ORSZÁGGYŐLÉSI KÖNYVTÁR - KÉPVISELİI KUTATÓSZOLGÁLAT
A FOGYASZTÓKKAL SZEMBENI TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLAT TILALMÁRÓL ELEMZÉS
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BÉKÉSI ATTILA
2008. ÁPRILIS
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
A Képviselıi Kutatószolgálat információs szolgáltatásai: elemzések, forrás- és sajtószemlék, kronológiák (2004 – 2008) TÉMACSOPORTOK ADATVÉDELEM AGRÁRPOLITIKA BIZTONSÁGPOLITIKA CIVIL TÁRSADALOM EGÉSZSÉGÜGY ENERGIAPOLITIKA ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS ESÉLYEGYENLİSÉG EURÓPAI UNIÓ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA HIRKÖZLÉS IFJÚSÁGPOLITIKA IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM INGATLANKEZELÉS KÁBITÓSZEREK ELLENI KÜZDELEM
KERESKEDELEM A franchise szabályozásai Európában (elemzés, 2008) Színesfém-begyőjtés és kereskedelem (elemzés, 2008) A fogyasztóvédelemrıl (elemzés, 2007) Lejárt szavatosságú élelmiszerek: szankciók Európában (elemzés, 2007) A Választókerületi Adattárról (ismertetés, keresési segédlet, 2007) A bormarketingrıl (elemzés, 2007) Parlamenti ajándékboltok (elemzés, 2007) A kiotói jegyzıkönyvvel kapcsolatos keretrendszer felállításáról (elemzés, 2007) A gazdasági reklámtevékenységrıl (sajtószemle, 2005) A kereskedelemrıl (elemzés, 2005) Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelme (elemzés, 2004 és sajtószemle, 2005) A versenytörvényrıl (elemzés, 2005) KÖRNYEZETVÉDELEM KÖZIGAZGATÁS KÖZLEKEDÉSPOLITIKA KUTATÁS-FEJLESZTÉS OKTATÁSPOLITIKA ÖNKORMÁNYZATI FELADATOK PÉNZÜGYI POLITIKA RENDÉSZET SPORT TÁRSADALOMBIZTOSITÁS VÁLASZTÁSOK, PARLAMENTEK
LEGFRISSEBB ANYAGAINK • • • •
Frusztrációk a parlamentek körül – társadalmi és média-megítélés Európában (elemzés) Az államelismerés parlamenti dimenziója – á propos Koszovó (elemzés) A franchise szabályozásai Európában (elemzés) Parlamenti képviselık egészségügyi okokból történı tartós távollétének szabályozásai (elemzés)
2
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Elıszó A Képviselıi Kutatószolgálat a törvényhozást nemzetközi kitekintést is nyújtó elemzésekkel, a kormányzati ellenırzési tevékenységet bizottsági meghallgatási háttéranyagokkal, a képviselıi munkát a választókerületekre vonatkozó statisztikai adatokkal, sajtószemlékkel és elemzésekkel támogatja. Ez a kutatószolgálati elemzés a T/5448 számú, A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslathoz készült. Bemutatja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni küzdelem európai uniós és magyarországi szabályozását, annak rövid történetét, valamint a fogyasztóvédelmi politikán belül elfoglalt helyét. Az elemzés tanulmányokra támaszkodva vázolja fel az általános uniós joggyakorlat mellett néhány tagország konkrét szabályozását is. Külön fejezetben mutatja be az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelvének legfontosabb rendelkezéseit. A fogyasztóvédelemrıl 2007-ben dr. Péter Kitti kutatószolgálati jelentés írt, amit jelen elemzésben is felhasználtunk. A Képviselıi Kutatószolgálat (
[email protected], 441-4592) és a háttéranyag szerkesztıje készséggel áll további információkkal a téma iránt érdeklıdık rendelkezésére (Békési Attila 441-4431, e-mail:
[email protected]).
3
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Tartalomjegyzék Fogyasztóvédelem az Európai Unióban........................................................................ 5 A fogyasztóvédelmi politika fejlıdése ................................................................................... 5 A Közösségi fogyasztóvédelmi program (2007-2013) .......................................................... 7 A belsı piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól – Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve - részletek................................................................................................................................. 9 Fogalom-meghatározások ...................................................................................................................9 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma .........................................................................10 Megtévesztı tevékenységek..............................................................................................................10 Megtévesztı mulasztások .................................................................................................................11 Agresszív kereskedelmi gyakorlatok ................................................................................................12 Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása.............................................13
Az Irányelv helye a közösségi jog eddigi rendszerében ..................................................... 13 Néhány uniós tagállam gyakorlata ...................................................................................... 14 Ausztria.............................................................................................................................................15 Egyesült Királyság ............................................................................................................................16 Finnország.........................................................................................................................................16 Franciaország ....................................................................................................................................16 Hollandia...........................................................................................................................................17 Németország .....................................................................................................................................17 Portugália ..........................................................................................................................................18 Svédország ........................................................................................................................................19 Az újonnan csatlakozott tagállamok gyakorlata: a cseh példa ..........................................................20
Hazai szabályozás ......................................................................................................... 22 A fogyasztóvédelmi jog fejlıdése a kilencvenes években................................................... 22 A tisztességtelen verseny tilalmának kialakulása a magyar versenyjogban.................... 23 Az 1923. évi V. törvénycikk .............................................................................................................23 Az 1984. évi IV. törvény...................................................................................................................24 Az 1990. évi LXXXVI. törvény........................................................................................................25 Az 1996. évi LVII. törvény ...............................................................................................................25
Hatóságok az irányelvi szabályok kikényszerítésére ......................................................... 27 Gazdasági Versenyhivatal.................................................................................................................27 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete........................................................................................28 Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság.................................................................................................28
4
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Fogyasztóvédelem az Európai Unióban Az Európai Unió polgárai fogyasztókként kulcsszerepet játszanak az Unió határok nélküli belsı piacán. Tény ugyanis, hogy a fogyasztók aktív részvétele nélkül nem lehet teljesen sikeres az egységes belsı piac mőködése. A fogyasztóvédelem egységes megnyilvánulására az Európai Közösségek belsı piacán azért van szükség, mert az egyes tagállamok eltérı szabályozása mellett nem érvényesül egyformán mindenütt az Unió által elvárt, a fogyasztói érdekek „magas szintő” védelme. Az Európai Unió polgárai részére biztosítani kell, hogy fogyasztói minıségükben eljárva az egységes európai piacon bármely tagállamban hozzájussanak a legbiztonságosabb árukhoz és szolgáltatásokhoz, valamint a legtisztességesebb tájékoztatáshoz.1 A fogyasztóvédelmi politika fejlıdése Az Európai Unió már régen felismerte a fogyasztóvédelem jelentıségét. A közösségi politika kialakulását megelızıen azonban óriási különbségek mutatkoztak az egyes országok fogyasztóvédelmi rendszereiben és az ezt megvalósító jogi eszközökben. Ezek a különbségek nagyban hozzájárultak a közösségi szintő politika kialakulásához, mely annak biztosítására jött létre, hogy a fogyasztók egyre fontosabb szerepet játszhassanak az egységes belsı piacon, miközben magas szintő védelmet élveznek. A Római Szerzıdés (RSZ) még nem említette a fogyasztóvédelmet. Az állam- és kormányfık 1972-es csúcstalálkozóján merült fel elıször egy közös politika kialakításának szükségessége. Nem sokkal ezután jelent meg az Európai Bizottság elsı − az 1975-1980 közötti idıszakra szóló − akcióprogramja, mely az alapvetı jogok öt kategóriáját fogalmazta meg. Ezek a következık: az egészségvédelemhez és biztonsághoz való jog; a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelméhez való jog; jog a kárigény érvényesítéséhez; az információhoz és oktatáshoz való jogosultság és a képviselethez vagy meghallgatáshoz való jog. A második és a harmadik akcióprogramot követıen 1986 hozott jelentıs változást. Bevezették a fogyasztó fogalmát és felhatalmazták a Bizottságot különbözı javaslatok kidolgozására a fogyasztók védelme és egy magas szintő védelem alapjainak megteremtése érdekében. A RSZ további módosításai révén került be és fejlıdött a fogyasztóvédelem, mint önálló közösségi politika, meghatározva alapvetı jogi kereteit. Emellett a Szerzıdés általános elvei is megállapítják, hogy a Közösség köteles hozzájárulni a fogyasztóvédelem megerısítéséhez. A fogyasztóvédelmi politika az évek során ún. horizontális politikává vált. A Bizottság akcióprogramjai 1990-tıl a korábbi öt helyett három éves intervallumokra születtek annak érdekében, hogy növelni tudják a jogalkotás hatékonyságát. Az egyes akcióprogramok nyomán számos olyan kötelezı jogszabályt alkottak, amelyek jogharmonizációra szólították fel a tagállamokat.
1
Dr. Péter Kitti: Kutatószolgálati jelentés a fogyasztóvédelemrıl (Képviselói Kutatószolgálat - 2007.)
5
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Megszülettek a termékek általános biztonságára, az élelmiszerek címkézésérıl, a fogyasztói hitelekrıl és a fogyasztói szerzıdések tisztességtelen szerzıdési feltételeirıl szóló irányelvek. Megfogalmazódott a fogyasztói igényérvényesítés és a pénzügyi szolgáltatások javításának igénye. Elıtérbe került a pénzügyi szolgáltatások és élelmiszerek területén felmerülı problémák kezelése és a kelet-európai országok segítése a fogyasztóvédelem területén. Az elızıek mellett az egészségvédelem és a biztonság magas szintjének biztosítása, valamint a fogyasztók gazdasági érdekeinek fokozott védelme is hangsúlyos szerepet kapott. A 2002-2006-os akcióprogram prioritásainak kialakítása során a bıvítésbıl és az egységes belsı piac megvalósulásából adódó kihívásokra kellett választ adni. Ennek érdekében a fogyasztók számára egyszerőbb és egységesebb szabályozás kialakításának szükségességét fogalmazta meg a Bizottság. Hangsúlyozásra került az is, hogy megfelelı intézkedéseket kell tenni az információ könnyebb elérhetısége, valamint egy hatékony jogérvényesítési mechanizmus érdekében. Mindezek figyelembevételével a fogyasztóvédelmi politika stratégiájának három terület került a középpontjába: egy magas szintő közösségi fogyasztóvédelmi politika kialakítása, a fogyasztóvédelmi elıírások hatékony végrehajtása és a fogyasztói szervezetek bevonása a közösségi politikákba. A közösségi fogyasztóvédelmi politika fejlıdésének következı állomásaként 2005. április 6-án az Európai Bizottság az alábbi két részbıl álló dokumentumot jelentette meg: • •
közleményt az "Egészség- és Fogyasztóvédelmi Stratégia" címmel, illetve javaslatot "Közösségi program az egészség- és a fogyasztóvédelemre vonatkozóan a 2007-2013 közötti idıszakra" címmel, egy határozat megalkotására.
A parlamenti Elnökök Értekezlete 2005. június 30-án azonban úgy határozott, hogy az egészségügy és a fogyasztóvédelem területén közösségi cselekvési program létrehozásáról szóló határozati javaslatot két különálló részre bontja, a következıképpen: •
•
európai parlamenti és tanácsi határozat "Az egészségügy területén közösségi cselekvési program (2007-2013)" címmel, amelynek elkészítésével a Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságát bízta meg, és európai parlamenti és tanácsi határozat "A fogyasztóügyi politika területén közösségi cselekvési program (2007-2013)" címmel, amelynek az elkészítésével a Parlament Belsı Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságát bízta meg.
6
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
A Közösségi fogyasztóvédelmi program (2007-2013) Kiegészíti, támogatja és nyomon követi a tagállami politikákat és hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint információhoz való joguk erısítéséhez, oktatásukhoz és ahhoz, hogy megszervezzék saját érdekeik védelmét. Az elızıekben meghatározott célok elérése érdekében a javaslat célkitőzései az alábbiakban foglalhatóak össze:2 •
•
a fogyasztóvédelem magasabb szintjének biztosítása, elsısorban jobb tudományos alap, jobb konzultáció és a fogyasztói érdekek jobb képviselete révén. a fogyasztóvédelmi szabályok eredményesebb alkalmazásának biztosítása, elsısorban a jogalkalmazói együttmőködés, a tájékoztatás, az oktatás és a jogérvényesítés révén.
A két célkitőzés összesen 11 cselekvést ölel fel, vagyis olyan tevékenységet, amelyekre vonatkozóan az Európai Bizottság pénzügyi támogatásban részesíti a tagállamokat. Ezek a következık:3 I. célkitőzés: A fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása, fıleg a pontosabb adatok, jobb konzultáció és a fogyasztói érdekek jobb képviselete révén. 1. cselekvés: Olyan adatok és információk győjtése, cseréje és elemzése, amelyek alapként szolgálhatnak a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásához, valamint a fogyasztói érdekeknek más közösségi szakpolitikákba történı integrálásához. 2. cselekvés: Olyan adatok és információk összegyőjtése, cseréje és elemzése, valamint értékelési eszközök kidolgozása, amelyek alapként szolgálnak a fogyasztási cikkek és szolgáltatások biztonságáról, ideértve a termékekbıl származó vegyi anyagoknak való fogyasztói kitettséget, egyes fogyasztási termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatba hozható kockázatokat és sérüléseket, és a figyelmeztetı bejelentések technikai elemzését. 3. cselekvés: Tudományos tanácsadás és kockázatértékelés támogatása, ideértve a fogyasztók biztonsága, a közegészségügy és a környezet területén tudományos bizottságok létrehozásáról szóló 2004/210/EK bizottsági határozattal létrehozott független tudományos bizottságok feladatait is. 4. cselekvés: Jogalkotási és más szabályozási kezdeményezések kidolgozása és a társszabályozási és az önszabályozási kezdeményezések elısegítése. 5. cselekvés: Pénzügyi hozzájárulás európai fogyasztói szervezetek mőködéséhez. 2
A Közösségi Cselekvési Program magyar nyelven a következı címen található: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/site/hu/oj/2006/l_404/l_40420061230hu00390045.pdf 3 Az EU fogyasztóvédelmi politikája, a Közösségi fogyasztóvédelmi program (2007-2013) - Szociális és Munkaügyi Minisztérium
7
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
6. cselekvés: Pénzügyi hozzájárulás a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó közösségi szintő szabványok kidolgozásában a fogyasztói érdekeket képviselı európai fogyasztói szervezetek mőködéséhez. 7. cselekvés: Kapacitásépítés a regionális, nemzeti és európai fogyasztói szervezetek számára, különösen a munkatársak képzésével, valamint a legjobb gyakorlat és szakértelem cseréje révén, fıleg az Európai Unióhoz 2004. május 1-jét követıen csatlakozott tagállamok fogyasztói szervezetei számára. II. célkitőzés: A fogyasztóvédelmi szabályok eredményesebb alkalmazásának biztosítása, különösen jogalkalmazási együttmőködés, tájékoztatás, oktatás és jogérvényesítés révén. 8. cselekvés: Cselekvések a közösségi fogyasztóvédelmi jogszabályok, különösen az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelıs nemzeti hatóságok közötti együttmőködésrıl szóló, 2004. október 24-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet eredményes alkalmazásának javítása érdekében. 9. cselekvés: Jogi és technikai szakértelem, ideértve tanulmányokat is, a tagállamok fogyasztóvédelmi jogszabályainak, különösen a belsı piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelıs nemzeti hatóságok közötti együttmőködésrıl szóló 2006/2004/EK rendeletnek és a nemzeti fogyasztóvédelmi politikáknak az átültetésekor, végrehajtásakor és alkalmazásakor a nyomon követés és értékelés terén. 10. cselekvés: Cselekvések az információkra, tanácsadásra és jogérvényesítésre vonatkozóan. 11. cselekvés: Cselekvések a fogyasztók oktatásával kapcsolatban.
8
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
A belsı piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól – Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve - részletek Fogalom-meghatározások "Ezen irányelv alkalmazásában: 4 a) "fogyasztó": az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézmőipari vagy szakmai tevékenységén kívül esı célok érdekében jár el; b) "kereskedı": az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézmőipari vagy szakmai tevékenységével összefüggı célok érdekében jár el, valamint aki a kereskedı nevében vagy javára jár el; c) "termék": az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is; d) "az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai" (a továbbiakban: "kereskedelmi gyakorlatok"): a kereskedı által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció – beleértve a reklámot és a marketinget is –, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történı eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával; e) "fogyasztók gazdasági magatartásának jelentıs torzítása": a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történı alkalmazása, hogy érzékelhetı módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg; f) "magatartási kódex": az a megállapodás vagy – nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által elıírt – szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedık magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezınek ismerik el; g) "a magatartási kódex felelıse": az a jogalany, ideértve a kereskedıt vagy kereskedık csoportját is, aki illetve amely felelıs a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezınek ismerik el; h) "szakmai gondosság": a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerően elvárható a kereskedıtıl a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszemőség általános alapelvének megfelelıen, a kereskedı tevékenységi körében; i) "felhívás vásárlásra": a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelıen feltüntetı kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetıvé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;
4
1. FEJEZET, 2. cikk
9
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
j) "nem megengedett befolyásolás": a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása nyomásgyakorlásra, akár fizikai erıszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentısen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét; k) "ügyleti döntés": a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljone, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen-e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse-e, a termékkel kapcsolatos szerzıdéses jogát gyakorolja-e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstıl való tartózkodás mellett döntsön-e; l) "szabályozott szakma": olyan szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja, amelyhez való jogosultság, illetve amelynek gyakorlása vagy gyakorlásának valamely formája közvetlenül vagy közvetve, törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések értelmében különleges szakmai képesítéshez kötött." A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma "(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.5 (2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben: a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, b) a termékkel kapcsolatban jelentısen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve – amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul – a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását. (3) Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínősíthetıen csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelmően azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentısen – és oly módon, hogy azt a kereskedınek ésszerően elıre kellene látnia –, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerő reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendı kijelentéseket alkalmaznak." Megtévesztı tevékenységek "(1) Megtévesztınek minısül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerően helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínősíthetıen arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:6 a) a termék létezése vagy természete;
5 6
2. FEJEZET, 5. cikk 2. FEJEZET, 6. cikk
10
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
b) a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetıség, az elınyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és idıpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenırzés eredménye és fıbb jellemzıi; c) a kereskedı kötelezettségvállalásainak mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai és az értékesítési folyamat természete, közvetlen vagy közvetett szponzorálásra, illetve a kereskedı vagy a termék jóváhagyására vonatkozó bármely kijelentés vagy jelzés; d) az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte; e) valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége; f) a kereskedı vagy képviselıjének személye, sajátosságai és jogai, úgymint személyazonossága és vagyona, képesítései, jogállása, engedélye, társulása vagy kapcsolata, illetve ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, valamint díjai és kitüntetései; g) a fogyasztó jogai, beleértve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti csere vagy visszatérítés jogát, vagy azon kockázatok, amelyekkel szembesülhet. (2) Megtévesztınek minısül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerő összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínősíthetıen olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következıket: a) a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztetı jelzésével történı összetévesztését eredményezi; b) a kereskedı által a magára nézve kötelezınek elismert magatartási kódexben szereplı kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben: i) a kötelezettségvállalás nemcsak szándék, hanem egyértelmő, ellenırizhetı elkötelezettség, és ii) a kereskedı a kereskedelmi gyakorlat során jelzi, hogy rá nézve a kódex kötelezı." Megtévesztı mulasztások "(1) Megtévesztınek minısül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzıjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentıs információkat hagy ki, és ezáltal – a körülményektıl függıen – ténylegesen vagy valószínősíthetıen ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.7
7
2. FEJEZET, 7. cikk
11
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
(2) Megtévesztı mulasztásnak minısül az is, ha a kereskedı az (1) bekezdésben említett jelentıs információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthetı, vagy idıszerőtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekbıl nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínősíthetıen ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna. (3) Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy idıbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedı annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében. (4) Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minısül jelentısnek, amennyiben az a körülményekbıl nem tőnik ki: a) a termék lényeges tulajdonságai, a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelı mértékben; b) a kereskedı postai címe és azonosítási adatai, úgymint kereskedıi neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedınek postai címe és azonosítási adatai, akinek a nevében eljár; c) az adóval növelt ár, vagy – amennyiben a termék jellegébıl adódóan az árat nem lehet elıre ésszerően kiszámítani – az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerően elıre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel; d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektıl; e) a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot biztosító termékek és ügyletek esetén ezen jog megléte. (5) Jelentısnek minısülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körő felsorolását a II. melléklet tartalmazza." Agresszív kereskedelmi gyakorlatok "Agresszívnek minısül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében – figyelembe véve valamennyi jellemzıjét és körülményét – zaklatás, kényszerítés – ideértve a fizikai erıszak alkalmazását is –, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínősíthetıen jelentısen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínősíthetıen az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna."8
8
2. FEJEZET, 8. cikk
12
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása "Annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz-e zaklatást, kényszerítést –beleértve a fizikai erıszakot is –, illetve nem megengedett befolyásolást, a következıket kell figyelembe venni:9 a) idızítése, helye, jellege és alkalmazásának idıtartama; b) fenyegetı vagy gyalázkodó szóhasználat vagy magatartás; c) bármely, a kereskedı által ismert konkrét szerencsétlenség vagy a fogyasztó ítélıképességét súlyosan korlátozó körülmény kihasználása, amelyet a kereskedı a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolása céljából tesz; d) bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerzıdéses akadály, amelyet a kereskedı támaszt, amikor a fogyasztó a szerzıdéses jogaival kíván élni, beleértve a szerzıdés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedıhöz való áttérésnek a jogát; e) bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetés."
Az Irányelv helye a közösségi jog eddigi rendszerében Ami a közösségi szinten eddigi legnagyobb szabályalkotást, a megtévesztı és összehasonlító reklámról szóló irányelvet illeti, az Irányelv a fogyasztók és a kereskedık számára eddig egységes keret szétbomlását eredményezi. A 84/450/EGK irányelv 1. cikkét ugyanis az Irányelv olyképpen módosítja, hogy a 84/450/EGK irányelv célja, hogy (csak) a kereskedıket védje meg a megtévesztı reklámmal és annak tisztességtelen következményéivel szemben, valamint hogy megállapítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett az összehasonlító reklám megengedett. A megtévesztı kereskedı és a fogyasztó közötti viszonylatra most már az Irányelv szabályai vonatkoznak, míg minden más tranzakció az eddigi 84/450/EGK irányelv „törzsanyaga" alá esik.10 Az Irányelv egyedüli célja a fogyasztók gazdasági érdekeinek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól való megvédése. Az Irányelv hatályát azonban korlátozza, hogy 3. cikkének (4) bekezdése szerint az Irányelv és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különös vonatkozásait szabályozó egyéb közösségi szabályok közötti összeütközés esetén az utóbbiak az irányadóak, és e különös vonatkozások esetében azokat kell alkalmazni. Ilyenféle szabályok tekintélyes számban fordulnak elı, ezek például a televízió- vagy internetterületen, a távértékesítéssel, bizonyos termékekkel kapcsolatban folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkoznak.
9
2. FEJEZET, 9. cikk Dr. Vígh József Ferenc: A fogyasztó védelme érdekében tett újabb lépés az EU jogalkotásában: irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról In: Külgazdaság, 2007 / 9-10. szám, 105. oldal 10
13
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Néhány uniós tagállam gyakorlata 2007-ben, a tagállamokban a versenyjoggal és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatosan igen eltérı jogszabályok voltak hatályban. Ez a különbség arra vezethetı vissza, hogy a versenymagatartásokat a tagállamok közjog, magánjog és a büntetıjog elıírásai is szabályozzák.11 Egyes tagállamokban a tisztességtelen versenyre vonatkozó szabályokat egy törvényben foglalták össze, amely mind a fogyasztókat, mind a versenytársakat védi a tisztességtelen verseny ellen (pl. a svéd piaci törvény, a belga törvény, amely a versenymagatartást és a fogyasztók tájékoztatását szabályozza, valamint a német, görög és osztrák tisztességtelen piaci magatartást szabályozó törvények). Néhány jogszabályi elıírás a versenytársak és a fogyasztók közötti ("B2C"12) kapcsolatot, míg más elıírások a vállalatok közötti ("B2B"13) üzleti magatartást szabályozzák. A fogyasztók védelme érdekében további elírásokat találhatunk meg a szerzıdési- és a büntetıjog, továbbá a fogyasztóvédelem speciális ágazati elıírásai körében. A legtöbb tagállami törvény generálklauzulája mind a fogyasztók, mind a versenytársak védelmét szolgálja, és megtilt minden tisztességes verseny elleni vétséget. A belga törvény kivételt jelent a tagállami törvények között, mivel a két majdnem azonos generálkazula közül az egyik a fogyasztók érdekeit védi, a másik a versenytársak érdekeit. A generálklauzulát további speciális szabályok egészítik ki, pl. a megtévesztı reklámmal és különös forgalomba hozatali módozatok szabályozásával, pl. házalókereskedelemmel. Olaszországban és Hollandiában található eltérés a fentiekben részletezett szabályozási technikáktól, mivel a tisztességtelen piaci magatartás szabályait a mindenkori Polgári Törvénykönyv, Olaszországban a Codice Civile, Hollandiában a Burgeríijk Wetboek tartalmazza. Az olasz generálklauzula a tisztességes magatartást írja elı (Codice Civile 2598. Cikk), míg a tisztességes verseny alapelvei Hollandiában a büntetıjogból (Burgeríijk Wetboek 6:162 Cikk) vezethetık le. Fontos kiemelni, hogy Írországban és az Egyesült Királyságban egészen eltérı rendszer alakult ki, mivel sem a piaci magatartásra, sem a tisztességtelen versenyre nem létezik olyan összehasonlítható törvényi szabályozás, mint a többi tagállamban. A common law hagyományoknak megfelelıen számos bírósági ítélet alkotja a jogi keretet, amelyet néhány törvényi elıírás egészít ki. A common law forrásokon belül megtalálható mind a szerzıdések joga, mind a büntetıjog. Összefoglalva megállapítható, hogy generálklauzula-szerő szabályozási mód nem létezik az Egyesült Királyság jogrendszerében, és az ágazat specifikus szabályok sem mutatnak fel egy átfogó, követhetı szabályozási koncepciót.
11
Dr. Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás és a fogyasztóvédelem kapcsolata a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv tükrében – In: Tisztességtelen verseny fogyasztóvédelem, Szerk.: Dr. Vörös Imre, 2007., MTA Jogtudományi Intézet. 23-35. oldal 12 B2C = Business To Consumer (az üzleti szektor és magánszemélyek közti ügylet) 13 B2B = Business To Business (az üzleti szektor képviselıi közti ügylet)
14
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Ausztria A versenyjogot a Bundesgesetz gegen den unlauteren Wettbewerb (UWG) szabályozza, amely egy generálklauzulát (l.§), speciális csoportokra vonatkozó elıírásokat (2.§), továbbá részletes szabályalkotásra vonatkozó felhatalmazást tartalmaz (31.§, 32.§). Az osztrák UWG összességében védi a verseny tisztaságát. Alapvetıen nem szolgálja a fogyasztók védelmét, azonban a törvény modern interpretációja abból indul ki, hogy a törvény hatálya kiterjed mind a vállalatok és fogyasztók viszonyára, mind a versenytársak egymás közötti viszonyára. A fogyasztók vonatkozásában ez mindenesetre indirekt következik, amennyiben a fogyasztókkal szembeni magatartás kihat a versenyre is.14 A törvény felhatalmazza az Osztrák Fogyasztóvédelmi Szövetséget, hogy megtévesztı reklám esetén bírósághoz forduljon. A törvény 28.§ részletes iránymutatást tartalmaz arra nézve, hogy mi minısül megtévesztınek. A tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény mind specifikus, mind pedig általános iránymutatást tartalmaz a megtévesztı magatartásokkal kapcsolatosan. A megtévesztı állításokról szóló általános szabály (2.§) szerint a saját kereskedelmi helyzetre vonatkozó megtévesztı állítások nem megengedettek. Az osztrák jogászok azon a véleményen vannak, hogy az Irányelv nem támaszt átültetési feladatot a megtévesztı elhallgatás, az agresszív üzleti gyakorlatok és a feketelista tekintetében sem, mivel a tisztességtelen verseny elleni törvény generálklauzulája megfelelı védelmet biztosít.15 Belgium Belgiumban a fogyasztók védelmét alapvetıen a kereskedelmi gyakorlatokról és a fogyasztó tájékoztatásáról és védelmérıl szóló törvény biztosítja. A törvény kettıs célja a verseny és a kereskedelmi kapcsolatok tisztességének, valamint a fogyasztók védelmének és megfelelı tájékoztatásának biztosítása. Önálló fejezetben foglalkozik a reklámtevékenységgel. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok cím alatt két rendelkezést tartalmaz. Megtilt minden, a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes aktust, mellyel egy vállalkozás sérti vagy sértheti a versenytársak szakmai érdekeit. Megtiltja továbbá azokat a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes magatartásokat, melyekkel a fogyasztók érdekeit sértik vagy sérthetik. Jogszabályi iránymutatás hiányában a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalmának értelmezése teljes mértékben a bíróságok feladata. Az Irányelv rendelkezéseit a kereskedelmi gyakorlatokról és a fogyasztó tájékoztatásáról és védelmérıl szóló törvény módosításával ültetik át. Az irányelvi tilalmak közül vannak olyanok, melyeket már most is tartalmaz a törvény, ezek azonban általános jellegőek és kevésbé részletezettek. Érdekes módon a feketelistás tényállásokat kettéválasztják az átültetés során, vagyis a megtévesztı és az agresszív magatartásokat különbözı címek alá sorolják be.16
14
Dr. Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás és a fogyasztóvédelem kapcsolata – In: Tisztességtelen verseny 15 Telegdi Réka: Az európai fogyasztóvédelmi jog új irányvonala – Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról (Gazdasági Versenyhivatal, 2007.) 16 U.o.
15
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban nincs olyan általános törvény, amely a tisztességtelen verseny kérdését szabályozná. A jelenlegi rendszer a common law szabályain és további normákon alapul. További jellegzetessége az angol rendszernek, hogy a versenyhatóság által is támogatott önszabályozási normák széles körben elterjedtek. A common law általános szabályait ágazat specifikus szabályok egészítik ki, amelyeket azonban nem szı át egy átfogó egységes versenyjogi koncepció. A kontinentális jogalkotás versenyjogi normáinak leginkább a Fair Trading Act (1973) felel meg, amelynek értelmében a versenyhatóság vezetıje fogyasztókkal kapcsolatos versenyjogi kérdésekben utasításokat adhat ki. Ez összességében azt jelenti, hogy a törvény általános kötelezettségként nem ír elı tisztességes versenymagatartást, hanem a végrehajtó hatalmi ág képviselıjét hatalmazta fel, hogy egyedi utasításokat hozzon, azonban ez alapján eddig kevés utasítást adtak ki. Habár nincs olyan általános szabály, amely a tisztességtelen versenyt alapvetıen megtiltaná, mégis létezik bizonyos fajta kontrollja a piaci magatartásnak. Tisztességtelen magatartás lehet egy szerzıdésszegés is, amelyet egyedi esetben mint büntetıjogi alapon keletkezı igényt lehet érvényesíteni egy vállalkozás ellen.17 Finnország Finnországban két törvény szabályozza a tisztességtelen piaci magatartást. Az egyik törvény a fogyasztók védelmét szolgálja a tisztességtelen piaci magatartástól, a másik – a piac védelmében – a kereskedık védelmét szolgálja a tisztességtelen versenytársaktól. Mindkét törvény tartalmaz egy generálklauzulát, amely a tisztességtelen piaci magatartás tilalmát írja elı. Szintén közös mindkét törvényben, hogy olyan ágazatspecifikus szabályok egészítik ki, amelyek bizonyos termékek reklámozását és forgalmazását rendezik.18 Franciaország Franciaországban fontos szerepet játszik a büntetıjog a tisztességtelen piaci magatartás szabályozási területén. A francia bíróságok ezekbıl a szabályokból fejlesztették ki a tisztességtelen piaci magatartás ("Concurrence déloyale") összkoncepcióját, amely a Code Civile büntetıjogán alapul, és közvetlenül csak a fogyasztók védelmét szolgálja. A versenytársak csak közvetetten profitálnak ebbıl az igazságszolgáltatásból. A francia jogrendszerben a másik pillér a Code de la Consommation (1993), amely a tisztességes magatartásra vonatkozó szabályok egész sorát tartalmazza és a fogyasztók védelmét szolgálja. A Code la Consommation mellett a Code Civilnek a szerzıdéskötésre vonatkozó általános szabályai játszanak fontos szerepet a tisztességtelen piaci magatartás jogában.19 A francia fogyasztóvédelmi törvénykönyv a fogyasztókat érintı tárgyköröket átfogó módon szabályozza.20
17
Dr. Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás – In: Tisztességtelen verseny U.o. 19 U.o. 20 Telegdi Réka: Az európai fogyasztóvédelmi jog új irányvonala... 18
16
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Tilos a termék eladását vagy a szolgáltatás nyújtását törvényes indok nélkül a fogyasztótól megtagadni vagy feltételhez kötni; valamint a fogyasztó elızetes megrendelése nélkül, fizetési kötelezettséggel járó terméket kiszállítani vagy szolgáltatást nyújtani. A harmadik tilalom a piramisjáték-szerő értékesítési módszerekre, a negyedik a gyenge vagy tudatlan személy kihasználására vonatkozik. Az Irányelv átültetését a francia kormány a fogyasztóvédelmi törvénykönyv átfogó módosítása keretében tervezi. Kifejezett megfogalmazást nyer majd a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általános tilalma, valamint a megtévesztı és agresszív kereskedelmi gyakorlatok tilalma. A feketelistát a törvénykönyvhöz kapcsolódó végrehajtási rendeletben veszik majd át. A módosítás során bevezetik a tilalmazott kereskedelmi gyakorlatok megszüntetéséreirányuló eljárást, amelyben a jogsértı a polgári bíróság által kiszabott bírsággal sújtható. Hollandia Hollandiában nem hoztak még általános törvényi szabályozást a tisztességtelen versenymagatartásra, azonban számos törvényi és önszabályozó kodifikáció, szabály létezik. A versenyjog alapelveit azonban napjainkig a büntetıjog központi elıírásaiból vezetik le. Ebben az értelemben a versenyjog a holland polgári jogban integrálódott: mind a tisztességtelen verseny, mind a versenytársak joga alapvetıen íratlan szabályokon alapul, amelyeket az általános büntetıjogi vétségek generálklauzulájából vezettek ide.21 Németország Az 1909 óta hatályos német versenytörvényt 2004. július 8. napján váltotta fel az új német versenytörvény (a továbbiakban: UWG), amelyet a megalkotói a modernizáció jegyében készítettek el. Az UWG megalkotása során négy célt követtek a törvényalkotók, a "liberalizációt", az "europaizálást", a "transzparenciát" és a "fogyasztóvédelmet". A liberalizáció alatt a német jogászok a majdnem százéves német versenytörvény szükséges modernizációját, elavult fogalmak megszüntetését értették. Az UWG célja a versenytársak, a fogyasztók és a további piaci résztvevık védelme a tisztességtelen versenytıl. Védi továbbá a közösség érdekét a tisztességtelen versenytıl. A fogyasztók ilyen szintő védelme most jelent meg elsıként a német jogban. Újszerő az UWG 4.§-ban, hogy a törvényalkotó – nem lezárt katalógusként – felsorol tizenegy esetet, amelyek a verseny megsértését jelentik. Újszerőnek a definíciók törvényi szintre emelése tekinthetı, tekintettel arra, hogy a tizenegy tiltott versenymagatartást a német bíróságok a gyakorlatban, többek között a közösségi irányelvek alkalmazása során alakították ki. A tizenegy definíció a jogalkalmazás átláthatóbbá tételét szolgálja és a tisztességtelen piaci magatartás pontosabb megindokolását szolgálja.22 Példaként említve néhányat: azok a cselekmények, amelyek alkalmasak a fogyasztó vagy más piaci szereplı döntési szabadságát meghatározott módon korlátozni; vagy amelyek egyes fogyasztói csoportok tapasztalatlanságát, valamint a hiszékenységet, félelmet, vagy kényszerhelyzetet használják ki; ha az ármegjelölések vagy a nyereményjátékok részvételi feltételei nincsenek egyértelmően megfogalmazva; továbbá a versenytárs szándékos akadályozása.23 21
Dr. Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás... U.o. 23 Telegdi Réka: Az európai fogyasztóvédelmi jog új irányvonala 22
17
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
A német versenyjogban két csoportot különböztetnek meg, amelyek versenyjogi jogsérelem esetén igényérvényesítésre jogosultak. Egyrészt a versenytársak jogosultak abbahagyás iránti, valamint kártérítés iránti igényt elıterjeszteni. Az versenytársi igényérvényesítésnek, tehát az aktív legitimációnak egyedüli feltétele, hogy az igényt érvényesítı versenytársnak konkrét versenyjogi viszonyban kell állnia a jogsértıvel. Fontos kiemelni, hogy a versenytársak elsısorban fogyasztókat érintı jogsérelmek esetén is érvényesíthetnek igényeket. A megtévesztı és zaklató jelegő reklám tilalma elsısorban a fogyasztókat védi. Egyidejőleg azonban minden versenytársat is sérthet egy megtévesztı reklám, amennyiben egy vállalkozás megtévesztés segítségével a fogyasztók magatartását befolyásolhatja.24 A versenyjogi igényérvényesítık másik csoportját az egyesületek és a kamarák alkotják. Fontos szereplıi az igényérvényesítık körének az úgynevezett versenytársi szövetségek, amelyekben vállalkozások egyesülnek, hogy a versenyjogi jogsérelmet elkövetı versenytársak ellen fellépjenek. Emellett aktívak a fogyasztóvédelmi egyesületek, szövetségek, amelyek fogyasztói jogsérelem esetén lépnek fel. A versenytársi szövetségek és fogyasztóvédelmi egyesületek azonban kártérítési igénnyel soha nem léphetnek fel, csak a jogsértı magatartás abbahagyását kérhetik, így nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a versenyjogi jogsérelmek megszőnjenek. Két ok hozható fel a jelenlegi rendszer kialakulására. A versenyjogi jogsérelmek nagy része szórványos, és a fogyasztókat kis mértékben érint. Egy fogyasztót érintı megtévesztı reklám, vagy egy zaklató jellegő otthoni telefonhívás esetén a fogyasztó kevésbé érdekelt abban, hogy igényét bírósági úton érvényesítse. Másrészt a jogalkotók azt gondolták, hogy a fogyasztók sok pert indítanának, amennyiben igényérvényesítésre lenne lehetıségük. A joggyakorlat alakította ki a peren kívüli megegyezés rendszerét, amelyben a jogosult felszólítja a jogsértıt, hogy egy alávetési nyilatkozatban kötelezze magát, hogy a magatartást abbahagyja és ennek megszegése esetén kötbért fizet. Amennyiben mégis megtörténne a jogsértı magatartás folytatása, a jogsértı a kikötött kötbért köteles megfizetni. Egy ilyen alávetési nyilatkozat aláírása esetén további peres eljárásnak nincs helye. Amennyiben peres úton érvényesítik az igényeiket a jogosultak, az esetben nagyon gyakori, hogy ideiglenes intézkedés kibocsátásával lezárul az ügy. Ideiglenes intézkedést a német bíróságok gyakran szóbeli meghallgatás nélkül is kibocsátanak. A jogosult sok esetben, még a kérelem elıterjesztésének (!) napján, nem nagy költség ráfordítással megkapja az ideiglenes intézkedést, és sok esetben ezzel le is zárul az eljárás, és a további fı bírósági eljárás lefolytatására már nincs szükség. Portugália A portugál jogrendszerben a fogyasztóvédelmi és versenyszabályok csak igen töredékesen találhatók meg. Nincs a versenyjogot szabályozó általános törvény, azonban számos speciális norma vonatkozik a versenyre, a versenytársakra és a fogyasztóvédelemre, továbbá a szabadalomra és szerzıi jogra. Az ipari vállalkozások szellemi tulajdonára vonatkozó törvény (Codigo da Propriedade Insutrial) a tisztességtelen verseny vonatkozásában tartalmaz egy generálklauzulát, amelyet a lehetséges versenyellenes magatartást megvalósító tényállások listája egészít ki.
24
Dr. Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás és a fogyasztóvédelem kapcsolata...
18
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Tisztességtelen reklámra vonatkozó szabályokat a portugál alkotmány is tartalmaz, valamint a 330/90. számú rendelet is. Az alkotmány a fogyasztók alapvetı információs jogát írja elı, valamit megtiltja a megtévesztı, indirekt és burkolt reklámot. A fogyasztóvédelmi törvény (Leida Defeso do Consumidor) a tájékoztatási kötelezettséget és a termékreklámozást szabályozza. Svédország Az 1995. április 27.-én elfogadott svéd piaci törvény (Marknadsföringslagen) egyike a legmodernebb ilyen típusú törvényeknek. A központi, széles körő generálklauzula (4.§) mellett tartalmaz egy "kis" generálklauzulát (6.§) is a megtévesztı reklámról, valamint további speciális elıírásokról is. A generálklauzulát tartalmilag és tényállásilag részletesen szabályozó speciális szabályok megsértése kártérítés megállapításához vezethet, azonban ez nem érvényes magának a generálklauzulának a megsértése esetén. Ebbıl szempontból a svéd jog különbözik valamennyi generálklauzulát tartalmazó jogrendszertıl.25 Továbbiakban a svéd törvény mind a fogyasztók, mind pedig a versenytársak védelmét is szolgálja. A svéd törvény mégis különbözik abban, hogy a fogyasztók védelmét expressis verbis kiemeli és a középpontba állítja. Ezen túlmenıen a tisztességtelen verseny elleni küzdelmet egy nagyobb koncepcióba helyezi, hogy a fogyasztók, az ipar és a kereskedelem érdekeit a termékek reklámozása területén támogassák. A kormány által elrendelt hatásvizsgálat szerint az Irányelv teljes átültetése új piaci törvény megalkotását teszi szükségessé. Hasonlóan a hatályos törvényhez, az új piaci törvény is rendelkezéseket tartalmaz majd mind a fogyasztókra, mind a vállalkozásokra vonatkozóan. A védelem a gazdasági érdekeken túl kiterjed az egészségre és a biztonságra is. Az új jogszabály az Irányelv mellett a reklámirányelvet is implementálni fogja. A jelenlegivel ellentétben, az új törvény a szerzıdés megkötése utáni kereskedelmi gyakorlatokat is szabályozni fogja. Az irányelvbeli generálklauzulát változtatás nélkül átveszik majd, a megtévesztı mulasztás tilalmát azonban információadási kötelezettségként fogják szabályozni.26
25 26
Dr. Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartás és a fogyasztóvédelem kapcsolata... Telegdi Réka: Az európai fogyasztóvédelmi jog új irányvonala
19
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Az újonnan csatlakozott tagállamok gyakorlata: a cseh példa Az újonnan csatlakozó tagállamokkal kapcsolatban 2007-ben megállapítható volt, hogy az egyes országok jogrendszere nagymértékben eltér a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kezelésében. Az EU irányelveknek a fogyasztóvédelembe vagy helyi piaci jogszabályokba való átültetése eltérı módon valósult meg, ezek legtöbbje csak minimális harmonizációt biztosít. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tekintetében a tagállamok joga mind általános, mind pedig specifikus szabályokat is megfogalmaz. A legtöbb tagállam jogrendjében megtalálható a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó generálklauzula, melyeket kiegészítenek és pontosítanak részletes szabályok. Ezek a szabályok jórészt követik fogyasztóvédelemrıl és a belsı piacról szóló EU irányelveket. A generálklauzula értelemszerően csak akkor érvényes, ha nincs a konkrét esetre vonatkozó külön rendelkezés (lex specialis derogat legi generali). Az új tagállamok létezı generálklauzulái olyan elvekre hivatkoznak, mint a jó kereskedelmi gyakorlat, különösen a honos mores versenytárs, tisztesség és jó erkölcs, üzleti integritás, a jóhiszemőség elve vagy a jó üzleti gyakorlat. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó nemzeti szabályok a különbözı országokban, terjedelmükben is eltérnek. Céljuk lehet az egyes piaci szereplık, mint a fogyasztók (vagy vásárlók) vagy kereskedık védelme, illetve a piac mőködésének védelme. Elfogadott álláspont, hogy a piac megfelelı mőködése végsı soron mind az eladóknak, mind pedig a vevıknek is érdeke. Az Irányelv által szabályozott magatartások közül megemlíthetı, hogy a legtöbb tagállamban nincsenek specifikus szabályok az agresszív gyakorlatra, de a szükséges szankciókat számos helyen biztosítja a kereskedelmi vagy polgári jog. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat szankcionálása és a vonatkozó szabályok betartatása többféle úton lehetséges. Számos tagállamban állami hatóságoké a feladat, míg másutt a magánjogon van a hangsúly. Más tagállamokban büntetıjogi szankciók is fenyegetik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elkövetıit. Egyes tagállamokban állami hatóság vagy hatóságok feladata, hogy az érintettetek (fogyasztók vagy cégek) panaszait kivizsgálja. A panaszokat önszabályozó módon is lehet kezelni, amikor a fogyasztó egy harmadik, semleges félen keresztül kérhet kártérítést. A panaszt benyújthatják fogyasztók, versenytársak, szakmai vagy fogyasztói szervezetek, a követelés pedig kártérítés vagy ideiglenes intézkedés lehet. Az új tagállamok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó jogszabályai lényegesen eltérnek. A B2C jogszabályokat több megközelítésben fogadták el a tagállamok. A legtöbb ország egy vagy két törvénybe vonta össze a fogyasztók és versenytársak tisztességtelen piaci magatartás elleni védelmét. Ilyen a cseh kereskedelmi törvény és a fogyasztóvédelmi törvény, az észt fogyasztóvédelmi törvény, a magyar versenytörvény és a fogyasztóvédelmi törvény, a litván fogyasztóvédelmi törvény, a máltai fogyasztói törvény, a lengyel tisztességtelen verseny elleni törvény, a szlovák kereskedelmi törvény és fogyasztóvédelmi törvény, valamint a szlovén fogyasztóvédelmi törvény és kereskedelmi törvény.
20
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Csehországban a gazdasági verseny védelme és a tisztességtelen verseny elleni törvények 2007-ben élesen különváltak. A kereskedelmi törvény specifikusan egy külön törvény, a verseny védelmérıl szóló törvény hatálya alá helyezi a verseny védelmét, ami viszont teljesen nélkülözi a tisztességtelen verseny elleni védelmet. A kereskedelmi törvény szerint a polgári törvénykönyv biztosít védelmet a tisztességtelen verseny ellen. A tisztességtelen verseny elleni védelem nem kevésbé fontos része fogyasztóvédelmi törvényben szerepel, amely részletesen szabályozza a tisztességtelen verseny egyes típusait és tartalmazza az ellenük foganatosítható eljárásokat is. A reklámtörvény szintén védelmet biztosít a tisztességtelen verseny egyes megnyilvánulásai ellen. A kereskedelmi törvény 4143.§ általános rendelkezéseket tartalmaz, mint pl. a versenytárs meghatározása, a versennyel való visszaélés tilalma, amely egyrészt a tisztességtelen verseny (44.§ - 52.§), másrészt a verseny korlátozásának tilalmát jelenti. Ez utóbbit a gazdasági verseny védelmérıl szóló törvény szabályozza. A tisztességtelen verseny miatti kártérítési igényeket nem a polgári törvénykönyv, hanem a kereskedelmi törvény alapján kell benyújtani, ha ugyanis a panaszos a fogyasztó, és a kérdéses eljárás a kereskedelmi törvény 44.§ és az 52.§ hatálya alá esik, akkor a kereskedelmi törvény 54.§-a szerint megfordul a bizonyítási teher.
21
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Hazai szabályozás A fogyasztóvédelmi jog fejlıdése a kilencvenes években Bár a fejlett piacgazdaságokban a fogyasztóvédelem – mint társadalmi igény – már 1960-1970 között megjelent, Magyarországon ugyanez csak másfél évtizedes késéssel fogalmazódott meg.27 Az 1989-1990-ben bekövetkezı rendszerváltással a fogyasztóvédelem iránti igény intenzívebben jelentkezett. Ennek okai között megemlíthetjük, hogy a javak, és a nyugati piacokon érvényesülı kereskedelmi módszerek, hirdetési szokások is begyőrőztek az országba, és - sok pozitív hatás mellett - felerısítették a fogyasztó kiszolgáltatottságát. A társadalom szerkezetében fokozatosan változások következtek be, hasonló rétegzıdés jött létre, mint a közepes fejlettségő ipari társadalmakban. A jövedelemkülönbségekben a piaci viszonyok fejlıdésével egyre erıteljesebb differenciálódás tapasztalható. Ebben a gazdasági-társadalmi szituációban a gazdaságirányítással szemben jogos követelményként fogalmazódott meg az úgynevezett szociális piacgazdaság iránti igény, vagyis egy olyan gazdaságpolitika, amely képes a piaci rendszer mőködtetését összehangolni a fogyasztók érdekeinek, biztonságának védelmével. Ennek elsı szervezeti jeleként 1991-ben létrehozták a fogyasztói érdekvédelem állami feladatainak ellátására a Fogyasztóvédelmi Fıfelügyelıséget, majd érzékelhetıen megélénkült a fogyasztóvédelmi jogalkotás. Sorra születtek meg a fogyasztóvédelem szempontjából jelentıs jogszabályok, amelyek közül - a teljesség igénye nélkül - a legfontosabbak a következık: 1991-ben a tartós fogyasztási cikkek kötelezı jótállásáról szóló kormányrendelet, 1993-ban a termékfelelısségrıl szóló törvény (1993. évi X. törvény), 1994-ben a házaló kereskedésrıl szóló miniszteri rendelet, 1995-ben az élelmiszerekrıl szóló törvény, 1996-ban a versenytörvény (a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény), 1997-ben a gazdasági reklámról szóló törvény (1997. évi LVIII. törvény). A törvény szintő jogalkotási folyamat betetızéseképpen 1998-ban hatályba lépett a fogyasztóvédelmi törvény, valamint a Polgári Törvénykönyv fogyasztói szempontból jelentıs módosításokon esett át, mely elsısorban az általános szerzıdési feltételeket és a szavatossági normákat érintette. Ezt követıen − részben jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget téve − több kormány- és miniszteri rendelet megalkotására került sor. Ennek részeként szabályozták a távollévık között kötött szerzıdéseket (distance selling), az ingatlanok idıben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerzıdéseket (time share), a fogyasztói forgalomba kerülı áruk és szolgáltatások árának feltüntetését. Emellett törvényt fogadtak el az elektronikus aláírásról, illetve az elektronikus kereskedelemrıl, mely szintén tovább erısítette a fogyasztóvédelmi politika hazai fejlıdési folyamatát.
27
Dr. Péter Kitti: Kutatószolgálati jelentés a fogyasztóvédelemrıl (Képviselói Kutatószolgálat - 2007.)
22
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
A tisztességtelen verseny tilalmának kialakulása a magyar versenyjogban Az 1923. évi V. törvénycikk A magyar versenyjog elsı fecskéje a tisztességtelen versenyrıl szóló 1923: V.tc. volt, amely kora felfogásnak megfelelıen ezt a jog anyagot a versenytársak egymás közötti viszonyainak speciális, belsı „szakmai" jogaként fogta fel. Ebben a szemléletben az üzleti tisztesség a versenytársak egymás közötti viszonyaiban alapvetı követelmény volt, amelyet elıbb-utóbb törvényben is rögzíteni kellett.28 Az 1923: V.tc. ezért alkalmazása feltételéül azt szabta, hogy a felek versenytársak legyenek, azaz közöttük versenyviszony álljon fenn: amennyiben ez nem volt bizonyítható, a törvényt nem lehetett alkalmazni, vagyis a perlést el lehetett hárítani azzal, hogy „nem vagyunk versenytársak". Ennek megfelelıen pl. az 1923: V.tc. reklámszédelgést tiltó rendelkezése alapján a „megkárosított vevı" nem követelhetett kártérítést, hiszen a törvény csak a versenytársat védte. A szédelgı feldícsérés, a reklámszédelgés ugyanis tisztességtelen eszközökkel csábította el a versenytárs potenciális ügyfeleit, vevıit azáltal, hogy a szédelgı feldícsérésben megnyilvánuló üzleti gyakorlat, magatartás a potenciális vevı megtévesztésével, tisztességtelen befolyásolásával azt olyan döntésre késztette, mely a megtévesztı, vagy egyébként az üzleti tisztességet sértı reklámon alapult, abból volt levezethetı, abból következett. A joganyag védelmének ezt az egyoldalúságát a fejlıdés azonban a 20. század közepén már túlhaladta: a fogyasztóvédelem mint gazdaságpolitikai premissza kibontakozása, a modern tömegtermelés és tömegforgalmazás változatos módszereinek, eszköztárának kialakulása nyilvánvalóvá tette, hogy a versenytárs nem a piac egyetlen versenyjogilag releváns szereplıje. A vevı, a fogyasztó ugyanúgy vele egyenrangúan fontos szereplı, sıt: a tisztességtelen verseny elleni jogszabályok éppen a vevıért folytatott versenyt szabályozzák. Világossá vált, hogy a versenytársi minıség megkövetelése csak a jellegzetes, nevesített tényállások csak egy részében releváns: csak az utánzás és az üzlet titoksértés esetében követelhetı meg a perlés (a jogsérelem elvi) feltételeként a versenytársi minıség és a felek közötti versenyviszony. Egyébként a tisztességtelen piaci magatartás ugyanúgy sérti a versenytársat, mint a fogyasztót. A magyar jogi szabályozás ugyan 1948-tól követıen „befagyott" az 1923. évi koncepcionális szinten, azonban az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében – a „Szocialista vállalat" kutatási fıirány keretében – folyó jogtudományi kutatások és a kedvezı külgazdasági-külpolitikai körülmények hatására a jogalkotó már 1984-ben, a tervgazdaság gazdasági reformokkal összefüggı „puhítása", „piacosítása" gondolatkörében megalkotta a számos szomszédos ország, sıt az akkori Kína számára is példakánt szolgáló, a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvényt.
28
Vörös Imre: A tisztességtelen verseny elleni jog a magyar és az európai jogban – hatás, ellenhatás és harmonizáció In: Tisztességtelen verseny - fogyasztóvédelem, MTA Jogtudományi Intézet 2007. 287292. oldal
23
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Az 1984. évi IV. törvény Ez a törvény a jogtudomány által kidolgozott koncepcionális alapokon állva a tisztességtelen verseny elleni jog és a fogyasztóvédelem kérdéskörében is újat alkotott. A törvény az 1923: V.tc reklámszédelgésre vonatkozó tilalmát továbbfejlesztve annak alanyi hatályát kitágította: a tilalmat kiterjesztette a tisztességtelen reklám által sértett versenytárson túl a sérelmet szenvedett fogyasztóra is (9-11.§). A koncepció másfelıl a tárgyi hatály tekintetében is kitágult: nem csak reklámot, hanem bármiféle megtévesztı tájékoztatást tilalmazott [9.§ (1) bek.], reflektálva azokra a 20. században kialakult és rohamosan változó-bıvülı kommunikációs technikákra, amelyekkel a vevıértfogyasztóért folytatott versenytársi küzdelem bıvült. Az 1984. évi IV. tv. tehát – mint a korabeli kommentár a miniszteri indokolással összhangban hangsúlyozta – nem kívánta kizárni a védelem körébıl a versenytársakat, hanem a tisztességtelen magatartás középpontba állításával a versenytárs mellé újabb védelmi irányt, újabb védett „jogtárgyat" konstruált: a fogyasztó érdekeit. Ettıl fogva az üzleti tisztesség védelmét szolgáló joganyag védelmének iránya tehát megváltozottkibıvült: a versenytárs-védelem mellett megjelent a fogyasztóvédelem is. A törvény eme szabályai akkor (és ma is) nagyon korszerőnek tekinthetı módon a tilalom középpontjába a megtévesztı tájékoztatást és a hiányos tájékoztatást állították. A megtévesztés alatt a jogalkotó valótlan tény állítását, továbbá valós ténynek megtévesztésre alkalmas módon történı állítását értette. A hiányos tájékoztatást pedig abból a jogpolitika megfontolásból kiindulva tiltotta a törvény, hogy valamely lényeges adat elhallgatása a pozitív adatközlésben megjelenı megtévesztéstıl hatását tekintve semmiben sem különbözik. Ugyancsak máig érvényes rendelkezést fogalmazott meg a törvény 10.§-a, amikor a megtévesztésre alkalmasság tekintetében a célcsoport szerint differenciált. Természetes személy-fogyasztó esetében a használt kifejezésnek a mindennapi életben, gazdasági tevékenységet folytató megrendelı-fogyasztó esetében pedig a kifejezésnek a szakmában elfogadott általános jelentését rendelte irányadónak. Mai terminológiával élve az 1984.évi IV. tv. egyfelıl éles határvonalat húzott a B2C és a B2B reláció között, azonban ezt kizárólag a megtévesztésre alkalmasság tekintetében tette. Másfelıl ugyanis egységesen szabályozta a fogyasztó megtévesztésén, mint „elkövetési" piaci magatartáson keresztül megvalósuló kettıs érdeksérelem okozása tilalmát: mind a versenytársak, mind a fogyasztó tekintetében azzal, hogy a megtévesztésre alkalmasság megítélésében világosan különbséget tett, megszabva ezzel az elvárhatósági mérce különbözıségét. A szabályozás alapja tehát az a késıbbiekben is követett koncepció volt, hogy a megtévesztı piaci magatartás egyfelıl megvalósítja a hagyományos reklámszédelgés tényállását akkor, amikor a versenytársak érdekeit sérti, egyben azonban új csoport érdeksérelmére is felfigyel: a fogyasztókéra, amelyeket ugyancsak a törvényi tilalom oltalma alá von. Ugyanazon magatartás tehát kétféle érdeksérelmet okoz, így a szabályozás, a tilalom is kétféle védelmi irányt vezetett be a korábbi egyoldalú versenytársvédelem helyébe.
24
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Az 1990. évi LXXXVI. törvény Az 1984. évi IV. tv. helyébe lépı, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. átvette ezt a korszerő koncepciót, és azt az összehasonlító reklám tilalmával kiegészítve beépítette a törvény 11-13. paragrafusaiba (az összehasonlító reklámra vonatkozó szabályok késıbb innen átkerültek a késıbb megalkotott reklámtörvénybe). A miniszteri indokolás ugyancsak a kettıs védelmi irányt hangsúlyozta: azt, hogy a reklámszédelgés szabályozásáról van ugyan szó, azonban annak lehetıségét nem a versenytársak érdekeire tekintettel korlátozza, hanem versenyszempontú fogyasztóvédelmi kérdésként fogalmazza meg. Az új szabályozás – a korábbival egybehangzóan – kiemelte, hogy nem csak a tisztességtelen, szédelgı reklámot, hanem általános tilalommal a fogyasztó mindenfajta megtévesztését tiltja [ll.§ (1) bek.]. A miniszteri indokolás a tisztességes tájékoztatás megvalósulást helyezte a középpontba, mint amelynek megvalósulásához nyomós fogyasztói érdekek főzıdnek, azonban megtartotta a korábbi szabályozás B2C és B2B szerinti differenciáltságát: a 13.§ megismételte az 1984. évi IV. tv.-nek a megtévesztésre alkalmassággal kapcsolatos két célcsoport szerinti kétféle kritérium-rendszerét. Az 1996. évi LVII. törvény Az 1990.évi LXXXVI. tv.-t felváltó, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996.évi LVII. tv. (Tptv) mai is hatályos 8-10. paragrafusai az 1984-es koncepción lényeges változtatást nem hajtottak végre: egyfelıl a tilalom generálklauzulaként megfogalmazásával kiterjesztették a tilalmat az áruval kapcsolatos megtévesztésrıl általában mindenféle megtévesztésre, másrészt pedig a megtévesztés mellé lépett a fogyasztó választási lehetıségét indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazásának tilalma. A hatályos szabályozás tehát ugyancsak a tisztességtelen piaci magatartást, a tisztességtelen piaci kommunikációt állítja „elkövetési magatartásként" a szabályozás jogpolitikai tengelyébe. A 8.§ tilalma a lehetséges sértettek körét a korábbiakkal egyezıen: a 9.§ által a korábbiakkal szó szerint megegyezıen megfogalmazott kritériumrendszert megismételve határozza meg. Egyrészt a megtévesztésre alkalmasság megítélésénél a használt kifejezés mindennapi értelme (B2C reláció), másrészt pedig a szakmában elfogadott általános jelentés irányadó (B2B reláció). A Tptv tehát – figyelemmel a Preambulumában is megfogalmazott gazdaság- és jogpolitikai célokra és az ezeknek megfelelı konkrét jogszabályi rendelkezésekre – különösen a vizsgálatunk tárgyát képezı 8-10.§-okra – korszerő védelmet nyújt. Védelmének iránya egyfelıl hagyományosan a versenytárs érdeksérelme, másfelıl a fogyasztók érdeksérelmének tényállása, végül pedig a verseny torzítatlanságához, mőködıképességéhez főzıdı közérdeket is védi. A modern versenyjog jogpolitika irányultságának – a védeni kívánt jogtárgynak – eme hármasa (a német jogirodalom által sokat emlegetett „Schutzzwecktrias") kellıen reflektál arra, hogy a modern versenyjog a a védelmet a fogyasztókra és a közérdekre is kiterjesztette.
25
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
A Tptv 8-10. paragrafusai tehát az elkövetési magatartás meghatározásával két érintett alanyi körnek nyújtanak védelmet: a versenytársaknak és a fogyasztóknak. Mindkettı érdeksérelme esetében a Gazdasági Versenyhivatal kapott hatáskört. A piaci magatartás, így a fogyasztók megtévesztése értékelésénél kardinális kérdés, illetve feltétel az, hogy a magatartás a tágan felfogott és értelmezett üzleti-piaci tisztességbe ütközzön. A tisztességtelen verseny elleni joganyag jogpolitikai célja mindig is az volt és ma is az, hogy a versenyhez főzıdı hármas érdek (versenytársi, fogyasztói és közérdek) védelmét a verseny tisztességének védelmén, az ezt veszélyeztetı, illetve sértı magatartások tilalmazásán keresztül látja el. Tisztességtelenség nélkül nincs a tilalom szempontjából releváns piaci magatartás: ahhoz, hogy a piaci magatartás versenyjogilag relevánssá váljon, legalábbis a tisztességtelen verseny elleni joganyagban egy tisztességtelenségi többlet-elemet kell felmutasson. Egyébként piaci magatartások tömkelege anélkül kerülne a megfogalmazott tilalom hatálya alá, hogy az a piaci-üzleti tisztesség szempontjából értékelhetı lenne. Az utánzás vagy az üzleti titok megsértése sem önmagában tilos, hanem azért, mert a magatartásban valamilyen tisztességtelenségi többlet-elem jelenik meg. A tisztességtelen verseny elleni tilalmak, így a fogyasztók megtévesztése tilalmazásánál is figyelemmel kell lenni arra, hogy a piaci magatartásnak tisztességtelenségi többletelemet kell felmutatnia a tényállás egyébkénti megvalósulása mellett. Mindez igaz a fogyasztók megtévesztésének tilalmára is. Azt ugyanis, hogy a szóban forgó piaci magatartás versenyjogilag aggályos-e, jogpolitikai céljának megfelelıen a tisztességtelenség alapfeltételének megvalósulása függvényében lehet csak értelmezni. A fogyasztók védelme természetesen megkövetelhet per se tilalmakat is, azonban az ilyen szabályok – bár a fogyasztóvédelmi jogba igen – a versenyjog szemléletmódjába, koncepciójába, fentiekben vázolt fejlıdésmenetére tekintettel nem illeszthetık bele. A tilalom alá tartozás kérdése mindig csak az egyedi eset konkrét körülményeinek gondos mérlegelésével, a tisztesség kritériumának változatlan középpontba helyezésével dönthetı csak el.
26
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Hatóságok az irányelvi szabályok kikényszerítésére Gazdasági Versenyhivatal A hivatal feladata A Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) az Országgyőlés hozta létre a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény elfogadásával. A hivatal a törvény hatálybalépésével egyidejőleg, 1991. január 1-jén kezdte meg mőködését. A versenyellenes magatartások tilalmának törvénybe iktatását és a szabályok betartása felett ırködı GVH létrehozását a gazdasági hatékonyságot kikényszerítı piaci verseny szabadságának és tisztaságának védelme motiválta.29 Magyar és EU versenyszabályok alkalmazása A jelenleg is hatályos versenytörvény 1997. január 1-jén lépett hatályba. Mind a magyar versenyjogi szabályokat, mind a GVH jogállását, szervezeti és mőködési kereteit, mind pedig eljárásainak rendjét ez a törvény határozza meg. A hivatal életében is fordulatot hozott Magyarország európai uniós csatlakozása, amellyel a GVH tagja lett az Európai Bizottság Verseny Fıigazgatóságából és a tagállami versenyhatóságokból álló Európai Versenyhálózatnak, s bekerült a közösségi versenyjog alkalmazói közé. Versenyfelügyelet, versenypártolás, versenykultúra fejlesztés A GVH-nak a verseny védelme érdekében folytatott tevékenysége alapvetıen három pillérre épül: versenyfelügyeleti munkája során érvényesíti a magyar versenytörvény és a közösségi versenyjog szabályait, versenypártolás keretében a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik a verseny érdekében befolyásolni az állami döntéseket, illetve a verseny társadalmi elfogadottsága érdekében a versenypolitikai ismeretek terjesztésével, valamint a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai közélet fejlesztésével hozzájárul a versenykultúra fejlesztéséhez. A hivatal jogállása, szervezete A GVH autonóm – a kormánytól független – államigazgatási szerv, amely az Országgyőlés ellenırzése mellett mőködik, így a hivatal elnöke évente beszámol a parlamentnek a GVH éves tevékenységérıl és a versenytörvény alkalmazása során szerzett tapasztalatai alapján arról, hogy a gazdasági verseny tisztasága és szabadsága miként érvényesül. A GVH országos hatáskörrel rendelkezı hatóság, így területi szervei nincsenek. Versenyfelügyeleti ügyekben a szakmai irodák döntenek a versenyfelügyeleti eljárás elrendelésérıl és gondoskodnak a döntés-elıkészítéshez szükséges vizsgálatok lefolytatásáról.
29
www.gvh.hu
27
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete A Felügyelet céljai, feladatai A Felügyelet az Európai Unió felügyeleti közösségének tagjaként, az integrálódó pénzügyi piacon • biztosítja a pénzügyi piacok megbízható, folyamatos és átlátható mőködését; • erısíti a pénzügyi piacok iránti bizalmat; • elımozdítja a pénzügyi piacok tisztességes versenyen alapuló fejlıdését; • védi a piaci szereplık jogos érdekeit; • szolgálja a fogyasztói döntések kockázatának csökkentését a szükséges információk hozzáférhetıségének biztosításával; 30 • aktívan részt vesz a pénzügyi bőnözés visszaszorításában. A Felügyelet hatáskörét, mőködését és feladatait jogszabályok, különösen a központi államigazgatási szervekrıl, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérıl szóló 1999. évi. CXXIV. törvény, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályozza. A Felügyelet szervezeti egységei a Felügyeleti Tanács és a Hivatal.
Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot (NFH) a 225/2007. (VIII. 31.) Korm rendelet hozta létre és 2007. szeptember 1-jétıl mőködik. Az NFH létrejöttérıl elsıként a III. középtávú fogyasztóvédelmi politika megvalósítására irányuló, 2007-2010 közötti idıszakra szóló cselekvési program végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedésekrıl szóló 1033/2007. (V. 23.) Korm. határozat rendelkezett, amelynek I/1. pontja rendelkezett arról, hogy az egységes fogyasztóvédelmi szervezetrendszer megteremtése céljából a fogyasztóvédelmi felügyelıségeket a közigazgatási hivatalok szervezetébıl a Fogyasztóvédelmi Fıfelügyelıség szervezetébe kell integrálni.31 Az NFH létrehozásával számos korábbi, a szervezeti széttagoltságból adódó probléma kiküszöbölhetıvé vált, az egységes szervezetnek pedig egyértelmő elınye, hogy lehetıvé válik az egységes szemlélető fogyasztóvédelmi politika, egységes szankció-, illetve bírságpolitika érvényesítése, a fogyasztókat súlyosan és ismételten megkárosító cégekkel, vállalkozásokkal szemben valódi, visszatartó erejő bírságok kiszabása. Az új szervezet lehetıvé teszi a regionális felügyelıségek azonos mőködési feltételeinek megteremtését, valamint a társhatóságokkal és a civil szervezetekkel való hatékonyabb együttmőködést. 30 31
www.pszaf.hu www.szmm.gov.hu (Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapja)
28
Kutatószolgálatielemzés a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról Országgyőlési Könyvtár – Képviselıi Kutatószolgálat
Az NFH a Fogyasztóvédelmi Fıfelügyelıség és a korábban a regionális közigazgatási hivatalok szervezetében mőködı felügyelıségek összevonásával, azok általános jogutódjaként jött létre. Feladat- és hatáskörök A Kormányrendelet alapján az NFH központi szerve útján • véleményezi a fogyasztókat érintı jogszabálytervezeteket a miniszter megkeresése alapján; • szükség szerint javaslatot tesz a miniszternek a fogyasztókat érintı jogszabályok módosítására; • közremőködik a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában, figyelemmel kíséri és elemzi annak érvényesülését; • irányítja az áruk és szolgáltatások biztonságossága és megfelelısége ellenırzésével összefüggı, külön jogszabályban meghatározott feladatokat, mőködteti a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszert; • koordinálja az NFH nemzetközi kapcsolatait; • végzi, illetve végezteti a feladatainak ellátásához szükséges laboratóriumi vizsgálatokat; • gondoskodik az NFH köztisztviselıinek szakmai továbbképzésérıl; • együttmőködési megállapodást köthet a fogyasztóvédelmi tevékenységet ellátó más állami szervekkel.
29