A KARIKATÚRA
Pécs, 2011. május 3.
Séra László
A konfigurációs viszonyok jelentősége: az arcokat felismerjük rendkívüli torzítás esetben is
Arcfelismerési rendszerünket nem befolyásolja a kép torzítása. Az arcok felismerhetők maradnak a tényleges szélességük 25 %-ra való összenyomása ellenére is. A felismerési teljesítmény ezzel a sorozattal ugyanolyan volt, mint amit az eredeti szélességű arcokkal kaptak. Pawan Sinha et al, 2005 után
Hole et al., 2002
Pontos felismerés: normál (93 %), globális (94%), felső rész (79%), alsó rész (79 %) megnyújtások esetében
A karikatúra egy személy arcjegyeinek eltúlzásával vagy torzításával létrehozott, könnyen azonosítható vizuális hasonmás.
„A művészet a tréfás képeken, amelyeket az olaszok karikatúrának neveznek abból áll, hogy a személy az eltúlzott és bosszantó vonások között megtartja megkülönböztető hasonlatosságát (Hughes, 1712, id. Rhodes).
A fizikai jellegek és az arckifejezés torzítása olyan régi mint a művészet. Történetelőtti időkből ismert; egyiptomi és mezopotámiai civilizációkban már megjelent az eltúlzó ábrázolás.
Pompeji graffiti: egy római politikus (Rufus) karikatúrája (i.e. 79.)
Mitchell, A. G.: Humour in greek vase-painting Revue archéologique, 2004 Kr. e. 5.sz.
Görög maszk kő karikatúrája Athén, Arch. Múzeum
“A festők és a szobrászok nyelvén ez egy olyanfajta portrékészítést jelöl, amely a modell lehető legnagyobb hasonlatosságára törekszik ugyan - legalábbis nagy egészében, de közben tréfából vagy néha gúnyolódásból aránytalanul eltúlozza és túlhangsúlyozza az arcvonások hiányosságait, úgyhogy a portré olyan lesz ugyan, mint a modell maga, de összetevőik megváltoznak” (Filippo Baldinucci, 1681, id.: E.H. Gombrich, 1972: 310).
Richard Nixon népszerűségét a Watergate botrány idején a karikaturisták között orrának, orcáinak (pofacsont) és vastag szemöldökének köszönhette, amelyet aránytalanul megnöveltek.
„Nixon olyan a karikatúrához, mint Merilyne Monroe a szexhez.”
A portrékarikatúra lényege: az egyéni megkülönböztető jegyek eltúlzása, eltúlzott defektusok, humor és szimplifikálás
Esterházy Péter
Faludy György
Antall József
Nixon – Robert Osborn rajza; Grotjahn, 1970 után
Szimplicitás: Gandhi (Ramachandran nyomán)
A művész számára a hasonlóság a fontos, a pszichológia számára pedig a homogenitás probléma megértése.
W. Dickinson rajza (1781 - Henry Williams Busbury után), forrás: J. Sberry
a karikatúra a valódi jellemet, a karaktert leplezi le
Annibale Carracci (1560-1609) Uffizi - Önarkép
Szónoki kérdése: „A karikaturista feladata nem pontosan az mint a klasszikus művészeké? Mindkettő a maradandó valóságot látja a puszta látszat mögött. Mindkettő megpróbálja a Természetet segíteni tervének megvalósításában. Az egyik törekedhet arra, hogy elképzelje és megvalósítsa a pontos formát művében, a másik a deformitást próbálja megragadni, s ezzel leleplezni a személyiség igaz lényegét” (Geipel, 1972 után id. Rhodes).
A korábbi előfordulások ellenére a 16. századig nem volt világos példa a portrékarikatúrára. Az első eredeti karikatúrista Annibale Caracci (1560-1609) volt.
.
Carracci rajzai többféle nézetből ugyanarról a személyről. Melyik a legkomikusabb? Gombrich és Kris, 1940 után
Gian Lorenzo Bernini (1598 -1672) Barokk szobrász, építész, festő
XI. Innocent pápáról készült rajza a korai karikatúrák egyike
Érem a vatikáni könyvtárban wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/08/InnocentXI.jpg/200px-InnocentXI.jpg
A pápáról két ábrázolás maradt
Bernini rajza Scipio Borghese bíborosról – igen jó példája a sikeres portrékarikatúrának
Pier Leone Ghezzi Antonio Vivaldiról
Lajos Fülöp Honor Daumier rajza
Charles Philipon (1800-1862)
A körte
Philipon bezárása után megjelent körte
Azt is kijelenthetjük: " Nevetek, tehát vagyok„ (Jurij Linnik)
Toulouse-Lautrec – önkarikatúra 1899 H. Heine karikatúrája– Olaf Gulbransson, norvég művészről
David Levine
Penelope Cruz
A felismerés fogalma
A tárgyfelismerésnek igen sok tevékenységben van fontos szerepe: élelem keresése, ragadozók elkerülése, tájékozódási pontok használata, emberek megtalálása tömegben, összetett szociális interakciókhoz, stb.
A tárgyfelismerés automatikus, tudatos erőfeszítés nélküli folyamat, de ez nem jelenti, hogy egyszerű lenne. A szemben leképeződő világosságmintát stabil, ismerős, jelentéssel rendelkező reprezentációvá kell átalakítani. A tárgyfelismerés két probléma megoldását jelenti: 1. a tárgy felismerése különböző nézetekből (tárgykonstancia probléma), 2. rendkívül hasonló tárgyak -- mint pl. az arcok –elkülönítése.
John Tenniel rajza az „Alice tükörországban” első kiadásából „Hát éppen ez az én bajom – mondta Dingidungi.” – A te arcod is ugyanolyan, mint akárki másé: két szem, ilyenformán - mutatta a helyeket a levegőben –, középen az orr, alatta a száj! Mindig ugyanaz. De ha például a két szemed az orcádnak ugyanazon az oldalán volna, mondjuk … vagy a szád lenne fölül – az már segítene valamit”. Dingidungi (Humpty-Dumpty) megfigyelése pontos. Az arcfelismerés azért nehéz, mert az alapvető elemek konfigurációja ugyanaz, vagyis homogén. Más tárgyak, madarak, kutyák, autók stb. konfigurációja szintén azonos. Látásunknak meg kell különböztetni a hasonló tárgyakat. A látórendszer hogyan oldja meg ezt a (homogenitás) problémát?
Homogenitás probléma
Hasonlóság megítélése, Maloney et al.- különbségeket kell találni a komponensekben és relációikban.
Ritkán fordul elő velünk, hogy el kelljen döntenünk, hogy árvácskát vagy arcokat látunk . A mindennapokban az egyedi arcokat kell azonosítanunk, és nem egy általános “arc” kategóriába sorolnunk. Ezzel szemben más tárgyak felismerése gyakran flexibilisebb, meg kell ismernünk a kabátunkat, ha valahol elhagytuk, de ha egy bolhapiacon vagyunk, akkor elég azt a tételt tudnunk, hogy egy kabát.
A tárgyfelismeréshez felhasználjuk a tárgyak alapkategóriáit, amelyeknek megvannak a saját megkülönböztető jellegei és fől- vagy alárendelt kategóriái hosszabb hozzáférhetőséggel. Az egyedi arc felismeréséhez hozzá kell férni az „arcok” alapkategória egy alárendelt esetéhez, és olyan körülmények között a kategórián-belüli különbségek (azaz az egyedi arcok variációi) nagyon szorosan körülhatároltak.
Az arcok speciálisak, de csak annyiban, hogy szokásosan egy alárendelt kategóriát dolgozunk fel (az államelnök képe), míg más tárgyakat alapkategória szinten (egy óra).
Sir Francis Galton már 1883-ban felfigyelt arra, hogy az arcok homogén vizuális ingerosztályt képeznek: “Az emberi vonások különbségeit - habár azok többnyire túl parányiak ahhoz, hogy mérhetők legyenek - nagynak tekinthetjük, minthogy azok tesznek képessé, hogy idegenek ezrei közt meg tudjunk különböztetni egy ismert arcot. Ugyanakkor igen sok van belőlük. Egy általános arckifejezés nagyon sok kis részletből tevődik össze, amelyeket olyan gyors egymásutánban nézünk, hogy úgy tűnik, csak egyetlen pillantással észleljük azokat. A szem gyorsan észreveszi, ha közülük bármelyik nem egyezik egy ismert arcra emlékeztető tulajdonságokkal és elidőzik a különbségen. Az összehangoltság kis zavara túlhangsúlyozza a nagyszámú hasonlóságot és általános nem hasonlatosságot mutat.” (Galton , 1883:3, idézi Young , 1998:7)
Nem emlékszem rád, de az arcod nagyon ismerős!
Andrew Young, angol pszichológus éppen ezért véli úgy, hogy az arcfelismerés “valószínűleg az észlelési osztályozás csúcsát” jelenti”, mivel sok ezer közel hasonló inger mindegyikének tulajdonítható egyedi azonosság. Érdekes, hogy Galton az arcfelismerés tanulmányozása szempontjából egy másik fontos kérdést is felvetett, azt, hogy az arcokat „egyetlen pillantással” egésznek kell kezelni (Young, 1998:10)
Az egyedi arcok „az alapkonfiguráció megkülönböztető változatai” Jellegzetességeit egyedi arcjegyek (egy vastag szemöldök) és az arcjegyek közötti téri viszonyok adják (lásd Diamond és Carey, 1986). Elsőrendű reláció: jegyek vagy elkülönült jegyek (arc esetében haj, szemüveg, ráncok) közötti téri relációk (általában tárgyak esetében is az azonosításához vagy legalábbis kategória tagságá megállapításhoz elégségesek). Másodrendű relációs vonás: a részek téri elrendeződése egy adott tárgyosztályra érvényes prototípushoz viszonyítva. A másodlagos relációs jegyek, a közös konfiguráció az arcok és más homogén tárgyosztályok jellemzője. A másodlagos relációs jegyekre való támaszkodást különösen megzavarja az inverzió (a fordított irányú bemutatás) még a szakértők szemében is - a hozzá nem értőkkel ellentétben; érvényes más homogén tárgyakra is (kutyatenyésztők kutya azonosítása, autós klubtagok autó felismerésére).
Sinha (2003) video előadás Mitword.mit.edu/video/ 154/ - cit. Barwinski, 2009
- pupilla/szemközép távolság -száj szélessége - halánték távolsága - áll szélessége - orr-haj távolság - orr-száj távolság - száj-orr távolság - száj-állcsúcs távolság
Rhodes és mtsai (1993) tárgyon belüli téri relációkon túl a homogén ingereknél másféle téri reláció is lehetséges, mivel a tárgyak közös konfigurációt alkotnak, amelyek egymásra helyezhetők vagy átlagolhatók a létrejövő központi tendenciát tartalmazó közös norma eltér más ingerosztályoktól.
A normától való eltérések a portré karikatúrát is jellemezhetik.
Gill Rhodes www.psychology.uwa.edu.au/__dat a/page/77596/gill-rhodes-new.jpg
Sir Francis Galton (1878) összemásolt fényképek
Susan E. Brennan
„A karikatúra az arcvonások grafikus kódolása, ami paradox módon jobban hasonlít az archoz, mint az arc maga… Felerősíti az észlelésben jelentős információt, amíg csökkenti a kevésbé lényeges részleteket. Az eredményül kapott torzítás kielégíti az észlelő mentális modelljét, hogy mi a különös az adott arcon…” (Brennan, 1985: 170)
Kijelölt pontok az összekötő vonalakkal
A vektor-deformálás: %- ban növelve vagy csökkentve az eredeti koordináta jegypont és az átlag közötti különbséget. A valós (v) kép minden pontja összehasonlítódik az átlagarc (A) megfelelő pontjaival. A karikatúra (c) kép (= C (xn,yn) pontjai: a a vektor távolság (dn) kiszámítása két pont között V-arc és A-arc között (v (xn,yn) és A(xn,yn) és a távolság arány (pl. 50 %) hozzáadása = d’n = dn +50/100*dn).
Pl. 50 %-os karikatúra az összes vektor 50 %-os növelését jelenti. Ellentétes (anti-) karikatúra is készíthető csökkentve a különbséget az arcpontok és a megfelelő norma pontjai között. Rhodes ezt a programot használta laboratóriumában. Reagan
Perret
A lényeg: a normától való eltérés; a legjobb norma a felismerhető portréhoz az, ami tartalmazza a populáció központi tendenciáit az átlagarc (a karikaturista számára lelki szemei előtt létezik) Fényképszerű karikatúra: Benson mozaikozás 340 háromszöggel (Phil Benson és David Perrett, 1991).
Brennan interaktív programjával készült karikatúrák
Újabb kutatások alakot és pigmentációt is karikíroznak
átlag
Átlagarc
valós
karikatúra Sinha et al., 2005 után
Ronald Reagan
Akleman, Palmer és Logan, 2000 – fényképszerű karikatúrák
Mo, Lewis és Neumann után
WalterMathau_Sebastian Kruger Gibson et al. módszerével
Morfolás (átalakítás) Marilyn Monroe-ról Margaret Thatcher-re fMRI vizsgálat a fokozatos átmenettel az egyik arcról a másikra változott az aktivált terület (Bruce és Young és mtsai). A vegyítés korai szakaszában ugyanazt a személyt észlelték fizikai változással =inferior occipitalis gyrus aktiváció; felismeréskor = gyrus fusiformis aktiváció; amikor már ismerte a képet és az utolsó is világossá vált = temporális lebeny aktiváció (szemantikus emlékezet és megnevezés)
Rhodes, Brennan és Carey, 1987 a Brennan-féle karikatúra készítő első felhasználása (Standford U.) vonalrajzok Ötlet az arcok mentálisan reprezentáltak és felismerésük megkülönböztető jegyeik alapján történik, vagyis disztinktív információ torzítási hatás. Az eltúlzott jegyek kevésbé zavarnak, mint a megkülönböztető információ csökkentése (antikarikatúra) megkülönböztetési hipotézis; másik lehetőség szuperportré (= karikatúra) hipotézis: a karikatúra jobban felismerhető, mint az érvényes kép. A ksz-eknek kollégáikat kellett megnevezni 50 % karikatúra, torzítatlan rajz és – 50 % antikarikatúra ingerekből.
Karikatúra-hatás
Photo
Veridical
Caricature
Anti-caricature
Rhodes, Brennan és Carey, 1987
Kollegák arcának azonosítási reakcióidői. A karikatúrákat kétszer olyan gyorsan azonosították, mint a valós rajzokat, amit kétszer olyan gyorsan azonosítottak, mint az antikarikatúrákat .
Sarah V. Stevenage, 1995 – karikatúra hatás nem számítógépes, művészi karikatúra esetében is van. Összehasonlított fényképeket, híres emberekről készült karikatúrákkal, rajzokkal végzett vizsgálat. A karikatúrák megnevezése gyorsabb volt (átlag 865 ms), mint torzítatlan rajzok esetében.
2. kísérlet
Stevenage, 1995 – 3. kísérlet A karikatúrák új arcok megtanuláshoz is hatékony eszközök?
Tanulási ütem Átlagos próbák kritériumig SD
Vonalrajz 10,6 3,5
Karikatúra 5,1 1,3
Ksz-ek neveket tanultak 12 archoz Gyorsabban tanulták meg a neveket a karikatúrákhoz, mint a reális, torzítatlan rajzokhoz.
Stevenage, 1995b –valós és karikatúra anyagok Stevenage 6-, 7- és 8 éves (N: 20 fő/csop) gyerekeknél páros asszociációs tanulás. A gyerekek szintén karikatúra fölényt mutattak ismeretlen arcokhoz való nevek tanulásában (köv. ábra).
Stevenage, 1995b – tanulási eredmények
További adatok tanuláshoz…
Googh, Reinhard és Gooch, 2002 – tanulási idő rajz
Karikatúra szuperportré. Gooch, disszert., 2003
12 arc + 12 név; tanulási idő sorrend: rajz, karikatúra, fénykép
A karikatúra fölény Azonosítás és bemutatási idő; 48 ksz.; 16 híres arc; bemutatás szekvencia: 500 ms maszkoló inger, 33 vagy 100 msec célarc, maszk 500 ms; lista a híres emberekről válasz Arnold Schwarzenegger arcváltozatai Rowland és Perett módszerével készültek: (a) átlagarc (b) antikarikatúra, (c) valódi arc és (d) karikatúra. Az egyetemisták a karikatúrát gyorsabban ismerték fel, mint a valódi fényképet, amit viszont gyorsabban, mint az antikarikatúrát (Lee, Byatt és Rhodes, 2000 nyomán).
Lee, Byatt és Rhodes, 2000
Azonosítási pontosság (leggyengébb: antikarikatúra, legpontosabb: karikatúra azonosítás; a valós és a karikatúra között azonban nincs szign. különbség)
Megkülönböztetési ítélet a kép típusától függően (skála: 1 egyáltalán nem-, 7 - nagyon különböző). A karikatúra mindkét másik változattól különbözik; antikarikatúra és valós arc között nincs különbség (további elemzést lásd később).
Blanz és Vetter (1999) karikatúra készítő programjával készült háromdimenziós karikatúra, amely mind az arcfelszín, mind az alak módosítását tartalmazza. Újabban színes változatait alkalmazzák elterjedten. Alice O‟Tooole és mtsai, 1997 – Általában a 3 D-s karikatúrák felismerése pontosabb. Azt is megfigyelték, hogy az eltúlzás életkori változást okozott: az antikarikatúrát fiatalabbnak észlelték, mint a valós arcot és a valós arcot fiatalabbnak, mint a karikatúra arcot .
Rodriguez és mtsai (2009) fordított-karikatúra hatás Feltételek: 3 D-s arcok, régi/új felismerési helyzet; a karikatúra és a valódi arc helyének változtatása a tanulási és tesztfeltétel között. „A három fordított-karikatúra vizsgálat alátámasztotta azt a feltevést, hogy éppenséggel még a nagyon rövid idejű megismertetés is szemből nézetből bemutatott karikatúrákkal nagyobb mértékű felismeréshez vezet azok nem eltúlzott megfelelőinél, mint ugyanazon arcoknak igazi változataival történő előzetes megismertetés” (738. o.). Rodriguez és Gutterez-Osune (2011) vizsgálják tovább a problémát, van-e fordított-karikatúra hatás (a megismertetésének a rákövetkező valós felismerést javító hatása) a valós rekonstrukciójára.
Madárkarikatúrák (Rhodes és McLoad, 1990 - ábráinak forrása: Halberstadt és Rhodes, 2003; átrajzolt). A 0 % - igazi körvonal; + 50 % karikatúra változtatás a vonások eltúlzásával, - 50 % - antikarikatúra. Az énkesmadár karikatúrákat az ornitológusok és lelkes madárfigyelő amatőrök gyorsabban ismerték fel, mint a torzítatlan rajzokat. Nem szakértők, heterogénebb mintával (pelikán, kacsa, liba stb.) nem mutattak karikatúra-hatást.
Itiel Dror és mtsai repülőgép típusok (például F18, Míg 29) felülnézetének digitalizált képét és karikatúra-átalakított változatit, nagyon hasonló és nagyon különböző gépek eltúlzott és eredeti, s különböző nézetű (pl. orr felfelé vagy lefelé) sorozatait használták kísérletükben (Dror, Stevenage és Ashworth, 2008). A kísérlet számítógépes tanulási, majd azonosítási szakaszból (a felismerés gyorsaságát mérték) állt. A tesztszakaszban két új orientációban kellett azonosítania a repülőgépeket. A karikatúra-átalakított képek mindkét szakaszban előnyt biztosítottak. Következtetés: tanulás közben a karikatúra segíti a kognitív rendszert az egyedi és megkülönböztető jegyek kiemelésében, a figyelem kritikus információkra való irányításában, de a karikatúra fölény csak komplex feladatban, nehezen megkülönböztethető repülőgépek esetében jelentkezett, s a felismerést akkor élesítette, ha túltanulás is volt. A karikatúra-hatás nem korlátozódik arcingerekre.
A korábbi angol miniszterelnök, Tony Blair karikatúra sorozatra. A terjedelem – 50 %-tól (balra) az eredeti rendőrségi mozaikképen át (középen) az 50 %-os pozitív karikatúráig terjed (jobb szélen). Egy ilyen, 21 ilyen képből álló sorozat (a fentiek, plusz közbülső állapotok) animációja 40 %-ról 80 %-ra növelte az azonosítást. (Forrás: Frowd, Bruce és Hancock, 2008).
Az arc-tér egy többdimenziós pszichológiai tér, amelynek dimenzióit “az arcok kódolásra használt fiziognómia vonásai” (Valentine, 2001: 166) adják, és ebben a térben elhelyezkedő pontok képviselik az egyedi arcokat az arcfeldolgozás egyik legbefolyásosabb modellje. Az arcok minden dimenzióban normális eloszlást képeznek, a tipikus arcok a tér sűrűbb részében helyezkednek el, az átlaghoz (középponthoz) közel, s éppen ez teszi azokat nehezen megkülönböztethetővé. Két modell különbségük alapja az arc prototípusnak tulajdonított szerepében van az arcok emlékezeti kódolásában. Prototípus egy személy vagy tárgy legteljesebb vagy ideális reprezentációs formája a hosszú távú emlékezetben.
Az arcfelismerés pszichológiai tere, az arc-tér ( Valentine, 1991)
.
Példányalapú modell
Vektor-alapú modell
(a) Normaalapú modell az arcokkal való tapasztalatokból egy általános prototípust vagy normát vonatkoztatunk el és az egyedi arcokat az arc-tér középpontjában elhelyezkedő prototípushoz, vagy átlagarchoz viszonyítva kódoljuk. Az egyedi arcot egy vektor írja le ebben a térben, és a hasonlóságot a vektor képviseletek hasonlósága (a központtól és egymáshoz viszonyítottan) adja meg. (b) Példányalapú modell nem feltételez normát; az arcoknak az arctérben egymáshoz viszonyított helyzetének és a közöttük lévő távolságnak van szerepe a hasonlóság meghatározásában. A normaalapú kódolás feltevést idegélettani eredmények is alátámasztják, amelyek arra utalnak, hogy az inferotemporális kéreg arcfelismerő idegsejtjei erősebben válaszolnak a karikatúra arcokra, mint ugyanazoknak az arcoknak a valódi bemutatására (Giese és Leopold, 2005; Leopold, Bondar és Giese, 2006).
teherautómmal és elértünk Susan Carey és mtsai > az (1994) > útkereszteződéshez. újfajta torzítást alkalmaztak, ún. . . . . . > Megint belevág az ügyvéd: laterális karikatúrát a vektor > - Tisztelt bíróság én úgy A veszem észre, felismeréshez a vektor reprezentáció irányára hogy Józsi > bácsi nem akarja merőlegesen és úgy találták, hogy iránya inkább hozzájárul, > beismerni amit mint a C és V távolsága. nehezebb volt felismerni, mint az > a helyszínelő rendőrnek mondott és antikarikatúrákat >vagy a nagy kártérítést akar most csak > kikövetelni testi karikatúrákat. Érvelésük szerint a > sérülésért ami nem is történt meg. norma-alapú kódolás azt implikálja, > A bíró már kíváncsi volt a történetre és hogy az arc-vektor iránya mondta > Józsi bácsinak, hogy fontosabb, mint az abszolút > csak távolság a valós arctól, vagyis nem > folytassa a beszédjét. értelmezhetők a példány-alapú > - Hát ugye a kereszteződésnél nekem modell keretébenvolt önmagával a > elsőbbségem, a Coca Cola torzítás mértékével, illetve a > teherautó példányok sűrűségével az inger > meg csak áthajtott a stop táblán és nekünksem jött. A nagy körül. A karikatúra> jól fölény > ütközés kezelhető egyszerűen csak megkülönböztetési hatásnak. > következtében
Carey et al., 1994 által felhasznált képek Oliver North-ról: a) torzítatlan 0 %; b) 50 %-os laterális karikatúra; c) – 50 %-os antikarikatúra; d) 50 %-os karikatúra
Vonatkoztatási arc
Ferde karikatúra Norma Antikarikatúra
Valós arc
Karikatúra
Laterális karikatúra
Egy további lényeges szempont: a karikatúrák néha hasonlóbbak, mint a valóságos ábrázolások, vagyis „szuperhűségesek”. Carracci „egy jó karikatúra, mint minden más művészi alkotás, igazabb az élethez, mint a valóság önmaga” (id. Rhodes, Geipel, 1972: 56 után), mivel a személy valódi természetét leplezi le. Sokkal érdekesebb, izgalmasabb kérdés az a lehetőség, hogy a karikatúra tartalmazza a személy valós megjelenését. Tóth Ervin “A valóság mindennél több, a karikatúra pedig több mint a valóság. Túlzott valóság, ahol a lényeg már eluralkodik, ezért lesz a kép aránytalan, torz. Olyan valóság, ahol a jó és a rossz elosztódása nem arányos. Ahol a groteszk, a természettől eltérő, vagy a szokatlan, a hangsúlyos.” (1943: 59. o.). A rajzoló a jellegzetességek felnagyításával “a legerősebb kificamítás ellenére is megőrizte a hasonlóságot…” (uo. 60. o.). A karikatúra kulcsa tehát a túlzás, nem a torzítás.
A karikatúrák „szupernormális” ingerek Tinbergen (1951); Baerends (1982) Az eltúlzott ingerek preferenciája a felismerési rendszerek alapvető tulajdonsága lehet, s ez nemcsak a rendkívüli nemi díszítmények iránti vonzódást jelenti egyes madaraknál, mint a páva, a dürrögő fajdkakas vagy az új-guineai paradicsommadár esetében, hanem általánosabb dolog. Szuperoptimális inger például a Barbi baba, a „szuperbébi” arcok reklámfogása, Pamela Anderson fényképe, Hercules szobra (Lysippos eredeti szobra után Nápolyban), a karikatúrák eltúlzott mosolya, heteroszexuális férfiak számára a nők csípőmozgása járás közben, az arcfestés, az öltözési stílus.
Természetes karikatúrák
Ha a tollazatom nem találod elég lenyűgözőnek, akkor szeretném veled közölni, hogy saját Porsche-m van.
S. I. 100 éve
Supernormal stimulus
„A „szupernomrális‟ kulcsinger jelenségének igazi jelentősége ma még nem tisztázott, de közelebbi vizsgálata megérné a fáradságot” (Tinbergen, 1951/1976: 68). Részletes vizsgálat Bearends (1982)
Josephin Baker (Paolo Garetto műve)
Hiperstimulus
Costa M, Corazza L, 2006, "Aesthetic phenomena as supernormal stimuli: The case of eye, lip, and lower-face size and roundness in artistic portraits" Perception 35(2) 229 – 246. 3 vizsgálat:
1. vizsgálat: 289 arcfénykép és 776 művészi portré összehasonlítása antropometriai mérésel; szem, ajak kerekség, szem magasság és ajak magasság művészi portrékon szignifikánsan megnövelt; ajak szélesség és alsó arc kerekség viszont kevésbé hangsúlyos, mint a fényképeken.
2. kísérlet: 42 művészeti akadémiai hallgató készített önarcképet tükörből és emlékezetből. A méreteket összehasonlították a fényképek arányaival. Eredmény: mindkét művészi rajzban a szem és ajak nagyság és kerekség nagyobb a művészi önarcképeken, amíg az alsó arc kereksége csökkent és v-irányban változott.
Példa:
3. kísérlet: 53 ksz. keskenyített (balra) vagy szélesített (jobbra) színes arcfényképeket (középen) addig, amíg legesztétikusabbnak nem találták (az ábrán %-os változtatás). 24 fényképet alkalmaztak. Eredmény: az arc keskenyítésének átlagos 5,26 %-os értéke az alsó arc kevésbé kerekségének preferenciájára utal.
Következtetés a három kísérlet alapján: „A szem, az ajak kerekségének és relatív nagyságának eltúlzása, és az alsó arc kerekségének csökkentése a művészi portrékon szupernormális ingerek létrehozására való próbálkozásként értelmezhető, amely a megfigyelőből esztétikai válasz kiváltására hajlamosít” (Costa és Corazza, 2006: 243).
Christof Koch idegtudós (2002) Francis Crick volt mtsa
John Staddon (1975) a szelekciós nyomásra kialakult szupernormalitás preferencia - és így a karikatúra-hatás analóg a megkülönböztetési tanulás „csúcseltolódás” (peak shift) jelenségével. Amikor bármely ingert vagy kategóriát kell megkülönböztetni, a túlzó példányok hangsúlyosabb választ eredményeznek a tanulás során, mint a megtanult esetek. A válasz eltolódik távolabbra attól az ingertől, amit nem válaszként gyakoroltak. Feltételezhetően, ennek a választ kiváltó ingernek vagy jegynek a növelése úgy jött léte az evolúció során, hogy növelje a kritikus ingerre adott választ (előny: kevésbé lehet összekeverni). Többféle ingertartományban demonstrálták, hullámhossz , nagyság, vonalak szöge, hangfrekvencia, intenzitás, súly, számosság, stb extrém ingerek preferenciájára utal. Többdimenziós ingerekre is érvényes, mint az arcok fontos a karikatúra hatalmának megértéséhez (Rhodes).
A diszkrimináció (= megkülönböztető tanulás) különböző válaszok produkciója a pozitív, megerősített (S+) és a negatív, meg nem erősített (S-) ingerre. Gyakoroltatás, hogy a ksz. az egyik ingerre válaszoljon és egy másik ingerre ne. A kezdő csak a vöröset és a fehéret tanulja meg megkülönböztetni. A szakértő gyakorlással (perceptuális tanulás) a vörösök között is különbséget tud tenni ( Pinot Noir vs Merlot).
Hanson kísérletében a legerősebb választ nem a pozitív inger (S+ 550 nm zöld) váltotta ki, hanem a válasz a pozitív és a negatív ingerekre való emlékezés következtében eltolódott egy másik inger (a szintén zöld 540 nm) irányába; a válaszcsúcs távolabb volt a nem megerősített (S- 590 nm sárga) ingertől, mint a jutalmazott ingertől. Másik példa: egy patkány, amely megerősítést (élelmet) kap, hogy megtanuljon megkülönböztetni egy téglalapot egy négyzettől (3:2 nézetarány), megnyújtott dimenziójú (hosszabb és keskenyebb) négyzetre (4:1 arány) erőteljesebb választ fog adni.
A karikatúra mint esztétikai elv Ramachandran és Hirstein (1999) univerzális elveket fogalmaztak meg a művészet észleléséről és élvezetéről: (1) Peak shift - csúcseltolódás (2) csoportosítás (3) kontraszt (4) izoláció (5) észlelési problémamegoldás Vilayanur, S. Ramachandran (6) szimmetria (7) eredeti nézőpont (8) ismétlés, ritmus és rend „…. az emberi művészek próba(9) egyensúly szerencsén, intuíción, (10) metafora zsenialitásukon keresztül felfedezték észlelési nyelvtanunk figurális primitívjeit” (R. rádió riport)
A karikatúra-hatás a felismerő rendszer általános tulajdonsága!!!
A művészet több mint leképezés vagy egyszerű valóságábrázolás, amit egy kamera nyújt: a művészet a valóság megfontolt meghaladása, eltúlzása vagy torzítása. Nemcsak megragadja valaminek a lényegét, hanem fel is erősíti azt.
A csúcseltolódásnak nevezett pszichológiai jelenség, pl. egy vázlat egy nőről, hangsúlyossá teszi a női vonásokat. Más példa Boucher, Van Gogh, Monet – képei -- “karikatúra a „színtérben‟ alaki tér helyett”. „Még az absztrakt művészet is alkalmaz „szupernormális‟ ingereket, hogy az agyi forma területeket erőteljesebben ingerelje, mint a természetes ingerek.“ A 12. sz.-i bronzszobor Parvati istennőről, hangsúlyozva a csípőt és a mellett, a női alak karikatúrája. Az észlelési karikatúra folyamat az egész művészet kulcselve. R. (riport) „A női szenzualitás kivonata? A művész úgy érte el, hogy eltért az átlagos női formától. És ekkor rájövünk: „Istenem, anatómiailag nem pontos”, Oh, micsoda szexi istennő”! De még kiegészül a báj, szabadság benyomásával - valami a „testi térben” utal erre. Eljutunk ahhoz, hogy ez csodálatos!”
„Karikatúra a „színtérben‟ alaki tér helyett”
Miro
Pablo Picasso, The Dream
Vincent Van Gogh, Váza tizenkétvirággal
A csúcseltolódás tesztelése Inferotemporal cortex (object recognition)
• Karikatúra és fénykép összehasonlítása • GBR mérés • Limbikus rendszer aktivációja
Amygdala (emotional significance)
Hypothalamus
Autonomic nervous system (fight, flee, mate)
Skin conductance response
Cheyne (kézirat_2003) Az állatok megkülönböztető jegyei (szarv, aggancs) és nyaki –háti testvonal a bölénynél és mammutnál gyakran eltúlzott. Néha az eltúlzott jegyek komplex viszonyokat mutatnak. Bölények és lovak rajzainak elemzése jelentős eltúlzás van a két állat rajza közötti nagyságarányában (nagyobb) szemben az utódok fényképének arányával és hasonlóképpen a testi arányokban.
Cheyne, Meschino és Smilek (2009) Caricature and contrast in the Upper Palaeolithic: Morphometric evidence from cave art. Perception 38(1) 100 – 108 Absztraktból:
„a karikatúra formák rendszeres eltérése a valóságostól megegyezik a fokozatos tipikusság és a kontraszt elveinek az osztályozásban” Figure 1. [In colour online, see http://dx.doi.org/10.1068/p6079] (a) Przewalski horse (winter aspect); (b) cave graphic image of horse (Niaux . 14 000 BP); (c) Przewalski horse (summer aspect); (d) cave graphic image of horse (Lascaux . 17 000 BP). (Images from Aujoulat 2004; Leroi-Gourhan 1967.)