MAGYAR I{YELV KÖZERDEKÚ FOLYÓIRAT
III. KÖTET.
1907. MÁJUS.
ő. \ZLM.
A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése. III. 10. Bölcseleti műnyelvürrk kialakításának egyik elsó apostola Mtírfun rsfuún, ahír.€s szótáriró Márton Józ§ef öcscse. Mfuton kiváló példája annak, hogy a rnrlnyelv korántsem fejlódik öntudatlanul a tudósok elméjében, nen ítgy szíiletik, mint a népnyelv. Gondos kritika, a próba-használatbó] fakadó folytono§ ellenórzés, idegen mrlnyelveklrel való összehasonlitás szüli a helyes és pol1os
múnyelvet. Ilyen nrérsékeltújitó Márton az ö hatalmas 'könv-
vében; Keresztyén theologusi morál vagyis erköltstudománv. 1796.Márton távol áll a purisrnustól; arra utal, hogyhaanémet tudósok a deákból kölcsönzött Teal. _Iealitaet, realisiréir, realisirung szayakat minden e]lenmondás nélkül átvehették és hasznáJirik]
akkor ,,hát rninékünk miért kell attól félnünk, hngy a mafra. füldobja legottan beszakad, ha valami uj formájú szót akaűnk béhozni akár. a ném€t, akár kivált a deák nyelvból, a meliy legalább a mi vélekedéseink szerént n€m idegenebb a magyaroir 9lótt, . h& szinte Tsere Apátzaiba legkisebb nyoma sin-ii is'' (752 l,). l[árton nem sok bölc§eloti rnúszót aikot; de aZéIt. noIa a lÍonilolat nregjelenésében része van, mépJis hivatásos uyelv, úiitó ó is. Ez a rryelvújirási riadó azonban oI], ember kürt.jéból vrlio. kir a ludományos rnunkálkodás köZbcn fölmelü]t finoninr.gkülön, böztetések éle szurkál ós kényszerit arra, hogy egr.úi rnünyelv programmját lassarz negalkossa. Ennek néhárry józan elrét rgy körvonalozza: ,Tudom én azt, hogy edgy kis-censurával iiló viseltetni, hogy a fattyú jövéseket lerrl,essük, de nenr olr. lrebehurgla móddal, hog1 a legegészsegesebb vesszóket is meg§ért§ük(754 l.); erósen hangsúl; ozza, hogy ,a philosophusok köielessége az, hogy a' soi; felé unt ertelmú szdkat üizonyos 's mu1hatdrlzott értekmhez kössék" (E92). i\Iúszavai éppen ezirt sokszór csak annyiban újak, hogy jelentésöket megszórltia. Nagy múvéhez,,erkóltsi szótrirt" osatol toldalékul. hoEY a szokatlan kifejezéseket olvasóival ntegertethesse, s ezek vele""egy nyomon gondolkodhassanak ; igéri. ,hogy ezen szótárnak mind _
'
NyelvtaBi munká§ságát
l. tríNy. 2:347. s
köv.
t3
Takács Sándor: A berbécs és a birka.
207
mely a magyar forditó előtt feküdt, egy 141G-ból való kerék volr függesztve. Az már semmiképen sem bizonyos, hogy a forditó ezt a naptárt S ezt a kereket ugyancsak 1416-ban fordította volna magyarra. Fordithatta később is. Hiszen a XV. század első feleben a naptárak, mint már föntebb is elmondottnk, még nem ~. bizonyos esztendőre készültek. A középkor csak általános, határozatlan időre szóló naptárakat használt. Az általános naptár specializálása az illető évre a hozzá tartozó vasárnapi betű és aranyszám segélyével, ezek megállapítása pedig külön táblák, vagy mint itt, kerekek segélyével történt. A kerék is nem CSUpáll ~gy évre, hanem az évek egész sorára, legalább is 19 évre (az aranyszám cyklusára) kényelmesen használható volt, söt még továbbra is, csakhogy ekkor már az aranyszám gyűrűjét kétszer ,ugy még többször" is) körül kellett keringeni. Az nem igen hihető, hogya magyar fordító előtt annyira elavult s divatja mult naptárkerék feküdt volna; ellenben igen valószínű, hogya fordítás a kerék aranyszámának 19 éves cyklusán belül, vagyis 1435 előtt történt. A végkövetkeztetés tehát, melyet B. E. érdekes tanulmányából vonhatunk, az, hogy a magyar fordítás 1416 elött nem készülhetett " igen valúszinűleg 1435 után sem. SZlLY KÁLMÁN.
A berbécs és a birka. Kevés olyan szavunk van, melynek eredetet, elterjedését és jelentésének változásait olyan világosan megállapithatnók, mint
a berbécs szóét. Nyelvtörténeti szótáraínk szerint a berbécs szón csakis üriit kell ugyan értenünk, de ez a megszoritás meröben ellenkezik irott emlékeink adataival. Tudjuk, hogy a XVI., XVII. es XVIII. században a juhos ernberek és a hegyi pásztorok nyájaikkal örökösen vándoroltak. Az oláhországi, moldvai, leugyel, orosz, morva pásztorok seregesen jöttek nyájaikkal hozzánk, s viszont a mieink évről-évre százával mentek ki nyájaikkal Oláhországba és Moldvába. A pásztoroknak vándorlása még a XVIII. században is oly nagy volt, hogy például 1767-ben csupán Erdélyból 204,597, 17G8-ban 210,570 és 1769-beu 350,574 juhot hajtottak ki Oláhországba és Moldvába téli legeltetésre. Mindezek a nyájak, a külföldiekkel együtt, május hóban visszajöttek havasi legelőinkre. A vándorló nyájaktól rováspénzt és gérnpénzt szedtek. IKöz. pénzügyi lev. 13128 és 13131 f.) A vándorlás szüntelenül tartott. A különféle nemzetiségű pásztorok hol itt, hol amott érintkeztek egymással, és szokásokat, sz"kat sajátitottak el egymástól. A kölcsönvett szók azonban a vándorlás és a forgalom alatt örökösen változtak formájukban és jelentésükben. Innét van,
208
Takács Sándor
hogy egyik-másik pásztorok használta szónak (it-hat különféle alakját is ismerjük. A berbécs szó jelentése is időközökben és vidékek szerint változik, de a XVII. század végéig épp az • ürü" jelentése a legritkább. Ezért tehát mind nyelvtörténeti, mind gazdasági szempontból kivánatosnak látszik, hogya berbécs szónak föjelentéseivel megismerkedjünk. A MNy.-ben (2: 23) már említettük, hogy a juhtenyésztés az alföldi magyarság körében a XVl!. század közepéig jelentéktelen volt. A magyar nép a sokkal jövedelmezöbb szarvasmarhatenyésztéssei foglalkozott. A juhtenyésztés igazáhan csak a havasokon dívott. Ide az északi havasokra és az úgynevezett holyákra jöttek nyájaikkal a morva és a lengyel pásztorok, itt legeltették nyájaikat a vlach nevü pásztorok. Hegyeinkcn csekély díjért mindig elegendő és jó legelét kaphattak. Ugyanez történt az erdélyi havasokon is. a hova viszont a moldvai és az oláhországi (havasalföldi) nyájakat hajtották nyári legeltetésre. Mivel a külföldi nyájak után legeltetési díjat szedtek, a régi összeirások az így befolyó jövedelemről mindig megemlékeznek, s e szerínt a nyájak vándorlásáról biztos tájékoztatást nyujtanak. A XVI. és a XVII. században azonhan nemcsak a nyájak, hanem az oláh nép bevándorlása is szakadatlanul tartott. A magyar urak egymásután ültetik az oláh falukat és szivesebben látják az oláh, mint a makacs magyar jobbágyokat. Mivel mind az oláhok, mind a juhnyájak bevándorlása szakadatlanul tartott, a kölcsönös érintkezés útjan a külföldről jött pásztorok sok szokása és szava meghonosult nálunk. Ezen meghonosult szók közé tartozott az oláh (s nem vlach) pásztoroktól és juhos emberektől eltannlt berbécs szó is. A dolog természete szerint legelő ször Erdélyben találkozunk vele, eredeti jelentését tehát itt kell keresnünk. Erdélyből az oláh néppel együtt u berbécs szó a tiszai részek hegyes vidékein tovább terjed s felvonul egészen a Mármaroslg, a Rákócziak utolsó uradalmáig. Innét azonban nyugat felé már nem terjed. Liptó, Turócz, Trencsén stb. megyékben már nem az oláhok, hanem a vlachok tartották megszállva a havasi legelőket. Ők a berbécs szóval már nem éltek. A havasi legelőkre jövő morva és lengyel pásztorok s juhos gazdák sem ismerték a berbécs szót. ük a birka és a bajka szóval éltek, és ezt terjesztették el az északi és a nyugati Kárpátok legelőin. S valamint a berbécs szó délkeletről észak felé a Mármarosig terjed, úgy a morva pásztoroktól kölcsönzölt birka szó északnyugatról kelet, s később délfelé terjed. Mindkét szó vonulását - a régi összeírások alapján - lépésről-lépésre kisérhetjük. Irott emlékeink alapján arra az eredményre jutunk, hogy a berbécs szó a XVlI. század végéig, Erdélyen kívül, a .partes adnexae" és az erdélyi fejedelmi család azon magyarországi birtokain terjedt el, a melyeksn oláhok laktak. Az alföldi sikságou, a hol az oláh pásztorok nem jártak, a XVL és a XVII. században a berbécs szóval még nem találkozunk. Végig lapoztuk Debreczen
A berbécs és a birka.
209
és Kecskemét jegyzökönyveit, de a berbécs szót egyik helyen se m találtuk meg; pedig a XVII. század másik felében már mind a két városban rengeteg sok juhos ember és gazda éldegélt. A Duna és a Tisza közén, no meg a Dunántúl még kevésbbé találkozunk a berbécs szóval. Mivel addig, a míg a berbécs szó Erdélyből a Mármarosig jutott, jó idő telt el. nincs mit csodálkoznnnk azon, hogy e szónak jelentése az egyes vidékek szerint változik. A berbécs szó legelöbb és legjobban Erdélyben terjedt el, a hol általában birket-fajt jelentett. Mivel Erdélyben és Magyarországban a XVI. és a XVl[. században l"tetszt juhot, morvet j'fhot (vagyis birkát), tifrifk juhot és többfajta oláh juhot ismertek, az a kérdés mertil fel, melyik volt ezek közül a berbécs? Egészen biztos adataink ngyan nincsenek, de majdnem bizonyosra vehetjük, hogy az oláh juhot nevezték berbécsnek. Erről az oláh juhról a régi összeirások azt mondják, hogy igen hosszú szörű volt. Ezt a hosszú BZÓrű juhbőrt használták bélésnek. Fentebbi föltevéstinket megerősíti az a körülmény, hogy mind a régi vámtarifák, mind az összeirások a berbécsbört a báránybörtöl mindig megkülönböz rerik. A dologban csak az a furcsa, hogy ma a hosszú szörü juhot magyar juhnak nevezik, holott régente a rövid, tömött szörű, paraszt juhot nevezték magyarnak. Hogy magában Erdélyben a berbécs néven nem ürüt, hanem altalában jubot értettek, arra nézve a régi összeírások elégséges bizonyítékor nyujtanak. Porumbák 1638. évi összeírása szerint például az ottani majorságban volt: "ez idei nőstény berbech. 200, eiiregh berbeeh. 277, fejös juh 540.fejős kápra 23, meddeő kápra 9." Lgyanitt a juhmajorságban volt hat putton orda (túró), 16 put ton túró. 20 tömtótúró (1770 font), őszi .qajt 11, szerdék-túró 300 drb, (Orsz. lev-tár 68 f. 411'r.) - Örményes 1654. évi összeírásában viszont .,majorsági vert berbécs, majorsági kos berbécs és dézsma vert berbécs" szerepel. (U. o. 108 f. 1654.) Hogy Erdélyben a berbécsen juhot értettek, abból is kitűnik, hogy az erdélyi fejedelmek kiváltságleveleiben, még ha ezek magyarországi városok részére széltak is, a juh helyett mindig a berbécs szó szerepel, Igy például Apaffynak a szigeti mészáros ezéh számára adott kiváltságlevelében a juh és a birka szó elő sem fordul, hanem csakis berbécsről, berbécshúsról és berbécsbőrról van szó. Vannak azonban adataink, melyek azt bizonyítják, hogya berbécs szón Erdélyben néha kost is értettek. Fogaras 1632. évi összeírása szerint például, a tenyésztésre szánt juhnyájakban, .-ag)'is az "oszkotárság alja sere.Úuhokban" öreg juhokat (és kosok helyett) berbécseket találunk. (U. o. Urb. 14 f.) A XVL században a berbécs szó Magyarországban még nem igen vau forgalomban. E század végén itt-ott felttinik ugyau, de sürűbben csakis a XVII. században találkozunk vele. Magyarországban a berbécs szót már nem bizonyos juh-faj megjelölé14
210
Takáts Sándor
sére használták. hanem általában kost értettek rajta, a mint hogy több vidéken ma is a kost hívják berbécsnek. (MTsz.) A XVI. és .:X VII. században az ürü -tartás Magyarországban még igen ritka. Ürüvel csak elvétve találkozunk a nagyobb urak birtokain. A pásztornép ürü ket nem igen tartott. Száz meg száz juhnyájnak összeírását ismerjük, a miben az ürü egyáltalán uem szerepel. Tudjuk, hogy sztrongáláskor, tizedeléskor és kilenczedeléskor mindenfajta birkaból megvették a huszadot, tizedet és a kilenczedet, de a XVII. század végéig egyetlenegy sztrougáláskor vagy tizedeléskor sem fordul az ürü elő. Fejős juh, meddő juh, kos, bárány és bárány fi szerepel csak az ilyen alkalmakkor, pedig ha ürü lett volna, a sztrongát abból is megvették volna. Az 1621. évben példánl a munkácsi uradalom a satronga-bevételt sorolja fel: .mtroítus ovium et caprarum per strongationem anni 1621.: Oves mulgibiles 126, agni unius anni 126, oves steriles 58, arietes 21.· Az 1622. évben pedig: "agni 115, oves steriles 74, arietes 52, mulgibiles 47. haeduli 41" (U. o. 18 f. 26. Nr.). Az 1627. évben .az ő felségének majoraágában levő juhoknak, kosoknak, bárányoknak, kecskéknek. czápoknak, gidáknak, fejösöknek, meddöknek rendszerint való számok" czímű kimutatás sem említ egyetlen ürüt vagy berbécset sem. (U. o. 18 f. 30. Nr.). Az 1634. évi kimutatás is csak öreg jnhokat, öreg kosokat, tavvaIi kos-bárányokat és tavvali jerkebárányokat emIit (U. o. 18 f. 31. Nr.). A vámtarifák és a bécsi handsgraf kimutatásai sem szólnak sohasem az ürüröl, noha minden más birka-nemet felsorolnak. (Köz. pénz. Iev.-tar.) Csak a XVII. század végén lesz az ürünek is állandó rovata, de ekkor már a hazai nyájakban is közönséges, Ha mindezeket szem előtt tartjuk "ha tekintetbe veszszük, hogy a tenyésztésre szánt nyájakból a kos nem hiányozhatik. akkor az olyan tenyésztésre szánt nyájakban, a melyekben kosok helyett csak berbécseket találunk, a berbécsen nem ürüt, hanem kost kell értenünk. Bornemissza fejedelemasszony rónaszéki kuriájában 1684·ben volt: ,fekete berbécs tavvali 13, fejér berbécs 3, fekete öreg berbécs 2, fejér öreg berbécs 3, tavváli notinak feketék 23, tavvalí fejér notinak 4, öreg fekete juhok 102, öreg fejér juhok 15.' "Ezek között - mondja az összeírás - mind juhok s mind notinak között igen nyavalyások vagynak." (Orsz. levlt, 148.) Hogy mi volt az itt emlitett notin, arról hallgat az összeírás. Más urbáriumokban azonban a juhok megjelölésénél gyakran elöfordul az annotini (egyéves) latin szó, s valószínű, hogya notin szó ezen annotini rövidítéséból keletkezett. (U. o. 152 f.) Thököly Imre szigeti kuriájában 1685-ben emIitenek fejös juhot 156-ot, meddő juhot 31-et, harmadfű berbécset 4'et, tavvali berbécset 22-öt (U. o. 148 f.) Husztnak 1700. évi összeirásából is világosan kiolvashatjuk, hogy a berbécs szón kost értettek. A nevezett összeirás ugyanis az ottani juhnyájról igy ir: "öreg
-
-
----------
A berbécs és a birka.
211
miliora juh 70, öreg berbécs 13, idei berbécs bárány 4, idei nöstény bárány 20. (l(. o. 155.) Az itt emlitett miliora juh több összeírásban elllfordul.1gy például Porumbákon1649-ben, 1651-beu és 1656-ban emlitenek miliora vagy millora juhot, minden közelebbi megjegyzés nélkül. (Vö. MTsz.) Murány várának 1652 'évi urbáriuma a juhász gazdáknak a többi között ilyen utasitást ad: .külön számláltassa meg a juhos emberrel jarkajat, votulyajat, iiJrWJet, kaBát, bakját. ez ideit külön notálván." Az itt szereplö [arka alighanem a jerke egyik változata lesz. A votulya minden közelebbi magyarázat nélkül - más összeirásokban is előfordul. Huszt 1698. évi összeírása szerint például az ottani urasági juhnyájban volt: fejös juh 40, öreg berbécs 1, tavvali ratulya 13, tavvali jerke 21, ez idei bárány 4. (U. o 148 f.). Az eddig közölt adatok majd mindegyikéből világosan kiolvashatjuk, hogya berbécs szón kost értett ek. Azonban a XVII. század végén a keleti Kárpátok mentén a berbécs szó értelme körül már zavar keletkezik. Egy ideig kost ís meg ürüt is értenek rajta. Lassan-lassan azonban - főleg a mármarosi havasokon - általánossá lesz a berbécs szónak ürü jelentésben való használata. Említők már, hogy az ürü szó a régi összeírásokban meglehetősen ritkán fordul elő Egés» sereg nyájat megszámlálhatunk, ti míg egyben egy-két ürüvel találkozunk. Magának az ürü szónak használata sem egészen világos. Ezért a rendelkezésünkre álló adatokból néhányat ideírunk. Sárospatak 1635. évi összeírása a juhnyájat igy irja le: "tavvalí kosbárány 10, tavvali wlw 4, eöregiVlw 21, eöreg kos 12, tavvall jerke bárány 48, öreg juh 235, ez idei apró bárány 112. (U. o. Urb. 40 f. 40 nr.) Ouódon 1636·ban az urasági nyájban volt: öreg kos 27, nyári kosbárány 30, eiirii: 83, eöreg juh 315, jerke tavvali bárány 112. Szobotiszon 1670-ben emlittetik: herélt ürö ereg 53, herélt bárány 73. Berenesen 1671· ben pedig: fias birka juh 90, báránya ez idei 90, bárányes juh 48, tavvali nőstény és herélt bárány 73, herélt iirö eöreg 53, kos 16. Tudjuk, hogy eleink gyakran használták a herélt állatoknál a körülírást. Igy olvassuk például: herélt kos, herélt bárány, metszett bikacska. metszett üsző cske, rnetszett tulkocska stb. Sáros 1608. Valamint a berbécs szó vonulását és jelentésének változásait, szintúgy a birka szó terjedését is nagyjában lépésrőllépésre kisérhetjük. Fent az északi és a nyugati Kárpátok hegyi legelőin a juhászok és a pásztorok túlnyomó részben a vlach nevű pásztornépböl keriiltek. A mint az egyik összeirás mondja, itt a vlachok királyaik alatt (t. i. pásztor-királyok alatt) a hegyi legelőket békésen élték (In Alpibus ... ubi Walachi sub re.qes suos pascendi appreciare solent etc.). ,Az iuhasok: - írják 1605·ben az alahokhoz (azaz vlachokhoz) tartanak mint egyeb iuhoeok:" ,C o. 44 f. 52 nr.) A sztrongán kívül ezek a vlach pásztorok a különféleképen nevezett boroncea nevű túróval adóztak. g'
--~12
Takáts Sándor: A berbécs és a birka.
Az északi és a nyugatí Kárpátok pásztor-rvlach) falvaiban a XVI. és XVII században többféle juh-fajjal találkozunk. Legelterjedtebb volt az egész országban ismeretes magyar paraszt juh. Aztán következett az oláh (vlach) juh, melyről azt írják, hogy évenként kétszer szokták nyirni. A harmadik és szintén elterjedt juh-fajt a morva és a lengyel pásztorok s juhos gazdák honositották meg, kik tudniillik nyájaikkal az év nagy részét q magyar havasokon töltötték. Ezt a juhfajt az egykori irott emlékek egyöntetűen birká.nak vagy morva inhnak nevezik. Gyakran olvasunk még a bajka uevű juhról is. Tapolcsány és Tavarnok 1671. évi urbárinma például ezt moudja: "e regioue allodíi caula seu ovile, in quo repertae sunt oves vnlgo bayka antiquae !:Jő." (Köz. pénz 15432.) Kasza várának 1(;71. éví összeirásában is szerepel a bajka bárány, miuden közelebbi megjegyzés nélkül. Mivel a birka vagy birke szóról határozottau kimutathatjuk, hogy legelőször az északny'~qati Kárpátokon mutatkozik, s hogy ott a morva pásztorok terjesztették, világos, bogy az nem is török, hanem szláv jövevényszó. (Vö. MNy 3; 67, 68.) A régi összeirások a birka szón mindig egy bizonyos juhfajt értenek, s azt magyarul mOt'va juhnak is hívják. Szobotieza 1670. évi összeírésa például a közönséges juh mellett "tias birka [uhokat" is em lit. (Orsz, levit. 78 f. 42 nr.) Berencs-Váralja 1671. évi összeírása is közönséges juhokat és fias birka juhokat emlit. Hídvégi javainak 1672. évi összeírása meg ezt mondja: "oves »ulqo Birkae vocatae," egy másik 1673. évi inventáriuma meg ezt írja : "oves Moravica.e alias Birke vocatae mulgibiles 239 etc." (U. o. 42 f.) A magyar nyeívű összeírások a. birka szó helyett rendesen a morva juh elnevezést használják. Igy például a munkácsi havasokon legelő nyájak között paraszt jnhnyájakat és morvai juhnyájakat találunk. Szentmiklós (Mármaros) 1685. évi összeírása a többi között ezt mondja: ,morvai juhoknak egyik juhaszgazdaja, Sopodai Simon telelésre kiadott 308-at, második juhászgazda, Márton Lázár morvai juhokba, maga nyáját, adott szegénységnek teleini 521-et." A morva juh vagy birka, úgy látszik, rövidebb szörü volt, mint az úgynevezett magyar juh. A lékai 1670. évi összeirás például ezt mondja róla: ,oves minutiorum lanarum vulgo Moravieae, és maioruru lanárum sen Hungarieae dictae." (O. L. Urb. 78 f. 53. nr.) A morva juh elnevezés még a XVlII. században is dívik. Barkóezi Krisztina például 1708-bau szól a morvai juhok gyapjáróI. Az 1726. évben Károlyi Sándor juhairól szóló kimutatás majorság-juhokat, esztendőbeli birkekosokat, birke-juhokat és magyar iuhokat emlit (Károlyi nemz levélt. 1726.). Kaunitz gróf suranyi juhai közt lnO-ban volt: magyar juh, birke juh, folyó (?) juh és ürü juh (U. o ). A csongrádi nyájban 1731-ben találunk: toklyó juhokat, harangos ürüket (azaz vezér-ürüket). A Károlyiaknak még 1801-ben is voltak birke juhnyájaik (U. o a szelestei urod. 83 1.). A XVII. század végéig a birka vagy morvai juh jobbára
Gombocz Zoltán: Régi Wró"k FJvevényszawink.
211!
al. ország északi részében ismeretes. Az· ország: többi részéről ránk maradt összeírások ezeket a morvai juhokat' egyáltalán nem emlitik. Maga a birka szó azonban folyton terjed, még pedig délfelé, s a XVIIL század másik felében már az egész országban élnek a birka szóval, csakhogy többé nem morvai juhot, hanem először nemesebb fajú juhot, később pedig általában juhot értettek rajta, A XVllL század második felében, ruikor t i Mária Terézia a nemesebb juh fajok tenyészteset nalunk is megkezdte, az ilyetén juhokkal bánókat birkos embereknek, házaikat hirkás házaknak hívták. Ez időben Magyarországon nagyobb urányb.m a breeári birkát, a ezigar juhot (Czegorn Gattung), 3 tiiró'k [uhokat ; a stoqce .Stogosch) és a micsa juh fajokat tenyésztették. E juhnevek azonban jobbára csak a Bánátban terjedtek el. Igen elterjedt juhfaj volt a XVIII. században nálunk a dutjn juh A tányé.,.{«(kli juhokat egyik 1725. évi jelentés (Török juhokról való cornputus, 1725; Károlyi nemz. levélt ) a török juhok közé sorolja. E fajból 1725-ben Károlyi Sándor hozatott először 100 darabot Erdélyból. Ezeket a tányérfarkú juhokat később az összes feljegyzések széles farkú juhoknak nevezik. Egyik 1805. évi feljegyzéR a csongrádi juhokat két csoportba osztja, az elsöt selyemnyájnak, a másikat ordinarius nyájnak mondja. (Károlyi nemz. levélt. G2,'j. sz.)
A2."K'Lí!,,~'l.
(/(T1'7
I
j
"""''lr'"''
I "
,
• n,J ~ " j....-' "" """""'
"NU
T AKÁTS
SÁNDOR.
-fY/Tt"í/1."
I
Régi török jövevényszavaink. V. 136. gyeplő Iala kv. ,qyüplö, gyó'plii, gyóp/yii NySz.) strick, -eil. baud; zügel ~\Sz., MTsz. ~ o s z m. ip/ik ein gedrehter faden, RADL. l: 1567 I cs a g. jiplik faden, RADL. 3: 530, iplik garn, zwirn VÁMB. Stud. 230. Alapszi>: o s z m, k II n 'ip solutur. bindfaden, striek RADL. I: 1564, CCnm. 100 I a l t t e l. jib RADI.. 3: 529, vö. jebek \'ERB. 94 I c s u v. fip ZOL. 69 i j a k. sub faden zum naheu, BÖBTL.
15G.
A magy. gyeplő-éhe? hasonló jelentésfejlödést mutat a csuvas eredetű c s e r K e L sop, c s e r H e g y i slip zügeJ, bindfaden an der srrauue. A tiszamelleki és székelyföldi íplík "czérnavai való kivarrúan 3. csizma. sarkának" M'I'es., több más esizmadia-mesterműszóval t-gyütt (csizma, csizmadia, csiriz, szattyán, papucs, topán) hódoltság corabeli jövevényszavak. Vö. VÁMBÉRY, NyK. 8: 147, BUDEN~, NyI\.. 10: 10 I: PAA.8QREN, KSz. ::: 2-.\.3 [BUDENZ, NyK. 20: 152J.
(l37. g)'epií, ,qye], agger, septum, maceries; ager incultus; "erbetum NySz., üklSz. ~ t Ö r. 'jepük vö. c s u v. faE" feuchtes
