2004/8-9
„A bölcsesség kezdete…”
Tartalom
Nyárból őszbe. Szabadságból fegyelembe…Miért kell?! Mááár..?! – kérdik s méltatlankodnak. Hamar elszelelt a gondtalanság pár hete. Tényleg, miért kell az iskola? Mit ad s mit adhat gyermekeinknek? A bölcsesség kezdete Reggelente, pontban hatkor, egy-egy igevers érkezik hasznos-haszontalan Az új iskolaévhez zsebtelefonomra. „Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy bölcs lehessen! Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt.” (1 Kor 3,18). A maga képmására Ez volt a mai igei ajándék. Az első csengetés utáni első reggelen. Töprengésre teremtette indított. Fél óra s ébrednek a gyerekek. Ásítozva szedelőzködnek, félig csukott szemmel bekapnak pár falatot s irány az iskola. Ők nem ismerik, nem olvasták még, Pál gondolatait. Gyermekhez illő eledellel táplálkoznak még…De Amit Isten eltervezett… A gyermektáborról vajon tudják-e, érzik-e, mi a valódi bölcsesség? Eszembe jutott egy, a sátoros evangelizáción hallott mondat: „A mai gyermekek … apátlan nemzedék.” A kiscsoportok Magamhoz szólok most, de talán másoknak sem haszontalanul. Hitelesen, jelentőségéről eredményesen tanítom-e gyermekeimet a valódi bölcsességre? Viszem-e, hívom-e őket a bölcsesség forrásához naponta? Megértik-e a tudás és a bölcsesMegszólított egy testvér ség közötti hatalmas, életformáló erejű különbséget? Bizonyságtétel Nyakunkon az információs özönvíz. Még mi, felnőttek is alig vagyunk képesek befogadni s feldolgozni az irdatlan, hömpölygő információáradatot. Istenarc Bölcsebbek aligha leszünk tőle…Gyermekeink ugyanebben az özönvízben Versek próbálnak a felszínen maradni, sokszor mentőöv nélkül. Kitől kérhetnének útmutatást. „szalmaszálat”, ha nem tőlünk, szülőktől s reményeim szerint a számukra rendelt pedagógusoktól, tanítóktól? Időben és határozottan nyújtjuk-e Felüdültünk Prágában a kezünket, átadjuk-e az Istentől kapott s egyedül Nála található bölcsességet? A gyülekezeti kirándulásról „Tudásalapú társadalom.” „A tudás hatalom.” Ezerszer visszhangzó „varázsszaKözelebb jött… vak”, melyekben a Világ bízik. Mi, felnőttek már végigjártuk iskoláinkat, megA sátoros evangelizációról szereztük a túléléshez, a fennmaradáshoz szükséges tudást, ami talán, Isten kegyelméből, alkalmassá tett bennünket a kenyérkeresetre. De mit ér? Mire Volt és lesz... mentünk vele, amikor a Kísértő erőnek erejével szorongatott? Amikor veszeHírek, alkalmak delemben forogtunk? Amikor talán a földi lét végességével kellett szembenéznünk? Mit ért a tudás, amikor bűnök alatt görnyedve nem láttunk kiutat? „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9,10). Imádkozzunk együtt! Uram! Köszönöm, hogy kegyelmedből megismerhettem az Utat, amely az Életre visz. Köszönöm, hogy a milliónyi könyv közül a kezembe adtad az Igazság könyvét, amely minden kérdésemre választ ad. Köszönöm, hogy a Te ismeretedért kárnak, szemétnek ítélhetek mindent, amit a világ adott s adni akar. Köszönöm, hogy a Te bölcsességed a balgák kincse lehet; mindazoké,
akiket Te személyválogatás nélkül a bizalmadba fogadsz s elárulod nekik az egyetlen titkot, ami az Életre visz. Előtted nincs tudós, nincs tanulatlan. Megváltott gyermekeid vagyunk mindannyian! Imádkozzunk gyermekeinkért! Atyánk! Add meg nekünk a szelíd, Téged ismerő és szerető gyermekek ajándékát! Kérünk Téged, hogy a bennük lévő rész szerinti ismeretért hálát adva éljenek; hogy kicsi életük legyen bizonyságtevő erejű barátaik, iskolatársaik között! Imádkozzunk a szülőkért! Kérünk, Istenünk, adj mindenkor bölcsességet, figyelmet és szeretetet ahhoz, hogy gyermekeinket Neked tetsző útra terelhessük; hogy bemutathassuk nekik a Krisztusi indulatot; hogy vonzóvá s egyedüli úttá tehessük nekik a Te utadat! Imádkozzunk a tanítókért! Uram, kérünk Téged, hogy szaporítsd a Benned bízó, Érted élő s Téged mindenben hitelesen képviselő tanítókat! A Te kegyelmedből add, hogy gyermekeink olyan tanítókra, tanárokra bízassanak, akik erővel tudják megmutatni a kicsinyeknek a Te szeretetedet, a Te Lelked átformáló erejét! Köszönöm, Uram, hogy a Te igéd, a Bölcsesség szava, egyre több gyermekhez eljuthat s add, hogy a mag gyümölcstől roskadó fává érjen életükben! Ámen. Takács Zoltán
„…a maga képmására teremtette…”
(1Móz 1:27)
Belvárosi forgalom. Állok a pirosnál, a hőségtől vibrál az aszfalt. A gyalogosok lámpája zöldre vált, a tömeg nekilódul. Színes kavalkád hömpölyög át előttem, majd gyérülni kezd az emberár,…. s elém kerül egy torz alak. Először nem is tudom, férfi-e vagy nő? Lassan vánszorog a zebrán, kissé dülöngélve. Arca italtól, nélkülözéstől eltorzult. Nő! – döbbenek rá. „Istenem! Hát őt is a képmásodra formáltad?” – szakad ki belőlem egy elborzadt sóhaj. Azután a lámpa zöldre vált, a motor felbúg, s tovább megyek. Hazatérve elgondolkodom a történteken. Újra felidézem az önkéntelenül kibuggyanó kérdést. „Őt is? Képmásodra?” – ismétlem monoton egymásutánban. A válaszom csakis IGEN lehet. De akkor miért lett ilyen? Hol van az isteni értelem sugárzása, a kíváncsi, a világra csodálkozó tekintet? Miért torzult el ennyire az Isten képmására teremtett emberarc? Eszembe jutnak más arcok, melyek valaha hasonlóan züllött, tönkrement életet élőké voltak, s amelyek mára megszépültek. Szemmel láthatóan átalakultak. Ezek a csodálatos változások, szépülések előttem történtek. A régen homályos, eltorzult tekintetek mára értelemmel csillognak, s a magukba fordult emberek krisztusi szeretettel néznek felém, másokra. Majd mindegyik éveket fiatalodott. Azok, akik néhány éve még majdnem feladták, s maguk is alig hitték, hogy van számukra is szabadulás. Mitől is? Az italtól? A züllött élettől? Talán könnyedén rávághatnám, igen, de valójában nem így indult a csoda. A nagy változás akkor kezdődött életükben, amikor találkoztak Jézus Krisztussal. Vagy azzal az Úrral, akit valaha elhagytak, vagy azzal, akit most
láttak meg először. S amikor elfogadták Jézus feléjük nyújtott kezét, a kegyelmet, amikor befogadták Jézust a szívükbe, amikor megvallották az Úrnak bűneiket, és töredelmes szívvel kérték a megbocsátást,… akkor kezdett megszépülni az életük, s vele együtt egész lényük. Belém hasított a kérdés: „Mondta valaha bárki is annak a nőnek, hogy Krisztus őt is szereti, érte is meghalt a keresztfán?” Tudja-e, hogy neki is lehet örök élete? Egy sokkal szebb és boldogabb élete? Jézus mondja: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Mt 11:4-6) Mondjuk-e mindenkinek? S Te – felebarátom, honfitársam -, aki hallod, olvasod szavaimat, elhiszed-e, hogy mindez igaz, mindez lehetséges? Ha győzelmes életet akarsz, ha gyógyulni, szabadulni szeretnél, ha értelmes célt keresel, gyere. Győződj meg magad, hogy nem valótlanságot mondok. Neked is lehet új, boldog, örök életed! Én pedig Pál apostollal együtt mondom: „Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe…” (Róm. 1:15-17) S ez az evangélium mindenkinek hirdettetik! Ámen. Czakó István
2
Amit Isten eltervezett…
Nagy izgalommal készültünk a gyermektáborunkra, és Márta, József története, Dávid 23.zsoltára. Délelőttönként csoportos, délutánonként közös melyet az örömhir klubokba járó nagyrészt nem hivő hátterű gyermekek számára rendezünk ötödik alkalmakat tartottunk. Az esti evangélizációkon éve. Nagyon sok akadály jött közbe, sőt ezek miatt meghivott igehirdetők szolgáltak. Minden napra jutott valamilyen érdekes program, majdnem elmaradt, de megtapasztaltuk, hogy amit pl.: úszás, kirándulás, tábortűz, fakultációk, vidám Isten eltervezett, azt véghez is viszi. Ebben az évben 2004. augusztus 9-15 között a táborzáró. A gyermekek sok-sok tárgyi ajándékkal, de főleg Dorcas centerben 55 gyermek, és 18 felnőtt vett részt. Központi témánk: Isten Igéje a Biblia. Minden lelkiekben gazdagodva tértek haza. Éreztük, hogy Isten áldása volt rajtunk. Ha napnak volt egy fő témája: megfáradtunk, elerőtlenedtünk, vagy akadályokba – Isten Igéje az én történetem ütköztünk, akkor is Őhozzá fordultunk, és Ő velünk – Isten Igéje életet ad, és táplálékom volt végig. – Isten Igéjében gyönyörködöm Megtapasztaltuk Isten gondoskodását. Csodáltuk – Isten Igéje a bölcsesség Isten nagyságát az adományokban, a lelkiekben, a jó – Isten Igéje a tankönyvem időben is. Bizton mondhatjuk: amit Isten eltervezett, – Isten Igéje bölcsességet ad Ezen témákhoz fűzve vettünk különböző bibliai azt véghez is viszi. Stumpf Viktória történeteket pl.: Teremtés, Ezékiel látomása, Mária
A kiscsoportok jelentőségéről
Gyülekezetünkben a közösség elmélyülését segítik a kiscsoportok. Ahhoz, hogy minél inkább közösség legyünk, a „közösségek közösségévé” kell válnunk! Az Apostolok Cselekedetei szerint az újszövetségi gyülekezetnek két egyenértékű középpontja volt: az istentiszteleti összejövetel és a házközösség. Szükség van a nagy összegyülekezésre, amikor sokan magasztaljuk együtt Istent, hallgatjuk az Ő igéjének üzenetét, imádságban fordulunk felé, s bizonyságtételekben tanúskodunk cselekedeteiről. Az ilyen alkalmak felemelő, inspiráló módon hathatnak ránk. Ugyanakkor a tömegben az egyén kevésbé talál kapcsolatot másokkal, ill. kivonhatja magát az evangélium támasztotta követelmények alól. Tehát a személyesség és az elkötelező erő csorbulhat. Ennek a veszélynek az elkerülésére az Újszövetség ajánlata a házi közösség, a kiscsoport. A nagy összejövetel és a kiscsoportok kiegészítik, erősítik egymást. „Egy gyülekezet csak akkor lehet naggyá, ha egyúttal kicsivé is válik.” A kiscsoportos működésnek is vannak veszélyei, de igyekezni kell ezeket elkerülni, hogy az előnyök érvényesüljenek és életteli, bensőséges csoportok jöjjenek létre. A cél az Apostolok Cselekedeteiben leírt „teljes értékű” házi közösségek, kiscsoportok működése, ahol folyik
a belső építés, a lelkigondozás, valódi kapcsolatok alakulnak ki, ugyanakkor vállalják a kívülállók felé forduló szolgálatot és a lélekmentést. Felmérések mutatják, hogy azoknak, akik egy házi közösséghez, kiscsoporthoz csatlakoznak, 80 %-uk előbb vagy utóbb hitre jut. A keresztyénség úgy terjedt el a római birodalomban, hogy nem voltak templomaik, épületeik, de voltak élő házi gyülekezeteik. Meg kell erősítenünk meglévő csoportjainkat és szorgalmaznunk, segítenünk kell újak alakulását. Nem az a cél, hogy egymástól független körök jöjjenek létre, ezeket hálózattá kell kiépíteni! Az újszövetségi gyülekezetek ereje hálózatjellegükből fakadt. Bereczki Lajos Zinzendorf megállapítása: „Nem tudok közösség nélküli keresztyénséget elképzelni.”
A kiscsoportos imaórákat szeptember második vasárnapján indítjuk újra a csoportszobákban. Az első vasárnapokon továbbra is közös imaórát rendezünk a nagyteremben.
„Ó, Uram! Tágabb az én lelkem, mint a nagyvilág, mélyebb, mint minden völgy együttvéve, és vágya fájdalmasabb, mint a messzeségbe vesző harangszó. Uram, csak Te egyedül tudod betölteni a lelkem, egyedül csak Te.”
Romano Guardini
3
Megszólított egy testvér… Megszólított egy testvér, nem tennék-e bizonyságot… - Á nem, nem, még annyi mindent ki kell javítanom az életemben, nem szívesen látna az Úr így biztos… Mit is mondjak el? Már annyiszor hallották a megtérésem történetét. Biztos, hogy nem én kellek most oda. Aztán az Úr ad egy nap gondolkodási időt. Segít még takarítani is, minden halad, elvégzem, befejezem. Köszönöm Uram, hogy nem estem le a létráról. Minden csillog. Ami elromlott, ahelyett adtál másikat… Aztán este kinyitom a napi igés áhitatot. Nem reggel kellett volna? – suhan át a gondolataim között, miközben olvasom: „…ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” ApCsel 23,11 …menj el tanúskodni az Isten szeretetéről! Adj hangot annak, hogy Jézus Krisztus Úr! Beszélj arról, ami a te szívedben, a te életedben már bizonyossággá lett! Nincs helye sem a szerény visszahúzódásnak, sem a gyáva hallgatásnak! Állj ki az emberek elé, és vállald bátran azt, aki helyetted vállalta a kereszt gyötrelmét és gyalázatát!” Aztán csak potyognak a könnyeim. - Ó Uram! Emlékszem, akkor is így, ilyen közvetlenül szóltál hozzám. Tíz éve… Olyan zavaros volt minden azon a nyáron. Úgy éreztem, mindent újra kellene kezdeni, kitakarítani, újra cserélni. A fejemben, a szívemben, körülöttem. Nem lehet így – ilyen elrontott élettel – élni. Történni kell valaminek. Új életet akarok kezdeni. Nem tudom, hogy folytassam ezt a régit! Szeptember elseje jó lesz, az úgyis olyan új év kezdet. Azt hiszem el kell kezdenem olvasni a Bibliát is. Kezdjük az első lapon. Nahát, de hisz ez igaz, mennyi mást mondtak róla. Emlékszem, egyszer behívtak egy nyári táborozáskor az igazgatóhoz, aki mesélni kezdte nekem, hogy képzeljem el, ő egy kis dunántúli faluban tanít, ahol még mindig a Bibliával butítják a gyerekeket, hallottam már ilyet?! Milyen felháborító!… Én pedig elhittem neki, hogy a Biblia egy elmaradott könyv, ami mende-mondákra épül, mert otthon erről soha nem beszéltünk. Nem akarták, hogy összeütközésbe kerüljek az akkori világgal. Szóval rádöbbentem, hogy ami ezeken a lapokon le van írva – nem tudom miért és hogyan, de - színtiszta igazság!!! Annyira biztos voltam benne, hogy nem bírtam azután letenni.
4
Minden nap kicsit haladtam, minden időmben erre kívánkoztam, bárcsak olvashatnám még. Aztán eljött a szeptember, már egy hónapja elkezdtem olvasni… évnyitó a gyereknek… aztán kaptam két könyvet egy szülőpártól: Gyökössy Endre kis „életmentő” füzetét, és a Lámpásaik kialusznak című regényt. Még aznap elolvastam azt a kis füzetet. Arról szólt, hogy van egy asszony, aki több éve vérfolyásban szenved, és tudja, hogy Jézusnál meg lehet gyógyulni, és ő meg akar gyógyulni. Egészen rólam szólt, hiszen több éve „vérzett a szívem” és nem volt rá gyógyír sehol, semmilyen orvosnál, pszichológusnál, természetgyógyásznál… senki emberfiánál! De AZ EMBERFIÁNÁL, JÉZUSNÁL LEHET, és én AKAROK megygyógyulni! Uram, akarok megtisztulni! Ott a könnyeimnek szabad folyást engedve, a konyha kövén térdelve, minden bűnöm nevén nevezve átadtam egész életemet Jézusnak. Isten kezébe letettem mindent, és elfogadtam Őt orvosomnak, és Isten megmosott és elfogadott ott gyermekének! Az egész életem átváltozott. Először olyan emberekhez mentem, akik 4 éven át Istenről beszéltek nekem. Mentem örömmel, ugrándozva, szívrepesve, kicserélt szívvel… és nem értették. Hiába mondtam, hogy mostmár értem, elhiszem és hihetetlen nagy boldogság Jézushoz tartozni. El voltak foglalva a saját kis ügyeikkel, és ez mellékes volt nekik… Aztán haza mentem, hogy most már egy Istent imádunk, és otthon is nagyon furcsán néztek rám…, és mentem azokhoz, akiktől a Gyökössy füzetet kaptam. Ők baptisták voltak. Velem örültek, és én akármikor mentem, és kérdeztem, mindig beengedtek, válaszoltak, segítettek. Nekik is megvallottam minden bűnömet, és beszélgettek velem, hosszú órákon át, türelmesen. Teltek a hetek, és én majd’ minden nap kérdeztem. Két hónap eltelt, és eldöntöttem, bemerítkezek. Nem tudtam, otthon hogy hozzam elő, de Isten segítségemre sietett: megkérdezték, mit kérek Karácsonyra. - Keresztet! – megdöbbentek, és mindenáron le akartak beszélni erről a bemerítkezésről, de a szívemben ez már eldőlt. Sokat sírtam ezután, hisz nagyon szerettem őket, és rossz volt, hogy így sikerült ez a beszélgetés. Nagyon szerettem őket, de Isten volt az első az életemben, és három nap múlva következett volna a vének előtti meghallgatás.
Akkor már a Királyok könyvénél jártam. Elbizonytalanodtam. Istenem, biztos, hogy ez az én utam? Nem értek félre semmit? Látod, mekkora baj lett ebből a családomban. És Isten válaszolt: „Így szól az Úr, atyádnak Dávidnak Istene: meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már fölmehetsz az Úr házába.” (2 Kir 20,5) Biztos voltam benne, hogy ott kell lennem, és jó helyen leszek.
Azóta eltelt 10 év, és én soha nem bántam meg ezt. Más dolgok is történtek, de… „…van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.” ( János 21, 25) Virág Mária
Állatkertben
Pilátus
Ha hívő vagy, vess keresztet, s egy percre hökkenve nézd az apró ketrecet, melynek sűrű rácsa köz bentrekedt a kis mókus - s a roppant erdők lelke. Horváth Imre
Pilátus mosta akkor a kezét. Mossa ma is, ki a helyébe lép. Mossa mind, ki dönteni nem tudott. Pokolra jutnak a Pilátusok? Horváth Imre
Felüdültünk Prágában
Mint minden évben, az idén is nagy várakozással tekintettünk a gyülekezeti kirándulásra. Az érdeklődés az Arany Város hírnevéhez méltóan, várakozáson felüli volt. Kádár Attila testvéremmel igyekeztünk aprólékosan megtervezni mindent. Ígéretesnek tűnő lehetőségek bőséges tárházában dúskálhattunk. Minden feltétel adottnak látszott. Biztosak voltunk benne, az áldások nem maradnak el. Július 20-án indulás napján Bereczki testvér kedves útba indító szavai és imádságaink után, azonban olyan megpróbáltatások sora kezdődött, amelyet felsorolni is sok lenne. A bérelt busz műszaki állapota kritikán aluli volt. Végül 16 órára Pozsonyba érkeztünk. Egy óra keringés után egy helyi benzinkutas korántsem önzetlen segítségével sikerült rátalálnunk a szálláshelyünkre. Délután ötkor órakor indultunk városnézésre. Idegenvezetőnk nem lévén, csak úgy vaktában elindultunk toronyiránt. A Jó Atya megkönyörült rajtunk és elküldte angyalát, egy magyar embert személyében, akinek a segítségségével megismerkedtünk a város néhány nevezetességével. Másnap a tervben a Pozsony és Prága közzé eső útvonalon lévő sok-sok nevezetességet szerepelt. Többek között a nagylévárdi Habán Múzeumot. Sajnos szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy nem enyhén szólva nem szeretnek bennünket magyarokat, Szlovákiában. A sok látni valóból csak
néhányat tudtunk megnézni. Pl. Stomfán - szintén egy magyar ember segítségével - megnézhettük az itt-ott málladozó, de mégis impozáns Károlyi Kastélyt és annak csodaszép angolparkját. Nagylévárdon némi viszontagság után sikerült bejutnunk a szépen felújított katolikus templomba, azonban a Habán Múzeumot nem voltak hajlandók kinyitni nekünk. Brnoban nagyon nagy élmény volt a Múmia Múzeum. Nyolc óra körül megérkeztünk Prágába, de itt is eltévedtünk. Isten újabb angyalt küldött, most egy cseh házaspár személyében, akik önzetlenül 10-15 kilométeren keresztül vezettek bennünket. Este tíz körül végre megláthatta a szálláshelyét, a nagyon szép, romantikus hangulatú épületegyüttest az elcsigázott társaság. Azon már csak nevettünk, amikor kiderült, hogy elfelejtettek vacsorát rendelni nekünk. Másnap a bőségese svédasztalos reggeli után a reggeli áhítaton adtunk hálát Istennek a vezetéséért, amellyel ide vezérelt bennünket, és a próbákért, amely figyelmeztetett bennünket arra, hogy a sok-sok látnivaló el ne vonja a mi tekintettünket Ő róla. Az imaórán érezhettük a Szentlélek jelenlétét, aki által a társaság kezdett meghitt gyülekezetté formálódni. A prágai városnézéshez már volt idegenvezetőnk,
5
Magdika néni, akit valójában kétszer 4 órányi időtartamra fogadtunk fel, de megérkezésétől a hazaindulásunkig szinte mindig velünk volt. Hisszük, hogy őt is Isten rendelte ki számunkra. A város patinás szépsége és a látnivalók sokasága leírhatatlan. A Vencel tér, a Fehér Templom, a vár, a méltán híres Prágai dóm a zenélő órájával, a Károlyhíd sokszínű kavalkádja lenyűgözött és fogva tartott bennünket. Két napot szántunk rá, de heteket is szívesen eltöltöttünk volna itt. Közben a vacsora kérdése is megoldódott az eredetileg tervezettnél sokkal előnyösebben. Az esti áhítaton a kisgyülekezet már egy próbák alól felszabadultan, az áldásokért túláradó hálával a szívében vehetett rész. Vallom, hogy a kirándulások napjainak súlypontjában mindig az áhítatok állnak. A napi élmények Isten jelenlétében válnak igazi és felejthetetlen örömmé. A következő napunkat Karlovy Varyban töltöttük. Elkápráztatott bennünket a város gyönyörűsége és gazdagsága. Este hálát adtunk azért, hogy láthattuk ezt a mesébe illő várost, de elsősorban azért voltunk hálásak, hogy Jézus Krisztus ennél is mérhetetlenül szebb várost épített számunkra. Szombaton folytattuk a városnézést. A nap befejezéseként egy hangulatos, vacsorával egybekötött hajókiránduláson vehettünk részt. Ezt követően megcsodálhattuk Prágát esti fényében is. Az esti áhítattól a késői hazaérkezés sem tántorította el a testvéreket… mindig volt s van ok a hálaadásra. A vasárnapot természetesen gyülekezetben töltöt-
tük. Habár sok mindent nem értetünk, de tudtuk, hogy miről beszél prédikátor testvérünk. Jó volt idegen országban, idegen ajkú testvérek között is érezni azt, hogy ők is a Megváltó Jézus Krisztust imádják, és az Ő szeretete láthatatlanul mégis sziklaszilárdan köt össze bennünket. A délutáni szabadprogram után, az esti áhítaton néhány bizonyságtételben összefoglaltuk a hét eseményeit, és hálás szívvel köszöntük meg, hogy Isten ily sok áldást készített el számunkra most is. Isten csodálatos dolgokat engedett meglátni nekünk, valamint tanított bennünket, de elsősorban jelenlétével felüdítette a lelkünket. Karancsi Csaba
Istenarc Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lételőtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, miképp került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen. Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rámrakódott világ-szenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat. Egy istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, kapát, csákányt ragadok, Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok. Egy istenarc van eltemetve bennem: Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza. Reményik Sándor
Felüdültünk Prágában 6
Közelebb jött… A Sátor. A teherautóról lerakodva csak sokszáz kilónyi fém, műanyag és fa. Egy lábteniszpályányi holt anyag. De imádságra, hitre megtelik Lélekkel. Az idei sátoros evangelizáción ismét kegyelmes volt hozzánk az Úr. Megépülhetett az Evangélium ideiglenes melegháza a Tócóskertben, ahol a magvetés más jóval korábban, évekkel ezelőtt elkezdődött, hisszük és látjuk, nem eredménytelenül. Ne feledjünk hálát adni ezért Istennek! A sátoros evangelizáció egy hete alatt estéről estére hangozhatott az Ige, zenghetett a hálaének, a dicsőítés az ég és a megtört szívűek felé. Nagy ajándék, hogy még tart a kegyelmi idő s a világ urának hatalma alatt állóknak esélyük van a hazatérésre, a visszafordulásra. Erre szólították az egybegyűlteket a szolgálatok, az igehirdetések, a bizonyságtételek s minden egyes apró mozzanat. Nagyszerű, áldott összmunka eredménye volt ez a nyolc nap. Sokan, nagyon sokan végezték az Úrtól rendelt hivatásukat. Kik a színfalak előtt, kik pedig csendben, belső szobájukban a misszióért imádkozva. Válogatás nélkül köszönettel tartozunk mindenkinek s hiszem, hogy a Jó Atya is számontartja az Ő országának építéséért elmondott imádságokat s minden megmozgatott követ, kimondott szót. Nagy öröm volt látni az Egyedüli Istent kutató tekinteteket, az alkalmak végén bátortalan megkönnyebbüléssel magasba emelt kezeket. Csoda volt minden egyes megtérő lélekért elmondott imádság, minden áldáskérő szó és örvendező dallam. Voltak, igen, voltak, akiket megérintett, megszorongatott az Úr visszautasíthatatlan szeretete; voltak, akik Krisztus áldozatára rádöbbenve visszafordultak az Atyai Ház felé. Hány és hány lakótelepi élet imbolyog a vályú szélénél! Hány és hány fiatal vándorol az elhanyagoltság kiúttalan labirintusában! Hány és hány széttört házasság cserépdarabja látszik a porba taposva! De velünk volt s velük van az Úr! Érezhettük folyamatos jelenlétét, védelmét s köszönetét igyekezetünkért. Örvendezve gondolhatjuk el, hogy hány apró mag hullott le, hány szíveket átformáló szófoszlány szűrődött be a nyitott ablakokon…A többi már nem rajtunk áll. Öntözzük odaadó imádsággal a szívekre hullott Igét, ami tudjuk, hogy az Úr akarata szerinti ébredést hozhat a sivár lakótelep, a világ vonzásához ragadt város életében. De nemcsak a kívülállók hasznára volt a sátoros közösség. Isten népének szemében is csillogott az erősödő szövetség fénye. Valljuk be, megfáradunk,
ellankadunk, hiszen a mindennapok gondja megygyengíti a legerősebbek hitét is… De Isten az ő csodálatos gondoskodásával minden gyermekének ad lehetőséget a megújulásra. Hasznára, épülésére volt a nyolc nap a gyülekezetnek is. Közösségben lehettünk egymással. Valódi, szoros, hétköznapi közösségben, kilépve a vasárnapról-vasárnapra „megszokottság rendjéből. Adjunk hálát minden apró élményért, isteni érintésért, mert tudjuk, mekkora szükségünk van rá! Jó ilyenkor imádságban összegezni, amit kaphattunk és az Úr eszközeiként adhattunk. De az Isten Országának építése nem állhat meg egyetlen pillanatra sem. Imádkozzunk további megtérőkért! Imádkozzunk a hitben megerősödésért! Imádkozzunk, hogy tartson meg Isten az ő kegyelméből addig, míg az új sátor megépülhet! Végezetül egy rövidke villanás a lakótelep életéből s Istenünk kifogyhatatlan eszköztárából. Egy este, hasonlóan a többiekhez, szólt az ének, hangzott az Ige. Egyszerre, a szomszédos cirkusz lakója, egy teve bukkant fel a sátor melletti úton. Elszántan baktatott. Valahonnan valahová. Maga sem tudta, merre, de valahonnan el. Egy hasonlat jutott eszembe. Hányszor vagyunk mi is tevék, kik púpjukba halmozzák a túlélés „garanciáját”. S megyünk, ki tudja merre…Atyánk tudja s szerető gondoskodása megszabadít bennünket minden púptól, minden nehezéktől! Kérjük ezt minden nap s ha megkaptuk, örvendezzünk a Krisztusban elrejtett élet könnyedségén! Mindenért Istené a dicsőség! Köszönet érte… tz
7
Rendszeres alkalmaink Vasárnap 9 óra - Csoportos imaóra 10 óra - istentisztelet 17 óra - istentisztelet Szerda 18 óra - imaközösség Péntek 18 óra - istentisztelet
Gyermekeknek Vasárnap 9 óra- vasárnapi iskola
Megtérni vágyók részére Csütörtök
17.30 - döntők bibliaórája
Ifjúsági alkalom
Csütörtök 18 óra - bibliaóra
Nagysándor-telep
Vasárnap 15 óra - istentisztelet Péntek 18 óra imaközösség
Tócóskert
Vasárnap 17 óra - istentisztelet
Forrás Közösségi Ház Péntek 18 óra - teaklub
Mécses
A Debreceni Baptista Gyülekezet havonta megjelenő lapja. Felelős kiadó: Bereczki Lajos és Dobos Péter Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság Cím: 4029 Debrecen, Szappanos u. 23. Telefon: (52) 418-061 Készül: ONIX Nyomda, Debrecen Felelős vezető: Dr. Karancsi János
Volt és lesz… – Június 20-án tartottuk az építkezés és a felújítás befejezéséért való hálaadás alkalmát. Vendégünk volt Dr. Szabó Zoltán testvér, egyházunk gazdasági igazgatója. – Június 8-án Sándor Krisztián bemutatásának örvendhettünk. – Június 25-27. között volt az Országos Nőkonferencia imaházunkban. (Erről beszámoló jelent meg a Mécses előző számában.) – Július 4-én bemerítési ünnepélyt rendeztünk, amikor tizenhárom fehérruhás testvérünk tett bizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitéről. Erről az ünnepélyről is olvashattunk a Mécses előző számában.) – Július 6-án Bartha Béláné testvérünktől vettünk búcsút Hajdúbagoson. – Július 6-12. között volt a kerületi gyermektábor Sátoraljaújhelyen. (Erről is olvashattunk a Mécses előző számában.) – Július 17-én együtt örülhettünk Vad Levente és Sütő Enikő testvérekkel zilahi menyegzőjük alkalmával. – Július 18-án Orosz Pétert mutathattuk be az Úrnak. – Július 18-án a délutáni istentisztelet keretében Both József lelkipásztor testvér szolgált. – Július 20-26. között prágai kiránduláson vettek részt testvéreink. – Július 25-én a „New Song” énekegyüttes szolgált a délelőtti istentiszteleten Nina Stephenson testvér vezetésével. – Július 31-én véradónap volt imaházunk kistermében. – Augusztus 6-án a debreceni ifjúság Bükkszékre utazott csendesnapokra, majd aug. 9-től csatlakozott az országos ifjúsági konferenciához ugyanott, mely aug. 15-ig tartott. – Augusztus 14-22. között gyermektábort rendeztünk a Dorcas Centerben. – Augusztus 14-22. között az idén is megtartottuk a sátoros evangélizációt a Tócóskertben, a posta melletti téren. – Augusztus 19-én volt Kiss Sándor diakónus testvér temetése. – Augusztus 21-én sokan örvendeztünk Keczán János és Mátrai Hédi testvérek menyegzőjén. – Augusztus 23-án vettünk búcsút Kovács Sándorné Ardai Júlia Katalin testvérünktől. – Augusztus 29-én énekkarunk Nagyvarsányban szolgált hálaadó ünnepély keretében. – Szeptember 12-én a délelőtti istentisztelet keretében a nyári gyermektáborról, a délutáni istentisztelet keretében a prágai kirándulásról hangzik el beszámoló. – Szeptember 19-én bemerítési istentisztelet lesz. – Szeptember 26-án, 16 órakor a Híd Alapítvány vendége lesz Adrian Plass. – Október 10-én énekkarunk Gyulán vesz részt vendégszolgálaton. – Október 17-én az aradi énekkar szolgál Debrecenben. – Október 29 - 31. között ifjúsági konferencia lesz imaházunkban. – Október 31-én ökumenikus istentisztelet a Nagytemplomban, ahol énekkarunk a nagytemplomi kórussal közösen szolgál.
