A KORAI MAGYAR KÍSÉRLETI PSZICHOLÓGIA ÉS A NAGYVILÁG *

Magyar Pszichológiai Szemle, 2009, 64. 3. 467–495. DOI: 10.1556/MPSzle.64.2009.3.2.

A KORAI MAGYAR KÍSÉRLETI PSZICHOLÓGIA ÉS A NAGYVILÁG* RÉVÉSZ GÉZA EMLÉKÉRE ———

PLÉH CSABA BME Kognitívtudományi Tanszéke E-mail: [email protected] Beérkezett: 2009. 04. 01. – Elfogadva: 2009. 05. 15.

A tanulmány a magyar kísérleti pszichológia hányatott sorsát mutatja be a 19. század végétől. A kiemelkedő alkotók egyben társadalmi sorsok megtestesítői is. Révész Géza, a kiváló halláspszichológus az első világháború utáni forradalmakban játszott felsőoktatási szerepéért kellett emigráljon, a modern összehasonlító szemléletet meghonosító Harkai Schiller Pál pedig jobboldali családi kapcsolatai miatt. Az 1950–1970-es nehéz években Kardos Lajos mentette át a kísérleti lélektan szemléletét, az állati emlékezettel és a lelki élet eredetével kapcsolatos kutatásaival. A kísérletezők ugyanakkor tágabb társadalmi és pszichológiai hálózatok részei is voltak. A magyar pszichológiára sokáig jellemző volt a különböző szerephibridizációk együttélése és a nagyobb személyi és intellektuális áthallás a különböző hálózatok között. Kulcsszavak:

szerephibridizáció, kísérleti pszichológia, Kornis Gyula, Révész Géza, Harkai Schiller Pál, Kardos Lajos, pszichológia és politika

Az utóbbi évtizedek pszichológia-történetírásában nagy karriert futott be az eredetileg BEN-DAVID és COLLINS (1966) valamint Kurt DANZINGER (1990) által javasolt elképzelés arról, hogy a pszichológia sohasem önmagában létező tudomány, hanem mindig különböző társadalmi szerepek hibridizációjában jelenik meg. Különböző egymás mellé rendelésekkel és elsőbbségi viszonyokkal lényegében három ilyen szerepvegyítési mintát szoktak azonosítani a 19. század végétől. Az *

Előadás a Pszichológia Napján, Magyar Pszichológiai Társaság, Budapest, 2009. március 6.

467

468

Pléh Csaba

egymás mellé- és alárendelés azt jelenti, hogy mit tartunk a legfontosabb, vagy a kezdő mozzanatnak a modern pszichológia mint hivatás s mint tudomány keletkezésében. Ben-David és Collins például az introspektív akadémikus pszichológiát tartja kiindulópontnak. Danziger és jómagam (PLÉH, 2000, 2008) is hajlunk arra, hogy emellett ugyanolyan fontos a gyakorlati fejlődési s az értelmező-klinikai mozzanat is. Az 1. táblázat mutatja e három hozzáállás megjelenését. 1. táblázat. Három hibridizációs minta Ben-David és Danziger felfogásában a modern pszichológia keletkezésében

Eredeti elmélet Laboratóriumi introspekció Gyakorlati-fejlődési Klinikai, értelmező

Mit hibridizál? Filozófia és természettudomány Köznapi élet és evolúciós biológia Medicinális hermeneutika

Mai megfelelője Kognitív pszichológia Evolúciós pszichológia, fejlődéslélektan, Evo-Devo Klinikai pszichológia

Ennek a három világnak különböző terepek is megfelelnek. A filozófiai-természettudományi hibridizációnak megfeleltethető az élettől elszigetelt laboratórium, amely az alapjelenségek megismerésére hivatott. A gyakorlati fejlődési szempontnak az utca, az iskola, a katonai tábor, a parlament. Az orvosi, klinikai hibridizációnak pedig a kórház, az orvosi rendelő, az analitikusi dívány. Ebből a szempontból kiindulva – mint ahogy több helyen már érveltem mellette (PLÉH, 1998, 2008) – a magyar pszichológia sajátossága néhány fontos mozzanat. Az egyik, hogy ez a háromféle szerepillesztés nálunk nem egymás riválisaként, hanem együttesen jelenik meg. A kísérletező, a gyakorlati-társadalmi és az orvosi, klinikai típusú szerepek között sokkal hosszabb időn keresztül, sokkal szorosabb kapcsolatok vannak itthon, mint például a német, a brit, a francia vagy akár az amerikai pszichológiában. Egy másik jellemző, hogy mindhárom területen laza, s ennek megfelelően személyi áthallásokkal s átjárásokkal teli hálózatok jöttek létre. A harmadik jellemző, hogy éppen a pszichológia nagyfokú társadalmi beágyazottsága révén a nagypolitika igen sokszor határozottan beleszól e hálózatok sorsába. A pszichológia nem izolált, nem önállóan működik. A magyar pszichológia egészének átfogó történetét a 2. táblázatban és az 1. ábrán látható sémában tekintem át. Dolgozatomban elsősorban a filozófiai követő és a modernizáló újító szakaszról, az 1880 és 1920 közötti korszakról beszélek. Ugyanakkor, a későbbi fejleményeket illusztrálandó, néha kitérek a többi szakaszra is, azon belül is elsősorban a kísérleti pszichológia jellemzésére. Nem azért teszem ezt, mert a másik két hibridizációt jelentéktelennek tartom, hanem azért, hogy ezzel is adózzam a 130 éve született Révész Géza emlékének. 468

A korai magyar kísérleti pszichológia és a nagyvilág

469

2. táblázat. A magyar pszichológia történetének fontosabb szakaszai

Politika

Idősáv 1770–1910 Monarchia liberaliz- 1910–1920 musa

Pszichológia Filozófiai követő Modern újító

Forradalmak

1918–1920

Radikális átszervezés

Konzervatív reakció 1920–1930 Konszolidált kon1930–1940 zervatív

Csend és emigráció Újraintézményesülés

Féldemokratikus Politikai diktatúra

Intézmények és emigráció Háttérbe szorulás és túlélés Képzés, kutatás, hálózatok Kutatás, nyugatra nyitás, sokféle képzés

Enyhülés Konszolidáció

1945–48 1949–61 1962–1975 1975–1988

Szereplők Posch Jenő, Pikler Gyula Ranschburg Pál, Révész Géza, Dienes Valéria, Nagy László Révész Géza, Ferenczi Sándor Kornis Gyula Harkai Schiller Pál, Várkonyi H. Dezső, Hermann Imre Mérei Ferenc Kardos Lajos

A régmúlt: iskolafilozófia Előszakasz: 1900–1920

Kivirágzás: harmincas évek

Elhallgattatás: ötvenes évek

Felébredés 1960–70: kinyílás

1970–80: kibontakozás

1980-tól: diverzifikáció

1. ábra. A magyar pszichológia történetének fontosabb szakaszai

469

470

Pléh Csaba

A KEZDETEK – A HIBRIDIZÁCIÓ ELŐTT A magyar pszichológia kezdetei az akadémikus világban elméletiek. Sajátosan próbálják követni a kor nyugati fejleményeit. A 19. század végén a középiskolai képzés, különböző iskolaszervezeti és egyháztörténeti okokból megengedte, sőt megkívánta a pszichológia- és a logikaoktatást a középiskolában. Az egyháztörténeti ok az volt, hogy a fiatalok ne bonyolódjanak bele a vallást érintő filozófia kérdéseibe. A filozófiához képest a logika és a lélektan világnézetileg ártatlan stúdiumok. Ezekhez a tárgyakhoz a 19. század végén szükség volt mindenféle szellemi importra. Ennek a szellemi importnak a közegében fogalmazódtak meg az első nagy elméleti pszichológiai próbálkozások. Ezek jellemzője, hogy igazi szerepátlépés, igazi próbálkozás a kísérleti módszer megvalósítására nem jelenik meg bennük, de sokat tesznek a modern pszichológia fogalomrendszerének behozataláért. Az egyik kulcsszereplő e téren Posch Jenő (1859–1923), aki mint középiskolai tanár, mégpedig sokat vitatott középiskolai tanár igen sokat tett a magyar filozófiai pszichológia megteremtéséért. (Vitatott tanári működése azzal kapcsolatos, hogy élve a joggal, felekezeten kívülinek nyilvánította magát, amiért áthelyezték Szolnokról Budapestre, bár a minisztere megvédte a parlamentben, majd évtizedekkel később Darwin tanításával hívta fel magára a konzervatív figyelmet, mint ahogy Schöpflin 1923-as nekrológja beszámol róla.) Posch hosszú évtizedeken át érlelt nagy művében a képzet mint mozdulat-eszmét állítja előtérbe. Gondolatmenete, amelyet önmaga a modern evolúciós szemlélet, elsősorban Herbert Spencer továbbvitelének tart, a nemzetközi pszichológiában a különböző korai motoros elméletek, Szecsenov és Ribot munkája mellé illeszkedik (Ribotra sokat is hivatkozik). A képzetalkotást valójában motoros alkalmazkodásokból vezeti le, s szembeállítja a klasszikus képelméletekkel (POSCH, 1914–15). Mint NAGY Edit (2003) elemzi, ez a gondolatmenet számos dekompozíciós tudat- és self-felfogással rokonítja Posch munkáját, egészen a mai posztmodern irodalomig. Hasonló elméleti igényű szerző – több nemzetközi hatással, hiszen műveit németül jelenteti meg – a jogfilozófus Pikler Gyula (1864–1937), aki szintén a progresszív polgári radikális mozgalmakhoz tartozik. Számára a pszichológia egyik szerepében jogfilozófiai visszavezetési útként jelenik meg, mint az emberi természetnek a tételes jogot megalapozó kutatása. Másik fontos adaléka az észlelés elemzéséből kiinduló oppozíciós megismeréselmélet (PIKLER, 1908, 1909). A kor nagy érzékeléspszichológiai vitáiból kiinduló koncepcióját Heringnek és másoknak az ellenszín folyamatokból kiinduló elméletére alapozza, melyek a korban jellegzetes oppozíciós dinamikát fogalmaztak meg az asszimiláció-disszimiláció, s hasonló biológiai fogalmak segítségével. PIKLER még tovább megy (1909). Szerinte az ellentmondás elve nem egyszerűen érzéslélektani elv, hanem minden élményszerveződés irányítója. „Minden élményhez gondolhatunk egy negatív vagy más szóval ellentétes élményt; például ahhoz, hogy hangot hallunk, kutyát látunk, azt, hogy: úgy halljuk, hogy csönd van, úgy látjuk, hogy nincs kutya. Mindkettőhöz gondolhatunk egy kétséges vagy lehetőségi élményt, aminő az, ha például nem vagyunk tisztában, hallunk-e hangot, látunk-e kutyát. Kétséges élmények ritkán fordulnak elő” (PIKLER, 1909, 29). 470


471

A modern pszichológia első közvetítő korszakában kulcsszerepet azonban – egy később konzervatív gondolkodóvá vált fiatal paptanár – Kornis Gyula (1885– 1958) játszotta. Kornis, miközben maga nem kísérletező, észreveszi a német pszichológiában megfogalmazódott szerephibridizáció sorsdöntő jelentőségét, és pszichológiai programot ír a középiskolák számára. Középiskolásoknak írt tankönyve 1911-ben már címében is elárulja felfogását. Elemi psychológiai kísérletek – mondja, és tengernyi észlelési jelenséget sorol fel benne, illúziókat, utóképeket, perceptuális szerveződési és egyéb folyamatokat mutat be középiskolai demonstrációk számára. Nagy műve, a háromkötetes Lelki élet (KORNIS, 1917) a kor eklektikus tükre. Bár Kornis sajátosan kora gyermeke, mint katolikus értelmiségi mégis amellett teszi le hitét, hogy a pszichológia, mint tudomány összeegyeztethető a katolikus hitvallással. Ez nem akármilyen elköteleződés, hiszen a korban nagyon sok katolikus gondolkodó számára kifejezett gondot jelent a lélekre vonatkozó tudomány összeegyeztetése a lélekre vonatkozó hittételekkel. Nagy művében szinte egyáltalán nem elemzi a lélekre vonatkozó hit és a természettudományos pszichológia viszonyát. Óriási erudícióval tekinti át elsősorban a kor kísérleti pszichológiai anyagát. Ebből a műből is kiderülnek – saját eklektikus korrektsége mellett – valódi preferenciái. A kor német pszichológiájának nagy vitáiban, a kísérletezők és a szellemtudományosok vitáiban Kornis egyértelműen a szellemtudományosok mellett kötelezi el magát. Az ő felfogásában a pszichológus számára az igazán vonzó feladat a „műben” (költészetben, filozófiában, regényben) megjelenő szemlélet és mentalitás rekonstrukciója lesz. A világháború és a forradalom utáni években, amikor oktatáspolitikai vezető szerepet is játszó katolikus értelmiségiként központi súlya volt a magyar szellemi életben, két szempontból vált izgalmassá szerepe a pszichológia sorsában is. Az egyik, mint HUNYADY György (1967) részletesen elemezte, a szellemtudományos monográfiák sorozata Petőfi, Kölcsey és mások életéről, sors és mű viszonyáról, és sajátos politikai-filozófiai művei tudomány és nemzet, államférfi, kultúra és nemzet, egyetem és politika kapcsolatáról egy konzervatív hermeneutikát körvonalaznak. Emellett azonban, sajátos tekintélyét kihasználva, döntő szerepe volt abban is, hogy a forradalmi évek után diszkreditált kísérleti pszichológiai szemléletet visszaemelje a pesti bölcsészkar világába. KÍSÉRLET ÉS ALKALMAZÁS AZ ORVOSI VILÁGBAN RANSCHBURG PÁL (1870–1945) A németes típusú hibridizáció igénye és lehetősége a magyar pszichológiában először a budapesti orvoskaron jelenik meg. Ranschburg Pál orvosi végzettségű és németes olvasottságú szerző. A saját hivatásáról alkotott elképzelései szerint a kísérleti pszichológia módszereit át kell emelni a szintén akkor bontakozni kezdő pszichiátria világába. Arra törekedett, hogy megvalósítsa az akkoriban újnak számító – hiszen csak néhány évtizede, 1882-ben megalapított – Ideg- és Elmeklinikán a kísérleti pszichológiai metodikát. (A klinika történetéről lásd BARAN, BITTER és munkatársai, 2008, BITTER, HUSZÁR, SZIRMAI, 2008.) Törekvéseit nem sok közvetlen siker követte. Az orvoskaron nem látták szívesen azt a gondolatot, 471

472

Pléh Csaba

hogy „kísérleti pszichológia” előadásokat fog tartani és egy olyan laboratóriumot alakít ki, amelynek hivatása a lélek tanulmányozása. A kari bizottságok ismételten megkérdőjelezték még a Ranschburg által javasolt kurzuscímeket is, és a közleményein megjelenő hivatalos hovatartozást, mikor is Ranschburg egy pszichofiziológiai laboratóriumra utalt. Gyanakvás, féltékenység és talán némi antiszemitizmus is kísérték útját, amint azt TORDA Ágnes (1995) világosan bemutatja. Szerepe volt Ranschburg vállalt szabadkőművességének is, mint arról GORDOS (2003) beszámol. Az életút azonban a hivatalos akadémiai eltérítés következtében mintaadóvá vált. Az orvoskar világából mintegy kigolyózott Ranschburg hasonló megoldást követ, mint Bécsben Freud. Magánrendelőt hoz létre egy adományból. A magánrendelőhöz kapcsolódóan egy hálózati tanácsadórendszert épít ki. Ez lesz a mai nevelési tanácsadók egyik alapja. Emellett Ranschburg a maga által is teremtett új közegben sem feledi kísérleti elkötelezettségeit. Nagysikerű kísérleti cikke a homogén gátlásról, amelyet máig Ranschburg-jelenségként emlegetünk (1902, 1914) máig fontos hivatkozási alap (MARTON, 1971; CZIGLER, 1988; GREENE, 1991; CZIGLER, 2000) az emlékezeti szerveződés vizsgálatában. A PsychInfo adatbázis a Ranschburg effect címszóra 60 hivatkozást ad, köztük tucatnyit az utóbbi évtizedből. Ugyanakkor a klinikai és kísérleti szemléletet érzékenyen kapcsolja össze az emlékezetzavarokról szóló monográfiájában (RANSCHBURG, 1912) s szintetikus tankönyvében (RANSCHBURG, 1923). Ranschburg életműve, amelyre egyaránt hivatkozik a magyar kísérleti pszichológia, a magyar gyógypedagógia és a magyar nevelési tanácsadási hálózat, jól mutatja az áthallások jelentőségét a különböző hálózatok között a magyar pszichológia fejlődésében. Azt is mutatja, s ez a pszichológiatörténet egésze szempontjából is érdekes mozzanat, hogy milyen lépések vezetnek a nemzetközi hírnévhez. Esetében az alap egy jelenség és egy névadás, s azáltal válik ő maga nagy névvé, mert a jelenséget határozott módszertani hozzáállással kapcsolja össze. Mindmáig tanulságos mozzanatok, ha valaki a hírnév eredőit keresi.

A MAGYAR KÍSÉRLETEZŐK ELSŐ ÚTTÖRŐJE A BÖLCSÉSZKARON: RÉVÉSZ GÉZA Révész Géza (1878–1955) volt az első a magyar pszichológia történetében, aki a német kísérleti pszichológia szerephibridizációját, mellyel már Ranschburg is próbálkozott, összekapcsolta annak intézményes próbálkozásával. Ennek lényege, hogy megjeleníti, becsempészi a kísérleti pszichológia szemléletét a bölcsészkarok világába. 1950-ben az amszterdami Kísérleti Lélektani Intézet igazgatója, Révész Géza – akit Rothauser Géza néven anyakönyveztek (írja róla a Zsidók Siófokon honlap) – e szenvedélyes szavakat mondta magyarországi múltjáról: A Dunántúlon dombok és szőlőhegyek gyűrűjében fekszik a Balaton. Magyarország eme csodálatos tavának délkeleti partján, egy kis faluban, Siófokon egy nagyon hideg téli napon (1878. december 9.) világra jött egy kisfiú, aki ha tudott volna gondolkodni, koránt sem sejthette volna, hogy egyszer mint amszterdami professzor tartja meg búcsúelőadását. 472


473

Siófok megbecsüli neves fiát. Szülőházán emléktábla, s utcanév őrizi emlékét. Révész életéről s méltatásáról Gábor Éva s a Révész válogatott tanulmányait szerkesztő Csillagné Gál Judit részletesen beszámol. Az utóbbinak köszönhető, hogy 1974-től Révész hagyatéka az MTA Könyvtárának Kézirattárában feldolgozva kutatható. Gábor Éva ezt egészítette ki további anyagokkal. A továbbiakban MSjelzetekkel ennek az archívumnak a számaira utalok. Révész családi okokból, ahogy az akkoriban gyakori volt, jogász végzettséget szerzett. Már ekkor vonzza azonban a filozófia és a kísérleti pszichológia. Jogi diplomával a zsebében német iskolázottsággal válik kísérleti pszichológussá. A 20. század első évtizedében olyan hírességeket hallgat – ahogy arról indexei is tanúskodnak (MS 5549/1–9) –, mint Berlinben Stumpf és Schumann, Münchenben Lipps, Göttingenben Narzis Ach és Georg Elias Müller, aki értekezésének témavezetője is. Vagyis a klasszikus elementarista érzetelmélet képviselői mellett a fenomenológiai és az aktuslélektani hagyomány képviselőivel is kapcsolatba kerül, köztük tarthatjuk számon Brentanot, Carl Stumpfot, Edmund Husserlt. Halláslélektani disszertációja alapján 1906-ban fordul habilitációért a Budapesti Egyetemhez, s 1908-ban meg is kapja a magántanári kinevezést. Majd 1918-ban még a királyi adminisztráció, Zichy János miniszter kinevezése alapján egyetemi tanár s tanszékvezető lesz szeptember 28, ill. október 8-i hatállyal, mint az MS 5449/20 dokumentum mutatja a kézirattárban. A dátum s a kinevező nem lényegtelen. Kétségtelen, hogy a megfelelő körökben mozgó, akkor 40 éves, ereje teljében lévő kísérleti pszichológus nagy szerepet játszott a két forradalomban, de kinevezését a legendáriumtól eltérően még a királyi kormányzattól kapta. A kinevezés után is bizonyította nagy szervezőerejét. Elkezdte felszerelni 1918 végén az első Kísérleti Pszichológiai Tanszéket s a hozzá kapcsolódó laboratóriumot, melyet az iratokban Intézetnek neveznek. Mint DONÁTH (2007) részletesen leírja, 1918. december 31-től nyilvános r. tanár lett, s tagja lett az egyetem adminisztratív ügyeinek legfőbb vezetésével megbízott hattagú bizottságnak. Ez a szervező munka azonban Révész és a tanszék számára végzetesnek bizonyult. Miközben a magyar hálózatra nagyon jellemző módon, olyan kiváló kutatók szerepeltek tanársegédjeként, mint Hermann Imre, s ő maga igazából a kommüntől személyesen is irtózott, 1920-ban mégis emigrálnia kellett. GÁBOR Éva (2008) így számol be a kálváriáról: „Révész 1919 nyarát és őszét Göttingában tölti. Itt értesül arról, hogy a bölcsészeti kar vezetői fegyelmi eljárást készülnek indítani ellene. Révész levélben értesíti a kar vezetőit, hogy a fegyelmi tárgyaláson személyesen kívánja ellátni a védelmét. A fegyelmi tárgyalásra azonban már nem kerül sor. Révészt felfüggesztik állásából azon hamis vád alapján, hogy nem volt hajlandó magát alávetni a filozófiai fakultás igazságszolgáltatásának. Igyekeztek olyan látszatot kelteni, mintha Révész maga mondott volna le. Személyét úgy aposztrofálták, mint a »proletárdiktatúra törekvéseinek legexponáltabb képviselőjét«. Ez egyszerűen nem volt igaz. Révész nem volt kommunista, és nem volt a proletárdiktatúra híve sem. A társadalmi és kulturális haladás ügyét szolgáló baloldali polgári gondolkodó volt, aki elfogadta és vállalta a szakmailag őt érdeklő feladatot.” 473

474

Pléh Csaba

Révész nem egykönnyen adta meg magát. Hosszan érvelt az empirikus munkát képviselő „lélektani intézet” megtartása mellett az új miniszternek írott beadványában (DONÁTH, 2007, 470–472). A „miniszter” a miniszteri szereppel megbízott Imreh Sándor helyettes államtitkár, neves pedagógus volt. 474


475

Budapest, 1919. augusztus 12. Miniszter Úr! Midőn 1918. szeptember havában kineveztek a kísérleti lélektan tanárává, már elvben el volt határozva egy lélektani intézet felállítása. Közben katonai kiküldetésben voltam külföldön, s mikor a Károlyi-kormány alatt visszatértem, az egyedüli akadály az volt, hogy alkalmas helyiséget nem tudtunk szerezni. Megbíztak, hogy az egyetem épületében keressek magamnak helyet, de az akkor még le nem foglalt helyiségek laboratóriumi célokra használhatatlanok voltak. Már arról volt szó, hogy számomra helyiséget rekvirálnak, midőn a Tanácsköztársaság megalakult. Az első időben nem foglalkoztam a tervvel, míg meg nem tudtam, hogy a Keleti Akadémiát áthelyezték a Kereskedelmi Akadémia épületébe, s így az Esterházy u. 3. sz. épület – mely régen az egyetem, ill. a műegyetem épülete volt – megüresedett. Az épületet az egyetemi ügyosztály átvette újból az egyetem céljaira és oda a lélektani intézet, matematikai szeminárium, asztronómiai és elméleti fizika tanszékek elhelyezését rendelte el. Az építkezések két hónapja folynak, kőműves munkák befejeződtek. Legtovább jutott a lélektani intézet, hol a vízvezetéki, elektromossági és asztalos munkák is elkészültek. Most, midőn a kormány azt az álláspontot foglalja el, hogy a régi intézményeket lehetőleg vissza kell állítani, feltehető, hogy a Keleti Akadémiát is régi alakjában felélesztik, sőt a régi otthonába visszahelyezik. Ha ez minden módosítás nélkül megtörténne, akkor a lélektani intézet megszűnnék, melynek felállítása nem jelentett új intézményt, mert egyrészt már évek óta kapok a kormánytól készülékek beszerzésére a rendes költségvetésben engedélyezett összeget, mely a létesítendő intézet alapját képezte, másrészt pedig az intézet a rendszeresített tanszék konstituáló része, mely nélkül a lélektan tanítása és tudományos fejlesztése lehetetlen, s amelyet minden kormány engedélyezett volna, mert hisz a kísérleti lélektani tanszék rendszeresítésében éppúgy bennfoglaltatik, mint egy kísérleti fizikai tanszéknél a fizikai intézet. ... világos, hogy az egyetem és az állam érdeke egyaránt, hogy az intézet a mai helyén megmaradjon. Hogy egy teljességre számot tartó egyetemen, de különösen egy rendszeresített lélektani tanszék mellett lélektani intézet működjék, nem kell Miniszter Úrnak, mint szakembernek, indokolnom. Se tisztán tudományos munka, sem a lélektan széles körű gyakorlati alkalmazása az egyetemi oktatáshoz kapcsolt lélektani intézet működése nélkül nem lenne lehetséges. Ismerve Miniszter Úr tudományos álláspontját a kérdésben, az egyetemi lélektani intézet sorsát nyugodt lélekkel teszem le Miniszter Úr kezébe... Dr. Révész Géza

475

476

Pléh Csaba

Az Esterházy utca a mai Pollack Mihály tér. DONÁTH (2007, 448) részletes levéltári feltárásra alapozva mutatja be a meghurcoltatás részleteit. „A bukás után az egyetemen vizsgálat, majd fegyelmi eljárás indult ellene, melyben – elsősorban régi barátaival, Gönczy Jenő államtitkárral s Kármán Tódor h. népbiztossal (a felsőoktatást irányító Fogarasi Béla helyettesével) tartott baráti kapcsolatai folytán – az egyetemi autonómia sérelmével járó tevékenységgel, a Tanácsköztársaság melletti kiállással, a hattagú irányító testületben s a tanárok felfüggesztésében való részvétellel, az új tanrend összeállításával, valamint a lélektani laboratórium számára helyiség lefoglalásával, erőforrások túlzott igénybevételével vádolták. Mivel többszöri felszólításra sem tért vissza szolgálati helyére, a fegyelmi eljárást sem tudták/akarták lefolytatni ellene. További szabadságkérelmét megtagadva, az egyetem, majd a VKM felterjesztésére, a kormányzó 1921. október 11-i „elhatározásával megengedte, hogy Dr. Révész Géza budapesti magyar tudományegyetemi nyilvános rendes tanári állásáról önként lemondottnak tekintessék, s ezen az alapon az egyetem tanárainak létszámából töröltessék”. Révész azonban nem hagyja szó nélkül az ellene felhozott vádakat. Nem sokkal később, már az üldözések közepette, ugyancsak Imreh Sándornak írja (DONÁTH, 2007, 474–477):

Igen tisztelt Államtitkár Úr! Azokról a hajszákról, melyek ellenem irányulnak, nem akarok sokat beszélni, mert az majd ki fog derülni, hogy mily intenciók vezetik ezeket az embereket. Tudják igen jól, hogy én voltam az, aki a kollégák érdekében a legtöbbet tettem, s felfüggesztésük érdekében fáradoztam (sic!), s egyeseket ki is mentettem. Lelkiismeretem teljesen tiszta, s így nyugodtan várom azt az időt, amikor az igazság iránt is lesz fogékonyság. De nem erről akarok beszélni, hanem kérem Önt, szíveskedjék szabadságolási kérvényemet pártfogólag elintézni. Útlevelem megszerzése körül azért voltak nehézségeim, mert egy kollégám a rendőrségnél feljelentett, hogy én, Schmidt [József] és Beke [Manó] az egyetem nem kommunista tanárait állandóan üldöztem, és az egyetemet kommunista szellemben vezettem. Detektívek jöttek hozzám, és ha nem ismertek volna a rendőrségnél, még be is csuktak volna. De most főleg azért írok, mert intézetemet, úgy látszik, nem akarják tűrni. Intézeti helyiségemmel a legnagyobb botrány történt, ami méreteiben kicsiny, de elvileg a legfelháborítóbb, és minthogy tudom, hogy államtitkár úr a tudomány és egyetem érdekeit szem előtt tartja, fel lesz háborodva, ha megismeri a tényállást. Az Ön szíves pártfogására a Keleti Akadémiában 3 különálló részt fenntartottak

476


477

számomra; a többit a Keleti Akadémia vette igénybe. Én az egész idő alatt az intézetben a villamos vezetéket és gázvezetéket készíttettem el, amely az összes, a gazdasági hivatalnak rendelkezésére álló összeget felemésztette. Néhány nap előtt fenn járok az intézetben, és mit látok! Felsőbb rendeletre kivették a falból a villanyvezetéket, experimentális célokra berendezett magas feszültségű áramvezetéket és telefonvezetéket, továbbá leszedték a gázcsöveket és a szobákat összekötő ajtókat kivették és befalazták. De csak az én 3 szobámban történt ez a vandalizmus, csak ott van kivágva a fal, demolálva az, ami sok ezer koronába került, míg a Keleti Akadémia által lefoglalt részekben, hol hasonló berendezkedés volt, ott hagyták a beépített vezetéket. Tehát a Keleti Akadémiában lehetne kísérleteket végezni, minden teremben 10 kontaktus van, függő lámpák, gázcsövek, átjáró telefonok, de az én részemben teljesen demolálva van minden, mintha ellenségek jártak volna itt. Ezek után én nem tehetek semmit, a vak rosszindulatnak és kulturálatlanságnak ily foka ellen védekezni nem tudok. Hogy egy nagy nehezen felépített lélektani intézetet tönkretesznek csak azért, mert én állítottam fel, meghiúsítják, hogy tanítványaim ott dolgozhassanak és én esetleg taníthassak, ez egy olyan cselekedet, amelyre én példát nem ismerek... Én nem panaszkodom, mert ezek a dolgok nem oly rétegben feküsznek, melyben panaszkodni lehet vagy kell, ezt csak Önnek, nem is annyira mint államtitkárnak, hanem inkább mint Kollégának és a tudományos embernek írtam meg. Úgy látszik, az én felfüggesztésemben már előre megegyeztek, utódomat kijelölték, azért dúlják fel bázisomat. Én most elutazom Göttingenbe, és ott dolgozni szeretnék. A németországi helyzetről majd írni fogok egyszer államtitkár úrnak. Igaz híve: Dr. Révész Géza Budapest, 1919. október 5.

Címem: Göttingen, Psychologisches Institut

Az emlegetett útlevelet egyébként megkapta, az archívum anyagaiban még 192628-ra érvényes magyar útlevelet állított ki neki a hágai magyar konzul. Természetesen, miként sok mindent, a Pszichológia Tanszék alapítását is „viszszacsinálja” a berendezkedő konzervatív rendszer. Ebben a közegben Révész, 477

478

Pléh Csaba

akinek egyébként felesége Alexander Bernáth lánya, 1920-ban jobbnak látja emigrálni. Amszterdamban telepedik le egy nem könnyű közegben. Nem úgy kell elképzelnünk, hogy az ekkori holland pszichológia kínálta virágzó életmódba beilleszkedik egy magyar emigráns. Révész megjelenésekor Hollandiában összesen két pszichológus van (DUIJKER, 1955). Kiváló emberek hívták ide Révészt, Heymans, Zwardermarker és Buytendijk voltak ajánlói. Mint az Amszterdami Egyetem rektorának kifejti (MS 5549/93), az emigrációt mint igazságtalanul elüldözött értelmiségiek kálváriáját látja. Kármán, Hevessy, Pólya mellett Mannheim Károlyt s Polányi Mihályt s a fiatal Neumann Jánost, valamint az ideiglenesen vándoréletet választó Alexander Bernáthot, Bartók Bélát s Kodály Zoltánt sorolja, mint a tisztogatás áldozatait. Révésznek kezdeményező szerepe volt az amszterdami egyetemen a holland pszichológusképzés kialakításában és a pszichológia tudományos hibridizációnak megfelelő szervezésében. Ahogy GÁBOR Éva (2008) ír erről: „1932-ben nevezik ki az amszterdami egyetem matematikai és természettudományi karára a pszichológia rendes tanárává. Amikor Révész megkezdte munkáját, alig néhány pszichológus működött Hollandiában, nem volt még rendszeres pszichológusképzés. Amikor nyugalomba vonult, egy nemzetközileg magas nívón álló pszichológia tanszéket és egy jól működő pszichológiai laboratóriumot hagyott hátra.” Eközben ő az első nemzetközi szándékú pszichológiai folyóirat, az Acta Psychologica alapítója, amely egy mindmáig élő, ma már elsősorban a kísérleti pszichológiára specializálódott lap. A folyóirat Révész saját szerkesztése idején elsősorban arra volt hivatott, hogy a német, angol és francia nyelvterületen dolgozó pszichológusok között dialógust teremtsen, s megszüntesse a különböző iskolák barikádszerű egymástól való elhatárolódását. 1954-ben például többnyelvű tematikus számot szerkesztett a gondolkodás és a nyelv kapcsolatáról, de itt jelenik meg az egykori asszisztens, HERMANN Imre (1940) monografikus dolgozata a gondolkodás-lélektanról is. Pszichoanalitikus szempontú a dolgozat, mely a gondolkodás szerveződésébe behatoló nem logikus folyamatokat elemzi. Ami hazai sorsát illeti, 1945 után tudományosan „rehabilitálták”. Próbálták visszahívni a budapesti egyetemre (amivel nem élt). Kornis Gyula, Prohászka Lajos és Szemere Samu javaslatára 1947. június 6-án az MTA külső tagjává választották. Igen tanulságos, hogy ajánlói neves konzervatív értelmiségiek. Az MS 5549/11 mutatja be a kinevezést, az MS 5549/12 dokumentum pedig Révész talán soha el nem küldött köszönőlevelét. Ez utóbbi mellett egy mintegy 10 oldalas kézzel javított magyar nyelvű gépirat található, feltehetően Révész tervezett székfoglalója a nyelv keletkezéséről, ekkori vezető témájáról, melyre a köszönőlevélben is utal.

478


479

479

480

480

Pléh Csaba


481

481

482

Pléh Csaba

RÉVÉSZ PSZICHOLÓGIAI SZEMLÉLETE Révész hatalmas életművében (részleges bibliográfia RÉVÉSZ, 1956b) az elméleti és a kísérleti kérdések együtt vannak jelen. Révészre egész tudományos munkásságában sajátos kettősségek jellemzőek. Számos területen vált kiemelkedő kutatóvá. A hallás terén G. E. Müller és Karl Stumpf inspirációjából kiindulva számos munkával gazdagította a pszichológiát. Neki köszönhetjük a tapintás elemzése révén a haptikus tér egész fogalomrendszerét, amelyben sajátos vitaviszonyt alakított ki az 1930-as években a kor alaklélektanával. Emellett ő volt a korai tehetség egyik első kutatója is, s számos spekulatív munkája szólt a nyelv keletkezéséről. Révész a pszichológia egészével kapcsolatos attitűdjében egyszerre volt kísérletező és fenomenológus, miközben mindkettővel szemben kritikus is maradt. Úgy véli, hogy a kísérletezés elmélettelensége veszélyes út a pszichológia számára, de hasonló veszélyeket rejteget a fenomenológia doktriner élménynélkülisége, illetve meggyőződése saját élményei megkérdőjelezhetőségét illetően. Tudományos felfogását a kísérleti pszichológián túlmenően művelt századfordulós közép-európai értelmiség kettős arculata jelenik meg. Szerinte a pszichológiában egyszerre van szükség a kísérletre és az önmegfigyelésre, s egyszerre kell a kísérletezés és a filozófiai, elméleti inspiráció és elemzés. A lelki életnek egyszerre van asszociatív és egészleges logikai szerveződése is. Az 1930-as években Révész világosan megmutatja ezt a kétféle ihletést és a kétféle kriticizmust (RÉVÉSZ, 1985, 246). A fenomenológia mellett A fenomenológiai metodika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy leküzdjük a fizikalizmus szemléletének hegemóniáját. Bátorság kellett ahhoz, hogy a pszichológián belül a természettudományos módszerek érvényességi körét meghatározott területekre és kérdésfeltevésekre korlátozzák, és az előfeltevés nélküli, leíró jellegű szemléletmód vezető szerepét kiterjesszék. A fenomenológia ellen A fenomenológiai szemléletmód korlátlan vagy privilegizált helyzete még végzetes is lehet. Könnyen arra csábíthat bennünket, hogy az élményszintű különbségek túlságosan erős hangsúlyozása következtében ne vegyünk észre egyezéseket és összefüggéseket. Hasonló a hozzáállása az alaklélektannal kapcsolatban is. Miközben az elemekkel és az elementarista pszichológiával szemben áll, egyben az alaklélektan arisztokratizmusának is sajátos kritikusa. „A Gestalt-elmélet nem haladta meg a fenomenológiai szemléletmodell egyoldalúságát, kutatási módszere lényegében leíró jellegű maradt. A fenomenológus autokratikus eljárásával szemben a kísérleti pszichológus „demokratikusan” jár el, amennyiben kísérleti eredményeit és döntéseit egyszerűen csak megszámolja, de nem mérlegeli” (RÉVÉSZ, 1985, 246). Révész sajátos 482

483


felfogása szerint azonban ezzel a demokratikus kísérleti szemlélettel szemben is kritikával kell élnünk, meg kell válogatnunk a megfigyelőket. Itt tetten érhető a német kísérleti pszichológia szokványos arisztokratizmusa. Ahhoz, hogy valaki kísérleti személy lehessen egy rendes kísérletben, szofisztikáltnak kell lennie az élményeket illetően. Akadémikus és alkalmazott pszichológia viszonyában is megőrzi ezt a kettőséget. A Kézirattárban levő félkész dolgozata az amerikai és európai pszichológia viszonyáról (MS 5553/4) jól mutatja, ahogy a közép-európai tudós a század közepén észreveszi a súlypont áthelyeződését Amerikába. A győztesnek tűnő Amerika gyakorlati és statisztikus. A diadalmenet közepette azonban a mennyiség felülmúlja a minőséget. Amerikának több elméletre, Európának több alkalmazásra van szüksége, hangzik a kiegyenlítő javaslat. RÉVÉSZ MINT ÉRZÉKELÉSKUTATÓ Révész legnagyobb hatását mint halláskutató és zenepszichológus érte el. A hallásés zenepszichológus Révész nemcsak az 1910-es, 1920-as évek német fenomenológiai halláspszichológiájában releváns szerző. Mint a 2. ábra mutatja a PsycInf adatbázis alapján, idézettsége manapság ismét emelkedőben van. Hatása korai munkái révén igen nagy volt. Az utóbbi évtizedben újra „felfedezték”, elsősorban a tapintással és a vakokkal kapcsolatos munkái révén. Az első csúcs a hallásról szóló műveit, a második csúcs pedig a tapintással kapcsolatos műveit tükrözi. 12 nekrológ jelent meg róla a pszichológiai szakirodalomban.

18

17

16

14

14

12

10

8

7

6

5

4

4

4

4 3

1

2

0 0

1910–20

1920–30

1930–40

1940–50

1950–60

1960–70

1970–80

1980–90

1990–2000

2000–2009

2. ábra. Révész hatása a PsycInf adatbázis Révész idézetei alapján

483

484

Pléh Csaba

BÉKÉSY György (1963) még az 1960-as években is idézi Révészt és megpróbálja RÉVÉSZ (1913, 1946) hangmagasság-elméletét összekapcsolni saját, a csiga szerkezetéből kiinduló értelmezéseivel. Révész hangmagasság-észlelés felfogását két összetevős elméletként emlegeti. A hangnak van egy észlelt magasságértéke, mely a frekvenciával függ össze, s egy tónusa, ami az oktávban elfoglalt helyével. Ez utóbbi az Ehrenfels-féle transzpozíciós elvnek megfelelően eltolható. BÉKÉSY (1963, 600–601) a következőket mondja kísérleti modelljei alapján: „Arra a megállapításra jutottam, hogy itt két oktávról és nem egyről van szó. Révész fejlesztett ki a harmóniáról egy olyan két összetevős elméletet, amely grafikusan egy oktávos periodicitású spirálként mutatható be, s elméletét számos zenész elfogadta. A harmónia két összetevős elméletét igen vonzónak találtam.” Eközben a teljesen eltérő területen folytatott kísérletei, amelyeket a 3. ábra mutat be, alátámasztani látszanak Révész két összetevős elméletét.

A tiszta hangok központi helyei egy rendezett spirálon helyezkednek el a fülben. 3. ábra. BÉKÉSY (1963) így mutatja be saját harmónia-elméleteit Révész két összetevős elméletéhez viszonyítva

484

485


Révész a zenei képességekről és működésekről szóló munkái rendkívül sok, máig releváns megfigyelést tartalmaznak (lásd LACZÓ, 2000; CSILLAGNÉ, 2008). A finom fenomenológiai elemzés eredménye az ő számára nem egyszerűen az Ehrenfels értelmében vett transzpozíció, mely pusztán a melódia jelenségének feltárására hivatott. A transzpozíciós átalakítások nehézsége szerint sorba rendezi a különféle viszonyokat. Ezt mutatja a 3. táblázat. 3. táblázat. RÉVÉSZ (1943, 1954b) felfogása a hangközök transzponálásának nehézségéről

Kis szekund

Kis terc

Nagy szext

Nagy szekund

Nagy terc

Tiszta kvint

Nagy szeptim

Kis szeptim

Kis szext

Bővített kvart

Átlag

Tiszta kvart

H a n g k ö z

1,78

1,61

1,61

1,41

1,38

1,36

1,28

1,08

1,05

0,88

0,50

Általában a zenei képességek rendszeréről is máig tanulságos, soktényezős rendszert mutat be. LACZÓ Zoltán 2000-es összefoglalója bemutatja, hogy a zenészek számára ez a komplex felfogás mindmáig releváns. Révész 8 különféle képességet azonosít a jóval kisebb repertoárt mutató más szerzőkhöz képest: – A ritmusérzék – A regionális hallás – A hangközök és a hármashangzatok elemzése – A relatív hallás – A harmóniaérzék – Dallamok zenei felfogása és visszaadása – Hallás után való játék – Alkotó fantázia Révész zenepszichológiai munkája mellett legjelentősebb, máig izgalmas munkáit a haptikus tér elemzésében hozta létre. Maga a fogalom is tőle származik, de tőle származnak azok a kísérleti elrendezések is, amelyeket a kor alacsonyan dokumentált adatszolgáltatása mellett, igen részletesen próbálnak technikailag illúziókat létrehozni pusztán tapintással. A 4. ábra mutat néhány példát erre, RÉVÉSZ (1938, 1985) nyomán.

485

486

Pléh Csaba

4. ábra. Révész jellegzetes tárgyi alakzatai a tapintási illúziók tanulmányozására

Révész felfogásában az az alapkérdés, hogy a tapintási tér ugyanúgy tagolódik-e, mint a látványtér. Nem lehet itt a Gestalt-pszichológus doktriner módján eljárni, hanem részletesen be kell mutatni, hogy ténylegesen milyen alakon és milyen egészek jönnek létre az aktívan tapintott térben. 486


487

RÉVÉSZ HIVATÁSMEGGYŐZŐDÉSE Révész a Budapesti Egyetem Pszichológia Tanszékének újjáalakulása során szoros kapcsolatba került a kor hazai újító törekvéseivel, s a következő nemzedékhez tartozó pszichológusaival. Mint GÁBOR Éva (1991) elemzése mutatja Révész levelezéséről, Révész kettős hivatásmeggyőződése rendkívül fontos volt. Felfogása szerint a jövő vezető egyetemi pszichológusainak egyszerre kell hogy kompetenciájuk legyen elméleti téren, és beágyazottságuk a gyakorlati pszichológiába. 1946–47-es levelezésében ezeket mondja: „Elméletileg és gyakorlatilag kiképzett tanárok és megfelelő segédszemélyzet az előfeltétel. Ha a tanári állásokat nem kompetens emberekkel töltik be, akkor ez évtizedekre megakadályozhatja a pszychológia egészséges fejlődését és a fiatal erők érvényesülését” (GÁBOR Éva, 1991). Ez a példa is mutatja, hogy Ranschburg mellett Révészre is jellemző a korai kísérleti pszichológia nyitottsága a különböző hálózatok felé. Tanítványai között találjuk többek között a később Lewin-követő Gleimann Annát, a gondolkodáskutató Lénárd Editet és a pszichoanalitikus Hermann Imrét is. Révész életútjának és pszichológiai eszményeinek tanulsága az is, hogy egy kelet-európai értelmiségi sem emberileg, sem szakmailag nem adhatja fel a szaktudományos pálya lehetőségeinek keresése közben értelmiségi ideáljait. Tartalmilag ez úgy jelenik meg, hogy Révész számára a navigáció és a mérlegelés a fenomenológia és a kísérleti szemléletek, az alaklélektan és a klasszikus kísérleti pszichológia között, valamint a tudomány lehetőségeinek biztosítása és a társadalmi megalkuvás között nem pusztán az egy akolba tartozásról való döntés, hanem valódi emberi szakmai mérlegelés kérdése. Emberi tanulságai máig hatóak, hiszen az ő kikényszerített emigrációja következtében szakad meg a magyar pszichológia kontinuitása először, hogy azután 1945 után újra megszakadjon. Nem jó dolog, hangzik ennek emberi tanulsága, ha a tudománypolitika a tudósok személyes hovatartozását, családi viszonyait és aktív társadalmi meggyőződését veszi tekintetbe. Az emberi tanulság viszont sokak számára a fenyegetettség állandó tudata lesz, az az érzés, hogy – mint értelmiségiek – kötelesek vagyunk ugyan bizonyos kérdésekben állást foglalni, például az egyetem, például az oktatásügy szervezésében, de ezzel egzisztenciális fenyegetettségek járnak együtt. HARKAI ÉS KARDOS, A KÍSÉRLETI HAGYOMÁNY ÚJRAINDÍTÓI S ÁTMENTŐI A BUDAPESTI EGYETEMEN Említettem már, hogy az 1920 utáni politikai diszkrimináció és a Révész elindította intézményszervezés megszakítása hosszú ideig, közel egy évtizedig háttérbe szorította a modern pszichológiát. E téren az első nagy lépést az jelentette, hogy a Kornis Gyula által hol vezetett, hol dominált filozófiai tanszék keretein belül létrejött egy lélektani szeminárium. Ennek a szemináriumnak a vezetője a kiváló egyetemi szervező, Harkai Schiller Pál. Harkai könyvsorozatokat, tanulmányköteteket tesz le az asztalra, hogy bemutassa tanítványai munkáin keresztül is, újra él a magyar kísérleti pszichológia. Ezt azonban igen magas elméleti színvonalon teszi. Ő 487

488

Pléh Csaba

emeli be az átfogó biológiai szemléletet a magyar bölcsészeti pszichológiába. A kor Karl Bühlertől származó jeltani és cselekvéses, például Bühlerre és Piaget-re építő, részben Tolman behaviorizmusát és az alaklélektanos felfogásokat, elsősorban Köhler munkáit is használó kutatásai és elméleti munkái (HARKAI, 1930, 1940, 1944) egyedülállóan integratívak. Posztumusz az 1950-es években atyai barátja, Karl Lashley által megjelentetett cikkei mutatják meg, hogy milyen fontos szerző is volt ő a biológiai szemlélet beemelésével és az összehasonlító lélektan kísérleti meghonosításával. Harkai biologizmusának forrásai, Lorenz, Uexküll, Bühler és a Gestalt pszichológia. A pszichológia a szervezet számára tagolt környezet tudománya, melyben kulcskérdés az értelemteli viselkedés programjainak kibontakozása. Ebben Karl BÜHLER (1927) hatása mind az értelemteliségben, mind a jelek általi irányítottságban, mind pedig az egészek kiemelésében jól látható. Harkai kísérleti kutatásai a kerülőút elemzésével, az állati ábrázolás megjelenítésével, a dinamikus szemlélet és a cselekvés előtérbe állításával nagy sikert biztosítanak számára (SCHILLER, 1951, 1952). Mint DEWSBURY (1996) kimutatja, meglepő módon ez a típusú pszichológia Harkai Schiller néven megjelent munkáival, az 1970-es években megjelent kognitív szemléletű összehasonlító lélektan és etológia terjedésével válik elismertté (lásd MARTON Magda, 1994, az egykori tanítvány évtizedekkel későbbi értékelését). Harkai nagyhatású tanár és egyben a köznapok pszichológusa is volt (HARKAI, 1934). Alkalmassági vizsgálatokat, közvélemény-kutatásokat tervez. Tanítványai a firkálás, a babrálás, az álmok elemzésével foglalkoznak. Olyan kitűnő emberek nőttek fel keze alatt, mint a pszichoanalitikusok közül Rapaport Dezső Dávid, a kísérletezők közül Marton L. Magda, Bakai Éva s részben Barkóczi Ilona. Harkai elméleti felfogása, amelyet 2002-ben újra megjelent 1940-es könyve, A lélektan feladata fejt ki legtisztábban, a mai funkcionalista, kognitív és evolúciós pszichológiai szemléletek egyik előfutára. Harkai, akárcsak Bühler világosan bírálja a karteziánus örökség emeletes emberképét, amely statikus, kontemplatív, testet és lelket elválasztó felfogást hirdet. Ehelyett az arisztotelészi hagyományt kell felújítanunk, mondja, mely az egységes emberből, a lélekből mint formából, a vágyak által irányított mozgó emberből indul ki. Kurt Lewin és a motivációs dinamika előtérbe helyezése, test és lélek helyett a helyzet meghatározó szerepének előtérbe állítása jelentik számára azt a pszichológiát, amely sok szempontból hasonlít az 1940-es években megfogalmazódott, Gilbert RYLE-féle (1999) funkcionalista filozófiai-pszichológiai kísérlethez. Harkai azonban tragikus hőssé vált. Nemcsak azért, mert igen korán elhunyt, hanem azért is, mert az 1940-es évek közepén, miközben egyszerre tanított a kolozsvári és a budapesti egyetemen, rossz családi asszociációi miatt (Imrédy-lány volt a felesége) bölcsen be kellett lássa, hogy itt kell hagynia az országot. Büszkék lehetünk rá persze, ha ilyesmire szabad büszkének lenni. Ez ugyanaz a hullám, amely elviszi itthonról Békésyt és Szentgyörgyit is. A kommunista kultúrpolitika számára mindenki gyanússá vált, aki sikeres volt az elmúlt rendszerben. Kardos Lajos (1899–1985) lesz az, aki a nehéz időkben, az 1950–1960-as években a kísérleti szemlélet átmentője lesz. Ő az, aki az 1947-től újjáalakuló Pszichológia Tanszéken rendkívüli körülmények között, szinte egyetlen magyarországi 488


489

intézményként megmenti a pszichológia létét. Kardos maga sajátosan számol be erről a megmentési folyamatról. A TUDOMÁNY ÁTMENTÉSE KARDOS LAJOS MEGFOGALMAZÁSÁBAN „Azt követelték ugyanis tőlünk, hogy a pszichológia közvetlenül segítse a nevelőmunkát, a pedagógiát. Erre azt kérdeztem: a tanulás ugye, pszichológiai probléma […] Hát akkor ezt fogjuk kutatni. Kiderült, […] ha az emberi tanulás törvényszerűségeit ismerni akarjuk, akkor előbb feltétlenül az alacsonyabb rendű élőlények tanulási formáit, az állati tanulást kell tanulmányoznunk. Ezt már el tudtuk fogadtatni, mert hivatkozhattunk Pavlovra, aki tulajdonképpen az állati tanulás alapformáit kutatta.” (MURÁNYI, 1985.) Amikor Kardos Budapestre kerül, már nem akármilyen munkásság van mögötte. A numerus clausus elől Bécsbe menekült fiatalember Karl Bühler tanítványa volt. Bühler tanítványaként a világosságkonstancia matematikai modelljét hozta létre (KARDOS, 1934, magyarul 1984). Ebben szinte egyedülálló saját korában. Egyedülálló azáltal, hogy a finom, ökológialag releváns árnyékvetőket, tárgyakat s rejtett fényforrásokat használó kísérletezést összekapcsolta a bátor matematikai modellálással. Kardos büszke volt arra, hogy az árnyékvető elmozdulásával kapcsolatos kísérletét sokan mint Kardos-jelenséget emlegetik. Nagy sikerű abban is, ahogy ezt a természetes beállítódást összekapcsolja a kísérleti elemzéssel. A FENOMENOLÓGIÁTÓL A KIBERNETIKÁIG „A természetes, laikus, a „tárgyi mozzanatokra” irányuló beállítódásban a látás olyan fenomenális mezőt szolgáltat, amelyben valódi tagoltság árnyék és beárnyékolatlan rész között legalábbis olyan, mint például figura és háttér között, nincs” (KARDOS, 1984, 33). Kardos Lajos az 1930-as években, Amerikában töltött közel egy évtizedet oktatóként és kutatóként. Ez azért fontos, mert az akkor uralkodóvá váló behaviorista tanuláslélektan szemlélete ekkor ihleti meg. Hazatért Magyarországra nem túl racionálisan – erről ironikusan saját maga is beszámol –, hogy a háborús bujkálás után 1947–1971-ig az ELTE Lélektani, majd Általános Pszichológia Tanszékének vezetője legyen. Ő volt az újjáalakulás után a Magyar Pszichológiai Társaság első elnöke. 1968-ban a Padovai Egyetem díszdoktora lett, s 1985-ben, röviddel halála előtt az MTA levelező tagjává választották. Az 1960-as években határozott programba kezdett, amely az állati emlékezet sajátos szerkezetét állította előtérbe. Ennek első lépése az aequiterminális utak leírása volt Barkóczi Ilonával (KARDOS, BARKÓCZI, 1953) az 1950-es években, ahol azt mutatta ki, hogy az állat képtelen megtanulni, hogy ugyanazon a helyen, az odavezető úttól függően, két különböző dolog legyen. Diszkriminációs tanulási, labirintustanulási és igen szellemes, a két helyzetet kombináló módszerével kimutatja, hogy az állati emlékezet szinte utóképszerű élénkséggel irányítja a viselke489

490

Pléh Csaba

dést. Az állati emlék, az állati memomikus mező, Tolman kognitív térképével szemben nem absztrakt, hanem nagyon konkrét. Az állat, mármint a rágcsáló ökológiai rendszeréhez, életmódjához kapcsolódóan játszanak különleges szerepet az életében a helyek. A főemlősöknél ez kevésbé van így. KARDOS (1959, 1965) összehasonlító esszéiben mindig kitér arra, hogy a majmok, a főemlősök, beleértve az embert is, sokkal inkább manipulatív életmódja átalakítja az emlékezet szerveződését is. A 4. táblázat mutatja felfogását az állati és emberi emlékezetről. 4. táblázat. KARDOS Lajos (1988) felfogása az állati és az emberi emlékezetről

Emberi emlékezet Szabad felidézés Helytől független emlékezés Emlékek emlékeket idéznek fel Az emlékképek célokhoz kapcsolódnak Az epizodikus emlékek időben rendezettek

Állati emlékezet Felidézés az érzékleti mező alapján Helyhez kapcsolódó emlékezés Csak érzéklet idéz fel emléket Az emlék cselekvési értéke azonos az érzékletével Nincsen idői dimenzió

Kardos egy még általánosabb elméletet is megfogalmazott a lelki élet eredetéről is. Ebben egy kicsit visszamegy a bühleri világba. BÜHLER (1927) számára a korabeli Jennings–Loeb-viták nyomán rendkívül fontos volt, hogy a gerincteleneknél, sőt az egysejtűeknél is megfigyelhető látszólagos célszerűség hogyan értelmezhető. Kardos ebből egy olyan felfogást fejt ki, amely szerint a lelki élet a fenyegető jelzések jelzéssé válásából keletkezik.

A LELKI ÉLET EREDETE S A LEVÁLÓ HATÁSOK KARDOS (1976) felfogásában a lelki élet eredete egy átfogó adaptációs funkcióelemzésből kiindulva tárható fel. Ezek lényege az ingerek jelző funkciójának megjelenése a fenyegetés előrejelzéséből. 1. Ökológiai elv A káros hatások egy részét fizikai törvények alapján […] ugyancsak a környezetből jövő jelentéktelen, az organizmus életét nem érintő, adiafor hatások előzik meg. 2. Szabályozási elv Az adiafor környezeti hatásokhoz az organizmus olyan reakciója kapcsolódhatik, melynek eredményeképpen a szituáció megváltozik, és a […] káros hatás elmarad.

490


491

3. Rendszerszerűség Az organizmus az adiafor hatások közvetítésével egyfajta totális […] viszonyba kerül környezetével. (KARDOS, 1976, 18, 26, 109) Ezekből az elvekből kiindulva értelmezhetjük a reprezentációs mozzanat kialakulását. „A környezet minden mozzanatához […] egy az egyhez viszonylatban hozzárendelődik egy meghatározott idegrendszeri történés […] nevezzük ezt reprezentatív idegrendszeri történésnek. Az egy az egyhez viszonylat kritériuma: egyenlő környezeti mozzanatokhoz egyenlő, különbözőkhöz különböző reprezentatív idegrendszeri történés rendelődik hozzá. Az átmenet a jelző funkcióról az információs funkcióra – a fejlődés ugrópontja. Amikor ugyanis ez az átmenet bekövetkezik, az állati életben megjelenik a lelki, a pszichikus jelenség. Az állat, amikor a fenti módon információt kap a környezetéről, érzékel.”

A KÍSÉRLETI PSZICHOLÓGIA HÁNYATOTT SORSA – A SZEMÉLYES SORSOK ÜZENETE – Ha a magyar kísérleti pszichológia régmúltját és közelmúltját, ha tetszik, 100 évét tekintjük, igen tanulságos pályákat találunk. Tanulságosak ezek két szempontból is. Az egyik az intellektuális örökség. A magyar pszichológusokra a ma uralkodó mintázattól eltérően, jóval reflektívebb hozzáállás jellemző. Sokkal inkább, részben a sokféle személyes beágyazottságnak köszönhetően is, képesek arra, hogy meghallgassák a különböző irányzatokat, s a viszonylagos elmaradottság adományaként képesek reflektíven reagálni. Ugyanakkor mindehhez kapcsolódik egy igen veszélyes százéves tradíció a diszkontinuitásról. Ranschburg Pál a féltékenységek hatására kivezérli magát az akadémiai pszichológia világából. Révész Géza és Harkai Schiller Pál politikai okokból emigrál. Kardos Lajos éppenséggel visszatér, de úgy kezdi el művelni a pszichológiát, hogy politikai okokból nem tud és nem is akar építeni a korábbi hagyományra. Az igazi veszélyes tradíció az apáról fiúra való módszer- és értelmezéshagyomány átadásának megszakadása, az állandó újrakezdés. A magyar pszichológia mai helyzetében talán egy picit megszűnt ez a hagyományfelejtés. Hadd illusztráljam ezt egy példával. Az 1960-as, 1970-es években készült magyar pszichológiai publikációk hivatkozáselemezése azt mutatta, hogy efféle politikailag oktrojált, öncenzúrán alapuló hagyományfelejtés jellemzi a magyar pszichológiát (PLÉH, 1979). Senki nem hivatkozik múltjára. A sok száz cikkben egyetlen nem élő magyar pszichológusra való hivatkozás sem volt. Ma már ez nem így van. Ma már bátran vállaljuk nemcsak Mérei, Dienes, Várkonyi Hildebrand, Ferenczi, Szondi 491

492

Pléh Csaba

örökségét, hanem a kísérleti pszichológia, Révész vagy Harkai örökségét is. Ugyanakkor az eredendően megvolt nagy áthallás a különböző rendszerek között mára jóval kisebb lett. Szerencsére csökkent és kisebb lett a politikai áthallás is. Szakmánk professzionalizálódott, és az ezzel járó tömegesedés következtében hálózataink ma már nem etológiaiak, ahol mindenki mindenkit ismer egy legfeljebb százötven fős összhálózatban, hanem társadalmiak. Mit érdemes megtartani az üldöztetések, a politikai áthallások körülményei között keletkezett hagyományból? Az egyik a reflexió igénye, a törekvés arra, hogy kicsit megfontoljuk, hogy mit csinálunk és miért. A másik a különböző területek közötti áthallások újrateremtésére való tudatos próbálkozás és az ennek megfelelő kollegialitás. Erre vannak mintaerejű történeti példák is. A méltánytalanul kigolyózott Révész Géza a két háború közötti sikerember Kornis Gyula háttérbe szorítását őszintén sajnálja, s az igencsak más körökbe tartozott vigasztalt öreg barátnak az 1950-es években vitaminokat küldözget Hollandiából (MS 5550). A magyar pszichológia sajátos hivatástudata, amely a hányattatások, sokszor üldöztetések közepette erkölcsi kötelességgé teszi a tudomány művelését és ugyanakkor a társadalmi hivatás ellátását, igazán nemes hagyomány, amelyet valóban érdemes folytatnunk. IRODALOM BARAN, B., BITTER, I., FINK, M., GAZDAG, G., SHORTER, E. (2008) Károly Schaffer and His School: The Birth of Biological Psychiatry in Hungary, 1890–1940. European Psychiatry, 23 (6), 449–456. BÉKÉSY, G. VON (1963) Hearing Theories And Complex Sounds. Journal of the Acoustical Society of America, 35, 588–601. BEN-DAVID, J., COLLINS, R. (1996) Social factors in the origins of a new science: The case of psychology. American Sociological Review, 31, 451–465. BITTER I., HUSZÁR I., SZIRMAI, I., szerk. (2008) A Pszichiátriai klinikák 100 éve. Semmelweis Kiadó, Budapest BÜHLER, K. (1927) Die Krise der Psychologie. Fischer, Jéna CZIGLER I. (1988) A Ranschburg-effektus. Pszichológia, 8, 279–296. CZIGLER I. (2000) Ranschburg-effektus: Megújult érdeklődés. Magyar Pszichológiai Szemle, 55 (2–3), 297–304. CSILLAGNÉ GÁL J. (2008) Zeneművekben történő tájékozódás pszichológiai vizsgálata. Flaccus, Budapest DANZIGER, K. (1990) Constructing the subject. Cambridge University Press, New York DEWSBURY, D. A. (1996) Paul Harkai Schiller: The Influence of his Brief Carrer. In KIMBLE, G. A., BONEAU, C. A., WERTHEIMER, M. (eds) Portraits of Pioneers in Psychology. 281–293. Lawrence Erlbaum, Mahwah, NJ DONÁTH P. (2007) Adalékok Nagy László pályájához. Trezor, Budapest Elektronikusan: http://mek.oszk.hu/05100/05123/05123.pdf és http://www.oki.hu/lj.php?kod=2007-07-mt-Donath-Nagy-lj.html DUIJKER, H. C. (1955) In memoriam Géza Révész. Acta Psychologica. 11, 357–359.

492


493

GÁBOR É. (1991) Révész Géza (1978–1955). In KISS GY. (szerk.) Tanulmányok a magyar pszichológia történetéből. 24–36. Akadémiai Kiadó, Budapest GÁBOR É. (2008) Emlékezés a 130 éve született Révész Gézára. http://www.mpt.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=223&Itemid=1. A Magyar Pszichológiai Társaság honlapján. GORDOSNÉ SZABÓ A. (2003) Ranschburg Pál hatása a gyógypedagógiára – eddig ismeretlen adatok tükrében. Gyógypedagógiai Szemle, 31, 220–230. GREENE, R. L. (1991) The Ranschburg effect: The role of guessing strategies. Memory & Cognition, 19, 313–317. HARKAI SCHILLER P. (1930) A lélektani kategóriák rendszerének kialakulása. Pázmány Egyetem, Budapest HARKAI SCHILLER P. (1934) Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichotechnikába. Minerva, Budapest HARKAI SCHILLER P. (1940/2002) A lélektan feladata. Osiris, Budapest HARKAI SCHILLER P. (1944) Bevezetés a lélektanba. A cselekvés elemzése. Franklin, Budapest HERMANN, I. (1940) Studien zur Denkpsychologie. Acta Psychologica, 5, 22–102. HUNYADY GY. (1967) Kornis Gyula pszichológiai-ideológiai munkássága. Egyetemi doktori értekezés, ELTE, Budapest KARDOS, L. (1934) Ding und Schatten. Zeitschrift für Psychologie, 23, 1–184. KARDOS L. (1959) Tanulás és emberré válás. Pszichológiai Tanulmányok, I., 105–113. Kardos L. (1965) Az állatlélektani kutatások jelentősége és néhány elvi kérdése. Pszichológiai Tanulmányok, VII., 105–113. KARDOS L. (1976) A neuropszichikus információ eredete. Gondolat, Budapest KARDOS L. (1984) Tárgy és árnyék. Akadémiai Kiadó, Budapest KARDOS L. (1988) Az állati emlékezet. Akadémiai Kiadó, Budapest KARDOS L., BARKÓCZI I. (1953) „Aequiterminális” viselkedésrészletek jelensége az állati tanulásban. MTA Biológiai Osztályának Közleményei, 2, 95–114. KORNIS GY. (1927) Posch Jenő. MTA Emlékbeszédek, Budapest KORNIS GY. (1911) Elemi psychológiai kísérletek. Athenaum, Budapest KORNIS GY. (1917) A lelki élet. I–III. MTA, Budapest LACZÓ Z. (2000) Révész Géza: Bevezetés a zenelélektanba. Laczó Zoltán összefoglalója. http://art.pte.hu/muveszetterapia/download/laczo/revesz.doc MARTON L. M. (1971) A Ranschburg-effektussal kapcsolatos kutatások a közelmúltban. Ideggyógyászati Szemle, 24, 388–390. MARTON L. M. (1994) A nem tanult mozgásminták kiváltásának folyamatáról: Harkai Schiller Pál elgondolásának távlatai. Pszichológia, 14, 405–428. MURÁNYI G. (1985) „Amire talán a legbüszkébb vagyok”. Múlt- és jelenidézés Kardos Lajos professzorral. Magyar Nemzet, január 19. NAGY E. (2003) Áramló tér és idő – gubancokkal. Palágyi Menyhért tér- és időelmélete tükörként, tükröződésként. Szent Ágostontól Hegelen, Bergsonon, Posch Jenőn át Ottlik Gézáig és Milán Kunderáig. 2. kiadás. Bíbor Kiadó, Miskolc PIKLER GY. (1909) A lélektan alapelvei: Az élmény megmaradása és ellentétessége. Grill, Budapest Elektronikusan: http://mtdaportal.extra.hu/books/A_lelektan_alapelvei.pdf PIKLER GY. (1910) A lelki élet alaptörvényei. Politzer, Budapest Elektronikusan: http://mtdaportal.extra.hu/books/A_lelki_elet_alaptorvenyei.pdf

493

494

Pléh Csaba

PIKLER, J. (= Gyula) (1908) Das beharren und die Gegensätzlichkeit des Erlebens. Francke, Stuttgart PLÉH CS. (1979) A magyar pszichológia fejődésének néhány jellemzője a publikációk menynyiségi elemzésének tükrében. 1958–1975. MTA II. Osztály Közleményei, 28, 209–231. PLÉH CS. (1998) Hagyomány és újítás a pszichológiában. Balassi Kiadó, Budapest PLÉH CS. (2000) A lélektan története. Osiris, Budapest PLÉH CS. (2008) A lélek és a lélektan örömei. Gondolat, Budapest POSCH, J. (1914–1915): Lelki jelenségeink és természetük. Pfeiffer, Budapest Elektronikusan: http://mtdaportal.extra.hu/books/posch_jeno_lelki_jelensegeink_2.pdf RAMMSAYER, T., ALTENMÜLLER, E. (2006) Temporal Information Processing in Musicians and Nonmusicians. Music Perception, 24, 37–48. RANSCHBURG, P. (1902) Über Hemmung gleichzeitiger Reizwirkungen. Zeitschrift für Psychologie und Physiologie der Sinnesorgane, 30, 39–86. RANSCHBURG, P. (1912) Das kranke Gedächtnis. Barth, Leipzig RANSCHBURG P. (1914/1988) A homogén gátlás. Pszichológia, 8, 280–296. RANSCHBURG P. (1923) Az emberi elme. I–II. Pantheon, Budapest RÉVÉSZ G. In Zsidók Siófokon. http://sites.google.com/site/zsidoksiofokon/Home/tartalom---contents/jelentosszemelyisegek/r%C3%A9v%C3%A9sz-g%C3%A9za-1878%E2%80%931955 RÉVÉSZ, G. (1913) Zur Grundlegung der Tonpsychologie. Veit, Leipzig RÉVÉSZ, G. (1916) Erwin Nyiregyházi: psychologische Analyse eines musikalisch bervorragenden Kindes. Barth, Leipzig RÉVÉSZ, G. (1938) Die Formenwelt des Tastsinnes. (2 kötet). Martinus Nijhoff, Oxford RÉVÉSZ, G. (1943) Einführung in die Musikpsychologie. Francke, Bern RÉVÉSZ, G. (1946) Ursprung und Vorgeschichte der Sprache. Francke, Bern RÉVÉSZ, G. (1950) Psychology and art of the blind. Longmans, Green, Oxford RÉVÉSZ, G., ed. (1954a) Thinking and speaking: A symposium. North Holland, Amsterdam RÉVÉSZ, G. (1954b) Introduction to the psychology of music. University of Oklahoma Press, Norman RÉVÉSZ, G. (1956a) The origins and prehistory of language. Philosophical Library, New York RÉVÉSZ, G. (1956b) Bibliography of works and papers. Acta Psychologica, 12, 208–215. RÉVÉSZ, G. (1958) The human hand: a psychological study. Routledge & Paul, London RÉVÉSZ G. (1985) Tanulmányok. Válogatta, szerkesztette és az előszót írta: Csillagné Gál Judit, Gondolat, Budapest RYLE, G. (1999) A szellem fogalma. Osiris, Budapest SCHILLER, P. H. (1951) Figural Preferences in the Drawings of a Chimpanzee. Journal of Comparative and Physiological Psychology, 44, 101–111. SCHILLER, P. H. (1952) Innate Constituents of Complex Responses in Primates. Psychological Review, 59, 177–191. SCHÖPFLIN A. (1923) Posch Jenő. Nyugat, 16, No. 14. http://www.epa.hu/00000/00022/nyugat.htm TORDA Á. (1995) Egy tudományos műhely létrejötte a századfordulón. In KISS GY. (szerk.) Pszichológia Magyarországon. 31–55. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest

494


495

EARLY HUNGARIAN EXPERIMENTAL PSYCHOLOGY AND THE GREAT WORLD. TO REMEMBER GÉZA RÉVÉSZ PLÉH, CSABA

The paper shows the vicissitudes of Hungarian experimental psychology from late 19th century. The outstanding scholar also represented particular social life paths as well. Géza Révész the outstanding hearing psychologist had to emigrate due to his role in higher education changes during the revolutions after the Fist World War, while the founder of modern comparative psychology in Hungary Paul Schiller had to leave the country due to his right wing family associations, after the Second World War. During the difficult years of socialism between 1950–1970 Lajos Kardos acted as a savior of the experimental approach, with his works on animal memory and the origins of mental life. Experimenters at the same time belonged to broader social and psychological networks. Hungarian psychology was characterized for quite a while with the coexistence of different patterns of hybridization and a wider cross talk between the alternative networks. Key words: role hybridization, experimental psychology, Gyula Kornis, Géza Révész, Paul Schiller, Lajos Kardos, psychology and politics

495

A KORAI MAGYAR KÍSÉRLETI PSZICHOLÓGIA ÉS A NAGYVILÁG *

Recommend Documents