6
tiszatáj
GENNAGYfj
AjGf
Hódolat a dalnak HARMINCHA T VÁLTOlAT CSUVAS ÉS TATÁR NÉPDAL TÉMÁKRA Arany drótszál a te alakod, ó, hajnal bíbora az orcád. fölötted selyemfuvallat.
* Volt egy lovam, ha e/terpeszkedsz rajta. meg is alhatsz! Farára téve ki se loccsant volna a vizesdézsa.
.f Anyám vendégségbe engedett, hogy ringva ringjak, mint áldozóedény a túz fölött, elottetek
-a
dalban.
* A tyám házában szilács réztüze világít, serénykedem mégis: aranyban ég a hímzés! Nem kell ide idegen ezüstláng.
* Ott kék/ik árnya a sövény mögött, ha holnap arra jársz már nem leled, akkor vésodik majd beléd az arca örökre.
-
* Termetem, tatár alakom! Ogy tetszik, nagyon nekiszilajodtam, elvesztettem tatáros körvonalait köztetek, a táncban. ,f Kisírtad magad, elcsitultál, sa tornácon most egyedül fehér/esz.
-
7
1996. szeptember mint selyemcérna a tú fokában.
* Hímzések - a táncban - rajtatok! hol búzavirágok hajladoznak, hol meg, fecskék ficseregnek.
* Álljatok a mezo kapujába, süvegemet megemelem, még egyszerfürtjeim felcsillantom tinéktek a honi tájon.
* Termetem karcsú, szemem fekete, szülofalumban, a körtánc tüzében talán utolszor lángol.
* Kínom csillapíthatatlan, eföldön hagytam lelkemnek felét! Hallgatok hát, és csak túl a dombon, hangosan, mint gyermek, sír a nyest.
* Eljöttünk a menyasszonyért fehér szívvel, lakodalmat tartunk. hónál fehérebbet.
* Ha felbocsátanám az énekem: szállna merészen, legszebb dalom aranygombolyagként guruina az égen.
* Mind gyorsabban forogva maradnak el a hazai tájak. úgy tetszik, törékeny termetemnek nincs már helyefalumban.
of
8
tiszatáj Ránk várua, fehér vászonnal miért nem. terítitek be udvarotokat? És ezüst érmét mért nem raktatok házatok homlokára?
* Táncban forogva, gyöngysorrá változtatjuk a kemence tégláit, ezüstfahasábok gyúlnak benne lángra.
* Megremegtek a nyírfák csúcsai, mint fehér hold, a kapuban feltunt a menyasszony.
* Van egy dalocska a rétfüvében, elmenjünk-e hozzá seldaloljuk-e, vagy elhozzuk ide tinéktek elénekeini búcsúzóul? 't
Lám, eltünedeznek már a mezon, az árualányhaj rejti oket. Nem hallik már a csengettyu sem, állunk, mint árua madarak.
* Egyre sürgetobb a sárgarigó magányos hívása a kertek alján, a menyasszony leány társai hajladoznak, mint arany zabkalászok.
* Hangom vékony, mint a kakukk hangja, majd elviszi a szél, hogy sokáig szóljon az elhagyott szüloi ház körül.
* Hej, aranyosak, pirosak vagyunk mi! Elhagyjuk a juharlombokfényét,
9
1996. szeptember
beérünka búzatarlójénybe.
* Útra kelt a kedvesem, s egy fecske feketén szárnyal az éjszakával szemben s7Árnyairól
-
esopatakzik.
.
* Tízféle járása - gazdagsága ez volt: váliogatta játszva! Azután az élet néki egyet hagyott csak.
* Végigvágtatunk ezen a réten széltol-szélig, felborzolva mindenik kamilla valamennyi szinnát.
* Mikor meglát engem, apám kibomlik, mint egy selyembála, visszagöngyölódik, búcsút véve tolem.
* Senki, semmit, semmirol, így telik-múlik életem, folyik a víz tole sem kérdezik:
-
"Hát te minekfolysz'" * Mama, a szoknyád szegélyén ott maradtak rttgdalózó gyermeklábam n)'omai! Hadd érimsem hozzá az arcom!
* Mint apám kenderföldje, hullámzik az erdo lombja, úszik fölötte énekem. mitltha az erdo tLrlolna.
*
10
tiszatáj Kár a zöldello mezóért, kár az égbolt aranyáértI Testvérem. vénülünk, kiféhéredünk, mint kék üveggyöngy.
* Lábunk karcsúságát Ukhoztuk, hogy itt hagyjuk a ti emlékezetetekbenl járjuk hát el az utolsó táncotl
* Rég nem láuukfalunkat, de az atyai ház repedezo ablakrámáin át/ütyül a szél, hívogat vissza minket.
* A nyám, ha söprágetni készülsz. eszedbejutok tán, megbotlasz és elpityeredsz majd. leülve a küszöbre.
* Elég volt. kiforogtuk itt magunkat. mint csengó-bongó ezüstérmék, meghajolunk, meggörnyedünk elottetek. akár fehérlo papírbankók.
-
* Ahol mi álltunk, hadd maradjon ott egy fénysugár a mi áldásunk fénye.
-
BAKA ISTVÁN fordítása 1988-1991.
11
1996. szeptember
NY/KOLAj
DRONNY/KOV
Tisztelet a dalnak UTÓSZÓ Párizs, 1989. A házam udvarán egy kazanyi szobrász Naufal Adilov dolgozik. Fából torzót farag és közben tatárul énekel. "Mit énekelsz?" Kiderül, hogy egy tatár népdalt. Harminc évvel ezelott több ízben mentünk együtt vadászni és vázlatokat készíteni Kazanyba, Bulgariba, Szuvarba, Szvijazsszkba. A Volgán töltöttük az éjszakát, tutajon, egy kis kunyhóban, és horgásztUnk. A Szuvár-földgyurut hamu lepte be, bronztárgyak maradványaival, s feltárult elottünk az Iszki-Kazany kopár kovilága. Szvijazsszkból át lehetett látni a sírok keresztjeivel surun benott Uszlonra. Régmúlt csatákban elesett emberek csontjait mossa itt a Volga. Bulgariban ott van a Fekete terem, és a víz kéklo hátterével a minaret olyan, mintha fehér kofolt lenne a Volga homlokán. Az új Volga azonban maga alá temette a múlt szépségét. A hajó fedélzetén kosarak és asszonyok népviseletben és háncsbocskorban. A csebokszari bazárból jöttek, a fehér szárnyashajó röpíti oket. A faluba az Uszlon ösvényén kapaszkodnak fel. Az 1950-esévekben még lehetett látni errefelé szántogató parasztokat. Napfényes táj, ünnep, május. Háncsbocskorok, kalucsni, háziszottes ruhák. Öt tatár asszony húzza az ekét. Az eke mögött egy öregember. A hegyoldalon muvelik a földet. Vagy a katonai menetoszlop nyomában futó lármás gyerekcsapatot, akik kenyeret kunyerál nak. Az öreg tatár asszonynál, ahol éjszakáztunk, a háncsbocskor a falra volt akasztva. Most az én párizsi lakásomban függ a falon, édesanyám hímzett menyasszonyi kendojével együtt. Több mint száz éve készítették oket. Gennagyij Ajgi eddig száz dalt dolgozott fel. A többi még íródik. Párizs, 1992 nyara (Fordította: SZOKEKATALIN)
Párizsb.,", 1992-bl."naz ismen grafikus, Nyikolaj Dronnyikov kiadásában és az Ori\jz.\Ívaljelent meg Gl."nni\gyijAjgi: Tiszteleta dalnak címu kötete. A számozott könyvekbol Ajgi Baka Ist. vánnak is küldött (a 77. péld.myt). a következo ajánlással:"Tisztelet a dalnak és a Barátnak: Baka Istvánnak! (Egy álomkép
- Szeged... ) - szf!Tf!tettel:Ajgi."
A kötetben
Ajgi csuvas és tatár népdal-
átiratait Dronnyikov rövid utószóval Utta el. melynek fordítását közöljÜk.
