A GYÖNGYÖSPATAI ETNIKAI KONFLIKTUS VISSZHANGJA AZ ONLINE SAJTÓBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK Nappali tagozat Regionális kapcsolatok és pályázati kommunikátor szakirány

A GYÖNGYÖSPATAI ETNIKAI KONFLIKTUS VISSZHANGJA AZ ONLINE SAJTÓBAN

Készítette: Zalavári Borbála Budapest, 2012

2

Tartalomjegyzék I. BEVEZETÉS ................................................................................................................... 4 II. A KISEBBSÉG FOGALMA ........................................................................................ 6 1. Kisebbségi helyzet Magyarországon ........................................................................ 6 2. Magyarországi cigányság ........................................................................................ 10 3. Roma demográfiai jellemzők és kulturális értékek .............................................. 15 4. Rokoni kapcsolatok.................................................................................................. 16 5. Iskolázottság ............................................................................................................. 18 6. Vajdarendszer .......................................................................................................... 19 III. MÉDIAELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉS................................................................. 20 1. Globalizációs folyamatok hatása a médiára .......................................................... 21 2. Romák megítélése Magyarországon ....................................................................... 26 3. Roma médiaábrázolásról......................................................................................... 28 III. GYÖNGYÖSPATA ................................................................................................... 34 1. Krízisújságírás, válságkommunikáció ................................................................... 35 2. Online reprezentáció ................................................................................................ 39 3. Közösségi újságírás .................................................................................................. 40 V. KUTATÁS .................................................................................................................... 42 1. Gyöngyöspata település ........................................................................................... 42 2. A roma kisebbségvédelem jegyében – az etnikai konfliktus eseményei és a commmunity.hu-n megjelent tartalmak .................................................................... 43 3. Mandiner.blog.hu cikkei ......................................................................................... 48 4. Origo.hu .................................................................................................................... 52 VI. ÖSSZEGZÉS .............................................................................................................. 55 VII. FELHASZNÁLT IRODALOM............................................................................... 57 TARTALOMJEGYZÉK ................................................................................................................ 3

3

I. BEVEZETÉS

Szakdolgozatom a „Gyöngyöspatai etnikai konfliktus visszhangja az online sajtóban” címet viseli. A Magyarországon élő legnagyobb etnikai kisebbség kérdése erősen megosztja az országot és a média világát is. Kommunikáció és métatudomány szakon folytatott tanulmányaim az online sajtó vizsgálatát segítik, választott szakirányom, a regionális kapcsolatok és pályázati kommunikáció pedig az adott régió etnikai problémájának vizsgálatát könnyíti meg. Kettő összhangja eredményezi ennek a szakdolgozati témának a feldolgozását. A Gyöngyöspatán történt konkrét eseménysorozatnak a vizsgálata leszűkíti a témakörömet, mégis

elegendő vizsgálati anyagot biztosít a kutatásomhoz. A

Gyöngyöspatai helyzetről tavaly még nap, mint nap publikált a sajtó, beszéljünk éppen online vagy offline kiadásról. Véleményem szerint ez a téma sok kérdést vethet fel, és az egyéni kutatásnak is kiváló alapot ad. Összehasonlításokat, különbségeket szeretnék majd feltárni a cikkekben, elemezni az egyes események visszatükröződését mind a jobboldali, baloldali, kisebbségi vagy a semleges médiaforrásokban. A dolgozat kiinduló pontja médiaelméleti megközelítés, miszerint a média torz képet mutat a kisebbségekről, azon beül főleg a romákról Magyarországon. A politikai és többségi erők által uralt médiapiacon nem a kisebbségek iránti elfogadási és konszolidációs folyamatok vannak előtérben, hanem legtöbbször a lakosság nagyobb része által elfogadott sztereotip, negatív vélemény kerül előtérbe. Ez a médiakép a romák mindennapi életét, társadalomba való beilleszkedését nagyban nehezíti. A gyöngyöspatai etnikai konfliktusként ismertté vált eseménysorról szinte az összes médiaszínterén találunk bőven anyagot a tavalyi évből. Szinte minden nap történt valami megmozdulás, esemény, amiről írni lehetett. Készült számos vágatlan videó felvétel is, amely nem is akarja, és nem is igazán tudja eltorzítani az eseményeket. Érdekes lehet e felvételek összehasonlítása a megjelent cikkekkel, valamint a cikkek egymás mellé állítása, amelyek ugyanazt az eseményt kívánták bemutatni. Fontos megjegyezni, hogy nem az „igazság” nyomába kívánok szegődni ezzel a dolgozattal. 4

Az online reprezentáció a közösségi oldalakra is kiterjed, amik a mai média világában elég előkelő helyet foglalnak el. A felhasználói számok folyamatos növekedése, és a fogyasztók web2 szolgáltatások előtt eltöltött ideje önmagában azt eredményezi, hogy ezeket az oldalakat is vizsgálat alá kell vonni. Ami most nekem fontos, hogy a vezető közösségi portálon megjelenik Gyöngyöspata, csoportok, oldalak szerveződnek a Gyöngyöspatai érdekvédelem köré. Az itteni folyamatos up-to-date hírekkel egyetlen médium sem tud versenyezni, hiszen ennek tudósítói a felhasználók, vagyis a lakosság, a témában érintettek, és azok, akik közel állnak valamiért a településhez, vagy szívükön viselik az ott élők sorsát. Itt is kiválóan vissza lehet követni ez eseményekre való reakciókat. A web2-es forrásokkal azonban vigyázni kell, fontosa szem előtt tartani, hogy ezek egyéni vélemények, és nagyban eltérnek például a vezető online médiumokban megjelent véleményektől, azonban ez nem feltétlenül jelent hiteltelenséget.

5

II. A KISEBBSÉG FOGALMA

A magyar törvényekben a kisebbség definíciója a következő: „…minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz tanúbizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.” Közép-Európa etnikai sokszínűségéből adódóan a kisebbségi kérdés megoldatlansága sokszor felmerül ezen a területen, így Magyarországon is. A nemzetiségi feszültségek rányomták bélyegüket a 19. és 20. századra. Ebben a térségben már hosszú ideje egymás mellett több úgynevezett nemzetépítés folyik. A sokszor egymás ellen irányuló folyamatok egészen máig problémát jelenthetnek.

1. Kisebbségi helyzet Magyarországon Trianon után az addig soknemzetiségű Magyarország nyelvileg és kulturális téren szinte homogénné vált. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a kisebbségi kérdés végleg megszűnt volna, hiszen kisebbségek maradtak, de ezek a közösségek már csak töredékei voltak azoknak a népcsoportoknak akik 1944-1945 előtt éltek hazánkban. A kommunizmus beköszöntése és a háború befejezése véget vetett az előző időszak roma üldözéseinek. Megmenekültek az addigi népirtástól, és a demokratikus berendezkedés elhozta az addig hiányzó társadalmi egyenjogúságot. 1957-ben létrejött a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, majd ugyanebben az évben az első cigány főtitkár, László Mária megalapította a Cigányszövetséget, de ez a kulturális szövetség nem volt hosszú életű. Fő céljai között szerepelt a roma irodalom, zene, és nyelv megőrzése. Fontos állomás a szocialista rendszer intézkedései közül az 1961-es MSZMP határozat, mely a roma társadalmat nem etnikumként, hanem szociális csoportként

6

határozta meg. (Kállai Ernő: Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon 2005) „A cigány lakosság felé irányuló politikában abból az elvből kell kiindulni, hogy bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot. Problémáik megoldásánál sajátos társadalmi helyzetüket kell figyelembe venni, és biztosítani kell számukra a teljes állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, és ezek gyakorlásához szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését.” (MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata 1961. június 20.) Ez a kategorizálás rávilágított arra, hogy nem sok háttérismerettel rendelkeztek a roma népességről. Nem határoztak meg kisebbségi jogokat. A határozatban olyan törekvéseket indítottak meg, hogy a roma kisebbséget beillesszék a közoktatási és munkamegosztási rendszerbe, valamint megindult a cigánytelepek felszámolása is. Ezzel a párthatározat a cigányság asszimilálódását és totális akkulturációját kívánta elérni. 1971-ben Kemény István készített „cigányvizsgálatot” Magyarországon. Kutatása alapján 320 ezer főre becsülte a cigány lakosság számát hazánkban. Ez egy etnográfiai alapokon

nyugvó

szociológiai

felmérés

volt,

amely

tisztázni

próbálta,

hogy

Magyarországon hogy élnek a cigány csoportok. A kutatás azzal az eredménnyel zárult, hogy a magyarországi roma népesség szegénységben él, az élet számos területén kénytelen nélkülözni alapvető szükségleteket, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésük pedig jóval korlátozottabb, mint a nem roma népességé. Kemény István etnikumként határozta meg a cigányságot. Megállapította, hogy hazánkban a ’70-es évek elején a roma kisebbség 20%a beszélte a romani nyelv valamely változatát, 70%-uk a magyart beszélte anyanyelveként. Ez a köztudatban nem volt világos az emberek számára, hiszen idegen kultúraként fogták fel a már akkor kirekesztettségben élő roma társadalmat. A cigányság az együttélés során azonban számos kulturális elemet, így a nyelvet is átvette a körülöttük élő nemzetektől. Ez természetesen nem független attól a fentebb már említett asszimilációs folyamattól, mely – legalábbis részben – a hatalom részéről egy tudatos beolvasztási szándék következménye.

A háború utáni időszak lakásviszonyait is érdemes megvizsgálnunk a roma helyzet rövid áttekintése kapcsán. 1971-ben a roma társadalom kétharmad része telepeken élt. A

7

cigánytelepek a településektől kb. 4-5 kilométerre helyezkedtek el, így ezek elszigetelt közösségeket hoztak létre számukra. A telepek a mélyszegénység jegyeit hordozzák: a romák maguk által épített házakban, egészséges ivóvíz hiányában, szemetes és koszos körülmények között éltek. Ezen viszonyok megszűntetésére még korábban, 1965-ben is volt egy telepfelszámolási kísérlet. Ez a program, a kedvezményes kamatú lakáshitelekkel próbálta kibillenteni a roma lakosságot a hátrányos lakáskörülmények közül. A hitelek segítségével a romák, úgynevezett csökkentett értékű házakat, CS-házakat építhettek maguknak. A ’65-ös telepfelszámolás 1989-re ért véget. Erdeményeképp a telepi házakban élő romák aránya 222 ezerről 42 ezerre csökkent. (Kemény

-

Janky

-

Lengyel:

Magyarországi

cigányság,

2004,

http://www.mtaki.hu/kiadvanyok/kemeny_janky_lengyel_moi_ciganysag_main.html) A program helyenként azonban a szegregációt erősítette, erre példa, hogy a telepfelszámolási kezdeményezés után két évtizeddel, 1987-ben, a jellegzetesen aprófalvas szerkezetű Baranya megyében a

teljes népesség 15 %-a, míg a romák 36 %-a élt

telepeken. Mindezek mellett azt lehet mondani, hogy ’71 óta a település- és lakásviszonyok a roma népességben jelentősen javultak nem csak saját, de az össznépesség helyzetéhez viszonyítva is. Ebben közre játszottak a társadalmi és gazdasági folyamatok, az életszínvonal emelkedése, valamint a telepfelszámolási program hitelprogramja is. (Kemény – Janky – Lengyel 2004)

1989-et követően a privatizációs folyamatok fellendülésével párhuzamosan a roma foglalkoztatottság rohamosan csökkent. A nagyobb szaktudást és iskolázottságot igénylő munkák hódítottak a piacon a kevesebb szakértelmet igénylő munkakörök helyett. Ez nagy csapást jelentett a roma népesség számára, megélhetésük nehezebbé vált, mint az előző időszakban. (Kemény - Janky – Lengyel 2004)

A rendszerváltás emellett némi változást is hozott a roma kisebbségek életében. Fontos lépés volt a kultúra szempontjából például, hogy 1990-től több időszaki cigány lap jelent meg, a Magyar Rádióban pedig a Cigányfélórában kisebbségi műsort sugároztak. 1993-ban megszületik a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény,

8

majd 1994-ben ennek alapján megalakulnak a kisebbségi önkormányzatok a települési önkormányzatok mellett. (Orsós Anna : A senki földjén, „lebegve”! 2008)

A roma kisebbségi önkormányzatok munkájába számos feladatkör tartozik. Egyik része, ahogyan azt a kisebbségi törvény megszabja ezen önkormányzatok számára, a kulturális autonómia megvalósítása, a hagyományőrzés és a roma identitás ápolása. Ennek a főleg kulturális tevékenységnek az ápolása azonban az egyéb feladatok mellett nem mindig valósulhat meg hatékonyan. A roma lakosság többnyire azt várja el a roma önkormányzatoktól, hogy ott orvosolják számukra a mindennapi problémákat. Az egyéb megoldandó területek körébe tartoznak például az oktatási problémák. Ehhez a területhez tartozó gondok, mint például az iskolai szegregáció, nem kapnak akkora hangsúlyt. Inkább a segélyezések, tanszer osztások, eszköz támogatások képezik az oktatási területnek a cigány önkormányzat által nyújtott megoldásait. Ezt már a szociális problémák körébe is sorolhatjuk, nem véletlen, hogy a cigány önkormányzatok munkájának legnagyobb részét ezen terület teszi ki. Anyagi források hiányában segélyezési tevékenység során sokszor csak elosztó irodaként funkcionálhatnak, vagy segíthetnek bizonyos nyomtatványok kitöltésében a roma emberek számára, hogy igénybe vehessék a szociális szolgáltatásokat az államtól. A CÖK-ok működésében jelen van még egyfajta jogvédő tevékenység is, amelynek során egy megbízott ügyvéd segítségével igyekezhetnek megoldani a romák jogi problémáit. Erre a szintre azonban a diszkriminációs problémák aligha jutnak el. A CÖK-ok segítenek a munkahelyek felkutatásában is, olyan módszerekkel, hogy kapcsolatban állnak munkaközvetítő irodákkal, vagy esetleg tanfolyamokat szerveznek azok számára, akik nem tudtak elhelyezkedni. Ez a sokoldalú működés azonban egyrészt olyan elemeket tartalmaz, amelyek alapvetően nem kapcsolódnának egy önkormányzat működéséhez, másrészt pedig nem nyújtanak tényleges megoldást a problémákra. A felmerült területek mindenesetre tükrözik a roma lakosság legalapvetőbb problémáit. (Kállay 2005)

9

2. Magyarországi cigányság Hazánkban a romák alkotják a legnagyobb hivatalosan elismert nemzetiséget. Az itt élő nemzetiségek közül ők az egyetlenek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti, hanem etnikai kisebbségként határozzuk meg őket. Ez ellent mond más országok, valamint az ENSZ és az EU álláspontjával, mivel ők a cigányságot nemzeti kisebbségnek nevezik, mivel a világ cigánysága egy nemzetet alkot a különböző államokban. A magyar népszámlálások szerint az ország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében a legnagyobb a népességük. Budapest cigányságának számát 90000 körülire becsülik. Azt a kérdést, hogy ki tartozik a roma társadalom tagjai közé, nem könnyű meghatározni. Definiálni lehet közösségüket úgy, hogy azok tartoznak a romák közé, akiket a körülöttük élő nem roma társadalom romának tekint. Ez lehetőséget ad arra, hogy az integráció különböző fokán álló roma egyéneket romaként határozzuk meg. Hogy ki tartozik a roma kisebbség tagjai közé, arra már többen keresték a választ Magyarországon.

A környezet etnikai besorolásán kívül önmeghatározással is megválaszolhatjuk, hogy ki tartozik a romák közé. Az etnikus önmeghatározás az egyes kisebbségek körében két síkon történik. „Ez értelemszerűen egy védekező, elég sérülékeny lélektani helyzetet eredményez. A kisebbségben lévő magyarországi cigányság etnikus öntudata és szimbolizációja kettős rendszerként épül fel, s benne kifelé (a társadalom felé) és befelé (a saját csoport, illetve etnikum felé) magáról különböző képet fest. A cigányság (mint minden kisebbség) etnikus öntudatát és szimbolizációját kizárólag a „többségi társadalomhoz" való viszonyrendszerén és viszonyulásán keresztül értelmezhetjük, vagyis abba a társadalmi mezőbe kell elhelyezni e problémát, amelyben egymással folyamatos (elfogadó, elutasító) kapcsolatban áll többség és kisebbség.” (Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra, vagy a szegénység kultúrája, 1999, http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/ciganyok/a_magyarors zagi_ciganyok_kulturaja_etnikus_kultura/pages/amck_00_kiado.htm) A meghatározás történhet kulturális jellemzők alapján is, mint például az anyanyelv. Ez alapján Magyarországon a roma társadalom három csoportra oszlik: 1971es adatok szerint a magyar (71%) , a cigány (21%), és a román (8%) anyanyelv szerint

10

sorolhatták be a roma társadalmat. Itt is felmerül azonban a kérdés, hogy az önmeghatározás során a cigányok figyelembe vennék-e az anyanyelvi kritériumot. Anyanyelv alapján így lehet tovább rétegezni a roma népességet. Vannak olyan csoportok, közösségek, ahol a cigány nyelvek valamelyikét beszélik anyanyelvként, de lehetnek olyanok is, amelyek már a befogadó ország nyelvét, jelen esetben a magyart tartják anyanyelvüknek, mégis a roma etnikumhoz tartoznak. „De nincsenek olyan nyelvi, kulturális és etnikai vonások sem, amelyek a cigány anyanyelvű cigányságot nyilvánvaló nemzeti jelleggel ruháznák fel, sőt még olyanok sincsenek, amelyek őket a magyaroktól, valamint a nem cigány környezettől élesen elhatárolnák és egységbe forrasztanák.” (Kemény István: A magyarországi cigány lakosság. Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról)

„Tagadhatatlan, hogy bármelyik nézőpontból készült osztályozási kísérlet sem független más nézőpontok csoportosítási kísérleteitől, s ezek keresztül-kasul hatnak egymásra.”(Szuhay 1999) Magyarországon a cigány csoportok klasszifikációját és egymáshoz fűződő viszonyát is meg lehet határozni. Népi kultúrájuk szerint a roma csoportok megkülönböztetik magukat más roma csoportoktól. Így léteznek a magukat romának nevező, oláh cigányok, a magyar cigányok, akik magukat muzsikusnak nevezik, és a román cigányok, akik beásnak hívják magukat. Persze ezek sem tekinthetőek éles, minden esetben meghatározható megkülönböztetési alapnak, de a három fő csoportba való besorolás általában megfigyelhető. Összefoglalva a cigányságról aligha beszélhetünk úgy, mint egységes etnikumról. Az adott időpontban való besorolás mindig az adott szituációban, lokális térben, viszonyítási alapokhoz mérten történik. Az etnicitás sokkal inkább társadalmi koncepció, és nem egy objektív fogalom. Az etnikai besorolás során több alkalommal azt tekintjük a cigány kisebbség tagjának, akit a környezete annak tart. A hátrányos etnikai megkülönböztetés egy negatív előítéletekkel felruházott csoport esetében, akit a körülötte élő társadalom romának tart, azt a roma társadalom tagjaként fogják kezelni, így ennek a csoportnak a tagjává válik.

11

Számos kutatás alapján számszerűsítették, hogy mekkora hazánkban a romák aránya. Ezek a kutatások igen eltérő eredményekről számolnak be. Az eltérések nem meglepőek, ugyanis az adatgyűjtések teljesen más céllal készültek, és nem is tartották elsődleges céljuknak, hogy a cigányság számát meghatározzák. Havas Gábor – Kemény István – Kertesi Gábor: A relatív cigány a klasszifikációs küzdőtéren című fejezetben összehasonlítja a öt különböző kutatás eredményeit, annak figyelembe vételével, hogy ezek a kutatások milyen céllal történtek. Ezek a vizsgálatok a következők: „Öt empirikus kutatást vesznek szemügyre: a Magyar Háztartás Panel 1992. évi I. Hullámát, a Szelényi Iván és Donald J. Treiman által 1993–1994-ben hat országban vezetett „Társadalmi rétegződés Kelet-Európában 1989 után” című kutatást, a Szonda Ipsos 1996. évi területfejlesztési kutatását, a KSH rendszeres munkaerő-felvételéhez 1993 szeptember–novemberében kapcsolódó felmérését és a Kemény István, Havas Gábor és Kertesi Gábor által vezetett 1993–1994-es országos reprezentatív cigánykutatást.” (Havas Gábor, Kemény István, Kertesi Gábor (1998): A relatív cigány a klasszifikációs küzdőtéren. Kritika, március, http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf444.pdf) Ezen kutatások bár szolgáltatnak adatot a cigány népesség számáról, nem szabad elfelejteni hogy nem ennek a számnak a meghatározása volt a fő cél.. „A különböző kutatások alapján a magyarországi cigányok számára tehető becslések igen erős eltérése tehát véleményünk szerint mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy a cigánynak és nem cigánynak tekintett népesség nem alkot egyértelműen definiálható és egymást kölcsönösen kizáró csoportokat.” (Ladányi János Szelényi István: Ki a cigány?)

A mai cigány közösségek jelenléte hazánkban etnikailag nem homogén. Olyan nagy fokú etnikai keveredés jött létre az évek során, amelyet a köztudat már nem tart számon. Ami a romák közösségével kapcsolatban állandó elemnek tekinthető, az a távolságtartás és a kirekesztettség. Éppen e heterogén társadalmi helyzet miatt, a köztudat a roma társadalom vélt tulajdonságaival ruház fel esetlegesen nem roma egyéneket is, akik ennél fogva egyszerűen cigánnyá válnak. Így a szegényebb társadalmi rétegek etnicizálódását figyelhetjük meg. A roma társadalom sztereotípiái kivetülnek az egyéb szegény és hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra is. Ezért van az, hogy a köztudatban

12

aki például bűnöző, deviáns viselkedésű, azt a roma társadalom tagjai közé sorolják ezen tulajdonságok alapján, és nem nézik a tényleges hovatartozást. Aki belekerül ebbe a bizonytalan anyagi hátterű és megélhetési gondokkal küszködő rétegbe, annak már nehéz a felemelkedés.(Szuhay1999)

A társadalmi koncepcióként meghatározott etnicitás tehát nem objektív. Az etnikum fogalma a konkrét lokális térben fogalmazódik meg. Hatással van a besorolásokra a gazdasági helyzet is. A társadalmi térben az etnikum fogalmát az éppen érvényes erőviszonyok határozzák meg. Származási besorolás is lehetséges, de a helyzet és a környezet erős hatással van erre a kérdésre. Az etnicizálás folyamata azt az eredményt szüli, hogy egy társadalmi problémát az adott gazdasági-politikai erőviszonyok tükrében úgy határoznak meg, mintha az szinte kizárólag a kisebbség jellemzője lenne. Ilyen például a szegénységgel párosított etnikai hovatartozás. A „szegény mert cigány; cigány, mert szegény” kapcsolattal kiközösítik, és egy nem csak erre a csoportra jellemző társadalmi problémát úgy tűntetnek fel, mintha az kizárólag a roma etnikum jellemzője lenne. A cigányság számának alakulására így ezek a folyamatok is hatással vannak. A gazdasági válsággal ezek a kirekesztő mechanizmusok tovább terjednek. A szűkös források időszakában elkezdődik a javakért a verseny. Ebben a harcban az embercsoportok elkezdik a rajtuk kívül álló csoportok fölé helyezni magukat, hogy a forrásokért vívott harcban felül kerekedjenek. Úgy próbálják feltüntetni magukat, hogy nekik több joguk van megszerezni a javakat, mint másoknak. Így már a társadalmi kirekesztéssel egy szociálpszichológiai szálhoz is eljutottunk: ahhoz hogy az emberek valakit kirekesszek a források közül, meg kell különböztetniük maguktól. Le kell értékelniük másokat, mint embereket önmagukhoz képest, hogy azt sugallják, ők érdektelenebbek ezek birtoklására. Így morális kategóriákba sorolják be az általuk kevésbé kívánatos csoportok tagjait. Így feszegetik a „mi” és az „ők” határait, megalapozva a kirekesztő mechanizmusokat.

13

Nem kevesen élnek hazánkban olyan roma származási hátterű egyének is, akik ezektől a szegénység alapján etnicizálódott csoportoktól nagyban eltérő életmódot folytatnak, a roma közösség romának tekinti őket, a többségi környezet pedig gyakran nem. Ezek az egyének – ahogyan az bárki esetében igaz – maguk döntik el, hogy romának vallják-e magukat, vagy sem. Szemben azzal a közhiedelemmel, mely a hazai cigányságot meglehetősen homogén csoportként kezeli, egy nyelvi és kulturális szempontból többszörösen tagolt kisebbségről van szó. Több nyelv és kultúrkör egyidejű jelenléte jellemzi őket. Nincs országos szerepkörű cigány közművelődési központ sem, ahogyan nincs roma kultúrát ápoló múzeum vagy színház. Kultúrájuk értékei nincsenek jelen a társadalmi köztudatban, nem a közműveltség részei. Az oktatásban egyáltalán nem jelennek meg a romákkal kapcsolatos történelmi események, az irodalmi kánonnak nem részei a roma költők, a roma képzőművészek pedig igen lassan és nehezen kerülnek be a nemzeti képzőművészek csarnokába. Ma Magyarországon a romák megítéltetése a társadalmi köztudatban általában negatív. Az általános nézet, hogy a roma kisebbség tagjai nem tartoznak a teljes jogú állampolgárok közé. A népcsoportot jellemző zárkózottság, elszigeteltség, kirekesztettség a mindennapi életben növeli a társadalmi szakadékot a romák és nem romák között. A roma kisebbségvédelem egyik fontos küldetése, hogy az etnikumot demokratikus jogokkal ruházza fel, melyek segítségével olyan közösséget hoznak létre, amely rendelkezik és gyakorolhatja az őt megillető közéleti jogokat. A közéletben való részvétel fontos lenne a roma közösségek számára, ahogyan az is, hogy képviselhessék érdekeiket a demokratikus kormányrendszerben. A civil társadalomban levő felelősség-vállalás a társadalmi integrációs folyamatokat gyorsítaná. Ahhoz, hogy enyhítsük az országban elterjedt negatív sztereotípiákat a roma etnikummal kapcsolatban, a társadalmi köztudatba kellene hozni a roma kérdést, és annak megoldatlan problémáit. A vezető politikai hatalomnak megoldással, illetve megoldási javaslatokkal kellene szolgálni, és napirendre hozni a hazai legnagyobb lélekszámú etnikummal kapcsolatos kérdéses pontokat. A cigányság magyarországi negatív megítéléséhez a sajtóban megjelent tartalmak is hozzájárulhatnak. A problémák a roma kisebbséggel

kapcsolatban

ugyan

politikai

szinten

is

megjelennek,

de

nem

megfelelőképpen kommunikálják azokat, sem stílusban, sem tartalomban. A mai magyar 14

politikai közbeszéd sem mentes az előítéletektől, sőt a közelmúltban olyan csoportok jelentek meg, és tettek szert népszerűségre, melyek a radikalizálódás felé mozdultak el a roma kérdést illetően.

A magyarországi cigányság regionális eloszlás szerint hat területre osztható. Számszerű eloszlásuk az ország területén nem egyenletes. A Tiszántúl, a Duna-Tisza köze, a Dél-Dunántúl, a Nyugat-Dunántúl a Pest környéki iparvidék és Észak-Magyarország ezek a területek. A Tiszántúli régióban él az ország roma lakosságának 25%-a. Az itt élők hátrányos helyzetűek, itt a legnagyobb arányú az analfabetizmus, és a legkisebb az egy főre jutó jövedelem. A Duna-Tisza közén nem ennyire súlyos a helyzet, ott a cigányság tulajdonképpen nem is meghatározó nemzetiség. Életkörülményeik nem sokkal rosszabbak a nem cigányokéinál. A Dél-Dunántúlon élőkre jellemző kultúrájuk megtartása. Rájuk magas munkanélküliség jellemző. A Nyugat-Dunántúlon élők életkörülményei jelentősen jobbak a többi régióhoz képest. A Budapesthez közel élőknél legnagyobb a munkavállalási arány, éppen ezért itt jobban között élnek mint máshol. Észak-Magyarországon a cigányság nagy számban fordul elő, és az itteni gazdasági nehézségek erőteljesen kihatnak rájuk. A megszűnő nehézipari munkahelyekről elbocsátottak nehezen tudnak új munkahelyet találni. (Kemény

István:

A

magyarországi

cigányság

helyzete,

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2009/ciganyok/Periferi an_roma_szociologiai_tanulmanyok/pages/007_A_magyarorszagi_ciganysag_helyzete.ht m)

3. Roma demográfiai jellemzők és kulturális értékek A romani nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja, ezen belül pedig az ind nyelvek középső csoportjába sorolandó a nyelvészek szerint. Rokonságot mutat a nagy indiai nyelvekkel, így az ókori szanszkrittal és a mai hindivel. Az alapszókincs indiai, de több perzsa, örmény és görög eredetű szót is használnak, sőt a különböző dialektusokban megtalálható több jövevényszó európai nyelvekből. Ezek természetesen attól függnek,

15

hogy mely országban beszélik. Például a kárpáti térségben élő cigányok beszédében sok magyar eredetű szó található. A roma kultúra számos sajátos elemet hordoz, azonban a roma kultúrának vannak olyan fontos elemei, amelyek a befogadó közösséghez való hasonulást mutatják. Ilyen lehet például a nyelv és a vallás. A cigányság értékrendjére hatással van a befogadó nemzet értékrendje. A cigányok ismerik a róluk szóló sztereotípiákat, tapasztalják a hátrányos megkülönböztetés elemeit, a befogadó társadalom kirekesztő mechanizmusait. A roma társadalom fő törekvései közé tartozik, hogy a befogadó társadalom számra elfogadható értékeket képviseljenek. A romák a többség szemében egyenrangúként szeretnének megjelenni ezzel a magatartással. A cigány közösségekből való kilépés gátját azonban nem is a szoros rokoni együttműködések szabják, hanem a többségi társadalom nem tudja befogadni az integrálódási szándékot. (Szuhay 1999) A cigány kultúra meghatározását nehezíti az a körülmény, hogy a cigányok önmeghatározásuk szerint három etnikai alcsoportra oszlanak, amely a kulturális jegyeket is befolyásolja. „Az oláh cigányok kulturális gyakorlata jóval több önálló és környezetétől független elemet tartalmaz, míg a magyar anyanyelvű cigányok kulturális rendszere több ponton az egykori magyarországi paraszti kultúra nyomait őrzi. A magyar anyanyelvű cigányok a társadalmi integrációban a kulturális azonosulás szimbolikus jegyeit használják, míg az oláh cigányság szimbolikus különállásának kifejezésére az archaikus létforma és kulturális gyakorlat megőrzése, normaként való tételezése tűnik kézenfekvő megoldásnak.” (Szuhay 1999)

4. Rokoni kapcsolatok A roma lakosságot demográfiailag többek között háztartások magas létszáma, és a rokoni kapcsolatok szoros együttműködése jellemzi. A roma vérrokonok közti közeli együttműködés figyelhető meg a legerősebben. „A rokonságelvű társadalmi kapcsolatok” fenntartásával a cigány csoportok ezt a „korábban általánosan jelen lévő gyakorlatot őrzik,

16

mert ezt tartják normálisnak és az élet rendjének, de azért is élnek mind a mai napig ezzel előszeretettel, mert ezt a megoldást tekintik a többség ellen való védekezés leghatékonyabb eszközének. (…) A cigányközösségek társadalmának alapja így az egy közös felmenőre visszavezethető leszármazottak rokonsági rendszere, szemben a nem cigányok nukleáris családi alapon szerveződő társadalmával.” (Szuhay 1999) A közös felmenőre való visszavezetés a rokonsági rendszer alapjaként van jelen a roma közösségekben. Ezzel szemben a többségi társadalom hazánkban a nukleáris családi alapon szerveződő rokonsági rendszert tartja fenn. A házasságkötés a nem roma és roma csoportok között, valamint a más romacsoportokkal való egybekelés viszonylag ritka. A rokonsági viszonyok a házasságkötésekkel együtt a saját etnikai tagjai között jönnek létre. A letelepedés beköszöntével egy újabb elv alakul ki a házasságkötés rendszerében, amely a lokális házasságkötést preferálja. Ez növeli annak az esélyét, hogy a közeli rokonok között jöjjön létre házasságkötés. A 19. században már jellemző, hogy a roma társadalom tagjai a többségi társadalomhoz képest korábban köt házasságot, és a gyermekek születésszáma is magasabb az össztársadalmi mutatókhoz képest. A szoros rokoni kötelékek létrejöttéhez és megtartásához az egy háztartásban élők magas száma is hozzájárul. 2001-es adatok szerint, amíg 100 magyar háztartásra 257 fő jutott, a romáknál ez 464. Ez a hazai nem roma lakosság mutatóihoz képest nagy szám a magasabb gyermekszámot is tükrözheti. (Kállay 2005) A lakásviszonyok vizsgálatánál a roma közösségekben kialakult lakáshelyzetet az etnikus kultúra és a szegénységkultúra elemei is befolyásolják. Hogy pontosan melyik jellemző erősebb, arra nem lehet pontos választ adni, ahogyan az sem elfogadott, hogy a roma kultúrát több esetben egyenlővé teszik a szegénykultúrával. A cigány családok olyan lakhatási körülmények között élnek, amelyeket a környezetük által ki tudnak alakítani. Kevés esetben áll fenn az a lehetőség, hogy a romák maguknak választják meg lakhatási körülményeiket. A lakáskörülményeken némiképp javított a ’70-es években elindult telepfelszámolási kísérlet, és a CS-házakhoz való jutás megkönnyítése, de nem szűntette meg teljesen a lakásproblémákat.

17

5. Iskolázottság

A cigányok iskolázottsági mutatói a második világháború óta sokat javultak. 1945 előtt a roma lakosságra szinte a teljes iskolázatlanság volt jellemző. Az ezt követő évek eredménye, hogy a roma lakosság 80%-a elvégezte az általános iskolát. Az iskolai tanítást a mai napig szegregáció övezi. A roma fiatalok számukra elkülönített osztályokban, sok esetben visszamaradott vagy szellemi fogyatékos tanulóként vannak kezelve. Azok a romák, akik nem végeznek iskolát, nagyobb eséllyel válnak a későbbiekben munkanélkülivé. „Az iskolarendszer anomáliái, a cigányság értékrendjéhez való alkalmazkodás teljes hiánya valójában folyamatosan újratermeli a cigányság kulturális elmaradottságát, ami azzal a következménnyel jár, hogy a jobbára csak általános iskolai végzettséggel (vagy még azzal sem) rendelkező gyerekek kiszorulnak a munkamegosztás kedvezőbb pozícióit elfoglaló versenyből, és gyakorlatilag továbbra is csak a szakképzetlen

munkák

területén

helyezkedhetnek

el,

avagy a

gazdaság

nem

intézményesült, akár illegálisnak is nevezhető réseibe hatolhatnak be és teremthetnek egzisztenciát.” (Szuhay 1999) Munkahely nélkül maradhat azonban az a roma is, akinek a lakáskörülményei és a család anyagi háttere nem tudja biztosítani a még a minimális felemelkedést sem. A többségi társadalomba való beilleszkedési esélyeket nagyban növelné az, ha a roma közösség döntő része elvégezné a középiskolát és nagyobb hányaduk kerülne a felsőoktatásba mint az eddigi években. (Kemény – Janky- Lengyel 2004) Ezen negatív társadalmi és demográfiai helyzetek determinálják a média publikációkat, mindazonáltal a valóság bemutatása szintén negatív kicsengésű.

18

6. Vajdarendszer Tévhit, hogy a roma közösségekben létezik a vajdarendszer Magyarországon. A közösségeknek voltak vezetőik, úgy mint a cigánybírók, a cigány tanácstagok, vagy azok, akik a közösség ügyintézői voltak, de ezek a rangok nem szerveződtek formális rendszerré. A vajdarendszer létrehozása csak a szegregációt és kirekesztettséget eredményezné. A magyar társadalom demokratikus berendezkedéséből adódóan kezelni köteles az etnikumok ügyeit. Az olyan területeken, ahol a roma csoportok egyenlőtlensége ellen tettek is érdemi lépéseket, csökkentették az iskolai szegregációt és hátrányos megkülönböztetést, kevesebb etnikai alapú probléma alakulhatott ki. Más helyeken ahol a kirekesztettség jellemzi a roma társadalom tagjait, a konfliktusok gyakoribbak, de erre nem szolgálna megoldással a vajdarendszer, ugyanúgy, ahogy például Gyöngyöspata esetében sem oldották meg a konfliktust a félkatonai csoportok, sőt, inkább elmélyítették a problémákat. (Fleck Gábor, Kőszegi Edit, Szuhay Péter: A ’vajdarendszer’ visszatérése, Népszabadság

2009.

november

25.

http://www.nol.hu/lap/forum/20091125-

a__quot_vajdarendszer_quot_)

19

III. MÉDIAELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉS A modern kori médiaátalakulási folyamata

A 20. század második felében több olyan folyamat indul el egymással párhuzamosan, ami az addigi médiarendszer átalakulását eredményezi. A technikai fejlődések következtében az addig kialakult és megszokott médiapiac előtt eddig nem látott kapuk nyílnak meg. A médiarendszer kiszélesedéséhez többek között a műholdas sugárzás és a kábeles jeltovábbítás elterjedése járult hozzá. A kommunista rendszerek fokozatos gyengülése, majd felbomlása hatással van a világ gazdasági és kereskedelmi folyamataira. Az európai országok felszabadulásával megindulnak a globalizációs folyamatok, amik a világpiacra, a világkereskedelemre és a világgazdaságra is formálódási hatással voltak. Ez már nem kerülte el a média intézményét sem, itt is megfigyelhetők a kiszélesedési folyamatok. A lokális média vezető szerepét átveszik a nagy gazdasági befolyással rendelkező vállalatok. A nagyobb területet felölelő szélesebb tömegeket megcélzó média tartalmát is átalakulás jellemzi. A 80-as évek végén felszabadult médiapiac és annak privatizációja a profitszerzést tűzte ki célul. A média próbál meg minél szélesebb kört megszólítani tartalmaival. A régi közszolgálati média egyszínű műsorképét egy színesebb, több igényt kielégítő médiatartalmakat sugárzó kép veszi át. Ezzel főleg a jómódú középosztálybeli rétegeket kívánják megcélozni. A kevésbé népszerű témák egyre háttérbe szorulnak, és a szórakoztatás, a kikapcsolódás veszi át a hatalmat. A média igyekszik minél nagyobb tömegeket megszólítani, ami a nézettség mellett a politikai-gazdasági hatalmaknak is kedvező lehet. A sikeres médiaszolgáltatók a piaci viszonyok között domináns helyzetet vívnak ki maguknak, míg a sikertelenebbek ezzel párhuzamosan elsorvadnak vagy beolvadnak mellettük.

Így csökken a

médiapiacon

a résztvevők száma így

koncentrálódnak a tartalmak és a közönség is. Itt meg kell említeni a médiaimperializmus fogalmát. Az elmélet követői szerint a média koncentrálódási folyamataival egyidejűleg a kínálat beszűkül, ezzel átalakul a sokszínű médiapiac. „Másrészt pedig úgy, hogy a helyi vagy országos vételkörzetű médiumokkal szemben a globális média hatalmas tömegeket szólít meg. Vagyis az

20

emberekre gyakorolt hatása megsokszorozódik. A közönség – vélik – mind kiszolgáltatottabbá válik a médiabirodalmak hatalmával szemben. (Bajomi-Lázár Péter: Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise, Médiakutató 2011. tavasz, http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/05_media_hatalom) A média irányítói az így a média hatása alá vont hatalmas tömegeket, azok gondolkodását tartja befolyása alatt, ami vonzó a politikai-gazdasági hatalmaknak1.

Ebből a folyamatból következik, hogy a politikai és gazdasági hatalmak is befolyás alá szeretnék vonni a médiát, illetve a média befolyása alá szeretnék vonni a fogyasztókat, aminek eredményeképp a politika és a gazdaság saját befolyását szeretné kiterjeszteni a fogyasztói közönségre. Összegezve: ezáltal a médián keresztül indirekt módon valósul meg a fogyasztói befolyásolás2.

1. Globalizációs folyamatok hatása a médiára A globalizációs folyamatok, vagyis a világméretűvé válás hatással volt a társadalom, a gazdaság, az ipar és a kereskedelem ágazataira is. A nyugati tömbben már korábban meginduló folyamat a rendszerváltás után már egész Európát érintette. A határokon való átlépés, a kiszélesedett világ előnyeinek kihasználása nagy méretű piaci hatalmakat hozott létre. A médiapiac kiszélesedése az egyre koncentrálódó gazdasági színtérrel párhuzamosan jött létre. Ha egy nagyobb vállalat a pénzügyi piacon előnyre tett szert, valamint nagy mértékben megelőzte versenytársait, az akaratlanul is a többi területen hódít hatalmának növekedésével. „1997-ben a Disney birodalomhoz 636 boltból álló hálózat, 26 rádiócsatorna, tíz tévéállomás, tíz napilap, hat szórakoztatóközpont, öt filmgyár, három hetilap, két sportcsapat és néhány színház tartozott. A vállalatnak a világ 150 országában volt részesedése tematikus televízió csatornákban (The Nation 1998). A Disney megteheti, hogy saját csapatainak meccseit saját napilapjaiban hirdeti meg, indulóikat saját rádióállomásain keresztül sugározza, az általuk játszott mérkőzéseket saját tévécsatornáin 1 2

Ezeket az összefüggéseket részletesebben kifejtem a média globalizációs folyamatának tárgyalásánál. A média befolyásolási elméleteit a későbbiekben részletesebben tárgyalom.

21

közvetíti, majd valamelyik filmgyárában filmet forgat játékosairól, végül relikviáikat saját boltjaiban árulja.”(Bajomi-Lázár 2011) A gazdaságilag erős csoportok a médiában és a politikai körökben is előnyre tesznek szert. Ezek a folyamatok mind hatással vannak egymásra, függnek egymástól, sőt, egyik jelenléte vonzza és generálja a másikét. A médiakoncentráció tehát számos kérdést von maga után. A nagyobb tömegeket megcélozni kívánó média az addigi kisebb, szétszórtabb, több kisebb központtal rendelkező elődjéhez képest már nem tudja olyan sokrétűen és választékosan kiszolgálni a fogyasztókat. Megindul egy folyamat, ami hatással van a tartalmakra, ugyanis egyszerűbben, általánosabb kínálattal próbálnak több emberhez szólni. Kevésbé tudnak orientálódni az egyéni, lokális fogyasztói szokásokra. A profit megszerzése érdekében az egyetlen cél azzá vált, hogy minél nagyobb tömegekhez jussanak el sokak által fogyasztható tartalmak. Több emberhez szólni mindig nehezebb, így ez a médiapiac átrendeződését vonja maga után napjainkban is. Amellett, hogy több emberhez kívánnak szólni, és kisajátítják a médiapiacot, a közönség kiszolgáltatottá válik ezeknek a tartalmaknak. Azt tudják fogyasztani amit kapnak. A kis vállalatok beolvadnak, integrálódnak, vagy tönkremennek, azok szolgáltatásai megszűnnek a kínálatból. A média tartalmát meghatározó gazdasági vállalatok kisajátítják a piacot, hogy megvívhassák saját harcaikat a nézettségszámok növelése érdekében. Az így összpontosult hatalmat totális médiahatalomnak is nevezhetjük. Ezek a gazdaságilag, politikailag befolyásos csoportok az emberek gondolkodása felett is hatalommal tudhatnak rendelkezni. Képesek lehetnek arra, hogy a média által felruházott hatalmuknál fogva befolyást gyakorolhassanak a nézők, olvasók, hallgatók gondolkodása felett. A totális hatalom gyakorlói minél több médiafogyasztót szeretnének magukénak tudni, ami hódítási folyamatokkal járhat. Ahogy egyre nagyobb területet vonnak a maguk irányítása alá, a tartalmak a kiszolgálandó emberek számának növekedése miatt sablonossá, egysíkúvá válnak. Például igaz ez a kereskedelmi rádiózás műsorszórási szokásaira; adott időben különféle frekvenciákon ugyanolyan műsorszerkezetek hallhatóak. Továbbá kereskedelmi és közszolgáltatói televízió adásokban ugyanezen tendencia megfigyelhető, utalok arra, hogy megint csak egy időben, például hírműsorok, ugyanolyan tematikai felépítéssel láthatóak. 22

A társadalom perifériáján elhelyezkedő csoportok érdekei alig jelennek meg a népszerű témákkal szemben. A népszerű témák több szemszögből történő megközelítése és azoknak a tartalmi kiszélesedése elbulvárosodáshoz vezethet. A társadalmi perifériára szorult népességhez a bulvárt juttatják el. Ezzel a médiának célja lehet újabb fogyasztói réteg behozatala, mely piaci előnyökkel jár, és nem utolsó sorban profitot hoz maga után. A bulvár sajtó egyik kimagasló áttörése, mely alapvetően pozitív hatással van bizonyos rétegekre, és népcsoportok megítélésére, az, hogy roma hírességek jelentek meg a médiában. A bulvár témájú médiumok, beszéljünk akár online vagy offline kiadásokról, azelőtt alig foglalkoztak ilyen témájú eseményekkel. A média fő témái átalakultak az infotaintment felé, és a kisebbségi témák sajnos nem illenek bele abba a képbe, ahol már a legtöbb alapvetően hírértékű esemény a szórakoztatási célt is szolgálja. A bulvár médiában persze a roma származású celebekről szóló publikációk kivételek, és ezek hozták meg a már említett áttörést. A roma hírességek életviteléről és a fontos eseményeiről akár nap mint nap beszámolt a sajtó. Gondoljunk csak Caramel-re, Győzikére, Mága Zoltánra. Ebbe az állandó csillogásba és magánéleti botrányokkal fűszerezett valóságba aligha illenek bele a hétköznapi roma társadalom tagjai. A médiában megjelenő roma celebritások tevékenysége nem a roma kultúra terjesztését és elterjedését jelentik. „A kultúrához kódolható cikkek meghatározó része meg sem említi a roma kultúrát (nagyobbrészt a romákat sem): olyan, többnyire a tehetségkutatós szereplőket mutatnak, akikről kiderült, hogy történetesen romák.” (Bernáth Gábor – Messing Vera: Szélre tolva) Az országos média számára nem hordoznak elegendő hírértéket a roma kultúráról szóló tudósítások, ezért maradnak ki a tartalmak közül. A média elbulvárosodásának jele, hogy a roma kultúra a roma származású celebek életének aligha fontos eseményeit jelenítik meg. (Bernáth Gábor –Messing Vera: Szélre tolva, 2011)

A nagy rétegeket megcélozó totális hatalom gyakorlásának azonban számos buktatója lehet. A kizárólagos befolyásolás esete nem olyan egyszerű, nem elég hozzá a piaci viszonyok kisajátítása és leszűkítése. Számos társadalmi tényező van hatással arra, hogy a média miként befolyásolja az emberek gondolkodását, mik azok az üzenetek, 23

amelyek valóban véleményformáló erővel bírnak, és mik azok, amiket gondolkodás nélkül elvetnek, vagy épp elfogadnak. „A globális média főként azoknak az identitását és világképét alakítja át, akik sok időt töltenek tévézéssel és rádiózással, és keveset olvassák a nyomtatott sajtót. Azokét, akik többnyire modern szórakoztató műfajokat – elsősorban amerikai játékfilmeket és sorozatokat – néznek, és kerülik az olyan, hagyományos médiatartalmakat, mint a színházi közvetítések,

szépirodalmi

adaptációk,

klasszikus

hangversenyek.

Azokét,

akik

médiafogyasztási szokásaikban kevésbé tudatosak. Feltehetjük azt is, hogy a globális média hatása jobban érvényesül azok körében, akiknek gyenge az azonosságtudatuk, vagy egyenesen

kulturális

kisebbrendűségi

érzéssel

küzdenek.

Így

védtelenebbek

a

befolyásolási kísérletekkel szemben az iskolázatlanabb és szegényebb csoportok, valamint azok a nemzeti-etnikai közösségek, amelyek hátrányos helyzetük miatt kulturálisan kevésbé emancipáltak. A gyenge, még formálódó azonosságtudattal rendelkező csoportok között is a legvédtelenebbek közé tartoznak a gyerekek. Azt, hogy rájuk nagyobb hatást gyakorol a média, empirikus felmérések is alátámasztják (például Swerdlow 1989:204).” (Bajomi-Lázár 2011)

A média hatásgyakorlásánál figyelembe kell venni tehát a társadalmi rétegek közti különbségeket, és a médiafogyasztási szokásokat is. Azok, akik többfajta médiumot fogyasztanak nap mint nap, információforrásaik nem egysíkúak, nagyobb rálátást kapnak a körülöttük lévő világra. Ez a viselkedésforma persze már egy magasabb társadalmi helyzetet feltételez. Az egysíkú médiafogyasztás, és az egyes médiumok mellett eltöltött túlzott idő (például televízió) beszűkítheti a látókört, és így az egy irányból érkező információforrás véleményformáló erővel bírhat. Itt fontos megemlíteni, hogy a társadalmi helyzet jellemzői, a kor, nem, foglalkoztatottsági adatok, pénzügyi helyzet mind hatással van a befolyásolhatóság kérdésére. Az, hogy az emberek egyre több időt töltenek a különböző médiumok társaságában a mai világban elkerülhetetlen. Az információszerzés fő forrásává a média vált, sőt a szórakozást, a pihentető időtöltést is sok esetben például a média jelenti az embereknél. Ebből

azonban nem

feltétlenül

következik

a média

befolyásoló

hatása. Az

információforrást, és a véleményformálást nem szabad összekeverni egymással.

24

Befolyásolási elméletekre számos példa létezik, attól a fontos kérdéstől kezdve, hogy a média befolyásolja-e a közönséget, vagy a közönség a médiát? Ha a média a pénzügyileg erős hatalmak kezében van, képesek-e ezt saját akaratuk szerint használni, érdekeiket érvényesíteni? Ha a média befolyásol, pozitív vagy negatív irányba teszi meg azt? Mit nevezünk tényleges befolyásolásnak? A média hatás- és befogadó vizsgálataira számos elmélet született, amelyek közül néhányat röviden sorra veszek, hogy egy átfogó képet adhassak erről a témáról. A lövedékelmélet (Lasswell, 1927), ahogy a neve is mutatja súlyos és közvetlen hatást feltételez: a médiatartalmak közvetlenül, gyorsan, mintegy lövedékként jutnak el a fogyasztókhoz. A kétlépcsős hatás modell Paul Lazarsfeld (1944) nevéhez fűződik. Az elmélete szerint a média nem közvetett, hanem közvetlen hatást gyakorol. Elmélete szerint, az emberek elsődleges információforrása még mindig nem a médiából, hanem a közvetlen környezetből kerül ki, úgy mint család, munkahely, barátok. Ezek a véleményvezérek egyegy kisebb társadalmi csoport, közösség véleményére vannak közvetlen hatással, azonban az ő véleményükre hatással van a média, így az végeredményben eljut mindenhova. A szelektív észlelés elmélet (Klapper, 1960) a politikai kampányok hatása miatt fogalmazódott meg. Ahogy ez is igen beszédes nevet kapott, a szelektivitást veszi alapul a befolyásolhatóságnál. A befogadók észlelése szelektív, ugyanis, ha saját véleményükkel ellentétes állásponttal találkoznak, akkor azt hamar elfelejtik, vagy ha észlelik is, jelentőséget nem tulajdonítanak neki. A napirendelmélet (McCombs és Shaw, 1972) a média befolyásolás korlátozott hatás elméleteit erősíti. A tematizációban keresi a befolyás lényegét: a média napirenden tárgyalt kérdései, a hírműsorok elején és végén hozott anyagok, a címlapokon szereplő témák nagyobb hatással vannak a befogadókra, mint a más pozícióban levő hírek. Ez így rendben is lenne, azonban ezen hírek megítéltetésével már nem foglalkozik az elmélet, tehát ez is csekély hatással lehet az emberekre. Ehhez szorosan kapcsolódik a framingelmélet (Herman és Chomsky, 1988), miszerint ha a média napirendje befolyásolja az emberek napirendjét, akkor mi lehet az, ami a média napirendjét befolyásolja. Itt súroljuk a szintén tárgyalt médiaimperializmus kérdését, ugyanis a média napirendjét az erős gazdasági hatalmak befolyásolják. Ez közvetett befolyást jelent, és profitorientáció jellemzi.

25

A médiaimperializmus tézise, ha nem is az imént említett szélsőséges formában, de jelen van a mai világban is. A hatalmat mindig is a nagyobb gazdasági befolyással rendelkezők fogják birtokolni, és nekik több eszköz áll rendelkezésükre kinyilvánítani akaratukat, érvényesíteni érdekeiket, terjeszteni nézeteiket és közölni tevékenységüket. A médiára így felruházott hatalom politikai vonatkozást is jelenthet. A pártok a média eszközeivel próbálják maguk mellé állítani a szavazó polgárokat. A média összes kommunikációs csatornáját használják önmaguk népszerűsítése érdekében, és az ellenoldal népszerűségének csökkentésére. Ha valamely párt, vagy társadalmi téma negatív hangot kap a médián keresztül, akkor az könnyen az általános, vagy általánosnak gondolt társadalmi megítéltetéssel lesz egyenlő. (Bajomi-Lázár 2011) Itt említhetjük meg először a kisebbségek kérdését a médiában. Mivel gazdaságilag nagyobb tőkével rendelkező, többség véleményét tükröző hatalmak kezében van a média irányítása, akkor már ebben önmagában benne van, hogy a kisebbségek véleménye, érdekeik képviselete csekélyebb hangsúlyt kap.

2. Romák megítélése Magyarországon A magyar-roma együttélés problémái folyamatosan jelen vannak az országban. Az egyre nagyobb számban élő kisebbség, ami ma Magyarország legnagyobb lélekszámú etnikai csoportja számos társadalmi problémát vet fel. A szegregáció mindennapos, a roma lakta településeken a magyarok érzik magukat kirekesztve, inverz népcsoportú települési helyeken ugyanez figyelhető meg, mivel az együttélésnek számos akadálya merül fel. Az elkülönülésre nem hivatalos tények hívják fel a figyelmet. Az ország keleti megyéiben egyre nagyobb számban fordulnak elő a roma kisebbségek. Más megyékben, ahol nincsenek akkora lélekszámban jelen, megint csak más problémák jelentkeznek velük kapcsolatban. A társadalmi különélés és az integráció problémája több gyökérből fakad. A romák zártabb, sajátos szabályokkal rendelkező társadalomban élnek, részben eltérő kulturális vonásokkal és szokásokkal rendelkeznek a magyarokétól. A roma egyénnek saját közösségének befogadása, támogatása az élethez elengedhetetlen. Az esetleges kiközösítés számukra tragikus körülménnyel járhat, életük kirekesztett módozatát eredményezheti, társ, segítség és elfogadó környezet nélkül maradhatnak. Saját szokásaikkal, 26

hagyományaikkal vegyítve fogadják el hazánk társadalmának szokásait, és ezekben élik mindennapjaikat, ünnepeiket. A társadalmi intézmények befogadó készsége helyenként túl nagy toleranciát kíván tőlük, ezért például iskolák és óvodák működésében, mint már utaltam előzőleg erre, szegregáció léphet fel. Konkrét példával szemléltetem a szegregáció ezen területét: Győr-Moson-Sopron megye, Győr városában Pinnyéd városrész közelében a szegregált óvodai oktatásra láthatunk példát. Ezen a térségben egymástól pár utcányira a gyermekek kimondatlan, de szegregált óvodai ellátására két óvoda működik. Az egyik óvoda a győri Márvány úti óvoda, a másik óvoda a szigeti óvoda. Az egyik óvodában kifejezetten roma gyerekeket foglalkoztatnak illetve nevelnek, a másik óvodában nem lelhető fel faji- etnikumi hovatartozás szerinti elkülönülés. Roma gyerekeket nem szívesen iratnak be a másik óvodába, és ugyanez fordítva is igaz. Más társadalmi és etnikai csoportokhoz tartozó gyermekek közösségbe történő beszoktatása, illetve közösséghez történő szoktatása abba való beilleszkedése problémákat okozhat. A családi és társadalmi faji szokások eltérősége miatt vegyes népcsoportoknál vegyesen az illeszkedés nehezen kivitelezhető. A média közlése szerint sincs szegregált óvodai ellátás, képzés, de a gyakorlatban mégis előfordul. Magát a szegregáció létét a média elviekben tagadja, mégis számos ezzel foglalkozó publikáció, műsor, közlés kitért ennek a témának tárgyalására.

A romák oktatási rendszerben való részvételére szintén szegregáció jellemző. Számos általános iskolában megfigyelhető, hogy a roma tanulókat igyekeznek külön osztályba tömöríteni, vagy gyógypedagógusok kezébe adni, visszamaradottabb szellemi képességeik, vagy nyelvi nehézségeik miatt. Ez csak növeli a társadalmi különbségeket, a különélést és az integrációs nehézségeket. Jó példa erre a Hajdú-Bihar megyei Szerep település esete, amit Kovács Béla Sándor fogalmazott meg. Írásában a szerepi oktatási szegregációra hoz példát. A győri példához hasonlóan erre a településre az óvodai különválasztás szintén jellemző, ami már kis korban megakadályoz bármiféle integrálódási és nyelvi felzárkóztatási folyamatot. Az iskolákban ugyanez a helyzet, igyekeznek a roma származásúakat külön osztályba tömöríteni, ha nem is olyan élesen, mint az óvodákban. Az oktatásban megnyilvánuló szétválasztás másik formája, az „enyhén értelmi fogyatékosok eltérő tantervű” taníttatása. A szellemi elmaradottsággal indokolt elkülönítés sokszor nem helytálló. A magyar nyelvvel való problémák alapján sorolnak be sokszor ebbe a kategóriába roma gyermekeket. A gyógypedagógusok normál oktatástól való eltérő módszerei azonban hosszú távon hatásosabbnak bizonyulnak, és az 27

ilyen képzési formában részt vett roma tanulók később jobb eséllyel indulhatnak a középiskolai képzésekben is. Furcsa eredménye ez a korai korban megmutatkozó hátrányos megkülönböztetésnek. Azonban az is tény, hogy a kisegítő iskolákban tagadhatatlanul nagy arányban roma származásúak tanulnak. Példát erre nem csak a roma kisebbségek által sűrűbben lakott keleti országrészben látunk, hanem a Dunántúlon is. Keszthely városában a Zöldmező Utcai Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskola jó példa erre, ahol a tanulók 90 %-a a roma nemzetiséghez tartozik.

3. Roma médiaábrázolásról Az egypártrendszerben a magyar kisebbségekről szóló híradások száma alacsonyabb volt, a meglévő társadalmi konfliktusok itt sem találnak túl nagy visszhangra. Napjainkban a

szórakoztatás és a kulturális tartalmak mellett ezen témák nem túl

népszerűek. Ha nem vesszük figyelembe a roma hírességek mindennapjait és magánéletét taglaló bulvárcikkeket és híradásokat, akkor a roma kisebbség inkább diszkriminációval, konfliktusokkal és a magyar társadalommal való összhang hiányában jelennek meg. Ennek javítása érdekében a roma kisebbségvédelem működését kellene hatékonyabbá tenni a médiában.

Segítene

az

érdekvédelemmel

foglalkozó

szervek

hatékonyabb

kommunikációja, erősebb megjelenése a magyar médiában és az emberek köztudatában. Amennyiben a konfliktusokat vesszük, akkor azok, a romák esetében a társadalom peremén elhelyezkedő csoportokról adnak információt. A roma társadalom jelentős része mindennapos anyagi és megélhetési problémákkal küszködik. Itt megjelennek az iskolázottsági problémák, aluliskolázottság, és a munkavégzés hiánya vagy elmaradása is. Ezeknél a csoportoknál gyakran fedezhető fel a viselkedésben deviancia. Beilleszkedési nehézségekkel küzdhetnek, a körülöttük álló társadalom befogadásának mértéke csekély. Probléma lehet, hogy ha a roma cikkekről beszélünk, általánosításokra támaszkodnak, és csak a lecsúszott, társadalmi gondokkal küzdő csoportokat mutatnak. Internetes példán keresztül mutatja be ezt a Zöld Könyv: A romák médiaábrázolása (Magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium,

Partners Hungary Alapítvány): „az

alapvetően segítő szándékú, jóindulatú kisebbségekkel foglalkozó riportok esetében sem találkoztunk a kisebbségi lét »egyenlő« voltának hiteles közvetítésével. Az esetek 28

többségében a bemutatás a különlegességre (különcségre), a kiszolgáltatottságra, vagy éppen a sajnálatra épít, s a legritkább esetben regisztrálhattunk egy-egy kisebbség sajátosságainak pozitív jellegű, az egyenlőséget hangsúlyozó bemutatását.” A vizsgálat egy másik megállapítása szerint „a kisebbségekkel szembeni nyílt előítélet vagy sugalmazás illetve a bumeráng-effektus nem megfelelő kivédése a vizsgált műsorokban nem véletlenszerű, esetleges és elszigetelt jelenség. Az egyes műsorokban fel-felbukkanó előítéletesség mögött időnként határozott stratégia, időnként csak a műsorkészítés felületessége vagy a téma iránti kellő érzékenység hiánya tapasztalható. (...) A fogyaszthatóság elve miatt, az olyan különösen kényes, érzékeny témák esetében, mint amilyenek a kisebbségekkel kapcsolatosak, felmerülhetnek komoly nehézségek. Ezek könnyen eredményezhetnek sugalmazó vagy előítéletes véleményalkotást, de még inkább az ellenhatások lehetőségét nem megfelelően kiszűrő bemutatásokat.” (Zöld Könyv: A romák médiaábrázolása - Magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Partners Hungary Alapítvány) A kisebbségi médiaábrázolással már többen foglalkoztak Magyarországon. Számos összehasonlító elemzés készült meglévő cikkek alapján, csoportosítva őket politikai hovatartozás, vagy akár a kibocsátó médium jellege szerint. A mai magyar média nem fektet túl nagy hangsúlyt a roma kérdések és esetleges társadalmi problémák tárgyalására, ugyanis ez nem illik bele a többség által szívesen fogyasztott tartalmak közé. Magyarországon ma 13 hivatalos kisebbség van számon tartva. Ezek közül a legnagyobb a roma közösség, így az a sajtó publikációinak számában is visszatükröződik. A romákon kívüli kisebbségekkel a mai magyar sajtó kis mértékben foglalkozik. A romák életkörülményei a körülöttük élő társadaloméval ellentétben a rendszerváltás után lényegében nem változtak. A társadalmi problémákra megoldások aligha születtek az elmúlt évtizedek során. Az átlagosnál rosszabb életkörülmények, a munkanélküliség, az egészségügyi problémákkal teli élet szegregációt eredményez számukra. A társadalmi kirekesztettség a médiában való megjelenés gátja, mivel a nagyobb nézettségi- és olvasószámok érdekében a népszerűtlen témákat mellőzik a tartalmakból. A legtöbb ember, akiknek nincs személyes problémája vagy kapcsolata a roma kisebbségekkel, nem azt tartja a legfontosabb információnak, hogy miként telnek ennek a közösségnek a hétköznapjai, és milyen problémákkal néznek szembe, így érdektelenné válnak a témával kapcsolatban. Sokkal inkább érdekesek azok a témák, amik 29

az saját életüket érintheti, esetleges nehézségeikre, kellemetlenségeikre megoldással szolgálhatnak. Ebből az következik, hogy az össztársadalmat érintő témák nem húzhatók rá a roma társadalomra, így a nagy tömegeket érintő kérdések tárgyalása során sem jelenik meg a roma érdekképviselet. A közszolgálati médiának jönne be itt az alapvető funkciója, hogy az embereket a közérdekű témákról általánosságban pártosság nélkül informálja. Itt már nem a szórakoztatás lenne a fő cél, hanem a fontos kérdések napirendre hozása. A piacorientált médiatartalmakból kimaradó kisebbségi problémák közlése során a közszolgálatiság fontos szerepet játszat. Persze ezt is újságírók, riporterek szerkesztik, ezért figyelni kell, hogy objektíven, problémamegoldó szándékkal, semmilyen érdeket sem sértve közöljék az aktuális ügyeket. A média hatalmas és már szinte kontrollálhatatlan világa miatt – gondolok itt az internetes tartalmak megjelenésére, a blogokra és egyéb közösségi oldalakra, ahol az ún. szerkesztést ellenőrzés alá vonni lehetetlen. Tehát emiatt a hatalmas médiabirodalom miatt a mindenkori kormányzati hatalom sem tud állandó működési szabályokkal szolgálni a médiának a kisebbségekkel kapcsolatban. A roma közösségről szóló tartalmakat befolyásolja hogy milyen médiaformában jelennek meg. A média jellege, közlési helye, stílusa döntő lehet. Az újságíró véleménye, akármennyire is próbálkoznak a pártatlansággal, visszahat az általa publikált cikkre. Nem elhanyagolható a tartalomelemzések és a mögöttes tartalmak feltárásánál, hogy milyen kontextusban íródik az adott cikk. A szegénységet és kisebbségeket érintő témák gyakran már emiatt a témakör miatt előítéletekkel jelennek meg. Nehéz egy olyan témáról objektíven nyilatkozni és írni, ami folyamatos társadalmi problémákat szül az országban. Ez több esetben nem sikerül, vagy nem is próbálkoznak az objektivitással a médiában publikálók, vagy a média szereplői. A közszolgálati médiának a kereskedelmivel szemben vannak olyan feladatai, hogy a kevésbé népszerű, de társadalmilag fontos témákat minél több emberhez eljuttassák. Az eljuttatás mértéke sajnos csekély lehet, hiába tárgyalnak ilyen tartalmakat ezek a médiumok. Ha nem jutnak el ezek a közlések a megfelelő közönséghez, nem is érnek el jelentős eredményt. Azoknál, akik a témában alapvetően a radikalizmus felé húznak, ez amúgy sem lenne mérvadó, hiszen a maguk véleményével ellentétes tartalmakat rögtön kiszűrik, vagy azok el sem jutnak az ilyen gondolkodású emberekhez. A média befolyásolási elméletei itt is érvényesülhetnek. Azok az emberek, akik szélsőségesebben vélekednek a kisebbségek társadalmi helyzetének témájában, elkerülik a konszolidáltabb tartalmakat, és inkább a saját véleményüket erősítő publikációkat olvassák például, a kuruc.info weboldalt. A kuruc.info internetes portálon 2012. áprilisában megjelent cikkek 30

címei: „Kőszeg: halálos fenyegetések, folyamatos balhék a cigányokkal; Cigányok rabolják végig Helvéciát - Svájcban lehet írni az igazságról; Berzéki gyilkosság: az áldozat magyar volt, az elkövetők szinte biztosan cigányok” Azok a médiaszereplők, akik gyakran nyilatkoznak például kisebbségi témában, és véleményformáló erejük lehet, részben a politikusok. A romákról megjelent médiakép és a média befolyásolása által akár formálódni látszó közvélemény összefügghet egymással. Bár a médiában megjelenő véleményvezérek gondolatai nem egyenlők az általános társadalmi véleményekkel, a kettő mégis hatással van egymásra. Itt nem szabad figyelmen kívül hagyni a politikusok megnyilvánulásait, hiszen ez sok embernél mérvadó lehet. Van Magyarországon egy általános probléma, az, hogy a roma-magyar együttélés sok esetben nehézségekkel és konfliktusokkal teli. Ezt a problémát évtizedeken keresztül nem kezelte egyetlen politikai hatalom sem hatékonyan. Születtek persze megoldási javaslatok és intézkedések, de azok nem érték el a kívánt hatást. Az a tény, hogy a társadalmilag peremvidéken elhelyezkedő roma kisebbségek egyre több állami támogatást kaptak, csak növelhette a magyarok ellenszenvét. Úgy érezhették, hogy a hasonló anyagi helyzettel rendelkezők nem kapnak ugyanolyan kiváltságokat. A hátrányosabb helyzetből való anyagi előnykovácsolás nem feltétlenül az ő érdemük. Nyilván a rossz helyzetű emberek nem emelkednek fel túlságosan ezektől az állami juttatásoktól, de az, ahogyan ezeket a média kommunikálja a társadalom felé, negatív megítélést vonhat maga után. Ez a negatív felhang a szélsőséges csoportok által birtokolt médiatartalmakban nagyítva jelenhet meg. Olyan kontextusban jelenítik meg az állami támogatások ide tartozó jellegét, hogy az erősen függ a faji hovatartozástól. Ha azonban azt vesszük, hogy ez más esetekben is igaz, akkor jogosak lehetnek a támogatások. Például ha egy munkahelyen a dolgozók felvételénél a faj hovatartozás kérdése sorsdöntő, az negatív diszkrimináció lehet. Az alapján ítélik meg a leendő munkavállalót, hogy milyen kisebbséghez tartozik, figyelmen kívül hagyva a munkavégzéshez szükséges akár előnyös tulajdonságait. Ezeket a diszkriminációs megkülönböztetéseket jogi úton kívánják kiküszöbölni, de ez a gyakorlatban kevéssé működőképes. Az utóbbi időben megindult politikai átrendeződés hatással volt a kisebbségek témájára is. A jobboldali és szélsőjobboldali pártok megnövekedett népszerűsége fontos pontja a roma kérdésnek. A Jobbik térnyerése és parlamenti bejutása mérföldkő volt. A radikalizálódás felé elmozduló politikai párt kommunikációja erősen romaellenes tartalmakkal bír. Az a tény viszont önmagában sok támogatót szerzett a pártnak, hogy a

31

roma kérdésre megoldási javaslattal szolgáltak. Az, hogy radikálisak ezek a javaslatok már más kérdés, de sajnos a roma magyar kérdés problémái miatt a szavazók már csak a feltételezett megoldások miatt fogékonnyá váltak a párt programjára. A Jobbik párt erőteljes, célratörő kommunikációja a nagyobb tömegekhez való eljutást segíti. Ezzel szemben nehezen tudnak működni a roma kisebbségi érdekképviseletek. A Jobbik Magyarországért Mozgalom 2010-es programjában külön fejezetet szentel a „cigányútnak”. A párt javaslatokat tesz a munkavégzés és az oktatási arány növelésére, a szociális segélyrendszer átalakítására, a cigányképviselet átalakítására. A cigánybűnözés visszaszorítása szintén új bekezdést kap, holott ennek a fogalomnak a használata jogi szabályozások mentén vissza lett szorítva az utóbbi időben. Szeretnék a roma kisebbséget felzárkóztatni a magyar társadalomhoz. A „cigánypolitikai alapvetések” címszó alatt, a fejezet bevezetésénél a következőképpen vázolja fel a Jobbik párt a problémát: „Politikai hovatartozástól függetlenül mindenki egyetért abban, hogy a magyar-cigány együttélés kérdése a magyar társadalom egyik, ha nem a legsúlyosabb problémája. A magyar helyzet sajátossága, hogy az elmúlt évtizedekben nemhogy előre mutató lépések nem történtek, hanem éppen ellenkezőleg, a helyzet tovább romlott, az ország egyes területein az elviselhetetlenségig. A megoldás felé vezető úton az első lépés mindig a diagnózis felállítása, és mivel ez nálunk elmaradt, így nincs miért csodálkozni a tragikus állapotokon.” (Jobbik Magyarországért Mozgalom, Cigánypolitikai program) A radikalizmus persze nem csak a Jobbik pártra jellemző, hanem általánosságban a szélsőségekre, azonban ehhez a témához az ő tevékenységük kapcsolódik a legszorosabban. A szélsőségek felé elmozdulás a társadalom szempontjából nem előnyös, a mai magyar politikai rendszer hibái az itt tárgyalt következményeket vonhatják maguk után. Az imént említett pejoratív tartalmak nagy szavazótábort állítottak a Jobbik mögé. A roma kérdés megoldására a párt nem adott kielégítő megoldási javaslatokat. A fogalomhasználat, a negatív hangú program, és további előítéletektől hangos cikkek a kérdéssel kapcsolatos radikális elmozdulást eredményezheti. Bizonyos általuk használt fogalom, mint például a cigánybűnözés, jogilag ma már nem megengedett. A cigánybűnözés fogalmának kérdését érdemes egy kicsit mélyebben vizsgálni. Számos médiatartalom ebből a szemszögből közelít a roma kisebbség felé, aminek a társadalmi megítélés szempontjából negatív következményekkel járhat. A cigánybűnözés fogalomhasználatát a magyar parlament leszavazta. A roma kisebbség fogalmának 32

folyamatos párosítása a bűnözési esetekkel erős társadalmi ellenszenvet váltott ki az említett csoport ellen. A roma bűnözők etnikai hovatartozását egy ilyen hír felnagyította, sőt ok-okozati összefüggéseket keresett és vélt látni az események mögött. Ez a téma több évtizedes múltra tekint vissza, amelyet a folyamatos cigánybűnözésről szóló médiaközlések csak felerősítettek. Nem véletlen, hogy az integrálási és esélyegyenlőségi folyamatok megoldásának reményében az állam csak olyan megszorító intézkedésekkel próbálta ezeket a tartalmakat kiűzni, hogy betiltotta egy-egy szó használatát. A Jobbik párt olyan szinten egyet ért ennek a fogalomnak a társadalmi jelenlétével, hogy a „cigánybűnözés tagadásának büntethetőségét” szerette volna általánosan elfogadottá tenni. Ez egy igen radikális intézkedés lenne, amely még jobban összefonná a roma egyéneket a folyamatos és faji okokból szinte elkerülhetetlen bűnözés fogalmával. A bűnözési ráta növekedésének roma körökben anyagi és társadalmi helyzetből adódó háttere van. A munkanélküliség, a nehéz megélhetési körülmények, a gyermekek számának növekedése devianciát vonhat maga után. Az állami segélyezési rendszer alapvető hibája, amire a Jobbik szintén rámutat, hogy a segélyosztás nem ösztönzőleg hat a roma társadalomra. A munkabérek és a segélyek közti különbségek a segélyeknek kedveznek. A roma népesség nehézkes munkába állása melletti viszonylag kielégítő mértékű segélyek a munkavégzés ellen ösztönzik őket. Az a gondolat, hogy inkább a munkavégzésre és az oktatási rendszerbe való hatékony bekapcsolódásra kellene ösztönözni a roma társadalom tagjait alapvetően jó, de az ehhez tartozó kommunikáció a Jobbik részéről csak a nem roma társadalom

tagjainak

lehet

rokonszenves.

A

cigánybűnözés

fogalma

nagyobb

nyilvánosságot kapott bizonyos ügyek után, mint például az olaszliszkai gyilkosság, vagy a Cozma gyilkosság esete kapcsán. (Bernáth – Messing 2011)

33

III. GYÖNGYÖSPATA Ennek a dolgozatnak a kutatási témáját egy konkrét esemény, a tavalyi Gyöngyöspatai konfliktus képezi. Ahhoz, hogy a cikkekről megpróbáljunk valós képet kapni, nem csak a roma médiaábrázolást kellett vizsgálnom általában, hanem a megjelent cikkek jellegét, mögöttes tartalmát, forrását, képi anyagát, videó felvételek hitelességét kell elemezni. Fontos lesz a végső következetések levonásánál, hogy a hangvétel és a cikkek tartalma alapján milyen kép alakul ki a médiában a gyöngyöspatai kérdéssel kapcsolatban. Az általános romákkal kapcsolatos sztereotípiák és attitűdök jelen vannak-e ebben a témában is? Amennyiben általános sztereotípiák mentén vannak feltárva az események, a média miként játszhat szerepet az emberek előítéleteinek kialakulásában? Milyen mértékben idézhetnek elő valós előítéleteket a média által közölt cikkek? A 2011-ben Gyöngyöspatán zajlott eseménysorozat Magyarországon ez idáig ritka volt. A társadalmi hovatartozás szülte különbségek csoportos konfliktussá váltak a településen. A konfliktus nem csak a helyi, hanem az országos sajtóra és az országos politikára is hatással volt. A helyi roma kisebbségre jellemző lakáskörülmények, a munkaerőpiacról való kiszorulás, mélyszegénység, és szegregált életmód a kisebbségi társadalom mindennapi életét szinte ellehetetlenítette. A konfliktus kiváltó oka a szélsőjobboldali csoportok kisebbségellenes kommunikációja, és a félkatonai alakulatok megjelenése és félelemkeltése lehetett. A szélsőjobboldali radikális megmozdulások támogatás nélkül azonban nem juttathatták volna idáig a helyzetet. A patai többségi társadalom középrétege szintén kiszolgáltatott helyzete és a kisebbségekkel való konfliktusai után könnyen a radikális, társadalmi kirekesztés felé irányuló ideológia támogatásába kezdett. A társadalmi problémákért a roma kisebbség tagjait bűnbakként feltüntető párt ilyen fajta tevékenysége nagyban hozzájárult a tettlegességig fajuló eseménysorozathoz.

(Gyöngyöspata

2011,

A

magyarországi

szélsőjobboldal

laboratóriuma, A politikai mozgósítás, és az interetnikus konfliktus elemzése és tanulságai, Felelős kiadó: Ökopolisz Alapítvány)

34

1. Krízisújságírás, válságkommunikáció

„A válság az egyén, egy csoport vagy a társadalom életében megnyilvánuló súlyos zavar, nehéz helyzet, amelynek kimenetele jó is, rossz is lehet. A krízis fogalma a gyakorlatban a válság szinonimája, elméleti megközelítésben azonban azt az árnyalatnyi különbséget kell tennünk, hogy krízis a válság fordulópontja.” (Nyárády Gáborné dr. – Szeles Péter: Public relations, 2005)

„A válság jellemzői: • időtartama véges; • kezdete visszavezethető társadalmi (politikai, gazdasági), illetve természeti és technológiai problémára; • kimenetele lehet jó is (megnyugvás, siker), illetve rossz is (katasztrófa); • ismétlődhet, tehát ciklikussá válhat; • különböző szakaszaiban intenzitása eltérő, emelkedik vagy csökken, illetve pang; • kezelése az eltérő szakaszokban más és más stratégiát követel meg.” (Katasztrófavédelmi Tudományos Egyesület: válságkommunikáció) Amennyiben egy válság kialakul, azzal akár kívánatos, akár nem, az is együtt jár, hogy nyilvánosságra kerülnek róla az információk. Ezért kell különösen figyelni ennek kommunikálására, a válságkommunikációra. A válságkommunikációval való törődés arra kényszerít, hogy ne csak magával a válsággal, hanem annak nyilvánosságra kerülésével is foglalkozzunk. A válság kezelése és a válságról történő kommunikáció koordinálása tehát szorosan összefüggő dolog, de nem összekeverendő. Az olyan szélsőséges helyzetek, mint a patai etnikai konfliktus, több kérdést vethetnek fel. Etikai kérdés lehet, hogy mennyire mélyen, milyen pontos kutatások után kommunikálunk az esetről. A pontos, részletes tudósítások során, mint amelyek megjelenhetnek a közösségi publikációk során, a Facebook kommentek között, fennáll a lehetőség, hogy pánikot keltünk, a túl sok információval amit a külvilágnak adunk át. Amennyiben azonban kevés információ lát napvilágot, az emberek nem sejtik mi a valós helyzet, kevesebb esetben alakul ki pánik. Vigyázni kell tehát hogyan kezeljük a médiát. 35

Peter Frans Anthonissen 5 pontban határozza meg, hogy melyek a sikeres kríziskommunikáció

alapelvei.

(Anthonissen,

Peter

Frans:

Kríziskommunikáció,

Budapest, HVG Könyvek Kiadó, 2009.) „1. Mindig a lehető legrosszabb eshetőséggel kell számolni. Ennek előnye, hogy így minden lehetséges problémát számításba vesz a vállalat, azaz semmi sem érheti váratlanul. 2. Rendelkezzen a vállalat válságtervvel. Nélkülözhetetlen minden vállalat számára a naprakész kríziskommunikációs terv, így tudnak gyorsan és szakszerűen reagálni a kialakult válsághelyzetre. 3. Nem szabad az időt vesztegetni. A válságkezelés kulcstényezője az idő. Amint a vállalatot eléri a rossz hír, azonnal be kell jelenteni mi történt és a vállalat mit szándékozik tenni. 4. Minden esetben az ember az első. A legfontosabb, hogy a cég kifejezze az eset és következményei által érintett emberek iránti aggodalmát. A cég első vezetőjének kell kiállnia a nyilvánosság elé, hogy elmagyarázza a cég milyen lépéseket tesz. 5. Villámgyors reakció. A cégnek a lehető leggyorsabban kell a kezébe vennie a kialakult helyzet irányítását.” Gyöngyöspatán az általam tárgyalt konfliktus elemeiben is megtalálhatók ezek a pontok. A gyors reakció és az irányítás kézben tartása a több érdekcsoport jelenléte, és ezek ellenségeskedése miatt nehézkessé válhatott. Az állami közbenjárás, és probléma megoldási törekvések kommunikálása létfontosságú a kérdésben. Számos hír szólt ebben az időszakban gyönygöspatával kapcsolatban a sajtóban, amelyek a hatalmon levő politikai csoport megoldásairól szóltak. Néhány példa erre az origo.hu cikkei közül: 2011.03.23: „Már készül a kormányon belül az az akcióterv, amelynek a célja a gyöngyöspataihoz hasonló konfliktusok megelőzése, ahol a rendőrségtől független járőrözők jelentek meg a romák lakta utcákon. Az [origo] információi szerint a terv része 36

lenne, hogy úgynevezett válságmegelőző csoportokkal akarják elkerülni a hasonló feszültségek kialakulását.” (Joó 2011) 2011.04.27: „A büntető törvénykönyv szigorítására készül a kormány - jelentette be a miniszterelnök szóvivője a gyöngyöspatai tömegverekedés után. A javaslat értelmében három évig terjedő börtönnel lennének sújthatóak, akik valamilyen közösségben félelmet keltő akciókat szerveznek.”(Origo 2011) 2011.07.30: „Hétfőn indul az új közmunkaprogram Gyöngyöspatán, ahol negyven ember állhat munkába, hogy bozótot irtson és erdőt telepítsen - írja a Magyar Nemzet. A környéken főleg romákat toboroztak, a közmunkára pályázat helyett kormánydöntéssel ítéltek pénzt a településnek.” (Origo 2011) Az állami állásfoglalás, és az innen érkező megoldási törekvések nagyon fontosak a patai konfliktus kezelése során. A sértett felek legfőbbképpen innen várják a megoldást. Erre utaló jelek a Facebook bejegyzések között is sűrűn megtalálhatók. Főleg a nők és a gyermekek félelmével kapcsolatban jön elő a „köztársaságba vetett hit” reménye. Amikor már addig fajult a helyzet, hogy 2011. áprilisában buszokkal hagyták el Gyöngyöspatát a roma lakosság bizonyos csoportjai, a végsőkig halogatták ezt a lépést bízva a kormányzati helyzetkezelésben.

A legtöbb esetben a krízis annak a csoportnak okozza a legnagyobb problémát, ahol kialakul. Az adott szervezet nem megfelelő működéséről ad hírt. A válság kirobbanásának pillanata, az ekkor történt események sajtómegjelenése a krízis leggyengébb pontja, ha itt nem megfelelően vannak kommunikálva a részletek, már nagyon nehéz kezelni a helyzetet. Fontos azzal a ténnyel is törődni, hogy a média segítségével, nem csak az érdekelt csoportokhoz jut el a válság híre. Ha az adott szervezetben, környezetben élő embereknek is válságot jelent a kialakult szituáció, az már nagy gondot jelent. Az érintettek viselik a szervezet működésének zavaraiból kirobbant szituációt. A Gyöngyöspatai helyzetre szintén igaz az állítás: a helyi működésben, szervezeti felépítésben mulasztás, hogy a központi állami hatalom nem tudja kézben tartani a félkatonai alakulatok félelemkeltését és önbíráskodását, valamint az etnikai csoportok zavargásait. Az online és offline sajtóban megjelenő híreknek fontos feladatuk

37

lenne, hogy összhangban legyenek az érintettek véleményével. Ehhez képest a média kommunikációja helyenként szélsőségek felé tolódik el, és ugyanúgy, ahogy Gyöngyöspata esetében, itt is a különféle érdekcsoportok véleményei jelennek meg, amelyek helyenként súlyos ellentétekbe ütköznek. Ezért alakul ki az a helyzet is, hogy a közösségi újságírók és a mainstream média képviselői között is ellentét képződik, mivel a településen tartózkodó civilek közvetítései, és folyamatos véleményformálása az online közösségi portálokon keresztül sok mulasztásra világít rá, amelyet a hivatalos hírportálok ejtenek. A célcsoportok pontos elkülönítése szintén fontos a patai és az ehhez hasonló krízisek kommunikációja során. Az események pontos reprezentálása mellett fontos hogy hamar felismerjük a kulcsfontosságú véleményformáló csoportokat. Fontos, hogy a krízis közvetlen érintettjeinek véleménye összhangban legyen a kríziskommunikációval. Ez azért figyelni kell arra, hogy enyhítsük az esetleges rémhíreket, melyek kevésbé hiteles forrásokból és kommunikációs csatornákból érkezhetnek. Gyöngyöspata esetén is számos szélsőséges hír tudósított az eseményekről. Ezek az információk nem festhettek megfelelő képet a történésekről, és egyoldalúan ábrázolhatták a résztvevő csoportok felelősségét. A krízishelyzet

kialakulásakor

általában

jellemző

az

emberek

információ

iránti

kielégíthetetlen igénye, ami a bizonytalanságérzetből fakad, ezért kell pontosan, időben, részletesen, a lehetséges okokat feltárva kommunikálni egy konfliktushelyzetről, és megoldási lehetőségeket felvetni, a pánikhelyzet elkerülése érdekében.

A CoMMMunity.hu 2011. június 1-én szervezett egy műhelybeszélgetést a gyöngyöspatai média megjelenések tárgyalására. A műhelybeszélgetés során számos online és offline média képviseltette magát, úgy, mint például a Hírszerző, a Heti Válasz és az Index. A krízisújságírással kapcsolatos beszélgetésből a CoMMMunity.hu képviselői a következő tanulságokat vonták le: a mainstream média még nincs felkészülve egy ilyen jellegű konfliktus megfelelő módon való publikálására. Ha egy hasonló eset áll fenn, egy konfliktuskezelésre

szakosodott

válságstáb

vonul

le

az

esemény

helyszínére,

pszichológusokkal, szociológusokkal, válságkezelő szakemberekkel, hogy próbálják megoldani, konszolidálni a helyzetet, a probléma azonban az, hogy Magyarországon még nincs ilyen jellegű testület. A konfliktus előrehaladtával a Partners Hungary Alapítvány antropológusok segítségével lement Gyöngyöspatára hogy kezelje a helyzetet. Próbáltak

38

valamit tenni, hogy javuljon a helyzet a településen, annak ellenére, hogy nem hozott nagyobb sikert ez a próbálkozás. A válságstáb és a megfelelő válságkommunikáció hiánya tükröződött a mainstream média által közölt cikkekben. A szociológusok és az újságírók közötti vitáról így ír a CoMMMunity.hu: „Az egymással szemben megfogalmazott elvárások meglehetősen szélsőségesek voltak: míg a meghívott újságírók közül néhányan kifogásolták, hogy a szociológusok nem látják el kellő minőségű és mélységű információval a médiát, a hozzászóló szociológusok olyan tudományos felkészültséget kértek számon a médián, melyre az még a komolyabb nyugati lapoknál sem képes. (…) Minden krízisbeszámolót oknyomozó újságírásnak kéne követnie. Az oknyomozás idő- és forrásigényes feladat: Magyarországon két kezünkön meg tudjuk számolni azokat, akik, sokszor személyes megszállottságból és részben önköltséges alapon erre adják a fejüket. Az oknyomozást ma a szerkesztőségek nagy része nem támogatja. (…) Így születhet az a sok lapos általánosítás („gyöngyöspatai cigányok” versus „gyöngyöspatai magyarok”), együgyű és egyokú, s nem mellesleg a cigányellenes hangulatot akarva-akaratlanul felerősítő magyarázat („a patai cigányok pusztították le a falut, ezért irányul most ellenük a népharag”), amely kiszolgálhatja ugyan a krízist kiváltó személyek vagy csoportok eminens céljait, de a mértékadó

tájékoztatásét

semmiképp.”

(CoMMMunity

2011.

november

29.

Krízisújságírás – Gödörben)

2. Online reprezentáció A gyöngyöspatai etnikai konfliktus online reprezentációjának számos forrása van. Az

információk

különböző

helyeken,

különböző

stílusokban

tájékoztatnak

az

eseményekről. A hírportálok cikkeinek elemzése esetén figyelembe kell venni, hogy melyik politikai csoporthoz tartozik az oldal. A professzionális újságírás mellett megjelenik a közösségi újságírás, ami fontos állomás az általam tárgyalt etnikai konfliktusról szóló online tartalmak között. Ahhoz, hogy a konfliktushelyzetről tudósító újságíró megfelelő módon tálalja az eseményeket a sajtóban, elengedhetetlen, hogy több érdekcsoportot kérdezzen meg az adott ügyről. Az újságíró fontos feladata, hogy az események megjelenítése során körültekintően és elegendő háttértudással tárja fel a tartalmakat.

39

A helyzet okainak feltárásáról, és a konfliktus felelőseinek megtalálásáról is szóltak az online hírek tavaly áprilisban. A Fidesz tényfeltáró bizottság létrehozását kezdeményezte az ügyből kifolyólag, amelyben a többi politikai párt is egyetértett. Fontos célként jelölte meg a kormányzó azt is, hogy az ügy politikai felelőseit meg kell találni. Az online reprezentáció a mainstream média és a közösségi újságírás ellentéteit kiemelte az üggyel kapcsolatban. A közösségi újságírók annak ellenére, hogy nem hivatásos újságírók, a patai üggyel kapcsolatban körültekintőbb és pontosabb cikkeket fogalmaztak meg a web2-es oldalakon, mint a mainstream média képviselői.

3. Közösségi újságírás A közösségi újságírás alatt a web2 oldalakon megjelenő, cikk hosszúságú bejegyzéseket értjük. Az itt megjelenő civil „újságírók” folyamatos helybéli jelenléte más képet adnak az eseményekről, mint amit a hivatásos újságírók festhetnek. A közösségi újságírás, mint műfaj a Facebook és hasonló közösségi oldalakon jelenik meg. A műfaj a web2 szolgáltatások népszerűsödésével kristályosodott ki. A mainstream újságírói portálok tartalmai, amiket kutatásom során is vizsgálni fogok, a webes híroldalakat takarja. A tartalom ezeken a helyeken széles kínálatú, logikusan szerkesztett. Általában nincs lehetőség az interaktív részvételre, és véleménynyilvánításra. A mainstream híroldalak tartalma már elve a webes tartalmakból táplálkozik, és egy nagyobb hírforrásból állítja össze saját tartalmát. Magyarországon ilyen az MTI hírforrás, amelynek hálózati felületén a hazai és külföldi hírek percenként frissülnek. Ezekből állnak össze a leggyakoribb tartalmak. A mainstream újságírás „alkotó” része is megtalálható a hírközlésben. Ennek elemei nagyjából megegyeznek az offline újságírás elemeivel, így a legtöbb online újság ebbe a kategóriába sorolható. A mainstream média képviselői a hivatásos újságírókhoz tartoznak. A Gyöngyöspatai konfliktus az internetes tartalmak között egyaránt jelen van a közösségi újságírásban és a mainstream médiában is. Az események megjelenítése során a hivatalos online újságírás képviselői nehezen, sőt, szinte alig tudnak lépést tartani a közösségi újságírás képviselőivel. A helyszínről való folyamatos tudósítás, mely a közösségi oldalak, például a Facebook bejegyzésein keresztül kap nyilvánosságot, 40

árnyaltabb, pontosabb képet ad az eseményekről. Azok az újságírók, akik a helyszínen nem, vagy csak kevés ideig voltak jelen, esetleg nem elegendő számú forrásból táplálkoztak a cikkek megírása során, más képet vetíthetnek a problémáról. Fleck Gábor véleménye szerint a mainstream média újságíróinak viszonya a közösségi újságíráshoz olyan, mint a kórházi szülészorvosok viszonya Geréb Ágneshez. Ennek oka lehet a szakmai féltékenység, a tájékozatlansági hiány csökkentésének lehetetlen állapota, az öntudat, és a szakmai értékek iránti irigység. Jürgen Habermas társadalmi nyilvánosság modelljében is megjelenik a véleménynyilvánítás szabadsága. A közügyekbe való beleszólás joga és a nyilvánosságban való részvétel ma is mindenkit megillet, aki az adott ügyben, helyzetben kompetens. A gyöngyöspataihoz

hasonló

médiában

is

visszaköszönő

társadalmi

konfliktusok

szemszögéből fontosabb az a tény, hogy valaki ott van a helyszínen, és tisztább képet vetít az eseményekről, minthogy van-e a tudósításhoz megfelelő végzettsége, vagy sem. Az újságíró végzettségből nem feltétlenül következik az, hogy valaki hozzáértő az adott krízishelyzetben. Az itt tárgyalt etnikai konfliktus helyzetének gyors változásai, mozzanatainak nyomon követése majdhogynem teljes embert kívánó feladat. Az apró rezdüléseket csak az tudja tökéletesen reprezentálni, aki szinte folyamatosan jelen van a helyszínen. Ezért kell nagyon körültekintően fogalmazni, és megfelelő háttérmunkálatokat végezni annak, aki kívülállóként tudósít egy ilyen válsághelyzetről. A mainstream média képviselői sokszor forrásmegjelöléssel, vagy annak elhagyásával készítik cikkeiket a közösségi újságírók tudósításai alapján. A Facebook „Százezren Gyöngyöspatáért” csoport kiváló alapot adhatott ezeknek a cikkeknek. (Mark Deuze: 2003) (Mátay Mónika: Történészek Habermasról http://www.c3.hu/~szf/Szofi99/07/Szemezes-Fr.htm)

41

V. KUTATÁS Az online reprezentációkból készült kutatásom több internetes hírportálnak és civil mozgalom honlapjának a gyöngyöspatai konfliktusról megjelent cikkeiből tevődik össze. A cikkek tartalmának, hangvételének, szóhasználatának, mögöttes tartalmának, probléma megközelítésének elemzése során igyekszem feltárni a különbségeket és a hasonlóságokat a források között. A konfliktusban szerepet játszó érdekcsoportok véleménye és működése más-más formában jelenhet meg a különböző online cikkekben. Kutatásom nem a teljes online tartalmat célozza meg, de igyekszik átfogó képet adni a különböző nézőpontok online reprezentációjáról a patai konfliktussal kapcsolatban. Kutatásomhoz forrásként használt weboldalak: 

www.hetivalasz.hu



www.mandiner.blog.hu



www.facebook.com/szazezrekgyongyospataert



www.commmunity.hu



www.origo.hu

1. Gyöngyöspata település Gyöngyöspata településen nem újszerűek az etnikai ellentétek. A Heves megyei faluban körülbelül 2600 fő él, amelyben a roma lakosság mindig is jelen volt. A hetivalasz.hu cikke szerint a magyar-roma együttélési ellentétek a rendszerváltás utáni időszakban kezdődtek meg. Ekkor ugyanis a környező városokból, falukból kitelepítették a romákat. A kitelepített kisebbség tagjai között voltak bűnözők, és kérdéses előéletűek is. A tavalyi, 2011-es hosszan tartó etnikai konfliktusnak is voltak előzményei. 2006-ban az akkori „Soós János hegybíró rárivallt a kocsiját megrongáló cigány gyerekekre, akik közül egy menekülés közben elesett, és vérző orral érkezett meg a cigánysorra. A férfira ezek után fémcsövekkel felfegyverkezett romák támadtak, a többi falusi a védelmére kelt, végül a rendőrök akadályozták meg a tragédiát.” (Élő Anita, Ablonczy Bálint 2011.). A gyöngyöspatai probléma elmélyülése után az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a

42

helyiek a roma lakosságtól való félelem jegyében a félkatonai csoportoktól várták a megoldást. A konfliktusban résztvevő kisebbségek és az ellenük szegülő militarista csoportok koordinálását az állami szervek próbálták meg kézben tartani. A kormány közbenjárása során rendeletekkel próbálta szabályozni az összetűzésbe keveredő csoportokat. A térségben felmerülő magyar-roma együttélés több faluban is nehézségekkel teli. Az Észak-Magyarország falvaiban Lakon, Gyöngyöspatán és Hejőszalontán megjelenő problémák egyik oka a szegénység és a munkanélküliség. A mindennapi nélkülözés okozta feszültségek során a roma lakosság felé irányuló ellenszenv is megnő. A deviancia elterjedésével a közhangulat könnyen a kisebbségek ellen fordulhat. Ezeken a településeken járőröző alakulatok az „idős magyar népesség védelme” mögé bújtak, és többek között ezzel legalizálták működésüket. Az állam eközben rendőri fellépéssel próbálta megelőzni a konfliktus elmélyülését.

2. A roma kisebbségvédelem jegyében – az etnikai konfliktus eseményei és a commmunity.hu-n megjelent tartalmak A CoMMMunity.hu portál a roma érdekvédelem mellett teszi le a voksát. Ez az álláspont a hivatalos hírportálok és az országban uralkodó vélemények között nem a legnépszerűbbek közé tartozik. A weboldal publikációi több helyen összefonódnak a közösségi

újságírással.

A

Facebook

vezető

közösségi

portál

a

„Százezren

Gyöngyöspatáért” csoport megalakításával ugyanazt az álláspontot képviseli az itt megjelenő civil érdekekkel és véleményekkel, mint a CoMMMunity.hu publikálói. A honlapon az első cikkek között van a Facebook csoport megalapítója, Lengyel Anna neve, és az ő színházi munkájának említése. Lengyel Anna a PanoDráma csapattal már régóta foglalkozik azzal, hogy a társadalmat érintő fontos közéleti problémával, a cigányság helyzetével nem foglalkozik a magyar színházi élet. Lengyel Anna dramaturg darabja, a Szóról szóra című előadás dokumentumszínházi előadás, ami a 2008-2009-es romagyilkosságokat idézi fel, szó szerinti anyagokból felépítve. Ez a téma és feldolgozási forma hiányzik a magyar kultúrából és színházi életből, egyszóval a köztudatból, csak úgy mint a CoMMMunity állásfoglalásai. Lengyel Anna a roma nemzetiségi problémát szívén viselve hozta létre azt a Facebook csoportot, ahol a legtöbb civil „újságcikk” született a gyöngyöspatai üggyel kapcsolatban. 43

Ezen cikkek a kisebbségvédelem mellett állnak ki. Felhívják a figyelmet a más médiaforrások által közvetített esetleges torzításokra. Sokszor előfordul az, hogy egy esemény kapcsán az etnikai hovatartozást erősítik a kommunikáció során. Mit is jelent a „cigányság’” a közvéleménynek? Az utóbbi időben a szegénység etnicizálódása jelenik meg, ahogyan azt már a romák társadalmi jellemzésénél is tárgyaltam. A gyilkosságok elkövetői a közvélemény számára már automatikusan a roma közösségekből kerülnek ki, és ezt a sajtóban megjelent tartalmak is erősíthetik. Erre hívja fel a figyelmet a CoMMMnity portál, amely a kisebbségvédelem során erős hanggal illeti a történéseket, és azok szélsőségessé válását. Tavaly a korábbi magyar Gárda tagjaiból megalakult Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület egyenruhában, félkatonai szervezet formájában tartotta félelemben a lakosságot Gyöngyöspatán, Helytőszalontán és a már említett falukban. A települések „cigánysorán” tartott járőrözések a roma lakosság tagjai között félelemérzetet, pánikhelyzetet, bizonytalanságot teremtett. A rendőri intézkedés csak nehézkesen indult be a Jobbik által pártolt „csendőrség” működése mellett. A helyiek szerint az alakulatok a rendőrség feladatát kívánták átvenni, nyíltan rasszista, és roma ellenes kiabálásokkal, felszólalásokkal működtek. Az állami intézkedés késlekedéséről szintén tesznek utalásokat a cikkek, ugyanis a helyzet a polgárőrök bevonulása után egy ideig változatlan. Itt egy példa az alábbi magatartásra: „Bennünket, az országot minősíti, hogy a fáklyával vonuló Jobbikosok rendőri biztosítás mellett kiabáltak nyíltan rasszista jelszavakat, szidalmazták és alázták meg a kordonon belül levőket. Mert nem azt a parancsot kapták, hogy oszlassák fel, és vezetőit tartóztassák le azoknak a félkatonai szervezeteknek, akik nyíltan az ő feladataikat szeretnék átvenni, és helyettük rendet teremteni. Ez a szombat délután a magyar állam és kormányzat gyengeségéről szólt. Arról, hogy a Jobbik ma már bármit mondhat és tehet a magyar falvakban. Miközben a kormány az alkotmányozással bíbelődik, a Jobbik alapvető jogokat kérdőjelez meg. Az állam véglegesen kivonult ezekből a terekből, egész Észak-Magyarországról, és a hátrahagyott szociális problémákat, az ezzel járó konfliktusok megoldását pedig a helyiekre bízta. És bár az ezeken a településeken élők nem kérik a Jobbik segítségét, de az mindig, mindenhol hangos szóval kínálja a legkézenfekvőbb megoldást.” (Virág Tünde 2011.) (Artner Szilvia 2011)

44

A kisebbségek védelme mellett felszólaló tábor civil csoportok megmozdulását vonta maga után. Karsay Dorottya és Kende Judit szervezte az első civil levonulást Gyöngyöspatára. Ezt a CoMMMunity portál támogatta, hírt adott a mozgalom kialakulásáról, szervezéséről és tevékenységéről. Az alkalom amely ehhez az ügyhez köthető, 2011. március 15-ére esett. Az ok, amiért a civil szervezetek rájöttek, hogy ki kell állniuk a roma kisebbség jogai mellett az volt, hogy első lemenetelük alkalmával több fiatallal beszéltek, akik arról számoltak be, hogy „éjjel ostorral meg kutyákkal jönnek” ellenük, és a rendőrség nem tesz semmit ennek megfékezése érdekében. Karsai Dorottya szerint „A rendőrség nem védi meg őket, a parlamentben meg nyíltan rasszista arcok ülnek.” – így muszáj tenni valamit az ügy érdekében. A híradó „torzításokkal” jelenítette meg a hejtőszalontai eseményeket, ahol Karsay Dorottya és Kende Judit is lent voltak a civil mozgalommal. A civil szerveződés pszichológusokkal, élelemmel és ruhával is segíti a falubeli romák mindennapjait. „Ott kell lenni, mert szét vannak esve ezek az emberek, a Jobbik meg csak szítja a feszültséget.” – mondja Karsay Dorottya. A civil mozgalmakhoz tehát a helyi romák fordulnak annak reményében, hogy biztonságot hoznak nekik, azt az állapotot, amit a rendőrség nem tud megteremteni. A 2011. Húsvétról a következőképpen számol be a CoMMMunity oldal: a helyzet változatlan, a félkatonai csoportoknak már kiképzés folyik a helyi romák ellen. A hangvétel néhol erőteljessé válik, és a jobboldali szélsőségeket, a félkatonai csoportokat bírálja. A civilek fellépése egyet jelentett azzal, hogy a romák érdekképviselete megtörténik, és fenyegetettségük csökken, ugyanis ha nem lépnek fel a kisebbségi csoport mellett, a helyzet csak rosszabbá válik. (Karsay 2011, Community.hu) A cikkekben közös, hogy az állami közbenjárás hiányosságait emlegetik. A szélsőséges csoportok működése ellen kemény hangvétellel nyilatkoznak, működésüket erősen kritizálják, és felhívják ennek törvénybe ütközésére a figyelmet. A roma csoportok rettegéséről, félelmeiről, kialakult hátrányos élethelyzetéről számolnak be. Az állami beavatkozást és a rend visszaállítását követelik, azt hiányolják, és ennek érekében civil csoportokkal lépnek fel a béke fenntartásának érdekében. Az erős hangvétel néhol ijesztő lehet, nyersen, tényszerűen ábrázolja a militarista csoportok működését. Berki Judit roma szociálpolitikus cikke tavaly nagypénteken íródott. Első bekezdése sok mindent elárul a cigányság helyzetéről: „A Haza minden jóérzésű polgárához szólok! Nevetségessé tettem saját magam előtt önmagam, amikor azt hittem, hogy tagja lehetek a Hazának, mert ma már sokszor csak én érzem úgy, hogy tagja 45

vagyok. Szorgalmas, igyekvő, tanult cigány ember. A Haza mégis képtelen a befogadásra. Csak gyűlöletet szít, és fekete seregeket bocsát ki magából. Tűröm, és már csak akkor ordítok, ha elviselhetetlen rajtam a nyomás. Megyek ide-oda, képviselek, mondom, kérem, de csak süket fülek vannak körülöttem. Már nem tudok mindenhová menni, hiszen anyagi lehetőségeim ezt nem engedik meg. Izgatottan telefonálok, beszélek, érdeklődöm, és együtt érzek. Sokszor többre már nem futja az erőmből. Ahová nézek, amibe belebotlok, csak arról árulkodik, hogy nagyon nagy a baj!” – A cikk a folytatásban felhívja a figyelmet a roma kérdés mellőzésére amit a magyar politika elmulasztott kezelni az utóbbi évek során. A hangvétel itt nem olyan kemény mint az eddigi CoMMMunity írásokban, de elkeseredettséget sugároz. „Uraim, itt van az eredménye. Önökön múlott, hogy meddig engedik szabadjára az indulatokat az országban, próbálják e kezelni a mélyszegénységbe került családok százezreinek problémáját. Önök nem kezelték, és most sem kezelik. Csak nyomorúság van az ország bizonyos részein, a harmadik világban lehet éreznie magát az embernek, ha az ország legszegényebb területeire látogat.” Ez a probléma váltotta ki a militarista csoportok önbíráskodási lépéseit. A helyzet sokszor kezelhetetlenné vált, és a roma lakosság kitelepülését vonta maga után. Ha ennek a weblapnak a tartalmát olvassuk, mindenképp a kisebbségek szemszögéből látjuk az eseményeket. A jobboldali radikalizálódást és a megfélemlítést keltő csoportokat itt erős kritikákkal illetik. A mainstream médiával szemben az események pontos, néhol nyers reprezentációjával találjuk szembe magunkat, amely sokszor félelmetes dolgokat közöl. Megpróbálja, csak úgy, mint a közösségi újságírás képviselői felhívni a figyelmet a helyzet súlyosságára. A kisebbségek jogtalan félelemben tartása ellen keményen lépnek fel. 2011. április 27-én nyílt levéllel fordultak a pataiak a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez. A levélben a gyöngyöspatai helyzetről számolnak be a sértettek. Arra az ellentmondásra is felhívják a levélben a figyelmet, hogy az állam roma stratégiát dolgoz ki, miközben a roma kisebbség helyzete a heves megyei településen napról napra rosszabbá válik. „Miközben a magyar kormány mint az Európai Unió soros elnöke átfogó roma stratégiát ígér, Gyöngyöspatán emberek százai élnek immár két hónapja folyamatos félelemben. Félnek a kéretlen „rendfenntartóktól” és katonai kiképzőtábort szervezőktől, még ha közben Pintér Sándor belügyminiszter nyugtatja is őket, s annak ellenére is, hogy Húsvétra „üdülni” viszik a nőket és gyermekeket.” (Méltóságot Mindenkinek Mozgalom 2011.) 46

A már említett közösségi újságírás szintén sokat segít az ügy pontos nyomon követéséhez. Persze ez is egy bizonyos álláspont, de részletesebb, pontosabb leírást ad a konkrét eseménysorozatról, és a részvevők reakcióiról mint a hivatalos internetes hírportálok bejegyzései. 2011. április végén ezekben a napokban egy órában több Facebook bejegyzés készül, amit a commmunity.hu weboldal rendszerez. (coMMMunity, Százezren Gyöngyöspatáért, Szőke Sándor 2011.) Az itt tudósított események a közvetlen kiváltó okai annak, hogy sok roma család elindul Gyöngyöspatáról. A kényszerű evakuációnak senki sem örül, de már úgy érezték, nincs más választásuk. A „cigánysor” lakói, főleg a gyermekek és asszonyok már aludni sem mertek. Rémületről, pánikhangulatról számolnak be a közösségi újságíró sorai. Itt a kisebbségek

oldaláról

jelenik

meg

a

valóságábrázolás.

A

kommandósokról,

„terroristákról” és azok járőrözéséről számolt be óránként a forrás. Az asszonyok és a gyermekek végső kétségbeesésükben csomagolni kezdték cuccaikat. A gyorsan megszervezett buszos menekülésük azonban nem volt célravezető, ugyanis a közeli település, ahova menekülni szerettek volna félelemmel és elutasítással fogadta őket: így vissza kellett térniük patára a „cigánysorra”. A gyöngyösi kapitánysággal kapcsolatban utal a cikk a hatósági túlkapásokra, aztán pedig majd későbbiekben a hatóság tehetetlenségére is. Az előbbire egy példa: „ha a gyöngyösi kapitányságra viszik, ma is elhangzott, ami el szokott: ” beviszünk, és szarrá verünk, ha nem hallgatsz” – na, oda vitték: menet közben még telefonált, amint írtam „vernek” majd azóta annyi…” A Véderősök, a „nácik”, „betyársereg” „Szebb Jövőért Banda”, és még sorolhatnám

a

roma

tábor

ellen

gyülekezők

említett

neveit.

Az

„önkéntes

igazságszolgáltatással” vádolt csoport gyülekezése úgy legalizálódott, hogy közterületek helyett magánkézben levő helyeken, például pincékben gyülekeztek. A Kecskekő szőlőhegy pincéi is bázisul szolgáltak nekik. Jelenlétük során felmerült a kérdés, amit a Facebook-on publikáló civil is körbejár, hogy mennyire tiszta jogilag az ő jelenlétük és közbenjárásuk. A Magyar Gárdát a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla 2009. évben feloszlatta. A társadalom csoportjai ellen irányuló nyílt és verbális erőszak alkalmazásának elfogadhatatlansága volt ennek indoka. Ennek ellenére a Gárda, és a csoportosulás nézeteivel szimpatizáló gyülekezetek és ezek „problémamegoldása” Gyöngyöspatán a konfliktus kiélesedése óta jelen volt. A másodfokú bírói ítélet azonban

47

nem felelt meg az elvárásoknak. A Gárda, és a Jobbik politikai párt nyíltan és sokszor következmények nélkül hagyta figyelmen kívül az említett ítéletet. A roma érdekvédelem mellett felszólaló civil kezdeményezések, melyek a „Százezren Gyöngyöspatáért” Facebook csoport működésével is szerveződtek, próbálták elérni, hogy konszolidálódjon a helyzet az ellenségeskedő csoportok között. Ezek a „civilek” nem a pánikkeltés és az ellentétek elmélyítése mellett álltak, azonban működésük már későn lépett harcba a roma érdekképviselet mellett. Az események negatív fordulatai nem a civil működés gyengeségének eredményei, hanem annak, hogy a konfliktus kialakulásakor már nem lehetett megfékezni bizonyos eseményeket.

3. Mandiner.blog.hu cikkei A mandiner.blog.hu portál is használja a közösségi újságírók információit. Ez a felhasználás a Facebook bejegyzéseket pontosan, névvel együtt, képernyőmentésekkel illusztrálja a közösségi portál Százezren Gyöngyöspatáért csoport bejegyzéseit. A 2011 április 22-én megjelent cikk „A nagypénteki felfordulás” címet viseli. Ekkora már kiélesedett a helyzet a faluban, a félkatonai alakulatok rettegésben tartották a helyi romákat, és több mint 200 fő kényszerült evakuációra. Az állam alapvető kötelességeinek ellátásában érzi a hibát, amiért ilyen eseményeket kell hallanunk egy magyar településről. A demokratikus államnak biztosítania kellene minden állampolgár számára az egyenjogúságot. Meg kellene védenie állampolgárait, és nem szabadna hagynia, hogy egy etnikai csoport felett önrendelkező félkatonai alakulatok mondjanak ítéletet. A mandiner.blog.hu cikkei Gyöngyöspatával kapcsolatban megpróbálják kiszűrni a hamis információkat, és egymás mellé állítják az ellentétes információkat ugyanazon eseményekről. Az „igazság” felkutatása egy ilyen elfajult rendszerben szinte lehetetlen. Visszafordítani az időt nem lehet, amiről pedig nincsenek felvételek, ott az eseményeket az érdekcsoportok különbözőképpen adják vissza. Az alábbi részlet 2011. 04. 27-én jelent meg:

(TuRuL_2k2

Gyöngyöspata:

Ki

hazudik?

2011.04.27.

http://mandiner.blog.hu/2011/04/27/gyongyospata_ki_hazudik)

48

„Egy asszony, aki azt ismételgette, nagyon fél, és azt kérte, a neve ne is szerepeljen cikkünkben, azt vette észre, hogy az egyik „betyár” be akar mászni hozzá. Többen kiabálni kezdtek, a férfiak visszafutottak az utca másik végéről, ebből alakult ki a verekedés, elmondásuk szerint hét-nyolc cigány és négy-öt egyenruhás között. Olaj volt a tűzre, hogy megsérült egy 14 éves cigány fiú, a szeménél ütötték meg.” „Négyszázötven roma kért menedékjogot az Amerikai Egyesült Államokban - jelentette ki szerdán reggel id. Farkas János, a Roma Polgárjogi Mozgalom alelnöke Gyöngyöspatán. A helyi cigány vezető szerint a kedd esti atrocitásban a romákat támadták meg a faluban tartózkodó véderősök és a betyársereg tagjai, erre "szaladtak össze" válaszként a roma férfiak. Állította, hogy több roma meg is sérült, egy tizennégy éves fiú kórházba is került. Farkas elmondása szerint kedd este egy másik településrészre vezényelték el a romatelep közeléből a rendőröket - egy családi rendezvényen kialakult kisebb csetepatéhoz - s ezt az alkalmat használták ki az "idegenek" arra, hogy "betámadják" a romákat.” A rendőrség közlése szerint a térfigyelő kamera felvétele alapján egy 40-50 fős, kéziszerszámokkal felszerelt tömeg verekedett össze 4 férfivel. Itt valaki hazudik. Vagy a rendőrség (és a térfigyelő kamerák), vagy a cigányok. Az utóbbi eset – még a felvételektől eltekintve is – jóval valószínűbbnek tűnik. Ki tudja elképzelni, hogy négy ember cigányokra támadjon egy romák lakta környéken? De tegyük fel, hogy így történt, és tényleg a véderősök voltak a kezdeményezők, ők ütötték meg a cigány fiút. Ebben az esetben elfogadható, hogy 40-50-en vesznek revansot? Hogy több embert összeverjenek, egyiküknek pedig egyenesen levágják az ujját? Ennyi információ alapján ez a felállás sokkal inkább emlékeztet Olaszliszkára, semmint egy cigányok elleni pogromra.” (Mandiner, TuRuL_2k2 2011)

A Mandiner oldal Csillag Ádám videói alapján próbálja meg feltárni a valós eseményeket, és kiszűrni azokat a nyilatkozatokat, amelyek nem tükrözték a valós eseményeket. A térfigyelő kamerák pontos felvételei alapján a következő megállapításokat hozták nyilvánosságra 2012. május 2-án. Néhány részlet az összehasonlításból:

49

„Egy gyors fact check: A második videón a sérült véderőstől/betyártól elhangzottak: Hárman jöttünk, erre nekünk szaladtak vagy harmincan vagy negyvenen. A térfigyelő kamera felvétele alapján négyen voltak a betyárok/véderősök (Alex, majd utána még ketten, majd még egy ember). Kővel dobáltak meg, botokkal vertek meg. A térfigyelő felvételén nem látszik, hogy Alexnél és társainál botok lennének, így a később látható eszközöket vélhetően nem ők vitték. (…) A harmadik videón a roma nők és gyerekek által elmondottak: Itt voltunk bent a lakásban. Mi a nagy zajra kinyittuk itt a... elhúztuk a függönyt. Dobálóztak befele, cserepekkel, nagy kövekkel, minden fajta ilyen szerszámokkal jöttek le, ocsmártoltak minket, legutolsó cigánynak lemondtak minket, gyertek, most meghaltok, megdöglötök. A térfigyelő felvétele alapján ez így nem történhetett meg. A 3 perces videón már a 30. másodpercnél hallható, hogy a vizelő Alexnek kiabálnak: Gyere le!, Faszszopó!, stb. A hölgy által mondottak nem hangzanak el, de még csak hasonló sem. Alex horogkeresztet, majd Szálasit vizel, aztán a társai próbálják meggyőzni, hogy ne menjen oda. Szerszámok nincsenek náluk. (…) A negyedik videó, amin a megsérült roma fiú és egy roma nő nyilatkoznak: Jött itt lefele, s a sikolyra mentem ki, hogy gyertek most cigányok, most haltok meg! Most legyen nagy szátok, míg a rendőr nincs itt! A térfigyelő felvétele alapján ilyen nem hangzott el. Bent voltunk a házban, arra jöttünk ki, hogy dobálták a kőket a házra. A térfigyelőn hallható hangok alapján már a vizelés idején kint voltak a romák.

50

Kiabáltak be, hogy gyertek ki, cigányok, máma meghaltok! A térfigyelő felvételén nem hallatszik ilyen kiabálás.” (Mandiner TuRul_2k2: Reality Tv: Gyöngyöspata vágatlanul 2011.05.02. http://mandiner.blog.hu/2011/05/02/reality_tv_gyongyospata_vagatlanul)

A videók kiváló összehasonlítási alapot adnak az ellentmondásos nyilatkozatok kiszűrésére. A helyzet annyira el volt mérgesedve a falu roma lakóinál, akik a félkatonai alakulatok által rettegésben éltek, és evakuációra kényszerültek, azonban amikor ezek a felvételek készültek, hogy az szélsőséges cselekedeteket vont maga után. Az önbíráskodás azonban nem csak a félkatonai alakulatok tevékenységére igaz: „Ezekben a percekben zajlik a Tüntetés roma honfitársaink alapvető jogaiért!” című, többek között a Magyar Demokratikus Charta és az Egymillióan a magyar sajtószabadságért csoport által támogatott rendezvény. Vajon ott megemlékeznek-e arról, hogy 40-50 fős, cigányokból álló tömeg csapott össze 4 emberrel, s emiatt volt az eszméletlen hiszti tegnap éjjel a Facebookon? Kitér-e valamelyik szónok arra, mennyire demokratikus, a Köztársaságnak tetsző dolog negyvened-ötvened magunkkal önbíráskodni – félelmünkben?” (Mandiner, TuRuL_2k2 2011) (http://www.facebook.com/sajtoszabadsagert/posts/180265755356255) A szélsőséges helyzetre adott helytelen válasz mindkét fél felelősségét mutatja. A „megoldások” sem a félkatonai alakulatok megfélemlítő tevékenységében, sem a romák ellentámadásaiban nem hoztak megoldást a falu etnikai konfliktusaira. A nem roma lakosság, és a félelemben élő romák, főleg nők és gyermekek szenvedték meg legjobban az eseményeket. A médiapublikációk és a roma lakosság az állami beavatkozásban szeretett volna megoldást találni. Az állami közbenjárás elhanyagolását a legtöbb médiában megjelent cikk szóba hozta. A rendőri közbenjárás azonban nem tesz eleget az elvárásoknak, amelyet a következő részlet támaszthat alá: „Egyrészt vannak a helyi cigányok. Ők tényleg kegyetlenül félnek. A rendőrséggel kapcsolatos összes tapasztalatuk alapján eszükbe sem jut, hogy a rendőrség meg akarná

51

védeni őket, ha bármi feszkó van. Sőt, mindennapos tapasztalat, hogy kihívják a rendőrséget mert fenyegetőznek a kopaszok, a rendőrök meg tegeződve köszönnek a gárdistáknak, végigigazoltatják a cigányokat, és megbüntetik közülük akinek a bringáján nincs prizma. Itt a “mindennapost” szó szerint értem, és a példa is tényleg konkrét. Nem dramatizálni akarom a helyzetet, nincs “rendőrterror”, nincsenek a rendőrök által fizikailag bántalmazva, de számukra teljesen egyértelmű, hogy a rendőröktől nem számíthatnak védelemre.” (http://kavics.tumblr.com/post/4985029713/ka-steve-a-multkori-beszamolo-utantobben) A helyi roma és szélsőjobboldali összecsapások azonban csillapodtak a rendőri jelenlét következtében. A gyöngyöspatai cigánysor lakossága a rendőri egyenruhában a konfliktus eldurvulása után hajlamos volt egy újabb „fekete ruhás” ellenséget látni, és amikor már azt érezte, hogy az egész nem roma társadalom a romák ellen fordult, akkor nehezen lehetett csillapítani a kedélyeket. Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a Mandiner Gyöngyöspatához kapcsolódó cikkei több esetben is a településen készült videók és az érintettekkel készült interjúk alapján az ellentmondásokat próbálják kiszűrni. Élesen egymás mellé állítják az egyes eseményekről készült felvételeket, és azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a roma kisebbségiek tettek az üggyel kapcsolatban. Ezek a sokszor egymástól nagyban eltérő információk fontosak lehetnek, de csak látszólag adhatnak teljes képet az eseményekről.

4. Origo.hu Az origo.hu Magyarországon a legolvasottabb független hírportál. Az origo.hu cikkei igyekeznek az objektív hangvételre. Írásaik a pártosságtól függetlenek, ennek eredménye hogy a jobb- és baloldali keresztolvasottságuk viszonylag magas. Véleményeket és publikációkat nem jelentet meg, törekszik a hírek tárgyilagos közlésére. A gyöngyöspatai konfliktus kapcsán az origo.hu -n nagy számban jelentek meg cikkek 2011-ben. A cikkek összefoglalják az eseményeket, és szinte napról napra írnak jelentést az etnikai konfliktus alakulásáról. A tartalmak között megjelennek a roma félelmet közlő tartalmak, a szélsőjobboldali alakulatok önbíráskodó tevékenységeinek 52

leírása, és főként az állam reakciója a helyzetre. Az állami reakciókat számos helyen kommunikálja a hírportál. A konfliktus megoldását a tettlegességig fajult események során a központi hatalom lépéseiben remélték a helyi sértett felek, és az eseményeket soron követő civilek csoportjai is. Az állami felelősségvállalás és a helyzetre született megoldási javaslatok az origo.hu néhány cikke alapján:

„2011.03.15. A Magyar Demokratikus Charta szerint a kormánynak erélyesen kell fellépnie a gyöngyöspatai lakókat zaklató "félkatonai szervezet" ellen, és biztosítania kell, hogy más településeken se történhessen meg hasonló. Keddre Gyöngyöspatára civilek szimpátiatüntetést szerveznek a helyi romák mellett.” (Origo 2011)

„2011.03.23. Már készül a kormányon belül az az akcióterv, amelynek a célja a gyöngyöspataihoz hasonló konfliktusok megelőzése, ahol a rendőrségtől független járőrözők jelentek meg a romák lakta utcákon. Az [origo] információi szerint a terv része lenne, hogy úgynevezett válságmegelőző csoportokkal akarják elkerülni a hasonló feszültségek kialakulását.” (Joó 2011.)

„2011.04.27: A büntető törvénykönyv szigorítására készül a kormány - jelentette be a miniszterelnök szóvivője a gyöngyöspatai tömegverekedés után. A javaslat értelmében három évig terjedő börtönnel lennének sújthatóak, akik valamilyen közösségben félelmet keltő akciókat szerveznek.” (Origo 2011.)

Az origo.hu objektivitásra törekedő cikkei a gyöngyöspatai médiakonfliktusokban kevésbé voltak jelen. A közösségi újságírók és a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom tagjai inkább azon riporterek és újságírók munkáját ítélték el, akik véleményüket, látszólag mély elemzéseiket tették közzé az ügy kapcsán, könnyen félrevezetve azokat az olvasókat és kevésbé tájékozott kollégáikat, akik nem végeztek mélyebb kutatást az ügyben.

53

VI. ÖSSZEGZÉS Az online média sokoldalúsága a patai üggyel kapcsolatban is megmutatkozik. Az, hogy ki milyen nézőpontot mutat és milyen kommunikációt folytat ezzel az etnikai konfliktussal kapcsolatban, gyakorlatilag felület függő. A gyöngyöspatai konfliktus reprezentációja során a jobb- és baloldali sajtót. A jobb oldali nézőpontok az enyhébb megítélésektől a radikalizációig széles skálán mozognak az ügy megítélésénél. Az etnikai konfliktus során a probléma gyökerét azzal próbálják magyarázni, hogy bűnbakokat állítanak elő. A bal oldali sajtó igyekszik a tárgyilagos kommunikációra. Jó szándékuk mellett azonban sokszor felületesek, kevésbé fontosak és mélyek a problémák elemzésénél. A harmadik oldal, a közösségi újságírás természetesen nem nyerhet ebben a párharcban. Ha nem is arathat győzelmet, és nem feltétlenül jut el akkora embertömegekhez, mint az általános hírportálok, legalább meg tudja mutatni, hogy jól is lehet csinálni azt, amit az újságíróknak kevésbé sikerült. Amikor a mainstream média tudomást szerez arról, hogy pontosabb, napra készebb közlés folyik például a Facebook „Százezren Gyöngyöspatáért” csoportban, akkor elkezdik felhasználni ezeket az információkat. A felhasználás hivatkozás nélkül történik. Itt már megjelenik a szakmai féltékenység is, hogy miért tud jobb képet festeni egy lokális problémáról egy papírral nem rendelkező közösségi újságíró, mint a hivatásos „kollégái”. A közösségi újságírás új, alternatív lehetőséget kínál az információk közlésére. Megnyílik egy olyan lehetőség ezzel a népszerű közösségi oldalakon folytatott véleménynyilvánítással, amely eddig kevésbé képviseltette magát. A közösségi újságírók tevékenysége a gyöngyöspatai konfliktus során aligha hagyható figyelmen kívül, még azzal a körülménnyel sem, hogy ezt a műfajt nem hivatásos újságírók végzik. Eredményességük abban is megmutatkozik, hogy a mainstream média képviselői nem egy esetben (hivatkozás nélkül ugyan,) de fontos tartalmakat vesznek át a közösségi újságírók cikkeiből. A gyöngyöspatai etnikai konfliktus során az online médiában megfigyelhető volt a mainstream média késése. A megkésettséggel felszínesség is társult, ugyanis a gyors reakcióra való kényszer a háttéranyagok gyűjtésének rovására ment. A hétköznapi ügyeknél a felületesség nem olyan észrevehető, de a gyöngyöspatai esetnél olyan összetett folyamatokról, ok-okozati összefüggésekről volt szó, amelyek feltárása hosszabb és mélyebb kutatást kellett volna hogy maga után vonjon. Az, hogy egy újságíró lemegy a helyszínre, ott tölt néhány órát, majd publikál egy cikket ebben az esetben nem 54

célravezető és a legkevésbé sem hiteles. Példa lehet erre Gavra Gábor cikke amely a hetivalasz.hu médiafelületen jelent meg. A magyar sajtó egyik oldala dicsérte a cikket, akik azonban a közösségi újságírást képviselték nem értékelték a cikk tartalmát. A jó szándék ellenére nem kutatta a cikk írója megfelelő mélységben a témát. A közösségi újságírók az általuk kezdeményezett 2011. június 1-i műhelybeszélgetésen például ezekre az ellentétekre próbálták meg felhívni a figyelmet, amelyet a mainstream média újságíróinak felületesebb publikációiban láttak. A magyar médiában a kisebbségi médiakép egyértelműen negatív. A televíziók esetében a magyar roma médiakép homogén, erősen sztereotip jellegű. Az írott média esetén, azon belül is az internetes tartalmakat vizsgálva a cigányokról alkotott kép jóval szélesebb skálán mozoghat, így az heterogénebb jellegű. A média hatáselméletei hazánkban is rányomják bélyegüket a médiában megjelent tartalmakra. Az állam által üzemeltetett közszolgálati médiumok akaratuk ellenére politikai befolyás alá kerülnek. A központi politikai hatalom befolyásolja az uralkodó véleményeket, hiszen azzal ellentétbe kerülő tartalmak megjelenését nem preferálnák. A másik oldalon a kereskedelmi média, amely a reklámpiacból befolyó összegekből tartja fent magát, nem engedheti meg a konfrontálódást a központi hatalommal. Az uralkodó réteg nézőpontja ellen megfogalmazott véleményt nem érdeke tükrözni. Így a hatalom dominanciája megfigyelhető mindkét esetben.

Az online sajtó kedvező tulajdonsága hogy színesebb, függetlenebb tud maradni a központi hatalomtól. Az internet világa szabadabb, gyakorlatilag felület függő hogy milyen vélemények jelennek meg.

55

VII. FELHASZNÁLT IRODALOM 

Kállai Ernő: Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon 2005 (http://www.mtaki.hu/kiadvanyok/kallai_cigany_onkormanyzatok_main.html)



MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata 1961. június 20



Kemény - Janky - Lengyel: Magyarországi cigányság



Orsós Anna : A senki földjén, „lebegve”! , 2008



Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra, vagy a szegénység kultúrája (http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/ciganyok/a_m agyarorszagi_ciganyok_kulturaja_etnikus_kultura/index.htm



Kemény István: A magyarországi cigány lakosság. Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról. [Közread. a] MTA Szociol. Int. Bp., MTA soksz., 1976. 291 p. /Az MTA Szociol. Kut. Int. kiadv./http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2009/cig anyok/Beszamolo_a_magyarorszagi_ciganyok/pages/002_a%20magyarorszagi_ci ganyok_helyzete.htm



Ladányi János Szelényi István: Ki a cigány?



Kemény István: A magyarországi cigányság helyzete, http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/2009/ciganyok/ Periferian_roma_szociologiai_tanulmanyok/pages/007_A_magyarorszagi_ciganys ag_helyzete.htm



Bernáth Gábor – Messing Vera: Szélre tolva 2011.



Gyöngyöspata 2011, A magyarországi szélsőjobboldal laboratóriuma, A politikai mozgósítás, és az interetnikus konfliktus elemzése és tanulságai, Felelős kiadó: Ökopolisz Alapítvány



Fleck Gábor, Kőszegi Edit, Szuhay Péter: A ’vajdarendszer’ visszatérése, Népszabadság 2009. november 25. http://www.nol.hu/lap/forum/20091125a__quot_vajdarendszer_quot_



Nyárády Gáborné dr. – Szeles Péter: Public relations, 2005



Anthonissen, Peter Frans: Kríziskommunikáció, Budapest, HVG Könyvek Kiadó, 2009

56



Zöld Könyv: A romák médiaábrázolása - Magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Partners Hungary Alapítvány



Havas Gábor, Kemény István, Kertesi Gábor (1998): A relatív cigány a klasszifikációs küzdőtéren. Kritika, március. http://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf444.pdf



Bajomi-Lázár Péter: Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise, Médiakutató 2011. tavasz, http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/05_media_hatalom



Katasztrófavédelmi Tudományos Egyesület, http://www.katasztrofa.hu/valsagkommunikacio_004.htm



CoMMMunity 2011. 11. 29. Krízisújságíráshttp://www.commmunity.hu/helyitemak/krizisujsagiras-godorben/



http://kavics.tumblr.com/post/4985029713/ka-steve-a-multkori-beszamolo-utantobben



Joó Hajnalka (2011): Kríziscsoportokat javasol Pintér Gyöngyöspata miatti akcióterve. Origo 2011. 03. 23. http://www.origo.hu/itthon/20110322-kriziscsoportokkal-venne-elejet-a-kormanya-romak-koruli-konfliktusoknak.html



Origo 2011. 04.27. Új törvényt hozat Orbán az „egyenruhás bűnözés” ellen http://www.origo.hu/itthon/20110427-a-btkszigoritast-javasol-a-kormany-agyongyospatai-tomegverekedes-utan.html



Jobbik Magyarországért Mozgalom, Cigánypolitikai program http://kobanya.jobbik.hu/content/iv4-vissza-cig%C3%A1ny%C3%BAtr%C3%B3l



Origo 2011. 07. 30. Bozótirtással kezdik az első új közmunkát Gyöngyöspatán http://www.origo.hu/itthon/20110730-bozotirtassal-kezdik-meg-az-elso-ujkozmunkat-gyongyospatan.html



Mark Deuze: 2003,A web és a webes újságírás típusai 2003 ősz, médiakutató http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_03_osz/04_webes_ujsagiras/02.html)



Élő Anita, Ablonczy Bálint http://hetivalasz.hu/itthon/heccpolitika-37325/



Virág Tünde 2011.04.04. Gettólogika – A magyar rendőrség Hejőszalontán http://www.commmunity.hu/2011/04/04/gettologika-a-magyar-rendorseghejoszalontan/

Válságkommunikáció

2011.

Gödörben

Heccpolitika

57



Artner Szilvia 2011.04.12. Nem lehet http://www.commmunity.hu/2011/04/12/nem-lehet-ezt-birni/



Méltóságot Mindenkinek Mozgalom 2011. 04.29. Nyílt levél a Magyar Köztársaság miniszterelnökéhez http://www.commmunity.hu/2011/04/29/nyiltlevel-a-magyar-koztarsasag-miniszterelnokehez/



coMMMunity, Százezren Gyöngyöspatáért, Szőke Sándor 2011.04.26. Éjjelnappal Gyöngyöspatán 2011. április 26-28. http://www.commmunity.hu/2011/04/26/ejszaka-gyonygospatan-2011-aprilis-26/



TuRuL_2k2 Gyöngyöspata: Ki hazudik? http://mandiner.blog.hu/2011/04/27/gyongyospata_ki_hazudik



Mandiner TuRul_2k2: Reality Tv: Gyöngyöspata vágatlanul 2011.05.02. http://mandiner.blog.hu/2011/05/02/reality_tv_gyongyospata_vagatlanul



http://www.facebook.com/sajtoszabadsagert/posts/180265755356255



Origo 2011 A gyöngyöspatai "félkatonai szervezet" elleni fellépést sürgeti a Charta http://www.origo.hu/itthon/20110315-a-gyongyospatai-felkatonai-szervezet-ellenifellepest-surgeti-a-charta.html)



Jobbik Magyarországért Mozgalom, Cigánypolitikai program http://kobanya.jobbik.hu/content/iv4-vissza-cig%C3%A1ny%C3%BAtr%C3%B3l



Karsay Dorottya 2011. 04. 22. Húsvét http://www.commmunity.hu/2011/04/22/husvet-gyongyospatan/

ezt

bírni

2011.04.27.

Gyöngyöspatán

58