A CURSILLO MOZGALOM ALAPJAI IDEAS FUNDAMENTALES 1983

1

A CURSILLO MOZGALOM ALAPJAI

IDEAS FUNDAMENTALES 1983

A fordítás a német kiadás alapján készült. A német kiadás címe: GRUNDLAGEN DER CURSILLOBEWEGUNG Spanyolból németre fordította és kiadta az ADC és CAD (az ausztriai és németországi cursillo mozgalom egyházmegyei titkárságainak munkaközössége)

Perjés Imre németből fordította 1992

2 Az elképzelés A cursillók („Cursillos de Cristiandad”) a negyvenes évek végén láttak napvilágot Spanyolországban, Mallorca szigetén. 1953-tól kezdenek teret hódítani más országokban is. 1966-ban, az I. Világ ultreyán (cursillista csoportok világtalálkozóján) VI. Pál pápa kijelentette: „… a tapasztalat igazolta, és a gyümölcseik hitelesítették a cursillókat. Immár polgárjogot nyerve léptek rá a világ országútjára”. Ma már (1974-ben) a világ öt kontinensén, több mint 50 országban tartanak cursillókat. Becslések szerint több mint kétmillió ember – a legkülönbözőbb nemzetiségű, nyelvű, férfi és nő – végezte el a cursillót. (A statisztikai adatok rendkívül gyorsan elavulnak, mert a mozgalom lavinaszerűen terjed. Az 1985. évi adatok szerint kb. 4,5 millió, ma pedig 6 millió körül van a cursillót végzettek száma.) A cursillók vezetésére egyházmegyei és nemzeti (országos) szinten több mint 600 egyházmegyei titkárság, több mint 30 országos és két kontinentális közösség alakult: az egyik latinamerikai, amely magába foglalja egész Amerikát, a másik az európai. (Az 1985. évi adatok 900 titkárságról számolnak be. Megalakult az ázsiai közösség, az angol és a francia nyelvterületen is dolgozik egy-egy munkaközösség. Végül megalakult világszinten is egy közösség.) A cursillo mozgalom felismerte az idők jeleit és három világtalálkozót is szervezett. Továbbá sor került három latinamerikai (beleértve egész Amerikát), és számtalan regionális és egyházmegyei találkozóra is. (Megjegyezzük, hogy több európai találkozó is volt.) A cursillóról napvilágot látott egy gazdag és többnyelvű irodalom is. A cursillo mozgalom 1972. novemberében Mallorcán tartotta a 3. Világtalálkozóját. Ezen megállapították a mozgalom világszintű érettségét, és felismerték a sürgető igényt, hogy ki kell adni egy könyvet, amely „tartalmazza azokat a legfontosabb jegyeket, amelyek a mozgalmat az egész világon azonossá teszik és jellemzik, amit tudnia kell minden országnak és minden felelősnek, amit szem előtt kell tartaniuk, ha a cursillo mozgalom identitását hűen meg akarja őrizni”. Ez a könyv legyen gyakorlati és időszerű. Egyhangú határozat született, hogy elő kell készíteni a könyvet. A munkában vegyen részt mindenki a határozatban megadott szempontok szerint: • A mű gyakorlatilag nyolc fejezetet tartalmazzon, • Az egyes fejezeteket négy kijelölt személy és négy nemzeti titkárság gyűjtse össze, • A végső jóváhagyást hét kijelölt ország végzi, • Az egész feladatot egy nemzeti titkárság koordinálja. A megvalósítás lépései: • „előtervezet” (a nyolc fejezet két kötetet tett ki, összesen 391 szabvány, nagyalakú gépelt oldal.), • „Az előtervezethez fűzött bírálatok és kritikák”, • „Tervezet” (a nyolc fejezet második átdolgozása, • „Bírálat és módosító javaslatok a tervezethez”. 1974. április 15-én a hét ország képviselői, akiket a végső szerkesztésre kiválasztottak, Mallorcán (Hotel Ravenna II) gyűltek össze, hogy a tervezetet végleges formába öntsék. A csoport 14 küldöttből és két koordinátorból állt az alábbi országokból: Ausztria, Brazília, Spanyolország, USA, Mexikó, Nicaragua és Venezuela. A küldöttek valamennyien nagy tapasztalattal rendelkeztek a cursillo mozgalomban és mindannyian azzal a szándékkal jöttek el, hogy a cursillo mozgalommal az egész Egyházat szolgálják.

3 A 14 küldött az első perctől kezdve azt a célt tűzte maga elé, hogy az új könyvben tisztázni kell: mi a cursillo mozgalom sajátossága, mi jellemzi a munkamódszerét, és mi adja meg az egységét. Hogy ezt megvalósítsák, megegyeztek abban, hogy figyelembe kell venni a különböző nemzeti, kontinentális és világtalálkozókon kidolgozott, érvényben lévő anyagot. Ezenkívül mindent annyira kell megvitatni és párbeszédben tisztázni, hogy végül – lehetőség szerint – a csoport egyhangúan döntsön. Ilyen légkörben és ebben a felfogásban dolgoztak a küldöttek 6 napon át, nagyon intenzíven. Elsőként megtárgyalták a szerkesztés kérdését, és az egységes szerkesztés helyett a „mozaik stílus” mellett döntöttek. A „tervezetet” különben is ez jellemezte. Ezért különbözik egymástól az egyes fejezetek hangvétele és szerkezete, és vannak átfedések is. A küldöttek véleménye az volt, hogy a „mozaik stílus” gazdagítja a könyvet és szavatolja mindenkinek a közreműködését. Továbbiakban elhatározták, hogy a nyolc fejezetből kettőt – a „lényeget”, és a „célt” – összevonják. Megállapították, hogy a két tervezet nem csak hasonló, hanem egymásba fonódik. Az első menetben az összes témát átdolgozták oly módon, hogy törölték az ismétléseket, és összegezték a különböző nézőpontokat. Íme itt fekszik előttünk a mallorcai 3. Világtalálkozó határozatának eredménye. A munka nem tökéletes – ezen a világon semmi sem tökéletes – de a mozgalom úgy véli, az, aminek lennie kell napjainkban, vallásszociológiai és kulturális viszonyaink közepette. Ez persze nem az utolsó szó. Ha az volna, úgy a cursillo halálát jelentené. Egyszerűen, őszintén bevalljuk, tudjuk, hogy a mozgalomnak, mint minden más emberi műnek, folyamatosan ellenőriznie és időszerűvé kell tennie önmagát. Nem utasítjuk vissza a Szentlélek, vagy az egyes emberek kezdeményezését. Minden téma optimizmust, vajúdást, nyitottságot sugároz, de emlékeztetni akar arra is, hogy „minden jónak egyetlen ellensége a még jobb” A jót igazolják a már megtapasztaltak, a már átéltek, az „amit gyümölcsei igazolnak.” Erre alapozva - elkerülendő a végleges megcsontosodást - az utolsó napon a tizennégyek csoportja nyilvánosan kimondta, hogy új fejezet kezdődik a cursillók életében, de nem az utolsó. Egyben kérték az országos munkaközösségeket (akik egyedül jogosultak ezt a könyvet „Ideas Fundamentales del Movimiento de Cursillos de Cristiandad” lefordítani), hogy a fejezeteket ne szóról szóra fordítsák le, hanem törekedjenek arra, hogy lelkületét, szellemiségét tárják fel. Ugyanis ez az erő hordozta a könyvet keletkezésétől fogva. Ez az aggiornamento szelleme, az Egyházzal és pásztoraival, a pápával és a püspökökkel való összhang szelleme.

Mallorca, ahol a cursillók megszülettek 1974. április 21. A venezuelai nemzeti titkárság A KOORDINÁTOR

4 I. MENTALITÁS (Gondolkodásmód és szemlélet) Miért az a cursillo, ami? 1.

TÖRTÉNELMI OKA

Minden élet „történik”. Minden történésnek megvan az oka. Tételezzük most fel, hogy ismerjük a cursillo mozgalom lényegét és célját. Ebben a fejezetben azt próbáljuk meg felvázolni, hogy miért lett a cursillo az, ami lett, miért tűzte ki célul azt, amit kitűzött, és nem valami mást. Megkíséreljük tehát fölfedni létrejöttének történelmi (időbeli) okát, miértjét, történetét. E történetben nem neveket és időpontokat sorolunk fel, hanem inkább felvázoljuk a lelkületet, magatartást, életgyakorlatot és pasztorációs módszereket, amelyek lehetővé tették, sőt megkövetelték, hogy a cursillók éppen ebben a korszakban lépjenek színre. Az egyes korszakok meghatározott kérdéseket vetnek fel. A kérdések megoldására való törekvés vezet el a meghatározott eszközök kiválasztásához. A cursillo mozgalom ebből a szempontból rátalált egy sajátos megoldásra. Az történt, hogy az emberek kis csapata a közös lelkületben egymásra talált. Ez a lelkület, amit a kis csoport együtt élt át mozgalmat szült, amely az idők folyamán megkereste önmaga értelmét (lényegét), irányvonalát (orientált célját) és egyéni útját (módszerét). Amikor most utólag meg akarjuk ismerni a cursillót, utunk természetesen szembefut keletkezési folyamatával. A ma megszokott út az, hogy először elvégezzük a cursillót, azután tanulmányozzuk a szakirodalmat. A bevezető (munkatársi) szemináriumok és a külön munkatársaknak tartott cursillók mélyebb ismereteket közölnek. A cursillo irodalma azonban zavart kelthet, ha előbb nem sajátítjuk el a cursillót hordozó lelkületet, mentalitást. Miként a mag magában hordozza az egész fát, úgy hordozza és hordozta mindig a cursillókat mentalitásuk. A fa a magvában sem látszik, így a cursillóban is rejtve maradt a mentalitás. Már a kezdeteknél ott rejtőzött a növekedését meghatározó elv, amely egyedi gyümölcsöt hozott. Megkülönbözteti minden mástól. Belőle indultak ki a cursillo gyökerei, amelyek táplálva biztosítják növekedését, hordozzák és éltetik. Fontos hát, hogy megismerjük az eszméket, magatartást és elhatározásokat, amelyek előkészítették a cursillókat. Így láthatjuk meg, miért olyan a cursillo, amilyen. Képet kaphatunk arról is: milyen legyen a cursillo, ha hű akar maradni önmagához. A cursillo módszere nem más, mint a cursillo mentalitásának gyakorlati alkalmazása. Eszköz arra, hogy megoldjuk a konkrét problémákat, és elérjük a sajátos célokat. Csak a mentalitás és a szándék egysége teszi lehetővé, hogy azt felhasználjuk a legkülönbözőbb kérdések megoldására anélkül, hogy közben identitását elveszítené. A mentalitás teremti meg az ismérveket (kritériumokat), a módszer (metodika) pedig a szabályokat (normákat). A norma nyitja meg az utat, de alkalomadtán ezt be is szűkítheti. Az ismérvek ezzel szemben szabaddá tesznek. A gondolkodás módja (a mentalitás) termékeny (kreatív). A metodika pedig támasz és segítség, de ez a mankó olykor merevvé is tehet. Ezért a „miért”, az okok elemzése nem zárható le soha. A dolgok egyre fejlődnek, és ennek is megvan a maga oka. Mivel a történetnek soha nincs vége, ezért nem menthetjük fel magunkat a kötelezettség alól, törekednünk kell a kezdetek megismerésére és értékelésére. Erre a jövőt illetően szükségünk van. Minden mentalitás él, fejlődik, van tehát története. A születőben levő mentalitás egyben ok és forrás is. A mentalitást pedig az a mag hordozza, amelyből végül sajátos léte kisarjad. Természetesen a cursillo mozgalom kezdetén ismereteink és fogalmaink nem voltak olyan világosan meghatározottak (definiáltak) mint ma. A cursillo életében mindig előbb volt az élmény, és ezt csak később követte az elmélet. Az elméletet tehát teljes egészében a gyakorlat szülte és szüli ma is.

5 A valóság ismerete volt az, amely a cursillo mozgalom kiindulási pontjául szolgált. A világot a mozgalom kezdeményezői úgy látták, hogy sem Istennel, sem Krisztussal, sem az Egyházzal, sem az egyes emberrel nem törődik. Uralkodott az a szilárd meggyőződés, hogy a világ megszűnt kereszténynek lenni. A keresztény életnek voltak ugyan még külsőséges megnyilvánulásai, ezek azonban erőtlenek és hatástalanok voltak, senkit sem vonzottak. Valószínűleg korábban sem volt több az Isten kegyelmében élő emberek száma, de az élet egészét tekintve az mégis keresztény veretű volt. Talán az emberek nem igazodtak a keresztény normákhoz, de azokat mérceként elfogadták. Azonban hatásuk, még a magukat katolikusoknak nevezők között is olyan gyenge, hogy alig ismerhető fel. „A cursillo keletkezése és módszere” pedig már ekkor azt állította: Minden apostoli megoldás, amelytől azt várjuk, hogy hatásos legyen, figyelmét az ember életgyakorlatára kell irányítsa.. Az emberi életet újra meg kell keresztelni. Éppen ezért nem elég, ha tevékenységünket csak az egyes személyek megújítására összpontosítjuk, hanem – kiindulva a személyiségek megújításából, és azon keresztül – arra kell törekednünk, hogy a miliőket megváltoztassuk. Mindent és mindenkit meg kell ragadnunk: „Olyan világról van szó, amelyet gyökeresen meg kell újítani: az elvadultnak emberivé, és az emberinek istenivé kell válnia.” A sorokat a „A cursillo keletkezése és módszeré”-ből idéztük, és mintha a cursillo nagy „manifesztuma” volna. Idővel ebből a kiáltványból nőtt ki a cursillo lényege, célja és módszere. Nos, mire van szüksége a kereszténységtől elszakadt világnak? Arra hogy: 1. A lelkipásztorkodás fő iránya az evangelizáció legyen. Eddig ugyanis a legfőbb gondja a megőrzés volt. 2. Ébresszük fel az Isten utáni vágyat, de ne elégítsük ki. 3. Hirdessük a megtérést, és ennek megfelelő kerygmatikus (üzenetközvetítő) módszert, szemben a tisztán apologetikus (hitvédő), vagy katekétikus (oktató) módszerrel. – Ennek immanens része, hogy a kereszténység sajátosságait erőteljesen és örömteli módon hirdessük, tanúságtévő és élő alakban. 4. Minden keresztény emberre úgy nézzünk, mint apostolra. Az apostolkodás nem valami járulék, hanem a keresztény élet követelménye, lényege és következménye. 5. A keresztény Egyház legyen szolgáló (lábat mosó) Egyház, és nem magát mentő intézmény. 6. Ne tartsuk a világot „a lélek ellenségének”, hanem „lelkeknek” (személyek közösségének), akik megváltottak, és akiket nekünk kell megmentenünk. Mivel pedig a kezdeményezők a gyakorló kereszténység hiányával találták szembe magukat, amely nem gyakorolt semmiféle hatást az életre, lényeges volt leszögezniük, hogy: 1. A kereszténység élet – vagyis világosság, amelynek fényében helyesen szemlélhetjük az életet (az „Elmélyülés” beszélgetés). Az életet élnünk kell, nem pedig, mint puszta igazságot ismernünk és elfogadnunk. 2. A kereszténység sajátos lényege élmény (nem csak tudás, vagy öntudat). 3. A kereszténység sajátos lényegének élménye át kell hassa a társadalmat. A társadalom szerkezetét és az egyén szűkebb környezetét át kell járnia a keresztény léleknek és ismérveknek. „Adjunk gerincet a kereszténységnek”. 4. Ne csak az Egyház kebelén belül tevékenykedjünk, hanem a világban is. Keltsük életre ezt a kereszténységet, amely a világban (ahová Isten helyezte) a saját küldetését szabadon teljesítve él (laikusként kinek-kinek meg kell maradnia élete természetes közegében). 5. Nem új kötelezettségekről van szó, hanem új (keresztény) magatartásról, amelyben megvalósítjuk saját, világi kötelezettségünket. Még ha az az eset forog is fenn, hogy a világ és az emberek megszűntek kereszténynek lenni, bár megmaradtak a kereszténység külső kifejezési formái: 1. A cursillo akkor sem szorgalmazza kifejezetten a keresztény cselekvést,

6 2. hanem elsősorban a keresztény mivoltot hangsúlyozza. Ha kereszténnyé válik az ember, akkor mindent jobban fog csinálni. Ha anélkül cselekszünk, hogy „élnénk”, minden csak görögtűz. Vannak emberek, akik tevékenyek, mert élnek, mások azzal tűnnek fel, hogy cselekszenek, sőt, lázasan munkálkodnak, hogy feltűnjenek…(Vertebración de Ideas). Csak akkor van az apostolkodásnak értéke, ha az keresztény mivoltunkból fakad. A nem a meggyőződésünk mélyéből eredő cselekvés hatástalan, mert nem hordozza az átélt elkötelezettség csalhatatlan bélyegét. Legfeljebb arra jó, hogy egyesek megnyugtassák magukat, mivel úgy vélik, hogy a tevékenységek meghatározott programjával kötelességüket teljesítették (a „Tett” beszélgetés első része). Látjuk, hogy a cursillo mozgalom lényege és célja már a kezdeti követelményekben megtalálható. Miután a cél – a társadalom kereszténnyé formálása – világosan kirajzolódott, felmerült a kérdés, milyen utat keressenek a cél elérésére? 1. Hozzanak-e létre több keresztény szervezetet? 2. Adminisztratívan alakítsák-e át a meglévő szervezeteket? 3. Változtassák-e meg az egyes embert? 4. Formálják-e azok életét kereszténnyé, akik a meglévő struktúrákért felelős személyek? Az alapítók ez utóbbi, negyedik lehetőség mellett döntöttek. A döntés négy pontot foglalt magába: 1. A lelkipásztorkodásban azért szállunk síkra, hogy megváltozzanak a környezetek a gerinccel rendelkező, elkötelezett keresztények közreműködésével. 2. A jelölteket helyesen készítsük fel, és vessük be. 3. Tanulmányozzunk külön és alaposan minden környezetet. (Környezet alatt értjük az embereket és a körülményeket, amelyek meghatározott időben egy meghatározott helyen összetalálkoznak. A személy „beágyazottsága”.) 4. Ne csak az „ügyekkel”, hanem elsősorban az „emberekkel” törődjünk. „Hogy Jancsi megtanuljon latinul, nem annyira latinul kell tudnunk, hanem jól kell ismernünk Jancsit.” (Chesterton). Csak, ha az emberből indulunk ki – amilyen – akkor érhetjük el, hogy azzá is váljék, amit elvár tőle az Isten (Bonnin). Miután már határozottan kirajzolódtak a célnak és az útnak a körvonalai, az elkereszténytelenedett világ újabb kérdést vetett fel, amely döntően hatott a cursillo metodikájára és az üzenetközvetítésre. Miért fordított hátat annyi ember a kereszténységnek? Miért nem akarnak keresztények lenni? A válasz: azért, mert számukra túl nagy terhet jelent a törvény, vagyis mert nem ismerik az igaz tanítást! E két okból kiindulva az alapítók úgy döntöttek, hogy újra kereszténnyé teszik az embert úgy, hogy megpróbálnak mélyebben elmerülni az igaz tanításban. A lelkipásztorkodás abban az időben szinte kizárólag arra összpontosított, hogy ismertesse tüzetes aprólékossággal a törvényt, kiemelve mindazt, ami terhet jelent. Ezzel szemben a cursillo talált egy olyan megoldást, amely feltárja a kereszténységben a lényeget, amit újdonságként élhet át az ember. Miután a válság abból adódott, hogy nem ismerték az emberek az igazi keresztény tanítást, a megoldást itt kell keresni. A keresztényi mivolt hiteles összefoglalását kell nekik felkínálni. Isten nagy igazságait kell felmutatni, amelyek kielégíthetik az ember legforróbb vágyait. Az üzenetközvetítés új alakot öltött és lelkessé vált. Abban az időben túlzott hangsúlyt kaptak a kereszténység lényegtelen elemei Az emberek annyira hamis Isten, ember és

7 világképpel rendelkeztek, hogy az megbénította az „örömhír” (evangélium) erejét. Természetesen nem állíthatjuk, hogy akkoriban meghamisították volna az egész igazságot. 1. Az istenkép Ha az emberek saját léptékük szerinti Istent alkotnak és találnak ki, ennek az az oka, hogy nem ismerik Isten méreteit, vagy nem fogadják Őt el. Vannak, akiket annyira fellelkesít mindaz, amit az „ember” fűzött a valláshoz, hogy teljesen elfelejtik azt, amit Isten oltott a lelkükbe. Elfelejtik magát az Istent, aki saját képét véste beléjük. Ezzel, az emberek által, a minimumra redukált torz Isten-képpel szembehelyezték annak az Istennek a képét, aki él, eleven, aki a személyes lét, aki téged, engem kezdettől fogva elfogadott, aki szeret, és ezért a legjobbat akarja, és aki mindenható! Csak ez a hiteles istenfogalom elégítheti ki maradéktalanul az ember vágyait. 2. Az emberkép A tudományos kutatások a személyre összpontosultak, a teremtés és a történelem középpontjára. Többnyire azonban csak az ember lelke számított értéknek. Pedig az ember, létéből eredően, személy, individuum (egyén) és az élő értékek tartós forrása. Egyedi, megismételhetetlen, fel nem cserélhető, át nem ruházható, élő, tudatos, dinamikus, konkrét. Nyitott a saját és a mások értékeire Kritikai érzékével eredményeiről, kudarcairól stb. számot tud adni. Egyedüli, aki egyedi képességeivel, gondolatokkal, eszmékkel, de korlátokkal is rendelkezik. Olyan gyújtópont, perspektíva és lehetőség, amelyet csak ő egyedül tud teljesen és értelmesen kihasználni, mégpedig olyan mértékben, ahogyan öntudatát, életét szabadon, de felelősséggel átéli. Birtokolja önmagának, életének és felelősségének, feladatának és nagyságának – egyszóval rendeltetésének – tudatát. Ezt a személyiséget kell az embernek mindenekelőtt tisztelni, figyelembe venni és becsülni. A személyiség látszatra, kívülről soha nem ítélhető meg, mert az ember mindig az, aki lenni akar. Ezt az akarást azonban soha nem fogjuk megismerni, ha a személy, aki azt megtestesíti, és hordozza, nem nyilatkoztatja ki, nem indokolja meg, és nem nyilvánítja ki. A személy önmagában érték. Egyengetnünk kell az utat, hogy minden ember bensőjében találkozzék azzal az igazsággal, hogy öntudattal rendelkező, teremtett lény. A kereszténység olyan mértékben szabadítja fel az embert, amilyen mértékben az elkötelezi magát, de mindenki számára az elkötelezettség csúcspontja a keresztény elhivatottság örömteli teljesítésében található meg. A hit az a magával ragadó áradat, amely a bizalom révén abból forrásozik, hogy Isten valóban rendkívülit tett, hogy közeledjék az emberhez. A vallásosság pedig az, amit az ember tett, hogy közeledjék Istenhez. A hit azonban csak a felebarátokon, a közösségen keresztül valósulhat meg. Az ember tökéletes megvalósulását a reményteljes bizalomnak, a hitnek elnyerése és megtartása eredményezi. A cél folyamatosan ösztönöz, hogy személyekké váljunk, hogy személyiségünket, összes tehetségünkkel együtt kibontakoztassuk. A legmagasabb célok felé törekszünk. A hit szabaddá tesz, mert magában hordozza a folyamatos megtérést, és állandóan arra hív bennünket: higgyünk az igazság hatalmában és erejében. A vallásosság kolonccá is válhat. Az előírások kínos teljesítése oda vezethet, hogy eltávolodunk a gondolkodástól, a megfontolásoktól, a mérlegeléstől, a döntéstől, a vágyaktól és a munkától is. Az ember egy helyben toporog, megáll, mert tévesen úgy érzi, hogy már elért a céljához.

8 3. A világkép Kétségkívül a manicheizmus hatására a világot, mint időben változó valóságot túlságosan negatív színben láttuk, sőt úgy szemléltük, mint már önmagában rosszat. Pedig a keresztény számára a világ „feladat”. A keresztény ember bátran vállalja az életet. Beilleszkedik az életbe. Elmerül a világban és formálja azt, vele együtt formálódik. Miként az evangélium hirdeti: kovásszá kell válnia a világban! Ide kínálkozik az „Anticedentes ideológicos de los Cursillos”-ban mondottak szószerinti idézése. A gondolat jellemző jegyeit találjuk benne: „Világosan meg kell különböztetnünk azt, amit a cursillo idegének, alapvonásának nevezhetünk, és pontosan erre akartunk rámutatni: a. A harcos katolicizmus dinamikus szemlélete. Ez az apostolkodáson nem többlet teljesítményt ért, hanem életszükségletet. Ezt egy bürokratikus intézményen belül nem lehet megvalósítani, hanem csakis az Isten országáért történő, határozott bevetésben. Ezt az Egyház élő, tevékeny kovásza jeleníti meg. b. A bizakodó és reményteljes kereszténység fogalma. Ez az egyetlen helyes és igaz, amely minden emberi probléma alapvető megoldása, mert szemben áll azzal a bizonyos polgári, konformista és tétlen világnézettel, amely jogtalanul bitorolja a kereszténység nevet. c. A becsületes, töretlen és dinamikus nyugtalanság. Ez minden hatékony tevékenység egyetlen kiindulási pontja. Ebben rejlenek a sokoldalú és a jobb munka lehetőségei. d. A mai ember problémáinak és szorongásainak mély és pontos ismerete. Ez az ismeret származzon élő tapasztalatból, ne statisztikákból vagy „egyszerű és gyakorlati kézikönyvekből”. Magából az életből szűrjük le a problémákat, az emberekkel való szoros együttélésből. Ezeket az evangélium kovászának kell életre keltenie. e. Annak mélyenszántó felismerése, hogy bizonyos módszerek elengedhetetlenek, mások pedig nem megfelelőek arra, hogy az apostoli tevékenységnek lényeges célját elérjük. Ez azonban olyan felismerés, amely nem elégszik meg a jajveszékeléssel, és nem béníthatja meg az elkerülhetetlen végzet. Ellenkezőleg, növekvő érdeklődéssel kihasznál mindent, ami szolgálhatja az élesztést. Szakadatlanul keresi, kutatja az új, termékeny távlatokat. f. A szilárd meggyőződés: valóban meg van arra a lehetőség, hogy sokan, akik a hit peremén élnek, megkapják a kegyelem indítását. Ezek, még ha még messze is vannak Krisztustól, képesek lehetnek arra, hogy odaadják magukat Neki, ha Krisztust és az Egyházat olyan formában állítjuk eléjük, amilyen az valójában! g. Az erős remény, hogy ez a kísérlet, ha következetesen hajtjuk végre, hasonló eredménnyel járhat, mint Krisztus idejében. A „szamariai asszony” és a szamariai férfiak, vagy Zakeus, és sokan mások az Úr dinamikus apostolaivá lettek. h. A határozott törekvés, hogy megtaláljuk a gyakorlati módszert. Ez elvezet az apostolok utánzásához, a személyes problémák és egyes emberek konkrét követelményeinek megfelelő és radikális megoldásához. Olyan megoldáshoz, amely Krisztus kegyelmében gyökerezik. Így minden egyes embernek egész életét alapvetően Krisztus és kegyelme fogja irányítani, mint erő és mérték. i. Az a meggyőződés, hogy a megoldás egyszerű, és egyszerűsége miatt általános érvényű. A cursillóban ezért át kell élnünk a hitnek katolikus (egyetemes) HATÉKONYSÁGÁT. Ez vezet el a közös megoldáshoz és a közös környezetek kialakításához. Még akkor is, ha különbözőképpen jelenik is meg az egyes országokban, társadalmi rétegekben és kultúrákban”

9 2. MIÉRT ÉPPEN MA? A II. Vatikáni zsinat sok mindent megváltoztatott: eszméket, kifejezési formákat. A jelen helyzetre ezért erősen oda kell figyelnünk. Korunkban megrendült a világ. Szokatlan időket élünk. Az Egyház ugyan mindig úton van, de nem mindig zarándokol hídon, mint most. Csodálatos időket élünk, átmenetet. Az élet fogalma a „lényegiből” (essentialis), a „létezésibe” (existentialis) megy át. Az életfelfogás a statikusból átcsapott a dinamikusba, az intézményiből a közösségibe, a normákból a kritériumokba, a kényszerűből a szabadon választottba, az ideológiákból az értékekbe, a biztonságból a keresésbe, az engedelmességből a kreativitásba, az alárendeltségből a felelősségbe, a szociális beilleszkedésből a fennálló rendszer elutasításába, alternatívákba. Tudjuk azonban, hogy Isten – a Szentlélek – mindenütt jelen van. Megtalálható az impulzusban (ösztönzés, kezdeményezés, indítások, kreativitás), az átmenetben, a csúcsokon, a mélységekben és a bizonyosságban. Kétségtelen, hogy a II. Vatikáni zsinat az Egyházba 1. új fényt hozott, amely új szemléletet is igényel, 2. új levegőt, amely olyan tüdőt kíván, amely elbírja ezt a levegőt, 3. meggyorsult tempót, amely megköveteli az erőteljesebb mozgást, kibontakozást, növekedést és fejlődést. Ebből következik, hogy a cursillo mozgalomnak szüksége van ma egy új szemléletre, éspedig: 1. képi, egzisztenciális, élőbb, emberibb kegyelem-teológiára 2. a remény világosabb és gyakorlatibb teológiájára, amelyben az ember válasza Isten üdvdialógusára elevenebb és felelősségteljesebb lesz (keresztény nagykorúság), 3. üdvösség-teológiára, amely jobban elkötelezi magát az emberi közösség felé, mivel az emberek „közösségre hivatottak”. Ennek következménye: a. Érettebbé lehet a mentalitás, az eszme képessé válik, hogy önmagához hű maradjon. Ugyanakkor plasztikusabb lehet, alkalmazkodhat az életgyakorlathoz. Ehhez azonban gyökeret kell verjen az életben, vagyis részt kell vennie a változásokban, anélkül, hogy elveszítené önmagát. A cursillo mozgalmon belül a mentalitás a mai embert jellemző magatartásformák elé helyezi a személyt. b. A korszerűsítés motorja az ember. A mentalitás közvetítő vagy teremtő tevékenységével válik a korszerűsítés hajtóerejévé. Ez távolabbra mutat a mentalitás szokásos használatától, nem csak az ellenőrzés (cenzúra) puszta gyakorlása. Amikor pedig megjelennek az elöregedés első jelei, akkor mint reakció, azonnal működni kezd fantáziánk, keresve a megoldást és tervet, amely megfelel az adott, létrejött körülményeknek. Mivel pedig a cursillo mozgalom mindig egy új születését jelenti, nem csak kort, hanem az egyes országok viszonyait is figyelembe kell vennünk, hogy tudjunk alkalmazkodni. c. A pluralitáson belüli egység azt jelenti, hogy a cursillo mozgalom jobban hangsúlyozza a mentalitást és a személyeket, mint a módszert. d. A mentalitás az a meghatározó jegy, amely belülről mozgatja a cursillo mozgalom valóságos érési folyamatát, növekedését és a kommunikációját. Sőt, ez teszi lehetővé az átmenetet az egyik formából a másikba (az újba), anélkül, hogy közben elveszítené a saját identitását. Ezen megkülönböztető jegyek növekedéséhez és éréséhez kellenek a „reflexió kovászelemei”: szükség van személyekre és csoportokra, akik nem csak kiismerik magukat, hanem állandóan gondolkoznak és „békében birtokolják” az igazságot, amit úgy élnek meg, mint folyamatos kihívást.

10 Számukra értelmetlen az igazság, ha nem található meg a valóságban, és nem terem jó gyümölcsöt. A kereszténység korszerű arculatának felfedezése számunkra elkerülhetetlen feladat. Arról van szó, hogy találjuk meg azokat az utakat, amelyek lehetővé teszik az igazság és a tények egyeztetését, vagyis formáljuk azonossá a személyiséget az evangéliummal. Mivel az ember mindig tévedhet, ezek az emberek a dialógusban, a szembesítés folyamán, és véleményük kipróbálásában, lassan meg fogják találni azt a kezdeményezést, amely valóban értékes, és méltó arra, hogy besoroljuk a közös javak közé. Ehhez az kell, hogy kritikát gyakoroljunk, és ennek folyamán tudatossá váljék, hogy az igazság, amivel foglalkozunk fontosabb, mint az „ÉN”. Akkor lesz a törekvésünk annyira tiszta, hogy megőrizheti az elért eredményt. Közös meggyőződést csak párbeszéd érlelhet. Csábító a gondolat, hogy bízzuk a megújítás feladatát fizetett szakértőkre. Sajnos a kiagyalt dolgok nem mentenek fel az alól a kötelezettség, személyes felelősség alól, hogy újra ne vegyük az egészet fontolóra. A cursillo mozgalmat, mint valóságot, „fertőzéssel” kell továbbadnunk. Fontos tehát, hogy akik gondolkodnak, azoknak a gondolatait hassa át a lelkesedésük. Ez a lelkesedés fertőzze meg azokat is, akik nem gondolkodnak. A cursillo nem „egy” mentalitás, hanem nekünk (nekem) „van” mentalitásunk (mentalitásom). A cursillónak csak akkor lesz mentalitása, ha az ügyet meghatározó emberek rendelkeznek ezzel a mentalitással. Ez a mentalitás csak közléssel és párbeszéddel adható át. Nemcsak olyan személyekre van szükség, akiknek ez a mentalitásuk és ezt ki is tudják fejteni, hanem olyanokra, akik életükbe ezt a mentalitást be is tudják építeni, és képesek másokat is megfertőzni a tanúságtételükkel. Az eszméikhez ragaszkodó emberek rendelkeznek olyan valamivel, ami vonz másokat. A mentalitás tanítással, (oktatással) nem közölhető, mert az ember, általában, amire tanítják, csak megtanulja, de tudni csak azt fogja, sajátja csak az lesz, amit maga fedez fel. A cursillo mozgalom szilárdan meg van győződve arról, - és ez rendkívül fontos – minden probléma egyetlen megoldása Krisztus! Az evangélium gyakorlati megoldás, sőt az egyetlen kulcs életünk értelmezéséhez. A cursillo nem csak kérdésfeltevés, hanem felelet is. A mondottakból következik: 1. hogy az, amit mondunk, annak az evangélium szerinti életté kell válnia, 2. hogy az, amit mondunk, életgyakorlatunkká kell váljék, mert megalapozott. Az ilyen mentalitás pedig, szinte forradalmi kovász!

11 II. A CURSILLO MOZGALOM LÉNYEGE ÉS CÉLJA 1. BEVEZETÉS Tapasztalati világunkban azt látjuk, hogy minden létező részben állandóan változik, részben a változások közepette megőrzi identitását. Változik a létezők megjelenési formája, miközben megőrzik azonosságuk belső magvát, amely annak ellenére, hogy mindig ugyanaz, kifelé folyton és ismételten új formában fejeződik ki. Ebből a szempontból a „lényeg” az, amely a létnek szükségképpeni része, ami létrehozza belülről azt, ami a létező, és meghatározza mibenlétét, mind statikusan, mind dinamikusan. Egy harmadik nézőpontból szemlélve, úgy is tekinthetjük a „lényeget”, mint minden létezőben meglévő belső természetet, a legfontosabbat, a jellemzőt, a meghatározót, anélkül, hogy viszonyítanánk máshoz, valamilyen többé-kevésbé járulékos különbségtétellel. Kétségkívül megkülönböztethetjük a fekete és a fehér embereket a bőrük színe alapján, de ebben a tényben senki sem fog lényeges különbséget látni az egyes emberben emberi mibenlétét illetően. A cursillo – mint tapasztalati világunk összes létezője – változik és tökéletesedik, de adott esetben meg is csonkulhat. A cursillónak azonban, mint minden önálló élettel rendelkező létezőnek, van egy belső magja is. Ez mibenlétét meghatározza, azaz azt, ami, – ezt pedig megőrzi a változások folyamán. Sőt, létének a belső magja fogja létezésének módját is meghatározni. Irányt szab kibontakozásának, fejlődésének, amit viszont ezer és egy tényező befolyásol, előidézve változásait. Az élet folyamán a cursillók ilyen értelemben alkalmazkodtak. Valóban sok mindent megváltoztattunk. Ennek ellenére tudják a cursillo szakértői, hogy azok hitelesek maradtak, és mint cursillót élik azt át. „Lényegesnek” nevezzük azt, ami a lényegtől függ, anélkül, hogy maga a lényeg lenne, és azzal olyan egységet képezne, hogy nélküle a lényeg nem állna fenn. Vagyis az, ami a lényegből kiárad. Valamilyen formában a lényegest „szükségesnek” (nélkülözhetetlennek) is mondhatnánk, mert nélküle a lényeg sem létezhet. Ebből a szempontból a cursillo miértje (a mentalitása), a „mi végre” (célja), a „hogyanja” (a cselekvés módja) és a „mivelje” (metodikája és belső felépítése, struktúrája), ha nem is a tulajdonképpeni lényege, mégis lényeges eleme, ami nélkül a cursillo nem létezhet. A lényeges elemeket figyelembe véve alábbiak szerint határozhatjuk meg a cursillókat: „A cursillo egyházi mozgalom, amely egyéni módszerével lehetővé teszi a kereszténységben a lényeg (alapvető sajátosság) átélését (élményét). Erre az alapra építi fel a magcsoportokat, amelyek a környezetüket áthatják az evangéliummal, és így segítenek társaiknak – kellő módon tiszteletben tartva személyiségüket -, hogy felismerjék személyes meghívásukat és elkötelezettségüket”. (1) Eszerint a cursillók: 1. mozgalom, 2. egy egyházi mozgalom, 3. egyéni módszere van, 4. lehetővé teszi a kereszténységben a lényeg (alapvető sajátosság) élményét és átélését a közösségben, 5. célja keresztény magcsoportok képzése, amelyek megkovászosítják a környezeteket az evangéliummal. Eközben segítik – kellő tisztelettel – a személyes meghívás felfedezését és megvalósítását (vagyis gerincet adnak a kereszténységnek).

12 1. Mozgalom Mozgalom alatt értjük a magcsoportok egyre bővülő életét. Ők egy lélektől ösztönözve elveket testesítenek meg, amelyeket meghatározott módszer segítségével közölnek, hogy így elérjenek egy kitűzött célt. 2. Egy egyházi mozgalom Ennek nevezhetjük, a. mert végső célja az Egyház, az Isten országának földi terjesztése, b. mert miként az Egyház, papokból, szerzetesekből és világiakból – férfiakból és nőkből – áll, c. mert küldetése „pásztori”, és célját – lényegéből eredően – egyéni módszerével valósítja meg. Amint az Egyház is „válasz”, amelyben Krisztus „szól” a világhoz, úgy a cursillónak is célja, hogy az Egyház „szava” legyen a világhoz. 3. Egyéni módszerrel A metodika, általában, a cselekvés módját és sorrendjét szabja meg, amely beállít és használ bizonyos, meghatározott eszközöket, hogy a kijelölt célt nagyobb valószínűséggel, gyorsabban és tökéletesebben érje el. A cursillo mozgalom metodikája sem más, mint lényegének gyakorlati alkalmazása. Ez azonban nem önkényes, hanem olyan tevékenységek sora, amelyek nagyobb hatékonyság elérését célozzák, és ezért nem mossák el a lényeg szélesebb horizontját, még csak meg sem változtatják, hanem megnyitják a sajátos, hatékony és gyümölcsöző távlatot. 4 Lehetővé teszi a kereszténységben a lényeg (alapvető sajátosság) élményét és átélését a közösségben Nos, ez a mondat megkívánja, hogy először meghatározzuk: mit értünk a kereszténységben a lényeg (alapvető sajátosság) alatt, és mit a kereszténységben a lényeg élményén és átélésén, ill. közösségben történő megélésén. 2. A KERESZTÉNYSÉG LÉNYEGE (alapvető sajátossága) A kereszténységben a lényeg szemléletének helyes megértése megkívánja, hogy elsősorban ismerkedjünk meg azzal a céllal, amelyet az alapítók szem előtt tartottak, amikor meg akarták magyarázni a fogalmat. Nem törekedtek soha arra, hogy összeállítsák az alapvető sajátosságok teológiáját. Inkább keresték saját útjukat – úgy a tartalomban, mint a formában is -, hogy átadják három nap alatt, és tegyék élménnyé azt, ami a kereszténység lényegének talán nem teljessége, de tartalmazza a lényeget. Arra összpontosítottak tudatosan, hogy mi az, ami minden keresztényinek az alapja, fundamentuma, előfeltétele és megkülönböztető jegye. Arra, ami elvezeti az egyént a megtéréshez, és ezen át a környezetek és struktúrák átalakításához. A saját Út keresése – alkalmazkodva az Egyház életéhez – különböző módon láttatta meg a cursillókkal a kereszténységben a lényeg élményét. Tekintsük most vázlatosan át a fejlődést: A cursillónál olykor a kereszténységben a lényeg, mint szemlélet, a hármas szeretetben jelent és jelenik meg (Mt 23,36kk) Az Isten, önmagunk és a felebarát szeretete. Voltaképpen: „A kereszténység lényegének élménye – az Isten és a felebarát szeretete – mindennapi és szüntelen feladat…Még a szentség hősi foka is abban áll, hogy hősi fokon szeretjük Istent és felebarátunkat”. (2)”A kereszténységben végül is a lényeg maga Krisztus, aki a kereszténységben élővé válik a kegyelem útján. Ez a kegyelem az Isten és az embertárs szeretetében fejeződik ki”. (3) mert „csak a kegyelmi életet, amelyben szeretjük Istent és a

13 felebarátunkat, tekinthetjük minden igaz keresztény ’lét’ és ’cselekvés’ alapjának, gyökerének és okának”. (4) Máskor a kereszténységben a lényeget a keresztségben látták és látják, amely átváltoztató és egyesítő erejével Krisztusba oltja a megkereszteltet, és részesíti a hármas küldetésben: papi, prófétai és királyi megbízatásban (vö. LG 31). Voltaképpen „amire törekszünk, az a lényeg élménye. A kereszténységben a lényeg az, ami keresztényi létünk alapja, ami kifejezi keresztényi mivoltunkat. Ebben összetalálkozik minden megkeresztelt, jóllehet az Egyházban elfoglalt helyzetük nagyon is sokféle. Végül ez az, ami magából a keresztségből ered, és megadja bennünk mindannak a formáját és értelmét, aminek keresztény szempontból értéke van…” (5). „A kereszténységben tehát a lényeg a keresztség, mint szentségi megtérés, ha a kettő egybeesik, de az akkor is, ha ez nem egy időben következik be. A keresztség, mint szentség beolt minket Krisztusba. A megtérés folyamatában pedig az ember teljes erejéből válaszol Isten – Krisztus által történő – hívására…”(6). Olykor a kegyelmi életben látták és látják a kereszténység lényegét, amely bennünk szakadatlanul új egzisztenciát teremt – mint új életelvet bennünk és belőlünk – mert hiszen részesedés Isten életében. „Amikor a kegyelmi életet tekintjük a cursillo és jelenlegi életünk céljának, az nem más, mint alkalmazkodás Isten terveihez”. (7) „A kereszténységben a lényeg tehát maga az Isten, aki elhatározza, hogy együtt él az emberi személlyel, mint ajándék és kegyelem” (8). Néha Krisztus misztikus életének szemléletében, az Egyház átélésében fejeződött és fejeződik ki a kereszténység lényege. „A cursillo lényege voltaképpen az, hogy lehetővé teszi a kereszténység átélését. Módot nyújt arra, hogy megtapasztaljuk személyesen, mint élményt a kegyelmi élet nagyszerűségét. A cursillo folyamán az élet közlése a misztikus test valóságának egyik hatása. Mondhatnánk azt is, hogy a cursillo a misztikus test átélése, élménye”. (9) Vagyis a cursillo folyamán „a tanítás magva nem más, mint Krisztus misztikus testének teológiája, amit a cursillo struktúráját képező tematika közöl”. (10) Néhány szerző összefoglalta vagy elegyítette, vagy közlésében egymásra vonatkoztatta a kereszténység lényegének fenti négy szemléletét. Voltaképpen: „A cursillo bemutatja, és lehetővé teszi a kereszténység lényegének átélését, azt, ami valamennyiben közös: a. a lelki keresztséget (átéljük a kegyelmet, amikor Istent és az embertársunkat szeretjük) b. mint a misztikus test öntudatra ébredt tagjai a Jézus Krisztus szentségére történő meghívást, amelyben beteljesedik személyes és közösségi egzisztenciánk”. (11) Végső soron arra törekszünk: „váljék tudatossá bennünk kereszténységünk és éljük azt át teljes egészében. Amikor tehát az Egyház útján a kegyelmet tudatosan és egyre gyarapítva éljük Krisztuskapcsolatunkban, az embertársainkkal folytatott kommunikációban, akkor azt szeretnénk, hogy legyen minden megváltott megkeresztelve, és legyen minden megkeresztelt szent”. (12) A cursillo mozgalom, összhangban az Egyházzal, a kereszténység természetét az alábbiakban határozza meg: a. Krisztus Benne nyilatkoztatja ki magát Isten – a Teremtő és Megváltó. Benne éli át a személy találkozását az Isten-atyánkkal (Abba). „A kereszténység végül is, nem csupán az igazság egyik tana, és nem csak az élet értelmezése. Igaz, az is! De nem ez képezi természetének gyökerét. Gyökere a Názáreti Jézus. Létezése, műve és konkrét rendeltetése (határozmányai), vagyis történeti személyisége”. (13) A cursillo elsősorban erőteljes megrázkódtatás, amely széttöri a szívet burkoló jégpáncélt. Eltávolítja a hályogot a szemről. Élesre hangolja a fület. Az ember ráeszmél létének óriási értékére és kiválasztottságára: ti. hogy Istennek gyermeke. Ekkor pedig elárasztja a világosság, fényben fürdik. A kegyelem, mindent elsöprő erővel betör a lélekbe. A szeretet átjárja és kitágítja a szívet. Nos, ekkor találkozik az ember Krisztussal. Szeme előtt megnyílik az új világ. Jézus jelenléte mindennek új jelentőséget, színt és értéket ad. Igazsága átvilágít

14 mindent, és megláthatjuk a dolgok igazi mibenlétét, mint Isten teremtményeit. Olyan találkozás ez, amelyben benne rejlik a hiteles kinyilatkoztatás”. (14) „Ez a találkozás voltaképpen vallásos élmény, és eredetét tekintve krisztológiai élmény. Mivel pedig krisztológiai, ezért szükségképpen „trinitás”-os (a Szentháromságban gyökerező)”. (15) b. A kegyelem „Itt valóban érintjük a keresztény valóságmegértés magvát” (Karl Rahner). A kegyelem ugyanis megtérés, találkozás Istennel, mégpedig a keresztények közösségében. Atyánk ajándéka, amit Krisztus, és az Egyház, mint Krisztus történelmi megtestesítője, közvetít az egész világnak. A keresztény apostolkodás mindig abban áll, hogy felkínáljuk Atyánk szeretetének ajándékát és adományát másoknak, mindenkinek. „A kegyelemnek, a keresztény élet hordozó tengelyének, megvannak az egyértelmű és hiteles előzményei. A cursillo érdeme, hogy síkra szállt a kegyelemnek vallásos, intenzív és rendszeres megtapasztalásáért, amely az egész keresztényi lét és cselekvés kiinduló pontja, gyökere és alapvető eszméje. A kegyelem döntő és középponti helyzete lényeges és vitathatatlan követelménye (postulatum) a cursillo egész metodikájának és lelkiségének”. (16) c. A hit (A keresztség lelki átélésében, amelyet a kegyelem ösztönöz.) „Isten az emberré lett Fiában nyilatkoztatta ki magát az embereknek” (Zsid 1,1; Jn 1,14-18; Mt 11,25-27). A kinyilatkoztatás Istennek titka, aki örök Igéjének emberi igéjében (szavában) közeledik az emberhez. Hitnek nevezzük az ember válaszát, amit a magát Krisztusban neki kinyilatkoztató Istennek ad! Ezért a hit is, miként a kinyilatkoztatás is, természetfölötti. A kettő együtt képezi azt a titkot, amelyben Krisztusban találkozik Isten az emberrel. E találkozást, teljes egészében, Isten kezdeményezi. Belső szólításával (sugallatával) képessé teszi az embert, hogy szavát felfogja. Az ember a maga részéről szabadon dönt, hogy kiszolgáltatja-e magát, amint azt az isteni kinyilatkoztatás abszolút igénye kívánja. A modern exegézis (szövegmagyarázat) egyhangúan tanúsítja, hogy a hit magába foglalja: az üdvözítő esemény felismerését, a bizalmat Isten szavában, (reményt), az ember engedelmes alárendeltségét, és személyes önátadását Istennek. Ez egyben életközösséget jelent Krisztussal, és azt az óhajt, hogy a halál után Vele teljesen egyesüljünk. Így a hit: az embernek mindent magába foglaló „igenje” Isten felé, aki Krisztusban – mint Megváltóban – nyilatkoztatja ki magát.” (17) „A cursillo az átélt evangélium valóságának személyes tapasztalatát és élményét keresi. Arról van szó, hogy az élő Istennel személyesen találkozzunk, amelynek kapcsán a hit a személyes meghívásra adott szeretet-válasz. Elköteleződés, amelyben az ima a baráttal történő személyes dialógus” (18) d. Az Egyház Az egyetlen hely, ahol Krisztus terve szerint Őt és általa Atyánkat megtaláljuk. „Mert egyedül Krisztus a közvetítő és az üdvösség útja. Krisztus pedig számunkra az Ő testében, az Egyházban válik jelenvalóvá. Ő maga világosan megmondta, hogy szükséges a hit és a keresztség (vö. Mk 16,16; Jn 3,5), és ezzel éppen azt is hangsúlyozta, hogy az Egyház is szükséges, hiszen a keresztségben, mint ajtón át az Egyházba lépnek be az emberek. Nem üdvözülhetnek tehát azok, akik nem akarnak belépni az Egyházba, vagy nem akarnak megmaradni benne, noha jól tudják, hogy Isten Jézus Krisztus által, az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat”. (LG 14) „A cursillo azon van, hogy a keresztények, akik az Egyház intézményét alkotják, valóban „Egyház” legyenek. Ontológiailag a megtérés által, tudatosan a hit révén, és dinamikusan a tanúságtételükkel. Az Egyházat, mint Krisztus misztikus testét átélve, a cursillo vezéreszméje

15 újra visszaadja a kereszténynek a személyes Krisztus hiteles dimenzióját. A Krisztussal való személyes és a testvéri, emberközi kapcsolatok következményeként tudja, hogy közösségben és a közösségért élő tag. A cursillo mozgalom az Egyház mozgalma. A különböző szolgálatok, vagy karizmák (pl. a klerikusok és a laikusok) közti haszontalan és bénító feszültségnek itt nincs helye. Ki-ki egyszerűen tudatára ébred igazi küldetésének. Minden keresztény küldetése: szolgálat”. (19) e. A szentségek A szentségekben Isten újra „világ” lesz, hogy találkozzék velünk. Vallásunk szakadatlanul folytatja az emberivé válást, és istenemberi marad. Az Egyház minden ember számára, mint az üdvösség mindent átfogó szentsége, az Újszövetség jelképeiben konkretizálódik. Elsősorban a hét fő szentségben. „A szentségek elsősorban az emberi létezés vertikális dimenzióit fejezik ki: utalnak Isten hívására, aki az embert először „emberré” teszi. Ezen felül azonban utalnak a Krisztustól eredő hit történetének horizontális dimenzióira is, mert az emberi létezés a maga konkrét alakzataival ezen a szinten nyugszik, amit a történelem közvetít. Önmagát csak ebben a történelmi közvetítésben találja meg. Az emberi történelem zűrzavarában a személyt elsősorban a bűn elkerülhetetlenségének béklyóiba kényszeríti. Így jut el az ember annak a személynek a történelmi szerepéhez, aki egyben Isten is volt. Megteremtődik az ember számára a felszabadító egység Isten örök szeretetével, amely ezen a szinten avatkozott be, és ezzel törte meg az ember börtönét. Az ember horizontális lánca tehát, amely köti, Krisztusban mentőkötéllé vált, és Isten örökkévalóságának partjaira húzza”. (20) „A ’Szentségekről’ szóló beszélgetés felvázolja a keresztény élet egzisztenciális magját. Ahogy időpontja a cursillo közepére esik, úgy a szentségek is középpont, amelyben a ’történeti’ személy találkozik Istennel, aki történetivé lett Krisztusban…A beszélgetést nevezhetjük – miként a szentségeket is – a keresztény élet testet öltésének és megvalósulásának. Mindaz, amiről már eddig beszéltünk a cursillón, és amit még fontolóra fogunk venni, itt válik életté. A beszélgetés folyamán érezze az összes résztvevő, hogy a szentségek a szeretet találkozása Istennel Krisztusban. A résztvevők által hozzuk létre a keresztény közösséget”. (21) 3. A KERESZTÉNYSÉGBEN A LÉNYEG ÁTÉLÉSE P. Haring szerint: „Az ’élmény’ nem hideg, fogalmi gondolkodás, amely arra irányul, hogy valamit besoroljon a lényeges jegyek és viszonylatok közé. Az élmény semmiképp nem zárja ki a gondolkodást. Ezek a szív gondolatai. Megkülönböztetve az egyszerű gondolkodástól és megismeréstől azt mondhatjuk, hogy az élmény az alany együttrezgő válasza egy értékre”. Ehhez a keresztény üzenethez Jungmann még hozzáfűzi, hogy „az át kell hassa és meg kell mozgassa az egész embert, létének legmélyéig”. (22)

A lényeg élményének a kereszténységben két jelentése van. Általánosan elfogadott az a meghatározás: „a cursillo a kereszténység meghatározó sajátosságának átélése, élménye”: a. a vallásos (hitbéli) keresztény tapasztalat értelmében, vagyis a keresztény hívő mindennapi életének élménye, b. ’esemény-élmény’ értelemben, vagyis az Istennel, Krisztussal és az egyházi közösséggel való találkozás megtapasztalásának rendkívüli élménye.

16 Az élmény átélése, mint „esemény” (esemény-élmény) A kereszténységben rejlő alapvető sajátosság ereje és nagyszerűsége – misztikusan átélve – „lenyűgöző élmény” kezdetben, vagyis a megtéréskor, az Isten, Krisztus, az evangélium nagyságának váratlan felfedezésekor. A lenyűgöző élmény ilyenkor a meglepetés és a rácsodálkozás vonásait hordozza. Ez sokak számára új. Felfedezést, sőt meglepetést jelent: megtérést. Ezért sokan a kereszténység alapvető lényegét a cursillóban mint „esemény-élményt” tapasztalják meg. A keresztény élmény értelmezése a keresztény életben A keresztény mivolt élménye alapjába véve nem más, mint a keresztény egzisztencia, a keresztény ember létezésének módja. A hit, a remény és a szeretet által – tehát a Szentlélek belénk árasztott ajándékai által – a keresztény ember átéli és megtapasztalja Istent, mint okot, és célt! A kinyilatkoztatás örömhíre a szeretet. Atyánk szeret minket, és hogy megváltson, odaadja a Fiát. A Fiú szeret minket, és önmagát adja (áldozatul) oda értünk. Az Atya és a Fiú elküldi a lelket (Pneuma), aki Isten (Atyánk) gyermekeivé tesz bennünket, hogy dicsőíthessük Atyánkat. Ez a hitben átélt agape (szeretetlakoma) titka (misztériuma), amit napról napra él meg a keresztény ember. Pál rámutat arra, hogy van Krisztus-élmény (Krisztussal, érte és benne feltámadunk), és létezik Szentlélek-élmény, aki arra ösztönöz, hogy Isten gyermekei legyünk, és elvezet Isten mélységeihez. Szent János hangsúlyozza, hogy az örök élet a hit által válik jelenvalóvá, és a szeretet révén Isten, lakást vesz bennünk. Ez a transzcendens (érzékfölötti) Istennek olyan közelsége, amire nem is gondolhat önmagától az ember. Ennek az élménynek ismérveit a közösség hordozza. Nem zárja ki az értelmet, és elismeri, hogy a lelki mindenekfölött áll. „Miként Danielou bíboros megjegyzi: A kereszténység lényegében életforma, és voltaképpen nem filozófia. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy istenes életet folytatunk. Azt jelenti, hogy lelkünk a kegyelem állapotában van, és részesei vagyunk Isten bizalmának. Ez pedig kétségkívül újdonság. A kegyelem által az élet új mélységet kap (erre törekszik a cursillo). A tevékenység, ami ebből fakad és kisarjad, az ad a ’keresztényi létezés’ kifejezésnek értelmet. A hívő nép első és legfontosabb feladata – mint a misztikus test szerves tagja –, hogy nyíljék meg arra, hogy minden egyes ember lelkében az isteni személy benne lakozhassék, és magával ragadhassa az örökélet áramlása, amelynek forrása itt fakad már a földön”. (23) Ezért az élmény, amit a cursillo elő akar idézni, voltaképpen nem pszichológiai élmény. Jóllehet nem zárja ki ezt sem, sőt keresi anélkül, hogy annak meghatározó szerepet tulajdonítana. Elsősorban tehát lelki élmény, mert a lelkünk egységet alkot a Szentlélekkel, (vö. Róm 8,14-17) „Ez az oka, hogy a cursillók mindig élményként mutatkoztak meg. Nagyrészt éppen ez az élményszerűség nehezíti meg azt, hogy bármilyen hiteles magyarázatot tudjunk adni a kérdésre: Tulajdonképpen mi is a cursillo? Mit is tartalmaz? – Azt már az első évtől kezdve tudtuk, hogy a cursillo célja nem a hit oktatása. Egy ezt megelőző pontból indul ki: annak az üzenetnek a hirdetéséből, amely megvált és felszabadít. Hirdeti az új életet, amely átváltoztat és újjáteremt. Ezért akarja személyesen megtapasztalni a cursillo az átélt evangéliumot. Arról van szó, hogy találkozzunk az élő Istennel. A találkozás alkalmával személyhez szóló ajánlatot kapunk, amelyre a szeretet válasza a hit, ez pedig elkötelez. Az ima nem más, mint személyes párbeszéd a barátunkkal”. (24) A cursillo lényege: lehetővé tesszük a keresztény mivolt átélését. Alkalmat adunk arra, hogy ki-ki maga tapasztalja meg a kegyelemben folytatott intenzív élet nagyszerűségét. A cursillókban az életnek effajta közlése, amelyet ott átélünk, a misztikus test életadó

17 valóságának következménye. Lehetetlen cursillót tartani anélkül, hogy ennek a misztikus testnek néhány élő, és életet közvetítő tagja – papok és világiak – feltételezve az isteni közreműködést, ne tennék az őket eltöltő isteni életet, mind önmagukban, mind másokban valósággá. Ez pedig az Egyházban szokásos, hagyományos segítséggel történik: a szentségek, az ima, az áldozat által. Ebből a szempontból azt mondhatjuk, hogy a cursillo abban áll, hogy ’átéljük a misztikus testet’”. (25) A kereszténységben a lényegnek ez az élménye a cursillónál négy arculatban konkretizálódik: a.

Találkozás Istennel

AZ EMBER MEGHÍVÁSA. Az emberré válás legfőbb oka: „Az emberi méltóság lényeges alkotó eleme, hogy hivatása van az Istennel való közösségre. Isten már az eredet címén hívja párbeszédre az embert, aki ugyanis csak azért létezhet, mert Isten szeretetből megteremtette és szeretetből folytonosan létben tartja” (GS 19) Az emberiség egész története – eredetétől kezdve – magában hordoz egy beléoltott törvényt, értelmet és célt. Az ember egyszerűen – mint Isten közvetlen tulajdona – öröklétre teremtetett! (26) ISTEN SZÜNTELEN HÍV. Isten nem bánja meg soha adományát és meghívását. (vö. Róm 11,28-29) ISTEN KRISZTUSBAN HÍVJA MEG AZ EMBERT. Isten „’azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére’ (1Tim 2,4). ’A próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez’ (Zsid 1,1), amikor pedig elérkezett az idők teljessége, elküldte Fiát, a testté lett Igét, a Szentlélek felkentjét, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, meggyógyítsa a megtört szívűeket, ’testi-lelki orvosuk legyen’, és közvetítő Isten és ember között. Üdvösségünk eszköze ugyanis az Ő embersége volt, mely az Ige személyével egyesült. Ezért Krisztusban ’teljesedett be a tökéletes elégtétel, amelyre szükség volt a mi kiengesztelődésünkhöz, és benne mutathatunk be teljes értékű istentiszteletet’.” (SC5) „Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. Ádám, az első ember, ugyanis előképe volt az eljövendőnek, azaz Krisztus Urunknak. Krisztus az új Ádám, az Atya misztériumának és szeretetének kinyilatkoztatásával megmutatja az embernek magát az embert, és feltárja előtte nagyszerű hivatását”. (GS 22) ISTEN ÉLETRE KELTI AZ EMBEREK SZABADSÁGÁT. „Isten arra hívja az embereket, hogy lélekben és igazságban szolgáljanak neki, tehát lelkiismeretben kötelezi, de nem kényszeríti őket: tekintetbe veszi az általa teremtett személy méltóságát, azt akarva, hogy az embert a saját belátása vezesse, és éljen szabadságával”. (DH 11) A HIVATÁSOK KÜLÖNBÖZŐSÉGE. Bár valamennyi hívő az életszentségre hivatott meg, és Isten igazságossága szerint ugyanabban a hitben részesült (vö. LG 32), „nem is mindenki jár ugyanazon az úton” (LG 32), mert az Egyházban különböző szolgálatok vannak. „A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. A Lélek ajándékait pedig mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ez csodatévő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszés szerint osztva kinek-kinek”. (1Kor 11,4-11) (vö. LG 12) A kereszténységben a lényeg élménye az embernek megadja a középpontot, amelyből kiindulva használhatja képességeit. Ebben a személyiség magára ölti a helytálló viselkedést,

18 amelynek kapcsán a szellemi és anyagi értékeket hitelesen ítéli meg, és eljut arra a szintre, hogy dönteni tud használja-e vagy sem a tehetségét. (27) A kereszténységben a lényeg élménye akkor kap személyes bélyeget, amikor megnyílik Isten felé. Ekkor válaszol az egyén Isten szólítására, a személyéhez intézett meghívásra a bizalommal, ráhagyatkozással, jóllehet a meghívás voltaképpen egyaránt szól mindenkinek. Isten ugyan felkínálja magát mindenkinek, és bennünket is többes számban szólít meg, de ajánlata és sugallata soha nem szól általában az emberhez, hanem mindig a konkrét személyhez. Mivel minden ember „egyszeri” és megismételhetetlenül egyedi, ezért Isten meghívása is egyszeri és megismételhetetlen. „Ezért a személyesség jegyét és jelét viseli az ember egész fejlődése és tökéletesedése – keresztény szempontból is. Ez annyit jelent, hogy figyelembe kell vennünk, és segítenünk kell minden egyes személyt, egyedi meghívást, hogy váljék mind jobban személlyé. Minden erkölcs tehát, amely leértékeli ezt az alapvető szempontot, nem ismeri fel a keresztény dogmát, és az emberből ’tárgyat’, ’valami idegent’ csinál.” (28) b.

Krisztus barátsága

A cursillóban az igazságokat a Krisztussal való élet nagy egységében ábrázoljuk. Fő törekvésünk: váljanak az igazságok mindenekelőtt életgyakorlattá, vagyis ki-ki nyerje el a kereszténység igazságának élményét, amely Krisztus. Ő azonban nem csak „út, igazság és élet”, hanem történeti személy is. A Názáreti Jézus föltámadt és ma is él: testvérünk és barátunk, az Atya szentsége és az egész világtörténelem tengelye. c.

Közösség embertársainkkal

A keresztény élet mindig együttélés. „A keresztény élet mindig együttélés a közösséggel, amikor az apostoli munka során közösen adományokat fogadunk el, feladatokat és felelősséget vállalunk el. Abban fog megmutatkozni, hogy közösen fejezzük ki magunkat olyan formákban, amelyeknek csakis így van értelmük és így hatásosak”. (29) Ha a cursillo gyökere a kereszténységben a lényeg átélése, akkor a keresztény élményben is lényeges az együttélés, és ennek következtében a cursillo élményében is. Isten arra szólít fel: alkossunk egy népet. „És úgy tetszett Istennek, hogy az embereket nem bárminő kölcsönös kapcsolatoktól függetlenül, csupán külön-külön hívja meg a saját életében való részesedésre, hanem néppé teszi őket: szétszórt gyermekeit e népben gyűjti össze (vö. Jn 11,52)”. (AG 2) „Az üdvösség történetének kezdetétől fogva az emberekre nem csak mint egyénekre esett Isten választása, hanem mint egy bizonyos közösség tagjaira. Ezeket a kiválasztottakat ugyanis ’népének’ (Kiv 3,7-12) nevezte Isten, midőn közölte velük szándékát, sőt e népével kötött szövetséget a Sínai hegyen”. (GS 32) „Mégis, úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, bárminő kölcsönös kapcsolatuktól függetlenül, hanem néppé tegye őket, néppé, amely őt igazságban elismeri és szentül szolgál neki”. (LG 9) „Isten mindnyájunk gondviselő Atyja, azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak, és testvéreknek tekintsék egymást. Hiszen mindannyian Isten képére vannak teremtve, Isten ’telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet’ (Ap Csel 17,26), továbbá mindnyájan egy és ugyanazon célra vannak hivatva, és ez maga az Isten”. (Gs 24) Az ember, akit személyek egymásra találása szült, nem bontakozhat ki, ha nem lép kapcsolatba másokkal – történjék ez akár emberi, akár természetfölötti síkon. A párbeszéd, nyitás mások felé, közösség az egész emberiséggel. A szociális dimenzió, a rokoni és egyéb sok másféle kapcsolat az ember létezése szempontjából mind rendkívül fontos. Hasonló a helyzet, amikor a kereszténységben a lényeget éljük át, mégpedig úgy, hogy: „Bár a lélek egy

19 és ugyanaz, a hit is azonos, és voltaképpen egyetlen testet alkotunk. Ez a kereszténységünk lényege és alapja. Személyiségét senki nem veszti el az élet legkülönbözőbb jelenségei közepette sem, még ha a személyek egyszerűen egyetlen tömeggé verődnek is össze. Sokkal inkább az a helyzet, hogy mindenki megőrzi saját lényét. Krisztus misztikus testében sokféle tag és hivatal létezik. Miután mindenki egy-egy tag, így személyével hozzájárul a többiek jóllétéhez. Az a tény, hogy mindegyikük ’keresztény’ azt jelenti, hogy mindegyikük felelős a többiért. Mindegyikük egyéni sajátosságai révén kész, hogy szolgáljon másokat. Ki-ki a maga módján működik együtt az egész Egyházzal. Minél szorosabban működik együtt egy-egy tag a többivel, annál inkább fokozódik személyiségének kibontakozása és gyarapodása, következésképpen az Egyház növekedése is. De minél több tag húzódik önmagába vissza, anélkül, hogy bármivel is hozzájárulna az Egyházhoz, annál kevésbé használnak az Egyháznak és önmaguknak.” (30) EGYSÉG A KÜLÖNBÖZŐSÉGBEN. „Egy tehát az Isten választott népe: ’Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség’ (Ef 4,5). Egyenlő a tagok méltósága, mert Krisztusban újjászülettek. Közös az istengyermekség kegyelme, közös a hivatásuk a tökéletességre. Egy az üdvösségük, egy a reményük és osztatlan a szeretetük”. (LG 32) A keresztény meghívottság élményében két veszélyt kell elkerülnünk: ne túlozzuk el sem a személyeset, sem a közösségit. „Isten titka abban rejlik, hogy megkeressük a személy és a közösség egyensúlyát”. (31) Arany szabály: „Maradjunk tudatában annak, hogy a keresztény élet nem csak az életet és átélést, az élet feláldozását jelenti, hanem az együttélést is. A keresztény megszentelődés mindig közösségben történik. A közösség a keresztény számára az a kulcs, amellyel az evangéliumot egzisztenciálisan kinyitja, megragadja és megvalósíthatja. A közösség az utolsó és végleges lépés, amit a cursillo lehetővé akar tenni”. (32) A kereszténység lényege tartalmazza mindenki számára a mércét, ez pedig a személyes meghívás. Ezért a kereszténységben a lényeg megvalósítását nem korlátozhatjuk csupán arra, ami mindenkiben közös. A közösségi tudat párhuzamosan fejlődik annak tudatosulásával, hogy mint személyiség is fejlődünk. Ha tehát a cursillo mozgalom egész lelkiségét kizárólag a keresztségben, a kegyelemben, a misztikus testben vagy esetleg a hármas szeretetben (Isten, felebarát és önmagunk) látnánk, akkor úgy érezhetnénk, mint ha egy formába préseltek volna bennünket. Így talán meg sem érthetnénk, hogy mint személyeknek egyéni küldetésünk is van az Isten népe között és a világban! (33) A cursillo közvetlen célja tehát az, hogy segítse „a személyes meghívás felfedezését és megvalósítását, a személyiség teljes tiszteletben tartása mellett.”. (34) d.

Az apostoli felelősség

Az apostoli felelősség az Egyház szentségének valóra váltása és igazolása, amely mint Krisztus megváltásának hatékony jele, evangéliumát és keresztjét az egész világnak felkínálja. „Az apostolkodás képezi a kereszténység természetét és lényegét. A nap előbb szűnik meg melegíteni és világítani, mint hogy a keresztény megszűnne, mint fáklya lobogni… és a kereszténység fáklyája nem maradhat titokban. A lámpát, amelyik ég, nem szabad véka alá rejteni”. (Aranyszájú Szent János). „Az apostolkodásra maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással. A szentségek azután, különösen az Eucharisztia, közlik és táplálják minden apostolkodás éltető lelkét, a szeretetet Isten és az emberek iránt”. (LG 33) A cursillo egész története és teljes irodalma egyhangúan és szakadatlanul ismétli, hogy az apostolkodás minden szempontból a cursillo természetének sajátossága. Aranyszájú Szent János idézete, amit említettünk, a cursillo kedvelt szállóigéje, amikor az apostolkodásról beszélünk. Mindennek összefoglalása: „A kegyelmi élet, amelyből a tett fakad, a kereszténységnek gyökere, és ezért a cursillónak is gyökere”. (35)

20 Azzal a céllal, hogy a keresztényekből magcsoportokat képezzen, melyek a környezeteket megkovászosítják az evangéliummal

4. ADJUNK GERINCET A KERESZTÉNYSÉGNEK „Adjunk gerincet a kereszténységnek!” – ebben a jelszóban találták meg a cursillók a hiteles és pontos kifejeződésüket, konkrét, világos körvonalú szándékukat, tevékenységi területüket és lehetőségüket, hogy valóban hatékonyak legyenek” (36) A „kereszténység” kifejezést minden oldalról bírálják, mert elfelejtették, hogy ez a fogalom nem statikus, hanem teljes egészében dinamikus, és éppen ezért arca felbukkan a legkülönbözőbb területeken. „A kereszténység (a spanyol szó „Cristiandad” nehezen fordítható le magyarra, mert részben kifejezi a „kereszténységet”, részben a „keresztényi mivoltot” is) mindig időben „lesz” megvalósuló, születő. Ennek következtében az adott konkrét időben és adott kornak megfelelően más-más jelentést hordoz.” (37) „A ’kereszténység’ fogalma ’itt és most’ fogalom kell legyen, és jelene mindig illeszkedik a korhoz, apostoli szelleme (lelkülete) azonban változatlan, mert krisztus élő valóságát kell szem előtt tartania a keresztények mai közösségében. Így tehát a kereszténységről alkotott elképzelés, amit a cursillo magáénak vall nem a középkori, hanem tulajdonképpen az, amit az első keresztény közösségek vallottak. Ezek bár számbelileg kevesen voltak, legyőzhetetlen lelkülettel rendelkeztek. Keresztény mivoltuk boldogságát és tenni akarását messze kisugározták, hogy így foglalják el a világot Isten számára”. (38) A kereszténység fogalmát a cursillo irodalmában sokféleképpen világították meg. Jelenti: • a keresztény emberek cselekvési módjának eredményét, akik teljesen az istenit szolgálva áthatják a társadalmat a Szentírás mércéjével (39), • tényleges megvalósulását annak, hogy ki-ki a mindenkori helyzetének megfelelően az összes lehetőségét felhasználja környezetének megkovászosítására az evangéliummal (41), • „a megkereszteltek minden egyes közösségét, amely befogadja Krisztust élő alakban, és tagjai a szentségre törekvésükben kisugározzák környezetükre az evangélium és a keresztény erények lelkületét ” (42), • emberek csoportját, akik közösen „testesítik meg a kereszténység lényegét ” (43), • az emberek összességét, akik megtalálták helyüket az Egyházban és a világban is, és megváltoztak Isten kegyelmének hatására. Akik befelé és kifelé egyaránt hatékonyak (44), • az élő és hatékony módon történő apostolkodást (45), • a kereszténység nem összege meghatározott részeknek, sokkal inkább egyesült egész, amely örül elemeinek sokfélesége miatt. Hogy előidézzük ezt a radikális közösségi érzést, szükség van az indítékok, a szemlélet és az élet egységére. Ez olyan egység, amely az egyetemesség és az állandóság szavatolásával teszi lehetővé a kereszténységben a lényeg megvalósulását, nem csökkentve a dinamikát. (46) A bogotai első latinamerikai találkozó szerint: „A kereszténység azon keresztények csoportja, akik mint kovász áthatják környezetüket az evangéliummal, miközben tudatosan és egyre gyarapodva átélik a kegyelmet”. (47) A kereszténység hiteles mai jegyeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: „Egy csoport, amely nyitott, közösségi, szabad, autentikus és világi, amely szakadatlan dialógust folytat az őt körülvevő földi valósággal”. (48) Egy anyagi vagy erkölcsi dolognak gerincet adni etimológiailag „ugyanaz, mint azt szilárd és egymásba hatoló elemekkel megszervezni, úgy, hogy stabil és hajlékony legyen”. (49) „A hasonlat értelmezésénél az emberi gerincet vesszük alapul, mert az hordozza a testet, összeköti, egyesíti, össze is tartja, s emellett hajlékony.” (50)

21 A fentieket szem előtt tartva a kifejezés: „adjunk gerincet a kereszténységnek”, az alábbiakat foglalja magában: a.

Alkossunk a keresztényekből magcsoportokat

Amikor ezt a kifejezést használjuk „szervezzünk magcsoportokat” (bogotai találkozó), nem azért tesszük, hogy ebben, mint rokon értelmű kifejezésben elrejtsük a szándékos és önkényes manipulációt. Nem tesszük akkor sem – jóllehet a cél nemes – amikor létrehozzuk ezt a közösséget. A természetes, józan emberi észnek vissza kell utasítania ezt az értelmezést, mivel ez összeegyeztethetetlen az Isten létmódjával, és a szabad emberi méltósággal. „Szervezzünk, alkossunk” itt annyit jelent „tegyük könnyebbé”, „tegyük lehetővé” az ilyen magcsoportok vagy kisebb csoportok képződését és létezését. „Tegyük lehetővé”, de mindig tartsuk tiszteletben a személy méltóságát, a szociológia élettörvényeit és a józan emberi értelmet. A feladat három dolgot tartalmaz: 1. Szükség van megfelelő képességű, és készségű emberekre. 2. Mindenképpen döntő, hogy ezek az emberek felfedezzék és magukra is vállalják felelősségüket, éspedig ott ahol vannak: vagyis a vallásos és a civil életükben egyaránt. 3. Ezek az emberek tartsanak össze: alkossanak életükben és tevékenységükben közösséget. Így válhatnak, amennyire csak lehetséges befelé és kifelé is hatékonnyá. (51) „Amikor arról beszélünk ’adjunk gerincet a kereszténységnek’ fontos, hogy az egyes személyek az egész közösség rendelkezésére álljanak”. (52) Ebben az esetben az a jó, ha ki-ki a maga helyén áll, vagy ha minden egyes helyet betölti a megfelelő ember. (53) Ha azonban a „keresés” feltételezi az egyes ember szabadságát és meghívottságát, akkor a „keresés” voltaképpen abban áll, hogy segít vagy figyelmeztet a felépítés lehetőségére. Ha a hordozó emberek (vertebra = gerincek) olyanok, amilyeneknek lenniük kell (vagyis személyiségek, akiknek véleménye „megmozgat” – akiknek magatartása „magával ragad”, akik talán „nem parancsolnak”, mert inkább valami döntőt csinálnak – „egészségesen befolyásolnak, meggyőznek” (54), akkor spontán közösséget hoznak létre, csoportot építenek, a „konstellációban” színre lépnek) akkor létrejönnek a „magcsoportok”. Minden egyes „konstelláció”, csoport, magcsoport képessé válik arra, hogy a közösségnek gerincét képezze az alábbi három módon: • Közösen élik meg a kereszténységben a lényeget és apostoli elkötelezettségüket. Ki-ki azonban külön-külön, a maga környezetében elkötelezi magát, ott, ahol a terheket viselve munkálkodik. Mindegyikük külön fejti ki a keresztény megkovászosítás erejét. • Közösen élik meg a kereszténységben a lényeget és apostoli elkötelezettségüket, és ezt az elkötelezettségüket egyazon területen fejtik ki. Keresztény életüket ezen a területen növelik és erősítik, és egyúttal keresztény voltuknak dinamikáját kisugározzák. Mivel pedig ők „Egyház”, úgy járnak el, mint életadó, átalakító Egyház, még akkor is, ha nincsen szervezett pasztorációs tervből eredő apostoli missziójuk. • Közösen élik meg a kereszténységben a lényeget, de elkötelezettségüket egyenként külön-külön, vagy mint csoport gyakorolják az Egyház pasztorációjának kebelén belül, plébániai, egyházmegyei vagy országos szinten. (55) Ez az a három mód, ahogyan gerincet adhatunk. Mindhárom legitim és ezeket dicséri a II. Vatikáni zsinat is. („Apostolicam Actuositatem”) (AA)

22 b.

A kegyelem tudatos és egyre gazdagabb átélése

Az emberit az isteni szolgálatába állítjuk, hogy így Krisztus szava és tanítása áthassa az emberi élet gyakorlatát, és Krisztus törvénye teremtsen új világot. (56) Felélesztjük és segítjük az egész misztikus testet, hogy az emberek, akik még emberibbek és szentebbek akarnak lenni, a Szentlélektől ösztönözve, döntő dolgot vigyenek végbe. (57) Akkor adunk gerincet a kereszténységnek, ha nem csak hallgatjuk az evangéliumot, hanem életünk vérévé válik úgy, hogy személyünk maga egyetlen nagy impulzussá lesz. (58) c.

A környezeteket kovászoljuk meg az evangéliummal

Ezt úgy érhetjük el, ha a kereszténységben átéljük a lényeget. Arról van szó, hogy az emberek tudnak-e úgy hatni mint emberi és keresztény „szegletkövek” a közösségben, tudnak-e lelkileg életre kelni, összetartani és együtt dolgozni, hogy mindent megragadjon Krisztus megváltása – hiszen minden sóhajtozik a megváltás után. (59) A keresztények vállalják a kovász szerepét: belülről szenteljék meg a világot. Mindenestül úgy világítsák meg és úgy rendezzék az evilági dolgokat, amelyekben élnek, hogy e dolgok mindig Krisztus szerint menjenek végbe, fejlődjenek és váljanak a Teremtő és a Megváltó dicsőségére. (LG 31) Felelősségük a világban gyakran nem fogja arra ösztönözni őket, hogy új, vagy újabb struktúrákat teremtsenek (ha kell, megteszik), hanem a már meglévőket fogják felhasználni, amennyiben emberibbé formálják azokat. Mindig szemük előtt lebeg, hogy „az embert, a személyt kell felemelni, és az emberek közössége vár megújításra”. (GS 3) Felelősségüket teljesíteni fogják a világban „szabad kezdeményezésekkel, éspedig anélkül, hogy passzívan várnának utasításokra és az irányvonalak meghatározására”. (Populorum Progressio 81, vö. GS 43) 5. A CURSILLO LÉNYEGÉBŐL ÉS CÉLJÁBÓL EREDŐ KÖVETELMÉNYEK A.

A cursillo mozgalomról általában a) A cursillo egy egyházi mozgalom. b) A cursillo élmény. c) A cursillo mozgalom el akarja vezetni az embereket oda, hogy találkozzanak az élő és személyes Istennel (Atyánkkal), önmagunkkal és embertársaikkal. d) A cursillo keresztény lelkiségű (szellemű) mozgalom. e) A cursillo mozgalom a pasztorációban különleges feladatokat ellátó hatóerő. f) A cursillo mozgalom meg akarja kovászosítani a környezeteket. g) A cursillo az a mozgalom, amely felépíti a közösségeket. h) A cursillo mozgalom önmagát kötelezi el és segít, hogy mások is így tegyenek.

B.

Mi tartozik az előcursillóra, cursillóra és utócursillóra

AZ ELŐCURSILLO a) A cursillo résztvevői legalább arra legyenek képesek – lehetőségeikhez mérten -, hogy megkovászosítsák környezetüket az evangéliummal. b) Legyenek annyira érettek, hogy felfogják az evangélium üzenetét, és legyenek képesek elkötelezni magukat. c) Legyenek képesek és eltökéltek arra, hogy közösségben és a közösségért éljenek.

23 A CURSILLO a) A keresztény élet kerygmatikus hirdetése, amelynek középpontja a Húsvét titkának átélése. b) Segíteni akar a résztvevőknek, hogy meghallják személyes meghívásukat, amit a közösségben (a világban és az Egyházban) valósítanak meg. c) Munkatársai – papok és világiak – mint közösség jelenítik meg az élő Egyházat. AZ UTÓCURSILLO a) Arra szolgál, hogy a cursillistában ébren tartsa a folyamatos megtérés lelkületét. b) Célja, hogy a cursillisták emberi és keresztény élete átalakuljon az emberekkel való közös élménnyé. c) Bár a cursillo nem egyesület és nem intézmény, hanem mozgalom, mégis szüksége van minimális szervezettségre. Ez segíti elő, hogy a cursillisták megvalósítsák, és helyesen irányítsák eleven és cselekvő kereszténységüket. (60) III. A CURSILLO MOZGALOM AZ EGYHÁZ LELKIPÁSZTORI MUNKÁJÁBAN 1. BEVEZETÉS A cursillo egyházi mozgalom. (1) A cursillo mozgalom a lelkipásztori munkában különleges funkciójú, hatékony erő. (2) Mint hatékony erőnek, a cursillo mozgalomnak megvan a saját funkciója az egyházmegyék szervezett egységének tevékenységében. Olyan tevékenység, amelyet mindig világosan körvonalaznunk kell, mégpedig a mozgalom sajátos lényegének, célkitűzésének és metodikájának megfelelően. A cursillók sajátos tevékenységének elemzésekor az Egyház lelkipásztori munkáját illetően nem indulhatunk ki pusztán a mozgalom történelmi, ideológiai és módszerbeli álláspontjából, mert az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük a probléma gyökereibe való hatoláshoz szükséges tiszta és tárgyilagos szemléletet. Szükségképpen két alapvető, és egymással szoros kölcsönhatásban álló adottságból kell kiindulnunk: az Egyházból és a lelkipásztori munkából. Az Egyház „Krisztusban mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének” (LG 1) „következőleg az Egyháznak nem csak az a küldetése, hogy megvigye az embereknek Krisztus üzenetét és kegyelmét, hanem az is, hogy áthassa és tökéletesítse a mulandó dolgok rendjét az evangélium szellemével”. (AA 5) Az Egyház „felruházva alapítójának adományaival és hűségesen megtartva parancsait: a szeretet, az alázatosság és az önmegtagadás parancsát – átveszi a küldetést, hogy Krisztus és Isten országát hirdesse és megalapítsa minden nép között”. (LG 5) „Az Egyház, vagyis Krisztusnak titokzatos módon már jelenlévő országa, az Isten erejéből látható módon növekedik a világon”. (LG 3) Az Egyház Krisztus misztikus teste, amelyet Krisztus irányít, a Szentlélek éltet és a hívők a hit, remény és szeretet legbensőbb közösségében alkotják. (LG 4,7) Isten népe, amely minden embert a konkrét idő és hely valóságában megszabadít, egyesít és elvezet az Atyához. Így teljesíti be, meghatározott módon Krisztus megtestesülését, szenvedését, halálát és feltámadását. (LG 8,9)

24 Jézus a szabadító, azért alapította az Egyházát, hogy az egész emberiség és az egyes ember számára „látható szakramentuma legyen ennek az üdvösséget szerző egységnek.” (LG9) Az Egyházat áthatja a megújulás lelkesítő vágya és a kívánság, hogy összes tagja testesítse meg – külön-külön vagy együtt, még ha bűnösök is – életükben és cselekedeteikben Krisztus alakját és a jó hír gyakorlati következményeit, amíg csak el nem érik, hogy az egész világ egyetlen nagy család lesz, amely a húsvéti titok megvalósulása felé zarándokol. A lelkipásztorkodás Az istennépe-egyháznak totális, mindent felölelő tevékenysége, amely megvalósítja a húsvéti titkot a világ, az ember és a történelem adott korszakában. A mindennapokat élve pásztorainak vezetésével és minden jóakaratú emberrel egyesülve teszi ezt. Az Egyház totális tevékenysége alapvetően az alábbiakban valósul meg: • Magának az Egyháznak a megszervezésében. Létében, mint megváltó és felszabadító – ennyiben magának Krisztusnak a tevékenységét valósítja meg az egész emberiség számára. • A világban dinamikus jelenléte folytán. Azért küldte alapítója és feje: legyen só, kovász és világosság, legyen hatékony erő és megváltás, és építse – mint üdvtörténetet – az „országot” az egész emberi történelem folyamán. Az emberiség mai helyzetét tekintve az Egyház tevékenysége a világban – Isten szavának megfelelően – nagy vonalakban, különös hangsúllyal, a következőkre irányul: • Erősödik elkötelezettsége Krisztus és a megmentendő világ felé. • Az Isten üdvösségterve mindenütt szerepel, és közösségibb megfogalmazást kap. • Megnőtt a személy méltósága, mert jobban elismerik az emberi személyiség szabadságát. • Jobban odafigyelünk az idők jeleire. • Egyre jobban tudatában vagyunk annak, hogy a világban jelen kell lennünk, mint kovász (megtestesülés) és felelet (szolgálat). • Mozgékonyabbá váltunk a formákat és a struktúrákat illetően. 2. ÖSZTÖNZŐ ESZMÉK, AMELYEK TEVÉKENYSÉGÉT MEGALAPOZZÁK ÉS PASZTORÁCIÓS MUNKÁBAN

A CURSILLO MOZGALOM LELKESÍTIK AZ EGYHÁZI

Mielőtt rátérnénk a cursillo mozgalomnak az egyházi pasztorációban játszott rendkívüli szerepének részletezésére, jónak tartjuk, hogy néhány általános alapelv elemzésével derítsünk annyi világosságot, amennyit csak lehet. Ezeket elismeri az összes egyházi- és pasztorálteológia, érvényesek valamennyi gyakorlati tevékenységről történő tárgyalás során, valamint az egyházi akciók minden területén.

Az alábbi alapelvek fényt derítenek és ezért fontosak: Egyházérzet Hogy Egyháznak tudjuk és érezzük magunkat, szolgáljuk és építjük az Egyházat. Ez ne csak azoknak szolgáljon egyedüli tanúsítványul, és mint címke, akik az Egyházban dolgoznak, hanem ez az egyedüli mély, és érvényes alapja az apostoli mozgalmak és szervezetek létezésének és fennmaradásának az Egyházban.

25 Ahhoz tehát, hogy Krisztus akarata szerint valósuljon meg az Egyház, vagyis elérje, hogy csatlakozzék az egész világ, a teljes történelem és minden ember Isten üdvösségtervéhez, sorompóba kell teljes egészükben állniuk a mozgalmaknak és szervezeteknek. Ezért kell dolgozniuk anélkül, hogy beszűkítenék célkitűzéseiket és erőfeszítéseiket a saját közvetlen céljaik által meghatározott határok között. Az Egyházon belül jött létre a cursillo mozgalom, növekszik és fejlődik, mert táplálja az Egyház ereje. Az Egyházat szolgálja, és mindig az volt a legfőbb törekvése, hogy építse az Egyházat. Közösségérzet Isten egy, de nem magányos! – A legtökéletesebb közösség: Atya, Fiú és Szentlélek. Mivel pedig a közösség lényege nem a sokaság, hanem az egység, ezért az Atya, Fiú és Szentlélek, jóllehet három egymástól különböző személy, mégis egy. (Jn 10,23) Krisztus – Istenember – kinyilatkoztatta a szerető Istent (Atyánkat), és azt is, hogy ez az Atya milyen formában szeret: közösségben, egységben. Mivel az Isten az embert a saját hasonlatosságára teremtette, az ember csak akkor lesz Istenhez hasonló, ha nyíltan kapcsolatba lép felebarátjával az igazság, az élet és a szeretet dialógusában. Ekkor hasonlít a kapcsolata Istenhez, a közösség Istenéhez. És mivel az Egyház Krisztusban egyúttal szakramentum, így lesz „jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének.” (LG 1) „Keresztény az, aki a keresztség által felvételt nyert Krisztusba, és a testvérekkel együtt él, szeret és osztozik. A kereszténység mindig a hit, a remény és a szeretet közössége ezen a földön”. (LG 8) A cursillo mozgalom arra törekedett mindig, hogy együttműködjék az egész Egyház tevékenységével, amikor létrehozza, és tovább építi a keresztény közösséget. Ehhez a közösség rendelkezésére bocsátja módszerének eszközeit. (3) Elkötelezettség – a közös terv megvalósításakor – egymásért és együtt a többiekért Mivel az Egyház „közösség”, nincs helye a bezárkózásnak, különcködésnek, sem pedig valamilyen gettónak. Ennek értelemszerű következménye inkább az, hogy az összes apostoli szervezet és mozgalom jusson közös nevezőre, és kötődjék szorosan egymáshoz. Az Egyház figyel az idők jeleire. Jól tudja, hogy az embernek a mai időkben mind erősebb az igénye, hogy erőfeszítéseit egyesítse és összpontosítsa életének és cselekvésének minden területén. Különös hangsúllyal figyelmeztet arra: halaszthatatlan, hogy elérjük az egyházmegyékben azt, amit ma közösségi lelkipásztorkodásnak nevezünk. „Tökéletesíteni kell az apostolkodás legkülönbözőbb módjait, valamint a munkamegosztást és a jó együttműködést az apostoli vállalkozások között, amelyet a püspök irányít az egész egyházmegyében, vagy annak egyes tájain. Így minden lelkipásztori célzatú vállalkozás vagy intézmény (a hitoktatás, a missziók, a szeretetszolgálat, a szociális, családi, iskolai vagy bármilyen más munka) között meg lesz az összhang. Ez pedig összeforrasztja rendkívül az egyházmegye egységét.” (4) (ChD 17) A cursillo mozgalom, amely a keresztény közösség (CCIRCO) hevületéből, egy lelkipásztorkodási tervből sarjadt ki, minden összejövetelen felújította ennek a feladatnak a tudatát: • „A cursillo mozgalom kész, hogy közreműködjék a lelkipásztori szándékok megtervezésében és végrehajtásában”. (5) • „ A cursillo nem különül el az egyházi közösség pasztorálásakor. A lelkigondozásnak egyik eleme és eszköze. Bizonyos szempontból prófétai pasztoráció, és a prófétai pasztoráción belül kerygmatikus pasztorálás. A cursillóknak céljuk kitűzésekor és

26 metodikájuk alkalmazásakor szolgálniuk kell az egyházmegye szervezett lelkigondozását.” (6) Újragondolás és megújítás Amikor VI. Pál pápa általánosságban szólt az Egyházról, azt mondta, hogy az „aggiornamento” szónak mindig jelen kell lennie az Egyházban. Ez a programozás vezérelve és a megújuló élet hajtómotorja. Az a képesség, amely éberen tanulmányozza az idők jeleit. Jelenti az Egyház mindig fiatalos mozgékonyságát, amely abból fakad, hogy mindent kipróbál, és megtartja azt, ami tartós és jónak bizonyul minden téren. Nyilvánvaló jele volna a tehetetlenségnek, a valóságtól való elidegenedésnek és egyhelyben topogásnak, ha egy egyház a valóban történelmi küldetés hangoztatása mellett – összességében szükségét érzi annak, hogy önmagát szinte naponta és percről percre átgondolja és megújítsa – nem érzékelné ugyanennek az egyháznak a mozgalmait és a szervezeteit eleven és kínos szükségszerűséggel. A folyamatos megújulás megköveteli, hogy figyelmesen tanulmányozzuk az emberek életét és személyiségük dinamikáját, valamint közösségük történelmét. Közben kísérletet kell tennünk arra, hogy felismerjük Isten szavának fényét, és megtaláljuk azt a formát, amelyben a történelem tanulságait itt és most az Egyház szolgálatába állíthatjuk. A cursillókat fájdalmas problémák szülték, az új út keresése, amely elvezet a világban a keresztény lét (spanyolul ser = lét, lény) hitelességéhez, a jelenlét (spanyolul ester = van, átmeneti helyzet, állapot kifejezése) hatékonyságához, és minden megkeresztelt tevékenységéhez (spanyolul actuar = működik, cselekszik, eljár). Nos, ez a mindent átfogó vágy alakította ki a cursillók stílusát, tematikáját és rendkívüli metodikáját. Jó pár évvel később már arra bátorított VI. Pál, hogy ebben a légkörben – a folyamatos újra átgondolás és megújulás légkörében – haladjunk tovább. „Vajon, mint keresztények jogos reménnyel szemlélhetjük-e a hit szellemében ezeket a tüneteket, hogy az örvendetes tényekhez illesszük üzenetünket, amiket hirdetünk. – A felelet, szerencsére: igen! Keresztény küldetésünk ugyanis abban áll, hogy kitartsunk igyekezetünkben, és hangoljuk össze apostoli tevékenységünket az új helyzettel, amely pontos, odaillő, hiteles és valós megoldást kíván”. (7) Alkalmazkodás Az Egyház küldetése széles körű, és ugyanakkor helyhez kötött. Kiterjedt küldetése olyan mértékben valósul meg a világban és a történelemben (térben és időben), amilyen mértékben végrehajtja feladatát itt és most. „Az Egyháznak pedig be kell illeszkednie e közösségek mindegyikébe, hogy mindenkinek felajánlhassa az üdvösség misztériumát és azt az életet, amelyet maga Isten hozott az embereknek. Beilleszkedése egészen olyan legyen, mint Krisztusé, aki beolvadt azoknak az embereknek társadalmi és kulturális miliőjébe, akik között élt”. (AG 6,10) A cursillo mozgalom csak akkor szolgálhatja az Egyházat, ha elkötelezi magát, és ragaszkodik ahhoz, hogy szellemét és módszerét mindig illeszti a hely és idő konkrét adottságaihoz. Az alkalmazkodásra való hajlandóság megkívánja minden felelős személytől, és feltételezi, hogy szakadatlanul kutassa, alaposan megfontolja, világosan és mélyen elemezze a helyzetet, az eredményeket és kudarcokat pedig gyakran kiértékelje. Pásztorainkkal együtt Ha régebben elsőbbséget kapott az Egyházban a klerikalizmus, akkor ma az a veszély fenyeget – ami éppen annyira sajnálatos -, hogy hajlunk a hierarchia nélküli Egyház felé, ami természetesen már nem is volna Egyház.

27 Az Egyház a papi, prófétai és valóságos Isten népe. Akik beletartoznak, megosztják egymással a méltóság és a küldetés egyenlőségét (LG 32) – így nincs senki, akinek ne volna része az egész közösség küldetésében. (PO 2) Ez a nép, Krisztus kifejezett kívánságára, hierarchikusan tagolt. (LG 18) A püspökök szent joga és kötelessége Isten színe előtt, hogy mindazt, ami az apostolkodás megszervezésére vonatkozik, szabályozzák. (LG 23; 27, ChD 11) Krisztussal tartani annyit jelent, mint a hierarchiával tartani. Természetesen a „hierarchiával tartani” nem csak engedelmességet jelent, hanem párbeszédet, kezdeményezést és közös felelősséget is. A cursillo mozgalom alapítói ezeket az igazságokat és követelményeket világosan ismerték. „Amíg a cursillók az élő Egyházhoz hűek maradnak, lépést tartanak nyugtalanságával és rendjével, amely összetartja, nem féltünk tőlük semmit, és sok gyümölcsöt remélünk tőlük”. (8) VI. Pál pápa nyomatékosan figyelmeztet bennünket: • „Azért jöttetek ide az Egyház szívéhez, a központjához, hogy még közelebbről halljátok szívverését, hogy növeljétek az Egyházhoz kapcsoló már eddig is nagy szereteteteket, hogy megerősödjetek elkötelezettségetekben és apostoli feladataitokban, amelyek ebből sarjadnak ki.- Cursillisták! Krisztus, az Egyház, a pápa számít rátok!” (9) • „Pásztoraitokkal közösen keressétek az evangélium terjesztésének sajátos útjait. De mindenek előtt legyetek az Egyház hű gyermekei”. (10) 3. A CURSILLO MOZGALOM KÜLÖNLEGES TEVÉKENYSÉGE AZ EGYHÁZI LELKIGONDOZÁSBAN Az egyházi lelkigondozás rendkívül színes és sokrétű. Éppen ilyen színes és sokféle az emberi valóság is, amely erőteljes és mindig újabb feltételeket keres Isten örök szavában. A lelkigondozás munkájában ez a bőségtől duzzadó sokrétűség megtalálható, mind konkrét céljában, mind metodikai eljárásában. Az Egyház különböző pasztorális tevékenységei szolgálatok, amelyeket felkínál, mint megváltást és tökéletes felszabadítást, amikor megvalósítja a Krisztustól osztályrészül kapott küldetést. A szolgáltatások három intézménybe csoportosíthatók, amelyek azonban kapcsolódnak egymáshoz az elérendő célok szerint: • A prófétaság • A liturgia • A hodegetika (útmutatás) A prófétaság – az ige szolgálata – az evangélium hirdetésében valósul meg (kerygmatika, homiletika). Ez a profetikus lelkigondozás. A liturgia intézménye – istentisztelet – az evangélium húsvéti misztériumának gyakorlása és ünneplése az Eucharisztia szentségében és Isten dicsőítése. Ez a liturgikus lelkigondozás. A hodegetika intézménye (útmutatás) – a felebaráti szeretet szolgálata – a közösségről történő lelkiismeretes és tiszteletteljes gondoskodás. Elősegíti Krisztus misztikus testének és Isten népének egységét, egyetértését és dinamikáját. Úgy kell felépíteni és irányítani, hogy benne megvalósuljon a teljes – keresztény emberi – személyiség, és hogy minden ember élvezetet találjon ebben a kínálatban. Ez a felebaráti szeretet lelkigondozása. Mint a lelkigondozás egyik eszközének, a cursillo mozgalomnak különleges funkciója van, amelyet meghatároz a lényege, célja és módszere – amikor megvalósítja az Egyház egyetlen küldetését. (11) „A cursillo egyházi mozgalom, amely egyéni módszerével lehetővé teszi a kereszténységben a lényeg átélését, élményét. Erre az alapra építi fel a magcsoportokat, amelyek a környezetüket áthatják az evangéliummal, és így segítenek társaiknak – kellő

28 tiszteletben tartva személyiségüket, - hogy felismerjék személyes meghívásukat és elkötelezettségüket”. (22) A cursillo mozgalom lényege, célja és módszere – az Egyház egész tevékenységén belül – világosan meghatározza e mozgalom rendkívüli tevékenységét, éspedig: • Mint a prófétai lelkigondozás eleme és eszköze, a prófétai lelkigondozáson belül, a kerygmatikus lelkigondozás. (13) • Mint hatékony ösztönző erő hassa át az evangéliummal – sajátos funkciója révén – az egyes környezeteket. (14) A szellemet valamint a módszert jellemzi az a különleges forma, amely küldetése során megvalósul, és abban áll, hogy átjárja az evangéliummal a környezeteket. Részletezve: • Azoknak az embereknek – elsősorban azonban a csoportoknak – segítségével ér el hatást, akik nagyobb természetes befolyással rendelkeznek a különböző környezetekben. (Ezek az emberek „vertebrák”, gerincek, „tengelyek”, „gócpontok”, „gőzmozdonyok”…el tudják érni meggyőző erejükkel és magukkal ragadó képességükkel, hogy sokan – a többiek – mint bolygók keringenek körülöttük.) A lelkipásztorkodásnak azt a formáját, amely az egyes környezetekbe hatol be és dolgozik, és a megszólítás a megfelelő közvetítő személyek segítségével történik, miliő pasztorációnak nevezzük. Ebben az esetben az, amit mondani akarunk lényegesen fontosabb, mint a szavak, a stílus vagy a kifejezések, amelyekkel többé vagy kevésbé találóan beszélünk. Lelkigondozás a környezetekben A cursillo mozgalom elkötelezte magát, hogy együttműködve az egész Egyházzal áthatja a környezeteket az evangéliummal. Ebben segítségére vannak azok az emberek, akiknek – megtérve és kereszténységükben megújulva – természetes adottságaik (tehetségük) folytán nagy a befolyásuk a környezetükre. Hogy pedig ez az együttműködés termékenyebb legyen, a cursillo mozgalom rendelkezésére bocsátja az Egyháznak a saját módszerét. A cursillo mozgalom konkrétan magára vállalja azt a kötelezettséget, hogy • megkeresi és meghatározza a különböző környezetekben a „gócpontok” és vertebrák elhelyezését, helyét. Ezek a csoportok – magcsoportok – a megtérésük után, amikor már „igent” mondtak Jézusra, hozzáfognak ahhoz, hogy természetes befolyásukat latba vetve saját környezetüket és annak életrendjét áthassák az evangéliummal. • ezen „katalizátorok” (hombres agentes de cambio = a megváltoztatással megbízott emberek) megtérését és folyamatos keresztény megújulását biztosítja az üdvösség üzenetének kerygmatikus előadásával, hogy ilyen formán átéljék a kereszténységben a lényeget. Nos, erre kötelezte magát a cursillo mozgalom: nem követelhetünk tehát tőle sem többet, sem kevesebbet. (15) Hatékonysága éppen céljában rejlik, amely a keresztény ember szakadatlanul megújuló megtérése. A cursillisták a mindenkori környezetükben, a magcsoportokban, a Krisztussal és a testvérekkel való szoros kapcsolatukban – természetes befolyásuk bevetésével – átélik az Egyház titkát, az Atyával való közösséget. Mintegy a Szentlélektől ösztönözve Egyházat építenek, és Krisztus küldetését, vagyis a világot szolgálva, teljes egészében részt vesznek a megváltás nagy művében. A cursillo mozgalom a profetikus lelkigondozás és (a profetikus pasztoráción belül) a kerygmatikus lelkigondozás eszköze A cursillo mozgalom világosan látja a prófétai lelkigondozás ill. az evangelizáció fontosságát és transzcendens mivoltát – „hiszen az evangélium minden időre alapja az Egyház egész életének”. (LG 20) Tehát nem csak szolidáris a profetikus lelkigondozás többi összes tényezőjével, hanem mint ennek az egyházi szolgálatnak végrehajtó szerve, rendkívüli funkciója van a lényege, célja és módszere kapcsán.

29 A cursillo mozgalom a prófétai lelkigondozás végrehajtása során – ami az evangelizációt és annak különböző formáit illeti – szeretne egyre mélyebbre leásni. A profetikus lelkigondozás keretében, mint az evangelizáció eszköze, a cursillo mozgalom a saját célkitűzését és módszerét követve járja a kerygma útját. Ennek ismertető jegyei: • Közli Isten kinyilatkoztatását, a jó hírt, a mindenható szót, amely megtérít és megment. Nem olyan szavakról van szó, amelyek valamilyen tanítást magyaráznak meg, értelmeznek, vagy fejtegetnek, hanem arról az Igéről van szó, aki megszólít, és tevékennyé válik. Ez a szó (sugallat) hív, nyugtalanít, fényt gyújt… egészen addig, amíg abban, aki hallja, valami megmozdul és történik. • Közvetlenül keresi a hitben történő megtérést, amelyet követ a katekézis kibővítése. Csúcspontját a keresztségben, az Eucharisztiában éri el – és a keresztény közösség többi kultikus cselekményében. • Küldöttei útján szól, akik Istentől hitelesítve és jelek kíséretében tesznek tanúságot. A küldetés a kerygmatikus evangelizáció alapvető és nélkülözhetetlen eleme. Ezért a cursillo mozgalom szakadatlanul kutatja Isten szavát, és így akarja elérni, hogy hű maradjon a kinyilatkoztatáshoz, aminek átadásával őt megbízta az Egyház – azaz maga Krisztus. Kerygmája. • legyen hű Istenhez, akitől a szó származik, • legyen hű az emberhez, akire vonatkozik. Mivel Isten szava gyökeresen különbözik az emberi szavaktól, a cursillo mozgalom figyelemmel kíséri az összes utat, amelyen keresztül Isten szava eljut hozzánk. Így a teremtést, a történelmet, a prófétákat, az idők jeleit, a társadalmi összefüggéseket, stb. is. Elsősorban azonban Krisztusra függeszti mindenek előtt tekintetét, aki középpontja és teljessége az isteni kinyilatkoztatásnak, vagyis aki Isten Szava (Igéje). Az Ő élete, életgyakorlata, cselekedetei, mércéje, tanítása, parancsai, evangéliuma és mindezeknek alkalmazása az emberre – mindenkor és mindenütt! Ez az üzenet, az örömhír mindenkori magva, amely végigvonul a történelmen, és élő, kézzelfogható alakja az Egyház. A cursillo mozgalom az üzenetet a maga stílusában és módszerével, mint jel terjeszti tanúságot téve és hirdetve. Ezt egészen különleges jegyek jellemzik: • A szavak mindenki számára érthetők, egyszerűek. Olyanok, mint Krisztus szava… • Meggyőző és biztonságot (nyugalmat árasztó) sugárzó szavak, amelyek nem a „közvetítő” szavai, hanem Istené. Isten szavára pedig csak „igennel, vagy nemmel” lehet válaszolni. • Az öröm szavai, mert közlik az élet, a világosság és a remény hírét. • Aktuális szó. Illik a korhoz, a jelenhez. • Reményteljes szavak. Isten válasza mindig megbocsátó és gyógyító. • Mindenek előtt azonban testté lett Ige, amely éppen azt, amit hírül ad, jelenlévővé és megtapasztalhatóvá is teszi. A mozgalom küldöttei vagy munkatársai (papok és világiak) úgy tűnik, hogy meggyőződésből, elhivatottság és küldetéstudat alapján hirdetik Isten szavát. Nem saját szavaikat közlik, még kevésbé beszélnek egyéni elképzeléseikről és érdekeikről, hanem: • Egyszerűen élvezik Istennek és az Egyháznak a bizalmát. Elkötelezettek, élő, őszinte és meggyőző jelei a személyes és közösségi bizonyságtételnek. • Nem hagyják, hogy leteperje őket a gyermekes dac, a lázongás, vagy saját hibáik, emberi gyengeségeik. • Azon vannak, hogy hűek legyenek hallgatóikhoz. Lelkes és mély „szakértők” (spanyolul conocedores = hozzáértők, jártasak), akiket teljesen eltöltöttek a szavak, amiket hirdetniük kell.

30 • Komoly kötelezettséget vállalnak arra, hogy elsajátítsák és meg is valósítsák azt az életet, amit hirdetniük kell. • Teljesen ráhagyatkoznak Istenre, aki küldi őket, és aki azt mondja: „Én szájukba adom igémet!” A cursillo mozgalom, mint ösztönző ereje a környezetek lelkigondozásának (ennek keretén belül) olyan emberek útján történő pasztoráció, akiknek adottságaik folytán nagy a befolyásuk környezetükre. Napjaink lelkigondozása elsőrendű feladatának tekinti, hogy apostoli csoportokat vagy laikus mozgalmakat telepítsen a környezetekbe. Ezeknek segítségével megtervezhetővé és meghatározhatóvá válik a nagyobbrészt felszabadító és emberré tevő társadalmi folyamat. (vö. AA 18) További követelmény, hogy gyökeresen és gyorsan változzék meg a mai társadalom, ami egyébként minden más területen is tapasztalható. Ez pedig kötődik ahhoz a feltételhez, hogy az Egyház a maga létének és tevékenységének új formáit keresse a világ megváltozott körülményei között, ahová maga is tartozik. Az Egyház jelenléte képezi tehát – tagjainak személyén keresztül – a világ evangéliumi szempontok szerinti megváltoztatásának hajtóerejét. Az összes keresztény váljék a változás ilyen hajtóerejévé, de különösen azok, akiket erre alkalmassá tesz karizmájuk. Ebből a szempontból a cursillo mozgalom a mibenlétével, céljával és módszerével a mai Egyház életében valóban hatékony hajtóerő a miliő-pasztorációban. Arra törekszik, hogy a környezeteket áthassa a csoportok révén és az ott jelenlévő, befolyásos személyek útján az evangéliummal. A cursillo mozgalom ennek a speciális tevékenységének végrehajtása során a minél nagyobb hatékonyság céljából meghatározott sorrendben vonultatja fel segítségét és eszközeit: • Felkutatja a környezeteket és osztályozza azokat az emberi közösség életére gyakorolt hatásuk szerint. • Elhelyezi a vertebrákat, és így kéznél vannak a környezetekben azok a hatékony csoportok, amelyekkel szándékában áll evangelizálni. • Felébreszti bennük a nemes vágyat a magasabb és természetfölötti (túlvilági) értékek iránt. • Szembesíti őket az evangélium jó hírével. • Előmozdítja felvételüket a keresztény közösségbe. • Így ezek az emberek biztosítva látják a közösségben és a közösség által megtérésük további útját, amit a cursillóban elkezdtek, vagy megújítottak. • Saját környezetüket megkovászosíthatják az evangéliummal. A munkát más csoportok is támogatják az apostoli együttélés révén, akikkel egyházi közösséget alkotnak. A cursillo mozgalom, amikor megszervezi támogatását, és számba veszi eszközeit, hogy a miliő-pasztorációban híven betölthesse saját funkcióját, kiemelten foglalkozik az előcursillóval: • A cursillókat ugyanis mindig a megváltoztatandó környezet közvetlen figyelembevételével kell előkészíteni és megtartani. Segítségül kell hívni az egyes környezetek vertebráit, akik a cursillo után, mint keresztény sejtmagok térnek oda vissza, és környezetükben tevékenységüket, mint megváltoztató erő fejtik ki, Krisztus szellemében. • A cursillo mozgalom rendelkezik az összes olyan eszközzel amire szükség van, hogy azokat az embereket megismerje, felfedezze és megszólítsa, akiket meg kell hívni a cursillóra. • Tüzetesen és komolyan tanulmányozza a környezeteket és ehhez felhasználja az összes fellelhető segédeszközt: szociológiát, közgazdaságtant, pszichológiát, lelkigondozást, stb.

31 • Személyes kapcsolatot teremt – az igazi keresztény szeretet szellemében – a vertebrákkal és a befolyásos csoportokkal, akiket felfedezett. Érdekeltté teszi őket Krisztusnak a mai Egyházban megvalósuló tevékenységében. Meghívja és kíséri őket a személyes, nagyvonalú odaadás új életében, amely a világban és az Egyházban betöltött helyzetük következménye. A cursillo mozgalom, az utócursillo során a környezetekben, mint a lelkigondozás hajtómotorja csoportokat, sejteket, vagy kisközösségeket biztosít az Egyháznak, vagyis létrehozza az egyházi közösség kovászát. Ezek meghitt barátságban, közösen élik át keresztényi mivoltukat: hitükben napról-napra gyarapodnak, és szétsugározzák Krisztus fényét környezetükben. Ez a vonás képezi az Egyház lényegét, és üdvözítő tevékenységéből fakadóan állandó követelmény. Érzékelhető jellé kell váljék a kisközösségekben. A mai ember fogyatékosságaira pedig feleletet is ad. Az emberek egy olyan világban élnek, amelyben névtelenek, ismeretlenek. Az elembertelenedés és lelki magány nem csak és kizárólag a nagyvárosokban honos, hanem mindenütt, ahol az embereket valamilyen formában kínozza a technokrácia, az urbanizáció és az eltömegesedés. Minél inkább tudatára ébrednek a cursillóból kisarjadt keresztény baráti csoportok annak, hogy az Egyháznak élő és lényeges részei és a közösségben a lelkiség magvai, annál sikeresebb lesz hatékony megváltoztató és felszabadító munkájuk. Vagyis megvalósul egyetlen küldetésük: Krisztus küldetése az Egyházban.

32 IV. ELŐCURSILLO Jelentősége Az előcursillo a háromrészes cursillo első szakasza. A cursillo egészén belül három nagy egységet különböztetünk meg: az előcursillót, a tulajdonképpeni cursillót (háromnapos kurzus), és az utócursillót. A három rész egyetlen szerves egységet képez. Mindenki, aki a cursillóban és a mozgalmában dolgozik, jól ismeri azokat a felmérhetetlen következményeket, amelyek abból adódnak, ha valamelyik szakasz nem, vagy rosszul működik. Bármelyik rész elhagyása vagy elhanyagolása a cursillo mozgalom halálát jelentheti. (1) Meghatározás Az előcursillo a személyek és környezetek felkutatása és kiválasztása, majd a kiszemelt résztvevők személyes előkészítése a cursillóra. Erre azért van szükség, hogy hatékonyabb legyen a cursillo, és főként az utócursillo küldetése. Mit kell elérnünk? Az előcursillo hatékonysága és helyes irányultsága megköveteli, hogy ismerjük pontosan és világosan a cursillo mozgalom célkitűzését. Csak így készítheti elő az előcursillo azt, amit a cursillo el akar érni. (2) A környezetek kereszténnyé tételét – ami a cursillo célkitűzése – nem a keresztények tömegére gyakorolt, széleskörű ráhatással kell elérnünk. Kiemeljük azokat a személyeket, akik megfelelnek a követelményeknek, és azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy húzóerőkké, éltető, gerinc alkotására képes személyekké válhatnak, akik képesek átformálni, megváltoztatni környezetüket. (3) Az előcursillo során azokat a személyeket készítjük fel a cursillóra és az utócursillóra, akik ténylegesen, vagy potenciálisan már tagjai valamilyen közösségnek, és alkalmasak arra, hogy visszatérve annak gerincét képezzék. (Alapjában véve mindenki benne él valamilyen közösségben: család, baráti kör, munkahely, műhely, társadalmi egyesület, vagy szervezet, hivatal, lakóközösség, politikai szervezet, stb.) Az előkészítés abban áll, hogy képessé tesszük őket a cursillo megértésére, átélésére és elfogadására. (4) Ha minden egyes ember az Isten és a közösség szempontjából valós létező, akkor ezekről nem feledkezhet meg a cursillo mozgalom, és nem hanyagolhatja őket el. Ezért az előcursillónak is törődnie kell minden egyes emberrel, mint személlyel. (5) A cursillo arra törekszik, hogy minden ember megtalálja a közösséget, ahol jól érzi magát. Arról van szó, hogy az emberek váljanak kereszténnyé, és ezáltal kereszténnyé fog válni az egész világ. (6) Éppen ezért gondosan meg kell terveznünk az előcursillo folyamatát, hogy elérjük rejtett célját. Az Egyház jóváhagyása A cursillo bevezetéséhez az egyes egyházmegyékben mindig szükség van egyházi jóváhagyásra. Az egyházmegye klérusát tájékoztatni kell a cursillo mozgalom céljáról és várható gyümölcseiről, hogy ismerjék, elfogadják és támogassák. (7) Elsősorban a plébánosokat kell pontosan tájékoztatni a cursillo lényegéről és célkitűzéseiről oly módon, hogy megismertetjük velük a módszert és korrigáljuk az esetleg

33 fellelhető téves információkat. A plébánosokat meg kell hívni az első cursillókra, amelyeket az egyházmegyében tartunk. Szervezeti elemek A cursillónak szüksége van néhány szervezetre, amelyek lehetővé teszik fennállását és fennmaradását, működését. Ezek a titkárság és a munkatársi szeminárium. (8) Időpontok A cursillók tartását akkor kezdjük meg, amikor rendelkezésre állnak kellő számban az arra alkalmas résztvevők, és biztosan tudjuk, hogy a résztvevőket továbbra is szemmel tarthatjuk és elérhetjük az utócursillóban. (9) Imaháttér Az imádság volt mindig a cursillók legfőbb erőforrása. (10) Mivel minden mozgalom, amely kereszténnyé akarja tenni az embereket, teljesen és egészen a kegyelemtől függ, egyetlen cursillót sem szabad előkészíteni és megtartani, ha nincsen meg a megfelelő személyes és közösségi imaháttér. A folyamat Az előcursillo első lépése nem a résztvevők toborzása, hanem a környezetek felkutatása, amelyet kereszténnyé akarunk tenni! Lelki gondozás A pasztoráció tervével egyeztetve gondunk legyen arra, hogy meghatározzuk az egyeztetett elképzelés körvonalait a város, az egyházmegye, a vidék vagy az egész ország részére. Az előcursillo szem előtt tartja az utócursillo felelősséggel terhes szempontjait. (12) Miliők A környezetek, csoportok, és közösségek stb. alapos tanulmányozását a titkárság kezdeményezi, hogy így a cursillók elérhessék a célkitűzéseiket. (13) Azok a struktúrák (= belső felépítése, szövedéke, formája, rendszere egy egész részeinek. Egymást kölcsönösen meghatározó alkotó elemek, rendszert alkotó, összefüggő egysége) jönnek számításba, amelyek döntőn hatnak a társadalomra, amelyben ki akarjuk alakítani a kereszténység gerincét. Ezt a struktúrát kell azután a világra tovább vinnünk, és nem korlátozhatjuk a munkát pusztán az Egyházon belüli tevékenységre. (14) Összefoglalás Arról van szó: • Tanulmányozzuk a helyi és nemzeti egyház, valamint a társadalom szükségleteit. • Ha van pasztorációs terv, akkor a cursillókat ezzel a tervvel szorosan egyeztetve kell előkészíteni és megtartani. • Ha nincsenek az egész pasztorációra kiterjedő tervek, akkor a prioritást a tanulmány eredményének megfelelően kell meghatározni. • Vegyük előre számításba a várható nehézségeket.

34 RÉSZTVEVŐK A kiválasztás a) A környezetek kereszténnyé tevése nagymértékben függ a résztvevők helyes kiválasztásától. Ezért a résztvevők kiválasztásának fölöttébb nagy a jelentősége, és rendkívül komolyan kell venni. (16) b) A kiválasztás ismérvei: Milyen a résztvevő természetes befolyása? - Van-e kovász-hatása a környezetében? - Hallatja-e hangját a környezetében és életterében? c) A cursillo kiterjed a társadalom minden rétegére. Eredményességének pillére éppen a résztvevők szociális sokfélesége és rétegezettsége. d) A nőket és a fiatalokat ugyanolyan szempontok szerint kell kiválasztani, mint a felnőtt férfiakat. A követelmények és a feladatok ugyanis teljesen azonosak, amelyekkel meg kell küzdeniük. Ha a nőt valóban a megérdemelt helyére akarjuk juttatni, akkor ugyanazon a síkon kell őket megítélnünk, mint a férfiakat, mert csak így foglalhatják el azt a helyet joguk és adottságaik alapján, amely a mozgalom célkitűzései szerint rájuk vár. Ami a fiatalokat illeti: számszerinti fölényük következtében a jövőben – ami tagadhatatlanul az övék – megváltoztató erőként hathatnak. Ők azok, akik fiatalos, természetes lendületükkel és konvenciómentességükkel a leginkább megadhatják a kereszténység hősies dimenzióját, és megújíthatják annak leheletét. Nagy szükség van erre éppen ma, az elpolgáriasodás, a kényelemkeresés és gyávaság idején. e) A kereszténységben a lényeg közvetítése során a cursillóknak ügyelniük kell arra, hogy az egyes ember ne maradjon a közösségen kívül, mert csak abban fejlődhet ki és válhat tökéletesebbé az élete. (18) Ezért egy-egy cursillóban a résztvevők mindig többen legyenek ugyanazon közegből, egy-egy közösségből, csoportból vagy környezetből. Lesznek környezetek, amelyek érthetően többet jelentenek, mint csupán egy-egy szintet, síkot, vagy réteget. Ezek egymástól igyekeznek elkülönülni és közöttük csak az a kommunikáció áll fenn, amely szükséges ahhoz, hogy kötelezettségeiket szabályozottan végrehajthassák. Ilyen esetben egy olyan embercsoportot fogunk odahelyezni, amely az adott rétegben a legnagyobb befolyást gyakorolhatja. Mindenütt találkozunk olyan emberekkel, akiknek a véleménye „számít”, akiknek elismerik tevékenységét (tekintélyét), akik elől járnak felelősségtudatukkal és közösségalkotó képességükkel. (19) Kik vehetnek részt a cursillón? 1. Akinek személyisége komoly („mély”) és van önuralma (20). Akik képesek dönteni, és saját mérlegelésük alapján választani (21). Akik érettek, szabadok és van felelősségtudatuk. 2. Akik vertebrák, leaderek, (hangadó vezetők, pártvezérek), „gőzhengerek”, „mozdonyok”…(23) 3. Akik magukra vállalják a közösség gondjait. (24) 4. Akik képesek és akarnak is a közösségben és a közösségért élni. 5. Akik rendezett, vagy rendezendő (-hető) körülmények között élnek. (26) Olyan résztvevők esetén, akik más vallási közösséghez, vagy szektához tartoznak, az illető ország püspökkari konferenciájának irányelvei a követendők. Legyenek képesek: • Magukévá tenni az üzenetet. Kötelezzék el magukat. (27) • Hatni az evangéliummal környezetükre (28) • Felfedezni karizmájukat, és azzal szolgálni a közösséget. (29)

35 Kik nem vehetnek részt a cursillón? 1. Akik abnormis lelki, szellemi, vagy érzelmi állapotban vannak. (30) 2. Akiknek életvitele annyira rendezetlen, hogy a cursillóval nem lehet rendezni. (31) Előkészítés • Elengedhetetlen, hogy a résztvevőket megfelelően előkészítsük. (32) • Az előkészítés abban áll, hogy a résztvevőket olyan állapotba hozzuk, hogy a cursillót hitelesen és helyesen átéljék, és az utócursillo során valamilyen csoporthoz, vagy közösséghez csatlakozhassanak. Milyen legyen az előkészítés? a. A legjobb, ha az előcursillót, mint apostoli feladatot rábízzuk egy közösségre (csoportra). b. De végezheti az előkészítést egyetlen személy is. (37) A közösségi (csoportos) előkészítés A cursillo céljának elérésére – vagyis, hogy gerincet adjunk a kereszténységnek – elsősorban „Egyház” kell legyünk, és élnünk kell az Egyházat. Minthogy az élet mindig csak kézzelfogható alakban valósul meg – időben és térben – az Egyház is csak úgy létezhet, ha konkrét közösséget alkot. Ezért legjobb, ha a résztvevő már a cursillo megkezdése előtt felveszi a kapcsolatot egy közösséggel. A cursillista számára készenlétben kell tartani legalább egy közösséget, ahol a cursillóból visszatérve keresztény módon élhet. Ki hívjon meg? (csoport, vagy egyes személyek?) a. A meghívó ismerje, legalább lényeges vonásokban a cursillo mozgalom célkitűzéseit. b. A résztvevőt, akit javasol, ismerje személyesen és lehetőség szerint alaposan. Imádkozzék a Szentlélek megvilágosító kegyelméért: beszéljen először az Istennel a résztvevő emberről… c. Tegyen tanúságot a hiteles keresztény életről, ill. maga is élje az örömteli üzenetet és küldetést. (39) d. Adja tovább és szítsa fel, növelje környezetében az Isten iránti vágyat. e. Segítse elő az akarat megtérésre hangolódását. f. Vállalja magára a felelősséget a résztvevőért. Gondoskodnia kell addig róla, amíg az teljesen bele nem tud illeszkedni egy egyházi közösségbe. (41) g. A titkárság rendelkezésére kell bocsássa a résztvevő személyére vonatkozó szükséges és helyes adatokat (jellemzést). (42) Befejezés Gyakorlatban a józanész és a keresztény okosság szerint járunk el. Gyakran hajlik azonban evilági értelmünk afelé, hogy elhomályosítsuk a körvonalakat és a határokat. Az előcursillóban, a cursillóban és az utócursillóban végül is az utolsó szó a keresztény reményé és a keresztény bizalomé. Ez a remény és bizalom az az impulzus, amely megadja az isteni kaland vállalásához szükséges lendületet. Az elméletet többé-kevésbé pontosan ismerjük, a gyakorlatban ugyanakkor sokszor érezzük magunkat bizonytalannak. Végső soron azonban az Isten, és az Ő kegyelme dönt. (43)

36 V. CURSILLO Bevezetés Ha a cursillo mozgalom három nagy szakaszának célja, hogy az ember fokozatosan és teljesen megtérjen, akkor a cursillo három napja kiemelten fontos. Sok cursillista olyan mély élményt él át, hogy általában egyetlen cursillo megadja egész életének veretét, irányultságát. A cursillo Isten csodálatos ajándéka, amelyben mindenki úgy fogadtatik el, amilyen, beleértve összes személyes botlását és problémáját is. Jöhet akár a kétkedők vagy a kétségbeesettek táborából. Lehet rendezetlen eddigi élete, vagy talán lehet középszerű keresztény. Esetleg szűklátókörű individualista, vagy éppen becsületesen kitárulkozó, aki átadja magát másoknak és őszintén kutatja az igazságot. A cursillo a legjobb alkalom az istenivel való együttműködésre, azzal a céllal, hogy a résztvevő egyre növekedve és a testvéreivel közösségben eljusson a szentség legmagasabb fokára. (1) Ha tehát általában ilyen mély hatást gyakorol a cursillo a résztvevőkre, akkor már a testvéri szeretet is arra kötelez, és a tisztelet a hallgatók iránt, hogy ismételten megfontoljuk: mennyit, s hogyan mondunk, mit, s miként kell tennünk, hogy gyümölcsöt teremjen a cursillo. Mindazoknak hatékony segítséget nyújtson, akik azon részt vesznek. Feltételezve Isten kegyelmét és az ember szabad döntését, ezt a tanítás logikus felépítésével, az üzenetközlés stílusával, a pszichológiai ismeretek alkalmazásával és bevált metodikával érjük el. – Sokszor elhangzott már: „a cursillo a keresztényi lét örömteli továbbajándékozása”. – Ez az örömteli ajándék egyben egy tanítást is közöl, részvételt a közösség életében, elfogadását az emberi elemeknek és életfeltételeknek, amelyek között meg kell valósuljon. (2) A következő fejezet, amely a cursillóról szól, éppen ezért három részre tagozódik: 1. Tárgyalja azokat az általános alapelveket, amelyeket súlyozottan figyelembe kell vennünk és alkalmaznunk kell magára a cursillóra. 2. Szemügyre vesszük a metodikát. 3. Foglalkozunk a cursillo által hirdetett üzenet megformálásával. 1.

ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

A szó és a tanúságtétel Az Úr parancsa: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. (Mk 16,15) – E helyt nem bizonyítjuk e szavak súlyát, és nem emeljük ki, mennyire fontos a szentbeszéd (prédikáció), csak leszögezzük, hogy az Úr szavát úgy kell közölnünk, hogy az személyes visszhangot keltsen minden emberben, akihez szól. A cursillo szándéka, hogy az élet egész síkját megvilágítsa az evangélium egészének fényével. Ezt Isten kegyelmével többnyire el is éri. Tehát nem arról van szó, hogy az élet valamelyik részletére derít fényt az evangélium egészével, sem arról, hogy az evangélium fényének egy rész-sugarával megvilágosítja az élet egészét. Hogy ez hatékony legyen, olyan stílusban kell hirdetnünk az evangéliumot, ahogyan azt Krisztus ránk hagyományozta. Nekünk élnünk kell a szavakat, mert Krisztus a testté lett és hirdetett Szó (Ige). A cursillo a megtérésnek azon útján jár, amely számításba veszi mind az egyes személyek, mind a közösség élményét és bizonyságtételét. Azt a vonalat követi, amely meg is jeleníti, kézzelfoghatóvá teszi, amit közöl és hirdet. (3) A cursillo és az egész mozgalom elkötelezett és lekötelezett is, vagyis mindig megköveteli a tanúságtételre alapozott üzenetközvetítést. Ha az evangéliumot akadémikusan és tudományos eszközökkel tárjuk fel, pusztán az értelem számára, akkor az a veszély fenyeget, hogy az minden lesz, csak nem „örömhír”. A hit tanítására nincsen elég szakember. Ezért ezt a feladatot nem bízhatjuk kizárólag olyan

37 emberekre, akik tudósok, vagy „technikusok”. Igénybe kell vennünk olyanokat is, akik Urunk Jézus hívására válaszolnak valamilyen módon és a közölt tanításnak kézzelfogható tanúi. Akik hatékony építőmesterei a megváltó igazságnak és tanúságtevői a természetfölötti tapasztalatnak, ami rajtuk keresztül – a barátság és megmentés céljából – jelenné válik. (4) Régen is ez volt és ma is ez a lényeg. Lebegjen mindig ott a munkatársak szeme előtt Szt. Pál szava: „Tanításom és igehirdetésem bizony nem az (emberi) bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyításából, hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten erején alapuljon”. (Kor 2,4-5) Tanúbizonyságot kell tennie a cursillo folyamán: a munkatársnak (5), aki a beszélgetést tartja, a munkatársi együttes közösségének (6), a kívülálló keresztény közösségnek, amely háttérimájával (7) és a záróünnepségen való részvételével közreműködik a cursillo építésében. Ekképp nyeri el a szó az erejét, és a tanúságtétel hirdeti az élményt. A cursillót bátran hasonlíthatjuk az új nemzedékhez, a Krisztusban való megújuláshoz, a keresztényi lét élő továbbadásához. Ez a megújulás igazi „fertőzés”, amit a hitbeli közösség élő kapcsolata, vagy ami ugyanaz, az Egyház idéz elő, amelyet itt és most a munkatársak közösségi tanúságtétele jelenít meg. Pedagógia és cursillo A cursillo pedagógiájának célja, hogy segítse megteremteni azt a légkört, amely megkönnyíti a találkozást az Úrral. Eltávolítjuk az útból a buktatókat és akadályokat, amelyek hátráltatják, hogy a cursillista fejével és szívével egyaránt elfogadja az üzenetet. Megpróbáljuk széttépni a kötelékeket, amelyek rabszolgaságban tartják, egyszersmind gátolják a szabad és tudatos döntést. Az eljárás veszélye – a beavatottak szakzsargonja szerint – a szélsőségekben rejlik, előnye viszont, hogy a fő cél szolgálatába állítunk néhány eszközt, amit aztán az ésszerűség határai között alkalmazunk. Az apostoli cselekvésmód megköveteli, hogy optimálisan kihasználjunk minden erőt, ami megmozgathatja az embert, és azokat a kegyelem szolgálatába állítjuk. Az, amit talán „apostoli technikának” is nevezhetnénk, csak akkor érdemli meg ezt a nevet, ha mint a küldetés eszközét alárendeljük a magasabb céloknak, amitől tulajdonképpen elnyeri valódi létjogosultságát. Minden egyéb azt jelentené, hogy a kegyelmet le akarnánk szállítani a módszer szintjére, és hatását rögzíteni akarnánk a pszichológiai trükkök nívóján. Ha ugyanis előre beterveznénk, hogyan kell az egyes szakaszokhoz igazodnia az isteni tevékenységnek, akkor azt vagy korlátoznánk, vagy pedig az aktívizmus csapdájába esnénk, amely valójában figyelmen kívül hagy minden természetfölöttit. A cursillónál alkalmazott „technika” egyszerűen abban áll, hogy előkészítjük az Úr útját. (8) Ennek a pedagógiának lényeges elemeként figyelembe vesszük a tanítás vázszerkezetének felépítését. A technika az elérendő konkrét célok meghatározása szempontjából néhány igazság rendezett vázának felépítésében nyeri el alakját. A cursillo technikájának alapelemei között kiemelkedő szerepet kap a munkatársak személyes kapcsolata a cursillistákkal. Csak ha ismerjük az embereket, akkor tudhatjuk, mit kell mondanunk. Hozzátartozik a cursillo technikájához a becsületes, hiteles és szókimondó stílus, ami a laikus ember jellemzője. Ennek elengedhetetlenül, folyamatosan alkalmazkodnia kell a meghatározott folyamat és időpont adta követelményekhez. A cursillóknál a technika annyira fontos, hogy erejét vesztené, ha mellőznénk. A cursillo technikája nélkül csinálnánk ugyan valamit, amivel rendkívüli eredményeket érnénk el, de ez nem lenne „cursillo”. (9) A pedagógia, azaz a technika azt is megköveteli, hogy ésszerűen alkalmazzuk és használjuk. Minden cursillo más! A hatékonyság, a célszerűség és az okosság fogják a pedagógiát irányítani, és ezért ezeket az eszközöket szorosan kézben kell tartanunk, különben előfordulhat, hogy fölénk kerekednek. Általános alapelvként mondhatjuk, hogy a cursillók technikája annak ismeretére és tudására korlátozódik, hogy mit kell tenni. Ennek pedig rendszerint normális folytatása, hogy az ember tudja azt is, hogy s mint kell cselekedni az

38 adott pillanatban – figyelembe véve a kegyelem hatását és az ember szabadságát, - hogy az következzék be, aminek be kell következnie. Ez pedig az, hogy az embert öröm töltse el, amikor találkozik és szembesül az igazsággal. (10) Összegezve: A pedagógia (metodika, technika) olyan eszköz, amit a cursillónál nem becsülhetünk le és nem mellőzhetünk. Éppen így vigyázzunk arra is, nehogy rabjává legyünk a technicizmusnak. Tehát ne váljék a pedagógia eszköze céllá, mert ezzel végzetes mélyütést mérnénk a kegyelemre. A személyes szabadság Az ember méltóságának és személyes szabadságának tiszteletben tartása mindig követelmény volt a cursillók folyamán. Ügyelni kell arra, hogy a hír közlése feltárja az üzenet teljes nagyságát és rendkívüli erejét, ami éppen abban gyökerezik, hogy tiszteletben tartja a cursillo résztvevőinek személyes szabadságát. (11) A szabadság tartalmához nem csupán az tartozik hozzá, hogy nem akadályozzuk meg, hogy ki-ki azzá váljék, amivé akar, hanem az is, hogy segítséget nyújtunk tiszta eszközökkel: embertársunk akarjon azzá lenni, amivé, mint embernek, lennie kell! Más szavakkal: vegyük azt az esetet, hogy valaki – bár szeretne, de nem tud – keresztény lenni, azt nem foszthatjuk meg attól a szabadon választott lehetőségtől, hogy kereszténnyé váljék. A cursillo folyamán a dolgok peregjenek természetes módon. A legkisebb részletek is tükrözzék a cursillón kívüli életet. Ne próbálkozzunk semmi olyannal, amivel a legkisebb kényszer árnyéka merülne fel. A cursillo szigorúan tartja magát a II. Vatikáni zsinat irányelveihez. „A vallásszabadság elve általában” (DH I. fejezet) kimondja: „…a szabadság abban áll, hogy minden embernek mentesnek kell lennie a kényszertől, mégpedig úgy, hogy a vallás tekintetében senki se legyen kénytelen lelkiismerete ellen cselekedni…” (DH 2) „A vallásos cselekvés lényege” – mondta VI. Pál pápa – „mély és szilárd voltában mindig személyes élmény. És mint ilyen, szabadon sajátja annak, aki átéli”. (12) Az evangélium hirdetése, beleértve az apostolkodás élményét, amely élővé teszi az evangéliumot, elegendő ahhoz, hogy létrehozzon egy belső vallási aktust, anélkül, hogy szüksége volna „mesterfogásokra”, szokatlan dolgokra vagy pszichológiai kényszerre. A cursillo hatékonysága nem annyira a módszerétől függ, hanem sokkal inkább a tartalmától és a keresztény élettől, amit hirdet, él, és örömmel közölve oszt meg. Mint kovász képes arra, hogy létrehozza a legmeglepőbb és legcsodálatosabb változásokat. (13) Jól jegyezzük meg: nem szabad a dolgok menetét a kerékvágásból kizökkenteni. Az egyes emberek személyes szabadságát korlátozás és fenntartás nélkül kell tiszteletben tartanunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megtagadjuk és korlátozzuk a cursillón résztvevő munkatársak szabadságát. Senki nem nevezheti pszichológiai kényszernek, vagy a személyes szabadság megkurtításának, ha az az ember, aki igyekszik az evangéliumot napról-napra élni, úgy érzi, hogy eszköz az Úr kezében, és az Úr azt akarja rajta keresztül elérni, hogy mások is megismerjék az üzenetet. Ezért tüzesen és lelkesen hirdeti azt, és örömét azzal a meggyőződéssel adja tovább, hogy életének ez adott végül is értelmet. Közösségi-szellem A zsinat megerősítette: „… úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, bárminő kölcsönös kapcsolatuktól függetlenül, hanem néppé tegye őket, amely őt igazságban elismeri, és szentül szolgál neki. (LG 9) Valóban „… úgy tetszett Istennek, hogy az embereket nem bárminő kölcsönös kapcsolatoktól függetlenül, csupán külön-külön hívja meg a saját életében való részesedésre, hanem néppé teszi őket: szétszórt gyermekeit e népben gyűjti össze”. (AG 2)

39 Ezért hangsúlyozza a cursillo nem csak a személyenkénti megtérést. A közösségi szemlélet hozzátartozik a cursillo mozgalom lényegéhez. Az első cursillóktól kezdve hangoztatja, hogy mint „szőlőfürt” kell megmentenünk magunkat. Éppen ezért „a cursillónak segítséget kell nyújtania a résztvevőknek, hogy felismerjék egyéni meghívásukat, és azt megvalósítsák az emberek és az Egyház közösségében és – ért. (14) A cursillo első pillanatától élni kell a közösséget. E célt szolgálja a munkatársak tapasztalata és közös munkája, a cursillo technikája és légköre, és az összes beszélgetés meghatározott tartalma és irányvonala. Ha – amint VI. Pál mondja – „a közösség lelke az a légkör, amelyben a keresztényeknek voltaképpen élniük kell” (15), akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy mindazt, amit a cursillo tesz ez a lelkület hatja át. A három napot be kell töltse az a hangulat, amelyet a munkatársegyüttes (team) gerjeszt, már az első pillanattól. Sőt, az együttes ezt a közösségi (csoport) légkört éli már a cursillo előkészítése során is. Eucharisztia és cursillo A közös eucharisztikus élmény az a gyökér, amelyben együtt átéljük a kereszténység lényegét. Ezért szorgalmazza a cursillo az eucharisztikus közösséget, és vezérfonala éppen a szentségi mivolta. Isten népét nem csak vezeti Krisztus lelke, és teszi láthatatlanná, hanem emellett létre kell jöjjön – az Úr akaratából – egy valódi, látható család is. Meg kell valósulnia annak, amit az első keresztények a közösségben éreztek és éltek: „mindig egy szív és egyetlen lélek voltak”. Ez megkívánja, hogy a katolikus (egyetemes) közösségen belül, az eucharisztikus lakoma asztala körül, összegyülekezzenek a kisközösségek, átéljék és éljék az egységet, és a kialakult szeretet élményének ezt az egységét tovább is adják. (16) A cursillo szorgalmazza, hogy külön hangsúlyt kapjon az Eucharisztia ünneplése, mert itt válik kézzelfogható valósággá Isten szavának hiteles közlése. (17) Az Eucharisztia „az irgalom szentsége, az egység jele, a szeretet köteléke, a húsvéti lakoma” (vö. SC 47), amelyből „az Egyház él és állandóan növekszik” (vö. LG 26), és ezért az egész keresztény életnek forrása és csúcspontja (vö. LG 26). Világos tehát, hogy kiemelkedő helyet foglal el a cursillóban. Az élet központja a cursillo három napján az Eucharisztia! Minden arra irányul, hogy ezt a cursillistában tudatossá tegye: csakis az Eucharisztia lehet később is a „negyedik nap” (18) életének, a közösségben való testvéri találkozásnak, a cselekvésre való elkötelezettségnek a középpontja. A szentmiseáldozatot a cursillók folyamán mindig naponta ünnepelték meg. Természetesen gondosan elő kell készíteni a szentmiséket, hogy mély élménnyé váljanak. Az Úr jelenlétének sokrétű élményét – az őskeresztények liturgikus szolgálatában – tanúsítja az igehirdetés, az ima és a szentáldozás a maga szinte feloldhatatlan összefonódásában és egységében. Összehasonlíthatatlan erejében nyilatkozik itt is meg Isten jelenléte. A kifejezett kerygmatikus beállítottságot nem nélkülözi a szentáldozás kultikus ünneplése. (vö. 1Kor 11,26) Az igehirdetés koncepciójába ugyanígy beépülhet az Úr lakomája is. Mindnyájan megtapasztaltuk a cursillo folyamán, hogy a mise közben lélekben mindenképpen „nőnek” a cursillisták, amikor a cursillo középpontjává és csúcspontjává lesz a szentmise. „Egyetlen keresztény közösség sem fog kiépülni, hacsak nem teszi meg alapjának és szegletkövének a szent Eucharisztia ünneplését…” (PO 6) Az eucharisztikus kultusz, amelynek központi megnyilvánulása az áldozat megünneplése (a szeretetlakoma) folytatódik a nap folyamán a személyes és közösségi Krisztuskapcsolatban, aki továbbra is jelen van a tabernákulumban. Megnő tehát az Úr (a Főnök) meglátogatásának jelentősége, amely egyre gyakoribbá válik, ahogy tovább lépnek a cursillo napjai.

40 A Legméltóságosabbnál tett látogatásoknak, ahogyan azt gyakoroljuk a cursillo alatt, rendkívüli aszkétikus és pedagógiai értéke is van. Ezek a látogatások, amelyek során a cursillo problémáit és légkörét – az élményből eredően és spontán – az Úr elé tárjuk, segítik a közösség építését, a személyes kapcsolatok kialakulását a cursillisták között. Egyesítik a szíveket és elősegítik az igazi keresztény barátságot. Általa kovácsolódik össze a párbeszédek alatt a közösség, és általa válik sajátommá a testvér problémája. Közben tudatosul bennünk nem csak közelségünk Krisztushoz, hanem a közösségi szellem is, amely színre lép a cursillóban. Isten Anyja és a cursillo Az Istenanyát, akit gyakran mint az isteni kegyelem anyja, örömünk oka, apostolok királynője szólítunk meg a cursillo alatt, a cursillo mozgalom a létrejötte óta tiszteli. Jóllehet, számára nem terveztek külön beszélgetést, alakja és neve azonban ott él Jézus életében. A cursillo legkisebb mozzanatát is áthatja a visszafogott, mégis gyümölcsöző és örök anyai hallgatás. „Életében – mint minden erénynek tükörképe – megvalósította Krisztus legtökéletesebb tanítványának alakját, és élte a Krisztus által boldognak mondott életét. Ezért benne találkozik az egész Egyház – egyedülállóan sokszínű életformájával és életgyakorlatával – Krisztus követésének leghitelesebb alakjával”. (19) Ezen kívül a cursillo nem vonakodik Máriát a laikus apostol legtökéletesebb előképének (archetípusának) nevezni, és ezt konkrétan arra a lelkületre érti, amely el kell töltse. „Mint bárki más, élte a földön a családról való gondoskodással és munkával teli életét, de mindenkor bensőségesen kapcsolódott Fiához, és igazán páratlanul működött együtt az Üdvözítővel”. (AA 4) A II. Vatikáni Zsinat útmutatásához igazodva, tartja magát a cursillo ahhoz, hogy „… gondosan tartózkodjanak minden hamis túlzástól, de az indokolatlan szűkkeblűségtől is az Istenszülő páratlan méltatásának szemléltetésében”. „… a valódi áhitat nem terméketlen és átmeneti érzelmekből áll, de nem is valamilyen hiszékenységből, ellenkezőleg az igazi hitből indul ki, amely elismerteti velünk az Isten anyjának kiválóságát, és Anyánk iránt való szeretetre, valamint erényeinek utánzására buzdít bennünket”. (LG 67) Az ima VI. Pál pápa szavait joggal alkalmazhatjuk a cursillóra: „Az Egyház imaközösség. Az Egyháznak ez a mélyen vallásos ismertető jegye hozzátartozik lényegéhez és életéhez. Mivé lenne az Egyház ima nélkül? Ebben az esetben a kereszténység nem lenne más, mint egy emberbaráti vagy csupán világi társaság.” Határozottan le kell szögeznünk, hogy a cursillo céljának eléréséhez – természetfölötti síkon – az ima a legfontosabb eszköz, amivel számolunk. A keresztény közösség a cursillo előtt és alatt intenzíven imádkozik. Éppen így imádkoznak a munkatársak, és a cursillo alatt számtalanszor vissza is térnek az imához, hogy megoldják a pillanat problémáit és nehézségeit. A munkatársak egész életükben az imádság emberei! (20) A munkatársegyüttes a cursillón úgy tanítja imádkozni a résztvevőket, hogy maga is imádkozik. Ami pedig ennél is fontosabb: minden munkatárs és az egész együttes együtt is folyamatosan – előtte és utána is – imádkozik a cursillóért, mert ez a vérükben van… A munkatársegyüttes már a cursillo előtt imaközösséget alkot. Mivel pedig csoportot képeznek, közösségi veretet kap imájuk, és háttérbe szorítja az individualizmust. A cursillo lépésről – lépésre, és olyan mértékben, ahogyan kibontakozik, mind jobban és jobban válik imaközösséggé. A cursillo alatt imádkozunk, és megtanulunk imádkozni. Eleinte talán ez a kis imaközösség csak a munkatársegyüttes tagjaiból tevődik össze, de

41 tanúságtételük, és az előadott tanítás egyre növeli a közösséget, míg csak nem válik az összes résztvevő a tagjává. Az ima lesz az, ami összeköt mindenkit mindenkivel. Kétségkívül igaz Krisztus ígérete, hogy a közös ima különösen hatékony, azonban tudnunk kell azt is, amit VI. Pál mondott: a vallásos élet felszínessé válhat, ha hiányzik az ima két lényeges ismérve: a bensőségesség és a személyes jelleg. Fontos, hogy elsajátítsuk a bensőséges és személyes imát. A cursillo, természetesen, intenzíven ápolja a liturgikus (kötött formájú) imát is, abban a tudatban, hogy a misztikus test tanítása alapján minden cselekvés, amelyet a kegyelem állapotában hajtunk végre, az egész test cselekedete, és az egész testet szolgálja. A cursillo arra tanítja a résztvevőket, hogy merítsék ki a liturgiából mindazt a gazdagságot, ami abban fellelhető. Feltárja az ima különböző formáit: az egyénit és a közöset, a személyeset és a liturgikust. Tisztában van azonban azzal, hogy a szigorúan liturgikus imának értéke egymagában soha nem helyettesítheti annak az imának az értékét, amely spontán fakad a tiszta és alázatos szívből. Ima alatt természetesen azt értjük, hogy találkozunk Istennel, aki a barátunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek kötelezettségeink a testvérek és a világ dolgai felé. Ellenkezőleg. Az ima egyik legszebb gyümölcse éppen az elkötelezettség. Az imát a cursillón a következő megfontolásra építjük fel: Krisztus imádkozott, imádkozva tanított imádkozni, hangsúlyozta az ima fontosságát, és megígérte annak hatékonyságát. A szakrálist lehántókkal, és a horizontális tendenciát hangoztatókkal szemben a cursillo megőrzi az imádságba vetett hitet. Hisz annak hatalmában, és tudja, hogy függ tőle az a gyümölcs, amit Isten ad azoknak, akik könyörögnek. (vö. „Az Egyenes utca” német kiadás 74-77. old. – magyarul 36-38. old. Is!) Sokféleség A cursillo szorgalmazza a változatosságot mind a csoportoknál, mind a munkatársi együttesnél, de a résztvevőknél is. Ez a változatosság és sokféleség a cursillo mozgalom lényegének és célkitűzésének egyenes következménye, vagyis a kereszténységben a lényegnek és a közösségnek átélése. A sokféleség abban áll, hogy a keresztényi mivoltunknak – a lényegben és az evangéliumban gyökerező – egyetértését különbözőképen közöljük. Tényszerűségében egy, de amikor cselekvéssé és dinamikussá válik, akkor sokféle. Arról van szó, hogy abban a pillanatban, amikor hirdetjük a keresztény testvériséget és szolidaritást, annak benső megtapasztalását tegyük azzá, amire egyénileg „igent” mondunk. „Egy tehát az Isten választott népe: ’Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség’ (Ef 4,5), egyenlő tehát a tagok méltósága, mert Krisztusban újjászülettek. Közös az istengyermekség kegyelme, közös a hivatásuk a tökéletességre. Egy az üdvösségük, egy a reményük és osztatlan szeretetük. Krisztusban és az Egyházban tehát nincs egyenlőtlenség sem faji, sem nemzeti alapon, sem társadalmi helyzet, vagy nemek dolgában, mivel ’nincs többé zsidó és görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindnyájan eggyé lettetek Krisztus Jézusban’ (Gal 3,28 a görögben vö. Kol 3,11)” (LG 32) A cursillo változatossága egyértelműen alkalmazza ezt a zsinati útmutatást. 2.

A CURSILLO METODIKÁJA

A munkatársi együttes (team) Minden természetesen történjék, amit a cursillón csinálunk. A munkatársak ezért alkossanak egy keresztény közösséget, így lesz tanúságtételük hiteles. Már a cursillo előtt „Egyházzá kell válniuk”, mint „Egyház” kell élniük, mint közösség kell bizonyságot tenniük.

42 A munkatársegyüttes „kicsiben az Egyház közössége, amely szóval és életével is heves vágyat ébreszt a kívülállókban a közösség után. Elkötelezettségre szólít fel, és így teszi lehetővé az „Egyház-élményt” (21) A cursillón egy keresztény baráti közösséget kell megjelenítenie, mint a hit, remény és szeretet jele. Az Egyház – legalább részben - láthatóvá és foghatóvá válik a munkatárs együttes alakjában a világ számára, a cursillo kis világa számára, melynek célkitűzése magcsoportok, vagy kisközösségek építése. Ezek lesznek az élő Egyház, vagyis Krisztus jele. „A cursillók legyenek az Egyháznak, mint az üdvösség szakramentumának mély, személyes és közösségi élményei.” (22) A cursillo felelősségét ezért mindig közösen viselték a világiak és a papok. Az együttes tanúságtétele rendkívül fontos. Amikor ezt hangoztatjuk, akkor nem csak arra gondolunk, hogy a tanúságtétel jó példa lehet, hanem a tanúság bizonyítja is a közösséget. (23) Amikor most itt a munkatársakról beszélünk, akkor ez alatt összefoglalóan értjük mindazokat, akik az együtteshez tartoznak: azokat, akik a beszélgetéseket tartják, a segítőket és a kiszolgáló személyeket (Equipo de Servicio), - mert a tanúságtételt egyaránt megkívánjuk mindenkitől, egyazon elkötelezettséget, lelkesedést és a szeretet lelkületét. Egyesek beszélgetéssel hirdetik azt az üzenetet, amit valamennyiüknek életükben meg kell testesíteniük és sugározniuk. A munkatárs együttesben nincs rangsor (hierarchia), a szolgálatbeli különbségek csak funkcionálisak. A keresztény mivolt tanúsításának értéke – bár szorosan kötődik a személyes síkhoz – az individuális élet szűk keretein belül nem bontakozhat ki. A keresztény bizonyságtétel lényegében egyházi, vagyis közösségi bizonyságtétel. (24) Mindannyiuknak – a papoknak és a laikusoknak egyaránt – a tanítást elsősorban élően kell megtestesíteniük. A küldetés nem annyira abban áll, hogy kifejtik az igazságot, hanem inkább a cselekvésben: az igazság hassa át a tudatukat és váljék vérükké. Az együttes rendelkezésére állnak a módszer segítő eszközei, amelyeket jól ismernek, és azokat használniuk is kell a cursillo konkrét célkitűzéseinek értelmében. A cursillo lefolyásáért meg kell osztaniuk a felelősséget egymással, aszerint, hogy feladatuk közös, vagy egyéni. (25) Mindnyájan azért jönnek a cursillóra, mert azt át akarják élni, és nem azért, mert azt „valakik számára meg kell tartani”. Az együttes tagjai valóban megjelenítik a küldetés egységét és a szolgálatok sokféleségét. Összmunkájuk világosan példázza a papok és világiak jó együttműködését, amikor végrehajtják az Egyház egy konkrét feladatát. Mind egyetértenek abban, hogy közös a felelősségük. Ez pedig közös munkát és egységes csapatot kíván, vagyis az érvek, az eljárás és az akarás egységét, amely összekapcsolja az egyes szemléleteket, és kialakítja az egész cursillo panorámájának egységét. Közös az egész terv gyakorlati kivitelezésének felelőssége, de a küldetés hatékony megtervezése és mindenki személyes célja is. (26) a) A REKTOR (vagy KOORDINÁTOR) Mivel a cursillót egy team vezeti, amelynek élni és tanúsítani kell a közösséget, egy kisközösség „modellje”, így a cursillo rektorának feladata a lelkivezetővel (direktorral) együtt, hogy a közösségen (csoporton) belül elsősorban ők viseljék a felelősség súlyát. Nem lesz tehát értelmetlen, ha megismételjük: a munka lehetetlen közösségi szellem nélkül, mert ezt igénylik a munkatárs együttes és a cursillisták is. Mint a legfőbb felelős, a rektornak kell elől járnia és elsősorban szolgálnia a szeretetet és a harmóniát a team tagjai és mindazok között, akik részt vesznek a cursillón. A rektor a cursillo oszlopa, tengelye, mert nála futnak össze a cursillo felépítésének vázvonalai. (27) A rektor feladata nem abban áll, hogy kinek-kinek útját parancsokkal szabja meg, vagy önkényesen kényszerpályára helyezze. Tartsa kezében a cursillo összefüggéseinek szálait,

43 hogy az minden törés nélkül, gördülékenyen, a meghatározott terv szerint haladjon. Ne tévessze szem elől sajátos kibontakozásának irányát. A cursillo koordinálása azt jelenti, és azt követeli meg, hogy elsőként a rektor ismerje fel az adott pillanat lehetőségeit és értelmét, valamint a rendelkezésre álló eszközöket, amelyekkel elérhető a kívánt cél. Ismerje fel a konkrét cursillo egyedi helyzetét és arculatát. A cursillo rektorának kiválasztásakor nem számít sem a kor, sem a képzettség, még kevésbé a beszédkészség, vagy az, hogy az illető mióta dolgozik a mozgalomban. Fontos a személyiség, a lelkület, a szemlélet, a meggyőző erő: „amely nem a bizonyítási eljárás dialektikájából ered, hanem az empatikus készségből, a hatóképességből, amit nem annyira felvilágosítással, mint inkább az üzenet hiteles módon való élésével, és ennek megosztásával ér el.” (28) b) A LELKIVEZETŐ (DIREKTOR) ÉS A PAP-MUNKATÁRS/AK A lelkivezetőtől megköveteljük, hogy a laikusokra vonatkozó követelményeknek megfeleljen. Ezen felül megkívánjuk, hogy törekedjék arra, hogy a cursillót ne csak vezesse, hanem a résztvevőkkel együtt átélje. Sugározza a pasztorációs egyensúlyt, a papi hivatalába vetett hitét, a hierarchiával való egységét, a szolgálat és a dialóguskészség szellemét, az Egyház tanítóhivatalához való ragaszkodását és hűségét. A lelkivezető ne felejtse el, hogy a cursillók a lelkiség iskolái (29), amelyek elsősorban a laikusokra orientáltak. A vezető pap, mint felszentelt személy, a cursillón a tanító és kegyelemosztó hivatal feladatát tölti be. Megalapozza a szeretet dogmatikus építményét. A laikusok fejtegetései úgy jelenjenek meg, mint a lelkivezető által hirdetett igazság logikus következményei. A mélységgel és egyszerűséggel telt szintézisben azután már elérhető a tanítás szilárddá válása. A teljes igazság egy érési folyamatban keresztény tudattá lesz, amiből levezethetők az egyes konkrét problémák megoldásának elvei. Funkciójában, mint hivatalos személy, szentségkiszolgáltató jogát gyakorolva eszközzé válik, aki a többieknek közvetíti a kegyelmet, ezáltal felébreszti bennük a kegyelem tudatát. (30) A cursillo lelkivezetőjére, miként minden papra, aki együttműködik a mozgalomban, alkalmazhatjuk a zsinat szavait. Ezek arra vonatkoznak, hogy milyen segítséget kell a klerikusoknak nyújtaniuk a laikus apostoloknak: „Gondosan ki kell választani alkalmas és megfelelően képzett papokat a világi apostolkodás sajátos formáinak támogatására. Akik pedig ebben a szolgálatban állnak • a hierarchiát képviselik lelkipásztori munkájukban, hiszen tőle kapták a küldetésüket, • a hierarchiához fűződő jó kapcsolatukat ápolják a világi keresztényekben, • odaadó munkájukkal erősítik a rájuk bízott katolikus társulatok lelki életét és apostoli szellemét, • tanácsaikkal támogassák e társulatok apostolkodását, és karolják fel kezdeményezéseiket, • legyenek folyamatos párbeszédben a világi hívőkkel és keressék figyelmesen azokat a módszereket, amelyek gyümölcsözőbbé teszik az apostoli tevékenységet, • erősítsék az egységet magán a társulaton belül, de a társulatuk és egyéb társulatok között is.” (vö. AA 25) Személyes beszélgetés és együttélés Mivel pedig a vallásosság személyes élmény, ezért szükségünk van valamennyiünknek személyes segítségre is. Ebből következik, hogy az egész munkatárs együttesnek – mint a

44 megújulás kovászának – egyik legfontosabb funkciója: legyenek nyitottak és készek a cursillistákkal való személyes párbeszédre és a közös élményre. Nem azért beszélgetünk a cursillistákkal, hogy megkíséreljük a problémák erkölcsi elemzését és értelmezését, hanem azért, hogy kialakuljon, és gyökeret eresszen egy hatékony és mérvadó mérce az életük keresztény megtervezéséhez. Tehát kihatásában messze túl kell lépjen a beszélgetés a cursillo korlátozott keretén és tartalmán. (31) Rendkívül fontos a munkatársak személyes dialógusa, a cursillistákkal való közösségi élete és élménye, amelynek a barátságra, a kölcsönös megbecsülésre és tiszteletre kell épülnie. Az effajta párbeszédet a cursillo nyelvén „folyosói munkának” szoktuk nevezni. A munkatárs, mint őszinte barát tárja ki lelkét, anélkül, hogy diplomatikus fondorlatokkal ki akarná puhatolni a cursillista lelkiállapotát. A másik lélek szelepei csak a becsületes barátság láttán nyílnak meg, csak így lesz hatékony a dialógus. A módszer: tapintat, finom érzék, gyengédség, alkalmas pillanat megválasztása, apostoli érzékenység. A munkatárs mindenkinek barátja, hogy ezáltal egymás között ki-ki barátja legyen a másiknak, és végül mindenki megtalálja az igazi barátját, Krisztust. A légkör Rendkívüli módon segíti a cursillo eredményességét, ha megteremtjük a megfelelő légkört és hangulatot. Ez a team közös feladata. A légkör mindig egy meghatározott helyzetből sarjad ki, és annak velejárója. Egy együttlét lehet kellemes, idegesítő, vonzó, vagy éppen fájdalmasan taszító számunkra. Amikor most a cursillo légköréről beszélünk, akkor olyan ismérvet elemzünk, amely fokmérője lehet annak, hogy vajon a cursillo menete mennyire sodorja magával a résztvevőket, és milyen hatást gyakorol rájuk. (32) Nem az ima és az elmélkedés légköréről van szó, hanem az öröm és a közvetlen vidámság megnyilatkozásáról, a feloldódásról, amely az egymás előtti félelemmentes kitárulkozásban, a természetességben, a nyíltságban és a barátságban mutatkozik meg. Ennek a légkörnek a megteremtésére különböző fajsúlyú eszközök állnak rendelkezésre, mérlegelnünk kell azokat. Úgy és akkor kell azokat alkalmazni, hogy spontán hatékonnyá váljanak, és illeszkedjenek az alkalom teremtette szituációhoz mesterkéltség nélkül, pl. a tréfák, az élcek, viccek mondása, a különböző szövegű énekek stb. Nagy a jelentősége a pszichológiai kikapcsolódásnak, lazításnak, mert megnyitják a görcsbe merevedő „szelepeket”. Idetartozik a friss levegő és a séta lehetősége is. A barátság és az öröm érzése termékeny talaja az Istennel való barátságnak és a kegyelem jó hírének. A vicctől a párbeszédig, az énektől és mókától a közös felelősségig, az önfeledt vidámságtól a tiszteletteljes kapcsolatig, a méltóságteljes magatartástól a másik problémájával való együttérzésig, mind-mind hozzájárulhat a cursillo baráti és örömteli légkörének megteremtéséhez. (33) Egyéb pedagógiai tényezők Fontos, hogy a munkatárs együttes tagjai a cursillo alatt rendszeresen összejöjjenek, általában az egyes napok befejeztével. Ilyenkor ki-ki beszámol részben a tapasztalt lelki élményéről, lelki gyarapodásáról, másrészt a cursillo általános menetéről. A napi munkatársi (csoport) megbeszélés tehát két részből áll: az első részben nagyon ajánlatos, hogy az együttes tagjai az aznapi, személy szerinti, lelki előrehaladásukat elemezzék, a második részben át kell tekinteni általánosságban is a cursillo aznapi lefolyását, hogy az előfordult hibákat ki lehessen javítani. Ilyenkor megtervezik a következő napot is. A résztvevőkkel kapcsolatos észrevételeket – a lelki előrehaladást, a szükséges segítségnyújtást – is megbeszélik.

45 Az összejövetel légköre legyen olyan, mint egy igazi csoporttalálkozóé, vagyis elemezzük az imaéletet, az elmélyülést és az apostoli bevetést – a lelkesedést, az elkötelezettséget, és a munkatársak és az általuk képviselt asztalcsoportok szeretetteljes magatartását. Ima és áldozat (önmegtagadás) a cursillóért Az Egyház tagjai, a kisközösségek a cursillo ideje alatt szolidaritásukat levelekkel és üzenetekkel fejezik ki, amelyek mindenhonnan érkeznek, és jelzik a távolból ezeknek a közösségeknek részvételét a munkában. A cursillo eredményességéért végzett ima és áldozat, amit a cursillisták szóhasználatában „imaháttérnek” (spanyolul „palanca” = emelőrúd, németül „Nachschub” = utánpótlás) nevezünk, a lelki gyümölcsök beérése szempontjából nélkülözhetetlenek. Így kap a cursillo természetfölötti támaszt az egyes személyektől és közösségektől. Imádkoznak és a testvérekért, szeretetből áldozatot hoznak, hogy azok megnyíljanak az igazságra, az örömhírre és a kegyelemre. (34) Egészen biztos, hogy ezeknek az imádkozó közösségeknek a jelenlétét tapasztalni fogják a cursillisták. Ezt felesleges dramatizálni. Ellenkezőleg, abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy a testvérek imája és áldozata, amit a résztvevő testvérekért ajánlanak fel, egészen természetes, még akkor is, ha egymással személyesen még nem is találkoztak, mert tapasztalatból ismerik a megtérést célzó cselekedetek természetfölötti hatását. Az ilyen keresztény közösségek tanúsítják, hogy a keresztény élet a föld minden szegletében megvalósítható, és átadható. Isten mindig jelen van a világban az emberek csoportjaiban, akik élik az evangéliumot és vágyakoznak egy keresztény világ (Isten országa) után. A „háttérima” reprezentálja az egyházi közösséget, mint olyan közösséget, amely felméri a cursillót végző csoport üdvösségének értékét, és elkötelezettséget is érez a csoporttal. Íme, az üdvöt hozó Krisztus visszfénye a közösségben. (35) Az asztalcsoportok Hogy példázzuk az együttélést, előmozdítsuk a közösségi szellem kibontakozását, és ajtót nyissunk a keresztény barátság kialakulásának, a cursillistákat kisebb csoportokra („asztalcsoportokra”) osztjuk, amelyek együtt dolgoznak, és munkájukért a felelősséget a team egy-egy tagja vállalja magára. Az asztalcsoportok a szolgálat közösségei, nem csak arra valók, hogy összefoglalják az elhangzott beszélgetések tartalmát (szimbólumot találjanak ki, és rajzoljanak), hanem elsősorban arra valók, hogy a hallottakról párbeszéd kezdődjék: vagyis elérjék a keresztény egzisztencia mély, élményszerű közlése által a mind érettebb megtérést. Az asztalcsoportokban lehetőség nyílik arra, hogy a cursillisták feladják zárkózottságukat, szűkebb körben feltárják kétségeiket, megtanuljanak „kommunikálni”, vagyis megosszák és összevessék egymással tapasztalataikat. Közöljék élményeiket az asztalcsoport többi tagjával. Az asztalcsoport általában összekovácsolódik már a cursillo első napján egyetlen elemi munkacsapattá. Valószínű, sőt meglehetősen biztos, hogy a cursillo végére megjeleníti a hit és a szeretet hiteles közösségét. Az esti közös megbeszélés Egyetlen közösség sem zárkózhat be önmagába, még az asztalcsoport sem. Ezért minden nap este közös megbeszélést tartunk, amit a cursillo keretein belül ultreyának, vagyis az asztalcsoportok találkozásának is mondunk. Az egyes asztaloknál, a nap folyamán, ha élénk a munka, akkor könnyen egységesül és nyílik meg az egész csoport is. Ezzel azt is elérjük, hogy mindannyian, napról-napra

46 intenzívebben ápolják az élményeket és a dialógust, és hogy az utolsó nap folyamán valódi közösségi szellem uralja az egész cursillót. A találkozásnak azonban van egy másik célja is: az alapvető igazságokat, amelyeket az egész nap folyamán közöltünk, este közösen kiegészítjük. Ilyenkor minden asztalcsoport felolvassa a maga összefoglalóját (felrajzolja és megmagyarázza a szimbólumát) – nem annyira a hallott beszélgetések tartalmát kell elmondani, hanem azt, hogy miképpen foglalták össze egy-egy szintézisbe kinek-kinek a véleményét a beszélgetésben elhangzott igazságról – vagyis voltaképpen mit éltek át. Azt kell most közösen megbeszélni, hogy milyen visszhangot váltott ki a csoport tagjainál a beszélgetés, milyen volt a benyomásuk. A cursillo alatt tudatára ébrednek a cursillisták annak, hogy a kereszténység – minden spekulatív és teoretikus tudás fölé emelkedve – abban áll, hogy elsajátítsuk és éljük az evangéliumot. Ezt az irányt követve és ilyen szellemben kell a csoportoknak elkészíteniük a szimbólumokat, amelyekkel – családiasan és szinte játékosan – rögzítik az asztal reakcióit, a vágyakat és célokat, amelyek leginkább megérintették őket a nap folyamán. A szimbólumok esti felrajzolása és az egész csoport számára történő megmagyarázása újabb alkalom, hogy megteremtsük az öröm, a könnyed párbeszéd, a gátlás nélküli őszinte nyíltság légkörét. Egy szót még a szimbólumokról, ezt egyébként minden szerszámról, munkaeszközről el lehet mondani. Nem cél, hanem segítség, akkor, ha nem bonyolult és nem zavaró. Általában jó segítséget szolgáltat az asztaltársaságnak a közös és dinamikus munkához. A gondolatok és az élmények konkretizálása egy-egy rajzban, mind az egyeseknek, mind a közösségnek aktivizálja a teremtő fantáziáját. Nagyon fontos, hogy ezek az esti összefoglalók és szimbólumok az asztalcsoport közös munkája legyen, közös termék, különben egészségtelen individualizmust és egyesek teljes érdektelenségét idézi elő. A cursillo időtartama és napirendje A cursillo időtartama megindulása óta egy estéből, és a rákövetkező három teljes napból áll. A több évi tapasztalat azt mutatta, hogy ez az idő a célok eléréséhez szükséges, és elegendő. A napirend betartása fontos. A cursillo a kitűzött célját csak így érheti el, gyümölcsöt csak így teremhet. Az ember szellemi, fizikai, érzelmi és lelki erői korlátozottak. A résztvevőknek komolyan, felelősségtudattal és szabadon kell együttműködniük. Ennek megfelelően elegendő szabadidőt és pihenőidőt kell a programba beépíteni. A magába szállás A cursillo azzal kezdődik, amit „magába szállásnak”, „befelé fordulásnak” szoktunk mondani. A befelé fordulás célja, hogy életünk eddigi vitelét szemügyre vegyük és megfontoljuk. Ez a vizsgálat ébressze fel a cursillistában a felelősséget és az Istennel való találkozás vágyát. Egy egyszerű, pátosz nélküli felszólításról van szó, a valóban elgondolkoztató összetartozásról. Isten, mint a tékozló fiú atyja elénk siet, és ránk néz. A befelé fordulás segít a cursillistának, hogy kialakítson egy olyan belső magatartást, amelyben magára vállalja és elfogadja Krisztus üzenetét. Ugyanakkor ez a magatartás ösztönözze további kutatásra is, és táplálja benne az Isten iránti nyugtalanságot, vágyat, amely legyen természetes, őszinte, lelkes és becsületes. (36) Érezze a magába szállás végén, hogy a mélyben be kell vallja: élete eddig – Isten nélkül – céltalan, értelmetlen és aggasztóan üres volt. A magába szállás döbbentse rá a cursillistát arra, hogy az ember voltaképpen egy megvalósulásra váró modell, a döntési lehetőségek sora, és ezért tartalmaz rendkívüli

47 felelősséget és természetesen feszültséget is. A személy élete felhívás arra, hogy építse és alakítsa a jövőt. Annak az embernek, aki rádöbbent arra, hogy élete üres, annak egyetlen elfogadható reakciója lehet: „Fölkelek és atyámhoz megyek.” (Lk 15,18) A magába szállást segíti a csend, a hallgatás. Ugyanis le kell ásson személyének végső, mozgató gyökeréig. Visszahúzódva önmagába, a mélységekben találkozhat csak hiteles, álarc nélküli önmagával. Ekkor meg fogja állapítani, hogy a hétköznapok hajszája milyen gyakran akadályozta meg abban, hogy találkozzék igazi önmagával, hogy meghallja Isten hangját (sugallatát). Lesz olyan, aki rájön arra, hogy a hétköznapok hektikájában voltaképpen szakadatlanul menekült saját maga elől. Ha már ezen az első estén el akarnánk érni a cursillo célját, akkor azt komolyan veszélyeztetnénk. Az első este ne akarjuk a teljes igazságot közölni, hanem csupán egyengetnünk szabad útját. (33) A beszélgetések A cursillo elsődleges célja egy tan kifejtése. Ez feltételezi és megköveteli, hogy rendezett legyen ez a tanítás. Legyen szilárd dogmatikai alapja, amely minden igazi és mély vallásos meggyőződés fundamentuma. Ebből sarjad ki az a keresztény magatartás, amelyet áthatnak a teológiai igazságok. (38) A keresztény tanítás kifejtését és példákkal való tanúsítását a cursillón belül beszélgetéseknek nevezzük. A spanyoloknál a „rollo” = henger, tekercs, újabban a „charlas” = fecsegés elnevezést használják – átvitt értelemben mindkettő inkább monoton, unalmasan pergő társalgást jelent. A német nyelvterületen „Gesprache” = megbeszélés, beszélgetés kifejezés honosodott meg. A beszélgetés kifejezéssel szeretnénk elkerülni annak a látszatát, hogy ezek előadások, értekezések, akadémikus eszmefuttatások volnának (39). A keresztény üzenetet ugyanis nagyképűség nélkül kell hirdetni. A nagyképűségnek semmi köze sincs az evangéliumhoz. Éppen így kerülnünk kell a hamis alázatot is, mert az éppoly idegen az evangéliumtól. (40) Beszéljünk egyszerűen és hitelesen, egy olyan élet talajába gyökerezve, amelyet bátran élünk, sőt, ezt az életet – másoknak példát mutatva – éljük, alázattal, és kimondottan félelemmel. A beszélgetések a tanítást és a bizonyságtevést tükrözzék. Örömhírt akarunk közölni. Nem azt, amit amúgy is tudunk. Nem egy steril, akadémikus igazságot, hanem kézzelfoghatót, amit élünk, amit egészen meg akarunk valósítani. Ez az igazság áthat minket. Ez az igazság dinamikus. Ez az igazság éget. Minden beszélgetésben – akár papok, akár laikusok tartják – igazság és élmény tárul fel: testet öltött jelenné lesz mindaz, amit közöl. Bár a cursillón nem a beszélgetések a legfontosabbak, mégis annak lényeges részét képezik. Bennük találhatók meg azok a keresztény igazságok, amelyek a keresztény magatartásnak és életvitelnek az alapjai. Csatornák, amelyeken keresztül közvetlenül, tudatosan és lelkesen elérhetjük a kereszténységben a lényeget: az élményt! (41) Az egyes beszélgetések kapcsolódnak egymáshoz, és végül az egész egyetlen egységet képez. Minden beszélgetés a cursillo szőttesének egy-egy nélkülözhetetlen mintája. Ezeket az összefüggéseket a munkatársaknak nagyon jól kell ismerniük, mert csak így kaphatnak a cursillo üzenetéről teljes és egységes képet. Csak így tudják az egyes beszélgetések mentalitását, célját, értelmét és irányvonalát megragadni, miközben természetesen minden beszélgetésnek megmarad a saját jelentősége és funkciója. Nem arról van tehát szó, hogy minden egyes beszélgetésnél szóba hozzuk az egész keresztény tanítást, hanem arról, hogy kifejtsük ami szükséges, amivel lehetővé tesszük a személyes találkozást Krisztussal. Minthogy az egész cursillo kerygmatikus híradás, minden beszélgetésnek meg lesznek az egyedi jegyei. Céljuk, hogy úgy mutassák be az evangéliumot a cursillistának, hogy minden egyes cursillista meghallja a hívást, és élete új irányt vegyen. Éppen ezért figyelembe fogja venni a beszélgetések stílusa és hangneme az adott – éppen folyó – cursillo konkrét

48 körülményeit és résztvevőit, hogy azok ilyen módon feleletet találjanak a világ időszerű problémáira, mint amelyek a valóságosan élt kegyelem parancsai. Nagyon jó, ha elmondjuk a közös erőkifejtés példáit, amelyek feltárják nem csak az egyházi, hanem a mindennapi és világi környezeteket is. A laikus keresztény módon éli meg a szociális struktúrákat, amelyben kibontakozik élete. (42) Könnyű belátnunk, hogy így a beszélgetések megmaradnak a folyamatos alkalmazkodás éber magatartásának keretében, mindig hűen tükrözve az egyéni karizmákat és az igazságot. Ennek ellenére óvakodjunk az önkényes és meggondolatlan újításoktól. Ezeket felelősségteljesen és közösen kell kidolgozni. „Úton Isten felé” Pedagógiai űrt jelentene a közös ima légkörében, ha nem rendelkeznénk valamilyen írott anyaggal, amelyben megtaláljuk a közösen mondott imák szövegét. Ennek címe: „Úton Isten felé”. Kifejezi a cursillo zarándok mivoltát és stílusát. Ezt persze kiválthatjuk ilyen vagy olyan más imaszöveggel is, és a cím is változhat, de valamilyen könyvecske mindenképpen szükséges és hasznos. A „PROGRAMOM” lapocska (szárnyas oltár) a keresztény életben a kibontakozást szolgálja A végtelen ideál magaslatainak fölvázolása anélkül, hogy egyidejűleg ennek a mindennapi életben való megvalósítására konkrét eszközöket ne ajánlanánk, annyit jelentene, hogy utópiát vetünk, s később elkerülhetetlenül csalódást aratunk. Minden valóság, amelyet érdemes átélni, megkívánja az ideál fennköltsége mellett a konkrét eszközöket, ami elérhetővé teszi dimenzióit. Erre szolgál a „programom” lapocska, amely lehetővé teszi a vallásos életben a kibontakozást. Jóllehet az istenivel szemben mindig tehetetlenek vagyunk, mégis éreznünk kell, hogy az Egyház aktív és cselekvő tagjai lehetünk. Imaéletünk, elmélyülésünk és apostoli munkánk kézzelfogható megszervezésével és ellenőrzésével – vagyis a beszélgetésekben kifejtett „három láb” segítségével – jelenvalóvá tehetjük az Úr életét a mai emberiség számára. (43) A lapocska megakadályozhatja, hogy megrekedjünk az általános jó utáni sóvárgásban. A konkrét megfogalmazású jó szándékok és végrehajtásuk ellenőrzése rendkívül fontos és döntő. A cursillo egyes szakaszai A cursillo metodikájában világosan megkülönböztethető szakaszok vannak, amiket be kell tartanunk, hogy az gyümölcsöző legyen. Ezeket a cursillisták reakcióinak hosszabb megfigyelésén nyert tapasztalatok alakították ki. Minden egyes beszélgetésnek tehát meg van a jelentősége és célja, ami csak a cursillo végén derül ki. Ugyanis arról van szó, hogy úgy kell közölnünk végül is a kereszténységben a lényeg megismerését, tudatossá válását, élményét és közösségben való átélését, hogy az áthassa a társadalmat keresztény szellemmel. Téves és veszélyes volna azt hinnünk, hogy a cursillo szakaszai merevek. Nem ismerjük az Úr útjait, és lépcsőfokait. Nem határozhatjuk meg az Úr kegyelmének, és az ember szabad elhatározásának időpontját sem. A munkatársak tisztában vannak azzal, hogy az igazságok feltárulása fokozatosan történik. Azt is tudják, hogy vannak tengelyek, amelyek új fordulatot kapnak, vagy színbontó lencsék, amelyek az igazságot új színekre bontják. Főképp pedig tudják azt, hogy rá kell bízniuk a dolgot a cursillisták szabad akaratára, a többiről pedig elsősorban Isten fog gondoskodni.

49 A záróünnepség A záróünnepséggel aktuálissá válik az a tény, amit az Apostolok Cselekedeteiben találunk: „Ezek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban… Az Úr pedig napról-napra növelte az üdvösségre rendeltek számát” (Ap Csel 2,42-47) A záróünnepség a cursillo ráadása, az utolsó ajándék aktusa. Miként az egész cursillo, úgy ez is a kialakult légkörnek szinte magától értetődő és természetes következménye. A záróünnepséget indokolja: • A régebben végzett cursillisták bizonyítják az új cursillisták előtt az élő és személyes keresztény közösség létét. • A résztvevők gazdagodnak egy pszichológiai és megújító impulzussal. • Egyházi értelmet nyer az egész cursillo. Az egyházmegye a közösséget csak konkrét helyen élheti át, amikor örömtelien találkoznak egymással a testvérek. • Ez lesz az első találkozás a „negyedik örök nappal”. Amikor ugyanis lezárul a cursillo három napja, a záróünnepség nyitja meg az utócursillo kapuit és tanúsítja, hogy az állhatatosság és a folyamatos megtérés segíti a keresztény élet szakadatlan gazdagodását. A záróünnepség példázza az örvendező és szolgáló Egyházat, amely befogadja az új testvéreket, hogy velük a már megismert tapasztalatait közölje: Krisztus titkát az Egyházban, és Isten gyermekeinek a remény örömével telt közös küldetését a világban. (44) 3.

AZ IGE HIRDETÉSE A CURSILLÓN

A beszélgetések és elmélkedések általános áttekintése és összefüggése Mielőtt az egyes beszélgetések és elmélkedések jellemző tartalmát és jegyeit, valamint célját ismertetnénk, helyes lesz teljes egészében szemügyre vennünk az anyagot, és kiemelni az összefüggéseket. (Megjegyzés: A beszélgetések megjelölésére a kezdettől fogva használt és mindenütt ismert címeket használjuk, bár egyik-másik cím azóta megváltozott. A legtöbb országban azonban még mindig az eredeti címeket használják. Az újabb elnevezéseket is közöljük, hogy elkerüljük a félreértéseket. Véleményünk szerint azonban a címek nem tartoznak a cursillo metodikájának lényegéhez.) A beszélgetések sorrendjének és elrendezésének indokoltságát, amit itt ismertetünk, hosszú tapasztalat igazolja. Ezen az úton tudta a cursillo a kereszténység lényegét hitelesen közölni, hírül adni, és a kerygmatikus lelkigondozás terén elérni sajátos célját. Az egész cursillo arra törekszik, hogy a résztvevők megismerjék személyiségük gyökereit. Az emberek térjenek meg, és a megtért egyének – kiindulva a megszentelő légkörből –azzal a szándékkal legyenek mozgósítva, hogy felébresszék a társadalmat a keresztény létre és életre. A világért harcolnak, a „megtért személyekről” van szó. A megtért embert kell felelősségteljesen bevetnünk a saját világában. Csak ezen az úton érhető el a három napnak és a cursillo mozgalomnak a célja: az egész kereszténység megtérése, úgy, hogy létrehozzuk annak gerincét. Hogy ezt megkönnyítsük, megkülönböztetünk a cursillóban két előkészítő szakaszt: a cursillóra történő előkészítést, és az üzenetközlést. A cursillo tehát négy szakaszra osztható: A. Előkészítés B. Igehirdetés C. Megtérés D. Bevetés a világban

50 Természetesen nem arról van szó, hogy ne változhatnának az egyes szakaszok. A megkülönböztetést csak azért tesszük, hogy megérthessük a cursillo egymást követő lépéseit, és észrevegyük a súlypontját is. A valóban emberit soha nem adhatják vissza a merev struktúrák. Sőt, még frusztrációt is okozhatnak, ha azt tapasztaljuk, hogy az egyes szakaszok nem követik az előre meghatározott sorrendet, és nem hatnak abban a mélységben, ahogyan előre elképzeltük a lelki átformálódást. A metodikában és az elméleti síkon jelentkező összefüggések felvázolása azonban mindenképpen hasznos lehet, mivel a pasztorációban és a munkatársi együttes lelkipásztori előkészítésében támpontul szolgálhat. A.

AZ ELŐKÉSZÍTÉS

Ide tartozik: 1. Az üdvözlés. Elmondjuk voltaképpen mi is a cursillo, mit akar, kinek való. Közöljük tehát a cursillo miértjét és mikéntjét. 2. Az első elmélkedés: Ismerd meg magadat. Ebben az elmélkedésben arról van szó, hogy felébresztjük az érdeklődést a cursillistában önmaga múltja és gyökerei iránt: ki is ő valójában. Hangsúlyozzuk, hogy mire képes és hol húzódnak képességeinek határai. 3. A második elmélkedés: A tékozló fiú. Az elmélkedésben az Atya szerepét domborítjuk ki, és elindítjuk Krisztus megismerésének útján a cursillistát. Szembe kell tűnjön az Úr jósága és az emberi jóság között fennálló végtelen nagy különbség. Ez az óriási különbség megvan akkor is, ha az ember úgy véli, hogy tisztességes, és becsületes életet él. 4. A harmadik elmélkedés: Krisztus három pillantása. A cursillista felteszi magának a kérdést, hogyan néz rám Krisztus éppen ebben a pillanatban. Világossá válik: milyen nyitott az igazságra? Az elmélkedés az evangélium három példáján mutatja be a különböző magatartásformákat. B.

AZ ÜZENET KÖZVETÍTÉSE (igehirdetés)

Ide tartozik: 1. Az ideál. Felszólítás: „Váljunk emberré!” 2. A kegyelem. Felszólítás: „Váljunk keresztény emberré!” 3. A keresztény ember az Egyházában. Felhívás arra, hogy az ember, mint keresztény, legyen Isten népének aktív és felelős tagja. 4. A hit. (E beszélgetés címe néhány országban: „A kegyelem aktualizálása”, másutt „Isten tervének elfogadása”). Hogy a fenti hármas felszólítás gyümölcsöt teremjen, találkoznia kell az ember szabad hozzájárulásának és az Isten segítségének. A kettő közül Isten segítsége soha nem hiányzik. Viszont igaz, hogy Isten az ember szabadságát mindig tiszteletben tartja. Egyben rámutatunk arra, milyen fontos a bizalom, a ráhagyatkozás Istenre és természetesen az egyéni felelősség. 5. A jámborság. (Használatos cím: „A keresztény élet egészen más…”) A beszélő kézzelfoghatóan tanúságot tesz a résztvevők előtt, hogy amiről eddig szó volt, nem a fantázia szüleménye, hanem a hármas felszólítást valóra lehet váltani…Isten kegyelmével. C.

MEGTÉRÉS

Ide tartozik: 1. A negyedik elmélkedés: Krisztus alakja. Hogyan kell látnod Krisztust? – Mint Istenembert! – Az első estén megismert jóságos Krisztus most mint élő, történeti személy mutatkozik be, aki feltámadt, és mindenben megért bennünket. 2. Elmélyülés. A beszélgetés átformálja a gondolkodást. A keresztény igazságok nemcsak arra szolgálnak, hogy tudjunk róluk, ismerjük őket, hanem éljük is meg azokat.

51 3. Szentségek. (Másik cím: „Szentségi élet”) A Krisztussal való találkozás konkrét helyei az Egyházban, amelyek lehetővé teszik mindenkor a bőségtől duzzadó keresztény életet. 4. Apostoli tevékenység. (Másik cím: „Tett”) A kereszténységet élnünk kell. Az összes emberi képességünket be kell vetnünk, mert erre ösztönöz a keresztény szeretet. 5. Akadályok a kegyelmi életben. Felhívjuk a cursillista figyelmét, hogy találkozni fog a keresztény élete folyamán nehézségekkel (a bűnnel). 6. A kereszténység gerince. (Másik cím: „Vezetők”) A beszélgetés előkészíti a cursillistát, hogy mint keresztény ember helytálljon a világban, amely környezetét alkotja. D.

BEVETÉS A VILÁGBAN

Ide tartozik: 1. Az ötödik elmélkedés: Krisztus üzenete a cursillistához. Mit kíván tőled Krisztus? Milyen légy a világban? Evangelizáció, társadalomépítés és átformálás. 2. Mi és a világ. (Másik cím: „Környezetünk”, „Szerepünk a világban”) Bemutatja a cursillo voltaképpeni célját és törekvését: újjá akarjuk formálni a világot. Figyelmeztet arra, hogy minden azokon az embereken múlik, akik a gerincet alkotják. Vajon át tudja-e hatni a környezeteket a kereszténység, vagy nem? És hogyan? Különböző modelleket és magatartásformákat vázolunk fel. 3. Kegyelmi élet. Imaélet, elmélyülés és apostoli tevékenység, ez a három pillér (a háromlábú suszterszék), amelyen nyugszik az Isten, ember és világ szeretetünk. 4. Közös erővel. (Másik cím: „Casco-biztosítás”, „Élet-biztosítás”. Nálunk: „Keresztény közösség”) Az Isten üdvözítő tervét közösségben kell és tudjuk csak megvalósítani. Nem dolgozhatunk különcként. 5. A csoport és ultreya. (Nálunk: „Negyedik örök nap”) Felsoroljuk azokat a konkrét tényezőket, amelyek elősegítik, lehetővé teszik, és megkönnyítik a keresztény élet követelményeinek megvalósítását. Voltaképpen az ember szakadatlan és naponta ismétlődő megtéréséről van szó, vagyis a kereszténység lényegének élményéről és közös megéléséről, a társadalom folyamatos megkovászosításáról (az evangéliummal). E.

A BESZÉLGETÉSEK ÉS ELMÉLKEDÉSEK HELYE ÉS CÉLJA

Az üdvözlés Szívélyes, Isten hozott köszöntés! Célja a bizalom, és őszinte, nyílt légkör megteremtése. Hangneme ezért családias, egyszerű, sallangmentes és türelmes. Senkit nem sürget. A beszélgetéstől azt várjuk, hogy felkeltse a résztvevők érdeklődését. Elmondjuk: miért vannak itt, miről van szó, kinek szól, miért és hogyan. Az első elmélkedés: Ismerd meg magadat Ezzel kezdődik a cursillo első szakasza. A cursillistákat elő kell készíteni arra, hogy meghallgassák és el is fogadják Krisztus üzenetét, amit eléjük fogunk tárni a cursillón. Ennek és a többi elmélkedésnek stílusa inkább szuggesztív, de természetes, mély és egyszerű: ahogyan az Úr csinálná! (45) Az elmélkedésben arról próbáljuk meggyőzni a résztvevőket, hogy az emberek és természetesen ők is, inkább szerencsétlenek, mint gonoszak. A cél az, hogy ki-ki szálljon magába, és találkozzék a saját mivoltával, amely annyira más, annyira távol van attól, ami lenni szeretne, vagy amit mások számára megjelenít. Segítsük abban, hogy e felismerés ellenére kutasson megoldás után. Miért, mi végett és milyen felkészültséggel (szándékkal), hogyan jöttünk a cursillóra?

52 A második elmélkedés: A tékozló fiú Sokan úgy vélik az első elmélkedés után, hogy életük sokban hasonlít a tékozló fiú esetéhez. Életük helyes mederbe terelésének egyetlen módja, ha visszatérnek az atyai házba. Az emberi élet valóságát számtalan nyomorúság és kudarc jellemzi. Az elmélkedés a másik valóságot állítja elénk: Isten jóságos és irgalmas az emberhez. Mindezt tükrözi Krisztus személye. A példabeszéd másik alakját, akit az evangélium említ, úgy rajzoljuk meg, mint az Úr ellentétét. Fontos, hogy Krisztus magatartása és az emberi magatartás közti végtelen különbséget kikristályosítsuk. Még azok életgyakorlata között is végtelen különbség van – Isten viszonylatában – akiket jónak mondunk. Ezek az emberek ugyanis többnyire az idősebb testvér szerepében – jogokat formálva, és duzzogva –tetszelegnek. A reakció teljesen természetes, hogy nyugtalanná válik néhány cursillista lelkiismerete, és jelentkezik a bánatnak legalább a csírája. Ebből kiindulva – jóllehet nem hangsúlyozzuk túlzottan – az elmélkedés célja, hogy a cursillista rátaláljon Krisztus jóságára, és irgalmasságára. Gyökeres megtérésről van szó, vagyis az emberi magatartás teljes megváltozásáról, visszafordulásról a mélyben, amely megvilágosítja a létezés egészét. Mindez azután a cselekedetekben fog visszatükröződni. A harmadik elmélkedés: Krisztus három pillantása Az első nap reggelén közöljük az üdvösség üzenetét. A cursillista végső előkészítéséről van szó: nyíljék meg az igazságra. Ezt azzal biztosítjuk, hogy felvilágosítjuk felelősségének nagyságáról, ami szabadságának elkerülhetetlen velejárója. Egyedül tőlünk függ, hogy megnyílunk-e, vagy bezárkózunk-e Krisztus világosságára. Krisztus senkit sem kényszerít! Példaképpen a cursillista elé állítunk három reakciót, amit az evangélium három különböző személye, három helyzetképe tár elénk. Három emberről van szó: a gazdag ifjúról, Júdásról, és Péterről (esetleg Mártáról és Máriáról). Célunk nem csak az, hogy a cursillista nyíljék meg a nap üzenetére, hanem maradjon nyitott az egész cursillo tartamára. Krisztust úgy ábrázoljuk, mint az ember megvalósulásának lehetőségét és jövőjét. Az Úrral való első, sorsdöntő találkozásról van szó. A Vele való találkozás után a reggelem egészen más lehet. A cursillista úgy fogja érezni, arra hivatott, hogy Krisztus előtt hiteles magatartást öltsön magára. Abban a pillanatban, amikor felteszi a kérdést, vajon hogy néz rám Jézus, találkozik tekintete Krisztuséval. Ideál A cursillista ebben a pillanatban úgy érzi, személyesen szólítják meg. A legtöbb ember felfedezte már magában a kételyeket, a vágyakat és a kudarcokat. Szeretne, sőt akar több lenni. Ez pedig voltaképpen azt jelenti, hogy érdeklődéssel keresi az igazi boldogságot. Ezzel a beszélgetéssel kezdjük meg az üzenet közlését, ami felhívás az emberhez. A beszélgetésben szándékosan nem érintjük a vallásos szempontokat, jóllehet a végeredmény az kell legyen, hogy a cursillista spontán megnyílik és keresi Isten üdvözítő tervét. Arról van szó, hogy az emberben elemezzük az alapvető sajátosságot – mi voltaképpen az ember – az ideál fényében. A cursillista ennek kapcsán szükségét érzi, hogy legyen ideálja, és el kell jusson a végkövetkeztetésre is: ideál nélkül nem lehet „ember”. Az ember, bár kétségkívül középpontja a teremtésnek (anyagi világnak), mégis meg kell állapítania, hogy elégedetlen, frusztrált, megfélemlített, szorong és üres. Minden oldalról körülveszi a szenvedés, minden szenved, és minden változik, (GS 5; 8) minden inog. Az ember a boldogságát hamis értékekben keresi, amelyek képtelenek arra, hogy vágyait kielégítsék, sőt, még éhesebbé teszik. Egyre jobban érzi a kudarcot, és a bőrén tapasztalja a rabszolgaságot. (46) Nem nélkülözheti az értékadó ideált. Szüksége van egyéni, személyes tartásra, hogy teljesen megvalósítsa emberségét.

53 Ezzel a beszélgetéssel készítjük fel a résztvevőket, hogy jobban magukévá tegyék azt, amit hallani fognak a következő beszélgetésben a kereszténység lényegéről, az istengyermekség méltóságáról. A megszentelő kegyelem Örömmel adjuk hírül a beszélgetésben, hogy Isten a szeretetét és az akaratát kinyilatkoztatta az embereknek. Arról van szó, hogy felismerjük az erőteljes felszólítást, és váljék tudatossá bennünk, hogy mit is jelent keresztény embernek lenni. Engedjük, hadd érintsen meg bennünket Isten. Egy eddig nem sejtett valóságról, új világról van szó, amelyről a legtöbb ember nem vesz tudomást, és ezért majdnem mindenki elszalasztja. (47) A beszélgetéstől azt várjuk: határozza meg a kereszténységben a lényeget. A megszentelő kegyelem lesz a cursillo magva, középponti témája. (48) Feltárjuk az ember hivatását, amely abban áll, hogy Istennel egységet képezzen. Csak Isten tudja betölteni szívének ürességét. Ez a rendeltetés jellemzi és irányítja az ember egész történelmi létét. Isten egészen közel van hozzánk (vö. MTörv 30,14), a szívünkben, a bensőnkben, mert Ő, a szeretet. Itt tulajdonképpen azt kell mondanunk, hogy ha komolyan vesszük a keresztény megtérést és a személyes megszentelődést, amely magával hozza az elkötelezettséget és a szociális dimenzió komolyan vételét, akkor az egyén, a konkrét személy kerül előtérbe, amikor a kegyelemről szólunk. „Ha Isten szeret, úgy szeretete Teremtői. Szeretete minden egyes személyt egészen egyedileg szólít meg, és minden személyből embert alkot, akit Isten egészen különlegesen, egészen sajátos módon szeret”. (Rahner) (49) A kegyelemben önmagát adja az Isten. Az Isten – a szeretetközösségben – ki akarja nyilatkoztatni magát az embernek. A kezdeményező mindig az Isten: Ő előbb szeretett minket. (vö. 1Jn 4,11) Isten engem személy szerint szeret! Ebben gyökerezik a kereszténység lényege. A kegyelem jelenné teszi a személyes találkozást! Az ember Istennek ezt az ajánlatát elfogadhatja, vagy vissza is utasíthatja. Ez a kegyelem nagyszerűsége és szépsége, amelyet egyébként ingyen kapunk. Tény, hogy a kegyelem valami benső dolog, ami nyomot hagy bennünk, ami megmarad bennünk. A kegyelem adja az emberi és a keresztényi létezés célját és értelmét. Ha az ember elfogadja Istent (ajánlatát), akkor felvétetik mindazok közösségébe, akiket Isten is elfogadott. A beszélgetés felszólítás az Istennel való szorosabb együttélésre, mert Ő szeret minket. Lelkesítő meghívás, hogy következetesen éljük azt a méltóságot (szabadságot), amit Isten ajándékozott nekünk. A keresztény ember az Egyházában (LG 3; 8) Az üzenet hírül adásának ez a harmadik része: a kegyelem ideálját nem élhetjük individuális (önző) módon, hanem csak közösségben. A beszélgetés arra szólít fel, legyünk élő és cselekvő tagjai az általunk megvalósuló Egyház közösségének, amely felvett tagjai közé, mikor részesültünk a kegyelemben – megkeresztelésünkkor. Isten terve csodálatos, de talán kissé távolinak tűnik, olyannak, ami csak hagyomány, történelmi örökség. Pedig Isten ma is tevékeny. Isten üdvözítő terve számunkra itt és most is érvényes. Az Egyház az élő Krisztus a történelemben. A Biblia az Egyházat inkább képekben, mint fogalmakban ábrázolja. Inkább élmény, mint eszme. (50) Az Egyház a misztikus test (1Kor 12,4) Isten népe (1Pét 2,9-10) – ez az egész cursillo életadó eszméje. Annak az Egyháznak vagyunk öntudatos és felelősségteljes tagjai, amely az üdvösség szentsége. Mi vagyunk a kezei, szemei, fülei Krisztusnak. Megjelenítjük Őt a világban!

54 Minden megkeresztelt ember – pap és laikus – az Egyház. A küldetésünk közös, még akkor is, ha feladataink különböznek. Mindenki felelős, mert ez a felelősség a keresztségből ered. (vö. LG 7; 32; AA 2) A hit Itt a kegyelem elfogadását emberi oldalról nézzük. Az ember Istennek - aki kinyilatkoztatja magát – válaszol, elfogadja Isten üdvözítő tervét (ajánlatát, amit felkínál). Igyekszünk világosan kifejteni, hogy az ember szabadon választhat: elfogadja, vagy visszautasítja Isten tervét – amikor Isten megszólítja, mert részesíteni akarja a maga isteni természetében. A kegyelemnek és az ember szabad elhatározásának találkoznia kell. Ha Isten közeledik az emberhez, de az ember nem lép közelebb Hozzá, akkor a kettő nem ölelkezhet össze. (51) Amikor az ember elfogadja Isten tervét (akaratát): akkor hisz. Ez a hit! A hitben adja át magát a személy, teljesen, szabadon, egészen és önként a kinyilatkoztatott igazságnak (Isten ajánlatának), aki maga Krisztus. Az embernek azonban, hogy a hitben válaszolhasson, kegyelemre van szüksége, Isten közreműködő segítségére. Isten ad erőt ahhoz, hogy az ember elfogadhassa Istent! Minden: az emberek, a dolgok, az események, a környezet, mind Isten konkrét hívása! Amennyire igaz: „Hiszen nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5), éppoly igaz az is: „Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad” (Fil 4,13). Ezért hangsúlyozza a Szentírás rendkívül kiemelten az ima fontosságát és erejét. Az ima – az élő Istennel való találkozás és érintkezés, amit barátunk Krisztus alapozott meg. Két személy párbeszéde, barát beszél a baráttal. Sok személy van, aki elfogadta Isten tervét. Sok hit- és imaközösség létezik szerte a világon. Isten szólítására adott válaszom hatással van másokra is. Jámborság A cursillistában általában lassan támad fel a vágy, hogy válaszoljon Krisztus üzenetének hármas követelményére: legyen ember: (ideál), legyen keresztény ember (kegyelem), és legyen aktív tagja Egyházának (a keresztény ember az Egyházában). Valószínűleg még mindig akad kétség, nehézség és probléma. Nos, ez a beszélgetés egy élő tanút állít a cursillista elé, aki életgyakorlatával bizonyítja, hogy a felkínált út, a közölt üzenet nem csak elmélet, hanem megvalósítható. A hármas követelményt Isten kegyelmével bárki megvalósíthatja. Ez a beszélgetés zárja le azt a szakaszt, amelyet igehirdetésnek mondunk. Arról kell tanúságot tenni, hogy Isten tervének elfogadása és élése lehetséges. A hiteles jámborság abban áll, hogy a kegyelmet – egyre gyarapodva – a többiekkel közösen átéljük és éljük. Tehát sem nem önző individualizmus (52), sem nem rutinból eredő formalizmus, még kevésbé a vallást hamis célokra használó farizeusi mentalitás, amely azzal visszaél, az individuális, a hivatásbeli (politikai érvényesülés) vagy a társadalmi síkon. Kezdjük hát meg a keresztény élet felépítését az új parancsra alapozva. Fejezzük ki jámborságunkat az Isten és a felebarát szeretetével. Megpróbáljuk a cursillistába beoltani a tudatot, hogy szentté lehet, sőt azzá kell lennie. Ez pedig abban mutatkozik meg, és ezt segíti elő a jámborság szolid és tudatos élése: akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyétek Isten dicsőségére (vö. 1Kor 10 31; Kol 3,17). Hangsúlyozzuk, hogy a keresztény életet táplálni kell (vö: AA 4). A negyedik elmélkedés: Krisztus alakja A cursillista, a cursillónak ebben a fázisában azzal birkózik, hogy megtalálja Istent, mint életének egyetlen megoldását. Istent, aki Krisztusban és Krisztus által ment meg bennünket.

55 Krisztus eljött, hogy életünk legyen, és bőségben legyen (Jn 10,10). A víz, amely szomjunkat oltja (Jn 4,13-14). Immár teljes egészében belépünk a megtérés fázisába. Hogyan kell Krisztusra néznünk? Ez a kérdés merült fel, és az elmélkedés erre válaszol. Krisztust úgy ábrázoljuk, mint az Atya kinyilatkoztatását (szavát): • Tökéletes és egészen ember. Benne mindaz megvan – a bűnt kivéve – ami emberré teszi az embert, ami bennünket is emberré tesz. • Egészen Isten: mindazzal, ami Istenhez tartozik. • Szabadító: aki azért jött, hogy az embernek minden problémájára megoldást adjon. Ezt meg is teszi. Benne találkozik az Isten az emberrel (53). Mivel ember, megért bennünket. Mivel Isten, hatalma van, hogy minden bajunkra megadja a megoldást (vö. GS 38). • Krisztusban tehát fel kell ismernünk Atyánk küldöttét. Általa könnyebbé válik kapcsolatunk az Istennel. Bizonyos fajta kereszténység életképtelensége abból adódik, hogy az csonka és torz. Vannak keresztények, akik nem ismerik Krisztust. A nehézségeik eltűnnének, ha az élő Krisztust mélyebben ismernék. • Fel kell ébresztenünk az élő Krisztus iránti szeretetet, hiszen itt van közöttünk: dinamikusan él a jelenben. Elmélyülés Miután közöltük, mi az Isten kívánsága, ti. ki akarja nyilatkoztatni magát az egyes embernek – el akarja mondani üdvözítő tervét – és meghatároztuk azt a magatartást, amivel az embernek erre a szeretet-tervre válaszolnia kell, természetes dolog, hogy a cursillista tudni szeretné, miként juthat el Isten, a csodálatosan vonzó Krisztus tökéletesebb megismerésére. Így lesz tudatosabb a hite, bizalma, egzisztenciális odaadása, elkötelezettsége és a mindenre kiterjedő, átfogó döntése (megtérése). A cursillo szőttesében ez a beszélgetés szerepe. Nem egy tudományos fejtegetés, hanem felszólítás a metanoiára, a szemlélet (gondolkodás) gyökeres megváltoztatására. Az emberek nem azért kapták az üzenetet, hogy statikusan megcsodálják, hanem azért, hogy minden következményével együtt életre keltsék. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a keresztény embernek élete kritériumait vallásához kell igazítania. Arról van szó, hogy mélyedjünk el, elemezzük, sajátítsuk el és érleljük a vallás igazságait, hogy ezáltal megteremtsük életünk szilárd alapját. Célunk: az elmélyülés és elmélyítés vértezzen fel bennünket tökéletesebb és jobb információval, szélesebb körű képzettséggel – keresztény szemlélettel – amely mentalitásunkat újjá varázsolja, és egész életünket Isten tervéhez igazítja. Megváltoztatja tehát egész környezetünket, és átjárja az élő keresztény szellemmel. (54) Ezért nyitottnak kell lennünk: • Isten felé: ismerjük fel mikor, és hol szól hozzánk, és mit közöl. • A világ felé: ismerjük fel testvéreink problémáit, és váljunk szolidárissá. • Önmagunk felé: ismerjük meg jobban indítékainkat, és törekedjünk az egyre gyarapodó belső megújulásra. Arról van szó, hogy meg kell mutatnunk az utat, amelyen Isten szaván – az Egyház tanítóhivatalán, a személyes élményeken és az idők jelein – keresztül megtalálható Isten a teremtés egész művében, a megváltásban és a megszentelésben. Szentségi élet Az Istennel való találkozás szentsége Krisztus. Az Egyház pedig Krisztus szentségi mivoltának folytatása. Minden keresztény közösség, sőt minden egyes keresztény ember, aki Krisztus nevében lép fel, a szentségi Egyház gyakorlatban való megvalósulása, és időszerű megjelenése. Kegyelmi- és hitéletünk nem a világtól és az időtől elszakadt élet. Ezért

56 kegyelmi életünk a szentségi életben válik gyakorlattá, vagyis Krisztus és az Egyház szentségi mivoltának élményévé. Az Egyház egész szentsége elsősorban a hét szentségben ölt testet és lesz a kegyelmi élet forrása. A beszélgetésnek célja hármas: 1. Készítse fel a cursillistát a keresztényi mivolt élményének kettős irányzatára: a vertikálisra és a horizontálisra. Előbbiben felfedezi Krisztus átváltoztató működését a szentségeken keresztül, ami azután a személyes, becsületes és elkötelezett találkozásokban teljesedik be. A horizontálisban a cursillista megtalálja a helyét a keresztény mivolt közösségi élményén keresztül, - ami természetesen elkötelezettséget is tartalmaz a világ felé. Rá kell mutatnunk arra is, hogy Krisztus tevékenykedik minden egyes szentségben, az embernek pedig a következményeket vállalva kell felelnie. Ki kell emelnünk minden egyes szentség közösségi aspektusát. 2. A szentségek leginkább, mint jelek, szavakkal és anyagi valósággal táplálják a hívőket (vö. SC 59), és Krisztus tevékenységét fejezik ki. Létrehozzák a keresztény ember egységét Istennel, és létrehozzák a testvérek egymás közötti egységét is (eucharisztikus közösségét) (vö. LG 33). Minden szentség egzisztenciális találkozás Krisztussal és az Egyház közösségével. A szentségi élet az embert elkötelezetté teszi a keresztény élet kettős – vertikális és horizontális – irányának intenzívvé tételére. A szentségeken keresztül Krisztus szakadatlanul megszabadítja és felszabadítja az embert. 3. Minden szentség – az Egyházon belül – más-más állapotba juttat, és másra képesít bennünket. Krisztus kifejezésére különböző formáink vannak (vö. AG 9). Minden egyes szentség az isteni élet más-más változatát aktivizálja az emberben. A kegyelem minden egyes szentségben létrehozza az Egyházon belül a keresztény mibenlét különböző alakzatát. Állóképességet ad azzal a céllal, hogy minden keresztény ember ne csak általános küldetését tudja teljesíteni, hanem személyes hivatását is. Erősíti az istengyermekséget, és képessé teszi a keresztény embert arra, hogy mint ember, és mint „Egyház” egészen megvalósítsa magát. A szentségi dinamika annyira személyes, hogy célja maga a személy: aki a szentséget magához veszi, azt szentséggé alakítja. A személyt Isten jelenévé alakítja, aki azután az Egyházat szentséggé tevő építőkővé válik. (vö. 1Kor 10,17) (vö. LG 35) Apostoli tevékenység Ez a beszélgetés a három tartópillér közül az utolsó: imaélet (piedad), elmélyülés és apostolkodás. A megtérés nem teljes, ha a cursillista nem ébred tudatára annak, hogy a keresztény ember – eltelve a szeretettel – nem merülhet ki a szorgos kontemplációban, hanem szeretetét szét kell sugároznia testvéreire. Nem arról van szó, hogy mindenütt fellépjünk, hanem akkor vagyunk hiteles keresztények, ha mindig érezzük az ösztönzést a keresztény cselekvésre. Ezért hangsúlyoznunk kell, hogy az apostolkodás kötelessége a keresztény létezés lényegéből fakad (AA 2). „A keresztség Krisztus titokzatos testébe beoltotta, a bérmálás pedig a Szentlélek erejével megerősítette őket, maga az Úr adta tehát világi híveinek az apostoli hivatást” (AA 3). Világosan fel kell tárnunk, hogy a keresztény lét kettős viszonyt valósít meg: vertikálisat Istennel, és horizontálisat az emberekkel. Istent szeretnünk kell, és felebarátunkat pedig, mint önmagunkat – kell szeretnünk. Felvázoljuk az apostolkodás különböző lehetőségeit: evangelizálás, tanúságtétel az életben, a világ keresztény megújítása. Isten ugyanis azt a feladatot adta, hogy folytassuk művét: „Az Egyház azért van, hogy minden embert részesítsen a megváltásban és üdvösségben, az emberek által pedig Krisztushoz kapcsolódjék a világmindenség.” (AA 2) Krisztus testében, az Egyházban, akkor növekszik az egész test, ha minden egyes tagja arányosan együttműködik. (vö. Ef 4,16)

57 Feladatunk: Isten akaratának kifürkészése, hogy mindaz, amit teszünk kifejezze és betöltse Isten szeretetét, kinek-kinek a hivatása szerint. (AA 43) A kegyelmi élet akadályai Felfokozott lelkesedésünk pillanatában, - amit Isten tervének körvonalai, és az a lehetőség idézett elő, hogy együttműködhetünk Istennel – ésszerű, hogy a cursillista egy másik vetületben is elemezze a dolgokat. Gondolja végig mi minden okozhat kudarcot. Az Isten tervéből az ember szabadon kivonhatja magát, sőt, azt meg is gátolhatja. Miután a problémát így felvezettük, helyesebb, ha „inkább az ugrás eleganciáját hangoztatjuk, mint az akadályok nehézségeit”. (55) A beszélgetés nyissa meg a remény kapuit. A cursillistát felvilágosítjuk arról, hogy azonos az érdeke az Istennek és neki magának. A bűnben szembefordul az ember Isten tervével, saját jól felfogott érdekével, és megakadályozza megvalósulását. A bűnt úgy is ábrázolhatjuk, mint mindazon emberi cselekvést – egyénit és közösségit – amely aktívan vagy passzívan bojkottálja Isten tervének megvalósítását, ami természetesen magában hordozza az ember egyéni frusztrációját is. Bűnök nemcsak az egyén kézzelfogható erkölcsi kihágásai, hanem a kollektív bűnös szituációk is, amelyek szembehelyezkednek Isten szándékával. (56) A cursillistát szembesítjük – az isteni terv fényében – a lehetséges alternatívákkal. Amikor a folyamatos megtérést, a bűn szüntelen tagadásának magatartását éli, nem feledheti, hogy a középszerűség és langyosság is olyan bűn, amely keresztény életünk gyarapodását fékezi. Az igazi keresztény él és életre kelt. Eltölti Isten, és arra törekszik, hogy mások is részesüljenek Isten bőségéből. Mint lehetőséget ajánljuk az aszkézist, amellyel legyőzhetjük és megsemmisíthetjük a negatív alternatívákat. A kereszténység gerince Szembe kell néznünk azzal az ellenvetéssel, amely a cursillisták legtöbbjében – a terv felvázolása kapcsán – spontán felmerül: alkalmatlannak érzik magukat, hogy gerincet alkossanak. A beszélgetés arra hivatott, hogy a cursillistát előkészítse a világban történő helytállásra – ott, ahol eddig is élt, mielőtt találkozott volna az Úrral. Hangsúlyozzuk, hogy a feladatot kinek-kinek az Istentől kapott kevesebb, vagy több talentummal kell megoldania. A feladatokat abban a világban kell megoldani, melyet az alapoktól kezdve újra fel kell építenünk. Hogy a világ megváltozik-e (jobb lesz-e), vagy sem, függ minden egyes személytől, mert részt veszünk mindnyájan a megváltás tervében. A lelkesedést azzal a gondolattal szítsuk fel, hogy ecseteljük, mi mindent tudna létrehozni az emberek egy kis csoportja, ha minden talentumát kamatoztatná másokat szolgálva a Krisztus által felfokozott szeretettel (57). Mutassuk meg a helyes utat, amely elvezet a keresztény gerinchez: Krisztusban, Krisztus által és Krisztussal. Mindenkinek ott kell gyümölcsöt teremnie, ahová Isten állította. Van talentumod (mert kaptál), gazdagodj hát általa! Mindaz, aki befekteti talentumát, az Úr segítségével gyümölcsöt is terem, és képes arra, hogy gerincet képezzen. Mindenre persze senki sem képes, de ki-ki felajánlhatja azt, amije van, csak éljünk is keresztény mivoltunk tárházából. A gerincet képező kereszténynek a tanítás szemléltető bizonyítékává, a megmentő igazság építőjévé, az élmény tanújává kell lennie, aki a transzcendenst jelenvalóvá, barátsággá és megmentővé változtatja (vö. Jn 1,1-4) (58) Mutassuk be a természetes és természetfölötti sarkalatos erényeket, amelyeket minden kereszténynek ápolnia kell, aki gerincet akar képezni. Végül is arról van szó, hogy mindazt, amink van, és mindazt, amit el tudunk érni – bármilyen kevés is az – mind odaadjuk.

58 Ötödik elmélkedés: Krisztus üzenete a cursillistához Elérkeztünk a cursillo utolsó fázisába, amely voltaképpen a „Kereszténység gerince” beszélgetéssel kezdődött. A cursillo utolsó napjának ez adja a mottóját. Arról van szó, hogy a cursillistát tegyük helyére a világban! Az elmélkedés mondanivalóját az alábbi célban foglalhatjuk össze: Milyen szerepet szán neked (nekem) Krisztus a világban? Növekedj a személyes és a keresztény életben, evangelizálj, és mint keresztény kovász erjeszd meg a társadalmat. Arról van szó, hogy fejtsük ki egyértelműen, hogyha Krisztus hívása személyre szól, akkor csak személyes lehet a felelet is. Hangsúlyozzuk, hogy a személyes hívás nem végződik a meghívott személynél, hanem azt a meghívást a világban kell megvalósítani. Ki kell emelnünk, hogy ki-ki felelős azokért, akik egzisztenciájához kötődnek. Figyelmeztetnünk kell arra, hogy a folyamatos megtérés, amit elvár Krisztus, és vetülete a világban egy közösségi folyamat, aminek a közösségben és a közösség által kell megvalósulnia. „Arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt” (Jn 15,16)”Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5) Mi és a világ A cursillo utolsó fázisa a keresztény embernek a világba történő beilleszkedésével foglalkozik. Helyes, ha a cursillista orientációjának erősítésére elétárjuk a távlatokat, azt a küzdőteret, ahol ki kell fejtenie tevékenységét, ahol egy jobb világ kovászának kell lennie. A beszélgetés válasz a reggeli elmélkedésre. Bemutatja, elemzi és értékeli a környezeteket, ahol a cursillisták élnek, és arra ösztönzi őket, hogy változtassák azokat kereszténnyé. Leszögezzük: nem vetjük meg a világot, nem futunk ki a világból, nem sáncoljuk el magunkat, hanem meg akarjuk nyerni Istennek. A cursillista elé állítjuk azt a magatartást, amelyet el kell sajátítania: nyíljon meg mások felé és tudja, hogy illúzió, ha egyedül akarja megváltoztatni az egész struktúrát. Rávilágítunk arra, hogy taktikánk az evangéliumnak meg kell feleljen. Nem arról van szó, hogy megváltoztassuk a környezetet szisztematikusan és dialektikusan, hanem arról, hogy az átalakítás potenciális hordozóit tegyük kereszténnyé. Vagyis magunkból kiindulva, másokon keresztül jutunk el a környezethez. Kegyelmi élet Ha célba vette a cursillista a környezeteket, amelyeknek gerincet akar adni, és „Krisztus szeretete sürget” (2Kor 5,14), akkor ésszerű, hogy keresse és találja is meg az eszközöket, amelyek biztosítják életgyakorlatát. Különben az egész ellobbanó kaland lesz csupán. Ez a beszélgetés felhívja a figyelmet a konkrét eszközökre – élő kapcsolat Istennel (Jámborság), lelki ítélőképesség az evangélium fényében (Elmélyülés), apostoli bevetés (Tett) – amelyek az igazi értékeket fokozzák. Egyben megakadályozzák, hogy a legjobb szándékok megbénuljanak. Lehetővé teszik a keresztény élet bőségben való megvalósulását, elsősorban azzal, hogy alkalmazkodnak a személyes, és a közösség nyújtotta lehetőségekhez. Az ember • az angyali és statikus élet délibábját lerombolja, amikor az Úr fényét a valóságra rávetíti, • hirdetni fogja a folyamatos megtérés magatartásának szükségességét, amely a Krisztusban való növekedést egészen a kiteljesedett emberség mértékéig folytatja, • konkrétan megmutatja, hogy ennek a megtérésnek dinamikája a jámborság, az elmélyülés és az apostoli tevékenység élményében nyeri el alakját, • a „Terveim a vallásos élet kibontakoztatására” (59) (szárnyasoltár) lapocska ismertetése és kiosztása után állítsa össze a saját lehetőségeihez igazítva, konkrétan – a

59 jámborság, elmélyülés és apostoli munka egyéni „adagolását”. Ezzel megalapozhatja és lefektetheti egyéni és közösségi szinten keresztény életgyakorlatának hétköznapjait. A továbbiakban ezt igyekszik majd megvalósítani: • A hit síkján: Hisszük, amit Isten kinyilatkoztatott, mert fenntartás nélkül, teljesen megbízunk Benne. (DV 5) • A remény síkján: Tudjuk, hogy Krisztus kezében összpontosul minden hatalom. Krisztus átadja nekünk erejét! • A szeretet síkján: Istent és a felebarátunkat „teljes szívünkből, egész lelkünkből, minden erőnkből szeretjük” (vö. Mt 22,37 és AA 4) A felsorolt erények dinamikája kihívás, hogy életünket teljesen az evangélium világosságának fényében építsük fel: életünk egyetlen zuga sem maradhat ki az egyre fokozódó kereszténnyé válásból. Nem az élet fogja szolgálni az elképzeléseinket, hanem szándékainknak, elképzeléseinknek, döntéseinknek kell az életet szolgálniuk. Az ideálnak az emberi életben testet kell öltenie, ami a laikus életében azt jelenti: „Sem a családért való fáradozásnak, sem bármilyen világi foglalkozásnak nem szabad kívül esnie lelkiéletünk körén, az apostol mondása szerint: ’Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa az Istennek, az Atyának’ (Kol 3,17)” (AA 4). A laikusok „Becsüljék nagyra a szaktudást, a családi és hazafias érzést, valamint az emberek együttéléséhez szükséges erényeket: a becsületességet, az igazságos lelkületet, az Őszinteséget, az emberiességet, a lelki erősséget. Ezek nélkül egyébként maga a keresztény élet sem képzelhető el”. (AA 4) Közösség Mindaz, amit a cursillo kezdetétől hirdettünk – Isten üdvöt adó üzenete – nem csak személyes, hanem közösségi jellegű is. (ApCsel 2,42-47) Keresztények vagyunk, tehát közösség vagyunk. A cursillo keretei között ez a beszélgetés ilyen értelemben kapcsolódik a célhoz: keresztényi mivoltunk közösségi megvalósulása a cursillo mozgalom apostoli irányultságában nyeri el végső alakját. Arról van szó: • Élményszerűen mutassuk meg, hogy egyedül nem zarándokolhat senki, és nem is szabad zarándokolnunk. „ Isten az embereket nem arra teremtette, hogy magányosan éljenek, hanem arra, hogy közösséget alkossanak, ugyanígy jónak látta azt is, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, bárminő kölcsönös kapcsolatuktól függetlenül, hanem néppé tegye őket, néppé, amely Őt igazságban elismeri, és szentül szolgál Neki. Az üdvösség történetének kezdetétől fogva az emberekre nemcsak mint egyénekre esett Isten választása, hanem mint egy bizonyos közösség tagjaira” (GS 32, vö. LG 9) • Közösségi szellem nélkül nem létezik keresztény élet. • Készítsük tehát elő a cursillistát, hogy keresztény módon épüljön be az emberi csoportokba, ahová tartozik, hogy így azok az igazságban, az igazságosságban és a szeretetben növekedjenek. Sokféle közösség – egyházi és világi – létezik, amely tőlünk várja keresztény életre történő keltését. Hogy egy élő közösségben, mint kovász integrálódhassunk, szükség van: nagylelkűségre, hogy Isten országát és igazságosságát keressük, rendíthetetlen hitre, hogy működik a Szentlélek, szeretetre, hogy együtt tudjunk dolgozni, megtérésre, hogy nyitottak legyünk a kezdeményezésekre és a felelősségvállalásra.

60 A csoport és az ultreya Miután ismertettük, hogy a közösségi élet nélkülözhetetlen és rendkívül fontos, majd láttuk a területet, szellemet és stílust is, jelen beszélgetésünkben feltárjuk a közösségi élet megvalósíthatóságának gyakorlati alakját: a csoportot és az ultreyát. A cursillista elé vetítjük a „negyedik nap” kilátásait. A beszélgetésekben tanúságtételeket sorakoztatunk fel, tárgyilagosan, nem dramatizálva, és lelkesen. A beszélgetést hassa át a remény öröme. Bemutatunk konkrét eseteket, hogy a cursillista számára lehetővé tegyük a keresztény elkötelezettségének megvalósítását, amit Krisztussal együtt vállal, a testvérek szolgálatában. (60) Rámutatunk a cursillo három napjának összefüggéseire, és bemutatjuk a „negyedik napot”, az utócursillót. Megmutatjuk a mind tökéletesebb, egyre gyarapodó megtérés örömteli útját, amelyen a cursillista a „még nagyobbhoz” eljuthat. A cursillo megnyílik az élet felé! Bemutatunk egy gyakorlati, periodikus és praktikus módszert, amelyben a keresztény életet tudatosan, egyre gazdagodva és másokkal gazdagságunkat megosztva élhetjük. „Ha a kereszténységet nem közösségben éljük, akkor azt egyáltalán nem éljük (át). Minden egyes keresztény azt a kereszténységet éli (át), amit másokkal együtt él”. (61) Ehhez ajánl a cursillo mozgalom két gyakorlati megoldást (eszközt): a csoportot (kisközösséget) és az ultreyát (a csoportok találkozását). A csoporttal és az ultreyával az utócursillo fejezetében részletesen foglalkozunk.

61 VI. AZ UTÓCURSILLO BEVEZETÉS Amennyire nem értékelhető és fogható meg a cursillo lényege és metodikája, ha nem ismerjük, és nem fogadjuk el célkitűzéseit, épp oly kevéssé érhetjük meg és értékelhetjük az utócursillo egyes szerkezeti elemének jelentőségét, ha azokat nem vonatkoztatjuk a mozgalom célkitűzéseire. Az előcursillo és a cursillo a folyómeder, amely beletorkollik az utócursillo széles medrébe. Amikor itt erről beszélünk, akkor megkíséreljük a szellem felidézését, amelyre itt szükség van, anélkül, hogy valamilyen csalhatatlan receptet akarnánk adni: mert „a szél ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8), és különben is képtelenek vagyunk a dolgokat néhány formába bezárni, vagy leszűkíteni. Szó lesz az utócursillo céljairól, szellemi struktúrájáról és természetesen az emberek tevékenységéről. Mivel az utócursillo természeténél fogva és szükségképpen véget nem érő folyamat, dinamikusnak és alkalmazkodó képesnek kell lennie. (1). MEGHATÁROZÁS Az utócursillo egy közösségi (csoport, kisközösség, ultreya stb.) módszer, alakzat, amely arra szolgál, hogy gyarapítsa, és tovább kibontakoztassa a cursillo által elindított megtérést és keresztény élményt. Ennek eredményeképpen, az ebből kisarjadó nyugtalanságuk révén az egyének és a csoportok elérik, hogy az egyházi és emberi közösségeket, valamint az időszerű struktúrákat (társadalmat, környezeteket, stb.) áthatja (megkovászosítja) az evangélium. (2) CÉLKITŰZÉS A cursillo gyümölcseinek biztosítása A mozgalom három szakaszával el akarja érni, hogy az ember az Isten és az emberek előtt gyökeresen megváltozzék, és egyre jobban megtérjen. (3) A cursillo tudatában van annak, hogy sok cursillista számára nehézséget okoz az egyházi bázis, vagy közösség megtalálása. Amikor visszatér a cursillóból megérti és számára lehetőséget és ösztönzést is ad (amire szüksége van), hogy tudatosan gyarapodva és következetes állhatatossággal éljen a kegyelemben. A cursillo ezért kötelességének érzi, hogy a cursillistákat olyan hosszan elkísérje, amíg azok a közvetítő (összekapcsoló és eggyé forrasztó) egyházi környezetet megtalálják, (4) amely a cursillistákban az érlelődő keresztény megtérés szellemét életben tartja, és növeli bennük azt a tudatot, hogy nekik az evangéliummal át kell hatniuk a környezeteket. (5) Fejlesszük ki az Egyház- és a szolgálat „érzéket” Tudjuk, hogy a cursillo nem egyesület, hanem mozgalom, azonban szüksége van egy minimális szervezetre, amely biztosítja az egyenes vonalvezetést és kiszolgálja a cursillistákat, hogy ilyen módon belenőjenek az egyházi közösségbe és a kereszténységet élően, és tevékenyen megvalósíthassák. (6) Az utócursillót úgy kell irányítani, hogy a cursillisták élete a testvérekkel való együttéléssé alakuljon. Így nőnek bele a tulajdonképpeni egyházi közösségbe és a világba, ahol laikusként kell megvalósítaniuk egyedi hivatásukat. (7) A segítség, amit a cursillók felajánlanak: szolgálat és nem öncél. Kiegészítik és éltetik az egyházi közösséget (8), de nem akarják a közösség teherbíró képességét kimeríteni. (9)

62 Az utócursillo struktúrái hatékonyak, és szándékuk megvalósítására alkalmasak. Nem öncélúak, de rendkívül értékes eszközök, mert vagy segítenek a cursillistának a közösségbe történő beilleszkedés első lépéseinél, vagy pedig éppen ezen a struktúrán keresztül találja meg a cursillista a közösséget és a közösségi élményét, amire küldetése szól. (11) A kereszténység segítségével keltsük életre a társadalmat A cursillo olyan mozgalom, amelynek célja a környezetek átitatása a kereszténységgel. (12) A fogalmat: „Adjunk gerincet a kereszténységnek” – hasonló értelemben úgy is meghatározhatjuk: „Hassuk át a környezeteket az evangéliummal”, vagy „Tegyük kereszténnyé a környezeteket és struktúrákat” stb. – ez pedig teljes egészében hozzátartozik a világiak voltaképpeni küldetéséhez: • „az evilági dolgokat, amelyekben benne élnek, mindenestül úgy világítsák meg, és úgy rendezzék, hogy e dolgok mindig Krisztus szerint menjenek végbe”, (LG 31) • „ a lelki magatartásokat, szokásokat, törvényeket és a társadalom szerkezetét,amelyben élnek, keresztény szellemmel kell áthassák”,(13) • „szerepük a kovászé legyen: mintegy belülről szenteljék meg a világot”. (LG 31) A laikusok funkciója A cursillo mozgalom a világi embert, mindig a világban betöltött szerepének, munkájának fényében szemléli. A cursillónak, mint egyházi mozgalomnak fel kell vázolnia üzenetében a világi hívő zsinatban megalkotott képét, aki teljesen és egészen, mint „Egyház” elkötelezett a világias valóságban, ahol él. (14) A világi hívő felelőssége jogokra épül, és kötelességeket tartalmaz, amelyek világi egzisztenciájából sarjadnak ki. (15) A cursillo hatásmechanizmusának kihatása az utócursillóra A mozgalom módszere – a metodika leánya – különbözőképpen nyilvánul meg az utócursillo során. Az utócursillo elsőrendű és állandó funkciója mindenek előtt abban áll, hogy megújítja, gyorsítja és tökéletesíti az egyes résztvevők megtérését. A megtérés egyre tökéletesedő és soha véget nem érő folyamat. A környezetek megváltozása pedig csak személyes megtérésünk által érhető cél. Ha a környezetek és a struktúrák megváltoztatását belülről akarjuk végrehajtani, akkor el kell kerülnünk, hogy elidegenítsük, vagy integráljuk (átintegráljuk) az embereket. Az utócursillónak lehetőséget kell biztosítania minden embernek, hogy kialakítsa álláspontját és megtalálja, felismerje helyét, és ott vállaljon (szabadon) felelősséget. Ha tehát a résztvevők különböző környezetekből, struktúrákból és tevékenységi körökből jönnek, akkor ne kényszerítsük őket, hogy rendkívüli és meghatározott célok elérésére egyesüljenek – még ha azok valamennyiük számára közömbösek is. Egyáltalán nem fontos, hogy valamennyien ugyanazt tegyék, inkább ki-ki tegye a magáét. El kell kerülnünk, hogy az utócursillóban új kötelességeket akasszunk a cursillistákra, amelyek szemben állnak a keresztényi mivolt magvalósulásának már eddig fennálló állapotbeli kötelességeivel. Ezért ki-ki maradjon meg elsősorban személyes, állapotbeli kötelességénél. A cursillo nem csak segít nekik felmérni a területet, ahová tartoznak, hogy keresztény módon jobban kötődjenek ahhoz, hanem segíti őket, hogy gyökeret is verjenek, ha a terület, ahol éppen élnek az, amit Isten akarata számukra kijelölt. (16) Tisztában kell lenniük a pasztorációs tervvel is, hogy az egyesek munkája egyesüljön az Egyházon belül, és így a közös cél érdekében, alkalom nyíljék a közös tettre, fellépésre. (17)

63 Hogy azoknak is biztosítsuk a tökéletesedő megtérést, akik máskülönben a keresztény élettel éppen ellenséges környezetekben és struktúrákban élnek, az utócursillónak elő kell segítenie a szentté tevő légkör kialakítását. A fogalmat, „szentté tevő” (megszentelő), teljes egészében dinamikusan kell értelmeznünk. Itt nem a szentség lehetővé tételéről, vagy fenntartásáról van szó, hanem a lényegéről és tökéletes éléséről. Légkör fogalmán értjük a mindennapi élet meggyőző és hitelesítő valóságát. A három lépés A lényeges pontok teljes egészében azonosak a Hervas püspök által megadott lépésekkel: 1. Meg kell keresni és össze kell kovácsolni a részeket. 2. Pontosan a helyükre kell illeszteni őket. 3. Szerves kapcsolatot kell közöttük létesíteni. A részek összekovácsolása: Nem abból áll, hogy a cursillisták többet tudnak, hanem hogy jártasabbak az egész személyiségüket átfogó és naponta tökéletesedő megtérésre való törekvésükben. Jártasabbak egész életüknek az evangélium világosságára irányultságában, egész személyiségüknek kibontakoztatásában – az Atya képe és a Fiú példája szerint. A pontos helyreillesztés: Nem arról van szó, hogy fogjuk a kezüket és egyesítsük őket. Arról sincs szó, hogy feladatokat osztunk ki, vagy a felelősség terhét megosszuk. „Helyére tenni” nem azt jelenti, hogy kötelezzük őket, hanem hogy legyen gondunk arra, hogy saját maguk (szabadon) kötelezzék el magukat. Előfordulhat, hogy az elkötelezéssel nem azt érjük el, hogy ki-ki a helyére kerül, hanem talán éppen – és igen gyakran – elidegenedik és az átültetés révén elveszti kovász hatását. Egymással szervesen összekapcsolni: Nem arról van szó „összeismertetni”, „összehozni”, vagyis hogy teljesítsék a célokat és kötelezettségeket, amelyek saját vállalásuktól távol esnek, vagy idegenek. Segítsük elő a közösséggé válást, vagyis alkossanak csoportokat, hogy megtalálják a közös életben a megszentelő légkört, amely lehetővé teszi a teljes és tökéletesedő megtérést. Ebből sarjad ki a környezetek és struktúrák keresztény szellemű erjedése ott, ahol különben természetes módon élnek. Az egymás közötti szerves kapcsolat fő célja a közösség megszentelése, tagjainak teljes körű és fokozódó megtérése. Ez a megtérés a tudatos, gyarapodó és következetes kereszténységben valósul meg: az élet gyakorlatában. A közösség segítsége A cursillo mozgalom az ismert segítségen kívül, amelyet az Egyház minden hívő rendelkezésére bocsát, felajánlja a cursillót végzetteknek a közösség által nyújtott rendkívüli segítséget, hogy mindaz megszilárduljon, gyarapodjon és éljen, amit az előcursillóban előkészítettünk. CSOPORTTALÁLKOZÓ, ULTREYA Az utócursillo meggyőző és maradandó légköre nem merül ki abban, hogy „templomba járunk”, bizonyos áhítat gyakorlatokat végzünk – valami esetlegeset és átmenetit teszünk – hanem abban áll, hogy „Egyház vagyunk”, és hogy az Egyházban, mint Egyház élünk. Az utócursillo a megszentelés légkörét valósítja meg: 1. a Krisztussal való egységet, 2. a csoporttalálkozón és az ultreyán a testvérekkel való közösséget, 3. a tökéletesebbé váló megtérés útján a keresztények lelki közösségét.

64 Mivel a cursillo alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nélkülözhetetlen az apostoli tett, az utócursillo segít: 1. hogy ki-ki vállalja ezt a kötelezettségét, 2. hogy mindenki megtalálja apostolkodásának konkrét formáját, mégpedig Istennek az ő személyére megszabott terve szerint, 3. hogy ki-ki képes legyen hatékony apostollá válni, 4. és hogy napról-napra érezze az ösztönzést arra, hogy jobb és tökéletesebb legyen. Ezt a célt el is érhetjük: • Az ulteryával, ahol megismerhetjük a lehetőségek széles skáláját, az apostoli munka és elkötelezettség tág terét, amit elénk tárnak a Krisztusnak és a világnak elkötelezett közösségek. Minden bizonyságtétel megmutatja az apostolkodás konkrét útját. A megismert példákon keresztül pedig az Úr azt sugallja: „Menj és cselekedj hasonlóképpen!” • A csoportok találkozójával, ahol nem csak az apostoli lehetőségekkel és kihívással találkozunk, hanem ösztönzést és segítséget is kapunk. (18) Összefoglalás Az elemzésből egyértelműen kitűnik, hogy az utócursillónak és a támogatásnak a célja a megtérés folyamatának megújítása és tökéletesítése, ami a cursillón kezdődött meg. Ehhez a cursillistának: • át kell világítania az élet egész területét, és rendet kell teremtenie, • az apostolkodás révén sugároznia kell a kereszténység alapvető sajátosságát, • a közösségben meg kell szentelnie az egyént. Továbbá: 1. Az egész életnek az evangélium világosságánál történő helyreállítása lehetővé teszi, hogy tudatosabbá váljék kereszténységünk (nagykorúvá). 2. Gazdagítja a közösségi élet megszentelő légkörét. 3. Állandóvá teszi az ösztönzést az apostolkodásra. A mondottak értelmében úgy határozhatjuk meg az utócursillo szerepét, hogy az a keresztény hívő közösségi életében a teljes körű, és egyre növekvő megtérés érdekében kifejtett tudatos és felelősségteljes tevékenység. Mindezt elősegíti, amikor létrehozza a megszentelődés légkörét. Ha már tisztában vagyunk azzal, mit akar az utócursillo, akkor tanulmányoznunk kell azt is, hogyan éri ezt el. Mivel pedig ehhez különböző eszközöket használ fel, így ezeket is meg kell vizsgálnunk, nem felejtve el, hogy a hangsúlyt odahelyezzük, ahol azok az utócursillo célkitűzéseinek, és így az egész mozgalomnak is a legtöbbet használnak. CSOPORTTALÁLKOZÓK Jellege és célja A csoport emberi szükséglet. Az emberek, mint szociális lények, mindig csoportot (csapatot) alkottak, hogy ezekben kölcsönösen segítsék egymást: család, munka, szakszervezet, lakóközösség, vadászat stb. A csoportokra kétségkívül szüksége van a kereszténységnek is. „A csoporttalálkozók igénye sem nem önkényes, sem nem új, hanem megfelel a keresztény életnek”. Az Egyház legbensőbb lényegében közösségre orientált, mert senki sem élhet embertársaitól elszigetelten. A csoporttalálkozó nem kizárólag emberi találmány, hanem a Szentháromság és a szentek közösségének keresztény fogalmából hajtott ki. (19) Az Egyház maga is keresztények baráti csoportja (Krisztus szentsége, jele és

65 eszköze), amely látható és hallható módon valósul meg. Az egyetemes Egyházat ugyanis soha, senki nem látta, és nem is fogja látni. Ez alapjában véve csak gyakorlati megvalósulása annak, hogy Krisztus szeretetében testvéreinkkel egyesüljünk (ne csak összejöjjünk). Kihasználjuk annak előnyeit, amit az emberi barátság szituációja nyújt, amikor a mindent átölelő Szeretet láthatóvá, megtapasztalhatóvá és dinamikussá lesz. Ez a rendje és módja annak, ahogyan valóban megvalósul az Egyház. Ez nem más, mint a kereszténység lényege, amit lehetőségeink szerint élünk. A cursillókat így határozták meg: „A cursillo egy egyházi mozgalom, amely egyéni módszerével lehetővé teszi a kereszténységben a lényeg átélését (élményét). Erre építi fel a keresztény magcsoportokat, amelyek környezetükben elterjesztik az evangéliumot” (környezetüket megkovászosítják az evangéliummal). Eszerint a cursillók arra törekszenek, hogy a kereszténységnek gerincet adjanak, és e törekvésük akkor eredményes, amikor közvetítik annak élményét, ami a kereszténységben a lényeg. A csoporttalálkozó bővíti a lehetőséget, hogy a kereszténységnek gerincet adjunk, amikor fokozatosan megvalósítja a kereszténységben a lényegnek igazi és egyre mélyebb, gazdagabb élményét. A csoport kézzelfoghatósága annyira szorosan kötődik a mozgalom céljához, hogy Bonnin azt állítja: „A csoporttalálkozó nem arra való, hogy az embereket megnyerjük a cursillo számára, hanem a cursillók valók arra, hogy általuk az emberek csoportot kapjanak és csoporttalálkozót tartsanak” (20). Amikor a kereszténységnek gerincet adunk, az kétféle funkciót tartalmaz: 1. Csoportot, magcsoportot hozunk létre. 2. Ezeket a csoportokat támogatjuk, hogy keresztény szellemben éljenek, éspedig dinamikus keresztény lelkülettel. A környezet és a struktúrák megkovászosítása a továbbiakban már a keresztény lelkület következménye. A csoporttalálkozó elemei 1. A csoportot a csoport tagjai hozzák létre: ez állandó, 2. A találkozás időről-időre jön létre: „ismétlődik”. A két elem nem azonos, és mégis a kettő együtt képez egyetlen egységet: nincsen találkozó csoport nélkül (még ha elő is fordul, hogy csoporttalálkozónak mondják az összejövetelt, holott az „csoport nélküli találkozás”), és éppen így azt kell mondanunk, hogy nem létezik csoport csoporttalálkozó nélkül. Nem az összejövetelek a döntőek, hanem a keresztény közösségek, a keresztény baráti csoportok. A találkozás lehetővé teszi: 1. hogy megalakuljon egy csoport, 2. hogy a csoport továbbra is létezzék, 3. hogy a csoport a keresztény mivoltot ápolja és mélyítse. A találkozás hozza létre magát a csoportot, mert elősegíti a barátságot, amely érintkezés és beszélgetés útján jön létre, és dinamikusan hat. Ez a barátság teszi lehetővé, hogy a csoport emberi síkon szorosabban összekapcsolódjék, ha a csoport azonban mindezt Krisztus szeretetében és reményében éli át, akkor jön létre a „keresztény magcsoport”, a keresztény baráti csoport. Hogyan valósul meg a szándék? Az összejövetel lehetővé teszi a csoport tagjainak a kereszténységben a lényeg hiteles, állandó és egyre gazdagodó élményét: • amennyiben kitárják őszintén önmagukat,

66 • amennyiben rendszeresen felülvizsgálják vallásos életüket, • amennyiben betervezik életükbe a kereszténység lényegét, • amennyiben kölcsönösen támogatják egymást, hogy a kereszténységben az alapvető sajátosságot éljék. 1. „HITELES ÉLMÉNY” - Kereszténységünket hitelessé teszi a kölcsönös szeretet és segítségnyújtás. „Viseljétek el egymás gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényét” (Gal 6,2) – mondja Szent Pál. „A csoporttalálkozónál a cursillista megtalálja a keresztény közösség élményét, amire meghívást kapott”. (21) Ezek a csoportok nem valami újabb egyletek, hanem „annak rendje és módja szerint” Egyház. 2. „FOLYAMATOS ÉLMÉNY” – Ezt teszi lehetővé a kölcsönös segítség, ha vallásos életünket abból a szempontból vizsgáljuk, hogy megvalósítjuk-e azt ami a kereszténységben a lényeg. A vallásos élet vizsgálata nem lehet csupán technika, rutin cselekvés, a cselekedetek ellenőrzése, hanem elsősorban az életgyakorlat felfedezése és közlése. Arról van szó, hogy álljunk meg az úton, és nézzünk körül, hogy jobban tájékozódjunk. „De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené!” (Préd 4,10) 3. „EGYRE GAZDAGODÓ ÉLMÉNY” – Az élet és a növekedés céljából történő számbavétele mindannak, amit a kölcsönös közlés nyomán tapasztaltunk, amelyek egyre fejlesztik, sokrétűvé teszik és gazdagítják az élményt. Ez általában érvényes az egész életre, tehát a keresztény életre is. A számbavétel, tervezés és kölcsönös közlés jobb embert formál belőlünk, jobb kereskedőt, jobb munkást, jobb iparost – minden szempontból különb embert, és jobb keresztényt is. „A kölcsönös közlés” nemcsak abban merül ki, hogy „elmeséljük a dolgokat”. A kölcsönös közlés feltárulkozás, azt is jelenti, hogy osztozunk, részessé leszünk, szétosztunk, átadunk és kapunk. Egymással megosztjuk, amik vagyunk, amit teszünk, és amit tenni akarunk. Ehhez hozzátehetjük: megosztjuk, amink van, mert ahol igazi emberi és keresztény közösség jön létre, ott az emberek mindig készek vagyonközösséget is alkotni. Mivel olykor hiányos a közlésről alkotott szemléletünk, úgy véljük „a dolgokat csak el kell mesélnünk”. Megtörténik, hogy sok csoport csak azért jön össze, hogy „találkozót tartson”. Sokan képtelenek felfogni, néha úgy tűnik nem tudják megérteni, még megsejteni sem, hogy milyen csodás dolog a keresztény baráti csoport, a keresztény barátság, és abból micsoda hallatlan erő fakadhat. Eljárás Mondhatjuk: a csoporttalálkozó eszköz és segítség, amit a cursillo ajánl, hogy megkezdődhessék a keresztény közösségi élet, ami biztosítja a környezetek fokozatos megtérését, és az evangéliummal való megkovászosítását. Az eljárás elvezet: • a találkozás révén a dialógushoz, • a dialóguson át a barátsághoz, • a barátságon keresztül a csoporthoz, • a kölcsönös segítség és gyarapodás által az élet vizsgálatához és számbavételéhez: a közösség megszenteléséhez, • a csoportok és az egyes tagok megszentelése révén a környezetek keresztény megkovászosításához. Meghatározás Kiindulva a két elemből, amely a csoporttalálkozó egészét képezi, meghatározásunk a következő: egy személyekből álló csapat, akik barátok és keresztények – vagy azok akarnak lenni – és akik összejönnek, hogy még jobban összebarátkozzanak, és keresztényebbek legyenek.

67 A cursillo szempontjából úgy határozhatnánk meg: barátság, amelyet fölemelünk a természetfölötti síkra, és ezért folyamatosan áradó, segítő csatornájává lesz a kegyelemnek. Megteremti ezáltal a szentség légkörét, és egyre jobban lehetővé teszi a kereszténységben a lényegnek hiteles, folyamatos és szüntelen fokozódó élményét. Ezért rendelkezik a környezetek keresztény dinamikájával és a növekvő megkovászosító hatalmával. Végkövetkeztetés A csoporttalálkozó szónak megkülönböztetés nélküli használata zavart és félreértést okozhat. Megtörténhet, hogy némely csoporttalálkozó csak találkozó, de nem csoport. A legfontosabb nem az összejövetel, hanem a keresztény baráti csoport, a közösség. A találkozás csak eszköz, hogy ezt elérjük. A csoporttalálkozó értelmetlen intézmény, ha közben lelkileg nem keressük a hiteles keresztényit, azt ami a kereszténységben és a közösségben egy élő magatartás. Tehát nem csak arról van szó, hogy összefussunk, találkozzunk! Nem a találkozás a hatékony, hanem a csoport. Az elhatározás, hogy visszavezessük a kereszténységet a végső konzekvenciákra. A döntés, hogy mindig előbbre lépjünk. A belső kényszer, hogy mindent megosszunk másokkal. Az emberekhez való viszony, amely arra ösztönöz, hogy szembesüljünk a közösségi szellemmel, hogy megragadjuk az egész személyt a maga emberi és keresztényi dimenziójában úgy, hogy a csoport a vallásos élet, a szeretet és az egység jelenévé legyen. (22) Még ha a cursillo konkrét formát kínál is ahhoz, hogy megtartsuk a csoporttalálkozót, mégsem mint cursillisták, hanem mint keresztények használjuk az állhatatosságnak ezt a támaszát, hogy a közösségi életet az Egyházban elkezdjük és kisugározzuk. (23) A cursillo mozgalom jól tudja, hogy az Egyház és a világ kézzelfogható és rendkívüli realitását képezi. Kész együttműködni a pasztorációs tervek elkészítésében és kivitelezésében. (24) A cursillo a közösség rendelkezésére bocsátja saját módszerét, eszközeit és a készséget, hogy alkalmazkodjék. Ezáltal a keresztény hívő a maga közösségének kovászává válhat. A mozgalom révén létrejövő magcsoportok pedig az emberi közegben, mint a közösség kovásza bevethetők. (25) A cursillo mozgalom szellemének megfelelően akkor lesznek értékesek a csoportok és a csoporttalálkozók, ha Egyházat építenek, ha az Egyházat egy konkrét keresztény közösségben valósítják meg. A keresztény baráti csoport ilyen formán nem csak a közösség magva, de igazi közösség is. (26) Élő és létező közösségről van szó, amely a Krisztusban való hit és a testvéri szeretet élményének, közös egységéből jön létre, és így a konkrét célok elérésére irányuló megbeszélés vagy egyszerű találkozás síkja fölé emelkedik. A keresztény baráti csoportokban a személyek kapcsolata, mint jellemző a döntő, és nem a funkció, amelyet kifejthetnének. A csoport – saját megtérésének szemszögéből nézve – értékekben részesül. Az értékek kapcsán úgy érzik a csoport tagjai, hogy a hasonló gondolkozásúak közé tartoznak, és egyszersmind szolidárisak az egész emberiséggel: egyek a hitben, egyetlen egységet alkotnak, de ugyanakkor minden egyes tag emberi méltóságát mélységes tiszteletben tartják. Ha összeköt bennünket – néhányunkat – a barátság, akkor viszont a keresztény értékek megnyitnak bennünket mindenki felé. A csoport befelé szilárdan összetart, kifelé pedig teljesen nyitott. A személyről és az Egyházról van szó, arról, hogy vállaljuk és ajándékozzuk tovább a keresztény életet. Csak barátságban valósul meg a személyre jellemző, primer interperszonális kapcsolat. A barátság útján eloszthatunk mindent, és közösen részesülhetünk mindenben, amik vagyunk, amit teszünk, és amink van. Ebben az osztozásban nincsenek alárendeltek és mellérendeltek. Mindnyájan egyetlen kaland főszereplői vagyunk, és ennek kapcsán átéljük a kereszténységben a lényeget. Csak a barátság révén érhetjük el a helyes

68 elosztást osztozkodással és részesüléssel. Szabadon, mert én úgy akarom, és nem azért mert rám kényszerítik. Mélyen, mert nem áll meg a felszínnél, a feleslegesnél, hanem az alapvetőre irányul. Dinamikusan, vitálisan, folyamatosan, ismételten és tartósan. A keresztény életgyakorlat megosztása a barátok között egyszersmind folyómeder, ösztönzés és garancia arra, hogy azt valóban éljük. Véleményünk az, hogy ha a csoport alapját képező barátság áll az előtérben, akkor dogmatikusan nem határozhatjuk meg sem a tagok számát, sem jellegét, vagy hivatását. Senkinek sincs joga, hogy barátokat kényszerítsen ránk, de arra sincs, hogy egy barátságot megtiltson. A keresztény baráti csoportot mindig azokkal alakítjuk ki, akikkel akarjuk. Arra is adott a lehetőség, hogy vegyes csoportokat hozzunk létre, férfiakból és nőkből (házaspárokból), cursillistákból és nem cursillistákból. Különböző vidékekről, különböző területekről való emberek is alkothatnak csoportot. Minden út szabad, és csak egy feltétel van: a csoport tegye lehetővé a barátságot, és segítse elő a barátok között a kereszténység élését. Ami a találkozók lebonyolítását illeti, új formák keresése helyett, fontosabb, hogy megtaláljuk a lélek és az egész személyiség kommunikációjának jobb útját. Ezért mondja az I. Latinamerikai Találkozó: „Minden csoporttalálkozót jónak tartunk, ha megvalósítják a három alapvető lépést: • A tagok megosztják egymással vallásos életüket (kommunikációt folytatnak). • Egyre jobban megismerik Krisztust. • Erejüket arra fordítják, hogy megkovászosítsanak minden környezetet az evangéliummal. A csoporttalálkozók kudarcát és értéktelenné válását arra vezethetjük vissza, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a programnak, mint a Léleknek. „A csoporttalálkozó a célját nem fogja elérni, ha a tagok nem tudnak keresztény, baráti csoportot alkotni.” (27) A csoporttalálkozó, ha hűséges marad a Lélekhez, alakot fog ölteni – annak rendje és módja szerint! Az érettség és tapasztalat eredményeképpen pedig egyre gazdagodik és jobban kibontakozik. ULTREYA Meghatározás Az ultreya a közösség, amely látható alakot ölt egy összejövetel alkalmával. Ezek azok a közösségek, amelyek úgy érzik, hogy az egyre tökéletesedő megtérés életgyakorlatában őket egyetlen vallás, egy Úr, és egy keresztség kapcsolja össze. Szükségesnek tartják, hogy megtérjenek, hogy osztozzanak, és hogy a saját életüket a kereszténység lényegének élményével és az apostolkodás tudatos elkötelezettségével erősítsék. Mindezeket pedig egyéni meghívottságuk alapján teszik. Az ultreya rendkívüli segítséget nyújt arra, hogy a keresztény életben az egyházi közösséget éljük, átéljük, mint az állhatatosság és növekedés eszközét. Innen ered nagy jelentősége. Komolyan kell vennünk, de az idő előrehaladtával megszűnik, és meg is kell szűnnie annak, hogy kizárólag a cursillistákért legyen. Végül egy szép napon egy-egy plébánia vagy egyházmegye a keresztény életét úgy valósítja meg a keresztény közösségben, hogy a cursillót végzettek nem szorulnak rá többé, hogy csak egymással találkozzanak, hanem minden testvérrel találkoznak, aki közösen éli és adja tovább a kereszténység lényegét. (28) Célja Az ultreya célját a cursillo mozgalom felől közelítjük meg, és akkor érhetjük el: • Ha lehetővé tesszük a kereszténységben a lényeg egyéni és közös átélését:

69 a) A találkozás a légkör által. Úgy sajátíthatja el ki-ki a keresztény igazságot, hogy meglátja és megtapasztalja másokban – a maga számára is vonzó formában – ezt az igazságot. b) Megtapasztalja személyesen és konkrét formában az Isten, a felebarát és a világ szeretetét. A tények, mint hétköznapi tanúságtételek ismételten jelennek meg az ultreyákon. • Elősegítjük az egyén növekvő és gyökeres megtérését: a) Nagyban elősegíti, a testvérekkel, a papokkal és világiakkal való érintkezés, hogy ki-ki eljusson a keresztény életre (a papi lelkivezetésről van itt szó). b) A tanúságtétel, a példa, mindenkit provokál, hogy hasonlót tegyen. c) A találkozó résztvevői felfedezik a saját elhivatottságukat a maguk helyén, és azon a széles palettán, amit eléjük tár az ultreya élménye. d) Az egyes ember megtalálhatja e segítséggel a közösséget, amelyben megvalósíthatja keresztényi egzisztenciáját. e) A munkatársak szolgálatkészségük által készek segíteni mindenkinek, hogy ki-ki megoldja problémáját, és megtalálja életének helyes útját. • Ha biztosítjuk a kereszténység gerincének kialakulását: a) A közösség tanúságtétele által magán az ultreyán. b) A feladatok végrehajtásával a világban és az Egyházban. Ehhez nyújt segítséget az ultreya is! c) Azoknak személyes tanúságtétele által, akik érettebbé válnak az ultreyán. d) A szándék megfogalmazódásával, hogy hozzunk létre közösséget. Az ultreya előmozdítja a kapcsolatteremtést, a dialógust, a találkozást azokkal, akik ápolják a barátságot, a csoportokat és a közösségeket. e) A résztvevő közösségek keresztény öntudatának növekedése által. Küldetés Az ultreya feladatának tartja, hogy ne csak gerincet adjon a kereszténységnek, hanem szívet is. A szív tartja fenn a kapcsolatot a szervezet egészével, életben tartja. Összegyűjti a vért, megtisztítva és oxigénnel gazdagítva – nem azért, hogy magának megtartsa – a test minden táját elárasztja a friss vérrel, az élettel. Az ultreya voltaképpeni küldetése nem merül ki tehát magának az ultreyának a megtartásában, hanem abban áll, hogy minden családból, minden környezetből, minden struktúrából egy kis ultreyát alakít ki: a hit, remény és szeretet közösségeit. Fontos emlékeztetni arra, hogy a vitalitást mind a csoportokban, mind az ultreyákon az apostolkodás és az Egyház igaz klímája táplálja. Ha ezt nem érjük el, akkor mindig fennforog az a veszély – ami oly gyakran minden közösségben előfordult, és aminek nem egy utócursillo már áldozatául esett – hogy a csoportok és ultreyák gettóvá válnak, és végül az összejövetelek nem csak céltalanok, hanem, ami még rosszabb, hamis célok után futnak. Ultreya és Eucharisztia Mivel minden evangelizációnak és közösségnek (s ez vonatkozik a cursillóra is) a forrása és beteljesítője az Eucharisztia, ezért hozzátartozik az ultreya lényegéhez is. A keresztény hívőt elő kell készíteni, hogy teljesen részt vegyen az eucharisztikus misztériumban. Ultreya és Isten szava Az Úr az Írásban nyilatkoztatta ki magát, ezért az ultreyán is felszólítunk mindenkit, és felkínáljuk a lehetőséget, hogy mélyedjen el Isten szavában.

70 Módszerek Az I. Latinamerikai Találkozón (Bogota) megfogalmazott végkövetkeztetések ma is érvényesek: 1. Az ultreyán lényegesnek tartjuk az élményt (tapasztalatcserét), anélkül, hogy lebecsülnénk a tanítást. 2. Nincs olyan módszer, amelyet mint egyedül jellemző normát állíthatnánk az ultreya elé. 3. A legjobb módszer az lesz, amely az élményt - amit a cursillo felébresztett megsokszorozza az egymással való közlés és megosztás útján. Ismeretes, hogy Isten nem csak a közösségben és azon keresztül mutatkozik meg, hanem személyesen a szív belsejében is. Ezért ajánljuk a személyes vallásos életben az ismert segítségek használatát: a lelkiatyát, a lelkivezetőt, a lelkigyakorlatokat, stb. Ne feledjük soha, hogy nem az a fontos, hogy kitartsunk a cursillo mozgalomban, hanem az, hogy állhatatosak legyünk a hiteles (példamutató) keresztény életben, mint élményben, és az Egyház és a világ önzetlen szolgálatában. Kétségkívül sokan vannak, akik egyszer elvégezték a cursillót, és később nem használják az utócursillo rendkívüli segítségét, mégis igazi keresztény életet élnek. Mivel nem téveszthetjük szem elől, hogy az utócursillo célja a világ megváltoztatása, ezért a cursillo mozgalom felajánlja a vallásban való állhatatosság és érés speciális módszerét, mint a cél elérésére alkalmas és kiváló eszközt. Epilógus „A cursillo a kereszténységben a lényeg átélése és közös átélése” meghatározás érvényes nemcsak a cursillo három napjára, hanem az utócursillóban is. Ezt könnyíti meg az utócursillo „műve” és „munkája”.

71 VII. BIZOTTSÁG ÉS MUNKATÁRSSZEMINÁRIUM 1. BIZOTTSÁG (az eredeti szövegben TITKÁRSÁG áll.) Titkárság alatt értjük általában – és ezt a meghatározást találjuk az irodalomban is – mind a cursillókat irányító (vezető és szervező) szervezetet, mind az adminisztrációt. A német nyelvterületen a „Bizottság” szót az irányításra, a „Titkárságot” az irodai munkák megjelölésére használják. A cursillo mozgalom felelőssége A cursillo egy módszer, amelyből mozgalom lett. Mint módszer kézzelfogható célokat tűz maga elé. E célok megvalósítása felelősséggel jár, és ez a felelősség megfelelő tekintélyt (autoritást) és minimális szervezettséget is igényel. Rendeznünk kell az egyes elemeket, és koordinálnunk, hogy előteremthessük a szükséges struktúrákat és erőket. A szervezés nem csak a feladatok meg- és elosztását jelenti, hanem feltételez hatásköri tekintélyt és bizonyos hierarchiát is. A cursillo maga is, mint módszer, tartalmaz normákat, ismérveket, konkrét célokat és tevékenységeket, amelyek meghatározzák, körülírják, jellemzik, és bizonyos értelemben megvonják a határait is. A cursillo azonban egyszersmind mozgalom is: egyházi mozgalom, amelynek világi tagjai éretten, szabadon és felelősséget vállalva elkötelezik magukat karizmájukkal, kezdeményezéseikkel és küldetésük sokféleségével. Fenntartás nélkül elkötelezik magukat a világ megváltoztatására. (vö. AA 3) Mint már említettük, a cursillo mozgalom életeleme maga az élet. Az élet, amely ha orientált és meghatározott értelmet kap, mozgalmat szül. A mozgalom azonban, amelyre törekszik a cursillo metodikája, nem szökhet szárba, ha passzívak maradnak hordozói. A mozgalom, amelyet a cursillo szolgál, létrejön, növekszik és olyan mértékben lép előre, amilyen mértékben megragadja és ösztönzi a kegyelem a személyeket. Amikor felelősökről és koordinátorokról – vagyis a bizottság tagjairól (a grémiumról) – beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a cursillo mozgalom kettős arculatát: • minimális szervezettség és rugalmas mozgékonyság, • vezetés és szabadság, • intézmények és karizmák, • szabályok (kötöttségek) és kezdeményezések, • struktúrák és élet, • elvek és lélek, • közös célok és különböző egyéni küldetések. Mindenek előtt ne felejtsük el, hogy a módszer a mozgalomnak „szolgája”. Más szavakkal: a cursillo mozgalom abban találja meg metodikájának létjogosultságát és tevékenységének értelmét, hogy elősegíti, és főleg kiszolgálja az életet, amelyből a mozgalom táplálkozik. Ebből következik • a szervezettség gyorsítsa, és ne hátráltassa a mozgalmat, • a mozgalom vezetése ne korlátozza az egyének szabadságát, hanem értékelje fel és támogassa a karizmákat, • a szabályok csak akkor jogosak és van értelmük, ha biztosítják az egyéni kezdeményezések nagyobb hatékonyságát, • a struktúrák azonban soha nem helyettesíthetik magát az életet,

72 • az elvek segítsék a szellem kibontakozását, anélkül, hogy „megfojtanák a lelket”, • a közös célokat a küldetések sokfélesége útján érjük el. Ahol ilyen szellem uralkodik, ott a bizottság munkáját a mozgalom életrevalósága, tagjainak hétköznapi élete, a vezetők lelkülete alapján fogjuk megítélni. A bizottság igazi dinamikája abban fog megmutatkozni, hogy kezdeményez, és kezdeményezésre ösztönöz másokat is. Megnő a hatékonysága, ha támogatja a felvetett kezdeményezéseket. Kutassuk fel, értékeljük, és használjuk ki a karizmákat oly módon, hogy azok sokféleségét állítsuk a közösség szolgálatába. A bizottság tehát átvállalja a felelősséget – de kér elegendő tekintélyt is - hogy létrehozhassa a cél elérése érdekében a minimális szervezetet. A bizottság felépítése A bizottság voltaképpen a munkatársak egy kisebb csoportja, amely a cursillo mozgalmat szolgálva azt irányítja, mozgatja, és életben tartja. Ügyel arra, hogy a cursillo hiteles maradjon, mint módszer, mint mozgalom, és mint a lelkipásztorkodás eszköze az egyházmegye általános tervében. Tagjai papok és világiak. A bizottságot általában a munkatársi szeminárium tagjaiból alakítjuk meg, és a megyéspüspök erősíti meg. Ha már a munkatársaknak is feddhetetlen és intenzív munkájukkal kell kitűnniük, hiteles keresztény életet kell élniük, akkor ezt még inkább megkívánjuk és elvárjuk a bizottság tagjaitól. A bizottság tagjait természetesen a keresztény barátság szelleme és szeretete köti egymáshoz. A tagok egymás között mindig jól elemezzék ki az igazságot, nyíltan beszéljenek a közösségben. Véleménykülönbség esetén, vagy ha feszültség mutatkozna, maradjon a végső érv akkor is a szeretet és a józan belátás lelkülete. Hogy az egyes egyházmegyék bizottságát hogyan alakítsuk meg, az függ a helyi adottságoktól. Néhány megjegyzés 1. Ügyeljünk arra, hogy a cursillo hiteles maradjon elveihez, lényegéhez, és céljaihoz. 2. A bizottság nem arra való, hogy egymaga csináljon mindent. A feladata inkább az, hogy adjon impulzusokat (indítást, ösztönzést). 3. Jó, ha figyelembe vesszük, amit alárendeltségi elvnek mondunk, és így vázolhatnánk fel: amit elvégezhet a munkatársak együttese (a team), azt ne csinálja meg a bizottság, és amit az egyházmegyei bizottság elvégezhet, azzal ne foglalkozzék az országos bizottság. 4. A bizottság gyakorlatban „a munkatársak egy kis csoportja” amely azonban éppen azáltal, hogy kicsi, bizonyos esetekben könnyebben és hatékonyabban dolgozhat, ütőképesebb. Éppen ezért természetes, hogy az egyes munkatársaknak annyi feladatot adunk, amennyit csak lehet. 5. Mivel a bizottság felel a cursillo mozgalom lelkületéért, szelleméért és metodikájáért, tagjai törekedjenek arra, hogy: a. Ismerjék alaposan a cursillo mozgalmat és módszerét. Folytonos továbbképzéssel tartsanak lépést fejlődésével. Ismeretükhöz kapcsolódjon mélységes szeretet és sokoldalú tapasztalat. b. Legyenek hűek ahhoz a magatartáshoz, amely lehetővé tette és szülte a cursillo mozgalmat, de ne merevedjenek meg. c. Érezzenek komoly felelősséget, amikor figyelik az idők jeleit, és magyarázzák azokat. Tartsák a cursillo mozgalmat „naprakész” állapotban, figyelembe véve az Egyház és a világ életét és mozgását. d. Nagylelkűen, örömmel és becsületesen dolgozzanak együtt más mozgalmakkal és intézményekkel az Egyház és konkrétan az egyházmegye és a plébánia apostolkodásában.

73 2.

EGYHÁZMEGYEI BIZOTTSÁG

Az egyházmegyei bizottságot a püspökkel közös felelősség terheli, amikor az egyházmegyében a mozgalmat bevezetik, tovább fejlesztik, és kellőképpen irányítják. A cursillók egyházmegyei bizottságát a többi apostoli mozgalomtól teljesen függetlenül kell kinevezni. Teljesen autonóm, és hatásköre csak a cursillo mozgalomra terjed ki, de a cursillisták személyére nem. Ezt figyelembe véve együttműködik a többi apostoli mozgalommal és csoportosulással. Az egyházmegyei bizottság az általános pasztorálás céljait szem előtt tartva dialógust folytat a többi mozgalommal és szervezettel. Saját funkciói • Az egyházmegyei bizottság (titkárság) feladata a cursillók támogatása és kiszolgálása, hogy azok céljukat betöltsék, és elkerüljenek minden elferdülést, vagy adott esetben korrigálja azokat. • Kapcsolatot tart fenn az „Országos Munkaközösséggel”, illetve az „Országos Titkársággal”, hogy országos szinten szavatolja a metodika irányvonalának betartását. (Az osztrák püspöki kar „Az Egyházmegyei Titkárságok Munkaközössége” elnevezést használja, másutt „Nemzeti Titkárság” elnevezés használatos.) • További feladatai közé tartozik, hogy gondoskodjék arról, hogy a munkatársi szemináriumot jól vezessék. A munkatársi szeminárium a mozgalom „meghosszabbított karja”, és mint ilyen, töltse be rendeltetését. • Kitüntetett figyelemmel foglalkozik a munkatársi szemináriumokkal. Állandó és szoros kapcsolatot tart fenn a munkatársakkal, és döntéseibe, gondjaiba beavatja őket, esetleg átengedi a döntések felelősségét is. • A bizottság gondoskodik arról, hogy tüzetesen tanulmányozzák a környezeteket. A cursillo csak így tölthetik be az Egyházon belül szerepét a mai világban. Nem hagyja természetesen figyelmen kívül az egyházmegye pasztorális igényeit sem. • A bizottság feladata, hogy megfelelő számú cursillót tervezzenek be, biztosítva azt, hogy a cursillisták megkapják az utócursillóban a kellő támogatást. A bizottság jelöli ki a munkatársegyüttes tagjait, akik a cursillót tartják. • A bizottság megszervezi az „imahátteret”, mert itt a kegyelem tevékenységéről van szó. • Az egyházmegyei bizottság állandó kapcsolatot tart fenn az „Országos Bizottsággal”. Ez rendkívül fontos. Így marad a cursillo hiteles. Az egyházmegyei bizottságok folyamatosan tájékoztatják az Országos Bizottságot és segítőit. 3.

ORSZÁGOS SZINTŰ MUNKAKÖZÖSSÉGEK

Felépítésük és feladatuk Az országos szintű munkabizottságok fontosak és nélkülözhetetlenek. Nélkülük nem szavatolható a gyümölcsöző munka azokban az országokban, ahol a mozgalom elterjedt és megerősödött. A munkaközösség az ország Püspökkari Konferenciájának hatáskörébe tartozik. Ennek a közösségnek nem az a feladata, hogy ellenőrizzen, vagy utasításokat osztogasson, hanem szolgálja ki, és segítse az egyházmegyék titkárságait anélkül, hogy a legkisebb mértékben csorbítaná a megyéspüspök önállóságát. A munkaközösség gyakorlati szervezete – országos szinten – természetesen attól függ, hogy az országban a mozgalom milyen fejlett, mennyire terjedt el, és melyek a szükségletei.

74 Saját feladatai • Szolgálata elsősorban abból áll, hogy koordinál, egységet képez és adott esetben fényt derít, de mindig úgy, hogy a cursillo lényegét, értelmét, célját és a metodika magvát tiszteletben tartja. A cursillókat azonban minden országban, és minden pillanatban az élethez kell igazítani, hogy mindig hatékony eszközei legyenek és szolgálják a keresztény megújhodást. • Mindenben támogassa az egyházmegyék titkárságait, főleg abban, amit nem tudnak maguk elvégezni, vagy amire megkérik. Szolgálata mindig segítség jellegű legyen. • A cursillo mozgalom bevezetése, életre keltése és kibontakoztatása az egész országban, mindig a megyéspüspök engedélyével és jóváhagyásával történik. • Figyeli az idők jeleit, és előmozdítja, hogy mind országos, mind egyházmegyei síkon ennek megfelelően folyjék a tevékenység és a szervezés. A cursillo mozgalom nem csontosodhat meg, és nem szalaszthatja el az alkalmas időpontot. Meg kell őrizni az összes testvér együttműködésével a cursillo egységes szellemét, és metodikáját. • Ahol szükséges, vagy helyénvaló, a munkatársakból központi szemináriumot (esetleg munkatárs-cursillót) szervez, hogy azok a sajátos feladatokra felkészüljenek, azokat végrehajtsák. • Gondoskodik arról, hogy a vázlatokat és a beszélgetéseket szakadatlanul megújítsák, a hely és idő követelményeihez illesszék, természetesen hűen a cursillo alapvető eszméihez. • Kapcsolatot tart fenn más országok hasonló szervezetével. Együttműködik, részt vesz a mozgalom nemzetközi találkozóin, hogy a cursillót érintő problémákat együtt tanulmányozzák, a cursillo metodikáját szakadatlanul ellenőrizzék, gazdagítsák új tapasztalatokkal. 4.

A MUNKATÁRS SZEMINÁRIUM

A cursillók egy „munkatárs-szemináriumból” születtek. A csoport minden tagjának közös munkája hozzájárult, hogy a cursillók elnyerjék alakjukat, és impulzust kapjanak növekedésükhöz és tökéletesedésükhöz. A munkatársi szeminárium tehát megelőzte magát a cursillót. A világ minden országában bebizonyosodott: a munkatársi szeminárium lényeges része a cursillo mozgalomnak és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az lehetővé váljék és kibontakozzék. Bármennyire is fontos a munkatárs szeminárium a cursillo mozgalomban, erre nem állapítottak meg konkrét módszert és meghatározott szabályokat. Az anyag, amit itt-ott összeállítottak a munkatárs szemináriummal kapcsolatban, soha nem akart norma lenni, hanem csak tájékoztatásul szolgált. Amikor megállapítjuk, hogy a munkatársi szeminárium a cursillo mozgalomban égetően fontos, akkor egyúttal ki kell mondanunk, hogy annak gyakorlati megvalósítása teljesen kötetlen. Ezen nem kell csodálkoznunk, mert a cursillo minden része induktívan (az egyediből következtet az általánosra) bontakozott ki. Az egyes bevált dolgok lettek általánosan használttá. A cursillókat az élet szüli és tanítja. Az egyes tapasztalatokból sarjadnak ki azok a javaslatok, vázlatok, követelmények és ismérvek, amelyek később megalapozzák a metodikát. Konkrétan tanulmányozva az egyes eseteket, a kérdések és problémák megoldása rendszerint nem apriori történik (az ítélet nem előzi meg eleve a tapasztalatot). Ebben a fejezetben rögzíteni szeretnénk mindazt, amire a tapasztalat tanít. A munkatárs szemináriumról csak elméleti síkon szólunk, bár mindig a gyakorlatból indulunk ki. Megállapíthatjuk, hogy a munkatársak szemináriumát és találkozóját úgy szokták megrendezni, hogy az megfeleljen: 1. a konkrét követelményeknek, 2. a lehetőségeknek, 3. a cursillo mozgalom fejlődési szakaszának az adott országban és helyen.

75 Ezért nem lehetnek mindenütt, és minden időben azonosak és nem maradnak ugyanazok. A cursillo mozgalom adott lehetőségei miatt mindig és minden esetben korlátozottak a megoldás előfeltételei, vagyis az elkötelezett emberek száma, mozgástere és odaadása. Nem ruházhatjuk át másra, nem is állíthatjuk meg, nem léphetünk ki. Ami ma itt és most szükséges és lehetséges, az szükséges lehet ugyan máshol is, de talán nem valósítható meg. Ami ma időszerű és megvalósítható, talán holnap már elavult, és kevésnek bizonyul. Az evolúció, a fejlődés szükségszerű. A munkatárs szeminárium szempontjából a cursillók fejlődésében az adottságok és terek annyira különbözőek, hogy nincs a világon két olyan munkatársi szeminárium, amely egyforma volna. Ettől eltekintve, megpróbáljuk mindazt összefoglalni, ami általános érvényű. Meghatározás Előrebocsátva, hogy a munkatárs szemináriumot illetően csak a legáltalánosabb jegyeket kíséreljük meg összefoglalni, az alábbi meghatározást fogalmazhatjuk meg: A munkatársak szemináriuma a keresztény emberek csoportja, akik a csoporttalálkozás légkörében egyesülve megkísérlik az élet középpontját megtalálni, még elkötelezettebben dolgozva és egységesen cselekedve, hogy meggyorsítsák a kereszténységben a lényeg élményének megvalósulását önmagukban, a cursillo mozgalomban, és abban a környezetben, ahol tartózkodnak. A meghatározás kifejtése 1. A munkatárs szeminárium: csoport A munkatársak szemináriuma elsősorban egy csoport (közösség). Valami, ami az összejövetelek előtt már van és létezik, és megmarad a találkozás alatt és után is. Valami, ami a „szemináriumon” belül és kívül tevékenykedik, valami, ami mindig fennáll, mint cselekvő és hatékony realitás. A munkatársak szemináriuma tehát csoport, vagy kisközösség, amelyben az életnek magától értetődő normája a kommunikáció, a közösség, a személyek egyetértése, a kritériumok, a szándékok és a munka. 2. Keresztények csoportja A munkatársi szeminárium nyitva áll az összes keresztény hívő részére, aki komolyan veszi a keresztény életet. A saját ügyeinek elhanyagolása nélkül nyitottnak kell lennie mindenre. 3. Akik a csoporttalálkozó légkörében egyesülnek Arról az egységről és közösségről beszélünk, amely létrejött a dialógus légkörében, ahol minden tagnak van mondanivalója, és hallanivalója, van kérdése és van elképzelése! A becsületesség, a bizalom, a hitelesség, a szabadság, a jogok és kötelességek egyenlősége, a hivatások és magatartások pluralizmusa, a különbségekben megnyilatkozó egység, az alázat légköréről van szó. Ezek vonatkoznak mind az egyénre, mind az egész csoportra. 4. Kísérlet a. Hogy mind jobban megtaláljuk az élet középpontját, magvát és gyökerét Ez megkívánja, hogy képesek legyünk a lényeget a lényegestől és a lényegtelentől is megkülönböztetni: vagyis megtaláljuk a kereszténységben és a cursillóban a fontosat. Amit mi lényegként (ideálként) határoztunk meg, azt tesszük meg életünk és cselekvéseink középpontjává, tengelyévé. A mi esetünkben: Krisztust és az általa megélt személyes hivatásunkat, és a cursillo mozgalom mentalitását tesszük életünk és cselekedeteink tengelyévé.

76 b. Még elkötelezettebben dolgoznak Ez annyit jelent: egyek vagyunk Krisztussal, és országának ügyéért megteszünk mindent itt a földön. Aki nem kötelezi el magát Krisztus iránt, annak Krisztus nem lesz élete középpontja. c. Még egységesebben cselekszenek Megköveteli: • hogy egymást megismerjük, • hogy egymást (egymás szavát) megértsük, • hogy egymással eggyé forrva egységet alkossunk, • hogy együttműködjünk. Éppen ezért a munkatárs szeminárium – mint csoport – nem egymás mellett felsorakozó munkatársak „gyülekezete”. A munkatársak bevetési területüket kiterjeszthetik, de olyant nem vehetnek célba, ami szembeáll, és különbözik a cursillo mozgalommal. A cursillo szándéka a kereszténységben a lényeg élménye – a teljes és egyre tökéletesebb megtérés – ezt azonban nem éri el a három nap alatt. A munkatárs szeminárium célkitűzése, hogy a kereszténységben a lényeg élményének megvalósulását minden egyes tagnál meggyorsítsa – a cursillo mozgalom keretében és azon a területen, ahol élnek – és a keresztény életgyakorlatnak nagyobb intenzitást és erőt adjon. a. Minden egyes tagnak átadjuk az ismérveket és a lelkületet: 1. ismérveket: vagyis „feltöltjük fejüket eszmékkel”, 2. lelkületet: vagyis „feltüzesítjük szívüket”, hogy az eszmét meg is valósítsák. b. A cursillo mozgalomban 1. segítjük a kezdeményezéseket, 2. támogatjuk a csoportokat és csoporttalálkozást, 3. előkészítjük az ultreyákat, és azokat egyre jobban tökéletesítjük (a munkatárs szeminárium viszonya olyan az ultreyához, mint a munkatársegyüttes viszonya a cursillóhoz), 4. és így nyerünk jó munkatársakat. c. 1. 2. 3.

A különböző területeken az elkötelezettséget élesztjük, főképp a vezető egyéniségekben, amennyire tudjuk, segítjük az idők jeleinek kifürkészését, elmélyítjük mindazt, ami • vallásunk folyamatos helyzetének, • életünk hiteles felépítésének, • személyes és közösségi apostolkodásunknak hatékonyságot biztosít.

A munkatárs szeminárium tehát annyi eszközt bocsát a munkatársak rendelkezésére, hogy összhangban hitünkkel és az Egyház feladataival élni és dolgozni tudjanak anélkül, hogy kizárólag a tudásukra támaszkodnának. Jussanak el az elmélyülés által a szeretethez, a szeretet által a hithez, és a hitben az örömteli élethez. A munkatársi szolgálat A munkatárs szeminárium tagja lehet: • aki tagja akar lenni, aki lelkesedik, • aki képes rá, mert odaadó, • aki azért alkalmas, mert szeret, és a szeretetben gyarapodni akar.

77 A munkatársak közül válogassuk ki a cursillótól való „igaz félelmük” révén rátermetteket, akik tudják, hogy életük alá van rendelve annak, amit hirdetnek, ami mellett egész személyükkel kiállnak. Azokban az egyházmegyékben, ahol úgy vélik, hogy meg kell nyitni a munkatárs szemináriumot minden keresztény ember előtt, ott természetesen az egész megszervezését és megvalósítását értelemszerűen megváltoztatjuk. Tehát tekintettel leszünk mindenkire, a munkatársakat azonban nem szabad elhanyagolnunk.

78 A LÁBJEGYZETEK RÖVIDÍTÉSEI CCAAF: C. Sánchez, F. Suárez, Los Cursillos de Cristiandad abiertos al futuro. Madrid, 1971. CCIRC: J. Hervás, Los Cursillos de Cristiandad, instrumento de renovación cristiana, 7.ed. Madrid, 1968. CCSCR: Cursillos de Cristiandad, Boletín del Secretariado de Ciudad Real (Espana) CCSNE: Cursillos de Cristiandad, Boletín del National de Espana CN: Corrientes Nuevas en los Cursillos de Cristiandad. Ponencias del III. Encuentro Mundial de Mallorca. Caracas, 1972 CPSNE: El como y el porqué. Secretariado Nacionales de espana. Madrid, 1971. I. En. Lat. Am.: É I Encuentro Latinoamericano de Delegados Nacionales de Cursillos de Cristiandad. Bogotá, 1968. Trípode 51 (1968) y CCSNE 59 (1968) II. Enc. Lat. Am.: II. Encuentro Latinoamericano de Delegados Nacionales de Cursillos de Cristiandad. Edición del S. N. de México, 1970 CR: Los Cursillos se renuevan. Ponencias y Conclusiones del Encuentro Latinamericano de Itaici – Brasil, Caracas, 1972. EVR: J. Capó, Echad vuestras redes. Cordóba, 1965. IP: J. Hervás, Interrogantes y problemas sobre Cursillos de Cristiandad, 3. ed. Madrid, 1968. LBMCC: J. Capó y F. Suárez, Líneas básicas del Movimiento de Cursillos de Cristiandad. Madrid, 1972. MD: J. Hervás, Manual de Dirigentes, 6.ed. Madrid 1968. MFMC: Mentalidad y fnalidad del Mivimiento de Cursillos de Cristiandad. México, 1972. ORIENTACIÓN: -Orientación – Cursillos de Cristiandad, Secretariado Diocesano. Córdoba. OryCr: Orientaciones y criterios de la III Convivencia Nacional de Dirigentes de Espana. Madrid, 1968. RCC: J. y J. Capó, Hacia una Renovación de los Cursillos de Cristiandad. Madrid, 1971. RdeG: Secretariad Diocesano, Deunión de Grupo (Teoria de su práctica), 2. ed.Córdoba, 1964. SR: C. Gil, Siete Rollos para dirigentes de Cursillos de Cristiandad, Sígueme, Salamanca, 1971. Vat. II. y C.C.: Sánchez, Vaticano II. y Cursillos de Cristiandad, Madrid, 1968. Vertebración: E. Bonnín, B. Vadell y F. Forteza, Vertebración de Ideas. México, 1962.

79 LÁBJEGYZETEK

I: MENTALITÁS l. lásd El cómo y el porqué 46. o. II. A CURSILLO MOZGALOM LÉNYEGE ÉS CÉLJA 1. Conclusiones de las Conviencias y Encuentros Nacionales e Internacionales (19641970). 59. 2. CCSNE vezércikke, 2(1963) 1. vö. E. Bonnín, Esencia y Finalidad: Ultreya, 12 (1963) 4, CCSNE, 5 (1963) 8, 17 (1964) 12 és 11, 18, (1965) 8. 3. E. Bonnín, Finalidaddel Movimiento de C.: CCSNE, 35. 4. Ideario, 17. vö. Ideario, 117-124 és 194-200. 5. J. és J. Capó, RCC, 20 vö. Orientación, 1 (1965) 15, 2 (1965), 5 (1965) 11, 8(1966) 21 Ultreya 2 (1962)1, 7 (1963) 1, CCAF, 470-475. 6. CCAF, 470. vö. Vat. II és CC, 105-108. 7. CCIRCM195. vö. CCIRC 60 és 193. 8. CCSNE, vezércikke 69 (1969) 2. 9. CPSNE 60. 10. CCIRC, 76. vö. CPSNE 58 és MFMC, 54-60. 11. MFMC, 54-60. 12. Vertebración, 193. 13. Romano Guardini idézi CPSNE, 67. 14. Enrique Tarabcón bíboros. Los Cursillos de Cristiandad y el Apostolado Seglar, 32. 15. LBMCC, 39. 16. LBMCC, 23 és 24. 17. Juan Alfaro: herders Teologisches Taschenlexikon, 3,88. 18. LBMCC. 39. 19. CR. 195-196. 20. J. Ratzinger: Die sakramentale Begründung christlicher Existenz, 24-25. 21. Richtlinien für die Mitarbeiter des Cursillo. Wien, 75 kk. 22. vö. B. Haring: Cristiano en un mundo nuevo, 138-168. idézet CCAAF-ben 19. 23. LBMCC, 22. 24. u. o. 25. CPSNE, 60. 26. K. Rahner, Diccionario teológico, Col. 227. 27. CCAAF, 74. 28. H. Castano, SR 71 vö. CCSNE, 2 (1963), Populorum Progressio, 15. 29. Nuevos Rumbos, 53. 30. SR 72-73, H. Castano. 31. II. Világtalálkozó: vö. AG 2. 32. E. Bonnín, Esencia y Finalidad: Ultreya, 13 (1954). Vö. Nel H. Beltrán, Los Cursillos y las comunidades eclesiales de base: Tripode 73 (1970), 35. 33. H. Castano, SR. 74, vö. RCC 74. 34. I. Latinamerikai Találkozó, Trípode 51 (1968) 42. 35. Richtlinien für die Mitarbeiter des Cursillos, 77. 36. CPSNE, 51-52. vö. CCIRC, 69. 37. E. Bonnín, Finalidad: CCSNE, 34 (1969), 9. 38. u. o. 39. vö. CPSNE, 52, H. Castano, SR, 148. 40. vö. J. Capó, EVR, 39, H. Castano, SR, 148.

80 41. vö. F. Forteza, Cursillos, integrismo y progresismo: CCSNE, 38 (1969), 10, H. Castano, SR, 148-150. 42. CCAAF, 478. 43. vö. Ideario, 23. 44. vö. CCIRC, 65, 66-67, 69-70, és 76, SR, 152-154. 45. J. Hervás, MD, 203, H. Castano, SR, 155. 46. Ideario, 23. vö. CCAAF, 477. 47. A meghatározás H. Castano előadásából, I. Latinamerikai Találkozó, Trípode, 51 (1968), 44, SR, 161-167. 48. H. Castano, SR, 168. 49. Vat. II. és CC, 123. vö. CCAAF, 175-176. 50. J. Garcia-Cascales. CN, 17. 51. CPSNE, 52. 52. Vat.II. és CC. 134. 53. J. Capó, EVR. 39. 54. Ideario, 25. 55. vö. MFMC, 94-95. 56. CPSNE 52. 57. Vertebración, 195. 58. E. Bonnín, Fínalidad: CCSNE, 35 (1966), 9. 59. Ideario, 24. vö. CCAAF, 479. SR, 145-155, J. Capó, EVR, 39. 60. CR, 348-349. III. A CURSILLO MOZGALOM AZ EGYHÁZ LELKIPÁSZTORI MUNKÁJÁBAN 1. CR, 348. vö. 16-17. 2. CR, 348. vö. 24-25. 3. vö. II. Világtalálkozó, 170-178. 4. ChD, 17. 5. CCSNE, 59 (1968), 13. 6. II. Világtalálkozó, 168. 7. Üzenet a 2. Világultreyához, vö. CCSNE, 77-87 (1970), 22-24. 8. Vertebración, 276. 9. Az 1. Világultreya köszöntője, CCSNE 34 (1966), 7. 10. Üzenet a 2. Világultreyához, CCSNE, 77-79 (1970), 24. 11. I. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13. 12. u. o. 13. II. Világtalálkozó, 168. 14. I. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13. 15. II. Világtalálkozó, 168. IV: ELŐVURSILLO 1. J. Garcia-Cascales előadása a III. Világtalálkozón, Mallorca. Austria, 3 WT. CN, 11. 2. MD, 229. 3. MD, 27-28 és 229, CCSNE, 59 (1968), 13, 2. Latinamerikai Találkozó, 80-81. 4. Austria, 3. WT, CN, 12. 5. Austria, 3. WT, CN, 13. 6. Nicaragua, 3 WT, CN, 109. 7. MD, 344, CCSNE, 59 (1968) 18. 8. EVR, 12. 9. MD, 232-233. Spanyol nemzeti találkozó Guadalajara. OryCr, 25. 10. Austria, 3. WT, CN, 26. 11. Valle de los Caidos, CCSNE, 11 (1964), 8.

81 12. MD, 230, Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13 és 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 359, 361. 13. Guadalajara, OryCr, 25, 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 50 (1968), 13. 14. Nicaragua, 3 WT, VN, 109. 15. 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13. 16. MD, 30. 17. EVR, 35-52. 18. Austria, 3 WT, CN, 14. 19. MD, 232, 2. Latinamerikai Találkozó, 81. 20. MD, 213. Valle de los Caídos, CCSNE, 11 (1964), 8. 21. II. Világtalálkozó, 169. EVR, 30. 22. Nicaragua, 3 WT, CN, 113. 23. MD, 231, és 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 348. vö. 33. 24. 2. Latinamerikai Találkozó, 80, 2 WT, 160. 25. 3. Latinamerikai Találkozó, CR 349. vö. 34-35, Austria, 3 WT, CN 13-17. 26. MD, 231. 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13. 27. 2. Latinamerikai Találkozó, 80, 3. Latinamerikai Találkozó, CR 349, vö. 33. 28. 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 348, vö. 33. 29. Ausztria, 3 WT, CN, 24. 30. MD 231. 31. MD, 231, 1. Latinamerikai Találkozó CCSNE 50 (1968), 13. 32. u. o. 33. u. o. és 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 362, 297. 34. Guadalajara, OryCr, 26, 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 350. 35. Ausztria, 3 WT, CN, 27. 36. u. o. CN, 28. 37. WT, 169, 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 361. 38. u. o. CR, 294-297. 39. 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13, . Latinamerikai Találkozó, CR, 350. 40. u. o. CR, 350. 41. 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13. 42. Guadalajara, OryCr, 25. 43. Austria, 3 WT, CN, 31-32. V. CURSILLO 1. vö. IP, 284. 2. vö. CPSNE, 58. 3. 3. Latinamerikai Találkozó, vö. CR, 350. 4. LBMCC, 85. 5. „Munkatársaknak” nevezzük a cursillónál a felelősöket, akik a „beszélgetéseket”is tartják. 6. l. a fejezetben később. 7. u. o. 8. vö. CPSNE, 73-74. 9. u. o. 10. CPSNE 81. 11. 3. Latinamerikai Találkozó, vö. CR, 350. 12. VI. Pál, 1970.02.02. 13. CPSNE, 70. 14. 3. Latinamerikai Találkozó, 5. Követelmény, vö. CR, 37-39. 15. VI. Pál, 1968.08.03.

82 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61.

II. Világtalálkozó, 171. vö. CR, 351. A „4. nap” a cursillo utáni időszak, amely az Atyához jutásukig tart. VI. Pál, 1964.11.21. vö. MD, 15. vö. CR, 299. u. o. 355. u. o. 362. vö. LBMCC, 47. CPSNE, 96. u. o. 107. u. o. 113. u. o. 114 és 115. vö. CR, 348. vö. CPSNE, 110. u. o. 79. u. o. 280. u. o. vö. MD, 42. vö. CR, 183. vö. ID 114. u. o. vö. CR, 183. vö. CPSNE, 58. u. o. 96. Veretbración, 58. 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 14. Vertebración 105-106. vö. CR, 301. Vertebración, 97. vö. Octogessima Advenies, 10. vö. Vertebración, 66. vö. LBMCC, 19. u. o. 26. vö. CR, 353. SR, 83. MD, 128. vö. SR, 353. VI. Pál, 1966. 05. 28. I. Világultreya Róma. Vertebración, 72. CELAM, Medellín, II. 1-7. Veretbración, 73. LBMCC, 85. l. a fejezetben később. vö. MD, 194. Vertebración, 128.

VI. AZ UTÓVURSILLO 1. IP, 147. 2. vö. CN, 41. 3. 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 350. 4. 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59(1986), 13.

83 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 31.

3. Latinamerikai Találkozó, CR 349, vö. 41-44. u. o. vö. 44-45. u. o. vö. 42-43. u. o. CR, 360. II. Világtalálkozó, 171. 1. Latinamerikai Találkozó, CSNNE, 59 (1968), 14. 3. Latinamerikai Találkozó, CR 368, vö. 302-303. u. o. CR, 348 vö. 25-26. Populorum Progressia, 68. 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 356. u. o. CR, 357. vö. II. Világtalálkozó, 170. 2. Latinamerikai Találkozó, 82. Ehhez hozzá kell járulnia a munkatárs szemináriumnak is. Veretbración, 150-151. u. o. 127. 2. Latinamerikai Találkozó 82. 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 364. u. o. 1. Latinamerikai Találkozó, CCSNE, 59 (1968), 13. II. Világtalálkozó, 168. 2. Latinamerikai Találkozó, 82, II. Világtalálkozó, 171. CCSNE, 59 (1968), 14. 3. Latinamerikai Találkozó, CR, 360. CCSNE, 59 (1968), 14.

84 TARTALOM Az elképzelés. I. MENTALITÁS. 1. Történelmi oka. 2. Miért éppen ma? II. A CURSILLO MOZGALOM LÉNYEGE ÉS CÉLJA 1. Bevezetés. 2. A kereszténység lényege (alapvető sajátossága). 3. A kereszténységben a lényeg átélése . 4. Adjunk gerincet a kereszténységnek. 5. A cursillo lényegéből és céljából eredő követelmények. III. A CURSILLO MOZGALOM AZ EGYHÁZ LELKIPÁSZTORI MUNKÁJÁBAN. 1. Bevezetés. 2. Ösztönző eszmék, amelyek a cursillo mozgalom tevékenységét megalapozzák és lelkesítik az egyházi pasztorációs munkában 3. A cursillo mozgalom különleges tevékenysége az egyházi lelkigondozásban. IV. ELŐCURSILLO. V. CURSILLO. 1. Általános alapelvek. 2. A cursillo metodikája. 3. Az ige hirdetése a cursillón. VI. AZ UTÓCURSILLO. 1. Csoporttalálkozók. 2. Ultreya. VII. BIZOTTSÁG ÉS MUNKATÁRS SZEMINÁRIUM. 1. Bizottság. 2. Egyházmegyei bizottság. 3. Országos szintű munkaközösségek. 4. A munkatárs szeminárium. A LÁBJEGYZETEK RÖVIDÍTÉSEI. LÁBJEGYZETEK. TARTALOM.

2. oldal 4. oldal 4. oldal 9. oldal 11. oldal 11. oldal 12. oldal 15. oldal 20. oldal 22. oldal 23. oldal 23. oldal 24. oldal 27. oldal 32. oldal 36. oldal 36. oldal 41. oldal 49. oldal 61. oldal 64. oldal 68. oldal 71. oldal 71. oldal 73. oldal 73. oldal 74. oldal 78. oldal 79. oldal 84. oldal