A MI KÓRHÁZUNK augusztus. Kitüntetettek a Semmelweis Napon A Pszichiátriai gondozó Táborok nem csak gyerekeknek

A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai

2011. augusztus

• Ki tüntetettek a Semmelwei s N apon • A Psz i chi átri ai gondoz ó • Táborok – nem csak g yerekeknek

Tartalomjegyzék Semmelweis Nap

3

Semmelweis-gyűrű a traumatológusnak – Dr. Detre Zoltán

4

Harminckilenc év szolgálat az urológián – Dr. Szolnoki György

6

Dicséret az „emberorvosnak” – Találkozás dr. Ferencz Jánossal

8

A kézmosás éve

9

Szorongó fiatalok, egzisztenciális krízis – Pszichiátriai gondozás egy életen át

11

Szemünk fényéért – Új berendezés a kórházban

13

Földimogyorótól a poratkáig Allergia Szakrendelés a Budai Gyermekkórházban

14

Hogy a beteg dönthessen Betegedukációs tábor Diósjenőn

16

Táborok a Budai Gyermekkórházban

18

Gyermekgyógyászati esték Budán

20

Postaládánkból

21

Hírek – események

21

A Mi Kórházunk • a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, Dr. Balázs Magdolna, Bősze Izabella • Újságíró: Székely Ilona • Címlapfotó: Bazánth Ivola • Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán • Fotók: Bazánth Ivola, Karajorgis Mária, Várkonyi Zoltán Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. Felelős vezető: Borvető Béla Kapcsolat: [email protected] • Budapest 1125 Diós árok 1–3. ISSN 1587-1193

Semmelweis Nap

Semmelweis Nap – július 1. –, a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe, Semmelweis Ignác születésnapja. Semmelweis nagyságát a gyermekágyi láz okainak

A

Főigazgatói dicséret Ágoston Lajos számítógéphálózat üzemeltető Csirmaz István vízvezeték-szerelő Dr. Ferencz János főorvos Prof. Dr. Julow Jenő főorvos Könyves István rendész Dr. Kerkay Györgyi gondozó-vezető főorvos Max Ferencné kézbesítő

felderítése, s az általa kidolgozott prevenció adja – szakmai oldalról. Emberileg pedig a lelkiismeretesség, a kötelességtudás, az önzetlenség, amellyel éjjel-nappal a betegek rendelkezésére állt az „Anyák megmentője”. Ezen a napon minden magyar egészségügyi intézményben megemlékeznek róla, és elismeréseket adnak át az egészségügyben dolgozóknak – a legelhivatottabbaknak – a szakorvosi gárdától az ápolószemélyzeten át a kórház Dr. Princzkel Erzsébet részlegvezető főorvos Sinka Lászlóné Adamik Erika minőségügyi főelőadó Dr. Szolnoki György főorvos Wetzelné Gál Anna ápolási igazgató-helyettes Orvos-igazgatói dicséret Dr. Horváth Eszter szakorvos Dr. Imreh Domonkos részlegvezető főorvos

működtetésében részt vevő munkatársakig. A Szent János Kórház egy különleges díjat is alapított, ezáltal is emelve a nap jelentőségét. Az intézmény osztályvezető főorvosi kara idén tizenhatodik alakalommal szavazott a Semmelweis-gyűrű adományozásáról. A gyűrűt minden évben egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó főorvosnak ítélik oda a kollégák titkos szavazata alapján. Ebben az évben a díjat dr. Detre Zoltán a Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály osztályvezető főorvosa kapta. A Semmelweis Nap alkalmából az intézményben kiemelkedő szakmai munkát végző munkatársak főigazgatói, orvos-igazgatói és ápolási igazgatói dicséretben részesültek. Ápolási igazgatói dicséret Baksa Kálmánné csoportvezető asszisztens Nagy Istvánné röntgenasszisztens Gazdasági igazgatói dicséret Csincsa Antal személygépkocsi-vezető Horváth Lászlóné Szendrei Krisztina társadalombiztosítási, bérügyi főelőad

Hagyományosan ezen a napon kapják meg szakmai előléptetésüket is a szakorvosok, akik adjunktusi vagy főorvosi kinevezésben részesülnek. Adjunktusi kinevezést kaptak: Dr. Badacsonyi Szabolcs Dr. Bagaméri Andrea Dr. Beregszászi Márta Dr. Bíró Gizella Dr. Böcskei Béla Dr. Czégeni Anna Az ünnepélyes díjátadásra június 29-én 14 órakor került sor a Kórház Auditóriumában, ahol az ünnepség dísze volt a Kórház szakdolgozóinak – Ráczné Monostori Zsuzsanna és Donát Lajos – művészeti alkotásaiból rendezett kis tárlat, fafaragásokkal, festményekkel Immár hagyományosan – dr.

Dr. Kenderfi Gábor Dr. Kováchné dr. Perczel Erzsébet Dr. Martyn Mária Dr. Mikecz Ildikó Dr. Popik Ervin

Kovács András osztályvezető főorvos úr segítségének köszönhetően – az Operaház művészei adtak ünnepi műsort a közel 200 fős hallgatóságnak. Gratulálunk minden elismerést átvett munkatársunknak, és további sikeres éveket kívánunk nekik az intézményben!

Dr. Szigethy Adrienn Dr. Vasas Szilvia Főorvosi kinevezést kaptak: Dr. Boross István Dr. Csaba Ákos Dr. Zeke József

Semmelweis-gyűrű a traumatológusnak Portré dr. Detre Zoltánról r. Detre Zoltán Semmelweis gyűrűt kapott a Semmelweis nap alkalmából, 2001 óta vezeti kórházunkban a Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályt. A nagy tudású baleseti sebészről talán kevesen tudják, hogy gimnazistaként dobogón végzett a „Ki miben tudós?” országos fizikaversenyen, az OSC vívójaként főiskolai bajnok volt, anyanyelvi szinten beszél franciául, s hogy kezdetben nem is traumatológusnak, hanem nőgyógyásznak készült. Detre főorvos anyai nagypapája I. világháborús hadifogságból hozott magával francia menyasszonyt, az esküvő után a szerelmes nő végleg hazát cserélt. Nem lett hűtlen azonban Rousseau és Victor Hugo nyelvéhez, a francia irodalom és kultúra szeretetét nemcsak egyetlen lányának, de unokájának, Zoltánnak is tovább örökítette. Az édesapa szájsebészként és fülorr-gégészként Pesten praktizált, Zoltán édesanyja a rendelést szervezte, valamint asszisztált a családfőnek. „Az első perctől nem volt kétséges, hogy belőlem is orvos lesz – emlékszik vissza a traumatológus. – Anyám és nagyanyám otthon franciául beszélt hozzám, ezért nem volt nehéz dolgom a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ahol természetesen francia tagozatos osztályba jártam. A legjobban azonban annak örültem, hogy több időm maradt a vívóleckékre és a versenyekre, mert gyorsan túltettem magam a házi feladaton. Amikor tizenhét évesen diákként második lettem fizikából a „Ki miben tudós” vetélkedőn, nagyon megtetszett a magfizika, s egy pillanatra úgy éreztem: magam is fizikus leszek. De apám kijózanított: kis országunkban a tudósi pálya bizonytalan kenyér. Az orvosi egyetemet viszont felvételi vizsga nélkül elkezdhettem.” Diploma után Detre Zoltán az egyetem II-es Patológiai Intézetében

D

4 • A Mi Kórházunk

dolgozott. (Jelenlegi kollégái közül sokan emlékeztetik: tudja-e, hogy medikusként nála tanulták a patológiát.) Az ifjú doktor azonban mindenképp klinikus szeretett volna lenni, gondolatban nőgyógyásznak készült. Még egy angliai továbbképzésen is részt vett, hogy pontosabban tudjon tumoros nőgyógyászati betegségeket diagnosztizálni. De nőorvosi területen olyannyira nem talált állást, hogy végül elvesztette türelmét és traumatológusnak állt. Akkoriban zajlott ugyanis az Országos Baleseti Intézet átépítése és felújítása, mely létszámbővítéssel is járt. A lehetőséget megragadva így lett kezdő baleseti sebészből a szakma kandidátusa, s az intézmény főigazgató-helyettese. Az itt eltöltött húsz év után vállalta el a Jánosban a Budai Trauma Centrum vezetését. „Mai eszemmel egyáltalán nem bánom, hogy így történt – vallja be a főorvos. – Nagyon megszerettem a baleseti sebészetet, s ha külföldön járok, nem mulasztom el, hogy elmenjek a helyi orvostörténeti múzeumba, s érdekes fotókat, adatokat gyűjtök a traumatológia múltjáról. Megfigyelhető, hogy a traumatológia fejlődése párhuzamosan fut a háborúk történetével, szervesen kapcso-

lódik a történelmi eseményekhez. A fegyverek típusa meghatározza a sérülések fajtáit. Belfastban egy ösztöndíj révén megismerkedhettem közelebbről a városi terrorizmus okozta sérülésekkel. Itt olyan sérüléseket lehetett látni, melyeket egyrészt a terroristák, másrészt a brit rendfenntartók gumilövedékei okoztak. Tulajdonképpen háborús sebesültek voltak, akik élve bekerültek a civil kórházba, mert a városon belül sérültek meg. Ugyanezek a sérülések a nyílt fronton általában halállal végződnek.” Egy traumatológusnak természetesen békeidőben is bőven akad dolga. Egyre több például a biciklibaleset és az öngyilkossági kísérletet elkövető fiatal. Sokan a mélybe vetik magukat egy emeletes ház ablakából, vagy éppen motor- vagy vonatbaleset áldozatai lesznek. Detre főorvos csapata mindent elkövet, hogy az osztályára kerülő beteg gyógyultan távozzon. Csak néhány különleges műtétet említünk, melyet Detre doktor vezetésével kórházunkban írtak le, láttak el először. Ilyen volt pl. a „thoracoscapularis” disszociáció traumás esete, mely nagyon ritka komplex vállövi sérülés, ahol a felkar főere, a fel-

kar összes idege, a csont és a lágyrészek sérültek, gyakorlatilag elvált a felkar a lapockával együtt a mellkasfaltól. Ezen az osztályon használtak először csípőtáji sérülések kapcsán antibiotikumos távtartó protézist, ún. spacert, fertőzött combnyaktörés kezelésére. Nem felejthető az a nap sem, amikor egy autó elütött egy kismamát, akinek eltört a medencecsontja és a traumatológia műtőjében nőgyógyászok segítségével császármetszéssel segítették világra a kisbabát. Nemrég pedig egy francia lány súlyos sérülését orvosolták: „visszavarrták” a bokáját, melyet a vonat kereke teljesen levágott. Eddig egy vagy két boka replantáció történt az országban. A fáradhatatlan sebész a János Kórház mellett 15 éve dolgozik a „First Med” amerikai klinikán, amely a legnagyobb külföldieket, főleg angolszászokat ellátó magánklinika Magyarországon. Detre főorvos szeret oktatni is: a medikus- és szakorvos képzésben egyaránt részt vesz. Tudományos előadásainak száma kétszáz fölötti, száznál is több szak-

mai cikket publikált, ötven körüli könyvfejezetet írt. A Magyar Traumatológus Társaság és az ÁO Hungarian Chapter vezetőségi tagja, valamint évek óta a tagja a Traumatológiai Szakmai Kollégiumnak is. Négy gyermeke közül ketten már felnőttek: a 25 éves Márk ipari formatervezőnek tanul Londonban, a 24 éves Dávid többszörös asztali foci világbajnok, magyar csapatkapitány,

még keresi helyét a világban. Kislánya 8, legkisebb fia 6 éves, francia nyelvű iskolába, illetve óvodába járnak. „A mindennapi orvosi teendők mellett a családom jelenti számomra a kikapcsolódást, augusztus végére tervezzük a nyaralást – meséli Detre doktor. – Belföldön pihenünk, a telefont nem kapcsolom ki. Ha baj van a kórházban, bármikor hívhatnak.” Székely Ilona

Kelenföld – végállomás? Egyedülálló boka replantáció (visszahelyezés) műtét a Szent János Kórházban ellemes hétvégi délelőtt, 11 óra után valamivel. Egy fiatal külföldi lány egyedül érkezik Budapestre, tudja, a Keletinél kell leszállnia. Meglátja a kiírást Kelenföld, úgy véli megérkezett. Sietve szállna le, de az egyik csomagja beakad valamibe, és őt elsodorja az induló vonat. Még van annyi lélekjelenléte, hogy felhívja az édesapját. Dél van. A Szent János Kórház Traumatológiai és Kézsebészeti osztályára egy fiatal nőt szállít be a Mentőszolgálat. A bal lábát a bokaizület fölött levágta a vonat, valamint mindkét alsó végtagján combig súlyos sérüléseket szenvedett, intubálták, sokkos állapotban van. Az osztályvezető főorvos dr. Detre

K

Zoltán nagy dilemma előtt áll. Az alsóvégtagi replantáció igen ritka, örökre művégtaggal kell majd élnie a betegnek? Viszont fiatal sérültről van szó, a levágott testrész is megvan. A boka replantáció mellett döntenek, amire Magyarországon az elmúlt negyed században mindössze háromszor került sor, a Szent János Kórházban még soha. Azonnal riasztanak még két szakorvost, hogy a műtétet minél előbb megkezdhessék, hisz az időtényezőnek óriási szerepe van. Egyikük dr. Csaba Ákos, akinek nagy rutinja van a kiserek varrásában. Feláll két team: összesen tizenketten – ebből hatan orvosok – dolgoznak a hatórás műtét alatt. Az egyik team az amputálódott

boka tisztításával, az erek, idegek, inak preparálásával foglalkozik, a másik a megmaradt csonkon végzi ugyanezt. Detre főorvos különleges megoldást választ: a szárkapocs csontból vág le egy darabot és ezt ún. velőűrszegként használva egyesíti a csonkot és az amputált részt. Gyorsan kell dolgozniuk, mivel a vérkeringés helyreállítása kulcsfontosságú. Három vénát és két artériát egyesítenek. Ez délután négy órára megtörténik, a láb kimelegedik, kipirul. Sikerül a legfontosabb ideget is helyreállítani, de ennek gyógyulása még hosszabb időt vesz igénybe. A lágyrészek sérüléseit is el kell látniuk, mindkét lábon kiterjedt súlyos szakításos sérülések vannak. A teljes műtét alatt húsz

A Mi Kórházunk • 5

egység vért kap a beteg. Mire minden varrat végére csomó kerül már este nyolc óra van. Mindeközben az ambulancián tovább folyik a szokásos ügyeleti munka. A beérkező betegek nem tudnak arról, milyen hihetetlen

erőfeszítések zajlanak éppen a műtőben, és ez hány orvost köt le órákra. Csak a várakozást érzik, az emögött rejlő eseteket nem.

lyezik át, ahol minden nap átmossák, átkötözik a sebét. A fiatal lány magához tér, édesapja másnap már vele van.

A műtét sikeres, a beteget a Központi Intenzív osztályra he-

A család döntése alapján pár nappal a műtét után a beteget jó általános állapotban különrepülővel hazaszállították. Mi vár még rá? Detre főorvos úr szerint kb. 6-8 helyreállító műtét, amelyek 2-3 évet vesznek igénybe, felmerülhet a boka elmerevítése, a végtag hosszabbítása (most a roncsolódás miatt kb. 6cm-rel rövidebb a bal lába). De most a fertőzés megelőzése a legfontosabb, a lágyrészköpeny helyreállítása, ami segíti a jó vérkeringés kialakulását, ezáltal is csökkentve a fertőzés lehetőségét. Orvosaink és szakdolgozóink mindent megtettek, hogy ez a fiatal nő közel teljes életet élhessen a következő évtizedekben. Ahogy Detre főorvos úr röviden megfogalmazta: „Nagyon büszke vagyok rá.”

Harminckilenc év szolgálat az urológián Dr. Szolnoki György r. Szolnoki György főigazgatói dicséretben részesült a Semmelweis nap alkalmából. A kora reggeli órákban keresem az urológián a főorvost, még csendesnek tűnik a folyosó. Aztán kiderül: a doktor úr frissebb volt, hamarosan műtétjét is befejezi az első emeleten. Pár perc múlva nyílik az ajtó, Szolnoki főorvos derűs arccal veszi le a maszkot, én pedig borzongok kicsit a zöld ruha látványától. Érdeklődöm: hogy van a beteg, sikerült-e az operáció. „Egy viszonylag ritka betegséget, here-visszértágulatot orvosoltunk egy fiatalembernél. A műtét jól sikerült, a here működése pár hét múlva jelentősen javulni fog. Az ilyen betegségben szenvedő férfiaknál ugyanis a heréből visszajövő ér egy anatómiai ok miatt kis értorlódást okoz vagy okozhat,

D


amelynek következményeként vénás tágulat keletkezik a herében. Emiatt a here vérátáramlása lelassul, s a here legfinomabb funkciója, a spermium termelése csökken. Ezek a férfiak szinte teljesen elveszítik megtermékenyítő képességüket. Általában akkor fordulnak orvoshoz, amikor hosszú idő után nem születik gyerekük. Pedig ezt az apró, de lényeges rendellenességet már gyerekkorban is észrevehetné a gyermekorvos, vagy a szülő, sőt később a férfi is kitapinthatja magán, hiszen olyan, mintha egy vékony csirkebél lenne a herezacskóban. A műtét során megszüntetjük a vénás pangást, a here tág ereit elvágjuk, elzárjuk, s a meglévő mellékutakon a visszajövő vénás vér normális kaliberrel áramlik vissza, s ezáltal fokozódik a here oxigénellátása és a here működése helyreáll, több sper-

miumot is termel. Különös jelenség, hogy a 40 év alatt, amióta orvos vagyok, meredeken csökkent a férfiak megtermékenyítő képessége. Kezdő urológusként milliliterenként még 100 millió spermium volt a mértéke a jó megtermékenyítő képességnek, 2009-ben ez a szám 20 millióra csökkent, s most mindössze 19 millió számít normál értéknek. Reményeink szerint azonban a most műtött fiatalember hamarosan apa lehet.” Szolnoki György budapesti orvoscsaládban nevelkedett: édesapja gyerekgyógyászként, nagybátyja híres nőgyógyászként praktizált. (A nőorvos nagybácsi a Burger Klinika adjunktusaként került az István Kórházba, ahol a háború után 40 éven keresztül volt osztályvezető főorvos.) György elsőszülött fiúként szintén a fehér köpenyt választotta,

három húgából pedig egy lett orvos. A Szolnoki fiú a hatvanas években érettségizett a piaristáknál. Az egyetemre elsőre felvették ugyan, de kikötötték: egy év fizikai munka után kezdheti csak meg tanulmányait. A medikusjelölt nem hátrált: a patológián vállalt kutatósegédi állást. A kórbonctani tapasztalat egész életében hasznára vált. Az urológia mellett hamar elkötelezte magát, jeles diplomával a zsebében egy pesti kórház urológia osztályán kezdte az orvoslást. Katonaidejét a Honvéd Kórház traumatológiáján tölthette, kisgyermekes apa lévén, nem kellett elhagynia a fővárost. „Itt sebészkedtem, s ez a kórház annyira megtetszett, hogy az éves szolgálati idő leteltével is a Honvédban maradtam, még hivatásos mentőtiszt is voltam – emlékszik vissza Szolnoki főorvos. – Akkoriban a Honvéd Kórház volt az aneszteziológia „bölcsője”, itt vezették be először az országban a legmodernebb altatási technikákat. Az urológia mellett mind az általános altatást, mind pedig a vezetéses érzéstelenítést kitanultam. Így amikor 1971-ben kaptam egy megkeresést a neves Wabrosch Géza professzortól, hogy olyan urológust keres, aki altatni is tud, igazán szerencsésnek érzetem magam. 1973-ban kerültem a professzor mellé az István Kórházba,

majd rá egy évre magával hozott a Jánosba.” 1974-ben Szolnoki György volt az osztályon a 14. urológus. Most nyolc szakorvos és egy rezidens látja el a betegeket. S habár az egykori 80 ágy azóta 30-ra változott, az osztály teljesítménye, műtéti száma, betegforgalma és a járóbetegek száma nem csökkent, hanem emelkedett. Az intenzitás az orvostechnika fejlődésének is köszönhető. Szolnoki doktor a János Kórházban lett urológus szakorvos, s a kezdetektől vagy másfél évtizedig volt az osztály „aneszteziológusa” is. Az évek során alorvosból adjunktussá, majd 1993ban főorvossá lépett elő. „Amikor szakorvos lettem, kifejezetten törekedtem arra, hogy minden pénteken én ügyeljek. Ezen a napon volt a kórház traumatológiai felvételes és ekkor kerültek a súlyos, politraumatizált betegek a traumatológiai osztályra. Az urológiai-traumatológiai betegek gyógyítását különösen feladatomnak tekintettem, minél nagyobb egyéni jártasságot akartam szerezni ezen a speciális sürgősségi területen. Akkoriban még nem voltak modern diagnosztikai eljárások, sem CT, sem ultrahang, a klasszikus urológiai kivizsgálás módszereit alkalmaztuk. Ebben az időben Wabrosch professzor osztályvezetőként nagyon figyelt arra, hogy késedelem nélkül befogadja és alkalmazza az új technológiákat, folytatva ezzel a Noszkay Aurél-féle iskola hagyományait. Európai viszonylatban mindössze 2-3 éves késéssel került hozzánk 1985-ben Magyarországon elsőként az extrakorporális kőzúzó berendezés, amely csaknem kiváltotta a vesekő műtéteket. A másik forradalmi lépés az endoszkópia bevezetése volt.” Az osztály hagyományaihoz hűen Szolnoki doktor is a legjobb európai urológiai központokban képezhette

magát: az endourológiát Szentesen sajátította el, de többször járt Lübeckben, Mainzban, Koppenhágában és Münchenben is. 1987 és 1997 között rábízták az osztályon a lézertechnikai módszer bevezetését. Kezdetben fantom lézer beavatkozásokat végzett, majd a hólyagtumorok és később a prosztatamegnagyobbodás kezelésében alkalmazta a lézertechnikát. A későbbiek során diódalézer-kezelésre is mód nyílt a magas rizikójú, idős betegek vizelési problémáinak gyógyításában. Internetes fórumokon a hölgyek gyakran említik Szolnoki doktor nevét, mint az egyik legkedvesebb, legmegértőbb orvost az urológián. „Ez talán azért van, mert sok önuralmat érzek magamban, hogy elrejtsem az indulataimat. Azt is vallom, hogy sokkal emberségesebb a fájdalom és a probléma együttérző megoldása, minthogy az orvos visszaéljen a beteg fájdalomtűrő képességével, kiszolgáltatottságával. Életem nagyobb részét itt, az osztályon töltöttem. Kollégáimmal mindig őszinte kapcsolatra törekedtem, nem csupán munkatársak, de barátok is lettünk a gyógyító munka során. Azt, hogy ezekben az évtizedekben helyt tudtam állni az urológiai betegellátásban, a családomnak is köszönhetem. Feleségem agrármérnök, de lemondott vezető pozíciójáról, hogy kizárólag gyerekeinkkel és az otthonunkkal foglalkozhasson.” Szolnoki főorvos mindkét lányából orvos lett: Judit vezető aneszteziológusként az USA-ban dolgozik, Nikolett pedig az aneszteziológia után gyermekpszichiáternek állt, jelenleg kórházigazgató egy gyermekpszichiátriai intézményben. Az orvosi köpenyből kibújik a büszke apa: egyre csak dicséri csinos lányait. A nagy tapasztalatú sebész elmúlt hatvanhatéves, idén nyugdíjazták. Az osztályt és a műtőt azonban nem tudta feledni, azóta is önkéntes munkavállalói engedéllyel dolgozik. Reméli: szeptembertől teljes munkaidőben vehet részt a betegellátásban. Tréfásan mondja: érdekli a bélyeggyűjtés, édesapja kollekcióját is tovább gazdagította, a kertet is kedveli, szívesen locsol virágot, nyírja a füvet, a paprika- és paradicsompalántáktól sem riad vissza, de az igazi hobbija: az urológia. Székely Ilona


Dicséret az „emberorvosnak” Találkozás dr. Ferencz Jánossal

r. Ferencz János traumatológus főigazgatói dicséretben részesült a Semmelweis Nap alkalmából. Délután Ferencz doktor még nem szabadult a műtőből, a traumán mindig akad sürgős operálni való. Várakozom. Nyílik az ajtó, a főorvos elnézést kér dörmögő hangján, de a beteg csípő nem tűrt halasztást. Vidáman vezet az emeletre, az orvosi szobában beszélgetünk. A nagy tudású sebész Dormándon, egy Heves megyei faluban cseperedett, szülei parasztemberek voltak. Egerben a szigorú „Dobóban” járta a gimnáziumot, ahol akkoriban csak fiúk ültek a padokban. Az ifjú Ferencznek hasznára vált a kemény iskola, természettudományokból és irodalomból egyaránt jeleskedett. Szülőfaluja is számított rá, Tsz-ösztöndíjjal mezőgazdasági gépészmérnöknek szánták. A vidéki fiú azonban a saját feje után ment, először állatorvosnak akart jelentkezni, végül pedig „emberorvos” lett. Mégpedig nem is akármilyen. Ezért talán a dor-

D


mándiak sem haragszanak. „Élnek még a faluban távoli rokonaim, ezért megesik, hogy Dormándnak veszem az irányt – meséli a főorvos. – Az egyetemen is nagyon hajtottam, kellett az ösztöndíj, számítottak a jegyek. 1969-ben végeztem, s még ugyanebben az évben meg is nősültem. Diploma után szívsebész szerettem volna lenni, Pápán egy kedves professzor nagyon bátorított. Ekkor történt, hogy a feleségem Budaörsön kapottt körzeti gyermekorvosi állást, én viszont nem találtam a szívsebészeten munkát. Így kerültem az Országos Baleseti Intézetbe, ahol Manninger professzor mellett eldőlt a sorsom: traumatológus lettem. Az általános traumatológián kívül főleg kézsebészettel foglalkoztam, a betegeket, akiket a professzorhoz küldtek, nekem kellett megvizsgálnom: mi a bajuk, szükséges-e az operáció. Ezáltal jelentős gyakorlatra tettem szert a kézsebészeti diagnosztika területén. Amikor az intézetet felújították, átkerültem a végtagsebészeti osztályra. Végül ez lett a szakterületem. Azóta általános traumatológiával és a politraumatizált betegek gyógyításával foglalkozom.” Ferencz doktor 13 évet töltött az országos intézetben, majd 1986 májusában Zolczer professzor meghívására a János Kórházban vállalt állást. Itt, ahogy ő mondja: „féket kapott”, negyed évszázada gyógyít a traumán. Szóba kerülnek az egészségügy problémái, nem kerülhetjük ki a mindennapi betegellátásban jelentkező gondokat. A traumatológiai ellátásban óriási szerepük van pl. a korszerű implantátumoknak. Ezek azonban drágák, az egészségügyi támogatásuk viszont alacsony. A szűkös anyagi helyzet sokszor nem teszi

lehetővé az ideális implantátum beültetését. A betegek jelentős hányada idős, szinte mindegyikük csontritkulásban szenved. Számukra az újfajta szögstabil lemezek, vagy az intramedullaris rögzítőanyagok sokkal hatékonyabb gyógyulást eredményeznének. Ráadásul ezekkel a technikákkal elkerülhetőek a hosszú fekvéssel együtt járó szövődmények, mivel a sérült a műtét után sokkal korábban mobilizálható. Aki járt már baleseti sebészeten, tapasztalhatta, hogy mindig sok beteg várakozik a folyosón. Az emberek türelmetlenek, nem értik, miért csak órák múlva kerül rájuk a sor. „Az évtizedek alatt az egészségügyi átszervezések „eredményeképpen” ugyanazt a betegmennyiséget sokkal kevesebb orvos látja el. Elkerülhetetlen a várakozás – folytatja Ferencz főorvos. – Ez nekünk, orvosoknak legalább annyira rossz, mint a várakozóknak, mert nem tudunk annyi időt fordítani a betegeinkre, amennyit szeretnénk. Elfáradunk, operálni, komoly döntéseket hozni pedig csak tiszta fejjel, biztos kézzel lehet. A temérdek beérkezett sérült közül mindig a súlyosabb esetet kell ellátnunk. A régóta várakozó betegek ezt nem értik, és nincs is idő elmagyarázni nekik. Sajnos így orvos és beteg egyaránt feszült, hiába dolgozunk folyamatosan a gyógyulásukért.” Az utóbbi idők jelensége az is, hogy az emberek nem merik igénybe venni a táppénzt, mert félnek, hogy elveszítik az állásukat. A sérülések teljes gyógyulásához viszont nyugalomra, hosszabb pihenésre lenne szükség. Dr. Ferencz János elmondja: öt munkanap alatt átlagosan tíz műtétet végez, s nem mindig lehet kiszámítani egy-egy beavatkozás időtartamát, „fajsúlyát”. Egy férfi érkezett nemrég, felkarján apró szúrással, ami kívülről banális sérülésnek tűnt. A műtőben aztán kiderült: sérült egy fontos artéria is, emiatt végül komoly érsebészeti műtétet kellett végezniük. Éjszaka jönnek a kriminális ese-

tek. Előfordult, hogy a betörő rálőtt a rendőrre, ugyanakkor a bűnöző maga is mellkassérüléssel került felvételre. Az egyik műtőben a „rablót”, a másikban a „pandúrt” operálták. Még ugyanazon az éjszakán érkezett egy nyugdíjas tábornok, akit a Déli pályaudvarnál nyakon szúrtak. Küzdöttek az életekért: végül a sebesültek mindhárman életben maradtak, meggyógyultak. „A traumatológus türelmetlen al-

kat: a baleseti sérülteknél azonnal dönteni, cselekedni kell – vall munkájáról a főorvos. – Kedvelem a gyors tempót, jó érzés, hogy segítségére lehetek az embereknek.” Érdeklődöm: van-e élet a „traumán” túl, mit csinál Ferencz doktor a kórházon kívül? „Szívesen megyek színházba családom bármelyik tagjával. Két nagylányom van, az egyik röntgen szakorvos, a másik közgazdász. Nagyon jól

érzem magam a természetben, talán a gyerekkoromra emlékeztet. Velencén van egy kis gyümölcsös kertünk, ahol többféle alma, őszibarack, sárgabarack, körte és szőlő is terem. A kertészkedés az én igazi kikapcsolódásom. Szüretelünk, családi, baráti összejöveteleket tartunk, és most már a kétéves unokám is velünk tart.” Székely Ilona

A kézmosás éve Kézhigiéniai felmérések a kórházban WHO kezdeményezésére május ötödikét (05. 05.) kézhigiénés világnapnak nyilvánították. S hogy miért kell a kézmosásra külön felhívni a figyelmet Semmelweis után több mint száz évvel. Az egészségügyi világszervezet felfedezte: az egész világon általános jelenség, hogy a kórházakban, klinikákon az orvosok és a nővérek nem fertőtlenítik helyesen és annyiszor a kezüket, mint ahogy arra szükség lenne. Ráadásul egyre fenyegetőbben jelentkeznek az intézményekben az ún. nozokomiális, azaz az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések, amik aránya az invazív medicina előretörésével, a beavatkozások számának növekedésével párhuzamosan emelkedik. Az ilyen típusú fertőzések átvitelében a kéznek nagy szerepe van. Ugyancsak riasztó adat, hogy a kórházakban egyre szaporodnak a multirezisztens kórokozók, azaz olyan baktériumok terjednek el, melyek ellen, a speciálisan kifejlődött ellenállóképesség miatt, egyre kevesebb féle antibiotikum használható eredményesen. Ez szintén nemzetközi jelenség, s általában egyik személyről a másikra a kéz „viszi át” a kórokozókat. Mindezek mellett ebben az évben Magyarországon is óriási gondot okoz az ún. „Clostridium difficile” nevű baktérium, ami a kórházi betegeknél súlyos, akár halálos kimenetelű hasmenést is okozhat. „Kézhigiénés compliance-nek ne-

A

vezzük azt a százalékban kifejezett mutatót, ami kifejezi, hogy az egészségügyi dolgozók a szükséges kézfertőtlenítési műveleteket milyen arányban végzik el. – mondja dr. Rákay Erzsébet, kórházunk Kórházhigiéniai Osztályának vezető főorvosa. – Sajnos ez jelenleg az egész világon alacsony, mindössze 30-40%. A János Kórházban mi is úgy gondoltuk, hogy harcot kell indítanunk az alattomos kórokozók terjedése és a fertőzések ellen, ezért többféle kézhigiéniai programba is bekapcsolódtunk. A kézhigiénés compliance növelése csak úgy lehetséges, ha ismerjük az alapadatokat, s ezután próbálunk meg segíteni oktatással, s az oktatásokat követően egy újabb vizsgálat-

tal mérjük fel az oktatás hatékonyságát. Tavaly márciusban két osztályon: az Urológián és a Sebészeti Osztályon kezdtük el az alapfelmérést, azaz gyűjtöttünk a kézmosásról adatokat úgy, hogy az illető osztály még nem tudott róla. Azt figyeltük, hogy mennyi kézfertőtlenítő fogy, s ebből visszaszámoltuk az 1 ágyra jutó mennyiséget. A felmérés azt mutatta, hogy mi sem térünk el a nemzetközi átlagtól: az adatok alacsonyak voltak. Később már tudtak az osztályokon a felmérésről, valamint oktatást is tartottunk, melyen orvosok és nővérek egyaránt részt vettek. Az oktatás után kis idővel mindenhol kisebb javulást tapasztaltunk. Ezt a programot különböző cégek is támogatják, pl. az Ecolab, me-

lyen keresztül egy nemzetközi programhoz is kapcsolódunk, a mért, beküldött adatainkat kielemzik, s így összehasonlíthatjuk magunkat más országok intézményeinek eredményeivel.” Sajnos a feltételek biztosításával kapcsolatban gyakran merülnek fel problémák. A szűkös anyagi keret nem teszi lehetővé, hogy annyi fertőtlenítőszert rendeljenek az osztályok, mint amennyire szükség lenne. Több kihelyezett adagoló is fontos lenne a fertőtlenítőszer jó elérhetősége végett. Az Országos Epidemiológiai Központ a WHO irányelvei alapján kiadott egy módszertani levelet – amit mi is követünk a kézhigiénével kapcsolatban –, s ez a levél hangsúlyozza, hogy a gyógyszerkeretből ki kell venni a fertőtlenítőszer keretet, mert ha az amúgy is szűkös gyógyszerkeretben van benne, akkor szinte természetes, hogy minden osztály először a szükséges gyógyszereket szerzi be, s csak a maradékot fordítja kézfertőtlenítőszerre. Adott az ördögi kör: ha nem mosunk kezet, több lesz a multirezisztens kórokozó,


s még több, drágább antibiotikumot kell igényelni. A Gazdasági Igazgatóság ellenállása miatt kórházunkban a fertőtlenítőszereket egyelőre nem különítették el a gyógyszerkeretből. „A János Kórházban indult először hazánkban a kézhigiéné tekintetében ún. direkt megfigyeléses módszer – folytatja dr. Rákay Erzsébet. – Ez azon alapul, hogy kolléganőim ott vannak az osztályokon és szúrópróbaszerűen figyelik a munkát. A megadott irányelvek szerint nézik azt, hogy az orvosok, nővérek betartják-e a kézfertőtlenítésre vonatkozó előírásokat, s kitöltenek erről egy speciális kérdőívet. Direkt felmérés volt már pl. a PIC-en, a Neurológián, a Belgyógyászatokon, Pszichiátrián. Ősszel készítünk a felmérésekből egy összegzést, s utána egyenként fel fogjuk keresni az osztályokat, hogy visszajelezzük az eredményeket, s elmondjuk ennek jelentőségét. Az egész felmérés lényege az oktatás, hogy a kézfertőtlenítést mindenki alapvetően fontosnak érezze.” Januártól kórházunk egy másik jelentős Európai Egészségügyi Bizottság által finanszírozott felmérési programban is részt vesz. A nemzetközi vizsgálat keretében tizenöt európai kórházban monitorozzák a centrális katéterrel összefüggő nozokomiális véráramfertőzéseket, azaz szepsziseket, megfigyelik a kézhigiénés gyakorlatot, valamint a centrális katéter szúrási és ápolási körülményeit. A WHO protokoll szerinti irányelvek és módszertan betartását a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályon ellenőrzik.

„A nemzetközi tanulmány két és fél évig, pontosan 30 hónapig tart – mondja dr. Szilágyi Emese a vizsgálat koordinátora. – A munka oroszlánrészét pedig dr. Heid Lórántné Irén epidemiológiai szakápoló, vagy más néven „infekció kontroll nurse” végzi. Ő az, aki gyűjti az adatokat, azonosítja a véráramfertőzéseket, megfigyeli a kézfertőtlenítést, valamint a centrális katéter szúrási és ápolási körülményeit. A nemzetközi irányelvek öt pontban meghatározzák mindegyik területen a megelőzési ajánlásokat, amelyek betartásával akár 50%-kal csökkenhet pl. a véráramfertőzések aránya. A kézhigiénés helyes gyakorlat révén ugyancsak bizonyítottan 30-40%-kal, de akár a felére is csökkenthető lenne minden nozokomiális fertőzés. A projekt alapmérésekkel kezdődik, melynek adatait egy internetes felületen kell rögzítenünk. Kéthavonta kb. 30 megfigyelést kell tenni a projekt koordináló központ utasításai szerint, mely Genfben van. Különböző időpontokban, az intenzív osztály különböző ágyainál történnek a vizsgálatok, hogy kiküszöböljünk minden torzító körülményt. Jelenleg az alapmegfigyelés stádiumában vagyunk, azt látjuk, hogy mindegyik területen nagyon alacsony a complience, akárcsak Európa más országaiban. Később szintén véletlenszerűen fognak kiválasztani öt kórházat, akik az intenzív terápiás osztályon oktatást szerveznek a helyes kézhigiénés gyakorlatról és aztán utómérést folytatnak és reményeink szerint csökkenni fog a fertőzési arány. Öt másik kórházban a helyes katéterrel összefüggő szúrásról és ápolásról szerveznek oktatást, illetve a maradék öt kórházban mindkettőről. Hogy melyik kórház milyen feladatot kap és mikor, erről később küldenek értesítést. A programban számos európai egyetem: a berlini, a marseille-i, a londoni, a freiburgi és a krakkói, valamint a Holland Egészségügyi Központ a WHO és hazánkból az Országos Epidemiológiai Központ is részt vesz. Ilyen magas szintű vizsgálat még nem történt Magyarországon a mi szakmánkban.” Székely Ilona

Szorongó fiatalok, egzisztenciális krízis Pszichiátriai gondozás egy életen át órházunkban a II. Belgyógyászat épületében kapott helyet a XII. kerületi Pszichiátriai Gondozó. A gondozói csapat tavaly márciusban költözött a Jánosba, korábban a Városmajor és a Csaba utca sarkán fogadta a betegeket. De ha visszamegyünk a kezdetekhez, láthatjuk, hogy a pszichiátriai gondozóhálózat már a 60-as években lefedte az egész országot, ennek részeként a hegyvidéki lakosok először a Kiss János altábornagy utcában egy háziorvosi rendelőben kereshették fel a pszichiátert. „A Csaba utca sarkán több mint 20 évig dolgoztunk, a helyiséget a kerülettől bérelte a Fővárosi Önkormányzat – meséli dr. Rocsa Ágota, a Pszichiátriai Gondozó vezetője. – Az épület állapota azonban egyre romlott, a rendelő felújítása komoly pénzbe került volna, ezért született az a döntés, hogy jobb körülmények közé a János Kórházba költözünk. De feladatunk továbbra sem a kórházi betegek ellátása, hanem a kerület, illetve Gyermely és Szomor lakosainak pszichiátriai gondozása a súlyos pszichotikus betegektől kezdve az enyhébb esetekig, de hozzánk tartozik például az értelmi fogyatékos emberek vizsgálata és véleményezése is. A súlyos pszichiátriai betegeket egy életen át gondozni, kezelni kell, van olyan visszatérő betegünk, akinek a kartonja 1968-ból való.” Az új betegek nagy része háziorvosi vagy üzemorvosi beutalóval előjegyzésre érkezik, de a Családsegítő Központ és a Gyerekjóléti Szolgálat is irányít ide pácienseket. Az utóbbi időben az internetnek köszönhetően egyre többen jönnek segítséget kérni beutaló nélkül is, mivel a Gondozó nem beutalóköteles. A két főorvosnál, Rocsa Ágotánál és Kosza Piroskánál, valamint Kőszeg Sáránál, a félállásban lévő pszichológusnál havonta 6-700 beteg fordul meg, s 700-ra tehető az otthonukban is

K

gondozott súlyos betegek száma, akiket a Gondozó négy szakdolgozója rendszeresen látogat, injekciót ad nekik, s ha valaki eltűnik a „képből”, utánajárnak, hol van, mi történt vele. Az ún. terepmunka azért is nagyon értékes, mert egy beteget egészen más a saját környezetében látni, mint a rendelésen. Otthona sok mindent elárul lakójáról. Az így szerzett tapasztalat a diagnózis felállításában és a terápiában egyaránt segít. „Védőnőink és szakdolgozóink közül mindenki több évet töltött pszichiátriai osztályon (többen a Lipóton), vagy gondozóban – meséli a főorvosnő. – Komoly, önálló munkát végeznek, sokszor egyedül kell megoldaniuk a betegek problémáit. Pszichológusunk rengeteg tesztet vesz fel a páciensekkel, ezzel segíti az eredményesebb orvoslást. Korlátozott számban arra is lehetőség van, hogy elsősorban krízishelyzetben lévő betegeket pszichoterápiában részesítsen.” A Gondozóban döntően gyógyszeres terápia folyik, mivel napi 5060 beteget kell ellátniuk 12 órányi rendelési időben, s igazi, a szakma szabályainak megfelelő hosszabb „beszélgetős” pszichoterápiát az időhiány miatt nem tudnak alkalmazni. A pszichoterápiás elemek a terápiás folyamat részeként jelennek meg, hiszen mindkét doktornő rendelkezik pszichoterápiás szakvizsgával is. „A régi időkhöz képest viszont nagy változás, hogy a gyógysze-

res paletta bővült – folytatja a főorvosnő. – A modern gyógyszerek jóval korszerűbbek, kevesebb a mellékhatásuk. Ma már egy betegnek sem kell az egész életét kórházban tölteni, és számos szkizofréniával élő páciensünk végzett el egyetemet, alapított családot a gyógyszeres terápia segítségével. A gondozotti betegkörnél főleg a nagy pszichiátriai kórképek jellemzőek: szkizofrénia, bipoláris zavar, vagy más néven mániás depresszió, a hangulati élet zavara, melynek pszichotikus fázisai is előfordulnak.” Hegyvidékről elmondható, hogy idős kerület, s ez az itteni pszichiátriai betegek életkorán is látszik. Sok hatvan éven felüli lakos szenved depresszióban, demenciában, küzd paranoid zavarokkal. Az egyedül élő idős emberen, ha rosszul lát, hallása meggyengült és kicsit is szorongó, könnyen elhatalmasodnak paranoid gondolatok: panaszkodnak, hogy kamerázzák, figyelik őket, vagy éppen rablótámadástól rettegnek egész nap. Az időskori depressziót sem szabad elhanyagolni, mivel gyakran tragédiával végződik.

A fiatalabb korosztályban egyre többen küzdenek pánikzavarral vagy súlyos szorongással. Az is megfigyelhető, hogy a korábbi időkhöz képest sokkal nagyobb számban keresik fel a Gondozót kényszeres gondolatok, illetve cselekedetek miatt: „Bezártam az ajtót?”, „Eloltottam a gázt?”, de akad olyan is, aki úgy érzi, nem lehet előtte késeket az asztalon hagyni, mert akkor leszúrhat valakit. „Feltűnő, hogy milyen sok személyiségzavaros fiatallal is találkozunk – mondja a doktornő –. Természetesen ők nem úgy jönnek, hogy én személyiségzavaros vagyok, hanem hangulati problémákról, alvászavarról panaszkodnak, vagy éppen az ötödik párkapcsolatuk megy tönkre. Sokszor a háziorvos küldi őket, hogy már többféle altatót, gyógyszert kipróbáltak, de a fiú vagy lány még mindig feszült, ingerlékeny és nem tud elaludni. Rajtuk igazából egy hosszabb pszichoterápia tud segíteni, ezért többeket a Családsegítő Központba irányítunk pszichoterápiás csoportba. Az élethelyzetből adódó krízisek közül mostanában egyre gyakoribb az egzisztenciális krízis. Az eladósodást és a munkanélküliséget nem könnyű feldolgozni még az egészséges lelkületű embernek sem, hát még annak, aki alapvetően sérülékenyebb, érzékenyebb személyiség. Természetes, hogy valaki ilyen helyzetben feszült, szorong és kétségbeesett, még az is belefér, hogy rosszul alszik, de ha közben húsz kilót fogy, összemosódik nála az éjjel és nappal, és képtelen odafigyelni a munkájára, vagy éppen állandóan sír, akkor ez már pszichiátriai eset. Nagyon súlyos depresszióval kerülnek hozzánk állástalan emberek. A jelenlegi negyven-, ötvenévesek nincsenek felkészülve az állásvesztésre. Könnyű azt mondani, hogy ha kétszer egymás után megszűnik a munkahelyünk, akkor meg kell ráznunk magunkat és újra el kell indulni. Sok embernek nincs ehhez eszkö-


ze, nincsenek tartalékok. A pszichiáter ilyenkor abban tud segíteni, hogy az illető hangulatilag rendbe jöjjön, kialudja magát, visszaálljon a testsúlya és tudjon újra döntésképes állapotba kerülni, keressen alternatívákat, mert minden helyzetből van kiút, létezik megoldás.” A pszichiátriai betegek kezelésénél kiemelt szerepe van a családi háttérnek. A gondozóban szinte

minden súlyos beteg családját ismerik, s ha új páciens érkezik, megkeresik hozzátartozóit. Ha erős a családi összetartozás, lehet rá építeni a terápiás folyamatban. A gondozói munka másik fontos eleme a rehabilitáció. Meg kell próbálni a pszichiátriai beteg saját lehetőségei, készségei és képességei mentén elérni valamiféle jobb funkcionalitást. Ez lehet, hogy valakinél csak annyit jelent, hogy képes otthon egyedül felöltözni, nem kell elébe tenni az ételt, képes önállóan ellátni magát, de lehet, hogy valakit a szakemberek vissza tudnak vezetni a munka világába, legalább egy 4-6 órás rehabilitációs munka erejéig. A doktornő beszámol arról is, hogy a pszichiátriának a szociális szférával egyre szorosabb a kapcsolata. Hegyvidéken a Kiss János altábornagy utcában lévő Pszichiátriai betegek közösségi ellátóközpontja, a Félsziget Klubház hétköznap déltől hatig nyitott kapukkal várja az érdeklődőket. Itt négy szociális munkás szervez különféle elfoglaltságokat a betegeknek. Van mozidélután, főzőcske, iro-

dalmi klub, mandala kör, kirándulás. Leülhetnek a betegek a számítógép elé, az internet és a társaság hatására kinyílik előttük a világ. Akad olyan is, aki itt mossa ki a ruháit, mert mosógépet is biztosítanak. „A közösségi ellátó munkatársaival havonta kétszer találkozunk és több rehabilitációra alkalmas beteg esetét megbeszéljük, elmondjuk, kivel mi van, kinek miben kell segíteni – magyarázza a főorvosnő. – A pácienseket mi irányítjuk a közösségbe, főleg azokat, akiknek nincs családjuk, munkájuk, vagy csak rehabilitációs munkahelyen dolgoznak. Így legalább kimozdulnak otthonról, biztonságos közegben tudnak apróbb dolgokat gyakorolni, s van, aki innen tud kilépni egy teljesebb élet felé.” Dr. Rocsa Ágota 25 éve pszichiáter és 8 éve dolgozik a hegyvidéki Gondozóban. Kis kerülőúton lett pszichiáter, akkoriban diplomával a zsebében nem talált Pesten elmeorvosi állást, pályáját laboratóriumban kezdte. Végül Dunaújvárosban vállalt munkát a pszichiátrián, s innen került a János Kórházba dr. Kurimay Tamás osztályára. Amikor üresedés támadt a Gondozóban, nem habozott: elvállalta a hatalmas betegforgalommal járó beosztást. Jól ismeri a kerület pszichiátriai betegeit, ha belépnek az ajtón, azonnal látja rajtuk, ha baj van. Három kisebb helyiségben folyik a rendelés, a negyedik a pszichológusé, ahol csoportterápia is folyik. A szobák napfényesek és feltűnően sok bennük a virág. A legszebb közülük a soklevelű terebélyes fikusz, egy bipoláris beteg ajándéka. A kerületiek gyakran hoznak cserepes növényt, hálásak az itt kapott terápiáért. Ágota reméli: a Pszichiátriai Gondozó továbbra is segítséget tud nyújtani fiataloknak és időseknek egyaránt válságokkal teli világunkban. Székely Ilona

Szemünk fényéért Új berendezés a kórházban szemészeti vizsgálatok új generációját teszi lehetővé az a berendezés, amit a Szemészeti osztályunk használ június vége óta. Az optikai koherencia tomograph (OCT) szemészeti hasznosítása az utóbbi évtized eredménye, felhasználási köre folyamatosan bővül. A vizsgálat során diagnosztikus lézersugár segítségével közel szövettani felbontású képeket kapunk a vizsgált terület, leggyakrabban a retina rétegeiről. A vizsgálat non-invazív, gyakorlatilag minden páciensen (pl. a dializáltak, a pacemakerrel élők, a tartósan véralvadásgátló kezelésben részesülők, az epilepsziások vagy a kisbabát várók) biztonságosan elvégezhető. Ahogyan a neve is utal rá, az OCT optikai módszer. A beteg részéről minimális kooperációt igényel a vizsgálat, rövid ideig tart, és általában nem igényel pupillatágítást. A szemfenék vizsgálatának nehezítettsége esetén, például érett szürkehályog vagy üvegtesti vérzés miatt, előfordulhat, azonban, hogy csak részben informatív vagy értékelhetetlen eredményt kapunk. A szemfenéken első sorban az éleslátás helyét vizsgáljuk, leggyakrabban időskori macula degeneráció (szemfenék meszesedés) és diabeteses retinopathia miatt. A látóidegfő vizsgálata zöldhályog esetén nélkülözhetetlen. A szemgolyó elülső részéről – szaruhártya, csarnokzug és

A

iris – szintén kaphatunk információt az OCT segítségével. Az osztályon rendelkezésre álló készülék ezeken túl alkalmas a szemfenék fényképezésére és fluorszcein angiographiás (FLAG) vizsgálatok elvégzésére is. Az elkészült felvételeket a készülék tárolja és lehetőség van a korábbi képekkel és a normatív adatbázissal történő összehasonlításra is. Megfelelő számítógépes program használatával az eredmények képként továbbíthatóak lesznek a többi osztálynak, a beteg kezelőorvosának, lehetővé téve pl. a cukorbetegség. magas vérnyomás által okozott szemfenéki eltérések objektív követését. Lehetőség lenne akár a világhálón történő

konzultációra is. Jelenleg a vizsgálatról minden esetben szöveges leletet adunk, szükség esetén a képek nyomtatása vagy pendrive-ra másolása is megoldható. Az OCT technika további óriási fejlődés előtt állhat, ami a miniatürizálást, a felbontóképesség további javítását eredményezheti, és így a retináról akár molekuláris szintű információ is nyerhető lesz a későbbiekben. Nagy öröm és szakmai büszkeség számunkra, hogy készülékünkkel a legveszélyeztetettebb betegek gyógyítását tudjuk segíteni. a Szemészeti osztály munkatársai

Kitüntetés Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2011. évben az Óbuda Lakosságának Egészségéért Díjat a Szent Margit Kórház Nephrológiai Osztály vezetőjének, dr. Polner Kálmán főorvos úrnak ítélte oda több évtizedes munkájáért. A díj átadására a kerületi Semmelweis Nap rendezvény

keretében június 23-án került sor. A főorvos úr vallja, a szaktudás mellett a hit és a szeretet az, amit orvosként adni kell a betegeknek. Most e gesztussal a közösség neki tudta kifejezni megbecsülését. Gratulálunk az elismeréshez!


Földimogyorótól a poratkáig Allergia Szakrendelés a Budai Gyermekkórházban Budai Gyermekkórházban több mint harminc éve gyógyítanak allergiás megbetegedésben szenvedő gyerekeket. Egykor még Osváth professzor vezette az önálló osztályt, ahol fekvőbetegeket és járóbetegeket egyaránt kezeltek. Később az egészségügyi átszervezés kapcsán itt is csökkentették az ágyszámokat, s ezzel a fekvőbeteg ellátás megszűnt, a járóbeteg szakrendelés azonban továbbra is fogadta, fogadja az allergiás panaszokkal érkező kiskorúakat. Az utóbbi tizenöt évben emelkedett a szakképzett orvosok és asszisztensek száma, bővült a rendelési idő és a felszerelés is folyamatosan javult. Erre szükség is volt, mivel az elmúlt tíz évben duplájára emelkedett az allergiás beteg gyerekek száma. Elmondhatjuk: az allergia a fejlett országok civilizációs betegsége lett. Az adatok azt mutatják, hogy főleg a nagyvárosi, magasan képzett szülők gyermekei lesznek allergiások, szemben a vidéki környezetben élő családok gyerekeivel. De mit is nevezünk allergiának? Mi okozhat bőrkiütést, ekcémát, szénanáthát, asztmát, szemgyulladást és bizonyos hasi panaszokat? S mitől lehet valakinek életveszélyes allergiás rohama? „Az allergia általában véve fehérjék vagy fák, virágok pora ellen irányuló, megváltozott immunreakció – mondja dr. Kalmár Ágnes, a Budai

A

Gyermekkórház Allergia Szakrendelőjének főorvosa. - A szervezet felismeri, hogy egy bizonyos virágpor, vagy tehéntej fehérje az ő számára idegen, s ez az immunreakció különféle tüneteket produkál. Normál esetben a nem allergiás ember szervezetében még a csecsemőkorban kialakul a tolerancia (pl. a tehéntej tekintetében), és a szervezet később már nem érzékeli idegennek ezt a fajta fehérjét, ezért nem is reagál rá. Ugyanez a helyzet a parlagfű virágporával is. A „normális” szervezet nem reagál immunreakcióval a pollenre, az allergiásé igen. És jön a kötőhártyagyulladás, köhögés vagy az asztmatikus fulladás. Sajnos az is megfigyelhető, hogy ahogy a betegek száma nő, úgy egyre korábbi időpontra, életkorra tolódik az allergia megjelenése.” A szakorvosok az allergiás tünetek életkor szerinti megjelenését „allergy march”, azaz allergiás menetelésnek hívják. Csecsemőkorban leginkább az ételallergia jellemző, és az allergiás tünet gyakran ekcéma formájában jelentkezik, de lehetnek valódi hasi panaszok: hasmenés, haspuffadás, csökkenhet a csecsemő súlya, esetleg véres széklete is lehet. Vannak esetek, amikor az ekcémát genetikai tényező okozza és nem allergia váltja ki, de sokszor a főételek: tej, tojás és a búzaliszt fogyasztása felelős a panaszokért. Előfordul,

hogy enyhébb lefolyású az ételallergia és nem is könnyen vehető észre. Ezért nagyon fontos az alapos kivizsgálás, mert ok nélkül nem jó, ha szigorú diétára fogunk egy kisgyereket. Csecsemőknél speciális vérvizsgálat segít az allergia azonosításában, de itt nincs azonnali eredmény. Nagyobb gyerekeknél a bőrteszt rögtön választ ad. A legbiztosabb azonban az ételelhagyás, illetve az ételterheléses próba. Szerencsére a tej-, tojásés a búzaliszt-allergiát a legtöbbször kinövik a gyerekek, 2-3 év alatt ugyanis kialakul az ő szervezetükben is a tolerancia. „A földimogyoró-allergiával már rosszabb a helyzet, ugyanis nagyon súlyos reakciót okoz és ritkán nőhető ki – folytatja Kalmár főorvosnő. – Ha egy erre érzékeny kisgyerek mogyoróvajtartalmú ételt eszik, azonnal kiütése lesz, megdagad az ajka, valamint életveszélyes sokkos állapotba is kerülhet. Nagyon fontos, hogy a szülő és a háziorvos időben észlelje ezt a reakciót és minél előbb a megfelelő helyre irányítsa a gyereket. Ha már a vizsgálatok beazonosították, hogy mire allergiás a gyerek, akkor a szülő és a gyerek kezébe adunk egy ún. sürgősségi ellátási tervet, hogyha legközelebb megtörténik, hogy mégis fogyaszt ebből az ételből, akkor tudja, hogy milyen gyógyszerhez vagy injekcióhoz kell nyúlni, illetve milyen telefonszámot kell felhívni: mentőt, családorvost, iskolaorvost. A mogyoróvajat ráadásul nem könnyű elkerülni, ugyanis nagyon sokféle étel tartalmazza. De az igazság az, hogy bármilyen ételre lehetünk allergiásak.” Talán kevesen tudják, de a hüvelyesek, különösen a zölborsó is kiválthat súlyos allergiás rohamot, egy óvodás gyerek akár életveszélybe is kerülhet egy zöldborsófőzelék miatt. De szerepel a listán a kivi és a pisztácia is. A tinédzser- és fiatal felnőttkorra jellemző, hogy aki gyerekként virágporra allergiás, pl. szénanáthát kap, később allergiássá válhat bizo-

nyos zöldségekre, gyümölcsökre, vagy fűszernövényekre is, mert a botanikai rokonság miatt keresztreakció léphet föl. Egy parlagfűre allergiás fiatalnak pl. kiütései lehetnek, megdagadhat az ajka, amikor görögdinnyét eszik. Ez persze nem azt jelenti, hogy az allergiás gyerek nem ehet zöldséget, gyümölcsöt, de mindenkinek tudnia kell a lehetséges keresztreakcióról, de ez mindenkinél egyéni, s még az is előfordulhat, hogy semmiféle zöldséggel vagy gyümölccsel nem lesz soha gondja. Az allergia szakrendelőbe beutalóval érkezhetnek a kiskorú paciensek, de senkit sem küldenek el, ha az aggódó szülő egyenesen idehozza gyerekét. Sok olyan beteg van, aki először allergiára gyanakszik és különféle bőrproblémával, köhögéssel vagy éppen hasfájással keresi fel a rendelőt, majd a vizsgálat után kiderül, hogy a panasz a bőrgyógyászatra, pulmonológiára vagy a gasztroenterológiára tartozik. „Szerencsés helyzetben vagyunk, mert minden szakember megtalálható ezen a helyen – mondja Ágnes. – Elindítjuk a kivizsgálást, s ha felmerül pl. a tejcukorérzékenység gyanúja,

megkérjük a megfelelő vizsgálatot és mehet tovább a kisgyerek a gasztroenterológiára. Nagyon jó az együttműködésünk a társszakmákkal és a János kórház területén lévő Gyermekosztállyal. A súlyos betegeket azonnal átküldhetem a fekvőbeteg részre, de mi is fogadunk kivizsgálásra gyerekeket a Diós árok mellől. A napokban pl. egy kislány rosszul lett a mákos tésztától és a Jánosba vitték. Amikor jobban lett, hozzánk került, hogy kiderítsük: vajon mák allergia áll-e a görcsös rosszullét mögött.”

Az allergia másik gyakori kellemetlen tünete a szénanátha és az asztma. Kisdedkorban inkább az a típusú asztmás hörghurut jelentkezik, ami még nem az allergiához köthető, hanem inkább a vírusfertőzésekhez. De kezelni ugyanúgy kell, mintha asztmája lenne a gyereknek. Folyamatos gyógyszerelést és gondozást igényel, amit az allergia és a pulmonológia szakrendelőben egyaránt elvégeznek. Az allergiás asztmatikus köhögés felnőtt korra kinőhető, de van, akinél „valódi” asztma alakul ki, amit akár évekig hosszasan kell kezelni. „Lehet, hogy a beteg nem is veszi észre, hogy asztmás, csak azt tudja, hogy allergiás a parlagfűre – magyarázza Kalmár főorvosnő. – Ilyenkor megkérdezzük: hogy bírja a futást, van-e nehézlégzése, és kiderül, hogy bizony sípol futás közben. A szénanátha általában az 5-6 éves gyerekeknél jelentkezik először, de volt már kétéves szénanáthás páciensem is. Minden allergiás gyereket folyamatosan ellenőrizni kell, nem rosszabbodott-e az állapota, nem alakult-e ki egy újabb allergiás betegsége. Az allergia mindkét irányban változhat: javulhat és rosszabbodhat is. A kezelés legfőbb célja, hogy megakadályozzuk a rosszabbodást. A szülőket és a gyerekeket a betegség minden részletéről felvilágosítjuk, tájékoztatjuk a gyógyszerek mellékhatásairól, az orrspray használatáról. Ételallergiánál dietetikus segít a megfelelő étrend kialakításában. Van olyan betegem, aki egész

kisfiúként került hozzám, s még mindig engem keres fel, pedig már húszéves egyetemista.” Korunk jelensége, hogy egyre többen, egyre többféle virágporra allergiásak. Ágnes elmondja: Budapest levegője a lehető legrosszabb egy allergiás gyerek számára, hiszen a virágporon és a gombaspórán túl még különféle szennyezőanyagok is rontják a levegő minőségét. És akkor még nem beszéltünk a lakásban található allergizáló apró élőlényekről: a háziporatkákról. A kis pókfélék nagyon megkeseríthetik az ember életét, beleeszik magukat a plüssállatokba, kárpitozott fotelekbe, matracokba és ekcémát okozhatnak. Ilyenkor ki kell dobni az összes plüss játékszert és érdemes atka vegyszerrel takarítani. Nagyobb gyerekeknél figyelni kell, hogy milyen tusfürdőt, arckrémet, mosószert, öblítőt használnak, hiszen ezek is kiválthatnak allergiás reakciót. Az allergiás tüneteket nem szabad elhanyagolni, hiszen a gyerekeknél egy ártalmatlannak tűnő viszketésnek, szénanáthának is súlyosabb következményei lehetnek. A kisgyerek először nem tud jól aludni, fáradt és ingerlékeny lesz, nem tud koncentrálni az iskolában, ez kihat a magatartására is: agresszívvá válhat. A Budai Gyermekkórház Allergia Szakrendelője a hét minden napján fogadja a gyerekeket. Ez alól az augusztus sem kivétel, hiszen a betegforgalom csak nő: támad a parlagfű. Székely Ilona


Hogy a beteg dönthessen Betegedukációs tábor Diósjenőn

eggel fél 8-ra értem a diósjenői kempingtábor bejáratához. „A vesések merre vannak” – kérdeztem a portán. „Jó helyen jár. Fenn vannak a réten. Most kezdik a reggeli tornát” – igazított útba egy kedves fiatalember. A réthez érve reggeli ámulatba estem. Szikrázó napfény, háttérben a Börzsöny gyönyörű dombjai, andalító keleti zene, s egy nyugodt embercsoport, amely Tai Chi gyakorlatokat végez. A rét középen Gervai Miklós Tai Csi-tanító, aki harmóniát sugalló kék ruhájában éppen köszönti a tornán megjelenteket „Már azt hittem ide sem ér” - jön elém és köszönt örömmel, joggingöltözékben Polner főorvos úr. „Álljon közénk és ébredjen velünk” – invitál köreikbe, ami rám is fér a kora reggeli vezetés után. A mester nyugodt hangjával szinte kéri és kommentálja, a zene szuggerálja a gyakorlatokat. Egy óra zene és laza mozgás, s tényleg elfelejtettem, hogy honnan is jöttem. Ezt követően Kis Andi, a Nephrológiai Osztály szociális munkása elszállásol a kemping egyik faházában és reggelit hoz. Tejet, joghurtot, felvágottat, sajtot, vajat, paprikát, paradicsomot, amit minden itt nyaraló vesebeteg is

R


kap, térítés nélkül. Az egész tábor egyhetes költségeit ugyanis a Szent Margit Kórház Vese Alapítványa fedezi. Polner főorvos úr már 5 éve tart veseelégtelenségben szenvedő betegeknek és családtagjaiknak oktató, felvilágosító tábort a betegségükről, évente általában két alkalommal. 1012 beteggel és legalább ennyi hozzátartozóval elvonul egy szép helyre, most 10. alkalommal Diósjenőre, s egy héten át együtt él velük. Elő-

adásokat tart és szervez a vesebetegség kialakulásának okairól, a betegség karbantartásának módjairól, a diéta összeállításáról, az életvitel fontosságáról, a dialízis lehetőségeiről. A mostani tábor betegei ún. pre-dialízis fázisban vannak, tehát vesebetegségük még konzervatív kezelésekkel karbantarthatóak, de előbbutóbb a dialízis valamilyen formájára szükségük lesz. Edukációs célból tehát a leghasznosabb periódus, mert azon túl, hogy a beteg szembesülhet betegségével, megkönnyítheti ezáltal annak elfogadását, ugyanakkor rádöbbenti a beteget és a hozzátartozóját, hogy milyen sokat tehet annak érdekében, hogy a dialízis kezelés indítását kitolja. Ha erre később mégis szükség lesz, akkor maga dönthet az életformáját később nagyban meghatározó dialízis formájáról is. Reggel 9-kor az ismeretterjesztő előadások előtt az Egy csepp emberség című könyvből a főorvos úr egy idézetet olvas Dr. Muszbek Katalintól, amely kapcsolódik az előző nap este levetített film témájához, han-

gulatához is. Polner főorvos úr jól tudja, hogy az egész embert kell gyógyítani, s egészben a lelke is benne van, nem csak a teste. A gondolatai is, amelyekkel nem mindig foglalkozunk kellő intenzitással, amíg egészségesek vagyunk. Az emberi kapcsolataink minőségei is, amelyekről megint csak akkor gondolkodunk el, ha valamilyen baj, betegség ér minket. Ezt követően Polner Kálmán és dr. Zakarné Zsibi főnővér beszélnek a peritonális dialízis (PD) kezelés lehetőségeiről, előnyeiről, hátrányairól. Ozmózis, diffúzió, kiegyenlítődés, lelkierő, szembenézés, elfogadás, mozgás, diéta, méregtelenítés, kifolyatás, befolyatás szavak repkednek váltakozva Polner főorvos úr előadásában. Sokat, szinte mindent akar közölni a betegeivel, hozzátartozókkal, amit fontosnak tart. Bemutatják azt a kezelési formát, amely otthoni kezelést tesz lehetővé, szemben a hemodialízis kezeléssel, amely intézményhez kötött, szervezett körülmények között folyó betegség-karbantartás. S mindezt egy a táborban jelenlévő beteg, Reményi András „fellépésén” keresztül. András egyébként korábban hemodialízisre járt, de „nem tetszett” – ahogy lakonikusan mondja, s megtanulta az otthoni kezelést lehetővé tevő CAPD-t. Láthatóvá, kézzelfoghatóvá válik a jelenlévők előtt, hogy mennyire szabadabb életformát tesz lehetővé a dialízis ezen módja. Jobban kell a betegnek a kezelés folyamatában részt vennie, több mindent kell ismernie, de sokkal több mindent végezhet, egyenletesebb a vérképe is. Az előadáson részt vevő betegek eközben egy munkafüzetet is vezetnek. „Vesebetegséggel élni” a munkafüzet címe, amit egy svéd fogorvos professzor írt, aki maga is veseelégtelenséggel él. A világhírű könyv segítségével az ismeretterjesztésen túl grafikonok, táblázatok megalkotásán, kitöltésén keresztül kontrollálhatják a betegek diétájukat, vérnyomásukat. A munkafüzet szintén az osztály alapítványának költségén készült. Ezt követi dr. Váry Annamária pszichológus előadása, lényegében beszélgetése a betegekkel, hozzátartozóikkal betegségükről. Erős indulatok, érzelmek szakadnak fel olykor, attól függően, hogy valaki hol tart betegsége elfogadásnak folyamatában. Kétségek, kétség-

beesés, sírás, felülkerekedés, humor érzelmi stációi hullámzanak a betegek és hozzátartozóik körében. Ritka élethelyzet, mert azt észlelem némely esetben még házastársak, szülők, gyermekek is csak most, itt beszélnek egymásnak, egymásról először a betegséghez kapcsolódó bizonyos problémáikról. Hogy mit csinál a másik jól és mit tenne ő másképp. Hogy mire számítana még a környezetétől, a vele együtt élő családtagoktól. Két család történetében előkerül a közvetlen családtag által felajánlott veseadományozás is. Kétségekkel teli nagylelkű, szeretetteljes pillanatok. Hosszú gyötrődések, elszánások, visszalépések, ismételt elszánások, felszabadult energiák, mély humánum húzódik a döntések mögött. Az interaktív előadás befejeztével némi szünet következik. Szabad percek az ebéd előtt, amikor a betegek és családtagok egymással, valamint az osztály jelenlévő munkatársaival: Polner főorvos úrral, Zsibi főnővérrel, Kis Andival is kötetlenebbül beszélgethetnek, kérhetik tanácsaikat. Ebéd, remek zöldséges húsleves és milánói makaróni, kifogástalan minőségben, nyilván kalóriában is, az egyik helyi étteremből a helyszínre szállítva. Az ebéd utáni pihenőidőben elgondolkozom Polner főorvos úr statisztikáin. A világon kb. 2 millió ember él művesekezeléssel, s ebből félmilliónál kerül csak sor veseátültetésre. Magyarországon – 2009-es adatok szerint – közel 6000 vesebeteget dializáltak krónikusan (3 hónapnál régebb óta), s ebből csak 780 beteg tud-

ja vagy akarja választani a CAPD-s, tehát önkezeléses dialízist, a többi beteg intézményes, szervezeti keretek közé jár kezelésre, amely nyilván jelentősen korlátozza életminőségét. A világban létezik már otthoni hemodialízis, nálunk azonban ez még nem engedélyezett. Csak a hasi-dilízis végezhető otthon, ehhez viszont nagyon fontos e lehetőség megismertetése és a betegek folyamatos képzése. Délután folytatódnak az előadások, s meglátogatjuk a diósjenői táborban felszerelt Haemobil művesekezelő állomását is. Zsibi főnővér bemutatja, elmeséli, hogy hogyan zajlik egy ilyen művesekezelés. Kérdések, figyelem, mérlegelés látszik a betegek arcán. A bemutató megindítja a gondolkodást. Késő délután

végzünk a szervezett programokkal, ez után ismét Tai Csi mozgásra, frissítésre, relaxálásra, Dobozy Irén gyógytornász vezetésével terápiás mozgásra van lehetőség. Sokan

igénybe is veszik. A vacsora és az elhangzottak emésztése csendben, nyugalomban, elmélyülten folyik. Séta, beszélgetések, filmnézés. Mert Polner főorvos úr minden estére egy

filmet is választ, amely többnyire beteg emberekről, a betegségről az azzal való küzdelemről szól. Ottlétemkor Rob Reiner 2007-ben készült remek vígjátéka, a Bakancslista került levetítésre. A film két haldokló rákbetegről szól, akik haláluk előtt még listát készítenek eddig megvalósulatlan, de most megvalósítandó álmaikról, vágyaikról. A film az örömök megszerzésének fontosságáról és képességéről szól, s két kiváló színész: Jack Nicolson és Morgan Freeman alakítása teljessé teszi élvezetünket. Este 10 óra, Polner főorvos úr kikísér és még hosszan beszélgetünk az autóm mellett a betegek és hozzátartozóik tanításának, beavatásának fontosságáról. Orvos, aki a teljes emberségével gyógyít, aki a betegséget is az élet szerves részének tekinti, s nem kizárólag ő akar dönteni a gyógykezelés módjáról. Becsüljük meg érte. Balázs Magdolna

Táborok a Budai Gyermekkórházban Lehet egy kilóval kevesebb? órházunk hagyományt teremtett az élményterápiát is tartalmazó komplex gyermekgyógyászati rehabilitációs programjaival és a nagy sikerre való tekintettel idén ismét megrendezte a túlsúlyos gyermekek egészséges életmódra nevelő táborát. Ez az évről évre várt esemény nagy tiszteletnek örvend kis betegeink szüleinek, és néha maguknak a gyermekeknek a körében is. Minden évben már április derekán elkezdenek érdeklődni a szülők, mikor lesz a tábor. A rendelkezésre álló helyek pedig pillanatok alatt betelnek. A táborba azon gyerekek kerülhetnek be, akik a Budai Gyermekkórház Obesitas Szakrendelését megjárták, kivizsgálásra kerültek és beigazolódott, hogy nincs olyan endokrin-, vagy egyéb betegségük, amely az elhízás hátterében állna. A tábornak a

K


Rehabilitációs Osztály ad otthont, melynek vezetője, Medvecky Erika főorvosnő idén, nagyon bölcsen, kifejezetten azt kérte, hogy azon gyermekeknek javasoljuk a tábort, akikben látunk motivációt a fogyásra. Ez a döntés igen jónak bizonyult. Ugyan első nap a gyermekek még nemigen voltak hajlandóak kikelni az ágyból, és közölték, hogy ők úgyis mindent tudnak, és mindent unnak, de a kolléganők sikeresen motiválták őket, olyannyira, hogy a hét végén már teljes lelkesedésben olvadoztak le (ekkor volt az a 2 hét forróság éppen) gyalog a Rózsadombról a Szigetre, vagy más úti cél felé. A programok mindig igen tartalmasak, köszönhetően Boldog Ibolya főnővérnek és Csapatának, akik életüket és vérüket adják, hogy a gyerekek bejuthassanak a Sziklakórházba, vagy éppen a Vadasparkba. A külsős

programokon túl minden nap kétszer tornáznak, egyénre szabott dietetikai oktatásban van részük, melyet a gyakorlatba is átültethetnek dietetikusaink, Zimonyi Krisztina és Pólyik Emese segítségével, azaz lemennek a piacra vásárolni és azután maguk készítik el az ételt, grillezik meg, és persze maguk is fogyasztják el. Ennek anyagi támogatását az Aprónép Alapítvány a Gyermekek Megsegítésére állja, köszönet nekik ezúton is. Természetesen mindezek mellett ellátjuk az ambuláns és osztályon fekvő más kis betegeinket is. Az Aprónép Alapítvány egyébként nem csak anyagi hátteret biztosít, de a kuratórium tagjai, dr. Madarasi Anna főorvosnő és Papp János színművész aktívan bevetik magukat a kirándulásokba, valamint a többi önkéntes segítő beszervezéséből is kiveszik a részüket. A tábor

fénypontja pedig mi lehetett volna más, mint egy cukrászdázás! Szerencsére a közelben van egy diabetikus cukrászda, amelyet meglátogathattak a táborozók, persze mértéket itt is tartva. A tábor sikerességét bizonyítja a 2 hét alatt elért átlagosan 3-4 kg fogyás, melynek legfőbb értéke az az üzenet az otthon már régóta fogyózással küszködő gyermekeink és szüleiknek, hogy bizony lehet fogyni, csak oda kell figyelni. Sajnos idén elmarad a Nagy Fogyás vetélkedő, valamint Béres Alexandrát sem tudtuk anyagi okok miatt meghívni, de ennek ellenére úgy gondolom a tábor primeren sikeres volt (ezt bizonyítja, hogy van, aki már a jövő évi táborra be akart iratkozni). Secunderen akkor lesz sikeresnek nevezhető, ha a gyermekek otthon is akarják és képesek folytatni az itt tanultakat. Tapasztalatom szerint ez a dolog nehezebbik része. De azért: JÖVŐRE VELETEK UGYANITT! Dr. Tobisch Borbála

Mi nem felejtünk – Felsőzsolcai gyerekek táboroztatása Felsőzsolcán 2010-ben hatalmas árvíz pusztított. Akkor ismerkedett meg az ottani orvosokkal dr. Madarasi Anna orvosigazgató-helyettes, aki mag is önkéntesként dolgozott. Dr. Magyar Erzsébet gyermekorvos hívta fel a figyelmét arra, hogy a krónikus betegségben szenvedő gyermekek nem jutnak el nyaralni. Az egész ország összefogott, hogy segítse az árvízkárosult gyermekeket, a legtöbbjük el is jutott valamilyen táborba, üdülőbe, ahová viszont a krónikus betegek nem mehettek, vagy szüleik nem merték elengedni őket. Ezt látva ajánlotta fel, hogy kórházunk Gyermekgyógyászati Rehabilitációs Osztályán tudjuk fogadni őket, hiszen az osztály profiljába jól illeszkedik ezeknek a gyermekeknek a fejlesztése. Idén második alkalommal jöttek, most hét gyermeket fogadtunk. Hogy valóban nyaralás is legyen az itt tartózkodás, az Aprónép Alapít-

vány a Gyermekek Megsegítésére is segített. Minden nap tartalmas programot szerveztek a gyerekeknek, beköszöntek a vízilovaknak az Állatkertbe, megszámolták a tornyokat a Parlament tetején, lemerészkedtek a Szemlő-hegyi barlangba, elámultak

a Közlekedési Múzeum kiállításán. Mindezt összefogással, a kórházi dolgozók szabadidejükben is a gyerekekkel voltak, alapítványi önkéntesek is segítettek. Köszönjük mindannyiuk munkáját a kis táborozók nevében is!

Gyermekgyógyászati esték Budán A tünetektől a diagnózisig kkreditált tanfolyam indul dr. Blatniczky László főorvos úr koordinálásával (tel.: 345-0602) a Budai Gyermekkórházban szeptember közepén. A

A

tanfolyam célcsoportjába a házi gyermekorvosok tartoznak, akik 8 kreditpontot kapnak a tanfolyam elvégzéséért. A minden hónap második szer-

dáján (szeptember és december között) koraeste tartott előadások díjtalanul látogathatóak. Jelentkezési határidő 2011. szeptember 14.

Részletes program: 2011. 09. 14. szerda 17:00 Haematuriák és proteinuriák. A tünetektől a diagnózisig Dr. Martyn Mária 2011. 09. 14. szerda 17:30 Tünet, vagy diagnózis az obesitas? Dr. Muzsnai Ágota orvostudomány kandidátusa 2011. 09. 14. szerda 18:00 Migraine? Epilepsia? Dr. Altmann Anna 2011. 09. 14. szerda 18:30 Konzultáció az előadókkal 2011. 10. 12. szerda 17:00 A tünetektől a diagnózisig a fejlődésneurológiában Dr. Berényi Marianne orvostudomány kandidátusa


2011. 10. 12. szerda 17:30 A nehézlégzés és a stridor Dr. Madarasi Anna Ph.D 2011. 10. 12. szerda 18:00 Szívzörej – Szívbetegség? Dr. Környei Vilmos 2011. 10. 12. szerda 18:30 Konzultáció az előadókkal 2011. 11. 09. szerda 17:00 Szemészeti differenciál diagnosztika Dr. Hangyál Éva 2011. 11. 09. szerda 17:30 Meteorizmus Dr. Micskey Éva orvostudomány kandidátusa

2011. 11. 09. szerda 18:00 Collapsus? Epilepsia? Dr. Kassai Mária 2011. 11. 09. szerda 18:30 Konzultáció az előadókkal 2011. 12. 07. szerda 17:00 Polidypsia - Diabetes? Dr. Blatniczky László orvostudomány kandidátusa 2011. 12. 07. szerda 17:30 Alacsonyság Prof. dr. Péter Ferenc a tudomány doktora 2011. 12. 07. szerda 18:00 Váratlan elesések Dr. Medveczky Erika PhD 2011. 12. 07. szerda 18:30 Konzultáció az előadókkal

Postaládánkból betegek vagy hozzátartozóik által írt postai levelek mellett, amióta az intézménynek új honlapja van, elég egy kattintás, és máris kapcsolatba léphetnek a Kórházzal. Vannak, akik előzetes híresztelésekre adva, félve jönnek be hozzánk, de aztán: „A Kórházat eléggé negatívan állították be előttem. Én személy szerint kellemesen csalódtam. Köszönöm nagyon szép munkát végeztek, jól sikerült a műtét (Sebészeti osztály). Külön köszönet Tóth Gábor dr -nak ,Wágner Attila dr-nak. Nagyon szép munkát végeztek ,akik látták a sebemet nem hitték el, hogy sérvvel műtöttek.” Az egyik levél írója a Fül-OrrGégészeti Osztályon feküdt, ahol a manduláját vették ki. „Szeretnék köszönetet mondani Önöknek, amiért olyan orvosi ellátásban részesítettek engem, amelyet még soha sem tapasztalhattam meg. Kiss Sándor doktor úr nemcsak szakmailag, de emberileg is példa lehet sok-sok orvos kolléga számára. Annyi kedves, bátorító szót kaptam tőle, amelyet eddigi életemben egyetlen kórházi ellátás során sohasem.”

A

A másik levél szerzője egy olyan helyzetben került a kórházba, amit mindenki szeretne elkerülni: a gyermeke sérült meg, és a Gyermeksebészetre kellett jönniük. „Dr. Fang-Tóbiás Adrienn doktornő végtelen kedvességgel, gyengédséggel és szakszerűséggel látta el a kislányomat. Továbbá nyugodt és kedves derűjével hozzájárult ahhoz, hogy a gyermekben semmiféle félelem ne merüljön fel a kezelések kapcsán. Mivel a doktornő nem fogadott el semmilyen köszönetet, úgy gondoltam, hogy ezt az utat választom hálánk kifejezésére. Gratulálok a kórháznak az ilyen orvosokhoz, és bízom benne, hogy ez valamilyen formában eljut a doktornőhöz is.” Eddigi legmeghatóbb levelünket hagytam a végére. Írója Terka néni a Szent Margit Kórház Geriátriájáról. Kézzel rótt gyönyörű sorait az egész osztálynak szánta, még címet is adott levelének: Fehérruhás testőreink. „Annyi figyelmet és gyengédséget kaptam tőlük, hogy elfelejteni nem tudom. Például: A. főnővér ment a folyosón, látta, hogy a széken az ágy mellett üldögélek, hozzám lépett és mondta, hogy kapaszkodjak a

nyakába, és a 90 kilós testemet egy pillanat alatt feltette az ágyra. …Ne feledjenek el Nővérkék, mert én emlékezni fogok.” Az internet korszakában sokan megosztják velünk ötleteiket, javaslataikat is. Ennek külön örülünk, mert így sikerül az Önök igényei szerint változtatnunk, ahol lehetséges. Egy hölgy pl. azt javasolta, hogy jelentessük meg a honlapon a nőgyógyászati szakrendelések havi orvosbeosztását. Márkus főorvos úrban segítő partnerre találtunk, azóta minden hónapban felkerül ez az információ is honlapunkra. Több kérés érkezett a Synlab Laboratórium járóbeteg részének nyitva tartásával kapcsolatban. Csernák főorvos úr is segítőkészen reagált. Rövid átfutási idő után hetente két napon (kedden és csütörtökön) meghosszabbították a leletek átvételének időszakát. Kedves Betegek és Hozzátartozók! Köszönjük, hogy időt szakítottak arra, hogy pozitív élményeiknek, benyomásaiknak is hangot adjanak. Igyekszünk a jövőben is méltóak lenni az elismerő sorokra. Köszönjük ötleteiket is, számítunk rájuk a jövőben is!

HÍREK – ESEMÉNYEK Régi-új főnővérek részlegvezetőként dolgozott. Szalóki Sándorné az Ápolási osztályra cserélte fel a Krónikus Belgyógyászatot, ahol Mészáros Edit látja el júliustól a főnővéri feladatokat. Ő diplomás ápoló és a Honvéd Kórházban anaestesiológiai szakasszisztensként dolgozott. A Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályon Tóbi Imrénét Az elmúlt időszakban több osztályon is főnővérváltozás történt. A III. Belgyógyászat-Kardiológián Clementis Györgyné nyugdíjba ment, helyére Bódis Nikoletta Mária egyetemi okleveles ápoló pályázott sikerrel. Július 1-jétől köszönthetjük a kórházban, hozzánk egy egynapos sebészeti ellátást nyújtó klinikáról érkezik, ahol

próbálja meg Jakabné Harcsa Erzsébet diplomás ápoló pótolni június 15-től, aki vidékről költözött Budapestre. Az Onkológiai osztályon megbízott főnővérként az eddig is az osztályon dolgozó Feksziné Osz tolykán Emese irányítja az ápolási munkát. Mindannyiuknak jó munkát és sok sikert kívánunk


Önkéntes szűrőnapok

Kollégáimmal idén májusban második alkalommal tartottunk ingyenes szűrőnapot egy III. kerületi általános iskolában. Az ökoiskolában fontosnak tartják az egészségnevelést és mivel magam is III. kerületi lakos vagyok szívesen szerveztem meg a szűrést. Tavaly egészségnevelő előadást is tartottunk az egészséges életmódról és a természetes kozmetikumokról. A szűrőnapot az iskola által szervezett családi nap keretében valósítottuk meg. A szűréseken lehetőség volt vércukor-, koleszterin-, vérnyomás-, pulzusmérésre, testsúly-, testmagasságmérésre, BMI számolásra és dietetikai ta-

nácsadásra. Nagy volt az érdeklődés, mindkét évben több, mint 100 főt szűrtünk meg a négy óra alatt. Sok volt a gyermek, de jó példával jártak elöl a pedagógusok, a szülők és hozzátartozók is. Az esetek mintegy egyharmadában találtunk olyan eltérést, mellyel javasoltuk, hogy jelentkezzenek a háziorvosnál, vagy szakrendelésen. Nagy számban voltak túlsúlyos és hypertóniás betegek (sajnos a gyermekek között is), de sok magas koleszterinnel élő felnőttet is találtunk, akik eddig nem is tudtak az eltérésről. Idén augusztusban, pedig egy vidéki faluban Nagylókon is tartottunk szűrőnapot, ahol szintén nagy érdeklődés követte programunkat. Itt még nagyobb jelentősége volt a szűrésnek, mert minden második embernél találtunk valamilyen eltérést és javasoltunk szakellátást. Magunk terveztünk szűrőlapot, melyen feltüntettük a betegek személyes adatait, a mért paraméterek

Diákok a Kórházért, és magukért

eredményét és természetesen a további vizsgálatokra, diétára, és szakellátásra való javaslatot. A szűrőprogram végén ajándékcsomagokat sorsoltunk ki azok között, akik a szűrésen részt vettek, de arra is volt lehetőségünk, hogy mindenkinek, adjunk egy apró ajándékot, aki megjelent a vizsgálatokon. A szűréshez szükséges eszközök egy részét osztályunk biztosította, nagyobb részét gyógyszercégek biztosították, mint ahogy a szóróanyagokat és az ajándékokat is. Ezúton is szeretnénk megköszönni prof. dr. Winkler Gábornak és a gyógyszercégeknek (Roche Magyarország Kft., 77 Elektronika Kft., Lilly Hungária Kft., Novo Nordisk Hungária Kft., Berlin-Chemie Menarini Kft., Sanofi -Aventis Zrt.) a támogatást, mert nélkülük nem valósulhatott volna meg a program és természetesen kollégáimnak, akik önkéntesen vállalták a szűréseken való részvételt. Fontosnak és hasznosnak tartjuk a primer prevenciót és továbbra is tervezzük iskolákban és vidéki kis falvakban a szűréseket. Eisenhauerné F. Andrea II. Belgyógyászat Helyreigazítás Az előző lapszámunkban sajnos egy fotó megtréfált bennünket. A Szakmai Kollégiumok tagjait bemutató írásunkban dr. Haris Ágnes neve mellett dr. Harisi Rebeka fotója jelent meg. Elnézést kérünk mindkét érintettől, és reményeink szerint most e sorok mellett már Haris főorvos asszony fotóját láthatják.

A műszaki osztály kezdeményezése alapján kórházunkban június, július, augusztus hónapokban lehetősége volt az itt dolgozó kollégák gyermekeinek nyári munkavégzésre. 13 fiatal munkaerő tudott élni ezzel a lehetőséggel. Kerítést és öltözőszekrényeket


festettek, valamint segítettek az I. Belgyógyászati osztály kifestésénél is. Köszönet Andri György és Kis János festő uraknak, a Mű szaki Osztály munkatársainak, akik gondos odafigyelésükkel, szakmai iránymutatásukkal segítették a fiatalok munkáját

Számítógép nélkül nem megy… Igaz ez, amennyiben a kijelentést egy kórház mindennapjaira értjük, és tudják ezt a Europ Assistance Magyarországnál is. Immár több éves sikeres együttműködés (új játszótér kialakítása, egyéb adományok) újabb gyümölcse az a 10 számítógép – a 2011-es elvárásoknak megfelelő konfigurációval –, melyeket Kalmár László ügyvezető igazgató adott át augusztus 12-én dr. Torgyik Pál orvosigazgató jelenlétében dr. Madarasi Anna osztályvezető főor-

És mégis élni…

vos asszonynak és a kórház gyermekellátó osztályainak. A gépek aligha kerülhettek volna jobb helyre.

Tudományos hírek Szeretnénk itt is felhívni a munkatársak figyelmét, hogy az Intraneten Tudományos ülések címmel új menüpontot alakítottunk ki, ahol reményeink szerint az őszi előadásoktól kezdve a felhasznált power point-os prezentációkat az előadásokat követően megtekinthetik. Még az előző félév eseményei közé tartozott a június 23-án a Központi Intenzív Osztály és a III. Belgyógyászat-Kardiológia által tartott tudományos ülés, melynek központi témája az anticoagulánsok használata és szerepe volt. Bevezető előadásában dr. László Zoltán kardiológiai osztályvezető főorvos az alvadásgátló kezelések kardiológiai indikációjáról beszélt, megemlítve a legújabb, OEP által még nem finanszírozott lehetőségeket is. Kitért az örök ellentétre is, ami kardiológus és sebész között feszül a vérzéses komplikációk megítélésében. Meghívott előadóként prof. dr. Gál János a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának igazgatója a már alvadásgátló kezelésben részesült betegek ellátásáról beszélt a perioperatív időszakban. Munkájukat, ahogy fogalmazott, egy libikókán egyensúlyozva kell végezniük, mivel a sebész óvná a beteget a vérzéstől, a kardiológus pedig trombustól. Előadásában hangsúlyozta az együtt-döntés fontosságát. Egy asztalhoz kell ülnie minden érintett félnek, kardiológusnak, sebésznek, aneszteziológusnak, és amit döntenek írásban lefektetni. Dr. Nyulasi Tibor a KAITO osztályvezető főorvosa a kórház adottságaiból adódóan a sürgősségi, traumás betegek ellátására hívta fel a figyelmet, ahol nincs halasztási lehetőség, műteni kell. Felhívta a figyelmet arra, hogy sok beteg indoko-

latlanul szed véralvadásgátlót, egyszer felírták neki, és évekig kapja. Meglátása szerint mindenképpen időnkénti szakorvosi ellenőrzéshez kellene ezt kötni. Az előadásokat számos hozzászólás követte mind a sebészeti mind a kardiológiai oldalon. Jánosi profeszszor úr megjegyezte, hogy a kardiológusok guide-line-okat követnek, amiket be kell tartani. Gál professzor úr véleménye az volt, hogy az aneszteziológusnak a sebészek szakmai előírásait is el kell fogadnia, ezért hangsúlyozza, hogy üljenek le együtt, és beszéljék meg, mi a legelőnyösebb a betegnek. A Neurológiai Osztály – Stroke Centrum tudományos kutatásai hagyományosan intézetközötti együttműködésre épülnek. A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikája mellett az I. Gyermekgyógyászati Klinika, ill. az MTA Kutatócsoportja volt a közreműködő partner abban a két, nagy sikert aratott poszterben, melyet az Európai Neurológus Társaságok (ENS) XXI. Konferenciáján Lisszabonban mutattak be, és melyeknek egyik szerzője dr. Folyovich András osztályvezető főorvos volt. Teva támogatás A Kollégák és a betegek visszajelzései alapján megtalálta helyét a lapunk, a „Mi Kórházunk”. Szívesen forgatják, sőt az utóbbi időben már előre keresik is, hozzászólnak a cikkekhez, néha még javaslattal is élnek (Ebből nyugodtan lehetne több is!). Megjelentetéséhez járult hozzá a Teva Magyarország Zrt., azzal, hogy 400 000 Ft-os támogatást nyújtott az újság kiadásához. Ezúton is köszönjük a felajánlást!

Így hívják azt az Alapítványt, melynek Doszkocs Zsuzsa festőművész is tagja. Zsuzsa több mint 14 éve lélegeztető gépen él, a 90-es évek végétől a budai Baba utcai speciális osztályon. Ezek a sorsfordító évek azonban nem törték meg, rajzol, fest és verseket ír. Az évek alatt több mint 200 képe készült el, és túl van a 25. kiállítás-megnyitóján. Legújabb munkái szeptember 30-ig a szentendrei P’Art Ház-ban (Duna korzó 18.) láthatóak. Akinek nem sikerül eljutni oda, kattintson a honlapjára, a www.zsdoszkocs.extra.hura, és a nézelődés után biztosan feltöltődve és boldogabban navigál a következő weblapra. Forgatás Kórházunk folyosói kedvelt helyszínek készülő filmes produkciók számára. Az elmúlt hetekben egy új ifjúsági alkotás a Matula kalandpark „ágy-jeleneteit” vették fel nálunk. Nem kell semmi rosszra gondolni, az egyik főhős lesz ágyhoz kötött beteg egy baleset következtében. Az intézmény 25-ös épületének, jelenleg használaton kívüli emeletét bérelte ki a MegaFilm Kft., ahová egy napra beköltöztek a sminkesek, öltöztetők, statiszták, szóval a teljes stáb. A filmet az MTV fogja majd vetíteni, előreláthatólag még idén.

Semmelweis Nap

2011

A MI KÓRHÁZUNK augusztus. Kitüntetettek a Semmelweis Napon A Pszichiátriai gondozó Táborok nem csak gyerekeknek

Recommend Documents