meggy kísérletén, amelyeket e módszernek a lényekre való alkalmazásán vitt végbe. Asszimannak hívták és az ázsiai háromagyú lények egy olyan csoportjának volt tagja, akik felismerték a rabszolgaságukat, mely bizonyos saját magukban rejl okoktól függött, és egy közös életet szerveztek meg arra, hogy az önmagukon való munka által meg tudjanak szabadulni ett l a bels rabszolgaságtól. Érdekes megjegyezni, hogy a földi lényeknek ez a csoportja, amelyhez Assziman testvér is tartozott, el ször a ma „Indiának" nevezett Perlánia országában élt, de amikor az európai lények oda betörtek, és békés munkájukat megakadályozták, a „Himalája hegyeire" vándoroltak, és egyesek „Tibetben", mások a „Hindu-Kush" völgyeiben telepedtek le. Assziman testvér azok közé tartozott, akik a Hindu-Kush völgyeiben telepedtek le. Mivel eme testvériség minden tagja számára, akik az öntökéletesítésükön dolgoztak, az id egy értékes dolog volt, és az étkezési folyamat sokat elrabolt bel le, Assziman testvér, aki az akkor „alkímia" nevet visel tudományban nagyon jártas volt, komolyan dolgozni kezdett abban a reményben, hogy fel tudjon találni egy olyan „kémiai készítményt", melynek fogyasztása megengedné a lényeknek, hogy tovább éljenek anélkül, hogy oly sok id t vesztegetnének a els táplálékul szolgáló mindenféle készítmény el állítására és elfogyasztására. Hosszú és intenzív munka árán Assziman testvér kémiai anyagokból egy olyan készítményt dolgozott ki, melyb l ha minden huszonnégy órában egyszer „por" formájában, egy gy sz nyit bevett, akkor létezni tudott anélkül, hogy vízen kívül bármi mást magához vett volna, és ugyanakkor az ösz-szes lényi kötelességének is megfelel en eleget tudott tenni. Amikor vár atlanu l ebb e a kolostorba értem, ahol Assziman kedvenceid eme kis csoportjának többi testvérével élt, k mindannyian már öt hónapja ezt a készítményt használták, és Assziman testvér, két másik hozzáért testvér segítségével tovább folytatta ezúttal nagy skálájú kísérleteit. És a kísérletek bebizonyították, hogy hosszú távon ez a módszer sem felelt meg a lények normális életére. Amint ezt megállapították, nem elégedtek meg azzal, hogy e készítmény használatát abbahagyják, hanem még az Assziman testvér által kiszámított képletet is megsemmisítették.
Néhány hónappal kés bb, alkalmam adódott visszatérni ebbe a kolostorba, és tudomást szereztem egy okmányról, amelyet a testvérek még aznap fogalmaztak meg, amikor e tényleg meglep módszer alkalmazását egyszer s mindenkorra abbahagyták. Ez az okmány többek között több rendkívül érdekes adatot tartalmazott az Assziman testvér készítménye által gyakorolt hatásról. Leírták, hogy amint az bejut a lények testébe, a tápláló tulajdonságain kívül, különleges hatással volt a gyomor „vándoridegeire": nemcsak, hogy felfüggesztett minden táplálékszükségletet, hanem bármely élelmiszer fogyasztásának még a kívánságát is megszüntette, és ha balsorsára egyikük kénytelen volt valamit lenyelni, sokáig tartott míg az ezáltal kiváltott kellemetlen állapottól meg tudott szabadulni. Az is benne állt ebben az okmányban, hogy eleinte semmilyen változás nem volt észlelhet a lények jelenlétében, akik ebb l a termékb l táplálkoztak: még a súlyuk sem csökkent. A káros hatás csak öt hónappal kés bb vált nyilvánvalóvá, az észlel szerveik érzékenységének és képességeinek valamint bizonyos megnyilvánulásaiknak fokozatos gyengülése révén. Például a hangjuk legyengült, a látásuk, a hallásuk csökkent, és így tovább. Ráadásul, egyeseknél a lényi funkciók m ködési zavarait az általános pszichikai állapotuk módosulása el zte meg. Eme testvérek által megfogalmazott okmány részletesen leírta azon lények jellemének módosulásait, akik öt hónapja Assziman testvér rendkívüli készítményét használták - és mindezt nagyszer és odavágó hasonlatokkal illusztrálva. Bár az okmányban idézett esetekb l egy sem maradt meg emlékezetemben, az „íz", ami viszont megmaradt bel le lehet vé teszi, hogy tovább tudjam adni neked általános jelentését, ezúttal is a tisztelt Mullah Nasszr Eddin nyelvezetét véve segítségül. Például, az egyik testvér, akinek jellemét, mint mondják, egy „Mennybéli angyalhoz" lehetett hasonlítani, hirtelen olyan ingerlékennyé vált, mint az a személyiség, akir l Mullah Nasszr Eddin egyszer ezt mondta: „Olyan ingerlékeny, mint az a páciens, aki éppen most ment keresztül az idegbetegségek egyik híres európai specialistájának kezelésén". Vagy pedig, azok a lények, akik egyik nap még olyan nyugodtak voltak, mint azok a kis „tejes bárányok", amelyeket nagy vallásos ünnepek alkalmával tesznek a jámbor istenfél k gazdagon megterített asztalaira, másnapra úgy felingerült, mint a német professzorok, amikor a modern tudományban egy francia professzor valami új feltalálással megel zi ket. Végül az, aki tegnap még olyan szerelmes volt, mint egy földi h sszerelmes egy gazdag özvegybe - természetesen azel tt, hogy egy fillért is kapott volna t le - olyan rosszindulatúvá válik, mint azon emberek valamelyike, akik habzó szájjal, fogják gy lölni azt a szegény írót, aki éppen most rólam és rólad „Az emberek életének objektíven pártatlan kritikája" cím könyvet írja. Gy lölni fogják ezt a szegény senkiházi írót, a „telivér materialisták" éppúgy, mint a „kilencvenhat-karátos deisták", és kedvenc háromagyú lényeid közül még azok is, akik mindaddig .javíthatatlan optimisták", amíg a gyomruk tele van, és a szeret jük nem csinál .jelenetet", és akik, ezzel szemben amikor üres a gyomruk „reménytelen pesszimistákká" válnak. Mivel véletlenül éppen err l a „különös senkiházi íróról" beszélünk, nem marad más hátra számomra, mint hogy tudomásodra hozzam, gyermekem, a vele szemben már régóta érzett és egyébként egyre növekv tanácstalanságomat az általa tanúsított naivitást illet en. Meg kell mondanom neked, hogy már felel s kora kezdetét l fogva - nem tudom a véletlen folytán-e, vagy a sors akaratából - is a mi bölcs és tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk tanítványává, s t rendkívül hív követ jévé vált, és közönséges lényi életében nem mulasztotta el a legkisebb alkalmat sem, hogy tiszteletre méltó mesterünk utánozhatatlanul bölcs és példátlan szentenciái szerint ne cselekedjen. Márpedig egy étertáviraton kapott információ szerint, most hirtelen az egyik legkomolyabb és legpraktikusabb - és természetesen nem mindenki számára elérhet - tanácsával ellentétesen jár el, amelyet a mesterek eme mestere így fogalmaz meg: „Mohát! Kedves barátom! Ha te a Földön megmondod az igazat egy nagy barom vagy; de ha játszod a képmutatót, akkor is csak ugyanolyan hitvány vagy! „Hidd el nekem, jobb semmit sem tenni, feküdj le inkább a díványodra, és tanulj meg az olyan verebek módjára énekelni, amelyeket még nem változtattak „amerikai kanárivá"." - És most gyermekem, kísérd figyelemmel azokat az információkat, amelyeket az Amerika kontinens kortárs lényei jelenlétének második alapvet lényi funkciója, vagyis a szex fokozatos diszharmóniájának okáról fogok adni. Eme funkció diszharmóniája több, különböz jelleg ok következménye, de szerintem az alapvet az a hanyagság, amivel ezek a lények a szexuális szerveik tisztántartását végzik; olyan hanyagság, amely az „esszenciájukba belegyökerezett és a természetükkel már összeolvadt". Amennyire arcukkal tör dnek és számos kozmetikai szerrel karban tartják azt - mint ahogy az európai lények is teszik - annyira hanyagolják el szexuális szerveiket; bár a legnagyobb tisztaságot minden többé-kevésbé tudatos háromagyú lényt l pontosan ezek a szervek követelik meg.
Különben mindezért nem is lehet kizárólag rájuk hárítani a felel sséget, mivel e téren leginkább közönséges életük folyamatában felvett szokásaik folytán az Európa kontinens lényei hibásak.. Tény az, hogy eme nagy, még egészen új kelet jelenkori csoportot majdnem kizárólag olyan lények alkotják, akik az Európa kontinenst népesít kisebb-nagyobb csoportokból jöttek, s jönnek még ma is. Habár ezt az új közösséget jelenleg alkotó lények legtöbbje nem kivándorló, a szüleik, vagy nagyszüleik azok voltak, s eme Amerika kontinensre költözve magukkal hozták összes európai szokásukat, közöttük azokat, amelyek a szexuális szervek iránti hanyagsághoz vezetnek. Ezért gyermekem, amikor elmagyarázom neked, hogy az amerikaiaknál mi a helyzet a szexuális kérdésre vonatkozólag, minden amit mondok, ugyanúgy vonatkozik az európai lényekre is. A Föld-bolygó Európa és Amerika kontinensén lakó kortárs háromagyú lények tisztátalanságának eredménye statisztikáimban világosan kit nik. Vegyük például azt, amit ott „nemi betegségeknek" neveznek. Azok ezen a két kontinensen annyira el vannak terjedve, hogy alig lehetne egyetlen lényt is találni, aki azt valamilyen formában meg ne kapta volna. Jó lenne, ha többek között tudomást szereznél a statisztikáimban lév adatokról, amelyek megmutatják, hogy ezek a betegségek mennyivel inkább terjedtek el az amerikai és az európai lények között az Ázsia kontinensbeliekhez képest. A régi ázsiai közösségek lényeinél e „nemi betegségekb l" sok nem is létezik, ugyanakkor az európai és amerikai lények között egészen járványszer en lépnek fel. Vegyük például a híres „kankót" vagy, ahogy az ottani tudósok nevezik „gonorrheát". Az Európa és Amerika kontinenseken majdnem minden, úgy hím, mint n nem lény ennek a betegségnek különböz fázisai egyikében, vagy másikában van, míg az Ázsia kontinensen csak a határvidékeken jelenik meg, ahol a lények gyakran kerülnek kapcsolatba európaiakkal. Az Ázsia kontinensen létez , Perzsia nevet visel közösség lényei az elhangzottakat jól illusztrálják. Ezen az aránylag nagy területen lakó lények között nem találkozik az ember ezzel a betegséggel, sem az ország központjában, sem a keleti, déli, vagy nyugati vidékein. Az északi részén ezzel szemben, és f leg az „Azerbajdzsán" nev vidéken, mely közvetlen kapcsolatban van a nagy, félig ázsiai, félig európai orosz közösséggel, az ezzel a betegséggel megfert zött lények száma ez utóbbi ország közelségével arányosan növekszik. Pontosan ugyanez történik az Ázsia kontinens keleti részén fekv országokban. A betegség százaléka eme országok lényeinek az Európa kontinens lényeivel való kapcsolatainak gyakoriságával arányosan növekszik. Például „Indiában" és Kína egy részén, e betegség az utóbbi id kben f leg ott terjedt el, ahol az ország lakói az angol közösséghez tartozó európai lényekkel vannak érintkezésben. Mondhatjuk, hogy ezt a betegséget az Ázsia kontinens lényei között keleten f leg az angol, észak-nyugaton pedig a nagy orosz közösség lényei terjesztik. És az ok, amiért ez a betegség, mint sok más baj is, az Ázsia kontinens többi részén nem jelenik meg, szerintem annak tudható be, hogy e kontinens legtöbb lénye betartotta a távoli seikt l hozzájuk eljutott, a mindennapi életre vonatkozó nagyon jó szokásokat. E szokások a vallásuk révén oly mélyen bele vannak ültetve mindennapi életükbe, hogy még ha mechanikusan tartják is be, minden abszurd okoskodás nélkül, többé-kevésbé védve maradnak bizonyos bajoktól, amelyek az abnormálisán megalapozott életkörülmények következtében egyre nagyobb számban jelennek meg szerencsétlen bolygódon. Az oka annak, hogy az Ázsia kontinens legtöbb részén él lények a nemi betegségeket és sok más „szexuális rendellenességet" elkerülik, egyszer en az ott honos „szúniát" és „abdest" néven ismert szokásokban rejlik. Az els szokás, a „szúniát", vagy mint néha mondják a „körülmetélés", a felel s kort elért ázsiai lények nagy részét megóvja számos nemi betegségt l; továbbá, megóvja a gyerekek és fiatalemberek legtöbbjét az „onánia" néven ismert „csapástól" is, mely az Európa és Amerika kontinensen oly nagy pusztítást okoz. Eme szokás szerint, az Ázsia kontinens majdnem összes csoportjának felel s korú lényei az „eredményeiken", vagyis a gyermekeiken, amint elérték a megkívánt kort, végrehajtanak egy rítust, ami abban áll, hogy a fiúknál a hímvessz el rét és nyelvfékét felmetszik. Manapság azon földi lények gyermekei, akiket automatikusan ennek a szokásnak vetettek alá, majdnem hogy oltalmazva vannak bizonyos bajok elkerülhetetlen következményeit l, amelyek kedvenceid életfolyamatában már véglegesen megrögz dtek. Például, statisztikai adataim szerint az a „csapás" amir l beszéltem, vagyis a „gyerekek onániája", nagyon ritka azok között, akiket a „körülmetélés" eljárásának vetettek alá, ugyanakkor azok a gyerekek és fiatalemberek, akik nem estek át rajta, kivétel nélkül mind ki vannak téve ennek a szexuális rendellenességnek.
A második ilyen szokás az „abdest", melynek egyébként a különböz ázsiai csoportok mind különféle neveket adnak, nem más, mint a nemi szervek kötelez megmosása minden egyes alkalommal, miután az úgynevezett „water-closetet" meglátogatták. leg ennek a szokásnak köszönhet az, hogy az Ázsia kontinensen el kedvenceid legtöbbje meg van óvva a nemi betegségekt l és mindenféle „szexuális rendellenességt l". Miután ezt elmondta, Belzebub hosszasan gondolkodni kezdett, majd egy hosszú csend után így folytatta: - Ez, amir l most beszélünk, eszembe juttat egy nagyon érdekes beszélgetést franciaországi tartózkodásom idejér l egy fiatal, rendkívül szimpatikus háromagyú lénnyel. Úgy gondolom, talán akkor fogod legjobban megérteni, amit éppen most meséltem, ha egészében elismétlem ezt a beszélgetést, mivel nemcsak az „abdest" vagy „öblítés" szokását fogja megmagyarázni, hanem kedvenceid különös pszichizmusára vonatkozó sok más kérdést is. A lény, akivel ez a beszélgetés lejátszódott, az a fiatal perzsa volt, aki, emlékszel rá, közös barátaink kérésére idegenvezet m volt Párizs városában, ahol éppen Amerikába menetelem el tt tartózkodtam. Egy napon, erre a fiatal perzsára várakoztam Párizs város híres Grand Café-jának teraszán. Amint megérkezett, már láttam a szemein, hogy a szokásosnál is „részegebb" - ahogy ott mondják. Általában is a kelleténél többet ivott, és amikor együtt jártuk a Montmartre éttermeit, ahol kötelez volt champagne-t rendelni, mivel én se nem szerettem, se nem ittam meg, nagyon szívesen magára vállalta, hogy egyedül igya meg az egészet. Azonkívül, hogy túl sokat ivott, még egy nagy, mint ahogy azt ott mondják „szoknyavadász" is volt. Amint meglátta egy n nem lény „megnyer arcát", egész kifejezése, s még a lélegzete is hirtelen megváltozott. Mivel felt nt, hogy aznap a szokásosnál részegebb, amint leült mellém és rendelt egy kávét egy „aperitiffel", megkérdeztem t le: „Mondja meg legyen szíves, fiatal barátom, miért issza mindig ezt a mérget?" Kérdésemre így válaszolt: „Eh! Kedves doktor! Ezt a „mérget" el ször is azért iszom, mert annyira rászoktam, hogy szenvedés nélkül nem tudnám abbahagyni, másodszor pedig azért, mert az alkohol hatása alatt fennakadás nélkül tudom nézni az itt történ „ocsmányságokat", - mondta, miközben kezével körbe mutatott. „Ezt a „mérget"", mint ön mondja, azért kezdtem el inni, mert egyszer váratlan körülmények legnagyobb szerencsétlenségemre arra kényszeríttettek, hogy ebbe a gonosz Európába jöjjek, és sokáig itt éljek. „Eleinte azért ittam, mert mindazok, akikkel találkoztam, szintén ittak, és ha nem iszik velük az ember, akkor ilyen nevekkel halmozzák el, mint: „tutyimutyi emberke", „anyámasszony katonája", „gyenge majoránna", „kis aranyoskám", „pipogya alak", és egyéb ilyen gúnynevekkel. És mivel nem akartam, hogy üzleti partnereim ilyen sért nevekkel ajándékozzanak meg, hát én is inni kezdtem. „Továbbá, amikor els alkalommal jöttem az Európa kontinensre, rájöttem, hogy erkölcsi és patriarkális szempontból az életkörülmények itt mennyire ellentétesek azokkal, melyek között feln ttem, és ezért egy beteges szégyenérzet, és egy kellemetlen zavar fogott el. Ugyanakkor rájöttem, hogy az alkohol nemcsak könnyített levertségemen, hanem a hatása alatt még el is kezdtem mindezt nyugodt szemmel nézni só't, még kedvem is támadt részt venni ebben az abnormális, az én természetemmel és nézeteimmel annyira ellentétben álló életben. „Ezért azóta, valahányszor megjelent ez a kellemetlen érzés, alkoholt kezdtem inni, és ebben még egy bizonyos önigazolást is találtam, így apránként rászoktam arra, amit ön igazán jogosan „méregnek" min sített." Miután ezt egy mély bánat nyilvánvaló impulzusával elmondta, egy kis id re elhallgatott, hogy egy „tambakkal" kevert cigarettára gyújtson. Ezt az alkalmat kihasználva megkérdeztem t le: „Legyen... Tételezzük fel, hogy én többé-kevésbé megértettem megbocsáthatatlan részegségére adott magyarázatát, és bele is tudom élni magam az ön helyzetébe. De mit tud mondani a másik, szerintem szintén megbocsáthatatlan rossz hajlamáról, ami önb l egy .javíthatatlan szoknyavadászt" csinál. „Miért fut mindjárt az els szoknya után, amint az egy szép hosszú hajú teremtmény csíp jén lebeg!" Kérdésemre egy nagyot sóhajtott, azután így válaszolt: „Úgy t nik, hogy ez a szokás részben az el bb említett okból történik, de gondolom, tudnék adni egy másik, szintén nagyon érdekes pszichológiai magyarázatot is. „Ha szeretné, kedves doktor, el tudnám magyarázni, hogyan is értem ezt én magam." Természetesen kifejezést adtam kívánságomnak, hogy meghallgassam, de azt javasoltam, hogy el bb üljünk be a Grand Café éttermébe, mivel kint már kezdett leszállni a nedvesség. Az asztalnál ülve megrendeltünk egy üveggel az híres „Champagne"-ukból, és így folytatta: „Amikor ön nálunk, Perzsiában tartózkodott, talán adódott alkalma megfigyelni, kedves doktor, a férfiaknak az aszszonyok irányában tanúsított, jellegzetes magatartását.
„Nálunk, Perzsiában a férfiaknak a n kkel szemben két jól megkülönböztethet „szerves magatartásuk" van, mely szerint mi a n ket öntudatlanul két kategóriába soroljuk. „Az els magatartás az asszonyok felé úgy, mint jelenlegi vagy jövend beli anyák felé nyilvánul meg, a második pedig, mondhatnánk, az „asszony-n stények" felé. ,A mi perzsáinknak ez a sajátossága, hogy a természetükben adatok legyenek ehhez a két teljesen független „szerves magatartáshoz" csak nemrégiben, úgy két és fél évszázaddal ezel tt kezdett kialakulni. „Azon magyarázatok szerint, amelyeket nekem egyszer a mullah nagybácsim adott - akit a háta mögött mindenki csak „a régimódi iskola mullahjának" nevezett - két vagy három évszázaddal ezel tt az emberek, természetesen bizonyos fels világtörvényekt l ered okok folytán mindenütt a Földön, és különlegesen nálunk Ázsiában, a szokásosnál is intenzívebben fogtak háborúkba, és ugyanakkor ezzel egyidej leg legtöbbjükben a vallásos érzet határozottan legyengült, oly mértékben, hogy sokukban teljesen el is t nt. „Akkor terjedt el az emberek között egy sajátos formájú pszichikai betegség, mely sokakat rületbe vagy öngyilkosságba kergetett. „Ezért az Ázsia kontinens különféle független csoportjaihoz tartozó bizonyos értelmes emberek az akkori - mellékesen megjegyezve a mostaniaknál sokkal különb - orvosok képvisel inek segítségével elhatározták, hogy nagyon komolyan felkutatják ezen új emberi szerencsétlenség okát. „Hosszú és pártatlan munka árán rájöttek arra, hogy egyrészt e betegséget kizárólag azok kapták meg, akik tudatalattijában a hit semmilyen impulzusa sem keletkezett senki és semmi iránt, másrészt arra, hogy azok a feln tt férfiak, akik az asszonyokkal a nemi közösülés normális rítusát id szakonként megvalósítják, nem voltak kitéve neki. „Amikor az egész Ázsia kontinensen megtudták, hogy k milyen következtetésekre jutottak, a különböz csoportok akkori kormányzói és f nökei megijedtek, mivel a rendelkezésükre álló állandó hadsereg feln tt férfiakból állt, és a folytonos háborúzás nem engedte meg nekik, hogy normálisan a családjukkal együtt éljenek. „És mivel abban az id ben a különböz ázsiai országok összes államf je nagy szükségletet érzett egy er s és egészséges hadseregre, kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni, és személyesen elmenni vagy képvisel jüket elküldeni a „Kilmantush-i" kánság f városába, hogy ott az így létrejött helyzetre közösen találjanak megoldást. „Hosszú megfontolások és tanácskozások után a különböz ázsiai csoportok ezen hatalombirtoklói, vagy megbízottjaik, természetesen az akkori orvosok képvisel ivel egyetértésben, arra az elhatározásra jutottak, hogy csak úgy tudnak véget vetn i ennek a h el yzetnek , ha mindenütt Ázsiában - úgy ahogy ez manapság Európában történik - bevezetik az úgynevezett „prostitúciót", ami csak akkor lesz sikeres, ha a kifejl désében az összes hatalombirtokló szándékosan közrem ködik. „Az Ázsia kontinens népeinek a Kilmantush-i kánság f városában összegy lt képvisel i által hozott elhatározásához majdnem az összes akkori államf teljes mértékben hozzájárult, és attól kezdve, a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül, nemcsak hogy elkezdték az összes asszonyt - kivéve saját lányaikat - arra bíztatni, hogy erre az undorítóan visszataszító, és minden normális lén y természetével ann yira ellentétben álló mesterségre lépjenek, hanem minden kasztvagy vallásbeli megkülönböztetés nélkül b séges támogatásban részesítették azokat a n személyeket, akik szívesen bárhova elmentek ezzel az ocsmány szándékkal, s t ezt k egy ol yan jótékon yság ér zelmével tették, m intha a legnagylelk bb emberi megnyilvánulásról lenne szó. „Mivel ezt a témát érintettük, engedje meg tisztelt doktor úr, hogy egy kissé eltérjek a tárgytól, és elmondjam a mullah nagybácsim bölcs és érdekes elgondolásait a mai civilizáció ezen csapásáról. „Egyszer, a ramadán-böjt alatt, a kerület mullahjának az étkezés kezdetét jelz hívására várva kettesben beszélgettünk, és ez az emberi „csapás" került szóba. Akkor a nagybácsim többek között ezt mondta: „Helytelen és igazságtalan az ilyen asszonyokat hibáztatnod és elítélned. „A legtöbbjük személy szerint nem felel s szomorú sorsáért; szüleik, férjeik, vagy gyámjaik az igazi b nösök. „Valójában, hibáztatni és megvetni csakis szüleiket, férjeiket vagy gyámjaikat lehet, akik a feln tt létre való el készítés id szaka alatt, amikor még nem volt meg a saját józan eszük, hagyták ket a lustaságnak nevezett tulajdonság martalékaivá válni. „Bár ebben a korban a lustaság még csak automatikus bennük, és e fiataloknak még nem kerül nagy er feszítésbe uralkodni rajta, ami lehet vé teszi számukra, hogy amint a saját józan eszüket megszerzik, meg tudják akadályozni, hogy ez a lustaság teljesen a hatalmába kerítse ket, ugyanakkor az asszonyok pszichikai felépítése, a saját akaratuktól független és a kozmikus törvényekb l kifolyó eredményeknek megfelel en olyan, hogy az aktív elvnek minden kezdeményezésükben és jó megnyilvánulásukban állandóan részt kell vennie. „Márpedig a jelenkori civilizációnak a „n i jogokra" vonatkozó különféle sajátos ideáinak hibájából, amelyeket jól illusztrálnak az olyan jelszavak mint: a „n k szavazójoga", az „egyenjogúság", „egyforma lehet ségek" és így tovább, -naiv ideák minden olyan ember számára, aki normális körülmények között élt, de amelyeket a legtöbb kortárs ember öntudatlanul elfogad - ezek a szerencsétlen nó'k, akik még nincsenek teljesen el készítve az anyaságra,
egyrészt a feln tt koruk els évei folyamán nem találják meg maguk mellett a törvények szerint elengedhetetlen aktív elv forrását, amit az apjuknak vagy gyámjuknak kellene képviselnie, majd pedig a férjüknek, akire a házasság pillanatától kezdve ez a felel sség hárul, másrészt ki vannak téve a törvényeknek megfelel , erre az átmeneti korra jellemz intenzív kép-zel désnek és lelkesedésnek, melyet a Nagy Természet el re elrendelt, hogy biztosítsa a józan eszük kifejlesztését el segít adatokat, és így az automatikus lustaság lassacskán behatol az esszenciájukba, és egyre követel bb szükségletté válik. „Egy ilyen n természetesen nem akarja majd egy igazi „asszony-anya" kötelességeit betölteni, és mivel a prostitúció lehet vé teszi a semmittevést, s t még nagy élvezetek átélését is, így természetében, valamint saját „passzív tudatában" lassacskán kialakul egy ellenállhatatlan hajlam „asszonyn sténynek" lenni. „Mivel azonban a minden n ben meglév , a „szemérem" impulzusát kiváltó adatok eme „asszony-n stények" ösztönében nem sorvadnak el rögtön, és gondolati vágya ellenére sem tudja elviselni egyikük sem, hogy saját szül földjén váljon prostituálttá, mindegyikük, akár ösztönösen, akár félig tudatosan arra törekszik, hogy hazájától messzire menjen, és ott minden gátlás nélkül, nyugodtan át tudja adni magát ennek a számára minden szempontból kellemes mesterségnek. „Márpedig az, hogy ez az emberi csapás az egész földön elterjedt, szerintem egyedül annak tudható be, hogy számos férfiben is e fiatal n khöz, a jövend beli prostituáltakhoz hasonlóan, és ugyanazon okokból, megjelenik egy „alapvet szerves szükséglet semmi mást nem tenni, csak egy jót élvezni". És az egyik formája annak, ahogyan ez a kortárs társadalom „söpredéke" ezt a b nös szükségletet kielégíti az, hogy ezeket a szerencsétlen n ket elcsábítják, azután segítik ket hazájukat elhagyni. „Számos értelmes ember már észrevette, hogy a két nem lényei, akik ugyanezen betegség áldozatai, tudatosan vagy tudat alatt, mindig egymást keresik, és végül mindig meg is találják, beigazolva a régi közmondást: „az egyik szélhámos távolról is megismeri a másikat". „így hát, kedves doktor, mindezen okok következtében, amit az én bölcs mullah nagybátyám olyan jól megértett, a következ években rengeteg, különféle országból származó prostituált n t nt fel közöttünk Perzsiában. „A perzsa asszonyok az erkölcs és a patriarchátus iránt az évszázadok során eltulajdonított ösztönös magatartása folytán azonban, vallási hitükt l függetlenül, lehetetlen volt ezen idegen n knek a perzsa asszonyok tömegébe vegyülni, és ennek lett a következménye, hogy akkortól nálunk az asz-szonyok két említett kategóriája kezdett létezni. „Mivel ezen külföldi n k legtöbbje teljesen szabadon élt és mutatkozott mindenhol, a vásárokon és egyéb nyilvános helyeken, gyakran magukra vonták a mi perzsáink figyelmét „szexuális gravitációs központjuk m ködése közben", és így lassacskán kialakult bennük, természetesen tudat alatt, a már meglév , az „asszony mint anya" iránti magatartás mellett egy teljesen más, az asszonyt egyszer en n sténynek tekint magatartás is. „Ez, az asszonyok iránti két jól meghatározott magatartás tulajdonsága nemzedékr l nemzedékre örökl dve végül is olyan mértékben meggyökeresedett, hogy perzsáink manapság nemcsak a kinézésükr l ismerik fel ezt a két asszonytípust - mint ahogy egy embert meg lehet különböztetni egy birkától, egy kutyától, egy szamártól... -, hanem még magukévá is tettek valamit, ami ösztönösen megakadályozza ket abban, hogy az asszonyok két különböz kategóriáját összetévesszék. „Én magam is képes voltam még távolról is mindig felismerni egy szembejöv asszony fajtáját. A járásuk volt-e, vagy valami más jel - még a világ legjobb akaratával sem lennék képes most elmagyarázni önnek, hogy mi alapján tudtam megkülönböztetni ket. Tény az, hogy sohasem tévedtem, pedig mindkét kategória ugyanolyan fátylat hord. „És minden normális perzsa - normális olyan értelemben, hogy nem esett a „tambak", az alkohol, vagy az ópium hatása alá, amelyek fogyasztása az utóbbi id kben sajnos közöttünk egyre jobban elterjedt - mindig tévedhetetlenül meg tudja mondani melyik n „asszony-anya" és melyik „asz-szony-n stény", vagyis prostituált. „Minden normális perzsa az „asszony-anyát", bármely valláshoz tartozzon is, minden családi vagy személyes kapcsolattól függetlenül, igazi leánytestvérének tekint, a második kategória n i pedig számára nem mások, mint egyszer állatok, amelyek az undor érzetét idézik fel. „Az asszonyok iránti ösztönös magatartásra való képesség a mi férfijainkban nagyon er s, és a tudatosságtól teljesen független. „Például képzeljék el, hogy bármilyen oknál fogva Perzsia legfiatalabb és legszebb lánya véletlenül egy ágyban találná magát eg y fér fiva l a saját kö rnyezetéb l; ez az emb er - ismétlem, ha nem esett ópium vagy alkohol hatása alá -, szervesen képtelen lenne, bármilyen er s legyen is a vágya, t n stényként kezelni. „Úgy tekintené, mintha a saját húga volna, még akkor is, ha a n „szerves impulzusokat" nyilvánítana meg irányában, csak annál jobban sajnálná, és úgy nézne rá, mint valakire, akit egy „tisztátalan er szállott meg", minden le telhet t megtéve, hogy segítsen neki ebb l a veszélyb l kiszabadulni. „Különben ugyanez a perzsa, ha normális állapotában van, egy a másik kategóriába tartozó n t, vagyis egy prostituáltat sem tudna „asszony-n stényként" kezelni, mert bármilyen fiatal és csinos legyen is, elkerülhetetlenül egy
szerves undort erezne irányában; és csak akkor tudná n ként kezelni, ha a szervezetébe bejuttatja az emberek számára olyan káros, el bb említett mámorító szereket. „Nos, kedves doktor, húsz éves koromig éltem Perzsiában, annak erkölcsét és hagyományát tiszteletben tartva, mint minden normális perzsa. „Húsz éves koromban részvényeket örököltem, ezáltal üzlettársa lettem egy nagy kereskedelmi vállalatnak, mely szárított perzsa gyümölcsöket exportált különböz európai országokba. „A vállalatnál elfoglalt helyzetemnek köszönhet en és akaratomtól független körülmények folytán én lettem a cég f képvisel je azokban az európai országokban, ahová a gyümölcsöket exportálták. „El ször Oroszországba mentem, azután Németországba, Olaszországba, és más európai országokba, majd végül ide Franciaországba, ahol immár hét éve élek. „Ezen idegen országok egyikének életében sincs olyan éles határvonal e között a két asszony-típus között, vagyis az „asszony-anya" és az „asszony-n stény" között, mint amilyet hazámban láttam és éreztem egész ifjúságom alatt. „Náluk mindenütt a férfiak n kkel szemben tanúsított magatartása tisztán gondolatbeli, vagyis képzeletbeli és nem szerves. „Itt például, egy asszony bármilyen gyakran csalja is meg, férje sose fogja megtudni, hacsak meg nem látja vagy meg nem mondják neki. „Ehelyett nálunk Perzsiában, anélkül hogy látná vagy hallana róla, egy férfi ösztönösen érzi, hogy a felesége h tlen; és ugyanígy, egy asszony is megérezné férje legkisebb h tlenségét. „Néhány európai tudós nemrégiben több komoly, speciális tanulmányt végzett országunkban e sajátos ösztönös érzet terén. „Alkalmam adódott megtudni, hogy végezetül arra a következtetésre jutottak, hogy azokban az országokban, ahol a „többférj ség" vagy a „többnej ség" uralkodik, vagyis ahol az elfogadott helyi erkölcsök megengednek „több férjet" vagy „több feleséget", a házastársak kölcsönös kapcsolataikban egy sajátos „szerves-pszichikai" különlegességre tesznek szert. „Nálunk, perzsáknál is létezik egy ilyen „szerves-pszichikai" különlegesség, mivel, mint tudja, mi a Mohamedán vallás hívei vagyunk, és következésképpen a „többnej ség" van szokásban, vagyis a törvény megengedi minden férfinak, hogy akár hét felesége is lehet. „És ez a különlegesség úgy nyilvánul meg, hogy egy törvényes feleség sohasem érzi férjét h tlennek, amíg csak a többi törvényes asszonyról van szó. „Ez az érzelem csak akkor jelenik meg benne, mikor férje egy idegen n vel csalja meg. „És én csak most, tisztelt doktor úr, miután Európában éltem és láttam mindazt, ami itt a házastársak között lejátszódik, csak most értékelem valójában a mi oly bölcsen megalapozott „többnej ségi" szokásunkat, mely férfiak és nó'k számára egyaránt üdvös. „Bár nálunk minden férfinak lehet több felesége is, nem csak egy, mint Európában, ahol a túlsúlyban lévó' keresztény vallás csak egyet enged meg, mégis miként hasonlíthatnánk össze a perzsák asszonyaik iránt tanúsított becsületességét és lelkiismeretességét azzal, amit az európaiak egyetlen feleségükkel, és általában a családjukkal szemben tanúsítanak? „Tekintsen csak körül, kedves doktor, és lássa mi megy itt végbe. „Figyelje csak meg a Grand Café termeit, ahol az itt honos hivatásos prostituáltak és „dzsigolók" mellett a férfiak és nó'k százai ülnek a kis asztalok mellett, vidáman beszélgetve. „Els ' látszatra azt mondaná, hogy ezek a férfiak és nó'k házaspárok, akik Párizst jöttek megnézni, vagy valamilyen családi ügyben járnak itt. „Valójában azonban majdnem biztos, hogy az egész Grand Café-ban ezek között a párok között, akik oly vidáman csevegnek mieló'tt együtt valamilyen szállodába mennének, nincs eg yetlen tö rvén yes házaspár se, bár mindegyikük, papírjai szerint törvényes férje vagy felesége lehet valakinek. „Miközben ezek a férfiak és nó'k itt beszélgetnek, az otthon, vidéken maradt „törvényes felük" azt képzeli, és azt meséli ismeró'seinek, hogy „törvényes férje", vagy „törvényes felesége" Párizsba, a világ f városába ment a családjuk számára valami nagyon fontos bevásárlást végezni, vagy találkozni valakivel, aki a családnak hasznára lehet, vagy valami ehhez hasonlót. „Pedig valójában ezeknek a vándormadaraknak egy egész évi fondorkodásba, és mindenféle történet kitalálásába került, hogy törvényes felüket az utazás szükségszer ségér l meggy zzék. És most, hogy itt vannak, hozzájuk hasonló csalók és fondorkodók társaságában, a Szent Házasság nevében és annak legnagyobb dics ségére, a modern civilizáció által e téren elért kifinomult m vészet segítségével, minden erejükkel azon vannak, hogy az otthon maradt felük homlokát a lehet legnagyobb „szarv-remekm vel" ékesítsék. „Európában, a kialakult családi életnek köszönhet en ha ön találkozik egy n vel egy férfi társaságában, és beszélgetésük során hangjukban bizonyos vidám hangszínezetet észlel, miközben egy mosoly jelenik meg az
arcukon, egészen biztos lehet, hogy minden áron azon lesznek, hacsak a dolog már meg nem történt, hogy a „törvényes felüket" a legnagyobb és a leggyönyör bb szarvakkal lássák el. „Ennélfogva itt minden, valamelyest dörzsölt ember becsületes férj és „patriarchális családapa" számba mehet. „Környezetének mit sem számít, hogy ennek a „becsületes" és „patriarchális" családapának ugyanakkor hány „szeret je" van - persze ha a lehet ségei engedik - s t, általában még nagyobb tiszteletben fogják tartani, szemben az olyan emberekkel, akik nem képesek szeret t tartani. „E „becsületes férjeknek", már a tehet sebbjeinek, az egyetlen törvényes feleségükön kívül általában nemcsak hét, hanem néha akár hétszer hét „törvénytelen feleségük" is van. „És azoknak az európai férjeknek, akiknek saját „törvényes felükön" kívül nem áll módjukban több „törvénytelen feleséget" is eltartani, majdnem állandóan „folyik a nyáluk a sóvárgástól", mint mondják, vagyis naphosszat követnek, és a szemükkel falnak fel minden n t, akit meglátnak. „Más szóval, egész nap folyamán számtalan alkalommal csalják meg, gondolatban és érzelemben egyaránt, az egyetlen „törvényes feleségüket". „Nálunk, Perzsiában, bár a férfiaknak hét törvényes feleségük is lehet, a gondolatuk és érzelmük éjjel nappal azzal foglalkozik, hogy hogyan tudnak minden t lük telhet t megtenni, hogy törvényes feleségeik küls és bels életét a lehet legjobban elrendezzék. „És ez utóbbiak, a maguk során, mélyen odaadóak irányukban, és éjjel-nappal arra törekszenek, hogy élet-kötelességeikben segítsék ket. „Itt, a házastársak közötti bels kapcsolat ugyanaz mindkét oldalon: ahogy a férj bels életét majdnem teljesen az egyetlen törvényes feleség megcsalása foglalja el, ugyanúgy eme egyetlen törvényes feleség bels élete, már házasságuk els napjától kezdve, egyszer s mindenkorra messze elkóborol a családjától. „Egy európai asszony a férjét általában, már esküv jük napjától kezdve, szíve mélyén saját „személyes tulajdonának" tekinti. ,Az els éjszaka után, birtoklásában biztosítva érezve magát, már egész bels életét valami meghatározhatatlan „ideál" követésének szenteli, ami az híres „nevelésüknek" köszönhet en minden európai kisasszonyban már gyermekkorától fogva fokozatosan kialakul, és amit egyre több választékossággal szépítenek meg a különféle ottani lelkiismeretlen írók. ,Az európai országokban való tartózkodásom során megfigyeltem, hogy az asszonyok lényében már nem alakul ki az a valami, aminek náluk épp úgy, mint nálunk is, állandóan fenn kellene tartania az úgynevezett „szerves szemérmet", vagy legalábbis egy hajlamot erre az érzelemre, mely szerintem a „n i kötelesség" alapja, és segíti ket ösztönösen távol maradni azoktól a cselekedetekt l, amelyek az asszonyokat erkölcstelenné teszik. „Ezért mindig, amikor alkalom nyílik rá, itt minden asz-szony könnyedén meg tudja csalni férjét anélkül, hogy ett l szenvedne, vagy lelkiismeret-furdalást erezne. „Szerintem, az európai asszonyoknál eme szemérem hiánya az, ami az „asszony-anya" és az „asszony-n stény" közötti határt lassacskán eltörölte; manapság az asszonyoknak eme két kategóriája már rég egybeolvadt, és a férfiak már se gondolati, sem érzelmi téren nem osztják fel a n ket e szerint, ahogy azt majdnem minden perzsa teszi. „Jelenleg itt az „asszony-anyát" az „asszony-n stényt l" csak akkor lehet megkülönböztetni, ha az ember összes megnyilvánulásait a saját szemével látja. „Európai körülmények között a házasélet, a többnej ség jótev intézménye híján - amelyet szerintem már régóta be kellett volna vezetni itt is, azon egyszer oknál fogva, hogy a statisztikák szerint, az asszonyok száma jóval meghaladja a férfiakét - ezer és ezer olyan kellemetlenséget és nehézséget idéz el , amire egyáltalán nincs szükség. „így hát, rendkívül tisztelt doktor, a második kicsapongá-som f oka az, hogy az itteni erkölcsökkel homlokegyenest ellenkez erkölcsi hagyományok között n ttem fel, s azok alapján neveltek, és ide Európába abban a koromban jöttem, amikor az emberben az állati szenvedélyek különösen er sek. Szerencsétlenségemre túl fiatalon érkeztem Európába, s itt nagyon jóvágású embernek tekintettek. Keleti típusom sok fiatal n t vonzott, akik számára egy eredeti hím fajtát képviseltem, s állhatatos vadászatot indítottak utánam. „Úgy vadásztak rám, mint egy ritka vadra. „És én, számukra tényleg egy „ritka vad" voltam nemcsak keleti típusom folytán, hanem az asszonyok iránti nyájasság és udvariasság következtében is, amely már gyermekkoromtól kifejl dött bennem a perzsa „asszonyanyák" vonatkozásában. „Ideérkezésemkor egészen természetesen, és anélkül hogy észrevettem volna, ugyanazt a nyájasságot és udvariasságot tanúsítottam a n k iránt. „Eleinte, amikor európai n kkel találkoztam, csak beszélgetésre került sor - f leg a jelenkori civilizációról és a mi, úgynevezett elmaradott perzsa civilizációnkról. De egy napon, természetesen az alkohol befolyása alatt, melyet már túlzott mennyiségben fogyasztottam, el ször botlottam el, vagyis viselkedtem egy jövend beli felel s családapához méltatlanul.
„Bár ez akkor nekem nagy szenvedésbe és lelkiismeret-furdalásba került, mégis a környezetem és az alkohol együttes befolyása egy második bukásba vitt. Azután csak lefelé mentem a lejt n olyannyira, hogy ebb l a szempontból a legocsmányabb állat lett bel lem. „Néha, az utóbbi id kben, amikor el fordul, hogy az alkohol hatásától teljesen megszabadulok, egy nagy erkölcsi aggodalom vesz rajtam er t, és teljes lényemb l utálat fog el önmagam iránt; ezekben a pillanatokban sietve alkoholt iszom azért, hogy elfelejtsek mindent és véget vessek szenvedésemnek. „Miután több európai országban ilyen rút életet éltem, végül is Párizsban állapodtam meg, pontosan abban az európai városban, ahová az asszonyok a világ összes sarkából azzal a nyilvánvaló szándékkal jönnek, hogy törvényes férjeik homlokára „szarvakat növesszenek". „Itt Párizsban teljesen átadtam magam e két emberi véteknek, vagyis az alkoholnak és a „szoknyavadászatnak" - az ön kifejezésével élve, és jobbra-balra futkosok minden megkülönböztetés nélkül; s most e két b nös hajlam kielégítése fontosabbá vált számomra, mint saját éhségemé. „íme, ez volt életem a mai napig. Hogy kés bb mi vár rám nem tudom, nem is akarom tudni. „Különben mindig igyekszem küzdeni magam ellen azért, hogy erre ne is gondoljak." Miután ezt elmondta, mélyet sóhajtott, s csüggedten lehajtotta a fejét. Megkérdeztem tó'le: „De mondja már, kérem, nem fél-e attól, hogy megfert zi az egyik csúf nemi betegség, amelyben a legtöbb olyan asz-szony szenved, aki után a magunkfajta „szoknyavadász" fut?" Erre a kérdésre ismét sóhajtott egyet, pár pillanaton keresztül hallgatott majd így folytatta: „Mohát, nagyon kedves és tisztelt doktor, e kérdésen sokat gondolkoztam az utóbbi években; s t, számomra oly érdekes tárggyá vált, hogy ennek köszönhet en a nyavalyás életem mégis többé-kevésbé elviselhet en zajlott. „Gondolom önt, úgy is, mint orvost, érdekelni fogja, hogy ez a kérdés hogyan és miért foglalkoztatott engem annyira az utóbbi években, és hogy komoly megfigyeléseimb l és tanulmányaimból milyen következtetésekre jutottam minden egyes alkalommal, amikor visszatértem egy többé-kevésbé normális állapotba. „Öt éve olyan depresszióba estem, hogy az alkohol már szinte nem is hatott rám, és pszichikai állapotom könnyítéséhez sem volt elegend . „Ezidó'ben sokszor találkoztam barátaimmal és társaimmal, akik gyakran beszélgettek egymás közt eme szégyenletes nemi bajokról, és arról, hogy ezeket milyen könnyen meg lehet kapni. „Ezek a beszélgetések el vigyázatossá tettek, és lassacskán az egészségem miatti aggodalmam olyan nagy lett, mint egyes hisztérikus n ké. „Arra gondoltam, mivel majdnem mindig részeg voltam, és állandóan fert n kkel volt viszonyom, bár mindaddig e betegségeknek még egyetlen tünete sem mutatkozott, hogy minden valószín ség szerint valamelyiknek a csíráját már magamban hordozom. „Elhatároztam tehát, hogy különféle specialistákhoz fordulok, hogy megtudjam, milyenek lennének az els jelei a betegségnek, amely már megfert zhetett. „A specialisták nem találtak semmit, de továbbra is nyugtalan maradtam, mivel a betegségt l való félelem és az egyszer józan eszem fenntartotta bennem azt a meggy dést, hogy már biztosan meg lettem fert zve. „Eljutottam addig a pontig, hogy elhatározzam semmilyen kiadástól sem riadok vissza, és itt Párizsban, Európa legjobb specialistáitól kérek tanácsot. Egyébként ezt azért engedhettem meg magamnak, mert a világháború mindenfelé megszakította a közlekedést, és minden árunak égig szökött az ára, így vállalatunk abban az évben, a raktáraiban lév nagy szárított gyümölcs készleteinek köszönhet en jelent s nyereségre tett szert, melyb l nekem is kijutott egy csinos összeg. „A nagy európai szakért k, akiket konzultációra hívtam, miután nagyon „részletesen" megvizsgáltak, és kizárólag általuk ismert kémiai analíziseknek vetettek alá, egyhangúlag azt közölték, hogy szervezetemben a leghalványabb nyoma sincs semmilyen nemi betegségnek. „Diagnózisuk lecsillapította állandó aggodalmamat az egészségemért, de ugyanakkor oly intenzív kíváncsiságot és érdekl dést ébresztett bennem e kérdés tisztázása, hogy egyféle mániámmá, valóságos rögeszmémmé lett. „Ett l fogva nagyon komolyan kezdtem tanulmányozni és megfigyelni mindent, ami a nemi betegségekkel kapcsolatos; ez a kutatás „nyavalyás életemet" felelevenítette, és értelmet adott neki. „Életemnek ebben a szakaszában ezeket a tanulmányokat és megfigyeléseket mindig igazi bels „énemmel" tettem, akár részeg, félig részeg, vagy józan állapotban voltam is. „Többek között nagy mohósággal olvastam mindenféle könyvet e betegséggel kapcsolatban, majdnem az egész ennek szentelt francia és német irodalmat beleértve. „Egyébként ez könny volt, mivel, mint azt ön is megállapíthatja, olyan jól beszélek franciául, hogy nehezen tudná elhinni, hogy nem a francia értelmiséghez tartozom. Ugyanez áll a német nyelvre is, mivel elég sokat éltem Németországban, ahol szabadid mben valamit tenni akarva, az ország irodalmi nyelvét tanulmányoztam.
„így, amikor ez a kérdés érdekelni kezdett, képes voltam tudomást szerezni az összes információról, amelyet a kortárs civilizáció a nemi betegségekr l felhalmozott. „Ezekben a könyvekben százával álltak teóriák és feltevések az efféle betegségek okairól, de egyetlen meggy magyarázat sem volt arról, hogy bizonyos személyeket miért fert znek meg, másokat pedig nem. „És rövidesen meg is gy dtem arról, hogy ezt az itt Európában jelenleg meglév tudományokból nem is fogom megtudni. „"Ez az egész irodalom - természetesen figyelmen kívül hagyva azt a sok vaskos „tudományos könyvet" amelynek tartalma minden többé-kevésbé normális személy számára bebizonyítja, hogy „teljesen tudatlanok" írták, vagyis olyan emberek, akik semmit sem tudnak egyetlen emberi betegségr l sem - bizonyossá tette számomra azt, hogy az emberek nemi betegségeket egyedül tisztátalanságuk miatt kapnak meg. „Amint erre a kategorikus következtetésre jutottam, már csak az maradt hátra, hogy minden figyelmem arra irányuljon, hogy miben nyilvánulhatott meg az én személyes tisztaságom, ami mostanáig minden fert zést l megóvott. „így kezdtem gondolkodni: „Én nem ruházkodom tisztábban, mint mindazok, akik itt Európában élnek. Mint mindenki, minden reggel, megmosom a kezemet és az arcomat, és mint valószín leg mindenki, hetente eg yszer rendszeresen elmeg yek a török fürd be... Egyszóval akárhogy is gondoltam végig az összes szokásomat, semmit sem találtam, ami nálam e szempontból kivételt képzett volna. És ugyanakkor a tény fennállt: undorító életem folytán nagy volt a rizikó a fert désre." „Ett l kezdve gondolataimat két tárgyilagos, bennem már egészen meggyökerezett meggy dés irányította: az els , hogy egy olyan valaki, aki ilyen n kkel van viszonyban el bb-utóbb elkerülhetetlenül meg lesz fert zve; és a másik, hogy egyedül a tisztaság óvja meg az embert az ilyen fert zésekt l. „Majdnem egy héten keresztül gondolkodtam így, egészen addig, míg hirtelen eszembe nem jutott egy szokás, melyet európai ismer seim el l mindig gondosan eltitkoltam, egy szokás, melyet mi Perzsiában „abdestnek" hívunk. „Az abdest, vagy ahogy szintén nevezzük az „öblítés", nálunk Perzsiában a legf bb szokások egyike. „Tulajdonképpen a mohamedán vallás minden hívének követnie kellene ezt a szokást, de csak a síita szekta tagjai tartják be pontosan. És mivel majdnem az összes perzsa a síita szektához tartozik, ez a szokás sehol sincs annyira elterjedve, mint nálunk. „Az abdest szokása minden síita perzsa férfi vagy n számára abban áll, hogy minden egyes „water-closet" használat után feltétlenül megmossa nemi szerveit. Minden családnak megvan az e célra elengedhetetlennek tartott megfelel kellék, mely nem más, mint egy különleges formájú, „ibrik"-nek nevezett mosdótál. Minél gazdagabb a család, annál több ilyen „ibrikje" van, tudván, hogy egy ilyen edényt minden újonnan érkezett vendégnek elengedhetetlenül rendelkezésére kell bocsátani. „Eme szokásra engem is már kis koromtól kezdve ráneveltek, és lassacskán olyannyira behatolt hétköznapi életembe, hogy amikor Európába érkeztem, ahol ez a szokás nem létezik, mégsem tudtam akár egy napot is eltölteni ezen „öblítések" nélkül. „Valójában sokkal jobban megvagyok arcmosás nélkül, még a részegség utáni fejfájással is, mintsem hogy elmulaszszam testem bizonyos részeinek megmosását a „water-closet" használata után. „Mióta Európában vagyok, e szokás miatt nemcsak hogy r engeteg k ellemetlenséget kell elviseln em, h anem le is kellett mondanom a teljes modern kényelemr l, amelyet könynyen megengedhetnék magamnak. „Például most, hogy Párizsban élek, anyagi helyzetem megengedné, hogy a legjobb hotelben szálljak meg, mely rendelkezik a teljes modern komforttal. Nos, ez a szokás ezt megakadályozza: kénytelen vagyok valamilyen piszkos szállodában megszállni, távol a központtól és azoktól a helyek-tó'l, ahova minden nap el kell mennem. „Ebben a szállodában, ahol most élek nincs is más, csak az egyetlen, számomra fontos komfort; mivel régen építették, az illemhelyek még a régi típusúak, nem az új amerikai találmány szerint készültek, és pont ez az, ami a legjobban megfelel a szokásomnak. „Ki tudja? Talán félig tudatosan éppen azért választottam Franciaországot f tartózkodási helyül, mert itt még, f leg vidéken, lehet találni régi típusú illemhelyeket, ugyanolyanokat, mint nálunk. „A többi európai országban ezek a „török típusú illemhelyek", mint mondják, már szinte nem is léteznek. Helyükbe egyre inkább az amerikai rendszert vezetik be, a kényelmes, fényezett, „komótos ülésekkel", melyeken aligha tudnék mást tenni, mint az híres „Decameron" könyvüket olvasva henyélni. „És így, kedves doktor, erre a szokásra visszaemlékezve, minden további kételkedés nélkül egyszerre megértettem, hogy én ezeket a csúf betegségeket mindeddig egyedül azért kerültem el, mert a nemi szerveimet gyakran hideg vízzel megmostam." Ezen magyarázatok után ez a szimpatikus fiatal perzsa kezeit az ég felé emelte és teljes lényéb l így szólt: .Áldott legyen mindörökké azok emléke, kik számunkra ezt a jótev szokást megalkották."
Azután elhallgatott és hosszan, elgondolkodva szemlélt egy t lünk nem messze ül amerikai csoportot, akik azon vitatkoztak, hogy a n k Angliában vannak-e jobban öltözve, vagy náluk? Majd hirtelen felém fordult, és a következ ket mondta: „Kedves és fölöttébb tisztelt doktor! Mióta önnel megismerkedtem, meggy dhettem arról, hogy ön egy nagyon tanult s t, rendkívül m velt ember. „Talán volna oly kedves megosztani velem véleményét, hogy segítsen egy probléma megoldásában, mely az utóbbi években szüntelenül felkelti érdekl désemet és megzavarja gondolataimat azokban a percekben, amikor aránylag józan vagyok. „Nem tudom megérteni, hogy mióta itt Európában élek, ahol az emberek azon vallást gyakorolják, melynek követ i az emberiség majdhogynem felét képzik, mégsem találkoztam egyetlen jó szokással sem a közönséges életükben, mikor nálunk, a muzulmán vallás követ inél, olyan sok nagyszer szokás létezik! „Mi az, ami nincs rendjén? Mi ennek az oka? Lehetséges-e az, hogy eme nagy vallás megalapítói egyetlen értelmes szabályt sem hagytak volna a híveik közönséges élete számára?" Márpedig gyermekem, mivel ismeretségünk .során ez a fiatal perzsa elnyerte rokonszenvemet, nem utasíthattam el a kérelmét; így elhatároztam, hogy adok neki valamilyen magyarázatot, de természetesen olyan formában, hogy sejtelme se lehessen arról, hogy én ki vagyok, és milyen az igazi természetem. így válaszoltam neki: „Azt mondja, hogy a vallás, melyhez az emberiség fele tartozik - ezalatt valószín leg a „keresztény vallást" érti -nem foglal magába olyan jó szokásokat, mint a maguk muzulmán vallása? „Hogy lehet ez? Épp ellenkez leg! E vallás az összes többi ma létez nél sokkal több jó szokást hozott be: a régi kor egyetlen vallási tanítása sem adott annyi kit szabályt a közönséges mindennapi életre, mint az, melyre a „keresztény vallást" alapították. „Viszont az, hogy eme nagy vallás hívei, f leg azok, akiket a középkorban „Egyházatyáknak" hívtak, körülbelül úgy bántak el ezzel a tanítással, mint Kékszakáll a feleségeivel -vagyis addig kínozták, míg egész bája és szépsége el nem nt - az egy más lapra tartozik. „Tudnia kell, hogy általában az összes ma még létez nagy és hiteles vallást - melyeket, mint a történelem bizonyítja, olyan emberek alapítottak, akik a tiszta értelmük tökéletesítését tekintve ugyanazt a fokot érték el - mindig ugyanazokra az igazságokra alapozták. „Az egyetlen különbség e vallások között az úgynevezett „szertartásaik" bizonyos részleteinek betartására vonatkozó meghatározott rendszabályokban rejlik. És ez a különbség abból a módszerbó'l ered, hogy a nagy vallásalapítók ezeket a rendszabályokat szándékosan a kor embere szellemi szintjének fejlettségéhez igazították. „Mindazon új tan gyökerénél, amelyekre egy vallást alapoztak, mindig megtalálhatók korábbi vallásokból származó, az emberek életében már jól megrögzó'dött dogmák. „így teljesen beigazolódik a legrégebbi idó'kbó'l hozzánk eljutott szentencia: „Nem lehet semmi új a Hold alatt". „Minden vallási tanításban, mint éppen mondtam, az egyetlen újdonság a kis részletekben rejlik, melyeket az alapítók szándékosan iktatnak be, hogy tanaikat koruk embere szellemi szintjének fejlettségi fokához igazítsák. „így az a tanítás, melyen a keresztény vallás alapul, majdnem egészében egy korábbi nagy tanra épült, melyet ma judaizmusnak neveznek, és melynek annak idején is számos hív je volt. „A keresztény vallás nagy alapítói, akik a judaizmus tanát vették alapul, annak csak néhány küls " részletét módosították, hogy azt „Jézus Krisztus kortársainak" szellemi szintjéhez igazítsák, és valóban gondoskodtak benne mindenró'l, ami az emberek jólétéhez igazán szükséges. „Gondoskodtak benne úgy a lélek mind a test szükségleteir l, s még a békés és boldog léthez szükséges el írásokat is megadták. Mindezt egy mindaddig páratlan bölcsességgel tették, hogy e vallás még a távoli korok emberének is alkalmas legyen. „Ha ezt a vallást nem rontották volna el, még talán megfelelne a kortárs lényeknek is, akiket különben a mi Mullah Nasszr Éddinünk így határoz meg: „Csak akkor fog hunyorí-tani egyet, ha gerendával döfsz a szemébe". „Az új, külön a közönséges életre vonatkozó el írásokkal együtt, melyek Jézus Krisztus kortársai szükségleteinek feleltek meg, e keresztény vallásba eredetileg belekerült rengeteg, a zsidó vallás hív iben már létez és életében már jól megrögz dött remek szokás. „Még a maguk jó szokásai is, mint a „szúniát", vagy a „kö-rülmetélés", melyeket a mohamedán vallás a zsidó vallástól vett át, megvoltak az eredeti keresztény vallásban is. Kezdetben kötelez ek voltak és minden hív pontosan végre is hajtotta azokat; csak kés bb történt, nem is tudni miért, hogy hirtelen teljesen elt ntek ebb l a vallásból. „Ha úgy kívánja kedves fiatal barátom, részletesen elmesélem a szúniát szokásának történetét megjelenését l fogva, és meg fogja érteni, hogy a zsidó vallás miért tartalmazott egy ilyen, az emberek egészségére és normális életére oly jó hatással bíró szokást, és mivel ez a vallás szolgált a keresztény vallás alapjául, hogyan vált elkerülhetetlenné, hogy e szokást a hívek közönséges életfolyamatába bevezessék.
„Ezt a maguk által „szúniátnak" nevezett szokást nagy Mózes hozta létre és vezette be a zsidó vallásba. „Azt pedig, hogy a zsidó nép vallásába miért vezették be, egy si kaldeus kéziratban fedeztem fel. „Ebben a kéziratban az állt, hogy abban az id ben, mikor nagy Mózes a zsidó népet Egyiptomból Kánaánba vezette, egy nap észrevette, hogy e Fentr l rábízott nép gyermekei és ifjaí körében nagyon elterjed ben van egy akkor „murdurtennek" nevezett betegség, amit kortársaink „onáni-ának" hívnak. „Továbbá ez a kézirat azt is elmondta, hogy nagy Mózest ez fölöttébb nyugtalanította, és alapos megfigyelésbe fogott, hogy rá tudjon jönni e baj eredetére, és gyökeresen ki tudja irtani. „Kés bb ez a kutatás vezette ezt a példátlan bölcset egy „Tukha tessz nalul pan" cím könyv megírására, ami a modern nyelven ezt jelenti: „Megfontolásaim kvintesszenciája". „Történetesen e rendkívüli könyv tartalmáról is tudomást szereztem. „A „murdurten" betegségr l szóló magyarázatok elején többek között az állt, hogy a Nagy Természet az emberek szervezetét egy olyan tökéletességre vitte, hogy minden szerv el van látva véd eszközökkel az összes kívülr l jöv eshet séggel szemben, s ennek következtében, ha az embereknél bizonyos szervek helytelenül m ködnek, az általuk abnormálisán megalapozott köznapi életkörülmények következményeként mindig ket magukat kell hibáztatnunk. „Ami pedig a gyermekeknél a murdurten betegség eredetét illeti, eme páratlan könyv hatodik fejezetének tizenegyedik versszakában az áll, hogy a gyerekek ezt a következ okokból kapják meg: „Az emberi szervezet által kialakított, és szüntelenül selejtként kivetett, jól meghatározott anyagok között van egy, amely a „kulnábó" nevet viseli. „Ez az anyag, mely a lények szervezetben általában más, a nemi szerveik m ködéséhez szükséges anyagok semlegesítésére szolgál, nem sokkal a lény megjelenése után, vagyis már gyermekkorában, és nemét l függetlenül alakul ki és vesz részt eme szervek m ködésében. „A Nagy Természet úgy rendezte el, hogy ennek az anyagnak haszontalanná vált maradékát a szervezet kiüríti, fiúknál a „tulkhtotinó" és a „szanuonió", lányoknál pedig a „kartotakhni dombok" közötti helyen. „Amit ez a páratlan könyv „tulkhtotinónak" és a „szanuoniónak" hív, az a „pénisz" ama részeinek felel meg, melyeknek a kortárs orvostudomány a „makk" és a „fityma" nevet adta, és melyek fiúknál a nemi szerv végén vannak. A „kartotakhni dombok" pedig lányoknál a „csiklót" fedik, és a „labia majores" és „labia minores", vagyis a „kis és nagy szeméremajak" nevet viselik. „A „kulnábó" anyagnak a kortárs orvostudományban nincs neve, mert az számára, mint független anyag, teljesen ismeretlen. „A modern orvostudomány csak az anyagok azon halmazát ismeri, mely többek között a „kulnábó" anyagot is tartalmazza. „Ezt a halmazt, amit „fitymafaggyúnak" nevez, teljesen heterogén anyagok alkotják, melyeket különféle „mirigyek" választanak ki, amelyeknek semmi közük sincs egymáshoz, mint a „hájmirigyek", a „Bartholin" mirigyek, a „Cooper" mirigyek, a „Nolniolni" mirigyek, és mások. „Eme anyagok maradványai kiválasztásának és elpárolog-tatásának a Nagy Természet el relátása folytán a szervezet ezen részén kellene létrejönnie, mindenféle véletlenszer érintkezéseknek, valamint különféle légköri mozgásoknak köszönhet en. „Azonban a Természet által el re nem látott öltözetek, melyeket az emberek ruházkodásukra találtak ki, megakadályozták az említett tényez k szabad m ködését a kiválasztás és elpárologtatás folyamatában, ami több következményt vont maga után: ez a „kulnábó" hosszasan ezen a helyen maradva szivárgást vált ki, mely kedvez közeget képez a leveg ben vagy a gyermekkel közvetlen kapcsolatban álló ösz-szes tárgy „szubjektív körében" lév mikrobák megsokszorozódására, és ez a megsokszorozodasi folyamat a gyermekek szervezetének ezen a részén „viszketést" vált ki. „Ez a viszketés el ször önkéntelenül dörzsölésre és vaka-ródzásra kényszeríti a gyermekeket. „Márpedig, mivel a szervezet ezen részein koncentrálódik az összes idegvégz dés, melyeket a Nagy Természet az elmuárnó szent folyamatának véghezvitelére szükséges különös, a feln tteknél rendszerint a közösülés vége felé megjelen érzékelés céljára alkotott meg, a dörzsölés vagy vakarás egy bizonyos kellemes érzékelést ad nekik - f leg azokban az id szakokban, amikor a Nagy Természet el relátásának köszönhet en a gyermekek szerveiben a jövend nemi m ködés el készítési folyamata játszódik le. Ett l kezdve ösztönösen érezve, hogy ez a cselekedet ilyen kellemes érzetet vált ki, saját kezdeményezésükb l kezdik ezeket a helyeket dörzsölni, még akkor is, ha nem viszket, így a Földön a kis murdurtenisták sora rohamosan növekszik. „Azokat az intézkedéseket pedig, melyeket nagy Mózes e baj gyökeres kiirtására hozott, nem a híres és páratlan „Tukha tessz nalul pan" cím könyv alapján ismertem meg, hanem egy nagyon régi papirusz révén. „Eme papirusz tartalmából világosan kit nt, hogy nagy Mózes a „Tukha tessz nalul pan" könyvében leírt ideáit azáltal vitte gyakorlatba, hogy népének két vallási rítust alkotott, az egyiket, melyet „szikt ner tsorn-nak", és a másikat, amelyet „tziel putz kann-nak" hívnak.
„A szent „szikt ner tsornt" külön a fiúk, és a szent „tziel putz kannt" a lányok számára hozták létre, és a gyakorlásuk kötelez volt. „A „szikt ner tsorn" rítusa például a „szúniát-tal" egyezett meg; fiúknál az úgynevezett „vojiano" vagy „nyelvfék" felvágásában nyilvánult meg, ami a nemi szerv végét az azt fed b rt l vagy „fitymától" tette szabaddá, megadva neki a visz-szacsúszási lehet séget. "Mint azt a régi id kb l hozzánk eljutott információk bizonyítják - egyébként józan eszünk is - nagy Mózes, aki, mint azt egy másik forrásból megtudtuk, szaktekintély volt az orvostudományokban, ezzel az operációval azt akarta elérni, hogy az e helyen összegy lt anyagok összessége mindenféle véletlenszer érintkezések következtében magától, mechanikusan távolodjon el, és így ezt a káros viszketést ne váltsa ki. „Nagy Mózes tudását az orvostudomány terén számos történelmi forrás bizonyítja; ezek egyértelm en arról tanúskodnak, hogy tudását azoknak a f papoknak köszönheti, akiknek tanítványa volt egyiptomi tartózkodása alatt, és akikhez e tudomány az Atlantisz kontinensr l származó seikt l jutott el, a Föld eme els és utolsó igazi tudósaitól, az Akhldann társaság tagjaitól. „Nagy Mózes által létrehozott szokások jótev eredményei még ma is láthatóak. „Például ami a körülmetélés szokását illeti, én magam, aki kit diagnoszta vagyok, és szempillantás alatt fel tudom ismerni egy ember arcáról, hogy a szervezete milyen diszharmóniától szenved, kétségtelenül állíthatom, hogy ez az „onániának" nevezett szörny gyermekbetegség szinte egyáltalán nem létezik azon gyermekeknél, akiken ezt a rítust végrehajtották, és ugyanakkor az olyan szül k gyermekei, akik ezt a szokást nem gyakorolják, szinte mindnyájan ki vannak téve a betegségnek. „Vannak egyesek, akik e rítust nem végezték el, s mégis elkerülik az onániát; de az ilyen kivételes esetekben a szó teljes értelmében vett m velt szül k gyermekeir l van szó, akik megértették, hogy egy normális gondolkodás jövend lehet sége gyermekeiknél kizárólag attól függ, hogy e betegségnek gyermekkorukban áldozatul esnek-e vagy sem. „Ezek a m velt szül k nagyon jól tudják, hogy ha fiaik vagy lányaik a feln tt kor elérése el tt idegrendszerükben akár csak egyszer is megtapasztalják az úgynevezett „uamonuanossi folyamat" orgazmus érzetét, akkor feln tt korukban normális gondolkodásra soha többé nem lesznek képesek, így ezek a szül k mindig els rend és f kötelességüknek tekintik, hogy gyermekeiket így neveljék fel. „A legtöbb jelenlegi szül vel ellentétben k nem úgy ítélik, hogy gyermekeik nevelése abból áll, hogy ket a lehet legtöbb „murdurteni pszichopata" költ verseinek kívülr l megtanulására kényszerítsék, vagy hogy megtanítsák nekik, hogyan kell ismer seik és barátaik el tt udvariasan „hajbókolni" - mert, a jelenkori emberek fogalmai szerint sajnos az egész nevelés csak az ilyen „képességek" elérésére irányul. „így tehát kedves, nagyon züllött ám nagyon szimpatikus fiatalember... „Nagy Mózes e két rítust hozta létre és vezette be a zsidó nép hétköznapi életébe a ruházkodás káros találmányának ellensúlyozására, ami miatt lettek lerombolva azok a tényez k, melyekkel a Természet eme szerveket az általuk kiválasztott anyagok káros hatásától megóvta, és azokat nemzedékr l nemzedékre továbbadták, úgy a zsidó vallás hív i, mint más népek, akik azt szinte minden változtatás nélkül átvették. És csak nagy Salamon halála után történt, hogy még a zsidó vallás követ i is abbahagyták a „tziel putz kann" rítust, és csak a „szikt ner tsorn" rítusát folytatták tovább automatikusan, és az még e faj kortárs képvisel ihez is eljutott. „Ez, mint a régi zsidók sok más szokása a keresztény vallásba is belekerült; annak hív i el ször lelkiismeretesen alkalmazták közönséges életükben, de nemsokára elt nt ebb l az új vallásból, és még azt is elfelejtették, hogy valaha létezett. „Igen... minden bizonnyal kedves barátom, ha az isteni Jézus Krisztus tanítását eredeti formájában h en betartották volna, a vallás, aminek alapjául szolgált, és amelyet példátlan bölcsességgel építettek fel, az összes létez és még az összes jövend vallás közül is a legjobb lehetett volna. „Visszatérve a muzulmán vallásra, a többnej ség szokásán kívül nincs benne semmi, amit a zsidó vagy a keresztény tanításban meg ne lehetne találni. „A többnej ség szokását, melyet a híres arab tudós Naulan-el-Aoul tudományos következtetései alapján létesítettek, az emberek mindennapi életébe a keresztény vallás megalapítása után vezették be. „A maguk vallása sokkal kés bb jelent meg. Megalapítói szándékosan egy sokkal tömörebb formát adtak neki, mivel a hangsúlyt a mindennapi élet bizonyos szokásaira szándékozták fektetni. „Ezt két, abban a korban nyilvánvalóvá vált tény okozta: a keresztény vallás hanyatlása, valamint a kortárs lényeknél a „kontemplációs" képesség szembeszök ' elt nése, mely az egyetlen olyan állapot, amiben az igazi vallási tanításokban feltüntetett igazságokat meg lehet érteni. „Amikor mindez a tudomásukra jutott, a muzulmán vallás nagy alkotói elhatározták, hogy egyrészt leegyszer sítik a tanítást magát, másrészt a hangsúlyt bizonyos szokásokra fektetik, hogy ezen új vallás híveinek hétköznapi élete -
akik a kontemplációs képességet, és következésképp az igazságok tudatos megértésének lehet ségét már elvesztették -, legalábbis mechanikusan, többé-kevésbé elviselhet módon tudjon lezajlani. „Akkor vezették be és adtak különös fontosságot a szúniát, az abdeszt és a többnej ség szokásának, melyek jó hatását még ma is észlelhetjük. „Például, ahogy nagyon helyesen maga is észrevette, a körülmetélésnek és az öblítésnek köszönhet en e vallás híinél az „onániával" és bizonyos nemi betegségekkel ritkán találkozunk. Másrészt a többnej ségnek köszönhet en a családi élet náluk egy kölcsönös „pszicho-szerves gondoskodásra" támaszkodik, amely a keresztény vallás kortárs híveinél szinte egyáltalán nem létezik. „A nagy keresztény vallásalapítók által a híveik életbe, a boldog létezéshez szükséges egészség és erkölcsi alap megrzésére bevezetett összes szokásból semmi sem maradt meg, hacsak nem az id szakos böjt, vagyis az a szokás, hogy az év bizonyos szakaszaiban egyes ételek fogyasztásától tartózkodnak. „Különben még ez az utolsóként túlél , jótékony szokás is vagy teljesen elt nik e vallás híveinek hétköznapi életéb l, vagy évr l évre jobban elrontják, mivel a böjtöl k már egyáltalán nem nyerik el általa azt a hasznot, amiért bevezették. „A böjt folyamatában beállt változások a legjellegzetesebbek, és remek példaként szolgálnak annak megértésére, ahogy a keresztény vallás jó szokásait az id során apránként módosították, míg végül is egészen megsz ntek létezni. „Arra, hogy ezt a böjtöt manapság hogyan tartják be, remek például szolgálhatnak az „orosz ortodox keresztények". „Ezek az orosz ortodox keresztények vallásukat teljes egészében a görög ortodoxoktól vették át, akik a többi keresztény szokással együtt a „böjtölést" is továbbadták nekik. „Az orosz ortodoxok milliói napjainkban továbbra is „szigorúan betartják az el írás szerinti böjtöt", pontosan úgy, ahogy azt az „ortodox kódex" elrendeli. „Ahogy azonban k böjtölnek, az ellenállhatatlanul a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk egyik szentenciáját idézi fel, aki ilyen esetben ezt mondja: „Mit számít, hogy úgy énekelek, mint egy szamár mindaddig, míg fülemülének hívnak". „Ugyanígy van az orosz ortodox keresztények böjtjével, feltéve, hogy kereszténynek hívják ket, és f leg ortodoxnak; mit számít az, hogy a böjtt l semmilyen sokkot sem kapnak? „Mint már mondtam, ezek az orosz ortodox keresztények még nagyon szigorúan betartják a böjt id szakát és napjait, az említett kódex szerint. „Viszont, hogy mit szabad vagy mit nem szabad e böjt alatt enni? Hát ebben a „virágcserépben" van az egykori Vilmos császár göndör kutyájának bal lába eltemetve. „Remekül meg fogja érteni, miként böjtölnek manapság, ha elismétlem az egyik ilyen igazi ortodox kereszténynek nemrég Oroszországban hozzám intézett szavait. „Üzleti ügyben találkoztam vele, valamelyest összebarátkoztunk, és gyakran ellátogattam hozzá. „Környezetében jó kereszténynek és „patriarkális családapának" tartották. Az „Öreg Hív k" szektájához tartozott. „Az „Öreg Hív k" azok az ortodox keresztények, akiknek sei több évszázaddal ezel tt megtagadták alávetni magukat valamely „hatóság" által kitalált új szabályoknak, és akik h ek maradtak az el , szintén valamely „hatóság" által csak egy-két évszázaddal a szóban forgó egyházszakadás el tt kitalált szabályokhoz. „Egyszer, amikor több, szintén ortodox keresztény orosz-szál együtt nála vacsoráztam, ez a tiszteletre méltó Öreg Hív hozzám fordult és ezt mondta: „Mohát! Drága öregem!" „Meg kell mondanom, hogy e közösség lényeinél szokásba jött a második pohár igazi orosz vodka után barátaikat különféle beceneveken szólítani, mint „drága Csöpikém", vagy „potrohos gyönyör ségem", vagy „aranyos kis barna köcsögöm", és így tovább.... „így tehát ez a tiszteletre méltó „igazi" ortodox keresztény orosz, aki „Drága öregem" címmel illetett, ezt mondta nekem: „Oda se neki, drága öregem, nemsokára itt a Nagyböjt... majd akkor jól belakomázunk igazi orosz fogásokkal! „Az igazat megvallva a „húsev " id szakban nálunk, Oroszországban majdnem mindig ugyanazt eszi az ember. „De egy böjt, és különösen a Nagyböjt alatt... akkor aztán egész másképp áll a dolog! „Nincs olyan nap, hogy ne adódna valami ízletes eledel. „Tudod mit? Drága öregem! „Múltkor ezzel kapcsolatban egy rendkívüli „felfedezést" tettem. „Ez ezerszer túltesz ama eredeti öreg különc Kopernikusz felfedezésén, aki egy nap, amikor túl sokat ivott lefeküdt a földre, és tisztán érezni vélte, hogy a Föld forog. „Háá! A csodálatos találmány! „Ilyet, akár csupán Anyácskánkban, Moszkvában is mindennap százezrével csinálnak! „Nem!... Az én találmányom egy igazi, aminek van értelme és a legnagyobb mértékben tanulságos.
„Feltaláltam, hogy mind a mai napig teljesen idióták és megrögzött bolondok voltunk, hogy azt hittük, s t meg is voltunk gy dve róla, hogy mikor a Nagyböjt alatt olyan sok változatos és ízes ételt látunk, akkor azt szakácsaink konyham vészetének köszönhetjük. „Hozzátartozóim számára igazán áldott napon, amikor méltóvá váltam ezt az igazságot megérteni, a mi páratlan Dunjasánknak végre sikerült a vajastészta második rétegét is elkészítenie, mely a „mennyhalmájas rombuszhalleves" elengedhetetlen tartozéka. Azon a napon teljes lényemb l megértettem miben hibáztunk. „El ször én magam értettem meg, azután bebizonyítottam az egész háznépemnek, hogy ha mi böjt alatt annyi különféle ízletes ételt eszünk, azt csakis a mi áldott és dics halainknak köszönhetjük. „A böjt idején, különösen Nagyböjtben, otthonainkat gyakori látogatásaikkal örvendeztetik meg: Méltóságos Tokhalak Tiszteletreméltó Recsegek Dics Nyelvhalak Felejthetetlen Rombuszhalak Salamonhal fenségék Énekes Compók Szoborszer Makrélák Hirtelenharagú Csukák Mindig komoly Pontyok Fickándozó Pisztrángok Gyönyör kehalak Büszke Heringek Érdemes Dévérkeszegek és az összes többi Jótev nk, és az összes többi Pártfogónk. „Ezen jót és örömöt okozó adományoknak már akár a nevét hallani is a legnagyobb isteni ajándék számunkra. „Nevük nemcsak egy név, hanem valóságos dallam. „Lehet-e egyáltalán a Beethoven-ek, a Chopin-ek, vagy hozzájuk hasonló henyél k által kitalált zene harmóniáját ezen áldott halak neveinek hangzataival összehasonlítani? „Ezen dics teremtmények neveit hallva mindig az üdvösség érzelme hatol belénk, és terjed szét az ereinkben és idegeinkben. „Ó! Áldott halak! Teremt nk els alkotásai! Legyetek irgalommal hozzánk, és tartsatok meg bennünket a húsev napokban is! Ámen!" „Ezen ima után a mi tiszteletre méltó ortodox keresztény oroszunk lehajtott egy jókora pohár tiszta vodkát, majd gyengéden szemlélni kezdte a mellette álló „Vénusz és Psziché" szobrocskát. „És ez valóban igaz, barátom, minden ortodox keresztény orosz többé-kevésbé ugyanígy áll hozzá a böjthöz. „E keresztény böjtök során, melyeket az ortodox görögökt l vettek át, mindannyian halhúst esznek. „Ez nem számít nekik „b nnek", és mint „böjti ételb l", annyit esznek bel le amennyi csak beléjük fér. „Én egy valamit nem tudok megérteni: honnan vették ezek a szerencsétlen orosz ortodoxok azt, hogy a keresztény böjtök, s f leg a Nagyböjt folyamán szabad halhúst fogyasztani? „Azért érthetetlen ez számomra, mert azok a keresztény ortodoxok, akikt l ezt a szokást átvették, vagyis a görögök, a böjt alatt sohasem ettek halhúst. „Még a mai id kben is, Nagyböjtben a görögök, az ortodox egyház szabályzatának megfelel en, csak egyszer esznek halat, hogy az isteni Jézus Krisztus életének egyik napját megünnepeljék. „Egy olyan böjt, melynek során halhúst fogyasztanak, nemcsak hogy egészen haszontalan a böjtöl nek, hanem még teljesen ellentétben is áll azzal, amit az Isteni Mester Jézus Krisztus tanítani akart, valamint azzal a céllal is, amire a keresztény vallás alapítói e szokást bevezették. „Hogy alátámasszam, amit éppen mondtam, idézni fogom, kedves fiatal barátom, amit egyszer egy si „zsidóesszén" kéziratban a keresztény böjtr l olvastam. „Ebben az si „zsidó-esszén" kéziratban az állt, hogy ezt a Jézus Krisztus tanításának követ i számára bevezetett szokást, vagyis hogy az év bizonyos szakaszaiban böjtölni kell, jóval az halála után, a keresztény id számítás 214ik évében vezették be. „A böjt szokását a keresztény vallásban a titkos „Kelnuki" Nagy Zsinat szentesítette és vezette be. „Ezt a titkos Kelnuki zsinatot, melyen e még új tanítás összes hív je részt vett, a Holt tenger partján, Kelnuk vidékén tartották meg. Innen ered a „Kelnuki Zsinat" elnevezés, amit azután a keresztény vallástörténetben viselt. „Azért tartották mindezt titokban, mert abban a korban Krisztus tanításának követ it a hatalombirtoklók kegyetlenül üldözték. „Márpedig a hatalombirtoklók azért üldözték ket, mert nagyon féltek attól, hogy ha mindenki elkezdene e szerint a vallás szerint élni - és még ha k maguk ezáltal szintén jobb életet élhetnének is - saját hatalmuk másokkal éreztetésének minden lehet ségét elvesztenék, és így meg lennének fosztva azon impulzusok kielégítését l, amelyekkel „önsze-retétnek" nevezett bels istenüket csiklandozzák. „így tehát e „Kelnuki Zsinat" során vezették be el ször azt a szokást, mely szerint Krisztus tanításának hív i bizonyos napokon különféle táplálékoktól tartózkodnak. „Ezen intézmény indító oka egy vita volt, mely a „Kelnuki Zsinaton" két akkor hírneves tudós, a nagy „Khertunánó" és „Veguendiadi" görög filozófus között támadt. „A nagy „Khertunánó a Vörös-tenger partjain él összes hív t képviselte, míg a görög filozófus Veguendiadi az összes görögországi hív t. „Veguendiadi filozófus csak saját hazájában volt ismert tanításáról, míg Khertunánó az egész Földön híres volt. t tartották a legnagyobb tekintélynek az ember bels elrendezésének törvényeit illet en; továbbá az „alkímia" tu-
dományának is nagy szakért je volt - melynek természetesen semmi köze sem volt ahhoz a „tudományhoz", amit a kortárs emberek ugyanezzel a névvel illetnek. „A híres vita a nagy Khertunánó és Veguendiadi között a következ körülmények között támadt: „Úgy t nik, Veguendiadi filozófus két teljes napon át igyekezett kifejteni és bebizonyítani azt, hogy Jézus Krisztus tanításának összes követ i között elengedhetetlen volt elterjeszteni azt a fogalmat, hogy súlyos b n állatokat azért megölni, hogy húsukból táplálkozzanak, annál is inkább, mivel a hús az egészségre nagyon ártalmas - és így tovább. „Veguendiadi filozófus után több más képvisel lépett a szószékre, hogy teóriája mellett vagy ellene szóljon. „Végül is, szerény méltósággal, a nagy Khertunánó lassan fellépett a szószékre és az sajátos nyugodt és világos hangnemében beszélni kezdett. „A kézirat szövege alapján a következ ket mondta: „A magam részér l teljes mértékben egyetértek az összes érvvel és bizonyítékkal, melyeket Veguendiadi filozófus, testvérünk Jézus Krisztusban itt felhozott." „Még azt is hozzátenném következtetéseihez, hogy az emberi aljasság tet foka más életet elpusztítani azért, hogy az ember saját gyomrát megtömje." „Ha ezzel a kérdéssel sok éven át nem foglalkoztam volna, és nem jutottam volna egészen más következtetésekre, akkor mindazok után, amit testvérünk Jézus Krisztusban, Veguendiadi most mondott, egy pillanatig sem haboznék, hogy önöket arra sürgessem és buzdítsam, ne halasszák holnapra városaikba és falvaikba visszatérni, és ott útonútfélen hangosan hirdetni: .Álljanak meg! Emberek! Hagyják abba a húsevést! Ez a szokás Isten minden parancsával ellentétes, és összes betegségüket is ez okozza"." „Mégis, mint látják, nem ezt teszem. Márpedig azért nem, mert hosszú és kitartó kutatásaim e téren, mint éppen mondtam, egészen más következtetésekre vezettek." „Jelen pillanatban csak annyit mondhatok önöknek, hogy a Földön sohasem fog megtörténni az, hogy mindenki ugyanazon vallást gyakorolja. A mi keresztény vallásunkon kívül, mindig lesznek más vallások, és nem lehetünk biztosak benne, hogy azok hív i is tartózkodni fognak a húsevést l." „Márpedig ha mi most nem lehetünk biztosak abban, hogy egy szép nap minden ember a Földön beszünteti a húsevést, akkor nekünk most e szokást illet en más, hatékonyabb eszközökhöz kell folyamodnunk; valóban, ha bizonyos emberek esznek húst, mások pedig nem, ez utóbbiak, a gyakorlatban végbevitt kísérleteim alapján, a létez legborzalmasabb bajoknak lesznek kitéve." „Részletes kísérleteim kimutatták, hogy például azoknál az embereknél, akik a húsevést l tartózkodnak, és mégis húsev k között élnek, megsz nik az úgynevezett „akarater " kialakulása." „Kísérleteim azt is kimutatták, hogy ámbár a nem húsev k testi egészsége feljavul, de amikor húsev kkel keveredve éln ek, pszichikai állapotuk elkerülhetetlenül rosszabbodik - még akkor is, ha a szervezetük állapota tovább javul." „Következésképp csak akkor van reményük jó eredményt elérni, ha teljes elszigeteltségben élnek." „Ami pedig azokat illeti, akik állandóan fogyasztanak húst, vagy az „eknokh" nev elemet tartalmazó táplálékokat, habár szervezetük állapota változatlannak t nik, azzal ellentétben pszichizmusuknak - és els sorban f jellemvonásuknak, melyet néha az általános „karakter" szóval illetnek -pozitív és erkölcsi tulajdonságai apránként elromlanak, míg végül felismerhetetlenné válnak." „Meg kell mondanom önöknek, hogy mindezeket a következtetéseket egy többéves kísérletsorozat alapján vontam le, két b kez és humánus embernek köszönhet en; a gazdag Allah-Ek-Linokha pásztornak, aki pénzével segített, és a mindnyájunk által becsült tudósnak, El-Kuna-Nasszának, aki az általa kitalált „arosztodosszokh" nev készüléket adta kölcsön." "E kiváló készülék révén hosszú éveken át minden nap nyilván tudtam tartani több ezer ember szervezetének állapotát, akik, a jó Allah-Ek-Linokha pásztor költségén, e kísérletnek megfelel körülmények között éltek." „Sokszorozza meg nyájait a Teremt nk." „így tehát ezen gyakorlati kutatásaimnak köszönhet en teljesen meggy dtem arról, hogy ha az emberek tovább folytatják a húsevést, annak nagyon káros következményei lesznek, másrészt, ha közülük csak egyesek hagyják abba, abból sem fakadna semmi jó. Attól kezdve teljesen ennek a problémának szenteltem magam: mit lehetne mégis e téren tenni az emberek többségének jövend jóléte céljából?" „El ször is kategorikusan meggy dtem két dologról:" „Az els : az emberek már évszázadok óta olyannyira hozzászoktak a húsevéshez, hogy gyenge akaratukkal sohasem lennének képesek maguktól lemondani róla, és e b nös hajlamtól megszabadulni; a második: még ha az emberek el is határoznák, hogy lemondanak a húsevésró'l, még ha egy ideig be is tartanák a szavukat, és le is szoknának róla, sohasem lennének képesek olyan sokáig megvonni maguktól, hogy meg is undorodjanak t le. Éspedig azért nem, mert a Földön sohasem lesz ugyanaz a vallása minden embernek és sohasem fognak egyetlen birodalmat alkotni, és ilyen körülmények nélkül nem létezhet semmi más formája egy olyan ösztönz , tiltó, büntet , vagy kényszerít erej
befolyásnak, amely egyformán tudna hatni az emberekre, és aminek köszönhet en az irigység, vagy valamilyen mágneses befolyás által könnyen sarkallt emberek képesek lennének elhatározásukat végrehajtani." „Eme két, számomra oly vitathatatlan következtetés ellenére, ezúttal saját kutatásaim alapján, újra kitartóan nekiálltam kiutat keresni ebb l az elszomorító helyzetb l, melybe az emberek jutottak." „És mindezeket a kutatásokat ezúttal is csak Allah-Ek-Linokha pásztor kifogyhatatlan gazdagsága, és a bölcs ElKuna-Nassza meglep készüléke segítségével tudtam nagyobb méretekben újrakezdeni." „Ezek az új kutatások kimutatták, hogy habár az emberek pszichizmusa az „eknokh" anyag szervezetbe való állandó bevitele folytán általában rosszabbodik, ugyanakkor ezen anyag csak az év bizonyos id szakaiban volt különösen kártékony hatású." „így tehát, testvéreim Jézus Krisztusban, mindazok alapján amit elmondtam, és f leg egy egész év folyamán napról napra sok emberen megismételt legutóbbi megfigyeléseimnek köszönhet en, melyek tisztán kimutatták, hogy az év bizonyos id szakaiban az eknokh anyag mérgez hatásának intenzitása megn tt, most bizalommal ki tudom fejteni személyes véleményemet, hogy ha Jézus Krisztus tanításának hív i között elterjesztenék a szokást, hogy az év bizonyos meghatározott szakaszaiban tartózkodjanak azoktól a termékekt l, amelyek összetételében az eknokh anyag vezet szerepet játszik, akkor ezt a szokást némi valószín séggel be is tartanák és valóban hasznos is volna az emberek számára." „Türelmes alkímiai vizsgálataim kimutatták, hogy az eknokh anyag kivétel nélkül minden szervezet kialakulásában részt vesz, bármilyen legyen is a közeg, amelyben él: a Föld felszínén, a mélyében, a vízben, vagy akár a leveg ben." „Ez az anyag ugyancsak jelen van mindenben, ami e szervezetek kialakulásához hozzájárul, például minden terhes stény „amnioni" folyadékjában, bármilyen fajtához tartozzon is, és olyan termékekben, mint a tej, a tojások, a kaviár, és így tovább." „A nagy Khertunánó ideái a Kelnuani Zsinat résztvev iben akkora meglepetést és zavart váltottak ki, hogy a felbolydulás miatt kénytelen volt beszédét félbeszakítani; le is mondott a folytatásról, és leszállt a szószékr l. „A kéziratban továbbiakban még az is állt, hogy e nap eredményeként a zsinat tagjai a nagy Khertunánó segítségével egyhangúlag elhatározták, hogy kijelölik az év azon szakaszait, melyek során az eknokh anyag a legkárosabb hatást gyakorolja az emberekre, és hogy Jézus Krisztus hív i között széleskör en elterjesztik ezen id szakban a böjtölés szokását, vagyis az ekkor számukra oly káros eknokh anyagot tartalmazó termékekt l való tartózkodást. „így fejez dött be a „zsidó-esszén" kézirat. „Mint látja, e szokás megalapítói azt akarták elérni, hogy a keresztény vallás hív i az év bizonyos id szakaiban tartózkodjanak az olyan termékekt l, melyek ezt az egészségükre, és f leg a pszichizmusukra káros anyagot tartalmazzák. „Ami pedig a szerencsétlen orosz ortodox keresztényeket illeti, bár e nagy vallás valódi hív inek tartják magukat, és k is böjtölnek, de halat mégis fogyasztanak, aminek szervezete a nagy Khertunánó kutatásai alapján tartalmazza az eknokh elemet, melynek káros hatása ellen vezették be ezt a bölcs és hasznos szokást." Itt fejez dött be, gyermekem, a beszélgetésem ezzel a fiatal és szimpatikus perzsával. - Ahogyan pedig a kortárs lények a bölcs seikt l hozzájuk eljutott jótev szokásokat tönkretették és megváltoztatták, arra a mi páratlan Mullah Nasszr Eddinünknek ismét van egy bölcs és odaül szentenciája: „Ej, ej! Emberek, emberek! Miért vagytok ti emberek? Ha nem emberek volnátok, talán intelligensebbek lennétek!" A híres amerikai „Uncle Sam" kedvenc mondásával jól kifejezte ugyanezt az ideát. Azt mesélik, hogy amikor egy kicsit túl sok gint ivott, két pohár között Uncle Sam mindig ezt mondta: „When nothing's right, only then, áll is right". Ami engem illet, én egyszer en ezt mondtam volna: „Gonosz Hold!" Mindenesetre gyermekem, el kell ismernünk, hogy bizonyos szokások, amelyek a legrégibb id kb l jutottak el bolygód jelenkori lényeihez, rendkívül jó hatást gyakorolnak az ottani lények közönséges életére. Márpedig azért rendkívül jók, mert eme szokásokat olyan földi háromagyú lények hozták létre és vezették be az életfolyamatukba, akik értelmüket olyan magas fokra tökéletesítették, amelyet ma már sajnos senki sem tud elérni. A kortárs ember-lények csak olyan szokásokat képesek létrehozni, melyek pszichizmusukat még jobban elrontják. Például nemrég szokásba jött, hogy mindig és mindenhol a „fox-trot" nev táncot táncolják. Most ez a fox-trot mániává vált. Mindenütt, a nap és az éjszaka minden órájában ezt táncolják nemcsak a még alig kialakult fiatal lények, akik még megközelító'leg sem váltak tudatossá életük jelent ségéró'l és céljáról, hanem sokan mások is, akiknek vonásai minden többé-kevésbé józan háromagyú lény számára világosan elárulják, hogy ami az életük id tartamát illeti, mint azt Mesterünk mondaná, „már mindkét lábuk a sírban van". Mindenesetre fox-trot tánc közben ezekben a lényekben pontosan ugyanaz a folyamat játszódik le, mint azon gyermekeknél, akik megkapták a nagy Mózes által „murturdennek" nevezett betegséget.
A nagy Mózes életének felét annak szentelte, hogy a gyermekeknél ezt a betegséget kiirtsa; felel s korú kortárs kedvenceid mondhatnánk szánt szándékkal újra életre keltik, és nemcsak a gyerekek, hanem a feln ttek, s t még az öregek között is elterjesztik. - Mint már mondtam, kortárs kedvenceidhez a régi id kb l eljutott jótev szokások közül az Ázsia kontinens különféle közösségeinek lényei még sokat gyakorolnak. Ezek között vannak olyanok, amelyek küls megnyilvánulásukban els látásra az abszurditásig különösnek és barbárnak t nnek. Pedig, ha bármelyik ilyen szokás valódi jelentését közelebbr l és pártatlanul szemléljük, meglepve látjuk, hogy milyen ügyesen foglalták bele azokat az erkölcsi és higiénikus el nyöket, melyeket követ ik jólétére szántak. Vegyük például az egyik, látszatra legabszurdabb szokást, melyet a „koleni lursz"-oknak, vagy „koleni cigányoknak" nevezett ázsiai törzs tagjainál találunk, akik Perzsia és Afganisztán között élnek. Ez a szokás, melyet a többi ottani lény „cigány füstölésnek" nevez, bármilyen ostobának t njön is, ugyanarra az eredményre vezet, mint az „öblítés", vagy abdest a Perzsáknál. Ezt a cigánytörzset az összes többi között a legmocsko-sabbnak tartják a világon. És valóban olyan piszkosak, hogy ruháikban csak úgy hemzsegnek a „bolhának" nevezett férgek. Az „önfüstölési" szertartás különben egyben eme férgek elpusztítására is szolgál. Bár e törzs tagjai tényleg a lehet legmocskosabbak, mégsem kaptak meg soha egyetlen nemi betegséget sem s t, nem is tudják, hogy ezek a betegségek egyáltalán léteznek, és nem is hallottak arról, hogy az ember ilyet elkaphat. Véleményem szerint ez a védettség annak a szokásnak tudható be, amelyet a régi korok egy értelmes embere vezetett be kortársai jólétére, és amely azután nemzedékr l nemzedékre tovább haladva, véletlenül eljutott a „koleni cigány" törzs eme szennyes lényeihez. Az „önfüstölés" rítusához minden cigány családnak van egy úgynevezett „ateshkainja", vagyis egy különleges támla nélküli széke, amelyet nagyon szentnek tekintenek. Az egész rítust e szent szék segítségével hajtják végre. Minden cigány családnak ugyancsak van egy „tandúrja", vagyis egy Ázsiában igen gyakori, különleges formájú agyag gödre, mely t zhelyként szolgál, melyben kenyeret is sütnek és ételeket is készítenek. Ezekben a „tandúrokban" f leg „kiziákkal" tüzelnek; ezt a tüzel t négylábú állatok trágyája alkotja. A rítus így kezd dik: Amikor a cigány család este hazajön, mindenki el ször leveti a ruháit és a tandúr fölött kirázza. A tandúrban majdnem mindig meleg van, mivel a trágya lassan ég és a „kiziak" körül képz dött hamu sokáig megtartja a t zet. Érdekes megjegyezni, hogy amikor a cigányok kirázzák a ruhájukat a „tandúrban" egy különösen érdekes jelenség játszódik le: a ruhákban hemzseg bolhák leugranak, és a t z-be esve szétpattannak, miel tt elégnének. Márpedig eme szétpattanó, különféle méret bolhák által adott hangok együttesen egy meglep „zenei szimfóniát" komponálnak. Néha a bolhák szétpattanása azt a benyomást kelti a hallgatóban, hogy több tucat géppisztoly ropog. Miután ezek a tiszteletre méltó cigányok már kirázták nem kevésbé tiszteletre méltó ruházatukat, végrehajtják szent rituáléjukat. El ször is ünnepélyesen elhelyezik a család szent székét a tandúrba; azután a legid sebbt l a legfiatalabbig mindenki rááll a maga során. A szent szék egy egyszer , elég keskeny deszkából áll, melyre négy vasláb van er sítve; ez lehet vé teszi számukra a tandúrban állást anélkül, hogy a lábuk a forró hamuban lenne. Amint a család egyik tagja helyet foglalt a tandúron, a többiek a szent énekeikbe kezdenek, és az illet , aki a széken áll miközben egy imát mond, térdeit meghajtva, lassan és méltóságteljesen lehajol és felemelkedik mindaddig, amíg nemi szerveit a tandúr melege egészen át nem hatja. Az egyik kis törzsnél, a „tusszuli kurdoknál", akiket Transzkaukázusban az „Ararát" hegyt l nem messze látogattam meg, van egy másik ehhez hasonló és els látásra ugyanilyen együgy szokás. Ez a törzs nem olyan piszkos, mint a „koleni cigányok"; ellenkez leg, ezek a kurdok minden nap megfürdenek az „Arax" folyóban, és mivel legtöbbjük birkapásztor és a szabad leveg n él, ennek köszönhet en nemcsak hogy nagyon tiszták, hanem nincs is meg az a sajátságos szaguk, ami Ázsia eme részét benépesít kis törzsek lényeinek lenni szokott. A tusszuli kurdoknál minden családnak megvan a maga „szakliája", mely lakó- és vendégfogadó helyül szolgál, mivel e törzsben a különálló családok között a kölcsönös látogatás szokása nagyon kifejl dött. így az is szokásba jött, hogy minden egyes „szaklia" bejáratának egyik sarkában legyen egy „szent mangál", egyfajta zhely, melyben állandóan faszén vagy kiziak parázslik. És minden mangál közelében egy „ktalnotznak" nevezett kis faláda csüng, egy bizonyos növény gyökereivel tele.
A füstölés rítusa abban áll, hogy miel tt a szaklia f helyiségébe menne, a család összes tagjának, és az összes vendégnek, mind en nemi megkülönböztetés nélkü l, b e kell lépnie a szentelt mangálba azért, hogy mint mondják, megtisztítsa magát azon rossz szellemek befolyásától, melyek a becsületes munkával foglalatoskodó embert mindig körülveszik. Ez a „megtisztítás" a következ képpen zajlik: Mindenkinek vennie kell a ládából egy pár gyökeret, amit a t zre dob; azután a gyökér füstjével megfüstöli nemi szerveit. Ha egy asszonyról van szó, egyszer en a mangál felett állva szétterjeszti a szoknyáját; ha egy férfir l, leveti, vagy letolja a „sharovarjait" és ugyancsak a füst fölé áll. Csak egy ilyen füstölés után szabad belépniük a f helyiségbe, ellenkez esetben azt hiszik, hogy nemcsak a rossz szellemek jönnek be a házba, hanem eme káros befolyások felhalmozódása következtében súlyos betegségek is érhetik az embert. Ezeket a szentelt mangálokat rendszerint a legjobb „dzseddzsinek" függönyözik el, vagyis kizárólag a kurdok által sz tt szövetek egy fajtája. Ismétlem gyermekem, az Ázsia kontinensen jelenleg létezik sok effajta szokás. Személyesen is szemtanúja voltam ilyen, els látszatra különös és barbár szokások százainak, azonban a rejtett értelmük komoly és pártatlan tanulmányozása kimutatja, hogy céljuk mindig ugyanaz, vagyis hogy a különféle betegségek gonosz hordozóit elpusztítsák és ugyanakkor az erkölcsi szemérmet meger sítsék. Ezzel ellentétben az Európa kontinensen aligha találtam egyetlen olyan szokást, amelyet külön higiéniai szándékkal vezettek volna be, vagy azért, hogy az emberekbe az erkölcsöt beleneveljék. Kétségtelenül Európában is léteznek mindenféle szokások, akár ezerszámra is; de azokat az ottani lények azért vezették be, hogy jobban tetszenek egymásnak, vagy hogy igazi helyzetüket álcázzák, vagyis palástolják küls megjelenésük nem kívánatos - természetesen az szubjektív fogalmaik értelében nem kívánatos - oldalait, és saját bels értékük semmiségét elrejtsék. Az ott uralkodó szokások évr l évre súlyosbítják a lények személyiségének és értelmének ellentmondásosságát. A legrosszabb az, hogy jelenleg az új nemzedékek egész „oszkiánotzneljét", vagy nevelési rendszerét arra fokozzák le, hogy a gyerekekre számtalan olyan szokást kényszerítenek, melyek csak az erkölcstelenséget idézik eló'. Ezáltal egyrészt a már hosszú évszázadok óta bennük kikristályosodó adatok - ahhoz hogy mint k maguk mondják az Isten, és nem egy egyszer „állat" képmására teremtett lény kialakulását eló'segítsék -, évr l évre egyre jobban feloldódnak, másrészt pszichizmusuk majdnem méltóvá válik arra, amit kedves Mesterünk e szavakkal határoz meg: „Minden van benne, kivéve önmaga". És valóban gyermekem, minden jó patriarchális szokás teljes hiányában, az híres „nevelésük" e kontinens lényeit végérvényesen úgynevezett „automatákká" vagy mechanikus játékbabákká változtatja. Manapság már csak akkor tudnak megelevenedni és küls leg megnyilvánulni, ha véletlenül megnyomják az el készít éveik alatt mechanikusan észlelt benyomásoknak megfelel egyik „gombot". Ha senki sem nyomja meg ezeket a „gombokat", a lények maguk olyanok, mint - ismét Mullah Nasszr Eddin szavaival élve -, „összeillesztett húsdarabok". Itt meg kell jegyeznünk gyermekem, hogy a jelenkori civilizációban él lények állapotának egyik f oka megint csak az onániában rejlik. Ez a betegség, mely az utóbbi id kben szinte járványszer vé vált, az gyermeknevelésük következménye, amelynek egyik elve a mindnyájuk tudatába már mélyen belegyökerezett káros ideát vési beléjük, hogy terjesen helytelen a gyerekeknek a szex kérdésér l beszélni. Továbbá hangsúlyoznám azt a tényt, hogy ez a naiv értelmük által oly sz ken felfogott idea, melynek egyikük sem érti a horderejét, mivel egyszer en egy „illendó'ségi" vagy „illetlenségi" kérdést csinálnak bel le, valójában az eredeti oka az elképeszt „pszichikai mechanikusságuknak". Az egyszer s mindenkorra meghatározott fogalmaknak ezen összességében, amit k „nevelésnek" hívnak, külön helyet szentelnek annak pontos és részletes leírására, hogy mit szabad, és mit nem szabad a gyerekeknek megmondani Más szóval, ami részükr l „illend " vagy „illetlen". Meg kell mondanom neked, hogy bolygód felszínén eltöltött utolsó tartózkodásom vége felé ezt a kínos kérdést öszszes oldaláról részletesen tanulmányoznom kellett. Hogy többé-kevésbé tudd, milyen eredményre vezet a jelenlegi gyermeknevelés, el fogok mesélni egy bizonyos eseményt, mely eme földi szerencsétlenség iránt egy egészen különleges érdekl dést keltett fel bennem. A történet, amit mesélni fogok, a nagy orosz közösségben játszódott le; mégis találó képet fog adni arról a nevelési stílusról, melyet a jelenkori civilizáció összes gyermekének adnak.
t, ez annál is inkább jellemz , mivel ebben a nagy orosz közösségben a „felel s" lények, és f leg az „uralkodó osztályok", igyekeznek gyermekeiket pontosan ugyanúgy nevelni, mint ahogy azt Amerika és Európa kontinensek többi közösségének „felel s" lényei teszik. Miel tt magát az eseményt elmesélném, egy azt megel történettel kezdem, ami kiválóan illusztrálja az úgynevezett „nevelésük" jelentését, és amely szintén hozzájárult ahhoz, hogy bennem ez iránt a probléma iránt egy egészen különleges érdekl dés ébredjen. - Abban az évben folyamatosan több hónapot kellett e közösség f városában, Szentpéterváron töltenem. Ottlétem során barátságot kötöttem egy id sebb házaspárral. A férfi „szenátor", az asszony pedig, aki az „el kel társasághoz" tartozott, több jótékonysági egylet pártfogója volt. Gyakran meglátogattam ket, szerettem sakkozni a szenátorral, mint azt annak idején a „tisztes" emberek tették. Az id s házaspárnak több lánya volt. Az id sebbek már mind „el voltak helyezve", vagyis férjhez mentek. Otthon csak a legfiatalabb maradt, aki tizenkét éves volt. Mivel a házaspárnak a többi lánnyal már nem volt gondja, elhatározták, hogy a legfiatalabbnak az akkori fogalom szerint a legjobb nevelést adják. Ezért egy „internátusba" küldték, az egyik legels be ezekb l a közoktatási intézményekb l, amelyeket ott „nevel intézetnek" hívnak. A kislány csak vasárnap és nagy ünnepnapokon jött haza; a papa és a mama egy meghatározott napon, hetente egyszer elment meglátogatni t az internátusban. Mivel én a vasár- és ünnepnapokon majdnem mindig náluk voltam, és találkoztam ezzel a bájos kislánnyal, aki még túl fiatal volt ahhoz, hogy el legyen rontva; néha el is mentem vele sétálni a szomszédos parkba. A séták során hol viccel dtünk, hol iskolai óráiról, hol új benyomásairól mesélt. Eme találkozások és beszélgetések során apránként egy kötelék alakult ki közöttünk, mint egy barátság, ami a,hetek során egyre növekedett. Észleléseiben és megnyilvánulásaiban nagyon gyors felfogású, vagy mint kedvenceid mondanák „eleven és mégis megfontolt" kislány volt. Egy nap szenátor barátomat kormánya „ellen rzéssel" bízta meg, valahol távol Szibériában. A felesége el akarta kísérni, mivel a szenátornak, aki egyfajta májbetegségben szenvedett állandó gondozásra volt szüksége, de legkisebb lányának helyzete ebben megakadályozta, mert nem volt, aki foglalkozzon vele. így szülei, id s barátaim, egy reggel eljöttek hozzám, hogy megkérjenek, nem tudnám-e távollétükben helyettesíteni ket, vagyis a kislányt minden héten meglátogatni az internátusban, és szünid ben hazahozni magammal. Természetesen azonnal elfogadtam javaslatukat. A szenátor és felesége nemsokára elutaztak Szibériába, s én mindjárt nekiálltam hogy a lányuk iránti kötelezettségemnek pontosan eleget tegyek, aki akkorra már tényleg a kedvencemmé vált. Már ebbe a külön a gyermeknevelésnek szentelt interná-tusba tett els látogatásom során felt nt valami különös dolog, ami azután arra vezetett, hogy ennek az általuk kitalált „káros rossznak" a kortárs kedvenceidre gyakorolt következményeit megfigyeljem és tanulmányozzam. Aznap, amikor ezt az úgynevezett „el kel intézményt" meglátogattam, a fogadószobában, ahol a szül k vagy gyámok gyermekeikkel vagy védenceikkel találkoztak, sok volt a látogató. Egyes szül k éppen érkeztek, mások már gyermekeikkel beszélgettek vagy ülve vártak, teljes figyelmüket az ajtóra összpontosítva, amelyiken az intézet növendékei be szoktak jönni. Miután a felügyel nek elmondtam kivel óhajtok találkozni, én is leültem, hogy megvárjam véletlen folytán fogadott gyermekemet. Várakozás közben körülnéztem. Ezen „el kel intézmény" összes növendéke ugyanazt a ruhát viselte és hajviseletük is ugyanaz volt, két copfba fonva, melyek szalaggal átkötött végei a hátukra lógtak. Mindjárt a szemembe ötlött valami különös ezekkel a haj-szalagokkal kapcsolatban. Egyes növendékeknél a szalagok szabadon lebegtek a hátukon, ugyanakkor másoknál egy bizonyos módon össze voltak csomózva. Az ezt követ els ünnepnapon, amikor fogadott gyermekemet hazavittem, a szamovár mellett beszélgetve megkérdeztem t le: „Mondd már Szonja, az intézetedben, ahol olyan nagy a szigor az egyenruhát illet en, a növendékek hogy engedhetik meg maguknak ezt a fantáziát a hajszalagok viseletében?" Erre rögtön elpirult, és szemét a teára függesztve hallgatagon gondolkodott, majd végül is egy bizonyos idegességgel így válaszolt: „Igen, ez igaz. De nem olyan egyszer . S t, ez az internátusban egy nagy titok. Ugyanakkor nem tudom eltitkolni ön el tt, aki jó barátom, mivel biztos vagyok benne, hogy sohasem fogja elárulni a mi nagy titkunkat senkinek." És szintén elismerte el ttem a következ ket:
„Nálunk e módszert a szalagok csomóra kötésére a növendékek szándékosan találták ki arra, hogy meg tudják különböztetni egymást, vagyis hogy fel tudják ismerni melyik klubba tartozik egy növendék anélkül, hogy az osztályf nök-n , a felügyel , és általában mindazok, akik nem az interná-tus növendékei ezt megsejtenék vagy kitalálnák titkunkat. „Az intézet összes növendékét két kategóriába osztjuk fel: egyesek a „férfi klubba", többiek a „n i klubba" tartoznak, és mi a szalagok csomójáról ismerjük fel egymást." Azután nagyon részletesen elmagyarázta nekem, hogy a különbség e két klub között miben rejlett. Azt mondta, hogy minden újonnan érkez a n i klub tagja lesz, és csak kés bb, amikor már tanúságot tett valamilyen merészségr l az osztályf nökn , vagy a felügyel iránt, vagy ha képes volt valamilyen kezdeményezésre, akkor válhatott az összes növendék beleegyezésével a férfi klub tagjává: És ett l kezdve csomózza össze a két szalag végét. Klubjuk összejöveteleit általában vagy egy üres osztályteremben, vagy egy hálóteremben, de leggyakrabban a vécében tartja. A férfi klub tagjai a következ kiváltságokkal rendelkeznek: joguk van kényük-kedvük szerint választani a n i klubtagok közül annyit, amennyit csak kívánnak, és nekik a férfi klub tagjainak bármely kívánságát mindig teljesíteni kell, és mindenben azon kell lenniük, hogy az intézetben való tartózkodásukat megkönnyítsék, például azzal, hogy reggel bevetik az ágyukat, lemásolják a leckéiket, a hazulról kapott nyalánkságok egy részét nekik adják, és így tovább. A klub f tevékenysége betiltott könyvek közös olvasásában nyilvánul meg, és f leg egy nagyon ritka kéziratéban, melyet egyikük az intézetben adakozással gy jtött pénzb l szerzett be. Ez a kézirat a híres Szapphó költó'n tanítását írja le részletesen. Meg kell mondanom gyermekem, hogy Szapphó egy görög költó'n volt, aki els ként fedezte fel bolygódon „az igazi boldogsághoz vezet utat", úgy az akkori, mint a jelenkori civilizáció számtalan n jének legnagyobb megelégedésére. A „n i boldogságnak" ez a megteremt je Leszbosz szigetén élt. E szigetr l ered az elnevezés, mely azokat a n ket illeti, akik méltóvá váltak e rendkívüli n tanítását megérteni és létezési folyamatukban megvalósítani; most „leszbikusoknak" nevezik ket. Fogadott gyermekem - aki egy véletlen folytán lett tájékoztatóm a bolygódon él n nem lények pszichizmusának finomságairól - még azt is elmagyarázta, hogy az internátus férfi klubjának bármelyik tagja saját szórakozására annyi partnert választhatott, amennyit akart. Természetesen ezek a szórakozások teljes összhangban voltak Szapphó költó'n tanításával. - Úgy gondolom, hogy az elmesélt tény alapján, melyet hasonló megfigyeléseim ezrei közül választottam ki, meg tudod érteni ezt a fenomenális csúfságot, mely sohasem tudott volna megjelenni a fiatal nemzedékben eme káros idea nélkül, mely szerint „nem illik" a gyermekeknek a szexuális kérdésekr l beszélni. Különben az „illem" fogalmát a jelenkori civilizáció lényei a „középkornak" nevezett id szakban él seikt l örökölték. A „középkor" eme hasznamussz-jelöltjei, kik f lerombo-lói voltak az Isteni Mester Jézus Krisztus tanítása valódi jelentésének, még egy általuk kiagyalt, a mindennapi életbe bevezetett szabályt is hagytak rájuk, melyet ,jó modornak" neveztek el. És ez a káros találmány olyan mélyen belegyökerezett a tömegek pszichizmusába, hogy szervessé vált, és örökl dés révén nemzedékr l nemzedékre továbbszállva, kortárs kedvenceid gyenge akaratukkal, még ha tudatosan elhatároznák sem lennének képesek túltenni magukat ezen az abnormális pszichikai köt désen, vagyis azon a fogalmon, hogy „illetlen" a gyermekeiknek szexuális kérdésekr l beszélni. Micsoda? A saját gyermekeivel szexuális kérdésekr l beszélni? Ennél nincs illetlenebb dolog a világon! Az egyedüli dolgok, melyekr l a jelenlegi civilizáció emberei gyermekeikkel beszélnek, és amire oktatják ket, azok a különböz hasznamussz-jelöltek által összegy jtött ama fércelményekb l állnak, melyeket k „a jólneveltség kézikönyvének" hívnak. És mivel az összes ilyen kézikönyvben az áll, hogy a szexuális kérdésekr l beszélni nagyon illetlen, s t, a gyermekek esetében erkölcstelen, a kortárs emberek, még ha észre is veszik, hogy kedvenc kisfiúk vagy szeretett kislányuk rothadni kezd, bármekkora legyen is észbeli kívánságuk rá, mégsem lesznek képesek és nem is merik szintén elmagyarázni gyermekeiknek, hogy ezek a b nös szokások mennyire ártalmasak. - Márpedig gyermekem, a szenátor feleségével együtt visszajött Szibériából, és így felszabadultam kedvencem, a legkisebb lányuk iránti kötelezettségem alól, amikor, mint már említettem, lejátszódott az az esemény, melynek folytán ezt a szörny jelenkori kérdést külön megfigyelni és tanulmányozni kezdtem. Ez a sajnálatos esemény Szentpétervárott zajlódott le.
E híres intézet igazgatón je úgy vélte, hogy az egyik növendéke ellene szegült az híres „illemszabályaiknak", és ezért olyan szigorúan és olyan igazságtalanul megdorgálta, hogy a b nös és egyik barátn je - két ifjú leány, kiknek csírájában minden adatuk megvolt, hogy normális „asszonyanyákká" váljanak - együtt felakasztották magukat. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatom alapján megtudtam a következ ket: Az intézet növendékei között volt egy bizonyos Erzsébet, akit szülei egyenesen a vidéki birtokukról hoztak Szentpétervárra, hogy ott ebben az „el kel nevel intézetben" a legmodernebb oktatásban részesülhessen. Az internátusban ez az alig tizenhárom éves gyermek barátságot kötött egy másik, Mária nev , hozzá hasonlóan még fejletlen növendékkel. Ebben az évben, a tavasz ünnepére, vagyis május elsejére szokáshoz híven az internátus összes növendéke egy hosszú sétát tett a földeken keresztül. A két „kebelbarát" más-más csoportban volt, melyek egymástól egy bizonyos távolságra sétáltak. És íme a mez n Erzsébet meglát egy „bikának" nevezett négylábú állatot. Fel akarván hívni kebelbarátja figyelmét erre a kedves négylábú állatra, torkaszakadtából elkezd kiabálni: Mária! Mária! Nézd, egy „bika"! Alig ejtette ki a „bika" szót, az összes felügyel a szegény Erzsébethez rontott és mindenféle ingerült szemrehányással árasztotta el: „Pfuj! Hogy merészeli maga a „bika" szót kiejteni? Na, lássuk csak! Ez a négylábú állat olyan dolgokkal foglalkozik... amelyekr l egy jól nevelt valaki sohasem beszél, és még kevésbé egy fiatal lány, aki egy olyan el kel intézményhez tartozik, mint a miénk!" Miközben a felügyel k szegény Erzsébetet gyötörték, az intézet összes növendéke odatódult köréje. Azután hirtelen maga az igazgatón is megjelent személyesen. Amikor meghallotta, mir l van szó, is elkezdte a szegény kislányt szemrehányásokkal elhalmozni: „Nem szégyelled magad! Hallatlan, egy ennyire illetlen szót kimondani... !" Végül a szegény Erzsébet nem bírta tovább visszatartani magát és sírva megkérdezte: „Hát miként nevezhetném másképp ezt a négylábú állatot, amely valójában egy „bika"?" „Azt a szót, amivel maga ezt az állatot illeti - válaszolt az igazgatón -, csak a közönséges söpredék használja. De maga, mivel ebben az internátusban van, már nem tartozik a közönséges söpredékhez, és ezért mindig tudnia kell az illetlen dolgoknak olyan nevet adni, ami nem hangzik illetlenül. „Például, amikor meglátott egy illetlen állatot, és kedve támadt megmutatni a barátn jének, kiabálhatta volna ezt: „Nézd, Mária, ott van egy marhapecsenye!" Vagy pedig: „Mária, nézd ott a réten van az, amit olyan jó enni, amikor az ember éhes!" és így tovább." Mindez annyira felzaklatta szegény Erzsébetet - f leg azért, mert az összes barátn je jelenlétében hordták le -, hogy nem tudta tovább visszatartani magát és teljes lényéb l felkiáltott: „Nahát, maguk mind! Nyomorúságos vénlányok! Mozgó madárijeszt k! Gonosz boszorkányok! Egyenest a pokolból jött vámpírok! Mert én valamit a nevén neveztem, mind rám vetik magukat, hogy a véremet kiszívják! Legyenek háromszorosan elátkozva!" Ezek után a szavak után elájult. Azután sorban elájult az igazgatón , több osztályf nökn és felügyel . Ami pedig e nemes intézmény többi osztályf nökét és felügyel jét illeti, azok olyan zsibongásba kezdtek, amilyent csak Berdicsev város vásárterén lehet hallani, amikor zsidó asszonyok alkusznak. Mindennek az lett az eredménye, hogy amikor az elájult osztályf nökn k és felügyel k magukhoz tértek, mindjárt ott helyben az igazgatón elnöklete alatt tartottak egy „tanári értekezletet", mely kimondta az ítéletet, hogy amint visszatérnek a városba, táviratilag értesítik Erzsébet édesapját arról, hogy jöjjön el a lányáért, mert t ebb l az intézetb l, és egyben az orosz birodalom összes többi hasonló intézetéb l egyszer s mindenkorra kizárták. Még aznap este, egy órával miután az összes növendék hazatért, az egyik portás véletlenül észrevette a faraktárban ezt a két fiatal lányt, akikb l egyszer családanyák lehettek volna, a tet gerendáról lelógó két kötélen felakasztva. Mária zsebében találtak egy rövid levelet, amelyen ez állt: „Együtt érezve drága Erzsébettel, én sem akarok magukhoz hasonló semmiségek társaságában tovább élni, így vele együtt megyek egy jobb világba." Ez a gyászos esemény akkor annyira felkeltette az érdekl désemet, hogy természetesen privát alapon, az összes szerepl pszichizmusának elmélyített pszichoanalitikai tanulmányozásába kezdtem. Többek között rájöttem, hogy éles kirobbanása pillanatában szegény Erzsébet pszichizmusában egy rettenetes z rzavar és káosz támadt. És igazán meglep lett volna, hogy egy ilyen káosz be ne álljon egy olyan tizenhárom éves kislány pszichizmusában, aki még nem vált tudatossá önmagáról, és aki e szerencsétlen baleset el tt mindig édesapjánál lakott, az egyik olyan nagy orosz földbirtokon, ahol a természetnek mindig ugyanazt a gazdagságát érezte és látta, ami aznap a Szentpétervár melletti réten uralkodott.
Elvitték ebbe a zajos és fullasztó f városba, hogy ott hosz-szú heteken át egy hevenyészett kalickába zárják. És hirtelen, egy olyan környezetbe került, ahol minden új benyomás csodálatos érzelmeket és emlékeket ébresztett fel benne. Bolygódon a tavasz els napjaiban néha ellenállhatatlanul szép képek tárulnak a szemed elé. Képzeld el magadnak ezt a képet: A távolban a tehenek legelésznek... Lábad el tt félénken kandikál ki a földb l a hóvirág... Szinte a füledet súrolva rebben el egy madárka... Jobbra, egy ismeretlen madárszó hangzik... Balról eldugott virágok átható illata árad... Egyszóval, hasonló pillanatokban, egy olyan fiatal lénynek, mint Erzsébet, aki egy hosszas városi lét után hirtelen rengeteg ilyen rendkívüli benyomásnak van kitéve, egy természetes lényi örömet kell átélnie, amely mindenféle asszociációkat vált ki benne. És ezeket Erzsébetnek annál is er sebben kellett éreznie, mivel az intézet el tt mindig vidéken, apja birtokán élt a már túlzottan abnormális városi életkörülményekt l távol. Ezért benne minden új benyomásnak gyermekkora távoli benyomásait kellett felébresztenie, melyek maguk is más kellemes emlékekhez f dnek. Nem nehéz elképzelni, hogy e „bikának" nevezett négylábú állat váratlan megjelenése, felidézve azt, amelyiket apja birtokán látott - és amelyet a gyerekek annyira szerettek, hogy titokban kenyeret vittek neki - ennél a fogékony fiatal lánynál a megfelel asszociációkat váltotta ki, amelyek szinte örömet okoztak neki; és mivel az ottani abnormális életkörülmények még nem rontották el, ezt meg akarta osztani kebelbarátn jével, aki t le egy bizonyos távolságra volt, és odakiabált hozzá, hogy figyelmét erre a jó „bikára" terelje. Most kérdezem t led, hogy kellett volna ezt a négylábú lényt megneveznie, mikor tényleg egy „bikáról" volt szó? Marhapecsenyének, mint azt az ott most balsorsukra létez barbár szisztéma alapján külön a „gyermeknevelésre" létrehozott „nagyra becsülend intézmény" „nagyra becsült" igazgatón je tanácsolta? - Mint látod gyermekem, azon szándékkal, hogy részletesebben beszéljek neked az Amerika kontinenst benépesít háromagyú lényekr l, akik téged érdekelnek egyúttal az ösz-szes többi kontinensen él lényekr l is sok mindent elmondtam. Különben nem hiszem, hogy panaszt tennél emiatt, mivel így megismertél rengeteg olyan tényt, melyek különös pszichizmusuknak új oldalait világítják meg. Ami pedig eme nagy jelenkori észak-amerikai közösséget alkotó lények általános jelenlétének az úgynevezett „elfaju-lási fokát" illeti egy normális háromagyú lényhez közelebb álló Lény elnyerése szempontjából, mondhatok neked valami számukra megnyugtatót: nevezetesen, hogy véleményem szerint náluk nagyobb, mint máshol az olyan lények száma, akiknek jelenlétében ez a lehet ség teljesen még nem veszett el. Bár ezt az új közösséget olyan háromagyú lények alkotják, akik egyre többen jönnek az Európa kontinensr l, ahol ahhoz, hogy olyan embereket lehessen találni, akiknek ez a lehet sége még megvan az kell, mint kedves mesterünk Mullah Nasszr Eddin mondaná: „hogy külön, egy nagyteljesítmény fényszóróval keressék", mindazonáltal, ismétlem ez a százalék Amerikában nagyobb, mint az európai országokban. És ez szerintem annak a ténynek tudható be, hogy akik az öreg kontinensr l emigráltak és még mindig emigrálnak legtöbbször az „egyszer nép" és nem a vezet osztályhoz tartozó lények sarjadékai, akiknél a hosszú évszázadokon át nemzedékr l nemzedékre továbbadott hajlam a hasznamusszi tulajdonságokra egy olyan „bels önelégültséget" fejlesztett ki, ami nem engedi meg nekik, hogy a tömeggel összeolvadjanak, hogy együtt, közös er feszítéssel küzdjenek olyan háromagyú lényekké válni, amilyeneknek lenniük kellene. Azt, hogy közöttük tartózkodásom folyamán képes voltam a kívánságom szerint pihenni egyedül az európai vezet osztály sarjadékainak az Amerika kontinens lényei közötti majdnem teljes hiányának, és annak a ténynek köszönhettem, hogy tömegük egy olyan környezetet alkot, amelyikben még számunkra is lehetséges volt létezni anélkül, hogy a környezet helyi emanációinak befolyása alá essünk - amely befolyás minden lény „szubjektíven természetes bels ereire" káros hatással van. - Nos gyermekem, mivel ilyen sok id t töltöttem azzal, hogy e nagy kortárs közösség lényei által kitalált, vagy felújított összes gonosz szokás jelentését elmagyarázzam, amelyek már több korban is léteztek, és amelyek a szó objektív értelmében véve nemcsak számukra váltak károssá, hanem a többi kontinensen lakó lény számára is - így tehát szerintem feltétlenül szükséges, hogy „záróakkordként" beavassalak azokba az ideákba, melyek New-York városából való indulásom napján jelentek meg gondolataimban, és csak a g zhajón fejez dtek be, amely ett l a kontinenst l messze keletre vitt. Aznap a „Columbus Circle" egyik páratlan kávéházában ültem, amit k „Childs"-nak hívnak, azokra az európai lényekre várva, akik Amerikába kísértek, hogy együtt menjünk a kiköt állomásra. Az ablakon át szemléltem a járókel ket, kiknek küls látszata egy automatikus észlelés számára különfélének t nt - ama náluk nemrégiben megrögz dött káros, „divatnak" nevezett találmány következtében, melynek k minden más kontinens lényeinél inkább a rabszolgái lettek - pedig „bels tartalmuk" alapján mind meglep en egyformák voltak.
ket figyelve visszaemlékeztem el esti végs következtetéseimre és arra gondoltam, hogy a „Heropasz folyamatának" jelen szakaszában, e különös háromagyú lények általános planetáris közönséges létezési folyamatában eme új közösség lényei képviselik a különös pszichizmusuk összességében már régóta megalapozott azon sajátosság intenzív megvalósulásának ideiglenes melegágyát, amelyiket az egyik legszentebb Individuum egyszer az „új abnormitások f id szakos forrásának" mondott. Az asszociációk eme sorozatának, valamint az azt követ aktív gondolkodásnak kiindulópontja egy véletlenül tett megállapítás volt, nevezetesen az, hogy ami mindegyikük „szubjektív megjelenésének összességét" alkotja, vagyis a ruhák, a mozdulatok, a modor, és általában a közös életük során bevezetett összes szokás nem más, mint egyszer utánzása mindannak, amit más kontinensek független közösségeinek szabad lényei - szabadok, vagyis már sok tapasztalattal rendelkeznek és következésképpen már elvesztettek minden illúziót arról, amit a közönséges életfolyamat adhat - felebarátaikhoz méltatlan megnyilvánulásnak tartanak. Ez a váratlan megállapítás nagyon meglepett, mivel már teljesen meg voltam gy dve róla, hogy egyrészt majdnem az összes többi, akár régen vagy újonnan kialakult közösséghez tartozó akkori lény közönséges életében amennyire csak lehet imitálja és lelkesedéssel teszi magáévá eme fiatal csoport lényeinek minden újítását, másrészt ez utóbbiak minden küls megnyilvánulása, és következésképpen mindaz, ami azokhoz „bels szubjektív kiértékelésül" szolgált, kizárólag azokból a rossz szokásból állt, amelyek, mint már mondtam, a többi független csoport „szabad" lényeinek legnagyobb sajnálatára közösségeik közönséges lényeinek általános jelenlétében olyannyira megrögzó'dtek, hogy annak velejárójává váltak. E meglep ' megállapítás egy intenzív vágyat váltott ki bennem arra, hogy megtaláljam azokat a logikus okokat, amelyek ezt a földi abszurditást kiváltották. Egész nap, miközben a „Childs"-ben ültem az engem kísér európai lényekre várva, majd a hajóállomásra menet a taxiban, s t még a hajón is a legaktívabban szüntelen e kérdés megoldásán gondolkodtam, természetesen az idegenek felé olyan küls megjelenést felvéve, mintha gépiesen nézném mindazt, ami körülöttem lezajlik. Különben már szakért , só't m vészien „virtuóz" lettem az ilyen viselkedésben, hogy hozzájuk hasonlítsak, vagy mint k mondják „ne vonjam magamra a figyelmet". Ahogy a g zhajó Kelet felé haladt a fedélzeten ülve néztem a kontinens fényeit a láthatáron lassan elmosódni, gondolkodtam, fontolóra véve és logikusan összehasonlítva az egymásból következ összes tényt, és sikerült majdnem teljesen tisztázni magamnak, hogy egy ilyen abszurditás miért és hogyan tudott megjelenni ezen a szerencsétlen bolygón. Azzal kezdtem, hogy megállapítottam számos olyan tényt, mely eme abszurditás keletkezését el segíthette majd, mint azt hasonló esetben teszik, elkezdtem egymás után kizárni mindazt, ami nem volt logikus következmény, és végül fel is fedeztem egy els látszatra lényegtelen tényt, amely legnagyobb meglepetésemre eme abnormitás eredeti oka volt. Rájöttem ugyanis, hogy ez a híres „nevelés", amelyr l olyan gyakran beszéltem neked, egyéb következmények között azt vonja magával, hogy a felel s létezésre való el készítés id szakában mindegyikük általános jelenlétében, bármilyen közösséghez tartozzanak is, ahhoz a kétséget kizáró meggy déshez keletkeznek adatok, hogy a múlt id kben a hozzájuk hasonló lények sohasem tökéletesítették magukat az értelemnek egy olyan fokára, amit kortársaik most elértek és még túl is tudnának haladni. Erre a tényre összpontosítva gondolataimat - és emlékezve összes tudatos vagy automatikus benyomásomra, melyeket megfigyelésük során észleltem -, lassacskán megállapítottam, hogy összes kedvenced, f leg az utolsó harminc évszázadban, felel s létezése során mindig arra a meggy désre jut, hogy a jelenkori „civilizációjuk" egyszer en a saját értelmük folyamatos és spontán kifejl désének az eredménye; egy olyan fejl désnek, amely már akkor elkezd dött, amikor a háromagyú lények bolygójukon megjelentek. így, ha valamelyik csoport bizonyos lényei, akik az el készít koruk során ehhez a „hamis meggy déshez" a bennük kialakult új adatok folytán, véletlenül valami kívánatosnak tekintett dolog birtokába jutnak - és ezáltal mindjárt tekintélyre tesznek szert -, ismeretet szereznek -természetesen megint csak a véletlen folytán - egy az elmúlt korok lényei által már sokszor felismert ideáról, akkor azt sajátjukként beállítva terjesztik el maguk körül. Attól kezdve a többi csoport lényei, akik teljes jelenlétében, szintén egy helytelen nevelés folytán, hiányoznak az olyan adatok, melyek a „valóság ösztönös érzetét" és egy „széles látókört" el tudnának idézni, ami minden felel s korban lév háromagyú lény sajátossága elhiszik, hogy ez az idea most els alkalommal jelenik meg bolygójukon, és mivel gyakorlatilag azok is valósítják meg, akik az említett „valami kívánatosat" birtokolják, annak tényleg nagyszer nek kell lennie. Akkor aztán mindenben utánozni kezdik ket, a jót s a rosszat együttvéve, még ha teljesen ellent is mond mindannak, ami a közönséges életükben már szilárdan megrögz dött, kizárólag azért, hogy k is birtokolják azt, amit „aznap" kívánatosnak tekintenek. Arra is visszaemlékeztem, hogy már jóval azel tt is komolyan gondolkodtam ezen a témán, a bolygódon való ötödik tartózkodásom alkalmával, amikor Babilon városát tartották kedvenceid kulturális központjának, és egy hasonló
probléma miatt ezen eredeti háromagyú lények pszichizmusa eme különös oldalának „logikus elemzését" kellett végrehajtanom. Akkor így érveltem: Minden bizonnyal lehetne mentséget találni erre a gondolkodásmódra, ha figyelembe vesszük, hogy az annak idején bolygójukon abnormálisán megalapozott közönséges életkörülmények folytán a kortárs háromagyú lényekhez semmilyen pontos információ sem jutott el a múltban lejátszódott eseményekr l; de hogyan lehet elfogadni azt, hogy mindmáig senkiben közülük - bár az gondolatukban néha, még manapság is lejátszódik „valami", ami a „logikus szembesítés" folyamatához hasonlít - nem merült fel egy egészen egyszer , az ó' kifejezésükkel élve „gyerekes" idea? Ez az idea a következ ': ha, mint ahogy k mondják, és meg vannak gy dve róla, hogy bolygólyuk már sok-sok évszázad óta létezik magukfajta lényeket hordozva magán vagyis, hogy el ttük már a hozzájuk hasonló, gondolkodásra képes lények milliói követték egymást, lehetséges-e az, hogy ezek között a milliók között ne akadt volna néhány, aki képes lett volna kitalálni különféle kényelmi eszközöket a kortársai jólétére, az amerikai lényekéhez hasonlókat, melyeket a többiek minden kritika nélkül, s t, elragadtatással utánoznak, mint az water closet-jeik, konzervjeik, és így tovább? A gondolkodás ezen megbocsáthatatlan hiánya annál is inkább különös, mivel maguk is elismerik számos úgynevezett „ókori bölcs" létezését, és nem tagadják, hogy eme ókori bölcsek felfedezte objektív igazságokból nagyon sok információ jutott el hozzájuk, melyeket különben kortárs kedvenceid közül egyesek minden lelkiismeret-furdalás nélkül saját gondolkodásuk eredményeként közölnek és használnak különböz egoista célokra, nem is gyanítva, hogy e manipulációknak elkerülhetetlen eredményeként a leszármazottjaikat majd el bb-utóbb valami végleges szerencsétlenségre vezetik. Az Atlantisz kontinens elt nése óta rajtuk végzett megfigyeléseim szerint gondolkodásuk eme „logikus analízis" révén oly nehezen felfogható különlegessége, amely bennük az említett téves meggy dést létrehozta, az együttes életfolyamatukban mindig, szinte az összes kellemetlen, többé-kevésbé fontos esemény „gravitációs központjának" lett okozója. E téves, a különös gondolkodásuk eredményezte meggy dés miatt, valamint a kundabuffer szerv tulajdonsága következményeinek érzelmük teljes m ködésére gyakorolt hatására a felel s korukban bennük elkerülhetetlenül megjelent úgynevezett „irigység", „kapzsiság", és „féltékenység" folytán mindig az történik, hogy amikor bármely új csoport lényei valami nagyon kívánatosnak tartott „újdonságot" birtokolnak, amint a többi kontinens összes csoportosulásának lényeihez eljut ennek híre, akkor a hétköznapi életük során megrögz dött azon káros szokás következtében, amit a „haladni kell a korral" kifejezéssel illetnek, az általános jelenlétükben megjelenik a vágy annak birtoklására. Attól kezdve, mint már mondtam, egyrészt mindegyikükben megjelenik a szükséglet annak utánzására, másrészt az a biztos meggy dés is, hogy ezen csoportosulás lényei igazán a helyes életmód szerint élnek, ha sikerült megszerezniük azt, amit akkor nagyon kívánatosnak tartanak. Vegyük figyelembe ezzel kapcsolatban kedvenceid gondolkodásának azt a különleges „pikantériáját", hogy abban sohasem játszódik le az úgynevezett „megfontolás" folyamata, mely lehet vé tenné számukra többé-kevésbé megérteni az igazi okait annak, hogy miért birtokolják egyes lények azt, ami a többieknél az „irigységet", „kapzsiságot", „féltékenységet" és így tovább, váltja ki. Ezért gyermekem, habár igaz, hogy ezen új csoportosulás lényei az elmúlt korok háromagyú lényeinek tudatos munkája és önkéntes szenvedése révén elnyert eredményekb l semmit sem tesznek magukévá, és az is igaz, hogy egész bels tartalmuk és összes küls megnyilvánulásuk egyedül abból áll, ami más független csoportosulások kortárs lényeinél a legrosszabb, mégis, ez utóbbiak amennyire csak tudják utánozzák az összes találmányukat - csak azért, mert eme új csoportosulás lényei azt birtokolják, ami a szó objektív értelmében a legmegvetend bb, de amit eme szerencsétlenek az abnormális közönséges életkörülményeik folytán kívánatosnak tartanak. E véletlenül hatalomra jutott nagy közösség összes ártalmas találmánya között a legkárosabb, vagyis amelynek jövend rossz hatását a legnehezebb lesz általános jelenlétükben helyrehozni, abban a szokásukban nyilvánul meg, hogy az életük legnagyobb részét nagyon magas házakban töltik. - Hogy jól meg tudd érteni ez a találmány mennyire ártalmas nekik, el bb el kell magyaráznom a következ ket: Emlékszel rá, amikor az ott használatban lév , „sport" néven ismert „káros módszerr l" beszéltem neked, azt mondtam, hogy eredetileg kedvenceidnek szintén „fulasznitamni" élettartamuk volt, vagyis szükségszer en addig kellett élniük, míg a kesszdzsan testet magukban fel nem öltötték és az értelem megfelel fokáig ki nem tökéletesítették, de mivel kés bb, amikor elkezdték bevezetni a nagyon abnormális közönséges lényi életkörülményeket, a Nagy Természet kénytelen lett jelenlétüket és életfolyamatukat az Itoklanotz elv alapján megvalósítani, vagyis bizonyos környez okok eredményeivel egyez en. Azóta lett az egyik ilyen ok a második táplálékuk „rezgéss ségi foka", vagy ahogy k maguk mondanák, a belélegzett leveg „s södési foka".
Valóban, ez a lények második táplálékául szolgáló kozmikus képz dés maga is az alapvet kozmikus törvény, a szent Triamazikamnó alapján képz dik és következésképpen a három szent független er nek megfelel három fajta heterogén kozmikus anyag révén valósul meg. Az els ilyen anyagot azon rendszer Napjának emanációi alkotják, amelyikben ez a kozmikus képz dés a lények második táplálékául szolgál. A másodikat azon a bolygón átváltoztatott anyagok, melyen a lények élnek, akik ezt a táplálékot magukhoz veszik. A harmadikat pedig e naprendszer többi bolygója által átváltoztatott anyagok, amelyek ehhez a bolygóhoz a sugárzásaik révén jutnak el. így a lények normális kialakulásához és létezéséhez szükséges összes anyag a megkívánt arányban csak egy meghatározott távolságra a bolygó felszínét l tud megvalósulni, mivel egy „Tenikdoának" nevezett másodrend törvény szerint, amit kedvenceid a „gravitáció törvényének" neveznek, a szent Triamazikamnó második szent erejét megvalósító anyagoknak nincs meg a lehet ségük az atmoszférának egy bizonyos határát túllépni. - Szerintem most te is mérlegelni tudod az összes következményét az elmondottaknak, és ki tudsz alakítani magadnak egy személyes véleményt err l a találmányukról. Különben azt hiszem gyermekem, hogy most már teljesen kielégítettem kíváncsiságodat a híres „keresztény tudománynak" eme „dollár-fox-trotista" hív ir l. Az objektív igazság nevében el kell ismernem, hogy bármilyenek legyenek is ma ezek az amerikaiak, és bármi legyen is bel lük a jöv ben, mégis, mialatt közöttük éltem, lehet ségem nyílt egyfajta bels pihenésre; és most ezért szinte hálámat kell kifejeznem irányukban. Ezért neked, gyermekemnek, az örökösömnek, aki már annyit örököltél és még örökölni fogsz mindabból, amit hosszú létezésem során elnyertem - természetesen oly mértékben, mint azt saját magad egy tudatos, a mi Örökkévaló Atyánknak, minden dolog Fenntartójának szolgálatába állított lét révén kiérdemled - megparancsolom neked, hogy ha megtörténne, hogy eljutsz a Föld-bolygóra, el ne mulaszd elmenni New-York városába, vagy ha ez a város már nem létezne, a helyére, s ott állj meg és hangos szóval, teljes lényedb l mond ki ezeket a szavakat: „Az én drága nagyapám, igaz mesterem, Belzebub, ezen a helyen töltötte el létezése néhány kellemes pillanatát". Úgy is mint örökösömet, akire az el dje által magára vállalt azon kötelezettségek beteljesítésének feladata hárul, melyeknek valamely oknál fogva nem tudott teljesen eleget tenni - azzal is megbízlak, hogy különös figyelmet szentelj egy kérdésnek, ami nagyon érdekelt, de amit tisztázni nem tudtam, mivel az akkor korainak bizonyult; vagyis kikutatni, hogy a leszármazottaik számára - amennyiben a leszármazottaik akkor még léteznek -, milyen ártalmas formát öltött egy manapság nagyon elterjedt „betegség", amelyet egy Onanson-nak nevezett Misterük „irodalmi viszketegségnek" nevezett. Csakugyan, gyermekem, kedvenceid között való tartózkodásom alatt, sok lénnyel léptem többé-kevésbé szoros kapcsolatba, és hamarosan felfigyeltem arra, hogy majdnem mindegyikük már megírt egy könyvet, vagy éppen az írásában volt, vagy pedig készen állt, hogy „írói pályafutásra szánja magát". Ez az eredeti betegség, amiben e kontinens majdnem ösz-szes lénye szenvedett, minden kor vagy nem szerinti megkülönböztetés nélkül, járványszer en terjedt el a „fiatalság" körében, vagyis azoknál, akik a felel s korhoz érnek, és f leg azoknál, kiknek még taknyos az orruk, és kiknek arcát számtalan pattanás ékesíti. Ezzel kapcsolatban még meg kell jegyeznünk e téged érdekl eredeti lények különös pszichizmusának egyik sajátosságát, mely már régóta helyet foglalt közös egzisztenciájukban, és amelyet így fogalmazhatunk meg: „az érdekl dés összpontosítása arra az ideára, mely a véletlen folytán az aznapi f kérdéssé vált". így egyesek közülük, akik a többieknél kicsit „ravaszabbak", és akiknél az „ösztönösen tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a felebarátait tévedésbe ejtheti" nev lényi impulzust kiváltó adatok még jobban el voltak sorvadva, „iskolákat" alapítottak és mindenféle „kézikönyveket" állítottak össze, melyekben különös gonddal, részletesen kimutatták, hogy a szavaknak milyen sorrendben kell állniuk ahhoz, hogy az olvasó jobban fel tudja fogni és magáévá tudja tenni az írott m vet. Ennek következtében azok, akik ilyen iskolákba jártak, vagy effajta „kézikönyveket" olvastak, és saját maguk pedig lényüket és a valóság ismeretét illet en nem különböznek az olyan típusoktól, amelyeket Mullah Nasszr Eddin mesterünk így határoz meg: „elviselhetetlen rezgések atmoszféráját kiárasztó semmiségek", eme szabályok alapján elkezdtek „álbölcselkedni"; és mivel ezen új csoportosulás közönséges életkörülményeihez kötött különféle abnormitások hatására az olvasás folyamata számukra egy szerves szükségletté vált, és egyébként is csak akkor voltak képesek egy könyv tartalmát értékelni, ha azt végigolvasták, a kontinens összes lénye, akiket meghódított ez a rengeteg „harsogó" könyvcím, nekiállt olvasni és olvasni, oly mértékben, hogy a már amúgy is eléggé „híg" gondolkodásuk, nyilvánvalóan egyre „hígabb" és „hígabb" lett. - Nem csak úgy, felületesen mondtam az el bb: „ameny-nyiben leszármazottjaik akkor még léteznek", mivel megfigyeltem náluk egy sajátosságot, mely a n nem lények planetáris teste új alkatának következménye, és amelyet bi-
zonyos kedvenceid közönséges életfolyamatában én már sok évszázaddal azel tt megfigyeltem, és akkor annak nagyon pontosan meg is állapítottam a következményeit. Ez a különleges jelenség Atlantisz szerencsétlensége el tt valósult meg, a különféle akkori nagy közösségekb l ered háromagyú lények egyik kis csoportosulásában. Ezek a lények elkülönülve éltek egy híres, „Balkánira" nev , az Atlantisz kontinenst l keletre fekv szigeten, mely egyidej leg süllyedt el az Atlantisszal. Ez a kis csoport végül is a n nem lények planetáris testének egy furcsa kialakulása folytán halt ki, és a faj megsz nésének ezt a módját az Akhldanné tudós társaság tagjai „dzsupszentozirosszó-nak" nevezték el. Ez a különös sajátosság, mely több évszázaddal a fajuk végs elt nése el tt jelentkezett abban nyilvánult meg, hogy a n nem lények medencéje egyre keskenyebb és keskenyebb lett. A medencének ez az elsz külése olyan gyorsan haladt el re, hogy két évszázaddal fajuk végleges elt nése el tt, az úgy-ahogy kifejl dött véletlen fogamzásaik összes „világra jöttét" már csak az úgynevezett „szitrik" módszerrel hajtották végre, melyet ma „császármetszésnek" hívnak. Belzebub elbeszélésének ezen a részén a Karnak rhajóba behatoló éterben er s „örvénylés" állt be. Ez azt jelentette, hogy az utasokat a „dzsamdzsampal-ba", vagyis az rhajó éttermébe hívták, ahol id nként összejöttek, hogy a második és az els lényi táplálékot együtt vegyék magukhoz. Ezért Belzebub, Hasszin és Ahoun abbahagyták beszélgetésüket, hogy sietve a „dzsamdzsampalba" menjenek.
Negyvenharmadik fejezet Belzebub kifejti véleményét az emberek id szakos kölcsönös elpusztítási folyamatával kapcsolatban AMIKOR Belzebub, Hasszin és Ahoun visszajöttek a „dzsamdzsampalból" és újból elfoglalták megszokott helyüket Hasszin ismét nagyapja felé fordult és így szólt: - Drága nagyapa! A Föld-bolygó háromagyú lényei életfolyamatának különböz eseményeir l szóló részletes magyarázataidnak köszönhet en egy világos fogalom és megfelel értés alakult ki bennem az meglep pszichizmusukról. Ugyanakkor még mindig fennmarad bennem egy kérdés az egyik különös sajátosságukat illet en, amelyet nem tudok megmagyarázni magamnak, és mely még a pszichizmusuk furcsaságát számításba véve is számomra illogikusnak t nik. A gondolataim minduntalan erre a zavarba ejt kérdésre térnek vissza, és még mialatt a dzsamdzsampalban a szent misztériumot ünnepeltük is erre összpontosultak. A földi felel s korú, háromagyú lények életfolyamatáról szóló összes magyarázatod alapján jól megértettem, hogy bár a legtöbbjük, f leg a transzapalni perturbáció óta, már csak egy teljesen automatikus értelmet birtokol, ugyanakkor még ezzel az automatikus értelemmel is olyan leleményességre képes, hogy bolygójukon a Természet mindenféle törvényét többé-kevésbé konstatálva, közönséges életéhez még bizonyos hasznos tárgyakat is ki tud találni. Ugyanakkor az összes elbeszéléseden, mint bíborvörös csík fut végig az egyedül náluk létez sajátosságnak a felemlítése, hogy egymás létezését id szakosan, kölcsönösen elpusztítsák. így drága Nagyapa, egyáltalán nem tudom megérteni, hogyan lehetséges az, hogy ilyen hosszú létezés alatt még nem váltak tudatossá ennek a sajátosságnak a borzalmáról, és ezt még most is folytatják. Lehetséges-e, hogy ez a folyamat sohasem t nt számukra az egész Világegyetemben létez legszörny bb csapásnak, vagy ha minderr l tudatossá is váltak, sohasem gondolkodtak róla, sem nem próbálták megtalálni a módját ennek kiirtására? Nagyon kérlek, drága Nagyapa, magyarázd el nekem, miért van ez így, és hogy a pszichizmusuk különös oldalai közül melyek határozzák meg ezt a sajátosságot? Miután ezt elmondta, Hasszin egy intenzív tudásvággyal teli tekintettel, várakozva nézett nagyapjára. Válaszul unokája kérdésére, Belzebub egy ideig csendben, „lelkiismeret-furdalással" teli mosollyal nézte, majd mélyet sóhajtott és így szólt: - Hát... kedves gyermekem...
Ez a különlegesség, az összes velejáró következménnyel együtt képezi az abnormitásaik f okát, nevezetesen a „zavaros logikájukét". Egy újabb szünet után így folytatta: -Legyen! Segítek e kérdést megérteni, annál is inkább, mert már korábban megígértem, hogy részletesen el fogom neked magyarázni. Aktív gondolkodásod kifejlesztése érdekében azonban nem az erre vonatkozó személyes véleményemet fogom kifejteni neked, hanem olyan formában fogok róla beszélni, hogy képes legyél megszerezni a logikus mérlegelésekhez szükséges anyagot, hogy az el segítse benned az olyan adatok kikristályosodását, amelyek lehet vé teszik számodra a kérdést illet en egy egyéni vélemény kialakítását. Többek közt azt kérdezted t lem, hogy már gondolkodtak-e valaha ezen az elképeszt en borzalmas, kizárólag náluk létez hajlamon? Természetes, hogy gondolkodtak rajta, természetes, hogy látták. Néhányan gyakran gondolnak rá, és automatikus értelmük ellenére is tökéletesen megértik, hogy ez az id szakos kölcsönös elpusztítás! folyamat egy elképzelhetetlen borza-dály, és egy olyan ocsmányság, amire nevet sem lehet találni. Sajnos a megfontolásaik soha, semmire sem vezetnek. Egyrészt azért nem, mert csak néhány elszigetelt lény gondolkodik komolyan ezen a kérdésen, másrészt azért, mivel náluk nincs meg a máshol szokásos, egyetlen kormányzatnak alávetett bolygói szervezet, így aztán, ha az említett elszigetelt lények gondolkodnak is ezen a borzalmon, és még ha valami értelmes megállapításra jutnak is, akkor sem tud ez a megállapítás sem széleskör en elterjedni, sem a többi lény lelkiismeretébe behatolni. Különben is, a földi lények képessége az ilyesfajta kérdések „ szinte megfontolására" nagyon siralmas. Tudnod kell, hogy már felel s létezésük kezdetét l fogva, az abnormálisán megalapozott ottani lényi életkörülmények folytán az „ébrenléti pszichizmusuk" fokozatosan olyanná vált, hogy már csak akkor tudnak szintén gondolni valamire, és a dolgokat igazi megvilágításukban látni, ha a gyomruk olyan mértékben tele van tömve els táplálékkal, hogy a „mozgó idegvégz déseik" meg sem tudnak mozdulni, vagy mint k mondják, „teljesen jól vannak lakva" és mindemellett, minden háromagyú lényhez méltatlanul, a jelenlétükkel már velejáró és annak uralkodó tényez ivé vált kívánságuk, legalábbis abban a percben teljesen ki van elégítve. Márpedig éppen ezek az abnormálisán megalapozott lényi életkörülmények teszik lehetetlenné az összes lény ilyen szükségleteinek kielégítését, ezért és még sok más okból is, legtöbbjük nem tud „ szintén gondolkodni" és még ha nagyon kívánná sem tudná látni és érezni a valóságot. Ezért az „ szinte gondolkodás" és a „valóság érzete" már régóta ritka luxussá váltak, s bolygód legtöbb lénye számára elérhetetlenek. Csak az úgynevezetten „fontos" és hatalom-birtokló lényeknek van meg a lehet ségük arra, hogy a kielégültségig megelégedettek lehessenek; és valójában pontosan ezek a szörny lények tudnának a helyzetük folytán eme végzetes dolog kiirtására valamit is tenni, vagy legalábbis azt egy bizonyos mértékig lecsökkenteni. Azonban éppen ezek a „fontos", hatalom-birtokló lények, akiknek megvan a lehet ségük a szükségleteiket kielégíteni és akik tudnának ennek érdekében valamit tenni - egészen más okokból - egyáltalán nem tesznek semmit. Ennek f oka megint csak abból, a közönséges lényi életükbe megrögzó'dött káros módszerb l ered, amit k „nevelésnek" hívnak. Ezt a káros módszert az el készít korban minden fiatal lényre alkalmazzák, és különösen azokra, akikb l kés bb majdnem mindig hatalom-birtoklók lesznek. Márpedig, annak következtében, hogy ezek a jövend hatalom-birtoklók nem használják ki a Nagy Természet által az elismerésre méltó, felel s életnek megfelel adatok el készítésére szánt id t, hanem azt az híres nevelésükb l származó tulajdonságok kifejlesztésére pazarolják el, amikor ezek a fiatal lények, elérik a felel s kort és egy kötelezettséget viselnek, természetesen semmilyen adattal nem rendelkeznek a „logikus megfontoláshoz", és képtelenek lesznek pártatlanul viszonyulni ama felebarátaikhoz, akik a környez körülmények akarata folytán az hatalmuk alá kerülnek. Abnormális nevelésüknek köszönhet en nemcsak, hogy semmi sem kristályosodik ki bennük, ami képessé tenné ket bármilyen tényleges dolog megértésére és bármi gyakorlati megvalósítására, hanem ellenkez leg, fokozatosan megjelenik bennük a Nagy-Angyal, ma már Arkangyal Luizosz által kitalált átkozott kundabuffer szerv tulajdonságának számos következménye, amelyek nemzedékr l nemzedékre örökl dve szerves funkcióként kristályosodnak ki eme szerencsétlenek pszichizmusában. Nevezetesen az említett szervnek azok a következményei alakulnak ki bennük, amelyek manapság az „egoizmus", „részrehajlás", „hiúság", „önszeretet" és így tovább néven szerepelnek. Különben ezekre a hatalom-birtokló lényekre a mi bölcs Mullah Nasszr Eddinünknek is van egy nagyon érdekes definíciója, mely így szól: „Hogy milyen mértékben fontosak ezek az emberek, az csak a tyúkszemeik számától függ." így tehát gyermekem, kortárs kedvenceid közül azok, akiknek lehet ségük van kedvük szerint teletömni magukat, és minden szükségletüket teljesen kielégíteni, és akik tudnának valamit tenni, hogy küzdjenek ez ellen a bolygójukon
uralkodó szörny rossz ellen, még azokat az ó'szinte gondolkodásra oly megfelel ' alkalmakat sem használják ki, amikor jóllaktak, minden szükségletük kielégült és kényelmesen henteregnek „puha angol díványaikon", hogy mint ott mondják „egy jót emésszenek", hanem egyszer en átadják magukat az ó' gonosz „ön-megnyugtató" istenüknek. És mivel a Világegyetem összes háromagyú lénye, és következésképpen bolygód lényei számára is lehetetlen a gondolkodás folyamata nélkül létezni, és mivel ugyanakkor kedvenceid azt kívánják, hogy szabadon át tudják adni magukat az gonosz „ön-megnyugtató" istenüknek, így fokozatosan és nagyon eredményesen hozzászoktatták magukat ahhoz, hogy minden egyéni lényi eró'feszítés nélkül, automatikusan gondolkodjanak. Meg kell adni: ebben elérték a tökéletességet, és jelenleg a gondolatuk a jelenlétük bármely részének szándékos megfeszítése nélkül minden irányban szertefut. Például, amikor a Föld eme fontos hatalom-birtokló lényei Jóllakottan és kielégülten" elterülnek elengedhetetlen díványaikon, asszociatív gondolataik, amelyek áramlata nem tud megállni, csak a gyomruktól és a nemi szervükt l kapva impulzusokat szabadon kalandozik minden irányban, „ahogy neki jól esik", olyan élvezetes könnyedséggel, mintha „este, Párizsban a boulevard des Capucines-en sétálna". Amikor az egyik ilyen hatalom-birtokló a puha díványán hentereg, például ilyesmi „gondolódik" benne: „Hogyan fogok bosszút állni Gábor barátomon, aki nem a jobb szemével sandított tegnapel tt a n re, akit „szeretek", hanem a ballal?..." Vagy pedig ez a fontos hatalom-birtokló emésztés közben ezt ismételgeti magában: „Miért nem az én lovam nyerte meg tegnap a lóversenyt?" Vagy pedig: „Miért van az, hogy ezeknek a részvényeknek, amelyek valójában semmit sem érnek, minden nap emelkedik az ára a t zsdén?" Hacsak nem kezd el álmodozni: „Ha én Nagy István helyében lennék, aki kitalálta hogyan lehet megszaporítani a legyeket és a csontvázukból elefántcsontot készíteni, az így megszerzett pénzb l én ezt és ezt és ezt csináltam volna, nem úgy, mint ez az idióta hülye, aki olyan, mint a kertész kutyája: nem engedi át másnak a csontját, de maga sem eszi meg...", és így tovább. - Néha el fordul a Földön, hogy bizonyos fontos hatalombirtoklók véletlenül hirtelen nem gyomruk és nemi szerveik reflexeinek befolyása alatt, hanem szintén és nagyon komolyan gondolkodnak valamely, ezzel a szörny földi kérdéssel kapcsolatban álló problémán. Azonban ezek az szinte meggondolások is legtöbbször automatikusan, küls , véletlenszer okok következtében adódnak el . Például az egyik közelállójuk élete a legutóbbi nagy kölcsönös elpusztítási folyamat alatt brutálisan véget ért; vagy pedig valaki súlyosan megbántotta ket; egy más valaki egy nagy szívességgel vagy váratlan ajándékkal hatotta meg ket; vagy talán egy pillanatra átérezték, hogy a saját létezésük a végéhez közeledik. Hasonló esetben, ha az egyik hatalom-birtokló komolyan gondolkodik ezen a bolygóján dúló szörny borzalmon, mindig a teljes lényével felháborodik; és természetesen ebben az állapotban megfogadja, hogy belefog és bármi áron végrehajt mindent, ami egy ilyen sorscsapás megismétl dését megakadályozza. Azonban a baj ott van, hogy amint eme „ szintén felháborodott" lénynek a gyomra elkezd kiürülni, vagy amint ezek a küls benyomások egy kicsit elmosódnak, mindjárt el is felejti fogadalmát, és annál inkább, akár tudatosan akár önkéntelenül belekezd abba, hogy mindent megtegyen annak érdekében, ami általában hozzájárul a közösségek között ennek a folyamatnak a megjelenéséhez. Ott nagyon gyakran el fordul gyermekem, hogy ezek a hatalom-birtokló lények teljesen önkéntelenül, vagy néha félig szándékosan arra törekednek, hogy egy új kölcsönös elpusztítási folyamatot el segítsenek. S t, el fordul az is, hogy abban reménykednek, hogy ez a folyamat a lehet legnagyobb méreteket fogja ölteni. És ez a gyalázatos szükséglet abnormális pszichizmusuk-ban azért jelenik meg, mert ezekb l a folyamatokból bizonyos egoista hasznot szándékoznak húzni, és az elfajult értelmükkel még azt is remélik, hogy minél nagyobb méret lesz a folyamat, annál nagyobb hasznot tudnak húzni bel le k maguk vagy közelállóik. - El fordul azonban az is, gyermekem, hogy bizonyos ilyen hatalom-birtoklók egyesülnek és megalakítanak egy különleges társaságot azzal a céllal, hogy együttesen találjanak módot eme botrányos sajátosság megszüntetésére. Amikor örökre elhagytam ezt a naprendszert, a bolygódon éppen egy új „szövetség" megalakításáról esett nagyon sok szó; úgy emlékszem a „Nemzetek Szövetsége" nevet szándékozták adni neki. Azt mondtam „új", mivel már számos alkalommal alapítottak ilyen jelleg szövetségeket, amelyek mindig ugyanolyan különös módon haltak meg, vagyis „haláltusa nélkül". Jól emlékszem az egyik ilyen szövetség megjelenésére a Tikliamuish országban fekv „Szamoniksz" városban, amelyet akkor, eredeti bolygód összes háromagyú lénye f kulturális központjának tartottak. Akkor el ször gy ltek össze ebben a városban az Ázsia kontinens legtöbb közösségének fontos lényei azzal a szándékkal, hogy közösen kidolgozzanak egy általános egyezményt annak érdekében, hogy a különböz ázsiai közösségek között soha többé ne támadhasson semmi olyan ok, amely egy ilyen kölcsönös elpusztítási folyamatot kiválthatna.
Eme társaság jeligéje ez volt: „Isten ott van jelen, ahol embervér nem folyik". De a különféle egoista és öntelt személyes céljaik folytán ezek a fontos hatalom-birtoklók hamarosan veszekedni kezdtek egymással, és hazamentek anélkül, hogy bármilyen megegyezésre jutottak volna. Több évszázaddal Tikliamuish után ugyanezen az Ázsia kontinensen ismét megjelent egy ilyen társaság az akkor „Mongolplantszurá-nak" nevezett országban. A szövetség jelszava ez volt: „Szeresd felebarátodat, és akkor Isten szeretni fog téged". Ez a társaság sem vezetett semmilyen eredményre, és hasonló módon meg is sz nt létezni. Azután a most „Egyiptom-nak" nevezett országban alakult meg egy hasonló társaság a következ jelszóval: „Tanulj meg el ször egy bolhát megteremteni, mieló'tt a felebarátodat megölni merészelnéd." Még kés bb, Perzsiában alapítottak meg egy másik szövetséget ezzel a jelszóval: „Minden ember esszenciája Istent l van, de ha csak egyet is er szakkal megöl egy másik, akkor mindannyian semmivé válnak". Nemrégen, alig négy-öt évszázaddal ezel tt, alapították meg az utolsó ilyen szövetséget Ázsiában, egy azt hiszem „Mosszulopolisz-nak" nevezett városban. Ezt a szövetséget így hívták: „A Föld a Közös Teremtó'nké, és az összes teremtménye számára egyaránt szabad". De mivel hamarosan vita támadt a tagok között, nevet változtatott, és azután, míg csak el nem t nt, a következ nevet viselte: „A Föld csak az embereké". Az el bbi, „A Föld mindenki számára egyaránt szabad", társaság tagjai talán végezhettek volna valami eredményeset. Egyrészt azért, mert az alapvet programjuk megvalósítható volt, másrészt, mert kivétel nélkül mind id s és tiszteletre méltó lények voltak, akiknek sok tapasztalatuk volt, és így semmi illúziójuk sem lehetett arról, amit egy közönséges bolygói élet általában adhat számukra. így sokkal kevésbé voltak meg azok az „egoizmusnak" és „önteltségnek" nevezett és egyéb hasonló tulajdonságaik, melyek az ilyen fajta társaságokat általában tönkreteszik. Ez a társaság tényleg valami valódi eredményre vezethetett volna, els sorban azért, mert nem volt közöttük egyetlen hatalom-birtokló sem, egyetlen sem ezekb l a saját, egoista és hiú céljaik által hajtott lényekb l, akik - bármilyenek legyenek is egy általános bolygói jelleg szövetség m vei, amelynek k tagjai, végül mindig - méghozzá „zenei kísérettel" - eljuttatják azokat a mi Mullah Nasszr Eddinünk híres disznajához, amely aztán a legkisebb „udvariaskodás" nélkül mindent felfal, amit csak adnak neki. Az egyedüli közintézmények, amelyeket - f leg napjainkban - ezek a fontos hatalom-birtoklók megkímélnek, azok amelyekb l tekintélyes hasznot remélhetnek személyesen saját maguk vagy kasztjuk lényei javára. Igaz, hogy egy ilyen társaság tevékenységei akár jó eredményekhez is vezethetnének bolygójuk összes lénye javára, kasztszerinti megkülönböztetés nélkül, de amint a társaság ügyeiben megjelennek kisebb nehézségek, vagy - mint mondani szokták - beáll egy krízis, a földi hatalom-bitorló lényeket feladataik mindjárt bosszantani kezdik, és már az említésükre is, vagy ha asszociációk révén csupán csak visz-szaemlékeznek rájuk, egy fájdalmas grimasz jelenik meg az arcukon. Azon lények munkája, akik a szövetségüknek „A Föld a Közös Teremt nké, és az összes teremtménye számára egyaránt szabad" nevet adták, szintén semmire sem vezetett, bár ezek a lények majdnem mindent megtettek, amit az eme páratlan bolygón szinte állandóan uralkodó körülmények között meg lehet tenni. Kés bb majd mesélni fogok neked erró'l még részletesen is, mivel az ennek a beléjük ültetett b nös tulajdonságnak kiirtását, vagy legalábbis mérsékelését elérni próbáló társaság megbukására vonatkozó információ ismét kell megvilágításba fogja helyezni különleges pszichizmusukat, és anyagul szolgálhat számodra eme szörny kölcsönös elpusztítást folyamat fó', tárgyilagos okainak megértésére. - Visszatérve arra a szövetségre, amelyet, mint már mondtam, a háromagyú lények azért hoztak létre a bolygójukon, hogy együtt olyan gyakorlati intézkedéseket alapozzanak meg és valósítsanak meg, amelyek eme szörny folyamat teljes megszüntetését teszik lehet vé; egy olyan szövetséget, amelyet „Nemzetek Szövetségének" fognak hívni, vagy már úgy is hívják - ha tudni akarod szinte véleményemet: szinte biztos vagyok benne, hogy annak semmi tényleges eredménye sem lesz, mégpedig két okból. Az els ok csak elbeszélésem végén fog megvilágosodni el tted, a második az, hogy ez a tulajdonság már behatolt a Föld-bolygó háromagyú lényeinek, mint mondják, a „testébe és vérébe". És ha semmit sem tudtak tenni az elmúlt korokban él azon kedvenceid, akik felel s korukban legalább meg tudták valósítani a Létre vonatkozóan az úgynevezett „önmagára való emlékezést", akkor semmit sem fognak tudni megvalósítani az olyan lények sem - mint például eme társaság tagjai -, akiknek ugyanolyan az értelmük, mint a legtöbb kortársuké, és akik csak addig a fokig tökéletesítik magukat, amelyet Mullah Nasszr Eddinünk ezekkel a szavakkal fejezne ki: „No nézd csak! Már kezdi megkülönböztetni a papát a mamától!" Mindazonáltal eme új társaság fontos hatalom-birtokló jelenlegi vagy jövend tagjai semmit sem fognak tudatosan elérni; ellenben tudattalanul a legnagyobb és a lehet leghasznosabb „személyes" hasznot fogják húzni ebb l a vállalkozásból, mivel ez a hivatalos társaság egy nagyon elfogadható kifogással fog szolgálni számukra arra
vonatkozólag, hogy port hintsenek „tulajdonosn jük" szemébe, más szóval a „feleségüket", „szeret jüket", az „anyósukat" vagy az egyik nagyáruházuk valamely eladón jét. Az új hivatalos szövetségnek köszönhet en ezentúl lehet ségük lesz az idejüket nyugodtan a hozzájuk hasonló fontos hatalom-birtokló barátaik társaságában eltölteni, és ezeken a nemzetközi „five-o'clock"-jaikon, amelyeket minden bizonnyal gyakran fognak megszervezni a fontos hivatalos szövetségük ügyintézésének ürügyével, az „tulajdonosjük" csendes és mégis dermeszt én éber tekintetét l távol lehetnek. A hatalom-birtokló lények szövetségei náluk általában az ilyen, nagy kölcsönös elpusztítási folyamataik vége felé jelennek meg - és majdnem minden alkalommal a következ k szerint: Néhányuknál, akiket az utolsó kölcsönös elpusztítási folyamat során személyesen is „súlyos veszteségek" értek, amelyek „mozgató ereje" még nem sz nt meg általános jelenlétükben hatni, pszichizmusuk általános m ködésében bizonyos keveredést hoznak létre, melynek következtében a tudatalattijukban a „lelkiismeret" lényi impulzusára jelenlév adatok maguktól vesznek részt „automatikus tudatuk" azon m ködésében, amely számukra már régóta megszokottá vált - más szóval, az a kombináció, amelyr l a Nagyon Szent Ashyata Sheymash eme szerencsétlen bolygó összes háromagyú lénye számára megálmodott, pszichizmusukban magától létrejött. így tehát gyermekem, amikor az említett hatalom-birtokló lények találkoznak és ezt a szörny tulajdonságukat hoszszasan megvitatják, lassacskán majdnem igazi megvilágításában kezdik látni azt, és egy szinte kívánság jelenik meg bennük, hogy mindent megtegyenek a bolygójukon uralkodó visszataszító borzalom megszüntetéséért. így, ha néhány „feltámadt lelkiismeret " hatalom-birtokló lénynek, akik a valóságot majdnem igazi megvilágításban látják és érzik, alkalmuk adódik elég gyakran találkozva tartós befolyást gyakorolniuk egymásra, akkor k végül egyesülnek, azért, hogy együtt keressenek valamilyen lehet séget szinte kívánságuk megvalósítására. Az összes ilyen szövetségnek ez szokott lenni a kiindulópontja. Talán ezek a lények valahogyan el is érhetnének jó eredményeket, ha sajnálatraméltóan más fontos, hatalom-birtoklók rövidesen szintén be nem lépnének ezekbe a szövetségekbe, hogy tevékenységében részt vegyenek. És k már távolról sem azért vesznek részt a szövetségek munkájában mert lelkiismeretük is megszólalt, hanem egyszer en azért, mert „magas rangú személyiségek" lévén, az abnormálisán megalapozott általános lényi életkörülmények szerint nekik minden „fontos" szövetségnek is tagjává kell válniuk. Márpedig, amikor ezek a más fontos és hatalom-birtokló földi lények belépnek e szövetségekbe és részt kezdenek venni a munkájában, akkor teljes nagyszer ségében megvalósítják azt a tulajdonságot, amir l már beszéltem neked, vagyis egoista és önz céljaikkal rendszerint rövidesen nemcsak félredobják a társaság összes feladatát és mindent, amit a „feltámadt lelkiismeret " lények már megvalósítottak, hanem hamarosan mesteri módon gáncsot vetnek eme szövetségek alapítóinak is. Ezért azután ezek, a bolygó összes lényének közös javára alapított szövetségek gyorsan elpusztulnak és mint mondtam, „haláltusa" nélkül halnak meg. Azokra a tényleges eredményekre melyekre a fontos lények jóindulatú kezdeményezései vezethetnének a mi tisztelt Mullah Nasszr Eddinünknek megint van egy bölcs szentenciája, amely így szól: „Az elmúlt századok során megtanultuk, hogy a karabagh-i szamarak sohasem fognak úgy énekelni mint a fülemüle, se nem fogják féken tartani az igazi shushuni sza-márkóró iránti nemes szenvedélyüket." Ezzel kapcsolatban, azt hiszem alkalomszer tudomásodra hoznom azt is, hogy a Föld-bolygó háromagyú lényeit illeti, hosszú évszázadokon keresztüli figyelmes megfigyeléseim során egyetlen egyszer sem vettem észre ezeknek a tömegek boldog létezésére szolgáló módszerek közös megtervezése céljából megalapított szövetségeknek bármelyikében olyan lényt, akinek egy többé-kevésbé objektív értelme lett volna, mely értelmet pedig, mint már mondtam, az öntökéletesítésre irányuló er feszítéseik árán kedvenceid közül többen elérnek. Az utolsó ott tartózkodásom alatt végrehajtott megfigyeléseim alapján többek között azt is megértettem, hogy az olyan lények, akik az objektív értelmet birtokolják miért nem lépnek be soha ezekbe a szövetségekbe. Ahhoz, hogy valaki be tudjon lépni egy ilyen szövetségbe, mindenekel tt egy „fontos lénynek" kell lenni, és a Földön megalapozott abnormális lényi életkörülményeknek köszönhet en csak olyan valakit tartanak „fontosnak", akinek vagy sok pénze van, vagy aki a többi ottani lény között úgymond „híressé" válik. Valójában, egy bizonyos id óta csak az olyan lények válnak híressé és fontossá, akiknél a „lényi lelkiismeretnek" nevezett szent funkció teljesen hiányzik. Márpedig, mivel a lények jelenlétében ez a szent funkció mindig kapcsolatban van mindazzal, ami bennük az objektív értelmet képviseli, és ami maga az objektív értelem, azokban a lényekben, akikben megvan az objektív értelem, a „lelkiismeret" is mindig megvan, minek következtében sohasem lesznek „fontosak" a többiek között. Ezért van az, hogy a tiszta értelmet birtokló .lényeknek soha nem volt, és nem is lesz alkalmuk a „fontos", hatalombirtokló lények által alakított szövetségekben résztvenni. Egyszóval gyermekem, erre a kérdésre nagyon jól lehet alkalmazni azt a szentenciát, amelyet a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk egyszer így fogalmazott meg: „Ez egy valóságos csapás!
Ha a farkát húzod, a sörénye szorul be; ha a sörényét húzod a farka szorul be." Bármi legyen is a helyzet, kortárs kedvenceid megint csak valami módszert próbálnak találni eme szörny sajátosság megsemmisítésére, amely a pszichizmusukba, a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeiként már olyan er sen begyökerezett. És természetesen a jelenlegi „Nemzetek Szövetségének" nevezett liga tagjai is igyekeznek ezt az eredményt különféle általuk kitalált egyezmény és szabályozás révén elérni, azokhoz hasonlóakkal, amilyeneket az elmúlt korok lényei ugyanerre a célra próbáltak létrehozni, vagyis olyan utak és módok révén, amelyeken keresztül szerintem ma is teljesen lehetetlen bármilyen hathatós eredményt elérni. Kortárs kedvenceid eme vállalkozása mégis nagyon hasznos lehet számukra, de kizárólag az elmaradhatatlan újságaik, szalon-beszélgetéseik és természetesen a „t zsdeüzéreik" számos hasznamusszi ügyletei számára. Ami ezt a szörny bajt illeti, jelenleg a helyzet már oda jutott, hogy ennek az említett, már a testükbe és vérükbe behatolt borzalmas tulajdonságnak teljes megsemmisítése az nyavalyás értelmükkel nemcsak elképzelhetetlen, hanem általában teljességgel megvalósíthatatlan is. És mégis gyermekem, habár ennek a „Nemzetek Szövetségének" nevezett bolygói közös ligának a tagjai - annak ellenére is, hogy nincs meg bennük az összes feleló's kort elért háromagyú lény jelenlétével velejáró tárgyilagos, pártatlan értelem - talán a saját maguk által kit zött alapvet ' feladatok terén pozitív eredményeket tudnának elérni, ha csak olyan problémák megoldásával és megvalósításával foglalkoznának, amelyek a hozzáértésük és a képességeik határán belül vannak. Ismerve azonban a „módszereiket" biztos vagyok benne, hogy nem olyan kérdésekkel fognak foglalkozni, amelyek a felfogóképességük határain belül vannak. Majd akarnák, s t hinnék is, hogy mindent megtesznek azért, hogy ezek a „kölcsönös elpusztítás! folyamatok" rögvest és egyszer s mindenkorra megsz njenek. Ha tényleg, teljes lényükb l rájönnének arra, hogy ezek a folyamatok tárgyilagos szemmel nézve borzalmasak, és ha ezt a bajt a Föld színér l szintén ki akarnák irtani, kénytelen-kelletlen bele kellene hatolniuk e kérdés mélyébe, és megérteniük azt, hogy egy már évszázadok óta a pszichizmusukba megrögzó'dött tulajdonság feloldásához néhány évtized nem lehet elegend . Ha ezt megértenék, akkor ezen a téren semmit sem kortársaik javára próbálnának elhatározni, vagy megvalósítani, hanem minden figyelmüket, minden erejüket és az összes képességüket egyedül a jövend nemzedékek javára szentelnék! Például ahelyett, hogy abszurd okoskodásokba kezdenének, vagy mint ott mondják „Don Quisott-ot" játszanának, hogy ezeket a folyamatokat teljesen megszüntessék, inkább a közönséges életükben megrögzó'dött két fogalommal kapcsolatos hiedelemnek kiirtására törekednének; vagy más szóval el ször is megszüntetnék azt a szokást, hogy ezeknek a folyamatoknak bizonyos „h snek" nevezett résztvev it égig magasztalják, és kitüntetéseket adva nekik tiszteletben részesítsék ket, másodszor pedig legalább megszüntetnék „hasznamusszi tudományuknak" azt az ágát, amelyet valamely „pattanásos" lény talált ki, s amelyben „hidegvérrel" közlik, hogy az id szakos elpusztítás egészen elengedhetetlen a földön, mivel nélküle egy elviselhetetlen túlnépesedés lépne fel, ami olyan rettenetes gazdasági kríziseket vonna magával, hogy az ember-lények felfalnák egymást. Ha sikerülne nekik az abnormális közönséges lényi életükben már megrögzó'dött els ilyen fogalmat megszüntetni, akkor egyszer s mindenkorra megsemmisítenék azon „automatikus tényez knek" több mint a felét, amelyek a serdül korban lév k pszichizmusát hajlamossá teszik arra, hogy mindig beleessenek ezen elpusztítási folyamatok alatt számukra szokásossá vált állapotba. A második fogalom megszüntetésének köszönhet en pedig megkímélnék a jöv id k lényeit legalább az ott szüntelenül felmerül , amúgy is számtalan hülye idea egyikét l, amelyek „valami" törvényes és vitán felül álló dologként nemzedékr l nemzedékre továbbadva igencsak tehetnek arról, hogy jelenlétükben olyan tulajdonságok alakuljanak ki, amelyek egyike sem felel meg a mi Megalokozmoszunk háromagyú lényeinek, és amelyek közé tartozik az az egyedül náluk megjelen tulajdonság is, ami el idézi bennük a „kételkedést az Isteni létezésében", és leginkább ennek a kételkedésnek következtében már szinte teljesen elt ntek jelenlétükb l azok a bizonyos adatok, amelyeknek minden háromagyú lény jelenlétében le kellene rakódniuk, és amelyek összessége idézi el a kozmikus igazságok „ösztönös érzetét", s melyet még az összes egy-agyú és kétagyú lény is érez mindig és mindenhol a nagy Világegyetemben. Azonban az összes közönséges földi lény balsorsára, a bolygó minden részér l összejött, fontos hatalom-birtokló nem fog ilyen kérdésekkel foglalkozni, amelyeket méltóságukon alulinak tartanak. Hová jutnánk, ha egy „fontos" társaság „fontos" tagjai egyszerre ilyen jelentéktelen dolgokkal kezdenének foglalkozni? Általában, mivel kortárs kedvenceid legtöbbjénél az egyéni megnyilvánulásra szolgáló adatok már teljesen megsz ntek kikristályosodni, és a háromagyú lények, különösen a jelenkoriak, egyedül csak a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményei hatása alatt nyilvánulnak meg, az értésük és a képességeik határán belül álló ügyek
egyáltalán nem érdeklik ket, ellenben mindig készen állnak akkor beavatkozni, amikor olyan kérdéseket kell megoldani, ami értelmüket messze felülmúlja. - Az eredeti pszichizmusuk eme .jellemvonásának" köszönhet en az utóbbi húsz évszázad során kialakult bennük egy másik, rendkívül különös „pszicho-szerves" szükséglet is. A pszicho-szerves szükségletük f megnyilvánulása abban áll, hogy mindegyikük teljesen kötelezve érzi magát arra, hogy mint mondják „másokat a helyes útra térítsen". Tudod gyermekem, az általuk kivétel nélkül birtokolt különleges jellemvonásról beszélve az az ideám támadt, hogy kívánatos lenne neked különös pszichizmusukkal kapcsolatban egy ahhoz hasonló tanácsot adnom, amilyent az híres kortárs „m vészetükr l" szóló magyarázataim végén a jó öreg Ahountól kaptál. Többek között azt tanácsolta neked, hogy ha bármilyen okból a Föld-bolygón kellene létezned e furcsa háromagyú lények közé keveredve, mindig nagyon óvatos légy a kortárs „m vészet képvisel ivel", és hogy sohase bántsd meg ket, és így ne csinálj magadnak „halálos ellenségeket". A mi kedves Ahoununk számos olyan gyengeségüket emlékezetében tartva, mint az „önzés", a „hiúság", a „beképzeltség", és még sok más, arra utalt, hogy eme sajátos tulajdonságok közül milyen esetben melyiket kellett, mint mondta „csiklandozni". Akkor részletesen el is magyarázta, mit kellett nekik mondani és hogyan, hogy jó viszonyban legyenek veled, és hogy mindenhol és minden alkalommal csak jót mondjanak rólad és dicsérjenek. Ezzel a tanáccsal kapcsolatban semmi mást nem mondhatok, mivel az általa említett típusú lényekkel szemben tagadhatatlanul ez az ideális viselkedés. A m vészet jelenkori képvisel i b ségesen el vannak látva azokkal a sajátságos tulajdonságokkal, amelyeket a mi kedves Ahoununk felsorolt, és ha te azokat „csiklandozni" tudod, „imádni" fognak, és mindig mindenben valóságos, úgynevezett „oszklaieni rabszolgaként" fognak megnyilvánulni irányodban. Bár ez egy nagyon bölcs, s t a közöttük éléshez elengedhetetlen tanács, én személyesen, számodra nem tartom alkalmasnak. Márpedig azért nem, mivel egyrészt a Föld összes lénye nemcsak a „m vészet képvisel ib l" áll, és így ez a tanács nem vonatkozik mindnyájukra, másrészt azért mert terhes volna számodra mindig visszaemlékezni minderre a sok sajátságra és minden esetben végiggondolni, hogy a számtalan ilyen gyengeségükb l melyik alkalommal melyiket kell „csiklandozni". Megtanítom tehát neked a pszichizmusuk egy nagy „titkát", egy bizonyos sajátosságukra helyezve a hangsúlyt, és ha megtanultad hogyan lehet ezeket jól használni, akkor az mindegyiküknél képes lesz kiváltani az Ahoun által jelzett megnyilvánulást. Ha ezt a sajátosságot kihasználva fogsz hatást gyakorolni rájuk, akkor nemcsak nagyon jó viszonyban leszel mindany-nyiukkal, hanem ismerve ezt a titkot még egy boldog és nyugodt létezést is képes leszel biztosítani önmagadnak, úgy az elengedhetetlen „pénzjegyek" birtoklását, mint a többi földi kényelmi eszközt illet en, amelyeknek ízét és jótékony hatását kedves Tanítónk ezzel a pár szóval határozza meg: „egy igazi rózsaágy". Már nyilván kitaláltad gyermekem, hogy a tanácsom, vagy a titok, melyet tudomásodra fogok hozni, erre az úgynevezett „másokat a józan észre bírni" és „másokat a helyes útra téríteni" pszicho-szerves szükségletekre vonatkozik. Amikor elérik a felel s kort, ez a pszichizmusukban ezúttal is az abnormálisán megalapozott közönséges életkörülményeik folytán megjelen sajátos tulajdonság a jelenlétük kiegészít részévé válik. Kivétel nélkül mindnyájuknál, id seknél, fiataloknál, férfiaknál vagy n knél, de még az úgynevezett „koraszülötteknél" is megjelenik ez a pszicho-szerves szükséglet. Ez a sajátos szükséglet bennük a maga során egy másik sajátos tulajdonságuknak köszönhet en jelenik meg, amely abban nyilvánul meg, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy bármelyikük képes lesz a „nedveset" a „száraztól" megkülönböztetni, ett l a teljesítményt l megmámorosodva egyszer s mindenkorra megsz nik látni és megfigyelni a saját abnor-mitásait és hibáit, és már csak a többiekben látja és figyeli meg ugyanazokat. Manapság már kedvenceid mindegyike rászokott arra, hogy felebarátainak valami olyasmit tanítson, amir l soha, még az álmában sem volt fogalma. És a legkomikusabb az, hogy ha a „többiek" nem hallgatják, vagy nem tesznek úgy, mintha hallgatnák, nemcsak megsért dik, hanem még bels leg nagyon szintén fel is fog háborodni; ezzel szemben, ha a „többiek" közül valaki belemegy, hogy megtanulja t le a Józan észre térést", vagy legalábbis úgy tesz, mintha meg akarná tanulni, nemcsak „szeretni" és „tisztelni" fogja, hanem saját magát is a megelégedettség és a boldogság tet fokán fogja érezni. Különben ez az egyetlen olyan eset, amelyben kedvenceid másokról rosszindulat és kritika nélkül tudnak beszélni. Tehát gyermekem, a következ tanácsot adom neked: Ha bármilyen okból közöttük kellene létezned, tegyél mindig úgy, mintha tanulni akarnál t lük valamit. Még a gyerekeikkel szemben is ezt tedd: így nagyszer viszonyban leszel mindegyikükkel, és minden családban a ház legtisztel-tebb barátjának fognak tartani.
Mindig gondolj arra, hogy az ebb l a sajátos tulajdonságból ered beképzeltség folytán bárki közülük, akármilyen semmiség legyen is az esszenciája alapján, nagyon magasról és megvetéssel nézi a többiek magatartását és cselekedeteit, különösen akkor, ha azok az saját szubjektív módon kialakított nézeteinek ellentmondanak, ezesetben, mint éppen mondtam, bels leg sértve érzik magukat, és egy szinte felháborodás vesz er t rajtuk. Jegyezzük meg ezzel kapcsolatban, hogy emiatt a tulajdonság miatt kedvenceid mások hibáin szüntelenül felháborodnak, és ezáltal a már amúgy is sajnálatra méltó és abnormális létezésüket objektíven elviselhetetlenné teszik. A szüntelen felháborodások következtében e szerencsétlen lények közönséges lényi létezése majdnem mindig steril „erkölcsi szenvedésekben" telik, és e haszontalan „erkölcsi szenvedések" saját tehetetlenségi ereje folytán hosszú id n át „szemtzektzionali" módon, vagy mint bolygódon mondanák „lehangolóan" hatva a pszichizmusukra, ket végül is „insztruarnivé" vagy „idegessé" teszi, természetesen a tudatuk bármilyen részvétele nélkül. Ennek következtében a közönséges életfolyamatukban teljesen felel tlenek lesznek, még az olyan lényi megnyilvánulásaikban is, amelyeknek eme „insztruarnia" vagy „idegesség" eredeti okához semmi közük sincs. Magában ez a tulajdonság, a „mások hibáin való felháborodás", az életüket fokozatosan „fantasztikusan tragikomikussá" tette. Például minden lépésnél ilyen jelenetekkel találkozol: Az egyik csodabogárnak, a szó szoros értelmében valaki „lerántotta az álarcát", azt az álarcot, amelyet a káros „nevelésük" folytán apránként mindannyian megtanultak hordani, és amely mögé bels és küls , valójában csekély jelent ségüket mások el l nagyon ügyesen el tudják rejteni; minek következtében ez a csodabogár automatikusan, s megalázó módon mások rabszolgájává válik, vagy mint k maguk ott mondják, a bels életét illet en valakinek az uralma alá kerül; például a „felesége", vagy a „szeret je" papucsa lesz, vagy más valakinek a szolgája, aki valami módon kiszimatolta eme földi lény bels jelentéktelenségét, és ezután már nem veheti fel többé el tte ezt a maszkot. És természetesen, általában pont egy ilyen valakinek az uralma alatt álló földi lény sokkal jobban felháborodik, mint a bolygójuk egy másik lénye, például azon, hogy egy király valami oknál fogva nem képes a közössége tíz- vagy százezreit engedelmességre bírni. A legérdekesebb az egészben az, hogy pont az ilyen, mások uralma alatt lev , „komolytalan" földi lények írnak felebarátaik számára értekezéseket, amelyekben részletesen leírják, hogyan és miként kell másokat jól kormányozni. Vagy például az egyik ilyen kortárs lény, akinek „inába száll a bátorsága" egy mellette elfutó egér láttán, amikor meghallja, hogy valaki elvesztette lélekjelenlétét egy tigris el tt, hirtelen egy „h sies felháborodás" vesz eró't rajta, és a barátai el tt „habzó szájjal" fogja elítélni és bizonygatni, hogy az illet egy gyáva semmirekell , amikor mindössze egy „tigrist l" megijedt. És az összes könyvet és leírást arról, hogy mit kell és mit nem kell tenni, amikor valaki egy tigrissel, vagy ahhoz hasonló lénnyel találkozik, ilyen „egerekt l megrémül h sök" írják. Vagy hasonlóképpen, ha egyikük, aki tízesével hordozza a „krónikus betegségeket" - akinek például a gyomra heteken keresztül nem m ködik, akinek testét csúf pattanások borítják, és aki természetesen éjjel-nappal szenved egyszóval valaki, aki már évek óta nem más, mint e bolygón létez összes betegség „mozgó anatómiai múzeuma", mindenkinél jobban felháborodik azon, ha valaki el vigyázatlanságból elkap egy náthát. És ezek a „vándor anatómiai múzeumok" nagy tekintély-lyel oktatnak másokat arról, hogy hogyan lehet ett l a náthától megszabadulni; és pont k írnak mindenféle könyveket és használati utasításokat a különféle betegségekr l és azok kezelésér l. Lépten-nyomon megfigyelhet ott az ember ilyesfajta abszurditásokat: Egyikük, aki még azt sem tudja mire hasonlít az az icipici „bolhának" nevezett lény, mely oly gyakran megcsípi, vastag kötetet ír és nyilvános el adásokat tart, hogy elmagyarázza, a bolhának, amelynek csípését l megdagadt a történelemben Naukhan néven ismert császár nyaka, a bal mells lábán volt egy „abnormális kárminvörös különlegesen sajátságos kinövés". És ez a bolha-szakért , aki egy vaskos könyvet ír ama bizonyos bolha „kis kárminvörös kinövésér l", amelyiknek csípését l megdagadt Naukhan császár nyaka, vagy aki egy egész estén át err l tart „nyilvános el adást" meg lesz sértve, vagy még akár egy nagy ingerültség is eró't fog venni rajta, ha valaki ezt nem hiszi el, és kifejezi el tte kételyeit; és f leg attól lesz felháborodva, hogy egy ilyen „tudatlan" valaki még sohasem hallott ezekr l az általa közölt „igazságokról". Valójában gyermekem, minden ott él normális lénynek elég volna megfigyelnie az ilyen jeleneteket, amelyekkel bolygódon e különös háromagyú lények életében léptennyomon találkozni lehet, és saját észleléseit komolyan tanulmányozva b ismereteket nyerhetne az objektív tudomány minden ágában. E különös pszicho-szerves szükséglet kielégítésére, hogy ne szenvedjenek hiányától, kedvenceidnek szükségük van a tanításukhoz legalább egy „áldozatra", de azoknak közülük, akik az ilyen zsáner megnyilvánulások révén a
környezetükben már bizonyos tekintélyre tettek szert és a szokás növekv ereje révén már nagyon „arcátlanok" lettek, megn tt az étvágyuk, és egyre nagyobb számú áldozatra lett szükségük. Különben, ha egyszer alkalmad adódik közöttük élni, és az összeegyeztethetetlen lényi megnyilvánulásaiknak tanúja lenni, bármennyire jól ismered is eme összeegyeztethetet-lenségek okát, képtelen leszel elfojtani magadban a bels nevetést. Ugyanakkor teljes lényedb l szánalmat fogsz érezni e szerencsétlenek iránt, és bels nevetésedhez magától fog hozzáadódni az „esszenciád palnasszuri szomorúsága". A háromagyú földi lények eme különlegessége abban a kasztban fejl dött ki a legnagyobb mértékben, amelyiknek az „értelmiség" nevet adták. Az „értelmiség" vagy intelligencia szó arra a fogalomra utal, amelyet az „önmagában rejl er " kifejezéssel tudunk meghatározni. Bár ott sok évszázadon keresztül megmaradt ennek a szónak körülbelül ugyanez a jelentése, napjainkban kedvenceid valami oknál fogva pont azokat a lényeket illetik vele, akik éppen az ellenkez i annak, amit ez a szó jelent. Az „intelligencia" szót a régi görög nyelvb l vették. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a szót a régi rómaiak is használták, akik azt a görögökt l nem az értelme miatt vették át, hanem a hangzásáért; kés bb azután azt képzelték, hogy a szó gyökere az saját nyelvükhöz tartozik. A régi görögöknél ezzel a szóval olyan lényeket illettek, akik elértek egy olyan tökéletesedési fokot, melyen képesek voltak megadni funkcióiknak egy akaratuknak megfelel irányt, ellentétben azzal, ami minden úgynevezett lélektelen kozmikus képz désben történik, amelyek cselekvése mindig csak egy küls okokra való reakció. Igaz, hogy néha még lehet a bolygódon találkozni olyan lényekkel, akik többé-kevésbé megfelelnek e szó értelmének, de csak az olyan lények között, akiket a többség „unintelligenseknek" tekint. Véleményem szerint sokkal helyesebb volna az ott „intelligenciának" nevezett társadalmi osztályt egyszer en „mecha-nogenciának" nevezni. Sokkal helyesebb volna így nevezni ket nemcsak azért mert az intelligenciához tartozó lények képtelenek a lényi funkcióiknak bármilyen irányt adni, hanem azért is, mert bennük már azok az adatok is teljesen elsorvadtak, amelyeket a Nagy Természet minden háromagyú lény jelenlétében azért helyez el, hogy a világrajövetelükt l fogva közönséges lényi életükben az esszencia kezdeményezését ösztönz tényez ül szolgáljon. Az intelligenciához tartozó lények felel s életük folyamán csak akkor nyilvánítják meg magukat, azaz automatikusan cselekednek, ha kívülr l szándékos vagy véletlenszer sokkokat kapnak, és egyedül ezek teszik lehet vé számukra az ennek megfelel megelevenedés vagy tapasztalatszerzés lehet ségét, ama automatikusan észlelt véletlenszer el benyomásokhoz f asszociáció-sorozatok beindítása és leforgása révén, mely asszociációk teljesen függetlenek saját kívánságuktól vagy akaratuktól. Általában e küls sokkokat els sorban a véletlenül a látószerveik észlelési körébe es él vagy élettelen tárgyak adják; másodsorban a különféle lények, akikkel találkoznak; harmadsorban a hangok vagy szavak, amelyek elérik ket; negyedsorban a szagok, amelyeket észlelnek; vagy pedig azok a szokatlan érzetek, amelyeket „szervezetük" m ködése során id nként átélnek, vagyis a planetáris testük érzetei - és így tovább. Azonban sem a küls megnyilvánulásaik, sem a bels lényi impulzusaik, amelyeknek a lényi „Énjük" utasításaitól kellene függeniük, soha sem engedelmeskednek a saját, az egész jelenlétükb l fakadó vágynak. Továbbá azt is el kell mondanom neked, hogy bizonyos, az intelligenciához tartozó földi lényeket, akiknek bels m ködésük, miután a felel s koruk során különböz módosításokon estek át, már jól meghatározott és a környezetük számára megszokott formát öltött, a többiek már nem az „intelligencia" összefoglaló névvel illetik, hanem más, különböz régi görög szavakból, jobban mondva különböz szógyökerekb l összeállított neveket kapnak, mint: bürokraták, plutokraták, teokraták, demokraták zebrokraták, arisztokraták, és így tovább... A felsorolt nevek közül az els t, a „bürokrata" nevet az intelligencia olyan lényeinek adják, akiknél a már megrögz dött automatikus asszociációk sorozatai, amelyek bennük meghatározott tapasztalásokat idéznek el , számban korlátozottak. Ennek következtében a bürokratáknál a kívülr l jöv sokkok, bármilyen változatosak legyenek is, mindig ugyanazokhoz a tapasztalásokhoz kapcsolódó asszociációkat váltják ki, amelyek az ismétl dés folytán egy sajátos jelleget öltenek fel, és általános jelenlétük bármely külön szellemmel áthatott lényi részének részvétele nélkül, teljesen függetlenül nyilvánulnak meg.
Ami a második elnevezést, a „plutokratát" illeti, azt el léptetésként az intelligencia olyan lényeinek adják, akik pszichizmusuk bizonyos átváltoztatása után, felel s életük során képesnek mutatkoznak m vészi módon becsapni az összes olyan becsületes, vagy jobban mondva naiv honfitársukat, akikre ráakadnak, és ennek köszönhet en nagy meny-nyiség úgynevezett „pénznek" és „rabszolgának" birtokosává válnak. Jó, ha tudod ezzel kapcsolatban, hogy pontosan ebb l a földi típusból került ki a legtöbb Hasznamussz Individuum. A Földön való tartózkodásom alatt, az engem érdekl kérdésekkel kapcsolatos kutatásaim során véletlenül megtudtam e „plutokrát" szó eredetének a titkát. Mint már mondtam neked, az utóbbi huszonöt évszázad folyamán az összes kétes értelm fogalmukat és dolgukat a régi görög nyelvhez tartozó szavakkal nevezték el, így ezeket a kétes fogalmakat kifejez neveket, mint a „bürokrata", „arisztokrata", „demokrata", stb. szintén két régi görög szó képezi. Például a „bürokrata" szó a „büroból", ami „hivatalt" jelent és „krát" szóból, ami „megtartani" vagy „meg rizni" jelentés . E két szó együttes jelentése: „az illet , aki az egész hivatalt fenntartja vagy igazgatja". Ami a „plutokrata" szót illeti, annak története egy kicsit más és nem is olyan régi. Ezt a szót hét vagy nyolc századdal ezel tt találták ki. Habár a régi Görögországban már léteztek ilyen fajta lények, de azokat ott „plussziokrátoknak" nevezték. Néhány évszázaddal ezel tt tehát, amikor az ilyen típusú lények ott elszaporodtak, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Föld többi lakóinak ket valamilyen megtisztel címmel kellene illetniük, akkor azok a lények, akik abban az id ben az ilyesfajta kérdésekkel voltak megbízva, kitalálták ezt a „plutokrata" nevet. Úgy látszik, hogy hosszasan vitatkoztak és gondolkodtak miel tt ezt a nevet elfogadták. Márpedig azért vitatkoztak és gondolkodtak ilyen sokáig, mert ugyan jól tudták, hogy ezek a földi típusok els osztályú gazemberek, mondhatnánk a velejükig telítve vannak mindenféle hasznamusszisággal, mégis ki kellett találni számukra egy tökéletesen rájuk ill nevet. El ször egy Jól hangzó" szót kerestek, ami megfelel a bels jelent ségüknek, de kés bb meggondolták, és elálltak ett l, mert az ilyen típusú földi lények „rablógazdaságuk" révén talán még több „er re" és „hatalomra" tettek szert, mint a királyaik, és megijedtek, hogyha egy ilyen, a bels jelentésüknek annyira megfelel , er teljes szóval tisztelik meg ket megsért dnének, és még több kárt okoznának maguk körül. Végül is abban maradtak, hogy ravaszkodni fognak, és kitaláltak egy nevet, amellyel ki tudták fejezni valódi min ségüket, a tisztelettel övezés látszata mellett. Az említett lények ezt a következ képpen érték el: Mivel eme földi típusok nevét magától ért én két régi görög szónak kellett alkotnia, és az ilyen fajta szavak mindig a „krát" görög szóval végz dnek, hogy ez a cím ne legyen túlzottan „szembeötl ", meghagyták a görög „krát" szó hangzását. A szó els felét nem a görögb l vették kölcsön, mint az szokásban állt, hanem az orosz nyelvb l, a „plut" orosz szót választották, ami az orosz nyelvben „gazfickót" jelent, és így kapták meg a „plutokrátot" Eme bölcs földi lények így érték el a lehet legjobban céljukat, mivel ezek az ingyenél k, éppen úgy, mint a többiek, meg vannak elégedve ezzel a „címmel". Különben ezek a földi él sköd k annyira meg vannak elégedve a címükkel, hogy még hétköznapokon is cilinderben parádéznak. És a többi földi lény is meg van elégedve, mivel ezeket a szörnyszülötteket igazi nevükön nevezhetik, és k nemcsak hogy nem haragudnak meg, hanem önmagukat ily módon dics ítvén hallva, úgy páváskodnak, mint egy igazi „pulykakakas". A felsorolt nevek közül a harmadik, a „teokrata" az intelligenciának azon a tagjait illeti, akiknek általános jelenlétében egy a szó pszicho-szerves értelmében vett „zavarodottság" jött létre, majdnem ugyanúgy, mint a plutokratáknál. Az egyetlen különbség a plutokraták és a teokraták között az, hogy hasznamusszi szükségleteik kielégítésére az el bbiek környezetükre az általuk „bizalomnak" nevezett funkció kihasználásával gyakorolnak hatást, míg ez utóbbiak azt a valamit használják ki, amely kedvenceidnél apránként helyettesítette az általuk „hitnek" nevezett szent funkciót, mely az összes háromagyú lény számára az öntökéletesedésre szolgáló három szent út egyikét képviseli. Hogy jobban megértsed a teokraták és plutokraták közötti különbséget, megint csak a mi nagyra beszült mesterünk Mullah Nasszr Eddin egyik szentenciáját kell elismételnem. Amikor egyszer arról a rengeteg kötelez beavatkozásról beszélt, aminek a közönséges emberek általános pszichizmusa ki van téve, hirtelen, bármilyen apropó nélkül ezt mondta: "Mit számít a szegény legyeknek, hogy hogyan ütik agyon ket? A szarvat visel ördög patkójával vagy egy fenséges angyal ragyogó szárnyának simogatásával?" Ami pedig a mások által „demokratáknak" nevezett földi lényeket illeti, meg kell mondanom neked, hogy azok nem mindig tartoznak az „intelligencia" társadalmi osztály örököseihez, legtöbbjük egyszer közönséges lény, aki csak kés bb kerül ebbe az osztályba egy egészen különleges, „er szakos eljárásnak" köszönhet en, ami bel lük demokratákat csinál.
És az átváltozási folyamat során a „Lelkiismeret" szent funkciójából ered funkciók elfajulása náluk ugyanazokra az eredményekre vezet, mint a plutokratáknál és a teokraták-nál. A „demokratákkal" kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ha egyikük véletlenül egy „hatalom-birtokló" lényi állást foglal el, akkor cselekedetei néha egy nagyon, de nagyon ritka kozmikus jelenséget váltanak ki: nevezetesen, mint Mullah Nasszr Eddin mondaná: „az igazi tyúkszemekb l pedik rös lesz". Szerintem ez a ritka jelenség azért áll el , mivel a demokraták, akik a véletlen folytán egy hatalom-birtokló lény állásához jutottak, semmilyen képességet sem örököltek arra, hogy ösztönösen tudják, hogyan kell másokat igazgatni, és ennek következtében teljesen képtelenek a hatalmuk alatt lev lények létezését irányítani. Az ilyen földi típusok lefestésére felbecsülhetetlen mesterünknek, Mullah Nasszr Eddinnek ismét van egy ideill szentenciája: azzal kezdi, hogy karjait az égre emeli, azután nagy hódolattal ezt mondja: „Hálát adunk Neked, Nagy és Igazságos Teremt nk, hogy b séges és igazságos kegyelmeddel elrendelted, hogy a tehenek ne repdessenek úgy, mint a kis madárkák". És most, gyermekem, a felsorolt típusok között még beszélnem kell neked azokról, akiket a többi lény „zebrokratának" és „arisztokratának" hív. Megkülönböztetésül még olyan el nevet is adnak nekik mint: „emír", „gróf", „kán", „herceg", „melik", „báró", stb., aminek hangzata a lehet legkellemesebb hatást gyakorolja arra a funkcióra, amely szüntelenül és igen er sen nyilvánul meg kedvenceidnél egészen a halálukig, és amelyet „hiúságnak" neveznek. Bevallom szintén, hogy nemcsak a közönséges nyelven nagyon nehéz jó meghatározást adni ezekr l a földi típusokról, hanem még a mi bölcs Mullah Nasszr Eddinünk nyelvén is. Csak azt mondhatjuk róluk, hogy egyszer en „a természet fricskái". Az igazat megvallva, habár kedvenceid másképpen nevezik ket, az arisztokraták és a zebrokraták minden szempontból hasonlítanak egymásra, és azonos bels tulajdonságokkal rendelkeznek. Emlékszel? Már elmagyaráztam neked, hogy a bolygódon a közösségekt l függ en két fajta „államrendszer" létezik. Az egyiket „monarchikus" rendszernek, a másikat „köztársasági" rendszernek nevezik. Az ilyen típusokat a köztársasági rendszer közösségekben „zebrokrátnak" nevezik, ahol pedig monarchikus rendszer van, ott „arisztokratáknak". Ahhoz hogy megpróbáljak legalább egy fogalmat adni ezekr l a földi típusokról azt hiszem legjobb lesz elmondanom neked azt a meglepetést, ami er t vett rajtam a bolygódon való tartózkodásom alatt, minden olyan alkalommal, amikor véletlenül ezekkel a „félreértésekkel" találkoztam. Minden egyes alkalommal feltettem magamnak a kérdést: „Hogyan tudnak ezek a földi típusok ezen az eredeti bolygón majdnem olyan sokáig élni, mint az ottani többi háromagyú lény?" Már a bürokrata osztályhoz tartozó lényeket illet en is feltettem magamnak ezt a kérdést, de arra többé-kevésbé találtam választ. És valóban, bármilyen korlátozottak legyenek is az „élmény-sorozataik", mégis jut nekik bel le a nappal és az éjszaka minden órájában is. Ezzel ellentétben, a megfigyeléseim alapján az arisztokraták és a zebrokraták „élménysorozatai" valójában három benyomássorozatra korlátozódnak. Az els a táplálékra vonatkozik, a második a szexuális szerveik hajdani m ködéshez f emlékekb l áll, a harmadik pedig az els dajkájukról való emlékeiket foglalja magába. És hogy az ilyen lények, akiknek csak ez a három benyomás-sorozata van, hogyan tudnak ugyanolyan sokáig létezni, mint a bolygód felszínét népesít többi háromagyú lény, ez számomra egy megoldhatatlan talány maradt. Azt mesélik, hogy e földi típusok élethosszának rejtélyes kérdésér l a mi f -körmönfont Luciferünk egy nap gondolkodni kezdett. Olyan intenzíven gondolkodott, hogy a farka végén az összes sz rszál meg szült bele. No, de térjünk vissza a „Természetnek eme fricskáihoz", már csak az maradt hátra, hogy megpróbáljam elmagyarázni, miért van az ugyanazon fajta lényeknek adott nevek között olyan felt különbség. Azt mondtam „megpróbálom", mivel én magam sem tudom a pontos okát, de ismerve mindkét szó gyökerét, amelyekb l kialakították ket, azt hiszem nem fogok tévedni, ha feltételezem, hogy azok egy bizonyos ottani szokásnak köszönhet ek. Meg kell mondanom, hogy ki tudja miért, de a kedvenceidnek nagy örömük telik az úgynevezett „bábszínházban". Márpedig, valamilyen oknál fogva azt is jó néven veszik, ha ugyanezek a zebrokratáik, vagy arisztokratáik szintén részt vesznek a bábszínházi játékaikon, és így mindig bevonják ket a játékba. De mivel ezek maguk már csak üres, tehát fogyatékos lények, szükség van rá, hogy a közösség többi lénye a „bábszínház" során támogassa ket. És pontosan e támogatás módszere, jobban mondva a kar, amelyikkel támogatják ket adta ezt a névkülönbséget. így azon közösségekben, ahol „monarchikus rendszer" van, régóta szokásba jött a jobb kézzel támogatni, így ezekben a közösségekben „arisztokratáknak" hívják ket.
Ezzel szemben, ahol egy „köztársasági államrendszer" van, bal kézzel támogatják ket - ezért nevezik „zebrokratáknak". Eme névkülönbségeket illet en még szinte fülemben cseng a bölcs Mullah Nasszr Eddinnek egyik rendkívüli szentenciája. Mikor egyszer a török és a perzsa „kazik", vagyis bírók jogi eljárásai és ítéletei közötti különbségr l beszélgettük, igazságszolgáltatásuk egyenjogúságát illet en ezt mondta: „Mohát, kedves barátom: „Hol találnál még a Földön olyan bírókat, akik képesek volnának bölcsességgel megvizsgálni az emberek b nös voltát? „A „kazik" mindenhol egyformák, csak a neveik különböznek. Perzsiában perzsának hívják ket, Törökországban meg töröknek. „Különben így van ez mindennel a Földön; a szamarak mindenütt egyformák, csak különböz neveket adnak nekik. „Például, azt a szamárfajtát, amelyiket a Kaukázusban „karabaghi szamárnak" hívják, Törökországban „khorasszáni szamár" név alatt találja meg az ember." E bölcs szentencia belevésó'dött az agyamba, és a Földön való tartózkodásom alatt emlékezetembe idéz dött valahányszor egy összehasonlítást kellett tennem... Áldott legyen a neve mindörökre azon a bolygón, ahol a napvilágra jött és kialakult! Még egyszer elismétlem, ha valamilyen oknál fogva el kellene menned erre a bolygóra, mindig gondolj rá, hogy ez a gyengeség, amir l beszéltem f leg az „intelligencia" közönséges lényeinél fejl dik ki, és közülük különösen azoknál, akik az egyik „krát-al" végz , felsorolt kasztba tartoznak. - Nos hát gyermekem, eme kitér után, amit a te hasznodra tettem, térjünk vissza komoly kérdésünkre. Azzal a történettel kezdem, amelyet megígértem a földi lények azon szövetségének megjelenésér l és kudarcáról, amelynek jelmondata: „A Föld a Közös Teremt nké és az összes teremtménye számára egyaránt szabad", így lehet séged nyílik arra, hogy jól megértsd annak f okát, amiért a Megalokozmoszunk eme szerencsétlen háromagyú lényei között a kölcsönös elpusztítás! folyamatoknak elkerülhetetlenül ki kell törniük. Egyben meg fogod tudni, hogy az úgynevezett „helyi Természet", amint az általános kozmikus Trogoautoegokrát szükségleteire szolgáló helyes m ködését egy váratlan esemény gátolja, olyan módon alkalmazkodik, hogy az eredményei eme nagyon nagy kozmikus folyamat összhangjának megfelel en tudjanak összeolvadni. Az ember-lények ezen szövetsége, mint már mondtam, négy vagy öt évszázaddal ezel tt jelent meg az Ázsia kontinensen, egy városban, melynek akkor Mosszulopolisz volt a neve. A szövetség a következ okokból jött létre: A szóban forgó folyamat pont abban az id ben különlegesen gyakori volt azon a kontinensen. Voltak olyanok, amelyek különböz közösségek között játszódtak le, mások magán a közösségen belül. Ez utóbbiak kés bb a „polgárháború" nevet kapták. Az egyik f oka ezeknek az Ázsia kontinensen váltakozva - hol a közösségek között, hol azokon belül - lejátszódó borzalmas folyamatoknak egy újonnan megjelent, fantasztikus módon Örökkévalónk egy igazi Küldöttének, Szent Mohamednek tanítására alapozott vallás volt. Azt a szövetséget, amelyr l mesélek neked, az akkor Közép-Ázsiában létez , és a „Megvilágosodottak Testülete" nevet visel testvériség tagjainak kezdeményezésére hozták létre. Tudnod kell, hogy abban az id ben ezeket a testvéreket majdnem az egész bolygó háromagyú lényei mélységes tisztelettel övezték, s néha még a „A Föld összes él szentjének testülete" nevet is adták a testvériségüknek. A földi háromagyú lényeknek ezt a testvériségét jóval korábban olyan lények alapították, akik felismerték magukban a kundabuffer szerv tulajdonságainak következményeit, és akik összeálltak, hogy a felszabadulásuk céljából együtt dolgozzanak. Márpedig, amikor ez a borzalmas kölcsönös elpusztítás! folyamat túl gyakorivá vált az Ázsia kontinensen, a testvériség egyes tagjai, a tiszteletes Olmantabúr testvérrel az élükön, határozták el el ször, hogy megvizsgálják, el lehetne-e érni valamilyen módon egy ilyen égbekiáltóan szörny folyamatnak, ha nem is a teljes megszüntetését, de legalább a csökkentését. Ennek az elhatározásnak szentelve magukat elkezdték az Ázsia kontinens különböz országait látogatni, és mindenhol az emberek ezen cselekedeteinek kolosszális b nösségér l prédikálva, sok mindenkivel megosztották ezt a véleményt. Pártatlan és valóban emberi munkájuk eredménye a Mosszulopolisz városában megalakított „A Föld a Közös Teremt nké, és az Ó összes teremtménye számára egyaránt szabad" nev nagy és komoly ember-lények szövetsége lett. E társaság tagjai már kezdett l fogva számos olyan dolgot megvalósítottak, amire sem azel tt, sem azóta egyetlen földi lény sem lett volna képes. Mégpedig azért tudták ezt megtenni, mert a programjukat már kezdett l fogva nagyon ügyesen, az adott körülmények közötti megvalósítási lehet ségek figyelembevételével állították össze.
Az alapvet program arra irányult, hogy egy fokozatos tevékenység révén a következ eredményeket érjék el: el ször, az összes ázsiai lény számára egy közös, a „Parsis" szekta kissé módosított tanításán alapuló vallást kívántak felépíteni; másodszor egy közös nyelvet kívántak bevezetni, a „türkmént", a kontinens legrégibb nyelvét, amelynek gyökerei sok ázsiai nyelv kialakulásában már közrejátszottak. Továbbá a társaság alapprogramjában benne állt az is, hogy Ázsia közepén, nevezetesen Margelan városában, az úgynevezett „Ferghani kánság" f városában az összes ázsiai ország számára, „Vének Tanácsa" név alatt egy egyedüli központi kormányt szerveznek meg, amelyet a kontinens összes közösségéb l való, tiszteletet érdeml lények alkotnának. Mint a neve mutatja, e „Tanácsnak" kizárólag a legid sebb és legtiszteletreméltóbb lényekb l kellett állnia, mivel értésük szerint bármilyen valláshoz vagy közösséghez tartozzanak is, felébarátaikkal egyedül az ilyen lények tudnak igazságosak és pártatlanok lenni. A szövetség munkájában már a megalapításától kezdve részt vettek lények majd minden ázsiai közösségb l. Voltak közöttük „mongolok", „arabok", „kirgizek", „grúzok", „kis-oroszok", „tamilok", és még az akkori id k nagy hódítójának, Tamerlannak képvisel i is. Intenzív, tényleg pártatlan és nem egoista tevékenységük eredményeként, az Ázsia kontinensen egyre szaporodó „háborúk" és „polgárháborúk" száma csökkenni kezdett, és még sok más kielégít eredményre is számítani lehetett. Ekkor azonban valami olyasmi jött közbe, ami az emberlények eme kiváló szövetségének felbomlását vonta maga után. Az elkövetkez eseményeket egy Atarnakh nev , abban az id ben közismert filozófus befolyása és teóriája váltotta ki, amelyet egy „Miért vannak a Földön háborúk?" cím értekezésében fejtett ki. E filozófus megjelenése a társaság tagjai között az ösz-szes ideájukat összezavarta. Nagyon jól ismerem a történetét, mivel a Nagyon Szent Ashyata Sheymash m vének eredményein végzett kutatásaim során szükségem lett e filozófus tevékenységével, valamint személyiségével kapcsolatos bizonyos részleteket megismerni. Atarnakh Mosszupoliszban, kurd családban született. Felel s korára tényleg a Föld-bolygó nagy tudósa vált bel le. Ez a kurd Atanarkh el ször több földi évet szentelt mindenféle olyan kérdés állhatatos tanulmányozásának, amelyekr l azt hitte, hogy választ tudnak adni erre a kérdésre: „általában véve mi az ember létezésének az értelme?". Tanulmányai során került a kezébe egy nagyon régi, de rendkívül jó állapotban lév sumer kézirat. Ez a kézirat azért maradt jó állapotban, mert egy „sirman" nev lény vérével volt írva a „kaliandzseknek" hívott kígyó-lények b rére. Mint kutatásaim kimutatták, e kéziratnak az si kor egyik tudósa által írt szövege Atarnakh filozófust a legnagyobb mértekben érdekelte; különösen a kéziratnak az a része tett rá benyomást, ahol a tudós a következ t feltételezi: „Minden valószín ség szerint van a világban egy bizonyos kölcsönös fenntartási törvény minden létez között. „Nyilvánvalóan a mi életünk szintén arra szolgál, hogy valami nagyot, vagy kicsit fenntartson a világban." Ez a régi kéziratban kifejezett idea annyira elragadta Atarnakh filozófust, hogy attól kezdve a kérdésnek ami érdekelte, már csak ezt az oldalát tanulmányozta. Ez az idea szolgált alapjául egy olyan valószer teóriának, amelyet többéves kutatása és saját következtetései részletes kísérleti meger sítése után, egy „Miért vannak a Földön háborúk" cím m ben fejtett ki. Err l a teóriáról is tudomást szereztem. Tényleg közel állt a valósághoz. A kurd Atarnakh összes feltételezései tényleg közel megegyeztek az alapvet nagy kozmikus folyamat, az egyetemes Trogoautoegokrát lényegével, amelyet már többé-kevésbé részletesen elmagyaráztam neked, amikor a Purgatórium Szent Bolygójáról meséltem. Atarnakh filozófus eme teóriájában határozottan bebizonyította, hogy a világban kétség kívül létezik a „minden létekölcsönös fenntartásának" törvénye, és hogy ehhez a kölcsönös fenntartáshoz hozzájárulnak bizonyos kémiai anyagok, amelyek segítségével a lények átszellemesítése, vagyis az „élet" folyamata is megvalósul, és hogy ezek az anyagok csak akkor szolgálnak minden létez fenntartására, amikor egy lény élete megsz nik, vagyis amikor meghal. Számos logikus szembesítéssel azt is világosan kimutatta, hogy bizonyos id szakokban a Földön elkerülhetetlenül be kell következnie egy adott számú halálnak, amelyeknek ösz-szessége egy meghatározott erej rezgést eredményez. Egy napon, az említett társaság tagjainak közgy lése alkalmával, ez a különleges földi lény, aki a gy lésen a „Kurdisztán" nev ország képvisel jeként vett részt, nagy ékesszólással, a tagok kérésére részletesen kifejtette teóriáját, ami azután közöttük nagy z rzavart és háborgást váltott ki.
Ez a teória annyira meglepte ket, hogy el ször „síri csend" állt be, annyira elképedtek, hogy mozdulni sem tudtak, majd egy hosszabb id eltelte után hirtelen olyan lárma és zsivajgás tört ki, mintha mindegyikük élete csak az izgatottsága fokától és heves megnyilvánulásától függne. Végül is egyhangúlag elhatározták, hogy kiválasztanak maguk közül több tudós lényt azzal a megbízással, hogy együtt tanulmányozzák a részleteit ennek a teóriának, mely oly nagy benyomást gyakorolt rájuk, hogy azután arról a közgy lés eló'tt jelentést tegyenek. „A Föld a Közös Teremt nké, és az összes teremtménye számára egyaránt szabad" nev társaság kiválasztott tagjai mindjárt másnap elkezdtek Atarnakh teóriájával megismerkedni. A jövend korok összes földi háromagyú lényének balsorsára azonban kiderült, hogy habár a jelenlev lények legtöbbje ugyancsak olyan id s lény volt, akinél azok a káros funkciók, amelyek kedvenceid lényét „féltékennyé" és „só-várgóvá" teszik már majdnem elsorvadtak, mégis egyeseknek közülük - számos oknál fogva, nevezetesen gyerekkori nevelésük folytán - még nem volt elég tapasztalata ahhoz, hogy az abnormális nevelésük által sugallt álmai megvalósít-hatatlanságáról meg tudjon gy dni, és így még nem voltak eléggé kiábrándultak ahhoz, hogy teljesen tárgyilagosak és igazságosak legyenek. Ennek következtében attól a naptól kezdve, hogy eme meglep teória részleteiben fokozatosan jártasak lettek, beleestek abba a földi lényekre jellemz állapotba, amelyben elfelejtették a teóriának azokat a rendkívüli feltételezéseit, amelyek nagy benyomást tettek rájuk, és az ottani háromagyú lényekre jellemz módon fokozatosan visszatértek el , teljesen szubjektív, és ezáltal állandóan változó meggy déseikhez, és rögtön két egymással ellenkez pártra oszlottak. Egyesek minden logikus kritika nélkül, nagy meggy déssel eme teóriák összes feltevéséb l egyszer hittételt csináltak; mások a legtöbb földi „tudós" módjára nem mulasztották el eme feltevések ellenkez jét bizonyítani, és ennek folytán nemcsak Atarnakh teóriájának, hanem magának Atharnakhnak személyesen is ellenségeivé váltak. Egyszóval gyermekem, ahelyett, hogy ezek a tudósok, akiket Atharnakh teóriájának részletes tanulmányozására választottak ki, segítették volna megszabadulni az egyesület többi tagját a fejetlenségükb l és izgatottságuktól, ahelyett hogy egy véleményre juttatták volna ket, a saját veszekedésükkel még csak fokozták fogalmaik összezavarását, és apránként eme komoly társaság különböz tagjai között automatikusan két teljesen ellentétben álló meggy dést kiváltó adatok jelentek meg. Az els ilyen meggy dés szerint, minden tényleg Atharnakh filozófus teóriája szerint történik, vagyis a „háborúk" és a „polgárháborúk" a Földön egy id szakos szükségletnek felelnek meg, ami az emberek bármilyen személyes szándékán kívül áll. A második meggy dés szerint, amelyet mindaddig a társaság összes tagja osztott, ha sikerülne megvalósítaniuk a társaság programját, akkor ezt a bolygón uralkodó bajt gyökerest l el lehetne pusztítani, és azután minden a megkívánt úton menne tovább. Ett l kezdve a társaság tagjai között viták, zavargások és ellenségeskedések támadtak, és ez esetben is ugyanaz történt, ami már régóta szokásukká vált: a zavargások és ellenségeskedések nemsokára az ottani közönséges lényekre is átterjedtek, vagyis Maralpleisszisz város többi lakójára, és abnormális pszichizmusukat lángra gyújtották. Nem is tudom hogy végz dött volna mindez, ha a „Felvilágosultak Testületének" testvérei éppen meg nem érkeznek és a dologba bele nem avatkoznak. Az befolyásukra eme komoly társaság tagjai lassacskán visszanyerték nyugalmukat és újra elkezdtek komolyan gondolkodni azon, hogy a jöv ben mit tegyenek. Ezek a megfontolások és tanácskozások arra vezettek, hogy egyhangúlag megválasztották a kurd Atarnakhot vezejüknek és megkérték, hogy segítsen nekik kivezet utat találni ebb l a helyzetb l. Több összejövetel után, amelyeket már Atarnakh kurd filozófus vezetett, egyhangúlag a következ kategorikus elhatározásra jutottak: „A Természet törvényei szerint a „háborúknak" és a „polgárháborúknak" a földön az emberek akaratától függetlenül mindig id szakosan meg kell jelenniük mégpedig azért, mert bizonyos id szakokban a Természetnek nagy mennyiség halálra van szüksége. „Ezért nekünk, mindnyájunknak nagy szomorúsággal és egy elkerülhetetlen bels beletör déssel el kell ismernünk, hogy az emberi értelemnek semmilyen elhatározása sem tudná megakadályozni az államok közötti vagy azokon belüli vérontást. Ezért egyhangúlag elhatároztuk, hogy a szövetségünk folyó ügyeit, valamint magát az egész szövetséget felszámoljuk, akaratunk ellenére szétszóródunk, és hazatérve ott ismét nekiállunk a „hétköznapi élet terhét" hurcolni." És csak ezen kategorikus döntés után, amikor e valóban komoly egyesület összes tagja tényleg elhatározta, hogy még aznap elkezd mindent felszámolni, akkor lépett fel a szószékre Atarnakh, akit egy igazi tudósnak tartottak, de aki ugyanakkor egy g gös és önz kurd volt, és ezeket mondta: „Igen tisztelt kollégák,
„Nagyon szintén bánt, hogy habár akaratlanul én lettem az okozója az önök emberbaráti társasága feloszlásának, amely társaság javára önök, az összes ország legtiszteletre-méltóbb és legintelligensebb emberei több pártatlan és nem egoista er feszítést szenteltek, mint amennyit a Földön bármikor valaki is képes volt vagy lesz megtenni mások, vagyis teljesen ismeretlen és számukra közömbös lények javára. „Több éven át megállás nélkül dolgoztak azért, hogy a tömegek számára a legfontosabbat elérjék, és íme az én teóriám, amelyen én is éveken át dolgoztam számomra ismeretlen emberek javára, az önök fáradhatatlan munkáját és nagylelk törekvéseit most megsemmisíti. „A b ntudat az önök között létrejött összes viszály miatt ez utóbbi napokban állandóan nyugtalanított, és szüntelenül azon gondolkodtam, jóvátehetem-e ezt az önkéntelen hibát. „Márpedig, bölcs kollégák, az egész Föld választottai, most tudomásukra szeretném hozni ama végs következtetéseket, amelyekre megfontolásaim vezettek. „Habár az általam felismert egyetemes törvények megakadályozzák azokat az eszközöket, amelyekt l önök egy bizonyos boldogságot reméltek az emberiség számára, ugyanezek a törvények, bármennyire különösnek t nhet is els látszatra, azon feltétellel, hogy másképp alkalmazzák, lehet vé teszik a kit zött célok elérését. „És most hallgassák meg, mit kell tennünk ezért: „Az összes kutatásaim eredményei világosan kimutatják, hogy a Természet a Földön bizonyos id szakokban egy meghatározott számú halált igényel, ugyanakkor sikerült kimutatnom, hogy a Természet szükségletére lényegtelen, hogy milyen halálról van szó, emberekér l, vagy más formájú él lényekér l. „Ebb l az következik, hogy ha a Természet által megkövetelt halálok száma más él lények halálával beteljesül, akkor a megkövetelt emberi halálok száma nyilvánvalóan ebben az arányban csökken. „És ezt lehetséges lesz megvalósítani, ha szövetségünk összes tagja továbbra is ugyanilyen intenzíven fog dolgozni, de már nem az el programunk megvalósításán, hanem azon, hogy ezúttal egy nagyobb méretarányban életre keltse a Földön azt a régi szokást, hogy az emberek áldozatokat ajánlanak fel az isteneknek és a szenteknek más formájú él lények elpusztításával." - Amikor ez a g gös kurd befejezte beszédét, „A Föld a Közös Teremt nké; egyformán szabad az összes teremtménye számára" szövetség tagjai ugyanannyira meg voltak lepve és zavarodva, mint azon a napon, amikor el ször adta el az híres teóriáját. Ezen emlékezetes beszédet követ közel három napon és három éjszakán keresztül, szinte megszakítás nélkül együtt maradtak, és a Mosszulopolisz polgárai által az ember-lények eme planetáris egyesülete rendelkezésére bocsátott termek vitáik és tanácskozásaik szüntelen zsivajától visszhangzottak. Végül a negyedik napon egy hivatalos közgy lést tartottak, és annak folyamán egyhangúlag azt a határozatot hozták, hogy ezentúl mindenben a nagy kurd filozófus Atarnakh indítványozása szerint fognak eljárni. Még aznap megváltoztatták a társaság nevét. A tagok a következ mottót választották: „A Föld csak az emberek számára van". Néhány nappal kés bb az új társaság tagjai elhagyták Mosszulopolisz városát és visszatértek hazájukba, ahol Atarnakh filozófus útbaigazítása alapján mindent úgy intéztek, hogy az Ázsia kontinensen él embereknél életre keltsék és meghonosítsák azt az ideát, hogy az isteneik és bálványaik Jó néven veszik", ha a különböz formájú lényeket elpusztítják. És valóban, amint elkezdték új programjuk gyakorlati megvalósítását, az a szokás, hogy áldozatokat ajánlanak fel a „szentjeiknek" különféle gyenge vagy buta egyagyú és két-agyú lények elpusztításának formájában rövidesen újra visz-szaállt az egész Ázsia kontinensen. Az új, „A Föld csak az emberek számára van" nev társaság tagjai feladatukat már kezdett l fogva a Szent Mohamed tanítására alapozott, akkor egész Ázsiában nagyon elterjedt vallás „klérusának" közbejárásával valósították meg. Ezúttal ez a szokás sokkal nagyobb méreteket öltött, mint annakidején, amikor Luizosz Angyal kérésére leszálltam oda külön azért, hogy megpróbáljam ezt a szokást megszüntetni a háromagyú lények között, amely szokás akkor, Megfelel ségének a nagyobb skálájú kozmikus jelenségek szempontjából nagyon nem kívánatosnak t nt, mivel kedvenceid száma nagyon megn tt, és velük azoké, akik így kívántak „kedveskedni" az fantasztikus bálványaiknak. A más formájú lények elpusztítása újra elkezd dött, nemcsak személyesen otthon, a családon belül, hanem nyilvánosan is, külön erre kijelölt helyeken. Ezek a helyek ezúttal leggyakrabban Szent Mohamednek, vagy követ inek emlékével voltak kapcsolatban. Az áldozatok száma napról napra n tt olyannyira, hogy vagy száz évvel „A Föld csak az emberek számára van" társaság megjelenése után, egyetlen helyen akár évente százezret is elpusztítottak az ilyen, már a múlt id ben is feláldozott lényekb l, mint amilyenek a „marhák", „birkák", „tevék", stb. A két utolsó század folyamán, többek között a legnépszer bb ilyen megtisztelt helyek voltak Mekka és Medina városai Arábiában, Meshed városa Bagdad körzetében és Jénikishlak környéke Turkesztánban.
Egyszóval az Ázsia kontinensen a „vér patakokban folyt". Az áldozatok száma megsokszorozódott a mohamedán ünnepek során, mint a „Bairam" és a „Gurban", valamint a keresztény ünnepek alatt is, amelyeket ott, a „böjtközép-csütörtöknek", „Szent György napjának" és hasonlóknak hívtak. Ily módon gyermekem, amikor „A Föld csak az emberek számára van" társaság intenzív er feszítéseinek köszönhet en ezt az abnormitást újra bevezették az ottani háromagyú lények között, borzalmas kölcsönös elpusztítási folyamataik valóban ritkábbak lettek, és sz kebb körben játszódtak le, de a háromagyú lények elhalálozása ezáltal nem csökkent. S t, a lényi létezésük fokozatos és állandó romlása, és ennek folytán a jelenlétükb l a Természet szükségleteire kibocsátott rezgések min ségének csökkenése következtében meg is n tt, ami egyrészt az élettartamuk csökkenését másrészt az úgynevezett „születési arányszám" növekedését vonta maga után. És ez mindaddig így folytatódott, amíg egy bizonyos, ugyanazon a kontinensen született híres perzsa dervis, Asszadullah Ibrahim Oglé mindennek új irányt nem adott. Asszadullah Ibrahim Oglé dervis ottani tevékenységét csak harminc-negyven földi évvel ezel tt kezdte el. Mivel csak egy egyszer fanatikus mohamedán volt, és a kurd Atarnakh komoly és mély ismeretét nem birtokolta, az áldozatok bemutatásában csak az emberek borzalmas igazságtalanságát látta a más formájú lényekkel szemben, és élete céljául azt t zte ki, hogy ezt az általa vallásellenesnek ítélt szokást bármi áron lerombolja. Ezt elhatározva útnak indult az Ázsia kontinensen, f leg azokba az országokba, ahol a háromagyú lények többsége mohamedán volt. Els sorban más, hozzá hasonló dervisek közrem ködésével kezdte munkáját, akiket ott az Ázsia kontinensen majdnem minden közösségben meg lehetett találni. Ez a leleményes és energikus perzsa dervis, Asszadullah Ibrahim Oglé nagyon ügyesen mindenhol meggy zte a derviseket az ideája „igaz" voltáról; és k a maguk módján nemcsak arról gy zték meg az Ázsia kontinens összes közönséges lényét, hogy a más formájú lények elpusztítása nem egy Istennek tetsz tett, hanem arról is, hogy akik így cselekednek, a másvilágon, a pokolban, „kétszeres büntetést" fognak elszenvedni: egyet a saját „b neikért", a másikat pedig az általuk elpusztított lények „b neiért", és így tovább. Más, e téren nagy tekintélyt birtokló dervisek, másvilágról szóló prédikációinak köszönhet en az ázsiai lények valóban évr l évre csökkentették áldozataik számát. És a végeredménye eme „nagylelk perzsa dervis" összes tevékenységének pontosan az utolsó, nagy kölcsönös elpusztítási folyamat, vagy mint kedvenceid mondják „világháború" volt. - így tehát gyermekem, habár a teóriájába foglalt feltevéseivel a kurd Atanarkh nagyon megközelítette a valóságot, a legfontosabbat mégsem értette meg, vagyis azt, hogy a Nagy Természet által megkívánt rezgések jelent sége, amelyeknek a lények által úgy a létezésük, mint a raszkuárnójuk folyamata során kibocsátott kisugárzásokból kell eló'állnia, nem igazán a mennyiségükben, hanem a min ségükben van. A kurd Atanarkh, aki minden bizonnyal egy különleges földi lény volt, ezt is megértette volna, ha ismerte volna az abban a korban elért eredményeket, amikor többé-kevésbé meghonosították ezen a bolygón az „Esszencia Szeret Nagyon Szent Ashyata Sheymash" által külön a háromagyú lények számára megalkotott lényi életkörülményeket. Abban a korban nemcsak az „elhalálozási számuk" csökkent le, hanem a „születési arányszámuk" is. Márpedig azért csökkent le, mert a földi lények akkor többé-kevésbé háromagyú lényekhez méltóan éltek és a kisugárzásaik olyan rezgéseket eredményeztek, amelyek közelebb álltak a Nagy Természet által a Nagyon Nagy Általános Kozmikus Trogoautoegokrát, és különösen a Hold és Anuliosz számára megkövetelt rezgések min ségéhez. Akkor a Nagy Természet, lecsökkentve a születési arányt, késedelem nélkül alkalmazkodott ehhez, annál is inkább, mivel az azt követ korszakban a Hold bolygó fenntartására szánt rezgésekre való szükségletnek magának is csökkennie kellett. Az alapvet kérdés azon oldalának, amely kedvenceid létezésének értelmét és célját érinti, olyan nagy fontossága van, és olyan jó lehet séget ad rengeteg, a Földön történ dolog, többek között a háborúk okának a megértéséhez, hogy szükségesnek tartom még egyszer visszatérni rá. Emlékszel? Amikor második alkalommal megadatott nekem Megfelel sége Luizosz Angyallal, ma Arkangyallal személyesen beszélnem, megtudtam, hogy az e bolygón megjelen háromagyú lények sorsa f ként abban áll, hogy magával a létezési folyamatukkal állítsák el a Természet áltál megkívánt rezgéseket bolygójuk régi, most „Holdnak" és „Anuliosznak" nevezett töredékeinek fenntartására. Megfelel sége akkor azt mondta nekem, hogy a Föld két régi töredéke az általános harmonikus mozgásban most véglegesen elfoglalta beszabályozott helyét, és hogy már nincs ok a közeljöv ben bármilyen meglepetést l félni. Azonban, hogy kés bbi bonyodalmak minden lehet ségét elkerüljük a távoli jöv ben, Nagyon Magas és Nagyon Szent Individuumok elhatározták, hogy megvalósítják a Földön az úgynevezett „szent aszkokin" anyagok kialakításához szükséges lépéseket, hogy ezt a Hold és az Anuliosz fenntartásához eleng edhetetlen szen t an yagot fo lyamatosan el lehessen állítani a bolygódon.
Továbbá Megfelel sége azt is elmagyarázta, hogy ez a szent kozmikus anyag, a szent aszkokin, a Világegyetemben általában az szent „abrusztdonisz" és „helkdonisz" anyagokkal olvad össze, és ennek következtében, hogy meglegyen ehhez a fenntartáshoz szükséges éltet foka, a szent aszkokinnak el ször meg kell szabadulnia a két másiktól. Az igazat megvallva gyermekem, abban a pillanatban nem is értettem meg mindazt, amit mondott; csak kés bb világosodott meg számomra, amikor az alapvet kozmikus törvények tanulmányozása során megtudtam, hogy pontosan milyenek az abrusztdonisz és helkdonisz anyagok, amelyek a háromagyú lényeknél a fels lényi testeknek vagyis a „kesszdzsan testnek" és a „lélek testének" - kialakítására és tökéletesítésére szolgálnak, és hogy a szent aszkokin elkülönülése a két másik anyagtól bármelyik bolygón általában akkor jön létre, amikor a lények fels testeik kialakítására és tökéletesítésére az abrusztdonisz és helkdonisz szent anyagokat tudatos er feszítéseik és szándékos szenvedésük révén átalakítják magukban. És amikor a kedvenceid iránt érdekl dni, és különös pszichizmusukat tanulmányozni kezdtem, csak akkor értettem meg végre, hogy miért és milyen szándékkal alkalmazkodik, a Nagy Természet, valamint a Legmagasabb és a Legszentebb Individuumok türelmesen mindig mindenhez. Ezzel kapcsolatban a következ vélemény alakult ki bennem: Ha kedvenceid legalább ezt jól megfontolták volna, és ha ebb l a szempontból igyekeztek volna a Nagy Természetet becsületesen szolgálni, akkor talán ennek következtében a lényi öntökéletesítésük automatikusan, szinte a tudatuk részvétele nélkül lejátszódhatott volna, mindenesetre a szerencsétlen bolygójuk szegény Természetének nem kellene azzal kínlódnia, hogy alkalmazkodjon, és így védje meg az általános kozmikus harmóniát. A Megalokozmosz minden létez je szerencsétlenségére azonban, kedvenceidben semmi becsület nincs, hogy a Természettel szembeni kötelességeiket beteljesítsék, akinek pedig a saját létezésükkel tartoznak. A Természet iránti kötelességeik beteljesítésével kapcsolatos becsületességük eme hiányáról éppen eszembe jutott egyedülálló mesterünk, Mullah Nasszr Eddin egyik bölcs szentenciája, amelynek rejtett értelme a jelen esetben igazolja rejtett jelentését: „A pestis és a kolera mégis nemesebb, mint az emberi becsületesség, mert azokkal legalább egy olyan ember, akinek van lelkiismerete, még békességben együtt tud élni." így hát kedves Hasszin, amikor világos lett számomra, hogy teljesen elt nt kedvenceid pszichizmusából az ösztönös szükséglet arra, hogy tudatos er feszítéseket tegyenek és önkéntes szenvedéseket az abrusztdonisz és a helkdonisz szent anyagoknak észlelése és önmagába való átváltoztatása érdekében - ezáltal felszabadítva a szent aszkokinnt a Hold és Anuliosz fenntartására -, így maga a Nagy Természet kényszerült rá, hogy más módszerekkel alkalmazkodjon eme szent anyag kifejtéséhez, amelyek közül az egyik pontosan ez a borzalmas, id szakos kölcsönös elpusztítás! folyamat. Ahhoz, hogy kortárs kedvenceidet helyesen fel tudd becsülni, helyénvalónak t nik számomra itt emlékeztetnem téged arra, hogy bolygód háromagyú lényei a kundabuffer szerv hatásának megszüntetése után, már az els nemzedék során nagyon hamar megtanulták, hogy egy bizonyos kozmikus anyagnak rajtuk keresztül át kell változnia, és hogy ennek az átváltoztatásnak el segítése az egyik legfontosabb lényi feladatuk. Emlékezz rá, már mondtam, hogy az Atlantisz kontinens háromagyú lényei ezt a lényi kötelességet még szentnek is tartották és „amarlussznak" nevezték, ami a nyelvükben ezt jelenti: „a Holdnak segíteni". így az Atlantisz kontinens, nevezetesen a „szamlioszi civilizációnak" nevezett kor háromagyú lényei nagyon pontosan követtek bizonyos általuk kigondolt szokásokat, amelyek lehet vé tették számukra ezen lényi kötelességeik leghatásosabb teljesítését. Ezek a lények ki is gondoltak egy nagyon bölcs és nagyon praktikus módszert ezen két lényi kötelességük - a fels lényi testeik tökéletesítése, és a Nagyon Nagy Trogoauto-egokrát szolgálata - betöltésére, egyesítve és egyidej leg valósítva meg azokat. Ezt az egyesítést a következ módon valósították meg: Minden régióban, s t azok minden körzetében három, nagyon tekintélyes, speciális épületet kellett építeni. Az els t, mely az „agurokhrosztini" nevet viselte, a hímnem lények számára építették. A másodikat, mely a n nem lényeknek volt fenntartva, „zsinekokhrosztini-nek" hívták. Míg egy harmadikat, amelyet a „középs nem" lényeinek szántak, s melynek „anoroparionokima" volt a neve. Az els két ilyen impozáns épületet az Atlantisz kontinens lényei szentnek tekintették. Számukra ezeknek olyan nagy jelent ségük volt, mint a mai, kortárs földi lények számára a „templomoknak", „kápolnáknak" és más ilyen szent helyeknek. Amikor el ször szálltam le erre a bolygóra, az Atlantisz kontinensen személyesen is meglátogattam néhány ilyen építményt, és így jól megismerhettem céljukat. A férfiak templomában, vagyis az „agurokhrosztiniben", a lakóhely, vagy a kerület hímnem lényei egy jól meghatározott, „önmagára emlékezésnek" nevezett állapotban hajtották végre az el irányzott „misztériumokat".
Az Atlantisz kontinens lényeinek megvolt a jól meghatározott fogalmuk arról, hogy a hímnem lények az aktív megnyilvánulás forrásai, ezért tehát az agurokhrosztinikben szüntelenül egy aktív és tudatos kontemplációnak adták át magukat, és ebben az állapotban hajtották végre az alkalomhoz ill szent misztériumokat, hogy ezáltal az abrusztdonisz és a helkdonisz szent anyagokat magukban átváltoztassák. Szándékosan és teljesen tudatosan tették ezt, mégpedig azért, hogy a bennük felszabadult szent anyag, amely az emanációjukon keresztül további megelevenítéseihez lett kibocsátva, aktív résszé váljon abban, amit k a „Szent Háromság Törvényének" neveztek. A n nem lények számára fenntartott „zsinekokhrosztini-ben" minden asszonynak kötelez volt bezárkóznia abban az id szakban, amit a kortárs lények „menstruációnak" neveznek. Továbbá az asszonyok, akik magukat passzív lényeknek ismerték el, egész ottlétük alatt igyekeztek passzívak maradni, hogy az emanációikon keresztül kibocsátott anyag ugyanennek a szent törvénynek megfelel en a további meg-elevenítési folyamatokban a passzív részt képviselje. Ezért k az egész id t a „zsinekokhrosztiniben" egy teljesen passzív állapotban töltötték, tudatosan arra törekedve, hogy ne gondoljanak semmire. Ezt a célt tartva maguk el tt, a menstruációs id szakban igyekeztek minden aktív tapasztalatot kerülni, és hogy aszszociációik folyamata meg ne akadályozza ket az összpontosításukban, mindent úgy rendeztek el, hogy a gondolataikat egész id alatt a jelenlegi és a jövend gyermekeik jólétére irányítsák. A harmadik fajta épületeket pedig, amelyek az „anoro-parionokima" nevet viselték, mint már mondtam azon lények számára építették, akik az akkor úgynevezett „középs nemhez" tartoztak. A mi Mullah Nasszr Eddinünk eme lényeket „félreértésnek", vagy „sem ez, sem az"-nak nevezte volna. A „középs nemhez" egyrészt hímnem , másrészt n nem lények tartoztak. Ezek olyan lények voltak, akiknek különböz okoknál fogva már nem volt meg a lehet ségük, hogy tökéletesítsék magukat, vagy hogy a Természetet szolgálják; rájuk illik a mi drága Mullah Nasszr Eddinünk egyik szentenciája: „se gyertya egy angyalnak, se éget vas egy ördögnek". Ezekben a házakban az olyan hímnem lényeket különítették el egy bizonyos ideig, akik valami oknál fogva teljesen meg voltak fosztva a tudatos kontempláció lehet ségét l, és az olyan n nem lényeket, akik egyáltalán nem menstruál-tak, vagy akiknél a menstruáció nem volt normális, vagy pedig az olyan n ket is, akik a szexuális kívánságaikat illet en bizonyos id ben úgynevezett „khaneomenibe" alakultak át, vagyis a kedves Mullahunk kifejezésével élve: „valóságos tavaszi kancává". Az Atlantisz kontinens lényei jól ismerték azokat a jól meghatározott és nagyon bizarr szimptómákat, melyekr l fel lehetett ismerni azokat a lényeket, akiket az „anoropario-nokimába" kellett elkülöníteni. A következ sajátosságokon keresztül lehetett ket felismerni: Ha egy lény bármilyen zagyva beszédnek hitt; Ha olyasvalamit kezdett bizonyítani másoknak, amir l saját maga semmit nem tudott, vagy nem volt biztos benne; Ha a becsületszavát megszegte, vagy feleslegesen esküdött valamire; Végül, ha hajlama volt másokra „kémkedni", és a „tuk-szu-kef-el" foglalkozni. A legmeggy bb sajátság azonban az úgynevezett „moyasszul" megjelenése volt, amit kedvenceid egy betegségnek tartanak és „aranyérnek" neveznek. Azoknak a lényeknek, akiknél ezek a tünetek mutatkoztak, a környezetük lényei által megszabott id szakban állandóan az „anoroparionokimában" kellett tartózkodniuk, de semmit sem kellett tenniük és létezhettek a kedvük szerint. Ezzel azt akarták elérni, hogy semmi kapcsolatuk se lehessen környezetük normális lényeivel, és beszélni se tudjanak velük. És azért voltak ezekbe az épületekbe bezárva, mert az akkori fogalmak szerint, különféle fogyatékosságaik folytán „emanációik" a hónap bizonyos részeiben a környezetük lényeinek nyugodt és szabályos létezésére káros hatással voltak. - Hát igen, kedves gyermekem... Az Atlantisz kontinens utolsó periódusában még volt egy sor, a normális lényi-életnek megfelel remek szokás. Azonban, ami kortárs kedvenceidet illeti, ket csak sajnálni lehet azért, hogy a szerencsétlen bolygód által elviselt második nagy katasztrófa folytán az egész kontinens mindenest l elsüllyedt, és vele együtt elt nt a közönséges életükbe a hosz-szú évszázadok során fokozatosan beépült összes jó szokás. Jóval az Atlantisz kontinens katasztrófája után, mégis majdnem újra sikerült bevezetni ezt a szokást, már hogy közönséges létezésük során az éppen elmondottakhoz hasonló épületeket használjanak. Egy Salamon nev bölcs héber király újra megértette, hogy szükség van ilyen épületekre, és el is határozta felépítésüket. Az ilyen típusú speciális építménynek, amelyeknek felépítését ez a bölcs héber király elrendelt, és melyek még sokáig léteztek, az alattvalók a „tak-tsan-nan" nevet adták.
Valamennyire hasonlítottak az Atlantisz kontinens zsinekokhrosztinieire. Ugyanúgy a n nem lényeknek voltak rendeltetve, akiknek az egész menstruációjuk alatt benne kellett tartózkodniuk. Salamon király nem sok id t vesztegetett erre, mivel bölcs uralkodása során nemegyszer megállapította, hogy a menstruáció állapotában a n nem lények karaktere a környezetük és f leg a férjeik számára teljesen elviselhetetlenné, s t összeférhetetlen magatartásuk folytán pszicho-szerves szempontból még kártékonnyá is válik mások számára. Ezért elhatározta, hogy rögtön érvénybe léptet egy szigorú törvényt, mely szerint minden lakott központban fel kell építeni olyan speciális építményeket, amelyekbe a n i lényeket bezárják mindaddig, amíg ebben az állapotban vannak. Alkalmam is volt olvasni azt a törvényt, amelyben az építkezést elrendelte. E törvényben többek között az állt, hogy a menstruációjuk alatt a n nem lények a szó szent értelmében véve „tisztátlanok", és hogy a többiek, és különösen a férjük részér l akkor nemcsak vétek, hanem a szent törvény elleni ntett érintkezni vagy akár csak beszélni velük. Ha a férjük, vagy egy másik férfi ebben az id szakban közelíti meg ket, vagy beszél velük, egy „tisztátlan er ", vagy „rossz szellem" fogja hatalmába keríteni, és ennek következtében a férfiak között hétköznapi kapcsolataik során vagy üzleti ügyeikben csak félreértés, veszekedés és ellenségeskedés lesz. A földi nagy bölcsnek, Salamon királynak ez az utolsó kijelentése a mai napig is egy kétségbevonhatatlan igazságot képvisel. És valóban, ez is azon számos okok egyike, amelyek miatt a bolygód lényeinek közönséges létezése manapság olyan végtelenül értelmetlen lett. A földön él kortárs n nem lényeknél az utóbbi évszázadok során elnyert sajátos, „hisztériának" nevezett tulajdonság ebben az id szakban még inkább felfokozódik, és ameddig ez az állapot fennáll, ezek az asszonyok környezetüket, és f leg a férjeiket azoknak a szerencsétlenek helyzetére fokozza le, akikre a mi Nagy Mullah Nasszr Eddinünk a következ kben utal: „Az életük célja az, hogy a piócáknak essenek áldozatul." És tényleg, annak következtében, hogy a n nem kortárs lények a menstruációik közben szabadon járnak-kelnek, nemcsak sok hímnem kortárs lénynek nem lehetnek jó baráti viszonyaik egymás között, hanem gyakran úgynevezett „kés n bánkódó káromkodókká" is válnak. A bölcs Salamon király által bevezetett jótev szokás sokáig megmaradt a zsidó népnél, és minden bizonnyal az egész földön elterjedt volna, ha az ottani lényeknek egy másik sajátos tulajdonsága, melyr l már beszéltem, nem létezett volna. Mivel a zsidó nép, a maga során meg lett fosztva hatalmasságától, amint az ott általában történni szokott, a többi közösség lényei, akik már a hatalmasságuk idejében is gy lölték ket, a féltékenység és az irigység impulzusa által hajtva, amely már kedvenceid velejárójává vált mindennel szemben, ami náluk nagyobb, nemcsak hogy megvetették és üldözni kezdték ket, hanem le is fitymálták az összes jó szokást, amit ez a nép mindaddig elsajátított. És amikor a zsidó nép más, hatalmassá vált közösségek befolyása alá esett, az egyik olyan sajátságos tulajdonság folytán, amelyr l már eleget beszéltem, azok példáját kezdte követni, így ahelyett, hogy ez a jó szokás elterjedt volna, megvetés tárgya lett, és végül még maguk az alapítói is elfelejtették. Jelenleg ez a szokás csak a Kaukázus egyik kis közösségének „hevsur" néven ismert lényei között maradt életben, e hevsuroknál, akiknek létezése az eredetük problémáját megoldani próbálkozó földi tudósoknak annyi álmatlan éjszakát okoz. Ami pedig kedvenceid azon szokásos eljárását illeti, mely bolygójukon az ó'seik eró'feszítésének köszönhet ', s a közönséges életben bevezetett jó szokások lerombolására szolgál, ismét ki kell nyilvánítanunk részvétünket a nagy Természet iránt, akinek szüntelenül mindenhez alkalmazkodnia és újra alkalmazkodnia kell. A Természetnek ezen a páratlan bolygón való balsorsát il-letó'en kedves mesterünknek, a páratlan Mullah Nasszr Eddinnek megint van egy pár találó szentenciája. Például egy ilyen esetben ezt mondja: „Ha nincs szerencséd az életben, még a keresztanyádtól is megkaphatod a szifiliszt." Más alkalommal ezt is mondja: „Te szegény ördög! Amikor téged világra hozott édesanyád, bizonyosan egy örmény siratóéneket énekelt." Még az orosz népi bölcsesség tolmácsának, Kusma Prutkoffnak is van egy ideilló' mondása: „A legszerencsétlenebb közöttünk mégis a fenyó'toboz, mert abba minden „Makár" belebotlik!" Ismétlem, a Föld-bolygó szerencsétlen Természetének állandóan, pihenés nélkül más és más megnyilvánulásokhoz kell alkalmazkodnia azért, hogy meg tudjon maradni az általános kozmikus harmóniában. - Ahhoz, hogy jobban el tudd képzelni és meg tudd érteni a szerencsétlen Természetnek mi módon kell alkalmazkodnia, hogy az általános kozmikus harmónia által e bolygótól megkívánt „rezgés-egyensúlyt" elérje, elég lesz elmesélnem azt, ami ott most az „elsó' világháborúnak" nevezett kölcsönös elpusztítási folyamat után játszódik le.
Nyilvánvalóan a németek által kitalált „mérgez gáz" és az angolok úgynevezett „gyorsan löv gépfegyvereinek" köszönhet en történt az, hogy a Természet által nem el relátott raszkuárnók száma ezúttal jóval meghaladta a szükséges határát; más szóval, a kortárs üzletemberek, eme hasznamussz jelöltek szavaival élve, „túltermelés" lett a háromagyú lények halálából. így a Természetnek ismételten sokat kellett fáradoznia, mint ott mondják „ki kellett bújnia a b réb l" azért, hogy ezt a váratlan eseményt kijavítsa, és újra a megfelel módon alkalmazkodjon hozzá. Ezúttal, mint ahogy arról az utolsó ott tartózkodásom során meg tudtam gy dni, és kés bb egy étertávirat ezt meg is er sítette, a Természet nyilvánvalóan azon van, hogy ott a jövend id k számára a más formájú lények születési arányszámát növelje. Nekem magamnak is felt nt, hogy a nagy orosz közösség olyan városaiban mint Szent-Pétervár és Tiflisz - ahol a világháború alatt több ember pusztult el mint más közösségekben - a „farkasnak" nevezett négylábú állatok, amelyekkel lakott helyen sohasem lehet találkozni, és utálják az embereket, már az utcákban szaladgálnak. Ez az étertávirat többek között arról értesített, hogy a nagy orosz közösségben az „egérnek" és „patkánynak" nevezett rágcsáló lények születési arányszáma olyan mértékben megn tt, hogy eme közösség háromagyú lényeinek szinte már az egész élelmiszertartalékát felfalták. Továbbá az étertávirat azt is közölte, hogy az orosz közösség hatalom-birtoklói egy másik európai közösség lényeihez fordultak e közöttük elszaporodott kis teremtmények, a patkányok és egerek elpusztítására. Cserébe azt ígérték, hogy megfizetik, bármibe kerüljön is. Bár e szegény patkányok és egerek számának ideiglenes mérséklését ezek a mások létezésének elpusztítására specializált szakemberek a rendelkezésükre álló módszerek segítségével nyilván el tudják érni, de azt ingyen aligha tennék meg; az orosz lények pedig, ígéreteik ellenére, természetesen nem lesznek képesek azt pénzben kifizetni, hiszen ez még az elmúlt háborúnál is többe kerülhet. És hogy pénzt ugyanazokból a forrásokból kapjanak, amelyeket e nagy folyamat alatt már kimerítettek?! Mint a mi kedves Mullah Nasszr Eddinünk mondaná: „Ne légy nevetséges! Még egy szamár is meg tudja érteni, hogy béke id ben a muzsikhús mit sem ér". Miután ezt mondta, Belzebub elhallgatott majd várakozva tekintett unokájára. Hasszin, mintha önmagához szólna, szomorúan, szinte kétségbeesetten így szólt: -Mi lesz mindennek a vége? Tényleg nincs ebbó'l kiút? A szerencsétlen lelkeknek, akik ezen a balsorsú bolygón alakultak ki, tényleg örökké tökéletlen állapotban kell maradniuk, szüntelenül különféle bolygói formákat kell felölte-niük és mindörökkön örökké sínyl dniük kell a kundabuffer szerv tulajdonságainak átkozott következményei miatt, amelyet a Föld els háromagyú lényeinek planetáris testébe számukra teljesen idegen okokból ültettek be? Hol van hát az az oszlop, amelyen egész Megalokozmo-szunk nyugszik, és amely az Igazság nevet viseli? Nem! ... Ez lehetetlen! Valami itt nincs rendjén, hiszen mióta a világra jöttem, egyetlen egyszer sem volt a legkisebb kétségem sem arról, hogy az Objektív Igazság létezik. Ezt mindenáron ki kell derítenem és meg kell értenem...! Miért? ... Miért? Mindenesetre mostantól kezdve létezésem célja az lesz, hogy világosan megértsem, hogy e földi háromagyú lényekben megjelen lelkek miért vannak ilyen hallatlanul borzalmas helyzetben. Miután ezt mondta, szegény Hasszin egészen megrendülve hajtotta le fejét és gondolataiba mélyedt. Belzebub egy különös tekintetet vetett rá - különös, mivel kiérz dött bel le Hasszin iránti szeretete, és ugyanakkor látni lehetett rajta mennyire örült annak, hogy unokája egy ilyen szomorúságot él át. Sokáig csendben maradtak. Végül is Belzebub mélyet sóhajtott, mintha az lénye legmélyéb l jönne, és unokája felé fordulva így szólt: -Igen, kedves Hasszin. Itt tényleg valami nincs rendjén. Azonban, ha e bolygó lényeiért semmit sem tudott tenni az, aki jelenleg a „Szent Podkulad" Értelmét birtokolja, és aki a világ kormányzásában a Mi Örökkévalónk egyik els segédje, a Nagyon Szent Ashyata Sheymash - ha még sem tudott semmit se tenni, milyen reményünk lehet nekünk, akiknek értelme alig haladja meg a közönséges lényekét? Emlékszel rá, hogy a Nagyon Szent Ashyata Sheymash a „Helyzet Borzalma" cím elmélkedésében ezt mondta: „Ha a földi lényeket még meg lehet menteni, azt egyedül az Id tudja megtenni." Ami pedig minket illet, a szóban forgó szörny sajátosságukkal, vagyis az id szakos kölcsönös elpusztítás! folyamatukkal kapcsolatban csak elismételhetjük ezeket a szavait. Most csak annyit mondhatunk, hogy ha ezen a szerencsétlen bolygón a földi lényeknek ez a tulajdonsága megsz nne, az egyedül az Id segítségével, vagy egy nagyon magas Értelemmel rendelkez lény irányításával, vagy bizonyos rendkívüli kozmikus eseményeknek köszönhet en történhetne. Miután ezt mondta ismét ugyanazzal a különös tekintettel fordult Hasszin felé.
Negyvennegyedik fejezet Belzebub szerint, az embereknek az igazságosságról alkotott véleménye, a szó objektív értelmében véve egy „átkozott délibáb" TOVÁBBRA is szeretettel nézve unokájára, Belzebub mosolyogva így szólt: - Most nekem úgy t nik drága Hasszin, jövend beli helyettesító'm, hogy most - miután el tudtad sajátítani mindazt, amit a Föld-bolygón lakó háromagyú lényekr l meséltem - eljött az ideje arról a kérdésr l beszélni, amelyikr l megígértem, hogy az elbeszéléseim végén id t fogok szentelni rá. Arról az ártalmas, kedvenceid közt annyira elterjedt ideáról akarok beszélni, amelyre - emlékszel - a pszichizmusuk „akadályával", vagyis az különféle sajátságos „havatvi-ernonijaikkal", vagy miként k nevezik, „vallásaikkal" kapcsolatban utaltam; arról az ideáról, amelyre az összes vallásaikat alapozták, a, Jó" és a „Rossz" ideájáról. Azt is elmeséltem neked, hogy ez a földi háromagyú lények között uralkodó káros idea a Purgatórium Szent Bolygóján nemrég egy nagy eseményt, vagy kedvenceid kifejezésével élve, egy nagy „botrányt" idézett el , és hogy eme botrány önkéntelen okozója a te „hernaszdzsinádhoz", vagy mint a Földön mondanák, a te „családfádhoz" tartozó lények egyike volt. Hogy jobban el tudd képzelni, amit elmagyarázni szándékozom, el ször bizonyos régmúlt eseményekre kell visszatérnem, amelyeknek els látszatra semmi közük sincs ehhez az ideához. Nos hát... Már mondtam neked, hogy a bolygódra való ötödik leszállásom alkalmával, csak egész rövid ideig tartózkodtam ott, és szinte mindjárt hazamentem a Mars-bolygóra. Ez azért történt, mert barátaim a Központból tudomásomra hozták, hogy a mi Mindent Átölel Örökkévalónkhoz egyik legközelebb álló kerub nemsokára meg fog jelenni a Mars-bolygón, és egy valamilyen rám vonatkozó rendeletet hoz magával. Nem sokkal visszaérkezésem után, a kerub tényleg meg is jelent. A Fentr l származó határozatból, amelynek átadását rábízták, megtudtam, hogy az általános kozmikus jólétet szolgáló eredmények létrehozására irányuló tudatos er feszítéseimnek köszönhet en - ama er feszítéseknek, amelyek a neked tetsz háromagyú lényeknél az „áldozatok" szokását megszüntették - és a mi Közös Örökkévaló Atyánk elé maga Megfelel sége Luizosz Angyal által el terjesztett kérelemnek köszönhet en a személyes vétkem miatt rám rótt büntetést lecsökkentették olyan értelemben, hogy ett l kezdve leszármazottjaimra az már nem terjedt ki. így ett l fogva a gyermekeim, vagyis apád és Tuilán nagybátyád, a kívánságuk szerint visszatérhettek a Központba, hogy ott a mi Egyetemes Atyánk számtalan megvalósításain belül a nekik megfelel kötelességeket teljesítsék. E családunk számára oly fontos esemény után fiaim hamarosan el is hagyták a Mars-bolygót és visszamentek a Központba, ahol tekintettel arra, hogy alaposan ismeretek az objektív tudomány bizonyos területeit, és képesek voltak törvényeinek gyakorlati alkalmazására, már az érkezésükkor hozzájuk ill felel s feladatokra választották ki ket. Apádat rögtön kinevezték „tzirliknernek" a mi drága Karataz bolygónk felszínének egyik részén, azután fokozatosan méltóvá vált bolygónk összes háromagyú lénye f tzirliknerének felel sségét átvenni, mely állást még a mai napig is betölt. Ami pedig Tuilán nagybátyádat illeti, t, mint már mondtam, a Purgatórium Szent Bolygó étertávirati állomása igazgatójának segédei közé vették fel, mely állomás akkor is, akárcsak most a mi Nagy Világegyetemünk szinte összes bolygójával „étertávirati" összeköttetésben állt. Kés bb kiérdemelte a f igazgatói állást, melyet még ma is betölt. Különben azt is el kell magyaráznom neked gyermekem, hogy az eredményeimet, vagy kedvenceid kifejezésével élve, a „fiaimat" miért ítélték méltónak arra, hogy amint a Központba érkeztek, azonnal ezeket a felel s állásokat töltsék be. Meg fogod érteni ennek okát, ha megmondom, hogy azok között, akik már kezdett l fogva megosztották velem számkivetésemet, ott volt Karataz bolygónk f tzirliknere, a még fiatal, de nagyon tudós Puludzsisztiusz, akit, miután elnyertük a legfels bb kegyelmet, érdemesnek méltattak arra, hogy a Megalokozmosz összes koncentrációi Nagy Megfigyel jének, Ksheltarna Ark-Szeráf Ön-Fenntartóságának asszisztense legyen mind a mai napig is. így amint elkezdtem az obszervatóriumomat a Mars-bolygón megszervezni, a tudós Puludzsisztiusz azt javasolta, hogy t alkalmazzam új intézményem felügyel je és igazgatója gyanánt.
Természetesen mindjárt elfogadtam javaslatát, mivel a tudása alapján az összes nagy és kis kozmikus koncentráció elhelyezkedésének és azok kölcsönös támogatását vezérl törvényeknek volt e téren az egyik legnagyobb szaktekintélye. Attól kezdve ez a nagy tudós, Puludzsisztiusz, az én házamban lakott a Mars-bolygón. Kés bb, amikor az aktív princípiumom eredményei megjelentek és a megfelel korig kialakultak, megkértem a tudós Puludzsisztiuszt, hogy vállalja el gyermekeim „oszkiánot-znerjének", vagy mint kedvenceid mondanák, „nevelésének" feladatát is. ezt nagy készséggel el is vállalta, mivel az ottani szokatlan körülmények között élve, sokoldalú tudását nem tudta kielégít módon érvényesíteni, és javaslatom e téren széleskör tevékenységet nyitott meg számára. Ett l kezdve a kötelezettségei véghezvitelére szánt id n kívül - amelyek eleinte nem tettek ki túl sokat - teljesen azon bels és küls körülmények megteremtésének szentelte magát, amelyek lehet vé tették, hogy fiaim megkapják a benyomásokat egy háromagyú lényhez méltó létezéshez szükséges lényi adatok kikristályosításához önmagukban. Apád és Tuilán nagybátyád annyira ragaszkodtak hozzá, hogy lépten-nyomon követték, még f kötelessége betöltése közben az obszervatóriumban is; és a jó Puludzsisztiusz még ott is állandóan felvilágosította értelmüket, és gyakorlati tanácsokat adott a különféle koncentrációk megfigyelésére, a kölcsönhatásaik tanulmányozására szolgáló módszerekre és e kölcsönhatások jelent ségér l. Megmagyarázta nekik, hogy egy meghatározott kozmikus koncentráció miként és miért foglal el pontosan egy bizonyos helyet, és kioktatta ket eme koncentrációknak az általános kozmikus trogoautoegokratikus folyamat során egymásra gyakorolt befolyásai sajátosságairól. így e rendkívül tudós lény irányítása alatt az eredményeim általános jelenlétében nemcsak az összes felel s háromagyú lény számára szükséges adatok kristályosodtak ki, hanem rengeteg más olyan is, amelyek a kozmikus koncentrációkra és a m ködésükre vonatkozó igazi információk felismerését és közvetlen észlelését lehet vé teszik. Egyébként éppen ez volt az a periódus, melyben mindkét fiamban fokozatosan kialakult egy szubjektív érdekl dés az iránt, ami a kedvenc megfigyelési és tanulmányozási területükké vált. Apád például szerette megfigyelni és tanulmányozni az Eredeti Forráshoz, a Legszentebb Abszolút Naphoz legközelebb álló szférák kozmikus koncentrációinak kölcsönös befolyását és fenntartását, míg Tuilán nagybátyád különleges érdekl dést tanúsított a Föld-bolygó és a rajta lakozó háromagyú lények létezési folyamatának megfigyelése iránt. Különben ezt az érdekl dést részben én keltettem fel benne, mivel kedvenceid pszichizmusának tanulmányozása alatt, amikor éppen valami más dolgom akadt, gyakran bíztam rá, hogy a náluk létrejöv összes változásokat feljegyezze. Amikor fiaim készültek, hogy a Mars-bolygót egyszer s mindenkorra elhagyják, Tuilán nagybátyád, mid n áldásomat adtam rá, hangsúlyozottan kért, hogy rendszeresen közöljem vele a Föld-bolygó kétlábú lényei különös pszichizmusára vonatkozó megfigyeléseimet és tanulmányaimat, amit persze megígértem neki. Azután elrepültek a Mi Közös Atyánkhoz legközelebb es központ felé. Miután megérkeztek, rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon jól ismerték a kozmikus koncentrációk helyzetét, tulajdonságait és sajátosságait, és járatosak voltak a kölcsönös befolyások összességének kiszámításában, így rögtön kinevezték ket az említett felel s állásokba. Miután értesültem állandó létezési helyükr l, és az állásokról, amelyekre méltónak találták ket, ígéretemhez híven minden negyedévünkben elküldtem Tuilánnak a megfigyeléseimr l szóló jegyzeteknek egy pontos másolatát. Sok év telt el amióta Tuilánnak az els étertáviratot elküldtem, és nem is tudtam mi lett velük, mindaddig a napig, amikor is a Purgatórium bolygón lejátszódott viharos eseményekr l értesítettek. Az történt, hogy a Purgatórium Szent Bolygó f kormány-zója, a Minden-Negyed-Fenntartója, Helkgemathiusz ArkKerub, aki véletlenül megtudta, hogy az étertávirat iroda igazgatójának egyik asszisztense, Tuilán, rendszeresen hosz-szú táviratokat kap apjától az Orsz rendszerb l, és kifejezést adott ama kívánságának, hogy azok tartalmáról értesüljön. Kiderült, hogy ezek nemcsak t magát érdekelték nagyon, de még parancsot is adott Tuilán nagybátyádnak, hogy tartalmukat rendszeresen közöljék le az általános bolygói „tulukhertzineken" - ami egy bizonyos mértékben hasonlít ahhoz, amit a Földön rádiónak neveznek - és így a szent bolygón lakozó „legfels bb lényi testek", ha úgy kívánják, kikapcsolódás céljából meg tudják hallgatni azon különös háromagyú lények pszichizmusára vonatkozó információkat, akik a Megalokozmosz egyik legtávolibb bolygóját népesítik. Tuilán nagybátyád e parancsnak megfelel en cselekedett. Amint kapott t lem egy étertáviratot, mindjárt leközöltette az általános bolygói „tulukhertzineken", és így a szent bolygón lakozó összes igaz lélek értesült a Föld-bolygó lényeinek különös pszichizmusát illet megfigyeléseimr l és tanulmányaimról. Attól kezdve a szent bolygón tartózkodó egyes legfels bb lényi testek, akik az összes megfigyelésemet igen nagy figyelemmel követték, t dni kezdtek e különleges pszichizmus-ról. Eme áldott legfels bb lényi testek gondolkodásuk eredményeként megértették, hogy valami nincs rendben a Földbolygó háromagyú lényeinek pszichizmusát illet en, s t gyanították az eredetét is ennek a „valaminek"; sokan közülük komolyan fel is háborodtak azon, ami nekik els látszatra egy Fentr l jöv igazságtalanságnak t nt.
Minél inkább megosztották benyomásaikat ezek az „igaz lelkek" a többiekkel, annál jobban n tt a számuk, olyannyira, hogy a „tzaruariakhokban" - vagyis a szent bolygó városaiban és falvaiban - mindenütt csak ezen gondolkodtak, és maguk között csak err l tanácskoztak. Végül mindennek az lett az eredménye, hogy a szent bolygó lakói kiválasztottak ötven igaz lelket, akik együtt kezdték kikutatni az igazi okát annak, hogy miért létezett a Föld-bolygó háromagyú lényeinek pszichizmusában egy ilyen abszurditás, amely minden ön-tökéletesítés lehet ségét megakadályozta a „legfels bb lényi részek" számára, melyek különféle okokból néha egyes ilyen lényekben szintén megjelennek. A kiválasztott ötven igaz lelkek pont azok voltak, akik már kiérdemelték, hogy jelöltek legyenek a minden létez Legszentebb Forrásához való visszatérésre. És Minden-Negyed-Fenntartója, Helkgemathiusz Ark-Kerub, a szent bolygó kormányzója nemcsak szentesítette eme ötven áldott lélek kiválasztását, hanem a saját kegyelemteljes elhatározása alapján kifejezte azt a kívánságát, hogy feladatuk végrehajtásához minden lehetséges segítséget megkapjanak. így tehát gyermekem, miután k ötvenen, az Abszolút Napra jelöltek, elvállalták a vizsgálatot, hosszú és szövevényes kutatás után nyilvánvalóvá vált számukra, hogy az eme bolygón megjelen háromagyú lények pszichizmusa összes rendellenességének f oka annak a jól meghatározott és most már bennük meggyökerezett fogalomnak a megjelenése volt, hogy úgymond két homlokegyenest ellenkez tényez létezik a lények esszenciáján kívül - a „Jó" és a „Rossz" elve - amelyek az összes jó és rossz megnyilvánulásaikat szítják. Továbbá megállapították azt is, hogy ez az egyetemesen elterjesztett káros idea, amelyhez az adatok el készítési korukban a kiképzésük során mindegyikükben fokozatosan kikristályosodtak, mikorra a felel s kort elérik általános pszichizmusukat már uralja, s egyrészt egy önmegnyugtató módszerré és az összes megnyilvánulásaikra felmentéssé válik, másrészt ez a közülük egyesekben megjelen , s a fels lényi testek tökéletesítésére irányuló lehet ség egyik alapvet akadályozó tényez je. Amikor a szent bolygó méltó lakói minderr l meggy dtek, gondolkodni kezdtek, és megtárgyalták maguk között, hogyan tudnának ebb l a helyzetb l egy kiutat találni és hogy k maguk mit tudnának tenni. Mint mesélték nekem, k mindenfelé, az összes „tzaruariakban" találkozókat és konferenciákat szerveztek, hogy közös er feszítéssel valamilyen elhatározásra próbáljanak jutni, és hosszú megfontolások és „szavazások" után, el ször minden egyes „tzaruariak" igaz lelkei, majd pedig a különböz „tzaruariakok" között, majdnem egyhangúlag a következ határozatra jutottak: El ször is egy kérvényt helyezni a Mi Alkotó-Teremt nk lába elé azért, hogy az Gondviselésében küldjön a Földbolygó háromagyú lényeihez egy Magasságbeli Hírnököt az Értelem ama fokának megfelel összes adattal ellátva, ami megengedi számára ott helyben megtalálni egy lehet séget arra, hogy ezt az ideát gyökerest l kiirtsa; azután, mivel egy ilyen ártalmas idea megjelenése volt és marad a Földön az alapvet oka az ott kialakuló legfels bb szent lényi testek borzalmas sorsának, b nbánattal telve merészelni megkérni a Mi Közös Atyánkat, hogy ne engedje a legfels bb lényi testét a szent bolygóra jönni annak a földi háromagyú lénynek, akinek hibájából ez a káros idea megjelent, még akkor sem, ha az már elérte a szent Értelemnek ehhez megkívánt fokát, hanem ítélje arra, hogy a végtelenségig a „B nh dés" bolygóján kelljen léteznie. Szóval gyermekem, a szent bolygó lakói alighogy elfogadták ezt a határozatot, máris, mint mondtam, ott egy olyan „z rzavar" keletkezett, hogy még a mai napig sem tud egyetlen Szent Individuum sem, aki ismeri ezt az eposzba ill történetet, borzongás nélkül visszaemlékezni rá. A „z rzavar" a következ képp kezd dött: Amint ezt a határozatot elfogadták, az Abszolút Napra jelölt ötven kiválasztott lény kezdeményezésére elhatározták, hogy kiderítik, melyik háromagyú lény - akiben talán már ki is alakult a legfels bb lényi test - volt a felel s e káros idea megjelenéséért a bolygódon. Vizsgálódásuk eredményeként kiderült, hogy az a három-agyú lény, aki eme idea kikristályosodásának els impulzusát adta, egy bizonyos Makar Kronbernkszion volt, akinek az Értelem megkívánt fokig tökéletesedett legfels bb lényi teste nemcsak arra találtatott érdemesnek, hogy a szent bolygóra jusson, és már ott is tartózkodott, hanem még a Legszentebb Abszolút Napra jelöltek között is az egyik legels nek tekintették. Kés bb elmondták nekem, hogy amint ez köztudomásúvá vált, nagy siránkozás töltötte be az egész szent bolygót, és egyetlen egy olyan igaz lélek sem akadt, aki lelkiismeret-furdalás nélkül tudott volna erre a szörny tényre gondolni. Majdnem egy negyedévig csak err l a példátlan „szerencsétlenségr l" beszéltek és vitatkoztak, és az összes tzaruriakhban bizottságok és albizottságok próbáltak ebb l a rendkívüli helyzetb l kiutat találni. Végül is ugyanezen elvek alapján a következ elhatározásra jutottak: „Fenntartani a Makar Kronbernkszion legfels bb lényi részére vonatkozó els közös planetáris határozatot, de a szent bolygó összes lakója nevében a Mi Irgalommal-Teljes Örökkévalónk lába elé helyezni egy kérelmet, könyörögve Neki, hogy enyhítsen ezen a szörny ítéleten." így a Mi Örökkévaló, Irgalommal-Teljes Teremt nk következ megjelenésekor ezt a kérelmet helyezték a lába elé.
Azt mesélik, hogy a mi Irgalommal-Teljes Teremt nk pillanatnyi gondolkodás után könyörületesen megparancsolta ennek az érdemes léleknek, hogy továbbra is a szent bolygón maradjon mindaddig, amíg káros cselekedetének jöv beli összes következményét felismerik. Bár ez a teljesen kialakult legfels bb lényi test volt az alapvet oka annak, hogy egy teljes öntökéletesítés lehetetlen legyen a bolygód egyes háromagyú lényeinek jelenlétében megjelen összes legfels bb lényi test számára, a Mi Közös Atyánk mégis nyilvánvalóan azért adta ezt az irgal-mas parancsot, mert azt remélte, hogy eme lények maguktól rá fognak jönni hibájukra, és elkezdenek háromagyú lényhez méltóan létezni. Akkor nem lenne szükség egy ilyen borzalmas büntetést mérni a legfels bb lényi részére ennek a lénynek, aki nem engedett a t le független, a képességeit messze felülmúló ellenséges körülményeknek, és a saját elkerülhetetlen tagadó elve ellen könyörtelenül küzdve addig a fokig tökéletesítette magát, mely lehet vé tette számára, hogy elérje a Világegyetemben minden létez Princípiumának küszöbét. A Mi Irgalommal-Teljes Teremt nk parancsának köszönhet en, e szegény Makar Kronbernkszion legfels bb lényi teste még a mai napig is a szent bolygón létezik, és a sorsa most kizárólag a neked tetsz háromagyú lényekt l függ. Egy elég hosszú szünet után Belzebub így folytatta: - Ezekr l az elszomorító eseményekr l a bolygódra való hatodik leszállásom során jutottam az els információkhoz, természetesen mindez engem nagyon érdekelt, és a magam során ott helyben elkezdtem ezt a földi háromagyú lényekkel kapcsolatos elszomorító történetet részletesen kivizsgálni. Mindenekel tt szükségesnek tartom gyermekem, hogy szintén megmondjam neked - és csakis neked, aki közvetlen helyettesít m leszel - hogy habár a szent bolygó igaz lakói különféle bonyolult módszerekkel arra a következtetésre jutottak, hogy kedvenceid pszichizmusa összes rendellenességeinek alapvet oka mindig is ez az idea volt és marad, én magam ezt nem tudnám kategorikusan meger síteni. Mindazonáltal ez a fantasztikus idea tagadhatatlanul nagy szerepet játszott e szerencsétlenek pszichizmusa súlyosbodó „felhígulásában". Amikor érdekelni kezdtek ezek az események, és Makar Kronbernkszion egyénisége megjelenésének és kialakulásának története után kutattam, sok benyomás rakódott le bennem, melyekb l egy szubjektív véleményhez szükséges adatok kristályosodtak ki. Ezek a speciális kutatások világosan kimutatták, hogy habár használta el ször a „Jó" és a „Rossz" fogalmát, mégsem lehet ráhárítani a felel sséget azért, hogy ezek a szavak kés bb kedvenceid minden további generációjának létezési folyamatában ilyen káros jelentést kaptak. Most pedig gyermekem, ha a tudomásodra hozom Makar Kronbernkszion megjelenésér l és létezése lefolyásáról ösz-szegy jtött információimat, akkor talán ki fognak kristályosodni benned eme rendkívül szomorú földi tény megközelít ábrázolásához a megfelel adatok. Attól kezdve, hogy elhatároztam: ezzel a történettel foglalkozom; amint találkoztam egy alkalmas egyénnel, mindig tudakozódtam bármilyen információ után, ami ennek a Makar Kronbernkszionnak egyéniségének egyik vagy másik oldalára fényt deríthetett. Biztosan érdekelni fog, hogy az els egyén, akivel találkoztam, és aki valamelyest fel tudott világosítani ezzel kapcsolatban, a mi törzsünk egyik id s lénye volt, aki nagyon hasznosnak bizonyult. A beszélgetésünk folyamán sok mindent megtudtam t le, és sok olyan remek forrásra is felhívta figyelmemet, amelyekb l kés bb számos hasznos információt meríthettem. Ez a szóbanforgó id s lény nem volt más, mint törzsünk ama fiatal lényének nagybátyja, aki miatt az els alkalommal kellett leszállnom erre a bolygóra, és aki kés bb törzsünk Orsz rendszerbe szám zött összes lényének kormányzója lett. Ez az id s lény éppen akkor élt az Atlantisz kontinensen, amikor Makar Kronbernkszion is. Az összes általam összegy jtött információ és a különféle különleges vizsgálódási módszereim szerint, ez a Makar Kronbernkszionnak nevezett földi háromagyú lény az Atlantisz kontinensen jelent meg két a felel s kort éppen elért különböz nem földi lény között a szent „elmuárnó" folyamat eredményeként. Mivel e pár minden szempontból egészséges öröklékeny-séggel bírt, és a közönséges küls lényi életkörülmények azon a kontinensen még aránylag normálisak voltak, és eme pár számára különösen el nyösnek bizonyultak, eme szent folyamat eredménye, vagyis ez a kés bb Makar Kronbernkszionnak nevezett fiuk a jelenlétében már a megjelenését l fogva és a korai gyermekkorában is megkapta egy jövend felel s lény számára megkívánt adatokat; ugyanazokat, amivel a megjelenésekor minden kesztcsapmartni háromagyú lény egy jövend felel s lény elnyerése céljából a Megalo-kozmoszunk összes többi bolygóján rendelkezik. És minthogy a „termel i", vagy mint ott mondják a „szülei" történetesen azt kívánták, hogy eredményük majd felel s korában a „tudós" mesterségét folytassa, és éppen találtak is számára képesített oktatókat, amikor elérte a felel s kort, egy nagyon jó tudós lett bel le - persze a Föld-bolygó viszonylatában jó.
Egyes tudományos eredményei folytán hamarosan arra is méltónak találták, hogy az Akhldanné tudományos társaság teljes jogú tagjává váljon. Felel s létezési folyamata során, amelyet teljes egészében a tudománynak szentelt, egy napon tisztán meglátta saját értékét, és szintén ráébredt saját semmiségére. Attól kezdve mély fájdalommal, komolyan meditálni kezdett a helyzetén, és meditációinak az lett az eredménye, hogy a teljes jelenléte minden egyes részében apránként kezdett megjelenni a remény, és végül is megrögz dött benne a meggy dés, hogy a tudatos munka és az önkéntes szenvedés tudná t átváltoztatni a semmib l „valamibe". Akkor tudatosan dolgozni kezdett, a tagadó része iránti kímélet nélkül, szándékosan azzal szembenálló körülményeket teremtve. Egyébként e tudatos er feszítések kifejtését és a szándékosan megteremtett körülményeket egyedül a felel s lényként magára vállalt kötelezettségekhez tartozó megnyilvánulásaira és észleléseire alkalmazta, vagyis a tudományos kutatásaira. Létezésének éppen ebben az id szakában megértett bizonyos kozmikus igazságokat. Márpedig mivel nála, mint a legtöbb akkori háromagyú lénynél, még kikristályosodtak a „felebaráti szeretetnek" nevezett impulzust kiváltó adatok, hogy környezete lényeivel az általa felismert igazságokat meg tudja osztani, elhatározta, hogy márványba vés egy „bulmarshant" a következ címmel: „Az embert ér pozitív és negatív hatások". Az Atlantisz kontinensen „bulmarshannak" nevezték azt, amit a kortárs földi lények a „könyvvel" helyettesítenek. Kés bb, hatodik leszállásom és ott tartózkodásom során alk almam n yílt ennek a b ulmarsh annak eg y "tchiriánó " agancsából készült h másolatát saját szememmel látni, és egyes részeit kibet zni. Nagyon érdekes és tanulságos lesz számodra megtudni, hogy ez a Makar Kronbernkszion által bevésett bulmarshanmásolat, amelyet bolygódon való utolsó tartózkodásom során kibet ztem, hog yan tudott eg észen a mai korig épségben maradni, így hát elmondom neked. Amikor ennek a bulmarshannak az eredetije elkészült, az Akhldann társaság többi tudós tagja azt szinte csodálattal jóváhagyta, és az e társasághoz tartozó lények „f -katedráli-sának" közepébe helyezték. Mivel e bulmarshan tartalma az akkori lényeket egyre növekv számban kezdte érdekelni, a társaság vezet i elhatározták, hogy több másolatot csinálnak bel le, és elhelyeznek egy-egy példányt úgy az Atlantisz, mint a többi kontinens más városaiban lév katedrálisok közepébe. E célból hét nagyon pontos másolatot készítettek „tchiriánó" agancsból. Az egyik ilyen másolatot, mint az én „szpipszichonalni kutatásaim" kimutatták, a Grabontzé kontinenst l nem messze fekv kis, „Szinkraga" nev kontinens katedrálisában helyezték el. A második transzapalni perturbáció során ezt a kis Szinkraga kontinenst az Atlantiszhoz hasonlóan a bolygó mindenest l elnyelte. Ami a Grabontzé kontinenst illeti, amelyet most Afrikának neveznek, az nem t nt el teljesen a bolygó mélyében, hanem ugyanaz lett a sorsa, mint más, még ma is létez kontinenseknek, mint például Ázsiának: bizonyos részei elmerültek, és ugyanakkor helyettük más szárazföldek bukkantak fel a tenger mélyéb l és kapcsolódtak hozzá a megmaradt részekhez így alkotva meg a mai kontinenst. Ezt a másolatot, úgy látszik, éppen akkor hozták el a Grabontzé kontinensre, hogy onnan azután a rendeltetési helyéül szolgáló katedrálisba küldjék, amikor a második nagy katasztrófa bekövetkezett e szerencsétlen bolygódon; de mivel ez a másolat a Grabontzé kontinens felszínének egyik olyan részén volt, amely véletlenül épségben maradt, így nem süllyedt a bolygó mélyébe. E borzalmas esemény után, ennek a „függ ben lév szentnek", Makar Kronbernkszionnak m ve sokáig a romok alatt maradt, és apránként befedte a „kashimann". Csak vagy harminc évszázaddal kés bb, amikor kedvenceid ismét megszaporodtak, és a „filnuanzi" és „plitazurali" közösségek között kitört a kölcsönös elpusztítás folyamat, történt az, hogy a filnuanzi közösséghez tartozó lények saját maguknak és a tevéiknek ivóvizet keresve a homokba lyukakat fúrtak, s rátaláltak erre a másolatra és kiásták. Nem sokkal kés bb, amikor e két közösség lényei, miként az ott szokásossá vált, úgymond „baráti békét" kötöttek, és szétosztották maguk között mindazt, amit e folyamat alatt „hódítás", „fosztogatás", „rekvirálás", Jóvátétel" nev , náluk szintén szokásossá vált módszerek révén megszereztek, a két szóban forgó közösség elfelezte ezt a valóban nagy m vet, amelyet az akkori földi lények csak mint ritka anyagot értékeltek. Az egyik ilyen fél, miután különböz okokból az egyik csoporttól a másikhoz vándorolt, végül is hét évszázaddal kés bb az egyiptomi f papok kezébe került. Ebb l a több tchiriánó agancsból álló különös és eredeti összetételb l, amely számukra már érthetetlen volt, egy szent ereklye lett, és az is maradt mindaddig, amíg az a perzsa császár, akir l egyszer már beszéltem neked, oda nem jött a seregeivel, és „el nem söpörte", mint mondják, ezt a szerencsétlen Egyiptomot. Akkor e bulmarshan-másolatnak ugyanezt a felét Ázsiába vitték, és kézr l-kézre jutva ama aiszor pap örökölte meg, akinek házában a hatodik ott tartózkodásom közepén megláttam.
Ami pedig ennek a mindaddig és azóta is egyedülálló m nek a másik felét illeti, különféle okokból azt is kézr l kézre adták, és történetesen Ázsia középs részébe került, ahol egy úgynevezett „földrengés" alatt végül is elt nt a bolygó belsejében, ha nem is nagyon mélyen. Ezen a ponton el kell mesélnem, hogyan jutottam ezekhez, és általában más, régen megtörtént hasonló eseményekkel kapcsolatos információkhoz, amelyeket most neked átadok. Már mondtam neked, hogy a Földre való hatodik leszállásom alatt hivatásos „hipnotizáló orvos" lettem, és kedvenceid pszichizmusa tanulmányozására többek között a hipnotizmust vettem igénybe, a pszichizmusukban megszerzett egyik sajátos tulajdonság révén. Ezen tevékenységeim folytán kedvenceid körében egyeseket közülük egy bizonyos módon külön el készítettem, és azt csináltam bel lük, amit a régi id kben .jósn nek", a jelenkorban pedig „médiumnak" neveznek. Azokat a háromagyú lényeket lehet „jósn vé" vagy „médiummá" változtatni, akiknél akár egyedül a környez körülményeknek egy véletlen kombinációja folytán spontán módon, akár egy másik tudat szándékos hatása folytán, a planetáris test m ködése alkalmazkodni tud az általános pszichizmus minden változásához, ami a vérkeringés hirtelen megváltoztatása során bekövetkezik. Ennek következtében az ilyen lényeknél semmi sem zavarja sem az általános pszichizmusuk különféle sajátosságainak tudatosan vagy tudattalanul kívülr l irányított szabad m ködését, sem az igazi lényi lelkiismeret kialakulására kedvenceidben még jelenlev adatok automatikus érvényesülését - azon adatokét és sajátosságokét, amelyek m ködése alkotja egészében azt, amit k „tudatalattinak" neveznek. A tudatalattijukban kialakult több tényez következtében véletlenül épen maradt bennük a háromagyú lények általános pszichizmusának egyik sajátossága, amely bizonyos körülmények között m ködni tud, és amelyet „a távoli múltban történtek látási és érzékelési képességének" neveznek. így tehát gyermekem, amikor hatodik leszállásom alkalmával megtudtam e bolygódon lezajlott elszomorító közös, kozmikus jelleg történet eredetét, azt ott helyben tanulmányozni kezdtem, és tisztázni próbáltam ennek a Makar Kronbernkszionnak az egyéniségét; de mivel eme esemény óta sok id telt el, és annak a felel s lénynek, akit ezzel vádoltak, minden „kaltzanuarni" nyoma már teljesen elt nt, elhatároztam, hogy a szokásos kutatási módszereken kívül a „szpipszichonalni" módszereket is igénybe veszem. Eme „szpipszichonalni" módszereim között az úgynevezett „médiumi képességet" is igénybe vettem, kihasználva az általam eló'készített médiumok elót>b elmondott különleges tulajdonságait. Makar Kronbernkszion egyéniségére és tevékenységére irányuló kutatásaim során felt nt, hogy valószín leg „valami", ami vele szoros kapcsolatban állt, még mindig létezik e bolygó felszínén, és elkezdtem ugyanezen módszerek segítségével e „valami" után kutatni. így megtudtam, hogy a Makar Kronbernkszion által alkotott bulmarshan másolatának fele egy aiszor pap tulajdonában volt, és ez a pap az Ázsia kontinens „Urmia" nev területén létezett, odamentem, és vele kapcsolatba lépve hamarosan kiderítettem, hogy valóban birtokolt valamit, amit ó' egy „idomtalan elefántcsontdarabnak" nevezett, s nagyon réginek és értékesnek tartott. Rövid beszélgetés után beleegyezett abba, hogy megmutassa, de semmi áron nem akarta eladni; mégis többnapos rábeszélés után megengedte nekem, hogy egy alabástrom másolatot készítsek róla, amit aztán magammal vittem. Ami pedig a másik felét illeti, ugyanazon módszer segítségével hamarosan rájöttem, hogy hol van, de sok gondomba és veszó'dségembe került míg megszereztem, és a szövegét megfejtettem. Habár, mint már mondtam, még nem sok id ' telt el ahhoz, hogy ez a másik fél mélyre kerüljön a bolygó talajában, mégis a közönséges módszerek igénybevételével lehetetlen volt feltárni. A nehézség abból eredt, hogy kedvenceid egyik népes központja közelében volt, így mindent eló're kellett látnom, és meg kellett tennem az összes szükséges intézkedést, hogy senki meg ne tudjon, s t, meg se sejthessen róla bármit is. Többek között meg kellett vennem a terület különféle kis és nagy tulajdonosaitól ezt a helyet körülvev ' telkeket, és az ásatásokhoz kizárólag külföldi munkásokat alkalmaztam azzal az ürüggyel, hogy egy rézbányához fúrok tárnákat. - így tehát, gyermekem, miután ily módon megtaláltam eme „függ ben lév szent", Makar Kronbernkszion m ve másolatának két felét, egy ma „Turkesztánnak" nevezett ország egyik városába vittem, ami akkor állandó tartózkodási helyem volt, és nekiálltam megfejteni a bulmarshanra vésett feliratokat és rajzokat, amelyek Makar Kronbernkszionnak „Az embert ér pozitív és negatív befolyások" cím tudományos tézisét tartalmazták. Amikor majd hazaérünk, igyekezni fogok visszaemlékezni és amennyire csak lehet szó szerint továbbadni neked az értelem e nagy m ve tartalmát, mely egy háromagyú lény kezét l származik; de addig is elmondom legalább azt a részét, amelyben Makar Kronbernkszion az els alkalommal határozza meg a Jó és a Rossz fogalmát, melyekkel minden viszon ylag fü gg etlen kozmiku s megjelen és - és íg y természetesen minden lény - jelenléte megalkotásának és az egymást követ állapotai kialakulásának alapjául szolgáló er ket szimbolizálta. Ha e bulmarshanban feljegyzett fogalmakat a közönséges nyelvre lefordítanánk azt így lehetne kifejezni:
„Nyilvánvaló az, hogy mi emberek, mint a Világegyetemben létez minden más egység, ugyanazon három független er l alakultunk ki és mindig azokból állunk, amelyek révén a minden létez kölcsönös fenntartási folyamata megvalósul, vagyis a következ három egyetemes er l: „Az els szüntelenül magán az Eredeti Forráson belül születik meg az új megjelenések nyomása hatására, azután az impulzusból fakadva kiáramlik az Eredeti Forrásból. „A második egyetemes er az, amivé ez az els er válik, miután elvesztve az impulzus nyomatékát, újra összeolvadni törekszik a megjelenése okával azon alapvet kozmikus törvény alapján, miszerint „egy ok okozatainak mindig vissza kell térniük az okhoz". „A kölcsönös fenntartás általános folyamatában ez a két er teljesen független, és megnyilvánulásaiban saját tulajdonságaikat és jellegzetességeiket mindig és mindenütt megtartják. „E két alapvet er közül az els nek, amely mindig a megjelenése forrásán kívül kénytelen megnyilvánulni, állandó involúcióban kell lennie; ezzel ellentétben a másodiknak a megjelenése okozójával összeolvadni törekedve mindig evolúcióban kell lennie. „Mivel e három független er közül az els magában a minden létez Okozójának kebelében jön létre, és így a jelenlétében megvan a csírája ugyanezen éltet er megnyilvánítási képességének, „Jónak" lehet tekinteni, vagyis a forrás felé törekv hatások egy megvalósítási tényez jének, mely hatásokat az els er höz viszonyítva „Rossznak" lehet és kell tekinteni. „Továbbá az els er t, amely magában az Eredeti Forrásban megjelen elkerülhetetlen és kényszerít okok hatására nyilvánul meg, ilyen szempontból passzívnak lehet tekinteni. „A másodikat, a visszafelé áramló er t, mivel állandóan ellen kell állnia azért, hogy lehet sége nyíljon az okába visz-szatérni, vagy legalábbis, hogy ellent tudjon állni az els passzív er ellentétes áramlásának, mely impulzusát az Alapvet Forrástól kapta, mindig aktívnak kell tekinteni. „Ami pedig a harmadik egyetemes er t illeti, az nem más, mint mindenhol és mindenben ennek a két alapvet , felfelé és lefelé haladó független er ütközésének az eredménye. „Habár ez a harmadik független er csupán a két els alapvet er nek az eredménye, mégis ez minden kozmikus képz dmény átszellemesít és összeegyeztet princípiuma. „És azért képezi minden kozmikus képz dmény átszellemesít és egyesít princípiumát, mert jelenlétként jelenik meg és létezik bennük mindaddig, amíg ez a két teljesen ellenkez irányban áradó alapvet er között létrejöv sajátos kölcsönös ellenállások eredménye létezik." így tehát, drága gyermekem, ez a szerencsétlen Makar Kronbernkszion pontosan ilyen értelemben és ilyen jelentéssel használta el ször a „Jó" és a „Rossz" kifejezéseket. - E bulmarshannak, valamint más, ott helyben tisztázott adatoknak köszönhet en egy egyéni vélemény kristályosodott ki bennem magát Makar Kronbernksziont és minden mást illet en, amely teljesen eltért attól a véleményt l, amire a szent bolygón lakozó igaz lelkek talán nagyon bölcsen, de nem közvetlen kutatásaik alapján jutottak. Ismétlem: habár igaz, hogy „egy küls Jó és Rossz ideája" ott el ször e Makar Kronbernkszion egyéniségének köszönhet en jelent meg, de véleményem szerint egyáltalán nem okolható azért, hogy az ilyen káros formát öltött. Mindenesetre gyermekem, az általam ott helyben végbevitt részletes és pártatlan kutatások a következ tényekre vetettek világosságot: Amikor ez az idea apránként ezt a káros formát kezdte felölteni, akkor a kedvenceid pszichizmusának egy úgynevezett „meghatározó tényez je" lett bel le az általános jelenlétükben ama fantasztikus elképzelésnek megfelel adatok kikristályosodására, hogy létezik, úgymond, rajtuk kívül a „Jónak" és a „Rossznak" objektív forrása, amelyek hatást gyakorolnak esszenciájukra. Attól kezdve, el ször spontán módon, azután az különös tudatuk segítségével a pszichizmusukban más sajátságos adatok kezdtek kikristályosodni, amelyek automatikus lényi asszociációk révén azt a meggy dést váltják ki, hogy az összes, akár jó, akár rossz megnyilvánulásuk okát nem saját magukban kell keresni, a saját esszenciájuk b nös egoizmusában, hanem valamilyen küls befolyásban, mely egyáltalán nem t lük függ. Az alapvet baj, amit ez a fantasztikus idea e szerencsétleneknek okozott abban áll, hogy azok az adatok, amelyek lehet vé teszik azt, amit „a világ sokoldalú lényi meglátásának" neveznek, - megint csak az abnormális közönséges lényi létezésüknek köszönhet en - már megsz ntek kikristályosodni bennük, hogy helyet adjanak egy kizárólag erre a küls Jó és Rossz ártalmas ideájára alapozott „világnézetnek". És valójában manapság kedvenceid kivétel nélkül minden kérdésüket, úgy a közönséges lényi létezésre, mint az öntökéletesítésre, valamint a „filozófiákra", a mindenféle „tudományaikra", és természetesen a számtalan vallási tanításukra vonatkozókat, nem is említve az hírhedt „erkölcsi", „politikai", „jogi", „etikai", és a többi kérdéseiket, erre az egyetlen fantasztikus, és számukra objektív értelmében véve oly veszedelmes ideára alapozzák. - Most pedig gyermekem, kiegészítéséül mindannak, amit err l az ideáról mondtam, elmesélem neked, hogy törzsünk eme különös bolygóra szám zött lényei hogyan játszottak közre akaratlanul egy bizonyos komikus történet
létrejöttében, és biztos vagyok benne, hogy így szinte pontos elképzelésed lesz kedvenceidnek a „Jó" és a „Rossz"ról alkotott fogalmáról. Törzsünk lényei a következ ' módon váltak akaratlan okozóivá e furcsa idea végleges megrögzó'désének eme különös háromagyú lények jelenlétében: Már mondtam neked, hogy kezdetben a törzsünkb l sok lény létezett azon a bolygón, és nemcsak elvegyülve éltek kedvenceid ó'sei között, hanem közülük egyesekkel baráti kapcsolatokat is ápoltak. Meg kell jegyeznem, hogy abban az idó'ben még semmi el jele sem volt a szóbanforgó tragikomikus történetnek kivéve, hogy nem sokkal azel tt, hogy a mieink elhagyták ezt a bolygót, az ottani lényeknél, legalább is a legnaivabbak-nál, felbukkant és elterjedt az idea, hogy a törzsünk lényei „halhatatlanok". Ez az idea természetesen azért jelent meg náluk, mert a mi törzsünkben a lények létezési id tartama az övékénél sokkal hosszabb volt, és ennélfogva a szent raszkuárnó esetei sokkal ritkábban fordultak el . Az is lehetséges, hogy törzsünkben ez a szent folyamat ebben az id szakban egyetlenegyszer sem fordult el . Ismétlem: azon kívül, amit mondtam, semmi különös sem történt az alatt az id szak alatt, míg a mi törzsünk közöttük létezett. Kés bb azonban, amikor bizonyos okokból kifolyólag Fentr l kifejezték azt a kívánságot, hogy a törzsünk földön tartózkodó lényeinek számát a lehet legkisebbre le kell csökkenteni, legtöbbjük ugyanazon rendszer más bolygóira vándorolt ki, és alig néhányan maradtak kedvenceid között. Csak akkor kezd dött az a komikus történet, amelyikbe törzsünk egyes lényeinek az igazi neve belekeveredett. Az események, amelyek ezt a sajátos egybeesést el idézték, hogy e különös háromagyú lények a mi törzsünk lényeinek neveit kapcsolatba hozták az fantasztikus ideájukkal, a következ k voltak: Nem sokkal azután, hogy a mi lényeink elhagyták ezt a bolygót, egy bizonyos Armanaturga, aki a tikliamuishi civilizáció virágkorában létezett, és egy f papi állást töltött be - s t akit a többiek egy „tudós f papnak" tekintettek - volt az els , aki erre a káros ideára egy egész „vallási tanítást" épített fel. Ebben a „vallási tanításában" többek közt elmagyarázta, hogy bizonyos láthatatlan szellemek, akik közöttük léteznek, terjesztik a „küls " jót és rosszat, és eme , jó" és „rossz" meg-nyilvánítására kényszerítik az embereket. A jót terjeszt szellemeket „angyaloknak" a rosszat terjeszt ket pedig „ördögöknek" nevezték. Az „angyalok", a jónak hordozói és terjeszt i - vagyis a legmagasabbnak és legistenibbnek -, lévén maguk is magasak és isteniek, az emberek nem tudják sem látni, sem érzékelni ket. Ezzel ellentétben az „ördögöket", akik a legalacsonyabb eredet ek, vagyis a „feneketlen pokolból" származnak, az emberek láthatják. És hogy az emberek nem mindig látják az ördögöket, az csak azért van, mert azok a szuggesztiójuk alatt tartják ket, így minél igazabbá válik egy ember, látószerveinek annál inkább láthatóak az „ördögök". Amikor ez az új vallási tanítás széleskör en ismertté vált, és a kedvenceid közül egyesek, akik seik elbeszélései alapján megtudták, hogy annak idején léteztek közöttük a Földön úgymond halhatatlan lények, akik hirtelen elt ntek, elhatározták, hogy elterjesztik azt a híresztelést, hogy ezek a lények nyilvánvalóan maguk az ördögök voltak, akik el re látva egy valódi vallási tanítás megjelenését, és félve attól, hogy az emberek felismerik ket, láthatatlanná tették magukat, de valójában továbbra is közöttük maradtak. Akkor történt az, hogy törzsünk egyes tagjainak igazi nevei, amelyek e vallás megjelenése idejében az akkori lényekhez véletlenül eljutottak, egy különleges jelent séget kaptak, és ezt azután nemzedékr l nemzedékre továbbadták, még kortárs kedvenceidnek is. És k ezeket a neveket továbbra is kapcsolatba hozzák mindenféle fantasztikus „szereppel", amelyek a képzel désük szerint a lényegi tulajdonságai eme ördög-lények nemzetségének, akiket úgynevezetten Maga a Mi Teremt nk szervezett meg és küldött el a bolygójukra, hogy csúfot zzenek bel lük. Egyszóval, Megalokozmoszunk eme háromagyú csodabogarai képzeletében az ördög egy ilyen láthatatlan „személyiség", aki a Mi Mindent-Fenntartó Teremtó'nk parancsára, az bizonyos céljai megvalósítására lakozik a bolygójukon. Eme ördögök arra vannak kötelezve, hogy az ember-lényeknek mindenféle igazságot és hamisságot sugalmazzanak, és arra kényszerítsék ó'ket, hogy úton-útfélen mindazt a számtalan „gazemberséget" megnyilvánítsák, amelyek már a jelenlétük egyik sajátosságát alkotják. Természetesen egyikük sem gyanítja, hogy ha közöttük mindenféle ilyen gazemberségek lejátszódnak, az egyedül annak tudható be, hogy méltatlanul élve, hagyták kifejló'dni magukban azt a bels káros istent, akit én „önmegnyugtató-nak" neveztem, s aki az egész pszichizmusuk felett teljesen uralkodik, és aki számára ez a „küls " jó és rossz ideája egyedül szükséges. Mindenesetre ez a fantasztikus idea óriási reklámot csinált a mi páratlan Luciferünknek a neve dics ségére és dics ítésére, mivel a Világegyetemünkben sehol máshol sincs a tehetsége annyira magasztalva és dics ítve, mint kedvenceidnél.
Belzebub elbeszélésének ezen a pontján a Karnak rhajó egyik szolgálója belépett a terembe, ahol a beszélgetés zajlott, és Belzebubnak egy neki címzett leitutsanbrosszt adott át. Miel tt kiment volna, örömmel hozta a tudomására a többieknek, hogy már láthatóak a Karataz bolygó szférájának visszatükröz dései.
Negyvenötödik fejezet Belzebub szerint az, hogy az emberek kivonják a Természetb l a villamos áramot és a felhasználásával megsemmisítik, immár egyik f okává vált élettartamuk megrövidülésének MIUTÁN Belzebub meghallgatta a leitutsanbrossz tartalmát, letette azt maga mellé a „szinurura", egyfajta polcra, ismét mélyet sóhajtott, majd így folytatta elbeszélését: - A Megalokozmoszunk számára csak egy fél szerencsétlenség lenne, ha a Föld-bolygó háromagyú lényeinek abnormális közönséges életkörülményei csupán az számukra jártak volna káros következményekkel, vagyis olyan háromagyú lények számára, amilyenek k, valamint ama „fels lé-nyi testek" teljes tökéletesítésének a lehet sége számára, amelyek legnagyobb szerencsétlenségükre bennük jelentek meg, vagy jelenhetnek meg a jöv ben. De most az egész rettenet abban rejlik, hogy az abnormális létezésük már ártalmas kihatással van más bolygókat népesít háromagyú lények normális létezésére - igaz, hogy csak az naprendszerükhöz tartozó bolygók lényeiére, valamint az azok jelenlétében felölt it fels lényi testek tökéle-tesedési lehet ségeire is. Ezt az elszomorító, általános kozmikus jelleg tényt véletlenül tudtam meg, épp miel tt az Orsz naprendszert egyszer s mindenkorra elhagytam. Azon események közül, amelyek lehet vé tették számomra, hogy felismerjem ezt az elszomorító tényt és az általános jelenlétemben kikristályosítsam az igazságáról való rendíthetetlen meggy dést kiváltó „maradandó" lényi adatokat, téged legjobban az fog érdekelni, hogy engem mindebben nem más segített, mint esszenciám barátjának, Gornakhúr Khárkhárnak „eredménye", vagy mint kedvenceid mondanák a fia, a fiatal individuum Gornakhúr Raurk, aki termel jéhez hasonlóan a mindenütt jelenlev kozmikus anyag Okidanokh tulajdonságainak részletes tanulmányozását vette élete céljául, és aki szintén fokozatosan érdemessé vált arra, hogy kozmoszunk legmagasabb fokot elért háromagyú tudós lényei egyikének tekintsék. Tudod mit gyermekem? Mivel mindazok az események és beszélgetések, amelyek arra szolgálnak, hogy eme lesújtó általános kozmikus tényt megvilágítsák, és vele kapcsolatosan egy rendíthetetlen meggy dés tényez it kristályosítsák ki bennem nagyon érdekesek és nagyon tanulságosak is lehetnek számodra, és mivel a mi drága Karataz bolygónk szférájának még csak a visszatükröz dései láthatóak, minderr l részletesen fogok neked beszélni. Hogy jobban meg tudd érteni miért kristályosodtak ki a lényemben adatok e tény igazolására, és alapos megértésére, id rendben mondom el neked ezen eseményeket, azzal a pillanattal kezdve, amikor még a bolygódon voltam és megkaptam a teljes megkegyelmezésem hírét. Amint tudomást szereztem err l a különleges felém irányuló legfels bb kegyelemr l természetesen elhatároztam, hogy az els lehetséges alkalommal visszatérek eljövetelem helyére, mely oly drága az esszenciámnak. Egy ilyen hosszú utazás alapos el készítéséhez azonban el ször mindenképpen a Mars-bolygóra kellett felemelkednem. Néhány nap múlva örökre elhagytam bolygódat, és visz-szatértem a Mars-bolygóra, ezúttal is az Alkalom rhajónkon. Röviddel érkezésem után parancsot kaptunk Fentr l, hogy én valamint törzsünk összes olyan lénye, aki vissza kíván térni megjelenése helyére, utazzunk az Alkalom rhajóval a Szaturnusz-bolygóra, ahova majd értünk jön a nagy rendszer-közötti rhajó, hogy rendeltetési helyünkre vigyen. Mégis egy bizonyos ideig még a Mars-bolygón kellett maradnom, hogy személyes dolgaimat elintézzem és a törzsünk lényeit érint ügyekben különféle utasításokat adjak. És ekkor tudtam meg, hogy a „tuf-nef-tef" nagyon szeretne engem látni.
A „tuf-nef-tef" nevet a Marson annak adják, aki az eme bolygón lakó összes háromagyú lénynek a f nöke, vagyis annak a lénynek felel meg, akit hasonló helyzetben bolygódon „uralkodónak" neveznének. Én fiatal korában jól ismertem ezt a tuf-nef-tef-et, vagy uralkodót, amikor még csak egy „plef-perf-nuf" volt; a „plefperf-nuf" körülbelül ugyanaz, mint ami nálunk a tzirlikner, vagy a Föld-bolygón az orvos. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy a mi Nagy Világegyetemünk majdnem összes bolygóján, és ugyanúgy eme naprendszer többi bolygóján is, egy lény a saját érdemei alapján válik a többi lény f nökévé, és leggyakrabban plef-perf-nuf-ként, avagy orvosként elnyert érdemei alapján - de úgy a szellemnek, mint a testnek orvosaként. Els ízben ezzel a marsi tuf-nef-teffel akkor találkoztam, amikor éppen megérkeztünk erre a naprendszerre, és berendezkedtünk a Mars-bolygón. Akkor pontosan volt a plef-perf-nuf a bolygó felszínének ama részén, ahol a kíséretemmel együtt letelepedtünk. Kés bb, miután e bolygó különböz részein létezett plef-perf-nuf-i min ségében, érdemesé vált arra, hogy az összes Mars-bolygón él lény f nöke legyen; és mivel közeledett a szent Ishmetcs állapotához, vissza kívánt térni azokra a helyekre, ahol fiatal korát töltötte. Ezért tartózkodott akkor ez a volt plef-perf-nuf, ma tuf-nef-tef, a marsi lakóhelyemt l nem messze. Ez a marsi tuf-nef-tef kedvenceid fogalmai szerint már egy szerfelett id s lény volt; a Mars-bolygó id számítása alapján körülbelül tizenkétezer éves, és a földi id számítás szerint is alig kevesebb. Itt el kell mondanom neked, hogy a Mars-bolygón a lények létezési id tartama általában nagyjából megegyezik a Megalokozmoszunk összes többi bolygójának háromagyú lényeiével, kivéve természetesen azokat a lényeket, akik közvetlenül az els tetartokozmoszokból alakultak ki, és akik létezése háromszor hosszabb is lehet. A Mars-bolygón megjelen és ott él háromagyú lényeknek, ugyanúgy mint Megalokozmoszunk összes többi olyan bolygóján él knek, ahol a háromagyú lények létezési folyamata normális, megvan a teljes lehet ségük arra, hogy a szent Ishmetcs állapotát elérjék, vagyis azt az állapotot, amelyben egy lény létezése a nagyon nagy kozmikus Iraniranomanzs viszonylatában már csak Magától a Nagyon Szent Eredeti Forrás megnyilvánulásaiból közvetlenül megjelen anyagoktól függ, míg ha a többi lényt tekintjük, az létezésük mindig azoktól a kozmikus anyagoktól függ, amelyek az alapvet kozmikus Anszambluizár súlypontjait alkotó összes megfelel koncentráció eredményeib l keletkeznek. És ha elérik a szent Ishmetcsnek ezt az állapotát, és a legfels bb részük értelme már teljesen kifejl dött az objektív Értelem szent Mér je által megkívánt fokig, akkor a szent raszkuárnó folyamata csak a saját kívánságukra valósul meg bennük; továbbá a legfels bb lényi testük közvetlenül a Pur-gatórium Szent Bolygójára jut. És így gyermekem, amikor a Föld-bolygóról visszajöttem a Mars-bolygóra és éppen sietve számoltam fel az ottani dolgaimat, tudatták velem, hogy e bolygó tuf-nef-tef-je személyesen szeretne látni. A tiszteletre méltó tuf-nef-tef-nek ezt a kívánságát Ahoun adta át nekem, egy úgynevezett „kele-e-ofu", vagy mint a Föld-bolygón mondanák egy .jegyzék" révén. Ezen a „kele-e-ofu-n" a következ állt: „Nagyméltóságú Uram, tudomásomra jutott, hogy önt méltónak találták arra, hogy a Mi Közös Teremt Atyánktól az ifjúkori vétkeiért teljes bocsánatot nyerjen, és hogy ön most örökre el fogja hagyni hazámat. Ezért én, egy id s lény, rendkívül szeretném önt utoljára személyesen látni, és áldásomat adni önre, és egyúttal az ön személyén keresztül mondani köszönetet törzse összes lényének azért a jóindulatú magatartásért, amit hazám lényei iránt tanúsítottak oly sok éven át." A „kele-e-ofu" végén ez az utóirat állt: „Én magam jöttem volna el önhöz, de mint tudja, planetáris testem mérete ezt nem teszi lehet vé, ezért arra kell kérnem, hogy legyen olyan szíves az én „fal-fé-fuf-omba"eljönni. A marsiak nyelvén „fal-fé-fuf" lakóhelyet jelent. Meg kell jegyeznem, hogy a Mars-bolygó háromagyú lényei már kezdett l fogva ismerték a mi igazi természetünkét, mint ahogy az igazi okát is annak, amiért nekünk az bolygójukon kellett tartózkodnunk. Ebben különböztek a Föld háromagyú lényeit l, akik soha nem tudták, és még csak nem is sejtették, hogy mi kik vagyunk, és miért élünk az bolygójukon. - így tehát gyermekem, amikor e tiszteletre méltó tuf-nef-teft l megkaptam ezt a meghívást természetesen elhatároztam, hogy késedelem nélkül elmegyek hozzá. Amikor odaérkeztem, mindenekel tt eleget tettem az összes el írt szertartásnak és kölcsönös udvariasságnak, majd ez az igazán nagy tuf-nef-tef a beszélgetésünk közben egy kéréssel fordult hozzám. S ez a kérés lett az okozója annak, hogy kikristályosodtak bennem azok az adatok, amelyek elvezettek egy rendíthetetlen meggy déshez, miszerint bolygód háromagyú lényei abnormális létezésének eredményei már elkezdtek káros hatást gyakorolni a Mars-bolygón megjelen és ott létez háromagyú lények közönséges létezésére, ami azt a képességüket illeti, hogy úgy tökéletesíthessék magukat, amiként az az összes háromagyú lény sajátossága. Megpróbálom a nagy tuf-nef-tef kérését majdnem szó szerint elismételni a mi nyelvünkön. így fejezte ki magát: „Nagyméltóságú Uram!
„Hála a Fentr l adatott legkegyelmesebb bocsánatnak, ön visszanyerte a jogát arra, hogy az összes jogosan kiérdemelt kívánságát szabadon meg tudja valósítani. És eme mindentátölel kegyelemnek köszönhet en újra megvan minden lehet sége arra, hogy azzá váljon, ami már régóta lehetne el érdemei alapján az Értelem viszonylatában. Magától értet en, Nagyméltóságú Uram, mostantól kezdve ön kétségtelenül találkozni fog Lényének megfelel individuumokkal, akik már elérték az Értelem legmagasabb fokait. „Ezért bátorkodom önhöz, mint egy régi baráthoz fordulni azzal a kéréssel, hogy eme Individuumokkal való találkozása során legyen olyan szíves visszaemlékezni énrám, erre az id s lényre, és ne felejtse el kikérni a véleményüket egy ténnyel kapcsolatban, mely ez utóbbi évek során az összes szellemmel áthatott részemben szüntelenül nyugtalanító asszociációkat váltott ki, és ha megtudta véleményüket kérem tegye meg, hogy azt az els adódó alkalommal közli velem. „A lényeg a következ ': az utolsó néhány „ftofu" során, határozottan megállapítottam, hogy bolygónk lényei között a „nurfuftafaf" minden „ftofu-nál" megnövekedett, és emellett azt is megfigyeltem, hogy ezzel arányosan csökkent a képességük az aktív gondolkodásra." Mellékesen gyermekem: „nurfuftafaf-ja" a Mars-bolygón valami olyasmit jelent, mint amit a Földön akarathiánynak neveznek. És a tuf-nef-tef így folytatta: „Amikor el ször felismertem ezt a bolygónk lényei számára oly sajnálatos tényt, intenzíven gondolkodni kezdtem, hogy rájöjjek az okára, és így meg tudjam adni a megfelel utasításokat azoknak a lényeknek, akik belém helyezték bizalmukat, ennek a jelenlétükben nemrég megjelent sajnálatos tényez nek kiirtására irányuló er feszítéseikben; de annak ellenére, hogy hosszan és gyakran meditáltam ezen a kérdésen, mely annyira felkavar, mindeddig nem voltam képes még csak megközelít leg sem tisztázni magamnak, hogy honnan származik a baj, és hogy milyen intézkedéseket kell tenni a megsemmisítésére." így fejez dött be a Mars-bolygó tiszteletre méltó tuf-nef-tef-jének kérelme. Természetesen gyermekem rögtön megígértem öreg barátomnak, hogy már az els alkalommal amikor találkozom egy megfelel Individuummal, érdekl dni fogok efeló'l, és nem mulasztom el tudatni vele a választ. Néhány nappal ez után a találkozás után végleg elhagytuk ezt a vendégszeret bolygót és útnak indultunk a Szaturnusz-bolygó felé. Alighogy odaértünk törzsünk ott lakó tagjainak f nöke máris odajött hozzánk, hogy tudomásunkra hozza egy éppen akkor érkezett étertávirat tartalmát, amiben az állt, hogy a nagy Mindenütt-jelenvaló rhajó csak a következ „khrékhri-khra" elején fog leszállni a Szaturnusz-bolygóra. „Khré-khri-khra" a Szaturnusz-bolygón azt az id szakot jelzi, amikor ez a bolygó egyrészt a naprendszeréhez, másrészt a rendszer egy másik, Neptunusznak nevezett bolygójához viszonyítva egy bizonyos meghatározott helyzetbe kerül. Egy szaturnuszi év hét ilyen jól meghatározott id szakból áll, és mindegyiknek megvan a maga neve. Mivel a Mars-bolygó id számítása szerint a legközelebbi „khré-khri-khra" el tt még maradt körülbelül egy fél „fussz", vagy kedvenceid számítása szerint mintegy másfél hónap, elhatároztuk, hogy a közönséges lényi létezésünket ezalatt többé-kevésbé ennek megfelel módon szervezzük meg. így a mieink közül néhányan az Alkalom rhajón maradtak, mások a Szaturnusz-bolygó szeretetre méltó lényei által rendelkezésünkre bocsátott lakásokat foglalták el. Ami engem illet, én Ahounnal „Rirk-be" mentem, abba a háromagyú lények által népesített nagy agglomerációba, ahol Gornakhúr Khárkhár barátom lakott. Érkezésünk estéjén egy baráti beszélgetés közben megkérdeztem esszenciámnak e barátjától, hogyan halad örökösének létezési folyamata, ezzel az én kedves „küls kesszdzsan eredményemre", vagy mint kedvenceid mondanák, a „keresztfiamra", Gornakhúr Raurkra utaltam. Megköszönte, és azt válaszolta, hogy Raurk létezése nagyon jól halad, és hogy már minden szempontból az örökösévé lett, mivel miként jómaga is annak idején, is a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh anyag részletes tanulmányozását választotta élete céljául. Egy kis szünet után hozzátette, hogy a kozmikus anyag Okidanokh tudományát elmélyítve örököse már, az kifejezése szerint, „ki is szaglászta annak igazi esszenciáját". Majd elmondta, hogy örököse tudományos eredményeinek köszönhet en, most nemcsak a saját lényében el leg a hosszú évek kitartó munkája révén kikristályosodott meggy désnek minden tényez je oldódott fel terjesen, hanem maga még meg is semmisítette eme mindenütt-jelenvaló anyag tanulmányozására szolgáló összes találmányát, beleértve a híres „nem sugárzó lámpáját". Azután egy mély sóhajjal így foglalta össze: „Most teljesen egyetértek a „mindenem eredményének" azzal a véleményével, hogy igen nagy hiba volt részemr l ilyen sok id t szentelni ennek a tevékenységnek, amelyet objektív értelemben véve egy teljesen Jóvátehetetlen b nnek" kell tekinteni." Azután tovább beszélgettünk egyr l s másról, és lényi gondolkodásunk asszociációs folyamatait követve a Földbolygót népesít háromagyú lények kerültek szóba.
Emlékszel, már mondtam neked, hogy Gornakhúr Khárkhár barátom mindig értesült az különös pszichizmu-sukra irányuló megfigyeléseimr l, és miként Tuilán nagybácsidnak neki is elküldtem bizonyos feljegyzéseimnek a másolatait. így éppen eme háromagyú lényekr l beszéltünk, akik neked tetszenek, amikor Gornakhúr Khárkhár többek között azt kérdezte t lem: „Legyen olyan szíves, kedves barátom, mondja meg nekem, lehetséges, hogy e szerencsétlenek élettartama még tovább csökken?" Éppen kezdtem elmagyarázni neki a kérdésre vonatkozó jelenlegi helyzetet és az erre az abnormitásra vonatkozó új adataimat, amikor az „eredménye", Gornakhúr Raurk a szobába lépett. Habár az újonnan érkezett pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a „termel je", nagyon er teljesnek és ifjúi hévvel teljesnek t nt. Amikor ama bolygó háromagyú lényei módján helyet foglalt ül rúdján, angyalian zenél hangján az ottani szokás szerint mindenféle jókívánsággal üdvözölt, olyanokkal, melyek az elégedettség lényi-érzetét idézik fel. Befejezésül kissé dagályosan kijelentette: „Habár csak a „kesszdzsan édesapám" tetszik lenni, de mivel egy olyan teljes tudatossággal tetszett az én „khri-khrakhrim" során irányomban eme isteni kötelezettségeknek eleget tenni, általános jelenlétemben ön felé olyan adatok kristályosodtak ki bennem, amelyek egyenérték ek azzal, aminek minden háromagyú lény általános jelenlétében a saját termel je felé kellene lennie; és kétségtelenül ezért van az, hogy én olyan gyakran emlékezem vissza önre gondolatban, és minden alkalommal azt kívánom, hogy mindig meglehessenek a körülményei egy objektív értelemben vett jó és boldog jöv megvalósítására." A „khri-khra-khrim" nevet, gyermekem, a Szaturnusz-bolygón annak a szent szertartásnak adják, amely hasonlít ahhoz, amit a Föld-bolygón „keresztelésnek" neveznek. De te valószín leg nem értettél meg gyermekem, amikor azt mondtam, hogy Gornakhúr Raurk helyet foglalt az ül rúdján. Tény az, hogy ezen a bolygón a háromagyú lények a küls burkolatuk miatt fokozatosan felvették azt a szokást, hogy csak ebben a pozitúrában pihenjenek, vagyis egy bizonyos módon el rehajolva testük egész súlyát az alsó végtagjaikra helyezve, és ehhez szükséges egy bizonyos magasságban lenni. Ennélfogva a háromagyú lények ott szokásba vették, hogy a lakószobákban a padló felett egy bizonyos magasságban különleges rudakat helyeznek el, amit „ül -rúdnak" neveznek. Hozzátenném, hogy általában eme ül rudakat különféle díszítésekkel ékesítik fel, és különböz mintákat vésnek rájuk, mint különben kedvenceid is teszik, akik ugyanezen gyengéjükr l tanúskodnak az úgynevezett „bútoraik" feldíszítésével. így, miután helyet foglalt ül rúdján, és kifejezte szíves üdvözlését, az én kedves „küls kesszdzsani eredményem", vagy keresztfiam, Gornakhúr Raurk szintén bekapcsolódott beszélgetésünkbe. Nos hát gyermekem, miközben különböz témákról beszélgettünk, többek között megkérdeztem a keresztfiamtól, mi az az ok amiért jelenlétében olyan adatok kristályosodtak ki, amelyek el idézték az komoly érdekl dését az Okidanokh kozmikus anyag összes oldalának megvizsgálására, aminek köszönhet en, a termel jéhez hasonlóan érdemessé vált arra, hogy nagy kozmikus felfedezéseket tegyen. Miközben az ifjú Raurk részletesen válaszolt kérdésemre világossá vált el ttem, hogy kedvenceid abnormális létezése már gyakorolja káros hatását a Mars-bolygót népesít lények normális létezésére és tudatos öntökéletesítésére; és ugyanakkor a tudományosan megalapozott részletes válaszának köszönhet en adatokat kaptam ama kérdés tisztázására, amelyet öreg marslakó barátom, a nagy tuf-neftef tett fel nekem. Megpróbálom gyermekem, amennyire pontosan csak lehet, a mi nyelvünkön elismételni neked válasza kvintesszenciáját. Miután kérdésemen egy kicsit gondolkodott, Gornakhúr Raurk mély komolysággal így válaszolt: „Létezésem elején, abban a korban amikor még csak el készülten arra, hogy felel s lénnyé váljak, id m legnagyobb részét - mint az ebben a korban minden háromagyú lény sajátossága -, annak gyakorlására szenteltem, hogy képes legyek „hosszú id n át aktívan gondolkodni"; és maguktól alakultak úgy a dolgok, hogy a pihenésre szükséges id szakok alatt a termel m különféle kísérleti eszközeivel foglaljam el magam. „Márpedig létezésem eme id szakában többször is megfigyeltem, hogy bizonyos napokon az aktív gondolkodásom ereje és szintje észrevehet en lecsökkent. „E felfedezés egy szubjektív érdekl dést keltett fel bennem, amely jelenlétemben azt a sürget impulzust idézte el , hogy eme tény okáról alapos ismeretet szerezzek. Attól kezdve kezdtem megfigyelni önmagamat, valamint mindazt ami körülöttem történik, hogy rájöjjek az okaira, és egy „khri" múlva teljesen meggy dtem arról, hogy ez a nemkívánatos állapot minden egyes alkalommal akkor jelent meg bennem, amikor a nagy „élet-tchakanunk", vagy dinamónk m ködött.
„Pontosan ez az akkor el ször énáltalam megfigyelt tény volt az oka a mindenütt jelenlev kozmikus anyag iránti növekv érdekl désemnek, és annak, hogy mélyen elmerültem annak minden szemszögb l való részletes tanulmányozásában. „Kísérleteim már kezdett l fogva számtalan mindenfajta bizonyítékot adtak úgy nekem, mint másoknak arra, hogy a mindenütt-jelenvaló-Okidanokh a bolygónk atmoszférája általános jelenlétének az egyik része, mint ahogy nyilvánvalóan a többi bolygó atmoszférája jelenlétének is, és arra, hogy részt vesz az összes bolygói és bolygófelszíni képz dmény megjelenésében - beleértve természetesen minden lény „khraprkhalikhrokhni" részét - valamint a létezésük fenntartásában is. „További gyakorlati kutatásaim során arról is teljesen megbizonyosodtam, hogy habár a mi naprendszerünknek, miként a Világegyetem összes többi naprendszerének, megvan a saját „Anszambluziárja", és habár minden egyes bolygó a maga atmoszférájával az adott rendszer „Anszambluziárja" egyik vagy másik kozmikus anyagosztály koncentrációjának jellegzetes helyét képviseli, a kozmikus anyag Okidanokh mégis minden bolygó jelenlétének nélkülözhetetlen, s t túlnyomó részét alkotja. „Azután kísérleteim még azt is kimutatták, hogy ez a kozmikus anyag minden egyes rendszerben az egyetemes egyensúlynak pontosan megfelel arányban koncentrálódik és ugyancsak egy pontosan meghatározott arányban osztódik meg az adott naprendszer összes bolygójának atmoszférája között. Ennek folytán, amikor ezt az egyetemes anyagot az atmoszféra bármely terében akár véletlenül, akár szándékosan felhasználják, feltétlenül ki kell egészíteni, hogy az atmoszférában az arányviszonyának egyensúlya helyreálljon, és ez azzal jöhet létre, hogy ez az anyag más helyekr l áramlik oda. És az Okidanokh eme kiegyenlít átvitelének nemcsak egy-egy bolygó atmoszférájának egyik helyér l a másikra kell létrejönnie, hanem az egyik bolygó atmoszférájából a másikban is úgyszintén, ha ebben a másikban valami oknál fogva a megalapozott normájánál többet használtak el. „Befejezésül, én a saját értelmem számára minden szempontból határozottan érthet vé tettem, majd másoknak is bebizonyítottam, hogy az atmoszféránkban jelenlev és állandóan felújított mindenütt jelenlev Okidanokh kozmikus anyagra bolygónk általános jelenlétének szüksége van, és az minden létezés megjelenésének és fenntartásának is a legfontosabb tényez je, és hogy ett l az anyagtól függ minden „viszonylag független" bolygókközötti és bolygó-felszíni képz dmény esszenciája, valamint az összes agyrendszer és küls burkolatú lény esszenciája is; továbbá még azt is bebizonyítottam, hogy a háromagyú lények lehet sége az öntökéletesítésre, és arra, hogy végül minden létez Eredeti Okával összeolvadjanak kizárólag ett l az anyagtól függ. „Ismétlem, gyakorlati kísérleteim lehet vé tették, hogy saját magam számára tisztán felismerjem, és környezetem hozzám hasonló lényei számára vitathatatlan adatokra tegyek szert minden szempontból bebizonyítani nekik azt, hogy a mindenütt-jelenvaló-kozmikus-Okidanokh anyag lerombolása a bolygónk és annak atmoszférája jelenlétében, majdnem egyenérték minden létez Legszentebb Eredeti Oka összes munkája és eredménye tudatos lerombolásával." Ezekkel a szavakkal fejezte be értekezését e téma által fölöttébb elragadtatott drága keresztfiam, a fiatal és emelkedett gondolkozású Gornakhúr Raurk. - Miközben Gornakhúr Raurk magyarázta a mindenütt-je-lenvaló kozmikus anyag Okidanokh tulajdonságait, és azon elkerülhetetlen következményeket, amit annak bármely bolygó általános jelenlétébó'l való kivonása és lerombolása von maga után, támadt egy gyanúm, és az emlékezetemben fokozatosan mindenféle kép jelent meg kedvenceid közönséges lényi-életének benyomásaival kapcsolatban - amelyeket vagy személyes közöttük tartózkodásom alatt, vagy a Marsbolygóról annak idején rajtuk végzett megfigyeléseim során észleltem -, és amelyek mutatták, hogy különböz ' korokban k ezt az anyagot, vagy annak elkülönített részeit, mi módon szerezték meg újra és újra bolygójuk természetébó'l, és használták fel az különféle primitíven egoista céljaikra. És miközben Gornakhúr Raurk tovább folytatta magyarázatait, asszociációk révén eszembe jutott a Mars-bolygó tufnef-tef-jének kérése; és akkor teljes lényemmel, minden kétséget kizárva tudatossá váltam bolygód háromagyú lényei eme megnyilvánulásának összes káros következményér l. A különböz korokban k eme anyag elkülönített részeinek és összességének, melyek számukra is szentek, különféle neveket adtak, jelenleg a mindenütt jelenlev anyag két része összeolvadásának és kölcsönös lerombolásának eredményét „villamos-energiának" nevezik. És csakugyan, habár az id k folyamán már több ízben is feltaláltak - természetesen mindig a körülmények véletlen láncolata folytán - különféle módszereket arra, hogy a bolygójuk természetébó'l kivonják ezt a mindenütt-jelenvaló, a kozmikus folyamatokhoz elengedhetetlen anyag elkülönített részeit, és azt az különböz , mint én neveztem, primitíven egoista céljaikra felhasználják, mégsem romboltak le bel le sohasem annyit, mint az utóbbi id kben. így a „küls kesszdzsani eredményem" magyarázatainak köszönhet en teljesen meggy désemmé vált, hogy a neked tetsz háromagyú lények abnormális közönséges lényi létezésének van egy káros kihatása; továbbá az öreg barátomat háborgató kérdés is magától megoldódott, nevezetesen, hogy az utóbbi id ben a Mars-bolygó háromagyú lényei számára miért lett egyre nehezebb az öntökéletesítés munkája.
És eme kérdés megoldási módját illet en a mi nagyon tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk egyik ritkán idézett mondásával élek: „Sohasem tudhatod ki fog neked segíteni, hogy kilábalj a kalocsniból." Tény, hogy e kérdés megoldására öreg barátom olyan Individuumokra gondolt, akiknek egészen más adataik és lehet ségeik vannak az én szaturnuszi barátaimhoz képest, akik egyszer közönséges háromagyú lények. valószín leg nem is sejtette, hogy ehhez hasonló kérdésekben ezek a közönséges háromagyú lények, akik egyedül a „lényi partk-dolgkötelességeiknek" köszönhet en mindenfajta valóságos kozmikus ténnyel kapcsolatos információt szereznek meg, legtöbb esetben hozzáért bbnek bizonyulnak, mint bármelyik Angyal vagy Kerub az készen kapott Lényével, akik habár az Értelem magas fokáig tökéletesedtek, mégis a gyakorlati szembesítések esetében olyanoknak nnek, mint azok az individuumok, akiket a mi mindig tisztelt Mullah Nasszr Eddinünk ezekkel a szavakkal jellemez: „A másik szenvedését sohasem tudja megérteni az, aki saját maga még meg nem tapasztalta, legyen bár isteni az Értelme és egy valódi Ördögé a természete." Belzebub elbeszélésének ezen a pontján a Karnak rendszerközi rhajóban mindenféle mesterségesen el állított rezgések terjedtek szét, amelyek azzal a tulajdonsággal rendelkeztek, hogy behatoltak az rhajó összes utasának általános jelenlétébe, és a gyomornak úgynevezett „vándoridegeire" hatottak. Ez a mesterségesen kiváltott jelenség adta tudtára az utasoknak azt, hogy itt az ideje a „dzsamitsunatrába", vagyis egyfajta „kolostori refektóriumban" összegy lni, ahol a második lényi táplálékot közösen veszik magukhoz.
Negyvenhatodik fejezet Belzebub elmagyarázza unokájának annak a formának és sorrendnek a jelent ségét, amelyet az emberekre vonatkozó felvilágosításai el adására választott A MÁSODIK lényi-táplálék magához vételi folyamata után a „dzsamitsunatrát" elhagyva, Belzebub nem ment rögtön vissza oda, ahol szokásává vált a hozzátartozóival beszélgetni, hanem eló'ször betért „keshah-jába". Keshahnak nevezik az rhajók azon fülkéit, amelyeknek a földi hajókon a „kabin" nevet adják. Belzebub elsó'sorban azért ment a keshahjába, hogy egy bizonyos folyadékkal felfrissítse már egészen elgyengült farkát, hiszen magas kora már arra kényszerítette, hogy idó'n-ként ehhez az eljáráshoz folyamodjon. Keshahjából visszajövet csendben belépett a Karnak rhajónak abba a részébe, ahol az idejét rendszerint hozzátartozóival szokta tölteni, és a következ ' megható jelenetre bukkant: Szeretett unokája Hasszin, háttal az ajtónak egy sarokban állt és arcát kezébe temetve sírt. Belzebub mélyen megindulva odament hozzá és aggodalommal teli hangon megkérdezte tó'le: -Mi van veled, kedves gyermekem? Tényleg sírsz? Hasszin próbált válaszolni, de látható volt, hogy bolygói testének zokogása nem engedte szóhoz jutni. Csak egy bizonyos id eltelte után, amikor bolygói teste már kissé lecsillapult, fordult szomorú tekintettel nagyapja felé, és kedvesen mosolyogva így szólt: -Ne aggódj miattam, drága Nagyapa. Ez az állapot rövidesen el fog múlni. Az utóbbi „dianoskok" folyamán sokat és nagyon aktívan gondolkodtam, és ez az új tempójú m ködés minden bizonnyal megváltoztatta teljes jelenlétem m ködésének általános lefolyását. És most mindaddig, amíg gondolataim új tempója nem kerül harmóniába az általános m ködésem már meghonosodott tempójával, valószín leg még ki leszek téve ilyesfajta rendellenességeknek, mint ezek a könnyek. Be kell vallanom, drága Nagyapa, hogy általános jelenlétem ilyen állapotának f oka azoknak a szerencsétlen fels lényi testek helyzetének és sorsának asszociációk alapján a gondolatomban megjelen lényi ábrázolása volt, amely testek egy sorozat véletlen folytán a földi háromagyú lények általános jelenlétében megjelennek, és abban félig megalkotva maradnak. Ezek az asszociatív gondolatok, amelyeket bennem egy fokozódó szomorúság impulzusa kísért, a dzsamitsunatrában indult meg, a második lényi táplálék magamhoz vételének szent folyamata alatt. Asszociációk folytán emlékeztem vissza rájuk egy olyan pillanatban, mikor mindaz, ami ott történt boldogsággal töltött el. Visszaemlékezve ezekre a szerencsétlen háromagyú lényekre, akikr l az utóbbi id ben nekem annyi felvilágosítást adtál, az a gondolatom támadt, hogy ama átkozott „valami" tulajdonságának következményei folytán - amelyet seik általános jelenlétébe, egyáltalán nem az esszenciájuktól függ okokból, hanem csak bizonyos Nagy Szent Egyéniségek gondatlansága miatt beültettek - nemcsak a bennük felölt it fels lényi testek, hanem még k maguk is, úgyis mint egyszer lények egyszer s mindenkorra meg vannak fosztva a lehet ségt l átélni azt a boldogságot, ami minden viszonylag független egyénben megnyilvánul, amikor a második lényi táplálék magához vételének szent folyamatában vesz részt, mint ahogy azt mi éppen tettük. Amikor Hasszin elhallgatott Belzebub hosszan és mer en a szemében nézett, azután egy szeretet lényi impulzusáról tanúskodó mosollyal ezt mondta: - Most látom, hogy az utóbbi „dianoskok" alatt tényleg nagyon aktívan gondolkodtál, vagy hogy, mint a jelenlegi kedvenceid közül néhányan mondanák „bens leg nem aludtál". Üljünk le megszokott helyünkre és beszéljük meg egy kicsit azt a témát, amir l már megígértem, hogy beszélni fogunk, és ami tökéletesen megfelel a jelenlegi helyzetnek. Mikor leültek, és már Ahoun is odajött Belzebub így kezdte: - El ször is kifejezést adok a teljes jelenlétemben irántad fakadó öröm impulzusnak. Személy szerint, nagyonnagyon meg vagyok elégedve azzal a krízissel, amely megjelent és folytatódik benned. leg azért vagyok megelégedve, mert az szinte zokogásod, aminek szemtanúja voltam, és ami életednek éppen abban a periódusában nyilvánul meg, amikor a nagy Heropasz törvényei szerint te már a küszöbén állsz egy felel s lény létének - vagyis pontosan abban a korban, amikor minden háromagyú lényben kikristályosodik a felel s korabeli egyéniségét alkotó m ködéséhez szükséges összes adat és általános m ködésében egy harmonikus ritmust nyer el -biztosít engem arról, hogy az els látszatra illogikus lényi örömömr l alkotott megközelít tudatosságod,
vagy akár az egyszer „megérzésed" kés bb, felel s korodban nagyon hasznossá, s t elengedhetetlenné válhat, mint minden háromagyú lénynél életének felel s id szakában. Ezért els sorban azzal kezdem, hogy mindezt elmagyarázom. Zokogásod bizonyossá tesz afel l, hogy eljövend felel s életedben teljes jelenlétedben meglesznek az érzelem értékes lényi adatai, ami minden isteni Értelem esszenciájának alapja, adatok, amiket Mindannyiunk Közös Atyja ebben a Purgatórium Szent Bolygó f bejárata fölé elhelyezett kifejezésben határozott meg: „Csak az léphet ide be, aki képesnek mutatkozott beleélni magát a munkám többi eredményének helyzetébe." Esszenciád ennek az isteni parancsnak engedelmeskedett abban a pillanatban, mikor átélted az örömöt, és hirtelen, az asszociációk révén visszaemlékezve rá, hogy mások meg vannak fosztva ett l az örömt l, teljes jelenléteddel zokogni kezdtél. Annál is jobban örülök ennek, hogy ezek a minden lény számára nélkülözhetetlen adatok nálad éppen akkor kezdenek megnyilvánulni, amikor mindazok a tényez k is kristályosodnak és képz dnek, amelyek kialakulása egyáltalán nem egy lény saját értelmét l függ, hanem csakis a környezete lényeit l, a küls körülményekt l és a nagy kozmikus Iraniranomanzstól. - És most rátérhetünk arra a kérdésre, hogy az egész utunk alatt ezen a transz- rhajón miért beszéltem neked annyit a Föld-bolygón él háromagyú lényekr l, és miért tettem ezt abban a sorrendben, ahogy tettem. Visszautunkon kedves Karatazunkra, minden más lényi kötelességt l szabadon, önkéntesen magamra vállaltam a te „oszkiánód", vagy mint a kedvenceid mondanák a nevelésed irányításának felel sségét mindaddig, amíg egy felel s lény létrejötte meg nem valósul benned. Márpedig életednek ez a szakasza éppen az, amikor általában a háromagyú lényeknél összhangba jönnek mindazok a funkciók, amelyek összessége alkotja bennük azt, amit Józan gondolkodásnak" neveznek. Ezért amikor a Karnak rhajón útnak indultunk elhatároztam, hogy ezt az id t hasznossá téve el segítem benned életfunkcióid összhangba jövetelének és az azoktól függ jöv beli aktív gondolkodásod kialakulását pontosan abban a sorrendben, amelynek helyes voltát hosszú életem folyamán teljes jelenlétemmel felismertem. Mivel utazásunk elején észrevettem, hogy a Föld-bolygó háromagyú lényei téged nagyon érdekelnek, elhatároztam, hogy e kíváncsiság kielégítése ürügyével úgy fogok beszélni róluk, hogy a jöv beli lényi-asszociációidhoz szükséges „egoplasztikúrok" a legkisebb kétség nélkül kristályosodjanak ki benned. Ezért majdnem minden elbeszélésemben szigorúan betartottam a következ két elvet: Az els , hogy semmit se a saját véleményem szerint mondjak el, nehogy azután a saját meggy désedhez szükséges adatok másvalaki véleményének megfelel formában kristályosodjanak ki benned. A második, hogy a Föld-bolygón lejátszódott események -amelyek kedvenceid hétköznapi életfolyamatában megjelen és fokozatosan kifejl különböz küls és bels rendellenességekre vonatkoznak, és amelyek összessége határozza meg jelenlegi szomorú, már szinte helyrehozhatatlan állapotukat - elmesélésének sorrendjét szándékosan úgy választom meg, hogy a saját szubjektív következtetéseidet ezen események minden okát illet en csak bizonyos általam veled közölt tényekre alapozva tudd levonni. Azért döntöttem így, hogy jelenléted megfelel lokalizációiban a jövend logikus szembesítéseid szükségletére számos különféle esszenciájú egoplasztikúrok kristályosodjanak ki benned és aktív gondolkodásod folytán intenzívebben játszódhasson le a két fels lényi részed felöltéséhez és tökéletesítéséhez szükséges „abrusztdonisz" és „helkdonisz" szent anyagok létrehozása. És most, kedves gyermekem, hogy jobban meg tudd érteni azt, amir l most beszélek, szükségesnek tartom pontosabb formában elismételni a már számos alkalommal említett különbséget a háromagyú lényekben általában jelenlev úgynevezett „tudás" és „értés" között. Hogy ezt a különbséget világosan lásd, ismét kedvenceid közönséges értelmét veszem példának. Ha összehasonlítjuk azt, amit k „tudatos értelmüknek" neveznek, és ami a jelenleg ott él lényekben már egyszer s mindenkorra megrögz dött, a Megalokozmosz többi bolygóját népesít háromagyú lények értelmével, az el bbit a „tudás értelmének", az utóbbit pedig az „értés értelmének" nevezhetjük. Az „értés értelme", a tudatos értés, amely minden háromagyú lény sajátossága, és amelyet a múlt korokban a földi lények is birtokoltak, egy olyan valami, ami az általános jelenléttel olvad össze; így minden információ, amelyet ez az értelem fog fel, egyszer s mindenkorra saját maguk feloszthatatlan részévé válik. Bármennyit változik is egy lény vagy a környezete, minden információ, amelyet ez az értelem fog fel, és mindazok az eredmények, amelyeket az általa korábban felfogott információk összességének lényi szemlélése eredményez, egyszer s mindenkorra esszenciájának részévé válik. Ami pedig „tudás értelmét" illeti, mely a legtöbb jelenkori kedvenced számára szokásossá vált, abban minden újonnan felfogott információ, valamint minden korábbi szándékos, vagy egyszer en automatikusan észlelt benyomás eredménye csak ideiglenesen épül be lényébe; csak meghatározott körülmények között és csak azzal a feltétellel tud
bennük megjelenni, ha az annak alapjául szolgáló információkat id nként „felfrissítik" és „megismétlik", ennek híján ezek a korábbi benyomások maguktól elromlanak, vagy akár örökre „elpárolognak" e háromagyú lény jelenlétéb l. Bár a szent „Triamazikamnó" szempontjából e két lényi értelem kifejló'dési folyamata egyformán játszódik le, mégis a három független szent er t meghatározó tényez k különböznek. A „tudás értelmének" kialakulásában az állító és a tagadó tényez ket azok az ellentmondó benyomások képezik, amelyek a háromagyú lények által birtokolt három lokalizáció valamelyikében már el leg kikristályosodtak, és egyedül az új, kívülr l kapott benyomások szolgálnak ez esetben harmadik tényez ként. Az „értés értelme" esetében, az els tényez t, vagyis a „Szent Állítást" az újonnan észlelt benyomások alkotják abban a lokalizációban, amely az adott pillanatban a „m ködési gravitációs központnak" felel meg; a másodikat, a „Szent Tagadást" az els nek megfelel , de egy másik lokalizációban már meglév adatok alkotják; és a harmadikat azt, amit „lényi-autokolitziknernek" hívnak, vagy aminek a „khudatzva-bognári" nevet is adják, s aminek értelme a következ : „egy állhatatosán fenntartott, a saját egyéniségének megnyilvánítására irányuló törekvés eredménye". Ezzel kapcsolatban érdemes emlékezetedbe idéznem, ha már tudod is, hogy a háromagyú lények mindhárom lokalizációjában, a „lényi-autokolitziknereket" kizárólag a „lényi-partkdolgkötelességek" megvalósításának eredményei alapján lehet kialakítani, vagyis azon tényez knek köszönhet en, amelyeket Egy-Lény Közös Atyánk már a háromagyú lények megjelenését l fogva arra szánt, hogy az öntökéletesítés eszközei legyenek. És ugyanezek a kialakulások valósítják meg a háromagyú lények általános jelenlétében a szent Triamazikamnó harmadik szent erejét az „értés értelmének" megjelenéséhez. Egyedül ez a „harmadik er " teszi lehet vé a különféle újonnan észlelt benyomások beolvadási folyamata során és a szent Triamazikamnó alapján egy személyes tudásnak és értésnek megfelel adatok kristályosodását, amely minden lénynek sajátja; másrészt kizárólag ezeknek, a tudat elnyerése szempontjából kedvez adatok kristályosodási folyamatainak során jön létre jelenlétükben az úgynevezett „zerno-fukalni-súrlódás", amely a háromagyú lényeknél a fels részeik felruházására és tökéletesítésére szükséges szent anyagoknak, az „abrusztdonisznak" és a „helkdonisznak" képz dését teszi lehet vé. Ezzel kapcsolatban el kell mondanom neked, hogy egy lény lokalizációiban csak az ilyen sorrendben kristályosodó új benyomások - melyek egy tudatos gondolat eredményeként jelennek meg - tudnak beleilleszkedni azokba az adatsorozatokba, amelyek a benne már korábban megrögzített hasonló benyomásoknak felelnek meg. Egy más sorrendben, vagyis a „tudás értelme" szerint kristályosodott új benyomások a lény lokalizációiban tetsz leges formában, minden „osztályozás" nélkül rakódnak le. Mindezek az új benyomások beíródnak az ket megel olyan benyomások sorozatába, amelyekhez legtöbbször semmi közük sincs. Ezért van az, hogy az olyan háromagyú lények emlékezetében, akik csak a „tudás értelmét" birtokolják minden, amit tanulnak csak egyszer információ formájában rakódik le és marad meg, anélkül hogy err l az egész lényükkel tudatosak lennének. Éppen ezért nincs semmi értéke vagy haszna kés bbi életükben az összes ilyen formában észlelt és megrögzített új adatnak a „tudás értelmét" birtokló háromagyú lényeknél. Ehhez tartozik még, hogy az ilyen formában megrögzített benyomások felbomlási id tartama az adott lényben létrehozott impulzusok mennyiségét l és min ségét l függ. Ez utóbbi ténnyel kapcsolatban, mely kortárs kedvenceid értelme elfajult m ködésének a következménye, asszociációk révén eszembe jut tiszteletre méltó mesterünk, Mullah Nasszr Eddin egyik ritkán használt szentenciája, melyet a következ szavakban fejezett ki: „Amint szükség van valamire, úgy t nik, hogy undorító és egérrágta". Minden „tudás", mint kedvenceid mondják, amelyet a lények általános jelenlétükben ilyen formában nyernek el szubjektív marad, és következésképpen semmi köze sincs ahhoz, amit „objektív tudásnak" neveznek. Ezek szerint tehát, kedves gyermekem elhatároztam, hogy el idézem létedben ezt a „zernofukalni-súrlódást", amely a te „értés értelmed" számára új észlelések kristályosodását teszi lehet vé, annál is inkább, mert már jól ismerem azt, amit „az ideák rögzítése és feloldása a lények lokalizációiban» törvényének neveznek, mivel azt az általad kedvelt háromagyú lényeken részletesen tanulmányoztam, mialatt „hivatásos hipnotiz rként" náluk tartózkodtam. És annak érdekében, hogy benned az általam adott új információk megfelel észlelését idézzem el , elbeszéléseim során mindig egy hajlíthatatlan szabályhoz tartottam magam, ami az „információk kvintesszenciájának" fokozatos beléd hatolását mindig a „felháborodás", „sért döttség", „kellemetlenség" stb. lényi-impulzusok nélkül valósította meg. Ami pedig a neked adott információk sorrendjét és általuk az esszenciád értésére gyakorolt hatásukat illeti, még azt is meg kell mondanom, hogy ha attól kezdve amint észrevettem a földön megjelen háromagyú lények iránti érdekl désedet csak a minden egyes eseményekr l alkotott saját meggy déseimr l számoltam volna be, valamint a megfigyeléseim során róluk bennem megrögz dött véleményekr l, és csak azután a b séges és sokoldalú „információk összességér l", akkor mindezeket a tényeket te a saját logikus szembesítésed nélkül észlelted volna, s a
megfelel lokalizációidban kikristályosodott adatok egy igazi lényi-értés nélkül, egyszer információk formájában rakódtak volna le. Ezért elbeszéléseimet a Földet népesít háromagyú lényekr l egyrészt oly módon irányítottam, hogy ezekben a lokalizációkban a te jöv beli lényi-asszociációidhoz nagy mennyiség , különféle, vagy az objektív tudásod egészére, vagy annak különböz ágaira vonatkozó adatok kristályosodjanak ki, másrészt hogy teljes jelenlétedben a „zernofukalni-súrlódás" intenzíven játszódjon le és arra az eredményre vezessen, amit válaszodból megállapíthattam, amikor megkérdeztem t led, hogy „miért sírsz?". - Most pedig gyermekem, hogy többé-kevésbé meggy dtem arról, hogy nem vesztegettem el az id met, és elbeszéléseim a földi háromagyú kedvenceidr l meghozták számodra az általam várt hasznot, hogy ne késztessük tovább benned az aktív gondolkodás folyamatát, azt hiszem abbahagyhatjuk a róluk szóló beszélgetést; különben sem maradt sok id nk, mert hamarosan megérkezünk a mi kedves Karataz bolygónkra. Mégis, a következ határozott tanácsot kell adnom neked, amit röviden el is magyarázok. A jelenlétedben rejl teljes értelmedhez folyamodva, mostantól törekedj arra, hogy azok a bizonyos m ködések, amelyek általában a háromagyú lényeknek megadják az aktív gondolkodás lehet ségét, s amelyek benned is mindeddig aktívan folytak, tétlenek maradjanak, vagy mint mondják pihenjenek, és ezt lehet leg ugyanannyi ideig tegyék, mint utunk eddig tartott, vagyis amennyit a kedvenceidr l való beszélgetésre szántunk. Ez alatt az id alatt ugyanis pihenésre van szükségük ezeknek a funkcióknak, amelyek a szokásosnál jóval intenzívebben vettek részt az aktív gondolkodásodban, s amelyek m ködése különben nem a lények esszenciájától, hanem kizárólag az úgynevezett „kozmikus ritmus általános harmóniájától" függ. Ezzel kapcsolatban mindig emlékezned kell arra, hogy minden lény értelme, és ezen értelem tevékenységének intenzitása, teljes jelenléte összes különálló részének korrekt m ködését l függ. Ekként a „bolygói test" m ködéseinek összessége, és maga ez a test, egy lény legnagyobb részét képviseli, de ezek az önálló m ködések, és maga ez a test teljes egészében, a lény átszellemített részeit l elkülönítve, csak egy valamit l függ , semmir l sem tudatos kozmikus képz dést alkot; így annak az elvnek alapján, amelyet te egyszer „az Igazság egyetemes oszlopának" neveztél, a lény minden egyes átszellemített részének igazságosnak kell mutatkoznia eme valamit l függ és tudattalan rész iránt, s nem követelni t le többet, mint amit adni képes. Úgy van ez, mint minden más a Megalokozmoszban; ahhoz, hogy egy lény bolygói teste a f részeit helyesen tudja szolgáim, más szóval, hogy a teljes lénynek ez a kiegészít része úgy szolgáljon, hogy az esszenciájának megfeleljen, ez utóbbinak mindig igazságosnak kell lennie, és nem követelni t le többet, mint amire képes. Az igazságosság kérdését l függetlenül, szükséges a lény tudattalan részével oly módon eljárni, hogy bizonyos funkcióknak meg legyen engedve id nként tétlenül maradni azért, hogy ennek a tudattalan résznek lehet sége nyíljon apránként, és a megfelel id ben, az újonnan megszerzett szubjektív ritmusait a Megalokozmoszunk objektív ritmusával összeolvasztani. Tudnod kell, hogy a Megalokozmoszban a ritmusok összeolvadása csak „katznukitzkerno" történik vagy, mint kedveltjeid mondanák „a törvényeknek megfelel fokozatossággal". Ezek szerint tehát, ha azt akarod, hogy eljövend , felel s életedben az aktív gondolkodásod helyesen és eredményesen dolgozzon - s mivel ez a gondolkodás már elkezdett benned megvalósulni, és ennek a bels folyamatnak nem kívánatos következményei vannak bolygói testedre - egy bizonyos ideig teljesen abba kellene hagynod ezt m ködésbe hozni, bármilyen nagy is rá a kedved, különben „dezona-kuaszanz-ba" esnél, vagyis teljes jelenlétednek csak egyik része venné fel az új ritmust, és így, mint kedvenceid mondják, bel led egy „kiegyensúlyozatlan" ember lenne. Különben a legtöbbjük, különösen a jelenkoriak, amikor elérik a felel s kort, pontosan ilyen „kiegyensúlyozatlan" lényekké válnak. Egyszóval, csakis az egész minden egyes része ritmusának fokozatos változtatásával lehet magának az egésznek a ritmusát megváltoztatni anélkül, hogy az kárt szenvedne. Befejezésül szükségesnek látom megismételni, hogy egy lény aktív gondolkodásának és e gondolkodás hasznos következményei megvalósításának kizárólagos feltétele, hogy jelenlétében az átszellemesített eredmények három központja, amelyek a „gondolati központ", az „érzelmi központ" és a „mozgási központ" nevet viselik, egymással összhangban m ködjenek.
Negyvenhetedik fejezet Egy pártatlan gondolkodás törvényeknek megfelel eredménye
BELZEBUB még folytatta volna elbeszélését, amikor hirtelen mindent egy „égszínkék valami" ragyogott be és hatott át. Attól a pillanattól kezdve a Karnak rhajó esése érezhet en lelassult. Ez jelentette, hogy a Világegyetemnek ebben a szférájában a nagy kozmikus „egolionoptik" egyike közeledik és éppen a Karnak rhajó mellé készül siklani. És valóban, a Karnak átlátszó küls ' falain keresztül mindjárt meg is jelent az „égszínkék valaminek" a forrása, mely nemcsak az rhajó belsejét világította meg, hanem az egész nagy Világegyetemünknek ezt a kozmikus „egolionoptit" körülvev terét is egészen addig, ameddig a lények közönséges tekintete elért. Az egész Világegyetemben mindössze négy ilyen nagy „egolionopti" létezik, és mindegyik a Világegyetem négy Minden-Negyed-Fenntartója egyikének irányítása alatt áll. Az rhajón lev lények között szétáradt egy sürget és meglehet sen aggodalmas nyugtalanság, és rövid id n belül összegy lt minden utas és a személyzet az rhajó közepén lev nagy teremben. Mindenki egyik kezében mirtusz a másikban „dezjel-kashé" ágat tartott. Amikor a nagy kozmikus egolionopti odasiklott a Karnak rhajó mellé, annak bizonyos részei sajátos módon megnyíltak, és ott haladt át az egolionoptiból az rhajó f termébe egy több Arkangyalból, számtalan Angyalból, Kerubból és Szeráfból álló menet, s akik kezükben szintén ágakat, de pálmaágakat tartottak. A menet élén egy tiszteletre méltó Arkangyal haladt, t két Kerub követte, nagy ünnepélyesen egy ékszeres ládikát víve, amib l „valami narancsszín " sugárzott. A Karnak rhajó nagytermében, szemben mindenkivel állt Belzebub; mögötte sorakoztak közelállói és a hajókapitány, majd hátrább tisztes távolban mind a többiek. Amikor az egolionoptiból jöv menet a Belzebub természetével rendelkez , a fogadásukra egybegy lt lények közelébe ért, megállt, és akkor e különböz természet háromagyú lények két csoportja együtt zendített rá arra az Örökkévalónkhoz szóló himnuszra, amelyet ilyen alkalmakkor az egész Világegyetemben az összes különböz természet és küls felöltési formájú lény mindig mindenütt énekel. E himnuszt a következ szöveggel énekelik: Oh Te, Végtelen türelm Teremt je mindennek ami lélegzik, Te, szeretésben b velked Oka minden létez nek, Te, Egyedüli Gy ztes a kegyetlen Heropasz felett, Most, magasztaló himnuszunk hallatán, Örvendezz és lakozz az üdvösségben. Példa nélküli a munkád, mely révén Adtad nekünk a Forrást a megjelenésünkhöz. Heropasz feletti gy zelmed által Tetted lehet vé számunkra, Hogy magunkat a szent Anklád fokáig tökéletesíthessük. És most csak pihenj, hiszen kiérdemelted azt. Hálásan fogunk fenntartani mindent amit teremtettél, És mindig és mindenben dics ítünk Téged mindörökké, Magasztalunk Téged Alkotónk, Teremt nk Téged, aki Kezdete vagy minden Végnek Téged, ki a végtelenségb l eredsz, Téged, aki Önmagádban hordozod minden dolog Végezetét, Ó Te, Végtelen Örökkévaló. A himnusz eléneklése után, a menetet vezet tiszteletre méltó Arkangyal Belzebub felé közeledett és ünnepélyesen kinyilatkoztatta a következ t:
- A Minden-Negyed-Fenntartójának, az Ark-Kerub Pesht-vognernek határozata szerint, és az saját szentelt jogarát viselve jelenünk meg ön el tt Nagyméltóságú Uram azért, hogy a Fentr l megadatott Kegyelem alapján és bizonyos érdemei folytán helyreállítsuk számkivetése idejére elvesztett szarvait. Ezt mondván a tiszteletre méltó Arkangyal a Kerubok által hordozott ékszeres ládika felé fordult, és mély hódolattal óvatosan kivette bel le a szentelt jogart. Ezalatt az összes jelenlev letérdelt, miközben az Angyalok és Kerubok az alkalomhoz ill szent énekekbe kezdtek. A szentelt jogarral kezében az Arkangyal ismét Belzebub felé fordult, és a Belzebub természetét bíró lényekhez ekképpen szólt: - Lények, kiket Egy-Lény Örökkévalónk teremtett! , aki végtelen Kegyelme folytán megbocsátott eme egykormegté-vedt lénynek, Belzebubnak, aki újra közöttetek, hozzá hasonló lények között fog létezni... Mivel a hozzátok hasonló lények férfiasságát és értelmi fokát az általatok viselt szarvak határozzák és nyilvánítják meg, nekünk, a Minden-Negyed-Fenntartónk engedélyével és a ti segítségetekkel helyre kell állítanunk Belzebub elvesztett szarvait. Lények, kiket Egyedüli Közös Atyánk teremtett, a ti segítségetek abban fog megnyilvánulni, hogy mindegyiktek hozzájárul ahhoz, hogy Belzebub kiérdemelt kegyelme érdekében, lemond saját szarvainak néhány részecskéjér l. Ezért mindazok, akik ebbe beleegyeznek és így kívánnak tenni, jöjjenek ide a szentelt jogarhoz és érintsék meg a nyelét. A szent jogar érintésének id tartamától függ, hogy mennyi aktív elem jut át saját szarvaitokból eme, a ti természeteteket visel , bocsánatot nyert lény saját érdemeinek megfelel szarvainak kialakulásához. Miután ezt mondta, a tiszteletre méltó Arkangyal a jogar gömbjét a térden álló Belzebub feje fölé tartva, annak nyelét az egybegy ltek felé fordította, hogy mindazok, akik kívánják odajöhessenek és megérinthessék. A tiszteletre méltó Arkangyal alig fejezte be beszédét, máris nagy felbolydulás támadt a Belzebub természetét visel lények körében, mivel mindenki arra vágyott, hogy a szent jogar közelébe menjen, azt els ként érinthesse és a lehet legtovább tartsa. Hamarosan kialakult azonban egy rend: mindenki sorban odajött, és egészen addig tartotta a nyelet, ameddig az rhajó kapitánya jelezte; volt az, aki magára vállalta ezen szertartás irányítását. Ezalatt az ünnepélyes szertartás alatt lassan n ni kezdtek a szarvak Belzebub fején. Kezdetben, miközben még csak a csupasz szarvak kezdtek formát ölteni, a résztvev kön mindössze egy komoly, mély nyugalom uralkodott. Azonban amint az els elágazások megjelentek, a jelenlev k érdekl dése megduplázódott és intenzív kíváncsiság jelei jelentek meg közöttük. Ez azért történt, mivel mindannyijukat sarkallta a kívánság, hogy megtudják, mennyi elágazás fog megjelenni Belzebub szarvain, mivel azok száma határozza meg a szent objektív Értelem Mér nek megfelel fokot, amit Belzebub elért. El ször egy elágazás alakult ki, azután egy második, majd egy harmadik, és mindegyik megjelenése az összes jelenlev nél egy tisztán észlelhet örömöt és elégedettséget váltott ki. Amikor a negyedik elágazás kezdett megjelenni a szarvakon, az egybegy ltek között a feszültség tet fokára hágott, mivel eme elágazás kialakulása azt jelezte, hogy Belzebub Értelme már a „szent Ternunalda" fokáig tökéletesedett, és így Belzebub számára már csak két fokozat maradt hátra a szent Anklád elérésére. Amikor ez a rendkívüli szertartás a végéhez közeledett, és még miel tt a résztvev k örömteljes izgalmukból magukhoz térhettek volna, hirtelen Belzebub szarvain magától megjelent egy ötödik, különös formájú elágazás, amelyet már mindannyian ismertek. Erre mindannyian kivétel nélkül, még a tiszteletre méltó Arkangyal maga is, leborultak Belzebub el tt, aki jómaga már felkelt, és ott állt ama nagyszer ségbe átalakulva, melyet a fején létrejött, valóban méltóságteljes szarvak adományoztak neki. És azért borultak le el tte mindnyájan, mivel szarvainak ötödik elágazása azt jelentette, hogy már elérte az Értelemnek „szent Podkulad" fokát, vagyis az Értelem szent Anklád el tti utolsó fokozatát. A szent Anklád az Értelemnek az a legmagasabb foka, amelyet általánosságban bármely lény képes elérni; ez Maga az Örökkévalónk Abszolút Értelmi Foka után a harmadik. Ami pedig a szent Podkulad Értelmi fokát illeti, amelyre Belzebub tökéletesítette magát, az szintén nagyon ritka a Világegyetemben. Ezért még maga a tiszteletre méltó Arkangyal is leborult Belzebub eló'tt, mivel az ó' Értelmének foka még csak a „szent Deggindad" volt, vagyis három fokkal a szent Anklád Értelme alatt. Amikor mindannyian felálltak, a tiszteletre méltó Arkangyal e szavakkal szólt, ezúttal az összes jelenlév különböz természet lényhez: - Lények, kiket Egyazon Teremt teremtett! Érdemesnek találtattunk arra, hogy els ként láthassuk a szent Podkulad megvalósulását, mely minden jelenlév álma, miként az egész Nagy Megalokozmosz összes többi lényéé is. És most örvendjünk együtt és énekeljünk magasztaló éneket eme kiváltságért, ami képességünknek egy újraéleszt sokk annak érdekében, hogy saját tagadási forrásunk ellen küzdjünk. Ez a képesség tud egyedül elvezetni a Közös
Atyánk eme fia által elért szent Podkuladhoz, aki habár el ször fiatal kora folytán vetkezett, kés bb tudatos munkája és önkéntes szenvedése révén esszenciájában érdemessé vált arra, hogy a mi egész Nagy Világegyetemünk nagyon ritka szent Podkuladjainak egyike lehessen. Az Arkangyalnak eme buzdítása után a Karnak rhajón jelenlev összes lény az ilyen alkalmakra szolgáló „Örvendezem" cím dics ít énekbe kezdett. Amikor ez a dics ít himnusz elhangzott, az összes Angyal és Kerub a tiszteletre méltó Arkangyallal az élén visszatért a kozmikus egolionoptiba, mely eltávolodott a Karnak rhajótól, és lassacskán elt nt a térben. Ezután az rhajó utasai és személyzete is szétoszlott, és a Karnak újra folytatta esését a rendeltetése felé. Ez után a nagyon nagy egyetemes ünnepség után, Belzebub unokájával és öreg Ahoun szolgálójával - akiket a többi utashoz hasonlóan ez a váratlan esemény szintén nagyon megindított - visszatért az rhajónak abba a részébe, ahol a Földön megjelen és ott létez ember-lényekr l szóló beszélgetéseik folytak. Amikor Belzebub, ezúttal egy átalakult és érdemeihez ill megjelenéssel szokásos helyét elfoglalta, öreg szolgája Ahoun, aki szinte egész létezése folyamán a közelállója volt, hirtelen leborult eléje, és egy szintén esedez hangon beszélni kezdett: Szent Podkuladja a mi Megalokozmoszunknak! Legyen irgalmas hozzám és bocsássa meg nekem, közönséges háromagyú lénynek, aki vagyok, összes múltbeli tiszteletlen megnyilvánulásomat az ön szent esszenciájával szemben - úgy a szándékost, mint a szándékon kívülit. Legyen irgalmas hozzám és bocsásson meg nekem, eme szerencsétlen háromagyú lénynek, aki habár már hosszú id n át létezett, a saját balszerencséjére - csakis azért, mert az el készít korában az id sebbjei közül senki sem segítette el benne a pszichikai tényez k kikristályosítását ama képességhez, mely az összes háromagyú lény számára elengedhetetlen partkdolgkötelességek intenzív megvalósítására szolgál - mind a mai napig olyan rövidlátó maradt, hogy képtelen volt akárcsak ösztönszer en is megérezni egy- lény rendíthetetlen valóságát, mely a kozmikus Trogoautoegokrátnak és a környezet küls körülményeinek megfelel küls formák alatt rejt zött - azt a minden lélegz teremtmény számára szent valóságot, amit „Objektív Értelemnek" neveznek. Miután ezt elmondta, mintha megdermedt volna, szótlanul és mozdulatlanul várt. Belzebub, szintén szótlanul szemlélte t egy szemmel láthatóan szeretetteljes és megbocsátó tekintettel, de amelyben érezhet volt esszenciája szomorúsága is és beletör dése az elkerülhetetlenbe. Hasszin az egész jelenet során félrehúzódva maradt, abban a pozitúrában amelyet mindenütt a „Kirmankshana bolygó híres egyetemes Harnatulkpararana remetéje pozitú-rájának" hívnak. Egy kicsit kés bb Belzebub körültekintett és észrevette unokáját ebben a helyzetben, feléje fordult és így szólt hozzá: Nos hát gyermekem? Lehetséges volna-e, hogy a te jelenlétedben is ugyanaz játszódik le, mint az öreg Ahoununkéban? Igen... majdnem... Megalokozmoszunk szent Podkuladja. Azzal az egy különbséggel, hogy a szeretet impulzusa ebben a pillanatban még er sebben nyilvánul meg bennem a mi Ahoununk és a Föld-bolygó háromagyú lényei iránt. Ez a szeretet impulzus azért növekszik bennem, mert úgy t nik, hogy úgy Ahoun, mint a Föld-bolygó háromagyú lényei nagyban hozzásegítettek, hogy méltóvá váljak a szemtanúja lenni annak megdics ülésének, aki megjelenésem okozójának okozója, s akit mostanáig „drága Nagyapámnak" neveztem, de aki most, az én számomra is, a Megalokozmoszunk egyik szent Podkuladja lett, aki el tt mindenki meg fog hajolni, és aki el tt ebben a pillanatban nagy boldogságomra itt állhatok. Ej, ej, ej! - kiáltott fel Belzebub, és arcvonásainak azt a kifejezést adva, amit földi tartózkodása alatt felvett, ezt mondta: El ször is a mi tiszteletre méltó Mullah Nasszr Eddinünk nyelvezetében szeretném kifejezni azt a gondolatot, melyet Ahounnak egészen rendkívüli szavai, és a számára olyan szokatlan testtartása folytán bennem asszociációk révén fel bukkant. Kedves mesterünk ilyen esetben ezt mondaná: „Ne pazarold a könnyeidet hiába, mint a szegény krokodil, aki a halászra vetette magát, és elvétette a bal fenekét". És most üljetek le szokásos helyetekre és beszélgessünk egy kicsit. Bár az rhajónk most lép be Karataz bolygónk atmoszférájába, még jó ideig el fog tartani mire leszállunk, mivel az rhajóknak mindig el kell veszteniük mozgásmennyiségüket, miel tt a kiköt helyükre érnének. Hasszin és Ahoun azonnal és csendesen tettek eleget Belzebub indítványának, habár a mozdulataikból valamint mindabból, ami a pszichizmusukból kit nt nyilvánvaló volt, hogy Belzebub személye iránti magatartásukban mély változás állt be, éppen a lejátszódott egyetemes esemény óta. Amikor leültek megszokott helyükre - de ezúttal nem azzal a fesztelenséggel, mint korábban -, Belzebub Hasszinhoz fordult és így szólt: El ször is, gyermekem, a szavamat adom neked - ha csak ebben valamilyen küls eredet , az esszenciánktól független esemény meg nem akadályoz -, hogy amikor hazaértünk el fogom magyarázni neked mindazt, amit a
kedvenceidre vonatkozóan megígértem, de amire valamilyen oknál fogva a Karnak rhajón való utazásunk során eddig még nem került sor. Id közben, ha van olyan kérdésed, amely most szorul magyarázatra, tedd fel! De figyelmeztetnem kell téged arra, hogy nincs elég id nk, hogy beszélgetéseink során a szokásos formában válaszoljak, tehát próbáld kérdésedet úgy megfogalmazni, hogy a feleletem rövid lehessen. A kérdéseddel még egyszer meg tudod mutatni nekem, hogy a Föld-bolygón megjelen és ott létez három központos lények különös pszichizmusáról szóló elbeszéléseim alatt a logikus gondolkodásod milyen mértékben tudott kifejl dni. Nagyapjának erre a javaslatára Hasszin el ször mélyen és hosszasan gondolkodott, majd egy kicsit felizgatott lelkiállapotban ezt mondta: Szent Podkulad és megjelenésem okozójának alapvet okozója! Az éppen lezajlott szertartás után - amint az ön esszenciája egy megfelel látható küls t öltött, és ezáltal elnyerte teljes jelent ségét, amelyet mindeddig egyedül néhány kivételes háromagyú lény tudott észlelni és megérteni, és mely most világossá és érthet vé vált számomra éppúgy, mint az ön kivételével minden kozmikus egység számára önnek bármely szava és az ön összes tanácsa számomra törvényerej vé vált. Ezért most teljes jelenlétemmel arra kell törekednem, hogy engedelmeskedjek annak az indítványnak, amit nekem tett, így megpróbálom kérdésemet a lehet legjobban és legrövidebben megfogalmazni. Szent Podkulad, és megjelenésem okozójának okozója! Hogy az elmúlt id alatt bennem kialakult meggy dések a Földön lejátszódó rendellenességekr l szóló magyarázatoknak köszönhet en véglegesen ki tudjanak kristályosodni, még nagyon szeretném megismerni az ön személyes, szinte véleményét a következ kr l: Hogyan válaszolna ön, ha a mi Mindent-Átölel Örökkévaló Teremt nk Maga elé hívná, és ezt kérdezné: „Belzebub! „Te, aki összes teremtményem között az Én megvalósításaim remélt felgyorsított eredményeinek egyike vagy, fejezd ki röviden a Föld-bolygón megjelen háromközpontos lények pszichizmusán hosszú évszázadok során végzett pártatlan megfigyeléseid és tanulmányaid végs következtetéseit, és mondd meg, hogy vajon lehetséges-e még ket bármilyen módszerrel megmenteni és igaz útra téríteni?" Miután ezt mondta, Hasszin felállt, és egy mély tiszteletet kifejez testtartásban várakozással teli tekintetét Belzebubra fordította. Ahoun szintén felállt. Hasszinnak erre a kérdésére Belzebub szeretetteljes mosollyal el ször annyit mondott, hogy immár teljesen meg van gy dve arról, hogy elbeszélései azt az eredményt hozták unokája számára, amit kívánt; majd egy komoly hangszínezettel hozzátette, hogy ha a mi Egy-Lény Mindent-Átölel Teremt nk tényleg magához hívná és feltenné neki ezt a kérdést, azt válaszolná ... Hirtelen felállt Belzebub maga is, és jobb karját egyenesen el re a bal karját pedig hátrafelé kinyújtva, tekintetét valahová a messzeségbe irányította, mintha a tér igazi mélységein akart volna áthatolni. Ugyanakkor apránként „valami halvány sárga" jelent meg körülötte, és elkezdte beborítani; s ennek eredetét lehetetlen volt megérteni vagy észlelni: vajon magából Belzebubból árad-e, vagy egy távoli forrásból jön, a téren keresztül? Eme minden háromagyú lény számára felfoghatatlan kozmikus képz dmény közepében Belzebub, egy t le szokatlan, er s hangon, áthatóan nyilatkoztatta ki: - Oh, Te Minden, Mindensége Teljességemnek! Most a Föld-bolygó lényei megmentésének egyetlen módja az volna, ha egy új szerv lenne beültetve jelenlétükbe, a kundabuffer szervhez hasonló, de ezúttal olyan tulajdonságokkal, hogy a létezési folyamatuk során ezen szerencsétlenek mindegyike szüntelenül erezné saját halálának elkerülhetetlenségét és ennek folyamatosan tudatában lenne éppúgy, mint mindazok halálának, akiken tekintete vagy figyelme megáll. Egyedül egy ilyen érzet és egy ilyen tudatosság tudná lerombolni a most bennük teljesen kikristályosodott egoizmust, mely teljes esszenciájukat elnyeli, és egyúttal kiirtaná a mások gy löletének hajlamát, ami ebb l ered; azt a hajlamot, ami létrehozza azokat a kölcsönös kapcsolatokat, amelyek összes rendellenességeik f okát képezik, s melyek a háromagyú lények számára méltatlanok, és úgy számukra, mint az egész Világegyetem számára károsak."
Negyvennyolcadik fejezet A szerz
l
Hat évi munka után, amelyet önmagámmal szemben kíméletet nem ismer és szinte állandó szellemi feszültségben éltem át, tegnap végre befejeztem a papírra vetését, egy - szerintem - mindenki számára elérhet formában az els könyvsorozatnak abból a háromból, amelyet írni szándékoztam, és amelyekr l elhatároztam, hogy bennük fogom ideáim összességét kifejteni, ami lehet vé teszi el ször elméletben, majd egy már el készített és kidolgozott módszer segítségével gyakorlatban is, a magamnak kit zött következ három esszenciális feladat megvalósítását: az els sorozat révén lerombolni az emberekben mindazt, ami hamis értelmezésük szerint a valóságban létezni t nik, másszóval könyörtelenül kisöpörni az „emberi gondolkodásban a nemzedékek során felhalmozott lim-lomot", a második sorozat révén „új épít anyagot" el készíteni, és a harmadikkal „felépíteni egy új világot". És most, hogy befejeztem a könyvek els sorozatát, és a Földön már régóta bevezetett gyakorlatot követve, miszerint egy ilyen „nagy m vet" mindig azzal fejeznek be, amit egyesek „epilógusnak", mások „utószónak" vagy a „szerz végszavának" és így tovább... neveznek, én is valami ilyesmit szándékozok írni. Ezért ma reggel nagyon figyelmesen végigolvastam a „Gondolat Ébredése" címen hat évvel ezel tt megírt „el szót" azzal a szándékkal, hogy alkalmas ideákat találjak benne ahhoz, amit ama kezdet és e most írni szándékozott befejezés megfelel „logikus összeolvadásának" nevezhetnénk. Újra olvasva az els fejezetet, amelyet mindössze hat évvel ezel tt írtam, de amely azt az érzetet kelti bennem, hogy ez már nagyon, de nagyon régen íródott - érzetet, mely két-ség-kívül azért jelenik meg most általános jelenlétemben, mivel ezen évek alatt intenzíven kellett gondolkodnom s t, mondhatnánk „ki kellett tapasztalnom" a nyolc vastag kötethez szükséges összes anyagot; mivel nem hiába állítják az igazi tudomány „emberi gondolkodás asszociációinak törvényeként" elnevezett ágában, mely a legrégibb id kb l jutott el hozzánk, habár azt a kortársainknak csak nagyon kis része ismeri -, hogy az „id folyásának érzékelése egyenes arányban áll a lefolyó gondolatok min ségével és mennyiségével". így tehát, miközben ezt az els fejezetet olvastam, amelyet, mint mondtam, minden szempontból mélyen átgondoltam és „megtapasztaltam", szinte kizárólag egy szándékos ön-sanyargatás hatása alatt, amelyet ráadásul egy olyan id szakban írtam, amikor a teljes egészem m ködése - m ködés melyet az emberben „az ember saját kezdeményezése általi megnyilvánulásra való képességének" neveznek - teljes diszharmóniában volt, vagyis amikor még szerfelett beteg voltam a nem sokkal korábban lejátszódott baleset következtében, amely során autóm teljesen összezúzódott miután nagy sebességgel belerohant egy fába, mely századok rendetlen lefolyásának megfigyelójeként állt csendesen a Párizst Fontenebleau-val összeköt történelmi út mentén, egy „roham", melynek minden józan emberi megértés szerint véget kellett volna vetnie életemnek - és akkor hirtelen, e fejezet olvasása folytán egy egyértelm elhatározás támadt bennem. Visszaemlékezve az állapotomra, amelyben eme els fejezet megírása alatt voltam, nem állhatok ellen annak, hogy itt hozzátegyem - egy kis gyengeségemnek engedve, amely mindig egy bels kielégültségre vezetett bennem valahányszor észrevettem a mi tiszteletre méltó kortárs „egzakt tudományunk képvisel inek" arcán azt a rendkívül különös mosolyt, ami egyedül az sajátosságuk -, hogy habár a baleset után testem úgy össze volt zúzva, és benne minden úgy össze lett zavarva, hogy hónapokon át annak általános képét mutatta, amire a legjobb kifejezés ez lenne: „él húsdarab egy tiszta ágyban", mégis a megfelel en fegyelmezett „szellemem", mint azt szokás szerint neveznék, a testem fizikai állapota ellenére sem volt egyáltalán deprimált, mint annak az fogalmaik szerint lennie kellett volna. Ellenkez leg, képességei még fel is fokozódtak azon intenzív ingerültség folytán, amelyet éppen a baleset el tt váltottak ki benne az emberekben való ismételt csalódások, különösen azokban, akik mint mondják, a „tudománynak" szentelik magukat, és a kiábrándulást az az ideál okozta, amely f leg a gyerekkoromban belém nevelt parancsolatoknak köszönhet en az általános jelenlétemben fokozatosan alakult ki, miszerint „az emberi élet legmagasabb célja és értelme a felebarátai jólétéért való küzdelem" és, hogy ezt csak a sajátjáról való tudatos lemondással lehet elérni. így miután figyelmesen végigolvastam az els sorozatnak ilyen körülmények között megírt bevezet fejezetét, és asz-szociációk révén visszaemlékeztem az azt követ számos fejezetre, amelyeknek meggy désem szerint az olvasók tudatában azokat a szokatlan benyomásokat kell kiváltaniuk, amelyek mindig, mint mondják,
„szubsztanciális eredményeket hoznak létre", elhatároztam - „én", vagy pontosabban az az általános jelenlétemben uralkodó „valami", ami az életem során kikristályosodott adatokból származó eredmények összességét képviseli, olyan adatokból, amelyek egy embernek, aki céljául t zte ki, hogy felel s élete során „aktívan és tárgyilagosan gondolkodjon", többek között megadják azt a képességet, hogy a különféle típusú emberek pszichéjébe behatoljon és azt megértse - szóval én elhatároztam az írásaim eme els sorozatának lezárásakor, és az abban a pillanatban bennem feltámadt „felebaráti szeretet" impulzusától buzdítva, hogy írásaim els sorozatának befejez részében az általam „Intézet az Ember Harmonikus Fejl déséért" néven megalapított intézmény fennállása alatt nyilvánosan megtartott számos el adás közül a legels re korlátozom magamat. Egyébként ez az Intézet már nem létezik, és szükségesnek és egyben id szer nek találom - f leg azért, hogy világszerte bizonyos személyeket megnyugtassak -, hogy itt és most kategorikusan kijelentsem: azt teljesen és egyszer s mindenkorra felszámoltam. Különben egy kimondhatatlan szomorúság és csüggedt-ség impulzusával voltam kénytelen elhatározni az Intézet felszámolását, valamint mindannak a felszámolását, amit annyi gonddal készítettünk el arra, hogy a következ évben, különböz országokban tizennyolc központot nyissunk meg - röviden, hogy abbahagyom mindazt, amit el leg majdnem emberfeletti munkával megalkottam. Mégis, erre az elhatározásra kellett jutnom, mivel vagy három hónappal az említett baleset után, amikor a közönséges gondolkodásom m ködése többé-kevésbé helyreállt, habár a testem egészen er tlen maradt, rájöttem, hogy megkísérelni eme Intézet létezését fenntartani akkor, amikor nincsenek igazi emberek körülöttem és amikor úgyszólván lehetetlen segítségem nélkül megszerezni a megkövetelt óriási anyagi eszközöket, elkerülhetetlenül katasztrófát okozna, ami engem, id s koromra, valamint másokat is, akik teljesen t lem függnek, egy fél-éhez vegetáláshoz vezetne. Ezt az el adást, amelyet az els sorozat utószavához kívánok hozzáf zni, mialatt az Intézet létezett többször is felolvasták az akkori úgynevezett „els rend tanítványaim". Egyesek közülük, mint kés bb kiderült, legnagyobb sajnálatomra az esszenciájuknak egy elszomorító hajlamát nyilvánították meg pszichizmusuknak egy „hasznamusszi" pszichiz-musba való gyors átváltoztatása révén - hajlamot, ami nemsokára észlelhet vé és nyilvánvalóvá vált környezetük összes többé-kevésbé normális személye számára, amikor a balesetem következtében beállt egy elkerülhetetlen krízis mindabban, amit mindaddig megvalósítottam, s látni lehetett mindannyijukat, ahogy „reszketnek a b rükért", vagyis megrémülnek a gondolattól, hogy talán elveszíthetik személyes jólétüket, amiért különben nekem voltak adósak, majd cserbenhagyva a közös munkát, behúzott farokkal menekültek a kutyaólukba, ahol az „idea lakomám" asztaláról lehullott morzsákból hasznot húzva kinyitották azt, amit az „hamisító helyeiknek" neveznék, és egy eltitkolt reménység érzettel, s t, talán még örömmel is gondoltak arra, hogy nemsokára egyszer s mindenkorra meg fognak szabadulni éber ellen rzésem alól; különféle szerencsétlen naiv emberekb l elkezdtek „elmegyógyintézetre jelölteket" gyártani. Azért választottam ezt a sajátos el adást, mert amikor el ször kezdtem terjeszteni az ideákat, melyeket az emberek életébe kívántam bevinni, ezt külön arra fogalmaztuk meg itt Európában, hogy bevezetésül, avagy „küszöbként" szolgáljon az el adások teljes sorozatához, amelyek összessége tudná csak, egy mindenki számára elérhet formában megvilágítani a szükségszer ségét só't, az elkerülhetetlen kötelességét annak, hogy valóban gyakorlatba vigye azokat a megváltoztathatatlan igazságokat, amelyeket egy fél évszázados éjjel-nappali aktív munka árán megállapítottam és érthet vé tettem, és egyben be is bizonyítottam, hogy ezeket az igazságokat valóban lehetséges az emberek javára alkalmazni. Másrészt, mivel az utolsó nyilvános felolvasás alkalmával a hallgatóközönségben voltam, hozzátettem egy kiegészítést mely teljesen megfelel a maga Belzebub Úr által az „végs akkordjába" beillesztett titkos gondolatnak, egy toldalékot, mely még egyszer megvilágítja ezt a legmagasabb objektív igazságot, s ezáltal szerintem lehet vé teszi az olvasó számára észlelni és asszimilálni azt, ami egy úgynevezetten „Isten mására lett" lény számára kijár. ELS EL ADÁS Az emberi egyéniség kifejez désének törvényére vonatkozó variációk (Legutolsó olvasása 1924. januárjában, New Yorkban a Neighborhood Playhouse-ban) Az elmúlt korok számos tudósának tanulmányai és az egészen kivételes módszerek alapján Mr. Gurdjieff Intézetében az „Ember Harmonikus Fejl déséért" vezetett kutatások alapján kiviláglik, hogy minden ember egyéniségének teljessége - a fels bb törvényeknek, valamint az emberi élet folyamatának a Földön már a kezdetekt l megalapozott és fokozatosan megrögzült körülményeinek megfelel en, bármilyen öröklésnek az eredménye is , és bármik legyenek is a véletlen környez körülmények amelyekben ez az egyéniség létrejött és kifejl dött, hogy már a felel s kora kezdetén létezésének értelmére és eleve elrendeltetésére valóban emberként és nem állatként tudjon felelni elengedhetetlenül szükséges, hogy négy meghatározott különálló személyiségb l álljon. Eme négy független személyiség közül az els nem más, mint az emberre és az állatra egyaránt jellemz olyan automatikus m ködések összessége, amiknek adatai el ször is a gyerekkora óta kapott, úgy az t körülvev realitásból, mint minden szándékosan beléjük ültetett dologból származó benyomások eredményeib l, másodszor az
„ábrándozásnak" nevezett, minden állatban benne rejl folyamatnak az eredményéb l tev dik össze. Az automatikus ködésnek ezt az összességét a legtöbb ember tudatlanságában „tudatnak", vagy legjobb esetben „gondolkodásnak" nevezi. A négy személyiség közül a második, legtöbbször az els l függetlenül m ködve - az összes állathoz hasonlóan - az ember jelenlétében is a „különböz -min ség -vibrációkbefogadóinak" nevezett hat szervén keresztül lerakódott és rögzült adatok eredményeinek összegéb l áll, mely szervek az újonnan észlelt benyomásoknak megfelel en ködnek és melyek érzékenysége az örökségt l, valamint a felel s életre való el készít képzésének körülményeit l függ. Egy teljes lény harmadik független részét egyrészt a szervezetének alapvet m ködése, másrészt az ezen a ködésen belül lezajló „kölcsönható-reflex-mozgásimegnyilvánulások" képviselik, és ezeknek a megnyilvánulásoknak a min sége szintén az örökségt l és az adott lény el készít képzésének különböz körülményeit l függ. És az ember negyedik személyisége, amelynek szintén a teljes egyén egyik különálló részének kellene lennie nem más, mint a három már felsorolt, benne elkülönülten kialakult és függetlenül képzett személyiség már automatizált ködése eredményei összességének megnyilvánulása, másszóval az, amit egy lényben „Én"-nek nevezünk. Az ember általános jelenlétében a teljes egészének a felsorolt három elkülönítetten kialakított része mindegyikének átszellemítéséhez és megnyilvánításához van egy úgynevezett független „gravitációs-központ-lokalizációja", vagyis egy agya, és mindegyik lokalizáció összes megnyilvánulásához rendelkezik a saját jellegzetességeivel és fogékonyságaival. Ennek következtében az emberi teljes tökéletesedés lehet vé tételéhez mindhárom rész számára egy különleges, megfelel en helyes képzés nélkülözhetetlenül szükséges, és nem olyan bánásmód, amit manapság kirónak rá és „oktatásnak" neveznek. Csak akkor lesz az „Én" - aminek az emberben lennie kell - a saját „Én"-je. Hosszú éveken át komoly alapokon folytatott gyakorlati tanulmányok szerint, s t még minden kortárs pártatlan és ésszer észrevétele alapján is, minden ember általános jelenléte - közülük különösen annak, aki egy s más ok miatt igényt tart arra, hogy ne csak egy átlagos ember legyen, hanem az, amit „az értelmiség egyikének" neveznek a szó eredeti értelmében - elkerülhetetlenül az említett négy különálló, teljesen meghatározott személyiségbó'l kellene állnia, és mindegyiknek a megfelel ' módon kifejló'döttnek kellene lennie, hogy biztosítsa a felel sségteljes létezése alatt az általános megnyilvánulásaiban az összes különálló rész kölcsönös harmonizálását. Azért, hogy érthet en és láthatóan tisztázhassa magában, azoknak a személyiségeknek az eredetét és természetét, amik az ember általános szervezetében megnyilváníthatják magukat, és a különbséget aközött, amit „Én"-nek nevezünk, aminek az „idéz jel-nélküli-ember" - vagyis az igazi ember -általános jelenlétében lennie kell, és aközött a „pszeudo-én" között, amivel az emberek ma összetévesztik, segíthet egy analógia. Ezt az analógiát, bár „már minden pácban feltálalták" azok, akik spiritisztáknak, okkultistáknak, teozófusok-nak és más „zavarosban halászó" specialistáknak nevezettek, arról való fecsegésükben, amit „mentái", „asztrál" és még más, az emberben feltételezett testeknek neveznek, azonban még mindig jól megfelel arra, hogy fényt vessünk a kérdésre, amit most fontolgatunk. Az ember, teljes egészében véve, összes különállóan m köd lokalizációjával, vagyis az összes egymástól függetlenül kialakított és képzett „személyiségével" együtt szemlélve csaknem teljesen hasonló egy olyan utast szállító fogathoz, amely egy kocsiból, egy lóból és egy kocsisból áll. Mindenekel tt meg kell jegyezni a különbséget az igazi ember és a pszeudo ember között, aközött akinek van saját „Én"-je és aközött akinek nincs, az említett analógiában erre utal a kocsiban ül utas. Az els esetben - ami az igazi ember esete - az utas a mester, a második esetben, egyszer en az els , aki véletlenül arra jár - mint a kuncsaft a „bérhintón" - s így folytonosan váltakozik. Az emberi test az összes mozgató reflex megnyilvánulásaival egyszer en a kocsira magára vonatkozik, az ember érzéseinek összes funkciója és megnyilvánulása megfelel a lónak, ami a hámmal a kocsihoz van kötve és húzza azt, a kocsis a bakon ülve és irányítva a lovat megfelel annak, amit az emberek tudatosságnak vagy gondolkodásnak neveznek, és végül a kocsiban ül utas a kocsisnak parancsolva az, amit „Én"-nek neveznek. A kortárs emberek legnagyobb szerencsétlensége abból ered, hogy a fiatal generációra kirótt és széles körben elterjedt abnormális nevelési metódusok következtében ez a negyedik személyiség, amelynek a felel sségteljes kort elérvén mindenkiben jelen kellene lennie, teljességgel hiányzik bel lük, és közülük majdnem mindegyik csak a fent említett három részb l áll, amik hovatovább jól-rosszul maguktól fejl dtek ki. Másszóval, majdnem minden kortárs felel skorú ember többé-kevésbé nem más, mint egyszer „bérhintó", és ráadásul ilyen állapotban: egy lerobbant kocsi „ami régen szebb napokat látott", egy kivénhedt gebe és a bakon egy toprongyos, félig alvó, félig részeg kocsis, aki a Anyatermészet által az öntökéletesítésre kijelölt id t azzal tölti, hogy fantasztikus ábrándok közepette vár az utcasarkon valamiféle alkalmi utasra. Az els utas, aki adódik, úgy bérli ki és bocsátja el, ahogy kedve tartja, és nemcsak t, de a neki alárendelt lovat és hintót is. Folytatva ezt az analógiát a tipikus kortárs ember gondolatai, érzései, és teste, valamint a bérhintó, a ló és a kocsis között, tisztán láthatjuk, hogy e két szervezet minden egyes összetev részében ki kell, hogy alakuljanak olyan jól
meghatározott szokások, szükségletek, ízlések, amelyek a sajátjai. A különböz eredetüknek, a fejl désük körülményeiknek és sajátságos lehet ségeiknek megfelel en mindegyikben létre kellett jönnie a saját pszichéjének, a saját fogalmainak, a saját szubjektív szabályainak, a saját néz pontjainak, stb. Az emberi gondolkodás megnyilvánulásainak összes, minden ehhez a m ködéshez szükséges benne rejl tulajdonsággal, és az összes specifikus sajátossággal majdnem minden tekintetben pontosan megfelel egy tipikus kibérelt bérhintós esszenciájának és megnyilvánulásainak. Mint általában az összes bérelt bérhintós, is az a típus, amit „konflisosnak" hívnak. Nem teljesen analfabéta, mert az országában érvényben lév közoktatás „kötelez három elemi osztályában" gyermekkorában rákényszerült, hogy alkalmanként koptassa a „plébániai iskola" padjait. Bár maga vidékr l származik, és olyan m veletlen maradt, mint az otthagyott társai, szakmájának következtében különböz pozíciójú és képzettség emberekhez dörgöl -dzik, akikt l felszedvén, imitt és amott apránként összecsipegetve a különböz fogalmakat megtestesít kifejezések variációit oda jutott, hogy mindent, ami vidékr l ered fölénnyel és megvetéssel, indignáltan „maradiság"-ként elutasít. Röviden ez az a típus, akire tökéletesen alkalmazható az a mondás, hogy a „Varjakkal versenyzett, de lehagyták a pávák". Még a szociológia, a politika és a vallás kérdéseiben is kompetensnek tartja magát, szívesen vitatkozik a vele egyenl kkel, szereti kioktatni azokat, akiket magánál alsóbbrend nek tart, a feljebbvalóinak pedig hízeleg, velük megalázkodó, el ttük ahogy mondják „a sapkáját gy röget-ve áll". Az egyik legnagyobb gyengesége, hogy a környék szakácsn i és szobalányai körül lebzsel, de mindenekfölött szeret ségesen belakmározni és kiszürcsölni egy pár pohárkát, s aztán teljesen jóllakottan és félálomban álmodozni. Hogy ezeket a gyengeségeit kielégítse, mindig elcsen a pénzb l, amit neki a mestere a ló abrakjára adott. Mint minden „bérenc", a mi konflisosunk is mindig „korbács alatt" dolgozik, és ha alkalmanként e nélkül végzi a munkáját azt csak a borravaló reményében teszi. A borravalóra való vágyakozása fokozatosan megtanította t, hogy a vele kapcsolatban lév emberek bizonyos gyengeségeit kitalálja, és ezáltal hasznot húzzon bel lük, automatikusan megtanul ravasznak lenni, hízelegni, úgymond hajbókolni, egyszóval - hazudni. Minden megfelel alkalommal és minden szabad pillanatban besurran egy szalonba vagy bárba, ahol egy üveg sör mellett órákon át álmodozik, vagy a vele hasonsz ekkel beszélget, vagy egyszer en újságot olvas. Megpróbál impozánsnak t nni, szakállt visel, és ha sovány, akkor kitömi magát, hogy jelentékenyebbnek látsszék. Ami az érzelmi központ az emberben, annak megnyilvánulásainak összessége és m ködésének teljes rendszere tökéletesen megfelel a mi analógiánkban a bérhintó lovának. Emellett a lónak az emberi érzések szervezetével való összehasonlítása arra is fog szolgálni, hogy világosan kimutassa a mai fiatal generációra kirótt nevelés hibás és egyoldalú jellegét. A ló a korai éveiben körülötte lév k hanyagsága és az állandó magánya következtében mintha magába zárkózna, úgymond „bels életét" elfojtja, és a küls megnyilvánulásaihoz a tehetetlenségi er n kívül nincs semmi mása. Az t körülvev abnormális feltételeknek köszönhet en a ló soha nem kapott semmilyen speciális nevelést, brutális verések és állandó rikácsolások hatása alatt n tt fel és formá-zódott meg. Állandóan megkötve tartották, és ételként zab és széna helyett többnyire szalmát adtak neki, ami az igazi szükségleteihez teljesen hasznavehetetlen. Soha nem látván még a felé irányuló legkisebb szeretet vagy barátságosság bármilyen kifejez dését, a ló most kész arra, hogy a leggyengébb simogatásra teljes lényét átadja bárkinek. Mindennek a következménye, hogy a lónak az összes hajlama - minden más érdekl dést l és vágyakozástól elválasztva - elkerülhetetlenül az ételre és az italra és a másik nem utáni sóvárgásra koncentrálódik, ezért mindig abba az irányba fordul, ahol ezek valamelyikét ki tudja elégíteni. Ha például megpillant egy helyet, ahol ezen szükségletei bármelyikét, hacsak egyszer is ki tudta elégíteni, lesi a lehet séget, hogy ismét elszökjön abba az irányba. Továbbá még azt is hozzá kell tenni, bár a kocsis nagyon gyengén érti a kötelességeit, azonban ha csak egy kicsikét is, de tud logikusan gondolkodni, és eszébe jutva a holnap, az állásának elvesztését l való félelemt l, vagy a jutalmazásra való vágyakozástól, alkalomadtán érdekl dést tanúsít arra, hogy tegyen ezt vagy azt az urának anélkül, hogy kényszerítve lenne erre, de a ló, minden külön az ó' természetének megfelel ' nevelés hiányában, nem kapott semmiféle adatot, ami lehet vé tenné kifejezésre juttatni a vágyakat, amiket egy felel s élet megkíván, így nem tudja megérteni, és nem is lehet elvárni t le, hogy értse miért is kellene neki valamit tennie. Ezért teljes közömbösséggel kezeli kötelességeit, és csak a további ütlegelést l való félelemb l dolgozik. Ami pedig a kocsit illeti - ami a mi analógiánkban a testnek felel meg, amit az ember általános jelenlétének többi független részét l elszigetelve szemlélünk -, annak helyzete még ennél is rosszabb.
Ez a kocsi - a legtöbb kocsihoz hasonlóan - különböz anyagokból készült. Felépítése a lehet legkomplikáltabb. Arra szánták - ami minden ésszer en gondolkodó ember számára nyilvánvaló -, hogy mindenféle terheket, és ne csak futó vendégeket szállítson, amire a kortárs emberek alkalmazzák. Számtalan félreértés áldozata, amiknek f oka abból a tényb l ered, hogy a kocsit mellékutakon való utazásra szánták, és a konstrukció bizonyos bels részleteit ennek következtében el relátóan ennek a célnak megfelel re készítették. Például a zsírozás elvét - ami az efféle különböz anyagokból álló konstrukciónál a legnagyobb szükségletek egyike - úgy szerkesztették meg, hogy a zsír az összes fémrészhez az afféle utakon elkerülhetetlen zökkenésekt l kapott rázá-sokkal terjedjen el, de most ez a kocsi - ami mellékutakra lett tervezve - a városban álldogál, vagy egyenletes sima, vízszintes, aszfaltozott úton poroszkál. Az efféle úton haladva, bármiféle sokk hiányában, nem következik be az összes részeinek egységes zsírozása, következésképpen néhány közülük végül is berozsdásodik és megsz nik a neki szánt tevékenységet betölteni. Egy kocsi általában jól gurul, ha a mozgó részei megfelel en vannak zsírozva. Túl kevés zsírral ezek a részek felmelegednek, végül felizzanak, és a szomszédos részeket is tönkreteszik. Másrészt, ha az egyik részen túl sok a zsír a kocsi általános mozgása elromlik, és mindkét esetben a ló számára sokkal nehezebbé válik a húzása. A kortárs kocsis, a mi konflisosunk minderr l mit sem tud. Fogalma sincs a kocsi egyenletes zsírozásának szükségességér l, és ha meg is zsírozza azt, a megfelel tudás hiányával teszi, csak mendemonda alapján, vakon követve az els érkez utasítását. Ezért fordul el az ezzel a kocsival, ami most többé-kevésbé alkalmazkodott a sima úton haladásra, hogy amikor ilyen-olyan okból a mellékútra kell térnie, mindig történik valami: vagy a csavaranya lazul ki, vagy a csapszeg hajlik el, valamelyik alkatrész mindig elromlik s az efféle úton való járási kísérlet után az utazás ritkán végz dik többékevésbé jelent s javítás nélkül. Mindenesetre ezt a kocsit arra a célra használni, amire szánták, kockázat nélkül már lehetetlen. Ha javítani kezdik, a kocsit darabokra kell szedni, minden egyes részét megvizsgálni, ahogy ilyen esetben teszik „petróleumozni", s megtisztítani azokat miel tt összeraknák. Gyakran sürg ssé válik egy fontos alkatrész kicserélése. Mindez nem nagyon súlyos, ha csak egy olcsó alkatrészr l van szó, de néha megtörténik, hogy a javítás költségesebb, mint egy új kocsi. Márpedig nyilvánvaló, hogy mindaz, amit mondtunk a különálló részekr l, amiknek összetétele a „fiáker kocsit" alkotja, pontosan ráillik az ember közönséges jelenlétének általános szervezetére is. Mivel a kortárs emberek között hiányzik a tudás és képesség arra, hogy a felnövekv generációt megfelel módon el készítse a felel s életre azzal, hogy kiképezze azokat a különböz részeket, amib l a közönséges jelenlétük áll, ma minden ember, mint egy abszurd és szerfelett nevetséges valami jelenik meg, ami - ismét használva a korábban vett példát - a következ képre emlékeztet: A kocsi éppen most érkezett a gyárból, a legújabb modell, Barmen városából való, eredeti, német mesterember által kifényezve és felszerszámozva, egy olyan lóhoz, amit a Kaukázuson túli helyeken „Dglozidzi"-nak neveznek („Dzi" a ló, „Dgloz" egy bizonyos örménynek a neve, aki specialistája a teljesen hasznavehetetlen gebék megvásárlásának és megnyúzásának). Ennek a divatos kocsinak a bakján egy borostás, torzonborz, szunyókáló konflis-hajtó ül, abba a pecsétes köpenybe burkolva, amit a szemétkupacon szedett össze, és amit teljesen hasznavehetetlenként dobott ki Maggi, a konyhalány. Fején egy vadonatúj cilinder díszeleg, pontos mása Rockefellerének, és a gomblyukában hatalmas krizantém fityeg. Bármennyire is nevetséges ez a képe a kortárs embernek, ez elkerülhetetlen eredménye annak, hogy világra jöttének els napjától fogva benne kialakult mindhárom rész - melyeknek bár eredetük különböz és mindegyikük meghatározott min ség tulajdonságokkal bír, együtt kellene alkotniuk az „teljes egészét", hogy a felel s életbe lépését l kezdve egyetlen célt szolgáljanak - egymástól elszigetelten kezd „élni", és sajátos kifejezéseikben mondhatnánk megrögz dni anélkül, hogy hozzászoknának a nélkülözhetetlen, egymás felé irányuló automatikus kölcsönös támogatáshoz, hogy egymást megértsék, ha csak megközelít leg is, és így amikor összehangzó kifejez désekre van szükség, ezek nem jelennek meg. Persze „a felnövekv nemzedék képzési rendszerének" köszönhet en - ami már szilárdan megrögzült az emberek életében és aminek egyetlen elve a tanulókkal tömérdek értelmét l teljesen megfosztott szó beszajkóztatása a teljes elbutulásig, és az hogy kizárólag a különböz hangzásuk alapján felismertesse velük a valóságot, amit azoknak állítólag jelenteniük kellene - a kocsis még képes úgy-ahogy elmag yarázni a hasonsz embereknek az t elö nt vágyakat, és néha képes arra is, hogy másokat nagyjából megértsen. Eme bérkocsisunk mialatt fuvarra vár, más kocsisokkal fecsegve és néha a kerítésnél a környék cselédlányaival „flörtölve" még úgynevezett „savoir vivre"-nek bizonyos formáit is elsajátította.
a kocsisok életének általános küls feltételeihez is alkalmazkodott; például automatizálódott benne, hogy az egyik utcát a másiktól megkülönböztesse, és hogy ki tudja számítani, hogy mialatt egy utcát javítanak, hogyan érheti el másik irányból rendeltetési helyét. No és a ló! Bár a kortárs emberek végzetes felfedezése, amit „nevelésnek" nevezünk nem terjed ki a lóra - ami megóvja t örökölt tulajdonságainak elsorvadásától - kiképzése mégis az emberek közönséges létezése abnormálisán megalapozott feltételei alatt megy végbe, és így a ló mindenki árvájaként, bántalmazva, semmit sem tanul meg kocsisa jól meghatározott pszichéjét vagy tudását illet en, és így teljesen tudatlan a kölcsönös viszony formáiról amelyek megszokottá váltak a kocsis számára, így végeredményben semmi kapcsolat nem valósul meg közöttük egymás kölcsönös megértése érdekében. Lehetséges azonban, hogy a ló a zárkózott élete folyamán többé-kevésbé megtanulja a kocsissal való kapcsolat néhány formáját, és még talán néhány „nyelvezetben" is járatos lesz, de a baj az, hogy a kocsis ezt nem tudja, és még csak nem is gyanítja ennek a lehet ségét. Eltekintve attól a tényt l - ami az említett abnormális feltételekb l következik -, hogy nem alakult ki adat a ló és a kocsis között csak egy kicsit is egymás automatikus megértésére, ett l függetlenül még más és számos t lük független küls ok is van, ami megakadályozza ket abban, hogy együtt valósítsák meg azt a célt, amire mindketten rendeltettek. Az a szempont, hogy éppen úgy, ahogy a „konflis" különálló független részei összeköttetésben állnak egymással, nevezetesen a kocsi és a ló a kocsirúddal, a ló és a kocsis a gyepl vel, az ember általános szervezetének különböz részei is összeköttetésben állnak, nevezetesen a test az érzelem szervezetéhez a vérrel kapcsolódik, és az érzelem szervezete a gondolatihoz azzal, amit ghanbledzoinnak nevezünk, vagyis azzal az anyaggal, ami az ember közönséges jelenlétében a szándékosan végbevitt lényi-eró'feszítések által keletkezik. A jelenleg létez nevelés helytelen rendszere azt eredményezte, hogy a kocsis megsz nt befolyást gyakorolni a lovára, éppen csak arra képes, hogy a ló tudatosságában három ideát tudjon el idézni - jobbra, balra és állj. Szigorúan véve még ezt sem tudja megtenni mindig, mert a gyepl általában olyan anyagból készült, ami reagál a légköri jelenségekre: például öml es ben megdagad és megnyúlik, h ségben ellenkez leg, s ezáltal a ló automatizált felfogóképességének érzékenységére változóan hat. Ugyanez megy végbe az átlagos ember általános szervezetében valahányszor, bármilyen benyomás folytán megváltozik benne az, amit „ghanbledzoine s ségének és ritmusának" nevezhetnénk, s akkor gondolatai elveszítik minden lehet ségét annak, hogy az érzelem szervezetére hassanak. így az itt elhangzottak összefoglalásaként kénytelen-kelletlen tudomásul kell vennünk, hogy minden embernek a saját „Én"-je megszerzéséért kell küzdenie, máskülönben nem lesz bel le egyéb, mint egy bérkocsi, amibe bármilyen utas beülhet, és úgy rendelkezhet vele, ahogy a kedve tartja. Nem felesleges rámutatni arra, hogy az „Intézet az Ember Harmonikus Fejl déséért" a többi alapvet feladat között azt a célt t zte ki magának, hogy egyrészt a tanítványokban el ször egyénenként, azután - a jövend egyéni életük szükségleteit l függ en - a kölcsönös viszonylataikban kinevelje a szóban forgó három független személyiség mindegyikét, másrészt, hogy minden egyes hallgatójában létrehozza és kifejlessze azt, ami „az idéz jel nélküli ember" név minden visel jének meg kellene hogy legyen: a saját „Énjét". Annak a különbségnek egy pontosabb, mondhatnánk tudományos meghatározásához, amely fennáll egy igazi, vagyis egy olyan ember között, aki megegyezik azzal, aminek lennie kellene, és egy „idéz jellel ellátott ember" között, amilyen a legtöbb kortársunk lett, megfelel lenne idézni azt, amit Gurdjieff az egyik el adásában mondott. így fejezte ki magát: „Az ember meghatározásához a mi szempontunkból, a modern tudományok - az anatómia, a fiziológia vagy a pszichológia - nem sok hasznunkra lehetnének, mivel az általuk leírt minden egyes jellegzetesség valamilyen fokon kivétel nélkül minden embernél megjelenik; ennek folytán ez a tudás nem tesz képessé minket arra, hogy meghatározzuk azt a pontos különbséget, amelyet az emberek között meg kívánunk állapítani. „E különbség mértékét csak a következ kifejezés adhatja meg: „Az ember egy olyan lény, aki „tenni" tud, és „tenni" ezt jelenti: tudatosan és a saját kezdeményezése alapján cselekedni. „És valóban, minden többé-kevésbé józanul gondolkodó, és legalább egy minimális pártatlanságra képes embernek be kell ismernie, hogy sosem volt, és nem is lehet teljesebb vagy kimerít bb a meghatározás. „Tételezzük fel, hogy ideiglenesen elfogadjuk ezt a meghatározást, akkor elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: képese egy olyan ember, aki a jelenkori nevelés és civilizáció terméke bármit is tenni magától, tudatosan és a saját akaratából? „Nem - válaszoljuk azonnal. „És miért nem?
„Egyszer en azért, mivel az „Intézet az Ember Harmonikus Fejl déséért" kategorikusan állítja, és a tapasztalatai alapján bizonyítja, hogy a kortárs emberben kivétel nélkül minden, kezdett l fogva mindvégig „létre jön", és semmi sincs, amit saját maga tenne. „A személyes, családi és társadalmi életben, a politikában, tudományban, m vészetben, filozófiában, a vallásban, egyszóval mindabban, ami a kortárs ember közönséges életét alkotja, minden elejét l a végéig magától játszódik le, és a Jelenkori civilizáció eme áldozatai" között nem akad egy sem, aki bármit is tudna „tenni". „Az „Intézet az Ember Harmonikus Fejl déséért" által eme gyakorlatilag bebizonyított kategorikus állítás, nevezetesen, hogy a közönséges ember semmit sem tud „tenni", és hogy benne minden csak magától történik, egybevág azzal, amit a jelenkori „egzakt pozitív tudomány" az emberr l mond. „A jelenkori „egzakt pozitív tudomány" azt mondja, hogy az ember egy fölöttébb összetett szervezet, mely a legegyszer bb szervezetekb l evolúció révén jött létre, és amely most képessé vált nagyon bonyolult módon reagálni a küls benyomásokra. „Az emberben ez a reagáló képesség olyan bonyolult, és a reflexmozgások olyan távol állhatnak az ket kiváltó és meghatározó okoktól, hogy naiv szemlél számára az ember, vagy legalábbis egyes emberek cselekedetei teljesen spontánnak t nnek." Azonban Gurdjieff ideái szerint a közönséges ember valójában képtelen a legkisebb független és spontán mozdulatra, vagy kifejezésre. Teljes egészében csak a küls befolyások eredménye. Az ember egy átváltoztató gépezet, egyfajta er -átadó állomás. így, Gurdjieff ideáinak összessége szempontjából és a kortárs „egzakt pozitív tudomány" szerint is az ember az állatoktól csak a küls benyomásokra való összetettebb reakciói révén, valamint az észlelési rendszerének felépítésében különbözik. Amit pedig „akarat" néven az embernek tulajdonítanak, Gurdjieff tagadja létezésének lehet ségét a közönséges ember általános jelenlétében. Az akarat, egy jól meghatározott tulajdonságok eredményeib l megszerzett bizonyos kombináció, amelyet speciálisan alakítanak ki magukban olyan emberek, akik képesek „tenni". A közönséges emberek jelenlétében az, amit k „akaratnak" neveznek, kizárólag kívánságaik ered je. Az igazi akarat a közönséges emberek lényéhez viszonyítva egy nagyon magas fokú lény jele. És egyedül, akik egy ilyen lényt birtokolnak, azok képesek „tenni". Az összes többi ember nem más, mint automata, gép, vagy küls er k áltál mozgásba hozott mechanikus játékszer, amelyek csak addig m ködnek, amíg a beléjük helyezett „rugó" a véletlen küls körülményekre reagálva betölti a szerepét - egy olyan rugó, amit se lerövidíteni, se meghosszabbítani, sem a saját kezdeményezésükre semmilyen formában módosítani nem lehet. így, habár elismerjük az ember nagy lehet ségeit, tagadjuk, hogy bármi értéke lenne független egységként mindaddig, amíg olyan marad amilyen ma. Hogy jobban kihangsúlyozzuk bármiféle akarat távollétét a közönséges embernél, betesszük ide Gurdjieff egy másik konferenciájának részletét, ahol ennek, az embernek tulajdonított híres akaratnak a megnyilvánulásait fest ién ábrázolja. Az egyik jelenlév höz fordulva ezeket mondta: „Önnek rengeteg pénze van. Fény én él és általános elismerésnek örvend. Jól szervezett üzleteit megbízható emberek vezetik, akik teljes odaadást tanúsítanak ön iránt. Egyszóval rózsás az élete. „Saját maga dönti el, mire használja az idejét. Támogatja a m vészetet, egy csésze kávé mellett intézi el a világ problémáit, s t a rejtett spirituális er k kifejlesztése is érdekli. A szellem birodalma nem idegen az ön számára és otthonos a filozófiai kérdések körében is. M velt és olvasott. A legváltozatosabb területekre kiterjed tudásának köszönhet en önt okos, és bármilyen probléma megoldására képes embernek tartják. Ön a m velt ember példaképe. „Az összes ismer se önt egy er s akarattal rendelkez embernek tartja, és legtöbbje még a sikerében is eme akarat megnyilvánulásának eredményét látja. „Egyszóval ön minden szempontból egy példás, és irigylésre méltó ember. „Ma reggel egy nyomasztó álom hatása alatt ébred. A kissé depressziós hangulata ugyan a felébredésekor elt nik, de a nyoma megmarad: egy bizonyos kedvetlenség és tétovaság a mozdulataiban. „A tükörhöz megy megfésülni a haját, és a fés kicsúszik a kezéb l. Alig vette fel, megint elejti. Most már árnyalatnyi türelmetlenséggel veszi fel, ezért harmadszor is kiejti a kezéb l. Megpróbálja a leveg ben elkapni... de szerencsétlenül üt dik a kezének és a tükörnek repül. Puff, csillagszer repedések jelennek meg az antik tükrön, amire olyan büszke volt. „Pokolba! Az elégedetlenség lemezei beindulnak. Kell, hogy valakin kitöltse a mérgét. Látja, hogy az inas elfelejtette az újságot odatenni a kávéja mellé. Türelmének pohara kicsordul és elhatározza, hogy nem t ri tovább ezt a semmirekell t a házában.
„Ideje, hogy elinduljon. Mivel az id kellemes és nincs messze onnan, ahol dolga van, elhatározza, hogy sétál, míg újonnan vásárolt gyönyör kocsija lassan követi. „A szép napsütés csillapító hatással van önre. Az utcasarkon egy csoportosulás ragadja meg a figyelmét. „Odamegy és látja, hogy a tömeg egy eszméletlen embert áll körül a járdán. A bámészkodók segítségével egy rend r beteszi t egy taxiba, ami a kórházba viszi. „Különös módon a taxisofó'r arca hasonlít arra a részeg emberére, akit tavaly gázolt el, amikor ön is kicsit ittasan egy vidám születésnapi partiról jött hazafelé; figyelje meg, hogy az asszociációiban ez az utcai baleset miként kapcsolódik ahhoz a tortához, amit aznap a partin evett. „Milyen remek is volt a torta! ,Az az átkozott inas, aki ma reggel elfeledkezett az újságról elrontotta a reggelijét. Miért ne pótolná be most? „Éppen itt van egy divatos kávézó, ahova olykor barátjával szokott beülni. „De vajon miért jutott eszébe az inas? Már a reggeli kellemetlenséget is szinte teljesen elfelejtette...! És most milyen jól esik a sütemény és a kávé? „Két fiatal n t lát a közeli asztalnál. Milyen csinos az a sz ke! „Önre pillant, és odasúgja a barátn jének: „Pont az esetem". „Véletlenül meghallva ezeket a talán az ön kedvéért kicsit hangosabban kiejtett szavakat, le merné-e tagadni azt a „bels összerezzenést", ami teljes egészét átjárta? „És ha most megkérdezném: valóban érdemes volt-e ma reggel ilyen kicsiségek miatt így felingerl dnie, természetesen nemmel válaszolna és megígérné önmagának, hogy ez nem fog megismétl dni. „Szükséges-e felhívnom a figyelmét arra, hogy mennyire megváltozott a hangulata mialatt megismerkedett a csinos sz kével, akivel kölcsönösen érdekelték egymást, és milyen volt az állapota az alatt az id alatt, amit vele töltött? „Hazafelé menet egy vidám dalt dúdol, és még a törött tükör is mosolygásra készteti. „De, apropó, mi is van azzal az üzlettel, amiért reggel elindult? Csak most jutott az eszébe... a fenébe. Végül is még mindig telefonálhat. „Felveszi a kagylót és a központ rossz számot kapcsol. „Újból tárcsázik, és ugyanazt a számot kapja. Valaki gorombán magára rivall, hogy elege van magából - ön azt válaszolja nem az ön hibája, szó szót követ és meglep dve hallja, hogy maga bolond és rült, és ha ismét felhívja... „A lába beleakad a sz nyegbe, ami felingerli, és hallania kellene a hangtónusát, ahogy leszidja a szolgálót, aki egy levelet ad át önnek. „A levél egy olyan embert l jött, akinek ad a szavára. „A tartalma annyira hízelg , hogy mialatt olvassa ingerültsége lassan elt nik, és helyet ad annak az „elb völt zavarnak", amit a hízelkedés vált ki az emberben, és a lehet legkellemesebb hangulatban fejezi be az olvasást. „Folytatnám az ön napjának bemutatását - ó, ön szabad ember! „Talán azt hiszi túlzók? „Nem, ez az életb l vett pontos forgatókönyv." Az ember akaratáról és annak úgynevezetten automatikus megnyilvánulásai különféle aspektusairól beszélve, amelyek a kortárs úgynevezett „keres szellemek" számára - akik szerintünk csak naivak - egyedül okoskodásra és ön-tömjé-nezésre szolgálnak, jó lesz itt idézni azt, amit Gurdjieff egy másik el adásán mondott, mivel az ideák, amelyeket akkor el adott jól megvilágíthatják annak az akaratnak a megtéveszt jellegét, amit állítólag minden ember birtokol. így fejezte ki magát: „Minden ember úgy jön a világra, mint egy tiszta lap, amit aztán az t körülvev emberek és körülmények egymással versenyezve kezdenek beszennyezni, és teleírni neveléssel, erkölccsel, tudománynak nevezett információkkal, különféle ideákkal a kötelességr l, becsületr l és lelkiismeretr l, és így tovább. „És mindegyikük hangoztatja módszerének megdönthetetlen és csalhatatlan jellegét, amivel ezeket a hajtásokat az emberi „személyiség" fájába beoltotta. „A lap lassacskán bepiszkolódik, és minél piszkosabb lett, vagyis minél jobban megtömték ideig-óráig tartó információkkal az ilyen fogalmakról, mint a kötelesség, becsület és hasonlók, amelyeket mások a fejébe vertek vagy beleszugge-ráltak, annál „intelligensebbnek" és kiválóbbnak tartja a környezete. „És látva, hogy az emberek a piszkot érdemnek tartják, az így bepiszkított lapot önmaga is értékelni kezdi. „Ez egyik példája annak, amit „embernek" nevezünk, amihez gyakran teszünk olyan jelz ket, mint „tehetség" és „zseni". „Pedig a mi „zseninknek" az egész napi kedve el lesz rontva, ha nem találja a papucsát az ágya mellett, amikor reggel felkel. „A közönséges ember, sem az életben, sem megnyilvánulásaiban, sem kedélyállapotaiban nem szabad. „Nem tud olyan lenni, amilyen szeretne, és még olyan sem, amilyennek önmagát tartja.
„Ember - milyen csodálatosan hangzik! Az ember igazi neve a „teremtés koronája", de hogyan illik ez a cím a jelenkori emberre? „Pedig igaz, hogy az embernek a teremtés koronájának kellene lennie, mivel megvan benne az összes lehet ség, hogy pontosan hasonló adatokat nyerjen el magában, mint ami a Világegyetemben minden létez Megvalósítójáé. „Hogy joga legyen az embernek magát embernek nevezni, embernek is kell lennie. „És ahhoz, hogy ember legyen, mindenekel tt fáradhatatlan kitartással és teljes általános jelenlétét alkotó mindegyik önálló független részéb l ered kiolthatatlan vágy impulzusával kell dolgoznia egy teljes önismeret elnyerésén vagyis egy olyan vággyal, amely egyidej leg ered a gondolatból, az érzelemb l és a szerves ösztönb l -, mialatt szüntelenül küzd saját szubjektív gyengeségeivel, majd kés bb az egyedül a tudata által elnyert azon eredményekben bízva, amelyek a saját meghonosodott szubjektivitása hiányosságaira, valamint a leküzdésükre szolgáló módszerekre vonatkoznak, kímélet nélkül önmagához, küzd azok gyökeres kiirtásáért. szintén szólva a kortárs ember, ha képesek vagyunk t tárgyilagosan felismerni nem más, mint egy egyszer óraszerkezet - ha nagyon komplikált is a felépítése. „Az embernek tehát arra kell törekednie, hogy mechanikussága összes oldalába behatoljon, és azt alaposan megértse azért, hogy helyesen tudja megítélni a mechanikusság teljes jelentését és meglátni a bel le ered következményekét, úgy a saját jöv élete számára, mint világrajövetele és létezése értelmének és céljának indokolására. „Egy olyan ember számára, aki az emberi mechanikusságot akarja tanulmányozni és annak természetét tisztázni, minden bizonnyal saját maga és a saját mechanikussága lesz a legjobb tárgy a tanulmányozásra; de egy gyakorlati tanulmányozás és egy intelligens megértés az ember egész lényével - és nem „egy pszichopata módján", vagyis a teljes jelenlétének egyetlen részével - csakis a helyesen végbevitt önfigyelés révén lehetséges. „Egy helyes ön-figyelésnek ezt a lehet ségét illet en, amely elkerüli a veszélyét a megfelel ismeretek nélkül elkezdett ilyen irányú próbálkozásokból ered káros következményeknek, minden túlzott lelkesedés elkerülése érdekében figyelmeztetnünk kell önöket arra, hogy a mi számos pontos információra alapozott tapasztalatunk kimutatta, hogy ez nem olyan egyszer dolog, mint aminek els látszatra t nhet. Ezért választjuk mi egy helyesen vezetett ön-figyelés alapjául a kortárs ember gépiességének tanulmányozását." „Még miel tt az ember a gépiesség és a helyesen végbevitt ön-figyeléshez szükséges elvek tanulmányozásába fogna, el kell határoznia egyszer s mindenkorra, hogy feltétel nélkül szinte lesz önmagával szemben, semmi fölött nem fog szemet hunyni, nem fog elmenekülni semmilyen eredmény elöl akárhova vezetnek is azok, és nem fél majd a következtetéseket levonni és nem köt ki el re semmilyen határt; továbbá azért, hogy mindazok, akik ezt az új tanítást követik helyesen foghassák fel és asszimilálhassák ezen elvek magyarázatát, ki kell alakítani egy új „nyelvet", mivel a jelenlegi forma egy ilyen tanulmányhoz egyáltalán nem felel meg. „Ami az els feltételt illeti, már kezdett l fogva figyelmeztetni kell az olyan embert, aki számára szokatlan eme önfigyelési elveknek megfelel en gondolkodni és cselekedni, hogy nagy bátorságra lesz szüksége ahhoz, hogy szintén el tudja fogadni a kapott eredményeket és ne kedvetlenedjen el, hanem alávesse magát ezeknek, és továbbra is kövesse ezeket az elveket e tanulmány által megkívánt kitartással. „A következtetései felboríthatják az emberben már mélyen meggyökerezett meggy déseket és hiedelmeket, valamint megszokott gondolkodásmódjának egész rendszerét, és ez esetben talán egyszer s mindenkorra meg lehet fosztva az összes olyan kellemes illúziójától, az összes „szíve számára drága értékét l", amelyek mindaddig egy nyugodt és kényelmes életet biztosítottak számára. „Egy helyes önfigyelés révén, az ember már az els napoktól kezdve tisztán és minden kétséget kizáróan felfoghatja és felismerheti a környezetével szembeni teljes tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát. „Teljes lényéb l meg fog gy dni arról, hogy t minden befolyásolja, minden vezérli. Semmin sincs hatalma és semmit sem irányít. „Nemcsak minden olyan él dolog vonzza, vagy taszítja, amelynek megvan a képessége benne valamilyen asszociáció sorozatot kiváltani, hanem teljesen inaktív, élettelen dolgok is. „Hogyha felszabadítja magát minden önmagáról szóló képzel dést l, és minden önmegnyugtatástól - mely hajlamok a kortárs emberek velejárójává váltak - fel fogja ismerni, hogy egész élete nem más, mint egy vak reakció ezekre a vonzódásokra vagy ellenszenvekre. „Tisztán látni fogja, hogyan alakultak ki az állítólagos világnézetei, véleményei, a karaktere, az ízlése stb., egyszóval hogyan jött létre az egyénisége, és hogy milyen befolyások alatt hajlamos változásra." „Ami a második feltételt, egy megfelel nyelv létrehozatalát illeti, az elengedhetetlen, mivel a manapság elfogadott nyelv, amely mondhatnánk „polgárjogot" kapott, és amelyen beszélünk, könyveket írunk, a tudásunkat és az ideáinkat másoknak továbbadjuk, szerintünk teljesen értéktelenné vált bármiféle többé-kevésbé pontos véleménycserére. „A jelenkori nyelvünkben használatos szavak, az emberek által nekik adott tetsz leges értelem folytán csak meghatározatlan és viszonylagos fogalmakat közvetítenek, és a közönséges emberek azokat nagyon „rugalmasan" használják.
„Abban, hogy az emberek életébe egy ilyen abnormitás bekerüljön, szerintünk nagy szerepet játszott a felnöv nemzedékeknek ugyancsak abnormális nevelési rendszere. „Mégpedig azért játszott jelent s szerepet, mert mint már mondtuk, arra kényszeríti ket, hogy papagájként ismételjék a lehet legnagyobb mennyiség szót, arra tanítván ket, hogy azokat csak a hangzásuk révén különböztessék meg egymástól, mintha a tartalmuknak semmi fontossága nem volna; ez a nevelési rendszer azt eredményezte, hogy az emberekben apránként elveszett a képesség arra, hogy az általuk kiejtett, vagy másoktól hallott szavak jelentésén elgondolkodjanak. „Mivel elvesztették ezt a képességet, ugyanakkor szükségük van a gondolataikat másoknak többé-kevésbé pontosan átadni, kénytelenek voltak - az összes jelenkori nyelvben már meglev számtalan szó ellenére - vagy más nyelvekb l venni kölcsön szavakat, vagy szüntelenül újakat kitalálni, és így végül odáig jutottak, hogy ha egy kortárs ember ki akar fejezni egy ideát, amire rengeteg, látszólag megfelel szót ismer, és kiválaszt közülük egyet, amely a gondolatai szerint a legjobban illik oda, mégis ösztönösen bizonytalan marad abban, hogy helyesen választott-e, és öntudatlanul az saját szubjektív értelmét adja meg a szónak. „Eme már automatikussá vált szokás következtében, és mivel fokozatosan elt nt benne a képesség, hogy a figyelemét aktív módon egy bizonyos ideig összpontosítsa és fenntartsa, a közönséges ember, amikor egy szót kiejt vagy hall, a benne rejl ideának önkéntelenül is az egyik vagy másik oldalát hangsúlyozza ki, minden alkalommal csupán erre az aspektusra korlátozva a szó egész értelmét, más szóval ez a szó ahelyett, hogy az adott idea összes horderejét magába foglalná, mindössze a gondolatában az automatikus asszociációi során els ként éppen akkor megjelent jelentést fejezi ki. így aztán a kortárs ember valahányszor meghall vagy kimond egy szót egy beszélgetés során, mindig más-más jelentést tulajdonít neki, ami néha teljesen ellentétben áll az adott szó teljes értelmével. „Bárkinek, aki err l a tényr l egy bizonyos mértékben tudatos és aki többé-kevésbé megtanulta hogyan kell figyelni, két kortársunk közötti beszélgetés egy valóságos „tragikomikus hang-fesztiválnak" t nik, ami még nyilvánvalóbbá válik, ha mások is csatlakoznak hozzá. „Mindegyikük a saját szubjektív jelentését adja az összes kifejezésnek, amelyek gravitációs központokká válnak a „tartalom nélküli szavak szimfóniájában", ami a mi pártatlan tájékozott megfigyel nk füle számára egyszer en az, amit a régi „szinokulupiani" Ezeregy Éjszaka meséiben egy „kakofonikus fantasztikus zagyvaságnak" neveztek. „Miközben kortársaink így beszélgetnek, azt képzelik, hogy megértik egymást, s t még abban is biztosak, hogy továbbadják gondolataikat egymásnak. „Mi pedig számos, pszicho-fizika-kémiai kísérlet által meger sített, vitathatatlan adat alapján kategorikusan állítjuk, hogy mindaddig, amíg a kortársak olyanok maradnak amilyenek, vagyis „közönséges emberek", bármi legyen is az, amir l egymás között beszélnek, és különösen ha absztrakt témáról van szó, sohasem fogják ugyanazt az ideát kiérteni ugyanazokból a szavakból, és következésképpen egymást sem fogják soha megérteni. „Ezért van az, hogy a közönséges kortárs embernél minden bels élmény - még a fájdalmas is -, ami arra kényszeríthetné, hogy elgondolkodjon és elvezethetné olyan logikus eredményekhez, amelyek környezete számára nagyon hasznosak lehetnének, kifejezetlen marad és csak önmaga úgynevezett „leigázó tényez jévé" alakul át. „Ezért minden egyén bels életének elszigeteltsége egyre n , és ennek folytán a közös élethez olyannyira szükséges „kölcsönös tanítás" mindjobban elvész. „A gondolkodásra és mérlegelésre való képességet elvesztve, amikor a közönséges kortárs ember meghall, vagy használ egy olyan szót, amely számára egyedül a hangzása révén ismer s, soha sem áll meg hogy gondolkodjon ezen a szón, és nem is teszi fel magának a kérdést, hogy annak mi a pontos jelentése, hiszen már egyszer s mindenkorra eldöntötte, hogy azt ismeri, és a többiek szintén ismerik. „Igaz, hogy a kérdés felmerülhet benne, amikor el ször hall egy teljesen ismeretlen szót, de ez esetben megelégszik azzal, hogy behelyettesítse egy másikkal, melynek hangzása számára ismer s, és akkor azt képzeli, hogy megértette." „Hogy világosabbá tegyük, ami éppen elhangzott, remek példa rá a kortárs emberek által igen gyakran használt szó: a „világ". „Ha az emberek meg tudnák érteni, mi is történik a gondolatukban, valahányszor hallják vagy kiejtik a „világ" szót, a legtöbbjüknek be kellene ismernie - természetesen, ha készek szintének lenni -, hogy a szó számukra semmilyen pontos fogalmat nem hordoz. Egyszer en megragadta a fülüket a szó megszokott hangzata, amelynek az értelmét úgymond ismerik, mintha ezt mondanák maguknak: „Ja! Igen, a világ, én tudom, hogy mi az" - azután minden megy tovább. „Azonban, ha valaki szándékosan felhívná a figyelmüket erre a szóra, és rá tudná kényszeríteni ket arra, hogy megmondják, valójában mit értenek alatta, el ször zavarba jönnének, de hamar összeszednék magukat, azaz gyorsan önmagukat megtévesztve el szednék az els eszükbe ötl meghatározást, amit sajátjukként adnák el , habár valójában még sohasem gondolkodtak arról korábban.
„És ha valakinek hatalma lenne több kortárs embert, még ha olyanokat is, akik egy úgynevezett ,jó nevelést" kaptak, arra kényszeríteni, hogy pontosan határozzák meg mit értenek a „világ" szó alatt, akkor k olyan zavartan „köntörfalaznának", hogy az ember önkénytelenül is a ricinus olajra gondolna kissé elérzékenyülve. „Például egy olyan valaki, aki végigfutott néhány csillagászati könyvön azt mondaná, hogy a „világ" egymástól szédületes távolságban lév , b ol ygó kkal körülvett napok sokasága, amelyek együtt egy úgynevezett „Tejutat" alkotnak, amelyen túl, mérhetetlen távolságban, és a mi kutatásaink által elérhet térségen túl feltehet leg vannak más konstellációk, és más világok. „Egy másik, akit a modern fizika érdekel, a „világról" mint az anyag szisztematikus evolúciójáról beszélne, az atommal kezdve folytatná egészen a legnagyobb tömegekig, mint a bolygók és a napok; talán hivatkozna az atomok és a bolygók és napok világának hasonlóságára, és így tovább ebben a hangnemben. „Megint más, akinek valamilyen oknál fogva a filozófia lett a vessz paripája és elolvasta az erre a témára vonatkozó összes zagyvaságot, azt mondaná, hogy a „világ" csak a mi szubjektív elképzeléseink és képzeló'déseink eredménye, és hogy például a Föld, a tengereivel és hegyláncaival, növény és állatvilágával, csak a látszatok világa, egy illuzórikus világ. „Egy ember, aki tisztában van a többdimenziós tér legújabb teóriáival, azt mondaná, hogy a „világot" általában egy végtelen háromdimenziós gömbnek tekintjük, pedig valójában egy háromdimenziós világ, mint olyan, nem létezhet, és az csak egy imaginárius metszete egy másik négydimenziós világnak, s minden, ami körülöttünk van, onnan jön és oda is tér vissza. „Egy ember, akinek világnézete a vallási dogmákra van alapozva, kijelentené, hogy a világ minden létez , látható és láthatatlan dolognak az összessége, amit Isten teremtett, és ami az akaratától függ. A látható világban az életünk rövid, de a láthatatlanban, ahol az ember megkapja a jutalmát vagy a büntetését mindazért, amit a látható világban tartózkodása során tett, az élet végtelen. „Egy ember, aki belebolondult a „spiritizmusba" azt mondaná, hogy a látható világgal párhuzamosan létezik egy másik, egy „fels világ", és hogy már létrehoztak összeköttetéseket az eme „fels világot" népesít lényekkel. „Egy fanatikus teozófus még messzebbre menne, és azt állítaná, hogy hét, egymást kölcsönösen átható „világ" létezik, amelyek egyre kifinomultabb anyagból állnak. „Egyszóval egyetlen kortársunk sem volna képes a „világ" szó jelentésére egy pontos, mindenki számára elfogadható meghatározást adni." „Egy közönséges ember egész bels élete nem más, mint egy „automatikus érintkezés" a három különféle természet lokalizációjában, avagy „agyában" el leg észlelt és megrögzített benyomásokból álló asszociációk két vagy három sorozata között, melyeket benne valamilyen véletlenszer en megjelen impulzusok keltenek. „Amikor ezek az asszociációk újra megjelennek, vagyis amikor a megfelel benyomások megismétl dnek konstatálhatjuk, hogy bizonyos véletlenszer , akár küls akár bels sokk befolyására azonos természet benyomásokat váltanak ki egy másik lokalizációban. „Egy közönséges ember világnézete, valamint egyéniségének jellemvonásai egyrészt az új benyomások észlelése pillanatában keletkez impulzusok sorrendjéb l, másrészt az ezen benyomások ismétlési folyamatát beindító automatizmusból erednek és attól függnek. „És ez magyarázza meg a passzív állapota alatt benne egyidej én lefolyó különféle, egymástól teljesen különböz asszociációi összeegyeztethetetlenségét, amit még a közönséges ember is meg tud figyelni. „E benyomásokat az ember általános jelenlétében három készülék veszi fel, melyek a hét úgynevezett „planetáris rezgések gravitációs központjának" felvev készülékeként m ködnek, és benne éppúgy megvannak, mint minden állatban. „Ezen észlel készülékek alkata az emberben a gépezet minden részében ugyanaz. Egy tiszta viasz gramofonlemezekre hasonlítanak, amit „tekercsnek" nevezhetünk; és ezeken a tekercseken van regisztrálva az összes benyomás az ember világra jövetelét l kezdve, s t még azel tt, az anyaméhben való kifejl dése során is. „És az általános gépezetet alkotó különböz készülékeknek is van egy bizonyos automatikus szerkezetük, amelynek köszönhet en az újonnan belép benyomások egyrészt a már el leg regisztrált hasonló benyomásokkal párhuzamosan, másrészt id rendben lesznek regisztrálva. „így minden átélt benyomás több tekercsen és több helyen is regisztrálva van, ahol változatlanul rz dik meg. „E regisztrált észleléseknek megvan az a tulajdonságuk, hogy minden alkalommal, amikor ugyanolyan természet és min ség rezgésekkel kerülnek érintkezésbe, maguktól „felelevenednek", és akkor az els megjelenésüket kiváltó hasonló m ködés ismétl dik meg bennük. „Ezeknek az el leg észlelt benyomásoknak megismétl dése az, ami kiváltja az úgynevezett „asszociációkat", és ezen megismétl désnek azokat a részeit, amelyek az ember figyelmének térségébe kerülnek, „emlékezetnek" nevezik."
„Egy közönséges ember „emlékezete" egy harmonikusan kifejlett emberéhez hasonlítv a felel s élete során csak nagyon hiányosan szolgál az el leg észlelt benyomásai készletének felhasználására. „Ezen emlékezet segítségével, egy közönséges ember teljes benyomás készletének csak egy parányi részét tudja felhasználni, míg egy valódi ember emlékezete kivétel nélkül az összes benyomását figyelembe veszi, az észlelésük pillanatától függetlenül. „Számos kísérletet vittünk végbe, amelyek vitathatatlan pontossággal kimutatták, hogy minden ember egy bizonyos állapotban, például a hipnózis bizonyos fokán, még a legkisebb vele történt dologra is képes visszaemlékezni, a környezete minden részletére és a körülötte lev emberek arcára, hangjára, még élete els napjaiban is, amikor emberi fogalmak szerint még csak egy tudattalan lény volt. .Amikor az ember egy ilyen állapotban van, mesterséges módszerekkel el lehet indítani még a gépezete legsötétebb sarkaiba elrejtett tekercseket is. Azonban az is megtörténik, hogy ezek a tekercsek maguktól indulnak be, valamilyen akár nyilvánvaló akár rejtett élmény által kiváltott sokk befolyására, és akkor hirtelen már régóta elfelejtett jelenetek, képek, arcok, stb. jelennek meg el tte." Ezen a ponton félbeszakítottam a felolvasót, mivel helyénvalónak találtam hozzátenni a következ t: KIEGÉSZÍTÉS Ilyen a közönséges ember: egy tudattalan rabszolga, teljesen egyetemes jelleg célok szolgálatában, melyek egyénisége számára idegenek. Ekként élheti le az éveit és ekként pusztulhat el egyszer s mindenkorra. Ugyanakkor a Nagy Természet megadta neki a lehet séget, hogy ne maradjon egy egyszer vak eszköz eme egyetemes jelleg objektív célok szolgálatában, hanem miközben szolgálja és megvalósítja azt, amit minden lélegz teremtmény osztályrészeként elrendeltek neki, egyúttal önmagáért, a saját „egoista" egyéniségéért is tudjon dolgozni. Ez a lehet ség is a közös cél szolgálatában adatott meg neki, hiszen eme objektív törvények egyensúlyához is ilyen aránylag felszabadult emberekre van szükség. Habár ez a felszabadulás lehetséges, ez nem azt jelenti, hogy minden egyes embernek esélye van ezt el is érni. Van rengeteg ezt akadályozó ok, amely legtöbb esetben nem függ sem személyesen t lünk, sem a nagy kozmikus törvényekt l, hanem csak a világra jövetelünk és kialakulásunk különböz véletlenszer körülményeit l, vagyis leg attól, amit örököltünk és különféle körülményekt l az „el készít korunk" folyamán. Pontosan ezek az ellen rizhetetlen feltételek azok, amelyek meglehet nem engedik meg ezt a felszabadulást. A teljes leigázottságunkból való felszabadulás legnagyobb nehézsége abban áll, hogy a saját kezdeményezésünkb l ered szándékkal és a saját lankadatlan er feszítéseink árán, vagyis nem valaki más, hanem a saját akaratunkból kell kiirtani jelenlétünkb l az seink által birtokolt híres kunda-buffer szervnek nevezett „valami" tulajdonságainak úgy a már megrögz dött következményeit, mint a hajlamot arra, hogy ezek a következmények újra megjelenhessenek. Hogy legalább egy megközelít értést adjak err l a különös szervr l és a tulajdonságairól, valamint e tulajdonságok következményeinek bennünk való megnyilvánulásairól is, egy kicsit hosszabban kell elid znünk ezen a kérdésen, és részletesebben kell róla beszélnünk. A Nagy Természet el relátóan több fontos okból - amelyekr l elméleti felvilágosításokat majd kés bbi el adásokban fogunk adni - kénytelen volt a mi távoli seink általános jelenlétébe egy speciális szervet beültetni, melynek tulajdonságai folytán védve lehettek annak lehet ségét l, hogy lássák vagy érezzék a valóságot. Igaz, hogy a Nagy Természet ezt a szervet a jelenlétükb l kés bb eltávolította, de a „gyakran ismételt cselekedetek eredményei asszimilálásának" kozmikus törvénye folytán -miszerint ugyanazon cselekedet gyakori megismétlése révén minden kozmikus koncentrációban bizonyos körülmények között megjelenik egy hajlam a hasonló eredmények el állítására - az seinkben kialakult hajlamot nemzedékr l nemzedékre örökl dés révén tovább adták o lyann yira, hog y amikor a leszármazottjaik a közönséges életfolyamatukba bevezettek számos olyan körülményt, amelyek annak törvényszer megnyilvánulására kedvez nek bizonyultak, akkor elkezdtek megjelenni bennük eme szerv különféle tulajdonságainak következményei, amelyeket nemzedékr l nemzedékre tovább örökölve fokozatosan asszimiláltak, és végül szinte ugyanolyan megnyilvánulásokat váltottak ki, mint távoli seiknél. Hogy legalább közelít leg megértsék, ezek a következmények miként nyilvánulnak meg bennünk, vegyünk egy másik, az értelmünkkel minden kétség nélkül felfogható tényt: Minden ember halandó, és bármelyikünk akármelyik pillanatban meghalhat. És most, tegyük fel magunknak a kérdést: egy ember valójában képes-e elképzelni, mondhatnánk tudatosságával „átélni" a saját halálának folyamatát? Nem! A saját halálát és e folyamat átélését egy ember, bárhogy kívánja is, sohasem tudja elképzelni magának. Egy közönséges kortárs ember legfeljebb egy másik halálát tudja elképzelni, és azt is csak részben.
El tudja például képzelni, hogy egy bizonyos Kovács úr a színházból kijövet átmegy az utcán és egy autó halálra gázolja... Vagy egy szél által leszakított jelz tábla a véletlenül arra járó Szabó úr fejére esik, és ott helyben agyonüti... Vagy pedig Nagy úr, aki romlott langusztát evett, mérgezést kapott, és mivel senki sem volt képes megmenteni, másnapra meghalt. Ezt mindannyian könnyen el tudjuk képzelni magunknak. Viszont egy közönséges ember el tudja-e fogadni ugyanezt a lehet séget önmaga számára ugyanúgy, mintha Kovács, Szabó vagy Nagy úrról volna szó? Át tudja-e tényleg élni és érezni egy efféle eseménnyel való szembesülés által okozott kétségbeesést? Gondolják meg, milyen volna az állapota egy olyan embernek, aki tisztán el tudná képzelni magának, és át tudná élni saját halálának elkerülhetetlen voltát! Hogyha komolyan gondolkodni tudnánk rajta, és sikerülne mélyen belelépnünk és valóban tudatossá válnánk saját halálunkról, mi lehetne annál elrémít bb? A közönséges életben, eltekintve a saját halálunk szörny tényét l, valójában rengeteg más dolog is van, különösen napjainkban, amit még ha csak elképzelnénk is, hogy keresztül kell mennünk rajta, egy kifejezhetetlen és elviselhetetlen aggodalom érzelmét váltaná ki bennünk. Gondoljanak azokra a kortársainkra, akik már minden lehet séget elvesztettek arra, hogy bármilyen igazán objektív reményük lehessen a jöv t illet en - azokról beszélek, akik semmit sem „vetettek" felel s koruk alatt, és következésképpen semmi „aratnivalójuk" sem lesz a jöv ben - és tételezzék fel, hogy egy nap tudatossá válnának a saját, küszöbön álló haláluk elkerülhetetlenségér l, már magától a gondolattól felakasztanák magukat. A kundabuffer szerv tulajdonságai következményeinek a közönséges emberek pszichizmusára gyakorolt specifikus hatása folytán a legtöbb kortárs ember - akikbe háromagyú lények lévén Teremt nk a legmagasabb céljainak lehetséges segít iként minden reményét helyezte - gátolva van abban, hogy ezeket az igazi rettegéseket megismerje, így nyugodtan tovább tudják folytatni az életüket teljesen tudattalanul beteljesítve a rájuk kiszabott dolgokat, de csak a Természet legközvetlenebb szükségleteire, mivel az abnormális és méltatlan életük folytán elvesztettek minden lehet séget arra, hogy magasabb célokat szolgáljanak. Ugyanezen következmények folytán, nemcsak, hogy a kortárs lények pszichizmusa nem ismeri fel az ilyen borzalmakat, hanem a saját maguk megnyugtatására még ki is találtak mindenféle fantasztikus magyarázatot, amelyek csak az naiv logikájuk számára t nnek hihet nek, úgy arra, amit valóban felfognak, mint arra is, amit nem is tudnak felfogni. Tegyük fel például, hogy az a probléma, hogy képtelenek vagyunk különféle igazi rémületek átélésére, nevezetesen a saját halálunk el tti rémületre, mint ahogy az bizonyos kérdésekkel a jelenkori életben id nként el fordul, a „nap éget kérdésévé" válva; akkor minden valószín ség szerint mindenki, az egyszer halandók éppúgy mint azok, akiket tudósnak neveznek, egy kategorikus választ nyilvánítanának ki, amiben egy pillanatig sem kételkednének, és „habzó szájjal", mint mondják, bizonygatnák, hogy ami valójában megóvja az embereket attól, hogy ilyen rémületeket átéljenek, az éppen az ó' saját „akaratuk". Ha ezt elfogadjuk, akkor ez a feltételezett akarat miért nem óv meg bennünket az összes kis félelemtó'l, amelyek lépten-nyomon elfognak minket? Hogy fel tudják fogni, amit most mondok, és megértsék a teljes lényükkel, nemcsak azzal a „prostituált gondolkodásukkal", mely az utódaik balsorsára a kortárs emberek uralkodó velejárójává vált, képzeljék el maguknak most a következ esetet. Ma este, a konferencia befejeztével, ön hazamegy, levetk zik, és lefekszik. Abban a pillanatban, amikor az ágyában a paplan alá bújik, valami kiugrik a párna alól, végigfut a testén és elt nik a takaró alatt. Maga összerándul, hirtelen lerúgja magáról a paplant, és a hideg verejtékt l kiverve felül az ágyban. És miközben a szívdobogása felkavarja a szoba csendjét, a leped je ráncai között észrevesz egy ... egeret... Vallja be szintén: nem fut-e végig az egész testén egy borzongás még ennek gondolatára is? Ugye igaz? És most kérem, kivételesen egyedül az aktív gondolkodásával, a magában már megrögz dött szubjektív emóciók bármilyen részvétele nélkül próbálja elképzelni, hogy ez az esemény magával megtörténik, és ön elképedve fogja konstatálni, hogy ily módon reagál. Mi van ebben olyan félelmet kelt ? Hiszen csak egy jól ismert kis egérr l van szó, a legártat-lanabbról az összes teremtmény között. És most kérdezem önt l, mindazt, amit éppen mondtunk, hogyan lehet ezzel a minden emberben feltételezett „akarattal" megmagyarázni? Hogyan lehet összeegyeztetni azt a tényt, hogy egy embert megrémít egy félénk kis egérke, minden teremtmény legijed sebbike, és ezer más hasonló apróság, ami sohasem fog bekövetkezni, és ugyanakkor a saját halálának elkerülhetetlensége el tt semmilyen borzalmat nem érez át? Mindenesetre egy ilyen nyilvánvaló ellentmondást a híres, emberi „akarat" m ködésével megmagyarázni lehetetlen.
Hogyha ezt az ellentmondást higgadtan megvizsgáljuk, minden el ítélet nélkül, vagyis különféle, olyan „szaktekintélyekt l" készen kapott fogalmak nélkül - akiknek „okoskodásai" az embereket a naivitásuk és a „csordaösztönük" folytán magukkal ragadták, nem is beszélve azokról az eredményekr l, amelyek egy abnormális nevelés folytán jelennek meg gondolataikban -, akkor teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy mindezeknek a rémületeknek, amelyeknek köszönhet en az emberben nem jelenik meg az impulzus arra, hogy felakassza magát, maga a Természet ad lehet séget oly mértékben, amennyire a közönséges létezéshez elkerülhetetlenek. És valóban, ezek nélkül a „bolhacsípések" nélkül, hiszen tárgyilagosan véve csak azok, habár mi „hallatlan borzalmaknak" vesszük ket, már egyáltalán nem tudnánk átélni semmit, legyen az az öröm, a bánat, a remény, a csalódás, stb. érzelme, valamint nem lenne meg mindama tör désünk, indítékunk, igyekezetünk, és általában egyike sem azoknak az impulzusoknak, amelyek cselekvésre kényszerítenek, arra hogy valamit elérjünk, és hogy valamilyen cél felé törekedjünk. Pontosan az ilyen, az emberben automatikusan megjelen és lejátszódó mondhatnánk „gyerekes tapasztalatok" összessége az, amely egyrészt kiteszi és fenntartja az életét, másrészt nem hagy neki sem id t, sem lehet séget arra, hogy meglássa és megérezze a valóságot. Ha a közönséges kortárs ember valamiképpen érezni tudná, vagy emlékezni tudna rá legalább gondolatban, hogy egy meghatározott id pontban, például holnap, egy héten vagy egy hónapon, vagy akár egy-két éven belül meg fog halni, igazán meghalni, vajon mi maradna akkor mindabból, ami az életét mindaddig alkotta és betöltötte? Számára minden elvesztené az értelmét és a jelent ségét. Mi lenne a jelent sége annak a kitüntetésnek, amit tegnap kapott hosszú éveken át tartó szolgálatáért, ami betet zte az örömét, vagy annak az ígéret teljes pillantásnak, amelyet végre megkapott attól a n l, aki mindaddig állandó és ki-elégületlen vágyainak tárgya volt, vagy az újságnak a reggeli kávé mellett, vagy az emeleti szomszéd tiszteletteljes köszöntésének, és mindannak amit szeret: este a színháznak, a pihenés óráinak, és a kellemes alvásnak... mire lenne jó mindez? Nem, e dolgoknak biztos nem lenne már többé ugyanaz a jelent ségük, mint amit addig adott nekik, ha az ember tudná, hogy a halál eléri, még ha öt vagy tíz év múlva is. Egyszóval, a saját halálával „szembenézni" a közönséges ember nem tud, és nem is szabad neki, mivel ha ezt megtenné a talaj hirtelen kiszaladna a lába alól, és egy világos formában megjelenne el tte a kérdés: .Akkor mire jó ez az élet, és miért kell küszködnünk és szenvednünk?" Pontosan azért, hogy egy ilyen kérdés ne merüljön fel, a Nagy Természet, meg lévén gy dve arról, hogy az emberek nagy többségének általános jelenlétében többé már nem alakul ki tényez semmilyen érdemleges, a háromagyú lényekhez méltó megnyilvánuláshoz, bölcsességében és el relátásában el segítette az általános jelenlétükben olyan számukra méltatlan tulajdonságok különféle következményeinek megjelenését, amelyek szándékos megvalósulások hiányában lehet vé teszik számukra, hogy ne lássák és ne érezzék a valóságot. És a Nagy Természet azért volt kénytelen ehhez az objektív értelemben vett abnormitáshoz alkalmazkodni, mivel a maguk az emberek által megalapozott közönséges életkörülményeik miatt a magas kozmikus célokra megkívánt rezgések min ségének rosszabbodása az egyensúly fenntartására parancsolóan megkövetelte a születések számának és az élet id tartamának alkalmazkodását. Hiszen az élet az embereknek nem csak saját maguk számára lett adva, hanem eme magasabb kozmikus célok szolgálatára, ezért aztán a Nagy Természet felügyel erre az életre, hogy az többé-kevésbé elviselhet formában folyjon le, és hogy id el tt be ne végz djön. Mi emberek nem hizlaljuk-e a birkáinkat és disznóinkat, nem vigyázunk-e rájuk, mindent megtéve, hogy amennyire csak lehet kényelmesen éljenek? A szerzó'tó'l Mindezt azért tesszük-e, mert az életüket magáért az életükért értékeljük? Nem! Mindezt azért tesszük, hogy egy nap levágjuk ket, és megkapjuk a jó húst, amire szükségünk van, és a lehet legtöbb zsírt. Ugyanígy a Természet is mindent megtesz, hogy mi úgy éljünk, hogy ne lássuk a borzalmat, és hogy fel ne akasszuk magunkat, hanem sokáig éljünk, és amint szüksége van rá, lemészároljon bennünket. Az emberek meghonosodott közönséges életében ez már a Természet állandó törvényévé vált. Az életünkben van egy nagyon magas cél, és mindnyájunknak ezt a magas célt kell szolgálnunk - ebben rejlik az életünk értelme és rendeltetése. Minden ember, kivétel nélkül e „nagyságnak" a rabszolgája, s mindenkinek akarva-akaratlan alá kell vetnie magát, és bármilyen hazugság vagy megalkuvás nélkül végre kell hajtania azt, ami a lényének megfelel en ki lett szabva rá, vagyis aszerint amit örökl dés révén neki továbbadtak és amit saját maga tudatosan megszerzett. És most, miután ezt elmondtam, a mai el adás f témájára visszatérve, emlékezetükbe szeretném idézni az ember meghatározására többször használt kifejezéseket - nevezetesen a „valódi ember"-t és az „idéz jelbe vett ember"-t, ösz-szefoglalóul ezt mondanám:
Bár a valódi ember, aki már megszerezte a saját „Én"-jét, akárcsak az „idéz jelbe vett ember", aki még nem szerezte meg, egyaránt rabszolgái ugyanannak a „nagyságnak", ugyanakkor van közöttük egy különbség: az els , a rabszolgaságával szemben egy tudatos magatartást tanúsítva, elnyeri a lehet séget arra, hogy miközben az egyetemes megvalósulást szolgálja, megnyilvánulásainak egy részét a Nagy Természet el relátásának megfelel en, egy „elmúlhatatlan lény" megszerzésére szentelje, míg a második, nem lévén tudatos a rabszolgaságáról, élete egész folyamata során csak egy dologként szolgál ami; amint nincs többé szükség rá, egyszer s mindenkorra el lesz pusztítva. Hogy érthet bbé és kézzelfoghatóbbá tegyem, amit mondtam, vegyünk egy metaforát, hasonlítsuk az egész emberi életet egy széles folyóhoz, mely különböz forrásokból ered és a bolygónk felszínén folyik, és minden egyéni ember életét egy csepp vízhez, ami ezt az életfolyamot alkotja. Ez az egész folyó el ször egy aránylag vízszintes völgyben folyik, azután ott, ahol a Természet egy úgynevezett „törvényeknek nem megfelel kataklizmán" ment keresztül két különálló áramlatba oszlik, vagyis ahogy mondják, megtörténik a „vizek elválasztása". Az els áramlat egész vize, nem sokkal azután, hogy ezt a helyet elhagyta, egy még simább völgybe ér, és egyáltalán nem fenséges, vagy „fest i" tájakon keresztül eléri a végtelen óceánt. A második áramlat az említett, „törvényeknek nem megfelel kataklizma" által kialakult akadályokon keresztül folyik tovább, míg végül a hasadékokon keresztül, amelyek maguk is ezen kataklizma következményei, a Föld mélyébe zuhan. Habár a „vizek elválasztása" után ez a két áramlat egymástól függetlenül folyik, és soha többé nem keveredik össze, mégis bizonyos id pontokban annyira közel jutnak egymáshoz, hogy az áramlási folyamatuk összes eredménye egymás mellett halad, s t néha az olyan nagy atmoszferikus kavarodások során, mint szelek, viharok, és így tovább, még az is megtörténik, hogy fröccsenések, vagy akár még egyszer csöppek is átjutnak az egyik áramból a másikba. Egyénileg véve minden ember élete a felel s koráig az eredeti folyam egy csöpp vízének, és az a hely, ahol a „vizek elválasztása" történik a feln tt korba való belépésének felel meg. Az elválasztás el tt a vizek minden mozgása, mely az egész folyó el re elhatározott rendeltetésének a törvényeknek megfelel beteljesítésére szolgál, ugyanúgy vonatkozik magára az egészre, mint a legkisebb részleteire, de csak annyiban, amennyiben az adott cseppet az egész folyó általános áramlása magába foglalja. A cseppnek magának összes elmozdulása, minden általa felvett irány és helyzetváltoztatás, a különböz környezeti körülmények és a mozgásának felgyorsulása vagy lelassulása által okozott összes állapot, mindig teljesen a véletlent l függ. A cseppeknek nincs saját el re meghatározott sorsuk. El re meghatározott sorsa csak az egész folyónak van. Az élet folyamának kezdeti áramlatában a cseppek az egyik pillanatban itt vannak, a következ ben amott, és egy perccel kés bb lehet, hogy már egyáltalán nem is léteznek, mint olyanok, mert vagy kifröccsentek a folyóból vagy elpárologtak. így, amikor az emberek helytelen élete következményeként a Nagy Természet rákényszerült, hogy általános jelenlétüket ahhoz megfelel re degenerálja, minden létez megvalósítása céljából bevezették azt, hogy az emberi élet egésze a Földön két áramlatba osztódjon, és a Nagy Természet gondoskodott egy bizonyos, törvényeknek megfelel folyamatról, amelynek megvalósítási részleteit fokozatosan megrögzítette, s ezáltal az élet folyama kezdeti áramlatának minden csepp vízében, az úgynevezett „a saját ön-tagadásával való bels szubjektív küzdelme" során, vagy felmerülhet, vagy nem az a „valami", aminek köszönhet en elnyer bizonyos tulajdonságokat, amelyek megadják a lehet séget arra, hogy a „vizek elválasztásánál" az egyik vagy a másik áramlatba lépjen be. Ez a „valami", amely minden vízcsepp jelenlétében az egyik, vagy a másik áramlatnak megfelel tulajdonságok megvalósítására szolgál, azt az „Én-t" képviseli minden felel s kort elért ember általános jelenlétében, melyr l a mai el adásban szó volt. Egy ember, akinek megvan a saját „Én-je", az élet folyamának egyik áramlatába megy, és az, akinek nincs meg, a másikba. Az élet-folyó minden egyes cseppjének további sorsa a „vizek elválasztásánál" lesz elhatározva attól az áramlattól függ en, amelyikbe belép. Ez azért van így, mert, mint már mondtam, a két áramlat közül az els végül is az óceánba ömlik, vagyis a Természetnek egy olyan szférájába, amelynek gyakori kölcsönös „anyagcseréi" vannak a különféle nagy kozmikus koncentrációkkal az úgynevezett „pokhdalisszdzsankha" nev folyamaton keresztül, melynek különben az egyik töredékes formáját a jelenkori emberek „ciklonnak" nevezik. Általa a vízcseppnek lehet sége van evolúcióra a következ magasabb koncentrációig. Ami pedig a másik áramlatot illeti, mely pályafutása végén a Föld alvilági vidékeinek szakadékaiba zuhan, ahol a bolygón belül szüntelenül folytatódó úgynevezett „involúciós teremtésben" részesedik, az g zzé változik át és a megfelel szférákba lesz szétosztva, hogy ott új megjelenésekhez szolgáljon.
A „vizek elválasztása" után, a kicsi és nagy egymás utáni folyamatok, melyek a két áramlat el re megszabott sorsának beteljesülését biztosítják még a küls mozgás részleteiben is, szintén ugyanazokból a kozmikus törvényekb l erednek, jóllehet a bel lük származó eredmények a két áramlatban a megfelel módon mondhatnánk „szubjektivizálódnak"; és habár függetlenül m ködnek, mégis kölcsönösen segítik és állandóan fenntartják egymást. Ezek az alapvet kozmikus törvényekb l ered másodrend „szubjektivizált" eredmények néha egymás mellett ködnek, néha összeütköznek, vagy keresztezik egymást, de sohasem olvadnak össze. És ha a környez körülmények kedvez ek, e másodrend eredmények hatása néha még a különálló cseppekre is kiterjedhet. Nekünk, jelenkori embereknek az a legnagyobb bajunk, hogy az általunk megalapozott közönséges élet különböz körülményei miatt, és f leg a mi abnormális „nevelésünk" miatt, amikor elérjük a felel s kort, mi csak azt a jelenlétet szerezzük meg, amelyik a folyónak az alvilági régióknak szánt és abba öml áramlatának felel meg, és beleesve, minket úgy és oda sodor magával, ahogy neki tetszik, és mi, anélkül, hogy elt dnénk a következményeken passzívak maradunk, s az áramlatnak alávetve egyre csak sodródunk... Mindaddig, amíg passzívak maradunk, nemcsak arra kényszerülünk, hogy a Természet „involúciós teremtését" szolgáló eszközök legyünk, hanem még az életünk hátralév részében is kénytelenek leszünk rabszolgaként alávetni magunkat mindenféle vak esemény szeszélyeinek. Mivel a hallgatók nagy része már átlépte a felel s kor küszöbét és szintén elismeri, hogy mindeddig még nem szerezte meg a saját „Én-jét", és mivel ugyanakkor rájöttek az általam mondottak esszenciája alapján, hogy nem a legkellemesebb kilátások várnak rájuk, attól félve, hogy maguk -épp azok, akik ezt felismerik - „elbátortalanodnak" és a kortárs emberek abnormális életében mindenütt elterjedt pesz-szimizmusba" esnek, egész nyíltan, minden „hátsó gondolat" nélkül kijelentem, hogy meggy désem szerint, ami bennem sokéves, és számos rendkívüli módon végbevitt kísérlet által alátámasztott tanulmányozások során alakult ki - s amelyek eredményeire alapoztam az „Intézetet az Ember Harmonikus Fejl désére" -, hogy még a maguk számára sincs túl kés n. S valóban, az említett tanulmányok és kísérletek határozottan és tisztán megmutatták számomra, hogy a mi Anyatermészetünk végtelen gondoskodásával el készített a lények számára egy lehet séget, hogy az esszenciájuk magvát, vagyis a saját „Én"-jüket megszerezhessék még a felel s kor elérése után is. Az Anyatermészetnek ez az el relátása a mi esetünkben abban áll, hogy bizonyos küls és bels körülmények között, megvan a lehet ségünk átmenni az egyik áramlatból a másikba. „Az ember els felszabadulása" kifejezés, mely hozzánk a legrégebbi id kb l jutott el, pont erre a lehet ségre utal, azaz átmenni abból az áramlatból, amely a földalatti alvilág régióiban vész el abba, amelyik a végtelen óceán mérhetetlen térségébe torkollik. A másik áramlatba átlépni azonban nem olyan egyszer , hogy „az embernek csak kívánnia kell és átmegy". Ahhoz, hogy át tudjanak menni, mindenekel tt tudatosan ki kell kristályosítaniuk magukban azokat az adatokat, amelyek el idézik az általános jelenlétükben ennek az átmenésnek állandó és kiolthatatlan vágyát; azután pedig egy hosszú el készítésre lesz szükség. Ez az átlépés mindenekel tt azt kívánja meg, hogy lemondjanak mindarról, amit ebben az áramlatban a saját „vagyonuknak" tartanak, amely valójában csak automatikusan és rabszolga módon megszerzett szokások halmaza. Más szóval, meg kell halniuk mindarra, ami az automatikus életüket alkotja. Pontosan err l a halálról beszél az összes vallás. Ez a jelentése ennek a régi korokból hozzánk eljutott szentenciának: „Halál nélkül nincs feltámadás". Más szóval: „Ha nem halsz meg, nem leszel feltámasztva a halálból". Nem a test haláláról van szó, mivel egy ilyen halálhoz nincs szükség feltámadásra. Ha van egy lélek, méghozzá egy halhatatlan lélek, az tudja nélkülözni a test feltámadását. Ahhoz sincs szükségünk a feltámadásra, hogy az Utolsó ítéleten a Mi Urunk eló'tt megjelenjünk, mint ahogy azt az Egyházatyák tanítják. Nem! Az összes Fentró'l küldött próféta, és Jézus Krisztus maga is arról a halálról beszéltek, amely itt, ebben az életben következhet be, vagyis a „zsarnoknak" haláláról, aki bel lünk rabszolgát csinál, és akinek csak az elpusztítása biztosítja az ember els nagy felszabadítását. Az el adásban, valamint a ma általam hozzáadott kiegészítésben feltárt ideák összefoglalójául - mivel az embereknek azzal a két kategóriájával kapcsolatban, akik bels tartalmuk alapján teljesen különböznek, és azzal az elszomorító ténnyel kapcsolatban, hogy a közönséges életük fokozatosan rosszabbodó körülményei folytán és f leg a növekv nemzedék rossz nevelési rendszere miatt, a kundabuffer szerv tulajdonságainak különféle következményei az emberek általános jelenlétében az utóbbi id kben sokkal intenzívebben jelennek meg - szükségesnek tartom megmondani, s t, még ki is hangsúlyozni, hogy a közös életünkben, és különösen a kölcsönös kapcsolatainkban felmerül összes félreértés, az összes nézeteltérés, veszekedés, egymással való leszámolás, az elsietett döntések döntések, amelyek végbevitele elkerülhetetlenül a „lelkiismeret-furdalások" véget nem ér folyamatait vonják maguk után - és még azok a sokkal nagyobb események is, mint a háborúk, polgárháborúk, és egyéb szerencsétlenségek,
egyszer en az olyan közönséges emberek figyelme egyik tulajdonságának következményei, akik sohasem dolgoztak önmagukon, tulajdonság, melyet én így neveznék: „a valóságot fordítva visszatükrözni". Minden embernek, aki képes csak egy kicsit is komolyan gondolkodni anélkül, hogy a „szenvedélyeivel" azonosulna, egyet kell értenie ezzel, ha tekintetbe veszi azt a bels életünkben oly gyakran megismétl egyszer tényt, hogy mindazok a megpróbáltatások, amelyek olyan borzasztónak t nnek amikor átmegyünk rajtuk, egy egészen rövid id múlva - miközben azokat más élmények váltják fel - véletlenül visszaemlékezve rájuk új kedélyállapotunkban a mi logikus érvelésünk alapján már „nem érnek egy lukas garast sem". Az efféle gondolkodás és érzelem eredményei gyakran viszik arra az embert, hogy „bolhából elefántot csináljon, és elefántból bolhát". E káros tulajdonság megnyilvánulásai az emberek általános jelenlétében különösen intenzívek lesznek az olyan események alatt, mint a háborúk, forradalmak, polgárháborúk és így tovább. Ilyen alkalmakkor egy, még általuk is felismerhet állapotot nyilvánítanak meg a legintenzívebben, amelynek kevés kivétellel mindannyian a befolyása alá esnek, és amit k „tömegpszichózisnak" hívnak. Ezt az állapotot f leg az jellemzi, hogy amikor a közönséges emberek, a már amúgy is gyenge gondolkodásukkal, ami az ilyen id kben még inkább legyengül, sokkot kapnak egy bármilyen holdkóros gonosz fércelményeit l, akkor k a szó szoros értelmében áldozatai lesznek ezen gonosz férceimé-nyéknek, és teljesen automatikusan nyilvánítják meg magukat. Mialatt eme káros, a jelenkori közönséges emberekbe már begyökerezett tulajdonság befolyása alatt vannak, általános jelenlétükben megsz nik létezni az a szent „valami", amit „tudatosságnak" neveznek, s aminek megszerzése lehetséges volt számukra, hála az adatoknak, amelyekkel a Nagy Természet - mint Isten képmására teremtett lényeket - ruházta fel ket, szemben az egyszer állatokkal. Az értelmes emberek szintén sajnálatosnak találják kortársainknak eme tulajdonságát, mivel úgy a történelmi adatok, mint a múlt korok számos igazi tudósának felfedezései alapján a Nagy Természetnek egyensúlya fenntartásához már semmi szüksége sincs ilyen tömegpszichózis jelenségre. Ellenkez leg, eme tulajdonság periodikus megnyilvánulása az emberekben t újra meg újra ismételt alkalmazkodásra kényszeríti, például a születési arányszám megnövelésére, az úgynevezett „általános pszichizmus ütemének" megváltoztatására, és így tovább, és így tovább. Mindazok után, amit most mondtam, szükségesnek tartom még jobban kihangsúlyozni, hogy a bizonyos kortárs emberekhez eljutott összes történelmi adat, amir l a véletlen folytán én is tudomást szereztem - az olyan adatokról beszélek, amelyek az elmúlt korok embereinek életében tényleg megvalósult eseményekre vonatkoznak, és nem amit a kortárs, fó'leg német úgynevezett „tudósok" találtak ki, és amelyek „történetei" tömik tele a felnövekv ' nemzedékek agyát szinte az egész földtekén - világosan mutatja, hogy a múlt korok emberei nem osztódtak fel két áramlatba, hanem egy és ugyanazt az életáramlatot követték. Az emberiség egész élete csak a „tikliamuishi" civilizáció óta osztódik két áramlatra, mely közvetlenül a babiloni civilizációt el zte meg. Attól kezdve honosodott meg fokozatosan az emberiség jelenlegi életmódja, amely, mint azt minden egészséges gondolkodású embernek el kell ismernie, csak úgy tud többé-kevésbé elviselhet en folytatódni, ha az emberek mesterekre és rabszolgákra vannak felosztva. Habár akár mesternek akár rabszolgának lenni egyaránt méltatlan ahhoz képest, amilyennek az embereknek, úgyis mint a mi Közös Atyánk fiainak, egymás iránt lenniük kellene, mégis az emberek kollektív életének folyamatában már alaposan megrögzített körülmények folytán, amelyek a távoli ókorból erednek, nekünk ebbe bele kell nyugodnunk, és el kell fogadnunk egy kompromisszumot, amely pártatlan szemszögb l nézve megfelel a mi személyes jólétünknek anélkül, hogy ellentmondana a „minden létez Els Forrásából" külön az emberek számára kiadott parancsoknak. Véleményem szerint egy ilyen kompromisszum lehetséges, ha bizonyos emberek tudatosan életük f céljának választják, hogy megszerezzék jelenlétükben az összes ahhoz szükséges adatot, hogy a felebarátaik között mesterek lehessenek. Ebb l kiindulva és a régi id k bölcs mondásával egyetértésben, mely azt állítja, hogy „ahhoz, hogy az ember egy jó altruista legyen, elengedhetetlen mindenek el tt egy telivér egoistának lennie", mindegyikünk, a Nagy Természet által adott józan értelmét kihasználva f céljává kell tegye azt, hogy mesterré váljon. Mester, de nem egy olyan értelemben, mint amit a kortárs emberek számára ez a szó jelent, nevezetesen valaki, akinek sok rabszolgája és sok pénze van, és mindezt leggyakrabban örökség révén kapta, hanem egy olyan ember értelmében, aki a környezete iránti objektíven erényes cselekedetei révén - vagyis, egyedül a tiszta értelme által diktált, a káros kundabuffer szerv tulajdonságainak következményei által benne, mint minden emberben létrejöv impulzusok legkisebb részvétele nélküli cselekedetek révén - elnyeri magában azt a „valamit", mely az egész környezetét arra ösztönzi, hogy meghajoljon el tte, és az összes parancsát tiszteletadó-an végrehajtsa.
így tehát most, írásaimnak ezt az els sorozatát befejezettnek tekintem és pontosan olyan formában, ami még engem, magamat is kielégít. Mindenesetre a szavamat adom magamnak, hogy az id mb l holnaptól kezdve öt percet sem szentelek erre az els sorozatra. Most pedig, miel tt a második sorozat írásába kezdenék, hogy annak egy mindenki számára elérhet formát adjak, szándékomban áll egy teljes hónapon át pihenni, egy sort sem írni és a végs határig kifárasztott szervezetem stimulá-lására szép lassan kiinni azt a tizenöt üveg „szuper-ultramennyei-nektárt", amit most a Földön „Vieux Calvados-nak" neveznek. Megjegyzem, hogy arról a Vieux Calvadosról van szó, amib l méltó voltam pár évvel ezel tt véletlenül rábukkanni huszonhét üvegre, egy mész, homok és finomra darált szalma keveréke alatt egy téli napon, amikor a jelenlegi f lakóhelyem pincéjében a sárgarépák tárolására egy gödröt ástam. E mennyei folyadékot tartalmazó üvegeket minden valószín ség szerint az ezen a helyen, a világ kísértéseit l távol él szerzetesek ásták el életük üdvösségére. Úgy t nik nekem, hogy nem minden szándék nélkül ásták el itt, hanem az „éleslátás ösztönének" nevezett tulajdonság folytán - amihez feltételezhet en istenfél életüknek köszönhet en kialakultak bennük az adatok - el re látták, hogy ez a mennyei folyadék méltó kezekbe fog kerülni, olyan valakiébe, aki meg tudja érteni az ilyen dolgok jelentését, és e kezek tulajdonosát dicséretre méltóan serkenteni fogják fenntartani azon ideálok jelentését, amelyekre ezt a szerzetesrendet alapították a jövend nemzedékeknek való legjobb továbbadásuk érdekében. Ez alatt a minden szempontból megérdemelt pihenés alatt ezt a nagyszer italt kívánom inni, mely ez utóbbi években egyedül nyújtott lehet séget arra, hogy szenvedés nélkül elviseljem magam körül a hozzám hasonló állatok jelenlétét, hogy meghallgassam az anekdotáikat, még hozzá néha új híján a régieket - természetesen azzal a feltétellel, hogy jól legyenek elmesélve. Még csak dél van, és mivel a szavam, amit adtam, hogy nem írok többet az els sorozathoz csak holnaptól kezdve lesz érvényes, még van id m, és anélkül, hogy megszegném a szavamat tiszta lelkiismerettel hozzátehetem azt az egykét évvel ezel tti kategorikus elhatározásomat, hogy írásaimnak csak az els szériája kerüljön kiadásra. Ami a második és a harmadik szériát illeti, azokat nem szándékozom megjelentetni, hanem az elterjesztésüket kívánom megszervezni azért, hogy a magamra vállalt és az esszenciám esküje alatt megfogadott alapvet feladatok egyikét beteljesítsem, nevezetesen azt, hogy mindenáron meggy zzem felebarátaimat az összes megrögzött fogalmaik abszurditásáról egy bizonyos „másvilág" állítólagos létezését illet en, annak híres és oly gyönyör „Paradicsomával", és szörny „poklával", és egyben elméletben bebizonyítsam majd pedig gyakorlatban is kimutassam - olyan nyilvánvalóan, hogy még a kortárs nevelés egyik „tökéletes áldozata" sem értené meg elborzadás nélkül -, hogy a Paradicsom, és a pokol valóban létezik, de nem valahol egy „másvilágon", hanem itt mellettünk, a Földön. Az els sorozat kiadása után, a második sorozatba foglalt ideák terjesztésére, egyidej leg különböz nagy központokban, mindenki számára elérhet nyilvános felolvasásokat szándékozok szervezni. Ami pedig a harmadik sorozatot illeti, azt csak a második sorozat azon hallgatói számára szándékozom elérhet vé tenni, akiket speciálisan külön el készített emberek fognak az én pontos utasításaim alapján kiválasztani, és akik képesek lesznek érteni a benne megvilágított valóságos objektív igazságokat.