A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI CSOBAI ELENA–MARTIN EMILIA VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
1
2
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Publicaţia Institutului de Cercetări al Românilor din Ungaria A Magyarországi Románok Kutatóintézete kiadványa Lectori / Lektorok: Ruzsa György Lucia Borza Traduceri / Fordítások: Bucin Barna Illyés Józsefné Foto: Nagy Imre Editor responsabil / Felelős kiadó: Maria Berényi Ediţia a doua a fost finanţată de: Ministerul Resurselor Umane A második kiadás megjelenését támogatta: Emberi Erőforrások Minisztériuma
© Csobai Elena – Martin Emilia, 2013 ISBN: 963 03 6884 6
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Csobai Elena – Martin Emilia
Vestigiile Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria A Magyarországi Román Ortodox Egyház kincsei Ediţia a doua Második kiadás
Giula, 2013
3
4
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
5
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Cuprins
Tartalom
CUVÎNT ÎNAINTE . . . . . . . . . . .
7
ELÕSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7
ROMÂNII DIN UNGARIA . . . . . . . .
9
A MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK . . . .
9
COLECŢIA BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA . . . . . . .
33
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ GYŰJTEMÉNYE
33
OBIECTE DE CULT BISERICESC . . . Crucea . . . . . . . . . . . . . . . . . Potirul . . . . . . . . . . . . . . . . . Cădelniţa . . . . . . . . . . . . . . . Litierul . . . . . . . . . . . . . . . . . Prescura ºi pistornicul . . . . . . . .
35 35 42 47 50 52
SZAKRÁLIS TÁRGYAK . . . . . . . . . A kereszt . . . . . . . . . . . . . . . . A kehely . . . . . . . . . . . . . . . . A tömjénezõ . . . . . . . . . . . . . . A litier . . . . . . . . . . . . . . . . . A misekenyér és misekenyér-jelzõ . .
35 35 42 47 50 52
ICOANE . . . . . . . . . . . . . . . . . Icoane prăznicare . . . . . . . . . . . Icoanele Arhanghelii Mihail ºi Gavril Icoane pe sticlă . . . . . . . . . . . . Încoronarea Maicii Domnului . . . . Sfîntul Nicolae . . . . . . . . . . . . Învierea lui Lazăr . . . . . . . . . . . Epitaful ºi Antimisul . . . . . . . . .
54 54 71 75 80 84 87 89
IKONOK . . . . . . . . . . . . . . . . . Ünnepi ikonok . . . . . . . . . . . . Mihály és Gábriel arkangyal . . . . . Üvegikonok . . . . . . . . . . . . . . Az Istenanya megkoronázása . . . . . Szent Miklós . . . . . . . . . . . . . . Lázár feltámasztása . . . . . . . . . . Epitafiosz és Antimenzion . . . . . .
54 54 71 75 80 84 87 89
TEXTILE BISERICEªTI . . . . . . . . . Veºmintele preoţeºti . . . . . . . . . Prapurul . . . . . . . . . . . . . . . . Acoperitoarea tetrapodului . . . . .
92 92 95 98
EGYHÁZI TEXTÍLIÁK . . . . . . . . . . Miseruha . . . . . . . . . . . . . . . . Templomi lobogó . . . . . . . . . . . Tetrapod-terítõ . . . . . . . . . . . .
92 92 95 98
CĂRŢI VECHI BISERICEªTI ªI DOCUMENTE . . . . . . . . . . . . . . Cazania lui Varlaam . . . . . . . . . Mărgăritare . . . . . . . . . . . . . . Liturghier . . . . . . . . . . . . . . . Molitvelnic . . . . . . . . . . . . . . Octoih . . . . . . . . . . . . . . . . . Documente istorice privitoare la istoria românilor din Bichiºciaba . .
100 100 103 105 107 109 111
SZERTARTÁSKÖNYVEK ÉS DOKUMENTUMOK . . . . . . . . . Varlaam prédikációs könyve . . . . . Gyöngyszemek . . . . . . . . . . . . Szertartáskönyv . . . . . . . . . . . . Imádságos könyv . . . . . . . . . . . Énekeskönyv . . . . . . . . . . . . . A békéscsabai románok történetére vonatkozó dokumentumok . . . . .
100 100 103 105 107 109 111
ORTHODOX TRESURES . . . . . . . . 115 ORTHODOXE SCHÄTZE . . . . . . . . 119
ORTHODOX TRESURES . . . . . . . . 115 ORTHODOXE SCHÄTZE . . . . . . . . 119
BIBLIOGRAFIE . . . . . . . . . . . . . 123 NOTE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
IRODALOM . . . . . . . . . . . . . . . 123 JEGYZET . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
6
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
7
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Cuvînt înainte
Elõszó
Volumul de faţă cuprinde cîteva dintre cele mai valoroase piese de artă ºi cărţi vechi de cult, documente istorice din Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria. Lucrarea urmăreºte să facă cunoscută această bogată colecţie, care cuprinde piese dintr-un domeniu abia cercetat ºi cunoscut. În selecţionarea operelor am ţinut seamă de valoarea artistică ºi importanţa documentar-istorică a materialului. În prezentarea lor am luat în consideraţie componenţa colecţiei, incluzînd în volum chiar ºi unele piese de valoare mai redusă, dar foarte preţioase din punct de vedere al istoriei ºi culturii noastre. Atenţia noastră s-a îndreptat mai întîi asupra pieselor de cult împărţite pe patru categorii: obiecte de cult folosite în viaţa religioasă, icoane pe sticlă, lemn ºi pînză, cărţi vechi de cult ºi textile. În afara acestora am aflat de bine să prezentăm doar un ansamblu de documente din imensul material documentar-istoric al colecţiei. Descrierea fiecărui obiect cuprinde cele mai importante elemente caracteristice pentru determinarea conţinutului istoriografic ºi a stilului operei. La descrierea pieselor am ţinut seamă de funcţia lor, atelierul unde au fost realizate, epoca ºi provenienţa, indicaţiile privitoare la tehnică ºi dimensiuni, inscripţia, marca atelierului ºi a meºterului. Ne-am străduit să selecţionăm din acest material vast cele mai reprezentative piese sub raport artistic ºi istoric. Obiectele de cult bisericesc din volumul de faţă au fost prezentate pentru prima dată în expoziţia temporară „Vestigii ortodoxe de artă ºi istorie ale românilor din Ungaria” la începutul anului 1994. Materialul Colecţiei Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria se îmbogăţeºte din an în an cu noi piese ieºite din uzul bisericesc. Acestea sînt obiectele de metal, icoanele,
A kötet a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye legértékesebb szakrális tárgyait, néhány szertartáskönyvét és dokumentumát mutatja be. A kötettel ennek a gazdag gyűjteménynek a megismertetése a szándékunk, amely gyűjtemény egy alig ismert és kutatott területet ölel fel. A tárgyak kiválasztásánál fõ szempontunk volt azok művészeti értéke és történeti jelentõsége. A bemutatásuk során figyelembe vettük a gyűjtemény összetételét, ezért a kötet tartalmaz olyan kisebb értéket képviselõ tárgyat is, amely a magyarországi románok története szempontjából nagy jelentõséggel bír. Figyelmünk középpontjában álltak a szakrális tárgyak, a kegytárgyak, a fa-, üveg-, és vászonikonok, az egyházi textíliák és a szertartáskönyvek. Ezeken kívül a gyűjtemény nagy mennyiségű történeti dokumentumanyagából csupán egy dokumentum-együttest mutattunk be. Minden egyes tárgy leírása tartalmazza azokat a legfontosabb és legjellemzõbb elemeket, amelyek a tárgy történeti, tartalmi és formai meghatározásához nélkülözhetetlenek. A tárgyak leírását a következõ szempontok szerint végeztük: a tárgyak funkciója, a készítõműhely, kora, származási helye, készítésmódja, méretei, esetleges feliratai, a mester és a műhely védjegye. A kötetben szereplõ szakrális tárgyak bemutatására elõször 1994-ben került sor a „Magyarországi románok művészeti és történeti értékei” című idõszaki kiállítás keretében. A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének anyaga évrõl-évre gyarapodik az egyházi használatból kivont tárgyakkal. Fõként azoktól az egyházközösségektõl kerülnek a gyűjteménybe újabb kegytárgyak, ikonok, szertartáskönyvek és dokumentumok, ahol a hívek száma folyamatosan csökken.
8
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
cărţile vechi de cult ºi documentele parohiilor unde numărul creºtinilor descreºte permanent. Volumul de faţă nu a fost întocmit doar pentru specialiºtii acestui domeniu, ci ºi pentru românii din Ungaria, ca să aibă la îndemînă un volum care conţine o mare parte a vestigiilor de istorie ºi de artă din colecţie. Credem că volumul va atrage atît atenţia specialiºtilor, cît ºi a marelui public cititor asupra acestui tezaur, care este o parte a culturii, spiritualităţii româneºti de pe aceste meleaguri. Salvarea vestigiilor preţioase, aparţinătoare colecţiei – care era o necesitate a timpului – s-a realizat cu aprobarea ºi sprijinul Vicariatului Ortodox Român.
Szeretnénk a magyarországi románok számára is közreadni egy olyan kötetet, amely bemutatja a gyűjtemény történeti és művészeti értékeinek egy részét. Azt gondoljuk, hogy a kötet felkeltheti mind a szakemberek, mind pedig az olvasóközönség érdeklõdését a gyűjtemény iránt, amely része a hazánkban élõ románság kultúrájának, szellemiségének. A gyűjteményt alkotó történeti értékek megóvása, amely egyben a kor sürgetõ szükségszerűsége volt, a Magyarországi Román Ortodox Vikáriátusság hozzájárulásával és támogatásával történt.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
9
Românii din Ungaria*
A magyarországi románok*
Prezenţa românilor în bazinul celor trei Criºuri poate fi atestată prin documente încă din veacul al XIII-lea.1 În veacurile următoare asistăm la o migrare a iobagilor spre cîmpie, în căutarea unor condiţii de trai mai bune. În continuare, în cursul celor 150 de ani în care zona a aparţinut Imperiului Otoman, o mare parte a regiunii a devenit pustie, în urma refugierii populaţiei, o parte din aºezări depopulîndu-se. Aceste regiuni au fost repopulate abia în cursul secolelor XVII–XVIII, prin aºezarea aici, alături de unguri ºi a altor naţionalităţi. În privinţa populaţiei româneºti în aceste secole putem deosebi două tipuri de colonizare: migraţiune spontană sau colonizare organizată de moºieri, cu sprijinul curţii imperiale. De asemenea în privinţa stabilirii românilor putem deosebi două etape: una primordială ºi alta, secundară. În prima etapă, în urma colonizări directe a moºierilor s-au format aºezările cu populaţie mixtă, unde românii trăiesc ºi azi într-un număr mai mare. În a doua etapă, dintr-o aºezare cu populaţie română sau mixtă, se formează în apropiere o nouă aºezare. Populaţia română nou stabilită în aceste aºezări era fără excepţie de religie ortodoxă, deosebindu-se prin aceasta de populaţia găsită aici. Un alt semn de diferenţiere de ceilalţi era limba română, cea mai importantă componentă a culturii lor. Istoria românilor din Ungaria de azi o putem urmări în primul rînd pe baza documentelor păstrate în arhivele bisericilor ortodoxe care au fost înfiinţate, ţinînd seama de deosebirea de religie a românilor, imediat după stabilirea lor.
Románok jelenlétére a Körösök völgyében már a XIII. századtól kezdõdõen vannak történeti adataink.1 A következõ évszázadokban a jobb megélhetési körülményeket biztosító alföldi területek vonzották a román jobbágyokat. A 150 éves török uralom következtében a terület egy része lakatlanná vált, elnéptelenedett, a lakosság elmenekült. A XVII–XVIII. század folyamán telepedtek ide magyarok és különbözõ nemzetiségek. A román anyanyelvű lakosság tekintetében megkülönböztethetünk kétféle letelepedési folyamatot: spontán letelepedést, illetve a királyi udvar által is támogatott magánföldesúri telepítést. A románok idetelepítésének két, egy elsõdleges és egy másodlagos szakaszáról beszélhetünk. Az elsõ szakaszban a földbirtokosok által szervezett direkt telepítés nyomán létrejöttek a vegyes lakosságú falvak, melyekben a románok ma is nagy számban élnek. A másodlagos szakaszban egy román vagy vegyes lakosságú településbõl, annak közelében jön létre egy újabb település. A letelepedett román anyanyelvű népesség kivétel nélkül ortodox vallású volt, ebben is különbözött a már itt élő lakosságtól. Különbözőségük másik, egyben kultúrájuk legfontosabb alkotóeleme anyanyelvük volt. A mai magyarországi románok történetét elsősorban az ortodox egyház levéltárában őrzött dokumentumok alapján követhetjük nyomon, annál is inkább mivel az ortodox vallású románok szinte letelepülésükkel egy időben alapították meg egyházközségeiket. A XVIII. században Bihar vármegyében tizenegy románok által is lakott település
* În volumul de faţă ne referim totdeauna doar la istoria românilor care locuiesc în localităţile de pe teritoriul de azi al Ungariei.
*A kötetben kizárólag a mai Magyarország területén lévõ románok által is lakott települések történetére utalunk.
10
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, ALETEA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, ELEK
ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, ALETEA A ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, ELEK
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, APATEU A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, KÖRÖSSZEGAPÁTI
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, APATEU A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, KÖRÖSSZEGAPÁTI
11
12
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BĂTANIA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BATTONYA
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, BĂTANIA A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, BATTONYA
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BICHIª ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BÉKÉS
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, BICHIª A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, BÉKÉS
13
14
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
În secolul al XVIII-lea în comitatul Bihor sînt atestate 11 aºezări locuite de o populaţie mixtă, printre care ºi de români. Acestea sînt: Apateu, Bedeu, Crîstor, Darvaº, Jaca, Leta-Mare, Micherechi, Peterd, Pocei, Săcal, Vecherd.2 Conform datelor existente, stabilirea românilor în aceste localităţi – cu cîteva excepţii – are loc în a doua jumătate a secolului al XVII-lea ºi în secolul al XVIII-lea. Peste cîteva decenii după stabilirea lor definitivă, românii din Leta Mare, Bedeu ºi de la Pocei au trecut la religia greco-catolică.3 Înfiinţarea cronologică a parohiilor ortodoxe din comitatul Bichiº este următorea: Giula, Chitighaz, Bichiº, Bichiºciaba ºi Ciorvaº.4 În aceste aºezări populaţia ºi-a păstrat pînă astăzi religia strămoºească. Al treilea comitat unde s-a stabilit populaţie românească în secolul al XVIII-lea era Cenadul. În cele două comune din acest comitat, Bătania ºi Cenadul Unguresc, românii ºi-au înfiinţat parohiile ortodoxe împreună cu sîrbii. În secolul al XVIII-lea, la Buda, grecii ºi macedo-românii s-au alăturat sîrbilor existenţi deja acolo, ºi au întemeiat împreună o comunitate bisericească. Românii din comunităţile Bătania, Cenadul Unguresc ºi Buda ºiau înfiinţat parohii independente abia după cîºtigarea în anul 1864 a autonomiei Bisericii Ortodoxe Române.5 Printre aºezările locuite ºi de populaţie românească aparţinînd comitatului Arad se numără: Aletea (cu populaţie românească din anii 1744)6 ºi Otlaca-Pustă (populată de români din anul 1880)7. Populaţia română care s-a stabilit în sud-estul Ungariei de azi, în secolul al XVIII-lea era încă înainte de trezirea conºtiinţei sale de identitate. Parohiile ortodoxe, înfiinţate aproape concomitent cu stabilirea românilor pe aceste meleaguri au aparţinut pînă în 1792 vicariatului din Oradea, iar mai tîrziu episcopiei din Arad. De la bun început, Biserica Ortodoxă Română ºi ºcolile confesionale au fost instituţiile care au susţinut, au cîrmuit ºi au răspîndit cultura română. Ele au fost adevărate focare, făuritoare de cultură în limba maternă a minorităţii române. În ºcolile confesionale limba de predare era româna, sau în unele cazuri, româna ºi alte limbi (limba sîrbă ºi maghiară) conform componenţei populaţiei. Cîºtigarea autonomiei ºi independenţei, în anul 1864 a asigurat bisericii ortodoxe po-
számlálható össze: Bedő, Darvas, Körösszakál, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Sarkadkeresztúr, Vekerd és Zsáka.2 A meglévõ adatok alapján a románok letelepedése valamennyi településen – néhány kivételtõl eltekintve – a XVII. század második felére, illetve a XVIII. századra tehetõ. Végleges letelepedésük után néhány évtized elteltével a bedõi, nagylétai és pocsaji románok áttértek a görög-katolikus hitre.3 A Békés vármegyében létrejött ortodox egyházközségek kronologikus sorrendje a következõ: Gyula, Kétegyháza, Békés, Békéscsaba és Csorvás.4 Valamennyi településen a román anyanyelvű lakosság megmaradt eredeti görögkeleti vallásánál. A harmadik vármegye amelyben a XVIII. században románok is megtelepedtek Csanád vármegye volt. A két településen, Battonyán és Magyarcsanádon a románok és szerbek együtt alapították meg görögkeleti egyházközösségeiket. A már említett két településen kívül a XVIII. században Budán a görögök és macedorománok csatlakoztak a már ott élõ szerbek által alapított görögkeleti egyházközséghez. A battonyai, magyarcsanádi és budai románok, független egyházközségüket csupán a Román Ortodox Egyház autonómiájának elnyerése után (1864) alapították meg.5 Az egykori történelmi Arad vármegyéhez tartozó románok által is lakott települések közé sorolható Elek és Pusztaottlaka. Eleken 1744-tõl,6 Pusztaottlakán 1880-tól élnek románok.7 A mai dél-kelet magyarországi részeken a XVIII. században megtelepedett románság még a román nemzeti öntudatra ébredés idõszaka elõtt állt. A letelepedésükkel szinte egyidejűleg megalapított egyházközségek 1792-ig a nagyváradi vikáriátussághoz, majd az Arad megyei püspökséghez tartoztak. A Román Ortodox Egyház és az egyházi iskolák – melyek a román nemzeti kisebbség legfontosabb identitást megõrzõ kulturális intézményei voltak – a kezdetektõl legfontosabb feladatuknak az anyanyelvi kultúra megõrzését, ápolását és terjesztését tekintették. A felekezeti iskolákban az oktatás nyelve a román, vagy egyes esetekben többnyelvű (román, szerb, magyar) volt, a lakosság nemzetiségi összetételének megfelelõen.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BICHIªCIABA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, BÉKÉSCSABA
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, BICHIªCIABA A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, BÉKÉSCSABA
15
16
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, BUDAPESTA ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, BUDAPEST
ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, BUDAPESTA A ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, BUDAPEST
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI sibilitate să cuprindă toate domeniile vieţii culturale, devenind, în felul acesta, cîrmuitoarea vieţii bisericeºti ºi în acelaºi timp ºi celei laice. Mai ales din a doua jumătate a secolului al XIX-lea, ea ºi-a extins activitatea în toate domeniile vieţii spirituale, iniţiind o activitate de editare a ziarelor, revistelor ºi cărţilor, pentru care acorda ºi sprijin material. Mulţi preoţi ortodocºi, dascăli, intelectuali din localităţile din sud-estul Ungariei ºi-au terminat studiile în marile centre spirituale din România, după care au luat parte la popularizarea culturii româneºti, în lupta pentru independenţa Bisericii Ortodoxe Române. Printre aceºtia se numără ºi Moise Nicoară (1785–1861) născut în Giula. El a fost înzestrat cu un talent deosebit (vorbea 13 limbi europene), fiind luptător pentru independenţa bisericească a românilor din Criºana ºi Banat.8 Alţi preoţi ºi dascăli români ai timpului de asemenea au încercat să-ºi păstreze limba ºi tradiţiile culturale cu ajutorul activităţii lor literare, istorice ºi publicistice. Cei mai talentaţi au editat reviste, au înfiinţat societăţi de lectură ºi de teatru, beneficiind de sprijinul material al bisericii. Au scris ºi au editat volume bisericeºti, literare ºi istorice. Începînd cu a doua jumătate a secolului al XIX-lea, cele mai importante reviste ºi ziare bisericeºti, cum au fost Biserica ºi ªcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul etc. dau spaţiu ºi posibilitate de publicare acestor scrieri. Românii încep să le citească, să le comande nu numai la oraºe, ci ºi la sate. Ziarele tipărite în tipografiile din Oradea, Timiºoara, Budapesta, Sibiu sînt răspîndite în satele Cîmpiei Ungare. Aproape în fiecare localitate din sud-estul Cîmpiei Ungare, ca de exemplu la Giula, Micherechi, Bătania, Bichiºciaba, Chitighaz a ajuns cîte-o revistă, un ziar, un calendar, avînd menirea de a răspîndi cultura în limba maternă. Aceste publicaţii s-au păstrat în mare număr pînă în zilele noastre, îmbogăţind azi Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria. În anul 1895 apare la Bichiºciaba în tipografia lui Lepage prima revistă tipărită în limba română, intitulată Lumina9 editată de preotul, poetul ºi publicistul David Voniga (1867–1933) din Giula. David Voniga scrie ºi editează mai multe volume de cărţi bisericeºti, redactează ºi colaborează la mai multe
17
Az egyházi autonómia és önkormányzat – bizonyos határok között – az egyház számára lehetõséget teremtett a művelõdési élet átfogó irányítására, az egyház egyszerre vált az egyházi és világi műveltség hordozójává. A XIX. század második felétõl kezdõdõen az egyháznak a művelõdés minden területén kisugárzó ereje volt, erõteljes sajtó- és könyvkiadást indított el, melyhez az anyagi támogatást is biztosította. A nagyobb szellemi központokban tanult görögkeleti lelkészek, tanítók, értelmiségiek legjobbjai részt vállaltak a térség román nyelvű oktatásában, a művelõdésben és annak terjesztésében, az egyházi függetlenség és önkormányzat kivívásában. Ezek sorában említhetjük a gyulai születésű, 13 európai nyelvet beszélõ, különösen nagy műveltségű Moise Nicoară-t (1785–1861), aki a békési és bánáti románság egyházi függetlenségéért harcolt.8 A kor román lelkészeinek és tanítóinak történeti, irodalmi és publicisztikai munkái elõsegítették az anyanyelv és kulturális hagyományok megõrzését. Jelesebbjeik önálló folyóiratot indítottak olvasó-, dal- és színjátszóegyleteket alapítottak, a görögkeleti egyház vezetésével és annak támogatásával egyházi, irodalmi, néprajzi és történeti munkákat írtak, illetve jelentettek meg. A XIX. század második felétõl a legfontosabb egyházi újságok és folyóiratok (Biserica ºi ºcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul, stb.) teret biztosítottak ezeknek az írásoknak. A román anyanyelvű városi és falusi lakosság egyre inkább megrendelte és olvasta ezeket. A nagyváradi, temesvári, budapesti, nagyszebeni nyomdákban nyomtatott újságok elterjedtek az Alföld román-lakta településein. Szinte minden dél-kelet alföldi románlakta településre, mint pl. Gyulára, Méhkerékre, Battonyára, Békéscsabára, Kétegyházára eljutott egy-egy a román kultúrát és anyanyelvet terjesztõ újság, folyóirat, kalendárium. Ezek nagy része napjainkig megõrzõdött, gazdagítva a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének anyagát. A Békéscsabán nyomt atot t, Gy ulán megjelenõ Lumina című folyóiratot David Voniga (Gyula 1867 – Gyorok 1933) görögkeleti lelkész, író, költõ és publicista adta ki 1895ben.9 David Voniga több egyházi vonatkozású kötetnek a szerzõje, több román nyelvű
18
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CENADUL UNGURESC A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MAGYARCSANÁD
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, CENADUL UNGURESC A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MAGYARCSANÁD
19
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CHITIGHAZ ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, KÉTEGYHÁZA
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, CHITIGHAZ A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, KÉTEGYHÁZA
20
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CRÎSTOR ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, SARKADKERESZTÚR
ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, CRÎSTOR A ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, SARKADKERESZTÚR
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
CAPELA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, CIORVAª ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA, CSORVÁS
ICONOSTASUL CAPELEI ORTODOXE ROMÂNE, CIORVAª A ROMÁN ORTODOX KÁPOLNA IKONOSZTÁZA, CSORVÁS
21
22
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, DARVAª ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, DARVAS
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, DARVAª A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, DARVAS
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI reviste ºi ziare. Opera sa monumentală în opt volume Lexiconul biblic bisericesc ºi teologic a rămas în manuscris. Pe lîngă aceasta scoate ºi un volum de poezii cu titlul Dor ºi jale.10 Acestei generaţii îi aparţine ºi Iosif Ioan Ardelean (1849–1920), preotul din comuna Chitighaz (în care de altfel s-a ºi născut), cărturar care în întreaga sa viaţă a fost preocupat de trecutul, istoria ºi etnografia comunei sale natale. Conform obiceiului epocii scrie ºi editează mai multe volume bisericeºti, colaborează la mai multe ziare ºi reviste din Arad ºi Timiºoara (Biserica ºi ªcoala, Tribuna Poporului). În anul 1893, la Tipografia Diecezana din Arad, îi apare volumul Monographia comunii Chitichaz.11 Iosif Ioan Ardelean a fost primul din sud-estul Cîmpiei Ungare, care a scris în limba română istoria unei aºezări. Monografia reprezintă un izvor primordial privind istoria ºi cultura română din Ungaria de azi. În anul 1902 i-a apărut ºi un volum de poezii cu titlul Buchetul meu. Minoritatea română din sud-estul Cîmpiei Ungare, chiar de la începutul stabilirii sale definitive pe aceste meleaguri, se autodefineºte în primul rînd prin limba română, prin ataºamentul ei faţă de Biserica Ortodoxă Română, prin devotamentul faţă de ºcolile confesionale, în al doilea rînd prin participarea ei la viaţa diferitelor societăţi culturale de lectură, de teatru ºi corale. Pe la sfîrºitul secolului al XIX-lea s-au înfiinţat ºase din cele mai importante asociaţii culturale, patru la Giula ºi două la Chitighaz, toate desfăºurînd o activitate remarcabilă. De asemenea s-au înfiinţat trei asociaţii corale: Corul vocal greco-oriental din Giula cu statut aprobat de autorităţile maghiare în 1890, Corul vocal român din Oraºul Mic Românesc din Giula, înfiinţat în anul 1912, ºi Corul greco-oriental din Chitighaz (1889). Tot în această perioadă s-au înfiinţat ºi trei asociaţii de lectură ca: Asociaţia de lectură din Oraºul Mare Românesc din Giula în anul 1886, Asociaţia de lectură din Oraºul Mic Românesc din Giula în anul 1889 ºi Societatea mixtă de lectură a românilor din Chitighaz înfiinţată în anul 1892. Dintre toate asociaţiile româneºti, organizaţia de frunte a românilor de pe meleagurile Ungariei de azi a fost Corul vocal greco-oriental din Giula, care a avut o activitate culturală aproape netulburată timp de un jumătate
23
újságnak, folyóiratnak szerkesztõje, illetve munkatársa volt. Legjelentõsebb műve, a 8 kötetes bibliai, egyházi és teológiai lexikonja kiadatlan maradt. Megjelentetett egy verses kötetet is Dor ºi jale címmel.10 Kiemelésre méltó a Kétegyházán született Iosif Ioan Ardelean (1849–1920) görögkeleti lelkész munkássága, akit hivatása mellett egész életében foglalkoztatott szülõfalujának múltja, története és néprajza. Több egyházi vonatkozású kötetet publikált, az Aradon és Temesváron megjelenõ Biserica ºi ºcoala és Tribuna Poporului című újságok rendszeresen közölték írásait. 1893-ban az Arad megyei egyházi nyomdában látott napvilágot a Kétegyháza község monográfiája című kötete.11 Iosif Ioan Ardelean volt az elsõ dél-kelet alföldi román, aki román nyelven írta meg egy település történetét. Kétegyháza monográfiája mind a mai napig elsõdleges forrása a mai magyarországi románok történetének és kultúrájának. 1902-ben jelent meg Buchetul meu című verseskötete. A románságnak elsõsorban a román nyelvhez, a görögkeleti egyházhoz és iskoláihoz való ragaszkodásában, másodsorban kulturális egyesületei, olvasó-, dal-, és színjátszó körei életében való részvételében nyilvánult meg nemzetiségéhez való kötõdése. Jelentõsebb művelõdési egyesületei közé sorolható a Dél-Alföldön a XIX. század végén megalakult hat egyesület, ebbõl négy Gyulán, kettõ pedig Kétegyházán működött. Összesen három dalegyletet alapítottak. A Gyulai Görögkeleti Dalegylet alapszabályát 1890-ben fogadták el a magyar hatóságok. A Gyulai Kisrománvárosi Görögkeleti Dalegylet 1912-ben, a Kétegyházi Görögkeleti Dalegylet pedig 1889-ben jött létre. Ugyanebben az idõszakban alapítottak három olvasókört: Gyulai Nagyrománvárosi Olvasókör (1886), Gyulai Kisrománvárosi Olvasókör (1889) és Kétegyházi Románok Vegyes Olvasóköre (1892). A Nagyrománvárosi Görögkeleti Dalegylet a dél-alföldi románság legmarkánsabb egyesülete volt, több mint egy fél évszázadon keresztül meghatározó szerepet játszott a román kisebbség művelõdésében.12 A dalegylet, a tevékenységét a román ortodox egyház és a Teodor Papp Alapítvány anyagi támogatásával végezte. Működésének iratanyagát a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűj-
24
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, GIULA – ORAªUL MARE ROMÂNESC ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, GYULA – MIKLÓSVÁROS
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, GIULA – ORAªUL MARE ROMÂNESC A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, GYULA – MIKLÓSVÁROS
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, GIULA – ORAªUL MIC ROMÂNESC ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, GYULA – KRISZTINAVÁROS
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, GIULA – ORAªUL MIC ROMÂNESC A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, GYULA – KRISZTINAVÁROS
25
26
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, JACA ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, ZSÁKA
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, JACA A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, ZSÁKA
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, MICHERECHI ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MÉHKERÉK
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, MICHERECHI A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MÉHKERÉK
27
28
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
de veac.12 În cazul acestei asociaţii, fondul financiar era asigurat de biserica ortodoxă ºi de Fundaţia lui Teodor Papp. În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române, în colecţia muzeului ºi a arhivei judeţene se păstrează toate documentele referitoare la activitatea acestui cor. În sprijinirea ºi răspîndirea culturii, pe lîngă diferitele asociaţii, societăţi de cultură ºi sprijinul statutului a jucat un rol important mecenatura civilă. Începînd cu a doua jumătate a secolului al XIX-lea, diferitele asociaţii culturale susţin minoritatea română, ajută activitatea lor culturală, care este sprijinită ºi de cîteva personalităţi ale culturii româneºti. Unul dintre cei mai mari mecenaţi ai culturii româneºti a fost Emanoil Gojdu (1802–1870), care pe lîngă cariera sa de avocat, poet ºi editor – fiind de origine român macedonian – a desfăºurat o activitate de mecenat al culturii româneºti. În anul 1869, în testamentul său pune bazele unei fundaţii. Conform testamentului se înfiinţează în anul 1870 Fundaţia Gojdu. Mulţumită Fundaţiei Gojdu, începînd din anul 1870 ºi pînă în 1900, 1941 de studenţi români de religie ortodoxă, au primit burse ca să-ºi continue studiile, obţinînd diferite diplome.13 Un alt mecenat al românilor a fost Teodor Papp, născut în Giula (1822–1892). Încă în timpul vieţii sale sprijină biserica ortodoxă ºi ºcoala confesională, din averea sa dă burse pentru tineret ºi ziariºti. Pe baza testamentului său, o mare parte din averea lui trebuie să se folosească sub forma unei fundaţii, cu numele Fundaţia Teodor Papp, avînd scopul de a asigura burse pentru copii români, săraci, de religie ortodoxă, să aibă posibilitate de a intra în diferite ºcoli.14 După al doilea război mondial rolul bisericii ortodoxe se reduce în privinţa răspîndirii culturii, fiind eliminată din învăţămînt. Abia în anul 1945 se iveºte din nou necesitatea înfiinţării unei noi asociaţii culturale, care este iniţiată încă tot de Biserica Ortodoxă Română din Giula.15 Deºi iniţiativa porneºte din partea bisericii, în viaţa minorităţii române va începe o perioadă cu totul nouă.
teménye, valamint a Békés megyei múzeum és levéltár õrzi. A kultúra terjesztésében, a művelõdés támogatásában az egyletek, a körök és az állam mellett jelentõs szerepet vállalt a civil mecenatúra. A XIX. század második felétõl kezdõdõen a különbözõ társaságok, művelõdési egyesületek összetartották a román kisebbséget. Működésüket nemegyszer segítették a magánszemélyek által létrehozott alapítványok. A román kultúra egyik jelentõs mecénása a macedoromán Emanoil Gojdu (1802–1870) volt, aki elismert jogászi tevékenysége mellett mint költõ és kiadó jelentõs támogatói szerepet vállalt. Az 1869-ben megírt végrendeletében halála után létrehozandó alapítványt tett. A Gojdu Alapítvány, az alapító végakarata szerint 1870-ben létrejött, s ennek köszönhetõen 1870-tõl 1900-ig 1941 görögkeleti vallású román diák kapott ösztöndíjat, folytathatta tanulmányait, szerezhetett diplomát.13 A magyarországi románok másik jelentõs mecénása a gyulai születésű Teodor Papp (1822–1892), aki vagyonából ösztöndíjakat biztosított újságírók számára, támogatta a görögkeleti egyházat és iskolát. Végrendeletében meghatározta, hogy vagyonának jelentõs hányadát alapítványként kell felhasználni, a Teodor Papp Alapítványból ösztöndíjakat kell biztosítani a gyulai román görögkeleti vallású szegény gyermekek taníttatására.14 A második világháború utáni években az egyház szerepe fokozatosan csökkenni kezd, kiszorul az oktatásból, a kultúra irányításából. 1945 után elõször, már az év augusztusában felmerült egy román kulturális egyesület megalakulásának igénye, amelyet még a gyulai görögkeleti egyház fogalmazott meg.15 Ennek ellenére a magyarországi román nemzeti kisebbség életében egy merõben új szakasz kezdõdött el.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, OTLACA-PUSTĂ ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, PUSZTAOTTLAKA
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, OTLACA-PUSTĂ A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, PUSZTAOTTLAKA
29
30
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, PETERD ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, MEZÕPETERD
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, PETERD A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, MEZÕPETERD
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, SĂCAL ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, KÖRÖSSZAKÁL
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, SĂCAL A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, KÖRÖSSZAKÁL
31
32
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
BISERICA ORTODOXĂ ROMÂNĂ, VECHERD ROMÁN ORTODOX TEMPLOM, VEKERD
ICONOSTASUL BISERICII ORTODOXE ROMÂNE, VECHERD A ROMÁN ORTODOX TEMPLOM IKONOSZTÁZA, VEKERD
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
33
Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria
A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye
Lipsa condiţiilor de conservare ºi de depozitare din biserici, după 1918 a avut drept rezultat distrugerea pieselor valoroase. Văzînd starea dezastruoasă a documentelor, cărţilor ºi pieselor vechi de cult din bisericile ortodoxe române, în 1989 a început adunarea materialelor care cuprind date referitoare la istoricul, etnografia ºi cultura românilor din ţară. Preoţii, slujitorii ºi credincioºii bisericii au căzut de acord, că salvarea vestigiilor preţioase este strict necesară. În urma acestei decizii a început adunarea tezaurului bisericesc din cele 18 parohii la Vicariatul Ortodox Român din Giula, unde va fi depozitat ºi prelucrat, materialul rămînînd ºi pe mai departe în posesia comunităţilor de la care provine. Timp de doi ani s-a adunat un material bogat ºi valoros aproape de la toate parohiile ortodoxe române din ţară. Au rămas la parohii doar piesele de cult ºi protocoalele care sînt în folosinţă. De asemenea nu au fost preluate nici unele mobile de valoare artistică ºi importanţă istorică datorită condiţiilor de depozitare limitate. Întregul material depozitat în clădirea Vicariatului Ortodox Român formează Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria. Colecţia constă din piese de cult ºi documente. Piesele de cult se împart în 4 categorii:
1918 után a nem megfelelõ raktározási mód illetve az anyagi támogatás hiánya az értékes egyházi relikviák folyamatos pusztulásához vezetett. A görögkeleti templomokban lévõ iratok, szertartáskönyvek és szakrális tárgyak rossz állapota miatt 1989ben elkezdõdött ezeknek az anyagoknak az összegyűjtése, hiszen ezek a magyarországi románság történetére, művelõdéstörténetére vonatkozó adatokat tartalmazó legfontosabb források. Az egyház vezetõi, lelkészei és hívei egyetértettek abban, hogy ezeknek az értékeknek a megmentése feltétlenül szükséges. A döntés meghozatala után elkezdõdött az egyházi kincseknek a 18 parókiából való ös�szegyűjtése a Román Ortodox Vikáriátusság gyulai székházába, ahol megfelelõ raktározási körülmények biztosíthatók. Mindezek az anyagok hosszú távú letétként találhatók a Vikáriátusság épületében, de továbbra is az egyes egyházközösségek tulajdonát képezik. Két év alatt gazdag és értékes muzeális anyag került a gyűjteménybe a magyarországi román ortodox templomokból. A még használatban lévõ szakrális tárgyak és anyakönyvek maradtak csak az egyes görögkeleti egyházközösségeknél. A szűkös tárolási lehetõségek miatt nem kerülhettek még a gyűjteménybe a művészeti és történeti értéket képviselõ bútordarabok. A M a g y a r o r s z á g i R o m á n O r t o d ox Vikáriátusság épületében raktározott tárgyi- és dokumentumanyag összessége alkotja a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményét. A gyűjtemény műtárgyai a következõ csoportokba sorolhatók:
Obiecte de cult folosite în viaţa religioasă – litiere, potire, candele, cruci, sfeºnice, epitafuri, cădelniţe, pistornice, discuri, steluţe, cununi, talgere, tasuri, sigilii, anaforniţe etc. Icoane pe sticlă, lemn ºi pînză – icoane prăznicare, icoane din interiorul bisericilor, din altar, pronaos ºi naos. Cărţi vechi de cult – evanghelii, penticostare, ceasloave, minee, liturghiere, catavasiere, molitvelnice,
Kegytárgyak – litierek, kelyhek, mécsesek, keresztek, gyertyatartók, epitafioszok, tömjénezõk, misekenyér-jelzõk, diszkoszok, csillagocskák, koszorúk, alamizsnás tálak, bélyegzõk, misekenyértartók stb.
34
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
apostole, chiriacodromioane, cărţi de rugăciuni etc.
Üvegre, fára és vászonra festett ikonok – ünnepi ikonok, a templombelsõ ikonjai.
Textile bisericeºti – odăjdii preoţeºti cu toate accesoriile, stihare, prapuri, textile pentru acoperirea anumitor obiecte bisericeºti.
Szertartáskönyvek – evangéliumos könyvek, pünkösdi ünnepköri szertartáskönyvek, zsolozsmás könyvek, énekeskönyvek, imakönyvek, chiriacodromionok stb.
La aceste obiecte se adaugă fondul arhivistic reprezentat din materialul documentar-istoric al celor 18 parohii (protocoalele botezaţilor, cununaţilor ºi răposaţilor, anuarele ºcolare, cărţile poºtale, protocoalele ºedinţelor eparhiale ºi arhivele fiecărei parohii). Paralel cu prelucrarea, sistematizarea ºi identificarea pieselor s-a rezolvat, ca cele mai periclitate cărţi ºi icoane să fie conservate ºi restaurate în mod special în ateliere de restaurare din Budapesta. Vestigiile adunate în această colecţie reprezentînd valorile trecutului nostru, merită să fie prelucrate ºi prezentate. În volumul de faţă prezentăm doar cîteva piese din tezaurul Colecţiei Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria.
Egyházi textíliák – miseruhák tartozékokkal, ingek, terítők. A gyűjteményhez tartoznak még a szakrális tárgyakon kívül a 18 egyházközösségtõl származó történeti iratok, anyakönyvek, egyházi és iskolai évkönyvek, jegyzőkönyvek, irattári anyag. A tárgyi anyag feldolgozásával, rendszerezésével, nyilvántartásba vételével párhuzamosan elkezdõdött a legveszélyeztetettebb könyvek és ikonok tisztítása, konzerválása, restaurálása budapesti restaurátor műhelyekben. A gyűjtemény kincsei történeti múltunk szempontjából igen értékesek, ezért feldolgozásra, bemutatásra érdemesek. Kötetünkben a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteménye kincseinek csupán egy részét áll módunkban bemutatni.
35
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Obiecte de cult bisericesc
Szakrális tárgyak
Crucea
A kereszt
Crucea este cel mai important simbol al creºtinismului. Pe cruce a fost răstignit Iisus Hristos, Mîntuitorul, crucea devenind astfel cel mai însemnat obiect sfînt. De obicei creºtinul se închină la privirea ei, fiindcă înfăţiºează pe Domnul Hristos pătimind pentru omenire. Crucea este mijlocitoare către Dumnezeu. Pe turnurile bisericilor înseamnă scutul acestora, iar pe altar închipuie prezenţa lui Dumnezeu. Pe prapuri simbolizează crucea de pe labarumul lui Constantin cel Mare, semnul prin care a învins creºtinismul. Pe pieptul ºi pe mitra arhiereilor înseamnă biruinţa asupra păgînismului, lîngă drumuri ºi la ţarină este semn de ajutor ºi de ocrotire, călătorilor le serveºte de mîngîiere, iar la morminte înseamnă nădejdea învierii. Cele patru braţe ale crucii închipuie cele patru virtuţi: iubirea, răbdarea, ascultarea ºi umilinţa, precum ºi cele patru daruri ale mîntuirii: deschiderea cerului, biruinţa asupra iadului, harul ºi iertarea păcatelor. În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române se află o cruce provenită de la Parohia Ortodoxă Română din Giula, (fig. 1) care datează de la începutul secolului al XIX-lea. De obicei ea era aºezată în faţa chivotului ºi folosită de preot la sfînta slujbă. Este lucrată din argint aurit, lemn ºi sticlă. Are forma crucii latine. În interiorul celor patru braţe ale crucii, sub sticlă, pe ambele părţi, sînt sculptate scene din viaţa lui Hristos, în miniatură, din lemn. Pe o parte sînt sculptate scene legate de naºterea, iar pe cealaltă parte de răstignirea lui Hristos. Talpa crucii este ovală, împrejur cu decoraţie vegetală în relief. Marginea tălpii este din tablă de metal decorată cu frunze de viţă de vie. Aceeaºi decoraţie se repetă pe cele două părţi laterale ale crucii. Nodul crucii este turnat în formă de cilindru cu decoraţie cizelată. La mijloc, împrejur este cuprins cu
A kereszt a kereszténység legfontosabb jelképe. A kereszten feszíttetett meg Jézus Krisztus, a Megváltó, így vált a legjelentõsebb szent tárggyá. Kapcsolatot közvetít Isten és ember között. A keresztény ember rendszerint fejet hajt az emberiségért kereszthalált szenvedett Krisztus jelképe elõtt. A templomok tornyain azok védelmét szolgálja, oltárra helyezve pedig Isten jelenlétét jelképezi. A templomi lobogókon Nagy Konstantin császár lobogójának keresztjét és a kereszténységnek e jelben kivívott gyõzelmét idézi. A főpapok ruházatán, a püspöksüvegeken a pogányság legyõzésének szimbóluma, utak mentén, a földeken védelmül és vigaszul szolgál az utazóknak, a temetõkben pedig a feltámadás reményét jelenti. A kereszt négy ága a négy erényt, a szeretetet, türelmet, engedelmességet, alázatot vagy a megváltás 4 áldását, az ég kitárulását, a pokol legyõzését, a kegyelmet és bűnbocsánatot jelenti. A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének egyik XIX. sz. elejére datálható keresztje a gyulai román ortodox egyház tulajdona volt. (1. kép) Az istentiszteleten a liturgia szerint meghatározott módon használt keresztet a szentségtartó elé helyezték. A latin kereszt aranyozott ezüstbõl, fából és üvegbõl készült. A kereszt belsejében az üveglap alatt Krisztus életébõl vett jeleneteket ábrázoló athoszi kisméretű fafaragványok találhatók. Egyik oldalon Krisztus születésével, a másikon pedig keresztre feszítésének történetével kapcsolatos jelenetek láthatók. A kereszt ovális alakú talpa trébelt növényi ornamentikával díszített. Széle szõlõlevél mintázatú fémlemezbõl készült. Ugyanez a díszítés ismétlõdik a kereszt két ága oldalsó részein. Nódusza henger alakú fémöntvény, körben cizellált, stilizált koszorú díszítéssel. Középen körben stilizált sugárkoszorú fonja
36
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
o cunună stilizată. Între cele patru braţe ale crucii se află patru cununi de raze stilizate. Crucea este un produs cu influenţe de stil clasic. În colecţie se mai află o asemenea cruce din argint, executată în acelaºi atelier cu monograma orfeului P. P. Pe talpa crucii putem citi o inscripţie referitoare ºi la persoana donatorului, care a fost Nicolae Rátz, în 1816. Crucea provine de la Parohia Ortodoxă Română din Bichiº (fig. 2). Biserica Ortodoxă Română din Giula – Oraºul Mic Românesc, pare a fi cea mai bogată în ceea ce priveºte argintăria de cult care s-a păstrat secole de-a rîndul. Această biserică ortodoxă a fost înfiinţată în anul 1834 cu hramul Cuvioasa Maica Paraschiva.16 În colecţie există două cruci, provenite din biserica din Giula – Oraºul Mic Românesc, care reprezintă o mare valoare de cult. Consemnăm doar crucea cioplită din lemn de păr aurită ºi lăcuită, care s-a păstrat incompletă fiind lipsită de talpă (fig. 3). Pe o parte a crucii, la mijloc este cioplită Răstignirea, avînd la capete literele „IC XC NI KA” (Iisus Hristos a biruit moartea). Pe cealaltă parte este cioplită scena Pogorîrii Duhului Sfînt, capetele crucii fiind lucrate cu decoraţie florală. Cea mai timpurie cruce din întreaga colecţie, pare a fi crucea lucrată din alamă provenită de la biserica cu hramul Sfînţii Arhangheli Mihail ºi Gavril din Jaca (fig. 4). Comunitatea bisericească din Jaca a fost înfiinţată la sfîrºitul secolului al XVIII-lea după cum este atestat ºi în documentele istorice.17 Crucea, avînd forma crucii latine, prezintă pe ambele părţi, gravată, Răstignirea. Cele patru braţe ale crucii sînt cuprinse cu o cunună stilizată, iar crucea se îmbină cu talpa printr-un nod fără decoraţie. Talpa crucii este lucrată de jur-împrejur cu decoraţie în relief stilizată. Crucea care închipuie prezenţa lui Dumnezeu în biserică, era aºezată de obicei pe altar, în faţa chivotului, fiind folosită de preot la slujbele divine (fig. 5–6).
össze a kereszt ágait, mely a klasszicista stílus hatásait viseli magán. A g y űjteményben még eg y hasonló, ezüstbõl készült kereszt található, melyet ugyanabban a műhelyben készítettek, s amelyen a készítõ ötvös, P. P. monogramja található. A kereszt talpán az adományozó személyére utaló felirat olvasható: Nicolae Rátz, 1816. A kereszt a békési román ortodox templomból került a gyűjteménybe. (2. kép) Az évszázadok során megõrzött szakrális tárgyak tekintetében a gyulai krisztinavárosi román ortodox templom tűnik a leggazdagabbnak. A templomot 1834-ben alapították, védõszentje Cuvioasa Maica Paraschiva.16 A gyűjteménybe még két jelentõs értéket képviselõ kereszt került a gyulai kisrománvárosi templomból. Ezek közül csupán a körtefából faragott, aranyozott és lakkozott keresztet említjük meg, amely hiányosan, talp nélkül maradt meg. (3. kép) Egyik oldalán a keresztre feszített Jézust, valamint az IC XC NI KA (Jézus Krisztus legyõzte a halált) feliratot, a másikon pedig a Szentlélek eljövetelének jelenetét és virágmotívumokat ábrázoló faragott díszítést láthatunk. A gyűjtemény legkorábbi darabja nagy valószínűséggel a zsákai templomból – melynek védõszentjei Gábor és Mihály arkangyal – származó sárgaréz kereszt. (4. kép) Az írott források tanúsága szerint a zsákai egyházközösség megalapítása a XVII. század végére datálható.17 A latin kereszt mindkét oldalán vésett díszítéssel a keresztrefeszítés jelenete látható. A kereszt négy ágát stilizált koszorú fogja közre, nódusza díszítetlen, talpán körben trébelt stilizált ornamentika van. A templomban az Isten jelenlétét jelképezõ, a misézõ pap által használt kereszt rendszerint az oltáron, a szentségtartó elõtt állt. (5–6. kép)
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
37
1. CRUCE (KERESZT)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.8.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely)*: Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros) Dimensiuni (Méretek): 23×9 cm *Parohia de la care a ajuns piesa în colecţie. (Az egyházközösség ahonnan a tárgy a gyűjteménybe került.)
38
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
2. CRUCE (KERESZT)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.7.1.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 24×8,5 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
3. CRUCE (KERESZT)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.55.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula (Gyula) Dimensiuni (Méretek): 20×15 cm
39
40
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
4. CRUCE (KERESZT)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.16.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Jaca (Zsáka) Dimensiuni (Méretek): 26×9,3 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
5. CRUCE (KERESZT)
41
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.52.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros) Dimensiuni (Méretek) 32,5×16,5 cm
6. CRUCE (KERESZT)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.60.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás) Dimensiuni (Méretek): 44,4×26,5 cm
42
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Potirul
A kehely
În cadrul ritualului sfintei liturghii sînt folosite sfintele vase, dintre care potirul are rol deosebit de important. Este un vas în forma unei cupe cu picior, în care se toarnă vinul ºi apa folosite la Proscomidie ºi sfinţite apoi ºi prefăcute în sfîntul sînge pentru împărtăºirea clericilor ºi credincioºilor. Potirul reprezintă paharul cu vin folosit de Mîntuitorul la Cina cea de taină, pahar al cărui conţinut binecuvîntat ºi sfinţit de divinul învăţător a fost dat ucenicilor săi. După o altă concepţie potirul simbolizează ºi vasul în care Sfîntul Ioan Evanghelistul ar fi strîns sîngele scurs din trupul Mîntuitorului. Totodată poate simboliza ºi mormîntul Mîntuitorului. Termenul grecesc potir, (potiros) folosit de sfinţii evangheliºti spre a indica potirul folosit de Mîntuitorul la cină, s-a impus cu exclusivitate în terminologia liturgică a tuturor popoarelor ortodoxe. Potirului întotdeauna i s-au alăturat atributele cele mai înalte ca: sfîntul potir, potir duhovnicesc, potir împărăţesc, potir mistic, potir mîntuitor. La început, potirele nu se deosebeau prin nimic de paharele folosite în uzul zilnic, de aceea ele aveau formă ºi dimensiuni variate. Forma cea mai tipică era aceea a unui pahar, sau a unei cupe avînd ca suport un picior mai lung, ori mai scurt, care se îmbină cu cupa printr-un nod mijlociu. Cupa era de obicei lungă, fie semisferică, fie cilindrică, sau aproape sferică, mai rar pătrată, sau octogonală. Potirele erau lucrate din metale preţioase. Dintre potirele aparţinătoare colecţiei unele sînt chiar timpurii, din secolul al XVIII-lea, foarte simplu lucrate, fără decoraţie (fig. 7). Cele din secolele următoare, în general, sînt deja lucrări executate în diferite ateliere de făurari. Aceste potire sînt lucrate din alamă, argint, aur, unele avînd chiar ºi marca meºterului. În tezaurul bisericilor ortodoxe române din Ungaria, potirul care provine din Cenadul Unguresc prezintă o lucrătură remarcabilă (fig. 8). Este o piesă din argint aurit, la timpul ei foarte bine lucrată, executată de un orfevru (aurar) numit Ioan Aurarul. Pare a fi o curiozitate că acest aurar cu numele Ion a fost un român din Timiºoara, care ºi-a gravat
A szent liturgia keretében használt tárgyak a szent edények, melyek között különös jelentõségű a kehely. A kupa formájú ivóedénybe töltik a Proscomidie keretében bemutatott áldozás során Jézus szent vérét jelképezõ szentelt bort és vizet. A potirosz a Megváltó által az Utolsó vacsorán használt boros poharat jelképezi, melynek áldott és szentelt tartalmát a tanítványainak adta. Más felfogás szerint a kehely a Szent János Evangélista által a Megváltó testébõl kifolyó vért összegyűjtõ edény szimbóluma. Ugyanakkor jelképe a Megváltó sírjának is. A Megváltó által kézbevett kehely megjelölésére szolgáló görög potir, potiros kifejezés minden ortodox egyház liturgiai szóhasználatában érvényesült. A kelyheket mindenkor a legmagasztosabb jelzõkkel illették: szent, királyi, misztikus, üdvözítõ. Kezdetben a kelyhek nem különböztek a mindennap használatos poharaktól, különbözõ alakúak és méretűek voltak. A legtipikusabb kehelyforma az, amelynek ivócsészéjét és hosszabbrövidebb szárát egy közepes nódusz köti ös�sze. Az ivócsésze alakja általában hosszúkás, félgömb, henger vagy csaknem gömb alakú volt, ritkábban fordultak elõ négyszögletes vagy nyolcszögletes kelyhek. A kelyhek általában nemesfémbõl készültek. A gyűjtemény néhány darabja a XVIII. századból való, egyszerűen megmunkált, díszítetlen. (7. kép) A következõ századból származó kelyhek már általában ötvösműhelyekben készültek sárgaréz, ezüst, arany alapanyagokból, némelyeken még a készítõ mesterjegye is látható. A Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményének értékes darabja a magyarcsanádi templomból származó kehely. (8. kép) A szépen megmunkált kelyhet aranyozott ezüstbõl készítette Ioan Aurarul ötvösmester. A kehely egyik érdekessége, hogy a temesvári román származású ötvösmester a kehely talpára cirill betűkkel bevéste a következõket: „Temesvár, 1742, Ioan Slato. Istennek Nicolaea Iancu Isten szolgájának emlékére.” A felirat szerint tehát a kehely adományozása Nicolae Iancu és családja emlékére történt. A kehely stílusjegyei nem egészen
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI numele cu chirilice împrejur pe talpa potirului cu inscripţia: „Timiºoara 1742, Ioan Slato” (Ioan Aurarul) după care urmează dedicaţia propriu-zisă: „Lui Dumnezeu pentru pomenirea robilor Nicolaea Iancu”. Explicaţia dedicaţiei este că donarea s-a făcut pentru pomenirea lui Nicolae Iancu ºi a familiei sale. Potirul este lucrat cu elemente decorative nu prea clare. Cupa este îmbrăcată într-o lucrătură în ajur, decorată cu patru heruvimi ºi cu elemente de frunze de acant. Decorul antrelacurilor se încolăceºte cu elementele frunzelor de acant stilizate. Nodul mijlociu al potirului este turnat, împărţit în ºase felii cu ornamentaţie florală. Talpa potirului este împărţită în opt felii cu motive ornamentale vegetale cizelate. Potirul este un produs de provincie (din Timiºoara), cu influenţe de baroc mai domol, mai stins. Un alt potir din colecţie este potirul din Bichiº, executat în prima jumătate a secolului al XIX-lea (fig. 9). Cupa semisferică este resfrîntă, parţial aurită. Jumătatea inferioară a cupei este îmbrăcată cu decoraţie aplicată din argint. Nodul cu talpa potirului se îmbină prin aplicaţie din argint, asemănătoare celei de pe inferiorul cupei. Nodul ºi talpa circulară are decoraţie în relief aurită. Potirul din Giula – Oraºul Mare Românesc – lucrat din argint parţial aurit este o piesă deosebită în ceea ce priveºte dimensiunile ºi bogăţia ornamentală (fig. 10). Cupa semisferică, răsfrîntă, este parţial aurită, pe jumătatea inferioară îmbrăcată cu aplicaţie din argint, decorată cu frunze de acant. Fusul ºi talpa are decoraţie florală.
43
határozottak. A kupa applikált díszítése négy kerubot és stilizált akantuszlevél motívumokat ábrázol. A kehely öntött nódusza hat részre osztott virág ornamentikájú, 8 karéjos talpát vésett, cizellált növényi motívumok díszítik. A kehely a kései barokk hatásait viseli magán. A gyűjteményhez tartozó másik kehely a békési templomból származik, s a XIX. sz. elsõ felében készült. (9. kép) A harang alakú ivócsésze részben aranyozott, alsó felén ezüst applikált díszítéssel. A nóduszt és a talpat a kupa alján lévő applikált díszítéshez hasonló dekoráció köti össze. A nódusz és a kör alakú talp trébelt aranyozott díszítésű. A gyulai nagyrománvárosi templomból származó kehely aranyozott ezüstbõl készült, különlegességét méretei és díszítésének gazdagsága adja. (10. kép) Részben aranyozott ivócsészéje harang alakú, alsó részén akantuszlevél mintázatú ezüst applikált díszítéssel. Szára és talpa virág motívumokkal díszített.
44
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA 7. POTIR (KEHELY)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.3.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Crîstor (Sarkadkeresztúr) Dimensiuni (Méretek): 18×10 cm
8. POTIR (KEHELY)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.4.1. Datarea (Kor): 1742 Locul de provenienţă (Származási hely): Cenadul Unguresc (Magyarcsanád) Dimensiuni (Méretek): 23×12 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
9. POTIR (KEHELY)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.6.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 24×14 cm
45
46
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
10. POTIR (KEHELY)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.8.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mic Românesc (Gyula – Krisztinaváros) Dimensiuni (Méretek): 34×12 cm
47
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Cădelniţa
A tömjénezõ
Cădelniţa sau tămîietorul este un vas de metal artistic lucrat, care atîrnă de lănţiºoare ºi în care se arde tămîie în scop de împrăºtiere a fumului cu miros plăcut. Acest recipient închipuie vistieria în care magii au adus daruri pruncului Iisus, precum mai simbolizează ºi vasul în care mironosiţele au purtat mirtul pentru a unge corpul Domnului Iisus la mormînt. Cădelniţa înseamnă ºi firea omenească, focul simbolizează dumnezeirea lui Iisus, iar fumul închipuie mirosul cel bun al Duhului Sfînt. Fumul ce se înalţă din cădelniţă înseamnă ridicarea rugăciunii credin-cioºilor către Dumnezeu. Forma de turnuleţ a cădelniţei ne aminteºte de frumuseţea casei de fericire din împărăţia cerului. Ornamentaţiile de pe cădelniţă, reprezentînd de obicei figuri de frunze, plante, animale, simbolizează înălţarea întregii naturi la cer, odată cu rugăciunile de adorare către cel Prea Înalt, ºi că rugăciunea curată este bine primită de Dumnezeu. Această piesă de cult este legată de patru lănţiºoare care se unesc sus într-un mîner de obicei cu două belciuge, fiind folosite la tămîierile prevăzute în rînduielile sfintelor slujbe. Cădelniţa din Ciorvaº este executată într-un atelier necunoscut ºi datează din a doua jumătate a secolului al XIX-lea (fig. 11). Este lucrată în relief, din tablă de alamă ºi este compusă din trei părţi. Partea de sus, sub forma unui turnuleţ deasupra căruia este montată crucea greacă ºi partea a doua, perforată ºi cizelată în relief, împodobită cu ornamentaţie vegetală, florală. A treia parte a cădelniţei – mînerul de care atîrnă patru lănţiºoare cu ajutorul cărora se ridică partea de sus a cădelniţei – are decoraţie vegetală. Din a doua jumătate a secolului al XIX-lea datează ºi cădelniţa din Peterd (fig. 12). Partea de sus, sub forma unui turnuleţ, cu decoraţie perforată, este incompletă, fiind lipsită de cruce. Focarul semisferic, resfrînt, este decorat foarte simplu, doar cu trei heruvimi aplicaţi, iar talpa este fără decoraţie. Cele patru lănţiºoare, de care cădelniţa atîrnă de mîner, sînt formate din globuleţe.
A tömjénezõ vagy füstölõ egy láncokon függõ, művészien megmunkált fémtárgy, amelyben illatot árasztó tömjén ég. A tömjénezõ annak a tárgynak a szimbóluma, amelyben a Három királyok ajándékokat vittek a gyermek Jézusnak, de jelképezi a szentelt olajat tartalmazó edényt is. Az emberi természet jelképe is, a tűz Jézus istenítésének, a füst pedig a Szentlélek kellemes illatának megjelenítése. A felszálló füst a hívek imádságának Istenhez való felemelkedését jelenti. Toronyszerű formája az ég birodalmát idézi. A tömjénezõn található díszítések rendszerint levél, növény- vagy állatfigurákat ábrázolnak, egyrészt a természet egészének mennybemenetelét, másrészt az istenítõ imádságok Istenhez való eljutását jelentik, továbbá azt, hogy a tiszta imádság kedvezõ fogadtatásban részesül Isten elõtt. A fémtárgyat – amelynek négy lánca két karikával egy fogantyúhoz kapcsolódik – a szertartásokon használják az elõírás szerinti tömjénezések alkalmával. A csorvási kápolna tulajdonából a gyűjteménybe került tömjénezõ ismeretlen műhelyben a XIX. sz. második felében sárgaréz lemezbõl, trébelt díszítéssel készült. (11. kép) Három részbõl áll. Felsõ része torony formájú, rajta görög kereszttel. Alsó része áttört, trébelt és cizellált növényi- és virág ornamentikával díszített. A tömjénezõ harmadik darabját – a fogantyút, amelyen a felsõ részt felemelõ négy lánc függ – szintén növényi motívumok díszítik. E bb õ l a z idõsz a k b ól sz á r m a z i k és sárgarézbõl készült a mezõpeterdi tömjénezõ is. (12. kép) Ennek áttört díszítésű, torony formájú felsõ részérõl hiányzik a kereszt. A harang alakú alsó rész három applikált kerubbal egyszerűen díszített, talpa pedig díszítetlen. A fogantyút a tűztérrel összekötõ láncok apró rézgömbökbõl állnak.
48
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
11. CĂDELNIŢĂ (TÖMJÉNEZÕ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.17.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás) Dimensiuni (Méretek): 27×39 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
12. CĂDELNIŢĂ (TÖMJÉNEZÕ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.20.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezõpeterd) Dimensiuni (Méretek): 24,5×39 cm
49
50
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Litierul
A litier
Litierul este un vas de cult bisericesc folosit la slujba litiei, în cadrul vecerniei săvîrºite la praznicele mai mari. În cadrul slujbei, litierul se aºază în mijlocul bisericii pe o măsuţă. De obicei, litierul este o tavă rotundă de metal aºezată pe un picior, deasupra tăvii se află un tricher ºi trei cupe: una pentru vin, alta pentru untdelemn ºi a treia pentru grîu. La mijlocul tăvii se află un disc pentru pîine. Pe litier se pun cele cinci prescuri numite litii, ce se sfinţesc la litia sărbătorilor. Litierul simbolizează locul unde Iisus a săturat lumea în pustie. În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române se află mai multe litiere din diferitele parohii ortodoxe ale românilor din Ungaria. Bineînţeles ele diferă una de alta prin materialul din care sînt lucrate, prin decoraţie, modul ºi felul cum sînt lucrate, în funcţie de atelierul unde au fost executate aceste piese. Litierul argintat provine de la Parohia Ortodoxă Română din Otlaca-Pustă, aºezare înfiinţată de români la sfîrºitul secolului al XIX-lea, ºi care de abia în prima jumătate a secolului al XX-lea va deveni comună cu populaţie mixtă18 (fig. 13). Litierul datează de la începutul secolului al XX-lea. Este lucrat din aramă argintată executat de un aurar necunoscut. Sfeºnicul de pe tava pentru trei lumînări se numeºte tricher. Pe piciorul tricherului se află un decor realizat cu ornamentaţie vegetală, iar pe disc o decoraţie gravată, florală. Cupele împrejur sînt gravate cu cruci ºi elemente vegetale. Pe tavă motivul lujerului se îmbină cu patru crini. Nodul ºi talpa litierului este decorat la fel, cu ornamentaţie gravată, stilizată. Gravura împarte talpa în douăsprezece felii. Litierul din Giula – Oraºul Mare Românesc –, lucrat din alamă are un tricher cu decoraţie foarte simplă cu steluţe perforate (fig. 14). Discul din mijloc ºi cele trei cupe au decoraţie perforată stilizată, iar tava împrejur este ornamentată cu decoraţie florală perforată. Fusul are decoraţie în relief, iar talpa este fără decoraţie. Litierul este incomplet, fiindcă lipsesc cruciuliţele de pe capacele celor trei cupe.
A litiert, más néven ötkenyértartót a nagyobb ünnepeken a vecsernye szertartásában a kenyérszenteléskor használják. Az istentiszteleten a litiert a templom közepére helyezett asztalra teszik. A litier egylábú és talpon álló kör alakú tálca, amelyen egy háromágú gyertyatartó és három kupa található a bor, a szentelt olaj és a búza számára. A tálca közepén található a diszkosz, a misekenyér tartója. A litierre helyezik még az öt misekenyeret is, melyeket az ünnepi szertartások alkalmával szentelnek meg. A litier annak a pusztának a szimbóluma, ahol Jézus jóllakatta a tömeget. A különbözõ román ortodox parókiákról több litier került be a Magyarországi Román Ortodox Egyház Gyűjteményébe. Természetesen ezek anyagukban, díszítésés készítésmódjukban a készítõ műhelyek különbözõségébõl adódóan eltérnek egymástól. A gyűjteményben található ezüstözött litier a pusztaottlakai román ortodox templomból származik. A települést a XIX. század végén románok alapították és csak a XX. század elsõ felében vált vegyes lakosságú községgé.18 (13. kép) A XX. sz. elejére datálható tárgyat ezüstözött rézbõ l készítette egy ismeretlen ötvösmester. A tálcán lévõ háromágú gyertyatartó a tricher talpán növényi ornamentika, a discen pedig vésett virág motívumokból álló díszítés látható. A három kupa szintén vésett, kereszt és növényi motívumokat ábrázol. A tálcát indával összefonódó négy liliom díszíti. A tárgy nódusza és tizenkét karéjú talpa hasonló vésett, stilizált díszítésű. A gyulai nagyrománvárosi templomból származó sárgaréz litier gyertyatartója egyszerű, perforált motívumokkal díszített. (14. kép) A tálca közepén lévõ diszkosz és a három kupa áttört stilizált virág ornamentikájú. Szára trébelt, talpa pedig díszítetlen. A litier kupáinak fedelérõl hiányoznak a kicsiny keresztek.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
13. LITIER
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.9.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): OtlacaPustă (Pusztaottlaka) Dimensiuni (Méretek): 39,5×27 cm
14. LITIER
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.71.1. Datarea (Kor): sec. XX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 32×25 cm
51
52
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Prescura ºi pistornicul
A misekenyér és a misekenyér-jelzõ
Sacramentele, piesele bisericeºti sfinţite au avut ºi au ºi în zilele noastre un rol deosebit în viaţa comunităţilor religioase. După sfinţirea lor, aceste obiecte au fost scoase din rîndul pieselor folosite zilnic, deoarece oamenii le atribuiau putere supranaturală, magică. Aceste piese deseori apar în obiceiurile tradiţionale ºi în credinţa populară. Cele mai importante sacramente ale bisericii ortodoxe române sînt apa, hrana, iarba, mîţiºoarele, vinul ºi grîul sfinţit. Dintre hrana sfinţită are rol important pîinea, adică prescura, împărţită la sfîrºitul liturghiilor. Prescura se coace în formă de cruce greacă, care are patru capete de aceeaºi mărimi. Pentru prescură credincioºii duceau făină la femeia numită prescurăriţă, care se angaja să pregătească prescura. După tradiţia de odinioară prescurăriţa trebuia să fie fată nemăritată, sau femeie văduvă. Pentru această activitate era plătită de biserică. Prescura era împărţită de preot, după orînduiala bisericii ortodoxe, la cele mai alese sărbători calendaristice, la sfîrºitul ceremonialului bisericesc. Fiecare creºtin lua cîte o bucată din prescura numită nafură, sau anafură. Nafura se consuma în biserică, dar deseori se ducea ºi la cei de acasă, mai ales pentru copii ºi pentru bolnavi. Deci unii dintre credincioºi luau mai multe bucăţi din anafură. Prescura coaptă de femei în vîrstă se mai împarte ºi în zilele noastre în fiecare duminică. În unele localităţi însă nu s-a păstrat forma tradiţională a prescurei, ci este coaptă în formă de pîine rotundă, sau cîteodată pîinea este cumpărată din magazin, este sfinţită ºi împărţită credincioºilor. Prescura pregătită după vechea tradiţie de prescurăriţă se deosebeºte de pîinea obiºnuită prin aluatul din care este copt ºi prin forma ei. Prescura care deci păstrează încă tradiţia veche – după cum amintisem – este coaptă în formă de cruce greacă. Pe lîngă forma ei de cruce greacă o mai caracterizează semnul vizibil din cele patru colţuri ale pîinii. Înainte de a aºeza în cuptor pîinea prescurăriţa pune pe cele patru capete semnul crucii cu pistornicul, numit în unele locuri pristolnic.
A szakrális tárgyaknak, szentelt ételeknek, italoknak még napjainkban is jelentõs szerepük van az egyházi közösségek életében. Megszentelésük után az emberek természetfeletti, mágikus erõt tulajdonítottak ezeknek, kivonva õket a mindennap használatos eszközök sorából. Gyakran szerepelnek a népszokásokban és a népi hitvilágban. A román ortodox egyház legfontosabb szentelményei: a szenteltvíz, a szentelt étel, a szentelt fű, a szentelt barka, a szentelt bor és a szentelt búza. A szentelt ételek közül különös jelentõségű az ünnepi liturgiák végén kiosztott szentelt kenyér, amely egyenlõ szárú görög kereszt formájú. A hívek a misekenyér elkészítéséhez szükséges lisztet a prescurăriţanak nevezett személyhez vitték el, aki a néphit szerint kizárólag hajadon lány, illetve özvegyasszony, „tiszta asszony” lehetett. Tevékenységéért az egyháztól kapott fizetséget. A misézõ pap az ortodox egyházi szertartásrendnek megfelelõen a szertartások végén osztja ki a híveknek a prescurat. Minden hívõ kap egy-egy darabkát a felszentelt prescurából, melyet nafurának vagy anafurának neveznek. Általában a templomban fogyasztják el, de gyakran visznek belõle az otthonmaradtak, különösen a gyerekek és a beteg családtagok számára, ezért vannak akik több darabkát vesznek el a nafurából. A főként idõs asszony által sütött prescura darabjai még napjainkban is kiosztásra kerülnek a legfontosabb ünnepek alkalmával. Néhány településen azonban a prescura sütésének hagyományos módja nem õrzõdött meg, itt kerek alakúra sütik vagy üzletben megvásárolt kenyeret szeletelnek fel, szentelnek és osztanak szét a hívek között. A misekenyér, a prescura tésztájában és formájában különbözik a kenyértõl. A hagyományos módon készített prescurát – mint már említettük – görög kereszt formájúra sütötték. Formáján kívül jellemzõ jegye még a kenyér négy ágán látható jel. A prescurăriţa még a sütés elõtt megjelöli a kenyér négy ágát a misekenyér-jelzõvel. A misekenyér-jelző, pistornic egy fából fa-
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI Pistornicul este un obiect cioplit din lemn. Pe talpa pistornicului în patru pătrate sînt gravate literele IC XC NI KA, (fig. 15). Păstrarea acestei tradiţii bisericeºti de a folosi pistornicul, de a pune semnul crucii pe pîine, în fiecare comunitate este subordonată unei femei „curate”, care se angajează la această sarcină.
53
ragott tárgy, melynek talpára négy mezõben a következõ betűket vésték: IC XC NI KA. (15. kép) A pistornic használatának megõrzése egyegy településen attól függ, hogy a misekenyér készítõje vállalkozik-e a hagyományos tevékenységre.
15. PRESCURA ªI PISTORNICUL (MISEKENYÉR ÉS MISEKENYÉR-JELZÕ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.46.1. Datarea (Kor): sec. XVIII–XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Vecherd, Micherechi (Vekerd, Méhkerék)
54
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Icoane
Ikonok
Icoane prăznicare
Ünnepi ikonok
În iconografia ortodoxă putem deosebi icoane prăznicare mici ºi mari. Icoanele din Bichiº sînt aºa-numitele icoane prăznicare mici, care se află totdeauna aºezate în faţa altarului, în naos pe un postament care se numeºte Analoghion sau Tetrapod. Icoanele sînt puse de obicei la înălţimea de închinare a omului, pentru a putea fi sărutate. Fiecare sărbătoare din anul în curs este marcată printr-o asemenea icoană de cinstire a unui sfînt sau a unei sărbători. Icoanele prăznicare mici sînt consacrate multor sărbători ºi multor sfinţi. Cele din Bichiº sînt lucrările unui mare pictor din secolul al XVIII-lea de origine aromână ªtefan Teneţchi, care a trăit la Arad, între anii 1746–1795.19 A pictat pe o arie largă, ajungînd să picteze ºi pe teritoriul Ungariei de azi, inclusiv ºi în biserica din oraºul Bichiº. Construcţia acestei biserici a fost terminată în anul 1791 cu contribuţia grecilor, bulgarilor ºi românilor stabiliţi aici.20 În colecţie există 12 icoane prăznicare mici din Bichiº, pictate de ªtefan Teneţchi (fig. 16–27). Specific artei lui ªtefan Teneţchi este pendularea între elementele bizantine ºi cele de artă occidentală, deci între viziunea bidimensională bizantină ºi cea tridimensională occidentală. În arta lui găsim influenţe în special de baroc, dar ºi influenţele epocii. Privind arhitectura pe care o introduce în lucrările sale, scenele sînt prezentate într-un interior de arhitectură neoclasică. Un alt element specific al manierei lui Teneţchi este încercarea de sugerare a spaţiului. Obiºnuitul fundal de aur bizantin este înlocuit cu un spaţiu real în care circulă aer, pe care îl simţim. Un alt element novator faţă de arta răsăriteană de tip bizantin este modul de rezolvare a drapajului, care cade mai uºor, mai liber. Cutele draperiei sînt oarecum fireºti. În sfîrºit, Teneţchi introduce la chipurile sfinţilor o tipologie proprie. Astfel la icoana Buna vestire chipul Arhanghelului Gavril este un chip uºor androginic, un chip
Az ortodox ikonművészetben kis- és nagy ünnepi ikonokat különböztetünk meg. A békési templomból származó ikonok úgynevezett kis ünnepi ikonok, amelyeket mindenkor az oltár elõtti naosban egy Analoghionnak vagy Tetrapodnak nevezett posztamensen helyeznek el. Általában olyan magasságban találhatók, hogy az ünnepek alkalmával a hívek fejet hajthassanak elõttük. Az egyházi év minden ünnepét, illetve a szentek tiszteletét egy-egy ünnepi ikon jelzi. A békési templomból származó kis ünnepi ikonokat egy XVIII. századi jeles festõnek, a macedoromán származású ªtefan Teneţchinek tulajdoníthatjuk, aki 1746-tól 1795-ig Aradon élt.19 Földrajzi értelemben széles területen fejtette ki tevékenységét. Festett a mai Magyarország területén többek között a békési templomban, melynek építése a görög, bolgár és román idetelepülõk hozzájárulásával 1791-ben fejezõdött be.20 A gyűjteményben tizenkét darab békési, ªtefan Teneţchi által festett kis ünnepi ikon található. (16–27. kép) ªtefan Teneţchi művészetének jellemzõje a bizánci és nyugati művészet elemeinek keveredése, vagyis a két-, illetve háromdimenziós ábrázolás egyidejű alkalmazása. Művészetében jellemzõek a barokk stílusjegyek. Képein a jeleneteket klasszicista épületbelsõkben ábrázolja. Festészetének egy másik jellemzõ eleme a tér érzékeltetése. A megszokott bizánci aranyszínű hátteret egy szinte érezhetõ, valóságos háttérrel helyettesíti. Művészetének egy másik új eleme, – a bizánci típusú művészettel szemben – a drapéria természetes, lágyabb, könnyedebb esésének ábrázolása. A szentek megjelenítésében sajátos, egyedi ábrázolásmódot alkalmaz. Például az Angyali üdvözlet című ikonon Gábriel arkangyal arca lágy, nõies. (17. kép) A figurák ilyen nõies ábrázolásmódja jellemzõ minden Teneţchi által festett arkangyalra és más szentre. Szűz Mária alakját a bizánci hagyomány szerint
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI foarte feminin (fig. 17). Acest chip feciorelnic este caracteristic în arta lui Teneţchi pentru reprezentarea arhanghelilor ºi a altor sfinţi. Chipul Fecioarei Maria păstrează unele date, ºi chiar tipologia mare bizantină, dar cu introducerea unor elemente care duc la umanizarea figurii. Această umanizare ne îndreaptă spre arta occidentului, a barocului, din care s-a inspirat ªtefan Teneţchi. Un exemplu este anatomia gurii Mariei, o gură senzuală, pe care nu o găsim niciodată în arta bizantină. Ochii îi sînt măriţi, expresia feţei este mai complex umană, ceea ce nu este caracteristic în arta bizantină. Această umanizare a personajelor, această încercare de redare a unei psihologii mai adînci ºi mai complexe, este prezentă ºi mai evident în icoana închinată Naºterii Domnului Iisus Hristos (fig. 18). De exemplu chipul bătrînului Iosif este un portret, pe faţa căruia gîndurile sînt clar exprimate. Putem observa o oarecare teamă, o anumită neliniºte, care sînt redate într-o tehnică remarcabilă. Complexitatea de sentimente îl îndepărtează pe Teneţchi de viziunea bizantină. În arta lui este foarte modernă tuºa pe care o foloseºte în redarea personajelor, care este o tuºă aproape liberă, evidentă, departe de tuºa întinsă, plată folosită în arta bizantină. Pictorul încearcă să redea mai uºor volumul figurii ºi prin aceasta punînd accent mai ales pe figura Mariei ºi a lui Iosif. Icoanele prăznicare în cauză pot fi datate din anul 1773, deoarece una dintre ele, ºi anume icoana închinată Sfinţilor Ierarhi Grigore, Vasile ºi Ioan, este datată în partea dreaptă de jos cu negru, 1773 (fig. 27). Aceeaºi icoană este ºi semnată cu iniţialele chirilice ale lui ªtefan Teneţchi: C. T. Pe baza acesteia putem face datarea întregului lot de icoane în discuţie. Prăznicarele mari se af lă montate pe iconostas, de obicei în registrul al doilea. În ceea ce priveºte numărul acestora nu există o regulă fixă, iconostasul mai mare constă din mai multe, iar unul mai mic din mai puţine icoane prăznicare mari. Acestea sînt consacrate numai sărbătorilor mari de peste an, aºa-numitele praznice luminate, cele legate exclusiv de viaţa lui Hristos ºi cea a Maicii Domnului. Icoanele reprezentînd Maica Domnului cu Pruncul ºi Deisis sînt cele mai timpurii piese de artă bisericească din colecţie. Provin de la Parohia Ortodoxă Română din Bichiº ºi sînt datate de la sfîrºitul secolului al XVIII-lea.
55
ábrázolja, de bizonyos elemekkel az alak emberközelibb megjelenítésére törekszik. Ez a törekvés jelzi Teneţchi művészetében a nyugati barokk hatást. Példaként említhetjük Mária arcának megformálását (piros ajkak, nagy, kifejezõ szemek). A Jézus születése című ünnepi ikonon még inkább felfedezhetõ a szereplõk életszerűbb ábrázolása. (18. kép) Az idõs József arcán például tisztán kifejezésre jutnak érzései, gondolatai. Az arcán tükrözõdõ félelmet és nyugtalanságot figyelemreméltó módon érzékelteti a festõ. Az érzelmeknek hangsúlyozott ábrázolásával távolodik el Teneţchi a bizánci látásmódtól. Az alakok megformálásában alkalmazott újszerű ecsetkezelés szabad és könnyed, eltér a bizáncitól. A festõ megkísérli a szereplõk könnyedebb ábrázolásmódját, hangsúlyt helyezve Mária és József alakjára. Az ismertetett ikonciklus feltehetõleg 1773-ra datálható, ugyanis ezek egyikén, nevezetesen az A három fõpap című ikon jobb alsó sarkán olvasható ez az évszám. (27. kép) Ezen az ikonon találhatók ªtefan Teneţchi nevének kezdõbetűi: C. T. Ezek alapján azonosíthatjuk az ikonciklus alkotásának évét. A nagy ünnepi ikonok általában az ikonosztáz második sorában találhatók. Számuk nem meghatározott, az ikonosztáz méretétõl függ. Ezek kizárólagosan Jézus és Mária életéhez kapcsolódó ünnepekhez kötõdnek. A gyűjtemény legkorábbi darabjai (Istenanya a gyermek Jézussal és Deészisz) a békési templomból kerültek a gyűjteménybe és a XVIII. században készülhettek. Az ikonok korábbiak mint a békési ortodox egyházközség, amely 1781-ben jött létre. Származási helyük és alkotójuk ismeretlen. Mindkettõ azonos méretű (69,5×55 cm), kréta alapra temperával festett. A keresztény művészetben a keresztrefeszítés mellett a leggyakoribb téma az Istenanya a gyermek Jézussal. (28. kép) Mária alakját az ikonon sötétzöld és aranysárga színű, egyszerű, dísztelen, redõk nélküli ruhákban jeleníti meg az ismeretlen festõ. Bal karján a kis Jézus, jobbjával a gyermekre mutat. Az ikon ábrázolásmódja hagyományos, bizánci típusú, Mária arca ovális, szeme nagy, szemöldöke ívelt, orra egyenes, dicsfénye hagyományos módon aranyozott. Jézus jobb kezével áldást oszt. Zöld tunikát és téglavörös
56
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Parohia Ortodoxă Română din Bichiº a fost înfiinţată abia în anul 1781. Icoanele au fost pictate anterior, fiind procurate pentru biserica din Bichiº după anul 1781. Locul de provenienţă este necunoscut, iar zugravul anonim. Amîndouă sînt de aceleaºi dimensiuni (69,5×55 cm), pictate cu temperă pe lemn, pe fond de cretă. În arta creºtinească, pe lîngă Răstignire, tema cea mai frecvent pictată este Maica Domnului cu Pruncul pe braţe (fig. 28). Maica Domnului este reprezentată într-un hiton verde-închis ºi maforion ocru-auriu, nedecorat, simplu, fără răsfrîngeri. Maica Domnului ţine pe Iisus pe braţul stîng, iar cu mîna dreaptă indică Pruncul. Modeleul este în manieră tradiţională de tip bizantin. Chipul Mariei este oval, cu ochi mari migdalaţi, sprîncene trasate în curbe ºi nas drept. Nimbul este tratat în mod tradiţional, auriu. Iisus binecuvîntează cu mîna dreaptă, iar cu stînga indică spre Maica Domnului. Poartă o tunică verde ºi o mantie cărămizie. Trăsăturile chipului lui Iisus sînt trasate asemănător cu ale Mariei, pare a fi chipul unui matur, înconjurat cu acelaºi nimb plat, auriu. În centrul icoanei Deisis se află figura lui Iisus Hristos pe un scaun în hiton cărămiziu tivit la gît cu galon galben ºi mantie verde-albăstruie, înfăºurată peste mijloc, care cade de pe umărul stîng ca o togă romană (fig. 29). Cu mîna stîngă ţine evanghelia deschisă, iar cu dreapta binecuvîntează. Chipul este oval modelat în alb-maro, cu ochi mari, sprîncene arcuite, nas drept, barbă ºi plete lungi. Nimbul lui Iisus este tratat în auriu. Personajele tipice din jurul lui Iisus au acelaºi nimb, în dreapta sa află Sfînta Maria, la stînga Ioan Botezătorul, iar în spate cei doi arhangheli, Mihail ºi Gavril. Fondul celor două icoane prăznicare mari este asemănător, fiind pictat cu o nuanţă verde-albastruie închisă, cu decoraţia vrejurilor de frunze stilizate în albastru ºi cărămiziu. Icoanele sînt nesemnate, nedatate. Denumirea personajelor este executată cu litere chirilice în negru. Icoanele cele mai vechi ºi preţioase din colecţie, Maica Domnului cu Pruncul ºi Deisis au fost în întregime restaurate, salvîndu-se astfel din starea dezastruoasă ºi păstrîndu-se pentru viitor.
köpenyt visel. Jézus arcvonásait a Máriáéhoz hasonlóan ábrázolja, aranyozott dicsfénnyel övezett felnõtt ábrázattal rajzolja meg a festõ. A Deészisz ikon középpontjában Jézus Krisztus alakja jelenik meg, téglavörös színű, sárga szegélyű ruhában és zöldeskék palástban, amely bal válláról hull le, mint egy római tóga. (29. kép) Bal kezében a nyitott Evangéliumos könyvet tartja, jobbjával áldást oszt. Arca ovális, barnásfehér, szeme kifejezõ, szemöldöke ívelt, orra egyenes, szakálla és haja hosszú, dicsfénye aranyozott. A Jézus köré csoportosuló jellemzõ alakok dicsfénye Jézuséhoz hasonló. Jobbján Szűz Mária, balján Keresztelõ Szent János, mögötte pedig a két arkangyal, Mihály és Gábriel alakja látható. Mindkét ikon zöldeskék háttere, stilizált kék és téglavörös színű leveles indás díszítésű. Az alakok nevei olvasható fekete cirill betűkkel vannak feltüntetve. A gyűjtemény e két legértékesebb darabja az Istenanya a gyermek Jézussal és a Deészisz teljes egészében restaurált.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
16. NAªTEREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA SZÜLETÉSE)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.85.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
57
58
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
17. BUNAVESTIRE (ANGYALI ÜDVÖZLET)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.74.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
18. NAªTEREA LUI IISUS (JÉZUS SZÜLETÉSE)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.75.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
59
60
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
19. ÎNTÎMPINAREA DOMNULUI (JÉZUS BEMUTATÁSA A TEMPLOMBAN)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.82.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor). 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
20. TĂIEREA ÎMPREJUR (JÉZUS KÖRÜLMETÉLÉSE)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.76.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
61
62
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
21. IISUS LA 12 ANI ÎN TEMPLU (A 12 ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.81.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
22. BOTEZUL DOMNULUI (JÉZUS MEGKERESZTELKEDÉSE)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.77.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
63
64
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
23. INTRAREA LUI IISUS ÎN IERUSALIM (JÉZUS BEVONULÁSA JERUZSÁLEMBE)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.78.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
24. ÎNĂLŢAREA DOMNULUI (JÉZUS MENNYBEMENETELE)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.79.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
65
66
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
25. POGORÎREA DUHULUI SFÎNT (A SZENTLÉLEK ELJÖVETELE)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.80.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor). 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
26. ADORMIREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA HALÁLA)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.83.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
67
68
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
27. SFINŢII TREI IERARHI (A HÁROM FŐPAP)
Numărul de inventar (Leltári szám). 91.84.1. Zugravul (Festő): ªtefan Teneţchi Datarea (Kor): 1773 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 23×30 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
28. MAICA DOMNULUI CU PRUNCUL PE BRAŢE (AZ ISTENANYA A GYERMEK JÉZUSSAL)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.92.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek) 69,5×55 cm
69
70
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
29. DEISIS (DEÉSZISZ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.93.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 69,5×55 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Icoanele Arhanghelii Mihail ºi Gavril Sfinţii Arhangheli Mihail ºi Gavril sînt icoane de iconostas (fig. 30–31). Iconostascul este piesa cea mai importantă a unei biserici ortodoxe. Icoanele de faţă fac parte din ºirul icoanelor împărăteºti, adică acestea se află de o parte ºi de alta a uºilor împărăteºti, a uºilor principale de intrare în altar. Probabil că aceste două icoane se aflau la extremităţile iconostasului. Provin, de la biserica ortodoxă din ªiclău, cu hramul Sfinţii Arhangheli Mihail ºi Gavril. În anul 1913 întregul iconostas al bisericii din ªiclău a fost instalat în biserica ortodoxă română din Bichiºciaba, cu ocazia renovării din acel an.21 Acest fapt este demonstrat prin dimensiunea icoanelor ºi este atestat cu documente istorice aparţinînd parohiei. În iconografia clasică în stînga ºi în dreapta uºilor împărăteºti se află de obicei Maica Domnului cu Pruncul ºi Iisus Hristos. În extremitatea stîngă se află Sfîntul Nicolae, iar în dreapta Sfîntul Ioan Botezătorul. Aceste icoane pot fi înlocuite uneori cu icoana de hram. Hramul marchează sfîntul sau sărbătoarea sub ocrotirea căreia este pusă biserica respectivă. Icoanele sînt datate din anul 1797. Stilul lor este specific, de la elementele tehnice de amănunt pînă la modul cum este tratată ºi aplicată rama. Sînt icoane din zona Munţilor Apuseni unde au funcţionat centre de zugravi pînă în a doua jumătate a secolului al XIX-lea. În această zonă au existat mai mulţi zugravi, care au lucrat în sat sau în localităţile în care li s-a comandat să execute anumite icoane pentru anumite întrebuinţări. În maniera de lucru se întîlnesc mai multe influenţe care reprezintă ultima manifestare a picturii de tradiţie bizantină din Ardeal. În cazul de faţă avem de a face cu icoane bizantine aflate sub influenţa barocului, influenţă absorbită la nivelul unui meºter semipopular. Figurile sînt executate pe un fond plat. În acest fond plat foiţa a fost înlocuită cu o culoare verde-albastră. Nu se mai prelucrează nici spaţiul propriu-zis. Figurile, mai ales chipurile, au un anumit modeleu, care diferă de modul de tratare al tradiţiei bizantine. Relieful figurii prezintă uºoare umbre, datorat unui
71
Mihály és Gábriel arkangyal A Szent Mihály és Gábriel arkangyalokat ábrázoló szentképek ikonosztáz ikonok. (3031. kép) Az ikonosztáz az ortodox templom legfontosabb része. A két ikon a helyi sor két darabja. Valószínűleg az oltárba vezető királyi ajtó két oldalán elhelyezkedő ikonsorozat szélein voltak felfüggesztve. E két ikon a ºiclău-i ortodox templomból származik, melynek védőszentje Mihály és Gábriel arkangyal volt. A siclău-i templom teljes ikonosztáza a békéscsabai templomba, annak 1913. évi felújítása során került át.21 Ezt bizonyítják az ikonok méretei, valamint a templomra vonatkozó történeti források. Az ikonosztázon a helyi sorban általában a királyi ajtók jobb és bal oldalán az Istenanya a gyermek Jézussal és a Jézus Krisztus ikonok találhatók. Az ikonosztáz bal oldalán szélen Szent Miklós, jobb oldalán szélen pedig Keresztelő Szent János ikonja szerepel. E két utóbbit helyettesítheti a templom védőszentjének ikonja. A védőszent jelzi azt a szentet vagy ünnepet, amelynek védelme alatt áll az adott templom. E két ikon 1797-ben készült. Stílusuk rendkívül jellegzetes a részletes ábrázolásmódtól kezdve egészen a keret megmunkálásáig, applikálásáig. A Nyugati-Érchegységből származnak, ahol a XIX. század második feléig több festészeti központ működött. Ebben a régióban számos festő alkotott. Az ikonokat meghatározott célra, megrendelésre készítették saját településükön vagy pedig az adott megrendelő lakóhelyén. Alkotásmódjukban többféle hatás fonódik össze, melyek az erdélyi hagyományos bizánci festészet utolsó megnyilvánulásai. E két ikonon már a népies mesterek szintjén megjelenített barokk hatás érzékelhető. Az alakokat sík háttérben ábrázolják, amelyben az aranylemezeket zöldeskék színnel helyettesítik. A tulajdonképpeni tér sem kerül kidolgozásra. Az alakoknak, különösen azok arcvonásainak megfestése különbözik a hagyományos bizánci ábrázolásmódtól. Az ikonfestők a figurák megformálásában finom, könnyű fény-árnyék játékot alkalmaztak. Megkíséreltek egy barokk hatású mintát követni.
72
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
joc fin de lumină-umbră. Iconarul a încercat să realizeze un modeleu de influenţă barocă. Chipul este umanizat, portretul fiind prezentat cu o gură naturală, departe de desenul unei guri a unui sfînt tradiţional bizantin. Ochii sînt mari, urechile sînt văzute din faţă, mîna are încă o mică stilizare, dar totuºi nu mai este mîna bizantină. Veºmintele nu mai sînt tratate într-o liniatură geometrică, ci – din punct de vedere tehnic – în pată, în tuºe largi ºi uºoare de culoare. Mantia celor doi arhangheli sau platoºa Arhanghelului Mihail este modelată în umbră ºi lumină. Nici nimbul nu mai este din foiţă aplicată, ci este pictat cu pensula. Arhanghelii au rolul de militari ai oastei mari a lui Dumnezeu. Gavril este arhanghelul care vine să vestească Mariei că va naºte prunc, iar Mihail este cel mai supus ostaº al Domnului. Icoanele în dreapta, jos au inscripţia „Cine este Dumnezeu” cu prescurtare din slavonă. Prin această contopire între răsărit ºi apus de fapt arta răsăriteană, arta de tradiţie bizantină se încheie.
Az arcok életszerűek, szájuk vonalai természetesek, eltérnek a hagyományos bizánci ábrázolásmódtól. A szemek rajzolata nagy, a füleket a festő szemből láttatja, a kéz ábrázolása kissé stilizált, de már nem a bizánci stílusnak megfelelő. A szentek ruházata már nem geometrikus vonalakkal, hanem foltokban, könnyű, széles, színes ecsetvonásokkal ábrázolt. A két arkangyal palástja, Mihály arkangyal mellvértje fény-árnyék játékkal hangsúlyozott. Már a nimbuszokat sem aranylemezekből applikálták, hanem ecsettel festették. Az arkangyalok Isten seregének katonái. Gábriel az, aki hírül adja Máriának Jézus születését, Mihály pedig az Úr legalázatosabb szolgája. Az ikonok jobb alsó sarkában a következő cirill betűs rövidített felirat olvasható: „Ki az Úr?” A kelet-nyugati hatások összeolvadásával lezárul a hagyományos bizánci stílus alkalmazása.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
30. ARHANGHELUL MIHAIL (MIHÁLY ARKANGYAL)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.89.1. Datarea (Kor): 1787 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiºciaba (Békéscsaba) Dimensiuni (Méretek): 37,5×30 cm
73
74
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
31. ARHANGHELUL GAVRIL (GÁBRIEL ARKANGYAL)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.90.1. Datarea (Kor): 1787 Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiºciaba (Békéscsaba) Dimensiuni (Méretek): 37×30 cm
75
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Icoane pe sticlă
Üvegikonok
Icoanele pe sticlă din Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria au fost executate în comuna Nicula, localitate aflată în apropierea oraºelor Gherla ºi Dej. Nicula a fost un centru foarte cunoscut de meºteri zugravi de icoane pe sticlă. Centrul îºi începe activitatea probabil pe la sfîrºitul secolului al XVIII-lea.22 În acest caz, avem de-a face cu un sat întreg de zugravi. Pictura pe sticlă a devenit o ocupaţie pentru toţi. Icoanele realizate în acest centru au fost difuzate pe o arie foarte largă, nu numai pe teritoriul actual al României, ci ºi în localităţile locuite de populaţie ortodoxă din sud-estul Ungariei. De obicei icoanele nu erau lucrate de un singur meºter. Unul punea foiţa, altul trăgea conturul, desenîndu-l pe dos, al treilea picta chipurile, al patrulea veºmintele, iar al cincilea făcea restul. Nicula a fost cel mai important centru de icoane pe sticlă din Transilvania ºi a funcţionat timp îndelungat, realizînd o producţie mare de icoane. Acestea erau încărcate în căruţe ºi duse de multe ori la tîrguri îndepărtate, devenind mărfuri din ce în ce mai cunoscute, căutate ºi preferate. Icoana reprezentînd Sfinţii Constantin ºi Elena a fost executată probabil la sfîrºitul secolului al XVIII-lea sau la începutul secolului al XIX-lea, fiind lucrată pe glajă, adică pe sticlă manuală (fig. 32). Dovadă sînt bulele de aer în masa sticlei. Formatul este mai mare decît al celor din secolul al XVIII-lea. Foiţa de aur folosită o găsim încă în coroanele sfinţilor ºi în crucea de formă latină. După modelul popular creºtin în stînga ºi în dreapta, sus sînt prezentate Soarele ºi Luna. La mijlocul icoanei este aplicată din foiţă de aur crucea de formă latină, la stînga ei împărăteasa Elena, iar la dreapta împăratul Constantin. În iconografie, cele două figuri sînt zugrăvite de obicei invers. Acest mod de executaţie dovedeºte că zugravii erau oameni simpli, fără ºcoli, care copiau pur ºi simplu. Faptul este confirmat ºi de inscripţiile icoanei: „Elen, Costean”, scrise incorect. Aceºti pictori populari nu ºi-au semnat numele pe icoană, dovadă că nu aveau conºtiinţa de artist. În secolul al XIX-lea, icoanele din Nicula au ajuns în mare număr ºi pe meleagurile
Az üvegikonok a Gerla és Dézs közelében lévő Füzesmikola községből származnak. Füzesmikola település egy igen ismert üvegikon-festő központ volt, amely valószínűleg a XVII. század végén kezdte meg működését.22 Füzesmikola olyan ritka esetre példa, amikor az egész faluközösség üvegikon-festéssel foglalkozott, a képek készítése mindenki számára megélhetést biztosított. Az itt készült ikonok széles körben elterjedtek, nemcsak a mai romániai területekre, hanem a dél-kelet magyarországi ortodox románlakta településekre is eljutottak. Általában egy-egy ikon nem egyetlen mester munkája volt, többen készítették egymás között megosztva az aranylemezek felvitelét, a kontúrok megrajzolását, az alakok megfestését, a ruházat kidolgozását valamint az egyéb részletek megmunkálását az ikonüveg hátlapjára. Füzesmikola Erdély egyik legfontosabb, évszázadokon át működő igen produktív üvegikon-festő központja volt. Ezek az igen ismert, keresett és kedvelt termékek szekereken szállítva eljutottak a legtávolabbi vásárokba is. A Konstantin és Elena ikon valószínűleg a XVIII. század végére, XIX. sz. elejére datálható. (32. kép) Manuális üvegre festették, amit az üveglapban látható légbuborékok is bizonyítanak. Mérete valamivel nagyobb mint a XVIII. században készült ikonok mérete. A szentek koronáinak valamint a latin keresztnek a megmunkálása még aranylemezekkel történt. A keresztény népies ábrázolásnak megfelelően balra és jobbra fent a napot és a holdat ábrázolja. Középen az aranylemezekből applikált latin kereszt, tőle balra Elena az anyacsászárné jobbra pedig Konstantin császár látható, noha az ikonfestészetben általában a két szentet fordított sorrendben ábrázolják. Az ikonok készítői egyszerű emberek voltak, akik másolással készült műveket hoztak létre. Bizonyság erre az ikon „Elen, Costean” helytelenül használt felirata is. A népi ikonfestő mesterek neve ismeretlen. A XIX. század folyamán a füzesmikolai üvegképek nagy számban elterjedtek a mai magyarországi román ortodox vallású lakos-
76
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Ungariei de azi locuite de populaţie de religie ortodoxă. Icoanele pe sticlă au fost preferate atît în casele ţărăneºti, cît ºi în bisericile ortodoxe. În biserica ortodoxă română din Giula – Oraºul Mare Românesc – au ajuns icoana Sfîntul Nicolae care este hramul bisericii respective (fig. 33), icoanele Arhanghelul Mihail (fig. 34) ºi Încoronarea Maicii Domnului (fig. 35). Aceste trei icoane pe sticlă sînt lucrate cu aceeaºi tehnică ºi coloratură, dar au o înfăţiºare mult mai umană, conform tehnicii utilizată în secolul al XIX-lea.
ság körében. Kedveltek voltak mind a paraszti lakóházakban, mind pedig az ortodox templomokban. A Szent Miklóst (33. kép), a Mihály arkangyalt (34. kép), és a Mária megkoronázását (35. kép) ábrázoló üvegképek valamikor a gyulai nagyrománvárosi templombelsőt díszítették. Mindhárom azonos technikával és színezéssel készült, azonban az alakok megjelenítése a XIX. századi felfogásnak megfelelően sokkal életszerűbb.
32. CONSTANTIN ªI ELENA (KONSTANTIN ÉS ELENA)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.88.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezőpeterd) Dimensiuni (Méretek): 34×28,3 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
77
33. SFÎNTUL NICOLAE (SZENT MIKLÓS)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.28.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 46×36,5 cm
78
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
34. ARHANGHELUL MIHAIL (MIHÁLY ARKANGYAL)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.26.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 61×47,8 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
79
35. ÎNCORONAREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA MEGKORONÁZÁSA)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.27.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 47,5×36 cm
80
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Încoronarea Maicii Domnului
Az Istenanya megkoronázása
În colecţie tema încoronării este prezentată în mai multe variante, toate executate în ulei pe pînză. Iconografic această temă este reprezentată prin scena în care Maria este încoronată de către Sfînta Treime: Dumnezeu Tatăl, Fiul Iisus ºi Duhul Sfînt în chip de porumbel. Prima dintre cele trei icoane la care ne vom referi a fost pictată de zugravul ªtefan Teneţchi, cel care a pictat ºi interiorul, iconostasul ºi prăznicarele bisericii ortodoxe române din Bichiº, în parte amintite anterior. Icoana este datată ºi semnată: 1781 C T. (fig. 36). În centrul icoanei, Maica Domnului stă în picioare pe un glob, simbolul globului pămîntesc. Pe acest glob se află simbolurile izgonirii din Paradis din Vechiul Testament, ºarpele ºi mărul. Deasupra Mariei apare Duhul Sfînt ca porumbel într-o cunună de raze, în dreapta Iisus ţinînd crucea în mîna dreaptă, iar în stînga Dumnezeu Tatăl, avînd nimb triunghiular auriu. Tatăl ºi Fiul împreună ţin coroană deasupra capului Mariei, ºezînd pe un strat de nori. În jurul lor este reprezentată oastea îngerilor pe un fond cărămiziu. Chipurile personajelor sînt cele înfăţiºate în modul obiºnuit în pictura lui Teneţchi, iar vestimentaţia este pictată cu dominanţa culorilor de nuanţele verde-oliv, cărămiziu, ocru ºi jocul de lumină-umbră. Tot în această perioadă – sfîrºitul secolului al XVIII-lea – a fost pictată ºi a doua icoană cu aceeaºi temă. Tratarea figurilor, vestimentaţiei, fondului, culorilor este asemănătoare, doar figura centrală a Mariei este reprezentată îngenuncheată pe stratul de nori (fig. 37). Spre deosebire de aceste două icoane, a treia are dimensiuni mai mari, iar tema încoronării cu personajele clasice este înconjurată cu figurile celor 12 apostoli (fig. 38). Cele trei icoane cu tema Încoronarea Maicii Domnului sînt de provenienţă din biserica ortodoxă română din Bichiº. Două dintre ele au însemnări cu litere chirilice executate cu negru ºi roºu, fiind tipice acestor icoane cu tema încoronării. Cele două din urmă sînt nedatate, cu autor anonim.
A gyűjteményben az Istenanya megkoronázása témájának több variánsa található az olaj-vászon szentképeken. A festészetben a témát úgy jelenítik meg, hogy a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a galamb képében megjelenő Szentlélek megkoronázza Máriát. A bemutatott három Mária megkoronázása ikon egyike ªtefan Teneţchi ikonfestő munkája, aki a korábban említett békési templom belsejét, ikonosztázát és ünnepi ikonjait is festette. Az ikon 1781-es datálású és C T, cirill betűs névjeggyel ellátott. (36. kép) Középpontjában az Istenanya áll a világmindenséget jelképező gömbön. A gömbön az Ószövetség kiűzetés a Paradicsomból jelenetének két szimbóluma, a kígyó és az alma látható. Mária fölött egy sugárkoszorúban a Szentléleket jelképező galamb jelenik meg, jobb oldalon a jobb kezében keresztet tartó Jézus, balra pedig az Atyaisten alakja emelkedik ki háromszög alakú nimbusszal. Az Atyaisten és a Fiú egy felhőről nyújtja Mária feje fölé a koronát. Körülöttük a téglavörös háttérben meg jelenik az Úr angyalainak serege. Az alakok arcvonásai Teneţchi festészetében megszokott módon, ruházatuk pedig az olajzöld, téglavörös, okkersárga színek dominanciájával, illetve fény-árnyék játékkal ábrázoltak. A második Mária megkoronázása témájú ikon is ugyancsak ebben az időszakban, a XVIII. század végén készült. Az alakok, ruházatuk, a háttér és a színvilág hasonló, csupán Mária alakját ábrázolja az ismeretlen festő egy felhőrétegen térdelve. (37. kép) Az említett két ikontól eltérően a harmadik méretei nagyobbak, és a Mária megkoronázása jelenetet a tizenkét apostol alakja fogja közre. (38. kép) Mindhárom Mária megkoronázása témájú ikon a békési román görögkeleti templomból származik, kettőn található fekete-piros színű cirill betűs felirat, amely általában jellemzi a Mária megkoronázása témájú ikonokat. Az utóbbiak, kora és szerzője ismeretlen.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
36. ÎNCORONAREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA MEGKORONÁZÁSA)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.94.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 114×67 cm
81
82
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
37. ÎNCORONAREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA MEGKORONÁZÁSA)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.96.1. Datarea (Kor). sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 101×77,5 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
38. ÎNCORONAREA MAICII DOMNULUI (AZ ISTENANYA MEGKORONÁZÁSA)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.1.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 94×115,5 cm
83
84
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Sfîntul Nicolae
Szent Miklós
În iconografia ortodoxă cel mai des pictat sfînt este Sfîntul Nicolae, patronul ºi protectorul poporului ºi al corăbierilor. Biserica din Giula – Oraºul Mare Românesc –, de unde provin cele două icoane care înfăţiºează pe Sfîntul Nicolae, are ca hram pe acest sfînt. Prima icoană reprezintă pe sfîntul episcop al Mira Lichiei distins prin milostenie ºi blîndeţe (fig. 39). În centrul icoanei este pictat sfîntul stînd în picioare, cu mîna dreaptă binecuvîntează, iar în stînga ţine cîrja arhierească. Pe cap are mitră, înconjurată de un nimb aurit. Chipul este modelat cu roz-albmaro, cu treceri abrupte de la lumini la umbre. Atît chipul, cît ºi veºmintele sînt redate prin modeleu accentuat. Felonul arhieresc are culoarea roºie-aprinsă, cu ornamente florale aurite, tivit cu ornamente florale în culori pe fond aurit. Peste felon poartă orarul, semnul demnităţii episcopale, iar pe piept are podoabele arhiereºti: crucea ºi engolpionul cu chipul Maicii Domnului. În dosul figurii centrale, în depărtare, icoana redă un peisaj cu lac, dealuri ºi păduri. Corabia care apare pe lac simbolizează că sîntul Nicolae este patronul corăbierilor. Deasupra lui, în stînga ºi în dreapta icoanei este pictat bustul Mariei ºi al lui Iisus, în straturi de nori cu nimb aurit. Hitonul ºi mantiile acestor două personaje sînt de culoare roºie-aprinsă ºi verde-închisă. Iisus cu mîna dreaptă binecuvîntează, iar în stînga ţine evanghelia. Maria cu amîndouă mîinile ţine orarul cu semnul crucii aurit. Numele celor trei personaje din scenă sînt semnate cu litere chirilice în alb. În cealaltă icoană cu aceeaºi temă apare doar figura lui Sfîntul Nicolae, înveºmîntat ca arhiereu (fig. 40). Figura Sfîntului Nicolae este pictată cu aceleaºi nuanţe de culori. Hainele prezintă elemente decorative florale. Numele episcopului este scris deasupra nimbului cu litere chirilice aurite.
Miklós, aki a nép és a hajósok legfőbb patrónusa, oltalmazója, templomok védőszentje, a leggyakrabban megfestett szent az ortodox ikonfestészetben. A gyulai nagyrománvárosi templom ikonjainak egyike Szent Miklós myrai püspököt ábrázolja, aki irgalmasságával és szelídségével tűnik ki. (39. kép) A szentkép középpontjában áll Szent Miklós, baljában pásztorbottal, jobbjával áldást osztva. A fején lévő süveget aranynimbusz övezi. Arca rózsaszín-fehérbarna színekkel, fény-árnyék áttörésekkel ábrázolt. A képen az alak arca és ruházata kap hangsúlyt. Tűzpiros püspöki palástja aranyozott virág ornamentikájú, mely arany alapon színes virágmintás szegéllyel díszített. Palástján a püspöki méltóság jelképét, az epitrachéliont, mellén pedig a főpapi ékszereket, a keresztet és az enkolpiont (a Szűzanya képmásával) viseli. A központi alak hátterében, az ikonon egy erdős, dombos tóparti táj látható. A tavon megjelenő hajó jelképezi, hogy Szent Miklós a hajósok patrónusa. Szent Miklós alakja fölött, az ikon bal és jobb oldalán Mária és Jézus felhőktől körülvett, arany nimbuszos mellképe jelenik meg. Ruházatuk, a palást és a lepel tűzpiros és sötétzöld színű. Jézus jobb kezével áldást oszt baljában az evangéliumos szöveget tartva. Mária mindkét kezében a püspöki stólát tartja. Mindhárom alak neve fehér cirill betűkkel olvasható az ikonon. A másik ikonon csupán Szent Miklós alakja jelenik meg püspöki ruhában. (40. kép) Szent Miklós alakja azonos színárnyalatokkal ábrázolt mint az előzőekben leírt ikonon. Öltözete virág motívumokkal díszített. A nimbusz fölött aranyozott cirill betűkkel olvasható a püspök neve.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
85
39. SFÎNTUL NICOLAE (SZENT MIKLÓS)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.4.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 97×65 cm
86
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
40. SFÎNTUL NICOLAE (SZENT MIKLÓS)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.99.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 76x51 cm
87
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Învierea lui Lazăr
Lázár feltámasztása
Cea mai mare minune a lui Iisus este învierea lui Lazăr din Betania. Scena simbolizează învingerea morţii: precum Domnul pe Lazăr l-a înviat din morţi, tot aºa Dumnezeu poate să învie morţii din morminte la a doua sa venire. Singura icoană cu această temă din colecţie, provenind din biserica din Giula – Oraºul Mare Românesc –, datează din secolul al XVIII-lea, este nesemnată ºi nedatată (fig. 41). În scena învierii lui Lazăr personajul principal, Iisus, se află în partea stîngă, sus, stînd în picioare, cu mîna stîngă arătînd spre Lazăr. Lazăr, înfăºat în pînză albă, capul fiind învelit în maramă, se ridică dintr-un mormînt săpat în piatră. La picioarele lui Iisus, lîngă Lazăr, îngenunchează surorile lui, Marta ºi Maria. Lîngă Iisus, stînd în picioare sînt pictate figurile a doi bărbaţi. Mîinile ºi chipurile personajelor sugerează minunea învierii. Dintre personaje este accentuată doar figura lui Iisus, prin dimensiune, nimbul aurit ºi monograma. Hitonurile, mantiile, cămăºile personajelor în verde-închis, verde-oliv, cărămiziu, alb ºi ocru sînt pictate cu multe răsfrîngeri. În depărtare se zăreºte un peisaj cu două dealuri ºi o cetate.
Jézus legnagyobb csodatétele a betániai Lázár feltámasztása. E jelenet a halál fölött aratott győzelem szimbóluma: ahogyan Jézus feltámasztotta Lázárt akként támasztja fel Isten a sírokból a holtakat. A Lázár feltámasztását ábrázoló XVIII. századi ikon a gyulai nagyrománvárosi templomból került a gyűjteménybe. Készítésének közelebbi dátuma, festőjének neve ismeretlen. (41. kép) Jézus, az ikon központi alakja a kép bal oldalán áll, bal kezével Lázár felé mutat. Lázár testét és fejét fehér lepel borítja. A halálból feltámadó test egy kőbe vágott sírból emelkedik ki. Jézus lábainál, Lázár mellett térdelnek testvérei: Márta és Mária. Jézus mellett még két férfi álló alakja látható, mozdulataik és arckifejezésük a feltámasztás csodáját sugalmazzák. Valamennyiük közül méretei, és monogramos arany nimbusza által hangsúlyozódik Jézus alakja. Az alakok ruházata, a sötétzöld, olajzöld, téglavörös, fehér és okkersárga színű palástok, leplek, ingek megtörtek, redőzöttek. A háttérből elővillan egy táj domboldalon lévő várral.
88
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
41. ÎNVIEREA LUI LAZĂR (LÁZÁR FELTÁMASZTÁSA)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.2.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 48×64 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
89
Epitaful ºi Antimisul
Epitafiosz és Antimenzion
Epitaful este o icoană pictată pe pînză care este de obicei aºezată în pronaos lîngă o mică biserică de lemn, reprezentînd mormîntul Domnului (fig. 42). La Paºti, cînd mormîntul Domnului se aduce în naos ºi Epitaful se află de faţă. Icoana pe pînză, Epitaful totdeauna înfăţiºează punerea în mormînt a Mîntuitorului. Textul din jurul icoanei menit să explice tema scenei pictate, este conform canoanelor identic la toate icoanele. Scena înmormîntării lui Hristos – pe care o reprezintă ºi Epifatul ºi Antimisul – are personaje clasice: Sfîntul Nicodim din Arimatia, Maica Domnului, Maria Magdalena, Maria lui Cleopa, Sfîntul Ioan Apostolul ºi cele două persoane, care au cerut lui Pilat să se ia trupul Domnului pentru a-l îngropa. Tratarea pictorală, a Epitafului din Bichiº este foarte limpede sub influenţa lui ªtefan Teneţchi. Zugravul, meºterul se intitulează pictor, care este român ºi preot ºi se semnează cu termenul german Ioan Moaler. La mijlocul icoanei o avem înfăţiºată pe Maica Domnului îndurerată, această durere fiind exprimată prin gestul mîinilor, al ochilor, al pleoapelor. Sfînta Maria este înconjurată de cele două Marii ºi Sfîntul Ioan Apostolul ºi Evanghelistul. Acesta este cel mai iubit apostol al lui Iisus, în paza ºi grija căruia o lasă Iisus pe Maică-sa. Epitaful este datat din anul 1786 ºi este semnat în româneºte cu litere chirilice de Ioan Moaler. Epitaful nu se confundă niciodată cu Antimisul, care reprezintă ºi el punerea în mormînt a Domnului, dar acesta se află totdeauna pe masa altarului, ºi fără el nu se săvîrºeºte nici o slujbă ortodoxă (fig. 43). Spre deosebire de Epitaf, Antimisul este o gravură sau broderie pe pînză cu aceeaºi scenă ca Epitaful. Antimisul exprimă de fapt biserica lui Hristos ºi posedă – undeva în spate cusut – ca sfinte moaºte, oscioare ale unui sfînt oarecare. Unul dintre Antimisele din colecţie provine de la Parohia Ortodoxă Română din Giula – Oraºul Mare Românesc – ºi este datat din anul 1868. Epitaful ºi Antimisul în cele patru colţuri are întotdeauna chipurile celor patru Evangheliºti sau simbolurile lor.
Az Epitafiosz vászonra festett, vag y hímzett Jézus sírját jelképező ikon, amely általában az előcsarnokban, kis fatemplom mellett található. (42. kép) Húsvét ünnepén, amikor az Úr sírja a templomhajóba kerül az Epitafioszt is itt helyezik el. Az Epitafiosz témája mindig a Megváltó sírbatétele. Az Epitafioszt közrefogó felirat a jelenet jelentésének magyarázata, amely a kánoni rendnek megfelelően minden esetben azonos. A Jézus sírbatétele jelenetnek – amelyet mind az Epitafiosz mind az Antimenzion megjelenít – klasszikus szereplői vannak: Arimatiai Nikodémusz, Istenanya, Mária Magdolna, Mária Kleofás, János apostol és még két szereplő akik engedélyt kértek Pilátustól Jézus testének levételére és eltemetésére. A békési templomból előkerült Epitafiosz festészeti megoldásaiban tisztán érezhető ªtefan Teneţchi hatása. Az ikon festője román lelkész volt, aki a német kifejezéssel, Moaler Ioan, festőnek titulálta magát. Az ikon középpontjában a fájdalmas Istenanya áll, fájdalma a kéztartásában és tekintetében jut kifejezésre. Az Istenanyát a két Mária, Arimateai Nikodémusz és János apostol fogják közre. János apostol, Jézus legkedvesebb apostola, az ő oltalmába helyezi az Istenanyát. Az 1786-ból származó Epitafioszt román nyelvű cirill betűs névjegyével látta el a festő, Ioan Moaler. Az Epitafiosz sohasem tévesztendő össze az Antimenzionnal, amely szintén Jézus sírbatételét ábrázolja, és amely nélkül egyetlenegy ortodox istentisztelet sem végezhető el. (43. kép) Abban különbözik az Epitafiosztól, hogy a vászon hátoldalába varrva szent ereklyeként mindenkor valamely szent csontmaradványainak néhány darabja található. A gyűjteményben lévő Antimenzionok egyike, amely a gyulai nagyrománvárosi templomból származik 1868-as keltezésű. Az Epitafiosz és az Antimenzion négy sarkában mindig a négy evangélista alakja vagy azok szimbolikus megjelenítése látható.
90
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
42. EPITAF (EPITAFIOSZ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.95.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Bichiº (Békés) Dimensiuni (Méretek): 63×101 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
91
43. ANTIMIS (ANTIMENZION)
Numărul de inventar (Leltári szám): 92.6.1. Datarea (Kor): 1858 Locul de provenienţă (Származási hely): Giula – Oraºul Mare Românesc (Gyula – Miklósváros) Dimensiuni (Méretek): 65,5×46 cm
92
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Textile bisericeşti
Egyházi textíliák
Veºmintele preoţeºti
Miseruha
Veºmintele preoţeºti sînt odăjdiile pe care le îmbracă preoţii la serviciile divine ºi la alte oficii sfinte, religioase. Sînt confecţionate în general din materii fine, preţioase, care provin din diferitele centre bisericeºti din România. Oficiind o slujbă religioasă, preoţii îmbracă veºminte bisericeºti din ţesături fine, simbolizînd că slujesc întru mărirea lui Dumnezeu. Odăjdiile sînt compuse conform celor trei trepte ierarhice. Fiecare îºi are simbolica de sfinţenie, nevinovăţie, adorare. Toate odăjdiile, pentru a fi sustrase de la destinaţia lor pămîntească ºi spre a deveni obiecte sfinte, mijlocitoare de daruri cereºti, trebuie să fie sfinţite. Culorile obiºnuite sînt cinci (alb, verde, violet, negru, roºu), simbolizînd cele cinci răni ale Domnului. Odăjdiile preotului se compun din următoarele: felon, patrafir, brîu, mînecar, stihar. Felonul este veºmîntul liturgic preoţesc fără mîneci, în formă de cort, care acoperă toate celelalte obiecte de îmbrăcăminte. Ca haină liturgică, felonul este simbolul curăţeniei sufleteºti ºi al sfinţeniei. Simbolizează veºmîntul de culoarea purpurei, pe care îl purtau regii la festivităţi publice, dar este ºi icoana hlamidei roºii în care fusese îmbrăcat ºi batjocorit Iisus. Felonul simbolizează întreaga viaţă a lui Iisus. Marginile înseamnă întrupare, cîmpul luminat simbolizează învierea, iar crucea cusută pe felon închipuie patimile ºi moartea lui Iisus pe cruce. Patrafirul simbolizează funia cu care a fost legat Mîntuitorul în noaptea judecăţii, înainte de Răstignire. La rugăciunile particulare patrafirul se aºază pe capul creºtinului, închipuind pogorîrea de sus a Sfîntului Duh, ocrotirea lui prin puterea acestui Duh Sfînt. Fără patrafir nu se poate oficia nici un serviciu sacru. Brîul simbolizează puterea preoţilor primi-
A miseruhák azok a ruházati darabok, amelyeket az istentiszteletek és egyéb vallásos szertartások alkalmával a lelkészek öltenek magukra. Általában romániai műhelyekben készültek selyembrokát, szövet, vászon anyagokból. Az egyházi szertartások alkalmával a lelkészek sohasem a mindenkori divat szerinti öltözetet viselik. A miseruhák finom anyaga az Úr dicsőséges szolgálatának szimbóluma, ezért a lelkészek az Urat szolgálva nem ölthetnek hétköznapi világi ruházatot. A miseruhák megfelelnek a három hierarchikus fokozatnak. A lelkészi ruházat minden egyes darabja a szentségre, tisztaságra, úrmagasztalásra vonatkozó sajátos szimbolikával bír. Ezek által válnak a hétköznapi használatra szánt ruházattól eltérő szakrális tárgyakká, mennyei áldások közvetítésére alkalmasakká. A ruhadarabok általában a kereszthalált halt Jézus öt sebét jelképező öt féle színben készültek: fehér, zöld, ibolyakék, fekete, vörös. A miseruha darabjai a következők: felon, patrafir, öv, kézelô, ing. Az összes ruhadarabot az ujjatlan felon takarja, amely a lelki tisztaság és szentség jelképe. Szimbóluma annak a palástnak, melyet a császárok viseltek a nyilvános ünnepek alkalmával, de idézi azt a vörös palástot is, amelybe öltöztették és meggyalázták Jézust. A felon Jézus egész életét szimbolizálja. Széle a megtestesülés, felszíne a feltámadás, a rajta lévő kereszt pedig Jézus szenvedésének és kereszthalálának jelképe. A patrafir azt a kötelet jelképezi, amellyel a Megváltót a keresztrefeszítés előtti éjszakán megkötözték. A patrafirt az egyéni imádkozások alkalmával a hívő fejére helyezik, szimbolizálva ezzel a Szentlélek eljövetelét, az imádkozó Szentlélek általi oltalmát. A patrafir nélkül a lelkész semmilyen vallásos szertartást nem végezhet. Az öv a miséző papok Istentől kapott, a
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI tă de la Dumnezeu de a săvîrºi cele sfinte. Mai simbolizează cingătoarea lui Iisus ºi funia cu care a fost legat Iisus de cruce. Mînecările servesc la fixarea mînecilor lungi ale stiharului. Simbolizează legătura mîinilor Mîntuitorului ºi funia cu care Iisus a fost legat de cruce în drumul spre osîndă. Stiharul este o cămaºă albă, lungă pînă la glezne, confecţionată din pînză de in cu decoraţie bogată, pe care preotul îl îmbracă sub patrafir. Epigonaţiul (bederniţa) este insigniu episcopesc, confecţionat din materie preţioasă cu fireturi în formă de pătrat ºi are în mijloc icoana Mîntuitorului sau numai o cruce. Se leagă de brîul episcopului, la coapsa dreaptă, fiind coborîtă pînă la genunchi. Din aceleaºi materiale cu veºmintele preoţeºti sînt confecţionate acoperitoarele sfintelor daruri: aerul, acoperitoarea discului ºi a potirului. Aerul este cea mai mare acoperitoare pe care este cusută crucea simbolul jertfei. Acoperitoarea discului este o pînză în formă de pătrat, iar acoperitoarea potirului are forma unei cruci. Ambele au la mijloc crucea cusută. În Colecţia Bisericii Ortodoxe Române din Ungaria se află cîte un ansamblu vestimentar, aproape de la fiecare parohie. Cele mai vechi odăjdii sînt cele de provenienţă din Budapesta. Comunitatea ortodoxă română (comună cu grecii, numită „Graeco-valachica comunitas Pestiensis”) s-a înfiinţat în anul 1791.23 Aceste piese de îmbrăcăminte preoţească datează din timpul bisericii comune, fiindcă biserica ortodoxă română îndependentă – existentă ºi azi în Capitală – s-a înfiinţat doar în anul 1895.24 Felonul din Budapesta este confecţionat din stofă preţioasă, fină, întreţesută cu fire de metal pe fond bordo (fig. 44). Crucea greacă de pe spatele felonului este compusă dintr-o reţea de crini îmbinaţi, care încadrează chipul lui Iisus Hristos cusut în culori. Ornamentele sînt cusute cu fire de metal în tehnica firelor umplute. Pe felon sînt aplicate trei tivituri aurii. Accesoriul felonului din Budapesta, patrafirul este confecţionat din acelaºi material, cu aceeaºi tehnică, avînd ca ornamente ºase cruci formate din crini ºi solzi. Felonul ºi patrafirul au căptuºeală din pînză galbenă.
93
vallásos szertartások elvégzésére vonatkozó hatalmát jelképezi. Jelenti még Jézus övét és azt a kötelet amellyel a keresztet Jézus testéhez kötötték. Az öltözék tartozéka a két kézelő, amellyel a lelkészek az ing bő ujjait fogják össze, és amelyek szimbolizálják Jézus kezének kötelékeit a keresztrefeszítéshez vezető úton. A papok a szertartások alkalmával a fehér lenvászonból készült gazdagon díszített földig érő inget a miseruha alatt viselik. A püspöki ruházat kiegészítő eleme az epigonaţion, amely négyszögletes alakú, körben rojtozott, közepén pedig a Megváltót ábrázoló ikon vagy egy kereszt található. A püspök, derekára erősítve, jobb oldalon térdig leeresztve viseli. A miseruhákkal azonos anyagból készülnek a különböző szakrális tárgyak terítői: aer, diszkosz- és kehelytakaró. Az aer a legnagyobb terítő amelyet bizonyos szertartásokon alkalmaznak, rajta a kereszt jelével az áldozat szimbólumával. A diszkosztakaró négyszögletes, a kehelytakaró pedig kereszt alakú egyházi textília középen a kereszt jelével. Majdnem minden eg yes görögkeleti egyházközösségtől került a gyűjteménybe egy-egy miseruha tartozékokkal. A legkorábbiak a budapesti görögkeleti kápolnából kerültek elő. A románok a „Graeca valachica comunitas Pestiensis” elnevezésű egyházközösséget 1791-ben alapították a görögökkel közösen.23 Valószínűleg a közös egyház időszakából valóak a gyűjteményben lévő budapesti darabok, hiszen az önálló román egyház csak 1895-ben jött létre a még napjainkban is működô görögkeleti kápolnában.24 A budapesti felon bordó alapon finom, aranyszínű femszálakkal átszőtt szövetből készült. (44. kép) A felon hátát díszítő görög kereszt összefonódó stilizált liliomokból áll, amelyek Jézus színes hímzett mellképét keretezik. Ezek a díszítőelemek fémszállal, tömőöltéses technikával készültek. A palástot körben három aranyszínű szegély díszíti. A budapesti kápolnából előkerült felonnak csupán egy tartozéka van, az azonos anyagból, azonos technikával készült epitrahil, amelynek díszítése liliomokból és flitterekből alkotott hat kereszt. Mindkét ruhadarab bélése sárga vászonból készült.
94
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
44. FELON
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.16.1. Datarea (Kor): sec. XIX. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Budapesta (Budapest) Dimensiuni (Méretek): 126×158 cm
95
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Prapurul
Templomi lobogó
Steagul bisericesc numit prapur constă dintr-o pînză dreptunghiulară, cu cîte o icoană zugrăvită, atît pe faţă, cît ºi pe dos. De obicei, pe o latură este pictată icoana hramului spre a ºti sub al cărui scut stă biserica respectivă, iar pe cealaltă icoana Învierii sau Răstignirii Domnului. Se deosebeºte de un steag obiºnuit prin faptul că prapurul atîrnă de un sul orizontal montat în cruce pe o lance verticală. Originea ºi forma prapurului derivă de la labarumul lui Constantin cel Mare. Prapurul înseamnă pe de o parte victoria lui Hristos asupra diavolului, biruinţa bisericii asupra păgînismului, iar pe de altă parte este steagul de luptă al lui Hristos, în jurul căruia lumea creºtină se adună să lupte contra vrăjmaºilor văzuţi ºi nevăzuţi. Prapurii ce se poartă la înmormîntare simbolizează că răposatul a fost ostaº al credinţei creºtine, membru al bisericii lui Hristos. Privind funcţia prapurilor în biserica ortodoxă română, conform tradiţiilor, cele negre se folosesc în exclusivitate la ceremonialul înmormîntării, cele de culoare deschisă (de obicei verde, albastru, roºu, violet, galben) la sărbători ºi slujbe bisericeºti. Deoarece textilele nu au putut suporta condiţiile nefavorabile de microclimat din bisericile ortodoxe, de-a lungul anilor, o mare parte a steagurilor bisericeºti au ajuns într-o stare dezastruoasă. Tocmai din această cauză multe dintre icoanele vechi de pe prapuri au fost reaplicate pe o pînză sau mătase nouă. În volumul de faţă prezentăm doar două piese preţioase din secolul al XVIII-lea dintre aceste icoane de pe prapuri. Ele au fost aplicate pe o mătase nouă de culoare roz prin anii 1950. Icoanele sînt pictate cu ulei pe ambele feţe ale pînzei. Cele două icoane pe ambele feţe sînt pictate de acelaºi zugrav anonim cu aceeaºi tehnică ºi în acelaºi stil. Provin în colecţie de la biserica ortodoxă română din Giula. Deoarece pe nici una din feţe nu este zugrăvit hramul bisericilor ortodoxe din acest oraº (Sfîntul Nicolae ºi Cuvioasa Paraschiva), aceºti prapuri nu au fost prapurii de hram ai acestor biserici. Ei au fost fie aduºi
A templomi lobogó, a prapur anyaga vászon, amelynek közepében ikon található. Általában az ikon egyik oldala az adott templom védőszentjét, a másik pedig a Feltámadás vagy a Keresztrefeszítés jelenetét ábrázolja. A zászlótól megkülönbözteti, hogy két darabból álló kereszt alakú rúdra van felfüggesztve. Eredete és formája Nagy Konstantin császár lobogójára vezethető vissza. A templomi lobogó egyrészt Jézus sátán feletti győzelmét, az egyház pogányság feletti győzelmét jelenti. Másrészt Jézus lobogójának jelképe, amely köré gyűlik a keresztény világ a látható és láthatatlan ellenségekkel szemben. A temetéseken használt templomi lobogók azt jelképezik, hogy az elhúnyt keresztény hívő Jézus egyházának tagja volt. A román ortodox egyházi lobogók hagyományos funkciójának megfelelően a fekete lobogók kizárólag a temetési szertartások alkalmával használatosak. A zöld, kék, piros, lila, sárga színűeket használják az ünnepeken és egyéb egyházi szertartásokon. A templomok nem megfelelő mikroklímája, az évtizedek során különösen a textíliákra, lobogókra hatott kedvezőtlenül. Éppen ezért a lobogókon található ikonok nagy részét az utóbbi években új vászonra illetve selyemre dolgozták rá. E kötetben csupán két XVIII. századi vászonra festett, lobogóról származó ikont mutatunk be. 1950-ben ezeket is, rózsaszín selyem lobogóra applikálták. Az ikon két oldalas olajfestmény. A két ikon két-két oldala ugyanazon ismeretlen festő alkotása, azonos technikával és stílusban készült. A gyűjteménybe a gyulai nagyrománvárosi templomból kerültek. Mivel a két ikon egyik oldalán sem szerepelnek a gyulai templomok védőszentjei (Szent Miklós és Cuvioasa Paraschiva), feltehetően egy másik templomból származnak vagy adományként kerültek a gyulai templomba. A bemutatott lobogó-ikonok egyikének egyik oldalán a Keresztrefeszítés, a másik oldalán pedig a Sírbatétel jelenete látható. (45. kép) A másodikon a Szentháromságot, illetve
96
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
la Giula dintr-o altă biserică ortodoxă, fie au fost prapuri donaţi. Pe o faţă a primei icoane prezentate este pictată Răstignirea, iar pe cealaltă Punerea în mormînt (fig. 45). Pe a doua icoană de prapur sînt pictate Sfînta Treime ºi Maica Domnului cu Pruncul (fig. 46). Modelarea personajelor din aceste icoane este executată simplu, în mod plat, cu linii conturate, cu o înfăţiºare nu prea umanizată. Coloratura se restrînge la nuanţele culorilor verde, galben, cărămiziu ºi alb. Icoanele sînt nedatate, fiecare avînd inscripţii cu litere chirilice în alb.
Máriát az Istenanyát a gyermek Jézussal ábrázolta a festő. (46. kép) Az ikonok alakjai egyszerű kontúrokkal megrajzoltak, nem humanizált ábrázolásúak, megformálásuk sík háttérben történik. Az ikonok színvilága a zöld, sárga, téglavörös és fehér színek árnyalataira korlátozódik, évszám nélküliek, mindegyiken fehér színnel cirill betűs felirat olvasható.
45. PRAPUR (TEMPLOMI LOBOGÓ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.14.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula (Gyula) Dimensiuni (Méretek): 91×150 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
46. PRAPUR (TEMPLOMI LOBOGÓ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 93.15.1. Datarea (Kor): sec. XVIII. (sz.) Locul de provenienţă (Származási hely): Giula (Gyula) Dimensiuni (Méretek): 91×150 cm
97
98
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Acoperitoarea tetrapodului
Tetrapod-terítő
Biserica Ortodoxă din Cenadul Unguresc a fost înfiinţată în a doua jumătate a secolului al XVIII-lea de către românii ºi sîrbii stabiliţi acolo.25 După despărţirea din anul 1880 a bisericii ortodoxe române de cea a sîrbilor biserica rămîne în posesia creºtinilor români din localitate. Acoperitoarea a fost aºezată pe tetrapodul din biserica ortodoxă română din Cenadul Unguresc (fig. 47). Pe această acoperitoare se aºeza icoana de hram, iar la sărbători icoana prăznicară spre a fi sărutată de creºtini. Acoperitoarea este confecţionată din catifea de culoare bordo ºi este ornamentată cu fire de metal auriu, mărgele, solzi ºi ciucuri. Pe prima jumătate a acoperitoarei dreptunghiulare este cusut în tehnica firelor umplute următorul text: „DIMITRIE MARENYTIY SI SOCIA AXENIA PRESYRASIY ANYL 1893”. Este vorba probabil de un amestec al literelor latine ungureºti ºi româneºti cu al celor chirilice, în final rezultînd un text cu scriere greºită. Deasupra textului, la mijloc este brodată crucea greacă compusă din ornamente florale îmbinate. În stînga ºi în dreapta crucii găsim decoraţie florală stilizată, de aceeaºi formă. Vrejuri cu frunze ºi flori diverse încadrează textul. Pe a doua jumătate a acoperitoarei este brodată aceeaºi cruce descrisă mai sus ºi sînt aplicate trei straturi de ciucuri. Acoperitoarea tetrapodului este tivită de jur-împrejur cu ciucuri din fire de metal. Căptuºeala de pînză are culoarea bordo. Piesa a fost completată ºi restaurată.
A magyarcsanádi ortodox egyházközséget a XVIII. század második felében alapították az ott letelepedett szerbek és románok. A közös egyház 1880-as évben történt szétválása után az ortodox templom a román népesség tulajdonába került a szerbek kártalanítása után.25 A terítő a magyarcsanádi román ortodox templomban lévő Tetrapod terítője volt. (47. kép) Erre helyezték a templom védőszentjét ábrázoló ikont, ünnepek alkalmával pedig az adott ünnepi ikonokat, amelyeket a hívek csókkal illették. A terítő bordó színű bársonyból készült és arany színű fémszállal, gyöngyökkel, flitterrel és fémszálas rojtozással díszített. A téglalap alakú terítő egyik felén laposöltéses technikával a következő felirat olvasható: „DIMITRIE MARENYTIY SI SOCIA AXENIA PRESYRASIY ANYL 1893.” A magyar, román és cirill betűk keveredése hibás feliratot eredményezett. A szöveg fölött a terítő középpontjában a virág motívumokból kialakított hímzett görög kereszt látható. Hasonló stilizált virág motívumok találhatók a kereszt jobb és bal oldalán. A feliratot inda-, levél- és virág díszítés fogja közre. A terítő másik felét szintén egy, a már leírt módon hímzett kereszt, valamint három sor rojt díszíti. Szélei fémszálas rojtozással szegettek, bélése bordó színű vászonból készült. A terítő teljes egészében restaurált.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
47. ACOPERITOAREA TETRAPODULUI (TETRAPOD-TERÍTŐ)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.10.1. Datarea (Kor): 1893 Locul de provenienţă (Származási hely): Cenadul Unguresc (Magyarcsanád) Dimensiuni (Méretek): 260×60 cm
99
100
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Cărţi vechi bisericeşti şi documente
Szertartáskönyvek és dokumentumok
Cazania lui Varlaam
Varlaam prédikációs könyve
Cazania, sau Cartea românească de învăţătură a lui Varlaam, editată la Iaºi, în anul 1643,26 provine de la Parohia Ortodoxă Română din comuna bihoreană Săcal, care a fost populată de români în a doua jumătate a secolului al XVIII-lea. În anul 1759 comunitatea bisericească îl are ca preot pe Ilie Câmpian.27 Tipăritura cuprinde învăţăturile duminicilor de peste an, ale praznicelor ºi ale sfinţilor (fig. 48–49). A fost editată cu cheltuielile lui Vasilie, voievodul ºi domnul Ţării Moldovei, fiind tălmăcită din limba slavonă în limba română de Varlaam, mitropolitul Ţării Moldovei ºi executată cu tiparul Mănăstirii Trei Svetiteli. Cartea românească de învăţătură a constituit, în momentul apariţiei un eveniment remarcabil pentru cultura medievală românească, editorul introducînd pentru prima oară în titlu ºi cuvîntul „românesc”. Din această ediţie există doar un singur exemplar în colecţie. Exemplarul din colecţie s-a păstrat aproape în întregime. Lipsesc doar cele trei pagini nenumerotate de la început ºi cele 4 file de la sfîrºit cu tabla de materii. De asemenea marginile de jos ale unor file pe care au fost trecute anumite însemnări, au fost tăiate, de-a lungul vremii la o restaurare a cărţii. Dimensiunile actuale sînt de 29×20 cm. Exemplarul prezintă legătură de piele trasă pe scoarţe de lemn, cu două cheotori de alamă. Este ornamentată cu un chenar alcătuit din semipalmete formate în ghirlandă. În rombul interior se află elemente vegetale stilizate ºi chipul Maicii Domnului cu Pruncul pe braţe. Exemplarul a fost legat din nou ºi restaurat în anul 1992. Foaia de titlu a exemplarului din colecţie, este încadrată într-o xilogravură în formă de poartă cu coloane laterale ºi jos cu postament. În partea de sus, la stînga, apare imaginea lui Sfîntul Gheorghe, în dreapta chipul
Varlaam metropolita prédikációs könyve Iaºiban jelent meg 1643-ban.26 A könyv a Hajdú-Bihar megyei Körösszakál község ortodox templomából került a gyűjteménybe. A bihari település a XVIII. század második felétől románok által is lakott. Ezt bizonyítja, hogy 1759-ben az egyházközség lelkésze Ilie Câmpian volt.27 A prédikációs könyv az év vasárnapjaihoz, ünnepeihez és szentjeihez kapcsolódó tanításokat tartalmazza. (48-49. kép) A kiadványt Vasilie vajda, Moldva uralkodója költségén nyomtatták. Egyházi szlávból román nyelvre Varlaam Moldva metropolitája fordította, nyomtatása a Trei Svetiteli kolostor nyomdájában történt. A középkori román kultúra jelentős eseménye volt a „Cartea românească de învăţă-tură” megjelenése, amelynek címében Var-laam először szerepelteti a „román” szót. Ennek a kiadványnak egyetlen példánya található meg a gyűjteményben. A kötet az elején lévő három számozatlan lap, valamint a tartalomjegyzék kivételével csaknem teljes egészében megőrződött. Az évszázadok során, feltehetően egy újraköttetés alkalmával a könyv néhány lapjának feljegyzéseket tartalmazó széleit eltávolították. A prédikációs könyv jelenlegi mérete: 29×20 cm. A bemutatott példány fatáblás bőrkötésű, két réz kapoccsal. Bőr borítóját palmettás füzér keretezi, közepét az Istenanya a gyermek Jézussal jelenete és stilizált növényi elemek díszítik. A kötet újraköttetésére és restaurálására 1992-ben került sor. A gyűjteményben található példányban a címlap szövegét kapu formájú fametszet fogja közre, szélein két oszloppal, lent pedig talapzattal. A fametszet részeként, annak bal felső sarkában Szent György, jobb sarkában Ioan cel Nou, középen pedig a három főpap (Vazul, Gergely, János) látható, utalva annak
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI lui Sfîntul Ioan cel Nou, iar la mijloc se pot vedea Sfinţii Trei Ierarhi, Vasilie, Grigorie ºi Ioan, reprezentînd hramul mănăstirii în care este produsă cartea. Cartea este tipărită în două culori, în negru ºi roºu, cu două dimenisuni de litere chirilice. În prima parte, pînă la fila 218, sînt utilizate numai caracterele mari, în a doua parte, ambele tipuri de dimensiuni de literă, iar în partea a treia doar literele de mici dimensiuni. Textul este cules pe o coloană ºi prezintă 19 ºi 28 de rînduri pe filă. Cazaniile sînt numerotate ºi ele cu litere chirilice introduse în cîte un cartuº. Xilogravurile acestei cărţi sînt foarte bogate, unele formează chiar adevărate ilustraţii cu subiecte religioase, cele mai multe au semnătura gravorului, Ilia. Locul semnăturii la fiecare gravură diferă. De exemplu la Intrarea lui Iisus în Ierusalim, pe fila 87, pe lîngă semnătura gravorului Ilia A. se află înscris cu chirilice ºi anul 1641. La portretul Sfîntului Dimitrie se află semnătura I. A. la stînga ºi la dreapta în partea de jos a gravurii. În carte găsim xilogravuri cu diferite scene din viaţa lui Iisus Hristos, ca de exemplu Naºterea Domnului, Întîmpinarea Domnului, Punerea în mormînt etc. Pe fiecare gravură figurează aceeaºi semnătură a gravorului. Pe versoul foii de titlu se află stema Ţării Moldovei cu simbolurile domneºti ºi iniţialele lui Vasile Lupu, iar sub stemă stihurile următoare: „Deºi vezi cîndva sămnu groznicu să nu te miri cîndu să arată puternicu. Că puterniculu puteria-lu închipuieºte ºi slăvitulu podoaba-lu schizmeºte. Cap de buaru ºi la domnii Moldoveneºti, ca puteria aceii hieri să o socoteºti. De unde mari domni spre lauda s-au făcut, cale de-acolo ºi Vasile Vod au ceput lucrările sale. Cu învăţături ce în ţara sa temeliuieºte nemuritoriu nume pre lume ţie zideºte.” Limpezimea limbajului, frumuseţea textului, ornamentica fac ca tipăritura ieºeană să cunoască în timp o mare răspîndire ajungînd pînă în localităţile din sud-estul Ungariei unde locuiesc români.
101
a kolostornak a védőszentjeire, amelyben a kötet kiadásra került. A könyvet kétféle színnel (fekete-piros) és kétféle méretű cirill betűtípussal nyomtatták. A 218. lapig terjedő első részében a nagyobb méretű, második részében a mindkét méretű betűtípust, a harmadik részében, pedig csak a kisebb méretű betűket alkalmazták. A szövegnek váltakozó 19 illetve 28 soros lapjai egy hasábos nyomtatással készültek. Maguk a prédikációk is cirill betűkkel számozottak. A kötet illusztrációi, a vallási témájú fametszetek gazdagon díszítettek, szinte mindegyiken felfedezhető az alkotó mester Ilia névjegye, melynek helye metszetenként változó. Példaként említhetjük a 87. lapon található Jézus bevonulása Jeruzsálembe jelenetet, amelyen az Ilia. A névjegy mellett cirill betűkkel az 1641-es évszám szerepel. A szent Demeter portréját ábrázoló metszet jobb és bal oldalán egyaránt az I. A. névjegy olvasható. A könyvben található metszetek témái: Jézus születése, Gyertyaszentelő Boldogasszony, Jézus sírbatétele. Ezek mindegyikén szerepel az alkotó mester névjegye. A címlap hátoldalán a Moldvai Fejedelemség címerének, a fejedelemség jelképeinek valamint az uralkodó Vasile Lupu iniciáléinak metszete látható, a címer alatt a következő versszakkal: „Deºi vezi cîndva sămnu groznicu să nu te miri cîndu să arată puternicu. Că puterniculu puteria-lu închipuieºte ºi slăvitulu podoaba-lu schizmeºte. Cap de buaru ºi la domnii Moldoveneºti, ca puteria aceii hieri să o socoteºti. De unde mari domni spre lauda s-au făcut, cale de-acolo ºi Vasile Vod au ceput lucrările sale. Cu învăţături ce în ţara sa temeluiuieºte nemuritoriu nume pre lume ţie zideºte.” A Iaºiban nyomtatott könyv tiszta nyelvezetének, szép szövegeinek, díszítettségének köszönhetően időben és térben nagy elterjedtségnek örvendett, eljutva a dél-kelet magyarországi románlakta településekre is.
102
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
48–49. CAZANIE (PRÉDIKÁCIÓS KÖNYV)
Numărul de inventar (Leltári szám): 92.142.1. Datarea (Kor): Iaºi, 1643 Locul de provenienţă (Származási hely): Săcal (Körösszakál) Dimensiuni (Méretek): 29×20×8,2 cm
103
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Mărgăritare
Gyöngyszemek
Biserica Ortodoxă Română din Micherechi, întemeiată între anii 1758–1766,28 posedă mai multe cărţi vechi de cult întrebuinţate la slujbele bisericeºti. Dintre acestea face parte cartea veche intitulată „Mărgăritare”, care cuprinde cele mai alese scrieri din viaţa sfinţilor, după cum oglindeºte ºi titlul tipăriturii de mare valoare (fig. 50). Această tipăritură a fost tradusă din limba grecească în limba română din scrierea lui Ioan Arhiepiscopul Ţarigradului Zlatoust cu blagoslovenia prea Sfinţitului Mitropolit al Ţării Româneºti Neofit. A fost tipărită pentru a doua oară în anul 1746 de tipograful Popa Stoica Iacovici, la Bucureºti. Este tipărită cu chirilice în negru, cu caractere mici. Textul din prima pagină nenumerotată este tipărit în negru ºi roºu, ºi începe cu un cuvînt înainte: „Acelui întru Sfînt Părintele nostru Alui Ioanu Zlatoust pentru a fiilor creºtere. Cuvînt Întîiu...” Tipăritura are 258 de pagini, cu 35 de rînduri pe o pagină. Textul foii de titlu este încadrat, iar pe versoul foii de titlu se află xilogravura Sfîntul Ioan Botezătorul. Însemnările de pe versoul copertei ºi de pe marginea foilor ne dau informaţii referitoare la posesorii de odinioară, ne înºtiinţează cum a ajuns cartea în comuna Micherechi, care este singura comună populată aproape în întregime de români ºi în zilele noastre. Pe versoul învelitorii se află următoarele însemnări cu caractere chirilice: „Iată eu anume Pante Petru ºi cu gazda mea Magdalina… într-ceasta sfintă Carte Mărgăritariu cu 9 măriaºi, Pentru sufletul mieu ºi a Părinţilor miei anume Mladin ºi Maica mea Cătălina. Ursu Iluna.” „Scrisam eu Ioan Popovici Muncăcianul cînd am fost dascăl în sat în Hodoº. 1753 August 22.” Acest exemplar a fost legat din nou ºi restaurat păstrînd forma originală cu legătură plină în piele pe tablă de lemn, cu două cheotori de alamă, cu dimensiunile de 29,4×21 cm.
Az 1758–1766 közötti években alapított Méhkeréki Román Ortodox Egyház28 tulajdonában több régi szertartáskönyv volt. Ezek között említhetjük meg a szentek életéről szóló legszebb írásokat tartalmazó Mărgăritare (Gyöngyszemek) című könyvet, melynek címe is a kötetben található írásokra utal. (50. kép) A nyomtatvány Aranyszájú Szent János görögből román nyelvre fordított szövegét őszentsége Neofit Havasalföld metropolitája megáldotta. Második kiadása 1746-ban jelent meg Bukarestben Popa Stoica Iacovici nyomdász munkájaként. Nyomtatása fekete cirill betűtípussal történt. Az első számozatlan oldalon a fekete és piros színekkel nyomtatott előszó olvasható: „Azon Szent Atyánk Ioanu Zlatoustnak, fiaink épülésére. Előszó…” A nyomtatvány 250 lapos, oldalanként 35 sort tartalmaz. A címlap szövege keretezett, hátlapján a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló fametszet látható. A borító belső oldalán valamint a lapszéleken található bejegyzések a könyv néhai tulajdonosaira vonatkozó utalásokat tartalmaznak. Ezekből megtudhatjuk, hogyan kerülhetett a könyv a még napjainkban is románok által lakott Méhkerék községbe. A következő cirill betűs bejegyzések olvashatók a borító belső oldalán: „Ime én névszerint Pante Péter és gazdámmal Magdalinával… ezt a szent könyvet a Gyöngyszemeket 9 máriással, Magam és szüleim számára, névszerint Mladin és Anyám Cătălina. Ursu Iluna.” „Irtam én Ioan Popovici Muncăceanul amikor tanító voltam Hodos faluban 1753. Augusztus 22.” A gyűjteményben található Mărgăritare című könyv új fatáblás bőrkötést kapott. A restaurálás a könyv eredeti formája és méretei (24×21 cm) megőrzésével, két réz kapocs alkalmazásával történt.
104
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
50. MĂRGĂRITARE (GYÖNGYSZEMEK)
Numărul de inventar (Leltári szám): 92.139.1. Datarea (Kor): Bucureºti, 1746 Locul de provenienţă (Származási hely): Micherechi (Méhkerék) Dimensiuni (Méretek): 29,4×21×4,6 cm
105
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Liturghier
Szertartáskönyv
Una dintre cele mai vechi, mai valoroase cărţi de slujbă este Liturghierul ieºit de sub tipar la Tîrgoviºte în anul 1713 „cu toată cheltuiala prea sfinţitului Mitropolit al Ungrovlahiei, Antim Ivireanul”, tipograful fiind Grigorie Radovici (fig.51). Acest vestigiu de carte veche care cuprinde în sine Dumnezeieºtile Liturghii, este cartea cu rînduielile pentru preot la Vecernie, Utrenie ºi Liturghie. Provine de la Parohia Ortodoxă Română din comuna Crîstor, întemeiată la sfîrºitul secolului al XVIII-lea, primul preot fiind – începînd din anul 1779 – Procopie Popovici.29 Exemplarul este incomplet, cu legătură plină în piele pe tablă de lemn, cu 105 pagini numerotate, tipărite cu caractere chirilice. Are dimensiunile de 20,2×15,3 cm. Este tipărită cu negru ºi roºu, cu 26 de rînduri pe o pagină. Foaia de titlul cuprinde text încadrat în xilogravură, iar pe versoul acestei foi se află stema Ţării Româneºti. Liturghierul este scris în limba română, cu caractere chirilice mici. Iniţialele sînt imprimate cu roºu. Ca în general în cărţile vechi tipărite în acest secol, ºi în acest exemplar găsim mai multe xilogravuri. De exemplu în pagina 45 se află xilogravura Deisis, în pagina 66 Sfîntul Ioan Botezătorul, iar în pagina 174 Sfîntul Grigorie. Pe marginea paginii 156 se poate citi însemnarea cu următorul text: „Aceasta Sf/î/ntă ºi D/umn/zeiască Liturghie este a lui Veres Ioan preotul din ªoºtoroţ. Scrisam în ªoºtorţ, în luna dekebr. în 20 de zile 1845.” Aceeaºi însemnare în limba maghiară se află în prima pagină nenumerotată a cărţii. Acest Liturghier a fost legat din nou ºi restaurat în anul 1992. Deºi ornamentaţia de pe învelitoare s-a ºters cu timpul, în mijlocul chenarului au rămas urmele legăturii originale cu Răstignirea. Exemplarului îi dau o deosebită valoare numeroasele însemnări referitoare la istoricul ei.
A gyűjtemény egyik legrégebbi és legértékesebb darabja a Ligurghier (Szertartáskönyv), amely őszentsége Antim Ivireanul Ungrovlahia metropolitája költségén 1713ban jelent meg Tîrgoviºtében, Grigorie Radovici nyomdász munkájaként. (51. kép) Összefoglalja a lelkészek számára a Szent Liturgiákat, a vecsernyére, reggeli istentiszteletre, liturgiákra vonatkozó szertartásrendet. A könyv a sarkadkeresztúri ortodox templomban őrződött meg, amelyet a XVIII. század végén alapítottak, s amelynek első papja az 1779. évvel kezdődően Procopie Popovici volt.29 A szertartáskönyv nem teljes, 105 számozott, cirill betűkkel nyomtatott oldalt tartalmaz, fatáblás bőrkötésben. Méretei: 20,2×15,3 cm. Szövege fekete-piros színnel, oldalanként 26 sorral nyomtatott. Címlapjának szövege metszettel keretezett, hátlapján Havasalföld címere található. Szövege román nyelvű, cirill betűkkel, az iniciálék piros színnel nyomtatottak. A korabeli szertartáskönyvekhez hasonlóan ebben a példányban is több fametszet található. Például a 45. oldalon a Deésziszt, a 66. oldalon a Keresztelő Szent Jánost, a 174. oldalon pedig Szent Gergelyt ábrázoló metszet látható. A 156. oldal szélén a következő szövegű bejegyzés olvasható: „Ez a Szent és Isteni Liturgia Veres János ºoºtoroţi lelkészé. Irtam ªoºtoroţban december hó 20-án, 1845-ben.” Ugyanaz a bejegyzés olvasható magyar nyelven a könyv első számozatlan oldalán. A Liturghier újraköttetésére és restaurálására 1992-ben került sor. Annak ellenére, hogy a borítót díszítő elemek az évek során elmosódtak, középen megmaradtak az eredeti kötés nyomai a keresztrefeszítés jelenetének ábrázolásában. A könyv értékét növelik a történetére vonatkozó bejegyzések.
106
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
51. LITURGHIER (SZERTARTÁSKÖNYV)
Numărul de inventar (Leltári szám): 91.137.1. Datarea (Kor): Tîrgoviºte, 1713 Locul de provenienţă (Származási hely): Crîstor (Sarkadkeresztúr) Dimensiuni (Méretek): 20,2,15,3×1,8 cm
107
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Molitvelnic
Imádságos könyv
Stabilirea românilor în comuna Ciorvaº datează de la sfîrºitul secolului al XIX-lea, cînd prin colonizare secundară românii din Giula s-au stabilit în comuna mică, înfiin-ţîndu-ºi comunitatea bisericească în anul 1890.30 Capela ortodoxă care mai există ºi în zilele noastre, posedă mai multe valori bisericeºti, printre care se află ºi Molitvelnicul editat la Buzău în anul 1747 (fig. 52). Evhologhionul sau Molitvelnicul din 1747 este unicul exemplar din colecţie tipărit la Buzău. Cuprinde slujba Sfinţelor Taine, diferitele sfinţiri, rînduiala înmormîntărilor, a parastasului ºi alte rugăciuni. Este o tipăritură românească scrisă cu caractere chirilice mici în negru ºi roºu. Iniţialele sînt imprimate consecvent cu roºu. Paginile sînt numerotate cu cifre chirilice în colţurile de sus ale foilor. Exemplarul are în total 496 de pagini, tipărite cu 26 de rînduri pe pagină. Fiind o tipăritură timpurie, aspectul grafic este foarte simplu, cu mici ornamente de tipar. Însemnarea de pe una din primele pagini dovedeºte provenienţa cărţii ºi faptul că populaţia din Ciorvaº provine din localitatea Giula: „... Teodor preot în oraºul Jula 1848”. În ultimele cinci pagini se poate citi o rugăciune despre învierea lui Hristos, scrisă cu mîna, cu litere chirilice. Molitvelnicul, cu legătură plină în piele, pe tablă de lemn, a fost legat din nou ºi restaurat. Exemplarul în discuţie este incomplet, lipsindu-i cîteva foi de la început. Este prevăzut cu două cheotori de alamă în formă de ghiocel stilizat cu trei petale.
Csorvásra a XIX. század végén egy másodlagos letelepítési folyamat eredményeként gyulai románok költöztek. 1890-ben alapították meg görögkeleti egyházközösségüket.30 A napjainkban is működő kápolna több értékes könyvvel rendelkezett, melyek egyike az 1747-ben Buzău-ban kiadott Molitvelnic. (52. kép) Az imádságos könyv a gyűjtemény egyetlen Buzău-ban nyomtatott darabja. Tartalmazza a Szentségek, a temetkezések és halotti misék szertartásrendjét és különféle szenteléseket és imádságokat. A kötet román nyelvű, fekete-piros színű cirill betűtípussal készült. Az iniciálék következetesen piros színnel nyomtatottak. A lapok felső sarkaikban cirill betűkkel számozottak. A bemutatott példány 496 oldalt tartalmaz, oldalanként 26 sorral. Annak ellenére, hogy korai nyomtatvány, grafikai szempontból egyszerű nyomdai díszítésekkel ellátott. Az első lapok egyikén található bejegyzés is utal a könyv származására: „Teodor lelkész Gyula városában 1848.” Az utolsó öt oldal kézzel írt cirill betűs imát tartalmaz Jézus feltámadásáról. Az újraköttetett és restaurált Molitvelnic fatáblás bőrkötésű. A könyv csaknem teljes, csupán első oldalai hiányoznak. A fatáblás bőrkötésű könyv három szirmú, stilizált sárgaréz hóvirág alakú kapoccsal kapcsolható össze.
108
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
52. MOLITVELNIC (IMÁDSÁGOS KÖNYV)
Numărul de inventar (Leltári szám): 92.141.1. Datarea (Kor): Buzău, 1747 Locul de provenienţă (Származási hely): Ciorvaº (Csorvás) Dimensiuni (Méretek): 18,9×14,5×4,5
109
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Octoih Comuna bihoreană Peterd a început să fie locuită de români în a doua jumătate a secolului al XVIII-lea, lucru demonstrat ºi de faptul că primul preot care a slujit biserica din comună, începînd cu anul 1768, a fost Vartolomeu Andreev.31 Atestarea ne obligă să presupunem că biserica ortodoxă română din Peterd a fost întemeiată deci înainte de anul 1768. Dintre numeroasele cărţi vechi de slujbă bisericească din Peterd în Colecţia Bisericii Ortodoxe Române a ajuns ºi un Octoih, tipărit la Tîrgoviºte în anul 1712 de tipograful Gheorghe Radovici (fig. 53–54). Cartea s-a păstrat completă, cu coperta învelită jumătate în piele, pe tablă de lemn ºi este prevăzută cu două cheotori de alamă, în formă de ghiocel stilizat cu trei petale. Exemplarul a fost legat din nou, fiind învelit în piele maro, conform originalului. Octoihul are 295 pagini, numerotate prin cifre chirilice în colţurile de sus ale foilor. Cartea celor opt glasuri pentru fiecare zi a săptămînii are dimensiunile de 20×14 cm, ºi este tipărită cu caractere chirilice mici, în negru ºi roºu, cu 27 rînduri pe o pagină. Iniţialele sînt imprimate cu roºu. Foaia de titlu este încadrată cu xilogravuri, iar pe versoul ei se află stema Ţării Româneºti. Pe foile cărţii se află ilustraţii mici ºi diverse ornamente de tipar.
53. OCTOIH (ÉNEKES KÖNYV)
Numărul de inventar (Leltári szám): 92.136.1. Datarea (Kor): Tîrgoviºte, 1712. Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezőpeterd) Dimensiuni (Méretek): 20×14×4 cm
Énekeskönyv A bihari Mezőpeterd község a XVIII. század második felében kezdett románokkal benépesülni, amit bizonyítani látszik az a tény, hogy a falu első lelkésze, aki 1768-tól szolgált a településen, Vartolomeu Andreev volt. Ennek alapján feltételezhető, hogy a román ortodox egyházközösség alapítási éve 1768 előttre tehető.31 A számos Mezőpeterden őrzött egyházi könyv közül többek között a Tîrgoviºtében 1712-ben megjelent énekeskönyv került a gyűjteménybe, amely Gheorghe Radovici nyomdász munkája. (53–54. kép) A könyv teljes egészében megőrződött, fatáblás félbőrkötésben, három színű sárgaréz hóvirág formájú kapoccsal. A restaurálás során az eredetinek megfelelően új barna félbőr kötést kapott. Az énekeskönyv 295 oldala a lapok felső sarkaiban cirill betűkkel számozott. A hét minden napjára szánt énekeket tartalmazó könyv mérete 20×14 cm. A könyv 27 soros oldalai fekete-piros cirill betűtípussal, iniciáléi pedig pirossal nyomtatottak. Címlapján fametszetekkel keretezett, hátlapján Havasalföld címere látható. A könyv lapjait különböző apró nyomdai ornamensek, illusztrációk díszítik.
110
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
54. OCTOIH (ÉNEKES KÖNYV)
Numărul de inventar (Leltári szám): 92.136.1. Datarea (Kor): Tîrgoviºte, 1712. Locul de provenienţă (Származási hely): Peterd (Mezőpeterd) Dimensiuni (Méretek): 20×14×4 cm
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
111
Documente istorice privitoare la istoria românilor din Bichiºciaba
A békéscsabai románok történetére vonatkozó dokumentumok
Populaţia greacă ºi macedoromână stabilită aici în a doua jumătate a secolului al XVIII-lea a început să se organizeze ca comunitate abia în anul 1821.32 Credincioºii ortodocºi din Bichiºciaba în anul 1822 au înaintat o cerere către moºier, să le asigure un lot de pămînt pentru biserică, ºcoală ºi preot. În 1833 creºtinii din Bichiºciaba au primit acel fond după care Alexandru Ficiovits epitropul cumunităţii ortodoxe – vînzător grec de mirodenii – împreună cu părintele Nicolae Oºorhan obţin aprobarea guvernului pentru a putea face colectă chiar ºi peste hotare. Aceºti doi însuf leţiţi cutreieră „Viena, Triestul, Florenţa ºi Ţara Croaţilor” să adune dăruirile credincioºilor de peste hotare ºi din ţară, cerînd ajutor atît de la biserici, chiar ºi de la alte confesiuni, precum ºi de la ortodocºii din localitate. 33 În urma donaţiilor, în anul 1837, s-a terminat construirea bisericii, după cum este atestat în copia documentului original din anul 1878, copie care a fost aºezată în turla bisericii la renovarea ei din 1928. La ultima renovare a bisericii din Bichiºciaba din anul 1991, turnul bisericii fusese acoperit cu tablă de aramă. Cu această ocazie, din globul turnului au fost scoase toate documentele originale, copiile ºi anumite piese depuse acolo – conform tradiţiei – la cele trei renovări anterioare. Primul document este o copie scrisă pe pergament la 22 iunie 1928, pe baza copiei din 1878, care s-a făcut pe baza documentului original din 1837 (fig. 55). În prima parte a acestui document sînt înºiraţi demnitarii de stat ai Austro-Ungariei, cei mai de seamă moºieri ºi magistratul localităţii. Pe lîngă ei sînt înºiraţi slujitorii bisericii ortodoxe române: Nicolae Oºorhan, preot; Andrei Dombar ºi Alexandru Ficiovits epitropi. La sfîrºitul documentului se află
A XVIII. század második felétől Békéscsabán letelepedett görög és macedoromán lakosság csupán 1821-ben kezdett egyházi közösséggé szerveződni. 32 A békéscsabai ortodox hívek 1822-ben kérelmet nyújtottak be a helyi hatóságokhoz, hogy számukra földterületet biztosítsanak egyházi és iskolai célokra. 1833-ban a csabai hívek megkapták azt a segélyalapot, amelyet Alexandru Ficiovits, az ortodox közösség gondnoka – görög fűszerkereskedő – Nicolae Oºorhan lelkésszel együtt kiegészíthetett a határokon belüli és kívüli adománygyűjtésekkel is. Az egyháznak e két lelkes híve a már megszerzett engedéllyel végigjárta Bécset, Triesztet, Firenzét, Horvátországot azzal a céllal, hogy felajánlásokat gyűjtsenek. Adományokat gyűjtöttek a határon kívüli és hazai hívektől, a templomoktól, más felekezetektől, valamint a helyi ortodox lakosságtól.33 A felajánlásokat követően 1837-ben befejeződött a templom építése. Ezt igazolja az 1878as datálású eredeti okirat másolata, amelyet az 1928. évi renoválás alkalmával helyeztek a templom tornyának gömbjébe. A békéscsabai templom legutóbbi 1991-ben történt renoválása során a templom tornyát rézlemezzel borították. E munkálatok során a templomtorony gömbjében lévő, a hagyománynak megfelelően a három korábbi renoválás során ott elhelyezett eredeti dokumentumok, másolatok és különböző apróbb tárgyak kiemelésre kerültek. Az első okirat az 1837-es eredeti dokumentum alapján készült 1878-ban pergamenre írt másolat, amelyet a templom 1928-as renoválása során helyeztek el a toronyban. (55. kép) A dokumentumok elején az Osztrák-Magyar Monarchia állami méltóságai, legnagyobb földbirtokosai és helyi főtisztviselői szerepelnek. Ezeken kívül a dokumentum felvonultatja a helyi román ortodox egyház szolgálóit: Nicolae Oºorhan lelkész, Andrei
112
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
numele celor doi meºteri: Iosif Czigler zidar ºi Iosif Papp dulgher. Documentul numărul 2 se referă la renovarea întregii biserici, care s-a terminat la 24 martie 1878. Asemănător documentului prezentat anterior ºi pe acest pergament figurează numele tuturor autorităţilor din această perioadă. Din document reiese că în anul 1878 mitropolitul ortodox era Miron Roman, episcopul Ioan Meţianu, protopopul Petru Chirilescu, preot al Ciabei Nicolae Oºorhan ºi Dumitru Nica. Membrii comunităţii bisericeºti au fost: Simion Nicolits preºedinte, Ioan Merczan ºi Gheorghe ªerban epitropi, Iosif Bara, Ioan Orodan, Mihail Zsiga, Ioan Rotyis, Ioan Banu ºi Mihai ªerban membri. A doua pagină a documentului cuprinde numele donatorilor ºi suma donaţiilor. Al treilea document este datat din 24 iunie 1928 (fig. 56). Din anul 1920 parohia a rămas vacantă, slujbe s-au săvîrºit doar ocazional de acei puţini preoţi ortodocºi rămaºi aici în perioada interbelică. Cu sacrificiul credincioºilor din zonă biserica a fost renovată pe dinafară, turla a fost învelită cu tablă galvanizată ºi s-a făcut o nouă cruce aurită. În anul 1928, noua cruce a fost aºezată pe turlă în cadrul sfinţirii acesteia, în ziua de 24 iunie, cînd ceremonia a fost săvîrºită de Simion Cornea preot din Bătania, de Petru Miºcuţia preot din Bichiº ºi de Gheorghe Boteu dascăl-cantor ortodox din Bichiº. Naºele au fost soţia lui Andrei Bogdanov ºi soţia lui Teodor Otlăcan. Merită să-i înºirăm pe acei români, care au condus comunitatea în perioada cînd politica era destul de aspră faţă de minorităţi. Comitetul bisericesc era alcătuit din următorii membri: Pál Krcsmarik preºedinte, Teodor Otlăcan vicepreºedinte, Ioan Orodan preºedinte onorific, Andrei Bogdanov ºi Mihail Fehér epitropi, Florian Duna cantor, Gheorghe Feczenka, Ioan Ilovits, Lajos Karácsonyi, Ioan Karácsonyi, Gheorghe Kertes, Ioan Misko, Gheorghe Skripák, Daniel Stoica, Mihai Telep, Delco Velo membri. Pe lîngă aceste trei documente istorice de mare valoare documentar-istorică în globul din turn au fost aºezate mai multe numere din diferitele organe de presă judeţene ale timpului: Parasztújság, Körösvidék, Békés megyei Függetlenség, Békés megyei Közlöny.
Dombar és Alexandru Ficiovits gondnokok. Az okirat végén olvasható a két mester neve: Iosif Czigler kőműves és Iosif Papp ácsmester. A második okirat a templom teljes renoválására vonatkozik, amely 1878 március 24én fejeződött be. Az előzőekben bemutatott dokumentumhoz hasonlóan ezen a pergamenen is szerepelnek a korabeli hatóságok. Ebből a dokumentumból megtudhatjuk, hogy 1878-ban az ortodox érsek Miron Roman, a püspök Ioan Meţianu, az esperes Petru Chirilescu, a csabai papok pedig Nicolae Oºorhan és Dumitru Nica voltak. Az egyháztanács a következő tagokból állt: Simion Nicolits elnök, Ioan Merczan és Gheorghe ªerban gondnokok, Iosif Bara, Ioan Orodan, Mihail Zsiga, Ioan Rotyis, Ioan Banu és Mihai ªerban tagok. A dokumentum második oldala az adományozókat és az adományok összegét tartalmazza. A harmadik dokumentum 1928. június 24-i keltezésű. (56. kép) Az 1920-as évektől a békéscsabai görögkeleti egyházközség lelkész nélkül maradt. A két világháború közötti időszakban a nagyobb ünnepek alkalmával, a más településekről érkező görögkeleti papok tartották meg az istentiszteleteket. Az ezen a vidéken élő görögkeleti hívek adományaiból a templom külső renoválására, a torony galvanizált lemezzel való ellátására és egy új aranyozott kereszt toronyra helyezésére került sor. Az új kereszt 1928. június 24-i felszentelési ünnepségét Simion Cornea battonyai, Petru Miºcuţia békési lelkészek és Gheorghe Boteu békési görögkeleti kántortanító celebrálták. A keresztanyák Bogdanov Andrásné és Ottlakán Tivadarné voltak. Érdemes megemlítenünk azokat a görögkeleti románokat, akik a nemzetiségek számára nehéz politikai időszakban az egyházközösség vezetői, az egyháztanács tagjai voltak: Krcsmarik Pál elnök, Ottlakán Teodor alelnök, Orodán János tiszteletbeli elnök, Bogdanov András és Fehér Mihály gondnokok, Duna Flórián kántor, Feczenka György, Ilovits János, Karácsonyi Lajos, Karácsonyi János, Kertes György, Misko János, Skripák György, Sztojka Dániel, Telep Mihály, Velo Delko tagok. A dokumentumok mellett a templom tornyának gömbjében több korabeli sajtóterméket helyeztek el: Parasztújság, Körösvidék, Békésmegyei Függetlenség, Békésmegyei
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI În aceste ziare se află relatări în legătură cu biserica ortodoxă română din localitate. Datorită celor 60–70 de ani care au trecut de la ultima renovare, toate documentele originale scrise cu mîna ºi aºezate în glob s-au deteriorat atît de mult, încît nici după restaurare nu pot fi descifrate. Bancnotele ºi mai ales monedele aparţinătoare acestui ansamblu de documente au fost ţinute în mare majoritate în doi cilindri de metal.
113
Közlöny. Valamennyi újság tartalmaz tudósítást a helyi görögkeleti templomról. Az 1928-as utolsó renoválás óta eltelt közel 70 év során a templom tornyának gömbjében elhelyezett kézzel írt dokumentumok nagy része olyannyira megrongálódott, hogy szövegük még a restaurálás után is olvashatatlan. A tárgyegyüttes részét képező papírpénzek és érmék két bádoghengerben örződtek meg.
55. DOCUMENTE ISTORICE DIN GLOBUL TURNULUI BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN BICHIªCIABA A BÉKÉSCSABAI ROMÁN ORTODOX TEMPLOM TORNYÁNAK GÖMBJÉBEN ELHELYEZETT TÖRTÉNETI DOKUMENTUMOK
114
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
56. DOCUMENTE ISTORICE DIN GLOBUL TURNULUI BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN BICHIªCIABA A BÉKÉSCSABAI ROMÁN ORTODOX TEMPLOM TORNYÁNAK GÖMBJÉBEN ELHELYEZETT TÖRTÉNETI DOKUMENTUMOK
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
115
Orthodox treasures from the Collection of the Roumanian Orthodox Church from Hungary
This volume is meant to present the most valuable devotional objects, documents and ritual books of the Roumanian Orthodox Church from Hungary. The reason for publishing this book was to introduce a less studied and known field which serves as background for the collection. When deciding on it’s contents, we chose to introduce some elements which, in spite of their lower value, are very important concerning the history of the roumanian minority from Hungary. Our attention focused on devotional objects, icons – painted on wood, glass or fabric – (church embroiders) and ritual books. Beside these, some historical documents are also displayed. The description of each object includes its most important features which are necessary for their historic, structural and formal definition. These descriptions were formulate in order to present the function, location, technology and period of manufacturing and manufacturer of the object. All devotional objects from this collection were presented to the public for the first time in 1944 at an exhibition on the theme “Artistic and historic values of the orthodox roumanians from Hungary”. Since, the number of exhibits has increased, more devotional objects, religious books, documents had been added to the collection, mainly coming from communities which had diminished in number. Our intention was to offer the public a well documented informational material, that can be used by researchers but still enjoyable as a lecture, in order to make the collection more popular. The Roumanian Orthodox Church from Hungary had a major role in preserving the exhibits and building up the collection. There are historical data about the existence of roumanian communities in the area of the Körös Rivers starting with the thirteenth century.
In the following centuries, these communities moved south for better living conditions and populated some areas of the Great Hungarian Plain. Then, as a consequence of the turkish domination which lasted for 150 years, the area became partly uninhabited, a part of the population left this area. It was repopulated during the XVII–XVIII century by hungarians and communities father nationalities. The roumanian speaking population of this area settled here in two different ways: spontaneously and coordinated by the landowners (aristocracy), assisted by the monarchy. The settling of roumanian speaking population was carried out in two distinct stages: – As a first stage there was a direct settling organized by the landowners. As a result, in some villages the population became mixed being formed by hungarians and roumanians. In these villages, the roumanian population is still in majority. – The second stage was the founding of new villages in the proximity of roumanian inhabited villages. The religion of the roumanian population was orthodox, one of the many differences between them and the locals. Another difference which is in the same, the main element of their culture was their matheritongue. The most reliable way to fallow the history of the roumanian minority living on the actual territory of Hungary is offered by the documents kept in the archives of the local orthodox churches. At the time of settling, the whole roumanian population was orthodox and they founded their churches soon after establishing, so the entire sequence of events concerning their existence is reaistred in these documents. In the XVIIth century, in Bihar county there were eleven settlements partly inhabited by roumanians: Bedő, Darvas, Körösszakál, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, etc. Documents prove that the establishing of
116
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
the roumanian population in most of this settlements happened in the second half at the XVIIth and the XVIIIth centuries. A couple of decades after their final settling, the roumanians from Bedő, Nagyléta and Pocsaj converted into Greco-Catholics. The Orthodox Churches from Békés county were founded in the following chronological order: Gyula, Kétegyháza, Békés, Békéscsaba, Csorvás, and the roumanian population of these settlements kept their religion. The third county where roumanian inhabitants occur is Csongrád. Roumanian and Serb population together founded orthodox churches in Battonya an Magyarcsanád. Out of the previously mentioned locations, Greeks and roumanians living in Buda joined the local orthodox church which was founded earlier by serbs. After 1864, when the Roumanian Orthodox Church gained autonomy, Romanians from Battonya, Magyarcsanád and Buda founded their independent Churches. Other settlements with partly roumanian population are Elek and Pusztaottlaka, situated on the territory of XVIIIth century’s Arad county. Romanians settled in Elek in 1744 and in 1880. This roumanian minority which settled in the XVIIIth century on the area that is the southeast of actual Hungary was not reached at that time by the influence of the awakening of roumanian national conscience. Their churches were under the administration of the Vicariate of Nagyvárad until 1792, then the Episcopate of Arad. The Roumanian Orthodox Church together with the schools it had in administration considered a major task the preservation and promotion of their own language and culture being the institutions that were able to assist the minority in cultural matters. Denominational schools used the language of the minority, sometimes more then one: roumanian, Hungarian and Serb according to the structure of the population. The autonomy and self-government of the church offered the possibility of directing culture. Beside its religious role, the church became the institution that helped to keep the tradition and maintain the minoritys own culture. This role the increased leading to and in-
tense publishing activity – periodicals, books –, the church being able to do the financing itself. Priests, teachers and other intellectuals with outstanding knowledge got more and more involved in minority education, promoting the minority culture and supporting the church autonomy and developing of self-government. Moise Nicoară (1785–1861) born in Gyula was a prominent personality in this field. Being a man with a high education, speaker of 13 different European languages, he was a militant for minority church autonomy. The published historical and literature works of these intellectuals aided the persevering of traditions and language. Some of them started independent periodicals, drama groups, choirs and with the assistance of the Roumanian Orthodox Church, wrote works of history, folklore, literature or on religions themes. The most important ecclesiastical publications writtening roumanian from the second half of the XIXth century were: Biserica ºi ªcoala. Telegraful Român, Lumina, Luceafărul, which offered room to all these works and gained popularity among the roumanian speaking rural and urban communities. Printed in Nagyvárad, Temesvár, Budapest, Nagy Szeben, they were spread on the Great HP Hungarian Plain, reaching every settlement inhabited also by roumanians: Gyula, Méhkerék, Battonya, Békéscsaba, offering to the readers newspapers, periodicals, almanachs written in their mothertongue. Many issues still exist, bearing a documentary value and are part of the collection of the Roumanian Orthodox Church from Hungary. One of these periodicals, the Lumina, printed in Békéscsaba was published by the priest David Voniga who was also a writer, poetry, publicist. He wrote more religious books, was editor of some roumanian journals or correspondent of others. His most important work, an eight – volume biblical, ecclesiastical and teological encyclopedia remained unpublished. He also wrote poetry, one of his volumes of poems, “Dor ºi jale”, was published. Another outstanding figure of those times was priest Iosif Ioan Ardelean (1844–1920),
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI born in Kétegyháza. Beside his vocation, he was interested in the history and folklore of his bithplace. Author of more religious books, his articles were regularly published in Biserica ºi ªcoala and in Tribuna poporului, printed in Arad and Temesvár. In 1883 be released one of his works “The monograph of Kétegyháza”, printed at the Arad County Church Press. Iosif Ioan Ardelean was the first roumanian from the southeastern plains who wrote the history of a settlement in his mothertongue. His monograph can still be considered a major source concerning the history of the roumanian minority from Hungary. In 1902 he published the volume of poems “Buchetul meu”. Except language, the Orthodox religion and ecclesiastic schools, the drama and literary groups and musical societies played a really important role in maintaining traditions and identity. In the XIXth century, six cultural societies started their activity on the Eastern Plains: four in Gyula, and two in Kétegyháza. There were three musical societies in the area. The constitution of the Orthodox Musical Society from Gyula was accepted by the hungarian authorities in 1890, then came the Orthodox Musical Society from Kisrománváros, Gyula in 1912 and one in Kétegyháza, founded earlier, in 1899. In the same period three literary groups were organised: one in Nagyrománváros, in Gyula, another in Kisrománváros in 1889 and a third one in Kétegyháza in 1892. The most representative was the Orthodox Musical Society from Nagyrománváros, Gyula which continued its activity for more than half a century and can be considered a determining factor of the roumanian cultural life in the area. It was financed by the Roumanian Orthodox Church and the Teodor Papp Foundation. Documents concerning the society’s activity are included in the collection, another part is kept at Békés County Archive. Another source for the cultural activity was the patronage of different private foundations. As a result, roumanian minority was kept together. One of the patrons of the Roumanian culture was Emanoil Gojdu (1802–1870). The
117
prominent jurist of macedo-roumanian origin was also a poet and publisher and played an important part in supporting cultural activity. In his testament formulated in 1869 he stated about the Gojdu Foundation which was established in 1870. With its help 1941 romanian orthodox students were granted scholarships between 1870 and 1900. Teodor Papp (1822–1892), from Gyula, was another patron of roumanian culture. He granted scholarships for students interested in journalism, assisted the Church and orthodox schools. According to his will, an important part of his wealth was used to establish the Papp Foundation, which aided students from poor families to complete their education. After Word War Two the inf luence of Church decreases. It was excluded from assisting education and culture. In spite the fact that the Roumanian Orthodox Church formulated in august 1945 the need of organising a roumanian cultural society, it had no part in accomplishing this task and the development of roumanian cultural life took a completely new turn. *** After 1918 poor storage conditions and lack of financial resources led to a severe deterioration of the priceless collection. Given the poor condition of the rite books, devotional objects and documents from churches these things made the object of collection starting with 1898. These actually represent the proofs of the existence of the roumanian community in this area, show the history and culture of it. The heads of the church, priests and believers agreed on the need of saving these values from total degradation. The decision had been taken and the collecting from the 18 parishes started. The objects were taken to the premises of Gyula parish and stored in proper conditions. However, they still belong to the parish of origin. After two years a valuable collection was set up. Devotional objects and ritual books still in use were not subject to collection. By that time the collection exceeded the capacity of the storage facility so pieces of furniture could not be included. At the moment the Collection of Rouma-
118
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
nian Orthodox Church from Hungary is sheltered by the Gyula parish. The exhibits can be grouped as followed: – Devotional objects: chalices, candle holders, holly crosses, wicks, incense burners, ritual wreaths, etc. – Icons; painted on wood or canvas, ceremonial icons from churches. – Ritual books, holly bibles, prayer books, religious song-books, gospels. – Embroideries: ceremonial clothing with accessories, shirts, covers. Out of the above mentioned exhibits, the collection still includes historical documents
of the 18 parishes, registers of births, marriages and deaths, church and school chronicle, protocols, archive materials. Parallel with the registering, data-processing, systematizing the exhibits the care was also focused on the most damaged objects, these were restored in Budapest. Each piece of the collection repre-sents high historical value concerning the local roumanian minority, so it is worth presenting it to the public. This volume introduces only a part of the whole collection of the Roumanian Orthodox Church from Hungary.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
119
Orthodoxe Schätze aus der Sammlung der Rumänischen Orthodoxen Kirchen aus Ungarn
Dieser Band presentiert die wertvollsten sakralen Gegenstände, einige lithurgischen Bücher und Dokumente aus der Sammlung der Rumänischen Orthodoxen Kirche aus Ungarn. Durch dieses Buch wollen wir nur eine Kostprobe aus dem reichen Erbe vorstellen, welches bisher kaum bekannt war und ein weniger entdecktes Studiengebiet bedeutet. Der Hauptgedanke bei der Auswahl war vor allem der künstlerische Wert und die geschichtliche Bedeutung. Aber wehrend unserer Selektion haben wir auch die Zusammensetzung der Sammlung im Auge behalten, darum sind hier auch einige kleiner Gegenstände, von unbedeutendem kultur-künstlerischem Wert angeführt, welche aber aus dem Gesichtspunkt unserer Kirchengeschichte trotzdem eine hervorragende Bedeutung haben. Im Mittelpunkt unserer Aufmerksamkeit standen die sakralen Gegenstände, die Messgegenstände, Holz-, Glas- und Leinwandikonen, sowie auch sakrale Textilien und Bücher. Außerdem stellen wir noch ein einziges Dokument aus dem reichen geschichtlichen Archivsmaterial vor. Jede einzelne Beschreibung enthält die wichtigsten Elemente, die für diesen Gegenstand charakteristisch sind, und welche seine geschichtliche und kirchliche Bedeutung etnhalten, die für weitere Forschungen und Studien unerlässlich sind. Die Geschichte der Rumänen aus Ungarn kann man also in erster Reihe durch die Archive der rumänisch-orthodoxen Kirchengemeinden verfolgen, durch deren Dokumente man das Schicksal dieser Volksgruppe von der Siedlung bis in die Gegenwart studieren kann. Im XVIII. Jhdt. konnte man im zeitgeschichtlichen Komitat Bihar elf Ortschaften mit rumänischer Bevölkerung finden: Bedő, Darvas, Körösszakál, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Sarkadkeresztúr, Vekerd und Zsáka. Den Daten nach ist zu folgern, daß diese Siedlungen – mit
einigen Ausnahmen – in der zweiten Hälfte des XVII. Jhdt. und zu Beginn des XVIII. Jhdt. entstanden sind. Nach einigen Jahrzehnten nach ihrer Ansiedlung, übergingen die Rumänen aus Bedő, Nagyléta und Pocsaj zum griechisch-katholischen Glauben. Die chronologische Reihenfolge der orthodoxen rumänischen Kirchengemeinden aus dem Komitat Bekes ist wie folgt: Gyula, KétegyhÁza, Békés, Békéscsaba, Csorvás. ln all diesen Gemeinden verblieb die rumänische Bevölkerung beim orthodoxen Glauben. Der dritte Kreis, in welchem sich im XVIII. Jhdt. rumänische Siedler ansäßig machten war Komitat Csongrád. In den zwei Gemeinden: Battonya und Magyarcsanád, gestalteten die Rumänen zusammen mit den orthodoxen Serben ihr religiöses Leben. Außer diesen zwei, oben beschriebenen Ansiedlungsformen haben sich im XVIII. Jhdt. in Buda zu den dort lebenden Serben, und zu der von ihnen gegründeten orthodoxen Kirchengemeinde auch noch Griechen und Makedorumänen angeschlossen. Die Rumänen aus Battonya, Magyarcsanád und Buda haben ihre selbstständige Kirchengemeinden erst nach der Gründung der autonomen Rumänischen Orthodoxen Kirche aus Ungarn (1864) gegründet. Zu den einst zum geschichtlichen Komitatskreis Arad gehörenden, auch von Rumänen bevölkerten Gemeinden zählt Elek und Pusztaottlaka. In Elek leben seit 1744, in Pusztaottlaka seit 1880 Rumänen. Die im XVIII. Jhdt. im Süd-Osten Ungarns angesiedelten Rumänen standen in dieser geschichtlichen Epoche noch vor dem Erwachen ihres nationalen Bewusstseins. Ihre Kirchengemeinden, die fast mit ihrer Ansiedlung gleichzeitig gegründet wurden, gehörten bis 1792 dem Vikariat von Großwardein (Oradea) an, danach wurden sie an das Bistum von Arad angeschlossen. Die Rumänische Orthodoxe Kirche und deren konfessionelle Schulen – welche die bedeutendsten Institutionen zur Erhaltung
120
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
der wichtigsten Identitäts-Markenzeichen der rumänischen nationalen Minderheit waren – hatten von Anfang an als eines der Hauptzielsetzungen die Erhaltung, Pflege und Entwicklung der muttersprachlichen Kultur betrachtet. In diesen Schulen war die Unterrichtssprache Rumänisch, in Ausnahmefällen vielsprachig (rumänisch, serbisch, ungarisch), der nationalen Zusammensetzung der lokalen Bevölkerung gemäß. Ab der zweiten Hälfte des XIX. Jhdts. bekamen diese Kirchengemeinden einen immer größeren kulturellen Einfluss, es entstand eine kräftige Presse, Verlagsaktivität und Lesekreise, welchen die Kirchen auch materielle Unterstützung sicherten. Die rumänische Intelligenz - die Priesterschaft, Lehrer und andere Intelektuellen die ihre Studien in den bedeutendsten rumänischen Kulturzentren gemacht hatten, übten eine bedeutnede kulturelle und geistige Wirkung aus und nahmen am geistigen und kulturellen Aufschwung aktiven, leitenden Anteil. Aus der Reihe dieser Intelektuellen muß unbedingt der in Gyula geborene, 13 Sprachen kennende und gründlich gebildete Moise Nicoară (1785–1861) hervorgehoben werden, der sich für die Unabhängigkeit (von der serbischen Kirche) der rumänischen Kirchengemeinden aus Békés und dem Banat einsetzte. Die historische, literarische und publizistische Aktivität der rumänischen Priester und Lehrer ihrer Zeit trugen bedeutend zur Bewahrung und Förderung der Mutterspache und der muttersprachlichen Kultur bei. Einige dieser Persönlichkeiten gründeten eigene Zeitschriften, Lesekreise, Chöre und trugen so zum kulturellen Aufschwung bei. Die bedeutendsten Zeitschriften aus der zweiten Hälfte des XIX. Jhdts. (Biserica ºi ªcoala, Telegraful Român, Luminătorul, Luceafărul u.s.w.) sicherten die Möglichkeit zur Veröffentlichung der verschiedensten Schriften in rumänischer Sprache. Gleichzeitig konnte ein wahres Interesse für diese Blätter festgestellt werden: viele Rumänen (und nicht ausschließlich Stadtbewohner) bestellten und abonnierten sich diese Zeitschriften. Diese, vorwiegend in Großwardein, Temeswar, Budapest und Hermannstadt gedruckten Blätter hatten eine weite Verbreitung in den Siedlungen der Tiefebene und waren in fast
allen Gemeinden zu finden. Diese Schriften wurden zum größten Teil bis heute bewahrt und bereichern hirmit die Sammlung der Rumänischen Ortodoxen Kirche aus Ungarn. Die in Békéscsaba gedruckte und in Gyula erscheinende Zeitschrift Lumina, wurde vom orthodoxen Priester David Voniga (1867, Gyula – 1933, Gyorok), der Schriftsteller, Publizist und Übersetzer war, im Jahre 1895 herausgegeben. David Voniga ist auch der Autor einiger Bände mit kirchlichem Charakter, aber er redaktierte auch einige Zeitschriften in rumänischer Sprache oder war Mitarbeiter bei anderen Redaktionen. Sein bedeutendstes Werk ist ein – in acht Bänden konzipiertes – unvollendetes biblisches, kirchliches und theologisches Lexikon, welches aber nicht herausgegeben wurde. Er veröffentlichte auch einen „Dor ºi jale“ betitelten Gedichtsband. Eine andere hervorragende Persönlichkeit war der in Kétegyháza geborene Priester Iosif Ioan Ardelean (1849–1920), welcher sein ganzes Leben hindurch in seinem Geburtsort Gottes Diener war, aber auch seine andere gesamte Tätigkeit seinem Dorf und dessen Geschichte, Vergangenheit und Volkskunde gewidmet hatte. Mehrere von ihm verfasste kirchliche und kirchengeschichtliche Schriften wurden in Arad und Temeswar veröffentlicht, so auch in der Zeitschrift „Biserica ºi ºcoala” oder „Tribuna poporului”. Im Jahre 1893 wurde in der bischöflichen Druckerei von Arad sein Hauptwerk „Die Monografie der Gemeinde Ketegyháza veröffentlicht. Iosif Ioan Ardelean war der erste Rumäne aus dem süd-osten der Tiefebene, welcher eine Monografie in rumänischer Sprache geschrieben hatte. Diese Monografie ist bis heute ein Grundwerk zu lokal-historischen Studien der Geschichte und Volkskunde der Rumänen aus Ungarn. Außer dem erschien noch 1902 sein Gedichtband mit dem Titel „Buchetul meu“ (Mein Blumenstrauß). Was die verschiedenen Kulturvereine betrifft, so können im Süden der Tiefebene am Ende des XIX. Jhdts. sechs bedeutendere rumänische Innigungen erwehnt werden von welchen vier in Gyula und zwei in Kétegyháza gegründet wurden. Ausser diesen gab es drei Gesangsvereine. Die Satzung des Orthodoxen Rumänischen Gesangsvereins aus Gyula wurde 1890 von der ungarischen
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI Behörde begutachtet. Der Gesangsverein der rumänischen Orthodoxen aus der Kleinen Rumänischen Stadt (ein Stadtteil Gyulas) wurde 1912, der rumänische Gesangsverein aus Kétegyháza wurde schon 1889 gegründet. In der gleichen Zeit wurden auch drei Lesekreise gegründet: in der Großen Rumänischen Stadt (ein Stadtteil von Gyula) im Jahre 1886, in der Kleinen Rumänischen Stadt 1889, und in Kétegyháza – 1892. Der Gesangsverein aus der Großen Rumänischen Stadt war der stärkste rumänische Verein dieser Gegend und spielte über ein halbes Jahrhundert hindurch eine bedeutende Rolle im kulturellen Leben dieser Gemeinschaft. Der Verein wurde von der rumänischen Kirche und von der Teodor Papp-Stiftung materiell unterstützt.Die Dokumentation über Funktionierung und Aktivität des Vereins ist bis heute in der Sammlung der Rumänischen Ortodoxen Kirche aus Ungarn, in deren Archiven, aufbewahrt geblieben. Aber in der Unterstützung der verschiedenen Vereine, Kreise und Gruppierungen hatte auch die ziville Mezenatur, durch die finanzielle Unterstützung durch wohlhabende Privatleute, eine große Bedeutung. Von Beginn der zweiten Hälfte des XIX. Jhdts hatten diese verschiedenen Vereine und Kreise eine besondere Rolle in der Vereinigung und Zusammenhaltung der rumänischen Minderheit. Ihre Tätigkeit wurde oft von Privatleuten, aus privater Initiative unterstützt und gefördert. Einer de bedeutendsten Mezenaten der rumänischen Kultur war Emanoil Gojdu (1802–1870), von makedorumänischem Abstamm, welcher außer seiner hervorragender juristischer Praxis auch ein bedeutender Dichter und Verleger seiner Zeit war, der seine Landsleute moralisch und finanziell hervorragend unterstützte. In seinem Testament, welches er 1869 verfasste, hinterließ er sein Vermögen, in Form einer Stiftung, zum Gute der Ungarnrumänen. Nach dem Willen des Gründers trat das Vermächtnis und die Stiftung 1870 ins Leben. Dank dieses Vermögens (der Stiftung) konnten 1941 ortodoxe junge rumänische Schüler und Studenten zwischen 1870–1900 mit Hilfe eines Stipendiums weiterlernen und ein Diplom erwerben. Eine andere hervorragende Persönlichkeit, ein ausgezeichneter Mezenat war auch der
121
gebürtige Gyulaer Teodor Papp (1822–1892), der von seinem Vermögen das Studium von jungen Rumänen (vorwiegend als Journalisten) und die Entwicklung einiger Kirchengemeinden unterstützte. Auch er verfügte testamentarisch, dass sein Vermögen als Grundlage für Wohltätigkeit und zu Stiftungen angelegt werden solle. Diese Unterstützung ging in erster Reihe an arme begabte rumänische Schüler aus Gyula, um deren Studium zu sichern. In den Jahren nach dem Zweiten Weltkrieg wird der Einfluss der Kirche immer beschränkter, die Kirche verliert ihre Rolle auf erzieherischem und Unrerrichtsgebiet, also auch auf kultureller Ebene. In diesen neuen Verhältnissen ergibt sich schon im August 1945 der Gedanke, und selbst das Bedürfnis, zur Gründung eines kulturellen rumänischen Vereins, welches noch durch die rumänische orthodoxe Kirche formuliert wird. Und das trotzdem, dass in diesen Nachkriegsjahren eine ganz neue Etappe im Leben der Rumänen aus Ungarn heranbricht. Schon nach 1918 begannen viele der kirchlichen Objekte und Reliquien ruiniert zu werden, da es keine Lagerungsmöglichkeiten und keine geeignete Sammelstelle gab. Die in den orthodoxen Kirchen befindlichen Dokumente, Messbücher und sakrale Gegenstände verkamen oder vermoderten in dunklen Kammern und Nebengebäuden dieser Kirchen, eben aus diesem Grund begann man diese Gegenstände 1989 zu sammeln, weil man sich ihrer Bedeutung und geschichtlichsakralem Wert bewusst war: weil ja diese Bücher und Gegenstände das Leben der Rumänen aus Unganr über Jahrhunderte zurück widerspiegelten und sich so als bedeutendste Informationsauellen bewiesen. So die Gläubigen, wie auch der Orthodoxe Klerus war damit einverstanden, diese vereinzelten Gegenstände oder Dokumente zusammenzusammeln und sie einheitlich und fachgemäß zu bewahren. Nach einem ofiziellen Beschluss kam es danach zur Zusammensammlung dieser Werte, aus den 18 orthodoxen Kirchengemeinden, in entsprechenden Lagerverhältnissen, in den Räumen des orthodoxen rumänischen Vikariats, in Gyula. All diese gesammelten Werte wurden systematisch bearbeitet und sind nun langfristig gelagert, in guten Verhältnissen, aber
122
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
sie blieben auch weiterhin als Besitz (und Eigentum) der einzelnen Kirchengemeinden. In zwei Jahren hat sich das zusammengetragene Material als eine wertvolle Sammlung bewiesen. In den einzelnen Kirchen blieben nur die Messkleider, Gegenstände und Register (und natürlich andere HI. Schriften) die von aktuellem Gebrauch sind. Aben weil die Lagerung und Aufbewahrung in den einzelnen Pfarreien ungelöst ist, kamen auch wertvolle Möbel und Ikonen oder andere Gegenstände von künstlerischem Wert in die Obhut der Sammlung. All diese Werte, aufgezeichnet, in einem Verzeichnis beschrieben und vermerkt, bilden nun so, die Sammlung der orthodoxen Rumänischen Kirche aus Ungarn. Die Kunstgegenstände der Sammlung können in folgende Gruppen aufgeteilt werden: Sakrale Gegenstände Kelche, Kreuze, Öllampen, Kerzenleuchter, Epitaphe, Weihrauchkessel, Sterne, Kränze, Fahnen, Almosenteller, Stempel u.s.w. Ikonen auf Glas, Holz und Leinwand Feierliche Ikone, Ikone von Heiligen, Kirchenikone.
Lithurgische Bücher Evangelien, Zeremonienbeschreibungen über Pfingsten, Gebetsbücher, Psalmsammlungen, Lieder-und Choralbücher, Das Leben der Apostel, Messbücher, Lithurgische Sammlungen, Kiriacodromione u.s.w. Kirchentextilien Messgewand, Messbekleidung, Chorhemden, Tücher, Altartücher u.s.w. Ausser den sakralen Gegenständen befinden sich in der Sammlung auch Dokumente aus den Archiven der einzelnen Pfarreien (Taufregister, Namensverzeichnis, Schulmatrikel, Protokolle und aehnliches Archivmaterial). Zusammen mit der Sammelarbeit, mit der Registrierung und systematisierung der Gegenstände begann aber auch die Restaurierung der wertvollsten – und gefährdetesten – Gegenstände: die Restaurierung der alten Bücher, die Konservierung, die Reinigung der Gegenstände aus Holz, Textilien und Bücher, in den Restaurationsateliers von Budapest. Die Schätze dieser Sammlung sind besonders wertvoll aus der Perspektive unserer Kulturgeschichte, also ist ihre Bearbeitung und Presentierung von großer Bedentung.
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
123
Bibliografie – Irodalom AGA Victor 1935 Dicţionar enciclopedic Timiºoara, 368 p. ARDELEAN Iosif Ioan 1893 Monographia comunii Chitichaz Tipografia Diecezană, Arad BAKÓCZI Imre 1981 Zsáka története Zsáka BEKE G. László–GÁSPÁRDY András Magyarországi ortodox templomok, ikonosztázok Budapest, 128 l. BERÉNYI Mária 1990 Aspecte naţional-culturale din istoricul românilor din Ungaria 1785–1918 Tankönyvkiadó, Budapesta BODEA Cornelia 1943 Moise Nicoară ºi rolul său în lupta pentru emanciparea naţional-religioasă a românilor din Banat ºi Criºana. Diecezana Arad BOGDAN Doru red. 1987 Ziridava Arad, 531 p. BRANIªTE Ene 1985 Liturgica generală cu noţiuni de artă bisericească Bucureºti, 548 p. CSOBAI Elena 1996 Istoricul românilor din Ungaria de azi, Giula, 63 p. CSOBAI Lászlóné 1988 Román nemzetiségű művelődési egyesületek a Dél-Alföldön In: Hozzájárulás, Tanulmányok a magyarországi románokról Állami Gorkij Könyvtár 48–65. l. DANCU Iuliana–DANCU Dumitru 1975 Pictura ţărănească pe sticlă Editura Meridiane, Bucureºti DUDAª Florian 1979 Cazania lui Varlaam în vestul Transilvaniei Editura Mitropoliei Banatului, Timiºoara 270 p. ÉBER László szerk. 1935 Művészeti Lexikon I–II. Budapest, 608, 635 l. EPISCOPIA ARADULUI 1989 Istorie, viaţă culturală, monumente de artă Editura Episcopiei ortodoxe române a Aradului, Sibiu, 318 p. ERDMANN Gyula 1991 Csaba társadalma, gazdasága és önkormányzata 1772–1848-ig In: Békéscsaba története a kezdetektől 1848-ig I. kötet. Békéscsaba 527. l. ERMINIA PICTURII BIZANTINE 1979 Editura Mitropoliei Banatului, Oradea HAÁN Lajos 1991 Békés-Csaba. A város története a kezdetektől a XIX. század harmadáig Békéscsaba JANKOVICH B. Dénes–ERDMANN Gyula szerk. 1991 Békéscsaba története a kezdetektől 1848-ig Békéscsaba KARÁCSONYI János 1896 Békés vármegye története I–III. k. Gyula
124
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
LUMINA 1985 In: Országos Széchényi Könyvtár hírlaptára LUMINĂTORUL 1923 In: Munkácsy Mihály Múzeum Nemzetiségi Gyűjteménye H.d. 95. 1.1. MADAY Pál 1962 Békés megye története Békéscsaba MAKKAI László–MÓCS András szerk. 1986 Erdély története a kezdetektől 1606-ig Akadémiai Kiadó, Budapest MÁRKUS György 1936 Békés vármegye Budapest, 812. l. MARTIN Emilia 1987 Sărbătorile calendaristice la românii din judeţul Bichiº, Tankönyvkiadó, Budapesta, 146 p. MEDELEANU Horia 1986 Valori de artă veche românească Editura Episcopiei Aradului 97 p. MISAROª Teodor 1990 Din istoria comunităţilor bisericeºti ortodoxe române din R. Ungară Cărţile „Dunărea”, Tankönyvkiadó, Budapesta, 286 p. MOLNÁR Albert–NÉMETH Lajos–VOIT Pál szerk. 1961 Művészettörténeti ABC Budapest, 567. l. NADÁNYI Zoltán szerk. 1938 Bihar vármegye Budapest NAGYNÉ Martyin Emília szerk. 1989 Din tradiţiile populare ale românilor din Ungaria Tankönyvkiadó, Budapesta NICOLESCU Corina 1968 Argintăria laică ºi religioasă în ţările române (sec. XIV–XIX.) Bucureºti, 373 p. 1973 Icoane vechi româneºti, Bucureºti RUZSA György 1981 Ikonok könyve Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Budapest, 97. l. SCHERER Ferenc 1938 Gyula város története 1–2. kötet, Gyula SEIBERT Jutta 1986 A keresztény művészet lexikona Corvina Kiadó, 328. l. SZACSVAY Éva 1966 Üvegképek Néprajzi Múzeum – Vízió Művészeti Alkotóközösség, Budapest, 102 l. TARJÁN G. Gábor szerk. 1988 Hozzájárulás. Tanulmányok a magyarországi románokról Állami Gorkij Könyvtár, Budapest, 143. l. TARNAVSCHI Teodor red. 1909 Liturgica bisericei dreptcredincioase răsăritene Cernăuţ, 842 p. VÎRTOSU Emil 1968 Paleografia româno–chirilică Editura ªtiinţifică, Bucureºti, 346 p. ZSUPOS Zoltán 1989 Date istorice ºi etnografice despre Micherechi In: Din tradiţiile populare ale românilor din Ungaria 9, Cărţile „Dunărea”, Tankönyvkiadó, Budapesta
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Note – Jegyzet 1. Makkai László, Mócsy András szerk. 1986. 318. l. 2. Nadányi Zoltán szerk. 1938. 468–519. l. 3. Nadányi Zoltán szerk. 1938. 472–506. l. 4. Misaroº Teodor, 1990. p. 11–208. 5. Misaroº Teodor, 1990. p. 42–92. 6. Maday Pál, 1962. 153. l. 7. Misaroº Teodor, 1990. p. 177–184. 8. Bodea Cornelia, 1943. p. 3–11. 9. Lumina, 1895. 10. Luminătorul, 1923. 11. Ardelean I. I. 1893. 12. Csobai Lászlóné, 1988. 48–65. l. 13. Berényi Maria, 1990. p. 128–133. 14. Berényi Maria, 1990. p. 156–161. 15. Munkácsy Mihály Múzeum Nemzetiségi Gyűjtemény, H. d. 86. 2. 81. 16. Misaros Teodor, 1990. p. 142–143. 17. Bakóczi Imre, 1991. 17. l. 18. Misaroº Teodor, 1990. p. 177. 19. Medeleanu Horia, 1987. p. 357–378. 20. Misaroº Teodor, 1990. p. 50. 21. Misaroº Teodor, 1990. p. 63. 22. Dancu Iuliana–Dancu Dumitru, 1975., Szacsvay Éva, 1996. 14–15. l. 23. Misaroº Teodor, 1990. p. 70. 24. Misaroº Teodor, 1990. p. 71–75. 25. Misaroº Teodor, 1990. p. 89. 26. Dudaº Florian, 1979. p. 270. 27. Misaroº Teodor, 1990. p. 187. 28. Zsupos Zoltán, 1989. 9. l. 29. Misaroº Teodor, 1990. p. 110. 30. Misaroº Teodor, 1990. p. 169. 31. Erdmann Gyula, 1991. 527. l. 32. Haán Lajos, 1991. 99. l. 33. Haán Lajos, 1991. 99. l.
125
126
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
A MAGYARORSZÁGI ROMÁN ORTODOX EGYHÁZ KINCSEI
Tehnoredactare / Nyomdai előkészítés: Kovács Sándor Tiparul / Nyomás, kötés: Dürer Nyomda Kft., Gyula
127
128
VESTIGIILE BISERICII ORTODOXE ROMÂNE DIN UNGARIA
Apariţia primei ediţii (1999) a fost sprijinită de: Ministerul Culturii şi Învăţămîntului Public, Vicariatul Ortodox Român din Ungaria, Institutul de Cercetări al Românilor din Ungaria, Fundaţia „Pentru Minorităţile Naţionale şi Etnice din Ungaria” Autoguvernarea pe Ţară a Românilor din Ungaria
Az első kiadás (1999) megjelenését támogatta: Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Magyarországi Román Ortodox Vikáriátusság, Magyarországi Románok Kutatóintézete, „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért” Közalapítvány Magyarországi Románok Országos Önkormányzata