A tulajdonos az Isten, mi csak béreljük a földet József Attila Városi és Megyei Könyvtár 2013. December 14. Bencsik János
I. A morális hanyatlás kora
Az emberi társadalom elválasztotta magát a Természettől • Civilizációs elkülönülés általános és gyors elidegenedés a természeti környezettől: maga a „paradicsomból” történő számkivetés . •Az ember nem a tudás, hanem a tudálékosság fájáról szakított magának gyümölcsöt: az igazi tiszta tudás elhomályosult, töredékessé vált.
Tükör által homályosan… Szenvedély és vak tudatlanság Összetévesztettük az információt a tudással, a működőképességet az igazsággal, az élvezetet a boldogsággal, a növekedést a fejlődéssel, a mértéktelenséget a szabadsággal. (Lányi András)
Telhetetlen civilizáció • Az emberi társadalom a Természettől jól elkülönülő, önálló technológiai bázisú képződményt hozott létre. • Ez a „civilizáció” a Természettől elvont javakból és energiákból építkezik. • Minél többre van szüksége, annál nagyobb az elvonás, azaz a pusztítás.
Felcserélődött a bűn és erény • Napjainkban a bűn és az erény felcserélődése folyik. • A régi erények, ha ma még nem is bűnök, a versengő társadalomban hátrányt jelentenek, míg a bűnök a siker elismert eszközei lehetnek.
Versenyképesek lettünk… Haszonelvűség világa • anyagiasság
• individualizmus • versengés • mohóság • irigység • beképzeltség • szenvedélybetegség
Hét főbűn • fösvénység • kevélység • bujaság • torkosság • irigység • harag • jóra való restség
Ne lopj! – Mások tulajdonát ne kívánd! • A gazdasági erőforrások egyre kevesebb természetes
személy, valamint tőkéstársaság tulajdonaként koncentrálódnak. • A természeti erőforrások gazdasági javakká történő átalakítását érintő jogszabályok a tőkeérdekek érvényesülését szolgálják. • A rablógazdálkodás következtében a természeti erőforrások rendszere leépülőben/összeomlóban van. • Az egyéni megélhetést jóval meghaladó magánvagyonok koncentrációja – a népességnövekedéssel megtetézve – a földi lakosság többségét mélyszegénységbe taszította.
II. Mi a probléma?
„Kisajátítottuk” a bioszférát •
A társadalom nem különül el a Természet élőnek tekinthető, egymásba foglalt rendszereitől. • Az ember csak használója – gazdája - lehet a természetnek, tulajdonosa nem. • A Föld egy olyan templom, amelyen az összes megtestesülő lélek osztozik.
A világ Isten alkotása • Az emberek Isten nagylelkűségének egyenjogú teremtményei, és egyenlő joguk van az Ő gondviselésére. • Az embernek fizikai szükségletei vannak, és ezeknek kielégítésétől függ nemcsak testi jóléte, hanem szellemi és lelki fejlődése is. • Isten e szükségletek kielégítését az ember erejének megfeszítésétől tette függővé. – Munkaképességet és munkakötelességet adott neki. • Az állati világ fölé emelte az embert, és a teremtésben való segítésre képesítette azt. • Isten nem kívánja az embertől, hogy valamit a semmiből teremtsen elő, hanem a munka képességével és kötelességével együtt megadta néki a munka anyagát is.
A munka anyaga: a Föld • Az ember csak a Földön és a földből tud élni, és a többi elemeket, mint a levegőt, a világosságot és a vizet is csak a föld révén használhatja. • Mint egyenjogú teremtménynek egyenlő joga van a Mindenható gondviselése mellett élnie életét, s közben szükségleteit kielégíteni: tehát minden embernek egyenlő joga van a föld használatához. • Minden olyan társadalmi és gazdasági berendezkedés, amely ezt az egyenlő természeti erőforrás használatot gátolja, erkölcstelen.
A tulajdonjog különbözősége • Az emberek, mint egyedek különböző egyéni képességekkel és vágyakkal vannak teremtve és személyenként jogosultak tehetségüket kifejteni és működésük teljes eredményét élvezni. – Természetesen a család iránti erkölcsi kötelesség teljesítése mellett. • Vannak dolgok, amelyek munka által állnak elő. – Ezt a tulajdonos átruházhatja, ettől őt megfosztani egyenlő a lopással. • Mindez viszont nem érvényes az Isten által teremtett elemekre! • Ha valaki veteményez, akkor tulajdonjogot nyer a termésre, amelyet arat, de nem érvényesíthet hasonló jogot a napra, amely azt megérlelte, sem a földre, amelyen az termett. • Az ősanyagok Isten örök idők óta létező adományai az összes embernemzedékek számára.
A föld birtoklási joga I. • Míg a tulajdonjog minden munka által létrejött vagyonra érvényes, a földi erőforrásokra már nem, azonban igenis lehet szó a földi erőforrások birtoklási jogáról. • A földi erőforrások használata szabályozható emberi törvények (koncesszió) útján, de annak összhangban kell állnia az erkölcs parancsaival, és biztosítania kell az Isten által adományozott természeti kincsek egyenlő részét minden ember számára. • Az ilyen erőforrás az egyik embernek (tőkés társaságnak) azzal a feltétellel engedhető át, hogy az elért haszonból az összes embernek egyenlő részt fog adni (koncessziós díj, bányajáradék, vízkészlet-használati díj).
A föld birtoklási joga II. • Miután a földműves a munkájának egy részét a földdel kapcsolatos létesítményekbe fekteti, egyéni birtokba kell vegye azt, hogy a munkatermékek – termelvények – tulajdonjoga biztosított legyen. •A termőföld birtoklása azonban csak korlátolt lehet, az csak a munkatermékek tulajdonjogának biztosítására szükséges. • Isten természeti törvényei örök törvények. – Gyakorlati alakjai (polgári jog) változhatnak, a jog és jogtalanság elvei viszont ugyanazok akkor, amikor még kevés az ember és fejletlen az ipar, mint amikor a népesség sűrűbb és az ipar is magas fejlettségű.
Magán- és közérdek egyensúlya I. • Az emberi berendezkedés (civilizáció) összhangba hozása Isten alkotásával. • Isten parancsa egyszerre írja elő a lopás tilalmát (munka gyümölcséhez való jogosultság tiszteletét), és az élethez, a munkához való egyenlő jogot. • Kell lennie tehát egy olyan megoldásnak, amely a munkaeredmény kizárólagos tulajdonjogát összhangba hozza azzal, hogy a föld mindannyiunk egyenlő tulajdona legyen. • A civilizáció fejlődése magával hozta az államok megalakulását. – A népesség szaporodásával és a kultúra emelkedésével az állam feladatai is növekszenek, és mind nagyobb bevételekre van emiatt szüksége.
Magán- és közérdek egyensúlya II. • Az állami bevételek igazságos forrásának meg kell egyeznie az erkölcs törvényeivel. • Ezért nem szabad, hogy az állam előnyt biztosítson az egyiknek a másikkal szemben. • Az állam a munkaterhek növelésével nem viheti kísértésbe a munkát végző embert, hogy nyereségessé tegye a hazugságot, a hamis bevallást, a megvesztegethetőséget és a megvesztegetést. • A természeti erőforrások járadékadója – mely nem terheli a befektetett munkát - csak azt az értéket veszi el, amellyel a földi erőforrások értéke a népesség szaporodása folytán gyarapodott. • Ez a többletérték a Teremtő Istent illeti, de az nagyvonalúan az emberi közösség megélhetése érdekében, mint kollektív „bevételt” az emberi közösségre engedményezett.
A természeti erőforrások monopolizálása a néptömegek nyomorát fokozza • Az élet legszükségesebb erőforrásainak magánkézben történő korlátlan összpontosulása az, amely sok emberben azt a gondolatot szüli, hogy Isten egy kontár, vagy egyáltalán nem is létezik. • A Teremtő hatalmas nemzeti vagyont állított a köz szolgálatára, melynek értéke a népesség növekedésével folyamatosan gyarapszik. • Ezen monopóliumok szabályozatlan átengedése a puszta tőkeérdekek számára a Teremtés törvénykönyve elleni nyílt lázadás, és a nemzet közösségének kifosztása, életerejének meggyengítése. • A rabszolgaság még nincs megszüntetve, az egyre alattomosabb formában terjeszkedik és virágzik. – Már nem kellenek szögesdrótok és fegyveres őrök. Elegendő a széles néptömegek természeti erőforrás monopóliumoktól történő megfosztása.
Földünk megtelt- a tányérok üresek
A növekedés határai • Az ember az egyes alacsonyabb rendszerszerveződési szintek korlátait tudja csak kikerülni. • Mindenféle növekedés, de különösen az exponenciális, előbbutóbb akadályokba ütközik a valós világ véges lehetőségei miatt.
Szembe helyezkedtünk a Teremtés Rendjével • Kvantitatív módon is kimutatható éghajlati módosulás. • Ökoszisztéma szolgáltatások degradációja. • Erőforrás- és ásványkészlet szűkösség. • Ivóvíz ellátási és élelmezési kockázatok. • Társadalmi egyenlőtlenség lendületes növekedése. • A pénzügyi, gazdasági, politikai, informatikai, kommunikációs erőforrások erőteljes koncentrációja. •A természeti erőforrások feletti rendelkezés jogának felülírása a tőkeérdekek által. • Az intézményesített bizalmi tőke megrendülése. •Geopolitikai instabilitás fokozódása.
Megbomlott egyensúly • A globális és hazai szinten jelentkező pénzügyi és gazdasági problémák csak tünetek. • A valódi ok a természeti és társadalmi erőforrások túlfogyasztása. • A gazdasági növekedés „kényszere” nem teszi lehetővé a környezeti és társadalmi erőforrások szükséges és elégséges mértékű megújulását. • A változások nem a földi életet, hanem „csak” annak ma ismert rendszerét veszélyeztetik. • Fel kell ismernünk az egymásba foglalt rendszerek természetét: a gazdaság a társadalom alrendszere, amely pedig a természet adta kereteken belül működhet.
• Nem környezetvédelmi intézkedésekre, hanem teljes társadalmi-gazdasági megújulásra van szükség.
III. A fenntarthatóság kultúrája
Fenntarthatóság felé való átmenet •A
fenntartható társadalom kialakulása elsősorban kulturális kérdés, miután az emberi cselekvéseket az értékkövetés határozza meg. •A megváltozott körülményekhez történő tudatos, intelligens alkalmazkodásra kell törekednünk, mely igényli az innovációra irányuló képesség és készség meglétét, valamint az átöröklött ellenőrző és javító mechanizmusok alkalmazását közösségünk újjáépítésének céljával. • A fenntarthatóság középpontjába az embert és a közösséget – nem a gazdaságot - kell helyezni.
Értékváltásra van szükség Aki hitet tesz Isten mellett, az nem lehet közömbös az igazságossággal szemben, és minden ember, valamint a természet iránt szolidárisnak kell lennie, és felelősséget kell vállalnia értük. Értékváltás nélkül semmilyen technikai megoldás, vagy a fenntarthatóságot célzó politikai tárgyalás sem vezethet célra. Az új érték lényege, hogy minden embert, mint Isten gyermekét képességeitől függetlenül, azonos méltóságúnak tekinti.
A túlélés/fenntarthatóság… • Az erkölcsi cselekvésen áll vagy bukik. •Meggyőződünk-e a jó és a rossz létezéséről és képesek vagyunk-e a kettő megkülönböztetésére. • Felismerjük-e átháríthatatlan felelősségünket cselekedeteinkért. • Azt kellene elhinnünk és elhitetnünk, hogy létrehozni jobb, mint elfogyasztani, hogy segíteni jobb, mint legyőzni. • A „javító programot” önmagunkban kell először elindítani, melynek lehetséges útjai között vannak a különböző művészeti ágak, vagy akár az egyéni és közösségi zarándoklat. • Harmóniát és békességet teremtünk magunkban, s ezt a harmóniát visszük át környezetünkre. • Mert először vannak a belső dolgok, és csak azután jönnek a külsők. Az ember először saját bensőjét tegye rendbe, mielőtt a világban kezd tevékenykedni.
IV. Alapvető törvény: az odatartozás joga
Az ember, mint teremtő hármasság • Az ember, mint teremtett lény nem egyed, hanem hármasság, egyfelől három egymás mellett élő nemzedék hármassága, másfelől pedig a három nem, a férfi, a nő és a gyermek hármassága. • Az Isten képére teremtett ember nem más, mint a három egymás mellett élő nemzedékből, és ezen belül a három nemből álló nagycsalád. • A magyar nép nemcsak emberek közössége, hanem e közösség és a szülőföld egymástól elválaszthatatlan élő összessége. Alapja pedig a kötelességrend. • Az ősi magyar társadalom szakrális talapzaton szerveződött, a magyar ember is Isten képmására és hasonlatára teremtetett. • A „képmás” formai, a „hasonlatosság” tartalmi rokonságra utal. • Az ember nem csupán, mint „hármasság” – test, lélek, szellem -, hanem mint teremtő hármasság jelenik meg a földi környezetben. • Az ember szerepe saját hatáskörén belül a Teremtés rendjének őrzése, folyamatának továbbvitele.
Sors- és kockázatközösséget alkotunk • Minden, ami egy rendszeren belül történik, az örökkön hozzá tartozik, pontosan úgy, ahogy az megtörtént. • A nemzet minden tagjának és a nemzetet ért minden történésnek azonos odatartozási joga van. • Az odatartozás joga magából a kötődésből ered, a nemzet egysége fejeződik ki benne. • Az állam meghatározott földrajzi területen élő emberek történetileg kialakult, tartós és szervezett közössége, mely egyben érzelmi összetartozást is jelent. •Leginkább egy jól működő – szükség esetén befogadó családhoz hasonlít, így nem is lehet más, mint a saját testét felépítő közösségnek szolgáltatást nyújtó intézmény.
József Attila: A számokról •
Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak és csudálkozik módfölött az irka, hogy mindegyik csak magára gondol, különb akar lenni a többinél s oktalanul külön hatványozódik, pedig csinálhatja a végtelenségig, az 1 ilyformán mindig 1 marad és nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erőt magatokon és legelőször is a legegyszerűbb dologhoz lássatok — adódjatok össze, hogy roppant módon felnövekedvén, az istent is, aki végtelenség valahogyan megközelítsétek. 1923 ősze
A táj szüli a gyermekét Helyi társadalmak reneszánsza • A legfontosabb szabályozó erő, mely együttműködésre és kölcsönös segítségre ösztönöz, a lelkekben élő rend. • Vissza kell szerezni a helyi közösségek természeti erőforrások feletti ellenőrzésének és rendelkezésének jogát. • Ha a helyi közösségek visszaszerzik az önrendelkezés szellemi és anyagi eszközeit, akkor a létfeltételek megóvása szempontjából jobb döntéseket fognak hozni. •Mindez véget vethet a tőkéstársaságok világuralmának és magával hozhatja a helyi társadalmak reneszánszát.
A tőkeerő mindent felülír és mindent vinni akar • Nem a helyi termelők földellátásának célja dönti el, hogy kié legyen a föld, hanem a tőkeerő. • A tőkés termelők a népességrobbanásra, éghajlatváltozásra, talajpusztulásra, a víz hiányára építik hazai nagybirtokos ambíciójukat. • A központosítás célja a helyi társadalom maradék önrendelkezésének felszámolása. • Évtizedek alatt jórészt elüldözték a falvakból a politikai és gazdasági érdekeik képviseletére képes középosztály tagjait. • Pedig a megélhetéshez/megmaradáshoz való jog felülírja a nagyobb haszonra való törekvés igényét.
Újra kell gondolni, hogy hol élünk, hogyan és miből • A saját erőforrások fenntartható használatára ösztönző, helyi közösségek megerősítését szolgáló gazdaságpolitikára van szükség • A családi gazdaságok és kisvállalkozások számára méltányos versenyfeltételeket biztosító értékesítési, hitel- és földbirtok-politika kell • A földtulajdon és földhasználat terén növelni kell a helyben élők részesedését – a jövedelem helyben marad •Elengedhetetlen, hogy a helyi termékek kínálata szélesedjék, a termelés, feldolgozás és értékesítés jogi szabályozása egyszerűsödjék • Meg kell alkotni a kézművesség jogi meghatározását • A falusi turizmust szabályozó jogi kereteket helyre kell állítani • A közétkeztetés joga a helyi közösséget illesse meg • A helyi termékfejlesztés nem csak gazdasági cél, hanem társadalmi integrációs kérdés is
A természet könyve egy és oszthatatlan •
A természet könyve egy és oszthatatlan, mind a természet vonatkozásában, mind az élet, a nemiség, a család, a társadalmi kapcsolatok, röviden: a teljes értékű emberi fejlődés tekintetében. Ha az ember önkényesen bánik a természettel, akkor kikényszeríti a természet lázadását. Az ökológia kérdésével nemcsak azok miatt a borzalmas távlatok miatt kell foglalkoznunk, amelyek a környezet pusztulása miatt körvonalazódnak előttünk, hanem mindenekelőtt a világméretű, valódi szolidaritás keresése kell, hogy erre ösztönözzön minket, amely a szeretet, az igazságosság és a közjó értékeire épül. (XVI. Benedek)
V. Következtetések
A rend előbbre való, mint a rendszer • A Rend az egész rendjét, az isteni teremtés rendjét
hordozza magában • Ehhez képest a rendszer egy beszűkült részlet, mely csak töredékességében tartalmazza a Rend ismertetőjegyeit • A közjót szolgáló kormányzásnak nagyobb nyitottságra és megértésre van szüksége egyéni és közösségi életünk minden szintjén • Szükség van a bátorságra, de társulnia kell mellé a körültekintésnek, hogy a bátorságot időnként felül ne írja a vakmerőség
Minden magyar felelős minden magyarért • Egy nemzet tagjai egyben kockázatközösséget is alkotnak, ezért megkerülhetetlen az igazságosság szempontjainak érvényesítése. • A terhek igazságos megosztása viszont csak a mértékletesség és méltányosság erényével együtt alkalmazható. • Mindenkire akkora terhet lehet róni, amekkora elviselésére egészségi állapota és felkészültsége alkalmassá teszi. • Megkerülhetetlen az egyéni és kollektív önismeret és az arra épülő egészséges önbizalom, a múltunkból érkező segítség. • De ott kell mellette lennie a hitnek, és a hitre alapuló bizalomnak is, hogy a közösségem (a fajtám) is kiáll mellettem. • Ez utóbbi kettő egységet kell alkosson, melynek összetartó ereje a szeretet melege.
A fenntarthatóságnak csak egyetlen útja létezik: a bizalom és a szeretet útja Az életem csupán annyit ér, amennyit elcseréltem magamból, de abból is csak annyit, amennyiben szeretet is lakozott.
Heltai Jenő 1871 – 1957 író, költő színpadi szerző
Heltai Jenő Szabadság Tudd meg : szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg : szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is aki pőre. Tudd meg : szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle.... Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd ! Tudd meg : szabad csak az, Aki oly áhítattal mondja ki, Mint Istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak, és élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb akarsz lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy.
