A CURSILLO IRÁNYELVEI. Segédlet a cursillo megszervezéséhez és lebonyolításához

1 A CURSILLO IRÁNYELVEI Segédlet a cursillo megszervezéséhez és lebonyolításához

A cursillo irányelvei. Az irányelvek, amelyek a „cursillo lefolyását” is – többek között – meghatározzák, a gyakorlat szempontjából rendkívül hasznosak, és tulajdonképpen nélkülözhetetlenek. Érvényüket egészében véve soha nem veszítik el, de mindig csak munkamódszerül szolgálnak. Ezért ezeket a cursillo mozgalom első éveiben egyszerűen kézi sokszorosítással bocsátottuk a munkatársak rendelkezésére. Később, amikor a cursillo vadhajtásai is jelentkeztek, az irányelvek jelentősége megnőtt, és ezek a cursillo kézikönyveiben kaptak helyet. A kilengések – az ingalengés törvényét követve – lassan lecsillapodtak, és a dolgok a helyükre kerültek. Az összes irányelvek a lényegüket tekintve, sőt ezen túlmenően a gyakorlati megvalósítást illetően is, a cursillo elindítóinak elgondolásait tükrözik. Valamennyit újra áttanulmányoztuk, és az irodalom alapján újból át is vizsgáltuk, majd ennek megfelelően ittott kiigazítottuk. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy az itt közölt elveket (normákat) teljesen csak az értheti meg, aki azokat a cursillo egész módszerének (céljának) fényében szemléli. Ezek a cursillo megfelelő irodalmában megtalálhatók. (Itt csak a német irodalomból említjük meg: „Die gerade Strasse” = Az egyenes út; és „Für eine Kirche in Bewegung” = A mozgó Egyházért c. kiadványokat.) A cursillo mozgalom munkatársai: 1. A cursillo munkatársának életét a Krisztusért, Egyházért és az összes emberért érzett szeretet, lelkesedés és odaadás, vagyis elkötelezettség tölti el. Vállalja a cursillo ügyéért az összes felelősséget. 2. Krisztus akarata szerint az üdvtörténetben Édesanyja is szerepet kapott. Tehát Édesanyja minden munkatársnak is anyja! Azt szeretnénk, ha életünk folyamán Ő mindig jelen lenne. 3. Életünkben és tevékenységünkben a lélek a legfontosabb. Ezért az ima és elmélyülés mindennapi foglalatosságunk. 4. Hiteles tanúságtételként a munkatárs „csurig” teljesíti és végrehajtja a „Terveimben” foglaltakat. Életének magvát pedig az Eucharisztia (szentáldozás) képezi. 5. A munkatárs becsületbeli dolga, hogy Krisztus megbízását – amit a csoport, vagy annak vezetői fejeznek ki – kérdezősködés nélkül és örömmel elfogadja, majd alkudozás nélkül, azonnal és maradéktalanul végre is hajtja. 6. Akit Krisztus szeretetének tüze nyugtalanná tett, annak természetes a folyamatos apostolkodás a hétköznapok folyamán. A munkatárs a munkatársak csoportjának apostolkodási tervében meghatározott feladatokra hetenként legalább két órát szentel. 7. A munkatársak gyakran találkoznak, hogy a közös apostolkodás tervét kidolgozzák, megvitassák, és lelkük elmélyülését fokozzák. A találkozásokkal kapcsolatban – hosszútávon – rendkívül fontos: • Az összejöveteleken minden munkatárs részt vegyen. • Az összejövetel pontosan kezdődjék. • Az összejövetel időben fejeződjék be. • Napirendje előre meghatározott és feszes legyen.

2

A CURSILLO LEVEZETÉSÉNEK IRÁNYELVEI I.

Általános irányelvek 1. A tapasztalat fényesen igazolta: a cursillo mozgalom rendkívüli módszer arra, hogy az emberekben a kereszténység tudatát felébresszük. A tudatot pedig a Krisztussal történő személyes találkozás, és a testvérekkel alkotott közösség alapozza meg. A cursillóban a keresztény személy megtanulja, hogy a maga helyén (a saját életében) a világ rendjének – Krisztusban történő – megújításáért, az egész világ megváltoztatásáért magára vállalja a felelősséget, hogy megvalósuljon Krisztus országa, Isten országa, a szeretet országa. 2. A cursillóért mindenkor elsősorban a cursillót vezető pap felel, akit direktornak nevezünk. Magának a cursillónak a lebonyolításáért azonban egy világi (laikus) munkatárs felel, a rektor. A cursillón még egy másik pap is vegyen részt, aki a direktorral a munkát és a felelősséget megosztja. Részt vesz a cursillón a munkatársi szemináriumokon kiképzett további 3-5 laikus is. Miután a cursillo tartama mindössze 3 nap, ezért feszes tempójú lelkigyakorlatról van szó. Fontos, hogy betartsuk a kellő arányokat: 6-6 résztvevőre egy-egy munkatárs (segítő) jusson. Munkatársnak nevezzük mindazokat, akik a cursillo ügyéért a felelősségből részt vállalnak. Szűkebb értelemben pedig: értjük azokat a világi hívőket, akik a „beszélgetéseket” tartják. Azokat a világiakat, akik nem tartanak beszélgetéseket, de a munkatársi szeminárium tagjai, segítőknek hívjuk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a segítőknek a szerepe rendkívül fontos. Segítők nélkül – általában – ne tartsunk cursillót. 3. A cursillo résztvevői. A résztvevők legkedvezőbb száma: ne legyen kevesebb 25 embernél, és ne legyen több 35-nél. De 40-nél több soha ne legyen. A cursillón – általában – 4 papnál több ne vegyen részt. 4. A cursillo színhelyéül egy a nagyvároson kívül fekvő házat válasszunk. A résztvevőket – lehetőség szerint – egyágyas szobákban helyezzük el. A házban legyen: étterem, kápolna, előadóterem és kert. Az elrendezés olyan legyen, hogy a szabadidőben a résztvevők egymással és a munkatársakkal (segítőkkel) mind csoportosan, mind négyszemközt beszélgethessenek („folyosói munka”). Minden apró részletet – a lehetőség szerint – előre rendezzünk el. Kellemetlen zavarokat okozhat, ha a házban egyidejűleg más személyek és szervezetek is tartózkodnak, vagy üléseznek. Kívánatos, hogy az otthon személyzete és vezetése is a cursillo szellemiségét tükrözze, mert így elkerülhetők a súrlódások, és a cursillo meggyőző ereje és hatása, rajtuk keresztül is fokozódik. 5. Az „ima-háttér” biztosítására jó időben keressünk fel több plébániát, vagy csoportot. A csoportok, amelyek felelősségük tudatában vállalják az ima-háttér biztosítását, ha meg tudják tenni, akkor naponta közösen, meghatározott ájtatosságokat végezzenek. Mozgósítsunk kolostorokat, papneveldéket és egyéb keresztény szervezeteket is az imaháttér széleskörű biztosítására. A korábban cursillót végzetteket mindig előre értesítsük az újabb cursillók időpontjáról, kérve őket, hogy imádkozzanak a résztvevőkért. 6. A cursillo tartama három teljes nap. Este kezdődik (előeste), és a harmadik nap este fejeződik be (általában csütörtök estétől vasárnap estig). 7. Napirend (példaképpen): 6.30 ébresztő 7.00 reggeli ima, szentmise, elmélkedés 8.15 reggeli 9.00 első beszélgetés

3 10.30 második beszélgetés 12.00 ebéd Szabad idő 14.00 harmadik beszélgetés 15.30 uzsonna, kávészünet 16.00 negyedik beszélgetés 17.30 rózsafüzér 18.00 ötödik beszélgetés 19.30 vacsora 20.30 közös megbeszélés 22.00 esti ima Lefekvés, takarodó. 8. Az imák – mikor és milyent kell mondani – megtalálhatók az „Úton Isten felé” c. imakönyvben. 9. Minden étkezés vége felé tréfákat és élceket mesélünk. Ezzel vidám és meghitt, baráti légkört teremtünk, és kötetlenebbé válik a hangulat. 10. A szentmisét „mystagogikusan” magyarázzuk meg, hogy a cursillisták lassan megértsék a mélyebb (misztikus) értelmét. 11. Az esti megbeszélés legyen kötetlen, érdekes és szeretetteljes. Mindig a pozitívumot (a jót és örömtelit) emeljük ki. A beszélgetésbe mindenkit (észrevétlenül) vonjuk be. Amennyire csak lehet, domborítsuk ki a kérdések és válaszok építő jellegét. Egyetlen kérdést vagy választ se bíráljunk élesen és szeretetlenül. 12. A Szentséglátogatásoknál (a tabernákulum előtt), mindenki olyan közel menjen a Szentségházhoz, amennyire a körülmények megengedik. A munkatársak, segítők vegyüljenek el a résztvevők között. 13. A „szentségekről” való beszélgetés után mindnyájan a kápolnába megyünk, de csak rövid ideig maradunk a tabernákulum előtt. 14. Az „avató ünnepségen” (záró ünnepség) először a résztvevők, majd a régi cursillisták, a papok beszélnek. Ezt követi a segítők és a munkatársak felszólalása, utoljára a rektoré. A befejező szavakat a vezető pap (direktor) mondja el. 15. Az „avató ünnepségen” az apostoli órán osztják ki a kereszteket. II. A „beszélgetésekre” vonatkozó irányelvek. 16. „Köszöntés”. Az üdvözlés, nem lényeges beszélgetés. Jelentősége abban áll, hogy a rektornak sikerüljön bizalmat ébreszteni a résztvevőkben. A beszéd ébresszen érdeklődést, és győzze meg a résztvevőket, hogy vegyék komolyan a cursillót, vagyis minden részletében működjenek közre. Az egyes részletek fontosságát és összetartozását a cursillo végén fogják világosan meglátni. - A hamis magatartásra rá kell mutatni, és helyre kell tenni. - Az első nehézségekre fel kell hívni a résztvevők figyelmét. - Világosan mondjuk el a napirendet, házirendet és adjunk gyakorlati tanácsokat is. A beszélgetés hangneme: családias társalgás, egyszerű. Tartama: 30 perc. 17. „Ismerd meg magad”: a résztvevők lássák be, nagyon fontos és elengedhetetlen, hogy magukba szálljanak, befelé forduljanak. Őszinte önvizsgálatot kell tartaniuk, csak így ismerhetik meg valódi arcukat. A stílus: józan, de szuggesztív. Rövid elmélkedés.

4 18. „A tékozló fiú”. Az első elmélkedés célja a lelkiismeret felébresztése volt. Most arról kell meggyőzni a cursillistát, – szinte észrevétlenül – hogy vegye észre, mennyire zavaró és kínzó a rendezetlen lelkiismeret. Bocsánatot kell kérnie. Krisztus szívében meg kell találnia az irgalmat. Az elmélkedés központi magja az irgalom. Ügyeljünk arra, hogy: a.) Jelen esetben a példabeszédnek nem az első része (a bűn) a fontos, hanem a második rész: az irgalom. Krisztus – az atya személyében – saját szívét tárja fel. Ezért a Krisztus személyében rejlő összes, együttérzést kifejező, vonást ki kell emelni. Ne a gyarlóságot, hanem az irgalmas könyörületet akarjuk hangsúlyozni. b.) Természetesen elmondjuk az első részt is, de a résztvevők érezzék, hogy az első részt csak a második kedvéért mondjuk el. Célunk: a hallgató a jóra (pozitívra) reagáljon. c.) Finom tapintattal utaljunk a gyónás lehetőségére is. Az elmélkedés ne legyen túl hosszú. 19. „Krisztus három tekintete”. A tékozló fiúról szóló elmélkedés után a cursillista a gyarlóságát – a könyörületes Krisztus előtt – világosan felismerte. Most rá kell mutatnunk arra, hogy a Krisztussal való találkozásunkkor különböző választ adhatunk. Ezt az evangéliumból vett példákkal szemléltetjük. Tartama: 20 perc. 20. „Ideál”. A cursillónak egyik legfontosabb beszélgetése. Fontosabb, mint azt gondolnánk. Ugyanis arról kell meggyőznünk a cursillistát, hogy van, és szüksége is van ideálra. Ez a cursillo kiindulási pontja. (Innen rugaszkodik el, ugródeszka.) A cursillistában egyrészt ébredjen fel a kérdés: „Talán mégis van ideálom? Vagy nincsen?” Másrészt, és éppen ezért, ébredjen benne bizonyos készség és kíváncsiság, hogy várja a következő beszélgetést. Ne legyen a beszélgetés, vallásos színezetű. Az út ugyanis az emberi kérdéssel kezdődik (homo naturális), hogy azután az isteni megoldásban végződhessen (homo supernaturális). A munkatárs úgy tartsa meg ezt a beszélgetést, mintha rejtett bombával akarna a vár belső termeibe behatolni, hogy azután azt ott észrevétlenül elhelyezze. A bomba a lelki hatás, a beszélgetés végső kérdéséig hatoljon le, úgy, hogy a legtöbb résztvevő ideálját (bálványát) ledöntse és összetörje. A stílus: az okfejtés és a gondolatok legyenek szabatosan megfogalmazottak, anélkül azonban, hogy filozófiai eszmefuttatásban veszne el. Közvetlen nyugalommal és természetes modorban, társalogva beszéljünk. Alkalmazzunk sok példát és elbeszélést. A többi beszélgetés lelkesedése itt nem helyénvaló. Tartama: 30 perc lehet. 21. „Kegyelem”. A beszélgetés szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Eddig ugyanis nem jelöltünk meg konkrét „ideált”, csupán azt bizonyítottuk, hogy ideál nélkül nem lehet élni. Most pedig felvázoljuk a kereszténység fennkölt ideálját. A cursillisták a beszélgetés nyomán új világot, eddig nem sejtett valóságot fedeznek fel, amit a legtöbben nem ismernek, vagy eddig valamennyien, valamiképpen elhanyagoltak. A kegyelem hatását és működését behatóan kell tárgyalni. A keresztény élet: kegyelmi élet (élet a kegyelem állapotában). A cursillista ezek után összehasonlítást végezhet: vajon keresztény élete hiteles volt-e? Tény, hogy ez a beszélgetés nem tudja az összes kérdést megoldani, a megoldás kulcsát kell kézbe adnunk! Ezzel alapozzuk meg a továbbiakat, hogy a munkatársak beszélgetései, ill. a cursillistákkal folytatott társalgások felépülhessenek… A beszélgetés ne legyen a kegyelem módszeres (doctriner) megtárgyalása. A kegyelmet központi igazságként állítsuk szemünk elé. Könnyen eshetünk kísértésbe, hogy a kegyelmet hitvédelmi (apologetikus) szempontból „tárgyaljuk”. Ez itt nem helyénvaló. Mellőzzük a vitát és a peremkérdéseket.

5 Itt és most a kegyelem pozitív szemléletéről van szó, ezért az elvesztéséről, a bűnről nem beszélünk. Erről a későbbiekben lesz szó. Ne hangsúlyozzuk most az apostolkodást sem. A beszélgetés érthető, világos, kifejezéseiben pontos és egész felépítésében áttekinthető legyen. A megállapításait (definíciókat) határozottság jellemezze, de az egészet meleg lelkesedés hassa át. Kb. 2 órás előadásról lehet szó. 22. „A keresztény ember az Egyházában”. Előzményei: „Ideál”, „Kegyelem”. Az ember ideálja: istenivé lenni. Ennek az ideálnak Isten konkrét üdvösségtervében az Egyház a megvalósítója, vagyis az Egyház keretén belül valósul meg. Az Egyház Isten zarándok népe. Ehhez a néphez tartozik mindenki, akinek érdeke, hogy a nép a közös vágyait megvalósítsa és elérje. A beszélgetés célja, hogy ezt a tényt valamennyien belássák és átéljék! E beszélgetés folyamán áttekintjük a keresztény élet alapjait, de mint mindennél a cursillo folyamán, mindenkinek elevenen át kell élnie az igazságot, hogy IGENT mondhasson. A beszélgetés során a munkatárs legyen tudatában: mindig a cursillo elveiről (vagyis az élményről) van szó! Másrészt most is olyan elveket szögezünk le, azokat az alapokat rakjuk le, amelyekre a cursillo további beszélgetése, az apostolkodás fog felépülni. Ezért ennek a beszélgetésnek súlyát nem hangoztathatjuk eléggé. A beszélgetés azonban, a laikusok által tartott beszélgetések között, különleges helyet foglal el, mert sok teológiai ismeretet igényel. Ha számításba vesszük azt is, hogy erre a beszélgetésre igen kedvezőtlen időpontban kerül sor – ebéd után – akkor érzékelhetjük a nehézségeket, amelyek a cél elérése elé tornyosulnak. A stílus legyen csendes, nyugodt. Az előadás azonban élénk, sok hasonlattal és bizonyítékkal. 40 percnél tovább ne tartson. 23. „Hit”. A kegyelemben a szeretet működik. A szeretet pedig két, szabadsággal rendelkező személy találkozása. Isten az ajándékozó, aki azonban nem tolakszik, még kevésbé kényszeríti ránk kegyelmét. Isten hatalmas szeretetművének megismerése után, hogy ti. részesíteni akar természetéből (istenivé válás), és miután Isten konkrét üdvösségtervében láttuk, hogy Isten nagy ajándéka az Egyházban valósul meg, és ott (a közösségben) élhetjük át, ez a mostani beszélgetés elénk állítja az ember egyetlen helyes válasz magatartását. Nem hitvédelmi előadásról van szó, amellyel a hitet kéne megalapozni, vagy vita során valakit meggyőzni. Tehát nem „prédikációt” kell tartani. Arról sincs szó, hogy a hallgatóságot szeretettel és szeretetre lelkesítsük. Arról van szó, hogy szemléltessük a hit révén létrejövő kapcsolatot az Isten és az ember között, más szóval az Isten és az ember közötti természetfölötti párbeszédet, amely már most – a hit időszakában – megkezdődik. Arról a természetfölötti párbeszédről van szó, amely átíveli az egész örökkévalóságot, az embernél a remény formájában. A résztvevők értsék meg, hogy Krisztus tanúságtételében bízva, a hitben teljesen ráhagyatkozhatnak Krisztusra, sőt rá is kell hagyatkozniuk. Szilárddá kell válni bennük: az Istennel való kapcsolatuk alapja a szeretet. Váljék vérükké: a keresztény remény örömmel és biztonságérzettel tölt be, de egyúttal tartalmazza Isten színe előtt felelősségünket is. A beszéd stílusa, bár szemléltető, legyen optimista és meleg. A pap tanúságtétele – a beszédmódban és hangban – nagy szerepet fog játszani. Tartama kb. 1 óra. 24. „Jámborság”. A beszélgetés a cursillo során kulcsszerepet kap. Ti. lezárja a cursillo első részét, és előkészíti a másodikat. A jámborság sok előítélettől és hamis fogalomtól terhes. Ezt kell róla lehántani, és a helyeset a tévestől megkülönböztetni.

6 Könnyű ezt elmondani, de nehéz szemléltetni. Pedig ez fontos. Meg kell mutatnunk az egészséges, erőteljes, életrevaló jámborság jellemző vonásait. Ez képezi a beszélgetés irányvonalát. Hangnemében „személyes tanúságtétel” fejeződik ki, éspedig úgy, hogy a munkatárs személyében a kegyelemből fakadó Isten-ember viszonynak a beszélgetésben lecsapódó örömteli és emberileg vonzó megoldását lássák. Röviden: a kegyelmi élet nem csak lehetőség, hanem vonzó tény is. A beszélgetés három részre tagozódik: Az első rész negatív, és pusztán bevezető. Bemutatjuk a szentfazék, a megszokásból keresztény és a hamis, farizeusi magatartást. A magatartások, ebben a sorrendben fokozatosan romlanak: a szentfazék még veszélytelen, rosszabb a megszokásból keresztény, ám a legrosszabb a képmutató vagy farizeus, aki sok gonoszat tesz, és akit maga az evangélium is elítél. A hibákat fel kell fedni, de személyeskedés nélkül, nehogy csorbát ejtsünk a felebaráti szereteten. A szentfazekat (ájtatos barátot) gúnyoljuk ki, tegyük nevetségessé; a megszokásból kereszténnyel szemben tanúsítsunk együttérzést; a képmutató, álszent farizeus típusát ítéljük el. A második (fő) részben bemutatjuk a jámborság gyakorlatait. Bővebben ezekről a „kegyelmi élet”-ben lesz szó. A beszéd hangja józan és fűtött – élénk, kiegyensúlyozott legyen. A beszélgetés nemessége világos. Pontos, meleg és határozott stílust kíván. Nem csak szívélyes, de szuggesztív. Ha a cursillo a helyes mederben halad, akkor ez a beszélgetés érezhető visszhangra talál a cursillistákban. Ez a normál helyzet, amely szükséges ahhoz, hogy a cursillo második részébe léphessünk. A beszélgetés kb. 1 órát tartson. 25. „Krisztus alakja”. Életünket a Krisztussal való szoros kapcsolat kell jellemezze. Ezt úgy érhetjük el, hogy igyekszünk ebben az elmélkedésben magunk elé idézni vonzóan, sőt lebilincselően az élő Krisztust, elsősorban azért, mert csak kevéssé ismerjük. Az élő Krisztus alakját az evangéliumokhoz hűen rajzoljuk meg, mert hiszen az evangéliumi Krisztusról van szó. Le kell mindenképpen győznünk azt az érzést (híresztelést), mintha Krisztus csak történeti kövület, relikvia volna, amely senkit nem hoz indulatba, és lelkesíteni sem képes. A „hit” Krisztusáról van szó. Olyan élénken kell bemutatni, hogy mindenki határozottan és szenvedélyesen átadhassa magát NEKI! Tartama 40 perc. 26. „Elmélyülés”. Vezéreszméje: lelkedet az igazság szolgálatába kell állítanod, hogy ilyen módon Isten adományát a lehető legjobban, és minden dologban megtaláld. A beszélgetés ne váljék tudományos értekezéssé. Fejtsük ki és éreztessük annak fontosságát, hogy keresztény életünket el kell mélyítenünk és meg kell szilárdítanunk. Ehhez fel kell ébresztenünk minden résztvevő érdeklődését és vágyakozását, hogy a vallás igazságait jobban meg akarja ismerni (a vallás igazságai „szépek”). Ennek kapcsán rámutatunk a felszínes kereszténység értéktelenségére, amely a legkisebb nehézségre csődöt mond. Rendkívüli alkalom kínálkozik arra, hogy bizonyos problémákat és előítéleteket kiirtsunk és eltávolítsunk. A cursillisták között gyakran akadnak „öntudatos” diplomások, és teljesen egyszerű kétkezi munkások is. Nem szabad egyiknek hízelegnünk, és ugyanakkor a másikat elhanyagolnunk. Fontos a világos, objektív, nyugodt előadás. Tartama kb. 40 perc.

7 27. „Szentségi élet”. (Nálunk „Szentségek”). Kétségkívül a cursillo központi beszélgetéséről van itt szó. Miként a tanfolyam idejének felénél tartunk, úgy a cursillo tematikájában és módszerében is a közepén helyezkedik el. A beszélgetésben a keresztény élet „alapvető sajátosságáról” szólunk, a LÉNYEGESRŐL. Tulajdonképpen, inkább a szentségekből fakadó „életről” van szó, mint maguknak, a szentségeknek dogmatikus hátteréről és a szentségek vételének rendjéről. Az élet képezi a súlypontot. A cursillónak e beszélgetése után többnyire elérjük a keresztény közösség légkörét. A beszélgetést – miként magukat a szentségeket is – a keresztény élet valóra váltásának és testet öltésének nevezhetjük. Mindaz, amiről a cursillo során beszélünk és még beszélni fogunk, itt válik életté! Az összes résztvevőnek éreznie kell, hogy a vallás és a vallásos dolgok (cselekmények és gyakorlatok) nem tárgyak, amik nem élnek. Itt kell a kereszténységnek egész vonzerejét elérnie. A szentségek tanában és pedagógiájában gyökereztessük bele az Isten- és Krisztus központúságot! Hasonló módon ki kell domborítani, hogy a szentségek: találkozás Isten szeretetével Krisztusban, és általa kell kialakítanunk a keresztény közösséget. Arra törekszünk, hogy mindnyájan felismerjék, hogy a szentségi élet által a keresztény – sőt az emberi személyiség – érettségét nyerik el. Az egész beszélgetés középpontja természetesen az Eucharisztia. A beszélgetés így magától adódóan a tabernákulum előtt, a Krisztussal való „hangos” társalgással fejeződik be. Bármennyire is élő a beszélgetés tárgya, a pap ne ragadtassa el magát a túlzott lelkesedésbe. A cursillo minden sajátosságát meg kell találjuk: elméletet, gyakorlatot, mélységet és melegséget. Ennek megfelelően a beszéd módja és stílusa egyszerű és természetes, józan, és ugyanakkor lendületes is, elsősorban azonban nagyon szemléltető. Jóllehet a beszélgetés hosszabb lélegzetű, vigyázzunk, hogy ne essünk túlzásba. 28. „Apostolkodás”. A beszélgetés a kereszténység természetes következményét tárgyalja, a cselekvést, és átmenetet képez a cursillo harmadik szakaszába, ami az apostolkodás megtervezése, az aktív „Kerygma” (effektív igehirdetés). A kereszténység lényege a kegyelmi életből fakadó cselekvés, és éppen ezért a cursillónak is ez a lényege. Tárjuk szélesre az apostolkodás horizontját. Egyetlen cselekedetünk sem lehet, amely ne lélekből sarjadna ki. A tevékenységünk mindig összekapcsolódik kegyelmi életünkkel, és a keresztény üdvösséggel. Az apostolkodás személyes tanúságtétel. Gyakran sok idealizmust (optimizmust is) követel. Érezze a cursillista, hogy „szentté” kell lennie ahhoz, hogy másokat is megszentelhessen, szeressen és minden embert a SZERETETHEZ elvezethessen. Stílus: friss és vidám. Meggyőző és logikus felépítésű. Tartama: kb. 30 perc. 29. „A kegyelmi élet akadályai”. A bűnről is a kegyelem szemszögéből szóljunk. Állítsuk a résztvevők szeme elé pesszimizmus nélkül, hogy vannak akadályok. Tudomásul kell vennünk, hogy a hétköznapok során nem olyan egyszerű hűségesen kitartani Krisztus mellett. De meg fogjuk mutatni az eszközöket, amelyek segítenek a nehézségeket legyőzni. Az akadályokat egyetlen szóban foglalhatjuk össze: bűn! Ne tárgyaljunk konkrét veszélyekről, vagy problémákról, maradjunk itt meg az elvi síkon. Amennyiben azonban a résztvevőknek konkrét problémáik volnának, és ha jó volt a beszélgetésünk, akkor a cursillisták azokat valamelyik pappal fogják megbeszélni. Ez a megoldás ugyanis közvetlen és célravezető lesz.

8 A résztvevők a bűn okozta mérhetetlen űr láttán érzékelni fogják a kegyelem felfoghatatlan nagyságát. Mutassunk rá: a bűn nem csak egyes személyeknek okoz kárt, hanem a közösségnek is rossz. Innen ered az egyén roppant felelőssége a közösséggel, a felebaráttal szemben. A bűnről ne vitázzunk, hanem mindig irányítsuk a figyelmet az igazságra. Közben persze azt is kifejtjük, hol nem található meg az igazság. Különösen a negatívumok – elsősorban a felszínesség, felületesség, a kényelem, a közömbösség – játsszák a főbb szerepeket, amely végül is kialakítja és létrehozza a konkrét veszélyt és bajt. Kb. egy órás beszéd. 30. „A kereszténység gerince”. Ez a beszélgetés megfogalmazza a cursillo célját. A beszélgetés végén a munkatárs egyértelműen leszögezi: „Azért jöttünk ide, hogy a kereszténységnek és ezzel egyidejűleg az egész világnak gerincévé váljunk!” A gerinc hasonlatán értjük: a lélek és a közösség szilárdságát a szeretetben és a tevékenység elkötelezettségében. Gerinccé csak érett keresztény válhat, aki képes arra, hogy szeretetből és a szeretet szolgálatában nélkülözést, fáradtságot és csalódást (kudarcot) vállaljon. A beszélgetést sok bizonyító példával fűszerezzük. A példák szemléltessék: mi és ki a gerinc, ki válhat gerinccé, és miként adhatunk keresztény mivoltunknak gerincet. A példák világítsák meg azt is, hogy lehetséges a gerinc, és azt, hogy milyen gyümölcsöt terem. Az egész beszélgetés legyen lendületes, élénk. A stílus ennek következtében lelkes, merész vonalvezetésű, de szerény és közvetlen. A munkatárs térjen arra is ki, hogy a Szentírás szerint: „Látványossága lettünk a világnak s az angyaloknak és embereknek is” (1Kor 4,9). Ez adhat sok résztvevőnek bátorságot, hogy vállalja a „negyedik örök napot”. Ezt példákkal is élénkítse. Tartama kb. egy óra. 31. „Krisztus üzenete a cursillistához”. Miután a résztvevők szemügyre vették Krisztus személyiségét (alakját), most hallják meg a Mester szavát is, aki valami konkrétat mond. Krisztus annyira szereti a cursillistát, hogy nem csak a kegyelmi élettel ajándékozza meg, hanem kér is tőle, feladatot is ad neki: továbbítsa a kapott kegyelmet az embereknek. Felszólít az apostoli munkára (apostolává fogad). Emeljük ki azokat a feltételeket, amelyek gyümölcsözővé teszik az apostolkodást. Az elmélkedés alapja Jn 15. fejezetének néhány szava lehet, amit alkalmazhatunk a résztvevőkre. Az elmélkedés hangvétele örömteli. Tartama kb. 20 perc. 32. „Szerepünk a világban”. A beszélgetés során – a „kereszténység gerincé”-nek konkretizálásaként – megmutatjuk, hogyan akarja a keresztény segíteni a kereszténység építését. Hogyan akar segíteni minden embernek. Miként kezdheti el feladatát és küldetését. Az elmélkedést reggel tartjuk. Tanulmányozzuk a világot, ahová a cursillo után a cursillisták visszatérnek, ahol helyt kell állniuk, és amit kereszténnyé kell tenniük. Ez a terv kétségkívül nagy jelentőségű, mert a cursillisták tippeket kapnak arra, hogyan tarthatnak ki a sok veszedelem ellenére, és ösztönzést nyernek a kezdeményezésre, hogy dűlőre vigyék Isten országát, Krisztus küldetését, a szeretetet. A beszélgetésnek mégis az a mélyebb célja, hogy világossá tegye a cursillista számára: ne harcoljon folyton a világ ellen, hanem szeresse, és minden szempontból vegyen részt a felépítésében. Éppen a valós világnak, az embernek, a kereszténynek a tanulmányozása, felmérése – hogyan áll és cselekszik a világban – adta az első cursillo megtartására az ösztönzést. (A beszélgetésnek van második része is, amit délután elsőként kellene megtartani. A második beszédnek tudatosítania kell a cursillistában, hogy nem csak az egyes kereszténynek,

9 hanem még inkább, és elsősorban a keresztény közösségnek, egyházközségnek kell Krisztus üdvét tovább hordoznia.) Negatív tónus, vagy negatív szóhasználat elhibázott. A világot optimista szemmel kell néznünk, olyan helyként, ahol Krisztus a történelembe lépett, ahol üdvözítő művét végrehajtotta, ahol az Egyházban megtapasztalható módon jelen van. Számunkra ez a világ olyan világ, amit szeretünk, amelyben Krisztustól kapott küldetésünket végrehajtjuk, akarjuk és megtesszük… Sok példával távlatokat nyithatunk. Tartama kb. 75 perc. 33. „Kegyelmi élet” Nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés tartalmában hasonló a „Jámborságról” szólóhoz, és majdnem ugyanazt a célt akarja elérni. Amíg azonban az első a kegyelmi élet megvalósítására összpontosít, addig ez elsősorban azt célozza, hogy a cursillistákat, a keresztényeket a keresztény misztika felé irányítsa. A vallásos életet a belső magatartás határozza meg. A belső magatartás azonban külső megnyilvánulások nélkül és látható gyakorlatok hiányában vagy nem hiteles, vagy rövidesen elsorvad. Nos, ennek a beszélgetésnek ez az alapgondolata. A pap rámutat, hogy a vallásos élet gyakorlatai az Istennel való bensőséges kapcsolatot fejezik ki, és azt táplálják. Ha a gyakorlatok nem a bensőből fakadnának, és nem szolgálnák a benső életet, akkor eszünkbe kell jusson a vallásos élet három hamis magatartásformája, amelyeket az első nap a „Jámborság”-ról szóló beszélgetés során hallottunk. A hangnem és beszédmód legyen nagyon családias. Ebben az órában ugyanis, a cursillo igazi családdá vált. A beszélgetés ne legyen hosszabb másfél óránál. 34. „Casco-biztosítás”. (Nálunk nem ez a beszéd van, hanem a Keresztény közösség). A beszélgetés címe csupán hasonlat, amit nem szabad túlzottan hangsúlyozni, mert Istennél és a Lélek dolgainál kereskedelmi szerződés útján nincs biztosításra lehetőség. A bizalomban és reményben való kitartásunkat csak – kegyelemként – remélhetjük. A beszélgetés során részletesen kifejtjük a csoportok szerepét, és a csoport összejövetelek munkarendjét. A téma súlyos, mert az állhatatosság, az apostolkodás és a közösségi élet, sőt az Egyház és a társadalom szempontjából is fontos. Ezt a cursillo már most hangsúlyozza, mert az utócursillót tekintve ezekre rendkívüli módon szükség van. A beszélgetés hídfőt képez a cursillo és az utócursillo között, az utócursillo „kapuja”. „A cursillo igazán csak most kezdődik!” – fogja ismételten elmondani az előadó. A beszélgetést – ha mód van rá – a rektor tartsa. Ha a hitelesség és a tanúságtétel az egyes beszédeknél fontos kellék, úgy ennél a beszélgetésnél semmiképpen sem hiányozhat! A nyelvezete legyen nyugodt, de meleg és lelkesítő. Tartama: kb. egy óra. 35. „A negyedik, örökké tartó nap”. A beszélgetések záró akkordja. Az utolsó felszólításról van szó, ami nem kis jelentőségű. A beszélgetés csak néhány percet vegyen igénybe. III. A munkatársakra és segítőkre vonatkozó irányelvek. 36. A munkatársak teamként (munkacsoportként) odaadással és lelkesedéssel, felelősségteljesen és fegyelmezetten tartsanak össze. A cursillo folyamán soha ne képezzenek elkülönülő csoportot, hanem folyamatosan együtt éljék a résztvevőkkel a közösséget. Helytelen volna a beszélgetéseket a helyszínen (a cursillo alatt) előkészíteni. Ezeket ki-ki előre készítse el, és hozza magával. 37. A munkatársak beszélgetései: Első nap: - ideál, - a keresztény ember az Egyházában, - jámborság.

10 Második nap:

- elmélyülés, - apostolkodás, - a kereszténység gerince. Harmadik nap: - szerepünk a világban, - Casco-biztosítás, - a negyedik örökké tartó nap. 38. Az üdvözlést mindig a rektor tartja. A beszélgetéseket így lehet csoportosítani: a) Ideál, elmélyülés, szerepünk a világban. b) A keresztény az Egyházában, apostolkodás. c) Jámborság, a kereszténység gerince, a negyedik örökké tartó nap. d) Köszöntés, Casco-biztosítás. A beszélgetéseket a cursillo tematikájával („Új vázlatok a cursillo beszélgetéseihez”), és egymás között egyeztetni kell. Ragaszkodjunk az egyes beszélgetések vázlataihoz. A munkatársak beszélgetései legyenek személyes tanúságtételek. 39. Még a cursillo előtt, vagy annak kezdetén a rektor, a direktor, a munkatársak és a segítők összejönnek, hogy a cursillo végső előkészületeit megtegyék. (A cursillo résztvevőinek toborzása akkor már megtörtént, erre kb. 3 hónapot szánjunk.) A megbeszélés legfontosabb része a résztvevők névsora. A munkatársak a három hónapos előkészület során a résztvevőket lehetőleg már előre ismerjék, mert csak három nap áll rendelkezésükre, hogy segítsenek. Az összejövetel napirendje: a) A Szentlélek segítségül hívása. b) Minden munkatárs és segítő kap egy-egy névsort. c) Az adatok alapos áttanulmányozása. d) Az otthon (ház) pontos alaprajza alapján elosztjuk a szobákat. Ügyeljünk arra, hogy az azonos helységből, baráti körből, vagy családból jött résztvevőket egymástól szétválasszuk, hogy egyetlen közösség alakulhasson ki. Ellenkező esetben ugyanis elkülönült klikkek képződhetnek, és meg is maradhatnak. e) Rövid hálaima. 40. A résztvevők először az otthonba történő utazáskor találkoznak egymással és a munkatársakkal, segítőkkel. A legjobb eset az, amikor az egész társaság egyetlen busszal utazik a cursillo helyszínére. Különben a résztvevők és munkatársak, segítők csak a helyszínen találkoznak egymással. Rendkívül fontos a cursillo sikere szempontjából, hogy az első pillanattól felkínáljuk meleg, természetes, őszinte barátságunkat a résztvevőknek. 41. A munkatársak és segítők igyekezzenek jókor az indulás helyén lenni, hogy fogadhassák, és rögtön megismerhessék személyesen is a névsorból ismert személyeket. Ha a résztvevőket a barátaik vagy rokonaik is elkísérik, úgy a munkatársak és segítők igyekezzenek azokat megnyerni, hogy képezzenek „imahátteret” a cursillóhoz. A munkatársak és segítők egész idő alatt kapcsolatban maradnak a résztvevőkkel, hogy jobban megismerjék őket, sőt, hogy barátságot is köthessenek velük. 42. Amikor a rektor a szobákat elosztja, alkalmuk van a munkatársaknak és segítőknek, hogy az egyes személyek nevét hallják és megtanulják. Ha valakinek kifogása volna az elhelyezéssel kapcsolatban, akkor a munkatársak és segítők ne utasítsák az illetőt azonnal a rektorhoz, hanem személyes ráhatásukkal magyarázzák meg, ha mód van rá, maradjon az illető a kijelölt helyen, mert a csere zavart okozhat a többieknek is. 43. Az egyik munkatársat, vagy segítőt külön meg kell bízni azzal, hogy a rendezvényeken – kápolnában, előadóteremben stb. – a létszámot ellenőrizze, nehogy valaki bármiről lemaradjon. Egy másik segítőt jelöljünk ki „kongatónak” (csengetőnek).

11 44. A köszöntéskor a kijelölt munkatárs tartsa készenlétben az „Úton Isten felé” imaénekes könyvecskét, hogy szétoszthassuk. Az üdvözlés alkalmával, de az összes beszélgetésnél is minden munkatárs és segítő, valamint a rektor és a direktor (pap) legyen jelen. Senki se maradjon távol, mert az ilyen magatartás megzavarja az együvé tartozás érzését. 45. A munkatársak és segítők természetes könnyedséggel gondoskodjanak arról, hogy a hallgatást (szilenciumot) mindenki betartsa. 46. Az étteremben mindig oszoljanak szét a résztvevők között. Helyes, ha a vezető pap és a munkatársak ill. segítők is közreműködnek a felszolgálásnál. A vacsora alatt a papok olvassanak fel. 47. A keresztutat a rektor tartja, a női cursillónál a direktor (pap). 48. Amikor a résztvevők nyugovóra térnek, észrevétlenül gondoskodni kell arról, hogy a csendet senki se törje meg, és ne alakuljanak kisebb beszélgető csoportok. 49. Mihelyt megbizonyosodtunk, hogy mindenki lefeküdt, akkor minden pap, teológus, munkatárs és segítő összejönnek, hogy a következő napot előkészítsék. Az összejövetel napirendje: a) A Szentlélek segítségül hívása. b) A névsort újra áttanulmányozzuk, a most szerzett személyes tapasztalatok alapján. c) A csoportbeosztás elkészítése. d) A csoportok elosztása a munkatársak és segítők, papok között. e) Tisztázzuk, ki tartja a következő nap beszélgetéseit. f) Tisztázzuk, melyik pap tartja a következő nap elmélkedését és beszélgetéseit. g) Kijelöljük, melyik segítő kezeli a csengőt. h) Végigfutunk a következő nap feladatain: • Valamivel korábban kell felkelni, hogy minden súrlódás nélkül menjen. • A napirendben meghatározott időpont előtt 5 perccel legyen mindenki a kápolnában. • Gondoskodjunk arról, hogy a kápolnában az ima friss, lendületes, erőteljes legyen. • Készítsünk elő mindent, ami az eucharisztikus ünnepléshez szükséges. • Amikor a véget ér a magunkba szállás (csend), erőteljesen énekeljünk együtt. • Keressünk kapcsolatot mindenkivel, mert a cursillo első napja a kapcsolatfelvétel napja. • Az étkezések végén meséljünk vicceket, és gondoskodjunk vidám légkörről. • A résztvevők számára időben készítsük elő a füzeteket, papírt és írószert. • A beszélgetéseken a pap és a munkatársak vegyenek részt. • Az „ideál” beszélgetéshez készítsük elő a „Mi a kedvenc foglalkozásom?” lapokat. • A munkatársak ne éljenek vissza soha azzal a bizalommal, amivel őket a résztvevők megajándékozzák. A meghitt közléseket nem mondhatják el, még az esti megbeszélésükön sem. Viszont az esti megbeszélésen elhangzottakat is diszkréten kell kezelni. i) Az összejövetel a tabernákulum előtt fejeződik be.

12 Az első nap 50. Reggel, a munkatársak és segítők, valamivel korábban kelnek, mint a résztvevők, hogy jobban gondoskodhassanak mindenről. Meghatározott időben csengővel (kolomppal) jelzik az ébresztőt. Az egyik – kijelölt – munkatárs végig kopogtatja az ajtókat, nehogy valaki elaludjék. 51. Mise után mindenki az étterembe megy. A reggelivel megszűnik a hallgatás (magunkba szállás), áttérünk a beszélgetésre. Ilyenkor friss énekkel vetünk véget a szilenciumnak, hogy ezzel – akár csak a társalgással és viccekkel – szívélyes és vidám légkört teremtsünk. 52. A munkatársak és a kijelölt segítők gondoskodnak arról, hogy mindig legyen kéznél cigaretta, ceruza, papír, és amire még szükség lehet. 53. Az „ideál” beszélgetés előtt megalakítjuk a munkacsoportokat. A csoportok különkülön asztalnál ülnek. Mindenki kap papírt és ceruzát. A beszélgetés után a munkatársak segítenek a „Mi a kedvenc foglalkozásom” lapot kiosztani. A munkacsoportoknál a munkatársak segítenek, hogy minden rendben történjék, elsősorban úgy, hogy az elnök és a titkár segítségével mindenkit közös munkára serkentenek. 54. A munkatársak a szabadidőt használják fel a folyosói munkára: próbáljanak meg mindenkinek személyesen segíteni. Arra kell törekedni, hogy igazi baráti közösség alakuljon ki. 55. Az első napot a „kapcsolatfelvétel napjának” nevezzük. Általában korai az első nap a résztvevőket gyónásra, vagy döntésre ösztönözni. A „jámborság” beszélgetéssel kezdődik meg a „passzív kerygma”. A második nap 56. A második napon a legtöbb résztvevő a döntéssel küszködik. A legtöbben hálásak, ha valamelyik munkatárs segít nekik. Ha a munkatársak az előző nap igazi barátokká lettek, akkor a második nap a legnagyobb természetességgel, és megfelelő tapintattal tudnak segíteni. A segítségük még hatásosabbá válik a „kereszténység gerince” beszélgetés után. 57. Az „Elmélyülés” beszélgetés után megkérjük a résztvevőket, hogy kölcsönösen írjanak néhány sort egymásnak az „Úton Isten felé” füzetecskébe. A munkatársak ugyanezt, majd a harmadik nap teszik. Ez újabb segítséget nyújt a kölcsönös kapcsolatokra és a kölcsönösen beírt gondolatok segíthetnek a cursillo után, hogy kitartsunk. 58. Ha csoportonként néhányszor látogatást teszünk a tabernákulumnál, ahol a munkatársak megmutatják a résztvevőknek, hogyan kell közösségben, spontán módon, hangosan imádkozni, akkor könnyebben barátkoznak meg az igazi imával. A harmadik nap 59. A harmadik nap hatása döntő az utócursillóra. A munkatársak és a résztvevők könnyen hajlanak afelé, hogy a harmadik napot a cursillo lecsengéseként kezeljék, főként akkor, ha az első két napon komolyan együtt dolgoztak. A munkatársak felelősek elsősorban azért, hogy a harmadik nap a célját elérje. A harmadik nap az „aktív kerygma” napja. Ezen a napon a figyelmet a bátor, apostoli munkára irányítjuk. 60. A „kegyelmi élet” beszélgetéshez a munkatársak kiosztják az asztaltársaságuk résztvevőinek a „Terveim” lapocskát. Ezekre előre felírják mindenkinek a nevét. 61. A Szentséglátogatást egész nap folytatjuk.

13 62. A „Casco-biztosítás” előtt, az a munkatárs, aki a „jámborságról” beszélt, felhívja a figyelmet, hogy amit most fogunk hallani, az rendkívül fontos, mert csak így tudnak kitartani, és állhatatosak maradni. 63. A „Casco-biztosítás” beszélgetés után elmagyarázzuk a cursillistáknak az „avató ünnepség” (záróünnepség) értelmét és menetét. IV. A rektorra vonatkozó irányelvek 64. Mihelyt a „bizottság kinevezi a rektort, az azonnal átveszi a cursillóért a felelősséget. Megkezdi a résztvevők toborzását. A cursillo folyamán gondoskodik a technikai, módszertani és lelki feltételekről – egyszóval az egész lebonyolításáról. Minden nap, mindketten – a direktorral együtt – elbeszélgetnek a résztvevőkkel. A cursillo után a munkatársakkal együtt – hosszabb időn át, felelős a cursillisták állhatatosságáért (havi, évi találkozás). 65. A rektor feladata, hogy megbizonyosodjék, mindaz, ami a cursillóhoz szükséges, elő van-e készítve, és le lett-e szállítva a helyszínre. A résztvevők névsorát és a cursillisták adatait előre össze kell állítani, hogy a lényegesre és alapvető sajátosságra összpontosíthassunk. 66. A helyszínre érkezés után a rektor azonnal elosztja a szobákat. Előtte az alábbiakra figyelmezteti a hallgatókat: - A szobák elosztásánál nem akarjuk a barátokat sem összehozni, sem szétválasztani, hanem egyedül azt szeretnénk, hogy valamennyien egyetlen, igazi közösséget alkossunk, amelyben kétségkívül valamennyien sok új barátot fogunk találni. - Kérlek benneteket, ne kérjétek, hogy változtassunk a szobák beosztásán. Felnőttek vagyunk, tartsuk magunkat ahhoz a rendhez, amit mondok. - Hogy az egész cursillo rendben, gördülékenyen bonyolódjék le, kérlek benneteket, tartsátok be az utasításokat, amelyeket kaptok. - Most mindenki menjen a szobájába, tegye le a csomagját és öt perc múlva, haladéktalanul találkozzunk az előadóteremben.” 67. A rektor az elején, vagy a végén elmondja mindazt, amit a „cursillo lefolyása” fejezet tartalmaz. 68. Az elmélkedést, vagy beszélgetést addig ne kezdjük el, amíg mindenki nincsen jelen. 69. A keresztutat a férfi cursillón a rektor, a nőin a direktor tartja. 70. Az esti imát a rektor mondja az „Úton Isten felé”-ből. Az első nap 71. A rektor elmondja „a nap megszentelése” imát az „Úton Isten felé”-ből. 72. A reggeli előtt a rektor bejelenti, hogy a befelé fordulásnak vége, a hallgatás megszűnt. Azonnal próbáljunk egymással kapcsolatokat teremteni, hogy igazi baráti közösséggé forrjunk össze. 73. Az „ideál” beszélgetés előtt a rektor a résztvevőket csoportokba osztja. Majd mindenkit felszólít, hogy figyeljen és készítsen jegyzeteket, mert a beszélgetés után minden témáról valamilyen jelképet kell készíteni. Ezeket a jelképeket este, a megbeszélés során közösen kiértékeljük, amikor magukat a beszélgetéseket is megbeszéljük. Minden elnök megkapja csoportjának névsorát. A rektor segítségül hívja a Szentlelket. 74. Az „ideál” beszélgetés után, a rektor elmondja a résztvevőknek, hogy kapnak egy lapot „Mi a kedvenc foglalkozásom”. Ki-ki kereszttel jelölje meg a kedvenc foglalkozását, esetleg hobbyját. Amit ezen kívül még szívesen csinál, azt pedig húzza alá. A lap segítségével

14 ki-ki megállapíthatja, mi érdekli a hétköznapok során, és ebből kitűnik milyen hatással van rá az „ideálja”. 75. Ebéd után engedélyezzünk hosszabb pihenőt. 76. A „jámborság” beszélgetést nem tarthatja a rektor. A beszélgetés folytatásaként azonban, tanúságtételként, fűzzön ehhez a beszélgetéshez néhány megjegyzést. 77. A rózsafűzért a rektor imádkozza elő. A litánia folyamán háromszor ismételi el a fohászt: - Isteni kegyelem Anyja! - Örömünk oka! - Apostolok Királynéja! 78. Az első és a második nap, az esti ima után, a rektor a csoportok elnökeit és titkárait előre hívja a tabernákulumhoz. Hangos imába kezd. 79. Az esti megbeszélésen a rektor és a direktor emlékezteti a munkatársakat, hogy a cursillo második napja a „passzív kerygma” napja, és a beszélgetések, valamint a „folyosói munka” ebben az értelemben folyjon. A megbeszélés családias légkörében mindnyájan – elsősorban a rektor – figyelmeztessék egymást az elkövetett hibákra. A második nap 80. Az „elmélyülés” beszélgetés után a magyarázatot a rektor tartja. 81. A rózsafüzér imádkozásnál, minden titok előtt jó egy külön kérést is hozzáfűzni. A litánia előtt talán ilyent lehet mondani: „Ne felejtsétek el, most a Szűzanyának kedveseket akarunk mondani!” A harmadik nap 82. A rektor ismételten emlékeztesse a résztvevőket, hogy jól teszik, ha sokszor – egyedül, kisebb csoportokban, vagy a társaság közösen is – meglátogatják a tabernákulumot (Jézust). 83. A „kegyelmi élet” beszélgetés előtt, amikor kiosztották a „Terveim” lapot, a rektor ehhez megjegyzést fűz. 84. A rektor győződjön meg arról, hogy minden előkészület megtörtént-e, (amire szükség van) az „avató ünnepségre” (záró ünnepség)? V. A lelkivezetőre (direktorra) vonatkozó irányelvek. 85. A cursillóért a legfőbb felelősséget természetesen a direktor viseli. A cursillo a lelkipásztorkodás egyik eszköze. 86. A pap, aki együttműködik a cursillóban, Krisztussal szoros kapcsolatban áll. Áthatja az a tudat, hogy a szeretet ereje hatalmasabb a gonosznál. Rendíthetetlenül hisz, és él benne a meggyőződés, napjainkban Krisztus győzelme időszerű. Ezért minden mellőzést és fáradságot elvisel, a csalódáskor, kudarc esetén nem veszíti el sem kedvét, sem bátorságát. A cursillóba magával hozza szeretetét, lelkesedését és határtalan odaadását. Uralnia kell a cursillo metodikáját és pedagógiáját is. 87. Tevékenysége: a) Elmélkedések tartása: - Ismerd meg magad - A tékozló fiú - Krisztus három tekintete

15 - Krisztus alakja - Krisztus üzenete a cursillistának. b) Beszélgetések tartása: - első nap – a kegyelem, a hit - második nap – a szentségi élet, a kegyelmi élet akadályai - harmadik nap – kegyelmi élet. c) A szentségek kiszolgáltatása. d) A résztvevők rendelkezésére áll: - lelki beszélgetésben, - gyónásban. Megjegyzés: Amennyiben a cursillón több pap dolgozik együtt, úgy a munkát osszák fel egymás között. Fontos azonban, hogy mindig legyen egyetlen lelkivezető – direktor – akinek irányításával, és azzal együttműködve, a rendelkezései szerint dolgozzanak. 88. A lelki beszélgetésnek és a gyónásnak nagy a jelentősége a cursillo folyamán. Kényszeríteni ugyan senkit sem lehet, de módunkban áll mindenkit hívni és segíteni, és az utat, amennyire csak lehet megkönnyíteni. A gyónásnál a papok ne sokat magyarázzanak és oktassanak, mert ez a cursillo egészének a feladata. Ezért szorítkozzanak arra, hogy segítsék hozzá a gyónót a jó gyónás elvégzéséhez. Arról, hogy ki volt gyónni és ki nem, a papok ne beszéljenek. 89. A papok állandó kapcsolatot tartsanak fenn a résztvevőkkel. Szeretetüket mindig éreztetniük kell: akár imádkoznak, akár beszélgetnek, akár vicceket mesélnek. A papok törekedjenek főleg személyes kapcsolatokra, és folytassanak élénk eszmecserét minden egyes résztvevővel. Sok megértéssel és tapintattal kell rendelkezniük, hogy minden résztvevőnek külön-külön megértsék személyes ügyét, és annak megoldásához segítséget tudjanak nyújtani. Hogy minden résztvevő szíve megnyíljék a pap előtt, ápolniuk kell a természetfölötti életet, az áldozatvállalást és odaadást, valamint vidámságot, optimizmust és szimpátiát. Jó, ha a lelki vezető irányításával ezt a munkát is egymás között felosztják. Szabály, hogy egyetlen résztvevő se távozzék úgy a cursillóból, hogy kérdéseit, ügyeit meg ne beszélte volna valamelyik pappal, és segítséget ne kapott volna. 90. A papok a közösségen belül nem foglalhatnak el kiváltságos helyzetet: sem a társalgás során, sem a viccek mesélésekor, de a cursillistákkal, vagy a munkatársakkal történő esti közös megbeszéléskor sem. 91. Amikor este összejönnek a munkatársakkal, valamennyien a tabernákulumhoz mennek. Az Oltáriszentségnél tett látogatást a lelki vezető vezeti: a direktor ekkor hangsúlyozza a felelősséget, és mindenkit arra bíztat, hogy lelkesedéssel, odaadással és szeretettel dolgozzon tovább. 92. A „Casco-biztosítás” után a pap röviden elmondja, milyen lesz az avató- (záró-) ünnepség és a résztvevők kb. mit csináljanak. 93. Az ünnepségen a pap szólal fel utolsónak (a bizottság vezetője, vagy ennek távollétében a cursillo vezetője). 94. Általában az alábbiakhoz tartsa magát: - a legfontosabbat, amiről szó volt, domborítsa ki, emelje ki, - ami homályos, vagy helytelenül hangzott el, tisztázza és igazítsa ki, - jelölje ki a jövő útját, - lelkesítsen, bíztasson, - esetleg közölje a püspök óhajait.

16 VI. A cursillo lefolyása 95. A rektor gondoskodik arról, hogy időben mindent előkészítsenek, és a helyszínre leszállítsanak. 96. A cursillo előtt, vagy rögtön a kezdetén összejön a rektor, a direktor, a munkatársak és a segítők, hogy a cursillo előtti utolsó simításokat elvégezzék. A megbeszélés legfontosabb része a résztvevők névsora. Arról van szó, hogy a munkatársak már a cursillo előtt a lehető legjobban tájékozódjanak a résztvevőkről, hiszen csupán három nappal rendelkeznek, hogy segíthessenek nekik. Az összejövetel napirendje: a) A Szentlélek segítségül hívása. b) Minden munkatárs és segítő megkapja a résztvevők névsorát. c) Az adatokat pontosan áttanulmányozzák. d) A cursillo helyszínének alaprajza alapján elosztják a szobákat. Ügyeljünk arra, hogy ugyanazon helységből, baráti körből vagy családból valók ne kerüljenek össze, hogy így az egész közösség könnyebben alakuljon ki, különben zárt csoportok képződhetnek. e) Legjobb már ilyenkor kijelölni a munkatársakat, akik az „Úton Isten felé”-t kiosztják, és felolvasnak az első vacsorán. Ki kell jelölni a kongatót is, aki csengetni fog. f) Meg kell határozni, aki minden rendezvény alkalmával ellenőrzi a létszámot, hogy mindenkor tudjuk, nem hiányzik-e valaki. g) Befejező ima. 97. Az utazás: ha a résztvevők együtt utaznak busszal, akkor a gyülekezés helyére a munkatársak és segítők előbb jöjjenek el, hogy ott már fogadják a résztvevőket. 98. A szobákat a helyszínre érve haladéktalanul osszuk szét: közben közöljük a résztvevőkkel, hogy pontosan tartsák magukat az utasításokhoz, mert csak így mehet minden jól, gördülékenyen. Azt is közöljük, hogy 5-6 perc múlva mindenki legyen az előadóteremben. 99. A rektor köszönti a társaságot. Előtte bemutatkozás. Az „Úton Isten felé”-t a kijelölt személy kiosztja. (Közöljük azt is, hogy a füzetecskét mindenki mindig tartsa magánál, és az utolsó oldalakra ne írjon senki, semmit). A köszöntés végén a rektor a következőket jegyzi meg: - A hallgatást nagyon komolyan vegyük. - Nagyon figyeljünk, mert mindig fontos dolgokról lesz szó. - A kápolnában ne térdeljünk, ne üljünk mindig ugyanazon a helyen. Az étteremben is változtassuk a helyünket. - Ma még el fogjuk imádkozni a keresztutat. Ha valakinek nehezére esik, gondoljon arra, hogy Krisztusnak sem volt tréfadolog. 100. Az étteremben az egyik pap asztali áldást mond. 101. Az olvasáshoz tartsunk készenlétben egy könyvet (ki kell előre jelölni az olvasókat is). 102. Az étteremben a munkatársak és segítők álljanak készen, hogy felszolgálhassanak. Vacsora után felszólítunk mindenkit, hogy menjen az előadóterembe, hogy ne veszítsünk időt. Minden munkatárs és segítő gondoskodjék arról, hogy minden pontosan és nyugodtan bonyolódjon le. 103. Az „ismerd meg magad”elmélkedés után kerül sor a kápolnában a keresztútra. Mielőtt a rektor a keresztutat elkezdené, elmondja a résztvevőknek, hogy a keresztutat ülve, állva vagy térdelve imádkozhatjuk, teljesen kötetlenül – minden attól függ kinek-kinek melyik testhelyzet alkalmas az imára.

17 104. Valahányszor mindannyian a kápolnába mennek, ne felejtse el a rektor, hogy emlékeztessen a gyónásra, ill. hogy a papok a gyóntatószékben ülnek. 105. „A tékozló fiú”-ról szóló elmélkedés előtt az imát a pap mondja. 106. A lelkiismeretvizsgálatra az esti ima előtt kerül sor. Ezzel kapcsolatban a rektor mindenkit felszólít, hogy imádkozzák együtt az „Úton Isten felé” 15. oldalán az esti imát. A bevezetést maga olvassa fel. 107. Az esti imát a rektor az „Úton Isten felé”-ből mondja. 108. Az esti ima után a rektor még megjegyzi: „Reggel az ébresztés után fél óra van. A következő jelre (csengetésre) mindenki késedelem nélkül jöjjön a kápolnába. Már későre jár, és valószínűleg mindnyájan többé-kevésbé elfáradtunk, ezért most csendesen mindenki igyekezzék lefeküdni. Ne zavarjuk egymást. Ha valaki korábbi keléshez szokott, akkor úgy tegye, hogy ne zavarja a többieket. Reggel mise lesz, lehet szentáldozáshoz is járulni. Tudjátok, aki áldozni akar, az áldozás előtt egy órával nem ehet, és nem ihat. Vizet inni és dohányozni azonban bármikor lehet áldozás előtt. Ha valaki gyónni szeretne, maradjon itt a kápolnában. A többiek azonnal vonuljanak vissza a szobáikba.” 109. A munkatársak feltűnés nélkül gondoskodjanak arról, hogy a csendet senki ne törje meg, és mindenki mihamarabb ágyba kerüljön. Ugyanakkor legyenek készek a segítségnyújtásra is, ha valakinek az első este valamire szüksége volna. 110. Amikor a résztvevők már lefeküdtek, a rektor gondoskodik arról, hogy a pap, a munkatársak és a segítők haladéktalanul jöjjenek össze a megbeszélésre. 111. A megbeszélést családias légkörben és barátságban kell lefolytatni. 112. A rektor ügyeljen arra is, hogy a megbeszélést a napirendi pontoknak megfelelően hajtsák végre. Gondja legyen, hogy ne húzódjék túl későig el. a) Mihelyt együtt a csapat, a rektor kéri a Szentlélek segítségét. b) Ismételten hangsúlyozni kell, hogy tapintatból a megbeszélésen elhangzottakról mindenki tartson titkot és hallgasson. c) Az asztalcsoportok beosztásánál az elnök és a titkár olyan személy legyen, aki a csoportmegbeszéléskor segíteni tudja a többieket. d) A munkatársakat, segítőket és a papokat szétosztjuk a csoportok között. e) Emlékeztetjük, és ellenőrizzük azokat, akik a következő napon az elmélkedéseket és a beszélgetéseket tartják. f) Amikor arról beszélünk, hogy a papok, a munkatársak és a segítők a kápolnában és az étteremben változtassák a helyüket, fontos, hogy szót ejtsünk arról is: a felelősség rajtuk van, hogy az egész cursillo igazi, örömteli közösséggé váljék. Ez alkalommal jó, ha mindenkit emlékeztetünk, hogy feltűnés nélkül, de mégis gondoskodjanak énekről és tréfákról. A légkör nehogy bénulttá, közömbössé váljon. g) A csengetés nem a rektor dolga. Maradjon szabad az egész közösség számára. h) A sajátos teendőket külön említsük meg, mert a cursillo annyira egyetlen szerves egységet képez, hogy az apróbb lazítások veszélyes következményekkel járhatnak: - kissé korábban kell felkelni, mint a résztvevőknek, hogy simán gördüljenek a dolgok, - napirendben meghatározott időpont előtt 5 perccel adjunk jelet, hogy mindenki pontosan a kápolnába érjen, - készítsünk össze mindent, ami az Eucharisztia ünnepléséhez kell, - a befelé fordulás végén, amikor megszűnik a hallgatás, frissen és lendületesen énekeljünk együtt, - mindenki keresse a kapcsolatot a résztvevőkkel: a cursillo első napja a kapcsolatfelvétel napja!

18 - az étkezések végén mondjunk vicceket, és teremtsünk vidám, felszabadult hangulatot, - időben készítsük elő a papírt és írószereket az előadóteremben a résztvevők számára, - a papok és munkatársak mindig legyenek jelen a beszélgetéseken, - a „Mi a kedvenc foglalkozásom” lapokat az „ideál” beszélgetéshez készítsük elő, hogy kioszthassuk a végén, - a munkatársak a bizalommal soha ne éljenek vissza, amit irányukban tanúsítanak a résztvevők. Amit meghitten mondanak nekik, azt nem mondhatják el még az esti megbeszélésen sem. Az esti megbeszélés anyagát is diszkréten kell kezelniük. 113. Ezután a direktor és a munkatársak, segítők, papok a kápolnába mennek. A tabernákulum előtti imát a direktor vezeti. Az első nap 114. Reggel a munkatársak és segítők, valamivel korábban kelnek fel, mint a résztvevők, hogy jobban előkészíthessenek mindent. 115. 6,30 – csengetéssel ébresztés. Akit megbíztak, végigjárja a szobákat és bekopogtat az ajtón, hogy senki el ne aludjék. 116. A rektor, a munkatársak és segítők már korán reggel ügyeljenek a csendre, és arra, hogy mindenki pontosan érkezzen a kápolnába. 117. 6,55 – jelzés a kápolnába menésre. Ha valaki hiányozna, egyik munkatárs keresse meg. 118. 7,00 – reggeli ima. A rektor ne felejtse el az „Úton Isten felé”-ben az oldalszámot megadni. Emlékeztessen a gyónás lehetőségére is. 119. Az elmélkedést az egyik pap tartja: „Krisztus három tekintete” (rendszerint a mise homíliája). 120. Az első nap miséjén helyes, ha valamelyik pap megmagyarázza a misét. 121. A hívek könyörgését a cursillo első napjának megfelelően a rektor kb. az alábbiak szerint állítja össze: - Uram, Atyánk! A világ a sok súlyos kérdésre mindenfelé keresi a megoldást, és minden téren a fejlődést és jóllétet. Amire azonban szüksége van, az a Te megváltásod. Engedd, hogy megváltásodat megtaláljuk, és váljunk a világ számára az üdvösség hordozóivá! - Egyházad, a mi Egyházunk, Fiadtól Jézus Krisztustól kapta a feladatot, hogy hirdesse az igazi békét és örömöt: add neki Fiad Lelkét és biztosítsd Egyházadnak, biztosítsd nekünk, hogy életünkkel evangéliumod bizonyságává váljunk. - Adj pápánknak, püspökeinknek, papjainknak olyan lelkületet, hogy népedet szolgálják, hogy végre egyek legyünk, egyek a szeretetben! - Imádkozzunk mindannyiunk problémáiért, amelyek minden ittlévőt nyomnak. - Imádkozzunk azokért, akiknek az a nagy problémájuk, hogy nincsenek problémáik. - Imádkozzunk azért, akinek erre a legnagyobb szüksége van, és azért, aki úgy véli, a legkevésbé van erre szüksége. - Imádkozzunk a legbátrabbért és a leggyávábbért közöttünk. - Imádkozzunk azért, aki szenved, mert nem ismeri önmagát! - Uram, mindenkiért könyörgünk, aki itt van, hogy mindenki megtalálja a Te akaratodat, hogy megtalálja a Te kegyelmedet, és így a saját, igazi boldogságát is. - Imádkozzunk mindazokért, akik ma áldozatot mutatnak be, és imádkoznak, hogy Krisztus nekünk még több és még nagyobb kegyelmeket adjon!

19 - Uram, hogy mindnyájan, akik még nem látunk, világosan lássunk. Nem alkudozunk Veled, hogy a lehető legkevesebbet adjuk, hanem gondolkodás nélkül neked akarjuk adni szeretetünket, lelkesedésünket, odaadásunkat. - Uram add, hogy tisztán lássunk, hogy ne zárjuk be szívünket és értelmünket belülről! A hívek könyörgését a pap fejezi be. 122. A mise után a rektor a résztvevőket a reggelihez, az étterembe hívja. Hozzáteszi: senki ne menjen most sehová el, hanem csak a reggeli után (pl. hogy rendet rakjon a szobájában stb.) 123. A reggeli megkezdése előtt a rektor kihirdeti, hogy a befelé fordulásnak vége. Mostantól fogva egyetlen szívélyes közösséget kell alkotnunk. Vége a hallgatásnak, és igyekezzünk a továbbiakban mindenkivel beszélgetni, baráti kapcsolatba kerülni. Ilyenkor az a szokás, hogy valami vidámat énekelünk, hogy így átlendüljünk a hallgatásból a beszédbe. A reggeli vége felé egyik munkatárs elkezd vicceket mesélni. Majd a viccek mesélését spontánul folytatjuk. 124. A reggeli után, amikor a pap elmondta az asztali hálaadást, a rektor közli meddig tart a szabadidő, és kér mindenkit, hogy a jelre pontosan jöjjön mindenki az előadóterembe. 125. Néhány perccel a beszélgetés megkezdésének időpontja előtt, a csengő megadja a jelet. Amíg a beszélgetés ideje elérkezik, helyes, ha a résztvevőket énekkel, viccekkel, vagy játékokkal szórakoztatjuk. 126. A beszélgetést a megadott időben, pontosan meg kell kezdeni. Ez egyébként vonatkozik minden napirendi időpontra. 127. A munkatársak gondoskodjanak cigarettáról, ceruzáról, papírról, és amire még szükség lehet. 128. Az „ideál” beszélgetés előtt, de az ima után, a rektor felolvassa a csoportok beosztását, anélkül, hogy megmondaná, miért. Megmondja a szent nevét, akiről az egyes csoportokat (asztalokat) elnevezték. Közli az elnök és a titkár nevét is. Az elnökök megkapják csoportjuk névsorát. Miután a csoportbeosztás megtörtént, akkor mondja el a rektor: az asztaloknál ülő csoportok feladata a közös jegyzetelés. (Ez különben jó alkalom, hogy elmondja, miért nevezzük az előadásokat beszélgetéseknek.) Minden beszélgetés befejeztével a csoport megbeszélést tart, és a beszélgetés lényegét összefoglalja egy szimbólumban (meg kell magyarázni, mit értünk szimbólum = jelkép alatt). Készítsen erről valami rajzot, vázlatot is. Elmondja azt is, hogy a csoport munkájáért az elnök és a titkár a felelősek. A megbeszélés a beszélgetések után 10, legfeljebb 15 percig tarthat. Azt is közölni kell, hogy a szimbólumokra, vázlatokra este lesz szükség. Röviden tájékoztatni kell arról is a résztvevőket, milyen lesz az esti megbeszélés. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki jól figyeljen és jegyzeteljen, esetleges problémáit felírja. 129. Az „ideál” beszélgetés előtt, de csak ekkor, a rektor mondja az imát, különben a beszélgetés előtt és után az előadó. 130. Az „ideál” beszélgetés után a munkatárs, aki tartotta, kimegy a teremből. A rektor feláll és kiosztja a „Mi a kedvenc foglalkozásom?” lapokat. Példa segítségével nagyon világosan megmagyarázza, hogy mindenki őszintén töltse ki a lapját: kereszttel jelölje meg a legjobban szeretett foglalatosságát, és húzza alá azokat, amiket még kedvel. (A magyarázatot különben a lapra is fel kell írni.) Elmondja, hogy a lap segít abban, hogy kedvenc foglalkozásunk alapján tisztábban lássuk, milyen az ideálunk! A munkatársak segítsenek a kitöltésnél. 131. A munkatársak ügyeljenek, hogy a csoportmegbeszélések ne tartsanak tovább 15 percnél.

20 132. A szünet megkezdése előtt a rektor közli, mikor kezdődik a második megbeszélés. Kér mindenkit, hogy a jelre, vagyis 5 perccel a beszélgetés megkezdése előtt legyen a teremben. 133. A szünetekben keressék a munkatársak a kapcsolatot a résztvevőkkel, és beszélgessenek velük. A rektor igyekezzék minél előbb megtanulni mindenkinek a nevét. A munkatársak tapintatosan gondoskodjanak arról, hogy a rokonok és ismerősök ne alkossanak elkülönült csoportokat, mert az ilyen rendszerint akadályozza a közösség kialakítását. A beszélgetés az egész társaságot hassa át. 134. 12,00 – ebéd. Az étkezés végén tréfákat, vicceket mesélünk. 135. Ebéd után hosszabb szabadidőt tartunk. A rektor azonban közli, hogy kb. negyedórával előbb csengetnek, hogy a kertből stb. mindenki pontosan időre az előadóterembe érhessen. 136. Mielőtt a „keresztény az Egyházában” beszélgetés megkezdődne létszámellenőrzést, tartunk. Ezért az asztal elnöke a felelős. 137. Az asztalcsoportok megbeszélése után szünet, ill. uzsonna. 138. A „hit”-ről való beszélgetés előtt jó, ha a rektor megkérdezi a direktort, hogy az imaháttér leveleit nem olvasná-e fel. 139. Rózsafűzér. Az előimádkozó a rektor. Előtte mondja el, hogy a rózsafűzér imáját az „Úton Isten felé” hányadik oldalán találjuk meg. Ezután a rektor (ha az egész rózsafűzért elimádkozzuk) minden tizedhez ajánl egy szándékot: 1 titok: „Azokért, akik nem élnek barátságban Istennel!” 2. titok: „Azokért, akik nem ismerik a kegyelmet!” 3. titok: „Hogy nyitott szemmel lássuk, mit tesz értünk az Isten.” 4. titok: „Azokért, akik ellenszegülnek a kegyelemnek.” 5. titok: „Azokért, akik imádkoznak értünk, anélkül, hogy ismernének minket.” A litánia előtt pedig így szól: „Ne felejtsétek el, hogy minden fohászunkkal kedveskedni akarunk az Istenanyának.” A következő fohászokat háromszor ismétli: - Isteni kegyelem Anyja - Örömünk Oka - Apostolok Királynéja. 140. 18,00 óra, „Jámborság” beszélgetés (a rektor nem tarthatja). A beszélgetés után mielőtt imádkoznánk, a rektor a kereszttel a kezében megjegyzi: - amit hallottunk nagyon fontos, - nem azért jöttünk ide, hogy az időt elpazaroljuk (példa) - fontoljuk meg: Krisztus rengeteget szenvedett, mindent magára vállalt, hogy minket kegyelmekkel halmozzon el. Nos, a cursillo is megtesz mindent, hogy valamennyien kegyelemben éljünk és a kegyelmet nagyra becsüljük (elbeszélés). - nem haladhatunk tovább, ha nem számolunk le a gátlásainkkal, - lehet-e kegyelmi életet élni? Most és később? (elbeszélés) - meghívja a társaságot, hogy menjenek közösen a kápolnába. 141. Mindenki a tabernákulum elé áll. 142. Vacsora. A hangulat ilyenkor, kezdetben csendes, szótlan. Hagyjuk a dolgokat a saját medrükben folyni és kibontakozni. Ne felejtsük el, hogy a „kerygma napja” a „jámborság”-ról szóló beszélgetéssel kezdődik. 143. Vacsora után rövid szünetet tartunk. 144. Közös megbeszélés. Ez legyen kötetlen, érdekes és szeretetteljes, éppen ezért mindig pozitív hangú. Mindenkit bíztassunk, és amennyire csak lehet, minden kérdésben és

21 válaszban a pozitívumot emeljük ki és dicsérjük meg. Egyetlen kérdést, vagy választ se kritizáljunk szeretetlenül. Az egészet vidám hangulatban, de azért komolyan kell levezetni. A végén a pap és a rektor is elmondja, hogyan látja a napot, majd felszólítanak mindenkit, hogy a következő napokon is figyeljenek és működjenek aktívan közre. 145. A lelkiismeretvizsgálatot a rektor tartja az „Úton Isten felé” alapján. Ezen lehet valamit változtatni, hogy jobban igazodjék az adott cursillóhoz. 146. Az esti ima urán a rektor azt mondja: „Ha valaki gyónni akar, erre itt az alkalom. A többiek, amilyen gyorsan csak lehet térjenek nyugovóra. Holnap, mint ma, 6,30-kor ébresztő. Az elnökök és a titkárok most maradjanak még itt.” 147. Az elnököket és titkárokat a rektor felszólítja, hogy jöjjenek közelebb a tabernákulumhoz. Majd imádkozni kezd a tabernákulum előtt. (Csak a rektor megy előre, a munkatársak és a segítők a helyükön maradnak.) A rektor kb. ezeket a szavakat és gondolatokat mondja el: „Uram itt vagyok. A kegyelem állapotában? Te tudod. Mi vagyunk az elnökök és a titkárok. Úgy érezzük a mai nap elég jól mentek a dolgok, de azért jöttünk, hogy megígérjük neked, holnap minden még jobb lesz. Amennyi erőnkből telik, megtesszük. Megígérjük, holnap még jobban, több szeretettel, lendülettel és elkötelezettséggel dolgozunk. Megvan a lehetőségünk, hogy mindig többet adjunk Neked. Tudjuk, néhány testvérünk alig ismer Téged, egyesek talán nem is élnek a kegyelem állapotában. Másrészt tudjuk, hogy számtalan testvérünk imádkozik értünk, áldozatot vállal, szeret Téged helyettünk! De Uram, most mi magunktól is akarunk valamit tenni!” A rektor várja meg, hogy akar-e még valaki hangosan imádkozni. Ha már senki sincs, akkor felszólítja a jelenlévőket, hogy a cursillo résztvevőiért közösen mondjanak el egy Miatyánkot. 148. Ezután mindenki nyugovóra tér. A munkatársak készen állnak, hogy baráti segítséget nyújtsanak annak, akinek a lelkét nyomja valami, vagy gondja van. 149. A munkatársak esti megbeszélésének napirendje: a) A Szentlélek segítségül hívása. b) A cursillo menetének felülvizsgálata. c) A következő nap feladatainak elosztása. d) A munkatársakat és segítőket figyelmeztetjük, hogy korábban keljenek fel, mint a többiek. e) Emlékeztetjük őket, hogy a megfelelő légkörért a kápolnában, az étteremben, a folyosókon elsősorban ők felelnek, és erre mindig gondoljanak. f) A direktor és a rektor felhívja a figyelmet, hogy a munkatársak második napi beszélgetései mennyire fontosak. g) A „passzív kerygma” napjáról van szó, tehát a munkatársak ennek megfelelően irányítsák apostoli segítségüket. h) Befejező ima. 150. A pap, a munkatársak és a segítők a napot a tabernákulum előtt fejezzék be. A második nap 151. Ébresztő, mint előző nap. (Munkatársak, segítők korábban kelnek.) Csengetés és kopogtatás az ajtókon. Jelt adni a kápolnában gyülekezésre. Gondoskodjunk, hogy mindenki pontosan érkezzék a kápolnába. 152. Reggeli ima (Úton Isten felé oldalszáma…) 153. Mise, mint első nap. 154. Elmélkedés „Krisztus alakja”. (A mise homíliája).

22 155. 8,15 reggeli. A munkatársak és segítők úgy viselkedjenek, mint máskor is, vagyis üljenek a többiek közé, beszélgessenek barátságosan, a végén meséljenek vicceket, rögtönözzenek tréfákat. 156. Reggeli után rövid szabadidő. 157. Beszélgetés: „Elmélyülés”. Utána, miután imádkoztak, a rektor a következőket mondja: „Észrevehettétek, hogy a beszélgetés előtt és után, aki tartja, a kápolnából jön, ill. megy. Tudjuk, hogy itt a kegyelem működéséről van szó, és emberi erővel semmit sem érünk el. Ne hagyjátok egyedül a munkatársakat. Nektek kell a kegyelem eredményes működéséről gondoskodnotok. Miután egy napja már együtt végezzük a cursillót, mindezt meg tudjátok érteni. Ezen kívül láttátok, miként beszélgettek Krisztussal a tabernákulum előtt az elnökök és titkárok. Ismerjük már az élő Krisztust. Nagyon fontos, hogy barátai legyünk, és ismételten felkeressük a tabernákulumban. Szabad időnkben tehát keressük fel gyakran. Ezt persze egyedül is megtehetjük, hogy azonban a közösségi szellemet ápoljuk, jó, ha csoportosan is meglátogatjuk: pl. Az asztal tagjai, esetleg kettesével vagy hármasával, amikor valakivel beszélgetünk, vagy találkozunk. Az „Úton Isten felé” füzetecske utolsó oldalai üresek. Ide emlékeztetőül írjatok be egymásnak valamit, egy gondolatot. A pap és munkatársak majd csak a harmadik nap írnak bele.” 158. Rövid szabadidő. 159. 9,45 Beszélgetés: „Szentségi élet”. A beszélgetés a tabernákulum előtt fejeződik be. Mint minden közös Szentséglátogatáskor, a kápolnában mindannyian elöl, az oltárnál térdelnek. A „hangos” látogatást a pap, aki a beszélgetést tartotta, vezeti. 160. Ebéd. Mint mindig, a segítők, munkatársak vegyüljenek el a többiek között. Az étkezés végén viccek. 161. Hosszabb szünet. 162. „Apostoli tevékenység” beszélgetés. Ez után a rektor újból emlékeztet mindenkit a szentséglátogatásra, hogy a szimbólumokat és a vázlatokat vegyék komolyan, használják ki az időt, hogy egymásnak az „Úton Isten felé”-be beírjanak. 163. Rózsafűzér a kápolnában. A rektor szándékként javasolhatja: „Hogy az itt lévők közül senki se ajándékozzon kevesebb lelkesedést, szeretetet és odaadást Krisztusnak, mint amit elvár tőlünk.” A litánia előtt ezt mondja a rektor: „Ne felejtsétek el, hogy az Istenanyának most egy sor bókot mondunk”. A fohászokat háromszor ismétli meg: - Isteni kegyelem Anyja! - Örömünk Oka! - Apostolok Királynéja! 164. A szentolvasó elmondása után a rektor mindenkit előre hív az oltárhoz, hogy meghitt társalgást folytasson ki-ki Krisztussal. Ehhez hasonlóan fog imádkozni: „Újra itt állok Uram! Kegyelem állapotában-e? Te tudod. A boldogság utáni vágyunk csak azt juttatja eszünkbe, hogy szép életet szeretnénk élni, s oly sokszor eltévesztjük az utat. Ezt most az eddigieknél világosabban látjuk. Engedd, hogy teljesen világosan lássuk, mit jelent a Te kegyelmedben élni. Úgy érezzük Uram, hogy a cursillo ma szebb, mint tegnap volt. Úgy érezzük most, hogy a Te akaratod, kívánságod már a miénk is. Engedd, hogy mást már soha ne keressünk. Azt is érezzük, hogy akkor vagyunk okosak, ha a Te „bölcsességed” működik bennünk.

23 Uram, hasson át teljesen bennünket az a meggyőződés, hogy a Te országod a szeretet országa. Engedd, hogy csakis a Te országodat szolgáljuk, mert a jövő útja a szeretet. Uram, álljunk mindig a Te rendelkezésedre, miként azt tőlünk lélekben és cselekedetekben is várod. Uram, ma annyit beszélnek a jó ízlésről. Engedd, hogy megérezzük a szentté válás igazi ízét. Egyetlen vágyunk az legyen, hogy a világ minden útkereszteződésénél ott állhassunk, és elmondhassuk mit jelent a Te kegyelmedben élni. Uram, nehéz türtőztetni magunkat, annyira át akarjuk adni énünket szereteted szolgálatára. Uram, azonnal meg is akarjuk kezdeni. Igaz, ez csupán apró kezdet, de hidd el, hogy mégis csak feléd lépünk. Imádkozzunk egy Miatyánkot mindazokért, akik még nem ismerik Krisztust.” 165. Uzsonna. 166. „A kegyelmi élet akadályai” beszélgetés. 167. Rövid szabadidő. 168. „A kereszténység gerince” beszélgetés. 169. Vacsora. A munkatársak és segítők eloszlanak a résztvevők között. A végén viccek és tréfák. 170. Közös megbeszélés, amelyet a rektor vezet be, és célja a megfelelő hangulat megteremtése, hogy mindent örömmel és komolyan mondjunk el. 171. A közös megbeszélés végén kihirdeti a rektor, hogy az Eucharisztia ünneplése a következő napon csak délben lesz, ebéd előtt. 172. A rektor arra is felhívja a figyelmet, hogy a harmadik napnak egészen nagy a jelentősége. A harmadik nap nélkül nem teljes a cursillo. 173. Az „Úton Isten felé”-ből lelkiismeretvizsgálat, és esti ima. 174. Az esti ima után – mint előző nap – a rektor meghívja az elnököket és a titkárokat a tabernákulum elé, hogy a „Királynak elmondjuk a legújabb híreket.” 175. Munkatársi megbeszélés, mint előző nap. Holnap minden munkatárs és segítő igyekezzék a résztvevőknek felvázolni az apostolkodás széles perspektíváit. Már korán kezdjenek neki, hogy az időt kihasználva, beírjanak az „Úton Isten felé” füzetecskébe. 176. A munkatársak esti megbeszélése a tabernákulum előtt fejeződik be. Az imát a direktor vezeti. Ha valami különös nehézség adódna, akkor azért külön imádkozzunk. A harmadik nap 177. Ébresztés rendje, mint előző napokon. 178. Reggeli ima és elmélkedés: „Krisztus üzenete a cursillistáknak”. 179. Reggeli. 180. Reggeli után rövid szabadidő. 181. „Kapcsolatunk a világgal!” beszélgetés. Utána a rektor emlékeztet a szentségi látogatásra. A rektor azt is elmondja, hogy ma nem kell szimbólumot keresni, mert este nem lesz közös megbeszélés. 182. Szünetet tartunk, hogy legyen alkalom a gyónásra és a kápolna meglátogatására. 183. 9,45 „Kegyelmi élet” beszélgetés. A munkatársak az asztaloknál szétosztják a „Terveim”-et. 184. Eucharisztia ünneplése. A cursillo élményének csúcsa (keresztségi fogadalom megújítása). Amennyiben a liturgia megengedi, általában Szent Pál megtérésének votív miséjét mondjuk, hogy a cursillo védőszentjéhez hasonlóan tökéletesítsük az Eucharisztia ünneplése során a Krisztusért való odaadásunkat. Az Eucharisztia ünneplése váljék igazi, mély élménnyé.

24 185. Ebéd. Az eucharisztikus ünneplésnek folytatásaként „agape”–nak (szeretetlakomának) fogjuk fel. (Az ebéd után, vagy alkalmas időben a nap folyamán, rendezzük a pénzügyi dolgokat is: ellátás, otthon használat stb.) 186. Hosszabb szabadidőt biztosítunk, hogy ki-ki kitölthesse a „Terveim”-et. A papok és a munkatársak is készen állnak, hogy segítsenek, ha valaki nem ismeri ki magát, ill. kérdései lennének. 187. „Casco-biztosítás” beszélgetés. Előtte az, aki a „Jámborságról” beszélt, elmondja, hogy amit most hallani fogunk nagyon fontos a kitartás és állhatatosság szempontjából, és azért, hogy a „negyedik örök nap” alatt életünket helyesen alakíthassuk ki. 188. Uzsonna. Szabad idő. Ez alkalommal a munkatársak segíthetnek abban. Hogy a cursillisták csoportokat alakíthassanak. 189. „A negyedik, örök nap” beszélgetés. 190. Avató ünnepség (záró ünnepség).

FÜGGELÉK A toborzás irányelvei (A fejezetet Juan Hervás püspök: „Manual de Dirigentes de Cursillos de Cristiandad” irányelvei alapján állítottuk össze. A püspök egyik alapítója a cursillónak.) A cursillo célja, hogy a kereszténységnek – a keresztény egyházközségnek – gerincet adjon. Ezért a cursillo résztvevőjeként az jöhet számításba, aki alkalmas arra, hogy gerinc legyen. Vagyis, képesnek kell lennie arra, hogy ezt - megértse, - felfogja, - elkötelezze magát. Ha nem is a legfontosabb, mégis fontos, hogy azokat keressük meg, akik valamilyen formában befolyást gyakorolnak környezetükre (elöljárók, hivatalnokok, orvos, ügyvéd, tanár, mérnök, valamilyen szervezet, egység vezetője.) A munkások közül azokat kell beszervezni, akiknek van tekintélyük, és hatással vannak társaikra. A cursillo hivatott résztvevői tulajdonképpen a „hangadók”, a „főkolomposok” lesznek. Egy-egy körzetből (egyházközségből) ne egyetlen embert hívjunk meg a cursillóba, mert a tapasztalat szerint ilyen esetben a cursillo gyümölcsét veszély fenyegeti. A keresztény egyházközség gerincének megalkotásához és megerősítéséhez, helyes, ha azokat hívjuk meg a cursillóba, akik az apostoli szervezetekben vagy csoportokban (bázis csoportokban) már dolgoznak. Pszichopatákat, vagy idegbetegeket általában ne hívjunk meg. Bár egyesekre jó, sőt igen jó hatással volt a cursillo, általánosságban azonban túl nagy terhet jelentenek, és a normális menetet veszélyeztetik. Általános szabály: rendezetlen életkörülmények között élőket sem hívunk meg a cursillóra. A cursillo történetében előfordultak ugyan nagy megtérések, de ezek kivételek. Az ilyen személyeket, mielőtt a cursillóba bevonnánk, alaposan elő kell készítenünk – méghozzá nagy gonddal – hogy a cursillóra éretté váljanak. A tapasztalat azt is igazolta, hogy az italozók (alkoholisták és más szenvedélybetegek), csavargók, még ha úgy is tűnik, hogy együttműködnek a cursillo folyamán, az utócursillóban ritkán állják meg a helyüket.

25 A cursillo a katolikus hitre épül, ezért hitetleneket és másként hívőket ne hívjunk meg a cursillóra. Egyéb keresztény felekezethez tartozókat, bizonyos körülmények között meghívhatunk. Az ökumenikus szellemű cursillók – úgy tűnik – hatásosak.

IRÁNYELVEK A CURSILLO EGYHÁZMEGYEI BEVEZETÉSÉHEZ (Hervas püspök könyve „Interrogantes y Problemas” alapján.) Mielőtt valamelyik püspökségben megkezdenénk a cursillót, fontos, hogy azt a püspök jól és mélyen értse: a történetét, a tematikáját, a tanításának alapjait, módszerét, a papok és a laikusok szerepét, a gyümölcseit, de a veszélyeit, és a cursillóval való visszaélés lehetőségeit is, stb. A püspök feladata: gondja legyen arra, hogy a cursillóval kikerülje a zátonyokat, és mindig megtartsa a helyes irányát. A tapasztalat arra tanít, hogy a cursillo ott szilárdul meg igazán, és ott terem bőséges gyümölcsöt, ahol az egyházmegyébe a főpásztoron – mint kapun át – jut be, és nem csupán megtűrik, s a püspök csupán jóakaratot tanúsít, áldását adja. A cursillo egy magával ragadó, sodró folyam, amelyet erős kézzel kell irányítani, ha nem akarunk árvizet. Soha nem szabad az egyházmegyében cursillót rendezni és kezdeni, ha a püspök nem rendelkezik jól megválasztott papok csoportjával – legalább két, három pappal – akik jól képzettek, áldozatkészek, elkötelezettek és okosak. Vagyis olyanok, akik képesek a laikusokkal és a püspökség többi papjával együttműködve az ügyet vezetni. Természetes, hogy kezdetben elég egyetlen pap, de idővel – és ez nem húzható sokáig – szét kell nézni, hogy mások is bekapcsolódjanak, nehogy egyetlen személytől függjön a mozgalom. Az volna a jó, ha a papok, akik a cursillo mozgalmát vezetni fogják, előzőleg hosszas 30 napos, vagy legalább 15 napos lelkigyakorlatot végeznének. Lehet, olykor ez óriási nehézségbe ütközik, de a vállalkozás nagy lehetőségét tekintve, megéri az áldozatot. Ezen felül a püspöknek arról is kell gondoskodnia, hogy a püspökség székhelyén, a legjobb papok érdeklődjenek a cursillo iránt: vagyis ismerjék meg, és vegyenek részt abban a szellemi mozgalomban, amely rendszerint létrehozza a cursillót. Az ideális az volna, ha az egyházmegyében a cursillo kezdetén a papok között már volna egy értékes, mély, élő mozgalom. A cursillo műve elegendő pásztor nélkül aligha képes célját teljesíteni. Ebben gyökerezik a cursillo mélyreható és tartós hatásának titka. A cursillo bevezetésének eddigi legjobb módszere az volt, hogy egy másik püspökség, saját tapasztalataival és saját munkatársaival segített. A gyakorlatban követhető út a következő: A két püspök megbeszélést tart. Annak az egyházmegyének a püspöke, ahol a cursillót be akarják vezetni, keres egy megfelelő papot, aki később vezetni fogja a cursillókat. A pap először a laikusok kisebb csoportjával, akik alkalmasak arra, hogy a későbbi cursillók munkatársai legyenek, cursillót végez a „testvér püspökségben”. Majd ezt követően tanulmányozzák a helyszínen a cursillo egész berendezkedését és szeretetét (csoportok, ultreyák, munkatársak, bizottság, titkárság, stb.) Ez az első csoport lesz a kovász, amely a saját püspökségébe elhozza a lelkesedést és elszántságot, amire szükség van, hogy a cursillo mozgalom bevezetést nyerhessen és kibontakozhasson. Ha kell, a papok és laikusok újabb csoportját küldjük el cursillóra a „testvér egyházmegyébe”. Ezt addig folytatjuk, amíg azt nem látjuk, hogy létrejött az az alap, amelyen megkezdhetjük a mozgalmat és a keresztény élet megújítását. Ezzel a teammel azután megindítjuk a saját egyházmegyében a résztvevők toborzását.

26 Most már megtarthatjuk az első cursillót. Ezt az első cursillót tapasztalt pap, és a „testvér egyházmegye” jól képzett laikusai tartsák. Második papként és segítőként vegyenek részt azok, akik később az egyházmegyében a cursillókat vezetni fogják. Ezt kétszer, háromszor meg kell ismételni, és akkor kezdje el a püspökség az önálló egyházmegyei bizottság, titkárság és munkatársképző szeminárium felállítását. Ha már volna országos titkárság, úgy az természetesen részt vesz a két püspökség munkájában. Nagyon fontos, hogy a püspökség székhelyén (majd egész területén) a papok, elsősorban a plébánosok és gyóntatók, ismerjék a cursillo lelkületét, szellemét és egész szervezetét. Az irodalomnál többet ér, ha maguk is részt vesznek egy-egy cursillón. Ennek oka teljesen világos: sokan, akik a cursillót elvégzik, átélik a Krisztussal való igazi találkozást, ami erőteljes kezdetet jelent, de a megmaradáshoz szükségük van a lelkipásztori segítségre, megértésre és támogatásra. Fájdalmas mindig újra megállapítani, hogy a cursillisták készsége – még ha az első lendület és buzgalom esetleg túlzott is – a lelkipásztorok részéről nem talál kellő megértést. A cursillo ügyéért felelős pap feladata: vezesse a bizottságot és titkárságot, szervezze meg a munkatársak kiképzését, ügyeljen arra, hogy a tanításba és a módszerbe ne essék valami hiba, tévedés, és tartsa a kapcsolatot a püspökkel. Ő az utócursillo lelke is, vagyis neki kell segítenie, hogy mindenki kitartson, és a lelkiéletben előre jusson. Ha a cursillo a püspökség székhelyén már megerősödött, akkor szervezhetünk a környék nagyobb helységeiben újabb csoportokat. Nagyon lassan, és lépésről lépésre haladjunk csak előre. Minden helységben először biztosítanunk kell a gyümölcsöt, a kitartást. Ne tévesszen, és ne részegítsen meg senkit a cursillo kezdeti, könnyű és elképesztő sikere. A megszilárdulás időt igényel, de akkor azután mindent elértünk: nagy és maradandó lesz a gyümölcs. A püspökség területén az első cursillót férfiaknak tartsuk, akik az ifjú koron már túl vannak. Amikor már a férfiak cursillóit bevezettük, akkor tartsunk a nőknek is. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez a szabály, elsősorban az indulásnál döntő, ha nem akarjuk – éppen az első lépéseknél – a cursillót veszélyeztetni. A cursillo tanításának és módszerének alkalmazását illetően rendkívül szigorúnak kell lennünk. Legyünk óvatosak és ne engedjünk egykönnyen. Kezdetben sokan akarják a cursillót (a helyhez, körülményekhez, stb.) illeszteni. Többnyire azonban arról van szó, hogy egyéni elképzeléseiket és elgondolásaikat akarják megvalósítani, ahelyett, hogy elsősorban a már beváltat teljes alázattal alkalmaznák és szolgálnák.

27

TARTALOMJEGYZÉK A cursillo irányelvei. A cursillo mozgalom munkatársai. A cursillo levezetésének irányelvei. I. Általános irányelvek. II. A „beszélgetésekre” vonatkozó irányelvek. III. A munkatársakra és segítőkre vonatkozó irányelvek. IV. A rektorra vonatkozó irányelvek. V. A lelkivezetőre (direktor) vonatkozó irányelvek. VI. a cursillo lefolyása. Függelék. A toborzás irányelvei. Irányelvek a cursillo egyházmegyei bevezetéséhez.

1. oldal 1. oldal 2. oldal 2. oldal 3. oldal 9. oldal 13. oldal 14. oldal 16. oldal 24. oldal 24. oldal 25. oldal