A GYERMEKEK ÉS A FEGYVERES KONFLIKTUSOK KAPCSOLATÁRÓL SZÓLÓ EUIRÁNYMUTATÁS NAPRAKÉSSZÉ TETT VÁLTOZATA I.
A GYERMEKEK ÉS A FEGYVERES KONFLIKTUSOK
1.
Csak az elmúlt évtizedben a fegyveres konfliktusok becslések szerint több mint kétmillió gyermek életét követelték és további hatmilliót nyomorítottak meg testileg. A konfliktusok megfosztják a gyermekeket szüleiktől, gondviselőiktől, az alapvető szociális ellátástól, az egészségügyi ellátástól és az oktatástól. Mintegy húszmillió lakóhelyét elhagyni kényszerült és menekült gyermek, valamint egymillió árva gyermek él ma a világon, másokat pedig túszként tartanak fogva, vagy emberrablásnak, illetve emberkereskedelemnek esnek áldozatul. A születési anyakönyvezés rendszere és a fiatalkorúakkal foglalkozó igazságszolgáltatási rendszerek összeomlanak. Becslések szerint bármely pillanatban legalább 300 000 gyermekkorú katona vesz részt konfliktusokban.
2.
A gyermekek konfliktusokat követően felmerülő, rövid és hosszú távú szükségletei sajátosak; megemlíthető itt a családtagok felkutatása, a sérelmek orvoslása és a társadalomba való újbóli beilleszkedés, a pszichoszociális rehabilitációs programok, részvétel a lefegyverzési, leszerelési és újrabeilleszkedési programokban, valamint helyzetük az átmeneti igazságszolgáltatási keretrendszerekben. Ehhez kapcsolódóan az EU üdvözli a párizsi kötelezettségvállalások nyomon követésére szolgáló fórum létrehozását, amely az ilyen programok nemzetközi támogatásának összehangolására és megkönnyítésére összpontosít.
3.
A gyermekek elleni bűncselekmények elkövetői – mely bűncselekményeket a nemzetközi humanitárius jog és a Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmánya is elítéli – számos esetben büntetlenek maradnak. Az EU hangsúlyozza, hogy a büntetőjogi joghatósággal bíró nemzetközi szerveknek meghatározó szerepük van a büntetlenség elleni küzdelemben és a nemzetközi jog megsértése elleni fellépésben a gyermekkorú katonák jogellenes bevetése és toborzása tekintetében.
4.
A gyermek jogairól szóló egyezményt szinte az egész világon megerősítették, de korántsem alkalmazzák mindenhol. Különösen a fegyveres konfliktusok során éri a gyermekeket aránytalanul sok szenvedés, amely számos formát ölthet és hosszú távú hatásokkal jár. A fegyveres konfliktusoknak a jövő generációkra gyakorolt hatása további konfliktusok magvát vetheti el: a jelenlegi konfliktusok elhúzódhatnak vagy kiújulhatnak. A gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló fakultatív jegyzőkönyve az ilyen helyzetek elhárításának célját szolgálja.
1
5.
Az EU üdvözli a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó fontos nemzetközi mechanizmusok létrejöttét, mint például az ENSZ-főtitkár gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjének kinevezését és a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó ENSZ biztonsági tanácsi munkacsoport felállítását. Következésképpen az Uniónak és tagállamainak figyelembe kell venniük e mechanizmusokat, és fellépéseiket adott esetben össze kell hangolniuk azokkal, a beavatkozások hatásának maximalizálása érdekében.
II.
CÉL
6.
A gyermek jogainak előmozdítása és védelme kiemelt célkitűzése az EU emberi jogi politikájának. Az Európai Unió (EU) kiemelkedően fontosnak tartja, hogy foglalkozzon a gyermekek és a fegyveres konfliktusok problémakörével, nem csupán azért, mert a napjainkban szenvedő gyermekek alakítják majd a jövőt, hanem azért is, mert veleszületett és elidegeníthetetlen jogokkal rendelkeznek, a gyermek jogairól szóló egyezményben, annak fakultatív jegyzőkönyveiben és egyéb nemzetközi és regionális emberi jogi okmányokban megállapítottak szerint. Az EU arra törekszik, hogy tudatosítsa e kérdés fontosságát, úgy, hogy nagyobb hangsúlyt fektet az EU e téren tett fellépéseire, mind az EU-n belül, mind a harmadik országokkal való kapcsolataiban.
7.
Az EU vállalja, hogy hatékony és átfogó módon foglalkozik a fegyveres konfliktusok gyermekekre gyakorolt rövid, közép- és hosszú távú hatásaival, igénybe véve a rendelkezésére álló számos eszközt és építve a már lezárult, illetve folyamatban lévő tevékenységekre (az uniós fellépések áttekintését lásd az I. mellékletben.) Az EU célkitűzése, hogy befolyást gyakoroljon harmadik országokra és nem állami szereplőkre, hogy azok alkalmazzák a nemzetközi és regionális emberi jogi normákat, előírásokat és okmányokat, valamint a nemzetközi humanitárius jogot (a II. mellékletben található jegyzéknek megfelelően), valamint tegyenek hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermekeket a fegyveres konfliktusok hatásaitól megvédjék, véget vessenek a gyermekek hadseregekben és fegyveres csoportokban való felhasználásának, valamint a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények büntetlenségének. Az EU felismeri annak fontosságát, hogy a fegyveres konfliktusok hatásaitól szenvedő gyermekek helyzetével foglalkozó különböző politikák és fellépések közötti, a különböző szakpolitikai területeken átívelő összhang és folytonosság biztosítva legyen, például a KKBP/EBVP, a külső támogatások és a humanitárius segélyezés területén.
2
III. ELVEK 8.
Az Európai Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság elvén alapul. Ezen elveket valamennyi tagállam a magáénak vallja. Az emberi jogok tiszteletben tartása az EU közös kül- és biztonságpolitikájának (KKBP) – melynek az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) is része – egyik fő célkitűzése. Az emberi jogok tiszteletben tartása része továbbá a Közösség kereskedelmi és fejlesztési együttműködésre, valamint humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó politikáinak is.
9.
Az EU és tagállamai számára kiemelten fontos minden gyermek jogainak előmozdítása és védelme. A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének biztosítására irányuló tevékenysége során az EU a vonatkozó nemzetközi és regionális emberi jogi normákat és előírásokat és a humanitárius jogot, többek között a II. mellékletben felsorolt jogi aktusokat követi.
10.
Az EU támogatja az e téren működő szereplők munkáját, nevezetesen az ENSZ főtitkárát, az ENSZ főtitkárának gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjét, a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó ENSZ biztonsági tanácsi munkacsoportot, az UNICEF-et, az UNIFEM-et, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalát, az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságát, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programját, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet, a Gyermekjogi Bizottságot, az Emberi Jogi Bizottságot, az Emberi Jogi Tanácsot, az ENSZ Harmadik Bizottságát, az Európa Tanácsot, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi jogok Irodáját (EBESZ/ODIHR), valamint az ENSZ különleges mechanizmusait és az egyéb fontos szereplőket, például a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, a Humánbiztonsági Hálózatot és a civil társadalmi szervezeteket. Az EU támogatja továbbá az 1612 sz. ENSZ-határozat betartását a helyszínen ellenőrző gyermekvédelmi hálózatok és munkacsoportok munkáját. Az EU kezdeményező módon hozzájárul e szervezetek munkájához és együtt dolgozik velük annak érdekében, hogy a gyermek jogainak meglévő nemzetközi biztosítékait megerősítsék és hatékonyan alkalmazzák.
3
IV.
IRÁNYMUTATÁSOK Azon helyzeteket, amelyekben uniós fellépésre van szükség, rendszeres megfigyelés és ellenőrzés, jelentések és értékelések alapján lehet meghatározni. Az EU által vezetett válságkezelési műveleteket illetően a döntéshozatal eseti alapon történik, szem előtt tartva az adott fellépés lehetséges megbízatását és az EU rendelkezésére álló eszközöket és képességeket.
A. 11.
Megfigyelés és jelentés Időszakos jelentéseikben az EU misszióvezetői, a polgári műveletek misszióvezetői, az EU katonai parancsnokai (a parancsnoki láncon keresztül), valamint az EU különleges képviselői elemzik a konfliktus – vagy a várható konfliktus – gyermekekre gyakorolt hatását is, adott esetben az ENSZ BT 1539 (2004) sz. és 1612 (2005) sz. határozatával létrehozott jelentési és megfigyelési rendszer teljes ismeretében és azzal összhangban. E jelentéseknek különösen a gyermekek elleni erőszakra, a gyermekek bántalmazására, a gyermekek hadseregek és fegyveres csoportok általi toborzására és bevetésére, a gyermekek megölésére és megnyomorítására, az iskolák és kórházak elleni támadásokra, a humanitárius segítség eljutásának megakadályozására, a gyermekek elleni szexuális és nemi alapú erőszakra, a gyermekek elrablására és az érintett felek által ezek leküzdésére tett intézkedésekre kell kitérniük. Míg az erőszak fent felsorolt formáin van a fő hangsúly, az egyes országokban tapasztalt helyzet függvényében a gyermekek elleni erőszak egyéb formáinak megfigyelése és az arról szóló jelentéstétel, illetve az azok elleni fellépés sem kizárt. A fent említettek szokásos jelentéseikben rendszeres időközönként értékelik adott esetben az EU fellépéseinek hatását a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek helyzetére. A misszióvezetők szükség esetén ad hoc módon is jelentést tehetnek az adott országban tapasztalható helyzetről, melyben naprakész információt adnak a vonatkozó országstratégiák végrehajtásáról, és erre a kérdésre is kitérhetnek. Az EU válságkezelési műveletei során nyert tapasztalatokból is fontos információkat szerezhetnek az illetékes munkacsoportok, feltéve, hogy nem minősített információkról van szó.
4
12.
A Bizottság felhívja a Tanács és a tagállamok figyelmét az e területre vonatkozó, idevágó jelentésekre, valamint – szükség esetén – további információkat szolgáltat a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatával, illetve a gyermekek konfliktust követő rehabilitációjával foglalkozó, közösségi finanszírozású projektekről. A tagállamok ehhez az áttekintéshez azzal járulnak hozzá, hogy információt szolgáltatnak az e téren működő kétoldalú projektekről.
B.
A fellépésekkel kapcsolatos felmérés és ajánlások
13.
A Tanács emberi jogi munkacsoportja (COHOM), szoros együttműködésben egyéb, e területtel foglalkozó munkacsoportokkal, a fent említett jelentések és egyéb kapcsolódó információk alapján – mint például az ENSZ főtitkárának jelentései és ajánlásai (beleértve a fegyveres konfliktusokban részt vevő azon felek jegyzékét, amelyek gyermekeket toboroznak vagy vetnek be, mely jegyzék az ENSZ BT-nek a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló éves jelentésének mellékletében található), valamint az ENSZ-főtitkár gyermekek és fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó különleges képviselője, a gyermekekkel és a fegyveres konfliktusokkal foglalkozó ENSZ biztonsági tanácsi munkacsoport, az UNICEF, az ENSZ különleges mechanizmusai és az emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületek, továbbá nem kormányzati szervezetek jelentései és ajánlásai – rendszeres időközönként megállapítja, mely helyzetekben van szükség uniós fellépésre, különösen olyan aggasztó helyzetek esetében, amelyek azonnali fellépést tesznek szükségessé, és ajánlásokat tesz e fellépésekre vonatkozóan a megfelelő szinten (PBB/Coreper/Tanács).
C.
Az uniós fellépések eszközei a harmadik országokkal való kapcsolatokban Az EU-nak számos eszköz áll rendelkezésre fellépéseihez. A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekkel kapcsolatos uniós fellépések megszilárdítása, megerősítése és fejlesztése érdekében az EU a már meglévő kezdeményezésekre épít (lásd az I. mellékletet.) Ezen kívül az EU többek között az alábbi eszközökhöz folyamodhat még:
14.
Politikai párbeszéd: Az EU és a harmadik országok, illetve regionális szervezetek közötti politikai párbeszéd emberi jogi részének valamennyi szinten ki kell terjednie adott esetben a gyermekek konfliktus előtti, alatti és utáni helyzetekben érvényesítendő jogainak és jóllétének valamennyi vetületére.
5
15.
Demarsok: Az EU demarsokat és nyilvános nyilatkozatokat tesz azzal a céllal, hogy az érintett harmadik országokat olyan hatékony intézkedések meghozatalára ösztönözze, amelyek megvédik a gyermekeket a fegyveres konfliktusok hatásaitól, véget vetnek a gyermekek hadseregekben és fegyveres csoportokban való felhasználásának, valamint a büntetlenségnek. Az EU különleges képviselőinek és misszióvezetőinek továbbra is feladata, hogy adott esetben a nem állami szereplőkkel közösen kezeljék a kérdést. Adott esetben az EU a pozitív fejleményekre is reagálni fog.
16.
Többoldalú együttműködés: a Közösség több területen is finanszíroz a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó projekteket, különösen a lefegyverzés, leszerelés, újrabeilleszkedés és rehabilitáció (DDRR) terén, valamint humanitárius segítségnyújtás révén. A Bizottság megkeresi a támogatás kiterjesztésének lehetőségeit, például országstratégiai dokumentumainak és félidős felülvizsgálatainak összefüggésében, külön figyelmet fordítva a kiemelt országokban tapasztalható helyzetre. A Bizottság külön figyelmet fordít továbbá a segélyek, a rehabilitáció és a fejlesztés kapcsolatára. Ezzel összefüggésben a Bizottság felismerte annak fontosságát, hogy szükséghelyzetekben az oktatás terén is támogatást kell nyújtani, és hogy ezt a szempontot be kell építenie átfogó, hosszabb távú politikáiba. A tagállamok szintén arra törekednek, hogy kétoldalú együttműködési projektjeik tükrözzék az ezen iránymutatásban megadott kiemelt célkitűzéseket.
17.
Válságkezelési műveletek: a tervezési folyamat során a gyermekvédelem kérdésével megfelelően foglalkozni kell. Az olyan országok esetében, ahol az EU válságkezelési műveletekben vesz részt, a műveleti tervezés során – szem előtt tartva a művelet megbízatását és az EU rendelkezésére álló eszközöket és képességeket – figyelembe kell venni adott esetben a gyermekek különleges igényeit, figyelemmel a lánygyermekek különös kiszolgáltatottságára is. Az ENSZ BT vonatkozó határozatainak végrehajtása során az EU különleges figyelmet szentel a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének, jólétének és jogainak a béke és biztonság fenntartására irányuló fellépései folyamán.
6
18.
Élve a rendelkezésére álló sokféle eszközzel, az EU törekszik annak biztosítására, hogy a gyermekek különleges igényeit vegyék figyelembe a korai előrejelző és megelőző megközelítések során csakúgy, mint a tényleges konfliktushelyzetekben, a béketárgyalások során és a béke-megállapodások esetén – garantálva, hogy a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekre semmilyen esetben sem vonatkozhasson amnesztia –, továbbá az újjáépítés, a rehabilitáció, a reintegráció és a hosszú távú fejlesztés konfliktus utáni szakaszaiban. Az EU törekszik annak biztosítására, hogy a helyi közösséget – ezen belül a gyermekeket is – bevonják a békefolyamatba. Ezzel kapcsolatban az EU felhasználja az ENSZ rendszerében és a regionális szervezetekben nyert tapasztalatokat, és épít ezekre. A lánygyermekek, valamint a menekült, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, a családjuktól elszakított, elrabolt, a HIV-fertőzött vagy AIDS-beteg, fogyatékkal élő, a szexuális kizsákmányolásnak áldozatul esett, valamint a fogva tartott gyermekek különösen kiszolgáltatottak.
19.
Képzés: a válságkezelésre vonatkozó összehangolt EU képzési koncepciónak figyelembe kell vennie mindazt, ami ebből az iránymutatásból következik. Ennek fényében az EU ajánlatosnak tartja a gyermekvédelmi képzést.
20.
Egyéb intézkedések: az EU mérlegelheti, hogy adott esetben a rendelkezésére álló egyéb eszközökhöz, például célirányos intézkedések elrendeléséhez folyamodjon. A harmadik országokkal kötött uniós megállapodások megújítását megelőzően az EU gondosan megvizsgálja az adott ország előtörténetét a gyermek jogainak tiszteletben tartása terén, különös tekintettel a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekre.
V.
VÉGREHAJTÁS ÉS NYOMON KÖVETÉS
21.
A Tanács emberi jogi munkacsoportja továbbá felkérést kap, hogy
a)
felügyelje az ezen iránymutatással összhangban tett uniós fellépések végrehajtását, és e célból dolgozzon ki részletes szabályokat a 12. pont működőképessé tételéhez, továbbá felügyelje az érintett országstratégiák végrehajtását. Ezzel összefüggésben ezen iránymutatás hivatkozik az Általános Ügyek Tanácsának 2001. június 25-i következtetéseire, amely emlékeztetett arra, hogy a közösségi fellépéseknek összhangban kell lenniük az EU fellépéseinek egészével;
b)
rendszeresen vizsgálja felül és tegye naprakésszé a kiemelt országokat tartalmazó uniós jegyzéket; 7
c)
segítse elő és felügyelje a gyermekek és a fegyveres konfliktusok közötti kapcsolat kérdésének bevonását valamennyi vonatkozó EU-politikába és -fellépésbe; továbbá a gyermekek jogainak átfogó védelme érdekében működjön együtt a biztonság és fejlesztés terén működő egyéb uniós szervekkel;
d)
vállalja ezen iránymutatás végrehajtásának folyamatos ellenőrzését, szoros együttműködésben a megfelelő munkacsoportokkal, különleges képviselőkkel, misszióvezetőkkel, polgári műveletek misszióvezetőivel és az EU katonai parancsnokokkal (a parancsnoki láncon keresztül);
e)
továbbra is vizsgálja –amennyiben szükséges – a további együttműködési lehetőségeket e területen az ENSZ-szel és egyéb nemzetközi és regionális kormányközi szervekkel, nem kormányzati szervekkel és gazdasági szereplőkkel;
f)
évente nyújtson be jelentést a PBB-nek az ezen iránymutatásban megállapított célkitűzések teljesítésében elért eredményekről;
g)
nyújtson be értékelést ezen iránymutatásokról a Tanácsnak, és szükség esetén fogalmazzon meg ajánlásokat azok javítására, illetve naprakésszé tételére;
h)
a fentiek alapján mérlegelje egy kapcsolattartó pont (például különleges szakértői csoport vagy különleges képviselő) létrehozását ezen iránymutatás jövőbeni végrehajtásának biztosítására. _________________
8
I. MELLÉKLET Azon nemzetközi normák, előírások és elvek nem kimerítő jegyzéke, amelyekre az Európai Unió a harmadik országokkal való kapcsolataiban a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek tekintetében hivatkozhat
I.
Az ENSZ emberi jogi okmányai
a)
Szerződések és jegyzőkönyvek
• •
A gyermek jogairól szóló egyezmény, 1989 A gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonásáról szóló második fakultatív jegyzőkönyve, 2002 A gyermek jogairól szóló egyezménynek a gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló első fakultatív jegyzőkönyve, 2002 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. sz. egyezménye a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekről, 1999
• •
b)
A Biztonsági Tanács határozatai
•
A Biztonsági Tanács 1539. számú határozata (2004, A gyermekek és a fegyveres konfliktusok) A Biztonsági Tanács 1612. számú határozata (2005, A gyermekek és a fegyveres konfliktusok)
•
c)
Az ENSZ-Közgyűlésnek a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatához kötődő határozatai
•
A gyermek jogairól szóló, az EU által a GRULAC-csoporttal (Latin-Amerikai és Karibi Országok Csoportja) közösen tett éves állásfoglalások az ENSZ Közgyűlésének Emberi Jogi Tanácsában és Harmadik Bizottságában. Ezen állásfoglalások tartalmaznak a gyermekek és fegyveres konfliktusok kapcsolatára vonatkozó bekezdéseket.
9
II. Nemzetközi humanitárius jog, menekültek és a hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek • • • • • • •
A hadifoglyokkal való bánásmódról szóló genfi egyezmény, 1949 A polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezmény, 1949 Az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (I. jegyzőkönyv), 1978 Az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló jegyzőkönyv (II. jegyzőkönyv), 1977 A menekültek jogállásáról szóló egyezmény, 1951 A menekültek jogállásáról szóló jegyzőkönyv, 1967 A hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerültekre vonatkozó irányelvek, 1998 III. Nemzetközi büntetőjog
•
A Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmánya, 2002
•
A volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszék (1998-ban, 2000-ben és 2002-ben) módosított alapokmánya, 1993
•
a Ruandában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi büntető törvényszék alapokmánya, 1994
•
a Sierra Leone-ban elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi büntető törvényszék alapokmánya IV.
•
Egyéb vonatkozó nemzetközi elvek, iránymutatások és normatív eszközök
A gyermekek törvénytelen toborzással és fegyveres erőkben vagy fegyveres csoportokban való felhasználásával szembeni védelméről szóló, 2007. február 6-án elfogadott párizsi kötelezettségvállalások
•
A párizsi elvek: A fegyveres erők vagy fegyveres csoportok kötelékébe tartozó gyermekekről szóló, 2007. február 6-án elfogadott elvek és iránymutatások
•
Az ENSZ-főtitkár gyermekek és fegyveres konfliktusok kapcsolatával foglalkozó különleges képviselőjének jelentése, a 2007. évi ENSZ-Közgyűlés tervezett napirendje 68. pontjának a) alpontja (A/62/228)
10
•
A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekkel kapcsolatos uniós fellépés javítása, különös tekintettel a fejlesztési politikára – Andrew Sheriff 2007. decemberi tanulmánya az EU szlovén elnöksége számára
•
„Meghallgatsz?” Fiatalok hangja a konfliktusövezetekből – az ENSZ-főtitkár gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjének UNICEF-irodája által 2007-ben készített beszámoló, UNICEF, Globális Ifjúsági Mozgalmi Hálózat (GYAN), UNFPA és mások V.
•
Regionális szintű okmányok
A gyermek jogairól és jólétéről szóló afrikai alapokmány, 1990 _________________
11
II. MELLÉKLET Uniós fellépések a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatának területén (TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰ) a)
A KKBP jogi aktusai
•
A 2002. december 10-i tanácsi következtetések (15138/02, 9. o.)
•
A gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló EU-iránymutatás kétéves felülvizsgálatáról szóló, 2005. december 12-i tanácsi következtetések (14960/05, 15. o.)
•
A gyermekekre és a külső fellépésekre vonatkozó tanácsi következtetések, 2008. május
•
A kínzással és az egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos EU-iránymutatás (7369/01), valamint az iránymutatás végrehajtásáról szóló munkadokumentum (15437/02)
•
Európai uniós iránymutatás a halálbüntetésről (9199/98)
•
Európai uniós iránymutatás az emberi jogi párbeszédről (14469/01)
•
A gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2007 decemberében elfogadott uniós iránymutatások
•
A gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatára vonatkozó iránymutatás 2006. április 25-én elfogadott végrehajtási stratégiája (8285/1/06 REV 1)
•
Közös álláspontok az emberi jogok és a felelős kormányzás afrikai helyzetéről (98/350/KKBP)
•
Közös álláspontok Ruandáról, Szomáliáról, Sierra Leone-ról, Zimbabwéről, a Kongói Demokratikus Köztársaságról, Nigériáról, Libériáról, Angoláról, Kubáról (beleértve a célirányos szankciók elrendelését néhány esetben)
•
A Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 150., 2003.6.18., 67. o.)
•
Együttes fellépések (Kongói Demokratikus Köztársaság, Dél-Oszétia, Bosznia-Hercegovina, különböző különleges képviselők) és közös stratégiák (Oroszország, Ukrajna, a Földközitenger térsége)
•
A hagyományos fegyverek tiltott kereskedelmének megelőzésére és leküzdésére irányuló, 1997. június 26-i európai uniós program
•
A fegyverexportról szóló, 1998. június 8-án elfogadott EU magatartási kódex. A katonai jellegű felszerelések exportjára vonatkozó, uniós szintű ellenőrzések bevezetésére irányuló folyamatos erőfeszítések
•
A konfliktusokban szerepet játszó gyémántokra vonatkozó közös álláspont, valamint a nyers gyémántok nemzetközi kereskedelmében a kimberleyi folyamat tanúsítási rendszere végrehajtásáról szóló tanácsi rendelet (15328/02)
12
b)
Válságkezelés (EBVP)
•
A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének az EBVP-műveletekbe való integrálására szolgáló ellenőrző listáról szóló tanácsi következtetések
•
Az EBVP-ről szóló, 2007. május 14-i tanácsi következtetések
•
A Tanács következtetései az EU-nak és az ENSZ-nek a kettőjük közötti válságkezelési együttműködésről szóló nyilatkozatáról (12875/03)
•
A Tanács 2003. július 21-i következtetései az EU és az ENSZ közötti válságkezelési együttműködésről: polgári személyek védelme az EU- által vezetett válságkezelési műveletekben (11439/03)
•
Tervezet – Iránymutatás a polgári személyeknek az EU által vezetett válságkezelési műveletekben való védelméről (14805/03)
•
A jogállamiság területén végrehajtott válságkezelési missziókra vonatkozó átfogó EUkoncepció, mellékletekkel együtt (9792/03)
•
Az erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló EU-program végrehajtása (10680/03). Ez a program a konfliktus-megelőzéssel összefüggésben végzett különféle uniós kezdeményezéseket ismerteti, beleértve a tisztviselők képzését is.
•
Az uniós polgári válságkezelési képzés és toborzás harmonizációja (11675/1/03), valamint közös kritériumok az EU polgári válságkezelési képzéshez (15310/03)
•
Az EK hozzájárult az ENSZ képességeinek javításához többek között a gyors haderőtelepítés, a képzés és a DDRR területén. A Bizottság és a Tanács Főtitkárságának Politikai Osztálya kidolgozott továbbá „konfliktusjelzőket" (nehéz helyzetben lévő országok figyelőlistái). Ilyen program például az Afrikai Unióval való együttműködés, amelynek célja, hogy az utóbbinak a konfliktusok békés rendezésére való képességét fejlessze, valamint fokozza a partnerországokkal való közvetlen, ügyintézői szintű együttműködést meghatározott ágazatokban, mint például a fa és a vízkészletek illegális exportja.
•
A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének az EBVP-műveletekbe való integrálására szolgáló ellenőrző lista végrehajtásának általános felülvizsgálata (9693/08)
•
A lefegyverzés, leszerelés és újrabeilleszkedés támogatására vonatkozó, 2006. december 14én elfogadott EU-koncepció
•
Az emberi jogok és a nemek kérdésének érvényesítése az európai biztonság- és védelempolitika keretében – a vonatkozó dokumentumok gyűjteménye, 2007. június 29. (11359/07)
13
•
•
A Polgári Válságkezelő Bizottság szakvéleménye a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelmének az EBVP-műveletekbe való integrálására szolgáló ellenőrző listáról (9877/06) A 2007. június 7-én Berlinben aláírt közös nyilatkozat az ENSZ és az EU közötti válságkezelési együttműködésről
c)
Közösségi jogi aktusok (fejlesztési együttműködés, kereskedelem, humanitárius segítségnyújtás)
• •
A Tanács állásfoglalása a vállalati szociális felelősségről (5049/03) Számos kereskedelmi és együttműködési megállapodás, különösen az AKCS–EK cotonoui partnerségi megállapodás, tartalmaz kifejezetten a gyermekekre, a konfliktus-megelőzésre és az emberi jogokra vonatkozó bekezdéseket. A kiszolgáltatott gyermekek támogatását és védelmét a szegénység felszámolásának tágabb kontextusában, tehát az EK fejlesztési együttműködése keretében kell szemlélni. A gyermekek a külső segítségnyújtás fontos célpontjai, különösen az olyan ágazati politikákban, mint az oktatás és az egészségügy. Az EK számos, gyermekekkel kapcsolatos tevékenységet finanszíroz az ECHO-n (Humanitárius Segélyek Hivatala), az EFA-n (Európai Fejlesztési Alap) és az EIDHR-en (Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért) keresztül. A fegyveres konfliktus által érintett gyermekek segítése és védelme több bizottsági programon keresztül zajlik. A gyermekek jogainak előmozdítása kiemelt terület volt az emberi jogokért és a demokráciáért indított európai kezdeményezés keretében finanszírozandó tevékenységek között, a 2002–2004-es időszakban is a finanszírozás középpontjában szerepelt, és az újonnan létrehozott, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) is kiterjed rá. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal összhangban, amely elismeri a humanitárius válsághelyzetben lévő gyermekek különös kiszolgáltatottságát, a Bizottság elkötelezett amellett, hogy külön figyelmet fordítson e gyermekekre és foglalkozzon sajátos szükségleteikkel. A Bizottság többek között a következő, a gyermekekkel is kapcsolatos humanitárius műveleteket támogatta: leszerelési, rehabilitációs és újrabeilleszkedési projektek (Uganda); egészségügyi és élelmezési projektek (Szudán, Kolumbia, Palesztina); pszichoszociális segítség (Sierra Leone, Szudán, Ciszjordánia, a Gázai-övezet és Libanon); iskolák finanszírozása a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek menekülttáboraiban (Kongói Demokratikus Köztársaság, Szudán, Sierra Leone stb.); családtagok felkutatása és családegyesítés (Kolumbia). Az ECHO finanszírozta továbbá a „Save the Children" (Mentsük meg a gyermekeket), a Belga Vöröskereszt és más szervezetek kutatási és kampánytevékenységeit, valamint támogatja az UNICEF kapacitásépítését annak érdekében, hogy az a szükséghelyzetben lévő gyermekek vonatkozásában a gyermekvédelem területén tett kötelezettségvállalásait eredményesebben teljesíthesse. „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2006. július 7-i bizottsági közlemény (COM(2006) 367 végleges)
•
•
•
•
•
14
•
A fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekkel kapcsolatos uniós projektek Európai Bizottság által készített összegzése (informális dokumentum)
•
A 2008. február 6-án elfogadott, „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című bizottsági közlemény és az ahhoz mellékelt, a gyermekek jogainak a külső fellépések keretében való figyelembevételére vonatkozó cselekvési terv és a szükség- és válsághelyzetekben lévő gyermekekről szóló szolgálati munkadokumentum
d)
Európai Parlament
•
A gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló, az EU– AKCS közös parlamenti közgyűlés által 2003 júniusában elfogadott állásfoglalás
•
A 2004., 2005., 2006. és 2007. évi emberi jogi jelentések
•
Az Európai Parlament állásfoglalása a nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről, valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről (2005/2215(INI))
•
Az Európai Parlament állásfoglalása a gyermekek fejlődő országokban történő kizsákmányolásáról, különös tekintettel a gyermekmunkára (2005/2004(INI))
•
Beszámoló a gyermek jogaira vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatban 2007. április 17-én Brüsszelben tartott európai parlamenti meghallgatásról
•
A harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekre és konzultációkra vonatkozó, 2007. szeptember 6-án elfogadott állásfoglalás
15
