29 kérdés – 29 rövid válasz a sebességkorlátozásról
1. Hol és miért van szükség a sebesség korlátozására? A közúti forgalomban mindenütt szükség van sebességkorlátozásra. A jelenleg közlekedő gépjárművek szinte mindegyike alkalmas viszonylag nagy sebesség kifejtésére és a járműve‐ zetők egy része törekszik is a nagyobb sebességgel való közlekedésre, a járműve képességei‐ nek, lehetőségeinek kihasználására. Nemcsak személygépkocsikról van szó. A közúti teher‐ forgalom járműveinek mérete, súlya és a kifejthető sebessége egyre nagyobb, ugyanakkor a teherforgalom már‐már kezelhetetlen mértékben a közútra terelődött. (Ez egyébként a hazai közlekedéspolitika súlyos hiányossága, fejlettebb országokban a nagy teherbírású kamionok vasúti tranzitszállítását nagyrészt megoldották vagy határozott lépéseket tesznek megoldá‐ sukra). Ugyanakkor a közutat használók védtelenebb része és a helyi közösség lakói egyre nagyobb veszélybe kerülnek, és egyre kényelmetlenebbül érzik magukat a gépjárműforgalom sebességének növekedése miatt. Az utóbbi években növekvő hangsúlyt kap a gépjárműfor‐ galomnak a természeti környezetre gyakorolt negatív hatása is, az emisszió növekedése, az üvegházhatás fokozódása. Szükség van tehát ésszerű sebességkorlátozásra, amely egyensúlyt próbál teremteni az uta‐ zási idő, a biztonsági helyzet, a környezeti hatások és a helyi közösségek érdekei között. A sebességkorlátozás értékelésénél tehát nemcsak a személygépkocsi‐ vagy a kamionvezetők érdekeit kell figyelembe venni, másoknak is vannak méltánylandó szempontjai. A közúti forgalom sebességét mindenütt és minden járműre korlátozni kell, ezt Európában ma már egyetlen felelős döntéshozó, politikai vezető sem kérdőjelezi meg. Ha tudatosítjuk a közúti közlekedés és annak sebessége okozta károkat, valamint a pénzben is egyértelműen kifejezhető veszteségeket, a hazai autópályákon érvényes 130 km/óra, vagy az főutak külső‐ ségi szakaszain érvényes 90 km/óra sebességkorlát egyáltalán nem tekinthető elviselhetetle‐ nül alacsonynak sőt, egyes nyugati országokban – az ottani felelős vezetők kezdeményezései nyomán – tovább folytatódik a sebesség csökkentése, nemcsak a kétsávos főutakon, hanem az autópályákon is.
2
2. Milyenek a magyarországi sebességkorlátozások és hogyan jelölik ezeket? Meglehetősen bonyolult a hazai sebességkorlátozások rendszere. Vannak általános és helyi, valamint állandó és ideiglenes korlátozások. Az általános korlátozást nem jelöli számértéket tartalmazó ún. sebességkorlátozó jelzőtábla, a megengedett legnagyobb sebesség az út típu‐ sától, illetve a közlekedési környezettől és a közlekedő járműtől függ, vagyis a vezetőnek tud‐ nia kell milyen úton halad és milyen előírások vonatkoznak járművére. A KRESZ pontosan felsorolja ezeket a feltételeket. A fentieken kívül a járművezető személyi adottságaira (egészségi állapotára) tekintettel is előírható sebességkorlátozás. ÁLTALÁNOS SEBESSÉGKORLÁTOZÁS
Jármű jellege
A közlekedési környezet és a jármű jellege által együttesen meghatározott sebességhatár, km/óra Autópályán
Autóúton
Lakott területen kívül egyéb úton
Személygépkocsi, motorkerékpár, 2500 kg megengedett össztömegnél kisebb tömegű gépkocsi
130
110
90
A külön jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő autóbusz
100
70
70
80
70
70
Egyéb gépjármű – kivéve a motoros tricikli – gépjárműből és pótkocsiból álló járműszerelvény
Jármű
Csak a jármű műszaki adottságaitól függő sebességhatár [26. § (1) bek. alapján], km/óra
Villamos
50
Hólánccal felszerelt gépjármű
50
Motoros tricikli, elromlott járművet vontató gépjármű, segédmotoros kerékpár
40
Mezőgazdasági vontató, mezőgazdasági vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvény
30
Lassú jármű, valamint lassú járműből és pótkocsiból álló járműszerelvény
25
Olyan jármű, amelynek kerekei fúvott abronccsal felszerelve nincsenek
20
Pótkocsinak nem minősülő fék nélküli vontatványt (mezőgazdasági vagy ipari munkagépet) vontató mezőgazdasági vontató és lassú jármű
15
3 Közlekedési környezet
Elsősorban a közlekedési környezet által meghatározott sebességhatár
Lakott területen
50 km/óra
Vasúti átjáró előtt
30 km/óra (lakott területen), 40 km/óra (lakott területen kívül)
Lakó‐pihenő övezetben 20 km/óra Kerékpárúton
Kétkerekű segédmotoros kerékpár, segédmotoros rokkantkocsi legfeljebb 20 km/óra sebességgel közlekedhet
Gyalogos övezetben
Ha a „gyalogos övezet (zóna)” tábla alatt időszakot megjelölő kiegészítő tábla van, – a jelzett időszakon kívül – az ott lakók járművei, illetőleg az út kezelője által kiadott engedéllyel rendelkezők járművei, valamint a kerékpárosok – a gyalogosok veszélyeztetése nélkül – legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek
Gyalogos és kerékpáros övezetben
„Gyalogos és kerékpáros övezet (zóna)” jelzőtábla olyan terület kezdetét jelzi, amelynek útjai a gyalogosok és kerékpárosok közlekedésére szol‐ gálnak, egyéb jármű közlekedése az övezetben tilos. Kerékpárosoknak az út számukra burkolati jellel elválasztott vagy eltérő színű burkolattal megjelölt részén kell közlekedni, legfeljebb 20 km/óra sebességgel. Az út egyéb részein a kerékpárosok – a gyalogosok veszélyeztetése nélkül – legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek. Ha a jelzőtábla alatt időszakot megjelölő kiegészítő tábla van, – a jelzett időszakon kívül – az ott lakók járművei és a közútkezelő engedélyével rendelkezők járművek az övezetben legfeljebb 10 km/óra sebességgel közlekedhetnek.
Gyalogúton, gyalog‐, kerékpárúton
Ha „Gyalogút”, „Gyalog‐ és kerékpárút” jelzőtáblák alatt elhelyezett ki‐ egészítő tábla időszakot jelöl meg, ezen időszakon kívül – legfeljebb 20 km/óra sebességgel, a gyalogosok, illetőleg a gyalogosok és a kerékpá‐ rosok veszélyeztetése nélkül – célforgalomban járművek (más járművek) is közlekedhetnek.
Ha a műszaki megvizsgálás során a jármű megengedett legnagyobb sebességét a KRESZ 26. § (1) bekezdésében „foglaltaknál alacsonyabban állapították meg, és ezt a jármű forgalmi engedélyébe (igazolólapjába) bejegyezték, legfeljebb a megállapított sebességgel szabad közlekedni.” [26. § (3) bek. alapján] A JÁRMŰ VEZETŐJÉNEK SZEMÉLYI ADOTTSÁGAIRA TEKINTETTEL ELŐÍRT SEBESSÉGKORLÁTOZÁS Az út (közlekedési környezet) és a jármű jellegén túl a jármű vezetőjének személyi adottsága‐ ira tekintettel is lehet sebességkorlátozás. A KRESZ erre vonatkozóan nem ír elő sebességkor‐ látozást, viszont a 35/2000. BM rendelet szerint egészségügyi okból elrendelt sebességkorlá‐ tozást a vezetői engedélybe 05. 04. kódszámokkal bejegyzik. Ilyen esetben a járművezetőnek magánál kell tartani azt az orvosi véleményt, amelyben meghatározták a sebességkorlátozás mértékét. A közlekedési környezet, a jármű műszaki és a járművezető személyi adottságai által meg‐ határozott sebességkorlátozás értékei közül minden esetben a legkisebb sebesség az irány‐ adó.
4 HELYI SEBESSÉGKORLÁTOZÁS Az általános sebességkorlátozást „rugalmassá” tették azok a jogszabályok, amelyek szerint a lakott területen belüli és kívül az általános sebességkorlátozásnál kisebb és nagyobb korlát egyaránt kijelölhető. Az általánostól eltérő helyi sebességkorlátot „Sebességkorlátozás” táblával jelölik (KRESZ 30. ábra), amelyen a közutat üzemeltető (kezelő) által meghatározott számérték látható. A számérték azt jelzi, hogy annál nagyobb sebességgel haladni tilos. A jelzőtábla hatálya a táblánál kezdődik és a következő útkereszteződés kezdetéig tart, kivé‐ ve, ha a jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla ennél rövidebb távolságot jelöl meg, vagy a tábla a tilalmat előbb feloldja. A települések úthálózatán korlátozott sebességű övezeteket lehet kijelölni. Ilyen esetben a sebességkorlátozás az övezet teljes úthálózatára érvényes. „Korlátozott sebességű övezet” (KRESZ 53/a ábra) azt jelenti, hogy a táblán megjelöltnél nagyobb sebességgel tilos haladni a „Korlátozott sebességű övezet vége” (KRESZ 53/b ábra) tábláig. (KRESZ 14§ (1) bek. z/1) A „Korlátozott sebességű övezet” tábla hatályát kizárólag a „Korlátozott sebességű övezet vége” jelzőtábla oldja fel. A teljes lakott területre kiterjed a sebességkorlátozás, ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtáblát a „Lakott terület kezdete jelzőtáblával együtt helyezték ki. (1. ábra)
KRESZ 30. ábra
1. ábra
3. Mit jelent pontosan a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla? Azt jelenti, amit a neve is mutat: korlátozza a megválasztható sebességet, vagyis a táblán jelzett értéknél gyorsabban nem szabad az adott helyen közlekedni. Nem azt jelenti tehát – amit a gépjármű vezetők egy része tévesen képzel –, hogy az úton a megadott sebességgel kell haladni. Ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla lakott területen 50 km/óránál, lakott területen kívül 90 km/óránál nagyobb sebességet jelez, akkor a tábla nem sebességcsökkentési kötelezettsé‐ get, hanem sebességnövelési lehetőséget jelent, de csak a személygépkocsik, motorkerék‐ párok, és a 2500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsik veze‐ tői számára. Ezek a gépjárművek legfeljebb a táblán megjelölt sebességgel közlekedhetnek, ha a forgalmi, látási, időjárási, és az útviszonyok ezt lehetővé teszik.
5
4. Hogyan kell a haladási sebességet megválasztani? Erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni. Könnyű lenne azt mondani, hogy úgy kell megvá‐ lasztani a sebességet, hogy a haladás minden körülmények között biztonságos legyen. Ezzel a válasszal azonban nem lehet mit kezdeni, a „biztonság” mindenkinek mást jelent és sokszor sajnos utólag derül ki, hogy a biztonságosnak hitt sebesség nem volt az, súlyos balesethez vezetett. A KRESZ általános előírást ad a 25. és 26. §‐ban, fontos ezeket megjegyezni, mert minden egyes szó lényeges ebben a szövegben. Azt minden járművezetőnek tudni kell, hogy a haladási sebességet „belső” és „külső” feltételek alapján kell megválasztani. A belső felté‐ tel maga a vezető, kora, tapasztalata, de elsősorban pillanatnyi mentális állapota. Az egyik külső tényező a járművel, másik pedig a környezettel, a forgalommal az időjárási és látási viszonyokkal függ össze. Ezeknek a tényezőknek együttes figyelembevétele alapján kell a pillanatnyi haladási sebességet megválasztani, de a közlekedés általános szabálya szerint csak a megengedett legnagyobb sebességen mint felső korláton belül. Lényegében tehát az ésszerű, de szigorúan a korláton belüli haladási sebesség megválasztása a vezető joga és felelőssége. A közútkezelő segítséget ad a sebességmegválasztáshoz azzal, hogy felhívja a figyelmet egyes – nehezebben azonosítható – külső veszélyekre, és ha szük‐ séges megadja a választható legnagyobb sebességet is, de az egyértelmű veszélyhelyzeteket a járművezetőnek kell felismernie és azokhoz kell alkalmazkodnia. Nyilvánvalóan az ésszerű sebességgel haladó jármű vezetője általában időben fel tudja ismerni ezeket a helyzeteket és reagálni is képes. Túlzott sebesség esetén azonban az észlelés után már nem biztos, hogy marad idő a helyzet megoldására. Hogy mi az „ésszerű” és mi a „túlzott” sebesség, természe‐ tesen az adott helyzettől és a vezetőtől függ. Általában az egyik a sebességkorláton belül van, a másik pedig már annál nagyobb.
5. Hogyan függ össze a sebesség és a féktávolság? FÉKTÁVOLSÁG A féktávolság gyakorlatilag két távolság összege. Az első távolságot a jármű az alatt a (reak‐ ció) idő alatt teszi meg, ami alatt a vezető észleli az akadályt (felfogja a helyzetet) és „rea‐ gál”, illetve elhatározza a fékezést. Ez idő alatt a fék még nem működik, a jármű változatlan sebességgel halad az akadály vagy veszélyes hely felé. Nyilvánvalóan minél nagyobb a sebes‐ sége, annál hosszabb utat fog a reakció idő alatt megtenni. A féktávolság első résztávja tehát egyenes arányban (lineárisan) függ a jármű sebességétől. A féktávolság második része az ún. fékút, vagyis az a távolság, amit a jármű a már működő fékezés közben tesz meg. A fékút hossza a gumiabroncs és az útburkolat közötti kapcsolat minőségétől (tapadási, csúszó‐ súrlódási tényező) és a jármű, fékezés előtti sebességétől, pontosabban a sebesség négyze‐ tétől függ. Nagyon fontos szerepe van mindkét befolyásoló tényezőnek, a sebességtől azon‐ ban hatványozottan függ a fékút. • Jó minőségű burkolaton, átlagos reakcióidővel (1,5 másodperc) rendelkező gépkocsiveze‐ tő 90 km/óra sebességgel halad, majd a felbukkanó akadály előtt fékez. A féktávolság: 83 méter.
6 • A 90 helyett a 100 km/óra haladási sebességet a gépkocsivezetők nem tekintik jelentős túllépésnek, mondhatni „bocsánatos bűnnek” veszik. 100 km/óra sebességről történő fé‐ kezés esetén azonban a fékút 15 méterrel hosszabb: 98 méter. Ez a 15 méter – a fékút vé‐ gén – amikor sokszor centiméterekre is szükség van, nagyon hosszú és nagyon sok ve‐ szélyt tartogat. • Nedves, csúszós burkolaton a helyzet sokkal rosszabb. Ugyanúgy 90 km/órával haladó, ugyanolyan átlagos reakció idejű gépkocsivezető csak 144 méter hosszú fékút után tud megállni, vagyis ami jó burkolaton 83 méter volt, ilyen esetben 61 méterrel hosszabb lesz. A bemutatott fékutak hossza alapján különösen indokolni sem kell miért szükséges a se‐ besség mérséklése kedvezőtlen időjárási és útviszonyok között. Reakcióidő 1 másodperc 1,5 másodperc 2 másodperc Jármű sebessége Nedves/Csúszós Száraz/Jó Nedves/Csúszós Száraz/Jó Nedves/Csúszós Száraz/Jó burkolat burkolat burkolat burkolat burkolat burkolat km/óra µ=0,3 µ=0,7 µ=0,3 µ=0,7 µ=0,3 µ=0,7 A féktávolság hossza, m 30
20
13
24
18
28
22
50
47
28
54
35
61
42
70
84
47
93
57
103
66
90
131
71
144
83
156
96
130
258
131
276
149
294
167
300 Reakcióidő: 1,5 másodperc
Féktávolság, méter
250
200
lat o k r bu
s szó ú s s/C e dv Ne at rkol u b ó az/J Szár
150
100
50
0 10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
A SEBESSÉG ÉS A FÉKTÁVOLSÁG ÖSSZEFÜGGÉSE
110 120 130 Sebesség, km/óra
7 GYALOGOS ÉJSZAKAI LÁTHATÓSÁGA Magyarországon, lakott területen kívül összesen 335 gyalogoselütés történt 2007‐ben és ezek 75%‐a éjszakai látási viszonyok között fordult elő. Nagyon fontos tehát a gyalogosok éjszakai láthatóságának javítása. Kísérleteket végeztek különböző színű ruhába öltözött gya‐ logosok éjszakai láthatóságáról és megállapították, hogy megdöbbentően nagy különbségek vannak: • a fekete ruhát viselő gyalogost a kísérletben résztvevő – tompított fénnyel haladó – autósok mindössze 16 méterről, • a sárga ruhásat 36 méterről, • a fehér ruhás gyalogost 54 méterről ismerték fel; • a fényvisszaverő mellényt viselő gyalogos, a fenti körülmények között, már 150 méterről azonosítható volt. A fekete ruhás gyalogos elütését csak a 30 km/óra sebességgel haladó, jó reakcióidejű vezető tudja elkerülni, száraz burkolaton. A fehér ruhás gyalogossal történő ütközést – szerencsés esetben – a 70 km/óra sebességű járművel még éppen el lehet kerülni, az ennél gyorsabban közlekedő menthetetlenül elüti a gyalogost. Az átlagos reakcióidővel (1,5 másodperc) ren‐ delkező vezető, 90 km/óra sebességről fékezve, még csúszós/nedves burkolaton is meg tud állni a fényvisszaverő mellényt viselő gyalogos előtt.
6. Mit jelent a „Kötelező legkisebb sebesség” jelzőtábla? A tábla a vezető által megválasztható haladási sebesség alsó korlátját jelenti. Az adott helyen ennél a sebességnél gyorsabban kell haladni. Azoknak a járművezetőknek, akik szándékuk elle‐ nére sem képesek járművükkel a kötelezően előírt legkisebb sebességnél gyorsabban közlekedni, ez a tábla gyakorlatilag behajtási tilalmat jelent. A jel‐ zőtábla előírásának elsősorban a gyorsforgalmi úthálózaton van jelentősége, közismert, hogy a forgalomban túl gyorsan vagy túl lassan haladók baleseti kockázatot jelentenek. Biztonságosabb a forgalom áramlása, ha kisebb a sebességek szórá‐ sa, vagyis ha a résztvevők sebessége közel azonos.
KRESZ 24. és 25. ábra
7. Magyarországon miért szigorúbb a sebességkorlátozás, mint Európa más országaiban? Egyáltalán nem szigorúbb. A magyarországi általános sebességkorlátozás lakott területen belül éppúgy 50 km/óra, mint majdnem minden európai országban. (Csak Szlovákiában* és Lengyelországban 60 km/óra). *
Sajtóhírek szerint 2009 februárjától Szlovákiában is bevezetik az 50 km/óra sebességkorlátozást lakott területen.
8 Lakott területen kívüli általános sebességkorlátozás tekintetében inkább azoknak az orszá‐ goknak a csoportjába tartozunk, ahol nagyobb a megengedett legnagyobb sebesség. Az északi államokban pl. csupán 70 és 80 km/óra sebességet engednek meg, miközben nálunk ez a korlát 90, sőt újabban 100 vagy 110 km/óra. Autópályákon sehol sem engednek meg 130 km/óránál nagyobb sebességet, egyedül Né‐ metországban az autópályák kb. 70 %‐án nincs általános sebességkorlát, de az ajánlott se‐ besség itt is 130 km/óra. Hosszabb autópálya‐hálózattal rendelkező 21 európai ország közül tíz országban 130 km/óra, hét országban 120 km/óra, három országban 110 km/óra és egy országban 100 km/óra az általános sebességkorlát.
8. Van‐e sebességkorlátozás a kerékpárosoknak is? Van, mégpedig általános korlátozás. Olyan sebességkorlátozó tábla, amelyik külön kerékpá‐ rosokra vonatkozik, nincs a KRESZ‐ben. A kerékpárosok számára megengedett legnagyobb sebesség 10 km/órától 40 km/óra sebességig változik attól függően, hogy hol halad a kerék‐ páros. A kerékpárosok általános sebességkorlátja: 40 km/óra. Ettől eltérő az alábbi helyeken: • gyalogos övezetben:
10 km/óra
• a lakó‐pihenő övezetben:
20 km/óra
• gyalog‐ és kerékpárúton:
20 km/óra
• vasúti átjáróban:
30 km/óra (lakott területen kívül: 40 km/óra)
A kerékpárosok sebességkorlátozása meglehetősen formális előírás, a kerékpárok döntő többségén nincs sebességmérő óra, de külső szemlélő is nehezen tudja megállapítani a hala‐ dó kerékpáros sebességét. A haladási sebesség ellenőrzésére (esetleg szankcionálásra) nincs lehetőség, miután ellenőrző sebességmérő berendezés nem áll a rendőrség rendelkezésére.
9. Nem volna‐e helyesebb a sebességkorlátozást a vezető életkorától, vezetési gyakorlatától és a gépjármű gyártmányától függővé tenni? Nehezen lehetne ilyen korlátozást előírni, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen volna, de értelme sincs ilyen jellegű „differenciált” sebességkorlátozásnak. A közlekedők sebesség‐megválasz‐ tásának az az alapelve, hogy az egységesen és a közösség együttes érdekeit szem előtt tartó sebességkorlátozáson belül a vezető választja meg biztonságosnak tartott sebességét. A se‐ bességmegválasztást számos külső és belső tényező határozza meg, lényegesen több, mint amennyit a kérdés tartalmaz. Ezek közül nem lehet fontossági sorrendet meghatározni, pon‐ tosabban egyik esetben az egyik, máskor pedig másik tényezőnek van nagyobb jelentősége. A helyes sebességmegválasztásnál nem kizárólag a vezető életkora vagy egyéb tulajdonsága a meghatározó, hanem számos egyéb tényező is szerepet játszik.
10. Mennyire tudjuk pontosan megbecsülni a járművek sebességét? A közeledő jármű sebességének becslésében általános hiba a sebességek alábecslése, ami 50 km/óra sebesség felett következik be. Az alábecslés nagy sebesség esetében gyakoribb. 130 km/óra tényleges sebesség esetén minden becslés alatta marad a valódi értéknek.
9 130 km/óra sebesség becslésének átlaga 89 km/óra, a hiba meghaladja a 30%‐ot. A sebesség pontos becsléséhez fontos a perifériás látás. Ha korlátozzuk a periferikus látást, és csak a centrális látás alapján végezzük el a sebesség becslését, a pontatlanság megnövekszik. Nem csak a vizuális ingereknek, de a hangingereknek (motorhang, menetszél zúgása, kere‐ kek surrogása) is szerepük van a sebesség becslésében. Amikor a kísérleti személyek hallását korlátozták, átlagosan 8 km/órával alábecsülték a sebességet. A korszerű személygépkocsik utastere nagyon jól hangszigetelt, az említett zajok alig érzékelhetőek, aminek következté‐ ben az ilyen járművek vezetői általában alábecsülik a sebességét. A tárgyak mérete és látszólagos sebessége fordítottan arányos, a nagyobb tárgyak mozgása lassúbbnak látszik. A vasúti kereszteződésekben ezen észlelési illúzió miatt becsülik alá a járművezetők a közeledő vonat sebességét, és becsülik túl azt az időt, amennyi alatt a vonat elér a kereszteződéshez.
11. Mi a magyarázata annak, hogyha az autópályán hosszabb ideje nagyobb sebességgel haladunk, lehajtáskor a 60 vagy a 40 km/óra sebességet a valóságosnál lényegesen lassabbnak érezzük? Ez egyfajta érzékcsalódás, amelynek lényege, hogy a pillanatnyi sebességélményünket befo‐ lyásolja a jármű korábbi sebessége. A jelenség neve: sebességadaptáció. Amikor felhajtunk az autópályára, kezdetben nagyon gyorsnak érezzük a 130 km/óra sebes‐ séget, de miután egy ideje már ezzel a sebességgel haladunk, kezdjük lassabbnak érezni. En‐ nek a fordítottját éljük át, amikor lehajtunk az autópályáról: a 60, de még a 90 km/óra sebes‐ séget is csigalassúságúnak érezzük. Ennek igen komoly hatása van a közlekedésbiztonságra, mert amikor nagy sebességről kell lelassítani, hajlamosak vagyunk túlbecsülni a lassítás mér‐ tékét. Ilyen helyzetekben fontos a sebességmérő használata. A sebességadaptáció nemcsak az autópályáról történő lehajtáskor idézhet elő veszélyt, hanem akkor is, amikor külső sza‐ kaszról lakott területre érkezünk. Az 50 km/óra sebességet nagyon lassúnak érezzük, ha előt‐ te 90 km/óra sebességgel (vagy annál gyorsabban) haladtunk.
12. Melyek a sebességválasztást befolyásoló emberi tényezők? A következő táblázat 19 különböző (az útra, járműre, forgalomra és környezetre vonatkozó) tényezőt és 11 emberi tényezőt nevez meg, amelyek kisebb‐nagyobb mértékben befolyásol‐ ják a haladási sebesség megválasztását. Az életkor és a vezető neme jelentősen befolyásolja a sebességválasztást. A fiatal járműveze‐ tők általában gyorsabban közlekednek, mint a középkorúak, a középkorúak pedig gyorsab‐ ban, mint az idősek. A férfiak nagyobb valószínűséggel vezetnek gyorsan, mint a nők. A fiata‐ lok általában túlbecsülik saját képességeiket és lebecsülik a járművezetés nehézségeit, veszé‐ lyeit, ami egyik magyarázata a gyorshajtásuknak. A veszélyek lebecsülésének egyik oka az, hogy a fiataloknak még nincs elég tapasztalatuk a veszélyre utaló jelzőingerek felismerésé‐ ben. A fiatal férfiak gyorshajtásában valószínűleg nagy szerepe van a kortárs csoport elvárá‐ sának, rábeszélésének, bátorításának.
10 Az úttal és a járművel kapcsolatos tényezők
Forgalmi és környezeti tényezők
Út
Forgalom
Emberi tényezők
Szélesség
sűrűsége
Életkor
Függőleges vonalvezetés
összetétele
Nem
Vízszintes vonalvezetés
a többi jármű sebessége
Motivációk
Útburkolati jelek A burkolat minősége
Környezet
Attitűdök
Időjárás
Izgalomkeresés
A burkolat állapota
Kockázatvállalás mértéke
típusa
Természetes fényviszonyok
Veszélyészlelés pontossága
teljesítmény/súly aránya
Az út megvilágítása
Sebességadaptáció
maximális sebessége
Jelzések
Képességek túlértékelése
komfortja
Sebességhatár
Alkoholos befolyásoltság
Ellenőrzés
Az utasok száma
Jármű
A fiatal járművezetők ritkán utaznak egyedül, általában utasok is ülnek a gépkocsiban, a jár‐ művezetővel egykorú barátok, ismerősök. Az utasok gyakran arra ösztönzik a járművezetőt, hogy vezessen gyorsan, vakmerően. Ennek a társas nyomásnak nehéz ellenállni: a járműve‐ zető meg szeretné mutatni barátainak, hogy ő milyen ügyes, bátor vezető, meg akar felelni a többiek elvárásának. A sebesség megválasztásában fontos szerepet játszik az aktuális motiváció. Lényegében a motívumok két csoportját kell megkülönböztetnünk: az egyikbe az ún. „serkentő”, vagy telje‐ sítményre ösztönző motívumok tartoznak. Ezek a motívumok arra sarkallják a járművezetőt, hogy nagy sebességgel közlekedjen, használjon ki minden lehetőséget a haladásra. A motí‐ vumok másik csoportját „gátló” vagy biztonsági motívumoknak nevezzük, amelyek a jármű‐ vezetőt – az előbbi motívumokkal ellentétesen – arra késztetik, hogy kisebb sebességgel köz‐ lekedjen, kerülje el a veszélyeket, ne vállaljon kockázatot (ilyen pl. a büntetéstől, vagy a bal‐ esettől való félelem). A gyorshajtásra ösztönző motívumok között talán leggyakoribb a sietés, az utazási idő lerövi‐ dítésének vágya. A motívumoknak ebbe a csoportjába tartozik a feltűnési vágy, illetve a veze‐ tői ügyesség megmutatása. A harag, illetve annak indulati formája a düh szintén elősegíti a gyorshajtást, illetve az agresszív magatartást. Az optimális aktivációs szint elérése, fenntartása, az izgalom keresése ugyancsak gyorshajtás‐ ra ösztönöz. A sebesség fokozása növeli az aktivációs szintet, ami bizonyos határig kellemes élményt nyújt. A járművezetők könnyen adaptálódnak a sebességhez, és nem szívesen csök‐ kentik a sebességet arról a szintről, amelyik a saját aktivációs szintjüknek megfelel, amelyiket kellemesnek éreznek. A serkentő és a gátló motívumok gyakran kerülnek egymással konflik‐ tusba a járművezetés során. Közlekedésbiztonsági szempontból az lenne kívánatos, hogy a biztonsági motívumok fölényben legyenek a serkentő motívumokkal szemben. Ez azonban gyakran nincs így, aminek alapvető oka, hogy a járművezetők túlbecsülik saját képességeiket és lebecsülik a járművezetés veszélyeit, illetve sokszor fel sem ismerik ezeket a veszélyeket.
11
13. Igaz, hogy a nagyobb forgalmi sebesség következményeként több a baleset? Igaz. Ezt az összefüggést ma már egyetlen szakember sem vitatja, de a nem szakemberek számára is könnyen belátható és elfogadható igazságot jelent. Az összefüggés „szorosságára” vonatkozóan különböző vizsgálati eredmények állnak rendelkezésre, abban azonban mind‐ egyik egyetért, hogy ha nő a sebesség, több lesz a baleset és fordítva, ha csökken, akkor ke‐ vesebb. A szakirodalomban leginkább elfogadott egyszerű összefüggés a következő: „A forgalom átlagsebességének 1%‐os csökkenése a személysérüléses balesetek számának 2%‐os, a súlyos kimenetelű balesetek 3%‐os és a halálos balesetek 4%‐os csökkenését von‐ ja maga után” Indokolt tehát a közúti sebesség mérséklésére törekedni, hiszen az átlagsebesség akár kis‐ mértékű csökkenése is a baleseti szám csökkenését eredményezi, sőt a legnagyobb csökke‐ nés a halálos kimenetelű balesetek számában következik be.
14. Milyen összefüggés van a sebesség és a baleseti sérülés súlyossága között? A forgalom átlagsebességének változása kétféle hatást gyakorol a biztonságra. Változik az ún. aktív biztonság, vagyis mérsékeltebb sebességnél nagyobb valószínűséggel lesznek elke‐ rülhetők a balesetek, könnyebben végrehajthatók a megelőző manőverek (fékezés, kor‐ mányzás). Ennek következménye, hogy a sebesség csökkenésével kevesebb lesz a balesetek száma és fordítva, a sebesség növekedése rontja az aktív biztonságot, vagyis várhatóan több baleset fog előfordulni. A sebesség másik hatása az ún. passzív biztonságot befolyásolja. Ez pedig azt jelenti, hogy ha már megtörtént a baleset, a következmények kevésbé lesznek súlyosak abban az esetben, ha a haladási illetve az ütközési sebesség kisebb volt. (Fontos megjegyezni, hogy ezek ún. sta‐ tisztikus összefüggések, vagyis az előbbi megállapítás több – akár száz vagy ezer – baleset esetére általában igazak. Előfordulhatnak olyan egyedi esetek, amikor kisebb sebességű üt‐ közés súlyosabb következményekkel jár, mint egy nagysebességű ütközés, ahol – ahogy mondani szokták – csodával határos módon senki sem sérül meg.) A gépjármű belső passzív védőeszközei (öv, légzsák, korszerű karosszéria), valamint a közút külső védőeszközei (korlát, oldalakadály‐védelem) csak kisebb ütközési sebesség esetén képesek hatékony védelmet nyújtani. Nyilván nem igényel külön számszerű magyarázatot, hogy az ütköző test mozgási energiájától függ a sérülés mértéke és ez az energia a sebesség négyzetével arányos. Minél nagyobb az ütközési sebesség, annál hatványozottan nagyobb a mozgási energia, ami egyre súlyosabb sérüléseket okozhat.
15. Miért van szükség sebességkorlátozásra, ha a biztonsági öv viselése egyébként is kötelező? A biztonsági öv (különösen légzsákkal együtt) nagyon hatékony passzív védőeszköz, ma már a kiegészítő korszerű műszaki megoldásokkal együtt minden gépkocsiban (tehergépkocsik‐ ban és autóbuszokban is) gyári tartozék. Igazi védelmet azonban csak legfeljebb 40‐50 km/óra ütközési sebességig nyújt.
12 Ez nem jelenti azt, hogy szerencsés esetben nagyobb sebességű ütközésnél nem védi meg az utazót a halálos vagy a nagyon súlyos sérüléstől, de ezekben az esetekben már maga az öv is súlyos sérüléseket tud okozni. A biztonsági öv használata Magyarországon is kötelező, a hát‐ só ülésen helyet foglalók számára is, de ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy a sebesség‐ korlátozásra nemcsak autópályán, hanem egyéb külsőségi utakon, sőt a városi utakon is szükség van. Természetesen lakott területen belül is elengedhetetlen a sebességkorlátozás, itt azonban nemcsak (vagy nem elsősorban) a személygépkocsiban utazók, sokkal inkább a többi közlekedő (gyalogosok, kerékpárosok) és nem utolsó sorban a helyi közösségben élők védelme szempontjából van szükség sebességkorlátra. Ugyanakkor a biztonsági öv – légzsák‐ kal együtt – hatásos védelmet nyújt a lakott területen belüli – kis ütközési sebességű – bal‐ eseteknél is. A kérdésre az a válasz, hogy nem sebességkorlátozás vagy biztonsági öv, hanem mindkettő egyszerre.
16. Valóban környezetszennyező a nagy sebesség? A korszerű Euro‐2 emissziós minősítésű gépjármű motorok CO2‐kibocsátása legkedvezőbb a 75–90 km/óra sebességtartományban. Az ettől alacsonyabb, illetve magasabb sebességű haladás esetén a CO2‐emisszió növekszik. A vezetési stílus ugyancsak befolyásolja a CO2‐ kibocsátást, az erős gyorsítás fokozza az emissziót. A nitrogén‐oxid‐kibocsátás más megoszlást mutat: a sebesség növekedésével arányosan emelkedik, legnagyobb a kibocsátás, amikor leggyorsabban megy a jármű. Az emisszió mér‐ téke függ még a motor hőmérsékletétől és a jármű terhelésétől is. Különösen autópályán a járművek sebessége messze magasabb az optimális üzemanyag‐fogyasztást és károsanyag‐ kibocsátást eredményező sebességnél. Alacsonyabb sebességhatár bevezetésével jelentősen lehetne csökkenteni a CO2‐kibocsátást. Becslések szerint, ha a német autópályákon bevezet‐ nék a 120 illetve a 100 km/óra sebességhatárt, a CO2‐kibocsátás 10, illetve 20%‐kal csökken‐ ne. Holland városok körül a légszennyezés mérséklése érdekében vezettek be 80 km/óra sebes‐ ségű zónákat a körgyűrűkön. A sűrű forgalmú Overschie (Rotterdam) melletti autópályán 2002‐től él a 80 km/óra sebességhatár, aminek következtében a szállóporszennyezés 35, a nitrogén‐dioxid‐kibocsátás pedig 25 százalékkal csökkent. Ezen felül 25–50 százalékkal mér‐ séklődött a zaj, és lényegesen csökkent a torlódások száma. Ausztriában az A12 autópálya 30 km hosszú szakaszán 130 helyett 100 km/óra sebességkorlátozást vezettek be, amelynek hatására 11%‐kal csökkent a CO2‐kibocsátás.
17. Milyen negatív és pozitív hatásai vannak a sebességkorlátozásnak? A közúti forgalom sebességének illetve változásának számos kisebb‐nagyobb hatása van, alapvetően azonban két következmény említendő. Ha nő a sebesség, rövidebb lesz az eljutá‐ si idő, ami kisebb közlekedési költséget jelent és ez egyértelműen pozitív hatás. A sebesség növekedésével viszont egyre nagyobb a baleseti kockázat, összességében egyre több és sú‐ lyosabb baleset fog előfordulni, ez pedig negatív hatás és a költségeket tekintve is, egyre nagyobb baleseti veszteséget jelent. A negatív és pozitív költségelemeket összeadva, a se‐ besség függvényében először egy csökkenő majd egy növekvő összeget kapunk.
13 Elvileg – ha nincs más szempont – a forgalom sebességét a legkisebb költséget adó sebes‐ ségértéknél kellene megválasztani. Az esetek döntő részében nem ismerjük ezt a „költség‐ függvényt”, a baleseti mutatókat azonban igen és azt is tudjuk, hogy az átlagsebesség növe‐ kedése további baleseti szám növekedést eredményez. Korlátozni kell tehát a sebességet, hogy a közúton kialakuló tényleges sebességi értékek ne távolodjanak el nagyon az elméleti‐ leg megállapítható optimális sebességtől.
18. Ki határozza meg a sebességkorlátozás helyét és mértékét? A helyi sebességkorlátozás a közúti forgalmi rend része, ezt a közút kezelője határozza meg. Az országos közúthálózaton (állami közutakon) a kezelő a Magyar Közút Kht. Helyi utakon az önkormányzatok a kezelők (üzemeltetők), a forgalmi rendet és ennek részeként a helyi se‐ bességkorlátozásokat az önkormányzatok jelölik ki. A helyi sebességszabályozás fő feltételeit a közút kezelője számára jogszabályok írják elő. A gépjárművezetők egy része azt gondolja, hogy a sebességkorlát nagyságát a közútkezelő önkényesen (ötletszerűen) választja meg és egyetlen cél a gépjárművezetők felesleges korlátozása, bosszantása. Ez természetesen nincs így, egyrészt bizonyos helyzetekben (pl. építési területeken) jogszabály írja elő a korlátozást és annak mértékét, másrészt a közútkezelő tisztában van azokkal a körülményekkel, amelyek az adott helyen sebességkorlátozást igényelnek. Többek között a közútkezelő ismeri az adott helyen előfordult balesetek számát, típusát stb., ezeket az adatokat az arra közlekedő nem ismerheti, holott ezek az információk befolyásolhatják vagy meg is határozhatják az adott hely sebességszabályozását.
19. A gyorshajtást műszaki eszközökkel meg lehetne akadályozni. Milyen fejlesztések történtek ezen a területen? A sebességhatárok betartását a korszerű járműtechnológia egyre nagyobb mértékben tudja és várhatóan a jövőben fogja is segíteni. A sebességválasztást segítő intelligens berendezé‐ sek (angolul: Intelligent Speed Assistance, elterjedt rövidítése ISA) fejlesztésében jelentős előrehaladás történt. Ezek a készülékek „tudják”, hogy azon az útszakaszon, ahol a jármű éppen közlekedik, mek‐ kora a megengedett legnagyobb sebesség. A járművezetők többféle módon kaphatnak segít‐ séget ezektől az eszközöktől. A legegyszerűbben működő berendezések csupán információt adnak a járművezetőnek az adott helyen érvényes sebességhatárról, az ennél fejlettebbek figyelmeztetnek a sebességhatár túllépésére, és vannak olyanok is, amelyek megakadályoz‐ zák a sebességhatár túllépését. Az első két feladatra a már kapható navigációs készülékek könnyen alkalmassá tehetők megfelelő szoftverek telepítésével, a harmadik feladat teljesíté‐ séhez be kell avatkozni a járművek irányításába. A korszerű járművekben az üzemanyag‐ befecskendezés elektronikus vezérléssel történik, amelyhez kapcsolható az ISA, és így vi‐ szonylag kis költségigényű beavatkozással megvalósítható, hogy a járművel ne lehessen gyorsabban közlekedni a megengedettnél.
14 Az ISA működéséhez szükséges a GPS‐navigáció és az utakról olyan digitális térkép, amely naprakészen tartalmazza az sebességhatárokat is. A térkép elkészítése már több európai országban megkezdődött, természetesen az adatok folyamatos frissítéséről is gondoskodni kell. A gyorshajtást megakadályozó ISA elterjesztése több lépcsőben valósítható meg. Először ösztönözni kell a járművezetőket a berendezések megvásárlására, például adócsökkentéssel. A következő lépésben bizonyos járművezetői csoportokat (pl. akiket gyorshajtáson már többször tetten értek) kötelezni lehet az ISA használatára, a harmadik szakaszban pedig tör‐ vény által kötelezővé kell tenni a használatukat.
20. Ki ellenőrizheti a sebességkorlátozás betartását? Jelenleg Magyarországon a rendőrhatóság ellenőrizheti a sebességkorlátozás betartását. Más szervezetek ellenőrzési lehetőségei az utóbbi időben szóba kerültek ugyan, de ezekhez a feladatokhoz egyelőre nincsenek meg a törvényi feltételek. Az ellenőrzés egyértelműen a rendőrség feladata.
21. Hogyan lehet ellenőrizni a sebességkorlát betartását? Az ellenőrzés gyakorlatilag sebességmérést jelent, vagyis megfelelő műszer segítségével meg kell mérni az ellenőrzendő jármű sebességét és az eredményt össze kell hasonlítani a mért járműre az adott helyen előírt sebességkorláttal. A mérési pontosság és egyéb bizonytalan‐ sági tényező miatt, a sebességkorlátnál nagyobb (rendszerint 10%‐kal nagyobb) küszöbér‐ tékkel szokott az ellenőrzés történni. A sebesség ellenőrzése a gyakorlatban nem mindig könnyű feladat, egyrészt azért mert különböző járművekre eltérő sebességkorlát vonatkozik és nem minden mérőműszer alkalmas mindenféle jármű sebességének mérésére. Nem tűnik lényeges kérdésnek, de pl. a kerékpárokra vonatkozó sebességkorlátozás ellenőrzése a ha‐ gyományos mérőműszerekkel nem vagy nagyon nehezen megoldható feladat. Nehézségeket jelent a motorkerékpárok ellenőrzése is, ez már jelentősebb probléma, különösen ha tudjuk, hogy az utóbbi időben a nagyteljesítményű motorkerékpárok száma jelentősen megnőtt és ezek sebessége sokszor ijesztően nagy. Kétféle sebesség‐ellenőrzési módszer ismert. Az egyik, amikor a közút egy keresztmetszet‐ ében (egy pontján) áthaladó jármű pillanatnyi sebességét mérik és ezt hasonlítják össze az érvényes sebességkorláttal. A másik módszer, amikor nem a pillanatnyi, hanem egy hosszabb homogén szakaszon, a jármű átlagsebességét mérik. Jelenleg a hazai ellenőrzési gyakorlat‐ ban csak a pillanatnyi sebességmérést alkalmazzák, mind a mobil, mind a fixen elhelyezett műszerek (kamerák) segítségével. A szakasz átlagsebesség‐mérés bevezetését autópálya‐ szakaszokon tervezik a közeljövőben.
22. Milyen hatása van az ellenőrzésnek a sebesség megválasztására? Természetesen pozitív (sebességcsökkentő) hatása van, de az igazi kérdés az, milyen mód‐ szerrel és milyen gyakran kell az ellenőrzést végezni ahhoz, hogy a pozitív hatás megfelelően nagy és tartós legyen. Magyarország általános közúti biztonsági helyzete évek óta kedvezőt‐ lennek minősíthető. A közúti áldozatok száma, bármilyen közlekedésbiztonsági mutatóval számolunk, elfogadhatatlanul nagy és ebben a tekintetben az európai országok rangsorában
15 az utolsók között vagyunk. (Igaz, hogy 2008. első nyolc hónapjában határozott javulás figyel‐ hető meg, kérdés azonban, hogy ez a kedvező tendencia valóban tartós lesz‐e). A 2001 utáni időszakban – részben az EU elvárásai nyomán – az európai országok legtöbbjében erőteljes megelőzési tevékenységet folytattak, köztük fokozott sebesség‐ellenőrzési rendszert építet‐ tek ki és ezzel jelentősen csökkenteni tudták a közúti balesetek halálos áldozatainak számát. (Legjobb példa Franciaország, ahol főleg az automatikus sebesség‐ellenőrzési rendszer hatá‐ sára, néhány év alatt, több mint 30%‐kal csökkent a halálos áldozatok száma, de természete‐ sen csökkent a személysérüléses balesetek száma is.) Bizonyított tény, hogy a megfelelő gya‐ koriságú sebesség‐ellenőrzéssel jelentősen befolyásolni lehet a közúti forgalom sebességét és ezzel arányosan a balesetek és a sérültek számát is.
23. Tévedhetetlenek a sebesség‐ellenőrző műszerek? Természetesen nem, nincs tévedhetetlen berendezés. Ennek ellenére – ha csak nincs valami‐ lyen nyilvánvaló tévedés – nem érdemes műszer‐ vagy mérési hibára hivatkozni, ha valakit a sebességmérő berendezések „szabálysértőnek találnak”. A radaros vagy lézeres mérőberen‐ dezések hibahatára (3‐5%) jóval kisebb, mint a mérési küszöb beállított értékei, amelyek a sebességhatár felett vannak megállapítva. Magyarországon általában a mérési határ az adott helyen érvényes sebességhatárnál 10‐15%‐kal nagyobb.
24. Milyen sebesség‐ellenőrzési programok vannak? Mit kell tudni a közlekedésbiztonsági propagandáról? A fejlettebb motorizációjú országokban, így az EU legtöbb országában több éves nemzeti baleset‐megelőzési programok vannak érvényben, amelyek összefogják és keretet adnak az átgondolt és hatékony megelőzési tevékenységnek. Az országos programok része a részlete‐ sen kidolgozott sebesség ellenőrzési program is. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a tényt, hogy Magyarországnak 2000 óta nincs elfogadott és publikus közúti biztonsági programja. A 90‐es években, a rendszerváltást követően – a kedvezőtlen baleseti helyzet javítása céljából – a megelőzési munka kereteit a parlamenti jóváhagyással működő Nemzeti Közlekedésbiztonsági Program adta. 2000‐ben azonban a program nem került megújításra és azóta sem sikerült módosított vagy új programot elfo‐ gadtatni. Ismereteink szerint a minisztériumokban léteznek éves „akcióprogramok”, ezek azonban nem eléggé ismertek és inkább formális programoknak tekinthetők, amelyek vég‐ rehajtása és főleg eredménye kevés nyilvánosságot kap. Annak ellenére, hogy 2008. első nyolc hónapjában – a KSH statisztikai adatai szerint – kedve‐ ző fordulat állt be a hazai baleseti helyzetben, véleményünk szerint nem volna felesleges a hiányzó nemzeti közlekedésbiztonsági program mielőbbi elfogadása és a megtervezett meg‐ előzési munka következetes végrehajtása. A programban kellene helyet kapni a hosszabb távra elképzelt ellenőrzési terveknek, amelyek az ellenőrzés eszközei mellett azok helyszíne‐ it, gyakoriságait tartalmaznak és foglalkoznak a várható hatások becslésével, valamint a ha‐ tások értékelésével is. A fejlett motorizációjú országokban egyre nagyobb súlyt helyeznek az automatikus sebesség‐ ellenőrzésekre.
16 A sebességellenőrző kamerák száma, néhány országban: • Svédország – 900, • Franciaország – 1700, • Egyesült Királyság – 4200, • Hollandia – 1700, • Belgium – 350, • Svájc – 300, • Norvégia – 330. Magyarországon jelenleg tíznél kevesebb fix sebesség‐ellenőrző kamera működik. A gyorshajtás megelőzését célzó közlekedésbiztonsági propaganda általában a félelem felkel‐ tésére épít. Egy tipikus propagandafilm bemutatja a gyorshajtást, majd a gyorshajtás követ‐ keztében bekövetkezett balesetet, vagy azt, hogy a gyorshajtót a rendőr megállítja és meg‐ bünteti. Még a kutatók között sincs egyetértés abban, hogy a félelem (szorongás) felkeltése mennyire befolyásolja a magatartást. Ez a kérdés nem csak a közlekedésbiztonsági propaganda tevé‐ kenység kapcsán merül fel, hanem a dohányzás vagy a kábítószer‐fogyasztás elleni propa‐ gandával kapcsolatban is. Elméleti megfontolások és kísérleti eredmények azt támasztják alá, hogy a félelem felkeltése akkor eredményes magatartás‐befolyásoló eszköz, ha megmutatjuk a félelem megszüntetésének lehetséges módjait is. Az elméleti alap az, hogy amikor a félelem megjelenik, a személy keresi a félelem megszün‐ tetésének lehetőségeit, vagy másképpen fogalmazva, a félelem olyan cselekvésre ösztönöz, amely megszünteti magát a félelmet. Ennek értelmében, a propagandaanyagban be kell mu‐ tatni a gyakorlott, de nem kívánatos viselkedést (gyorshajtást), annak negatív következmé‐ nyét (baleset), majd ezt követően ajánlani kell egy könnyen kivitelezhető alternatív magatar‐ tást, amellyel el lehet kerülni a negatív következményt (a sebességhatár betartása). A gyorshatás elleni propagandában nem csak azt kell megmutatni, hogy a gyorshajtás bal‐ esethez vezethet, hanem azt is, hogyha a járművezető az adott helyzetben nem ment volna az ésszerűnél vagy megengedettnél gyorsabban, akkor időben reagálni tudott volna a ve‐ szélyre és elkerülhette volna a balesetet. A való életben a gyorshajtás elleni kampányok rit‐ kán hatékonyak, hacsak nem kapcsolódnak jól látható rendőri ellenőrzésekhez. Az összefüggés fordítva is igaz, az ellenőrzés hatékonysága jelentősen megnövekszik, ha jól időzített kampány kíséri, amelyik bemutatja a rendőrség ellenőrzési tevékenységét és, to‐ vábbá azt is, hogy a gyorshajtó járművezető milyen büntetésekre számíthat.
17
25. Milyen büntetés jár a gyorshajtásért? A megengedett legnagyobb sebességre vonatkozó rendelkezések
A megengedett legnagyobb sebesség túllépésének mértéke a megengedett legnagyobb sebesség %‐ában
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (KRESZ)
Bírság összege, forint
50 km/óra sebességig:
14. § (1) bekezdés d) pont
a) 30%‐tól 50%‐ig
26. § (1) és (2) bekezdés
30 000
b) 50% felett 60%‐ig
39. § (1) bekezdés
40 000
c) 60% felett 80%‐ig
39/A. § (2) bekezdés
60 000
d) 80% felett 100%‐ig
90 000
e) 100% felett 150%‐ig
130 000
f) 150% felett
300 000
50 km/óra felett 100 km/óra sebességig
(14. § (1) bekezdés d) pont 26. § (1) és (2) bekezdés)
a) 20%‐tól 30%‐ig
30 000
b) 30% felett 50%‐ig
40 000
c) 50% felett 70%‐ig
60 000
d) 70% felett 100%‐ig
90 000
e) 100% felett 150%‐ig
130 000
f) 150% felett
300 000
100 km/óra sebesség felett
(14. § (1) bekezdés d) pont):
a) 10% felett 20%‐ig
26. § (1) és (2) bekezdés
30 000
b) 20% felett 40%‐ig
50 000
c) 40% felett 50%‐ig
80 000
d) 50% felett 60%‐ig
120 000
e) 60% felett 80%‐ig
150 000
f) 80% felett 100%‐ig
200 000
g) 100% felett
300 000
18
26. Mit jelent az „objektív felelősség”? Az általános jogi gyakorlatban az ún. objektív felelősség azt jelenti, hogy a felróhatóságtól függetlenül állapítják meg valaki felelősségét. A közlekedési szakterületen újabban elterjedt ez a kifejezés és – kicsit leegyszerűsítve – azt jelenti, hogy a gépjárművel elkövetett bizonyos cselekményekért nem az elkövető ismeretlen vezető, hanem a jármű ismert üzembentartója (tulajdonosa) felel. Számos fejlett motorizációjú (és „demokráciájú”) európai országban elfo‐ gadott ez a szabály. Magyarországon korábban ennek a törvénynek a hiánya szinte lehetet‐ lenné tette azoknak a sebességmegválasztással kapcsolatos szabálysértéseknek utólagos szankcionálását, amelyeknél nem állították meg a járművet és nem azonosították az elköve‐ tőt. Utólag a jármű üzembentartója (tulajdonosa) nem „vallotta be”, hogy ki vezette a jár‐ művet, amikor a sebességtúllépés történt (ehhez joga volt), így nem lehetett az eljárást foly‐ tatni. Ezeknek a szabálysértéseknek döntő többsége emiatt büntetés nélkül maradt, így a költséges ellenőrzés gyakorlatilag teljesen hatástalan volt. Az automatikus ellenőrzés hazai megvalósítása és megfelelő hatékonysága érdekében fogadták el és vezették be Magyaror‐ szágon is az objektív felelősség elvét (hosszú jogi huzavona után, meglehetősen későn, 2008‐ ban). Természetesen van megfelelő jogi lehetőség arra, hogy ne a „vétlen” járművezető, ha‐ nem a szabálysértést elkövető feleljen tettéért, ennek feltételeiről részletes leírás található a www.police.hu honlapon.
27. A gyorshajtásért befizetett büntetés összege hová kerül? Semmi esetre sem illetéktelen kezekbe vagy magán „zsebekbe”. A büntetésekből befolyó óriási összegek (becslések szerint akár évi több milliárd Ft is lehet) a költségvetésbe kerülnek és nagyobb részét közlekedésbiztonsági célú fejlesztésekre, megelőzésre fordítják. A befolyt pénzek sorsáról szigorú jogszabályok rendelkeznek, ezek haszna vitathatatlan. A legnagyobb haszon azonban nem is ebből, hanem abból származik, hogy az ellenőrzés hatására jelentő‐ sen javul a közúti biztonság, kevesebb lesz az áldozat és a sérült az utakon, kevesebben szo‐ rulnak kórházi illetve orvosi ellátásra, ami a jelenlegi hazai helyzetben szintén jelentős költ‐ ségmegtakarítást jelent.
28. Mennyi pont jár a gyorshajtásért? 2008. január 1‐jétől megemelkedett az előéleti pontrendszer alá tartozó bűncselekmények és szabálysértések elkövetésért adható pontok száma. • 3 pont jár a megengedett sebességhatár legalább negyedével történő túllépése esetén; • 5 pont jár a sebességkorlátozás jelentős túllépéséért. A sebességkorlátozást az lépi jelentősen túl, aki a km/órában meghatározott vagy a jelzőtáb‐ lával km/órában jelzett sebességet a) 100 km/órát meg nem haladó sebességkorlátozás esetén legalább a felével, b) 100 km/órát meghaladó sebességkorlátozás esetén legalább a harmadával túllépi [SzR. 43.§ (1) bek.]
19
29. Miért vezettek be 2008 márciusában Magyarországon ún. emelt sebességű útszakaszokat lakott területen kívül is? A hazai közúthálózat külsőségi szakaszain az első‐ és másodrendű utak vonalvezetése, mű‐ szaki paraméterei nem azonosak a teljes útvonalon, hanem jobban és kevésbé jól kiépített szakaszok váltják egymást. A jobban kiépített szakaszokon az általános (90 km/óra) sebes‐ ségkorlátozásnál nagyobb, 100 km/óra illetve 110 km/óra sebességkorlátozás bevezetését engedélyezte az illetékes minisztérium 2008. március 15. után. Az ún. emelt sebességű út‐ szakaszok összesen 122 km hosszúak, vagyis a főhálózat néhány %‐át érintik csupán. Időköz‐ ben egy‐két szakaszon már meg is szüntették az „emelést”, elsősorban a felmerült közleke‐ désbiztonsági problémák miatt, a többi úton azonban még érvényben vannak az „emelt” sebességkorlátok. A közút kezelői – egy év után – felülvizsgálják a szóban forgó útszakaszo‐ kat és csak akkor hosszabbítják meg az emelt sebességhatárokat, ha a közlekedésbiztonsági helyzet ezt lehetővé teszi.
20
Készült: Jankó D., Siska T.: A biztonságos sebességválasztást elősegítő, a közlekedés‐ biztonsági propagandában felhasználható szakismeretek című szakanyag alapján • Megrendelő: Országos Rendőr‐főkapitányság (ORFK) – Országos Balesetmegelőzési Bizottság (OBB) • Konzulens: Kiss Csaba • Kiadványgondozás: PMS2000 Kft. • 2008.