A FENYŐSZAJKÓ MAGYARORSZÁGON 1947—1951 K Ö Z T I r t a : dr. Dorning
Henrik
A magyar madarak 1940-es névjegyzékében a v a s t a g c s ő r ü fenyőszajkó ( N u c i f r a g a c. c a r y o c a t e c t e s L . ) mint „ r e n d e s , de g y é r s z á m ban fészkelő, á l l a n d ó " m a d á r , a v é k o n y c s ő r ü fenyőszajkó (Nu c i f r a g a caryocatactes macrorhynchos Brehm) pedig mint „ r i t k a v e n d é g " szerepel. M a m á r m i n d k é t fajta csak alkalmi v e n d é g h a t á r a i n k o n belül, legalábbis egyetlen hiteles adatunk sincs, hogy a v a s t a g c s ő r ü fenyő szajkó költene h e g y s é g e i n k b e n . Míg azonban a vékonycsőrü fenyőszajkó nak Szibériából kell megtenni v á n d o r ú t j á t h a z á n k i g , addig a v a s t a g c s ő r ü fenyőszajkónak csak é p p e n á t kell repülnie a csehszlovák és magyar h a t á r t , illetve az o s z t r á k - m a g y a r h a t á r t . A v a s t a g c s ő r ü e k r ő l ellenben ismeretes, hogy nemcsak k ó b o r o l n a k , de bizonyos m é r t é k b e n v á n d o r o l n a k is, mert t ö b b í z b e n k é z r e k e r ü l t e k A n g l i á b a n . A z is lehetséges, hogy egyes vastagcsőrüeket a t e r ü l e t ü k ö n á t r e p ü l ő v é k o n y c s ő r ü e k mintegy „ m a g u k k a l visz nek". Niethammer azt mondja, hogy úgylátszik, hogy a v a s t a g c s ő r ü e k északkeleti népessége i d ő n k é n t e g y ü t t v á n d o r o l az é s z a k n y u g a t felé fészkelő v é k o n y c s ő r ű e k k e l . T ö b b e n osztják azt a v é l e m é n y t is, hogy a v á n d o r l ó szibériai fenyőszajkók egyes p é l d á n y a i néha az á t r e p ü l t t e r ü l e t e n valahol vissza is maradhatnak s a z u t á n az ottani v a s t a g c s ő r ü népességbe be is olvad hatnak (Niethammer—Schüz 1937), vagy Jordans véleménye a kárpáti „ r e l i c t a"-ra v o n a t k o z ó l a g (1923). H a figyelembe vesszük az elmondottakat, nagyon nehézzé válik a fenyő szajkóról beérkező jelentésekből k i h á m o z n i , hogy melyik alfajhoz tartoz hattak. Nincsenek olyan szembeszökő ismertetőjelek, melyek révén a szabad ban c s u p á n m e g l á t o t t f e n y ő s z a j k ó k a t e g y m á s t ó l minden esetben jól lehetne m e g k ü l ö n b ö z t e t n i , sőt m é g az elejtett m a d á r n á l is akadhatnak nehézségek a m e g h a t á r o z á s b a n , ha nincs kéznél összehasonlító anyag. Csupán akkor á l l a p í t h a t ó meg pontosan az alfaj, ha az elejtett m a d á r eljut valamely i n t é zethez. B á r nem m e g t á m a d h a t a t l a n az a k ö v e t k e z t e t é s , hogy az elejtettél egyidejűleg l á t o t t t ö b b i fenyőszajkónak is ugyanahhoz az alfajhoz kellett tartoznia, a l e g t ö b b esetben mégis meg fog felelni a v a l ó s á g n a k . A M a d á r t a n i I n t é z e t t ö b b j e l e n t é s t kapott a fenyőszajkóról az 1947 — 1951. e s z t e n d ő b e n . Ezeket fogom itt összefoglalni anélkül azonban, hogy a fajta-kérdésben mindig állást a k a r n é k foglalni. 1947. é v :
X . 6. Sopron. Pintér István l á t o t t n é h á n y a t . Minthogy a város szorosan az osztrák h a t á r o n fekszik s m e g v i z s g á l h a t ó p é l d á n y nem volt, a fajta k é r d é s t nem é r i n t e m . 121
X . 1 9 . — X I I . 1. Budapest, M á r t o n h e g y . Szöcs József ezen i d ő t a r t a m o n belül tíz alkalommal 1—1 p é l d á n y t , egy esetben 2 p é l d á n y t l á t o t t . K i s szá mukra való tekintettel, azt hiszem, hogy ezek i n k á b b Csehszlovákiából j ö t t vastagcsőrüek voltak, dieselük (Kócsag, V I , 1933, p. 55 & 94) szerint 1932 őszén is t ö b b v a s t a g c s ő r ü t figyeltek meg a budai hegyekben, s közülök h á r m a t el is ejtettek. 1933 őszén a Nemzeti Múzeum csak egy vékonycsőrü p é l d á n y t kapott Ujhutáról (Bükkszentkereszt), míg az év végén Pölöskén (Zala m.) elejtett s b e k ü l d ö t t p é l d á n y megint v a s t a g c s ő r ü n e k bizonyult. X . 20. I h a r o s b e r é n y (Somogy m.) : Barthos Gyula l á t o t t 1 p é l d á n y t . X . 25. Nagykanizsa : Barthos Gyula beküld az i n t é z e t n e k 1 p é l d á n y t , amit egy macska fogott meg. A p é l d á n y N . c. c a r y o c a t a c t e s-nek bizonyult. X . 28. Budapest, M á t y á s h e g y . Erdős László 3 db.-ot figyelt meg. Ezek részben legalább — valószínűleg azokhoz tartoztak, amelyeket Szöcs a M á r t o n h e g y e n többször l á t o t t . 1948.
év:
II. 21. Gyöngyössólymos (Heves m.) : Nagy Gyula elejtett 1 p é l d á n y t é s l á t o t t még t o v á b b i 3-at. A z elejtett N . c. c a r y o c a t a c t e s volt. I X . vége — X . eleje, Budapest: Fekete István a Szajkó-út és H i d e g k ú t i - ú t s a r k á n magas szilfákon 8 — 10 p é l d á n y t l á t o t t ; nem lévén megvizsgálható példány, a fajta h o v a t a r t o z á s á t nem érintem. X I . 29. Gyöngyössólymos : Nagy Gyula 4 db.-ot l á t o t t . 1949. II. közepe, néhányat.
Vonyarcvashegy
év:
(Zala
1950.
m.) :
Pontőr
József
megfigyeli
év:
V I I I . első fele, B a n s k á Stiavnica ( = Selmecbánya), C s e h s z l o v á k i a : Fr. J. Turcek közli, hogy ezekben a napokban m á r megjelentek a fenyő szajkók a mezőkön, a város mellett, t e h á t alacsonyabb fekvésű helyeken, mogyoró u t á n . Mivel itt a t á v o l a b b i k ö r n y é k e n a vastagcsőrü rendes fészkelő m a d á r , csak a c a r y o c a t a c t e s foroghat szóban. I X . 22. Baj ( K o m á r o m m.) : Dr. Zsindely Endre l á t o t t 1 p é l d á n y t . X . hó. Sopron k ö r n y é k e : Marschall Gyula figyelte meg őket. X . hó. S ü t t ő (Esztergom m.) : Gunda Mihály l á t o t t n é h á n y a t . Baj és S ü t t ő is elég közel vannak a szlovák h a t á r h o z , s így itt a vastagcsőrüek k e r ü l h e t n e k szóba. X . 25. Tiszalök (Szabolcs m.) : Dely Mihályné b e k ü l d ö t t egy fenyő szajkót, s az raacrorchyncho s-nak bizonyult. X I . -ben, Budakeszi : Szabadkai Rudolf l ő t t 1 c a r y o c a t a c t e s-t. X I I . 16. Gyöngyössólymos : Nagy Gyula 3 db.-ot l á t o t t fenyőfákon. 1951-ben Marschcdl szerint Sopron mellett, I X . 14-én l á t t á k az elsőt. Ezeket az adatokat az őszi-téli évszakok szerint rendezve, azt találjuk, hogy 1947/48-ban Magyarországon fenyőszajkókat 5 helyen észleltek, éspedig 4 helyen a D u n á n t ú l o n és 1 helyen a M á t r a déli l á b á n á l . 1948/49-ben 3 hely122
ről j ö t t jelentés : 2 a D u n á n t ú l r ó l , 1 a M á t r á b ó l ; az 1949/50 őszi-téli i d ő s z a k b a n az Intézet e g y á l t a l á n nem kapott jelentést a fenyőszajkókról ; az 1950/51. télről 6 helyről j ö t t h í r a d á s M a g y a r o r s z á g területéről : 2 a Gere cséből, 1 a budai hegyekből, 1 a nyugati h a t á r r ó l ; 1 a M á t r á b ó l és 1 az or s z á g északkeleti részén fekvő Tiszalökről. A legtöbb megfigyelés o k t ó b e r b e n t ö r t é n t , k e t t ő m á r bizonyosan szep temberben, kevés november és december h ó n a p o k b a n . A j a n u á r hó egyáltalán nem szerepel, s csak február közepéről és végéről v a n megint 2 helyről meg figyelés. E hézag m a g y a r á z a t á n á l nem szabad felednünk, hogy a legzordabb téli h ó n a p o k b a n nem sok megfigyelőnek v a n módja a hegyeket és e r d ő k e t átportyázni. A legtöbb alkalommal csak m a g á n o s fenyőszajkó került a megfigyelő szeme elé vagy legfeljebb n é h á n y (2—4) darab. Csupán Fekete István l á t o t t 1948 őszén Budapesten 8 — 10 p é l d á n y t egy csapatban.
DER
TANNENHÄHER
IN UNGARN
von Dr.
Heinrich
IN D E N J A H R E N
19Í7-1951.
Dorning
Der letzte Namenverzeichnis der Vögel Ungarns (Aquila, X L I I — X L 1935—38/1940, p. 9 — 79.) bezeichnet N u c i f r a g a c. c a r y o c a t a c t e s L . , den dickschnabeligen T a n n e n h ä h e r , als einen regelmässig, aber i n b e s c h r ä n k t e r Zahl b r ü t e n d e n Standvogel, w ä h r e n d N u c i f r a g a cary o c a t a c t e s m a c r o r h y n c h o s Brehm, der sibirische D ü n n s c h n ä b e liger als Irrgast aufgeführt ist. Ich muss bemerken, dass mir keine v e r b ü r g t e Mitteilung zu Gesichte kam, wonach irgendwo, innerhalb der Grenzen des heutigen Ungarns, beim Neste beschäftigte T a n n e n h ä h e r beobachtet, oder Eier beziehungsweise Nestjunge dieser gefunden worden wären. E s ist jedenfalls mit der Möglichkeit zu rechnen, dass der Dickschnabel bei uns nunmehr blos ausnahmsweise, oder ü b e r h a u p t nicht zur B r u t schreitet. N i m m t man die Letztere an, dann ist ein jeder T a n n e n h ä h e r , der i m heutigen Ungarn erscheint, ein Fremdling, k a n n aber entweder Brutvogel eines Nachbar landes, z. B . Tschechoslowakei oder Österreich, und somit ein Dickschnabel sein, der garnicht weit herumstreichen braucht, um die ungarische Grenze zu passieren, oder aber ebensogut zur d ü n n s c h ä b e l i g e n Basse gehören und aus Sibirien hergewandert sein. Dass D i c k s c h n ä b e l nicht nur streichen, sondern gewissermassen auch wandern, ist schon dadurch erweisen, dass sie ab und zu auch England aufsuchen. Ausserdem k ö n n e n einzelne durch ihr Brutgebiet überfliegende D ü n n s c h n ä b l e r „ m i t g e n o m m e n " werden. Niethammer ( H b . d. V k . , I, p. 26.) sagt noch, dass die nordöstlichste Popu lation der dickschnäbligen Basse anscheinend zeitweise gemeinsam mit den nordwestlich b r ü t e n d e n D ü n n s c h n ä b e l n wandere. Manche teilen auch die Ansieht, dass einzelne Exemplare der wandernden sibirischen Tannen h ä h e r ab und zu auch irgendwo i m durchwanderten Gebiete zurückbleiben und dann i n der dortigen D i c k s c h n a b e l b e v ö l k e r u n g aufgehen können (Nielhammer, Schüz), cit. op. p. 28. oder Jordans'' Meinung ü b e r die carpatische „ r e 1 i c t a " (1923). W e n n wir das Gesagte berücksichtigen, dann wird es sehr schwer, aus den über T a n n e n h ä h e r einlaufenden Berichten herausfinden zu wollen, 123
welcher Rasse sie angehörten. Praktisch verwendbare, leldornithologische Unterscheidungsmerkmale fehlen und selbst beim erlegten Vogel kann die sichere Bestimmung Schwierigkeiten bereiten, wenn Vergleichsmaterial nicht gleich zur Hand ist. N u r wenn der erbeutete Vogel an ein Institut eingesendet wird, kann die Bassenzugehörigkeit befriedigend festgestellt werden. Die Folgerung, dass dann auch die übrigen, mit dem erlegten gleich zeitig gesehenen T a n n e n h ä h e r ebenfalls zu derselben Basse angehören mussteri, ist zwar keineswegs unanfechtbar, wird aber meistens zutreffen. In den Jahren 1947 — 1951 erhielt das Ungarische Ornithologische Institut mehrere Meldungen über T a n n e n h ä h e r . Ich werde hier diese zusam menfassen, ohne jedoch die Bassenzugehörigkeit in allen Fällen entscheiden zu wollen. Jahr
1947.
6. X . Sopron: Stephan Pintér hat einige gesehen. Die Stadt liegt i m Westen, hart an der Österreichischen Grenze. Ohne Beleg bleibt die Rassen frage offen. 19. X . —. 1. X I I . Budapest —Mártonhegy (Martinsberg): Innerhalb dieses Zeitraumes beobachtete Josef Szőcs bei zehn Anlässen 1 — 1 Stück, in einem Falle 2 Stücke. B e i der geringen Zahl der Gäste kann angenommen werden, dass diese eher Dickschnäbel waren, die aus der Tschechoslovakei gekommen sind. Nach Greschik (Kócsag, V I , 1933, p. 61 & 95) wurden auch i m Herbste 1932 in den Budaer-Bergen i n Budapest mehrere D i c k schnäbel beobachtet, 3 Stücke auch erlegt. Im Herbste 1933 erhielt das Ungarische Nationalmuseum nur ein Exemplar des macrorhynchos aus Ujhuta (Bükkszentkereszt, Bügg-Gebirge, N . Ungarn), w ä h r e n d ein am Jahresende in Pölöske (W.Ungarn) erlegtes Stück sich wieder als c a r y o c a t a c t e s erwiesen hat. 20. X . I h a r o s b e r é n y (S. P a n n o n i é n ) : Durch Julius Barthos 1 Exemplar beobachtet. 25. X . Nagykanizsa (S. P a n n o n i é n ) : J. Barthos schickte 1 durch eine Katze gefangenes Exemplar an das Institut. E s war ein c a r y o c a t a c t e s . 28. X . B u d a p e s t — M á t y á s h e g y (Mathiasberg) : Ladislaus Erdős be obachtete hier 3 Stücke die — wenigstens teilweise —, mit den durch Szőcs auf den Martinberg beobachteten, indentisch sein konnten. Jahr
1948.
21. II. Gyöngyössólymos (Mátra —Gebirge) : Julius Nagy hat 1 E x e m plar erlegt, und weitere 3 beobachtet. Das Erlegte war ein c a r y o c a tactes. Ende I X . — Anfang X . Budapest : Stephan Fekete fand an einer Stelle der westlichen Villenviertel 8 — 10 Stücke auf hohen B ü s t e r n . Ohne Beleg muss die Frage der Bassenzugehörigkeit offen gelassen weden. 29. X I . Gyöngyössólymos : J. Nagy hat 4 Stück gesehen. Jahr
Mitte einige. 124
II.
Vonyarcvashegy
1949.
(Balatonsee):
Josef
Pöntör
beobachtete
Jahr
1950.
(Erste Hälfte des V I I I , B a n s k á Stiavnica ( = Selmecbánya) : S l o v a k e i : Fr. J. Turcek beobachtete T a n n e n h ä h e r in der Umgebung der Stadt, die aus den h ö h e r e n Bergen herunterkommend den Haselnüssen nachgingen. D a dort in der weiteren Umgebung der Dickschnabel regelmässiger B r u t vogel ist, kann hier nur von c a r y o c a t a c t e s die Bede sein.) 22. I X . Baj ( N . P a n n o n i é n , Gerecse —Geb.) : Dr. Andreas Zsindely beobachtete 1 Stück. Mitte X . Sopron (W. P a n n o n i é n ) : Julius Marschall hat sie beobachtet. Mitte X . S ü t t ő ( N . P a n n o n i é n , Gerecse —Geb.) : Michael Gunda be obachtete einige. D a sowohl Baj wie S ü t t ő nicht sehr weit von der slovakischen Grenze, von der Donau liegen, k ö n n e n hier auch Dickschnäbel in Frage kommen. 25. X . Tiszalök ( N O . Ungarn) : F r a u M. Dely sendete 1 erlegtes Stück an das Institut. Diese g e h ö r t e zu der m a c r o r h y n c h o s-Basse. X L , Budakeszi, unweit von Budapest (Budaer-Berge) : Rudolf Sza badkai schoss einen c a r y o c a t a c t e s . 16. X I I . Gyöngyössólymos (Mátra —Geb., N . Ungarn) : J. Nagy sah 3 S t ü c k e auf N a d e l h ö l z e r n . Jahr
1951.
14. I X . Sopron (W. P a n n o n i é n ) : nach J. Marschall sah m a n die ersten. W e n n m a n diese Daten nach Herbst—Winter—Jahreszeit ordnet, dann wurden in Ungarn i m W i n t e r 1917/48 T a n n e n h ä h e r an 5 Orten, u. zw. i n West, Süd und Nordost P a n n o n i é n , und am Südfusse des M á t r a —Gebirges (Nord-Ungarn) beobachtet. Im 1948/49 sind 3 Orte verzeichnet : BudaerGebirge, Berge der Balaton-Gegend ( P a n n o n i é n ) und am Südfusse des M á t r a Gebirges. Im W i n t e r 1949/50 erhielt das Institut keinen Bericht ü b e r Tannen h ä h e r . V o m W i n t e r 1950/51 kamen Berichte aus 6 Orten, von welchen 3 i n N O . P a n n o n i é n (Budaer u. Gerecse-Geb.) liegen ; eines am Südfusse des Mátra-Gebirges und eines im nordöstlichen Teile des Landes an der Theiss. Die meisstein Beobachtungen wurden i m Oktober gemacht zwei schon gewiss im September wenige in November und Dezember. Der Januar fällt ganz leer aus und nur um die Mitte und das binde des Februars stellen sich wieder zwei Beobachtungen ein. Freilich kann die L ü c k e auch dadurch e r k l ä r t w e r d e n , dass in den strengsten Wintermonaten wenige Beobachter dazu kommen Berge und W ä l d e r durchzuwandern. B e i den meissen Anlässen wurden nur einzelne T a n n h ä h e r oder doch wenige (2 bis 4) gesehen, allein St. Fekete traf 8 — 10 Stücke (Herbst, 1948, Budapest).
125