A kicsépelt termények eltartása.1 A szalma s a polyva eltartása. A kicsépelt szalmát az e czélra kiszemelt helyen, péld. a szérős kertben, rendesen a gabona-asztagokhoz hasonló kazlakba rakják, a töreket s a polyvát ellenben, ha takarmánynak szánjuk, czélszerüen úgy rendezzük el, hogy 3–4 m/ széles, lehetıleg magas és tetszés szerint hosszu kazlat készitünk belıle, melyet utólag szalmával boritunk be és kötelekkel lekötünk. A tőzveszély kikerülése miatt sok helyen a szalmát s a polyvát nem épületek közelében vagy szérős kertekben sorjában egymásmellé helyezik el, hanem több erre alkalmas helyen a mezın csépeltetve, a kazlakat is ott hagyják s a szalmát utóbb a szükséghez képest hordják be; ez igen ajánlatos, kivált ha a viszonyok megengedik, hogy a behordás télen történhet, mikor a fogatoknak úgy sincsen sürgıs dolguk. A kicsépelt mag vagyis a szemes termények eltartása. A szemes termények eltartására a magtárak szolgálnak. Ezek szellıs, elég tágas és több osztályból álló épületek, melyekben a szemes termények azok teljes kiszáradásaig vékony rétegekben szétterítve fekszenek. Eleinte, midın a szemek még nyersek, a garmadákat gyakrabban kell forgatni, lapátolni, máskülönben könnyen megpenészednek, megdohosodnak vagy pusztitó rovar fészkeli meg magát bennök. Szellıs és száraz magtárakban emlitett veszélyek elháríthatók, ha egyrészt csak száraz és tiszta terményeket raktározunk, másrészt ha a magtár tisztántartására kellı gondot forditunk. Az elsı föltételnek azzal tehetünk eleget, hogy a magtárnak egy földszinti s a többi osztályoktól fallal elkülönitett részét, vagy még helyesebben valamely közelfekvı pajtát a beraktározandó és nem eléggé tisztáknak talált magvak kirostálására rendezünk be és elvnek tekintjük, hogy a magtárba csakis egészen tiszta gabona kerüljön. Máshonnan, nevezetesen kereskedıktıl, molnároktól vett gabonát, cséplırészt stb., mielıtt azt a magtárba elhelyezzük, tisztaságára nézve jól megvizsgáljuk és különösen arra terjesztjük ki figyelmünket: vajjon nem zsuzsókos-e, mert a legtöbb esetben idegen gabonával jut e fölötte nehezen irtható rovar a magtárba. Ha azonkivül arra ügyelünk, hogy a magtári söpredék rendesen kitakaríttassék, ne pedig a sarkokban halmozódjék fel, hol gyakran hosszu ideig elhever s így veszélyes rovarok fészkévé válik; ha a garmadákat idıközönkint átforgattatjuk és esıs idıben, valamint havazáskor az ablakok bezárásáról, – száraz, szellıs idıben pedig azok nyitva tartásáról gondoskodunk: akkor nagyobb károk és bajok biztosan kikerülhetık. Kártevı állatok a magtárban. A magtárakban felhalmozott gabonában a zsuzsók s a gabonamoly, továbbá az egerek s a patkányok okoznak néha tetemes kárt. A gabonazsuzsók (Sitophilus granarius L. vagy Calandra granaria, 112. ábra) kártétele abból áll, hogy a nagy számban rakott petékbıl keletkezı álcza a gabonaszembe fúrja magát s azt kirágja. Hol a zsuzsók a magtárban megfészkeli magát, ott elsı dolgunk legyen, hogy azt tökéletesen kiüresítsük, sıt a gabonát (búzát, rozsot, árpát, tengerit) még a deszkák közötti s a falboritások mögötti résekbıl is lehetıleg alaposan eltávolítsuk s az egészet erıs lúggal felmosatjuk. A magtárt ezután néhány hónapon keresztül üresen hagyjuk, mert csak ily „kikoplaltatás” útján sikerül a magtárban való tartózkodásra utalt, rendkivüli szapora, a deszkák hasadékaiban, de a szabadban elı nem forduló veszélyes rovart véglegesen kipusztitani. A zsuzsók kiirtására ajánlott s eddig ismert egyéb módok, péld. illatos szerek, maró anyagok, carbolsav, salicylsav stb. alkalmazása nem vezet czélra. A zsuzsókos gabonát pedig úgy tisztítjuk meg, hogy azt oly közönséges szelelırostával rostáljuk meg, melynek alsó nagy rostalemeze durva zsákkal van borítva; rostálás közben orra ráragad a zsuzsók és ha a zsák felülete már megtelt vele, akkor a bogarak elemésztése czéljából a zsákot forró vízbe vagy valami maró folyadékba (erıs lúg) mártjuk bele. Tekintve, hogy a zsuzsók kiirtása sok költséggel és veszıdséggel jár, zsuzsókos magtárban pedig a gabonát nagy kár éri: ennélfogva 1
Mutatvány Balás Árpád és Hensch Árpád „Általános és különleges mezıgazdasági növénytermelés” czimü mővébıl.
a baj kikerülésére fektetendı a fısúly, mi biztosan sikerül is, ha idegen helyrıl jött gabona, kivált péld. malomvám kezelésére – miatt fentebb már emlitettük – külön, a magtártól távolfekvı helyiséget tartunk fenn. Megtörtént már, hogy kikölcsönzött rosta útján, melyen zsuzsókos gabonát rostáltak, hurczolták be a zsuzsókot a magtárba. A gabonamoly (Tinea granella L., 113. ábra), melynek hernyója a szemeket rágja ki, nyár végén mutatkozik a magtárban, mi arról ismerhetı fel, hogy a garmadák tetején 20–30 szembıl álló és fehér-szürkés fonalakkal összeragasztott csomók fordulnak elı; ha ezt észreveszszük, akkor a garmadák teteje, melyben a hernyó fészkel, óvatosan leszedendı, eltávolitandó s a magtáron kivül megrostálandó. A rostált gabonát mielıbb eladni vagy felhasználni czélszerü, a rostaaljat pedig el kell távolitani, vagy – ha arra alkalmas – ırlés, illetve darálás után feltakarmányozható, a magtárakban visszamaradt garmadák pedig rövid idıközökben ismételve megforgatandók. Minthogy az egerek és patkányok, hol elszaporodásra módot találnak, magtárakban nagy kárt követhetnek el, ennélfogva irtásukra mindig kellı gond forditandó. Méreg kirakása veszélyes lévén, inkább az elfogás és elriasztás ajánlatos, s erre a jó macska legalkalmasabb, de ügyes szerkezetü egér- és patkányfogók is jó szolgálatot tehetnek.
A szemes termények megdohosodásának lehetısége. Nem kellıen kiszáritott szemes termények a megdohosodás eshetıségének vannak alávetve, mi azok vékony elteritése és gyakori, – eleinte naponkinti forgatásával akadályozható meg; erıs magburkánál fogva különösen könnyen dohosodik meg a zab s az árpa s egyáltalában oly gabona, mely keresztekben vagy kazalban megázott, kivált pedig ha csirás lett. Dohos gabonának szagát akként lehet elvenni, hogy azt faszén-porral keverjük össze; 100 k/g gabonára 4–5 k/g szénpor veendı. A gabonát a szénporral mintegy 8–14 napig hagyjuk összekeverve, mely idı alatt dohos szagát rendesen elveszti s azután megrostáljuk. De bármily gondosan járunk is el a megdohosodott gabona szagtalanitása körül, az mégsem válik sohasem kifogásfalan „egészségessé”, mivel a megdohosodás a szemek beltartalmát támadja meg, miért is az ily gabonát, habár rendes áron alul is, mielıbb eladni vagy felhasználni czélszerü. Ha a szemes termények kezelése körül kellı gondot forditunk arra, hogy a magtárunkba csak teljesen száraz gabona raktároztassék, akkor a megdohosodás veszélyétıl nincs mit tartanunk. A szemes termények apadása. Minden gazda elıtt ismeretes dolog, hogy a magtárakban elhelyezett szemes termények nem maradnak változatlanok, hanem azokon folytonos apadás észlelhetı, mely fıleg a kiszáradás következménye, és mely a raktározott gabona nedvességi állapotához képest nagyon különbözı lehet; nem kevéssé járul az apadáshoz azon koptatás is, melynek a szemek a forgatás alkalmával vannak alávetve. Légszáraz állapotban raktározott búza és rozs apadása az elsı évben 2–3 %, a másodikban 1 %; árpa és zab-é az elsı évben 3– 4 %, hüvelyesek-é 3–5 %, repcze-é 12–15 %. A szemes termények végsı tisztitása és osztályozása a magtárban. Mint arról fentebb meggyızıdést szereztünk, a cséplıgépek szerkezete általában, de kivált a gız-cséplıgépek-é ma már oly tökéletes, hogy a legtöbb szemes terményt igen tisztára készíthetjük el velık. A cséplés gyorsasága azonban – mi pedig fölötte fontos – nagyon hátráltatva van, ha szemes terményeinket a cséplés alkalmával azon fokig akarjuk kikésziteni, melyben azokat „piaczképes árúnak” mondhatjuk, miért is csépléskor legtöbbnyire csak azon vagyunk, hogy viszonylagosan ugyan tiszta árút állítsunk elı, melyet nem ritkán, úgy ahogy a géprıl lefolyt, elınyösen lehet értékesiteni, annak végsı tisztitását pedig, – mely kevésbbé tökéletes cséplési eljárás mellett okvetetlenül szükségessé válik, – erre alkalmas idıben a raktározás után a magtárban végezzük. Nevezetesen áll ez az osztályozásra nézve, mely eljárás kivált akkor nélkülözhetetlen, ha szemes terményeink egy bizonyos részét vetımagképen akarjuk értékesiteni, mi némely esetben nagy nyereséget biztosít. A termelınek saját érdekében áll, hogy szemes terményei azon részét, melyet eladni szándékozik, oly állapotba helyezze, hogy azokat minden nehézség és árveszteség nélkül árusíthassa el. A mezıgazdaság mai alakulása okvetetlenül megköveteli a mezıgazdától; hogy a kereskedés igényeit ismerje s erészben sokszor még a világforgalom szemmel tartására is utalva van. Ha nem akar érzékeny kárt szenvedni, a kereslethez alkalmazkodva, többnyire legjobban jár terményei értékesitése körül akkor, ha ú. n. piaczképes árút állít elı, mert az ilyent közönségesen aránylag legjobban szokták fizetni. Terményei értékesítése körül egyáltalában alkalma nyilik a gazdának, hogy életrevalóságát kifejthesse – és mert törekvéseinek végczélja nem csupán abban áll, hogy minél több és minél jobb terményeket állítson elı, hanem azok lehetıleg elınyös értékesitése is egyik fıfeladata: ennélfogva kereskedelmi viszonyok szorgos megfigyelése s egyáltalán az üzleti szellem ápolása a mezıgazdának melegen ajánlható. Elég sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy egyébként szorgalmas, törekvı és szakértı mezıgazdák azért, mert vállalatuk kereskedelmi oldalát nem részesitik kellı figyelemben, nem nagy eredményt tudnak felmutatni, míg ellenben oly egyének, kik a mezıgazdasági termelés terén még csak kezdık, – és mindamellett, hogy szakértelemmel párositott tapasztalásban hiányt szenvednek, azért mert élénk üzleti szellemök van, ténykedésök után nagy sikert érnek el. A gabona s egyéb szemes termények tisztitására, választására és osztályozására használt gépek. Régi idıben a kicsépelt terményeket a polyvától s egyéb magburok-részektıl akként
tisztitották meg, hogy kedvezı szél felhasználása mellett lapáttal felszórták azokat, minek következtében a mag ezen eljárás ismétlése mellett többé-kevésbbé megtisztult, a többi tisztitást pedig kézi rostával és válogatás útján végezték. A tisztogatás e módját, mely egyszerüsége által tünik ki, a kisgazdák általánosan használják, de a szél bizonytalansága, idıvesztegetı volta miatt és mert sok munkást vesz igénybe, ezeket is arra birta, hogy a jelen század eleje óta és kivált közelebbi idıben nagymértékben javitott tisztítórostákat s a választó- és osztályozógépeket, melyeket a nagyobb termelı semmiképen nem nélkülözhet, használatba vegyék.
Tisztítórosták. A tisztító-, másként szeletırosták lényege abban áll, hogy egy csapószárnyakkal ellátott kerék gyors mozgásba hozatván, ezáltal mesterségesen szelet támasztunk, melynek segélyével a maghoz nem tartozó részeket eltávolítva, a könnyebb szemeket a nehezebbektıl, a hozzá kapcsolt, több különbözı szövetü rostákból álló szerkezettel pedig erıs rázatás közben a kisebb szemeket a nagyobbaktól különítjük el. A gızcséplıgépeken ugyanezen elv szerint mőködik a rostaszerkezet, csakhogy itt a rosták nagy arányokban és habár complikálva, de tökéletesítve vannak elrendezve, mi itt azon nagy erı következtében válik lehetıvé, mely a cséplıgép-szerkezetet hozza mozgásba. Minél tökéletesebben végzi valamely tisztitórosta-szerkezet a neki jutott feladatot, azaz minél jobban tisztítja meg a szemeket a portól, a polyvától, szalmatörektıl, kövecsektıl, földdarabkáktól s egyéb szeméttıl, annál jobbnak mondjuk azt, mi mellett még különösebben annak munkaképessége, egyszerüsége és munkaerı tekintetében való igénytelensége, továbbá tartóssága és mérsékelt ára jön figyelembe. Mint minden gép egyébiránt a rosta kezelése körül is bizonyos fogásokat kell szem elıtt tartanunk; így péld. túlságos sok mag felöntése a garatra vagy a rosta-szövettáblák helytelen elrendezése, lassu hajtás stb. a rosta eldugulását és rendellenes mőködését vonja maga után.
A jelesebb és ismertebb rostaszerkezetek közül fölemlíthetık: az angol eredetü, régi idıtıl fogva hírneves Baker-féle rosta (114. ábra) és számos utánzata és módositása, Clayton és Shuttleworth többféle jegyü, nevezetesen nagyon kedvelt és nagy mértékben elterjedt „5. számu” rostája (115. ábra), – ugyanannak „Cooch” nevü és „C P D” jegyü szerkezete (116. és 117. ábra). Régi jóhirü, egyszerüsége és jutányos ára miatt nálunk, kivált a kisgazdák körében kedvelt Kühne Ede „mosoni rostája”. Ujabban a rosták mellé – mint ezt a 118. ábra mutatja – zsákolókészüléket is alkalmaznak, mi némely esetben elınynyel jár. Választó- és osztályozógépek. Jó szerkezetü szelelırosták a könnyebb és kisebb szemeket részben ugyan elválasztják egymástól, de förendeltetésök tulajdonképen a tisztitás, a gyommagvak kiválasztására s az osztályozásra pedig másnemü gépek vannak használatban. Ilyenek szerkesztését, minı péld. a hohenheimi konkolyválasztó volt, régebben is megkisérelték már, mindazáltal Vachon nyomán haladva, ki az 1845. évben mutatott be elıször hengeres szerkezetü konkolyválasztót, ú. n. trieur-t(triır), kivált a franczia Pernolletnek sikerült ujabban oly gyommag-választó és osztályozógépek összeállitása, melyek minden tekintetben megfelelnek rendeltetésöknek és melyek e miatt kivált az 1873. évtıl fogva rendkivül gyors elterjedést nyertek. A választógépek szerkezete abban áll, hogy kissé menedékesen fekvı, körben forgatható, garattal fölszerelt bádoghengerekben mélyedések, illetve lyukak vannak, melyekben a gömbölyü szemek forgás közben megakadnak s azután rázás következtében kihullnak. A hengerrészletek kicserélése által, melyeken a szükséghez képest kisebb-nagyobb mélyedések vagy lyukak vannak, különféle nagyságu és alaku gyommagvakat lehet kiszedni, illetve ezekkel a gépekkel osztályozhatjuk a szemes terményeket.
Különösen alkalmasak a triırök a konkoly, a vadborsó, a bükköny, a vadrepcze stb. szemei, valamint összekevert búza, árpa és zab, nemkülönben a cséplıgépen összetörött szemek elválasztására. Megjegyzendı, hogy a triır csak tisztitórostán elızetesen jól kitisztitott mag feldolgozására alkalmas s oly gépet birunk benne, melynek segélyével azon helyzetbe jutunk, hogy vetésre nagy fáradság és költség nélkül teljesen gyommentes magot használhatunk. A mag nagyság szerinti osztályozására kivált a Penney-féle osztályozóhenger alkalmas, mely a gız-cséplıgépeken is általános használatban van. A 119. ábra Pernollet osztályozásra is való triırjét, a 120., 121. és 122. ábra másnemü triıröket, a 123. ábra, pedig az állítható Penney-féle osztályozó (szortirozó) hengert tünteti fel. Nagyságukhoz képest a triırök munkaképessége óránkint 40–2000 k/g-ra terjed.
