1891.
II. É v f o l y a m . MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek : Egész évre
frt i o . —
Félévre
»
5.—
Negyedévre
»
2.50
.
A HET
TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. SZERKESZTI
Egyes szám ára 20 kr.
-^0
K I S S
J Ó Z S E F .
42. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII. ker., József-körut 44. sz. Hirdetések
felvétele ugyanott. Kéziratok
nemadatnakvissza.
Budapest, október 18.
de a melynek a helyét még se lehet üresen hagyni. Mert a Gellért-hegyet csak nem hagyhatjuk kopaszon ? K r ó n i k a . Hová lenne akkor városunkból a pittoresque vonás ? — október 15-én. Vannak ugyan vitális érdekeink is s ezekkel nem Nekropolis a Gellért-hegyen. törődünk ilyen aggodalmasan. Vannak nagy szükségleA hadi kincstár, élczlapjaink és az ellenzéki beszé- teink, de ezekre gondolni is szomorú, már pedig busuldek szerint, egy embertelen Moloch, mely csak arra jon a ló, annak elég nagy a feje. Mit csináljunk a vízvaló, hogy legyen, a ki feneketlen gyomrába temesse vezetékkel ? — - ezen a kérdésen ugyan senki se töri a a mi verejtékes, keserves millióinkat. Ennek a Moloch- fejét. Minek is ? Jobb nem gondolni rá, ugy megfájul nak azonban, ug.y látszik, szive is van. Legalább, a mint a fejünk ettől a kérdéstől. Vannak azonban kedves, önök bizonyára emlékeznek, egy nagylelküségi rohamá- szentimentális kérdések, a melyek mindenkit passzionálban elhatározta, hogy viszonzásul ama készségért, mely- nak: »Kire marad a kis ködmen?« — »Mittevők legyünk lyel. eszeveszettül sietünk minden követelését megsza- a Gellért-hegygyel, hogy ha kopaszon marad.* vazni, nagyszerű ajándékkal lepi meg a fővárost. És igéÉs se vége, se hossza a tervelgetéseknek. Tervekretét nem is szítta vissza. Megajándékozta a mi Buda- ben kifogyhatatlanok vagyunk. Magyarország koronkéntpestünket egy csókolni való csecsebecsével: a gellért- szegény volt az ég áldásaiban, ma is szegény iparczikhegyi czitadellával. Persze, ennek a czitadellának csak kekben, örökké szegény lesz drámai énekesnőkben, de akkór van ránk nézve értéke, hogy ha nincsen; a med- poétákban és ötletekben sohase volt szegény. dig megvan, ugy vagyunk vele, mint az az ember, a ki Az első ötlet az volt, hogy a czitadella helyére az állatkerti sorsjátékon megnyeri a leopárdot. Az aján- csillagvizsgálót kell épiteni. A csillagok már úgyis megdékkal tehát nem lehet büszkélkednünk; ellenkezőleg, ha vannak hozzá. Sőt megvan Konkoly Thege Miklós is, ' hasznát akarjuk venni, meg kell semmisítenünk. Hanem a ki O-Gyalláról nem láthatja csak a komáromi eget. azért az ajándék csak ajándék marad. Ha a vFliegende Hadd lásson már egyszer más eget is. Ne kedvezzen Blatter*-beli apa igy szól a fiához: »Móricz, te az egész mindig az ó-gyallai illetőségű Siriusoknak. A terv tetesztendőben jól viselted magad; én hát most, a születés- szett. Ámbátor ennek az ötletnek legnagyobb erőssége napodra, szerzek neked egy meglepetést. Ma nem fogsz az, hogy ha nincs is elegendő ok rá, miért legyen ott az iskolába menni« — hát ez ajándék. És ajándék az éppen csillagvizsgáló, méltán kérdezhetni azt is, hogy: is, ha a hadi kincstár igy szól a fővároshoz: »Kedves miért ne legyen ott akár csillagvizsgáló ? Budapest, te egy idő óta nagyon jól viseled magadat; A második, sokkal tetszetősebb és populárisabb hogy megháláljam a szívességedet — nem foglak fenye- ötlet az volt, hogy a Gellért- tetején voltaképpen egy getni.* Ajándék, már pedig ajándék-csikónak nem illik nagyszerű korcsmát kellene inaugurálni. Mivel hogy lenn a fogát nézegetni. a városban nincsen elég, hadd legyen legalább a hegyen. Nem is nézegettük. És nagy lelkesedésbe estünk, Mások, kevésbé éhesek és szomjasak, arra gonhogy ime, kaptunk egy ajándékot, a mi ugyan nem jó doltak, hogy legjobb volna a czitadella helyére Pantheont semmire, de jó, hogy most már a miénk, nem másé, épiteni, melyben a nemzet kitűnőségeinek szobrai és képs tehetünk vele, a mit akarunk. másai foglalnának helyet. A nagy embereknek ugyanis Természetesen, nem akarhatunk vei: egyebet, mint annyira bővében vagyunk, hogy egy idő óta szűk lett hogy eltöröljük a föld színéről. Szép kis csecsebecse, de nekik a város; s mivel illő, hogy a régiek helyet csinálkissé kényelmetlen ott, ahol van. E felől nincsen véle- janak az ujaknak, ergo, a régieket ki kell telepiteni a ménykülönbség. De igenis ván arról, hogy ha a Gellér- hegyre. ten nem lesz czitadella, mi legyen hát ott tulajdonPár nap óta van egy negyedik terv is. Ez az uj képpen ? Mit tegyünk a helyére ? terv Pulszky Károlytól való, a ki még Vadnai szerint is S azóta, a mióta hozzá jutottunk az elpusztítani van olyan okos ember, hogy érdemes a szavát megvaló ajándékhoz, folyvást azon törjük a fejünket, hogy fontolni. mivel pótoljuk hát fővárosunknak ezt a szomorú emlékű Pulszky Károly a Gellértet temetővé akarja tenni. diszét, a melyről lemondani ugyan szívesen lemondunk, Nagy díszű temetkező helylyé. Azt mondja, a főváros
666. a kerepesi-uti nekropolist kiszorítja a helyéből; s idővel a Deák- és Batthyány-mauzoleumokat sem hagyja meg a mai helyükön. E két mauzoleumot tehát másfelé kell helyezni, amint Pisában szétszedtek s más pontra vittek egy templomot. A két mauzoleumot Pulszky Károly a Gellérthegy ormára tervezi s ugy gondolja, hogy körülöttük viruló ligetek közt, egy igazi nekropolist kellene létrehozni. Az oda temetkezést nem kellene a közpályán szerzett érdemek feltételéhez kötni, hanem csak az emléküket örökitő mű artisztikus becséhez. Főépületül pedig egy templom állna ott, a temetési szertartások czéljaira, olyan templom, a minő Jeruzsálemben a Megváltó sirja fölött épült egyház, a hol egy tető alatt vannak á különféle felekezetek különböző templomai. Hát ez a terv szép, s méltó egy poétikus, és a művésziért rajongó lélekhez. De szebb igy a papiroson, mint volna a valóságban. A közös templomról nem is beszélve. A Gellérthegyről már ledobtak egy papot, de ha ez a közös templom felépülne, minden héten ledobnának egyet — a többiek. Olyan irgalmatlan gyorsasággal dobálnák le egymást, hogy utoljára nem maradna odafenn egy se, a ki a többieket eltemesse. De maga a Nekropolis eszméje se szerencsés. Mert elszomoritaná a várost. Nemcsak az idegen szemében, aki a hajón érkezve, legelőször is egy melancholikus képet pillantana meg, s legfeljebb arról győződnék meg, hogy megbecsüljük a halottjainkat, ha már az élőket nem becsüljük meg. De elszomoritaná a várost a mi szemünkben is; akik pedig tudnók, hogy belőlünk a legjobb rész oda fenn van. Elszomoritaná ugyanis azért, mert ha mindnyájunknak tudatában él is, hogy nincsen egyenlőség még a halálban sem, ezt az igazságot mindig, folyton-folyvást a szemünk előtt látni, nagyon is lehangoló volna. Vannak gondolatok, melyekbe beletörődünk, de csak azon az áron, ha legalább perczekre elfelejthetjük. És ilyen az a tudat, hogy a halottak iránti kegyeletünk nem függ csupán a szeretetünktől, hanem attól is, hogy mennyi a pénzünk. (Mert az artisztikus becsű emlékek sok pénzbe kerülnek.) A Nekropolis örökös látása lehangoló volna azokra, a kik közönbös, idegen nép közepette járva, mindjárt szeretteik sírjára látnának, és még lehangolóbb hatással amazokra, a kik egész nemzetségükkel számkivetve vannak onnan. De egy előnye volna annak is, ha e terv létesülne. Oda fenn végre békében nyugodnának nagyjaink. A diákok nem járnának fel a hegyre, megháborgatni őket éretlen beszédeikkel. Nestor,
Ó h a gazdagok gyöngélkedése ! Gyönyörteljes az, mint a borzongás
a
kandallá tűznél,
mint
mint a vágy a teljesülés percze
pattogd
előtt.
a
szomj a csergő patak Kisfaludy
mellett, Atala.
*
Életünket
ngy
építjük
mint
egy
fellegvárat,
és
a
halál
ugy
elfújja, mint a kártyaház.at. Edmond
Thiaitdicrc.
Szabolcska Mihály költeményeiből. I.
BÚCSÚZÁS.
Haza
is úgy
Meg
el sem is
vágyom,
Hejh,
menni..
ha- az a
Onnan
fölleg
ide
szokna,
Gyönyörű
szemedbe
S ráborulna
néha,
Én édes
virágom,
Ha
innen,
Belet ekintg etni, —
Mindig
veled
Édes anyám
árnya
Édes anyám Mikor —
...
szivedre virágot:
En édes
szerelmem,
De el is
áldanám,
ága,
Rozmaring
a
Rozmaring
nem.lát
Szomorúfűz
ablakodra!
S tűznél
szíve,
engem
házatokra,
A te
lenni.
házán
Sötét fölleg
elmegyek
A ti
A
szomorúságod,
—
virága.
Minden
sóhajtásod!
II. ÉDES JÓ A N Y Á M N A K . . .
Édes jó
anyámnak
Bíznám
a
szivemre,
A neve
napjára,
Bíznám
a
lelkemre,
Belefogok
százszor
A
levél-irásba.
Mit
irjak?
Hogy
•Engemet Engem
Sem arra,
mit
mikor
De szót nem
irjak?
lásson
abba'.
Mintha
hajolva
A fehér
levetnek,
Köszöntő
szó helyett
A könyem
hajolnék,
Mintha
őt
Mintha
otthon
S ím,
ered
meg.
az ő fehér
Kezére
Lassan
erre.
Es fölé
olvassa:
érezzen,
találok,
sem
mire
ölelném,
a
tele
volnék! papirt sírtam:
Azon
veszem
Hogy
a mit
észre,
Mind,
de mind
akartam, megírtam!
Egy szürke theória. —
Vázlat.
Irta: M U N K Á C S Y
— KÁLMÁN.
Az ódon Árpád-korabeli templomban hét órára harangoztak. A szellőtől felkapott dallamos »á«-hangok a falevelek- és porszemekkel együtt rezegtek a tiszta tavaszi levegőben A lassan alászálló szürkület, mintha hamuval hintette' volna be a hosszú, egyenes házsorokat. Mindenki hazafelé sietett. Gábor bácsi is épen most lépett be a Fehér-ház kapuján a fiatal Vass Antal orvos társaságában, a ki alig egy hónapja telepedett meg Tóváron. A fiatal ember csodálkozva látszott feltekinteni az alacsony épületre, a mely oly elhagyottan és gondozatlanul állott a szomszédos uj, fehérfalú házak között, mintha a Csipkerózsa százados álma nehezedett volna reá. A lehámlott vakolat mezítelenül hagyta a fal salétromtól kivert szétmálló köveit. A sűrű mohától nem látszott \
667. a zsindelytető s az egyik kémény félig ledőlve nehezedett reá. A kapu feletti kőczímer nagy koronájából csiripelve rebbentek fel a fészkükből kizavart verébszülők. Amint a buja, soha nem nyesett repkényindák mindenfelé összekuszták a bomladozó épületet, ugy nézett az ki, mint egy elvirult, megviselt aggszűz, a ki kaczéran felcziczomázza magát. Gábor bácsi megérintette kezével a doktort. — Csak beljebb, beljebb öcsém! Ne bámuld meg ennyire ezt a bomladozó bagolyvárat! Mit csodálkozol az állapotján! Tiz év óta nem nyúlt kőműves, ács hozzá, de nem is fog az én életemben. Úgyis elpusztul ezen a. házon, ebben a házban minden Mogorván, összeránczolt homlokkal kalauzolta vendégét előre. A ház belsejébe a kapu alól nyílt az ajtó. Itt az első szobában megállapodtak. Gábor bácsi feltette kopott török sipkáját s valami 48-as nótát dudorászva sétálgatott fel s alá. A vendég leült s körültekintett a tágas, gömbölyű, bolthajtásos szobában, a mely ugy hatott reá, mint egy megmerevült, óriási, lomha ásítás. A z ólomkarikás ablakokat megpirositotta a kályha elhaló tüzének fénye. Fekete pontok szökdöstek Deák bácsi jóságos arczán, Petőfi kivont kardján, az olasz pásztorleányka kaczér zubbonykáján. A szobában kevés bútor volt, de mind keményfa és terjedelmes. Penészes, nedves szag' áradt ki a szürkén meszelt falakból. Gábor bácsi még mindég dudorászott és ide-oda tipegett. Lassú, kevés beszédű, örökösen otthon ülő öreg ur volt, • a ház néhai tulajdonosának bátyja, a kinek halála után, mint gyermekei gyámja, ide költözött. Afféle magyar Oblomow, a Pathó Pálok fajából. Nem törődött semmivel sem könyvein és méhein kivül. "Ezekről legalább tudom, miért csípnek meg, az életüket védik — s azt is tudom, hogy mivel gyógyíthatom meg a sebet. Nem ugy, mint az emberek« — szokta gyakorta mondani. Valamelyik szekrényből előkerített egy üveg bort és két pohárkát,
m e l y e k e t az asztal viaszos v á s z o n teri-
tőjére tett le. Töltött a poharakba s Vass felé nyújtotta az egyiket. — Szervusz öcsém! — majd minden átmenet nélkül hozzá tette. — Házasodjál meg minél előbb, ha boldogulni akarsz közöttünk. A nőtlen orvosban nem nagyon biznak a mi famíliáink. Vass ivott és mosolyogva válaszolt: — Már ezt az egyet nem teszem meg, édes bátyámuram, sem most, sem későbben s egyáltalán nem tudom felfogni, hogyan nősülhet meg egy orvos, már t. i. szerelemből. A szerelem csupa illúzióból áll s a mi mesterségünk ezt a rózsaszínű . fátyolt kegyetlenül letépi róla. Hiszen ha megpillantok egy csinos nőt, tetszik az nekem is, mint a gyermeknek az aranyos, bár üres dióhéj. De hát a szerelem nem terem meg pillanatok alatt. Ha pedig többször összejövök egy nővel, lehámlik képzeletemben róla a külső máz, a mindent takaró diskrét bőr s ott látom a véres, alaktalan hustömeget, akárcsak a bonczasztalon. Addig vagyunk boldogok, mig képzelődünk. Nem tehetek róla, hogy én már nem tudok többé képzelődni. Hogyis tudnék, mikor például annyiszor láttam, hogy az epedőnek , mondott kék szem nem egyéb festenyhiányos kocsonyatartalmu golyónál. Ha előttem Bourbon, római, .soubrette, vagy isten tudja miféle remek orrokról beszélnek, mindég az jut eszembe, hogy nincsen szimmetrikus orr. Figyelje meg, bátyámuram, ferde valamennyi, a milói' Vénuséval együtt. A margarethai arczpirulásnál bizony jobban érdekel a bronzkor, mert arról tudom, hogy csak az arcz véredényeinek pillanatnyi hűdése. V a g y mi okozza az ajkak annyiszor megénekelt pirosságát ? — a nyákhártyán áttörő vörös hus szine. Bizony, mondhatom, hogy az
első csók nem adhat annyi gyönyörűséget, amilyet nekem első nagy operáczióm szerzett. Mousset. érzelmes dalainál inkább foglalkozom Mendelyeff remek Ekabor-elméletével s ha épen realisztikus, érdekes, modern olvasmányt akarok, Bourget, Zola regényei helyett Rokitansky kórboncztanát forgatom. Ha mutatnak nekem egy szépen fejlődött nőt, önkénytelenül arra gondolok, hogy az élet bizony nem egyéb, mint lassú rothadási proczesszus. Flauberttel tartok: »Ha asszonyra nézek, csontvázzal álmodom « Ily körülmények között ugyebár nem fejlődhetik szerelem ? A mi pályánk, a mi mindennapi foglalkozásunk a legbiztosabb óvszer annak ostobaságai ellen. A z t azonban nem tagadom, hogy nekem is örömem van az egészséges, jól kifejlett nőben, mint a kertésznek a hibátlan, ép gyümölcsben s a beteg, nyomorék ép ugy hat reám, mint arra a férges, csenevész. A spártaiak elvét helyeslem, akik a nem életképes gyermekeket elemésztették. Lehet, hogy vesztek vele, de én nem fogok szeretni soha. Mint a képviselő, a ki szívből, meggyőződésből eredő programmbeszédjét tartja, hévvel, kipirulva s élénk taglejtések között beszélt Vass, de Gábor bácsiban ellenzékre talált. Csak rázta a fejét, majd megütközve tette le a poharát s mikor Vass' elhallgatott, komor hangon mondotta: — Szép, szép, édes fiam.... Gondolom Goethében olvastam, hogy minden theória szürke. Nos, a tied nem is szürke már, hanem fekete. Hiányzik belőle a világosság : az igazság. Sokfelé jártál a nagy világban, sokat tanultál s mindég csak a szakmádnak éltél. Olyan vagy, mint a viz, a melyet most telitettek meg mindenféle savakkal. Meg kell nyugodtan várni, mig leülepszik, hogy megtisztuljon. Lesz még idő, talán nincs is meszsze, hogy magad meghazudtolod mindazt, amit ma oly hévvel prédikáltál. Csak meg ne sirasd is még! Vass hitetlenül, szinte bosszúsan rázta a fejét. — Téved, kedves urambátyám. Amit mondtam, nem a könyvekből merítettem, hanem legbensőbb meggyőződésem diktálta, a melyben meg nem ingathat többé semmi. Alap ez, a melyen egész életem épül. Hiszen nem szokás az ilyen elvekkel dicsekedni, mert ugyancsak nem hálásak; nem is szólottam még senkinek felőlük önön kivül. Higyje meg, hogy egészen boldog vagyok e meggyőződésben s az is fogok maradni — Éva nélkül is. Hirtelen léghuzam támadt s a szomszéd szobából zaj hallatszott. A félig betett üvegajtó mellett, mint valami szellem, nesztelenül egy alak surrant el. Mindketten -elhallgattak s Gábor bácsi ijedt arczczal ugrott fel székéről. — Ki volt ott ? . . . Ki az! — kérdezte egészen megrémülve. — Csak nem Anna ? . . . Ha meghallotta a te badar beszédedet 1... Vass csodálkozva emelte az öreg úrra tekintetét: - Miért, bátyám ? De a feleletre nem maradt idő. A z ajtó megnyílt s a küszöbön egy karcsú, poétikus leányalak jelent meg, a milyeneket csak Flameng ecsetje tud a vászonra lehelni. A szoba félhomályán diadalmasan átragyogott szemének élénk csillogása. A gyönge, törékeny alak szinte lebegve közeledett hozzájuk. Kedves mosolygással tartott Vass felé, a kire ugy hatott e kísértetiesen rideg házban tüneményszerű megjelenése, mintha koromsetét éjszakán egyszerre egy csillagot pillantunk meg. — Igen, mindent hallottam, bácsikám és végetlenül örülök rajta — s kezét nyújtotta a zavartan álló orvosnak. — Éehér Anna vagyok, doktor ur. Nagyon köszönöm szavait. U g y hatottak azok rám, mint a setét
668. odúba zárt rabra az oda tévedt napsugár. A z t hiszem, ezentúl már én sem leszek olyan elhagyatott. Béla zavarát csak növelték az érthetetlen, különös szavak. A leány észrevette ezt s még kedvesebben mosolygott. — Csodálkozik szavaimon, ugyebár? Hiszen igaz, ön még egészen idegen közöttünk. H o g y megérthessen, el kell önnek mondanom egyet-mást. Ismeri a Fehérleányok legendáját ? — Nem, kisasszony! — Elmondom hát önnek, bár nem legenda az, hanem szomorú, nagyon szomorú történet. Hangjának vidám csengése setét timbret vett fel s halk sóhajtással ült az asztal mellé. Újra V a s s felé fordult. — E g y afrikai utazó útleírásában olvastam, hogy a Cap Delgado földén a Rowuma folyó mellett egy benszülött valami nagy kiterjedésű, de egészen elhagyott telepre akadt. Sokáig bolyongott benne, anélkül, hogy egyetlen élő lénynyel találkozott volna, mig végre a falu végén egy nyilt barlangtorok mellett egy kiaszott, nyomorult öreg emberre akadt. Csodálkozva kérdezte tőle, hogy mit keres itt ebben a pusztaságban. A z azután "elmondta, hogy a faluban valami ragályos, gonosz betegség ütött ki, a mely egymásután ölte meg a lakosokat. A n n y i sirt nem volt, a ki megásson. Ebbe az üregbe dobta az apa fiát, testvér a testvérét. E g y r e kevesebben lettek s végre is maga maradt. Most már nem mozdul el innen a közös sir szájától, mert előbb-utóbb őt is elöli a gonosz nyavalya, sőt nincs már, a ki belevetné. Lássa, ennek az utolsó Anzóbinak a sorsa az enyém is! Kissé elhallgatott s nedves szemét megtörülte kendőjével. — Tiz év előtt atyám agyvelőgyulladásba esett, a melyből nem épült fel többé. A n y á m ápolása közben, a jeges borításokat facsargatva, meghűtötte magát. O volt az első, a kit elragadott a pusztitó kór. Három leány maradt utána, én voltam a legidősebb, akkor nyolcz éves. Harmadéve itt hagyott szegény Lizi s tavaly a szép Á g n e s sorvadott el. Möst már csak én vagyok hátra. Összekulcsolta kezeit s reszkető hangon folytatta: — Itt élek a nyitott sir mellett, a melyben még csak egy számára van hely, milyen életet, elgondolhatja. Barátnőket nem tartok, ki is jönne ebbe a házba ? K i nem járok, hiszen ujjal mutogatnak reám az emberek s éget szánó tekintetük. Rajongok a gyermekekért s nem csókolhatom meg egyiknek az ajkát sem. Hiszen már akkor is megijednek, ha csak a ruhám érinti valamelyiket. T a v a l y bátyám bevezetett néhány fiatal embert házunkhoz. Nem v a g y o k rút, még meglehetős egészséges, persze valamennyien udvarolni kezdtek. Hiszen a hangyáknak csak czukros szelenczét kell látni, hogy megrohanják. Azonnal szakítottam velők. Hiszen leány vagyok én is s mily szerencsétlenség lenne mindkettőnkre, ha én valakit megszeretnék. Igy nem maradt senkim sem ezen a négy falon kivül, egy élő sirboltja. Ugy-e bár, már most érti előbbi szavaimat ? Hallottam elveit s így tudom, ha megismerkedünk, ön nem fog udvarolni nekem, de magam is biztosítva vagyok minden gyengeség ellen, ismervén gondolkozását a nőkről s a szerelemről. Bizalmas jó barátok lehetünk. Akarja-e Vass ur ? A barna őzszemek esengő, várakozás teljes tekintettel nyugodtak az orvos arczán. Habozva nyújtotta feléje meleg kis kezét, a mely bizony nem volt nagyobb, mint egy kinyílt rózsa. Vass bizonyos megindultsággal felelte: — Szerencsémnek fogom tartani, kisasszony. Mikor újra kilépett az utczára, végtelenül jól esett neki a friss, szabad levegő a szoba fojtott, nehéz légköre
k.
után. A széles akáczfasoron hazafelé haladva, többször elgondolkozva mormogta magában: — Szegény leány 1 . . . szegény g y e r m e k ! . . . El fogok járni hozzája. Hiszen talán nem is beteg, csak k é p z e l i . . . . S el is járt gyakran. E g y r e kevésbé sajnálta azt az időt, a melyet ez által tanulmányaitól elvont. A sok élettelen rideg betű után jól esett a meleg, eleven csevegés. S A n n a mellett gyorsan telt az idő. Ót, kinek eddig a nőkkel csak a klinikán volt dolga, igazán meglepte e leány. Finom érzékkel, itélőtehetséggel, kifejlett szellemmel birt, mint a beteges emberek rendesen, akik mint virág az árnyban, nem nyílnak, de fejükkel felfelé törnek a nap felé. Úgyszólván mindennapossá lett náluk. Gábor bácsi zavartalanul olvasta tovább földrajzi és történeti könyveit, v a g y méheivel babrált, legfeljebb egy kis friss lépesmézzel kínálta meg olykor, különben hagyta őket magukra. S Vass örült, hogy ha a tóvári fiatal emberek között nem is tudott barátot szerezni, e leányban megtalálta azt. A gyakori érintkezés egyre közelebb hozta őket egymáshoz. Anna napján fehér rózsákból kötött bokrétát hozott neki. A n n a elfogadta s a keblére tűzte. — Szereti ön a fehér rózsát? — kérdezte tőle. — Nagyon, válaszolt Vass. — Talán a kisaszszony nem ? — Hogyne szeretném, —• felelt lemondó mosolylyal. — Hiszen gyöngék, illattalanok, egyszerűek, a milyen én vagyok. A legkisebb szellő is lerázza őket a tőről. Bánatos, de végtelenül kedves volt az arcza, mikor ezt mondotta. V a s s bosszankodott önmagára választásáért. Hiszen azt hitte, kedveskedni fog velők. Mert e virágok valóban jelképei lehetnének. A szomorú mosoly, a melylyel a bokrétát fogadta, gyakran eszébe jutott, annál is inkább, mert mintha e naptól fogva kissé megváltozott volna Anna. Néha társalgás közben hirtelen zavarttá lett, elvesztette lélekjelenlétét, el-elhallgatott, majd mintha megijedne a csendtől, erőltetve, folytonosan beszélt. De ami sokkal jobban aggasztotta, hirtelen halaványodni, fogyni kezdett s az első őszi nap meghozta a félelmes, száraz köhögést is. Egyszer már meg nem állhatta, hogy fel ne szólaljon. — Miért nem vigyáz magára jobban ezeken a hűvös őszi napokon, Anna kisasszony ? Anna mosolygott, de valami szomorú árny volt a mosolyában, mint az őszi verőfény csillogásában. Megfenyegette az ujjával. — Hát maga csak sohase tudja elfeledni, hogy orvos. De ne féljen; vigyázok én magamra eléggé, habár hiába vigyázok. Hiszen annyi betegségben voltam ápoló, hogy félig-meddig doktor v a g y o k magam is. Nem kell nekem egyéb, csak csend és lelki nyugalom. De hát mikor ezt semmiféle orvosi szer sem adhatja m e g ! . . . Vass szomorúan, elcsüggedve nézett a szegény leányra, aki pár hét alatt majdnem felényire fogyott le. — Ebből a lakásból kellene kimennie. Nagyon nedves és egészségtelen. Anna megütközve nézett reá. Halvány arczán félelmes pirossággaí gyúlt ki a két temetőrózsa. Szemeiben, melyek sajátos gyöngyszinű fénynyel csillogtak, valami félelmes talányszerüség setétlett. — Hát elfeledte már az utolsó Anzóbi történet é t ? . . . Már én csak itt maradok. Hiába is mennék akárhova. A végzet velem jön, mint árny a testtel. Reá akarok lépni, de az kisiklik a lábam a l ó l . . . . Ez este Vass izgatottan, szenvedélyes buzgalommal bújta könyveit, de nem talált bennök semmi vigasztalót sem. Csak a sivár, szomorú megbizonyosodást, amiben
669. ugy sem kételkedhetett. Ingerülten dobta valamennyit félre s ridegnek, kegyetlennek találta az egész orvosi tudományt. Nem sokára rá egy este búcsúzás alkalmával Anna megfogta a kezét. —• Az orvosom azt mondotta ma, hogy tartózkodnom kell a beszédtől. Ugy-e, nem veszi rosz néven, ha arra kérem, hogy ezentúl ritkábban jöjjön hozzánk? Kinosan érintette a szelid kérelem. Megígérte, de alig volt képes igéretét megtartani. Végtelen hosszúak, unalmasak, ridegek voltak azok a napok, a melyeken nem mehetett el Annához. . Nem tudott semmit sem tenni, csak bolyongott fásultan, komoran az utczákon. S minduntalan a Fehér-ház közelében találta magát, de az állandóan leeresztett függönyökön keresztül nem láthatott meg senkit sem. Anélkül, hogy észrevette volna, egyre szivesen és többet időzött a városi kórházban a női osztály betegei között, különös odadással és buzgalommal kézelte őket, különösen egy "phtizises fiatal varróleányt, kinek szeme csodálatosan hasonlított az Annáéhoz. • Körülbelül egy évvel megismerkedésük után, egy langyos, tavaszi este újra bekopogtatott Fehéréknél. Anna a kis sarokszobában fogadta, a hol annyi kedves és bizalmas órát töltöttek el együtt. A nyitott ablakon behajolt a virágzó orgonabokor ága; az ágon egy fecske ült s barna csőrével felpattantott egy-egy rügybimbót; talán bogarat sejtett benne. Anna mulatott csalódásán. Az ablak mintegy keretéül szolgált az ódon gót templomnak ; előtte a fából faragott szürke Mária-szobor lábánál dalolgató libapásztorleányka ült pitypangkoszorú fűzésével bajlódva. A távolból ide hallatszott a malom alatt egyesülő Selyemér és Vajas egyhangú csörgedezése. Künn élet és tavasz, benn homály és szomorúság. A szürkére festett falak és. a lila bútorok az egész szobát sajátságos öreges szürkéslila homályba borították. A falakon. függő' lefátyolozott arczképék fölé tűzött krizantin-koszoruk nehéz szagot árasztottak. Anna az ablak mellett barna bőrkarszékben, fehér ruhában üldögélt, mint maroknyi hó barna földön. Térdein pluche-takaró, feje alatt vánkos. — Köszönöm, hogy eljött, — suttogta alig hallhatólag. — Mosolya merev volt és fáradt s kezei összekulcsolva, mintha imádkoznék. Sárgaszárnyu pillangó repült be az ablakon s a takaróra szállt Vass elkergette onnan. Mit keres ez az állatka, a melynek egész élete mézszürcsölgetésből, könynyü szállongásból áll, a beteg leány körül, a kinek pedig szintén ott volna a zümmögő méhikék és röpködő piR lángok" közt a helye. " Anna szemrehányó hangon sóhajtotta: — Miért bántja szegény állatkát! Keveset beszélgettek, sokat hallgattak. Vasst valami rejtélyes erő akadályozta beszédjében, szive nehéz volt, mintha megszakadni akarna. Többször öntudatlanul oda kapott a kezével. Anna egyszerre hozzá fordult. — Jöjjön közelebb, kérem! — s mikor eleget tett kérésének, reá emelte szép szemeit, a melyeknek- oly csodás, átszellemült nézése volt ma. — Azt hiszem, utoljára beszélünk együtt. Az életem gyertyája végére jár. A viasz már le is égett róla, csak még a kanócz pislog. Egy-két lobbanás, egy kis szellő — és kialszik örökre. A haldoklónak minden meg van engedve. Bocsássa meg hát azokat, amiket mondani fogok. Kezét megfogta s melegen, hosszasan megszoritotta. — Köszönöm, nagyon köszönöm önnek, hogy olyan jó volt irántam." Amig önt meg nem ismertem, olyan
volt az életem, mint egy végtelen puszta; sivár, egyhangú, csupa fekete rög, a hol semmi sem akasztja meg a szemet. Az önnel való ismeretség volt az első és egyetlen délibáb rajta. Rövid volt, káprázat volt csak, de mégis szép és édes. S ha lehunyom a szememet, jól fog esni, hogy legalább nekem is voltak szép napjaim. A tavasz elmúlt, itt a tél fagyos lehelletével. Minek titkoljam tovább! Rosszul számítottam, barátom. Megszerettem önt minden elvei daczára. Önnek megvallhatom. Arczát kis kezeibe temette. Kuszált fürtökkel emelte fel később fejét. — Miért is nem születtem spártai gyermeknek 1 Zokogni kezdett, de csakhamar erőt vett magán. Emelt s megerősödött hangon folytatta: — Isten önnel, Vass. Isten önnel 1... Többé ne lássuk egymást. Arra még emlékezett, hogy kezet fogtak, valami meleget is érzett végigfutni a kezén, de azt már nem tudta, hogyan került az utczára. Csak támolygott ott, 'mint a falevél, a melyet a forgószél a végtelenbe dobott. Mintha valami megszakadt volna a bensejében. Mintha valami kínos zúgás töltené be a lelkét és körülötte az egész világot. Mintha a házsorok fenyegetően összehajolnának, hogy maguk alá temessék őt. ' Négy, kínos lelki küzdelem között eltöltött hét után egy este Gábor bácsi sürgősen magához kérette. Setét sejtelmektől megkapva rohant hozzájuk. Az udvaron szomorú látvány tárult eléje. Az egész tűzfal hosszában leomlott. Senki sem foglalatoskodott eltakarításával. Minek is, kinek ? Az ebédlőben Gábor bácsi várta lehajtott fővel. Kezével lemondólag, intett. — Az éjjel vért hányt. Lázas álmaiban folyton rólad beszélt, azért hivattalak. Menj be hozzája 1 A -vén sirásónak kivül van a helye. Visszafojtott lélekzettel lépett be a szobába. Az ápolónő az ágy végén ült, az ágyban a fehér ' párnák között a még fehérebb beteg pihegett. Mikor Vasst meglátta, elmosolyodott. Valami diadalmas öröm ömlött el vonásain, milyennel a mártírokat festik a régi mesterek. Vass nem. tudott többé uralkodni magán. Halk felkiáltással az ágyhoz rohant és térdre esett mellette. Föléje hajolt és ajkai már-már odatapadtak a. beteg száraz, vértelen ajkaira. De Anna megingatta fejét és szelíden eltolta őt. Azután megfogta kezét és átkulcsolta ujjaival. Csak mosolygott tovább szótlanul. Síri csend volt a szobában. Csak a fali óra kegyegése, a legyek zümmögése s a tovaszálló madárka egyre halkuló szárnycsattogása hallatszott. A vézna, fehér ujjak szorosabban, egyre szorosabban szorították kezét s halkabban, mind halkabban vert a szegény kis sziv. Beteljesedett 1... Megtört, összeszorult szívvel, zúgó fejjel, mozdulatlanul térdelt Vass a halottas ágy mellett s bizony életét, üdvösségét, minden tudományát összes theóriáival együtt szivesen odaadta volna, ha még egyszer életre tudja ébreszteni azt a kiszenvedett gyönge, beteg leányt.
A tetteinek,
bölcs
természet
az. álmatlan
ugy
rendelte,
éjszakáknak,
a
hogy
az
tiirelmességnek legyen egy nagy jutalma : abban az érzésben, anya
melylyel
nem
a
gyermek
anyaság
testi ' fáradságoknak, ragaszkodik
apró hősa
szerető
imádathoz - hasonló anyjához, hanem az
gyermekéhez,
•
. .
.
•
Ambrus Zoltán..
.
6 70 labbnak tűnik föl. A haja szőkésbarna, simára fésülve, a szakálla világos szőke, néha jól, gyakran rosszul meg— Eberl. — nyírva. Az ajkáról nem tudom, hogy keskeny-e, vagy pedig csak összeszorítja? A dob, a tollas csákó, A temperamentumáról sem tudom bizonyosan, hogy Az apró fegyverek, tulajdonképen milyen. Társalgás közben folyton föl-alá Oly búsan, elhagyottan, jár, idegesen izeg-mozog. Ha magában van, ugy marad Szétszórva fekszenek. a széken, ahogy leült. Nyugodtan, pedánsan ül, mint egy bürokrata. Azt se tudom, hogy komoly, vagy vig jelkületü-e? Az arcza az előbbi mellett vall, de könnyű, Az anya nézi, nézi, vidám kaczagása és jókedvű ötletei az ellenkezőjét látEs szeme könnybe uész: szanak bizonyítani. Szeret jól ebédelni, jó bort inni és A ki ezekkel játszott, finom szivarokat szivni, de mindezekre a dolgokra nem Hol van a kis vitéz ? fektet súlyt. A gondolkodása után Ítélve inkább arisztokrata, mint demokrata, de azért ezt a felfogását a tárA kicsi harczos hol vau ? — sadalmi érintkezésben nem árulja el. A vallásról liberáA nagy táborba' fenn: lisabban gondolkozik Faustnál, de azért pénteken nem ül vasútra. A beszédje vontatott, körmondatos, szinte Egy éjszakán parancs jött szónokias, de a hölgyek nemcsak rendkivül szellemes, Váratlan, hirtelen. . . . hanem igen eleven beszédű társalgónak is tartják. Szalay Fruzina. De félre ezekkel az ellentétekkel! Megbízhatatlanok, mint minden theória. A disztinkezió egyenes vonal, mely két részre metszi objektumát, a valóságban azonban nincsen szimmetria. Itt is, ott is keresztül vág a Csongor. Idem. Masque. szabálytalan alakú valóságon, vak a finomabb árnyalatok irányában. Ezek az ellentétes tulajdonságok nem olyan (Ambrus Zoltán.) élesen elváltak benne, mint ahogy az irás föltünteti. Egy czifra, antik kerti székbe ült, fotográfus utasí- Nem is képeznek zagyva keveréket, hanem egy egytás szerinti poseba helyezkedett, egy-két perezre' bele- séges, uj vegyületet alkotnak, mint a hydrogén és az bámult egy fekete nyilásba (világéletében talán harmad- oxygén alkotja a vizet. A ki ezeket a különböző, szinte szor) és ezalatt nem gondolt semmit, (a mi különben képtelen vonásokat külön-külön tudja felismerni, épen az sohasem esik meg rajta), midőn ez a feketeköpönyeges nem érti a jellemet, melybe összeforrnak. Ez a jellem gép megrögzítette a Vonásait. Most itt díszeleg a képe valóságos probléma, melylyel, azt hiszem, magában sok „A HET" czimlapján, bemutatván az olvasóknak azt az ember foglalkozott már, de egyik sem oldotta meg. Én embert, a ki mint Csongor, Idem, Masque, Tiborcz, stb. sem fogom megoldani — Ambrus maga sem. oly sokszor mulattatta őket: — ime Ambrus Zoltán Pedig ez a probléma régóta izgat. Kutatom az ő — szakasztott olyan, a milyen különben sohasem szo- Írásait: mi iránt mutat legtöbb hajlandóságot? Azt talákott lenni. lom, hogy semmi és minden iránt. Az ő legszebb czikAltalánosságban is merem állítani, hogy a fotogra- kei a lóversenyről szólanak és Bashkirtscheff Máriáról, fálást hiába találták föl ismeretlen emberek megismer- Aszfalt Bettyről és Schwarz Gyuláról. Ir érzelmesen és tetésére. Az arczkép legfölebb csak anyagi szubsztrátuma poétái szárnyalással és ir maróan, szarkastikusan, iróniálehet a fantáziának, melynek segítségével könnyebben val és megvetéssel. A társadalmi élet apró abderitaságai elevenítheti meg az ismert arcz vonásait. De magukon iránt éles szeme van, a nélkül, hogy élénkebben megezeken az egymás mellé rakott világosabb és sötétebb figyelné őket. Véletlenül a szemébe ötlenek és ötletet árnytónusokon hiába keressük az egyéniség visszatükrö- szülnek. Kész a Krónikája. Az ő nézetei a szépről ismezését, mert ez az egyéniség épen arra a néhány pilla- retlenek előttem. Irodalmi munkákról csak tartózkodásnatra mosódik el, melyre a világosságnak szüksége van, sal nyilatkozik. Ha kritikát ir, választóvízbe mártja a hogy a praeparált üveglapra rámarja a vonásokat. tollát. Kegyetlen, éles analízisnek veti alá az előtte lévő munkát és bírálja sine ira et studio, ha rosz, lelkesedés Ahogy én figyelmesen nézegetem ezt a sikerült arczképet, vágyat érzek, hogy Írásommal kiszínezzem, nélkül, ha jó. Mintha minden század csak egy munkát kidomborítsam és összefogjam a belé képzelt eleven teremtene, mely el tudja őt ragadni! Az egész európai vonásokat. De ezzel az arczczal szemben tehetetlen a literatura nyitott könyv előtte. Ismeri minden idők remefantázia is. Láttam őt különböző időben, különböző han- keit és kontármüveit. Sokan irodalmi blazirtsággal is gulatokban, fényes nappal az utczán, borongós délutáno- vádolják. kon az ő dolgozó-szobájában, este a színházban, éjszaka A legnagyobb előszeretettel mégis a francziák iránt a kávéházban. Most, hogy csak a fotográfiája van előt- viselkedik, ugy a franczia irodalom, mint a franczia élet tem, vagy tiz Ambrus-arcz elevenedik meg a képzele- iránt. Ez azonban éppenséggel nem vet világot a jelletemben és nem tudom eldönteni, melyik a tulajdonképeni. mére. A ki Párizs, a modern Bábel felé vonzódik, az a Csak a szeme ugyanaz mindannyiukon, az ő nyilt, sötét- sok összevisszaságban egy vonást akar találni, mely az kék szeme és világos átható nézése. Ezekből a szemek- ő lelkéből való. Abban a csodálatos városban, annak ből kitekintenek az ő összes elmebeli fényes tehetségei, csodálatos szellemi életében jól érzi magát mindenki, a ki de tekintetet a lelkületbe nem engednek. Tudom, hogy önmagával nincsen tisztában. az arezbőre halvány, szinte sárgás, de nem mernék rá Aki meg akarja tudni, hogy mit tart az életről, megesküdni. Mert gyakran, ha este társaságban ül és az elmegy Párizsba, a hol a tragikum nem beszél ötödegészen közömbös dolgokról beszél, finom pirosság hatja feles jambusokban és a komikum önmagán kaczag. A hol át az arczát, pedig a gázfény sárgán süt le rá és lelki úgy beszélnek az emberek a saját semmiségükről, mint indulat sem igen hajtja arczába a vért. Tudom, hogy valami rosz kabátról és az ideálról, mintha csak grisette közelebb áll a harmincz, mint a negyven évhez, de volna. A hol nincsen páthosz és nincsen nagyképűség, gyakran sokkal vénebbnek, még gyakrabban sokkal fiata- a hol az érzelmesség úgy kénytelen keresztül törni a
Behívatott.
671. blazirtság burkán, mint a hóval borított vulkánon keresztül tör a láva. Ambrus Zoltán is az ő nagy franczia barátságával ugy hiszem nem annyira a franczia géniusnak hódol föltétlenül, hanem a mikor szenvedélyesen kutatja, keresi az élet rejtett rugóit, tulajdonképen — önmagát keresi. Azt hiszem: ez az a szempont, melyből föl lehet őt fogni. Az ő éles kritikája, az ő iróniája, az ő sajátságos paradox gondolkodása és stilusa mind arra vall, hogy nem leli helyét a világon. Talán innen van az is, hogy kezdettől fogva mindig álnevek mögé rejtőzött, mivel nem akart Ambrus Zoltán-képen a nyilvánosság elé lépni, mielőtt tudná, voltaképen az ő tulajdonképeni mivolta nyilatkozik e munkájában ? Innen van az, hogy egyszerre több álnév mögé rejtőzik s mindegyik pseudonim egy-egy külön, érett irói egyéniséget föd. Egészen más egyéniség Csongor, mint Masque, más Tiborcz és más Idem. Majd ha eltalálta azt a hangot és eszmekört, mely mindannyijukat egyesíti: akkor talán Ambrus Zoltán kilép az ő inkognitójából és oda irja a nevét mindegyik czikke alá. Ebben a pillanatban eszembe jutott valami, ami megállítja a tollamat: Ambrus Zoltán maga is el fogja olvasni a czikkemet! És elszégyenlem magamat a gondolatra, hogy ő kimagyarázhatatlan mosolylyal félre tolja majd az újságot, vagy kaczagva a vállamra üt és azt mondja: — Ugyan kedves barátom, ne Ítéljen. Minek csinálna belőlem mindenáron regényalakot ? — Lássa, ez az én érdekes halványságom csupán idült gyomorhurutból származik, no meg abból, hogy a korona-kávéházban hallom mindig az éjfelet ütni. Az arczomból akarná a karakteremet kitalálni? Mire való? Hiszen, ha kérdezi, megmondom magam is! — Egyedüli állhatatosságom, hogy szeretem a jó szivart, de azt is bármikor odaadom egy jobbért. Lássa, ön képzelődik. Ön is abban az előítéletben leledzik, hogy aki nem szól semmit, arról fölteszi, hogy elhallgat valamit. Nincsen bennem semmiféle probléma. Az én fiziognomiám nem tarkább, mint akárki másé. Tréfálok, mikor valami komikus dologról beszélek ; harapok, a mikor haragszom és poétizálok, a mikor nem aludtam ki magamat. Nem vagyok filiszter, a ki csak azokat az impressziókat akczeptálja, melyeken az ő szignaturája van s a mi hat rám, arra nem sütöm a saját külön filozófiám stampigliáját. Innen van az én sokféleségem s csak önnek, vagy egy német tudósnak juthat eszébe, hogy holmi pszichológiai megfiziognomikaimódszerrel egységes alapot fundáljon ki. És most kedvem volna egy vonással keresztül huzní a teleirt papirosokat és egy uj lapot fogni elő. A nyers fotografia nem mond semmit, de a kifestett — hazudik. Reflexió utján belehatolni egy ember lelkületébe kész lehetetlenség, Az ember a saját bensejéből merití tulajdonképen azt, a mit a másikból kiolvasni vél. S ha magam tisztában vagyok is a képpel, melyet Ambrus Zoltánról magamnak alkottam, önök mást fognak soraimból kiolvasni, mint amit kifejezni akartam. — Nézzék egyszerűen a czimlapot, ezt a színtelen fotográfiát, lapozzanak „A HÉT" két évfolyamában és alkossanak maguknak külön képet erről az érdekes emberről. És ha az a kép netán kissé rideg találna lenni, akkor próbálják meg ezt a merőben logikus zárkózott embert elképzelni az ő csöndes özvegyi otthonában, a mint egy szőke, kékszemű leánykával az ölében ül az asztala mellett és primitiv, apró czeruza-vonásokkal mindenféle kalandos figurákat firkant a papirosra, reájuk fogván, hogy: »ez kutya, ez ló, ez macska. . . .« Kóbor Tamás. '
A boldog ifjúság... A boldog ifjúság hevében, Mikor még pezsgve forrt a vérem, Vágyam csak egy irányba t é r t : Rajongtam a dalért! Ha szárnya kel majd
énekemnek
S mihez az ifjú félve kezdett, Ha majd elérve' lesz a czél, Ez lesz a pályabér ! A boldog ifjúság korában Terhet nem érzett még a vállam, Lelkem dalolva fent lakott, Keresve fényt, napot. Most meghúzódik lenn a porban, Hol szivemen ezernyi gond van ; Czélom még messze, messze vár S közelget a halál ! . . . Lévay
Mihály.
I m a . Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád Felséges Isten a kérvényemet; Csupán egy kunyhót adj nekem Uram, Hová a szél is csak gyalog mehet. Egy kis patak mellette folyjon el, S madár daloljon fenn a lombokon, Az udvaron egy göndör kis malacz S egy tarka tyúk elég lész, gondolom. Szobám legyen hűs és télen meleg, S ingóságim közt egy szép barna lány, Virágszag és pogácsa illata Lengjen be és ki kunyhóm ablakán. S a kis pinczének öblös rejtekén Pezsgőt mindig bőven találjak én ; S egy milliót, a mely el sohse fogy . . . A k k o r Uram, megélek valahogy ! Gárdonyi
Géza.
Az áldozó nap végsugára... Az áldozó nap végsugára Szöghajad selymén ragyogott, Az esti szél meglobogtatta, Mint két aranyos szalagot És a kibomlott fényes szálak, Amint arczod havára szálltak, Eltakarták azt irigyen. Miként csapongó, lenge lepkék, Mik a virág kelyhét belepték Csóktól, illattól részegen . . . Oh ekkor az jutott eszembe : Valahány szál van fürteidbe V é g i g kígyózva válladon, Szívesen halnék annyiszor meg T e érted, szép, aranyos gyermek, Drága neveddel ajkamon ! Kerekes
József.
A szellemmel ép ellenkezőleg vannak az emberek, mint a pénzzel, mentől kevesebb jutott belőle valakinek, annál többet tart felőle. *
Kétféle emlékezés van : az agyé és a szivé.
672.
••
Álomkép.
Irta: P I E R R E
LOTI.
Szeretnék egy külön nyelvet, melyen le lehetne irni álmaim vízióit. Ha a rendes szavakkal igyekszem ezt tenni, egy sor suta és nehézkes elbeszélés jön ki belőle, melyeken keresztül olvasóim bizonyára nem látnak meg semmit; egyedül én vehetem csak ki ez összerótt szavak megközelitő érteményén keresztül a feneketlen mélységet. Ugy látszik, hogy az álmok, még azok is, melyek hosszúaknak tetszenek, alig megállapítható tartamuak, mindig gyorsan tovaillanó pillanatok, melyekben a szellem az álom 'és ébrenlét közt ingadozik. Mert megcsal bennünket az a roppant gyorsaság, melylyel fantomjaik egymásra következnek és váltakoznak. Ha ennyi képet látunk, azt mondjuk: egész éjjel álmodtam, pedig lehet, hogy álmunk csak egy perczig tartott. * *
*
Meglehet, hogy az a látomány, melyről beszélni akarok, tényleg alig tartott pár másodperczig, mert magamnak is igen rövidnek tetszett. Az első képet két-három izben könnyed fényfoltok világították meg, mint mikor a transzparent mögött ideoda tolják a lámpa lángját. Először megnyúlt alakú, határozatlan csillámlást láttam, mely magára vonta a mély alvásból, az éjszakából, a nem-létből kibontakozó szellemem figyelmét. Később a csillámlás a napfény sugárkévéjévé alakul, mely behatol a nyitott ablakon s szétterjed a padlón. Egyszersmind izgatottabbá vált figyelmem egyszerre nyugtalankodni kezd; lelkem mélyéig megrendít nem tudom én minek a határozatlan emléke, egy gyors előérzet, mely mintha megvillanása volna valaminek, Élesebb körvonalakat ölt: egy leáldozó napnak a verőfénye ez, mely abból a kertből árad, hova ez az ablak szolgál; abból az exotikus kertből, hol — sohasem láttam ugy, de most tudom — mango-fák vannak. A padlón elömlő eme verőfényen egy kivül levő növénynek az árnyéka rajzolódik le és reszket szelíden, — egy banán-fának. , . S most az aránylag sötét részletek földerülnek; a félhomályban a tárgyak alakot öltenek, — s mindent látok, kifejezhetetlen borzadálylyal. Pedig nagyon egyszerű a látvány; fával boritott falu, kis lakosztály valami gyarmati házban, szalmaszékekkel. Egy konzolon XV. Lajos korabeli óra, melynek ingája alig kivehetően ketyeg. De én már láttam mindezt s nem tudok rá visszaemlékezni, hol; aggodalmasan izgatom magamat e sötét fátyol mögött, mely egy helyütt ki van feszítve emlékezetemben s föltartóztatja gondolataimat, melyekkel keresztül szeretnék hatolni rajta. Már jó este van, már az alkonyuló napnak aranyos fénye ömlik be, — s a XV. Lajos korabeli óra mutatója a haton áll De az örök mélységbe hullott melyik napnak, melyik távoli, eltűnt esztendőnek a hat órája ? Ezek a székek is olyan régi módiak. Az egyiken széles, fehér, több mint száz éve divatját mult női szalmakalap fekszik. Tekintetem rátapad s a meghatározhatatlan borzongás még jobban ráz . . . . a fény mindjobban enyészik s most alig közeliti meg a rendes álomképek zavaros világosságát. . . . Nem értem, nem tudom, — de mindemellett érzem, hogy tanuja vagyok e ház minden dolgának s az ott folyó életnek, — a régi gyarmatok borongósabb és elhagyatottabb életének, mikor a távolságok nagyobbak s a tengerek ismeretlenebbek voltak.
S mig ezt a női kalapot nézem, mely az ott lévő többi tárgygyal együtt lassanként szürke félhomályba merül, az a reflekszió támadt fejemben, — mely inkább mástól mint magamtól eredt r— hogy »akkor ő tért vissza.« S ő valóban megjelenik. Mögöttem tűnik föl, a nélkül, hogy észrevettem volna; ő áll ott az elsötétedett részen, a szoba mélyén, ahova e napnak sugara már nem hatott el; ő, oly határozatlanul, mintha csak a szürke árnyékra elmosódó színekkel vetett árnyék volna. ő, a nagyon fiatal kreol asszony, hajadon fővel, homloka körül egy letűnt divat szerint elhelyezett fekete fürtökkel, bágyadt szép szemekkel, a finom zavarodottság és gyermeki tisztaság keverékével, mintha csak megakarna szólítani. Talán nem kifogástalanul szép, de rendkívül bájos S ami fő, ő volt. ő : ezt a szót magában is oly végtelenül jól esik kimondani; ez a szó, abban az értelemben véve, a melyben én veszem, magában foglalja az egész életczélt, a kimondhatatlant, a végtelent. Nagyon elcsépelt és gyönge kifejezés lenne azt mondani, hogy fölismertem őt; mert több volt az. Egész lényem mélységes erővel vonzódott felé, hogy újra birtokomba kerítsem, mintha igézet hajtott volna. Volt ebben a mozdulatban valami leküzdhetetlen, elfojtottan borzongó, mint mikor valaki a sírboltban töltött számos esztendő után rettenetesen kapkod a levegő, az élet után.... * *
*
Ha az ember álmában valami erős rázkódást érez, ez az álomkép láthatatlan szálait széttépi s ezzel vége van: az ember fölébred. Ha egyszer a törékeny kép szétfoszlik, még egy ideig ide-oda lebeg, azután lehull s annál gyorsabban tűnik el, mennél inkább igyekszik a szellem visszatartani. Tovaoszlik az űrben mint a köd, melyet az ember követni szeretne, de a melyet a szelek elérhetetlen messzeségbe hajtanak. De nem, ez egyszer nem ébredtem föl, az álomkép tovább tartott, kiterjedt, szétterült. Egy pillanatig szemben álltunk egymással, nem tudom, micsoda komor hatalom tartóztatott föl minket emlékeink nekilendülésében. Nem volt szavunk egymáshoz, sőt gondolatunk sem, csak a fantomok tekintetével néztünk egymásra, csodálkozva, kéjes aggodálommal..,.. Azután szemünkre is fátyol borult, még kevésbbé vehettük ki egymást. A világosság mind jobban és jobban elhalt, szinte semmit sem láttunk. O kiment, én követtem egy fehérre meszelt, tágas terembe, melyben alig volt egy-két egyszerű bútordarab, mint ahogy ez az ültetvényes-lakásokban szokott lenni. Közeledésünkre egy kreol ruhába öltözött másik asszonynak az árnyéka emelkedett föl — idŐses asszony volt, amint rögtön láttam s hasonlitott hozzá, kétségkívül az anyja volt — s anélkül, hogy összebeszéltünk volna, mind a hárman kimentünk, mintha a szokás ösztönének engedelmeskedtünk volna, . . . Istenem, micsoda szavak és hosszú frázisok kellenének kimagyarázni azt, a mi némán, zajtalanul, időtartamhoz nem kötve történt e személyek közt, melyek átlátszóak voltak, mint a viszszaverődő fény s élet nélkül mozogtak e mindig növekvő homályban, mely színtelenebb és zavarosabb volt, mint maga az éjszaka.. Mindhárman kimentünk a szürkületbe, .végtelenül szomorú kis utczán végig, melyet nagy fák közt rejtőző alacsony gyarmatos házak szegélyeztek, Az utcza végén homályosan a tengert sejtettük. Mintha hazánktól távol, messze földre lettünk volna száműzve, ahogy az ember az elmúlt századokban érezhette magát Martinique vagy Reunion szigetén, de legalább teljes verőfényben, mig most abban a félhomályban látszott minden, melyben a
673 holtak élnek. A sötét, komor égen nagy madarak keringtek ; a sötétség daczára ki lehetett venni, hogy az az óra ez, mely a nap nyugta után következik. Ugy látszik, hogy egy rendes szokásnak hódoltunk; e mindig sürübb sötétben, mely azonban még nem az éjszaka volt, esti sétánkat végeztük. De a fölfogott benyomások mindjobban szétmosódtak; a két nő már nem volt látható; nem maradt meg belőlük más, csak annyi, hogy mellettem két kisértet haladt könnyedén, nesztelenül. . . . Azután semmi, de semmi; végleg szétfoszlott minden az igazi álom tökéletes éjében. * *
INNEN-ONNAN. A méltóságos főrendek. Ki hitte volna, — házban
is
lehet
Sokáig alhattam ez álom után, — egy vagy két óráig-e, nem tudom; mikor fölébredtem s magamhoz jöttem, ez álomra való visszaemlékezésnél belső megilletődés fogott el, fölrezzentem s nagyra nyiltak szemeim.... Emlékezetemben először is e látománynak legmegkapóbb mozzanata tünt föl, az, mikor megismerve a székre dobott szalmakalapját, egyszerre rá gondoltam s ő megjelent a hátam mögött. . . . Azután lassanként eszembe jutott a többi, a már ismert lakásnak minden részlete, a félhomályban föltűnő idősebb asszor.y s a séta az elhagyatott kis utczán végig. . . . Hol láttam és szerettem őket? Nyugtalanul, aggodalmas borzongással, lázasan keresgéltem emlékezetemben, biztosan hívén, hogy megtalálom. De nem, sehol; az én életemben nem történt ilyes valami. . . . Az emberi agy tele van számos emlékkel, melyek oly összevisszaságban vannak ott fölhalmozva, mint egy pamut-köteg összekuszált szálai. Ezer meg ezer húzódik meg az agy sötét üregeiben, ahonnan nem jönnek elő soha; egy titokteljes kéz néha fölkavarja őket s egy perezre előhozza a világosságra a legelérhetetlenebbeket, leglappangóbbakat, a szendert megelőző vagy követő nyugodt perczek alatt. Amit én most elbeszéltem, az bizonyára nem jelenik meg többé soha s ha egy másik éjszakán megjelennék is, nem tudhatnék meg többet erről a nőről s a magánynak, a száműzetésnek erről a helyéről, mert agyamban bizonyára nincs semmi, a mi neki megfelel. Utolsó maradéka ez egy elszakadt fonálnak, mely ott végződik, a hol az én álmom; kezdete és folytatása „más agyvelőkben volt, melyek régen elporladtak. Őseim közt voltak tengerészek, kiknek életét és kalandjait csak tökéletlenül ismerem s nem tudom hol, de bizonyos, hogy valamelyik gyarmat kis temetőjében vannak régóta porladó csontok, melyek a nagy szalmakalapos, fekete fürtü fiatal nőnek a maradványai. Az a bűbáj, melyet szemei gyakoroltak ismeretlen őseim valamelyikére, elég hatalmas volt arra, hogy egy utolsó titokzatos viszfényt vessen a késő utódig, hozzám; ő tünt föl előttem egy napon s oly különös melanclióliával gondoltam rá!
—
•
még a főrendi-
vita.
nek
tekinteni.
Mikor
a
polgári
házasságot
A
főrendiházat
Tisza
olyan h e t y k é n visszalökte, a k k o r elbámultunk, jöttünk
azzal,
hogy
ez a brusque
mágnásoktól, akiknek
a »Hetzjagd« a legkedvesebb heccz mindenütt, is,
ahol
és
ö r ö k ö s üléssel b i r n a k . A z u t á n
reformálta
gavallért tudóst,
s
a
főrendeket.
behozott
irót,
néhánv
belőle
egy
még
díszesebb,
egy
sereg
házból
szegényebb
»lateiner«
politikust,
becsületes pénzembert
főrendnek.
óriásiat e m e l k e d e t t , —
egy
De a semmi a közigazgatási
főrendiházban
szorítani a méltóságos
kiöregedett
A z ó t a a főrendiház színvonala
a
T i s z a K á l m á n ki a k a r t a
Kidobott
b i r ó t és n é h á n y
Kálmánnak
de h a m a r tisztába
t r é f a n e m is a f ő r e n d i h á z t ó l
k e r ü l t ki, h a n e m c s a k a z o k t ó l a s p o r t m a n
magasabb
reform
lön
színvonalú
vitában
egész n a g y eldöntetlen kérdés minden
tehát semmi.
valamivé
lett.
Az
v a l ó b a n l é n y e g e s és neve-
zetes m o z z a n a t a tisztán, klasszicze ötlik szembe a főrendi vitában. A z alsóházban már annyira összegabalyodott temérdek
czafrang,
hogy
végül
h o g y ö, ki m i n d e n t v é g i g csak a f ö m i n i s z t e r
nem
leghidegebb
sem
figyelő
nemcsak
hallgatott, tudta,
a lényeget elleplező az elnök
fiu-e,
vagy
nem
leány
tudta, s
h o g y »quid t u n c ? * —
nem-
hanem a
t u d t a , m i r ő l is v a n szó. A f ő r e n d i v i t á z o k
p r o et c o n t r a t i s z t á b a h o z t á k , h o g y m i r ő l v a n szó. Sztáray konstatálta, van szó
s
hogy arról,
járomképessé »állami
e g y u n d o k szervilis h o g y az ilyennek
tétele
s
feladatot*
az
—
madameok Pál
Gyulai
kinevezése
konstatálta,
k i s e b b s é g s z i l a j t e r r o r i z m u s á r ó l v a n s z ó , m e l y ellen a cloture. —
gróf
teremtéséről
megteremtése után a bikák
okleveles
képez.
bürokráczia
is
hogy
elkelne
a
már
Zichy A n t a l v i s z o n t a z t k o n s t a t á l t a , h o g y erről s z ó
s e m l e h e t , h a n e m igenis a r r ó l , h o g y a z a l s ó h á z i k i s e b b s é g l a n k a datlanul
gágogó
kapitóliumot. modern
ludjai
—
csakugyan Pál
Szontagh
országokat
már
ismét
fölvirágoztató
És igy tovább minden
szónok
ismét
azt
megmentették
konstatálta,
hogy
czentralizáczióról
beszédében
volt
van
valami
össze képét,
lehet
alkotnunk
mely
óriás
ama
roppant
közéletünkben
év
óta
szó.
részéből
kérdés-óriásnak
husz
a a
érdekes
és m e g k a p ó g o n d o l a t , v a l a m i l é n y e g s a b e s z é d e k e z e n
mysztikus
kisért,
mely
a
f e j ü n k r e n ő t t , m e l y l y e l n e m b i r u n k . S z ó v a n erről, a m a r r ó l , s o k mindenről, —
mert mindenki más-más
oldalról
néz
s
más-más
o l d a l a k a t és v o n á s o k a t v e s z é s z r e és figyel m e g . Szapáry elnök
azonban
sincs
róla,
nem
paragrafusból
álló
miniszter-
szereti a sok szót s azt mondja, hogy szó
mintha egyébről
is
lehetne
szó,
mint
reform-törvényjavaslatról.
v a n f o g a d v a , s z e n t e s í t v e , és k i h i r d e t v e
Ha
egy
ez
három
e g y s z e r el
— meg van oldva a nagy
k é r d é s , m e l y r ő l m é g a f ő r e n d e k is c s a k é r d e k e s e n t u d n a k v i t á z n i . * *
f
Szigeti
A
ki
nem
bácsi
az,
jubilál. a
ki
e
*
Mert
csodák-csodája,
héten
ötven
nem fordul ahhoz
a
éves
a jubiláns
a
hálával
tartozó
a
a
fizet,
közönséggel
akad
ilyen
jubileumát
művelethez,
év l e j á r t s i l y e n k o r a k ö z ö n s é g p o n t o s a n
Mikor még ifjú voltam, A fürtök, mint fekete hollók Lepték be fejemet. D e jött a vénség és a hollók Szivembe rakták fészküket. *
pikáns
s z e i n k is jól i s m e r n e k s m e l y n e k prolongálás
napok.
Cbnrizi.
és
p a r l a m e n t a r i z m u s u n k k e z d e t e ó t a m e g s z o k t u k e g y diszes s e m m i -
volna, ha —
—
ülés
a heczczet s a »Hetzmeister*-eket
*
Öreg
érdekes
melyet
neve. mert
is.
ülhette
Az a
színéötven
hitelező,
realizáltatja
a
hálát,
n e m e n g e d i el a j u b i l e u m o t . Szigeti b á c s i a z o n b a n k i s ü t ö t t e , h o g y nincs m é g itt a lejárat napja, a sok
élvezetért
a
nemzeti
neki
csak negyvenhat
szinház
éve adósa
közönsége s prolongálta a
jubileumot.
Makai
Emil.
— az
Mint a nagy begyormok, melyek alulról nézve szinte barátságos közelieknek látszanak s minél feljebb halad az ember, annál messzebb esőknek tűnnek fel, ugy hogy odább már majdnem elérhetetleneknek látjuk őket : a dicsőség is csak akkor tűnik fel előttünk a maga teljes messziségében, ha már nagyon sok lépést tettünk feléje.
Ambrus
Zoltán.
K á r v o l t p r o l o n g á l n i a , Szigeti
b á c s i ! szól
hozzá
valaki
udvaron. —
fizetség,
Hadd
el,
fiam!
a közönség adója.
felel
rá
a
a ki h a r a g u d o t t v o l n a a p r o l o n g á l á s S a
jubileum
művész. —
M á r p e d i g sose l á t t a m
ilyeténkép
j u b i l e u m is
olyan
adóst,
miatt.
el is m a r a d t .
fosztott Szigeti valakit a koszorú
A
Ezzel ugyan
átnyujtásától,
meg-
más valakit
2
az
674. ünnepi
beszéd
elszavalásától,
hanem önmagát vajmi
többeket
a
jubiláris
<0 A v é n a s s z o n y o k n y a r a . M é g i s csak
bankettől,
szetben.
kevéstől.
elnevezést
Ö t a j u b i l e u m s e m t e h e t t e v o l n a m á s s á , i g y is a z m a r a d t : a m i k e d v e s Szigeti
őszünk,
bácsink.
Ü
*
A r a n y k a . Ha k ö l t ő v o l n é k , m i l y e n m e g i n d í t ó , k ö n y f a k a s z t ó
nem:
nem
irnék
pengetnék
m o s t róla, a
nekrológot,
szerencsétlen
hanem
szivrepesztö
bús
s bánaté.
és l e f ú t t a róla a z i f j ú s á g n a k , a z é l e t n e k
tagokról.
ömlött
el
bársonynál
Hogy
deli
elégiát
üde
minden
grófok
Kimond-
pajzán
napsugár
formásabb
istennői
a
és
berezegek,
és
nincs
pillantását
a
szegény,
szerencsétlen tagjaid
ták ?
Miért
többé.
Óh,
földi
halandók,
kik
Aranyka
erejét
oly
k e l l e t t h á t a d o n 64'/a Hogy
megszerezd —
gazdádnak
csupán
Hanem
miért
nyaktörő
kimentették
méteres pályán lázas r o h a m b a n kitörnöd?
hogy mindennek,
v é g e t kell é r n i e !
gyöngéd
tündöklő boulevardokon.
és
De —
tőle
a m i szép, is
jártál
5ooo. f r a n k o s
e z é r t . A te n e v e d és a
magyar,
Szegény
annak
igen
jól
megy
utakon,
melyek
teherrel
restaurácziók
és
őszi
földet, melybe lebocsájtá gyökereit. jóakarók
urat, m i k o r b e s e g í t i k hivatalba, —
azt a
hiszik,
már
a
a
tesebbé
is
a szegény
teszik
romlását.
Nehéz
m a g y a r ur,
o t t m a r a d a z ősi t a l a j o n .
megmentik
a magyar rendőrségi
ám egyúttal
rettene-
megmondani,
mihez
Tán
mégis
h a csak m i n t s z e r é n y á r e n d á s legszerencsétlenebb
gondolat
m i n d e n e s e t r e a z tőle, ha m á r - m á r a r u s z t i k u s s z a b a d uri é l e t b e n m e g d e r e s e d ö fejjel a h i v a t a l n o k i p á l y á n a k vág neki. E n n e k v a j m i r i t k á n jó a v é g e s n a g y o n s o k s z o r t e l j e s e n t r a g i k u s .
A
magyar
ur lelke csupa n e m e s l e n d ü l e t , c s u p a k é n y e s é r z é k e n y s é g . A vatal p e d i g és c s u p a
csupa
m u n k a , csupa
kísértés.
fegyelem, csupa
f e l e t t , m e l y h e z h a s o n l ó v a l e z e r és e z e r b u r e a u k r a t a
csak
lehet.
a
bölcsőtől
mosolyok,
mennyivel
az
ősz
sugara
önkéntes halálba.
j o b b a n állt
dezertál
az
az utolsó
Bizony
hold f ö l d j é n e k e l k ó t y a v e t y é l é s e
után
tette volna már meg ugyanezt. Mennyi megalázást, mennyi nyomort
került
volna
még
igy
el!. . .
rcndörtanácsos szomorú története. e m b e r é , a ki e l ő b b úr
Ez
a
szegény
E s ez még sok
volt és
*
kicsinyes
hiúság,
mely
ne
pillantások
vén-
előbb arra
bolonduljon,
özönében
tartott.
okosabban
már
jő.
A
füröszti
M i é r t is t e t t e fiatal
vénülnének
asszonyok
meg.
n y á r el v o l t h i b á z v a
De
—
ami
s most
bágyatabb
nyári
hőért, ami
nyara.
f
*
Báró
Rossz szomszédság.
Eötvös
Loránd,
rektora, ezzel a pár
s z ó v a l o s z l a t t a fel a m u l t
sek l e g z a j o s a b b i k á t :
»távozzanak kérem,
az
megéljenezték a rektort s a pár
yarrólánykát
mert a
szomszédság
értették,
a
kik
nagy
egyetem
heti zajos gyűlé-
szomszédság
megsokalta már a zajongást.* A z ifjak nem soká alatt
is
gondolkoztak, legfeljebb azt a
érdeklődéssel
nézték a
Szerb-utcza ablakaiból nem annyira a tüntetést, mint a tüntetőket.
Pedig
a
rektor
aligha g o n d o l t a l á n y k á k r a .
V a n ott
más
s z o m s z é d s á g is, h a n e m ez e s z é b e s e m j u t o t t a z i f j ú s á g n a k , a m i g ott nem marasztalták. hát a kerületi á
marasztaló
N a g y o n rossz szomszédságnak
kapitányság. szomszédot
S z i d t á k is s
eszökbe
másnap a jutott
a
bizonyult
kiszabadultak
költőnek
e s e t b e n n a g y o n ' i s i g a z — s z a v a : r o s s z s z o m s z é d s á g , Török
—
ez
átok.
* *
*
K á l m á n n a p j a . Jó ide f o l y i k a v i t a : gcnerúlis-e Tisza
f
m á n a v a g y k ö z l e g é n y . B á r a z idei t ü n t e t ö l e g e s
névnapi
Kál-
gratulá-
c z i ó k c s a k n e m e l h i t e t t é k v e l ü n k is, h o g y g e n e r á l i s , m é g i s , e s z ü n k b e jutva, h o g y mindenki legjobban tudja önmagáról, h o g y
Tisza
Kálmán
Csakhogy
közembernek adni
az
valamiben
Valamennyi
közül
deklarálta
önmagáról Tisza
c
különbözik
egyedül
ö
magát,
táplált
s
többször
szerint k ö z k a t o n a a
párt
hordja
többi
micsoda
kénytelenek a
ki
is
pártban.
közkatonáitól
magával
azt
Schneider
hat
a
bizonyos
marschal-botot. *
Majthényi
* Szent
holott
botrányos *
*
s a
Megokosodik
*
gehabt
magyar.
megokosodik.
ragyogó
szerencsétlen
H i v a t a l n o k « nevezetű koldus szolgává lön,
de m é g i s c s a k
vénasszony
a
hitelt
ha
har-
ötvenesztendős
azért
véleményének.
elöl
Diánából
ha
költemény.
éves fiúból
végig
mondott
ismerete
husz
ligeteken
vagyunk
és
A
kárpótlást
elkalló-
a szegény
m a g y a r ur a szegénysége
a szép ifjú hölgy
némi
a lelki-
egyetlen hajszála sem őszül meg. S
is, —
virágjában
voltak a virág-
hervadó
nyújt
kratának
neki,
A
legodaadóbb
s
dott, hivatalnokká züllött
évek.
*
helyzet-
— s elveszti önbecsülését
míg
hiába
m á r a n n y i esze, h o g v a b o l o n d u l á s t t ö b b r e
o l y a n b o t l á s a i m i a t t , m e l y e k h e z h a s o n l ó k é r t e z e r és e z e r b u r c a u -
volna
szép
hi-
ben e g y ideig, a z t á n m e g r e n d ü l s k é t s é g b e e s i k o l y a n s z e g é n y s é g e a sirig f á s u l t r e z i g n á c z i ó v a l ö s s z e s z o k i k
a
megalázkodás
A m a g y a r ur k i i z k ö d i k a z uj k o m o r
az
kimaradt. E z a vénasszonyok
a
vagy a szerény volna
A
S
1—2
mikor
epedés,
e z t ! Ó, ha a szép v é n a s s z o n y o k m é g egyszer szép
D e jaj neki, h a a
mikor tönkrement.
l e g j o b b r á j a n é z v e , ha b á r m i k é n t ,
mig
lehetnének, —
ki
alóla
az
azt a férfit, akit egykoron annyira féken
ki pedig u r ős
kirántották
pedig e z z e l csak e l h a l a s z t j á k ,
kezdjen is, —
hogy
vén-
b e c s ü l i a b o l o n d i t á s n á l . É s a s z é p v é n a s s z o n y a t ő l e t e l h e t ő leg-
hogy
rcndörtanácsos,
magyar. A
Jaj neki attól fogva,
kataszterbe,
úsztatja
h a s o n l í t e z a b á j o s , édes, nyája*-,
igen szép asszony —
édesebb
oly
a z ö s s z e k ö t t e t é s e k á t s e g i t i k a rá n é z v e i d e g e n , v é k o n y a b b t a l a j b a . A befolyásos
nap-
langyo-
hívják igy, mert ilyenkor a vén
asszony,
vénasszony.
n e m btine t ö b b é . V a n
kancza-dijat
te t r a g é d i á d
tovatűntek
elmúlt, többé vissza nem
kúriájáról.
képviselőválasztások
azért
k é s z t e t t e , h o g y c s a k b o l o n d i t s o n , de m a g a
a 24oo
a sora e g é s z e n a d d i g , m i g
ezer hold ősi f ö l d r e n é z ki n e m e s i
Talán
v é n a s s z o n y leve. M é g m i n d i g
már csak
Majthényi v o l t és
még
holdvilágokat
szép
áron,
*
m a g á t , ur
aranyos
e l ő s z e r e t e t t e l ü l d ö g é l n e k k ü n n a falusi h á z i k ó k p a d k á i n ,
huss! —
bevli magyar.
olyan
memoriáju
e g é s z e n a m e g b o l o n d u l á s i g . S z e r e t n i és s z e r e t t e t n i v á g y i k m i n d e n -
te
*
agyonlőtte
nyara.
asszony, ha szép asszony, roppantul
i g a z á n m e g é r d e m e l s z e g y b ú s elégiát. . .
Ur és
legszebb
m i n c z ö t é v e s férfi, d e a b a r m i n c z ö t é v e s
mond-
h a s o n l a t o s e g y a s s z o n y i n é v r e és e g y a s s z o n y i t r a g é d i á r a ,
minap
az
h i d e g m a r a d t , m i n t a jég, s z i v t e l e n D ' A r g e a n t o n - f é l e
gyászos vesztedet okoz-
kilogrammos
*
még
A z éj a r á n y l a g
csokrok, hiába még a brillant b o u t o n o k
v é g i g r e p ü l n ö d és első j o b b l á b a d
az
híres
O k t ó b e r második felében
ficsurkodunk
v a l a . H i á b a v o l t a dal, a s z ó ,
h a t t a ö t , a s z e m e f é n y é r e j o b b a n n e m v i g y á z h a t o t t , m i n t ö reá. De ö v o l t —
sugárban
van legalább
ama
coquettehez, akinek hiába esdekeltünk a n n y i a n ,
hogyan
ü d v ö k e t v á r t á k és a s z á z s z o r b o l d o g e m b e r , ki m a g á é n a k
n e m e s , ily s z ö r n y ű
még
h í z e l g ő , d e m é g i s c s a k h e r v a d ó ő s z a n n y i r a , m i n t a h h o z a z idős
szél
hamvát.
s
szobornál
öt
kabátban
inkább azért, mert mihez sem őszi
r a j o n g t a öt körül délezeg leventék szine-virága, h o g y lesték minden m o z d u l a t á t ,
s
asszonyok
. .
termetén
simább,
bálványozták
volna, —
szépre
süttetvén borzongó tagjaikat az e n y h e napsugárral. De talán m é g
I l y e n v o l t ö igen, m i d ő n m e g é r i n t ő a h e r v a s z t ó bűbáj
megérdemelte hasonlóan
egy
van becsület a termé-
idén j ó r a v a l ó n y a r u n k , m e l y a n y á r
vagyunk
anyókák
Ártatlanság képe
a
valóban
melyhez
az
f o l y v á s t f e l e t t ü n k a z e n y h e p á r á s l e v e g ő égen. E z a z i g a z i
H e r v a d á s a liliomltullás volt ;
hatatlan
volt
sabb, m i n t a n a p p a l s a l e h e t ő
Aranvkáról 1 De
árva lantomon :
lesiklott
nem
^legöregebb emberek« sem e m l é k e z n e k .
*
*
nekrológot Írhatnék
Ha
Muth
« ezzel
*
»Abgeordneter
csalás. a
elbeszélését,
szójátékkal hogy
den
Muth
k e z d t e e g y bécsi ú j s á g a m a antiszemita
Reichsrath
nevü kollégája javára egy parlamenti bizottság
választása-
Schneider
675. hál
szavazatokat
hamisított.
urnák, ugy
Schneider
n e m e z v o l t a z első h a m i s í t á s a ; e g y s z e r bélyegzőket
hamisított.
már
emlékszünk,
rásütötték,
A z o s z t r á k p a r l a m e n t a k k o r is n a g y o n
k e g y e s v o l t e kis h a m i s h o z és m o s t is az. M o s t c s a k a hamisítást, —
hogy
akkor pláne még annak a
r á s á t r o s s z a l t a , a ki a t u r p i s s á g o t Schneider
»rosszalja«
képviselőnek az eljá. ur
szemére
hányta.
Schlesinger — a ki n e v e d a c z á r a s z i n t é n a n t i s z e m i t a R e i c h s r a t h — • ékesen
védelmezte
hamisító hogy
maga
a z i l y e n kis
»Ne
Schneidert.
szintén
hagyd
ölet S c h l e s i n g e r ! «
nem hagyta magát s azt
hamisítás —
az
o
fogalmai
A
bizonyítgatta, szerint —
nem
s z o k a t l a n d o l o g . B i z o n y illőbb l e t t v o l n a h o z z á a z a régi i s m e r t e x k l a m á c z i ó : » W i r f t ' s mi 1 aus, —
i' bin a'
Schneider.'«
A magyar művészet filozófiája. —
Vázlat. —
Egy kis feneket kell keríteni a dolognak, hogy némileg tisztában legyünk vele, mily körülmények hatottak közre a magyar művészet fejlődésére. Minden művészet hű tükre a kornak, melyben megnyilatkozik s virágzik, elannyira, hogy a művészet produktumaiból csalhatatlanul következtethetünk arra az időszakra, mely szülte. Az ókori művészetet megértjük az ó-kor népeinek egész küléletéből, viszont az olasz renaissance és a hollandi festészet nyitott könyv, melyből az illető korszakok egész állapotát kiolvashatjuk. Éppen ilyen összhangban van a modern szellemi élet, tehát a művészet is azokkal a külső körülményekkel, melyeknek összesége teszi a látható világ jelenlegi folyamát.
A századok, melyek a föld fölött elsuhantak, melyek nemzedékek keletkezését s elmúlását látták, melyek népek s birodalmak támadásának voltak tanúi, hogy ezeket azután földrétegekkel temessék el, soha nem sejtett változást idéztek elő az emberiségben. Az ó-kori czivilizáczió lassú volt, egyenletesen fejlődött, s teljes harmóniáját tüntette föl a külviszonyoknak a népek egész szellemi életével. Ragyogó példái ennek a görög nép egész élete, melynél a faji, éghajlati, helyrajzi viszonyok oly remek összhangban voltak a szellemi élet nyilvánulásaival, különösen a művészettel, amilyenre példa még nem volt soha. Szent összhang tükröződött e nyugodt, egyenletes életben, melynek volt verőfénye, szürkülete, éjszakája és harmatos hajnala; mig nekünk, modern embereknek nincs változatosság nappalunkban, nincs esténk, nincs harmatunk, folyton mesterségesen melegített légkörben élünk. Az egész világ egyetlen óriási üvegház, melynek magas fokú hőmérséklete állandó, s ebben a természetellenes hőben fejlődnek műveltségünk, erkölcseink, egész szellemi életünk. Ez a gőzölgő légkör, ez a pihenés nélküli gyors érés hozza létre az értelmi élet kinövéseit, a léleknek ama tévelygéseit, egyensúlyának azt a megzavarását, mely legkiválóbb jellege századunknak. Egy nap alatt annyit élünk, a világ akkorát keveredik, mint hajdan évek alatt. Régen a közlekedés nehézkes, sőt az év bizonyos szakában lehetetlen volt, s igy a nemzetek elzárkózott egészet képeztek, alig érintkezvén szomszédjaikkal, ami lehetővé tette a sajátos nemzeti vonások teljes kifejlődését és fönmaradását. Ez időknek vége. Örökös, szünetnélküli vándorlás látványa tárul elénk, idegen nép csoportjai jönnek-mennek keresztül-kasul az országokon, világrészeken, pár nap alatt átrepülve a fél földgömbön, s uj benyomásokkal, uj nézetekkel eltelve, uj emberekként térnek haza. Az eddig egymástól elzárt népek mind sűrűbben érintkeznek egymással, ugy cserélik
ki eszméiket, mint élelmiszereiket, gyorsan, válogatás nélkül. A tudománynak legújabb vívmánya holnap máiközös kincse az emberiségnek, uj eszmék és gondolatok egy éjszakán ezer mértföldet tesznek meg. A technikai közlekedés folytán az érintkező népek gyorsabban keverednek, vesztik néprajzi sajátságaikat; a szellemi közlekedés folytán kopik a nemzeti jelleg zománcza, lehetetlen a nemzeti géniusz fönmaradása, és alig tartható fönn a nemzeti műveltség az általános, az európai műveltséggel szemben. E gyors, forrongó életben, a létért való sanyarú küzdelemben nincs időnk az általánossal, az egészszel foglalkozni, a dolgokat a maguk egészében áttekinteni. Főjellemvonása korunknak a kétkedés, az analyzis, a bonczolás, a kritika, a részletezés. S mindez óriási;forradalmat idézett elő az emberiség egész szellemi életében. Vallásából kiveszett a naiv hit; hímporát, zománczát, mely megaranyozta a való életet, elfödvén a sivár lét igazi alakját, lefútta a kétkedés rideg szele. Az élet szürke árnya betakarta a hajdan megnyílt eget, szétrebbentette az angyalok seregét és szétfoszlatta az emberiség álmait, miket az ős hajdan-kor szálaiból szőtt himesre. A szent tradiczió, mely szinte lerázhatatlan sulylyal nehezedett az emberiségre, melyet megtámadhatatlannak hitt szent könyvekből szivott magába ; .föltétlen tekintélyű, glóriás fejű, nagy szakállú egyházatyák tanítása, melynek lehe penészes foliánsokból csap felénk, oly nyomtalanul tűnik el a gonosz emberiségen, mint a tovasuhanó árny. S a hagyományok, naiv regék, dogmák leszűrt tömegéből megtisztult ideálok kerülnek elő az emberiség számára. A mennyország és pokol középkori fogalmakká, babonás s naiv emberek hitévé sülyedt alá; a vallásnak semmibe sem veszi lényegtelen járulékait, melyeket a századok folyamán pápák és rabbik, lámák és bonezok aggattak rá. Kiáltó példája ennek vallásos festészetünk, ami
nincs. És korunk bölcsészete ? Pozitív s mind nagyobb befolyást enged a természettudományoknak. A tudományt külön ágakra osztjuk szét, speczializálunk. A történelemben detailokra helyezzük a súlyt, monográfiákat Írunk. Az irodalom elforgácsolódik, föltűnik az apró novellette, rajz, tárcza, genrekép; s ezekben alig engedünk valami tért az érzelmeknek; spekulálunk, bonczolunk, latolgatunk az irodalomban, zenében, művészetben. Mantegazza filozofiailag bonczolja a szerelmet. Daudet és Zola csupa kritika, csupa taglalás, előttük az élet oly valami, melyet csak ugy vélnek jól föltüntethetni, ha legapróbb részleteire bontják föl, ha az ember életéből oly eseményeket kapnak ki, melyek ugyan mindig emberiek, tehát mindig természetesek; de az eddig megszokott erkölcsi világrendbe s egyéb köztekintetekbe ütközvén, azelőtt irodalmilag nem tárgyaltattak, mig most kizárólagos témái a legmodernebb franczia s olasz regény- és drámaíróknak. Szöktetés, házasságtörés, megrázó családi drámák nélkül nincs franczia s olasz irodalmi termék, s ez az irány lassan-lassan megteszi útját mindenfelé. Az »isteni félelem országában,« Németországban már nem ritka jelenség; csak az angol regény utasítja még vissza magától farizeus fölháborodással; az angol regény, hol a szerző a hőst inkább százszor meghalatja, semmint házaságtörést követtessen el vele. Mások támadó uj eszméknek, uj elveknek, forrongó gondolatoknak, az eddigi konvenczionális világrenddel ellenkező, vajúdó irányoknak adnak hangot, erkölcsi egyensúlyukban megzavart emberek, vagy jogaikban elnyomott osztályok nevében, mint Tolsztoj, e czinikus remete, ki minden örökölt földi javat bűnnek tart, mit az ember nem maga szerzett meg, ki gazságnak, embertársai megrablásának tartja, ha valaki fölösleget gyűjt magának
676. e javakból. És Cserniszevszkij, uj eszméknek e fanatikus hirdetője, kiben sok van a mártírok elszántságából.... Es Dosztojevszkij, e sötét tekintetű apostol, ki balsejtelmekkel eltelve bolyong a szent Oroszország ingadozó talaján, nyomasztó, forrongó levegőjében, a közelgő vihar moraját sejtve ... És Ibsen, ez a lelketlen, irgalom nélkül való rideg norvég És a művészet ? Mindezek az okok és jelenségek, melyeket föntebb körvonaloztunk, megnyilatkoznak a modern műtermelés eredményeiben is. Hajdan nem volt nemzetközi műtárlat, melyre az egész czivilizált világ elküldte volna évi aratását a művészet mezejéről, a régi művészek hazájukban, sőt szülővárosukban kezdték és fejezték be tanulmányaikat, otthon nyert utmutatások s elvek alapján; hazai embereket és tájakat festettek, s ezért műveik határozott, kifejezett nemzeti jelleget árulnak el elannyira, hogy ötven lépésről meg lehet különböztetni az olasz iskolát a hollanditól. Nemzeti iskola csak abban a korban volt lehetséges, mikor az emberek megmaradtak hazájuk határain belül. De a mai festők, ha tanulmányaikat elvégezték, bebarangolják a világot, bejárják a művészet nagy emporiumait, képeikkel fölkeresnek minden tárlatot, nemcsak szellemileg, de személyesen is, s hoznak magukkal más eszméket, más stilt, más technikát. A párizsi szalon képei egy bét múlva már hű fényképekben láthatók szerte a világon, ami igen alkalmas arra, hogy a festők agyában uj gondolatok, uj fölfogások, uj művészi elvek gyúljanak föl, s tévútra vezessék a még amúgy sem kifejlett individualitást. Az eszmék gyors nivellálódása, a benyomások, ideák gyors kicserélése folytán letűnt az ideje annak, hogy szigorúan körvonalozott nemzeti iskolánk, nemzeti festészetünk legyen; s azt a bizonyos nemzeti géniuszt, melyet szeretnénk megtalálni mindenben, alighanem nélkülözni leszünk kénytelenek festészetünkben. Hiszen tapasztaljuk, hogy festőink, kik tanulmányaikat a külföldön, Münchenben, Párisban bővítik ki, annyi idegen elemet, annyi más nemzeti sajátságot, vagy legalább is annyira más modort szívnak föl magukba, hogy képeiken a legvilágosabban meglátszik München és Párizs behatása! Nézzünk végig műtárlatainkon, hogy erről meggyőződjünk s hogy azt is konstatálhassuk, miszerint ha festőink nem szignálnák műveiket, soknak alkotásán nem látszanék meg, német-e, franczia-e vagy magyar a mestere. Melyikén érzik a magyar iz, a magyar ihlet, mely arra sarkalja, hogy a magyar eget, a magyar felhőket, a magyar tájat adja vissza. Mert a mi egünknek, a mi felhőinknek megvan a maga sajátságos jellege, alakulása; flórája elüt a más országokétól, s visszatükrözi azt az édes, megszokott hangulatot, melyet csak a magyar föld szemléleténél érzünk. Ezt, a szavakkal ki nem fejezhető, meg nem fogható, közelebbről meg nem határozható, csak érezhető magyaros jelleget, levegőt hiába keressük festőink legtöbbjénél, kivált azoknál, kik nem természet után igyekeznek ellesni egy-egy táj jellegét, egének szinét, hanem fotográfiák, metszetek után dolgoznak a műtermek négy fala közt. Láttunk már ilyen képeket is. De másrészt az is bizonyos, hogy teljesen magyaros csak olyan festőnk lehetne, aki elejétől végig itthon marad, elzárkózik a külföld behatása elől, külföldi képeket meg sem néz, hanem művészetét kizárólag magyar tájak, magyar emberek természet után való tanulmányozásában izmosítja nemzetiessé. Korunk nervozitása' hozza magával a kutatást, bonczolást, elemezést, részletezést, az arányok eltolását, fölforgatását a művészet terén is. Ahogy letűnt költészetünkben az éposz kora, ugy tünt le festészetünkben a történeti stil, mint a melylyel festészetünk voltaképpen
kezdődik. Mindakettő a viszonyok eredménye, a nemzet • ébredésének jele volt. Époszt kiskorú, a fejlődés első szakában lévő nép költője költ, nemzeti dicsőséget annak a népnek festője fest, melynek oka van régi dicsőségét visszasírni. De ha egy nép független, szabad, akkor az egyedek nem a nemzettel mint egészszel, nem a közzel törődnek, hanem önmagukból merítik a tárgyat. Érdekes volna tudni, ha vájjon Matejko nem-e a genret művelné a lengyel dicsőség korszakából vett tárgyak helyett, ha Lengyelország szabad és független volna. Nálunk már elkövetkezett az a kor, mikor magunkkal törődünk, a szubjektív költészetnek, a genre-, tájképfestészetnek éljük idejét, annyi analyzissel, hogy ez beteggé teszi művészeti produkcziónkat, kétessé a friss inspirácziót, s a külső alak és belső tartalom közti harmóniának oly megzavarásával, mintha megfeledkeznénk a művészet legelemibb szabályairól, elveiről. Festészetünk realizmusra, naturalizmusra, részletekre törekszik. Az esemény-, a helyzetfestők részleteket adnak egész helyett, tulnyomólag részletet, egy-egy jelentéktelen helyzetet óriási vásznon, ami körülbelül olyan hatású, mintha egy katonai zenekar fuvóhangszereken, dobbal és réztányérral adná elő Chopin valamelyik berceuse-ét. A tájképfestők a rétet, a mezőt parczellákra osztják, s egy-egy talpalatnyi földet, sokszor csak egy-egy jelentéktelen fát, pocsolyát örökítenek meg, jobb ügyre érdemes buzgálommal, nagy vásznon. A nagy méretekre való törekvés mindig általános jele volt a hanyatló művészetnek. A római Péter-temlomnál, a Farnese-palotánál másodsorban jött számításba a művészi becs, mint ahogy van is ezeknél szebb templom és palota elég. A művészet hanyatlása föltartóztatlanul bekövetkezik, ha a hatást a nagy tömegben, a kolosszális arányokban keressük; mert a formaérzék finomsága elvész az imponáló, a hatalmas után való törekvésben. Sok festő figyelmen kivül hagyni látszik, hogy minden anyagnak megvan a maga mértéke és határa, hogy genrejeleneteket, vagy sokszor egy-egy élczet, adomát nem lehet megfesteni életnagyságú alakokkal. Hogy venné ki magát például egy száz versszakos szerelmi dal vagy hexameterekben irt bölcső-dal? Hova, kinek termeiben férnek el e nagy vászondarabok, melyek- igénytelen kis tárgygyal vannak telefestve ? Aki műtárlatainkat figyelemmel végigjárta, annak okvetlenül szemébe ötlött az a ragályként elharapódzó jelenség, hogy művészetünk kerüli az egészt, s keresvekeresi a részletezést, nem rövid czimet ad a képnek, hanem egész magyarázatot. Mert persze előtte állnak példák gyanánt e regény czimek: »Megy a rozson át«, »Piros, mint a rózsa«. Éljünk példákkal. A következő czimek: » Ugyan ne izéljen!* »Piczi piros alma«, »Hátha innánk*, »Aczél, kova, tapló«, »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre*, »Addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik«, >Ahol nincs, ott ne keress« stb., stb. mintha arra volnának szánva, hogy a közönségnek szájába rágják a kép tárgyát, attól félvén, hogy különben nem érti meg. Hiszen igy odajutunk, hogy ezután a legegyszerűbb tárgyú képekhez harmincz sornyi körülményes magyarázatot, sőt párbeszédeket kapunk. Nem lenne-e különös, ha Tizian hires »Adógaras«-a, a drezdai képtár gyöngye, oly körülményes magyarázattal volna bevéve a katalógusba, hogy nem a festmény illusztrálná az amúgy is eléggé ismeretes eseményt, hanem megfordítva, a szöveg a festményt ? Igen, igen, de a magyar művészet filozófiája? Hát kegyes olvasó, ezt én nem is ígértem, csak megpendíteni akartam, alapot, vázlatot próbáltam neki adni, azzal a ravasz utógondolattal, hátha akad valaki, aki érdemesnek tartaná a magyar művészet filozófiáját megírni; nemcsak
677. árny-, csakis hogy hogy
hanem fényoldalaival egyetemben, (holott én most a hibákat láttam meg), s nemcsak azt fejteni ki, mi a mi művészetünk karaktere, hanem azt is, miért olyan, a milyen. Talán akad valaki, aki megkísérli e nagy feladat megoldását; talán más, talán én . .
Oh ! bontsd ki nagy lelkednek szárnyát, Es a világon szállj át, szállj át, Csókolj meg valakit, ki nékem Legyen harezomban segítségem. A Petőfi-társaságban
különben
nagy
dolgok
készülnek.
Mindig
élénkebben kezdik átlátni a tagok, h o g y az irodalomnak bajosan lehet limitálni,
hogy
csak hatvan olyan
irója legyen
egyszerre,
a k i k m e g é r d e m l i k , h o g y a t á r s a s á g t a g j a i l e h e s s e n e k . Ma baton
IRODALOM.
de k i v á l ó a n j ó h a n g z á - u e z a n é v ,
mely
alatt. A z ó t a polgárjogot szerzett utóbb,
Kóbor
a
» Magyar Hírlap" nyerte
Tamás
közel
két
éve tünt
h a s á b j a i n e g y Köd az Andrássy-uton
Hét"
arany jutalmat,
el
e
név
sok
érdekes
kodást parancsol nekünk
koszorút
czimü
melyet a Magyar Hirlap
Kóbor Tamásról
dolgot
czimü
fel
is.
Ugyanis
tárczájával a negyven egy
tárczára
mondhatnánk,
kitűzött.
de
nemcsak az a benső viszony,
tartózmelyben
l a p u n k h o z áll, de m é g i n k á b b az a r o k o n i k a p o c s , m e l y c lapok szerkesztőjét szót a
ama
pseudonim
Magyar Hirlap*-nak,
viselöj.hcz
füzi.
Engedjük
át
a
m e l y az ö p á l y a n y e r t e s é t k ö v e t k e z ő -
k é p e n m u t a t j a be o l v a s ó i n a k : «A Hét«
f ö d ö z t e fel, m e l y n e k a —
s ó g o r a . N e t e s s é k s z ó s z e r i n t v e n n i , n e m a l a p n a k , h a n e m a szerk e s z t ő n e k : K i s s J ó z s e f n e k . Kóbor keltettek irodalmi körökben
és
t á r c z á k a t irt, m e l y e k addig-addig
az igazi neve.
fiatal
ember
Nem
újságíró,
v a l a m e l y erre v o n a t k o z ó nem látta
sem
a
képében, kötete
egy
sőt
Adolf
senki sem
Ítélte.
tájékozottsága
Különösen
a
filozofiai
tud
Készülődését az Írósághoz
sem az irodalom,
készen
bukkant
elő. A n n y i r a k é s z e n , h o g y d o l g o z a t a i u t á n Ítélve, m i n d e n k i embernek
ki
huszonöt-
kinek Beermann
nincs,
kísérletéről.
közönség,
a
feltűnést
találgattak, hogy
l e g y e n ő és m e r r e v a n h a z á j a ? a m i g l e l e p l e z t é k huszonhat éves
gyanússá
tette
irodalomban;
koros
v a s l o g i k á j a és n a g y
csak
ugy
dobálódzott
S p i n o z á v a l és K a n t t a l . S z i n t e m e g d ö b b e n t ő m e n n y i t u d á s t ö n t ö t t , m e n n y i p o é t i k u s és m i l y g o n d o l a t o t szen f i a t a l e m b e r
ama
g y ö m ö s z ö l t bele ez a z egé-
igénytelennek
P e d i g K ó b o r T a m á s n a k , ép u g y ,
látszó
álnevű
czikkekbe!
mint a h o g y a polgári
m á s a n e v e , m á s a h i v a t a l a i s ; n e m a poézis, n e m a h a n e m •— a b a n k . Beermann
nyek a múzsára.
tudtunkkal
A
életben
tudomány,
A d o l f az első m. ált. hitelbank
k i v á l ó , s z o r g a l o m b a n is, h i v a t o t t s á g d o l g á b a n is jeles a kinek főnökei —
—
nem lehetnek
k ö z ü l való, a k i k k é t o l y a n n a g y u r a t is t u d n a k
egyik
hivatalnoka, képességek
e g y s z e r r e szol-
Nekünk, mint újságnak
szetesen az az önző vágyakozásunk,
hogy, vajha
Kóbor
A
kis
terem,
leányokkal.
D e , irne a P e t ő f i - t á r s a s á g már
Ilyen
volt az,
hogy
a
régen
nem
társaság
esett
nagynevű
is
humoros
novelláját
almanachjában fog megjelenni. melt ovácziókban ragyogtatta
előadó
van — S
is.
föl,
szép szám-
szom-
alatt
ülést
műsoron : mely a
költőt,
a
Bodnár
Szinán
mübarátok megérde-
ki fényesen Zsigmond
s o k a t »Fent és lent« c z i m ü s z é p v e r s é é r t .
Nem
P a p Z o l t á n v e n d é g v e r s e : »Örök
melyet
kevésbbé
tap-
határt
Oly édes volt az a kis élet,. Amit én általtéltem véled, Hogy most e kinzó gyötrelemben Meg kell, hogy romjait keressem..
c l a u s u s t e l e j t i k és
cloturet,
h o g y filozofiai
vessenek. S z a b ó E n d r e e l ő f i z e t é s t b o c s á t o t t ki e g y k ö t e t k ö l t e m é n y r e ,
m e l y e k „Dalok"
czimmel
jövő
hó
derekán
fognak
megjelenni.
T e r m e t e s k ö t e t lesz és a d e r e s e d ő p o é t á n a k a z u t o l s ó 12 é v a l a t t szétszórva megjelent kisebb-nagyobb költői
a l k o t á s a i t f o g j a tar-
talmazni. Szabó Endre ugyanabban a házban ütött tanyát, ahol »A H é t « ( J ó z s e f - k ö r u t 4 4 ) és rosszabb szomszéd, mint
dicséretére
legyen
mondva,
p o é t a , de h a r o s s z a b b
m i n t a m i l y e n jó s z o m s z é d ,
még
mindig
arra, h o g y egyszerű, mesterkéletlen
poéta
elég
jó
nem
v o l n a is,
poéta
volna
n ó t á i b a n és e g é s z s é g e s ötle-
t e i b e n g y ö n y ö r k ö d j ü n k . A k ö t e t e l ő f i z e t é s i á r a 2 és 3 f r t . A pénzek a Pallas-könyvkiadó vállalatéhoz
küldendők.
kézi lexikona. A z A t h e n a e u m
Az A t h e n a e u m
hézagpótló m ü indul m e g : a t u d o m á n y o k nös
tekintettel
szerkeszti
gyar
Magyarországra;
ár. Acsááy Ignácz.
.szakférfiak kézi
»A
kiadásában
encziklopédiúja,
külö-
közreműködésével
l e x i k o n « első
készül és s o k e z e r m a g y a r
olvasók számára
s o r b a n ma-
tárgyú
czikkében
t e l j e s e n h a z a i v i s z o n y a i n k , m a g y a r t ö r v é n y e i n k és k ö z á l l a p o t a i n k fognak
visszatükröződni.
Minden
füzethez
m e l l é k l e t járul, t ö b b s z i n e s k é p , t é r k é p stb. t e r j e d h e s s e n , egy-egy füzet
két
három
öánlló
Hogy
minél
jobban
ára 30 kr, (lesz ö s s z e s e n 4 o h á r o m i v e s
f ü z e t . ) A z első f ü z e t a z »a« b e t ű t ő l a z » á l l a m t a n á c s « s z ó i g jed s e s e t l e g
még
visszatérünk
rá.
A
kiadóhivatal
ter-
kezeskedik
róla, h o g y a v á l l a l a t a 4o-dik f ü z e t n é l t ö b b r e n e m f o g
terjedni.
Már az
lexikon«
első
sokoldalú család
füzet
is
tanúskodik
tartalmával,
igazi
ékességéül
házi fog
róla,
magyaros
hogy a »Kézi
szellemével
minden
t á j é k o z t a t ó j a lesz, k i á l l í t á s á n a k
szolgálni
minden
magyar
magyar
diszével
háznak, hol
pedig
befoga-
d á s r a talál. Szabolcsira M i h á l y . E
fiatal
p o é t a , a ki r i t k a
szerencsével
kezdte meg pályáját, nem sokára összegyűjtve, könyv
alakjában
f o g j a l á t n i a z o k a t a z e g y s z e r ű v e r s e k e t , m e l y e k k e l f ö l t ű n é s t kel-
firmája
A kötet még
mely már jóval B e ö t h y
figyelemmel
alatt hivja föl előfizetésre az e
tél
folyamán
Z s o l t és
és j ó a k a r a t t a l k i s é r t c f e j l ő d é s é t , meg
fog
olvasó
jelenni.
közönséget.
Mai
számunk
m u t a t v á n y t h o z belőle. A r a f ű z v e 1 f r t 20 kr. K ö t v e 2 f r t 4 o kr. J . V i r á g Béla. M é g n i n c s e g y e s z t e n d e j e , h o g y volt olvasóinknak
alkalmunk
e fia'tal 'hírlapíró ö s s z e g y ű j t ö t t a k t u á l i s
verseit
a j á n l a n i . M o s t e g y p r ó z á t t a r t a l m a z ó k ö t e t m e g v é t e l é r e h i v j a fel a z o l v a s ó k ö z ö n s é g e t . A rózsák betege és egyéb történetek c z i m
alatt
( m e l l e s l e g m o n d v a a c z i m n e m e g é s z e n jó i z l é s ü )
összegyűjtötte
e l s z ó r t a n m e g j e l e n t t á r c z á i t és n o v e l l á i t . N é h á n y
aprósága a mi
l a p u n k b a n is m e g j e l e n t .
Ara a kötetnek
flizve 1 frt,
diszkötés-
b e n 2 f r t . S z e r z ő c z i m e : V I I I . J ó z s e f u t c z a 54. sz. 1. e m e l e t .
tetszett
Komócsy
olva-
hangulatos versből álljon itt n é h á n y strófa : Bolyongva járom a világot, Keresem a te hasonmásod, Belőled ha szemernyit lelnék, Ugy sejtem, sejtem, boldog lennék.
a
kalandozásainak, melyek rendesen egy egész órát vesznek igénybe,
régen
olvasott föl e g y o k o s értekezést, utána S z a b ó E n d r e k a p o t t
s o t t föl. A
elnöklete
hogy a numerus
t e t t . A d e b r e c z e n i Csokonai-kör,
Jókai M ó r is jelen
Előzőleg
gyász*,
Mór
kimondják
V a d n a i K á r o l y előtt
különösen
is a
lesz,
termé-
telve szép
szép hölgypublikum
részesítette a koszorús művészetét
itt
elnöke,
olvasta A
rendesen
meg.
l e g y e n a f ö l o l v a s ó ülésen, sőt s z e r e p e l j e n
basa c z i m ü
fölött
Zsigmond
a saját
mint
ban.
Jókai
Tamás
e z e n t ú l e g é s z e n a z i r o d a l o m é l e h e t n e !« Petőfi-társaság.
az
Bodnár
miatta féltéke-
mi e m b e r ü n k a m a z igazán ritka
gálni, m i n t : M e r k ú r és A p o l l ó . —
Petőfi-társaság
mény valószínűleg
czikk
a z i r o d a l o m b a n és leg-
pályázatán —
ȃjszakai
a
t a r t , m e l y e n a t á r s a s á g r e f o r m á l á s á t f o g j á k m e g b e s z é l n i . A z ered-
K ó b o r Tamás. L a p u n k rendes olvasói előtt n e m c s a k ismert, először
este
A bécsi u j m ű t ö r t é n e l m i m u z e u m . jelennek,
Bécs,
a
Mire e z e k a sorol: m e g -
r é g i c s á s z á r v á r o s , ü n n e p é t üli a
és a t u d o m á n y n a k . Ü n n e p é l y e s e n
művészetnek
m e g n y i t j á k az uj bécsi műtör-
t é n e l m i m u z e u m o t a k i r á l y , a f ö h e r c z e g e k és f ő h e r c z e g a s s z o n y o k , fényes
udvari
muzeumot
bir
méltóságok, ebben
Bécs,
ha az intézet két palotáját, A
császár
nem
kiméit
a
tábornoki mely
mint
pénzt,
kar
jelenlétében.
Oly
párját n e m találja a világon, építészeti
ömlött
remeket
tekintjük.
az arany, a márvány, a
678 drága érez, hogy ez emlék a császárvárosnak ujabb, hatalmas vonzóereje legyen ; hozzájárultak az osztrák építészek, a művészek legjobbjai, hogy benne az építészet, festészet és szobrászat múzsájának méltó hajlékot emeljenek s e nemes versenyükben nem utolsó — hajh, nem utolsó — Munkácsy Mihály! lljabb jele ez a két monumentális épület (mert egyszerre kettőt kap Bécs) annak a nem lankadó császári kegynek, mely háromszáz év óta oly bőségesen omlik Bécsre s mely nélkül az osztrák fővárosnak mily más arczulatu lenne most. Számláljuk csak föl mindazt a palotát, mindazt az intézetet, amely >kaiserlich,« amely »hof,« egyszóval, amely császári bőkezűségnek köszöni létét: mi marad ? T a l á n annyi sem, amennyivel a mi szegény fővárosunk jelenleg dicsekedhetik. Elszorul a szivünk, ha meggondoljuk Bécsnek e téren fölöttünk való előnyét, amely föoka annak, hogy a két egyenrangú monarchiában a másik — pedig politikailag erösebb — félnek a fővárosa alig létezik a müveit nyugat tudósai, művészei, műtörténészei szemében. Elfog a csüggedés, ha arra a roppant messze határkőre tekintünk, amelynél a mi Budapestünk világvárosiassága kezdődik. Ez a szegény nemzet már sokat, nagyon sokat tett fővárosáért, a mi képtárunk nemzeti, akadémiánk nemzeti, muzeumunk nemzeti, drámai színházunk nemzeti, technológiai muzeumunk nemzeti, minden ilyes kulturális intézetünk, műcsarnokunk, történelmi arczképcsarnokunk, népszínházunk, iparmuzeumunk, mintarajztanodánk, egytöl-egyig vagy a nemzet, vagy az állam, vagy a főváros bőkezűségének köszöni létét, csak az operaház nem (melyet azonban mi tartunk ki), csak az uj királyi palota nem, (mely azonban még nincs). Nagy hálára kötelezné vele a nemzetet, a ki megsúgná a jó Pápaynak, ö felsége legbizalmasabb tanácsadójának, hogy a magyar fővárosnak nincs uj nemzeti szinháza (pedig ide s tova már szúk a mostani), nincs festőakadémiája, nincs hangversenypalotája, nincs külön palotája az ezután keletkező nemzeti képtárnak, (mely kikerülne az országos képtár, a muzeumi képtár és a történelmi arczképcsarnok legszebb darabjaiból), nincs elég nagy nemzeti muzeuma (a mostani máris szűk, ujat szeretne a nemzet). Pedig mily más arczulatot adnának ezek Budapestnek akkorra az időre, mikorra a milleniumot ünnepeljük!
SZÍNHÁZ. Nemzeti szinház. A nemzeti színháznak jubiláris hete volt. Egy tiszteletreméltó színészi pálya és egy poétikus színdarab ért el oly határponthoz, melynél az emberek meg szoktak állani és tapsolni a hosszú életlieknek. Szigeti József az egyik, Aesopus a másik. Külső, konvenczionális ünnepségek egyikénél sem estek meg, mind a kettő megelégedeti azzal, hogy a nemzeti színpadon a közönség elé lépjen. Szigeti József kedden töltötte be ötven éves színészi pályáját és abban a szerepben lépett föl, melyben az ö sajátos, intelligens művészete leginkább érvényesült : Mcnenius Agrippában. Ugy játszotta, mint eddig, finomsággal, humorral és bölcsességgel. Riadó taps fogadta, riadó taps követte utolsó jelenése után is. E n n y i volt az egész. — Szerdán pedig a huszonötéves Aesopus került szinre, modern fölfogás szerint valóságos Matuzsálem a szindarabok között, de olyan frissen, üdén hatott még most is, mint ifjúságában. Nem vénült, a hogy nem vénül semmi, a mi poétikus elméből termett. A közönség a darab szerzője iránt is zajos ovácziókkal rótta le elismerése adóját. Háromszor jelent meg Rákosi Jenő a lámpák elött és meglepte azokat, a kik nem ismerték, az ö saját fiatalosságával. A színházzal és a közönséggel egyetemben az irói világ is megünnepelte a fiatal jubilánst. Csütörtökön este az ö tiszteletére az Európa-szállóban lakomára gyűltek össze és éltették, méltatták öt, mint egyikét azoknak, kik a magyar irodalomnak irányt adtak. Üdvözölték a jubilánst távollevő barátai is és a Petőfi-társaság vasárnapi zárt ülésében is üdvözlő iratot intézett hozzá.
KEP TALÁNY.
I
s -
X M
A 41. számban megjelent képtalány megfejtése :
Asztaltársaság. Helyesen fejtették meg : Steiner Ida, Burger Pál, Szigeti Margit, Beregi Alice és Ilon, Elsner Aurélia és Aranka, Petrás Lajos, Csiszár Klára, Kazinczy Ilonka, Wollák Ilonka, Guttmann Miklós, Just Ernó, Geiszlinger Endre, Bubik Katinka, Rattich Irma, Kempfner Alfréd.
HETI
POSTA.
Nagyvárad. Z. S. Ön azt kérdezi tőlünk, hogy mi a svihák ? Ez is azon kérdések közé tartozik, melyeket fölvetni könnyebb, mint megoldani. Szerencsére a megboldogult Kecskeméthy Aurél alaposan foglalkozott ezzel a specziessel és meg is irta a svihák természetrajzát fény- és árnyképeinek »Nagy férfiaink* czim alatt megjelent utolsó gyűjteményében. Minthogy ez a könyv ma már nem igen forog közkézen és nem is egy könnyen hozzáférhető, (ott petrilikálódott az Aigner Lajos bizományában) abból közöljük kivonatilag kérdésére a feleletet. »A svihák — írja a maró szellemű Kecskeméthy Aurél — nem élő egyén, ámbár uton-utfélen találkozni vele. A svihák nem bizonyos személy ; hanem »genus« ; egy egész nem. Midőn a svihákot leirom. senki sem áll előttem, hanem igen sokan. Mindnyájan a svihákok többékevésbé sikerült kiadásai. Variatiók, — csakhogy bizonyos jellegző vonásokkal, melyek közösek. Etymologiai ismeretim azt gyanittatják velem, hogy a svihák szláv és pedig lengyel eredetű s megmagyarított szó. Ethnographiai ismereteim szerint pedig, ha a valódi lengyel vér vegyül a magyarral : ezen Kreuzungnak válfaji eredménye adja a svihák ideálját. A mint is a lengyelekkel közelebbi érintkezésben állt Sáros megye, Szepes s Zemplén, Nógrád, Hont, Nyitra megyék tótmagyar részei képezik tulajdonkép a svihákok hazáját. De tenyészik e faj a tiszta magyar alföldön is; csakhogy már bizonyos varietást észlelhetni rajta. Előre kell bocsátani, hogy minden osztálynak vannak svihákjai. Vannak a társas életben szegény és gazdag, polgár és mágnás svihákok. Vannak politikai s államférfiúi, orvosi, mérnöki és más szak-svihákok. A ki fölismerte egyszer a svihákság elméletét : az találkozni fog velők mindenütt. A svihák legmagasabb philosophiai szempontból tekintve tulajdonkép olyan ember, ki se nem jó, se nem rosz : hanem kit nem lehet komolyan venni. A svihák par excellence a kor embere ! Ezzel nem akarom azt mondani, hogy annyit tesz, mint »schwindler«. E keltő nem synonym. A svihák ismeretlen emberek előtt szereti magát másnak adni ki, mint a ki és természetesen többnek, mint a mi. De — és ez különbözteti meg a szédelgőtől — többet szeret mutatni, nem azért, hogy megcsaljon, hanem csak azért, hogy magát csalja. A svihák nem gonosz : csak hiti. A svihák az élet minden viszonyai közt csak szerepel, llogy ő maga komolyan érez-e, hisz-e valamit f és hogy mit érez, mit hisz, miképen vélekedik ? azt maga sem tudja. Ha két hétig nem látott, csókkal üdvözöl az utczán, mint a lengyelek szokása. Gondosan tudakozódik hogylétedről, feleséged s gyermekeid — kiket sose látott, — egészségi állapotáról. Ha elváltok : nő inek kezét csókoltatja. Szóval a svihák túláradón szívélyes irántad. . . mig azt hiszi, hogy olyan ember vagy, kit karján hord a szerencse. S a mely perezben az ellenkezőnek gyanúja veti reád komisz árnyát : a svihák többé nem ismer. Mint hivatalnok : alárendeltei iránt leereszkedő ; fölfelé alázatos. Szereti a tündöklést. Utánoz minden uri tempót. Csak sok pénzbe ne kerüljenek. De pazaron nagylelkű : a hol látják. Piszkosságig fukar, ha azt hiszi, hogy senki meg nem tudja. Vegyük typus gyanánt a sárosmegyei arisztokratát. Hogyha kétszáz hold földje van, ahhoz olyan •kastélyt* épit lakházul, mintha negyvenezer hold földje volna a bánságban. Cseléddel természetesen nem győzi. Mikor aztán váratlanul vendég jő : utczu kikiált a nagyságos asszony a kocsisnak, ki kertész is,
679 kammerdiener és titkár is egy személyben : »szkoro chlapetz do libéria !« — — ki is aztán fehér keztyiiben szolgál az asztalnál, penetráns istálópatchouli szagot hordozva maga után. Tömérdek nálunk a politikai svihák és egy párt sem dicsekedhetik kizárólagos birtokukkal. A kormánypárti svihák a párt vagyis kormány költségén választatja meg magát : azaz, hogy kifizetteti magának választási költségeit, de maga adós marad a kocsmákban és a pártfeleknél. A baloldali erős svihák hazafi. Tüdeje kitűnő, szónoklata pattogó, hasa nagy, mája dagadt. Otthon és privátim nagyságos ur; de nyilvános szónoklataiban nagy demokrata. A politikai svihák egyébiránt szenvedélyes, akármely párthoz tartozik is, akármely szemponton áll. De szempontjait bámulatos könnyűséggel cserélt. Minden kis esemény elég ok neki arra, hogy egy párttól a másikhoz, vagy legalább egy árnyalattól más árnyalathoz, egy vezértől más vezérhez csapjon át ; vagy egyes kérdésben pártja ellen szavazzon ; vagy ez a legkedvesebb kibúvó — egyáltalán ne szavazzon. A svihák ugy van alkotva az égtől, hogy neki minden téren boldogulnia kell és legalább is mint méltóságos ur hal meg. Hanem néha magasabbra is viszi a dolgát. Excellentiás úrrá lesz, miniszterré, államférfivá, históriai személylyé. A svihák államférfi elve : »l'état c'est moi !« Azaz maagyarul : az ország az én jószágom. Osztogatok belőle a mennyit s a kinek tetszik. Komornyikját kinevezi miniszteri-tanácsosnak ; kulcsárnéjának férjét osztálytanácsosnak. Voila messieurs, mesdames, la physiologie de Chevihaques !" V. J . Szivemhez. A Maros. Ön bátorságot merített ujabb küldemények beküldésére abból a körülményből, hogy a múltkor csak a műfaj ellen tettünk kifogásokat. Ha akkor a műfaj ellen, most a versek ellen van kifogásunk. Ugyan kérjük szeretettel, mit értsen a szive abból, amit ebben a versben neki mond. Éktelen kifakadás ez, nem tudni mi ellen s vad pesszimiszmus nem tudni miért ? Aztán olyan konfuzusan ir, mintha ön se tudná, hogy miről van szó. Nem tekintve is azt a kezdetleges technikát, melylyel a versét megírta és nem is szólva azokról a hallatlan liczencziákról, melyeket ma már poéta nem engedhet meg magának (smérggé válik* irja, pl. méreggé helyett, mivel másként az öt jámbust ki nem birja szoritani). Az a három momentum, hogy érthetetlen : mit akar mondani, ismeretlen : miért akarja mondani és fölösleges, hogy versben mondja, elegendő arra, hogy versét ezúttal is félretegyük. A másik verse jobb, de nem jó. Budapest. K. R. Románcz. Ön is liczencziákkal dolgozik. Valóban csodálatos dolog, hogy müveit ember, akiről különösen, ha verset ir, bátran fel lehet tenni, hogy verseket olvas, nem veszi észre, hogy az a privilégium, melyet hajdanában költői liczencziának neveztek, már rég elévült. Manapság, mikor kötött beszédekben akkora túltermelés állott be s mikor a technika annyira fejlett, hogy a versfaragó szinte készen kapja a verséhez való alkatrészeket, az olvasó nem veszi többé tekintetbe, hogy verset nem könnyű irni. Egy szónak a nyakát kitekerni azért, mert önnek egy jambusra van szüksége, vagy egy rím kedveért
Uj zongora raktár! Budapest, Károly-körut 3. sz.
Rövid szárny- és
Mignon-zongorák a legjobb bécsi gyárakból nagy választékban kaphatók
igen j u t á n y o s áron
KELLNER GÁBORNÁL:
Budapest, Károly-körut 3. szám II. emelet 59. ajtó. iQ
DZCZ-E.
j/róífc^ r^fctj
-^ífckA
a magyaros szórendet fenekestül felforgatni: többé nem lehet. Aki valóban ért a mesterséghez, erre sohi sincs szüksége; aki pedig nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Gárdonyi Gézának. Mint újságírónak fölösleges dolog prelekcziót tartanunk a sajtóhibák boszantó voltáról. Csak egy esetben végzetesek, ha a börze-tudósításában, — és egy esetben javithatlanok, ha versben fordulnak elé. Próbáljuk még is kijavitani, nehogy a fiatal poéta szidván bennünket, mint a kölest, kétségbeesésében még kegyetlenebb sajtóhibát találjon elkövetni. »Annuska lelkem, szeretsz-e még ?« helyett olvasandó : A n n u s k a lelkem Szeretsz-e engem •
W. K. »Nem dalolnak,* »Emlékszel-e ? • Nem közölhetők. Henrietta. Egészen megnyugtathatjuk Önt. Önnek szólt és rajta leszünk, hogy óhajtása mielőbb teljesüljön. Uj Tátrafüred. »Szeszély ?« Primitiv alkotás. Se hang, se nyelv, se forma. Tessék mielébb rendelkezni vele. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S J Ó Z S E F .
Egész selyem foullarde-okat méterenként
I forint 20 krtól egész 4 forint 65 krig (450-féle dessin) szállít darabonként, vagy egész öltönyökben portó- és vámmentesen a G. H E N N E B E R G - f é l e nagy gyári raktár Zürichben. Minták ingyen. Levelekre Svájczba 10 kros bélyeg ragasztandó. The Mutual. Lapunk mai számához mellékelve kapják t. vidéki előfizetőink a »The Mutual* amerikai életbiztositó-társaság magyarországi vezérképviselőségének hirdetését, melyre a biztosítási ügy iránt érdeklődő közönség figyelmét különösen felhívjuk. A »Mutual«, mint a mellékelt porspektusban foglalt számokból kitűnik, a világ leghatalmasabb és leggazdagabb pénzintézeteinek egyike ; üzletének óriási kifejlődését csakis a tengeren túl és innen lévő biztosító közönség bizalma hozta létre, és hogy e bizalom tökéletesen meg volt érdemelve, azt viszont a fényes eredmények, jobban mondva azok a kitiinő előnyök bizonyítják, melyben a » Mutual* a nála biztosítottakat részesiti. A Mutual nem részvénytársaság, hanem tisztán kölcsönös s igy az üzlet arányainál fogva óriási nyereség nem részvényesek zsebébe vándorol, hanem maguk a biztosítottak közt osztatik fel, kik ily módon nemcsak azt az összeget kapják, a melyre biztosították magukat, hanem azonfelül még tekintélyes részt is az évenkinti nyereségből. A legilletékesebb helyről, a többi közt New-York állam kormányától és a/, osztrákmagyar monarchia ottani diplomácziai és kereskedelmi képviselőségétől eredő hiteles bizonyítványok tanusitják a »Mutual* feltétlen megbízhatóságát és a nála eszközölt életbiztosítások rendkívüli előnyeit. -ávfeíL-
/á&^v
/á&k*
/á&k-, /á&k.- §
Hölgyek figyelmébe!
|
j
A legújabb és legkitűnőbb a Dr. Haebron-féle arcz- | tisztitó-kenőcs, bórszépito szappan és hölgy- t 1 por (fehér, rózsaszinii és creme). Ilulgypor 1 frt. | Nagy tégely kenőcs 00 Ur., kicsi 35 kr. Szappan | 35 kr. Kapható Budapesten, Török J ó z s e f , vala- | Í mint az ország minden nagyobb gyógyszertárában. [ -.JT -<*r **r ^ ^ -f"5
\ EXCELSIOR KÁVÉ
Okleveles
nevelőnőket,
kitűnő bizonyítványokkal, gyermek - kertésznőket és bonneokat elhelyez KERI SÁN DOR legrégibb nevelő-elhelyező irodája VI. k, Váczi-körut 21. szám.
(pörköli szemes kávé)
saját mód szerint és a belföldön kizárólagosan általunk pörkölt, a legkiválóbb kávéfajokból összeállított keverék, mely a forgalomban eddig előfordult pörkölt kávékat zamat és erő tekintetében jóval fölülmúlja és azokhoz képest legalább 25°/0-nyi megtakarítást nyújt. Az E X C E L S I O R - k á v é
száraz helyen éve-
ken át is megtartja kitűnő tulajdonságait.
Fogmüvész. BUDAPEST,
Zahnartist. V I I . , K e r e p e s i - u t 1 2 . 1 . e m . 5. n r m r
Finomra való őrlés ajánltatik. Kéretik a védjegyre ügyelni. Kapható 5, 2, 1 és '/« kilós csomagokban. — Kicsinybeni árak : legfinomabb 00 sz. faj frt 2.40, finom o sz. faj frt 2.20 kilónként.
^ O
- J
Első magyar gőz kávé-pörkölde WERTHEIMER és FRANKL Budapest. Minta kivanatra ingyen es bermentesen.
68 C)
O G
<> W
/•> z-\ W
/-> o y v o y \ V/ W V/ W / v y
SMSfigfgS
Ki szereti az életéi, igyék Hungária-kávét, g Bekötési táblák Mert e kávé százezerek által legjobbnak elismert különlegesség mint táp- és háziszer, melyet betegek, ugy mint egészségesek és főként gyermekek egyaránt legjobb sikerrel használhatnak. — Gyomor- és bélhlirilt, gyomor- és fejgörcs, rosz emésztés, gyomorégés, gyomortői eredő fejfájás, vérszegénység és álmatlanság ellen biztos sikert nyújt a :
„ H 0 0
A
r \ r \ rS V.» V y W V^ Vy W V,/ V /
u
xi g
á
r i a " - k
á v é .
Ezen páratlan különlegesség nem mint gyógyszer, hanem kávét helyettesítő kellemes izü tápszer használtatik, mely , , é l v e z v c t f i p l á l é s * f ó p l ó l v j i h a - a B i i í ' i l . - ' Sok ezer köszönő irat és hírneves orvosok igazolják a „ H u n g á r i a - k á v é " kitűnő hatását, a miért is a/, mindenkinek legjobban ajánlható. (W* 1 k i l ó á r a 1 f r t 20 kr. Minden dobozhoz használati utasítás. Kapható S / a l á d ) Antal gyárosnál. Budapesten, Andrássy-ut 8(>. sz. és minden előkelőbb fűszeráruüzletben és vidéken. Minden kiállításon a legnagyobb éremmel kitüntetve.
Újpesten kapható: N É M E T H G Y U L A e\
y\
/* >
y>
s \ /•> /*> v \
\0 0
„A
HET"
harmadik kötetéhez (II. évfolyam I. félév) 1 forint 30 kr előleges beküldése mellett küld
„A HÉT"
kiadó-hivatalában
urnái.
VIII., József-körut 44.
O 0 0 0 0 0 0 0 G 0 0 0 O 0 0 0 <
r*
&
D r o g u e r i a -
FILIGRAN-MUNKAK
i 1
helyben, csak rövid időre.
H e l y r e á l l í t t a t n a k óra- és n y a k - l á n c z o k , k a r k ö t ő k , melltíik, kalap-, haj- és b á l i - é k s z e r , r u h a b e t é t e k , fali és k e f e t á s k á k , p a m l a g p á r n á k . dfszlegyezök s t b „ v a l a m i n t színes sodrony és g y a p o t b ó l k é s z í t e t t virágkosarak. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy helyben, rövid időre a i l l i g r u m - m u n k a k készítésének elsajátítására iskolát n y i t o t t a m , M s a hölgyküzönséget alább jelzett lakasom szives meglátogatására felkérem. A munka nemcsak érdekes, de egyáltalán könnyen el is sajátítható és már maguk a kezdők mindjárt az első órában képesek ékszert és lánczokat i*í helyreállítani. A tanítási díj mindennemű munka elsajátítására hölgyeknek i frt, gyermekeknek 70 kr. ; s e mellett jogában áll minden tanuló nőnek annyi ideig jönni, mígnem a liligram-munkák önálló elkészítésére a kellő gyakorlattal M ' rendelkezik. A szükséges anyag igen olcsó (egy doboz kezdő-anyagokkal 85 kr.), mely elégséges a legszebb ajándék-tárgyak elkészítésére. Tanórák naponkint reggel 8—] 2-ig és délután 2—7-ig; azon hölgyek részére, kik nappal egyébként vannak elfoglalva: hétfőn, szerdán és pénteken este 7—g-ig. Oktatok papirvirág-készitésre is. Munkáim a g r ó f Harrach-féle ü v e g g y á r b a n . Váczi-utcza 4 - 0 . , Brunner Ch., Váczi-uteza 18., Beck •I. Henrik, Károly-körnt 20., Plccárd Henrik aranyozott áru-raktárában, Andrássy-ut 31.. Kurtz Alajos, hatvani-uteza 4. Dréher-palota, vannak kiállitvn. Mély tisztelettel
s
a fenti arcz H n t h / n nnP7líPnfíPQ" m a s á b a n „ l l a l l j U al UibullUliO vizzel eltávolít minden bőrfoltot, a bőrt puhává, fehérré, bársonysimává teszi. Egy t é g e l y á r a 5 0 kr. H a t f u n a p p 7 n n p " '& en g ° n l o s a n készült ie g „ l l a L i y U a l ÜL|JUI finomabb rizspor. (Olomfehérmentes). Teljesen ártalmatlan. Fehér, créme és rózsaszínű. Egy doboz á r a 6 0 kr. (chinolin tartaliiiu). Kitűnő szer rendes szájvízül, vagy fájó vérző Ínyeknél, szagos szájnál. fájó fogaknál, fogaknál,Egy vérzőpalaezk inye á r a 6 0 kr. E g y palae; elismert kitűnő szer a fogak isztitására és különösen a foghus eonserválására. Egy doboz á r a 50 kr.
„Evodont szájvíz"
NEUMANN ANNA, Budapest, Nemzeti szálloda.
|
p
i
l
ü
l
W
-
ü
Üzletfeloszlás
ü
i l l a t s z e r t á r
Itudapest, IV., K e c s k e m é t i - u t c z a 7. s z á m . Gyógyszeranyagok, illatszerek, hölgyporok, szappanok és mindenféle pipereczikkek jól berendezett dűsan felszerelt raktára. Ugyanitt kaphatók az alább felsorolt, kipróbált és elismert saját készitményü szerek : H a H u i I QPP7UI7" szeplő és más foltok ellen kitűnő „ í l f l l i y U dl b i l i t hatású Teljesen ártalmatlan. Egy palaezk á r a 5 0 kr.
ü
g f f i M
é s
A »HATTYÚHOZ* Dr. J o v i t z a S á n d o r .
„Salicyl fogpor" £ „Mandola korpaszappan"
s.vbb pipereszappan. Egy doboz á r a NO kr. tlinden szer r é s z l e t e s h a s z n á l a t i utasít á s s a l van e l l á t v a . ^ B
í
miatt
női divat üzletünkben hatóságilag engedélyezett
I N A G Y
Legjobb szer
VÉGELADÁST
mindenféle gyomorbántalmak ellen, gyomorhurut, étvágytalanság, böfögés az evés után, gyomorgörcsök ellen
rendezünk alóljegyzett rendkívül olcsó árak mellett.
ÍRÓZSAY és t á r s a -f.
Egger szóda-pasztillái.
Budapest, Váczi utcza 27,
rg
Gizella-tcr sarkán a Kranz-féle chinaezüst-üzlet mellett.
p f i Angol esőköpeny . • W Téli bélelt felöltő Téli köpenykék y-;., Köpeny bélelt, egész hosszú •íf" Körköpeny bélelve ^ » " prémmel jz^j Plüche kabát, egész hosszú
^
8 10 i5 25 i5 18 32
írttól, írttól) fi t t ő l ' L írttól —, frttól( o frttól\~ frttól "
Eredeti modellek fél árhan adatnak el. IIérlek
utáni
rendelések
legoiesóliban
és
legszebb
kivitelben
készületnek.
brx (32 IjKt cg? KV
j|g
Ezek mérvadó orvosok által a legjobban vannak ajánlva és még a legtekintélyesebb uraságok által is mint kitűnő hatású gyógyszer használtatnak. Kapható 3o kros eredeti dobozokban.
Megrendelések másolatai: Szíveskedjék részemre még 70 dobozzal kiiiinő hatású szóda-pasztilláiból küldeni. A nassaui koronaherczeg. Kérek még 17 doboz szóda-pasztillát utánvéttel küldeni. Gróf Zichy János. Kiildjiin még számomra 10 doboz szóda-pasztillát utánvéttel. Gróf Tisza. Nagyon kérem, szíveskedjék zo doboz szóda-pasztillát saját használatomra küldeni. I)r. llorinek Sándor cs és kir. ezredorvos.
Rudapest, >8QI. Nyomatott az „ A t h e n a e u m " irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel.
Előfizetési felhívás! Van szerencsénk a f. é. október
15-én meginduló, következő vállalatra
előfizetést hirdetni:
AZ ATHENAEUM
Az összes ismeretek encziklopédiája
különös tekintettel Magyarországra. Szakférfiak közreműködésével
szerkeszti:
Dr. ACSÁDY IGiMCZ, .n m a g y a r t u d o m , a k a d é m i a l e v e l e z ő
t
Az uj lexikon
GT5532SVO
az emberi tudomány
tagja.
;
és ismeret összes ágait fel
fogja ölelni. Irodalom, történelem, jog- és államtudomány,
közgazdaság
és pénzügy, életrajz, bölcsészet, művészet, földrajz, természetrajz, természettan, vegytan, orvostan, katonai tudományok, zene, sport, a mérnöki, gépészeti, technikai tudományok minden ága és általában minden hasznos tudnivaló szótárszerűen, abéczé sorrendben, a tudomány mai színvonalának megfelelően a legújabb vivmányok, haladások, kutatások és adatok felhasználásával,
lesz a munkában
tárgyalva.
Népies
szólás-
módok és idegen szavak magyarázata mellett folytonosan
utal az iro-
dalmi s'egédforrásokra s könnyen érthető, világos, népszerű
előadásban
taglalja
az emberi ismeret összes ágait. É p
oly hasznára lesz minden
C
szakembernek, mint az egész müveit olvasd közönségnek, mert egyaránt számba veszi mindnyájok igényeit. A Kézi Lexikon első sorban magyar olvasók számára készül s minden részében, egész tartalmában magyar lesz. Nemcsak magyar nemzeti szellem, igaz magyar érzés fogja áthatni, hanem a mellett, hogy figyelembe veszi a külföld, az egész müveit világ összes szellemi s anyagi viszonyait, első sorban Magyarországról, a magyar genius alkotásairól, a történelem, az irodalom, a jog, a politika, művészet, gazdaság, ipar és kereskedelem, közművelődés
terén, szóval a magyar
polgárosodás
állapotáról fog beható tájékozást nyújtani. Minden egyes czikke, a legrövidebb is, a magyar közönség tárgyú czikkében
számára készül
s sok ezer magyar
teljesen hazai viszonyaink, magyar
törvényeink és
közállapotaink fognak visszatükröződni. Igy a Kézi Lexikon, noha a legkitűnőbb
külföldi minták figye-
lembe vételével készül, nemcsak nyelvére, hanem szellemére, anyagára, tartalmára is teljesen magyar lesz. E magyaros szellem és irány még mellékleteiben is kifejezést nyer, melyek hazai viszonyainkat első sorban szem előtt és külső kiállításuk •segiteni honi viszonyaink nemcsak égető hiányt lesz a magyaros anyag, melyet mány legújabb
fénye mellett
és közműveltség
rendszeres és könnyen
hanem hasznos
terjesztésének.
érthető
haladásainak megfelelően
elő fogják
Mindezzel a Kézi Lexikon
megismertetését.
pótol az irodalomban,
szellem
tartják
A
eszköze roppant
feldolgozásban, a tudo-
tartalmazni fog,
fölöslegessé
teszi minden más hasonló munka beszerzését. Rövid, de alapos tájékozást talál benne az olvasó minden tudományos kérdésről és fogalomról s minthogy az idegen
a Kézi Lexikon nyelvű
főleg Magyarországra
hasonló nagy
lexikonok
ebbeli
lesz
figyelemmel,
hiányait
is pótolni
fogja s igy beszerzése még azoknak is ajánlatos, kik egy nagyobb német vagy régibb magyar lexikon birtokában vannak.
A Kézi Lexikon külső kiállítása is rendkívül fényes lesz; minden füzet legalább, két, a legtöbb három önálló mellékletet fog tartalmazni. Ezek közt számos remek szines kép, 30 térkép és más a legnagyobb műgonddal készült tábla és melléklet lesz. Igy a Kézi Lexikon egyrészt sokoldalú és alapos tartalmával, magyaros szellemével minden magyar család igazi házi könyvtára, tájékoztatója lesz; másrészt kiállításának fényével díszére fog válni minden magyar háznak, hol befogadásra talál. H o g y minél szélesebb körökbe be fog jutni, arról olcsó ára is kezeskedik, mely jóval
csekélyebb
minden hasonló külföldi vagy
magyar
munkáénál. A Kézi Lexikon összesen 120 nagy ivből fog állani, s 40 háromives füzetben,
két kötetben jelenik
meg.
Minden kötethez
annak
Egy-egy
füzet
idején diszes és jutányos b e k ö t é s i t á b l á k készülnek. ára csak 30 kr.
A z első füzet a folyó 1891. év október 15-én adatik ki s a további füzetek minden két héten pontosan megjelennek. venedik füzettel a munka befejezést nyer s a kiadóhivatal
A
negy-
kezeskedik
róla, hogy a vállalat az előre meghatározott negyven füzetnél nagyobb semmi esetre sem lesz. Kivánatra ugy a kiadóhivatal, mint minden hazai könyvárus beküldi mutatványul az első füzetet. Budapest, 1891. október hóban.
Tisztelettel
Az „Athenaeum" könyvkiadóhivatala. (Ferencziek-tere,
Athcnacum-épület)
Mutatvány. A
ABÁDI BENEDEK -
=
A b á d i B e n e d e k protestáns pap és könyvnyomtató, szül. a XVI. s z á z a d elején. Egyetemet Krakkóban látogatott, ott tanulta a könyvnyomtatást. 1541-ben UjSzigeten (Sárvár mellett) a N á d a s d y által állítottnyomdát vezette, hol kinyomatta a z uj testamentumot; ez a z első hazánkban nyomott teljesen magyar könyv. Később Wittenbergában theologus, 1544-ben Eperjesen, 1545-ben Szegeden pap. Halála éve ismeretlen. A b a d z o k (Abeszehek), cserkesz törzs a K a u k á z u s északi lejtőin, körülbelől százezren. A b a f á j a , község, Maros-Torda m., 1.048 magyaroláh lakossal, a bolkényi völgyben. A b a f l , tört. regény, br. J ó s i k a Miklóstól (1836). A b a f i L a j o s (családi nevén : Aigner), a Petőfi-társ a s á g tagja, szül. 1840. febr 1 1 . Nagy-Jécsán (Torontál m.). Acsthctikai, irodalomtörténeti munkákat irt, m a g y a r költőket fordított és ismertetett. A b a i l a r d (abé-) P é t e r , középkori scholastikus bölcsész, szül. 1079. Palczbcn, Nantes mellett., t 1142. ápr. 21. Megható szerelmi v i s z o n y a H e l o i s e - z e l , F u l bert kanonok unokahugával. Hcloise f 1163. márcz. 17. mint paraklcti apácza-főnöknő. A. műveit kiadta Cousin (1849 — 59. 2 k . ) ' L e g i s m e r t e b b levelezése Hcloisc-zcl, lcford. D a y k a Gábor. Életrajzát megírták Rcmusat (1845., 2 k.), Wilkens (1855.), Tosti (1877.), Lamartinc »Hcloisc és Abclard« czimü regénye mag y a r u l is megjelent. (Olcsó könyvtár.) A b a l i g e t , község Baranyában, 777 magy., ném. 1., közelében a » P a p l i k a « cscppkőbarlang, falmaradványokkal, emberi és állati csontokkal, melyek azt mutatják, h o g y hajdan lakóhelyül v a g y menedékül szolgált. A barlang fó'termc 950 m. hosszú. A b a n o - B a g n i (bányi), k ö z s é g Olaszországban, Paduától dnyugolra. A z euganei hegyek leghíresebb fürdője. Kénforrások (némelyik 85° C.). A b a p o s z t ó , festetlen, durva szó'rszővet, régebben a cselédek öltözete készült belőle. K ö z m o n d á s o k : a. nem posztó, a mi a z t jelenti: rossz p o s z t ó ; azon lcczke alá fogni a bársonyt a z abával. A b a r a , község Zemplén megy. a Latorcza m., 907 1. A b a r i m , hegység Palestinában, északkeletre a Holttengertől, Nebo hegyével, melyről Mózes kevéssel halála előtt áttekintette a szent földet. A b a t - j o u r (francz., aba-zsúr), 1) lámpaernyő; 2) felülvilágító ablak, pinczeablak ; 3) ablakháló. A b a ú j v ú r , község Abaúj-Torna m., 757 magy. 1. Romban levő várát az A b a nemzetség cpitette. A b a ú j - T o r n a v á r m e g y e (Torna m.-nek n a g y o b b részét 1881 -ben csatolták Abaújhoz), területe főleg a Hernád völgyéből és a z innen nyugatra eső vidékből áll. Kiterjedése .3260 km 5 ., 151.062 Issal. A Hernádtól keletre é.-d. irányban húzódik a z cperjes-tokaji trachit hegység, főgerincze határvonal A.-Torna és Zemplén k ö z ö t t ; a Hernádtól n y u g a t r a a szomolnokkassai, a tornai mészkőhegység, továbbá a forrószendrői dombvidék terül el. A megye déli része erdős és termékeny, míg a tornai mészkőhegység terméketlen. A lakosság magyar, tót és német; földinívelés, bányászat, ipar, kereskedés. Vasúti vonalok : Kassa-Oderberg, Kassa-Eperjes, K a s s a - T o r n a és Kassa-Lcgenye-Mihályi. Hat járása : a cserháti (39 község), füzesi (55), gönczi (30), kassai (49), szikszói (50), tornai (44). A z egész ni. a 34. cs. és kir. hadkiegészítő területhez t a r t o z i k ; 9. honvédezred; 27., 28. népfclkelési járás. A m. s z é k h e l y e : K a s s a , melylyel együtt 8 képviselőt küld a z országgyűlésbe. A b b a (khald. = atya), a z ujtest.-ban isten neve ; a keleti keresztényeknél a patriarkhák megszólítása.
ABDUL AZIZ 2
=
=
=
=
=
A b b a t e (ol. = apát), világi papok czíme. A b b a z i a , tengeri fürdőhely, a déli v a s ú t t á r s a s á g tulajdona, aQuarnerói öböl partján, Istriában, a Monté Maggiorc lábánál, Fiume közelében. Voloscával összenőtt. A hideg szelektől a z Alpesek és a Karszt védik. Télen üdülő betegek n a g y b a n látogatják. A b b é (francz. = apát), F r a n c z i a o r s z á g b a n a forradalomig a z o n fiatal lelkészek czíme, kik még nem viseltek lelkészi tisztet. A. c o m m e n d a t a i re, a király által kinevezett a., ki vmely zárda jövedelmeit húzta, a nélkül, hogy szolgálatot tenne. A b b e o k u t á , a z E g b a négertörzs fővárosa Guineában (Afrika), hozzávetőleg s z á z e z e r lakossal. A b b r e v i a t o r o k , Rómában a pápai iroda titkárai. A b b r e v i a t u r a (lat.), rövidítés, k i v o n a t ; a b b r e v i á l n i , rövidíteni, ki- v. pedig összevonni. A b b u n a , a z abesszíniai keresztény e g y h á z feje. A B C - k ö n y v e k , a z elemi oktatás kezdőfokán, a betűk ismertetésénél használt k ö n y v e k ; a z elemi iskolákkal egyidősek (a XVI. s z á z a d óta). Hazánkban Dévai Biró Mátyás »Orthographia Ungarica«-ja (1549.) a z első betűztető, Szőnyi N a g y István »Magyar Oskolája* a XVII. s z á z a d utolsó tizedéből pedig az első hangoztató módszerű A B C . U j a b b a k : Gönczi Pál, E. Indali'Péter, Bárány Ignácz (kath. iskolák számára), Á r v a y József (prot. isk.), Müller (izr.' isk.), Lakics, Péterffy ' S á n d o r , Srctvizcr stb. könyvei. A m a g y a r ABC-könyvek történeti fejlődéséről 1. B ö k é n y i Dániel monographiáját (M.-Szigct, 1891.) K ö z m o n d á s o k : A z csak abc, v a g y i s könynyen tudható dolog; az abc-1 sem tudja,mégis papolni akar v a g y katedrába ü l ; annyit ért h o z z a , mint a tyúk a z abc-bez. Abc r e n d v. sor alfabetikus sorrend ; a b e z é s gyermek, ki még csak a z abc-1 tanulja. A b d (arab = szolga), gyakori a keleti tulajdonnevekben, pl. A b d - A l l a h , isten s z o l g á j a . A b d a , k ö z s é g Győr megyében 1 1 2 7 . l.-ssal. A b d a y A s z t r i k (Sándor) sz. Benedek r. áld. pap, gymn. tanár, szül. 1842. febr. 13. Győrött. Főleg classikus régiségekről irt. T o v á b b á hírlapi czikkeket, predikácziókat, költeményeket. A b d el K á d e r (Szidi el Hadsi A. e. K . Uled Mahiddin), k a b y l fejedelem, szül. 1807. Mascara mellett Algírban. Papi család sarjadéka. Mint több arab törzs főnöke harczolt a francziák ellen 1832 — 36. 1836-ban a T a f n a mellett g y ő z ö t t , 1837-ben elismertetett fejedelemnek, 1839-ben megújította a harezot, 1842. decz. 2-án megadta magát s mint fogoly került Franc z i a o r s z a g b a , 1852-ben III. Napóleon s z a b a d o n bocsátotta, f 1883. Irt vallásbölcseleti m ű v e t a r a b ú i . A b d e r a , ó-görög város Thrácziában, közmondásossá vált lakóinak együgyűségéről ( A b d e r i t á k ) . A b d e r i t á k , satirikus regény W i c l a n d t ó l , mag y a r r a fordította Farkas Albert. A b d i v. A b d u r r h a m a n , a z utolsó budai basa, ki Buda v á r á t 1686. junius 24-től két hónapig védte a császári hadak támadásai ellen s szept. 2-án midőn az ostromlók behatoltak a várba, az utezaiharezban esett el. 70 éves v o l t ; svajezi születésű renegátnak tarlják. A b d i c á l n i (lat.) lemondani. Abdicatio, lemondás (1. e.). A b d o m e n (lat.) has, alhas, potroh (1. h a s ) . A b d u c t o r o k (lat.), t á v o z t a t ó i z m o k ; a tagokat egymástól v. a test középvonalától távolítják el. A b d u l A z i z , a 32. török szultán, szül. 1830. febr. 9. II. Mahmud 2. fia, fivérét Abdul Mcdsidet 1861. jun. 25. követte a trónon. 1876. máj. 30. megfosztották a hatalomtól s j u n i u s 4-én meggyilkolták.
