Két ország, egy cél, közös siker! Două ţări, un scop, succes comun!
Fostering the cooperation of research institutes and R+D sector in the border region CROSSRESEARCH HURO/1001/289/2.2.3.
Sztereotípiák, társadalmi viszonyok és szimbolikus térhasználat -KUTATÁSI TERV-
A kutatási tervet a projekt keretében készítette az: Innoratio Kutatóintézet Gazdaság- és Társadalomtudományi Nonprofit Kft. és a Szórvány Alapítvány
Szeged – Temesvár, 2012 1
Tartalom
A. A téma aktualitása és szakirodalmi beágyazása
3
B. Kutatási kérdés és feladat
7
A kutatás kérdései
9
C. A kutatás módszertana
10
D. A kutatás szakaszai
11
E. A kutatásban résztvevők
13
F. Költségvetés
13
G. A kutatás időrendi terve
14
H. A kutatás kimeneti eredményei
15
Irodalom
16
2
A. A téma aktualitása és szakirodalmi beágyazása
A kelet-európai országokban 1989-et követően az új politikai elit az osztálypolitikát nemzetpolitikával váltotta fel, így kívánta saját hiányzó legitimitását megteremteni. Erre lehetőséget teremtett a társadalom akkori állapota: a hiányzó társadalmi kohézió és közösségi
ideológia,
a
közösséggel
kapcsolatos
értékek
kommunizmus
általi
megkérdőjelezése. A kommunista internacionalizmus tagadásaként is értelmezhető volt ebben a keretben a nemzeti értékek felé fordulás, s az új nemzetpolitika a nemzeti történelemhez, annak mítoszaihoz folyamodott (lásd Feischmidt−Brubaker 1999:67). A kezdeti időszak volt a szobordöntések, utcanév-változtatások és újrateremtések időszaka, amikor a kommunizmus időszakát akarták feledtetni az emberekkel, ugyanakkor idealizált történelmi időszakokat jelenítettek meg, amelyek mintául szolgálhattak a bizonytalan jelenben. A nemzeti rítusok és diskurzusok, mint a társadalom nacionalizálásának eszközei, elképzelt közösségeket (Anderson 2006) hoztak létre vagy reprodukáltak. Közép-KeletEurópa országaiban ezzel a politikai elit előhívta a történelem háború előtti korszakának gondolkodási sémáit és részben eszköztárát is, és a helyzettől függően ellentétpárokra (románok és magyarok, szlovákok és magyarok, kisebb mértékben magyarok és németekre) osztva több etnikumú helyi társadalmak tagjait.
A történelmet, a történeti emlékezetet mindmáig egy adott korra, politikai, társadalmi helyzetre jellemző társadalmi konstrukciónak szokás tekinteni a társadalom- és történettudományokban és a témának gazdag irodalma van. E felfogás kezdetei a század húszas évei datálhatók, éspedig Maurice Halbwachs tevékenységét kell utalni, aki a durkheimi szociológia talaján az emlékezet társadalmi meghatározottságát megfogalmazta (Halbwachs 1985). Helyzetértelmezésére hatással voltak később a szociológia társadalmi konstruktivista fordulata, a történettudomány kritikai irányzatai. Végül, de nem utolsó sorban itt kell említeni a reprezentáció, tudás és hatalom összefüggései iránti érdeklődés erősödését a társadalomtudományok minden területén.
3
A hatalom és a történelmi emlékezet viszonyát a modern társadalmakban döntő módon határozza meg a hegemóniára való törekvés: az állam arra törekszik, hogy a „hivatalos” történelem egyetlen, az állam által ellenőrzött szimbólumrendszer képében jelenjen meg, a múlttal kapcsolatos egyetlen legitim diskurzust pedig az állam ellenőrizze. A modern nemzetállamok emlékezetközösségeket hoznak létre, éppen a múlt reprezentációja fölötti monopóliumuk révén (Nora 1989). Az érvényes tradíciókat egyfelől az állami oktatás teszi magától értetődő, az identitás részévé is váló ismeretté, másfelől a hagyományokat a történelmi megemlékezések, nemzeti ünnepek révén – Hobsbawm kifejezését használva – „találják ki”, tartják a társadalom emlékezetében, ill. fogalmazzák újra, „frissítik” a napi igényeknek megfelelően, amennyiben az új társadalmi, politikai kontextus ezt kívánja meg. (Hobsbawm, Turner 1983) Lévi-Strauss szerint a modern társadalmakban „a történelem leváltotta a mitológiát, de új „civil vallást” teremtett. Ez a helyzet további sajátosságokat mutat ott, ahol a közelmúlt eseményei természetellenes helyzetet alakítottak ki. A totalitarizmus romániai változata a határok átjárhatatlanságával számolt, a határok nem az átjárást szolgálták, nem a különböző helyi és országok közötti közlekedés elősegítése volt a cél, éppen ellenkezőleg: az elzárás minden olyan lehetőségtől és hatástól, amely a kommunizmus román változatának tételeit megkérdőjelezhette volna. 1990 öröksége a határokat illetően többszörösen terheli/terhelte a helyi közösségeket.
Egy térség akkor működik természetesen módon, ha a határ két oldalán élők nem csupán a határig „látnak el”, nem csupán a saját oldalukon látnak kapcsolatokat, lehetőségeket, mozgásokat. A fél évszázados totalitarista hatalomgyakorlás megszüntette a korábbi térségi, határokon útnyúló természetes kapcsolatokat, a határtérségek a gazdasági-szociáliskulturális cserék helyett a bemerevedés, elárvultság terepe lettek.
Tovább bonyolítja a helyi kapcsolatok rendszerét, amennyiben a határ menti térségekben kisebbségi csoportok is laknak. A kisebbségi közösségek elitjei kétszeres nyomás alatt nyúltak a historizáló beszédmódhoz, hiszen a nemzeti kommunizmus romániai változata őket veszélyeztette a legnagyobb mértékben. Az egymással rivalizáló történelmet idéző beszédmódok, az egymásnak válaszoló, egymásra reagáló nemzeti rítusok két tágabban értelmezett nemzetépítési folyamat részei. Erdélyben ugyanis két nemzetépítési folyamat 4
létezett, amelyek a rendszerváltás után bizonyos városokban olyan méreteket öltöttek, hogy a helyi közösségek létét teljes mértékben áthatották. Ezen helyszínek közé tartozik Kolozsvár vagy Marosvásárhely. A határtérségben 1990-ben Szatmárnémeti esetében került sor párhuzamos – a többség és a kisebbség közötti rivalizáló – közösségépítésre. Ezekben a városokban – és másutt is, igaz: kisebb intenzitással – felmerült a város szimbolikus újradefiniálásának és újraelosztásának az igénye. Mindkét meghatározó etnikum saját történelmi igazságának a keresését tartotta elsőrendűen fontosnak, mind a román, mind a magyar oldal olyan alapnarratívákat keresett, amelyek hosszú távon biztosítják céljukat, vagyis az etnikai közösségen belüli kohézió megteremtését. Előkerültek sérelmek és szenvedések, olykor eltúlzott formában, mi több, történelmileg bizonyíthatatlan adatolással, és ezzel a történelmi váltás során központi kérdéssé vált Erdély helyi közösségeiben az alapvető közép-kelet-európai paradigma: a többség és kisebbség közötti ellentét. Az emlékezet-ideológia ugyanis feloldhatatlan konfliktust, emlékezet-konfliktust jelenít meg. A történelemről való diskurzusokban rejlő alapvető ellentét és ellentmondás a reprezentáció egyéb módjaira is kiterjed, és pont ez az oka annak, hogy a politika ezt a diskurzust használja. Ennek nyomán a kulturális reprezentációk bináris rendszere jön létre, amelyben mindig mindent két változatban lehet elmondani, ami mögött egymást kölcsönösen kizáró nemzeti igazságrendszerek állnak. (Feischmidt, idézi Plugor 2006)
A konfliktusok elsősorban a szimbólumok körül szerveződnek, a szimbólumok birtoklásáért, jelentésük meghatározásáért folytatott harc a közösségek és ezek elitjei közötti küzdelmet is jelent. Kiemelten fontos kérdés tehát, hogy két évtizeddel a rendszerváltás kezdete után mennyire a ’90-es évek elejére jellemző helyzet uralkodik, történt-e valamilyen elmozdulás, váltás a helyi elitek szintjén. A helyi politikai elitek az etnikumok közötti kapcsolat kérdését mennyire képesek leválasztani az országos szerepértelmezések kényszereiről, mennyire keresik, illetve találják meg a helyi miliőnek megfelelő történelem-értelmezést. Természetesen a helyi elitek szerepértelmezései is kontextus függőek, másként értelmezik az etnikumok közötti viszony kérdését a dominánsan magyar Székelyföldön, illetve a Bánságban, ahol napjainkban a kisebbségi csoportok demográfiai súlya együttesen sem éri el a hely összlakosság egyötödét.
5
Magyarországon a helyi közösségek kisebbségi csoportjai identitásalakításában vannak sajátos, a romániai oldaltól eltérő jegyek. (Bodó B. 1998) Romániában a térségi-helyi kötödés erősebb mind a többség, mind a kisebbségek esetében, mint Magyarországon. Ezt arra utal, hogy a magyar nemzetállam-építés korábbi eredményeit a totalitarizmus itteni gyakorlata kevésbé kérdőjelezte meg. De az utóbbi időben itt is változni látszik a helyzet, elsősorban a szlovák nemzetiség öndefiníciós gyakorlata mutat sajátos karaktert. (Uhrin 2008) Az erdélyi településeink képét egyénítő és szimbolikus jelentéseket hordozó térépítés két évtizedének gyakorlatáról több elemzés készült az elmúlt években. (Bodó J. 2000; György V. Imola 2011; Jakab A. Zsolt 2011, Gagyi József), ezek többnyire egy település vonatkozásában vizsgálják a szimbolikus térhasználat folyamatát és jellegzetességeit. Ugyanakkor ismert dolog, hogy a lokális világok építése jelentős mértékben függ attól, hogy az országosan kisebbségi helyzetben lévő magyarság helyben többségi/domináns, frontilletve szórvány helyzetben él. A fronthelyzetű (Kolozsvár, Marosvásárhely), illetve a szimbolikus jelentőségű települések (mindkettő ebbe sorolható magyar és ezért román szempontból is) térhasználata eltér a többiétől – de ez idáig nem került sor olyan kutatásra, amely párhuzamosan, egységes konceptuális keretben elemezte volna egy székelyföldi város, egy frontváros és egy magyar szemponttól szórványnak számító város szimbolikus térhasználatát. Temesváron a helyi közösségek közötti kulturális kommunikációról készült több elemzés. (Bodó 2006) Magyarországon is több munka foglalkozik a történelmi tudat és kulturális emlékezet kérdéseivel (N. Kovács e.a. 2008), több konferenciát szerveztek, ezek közül volt olyan, amely a teljes Kárpát-medencére kiterjedően vizsgálta a kérdést. (Papp-Szarka 2008)
6
B. Kutatási kérdés és feladat
A társadalmi emlékezet kutatásával arra keresik a választ, hogy miként hat ránk, hogyan befolyásolja mindennapjainkat a tudatos vagy tudattalan, nyilvános vagy magánjellegű, anyagi vagy kommunikatív, mindenki által elfogadott, avagy vitatott múlt. A kollektív emlékezet vizsgálata lehetővé teszi annak meghatározását, hogy milyen módon kapcsolódik egymásba múlt és jelen. A társadalmi emlékezetet a társadalomkutatás bizonyos társadalmi gyakorlatok – például megemlékezés és emlékműépítés –, és ennél általánosabb kulturális konstrukciók – például hagyomány, mítosz és identitás – együtteseként fogják föl. Az emlékezés ezek szerint értelmezhető a múlthoz való viszonyként. Általa előhívunk valamit a gondolkodásunkban, megkülönböztetünk, összehasonlítunk, vagy valamire rávilágítunk, hogy valamit jobban megértsünk. A társadalmi emlékezet mindig egy közösség ügye, amely egyrészt megteremti a múlttal való kapcsolatot, továbbá más célokat is szolgálhat. Több etnikumú lokális világokban – például Erdélyben – a román és magyar etnikum múltteremtése egyben a kétfajta lokális identitás egymástól való elhatárolódását is megszabja. A lokális társadalom a szomszédságok társadalmaként fogható fel. Az egyén életvitelét behatárolja a szomszédokhoz/szomszédékhoz való viszony, ezekre a kapcsolatokra építi mindennapjait. A felépülő lokalitások szempontjából külső tényezőknek számítanak az államhatalmat képviselő – távoli vagy helyi – intézmények. A külső (jogi, törvénykezési) kényszerek a lokális társadalmat befolyásolhatják, és a hatalmi intézmények szocializációs hatásai hosszabb távon elkerülhetetlenül érvényesülnek (például az oktatás, képzés hatásai). A lokalitásokban létrehozott szociokulturális környezet alapjaiban meghatározzák az egyéni és csoportos identitás-konstrukciókat. Több etnikumú környezetben előfordulhat, hogy a szomszédságok kapcsolatrendszere és az intézményi világ által kialakított szociokulturális környezet üzenetei nem harmonizálnak egymással, az egyének, csoportok és a lokalitás önképei az egyes etnikumok számára eltérőek, olykor egymásnak ellentmondóak, ekként a szomszédsági viszonyt felülírják. Alapvető fontosságú tehát, hogy a közösségi tereket benépesítő szobrok, emlékművek, emléktáblák üzenete a lokális világ minden tagja számára elfogadható legyen, ne keltsen senki esetében ellenérzést, még kevésbé elutasítást.
7
Miként Jakab A. Zsolt dolgozatában (Jakab 2011) kifejti, az emlékállítás és emlékezési gyakorlat vizsgálata szükségszerűen több szempontból közelíthető meg, illetve két nagyobb tematikus egységre bontható. Vizsgálni lehet az emlékállítást, mint folyamatot, a (létrehozott) múlt publikus térbe való kihelyezésének eljárásait és az emlékállítás történetiségét. Ugyanakkor az emlékezési gyakorlat, mint a múlt szimbolikus birtokbavétele vagy rituális használata is kutatás tárgyát képezheti. Ennek kapcsán bemutathatók a múlt eseményeihez kötődő, az emlékezet fenntartására szolgáló jelenbeli szimbolikus mechanizmusok. Az
utóbbi
években
dialógusképesebbeknek
mintha
váltás
mutatkoznak.
következett Jelen
volna
kutatás
be,
keretében
és
a
három
helyi
elitek
helyszínen
(Sepsiszentgyörgyön, Kolozsvárott és Temesvárott) fogunk kutatni. Elemeztük a térhasználat, azaz a terek kulturális jelentéssel telítésének folyamatait. Feltérképezzük a kiválasztott települések minden köztéri emlékjelét, és ezek közül a legjelentősebbeket elemzés tárgyává tesszük a következő szempontok szerint: 1) a kihelyezés ideje és kontextusa, 2) a kezdeményező kiléte, 3) a megjelenített esemény/személy kiléte, történelmi kulturális szerepe, 4) a megjelenített személy viszonya a településhez, a lokális világhoz, 5) az emlékjel üzenete (szöveges formában illetve művészi eszközökkel), 6) a helyi közönség reakciója (viták, esetleg tiltakozások, túlkapások). A kutatás általános hipotézise az, hogy az utóbbi időben a szimbolikus térhasználat kérdésében a román és magyar közösségek egymásnak feszülése csökkent, ebben az EU-s integráció folyamata is szerepet játszhat. Továbbá feltételezzük, hogy a létező-fenntartott feszültségek mértéke függ az illető település történelmi fontosságától és attól, hogy napjainkban a román és magyar közösségek életében a település milyen szerepet tölt be. Fontos összetevője a kutatásnak az összehasonlító jelleg, a komparatista elemzés elemei: az egyik fél mennyire fogadja el a másik fél emlékállító gyakorlatát, az elfogadás ás elutasítás a közélet melyik szintjén (politikai, civilek, sajtónyilvánosság) erősebb illetve gyengébb. Feltételezzük, hogy a civilek sokkal inkább elfogadóbbak, mint a politika szereplői.
8
A kutatás kérdései
A tervezett kutatás során a következő kérdésekkel kívánunk foglalkozni:
1) A kutatásba bevont városokban (Szeged, Szabadka, Temesvár) létező nyílt téri emlékek – szobrok, emlékművek, emléktáblák – teljes körű feltérképezése, a kihelyezés körülményeinek és időpontjának, illetve szobrok és emlékművek esetében a létrehozó művész nevének a feltüntetésével.
2) Az 1990 óta kiállított emlékek megszületési körülményeinek az elemzése: a kiállító személy/szervezet kiléte, a finanszírozó, a felavatás körülményei (a helyi politikai elit viszonyulása a felállításhoz)
3) Az emlékek üzenetének az elemzése: mi a központi üzenet és milyen eszközökkel történik az üzenet megfogalmazása. Itt nem törekszünk a teljességre, minden településen kiválasztunk egy többségi és egy kisebbségi, meghatározó jelentőségű emléket, és ezt vizsgáljuk.
4) A helyi lakosság viszonyulása a többségi és kisebbségi emlékekhez: sajtóelemzés és interjúk (pártok esetében) illetve fókuszcsoportos beszélgetések (külön a román és külön a magyar civil szervezetek esetében) a helyi közélet jeles képviselőivel.
9
C. A kutatás módszertana
A kutatás során használandó módszerek a kutatás szakaszai szerint változnak. Másmás kutatási módszert alkalmazunk az emlékek feltérképezése, az emlékek megszületési körülményeinek elemzése, az emlékek üzenetének az elemzése, illetve a lakosság és az elitek viszonyulásának a vizsgálata során. 1) Dokumentum és szakirodalom feldolgozás. A kutatás kezdő szakaszában a létező magyar és román nyelvű szakirodalom feldolgozása történik meg. Az emlékeket a terepen beazonosítjuk és lefotózzuk – dokumentáljuk.
2) A megszületés körülményeinek vizsgálata sajtóanyag elemzésével és a felállítást kezdeményezőkkel – személyt vagy szervezetet képviselőkel, munkatársakkal – készítendő interjúk révén. Ezeket feldolgozzuk, a közös elemeket kiemeljük.
3) Az emlékek üzenetének az elemzésére kettős módszert alkalmazunk. Elsőként az emlék által megidézett esemény/személy fontosságának az elemzését végezzük el történészi módszerekkel. A következőben a kiválasztott emlékmű (tervezettmegvalósított) üzenetét vizsgáljuk a politikai kommunikációban használatos stratégiák szerint.
4) A helyi lakosság viszonyulásának a vizsgálatát három módszer alkalmazásával kívánjuk elérni: a) összegyűjtjük az emlékkel kapcsolatos sajtóanyagot, és azt feldolgozzuk; b) félig strukturált interjúkat készítünk helyi politikai vezetőkkel és ezeket is feldolgozzuk; c) fókuszcsoportos beszélgetést tartunk román illetve magyar civil szervezetek vezetőivel és ezeket is feldolgozzuk.
10
D. A kutatás szakaszai
1. Előkészítő szakasz – a kutatás elméleti és gyakorlati előkészítése a. A kutatócsoport kialakítása b. Koncepció megbeszélése és véglegesítése. c. A módszertani kérdések tisztázása d. A feladatok leosztása
2. Terepkutatás – az azonosított emlékek és a helyszínek vizsgálata a. A létező emlékek feltérképezése és a kutatandó emlékek azonosítása b. Terepen azonosítás, fotózás c. Az emlékek leírása, adatbázis kialakítása
3. Az emlékállítás körülményeinek a kutatása a. Az elemzésre kiválasztott munkák bemutatása b. Az elemzésre kiválasztott emlékmű megszületési körülményeinek a leírása c. Az emlékmű felállításának a körülményei, sajtóanyagok egyik és másik oldalról
4. Az emlékek üzenetének a bemutatása a. Minden város 1 többségi és 1 kisebbségi emlékműve esetében a történelmi háttér bemutatása, az emlékezés kontextusának az elemzése b. Az emlékművek politikai kommunikációs üzenetének az elemzése c. A részeredmények összefoglalása, közös vonások azonosítása 11
5. Interjús kutatás a. Minden város fontos politikai képviseleteinek a vezetőivel interjú készítése (a legfontosabb helyi vezető megkeresésével). Az interjúk feldolgozása b. Minden város jelentős civil szereplőivel – külön-külön a románokéval és a magyarokéval – fókuszcsoportos beszélgetés és ennek feldolgozása. c. Az emlékkel kapcsolatos utólagos sajtóanyagok elemzése.
6. Záró tanulmány elkészítése
7. Műhelytanácskozás szervezése, amelyre meghívást kapnak külföldi szakértők és a vizsgált települések képviselői is.
12
E. A kutatásban résztvevők
A kutatás multidiszciplináris, hiszen a szimbolikus térhasználat kérdésével a kulturális antropológia mellett foglalkozik a politikai kommunikáció, ugyanakkor az emlékjelek elemzése részben (hely)történészi feladat, részben kommunikációs kérdés. Az értelmezésben a kisebbségszociológia szakértőire is szükség van, hiszen a különböző helyi világok kisebbségi szempontból jelentős mértékben eltérnek. A kutatócsoport összetételét úgy kell kialakítani, hogy a határtérség minden országából részt vegyenek kommunikációs szakemberek éppúgy, mint történészek és szociológusok. A kutatásban helyszínenként számítunk szakos egyetemi hallgatók aktív részvételére is.
F. Költségvetés
Ez a konkrét helyzetre külön kidolgozásra kerül.
13
G. A kutatás időrendi terve
A kutatás futamideje 1 naptári év, a kezdési hónap lehet tetszőleges.
Periódus
Tevékenység
Résztvevők
Eredmények
Első hónap
Kutatócsoport kialakítása és Minden csoporttag
Világos feladatok
szerepleosztás Diáktagok kiválasztása és
Felkészült
Koordinátor
felkészítése Második hónap
Harmadik hónap
diákmunkatársak
Szakirodalom feldolgozása
törtéénészek és a
Szakirodalmi
koordinátor
összesítő
Vizsgálandó emlékek
történészek és a
azonosítása
koordinátor
Emlékek leírása és fotózás
Koordinátor és a diákok
A tanszék honlapján elérhető leírások
Adatbázis kialakítása
Koordinátor, helyi
Online elérhető
csoportvezetők és a
adatbázis
diákok Negyedik hónap
Ötödik hónap
Az emlék felállításának
történészek és a
körülményei (összesen 6)
koordinátor
Az emlékekkel kapcsolatos
Szociológusok,
Hat dokumentáció –
sajtóanyag összegyűjtése –
kommunikációs
helyszínenként 2-2
helyi lapok elemzése
szakemberek
és
a
koordinátor Hatodik-hetedik
Az emlékek üzenetének a
Történészek, kommunikációs
14
Három
hónap
bemutatása és elemzése
szakemberek
és
a esettanulmány
koordinátor Nyolcadik-
Interjús és fókuszcsoportos
szociológusok, diákok és
kilencedik hónap
kutatás lefolytatása
koordinátor
Tízedik-tizenegyedik Záró tanulmány elkészítése
Az egész csoport
hónap
160 ezer leütéses (nyolcvan oldalas) tanulmány
Tizenkettedik hónap Műhelybeszélgetés
A kutatásban részt vevő
(workshop): a kutatási
intézmények képviselői
eredmények bemutatása és
és meghívottak (helyi
vitája
önkormányzatok képviselői)
H. A kutatás kimeneti eredményei
• A kutatás során elkészített, online hozzáférhető adatbázis • Három esettanulmány • Záró tanulmány • Műhelybeszélgetés következtetései – a napi politika számára
15
Irodalom:
A. Gergely András 1996: Minden eladó – avagy az önszerveződő társadalom és a térképzetek. In Tér–szimbólum–politika, Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, Etnoregionális Kutatóközpont, 54−83. A. Gergely András 1996a: Társadalmi tér-képzet, kisvárosi tradíció. In Tér–szimbólum– politika, Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, Etnoregionális Kutatóközpont, 4−29. A. Gergely András 2001: A térszerveződés szimbolikus üzenetei. Térátélés és politika a kilencvenes évek elején. In Tér, idő, határ és átmenet (Politikai antropológiai esettanulmányok), Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, Etnoregionalis Kutatóközpont Anderson, Benedict 2006: Elképzelt közösségek: gondolatok a nacionalizmus eredetéről és terjedéséről, L’Harmattan, Budapest Assman, Jan: A kulturális emlékezet, http://www.banki.hu/~tkt/segedanyagok/valaszthato/7 _A_kulturalis_emlekezet.pdf (2012.okt.25) Bakk Miklós-Bodó Barna 2007: A regionalizmus diszkurzív megjelenítése In Romániai Magyar Évkönyv 2006, Marineasa Kiadó Temesvár, 144-153. Balogh Ferenc 2001: A kolozsvári Fő tér újkori arculatának kialakulása. Az együttes várostájkép értékeinek kibontakozása. In Dané Tibor Kálmán – Egyed Ákos – Sipos Gábor – Wolf Rudolf (szerk.): Kolozsvár 1000 éve, Kolozsvár: Erdélyi MúzeumEgyesület, 215−225. Bodó Barna (ed.) 1998: Local Identity and Regionalism, Helicon, Timisoara Bodó Barna 2006: Imaginea celuilalt şi comunicare (editor si autor), Colecţia Interferenciae Banaticae, Fundaţia Diaspora - Editura Marineasa, Timişoara Bodó Barna (szerk., társszerző) 2009: Bánsági Magyar Panteon – Panteon Maghiar Bănăţean – Hungarian Pantheon from Banat Marineasa Kiadó, Temesvár 16
Bodó Barna (szerk., társszerző) 2011: Bánsági Magyar Panteon II - Panteon Maghiar Bănăţean II – Hungarian Pantheon from Banat II, Gordian Kiadó, Temesvár Bodó Barna 2010: Elit és szerep szórványban, In: Garaczi I.- Szilágyi I. (szerk.): A kultúra, a tudomány és a nemzet helye a Kárpát-medencében, Pannon Egyetem, Veszprém. 101117. Bodó Julianna (szerk.) 2000: Miénk a tér? Szimbolikus térhasználat a székelyföldi régióban. Pro-Print, Csíkszereda Feischmidt Margit – Brubaker, Rogers 1999: Az emlékezés politikája: az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon, Romániában és Szlovákiában. Replika, 1999. 37. 67−88. Feischmidt Margit 2002: Szimbolikus konfliktusok és párhuzamos nemzetépítés. Az erdélyi nemzeti rítusokról és diskurzusokról a kolozsvári Mátyás-szobor körüli 1992-es konfliktus példáján. In A. Gergely András (szerk.): A nemzet antropológiája (Hofer Tamás köszöntése), Budapest: Új Mandátum Gyáni Gábor 2000: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése, Napvilág Kiadó, Budapest György V. Imola 2011: A tér szimbolikus birtoklása Marosvásárhelyen, Pro Minoritate 2011/4 Jakab Albert Zsolt 2003: Emléktábla-állítás Kolozsváron, In: Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 2. Fiatal kutatók a népi kultúráról, Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 135–158. Jakab Albert Zsolt 2011: Emlékállítás és emlékezési gyakorlat. A kulturális emlékezet reprezentációi Kolozsváron, Doktori disszertáció L. Nora, Pierre 1999: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája, Aetas, 1999/3. 142–158. N. Kovács T.- Balogh S.-Böhm G.-K. Horváth Zs.-Mester Zs.-Parrag J.-Rosner K. 2008: Város és reprezentáció, OTKA, Budapest
17
Olick, Jeffrey K. – Robbins, Joyce 1999: A társadalmi emlékezet tanulmányozása, Replika, 1999/37. 19–43. Papp R. – Szarka L. (szerk.) 2008: Bennünk élő múltjaink, Zenta: Magyar Művelődési Intézet Plugor Réka 2006: A szimbolikus konfliktus kivetítődései Kolozsváron In Erdélyi Társadalom 2006/2 Szabó Töhötöm 2004: Látható és láthatatlan terek Kolozsváron. Néprajzi Látóhatár, 2004. 3−4. 87−112. Uhrin Erzsébet 2008: Nyelv és identitás a magyarországi szlovákoknál, konferencia előadás, lásd: http://nemzetisegek.hu/repertorium/2008/06/belivek_14-23.pdf (2012.X.22.) L. Wilhelm Gábor 2005: Kognitív térképek és városreprezentáció, In: N. Kovács Tímea e.a.: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban, Kijárat Kiadó, Budapest, 29– 46.
18
Kódszám: HURO/1001/289/2.2.3.
Akroním: CROSSRESEARCH
Készítették:
Innoratio Kutatóintézet Gazdaság- és Társadalomtudományi Nonprofit Kft.
és a
Szórvány Alapítvány
Jelen dokumentum tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját
19
