A HET. II. Évfolyam szám. Budapest, szeptember 6. < r5 5 -

II. É v f o l y a m . M E G J E L E N MINDEN VASÁRNAP.

Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre

frt i o . —

Félévre Negyedévre _ _

...

1891.

A HET A

/

Y

%

-w

I

I

^

r

I

•

I

»

5.—

,

2.50 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY.

Egyes szám ára 20 kr.

SZERKESZTI

—Budapest,

KISS JÓZSEF.

szeptember 6.

K r ó n i k a . — szept. 5.

A z örök béke. E g y levelet kaptam a napokban

a magyar képvi-

selőház elnökétől, mely szórói-szóra igy hangzik: Tisztelt képviselő ur! A béke ügyében folyó évi november hó 3-án Rómában megtartandó 3. nemzetközi értekezletre szóló meghivót, melyet az olasz parlament ez ügybeni választmányának elnöke hozzám küldött, ide mellékelve van szerencsém a tisztelt képviselő urnák megküldeni azzal, hogy ha ezen értekezleten résztvenni óhajt, azt velem tudatni méltóztassék. Péchy Tamás, s. k. a képviselőház elnöke. E levél melléklete pedig egy chamois szinü hártyapapirra nyomtatott felhivás, mely az olasz képviselőház czimerével ellátva, a következő czimet viseli fejezetén: »Comitato Parlamentare permanente per l'arbitrato e par la pace.« Roma 1891. aug. 15. »A béke fentartására választott állandó parlamenti bizottság.* Valami üde illat, az eszmék haladásának poézise csap felém a kőnyomatos levél fakó soraiból. íme az emberiség szivéből sohasem fog kihalni a nemes gondolatok idealizmusa. S mig a természettudomány a maga empiristikus kutatásával kimutatni törekszik, hogy az ember természeti állapotában a létért való küzdelem az igazi törvény, a melynél fogva az erős joggal nyomhatja el a g y e n g é t ; — addig a tudósoknak az a kisebb része, a mely a szivével szokott gondolkodni, az örök béke eszméjéről ábrándozik. A „struggle for life" helyébe a haladás jelszavát teszik: az excelsiort." S mig Európa népei és hatalmasságai őrült versenyt fejtenek ki, hogy talpig vasba öltöztessék fiaikat, - s gyilkoló eszközeik tökéletességével túlszárnyalhassák egymást a csatamezőn, addig a humanismus nagy eszméje csendben végzi magasztos munkáját, az »örök béke« kongresszusát előkészítő nemzetközi bizottságban. Tudom, hogy ha törekvéseiket a tények szempontjából mérlegeljük, mosolyogva fogjuk agyonütni ezt az egész eszmét azzal az egy szóval: utópia. De ez a szó csak chablon és nem szivetek meggyőződése. Hiába mondjátok azért, hogy ez a jövő álma.. Oh, ha az emberiség mindenkor a végeredményektől tette volna függővé cselekedeteit, nagyon kevés dolgot vittek volna véghez a világon!

36. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal:

BUDAPEST, VIII. ker., József-korut 44. sz. Hirdetések f e l v é t e l e

u g y a n o t t .

Kéziratok nem adatnak

vissza.

<|r55-—

Igen, ha a világbéke kérdését a létező viszonyok és a fennálló tények fatalizmusával tekintjük, akkor igazat fogunk adni azoknak, a kik a háborút a tényléges társadalmi és nemzetközi viszonyok kényszerének mondják. A k k o r igaza van Hobbesnak, a ki a küzdelem állapotát mondotta természetesnek. De hiszen azért lelkes teremtmény az ember, hogy a tények és a durva szokások szempontjait alá tudja" vetni az eszmék szempontjainak. A küzdelem állapota csak oly individuumoknál jogos és természetes, a hol az egyéni érdek az egyedüli motívum, de eszes lényeknél, a hol az erény, az igazság és a jog eszméje is szerepel, az erőszak csak visszaélés a joggal. A z t mondjátok, hogy ez az eszme szép és magasztos ugyan, de nagyon elméleti? Jól van, elismerem, de hát akkor lépjünk át az elméleti térre, mert egy szép és magasztos eszme valóban megérdemli, hogy érette ábrándozókká legyünk. Nézzünk csak szét e forrongó világrészben, s ha a szocziális válságok okát, a folyton terjedő nyomor forrását keressük, megtalálhatjuk a ti praktikus bölcseségtekben. A felfegyverzés oly arányokat ölt, a melyre nem volt még példa a történelemben. Még Xerxes mesés hadserege is eltörpül egy középeurópai hatalom fegyveres erejével szemben. Kaszárnya lett Európa; munkabíró tömegek életük produktív részét azzal töltik, h o g y szuronyos fegyverrel védik a békét. A z államok vagyonukat, munkaerejüket, ifjuságuk erkölcseit dobálják annak a telhetlen Molochnak a szájába, a melyet egykor Sully európai egyensúlynak nevezett el. A hadsereg a nemzetek izma helyett a nemzetek gyomrává lett, s ez a gyomor nemcsak az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság összes productumait emészti föl, hanem ifjúságunkat kizökkenti pályájából, megrabolja munkakedvét, megmételyezi vérét és erkölcseit a nagyvárosi élet léhaságaival s ekként a családi élet egészséges alapfeltételeit ingatja meg. Nem csoda, hogy némelyek már számítani kezdik, váljon mi kerülne többe, a felfegyverzett béke-e, v a g y a lefegyverzett háború? De még azok is, a kiket az általános társadalmi hanyatlás ily reflexiókra nem kényszerit, ismétlem, még azok is kénytelenek belátni, hogy ennek a fegyveresen őrzött békének az áldásai tönkre teszik a nemzeteket. Nem üres elmélet, hanem a gyakorlati szükség indikálja tehát, hogy a fegyver- éle helyett a jog és az igazság eszméje döntsön a nemzetek vitás kérdéseiben. Mert a vasat az Isten nem azért teremtette, hogy azt a

34. népek testvérgyülölettel egymás szivébe mártsák, hanem h o g y ekét kovácsoljanak belőle. A z örök béke eszméje az emberi haladás és a humánus világnézet tisztulásának szükséges következménye. Mert a humanismus semmi más, mint az igazság és a szeretet törvényének fejlesztése. Minél tovább nézem ezt a fakó papírlapot, annál inkább felküzdi bennem magát az érzelem melegsége, s mint a törött hajó nyílásán a tengervész, ugy szivárog be lassanként lelkembe a szeretet és a béke hangulata. Örök dicsőség az Istennek, és örök békesség a földön a jóakaratú embereknek! Igen, a béke eszméje nem uj, ott kezdődik, ahol az emberi czivilizáczió. A z hagyta örökségül reánk, akit a szeretet halálba vitt egykor az emberiségért. S ha ez a törekvés idealizmus, akkor ő volt a legelső és a legnagyobb ideálista, mert az erőszak ellen az eszme jogait, az érdek ellen a szeretet törvényét szegezte. A z örökbéke kérdése nem lehet utópia, mert különben nem foglalkoztatta volna már évezredeken keresztül az emberiség nagy gondolkodóit. Már a görög czivilizáczió templomot emelt e gondolatnak, hogy a. termékeny béke zöldelő olajágát embervér be ne szennyezze soha. S midőn egykor Homer és Hesiod múzsája versenyzett a babérért, Hesiod nyerte a koszorút, mert a harczok viharai helyett a béke áldásait és a munka diadalát dicsőitette. Aristophanes lángelméje, szintén ez eszme szolgálatába lépett, midőn megirta a »Békét«, melyben a peloponesusi háborúk dühétől akarta megóvni nemzetét. Attól a véres küzdelemtől, mely oly végzetessé vált később Athenre. K i ne ismerné a nemes lelkű és lovagias érzületű IV. Henrik nagy politikai tervezetét a világbékéről ? S ez az eszme nem szállt sirba vele, mert minden évszázadnak meg volt a maga lángelméje, aki a jövő nevében tiltakozott a tömeggyilkosság jogosultsága ellen. Sőt F o x G y ö r g y ez elvre vallást alapított, a quákerek felekezetét. Beranger a »Népek szent szövetsége« czimű ódájában, v a g y Lamartine »A béke Marseillaise-e« czimű magasztos költeményében szintén apostolává szegődnek ez eszmének. Igaz, h o g y az eszme lassan érik, de biztosan emelkedik, mint a tenger dagálya. Midőn hat évvel ezelőtt Passy és Gaillard de Vaucluse a franczia kamarában szóba hozták ezt a kérdést, a ház kikaczagta őket. Három' évvel később már Jules Simon is csatlakozott hozzájuk, s 154 képviselő aláírása támogatta ujabb javaslatukat. A mult évben pedig Bonghi tette meg az olasz képviselőházban hasonló indítványát s Crispi, a volt kormányelnök, a képviselőház tapsai mellett fejtegette, h o g y a nemzetközi viszályok leghelyesebben választott bíróságok utján lennének elintézendők. Passy és Bonghi nem elégedtek meg e sikerrel, hanem a mult évi okt. 15-én megtartották Londonban előkészítő ülésüket a Rómában tartandó nagy kongreszszusra. Ez az a meghívó, a melyet a napokban vettem kézhez.

H o g y gyakorlati sikerei nem lesznek rögtön e mozgalomnak,

azt meghiszem

Idő kell ahhoz, h o g y meg-

érjenek az eszmék annyira, hogy

megtermékenyíthessék

a világot. De hogy az »örök béke«

eszméje az emberi lelki-

ismeret mélyében birja gyökerét, azt érzem, mert irtózom legyilkolt embertársam vérétől Hock János.

Rejtelmek. A csillagos m e n n y b o l t r a nézek S csodálatos, k o m o l y igézet Zsong át szivemnek h ú r j a i n : E csillagok m i n d , m i n d v i l á g o k , — Tán r a j t u k is v a n élet-átok, Van b ű n , rövid k é j , hosszú

kin?...

Talán, mely legszebben ragyog r á m , A felleges m e n n y b o l t n a k o r m á n : Rémséges dolgok színhelye ; Talán, a m i g rám szórja fényit, A földje b ű n ö k t ő l

sötétlik

S keservvel, j a j j a l v a n tele ? . . . Mig igy töprengek, íme feljő A láthatári barna felhő S nincsenek többé csillagok ; De r á m , keresztül a sötéten, Egy pár, sok csókom-látta szép szem Még rejtélyesebben

ragyog.

Két földi csillag ; itt v i l á g o l , Nincs k ö z t ü n k egy arasznyi t á v o l , Régóta nézem éj' s n a p o n ; Igézetes fényét i m á d o m , De, h o g y mögötte m i l y v i l á g van — Azt soha meg nem t u d h a t o m .

Kozma

Anclor.

Egy csók-história. Irta: S Z A L Ó C Z Y

BERTALAN.

A balkonyi kollegámnak ez volt a szavajárása: jó volna ez a papság, csak papolni ne kéne. Es igaza volt. Ha nekem nem volna muszáj minden vasárnap kétszer, akár van kedvem, akár nincs, a katedrába menni, én volnék a legboldogabb ember. Na, igy sincs panaszom. Van jó eklézsiám, mely majdnem a legjobb itt a Hegyközön. Van hűséges feleségem, a kivel oly szép, oly csendes, oly békességes életet élek, hogy e miatt sem tudok hálát adni eléggé az én jó Istenemnek. De a múltkor ez a nagy békesség majd megzavarodott. Hiába! az asszony mindig asszony marad. Sohasem gondolkodik ugy, mint más ember. E g y házasságkötés fordult elő a házunknál. Miután Isten nekünk nem adott gyermeket, egy bejáró-asszonyunk szegény s árva kis leányát vettük magunkhoz örökbe; de nem kisasszonynak, hanem csak ugy cselédnek. En neveltem föl aztán nagy isteni félelemben és kegyességben. Ebből a kis leányból, ebből a Mancziból aztán nem sokára szép, kedves, vidám, dalos hajadon lett. Gyönyörűség volt hallgatni ártatlan csevegését, egész nap a kony-

35. hában, a kertben, a mezőn. Ártatlan lelkével, kék szemének pillantásával sok legénynek szivét mozgásba hozta. Meg is kérte vagy kettő. De bizony Manczi nem ment. Minek menjek férjhez? — kérdé. Jó dolgom van nekem itt is, tisztelendő uraméknál is. Van nekem mit ennem itt is. Férjhez menni hát minek ? Hát szükséges az ? Én nem tudom, minek menjek én férjhez ? Egyszer aztán elkezdett hozzánk járni a gazdag Pásti Gábor. Öregemmel sokáig nem tudtuk mire vélni, hogy ez a vén, kevély agglegény minek jár most mi hozzánk annyiszor ? Mig egyszer öregem észrevette, hogy Pásti uram Manczira vetette a szemét, mert akárhányszor távozott tőlünk, mindig szerét vette, hogy megcsipkedje a Manczi arczát, ki ott sürgölődött a konyhában. Hát biz én ezt egy alkalommal a szemére lobbantottam Pásti Gábor uramnak — Mit ? - kapta fel őszbevegyült fejét Pásti Gábor. — A z t gondolja talán, tisztelendő uram, hogy el akarom csábítani azt a leányt? Nem. Hát ha inkább feleségül veszem. Majd beszélünk még erről. — Csak nem teszi talán meg? — Nem teszi ? — mondám. — Piát miért ne tenné, miért ne tehetné meg ? Azért talán, mert ötvenhat esztendős ? Ej, Pásti Gábor uram még jó magabiró, poczakos ember. Aztán a telekföld, a tornáczos ház, a huszonöt kapás szőllő, az nem megvetendő dolog talán? Jól teszi Pásti Gábor, ha kedve szerint házasodik; neki se kicsi, se nagy, még élheti világát. — De hát édes apjukom, éppen negyven esztendő volna közöttük. — No, tudtam, hogy ezt fogod mondani. A te eszed is csak asszonyi ész, édes feleségem. Hej 1 mit tudtok ti a valódi reális élethez? Ti gyermekkorotoktól egész vénségtekig mindig a házasság ügyéről gondolkoztok, mégis annyit értetek hozzá, mint a tyúk az ábéczéhez. Negyven esztendő lesz közöttük... azt mondád ? Hát aztán ? U g y szeretnéd, ugy tartanád helyesnek ugy-e, hogy — a miként mondani szoktad — egyforma idejűek lennének ? Persze, hogy lenne mind a kettő tacskó, gyámoltalan gyerek; az egyik tudna dalolni, tánczolni; a másik pedig a sövény mellett tilinkolni. Igy aztán majd elélnének dalból, tánczból, tilinkószóból. Nem érted te azt, édes öregem, mert te is csak asszony vagy. Nem tanultatok ti filozófiát, pedig a házasságban is a filozófia a fődolog. — Jól van, édes apjukom, te bizonyosan jobban tudod, mint én. De mégis arra kérlek, hogy ha az a leány nem ajánlja magát, hát akkor ne kényszeritsed. — Ebben megnyugodhatol, ez nem szokásom. - De én azt hiszem, nem is volna szükség a kényszerítésre, mert ha annak a leánynak csak annyi esze is van, mint egy pintyőkének, kényszerítés nélkül is beadja a kezét. — Kötve hinném, édes apjukom. — No hát próbáljuk meg. Manczi te! jöjj be csak — szóltam ki a konyhában fonogató leánynak. Manczi bejött. Nagy s vidám kék szemeit mosolyogva hordozta körül. ' — Hát Manczi leányom, megint kérő akar jönni a házhoz. Mit gondolsz a dolog felől? — Megint? — kérdé a kis leány csodálkozva. --Én nem tudom, mit akarnak már velem, hogy olyan nagyon szorítják a dolgot? — Hát azt sem kérded, hogy kicsoda ? — Hiszen nekem mindegy, akár kicsoda! — De nem ugy van a, hé! Most az egyszer nem valami haszontalan ember akar beléd botlani, hanem Pásti Gábor. — A ki ide jár ?

— A hát! A ki ott lakik a berek mellett, abban .a nagy tornáczos házban. — A kinek az a sok földje van? — Az. — A kinek a mienk mellett van az a nagy szőllője ? — Az. ' — A kinek az a czifra szarvú hat ökre van ? — Az. — Aztán, ha én a felesége leszek, az enyém is lesz a ház is, a föld is, a hat ökör is. — Az, fiam, az. Hát elmégy-e hozzá, ha megkér ? — Hát hiszen, tudja tisztelendő uram, nekem mindegy. Mindig azt hallottam, hogy leánynak férjhez kell menni. Hát hiszen férjhez mehetek én is. A k á r itt éljek, akár ott. E g y kicsit majd sirok a lakodalomban, hogy kigyelmeteket itt kell hagynom, de majd megvigasztalódom a nagy tornáczos házban. Azzal kiment. Kezébe vette fonóját s a pislogó mécses mellett csöndesen dúdolta kedves nótáját: Cserép felől hideg szél fű, A z a kis lány de szomorú . . .

Kunczogva néztem az öregemre. — Hát mit mondasz hozzá? — kérdém tőle. — Csak azt, édes apjukom, hogy nem jó lesz belőle. — Nem a te asszonyi eszedből, — szóltam boszankodva. — Valóban, ha reátok biznák a világ kormányzását, pár nap múlva lábbal állana felfelé a nagy mindenség. Azzal lefeküdtem aludni, azzal a föltett szándékkal, hogy az egész dologba bele nem szólok többet. De nem lehetett ezt a jó szándékomat valósitani, mert már másnap reggel beállított hozzánk Pásti Gábor uram, annak rendi és módja szerint megkérte a Manczi kezét; Manczi nagy nevetve felcsapott és én harmadnapra kihirdettem először, ahhoz egy hétre másodszor, azután harmadszor, ugy, hogy három hét múlva megülhettük a lakodalmat. Szép, piros szerszámú csikókon szállította haza Pásti uram a fiatal uj menyecskét, ki vidáman kötözte fel a csikók fülére a lakodalmi kendőket. E g y hétig nem hallottunk semmit. De egy hét múlva igen is hallottunk. Éppen — nagyon jól emlékszem 1 — urvacsorája osztás előtti nap volt. Ezen a napon szoktam én — régi szokás szerint — az egyházi fegyelmet gyakorolni. Ha valamely békétlen házasokról hallok a faluban, azokat ilyenkor hivatom magam elé. A hibás felet megdorgálom, a félreértéseket elsimítom; szóval, békét igyekszem eszközölni és mondhatom, sohasem siker nélkül. Nagyon jól emlékszem, hogy ezen a napon éppen Sárkány Julis meg Tóbeli Zsiga volt felrendelve. Mind a kettő békétlenségben volt az ő hitestársával. Sárkány Juliséknál az volt a baj, hogy a Julis férje — ki mellesleg mondva, olyan mazna legény volt — nem akart bokrétát tűzni a kalapjához, mint a többiek Ezért Julis haragudott s három hétig nem szólt az urához. Én az urának megparancsoltam, hogy föltegye a bokrétát. És szent lett a béke. Tóbeli Zsigának meg az volt a panasza, hogy a felesége minden alkonyatkor a hátulsó palánk felé sétál a gyerekkel. Százszor megparancsolta már az aszszonynak, hogy ezt ne tegye és mégis teszi. O ezt nem türi Kibékítettem ezeket is, a mennyiben az asszonyra keményen ráparancsoltam, hogy a hátulsó palánk felé ne járjon. Hogy miért ellenezte ezt Tóbeli Zsiga annyira ? nem tudom, De firtatni nem is kötelességem. A mint ezekkel való dolgomat igy rendbe hozám, csak belép Pásti Gábor uram.

572. — No, tisztelendő uram, - - dörmögött vastag deres bajusza alól — eljöttem én is; én is békétlen házas vagyok. Nálunk is kiütött a veszedelem. Velünk is csináljon tisztelendő uram valamit. — Tréfál talán, Pásti uram ? — Igen is kérem, nem tréfálok, nem is vagyok tréfás kedvemben sehogy sem. — Tehát adja elő, Pásti uram, mi a baj ? Nem igen hinném, hogy Manczi tett volna valami gonoszat. Nem olyan ő. En neveltem őt itt saját házamnál, még pedig isteni félelemben és nagy, jámbor erkölcsökben. — Nagyon is jámbor erkölcsökben, tisztelendő uram. — Nem értem, Pásti Gábor uram. Nagyon is jámbor erkölcsökben ? A z t hiszem, hogy a jámbor erkölcsök sohasem lehetnek károsak. — Bizony, nem tudom én! De azt gondolom, jobb volna mégis, ha azt a nagy jámbor erkölcsöket nem gyakorolná olyan nagyon, legalább az én irányomban, házastársa irányában. — Hogy-hogy ? Hát mi a baj ? — Hát csak az a baj, tisztelendő uram, hogy a Manczi nem a k a r . . . hogy is mondjam csak ? — Csak ki vele Pásti uram. — Hát az a baj, tisztelendő uram, hogy a Manczi nem akar . . . megcsókolni. — Nem akar? — Nem a. E s én azt mondom, tisztelendő uram lánczos lobogós adta, hogy csináljon vele valamit. Mert annyit mondhatok, hogy baj lesz belőle, még pedig nagy. Azzal nagy duhogva, széles vállait vonogatva fölkelt székéről Pásti Gábor és anélkül, hogy köszönt volna, odahagyott s nekem egészen az utczára kellett utána kiszaladni, hogy megmondhassam neki: küldje fel hát Manczit, hogy beszéljek vele. U g y a n mi bajok lehet voltaképen ezeknek? Nem szeretném, ha csakugyan Manczi találtatnék valami hibában. Ha ő azt a szép szerencsét, melyet nyert, nem tudja megbecsülni, úgy nem is érdemli, hogy boldog legyen. A mint igy magamban tűnődöm, nagy hirtelenséggel megnyílik az ajtó s bejön rajta Manczi. — Jó reggelt kívánok tisztelendő uram. — Adjon Isten neked is, Manczi. Régen láttalak, hogy v a g y ? — Köszönöm szives kérdését, csak megvagyok valahogy. — Hát, Manczi lányom, az urad itt volt. — Itt volt, tisztelendő uram ? —- Itt ám, de panasza van ellened; azt mondja, hogy házassági kötelességed nem teszed meg ugy, ahogy ő akarná. t —

Én, tisztelendő uram ?

— Te, fiam. — Hogy hát én nem teszem meg kötelességem? Hát hogy mondja ő azt? Hát nem főzök én neki ételt? Hát a múltkor is nem azt mondta-e, hogy olyan fölvert galuskát még sohasem evett, mint a minőt én készítettem számára ? Hát nem viselem én gondját cselédnek, jószágnak, háza tájékának ? Hát, hogy mondhat ő olyat ? — Nem ugy értem én azt, édes fiam. Nem azt mondta ő, én sem azt mondom, hogy nem jól gazdaszszonykodol, hanem . . . hanem . . . egy szóval nem akarod megcsókolni, — no, ha tudni akarod tisztán. — Nem akarom megcsókolni? Ahá, ez hát a baj? Ezért jött hát vádaskodni ? No lám! még neki áll feljebb. Minő hamis zuzáju ember ő kigyelme. Hiszen, tisztelendő uram, mióta házánál lakom, mindig én akartam panaszra jönni, de csak tűrtettem, tűrtettem, s ehol van ni! még ő panaszkodik.

- - Hát te miről akarnál panaszt tenni? — Miről? El sem hinné kigyelmed. Kigyelmed azt hiszi Pásti Gábor uramról, hogy ő valami szent, ugy-e? A z ő, szent Szent; mikor ide jön kigyelmedhez. De otthon látná csak. Hiszen tisztelendő uram, — még most csak csendesen mondom, — csak olyan ő, mint Deszkás Mihály volt, az öreg, a kit tisztelendő uram ugy összeszidott, mikor Dudás Erzsát meg akarta ölelni. Hát talán azt hiszi kigyelmed, hogy Pásti Gábor jobb a Deákné vásznánál? A z a, mondhatom. Sohasem maradhatok tőle. Már - akárhányszor megtörtént... hogy . . . — Nos mi történt ? — Hát a történt... én bizony Isten kimondom, akármi lesz belőle... a történt, hogy mióta hozzá mentem lakni, akárhányszor meg akart ölelni, mint valami fiatal; aztán egy párszor már erővel is megcsókolt, majd kiégett a szemem; aztán . . . De hát mondja meg tisztelendő uram, illik-e ez egy olyan vén emberhez, a ki kivált még benne van a konzisztóriumban is ? — Illik-e, édes fiam ? Már hogy ne illenék, hiszen felesége vagy. — Felesége vagyok, felesége vagyok, ő is csak mindig ezt hajtja. Hiszen ha felesége v a g y o k is tisztelendő uram, azért én csak most sem felejtettem el még azokat a szép istenes dolgokat, melyekre tisztelendő uram tanított. De nem is felejtem el. Nem is csókolgatom én bizony. Mit kívánja ő azt olyan nagyon ? — Mit kívánja, miért kívánja? Hát csak azért, mert joga van hozzá, mert amint már mondtam, felesége vagy, punktum 1 Ezt a punktum szót egy kissé megnyomva ejtém ki, úgy, hogy Manczi megrezzenve tekintett reám. — Hát aztán hibát teszek én azzal, ha nem csókolom meg ? — Hát már hogy ne tennél. A csók a házaséletben, édes fiam, nemcsak megengedhető, de sőt a szeretet jele és fentartója. Es ehhez muszáj neked is alkalmazkodnod. — Muszáj ? — kérdé nagy bámulattal. — Muszáj hát, muszáj! — Hiszen ezt nem mondta nekem tisztelendő atyám. — Hiszen, édes fiam, — szóltam szavain mosolyogva, - minek is beszéltem volna én arról? Pliszen az nagyon természetes dolog, hogy a ki férjhez megy, szeresse is az urát. — A k k o r is, ha — kezdé kitörő zokogással. — No mit akarsz mondani, mond ki, ne félj 1 — Hát akkor i s . . , akkor i s . . . ha olyan vén ? — Hát bizony akkor is. — De hát édes tisztelendő atyám, ha én tudhattam volna, hogy muszáj .. muszáj... — No csak hagyd el, hagyd el, édes fiam. Eredj haza. L é g y szerető társa férjednek. Meglásd, összetörődtök. Nincs neked okod semmiféle panaszra, van házad, földed, érdemes férjed, csak megbecsüld. A z z a l kitoltam az ajtón. Azután az ablakon lestem, hogy mit csinál odakint ? A h o g y végig ment az udvaron, csak meg-megállt az ablakom alatt s mintegy megdöbbenve s kérdőleg tekintett fel arra. Még a kapu elől is visszanézett nagy, fénylő szemeivel, mintha még valamit várt volna, mintha valamit nem értett volna, mintha várta volna, hogy még visszahívom. Mikor vissza fordultam az ablaktól, hátam mögött állt az öregem. — Mi baja van Manczinak ? — Semmi. — Hej dehogy semmi, dehogy semmi. Tudtam én ezt előre. Tudtam én azt régen, hogy nem jó lesz ebből.

573. — No, beszélj édes feleségem, beszélj tüledrehozzádra. Mit tudsz te az ilyen dolgokhoz ? E g y kis pityergés az új házasoknál nagyon megszokott dolog már én előttem. Persze, a te asszonyi eszed ebből már nagy dolgokat fundál, mig én csak mosolyogni tudok felette, mert értem a dolgot, mert túdom, hogy egy hét múlva ugy kipirul a Manczi orczája a boldogságtól mint egy bazsarózsa. Nem értesz te ahhoz, édes annyukom, nincsen neked filozófiád. Hát nem egészen ugy lett biz az, a hogy én előre gondoltam. Mert harmadnap délután, ahogy kitekintek az ablakon, látom, hogy megint jön Pásti Gábor, még pedig Manczit is hozza magával. Hát ezeknek mi bajok van megint? Neki vörösödött arczczal, nagy duhogó beszéddel adta elő Pásti Gábor uram a bajt, mely csak megint a régi volt; megint nem akarta Manczi megcsókolni. — Elhoztam magammal, tisztelendő uram, őt is. Tegyen vele valamit, mert ez a dolog igy nem maradhat. Kigyelmed kötötte össze velem, kigyelmednek gondja, hogy a mit összekötött, jól is legyen összekötve. En nem bántom őt sem egy ujjal, sem egy szóval, de kigyelmednek kötelessége ráparancsolni, hogy csókoljon meg, mikor én akarom. — E g y kis tévedésben van ugyan Pásti Gábor uram, mert hiszen igaz, hogy én kötöm össze a házasokat, de már az az utáni élet még sem egészen az én dolgom. De hát legyen a kigyelmed kívánsága szerint is. Akkor aztán — szokásom szerint — feddő, de azért érzékeny beszédet intéztem Manczihoz. Alapítottam beszédemet az evangelium különböző mondásaira s a régi atyák példáira. Pásti Gábor nagy hümgetésekkel, hemgetésekkel nyilvánitá helyeslését, kivált midőn Zsarnay uram moráljából beszéltem a házassági szeretetről. Manczira is meg volt ennek a hatása. Fölemelte fejét, fölveté nagy méla szemeit, melyekben felcsapni láttam azt a tüzet, melyet sokszor vettem észre az ő szemeiben, különösen gyermekkorában, ha fölmelegült, vagy valahogyan kijött a rendes sodrából. Két halvány orczája kipirult, úgy, hogy szerettem volna behívni az öregemet, hogy lássa, mennyire igazam volt, mikor azt mondottam, hogy Manczi orczája egy hét múlva úgy kipirul a boldogságtól, mint a bazsarózsa. Utoljára Manczi még beszélgetett is s mosolyogva tette kezét a Pásti uram kezébe, mintegy zálogul a jövendőre. Igy aztán mindezek szépen és ékesen megtörténvén, Manczit elbocsátottam. Azonban mikor kikísértem a kapuig, ott megint csak szomorúbb lett. Megfogta két kezével kezemet s a régi ártatlan fényben égő kék szemeivel rám tekintve, elfogult hangon kérdé: — Hát édes tisztelendő uram, csakugyan muszáj . . . csakugyan muszáj lesz nekem őt megcsókolni ? — Csakugyan, édes fiam, csakugyan muszáj. — Hát aztán ki parancsolja azt nekem? — A z Isten, édes fiam, a jó Isten, a kinek nevében esküdtél is. — A z Isten, mondja kigyelmed, a jó Isten. Hát aztán meddig muszáj ? — Meddig, édes fiam ? A mig csak élsz. — Tehát ha meghalok, aztán nem lesz muszáj ugy-e ? Lehetetlen volt, hogy ne mosolyogjak. — Eredj már haza te salabakter, — szóltam kitolva a kapun. — Minek kérdezel ilyeneket? Bizony a ki meghal, az nem igen keresi a csókot. Eredj haza, majd megyünk utánad nemsokára Pásti urammal mi is; addig hozz fel abból az emődiből egy kancsóval.

Azzal elment Sokáig láttam az utcza végéig kendőjét piroslani. U g y szállott, mint egy himes tavaszi pille. Én Istenem, — gyermek lesz ő még vén korában is. — No Pásti Gábor uram, — szóltam a szobába visszatérve, •— most elkísérem kigyelmedet. Ott saját házánál, a tetthelyen végezem be békéltetésem, mely — Istennek hála — olyan szépen sikerült. Ott a tett helyén kell előttem Manczinak kigyelmedet megölelni, megcsókolni. N a g y vigassággal és bizodalommal mentünk. Benyitva Pásti uram kapuján, láttam mennyire megváltozott itt minden. Minő tisztaság volt udvaron, kertben és tornáczon. Föl is tettem magamban, hogy Manczit megdicsérem. De Manczit sokáig találtuk meg. Nem volt sem az udvaron, sem a pitvaron. A szoba ajtaja pedig zárva volt. A mint ott dörömbözünk, én egyszer lehajolva, láttam, hogy a kulcs belülről van a zárban. Tehát Manczi odabent van. — No lássa, tisztelendő uram, — szolt zúgolódva Pásti Gábor, - igy van ez mindig, éjjel is, nappal is. Manczi tel nyisd ki, ha mondom. Azzal jól meg nyomván a kilincset, az "ajtó benyilt és mi beléptünk. Mind a ketten elkaczagtuk magunkat. ' Manczi ott aludt az ágyon. — No hiszen ez is szép fiatal menyecske, — szóltam nagy tréfásan, — vendéget vár, azután elalszik. Amint közelebb megyek hozzá, hogy fölkeltsem, akkor látom, hogy bizony Manczi alszik, de olyan álmot, a melyből nincs fölébredés. E g y kis csillagos nyelű bicska volt szive táján beszúrva. Két kis keze most is ott nyugodott annak a nyelén. Kisded ajkai össze voltak szoritva, mintha azok az ajkak féltek volna valamitől. Talán valamiféle csóktól ? Menyasszonyi ruhája összetiporva ott volt az asztalon. Á g y a pedig behintve koszorúja letépett virágaival. Már akkor sokan jöttek be a házba. De én nem tudom, hogy kik ? A z t sem tudom, hogy miként értem haza. Mikor haza tértem, az én öregem ott ült az ablak mellett. Ráhajtotta fejét az ablakfára és csöndesen zokogott. Nem szóltam semmit, hanem bementem szobámba és az asztalhoz ülve, egy nagy könyvre lekönyökölve el kezdtem gondolkozni. Én Istenem! — gondolám magamban. — íme, én hallgattam K ö v y t és Somosyt és mégis el kell ismernem, hogy van még olyan dolog, melyhez még én sem értek egészen. El kell ismernem, hogy csak egy olyan szerény asszony is, minő az én öregem, többet tud például csak a házasság dolgához is, mint valamennyi férfi, holott pedig az asszonyok nem értik a filozófiát.

D a c z á r a a n a g y haladásnak,

m e l y l y e l n e k i k tartozunk, a g é p n e k

n a g y o b b s z ü k s é g e van az e m b e r r e , mint az e m b e r n e k a g é p r e .

Valtour.

*

A szenvedés dalolás nélkül nagyon nélkül

a

torok

dolga.

nélkül b o l d o g n a k érezni

De

sem

magát:

énekelni, ez

a

szomorú, a dalolás

szenvedés

sem szenvedni, h a n e m derii

sorsa

annak

a

sok

embernek,

k i k n e k a »föld zsirja« jutott osztályrészül.

Sainte-Beuve. *

N e m mindenki rágalmaz,

de mindenki e n g e d rágalmazni. A tör-

vény s o k k a l i g a z s á g o s a b b : egyaránt bünteti a tolvajt és az orgazdát.

Alfréd

Bóugeart.

574.

Levél Ilonához. Repülve szállj át kis levélkém Erdőn, mezőn, sikon, hegyen ; A vágyról, kínról bús szivemben Gyors hirt a kedves hogy vegyen. Irigy vagyok rád, kis levél te, Nálam százszorta boldogabb : Szabad madárként elröpülsz te, S az iród börtön-zárta rab. Gyöngéden simulj kis kezéhez, Amelyet annyit csókolék. Tekints föl édes kék szemébe, Mely nem ragyog Íródra rég. Borulj rá tiszta kebelére, S ha szivecskéje

földobog;

Súgjad fülébe kis levélkém : Leszünk mi egyszer boldogok. Mondd el : megvette bája lelkem, S az csak képével van teli, O érte még a kínt, halált is Békén, örömmel viseli. Mondd : lány nem élt még c világon, K i nála jobban szeretett, S beteg szivem föllelte benne Már itt e földön az eget.' Mondd el . . . D e nem ! . . . Ilyen szerelmet Halandó tolla meg nem ir, Száj nem beszél el, szín se föst le, Czigány zenéje el se sir. Mondd : hallgasson a hangra, amely Föltámad szive rejtekén, S elmondja : élve érte élek E s halva érte haltam én. K. Karlovszky Endre.

Maurice Olivier. Irta : P A U L

BOURGET.

(Folytatás.)

Ozvegységi napjait Párizsban töltötte anyjánál, Olivier asszonynál. Lucie sohasem értett teljesen egyet anyjával, aki szintén kora özvegységre jutott, nagyon világias nő volt, s nem is gyanította leánya házasságának titkos gyötrelmét. A z a nagy ház, melyben Olivier asszony a faubourg Saint-Germainban lakott, szemben az invalidusok dómjával, halálos unalmat lehelt. Lucie tehát lelkesülten ragadta meg az alkalmat, hogy Olaszországba utazzék egyik nagynénjével, s unokatestvérével Mauriceszal, egy husz éves gyermekkel, kit mindig ugy tekintett, mintha 'kis öccse lett volna, s akit gyomorbaj kínzott. E g y egész telet töltöttek Kómában, azután pedig", mikor Maurice egészsége javult, Flórenczben telepedtek meg, abban a villában, melyet a grófnő Verekjev herczegtől bérelt. Nagyon megszerette a flórenczi élet bóditó zaját. Elbájolta az az olaszos szabadság, hogy kényére járhat-kelhet mindenfelé, s mindjárt az első napoktól kezdve egész sereg sóhajtozó vette körül. Épp ugy vonzották őket milliói, mint csinos arczéle, mely oly finom volt mosolygásában. Azután bátorságukat vesztve, egyenkint elmaradoztak, mert röviden végzett velük, határozottan szakított a legelső bizalmaskodáskor, v a g y azzal a vígsággal, tökéletes függetlenséggel és kaczérsági hajlammal ijesztette el őket, amelyből többet mutatott, mint amennyivel tényleg rendelkezett: — »ha férjem már az

esküvő előtt féltékeny, mit fog csinálni az esküvő után ?« Történetünk idejében a sóhajtozók száma háromra apadt. Ott volt legelőször az angol, sir Arthur Strabane nagyon nagy név, nagyon nagy vagyon. D e miért öltözködik ugy, mint nagy őse, III. G y ö r g y korában, miért van ennek a csontos arczu vörös óriásnak különben tiszta kék szemében annyi keménység, melytől megijed ?• Mindegy! lojális és igazán jó ember volt. Ez a nagy test oly kecses könnyűséggel mozgott, mely férfias életről, átélt erőszakos gyakorlatokról, hosszú utazásokról, hatalmas testedzésről tett tanúságot, s azután mily elodázhatatlan fölényt árult el lovaival és háztartásával! Csak két éve, hogy Flórenczben lakott, s az a nagy palota, melyet egy nagyon gazdag angol önkényes erélyével vett meg, átalakíttatott s bebútoroztatott, egyike volt a legszebbeknek a városban. L a d y Strabane ? Elég jól hangzott. Pompás élet kínálkozott m e l l e t t e . . . . De vájjon szerelmes volt-e bele ? Ekkor egyszerre világosan föltűnt előtte a fiatalember szeme, s az a vadság, melyet mélyében olvasott, megborzasztotta. Férje jutott eszébe. »Milyen bohó vagyok, gondolá magában, hiszen ez valóságos teetotaller, mint ők nevezik, nem iszik egyebet viznél, soha egy csöpp brandyt v a g y bort. Honnan hát e tekintet ?« Sir Arthur Strabane tiszteletet keltett. É s Vitaié herczeg ? A h , Vitaié herczeg kedves volt. Homloka nagyon fehér, arczára kékes árnyalatot vetett a borotvált szakáll, fekete szemei a legkecsesebben gyöngédek és behizelgők voltak, amilyet Lucie valaha csak látott, azután mily fantázia társalgásában, mily szünetlen jókedv, milyen hang! Mikor ő is énekelni kezdte szülőföldének románczait, oly fölindulást keltett Luciában, melyet ez maga sem tudott meghatározni s vidám társalgása álarcza alatt mily olasz finomság rejlett! Mikor jobb szemével hunyorított, Lucie bizonyosan tudta, hogy a társalgásban valami kelepcze van kivetve, amelybe más okvetlen beleesett volna, de Antonio herczeg soha. A kéjvadászok azon fajához tartozott, akik elcsábitnak v a g y lefegyvereznek mindenkit tökéletességig, hősies önzetlenségig vitt közönyük által. Senki előtt sem volt titok, hogy miután e g y dus örökséget valami husz élősdi közt szétszórt, vagyis elpazarolt, vagyona maradványát maga ette meg, mint Alfréd de Musset valamelyik hőse, akihez Lucie naiv képzelődése mindig hasonlította. De nem engedhette-e meg az ő gazdagsága azt a fényűzést, hogy egy tönkrejutott emberhez menjen nőül, ha ez neki nagyon tetszik; s nem olyan férfi volt-e a herczeg, akivel élete aranyosan, örökös mulatság közt folyna el ? Voltak órái, mikor az tetszett neki legokosabbnak, hogy örökös kaczagás, lelkesedés, zene közt töltse el az életet, mintha bált élne át, s ekkor Vitaié felé hajlott a szive; — de Luciet nem hagyta nyugodni az »ideál«; nagy, nemes szenvedelmekre hajló léleknek szeretett volna föltűnni mindenki előtt. Ezekben a napokban nem gondolt gyöngéden Vitaiéra: — »nem szeretem, mondá, mert nem szeretem ugy, mint azelőtt.® Maradt Bonnivet marquis. Vájjon ez szerelmes volt-e belé ? Néhanapján gondolt erre, mely oly érdeklődéssel beszélt vele, ami kimagyarázhatatlan lett volna a szenvedély nélkül. Máskor meg a fiatal ember tartózkodása juttatta erre a gondolatra. Egyébként pedig ugy látszott, h o g y a herczeg maga lehetetlennek tartott köztük valami más viszonyt, mint tisztán barátit. Tréfásan vette azt a baráti szabadalmat, melyre az ő elmúlt negyven éve feljogosította. Mennyivel mult el? Ezt Lucie meg nem mondhatta volna, annyira megőrizte a herczeg szép és büszke magatartását, arczának férfias finom szépségét. A z o k a párisi kalandok, melyekről

575. Lucie annyit hallott beszélni, mielőtt ismerte volna, nem hagytak ránczos nyomokat ezen a szenvtelen arczon. A z volt a félhivatalos versio, hogy a marquis egy reggel összehiván hitelezőit, s kifizetvén adósságai egy részét, a többit hitelezték neki. Flórenczben takarékosan élt, mondá gyakran, hogy teljesen kitisztázza magát. A z t elfelejtette hozzátenni, hogy a jockey-club négy tagja előtt becsületszóra kellett megfogadnia, hogy nem teszi többé lábát Párisba, egy kártya közben elkövetett szabálytalanság miatt, amin ezek az urak rajtakapták, de amit elütöttek, nagy nevére való tekintetből s »Ugy akarok megöregedni, akár egy patriarcha«, mondá keresetlen, megható kecsesei. Ez idő szerint azonban a divat e régi hangadó fejedelmének életmódja kifogástalan méltóságú volt. A z a két szoba, melyben egy Arno-parti régi palotában lakott, keresett csínnal volt bútorozva, a régi berendezésből megmaradt nagybecsű dísznek roncsaival. A társadalmi élet ritka mély harmóniája nyilatkozott ebben az emberben, s ez szinte tisztelt biróvá tette Flórencz legelőkelőbb házaiban. Nem kereste ezt a szerepet, de nem is futott előle. Mintha az lett volna természetszerű hivatása, hogy minden esetben ő döntse el az arisztokráczia magatartásának szabályát. Lucie de Nancay miért késett fölsorolni magában ennek a tönkrement világfinak jó tulajdonságait ? Igazi asszony volt, bár nagyon becsületes asszony, s talán annak a csábitásnak a legendája foglalkoztatta eszét, melybe Bonnivet-t és egy vérbeli hercegnőt az intrigna belekeverte. Szerette volna ismerni azt a prestiget, mely a szenvedélyek ez emberét körülvette, valamint a szegény Loré herczegnőt is. Páris minden salonja visszhangzott e szegény mártír kétségbeesésétől, aki majd megőrült, hogy a marquis elhagyta. Talán ennek az öntudatlanul elkövetett bűnnek az emléke fátyolozta be néha az öregedő dandy szempilláit ? De Nangay asszonyt léptek zaja riasztotta föl álmodozásaiból. E g y fiatal ember lépett be a szobába, melynek félárnyékában inkább sejthető, mint kivehető volt soványsága, szenvedő szine. Pár percig mozdulatlanul szemlélte Luciet, kinek fehér alakja világos foltként tünt föl a homályban. Később, mikor Lucie fölvetette fejét, ha a homály nem lett volna sürü, észrevehette volna unokatestvérének pirulását, —• mert ő volt, aki felé közeledett. — Megijesztettél Maurice, mondá az álmadozó, nevetésben törve ki. A h te vad gyerek, nem tartottad meg szavadat, nem jöttél el kis ünnepélyemre. Nem csöngetnél az inasnak a lámpáért?. .. Melyik aesthetikus angol missnél töltötted a délutánt? De milyen szép virágok mondá, mikor észrevette azt a nagy fehér szegfű-csokrot, melyet cousinje tartott. — Neked szedtem lady Rylstone kertjében. — Mily forró vagy, mondá Nangay asszony, nővéries taglejtéssel simítván végig a fiatal ember homlokát. Menj föl rögtön, s válts ruhát, mondá az ifjúnak, haját simogatva. A szolga bejött a lámpával, melynek fénye a lágy és kecses alakra esett. —• Igen, gyermek, neked nem sok két gondviselő anya, most várom is az igazit; menekülj, hogy szidást ne kapj. — Jó napot nagynéném, mondá Lucie, a villára nyiló ajtó felé sietve, mig Maurice Olivier gépiesen ment ki a másikon. Ismét kezében tartotta a nagy szegfű-csokrot, melyet cousine-ja elszórakozva adott vissza neki az öreg asszony közeledtére. Mikor szobájába ért, hol a még pislogó tüz, már meggyújtott gyertyák, az ágyra készített ruhák, a leeresztett függönyök a mindennapi kényelemmel fogadták, az ágyra vetette magát keservesen zokogva:

— Nem fogadta el virágaimat s mily jól mulatott ma! S föltűntek előtte a vetélytársak arczai, kik Luciet környékezték. — Ha csak gyanítaná legalább, hogy mennyire szeretem, sóhajtá könyek közt. De hiszen megmondá, hogy gyermek vagyok hozzá képest. Mennyire szerelem 1 . . . . S mily beteggé tesz ez 1 III. Bonnivet marquist sir Arthur Strabane az általa lakott palota kapuja előtt tette le; nagybecsű egy épület volt ez, melyet Michel Angelo emelt egy pápa unokaöcscse számára, mint ezt a homlokzaton még olvasható fölirat tanúsítja. Azután szokása szerint elment a clubba, rubicont játszani egy Flórenczben tartózkodó fiatal francziával, kit egyik rokona különösen ajánlt figyelmébe. Huszonnégy éves polgárfiu volt, kereskedőnek a fia, aki alig tudott a székén megmaradni a fölött való örömében, hogy oly emberrel kártyázik, aki Francziaország egyik legszebb nevének viselője. A marquis harmincz Lajos-aranyat nyert el Louis Servin de Figontól, a fiatal embertől. — Hisz' én önt kifosztom, mondá a szerencsés játékos, azzal a kedves mosolylyal, mely sajátsága volt. — A marquis ugy játszik, mint ahogy ősei verekedtek, mondá a másik, ki mikor este visszatért vendéglői szobájába, köteles volt megírni anyjának egész uti programmját s . eldicsekedni neki egy Bonnivettcl való bizalmas viszonyával. A z okos gentleman, aki örökre kigyógyult abból a hajlamából, hogy — mint azelőtt szokták volt mondani — holmi apróbb ügyes fogásokkal javítson szerencséjén, azóta csak idegenekkel játszott, leereszkedésképen. Nyugalmának és óvatosságának fölénye oly nagy volt, hogy majdnem mindig nyert. K i is álmodhatta volna, hogy legtisztább jövedelmeit ezek az apró aranydarabok képezték, melyeket csak amúgy futtában, s oly ritkán szerzett a clubbokban ? Arcza nem árult el több örömet vagy boszuságot a rendesnél, mikor egy csomó pénzt nyert vagy vesztett, ami nem tett volna számot az egykori Bonnivetnél, de a mostani előtt jelentékeny összeg volt. A Servinnel játszott játszma után hazament átöltözködni az estéhez, mint rendesen tenni szokta. Majdnem mindennap hivatalos volt valahová. Reggelenként otthon fogyasztott el két lágy tojást és egy csésze teát, állítólag hogy lesoványodjék, bár ebben az indokolásban nem volt nagy valószínűség. Egykori fényűzéséből csak az a czizelált ezüstből való utikészlete maradt meg, mely nevetségesen el volt látva mindennel, mint mondani szokta. A komornyik, ki egyszersmind szakácsa is, ritka odaadással szolgálta urát, ami abban is nyilvánult, hogy majdnem komikusan utánozta a marquis akczentusait és frázisait. — Marquis ur egészen megelégedettnek látszott ma este, mondá a szolga, oly tudománynyal fésülve urát, melylyel csak ő tudta érvényre emelni egy kissé már megritkult hajzatát s a még mindig kaczkiás bajuszt. — Annál elégedetlenebb leszesz te, mondá a gentilhomme, régi szokás szerint tegezve szolgáját, ha megtudod, hogy még ma este el kell menned a Verekjevvillába ezzel a névjegygyei, nemkülönben sir Arthurhoz is. — Legalább megjárat, mondá Piacidé, hiszen úgyis oly keveset mozgok Egészen köszvényes leszek marquis ur szolgálatában. — Nem érdemled meg a köszvényt, mondá Bonnivet, ki nem állta meg, mikor bizalmas emberének szájából azt a formulát hallotta, melyet ő maga is sokszor használt, mikor azt a takarékos szokását kellett igazolnia,

c 576. hogy sohasem ül bérkocsiba. De hát lehet, hogy a takarékosság mellett az egészségi szempont is irányadó volt. A marquis rágondolt erre, mikor öltözködésének végeztével a festett virágos nagy tükörbe tekintett, mely egyik falát képezte annak a kabinetnek, ahol öltözködött. Karcsúsága, melyet a fekete ruha kiemelt, vetélytársává tehette volna akármelyik fiatal embernek. Újra föltűnt előtte az egykori Bonnivet képe, aki valamikor törvényt ült az öltözködés terén, s akihez a kezdők zarándokolni szoktak, mikor öltözködött, mint most egy Raymond Casalhoz, vagy egy Philippe de Vardeshez. »Fő, hogy az embernek ne legyenek elcsépelt vonásai«, mondá magában. S bár öltözékének minden legkisebb részét apróra átvizsgálta, mintha keresetlen lett volnp rajta a mellényéhez arany kapocscsal erősített moireselyem szalag, melyen ó-divatu lorgnonja függött, a különös vonalú gallér és kézelő, s fehér mellényének finom vágása, melyet mozgó arany gombok tartottak kaczéran össze. Ez este diadalmas kifejezés sugárzott le arczárói, mely valóban annyira megfiatalította, hogy Piacidé nem állhatta meg ezt a fölkiáltást: — Ah, a marquis úrban mindig mesterükre akadnak. Jó szabóval és pénzzel én is tudnám azt, amit ők, de szabó nélkül ők sem lennének különbek a magunkfajtánál. Vájjon micsoda titokzatos személyekről beszélt igy a komornyik, kiket értett az »ők« alatt? A marquis nem volt kíváncsi rá, de a naiv bók hízelgett neki, s egy Offenbach-áriát dúdolva — ifjúkori emlékek 1 —• látható jóérzettel ült le íróasztalához, hogy -két kis levelet Írjon: az egyikben Mme de Nangayt 'értesiti, hogy a vivótőrök és a keztyűk megérkeztek, hogy a légyott tiz órakor van a vivómesternél, s hogy Vitaié herczeg is ott lesz, — a másikat sir Arthur Strabanenak küldi, kérvén őt, hogy fél kilenczkor lovagoljon el vele a Cascinákhoz. Mi talányszerü összefüggésben van e látszólag két egyszerű levél egymással? Mikor a leveleket lezárta s lepecsételte czimeres gyűrűjével, melyet még I. Eerencz adott Bonnivet tengernagynak, a vén roszcsonh nak, oly mosoly játszadozott szőke bajusza alatt, amely sem Lucie de Nangayt, sem sir Arthurt nem nyugtatta volna meg szándékai felől. De hogyan is állhatott érdekében összeveszíteni őket, miután barátja volt sir Arthurnak? S mégis, szemének fénye szinte gyilkoló roszakaratot szórt, mikor rendes vendéglője • felé tartott, finom kezében oly pálczát forgatva, melynek fogantyúján a Titánok harcza volt czizelálva, Cellini valamelyik vetélytársának remeke. Vájjon követhetett-e rendes életszabályt ez az ember, aki annyira el volt foglalva társadalmi kötelezettségeivel, hogy a maga használatára való minden tárgyat féltékeny gonddal válogatta meg ? Lucie de Nangav nem is gondolkozott sokat, mikor két óra múlva a marquis levelét megkapta, nemkülönben sir Arthur, mikor kézbesítették neki a marquis meghívását kis salonjában, ahova visszavonult. A z angol nagy szomorúság behatása alatt tért haza; igazán gyötörte Lucie és Vitall herczeg bizalmaskodása, azt a fizikai rosszullétet érezte, melynek gyötrelmét minden féltékeny ember sinyli, s ezt az aggályt minden kis frázis csak növelte, amit a marquis az ő vetélytársának szépségéről mondott. Parancsot adott, hogy fogják ki a lovakat, levélben kimentette magát egy ebédről, melyre hivatalos volt, dohányzó-öltönyt vett magára — mert mint Viktória királynő alattvalója, szigorúan és pedánsul megtartotta azt a szokást, hogy az életmód minden egyes eseteihez külön ruhát kell ölteni - azután ledőlt kedvencz bútordarabjára, egy nagy bőrdivánra (itt szokott ábrándozni, mikor lelke elborult) s egy rövidszárú puszpángfa-pipából nagyon

fekete s nagyon erős dohányt kezdett szívni. Ez a rosz szokás még az oxfordi Christ-Church kollégiumban ragadt rá, s hódolt neki minden komor órájában. Néha-néha megnyomta egy szódás üveg szívóját, tartalmát egy nagy pohárba ereszté, azután pedig jó nagy adag whiskyvel leönté. O, aki a társaságban és asztalnál nem nyul sem egy pohár borhoz, sem egy pohár liqueurhöz, egymagában szivesen elbódította magát ezzel a füstszagú irlandi itallal. — Ez a gondolat elviselhetetlen 1 kiáltott fel koronként. u " Voltak pillanatai, mikor egész élesen föltűnt előtte Lucie képe, amint Vitaié herczegre mosolygott. Mintha a maga teljes valójában előtte állt volna a jelenet, minden egyes részletével, a fiatal özvegy finom metszésű arcza, lágy hamvával, a szépségjegy az ajak bal sarkában. Azután föltűnt előtte Vitaié herczeg képe, férfias fehér arczával, mely Tizian és Moro nemes arczképeire emlékeztetett. Látta a fiatal ember szemeit, s ezekben a Mme de NanQay után való vágyat. Sir Arthur néha már csak annak a gondolatára is szivszorulást érzett, hogy a herczeg él, mikor pedig azt vélte láthatni, hogy Vitaié meg akarja hódítani Luciet s nőül venni őt, akkor vak, kegyetlen harag futotta el. A h o g y kiürítette a maró folyadékkal telt poharat, nem tette vissza a helyére, hanem dühösen földhöz vágta, hogy száz darabba repült. — Mily gyerekesség 1 mondá magában s még nagyobb komorság vett rajta erőt. Sir Arthur önmagát alázta meg, megfeledkezvén magáról, ami egy jól nevelt angolnál, mint aminő ő is volt, aki föltétlen tisztelettel szokott viseltetni önmaga iránt, hallatlan esemény volt. E pillanatban hozták neki Bonnivet levelét, melyre azt az üzenetet küldte, hogy vár rá a mondott órában. Ez a kis félbeszakítás gondolatainak menetét a marquisra irányozta. Rokonszenvet érzett ez ember iránt különféle okoknál fogva. Mikor fiatalabb korában első Ízben tartózkodott Párisban, szerencséje volt elfogadtathatni Bonnivetvel egy uj angol divatot a nyári ingekben: fehér gallér, fehér kézelő, szines vászonból készült testtel. Mostani flórenczi tartózkodása alatt pedig a marquis tapintatos fél-bizalmasa volt minden sértő modor nélkül. Azután meg azt hitte, hogy Bonnivetnek befolyása van Mme de NatiQayre. És sir Arthur miért lett volna féltékeny erre a befolyásra? Egész biztos volt abban, hogy a marquis sohasem gondol arra, miszerint Lucie kezét megkérje. Pliszen a nő maga mondá nevetve: »ugy érti a megöregedés művészetét.... « Sir Arthur Strabanera nézve tehát a marquis nem lehetséges vetélytárs, hanem valószínű szövetséges volt. Akaratlanul ellágyult arra a gondolatra, hogy micsoda szolgálatokat tehet ez a barát az ő szenvedélyének. — »Igen, mormogta magában, megmondatom vele neki, hogy választania kell. Még pedig rögtön.« Önmagával beszélgetve járkált föl-alá szobájában. Nem, ezt a helyzetet nem tarthatta volna ki még sokáig. Őrületesen szeretett s őrületesen féltékeny volt. Minden szenvedélye közt mindig ettől a halálos és vad féltékenységtől szenvedett legtöbbet. Első ifjúságának túlságos tisztasága, s később a túlságos kihágások, melyekre Párisban adta magát, amolyan romlott barbárt csinált belőle. A barbárból, a sértetlen durva fajból megvolt benne az erős szervezet, a hatalmas étvágy, az erőszakos fiziologia, s a teljesen fizikai képzelődés. Vére meglepő hatékonyságú víziókat kergetett agyába. De egyben a nők körül szerzett szomorú tapasztalatai, miket világfias életmódja alatt gyűjtött, gyanakvóvá tették, mint az egyszer bántalmazott állatot. (Folytatjuk.)

577.

Eötvös Lóránd báró. A z életet szépen élni végig, s a választott pályát dicsőséggel járni meg, minden esetben nehéz feladat, de kétszeresen nehéz arra nézve, aki nagy ember fiának született. Mert az ilyen ember csak kettő közül választhat: v a g y olyan pályára lép, amelyen egyéniségét csak minimális részben érvényesítheti s öntudatosan eltűnik a tömegben, — v a g y követi atyját a közéletbe s igyekszik minél több bizonyságát adni, hogy róla nemcsak ugy lehet beszélni, mint családtagról, hanem ugy is, mint valakiről. Akármelyik lépésre határozza el magát: mindenképen egy kemény, s a mily igazságtalan, oly makacs előítélettel kell találkoznia az életben. Ha elvész a sokaságban, azt fogják mondani rá, h o g y : ^ a z alma messze esett a fájától, a mi nem is csoda, mert hisz a fa az Araráton állott«, ha pedig szerepelni kezd, egyszer s mindenkorra elvégezik róla, hogy szerepléséhez csak az apai név fényéből meriti a legitimácziót, hogy Herbertnek született, Herbertként viselkedik, s Herbert fog maradni egész életére. Ha beáll a közönséges emberek sorába, azt mondják: szégyenére vált a nevének, mely kötelességeket rótt reá; s ha megtesz mindent, hogy a közönséges sorból kiemelkedjék, ezt a nevet, amely »obiige«, mindig csak akadályként találja az utján. S az előitélet, melylyel meg kell küzdenie, örök és megváltozhatatlan, mint maga az emberi természet, ahonnan ez az előitélet fakadott. Mert hisz ez az általános szűkkeblűség igen természetes. Ha már nem szívesen látjuk a természetnek azt a minden kommunisztikus törekvést kicsúfoló intézkedését sem, hogy egyikünknek többet, másikunknak kevesebbet juttatott a szellemi adományaiból, a szellemi adományok a második generácziónál is megmaradva még inkább szemet szurok. Azt, hogy a testi nyavalyák átöröklődnek, szivesen elhisszük, de azt már, hogy átöröklődnek az intellektuális adományok is (a mire pedig özönével a példa) nem igen örömest fogadjuk el készpénz gyanánt. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy ennek az előítéletnek a hatalmához képest csak csekélység az, amit a nagynevű előd iránti kegyelet könnyebbségére tesz az utódnak; ugy hogy ha a nagy ember fia az életben előkelő poziczióra küzdi' fel magát, elmondhatni, hogy a legtöbb esetben a neve daczára s nem a neve segítségével lett valamivé. A z egyetem uj rektora nem találkozott ezzel az előítélettel, mert - igen ügyesen, kitért előle. Ha valakinek első lépéseit az életben olyan apai szem irányozza amilyen az Eötvös József báróé volt. ugy ez bizonyára rendkívüli szerencse ; ha valaki az első, elhatározó nevelést olyan bölcs, nagyszivü, és előkelő lelkű atyától kapta, aminő a Gondolatok és Karthauzi írója volt, ugy ez egymaga is kitűnő útlevél lehetett egy egész életre: de a szerencse, mely Eötvös Lóránd bárót érte, könynyen ellene fordulhatott volna, ha véletlenül követni találja nagynevű atyját a közélet ama mezőire, a hol Eötvös József annyi dicsőséget szerzett. Pedig, mint egy ünnepi felköszöntőjében maga beszélte el, a pályaválasz-

tás éveiben sokáig habozott az irói, a politikai és a tudományos pálya között. A z első ábránd rá nézve nem vált végzetessé; irt v a g y két kötetnyi költeményt, s ezzel a bárányhimlő elmúlt. De már a politikai pálya nagy vonzó erővel volt reá; olyannyira, hogy első egyetemi éveiben a jogi és államtudományi szakra iratkozott be. És könnyen meglehet, hogy ha megmarad ezen a téren, meg kell ismernie azt a fátumot, mely a nagy emberek fiait atyjuk dolgozó-szobájában szokta meglesni. De még idejekorán jobbat gondolt, és kitért fátuma elől. A z exakt tudományokra vetette magát, s a külföldi egyetemeken már csak a természettudományi előadásokat hallgatta. Éveket töltött Kirchhof, Bunsen és Helmholtz oldalán s Heidelsbergből meg Königsbergből már mint kész szakember tért haza. Természettudományi munkásságával szemben persze az előítéletnek hallgatnia kellett; ezután már legfeljebb a szkepszis kényelmes álláspontjára helyezhedketett, de útjába nem állhatott többé. V é g r e is, ha valaki »a lánczolatos süritők elméletéről« beszél, azt nem olyan könnyű leszólni, mint ha a házban az obstrukczió ellen tart beszédet. A lánczolatos süritők igen szép' dolgok lehetnek, de nem mindenki ért hozzá. S minthogy az ő részére az elismerés már csak szakemberektől jöhetett: teljes része volt a képzelhető legkomolyabb elismerésben. Szakmájában tekintélylyé nőtt, mielőtt a köznek alkalma nyilt volna egyéniségét megismernie: Mikor — akadémiai elnöki jelöltsége idején — először kezdték sűrűbben emlegetni a nevét, akkor már tudományos búvárlatainak értékét nem lehetett többé vitatni. A nyilvánosság előtt legelőszörre ugy jelent meg, mint elismert kiváló tudós, a ki szakmájában uj experimentális kutatási módszert állított fel. A r r a nézve persze, hogy a capillaritás jelenségeinek vizsgálatára vonatkozó kísérletei s a gravitatiora vonatkozó mérései csakugyan elsőrangú tudományos értékűek-e: a külföldi szakértőket már bajos lett volna felülkritizálni. Ebbe bele kellett nyugodni. A z ó t a meggyőződhettünk róla, hogy Eötvös Lóránd báró nemcsak kiváló tudós, hanem kiváló gondolkozó is, a ki a politikai világban is nevéhez méltó szerepet játszhatott volna. V a g y háromszor volt azóta alkalma közérdekű dolgokról nyilatkoznia, s egyik felszólalása megnyerőbb volt a másiknál. Akadémiai elnöki beszéde olyan emelkedett szellemű s a mellett oly minden frázis és nagyképűség nélkül való érdekes előadás volt, melylyel meghódította a nagy publikumot is. A z o k a szavai pedig, melyeket Eötvös József emlékének ünneplése alkalmával a Svábhegyen mondott, épp oly megragadok voltak tartalmuknál, mint a bennök megnyilatkozó fiúi pietásnál fogva. V é g r e nem régiben hozzászólott az egyetem tanulmányi rendszerének kérdéséhez is, kissé konzervatív szellemben, de nagy elmeéllel, s a legfőbb tudományos czélok iránt való őszinte lelkesedéssel. Ezek a felszólalások kétségtelenné tették, hogy az egyetem uj rektora akkor is méltóvá tette volna magát az örökölt névre, ha nem a fizikának, hanem a politikai tudományoknak, v a g y a költészet istenasszonyának talál meghódolni. 2

578.

Két szerződés Istennel. (Hajdan

vált m e n y a s s z o n y o m a t : Reusz-, Schleiz-, Greiz-, L o b e n s t e i n Ebersdof herczegnöjét, született Dénes A n n á t

és most.)

Irta: T Á B O R I

. . . . A nótárius a

RÓBERT.

I. D e t r e c s k e i és d e t r e i

Detrich

Zsigmond

huszonnégy

volt, mikor P o z s o n y b a n a n n o 1719. ékszerüzletet n y i t o t t . jól

ment

a

dolga,

mert

Zsigmond

szakmájában, aki a gyürükészités láncz-szövést Straszbürgban, s a j á t í t o t t a el.

a

ur

valóságos

Eleinte

művész

volt

mesterségét Parisban, a nyak-

karperecz-kopácsolást

Később azonban

éves

elnyomta

a helyi

Oportoban

konkurrenczia

( a m e l y m á r a k k o r is l é t e z e t t ) s a z o n f e l ü l f ü s t b e m e n t e g y

házas-

s á g i t e r v e is. A d ú s g a z d a g m e n y a s s z o n y b e l e s z e r e t e t t e g y

német

dragonyos-kapitányba,

aki

Reusz-, Schleiz-

Ebcrsdorf német herczegség kilátással birt

arra,

Greiz-,

Lobenstein-,

uralkodójának unokafivére

h o g y R e u s z - , S c h l e i z stb.

v o l t , és

trónjára

jusson;

m e r t a m o s t a n i u r a l k o d ó n a k n e m v o l t a k g y e r m e k e i és a z o n f e l ü l már betöltötte Schleiz

hetvenedik évét.

herczegség

nem

magyar községnek Dénes

Annát

határa,

az

hajába. A z t á n

a

A z igaz, h o g y

volt nagyobb, de

azért

gondolat,

mint

mégis

hogy

az

egész

valami

Reusz

tizedrendii

elkábította

fejedelmi

a

koronát

szép tűzhet

volt neki elég pénze — három ilyen német herczeg

számára! S z e g é n y Detrich n a g y o n elbusulta m a g á t szerelmi csalódása miatt. K e t t ő s volt a bánata : mint üzletember sajnálta A n n á c s k a p é n z é t , m i n t h ö v é r ű és s z e r e l m e s i f j ú a s z é p m e n y a s s z o n y t . a mai

korban

érné

aztán pedig főbe

ilyen

istenfélő ember volt, becsületre.

csapás,

lőné m a g á t ;

először

hanem

aki azonfelül sokat

A z é r t is n e m v á s á r o l t

föl s e m v o l t t a l á l v a ) ,

is

csődöt

Zsigmond is

revolvert

mondana,

ur

adott

Ha

j á m b o r és

a kereskedői

(amely

még

akkor

h a n e m elment e g y jegyzőhöz, a »notarius

loci«-hoz s tollba m o n d t a neki a k ö v e t k e z ő

szerződést:

akkor hitták —

a városi

archívumban.

hogy

saságot alakitok Istennel.

és

a magam

részéről

jait, h a s o n l ó t

ígérem

kereskedelmi

fogadom,

betartom a szerződésnek

r e m é l v é n és e l v á r v á n

gai. Á l d á s v o l t m i n d e n helyi

ki

A

kereskedelmi

kel, d r á g a k ö v e k k e l s e h e z évi időtartamra

alakul,

1729. s z e p t e m b e r

Második

társaság, mely ékszerek-

hasonlókkal

id

est:

fog üzérkedni,

1719.

tiz

s z e p t e m b e r . 3o-tól

3o-áig.

hálójukat

a

detrecsltei

és

detrei

Detrich

és s z o r g a l m á v a l

diadalmaskodnia.

mamák,

hiába

A kereskedelmi társaság m o n d ur j a v á b a n a

mindenható

hogy

készült,

üzlettársnak

bekivánja

a

ellenben

üzlettársam,

Harmadik vagyok

detrecskei

életéről szóló jelentéses

kereskedelmi

bárki

társaságot nőm

tartamára

hasonló

alakítani;

szabadságomat arra nézvést, jek. A m e l y e s e t b e n

szerződés

mással

nem

viszonyba

de

igenis

lepni,

fentartom

h o g y v a l a k i v e l h á z a s s á g r a lép-

hozományát

kamatoztatom,

de

sem a m a g a m , sem másnak üzletébe be nem fektethetem.

Negyedik leget csinálván, levonom

A

pont:

tiz év

letelte

e l ő s z ö r is a m e g l e v ő

mostani

vagyonomat,

után

vagyon

hatezer

helyes

mér-

summájából

rénusi

forintot:

csak

detrei

és

mérleget.

az

Detrich

napjának

u r a z e l m ú l t éjjel h i r t e l e n m e g h a l t . . . . Ördöngös rajnai előtti kimúlásának. úrfi k o r á b a n ,

Mióta

nagyon

bor,

valál

o k a e jeles f é r f i ú i d ő

S t r a s z b ü r g b a n j á r t Z s i g m o n d ur,

szerette

e z t a b o r t és ö r ö m e s t

vele b ú b á n a t á t . S m i v e l n a g y v a l a a b ú b á n a t a ,

A k i n e k jogában

áll e r r e

kezni. Ha pediglen egy tatná

ki

szándékát,

ingókban

egyenlő

részben

Istennel.

nagyok

év l e f o l y á s a

szabadon

alatt nem

az ő része a szegényeknek

H a n e t a l á n a tiz év l e f o l y á s a e l ő t t

rendel-

nyilatkozadassék.

valának

a z o k a s e r l e g e k is, a m e l y e k e t ü r í t e n i s z o k o t t . Amint

hire

járt

halálának,

előjött

odújából

a

nótárius

l o c i és r á m u t a t o t t a z a r c h í v u m b a n l e v ő v é g r e n d e l e t r e . tanács már

rögtön

értesítette a szép

n e m is v o l t

olyan

Dénes

nagyon

n y e k g o n d n o k á t is, h o g y v a n

szép!

Annát —

—

A

városi

azóta

talán

s értesítette a szegé-

itt szép s u m m a

pénz

mindkettő-

rendelkezésére. Egészen váratlanul Az

a

francziskánus-bnrátok

pozsonyi

egyik

azonban

jelentkezett.

Detrich

még

urnák

másik

két

örökös

testvéröcscse,

gvárdiánja.

a

is

másik

Mivel

pedig

D é n e s A n n a is p ö r t i n d í t o t t a z e g é s z ö r ö k s é g r e , e g y s z e r r e h á r o m előtt folyt

három

per d e t r e c s k e i és d e t r e i

I. A g v á r d i á n a z e g y h á z i t ö r v é n y s z é k e t m o n d a n á ki, h o g y

Isten

teinek képviselője

e

végrendelet

Detrich

miatt. kereskedelmi

földön

értelmében

csakis

ostromolta,

cs e g y é b

az

jogügyle-

egyház.

Tehát

j o g á b a n áll a z e g y h á z n a k

egy

l e f o l y á s a e l ő t t r e n d e l k e z n i a z I s t e n r e e s ő részszel. A nyelt g o n d n o k a

csak

akkor

II.

szólalhat

föl,

a év

szegé

ha az

egyház

igényeiről.

(Megjegyzendő,

hogy

nem

ennek

a

prímásnak

pernek

csakhamar

o d a s z ó l ó decisio-ja :

szokott a szegényekkel

perbeállni;

igényeiről az ő javukra).

Az

elhunyt

Detrich

Zsigmond

öcscse

magyar

t ö r v é n y s z e r i n t p e r e l t . B e b i z o n y í t o t t a , h o g y b á t y j a bolond

volt, m i k o r o l y a n n a g y ú r n a k , m i n t a z I s t e n ,

kereskedelmi

szerződést

bebizonyítva,

mert

h o g y »a másik

ajánlani. fél*

Nincs

elfogadta

is

volna.

sehol Hát

ha

sokalta a

rizikót? Bolond ember pedig n e m készíthet végrendeletet: ergo ö a fivér, a legközelebbi r o k o n az örökös. D e

nehogy

magyar nemesről azt mondják, hogy a szegények kenyerét m e g d é z s m á l t a v o l n a , ö, d e t r e c s k e i és d e t r e i D e t r i c h

III. Reusz-, S c h l e i z - ,

nézvést

még

a l t a t t a el

és c s a k a m a g a j o g o s r é s z é t

vagy

reg-

gutaütésben.

te

rekben,

üzlettársammal,

eszébe,

Zsigmondnak

Boldogasszony

is h e l y b e n h a g y j a a s z e g é n y e k r é s z é r e v o n a t k o z ó

fekvöségekben

szép

mikor

jutott

a többi m e g l e v ő v a g y o n t , akár pénzben, akár pedig ékszemegosztom

a

g e l é n a m i s é r e m e n ő h í v e k e t a z a hir r é m i t e t t e , h o g y Z s i g m o n d

l e m o n d jogos

Ezen

pont:

jogosítva

vetették

feléje

megcsinálja a mérleget,

hogy az egyház

üzletbe;

»Kelengyések« hiába

mosolyogtak

egyszerre

forintomat

az

volt a bele ö t

t i z e d i k é v é b e n járt m á r és Z s i g -

hogy

véget vetett az esztergomi

fektetém

könnyű

ideáljához.

Z s i g m o n d u r jelenlegi v a g y o n o m a t , id e s t : h a t e z e r r é n u s i I s t e n , j ó a k a r a t á t és á l d á s á t .

dol-

segítségével,

Nem telt

Hiába jártak háza tájára a

leányok, ö hü maradt

lemondana

Én

pont:

rá

törvényszék

pontjait.

menének

üzlettárs

(igy n e v e z t é k a k k o r o n a h á z a s s á g i ü g y n ö k ö k e t ) ,

Zsigmond öröksége

szemben

fényesen

Ilyen

az

elhelyezte

N e m nősült meg, m e r t n e m tudta kiirtani szivéből a szép

pont-

h o g y idő előtti

fölött

Dénes A n n a emlékét.

Köte-

érettem Istennel

a l á í r a t t a hiteles t a n u k k a l és

munkáján.

ebben

ahogy

e s z t e n d ő és ö v o l t a l e g g a z d a g a b b é k s z e r é s z P o z s o n y t ó l O p o r t ó i g .

alábbi

és t e l j e s í t s é k a s z e r z ő d é s n e k rá v o n a t k o z ó

Első pont:

konkurrenczia

teszem«.

semmi különöst

»instrumentumot« —

s azonfelül a saját tehetségével

üzlettársamtól.

lezem egyszersmind netaláni örököseimet, halálom esetére helyet álljanak

tár-

miszerint

az

talált

Zsigmond urnák e naptól kezdve

» Szerződés Istennel. L á t v á n és t a p a s z t a l v á n a z t , m i s z e számíthatók, föltevém magamban,

nem

szerződésben, elkészítette

okiratot

jük

rint c s e r b e h a g y á n a k a z o k , a k i k r e e m b e r i f ö l f o g á s s z e r i n t

loci

herczegné, született

Dénes

követeli.

Greiz-,

Lobenstein-,

A n n a a wetzlári

d a l m i t ö r v é n y s z é k e l ő t t perelt. bolond az örökhagyó,

Péter

klauzulát

mikor

Szerinte Istennel

Ebersdorf

német

csak kötött

biro-

akkor

volt

szerződést,

magához

szólí-

d e észbeli t e h e t s é g e i n e k

t a n a ü z l e t t á r s a m , a rá e s ő r é s z a k k o r is a d a s s é k á t

neki;

időben, midőn neki, Dénes A n n á n a k h a g y o m á n y o z t a v a g y o -

a m a g a m v a g y o n á n a k föltétlen örökösévé pedig

hütelenné

nát. »Mert,

teljes

birtokában

tekintetes törvényszék —

vala

abban

igy mondá

az

kerese-

579 tében —

az

az

ember,

aki

egyszer

belém

szeretett

és

a h ű s é g e t tiz é v e n á t m e g ő r i z t e , n e m t e h e t e t t k e v e s e b b e t , m i n t h o g y halála u t á n r á m h a g y j a összes v a g y o n á t . tehát a szegények ítélni az egész Dénes A n n a mindig és n e m

gondnokát

elutasítani,

s

Kérem

nekem

oda-

vagyont.« megnyerte

sajnálta

rénusi f o r i n t é r t , m e l y e t asszony Wetzlárban

a pört.

remek

Szép

nézését

Zsigmond

ur

asszony

azért

a

vagyona

is járt, M a g y a r o r s z á g o n

volt

még

másfél millió

kitett.

A

szép

is m e g f o r d u l t , s a

két t ö r v é n y s z é k birói m e g l á g y u l t a k : n e k i í t é l t é k oda az i g a z s á g o t . Akkor

támadhatott

az

a b o l o n d o s k ö z m o n d á s : »Ce q u e

f e m m e veut, Dieu le v e u t * . » A m i t a z a s s z o n y akar, Isten is u g y a n azt akarja*

-

mert

ha

hogy igy kijátszszák

nem

akarta

volna,

meg

nem

engedi,

közönség,

sokkal

»örökségéből«.*

II. A

második

szerződés,

tisztelt

olvasó

Mikor a házastársak e levelet elolvasták, szivük őszinte fölbuzdulásával kiáltottak: — A z egész kappant félreteszszük neki. — Harmincz éves barátunk, mondá Dubourgné. — Neki közönhetjük vagyonunkat, toldá a férje. — Megmentette az életedet! — Ezer jelét adta jóindulatának. Aztán együtt ismételték: — Igen, igen félretesszük neki az egész kappant. Ez a közbejött esemény azonban tisztára elvette Dubourgék étvágyát, s csak ugy Ímmel-ámmal piszkálták az ételeket. Este majdnem éhommal mentek feküdni, miután még egy utolsó kegyeletes zarándoklást végeztek a pohárszékre helyezett kappanhoz. A késő éj folyamán Duhourg, kit az éhség ébren tartott, észrevette az éjjeli lámpa világánál, hogy felesége nem alszik. DUBOURG : Az^ izére gondoltam DUBOURGNÉ : É n

s z i m p l á b b s n e m is a d o t t a l k a l m a t s e m m i f é l e perre. G y é m á n t k ö v i A d o l f ( p l e o n á z m u s v o l n a ide l e i r n i : m a g y a rosított név) csődbe készült menni.

De

mivel félt a »következ-

m é n y e k t ö K , e l m e n t a paphoz, s i g y s z ó l t —

hozzá:

T i s z t e l e n d ő u r a m ! D ö n t ő lépés e l ő t t állok. V a g y

meg-

g a z d a g s z o m , v a g y pedig f u c s a karriérem. I m á d k o z z é k h á t é r e t t e m . Ha

sikerül a d o l g o m ,

leteszek

a

kötelezem

tiszta h a s z o n b ó l

az

magamat, Úristen

h o g y 5o p e r c z e n t e t

oltárára

a

szegények

számára. A rabbi j á m b o r u l i m á d k o z o t t és G y é m á n t k ö v y ur »üzlete« f é n y e s e n sikerült. K i e g y e z e t t Mikor

rendben

Gyémántkövy aztán igy —

urat

volt

szavának

ioperczcntre az

üzlet,

a

pap Ez

figyelmeztette

: Jobb félni, mint megijedni! Szinte borzon-

DUBOURGNÉ

elgondolkozott,

szólt:

DUBOURG:

: Mily nagyszerűen néz ki. Annál nagyszerűbben, mert majd meg-

halunk éhen.

N e m d e , t i s z t e l e n d ő ur, a m i n t én a z t a b i z o n y o s igére-

t e m e t m e g t e t t e m , az Isten n y o m b a n hitelezőm

lett ?

—

U g y v a n G y é m á n t k ö v y ur !

—

Nos h á t , t i s z t e l e n d ő ur, b e l á t h a t j a a k k o r , h o g y becsüle-

tes e m b e r l é t e m r e a többinek

DUBOURG

gani kezdek.

hitelezőivel.

beváltására.

is.

: Érzed ? DUBOURGNÉ : A szarvargomba illata idáig hat a kályha csövein át. DUBOURG : Bezártad jól az ajtókat ? Mert ha a macska.. DUBOURGNÉ : Szent Isten, hogy megrémítesz! meg kellene nézned. (A férj kiugrik az ágyból, majd visszatér a kappannal, melyet az éjjeli szekrényre helyez.) DUBOURG

nem egyezhetem

hátrányára.

Nem

ki

adhatok

az

egyik

tehát

az

hitelezőmmel Istennek

sem

t ö b b e t tiz p e r c z c n t n é l abból, a m i v e l a d ó s a v a g y o k ! . . . . D e itt legalább

tiz p e r c z e n t e t

kaptak

a

szegények,

m e r t n e m volt a s s z o n y a j á t é k b a n .

A sült kappan. Ina: EUGÉNE

CHAVETTE.

" Lemadru ur, rendes háztartás nélküli nőtlen ember, pompás szarvasgombás kappant kapván, elküldte a Dubourg házaspárnak, kikhez harmincz évi barátság fűzte, s a kiknél minden csütörtökön ebédelni szokott. A házaspár a kandallóra tette, hol nagy örömükre szépen megért; szájnyalva, nedves szemekkel kisérték óráról-órára annak az illatos proczesszusnak menetét, melynek okozója a szarvasgomba volt. A várvavárt csötörtök végre elérkezett. Hozzá fogtak a kappan toilettjéhez, s pont négy órakor sülni kezdett. Mikor kész volt, a házaspár a következő levélkét kapta: »Jó barátaim 1 E g y fontos ügy megfoszt attól a szerencsétől, hogy önökkel ebédelhessek. Holnap fogok jönni reggelire; tartsák fönn számomra a baromfi egyik szárnyát. Öreg barátjuk Lemadru.« * Erről a nevezetes pörről említés történik »Merk\viir
DUBOURGNÉ : Önszántunkból! mert hisz Lemadru ránk bizta, hogy rendelkezzünk vele tetszésünk szerint. DUBOURG : Kivéve az egyik s z á r n y á t . . . A z is igaz, hogy ez a legjobb falat. DUBOURGNÉ: Lemadrunak van izlése. DUBOURG : Sőt bátran mondhatom, hogy inyencz. DUBOURGNÉ : L e g y e n ! de egyszerűen megelégszik egy szárnynyal, pedig az egész az övé. D U B O U R G : A hadoszlop is a császáré; mégsem lehet beleavatkozni. DUBOURGNÉ : De mi hozzányúlhatunk a kappanhoz! DUBOURG: T e g y ü k hát! Ismerem az én Lemadrumat! Hát iszen jó gyerek, de alapjában véve nagyon érzékeny. DUBOURGNÉ : Nem, nem! biztos v a g y o k benne, hogy egy szót sem szól, ha eszünk belőle e g y darabkát. DUBOURG : Mindegyikünk külön egyet ? DUBOURGNÉ : Természetesen. DUBOURG: Hát akkor majd azt mondjuk neki, hogy anyád érkezett hozzánk váratlanul; Amiensből Párizson keresztül utazik Nizzába. DUBOURGNÉ : Mirevaló ez ? Tán csak nem félsz Lemadrutól ? DUBOURG : Én ? félni! akadjon torkomon ez a falat, ha félek! más ember legyen őkelme! Plarmincz esztendő óta nem ismerhettem volna ki teljesen? Jó gyerek, az igaz; de hogy bátor e m b e r . . . . DUBOURGNÉ

: A z t hittem, hiszen ugy fitogtatja bátor-

ságát. DUBOURG

: Henczeg. Tudod mit?

DUBOURGNÉ:

DUBOURG : M i t ? DUBOURGNÉ : E g y ü k meg a hátulját is; majd azt mondjuk, hogy fivérem is anyám kíséretében volt. DUBOURG : A k k o r vágjuk le mindjárt a püspökfalattal együtt, s azt mondjuk, hogy fivéred a feleségét is magával hozta. 2*

44. DUBOURGNÉ

: Helyes! hanem a szarvasgombához ne

nyuljunk. DUBOURG : A z t mind megtartjuk öreg barátunk számára. (Pillanatnyi csend, melyet csaji az állkapcsok •működésének zaja zavar). D U B O U R G N É : Milyen bort adunk föl Lemadrunak a kappanhoz? talán jó lenne egy kis beaunei ó-bor. D U B O U R G : Majd persze! A l i g van még hat üveggel! Jobb lesz megtartani akkorra, ha idegen vendégeink lesznek. Hiszen akkor ez a kappan nem is ajándék, ha tönkre kell magunkat tennünk miatta. D U B O U R G N É : De azt hiszem, hogy Lemadru megérdemli . . . . D U B O U R G : (Közbevág). Ha az embernek még régi barátjával szemben is feszélyezni kell magát, akkor nem érdemes barátokat tartani. D U B O U R G N É : Igen, de egy pohár jó bor mindig gyönyörűséget okoz. D U B O U R G : Nagyon sokat törődik a te jó boroddal! -- s azután betegeskedése miatt úgyis régóta issza a boros vizet. DUBOURGNÉ : Pedig jól néz ki. D U B O U R G : Jól néz k i . . . hiúságból. A z ember nem zavarhatja föl büntetlenül mások házaséletét életének husz esztendején keresztül, a nélkül, hogy előbb v a g y utóbb meg ne adná az árát. A z ég nem volna igazságos, ha ez máskép lenne. D U B O U R G N É : Lehet, hogy föl szokta bolygatni a házasok nyugalmát, de be kell vallanom, hogy soha hozzám jelentősebben nem szólt, mint máskor. D U B O U R G : Mert tudta, hogy szemmel tartom. — De Madame Rocamire-ral szemben nem más-hangon beszélt-e, mint másokkal ? D U B O U R G N É : De az özvegyasszony volt! DUBOURG : Pellengérre is állította ötezer frankos melltiijével, mert nem kellett tartania, hogy valaki megbünteti érte. D U B O U R G N É : Ötezer frankos tüt ennek a viaszbábnak !!! És nekem, egyik barátja nejének névnapjára . . . . D U B O U R G : A k i harmincz esztendeje barátja! DUBOURGNÉ : Nekem csak husz aranyos gyürüt vett. D U B O U R G : Mert mi egyszerűen csak barátai vagyunk; teheti a te Rocamire-néddal D U B O U R G N É : (Büszkén). Megtiltom, hogy azt mondd: az én Rocamirenémmal 1 D U B O U R G : Hát akkor az ő Rocamire-néjával! D U B O U R G N É : (Megvetéssel). O az övével ez egészen más. D U B O U R G : E g y szóval az ő Rocamirenéjával mindenfelé kikiabáltathatja: ötezer frankot adok a szeretőmnek, la! D U B O U R G N É : Mig a becsületes asszony egyszerűen azt mondja: »köszönöm«, s ennél tovább nem mennek. D U B O U R G : Mondd csak édesem, ne ennők meg a püspökfalat mellé a sarkantyu-hust is ? DUBOURGNÉ : A z az asszony aligha kérette magát sokáig az ötezer frank elfogadására 1 D U B O U R G : De ismétlem, hogy hiu önző ember. Fogadni merek, az egész vármegye tudja már, hogy ezt a kappant küldte ajándékba. D U B O U R G N É : A m i semmibe sem került neki. D U B O U R G : Ha nem volna önző, bánt volna" igy velünk ? Ha valaki kappant ád valakinek, ezzel azt mondja: »majd veletek eszem meg«, kivált ha oly rongyos gyomra van, mint neki. Mondom, hogy önző ember. Harmincz év alatt ezerszer bebizonyította. DUBOURGNÉ : Pedig nagy szolgálatot tett üzletünknek. D U B O U R G : Azzal az ötvenezer frankkal, amit kölcsönzött? csak azért adta, hogy joga lehessen az orrát beütni minden dolgunkba. Pliszen oly kíváncsi ember.

: Gyárunkra is jó vevőt szerzett. Féltékenységből. Kértük tőle? Attól tartott, hogy ha tovább is folytatjuk az üzemet, gazdagabbak leszünk mint ő. Oly boldog, ha a maga vagyonával tönkreteheti a másokét. (Iróniával): A vagyonával, melyet pazarolni szeret! Fogadok, hogy mikor ezt a kappant küldte, mely semmijébe sem került, igy gondolkodott: »Majd küldenek helyette revanchúl: levest, madeirát, két tál főzeléket, csemegét stb. stb.« Én is szeretnék ilyen kontóra nagylelküsködni, tudom, h o g y nem tenném mellette tönkre magamat. A te Lemadrud oly zsugori, hogy e g y szegénynek nem adna e g y soust sem omnibuszra. DUBOURGNÉ DUBOURG:

: Hát Rocamirené ötezer frankja ? : A z t fékezhetetlen szenvedélyből adta. Meg v a g y o k győződve, hogy csak jó tréfát akart annak bejelentésével, hogy holnap jön. A z t képzelte, hogy a pohárszék előtt tánczolva fogunk rá várakozni. D U B O U R G N É : Hát azt hiszi, hogy az egész világ oly ostoba, mint ő ! D U B O U R G : No már igaz, hogy nem találta föl a puskaport. A legkisebb tréfára elszontyolodik; de ha szoknyát kötnek a főárbóczra, úszva képes követni a hajót Khináig. D U B O U R G N É : Tény, hogy jól úszik. D U B O U R G : Mert talán tavaly kifogott a vizből egy talyigát? Ez is valami? D U B O U R G N É : Többet is tud. D U B O U R G : Látom, mit akarsz mondani! T e is azt hiszed, hogy neki köszönhetem az életemet? Először is nem fuldokoltam. A z t hivén, hogy tapasztalatlanságból maradtam a viz alatt, utánam ugrott. Éppen igy utánna ugrott volna portásának is, mert akkoriban házasodni készült, s el akarta bódítani a fiatal leányt egy életmentésért kapott éremmel. Nem mulatságos-e, ha e g y kisasszony olyan úrhoz megy férjhez, kinek mániája éjjelenként felkelni s kimenteni azokat, kik vizbe akarnak fuladni ? DUBOURGNÉ : Igazán, azt hittem, hogy neki köszönheted életedet. D U B O U R G : Sőt én is tettem néki ily szolgálatot, mikor egyszer gyárunkban nagyon közel talált menni a hajtókerékhez. A z t kiáltottam neki »Vigyázzon!« tehát kvittek vagyunk. D U B O U R G N É : D e ő exponálta magát. D U B O U R G : Exponálta! hogy exponálta! ? Hát én nem koczkáztattam meg azt, hogy a törvény elé kerülök, ha a gép összetöri? D U B O U R G N É : Ezt nem gondoltam meg. D U B O U R G : A d j még egy falatot! D U B O U R G N É : Már nincs. D U B O U R G : Hogyan elfogyott ? (Gyanakodva). Biztos v a g y a szolgálód felől ? D U B O U R G N É : O az még a maga pénzéből tenne hozzá. D U B O U R G : Hát ennek a kapannak nem volt csak csontja és bőre ? D U B O U R G N É : Már csak a Lemadrunak félretett szárny van meg. D U B O U R G : Ez szent darab. D U B O U R G N É : Sérthetetlen 1 Letét 1 D U B O U R G : Ha Lemadru holnap sem jön, a szárnyat elhelyezzük a bankba. Sokat adok becsülésére! Finom ember, mint az ámbra, s ha megtudja, hogy sok panaszunk van rá, dühös lesz a miatt, h o g y kénytelen bennünket tisztelni. Mienk a kedvezőbb szerep; s ha hálót akart nekünk vetni, legyen az ő rosszakarata szerint. D U B O U R G N É : Rosszakarat fehér czérnából fonva 1 mert ha az ember meg akarná enni az ő szárnyát DUBOURGNÉ DUBOURG

45. (szigorúan) Ne mond ezt Pélagie! Hiszen csak föltételesen mondom. D U B O U R G : (szárazon) Föltételesen sem! D U B O U R G N É : Csak azt akartam mondani, hogy mások a mi helyzetünkben száz jó mentséget is tudnának felhozni. D U B O U R G : (hitetlenül.) Száz mentséget! és főképp jó mentséget! Ezt én nagyon nehéznek tartom, mert lehetetlenségekkel állni elő D U B O U R G N É : Nem lehetetlenségről van szó! Mert például, ha azt mondanók Lemadrunek, hogy nem kaptuk me£ a l e v e l é t . . . . D U B O U R G : Pélagie! D U B O U R G N É : Ismétlem, csak föltételesen mondom. (Pillanatnyi csend, mialatt hallani lehet a házastársak szivének verését.) D U B O U R G : A k k o r Pélagie, húzzunk sorsot, hogy ki egye meg a szárnyat. DUBOURG :

DUBOURGNÉ :

szőke nyurga fiatal emberhez, a ki sorra, kényelmesen, gépiesen, rájok sem tekintve, veszi ki kezükből a bélyeges papirost. • Azoknak a nagy házak nak a tulajdonosai vonulnak itt föl és havonként fölosztják egymás közt a járadékaikat Vajon megélhetnek-e ebből Ostendén? *

Nagyobb részük özvegy nő. Mert h o g y jussuk legyen a paloták jövedelméhez, gyászruhát kell magukra ölteniök. A z állam hű szolgáinak özvegyei ők, a kikre a férjük negyven esztendei munka után alig hagyhatott valamit. Ok most az állam gondviselésére vannak utalva. Rengeteg sok tagból áll ez az árva család, a társadalom minden rétegéből valók s az állam keze igazságosan osztja fel köztük az árvaság kenyerét: sokat ád annak, a kinek sokja volt, keveset annak, a kinek kevese volt. *

Az államvasút árvái. (Pillanat-felvételek.)

A z Andrássy-uton, az operával szemben büszkélkedik egy monumentális palota. Kivül csupa fény, csupa czifra ablakkeretek, fecskefészekszerü háromszögletű erkély. Szellős, ivboltos nagy árkádok lent, felhőbe törő, karcsú tornyok a tetején. Belül romantikus sötétség, szűk sikátorok, keskeny, rejtelmes lépcsők, és csupa színes, világosságtörő ablakok, mint valami régi, elhagyott dus kolostorban. Este pedig az egész óriási épületet ragyogó fehér fényár borítja el, ezernyi elektromos lámpa gyullad ki a sötét folyosókon, lépcsőkön, az óriási barokkkávéházban és lent a gótikus, ivboltos souterrain vendéglőben. Gazdag ember, a ki ebben a palotában lakást bérel, hát még az, a ki sajátjának mondhatja azt! A központi pályaudvar érkezési oldalán öt v a g y hat körülbelül egyöntetűen épült nagy ház emelkedik, köztük egy szálloda is. Egyszerű polgárembereknek szolgálnak lakásul, félreeső fekvésüknek megfelelően mérsékelt bérárak ellenében. Ezeknek jövedelméből is megélhetne egy nábob télen Párisban, nyáron Ostendében. Hát ha még ezeknek tulajdonosa egyszersmind ura annak az Andrássy-uti monumentális palotánaki

Hónap elseje. A z államvasutak igazgatósága különben csöndes, néptelen. A földszinti folyosón csak elvétve járkál végig egy ügyes-bajos fél, csak a szuronyos bakának ütemes léptei konganak egyhangúan fel-alá. De uj élet költözködik oda minden hónap elsején. Ilyenkor a kényelmesen czigarettázó hivatalnokok közül sorrend szerint kijelölnek kettőt-hármat, a kik rengeteg testes könyvekkel elvonulnak a folyosó végén levő tágas szobába. Ott várják a rájuk szakadó emberáradatot. Meg is indul. Feketén, lassan hömpölyög végig a folyosón. Körülárasztja az őrt álló bakát, kinek csak a szuronya látszik ki a tömegből. S ahogy odaér a folyosóvégi ajtóhoz, suttogás, mozgás indul visszafelé a tömegen végig, a legelsők kezdik és átadják a szót a mögöttük állóknak. Előbb tisztán hallik, utóbb mind határozatlanabbá lesz, végre teljesen érthetetlen. — Jó reggelt jó reggelt jó reggelt! Mintha a világ minden tájáról verődtek volna össze. E g y i k sem ismeri a másikat, s idegenen, szinte ellenségesen tekintenek egymásra. Tényleg ellenségek, született ellenfelek, bár egy kenyéren élnek. Mintha az életük függne minden percztől, ugy iparkodnak előre jutni ahhoz a

Roppantul demokratikus intézmény a nyugdíjpénztár. Ha az utczán látnám ezeket a különböző rendű és rangú nőket, aligha jutna eszembe, hogy ezeknek mind ugyanegy utjuk van A z egyik a legújabb divatú uszályos ruhában, finom florenczi szalmakalappal a fején, drága napernyővel a kezében. A nyakán arany- medaillon és az arczán az a bizonyos vonás, melyről meg lehet tudni, hogy bejelentés nélkül nem lehet szalonjába jutni. Amint ott áll, két kartonruhás, fejkendős öreg asszony között, az előkelőség martiriumát látszik szenvedni. Finom, keztyüs kezében könnyedén tartogatja a nyugtáját. Tizenhárom krajczáros bélyeg van rajta: a bélyeg-dijszabás szerint elegendő negyventől egészen hatvan forintig terjedő összegek nyugtázására. A milyen úrias, valószínűleg hatvan forintról szól a számlája. *

Kábító i l l a t s z a g . . . . E g y ősz hajú urihölgy jut előre, fekete gyászruhában. Meglehetősen jól megtermett, de olyan keskeny keze van, hogy alig fér belé a kis bár;, sony pénztárczája. Első nyugdijáért jött, azt hitte, hogy illendően kell magát bemutatnia. Hallatlannak tartotta a szerencsétlenséget, mely rajta megesett és mindenki sietni fog vigasztalására. Szinte megriad, amint beláthatlan tömeg árjában találja magát. Talán bántja is, hogy az a fekete kendő egy fiatal szegény nő fején ugyanarról a szerencsétlenségről panaszkodik, mint az ő drága fátyola, Sorra kerül. Föllapozzák egy rengeteg vastag könyvben az ő nevét: praedikatum van előtte. A tisztviselő rátekint a nyugtára, aztán az uri hölgyre. Az, mintha készülne a vigasztaló szavak meghallgatására. — Nagysád, a bélyeg nincs átirva. Szíveskedjék az összeget, 75 frt 45 krt, a bélyegek alján, az első sorban számokban rávezetni. Inkább tántorog kifelé, semmint járna. Várhat most már délig is. Hja, a nagyságos asszonynak is itt csak e g y rubrikája van. A nyugdíjpénztár nem becsüli sem a rangot, sem a gyászt. *

Napsugár Fehér ruhás, nevető szemű bakfis furakodik észrevétlenül előre. A tisztviselő csodálkozva néz reá: be ügyes 1 A kis lány nevetve adja át a nyugtáját. - - Kérem, sietnem kell. Tizkor zongora-órám van. Öt perez alatt el van intézve a dolga. A szépségnek és ifjúságnak itt is van protekeziója. -

*

Elfojtott kaczagás Néhány szobacziczus is van itt, kik uraságok helyett veszik föl a nyugdijt. Ezek, mint a vízben fölkavart olajcsöppek, a n a g y áradatban

5«2 is egymásra találnak és hamar összetörődnek. Szemlélik velem együtt a nyugdijasokat és folyton lcaczagnak. Mindegyiken találnak gúnyolni valót. Nem látták egymást soha, de első pillanattól kezdve bizalmas jó barátok. Ezeket hamarabb összehozza a közös sors, mint azokat, a kik itt egy kenyéren élnek. A konyha barátságosabb, mint a szalon, vagy a pinczelakás. E g y uri asszony fölbigyesztett ajkkal, félvállról tekint le rájok, ők pedig ösztönszerűleg összerezzennek: nem lehet tudni, mikor állit be valamelyik ehhez a Nagyságához. De attól a szomszéd "váltóőr-feleségtől, a ki Újpestről jön be minden hóban az ő tizenöt frt 75 krajczárjáért. nincs mit tartani. A szegény még a szobaleányok előtt is tiszteletteljesen félrevonul, s engedi őket előbbre. Ezek pedig mereven ránéznek, összenéznek és nevetnek. Hiába, a szegénységnek nincs becsülete, önmagát is lenézi. *

A likvidáló hivatalnok arczát barátságos mosoly deriti föl. A z egyik serényen fölkel a helyéről és az előtte állók fején keresztül nyújtja a karját. — Bitté sehr, Herr Obercontrollor! E g y testes, javakorabeli ur áll az ajtóban. Kegyes mosoly játszik ajkai körül. Szokva van az előzékenységhez. Könnyű főhajtással köszöni meg és odanyújtja a nyugtáját. Ugyanabban a perczben kapja vissza. Ez szerencsés ember. Mikor beütött a magyarosodás aerája, penzionálták, mivel nem tudott magyarul. Azóta pihen a babérjain és békén élvezi a teljes fizetését. A milyen jóképű, elél még száz esztendeig a magyar nyelv nélkül.

Szegény özvegy, majd megszokja. A jövőre még tétovázva fog félreállani, zokogni is fog még, viziói is lesznek még, de azután nyugodtabb, fásultabb lesz s mire lekerül fejéről a fekete kendő, olyan lesz, mint a többi: hallgatag, alázatos és — közömbös. Hiába, a nyomorúság megszokja önmagát. *

Fénynyel, szivarfüsttel teli a Reuter-kávéház. A női szalonban virágos toilettek, idekünn a dohányzóteremben vidám fiatal emberek Ülök egy sarokban és a fönt kavargó füsttengerbe eregetem az én szivarom füstjét is. Fölszáll az az elektromos fénygolyókhoz' és párakört von köréjök. S amint nézem ezeket a mozdulatlan, izzó lángokat, hamarjában átszámítom, hogy mennyi lángnak kellene lennie, hogy e fényes ház összes tulajdonosainak a szobája ki legyen világítva. Annak a selyemruhás, öreg urihölgynek igy hónap vége felé talán már nincs is gyertyára való, pedig része van ebből a fényes palota tulajdonából. E g y rengeteg vagyon az államvasutak árváié, de hiába... nem jut belőle egyre több, mint ebből a villamos fénytengerből, ha szétosztanák közöttük: 'egy árva sugár, mely láthatóvá teszi a sötétséget. K ó b o r Tamás.

INNEN-ONNAN.

*

A kik a megkönnyebbülés sóhajával szorongatják kezükben a láttamozott nyugtát, a megpróbáltatásoknak csak felén vannak tul. Vissza kell vergődniök ár ellen a szük folyosón abba a farácsos szobába, a hol az üvegtáblák hirdetik: »Főpénztár«, »segédpénztár.« Mind a kettőnek dolga van velük. A főpénztáros egy fehérszakállú öreg ur, a kinek arcza, az összenőtt bozontos szemöldököknek daczára is, jókedvet és jószívűséget árul el. Pontosan, pedánsan olvassa le kinek-kinek az illetményét s csak néha mond egy pár udvarias szót, ha kérdést intéznek hozzá. A másik egy nyurga, vörösszakállu férfi, nevető kék szemekkel, a ki minden .bankóval egy-egy tréfát is olvas az emberre. Mintha világosabb, barátságosabb volna ez a szoba, mint a hátulsó s mintha az ide tóduló nők szabadabban éreznék magukat. Csak ahogy egymásután odalépnek a márvány fizető-asztal elé, akár kalap s akár gyapotkendő van a fején: mindegyiknek homlokán kiül egy perezre ugyanaz a borongó, sötét ráncz, a mint futtában összemérik a költségvetésüket az összeggel, a mit ott kikapnak. -X-

•

A déli nap már melegen süt át a zöld redőnyökön, az óramutató már messze tul jár a tizenkettőn, midőn az utolsó nyugdíjas oda áll a márványasztal elé. A z a szegény váltóőr özvegye Újpestről, a ki első volt itt reggel de félénken, tiszletteljesen mindig félreállt és engedte a mögötte levőket előre. Most is még kétkedve tartja remegő kezében a nyugtáját, mig a pénztáros el nem kéri tőle. S amint kiolvassák elébe az ő tizenöt forint hetvenöt krajezárját s ezek a krajezárok egyenként összecsengenek a márványlapon, hirtelen keserves zokogásban tör ki. Remegő kezekkel söpri össze a pár bankót, összeütközik benne a gyász, a kétségbeesés és szégyenérzete . . . Szegény, az első nyugdijat kapja és olybá veszi, mintha alamizsna v o l n a . . . Aztán még látja szegény férje ura véres tetemét... A kötelességének esett áldozatul s most kimérik az özvegyének az ő élete árát, havonkint tizenöt forint hetvenöt krajezárt.

Felséges

— »Viribus unitis." c s e b b jelszót

nem

is

urunknak

választhat

ez

a

jelszava. Böl-

magának az olyan

monarcha,

kinek két n a g y birodalmában több nemzetiség van, mint a m e n y n y i t a k e z e u j j a i n el t u d s z á m l á l n i . természetesen egyesítik

erőiket

a

Mindezen heterogén

üdvére.

E z a hatalmas erőegyesítés miben sem nyilvánul o l y a n szökően, tettség

mint. a

nagyszerű, egységes

szimbóluma

a

német

örmény,

egymáshoz Azt

koppintja

viszont,

van,

zsidó

hogy

szépen

és

bakkancsát

»hapták
és

azon

rezzenő

egyesí-

szóra

német,

rusznyák,

lengyel,

a

egyformán ugy

áll,

egyesülteknek

összerezzen,

mint

a

melyek

katonák

hősüknek

tartják

ereje

szerint

közt

nemzetiségbeli szabadon űzheti a saját külön hőseinek A horvátok például nemzeti

czövek.

külön-külön

tények, derék

szembe-

Az

Erre

dalmata,

czigány

mindezen

demonstrálják

hadseregben.

*hapták /«

m a g y a r , cseh, olasz, oláh, rácz, tót, bosnyák,

elemek

t r ó n és a m o n a r c h i a

a

minden kultuszát. mert

Jellacsicsot,

az gyűlölte a magyarokat. Minél jobban kikapott a magyaroktól, annál

kevésbbé

A horvát tek

vonzódott

katonatisztek

a »hapták«-nak,

hogy

többi

szintén

kezű a

Novidvoriba,

tet-

nemzeti

Bravissimo!

t i s z t j e i n e m m u l a s z t h a t j á k el,

ne

— a mint azt

bizonyitják:

nemzethez.

horvát

kegyelettel megkoszorúzták.

nemzetiségbeli

kegyeletesen

hagyományaikat,

kíméletlen

miután S z a m o b o r b a n eleget

átrándultak

hős sírjához s azt n a g y A hadsereg

ezen

tehát,

ápolják következő

külön-külön eredeti

nemzeti

értesüléscink

*

»Königratz,

1900.

szept.

2.

Kegyeletes

Szedán-ünnepélyt

r e n d e z e t t m a i t t a B i s m a r c k h e r c z e g n e v é t v i s e l ő cs. és k.- o s z t r á k magyar

vértes

ezred

német

nemzetiségű

tisztikara.

A

nagy

német dicsőség ezen forduló napján a tisztikar, ezredesével élén, k i v o n u l t a s a d o v a i m e z ő r e , hol a z 1866-ban e l e s e t t p o r o s z k a t o n á k s í r e m l é k é r e diszes, p i r o s - f e h é r - f e k e t e s z a l a g o s k o s z o r ú t

helyezett.

A z ezredes lelkes beszédet intézett a tisztekhez, kiemelvén a hűséget,

melylyel

az

elesett

harezosok

a t r ó n és h a z a

abban iránt

mindig viseltettek. Á t t é r t azután a szónok Sadova, majd Szedán j e l e n t ő s é g é r e s a n é m e t s z e l l e m é l t e t é s é v e l f e j e z t e be s z ó n o k l a t á t . A z ezred tulajdonosához, Bismarck üdvözlő sürgönyt

menesztett.«

herczeghez,

Schönhausennbc

533. » Prága,

1893.

augusztus

32.

A

Ziska, cseh nemzeti

IRODALOM. SZÍNHÁZ. MŰVÉSZET.

hős

n e v é t v i s e l ő cs. és k . o s z t r á k - m a g y a r h á z i e z r e d c s e h n e m z e t i s é g ű tisztjei ma tartották

meg

a

t i s z t i k a s z i n ó b a n a H u s s z és Z i s k a

emlékének szentelt ünnepet. nelmi

alak

mellszobrát,

ápoló derék tisztek

Leleplezték

miközben

a

a két nagy cseh nemzetiségüket

fölváltva mindenféle hangszereken játszottak.

Néhány osztrák-német

eldöngetése

s a

szláv testvériségre

eresztett »nazdár«-vihar elharsogása után a kegyeletes véget

meg-

ünnepély

gratuláltunk

leumához.

Hóra-ezred

Kloska-emlékünnepe nemzetiségű

tisztek

A cs. és k.

lelkes

osztrák-magyar

hangulatban

román

szinek

s »szetreaszkát« kiáltottak »Románia

alatt

zajlott

le.

vonultak

ki

irredentára.«

kerek

esztendeje,

t a g s á g á n a k ö t v e n é v e s jubi-

E g y kerek félszázadra mérte

ki

n e k i a sors e dicső-

betöltse.

Mikor ő tagja lett a m a g y a r

tudóstársaságnak,

sorhajó ezred

ma

kegyeletesen

feje,

mindegyik a maga utján

megkoszorúzta

Garibaldi-

Oberdank

sirját.

Munkácsról,

Serajevóból,

Újvidékről,

Raguzából,

Túróczszentmártonból,

Szamosujvárról, a Három-

d o b u t c z á b ó l és N a g y i d á r ó l s z i n t é n v e s z ü n k hogy a lengyel,

rácz,

z s i d ó és c z i g á n y

találta

magát.

Folytonos

h a r e z b a n k e l l e t t állnia a z ö t u d ó s k o l l e g á i v a l . A z a k a d é m i a k i a d t a az egyedül üdvözitő d o g m á t :

az orthologiát

eretnekeknek, a kiknek a hite az volt,

és h a d a t ü z e n t

hogy

a

az

tizenkilenczedik

lagi M ó r , a z ö r e g k i é r d e m e s ü l t t a l m u d i s t a , a l e g r o s s z a b b m a g y a r s z ó t á r s z e r z ő j e e g y e d ü l állt s z e m b e n analógia

Krakkóból,

leg-

h a l a d t és m i r e m e g d e r e s e d e t t a

szegény Ballagi far'kasveremben

és az ő ö n t u d a t o s ,

*

Ezenkívül

a

érhetett.

h o g y t ö b b is a m o n d a n i v a l ó n k , m e g k é n y e s e b b is a f ü l ü n k . B a l -

1899. ápril 1. A cs. és k. o s z t r á k m a g y a r

Triest,

a felől,

lesz egy

akadémiai

században nem beszélhetünk egészen kaczagányos ősök nyelvén,

*

örmény,

neki

s é g e t s n e m a d a t o t t m e g n e k i , h o g y a h a t o d i k é v t i z e d első é v é t

Azóta

1991. f e b r u á r 3o.

»Balásfalva, oláh

hogy

n a g y o b b k i t ü n t e t é s v o l t a z , a m e l y m a g y a r írót, t u d ó s t

ért.« *

Az

Ballagi Mór. Jövő vasárnapon

törtébuzgón

sürgöny-értesüléseket

tót, rusznyák,

nemzetiségű

e z r e d e k is k e g y e l e t e s ü n n e p e k e t

bosnyák,

cs. és k.

dalmát,

osztrák-magyar

rendeznek külön-külön

nemzeti

aczélos

az

lovagjai ellenében

beszélünk s melyen

kori

melyek

remekmüvek, karakterét.

a

magyar

E g y ősz b a jn ok ot

nyel-

az ujabb-

irodalomnak

megadják

t e t t ü n k le a sirba, a k i t

t u d o m á n y o s s á g a mellett az összes férfiúi jó tulajdonságok t e n e k s a ki e g y élet f á r a d s á g o s és

eredményes

mind igen szép szónoklatokat

ö végső utján, ott volt temetésén a m a g y a r

diszi-

munkásságával

k i é r d e m e l t e , h o g y ellenfelei is s z a l u t á l j a n a k k o p o r s ó j á n kal. K i s é r t e is a m a g á n o s o k és a k ö z é l e t

ellenben

a s z a b á l y és magyar

íródtak azok

h ő s e i k e m l é k é n e k t i s z t e l e t é r e . A z illető t i s z t i k a r o k illető e z r e d e s e i t a r t o t t a k . Szentpétervárról

tudóstársasággal

védte

azt a mi m e g s z o k o t t

vünket, melyen mi modern

egész

harczmodorával

tagjainak

zászlóik-

tisztelete

akadémia;

az

egyedül

a z t irják, h o g y a b é k e hosszú időre biztosítva van, mert a czárt

S z a r v a s G á b o r t a r t o t t a magát távol. T a l á n épen a k k o r ült az ő

és a

nyelvőrtornyában,

muszka

katonai

hadsereget

nagyon

szellem azon fényes

megdöbbentették

nyilvánulásai,

az

egységes

m e l y e k a cs. és kir.

oly soká

és

h o g y irtsa a g y o m o t ,

eredményesen

ápolt.

melyet

Antonius

Ballagi

sirt

Móricz

Brutus

holt-

osztrák-magyar hadsereg legyözhetetlenségérc vallanak s melyek-

t e s t e f ö l ö t t , de e g y o r t h o l o g u s m é g a h o l t n e o l o g u s n n k s e m

ről a f e n t e b b i e k b e n m i is h í r t

megbocsátani.

*

© hogy

két

reformba

szokás érteni.

paragrafus is

Ez

a

reform alatt a

már

k é s z is belőle.

belevághatjuk

olyannyira

Most

már

fejszénket.

közigaz-

előrehaladt^

ennél

Szapáry

nagyobb

Gyula

gróf,

m i n t hírlik, m o s t a k ó b o r c z i g á n y o k l e t e l e p í t é s é t t e r v e z i . M e r é s z t e r v . M a j d n e m o l y a n , m i n t a k ö r n é g y s z ö g í t é s e . N e m is a n n y i r a politikai, m i n t

inkább

ha megpróbálja kat a röghöz

házi patkánynyá, a

experimentum a barnabörü

Olyanféle dolog, mintha

H e r m a n n O t t ó arra valamely

természettudományi

reform-miniszterelnökünk

kötni.

mezei egeret városi egérré t u d ó s rá a k a r n á

lesz,

nomádo-

valamely

s z á n n á el m a g á t , h o g y a v á n d o r

Brehm-féle

klilöncz patkányt

szelídíti. M i n t h a

szoktatni az

eresz

alján

f é s z k e l ő f e c s k é k e t , h o g y K i s a s s z o n y n a p j a u t á n ne v á n d o r o l j a n a k el délre.

A z állatszelidítö

ismereteivel-kellene

energiájának

és

türelmének

párosulni, h o g y a kósza

a

tudós

emberfajt

helyben

lakó emberré tegye. Mert a czigány nem ugyanattól az

Ádámtól

és É v á t ó l s z á r m a z i k , összüleit az

akitől a többi ember.

Ur a paradicsom-kertbe

egy bizonyos

helyre

Á d á m és É v á n a k

voltak utalva

miután

f e l is u t , le is ú t ! A

Szóval ezek

kezdettől fogva.

A

sáros saroglyáiban

É s ez a faj bolyongani

f o g s lesz p i s z k o s ,

valameddig

ki nem vész.

czigány, az csak olyan mint a szelídített

Ur:

bolyongani

útközben

szaporodott.

tolvajlásra s Ha akad

már

czigány

őket, azt mondta az

c z i g á n y Á d á m és É v a e l k e z d e t t

s fajuk fakó szekerek zásra hajlandó,

A t ö b b i e m b e r első

helyezte.

megalkotta

éppen

olyan

kósza,

mint

Oláhországban;

és

mindenütt

más,

mint a többi

ember.

dressi-

Spanyolmindenütt S e h o l se

birnak velük. H a S z a p á r y nálunk reformálja őket, a

telepítésükről

szóló

paragrafusnál.

javaslatból

több

Csak azután kezdődik

fog

keresztül menni

két

m a j d e r e f o r m ellen a z o b s t r u k e z i ó .

a t. h á z b a n , h a n e m a t i s z t e l e t l e n

czigánysátorokban.

bár

viselője

»Föv. L a p o k *

évek óta

számára,

irja

hol

a

nem

méltó

novellákat a

föltűnést

keltett.

Iratait V c ö r ö s k ü v y á l n é v a l a t t s z o k t a k ö z z é t e n n i , u g y h o g y v a l ó d i neve csak a b e a v a t o t t a k előtt volt ismeretes. Most a

műpártolók

k ö n y v t á r á b a n k é s z ü l m e g j e l e n n i első n o v e l l a - g y ű j t e m é n y e ,

melyet

saját neve alatt bocsát közre. E g y ű j t e m é n y b ő l való a Csók-história, m e l y e t m a i s z á m u n k b a n a k i a d ó k s z í v e s s é g é b ő l

olvasóink-

n a k b e m u t a t u n k . K ö z v e t l e n s é g és t ő s g y ö k e r e s m a g y a r iz és szellem, legjellemzőbb vonásai e novellistánknak, élve, m o t i v u m a i t is a n é p netek* kezdenek nebb,

alkalma nyilik.

üde

illatával,

a

frisseségével,

az

igazság

czimü kötete

Otthon

neki,

adva

lel-

moder-

»üorfgeschichtenek« e

b i z t o n s z á m i t h a t a z ép é r z é k ű o l v a s ó k h á l á s Lévai Dezső

nép körében

B á r a »falusi törté-

lassan k i m e n n i a d i v a t b ó l , h e l y t

idegizgatóbb -irányoknak,

virága

ki a

életéből válogatja, a mihez

készi h i v a t á s á n á l f o g v a is b ő

késő

közvetlenségével

elismerésére.

megjelent Báter

János

s z e g z á r d i k ö n y v á r u s k i a d á s á b a n . A s z á z h a t v a n lapos k ö n y v v a g y husz apróságot tartalmaz, Sipulusznak mítva. A z előszó szerint

jóizü előszavát nem

»a m i n d e n n a p i é l e t b ő l

vett

szá-

alakokról*

mesél t ö r t é n e t e k e t a s z e r z ő , k o m o l y a k a t is, v i d á m a k a t is. V i d á m sága kellemes, sok

jó ö t l e t e v a n ,

i z e t l e n s é g e t n e m k ö v e t el, stí-

lusa e g y s z e r ű . — E z t a z Í t é l e t e t m i is a l á í r j u k .

Nem

A

nemzeti

kedden

szinház

kezdte

meg

az

uj

saisont.

M ű v é s z e i m i n d jó k e d v v e l , jó e g é s z s é g b e n g y ű l t e k ö s s z e a s z i n h á z udvarán adták,

és

játszottak

Nagy

Márkus

Imrével

Emilia:

este a

ambiczióval, odaadással. B á n k

bánt

c z i m s z e r e p b e n . Jászai M a r i : G e r t r u d i s j

Melinda.

Az

előadás

méltó

volt

a

darabhoz

és a k ö z ö n s é g h a n g u l a t a a l e g k e d v e z ő b b . É r d e k e s v o l t a p é n t e k i előadás

is,

melyen

Bercsényi

Bélának,

a

szinpadtól

megvált

jónevü művésznek bűnbánó visszatérését ünnepelte m e g a közönség. S z i n t e c s a l á d i felvonás melegebb

után volt,

sczenákat

hatszor

jelenetezett

hétszer

hivták

s

a

publikum.

a

viszontlátás

mint két év előtt a búcsúvétel. A z

B á r ó és b a n k á r t a d t á k ö s s z e v á g ó k e r e k \

név az irodalom-

szebbnél-szebb egy

tud

ragado-

farkas, vagy a

országban o l y a n mint nálunk. M i n d e n ü t t érdekes, de alkalmatlan

ban,

is t e l e p e d e t t

r o z o t t b o l h a : k ü l ö n ö s s é g , c s o d a , k i v é t e l . A f a j m a r a d a m i n ő volt. Angliában

teljesen uj hangzású

Szalóczy Bertalan

*

¥

reform. A nagy

A még nagyobb

gatás reformját

adtunk.

előadásban.

Minden sokkal

elévülhetlen

5§4 A

Elsőnek

üdvözölte

»Tékozló fim-ban öt

egymásután

népszínházban

donnák.

V. Margó

mutatta

be páratlan

asszony,

Célia

köszöntöttek

a közönség a

Hegyi

be a

prima-

játékképességét.

népszínház

újonnan

szerződött Blahá-

pedig szerdán

Lujza

Offenbach.

Követte

primadonnája, aki fölléptével állítólag véglegesen v e t t e át n é t ó l a c s i n t a l a n » S u h a n c z « s z e r e p é t . Blaha

A 33. számban közölt zenészed talány megfejtése :

a ki a

Arankát,

VERDI

OTELLO

GOUNOD

FAUST

MOZART

FIGARO

a közönséget a szokott zajos ovácziókra, m e l y e k b ő l a virág sem

DONIZETTI

ELIXÍR

hiányzott.

BELLINI

WORMA

a z »Éjjel a z e r d ő n * c z i m l i n é p s z í n m ű b e n r a g a d t a ez i d é n

először

Az operaház pro d o m o r e n d e z e t t e g y kis előadást. gyűltek

az

opera

színpadján

kivételével) s mint vezette

elejökbe

három

Zichy

az

összes

évvel ezelőtt

Géza

gróf

tagok

(Erkel

Beniczky

az

uj

ÖsszeSándor

Mahlert,

karmestert,

J ó z s e f e t . M i n t M a h l e r n é l , u g y ö n á l a is l e l k e s ü l t é l j e n z é s német

beköszöntő beszédjét; mint

követte

úgy

R e b i c s e k e t is

k i t ű n ő m ű v é s z n e k m o n d o t t a a z i n t e n d á n s és a n n y i

hasonlatosság

mellett

Isten

csodája

lesz,

Mahlert,

úgy

Rebicsek

ha R e b i c s e k

egy

szép

napon

V e r b u v á l á s . H a j d a n á b a n a m a g y a r n y e l v és n e m z e t i végtelen

nélkülözésre.

Egy

elé

és

több

színész

fia

gúnyt volt,

megátkozta. —

arattak,

mint

megsiratta,

az

Ma a dicsőség

s z e m é b e n is, h o g y

fiuk,

csillogó r u h á b a n

pajtában,

érzés

eső m o s t a ,

ruhában léptek a elismerést.

apa,

kinek

Az

színész

száz idegen

aranyos,

lesse

azt

gásából származik. A z aranyos ruha, a szép dekoráczió, a nagy hazafias eszmct, komédiásokat. összemérik, zés-e,

Ma

a

hogy

mely hajdan

az

melyik a kellemesebb

vagy a szinészkedés ?

kényelmesebb

is,

de m e g

—

a rikító

pótolják

most

martiriumra verbuválta

g o n d o s s z ü l ö k és a z

ambicziózus

a

fiatalok

kenyérkereset:

És ugy

a

him-

t a l á l j á k , h o g y s z e b b is,

j ö v e d e l m e z ő b b is

színésznőnek

lenni,

mint varrólánynak. S mihelyt a népszínház- meg a szinész-egyeslilct

(szinte

félve)

megüti a verbuváló d o b o t :

dalosnak, primadonnának, —

százával

tódulnak a

magukkal,

mint

és

—

sem fiatal

rek,

hogy

visitóhangu

leányok

és

elszörnyednek

azon,

nem találja meg bennük azt a minimumot, És

távoznak,

életüknek

atoutját. mögé,

Pedig

áldanák

áldotta

kijátszották

láthatnának

sorsukat,

volna

a szinész-élet

hogy oly rekedt,

a

nél-

kétségbe esve kulisszái

S őszinte sajnálatot éreznének ama

»szeren-

még

a régi,

»alkalmasok«-nak

a z a k t o r o k a t , de n e m

de a c z é l ,

Kassa. Egyik arczkép sem felel meg tökéletesen a valóságnak. A z általunk közlött fiatal, üde arczkép azonban mindenképen közelebb jár hozzá. Vannak arezok, a melyek számára hiába találták fel a fotográfiát. Ez is azok közül való. Mult számunkban a »Régi dal« czimü költemény alól a szerző B a r t ó k y J ó z s e f neve véletlenségből kimaradt, mit ezennel pótolunk. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S J Ó Z S E F .

a dicsőség

E g é s z s e l y e m foullarde-okat méterenként I forint 20 krtól egész 4 forint 65 krig (450-féle dessin) szállít darabonként, vagy , egész öltönyökben portó- és vámmentesen a G . H E N N E B E R G - f é l e nagy gyári raktár Z ü r i c h b e n . Minták ingyen. Levelekre Svájczba 10 kros bélyeg ragasztandó.

utolsó

rejtett

hanggal

ugyan

A nyomor

ez

élvezhetlen

kiket a szinészegyesület

verbuválják

azelőtt. rosból

ha

meg őket.

csések* iránt, Mert

ezzel

S. P . Életbölcsesség. Heine. A z első csinos, de már megjelent. A másik gyöngécske. Hiu kísérlet lefordítani akarni azt, a mi lefordíthatatlan í

Oda embe-

mely

kül a kulisszák k ö z é nem kerülhet az ember. mintha

Budapest. A gond. A korábban beküldött költeménynyel összehasonlítva, jelentékeny haladást konstatálhatunk. Azt hisszük, nem lesz nehéz másutt elhelyezni. Mi még jobbat várunk Öntől.

hozva

munkaiszonyt.

állnak a b i z o t t s á g elé c h r ó n i k u s rekedtségben leledző bizottság

HETI POSTA.

v a g y s ú g ó n a k ?«

színpadra, egyéb képességet hiúságot

Béna honvéd ül az utczasarkon.

Megfejtették : Szigethy Margit, Elsner Aurelia, Rattich Irma, Kerényi Pista, Altstadter Ottó, Kovács Ernő, Kiss Katalin, Sóos Miklós, Szentesi Károly, Simon Elek.

»Ki áll be kar-

hősnek, statisztának

rengeteg

A 35. számban megjelent betütalány :

még a szülők

e m b e r elé és

támlásszékek

HAMLET

volt,

égi m u z s i k á t , m e l y k e z t y ü t l c n k e z e k n e k e g y m á s h o z v a l ó c s a t t o l á m p a f é n y cs a f ö l d s z i n t i k é n y e l m e s

THOMAS

kinek

lánya

l á n y u k pirosra festett arczczal,

lépjen

CARMEN

Rosconi

mint

csak —

papi-

Győző

dr., med: universalis,

A Pesti magyar kereskedelmi bank ezennel közhírré teszi, hogy újonnan megnyitott .

Józsefvárosi fiókosztálya (a J ó z s e f - k ö r u t és stáczió-utcza

R ó n a J ó z s e f jeles s z o b r á s z u n k m o s t n é g y k i s e b b s z o b o r m ű Kettő

a magyar

népéletböl

m e r í t v e : » E n y e l g ö s z e r e l m e s e k * és » A kis r o s s z a l k o d ó . «

e g y p a j k o s k o d ó fiatal, s z e r e l m e s p á r t á b r á z o l , a z u t ó b b i p e d i g makacskodó

apróságot,

elfogadni.

másik

A

a

mely

két vázlat

nem

akarja

mythologiai

t a v a s z és A s z e r e l e m k í n j a i . A z elsőn a l v ó

az

anya

tárgyú: fiatal

Az

leány

egy

emlőjét ébredő

jelképezi

Miként a bank többi telepei, úgymint: a terézvárosi körut

sarkán;

a

kőbányai

kamatoztatási és visszafizetési módozatok

adás-vevésével;

kinek

a nyakába

kényszeríti

vetette

hatalmának

magát

és

elismerésére.

hajfonataiba Mind

a

csak emelni fogja a m ű v é s z eddigi jó hirnevét.

kapaszkodva,

négy

szobrocska

jászberényi-ut

Tóth-féle

ház;

mellett

foglalkozand

betétek

e l f o g a d á s á v a l takarékpénztári könyvecskére, folyó számlára és pénztárjegyek ellenében ; továbbá

egy ifjú leánynyal, a

fiókosztály,

a budai fiókosztály, I. Fő-utcza 4. szám a. ; az uj fiók is a legkedvezőbb

a szerelem kínjait

Á m o r érezteti

fiókosztály,

Andrássy-ut 21. sz, a . ; a belvárosi fiókosztály a hatvani-uteza és Károly-

a t a v a s z t , a kit a k i s Á m o r e g y c s ó k k a l é b r e s z t fel á l m á b ó l , m i g szintén

sarkán)

működését immár megkezdte.

van

Előbbi

fog-

orvosi műterme II. (Víziváros), halász-utcza 2. szám.

talált.

úgy

való.

v á z l a t á n is d o l g o z i k e g y s z e r r e .

HOLLANDI NŐ

publikum

anya,

netovábbját képezi

BIZET

«'•'•-

k a t o n á i v o l t a k , a k i k e t e g y n e m e s , n a g y ideál l e l k e s í t e t t r e m é n y telen h a r c z r a ,

BOLYGÓ AFRIKAI

nem

k ö v e t n é M a h l e r t is v i s s z a a m ű v é s z e k t á g h a z á j á b a .

színtelen p o n y v á k alatt, kölcsönkért

WAGNER MEYERBEER

LAKODALMA

é r t é k p a p í r o k , k ü l f ö l d i v á l t ó k és p é n z e k

e l ő l e g e k nyújtásával értékpapírok

n y o k és h i t e l l e v e l e k kiállításával a bel- és sebb h e l y é r e ;

váltók

beszedésével,

v á g ó m ű v e l e t t e l , ugyanazon

szóval : m i n d e n

előnyös

alapján ;

utalvá-

külföld minden nevezete-

feltételek

a

banküzletbe

mellett, mint maga a

bank főintézete.

Az igazgatóság. Budapest, 1891. N y o m a t o t t ' a z „ A t h e n a e u m " irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel.