A MAGYARORSZÁGI FÉRFI SZERZETESRENDEK APOSTOLI VIZITÁCIÓJA
Év Bíboros Pref: Ap. Nuncius:
1927–1929 Laurenti Orsenigo Ap.Vizitátor Jelentés pag.
1930–1932/35 Lépicier Rotta Ap. Delegátus
Célkitûzés Jelentés pag.
„Tanító rendek”: OPraem, OSB, OCist, SchP Hansen 162 1. OPraem 2. OSB 3. OCist 4. OP 5. OFM - Mariana - Capistrana 6. OFMConv 7. OFMCap 8. OCD 9. OSM 10. OH 11. SJ 12. SchP 13. SDB 14. SVD 15. COp 16. FSC 17. FMS 18. CM
112
Hansen Hansen Hansen Hansen
204–5 171 199 222
Hansen Hansen Hansen Hansen Hansen Hansen Hansen Hansen Hansen Hansen Magdics Hansen Hansen Hansen Magdics
213 232 208 228 220 211 230 236 201 216 226 218 224 -
Noots Strohsacker Janssens Smercsek
1. AZ APOSTOLI VIZITÁCIÓ RÖVID TÖRTÉNETE
263skk 99skk 269skk 264skk
von Harsberg 281skk (minden rendben) (minden rendben) Babinszky Willekens 289skk Walter Walland Emile 258sk -
Amint az elsô részben kifejtettem, Kelemen Krizosztom pannonhalmi fôapát megválasztása és kinevezése volt az a téma, amihez forrásokat kerestem Rómában, a Szerzetesi Kongregáció levéltárában. Az anyagot nem a Magyar Bencés Kongregáció fondójában találtam meg, hanem a magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitációjának r észeként, amelyet 1927-ben rendelt el – Cesare Orsenigo nuncius* indítványára – maga XI. Pius pápa.1 Történelmi irodalmunkban ismeretes a kánoni vizitáció fogalma és annak jelentôsége az egyes egyházmegyék, plébániák és a hívek m i ndennapi életének felkutatása szempontjából. Kevésbé ismeretes, hogy a kánoni vizitáció minden szerzetesrend életében ugyancsak fontos intézmény, amely az egyes szerzetesrendek saját joga és konstitúciói szerint bizonyos idôközönként történik. A rendi elöljárók, általában a generálisok, kivételes esetekben – tanácsuk meghallgatását követôen – maguk is elrendelhetik. Számos olyan szerzetesrend van, amelyeknél a vizitátor külön hivatal. A rendek elterjedtsége egymástól nagyon eltérô. A vizitátorokhoz így nyelvi ismereteik szerint egyes régiók tartoznak és munkájuk része, hogy rendszeresen fölkeresik a hozzájuk tartozó országok kolostorait. Ezeket a hivatalokat rendszerint az általános (generális) káptalan van hivatva megújítani.2 Az apostoli vizitáció viszont pápai tekintéllyel történik, az egyes tartományok és egyházmegyék vonatkozásában a Trienti Zsinat utáni periódusban intézményesült és a zsinati határozatok betartását volt hivatva ellenôrizni. A szerzetesrendek esetében különleges alkalmakkor kerül sor apostoli vizitációra. Úgy tûnik, a XIX. század folyamán gyakrabban, de még hiányzanak az erre vonatkozó összefoglaló munkák.3 Mindenesetre a Szerzetesi Kongregáció mutatóiban elég szép számmal találunk bejegyzéseket az egyes apostoli vizitációkra.4 – Az olasz nyelvû „visita apostolica” kifejezés a pápa lelkipásztori látogatását 113
is jelenti, amelyre utóbb, különösen II. János Pál pápa idején, gyakorta került sor. Ez értelemszerûen nem képezi vizsgálatunk tárgyát. Egész országterületekre – így Magyarország esetében – idáig az 1855. év körüli apostoli vizitáció volt ismert. Ennek feldolgozása nem teljes, de vannak hozzá értékes résztanulmányok.5 Viszont ismeretlen maradt idáig az 1927-e s, az egész trianoni Magyarország területére elrendelt apostoli vizitáció, mind egyház-, mind köztörténeti irodalmunkban. Ennek elsô megközelítése lesz a föladat. A forrásbázis a S z e r z e t esi Kongregáció levéltára, kiegészítve a Bencés Konföderáció Prímásapáti Levéltárának anyagával, az ott ôrzött, Pannonhalmára és a Magyar Bencés Kongregációra vonatkozó iratokkal. Most, hogy ezt a tanulmányt közreadom, nem tartok arra igényt, hogy kimerítsem a teljes római forrásbázist. Ehhez el kellett volna látogatni még további 14 férfirendi generalátus levéltárába, és mintegy 28 nôi rend generalátusába is. Ez a munka nem egyszemélyes föladat, a történészeket le is beszélném arról, hogy erre vállalkozzanak, mert elôtte alaposan kellene tanulmányozniuk minden egyes rend történetét és szabályzatát, valamint a megelôzô vizitációk eredményeit is ismerniük kellene. S ezek – úgy tûnik, érthetô okokból – jobbára f e ltáratlan területek. Inkább az egyes rendi közösségek feladata az, hogy saját történetük részeként – elôbb vagy utóbb – feldolgozzák ezt a t émát, a többi vizitáció és egyéb történések összefüggésében.6 Célom csupán annyi, hogy ezt a forrásbázist – bevezetônkkel – a kánonjogászok, a szerzetesjogászok, a szerzetesrendek történészei, az egyháztörténészek és – általában a történészek elé tárjam. Az anyag mennyisége indokolja ezt, továbbá az, hogy a Magyar Bencés Kongregáció szempontjából releváns anyag került elô – amelynek további vizsgálata a hazai források bevonásával történhet.
A magyarországi apostoli vizitáció elrendelése Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia megszûnése után területileg összezsugorodva önálló állami életet kezdett. Ez jelentette a közvetlen diplomáciai kapcsolatok fölvételét – az Apostoli Szentszékkel, a Vatikánnal is. Orsenigo nuncius Budapesten azt tapasztalta, hogy a megváltozott államterület a szerzetesi fegyelem terén is számos problémát okoz. Ezért 1927. április 27-án személyes audiencián XI. Pius pápát 114
kérte arra, hogy az egész országterületre kiterjedô apostoli vizitációt rendeljen el. Orsenigo, 1927. június 14-én kelt fölterjesztésében7 hivatkozik a Szerzetesi Kongregáció bíboros prefektusával való, április utolsó hetében történt személyes találkozására. Arra kell gondoljunk, hogy mindkét római találkozásra a nunciusok évi szokásos római személyes látogatása alkalmából kerülhetett sor. Írásban is kifejti indokát: a háború után Magyarország elveszítette területének kétharmad részét, és ez a szerzetesek fegyelmére is negatív hatással volt, a határváltozással megszakadtak a régi intézményes kapcsolatok is, és a házakat elszigetelték tartományi központjaiktól. Rögtön három személyre is javaslatot tesz. A férfirendek apostoli vizitátorául P. Hubert Hansent,* az Isteni Ige Társaságának (SVD) tartományfônökét javasolja, aki személyes jó életpéldája mellett még a magyar nyelv ismeretével is rendelkezik. A nôi rendek vizitátorául Áronffy Ferenc misszionáriust (lazaristát, CM) javasolja, aki 55 éves, a Vincés Nôvérek lelki igazgatója, és van ez irányú tapasztalata. Közli lakhelyét: Budapest, Ménesi út 18, a lazarista atyák rendháza.8 S mivel nem célszerû, hogy a két kiválasztott apostoli vizitátor saját közösségét is vizitálja, egy semleges, harmadik személyre is javaslatot tesz, nevezetesen Magdics Ignácra,* aki 55 éves, pápai prelátus, és egy nôi közösség lelki igazgatója. Egy Orsenigo fölterjesztésének hátoldalán található kézírásos bejegyzés szerint XI. Pius pápa – minden bizonnyal a Szerzetesi Kongregáció Prefektusának, Camillo Laurenti bíborosnak* adott – 1927. június 28-i audiencia alkalmából jóváhagyta a nuncius javaslatait, az általa fölterjesztett személyeket is. Ezután következik a három vizitátor kinevezési dekrétuma és a kinevezés tényének közlése mind a hivatalos rendi elöljárókkal, mind a budapesti apostoli nunciussal, mind az érintettekkel, 1927. július 28-i dátummal. A budapesti nuncius ismételt kérdésére, hogy a vizitáció költségeit ki állja, az volt a válasz, hogy az egyes rendi közösségek. Ennek tényleges megtörténtérôl eddig felkutatott forrásaink nem szólnak.
A vizitáció menete, instrukciók a vizitátorokhoz „A kánoni vizitáció modelljének a ciszterci gyakorlat tekinthetô. Bevezetô prédikációja után a vizitáció vezetôje: a. Kikérdezi a testvéreket 115
a monostor fegyelme, vezetése és lelki gyakorlatai felôl, b. Megvizsgálja a templom és különösképp az oltár felszereltségét, a monostor állapotát és a közösség anyagi forrásait, c. Meghallgatja az illetékesek pénzügyi beszámolóját.”9 A vizitátor feladata az, hogy meghallgassa a szerzetház minden tagját, lehetôség szerint utolsónak hagyva az elöljárót, aki elnevezés és hatáskör szerint lehet apát, perjel, házfônök, gvárdián, rektor, az egyes (az itt hozott példák esetében férfi)rendek hagyományai és konstitúciói szerint. Ilymódon lehet föltárni az esetleges visszaéléseket és keresni azok orvoslásának módját. A végén a vizitátor elsô értékelést nyújt a szerzetesi közösség számára, majd pedig írásban beadja jelentését, esetünkben az apostoli nunciatúrán keresztül a Szerzetesi Kongregációhoz. A vizitátorok instrukcióira értékes forrásunk a Laurenti bíboros prefektus* kézírásával 1928. május 10-i kelettel készült újabb instrukció az apostoli vizitátorokhoz (lásd az Adattárat). Itt az olvasható, hogy ez kiegészítô instrukció, bizonyos félreértések miatt van arra szükség, hogy még egyszer visszatérjen a témára. Felhívja a figyelmet: az apostoli vizitátor teljhatalma nem terjed ki arra, hogy az Apostoli Szentszék által már jóváhagyott szabályzatokat és konstitúciókat megváltoztassa. Feladata ellenben az, hogy ellenôrizze betartásu k at. Ha vannak észrevételei, azokat nyújtsa be az egyedül illeték e snek, az ôt megbízó Szerzetesi Kongregációnak. Hubert Hansen SVD apostoli vizitátor tevékenysége A férfirendek vizitációja Hansen apostoli vizitátor tevékenységének elsô írásos jele ugyanezen év július 16-án kelt, a piarista tartományfônök megválasztása ügyében. Szintén ez idô tájt kérdez rá a pannonhalmiak által említett privilégiumokra is, de ez a levele lappang. A Kongregációban ôrzött nunciusi fölterjesztés hátlapján kézírással azt találjuk, hogy továbbküldték a prímás apátnak, véleményezésre. Egyelôre nem került elô a prímás apáti levéltárban. Ugyanígy lappang – a Szerzetesi Kongregáció fondójából legalábbis hiányzik – a nuncius 1929. március 28-én kelt, 2292. ikt. sz. fölterjesztése, amelyre Rotta nuncius egy késôbbi fölterjesztése utal. Várhatóan föllelhetô a Vatikáni Titkos Levéltár nemrég megnyílt budapesti nunciatúra fondójában (amely jelenleg 1939 elejéig kutatható). 116
Hansen apostoli vizitátor jelentései 1929. év július 31., október 6. és október 7. kelettel készülnek el és kiterjednek – saját rendjén kívül – a magyarországi férfirendekre. Ezek a következôk: A - Annotationes – “Ordines docentes” in Hungaria B - OSB – Ordinis Benedictinorum Congregatione Hungarica: Pannonhalma, Kôs z e g, Dömölk, Bakonybél, Zalaapáti, Tihany, Gyôr, Budapest, Sopron, Esztergom, Pápa. C - O.Cist. – Ordinis Cisterciensium Congregatione Hungarica: Zircensi, Budapest-Horánszky 6., S. Emerici Budapest, Pécs, Eger, Baja, Székesfehérvár, Szentgotthárd, Elôszállás. D - ScholP – Ordinis Piarum Scholarum Provincia Hungarica: Calasanctinum, Budapest, Nagykanizsa, Veszprém, Tata, Magyar Óvár , Debrecen, Vác, Szeged, Sátoraljaújhely, Kecskemét, Mernye. E - OPraem – Ordinis Praemonstratensium Praepositura Csornaensi in Hungaria: Csorna, Jánoshida, Szombathely, Türje, Keszthely F - OPraem – Ordinis Praemonstratensium Praepositura Jaszoensis domibus in Hungaria: cum 3 insertis. G - OFMConv – Ordinis Fratrum Minorum Conventualium Sti. Francisci seu Minoritarum domibus in Hungaria: Eger, Szeged, Nyírbátor, Miskolc. H - OSM – Ordinis Servorum B.M.V. seu servitarum Provincia Hungarica: Eger, Bp V. Szervita tér. I - OFM – Congregationis Fratrum Minorum Observantium Sti. Francisci Provincia Mariana Hungarica: Székesfehérvár, Nagykanizsa, Veszprém, Felsôsegesd, Sümeg, Esztergom, Pápa, Budapest, Zalaegerszeg, Bucsuszentlászló, Szombathely, Nagyatád. L - SDB – Congregationis Salesianorum domibus in Hungaria: Nyergesújfalu, Rákospalota, Esztergom Tábor, Visegrád, Budapest, Újpest-Megyer. M - FSC – Congregationis Fratrum Scholarum Christianarum domibus in Hungaria: Homok, Szeged, Istenhegyi út 32. N - OCD – Ordinis Carmelitarum Discalceatorum Provincia Hungarica: Gyôr, Budapest. O - OP – Ordinis Praedicatorum Sancti Dominici domibus in Hungaria: Vasvár, Szombathely, Budapest, Sopron. P - FMS – Fratrum Parvorum Mariae Societate domibus in Hungaria: Budapest, Kispest. 117
Q - COp – Congregationis Piorum Operariorum a Sancto Jos. Calasanctio domo Budapestina: Budapest. R - OFMCap – Ordinis Fratrum Minorum Capucinorum domibus in Hungaria: Tata-Óváros, Mór, Budapest Fô u., Máriabesnyô. S - OH – Ordinis Hospitalarii seu Fratrum misericordiae a St. Joanne de Deo Provincia Hungarica: Vác, Pécs, Eger, Budapest, Pápa. T - OFM – Ordinis Fratrum Minorum Observantium S. Francisci Provincia Capistrana Hungarica: Pécs, Baja, Dunaföldvár, Simontornya, Gyöngyös, Budapeset Margit krt., Mohács, Siklós, Szigetvár, Már i a g yüd, Szolnok, Szeged, Jászberény, Kecskemét, Szécsény, Vác, Eger, Mátraverebély Szentkút. U - SJ – Ordinis Societatis Jesu Provincia Hungarica: Kalocsa, Mezôkövesd, Budapest, Pécs, Szeged, Nagykapornak, Érd. Ezek a vizitátori jelentések (Relationes) latin nyelven, elôrenyomtatott íveken, gépelt formában készültek.10 Az elsô jelentés az öt iskolarendre terjed ki, utána sorban az egyes szerzetesrendek, az ábécé betûinek felhasználásával: B-U. Külön rend Csorna és Jászóvár premontrei apátságának a trianoni határok közé esô része, és külön rend a ferencesek mariánus és kapisztránus rendtartománya is. Az egyes rendekre vonatkozóan elôbb általános jellemzést hoz, majd a kérdôív kérdéseinek sorrendjében kitért az egyes szerzetházakra. 1929. december 9. dátummal találunk két hivatali följegyzést, amelyben a Szerzetesi Kongregáció megköszöni P. Hansen vizitátori munkáját.
Apostoli delegátusok kinevezése és a férfirendek újabb vizitációja Az 1930. esztendôben kerül sor – P. Hansen javaslatai értelmében – újabb vizitációra, amely azonban az új budapesti nuncius, Angelo Rotta* jogos problémafölvetését követôen olyan fordulatot vesz, hogy az egyes rendi generálisokat kérik fel, a saját rendi konstitúciók szerint, az apostoli vizitáció lefolytatására oly módon, hogy kérik, nevezze meg a vizitátor személyét, és az apostoli delegátusi kinevezést kap. Az 1931. esztendôben van soron a rendek részérôl az apostoli delegátusok kijelölése. A források tükrében úgy tûnik, volt két olyan szerzetesrend, amelyben minden rendben volt és nem kellett sort keríteni erre a külön apostoli vizitációra (karmeliták és szerviták). Hat 118
rendi közösség – a források szerint – szabályosan járt el és a vizitátor megküldte jelentését a Kongregációnak (bencések, ciszterciták, obszerváns ferencesek, kapucinusok, jezsuiták, Marista Iskolatestvérek). Hét szerzetesrend azonban – bár adott esetben lehet, hogy tudatja a delegátus kinevezését –, úgy tûnik, nem küldi meg jelentését (konventuális ferencesek vagy minoriták, irgalmasrendiek, keresztény iskolatestvérek, piaristák, szaléziek, verbiták, kalazanciusok). Az ô esetükben bizonyára sikerrel kutatnánk a generalátus levéltárában. A kérdés csak az, hogy a jelentés miért nem jutott el egészen a Szerzetesi Kongregációig. A válasz alighanem ott keresendô, hogy maga a Kongregáció nem kérte ezt kifejezetten, a felkérésnek eleget tettek, nagyobb problémát nem találtak, amúgy a vizitációs jelentés náluk nem ritkaság. A domonkosok nem nevezik meg delegátusukat, nem is került elô esetleges válaszuk a Szerzetesi Kongregáció felé, pedig rajta vannak a belsô listán, hogy kiknek kell kiküldeni felkérést. A lazaristák mintha nem kaptak volna felkérést apostoli delegátus kijelölésére, róluk megfeledkezhetett a Szerzetesi Kongregáció referense, lévén, hogy a kiküldendô listán sem találhatók. Ennek oka ott kereshetô, hogy nem találtam nyomát Magdics prelátus jelentéseinek. Mivel az apostoli vizitátor nem jelentett, így vélhetôen az apostoli delegátus kijelölése sem került napirendre. – Viszont akkor miért kaptak a verbiták, Hansen apostoli vizitátor rendi közössége, akiket szintén Magdics prelátusnak kellett vizitálnia? Feltételezhetô, hogy Hansen vizitátor személye miatt, akinek terjedelmes jelentése ismert volt a Kongregációban, továbbá az ô fölvetése volt az alapja a második vizitációs körnek. Az egyes endek sorrendjében tekintsük át az eredményeket. Sorrendünkben eltértünk Hansen kategóriáitól és a ma használatos kategóriák szerint hozzuk az egyes rendeket. A kategóriákra vonatkozóan eligazítást a függelékben találunk. Általában az alapítási idô függvényében alakult a sorrend, az egyes szerzetesrendi kategóriák is kronológiai rendben értelmezhetôk: az egyháztörténet folyamán egyre újabb és újabb típusú szerzetesközösségek alapítására került sor. A csornai és gödöllôi premontrei apátság magyarországi kolostorainak vizitátora Hubertus Noots általános prokurátor. Bár protokoll szerint elsônek említendô, idôrendben az ô kinevezése az utolsó, tevékenységére is 1933–1935 közötti periódusra találunk csak forrásokat. Nevéhez fûzôdik az új csornai apát megválasztása és kinevezése. 119
A Magyar Bencés Kongregáció vagy Pannonhalmi Bencésrend esetében már könyvünk elsô részében fölfigyeltünk arra, hogy a pannonhalmi fôapát a generálisokkal egy szinten szerepelt, mert ô kapta meg (és nem a prímás apát) a delegátus személyére való felkérést az apostoli nunciatúrán keresztül. Végül is Hartmann Strohsacker göttweigi apát* lett a delegátus, aki a vizitációt rendben lefolytatta. A Magyar Ciszterci Kongregáció vizitátora maga Franciscus Janssens ciszterci generális apát,* aki a vizitációt rendben lefolytatta. Itt ôrizzük Werner Adolf zirci apát* erre vonatkozó levelét is, amely kiegészíti a vizitátori jelentést. A domonkos rend részérôl nem találtunk visszajelzést és arra nyomot, hogy történt-e vizitáció. A domonkos nagymesteri levéltárban bizonyára föllelhetôk majd erre vonatkozó iratok. Ugyanez érvényes a Keresztény Iskolatestvérekre, kalazantinusokra is. Az obszerváns ferences generális elôbb Sándor Vitál OFM-t jelöli ki, akinek gyenge egészségi állapota miatt késôbb S[z]mercsek Gyula OFM kap kinevezést. Az ô mindkét rendtartományra kiterjedô jelentése itt megtalálható. A konventuális ferencesek részérôl csupán arra van dokumentum, hogy a közelgô nagykáptalan számára további pontosításokat kér, amelyeket a hivatali följegyzés szerint meg is kap. A kapucinusok részérôl ismeretes Anton Josef von Harsberg delegátus neve, és két, részleges vizitátori jelentése, melyeknek kelte: 1931. június 20. és 1932. május 8. A kármeliták generálisa azt jelenti, hogy mind a vizitátor, mind ô maga, nemrég meggyôzôdött arról, hogy nem találhatók visszaélések a magyarországi kolostorokban. Ugyanígy a szervita rendi generális azt jelenti, hogy a szent kánonok és a konstitúciók értelmében mintaszerû a vita communis (közös élet) és a szabályzatok (regula) betartása. Az irgalmasrendiek részérôl ismeretes a delegátus neve: Narcisus Babinszky ex-tartományfônök, jelentés nem maradt fent. A jezsuiták részérôl két névvel is találkozunk. Elôbb P. Ludwig Ersin SJ osztrák tartományfônök kinevezésére találunk adatot, majd P. Peter Willekens SJ holland jezsuitára. Utóbbinak megtalálható vizitátori jelentése, mindent rendben talált. A piaristák esetében ismeretes a delegátus neve: P. Johannes Walter, közép-európai generális asszisztens, de jelentés nem található. 120
A szaléziánusok részérôl P. Walland kap delegátusi kinevezést. Nem ismerjük a jelentés szövegét, viszont Rotta nuncius levele értelmében a szaléziaknál minden rendben van. A verbiták esetében – rendtartományuk éppen ezekben az években van megalakulóban – nem találjuk levelezés nyomát. A kinevezett vizitátor Magdics prelátus, az ô jelentése, ha van, lappang. A kalazanciusok éppen Budapesten próbálnak letelepedni, nem ismeretes részükrôl delegátus és vizitátori jelentés. A Marista Iskolatestvérek részérôl Jean Emile generális titkár a delegátus, jelentése fennmaradt, mindent szabályszerûnek talált. A lazaristák részérôl nem maradt fenn irat. Föltételezhetô, hogy a Szerzesi Kongregációban az a személy, aki a följegyzést készítette a 15 generális számára, megfeledkezett a lazaristákról, hiszen Hansen jelentéseit vehette alapul, amelyeken értelemszerûen hiányzott a lazaristák vizitációja, lévén, hogy erre Magdics prelátus kapott megbízást.
Problémás esetek a férfirendek vizitációja során Elsô helyen említjük a Pannonhalmi Szent Benedek-rend problémáit. Az apostoli vizitátor, Hubert Hansen tevékenységének egyik eredménye Kelemen Krizosztom OSB fôapáti koadjutor kinevezése, majd – az elôírt szerzetesi reform biztosítása érdekében – fôapáti megválasztása. A piaristák esetében a tartományfônök megválasztása jelentett problémát. Hansen vizitátor elsô ténykedései közé tartozott, hogy ún. ternát ír elô, három személyt nevez meg, akik közül választani kell. Ugyanígy a tanácsosokra. A kisebbség, a pars sanior jelöltjei közül kell választani. Idôrendben utolsónak következik a csornai apát megválasztása, amelyben az apostoli delegátusnak fontos szerepe van. Itt szintén a pars sanior jelöltjének kinevezését javasolja. A négy ún. tanító rend közül tehát három tanító rend esetében találjuk nyomát annak, hogy a vizitáció belenyúlt a rend életébe. Míg a bencéseknél az Apostoli Szentszék a többségi jelöltet nevezte ki fôapátnak, a piaristák és a csornai premontreiek esetében a kisebbségi jelölt megválasztására, ill. kinevezésére került sor.
121
Áronffy Ferenc CM vizitátor tevékenysége – a nôi rendek vizitációja Rotta nuncius 1932. június 30-án kelt fölterjesztésében küldi meg Áronffy Ferenc CM vizitátori jelentését. Ezek kézírásban, repetitív jellegük miatt is, könnyen olvasható latinságban találhatók meg a Szerzetesi Kongregációban. Jelentése szerint 300 kolostort látogatott meg az elmúlt esztendôk folyamán. Hogy ténykedése nem lehetett feszültségmentes, az a törökbálinti Notre Dame nôvérek (alá nem írt) levelébôl tûnik ki, amely ugyanezen iratok mellett található és egy ismeretlen generális atyához van címezve. A nuncius kézírását találjuk rajta, generális helyett ide küldte meg. Ebbôl azt láthatjuk, hogy Áronffy vizitátor nem vette figyelembe a Notre Dame nôvérek sajátosságát, kolostoraik önállóságát, és a vincés nôvérek szervezetének mintáját követve centralizált rendi szervezetet kívánna meg.
Értékelés Sajátos módon, ez idáig nem bukkantunk olyan iratra, amelynek tanúsága szerint a Szerzetesi Kongregáción belül értékelô följegyzés készült volna. Bizonyára van több konzultori jelentés róla és a Kongregáció egyik kongreszszusán – hivatalos ülésén – is kellett foglalkozzon a kérdéssel. Ugyanígy feltételezhetô, hogy az apostoli vizitációt elrendelô XI. Pius pápa számára is készült egy értékelés. Ezek feltételezhetôen a Vatikáni Államtitkárság fondójában találhatók meg. Az itt található iratok tükrében azonban elmondhatjuk, hogy a pannonhalmi bencések esetében igen fontos volt ez az apostoli vizitció, ugyanígy a piaristák tartományfônök-választása és a csornai apátság esetében is. Ezen kívül pedig megismerhetjük a magyarországi kolostorok szervezeti felépítését, földrajzi elhelyezkedését, létszámát, nem utolsósorban pedig a kor szerzetesi fegyelemmel kapcsolatos elképzeléseit. Amint korábban jeleztem, nem állt szándékomban kitérni minden egyes rendre a feldolgozás során. Ennek egyik oka az, hogy elég tetemes levéltári utánjárással járt volna. Kutatásaim során – a római bencés prímás apáti levéltár intenzív használatán túl – a szerviták és a verbiták római, generális elöljárói levéltárába – ill. könyvtárába – jutottam el és ezen a ponton megálltam.11 Úgy vélem, ez a helyes, mert – s ez a 122
fontosabb indok: az egyes rendi közösségek múltjának feldolgozása az egyes rendek saját önbecsülésének része, és hiszem azt, hogy lesznek fiatal rendtörténészek, akik ezeknek a kérdéseknek utána akarnak járni. Látható, hogy a bencés rend múltjának egy szeletét kutatva, nem elhanyolható felismerésre lehetett jutni. Ami viszont kevesebb utánajárással járó, egy következô munkafázisban végzendô feladat, az a Vatikáni Titkos Levéltárban a Vatikáni Államtitkárság és a budapesti apostoli nunciatúra fondójának kutatása.12 Itt várhatóan több részletben tisztázódnak az e könyvben fölvetôdött kérdések, részletesebben feltárulnak a hivataltörténeti elemek és több esetben tisztázatot találhatunk, nem pedig hivatalban maradó, olykor nehezen olvasható tervezetet. És egyéb meglepetések sem kizártak. Ugyancsak további figyelmet érdemel az apostoli vizitáció forrásbázisa, a Szerzetesi Kongregáció levéltára, ahol a hiányzó dokumentumok feltételezhetôen megtalálhatók az egyes rendeknél. Ugyanakkor más típusú meglepetések is érhetik a kutatót. Így véletlenszerûen találtam rá az ausztriai stiftek, tehát az ágostonos, premontrei, bencés és ciszterci monostorok vizitációs anyagára; a vizitációt 1917-ben rendelte el a Kongregáció és 1921-ig terjed ennek a levelezése, mely tartalmaz jelentéseket i s .13 Igaz, nem mindig a vizsgált kolostorokról, hanem pl. az egri fôegyházmegye területén a konventuális ferencesekrôl,14 a premontreiek magyar cirkáriáriájáról, 15 de található anyag az ausztriai monostorokról és arról a szándékról, hogy a vizitációt kiterjesszék Magyarország területére is.16 Ez a forrásanyag elég tekintélyes, ismertetése, feldolgozása túlmutat kötetünk célkitûzésén.
123
Jegyzetek 1 Lásd Orsenigo 1927. június 14-én kelt, a Szerzetesi Kongregáció bíboros prefektusához írt fölterjesztését. Adattár, 1927. 1. 2 A kánoni és az apostoli vizitáció fogalmára lásd. Rocca, G., Visita, in: D izionario degli Istituti di Perfezione (DIP), 10 (2003) 112–114. Irodalom. 3 Részmunkák kezdenek mutatkozni, fôleg az egyes pápai egyetemeken készült rendtörténeti doktorátusokra figyelve. 4 Elsô tájékozódásra ajánlható a Szerzetesi Kongregáció által elrendelt XX. századi apostoli vizitációk listája, Rocca, G., 4. Elenco di visitazioni apostoliche, ordinate dalla S. C. dei Religiosi tra il 1908 e il 1960, in: DIP 10 (2003) 142–146. 5 Lásd az I. rész 2. fejezetének 6. sz. jegyzetét, továbbá Hervay F., La visita
canonica. 3. Un caso ottocentesco: la visita apostolica dell’arcivescovo di Praga, card. Friedrich Schwarzenberg, e dell’arcivescovo di Esztergom, card. János Scitovszky, agli Ordini religiosi dell’impero austriaco, in: DIP 10 (2003) 140– 142. Irodalom. – Pannonhalmára vonatkozólag részletes leírás in: Sólymos Sz., Pannonhalma élete a XIX. században (Rendtörténeti Füzetek 3.), Pannonhalma 1999. 144–167. 6 A ciszterciek esetében rendelkezésre áll egy alapos tanulmány, amely 130 év rendtörténetét tekinti át, a szokások és konstitúciók vizsgálata szempontjából. Ebben a folyamatban az általunk vizsgált apostoli vizitáció sem a vizitátori fázisban, sem a delegátusi fázisban nem hagyott nagyobb nyomot maga után, így említésre sem kerül, lásd: Zakar P., Consuetudines und Constitutiones Zircenses (1814–1941), in: Analecta Cisterciensia 38 (1982) 181–337. 7 A vatikáni diplomácia gyakorlatában „Rapporto”, tehát „jelentés” az, amit az apostoli nunciatúra képviselôje megküld Rómának. A magyar diplomáciai gyakorlatban ugyanez: „felterjesztés”, „fölterjesztés”. – Amit a római központ küld a nunciatúrának, annak neve „Dispaccio”, a magyar diplomáciai gyakorlatban ennek megfelelô fogalom az „utasítás”. 8 Áronffy Ferenc CM* életrajzi adatait csak 1927/(1931)-ig találtam meg. 9 Puskely M., A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Budapest 2006. 344–345. (Kánoni látogatás, vizitáció, lat. canonica visitatio címszó). Lásd még: La visita canonica, in: DIP 10 (2003) 114–136. Irodalom. 1 0 Lásd fakszimilében: Somorjai Á., Adalékok a magyarországi bencések
12 A budapesti apostoli nunciatúra levéltárának leírás a : Mrkonjic Tomislav, Archivio della Nunziatura Apostolica in Ungheria (1920–1939), in: “ G l i Archivi della Santa Sede e il Regno d’Ungheria (secc. 15–20). Studi in memoriam del professor Lajos Pásztor archivista ungherese dell’Archivio Segreto Vaticano, a cura di Gaetano Platania, Matteo Sanfilippo, Péter Tusor (Collectanea Vaticana Hungariae, Classis I, vol. 4), Budapest–Roma 2008. 255–288. 13 Ikt. sz. 4275/17, jelzete a Szerzetesi Kongregáció Levéltárában „Archivio Segreto 1922–1924”. A legkorábbi irat 1917. aug. 16-án kelt, mellékletében a vizitálandó monostorok listája, nyomtatott kérdôívvel. Fidelis von Stotzingen bencés prímás apát felkérése és összefoglaló – de elôzetes – jelentése, iratok 1918. júl. 1., okt. 20. és nov. 15. dátummal. 1918. dec. 16. dátummal a vizitáció (átmeneti) felfüggesztésének elrendelése. 14 Dutkay Pál egri kanonok, apostoli vizitátor jelentése, 1921. jan. 22. Latin, kézírásos, 16 old. Ikt. sz. 4275/17. 15 Machovich Gyula apostoli protonotárius és esztergomi kanonok vizitátori jelentése, 1920. okt. 12. Latin, gépelt, 7 old. Ikt. sz. 4275/17. 16 Provvedimenti circa gli Stifts. (Estendere all’Ungheria l’inchiesta ordinata per l’Austria). … essendosi ricostituito il Ministero Ungherese, si possa scrivere a Mons. Nunzio di Vienna che egli può occuparsi della desiderata riforma degli Ordini religiosi in Ungheria, agendo con la dovuta prudenza, per evitare difficoltà da parte di quel Governo. – Belsô följegyzés, dátum nélkül, ezt követôen található a vizitáció átmeneti leállítása: “…nell’Udienza concessa il giorno 19 Novembre (1918) al Rev.mo Mons. Segretario della S. Congregazione dei Religiosi, il S. Padre, relativamente alla inchiesta aperta sui Monasteri di Austro-Ungheria (Stifts), ha stabilito quanto appresso: Pro nunc suspendantur omnia, et dilata ad duos menses.” 4275/17. A. S. ikt. számú utasítás a bécsi nunciusnak, hivatali példány, kelte: 1918. dec. 16. – Az ausztriai kolostorok késôbbi vizitációjáról szól, de a korábbiakra is hasznos: Winkler, G. B., Die Apostolische Visitation der österreichischen Stifte durch Fürsterzbischof Andreas Rohracher von 1946–1953, in: Paarhammer, H. – Rinnerthaler, A. (szerk.), Österreich und der Heilige Stuhl im 19. und 20. Jahrhundert, Frankfurt am Main–Berlin–Bern–Bruxelles–New York–Oxford–Wien 2001. 337–399.
apostoli vizitációjához és reformjához (1929–1932), in: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 19 (2007/1–2) 201–202. 11 A domonkos nagymesteri hivatal levéltárában nem volt lehetséges a kutatás, engedély híján. A zárolt periódus itt 90 esztendô.
124
125