Képek az előadáshoz Belső használatra!
Berczik Árpád akadémikus, egyetemi tanár MTA ÖK Duna-kutató Intézet
A GEMENCI ÁRTÉR TÖBBCÉLÚ HASZNOSÍTÁSA (Az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága kihelyezett ülésén /Érsekcsanád, 2013.április 17./ elhangzott előadás kismértékben rövidített, javított változata)
1. A mai gemenci hullámtér kialakulásának körülményei Amikor az 1800-as évek második felében a Duna Paks alatti kanyargós, több ágra tagolódó, széles árterű szakaszának árvízvédelmi szabályozását tervezték, akkor a gemenci terület egykori tulajdonosa, a Kalocsai Érsekség nem engedélyezte, hogy az árvízvédelmi gát a (részben kialakítandó) főággal párhuzamosan, a partvonaltól legfeljebb 1-200 m-re létesüljön. Ez arra kényszerítette a folyamszabályozó mérnököket, hogy e szakaszon a gátat, a folyótól több ezer méter távolságra, a birtokhatár mentén építsék meg, melynek következtében az átvágásokkal keletkező új főmedertől nyugatra elhelyezkedő ágrendszerek a hullámtéren maradtak. Az 1890-1900. között végrehajtott alapvető szabályozási munkálatok elvégzése után indul meg a mai erdős ártérnek a kialakulása (részben kialakítása). Nem térek ki ennek a csodálatos ártéri világnak természeti, tájképi szépségeire, az élővilág tarkaságára, a korabeli ártéri gazdálkodás találékonyságára. Ezek szakirodalma igen gazdag. 2. A terület létviszonyait alapvetően meghatározó ökológiai adottságok Alapvető fontosságú az a tény, hogy földünkön a vizes élőhelyek a legfajgazdagabbak, mert az itt igen különböző létviszonyok sokféle eltérő környezeti igényű növény vagy állatfaj, és mikroorganizmus igényének felelhetnek meg. Az élővilág és az élőhelyek sokféleségének, tehát a biodiverzitásnak fenntartását földünkön jó ökológiai állapot biztosításával, vagy a rontott területek ilyen irányú helyrehozatalával kell szavatolni, s ezért – sok más mellett – az EU Duna Stratégiájának is egyik prioritása a biodiverzitás fenntartása. Fentiekre figyelemmel tekintsük át nagyon röviden a gemenci terület elhelyezkedését, alapvető, ökológiai adottságait, különlegességét. A Velencei-tó területének 7-szeresét, 18 000 hektárt kitevő hullámtéri terület teljes egészében, folyamatosan a Duna közvetlen hatása alatt áll, elsősorban vízjárása vonatkozásában. A Duna vízszint-ingadozása e szakaszon kereken 9 m-t tesz ki. A közepes vízállástartományhoz képest, a hullámtér felszíni vizei időlegesen nagymértékben összezsugorodhatnak, részben ki is száradhatnak, árvíz esetén akár a teljes terület víz alá kerülhet. Ennek szeszélyességét érzékeltetjük a négy vizsgálati évünk bemutatott vízjárási görbéivel. Ezen nemcsak az év során
1
bekövetkező vízszintingadozások, hanem az egyes évek vízjárásának igen eltérő alakulásai is felismerhetők. A területet ábrázoló közhasználatú térképek nagyjából a közepes vízállási tartomány viszonyait tükrözik, a jól felismerhető mellékágakkal, holtágakkal, kisebb-nagyobb vízterekkel. Az e vizek közötti ilyenkor száraz, terresztris terület nem teljesen sík, 3-4 m-es szintkülönbségek (alacsony és magas ártér) vannak. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert ha a Duna vízszintje a középszint fölé emelkedik, akkor a terresztris részek igen változatos szintviszonyainak megfelelően foltszerűen, mozaikosan víz alá kerülnek, sőt további vízszintemelkedés mértékétől függően egységes víztükör is kialakulhat. Fontos körülmény, hogy valamely árhullám különböző fázisaiban, a hullámtéri vizek dinamikája rendkívül eltérő: az elöntött térségek egy részén rövidebb-hosszabb idei nyugvó, vagy alig áramló vízborítás jellemző, másutt pedig gyorsfolyású szakaszok alakulnak ki. Az apadás időszakának dinamikai jellemzői a térszínalakulatoktól és a Duna vízszintcsökkenésének ütemétől, időtartalmától függően különösen nagyon változatosan alakulhat. Mindezt azért vázoltam ezzel a részletességgel, mert ezek a hatások alakítják azt a térben és időben rendkívüli mértékű változatosságot az élőhelyi viszonyokban, és ezzel az élővilág összetételében, amely a teljes gemenci terület különleges természeti értéke. Az élővilág működése meghatározza a vizek és a terresztris részek anyagforgalmát, a biomassza különlegesen nagy produktivitását vagy olyan számunkra fontos hatásokat is, mint a növényi tápanyag visszatartása, a víz öntisztító képessége, a folyó-ártér kölcsönhatások (mikroorganizmusok, növények: az algáktól a fás vegetációig, állatok: az apró vízi vagy talajlakó gerinctelen szervezetektől a gerincesekig). Az alapvető ökológiai viszonyok rövid ismertetését még két szerencsés, fontos körülmény megemlítésével zárom. Az egyik, hogy a gemenci hullámteret helyi vízszennyezés (pl. mezőgazdasági terület felől) nem érinti, ezért az ilyen jellegű terhelés döntő mértéken az, ami a Duna vízével idekerül. A másik szerencsés körülmény, hogy ezt a kereken 30 km hosszúságú területet csak egyetlen K-Ny-i közút és a közvetlenül mellette, párhuzamosan futó vasútvonal szeli át. 3. A terület természeti, gazdasági értékeinek felismerési folyamata, a természetvédelmi oltalom alakulása Az egykori természetes ártér felszámolásakor visszamaradt hullámtéri gemenci terület tájképi, természeti, gazdasági értékét (fagazdaság, vadászat, halászat stb.) eddigi, 120 éves léte során egyre inkább felismerték. Azt nem mondhatjuk, hogy a 20. század első felében ezek a hasznosítások közismertté váltak volna, hiszen nem volt általános használatban sem rádió vagy film, sem autó, és a TV világa is váratott még magára. Tekintsük át most röviden hogyan alakult az idő során a terület természetvédelmi oltalom alá kerülése. A hazai természetvédelem szemléleti és 2
szervezeti fejlesztésének nagy korszakában, 1977-ben már létrejött a Gemenci Tájvédelmi Körzet. A természeti érték elismerésének további igen jelentős szakasza az, amelyet a DDNP-t bemutató könyvben (Duna-Dráva Nemzeti Park, Mg. Kiadó, 2002. Bpest) Závoczky Szabolcs szakszerű és korrekt leírásának idézésével ismertetek. „A helsinki folyamatba illesztett 1989. évi októberi szófiai Környezetvédelmi Találkozón beterjesztett magyar álláspont szerint, a felszíni vizek természetes öntisztító képessége és a felszín alatti vízadó rétegek megőrzése érdekében az európai folyók és tavak part menti területein nemzeti és nemzetközi védett területek létrehozását tartották célszerűnek. Az akkor nyilvánosságot kapott magyar álláspont megerősítését és konkretizálását tartalmazta az Országgyűlés 28/1991. (IV.30.) számú határozata a Dunával kapcsolatos egyen nemzetközi környezetvédelmi feladatokról. Az OGY határozat 2. pontjában a keretszerződésre vonatkozó szófiai magyar határozati javaslattal, valamint a dunai államok 1991. februári budapesti találkozón előterjesztett magyar koncepcióval összhangban kezdeményezte, hogy az 1995. év végéig a Duna Sió-torkolat és a Dráva-torkolat közötti (75 km-es) szakaszán valamint, a Dráván a Magyar Köztársaság és az akkori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság hozza létre a közös Duna-Dráva Nemzeti Parkot. A védetté nyilvánítás céljaként pedig az OGY határozat e folyók, mellékágrendszerük, valamint az érintett területek természeti értékeinek, a felszíni és felszín alatti vízkészleteknek, továbbá az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más megújuló természeti erőforrásainak védelmét jelölte meg. A Duna-Dráva Nemzeti Park létrehozásáról a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a 7/1996. (IV.17.) KTM. sz. rendeletével rendelkezett. A Nemzeti Park kezelőjének a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságot nevezte meg, amelynek központja Pécsett van.”
A Gemenc és Béda-Karapancsai Terület a Ramsari Egyezmény (1997) védelme alá került és a Natura 2000 ökológiai hálózat része is lett. Legújabban (2012.) a területet már 5 ország közös természeti kincsének deklarálták azzal, hogy az UNESCO Bioszféra Rezervátum Parkok sorába iktatta. 4. Hazai és nemzetközi tudományos feltáró tevékenység. A DBU németmagyar projektje A Nemzetközi Dunakutató Szövetség (IAD, alapítva: Bécs, 1956.) 31. konferenciáját 1996. augusztusában Baján tartotta „Természetközeli folyómenti tájék és a vízgazdálkodás” címmel. A konferencia határozatában köszöntötte az akkor létrehívott magyar Duna Dráva Nemzeti Parkot, amelynek gemenci területe Európa legértékesebb hullámtereinek egyike. A konferenciát követően az MTA Magyar Dunakutató Állomás megkezdte rendszeres és szervezet hidrobiológiai kutatásait a térségben, igen változó és meglehetősen szerény pályázati támogatásokból. Ez 2005-ig közel 30 túlnyomórészt idegen nyelvű tudományos közleményt eredményezett. A Német Szövetségi Környezetvédelmi Alapjának (DBU) illetékeseivel folytatott előzetes egyeztetés után, 2005-ben Prof. Dr. Emil Dister, a Karlsruhei Egyetem keretében működő WWF-Auen-Institut (ártéri intézet) alapító igazgatója megkereste az MTA Magyar Dunakutató Állomását (Berczik Árpád 3
akadémikus, professzort) javasolva közös projekt-tervezet benyújtását a gemenci terület meghatározott ökológiai-biológiai spektrumú tudományos feltárására, értékelésére a természetvédelmi kezelési terv megalapozásához. A pályázatot a DDNP Igazgatóság támogatásával nyújtottuk be. Az elnyert projekt teljes címe: „Kezelési-hasznosítási terv kidolgozását megalapozó állapotfeltáró kutatások a magyarországi Duna-Dráva Nemzeti Park dunai szakaszán (Gemenc és Béda-Karapancsa hullámtér)”. A négy éves támogatáshoz a magyar önrészt a Magyar Tudományos Akadémia biztosította. A DBU eljárási rendjének megfelelően a projekt tanácsadó testületébe országos szintről Dr. Nagy Andor országgyűlési képviselőt az OGY akkori Környezetvédelmi Bizottságának alelnökét, helyi szintről pedig Dr. Révfy Zoltánt, Baja akkori polgármesterét kérte fel (Nagy Andor alelnök urat, velem együtt, a DBU vezetése székhelyükön, Osnabrückben is fogadta, készséges tájékoztatást nyújtva a DBU szerteágazó tevékenységéről). A projekt megindításakor annak vezetője, egyben a német kutatómunka vezetője, valamint a magyarországi kutatások vezetője és hivatalos helyetteseik felkeresték a DDNP igazgatóját, Baja város polgármesterét és a Gemenc Zrt. vezérigazgatóját. A projekt célkitűzését, annak előbb idézet teljes címe egyértelműen meghatározza. A kutatómunkát a német és a magyar partnerintézet 30 kutatója egyenlő arányban végezte, a részletes munkatervben meghatározottak szerint. Az eredményekről jó áttekintést ad a négyévi terepkutatást összefoglaló, 286 oldal terjedelmű zárójelentés. A kutatómunka végrehajtásáról, részeredményeiről nemzetközi és hazai fórumokon, valamint a megbízó időközi felülvizsgálati meghallgatás keretében számoltunk be. A terület európai szinten kiemelkedő természeti értékeit és a jelenlegi területhasznosítás ellentmondásait illetően Baján 2008. április 12-én tartott nemzetközi sajtótájékoztatón, a kutatómunka összegző megállapításait pedig ugyancsak Baján a 2013. március 19-én meghatározott körű meghívottakkal tartott nemzetközi projekt záróprezentáción ismertettük. Az erre az alkalomra készített azonos szövegű magyar és német nyelvű tájékoztatót valamennyi jelenlévőnek átadtuk. 5. Összegzés: A többcélú hasznosítás szükségessége és lehetősége A projekt zárójelentésének megfelelő fejezetei (Ártéri erdők állományszerkezete, vad- és erdőgazdálkodás – Terresztris növénytársulások – Hidrobiológiai állapotfelmérés – Vízépítés és medererózió – Környezetvédelmi képzés és ökoturizmus – Gemenc védelme a jogrendszerben – Adatkezelés térinformatikai rendszerben) teljesen egybevágóan támasztják alá a következő, alapvető megállapításokat. A jelen kiterjedésben létező Gemenci Terület eddigi 120 éves léte alatt fokozatosan felismerhetővé tette természeti értékeit, a lehetséges haszonvételi, gazdálkodási formáit. A hasznosítás módját, intenzitását helyileg, a változó 4
tulajdonos, a hasznosítási módok gazdasági és technikai fejlődése határozták meg. A természeti értékek felismerése a természetvédelmi szemlélet fejlődésével, nem utolsósorban a társadalom felelősségének erőteljes növekedésével, élettelen és élő környezetének harmonizált tartós fenntartását illetően válik egyre erősebbé. Az ártéri erdőállomány botanikai (biológiai) állapotának átfogó értékelése a projekt keretében megtörtént, amelynek fő megállapítását a következőkben adjuk. A Gemenci Terület eddigi 120 éves léte során kialakult kettős hasznosítási prioritás (erdő- és vadgazdálkodás) a második világháborút követően állami kezelésben a mai napig fennáll, melynek következtében az eredetileg közel természetes hullámtéri erdős területet, mai jellemzői és erdészeti kezelése alapján, eredményesen működő gazdasági erdővé alakították (az eredeti állomány helyett idegen fafajok nagykiterjedésű ültetvényei kerültek), jelentős vadgazdálkodással. Ezen idő alatt a természetvédelem viszont az addig feltárt értékek alapján a gemenci területet 1977-ben Tájvédelmi körzetté, 1996-ban pedig a megalakult Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) részévé vált. Nemzetközi vonatkozásban 1997-ben a Ramsari Egyezmény oltalma alá került, majd Natura 2000 ökológiai hálózat része lett, unikális európai értékké nőtt. A DDNP Igazgatóság sokoldalú értékes tevékenysége, a nevében szereplő két folyó közül a Dráván elismerten eredményes, korszerű munkát végzett és végez, de a Nemzeti Park dunai hullámtéri részein minimális védelmi intézkedésekkel volt és van csak jelen. Az Igazgatóság eddigi 17 éve alatt odáig sem jutott, hogy 80 km-re pécsi székhelyétől Baján (vagy más alkalmas helyen) egy gemenci kirendeltséget folyamatosan működtessen. A sokféle, fent felsorolt hazai és nemzetközi természetvédelmi védettség igényei a területkezelési (hasznosítási) módjaiban eddig nem jutottak érvényre. A térségben lényegében egyedül gazdálkodó Gemenc Zrt. (Gemenci Erdőés Vadgazdaság Zártkörűen Működő Részvénytársaság) célkitűzéseit és feladatait követve a vállalat gazdasági sikerét tartja szem előtt, ugyanakkor azonban túl is lép saját feladatkörén és megkísérli a természetvédelem céljait legalább olyan mértékben figyelembe venni, amennyire azt az üzemgazdasági követelmények lehetővé teszik. A projekt hidrobiológiai és vízépítési fejezetei megállapították, hogy mindnyájunk érdeke a mellékágrendszer és a holtág maradványok fenntartása (ma már általános vízgazdálkodási törekvés a hullámterek tágítása, revitalizálása!) a gyorsuló feltöltődés lassítása, ill. megakadályozása. A vitathatatlanul nagy fontosságú hajózóút biztosítása érdekében e szakaszon alkalmazott eddigi, eredményes szabályozások azonban, a vízépítés munkarészben foglalt konkrét javaslatokkal ma már korszerűbbekkel válthatók fel, amelyek egyúttal a mellékágrendszerek vízellátását és a medererózió súlyos, alapvető problémáját is enyhíthetik. Mindezek a hullámtéri víztestek biológiai létfeltételeinek és az élővilág sokféleségének rehabilitását is eredményezik.
5
A környezetvédelmi képzés és az ökoturizmus helyzetének vizsgálata, igen alapos helyszíni adatgyűjtés, felvételezések alapján megállapította, hogy a környező települések a nemzeti parkról helyi vonatkozásban úgyszólván semmit sem tudnak, alig néhány tájékoztató tábla kivételével. A közismert Gemenc Zrt. azonban jól láthatóan jelen van a helyszínen és sokkal pozitívabb megítélésű. A környezetvédelmi képzés a térségben igen kezdetleges, tendenciózusan visszafejlődő. Az ökoturizmus szinte teljes mértékben ismeretlen, bár az önkormányzatok ebben látnak remény. Elfogadhatatlan, hogy a Nemzeti Park Igazgatósága a térségben nem rendelkezik információs központtal. (A keselyűsi állandó kiállítás figyelemre méltó ugyan, de földrajzi helyzete, megközelítése nem előnyös.) A Gemenc védelme a jogrendszerben c. projektrész többek között megállapította, hogy a jelenlegi állapot alkotmányellenes, mert a Nemzeti Park természetvédelmi kötelezettségeit az adott keretfeltételek között nem teljesítheti. Mindez a területre is érvényes nemzetközi egyezmények (Ramsar, Natura 2000) tekintetben sem fogadható el. A fennálló problémák megoldásának egyik alapvető kívánalma, hogy a jelenleg területileg 3 megyében széttördelt adminisztratív jogkörök eltérő érdekköreinek ütközése helyett, a Nemzeti Park számára egyetlen szerv keretében kell megteremteni a jogi s és adminisztratív feltételeket. 6. Záró gondolatok, javaslat A gemenci területhasznosítás évtizedek óta változatlan egysíkúsága felett mára már eljárt az idő. A terület természeti értékeinek az 1977-től folyamatosan növekvő, deklarált hazai és nemzetközi felismerése és többszörös törvényessé vált oltalma, a területkezelésben figyelmen kívül maradt. Ez a természeti értékek károsodásához és súlyos jogi konfliktushoz vezetett. A társadalmi elvárásokkal is összhangban ezért ma már halaszthatatlanná vált az eddigi egysíkú hasznosítási stratégia felváltása egy többcélú hasznosítással. Ennek lényege a természetvédelem szempontjainak érvényesítése, együttműködésben az erdőgazdasággal (jelentős restaurációs és fenntartási feladatok!), a vízgazdálkodással és a jóléti funkciók (ökoturizmus, tudatformálás, ember-táj kapcsolat) lehetőségeinek kiegyensúlyozott biztosításával. Az immár kiemelkedő európai értékűnek kinyilvánított Gemenc és BédaKarapancsa terület különleges, egyedi természeti kincs, amely a több nemzetközi egyezményben már egybefoglalt, 5 országhoz tartozó dunai és drávai (jórészt igen kis kiterjedésű) vízterek sorában a legjelentősebb, csak a horvátországi Kopaćki Ríttel egybevethető hullámtér. A gemenci terület vázolt korszerű, többcélú hasznosítása, csakis a kapcsolódó térségekkel természetesen adódó, de jelenleg szunnyadó kölcsönhatások (egymásra utaltságok) figyelembe vételével, egységes fejlesztési koncepció alapján kívánatos. A Tolnai- és a Kalocsai-Sárköz táji, kulturális, néprajzi, nemzetiségi és gazdasági értékeivel összhangban kell meghatározni a 6
gemenci területtel kifejleszthető funkcionális kapcsolatok lehetőségeit, a fejlesztés tartalmát. A fejlesztési koncepcióba feltétlenül bekapcsolandó a Kalocsai-Sárköz déli végén fekvő Baja és szűkebb vonzáskörzete, noha ez már a Bácskai-síkvidék középtájhoz tartozik. A sok éves, következetesen véghezviendő természetvédelmi restaurációval kialakítható közel-természetes hullámtéri erdő és vízrendszere, továbbá az adottságok sokfélesége és a terület nagysága miatt az ökoturizmus fejlesztésének különösen jó lehetőségei vannak, éspedig a természeti értékek károsításának veszélye nélkül. Ehhez járul a Sárköz sokfélesége, amellyel együttesen igen ígéretes hazai és nemzetközi idegenforgalom bontakoztatható ki. Végül rövid utalás a fennálló és ugyancsak fejlesztendő nemzetközi kapcsolatokra. A gemenci, valamint a béda-karapancsai terület összesen 25000 ha-os területéhez horvát (és szerb) oldalon kapcsolódik az ugyancsak hullámtéri, jelentős kiterjedésű Kopaćki Rít, amelyhez a Dráva és a Mura mentén, mint apró gyöngyszemek fűződnek a közel-természetes állapotú hullámtéri vízterek. Korábban 3, ma már 5 ország tartja közös kincsének ezt a dunai-drávai ártéri világot, amelynek legjelentősebb része a Gemenc és Béda-Karapancsa. A fentiekben felvetett Gemenc-Sárköz-Baja fejlesztési koncepció végrehajtása a térség egyértelmű gazdasági-kulturális felemelkedését hozhatja magával, a Gemenc és Béda-Karapancsa természeti kincsünket pedig az európai rangú nemzeti parkok szintjére helyezheti. ---A fenti tájékoztatás és javaslat teljes mértékben annak a német-magyar szakembercsoportnak hatéves helyszíni vizsgálatokon nyugvó, értékelő munkáján alapszik, amelynek keretében jó néhány magyarországi szakemberrel is konzultációt folytattak. — Remélhetően mindezek az ügy továbbviteléhez szükséges politikai döntéshez megfelelő alapot nyújtanak. Vácrátót, 2013. július 19.
7
