TERDIK SZILVESZTER
A Legszentebb Istenszülő Elszenderülésének ikonja
A keleti egyházak "tizenkét nagy ünnepe" közül az Istenszülő elszenderülésének és mennybevételének ünnepe az egyetlen olyan Mária-ünnep, amely kizárólag az Istenszülő életének eseményére emlékezik és az egyház "keqyes hagyományában" fönnmaradt apokrif irato kra támaszkodik. Nem evangéliumi eredete ellenére az egyházban már ősi idők óta megtarlják ezt az ünnepet; valószínűleg a legkorábban kialakult Mária-ünnep. A jeruzsálemi kalendáriumból került át a többi keresztény közösség liturgik,us rendjébe, ám az egyetemes egyház csak a 6. századtól ünnepli. Erdekes, hogy a jeruzsálemi zarándokok is a 6. századtól kezdve említi k azt a két templomot, amely az Istenszülő elszenderedéséhez kapcsolódik. A Sion-hegyi templom Mária házának, halálának helyét jelzi, a Jozafát-völgyi templomban pedig sírhelyét tisztelik. Az Istenszülő elszenderülését ábrázoló ikon megjelenésével teljessé vált a Mária életét bemutató ikonciklus. Az első fönnmaradt ábrázolás, amely csak a mennybevételt jeleníti meg, a spanyolországi Sara gosa Santa Engracia földalatti templomában, egy szarkofágon látható. Mások szerint Jusztiniánosz (527-565) uralkodásának idején alakult ki ez az ikonográfiai típus. Jusztiniánosz kora után a legrégibb ismert ábrázolás a grúziai Ateni templomában, a 904-906 között készült ikon. A korai kép típusokon általában csak az "assumptio anirnae"-t jelenítik meg: Krisztus Mária lelkét bepólyált csecsemőként adja át Gábriel arkangyalnak, aki azt a A tizenkét nagyünnep: 1. Örömhírvétel 2. Krisztus szü~etése 3. Krisztus bemutatása a templomban 4. Krisztus megkeresztelése 5. UrszínváItozás 6. Lázár föltámasztása 7. Krisztus bevonulása Jeruzsálembe 8. Keresztrefeszítés 9. Pokolraszállás lD. Krisztus mennybemenetele 11. Pünkösd 12. Az Istenszülő elszenderülése
Gyionyiszij műhelye - Dmitrov városából: Az Istenszülő elszenderülése (Fa, tojástempera, 135 )(105 cm, 16. sz. eleje) Andrej Rubljov Régi Orosz Művészeti Múzeum, Moszkva
---A LEGSZENTEBB ISTENSZŰLÓ ELSZENDERŰLÉSÉNEK IKONJA
107
mennybe viszi. Így látható az elszenderülés a legszebb Mária-ciklus ikonján a konstantinápolyi Khora-templomban (Kariye Dzsámi). (Ez a mozaik 1310 és 1320 között készült.) A 13-14. századi orosz ikonokon is főleg ebben a kompozíciós formában jelenik meg. A 15. századtól kezdve azonban az ikon kompozíciójába hangsúlyosabban épül be az "assumptio corporis", vagyis Mária testének mennybevitele. Nem marad el a csecsemő alakú lelket tartó Krisztus sem, de az angyalok már nem a lélekre várnak, hanem Mária testét viszik az égbe. A 15. századi nagyorosz ikonfestők általában a teljes komp 0zíciós formát alkalmazták, amikor az elszenderedés ikonját festették meg. Több híres elszendetedés-ikon maradt ránk ebből a korból, ezek közül emelkedik ki Gyionyiszij műhelyének ikonja. Gyionyiszij művészete szorosan kapcsolódik a nagy előd, Andrej Rubljov munkásságához, de mégsem sikerült a tökéletesség akkora fokát elérnie. Ikonjai viszont finom színkezelésükkel, szerkesztettségükkel mégis bámulatot keltenek. Jól megfigyelhetők ezek a vonások, hogyha összehasonlítjuk Gyionyiszij elszenderülés-ikonját a moszkvai Uszpenszkij-székesegyház 1479-ben készült, ugyanazon témájú ikonjával. Kétségtelenül hatott alkotására, de láthatjuk, hogy Gyionyiszij az alakok megnyújtásával, bizonyos részletek elhagyásával és finom színkezelésével sokkal összefogottabbá, harmonikusabbá és mozgalmas abbá tette ezt a fenséges komolyságot tükröző kompozíciót. Próbálj uk meg feltárni a késő középkori orosz festészet e nagy mesterének ikonján keresztül az ünnep liturgikus hagyományának és ikonjának a belső összefüggéseit, kapcsolatait. Az ikon kompozícióját Krisztus mandorlás alakja és Mária ravatala határozza meg: háromszöget alkotva a nézők szemét azonnal a lényegre, az ábrázolás szellemi középpontjába irányítják. Először vizsgáljuk meg az Istenszülő ravatalon fekvő alakját. Az Istenszülő szemeit becsukva - hiszen már meghalt -, rémültnek látszó arccal fekszik halálos ágyán. Utolsó kívánságát juttatja eszünkbe, melyben kérle az angyalt, hogy mentse meg az ördögi erők látásától: "Kérlek tégedet, add rám áldásodat, hogy a pokolnak semmiféle hatalma ne férkőzhessék hozzám abban az órában, mikor lelkem elhagyja testemet, és ne lássam meg a sötétség fejedelmét.,,2 Krisztus viszont nem mentesíti teljesen a halál borzalmaitól, de megnyugtatja, hogy kárt nem tehet benne a sátán. Ezt a nyugalmat tükrözi kéztartása: kezét megnyugodva teszi keresztbe mellén. Egy vecsernyei sztichira bizonyítja, hogy Máriának sikerül megbékélten a halálba mennie: "Mennyei kellem mosolyog az elhunyó Szűz arcán". Ruháján három csillagot fedezhetünk fel: egyet a fejkendőjén és kettőt a vállain. Ezek a'megtestesülés kimondhatatlan titkára utalnak: Mária szülése előtt, alatta és után is szűz maradt, amiért 2 Az elemzés során az itt közölt két apokrif iratot vettem alapul. Az egyik Szárdeszi Melitont (4. sz.) mondja szerz6jének, a másikat János apostolnak tulajdonítják.
------108
TERDlK
SZILVESZTER
az egyház az "örökszűz" jelzővel tüntette ki. Az Ige megtestesül~séhez kapcsolódik az a régi hagyomány, hogy az Istenszülőt éJz Ujszövetség frigyládájának nevezik. Ahogyan a frigyláda az Ur adományait őrizte magában, és magát az Urat hordozta, ugyanúgy hordozta Mária Krisztust, az Ur legnagyobb ajándékát, de egyben magát az Urat is. Ezáltal vált Mária "frigyládává". Ez a motívum áthatja az ikon szellemiségét, és a Máriáról szóló liturgikus szövegek képi világát. Damaszkuszi Szent János így nevezi az Istenszülőt: "Az Úr élő, szellemi frigyládája". Ezt meghaladva az ünnepi kánon már az egész Szent Sátorral azonosítja a Szent Szüzet: "Te Istent befogadó Sátor" (III. óda)3 és "valóságosan tebenned lakott Szent Szííz, az anyagtalan ttíznek mécstartója, az isteni parázsnak a szentek szentjében lévő arany tömjénezője, az edény, a vessző, az Isten írta tábla, a szmt frigyszekrény, az élet kenyerének asztala" (IV. óda). A VIII. óda pedig újra jelzi, hogya szemlélő apostolok "frigyládát" nézni jöttek össze: "A lútlúrdetó1c egész sokasága ... vette körül a megszentelés isteni frigyszekrényét a SiO/IOn." Ha az Istenszülőt metaforikusan azonosítj uk a szövetség szent sátorával, akkor lehetséges magyaráza!ot kapunk arra, hogy Mária ruhája miért vörös és kék színű: az Ur megparancsolta Mózesnek, hogy a szövetség sátrát vörös és kék színnel borítsa be. (Kiv 26,1) Ehhez a képhez kapcsol~dnak a reggeli zsolozsma magasztaló zsoltárversei, amelyek az Ur hajlékának dicsőségét zengik. Itt nyilv~nvaló a párhuzam Mária és a szent sátor között: mindkettő az Ur hajléka lett. Az Istenszülő mégis különbözik az ószövetségi előképtől. Ezt fogalmazza meg az ünnepi kánon egyik ódája: "Az Isten szerkesztette táblákat, melyeket az isteni Lélek írt, Mózes haragjában összetörte, de az ő uralkodója sértet/miii megőrizte szü/őjét" (VII. óda). MárJa alakja itt a kőtáblához válik hasonlóvá, a táblákra írta az Ur törvényét, ugyanakkor Mária hordozta Krisztust, az új törvény alkotóját. Megmutatja a Mózes és Jézus közötti különbséget, és rávilágít arra, hogy Mária nem saját erejéből, hanem az Úr kegyelméből volt képes arra, hogy e1;nondhassa ezt magáról: ,,6riztem a kincset, amit nekem adtál". Az Ur vigyázó szeretete tette lehetővé, hogy Mária vigyázzon a "kincsre", az új szövetség alkotójára, Krisztusra. Az akathis~tosz kiemel és tovább lép: "A Szentek Szentjénél több vagy". Az Ur erősebben őrizte az Istenszülőt, az új törvény hordozóját, mint a két kőtáblát, amelyen a régi törvény volt írásb a foglalva. Gyökereiben a fentebb kibontott Mária-frigyláda motívumhoz tartozik az ikon "előterében", Mária ravatala előtt játszódó jelenet is. Ez a részlet nem jelenik meg minden elszenderülés-ikonon, de a teljes kompozíciónak szerves része. Az apokrif iratok szerint egy gonosz zsidó megkísérelte fölborítani a Szűz ravatalát, miközben a tanítványok a Sionról sí!helyére, a Jozafát-völgybe vitték. Gonosz tettét viszont maga az Ur angyala akadályozta meg 3 Az ódák az ünnep utrenyéjének két kánonjából származnak. Teljes szövegük kéziratban a Nyíregyházi Hittudományi Főiskola Könyvtárában található.
A LEGSZENTEBB
ISTENSZűLÓ
ELSZENDERÜLÉSÉNEK
IKONJA
109
úgy, hogy odatapasztotta a kezeit Mária ravatalához. A frigyláda szállítása közben sem volt szabad hozzáérni a szent ládához. Erre emlékeztet Úza története, aki véletlenül é!intette meg a ládát, mégis halállal kellett lakolnia. (2 S~m 6,6-8) Erdekes felfigyelnünk a két mozzanat különbségeire: Uza véletlenül érintette meg a frigyládát, mégis hallállal kell fizetnie tettéért. A zsidó gonoszságáért sokkal enyhébb büntetést kap, hitvallása által még megmentette magát. Egy 15.századi orosz ikonon ennek a jelenetnek talán más jelentése is van. Ebben az időben ugyanis az orosz egyház több zsidózó szektával küzdött, amelyek az ikonok tiszteletét is kétségbe vonták. Az ikon így figyelmezteti jámbor híveit a várható büntetésre, elrettentő példát állítva. Ugyanakkor az Istenszülő elszenderedésére írt akathisztosz megerősíti és kiemeli a hitvalló zsidó példaadó magatartását: "Üdvözlégy ki Af ton hitet/enségét hitté változtattad ... Az ő vallomását, mert hitbó? származott, elfogadtad ... A hittel és szeretettel hozzád ragaszkodókat az égbe vezeted". (IV. ikosz) Figyelmeztet az eretnekség veszélyességére és hiábavalóságára, amikor így kiált az Istenszülőhöz: "Az eretnekek csapatainak szétszórója". (X. ikosz) Az ikon Mária halott testét ábrázoló részlete az ünnep liturgikus cselekményeiben önálló életre kel. A húsvéti Krisztus testét ábrázoló plastyenicához hasonlóan külön lepeIre festik meg ezt a részletet. Az ünnepi liturgia után körmenetben, gyertyákkal kísérik, s jelképesen sírba helyezik a "testet". Különösen az orosz egyházi hagyományban népszerű ez a szokás, bár eredete a jeruzsálemi egyházba nyúlik vissza. Itt augusztus IS-én Szűz Mária Jozafát-völgyi sírjából körmenetben viszik az Istenszülő halott testét ábrázoló ikont a Szentsír bazilikába, ahol egészen szeptember 8-ig, a Szűz születése napjáig marad. Az ünneplés szokásai valószínűleg már a 4. századra kialakulhattak az egyiptomi és szír vidékeken. A jeruzsálemi körmenet koreográfiája pedig a lD. század előtt alakulhatott ki. Ezzel a régi hagyománnyal a valóságban is a hívek eleget tehetnek Damaszkuszi Szent János felszólításának: "Jertek, álljuk körbe a legtisztább koporsót, és merítsünk belőle isteni kegyelmet. Jertek, emeljük föl kezeinkbe a szeplőtelen testet..." Továbbá azt emeli ki a prédikációjában, hogyha nemcsak szóban hallgatjuk szavait, hanem fizikai megvalósítására is törekszünk, cselekedeteink által ténylegesen megkezdjük a harcot a bűn ellen. Erre ad lehetőséget a liturgia időtlensége, örökérvényű valósága: képesek vagyunk átélni a több száz évvel előttünk megtörtént eseményeket, s az apostolok lelkületét magunkra venni. Újra jelenvalóvá, megjeleníthetővé tettük az ikon eseményeit: a körmenetben résztvevő hívek, a temetkezésnél segédkező apostolok, a pap mint Krisztus ikonja, Mária pedig az ikon on keresztül" vesz részt" ~bben a misztériumban.4 4 Meg kell jegyeznünk, hogy hasonló jelenség a latin egyházban is megfigyelhető. Karancs hegyén a húsvéti úrkoporsóhoz hasonlóan Mária koporsóját is elkészítik, amelybe egy halott Máriát ábrázoló szobrot tesznek. E mellett virrasztanak augusztus 14-e éjjelén, és a húsvéthoz hasonlóan élik meg ezt az ünnepet.
110
TERDIK SZILVESzrER
Néhán Yrészletet érdemes megfigyelni a Mária ra va talá t borító vörös leplen is. Virágok sematikus rajzára, szimbolikus ábrázolására emlékeztető arany színű minták díszítik ezt a huzatot. Mivel az ikon időtlen, abban az értelemben is, hogy nincs konkrét időpont, mert egyszerre több legendabeli eseményt ábrázol, ez az emelvény ágynak, ravatalnak és sírnak is értelmezhető. Ezért díszítő mintá i, amelyek különösen hasonlítanak az "Anjou-liliomok" vonalvezetésére, a legenda szavait juttatják eszünkbe: "Mária teste pedig a liliom virágaihoz lett hasonlóvá, s igen kellemes illatot árasztott". Egy másik részlet pedig azt említi, hogy sírjában liliomoknőttek. Az ikon tényleges középpontja a mandorlával körülvett Krisztus. A mandorla formája a pokolraszállás-ikonokon látott mandorla-formával egyezik meg. Krisztus fénylő alakja pedig az apokrif iratok tanúsága szerint az apostolokban is a Tábor-hegyi átváltozás dicsőségét idézte fel. Krisztus elhelyezkedése az angyalokkal zsúfolt mandorlában eszünkbe juttathatja a frigyláda motívumát. A mandorla távolabbról nézve angyalszárnyakra emlékeztet, s úgy tűnik, hogy Mária ravatalának két végéből indul ki. Hasonlít a frigyládához, amelyen két kerub volt. Ezek azért voltak fontosak, mert az Úr jelent meg a két kerub között (Kiv 28,22); Krisztus így jelenik meg Mária koporsója fölött. Anyja lelkét tarja kezeiben: ,,(Mária) lelkét fia kezeiben helyezi el." Az ikon a lelket csecsemő alakjában ábrázolja. Ez utal az újjászületésre, az új életbe való átjutásra. Az Istenszülő adta Krisztus emberi testét, aki most lelkét vezeti be az örök dicsőségbe, újjászületik a mennyben, fia saját dicsőségében részesíti: "Elámulnak az angtjali erők, mikor látják, hogy tulajdon uralkodójuk a Sionon asszonyi lelket vesz kezébe s szeplőtelen szülőjéhez így szól: Jöjj, Tisztaságos, dicsőülj meg fiaddal egtjüttf" (IX.óda) Így az eljövendő kor dicsősége, az emberek célja már megvalósult nemcsak egy megtestesült isteni személyben, hanem egy átistenült emberi személyben is". Ez már Mária testéne~ a megdicsőülését is magába foglalja, mint később látni fogjuk. A Ur Mária lelkét valóban megkímélte az ítélettől, s az angyaloknak átadva azonnal a mennyek országában helyezte el. Jézus alakja isteni aranyával és szinte a ruhája szegélyét képező angyali seregekkel az ítélő Krisztusra emlékeztet. Krisztus mégsem ítélő bíróként, hanem Mária hűséges fiaként érkezik anyja sírjához. Az apokrif iratok szerint Mária teste fölött Krisztus és az apostolok közösen ítélkeznek. E mozzanat leírásában Krisztus az apostolokhoz intézett szavaiban a jövendő ítéletről is beszél: "Megígértem néktek, hogy az újjászületés idején, amikor az Emberfia méltóságánakszékén helyet foglal, ti is ottfogtok majd ülni tizenkét trónszéken, és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse felett." Így előre részesíti őket az ítélethozataiból, amikor ezt kérdezi tőlük: "Mit akartok, mit tegyek vele?" Ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy Krisztus itt a halál utáni állapot dicsőségét újjászületésnek nevezte. Ezzel magyarázható Mária lelkének csecsemő alakja. Az ítélethozatalnál fontos megjegyeznünk, hogy Jozafát völgye, ahonnan
A LEGSZENTEBB ISTENSZÜLÓ ELSZENDERÜLÉSÉNEK IKONJA
111
Krisztus Mária lelkét fölvitte a mennybe, régi zsidó hagyomány szerint az Utolsó Ítélet színtere is lesz. Krisztus itt ül ítéletet tanítványaival együtt anyja teste fölött. Az apostolok válaszaikban kiemelik Mária testének szeplőtelenségét, és kérik az Urat, hogy testét is dicsőítse meg lelkével együtt. Krisztus teljesítette kérésük~.t, amiért is a ~zent apostolok így kiálthattak az Istenszülőhöz: "Udvözlégtj az Ur nyughelyén feltámadt életünk." Az ikonon láthatjuk ezt a mozzanatot, a mandorla fölött, szivárványon, hófehérbe öltözött Istenszülő alakjában. Ez az ünnep csúcspontja, a dicsőség beteljesedése. Mária nem a ravatalon látott ruhában, hanem tiszta, hófehér öltözékben vitetik az ég felé. A legendák szerint halála előtt "levetkőzött s elókeló1Jbruhákat öltött magára" vagy "megmosakodott és királynői ékeibe öltözött". Az ő ruhája már ezeknél is fényesebb, beteljesedik a zsoltáros szava: "A királylányt színpompás ruhában viszik a királyhoz". (Zsolt 45,15) A fehér ruha a test újjászületésére ut~.l. Mária, feltámadása által megtisztulva, teljesen újjászületik. Oltözéke a nagyszombaton kereszteltek fehér ruháját juttatja eszünkbe, akik a keresztelés-feltámadás tiszteletére öltöztek új ruhába, hiszen megfürödve a hónál fehérebbek lettek. (vö. Zsolt 50) Mária már tiszta volt minden szennytől, de neki nemcsak a ruhája, hanem egész teste árasztotta a hó feh~r tis~taságát~ A fehér ruha utal Mária menyasszony voltára. Ö az Enekek Enekében megénekelt tündöklő jegyes, az akathisztosz szavaival: "érintetlen menyasszony". Ez a ~zemléle,t tükröződik az apokrif iratok szövegeiben. Itt Jézus az Enekek Enekének szavaival kelti életre anyját: "Mint liliom a tövisek között, olyan az én sz~relmem barátnői között". (Én 2,2) "Kelj föl, Kedvesem, Szépségem". (En 2,10) Ezért szólíthatjuk így az Istenszülőt "mint szeplőtelen jegtjes, ragyogó ékesség a király és Isten előtt." Mária fehér színű ruhájá val a Holdhoz válik hasonlóvá. Az ikon közepét uraló Krisztus, a Világ Világossága, fényével ragyogja be a mindenséget. Ahogyan a Hold a Naptól kapja fényét, Mária ugyanígy Krisztus fényének a visszaverője, kisugárzása: "Üdvözlégtj, Holdvilág, kit az igazság Napjafénysugarakkal áraszt el." - énekeljük az akathisztosz XI. ikoszában. Ezért tud Mária "napfényességű" ruhába öltözködni. Az apokrif szöveg ehhez a hold motívumhoz kapcsolja a Mária testét körülvevő mandorla-feIhő leírását: olyan fényesség övezte a szent testet "mint amekkora fénykoszorú szokott látszani a Hold körül." Az Istenszülő a kezét orante formában tartja. Ez a régi ószövetségi zsoltározó imaforma emlékeztet a Szűz hálaadására, ugyanakkor megkezdi hatalmas közbentáró szerepét, amelyet így fogalmaz meg egy liturgikus szöveg: "Ime, fölemeli kezét a távozó szeplőtelen, azokat a kezeket, amelyekkel az Istent ölelte magához testben. S mint anya, bizalmasan ígtj szólt Fiához: Őrizd meg örökre azokat, akiket nekem adtál és akik zengik néked: az egtjetlen Teremtőt mi megváltottak énekeljük és magasztaljuk mindörökké." Mária az égbe való emelkedésével megszentelte a világmindenséget, s ezt az utrenyei kánon ókori képekkel fejezi ki: "A négy világelemet megszentelted
112
TERDlK SZILVESZTER
jölmeneteleddel". (V. óda) Ugyanerre utal az akathisztosz a XII. ikoszában is: "Levegőt memzybemeneteleddel szentelted meg, ... aföldet legtisztább lábaid nyomdokaival megtisztítottad. " A lábnyomok tisztító erejét hangsúlyozza ki a 13. század végéről, Novgorodból származó Elszenderülést ábrázoló ikon: Mária cipőit ravatala előtt, zsámolyon hagyja. Egy vecsernyei sztichira pedig egy mondatban emeli ki az égbe való átköltözés erejét: "Halhatatlan elszenderedésed által az egész világot megszentelted. " Az Istenszülő mandorlával övezett testét két angyal viszi a mennyei Jeruzsálembe. Ez a kompozíciós részlet megegyezik a Krisztus mennybemenetelét ábrázoló ikonok hasonló témájú részletével. Egyes templomokban úgy állították párhuzamba Krisztus és az Istenszülő mennybemenetelét, hogy egymás mellé festették a két ünnep ikonját. Az ikon közepén látható félkör jelképezi az eget, és a két kapuszárny a mennyei szent város, az új Jeruzsálem megnyíló kapuit ábrázolja. "Táruljatok föl kapuk, hogy nagy örömmel bevonulhasson Isten kapuja." Trónolva vonul be a "mennyei király trónszéke. " Angyali seregek kísérik a "kegyelemmel teljest", miután Ifa magasságbeli Jeruzsálembe lett fölvéve. " Az angyalok pedig így fogadják őt, aki a "keruboknál tiszteltebb és a szeráfokllál dicsőbb": "Feltárultak a mennyei kapuk, éneket zengtek az angyalok ... Eléd mentek az örvendező kerubok, dicsőítenek téged a vidám szeráfok", (II. óda) "akiről az angljalok sokat beszéltek", most a dicsőség Királyához vonul be, s képes a "félelmetes szeráfok" -at vidám, örvendező angyalsereggé tenni. A paradicsom ajtaját őrző kerub, aki Krisztus mandorlájának csúcsában helyezkedik el, örvendezéssel telik meg. Hiszen te Istenszülő ,,a paradicsom ajtajait megnyitottad a téged folytonosan magasztaló keresztény ne111zetekllek." Látjuk, hogy a liturgikus szövegek Mária életre kelésének nagy szerepet tulajdonítanak. Filaret moszkvai metropolita így foglalja össze a lényeget: "Augusztus lS-ének ünnepe egy második, titokzatos húsvét, mivel az egljház itt ünnepli az idők végezete előtt az eszkatologikus beteljesülés csíráit." Az Istenszülő még teljesebbé, nyitottabbá tette számunkra a paradicsomot, a dicsőség birodalmába is így vonul be, ahol az angyalok királynőjükként tisztelik, amelyet az ikon úgy fejez ki, hogy a bizánci udvari etikett szabályai szerint eltakart kezekkel szolgálnak Neki. A kompozícióban fontos szerepet töltenek be az angyalok, a fentiekben már említettük szerepüket. Figyelemre méltó az, ahogyan az apostolokat felhőkön repítik az Istenszülő ravatalához. Az utrenye sztichirájában így emlékezik meg: Ifa te halhatatlan mennybemeneteledre, ó Istenszülő, a felM1c hozták az apostolokat a levegóoen, és akik szétszóródtak a világban, egy szívvel gljűltek össze szent tested előtt". Különös mozgást, enyhe nyüzsgést kölcsönöz az ikon felső részének a szárnyak változatos elhelyezkedése, lüktetése. Angyalok állnak a ravatal két oldalán is. A síró és meghatódott apostolok között higgadtságukkal, fenséges tartásukkal különülnek el: ők hangoztatják és énekelik a szent énekeket Mária temetésén. Jelentős angyalcsapat veszi körül Krisztust a mandor-
A LEGSZENrEBB ISTENSWLÓ ELSZENDERÜlÉSÉNEK IKONJA
113
lájában, kezüket eltakarva gyertyát tartanak. A többi elszenderülés-ikonnal ellentétben Gyionyiszij itt a ravatal mellett nem festett különálló gyertyatartókat. Valószínűleg a kompozíció összef0gottsága miatt hagyta el őket. A gyertyáknak mégis fontos szerepük van. Krisztus szimbólumaként a fényes mandorlában nem fényforrásként, hanem emlékeztető jelként állnak. Az áldozatra, a dicsőség forrására emlékeztetnek: ahogyan a gyertya elégeti önmagát, Krisztus ugyanúgy adta magát a világért. A gyertya az Istenszülőre is utal. Az akathisztoszok szövegei gyakran metaf0rával képpel világítanak rá: "A Fényt magába foglaló gyertyaszál, Szűz Mária ... " vagy "Gyertyaszál, ki igen magas tartón állasz." Eddig az ikonnak főleg azokat a részleteit vizsgáltuk, amelyek az Istenszülő megdicsőülés ének csúcsáról, föltámadásáról és testben való mennybevétel éről szólnak. Most vizsgáljuk meg azokat a részleteket, amelyek az ünnepnek a másik mondanivalóját, vagyis elszenderülését és temetését tárják elénk. A ravatal két oldalát a gyászoló tanítványok kara veszi körül. Fejüket lehajtva ők nem látják az Istenszülő megdicsőülésének mozzanatait, amelyeket az ikon számunkra láthatóvá tett. Szemlélhetővé tette a mindenki elől elrejtett részleteket. Hogyan vállalkozhatott erre a festő? Úgy, hogy nem a saját tapasztalatára hagyatkozott, hanem a szentatyák írásait és az egyház ősi hagyományait vette figyelembe egy olyan részlet ábrázolása közben, amelyet ő személyesen nem ismerhetett meg. Az apostolok a legföldiesebb érzéseket képviselik az ikonon. Nem övezi dicsfény a fejüket, mozgás uk nyugtalanságot áraszt. Kétkedő tekintetük szemeiket törlő kezük utal arra, hogy ők most nem örömünnepet, hanem temetést, gyászt ülnek. Viselkedésük szemben áll az angyalok és sok földi halandó viselkedésével. A felhőszárnyakon ideérkezett apostolok ugyanakkor nem siránkozni jöttek, hanem azért, hogy temetési szertartást végezzenek: "A hithirdetó1c sokasága a véghatárokról, az angyalok sokasága a magasságból, a Mindenható, rendelkezésére a Sionra siet ó Nagyasszony, hogy a Te temetéseden téged megillető módon szent szolgálatot végezzenek." (III. óda) "A hithirdető férfiaknak nyelve szép hangon zengte az Istenszülőnek a halotti éneket." (V. óda) Az apokrif szövegek még azt is megjegyzik, hogy Tamás apostol papi ruhában ragadtatott el. Az apostolok pedig olyan zsoltározó párbeszédet folytatnak az Úrral, aki maga vezeti ezt a szertartást, mint a temetéseken a pap a hívőkkel. Később eucharisztikus lakomán is részt vesznek. Krisztus dicsőségében jelenik meg a liturgiában a mennyei liturgia végzőjeként, segítőtársaival, a szent főpapokkal együtt. Mária Krisztus békességét közvetíti az apostoloknak, ahogyan a szivárványon ülve láthatjuk. A fény!hordozó angyalok pedig a mandorlában tűnnek a szemünk elé. Ok minket is képviselnek az ikonon, ahogyan a liturgiában énekeljük a Kerub énekben: "Kik a kenibokat titkosan ábrázoljuk", tehát az angyalok szerepét töltjük be a liturgikus cselekményben, ahogyan ez itt is megvalósult. A hívek az utrenyében is ,jénythordozó angljalokként" kapcsolódhatnak be az
114
115
TERDIK SZILVESZTER
A LEGSZENfEBB ISTENSZÜL6 ELSZENDERÜLÉSÉNEK IKONJA
ikon eseményeibe, Mária temetésébe. Ugyanis a kánon IV. ódája előtt gyertyát kapnak kezükbe, s ilyen módon éneklik Mária átköltözését a IX. ódában. A liturgia és az ikon időtlenségében ily módon kerül egy időbe a templom és az ikon cselekménye. " Az apostolok gyülekezetéből kiemelkedik Péter és Pál alakja. Ok a ravatal előtt az angyalokat is eltak~rva foglalnak helyet. Péter apostol tömjénezőt lenget a kezében. Ö kétkedését legyőz:,e hangosan imádkozott, s imádsága mint a tömjénfüst szállt az Ur színe elé. A tömjénező ugyanakkor az Istenszülőre is utal. Az egyház sokszor hasonlílja őt ehhez az eszközhöz: "Te vagt} az aranyfüstölő, melyből kedves illat szállott az égfelé. ", vagy a fölszálló füst íllatához: "Üdvözlégy, imádság kedvesen fogadott illatáldozata. " Szent Pál kezeit letakarva (a már említett bizánci hagyományok miatt) megrendülten áll a ravatal előtt. Figyelmet érdemel az öreg Szent János apostol, aki Mária fejénél áll, s kezével a ravatalra támaszkodik. Egyes ikonokon pálmát tart a kezében, amelyet a temetési menet élén vitt. A félelmükben még Krisztusra sem tekintő apos,tolokat az akathisztosz "Istentől származó csillagok"nak nevezi. Igy az egész égboltozat megjelenik a metaforák világában: Jézus a Nap, Mária a Hold, az apostolok pedig a csillagok. Krisztus két oldalán két-két főpap áll. Kezükben evangéliumot tartanak, vagy ~ deészisz ikonokon megszokott könyörgő kéztartást veszik föl. Oket már nem a gyász, hanem a várható megdicsőülés fénye ragyogja be. Kézmozdulatuk is kifejezi, hogy az Istenszülő testi megdicsőülését is kérik az Úrtól. Hármójukról az akathisztosz külön is megemlékezik: "Az áldozópapok fejei, Szent Dénes az égi titkok ismerője, a csodálatraméltó Szent Hierotheosz és Szent Timótheósz látván, hogt} az apostolok gyiilekezete mindenható intézkedés folytán aföld határairól a levegőn át tiszteletre legméltóbb elhlmyásad nál megjelent, az áldozópapi rend felséges tisztességével énekelték Istennek: Alleluja." Ennek a kontáknak a fölsorolását figyelembe véve nézzük meg, hogy kik ők. Szent Dénes ugyanaz a Dionüsziosz Areopagita, aki A mennyei hierarchiáról című munkájában határozta meg az angyali rendeket. Minden bizonnyal ennek köszönhetően tisztelik meg az "égi titkok ismerője" jelzővel. Sokáig azt hitték, hogy az Apostolok C~elekedeteiben említett Dionüsziosszal azonos. (ApCsel 17,34) O is ezt állílja magáról, Szent Pál tanítványának nevezi magát, habár a kutatások kiderítették, hogy valójában egy 5. században élt ismeretlen szerzőről van szó. Szent Hierotheoszt Pál apostol tanítványaként és Athén első püspökeként tartják számon. Athénhoz valami különös viszony fűzi az Istenszülőt is, hiszen az akathisztoszban így énekeljük: "Üdvözlégt}, ki szétrontád az athéniek alaptalan hiedelmeit. " Bár az "athéniek hiedelmei"-n inkább a görög bölcselet műveit kell értenünk, amelyek Athénben születtek, vagy az egyeteméről terjedtek el. Mellettük a harmadik főpapi ruhában ábrázolt személy Timótheosz, aki valójában nem püspök, hanem pap volt. Jeruzsálemben működött, s az elsők között fogadta el Mária halhatatlanságának valóságát. A synaxarion szerint ezek a főpapok ugyanúgy vitettek
a sírhoz, mint az apostolok, vagyis hirtelen, felhőszárnyakon ragadtattak el. A negyedik főpap az idősebb Szent Jakab apostol. Jeruzsálem püspökeként az apostolok közül is kiemelked ve foglal helyet. Öt egy vecsernyei sztichira külön ~skiemeli a jelenlévők felsorolásakor: "Jelen voltak Jakab apostol az Umak testvére ésjeruzsálemi főpap ... és az egész apostoli kar... " Az ikonon mégis tizenkét apostol van jelen a főpapokon kívül. Erre az apokrif iratok adnak magyarázatot. Innen tudjuk, hogy az apostolok között Mátyás is jelen volt, tehát Jakab helyett ő áll a tizenegy mellett. A főpapok mögött nőket és szüzeket is észrevehetünk. A l,~gendák hármat név szerint is ismernek: Szefora, Abigél és Zail. Ok készítették elő az Istenszülő testét a temetéshez. A kánon megszólítja őket is: "Zengjetek most szlÍz leányok temetési éneket." (L óda) Ez a megszólítás nemcsak rájuk, hanem a templomot megtöltő hajadonokra is vonatkozik. Rajtuk teljesedik be a 45. zsoltár 15. verse:. "Hajadonok kísérik és barátnőit hozzá vezetik," ha a zsoltárban szereplő királynőt régi egyházi hagyomány szerint az Istenszülővel azonosítj uk. Az ikon hátterében két épületábrázolás is feltűnik. A fordított perspektíva szabályainak megfelelően vannak festve, ezért nem háromdimenziós térhatást, hanem súlytalanságot árasztanak. A térbeliségnek ez a megjelenítése a régi hagyományok követése: az egész kompozíció a tábla síkjának van alávetve. Az épületek jelentőségét az akathisztosz imájának egy részlete magyarázza. Máriának ezek is metaforikus jelképei: ,,(Istenszülő, Te) nem kézzel alkotott templom, skarlátszín öltöny, Isten által szőtt bíbor (vagy)". A függönnyel letakart épületről a Szentek Szentélye is eszünkbe juthat, de több ikonon ennek az épületne~, ajtajában jelenik meg Szent Kozma és Damaszkuszi SzentJános. Ok együttesen alkották az ünnep liturgikus szövegeit. Kánonukat az utrenyében egymáshoz kapcsolva éneklik. Láthattuk, hogy a szövegek és az ikon közötti kapcsolat mennyire élő és elválaszthatatlan, s ezért az ikon csak a templomban képes teljes egészként hatni, a szintézist megvalósítani. Az ikon néma prédikáció: "Az ikon és az igehirdetés egyenértékíi. Az ikonfestészet a látás számára jelenti azt, amit a szó afül számára. A beszéd és az ikon közvetlen tárgya ugyanaz a szellemi realitás, amelynek hirdetése közvetlen lényegüket jelenti." - mondja Pavel Florenszkij. Az ikon közepén teljes dicsőségében áll előttünk a föltámadt Krisztus. Ahogyan anyja lelkét magához veszi, vigasztalást, biztos reményt nyújt a keresztények számára is. Krisztus a sötétséget letiporva, az örök életbe, a soha el nem múló világosság hazájába helyezi át a lelket~ Hiszen ezt mo~dja magáról: "Én vagyok az Út, az Igazság}s az Elet." Krisztus Eletként ad életet, s útként áll előttün~. O foglalja el a ravatal és a mennybe menő test közötti helyet, O tölti be az utat. Miért is~erte meg Mária a halált, hogyha az <)szövetségben már Illést az Ur egyből magához emelte? Illés az Oszövetségben a megváltás fénye előtt élt. Mégis ilyen kegyben részesült. Mária már a megváltás után költözik át, ő az emberek
~
----116
TERDlK
SZILVESZTER
A LEGSZENTEBB
közül az "egtjedül áldott", az előre kiválasztott, mégis meg kell ismemie a halált. Az apokrif szövegek szerint ő maga is mentesülni szeretne ettől, de Jézus ezt feleli: "majd te is meglátod (őt) a sötétség fejedelmét, meglátod az emberekre szab~tt törvény következtében, ntiután átjutsz a halál utolsó szakaszán. Artani ugyan nem tud Neked ... " Krisztus anyját is megismerteti a halállal. Miért van ez? Krisztus így figyelmeztető jelet ad a számunkra. A feltámadás fényétől a hívekben eloszlott a reménytelenség homálya. Most már biztosítva láthatták jövőjüket, bizonyságot szereztek az örök életről. Ez a fény viszont képes őket gondatlanságra, figyelmetlenségre terelni, ha egy kicsit is elvakílja őket. Túlzott bizakodásukban talán már nem veszik észre a gonoszság gyilkoló erejét. Ennek veszélyétől próbál figyelmeztető jelként visszarettenteni az Istenszülő halála. Szent Filaret ezt így fogalmazza meg: "Gondold meg, keresztény, hogy az általad szeretett Istenanya, aki földi élete alatt is dicsőségét az alázatosság felhőjébe takarta - és valójában abban élt -, hogy ő még utoljára, ha csak rövid időre is, a halál sötétségébe burkolózott, azért, hogy benned ne vak és kishitű, hanem körültekintő és irgalmas félelmet ébresszen fel azzal a halállal szembeH, amely azt merészelte, hogy a legtisztább teremtményt is, az örökké Szűz lényét megérintse. Igy kell megtanulnod, hogtj a haláltól, amely nem teljesen erőtlen, nehogy elvakulj, és nehogtj bűnbe ess, amely szokásos módon halált hoz magával. Gondolkozz el ezen, és fogadd el hálásan Urad anyjának ezt az utolsó tanítását, amelyet halála ünnepén ajándékoz neked." Damaszkuszi Szent János a figyelmeztetésen túl tettekre szólít. HasoI"}lóújjászületést kíván, amely földi életünket is megerősítheti. Erzéstelten képletes cselekvésre szólít, de láthattuk azt, hogyahívek átélhetik ezt a liturgia körmenetében: "Jertek, álljuk körbe a legtisztább koporsót, és merítsünk beló1eisteni kegyelmet. Jertek, emeljük fel kezeinkkel a szeplőtelen testet, meHjünk be vele együtt a koporsóba, és vele együtt haljunk meg, azaz haljunk meg a testi szenvedélyek számára és éljünk tiszta bűntelen életet." Ezek megvalósításához szintén az ünnep ikonja ad erőt. Az ikonon Mária egyszerre látszik a földön és az égben. Elment, de mégis itt van. Hathatós pártfogónk lesz az égben: testileg átköltözött, de imái és lelke által örökké velünk marad, hogy segítő társunk legyen nehéz vándorlásunkban. Így tölti be az ő legtisztább szerepét, a közbenjáró anya "funkcióját". Az ünnep lényegét összefoglaló tropár is ezt hangsúlyozza: "Szülésedben a szüzességet megőrizted, halálodban a világot el nem hagytad, mert anyja lévén az életnek átköltöztél az életre, és imádságaiddal megmented az örök haláltól a mi lelkünket." Egy következő ének ezt így fejezi ki: "SziiIésednél magnélküli afoganás, elszenderiiIésedben enyészet nélküli a halál. " Az elszenderülés e misztériuma - " Az Istenanya örökké él, noha tizenötödikén meg is halt" -, jól mutalja, hogyan tanít a keleti egyház: antinómikusan építi fel hittételeit. Olyan ellentétpárokat állít fel, ahol a tézis és antitézis nem a különbözőséget igyekszik szintézisre hozni, hanem egy igazság akkor tart a teljes igazság
ISTENSZÜLÓ
ELSZENDERÜLÉSÉNEK
IKONJA
117
felé, ha az ellentét mélyebb és mélyebb lesz. Ez halja át az ikonokat, és ez figyelhető meg az énekek szövegében is. Az Istenszülő nem halt meg, hanem közbenjárásával közöttünk élő valóság, hiszen "soha sem szűn ünk meg mi méltatlanok hirdetni hatalmadat, Istenszülő, mert ha te nem állottál volna mellénk könyörögve érettünk, ki mentett volna meg minket oly sok veszélytől? Ki őrzött volna meg bennünket mostanáig sértetieHül? Nem hagyunk el téged, Királynőnk, ki ntindig megőrzöd szolgáidat ntinden bajtól, mert te vagjl a mi vigasztaló oltalmunk és védelmünk, egtjetLen áldott." Bibliográfia 1. A dicséret áldozata - görög katolikus imakönyv, Szerk.: Melles Emil, 1941 - 2. A keresztény tIlzívészet lexikona, Corvina, Budapest, 1994 - 3. Alpatov, M.: Theophanes the Greek, Iobrazatelnoye Iskusstvo Publishers, Moscow, 1984 - 4. A mzívészet története: A korai középkor, Corvina, Budapest, 1988 - 5. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II., Szent István Társulat, Budapest, 1977 - 6. Bulkin, Valentin: Gyionyiszij, Corvina, Budapest - Aurora Leningrad, 1982-7. Dicsérjétek az ÚT/levét - görög katoliklIS ima- és énekeskönyv, Budapest, 1984- 8. Emeljük föl szívünket - görög katolikus imakönyv, Nyíregyháza, 1992 - 9. F1orenszkij, Pavel: Az ikonosztáz, Corvina, Budapest, 1988 -10. Gogol, N. V.: Az isteni liturgiáról, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1993 -11. Kádár Zoltán: A bizánci mzívészet, Corvina, Budapest, 1988 -12. Krisztus közöttünk, Szent István Társulat, Budapest, 1984 -13. Lazarev, Viktor: A mosz~vai ikonfestóiskola, Corvina, Budapest, 1983-14. Lazarev, Viktor: Novgorodian 1con-painting, Iskusstvo Publishers, Moscow, 1976 -15. Lepahin, Valerij: Az óorosz kultúra ikonarcúsága, JATE Szláv Filológiai Tanszék, Szeged, 1992 -16. Lexikon der Christlichen Ikonographie, Herder, 1968-17. Major Miklós szerk.: A Magtjar Nemzeti Galéria régi gyzíjteményei, Corvina, Budapest, 1984 -18. Ouspenski, L.: L' Assomption, Paris, 1953 -19. Puskás László: A Szentföld, Budapest, 1988 - 20. Vanyó László szerk.: Az apostoli atyák - Ókeresztény írók I., Szent István Társulat, Budapest, 1980 - 21. Vanyó László szerk.: Apokrifek - Ókeresztény írók II., Szent István Társulat, Budapest, 1980 - 22. Vanyó László: Az ókeresztény mzívészet szimbólumai, Szent István Társulat, Budapest, 1988
--OllIIIIi....
