A Szolidaritás Mozgalom Programja - Alapvetések

A Szolidaritás Mozgalom Programja - Alapvetések 2012. október – 2013. július

A Magyar Szolidaritás Mozgalom (SZOLIDARITÁS) céljai:

- A lehető legszélesebb társadalmi összefogással, az emberek aktív, felelősségteljes szerepvállalásával meg akarjuk védeni demokráciát, az emberi-, állampolgári-, és munkavállalói jogokat. - Elsődleges feladatunknak tekintjük, hogy a kiábrándult választókat magunk köré gyűjtsük, hogy értelmes és reális gondolatokkal segíthessük állampolgári, választói öntudatra ébredésüket. - Olyan adórendszert akarunk, amelyben a tehetősebbek nagyobb részt vállalnak közterhekből, erősítve ezzel az emberek szociális biztonságát, megállítva az emberek elszegényedését és a társadalmi különbségek növekedését. - Olyan országot akarunk, ahol lehetőségeihez mérten mindenki kiveszi részét a közterhek viseléséből. Ahol az adócsalásért, a korrupcióért nem csak az átlagembereket büntetik, hanem a gazdasági és politikai elit tagjait is. - Olyan országot akarunk, ahol a munkavállalónak tisztességes munkáért, tisztes megélhetést biztosító bért fizetnek. - Pártok, politikailag szélsőséges mozgalmak és ideológiák által megosztott és egymással szembefordított társadalom helyett egy olyan élhetőbb Magyarországot akarunk, amelyben nem bélyegzik meg az embereket pártválasztásuk, ideológiájuk, vallásuk, származásuk miatt. - Olyan Magyarországot akarunk, ahol érték a hazaszeretet, a nemzeti öntudat, a történelmi - és kulturális hagyományok tisztelete és őrzése, és ezeket a fogalmakat nem sajátíthatja ki magának a politikai paletta egyik fele, míg a másik felét kizárja onnan.

2

I. Program - alapvetések 1. Bevezető 1. A Szolidaritás programja (továbbiakban Program) az egyesület kiemelt fontosságú alapelveit, politikai prioritását tartalmazza. A Program a magyar állam, a társadalom és a gazdaság szerkezetének és működésének jellemzőivel, céljaival, működési stratégiájával és – korlátozott mértékben – a tervek megvalósításának eszközeivel foglalkozik. Kiindulópontja a jól ismert „a lehető legtöbb jólétet a lehető legtöbb embernek” koncepció. A Szolidaritás szerint ez a koncepció az alábbi pillérek vagy fundamentális elvek konzekvens érvényesítése mellett lehetséges. 2. A Szolidaritás politikájának pillérei azok az – elsősorban politikai dimenzióban megjelenő – értékek, melyek a szervezet tevékenysége alapvető céljainak megfogalmazását eldöntik és a megvalósítás eszközeinek kiválasztását meghatározzák. A Szolidaritás politikájának pillérei az alábbiak: ‒

A Szolidaritás tagjai a hazájukért tenni kész, európai demokraták, akik nem csak a mai Magyarország problémáira érzékenyek, hanem a jövő generációk szükségleteit is szemük előtt tartják.

‒

A Szolidaritás nem a hagyományos politikai dimenziók mentén politizáló, hanem szakmaiságon alapuló programot építő, tevékenységeiben a valós társadalmi-szociálisgazdasági feltételekből kiinduló, a hitelesség megteremtésére és fenntartására törekvő szervezet.

‒

A Szolidaritás számára alapvető az alkotmányos jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a hatalmi ágak tényleges szétválasztása (beleértve ebbe a médiát is) és a népakarat érvényesülése.

‒

Kiemelkedő jelentőségű társadalmi értéknek tekinti az igazságos közteherviselést, ezért a Szolidaritás politikájában a társadalmi igazságosság és a szolidaritás minél tágabb értelmezésének, gyakorlatának és terjesztésének kulcsszerepe van.

‒

A Szolidaritás számára egyetlen elfogadható és támogatott politikai-gazdasági formáció a konszenzusra törekvő demokrácia keretei között működő, magántulajdonon alapuló piacgazdaság.

3

‒

Céljaként tűzi ki a társadalmi kohézió növelését, az összefogás minden esélyének megragadását, a kompromisszumok keresését és a nemzeti egység, a nemzeti közösségtudat és identitás kirekesztésmentes erősítését, a társadalom mentális állapotának javítását, egyszóval a társadalmi béke megteremtését a hazában.

‒

Támogatja a nemzet érdekeivel összhangban megnyilvánuló szabadelvűséget, ami megjelenhet a kultúrában, az oktatásban, a mindennapi életben és a gazdaságban, de elutasítja a gazdasági neoliberalizmus számos jellemzőjét.

‒

Elutasítja és üldözendőnek tartja az erőszakot elfogadó vagy hirdető politikai szélsőségeket, de támogatja a tárgyalást, a kapcsolatok fenntartását minden – az alkotmányos elveket tiszteletben tartó – politikai tényezővel, egyben támogatja azokat a politikai döntéseket és kulturális folyamatokat, amelyek az erőszakos jelenségeket visszaszorítják.

‒

Döntő fontosságúnak tekinti az Európai Unióhoz fűződő jó viszonyt és a hozzájárulást az Unió jelenlegi problémáinak megoldásához, ugyanakkor a jövőben a korábbinál határozottabban igyekszik érvényesíteni Magyarország érdekeit az Unió döntéshozatali mechanizmusában.

4

2. Az ország helyzete 2.1. Politika Magyarországnak nem sok lehetősége volt eddig megtanulni és gyakorolni a demokrácia játékszabályait. A mai helyzet, a kialakulásához vezető hosszú utat drámai módon tetőzte a Fidesz autokratikus kormányzása. 2010 után parlamenti hatalmával visszaélve a villámháborúval, a „centrális erőtér” megteremtésével, a duális pártstruktúra felszámolásával, „az eddigi politikai rendszer megdöntésével”, a „forradalmi törvényhozással” és a politika abszolút fölényével a jog és a technokráciával szemben igyekezett hatalmát bebetonozni. Politikai cselekvőképessége így korlátlan, a jogállam alárendelődik a politikának, és mint győztes „mindent visz”. Politikája az alábbiak miatt egyértelműen katasztrofális az országra nézve. ‒

Messze eltávolodott a modern alkotmányosságtól, az alaptörvény nem funkcionál alkotmányként, nincsenek garanciák a politikai önkénnyel szemben, az Alkotmánybíróság szerepe korlátozottá vált, és a tisztességes politikai verseny feltételei megszűntek. Ráadásul ezt a népakarat látszatával igyekszik legitimálni.

‒

Felszámolta a parlamenti többség uralmát korlátozó intézmények függetlenségét, és korlátozta azok jogkörét, amelyek az állampolgárok és a mindenkori ellenzék kisebbségi véleményének érvényesülését biztosítják.

‒

A

valóságos

parlamenti

viták

lehetőségének

korlátozásával,

a

visszamenőleges

törvénykezéssel és az érdekegyeztetés rendszereinek súlyos csorbításával megszüntette a jogbiztonságot. ‒

Elfoglalta a közmédiát, amelyben már nem jelenhetnek meg lényeges ellenvélemények, megszűnt a hiteles, sokoldalú tájékoztatás. A Fidesz a rombolást kommunikációval igyekszik leplezni. Kisajátítják és kiüresítik az olyan szavakat, mint „nemzet”, „polgár” és „demokrácia”, melyek az ország teljes lakossága – és nem csak az uralkodó elit – számára fontosak. Ideológiai ellenőrzést gyakorolnak az oktatásban.

‒

Szembefordul a Nyugattal és az Európai Unióval, lejáratja az egész országot a világban annak ellenére, hogy a magyar lakosság eldöntötte, hogy az Európai Unióhoz akar tartozni.

5

A „Nem leszünk gyarmat” kampányával megtéveszti a lakosság egy részét. Cinikus módon pont a legnagyobb hazai „gyarmattartók” viszik a zászlót a „Békemenet” élén. ‒

A Fidesz-kormányzás alatt a korrupció – a korábbi évtizedekhez képest – még terebélyesebb lett, és elérte azt a szintet, amikor a törvényhozók a magánérdekek logikája szerint alakítják a törvényeket, így az egyébként formálisan szabályos és legális döntések egyértelműen bizonyos üzleti csoportok érdekeit szolgálják.

2.2. Állam és közigazgatás A jogállami intézmények működése a politikai rendszerváltás és 2010 között is részben kifogásolható volt, viszont 2010 óta felépítésük részben, működésük viszont folyamatosan és alapvetően ellentmond a demokratikus jogállam koncepciójának. A Fidesz folyamatosan iktatta ki azokat a súlyokat és ellensúlyokat, amelyek nélkülözhetetlenek egy demokratikus köztársaságban. Kíméletlenül és nagyon „hatékonyan” betonozták be saját hatalmukat. A jogállamiság hiánya számos területen egyértelműen kimutatható (ahogy erre a korábbi fejezetben is utalás történt). A közhatalom független intézményei ma a parlamenti többség és a kormányzat befolyása alatt működnek. Az ország közjogi működése csak korlátozottan felel meg a parlamentarizmus alkotmányos elveinek. Az állami médiát teljes egészében a kormány uralja, a politika befolyásától mentes sajtó és média szabadsága erősen korlátozott. A kormányzat parlament előtti felelőssége és a parlamenti ellenőrzés intézményrendszere kizárólag a domináns pártok érdekeit szolgálja. A személyek egyenlő méltóságát individuumként és valamely közösség tagjaként a köztársaság intézményei nem megfelelően biztosítják. A közhatalom gyakorlása csak korlátozottan átlátható, a közhatalom gyakorlói formálisan ugyan számon kérhetők, de az érdemi válasz a legtöbb esetben elmarad. A jogsértő közhatalmi aktusokkal szemben a jogérvényesítés lehetőségei nem megfelelők. Az alkotmányvédelem, ezen belül az alapjogvédelem jelenlegi szintje sok esetben kifogásolható. A közigazgatásban történt változások hűen képezik le a Fidesz-kormány működési filozófiáját, vagyis a hatalmi centralizációt. Tény, hogy a hazai közigazgatás sok területen fejlesztésre szorult és sokan várták az Orbán-kormánytól a közigazgatás megreformálását. Ennek a folyamatnak csak az első fele, a leépítés történt meg, az új rendszer nem vagy csak zökkenőkkel épül fel. Megszűnőben van az önkormányzatiság, fontos területek (pl. az oktatás) kerülnek központi irányítás alá. Az uniós szubszidiaritási elvvel (minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni,

ahol

a

legnagyobb

hozzáértéssel

rendelkeznek)

szemben

szinte

6

mindent

központosítanak. A kormányzaton belül létrehozott új hatalmi centrum gyakorlatilag leképezi a 60-as és 70-es évek Központi Bizottság/Minisztertanács konstellációját, ahol minden valós döntés a pártvezetés kezében volt.

2.3. Társadalom és közhangulat 1. A politikai és gazdasági rendszerváltást követő évtizedben jelentős gazdasági szerkezetváltás ment végbe. Az elmúlt több mint 20 évben egyik kormány sem fordított kellő figyelmet a jövedelemtermelő vállalkozások és munka nélkül maradt térségekre, a növekvő szegénységre és az ebből következő problémákra. A legutóbbi gazdasági válságot követően napjainkig már elviselhetetlen méretűvé és mélységűvé vált a szegénység problémája. A magyar társadalom hosszú ideje egyre súlyosabb érték- és identitásválsággal küzd. A Szolidaritás felfogása szerint ez egyrészt azt jelenti, hogy a lakosság egy részének értékei egyre jobban távolodnak a demokrácia alapértékeitől, másrészt – ebből következően – egyre nagyobb feszültség uralkodik az egyes rétegek, csoportok, sőt egyének között. 2. Egyre szélesebbek a törésvonalak a gazdagok és szegények, a bal és a jobb, a többség és a kisebbség, a történelemben vissza- és az előrenézők, cigányok és nem cigányok, zsidók és nem zsidók, hatalmon lévők és hatalmon kívüliek, „jók és rosszak”, a „mifélék és a nem mifélék” között. A politikai elit a legjobban keresők szűk csoportját támogatja, miközben a másik oldalon a lakosság túlnyomó többségének életszínvonala csökken, tízezreket lakoltatnak ki, százezrek vannak munka nélkül. Ez egy súlyosan beteg társadalom kórképe! Ma Magyarországon a lakosság közel 40%-a él a létminimumon vagy az alatt, a családok negyedének van 90 napon túli közüzemi tartozása, sok tízezren újra éheznek. A gyermekszegénység növekedése drámai mértékű. A súlyos anyagi deprivációban élő 18 év alattiak aránya a 2008. évi 21,5 százalékról 2010-re 28,8 százalékra nőtt. Ez az arányszám fokozatosan növekszik. A közintézményekben kötelezően kifüggesztett Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat rendszere szerinti politika a megosztottság növelésére ösztönöz. A Nemzeti Együttműködés Rendszere csak az erőseket védi; a gyengéket, bántalmazottakat kíméletlenül magára hagyja. Az elmúlt két év intézkedései szembefordították a többséget a kisebbséggel, de nemcsak az etnikai ellentéteket fokozták, hanem szembeállították a fiatalokat a nyugdíjasokkal, a diplomásokat az alacsonyabb képesítésűekkel, a várost a vidékkel, a rokkantakat az egészségesekkel, a férfiakat a nőkkel. 3. A gyűlöletkeltés, a kirekesztés és a rasszizmus ugyan korábban is jelen volt Magyarországon, de jóval kisebb mértékben, mint az utóbbi években. Nem vitás, hogy ez a szélsőjobb megerősödésével

7

függ össze. Közismertek a félkatonai szervezetek demonstrációi, az etnikai alapú fenyegetések és a cigányok és zsidók elleni bűncselekmények. A folyamatban jelentős szerepe van általában a mélyszegénységben élők által elkövetett erőszakos bűncselekményeknek is. A többségi társadalom cigányokkal és szegényekkel szembeni kirekesztő magatartása elsősorban az általános létbizonytalanságból táplálkozik. A Fidesz egyik legsúlyosabb bűne, hogy a szociális problémák hathatós kezelése helyett teret engedett a szélsőjobb erőszakos megnyilvánulásainak, a rasszizmus, a kirekesztés és az antiszemitizmus elterjedésének. 4. A politikai rendszerváltás után Magyarországon a munkahelyek bő 1/3-a szűnt meg, 1,5 millió a 4,8 millióból. Sok családban hamarosan a harmadik generáció nő fel munka nélkül. A munkanélküliségi helyzet egyre aggasztóbb, 2012 nyarán – hivatalos adatok szerint – 456 ezer fő volt a nyilvántartott munkanélküliek száma. A dolog attól válik különlegesen súlyossá, hogy nálunk a szociális háló egyre szakadozottabb. 5. A negatív jövőkép vált dominánssá. Az emberek 80%-a 2011-ben úgy látta, hogy rossz irányba mennek az ország dolgai. Biztosra vehető, hogy ez az arány 2012-ben már 80% feletti. Jelentősen hozzájárult ehhez, hogy a Fidesz a félelem légkörét alakította ki. Orbán Viktor szlogenje, miszerint „a haza nem lehet ellenzékben”, azt sugallta, hogy a Fidesz azonos a hazával. Ez félelmet ébresztett azokban, akik nem Fidesz-szavazók. Az utóbbi két évben a korábbiakhoz képest példátlan mértékben megugrott a külföldön megélhetést kereső honfitársaink száma. Elsőként a képzett, szakmával rendelkező, nyelveket beszélő fiatal emberek távoznak, javarészt az Orbán-rezsim hozta teljes bizonytalanság miatt, sokan pedig azért is, mert nem kívánnak diktatúrában élni.

2.4. Gazdaság Az elmúlt húsz év a folyamatos csalódások sorozata volt. Az ország gazdasági teljesítménye elmaradt a várakozástól, nem sikerült közeledni a Nyugathoz, a gazdasági kiszolgáltatottság és függő helyzet erősödött és az ország eladósodottsága folyamatosan növekedett. Ebből következően a lakosság jelentős részének életszínvonala csökkent, egyes társadalmi csoportoké pedig – főleg az utóbbi két évben – drámai mértékben zuhant. Egyre gyakrabban lehet találkozni éhező felnőttekkel és sajnos gyerekekkel is. Az okokat vizsgálva a közgazdászszakma nagyjából egyetért az alábbiakban. ‒

Nem sikerült tartósan sikeres fejlődési pályára állítani az országot. Ha ez a tendencia folytatódik, rövidesen Európa legelmaradottabb országa leszünk és perifériális helyzetünk

8

stabilizálódik. Az ország válságról válságra bukdácsol, ami az elmúlt 22 évben nem volt mindig érzékelhető a lakosság számára. A gazdaság működése bizonytalan, a kormányzati elképzelések

megalapozatlanok,

bármelyik

pillanatban

a

katasztrófa

szélére

sodródhatunk. ‒

Nem sikerült nyitni az alternatív gazdasági megoldások, ágazatok és szektorok irányába, innovációs kapacitásunk és motiváltságunk folyamatosan csökken. Ezzel egy időben korábban

sikeres

ágazatok

kerültek

indokolatlanul

hátrányos

helyzetbe

(pl.

a

mezőgazdaság). Nem vagy elégtelenül használtuk ki a nemzetközi piacokon kínálkozó réseket. ‒

A külföldi befektetések nem bizonyultak elegendőnek az ország tényleges gazdasági teljesítményének javításához. Kiemelt fontosságúnak tekintették a külföldi működő tőke vonzását, emellett háttérbe szorultak a hazai vállalkozások, a belső piac és a hazai innováció és fejlesztés. A multinacionális cégeknek nyújtott kedvezményes adózási feltételek és az olcsó munkaerő – számos előnnyel is jártak ugyan – mégsem teszik megkerülhetővé a hazai fejlesztési potenciálok serkentését, kihasználását, új, növekedésre képes gazdasági struktúra kialakítását.

‒

A társadalom jóléti követeléseinek eleget tevő pártok választási „osztogatásai” következtében az ország folyamatosan egyre inkább eladósodott, és nem sikerült eredményes adósságkezelő politikát sem kialakítani.

‒

Nem

sikerült

befektetőbarát

és

kisvállalkozás-barát

gazdasági

környezetet

létrehozni. A multinacionális vállalatok számára működő beszállítói rendszer csak a vállalkozások egy meghatározott köre számára ígért megélhetést – egyben szinte lehetetlenné tette a széles körű hazai innovációt. A beszállítóképes cégek köre is folyamatosan szűkül. ‒

Az elmúlt évtizedekben az állam – lehetőségeihez képest – csak korlátozottan járult hozzá a gazdaság versenyképességének növeléséhez. A korrupt közbeszerzési rendszer és az oligarchák megjelenése gyakorlatilag megszüntette a piaci versenyt, ami az állami pénzek elherdálásához, a versenytársak elsorvadásához és – talán ez a legsúlyosabb következmény – az ország morális állapotának további süllyedéséhez vezetett. A szürke és a feketegazdaság oly mértékben elterjedtté vált, hogy az már – például a kieső állami bevételek vagy a piaci verseny hiánya miatt – komolyan akadályozza az ország fejlődését.

9

‒

A 2010-es választások óta a „kétharmados part, ill. kormány saját, ellenzékben kidolgozott propagandájának foglyává vált: az egyes társadalmi csoportok irányába megtett ígéreteit – amint az előre látható volt - nem váltotta be. Ezzel szemben az állam mindenhatóságára épített gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre, amely szerint e kicsi és nyitott ország gazdaságpolitikájának nem kell figyelembe vennie sem a globális pénzügyi-gazdasági folyamatok törvényszerűségeit, sem a gazdaság hazai szeplőinek –növekedés-orientált érdekeit;

nem

kell

megfelelnie

az

Európai

Uniós

tagságunkkal

elfogadott

versenyszabályoknak, s a magántulajdonhoz és a kiszámítható gazdasági környezethez fűződő követelményeknek. Támogatottságának fenntartása érdekében a jóléti ígéreteinek elmaradásáért a bűnbakképzés eszközeihez folyamodva elsősorban a

tájékozatlan,

gazdasági kérdésekben felkészületlen társadalmi csoportoknak címezve a bankokat, multinacionális vállalatokat, az Európai Uniót valamint az Unió válságkezelő szervezetét (IMF) tette felelőssé - a tájékozatlan, gazdasági kérdésekben felkészületlen társadalmi csoportok befogadására számítva. Gazdaságpolitikai lépései megállították a korábban már szerény

mértékben

megindult

növekedési

folyamatot,

a

tőke

elmenekítésére

kényszerítették a hazai-, és nemzetközi befektetőket; a magas munkanélküliség, a csökkenő belső fogyasztás ellenére növelték a munkabérekre rakódó terheket és farizeus munkabérnövelési kényszerrel tovább csökkentették a belső keresletet. Napjainkra a gazdaság összteljesítménye egyre erősebben zsugorodik. A kormány a süllyedés elkendőzésére a gazdaság és a lakosság „utolsó tartalékaihoz” nyúl (ÁFA emelés, különadók, közműadó, sárgacsekk adó, tandíj a felsőoktatásban és inflációgerjesztéls), amellyel egyre nehezebb feladattá teszi egy józanabb, a gazdasági szereplők és a közjó közötti érdekek egyensúlyára épített gazdaságpolitika kialakítását. ‒

az elmúlt évtizedekben példátlan mértékű társadalmi egyenlőtlenségek keletkeztek és a regionális különbségek is tovább erősödtek. E folyamatok felgyorsultak a Fidesz-KDNP kormány alatt, ami egyrészt oka, másrészt következménye a helytelen gazdaságpolitikának. Hatékony szociálpolitika helyett perverz újraelosztás folyik (vagyis szolidaritás helyett a szegények finanszírozzák a gazdagokat).

‒

A lakosság szociális biztonsága rohamosan csökken, ezzel egy időben a magas jövedelműek egyre több kedvezményben részesülnek. Jelentősen meggyengítették a munkavállalói érdekképviseleteket, megnyirbálták a munkavállalói jogokat, s így súlyosan sérülnek a munkavállalói pozíciók. Nem lehet sikeres egy olyan gazdaságpolitika, amelyik nincs tekintettel a szereplők érdekeire és igazságérzetére.

10

‒

Magyarországnak jelenleg nincs reális, növekedést célzó gazdasági stratégiája. Nincsenek a társadalom által is támogatott elképzelések arról, hogy mi a közjó, a méltányosság, az egyéni és közösségi gazdasági érdek, a méltányos bér, a politikai felelősség, helyünk a nemzetközi piacon és a nemzetközi közösségben.

11

3. A megújulás esélyéről A Szolidaritás programjának elkészítésekor abból indulunk ki, hogy a társadalmak és gazdaságok fejlődéséhez a tartósan nyugodt, lehetőségeken belül harmonikus környezetre van szükség. Magyarország 20. századi története ezzel szemben a gyökeres fordulatok története, ráadásul az esetek többségében kényszerű, külső hatásra. E fordulatok, minden esetben új hatalmi struktúrákat hoztak létre, nemcsak hogy lerombolták a korábbiakat, hanem kíméletlenül megbüntették, kiiktatták az előző rendszerért felelősnek tartott a gazdasági és társadalmi csoportokat. Az új hatalmak legitimációja –minden esetben – a megelőző korszakban elszenvedett valós vagy vélt sérelmen nyugodott. Megtanulhattuk, hogy a sérelemre épített gyökeres fordulatok (forradalmak, ellenforradalmak, fülkeforradalmak) azért (is) „rossz tanácsadók”, mert elsődleges szándékuk a múlt reparálása és nem a jövő lehetőségeinek kibontása. Az 1989-90-es fordulat politikai vezetői arra törekedtek, hogy megtörjék történelmünkre jellemző sérelmi politika megszokott és minden esetben óriási vesztességeket okozó folyamatát. Annak ellenére tették ezt, hogy

a

szocializmusból

a

demokratikus

kapitalizmusba

való

átváltás

is

súlyos

megrázkódtatásokkal járt, ráadásul a „fölülről végrehajtott” rendszerváltás/rendszerváltoztatás széles társadalmi támogatottságának kialakulására nem volt elegendő idő, mint ahogy arra sem, hogy a korábbi rendszerváltás során sérelmeket szenvedettek az érzelmek szintjén is elfogadják, hogy sérelmeik megtorlás nélkül maradnak. A Fidesz-KDNP már 2002-től, majd 2006-tól tervezte, hogy a „megszokott” sérelmi ideológiát használja föl a hatalom megragadásához szükséges tömegtámogatás elnyerésére. Erőfeszítéseit siker koronázta, s bár, mint a magyar történelemben annyiszor, nem árulta el a népnek valós szándékait, a Szent Korona eszme reinkarnálásával radikális rendszerváltást hajtott végre. Ennek eredménye az állampolgárok fölött uralkodó állam alaptörvénybe foglalása, a fékek és ellensúlyok fölszámolása, a szocialista állam gazdasági mindenhatóságának újramelegítése, s egy új államtisztelő gazdasági és közigazgatási elit létrehozása. A Szolidaritás, a lehető legkisebb megrázkódtatással, az alkotmányosság és a demokratikus kapitalizmus alapjait megteremtő 1989-90-es fordulathoz kíván visszatérni, azzal a lényeges megszorítással, hogy a jövő magántulajdonon alapuló, demokratikus kapitalista rendszerét meg

12

kívánja szabadítani az elmúlt 22 esztendő során megtapasztalt torzulásoktól, rendszeridegen elemektől.

3.1. A politikai megújulás elvei 1. A Fidesz politikájának lényege, hogy a jogot a politika eszközeként kezeli, a modern, koherens jogrendszer stabilitását alárendeli a hatalomépítésnek. A Szolidaritás ezt határozottan elutasítja, elsősorban azért, mert az diktatórikus hatalmat eredményez. Kiindulópontja éppen ellentétes: alapértéknek tekinti a jog által korlátozott államot, ezáltal megakadályozza a hatalomépítést és a visszaéléseket. Következésképp nélkülözhetetlennek tartja az Alkotmány újrafogalmazását a polgárok javára, a hatalmi ágak függetlenségének garantálását, a média függetlenségét és a társadalmi kontroll erősítését. A Szolidaritás fontosnak tartja az Új Alkotmány stabilitását biztosító rendelkezések legitimitásának népszavazással való megerősítését. 2. Politikai és szakpolitikai megújulást szorgalmaznak a demokratikus ellenzéki erők, így a Szolidaritás is. Természetesen ez nem lehetséges varázsütésre. Sok mindent meg lehet reformálni rövid idő alatt, de számos területen évekre (vagy évtizedekre) van szükség – részben a társadalmi rendszerek tehetetlensége, részben a döntések alapos átgondolásához és széles körben történő megvitatásához szükséges idő miatt. A megújulás egyrészt egy a korábbitól részben eltérő értékrend, egy új viselkedéskultúra elterjesztését, másrészt pedig a politikai prioritások és a politikai gyakorlat kézzelfogható innovációit jelenti. A Szolidaritás által támogatott értékrend egyik sarokpontja a konfliktusos politizálás helyett a megegyezésre törekvést, a gyűlöletkeltés helyett a megértést, a másik legyőzése helyett a kölcsönösen előnyös megoldás keresését, és a társadalom szándékos megosztása helyett az egységre törekvést jelenti. Az újfajta politizálás területei és innovációi első lépésben egy „megújulási programban” vagy „csomagban” foglalhatók majd össze, ami azokat a kiindulópontokat tartalmazza, amelyek segítséget nyújthatnak egy lassú, de mindenképpen reményteljes változás irányába való elmozduláshoz. 3. A magyarok kétharmada úgy látja, hogy a politikusok nem a nép akaratának megfelelően döntenek. Ezzel Európában a legelégedetlenebbek csoportjába tartozunk. Nagyon fontos tehát a bizalom helyreállítása, ami nehéz, de nem lehetetlen feladat. A minden korábbinál gyorsabban változó világban, válságok előtt, közben és után az évtizedekkel vagy évszázadokkal korábban kialakult politikai kategóriák már nehézkesen használhatók. Kisebb jelentősége van ma már a „baloldal” és „jobboldal” címkéknek, mint korábban, főleg akkor, ha a két

13

hagyományos politikai oldal – különféle okokból – a közös pontokat keresi. A jobb-bal besorolás helyett fontosabb, hogy az egyes pártok és politikusaik miként értelmezik a közjó fogalmát, s ezt cselekvéseikkel hitelesítik-e. A Szolidaritás csak egy új-megújuló politikusréteg közreműködésével látja megvalósíthatónak. 4. A politikai hazugságokat, a kettős kommunikációt és a választások előtti ígérgetéseket fel kell váltsa a nyílt beszéd és az őszinteség, a kiegyensúlyozott média és a civil kontroll. A legfontosabb eszközök ebben a kérdésben az átláthatóságot biztosító szervezeti és intézményi változások, a társadalmi kontroll, valamint a lakosság politikai tudatosságának erősítése és a kiegyensúlyozott média. A Szolidaritás a változások sorát a média és az átláthatóság megreformálásával kezdené. 5. Számtalan érv sorolható fel a társadalmi kontroll szélesítésének fontossága mellett. Ilyenek például az állami nagyberuházások költséghatékonyságának növekedése, a korrupció csökkenése és a munkavállalói érdekvédelem súlyos hiányosságainak felszámolása. A civil szektor minden szereplőjének és az érdek-képviseleti szervek mindegyikének politikai befolyástól mentes tevékenységet kell végezniük. A Szolidaritás törekszik a különféle érdekcsoportok – különösen a civil szektor – erősítésére és hangsúlyozza az együttműködés intézményrendszere szabályozásának fontosságát is. Mindehhez az érdekvédelemnek alkotmányos joggá kell válnia. 6. A politikának a közjót kell szolgálnia. A közjó tartalma a társadalom különböző szempontok, célok mentén szerveződő érték- és érdekcsoportjainak párbeszéde során alakul ki. Ezért támogatjuk a korábban működő – sokoldalú - érdekegyeztető fórumok megújítását, újak felállítását és párbeszédét. A részvétel mellett mindenkori kormányzat feladata a szükséges törvényi keretek kialakítása, a megegyezések információkkal való támogatása, s a létrejött eredmények kiterjesztése, szükség szerint törvényekbe, rendeletekbe foglalása. A Szolidaritás Mozgalom különösen szorgalmazza a munkavállalók, munkaadók kormány közötti érdekegyeztetés fórumainak létrehozását, a Munka Törvénykönyvének újragondolását, s a Nyugdíjrendszer reformját. Az elmúlt fél-háromnegyed évben megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a Fidesz a demokrácia jogrendszerének lebontása után megkezdte egy oligarchikus állam felépítését. Ennek érdekében ismételten, mintegy üzemszerűen lépi át a magántulajdon szentségének határait, s a termelő/szolgáltató vállalatok újraállamosításával, egyes esetekben az államosított vagyonok vagy piacok újraelosztásával kívánja megdönthetetlenné tenni hatalmát. Ennek keretében osztja újra a földeket, a trafikokat, a patikákat, stb. Ugyanezt a stratégiát szolgálja a közműcégek, valamint a bankok ellehetetlenítése. E célt erősítendő – törvényalkotással - államosítja a több, mint 100 000

14

„kisember” által tulajdonolt takarékszövetkezeteket, s ki tudja még mit fog lépni a következő választásokig. Nyilvánvaló, hogy a Szolidaritás megállítaná a gazdasági hatalom ilyen centralizációját. Az állami, illetőleg egyetlen érdekcsoportba tömörített tulajdonnal kapcsolatban az Európai Unió álláspontján vagyunk, amely szerint a fogyasztók profitálnak az egymástól elkülönült szereplők

közötti

versenyből,

szemben

az

egyeduralkodó

monopóliumok,

koncessziók

diktátumaival. 7. Az ország nemzetközi presztízse romokban hever és nemzetközi gazdasági kapcsolataiban is súlyos problémák vannak, ezért sürgősen vissza kell állítani jó hírnevünket és hitelességünket. A Magyar Köztársaság továbbra is része marad az Európai Uniónak. A Szolidaritás megvan győződve arról, hogy a fejlett világ képes a megújulásra, olyan változtatásra-alkalmazkodásra, amely során legfontosabb értékeit megőrzi. 8. A Szolidaritás tiszteletben tartja a lakosság hitéletét, nagyra értékeli az egyházak szociális és nevelő, közösségteremtő munkáját. Viszont nem tartja helyesnek azt a szoros összefonódást az állam és egyház között, ami a Fidesz kormány politikáját jellemzi. Egyházpolitikájában a Szolidaritás egyszerre törekszik a folytonosságra és a korábbi megszorítások megszűntetésére. Fontos feladatnak tartja a jelenlegi egyháztörvény közös felülvizsgálatát.

3.2. Állam és közigazgatás megújulási elvei 1. Az állam gazdaságban való részvételének terjedelme és módja alapvető jelentőségű. A Szolidaritás elképzelése szerint az állam elsősorban szabályozó, szolgáltató és fejlesztő, másodsorban a közhatalom megtestesítője, és csak harmadsorban – korlátozottan – tulajdonos. A megnövekedett felelősségű államnak hitelesnek és hatékonynak kell lennie; a társadalom minden rétegét képviselnie és védelmeznie kell, a demokratikus társadalmi és gazdasági mechanizmusokat tisztességesen és hatékonyan kell működtetni. Érvényesítenie kell a lehetőségekhez képest maximális biztonság elvét minden állampolgár számára és gondoskodnia kell az ország fenntartható fejlődéséről. Az állam feladata a gazdaság fejlesztésével kapcsolatban az erőforrások hatékony elosztása, újraelosztás az igazságosság növekedése érdekében és a stabilizáció. Az állam célja ezen túl a stratégiai ágazatok, a környezet védelme és a verseny ösztönzése lehet. A Szolidaritás nem támogatja azt, ha az állam részt vesz a piacon folyó versenyben, vagy – a befolyó adókon túl – egyszerűen a piacról akar magának jövedelmet szerezni.

15

2. A Szolidaritás messzemenően támogatja különféle szakmák, tudományos területek, művészeti ágak, érdekvédelmi és civil szervezetek önszerveződését és önigazgatáson alapuló tevékenységeit. Kifejezetten ösztönzi olyan civil szerveződések létrejöttét, amelyek az országos és a helyi politikák kontrollját és fejlődését szolgálják. 3. A magyar állami irányítás és közigazgatás hagyományosan erősen centralizált, amit a Fideszkormány még tovább fokozott. Kritikus kérdés a területi közigazgatás struktúrájának kérdése, melyben a Szolidaritás álláspontja szerint a helyi döntéshozatal fokozatos előtérbe kerülése a legfőbb szempont. Regionális politikájában a Szolidaritás a közigazgatási, gazdasági és társadalmi szempontok integrációját tartja fontosnak. A regionális gazdaságfejlesztés modellje partnerségre, tárgyalásos megegyezésre, stratégiai tervezésre épít. 4. A Szolidaritás a demokrácia egyik tartópillérének tekinti az önkormányzatiságot. Éppen ezért annak helyreállítását tűzi célként és egyúttal törekedni fog annak megújítására is. Az utóbbi célja, hogy az önkormányzatok koncentráltabban, eredménysebben használják a közforrásokat és nyújtsák a közszolgáltatásokat. Fontos, hogy a helyi döntéshozók és választók közötti társadalmi távolság csökkenjen, folyamatos legyen a párbeszéd és erősödjön a helyi, szakmai civil szervezetek javaslattevő és ellenőrző funkciója. Fontosnak tartjuk, hogy egy-egy terület természetes szerveződése révén kialakult térségek szintjén úgy szerveződjenek meg az önkormányzatok, hogy azokban az egyes települések megfelelő képviseletet nyerjenek, s egyúttal az elkülönült települések – a hatékonyság szempontjainak érvényesítése mellett - gyakorolhassák önállóságukat. A Szolidaritás kiemelkedő fontosságot tulajdonít a társadalmi részvétel jelentős mértékű növekedésének, helyi közösségek további aktivizálásának és a civil szektor fejlesztésének. Ehhez nélkülözhetetlennek tartja a társadalmi részvétel eszközrendszerének fejlesztését, a jogi környezet felülvizsgálata és szükség szerinti átalakítását. 5. Az ország gazdaságpolitikájának része, szereplője maga az állam, egyrészt mint a stratégiák megalkotója és a szabályozórendszer létrehozója, másészt pedig a közigazgatáson és jogalkalmazáson keresztül ezek végrehajtója. Ezen felül – egyes szektorokban – piaci tényezőnek is tekinthető. Az utóbbi és az előttünk álló években a kormány az államszocializmus újraépítésének útjára lépett azzal, hogy egyes vállalkozások reprivatizációjával önálló szereplőként is megjelenik a versenypiacon. A monopolhelyzetben lévő állam jelenléte a versenypiacon súlyos torzulásokhoz vezet. A politikai, hatalmi törekvések megjelenítése a versenypiacon ellentmondásossá, hiteltelenné teszik az állam nélkülözhetetlen szabályozó, fejlesztő funkcióit, amelynek elvi alapja a semleges állam és a vállalkozói szféra közös érdekén nyugszik. Az

16

állam érdekelt a vállalkozások fokozatosan növekvő jövedelemtermelő s ez által adózó képességében, amely a közszolgáltatások működtetésének és fejlesztésének forrása. Az állam valódi feladata olyan szabályozási rendszer működtetése, amely egyaránt

figyelmet fordít a

társadalompolitikai szempontokra és a gazdaság teljesítőképességét meghatározó folyamatokra. Az állam

tehát

szabályozókkal

segíti

a

gazdasági

szereplők

alkalmazkodását

a

változó

körülményekhez. Az állam hatékonyságának talán legfontosabb fokmérője, hogy milyen mértékben képes összehangolni az egyes társadalmi érdekeket és az egyes szakpolitikákat – az általános elvektől a konkrét szabályozáson át és végrehajtásig. Ez a bonyolult folyamat csakis szakértők bevonásával,

hatás-

és

megvalósíthatósági

tanulmányokkal,

költség-,

haszon-

és

értékelemzéssel, valamint az összes érintett, köztük a politikai szereplők bevonásával történhet. A Szolidaritás a közszféra gazdálkodásának javítását is célként tűzte ki. Ebbe a feladatba sok minden tartozik, pl. átlátható költségvetés, infrastruktúra-fejlesztés, feladatok és pénzek fel- és szétosztása. Kiemelten fontos, hogy az állam költség-haszon alapon tervezze meg a közszolgáltatások költségvetésének alapját.

6. A Szolidaritás lényegesnek tartja a társadalmi innováció támogatását. A társadalmi innováció olyan fogalom, ami minden olyan területre kiterjedhet, ami a helyi közösségek, szakmai vagy egyéb csoportok, vagy egyének újításait, megoldásait és kezdeményezéseit érinti. A Szolidaritás számára fontos az „alulról” jövő kezdeményezések ösztönzése, minden eszközzel való támogatása, beleértve ebbe az állam és a közigazgatás működését javító innovációkat is.

17

II. A Magyar Szolidaritás Mozgalom az Együtt–Pm pártszövetség programalkotási folyamatában A fentebb olvasható program 2012. szeptember-október hónapokban fogalmazódott meg. Azután, hogy a szeptemberben kibocsátott megfogalmazást a Szolidaritás Mozgalom tagjaiból e célra létrehozott „tanácsadó testület” megvitatta, majd a Facebook-belsőben is olvashatóvá vált. Sokan hozzászóltak, kiegészítő vagy módosító javaslatokat tettek. Emellett elolvashatták és megjegyzésekkel láthatták el azok a szakemberek is, akiket a Mozgalmuk által 2012 áprilisában elindított DEKA kerekasztal megbeszélésekre abból a célból hívtunk meg, hogy szakértelműkkel segítsenek programunk megfogalmazásában. E mintegy 30-35 gazdasági-, szociálpolitikai-, foglalkoztatáspolitikai-, munkaügyi-, egészségügyi-, oktatásügyi szakember akkor is, és azóta is segíti munkánkat. E dokumentum bevezetőjében 2012 decemberében jeleztük, hogy az alapelveket, prioritásokat megfogalmazó alább olvasható dokumentumot még két másik dokumentum fogja követni (II. a szakpolitikák keretei, III a szakpolitikák.) Azóta azonban az Együtt Mozgalom megalapításával fokozatosan betekintést nyerhetünk, a Haza és Haladás Alapítvány (HaHaA) által megbízott szakemberek munkájába. Nemcsak az derült ki, hogy a Mozgalmunk politikai- és szakmai programjának elkészítését segítő szakemberek valamint a HaHaA által felkért szakemberek között jelentős átfedés van, hanem – egy-egy kivétel mellett az is -, hogy politikai-, szakmai szemléletünk is azonos. Ez a körülmény eddig szükségtelenné tette, hogy önállóan dolgozzunk ki szakpolitikákat, mivel lehetővé vált e szakpolitikák elolvasása, megvitatása, szükség szerint befolyásolása. E kritikai munkánkat Politikai Program Alapvetéseink helyezik biztos alapra. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az általunk képviselt értékek és alapelvek megbízható talajt adnak a HaHaA által készített/tervezett szakpolitikai megoldások értékeléséhez, szükség szerint módosító javaslataink megfogalmazásához. A Szolidaritás Mozgalom az azóta párttá vált Együtt 2014 (Együtt Korszakváltás Pártja) Párt kormányzási felkészülés során elsősorban az alábbi szakpolitikák alkotó befolyásolására vállalkozik, saját tagságunkon kívül a bennünket támogató szakemberek is ezekhez nyújtanak szakmai segítséget. .

18

Szociálpolitika (lecsúszó középrétegek, szegénység, romák helyzete, általában az egzisztenciális biztonsággal kapcsolatos kérdések, stb.) Oktatáspolitika Foglakoztatáspolitika Leszakadó, hátrányos helyzetű, térségek fejlesztése Munkaügyi kérdések (munkatörvénykönyv) A rendvédelemmel összefüggő kérdések Emellett, az Együtt szervezetén belül, közös ügyünk az alkotmányos-, a politikai-rendszer kritikája és a sikeres választásokig, valamint az az utánra szóló politikai stratégia alakítása.

Ez idáig két területen vállaltuk egy-egy szakpolitikai munkacsoport vezetését. Az egyik a rendvédelem működésének kereteit hivatott kialakítani, a másik egy új Munkatörvénykönyv létrehozását célozza. Lépéseket tettünk azért is, hogy – másokkal együtt - aktívan részt vegyünk a munkahelyhiányos, hátrányos helyzetű térségek komplex fejlesztési programjának kidolgozásában. A szakpolitikai munkát az Együtt-PM négy fő és számtalan al-kabinetbe szervezte.

Ezek a

következők: 1) gazdaságpolitikai, 2) társadalompolitikai, 3) kulturális-politikai, 4) demokrácia ( alkotmányosság, jogrendszer stb.)

AZ EGYÜTT, VALAMINT AZ EGYÜTT-PM KÖZÖS DEKLARÁCIÓI

Az Együtt, majd az Együtt PM számos alapvető dokumentumot adott ki 2012 októbere és a jelen pillanat által határolt időszakban. Három alapvető politikai dokumentum keletkezett a jelzett időszakban Alapértékek (2012. november) Együtt –PM szövetségi megállapodás (2013. 03. 07) A korszakváltás garanciái (2013. 06.)

19

E dokumentumokban közreadott megfogalmazások alakításában a Szolidaritás Mozgalom képviselői, a bennünket támogató szakemberek s nem utolsó sorban a tárgyalásokon résztvevő elnökségi tagok által közvetített tagsági vélemények megjelennek, ezekkel - reméljük - a Szolidaritás Mozgalom, ma már egyesület, tagjai tudnak azonosulni. E dokumentumokon túl a Haza és Haladás Alapítvány megrendelése alapján elkészültek az alábbi szakpolitikai programok:

1. Általános Szociálpolitikai program 2. A mélyszegénység kezelésére irányuló program 3. Gazdaságpolitikai program (makrogazdasági fókusszal) 4. Oktatásfejlesztési program (közoktatási fókusszal) 5. Korrupcióellenes program (fókuszban a pártfinanszírozás és a közbeszerzés) 6. Az ügynökakták kezelésére irányuló program 7. A demokrácia helyreállítására irányuló alapvető lépések ( az MSZP- vel folytatott 2013-januárfebruári tárgyalások megalapozására)

E programok a majdani kormányzati cselekvéseket hivatottak megalapozni. E programok belső vitája – ez ideig - nem kapott kellő hangsúlyt. Szakértőink olvasták, egyes esetekben megjegyzéseket fűztek az olvasottakhoz, de a Pártszövetség sűrű programja, és napi kommunikációs jelenléte még nem tette lehetővé (szerencsére szükségessé sem) a részletekbe menő viták lebonyolítását.

A választásokig tartó folyamat jelen szakaszában az általunk kiemelten kezelt programok, programelemek kidolgozása, az elkészülés folyamatában való aktív vitaképes részvétel és a Szolidaritás Mozgalom, Egyesület választói támogatásnövő kampánya szorosan összefügg.

20

Úgy gondoljuk a HaHaA, Milla, és a PM mellett mi vagyunk azok, akik leghitelesebben tudjuk képviselni a munkavállalói- és szakszervezeti érdekeket, a leszakadó-, szegény-, roma társadalom érdekeit, s nem utolsó sorban a leszakadó térségek-régiók érdekeit. E nézőpontokból tekintünk a megalkotandó gazdasági-, oktatási-, szociálpolitikai-, foglakoztatási valamint a munkaviszonyokat szabályozó (munka törvénykönyv) programokra. De nemcsak azt tartjuk fontosnak, hogy a majdani kormányzás során a megfelelő elvek és gyakorlati megoldások érvényesüljenek, hanem azt is, hogy már a kampányunk során is képesek legyünk érzékenyen, megértő módon érinteni a mindennapi emberek legégetőbb problémáit, valamint, ahol erre mód van, cselekvő módon is megmutatni, érzékeltetni a társadalmi együttélés kívánatos módjaira, a gyűlöletmentességre, a szolidaritás aktív gyakorlására, a kirekesztés teljes elutasítására utaló beállítódottságunkat. Azt, hogy egyaránt normális, szolidáris „viselkedést” várunk el az államtól, önkormányzatoktól, hatóságoktól és önönmagunktól, mint munkavállalóktól, mint munkanélküliektől, mint lakópolgároktól, mint krízishelyzetben lévő polgároktól, stb.

„Normális országot akarunk” ebbe beletartozik, hogy dolgozunk, betartjuk az együttélés szabályait, keresetünkből fedezzük költségeinket, de a másik oldalon a kormányzat minden feltételt megteremt annak érdekében, hogy mindezt megtehessük. A szakpolitikákban megjelenő korszakváltó kormányzati-politika szabadságot, választási lehetőséget nyújt, szükség szerint célzott beavatkozásokkal segít bennünket, nem vádaskodik, hamis magyarázatokkal nem hárítja ránk a felelősséget.

Biztonságot akarunk, jogbiztonságot, egzisztenciális biztonságot, hosszabb távon is előre látható, kiszámítható életutat. Olyan viszonyokat, amelyekben számítanak az emberi értékek: az igazmondás, a korrekt viselkedés, a szaktudás, a szolidaritás, az emberi erőfeszítés, akkor is, ha nem vezet azonnal látható eredményre. A Szolidaritás Mozgalom, Egyesület nem üres szavakkal akar egy új elit hatalmáért kampányolni, hanem a fenti (és további) értékek megvalósulásáért kíván küzdeni, s ha erre mód van, ötlete van cselekvéssel bizonyítani őszinte küzdelmét.

21