A biai nemzetközi szecskavágó- és répavágó-verseny. Az országos gazdasági egyesület által rendezett s novemberhó 17-én és 18-án Bián megtartott szecskavágó- és répavágó-verseny figyelmet érdemel nemcsak azért, mert sikerültnek mondható, hanem azért is, mert nálunk az elsı verseny volt, amelynél - elütıleg a szokásos eljárástól és az angol Royal agricultural Society-nál divó eljárás mintájára - a gépek erımüvi szempontból behatóbban lettek vizsgálva. Erımérésre szolgált a Hartig-féle dynamometer és a Morin-féle dynamometrikus forgattyú. Elıbbi a gızzel és járgánynyal, utóbbi a kézzel hajtott gépeknél került alkalmazásba. Mindkét erımérı a budapesti mőegyetem tulajdonát képezvén, odavaló tanárok által kezeltetett. A dynamometrikus forgattyút használat közben baj érte, s ezért néhány kézzel hajtott gép is a Hartig-féle erımérın próbáltatott meg. Hajtógépül a biai uradalom igazgatósága egy nyolcz-lóerejü locomobilt és egy járgányt engedett át a biráló-bizottságnak; az erımérésnél a járgánynak azonban nem jutott szerepe, mivel a körülbelül 12 mázsa súlyu Hartig-féle erımérınek a locomobiltól a járgány elé áthelyezése tetemes idıveszteséggel járt volna. A szecskavágók csoportjában minden rendszert lehetett képviselve találni; a leginkább elterjedt és lendkerekükön késekkel ellátott szecskavágókon kívül versenyre a guillotine- és hengeres-rendszerü szecskavágó is megjelent. A két utóbbi rendszerü gép már egyizben a feledékenységnek esett áldozatul, ujabban azonban ismét felmerülnek; de, amint látszik, kevés kilátással arra, hogy abban a mértékben még egyszer elterjedjenek, amelyben 40-50 évvel ezelıtt elterjedve voltak. A szalmát a szecskaládában elıretoló mechanismust, amelynek némely gépnél egy végetlen rostélyszerü láncz segítségére volt, Bián szintén minden eddig ismert szerkezetben és kivitelben lehetett találni. Ott láttuk az angolok kerékmüves tolószerkezetét, a németek excentric- és szoritó-tolószerkezetét (Klemmschaltwerk), és végre a végetlen csavarra alapitott angoleredetü tolószerkezetet, amelyet mainapság különösen kisebb szecskavágógépeknél elıszeretettel alkalmaznak. Némely gépnél a szalma elıretolása szakadatlanul ment végbe, némelynél azonban - ami egyszersmind helyesebb is - a szalma a ládában abban a pillanatban, amelyben a kés a metszéshez fog, megáll, és csak akkor mozdul ismét meg, amidın a kés a szecskavágó szájnyilásán már végigment. A szalmának szakadozottan elıretolásával azon elıny jár, hogy metszés alatt a késre – mert a szalma a metszés tartama alatt nem nyomul elıre - nem gyakoroltatik nyomás, miáltal azután a metszés könnyebben sikerül és tisztább lesz. Némely gép, könnyebb hajtás végett, lábemeltyővel volt fölszerelve. S van is valami e dologban, amennyiben az etetı a lábemeltyő taposásával, és pedig anélkül, hogy ezáltal teendıjében - az etetésben - legkevésbé akadályozva lenne, a késeket hajtó munkatársának nagy segítségére lehet és neki a munkát nagyon megkönnyítheti. Némely gépnél különösen feltünt a könnyü kezelhetıség, s egy oly gép, mint péld. a Crowley-féle, amelynél egy emeltyőnek az egyszerü átbillentésével az etetıhengereket akár megállitani, akár pedig a szalmának elıretolására vagy visszahuzására beállitani és kivánat szerint többféle, azaz különbözı hosszuságu szecskát vágni lehet: a kivánalmaknak úgyszólván netovábbját képezi. Egy-két gépnél az etetıhengerek fölötti fedél külön és független a gép többi részétıl különbözı magasságra beállítható volt, mint az illetı gyárosok mondták: azért, hogy a gépen esetleg szénát is fennakadás nélkül szecskázni lehessen. Speiser (Göppingenbıl) gépénél az etetıhengerek fölött alkalmazott fedelet biztonság szempontjából olyfornán rendezte be, hogy a munkásnak a hengerek megállitása végett a fedelet karjával egyszerüen csak emelni kell. Az etetı, ha kezét a hengerek által veszélyeztetve látja, karjának alsó felét emeli, amire aztán a gép rögtön megáll.
A répavágók és zúzók csoportjában aránylag újnak tünt fel egy készülék, amelylyel, megfelelı metszés végett, a répa metszés közben a kések felé szorítható, és egy másik készülék, amely a késes-tányérban lévı metszılyukakat tisztántartja s a bedugulás ellen védi. E csoportban is az ismert rendszerek mind képviselve voltak, nevezetesen a Gardner-féle, a franczia s az angol zúzó-rendszer. A versenynek kiegészitı részét, illetve harmadik csoportját a mérlegek képezték. E csoportban, mint ujdonságot, a Fairbanks amerikai találmányu mérlegeket láttuk, amelyek nagy érzékenységükkel általános feltünést keltettek. Ezen mérlegeknek nálunk való meghonositása végett az amerikai törzsgyár Káposztás-Megyeren fiókgyárt léptetett életbe. A közönséges tizedes-mérlegrendszernél, amely ott szintén képviselve volt, az elérhetı érzékenység 1 : 10.000-hez, azaz olyan, hogy 50 k/g terhelésnél 5 g/ túlsúly a mérleget még észrevehetıen kibillenti. A Fairbanks-mérlegeknél ugyanez megtörténik akkor is, ha a mérleg - mint a „Pester Lloyd” írja - 10.000 k/g-mal van terhelve; s e szerint a Fairbanks-mérlegek 200-szorta nagyobb érzékenységgel birnak, mint a tizedes-rendszeren alapuló közönséges mérlegek. A gazdák véleménye e mérlegeknek közforgalomban való használhatósága fölött eltérı volt. Némelyek, mivel a mi embereink adás-vevésnél ahhoz vannak szokva, hogy a mérleg egyensúly esetében egy fixpontra beálljon vagy bejátszon, azon véleményt koczkáztatták, hogy a Fairbanks-mérlegekkel a közönség – ama körülménynél fogva, hogy a mérleg karja nagy érzékenysége következtében úgyszólván folyvást billeg - egyhamar megbarátkozni nem fog. Mi azonban azt hisszük, hogy ezen elıitélet - különösen akkor, ha a Fairbanks-mérlegek azon árért – lesznek kaphatók, mint jelenleg a közönséges tizedes-mérlegek - hamar meg fog szünni és nem lesz útjában a „Fairbanks”-ok terjedésének. A díjkiosztást illetıleg megjegyzünk, hogy a kézi szecskavágók csoportjában dijaztattak: a PropperSamu által bemutatott németeredetü és szoritó-tolókészülékkel (Klemmschaltwerk) mőködı gépe, továbbá Lassenhofer alsó-ausztriai wilhelmsburgi gyáros gépe állítható fedéllel, és végre a Tarnóczy czég által bemutatott John Crowley-féle gép emeltyős állitókészülékkel. A szoritó-tolókészülék egy igen elmés szerkezetü, biztosan mőködı s a szalmát szakadozottan elıtoló készülék, melynek - véleményünk szerint - van jövıje. A gızerı- és járgánynyali hajtásra berendezett szecskavágó-gépek közül díjra érdemesíttettek: a Tarnóczy czég által bemutatott John Crowley-féle és Speiser göppingeni gyáros gépe, továbbá még Umrath gépe és Tarnóczy sajátgyártmányu szecskavágója. A répavágó-gépek csoportjában dijakat kaptak kézzel hajtható gépeikért: Propper Samu, Kühne Ede; a répazúzók csoportjában járgánynyal hajtandó gépeikért: Fehér Miklós (aki Hornsby répazúzóját mutatta be) és Umrath; a mérlegek csoportjában Fairbanks és Schember mérlegei lettek díjra érdemesítve. Külsı csín és a formák részarányossága tekintetében a szemlélıben az eredeti angol s a mintájukra készült gépek sokkal jobb benyomást keltettek, mint néhány németgyártmányu gép. Ezek nehézkes és rútul befestett faállványukkal a mult század azon korszakára emlékeztettek, amikor a gépipar még gyermekkorát élte. Különösen sajnáltuk ezt a Propper Samu által kiállitott gépeknél, mivel azok máskülönben könnyü járat és munkaképesség tekintetében minden igényt teljesen kielégitettek. Igaz, gépeknél sok esetben az aesthetika követelményeivel odább kell állnunk; a czélszerüséget az aesthetikával azonban mindig tetszetıs alakba össze lehet egyeztetni, s ez gépeknél se mellékes dolog, amennyiben a vevıközönség külsıségekre és formákra is ad, s volt már több olyan eset, ahol különben jó gépek egyszerüen azért, mert forma dolgában nem állottak a kellı színvonalon - ignorálva lettek. Ilyen versenyeknél egy további sajnos körülmény - vagy jobban mondva: könynyelmüséggel határos mulasztás - abban áll, hogy még mindig akad egyes olyan gyáros vagy ügynök, aki nem munkakész állapotu gépeket küld versenyezni; s a vizsgáló-bizottság, amidın a gépet sok esetben nem csekély fáradsággal munkába állitotta, egyszerre csak azon
vészi magát észre, hogy egy laza ék vagy nem jól meghúzott csavar által okozott törés a munkának folytatását lehetetlenné, teszi. Ez amilyen bosszantó a vizsgáló-bizottságra nézve, egyszersmind a gyáros vagy ügynök jó hírnevének is árthat, amennyiben sokan azok közül, akik ilyennek szemtanui, magukban gondolni fogják: ha X. Y. ily állapotban küldi versenyre gépeit, akkor nekem milyeneket fog küldeni. Kivánjuk, hogy ilyen eset már a közel jövıben is minél ritkábban forduljon elı. Versenyek alkalmával - mivel a közönség ott csak rövid ideig idızhet – a birálóbizottságnak, hogy az eredményeket még a közönség távozása elıtt kihirdethesse, munkáját a legtöbb esetben sietve kell végezni, s igy nem lehet megütközni azon, ha néha mérés és megfigyelésnél nem egyformán jár el és elmét nem terjeszti ki mindenre. Ez nem egyéb, mint az idıhiány természetszerü folyománya. Ez okból igen czélszerü a verseny programmjába mindazon kellékeket felvenni és kitenni, amelyek a versenyzı gépeknél megkivántatnak arra nézve, hogy a vizsgálat - bocsánat a kifejezésért - minden fölösleges babrálás nélkül megejthetı legyen. E kellékeknek megfelelni a gyárosnak vagy versenyzınek könnyü dolog; neki csak ismernie kell azokat, hogy már a gépnek a gyárbani összeállitásánál számba vegye ıket. Így péld. a Morin-féle dynamometrikus forgattyú – hogy a vizsgálat alá kerülı gépekre gyorsan felilleszthetı legyen - megkivánja, hogy a vizsgálandó gépeknek bizonyos hosszuságu és átmérıjü tengelyvégük legyen. A gyáros vagy versenyzı - ha tudja; hogy a gép tengelyvége milyen hosszunak, átmérıje milyen vastagnak kivántatik - a tengelyt egyszerüen a kivánt hosszuságra vágatja a el a gyárban; a tengelyvégnek pedig vagy leesztergályozás, vagy pedig egy hüvely feltolása által kellı átmérıt ad s ezzel megvan az egész. Bián péld. némely gépen Morin forgattyúját alkalmazni nem lehetett, mivel néhány gépnek hajtótengelye csapágyából nem állott ki a kellı mértékre. Ha a vizsgálat által közvetlen nyert eredményekbıl helyes következtetéseket vonni akarunk a gépek munkaeredménye és erıszükséglete fölött, akkor fıdolog: minél nagyobb egyformaság a vizsgálat módozatában, különösen járgánynyal vagy gızerıvel hajtott gépeknél. Szecskavágó-gépek erıigénylet tekintetében való birálatnál, hogy a nyert adatokból átszámitás általi egybevetés nélkül is következtetéseket lehessen vonni: kivánatosnak mutatkozik, hogy a vizsgálat alá kerülı gépek mind egyenlı hosszu szecskát vágjanak; továbbá egyenlı idıben egyenlı számu metszést végezzenek, és végre egyenlı szájnyiláskeresztmetszettel birjanak vagy - ami egyremegy - szalmával egyenlıen megadagoltathassanak. A gépek, ha e kivánalmaknak megfelelnek, és ha azonfelül még náluk az etetést valamely, az egyenletes etetésben kellıen gyakorolt ember végzi: egyenlı idıre egyenlı quantitativ munkaeredményt - legalább elfogadható határok között egyenlı munkaeredményt - fognának felmutatni, s ennek alapján az erıigényletre - vagy jobban mondva: mechanikai munkaigényletre - nyert számok az összehasonlitásra közvetlen alkalmasak lennének. A quantitativ munkaeredménybıl és a lóerı-számból kiadódnék aztán az is, hogy melyik gép mennyi szecskát vág órán- és lóerınkint; s az elsı hely azt a gépet illetné meg, amely órán- és lóerınkint legtöbbet vágott. A biai versenyen a munkaigényletet befolyásoló körülmények egyformasága dolgában nem a legjobban állottunk, amennyiben, habár a programmban ki is volt téve az, hogy a szecskavágók mind 2 c/m hosszu vágatokra beállítva legyenek: mégis akadt több olyan versenyzı, akinek gépét 2 c/m hosszu szecskára beállitani nem lehetett. E gépekre nézve, hogy a versenybıl ki ne zárassanak, abban történt megállapodás, hogy az általok vágott szecska súlya 2 c/m hosszu szecska súlyára számíttassék át. Ezen átszámitás következtében azok, akik 2 c /m-nél rövidebb szecskát vágattak, kissé elınyben voltak; amazok pedig, akik 2 c/m-nél hosszabb szecskát vágattak, kissé hátrányban voltak amazokkal szemközt, akik gépeikkel az elıirott volt 2 c/m hosszu szecskát vágatták. Mellesleg legyen említve, hogy a szecska
hosszának a számitásba belevonása által a számitást egy kissé ingadozó alapra fektetjük, és pedig azért, mert a vágatok egymásközt nem mind egyenlık. Ha péld. valamely gép 1 c/m hosszu vágatokra van is beállítva, azért a szecska között mégis sok olyan vágatot fogunk találni, amely vagy kisebb vagy nagyobb 1 c/m-nél. Véleményünk szerint ilyen versenyeknél a biráló-bizottságnak - hogy teendıit nyugodtan végezhesse és figyelmét minden, még a legcsekélyebbnek látszó körülményre is kiterjeszthesse - több idıt kellene engedni, mint ahogy ezt tenni eddig szokásban volt. Nézetünk szerint, ha a gépeknek alapos megbirálását czélba vesszük: akkor czélszerü, ha a biráló-bizottság mőködése a versenynek a közönség általi látogatását megelızi; mert ha versenynél közönség és bizottság együtt van, akkor elıbbi - hogy a közönségnek eredmények utáni óhaját kielégítse - többé-kevésbé azon kényszerhelyzetbe jı: a vizsgálatot részben csak futólag végezni; holott a közönség, ha csak akkor megy be a versenyre, amikor a bizottság már befejezte munkáját: mindent készen találhat, amit tudni érdekes az egyes gépekrıl. Ez különösen akkor volna czélszerü, hogy ha az egyes, a vizsgálat eredményét képezı adatokat a bizottság minden egyes gépnél kifüggesztetné; mert, amint szokásban van, ha ilyen versenyen gépek eladatnak, azt nagybetős feliratokkal a közönség tudomására hozni, épúgy lehetne a közönség tájékoztatására a vizsgálat eredményét is kitenni minden egyes gépen. Ily eljárás mellett a közönség, a gépek között járva-kelve, minden kérdezısködés nélkül saját magának alakíthatna véleményt az egyes gépeknek bizonyos czélokra való használhatósága fölött, és minden további nélkül tisztába jönne azzal, hogy ez vagy amaz a gép miért kapott dijat. A mostani eljárás mellett e dolgokról a közönségbıl azok is, akik a verseny látogatói közé tartoztak, csak a jelentés megjelenése után szerezhetnek tudomást; a jelentés pedig, hogy maradandó értéke legyen, összeállitására gyakran annyi idıt vesz igénybe, hogy csak hónapok mulva jelenhet meg. Nagyon érdekes volna, ha a próbáknál nyert erımérési diagrammok is ott a helyszinen közszemléletre kitétetnének, mert ilyen diagrammról még a nemtanult ember is minden további számítgatás nélkül sok olyat egyszerüen leolvashat, ami a gép egyenletes járására, erıigényletére stb. vonatkozik. A gépeknek erımüvi és constructió szempontjából való birálata nem annyira a gazdára, mint inkább a technikusra és gépszerkesztıre nézve bir érdekkel és értékkel. A gazda inkább a munka minı- és mennyiségére fekteti a fısúlyt, s ha teszem locomobileval hajtandó gépet rendel meg valahonnan, akkor egészen meg van elégedve, ha az illetı, gépet locomobileja erejéhez mérten kapja. Mással nem törıdik. Egynéhány kilogramm-méter különbség a munkaigényletben sokat nem határoz. Azért, ha versenyeknél az erımérés nem is foly le mindig a legsimábban és legpontosabban, abból a gazdára semminemü érzékeny kár nem háramlik. Ily versenyeken a kézzeli és járgányos hajtásra berendezett gépeknél az erımérés akár egészen el is maradhat; mert erımérı nélkül is meglátni azt, hogy teszem az egyik esetben egy ember, vagy a másik esetben egy ló a gépet hajthatja-e túlerıltetés nélkül vagy sem? Ha péld. valaki gépét mint egy ló által hajthatót ajánlja nekünk, és ha mi azt látjuk, hogy az - catalogusban oly sokszor emlitett egy ló - a gépet húzni csak nehezen birja: akkor ezen már a dynamometer se fog segiteni; s mi, ha nincs módunkban egyszerre két lovat fogni a járgányba, hogy lovunkat el ne rontsuk: kisebb gép után fogunk nézni. Hogy egy munkás által erıltetés nélkül hajtható gépeknek dynamometerreli vizsgálása által a másodperczenkinti mechanikai munkakifejtést 6-8 k/g-méternyinek, egy ló által erıltetés nélkül hajtható gépek erımérı általi vizsgálásánál a másodperczenkinti munkakifejtést 45-50 k /g-méternyinek kell találnunk: azt már elıre tudjuk, mert e számok számos kisérletnek átlagszámai. Ez egy további, az erımérést ily gépeknél fölöslegesnek feltüntetı körülmény; ezáltal ugyanis új dologra nem akadunk. A technikusra, gépszerkesztıre nézve valamely gép erımüvi szempontból való birálata bir értékkel - különösen ha az még a fejlıdés stádiumában van. A gépszerkesztınek már hivatásánál fogva az után kell törekednie, hogy gépe a lehetı legkisebb mechanikai
munkakifejtéssel a lehetı legnagyobb haszonmunkát végezze; s ennek elérésében pontosan véghezvitt erımérések ıtet hathatósan támogathatnák, különösen gazdasági gépeknél, amelyeknél gyakran olyan körülmény szerepel, mit papiroson a tervezgetés és számítgatás keretébe belevonni nem lehet. Igen érdekes vizsgálatokat - erımüvi szempontból - tett gazdasági gépeken Dr. E. Hartig 1 ) drezdai tanár, akinek az ilyen vizsgálatokra szükséges segédeszközök mind rendelkezésére állanak. E tekintetben nálunk is volna mit tenni, mert - hogy csak egyet említsek - a reánk nézve oly fontos cséplıgépek erımüvi szempontból behatóan megvizsgálva még sehol nincsenek. Örülhetünk és nagy köszönettel tartozunk az országos gazdasági egyesület gépészeti szakosztály elnökének azon határozatáért, amely szerint a biai versenyen a Hartigféle dynamometernek is szerepe jutott. Ez ismét egy jel arra nézve, hogy a korral haladunk; s e tekintetben lajtántúli szomszédainkon is már túltettünk, minthogy ott nem tudok helyet vagy versenyt, amelyen Hartig- vagy másféle, nagyobb erı mérésére alkalmas dynamometert használtak volna gazdasági gépek mechanikai munkaigényletének meghatározására. Végül csak azt kivánjuk, hogy még több olyan tanulságos és érdeklıdést keltı versenyünk legyen, mint a biai volt. Thallmayer Viktor.
1
Hartig kisérleteirıl egy füzetet adott ki ezen czím alatt: „Versuche über Leistung und Arbeitsverbrauch von Futterschneidmaschinen, Schrottmühlen und anderen, landwirt-hschaftlichen Maschinen”. Leipzig, Verlag von Arthur Felix.
