2011/3 .
Az idõk jelei www.kerak.hu
A KERESZTÉNY ADVENT KÖZÖSSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA
K ö z ö s i d e n t i t á s u n k vá l l a l á s a – mint Isten á ldásának feltétele • ELENGEDÉS • SZABAD VASÁRNAP AZ EURÓPAI
UNIÓBAN ? • „ SÓHAJTOZÁSAIDAT IS ISMEREM ” • BEMUTATKOZIK A MISKOLCI
GYÜLEKEZET • AZ EGÉSZSÉGÜGYI MISSZIÓMUNKA • „ GYERE KEDVES , KIVEZETLEK !”
• ÖNFENNTARTÓ INTÉZMÉNYEK
TALÁLKOZÓJA MEZÕMÉNESEN • „ SZEMÜNK RÁD TEKINT ”
–
KÖNYV A DAVID GATES-MISSZIÓRÓL • SZEMBENÉZÉS
– AZ
– HÁLÓ
EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAMBIZTONSÁG KAPCSOLATA , 1945 – 199 0
HÍREK
HITÉLET
Nyilatkozat
ELLEN GOULD WHITE
A
2 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
Elengedés Riasztó elégedetlenség FERENCZI TÜNDE: AZ ÉN BÁLVÁNYA
FONTOSABB DÁTUMOK
2 011 NEGYEDIK
NEGYEDÉVÉBEN
Keresztség: Budapest, Zugliget, 2011. október 30. Lelkészértekezlet Zugligetben: 2011. november 10. Sola Scriptura Teológiai Fõiskola: – konzultációs napok (Ménesi u.): 2011. október 9., november 13. december 11. – szakirányú továbbképzések: Zugliget, 2011. október 2., november 6., december 4. Intézmény-, osztályés alapítványvezetõk találkozója és továbbképzése: Zugliget, 2011. december 8. Tanácsadó bizottsági ülések: 2011. október 16., november 27. Missziókonferencia Zugligetben: 2011. december 18.
Az Idõk Jelei – lapzárta: Következõ számunk (2011/4.) lapzártájának idõpontja: 2011. október 23., 12.00 óra
Kedves barátaim! Tudomásomra hozták, hogy családotok sok fölösleges boldogtalanságot él át. Isten nem úgy tervezte, hogy boldogtalanok legyetek. Gondolataitok mégis eltávoztak Jézustól, és helyette túlságosan magatokra összpontosultak. Családotok súlyos bûne, hogy ok nélkül panaszkodtok Isten gondviselésére. Valóban riasztó az elégedetlenségetek. Felnagyítjátok a jelentéktelen nehézségeket, és túl sokat beszéltek a csüggedésrõl. Szokásotok, hogy mindent gyászlepelbe öltöztettek, s ezzel keserítitek az életeteket, ok nélkül. Folytonos sopánkodásotok elválaszt benneteket Istentõl. Ne közelítsetek Sátán területéhez! Ne hagyjátok, hogy elterelje gondolataitokat az Istennel kötött szövetségrõl! Krisztus által boldogok lehettek, és legyetek is boldogok! Gyakoroljátok az önuralmat! Gondolataitokat Isten akaratának vessétek alá, érzelmeiteket pedig az értelem és hit fegyelmének. Nem azért kaptatok képzeletet, hogy zabolátlanul, féktelenül szabadjára engedjétek. Ha helytelenül gondolkodtok, helytelenül is éreztek – pedig ebbõl a kettõbõl épül fel erkölcsi jellemetek. Amikor úgy döntötök, hogy a kereszténynek nem kell megfékeznie gondolatait és érzéseit, akkor a gonosz angyalok hatása alá kerültök: õket hívjátok meg, hogy uralkodjanak rajtatok. Ha engedtek benyomásaitoknak, ha megtûritek, hogy gondolataitok a gyanakvás, panaszkodás és kételkedés pályáin fussanak, akkor a legboldogtalanabb halandók között találjátok magatokat, s életetek is kudarcot vall.
Kedves F. nõvérem, beteges a képzeleted. Gyalázatot hozol Istenre, mert hagyod, hogy teljesen az érzelmeid uralják értelmedet és véleményedet. Pedig erõs akaratod van, azonban gondolataid rossz irányba befolyásolják testi mûködéseidet, megzavarják a vérkeringésedet, és bizonyos szervekben vértolulást idéznek elõ. Egészségedet áldozod fel az érzéseid kedvéért. Hibázol, és ha nem helyesbíted, ez végül nem csak a saját boldogsá-
godat teszi tönkre. Határozottan ártalmára vagy családod tagjainak is. Különösen édesanyádnak, aki amúgy is zaklatott és érzékeny. Ha valamelyik gyermeke szenved, zavarttá, szinte háborodottá válik. Gondolkodása csaknem egyensúlyát veszíti gyakori kiborulásaid, dührohamaid miatt, melyeket kénytelen végignézni. Nyomasztó boldogtalanságot hozol körülötted mindenkire. Pedig meg tudod zabolázni a képzeletedet, és úrrá tudsz
Abby Sernof
Keresztény Advent Közösség nevében az alábbi nyilatkozatot tesszük a 2011. július 11-én elfogadott új vallásügyi törvénnyel kapcsolatban. Hetedik napot ünneplõ adventista hitvallású gyülekezeteink szövetsége 1990-ben nyerte el jogilag rendezett egyházi státuszát. Elõzõleg 15 éven át illegalitásban mûködtünk, mivel nem vállaltuk a pártállam hitelveinket sértõ és erkölcsileg is elfogadhatatlan igényeinek a kiszolgálását. Az állam és az egyház szétválasztásának elvéhez következetesen ragaszkodva, hitéleti tevékenységünkhöz soha nem fogadtunk el állami támogatást, beleértve az általunk fenntartott Sola Scriptura Teológiai Fõiskola mûködtetését is. Nyilatkozatunkat tehát elvi okból tesszük. A rendszerváltást követõ húsz évben sértetlenül érvényesült hazánkban a lelkiismereti és vallásszabadság. Az új törvény nem csupán bizonyos mértékû visszalépés ehhez képest – úgymond a „rendteremtés érdekében” –, hanem a meghagyott 14 egyházon kívül lévõk számára ellehetetleníti ezeknek az alapjogoknak a szabad, teljes körû gyakorlását. A törvény kimondja, hogy az egyház elnevezést csak az új szabályok szerint nyilvántartásba vett szervezet viselheti (7. § 4. bek.). Az „egyház” (az Újszövetségben: ekklészia) azonban mindenekelõtt hitvallásos fogalom, nem csupán jogi kategória. Ezért a fenti paragrafus illetéktelen beavatkozás vallási-lelkiismereti ügybe. Továbbá elfogadhatatlan korlátozása a lelkiismereti és vallásszabadság alapjogának, amely magában foglalja azt a jogot, hogy bárki nemcsak egyénileg, hanem másokkal közösen is, nyilvánosan is megvallhassa, gyakorolhassa lelkiismereti meggyõzõdését. A törvény elvileg lehetõséget nyit az egyházi jogi státusz meg- és visszaszerzésére, de olyan feltételeket támaszt, amelyek adatvédelmi vagy lelkiismereti okokból nem mindenki számára vállalhatók. Ezért a kritériumok alkalmasak a vallási közösségek megosztására. Ám az elõírt feltételek teljesítése sem elegendõ az egyházzá minõsítéshez, arról ugyanis politikai testület, az Országgyûlés dönt kétharmados többséggel. Továbbá „a feltételek teljesítése mellett sem jegyezhetõ be egyházként olyan közösség, amellyel szemben mûködése során az illetékes állami szerv nemzetbiztonsági kockázatot állapított meg” (16. § 4. bek.). A törvénynek ez a rendelkezése lehetõvé teszi, hogy vallási közösségek tagjait hitéleti és egyéb szempontból titkosszolgálati eszközökkel megfigyeljék. Az új törvény tehát korlátozza a hit szabad gyakorlását, az egyházak mûködését politikai síkra tereli. Tisztelettel kérjük az Országgyûlést, mint minden állampolgár alapvetõ emberi jogát védelmezni hivatott törvényhozói testületet, hogy vizsgálja felül és módosítsa ezt a törvényt, amelyet alapjoghoz méltatlan körülmények között változtattak át koncepcionálisan az utolsó percben, és fogadtatták el a képviselõkkel az egységes szöveg ismerete nélkül. Emlékeztetünk arra is, hogy a keresztény vallás a lelkiismereti és vallásszabadság feltétlen tiszteletben tartására kötelez – megkülönböztetés nélkül, minden embert illetõen. A keresztény hitvallással összeegyeztethetetlen igényelni ezt a jogot magunknak vagy a magunk közösségének, és tudomásul venni ennek a megtagadását mások számára. A Keresztény Advent Közösség 2011. augusztus 17. vezetõ testülete
AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 3
HITÉLET lenni a dührohamokon. Van akaraterõd, hívd segítségül! Sajnos nem így teszel, hanem hamar engeded, hogy túlfeszült képzeleted uralja az értelmedet. Ezzel pedig megszomorítod Isten Lelkét. Ha képtelen volnál uralkodni magadon, nem lenne bûnöd, de vétkezel, ha így engedelmeskedsz Sátánnak. Ahelyett, hogy Isten ellen mozgósítod, szenteld meg akaratodat, fékezd az indulataidat!
A család minden tagjának szüksége van az egészségügyi reform jótéteményeire Kedves barátaim, ahelyett, hogy gyógyítani igyekeznétek a betegséget, csak dédelgetitek, és átadjátok magatokat neki. Kerüljétek a gyógyszereket, és gondosan tartsátok magatokat az egészség törvényeihez! Ha sokra becsülitek életeteket, fogyasszátok a legegyszerûbben elkészített, egészséges ételeket, és végezzetek több fizikai munkát! Családotok minden tagjának szüksége van az egészségügyi reform jótéteményeire. A gyógyszerek valójában egyetlen betegséget sem gyógyítanak meg, elgyengítik a szervezetet, és fogékonyabbá tesznek a betegségekre. Az ember a szomorúság, a bizonytalanság és a gondok világában él. Itt kell vizsgáznia és kiállnia a próbákat, mint régen Ádámnak és Évának, hogy igaz jellemet fejleszthessen. Sok tennivaló vár ránk, amelyek elengedhetetlenek a magunk és mások boldogságához. És sok minden van, aminek már most örvendezhetünk. Krisztus által Istennel kerülünk összeköttetésbe. Könyörületessége szüntelenül kötelezettséget ró ránk: mivel tudjuk, hogy méltatlanok vagyunk irgalmára, meg kell becsülnünk a legkisebb jótéteményét is. Kedves barátaim, mindazért, amitek van és amik vagytok, tartoztok Istennek. Olyan képességeket juttatott nektek, amelyek bizonyos 4 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
HITÉLET fokig az Õ képességeihez foghatók. Komolyan kell hát igyekeznetek, hogy kifejlesszétek ezeket, nem a saját kedvetekre és dicsõségetekre, hanem Istenére. Nem eléggé használjátok ki ezeket a kiváltságokat. Neveljétek rá magatokat a felelõsség viselésére! Mûveljétek az értelmeteket, mert ha engeditek, hogy a tétlenség miatt berozsdásodjon, akkor egyre mélyebbre süllyedtek. Az Úré a Föld. Megláthatja, aki akarja, hogy a természetben minden élõ és élettelen engedelmeskedik Isten akaratának. Az Úr felsõbbrendû lénynek teremtette az embert. Egyedül õt alkotta a saját képmására, mégis egyedül az ember harcol Isten céljai ellen. Milyen csodálatosan, milyen megkapó szépséggel alkotott mindent a természetben! Mindenfelé láthatjuk a Mindenható tökéletes alkotásait. Az egek hirdetik Isten dicsõségét, és a föld is, amelyet az ember boldogságára teremtett, az Úr páratlan szeretetérõl tesz tanúbizonyságot. Magasba szökõ õsi hegyek, csillámló patakok, termékeny völgyek, gyönyörû tavak, széles folyamok és tengerek váltakoznak rajta.
„
doggá tegyen bennünket, rejtett ajándékokat is ad, mert Õ tudja, mire van szüksége a bukott embernek. Miközben áldásokat nyújt, nehézségeket is megenged: ezek célja, hogy megtanuljuk felhasználni a nekünk adott képességeket. Ezek a nehézségek fejlesztik bennünk a türelmes szorgalmat, a kitartást és a bátorságot.
Gyógyír a fájdalmunkra, vigaszunk a gyászban Vannak olyan problémák, amelyeket enyhíthetünk, de meg nem szüntethetünk. Ahelyett, hogy a környezete alakítaná az embert, neki kell a környezetét alakítania, legyõzve az akadályokat. Azzal fejlesztheti képességeit, hogy rendet és összhangot teremt a zûrzavarban. Ebben a törekvésében számíthat Isten segítségére, ha igényli azt. Nincs magára hagyva, hogy egyedül birkózzék meg a kísértésekkel, nem a saját erejével kell küzdenie a próbákban. Mindenható lény siet a segítségünkre. Jézus otthagyta a menny királyi udvarait. Szenvedett és meghalt a bûn miatt lealjasodott világban,
A nehézségek fejlesztik bennünk a türelmes szorgalmat, a kitartást és a bátorságot.
Isten küldi a harmatot és az esõt a szomjas föld felüdítésére. Õ parancsol a szeleknek, hogy tisztítsák meg, hûtsék le, tegyék egészségessé a levegõt. Õ helyezte az égre a napot, hogy sugaraival világítsa meg és melegítse a földet, és virágozhassanak a növények. Lássuk meg Isten bõkezûségét – tõle jönnek ezek az áldások. Ébreszszen dicséretet szívünkben minden új hajnal frissessége, Isten szeretõ gondoskodásának e jelei láttán. Szeretõ mennyei Atyánk, aki annyi mindent árasztott ránk, hogy bol-
hogy megtaníthassa az embereket, miként álljanak meg életük próbáiban, s hogyan gyõzzék le a kísértéseket. Õ a mi példaképünk. Amint felidézzük mennyei Atyánk áldásait, amelyeket a teremtményeinek adományozott, nem éreztek szégyent hálátlanságotok, panaszaitok miatt? Néhány évre kölcsönkaptatok egy gyermeket és leánytestvért, míg csak a magatokénak nem tekintettétek õt, s azt nem képzeltétek, hogy jogotok van ehhez az ajándékhoz. Isten hallotta panaszaitokat. Ha akár egyetlen felhõ jelent
meg az égen, mintha csak elfelejtettétek volna, hogy valaha is sütött a nap. A sötétség és a felhõk szüntelenül körülöttetek lebegtek. Isten ezért szenvedést bocsátott rátok: elvette kincseteket, hogy különbséget tehessetek a jólét és a valódi bánat között. De ti mégsem aláztátok meg szíveteket elõtte, nem tartottatok bûnbánatot a hálátlanság súlyos bûne miatt, ami elválasztott titeket Isten végtelen szeretetétõl. Azt gondoltátok, hogy okotok van a gyászra, és nem akartatok megvigasztalódni. Ésszerû volt ez? Hiszen jól tudjátok, hogy a halál hatalmának senki ellene nem állhat. Ti mégis csaknem haszontalanná tettétek az életeteket a vigasztalhatatlan bánattal. Érzéseitek csaknem Isten elleni lázadást jelentenek. Láttam, hogy szüntelenül a gyászotok miatt tépelõdtök, utat engedtek lobbanékony érzéseiteknek, míg csak gyászotok zajos kitörései arra nem késztették az angyalokat, hogy elrejtsék arcukat, és eltávozzanak tõletek. Miközben szabad folyást engedtetek érzéseiteknek, eszetekbe jutott-e, hogy Atyátok van a mennyben, aki halálra adta értünk egyetlen Fiát, hogy halálunk ne legyen örök alvás? Eszetekbe jutott-e, hogy az élet és dicsõség Urát is sírba tették, s áthatolt a síron, a jelenlétével világítva be azt? A szeretett tanítvány mondta: „Mostantól fogva boldogok a holtak, akik az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik õket.” (Jel 14,13) Az apostol jól tudta, mirõl szól, amikor ezeket a szavakat leírta. De valahányszor szabad folyást engedtek vigasztalhatatlan gyászotoknak, annyiszor hazudtoljátok meg a vigasztaló szavakat. Az Úr kegyelmes, irgalmas és igaz. Megengedte, hogy családotok egyik tagja, aki a legártatlanabb és legfelkészültebb volt, végig pihenjen az utolsó idõk veszedelmeinek idején. Ne zárkózzatok el gyászotokkal az ének és öröm elõl, mintha nem is lenne feltámadás! Dicsér-
jétek inkább Istent, hogy halottatok számára nem lesz többé halál, nem lesz többé megpróbáltatás, sem bánat. Õ most Jézusban nyugszik, míg az Életadó a dicsõ halhatatlanságra szólítja elõ az alvó szenteket. F.-re kötelesség vár: Isten kegyelme segítségével meg kell fékeznie az érzéseit. Tudja, hogy nem a mennyben él, hanem itt a földön, ahol a halál uralkodik, ahol szeretteink bármelyik pillanatban eltávozhatnak mellõlünk. Tudnia kellene: az élet fõ célja az, hogy felkészüljünk a jobb világra. Ha helyesen ra-
jon minden szerencsétlenségben. Krisztus vallása azzal bizonyítja valódi értékét, hogy alkalmassá teszi a keresztényt felülkerekedni a balsorson. A keresztény vallás az észszerûség és a lelkiismeret uralma alá hajtja érzelmeinket, étvágyunkat, szenvedélyeinket. Fegyelmezi gondolatainkat, hogy egészséges pályákon fussanak, s így tudunk parancsolni a nyelvünknek, hogy bûnös panaszkodással ne hozzon szégyent Istenre. Teremtõnk igazságosan tartja fenn magának a jogot, hogy azt te-
gadja meg az örök élet ígéretét, ez nem fosztja meg attól a képességétõl, hogy ebben a világban éljen, és nemesen viselje az élet terheit. Sõt segíti majd, hogy lemondó és önfeláldozó legyen a kötelességei teljesítésében. Családotokban addig beszéltek a sötétségrõl és addig panaszkodtok, míg el nem változtok arra a képmásra. Úgy látszik, addig gyötritek egymás idegeit, addig izgatjátok egymást, amíg sötét, szomorú és komor lesz az életetek. Gyászszertartásokat tartottatok, de azzal nem vonzzátok magatokhoz az angyalokat. Ha meg nem változtok, Isten közelebb fog jönni hozzátok az ítéletével. Eljött az ideje, hogy hálaadó istentiszteleteket tartsatok, és örömmel soroljátok fel az áldásokat, amelyeket Isten rátok áraszt. Az igazság ereje elegendõ ahhoz, hogy fenntartson és megvigasztal-
gye keze alkotásaival, amit jónak lát. Joga van ahhoz, hogy akarata szerint, nem pedig az emberek kívánsága szerint kormányozzon. Mégsem szigorú bíró, nem szívtelen ítélõ, hanem a szeretet forrása, számtalan áldás adományozója. Nagyon is meg kellene szomorodnotok amiatt, hogy semmibe veszitek ezt a szeretetet, és nem engeditek, hogy hála buzogjon elõ szívetekbõl Isten csodálatos jóságáért. Bár nem érdemeljük meg mindazt a jót, amit tõle kapunk, mégis folyamatosan a miénk lehet, noha méltatlanok és szívtelenül hálatlanok vagyunk. Hagyjátok abba hát a siránkozást, mert így olyanok vagytok, mintha egy könyörtelen hajcsár rabszolgái lennének! Jézus jó, dicsérjétek Õt! Dicsérjétek Isteneteket, aki felderíti arcotokat! (Bizonyságtételek, V. kötet) AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 5
NEMZETKÖZI ADVENTIZMUS
Közös identitásunk vállalása – mint Isten áldásának feltétele *
AZ EGYHÁZ TAGSÁGÁNAK ÉS VEZETÉSÉNEK EGYESÜLNIE KELL A KÉSÕI ESÕ ELNYERÉSÉÉRT
L
ukács kétszer említi, hogy a tanítványok egy akaraton voltak, amikor a korai esõ kitöltetésére készültek (Ap csel 1,14; 2,1). Az a tény, hogy ezt kétszer említi, azt sugallja: az egyházon belüli egység megvalósulása nagyon fontos a Szentlélek kitöltetésére való felkészülésben. Létezik az egységnek egy olyan, az egész Biblián végigvonuló szempontja, amelyet ritkán ismerünk fel, vagy ritkán szólunk róla az egyházunkban – ez pedig a közös identitás, testületi felelõsségvállalás. Mindenekelõtt lássunk egy példát a közös identitásra – azaz testületként való azonosításra, közösségként kezelésre –, majd ennek a jelenségnek két szempontjára, amelyek döntõ fontosságúak a késõi esõre való felkészülésben. Elõször a példa: Isten teljesen egyértelmûvé tette, hogy az izraeliták semmit sem zsákmányolhatnak
Jerikó bevételekor, az ezüst-, aranyés bronzedényeket pedig az Úrnak szentelték (Józs 6,18–19). Ákán azonban ellopott kétszáz ezüst sékelt, egy aranyvesszõt és egy babiloni köntöst (Józs 7,21). Isten haragja felgyulladt Izráel ellen, s népe a következõ katonai összecsapás során 36 embert veszített, és szégyenletes vereséget szenvedett. Amikor
* A címben foglalt fogalom (corporate identity), amely az egész írás középpontjában áll, nehezen adható vissza egyetlen kifejezéssel magyar nyelven. A corporate identity annyit jelent, hogy egy embercsoportot testületként azonosítanak, egységesen kezelnek, nem különböztetik meg a tagjait, hanem a velük való eljárás során ugyanazon bánásmódban részesülnek, mintegy azonos felelõsséget viselve, közös felelõsséget hordozva. 6 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
Józsué felkiáltott, „Miért, Uram?”, a válasz rövid és lényegre törõ volt: „Vétkezett Izráel.” (Józs 7,11) Az egész nemzet szenvedett és emberek haltak meg egyetlen izraelita engedetlensége miatt – közös identitás, kollektív felelõsség. Most pedig két példa, amely közvetlenül érinti a késõi esõre vonatkozó kérésünket: Az elsõ, amikor a tizenkét kém visszatért, hogy beszámoljon az ígéret földjérõl. Káleb és Józsué pozitívan nyilatkozott: „Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal!” (4Móz 13,30) Tíz kém azonban azt mondta, hogy nem foglalhatják el az ígéret földjét, mivel óriások lakják azt, és sáskáknak érezték magukat azokhoz képest. A nemzet a tíznek hitt, és a vezetõi ellen fordult, akik hitték, hogy Isten be fogja tölteni az ígéretét, és nekik adja az országot. Mi volt Isten válasza erre? Viszszafordította õket a pusztába, negyven évre. Mózesnek, Áronnak, Kálebnek, Józsuénak és azoknak, akik támogatták õket, vissza kellett térniük a pusztába azok miatt, akik nem voltak hajlandók hinni Isten szavának – közös identitás, kollektív felelõsség.
A második példa Jézus korába visz bennünket. Itt a szerepek megcserélõdnek. Izráel közemberei összegyülekeztek, hogy lássák és hallják Jézust. Odavitték hozzá a betegeiket, hogy meggyógyítsa õket. Növekedett körükben a meggyõzõdés, hogy Jézus a megígért Messiás – de nem így a vezetõk körében. Õk féltékenyek voltak rá, és összeesküdtek a megölésére. A tárgyalás során Pilátus megkérdezte: „A ti királyotokat feszítsem meg?” A fõpapok azt felelték: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” (Jn 19,15) A papok eljárásával kapcsolatban Ellen White a következõt írja: „Azzal, hogy egy pogány uralkodót választottak és ismertek el uruknak, a zsidó nép megtagadta Isten uralmát, elvetette Istent mint királyát. Ettõl kezdve nem volt isteni szabadítójuk. Nem volt királyuk, csak császáruk. A papok és a tanítók ide juttatták a népet. Így azokért a félelmetes eredményekért, amelyek a döntésüket követték, õk voltak a felelõsek. A nép bûne és pusztulása nekik volt köszönhetõ.” (Jézus élete, 645. o.) Közös identitás, kollektív felelõsség.
Az elsõ példában a vezetõk szenvedtek a nép lázadása miatt. A másodikban a nép szenvedett a vezetõk lázadása miatt. Isten különkülön, egyénileg, az egyéni döntéseinknek és tetteinknek megfelelõen bánik velünk, amikor a saját
„
Isten ma úgy bánik egyházával, mint egy testülettel, amelynek tagjai mind azonosultak ezzel a közösséggel. Ha ma kell elnyernünk a Szentlélek késõi esõjének erejét, a testnek és a vezetésnek ugyanazon az oldalon kell állnia. Isten évek óta készen áll, hogy kiárassza népére a késõi esõt. Évek óta ránk vár, hogy egymásra találjunk. Ha egyesülten törekszünk a megígért erõ elnyerésére, ha imádkozunk egymásért és egyesülten állunk, vállt vállnak vetve, akkor az erõ megadatik, a munka gyorsan befejezõdik, és mi hamarosan belép-
Isten évek óta ránk vár, hogy egymásra találjunk. üdvösségünkrõl van szó. Testületként bánik azonban népével, amikor a mûvének elõmenetele érdekében adott utasításai végrehajtásáról van szó. Milyen tanulságot kell levonnunk ebbõl?
hetünk a mennyek országába. Ez meg fog történni, a dicsõség pedig egyedül Istent illeti majd. Ted N. C. Wilson Silver Spring, Maryland 2011. augusztus 8. (Fordította: Stramszki István) AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 7
NEMZETKÖZI ADVENTIZMUS
NEMZETKÖZI ADVENTIZMUS
A VALLÁSSZABADSÁG SZÓSZÓLÓI BIZALMATLANUL FOGADJÁK AZ EU SZABAD VASÁRNAPOKRA VONATKOZÓ JAVASLATÁT
„Tartsák tiszteletben az európaiak vallási sokszínûségét!” A
z elõzõ héten a tisztességes és kiegyensúlyozott munkafeltételekért küzdõ új európai szövetség kérvényezte az Európai Unió Gazdasági és Szociális Tanácsánál, hogy a vasárnapot munkamentes pihenõnapnak minõsítsék a tagországok új munkaügyi programjában. Az úgynevezett Európai Vasárnap Szövetség (European Sunday Alliance) összesen 65 civil társadalmi szervezõdésbõl, kereskedelmi szövetségbõl és egyházakból álló hálózat, amelynek tagjai egyetértenek abban, hogy a szabad vasárnapok és a tisztességes munkaidõ bevezetése segítené a családok egészségesebb életét, és erõsítené az EU-tagországokon belüli társadalmi összetartozást. A szövetség javaslata június 20-án, a pszichológusok, szociológusok és más tudósok számára tartott brüsszeli konferencián merült fel, amely azzal foglalkozott, hogy milyen befolyása van a vasárnapi munkának az uniós dolgozók egészségére, biztonságára és társadalmi integrációjára. A szövetség alapszabálya kimondja, hogy „a vasárnapi pihenõnap és a megfelelõ munkaidõ minden európai polgár alapvetõ joga”. Az alapszabály szerint a „megfelelõ munkaidõ” definíciója kizárja a késõ esti, éjszakai, a munkaszüneti napokon és a vasárnap végzett munkát. 8 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
A vallásszabadságért felszólaló hetednapi adventisták aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy az amúgy jó szándékú, a stressz és a túlóra csökkentésére irányuló célok ellenére a javaslat sértheti a szabad vallásgyakorlás jogát. „Támogatjuk azt a gondolatot, hogy az embereknek szükségük van egy heti pihenõnapra ahhoz, hogy az életükben, munkájukban olyan egyensúly legyen, amely hozzájárul az egészségük és biztonságuk megõrzéséhez – nyilatkozta Raafat Kamal, az észak-európai hetednapi adventisták közügyekkel és vallásszabadsággal foglalkozó osztályának elnöke. Hozzátette, hogy maga az elv Istentõl származik, aki szintén megpihent a teremtés hetének végén. – Ugyanakkor szeretnénk, ha biztosítanák a vasárnapot nem kijelölt vallási napként ünneplõkkel szembeni tiszteletet és elfogadást.”
Az Európai Zsidó Kongresszus még nem kommentálta a vasárnapra mint pihenõnapra vonatkozó javaslatot. Ezenkívül Európa 13 millió muszlim otthona is, akik pénteken ünnepelnek. Kamal kifejezte reményét, hogy „az Európai Vasárnap Szövetséghez tartozó kollégák méltányolni fogják az Európai Unió országaira jellemzõ sokszínûséget, pluralizmust, és fontosnak tartják az eltérõ vallási meggyõzõdésûek és más gyakorlatot folytatók tiszteletét”. Az európai katolikusok örömmel fogadták a javaslatot. Linz nyugdíjazott római katolikus püspöke, Maximillian Aichern a vasárnapot mint pihenõnapot a „keresztény-zsidó kultúra legõsibb társadalmi törvényének” nevezte, és kijelentette, hogy „a közös pihenõnap, az erre vonatkozó társadalmi megegyezés és az Isten dicsõítése a legfontosabb keresztény értékek (…), és az emberi méltóság szempontjából nélkülözhetetlenek”. Június 20-i sajtóközleményében a szövetség sürgette az Európai Uniót és tagállamait, hogy tegyenek meg minden törvényhozói és politikai lépést a magán- és szakmai élet ilyen értelmû összehangolása érdekében. APD/ANN 2011. június 30., Brüsszel, Belgium http://news.adventist.org/2011/06/ religious-liberty-ad-2.html
E
linor Esther Neumann Wilson, a Hetednapi Adventista Egyház egykori elnökének özvegye, a jelenlegi elnök édesanyja 2011. június 8-án, 91 éves korában hunyt el egy idõsotthonban, a Maryland állambeli Daytonban. Férje, Neal C. Wilson tizenegy évig volt az adventisták legfõbb irányító szervezetének, a generálkonferenciának az elnöke, és 2010. december 14-én hunyt el. Fiukat, Ted N. C. Wilsont 2010. június 25-én választották meg a generálkonferencia 20. elnökévé. „Édesanyám a végsõkig kitartó, gondoskodó asszony és bátorító személyiség volt. Megmutatta nekem, hogyan szerethetem Jézust mint személyes Megváltómat és
A jelenlegi egyházelnök édesanyja 68 évig volt Neal C. Wilson hû társa
tak az Egyesült Államokba, ahol a chicagói német közösségben ismerkedtek meg egymással. Elinor még kislány volt, amikor édesanyja német nyelvû evangelizációs
diákja volt. Késõbb a Pacific Union Fõiskolán tanult, és itt ismerkedett meg Neal Wilsonnal is. 1942-ben, esküvõjük után azonnal, a Wilson házaspár misszionáriusi szolgálatra készült. Elõször Wyoming államban szolgáltak, majd arab nyelvtanfolyamra jártak az akkor Washington D.C.-ben mûködõ Adventista Teológiai Fõiskolán. A házaspár a második világháború közepén, 1944-ben utazott Egyiptomba. A fiatal házaspár minden lehetséges utazási módot igénybe vett, hogy Afrikán keresztülutazva eljusson Kairóig – a világháború viharos éveiben ugyanis képtelenség volt hajóval átkelni a Földközi-tengeren. Egyiptomi tartózkodásuk alatt Elinor általá-
Elhunyt Elinor Wilson
„
Édesanyám a végsõkig kitartó, gondoskodó asszony és bátorító személyiség volt. Megmutatta nekem, hogyan szerethetem Jézust mint személyes Megváltómat és barátomat. (Ted Wilson)
barátomat, másokba pedig belecsepegtette az Írásokba vetett egyszerû bizalmat, megmutatva, mit is jelent hetednapi adventista kereszténynek lenni” – írja édesanyjáról Ted Wilson az Adventist World magazin 2011. júniusi számában. Elinor Wilson 1920. január 21én született Chicagóban. Szülei, a budapesti születésû magyar Joseph Neumann és az ausztriai Velgersdorfból származó Theresa Wehrderich külön-külön emigrál-
összejövetelekre járt, és a chicagói német ajkú Hetednapi Adventista Gyülekezet tagja lett. Elinor édesapja borbély volt, édesanyja egyidejûleg több munkát is vállalt, függönyt vasalt és varrónõként dolgozott, hogy gyermekeit hetednapi adventista iskolákba járathassa. Édesanyja 42 évesen halt meg, amikor Elinor még fõiskolás volt. Elinor Neumann elõször az akkori Emmanuel Missziós Fõiskola, mai nevén az Andrews Egyetem
nos iskolában tanított, és pályáját Maryland államba való költözésük után is folytatta. Hosszú évekig a John Nevins Andrews Iskola másodikosait tanította, késõbb pedig férjét kísérte és segítette kiterjedt missziós útjai során. Neal Wilsont 1966-ban választották az Észak-amerikai Divízió elnökévé, 1979-ben pedig a világegyház vezetõjévé. Nyitott, társaságot kedvelõ férjével ellentétben Elinor Wilson „nem igazán volt közösségi ember, kivéve, hogy tanítóként nagy odaadással és szeretettel nevelte és oktatta fiatal tanítványait a csodálatos lelki igazságokra: tudta, hogyan tegye ezt, és a munkáját nagyon jól végezte” – írta róla fia. Elinor Wilsont bátyja, két gyermeke, négy unokája és öt dédunokája kísérte utolsó útjára 2011. június 13-án. Mark A. Kellner Adventist Review
AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 9
GYÜLEKEZETI ÉLET
Bemutatkozik a miskolci gyülekezet A
z 1975-ös események után Miskolcon is voltak olyan testvérek, akik nem tehettek mást, mint hogy külön gyûltek össze. Lelki életüket együtt folytatták, elõször házaknál, majd a nyolcvanas évek elején vásárolták meg mostani épületünket. Közösségünk ekkor 10-15 tagot számlált. Reisinger János 1995-ös elõadásai, az ezek alapján szervezett Biblia-köreink sok embert vonzottak, akik késõbb a gyülekezetünket is meglátogatták, majd testvéreinkké lettek. Mintegy húszfõs taglétszámunk ekkor gyarapodott a jelenlegi 64 fõre. Gyülekezetünk Miskolc belvárosában található, a nemrég felújított Biblia-házban. Négy szórványcsoport tartozik hozzánk: Kazincbarcika, ahol hat, Tiszaújváros, ahol négy testvérünk, Miskolc-Szirma, ahol hat, és Bükkszentkereszt, ahol szintén hat testvérünk tag. Nemrég indultak szombatjaink Kurityánban is, ahová érdeklõdõk járnak. Reményeket fûzünk újabb gyülekezetek alakulásához a megyében, 10 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
több helyszínen végzik testvéreink a munkát, Biblia-körök alakulnak, egészségklubokra járnak a vendégeink, komoly keresõket küld hozzánk az Úr. Gyülekezetünkbe sok kisgyermek és fiatal is jár, mint ahogyan fiatal felnõttek és nyugdíjas testvérek is. Lakhely tekintetében is vegyes a közösség, a testvérek körülbelül fele vidékrõl jár be, másik fele miskolci lakos. Örömet okoz számunkra, hogy alkalmainkat rendszeresen látogatják vendégek, barátkozók. Az évek során sok érdeklõdõben érlelte be a Lélek az elhatározást, hogy szeretne megkeresztelkedni. Legszebb ünnepünk, amikor medencénket újra megtölthetjük, és miskolci testvéreink
mellett a megyébõl is érkezhetnek boldog emberek, akik át akarják adni az életüket Krisztusnak. Jelenleg tíz leendõ testvér készül a keresztségre körzetünkben. Szombatjainkon a reggeli Bibliatanulmányt istentisztelet követi, amelyen gyakran szolgál kórusunk, és ritkábban, de rendszeresen szolgálnak hangszeres zenével testvéreink és gyermekeink, fiataljaink. A közös ebéd után délután is többen maradnak – ezek az alkalmak legtöbbször beszélgetéssel, imádsággal, közösségi órákkal, ritkábban délutáni igehirdetéssel telnek. Gyermekeinknek rendszeresen tartunk csoportfoglalkozásokat a szombatiskola alatt éppúgy, mint a dél-
utáni óra idején. Sokszor mennek segítõkész felnõttekkel és fiatalokkal sétálni, és részt vesznek egyéb foglalkozásokon is. Sokat jelent a szülõknek, hogy a kicsik számára is érdekessé tesszük a szombatnapokat. Nagyon emlékezetes számunkra az a szombatnap, melyet két éve a természetben, a Bükk lábánál egy réten töltöttünk testvéreinkkel és vendégeinkkel. Közel nyolcvan ember élvezte a napsütést, hallgattuk az igehirdetést, dicsértük az Urat énekkel, sétáltunk az erdõben, beszélgettünk a késõ délutáni sátorbontásig. Tavaly szerettük volna megismételni ezt az alkalmat, de az árvíz elmosta elképzelésünket – idén azonban újra tervezzük. Hét közben még nincsenek rendszeres bibliai alkalmak a Biblia-házban, azonban testvéreink otthonában tartunk imaköröket, beszélgetéseket, folytatunk Biblia-tanulmányozást. Biblia-házunkban hétköznapokon a következõ tevékenységeket végezzük rendszeresen: • Csütörtökönként kenyérárusítás, teljes õrlésû lisztbõl készült pékáruk és egészséges élelmiszerek, mézek, továbbá könyvek, CD-k árusítása is folyik. Sokan jönnek hozzánk kenyeret vásárolni, akiket ezen az úton is meg tudunk szólítani. • Reform fõzõkört indítottunk, ahol az „alapozóként” (más helyszínen) megtartott egészségklubokon hallottak megvalósíthatóságát mutattuk be a gyakorlatban. A vendégeink nagyon várták és szerették, õsszel folytatjuk!
• Minden iskolanapon vegán ebédet fõzünk és szállítunk ki az ezt igénylõ testvéreknek, gyermekeinknek, vegetáriánus barátainknak. Napi szinten 20-25 adag ételt készítünk, segítve ezzel a szolgálattal azoknak, akik a hagyományos menzán nem étkeznek. Különösen iskolásainknak nagy segítség ez. • Télen rendszeres a teajárat, a hajléktalanszolgálat. Teát és szendvicset osztunk a város három pontján hajléktalanoknak, rászorulóknak. Testvéreink felváltva végzik ezt
„
nyeket is szervezhetünk gyülekezetünkben. Idén tavasszal két ilyen koncertet sikerült megtartanunk, õsszel tervezzük a folytatást. Reisinger János hosszú évek óta végzi szolgálatát városunkban és környékén bibliai elõadásaival. Mint ahogyan a kilencvenes években sokakat hozott be közösségünkbe, úgy a mai napig érkeznek vendégek hozzánk az elõadásairól. A környék evangelizációit látogató vendégeknek minden évben egy közös kirándulást, bográcsozást szervezünk,
Minden iskolanapon vegán ebédet fõzünk és szállítunk ki az ezt igénylõ testvéreknek, gyermekeinknek, vegetáriánus barátainknak. Naponta 20-25 adag ételt készítünk.
a munkát, amely magában foglalja a pástétomkészítést, kenyérkenést, teafõzést, kiszállítást és kiosztást. Próbálkoztunk egyéb programokkal is megszólítani a hajléktalanokat (együttmûködve a Máltai Szeretetszolgálattal), de ezek nem jártak sok eredménnyel. • A tábea ruharaktára nemcsak a teajárat idején érhetõ el a rászorulók számára. Folyamatosan áramlik be és ki a ruhanemû és cipõ, sokakat segítve. • Rendszeresen szervezünk zenei alkalmakat. Nagy örömünkre most már több mint száz fõt is befogadhat az imatermünk, és hangverse-
ezen akár százan is részt szoktak venni. Sok keresõ ember teszi fel ilyenkor kérdéseit – ez egy újabb lehetõség a kapcsolatteremtésre és a barátságok elmélyítésére. A közelmúltban vidéken és Miskolcon a Mit mond a Biblia…? c. kiadványsorozat terjesztésével is lehetõséget kaptunk a szolgálatra, és ennek nyomán is újabb látogatók jöttek el az istentiszteleteinkre. Az utóbbi két évben a középpontban állt gyülekezeti házunk átépítése. A rozoga, beázó és alkalmainkhoz méltatlan épület helyett Isten megáldott bennünket egy újjáépített, tiszta, meleg és méltóságteljes Biblia-házzal, amelyért csak hálát tudunk adni az Úrnak! A közös építkezés, együtt munkálkodás ragaszkodást alakított ki testvéreinkben, ez már a „mi” házunk, amelyet együtt építettünk, szépítettünk és gondozunk. Vágyunk Krisztussal és egymással még mélyebb szeretetközösségre jutni, és minél több lehetõséget megragadni, hogy az evangéliumot képviseljük, és embereket vezessünk Istenhez. AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 11
INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBÕL
„Gyere kedves, kivezetlek!” MOLNÁR MARGITKA ÉS ZSÓFIKA
M
argitka, az eleki otthon lakója június 13-án csendben elaludt az Úrban. Testvére, Zsófika három éve, szintén 90 évesen hunyt el. Mit is jelentett számunkra a 17 évvel ezelõtt Dobozról ideköltözött testvérpár? Zsófika mindig mosolygós, víg kedélyû, ízes beszédével mindenkit magával ragadó testvérünkként maradt meg emlékezetünkben. Aprócska termetével nagy szeretettel for-
„
–
ÉLTEK 90 ÉVET
hibátlanul elénekelte élete utolsó napján is (Gondviselõ jó Atyám vagy…; Egy drága kincsem van nekem…; Isten Lelke éljen bennem…). Igyekezett a tõle telhetõ önállóságra, ameddig egészségi állapota engedte. Csendesen, biztonságosan közlekedett a megszokott útszakaszon. Õ volt kettõjük közül, aki a hozzájuk közelállók születésnapját, névnapját, levelezési címét pontosan tudta. Nem múlt el ün-
Boldogok, akik nem látnak és hisznek! (Jn 20,29)
golódott 16 éves kora óta nem látó testvére körül: kendõjét, kötényét, ágyát igazgatva, hogy az mindig jól álljon, rendben legyen. Testvére iránti állhatatos, el nem fogyó szeretetét bizonyítja a mindnyájunk emlékezetében szállóigeként fennmaradt, gyakran elhangzott mondata: „Gyere kedves, kivezetlek!” Mit is tanulhatunk Margitkától, aki szinte egész életében másokra utalt, kiszolgáltatott volt? A himlõn átesett fiatal lány nem láthatott többé, mindkét szeme százszázalékosan sérült. Édesanyjuk halála után Zsófika gondozta õt. Fiatalon engedtek a jó Isten vonzásának, elfogadták, értékelték szeretetét, igazságát. Margitka mindig komoly, csendes, türelmes egyéniség volt. Nagyon szeretett énekelni. Három kedvenc énekének minden versét 12 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
nep, hogy ne emlékeztek volna meg szeretteikrõl. Zsófika halálakor aggódtunk: hogyan közöljük Margitkával a lesújtó tényt? Hiszen szólította õt a megszokott módon – és õ nem felelt. Meghatódva kértük a jó Isten segítségét. És Margitka békességgel megértve elfogadta, hogy Zsófika elaludt. Még megkérdezte néhányszor, hogy valóban nincs ott a testvére? De néhány nap múlva, miután eltemettük és elmondtuk neki a részleteket, teljes békessége volt. Újból énekelte kedvenc énekeit. Lakótársa, Sárika néni szeretettel beszélgetett és énekelt vele, ami nagy örömet jelentett számára. És még velünk maradt három évig. Általában keveset, de jó étvággyal evett. Rendszeresen semmi gyógyszert nem szedett. Mindig há-
lás, megelégedett volt. Nagyon szeretett a masszírozóágyban feküdni, jól felfrissült utána. Egyetlen, gyakran elmondott kérése volt – amelyet hiszem, hogy mindenki nagy szeretettel teljesített: „Dörzsöld meg a hátam!” Mit tanulhattunk ettõl az alig harminckilós, nagyon türelmes testvérünktõl az együtt töltött 17 év alatt? Mi, akik hozzá képest az élet kiváltságaiban részesülünk – látunk! Jézus kijelentése, amely a temetésén hangzott el, értette meg velem szeretett testvérünk békés, nyugodt életének titkát. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek!” (Jn 20,29) Margitka sírjánál ez a jézusi mondás kicsit más módon gondolkodtatott el. Megértettem, hogy testvérünk IGAZ, ÉLÕ HITE volt a titka a valamennyiünket megszégyenítõen türelmes életének. Köszönjük mindkettõjüket! A jó Isten igaz, élõ hitre szeretne tanítani bennünket is. Bárcsak elérhetné életünkben, hogy megelégedett, hálás, türelmes és boldog gyermekei legyünk! Balogh Gáborné Eleki Idõsek Otthona
ÖNFENNTARTÓ INTÉZMÉNYEK TALÁLKOZÓJA MEZÕMÉNESEN
„Töretlenül együtt!” N
álunk még kevesen tudják, hogy a világban mûködõ adventista önfenntartó intézményeket az OCI (Outpost Center International – Nemzetközi Misszióállomás) nevû szervezet fogja össze. Az OCI-t Warren Wilson, a Wildwood Életmódközpont vezetõje alapította 1982-ben, az önfenntartó adventista intézmények hálózataként. Fõ célkitûzésük kezdettõl fogva: megerõsíteni és támogatni az egyházat önfenntartó intézmények elindításával és vezetõk képzésével. Az OCI központja az egyesült államokbeli Tennessee államban található, s jelenleg 117 hivatalosan bejegyzett intézményt, alapítványt fog össze a világ minden részérõl. Ezek a kisebb-nagyobb intézmények missziós céllal jöttek létre. Közös jellemzõjük: csapatmunkában dolgozni közvetlenül a körülöttük élõ emberekért. Ezért is választották a kon-
ferencia jelmondatául: „Töretlenül együtt!” A legtöbben valamely egészségügyi szolgálatot végeznek, ezen keresztül szólítják meg az embereket az evangéliummal. Fõbb tevékenységeik: – egészségexpók szervezése (állapotfelmérés, személyes tanácsadás), – általános és középiskolák, árvaházak fenntartása, – életmódközpontok, biogazdaságok, éttermek mûködtetése, – misszionáriusképzõ iskoláikban a diákok az elméleti oktatás mellett alapos gyakorlati képzésben is részesülnek: megtanulják a fizioterápiás kezeléseket, fõzni és fõzõkört vezetni, egészségexpókat szervezni, Biblia-órákat vezetni, földet mûvelni, – mozgókönyvtár stb. Mezõménesen (Herghelia) jó volt látni, hogy mindenki megtalálta a képességeinek, az adott ország lehe-
tõségeinek és szükségleteinek leginkább megfelelõ munkamódszert és eszközöket. A program rendkívül színes és tartalmas volt: A nap reggeli áhítattal kezdõdött, a délelõtti elsõ elõadáson Fred Bischoff, a Loma Linda-i Egyetem tanára az adventtörténelem tanulságairól beszélt. Ezután általában egy-egy vezetõ személyes bizonyságtételét hallgattuk meg a megtérésérõl és a munkába való elhívásáról. Kora délután más testvérek tettek bizonyságot megtérésükrõl és elhívásukról. Az elsõ két nap délutánján a Szentírás memorizálásának jelentõségérõl és módjáról szólt Bob Banks igehirdetõ, a következõ két napon pedig a Szentély és a miszsziómunka összefüggéseirõl tartott elõadást. Minden igeszolgálat egyszerû, biblikus, világos és gyakorlatias volt. AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 13
INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBÕL
TÁBOROK
„Sóhajtozásaidat is ismerem!”
Az esti alkalmak során a különbözõ szolgálatok képviselõi kaptak lehetõséget arra, hogy fényképekkel illusztrálva, 15 percben bemutassák munkájukat. A világ minden tájáról hangzottak szebbnél szebb, bátorító tapasztalatok. Példabeszédek könyve fogalmazza meg a legjobban, amit közben éreztünk: „Mint a friss víz a megfáradt embernek, olyan a messze földrõl való jó hír hallása.” (25,25)
JÚNIUS ELEJÉN EGY KÖRLEVÉLBEN KÉRTÜNK SEGÍTSÉGET A TÖRÖKKOPPÁNYI TOLERANCIATÁBORHOZ. MOST SZERETNÉNK MEGOSZTANI A TÁBOROZÁSSAL
A nyelvtudás fontossága A hivatalos programpontokon kívül lehetõség volt személyes beszélgetésekre, kinek-kiknek a nyelvismerete mértéke szerint. A közösségünk fiataljai számára igen fontos, hogy mindenképpen szánjanak idõt a nyelvtanulásra, különösen az angolra, ha csak egy idegen nyelvet tanulnak, mert ilyen alkalmakkor ez a tudás felmérhetetlen értékû kincsnek bizonyul. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb misszióállomáson szívesen fogadnak dolgozni és tanulni akaró fiatalokat. Bármilyen szakmát választ valaki, egy év eltöltése külföldön, a közösség valamely missziószolgálatánál nem idõveszteség. Komolyabb nyelvtudást és a személyes hitélet szempontjából maradandó benyomást lehet szerezni a másokért végzett igazi csapatmunka áldásainak megtapasztalásával. Tapasztalt vezetõk segítették tanácsaikkal a munkát most indító testvéreiket. A legfõbb tanácsuk: „Legyen körülötted egy dolgozni, szolgálni, hinni kész csapat!” Érdekes volt hallani a következõ gondolatot: „A feladat, amelyet Istentõl
KAPCSOLATOS CSODÁKAT, TAPASZTALATAINKAT.
„
A
Legyen körülötted egy dolgozni, szolgálni, hinni kész csapat! kapunk, elõször lehetetlennek látszik (pénz, tudás, tapasztalat hiányában). A következõ idõszak tele van nehézségekkel. A végsõ tapasztalat pedig: a munka már el van végezve.”
A tagok A szolgálatok igen különbözõek méretükben és taglétszámukban. Vannak családi szolgálatok: férjfeleség-gyerekek együtt dolgoznak határozott tervek alapján másokért. Vannak egyszemélyes szolgálatok: egy testvér Brazíliában fõzõköröket tart, lelkigondozóként szólítja meg az embereket. Mindnyájuk munkája hatékonynak bizonyul ezen a módon is.
Minden jelenlévõ arcáról sugárzott az Istennel való személyes kapcsolat békessége. Nem hibátlan és nehézségeket nem ismerõ emberekrõl van szó, hanem olyanokról, akik úgy végzik a munkájukat, hogy folyton fölfelé tekintenek. Nagy áldásként élhettük meg ezt az egy hetet. Volt lehetõségünk beszélni az Eleken megkezdett munkáról, hirdettük a júliusi orvoskonferenciát. Ígéretet kaptunk az OCI jelenlegi vezetõjétõl, Markus Jaudas testvértõl, hogy 2012 elsõ felében meglátogat bennünket. Az is kiderült: Herghelián már régóta imádkoznak azért, hogy Magyarországon is kezdõdjék el az övékéhez hasonló munka.
törökkoppányi toleranciatábor elõtt hat héttel szembesültem azzal, hogy se segítõnk, se pénzünk nincs a táborok megszervezéséhez. Jézus mondata jutott eszembe: „Ha valaki tornyot akar építeni, vessen számot!” Én is számot vetettem, és azon a ponton voltam, hogy viszszamondjuk mind a két tábort ebben az évben. Azokban a napokban több mozgássérült barátunk is érdeklõdött telefonon, hogy milyen programok lesznek, mert õk már
Az elmúlt pár évben többször is kértünk táborainkhoz konkrét anyagi segítséget a közösségtõl. De bennem szégyenérzet volt: újból kérjek, „kuncsorogjak”? Úgy döntöttem, hogy komolyan imádkozom ezért.
A hívás A törökkoppányi tábor új gondnokával egyeztettük a tábori dolgokat, amikor említettem, hogy eléggé elkeserítõ a helyzet, se pénz, se segítõ.
Farkas Andrea
alig várják ezt az egy hetet. Én pedig õrlõdtem, most mit tegyek? Arra a meggyõzõdésre jutottam: „Uram, ezeknek lenniük kell, de hogyan?”
Õ biztatott, hogy írjak egy körlevelet. Én legbelül nem akartam, de beleegyeztem. Lehet, hogy ez a válasz az imádságokra? Felhívásunkat te-
hát körlevélben tettük közzé. Már aznap hívtak több gyülekezetbõl, hogy szívesen küldenek anyagi támogatást. Pár nõi segítõ is jelentkezett. Másnap délután kertemet öntözve mondtam az Úrnak: „Jó, jó, nõi segítõk már jönnek, de mi lesz a férfiakkal?” Eltelt öt perc, és egy negyven év körüli férfi testvérünk jelentkezett, majd újabb tíz perc múlva a bibliai alapú lelkigondozó szakról jelentkeztek hárman, közöttük egy férfi is. Újból megszégyenített az Úr: „Értsd meg, a sóhajtozásaidat is ismerem!” A következõ napok minden várakozást felülmúltak. A körlevél önálló életre kelt. Nem gondoltam, hogy ennyi embert megérint és tettekre sarkall a felhívásunk. Állandóan csörgött a telefon, e-mailek érkeztek, érdeklõdtek a részletekrõl, bankszámlaszámot kértek ismerõs, ismeretlen emberek, testvérek. Mindennap várakozással nyitottam meg e-bankunkat, növekszik-e a benne levõ pénzösszeg? És növekedett! Számomra ismeretlen emberek, a nevüket sem hallottam, utaltak kisebbnagyobb összegeket. Két hét alatt 900 ezer forint gyûlt össze. A tábor kezdete elõtti héten még páran hívtak lelkesen, hogy jönnek önkéntes segítõként. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a magam és sérült barátaim nevében is, hogy meghallottátok segélykiáltásunkat, és az Úr személyes hívását, ösztönzését, s így létAZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 15
TÁBOROK rejöhetett ez a tábor – sokak épülésére, örömére, s hiszem, hogy Isten dicsõségére is!
Segítõkbõl barátok Június 26-ra, a tábor kezdetére már a pénz is rendelkezésre állt. Sokkal jobb volt az arány segítõ és mozgássérült barátaink között, de a segítõk 80 százaléka új volt. Én mint „tapasztalt” táborvezetõ, elkezdtem újból aggódni: „Uram, mi lesz? Sok az új ember, õk is tartanak a szívük mélyén attól, hogy megfelelnek-e majd a feladatnak. Mi, régebbiek, tudunk-e rájuk is figyelni, és segíteni õket? Hiszen egyszerre nem tudunk több helyen lenni! Mi lesz itt? A tábor kezdete elõtt nekem kell beosztanom, hogy melyik sérült barátunkhoz ki volna alkalmas önkéntes segítõnek, mert még én ismerem a tábor résztvevõit a legjobban. De az újakat én sem ismerem! Mi lesz most?” Számomra döbbenetes volt, hogy az elsõ este már látszott: minden rendben lesz. Mert bár a segítõk életükben elõször kerültek ilyen helyzetbe, de az Úr hívta õket, és szemmel láthatóan vezeti is õket! Annyira jó volt látni, hogy majdnem minden páros tagjai között mély barátság alakult ki ez alatt az egy hét alatt!
„A Szentlélek folyamatos munkálkodásának összetartó ereje” Egyik táborlakónk így fogalmazott: „Gyakran éreztem azt, hogy csak a Szentlélek folyamatos munkálkodásának összetartó ereje mûködteti ezt a »hatalmas« csoportot. Az emberi erõfeszítés itt önmagában mit sem ért volna. Kezdve az idõjárástól, a technikai adottságoktól minden azt mutatta, hogy folyamatosan vigyáznak ránk és segítenek bennünket »odafentrõl«. A SEGÍTS-ÉG mindig ott volt, ahol a szükség.” 2011. június 26.–július 3. között táboroztunk Törökkoppányban, ekkor az ország nagy részén komoly lehû16 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
TÁBOROK lés volt. Nem így nálunk! Mindennap részben vagy végig ragyogott a nap! Szerdán még Igalba is el tudtunk menni fürödni. Igaz, reggel borult idõ volt, de hittel indultunk, és mire odaértünk, kisütött a nap. A fürdõ üres volt, mert mások nem tudták, amit mi, hogy strandidõ lesz! Minden fürdeni vágyó mozgássérült barátunkat be tudtuk vinni a vízbe úszógumikkal, segédeszközökkel. Nagyon élvezték a vizet. Hazaindulásunk után hatalmas esõt kaptunk, de senki sem fázott meg! Az Úr tudta, mire van szükségünk, õ készítette nekünk az idõjárást, jókedvébõl!
„
szullét nem volt, nem kellett orvoshoz mennünk. (Volt már olyan táborunk, ahol egyik mozgássérült barátunkat vakbél gyanújával kellett kórházba vinni, ahol meg is mûtötték.)
Tábori napjaink Hogyan is telt el ez a hét? Hétfõn délelõtt ismerkedési játék volt. Délután három csoportban kézmûveskedtünk, az egész tábor nagyon aktív volt. Este Ferge Béla tartott elõadást a jó és rossz zene befolyásáról. Kedden egész nap zenéltünk Béla és
A »tolerancia«, amely a tábor védjegye volt, valamennyiünkben növekedett. Átértékelte az ott töltött napokat, de »úti csomagot« is adott további életünkre. Aki ott volt és átélte azt a hetet, egészen biztos, hogy más emberként érkezett vissza saját otthonába.
Csütörtökön Balatonszemesre mentünk kirándulni. Egy nagy, 45 személyes buszt béreltünk, ezenkívül egy mikrobusszal és nyolc autóval indultunk. Amikor odaértünk és mindenkit kipakoltunk, észrevettem, hogy a buszsofõrünk nagyon ideges. Azt mondta, hogy zárlatot kapott a busz. Ha ez fél órával korábban történik, ki sem tudunk szállni, mert nem nyílt volna ki az ajtó. Vagy mi lett volna, ha az úton, menet közben romlik el és áll meg a busz? Az Úr ismét megvédett bennünket! S még egy csoda: Balatonszemes körül óriási zivatarok voltak, de minket csak egy ötperces zápor ért el, többségünk fedezékbe húzódva várta ki a zápor végét. Összesen kilencvenen voltunk. Az egy hét alatt semmilyen egészségügyi probléma, komolyabb rosz-
barátai segítségével. Ennyi felszabadult, boldog éneklõ arcot így együtt már régen láttam! Alig tudtuk abbahagyni! Szerdán fürödtünk Igalban, csütörtökön Balatonszemesre kirándultunk. Péntek délelõtt kiscsoportos beszélgetés volt, délután pedig vidám vetélkedõ. Szombat délelõtt az esõ a kõház társalgójába küldött bennünket, ahol tolókocsistól is hetvenen elfértünk. A szombat délutánt pedig a nágocsi gyülekezettel töltöttük zenés-verses áhítaton. Minden este áhítattal zártuk a napot, Jézus eljövetelérõl, a várakozásról, az örök élet reménységérõl szólva. Az egyik mozgássérült barátunk, Dedi (Aizenpreisz Dezsõ Károly) írt errõl egy verset. Dedi csecsemõkora óta teljes ellátásra szorul, de gondolkodása ép. Rövid verseket ír, illetve diktál:
Várj Várd az Urat: eljön majd! Percnyi örömeid végtelenné válnak akkor. Szeretete fényében átlényegülnek mindenek. Bûneid fekete foltjai szétoszlanak: hidd el, igaz!
Szeretnék az egyik új segítõnk tábori élményeibõl is megosztani egy részletet: „A tábor elõtt bõ két héttel kaptam egy e-mailt. Amikor olvasni kezdtem, kiderült, hogy egy alapítvány kér támogatást. Sok hasonló felhívás érkezik nap mint nap. Valamiért ezt mégis tovább olvastam, és az az érzésem támadt, hogy ha hív-
nának, ide elmennék. A folytatásban döbbentem láttam, hogy pont errõl van szó. A segítség éppen ez lenne, ha személyesen odamennék. Rögtön úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Amikor eldöntöttem, akkor kezdtem gondolkodni: hova akarok én menni? Fizikai erõvel túlságosan nem dicsekedhetem, ott pedig erre igen nagy szükség van. De rögtön jött a válasz: ha az Isten engem megszólított erre a feladatra, márpedig ez számomra teljesen egyértelmû, erõt és kitartást is ad hozzá. Ezzel a meggyõzõdéssel és lelki nyugalommal, telve kíváncsisággal indultam, és már akkor is tudtam, embert próbáló utamra… Ez »toleranciatábor«, semmi kétség, tanulunk egymástól. Jócskán kitolódtak a korlátok, a mindennapi megszokott kis dolgaink itt néha nagy dolgokká válnak. És így van ez fordítva: nagy dolgaink zsugorodnak és válnak semmivé. Ahogy barátunk, Laci egy alkalommal egy kérdésünkre hosszú, mozgással rásegített gondolkodás után kimondta ezt az egyszerû szót: »Semmi.« Attól kezdve ez vált szinte köszönésünkké: – Mi van, Laci?… És a válasz: Semmi… Hatalmas igazság: egész életünkben valami hihetetlenül nagy dologra készülünk, erre összpontosítva minden erõnket… és amikor már-már azt
gondoljuk, itt a megoldás, megszületett a nagy »mû«, rájövünk, hogy ez bizony a »semmi«, és már nem is olyan fontos. Miközben lehet, hogy elmentünk az igazán fontos, a lényeges mellett, mert az nem volt olyan díszes, hivalkodó. A táborzáró estén kaptunk egy listát, amelyen a résztvevõk neve, címe szerepelt. A listával a kezében mozgássérült barátom, Misi odajött hozzám, hogy mutassam meg, melyik vagyok én a listán. Amikor megtaláltuk, megmutatta, hogy õ melyik, és ezután már megnyugodott. Hiszen rajta vagyunk ugyanazon a listán, és ez már egy elválaszthatatlan kötelék. Ezután már nincs is értelme elbúcsúzni, hiszen nem is tudnánk úgy lenni, mintha nem ismernénk egymást, ez már örökké a miénk marad. Ezt kell megtanulnunk nekünk, embereknek az örökkévalósághoz vezetõ úton, hogy csak az a fontos, hogy rajta legyünk azon a listán, ami biztosítja számunkra az üdvözülés útját. És akkor valamikor, reményünk szerint talán nem is oly soká, megváltozott, egészséges, tökéletes testtel együtt lehetünk mindazokkal, akiktõl nehéz, fájó szívvel váltunk el. A »tolerancia«, amely a tábor védjegye volt, meggyõzõdésem szerint valamennyiünkben növekedett. Átértékelte az ott töltött napokat, de »úti csomagot« is adott további életünkre. Aki ott volt és átélte azt a hetet, egészen biztos, hogy más emberként érkezett viszsza saját otthonába.” Végül Dedi másik versével zárom tábori visszaemlékezésünket:
Szétszéledünk. Hitünk tégláit szertehordjuk. Apró várakat rakunk.
Ebben a reménységben várjuk az augusztusi szóládi táborunkat – amellyel kapcsolatban még szintén sok a bizonytalanság, de bízunk az Úr csodatevõ hatalmában! Aradiné Kadlicskó Edina AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 17
TESTI - LELKI EGÉSZSÉG
TÁBOROK
Törökkoppányi emlék, 2011 T
avaly voltam elõször segítõként toleranciatáborban, maga Isten hívott oda. És idén ismét Õ hívott el, elrendezett mindent, hogy ott lehessek. Sõt. Már túl voltunk a jelentkezési határidõn, amikor megkeresett Edina, és amikor „véletlenül” eszembe jutott, hogy van nekem apai ágról egy sokadunokatestvérem, Gábor, aki mozgássérült, és ráadásul mindeddig soha nem is láttam. Valahogy elmaradt a kapcsolattartás gyerekkoromtól kezdve, ez volt sajnos a megszokás. Nyomban felhívtam Gábor apukáját, akit talán háromszor láttam életemben, e-mailt váltottunk, és kiderült, hogy jönnek! Nagyon izgatott voltam, hogy végre találkozhatom az eddig nem látott rokonommal. Törökkoppány különleges hely. És nem a helyszínre gondolok, hanem a baráti körre, amely évek óta alakul, formálódik. Van egy törzs, melynek tagjai már régóta járnak együtt táborozni, és a létszámuk folyamatosan gyarapszik. Ott a táborban együtt vagyunk jóban és nehézségben. Tanulunk egymástól, jól érezzük magunkat. Ahogy elhangzott idén, valóban a mennyország kapuja ez az együttlét. Az ember nem magára figyel. Pontosabban sokkal kevesebbet figyel magára, adni akar, és akkor örül, ha örülnek körülötte. És miközben igyekszünk, nagyon sokat kapunk is. Különleges élményekre gondolok, amik kitartanak egy évig. Elõvehetjük ezeket a rideg téli napokban, és akkor, amikor az ország minden szegletében távol tudjuk magunktól a többieket, ezek az élmények összetartanak és erõt adnak.
18 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
Hamar összekovácsolódunk, táborozók és segítõk, hívõk és nem hívõk szép közösséget alkotunk, olyat, amilyen a hétköznapokra nézve is példaértékû. Ahol mindenki egyéniség, de mindenki egyenlõ, mindenki más, és mégis mindenki ugyanaz: értékes ember, akiért Jézus meghalt. Hogy a sok esemény közül egyet kiemeljek, íme az én 2011. évi törökkoppányi emlékem: Ismét sokat tanulhattam másoktól, a közös eseményekbõl és az esti
„
sam észben a mindennapokban. Érdemes tehát az esti áhítaton részt venni ☺. 3. Egy beszélgetésben hangzott el: az igazi kérõ imádság önzetlen, csakis a másik javát keresi. No, ezt ki is próbáltam másnap rögtön. Ugyanis szerdán készültünk Igalba a strandra. A nagybetûs STRAND, ami mindig az egyik legfontosabb esemény a táborozóknak, amit nagyon lelkesen várnak mindennap. Csak épp az egész tábor ideje alatt országszerte hûvös, esõs,
Közösséget alkotunk, ahol mindenki egyéniség, de mindenki egyenlõ, mindenki más, és mégis mindenki ugyanaz: értékes ember, akiért Jézus meghalt.
beszélgetésekbõl. Különösképpen három gondolat ragadott meg: 1. Esti áhítaton hangzott el valahogy így: az a legborzasztóbb, hogy emberek anélkül utasítják vissza Istent, hogy bármit is tudnának róla, anélkül, hogy ismernék Õt. 2. Szintén esti áhítaton hangzott el: a világ folyását nem tudjuk megváltoztatni, amit viszont meg tudunk változtatni, az mi magunk vagyunk, és ezáltal a szûk környezetünk is változhat, a mi szeretetteljes viselkedésünk nyomán. Ezeken sokat gondolkodtam. Nem mintha eddig nem tudtam volna mindezt, de most a szívemre helyezte Isten, hogy ezekkel a gondolatokkal foglalkozni kell, ezeket tart-
szeles idõ volt, sõt néha kifejezetten hideg. Isten csodásan gondoskodott rólunk, mert nem volt olyan nap, amikor ne lett volna legalább pár napsütéses óra. De a strandolás elõtti napon délutántól már nagyon rossz kilátásaink voltak, és az esõ is esett. Semmi nyoma nem volt annak, hogy másnap lenne valami értelme strandra menni. De mi megyünk, mert mindig a szerda a strandolás napja ☺. És eljött a szerda reggel. Korán keltem, mint mindennap, olyan fél hat körül. Ekkor már világos van nyáron, de aznap… több réteg végeláthatatlan felhõréteg, sötétek, komorak, és az esõ sem állt el. És akkor eszembe jutott az elõzõ napi mon-
dat, ami elhangzott az imádságról. És átgondoltam, és megvizsgáltam önmagam. Azokra a táborozókra gondoltam, akik minden évben egyszer eljönnek ide, és minden évben egyszer nagyon várják a strandolást. Az nem lehet, hogy ennyi kedves ember várakozása ne valósuljon meg! Az nem lehet, hogy Isten, aki mindenek ura, ne indulna meg, és ne vinné el a felhõket, az esõt, a rossz idõt õmiattuk! És teljesen elhittem, hogy amit kérek, Isten megadja. Imádkoztam. Mások is, ki-ki a maga helyén. És eltelt két óra, készültünk a reggelihez esõkabátban és melegítõben. Megreggeliztünk, jó hideg volt… és esett. Lassan eljött az idõ, megérkeztek a buszok. Igen, strandra készek voltunk, jóllehet esõkabátban és melegítõben… Elindult a karaván, haladtunk-haladtunk. És egyszer csak azt vettük észre, ahogy közeledtünk, hogy nem esik az esõ és egyre melegebb van. Lekerültek az esõkabátok és a melegítõk, sõt, amikor megérkeztünk, nagy meleg fogadott minket. Délután négyig terveztük az ottlétet. Igazi strandidõ volt, az ég égszínkék volt, a nap sütött, talán csak egy-két bárányfelhõ tûnt fel néha. Teltek az órák, mindenki jól szórakozott. És amikor a tervezett induláskor elkezdtünk készülõdni, hirtelen a kék égbõl, a „semmibõl”, minden elõjel nélkül hatalmas esõ kerekedett. Mi volt ez? Azt gondolom, a mi gondoskodó Atyánk. Megmutatta, hogy Õ ura az idõjárásnak is, és a kedvünkért feltartóztatta a vihart pontosan addig, ameddig mi ott voltunk. Nem csodálatos? Ez csupán egyetlen emlék a sok közül, Isten minden napon gazdagon osztotta áldásait. Az élményeket befõttesüvegekbe teszem, jól bedunsztolom, hogy télire legyen mit elõvenni. Tegyétek ti is ezt! Szeretõ üdvözlettel: egy segítõ
WILLIAM D . FRAZEE
Az egészségügyi missziómunka „Az igazi egészségügyi misszió jelentõségét kevesen ismerik. Miért? Mert nem követik a Megváltó munkatervét.”
J
ézus azt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” (Márk 8,34) Tanulmányozzuk Jézusnak ezt a kijelentését az igazi missziómunkáról. Jézust követni, ahogy e szavak kifejezik, nem látszat, nem tettetés. Jézus elvárja tanítványaitól, hogy szorosan a nyomában járjanak, tûrjék el, amit õ eltûrt, szenvedjék el, amit õ elszenvedett, gyõzedelmeskedjenek, ahogyan õ is gyõzedelmeskedett. Aggódva várja, hogy hitvalló követõin megmutatkozzék az önfeláldozás lelkülete. „Mindazok megértik, mit jelent a valódi egészségügyi misszió, akik el-
fogadják Krisztust mint személyes Megváltójukat, azt választják, hogy szenvedéseiben is osztoznak, az Õ önmegtagadó életét élik, eltûrik az érte való megaláztatást.”1 „Az egészségügyi misszió még gyerekcipõben jár. Az igazi egészségügyi misszió jelentõségét kevesen ismerik. Miért? Mert nem követik a Megváltó munkatervét.”2 Mi is az igazi egészségügyi miszsziómunka? Ki az igazi egészségügyi misszionárius? Manapság az emberiség javát keresõ sok megmozdulásról hallunk világszerte. Talán szimpatizálunk célkitûzéseikkel, és megtesszük, amit tudunk, hogy bátorítsuk õket
William D. Frazee (Bill Frazee, ahogyan családja és barátai emlegetik) 1906-ban született, lelkész, elõadó, tanár volt, és a Tennessee államban mûködõ Wildwood Intézet alapítója. AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 19
TESTI - LELKI EGÉSZSÉG e hasznos munkában. De Isten az adventváró népet bízta meg a test és lélek életének és egészségének programjával, amely egyedülálló helyet tölt be. „Az igazi egészségügyi missziós munka a mennybõl való. Nem egy valaha élt embertõl származik.”3 A kiváló személyiségek, Pasteur, Trudeau, Florence Nightingale és Clara Barton nagyszerû munkásságának kellõ elismerése mellett mégsem úgy tekintünk rájuk, mint akik a nekünk adatott egészségügyi szolgálat értelmi szerzõi vagy képviselõi. A mi egészségügyi üzenetünk épp annyira jellegzetes, mint tantételeink üzenete. Vizsgáljuk meg az „egészségügyi missziómunkát” három nagyszerû alapelv fényében. Talán úgy tudunk tekinteni ezekre, mint három szûrõre. Vannak tevékenységek, amelyek az egyik szûrõn átmennek, vannak, amelyek akár kettõn is. De csak az „eredeti egészségügyi missziómunka” jut át mindhárom szûrõn.
Motiváció A valódi egészségügyi misszionáriust a szeretetszolgálat lelkülete hajtja (nem hivatástudat vagy anyagi haszon). Az õszinte egészségügyi missziómunka áldozatkész. Figyeljük meg újra az elsõ bekezdésben leírt, a lélek mélyébe hatoló szavakat. Krisztus, a nagy Egészségügyi Misz-
„
TESTI - LELKI EGÉSZSÉG
Bill Frazee
veznünk. Isten értékes útmutatást adott erre vonatkozóan is. De ez sem változtat a tényen, hogy az igaz és önzetlen szeretetnek kell a munkánk mozgatórugójává lennie. A szeretet az áldozathozatalban mutatkozik meg. Ezek az alapelvek csak akkor tudnak a munkánkban kifejezõdni, megmutatkozni, ha betöltik a szívünket. Mindnyájan tegyük fel a kérdést: „Valódi egészségügyi miszszionárius vagyok? Elfogadtam a Megváltó hívását, hogy osztozzam áldozatkész szolgálattal teli életében, nem pénzért vagy hírnévért – csak a szeretetért?” Nem az a célunk, hogy a világ embereit kritizáljuk, akik számára a betegek gondozása csupán egy szakma, és a lényeg, hogy pénzt keresse-
A tartózkodás azoktól a dolgoktól, amelyeket Isten megtiltott, az egyetlen út, hogy megelõzzük a test és az elme romlását.
szionárius, példát adott számukra. Ki követi lépteit, szolgálva az Õ nevében, nem pénzért, hanem a szeretet ügyéért? Igaz, az egészségügyi missziómunka anyagi részét az üzleti élethez hasonló módon kell megszer20 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
nek vele. Csak szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez nem „valódi egészségügyi missziómunka”. Ez nem Jézus példáját követi. Még az elsõ szûrõn sem megy át. Milyen kár, hogy legnagyobb küldetésünk, amellyel Isten önfeláldo-
zó szeretetét kinyilatkoztathatjuk, az egyik legnagyobb „üzletté” válhat! Hogyan válhatott áruvá az a legszentebb ügy, hogyan szolgálhat önzõ, egyéni érdekeket, amely a mennyei szeretet aranyolajának átadására hivatott? Ne burkoljuk be az önzést kegyelemmel, egészségügyi missziómunkának nevezve azt! „Néhányan világi módszereket követnek az anyagi erõforrások megteremtéséhez, mondván: Isten ügyéért teszik. De Isten nem fogad el ilyen felajánlásokat: utálatos számára az égõ áldozat miatti rablás!”4 „Az egész menny élénk figyelemmel kíséri, hogyan alakul az emberiség felügyelete alatt folyó egészségügyi missziómunka. Vajon az ember áruba bocsájtja-e az isteni tervet, amellyel a föld sötét részeit igyekszik elérni jóakarata megnyilvánulásaként?”5
Módszer Az egészségügyi misszionárius hõ vágya, hogy enyhítsen az emberi szenvedésen. De még inkább érdekli az a feladat, hogy az emberi életeket harmóniába hozza a természet törvényivel, melyeket Isten törvényeiként ismer el ugyanolyan szentként és igazként, mint a Tízparancsolat. Ezért, mialatt fájdalomcsillapításra használja az Isten által adott egyszerû gyógymódokat, vágyik arra, hogy a szenvedõk értelmét, figyelmét az Isten szerinti élet értékelésére és az engedelmesség áldásaira irányítsa. Nem lehet elégedett csupán a nem kívánt tünetek enyhítésével. Jézus válasza, amelyet a kísértõnek adott, megmutatja: jobb szenvedni az engedelmesség következményeként, ha a gondviselés úgy rendeli, mint megszabadulni a bûn miatti szenvedéstõl. Ezért A NEVELÉS, AMELY ENGEDELMESSÉGHEZ VEZET, FONTOSABB, MINT BÁRMELY LÁTVÁNYOS EREDMÉNY. Az egészségügyi misszionárius tanár, aki „fiziológiai és higiéniai is-
mereteit” felhasználva bemutatja az egészséges életmód alapelveit, ami „minden nevelésért tett erõfeszítés alapja”.6 Csakúgy, mint az elsõ nagy alapelvnél, itt is a Krisztus a példánk. „Amikor Krisztus beteget gyógyított, figyelmeztette a lesújtottakat: Ímé meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! Ezzel azt tanította, hogy betegséget szereztek maguknak Isten törvényeinek áthágása által, és a visszakapott egészségüket csak engedelmesség árán tudják megõrizni.”7 „Tanítsuk meg az embereknek, hogy jobb tudni, miként õrizzék meg az egészségüket, mint azt, hogyan gyógyítsák a betegségeket. Orvosainknak bölcs tanítóknak kell lenniük, intve mindenkit a vágyaik kielégítése ellen, bemutatva, hogy az önmegtartóztatás, a tartózkodás azoktól a dolgoktól, melyeket Isten megtiltott, az egyetlen út, hogy megelõzzük a test és az elme romlását.”8 Meg kell tanítanunk az embereknek, hogy „bármely szokás, amely rombolja a fizikai, mentális és lelki egészségünket, bûn, és egészségüket csak az Isten törvényeinek való teljes engedelmesség biztosíthatja – ezeket a törvényeket Isten az egész emberiség érdekében alkotta meg”.9 Ha a természeti törvények ismeretén alapuló engedelmesség fontosabb, mint a tünetek gyógyítása, mit mondhatnánk azokról a módszerekrõl, amelyek gyógyulást ígérnek, a fájdalom megszûnését anélkül, hogy engedelmességet tanítanának? Milyen briliáns elme ösztönzi azt az erõfeszítést, amely meggyõzi az embereket arról, hogy egyenek és igyanak kedvük szerint, vagy más módon vegyék semmibe Isten törvényeit, s így is megtalálhatják a gyógyulás eszközeit, az egészségügyi törvények megismerése és betartása nélkül? Nem jellemzõ ez a hamis, csodás gyógyulásokra, amelyek megsokasodnak, amint a végidõ eseményeihez érkezünk? Nem ez az alapvetõ hibája a gyógyszeres kezelésnek, amely még
ártalmasabb a lélek számára, mint a testnek? Nem áll-e fenn ez a veszély oly sok „gyógyszermentes” kezelés esetében is? Még az Isten által rendelt orvoslás során is emlékeznünk kell, hogy a legfontosabb az a tanítás, amely engedelmességhez vezet.
Cél Az igaz egészségügyi misszionárius nem elégedhet meg azzal, hogy csak a testet ápolja. Valójában az elsõdleges megbízatása – sose feledjük! – az általa kezeltek örök életre segítése. Nem ez a legésszerûbb? Ha a szeretet készteti a beteget, hogy a lehetõ legtöbbet tegye a fizikai egészsé-
„
Megváltójukhoz vonzza magához az embereket.”11 Évekkel ezelõtt a prófétaság lelki ajándéka birtokában Ellen White rámutatott, hogy e legfontosabb cél szem elõl tévesztésének veszélye leselkedik ránk az egészségügyi miszsziómunka egy szakaszában. Amint újra elolvassuk az idézetet, ne feledjük: ez az alapelv minden szakaszra vonatkozik. „Az éttermek létrehozásakor fennáll a veszély, hogy szem elõl tévesztjük azt a munkát, amire a legégetõbb szükség van. Megvan a veszélye, hogy az ott dolgozók nem tartják elsõdlegesnek a lélekmentés munkáját, mialatt a vállalkozás üzleti részét viszik. A munka üzleti része kiszoríthatja a lelkit.
Még az Isten által rendelt orvoslás esetében is emlékeznünk kell, hogy a legfontosabb az a tanítás, amely engedelmességhez vezet.
ge helyreállításáért, a pár évvel hosszabb életért, ugyanez a szeretet nem késztetheti a legodaadóbb erõfeszítésekre azért, hogy ez az élet örökké tartson? Hogy mondhatnánk azt: szeretem az embereket annyira, hogy megpróbálom megmenteni az életüket ezen a világon, de nem értékelem a lehetõséget, hogy megmentsem õket az elkövetkezendõ világra? Ennek értelmében a lélekmentés a célja minden igaz egészségügyi missziómunkának. „Mindig emlékeznünk kell: az egészségügyi missziómunka tárgya az, hogy a bûnbeteg férfiaknak és nõknek bemutassuk a Golgota Emberét, aki elvette a világ bûneit.”10 A Megváltó mutatja nekünk a legnagyszerûbb példát. „Jézusnak nem volt elegendõ az, hogy önmagára mint csodatevõre vagy a fizikai betegségek gyógyítójára irányítsa a figyelmet. Arra vágyott, hogy mint
Az éttermek munkája jelentõs. Férfiak és nõk megtanulják, hogyan hagyják el a húst, vagy az egyéb ártalmas ételeket. De kit táplálnak az élet kenyerével? Teljesül Isten szándéka, ha ebben a munkában nincsenek megtérések? Itt az idõ, hogy megálljt parancsoljunk, nehogy olyan munka elindítására vesztegessük el az energiánkat, amely keveset tesz azért, hogy egy népet felkészítsen az Úr eljövetelére. Az éttermek alapításának egyetlen célja az volt, hogy megszabadítsuk az embereket az elõítéletektõl, és megnyerjük õket az igazságnak. Nem az étteremben felszolgált sokféle étel hoz dicsõséget Istennek. Mit ér mindez, ha egy lélek sem tér meg, hogy megörvendeztesse a dolgozók szívét? Ha az étterem dolgozói nem eredményesek lelki téren, akkor hagyjuk, hogy a világ a saját ételeit szolgálja fel, hagyjuk, hogy AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 21
TESTI - LELKI EGÉSZSÉG
LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG
az Úr népe végezze azt a munkát, melyben talentuma a pénzváltók asztalára kerül.”12 Meg kell ismételnünk: ez az alapelv nemcsak az egészséges ételeket kínáló éttermekre vonatkozik, hanem az egészségügyi missziómunka minden területére. Biztosan nem lehetünk elégedettek addig, amíg erõfeszítéseink eredményeként emberek nem térnek meg Krisztushoz.
Szembenézés HÁLÓ. DOKUMENTUMOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAMBIZTONSÁG KAPCSOLATÁRÓL,
1945–1990
* Most felemelve szívünket Istenhez, járuljunk imákban a Szentlélek meggyõzõ erejéért, vizsgáljuk meg a munkánkat, amelyet egészségügyi missziónak nevezünk! Ne ítélgessünk másokat, inkább hagyjuk, hogy az emberek magukat vizsgálják meg. 1. Teljesen a szeretettõl, az önzetlen, önfeláldozó szeretettõl vezérelve végzem a munkámat? 2. Jobban érdekel az, hogy az embereket megismertessem a természet törvényeivel, mint a tünetek enyhítése? A módszerek, amelyeket alkalmazok, segítik e cél elérését? 3. Minden munkám legfõbb célja, hogy embereket nyerjek meg Jézusnak és üzenetének? A programom, a munkám embereket készít elõ, akiket Jézus elé vihetek az Õ eljövetelekor? (Fordította: Halasi Gabriella) Jegyzetek 1 Ellen G. White: Egészségügyi tanácsok, 511. o. 2 Ellen G. White: Felhívás az egészségügyi misszióra, 11. o. 3 Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 24. o. 4 Uo., 125. o. 5 Uo., 131. o. 6 Ellen G. White: Nevelés/Elõtted az élet, 195 o. 7 Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 113. o. 8 Ellen G. White: Bizonyságtételek, IX. köt., 161. o. 9 Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, 113. o. 10 Uo., 144. o. 11 Uo., 31. o. 12 Ellen G. White: Egészségügyi szolgálat, 306–307. o. 22 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
E
ltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem – Bibó István 1948-ban írott tanulmányának címe juthat eszünkbe többek között akkor is, amikor az 1949–89 közötti idõszak magyar történelmén belül az ügynökkérdés kerül napirendre. A rendszerváltás óta eltelt több mint húsz évben több volt szocialista ország is képes volt szembenézni saját múltjával és ennek árnyoldalaival is, de Magyarország és az itt mûködõ egyházak ebben a vonatkozásban adósak maradtak. Éppen ezért értékelhetõ nagyra az az elhatározás, amely a Magyarországi Evangélikus Egyházban született meg 2005-ben. Ekkor az egyház közgyûlése tényfeltáró bizottságot hozott létre, amelynek feladata az egyház történelmének ilyen szempontból történõ megvizsgálása és az eredmények közzététele. A döntés elõzménye az interneten megjelent ügynöklista, amely 219 – köztük több evangélikus – nevet tartalmazott. Annak érdekében, hogy ne szolgáltassák ki ezt a témát másoknak (például az egyházellenes éllel megszólalóknak), és hogy ne a szenzációhajhászás uralja a kérdést, az egyház saját kezébe vette az ügyet. A történészekbõl, levéltárosból, jogászból, lelkészbõl és más szakértõkbõl álló tényfeltáró bizottság minden évben jelentést tesz az elvégzett munkájáról, és 2010-re gyûlt össze annyi anyag, hogy érdemes volt kötetbe rendezni. Ennek eredményeképpen jelent meg a Háló. Dokumentumok és tanulmányok a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állambiztonság kapcso-
latáról, 1945–1990 (Luther Kiadó, Budapest, 2010) címû kötet, amely a szerkesztõk szándéka szerint csak az elsõ része egy könyvsorozatnak. A kötet elõszavában az evangélikus egyház országos elnöksége kiemeli, hogy a tényfeltáró bizottság munkája kezdettõl fogva kettõs megítélésben részesült az egyházban. Egyesek azt hangsúlyozzák, hogy „ezekrõl a kényes és nehéz kérdésekrõl nem lenne szabad beszélni. Nem lenne szabad a megbélyegzés veszélyének kitenni az egykor ügynökké lett püspököket, teológiai tanárokat, lelkészeket” (8. o.). Ezenkívül pedig tény, hogy az ügynöki tevékenység az illetõ pályájának csak egy szelete, emellett tehetett sok hasznos dolgot is – vagyis a történésznek mindig az összképbe kell beágyaznia annak a személynek a tevékenységét, akivel foglalkozik. Emellett viszont egy másik szempont is ugyanolyan hangsúlyos: „…nem lehet csak azokra tekintettel lenni, akik ügynöké lettek, de azokról megfeledkezni, akik az ügynöki tevékenységet folytató testvéreink miatt pályájukon, emberségükben, szolgálatukban, idõnként még tisztességükben is hátrányt szenvedtek. Sajátos igazságtétel lenne az, ha Justitia mérlegének egyik serpenyõjét leszerelnénk. Másrészt az ügynöki tevékenység sohasem csupán egy vagy néhány ember ellen, hanem minden esetben az egész egyház ellen is irányult. Az egyházban mint Krisztus testében minden tag közösségben van egymással is. Ahogy Pál apostol írja az Elsõ korinthusi levélben: »És így ha szenved az egyik tag,
„
Az egyháznak a múlttal való közösségi szembenézése kötelesség, amire Isten ad erõt és reménységet.
vele együtt szenved valamennyi, ha dicsõségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.« (12,26–27) (…) Az egyháznak a múlttal való közösségi szembenézése kötelesség, amire Isten ad erõt és reménységet.” (8. o.) A kötet elsõ, nagyobbik részében olyan tanulmányok olvashatók, amelyek körüljárják a tényfeltárás kérdéskörét, és annak evangélikus
vonatkozásait. Csepregi András írásában a téma teológiai vonatkozásait emeli ki, rámutatva egyben arra az abszurditásra, hogy fájón hiányzik a személyes felelõsségvállalás az egyházban ezen a területen. Több bibliai és egyháztörténeti példa mellett idézi Scholz László 1956. december 13-án az evangélikus lelkészek számára tartott elõterjesztését: „Legelébb is bûnbánatot kell tennünk. Mi, magyar evangélikus lelké-
szek az elmúlt esztendõkben nem vállaltuk Jézus Krisztus keresztjét! Elképzelhetetlen énelõttem meghasonlottságunk megszüntetése e nélkül a »Megbántam!« nélkül. E nélkül nem lehet valósággá a megbocsátás. Nem tudnám megszabni a formáját ennek a megbánásnak, csak azt tudom, hogy el nem maradhat. Akinek van megbánnivalója, menjen oda a társához vagy a püspökéhez, vagy álljon oda a lelkészi közösség elé, és könnyítsen a lelkén. Visszatekintve (…) ilyesféle vallomásoknak el kell hangzaniok: »Besúgó voltam, följelentettem lelkésztársaimat, befeketítettem õket, bánom.« »Pozíciót, hatalmat szereztem, kihasználva a konjunktúrát; bánom.«” (21. o.) A beszéd részlete többek között megjelent az Igazság és kiengesztelõdés. Az egyházi közelmúlt feltárásának teológiai, történeti, etikai és gyakorlati kérdései c. kötetben (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület, Budapest, 2006). A kötet szerkesztõje, Mirák Katalin tanulmányában az evangélikus tényfeltáró munka történetével, magyarországi hátterével és a bizottság mûködésével foglalkozik. Rámutat arra, hogy bár a tényfeltárás szándéka – óriási küzdelmek után – végül megfogalmazást nyert az evangélikus egyházban, de objektív okok miatt ez a munka nem lesz teljes körû. 1989-tõl kezdve ugyanis éveken keresztül (!) tömeges iratmegsemmisítés folyt a belügyi szerveknél. „Az iratmegsemmisítés mértéke azonban ma is vita tárgya. A köztudatban az a nézet terjedt el, amit a Duna-gate botrányt kivizsgáló bizottság és nyomában az utolsó pártállami Országgyûlés vizsgálóbizottsága megállapított, tudniillik 1989–90 fordulóján a BM belsõ elhárítást végzõ III/III. csoportfõnöksége gyorsított ütemben minden iratát megsemmisítette. Ezzel szemben a belügyi iratok majd húsz évvel késõbbi állapotát, elhelyezését és kutathatóságát vizsgáló Kenedi-bizottság 2008-as összefoglaló jelentése szerint a teljes iratmegsemmisítés tudatosan terjesztett, ám valótlan mítosz. Gyakorlati AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 23
LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG dául az állambiztonsági szervezet bizonyos részeire és szereplõire. Az igyekezet arra, hogy a közfigyelem a BM egyik (volt!) egysége, a III/III. csoportfõnökség felé irányuljon, és a felelõsség is erre az ügyosztályra háruljon. Kiemelése az amúgy egységes irányítású és felépítésû állambiztonsági szolgálatból megalapozatlan és erõsen történelmietlen eljárás. A III/III. csoportfõnökség mindjárt 1990-ben a közfigyelem középpontjába került, és vele mindazok az ügyek és ügynökök (hálózati személyek), akiket a belsõ elhárítás foglalkoztatott. Az 1994-es ügynöktörvény csak tovább erõsítette e torz szemléletet azzal az indokolatlan eljárással, hogy
http://mult-kor.hu/20100510_abszurd_kirakos_ az_allambiztonsagi_mult_kutatasa
okok miatt nem is lehetett teljes, például mert közel fél évszázad alatt olyan hatalmas mennyiségû titkosrendõrségi irat gyülemlett fel, amelynek a fizikai megsemmisítésére (égetés, zúzás) valószínûleg akkor nem volt megfelelõ technikai apparátus. Továbbá a hivatali ügykezelés elõírásai szerint minden iratot több példányban készítettek el, az egyes példányokat különbözõ nyilvántartási rendszerekben is iktatták és tárolták. Összegyûjtésüket és eltüntetésüket egy gyorsított ütemû megsemmisítési akció során aligha lehetett minden esetben hiba nélkül elvégezni. (Ráadásul az 1970-es évek elsõ felétõl a nyilvántartásokat mágnesszalago-
LELKIISMERETI ÉS VALLÁSSZABADSÁG
Prõhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelõje, Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, és Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke
kon is tárolták, amelyeket a megsemmisítés – mai ismereteink szerint – nem érintett. Ezek az adathordozók ma is használható állapotban vannak, és megfelelõ törvényi szabályozással a kutatás hiánypótló forrásai lehetnének!)” (62. o.) Szintén fontos szempontra világít rá a történész írása egy következõ részében: „Az 1989–90-es alapszituációra adott jellegzetes hatalmi reakcióknak csak egyike az, ami az iratanyaggal történt és történik. A mai közgondolkodásra erõsen hat egyfajta szemléletformáló szándék is. A közfigyelem tudatos ráirányítása pél24 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
a kötelezõ átvilágítást a III/III. csoportfõnökségre szûkítette le. A III/III. csoportfõnökség »mesterséges démonizálása« azt a hamis érzetet keltheti a társadalom érdeklõdõ részében, hogy az igazán nagy bûnök ezen ügyosztály keretében történtek. A »bûnbakállítással« el lehet terelni a figyelmet a BM többi szervezeti egységében végzett titkosszolgálati munkáról, az ottani kötelékben dolgozó hivatásosokról és az oda beszervezettekrõl. Ennek megfelelõen a civil kutatások »áldozataivá« is elsõsorban a belsõ elhárítás megmaradt/elhagyott és levéltárnak át-
adott iratai válhattak. Ezek nagyobb mértékben hozzáférhetõk, mint a hírszerzés vagy kémelhárítás iratanyagai. A mai biztonsági szolgálat szempontjából a III/III-as iratanyag felszabadítása (átadása, kutathatóvá tétele) valószínûleg a legkisebb rossz. Jól felfogott érdekében gyakorol kegyet, amikor épp azt az irategyüttest adja át, amelyik amúgy is leginkább számot tarthat a közfigyelemre…” (67. o.) Mindemellett tény, hogy az egyházakba beszervezett ügynökök, kollaborálók nagy része ehhez a csoportfõnökséghez tartozott, de nem zárható ki, hogy a Belügyminisztérium más egységeinél is (vagy éppen csak ott) foglalkoztatták. Nem követjük tovább a tanulmányok ismertetését, csupán felsoroljuk õket: Balás István tanulmányában a magyar egyházak mozgásterét vizsgálja a proletárdiktatúra idején (1948–1989). Kertész Botond nemzetközi kitekintést tesz az NDK evangélikus egyházai és az állambiztonság kapcsolatáról ír értékes tanulmányában, Ittzés Ádám pedig a protestáns világszervezetek és a „Világosság” rezidentúra kapcsolatát elemzi (ez utóbbi egy titkos hírszerzõ csoport volt, amely három évig mûködött az Állami Egyházügyi Hivatalon belül az 1960–70-es évek fordulóján). A kötetet dokumentumok zárják, amelyek között zsinati és közgyûlési beszámolók mellett megtalálhatók a tényfeltáró bizottság 2006–2009. évi beszámolói, elõterjesztései és éves jelentései. Összegzésül elmondható, hogy tiszteletre méltó az a szándék, amely megfogalmazódott az evangélikus egyházban a pártállami múlt tisztázását illetõen. Az elmúlt idõszakban komoly munka zajlott itt, aminek az eredményét kézbe veheti az olvasó. Az évek múlnak, mi pedig csak bízhatunk abban, hogy más egyházak is követik Magyarországon az evangélikusok példáját, és máshol is megtörténik a szembenézés a történelmi múlttal – ami az evangélikus egyház elnökségének idézett megfogalmazása szerint „kötelesség”. Holló Péter
Ágoston vagy
Montesquieu? Az alábbiakban részleteket közlünk A jó, a rossz és a csúf címû írásból (http://nepszava.com/2011/04/velemeny/bartus-laszlo-a-jo-a-rossz-es-a-csuf.html).
A
középkorban az állam mûködésének alapjait a Szent Ágoston-i államelmélet határozta meg. Ezt váltotta a demokratikus államfelfogás, amely Montesquieu elméletére épül (ennek elõzménye Arisztotelész elmélete a Politika címû mûvében, amelyet Locke fejlesztett tovább). A trón és az oltár középkori szövetségének alapja Szent Ágoston tanítása (lásd Civitas Dei – Isten városa címû mûvét). Ennek lényege, hogy az ember az eredendõ bûn miatt romlott. Elkerülhetetlen, hogy a hatalmat önös érdekeire használja. Ha ebben nem korlátozzák, zsarnokság jön létre. Szent Ágoston szerint erre a korlátozásra egyedül az egyház képes. A közjó az egyház és az állam szövetségébõl fakad. Ha bárki azt gondolná, hogy ez egy elavult elmélet, amelyhez a ma emberének semmi köze, az téved. A Szent István-i állameszme is erre épül, ez annak magyar változata. Teleki Pál miniszterelnök 1939-ben a Katolikus Nagygyûlésen így határozta meg a jelentését: „A Szent István-i állameszme két hagyománynak, a lélek két tartalmának, a magyarnak és a kereszténynek egységesítése. Ez a gondolat nemzeti és keresztény, mint két eszme, két valóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában.” A Szent Korona beemelése az új alkotmány preambulumába a nemzeti és a keresztény eszme újabb házassága a Duna-medence templomában.
A korona nemcsak a királyság jelképe, hanem a pápát is jelenti, aki a koronát küldte. A Szent Korona jelenti az egyház bevonását a hatalomba. A történeti alkotmányhoz való visszatérés emlegetése ezt jelenti. Jelenti a Szent Ágoston-i államelmélethez, a trón és az oltár szövetségéhez való visszatérést, az egyház kontrollját az állam fölött. Jelenti a Szent István-i állameszme uralmát, amit Teleki Pál a két világháború közötti keresztény-nemzeti állam alapjaként említ. Hóman Bálint szerint a Szent István-i állameszme „alapját vetette annak a sajátosan magyar fejlõdésnek, aminek legjellemzõbb, mert legmagyarabb terméke a szent király magángazdaságából a magyar nemesség önkormányzatának erõs várává lett vármegye, ennek pedig legszebb és legkifejezõbb szimbóluma István király megszentelt koronája”. A Szent Ágoston-i, Szent István-i államelméletben nem az államé a vezetõ szerep, hanem az egyházé. Az állam fölött áll az egyház, a király fölött a pápa. Az egyház ideológiája határozza meg az állam mûködését, az állam az egyház világnézetébõl vezeti le törvényeit és mûködését. Az egyház hivatott arra, hogy szellemileg felügyeletet és ellenõrzést gyakoroljon az állam fölött. Ennek ellentéte a montesquieu-i államelmélet, amely a modern polgári demokráciák alapja. Montesquieu forradalmi újítása abban állt,
hogy kirúgta a papokat az állam mûködésébõl, elválasztotta az államot az egyháztól. Ez a reformáció és a felvilágosodás csúcsteljesítménye, az emberi szabadság alapja. Az így létrejött világnézetileg semleges állam nyitott utat a polgárosodás elõtt, a vallásszabadság, a felekezeti egyenlõség, a zsidók emancipációja és a klasszikus emberi jogok elõtt. Ez vetett véget a feudalizmusnak, a középkor sötétségének. Az amerikai alkotmány erre épül, ez Amerika sikerének titka, ez az amerikai szabadság és jólét alapja. Montesquieu és Szent Ágoston, illetve ami az ágostoni államelméletbõl megmaradt: ez Amerika és Európa konfliktusának, különbségének kulcsa. Amerikának is az európai történelem bizonyította, hogy alapvetõen ez a két út áll a nemzetek elõtt. Vagy az egyház gyakorolja az állam fölötti ellenõrzést, vagy a hatalmi ágak szétválasztása nyomán képesek azok egymást korlátozni. A kettõ kizárja egymást. Magyarország a rendszerváltáskor az amerikai modellhez közel álló úton indult el, most pedig visszatér Szent Ágostonhoz. A polgári demokraták nem voltak elég erõsek és hitelesek ahhoz, hogy megvédjék Montesquieu-t, a felvilágosodást, a szabadságot, ezért a Szent István-i, ágostoni, szent koronás, középkori egyházi hagyományra épülõ feudális hagyomány gyõzött. Bartus László AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 25
ÉLETUTAK
ÉLETUTAK
„Szükség volt szolgálattevõkre” BESZÉLGETÉS CSÓKÁSI PÁLLAL
H
ogyan formálódott ki benned gyerekkorodban az Isten iránti elkötelezettség? – Istenfélõ, Bibliát szeretõ családban születtem 1941. július 16-án. Szüleim református hitûek voltak. Édesapám a háborúból hazaérkezve meghívást kapott egy adventista evangelizációra, Fehérgyarmaton. Olyan hatással volt szüleimre az ige, hogy a Szamos holtágában megkeresztelkedtek 1948-ban. Rám nagy hatással volt a Biblia, úgyhogy örömmel beszéltem róla gyermektársaimnak. Szüleim az egyik szombaton konferenciára mentek egy másik községbe, és mi gyermekek – javaslatomra – istentiszteletet „játszottunk”. A gyülekezet prédikátora rendszeresen tartott Biblia-tanítást gyermekeknek. Õ az egyik szombaton arról beszélt, hogy olyan közel van Jézus visszajövetele, mint amikor az óra mutatója 12 elõtt 5 percet mutat. A könnyeim kicsordultak örömömben. Édesapám a cipészmûhelyében, ahol együtt dolgoztunk, sokszor tett bizonyságot az embereknek Istenrõl, itt az én szívemet is megragadta Isten szeretete, és döntöttem: 18 évesen Nyíregyházán megkeresztelkedtem. Számomra édesapám imaélete, naponkénti Bibliatanulmányozása példaértékû volt. – Mikor döntötted el, hogy az evangélium szolgája leszel? – Már 14 évesen vágytam arra, hogy az igét hirdessem. A gyülekezet tagjai megkértek, hogy az egyik szombaton tartsak rövid igemagyarázatot. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra. 1959-ben meghívást kap-
26 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
tam a budapesti Adventista Lelkészképzõbe. Általam nagyra becsült tanáraim voltak, mint Kiss János, Bajor László, Lenk Lajos stb. Éreztem, hogy bármi történne velem, ez az a szolgálat, amire Megváltóm elhívott. Az „A” gyülekezet ifjúsági vezetõje lettem. Megismerhettem a fiatalokért végzett munka örömeit és nehézségeit, a közösség szervezeti életét és mûködését. Imáimra válaszul katonai szolgálat helyett prédikátori szolgálatba hívott az Úr 1964 õszén. Egy éven át négy gyülekezetért dolgoztam. – Hogyan érintett az elbocsátásod a szolgálatból a 60-as években? Miért bocsátottak el és zártak ki? – Ebben az idõben a prédikátori kar nagy része tiltakozott az egyházban uralkodó állapotok miatt: ökumenikus kapcsolatok (szabadegyházi tagság), az államhatalommal való összefonódás a vezetés részérõl, erkölcsi romlás, jogtalan elbocsátások, világi szokások megtûrése, anyagiakkal való visszaélés stb. Az egyházvezetés minden lelkészt kötelezett, hogy írjon alá egy olyan hûségnyilatkozatot, melynek az volt a lényege, hogy a felsorolt problémák
nem léteznek, mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik a vezetés iránt, és ezt kell képviselni a gyülekezetekben. Ezt a nyilatkozatot egyedül én nem írtam alá, ezért 1965. szeptember 15-én elbocsátottak. Nem volt könnyû ezt átélni, de a bibliai elveket és a lelkiismeretemet nem tudtam volna megtagadni, elhallgattatni. Épp ezekben a napokban, 1965. szeptember 12-én született elsõ gyermekünk, ezért a feleségemet megkímélve, egyedül kellett meghoznom ezt a hitbeli döntést. A közösségben fokozódott a nyugtalanság az említett állapotok miatt. 1966. január 15-én az „A” gyülekezetben az egyház vezetõi rendõri közremûködéssel feloszlattatták az országos testvéri találkozót, majd 1966 nyarán 16 gyülekezeti tagot – köztük engem is, a feleségemmel együtt – szabálytalanul kizártak, és az ország minden gyülekezetébõl ki is tiltottak. A kizárt testvérekkel Zuglóban éltük a hitéletünket. Kilenc éven át egy testvérünk házában volt lehetõségünk lelkiekben és létszámban egyre inkább gyarapodni. Ebben az idõszakban született meg a második gyermekünk. – Hogyan kerültél vissza a Hetednapi Adventista Egyházba? – Egervári Oszkár mint az „A” gyülekezet prédikátora és a központi körzet elnöke fáradozott az elûzöttek, kizártak rehabilitálásáért. A zuglói, sashalmi, salgótarjáni csoportok egy része így visszakerülhetett a hivatalos egyházba. 1974 decemberében én csak a tagságomat nyertem vissza, de mint lelkészt nem rehabi-
litáltak, annak ellenére, hogy a korábbi tiltakozásunk jogossága igazolódott. – Miért vállaltál sorsközösséget az egyház „Egervári-csoport” elnevezésû részével 1975 után? – 1975-ben az ökumenikus problémák miatt protestáló testvérekkel és lelkészekkel teljesen egyetértettem, támogattam õket. Úgy vállaltam közösséget testvéreimmel, hogy közben folyamatosan vallottam és hirdettem, hogy nem Egervári-csoport vagyunk, hanem a magyarországi adventmozgalom és a világmozgalom része. Hitvallásom, hogy minden erõmmel munkáljam a bibliai elveken alapuló rendezést a magyarországi közösségben. Nagy éhség volt a tiszta ige és a bizonyságtételek üzenetei iránt. A gyülekezetek szaporodtak, szükség volt szolgálattevõkre, és a kis bizottság újra szolgálatba hívott. Elõször vénné, majd prédikátorrá szenteltek fel. – Szolgálatod során hûséges segítõd és társad volt „Éva néni” – Zugligetben, ahol dolgozott, csak így szólítják –, nem terhelte meg a kapcsolatotokat a gyülekezeti szolgálatok miatti sok távolléted? – Igaz a megállapítás: a feleségem hûséges segítõm és társam volt, és az ma is. Tisztelte döntéseimet, még ha nehéz napokat is élt át
miattuk. Egyszer sem tartott vissza a szolgálattól, akkor sem, amikor nagy szüksége lett volna rám a családnak. Személyében nagy ajándékot kaptam a Mindenhatótól. 1964-ben kötöttünk házasságot, és a jó Isten két gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Két fiunk kamasz volt, amikor hat évig szinte egyedül nevelte õket, mert én Karcagtól Záhonyig egyedüli lelkészként szolgáltam, és hetente négy-öt napot voltam távol tõlük. Kapcsolatunk nem gyengült, inkább erõsödött ezekben az években, mert még jobban igyekeztünk figyelni egymásra. Ötvenéves ismeretségünk és 47 éves házasságunk után hálás vagyok a Mindenhatónak érte. Nagyon sokszor tanácsolt és segített mindig, amikor szükségem volt rá. Sokat jelentett számunkra, hogy rendszeresen együtt tanultuk Isten igéjét. Hûségesnek maradni egymáshoz az Úrban csak Istennel lehetséges, és ez nagy kegyelem. – Ha születésnapod alkalmából egy különleges kérésed lehetne az Úrhoz, mi volna az? – Hét évtizedet kaptam eddig ajándékként, és ötven év szolgálati idõt az én szeretõ Uramtól. A hibákat, vétkeket, mulasztásokat kivéve most sem járnék más utat, mint amit eddig jártam. Azt szeretném kérni az Úrtól, hogy kegyelembõl üdvözítsen és juttasson lelki gyõzelemre. Adjon még lehetõséget – erõt, jó lelkületet, bölcsességet –, hogy tudjam szolgálni Õt, a „szolgálatomat betölthessem örömmel”. Mindennapi imádságom feleségemmel, hogy gyermekeinkkel és unokáinkkal együtt élhessünk az Örökkévalóságban. Sokan legyenek azok, akik az Isten szeretetét általam ismerhették meg. Vágyakozom arra, hogy Megváltóm minél hamarabb jöjjön el, és megláthassam Õt. M. J. AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 27
ADVENTTÖRTÉNET
ADVENTTÖRTÉNET
„Szõlõknek õrzõjévé tettek engem – a magam szõlõjét nem õriztem” DUDLEY M. CANRIGHT
N
ézem az utcán a Fedél nélkül újságot áruló hajléktalanokat, amint az útkeresztezõdésben a jármûvezetõknek kínálják a lapot, hogy pénzhez jussanak. Közben egy 20. századi hajléktalan öregember képe rajzolódik elém, akit az Egyesült Államokban a 19. században még a legkiválóbb szellemóriások közé soroltak. Õ is annak tartotta magát. Késõbb pedig ugyanígy volt kénytelen összekoldulni a mindennapi betevõ falatra valót, mint a mai hajléktalanok. Battle Creek, 1914. Egy kopott, piszkos ruhájú öregember kopogtat a házak ajtaján. Könyvet árul. Valamikori könyvtárának kiárusításából próbál pénzhez jutni, hogy legyen mit ennie. Nem véletlenül választotta Michigan államnak ezt a városkáját. Nemrég még adventisták ezrei éltek itt, ahol az egyház központja is volt. Itt ülésezett a generálkonferencia. Itt volt valamikor az állam legmodernebb nyomdája és legnagyobb kiadóhivatala. Nemrég még mûködött a hatalmas szanatórium is az egészségügyi iskolával, a nõvérképzõ intézettel, az idõsek otthonával és az árvaházzal együtt. Emberünk elképedve nézi az élettelen épületeket, és romokat. Mintha szellemvárossá vált volna ez a település! A házakban azonban emberek élnek, és neki pénzre van szüksége. Dudley M. Canright bekopogtat a házakba, de az utcán is megszólít-
28 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
Néhány évvel késõbb Dudley Canright a halálos ágyán fekszik. Az ágy mellett az öccse, Jasper Canright térdel: „Mondd, Dudley, milyen a lelkiállapotod? Megbékéltél Istennel?” A testileg és lelkileg kifosztott haldokló csak ennyit suttog: „Jaspo! Kérlek, maradj meg az üzenet mellett, amellett, amit én elhagytam. Én elveszett ember vagyok.” Dudley Canright „nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt” (Zsid 12,17). De ki volt ez az ember?
Hatalmas tudás, kiváló érvelõkészség ja az embereket: „Uraim, hölgyeim! Nem vásárolnának bibliai tárgyú könyveket? Pénzre lenne szükségem!” Egyszer az egyik házban bemutatja az ajtót nyitó hölgynek a könyvet, amiért pénzt szeretne kapni. „De hiszen ez James White könyve!” – kiált fel önkéntelenül a hölgy, majd végigméri a furcsa alakot: „Ön talán adventista?” „Nem, asszonyom – feleli szemlesütve a kérdezett –, de valamikor az voltam.” Egy másik kapuban egy idõs adventista hölgy felismeri: „Canright testvér! Olyan jó, hogy látlak! Nagyon hiányzol! Úgy örülnénk, ha hazajönnél!” Az öreg koldus fejét lehajtva eloldalog, és csak ennyit motyog: „Késõ… Túl késõ!”
A történet jobb megértéséhez vissza kell mennünk a történelemben mintegy negyven évet. Dudley M. Canright a hetedik napot ünneplõ adventisták egyik legnépszerûbb igehirdetõje volt. Hatalmas tudással, kiváló érvelõkészséggel nyûgözte le hallgatóit. Beszélik, hogy egy másik egyház lelkésze nyilvános vitára hívta ki: „Védd meg az adventisták tanítását a Bibliából, Dudley Canright! Én néhány mondattal megcáfolom azt!” Mivel akkortájt otthon nem voltak szórakoztatóeszközök, a vitára, amely igen izgalmasnak ígérkezett, tódultak az emberek. Hatalmas tömeg gyûlt össze. Canright a Bibliából vett érvekkel lépésrõl lépésre sarokba szorította az
ellenfelét, akinek a támogatói hamar belátták, hogy vereség vár rájuk, és kezdeményezték a vita befejezését. A közönség azonban tiltakozott: „Ha kihívtátok, szenvedjétek el a vereséget is!” Canright 1880-ban Chicagóba utazott, hogy szónoki képességeit fejlessze. Iskolai tanulmányai mellett a város adventista gyülekezeteinek megbízásából elõadásokat tartott. Egy idõ után azonban bejelentette, hogy csak nagy létszámú közönség elõtt hajlandó beszélni, tehát ha nem tudnak megfelelõ létszámú közönséget összetoborozni, akkor ne is hívják. Egy este, amikor 3000 ember elõtt hirdette az evangéliumot, a vendégek az elõadás után hiába keresték a bejáratnál a népszerû elõadót. Visszavonult egy parkba, egy barátjával beszélgetni. „Tudod, Ravis – panaszkodott –, ha nem lenne ennyire népszerûtlen az üzenetünk, én sokkal nagyobb ember lehetnék.” „Doudley, téged ez az üzenet tett azzá, ami vagy! – válaszolta amaz. – Ha elhagyod, mindent elveszítesz!” Canrightot sokat foglalkoztatta a vezetéselmélet. Nagyra értékelte James White szervezõtevékenységét, aki mellé 1878-ban Stephen N. Haskellel együtt vezetõtestületi taggá választották. Osztotta barátja, a régi úttörõ, George I. Butler véleményét, hogy minden idõben erõs és tehetséges vezetõt kell a közösség élére állítani, akinek tudása és tehetsége nyomán az ellenfél megszégyenül, és nagy eredményeket tud felmutatni. Egy zavaró tényezõ azonban állandó tüskeként meredt feléje: Ellen White, James White felesége a prófétaság lelki ajándékának birtokában többször megfeddte a vezetéselmélettel kapcsolatos nézeteiért. Ennek ellenére – mindinkább növekvõ népszerûséggel – folytatta az egyházban a tevékenységét. Amikor 1886-ban az egyház akkori elnöke, George Butler szembe találta magát két kaliforniai lapszerkesztõ és Biblia-tanár tanításával, a Galáciai levél törvényértel-
mezését tisztázó teológiai bizottságba Dudley Canrightot is meghívták Ellet J. Waggoner és társai ellen küzdeni. Ami fájdalmas volt számára, hogy egykori vezetõtársa, Haskell a másik oldalon, „a kaliforniai összeesküvõk csapatában” (ahogy õk mondták) foglalt helyet. A tét tehát a Galáciai levél törvényértelmezése volt. Butler így számolt be az Európában tartózkodó Ellen White-nak az eszmei küzdelemrõl: „Ellet J. Waggoner megjelent, felkészülve a harcra. Intézkedés történt teológiai bizottság felállításáról. Az õ csapatuk négy személybõl állt: Haskell, Whitney, Wilcox és Waggoner Az Idõk Jelei álláspontjának képviseletében. Velük szemben mi öten: Smith, Canright, Covert, Morrison és én. Órákon át vitáztunk, de egyik oldal sem engedett.” (Robert W. Olson: Jót vagy rosszat nyújtott az egyháznak az 1888-as konferencia? Ministry, különszám, 1888–1988)
„Engedjük-e, hogy a becsvágy elvonjon a szent megbízatástól?” Egy évvel késõbb Canright bejelentette: elhagyja az egyházat, mert sokkal több tehetséget érez magában, mint aminek a kibontakozásához az adventista egyház teret tud biztosítani. Úgy gondolkodott, hogy sokkal nagyobb népszerûségre tehet szert az Egyesült Államokban, ha éles logikájával – a Biblia segítségével – nem védi, hanem cáfolja azokat a tanításokat, amelyeket az adventisták képviselnek. Így született meg 1889-re két nevezetes mûve: A hn adventizmus tagadása és A hn adventizmus cáfolata dióhéjban. Idézzünk néhány sort Ellen White kérlelõ levelébõl, amelyet Canrightnak írt: „Kedves testvérem!… Jó lenne, ha az idõ homokjában hátrahagyott nyomaid olyanok lennének, hogy mások is követni tudnák a szentség ösvényét!… Mindig is vágytál a hatalomra és a népszerû-
ségre. Jelenlegi helyzeted ennek a következménye… Túl sokat akartál. Zajos sikerre vágytál a világban. Becsvágyad olyan magasra szárnyalt, hogy éned felmagasztalásán kívül már semmit sem fogadsz el. Nem ismered magadat. Amire mindig is szükséged volt, az az alázatos, töredelmes szív… Isten szemében nem az elsõbbségre való törekvés tesz naggyá. A jósággal és hûséggel teli alázatos élet teszi az embert a mennyei angyalok különleges õrizetének tárgyává… Ha a hétköznapi dolgokban Istennek éltél volna, akkor most nem lennél ebben a helyzetben… Olyan nagy világosságban részesültél, hogy attól tartok, megtetted a végsõ lépést. Mindent átadtál Sátánnak… Aki világossága teljében szándékosan eltávozik Istentõl, meg fogja látni, hogy amikor vissza kívánna térni, addigra a tüskék és a bokrok teljesen benövik az ösvényét… Isten nagy és komoly munkára hívott el. Igyekezett nevelni, próbálni, tisztítani és nemesíteni, hogy a szent munka, amelyet végzel, kizárólag az Õ dicsõségét szolgálja, mert egyedül Õt illeti dicsõség. Micsoda nagyszerû gondolat ez! Isten kiválaszt egy embert, magához vonja, munkával és küldetéssel bízza meg. A gyengébõl erõs, a félénkbõl bátor lesz, a határozatlan ember pedig képessé válik a döntéshozatalra. Hogy is lehet egy ember annyira fontos, hogy küldetést kapjon a Királyok Királyától? Engedjük-e hát, hogy a becsvágy elvonjon a szent megbízatástól?… Ha engedsz a gondolatnak, hogy kivonod magad a lélekmentésbõl, mert a világgal való szövetségben olyan lehetõséget látsz, ami által jobban a figyelem középpontjába kerülhetsz – ez azért van, mert elfelejtetted, milyen nemes dolog az Úrért munkálkodni.” (Selected Messages, II., 162–167. o.) Dudley Canright arra vágyott, hogy a piramis csúcsán, mindenki által jól látható helyen fürödhessen a népszerûségben, élvezhesse az emberek tapsát. Ugyanaz játszóAZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 29
ADVENTTÖRTÉNET
KÖNYVAJÁNLÓ
dott le benne, mint amit a próféták írtak Sátánról: „Miként estél alá az égrõl, fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Pedig ezt mondtad szívedben: az égbe megyek fel, az Isten csillagai közé helyezem ülõszékemet, és lakozom a gyülekezet hegyén, messze északon. Fölébük hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. Pedig a sírba szállsz alá, a sírgödör mélyére! Akik látnak, rád tekintenek, és gondolkodnak: Ez a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg? Aki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontotta, és foglyait nem bocsátotta el?” (Ésaiás 14,12–17) „Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg, és vétkeztél. Azért levetettelek téged az Isten hegyérõl, és elveszítettelek téged… Szíved felfuvalkodott szépséged miatt, megrontottad bölcsességedet fényességedben. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertõztetted szenthelyeidet, azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged… Mindnyájan, akik ismertek a népek között, elborzadnak miattad, rémségessé lettél, és többé örökké nem leszel!” (Ezékiel 28,16–19) Csak néhányan ismerték fel a Battle Creek utcáin kolduló nyomorult hajléktalanban azt az embert, aki egy tál lencséért elcserélte az elsõszülöttségi jogát.
„Szemünk rád tekint” „De azokhoz az emberekhez, akik még nem ismerik Istent, ki jön el, és ki segít nekik?” (David Gates)
K
iadónk júniusban egy igen fontos könyvet jelentetett meg, amely mindannyiunk számára hasznos olvasmányként szolgálhat, életkorra való tekintet nélkül. Tanulhatnak belõle a gyermekek (jó hallani, hogy néhány gyülekezetben már hasznosítják a gyermek-szombatiskolán), a párválasztás elõtt álló fiatalok csakúgy, mint az idõsebbek, vagyis mindenki, aki az Isten útját keresi, mindenki, aki várja életében az Õ megoldásait, szabadítását, és aki el akarja érni a célt, amiért valójában megszülettünk erre a világra. Hiszen a nemrégiben nálunk is járt amerikai adventista misszionárius, David Gates szinte egész eddigi élete elénk tárul a könyv lapjain: kezdve születése utáni csodálatos életben maradásával, késõbbi párválasztása, közös döntésük feleségé-
vel, Beckyvel Isten mellett, továbbá természetesen David misszionáriusi munkássága és az ezzel kapcsolatos tapasztalatai, amelyek érdekes, sõt izgalmas olvasmánnyá is teszik a könyvet (a szövegnek részben az eredetibõl fakadó töredezettsége ellenére). Keresztényi életünk attól lesz hiteles, és ennek következményeként sikeres, ha megértjük és megvalósítjuk azt, amit Jézus is mindig szeretett volna megértetni a hallgatóságával, illetve a tanítványaival is földi munkássága során: ne földi fölemelkedés, célok mozgassák a tetteinket, hanem Isten országa, az örökkévalóság elérése legyen az életünk nemes célja („Az az ígéret, amelyet õ ígért nékünk: az örök élet” – 1Jn 2,25). Erre irányítja rá a figyelmünket a David Gates-misszióról szóló könyv
mj.
Irodalom Lewis R. Walton: „Isten ügye gyõzni fog”. Adventhírnök, 2000/6. Ellen G. White: Kérlelõ levél Canrighthoz. Selected Messages, II. 162–168. Wolfgang Köbel: A szervezet kialakulásának folyamata az adventmozgalomban. Kézirat. Robert W. Olson: Jót vagy rosszat nyújtott az egyháznak az 1888-as konferencia? In: Minneapolis, 1888–1988. Ministry, különszám. (Magyar fordításban a Lelkésztájékoztató különkiadásában jelent meg 1988-ban.) 30 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
is. S ezért jó, ha nemcsak egyszer végigolvassuk, hanem kézikönyvként használjuk, idõnként bele-belelapozgatunk a történetekbe. Aki „teljesen hit által” éli a mindennapjait, mindig készen állva,
várva Isten hívására, s abban reménykedve, hogy „egy napon Õ majd megadja szívünk vágyát”, az az ember élete nehézségei közepette valóban ki tudja mondani, hogy „ez nem az én problémám – ez
valójában az Úr csatája”, vagy a hitélet terén: „Ez a Te missziód, nem a miénk!” Mert „ha a munka Istené, akkor Õ maga fog gondoskodni az elvégzéséhez szükséges eszközökrõl” (210. o., Ellen G. White szavai). Milyen jó látni és a szöveg olvasása során a könyv fõszereplõjével együtt megtapasztalni, hogy Isten mindig megmutatja a jó megoldást! Sokszor, ha magunk akarjuk megoldani egy-egy lehetetlennek látszó problémánkat, összeroppanunk a súlyok alatt – azonban „Õ képessé tesz minket arra, hogy a sok-sok probléma helyett végtelen lehetõségeket lássunk”. Mert „hit által megláttatja velünk, amit mások csak földi szemszögbõl látnak” (96. o.). „Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk – idézi David Gates Ellen White-ot –, ezekrõl sejtelmünk sincs. Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az Istennek végzett szolgálatot és az Õ tiszteletét mindenek fölé helyezik, azoknak az aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.” (159. o.; Jézus élete, 330. o.) Mindehhez csak az szükséges, hogy „szó szerint higgyük el Isten ígéreteit, és cselekedjünk ennek megfelelõen” (244. o.). Az aggódás helyett mondjuk azt: „Alig várom, hogy megtudjam, mi a terve Istennek velünk.” Amely terv véghezvitele során persze nemcsak a misszionáriusoknak, hanem nekünk is nagy a felelõsségünk: „A mi felelõsségünk az – fogalmaz David Gates –, hogy Isten elhívásához hûségeseknek találtassunk, visszatükrözzük szeretetét egy haldokló világnak, és felkészítsük az embereket Krisztus eljövetelére. Semmi más nem számít!” (242–243. o.) S itt látszik meg, milyen az, ha Istentõl várjuk a segítõtársat is. A történeteken gondolkodva szinte „rávághatjuk”, hogy „hát így könynyû”. Azonban Davidnak és Beckynek már házasságkötésük elõtt közös volt a céljuk, s házasságuk alapját így fogalmazták meg röviden: AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 31
KÖNYVAJÁNLÓ „Mindketten szeretjük az Urat.” Istennek közösen tettek ígéretet: „Oda megyünk, ahova küldesz, csak tarts meg igaznak önmagad számára. Ha ez a te akaratod, kérünk, tarts meg bennünket együtt, ahogy itt állunk kéz a kézben, és arra várunk, hogy Jézus eljöjjön a felhõkben.” (94. o.) Gyermekeik is láthatták és megtanulhatták példamutatásukból, mivel ebben egyetértettek, hogy „teljesen át kell adnunk magunkat Istennek hitben, és mindent kockára kell tennünk Õérte” (112. o.). Ennek eredményeként fedezhették fel azután a gyerekek is, hogy „a boldogság nem a tárgyakból vagy kellemes eseményekbõl származik, hanem az Úr szolgálatában keresendõ” (104. o., vö. még 157. o., 1. bekezdés). Azonban még így sem volt „könynyû”. Kettejük közül inkább Becky volt az, aki „jobban szeretett az Úrra várni”, David hajlamos volt „mindig versenyt futni, mint Pál” – ahogyan eljegyzésük elõtt Becky megfogalmazta (42. o.). „Isten munkatársának” is naponta meg kellett tanulnia a Teremtõre hagyatkozás leckéit, mert Sátán nem szereti, ha a történetek jól végzõdnek… „A rombolás Géniusza” az ellenkezést táplálja, az olyan kérdések feltevését, hogy „Isten nem ért egyet az [én jó] elképzelésemmel?” (181. o.). De Isten türelmes, Õ tudja, hogy nehéz eljutnunk arra a szintre, amikor „megadjuk magunkat”, azaz átadjuk neki az akaratunkat. Sokat próbálkozunk, vergõdünk elõtte, amíg „eljön az engedelmesség békéje”, és azt mondjuk: „Rendben van, Istenem, meggyõztél.” S ezzel kapcsolatban ne felejtsük el, amit David Gates a könyv végén olvasható fontos interjúban mond: „Tartsuk szem elõtt, hogy Isten általában az embert a komfortzónáján kívülre helyezi, hogy megtanuljuk Õrá bízni magunkat a bizonytalanságban.” (237. o.) De „csak akkor tud csodákat mûvelni népéért, ha az fáradhatatlan energiával megteszi a maga részét” (242. o.). 32 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
„ Isten munkatársának is naponta meg kellett tanulnia a Teremtõre hagyatkozás leckéit, mert Sátán nem szereti, ha a történetek jól végzõdnek. »A rombolás Géniusza« az ellenkezést táplálja, az olyan kérdések feltevését, hogy »Isten nem ért egyet az én jó elképzelésemmel?«.
KÖNYVAJÁNLÓ EILEEN E . LANTRY
Missziós pilóta
A DAVID GATES -MISSZIÓ TÖRTÉNETE
„
A történeteken gondolkodva lássuk meg, hol vehetnek rossz irányt – a saját történeteink.
Akkor történhet meg az a csoda is, hogy az emberek felfigyelnek Isten követõire, és a jó példa követésre talál: „Segítsetek nekünk! Mutassátok meg, hogyan fogjunk mi is ahhoz, amit Isten tesz rajtatok keresztül!” (195. o.) Nem kell tehát aggodalmaskodnunk, legfeljebb csak azon töprengenünk nekünk is, hogy melyek azok a dolgok, amelyek „képesek megrontani az Istennel való kapcsolatunkat”. Daviddal együtt gyakran tegyük fel a következõ kérdéseket: „Vajon annyira elfoglalom magam a missziómunkával, hogy nem szerepel a terveimben elég idõ Isten Szavát naponta tanulmányozni és imádkozni? Szabad perceimet arra használom, hogy magazinokat, újságokat vagy izgalmas könyveket olvassak, tévét és videót nézzek – olyasmiket, amik képesek megfosztani a lelki dolgok iránti érzékenységemtõl? Megengedem a barátaimnak, hogy elvonjanak Jézustól? Vajon olyan ételeket és italokat választok, amelyek tisztán tartják az értelmemet, hogy éber lehessek Sátán törekvéseivel szemben, aki tönkre akar tenni lelkileg? Élvezem-e a drága közösséget Istennel, hogy mindig szeretettel ölel magához?” (89. o.) Minden olvasónak azt kívánom, hogy a történeteken gondolkodva ne ítélkezzünk (például ha megfordul a fejünkben, hogy mi egy olyan szorult helyzetben, mint amikor csodálatosképpen beindult az önindító és hûtõvíz nélküli autó, különösebb kérlelések és biztatások nélkül is ráléptünk volna a gázpedálra…). Hanem ezekben azt lássuk meg, hol vehetnek rossz irányt – a saját történeteink. Mert ez a könyv is „a mi tanulságunkra íratott meg” (Rm 15,4). Bergenyei István
Eileen E. Lantry: Missziós pilóta – A David Gates-misszió története. Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó, Budapest, 2011. Ára: 1350 Ft
AZ IDÕK JELEI | 2011/3. | 33
GYÜLEKEZETI ÉLET
HÍREK
A
Keresztény Advent Közösség 2011. május 22-én megtartott küldöttgyûlése az alábbi határozatot fogadta el:
1/2011. (V. 22.) számú határozat A Keresztény Advent Közösség Küldöttgyûlése felhatalmazza a tanácsadó bizottságot a Budapesten, 2009. május 24-én kelt Alapszabály, valamint Szervezeti és mûködési szabályzat módosítására az alább meghatározott konkrét esetkörben, mértékben és célból: A jelenleg hatályos, 2009. május 24én kelt Szervezeti és mûködési szabályzat 7. pont (2) bekezdésében felsorolt intézmények, valamint az idõközben alakult családi napközik, illetve hálózatok jelenleg a közösség keretein belül mûködõ, önálló jogi személyiséggel nem rendelkezõ intézmények. A tanácsadó bizottság jogosult ezen intézményeket önálló jogi személyiséggel felruházni, ezzel önálló szervezeti egységekké nyilvánítani õket, továbbá jogosult megalkotni alapító okiratukat, és annak aláírására a közösség elnökét felhatalmazni, ezen célhoz kötötten jogosult az Alapszabályt és az SZMSZ-t a szükséges mértékben módosítani. Az érintett intézmények a következõk: – Keresztény Advent Közösség Eleki Idõsek Szociális Otthona (5742 Elek, Szent István u. 28.) – Keresztény Advent Közösség Lovasberényi Idõsek Szociális Otthona (8093 Lovasberény, Kossuth u. 38.) – Hajléktalanok Nappali Melegedõje és Utcai Gondozó Szolgálata (1204 Budapest, Kapitánypuszta) – a közösség fenntartásában mûködõ családi napközik A tanácsadó bizottság jogosult a fent megjelölt intézményeket egyszerre, egy idõben, de amennyiben a szükséges jogi és gazdálkodási feltételek ezt indokolják, úgy belátása szerint akár több részletben, egyenként felruházni az önálló jogi személyiséggel. 1. Az Alapszabály III/3. e) pontja a következõ bekezdéssel bõvült: 34 | AZ IDÕK JELEI | 2011/3.
– A küldöttgyûlés – a jelenlévõk 2/3os szótöbbségével hozott határozattal – jogosult felhatalmazni a tanácsadó bizottságot, hogy eseti jelleggel, küldöttgyûlési határozatban konkrétan körülírt célhoz kötötten az Alapszabályt, a Szervezeti és mûködési szabályzatot módosítsa. 2. Az SZMSZ II/7. pontja az alábbiak szerint módosult: (1) A közösség által alapított és fenntartott szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokat ellátó, önálló jogi személyiséggel rendelkezõ intézmények: – Hazafelé Nevelõszülõi Hálózat, 1121 Budapest, Remete u. 16/A (2) A közösség által alapított és fenntartott szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokat ellátó, önálló jogi személyiséggel nem rendelkezõ intézmények: – Keresztény Advent Közösség Eleki Idõsek Szociális Otthona, 5742 Elek, Szent István u. 28. – Keresztény Advent Közösség Lovasberényi Idõsek Szociális Otthona, 8093 Lovasberény, Kossuth u. 38. – Hajléktalanok Nappali Melegedõje és Utcai Gondozó Szolgálata, 1204 Budapest, Kapitánypuszta – Reménység Családok Átmeneti Otthona, 8674 Nágocs, Ady Endre u. 11. – Reménység Rehabilitációs Ház, 8674 Nágocs, Ady Endre u. 11. – Csimpilimpi I–II. Családi Napközik, 3100 Salgótarján, Május 1. út 72. – Cseperedõ I–III. Családi Napközik, 7634 Pécs, Kovács Béla u. 14. – Mocorgó I–II. Családi Napközik, 8600 Siófok, Tessedik S. u. 1. – Napraforgó I–III. Családi Napközik, 2365 Inárcs, Tanács u. 16. – Comenius I–III. Családi Napközik, 7100 Szekszárd, Kálvin tér 5. – Gyermekszoba I–VI. Családi Napközik, 7100 Szekszárd, Kálvin tér 19–21. (3) A közösség által fenntartott szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatokat ellátó önálló jogi személyiséggel rendelkezõ intézmények:
– Reménység Gyermekotthon Nevelõszülõi Hálózat, 8674 Nágocs, Ady Endre u. 11. (4) A közösség által alapított és fenntartott közoktatási, illetve felsõoktatási feladatokat ellátó, önálló jogi személyiséggel rendelkezõ intézmények: – Sola Scriptura Teológiai Fõiskola, 1121 Budapest, Remete út 16/A (5) A közösség által alapított és fenntartott egyéb szervezetek: – ÉletPont Szabadidõs és Életmódtáborok Nonprofit Kft., 1121 Budapest, Remete út 16/A (6) A jelen szabályzat hatálya alá tartozó (önálló jogi személyiséggel nem rendelkezõ) intézmények a munkaszervezés és anyagi gazdálkodás szempontjából önálló egységek. Gazdálkodásukat a közösség pénzkezelési szabályzatával összhangban végzik. Ezek az intézmények mûködési rendjüket és belsõ szabályzataikat maguk alkotják meg, azokat az ügyintézõ bizottság hagyja jóvá.
KÖZLEMÉNY
A
tanácsadó bizottság 2011. július 17-én határozatot hozott a Lovasberényi Idõsek Otthona megszüntetésérõl, 2011. december 31-i határidõvel. A tb megbízza az intézmény vezetõjét, hogy a tevékenység felszámolásával kapcsolatos ügyintézésekrõl és az otthonban ellátott idõsek elhelyezésérõl gondoskodjon. A bizottság megismerte, megvitatta és elfogadta a lovasberényi ingatlan hasznosítására beterjesztett javaslatot. A jövõben Lovasberényben a közösség bentlakásos egészségnevelõ, életmódés konferenciaközpontot kíván mûködtetni. A tanácsadó bizottság megbízza Istvánffi Zsuzsát a jövõbeni tevékenység szervezésével, koordinálásával.
VELÜNK
Keresztségek
történt
• 2011. május 29., Veszprém: Szladek Emese (Balatonfüred) • 2011. június 18., Pécs: Benkõ-Kiss Levente (Siófok) Kõhegyi Ferencné (Pécs) Pintér Éva (Siófok) • 2011. június 19., Budapest: Fûzy Ildikó (Budapest, Õrjárat u.) Gábor Margit (Budapest, Õrjárat u.) Hajtó Gertrúd (Budapest, Zugliget) Skara László (Budapest, Zugliget) Szalai Éva (Kiskõrös)
• 2011. július 10., Gyõr: Puter Petra (Gyõr) • 2011. július 30., Miskolc: Ábrahám Gyula, Ábrahám Mária, Dancsó Flórián, Ládiné Pintér Tímea
Esküvõk Szladek Emese és Farkas Szilárd, 2011. május 19. Gera Csilla és Juhász Zoltán, 2011. június 12. Dulkai Erzsébet és Néma Róbert, 2011. június 13. Mészöly Viktória és Cselik Gábor, 2011. július 10. Horváth Anna és Kecskeméti János, 2011. július 17. Puter Petra és Szilágyi Mihály, 2011. július 17. Szakál Kitti és Bartalos Béla, 2011. július 24. Vargyas Márta és ifj. Bíró László, 2011. augusztus 7. Kaló Csilla és Huszár István, 2011. augusztus 12. Halász Éva és Dancsó Flórián, 2011. augusztus 14.
SIMON ANDRÁS: SZENT SZÖVETSÉG
ALAPSZABÁLY- ÉS SZMSZ-MÓDOSÍTÁS
Születések Szûcs János és Horváth Lilla gyermeke, Szûcs Jonatán, 2011. június 3. (Székesfehérvár) Varjú Tibor és Bajkó Eszter gyermeke, Varjú Kristóf, 2011. június 21. (Nágocs) Stramszki István és Bóka Vera gyermeke, Stramszki Bálint, 2011. augusztus 1. (Tata) Holló Péter és Sitkei Eszter gyermeke, Holló Márton, 2011. augusztus 1. (Pestszentlõrinc)
Halálozások Bódi Istvánné (Dorogháza), 2011. április Mustos Gáborné (Veszprém), 2011. május Nagy Mihály (Budapest, Zugliget), 2011. május Göbölös Gábor (Lovasberény), 2011. június
Molnár Margit (Elek), 2011. június Bognár Ferencné (Székesfehérvár), 2011. július Bozsó Jánosné (Budapest, Zugliget), 2011. július Egeresi László (Budapest, Zugliget), 2011. augusztus
Az Idõk Jelei • Kiadja a Keresztény Advent Közösség • 1121 Budapest, Remete út 16/A Telefon: 06-1/391-0205 • e-mail:
[email protected] • http://www.kerak.hu • www.bikkiado.hu Felelõs kiadó: Hites Gábor • Készült Nágocson, a Reménység Alapítvány nyomdájában
Õszi útravaló Bibl ia-ta
nulm ány
ok gye reke
Ki segít őkész?
BIBLIA - TANULMÁNYOK GYERMEKEKNEK
kne k
MUNKAFÜZET 12-14 ÉVES GYEREKEKNEK
TANULJATOK JÓT TENNI!
A kiadványok 350–600 Ft-os áron kaphatók a Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadónál: • 1181 Budapest, Reviczky u. 46. • 06-1/267-3947 • 06-20/379-6020 •
[email protected]
gyerekajo4.
indd 2-3
Kiadványok gyerekeknek Gyermektanulmány_BORÍTÓ.indd 1
2011.04.21. 15:48:12
5/18/10
8:40:13 PM
– óvodásoknak és iskolásoknak Biblia-tanulmányok óvodásoknak
ELLENTMONDÁSOK A BIBLIÁBAN?
HA SZÉP A GYERMEK…
BIćLIA-TANULMÁNY FIATALOKNAK
2010.06.11. 15:50:03
RA
IAI SZA
KFO LYÓ XIII. ÉVF IRAT OLYAM , 2011/2 .
OLAT
OK Az „ig védelm az em ber ” ében – 2. rész
Dr. Agatha M. Thrash Dr. Calvin L. Thrash Phylis Austin
természetes gyógymódok
ÍRÁSM AGYARÁZA
„Én vag T vilá gos yok a vilá g ság a” ÍRÁS
A maga
1350 Ft
MAGYARÁZ Beveze AT tés Pré dikáto r kön magya yve írásrázatá hoz
BIBLIA ÉS TÖRT ÉNELEM
A Biblia A hük népei – 2. rés szo szo z: k
1900 Ft
mozgásterápia
egség ter ás-bet svérnyom
A DAVID GATES -MISSZIÓ TÖRTÉNETE
A betegségek megelôzésének és gyógyításának kézikönyve
lítás omás-beál tes vérny ód A természe yszermentes életm és a gyóg programja teljes
380 Ft
IV. ÉVFOLYAM | 2011/3. | ÁRA 430 Ft
Új Életmód TESTI - LELKI EGÉSZSÉG | MEGELÕZÉS ÉS GYÓGYULÁS
orvostudomány
TEO LÓG GOND
39. szá m
élelmiszer- és táplálkozástudomány
OLA SCS RIPTU
www.ujeletmod.hu
Istenképek és az „élő Isten”
A TÁPANYAGKONCENTRÁLÁS ÚJ LEHETÕSÉGEI:
3500 Ft
J
Okos Magos
MI VAN A HALÁL UTÁN? Hogyan J
segíthetünk a gyerekeknek feldolgozni a halál gondolatát? KÖZÉTKEZTETÉS: Közéheztetés? J
„Lesznek ketten egy testté” A PÁRVÁLASZTÁS ÉS AZ ÖNÉRTÉKELÉS REJTETT ÖSSZEFÜGGÉSEI
430 Ft
9 AM 10:15:3
Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó 1181 Budapest, Reviczky Gyula u. 46. • 06-1/267-3947 • 06-20/379-6020 •
[email protected] hangportal.kerak.hu
d 2-3
Vankó Zsuzsa
gyógymódok
Thr ash vin L. Thr ash Dr. Cal tha M. Dr. Aga
9/14/10
termgyógy4.indd 1
OK.ind
EILEEN E . LANTRY
Missziós pilóta
Természetes
yomás s asvérn te A mag g természe sé beteg ódjai gyógym
mészetes
gyógymó
djai
Könyvajánló
pszichológia
www.bikkiado.hu
Borító2_Ha szép a gyermek.indd 1
2011.03.23. 20:04
A médiaosztály legfrissebb kiadványai Bõvebb információ:
Kereszténység és szabadság
http:// twitter.com/ Bibliaora
Reisinger János sorozata • MP3-CD • 700 Ft
• audio-CD • 1000 Ft/db
Igehirdetések gyerekeknek
• MP3-CD • 600 Ft
Katasztrófák és kiemelkedések
Csak nyisd ki a szíved Énekek gyerekeknek
• 600 Ft/db
• Gyulavári orvos-
konferencia
• Eleki egészségügyi
tanfolyam
A CD-k és DVD-k megrendelhetõk: 30/364-0428 (flottás, hétköznap 10–17 óráig) •
[email protected]
