15-01-2008
Az Euròpai Parlament vitài
HU
2008. JANUÁR 15., KEDD ELNÖKSÉG: RODI ΚRATSΑ-ΤSΑNGΑRΟPOULOU alelnök
1. Az ülés megnyitása (Az ülés 9.00-kor kezdődik)
2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. A megállapodások szövegeinek Tanács általi előterjesztése: lásd a jegyzőkönyvet 4. Viták az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok bejelentése): lásd a jegyzőkönyvet 5. A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007-2012 között (vita) Elnök. – (EL) A megbeszélés napirendjén a Glenis Willmott által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében előterjesztett, a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiáról szóló jelentés (2007/2146(ΙΝΙ)) (A6-0518/2007) szerepel. Glenis Willmott, előadó. − Elnök asszony, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem rendkívül sok kérdést foglal magában. Alapvetően a munkahelyi balesetek és a munkával összefüggő betegségek számának csökkentésére irányul. Az egyén szempontjából fizikai épséget, méltóságot és jólétet jelent. A vállalkozások szempontjából a távollétekkel, táppénzzel kapcsolatos költségek és a termelékenységgel kapcsolatos veszteségek csökkentésével egyenlő. A társadalom egészének tekintetében a nem megfelelő munkahelyi biztonság és egészségvédelem költségét csillagászati összegre, a nemzeti össztermék 3,8%-ára becsülik. Az Alapjogi Charta, amelynek aláírására a múlt hónapban ugyanebben az ülésteremben került sor – egyes UKIP-képviselők és konzervatív európai parlamenti képviselők szégyenteljes kitörése ellenére –, a 31. cikkében előírja, hogy minden dolgozónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. Azt is meghatározza, hogy minden dolgozónak joga van a munkaórák száma felső határának megszabásához. Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség becslései szerint az EU-ban évente több mint 140 000-en halnak meg foglalkozási betegségek és közel 9000-en munkával összefüggő balesetek következtében. Ezek a számadatok azt jelentik, hogy az Európai Unióban három és fél percenként meghal valaki munkával összefüggő okok miatt. Tehát lehetséges, hogy az alatt a rövid idő alatt is, amióta beszélek, meghalt valaki, és feltételezhető, hogy mire a vita befejeződik, 20 ember hal meg az említett okok miatt. Egyes kollégák vitathatják a megfelelő munkahelyi egészségvédelemhez és biztonsághoz való alapvető jogot, de biztos vagyok abban, hogy egyikőjük sem kérdőjelezné meg az élethez való jogot. Az EU munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiájának a meglévő szabályozási keret pontos megvalósításában és végrehajtásában kell erősnek lennie. Az, amivel már most rendelkezünk, nagyrészt nagyon jó, de következetesen végre is kell hajtani Unió-szerte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben egyértelmű, hogy a meglévő jogszabály nem megfelelő, ne módosíthatnánk annak érdekében, hogy megfelelően működjön, és hogy a lehető legjobb biztonsági szintet biztosítsa. Továbbá nem jelenti azt sem, hogy a jogalkotási aktusokra irányuló javaslatokra úgy kellene reagálnunk, mint vámpírnak a fokhagymára, ahogy azt néhányan itt a Parlamentben is tennék. Természetesen senki sem állíthatja, hogy mindig a jogalkotási út a legjobb. Vannak azonban olyan esetek, amikor kötelező erejű szabályokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy egy új vagy kialakuló kockázatot valamennyi tagállamban helyesen és következetesen kezeljenek. A Bizottság közleménye üdvözlendő és dicsérendő a munkával összefüggő balesetek csökkentésére irányuló célkitűzése, valamint a KKV-k erőteljes középpontba helyezése miatt. Ugyanakkor a foglalkozási betegségekre is hangsúlyt kell
1
2
HU
Az Euròpai Parlament vitài
helyeznünk, amelyek hatalmas költséget jelentenek a munkavállalók egészségvédelme, a vállalkozások kiadásai és termelékenységük, valamint – a szociális biztonsági és az egészségügyi költségek révén – a társadalom egésze tekintetében. A jelentés tükrözi ezt, és annak biztosítására ösztönzi a Bizottságot, hogy a foglalkozási betegségeket pontosan felismerjék és orvosolják, külön hangsúlyt helyezve a foglalkozási eredetű rákos megbetegedésekre, a csökkentésre irányuló célkitűzések meghatározása céljából. Ezenkívül részletes cselekvési tervekre van szükség, amelyek pénzügyi és ütemezési kötelezettségvállalásokat tartalmaznak. A balesetek 25%-os csökkentésére vonatkozó célkitűzések mellett kevés olyan lehetőség van, amelyek alapján az előrehaladás mérhető és nyomon követhető. A jelentésemben meghatározott, a cselekvésre vonatkozó prioritások közé tartozik a meglévő jogszabályok végrehajtására vonatkozó, „jutalom és büntetés” megközelítés. Szeretném, ha a tagállamok a megfelelő egészségvédelem és biztonság biztosításáért adó-visszatérítéssel jutalmaznák a vállalkozásokat, és az ajánlattételi felhívások esetén előnyben részesítenék őket, valamint biztosítási kötvények esetében „bonus-malus” rendszert és egyéb pénzügyi ösztönzőket vezetnének be. Ugyanakkor szigorúbb szankciókat szeretnék azon csaló munkaadók esetében, akik elhanyagolják a munkaerő egészségvédelmének és biztonságának biztosítását, valamint több jogsértési eljárást szeretnék azon tagállamok ellen, amelyek nem megfelelően valósítják meg és hajtják végre a meglévő egészségvédelmi és biztonsági jogszabályokat. Az egészségvédelmi és biztonsági stratégiának természetesen a leginkább veszélyeztetetteket kell a középpontba helyeznie. Ilyen kiszolgáltatott csoportokat alkotnak a migráns munkavállalók, akiket gyakran kizsákmányolnak, valamint a külön figyelmet igénylő fiatal és idősödő munkavállalók, valamint a fogyatékkal élők. Alapvető fontosságú, hogy a tagállamok a stratégiáik kidolgozásakor és végrehajtásakor szigorúan alkalmazzák az említett csoportokra, valamint a gyakran figyelmen kívül hagyott egyéb munkavállalókra, például a mezőgazdasági és egészségügyi dolgozókra az 1989. évi keretirányelvet. A tagállamoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük ezeket a csoportokat. A derékfájás – ténylegesen az ismétlődő megterhelés okozta sérülések – és a derékbántalmak problémájának kezelése céljából szükségünk van egy váz- és izomrendszeri megbetegedésekről szóló keretirányelvre. Még rengeteg kérdést szeretnék felvetni, de fogy az idő, úgyhogy várom a kollégák hozzászólásait és azt, hogy a Bizottságnak milyen mondanivalója van. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, az Európai Parlament tiszteletre méltó tagjai! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Willmott asszonynak a kiváló jelentésért, amelyet a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégiáról készített. A Bizottság rendkívüli politikai jelentőséget tulajdonít a munkahelyi egészségvédelemnek és biztonságnak, és az Ön javaslatainak nagy részével kapcsolatban osztja az Ön nézeteit. Valóban szeretném hangsúlyozni, hogy a szóban forgó stratégiának nem pusztán bizottsági, hanem közösségi stratégiának kell lennie. Mindenképpen ez az egyetlen módja annak, hogy megvalósítsuk az alapvető és nagyszabású célt, azaz a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések számának folyamatos és tartós csökkentését. Ezért többek között a legfontosabb szempontunk, hogy politikai, működési és intézményi szinten lehetőség szerint minél több fél részt vegyen. A Bizottság stratégiai célja, amely arra irányul, hogy az Európai Unióban 2007–2012 között 25%-kal csökkenjen a munkahelyi balesetek száma, valóban tevékeny részvételt és elkötelezettséget kíván, nem csupán a közigazgatás, hanem a szociális partnerek részéről is, akik munkahelyi szinten felelősséggel tartoznak a balesetek megelőzéséért. Rendkívül fontos kihangsúlyozni a tagállamok által a 2007. június 25-i tanácsi állásfoglalás révén vállalt kötelezettséget: a szociális partnerekkel együttműködésben nemzeti feltételekhez igazított egészségvédelmi és biztonsági stratégiák kidolgozása és alkalmazása, valamint nemzeti, mérhető célok meghatározása a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések előfordulási számának csökkentése tekintetében, különösen azokban a tevékenységi ágazatokban, amelyekben ezek előfordulási aránya az átlagosnál magasabb. A Bizottság fölöttébb elégedett az Európai Parlament által a közleményére adott válasszal, valamint a közleményben meghatározott általános prioritások és intézkedések támogatásával. Tudomásul vettem a Parlamentnek az erőforrások megfelelő tervezése és elosztása szükségességével, valamint az előrehaladás értékelésével és a stratégiai célkitűzéseket illetően a helyzetjelentések benyújtásával kapcsolatos aggályait.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A Bizottság a közösségi program eredménytáblázatában részleteket közöl, és megadja a közösségi szinten meghozandó különleges intézkedések pontos tervét. Ezenkívül biztosítani fogjuk a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági tanácsadó bizottság részvételét a nemzeti stratégiákkal, a célkitűzésekkel, a vállalt intézkedésekkel és az előrehaladás nyomon követésével kapcsolatos háromirányú információcsere keretében. A Parlamentet haladéktalanul tájékoztatjuk ennek az eljárásnak az eredményeiről. A 91/383 tanácsi irányelv felülvizsgálatára vonatkozó kérést illetően szeretném tájékoztatni az Európai Parlament tiszteletre méltó tagjait, hogy a Bizottság szervezeti egységei egy külső szakértő által készített tanulmány alapján jelenleg vizsgálják a különböző tagállamokban kialakult helyzetet. 2008-ban készül majd egy ehhez kapcsolódó jelentés, és a Bizottság a jelentés következtetéseit figyelembe véve eldönti, milyen további intézkedéseket kell tenni ezen a területen. A 92/85/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatára vonatkozó kérést illetően szintén szeretném tájékoztatni Önöket, hogy a Bizottság szervezeti egységei – az európai szociális partnerekkel az irányelv lehetséges módosításairól folytatott konzultációt követően – hatásvizsgálatot végeznek az irányelv bizonyos módosításaival járó következmények megállapítása érdekében. Amennyiben a hatásvizsgálat befejezésekor a Bizottság úgy határoz, hogy benyújt egy kapcsolódó javaslatot, aligha kétséges, hogy azt a Bizottság 2008-ban jóváhagyja. Osztom azon nézetét, hogy az elkövetkező időszakban szükség lesz az egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi jogszabályok végrehajtásának fejlesztésére, különösen a KKV-k esetében, olyan intézkedésekkel együtt, amelyek egyenlő hangsúlyt helyeznek a munkaadói felelősségre és a munkavállalói részvételre. Ami a munkahelyi egészségvédelmet illeti, biztosra veszem, hogy az új stratégia újabb lépés ahhoz, hogy EU-szerte egészségesebb munkakörülmények jöjjenek létre, ahol figyelembe veszik az elöregedő munkavállalói népesség szükségleteit, és ahol a kiszolgáltatottabb csoportok számára teljes védelmet biztosítanak. A Bizottság fokozni fogja erőfeszítéseit a megfelelő egészségügyi mutatók és egyéb statisztikai eszközök meghatározása irányában a foglalkozási egészségveszélyeztető tényezők szigorú ellenőrzésének biztosítása érdekében. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a 2007–2012 közötti időszakra vonatkozó közösségi stratégiában, valamint az Önök által ma jóváhagyandó jelentésben meghatározott prioritások megnyitják az utat ahhoz, hogy biztonságosabb és egészségesebb munkahelyek alakuljanak ki az Európai Unióban. Edit Bauer, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. − Elnök asszony, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság a véleményében egyrészt hangsúlyozza, hogy a nőknél tapasztalható, munkakörülményeikre visszavezethető legsúlyosabb egészségügyi problémák a váz- és izomrendszeri megbetegedések és a pszichológiai zavarok. Másrészt a vélemény kiemeli, hogy a nőket és férfiakat fenyegető kockázatok elemzésének és a megfelelő intézkedések meghozatalának szükségessége nem jelenti azt, hogy védekezésként ismét kirekesztő politikákat vezessenek be, vagy különböző munkahelyeket alakítsanak ki a nők és a férfiak számára. Még akkor is, ha a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló közösségi irányelvek kerete a nemek vonatkozásában semleges, ez nem elegendő ok arra, hogy a munkával összefüggő, a nők egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat a férfiakhoz képest alábecsüljék és elhanyagolják, akár a megelőzés, akár a kutatás tekintetében. Az Európai Unióban a férfi és női munkavállalók különböző veszélyeknek vannak kitéve a munkahelyükön: kémiai, biológiai és fizikai hatásoknak, ergonómiailag káros munkakörülményeknek, a baleseti kockázatok és biztonsági veszélyek bonyolult együttesének, valamint számos pszichoszociális tényezőnek. Így hát a nők és férfiak nem alkotnak homogén csoportot. Ezért a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javítására szolgáló stratégiákat és intézkedéseket az egyes munkahelyek sajátosságaihoz kell igazítani, figyelembe véve, hogy néhány tényező eltérő hatást gyakorolhat a nőkre és a férfiakra. A vélemény az olyan új kockázati tényezőket is kiemeli, mint amilyen például az ügyfelek részéről a munkahelyi zaklatás, erőszak és megfélemlítés, főleg a közszolgálati szektorban, ahol jórészt nőket alkalmaznak. Végül a vélemény hangsúlyozza, hogy egy erős és tartós, megelőző jellegű egészségvédelmi és biztonsági kultúra kialakításának hatékony eszközeként szükség van a veszély, a kockázat és a megelőzés fogalmának az iskolai tananyagba és oktatási rendszerekbe való általános beépítésére.
3
4
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Thomas Ulmer, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki Willmott asszonynak a bizottságon belüli korrekt és építő jellegű együttműködésért. A jelentés kifejezi az Európai Unió 27 tagállamában a munkahelyi egészségvédelemnek és biztonságnak tulajdonított kiemelt jelentőséget. A jelentés előtérbe helyezi és kiemeli a legfontosabb védintézkedéseket. A baleset-megelőzés és a biztonság költsége magas, de hadd hangsúlyozzam ki egyértelműen, hogy a jó egészség megfizethetetlen. Az a fontos, hogy a rendelkezéseket minden tagállamban át kell ültetni és alkalmazni kell, valamint hogy az Európai Uniónak segítséget kell nyújtania a tagállamoknak a szabályok átültetésében és büntetések kiosztása helyett inkább tanácsot kellene adnia. Úgy gondolom, hogy külön figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozásokra, mivel ezeknek segítségre van szükségük ezen a téren, ha versenyképesek akarnak maradni. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a Bizottságot arra, hogy teremtse meg a megfelelő alapvető feltételeket a KKV-k számára, amennyiben ezek még hiányoznak, és fejlessze a már meglévőket. A munkavállalók számára biztosított védelem nem függhet attól, hogy melyik országban vagy milyen nagy vállalkozásnál dolgoznak. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt csak néhány, rendkívüli jelentőséggel bíró kérdést szeretnék felsorolni, úgymint a hepatitis és az AIDS elleni megfelelőbb védelem, valamint az azbeszt folyamatos, szisztematikus eltávolítása a munkahelyekről, legyen bármennyire bonyolult és költséges is. Úgy gondolom, hogy a hepatitis B-t és különösen azokat kell a középpontba helyezni, akik nagy foglalkozási kockázatot vállalnak a hepatitis vírusokkal való megfertőződés terén, azaz az orvosokat, mentősöket, ápolókat és elsősegélynyújtókat. Az elsősegélynyújtás terén az intézkedéseknek azokra is ki kell terjedniük, akik több tagállamban a napi munkájuk mellett ingyenes önkéntes munkát végeznek a segélyszolgálatoknál. Úgy vélem, hogy nagyon fontos, hogy a jelentés szigorúan ragaszkodott a tárgyhoz és kerülte, hogy példákat említsen, amivel valójában előítéletet idézett volna elő több kérdéssel kapcsolatban. Köszönöm a gyümölcsöző együttműködést. Az EPP-ED képviselőcsoport jóváhagyja a jelentést. Pier Antonio Panzeri, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A torinói ThyssenKrupp gyárban 2007. december 6-án bekövetkezett baleset hét dolgozó halálát okozta. Ez a rendkívül súlyos eset is bizonyítja, hogy a biztonsággal kapcsolatos problémák még bizonyosan nem oldódtak meg. A torinói tragédia egy másik kérdést is felvet, amit meg kell vizsgálnunk ebben az ülésteremben. Azt vártuk volna, hogy ez a multinacionális vállalat tisztességesen viselkedik, de nem így történt. Az olasz újságok tegnap arról számoltak be, hogy a ThyssenKrupp egyik felsővezetője által a tragikus acélgyári tűzesetet követően megfogalmazott bizalmas dokumentumban – amelyet a rendőrbíró lefoglalt – a baleset után megkérdezett túlélőket úgy jellemezték, mint akik a hős és a tévésztár szerepében tetszelegnek. Erre az állításra a szégyen szó illik a legjobban. Nagyon fontos lenne, ha ez a Parlament, ahogy a biztos úr is, minden formaságtól eltekintve kifejezhetné és kifejezné felháborodását a ThyssenKrupp vállalatnak. Ami Torinóban történt, bizonyos fokig bárhol megtörténhet, és ez a kiváló Willmott-jelentés alapján is azt emeli ki, hogy szükség van a munkahelyi balesetek és halálesetek számának tényleges csökkentése iránti elkötelezettségre. Elizabeth Lynne, az ALDE képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, ez egy kiváló jelentés, és szeretnék köszönetet mondani az előadónak az együttműködésért. Örülök annak, hogy a jelentés a jelenlegi irányelvek hatékonyabb végrehajtásáról beszél. A megfelelőbb ellenőrzésre való felhívást is örvendetesnek tartom. Nincs értelme annak, hogy a tagállamok színleljék a végrehajtást, ahogy többen megteszik az egészségvédelem és biztonság terén, majd aztán, elég gyakran, több jogszabályt követelnek még akkor is, amikor a tudományos és orvosi bizonyítékok nem állapítanak meg kockázatot. Egy olyan terület, ahol viszont szükség van jogszabályra – és erre 2005-ben fel is szólítottunk –, az a több mint tízmillió tűszúrásos sérülés megelőzése, amely EU-szerte minden évben érinti az egészségügyi dolgozókat. Képzeljük el azt a rettegést, amit egy véletlen tűszúrás vált ki, és amit szörnyűséges várakozás követ, míg az érintett meg nem tudja, hogy súlyosan megfertőződött-e például HIV-vel vagy hepatitis B-vel! A Bizottságnak figyelembe kell vennie felhívásunkat és elő kell terjesztenie a biológiai anyagokról szóló 2000. évi irányelv módosítását. Bizonyos területeken valószínűleg elegendő a bevált gyakorlat cseréje, ezért örülök annak, hogy az egészségügyben szerzett fertőzésekkel kapcsolatos módosításaimat elfogadták a bizottságban. Az MRSA-hoz hasonló fertőzések nem csupán a kórházi betegeket, hanem a kórházi dolgozókat is komolyan veszélyeztetik. A fertőzési arány lényegesen eltérő a tagállamokban. Például a fertőzési arány
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
az Egyesült Királyságban 10-szer magasabb, mint Hollandiában. Tudnunk kell, hogy miért és hogy hogyan tanulhatunk a bevált gyakorlatból. Ez az oka annak, hogy a bizottságban elfogadott módosításaim egyikében felszólítottam az egészségügyben szerzett fertőzésekkel kapcsolatos helyes gyakorlat uniós kódexének létrehozására és EU-szerte valamennyi egészségügyi dolgozó szűrésének előmozdítására. Sepp Kusstatscher, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok az előadónak, Willmott asszonynak a kiváló munkáért, és különösen azért, hogy hajlandó volt a kompromisszumra. Az EU-ban évente több mint 160 000-en halnak meg és mintegy 300 000-en válnak munkaképtelenné ipari balesetek és foglalkozási megbetegedések következtében. Ez túl sok. Társadalmunkban, ahol az egyént gyakran pusztán termelési tényezőnek tekintik, túl kevés hangsúlyt helyeznek a probléma emberi aspektusára. Az államnak, amely alatt a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat értem, biztosítania kell, hogy a teljesen nyereségorientált üzleti szereplők viseljék a kizsákmányolás társadalmi költségeit. Ez az egyetlen mód annak biztosítására, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság megkapja a szükséges prioritást. A közvélemény hajlamos arra, hogy inkább az ipari balesetekre figyeljen fel, ne pedig a sokféle foglalkozási megbetegedésre. Átfogóbb és erőteljesebb erőfeszítésekre van szükség az egyensúly helyreállításához. Hasznos változások nem érhetők el szigorú ellenőrzés nélkül, azaz felügyelet és vizsgálat, valamint a foglalkozási megbetegedések – többek között például a nanotechnológia terén dolgozókat érintő új betegségek – előfordulásának csökkentésére vonatkozó pontos célkitűzések nélkül. Derek Roland Clark, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony, a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló jelentés elfogadása még több bürokráciát jelentene, miközben én azt gondoltam, hogy a Bizottság éppen csökkenteni szándékozik azt. A betegség és sérülés miatt távol lévő munkavállalók az érintett vállalkozások költségeinek és ennélfogva árainak növekedését idézik elő. Az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását biztosító EU-ban nagyobb a verseny, így azok, akik nem törődnek az alkalmazottaikkal, üzleti lehetőségeket veszítenek el. A munkából betegség következtében távolmaradók miatt a társadalombiztosítási juttatások is növekednek, ami hozzájárul az árak további növekedéséhez. Ezért a vállalkozások legfőbb érdeke, hogy alkalmazottaik jó egészségnek örvendjenek. A jó ötletek mindig elterjednek, így ez nem okozhat túl nagy nehézséget. Ez persze attól függ, hogy e téren szabad piac legyen, de természetesen ha a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság egyes tagjaihoz hasonlóan Önök azt gondolják, hogy ez a dzsungel törvényéhez vezet, akkor itt van egy újabb súlyos betegség, amely ellen fel kell venni a küzdelmet. Nyilvánvaló, hogy a szabad piacot támogató tagállamok pszichiátriai esetnek tekintendők. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök asszony, a Renault és a Peugeot franciaországi munkavállalói által elkövetett öngyilkosságok, valamint az olyan emberek között előforduló több ezer tüdőrákos megbetegedés, akik a munkájuk során azbeszttal kerülnek kapcsolatba, egyértelműen bizonyítják, hogy a munkahelyi egészségvédelem problémát jelent. Erre reagálva az Európai Bizottság összeállított egy közleményt, amely az „egészségvédelmi stratégia” státusát nyerte el, ami valójában úgy hangzik, mintha egy Walt Disney meséből származna – akár Hófehérke által a hét törpe számára megfogalmazott állásfoglalás. És valóban igen megható. Például a (35) bekezdésben kijelentik, hogy egészséges munkahelyi életmódra van szükségünk; a (29) bekezdés az orvosi vizsgálatok elősegítéséről szól; az (54) bekezdés a tűzoltó készülékek felszerelését sürgeti; a (49) bekezdésben azt olvassuk, hogy a stressz veszélyt jelent az egészségre; a (D) preambulumbekezdés pedig arra emlékeztet – láss csodát –, hogy a halálos kimenetelű balesetek gyakoribbak az építőiparban dolgozók, mint a vezető beosztású európai tisztviselők között. Szerencsére az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság előadója ajánl megoldásokat, többek között azt, hogy minden 500 munkavállalóra alkalmazzanak egy pszichológust és egy lelkészt. Valójában azonban semmit sem közölnek a foglalkozási megbetegedések okairól, amelyek közül hármat említek. Az első az az ideológia, amely alapján a határainknál leromboljuk a védelmet, így munkavállalóinkat az ázsiai rabszolgamunkával való tisztességtelen versenynek tesszük ki. Iparágaink csak úgy tudnak fennmaradni, ha minden követ megmozgatnak a nagyobb termelékenység érdekében az egészségvédelem rovására.
5
6
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A másik probléma a tervezett erős euró, ami miatt az átváltási árfolyamok tekintetében versenyképtelenné válunk. Az alkalmazkodáshoz egyetlen változó maradt, a termelékenység, amelyet ismételten erőltetnek, és ismételten az egészséget veszélyeztetik. Gondjaink harmadik oka a versenyképesség neurotikus filozófiája – ami tulajdonképpen az Európa és Ázsia, illetve Európa és Latin-Amerika közötti gazdasági háború. A háborúk azonban veszteségeket és haláleseteket okoznak, és ebben az esetben az áldozatok azok az emberek, akiket foglalkozási megbetegedések és balesetek sújtanak. Más szóval az európai munkavállaló a globális gazdasági arénában a bikához hasonlítható, stresszes és vérengző, mindent kiad magából, amíg tönkre nem megy az egészsége. A megoldás az, ha munkavállalóinkat kivezetjük ebből a globális, tisztességtelen szabályokkal működő arénából, ehhez pedig a levonható vámokra vonatkozó új vámtechnológia szükséges. Romano Maria La Russa, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szerettem volna áttekintést adni a stratégia főbb pontjairól, és megvitatni a véleményemben szereplő ajánlásokat. A szerződés formájától függetlenül valamennyi munkavállaló egyenlő szociális védelmének garantálása, a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó bürokratikus eljárások felgyorsítása, valamint a képzéshez ösztönzők, többek között pénzügyi ösztönzők biztosítása tartozik az elsődleges fontosságú szempontok közé. Ha azonban csak ezeket a szempontokat vitatnánk meg, kevésbé lennénk nemes lelkűek azok irányában, akik jogosan követelnek magyarázatot és igazságot az olyan tragédiák esetén, mint például a néhány napja Torinóban bekövetkezett tűzeset, amelyet Panzeri úr említett az előbb. December 6-ról 7-re virradó éjszaka a ThyssenKrupp gyárban szétterjedt tűz hét dolgozót ölt meg; a tűzoltó berendezések nem működtek. Csak később derült ki, hogy a gyár nem teljesítette a biztonsági előírásokat. Az Európai Parlament és én sem mulaszthatom el elismételni, hogy ez gyalázat. Természetesen nem áll szándékomban, hogy teljesen elítéljem a német multinacionális vállalat magatartását, sőt mit több, nem gondolom, hogy a gyár, bármennyire is vétkes, rosszindulatúan és szándékosan, pénzmegtakarítás céljából nem teljesítette a biztonsági előírásokat. Nem óhajtok csatlakozni a baloldali unió egyes olasz képviselői által előterjesztett ideológiai érvelésekhez, akik a gyár tavaly júniusi bezárásáról értesülve a biztonság bajnokaiként tüntették fel magukat, és kijelentették, hogy ők felelősek a gyár biztonságáért és ők gondoskodtak arról. Még nem érkezett el az idő azonban arra, hogy ítélkezzünk, főleg meggondolatlanul. Bár tiszteletben tartjuk az üggyel kapcsolatos nemzeti hatásköröket, égetően szükségesnek tartom, hogy az Európai Unió mindenekelőtt a Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség felügyeleti tevékenységeinek növelése révén garantálja a jog teljes körű végrehajtását, valamint a Vezető Munkaügyi Felügyelők Bizottsága működésének fejlesztése révén fokozza a különböző nemzeti ügynökségek közötti koordinációt. Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, kétségtelen, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság hozzájárul a minőségirányításhoz, a gazdasági teljesítményhez és a versenyképességhez, valamint hogy elősegíti a gazdasági fejlődést és a költségvetési célok elérését, beleértve a szociális biztonsági rendszerek költségvetését. Természetesen mindezen szakmai kérdéseken túlmenően humanitárius megfontolások is számítanak, amelyek nem csak szükségessé, hanem kiemelt fontosságúvá teszik a munkavállalók egészségének védelmét és a munkahelyi biztonság biztosítását. A 2002–2006 közötti időszakra vonatkozó stratégia pozitív eredményeket hozott, és a 2007-től kezdődő időszakra vonatkozó kilátások kedvezőek, ha mindannyian részt veszünk – nem csupán az európai tervezés tekintetében, hanem a megfelelő nemzeti szinten is – az egészségvédelem és biztonság ellenőrzésében és tervezésében, főleg a kiszolgáltatott munkavállalói kategóriákkal – azaz a fiatalokkal, idősebb munkavállalókkal – kapcsolatban, akiket arra kérünk, hogy életük nagyobb részében vegyenek részt a termelésben, valamint a nőkkel kapcsolatban is, akiket szintén felkérünk arra, hogy legyenek részesei a munka világának. A munka világának, amely új kihívásokkal teli, amely nem egységes, mivel különféle szerződések, önálló vállalkozók, kis- és középvállalkozások jelenléte jellemzi, amelyek nem rendelkeznek a nagyvállalkozások azon képességével, hogy megfelelő munka- és biztonsági körülményeket szabjanak meg. Ezért mindnyájunkat érint a nemzeti és közösségi források helyes felhasználása, ahogy azt a Willmott-jelentés célul tűzi ki, hogy elérhessük a kívánt eredményeket. Maria Matsouka (PSE). – (EL) Elnök asszony, azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok kollégánknak, Willmott asszonynak, mivel a jelentése jórészt tárgyalja a Bizottság közleményének komoly hiányosságait.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A munkahelyi méltóság munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot jelent. Azt jelenti, hogy tanulmányok készülnek a foglalkozási kockázatok megelőzésével kapcsolatban, valamint azt, hogy a munkaadók megelőző orvosi kivizsgálást biztosítanak. Egész életen át tartó tanulást, szakoktatást és szakképzést jelent. Azt jelenti, hogy az egészségvédelem és biztonság kulcsfontosságú követelmények a harmadik országokkal kötendő kereskedelmi megállapodások tekintetében. Ha azonban azt akarjuk, hogy ezeknek a terveknek súlya legyen, alapvető követelmény a folyamatos szociális párbeszéd, de mindenekelőtt szembe kell néznünk a munkaügyi kapcsolatokat beárnyékoló alapvető fenyegetésekkel. Kifejezetten arra utalok, hogy a munkavállalók között terjed a szegénység, rohamosan nő a nem hivatalos foglalkoztatási módok száma, valamint hogy nő a munkaórák száma. Ha nem dolgozunk ki teljesen emberközpontú politikákat, amelyek képesek a foglalkoztatás új „sötét korszakát” megváltoztatni, elkerülhetetlenek a társadalmi ellentétek. Adamos Adamou (GUE/NGL). – (EL) Elnök asszony! Az Európai Bizottság által a 2012-ig tartó stratégiára vonatkozóan javasolt intézkedések nagyrészt felszínesek és annak biztosítására helyezik a hangsúlyt, hogy a versenyképességet ne érintsék. Lenyűgözőnek tűnhet az a célkitűzés, amely arra irányul, hogy a stratégia időtartamának végére 25%-kal csökkenjen a balesetek száma, de valójában egyáltalán nem kielégítő. Azt kellene célul kitűzni, hogy lerakjuk az alapokat és megerősítsük az állami intézményi beavatkozásokat, hogy az évente bekövetkező több ezer tragikus haláleset száma – és a munkakörülmények minősége miatt súlyos egészségügyi problémákkal élők hasonló száma – kerüljön közelebb a nullához. Az előadó inkább a munkavállalók kizsákmányolására helyezi a hangsúlyt, akik közé például a veszélyes munkahelyeken dolgozók, a nők, az ideiglenes munkavállalók, a bevándorlók, az idősek tartoznak, és a munkaadókkal szemben szigorúbb intézkedéseket, valamint garantált felügyeletet javasol. A jelentés talán egyik leglényegesebb erénye annak megállapítása, hogy az állandó foglalkoztatás a balesetek és a munkával összefüggő betegségek elleni küzdelem egyik követelménye. Továbbá a baleseteken kívül több figyelmet kell fordítani a mentális betegségek, a függőség és a munkahelyi lélektani kockázatok tömeges kialakulása mögött rejlő okokra. Ezenkívül a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot érintő valamennyi tényező sokoldalú megközelítésére van szükség. Jiří Maštálka, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (CS) Hölgyeim és uraim! Be kell vallanom, hogy amikor az Európai Bizottság által tavaly februárban benyújtott, a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiát elolvastam, több tekintetben csalódott voltam. Még akkor is, ha ebben a stratégiában a Bizottság viszonylag nagyra törő célt tűzött ki, azaz az ipari balesetek számának 25%-os csökkentését, a stratégia csak nagyon kevés konkrét kezdeményezést és ajánlást tartalmaz a célkitűzés elérésének módja tekintetében. Továbbá újfent az ipari balesetekre helyezi a hangsúlyt, amelyek a munkával összefüggő egészségügyi problémáknak természetesen csupán egyik megjelenési formáját jelentik. A foglalkozási megbetegedéseket némileg figyelmen kívül hagyja. Véleményem szerint ez visszalépést jelent. Ezzel szemben köszönetet kell mondanom és gratulálnom kell Willmott asszonynak a stratégiáról szóló jelentéséhez. A bizottsági dokumentumtól eltérően a jelentés több konkrét javaslatot és ajánlást tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan érhetők el jobb eredmények a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén. Örülök annak, hogy az előadó a rákos megbetegedések pontos meghatározásának és foglalkozási megbetegedésként történő számszerű kifejezésének, e súlyos betegség csökkentésére vonatkozó célkitűzések megadásának szükségességét is hangsúlyozza. Eddig a munka által előidézett rákos megbetegedéseknek csak 5%-át sorolták a foglalkozási betegségek közé. Nagy örömmel láttam, hogy a jelentésbe bekerült a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságban beterjesztett, arra vonatkozó módosításom, hogy a nyilvánosságnak biztosítani kell a technikai normákhoz való díjmentes hozzáférést. Ezzel a problémával több tagállam munkavállalói folyamatosan küzdenek, és a probléma megoldásra vár. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök asszony, ha a munkahelyi balesetek számának csökkentésére törekszünk, meg kell tudnunk, hogyan fordulnak elő ilyen balesetek. Minden balesetet és majdnem bekövetkező balesetet nem tudunk tanulmányozni, de hadd mondjam el Önöknek, hogy egy 19 éves ír fiatalember azért halt meg egy építkezésen, mert könnyű japán buldózere nehéz európai lapátokkal volt felszerelve. Halálát építkezésen
7
8
HU
Az Euròpai Parlament vitài
bekövetkezett halálesetként vették nyilvántartásba, és az ír Munkahelyi Egészségvédelmi és Biztonsági Hatóság nem vizsgálódott tovább. Így hogyan óvhatjuk meg másokat, aki olyan traktort vezet, amelyet nem megfelelő felszereléssel láttak el? Hiszen nem is tudunk az egészről. Nem vizsgálhatunk ki mindent, de megvizsgálhatunk minden halálos kimenetelű és végleges károsodást okozó balesetet, különösen a legveszélyesebb ágazatokban, például a mezőgazdaságban, a halászatban, az építőiparban és a szállításban bekövetkezőket. Ezeket csoportosítanunk kell ahhoz, hogy gyakorlati intézkedéseket tegyünk. A veszélyes munkahelyeken kívül ott vannak még ráadásul az alkalmazottak kiszolgáltatott csoportjai is – az idősebbek, a fogyatékkal élők és azok a munkavállalók, akik nem beszélik a jelenlegi munkahelyük nyelvét. Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először szeretném részvétemet kifejezni a torinói gyár dolgozóit ért tragédia miatt; úgy gondolom, vitathatatlan tény, hogy Olaszországban túl sok haláleset következik be a munkahelyi balesetek során, mivel nem tesznek meg mindent a megelőzés és a szabályok betartása érdekében. Az ezzel kapcsolatos felelősség egyenlően oszlik meg a vállalkozások, a szakszervezetek és a felügyeleti szervek között. Vannak olyan vállalkozások, amelyek illegális munkavállalókat alkalmaznak, főleg az EU-n kívüli országokból, vagy olyan gyárak, mint például a ThyssenKrupp, amelyeket régimódi „ipari önteltség” jellemez; azok, akiknek meg kellene védeniük a munkavállalók érdekeit, gyakran hozzájárulnak az ilyen helyzetek kialakulásához, sőt bűnrészesek azokban ahelyett, hogy odafigyelnének és gyorsan figyelmeztetnék a felelősöket a biztonsági rendszer hiányosságaira; végül a munkaügyi felügyelőségek, valamint az ellenőrzésért és felügyeletért felelős egyéb szervek gyakran nem mutatnak sok kezdeményezőkészséget. Elő kell mozdítanunk a munkahelyi biztonságot az EU-ban, és ebben a tekintetben a Willmott-jelentés megfelelőbb, mint a bizottsági javaslat. Úgy gondolom, hogy amikor munkáról és iparról beszélünk, nem szorítkozhatunk pusztán a verseny szabadságának és a versenyképességnek a biztosítására. Iles Braghetto (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A munkahelyeken még mindig emberek halnak meg. Egy olyan területen, ahol az embereknek be kellene tudniuk bizonyítani, hogy erővel és kreativitással képesek befolyásolni a dolgokat, növelni ismereteiket és megkeresni a mindennapi kenyerüket, túl gyakran találkozunk halálesetekkel, életveszéllyel és súlyos sebesülés veszélyével. Ezért váltott ki ilyen haragot és megrökönyödést az olasz közvéleményből a torinói ThyssenKrupp gyárban tavaly decemberben bekövetkezett tűzben meghalt hét dolgozó esete, és ezért kell feltennünk magunknak azt a kérdést, hogy mi nem működött rendesen a gyárban, hogy meg tudjuk előzni az ilyen szerencsétlenségeket. Felelősek vagyunk minden munkahely ilyen hiányosságaiért. Ma igen fejlett jogszabályokkal rendelkezünk, amelyek egy megfelelő megelőző politika alátámasztására, a vállalkozásokra háruló kötelezettségek meghatározására és az Európában megjelenő új foglalkozási megbetegedések kezelésére szolgálnak. Hiányoznak azonban a jogszabályok betartását biztosító megfelelő ellenőrzések, vizsgálatok, a személyzet és a pénzügyi források. Még mindig nem rendelkezünk olyan kultúrával, amely értékeli a szigorú megelőző szolgálatok jelentőségét, amely nem egyszeri kötelezettségnek, hanem inkább egy állandó folyamatnak tekinti a megelőzést, amely folyamatos párbeszédet hoz létre az érintett felek között annak érdekében, hogy valóban magas szintű biztonsági előírások jöjjenek létre, és amely képes felismerni az új pszichoszociális foglalkozási megbetegedések megjelenését. Végezetül úgy gondolom, hogy a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések számának csökkentésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban vissza kell térnünk a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról szóló zöld könyv témájához, amely egy kohéziós és innovatív szempont. Richard Falbr (PSE). – (CS) Először szeretnék köszönetet mondani Willmott asszonynak a rendkívüli körültekintéssel elkészített jelentésért. Megállapítást nyert, hogy a Bizottság célkitűzése az ipari balesetek 25%-os csökkentése. Nem hiszem, hogy ez lehetséges. Nincs elegendő munkaügyi felügyelő és nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel a változtatáshoz. A szakszervezetek befolyása állandóan csökken; sok országban már nem vesznek részt az ipari balesetek okainak kivizsgálásában és a következmények felszámolásában. Továbbá kialakult egy átláthatatlan rendszer, azaz az ügynökségeken keresztül történő munkaerő-felvétel, és ezenkívül a munkavállalók úgynevezett rugalmas munkaidejének állandó növelésére irányuló nyomás. Ez arra készteti a munkavállalókat, hogy sokat dolgozzanak, és így megnövekszik a balesetek előfordulásának kockázata.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ewa Tomaszewska (UEN). – (PL) Elnök asszony, az állásfoglalás-tervezet a vállalatok munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos társadalmi felelősségvállalását hangsúlyozza, ugyanakkor gondot fordít a tisztességes verseny kérdésére. Tekintetbe veszi a szociális partnerek közötti párbeszéd rendkívüli fontosságát, különösen a szakszervezeteknek a munkahelyi környezet biztonságának növelésében játszott szerepét. Ezenkívül figyelmet fordít arra is, hogy a kis- és középvállalkozások számára külön elbánást kell biztosítani az egészség és biztonság fejlesztésére vonatkozó stratégiában, valamint arra, hogy folyamatos képzést kell nyújtani a munkavállalók számára. A balesetek jelentős része olyanokkal történik, akik éppen csak elkezdtek dolgozni, akik tapasztalatlanok, valamint akiknek kevés idejük van a munka utáni pihenésre. Az állásfoglalás-tervezet a baleset után visszatérő munkavállalók rehabilitációjával és munkahelyi beilleszkedésével kapcsolatban fontos észrevételeket tartalmaz, valamint megkülönböztetésmentességre vonatkozó követelményeket a rákos megbetegedésben szenvedők munkához jutása tekintetében. Szeretnék gratulálni az előadónak. Jacek Protasiewicz (PPE-DE). – (PL) Elnök asszony, már néhány éve vitatkozunk ebben a képviselőházban az európai munkaerő-piaci stratégiáról. Több véleményt hallottunk arra vonatkozóan, hogy tevékenységeink milyen irányt vegyenek. Vannak, akik a foglalkoztatással kapcsolatos jogszabályok alapos harmonizációját támogatják, mások pedig amellett állnak ki, hogy az európai munkaerőpiacok természetes sokszínűsége előnyös az EU gazdasága számára. Amint az ismeretes, az említett kérdéssel kapcsolatban én a második véleményt támogatom, egy lényeges kivétellel. Ez a kivétel a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot érinti. Úgy vélem, hogy ezen a területen az EU intézményeinek aktív részvétele indokolt és szükséges is. Az EU legutóbbi bővítését követően még nagyobb eltéréseket tapasztalhatunk a munkakörülmények tekintetében. Az eltérés egyrészt területi, másrészt környezeti jellegű, mivel a munkahelyi balesetek és a munkával összefüggő betegségek országtól függetlenül olyan csoportokat érintenek például, mint a migráns munkavállalók, fiatal munkavállalók vagy az idősebbek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek olyan csoportok, amelyek célzott és szándékos megkülönböztetésnek vannak kitéve. Ez inkább a nem megfelelő oktatásnak és a tapasztalatlanságnak a következménye. Ez is amellett szól, hogy éppen ezeknek a munkavállalóknak biztosítsunk megfelelő munka- és biztonsági feltételeket. Arra is szeretnék rámutatni, hogy a magas szintű munkahelyi biztonsági előírások betartása terén bármelyik tagállamban nagyobb problémákat tapasztalhatunk például az olyan ágazatokban, mint az építőipar, mezőgazdaság és közlekedés. Mindenekelőtt ezen ágazatokban találhatók kis- és középvállalkozások, és a pénzügyi, szervezeti és jogi képességeik nehézzé teszik számukra, hogy teljesítsék a magas szintű egészségvédelmi és biztonsági előírásokat. Éppen ezeknek a vállalkozásoknak van szükségük támogatásra az Európai Unió, az EU-intézmények és a tagállamok kormányai részéről, és ez a támogatás égetően szükséges. Ez nem csupán szankciók és fokozott ellenőrzés kérdése. Ezekhez az eszközökhöz, amelyek természetesen nélkülözhetetlenek, mind a munkavállalók, mind a munkaadók oktatásába történő befektetéseknek, valamint tökéletesebb és biztonságosabb munkahelyi berendezéseknek kell társulniuk. Gabriela Creţu (PSE). – (RO) Üdvözöljük a Bizottság jó szándékát; kétségeink vannak azonban a hatékonyságot illetően. A foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatban pontos statisztikai adatokra van szükség a politikai hatás maximalizálása és a munkavállalók védelme érdekében. A meglévő adatok hiányosak, vagy rosszul ítélik meg a jelenséget, vagy figyelmen kívül hagyják a valóságot. Ennek a hiányosságnak főleg a nők az áldozatai, elsősorban azért, mert nagyobb arányban vesznek részt az informális vagy „szürkegazdaságban”. Ebben a szektorban a munkakörülmények egészségre gyakorolt hatásait egyáltalán nem jegyzik fel. A meglévő jogi keret egy olyan megközelítést tart fenn, amely az úgynevezett „nehéz”, férfiak által uralt gazdasági ágazatokban előforduló balesetekre és veszélyekre helyezi a hangsúlyt. Felkérjük a Bizottságot, hogy körültekintőbben vizsgálja meg a férfi és női munkavállalók közötti sajátos különbségeket, és vizsgálja meg a nemek szerint csoportosított adatok, valamint a foglalkoztatás hosszú távú hatásaival és lélektani következményeivel kapcsolatos adatok elérhetőségét. Kérésünk alátámasztása céljából szeretnénk meghívni Önöket egy textilgyári látogatásra. A látás és a hallás jelentősen károsodhat, továbbá a keringési betegségek előfordulási aránya magas. A statisztikai adatok nem vesznek tudomást a helyzetről. Ez az úgynevezett „könnyűipar”, ahol a munkavállalók többsége nő, és a
9
10
HU
Az Euròpai Parlament vitài
bérek is alacsonyak, mert állítólag nincsenek kockázatok. Így a mostani statisztikai adatok megőrzik a férfiak és a nők közötti hagyományos egyenlőtlenséget, beleértve a férfi és a női bérek közötti különbséget. Harald Ettl (PSE). – (DE) Elnök asszony, a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó közösségi stratégiára feltétlenül szükség van. Bár az egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos gyakorlati intézkedések gyors javulást eredményeznek, a munka világában bekövetkező villámgyors változások új kockázatokat idéznek elő. Az új vegyi anyagokkal való munkával kapcsolatos problémák és veszélyek nyilvánvalók. Mindenekelőtt azonban a korunk munkahelyét jellemző, egyre nagyobb teljesítménykényszer nem csupán fizikai, hanem lélektani problémákat is előidéz. A bizonytalan munkahelyek és az embereknek a megélhetésük elvesztésével kapcsolatos félelmei lélektani problémákat okoznak. Az agresszió új lehetősége fokozódik, az új stressz-tényezők mentális zaklatáshoz vezetnek, és a bántalmazás általános jelenséggé válik. A KKV-k különösen ki vannak téve az ilyen modern kori jelenségeknek, kivéve, ha ezeket ellenintézkedésekkel, tájékoztatással, felügyelettel és képzéssel mérséklik. Következésképpen ez az állásfoglalás fontosabb, mint amennyire valószínűleg méltányoljuk. Gratulálok az előadónak. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök asszony, a munkahelyi egészségvédelmet kiemelten kell kezelni. A Parlament brüsszeli és strasbourgi székhelye azon helyek közé tartozik, ahol több intézkedésre van szükség. Vegyük csak ennek az ülésteremnek a hőmérsékletét, amely szinte egészségügyi kockázatot jelent. Ezenkívül hiszek a jó példa erejében. Néhány hónappal ezelőtt egy görögországi hotelben vesztegeltem, mivel erdőtűz tombolt körös-körül, és el kell mondanom, hogy a hotel, egy tipikus KKV, a legpéldamutatóbb módon készült fel erre az eshetőségre. Ha nem terveztek volna meg minden biztonsági óvintézkedést tökéletesen, nem szervezték volna meg jól és nem gyakoroltak volna be gondosan ezeket, sokan talán túl sem élték volna a tüzet. Ezért gondolom, hogy nagy jelentősége van ennek az Ettl úr által említett tanulási folyamatnak, képzésnek és a vészhelyzetekre való felkészülésnek. Ebben a tekintetben az ösztönző rendszerek is hasznosak lennének; például a biztosítótársaságok megfelelő engedményeket vonhatnának le azon vállalkozások biztosítási díjából, amelyek képzett munkavállalókat alkalmaznak, továbbá a szociális biztosítási rendszerek szintén kínálhatnának kapcsolódó tanfolyamokat. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). - (SK) Az Európai Parlament képviselőjeként és orvosként is üdvözlöm a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy az Európai Unióban átlagosan 25%-kal csökkenjen az ipari balesetek száma, és tudatában vagyok annak, hogy hatékonyabb intézkedéseket kell végrehajtani valamennyi tagállamban, amelyek között hatalmas egyenlőtlenségek vannak. Az olyan ágazatokon kívül, mint amilyen például a fémfeldolgozás, az építőipar, a villamosipar vagy az erdészet, szeretném kiemelni az orvosok és az egészségügyi személyzet nagy kockázattal járó munkáját, akik a munkájuk során az AIDS-szel, tuberkulózissal, hepatitis vírussal való fertőzés és sok más fertőzés veszélyének vannak kitéve. Ezenkívül sajnálom, hogy az ipari sérülések és foglalkozási megbetegedések számának csökkentése nem foglalja magában nevezetesen a migráns munkavállalókat, az ideiglenes szerződéssel alkalmazott munkavállalókat, az alacsony képzettségű munkavállalókat, valamint bizonyos vállalkozásoknál, például a kis- és középvállalkozásoknál alkalmazott nőket. Kiemelném az azon országokban alkalmazandó rendelkezéseket, amelyek eredményesen valósítják meg a baleset utáni átfogó rehabilitációt, ami a munkaerőpiacra való sikeres visszatérés feltétele. Silvia-Adriana Ţicău (PSE) – (RO) Az ITRE e dokumentumért felelős előadójaként kértem az európai szakszervezetekben való aktív részvétel támogatását, és felkértem a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy jogi keretet, amely arra ösztönözné a szociális partnereket, hogy bocsátkozzanak határokon átnyúló tárgyalásokba. Az Európai Bizottság és a tagállamok biztosíthatnának finanszírozást a munkaügyi képviselők képzéséhez, akik védenék és támogatnák a munkavállalók munkahelyi biztonsághoz és egészségvédelemhez való jogát. Ezenkívül arra kértük az összes tagállamot, hogy írják alá és erősítsék meg a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezményt, valamint hogy hangolják össze a képzéshez való hozzáférés javítását, különös tekintettel a részmunkaidőben foglalkoztatottakra és a határozott idejű szerződéssel dolgozókra, a biztosabb munkahelyhez való hozzáférésük lehetővé tétele érdekében.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Úgy gondolom, hogy a tagállamoknak végre kellene hajtaniuk az ahhoz szükséges intézkedést, hogy a nehéz és veszélyes munkát ilyenként ismerjék el, valamint hogy ez tükröződjön az adott személynek a foglalkoztatás alatti és a nyugdíjazás utáni szociális védelmében. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE). – (RO) A munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló európai stratégia örvendetes az Európai Bizottság részéről. Úgy gondolom azonban, hogy további szempontokat is meg kell vizsgálni. Ahogy az egyik korábban felszólaló találóan rámutatott, tekintetbe kell vennünk, hogy a bevándorlókat illetően különleges helyzet alakult ki az európai munkaerőpiacon. Az Európai Bizottság legfrissebb tanulmánya kimutatja, hogy a migránsok sokkal nagyobb fokú kockázatnak vannak kitéve a munkahelyi egészségvédelem és biztonság tekintetében. Ez egyrészt az illegális munka túlsúlyának, másrészt egyéb tényezőknek tulajdonítható, például a következőknek: a tagállamokban a társadalmi juttatásokkal és nyugdíjjogosultságokkal kapcsolatos tájékozatlanságnak, valamint az egészségbiztosítás határokon átnyúló alkalmazásával kapcsolatos problémáknak. Ezek az ügyek a Közösség hatáskörébe tartoznak, és a Bizottságnak szigorúan ellenőriznie kell az európai jogok alkalmazását, hogy javuljanak a migránsok bizonytalan körülményei. Ezenkívül az európai finanszírozás felhasználható további munkavédelmi felügyelők képzésére, akik megállapítanák a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági előírások teljesítésével kapcsolatos hiányosságokat. Stephen Hughes (PSE). – Elnök asszony, a tűszúrásos sérülésekről szeretnék beszélni, mert én voltam a témával kapcsolatos, 2006. évi jelentés felelőse. Kíváncsi vagyok, hogy vajon a biztos úr egyetértene-e velem abban, hogy amennyiben egy kockázatról megállapítják, hogy európai szintű megoldást igényel, akkor a Bizottságnak gyorsan kell fel kell tennie a kérdéseket. Amennyiben a biztos úr egyetért ezzel, kíváncsi vagyok, hogy vajon meg tudja-e magyarázni, hogy miért tartott egy teljes évig a Bizottságnak, hogy megvalósítsa és értékelje a tűszúrásos sérülésekkel kapcsolatban a szociális partnerekkel való konzultáció első fordulóját, ha a konzultáció során csak 10 válasz érkezett be. Arra is kíváncsi vagyok, hogy a biztos úr meg tud-e nyugtatni bennünket abban a tekintetben, hogy az előttünk álló évben gyorsabban halad majd az említett kérdéssel kapcsolatos munka. Évente egymillió munkavállalót érintenek a tűszúrásos sérülések. Ez azt jelenti, hogy lassan körülbelül egy és fél millióan lesznek érintettek azóta, hogy a Parlament elkészítette a jelentést. A jövőben tudna-e a Bizottság egy kicsit gyorsabban cselekedni? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, valamennyi felszólalónak köszönetet mondok a rendkívül pozitív hozzájárulásokért. Valóban minden munkahelyi baleset, sérülés, haláleset – például a tavaly decemberben Olaszországban, Torinóban történt eset – arra emlékeztet bennünket, hogy többet kell tenni az európai dolgozó férfiak és nők védelme érdekében. További tennivalók szükségesek annak érdekében, hogy elérjük alapvető célunkat: azt, hogy Európa a munka tekintetében biztonságosabb hely legyen. Az új stratégia pontosan a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések mai elfogadhatatlan szintjének csökkentésére irányul. Szeretném kihangsúlyozni, hogy – tekintettel a rendelkezésre álló humán erőforrásra – azt mondhatják, hogy a személyzet jelenlegi elosztása lehetővé teszi a Bizottság szolgálatai számára, hogy e területen megfelelően hajtsák végre feladataikat. A foglalkoztatással és a szociális ügyekkel kapcsolatos területen beosztott humán erőforrás általános alkalmazása keretében a Bizottság folyamatosan vizsgálja a különböző meghatározott területek munkaterhelését, és ennek megfelelően végzi el a személyzet szétosztását. A tűszúrásos sérülésekkel kapcsolatban azt is szeretném megemlíteni, hogy készítünk egy lényeges, az irányelv módosítására vonatkozó javaslatot, amelyet 2008-ban terjesztünk elő. Ismételten szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek ezért a megbeszélésért és a Willmott-jelentés jóváhagyásáért. Újból bizonyítékát láttuk annak, hogy az Európai Parlament határozott politikai támogatást nyújt ahhoz, hogy a munkahelyi egészségvédelem és biztonság kiemelt helyen szerepeljen a napirenden, egyrészt a gazdaság, másrészt annak garantálása érdekében is, hogy a munkavállalók biztonságban és épségben térnek haza szeretteikhez az elvégzett munka után.
11
12
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Glenis Willmott, előadó. − Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak az észrevételekért, és szeretnék néhány érvet felhozni. Először is a daganatos megbetegedésekkel kapcsolatban szükség van a rákkeltő anyagokról szóló irányelv annak érdekében történő felülvizsgálatára, hogy követni lehessen a műszaki fejlődést és a tudományos ismeretek változásait a munka világán belül. Fontos, hogy jogilag kötelező erejű tényleges határértékek vonatkozzanak a rákkeltő anyagokra, mutagénekre és a reprodukciós toxicitású anyagokra. A határértékeknek tudományos bizonyítékokon kell alapulniuk, és én arra ösztönözném az EU Tudományos Bizottságát, hogy legelőször a a kristályos szilícium-dioxid problémáját vizsgálja meg. Arra buzdítanám a kollégákat, hogy ne töröljék az erre vonatkozó hivatkozást, és ellenezzék a 6. módosítást. Másodszor, a jelentés felhív a nanotechnológiák nyomon követésére és a potenciális egészségügyi kockázatok értékelésére, és arra buzdítanám a kollégákat, hogy ellenezzék az 5. módosítást, amely ennek eltörlésére irányul. Teljes mértékben elismerem a nanotechnológiák potenciális előnyeit. Mindazonáltal a potenciális foglalkozási egészségveszélyeztető kockázatok megértése nem tud lépést tartani az ilyen technológiák gyors fejlődésével: a munkavállalók belélegzés, bőrön keresztüli érintkezés és lenyelés révén lehetnek kitéve a nanorészecskéknek, mi pedig nem dughatjuk a fejünket a homokba és nem vonakodhatunk attól, hogy kutatást végezzünk, és megvizsgáljuk, hogy fennáll-e valamilyen kockázat. Harmadszor szeretném újólag megismételni a Bizottságnak szóló felhívást, hogy terjesszen elő a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló irányelvre vonatkozó jogalkotási módosítást a tűszúrásos sérülések problémájának megoldása érdekében. Ezt sürgősségi kérdésként kell kezelni. Ahogy azt már korábban említettem, az egészség és biztonság a chartában foglalt alapvető jog. Erős uniós stratégiára van szükségünk annak biztosításához, hogy ez az alapvető jogot tiszteletben tartsák, és hogy a munkavállalók EU-szerte megfelelő védelemben részesülnek. Minden egyes baleset és minden egyes munkával kapcsolatos betegség a munkavállalók alapvető jogainak a megsértését jelenti. Mindannyian tudjuk, hogy a megfelelő munkahelyi egészségvédelem és biztonság kemény gazdasági kérdés, valamint üzleti okok játszanak közre, de fontosabb, hogy a legerősebb érvnek az emberi egészség értékét és a megmenthető életeket kell tekintenünk. Három és fél percenként egy emberélet – ki vitatkozhat ezzel? (Taps) Elnök. – (EL) A vitát berekesztem. A szavazásra a mai napon, 2008. január 15-én, kedden 12.00-kor kerül sor. Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Azzal szeretném kezdeni, hogy gratulálok az Európai Bizottságnak a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, 2007–2012 közötti közösségi stratégiájához, valamint a parlamenti bizottságunk által véghezvitt munkához. Évente csaknem 500 000 ember hal meg vagy tartós rokkantságban szenved munkával összefüggő okok miatt, és helyeselnünk kell az Európai Bizottságnak a munkával összefüggő baleseteknek az EU-n belüli, átlagosan 25%-os csökkentésére irányuló célkitűzését. Támogatom azt az elképzelést, miszerint fokozni kell a bilbaói (Spanyolország) Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség tevékenységét. Ezzel kapcsolatban és általánosságban a szociális Európa kialakításával kapcsolatban sajnálatosnak tartom, hogy sem a jelentés, sőt mi több, az Európai Bizottság közleménye sem emeli ki, hogy alapvető a szociális partnerek támogatása; mindig észben kell tartanunk, hogy a meglévő szerződések alapján, az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSz.) 137. és azt követő cikkei értelmében (és ezt a Lisszaboni Szerződés is megerősítette, amelynek folyamatban van a ratifikálása), jogalkotási aktusok állnak az utóbbi rendelkezésére az európai szociális jog kialakításának előmozdításához. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)
6. A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazása (vita) Elnök. – (EL) A vita következő napirendi pontja az Őry Csaba által a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság nevében előterjesztett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló jelentés (COM(2007)0159 – C6-0104/2007 – 2007/0054(COD)) (A6-0515/2007).
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, az Európai Parlament tisztelt képviselői! A mai napon Önök elé terjesztett dokumentum az 1408/71/EGK rendelet módosításáról szóló legutóbbi rendeletet tartalmazza. Ez az a bizonyos jól ismert, a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról szóló rendelet. Több mint 30 évig ez a rendelet képezte a a szociális biztonsági rendszerek összehangolásának alapját. Az utóbbi években kezdeményezés indult a rendelet, valamint a végrehajtási rendelet frissítése és egyszerűsítése céljából. A Parlament már jóváhagyta az új, 883/2004/EK rendeletet, és a végrehajtásához szükséges további jogi aktusokról már folynak a tárgyalások. Ezek közé tartozik a végrehajtási rendelet és a mellékletek szövege. Az említett új jogalkotási aktusok hatálybalépéséig frissíteni kell az 1408/71/EGK rendelet érvényességét. Ezért terjesztjük Önök elé ezt az új technikai módosítást. Ez csak a rendelet mellékleteinek szövegére vonatkozik, és figyelembe kívánja venni a nemzeti jogszabályokban bekövetkezett módosításokat. Fontos, hogy ezt a szöveget haladéktalanul jóváhagyjuk az 1408/71/EGK rendelet naprakésszé tétele érdekében, ezzel biztosítva a jogbiztonságot és a polgárok jogainak figyelembevételét. Külön köszönetet mondok Őry előadó úrnak a két intézmény közötti együttműködés biztosításáért. Ahogy az a jelentésből egyértelműen kiderül, a jogi aktusról az első olvasat során történő szavazás lehetővé teszi a késedelem nélküli elfogadást. A módosítások, többek között a Tanács által végrehajtott technikai változtatások kidolgozására ebben a szellemben került sor. Másrészt az előadó ebben a szakaszba nem vette be a vitákat, amelyek gyümölcsözőbbek lehetnek a végrehajtási rendelet – amely esetben Lambert asszony az előadó – vagy a mellékletek, különösen a 11. melléklet szövegének – amely esetben Bozkurt asszony az előadó – vizsgálatával összefüggésben. Egyesek szeretnék megragadni a jelentés adta lehetőséget, hogy átfogóbb kérdésekkel foglalkozzanak, például a határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokkal. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel, úgy gondolom, hogy a mostani technikai jellegű frissítés keretén belül ez nem lenne tanácsos. A technikai frissítés korlátozott, de gyakorlati megközelítése megfelelőbb védelmet biztosít a polgárok jogai tekintetében. Ezért külön köszönetet szeretnék mondani Őry úrnak. A Bizottság támogatja az 1–6., a 9. és a 11. módosítást, amelyek összehangolják az eredeti szöveget és a Tanács általános szándékát, valamint a 7. és 8. módosítást, amelyek szabályozzák az egyik tagállamban, Hollandiában nemrégiben, az egészségbiztosítási reform hatálybalépését követően kialakult problémát. Ezzel szemben a Bizottság nem támogatja a 10. módosítást. Ennek a módosításnak a pontatlan megfogalmazása nem teszi lehetővé az általa szabályozni kívánt konkrét helyzetek megfelelő kezelését. A módosítás kétségbe vonja az elsőbbségi szabályokat a családi juttatások terén. Egy ilyen módosításnak az érintett tagállamon túlmutató jogi és gazdasági következményei lennének. Köszönöm a figyelmet, és még egyszer gratulálok az előadónak a közreműködéshez és a kiváló együttműködéshez. Csaba Őry, előadó. − (HU) Tisztelt elnök asszony, tisztelt biztos úr! Engedjék meg, hogy mielőtt a módosító indítványok körül kialakult kisebb vitákra is kitérnék, néhány szóval méltassam ezt az előttünk fekvő jogszabályt, illetve ennek jelentőségét. Való igaz, ahogy biztos úr is mondta, ez egy nagyon régi jogszabály, 1971-ben született és azóta hagyományosan kiemelkedő szerepet tölt be az Unión belüli szabad munkavállalás alapvető jogához illeszkedő járulékos szabályozási eszközként. Tény és való, hogy a munkaerő szabad áramlásának alapszerződésben rögzített joga önmagában igen keveset érne, ha a társadalombiztosítási rendszerekhez a más tagállamokban elhelyezkedő polgárok nem férhetnének hozzá, illetve ha a jogok hordozhatóságát nem tudnánk biztosítani. Az Unión belüli mozgás kapcsán a jelentős kockázatokat viselő munkavállalóknak a társadalombiztosítás és a szociális alapjogok tekintetében hátrányt nem lehet szenvedniük. A szabad munkaerő-áramlás csak ekkor töltheti be az uniós munkaerőpiacok közötti fontos kiegyenlítő szerepet, melyre az Unió gazdaságának szüksége van. Viszont azt is látnunk kell, azt is rögzítenünk kell, hogy az 1408-as rendelet, melyről most beszélünk, csak akkor töltheti be a funkcióját, hogyha ezt folyamatosan összhangba hozzuk a nemzeti jogszabályokkal. Hiszen a szociálpolitika, a foglalkoztatás, a munkaerő-áramlás kérdései alapvetően nemzeti kompetenciákba tartoznak, nemzeti kompetenciákat érintenek. Ezért szükség volt és szükség van arra, hogy évről évre folyamatosan korrigáljuk, folyamatosan kiegészítsük a jogszabályt. Kulcsfontosságú szabályról van szó, hisz látszólag csak különböző szövegeket egyeztetünk, valójában ez embereket, emberi sorsokat, emberek mindennapi problémáit érinti. Nekünk jogalkotóknak tehát akkor is
13
14
HU
Az Euròpai Parlament vitài
ez a feladatunk, ha tudjuk, hogy ez már egy igen rövid ideig hatályban lévő szöveg, hisz ahogy biztos úr is említette, megvan már, megszületett már az új rendelet, az új direktíva. Addig is, amíg ennek meg nem alkotjuk a végrehajtási rendeletét, addig is a jogbiztonság érdeke azt kívánja, hogy folyamatosan aktualizáljuk, igazítsuk a szöveget a nemzeti jogszabályokban történt változásokhoz. Jó példa erre mindjárt az első módosító indítvány, ahol a magyar jogban, a Polgári Törvénykönyvben módosították a „közeli hozzátartozó” fogalmát, és most lehetőség nyílott arra, hogy ehhez igazítsuk az európai szöveget is. De hasonlóképpen szó volt itt a Hollandiát érintő módosító indítványokról, ahol ugyancsak nagyon kézzelfogható emberi sorsokról van szó, olyan katonákról, akik külföldön szolgálatot teljesítenek, a családjaikat érintő különféle szociális ellátási jogosultságok tekintetében bizonytalanság uralkodik. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan, ezt ki kell egészíteni. Erre a problémára egyébként a bizottsági munka folyamán megoldást találtunk, elfogadva a Tanács szóbeli indítványát, azt beépítettük a szövegbe. Tehát itt nincs probléma, mint ahogy azt gondolom, hogy az említett 10-es módosító indítványra is végül is megnyugtató megoldás született, hisz a holland kormány vállalta, hogy pontosító jellegű körlevélben tájékoztatja az érintett polgárokat, így ennek a módosító indítványnak az elfogadására most nincs szükség a Parlamentben. De szükség volt arra az együttműködésre, amelyet egyébként megköszönnék minden résztvevőnek, mind a módosításokat benyújtó képviselőknek, mind a Tanács, mind a Bizottság munkatársainak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr! ELNÖKÖL: MAURO ÚR alelnök Ria Oomen-Ruijten, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr! Ahogy azt Őry úr épp az előbb elmondta, a munkaerőpiacon rendkívül fontos a mobilitás. A koordinációs rendelet, amelyet a mai napon vitatunk meg, tulajdonképpen minden évben összehangolja a tagállamok jogszabályainak kiigazításait. A tagállamoknak valójában minden jogszabályt, illetve a szociális biztonsággal vagy adótörvénnyel kapcsolatos minden módosítást meg kell vizsgálniuk annak ellenőrzése céljából, hogy az EU-konform-e. Ebben az esetben nem lehet túl sok probléma. Ha egyértelmű az eredmény, később nem lesz szükség kiigazításra. Őry úrral együtt számos módosítást terjesztettem elő, és tényleg úgy gondolom, hogy amikor eljön az éves kiigazítás ideje, minden egyes képviselőnek meg kell vizsgálnia a saját tagállama helyzetét, hogy megtudja, vajon az igazgatási konzultáció során tényleg mindent összehangoltak-e a valós európai helyzettel. Két, illetve három módosítást terjesztettünk elő. Az első kettő, a 7. és 8. módosítás a Belgiumban, illetve Németországban lakó katonai személyzet családtagjainak egészségbiztosításával kapcsolatos. A holland katonai személyzetre nem vonatkozik az egészségbiztosításról szóló törvény, és így családtagjaik sem részesülhetnek biztosításban, ezért egy olyan rendszerhez kellett csatlakozniuk, amely egyre többe és többe került. A holland kormány levélben fordult az Európai Parlamenthez, melyben arra kérte a Parlamentet, hogy fogadja el a módosításokat, mivel ez a leggyorsabb megoldás. A harmadik módosítás – a 10. módosítás – a gyermekellátásról szóló holland törvénnyel kapcsolatos. Az olyan családok, amelyek lakóhelye Hollandiában volt, de a határ másik oldalán dolgoztak, nem voltak jogosultak gyermekellátási juttatásra. A törvény módosításával most ez a probléma is megoldódott. Ez azt jelenti, hogy állhatatosságunk révén többek számára elég sok mindent elértünk. A kollégáimnak is köszönöm, hogy nem hagyták elrettenteni magukat a második olvasatra vonatkozó érvelésekkel, hanem támogattak bennünket, hogy minél többet elérhessünk. Joel Hasse Ferreira, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék az előadónak, Őry úrnak a kiegyensúlyozott jelentéshez. Másodszor, szeretném hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy az Európai Unió eltérő szociális biztonsági rendszereit összehangoljuk és fejlesszük, valamint szükség esetén kiigazítsuk. Elég egyértelmű, hogy az előterjesztett, általunk lényegesnek tartott módosítások száma lehetővé teszi, hogy Őry úr jelentésének első olvasat során történő jóváhagyását elősegítő eljárás részeként kellő információk alapján vitatkozzunk. Európában a szociális biztonsággal kapcsolatos kérdések nyilvánvalóan sokkal több dolgot foglalnak magukban azon problémáknál, amelyek megoldására ez a jelentés törekszik, továbbá kiterjednek a kapcsolódó
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
szabályozási gyakorlatokra is. Most azonban az Írországban, Magyarországon, Lengyelországban, Hollandiában és Ausztriában a szociális biztonsággal kapcsolatos jogszabályokban a tényleges modernizáció és kiigazítás biztosítása érdekében bekövetkezett változásokat kell figyelembe vennünk. Hölgyeim és uraim, mint tudjuk, az új szabályozási rendszer bevezetésével, különösen a vonatkozó végrehajtási rendeletekkel kapcsolatban velünk egy időben folytatnak vitát. Ebben az esetben is üdvözöljük az előadó álláspontját, megértjük és osztjuk azon nézetét, hogy csak korlátozott számú, feltétlenül lényeges módosítás támogatható, ahogy az a bizottságban is elhangzott. Ezek a módosítások a szükséges jogbiztonság garantálására irányulnak, hogy az új rendelet hatálybalépése gördülékenyebb legyen. Időközben megtudtam, hogy Őry úr az ismertetett okok miatt visszavonta az érintett módosítást. Végezetül, elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a szociális biztonság terén is az a legfontosabb, hogy elősegítsük a munkavállalók Európai Unión belüli mobilitása elvének megfelelő végrehajtását, amit a lisszaboni csúcs és a 2006-os év, „a mobilitás európai éve” újólag megerősített. A munkaerő mobilitása és a szociális biztonsági rendszer megfelelő koordinációja nélkül az európai munkavállalók korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek a munkaerő-piaci mozgás terén. Épp ez az, amit nem szeretnénk, ezért támogatjuk ezt a jelentést. Ona Juknevičienė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata garantálja, hogy mindenkinek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani. Az Európai Unió Alapjogi Chartája biztosítja a foglalkozás megválasztásának szabadságát és a munkavállaláshoz való jogot. Tudjuk azonban, hogy a gyakorlatban még mindig sok tényező akadályozza abban a polgárokat, hogy a Közösségben teljes mértékben élni tudjanak ezekkel a jogokkal. 1971 óta a vitánk tárgyát képező rendelet szolgál a tagállamok között mozgó polgárok szociális biztonsága garantálásának alapjául. Ahogy azt már említettük, a rendeletet több mint 30 éve alkalmazzuk, rendelkezései ezen időszak alatt a nemzeti jogszabályokra tekintettel elég gyakran módosultak. Mindazonáltal ez a rendelet állapítja meg azt az általános alapelvet, amelyet minden nemzeti kormánynak, szociális biztonsági intézménynek, sőt bíróságnak be kell tartania a nemzeti jogszabályok alkalmazása során. Ilyen módon biztosított, hogy azokat, akik élnek a Közösségen belüli más országokba való mozgás jogával, nem éri hátrány a különböző nemzeti jogszabályok alkalmazásakor. A szociális biztonsági rendszerek országonként igen eltérőek, és bár a rendelet módosítására gyakran sor kerül, a rendeletnek nem a rendszerek egységesítése, hanem általános szabályozása a célja. Így hát örömünkre szolgál, hogy ilyen módon védelmet tudunk nyújtani a Közösség legkiszolgáltatottabb polgárai, a nők, nyugdíjasok és a fogyatékkal élők, valamint családtagjaik számára. Úgy gondolom, hogy ez a dokumentum nem csupán az EU-tagállamok, hanem az uniós polgárok egységesítését is elősegíti. Ezért, hölgyeim és uraim, őszintén arra ösztönzöm Önöket, hogy szavazzák meg a dokumentum elfogadását. Wiesław Stefan Kuc, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Az Európai Unión belüli mozgás, munkavállalás és lakóhely választás szabadsága az uniós polgárok számára biztosított legfontosabb előnyök közé tartoznak. Ezért a szociális biztonsággal kapcsolatos helyzetük az egyik leglényegesebb kérdés, különösen most, amikor Európában korábban nem tapasztalt mértékű a személyek mozgása, vagyis a valamennyi uniós intézmény által erősen támogatott migráció. Megértettem, hogy – tekintettel a szociális biztonsági rendszerekről szóló, módosított rendelet végrehajtására – (pillanatnyilag még hatályos az 1971. évi rendelet), csak azon próbálunk változtatni, amin feltétlenül szükséges, valamint az egyes országokban bevezetett változtatásokhoz igyekszünk igazodni. Úgy gondolom azonban, hogy nem éltünk a kínálkozó lehetőséggel, és nem módosítottuk a rendeletet az új rendeletben javasolt szándéknak megfelelően. Bár már négy év eltelt az új rendelet tervezetének jóváhagyása óta, ez még mindig nem lépett hatályba, a régi rendelet pedig már több mint 37 éves. Talán jobb lenne a meglévő tervezet változtatásait végrehajtani, mint az új változatra várni, mivel telik az idő, és az emberek kezdenek türelmetlenkedni. Jean Lambert, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak a munkájáért. Tudom, hogy ez gyakran nagyon technikai jellegű munkának tűnik, de ezek az évenkénti gyors frissítések fontosak, mert átláthatóságot biztosítanak a polgárok számára a jogosultságaik tekintetében. Ez azt is jelenti, hogy a rendelet hatálya gyorsabban kiterjedhet bizonyos személyekre. Ezenkívül másokhoz hasonlóan hangsúlyozni szeretném, hogy itt koordinációról és nem harmonizációról van szó. Ez gyakran azt jelenti, hogy bizonyos dolgok, amelyek nagyon ésszerűnek tűnnek, nem feltétlenül elfogadhatóak a koordináció rendkívül korlátozott körén belül. Úgy gondolom, hogy abban a tekintetben
15
16
HU
Az Euròpai Parlament vitài
is egyértelműnek kell lennünk, hogy ez a koordináció nem szándékozik aláásni a nemzeti rendszereket és megnyitni azokat a piaci erők számára – ahogy azt úgy vélem jelenleg különösen az egészségügy terén kezdjük tapasztalni. Ahogy azt már mások említették, a frissítésre vonatkozó végrehajtási rendelet elkészítése folyamatban van, de már tudjuk, hogy bizonyos kérdésekre nem fog kiterjedni. Úgy gondolom, hogy megoldást kell találnunk a koordináció körébe nem tartozó kérdésekre, és arra ösztönözném a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt: például amikor az adóbevételt egyre inkább a szociális biztonsági rendszerek megerősítésére használják, a külföldön dolgozók pedig rájönnek, hogy olyan szociális biztonsági rendszerhez való hozzájáruláshoz fizetnek adót, amelyhez már nem tartoznak. Azt is szorgalmaznám – ahogy az a Parlament is tette nemrégiben –, hogy a nemzeti gyakorlat kerüljön összhangba a rendelet szellemével, hogy ne kelljen azt megállapítanunk, hogy – a jelenlegi franciaországi helyzethez hasonlóan – a nemzeti előírások változásai miatt egyesek már nem férhetnek hozzá azon rendszerekhez, amelyekbe járulékot fizettek. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Biztos úr, a rendelet mellékleteiben javasolt technikai jellegű változtatásokat kétségtelenül jóvá kell hagyni. Ezáltal összhangot teremtünk a rendelet és az egyes országokban kialakított új terminológia között. Ismételten szeretnék azonban rámutatni arra, hogy az európai jogszabály már több éve ellentmondásban áll az Európai Bíróság határozataival, amelyek a betegeknek a külföldön biztosított egészségügyi ellátás költségei megtérítése iránti igényével kapcsolatos szabályok pontosabb meghatározására vonatkoznak. Az ellentmondás a kórházi ellátás vonatkozásában a legfeltűnőbb, és minden ítéletre kiterjed: hangsúlyozni szeretném, hogy mindegyikre, nem csupán azon ügyekre, ahol a Tanács már konszenzusra. Az igaz, hogy a betegek jogainak védelme biztosított, ha az Európai Bírósághoz fordulnak, de ez a jogi helyzet elfogadhatatlan. Újfent emlékeztetni szeretném Önöket arra az elvesztegetett lehetőségre, hogy az új, egyszerűsített 883/2004/EK rendelet elkészítésekor nem módosítottuk egy megfelelő módszer segítségével a biztosított személyek kárigényeit. Azt a lehetőséget is elszalasztottuk, hogy az Európai Bíróság által a két évvel később megjelent, szolgáltatásokról szóló irányelvben meghatározott alapelveket módosítsuk. Most elkezdődött egy újabb év, és lényegi változtatások helyett még mindig csak technikai módosításokat végzünk. Lehet, hogy az új végrehajtási rendelet megoldja ezt a problémát, de úgy tűnik, hogy nem old meg minden ügyet, mivel a Tanács nem ért egyet minden kérdésben. Ráadásul a helyzet még bonyolultabbá válhat, mivel az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság a betegek mobilitásáról szóló új irányelvre irányuló javaslatot terjeszt elő. Ezért a Tanács vitákkal teli tárgyalásokra számíthat. Az egyik vitát kiváltó téma a támogatások kérdése. Ezenkívül további késedelemek várhatók a kórházi ellátás költségeinek visszatérítéséhez való jog jogszabályi megerősítése tekintetében. Eltérőek a vélemények a visszatérítés mértéke és az érintett származási országában található biztosítótársaság engedélyének feltételei tekintetében. Véleményem szerint a jogbiztonság, a hozzáférhetőség és a polgárok jogi tájékozottsága szempontjából ez egyáltalán nem kívánatos helyzet. Egyes országok úgy „oldják meg” ezt a problémát, hogy nem tájékoztatják állampolgáraikat az Európai Bíróság ítéleteiben biztosított jogokról. Meggyőződésem, hogy ezt a problémát minél gyorsabban meg kell oldani a 883/2004/EK rendelet módosítása révén. Nem számíthatunk arra, hogy az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által előterjesztett, a mobilitásról szóló új, vitás irányelv további késedelem nélkül biztosítja az ítéletekkel való összhangot. Emine Bozkurt (PSE). – (NL) Elnök úr! Köszönetet szeretnék mondani Őry úrnak a kiváló munkájáért. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt egy kérdést szeretnék hangsúlyozni. Nem minden, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával kapcsolatos hiba írható a jogalkotás rovására. Sok problémát a szabályok végrehajtása idéz elő, amelyért maguk a tagállamok felelősek. Az Őry úr jelentésével kapcsolatos munka során számos gyakorlati problémára derült fény. Pontosan ez a helyzet a koordináció esetében; nem csak a jogszabálynak kell kifogástalannak lennie, hanem a gyakorlati alkalmazásnak is következetesnek kell lennie. Ezért tartom örvendetesnek, hogy a Tanács elnökei konzultálnak a Parlamenttel, például a 883/2004/EK rendelet XI. és VI. mellékletéről, amelyekhez engem jelöltek ki előadónak. Természetesen rendkívül fontos, hogy a Tanácsnak a rendelettel és a mellékletekkel kapcsolatos munkája e parlamenti ciklus során befejeződjön. Ehhez sok sikert kívánok a Tanács jövőbeni elnökeinek. Janusz Wojciechowski (UEN). – (PL) Elnök úr, támogatom Őry úr jelentését. Nagyon helyes, hogy az EU koordinálja a szociális biztonsági rendszereket, mivel a kibővített Európai Unióban több millióan dolgoznak
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
szülőhazájukon kívül. A legtöbben – több mint 2 millióan – a honfitársaim, a lengyelek közül dolgoznak különböző tagállamokban. Egyrészt kedvező, hogy a munkavállalók szabadon mozoghatnak, másrészt elszomorító, hogy egyre többször fordul elő, hogy a külföldi munkavállalók nem részesülnek megfelelő elbánásban. Egyes országokban olyan esetek kerültek napvilágra, amikor lengyel munkásokkal büntetendő módon bántak, rabszolgamunkára kényszerítve őket. A lengyel munkavállalókat faji alapú támadások is érik. Ez történt az Egyesült Királyságban és nemrégiben Németországban – a lengyel média a mecklenburgi Löknitz városában lengyelek ellen elkövetett brutális támadásokról számolt be. Ezek súlyos esetek, és azt várnánk minden tagállamtól, hogy tegyen több intézkedést a külföldi munkavállalók kizsákmányolással és üldöztetéssel szembeni védelme érdekében. Gyula Hegyi (PSE). – (HU) Az európai határok leomlásával és az életforma változásával több millió európai polgár van, aki az egyik országban született, egy vagy több másik országban is dolgozott és nyugdíjas éveit megint más országban szeretné letölteni. Társadalombiztosítási járulékait másutt fizeti be, mint ahol a járulékokat később igénybe veszi. A versenyfeltételek egyenlősége is megkívánja a társadalombiztosítási szolgáltatások harmonizálását. Hosszabb távon ezért elkerülhetetlen az egységes európai társadalombiztosítási rendszer megalkotása, beleértve a nyugdíjrendszert, a betegségbiztosítást és a szociális ellátást. A Magyar Szocialista Párt munkacsoportja javasolja, hogy ez az elképzelés beleépüljön az Európai Szocialisták Pártja távlatos programjába. A harmonizáció természetesen időt vesz igénybe, jogvitákat is hoz, de biztos vagyok benne, hogy a jövő Európájában az egységes társadalombiztosításé a jövő. Petya Stavreva (PPE-DE). – (BG) Elnök úr, igen tisztelt kollégák! Egy egyesült Európa számára a szociális jogszabályok harmonizációja, valamint a szociális biztonsági rendszereknek az EU-tagállamok közötti koordinációja kulcsfontosságú, mivel a mozgás szabadsága a legfontosabb értékeink közé tartozik. Mindenkinek, aki az EU valamely országában szándékozik munkát vállalni, tisztában kell lennie a jogaival és kötelezettségeivel; a tagállamoknak pedig védeniük kell az állampolgárok szociális jogait és a legkedvezőbb munka- és életkörülményeket kell biztosítaniuk. Az EU országaiban dolgozó polgárok szociális biztonsági helyzete közvetlen kihatást gyakorol a Közösség jólétére és gazdasági teljesítményére. Bulgáriában, az egyik új tagállamban, a szociális biztonság kérdése különösen aktuális. Úgy vélem, hogy a szociális biztonság európai szintű harmonizációja egyértelműbb és egyszerűbb szabályokat fog biztosítani az uniós polgárok számára. Támogatom Őry úr jelentését, és arra ösztönzöm Önöket is, hogy szavazatukkal támogassák azt. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr! Ezzel a dokumentummal kapcsolatban az a lényeg, hogy a polgárok jogbiztonságának fokozása érdekében gyorsan jóváhagyjuk. Tudomásunk van arról, hogy a modernizációról és egyszerűsítésről szóló rendeletekkel kapcsolatos jóváhagyás folyamatban van, tehát ez a javaslat sokat veszítene a jelentőségéből, ha késleltetnénk a jóváhagyást. Azzal az igénnyel kapcsolatban, hogy az Európai Közösségek Bíróságának legújabb határozatait építsük be a jogszabályba, azt szeretném elmondani, hogy ez egy technikai jellegű kérdés, amelyet a hatályba léptetendő rendelettel kapcsolatos vita keretében kell megtárgyalni. A Bizottság már nagy mértékben figyelembe vette a Bíróság újabb joggyakorlatát a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó javaslatában, amelyről hamarosan vitát folytat a Biztosok Testülete. Ha az Európai Parlament megszavazza ezt a dokumentumot, akkor lehetővé válik a Bizottság számára, hogy jövőbeni erőfeszítéseit a szövegek frissítésére és egyszerűsítésére összpontosítsa. Még sok munka vár ránk, mielőtt az új szövegek hatályba léphetnek. Ez az erőfeszítés hosszú távon elő fogja segíteni az Európai Unión belül mozgó polgárok jogainak gyakorlását, így az európai egyesítés ezen alapvető célja konkrétabb formában jelenik meg. Engedjék meg, hogy még egyszer köszönetemet fejezzem ki az előadónak az általa végzett kiváló munkáért. Csaba Őry, előadó. − (HU) Köszönöm a szót, elnök úr! Végezetül talán érdemes összefoglalni egy, a vita hátterében meghúzódó kérdést – többen is említették, Jean Lambert és Bozkurt képviselőasszony is.
17
18
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Tulajdonképpen miközben ezt a jelentést készítettem, sosem a tartalmi kérdésekről vitatkoztunk, ezekben mindig egyetértettünk. Amin vitatkoztunk az az, hogy hol húzódik az európai jogalkotásnak a kompetenciája és hol húzódik a nemzeti jogalkotásnak a kompetenciája. Szeretném önöket biztosítani arról, hogy ebben az esetben ezt az igen kényes egyensúlyt sikerült megtalálnunk. Tehát valamennyi módosító indítványról beszéltünk a Bizottsággal is, beszéltünk a Tanács képviselőivel is. Ott, ahol végül vita alakult ki, ott, ha többszöri menetben is, de megtaláltuk a megoldást. Tehát legyen ez egy szerencsés vagy jó példa arra, hogy időnként még együtt is tudunk működni, ha erre szükség van. Hogy nekünk szükségünk van erre, az a mi számunkra evidencia, de hogy az európai polgároknak is szüksége van rá, azt gondolom, hogy ezt sem kellene kétségbe vonni. Én a magam részéről a jelentés kapcsán nem törekedtem arra, hogy mélyreható változásokat javasoljak a szövegben, éppen azért, mert várunk a Bozkurt-jelentésre és Jean Lamber jelentésére, amelyek a 2003-as rendelethez kapcsolódnak. Tehát azt gondolom, hogy a jogszabály most hatályban marad – talán egy kicsit javítottunk rajta–, egyébként a vitát pedig majd folytatjuk a végrehajtási rendelet megalkotása kapcsán, és azt gondolom, hogy ez így van rendben. Köszönöm még egyszer mind a Tanácsnak, mind a Bizottságnak, mind a képviselőtársaimnak az együttműködést. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra holnap 11.30-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. – (RO) Az a rendelet (az 1408/71/EGK rendelet), amelyet módosítunk, rendkívül fontos szerepet játszik az Európai Unió négy alapvető szabadsága egyikének, a mozgás szabadságának a megvalósításában. A munkaerőnek az Európai Unión belüli szabad mozgása sem közvetlenül – a többi tagállam állampolgárai által betölthető szakmai kategóriák korlátozásával –, sem közvetve – azon társadalmi juttatások csökkentésével, amelyekre más tagállamok állampolgárai jogosultak – nem korlátozható. Ezért a Bizottság által javasolt rendelet a Parlament további módosításaival együtt világosan meghatározza majd, hogy az állampolgárok mikor részesülhetnek a saját tagállamuk által nyújtott különleges ellátásokban, milyen körülmények között exportálhatók ezek az ellátások, valamint hogy egyéb szociális rendszerek alkalmazhatók-e a nem állampolgárokkal való tisztességes bánásmód biztosítása érdekében. Továbbá amennyiben ki akarjuk bővíteni az Európában alkalmazott munkaszerződés-kategóriákat, megegyezésre kell jutnunk azzal kapcsolatban, hogy az egyéni vállalkozás, illetve önálló vállalkozás mit von maga után. Végezetül úgy gondolom, hogy ez a jelentés elősegíti a más tagállamokban dolgozók szociális jogainak védelmét. A szociális jogok elismerését akadályozó tényezők megszüntetése nagyobb mobilitást idéz elő az Unión belül, valamint azt eredményezi, hogy nő a foglalkoztatás.
7. Fogyasztói hitelek (vita) Elnök. − A következő napirendi pont Kurt Lechner (Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság) ajánlásának második olvasatra való előterjesztése a Tanács közös álláspontjáról az Európai Parlament és Tanács fogyasztói hitelekről szóló irányelvének elfogadása, valamint a 87/102/EGK (09948/2/2007 - C6-0315/2007 2002/0222 (COD)) (A6-0504/2007) irányelv hatályon kívül helyezésének tekintetében. Kurt Lechner, előadó. − (DE) Elnök úr, Kuneva biztos asszony, hölgyeim és uraim! A hitelek igénylése eltér a fogyasztási cikkek vásárlásának megszokott folyamatától. Az ilyen jellegű tranzakciók jóval összetettebbek, az alkalmazott nemzeti pénzügyi gyakorlat és a jogi hagyományok sokkal nagyobb szerepet játszanak. Ennek megfelelően a közbizalom a fogyasztói hitelekkel kapcsolatban kiemelt fontossággal bír. A fogyasztói hitelek jogi szabályozásának harmonizálására irányuló törekvéseknek is megvannak a maguk határai, ezen lépéseket körültekintően és fokozatosan kell végrehajtani. Gyengébb szerződő félként a fogyasztó kétségtelenül részesül jogi védelemben, de ugyanakkor a vezérelvnek, hasonlóan a kötelezettségeket taglaló szabályozáshoz, itt is a szerződés szabadságát, továbbá a felnőtt vásárlók személyes felelősségét kell hangsúlyoznia, nem pedig előírásokat vagy paternalisztikus jelleget. A nemzeti törvényhozóknak saját országuk vonatkozásában kellő megfontoltsággal kell rendelkezniük a rugalmas fogyasztóvédelem szavatolásához, valamint alkalmasnak kell lenniük fogyasztóvédelem területén felmerülő
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
új fejlemények, visszásságok kezelésére is. Egy szimpla jogi háttérszervezet nem biztosítja a fogyasztók megfelelő szintű védelmét. A hatástanulmányok fontosak lettek volna, hiszen a fogyasztói hitelek emberek százmillióit érintik. A jogszabályi háttérnek a jellemző eseteken kell alapulnia, nem a kivételeken. Ezzel kapcsolatban köszönetemet szeretném kifejezni az Európai Parlament egészének a Bizottság teljesen elfogadhatatlan kiinduló javaslatának visszautasításáért, tovább annak első olvasást követő lényeges módosításáért. Őszinte szívvel köszöntöm a bizottság 2005-ből származó kiegészített javaslatában tárgyalt és elfogadott új megközelítést, amely szerint végül csupán meghatározott alapvető elemek kerülnének egyeztetésre. Azonban kritikusan kell vélekednem a Tanács közös állásfoglalásáról. Egy közös és gyakorlatban is alkalmazható európai megoldás helyett a tagállamok képviselői saját külön szabályaikat kezdték alkalmazni, azokat védelmükbe is vették és a kompromisszumra törekvés közben csokorba szedve hozakodtak elő velük. Mindez túlzottan sok bürokratikus kerékkötőt magában hordozó rendelkezést eredményez, ami a fogyasztók számára csöppet sem előnyös. Ha elárasztjuk őket egy halom információval, azzal érdemben nem segítünk nekik. Ráadásul tetemes járulékos költségeket is generál, ez pedig aránytalanul nagy mértékben hat a kisebb hitelekre. Emiatt szándékom már kezdettől fogva a szabályozás egyszerűsítése és a nemzeti szabályalkotók számára több mozgástér biztosítása volt. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetemet fejezzem ki kollégáimnak, hiszen a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság valamennyi szavazata azonos cél elérésére szolgált, és a Ház összes döntése is ezt a célt törekszik elérni. Mindössze két példát szeretnék csak idézni most, nevezetesen a számlahitel-szolgáltatásokkal kapcsolatos lényegesen karcsúsított és javított szabályozást, valamint a 16. cikkel kapcsolatos közelgő megállapodást a korai törlesztésre vonatkozóan. Ezen előrelépések dacára azonban úgy látom, hogy az ügyet a többség csak félig hajlandó véghezvinni, kétségtelen, hogy ez részben a tanácsi beleegyezés hiányára és a jogalkotási folyamat minél előbbi befejezésére való szándékra vezethető vissza. Amennyiben a javaslatot teljes egészében elfogadhatónak kívánjuk tekinteni, további módosítások végrehajtását elengedhetetlenül fontosnak tartom. Még két kérdésre szeretnék rámutatni, amelyek számomra fontosak, és kérem ismételt jóváhagyásukat is. Elöljáróban annyit, hogy az irányelv alkalmazhatósági küszöbét fel kellene emelni 500 euróra. Persze tudom, hogy ez az érték Európa-szerte eltérő. A lényeg itt tulajdonképpen nem az, hogy az irányelv csak az 500 eurós küszöb átlépésekor vonatkozna, hanem az, hogy a nemzeti törvényhozóknak meg kellene őrizniük annak lehetőségét, hogy már az első eurótól kezdve a saját rendelkezéseiket használhassák, inkább, mintsem hogy tevékenységük az 500 eurós vagy annál nagyobb összegű hitelekre szorítkozzon. Másodszor a fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy mellőzhessék az előírt, szerződéskötés előtti tájékoztatást, többek között mivel az ilyen jellegű tájékoztatás akadályt gördíthet a belső piac működésének útjába. Meg vagyok győződve róla, hogy a szerződés előtti tájékoztatási kötelezettség kielégítéséhez elegendő a fogyasztó számára a szerződés példányát előzetesen rendelkezésre bocsátani. Ez az elgondolás megfelel a Bizottság saját javaslatában foglaltakkal is. Ezáltal nagymértékben csökkenne a papírmunka. Ezen módosítások hiányában attól tartok, hogy az irányelv céljai, vagyis az európai egységes piac fogyasztók számára történő megnyitása és a több választási lehetőség, illetve termék biztosítása nem teljesülnek. Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tisztelt Elnök úr! A Ház fogyasztói hitelekről szóló irányelvéről rendezett szerdai szavazása az 500 millió európai fogyasztó számára nagyon fontos esemény. Sokunk életére közvetlen hatással bír majd, és lényegében két sarkalatos pontja van. Az egyik, hogy a különféle okból hitelt felvevő fogyasztók, legyen az egy családi esküvő, egy mosógép vagy akár egy új kocsi, szélesebb körű tájékoztatást kaphassanak a hitelkonstrukciókat illetően. A másik pedig az, hogy a fogyasztók több választási lehetőséghez és versenyképesebb piachoz juthatnak. A szavazás a vállalkozások számára is kiemelt jelentőséggel bír, az egységes és átlátható jogi keretrendszer kialakítása a bankok és egyéb hitelezők számára is a határokon átívelő, gördülékenyebb és simább üzletvitel záloga. Előrelépésünk szempontjából okvetlenül ki kell használni ezt a lehetőséget. Világos, hogy a jelenlegi helyzet működésképtelen. A számok magukért beszélnek. Az európai hitelkamatok a legalacsonyabb finnországi 6%-tól Portugáliában több mint 12%-ig terjednek. Olaszországban a hitelkamat kb. 9,4%, Írországban 6,8% körüli.
19
20
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az európai fogyasztói hitelek piaca 27 minipiacra osztható fel. A 800 millió eurós európai hitelpiacon a határokon átívelő, közvetlen pénzügyi szolgáltatások a távolsági hiteltranzakciók töredékét – 1%-ot – tesznek ki. Ebből is látszik, hogy a belső piac nem működik. Az is világos, hogy az EU-szintű verseny sem funkcionál. Ennek következménye, hogy a fogyasztók választási lehetőségei meglehetősen szűkek, és a versenyképes vállalkozások számára nehéz kijutni az új piacokra. A fogyasztói hitelekről szóló irányelvre a belső piacban rejlő lehetőségek serkentése, a verseny elősegítése és a választási lehetőségek szélesítése érdekében van szükség. Az irányelv két fő céllal jellemezhető: szabványos információk és tájékoztatás – összehasonlítható adatok – biztosítása a megalapozott fogyasztói döntések elősegítése érdekében, továbbá egy egységes keretrendszer biztosítása a vállalkozások számára a versenyképes hitelek országhatárokon átívelő értékesítése érdekében. A fogyasztói hitelekről szóló irányelv középpontjában az átláthatóság és a fogyasztói jogok lelhetőek fel. Csak néhány fontos elemét emelném itt ki. A hitelek reklámozására vonatkozóan: amennyiben a hitel hirdetésében számadatokat tüntetnek fel, az egész EU-ban kötelező jelleggel ugyanezt a lényeges adatokat tartalmazó szabványos listát kell rendelkezésre bocsátani. A legfontosabb, hogy most először a fogyasztói hitelek éves, százalékban kifejezett hiteldíját az egész EU-ban azonos módon számolják majd ki. Ez nagyon lényeges mozzanat, hiszen a fogyasztók egyetlen számadatból is megtudhatják a hitel valós költségét. Ami a szerződéskötés előtti tájékoztatást illeti: a hitelkonstrukciók iránt érdeklődők számára az egész EU-ban egy egységesen kialakított információs adatlapot biztosítanak, amely az összes fontos paramétert és tudnivalót, kamatlábakat, felmerülő költségeket és kapcsolódó biztosításokat is tartalmazza majd. Így lehetővé válik, hogy a fogyasztók közvetlenül, egy szabványos rendszert alapul véve hasonlíthassák össze a különféle hitelajánlatokat. Az irányelv két nagyon lényeges fogyasztói jogot állapít meg. A hitelszerződés megkötését követően a fogyasztó díjmentesen és minden indokolás nélkül jogosult a hiteltől visszalépni. Ez a jog, a tagállamok majdnem felében újdonságként jelenik meg, és az EU összes fogyasztói hitelének vonatkozásában érvényes lesz majd. Ezenfelül a fogyasztói hitelekről szóló irányelv megerősíti a fogyasztónak váltásra vonatkozó jogát, a szabályozásnak roppant mód jól megfogalmazottnak és célratörőnek kell lennie – és nem csak ezen a területen. A váltás és a tetszőleges időpontban való visszafizetés – ezek a Bizottság szempontjából a legfontosabb pontok. Így biztosítható a bankok kielégítő kompenzációja, a fogyasztót megillető szabad választási jog biztosítása és a versenyképesebb ajánlatok kiválasztása. Ennek a verseny életben tartása szempontjából van nagy szerepe. Elismerem, hogy a jogharmonizáció ezen a nagyon érzékeny területen nem könnyű feladat, ugyanakkor meg vagyok győződve arról is, hogy a piacot emberek működtetik és működésének célja is az ember, a fogyasztó. Itt Európában a fogyasztót helyezzük a piac középpontjába, lehetőséget nyújtunk az embereknek a választásra, lehetőséget biztosítunk a vállalkozásoknak a versenyzésre, és az európai piacot a fogyasztók érdekében formáljuk. Hangsúlyozni kívánom, hogy a modern világ nem a fogyasztók vállalkozások elleni felhecceléséről szól, hanem egészséges piacok építéséről, amelyeken a fogyasztóknak lehetősége nyílik a választásra, a vállalkozások pedig szabadon versenyezhetnek. Hiszem, hogy a PSE és az ALDE képviselőcsoport által – a Tanáccsal egyetértésben készült – módosítások megfontolandó és komoly kompromisszumot jelentenek. Véleményem szerint mind a fogyasztók, mind a pénzügyi szolgáltatók szempontjából ez a legjobb megoldás. A kompromisszumos megoldás elfogadása a versenyképes piacok érdekeit, a fogyasztók színvonalasabb tájékoztatását és szélesebb körű választási lehetőségeket szolgálja. Szerény kezdet ez bizony a pénzügyi szolgáltatások fogyasztói vonatkozásában, amely területen sok tennivaló akad. A Ház tagjain végignézve azt látom és tudom, hogy Önök azok, akik közvetlenül képviselik az európai polgárok érdekeit, Önök azok, akik már hosszú évek óta sikeresen harcolnak az emberek mindennapos problémáinak megoldásáért.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az előttünk álló feladat nem kevesebb, mint egy olyan, a hitelezéssel kapcsolatos szabályozásra vonatkozó megállapodás támogatása, amely hozzáadott értéket nyújt az európai polgárok számára, és világosan jelzi, hogy készen állunk egy olyan probléma megoldására, amely nagymértékben befolyásolja polgáraink életét, a kis- és nagyvállalatok működését. Malcolm Harbour, a PPE-DE képviselőcsoport nevében – Tisztelt Elnök úr! Hozzászólásom elején elismerésemet szeretném kifejezni az előadó által a képviselőcsoportunk érdekében végzett temérdek munkáért, de nem hagyhatom ki az elismerésből a Tanácsot és a Bizottságot sem, hiszen a bonyolult és néha vitatott javaslaton közösen végzett, a biztos asszony elmondása szerint már évek óta folyó munkát bizony nehéz feladatok is tarkították. Lényegét tekintve – és itt teljes mértékben egyetértek a biztos asszonnyal – a javaslat az európai belső piac fogyasztóinak szempontjából kiemelten fontosnak tekintendő. A fogyasztói hitelek jelentős szerepet játszanak a fogyasztók piaci megjelenésének elősegítésében. Fejlődő és innovatív piacot szeretnénk, széles termékskálát felvonultató vállalatokat szeretnénk, szolgáltatásokat, amelyek igyekeznek kielégíteni a fogyasztók legkülönfélébb egyedi igényeit is, legyen szó termékekről vagy szolgáltatásokról egyaránt. De mindenekelőtt egy jól szabályozott piacot szeretnénk, amelynek fogyasztói bizalommal vesznek részt a piac működésében, ahol a fogyasztók hozzáférnek a szerződési feltételeket áttekinthetőbbé és biztonságosabbá tévő tudnivalókhoz. A pénzügyi szolgáltatások terén ismert tény, hogy a megfelelő szabályozás serkentő hatást gyakorol a piaci tevékenységre, és hát ez az, amit a folyamat zászlójára célul tűztünk ki. Az irányelvvel az a probléma, hogy a fogyasztói hitelek piaca Európa-szerte a fejlődés nagyon eltérő fokán áll, sok helyen, például nálunk is, már jól kiforrott és alkalmazott a szabályozás. A maximális harmonizációra vonatkozó eredeti elképzelés az ilyen országokban a fogyasztókat hátrányos helyzetbe taszította volna, és tevékenységünk az ezen a területen megvalósuló egyensúly megteremtésében merült ki. Mindössze egy helyen szeretnék pontosítani, amire jóllehet nem szándékosan, de Kuneva asszony utalt: a szóban forgó kompromisszumos módosítási csomagot egyetlen kivétellel kizárólag ez a képviselőcsoport támogatja. Ugyanezekkel a módosításokkal álltunk elő, a Parlamenten belül a kérdésben konszenzus született. Van még egy szempont, amelyről a vita továbbra is folyik, biztos vagyok benne azonban, hogy végül sikerül tető alá hozni a megegyezést, és elérjük előirányzott céljainkat. Kiemelendő, hogy a piac alakulását folyamatosan figyelni szükséges, biztosítani kell fejlődésének helyes irányát, a fejlődés során fellépő problémákat pedig megfelelő módon orvosolni és kezelni kell. Bízom benne, hogy a Ház felelősséggel látja majd el feladatait, és holnap egy használható csomaggal áll elő. Arlene McCarthy, a PSE képviselőcsoport nevében – Tisztelt Elnök úr! A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint korábban a jogi ügyekkel foglalkozó bizottság is felismerte a belső piac és a fogyasztói hitelek fejlesztésében rejlő, fogyasztók és vállalkozások számára egyaránt jótékony hatású előnyöket. Módomban állt bábáskodni a szabályozás megszületésekor, és remélhetőleg holnap, a fogyasztói hitelekről szóló új rendelkezés végső kiadáskor is jelen tudok majd lenni. Az utóbbi öt év vitái és egyeztetései a legjobb megoldás kérdésében alapvető eltéréseket tártak fel a Bizottság és a Parlament véleménye között, pontosabban fogalmazva a tagállamok között, ezekből mindenképpen le kell szűrnünk a szükséges tanulságokat. Az összes javaslat – még a módosított bizottsági javaslat is – szigorú hatástanulmány tárgyát képezi, így biztosítva, hogy valamennyi érdekelt fél megvizsgálhassa a javaslatot, a tanulmány célja továbbá a fogyasztói bizalom és a vállalkozásokba vetett bizalom serkentése is. Sajnálatos, hogy akkor sem a Tanács, sem pedig a Bizottság nem volt felkészülve ennek az elvégzésére. Ma azonban az új szöveg vizsgálata a feladatunk, azé a szövegé, amely az eredeti javaslathoz képest óriási előrelépésnek bizonyul. Ez a változat a piaci nyitás és a fogyasztóvédelem szempontjából lényeges elemekre fekteti a hangsúlyt. Előnyei között említhetjük annak lehetőségét, hogy a fogyasztók összehasonlíthatják a különféle hitelajánlatokat, kötelezik a hitelezőket a fogyasztó hitelképességének vizsgálatára – ez fontos mérföldkő az eladósodás elleni küzdelemben –, és a hitelezőket kötelezik magyarázó szöveg biztosítására, továbbá a módosítások eredményeképpen az összes hitelező köteles egyszerűsített formátumú, átfogó és szabványos adatokkal, tudnivalókkal szolgálni. Üdvözlöm a 14 napos elállási jog megjelenését, valamint az idő előtti visszafizetés lehetőségét is, ezek mind-mind a fogyasztók bizalmának erősítését elősegítő paraméterek, ösztökélvén a fogyasztókat, hogy a hiteleket „ne csak a saját házuk táján keressék”. Itt nemcsak a piacok nyitásáról van szó, és az a tény, hogy most már az EU 27 tagállama között szabad a munkaerő és a személyek áramlása, a szabályozásnak új jelentést kölcsönöz. Vegyünk például egy Franciaországban vagy Németországban dolgozó lengyel vízvezeték-szerelőt, aki egy helyi hitelintézet szolgáltatásait kívánja igénybe venni. Ezután könnyen
21
22
HU
Az Euròpai Parlament vitài
ellenőrizheti a különféle fogyasztói hitelek éves, százalékban kifejezett egységes hiteldíját, tudván, hogy a szabványos adatok biztos alapot nyújtanak a legelőnyösebb döntés meghozatalához. Végül pedig üdvözlöm a Bizottság azon döntését, mellyel a hitelszövetkezeteket kivette ezen szabályozás hatálya alól, így nem ró további adminisztrációs terheket a kisebb közösségi szolgáltatókra. Örömmel tölt el a tagállamok részéről tapasztalható rugalmasság is. Ez Nagy-Britanniában például a magas szintű fogyasztói védelem fenntartását tette lehetővé, amely mostantól visszanyeri a közös és egyéni felelősséggel megalapozott hitelkártyákhoz való jogot. Így véleményem szerint a javaslat kellőképpen rugalmasra sikeredett, kérem tehát a tagokat, hogy támogassák a javaslatot. A Bizottság elnökeként úgy érzem, hogy feladataink ezzel még nem értek véget... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Diana Wallis, az ALDE képviselőcsoport nevében – Elnök úr, azt hiszem itt és most van a legjobb alkalom, hogy mindannyiuknak boldog új évet kívánjak! Sajnos azonban az idei hírek Nagy-Britanniában és a világon másutt is a gazdasági recesszióról szóltak, külön aggodalommal számoltak be a fogyasztói hitelekkel kapcsolatos történésekről. Nem pusztán a karácsony utáni depresszióról van itt szó, mindannyian tudjuk, hogy a probléma gyökere ennél jóval mélyebben keresendő. A hitelek a közeljövőben a hitelezőknek és a hitelfelvevőknek egyaránt problémát fognak okozni. A törvényhozók szembesültek ezzel a globális háttérrel, és ez cselekvésre késztetett bennünket. Serkentő hatást kell gyakorolnunk az EU pénzügyi szolgáltatási piacára, és ezzel párhuzamosan biztosítanunk kell, hogy a fogyasztók megalapozott és jól informált döntéseket hozzanak, továbbá azt is, hogy a döntések meghozatalához az összes paraméter, eszköz és adat elérhető legyen számukra. A Házban sokan közülünk, és különösen a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjai az utóbbi pár évben sok időt szenteltek egy, a Parlamentből érkezett, az Equitable Life angol biztosító megszűnésével kapcsolatos kérelem vizsgálatának. Tisztában vagyunk vele, hogy a nemzetközi szabályozás nem megfelelő kialakítása esetén a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában a fogyasztók milyen következményekkel számolhatnak. Most pontosan egy ilyen kényes szabályozásról van szó, amelyet a globális helyzetet szem előtt tartva okvetlenül jól kell megformálnunk. Az irányelv mindenképpen segítségül szolgálhat. Segíthet az európai pénzügyi szolgáltatóknak átvészelni a nehéz időket, támogatást nyújthat fogyasztóinknak a legalkalmasabb hitel felvételéhez. Képviselőcsoportunk elkészített, és a PSE-vel együtt be is nyújt egy csomagot, amelyet reményeink szerint el is fogadnak majd. Számunkra úgy tűnik, hogy hét évnyi egyeztetéssel és vázlatkészítéssel a hátunk mögött igazából egy cikk egyetlen szaváról folyik a vita. A Ház és az európai intézményrendszer meglehetős gyengeségére utalna, ha problémáinkat nem tudnánk megoldani, és az irányelvet nem tudnánk elkészíteni, bár ez remélhetőleg még soha nem látott vázolt előnyöket vezet majd be az európai piacon. Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoport nevében – Véleményem szerint az EU-szabályozás ezen a területen megújításra szorul. Ezzel kapcsolatban utoljára 1987-ben alkottunk irányelvet, márpedig azóta a fogyasztói hitelek piaca alapvető változásokon ment keresztül. Ez az EU-irányelv, amelynek tárgya fogyasztói hitelek szabályozása, a 800 millió eurós fogyasztói hitelpiacba intenzívebb versenyszellemet injektál. Jogi biztonságot jelent majd a fogyasztók számára, ami a felhőtlen vásárláshoz elengedhetetlen. A vállalkozások versenyét is elősegíti majd. Ha megnézzük az európai fogyasztói hitelkamatokat, nagyon változatos képet kapunk, az érték 6–12%, igazán itt az ideje, hogy a fogyasztók jobb lehetőségek közül választhassanak. Az új szabályozás a piacot a fogyasztók és az üzleti szféra szereplői számára átláthatóbbá teszi. Az irányelv fő hatása abban nyilvánul meg, hogy EU-szerte összehasonlítható és szabványos tudnivalókkal, adatokkal szolgáljanak a hitel felvételét tervező fogyasztók részére. A hitelkonstrukciók paramétereit (kamatlábakat, számadatokat, a részletfizetés feltételeit) a fogyasztók számára egy, az egész EU-ban egységes hitelinformációs adatlapon kell feltüntetni. Ezért kifejezetten üdvösnek tartom mindezt. Úgy gondolom, hogy a fogyasztók nézőpontjából kiemelten fontos, hogy meglegyen a bizalmuk, hogy tisztában legyenek azzal, hogy a témát biztos jogi háttér jellemzi, de úgy hiszem, hogy az új rendelkezés nagyobb versenyt jelent majd, és amint arra már korábban is rámutattunk, nagyobb választási szabadságot szavatol, vagyis az irányelv által biztosított előnyöket a fogyasztók minden bizonnyal jól kihasználhatják.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében – (DE) Elnök úr, biztos asszony, Hölgyeim és Uraim! Holnap sajnos egy olyan irányelvet kell elfogadnunk, amely nem felel meg a jobb szabályozással szemben támasztott saját követelményeinknek. Semmiféle hatástanulmány nem készült, annak dacára, hogy egy teljesen új javaslattal van dolgunk, valamint közben az EU 12 országgal bővült, és ezekben az országokban a pénzügyi gyakorlat és a jogi szabályozás helyenként sokban eltér, nem is beszélve az országok közötti társadalmi egyenlőtlenségekről. A teljes harmonizáció helyett hirtelen igény mutatkozott, hogy a tagállamok nagyobb mozgásteret kapjanak. A tagállamok a szinte naponta feltűnő új konstrukciókra sokkal gyorsabban és igencsak eltérően reagálhatnak. A tagállamok a nehéz pénzügyi időszakokkal szemben is nagyobb védettséggel bírnak. Az egyes országok jogi szabályozásának reakcióideje rövidebb az Unióénál. Ezért lett volna célszerű a lehető legkiterjedtebb harmonizációs kísérletek helyett pusztán a legminimálisabb lépésekre szorítkozni. Összefoglalva tehát a fogyasztói irányelvvel szemben ezeket az aggályokat hozhatjuk fel. Az is sajnálattal tölt el bennünket, hogy az összes tagállam részvételéhez számos „kivételt” tartalmazó részt kellett beiktatni. Ez sajnos semmiféleképpen nem tesz jót a szigorúbb szabályozás ügyének. Van azonban egy kivétel, amely mellett ki szeretnénk állni. A klímaváltozás okozta óriási nagy kihívások és változások miatt hirtelen megnövekedett az igény a jelzálog-fedezetű felújítások javaslatból való kiemelésére, hiszen az ilyen jellegű hitelek igencsak távol állnak a fogyasztói hitelektől, inkább jelzáloghitelként kezelendőek. Eva-Britt Svensson, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében – (SV) Tisztelt elnök úr! Két fél közötti megállapodások tervezetének elkészítésekor mindig mérlegelni kell, hogy a felek valóban egyenlő feleknek bizonyulnak-e, vagy az egyik fél már kezdettől fogva előnyösebb helyzetben van-e a másiknál. Ha az egyik fél előnnyel rendelkezik, ezt a tényt a megállapodás tervezésekor szem előtt kell tartani, és a hátrányosabb helyzetben lévő felet segítő megoldást kell kialakítani. A fogyasztói hitelek esetében a hitelfelvevő kevésbé előnyös pozícióból indul. Sajnos sem az előadó javaslata, sem pedig a kompromisszumos javaslat nem veszi kellőképpen figyelembe a fogyasztók jogainak védelmét és a fogyasztóvédelmet. Ez azért is jelent komoly problémát, mivel mindig a gyenge pénzügyi forrásokkal rendelkezők keresnek vásárlói hiteleket. Azt is ki szeretném emelni, hogy a Parlamentben végzett valamennyi tevékenység közben szem előtt tartjuk a nemek súlyozását igénylő döntés elvárásait, ezzel szemben az irányelv nemi súlyozási szempontból való vizsgálata nem történt meg, annak dacára, hogy ismert tény, hogy éppen a legalacsonyabb jövedelemkategóriába tartozó nők azok, akik gyakran esnek adósságcsapdába. Fenntartom véleményemet, hogy a korai törlesztésekkor kivetésre kerülő kompenzáció mértékéhez felső határt kell kiszabni. Továbbra is úgy gondolom, hogy a háromnapos „hűlési idő” túlzottan rövid. Én a maximálissal szemben a minimális harmonizáció mellett szállok síkra. Godfrey Bloom, az IND/DEM képviselőcsoport nevében – Tisztelt elnök úr! Engedje meg, hogy néhány szó erejéig hozzászóljak. Életem legnagyobb részét a kereskedelmi bankok világában töltöttem, jóllehet nem lakossági pénzügyletekre szakosodott bankoknál, azonban meg kell jegyeznem, hogy nem a politikusok feladatának tartom, hogy a fogyasztó, a hitelező és a hitelfelvevő között közvetítői szerepet töltsenek be. Még összes tapasztalatommal a tarsolyomban sem bátorkodnék a téma szabályozásában tevékenykedni. Végigfutva a bizottság és a Parlament tagjainak névsorát, meg kell valljam, nem látok sok tapasztalt vén rókát köztük, tehát érzésem szerint majdhogynem a „vak vezet világtalan” esete áll fenn. Szerintem egy olyan szervezetnek, amely közel 11 éve nem végezte el saját könyvelésének auditját, a témához hozzászólnia enyhén abszurd. Az a tény, hogy Önök valóban szabályozzák Bukarestet, Londont és Párizst, valamint az ottani ügyfeleket, egyszerűen nevetséges Talán figyelmeztetnem kellene az embereket, mondjuk az angol kormányt, hogy alapvetően rossz elgondolás kezességet vállalni a bankokért tartalékaik 50%-ának erejéig. Ha tehát egy fogyasztói jó tanáccsal szolgálhatnék; „ne adj kölcsön, de ne is tartozz”, ami pedig a kormányokat illeti: „A bolond hamar elbúcsúzhat a pénzétől”. Andreas Schwab (PPE-DE). – (DE) Tisztelt Elnök úr, Hölgyeim és Uraim! Köszönetet szeretnék mondani az előadónak és természetesen a biztos asszonynak is, aki ebben az igencsak összetett ügyben kiemelkedően konstruktív szerepet játszott.
23
24
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Wallis asszony már említette, hogy ez az akta már hét hosszú éve, amint azt szoktam mondani, bolygó hollandiként kering az Európai Parlament és egyéb európai intézmények folyosóin, és véleményem szerint ez a hét év korántsem volt az átlátható jogi szabályozás vagy a jobb jogi szabályozás hét éve, sokkal inkább egy olyan zűrzavar, amelyben a Ház nagyon kevés tagjának sikerült eleddig eligazodnia. Nem hiszem, hogy sok jót tettünk az európai fogyasztókkal, akik mindössze a tagállamok között a színfalak mögött zajló kötélhúzást tapasztalták, viszont amennyiben az egyeztetések végeredménye nagyobb átláthatóságot biztosít azoknak, akik például autóvásárláson törik a fejüket, és ezáltal könnyebben tájékozódhatnak, hogy személyi kölcsönt avagy részletfizetést vegyenek-e igénybe, nos ők minden bizonnyal profitálnak majd mindebből. Említették már itt, hogy az európai hitelpiac értéke 800 millió euró, valamint arra is, hogy a legalacsonyabb és a legmagasabb kamat közötti különbség eléri a 6%-ot is. Sok munkát fektettünk már be eddig is, remélhetőleg a fogyasztók számára már a jelenlegi szabályozás is előnyösnek bizonyul, de jó okom van borúlátónak lenni. Tény, hogy egy 220 eurós digitális fényképezőgép vásárlójának ha egy tízoldalas hiteligénylést kell kitöltenie, aligha várható el tőle, hogy tisztában legyen egy ilyen értékű hiteltranzakcióval járó összes kockázattal. Tehát véleményem szerint fennáll a veszélye annak, hogy ami a csomagban ugyan segítő szándékkal kapott helyet, és célja a vásárlók segítése, a valóságban már korántsem lesz annyira előnyös, annál inkább bonyolult helyzetet teremt, elriasztván a vásárlókat a hitelektől, az azokkal járó terjedelmes űrlapok töltögetésétől. Véleményemet továbbra is fenntartom, remélem, hogy a kamatok közti különbségek átláthatóbbakká válnak a fogyasztók számára, és ebből előnyük is származik, azonban változatlanul hiszem, hogy a korábbi eljárás elfogadhatatlan. Evelyne Gebhardt (PSE). – (DE) Tisztelt elnök úr, biztos asszony! Feladatunkat el kell hogy végezzük, hiszen a fogyasztóknak és a bankoknak tisztában kell lenniük a jövőben rájuk vonatkozó szabályozással, de ismerniük kell azokat a szabályokat is, amelyek hatálya alá nem tartoznak. A múlt héten tető alá hozott kompromisszum, amelyet most már a liberálisok is támogatásukról biztosítottak, egy alaposan elkészített megállapodás, és minden bizonnyal egy vállalható, tartható és fogyasztóbarát megoldás is egyben. Ez a legfontosabb. Visszautalván Schwab úr felszólalására, leszögezném, hogy az adatlap egyáltalán nem tíz oldal hosszú, másodsorban pedig személy szerint nagyon bölcs dolognak tartom, hogy van végre egy egységes dokumentumunk, amelyből a fogyasztók világosan és áttekinthetően tájékozódhatnak a hitel összegéről, a szerződési feltételekről, az elállás feltételeit szabályozó előírásokról és a vonatkozó éves, százalékban kifejezett egységes hiteldíjról, amely adatokat a tagállamok azonos egyenlet segítségével számíthatnak ki. Az átláthatóság tehát az, amire szükségünk van, és ez az, amely a holnapi szavazások tárgyát képezi a 46. módosításban szereplő javaslat vonatkozásában. Bízom benne, hogy az átláthatóság elve végül érvényesül. Elnézést, hogy ezt kell mondjam, de míg az előadó kétségtelenül alapos munkát végzett, csoportom nem mehet el amellett, hogy Parlamentünket egy olyan helyzetbe hozták, amelyben úgy tűnik, hogy a Tanács hirtelen inkább fogyasztóbarát, mint az Európai Parlament. Képviselőcsoportom azon a véleményen van, hogy mindez az események elfogadhatatlan együttállása, ezért tehát biztosítanunk kell az egyensúlyt a bankok üzletvitelhez való joga – az összes piacgazdaság egyik alappillére – és a fogyasztóvédelmi igények között azáltal, hogy szavatoljuk, hogy a fogyasztók hozzájuthassanak a számukra leginkább ideális hitelkonstrukcióhoz, a kevésbé megfelelőket pedig visszautasíthassák. Ezt az utat kell hát, hogy járjuk, és ezt kell holnap elfogadnunk. Toine Manders (ALDE). – (NL) Elnök úr! Elöljáróban szeretném köszönetemet tolmácsolni Lechner úrnak a tervezettel kapcsolatban végzett munkájáért és hatékony együttműködéséért. A hosszú és gyümölcsöző trialógus miatt köszönettel tartozom a biztos asszonynak és a Tanácsnak is. Sajnos nem jutottunk kompromisszumra, ha csak egy hajszálon múlott is, örömömre szolgál, hogy szerda reggel ugyanezzel a kompromisszummal folytatjuk majd, és bízom benne, hogy ezúttal sikerül is megegyezésre jutni. Miért? Már vagy hét éve beszélünk róla. Ha a piaccal, polgárainkkal, a fogyasztókkal, de a szektorral szemben is politikai hitelességre törekszünk, fontos lenne most már dűlőre jutnunk. A kompromisszum mindig megegyezésen alapul, vannak persze benne javítható elemek, amelyek az összes fél vonatkozásában megfontolandóak. A kompromisszum olyan, mint a fröccs, bort keverünk vízzel, aztán lesz, amilyen lesz.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Úgy hiszem, hogy a jelenlegi terv a fogyasztók és a pénzügyi szektor érdekeit egyaránt szolgálja. Ez az irány tehát, ez Európa és a belső piac érdeke. Małgorzata Handzlik (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, biztos asszony! Elöljáróban szeretnék gratulálni az előadónak a kitűnő munkáért, amely kétségtelenül sok-sok türelmet igényelt, de legalább ennyire biztos vagyok benne, hogy nem kis megelégedettségre is okot adott. A jelentés mindenképpen az egyik leginkább vitatott és legnehezebb kompromisszumnak bizonyul. A cél nyilvánvalóan az egyes EU-országokban alkalmazott, igencsak eltérő joggyakorlatok egymással való harmonizálása. A terület jogi szabályozása döntő mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik. A terület harmonizációja kivitelezhetetlen. A követelményrendszereknek csak részleges egyezősége érthető el, de amint az elmúlt hónapok történései erre már rávilágítottak, még ez is bonyodalmakat okozott. Egyetértek az előadó álláspontjával, miszerint egy ilyen összetett témában a tagállamoknak a lehető legnagyobb szabadságot kell megadni. Ha egy ilyen komplex jelentést az összes érdekelttel el akarunk fogadtatni, ez bizony az egyetlen megoldás. Jelenlegi formájában a szöveg egyszerűsödött. Ami a jelentéshez kapcsolódó munkát áttekintve hiányzik, az a hatások elemzése. Ez minden bizonnyal hozzájárult volna a minőség javításához. Mindent összevetve, a dokumentum tervezete számomra kielégítőnek tűnik. Persze ez még messze nem a végleges verzió, de készítésekor figyelembe vettük a tagállamokban tapasztalható jelenlegi helyzetet. Ez a javaslat feloldja a fogyasztókra háruló pénzügyi és adminisztrációs terheket, és véleményem szerint a fogyasztó védelme szempontjából fontos intézkedéseket vezet be, könnyebbé válik a hitel felvétele. Az egyik legfontosabb újdonság az összehasonlítás bevezetése. Mia De Vits (PSE). – (NL) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Sajnos személy szerint én nem osztozom a tervezet iránti lelkesedésben. Fontos lépéseket tettünk ugyan, de a tervezet nem éri el célját, ami ugye a harmonizált keretrendszer lenne. Ezt a harmonizált keretrendszert számos, általunk lényegesnek tartott ponton nem sikerült felállítanunk. Mire is gondolok? Küldöttségünk szerint két kérdés továbbra is problémát okoz. A szerződéskötés előtti tájékoztatás alkalmazásra került, és harmonizációja is megtörtént. Ez kétségtelenül pozitív előrelépés. Sajnos azonban erőfeszítéseinket nagyban veszélyeztetik a különféle képletek, amelyekkel a fogyasztói hitelek éves, százalékban kifejezett hiteldíját határozzák meg. Pusztán arra kívánok magyarázatot kapni, hogy a fogyasztók miként fogják tudni tárgyilagosan összehasonlítani ezt a sokféle képletet és számítási módot. Például Belgiumban, ahonnan jöttem, a fogyasztók helyzete is sérülhet, hiszen az adatbázist ugyan meg kell vizsgálni, de ezzel kapcsolatban a bankokat semmiféle szankció nem terheli. Ez még további adósságokba taszíthatja az embereket. A bankok számára is elhalasztott lehetőség. A szabályozást még mindig céltalannak tartom. Wolf Klinz (ALDE). – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Örömmel üdvözöltem a Bizottság jól előkészített kísérletét a jobban érvényesülő fogyasztói jogokkal rendelkező belső piac vonatkozásában. Az erőfeszítéseknek azonban mindenekelőtt tekintetbe kell venniük a fogyasztókkal szembeni kötelezettségeket, ehhez a növekvő verseny mellett több választási lehetőséget, kedvezőbb feltételeket és kevesebb adminisztrációs terhet szavatolva. Ezeket alapul véve a fogyasztói hitelekkel foglalkozó irányelv végleges tervezete sok szempontból nem kielégítő. Először is az előirányzott szabványadatok, amelyek kb. nyolc oldalra rúgnak, túlzottan terjedelmesek. Kétlem, hogy a vásárlók ezeket valóban felhasználják majd, ha részletesen érdeklődnek a feltételek iránt. A gyakorlatban ez az adminisztrációs terhek érezhető növekedését jelenti Az idő előtti visszafizetésre vonatkozó szabályozás meggátolja, hogy a fogyasztók részesüljenek a hitelezőnek a kamatlábaknak a kölcsön folyósításának időpontját követő kedvező irányú változása miatti hirtelen pénzügyi előnyéből. Az elért kompromisszum lényegében megszünteti a Németországban és máshol is gyakran alkalmazott számlahitel-szolgáltatásokat. A közvélemény mély elutasítással fogadja ezt, még egy okkal több, hogy Brüsszelre vízfejként utaljanak. Ami igazán számít, az a minőség, nem pedig a mennyiség. Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Köszönetemet szeretném kifejezni Kurt Lechner úrnak a jelentés alapos kidolgozásáért. Az új módosításokkal sikerült a Tanács túlbonyolított és bürokratikus javaslatát leegyszerűsítenie.
25
26
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Most, hogy jelen van köztünk Kuneva biztos asszony is, fel kívánom hívni a figyelmet a fogyasztói szerveződések fontosságára. Ezen szervezeteknek minden tagállamban képesnek kell lenniük szerepkörük ellátására, és a Bizottság részéről elegendő támogatást kell kapniuk. A fogyasztóvédelem minőségének javításához a fogyasztói szerveződéseket további finanszírozással kellene segíteni annak érdekében, hogy a fogyasztókat megfelelő képzésben részesíthessék, a fogyasztói hitelek vonatkozásában független tanácsadást nyújthassanak, különös tekintettel a leginkább védtelen fogyasztói csoportokra. Biztos asszony, bár a fogyasztói csoportok vonatkozásában biztató előrelépést sikerült elérnie, és érkezése zöld utat adott a fogyasztóvédelem ügyének, a 2008-as év folyamán ismét kérném majd közbenjárását. Margarita Starkevičiūtė (ALDE). – (LT) Örömömre szolgált az irányelv megjelenése, hiszen mindenképpen a helyes utat mutatja. Fel szeretném azonban hívni figyelmüket – különösen a biztos asszony figyelmét – a 16. cikkre. Nálunk a hitel idő előtti visszafizetésekor a fogyasztók semmiféle juttatásban nem részesülnek. Ha ez a cikk hatályba lép, a fogyasztóknak valójában többet kell majd fizetniük. Aligha tudom elhinni, hogy ez lenne a fogyasztóvédelem. Mondják, hogy a cikk elegendő jogi biztosítékot szolgáltat annak szavatolására, hogy a fogyasztóknak ezért nem kell fizetni, de ha a jogi védelemről beszélünk, csak papíron történik meg mindez, a mindennapok gazdaságában aligha. A mindennapok gazdaságában ha a fogyasztóra költségek terhelhetőek, akkor mindig rá is terhelik. Ezért kérem Önöket, hogy a 16. cikk elkészítését nagy körültekintéssel végezzék, tudván, hogy számos országban ez az adónem egyáltalán nem alkalmazott. Piia-Noora Kauppi (PPE-DE). – Tisztelt Elnök úr! Legutóbbi egyeztetéseink mindenképpen eredményesen zárultak. Az egyszerűsítés terén azonban nem sikerült előrelépést tennünk. Álláspontom szerint az átlagos európai vásárló számára már túlzottan sok információ érhető el. Ha a Tanács tagjai és a tagállamok csökkentést indítványoznak a szabványadatok vonatkozásában, azzal az egész irányelv mindinkább összetettebbé válik. Véleményem szerint a szabványos adatoknak valóban szabványosaknak kell lenniük. Ezt a játszmát EU-szinten kell lejátszani. Akárhányszor mi itt a Parlamentben vagy egy tagállam a Tanácsban tagállamonként eltérő szabályozást vet fel, a kérdést csak tovább bonyolítjuk. Teljes mértékben egyetértek a Bizottság célkitűzéseivel. Lehet, hogy a kompromisszumra törő egyeztetések jó irányba haladnak, azonban az egyszerűsítéssel kellene valamit kezdeni, még mielőtt az irányelv nyomtatásba kerül, vagy kikerül a fogyasztókhoz. Jean-Paul Gauzès (PPE-DE). – (FR) Tisztelt Elnök úr, kedves kollégák, mindössze néhány megjegyzésem lenne. A Parlamentről alkotott képnek mindenképpen jót tesz, ha az európai fogyasztók számára láthatóvá válik, hogy érdekeik védelme szakértő kezekben nyugszik. Lechner úr jelentése minden kétséget kizáróan alapos munkára utal, amiért fogadja őszinte gratulációmat, de azt hiszem, hogy most a folyamat befejező része során feladatunk egy olyan kompromisszumra törekedni, amely hűen tükrözi, hogy parlamenti képviselőkként milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk a fogyasztóknak. Elég nehéz lenne megemészteni, ha esetleg a végén úgy tűnne, mintha a fogyasztók legfőbb védelmezője maga a Tanács lenne. A senki érdekét nem szolgáló hosszadalmas egyeztetési eljárás megelőzése érdekében a problémás szavakkal kapcsolatban megegyezésre kell jutnunk. El kell kerülnünk a visszalépésnek minősülő intézkedéseket, és tényként kell kezelnünk, hogy a litvániai fogyasztókkal ellentétben a franciaországi fogyasztók a hitel idő előtti letörlesztése esetén nem számíthatnak büntetésre. Nem tehetjük ki a fogyasztókat olyan helyzetnek, amely a jelenlegi nemzeti szabályozás által biztosítottól kevésbé előnyös szituációt eredményezne. Elnök. − Ha nincs több felszólaló, emlékeztetem Önöket, hogy a „catch the eye” eljárás szerint is lehetőség nyílik a felszólalásra, amennyiben úgy vélik, hogy első felszólalásuk még kiegészítésre szorulna. Meglena Kuneva, a Bizottság tagja − Tisztelt Elnök úr, hadd fejezzem ki őszinte köszönetemet Lechner úrnak az előadónak, valamint az összes tagnak a sok értékes és lényegre törő megjegyzésért. Csak néhány kérdéshez szeretnék hozzászólni. Véleményünk szerint a küszöbértéket kifejezett gondossággal állapították meg. Közös célunk, hogy az irányelvvel ne fosszuk meg az amúgy is sérülékeny fogyasztókat védettségüktől. Ezért állítottunk fel egy olyan küszöböt, amely az új országok érdekeit egyenlő mértékben vette tekintetbe, és nem hagyja figyelmen kívül az EU 12 leggyakrabban igénybe vett hiteleit sem. Kiemelten előnyösnek hisszük az egységes és szabványos információs adatlap alkalmazását is, ezt már Önök közül sokan az irányelv pozitív jellegzetességei között említették. Ez minden bizonnyal egyike lesz a legnagyobb előrelépéseknek, nem rövidítjük meg a fogyasztókat, ha a szerződés helyett ezt az adatlapot
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
használjuk, hiszen számukra a szerződések összevetése nehézségekbe ütközik. Az Eurobarometer kutatásai szerint a szerződések értelmezésekor a fogyasztók gyakran nehézségekbe ütköznek. Ami a teljes harmonizációt illeti, ki szeretném emelni, hogy itt csak „célirányos” harmonizációról lehet szó. Az ok, ami miatt ez jobbnak bizonyul a minimális harmonizációnál, amint azt Önök közül néhányan még ma is tárgyalásra érdemesnek javasolták, az az, hogy véleményünk szerint csökkenteni kellene a pénzügyi szolgáltatók piacra kerüléséhez szükséges követelményeket, ez lényegében az irányelvjavaslat egyik fő mozgatórugója. Ezáltal erősíthetjük a fogyasztói bizalmat. Emiatt lesz a célirányos teljes harmonizáció a legjobb megoldás. A Bizottság különösen Harbour urat szeretné biztosítani afelől, hogy a piac megfigyelése nem marad el. Kollégáim a piac jelenlegi helyzetét leíró mutatókat felölelő tanulmány készítésébe kezdtek. Pár év múlva ugyanezeket az mutatókat és adatokat használjuk majd fel. Így megállapíthatjuk majd a szükséges lépéseket. Zárásképpen pedig annyit, hogy meglátásom szerint az egyeztetési folyamat nem eredményez jobb kompromisszumot az aktuálisnál. Emiatt nagyon remélem, hogy holnap a Parlament a jelen szöveget a második olvasatra el tudja fogadni. Kurt Lechner, előadó. – (DE) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim, a vita során világossá vált, hogy célunk közös. Különösképpen egyetértek a biztos asszony által a bevezetőben említettekkel. Az egyetlen kérdés csupán, hogy a most az asztalon heverő tervezet vajon alkalmas-e közös céljaink elérésére. Szerintem van néhány indokolható álláspont a témában. Bizonyos, hogy a fogyasztói hitelek éves, százalékban kifejezett egységes hiteldíja vitathatatlan előrelépést jelez, hasonlóképpen az elállásra vonatkozó egységes jog is. Hadd mutassak rá még egy alkalommal, hogy amint azt beszédében a biztos asszony is hangsúlyozta, a fogyasztóvédelem ügyét a teljes képet egészében vizsgálva tudjuk a legjobban szolgálni, mintsem az Európában alkalmazott jogi szabályozást külön-külön vizsgálva. A kiterjedtebb állami szabályozás nem jelent hatékonyabb fogyasztóvédelmet. Ami a kamatok Európán belül tapasztalható különbözőségét illeti, igazán jó néven vettem volna egy elemzést arra nézve, hogy ezek az eltérések milyen mértékben vezethetőek vissza az eltérő jogi szabályozásra vagy egyéb összetettebb tényezőkre, avagy arról lenne szó, hogy ahol a jogi szabályozás egyszerűbb, ott alacsonyabbak a kamatok is. A választ sajnos nem tudom, de a kérdés vizsgálatra szorul. A fogyasztóvédelmet a versenyhelyzet és a fogyasztók képzése is szolgálja, a körmönfont, zavaros szabályozás azonban aligha. Hadd összegezzem néhány szóban a trialógus eredményeit. Mindenképen azon a véleményen voltam, hogy nézeteltéréseinket itt, a Parlamentben kell megtárgyalnunk. Távol álljon tőlem, hogy a megállapodás ellenzőjeként tűnjek fel. Hozzáteszem azonban, hogy a tény, miszerint különösen a Tanácsban, de egyéb fórumokon is folyvást az átláthatóság mellett érvelünk, számomra kevéssé teszi helyénvalóvá, hogy egy informális testület az efféle megbeszéléseket zárt ajtók mögött tartja. Ehelyett az egyes intézményeknek először hangot kell adniuk véleményüknek, javaslatot kell tenniük, majd mindezeket alapul véve kell a megoldást kiötleni. Ismétlem, hogy a tervezet a hat éve tartó egyeztetések során jelentős mértékben javult, és kiemelném, hogy a Parlament a javítás folyamatában kulcsszerepet játszott. Ezt bizonyos mértékben saját munkám megerősítéseként értékelem. Véleményem szerint azonban a tervezet nem elég jó. Ennek ellenére hatályba fog lépni. Nem habozok megköszönni kollégáimnak, a Bizottságnak és a Tanácsnak – amely nagyon lényegre törő és pontos válaszokat, részletes adatokat szolgáltatott – a segítséget, amelyet ehhez a felemelő és érdekes feladathoz nyújtott. Elnök − A vitát berekesztem. A szavazásra szerdán, 2008. január 16-án 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Lasse Lehtinen (PSE), írásban. – Az ezzel a rendkívül fontos üggyel kapcsolatos parlamenti szavazás azt jelenti, hogy egy lépéssel közelebb jutottunk a négy alapvető szabadság teljes megvalósításához. Ez az irányelv több jogot és nagyobb átláthatóságot biztosít majd a fogyasztók számára a fogyasztói hitelek felvételekor. A többi ország hitelfeltételeinek összehasonlítása és legjobb ajánlat kiválasztása a korábbinál sokkal egyszerűbbé válik. Ötéves előkészítő munka után az irányelv a 200–75 000 EUR összegű fedezetlen kölcsönre fog vonatkozni. Szeretnék rámutatni arra, hogy fontos,hogy az alsó értéket 200 euróban állapítsuk meg, mivel a kölcsönök nem gyakran haladják meg az 500 EUR összeget, különösen az új tagállamokban.
27
28
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A fogyasztó előnyére szolgál többek között a hitelmegállapodásban szereplő összes információ, az éve, százalékban kifejezett hiteldíj kiszámítására vonatkozó egységes módszer és 14 napos kölcsönfelmondási időszak. Az ehhez hasonló kiegyensúlyozott jogszabályok segítik elő, hogy a polgárok elfogadják az Európai Uniót. Mairead McGuinness (PPE-DE), írásban. – Az EU fogyasztói hitelekről szóló irányelvéről már egy ideje beszélünk, így hát üdvözlendő a mai napon az irányelvvel kapcsolatban folytatott vita. Nagyon reméljük, hogy az irányelv azt eredményezi majd, hogy a fogyasztók a saját országuk határain túllépve keresnek hitellehetőséget – ami lehetővé teszi számukra, hogy a rendelkezésre álló legolcsóbb hitel megtalálása érdekében körülnézzenek. Az irányelvnek a végrehajtás során és uniós polgárok általi alkalmazása során azt kell eredményeznie, hogy az emberek olcsóbban jussanak hitelhez. Az irányelv sikerének kulcs azonban a következő: először is az uniós polgárokat tájékoztatni kell a határokon átnyuló hitelfelvételi lehetőségről, másodszor a polgároknak készen kell állniuk arra, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Pillanatnyilag egyértelmű, hogy az emberek idegenkednek attól, hogy a saját tagállamukban körülnézzenek a legjobb hitellehetőség megtalálása érdekében, mint ahogy az ügyfelek még mindig kissé vonakodnak attól is, hogy bankot váltsanak, bár ez mintha lassan változna. Az irányelv sikere egyébként attól függ, hogy a tagállamok mennyire hatékonyan hajtják azt végre. Majd csak az idő dönti el, hogy megfelel-e a várakozásainknak, és hogy nagyobb választási lehetőséget biztosít-e a fogyasztók számára, garantálja-e a fogyasztói hitelekhez való könnyebb hozzáférhetőséget és ami a legfontosabb, a hitelekkel kapcsolatos alacsonyabb költségeket. Alexander Stubb (PPE-DE), írásban. – A fogyasztói hitelek a belső piac alapvető pillérét jelentik. Mindenekelőtt úgy gondolom, hogy ez az irányelv első lépésnek és jó példának tekinthető abban a tekintetben, hogy az EU hogyan ér el konkrét eredményeket, még egy ilyen vitás kérdésben is. Másodsorban az a véleményem, hogy azt követően, hogy tapasztalatot szerzünk az irányelv működéséről, hosszabb távon további harmonizációra van szükség annak megkönnyítése érdekében, hogy a fogyasztók az országhatárokon túl is körülnézzenek, és hogy az üzleti vállalkozásoknak teljes jogbiztonságot biztosítsunk a kötelezettségeikkel kapcsolatban, amikor más tagállamokban kínálják ezeket a hiteleket. Harmadszor szeretnék köszönetet mondani minden érintettnek az évekig tartó folyamat során tanúsított kitartásért. (Az ülést a 11.15-kor sorra kerülő szavazásig felfüggesztik, és 11.30-kor folytatják.) ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS alelnök
8. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (A szavazás eredményei és részletei: lásd a jegyzőkönyvet) Nigel Farage, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Egy ügyrendi kérdéssel kapcsolatban az eljárási szabályzat 160. cikke alapján képviselőcsoportunk kérte, hogy a mai napon mindenről név szerint szavazzunk, és úgy tudom, hogy ez némi érdeklődést váltott ki az ülésteremben. Csak magyarázatul elmondom, hogy nem csupán ezt a képviselőcsoportot, hanem az összes képviselőcsoportból több képviselőt mélyen aggaszt az itt alkalmazott szavazási módszer. Tulajdonképpen néhány hónappal ezelőtt az elnöki székben ülve éppen Ön mondta, hogy hibát követtünk el, ami – az ilyen méretű szavazás esetén – statisztikai szempontból elfogadható. Mi azt állítjuk, hogy amikor jogszabályról szavazunk, semmilyen hibalehetőségnek nem lenne szabad előfordulnia.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Arra kérném esetleg a képviselőket, hogy miközben zajlik ez a hosszadalmas, név szerint szavazási eljárás, gondolják át, milyen fontos dolog a szavazás, és talán ennek fényében a következő hónapban, amikor az EU Lisszaboni Szerződéséről szavazunk, lesznek olyan képviselők, akik egy olyan módosításra szavaznak, amely lehetővé teszi azon 10 ország számára, amely megígérte, hogy népszavazást tart, hogy ezt meg is tegye. Hannes Swoboda (PSE). – (DE) Elnök úr! Egyetlen kérésem van. Az eljárási szabályzat 159. cikke kimondja, hogy „A Parlament általában kézfelemeléssel szavaz”. Ezért jó lenne megvizsgálni, hogy az IND/DEM képviselőcsoport arra irányuló indítványa, hogy mindenről név szerint szavazzunk, összhangban van-e az eljárási szabályzattal. Én úgy gondolom, hogy nincs összhangban. Azt szeretném kérni, hogy erre a kérdésre holnapra kapjak választ. Úgy gondolom, hogy a mai napon a szavazólistán előírtak szerint kell szavaznunk, azt kérném azonban, hogy a jogi elfogadhatóság kérdését holnapra vizsgálják felül. Marco Cappato (ALDE). – (IT) Elnök úr! Két dolgot szeretnék megemlíteni: úgy gondolom, hogy az itt felállított televíziós kamerát el kellene vinni, hogy Donnici úr – és mi mindannyian – láthassuk az elnökséget és a többi kollégát. Ezenkívül hadd ragadjam meg a lehetőséget, hogy üdvözöljem az Európai Parlament elnökségének döntését, miszerint a Parlament sajtószobáját Anna Politkovszkaja emlékének szenteli. Elnök. − A Parlament eljárási szabályzata azt mondja ki, hogy a Parlament általában kézfelemeléssel szavaz, hacsak kifejezetten nem kérik a név szerinti szavazást. A kézfelemeléssel történő szavazás esetében – nem túl gyakran, de időről időre, hangsúlyozom, csak időről időre – előfordulhat, hogy vagy azért mert a képviselők nem emelik fel a kezüket, vagy mert zűrzavar alakul ki, az elnökség hibát követ el, amikor megállapítja a szavazás végeredményét. Ha ilyen eset előfordul elő, márpedig ez egyre gyakrabban megtörténik, valamely képviselő vizsgálatot kér, és ezt követően az elnök név szerint szavazást tart, és a helyzet megoldódik. Mindez tehát biztosított és a szavazások menete 99,9%-ban teljesen kifogástalan. Mindenesetre a Parlament elnöke kapott egy levelet Booth képviselő úrtól, amelyben a képviselő úr megjegyzést tesz erről a kérdésről, és intézkedést kér. Ezt az ügyet az elnökök értekezlete fogja tárgyalni, illetve természetesen a Parlament munkamódszereinek reformját vizsgáló munkacsoport. Szóval jó úton halad a dolog. Tehát megnyugtathatom Önt, Farage úr, hogy nagy figyelmet fordítunk erre az ügyre, és annak biztosítására törekszünk, hogy a dolgok napról napra gördülékenyebben haladjanak. Swoboda úr, a mai napon név szerint szavazunk, ami összhangban van az eljárási szabályzattal, mivel a név szerinti szavazást egy képviselőcsoport kérte. Ma így lesz. Mától kezdve pedig határozatot hozunk. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr, az előző parlamenti ciklus során a PSE képviselőcsoportból Corbett úr által vezetett csoport pontosan ezzel a kérdéssel kapcsolatban nyújtott be javaslatokat a Parlamentnek abban az értelemben, hogy amennyiben 100-nál több módosítást terjesztenének elő a plenáris szakaszban, akkor az adott jelentést vissza kell küldeni a bizottsághoz. Eddig számos alkalommal nem került erre sor. Kíváncsi vagyok arra, hogy vajon akkor, amikor Ön javasolja az elnökök értekezletének, hogy vizsgálja meg ezeket az ügyeket, tudna-e arra vonatkozóan is javaslatot tenni, hogy az elnökök értekezlete vizsgálja meg azokat az igen jó ajánlásokat is, amelyeket Corbett úr terjesztett elő az előző parlamenti ciklusban. Graham Booth (IND/DEM). – Elnök úr! A 145. cikk alapján csak egy személyes nyilatkozatot szeretnék tenni. Valóban írtam a Parlament elnökének, amelyben panaszt emeltem a szavazás miatt, amint az Ön is tudja. Azóta több alkalommal tájékoztattam az elnököt a legfrissebb információkról, mivel a bizottság elutasította a teljes elektronikus szavazás iránti kérelmemet. A bizottság válasza a következőt tartalmazta: „nincs nyomon követés”. Valójában többször is írtam. A legrosszabb eset, amelyről beszámoltam, az volt, amikor az „elutasítottból” 567 szavazattal 17 ellenében, 18 tartózkodás mellett „elfogadott” lett. Ezért neveztem korábban ezt a rendszert nevetségesnek. Ezzel a kérdéssel valóban foglalkozni kell.
8.1. (A6-0517/2007, Jacek Saryusz-Wolski) Partnerségek kialakítása a stabilizációs és társulási folyamat keretében (szavazás)
29
30
HU
Az Euròpai Parlament vitài
8.2. (A6-0506/2007, Bogusław Liberadzki) A 95/50/EK irányelv módosítása (A Bizottság végrehajtási hatásköre) (szavazás) - A szavazás előtt: Bogusław Liberadzki, előadó. − (PL) Elnök úr, a 95/50/EK irányelvről tárgyalunk. Az a megtiszteltetés ért, hogy tavaly szeptemberben jelentést készítettem a Parlament számára az irányelv módosításáról. Ez alapvetően az ellenőrzési feladatokkal foglalkozik, mivel az irányelv számos műszaki adatot tartalmaz a járművekkel, rakományokkal és közutakkal kapcsolatban. 1996 új komitológiai eljárás került bevezetésre, azaz az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás. Bizottságunk szeretné javasolni, hogy az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást az Európai Bizottság hatásköri keretének részeként vezessék be, ami a frissített 95/50/EK irányelv végrehajtásának feltétele. Ennek következtében az Európai Parlament méltósága nem fog csorbulni. El kell kerülni a túlzott részletezést az ellenőrzési feladat elvégzése során. A bizottság egyhangúlag elfogadta ezt a rendelettervezetet. Azt szeretném kérni, hogy a Parlament is egyhangú véleményt képviseljen. .
8.3. (A6-0513/2007, Paolo Costa) A fuvardíjakban és a fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetése (szavazás) - A szavazás előtt: Marie Panayotopoulos-Cassiotou (PPE-DE). – (EL) Elnök úr, kedves kollégák! Amint az ismeretes, az Európai Bizottság eredeti javaslata egyetlen rendeletben tartalmazta a fuvardíjakban és a fuvarozási feltételek terén alkalmazott hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló 11. rendeletre irányuló módosított javaslatot és az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosítását. A Bizottság javaslata az Európai Közösséget létrehozó szerződés 75., 152. és 95. cikkén alapult, az állásfoglalás elfogadására vonatkozóan előírt eljárás az együttdöntési eljárás volt. A társjogalkotók – a Tanács és a Parlament – úgy határoztak, hogy az eredeti javaslatot két külön rendeletre bontják szét: az egyik a 75. cikk (3) bekezdése alapján a szállításról szóló 11. rendelet módosítására irányul, amely nem biztosítja az Európai Parlament beavatkozását a jogalkotási eljárás során, és amelyről a Közlekedési Bizottság nyilvánított véleményt; egy másik rendelet pedig a 95. cikk és a 152. (4) bekezdésének b) pontja alapján az élelmiszer-higiéniáról szóló rendelet módosításával foglalkozik, erről rövidesen a Környezetvédelmi Bizottság ad véleményt. Ma arra kértek bennünket, hogy döntsük el, hogy a 75. cikk (3) bekezdése megfelelő jogalapot biztosít-e a szállításról szóló rendelet módosításához. Ahogy az már elhangzott, a 852/2004/EK rendelet módosításáról később tárgyalunk. A ma benyújtott javasolt rendelet az 5. cikk törlését írja elő, amely 1961 óta nem érvényes, valamint a 6. cikk módosítását, amelynek az a célja, hogy csökkentse a fuvarozók adminisztratív kötelezettségeit azáltal, hogy eltörli a teljes áradatokat tartalmazó másolatok megőrzésére vonatkozó kötelezettségüket, mivel ezek az adatok amúgy is szerepelnek a kísérő dokumentumban és a fuvarozók elszámolási rendszereiben. Ez a módosítás lehetővé teszi a fuvardíjak és a fuvarozási feltételek ellenőrzését, valamint bármilyen megkülönböztetés megállapítását. Tehát ez a módosítás pontosan megfelel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 75. cikke (3) bekezdésének második mondatában előírtaknak, és mivel a 6. cikk módosítása szükséges annak lehetővé tételéhez, hogy az európai hatóságok a Szerződés 75. cikke (3) bekezdésének alapján ellenőrizhessék a megkülönböztetésmentesség elvének a szállítás területén történő betartását, a Jogi Bizottság bebizonyította, hogy a 75. cikk (3) bekezdése az egyedül alkalmazható jogalap a 11. rendelet módosításakor.
8.4. (A6-0497/2007, Ulrich Stockmann) Repülőtéri díjak (szavazás) 8.5. (A6-0406/2007, Johannes Blokland) A veszélyes vegyi anyagok kivitele és behozatala (szavazás)
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
8.6. (A6-0515/2007, Csaba Őry) A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazása (szavazás) 8.7. (A6-0494/2007, Jorgo Chatzimarkakis) CARS 21: Versenyképes autóipari szabályozási keret (szavazás) ELNÖKÖL: PÖTTERING ÚR elnök
9. Ünnepélyes ülés - A szíriai nagymufti Elnök. − Hölgyeim és Uraim! Külön megtiszteltetés számomra, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai éve alkalmából az Európai Parlamentben üdvözölhetem Őeminenciáját, Ahmad Badr El Din El Hassoun sejket, Szíria nagymuftiját. (Taps) Amint arra a kultúrák közötti párbeszéd európai évének múlt héten Ljubljanában megtartott nyitóünnepségén már rámutattam, az Európai Parlament idén kiemelt szerepet szentel a kultúrák közötti párbeszédnek. Másokkal egyetemben szilárd meggyőződésem, hogy a különböző kultúrák és vallások egymás mellett élése lehetséges és fontos is, mind világviszonylatban, mind pedig az Európai Unión belül. Különleges jelentőséggel bír számunkra a Földközi-tenger medencéjének másik oldalán és a Közel-Keleten élő népekkel való szoros és gyümölcsöző kapcsolattartás. Tényként fogadhatjuk el, hogy a velük folytatott párbeszédnek jövőnk formálása szempontjából hosszantartó és maradandó hatása van. Közösen kell megépítenünk a Földközi-tengeren átívelő kulturális és szellemi javakat szolgáló hidat, amely értékeink megosztását és ismereteink mélyítését teszi lehetővé. Az erős híd alapját a folyamatos, őszinte és nyílt párbeszéd képezi, amely során a felek kiemelt figyelemmel fordulnak a másik felé, és céljuk egymás megértése. A kultúrákon átívelő párbeszéd középpontjában a tolerancia áll. A tolerancia nem merül ki a közömbösségben. A tolerancia azt jelenti, hogy hangot adunk ugyan saját nézeteinknek, de ugyanakkor meghallgatjuk, és tiszteletben tartjuk a többi ember meggyőződését is. Ha lehetetlennek éreznénk embertársunk nézeteinek elfogadását, azokat attól még tiszteletben kell tartanunk, az eszmecserét békében és józanul kell lefolytatni, így fektetni le a közös tevékenységekhez vezető út alapjait. Hangsúlyt kell helyeznünk közös dolgainkra, beleértve az egyetemes demokratikus értékrendet is. Ezek közül elsőként említendő az emberi méltóság és az elidegeníthetetlen emberi jogok védelme. Az Európai Parlament 2008-ban és később is több lehetőséget megragad majd az ezt elősegítő párbeszédben való részvételre. Szíria nagymuftijának mai látogatása az első ilyen alkalmat jelenti. Ahmad Badr El Din El Hassoun korábban Aleppo nagymuftijaként szolgált, a vallások közötti párbeszéd avatott szakértője egy olyan országban, ahol a különféle vallási közösségek még mindig békében és nyugalomban élnek egymás mellett. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a nagymuftit mai látogatásán magas rangú vallási vezetők is elkísérik. Tisztelettel üdvözlöm Antoine Audo püspök urat, a szíriai kaldeus egyház képviselőjét. Eminenciás Uram, nagy tisztelettel adom át Önnek a szót. (Taps) Ahmad Badr El Din El Hassoun, Szíria nagymuftija − (Az előadás arab nyelven folyt. A következőkben az előadás angol tolmácsolásának írott változata olvasható. Üdvözlöm Önöket teremtő Istenünk nevében, aki az embert porból teremtette, és akinek lelkéből a mi lelkünk is fogant. A lelkünket és testünket elárasztó erő ettől az egyetlen Istentől származik, az ő teremtményei vagyunk, így testvéreimként üdvözölhetem Önöket.
31
32
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Elnök úr, hölgyeim és uraim, tisztelt bizottsági tagok! Nem én választottam meg az országot ahonnan most jövök, Isten döntése nyomán lettem annak az országnak a polgára. Azt a földet népem a Szentföldnek hívja, Al-Sham földje, ide tartozik Libanon, Palesztina, Szíria, Jordánia és Izrael. Ezen a földön majdnem az összes vallás képviselői jelen voltak és éltek; itt élt Ábrahám próféta, Mózes, de itt született Jézus is (legyen nevük örökké áldott), és innen távozott el tőlünk a mennyországba. Mohamed, a mi prófétánk Mekkából vándorolt erre a vidékre, és innen emelkedett az egekbe. Ezért szeretném, ha megértenék ennek a földnek a jelentőségét, ez a fény és a szellem forrása, enélkül nem lennének keresztények, Ábrahám és Mózes követői, nem lennének muszlimok, Mohamed próféta hívei, és hiányozna belőlünk a küldetéstudat is, hogy a felsőbb hatalmak üzenetét a földi halandóknak közvetítsük. Őszinte hálámat szeretném a Parlament elnökének kifejezni, hogy lehetőséget nyújtott számomra a kultúrák közötti párbeszéd évében rendezett konferencia nyitóbeszédének megtartására. Itt ugyan kultúrákról beszélek, de lényegében nincsenek külön kultúrák, csak egy egységes kultúra létezik. A kultúrák hatást gyakoroltak az egész emberiség kultúrájára, ez a kultúra a mi magunk szülötte. Ezt a Parlamentet nem egy keresztény, egy zsidó vagy egy muszlim építette, hanem egy ember. A kultúra jelképe, az alkotás jelképe. Mindannyian egy kultúrának, az emberiség kultúrájának szereplői és részesei vagyunk. Emiatt mifelénk nem hisszük, hogy a kultúrák között nézeteltérés léphetne fel. A világ egyetlen kultúrát gondoz. Mindazonáltal, igenis létezhetnek különböző kultúrák, illetve ezek a különböző kultúrák megférhetnek egymással. (Taps) Vizsgáljuk meg most, hogy miben rejlik a kultúrák közötti ellentét? Az ellentétet a tudatlanság, a terrorizmus és a visszamaradott gondolkodás szüli, de a kultúrált ember vallására való tekintet nélkül segítő kezet nyújt, és együtt építhetjük tovább az egész emberiség közös kultúráját. Amikor az ember eljutott a Holdra, az akkori szovjet űrkutatási hivatal és a NASA sem csak amerikaiakból és szovjetekből állt, voltak köztük szép számmal európaiak is, olaszok, németek, franciák, belgák és arabok is. A holdutazás sok elhivatott ember együttműködésének eredményeképpen jött létre. Nézzük meg még egyszer, hogy mit is értünk a kultúrák vagy civilizációk közötti ellentéten. Veszélyes vizekre evezünk, hiszen a civilizáció összefogás nélkül nem építhető. Az egyiptomi piramisok építői ükapáink ükapjainak ükapjai voltak, de a chilei piramisok építői is ükapáink ükapjainak ükapjai voltak, ebből is látható, hogy a civilizáció egy és oszthatatlan. És egy másik gondolat. A civilizáció rendelkezik-e vallással? Vagy a vallás az emberi kultúrában teljesíti be erkölcsi értékeit? Olyan, hogy iszlám, keresztény vagy zsidó civilizáció, nem létezik. A vallás a civilizáció számára erkölcsi értékeket táplál, a kultúrát mi magunk építjük és formáljuk. A vallást az Isten alkotta, a mi feladatunk a kultúrák létrehozása volt. A kultúrát formáljuk mi, a vallás Isten műve. Ezért nem érdemes a civilizációt korlátozni, mert ezzel saját munkánk gyümölcsét korlátozzuk, míg a vallás, az imént elmondottak szerint Isten alkotása. A civilizációt ki hozza létre? Az emberiség – Önök és én. Kik vagyunk mi egyáltalán, Önök és én? Különbözőek vagyunk egymástól? Nem. Önök nem különbek, másabbak nálam. Az állatok, azok igen, azok valóban más teremtményei Istennek, de Önök az én testvéreim maradnak, tekintet nélkül vallásukra vagy beszélt nyelvükre, mert az Önök anyja az én anyám is, az Önök apja az én apám is, anyánk a föld, apánk pedig Ábrahám. Neveljünk hát egy olyan generációt, amelyik tudja, hogy az igazi különbség az emberek és az állatok között lelhető fel, és nem az emberek között. Ezért aztán az embert azonban, jöjjön akárhonnan is, legyen bármilyen vallású, nővéremnek vagy bátyámnak tekintem, az ő vére az én vérem is. Szelleme az enyém is, gondolatai az enyémek, szabadsága is az enyém, kultúrája viszont eltérő az enyémtől. Építsük hát együtt civilizációnkat. Mifelénk nem hiszünk a több vallás tézisében, nem létezik több vallás. Ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed mindannyian egyetlen vallást vizionáltak – az Isten imádatát, és az emberiség méltóságát. Ami a törvényi szabályozást illeti, idővel ez változhat. Sok szabályozás lehet ugyan érvényben, azonban vallás csak egy lehet. Ebből következik, hogy az Önök Istene és az én Istenem pontosan ugyanaz a fogalom, mindannyian ugyanazt a Teremtőt imádjuk. Így a földön nincs helye vallási konfliktusoknak. Ezen alapul következő állításom, miszerint szent háború nem létezik. Nem hiszek a szent háborúkban, mert a háború soha nem lehet szent, szemben a békével. (Taps)
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Azt kell tanítanunk hát gyermekeinknek az iskolában, templomainkban, egyéb vallási intézményeinkben és a mecsetekben, hogy a világon a legszentebb dolog maga az ember, nem Kába köve, Al-Aksza mecsete vagy a Szentháromság temploma – az emberiség maga a legfontosabb, szent és áldott. (Taps) Hölgyeim és Uraim! Miért mondom én mindezt most Önöknek? Mert Kábának alapjait Ábrahám emelte, egy ember, a mekkai falat egy zsidó, a Szentháromság templomát pedig egy keresztény építette fel. De az embert, az embert ki alkotta? Ezt a feladatot a Teremtő végezte el, és bárki, aki általa teremtett lényt pusztít el, nem érdemes a tiszteletre. Bárkinek, aki izraeli vagy iraki gyermekek életét oltja ki, felelnie kell majd Istene előtt tetteiért, mert amit az Isten adott, az életet, azt csak az Isten veheti el. Fel tudjuk-e támasztani az elhunytakat? Ha Kába városát lerombolnák, gyermekeink újjá tudnák építeni, ha az Al-Aksza mecset lesz a pusztítás áldozata, azt is újjáépíthetjük. Ha a Szentháromság templomát tennék a földdel egyenlővé, higgyenek nekem, a következő generáció ismét felépítené, azonban egy ember életét senki nem adhatja vissza. Örömömre szolgál, hogy meghívást kaptam erre az ülésre, és ellátogathattam az Önök földjére, Európába. Életünk során egymással békében és egyetértésben kell élnünk, a társadalmak közötti párbeszédnek nyíltnak és folyamatosnak kell lenni egy olyan világban, amely vallási vagy etnikai pillérekkel szemben világiakra épül, hiszen a vallás csak Önre és Istenre tartozik. Nem erőltetem vallásomat Önökre, és Önök sem erőszakolják rám az Önök vallását. Magánügy ez, Isten és az én magánügyem. Neveljünk hát fel egy új, feltörekvő generációt, amelyet az a hit vezérel, hogy az emberi civilizáció közös célja, az ügyek legnemesebbike, Isten után természetesen, az emberiség és a szabadság. A világbékét a béke földjéről, Palesztinából és Izrael földjéről kiindulva érhetjük el. Tegyük mindezt azért, hogy továbbvigyük a pápa által évekkel ezelőtt megformált gondolatot; ne falakat, hanem békehidakat építsünk, hiszen Palesztina földje, a béke földje maga. Ismervén egy ilyen fal építésének költségeit, jobban járnánk, ha engednénk, hogy keresztény, zsidó és muszlim gyermekek ugyanabba az iskolába járhassanak, és testvérekként éljék le életüket. (Taps) Az elmúlt év során kezdeményezéseket indítottunk Szíriából. Bashar-al-Aszad elnök kezet nyújtott a világnak, és így szólt: „Igaz békét akarok”. Nem hordok magammal fegyvert, de a béke szavait mindig magamnál tartom, kiállok a népek elé, és büszkén mondom; soha többé háborút. A háborús győztes vesztesként végzi, rövid ideig győzedelmeskedik, hiszen embereket ölt, az igazi győztesek azonban azokból lesznek, akik testvérekké fogadták a többi népet. Nem a föld a szent, hanem maga az ember. Ha már az ember szent, tegyük világunkat is azzá. Ezért ne higgyenek a média állításainak, mert nagyon sokszor nem fedik az igazságot. Sokan jöttek el hozzám Szíriába, ellátogattak a mecsetembe is, és együtt elzarándokoltunk más templomokba is, betekintést nyerhettek életünkbe, láthatták, hogy egy nagy családként élünk, nem az egyszerű egymás mellett élésben hiszünk, hanem a családként összeforrt életben. Legyünk muszlimok, keresztények vagy zsidók, egy dolog közös bennünk – az élet szentsége és az abban való hit. 10 éve tevékenykedem a Parlament tagjaként Szíriában, és a bekerüléstől kezdve az volt a meggyőződésem, hogy függetlenként feladatom nem politikai pártok vagy csoportosulások képviselete, hanem az egyes emberek képviselete, akik véleményük tolmácsolására kértek fel, és azok képviselete, akik egyáltalán nem is kértek ilyenre, hiszen ők testvéreim, így az ország valamennyi polgárának érdekeit képviseltem hát. És most felteszem Önöknek a kérdést? Önök országaikat, politikai pártjaikat vagy az embert képviselik? Az egyén képviselete a fontos, hiszen mi emberek, az általunk alkotott közösség, igazán egyediek vagyunk a világegyetemben. Bennünket kell tehát képviselni, békét, hitet és igazságot hirdetve. Sajnálatos, hogy manapság az iszlám világ számos országában háború dúl. A világnak békében kell élnie, mindig is a békére törekedtünk, ha vannak is kritikus helyzetek, azok az igazságtalanságra vezethetőek vissza. A kereszténység célja a béke biztosítása volt, másképp nem érthetnénk meg a proféták küldetésének jelentését, Mózes munkásságát sem, aki szintén a béke mellett érvelt. Az öldöklés mindenki számára céltalan, aki meg akarja ölni embertársát, az hitével és vallásával ellentétesen cselekszik. A vallás célja nem az öldöklés, hanem az élet és a béke. Ezt az üzenetet hozom tehát Önöknek messzi országomból, amely az égi hatalmak áldását viseli, és ahol profétáink éltek és térítettek.
33
34
Az Euròpai Parlament vitài
HU
A mi földünkön a nőket nagy tisztelettel és méltósággal kezeljük, legyen szó zsidókról, keresztényekről vagy muszlimokról, sajnos azonban a férfiak miatt igazságtalanságok érhetik őket. A nők a társadalom minden szintjén tevékenyen kiveszik részüket a munkából, országunk vezetői, Elnökünkkel egyetemben szorgalmazzák a nők minél aktívabb jelenlétét a társadalom minél több szegmensében. Ennek a városnak a béke az ismérve. Láttam, hogyan épült, és be kell vallanom, hogy a 20. század csodája mindenképpen Európa. Ez a csoda azonban számos konfliktust is megszenvedett; két háborút, majd a berlini falat egy csepp vérontás nélkül sikerült lerombolnia. Egész Európa eggyé vált, és polgárai egy parlamentben gyűltek össze. Mit gondolnak, tudnának segíteni egy különleges parlamentnek, egy spirituális, egyetemes parlamentnek a létrehozásában? Szükségünk van segítségükre, Szíria és az egész iszlám világ várja Önöket, legyenek akár hívők, akár keresztények. Befejezésül még hozzátenném, hogy mivel idén az arab kultúra fővárosa Damaszkusz, Önök pedig a kultúrák közötti párbeszéd európai évét ünneplik, a világ egységét előmozdítandó meghívom Önöket az arab kultúra fővárosában, Damaszkuszban tartandó interkulturális konferenciára. Segítő kezet nyújtunk a libanoni népnek, az egységes és igaz Libanon, Palesztina, az egységes és igaz Izrael, Irak és mindenki békéjének létrehozásának jegyében. (Folyamatos taps) Elnök. − Hölgyeim és uraim, tapsuk világosan tükrözi, hogy a Parlament egyként osztozik hálámban és köszönetemben, amelyet most tolmácsolok is Szíria nagymuftija, Ahmad Badr El Din El Hassoun irányába, hiszen az erőszak, a háborúk és a terrorizmus elleni állásfoglalása mélyen elgondolkodtató és megfontolandó. Az emberi méltóságot központi helyen kezeli, bátran szolgálhat tehát az interkulturális együttműködés alapjául. Toleranciája, amely a saját nézőponthoz való ragaszkodásról és a más nézőpontjának tiszteletben tartásáról szól, nem pedig azok feltétlen elfogadásáról, nagyban elősegíti a békés egymás mellett élést és az emberi méltóság érvényesítését. Eminenciás uram, köszönöm, hogy eljött közénk, és megosztotta velünk mélyenszántó gondolatait. (Taps) ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL-QUADRAS alelnök
10. Szavazások órája (folytatás) Elnök. − A következő napirendi pont a szavazások órája. (A szavazás eredményei és részletei: lásd a jegyzőkönyvet) Graham Booth (IND/DEM). – Elnök úr! Röviden fogalmazva úgy gondolom, hogy Ön valójában nem követte pontosan az eljárási szabályzatot a korábbi szavazás során. Ön azt mondta „a szavazás megkezdődik”, de mielőtt bejelentette, hogy a „szavazás lezárult”, nem tette fel azt a kérdést, hogy „minden képviselő szavazott?”, és nem olvasta fel az eredményeket. Úgy gondolom, hogy Ön nem követte sorrendet. Elnök. − Booth úr, a szavazás eredménye látható a kijelzőn. Az Ön kérésének megfelelően a mai napon minden üggyel kapcsolatban név szerinti szavazást tartunk, pontosan ezt tesszük; én arra törekszem, hogy ez a szavazási forma minél zökkenőmentesebb legyen a Parlament számára, ha ez megfelel Önnek, Booth úr.
10.1. (A6-0481/2007, Piia-Noora Kauppi) Veszteségekkel kapcsolatos adóeljárás határokon átnyúló tényállások esetén (szavazás)
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
10.2. (A6-0518/2007, Glenis Willmott) A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007-2012 között (szavazás) * * * Christopher Beazley (PPE-DE). – Elnök úr! Az eljárási szabályzat 152. és 160. cikke alapján szólalok fel a szavazási eljárással és a név szerinti szavazással kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy az eljárási szabályzatot rosszul és teljesen szándékával ellentétesen alkalmazták. Önön keresztül megkérdezhetném-e, hogy például az olyan szakértők, mint Corbett úr és mások figyelmesen szemlélték-e a ma történteket? Az én értelmezésem szerint az elnök megítélésére van bízva, hogy eldöntse, hogy a név szerinti szavazásra vonatkozó kérelmeket érvénytelennek nyilvánítsa. Előfordulhat, hogy szükség lesz erre, amikor a jövőben keményebb szavazásokra kerül sor. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Elnök úr! Ennek a Parlamentnek nagyon liberális és különösen kisebbségbarát eljárási szabályzata van, és ez jól van így. Az a szándékunk és feladatunk, hogy ezt megvédjük. Ez azonban feltételezi, hogy a különböző csoportok megfelelően gyakorolják kisebbségi jogaikat és nem élnek vissza azokkal. Ha ez mégis előfordul – ahogy ma is –, át kell gondolnunk ezt a gyakorlatot. Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök ú! Két ügyrendi kérdéssel kapcsolatban muszáj kifogást emelnem. A szabályzat teljesen egyértelműen fogalmaz ezzel kapcsolatban. Minden képviselőcsoportnak joga van ahhoz, hogy név szerinti szavazást kérjen. Az elnöknek nincs mérlegelési joga. Mindig elfogadtuk, hogy végső soron minden demokratikus parlamentben a többség érvényesíti az akaratát, de amit most hallottunk, ez a legkevésbé toleráns állásfoglalás, amely semmilyen ellenkezést, eltérő nézetet nem tűr, és ha a kollégáim szeretnék megtudni, hogy az Európai Unió miért olyan népszerűtlen a szavazók között, csak a saját intoleráns magatartásukat kell megvizsgálniuk, amelyet a saját nézeteikkel eltérő véleményt képviselők irányában tanúsítanak. (Taps) Elnök. − Hannan úr, tudomásom szerint ma délelőtt minden szavazás név szerint történt. Ennélfogva az eljárási szabályzatot lelkiismeretesen betartottuk. Nigel Farage (IND/DEM). – Elnök úr! Szeretném felhívni Beazley úr és Rack úr, és esetleg még az Ön figyelmét is arra, hogy mióta európai parlamenti képviselő vagyok, ma volt az első alkalom, amikor tényleg bizonyosak lehetünk abban, hogy az eredmények helyesek, mivel rendszerint ez az egész egy bohózathoz hasonlít! Szóval ne keseregjen miattunk, azon vagyunk, hogy segítsünk Önnek rendet tenni ezen a helyen, hogy a jövőben a munka nagyobb részét a bizottságokban végezzék el, és ne kapjunk több száz, egyes esetekben több ezer módosítást. Amit tettünk, az teljesen megfelel az eljárási szabályzatnak, és Önök közül mindenkinek – különösen azoknak, akik hisznek ennek a helynek a fontosságában –, tanulni kell ebből az esetből. Martin Schulz, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Az eljárási szabályzat 171. cikke alapján szólalok fel, és az Európai Parlament szocialista képviselőcsoportja nevében a következő indítványt terjesztem elő : tekintettel arra, hogy sürgősen meg kell vitatni az eljárási szabályzatot és annak értelmezését, indítványozom az ülés azonnali felfüggesztését, és azt, hogy az összes további vitát, többek között a szavazáshoz fűzött indokolásokat, halasszuk el ma este 22.00-ig. (Taps) Elnök. − Tizennégy európai parlamenti képviselő szavazáshoz fűzött indokolásokat kért a tegnapi és ma délelőtti, összesen hét vita mindegyike esetében. A tizennégy európai parlamenti képviselő mindegyike mind a hét vita esetében szavazáshoz fűzött indokolást kért: tízen az IND/DEM képviselőcsoport tagjai, ketten a PPE-DE képviselőcsoporté, ketten pedig független képviselők. Amennyiben a szavazáshoz fűzött indokolásokra most kerül sor, az valószínűleg két órát vesz igénybe. Ezért a következő ügyrendi kérdést terjesztem a Parlement elé: vagy sort kerítünk a szavazáshoz fűzött indokolásokra és két órával tovább itt maradunk, vagy Schulz úr javaslatának megfelelően most felfüggesztjük az ülést és ma este tartjuk meg a szavazáshoz fűzött indokolásokat. (A Parlament elfogadja ezt a javaslatot.)
35
36
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Hölgyeim és uraim, a szavazáshoz fűzött indokolások beosztását 15.00-kor közöljük.
11. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.55-kor felfüggesztik és 15.00-kor folytatják.) ELNÖKÖL: Gérard ONESTA alelnök
12. Napirend Elnök. – (FR) Kedves kollégák!Emlékeztetnem kell Önöket arra, hogy 19 képviselő a délelőtt elfogadott mind a hét jelentés esetében időt kért a szavazáshoz fűzött szóbeli indokolásokhoz. További 10 képviselő szintén kért szavazáshoz fűzött indokolásokat. Elméletileg így a szavazáshoz fűzött indokolásokhoz 143 percre, két óránál valamivel többre lenne szükség. Annak érdekében, hogy a szavazáshoz fűzött indokolásokra ma sor kerülhessen a következő ügyrendi változást indítványozom: A szemétszállítás Campania régióbeli aggasztó helyzetéről szóló bizottsági nyilatkozatra – amely jelenleg 9.00-ra van beütemezve – rögtön a gyermekek jogairól szóló Angelilli-jelentés után kerülne sor. A szavazáshoz fűzött indokolásokra pedig az esti ülésen kerülne sor, az Európai Parlament Lengyelországban megválasztott képviselőinek jogállásával kapcsolatos, szóbeli választ igénylő kérdést követően. Az ügyrend tehát a következőképpen alakulna: – 15.00–17.30: Cashman-jelentés, Angelilli-jelentés, majd a Bizottság nyilatkozata a szemétszállítás aggasztó helyzetéről Campania régióban, – 17.30–17.00: a Bizottsághoz intézett kérdések órája, – majd a 21.00-tól 24.00-ig tartó esti ülésen pedig a következő sorrendet követnénk: a Pack-jelentés, a Graefe zu Baringdorf jelentés, az Európai Parlament Lengyelországban megválasztott képviselőinek jogállásával kapcsolatos, szóbeli választ igénylő kérdés, és végül a délelőtt folyamán szavazásra bocsátott napirendi pontokkal kapcsolatos, szavazáshoz fűzött indokolások. Christopher Heaton-Harris (PPE-DE). – Elnök úr! A mai napon korábban eldöntött ügyrenddel kapcsolatban, az eljárási szabályzat pontosítása érdekében szeretnék felszólalni. A Schulz úr által említett 171. cikk, amely az ülés félbeszakításáról szól, nem mondja ki, hogy – mivel befejeztük a szavazást és előtte volt egy szavazáshoz fűzött indokolás – erre a cikkre lehetne hivatkozni ebben a szokatlan időben. Ha az ülés félbeszakítására kerülne sor, az az irányadó a Parlamentben, hogy az ülés folytatásakor az ügyrenddel folytatjuk, és az ügyrendben – a parlamenti szokás, valamint az alapján, ahogy nyolcéves parlamenti képviselőségem alatt eljártunk – a szavazáshoz fűzött indokolások következnének. Bármikor örömmel visszajövök ide, ha szükséges, hogy indokolásokat fűzzek a szavazáshoz, mivel ezt számos jelenés esetében szeretném megtenni. Szeretném megkérdezni, hogy mi az alapja a 171. cikkről való döntésnek, mivel úgy gondolom, hogy ez nem volt szabályszerű; hozzám hasonlóan Ön is elferdíti az eljárási szabályzatot, hogy ellene szóljon egyes európai parlamenti képviselők demokratikus szándékának. Ez a demokrácia különös formája, amikor megpróbáljuk elhallgattatni a kisebbséget, amely csak azt teszi, amire az eljárási szabályzat lehetőséget nyújt. Elnök. – (FR) Kedves kollégák, engedjék meg, hogy emlékeztessem Önöket a Parlament működésével kapcsolatos néhány alapvető tényre. Az elnök bármikor felfüggesztheti az ülést. Nekem csak fel kell állnom – fel kell állnom ebből a székből –, és ezzel sor kerül a vita automatikus felfüggesztésére. De nyugodjanak meg, kérem, nem áll szándékomban felállni az elnöki székből, legyenek azonban tisztában azzal, hogy az eljárás felfüggesztése csak annyiból áll, hogy az elnöknek fel kell állnia a helyéről. Először is a következőt szeretném mondani: az eljárást azért függesztettük fel, mert az ülés felfüggesztése, az, hogy mikor folyamodik ehhez, teljesen az elnök hatáskörébe tartozik.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A második feltétlen szabály a következő: a plenáris ülés, és kizárólag csak az gyakorolhat teljes körű ellenőrzést a napirendje fölött. Ezért indítványozom, hogy Önök az általam javasoltak szerint módosítsák az ügyrendet. Amennyiben Önöknek nem áll szándékában végrehajtani az általam javasolt változtatásokat, akkor – és csakis akkor – Heaton-Harris úr, Önnek lenne igaza, és a korábban elfogadott napirend szerint dolgoznánk. Ezért most megkérdezem, hogy a képviselők az formálisan ellenzik-e az ügyrend általam javasolt módosítását. Az előírásoknak megfelelően megtárgyaljuk a javaslatot ellenző esetet, majd felkérek egy olyan felszólalót, aki támogatja a javaslatot. Jim Allister (NI). – Elnök úr! Kétségtelenül igaz, hogy Ön mint elnök elhagyhatja a helyét, és akkor az ülés félbeszakad. A délelőtt történtekre azonban nem ez alapján került sor. A Parlament ülésének felfüggesztésére a 171. cikk szerinti, Schulz úrtól származó javaslatból kiindulva került sor. A szabály elég egyértelműen kimondja, hogy amikor ilyen javaslatot terjesztenek elő, fel kell kérni egy ellene és egy mellette állást foglaló felszólalót. Ez nem így történt, ami azt jelenti, hogy a javaslat szabálytalan volt, és nem lehetett volna szavazásra bocsátani, valamint hogy a határozat nem kötelező erejű. Ezért Önnek most vissza kellene térnie a napirendhez. Elnök. – (FR) Újfent emlékeztetni szeretném Önöket, hogy a Parlament független szerv. Tehát az elnöklő elnöknek joga van ahhoz, hogy úgy cselekedjen, ahogy most én, azaz felkérhet két kollégát, hogy szólaljon fel a javaslat mellett, illetve ellen. Ez az elnök előjoga. Természetesen a Parlamentnek szavaznia kell, de úgy gondolom, hogy ma reggel ez megtörtént, és elektronikusan is megerősítésre került. Úgy gondolom, hogy a szavazás eredményét nem lehet kétségbe vonni. Hannes Swoboda, a PSE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Csak azt szeretném megerősíteni, hogy az ülést ma reggeli ülést vezető elnök valóban elfelejtette megkérdezni, hogy ki szeretne felszólalni a javaslat mellett, illetve ellen. Az is igaz azonban, hogy a Parlament egyértelmű többsége arra szavazott, hogy ne most vitatkozzunk a szavazáshoz fűzött indokolásokról, illetve ne most hallgassuk meg azokat, hanem ma este tíz órakor. Most itt van egy új javaslat, amelyet a képviselőcsoportom nevében – és úgy gondolom, hogy más képviselők nevében is – támogatni szeretnék. Úgy vélem, hogy a javasolt rendelkezés ésszerű, és majd meglátjuk, hogyan zajlik a szavazás. Továbbá, ahogy Ön is mondta, a Parlament független. A parlamenti többség fog dönteni. (Taps) Elnök. – (FR) Kedves kollégák! Felkértem egy-egy felszólalót, hogy foglaljon állást az indítvány mellett, illetve ellen. Ha valaki most akar még valamit mondani, akkor az foglalkozzon más témával, ne az indítvány mellett, illetve ellen felszólalók kérdésének újbóli megvitatásával. Ha valaki mégis erről szeretne beszélni, nem adhatom meg a szót. Daniel Hannan (PPE-DE). – Elnök úr! Az ügyrend tekintetében ez a Parlament lehet független, ahogy Ön mondta, mindazonáltal követnie kell a saját eljárási szabályzatát. Az ülés félbeszakításával vagy berekesztésével a 171. cikk foglalkozik; idézek a cikkből: „[a Parlament] az ülést egy vita vagy szavazás során [határozatával] félbeszakíthatja vagy berekesztheti”. Ma reggel erre nem egy vita vagy szavazás során, hanem a szavazás után került sor. Továbbá a 163. cikk, „A szavazáshoz fűzött indokolások”, nem teszi lehetővé az elnök számára, hogy saját megfontolása alapján ne hallgassa meg az indokolásokat, vagy hogy megváltoztassa az időpontot. Ez világosan kifejeződik a cikkben: „Az általános vita lezárását követően bármely képviselő a zárószavazáshoz legfeljebb egy perces szóbeli … indokolást fűzhet”. Az igaz, hogy a Parlament szabályzata meglehetősen szabad hatáskört biztosít a felszólalónak. De ez a két dolog azok közé tartozik, amelyekre ez a hatáskör nem vonatkozik, és a Parlament azt választotta – a legfelháborítóbb módon –, hogy felrúgja saját eljárási szabályzatát, semmint hogy hátráltassa néhány képviselő ebédjét. Meg kell mondanom, hogy ez a magatartás – azaz az, hogy ha nem felel meg nekünk, akkor inkább felrúgjuk az eljárási szabályzatot, semmint hogy megengedjünk egy ellentétes véleményt – szimbolizálja azt, ahogyan az Európai Unió a Lisszaboni Szerződés, sőt mi több, az európai alkotmány ratifikálásával halad.
37
38
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Elnök. – (FR) Kedves kollégák, a következőt javaslom: egyértelmű, hogy a ma délutáni plenáris ülésen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a szabályzat értelmezésével kapcsolatos összes érvelést értékeljük. Amennyiben a képviselők tiltakozni szeretnének, tegyék meg azt írásban a Parlament elnöke felé. Biztos vagyok abban, hogy a megfelelő bizottsághoz fogja utalni a panaszokat. Most egyszerűen azzal szeretnék foglalkozni, hogy határozzunk az ügyrendről. Tettem egy javaslatot. Meghallgattam egy ellene és egy mellette szóló képviselőt. Most pedig szavazásra bocsátom a kérdést. (A Parlament hozzájárul a kéréshez.) (Ilyen módon az ügyrend kialakult.)
13. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása Elnök. – (FR) Mindenkinek kiosztottuk a 2008. január 14-i, hétfői ülés jegyzőkönyvét. Van valakinek valamilyen észrevétele? Cristiana Muscardini (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nagyon kedves Öntől, hogy 20 perccel azután, hogy kértem, meg is adta nekem a szót, bár pontosan az elnökséggel szemben ülök. A jegyzőkönyv érdekében és a parlamenti demokrácia kedvéért szeretnék felszólalni. A Parlament elnökségének és valamennyi képviselőcsoport elnökének el kell ismernie, hogy két rossz dologból nem születik egy jó. Az, ami politikai szempontból hasznos, politikai szempontból nem mindig kifogástalan, és miután ma meghallgattuk a nagymuftit, mindnyájunk számára egyértelműen és világosan el kell döntenünk, hogy ebben az ülésteremben az eljárási szabályzat demokratikus rendelkezéseit vagy egyeseknek a körülményeknek megfelelő érdekeit követjük. Ma délelőtt a Parlament eljárási szabályzata tekintetében hiba történt, és ezt a hibát nem javítjuk ki azzal, hogy ma egy üres ülésteremben szavazunk. Ezzel egy újabb hibát követünk el a demokrácia rovására. A UEN képviselőcsoport nevében nem mondom azt, hogy az olaszországi szemétszállítás kérdését ma este 21.00-kor vagy holnap 17.00-kor fontos-e megvitatni, vagy hogy lényeges-e az, hogy a szavazáshoz fűzött indokolásoknak a szavazás után kell következniük, amikor a szavazatokat leadják, ahogy az mindig is szokás volt a Parlamentben, ahogy annak ma délelőtt is történnie kellett volna. Azt kérdezem azonban Öntől, elnök úr – és félbe is szakíthat, egyáltalán nem érdekel –, hogy mit mond ki az eljárási szabályzat? Tudja ezt Ön? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Ön azt akarja válaszolni ennek az üres ülésteremnek, hogy azok álláspontja alapján szavazzon, akik szót kaptak, és nem azoké alapján, akik önálló véleményt akartak kifejezni! Ez őrület! Elnök. – (FR) Elnök asszony, bízom benne, hogy a beszédem legalább annyira kimért lesz, mint amilyen izgatott volt az Öné. Azért adtam meg Önnek a szót, mert szerettem volna megtudni, hogy támogatja vagy ellenzi a 2008. január 14-i, hétfői ülés jegyzőkönyvének elfogadását. Erről semmi mondanivalója nem volt. Én azonban elég udvarias voltam ahhoz, hogy végighallgassam Önt, és remélem, hogy a kollégáink is megértőek voltak a Parlament előtti felszólaláshoz megválasztott hangnemmel kapcsolatban. Következésképpen úgy tekintem, hogy nincs több észrevétel, mivel az elnök asszony nem szándékozik ismét szót kérni. (Az előző ülés jegyzőkönyvét elfogadják.)
14. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2007 és 2012 közötti többéves kerete (vita) Elnök. – (FR) A következő napirendi pont a Michael Cashman által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében benyújtott, a 168/2007/EK rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2007–2012 közötti többéves keretének elfogadása tekintetében történő végrehajtásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló jelentés (COM(2007)0515 - C6-0322/2007 - 2007/0189(CNS)) (A6-0514/2007). Ezzel kapcsolatos ügyrendi kérdés: meg tudná mondani nekem a tisztelt képviselő úr, hogy a rendelet mely cikkére utal?
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Roger Knapman (IND/DEM). – Elnök úr! A 171. cikken alapuló ügyrendi kérdéssel kapcsolatban szólalok fel. Épp az előbb közölte a Parlamenttel, hogy 19 képviselő jelezte, hogy szeretne felszólalni. Ebéd előtt úgy tudtuk, hogy 14 képviselő. Tudom, hogy ha statisztikai adatokról van szó, és különösen, amikor nincs név szerinti szavazás, a dolgok egy kissé lazán mennek, ennek ellenére meg tudná magyarázni a két számadat közötti különbséget? Elnök. – (FR) Nem könnyű itt és most magyarázattal szolgálni, de megteszem a tőlem telhetőt. Valós időben kapjuk meg a felszólalás iránti kérelmeket, és én többször elnököltem a szavazáshoz fűzött indokolások esetében. Minden valószínűség szerint az történt, hogy amikor Vidal-Quadras úr bejelentést tett, 14 név volt előtte a szónoki emelvényen, aztán másodperceken vagy perceken belül más képviselők is odamentek a szónoki emelvényhez, hogy közöljék az Elnökkel, hogy szeretnének felszólalni. Biztosan ez lehet az oka annak, hogy a képviselők száma 14-ről 19-re emelkedett a Vidal-Quadras úr bejelentése és az általam egy perccel ezelőtt tett bejelentés között eltelt időszakban. Ez azonban egy nagyon érdekes probléma, és meg fogjuk vizsgálni a vonatkozó szabályt. Engedjék meg, kérem, hogy visszatérjek a Cashman-jelentéshez, és hogy rögtön a Bizottság képviselőjével kezdjünk. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2007–2012 közötti többéves keretének gyors elfogadása érdekében biztosított rendkívül konstruktív együttműködésért és támogatásért. Külön köszönetet mondok az előadónak, Cashman úrnak, az üggyel kapcsolatos személyes elkötelezettségéért. A Bizottság által javasolt és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban megvitatott, a 2007–2012 közötti időszakra vonatkozó többéves keret lehetővé fogja tenni az Ügynökség számára, hogy a legjobb képességei szerint végezze a munkáját. Szeretném elmondani, hogy teljesen tisztában vagyok az előadó által előterjesztett egyes módosítások indokaival. Örömömre szolgál, hogy közölhetem, hogy számomra elfogadható az 1. módosítás; az etnikai kisebbségekkel kapcsolatos 2. módosítás; a 3., 4., 5., 8. és (részben) a többszörös megkülönböztetéssel kapcsolatos 13. módosítás; a társadalmi kirekesztettséggel kapcsolatos 15. módosítás és a 16. módosítás – különösen mivel ezek a módosítások tükrözik az elnökség, a Bizottság és az előadó közötti megbeszélések során elért kompromisszumos megoldásokat. Ami a többi módosítást illeti, azokat számos jogi és technikai okból nem tudom elfogadni, amelyeket most nagyon gyorsan kifejtek. Egyes módosítások nem felelnek meg az alaprendeletnek, konkrétan a 10., 11. és a 18. módosítás. Bizonyos esetekben a módosítások túllépnek a rendeleten, különösen a 17. módosítás. Néhány más esetben a módosítások az én véleményem szerint ellentétben állnak a rendelettel, például ez a helyzet a 10. módosítással. Mások nem felelnek meg a jobb jogalkotással kapcsolatos követelményeknek, főleg a 2., 7. és 13. módosítás, „a hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségek” kiegészítés miatt, mivel ezekre a rendelet hatálya már kiterjed. Bizonyos módosítások nem tartoznak a Közösség vagy az Ügynökség hatáskörébe, konkrétan a 14. és (részben) a 15. módosítás. Végül a 12. módosítás lényegesen korlátozná a javaslatunk 2. cikkében megállapított azon a területeket, amelyekkel az Ügynökségnek kell foglalkoznia. Még egy dolog a 6. módosítással kapcsolatban. A rendelkezés lényegét nem ellenzem. Véleményem szerint azonban a többéves keretre vonatkozó javaslat nem a legjobb keret az emberi jogok jellegéről és meghatározásáról szóló általános megállapítások bevezetésére. Erre a vonatkozó nemzetközi egyezmények és a charta jobb lehetőséget biztosít. Ha azonban mind a Tanács, mind a Parlament kész támogatni ennek a módosításnak az elfogadását, én nem ellenzem. Végül számomra elfogadhatatlan a 7. és a 9. módosítás. A 7. módosítás esetében a többéves keret arra szolgál, hogy szabályozza az EU-intézmények és/vagy a tagállamoknak az összes olyan a nemzetközi emberi jogi egyezmény betartásának ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettségeit, amelyeknek a tagállamok részes felei. A 9. módosítás esetében a többéves keretnek az ötéves időszak előtti felülvizsgálatára való hivatkozásra nincs szükség, mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament bármikor kérheti, hogy a keret 2. cikke alkalmazási körén túllépjen. Általánosságban az ötéves időszak megállapítására azért került sor, hogy az Ügynökség munkájának hatékonysága ne kerüljön veszélybe, mivel időre van szüksége a tervezéshez és a végrehajtáshoz. A rendszeres felülvizsgálatok bevezetése az Ügynökség munkájának hatékonyságát veszélyeztetné.
39
40
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Végül, véleményem szerint az Ügynökség létrehozása nagy sikernek tekinthető az alapvető jogoknak az Európai Unión belüli tiszteletben tartásának előmozdítása tekintetében. Ezenkívül az intézményközi együttműködés szempontjából is sikernek számít. Most már megfelelő feltételeket kell megállapítanunk ahhoz, hogy az Ügynökség sikeresen működjön, és hogy a következő években bizonyítsa be, hogy érdemes volt létrehozni. Michael Cashman, előadó. − Elnök úr! Köszönöm a Frattini alelnök úr által elmondottakat. Ha a Parlament ezzel a kérdéssel kapcsolatban együttdöntési eljárással határozna, sokkal jobb helyzetben lennénk. El kell mondanom a ma ittlévő kollégáknak, hogy a kezdet kezdetén találkoztam nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalommal, ahogy más árnyékelőadók is tették, hogy megtudjam, mit tehetnénk. Már a legelején elég egyértelmű volt számomra, hogy ha a saját elgondolásom szerint cselekednék, lenne egy végtelen hosszú listám, mert az emberi jogok annyira fontosak: kiemelkedő jelentőségűek és pont azért miatt jöttek létre az intézmények, hogy soha ne álljanak vissza a II. világháború által előidézett körülmények, és ne jelenjen meg újra az oly sok emberre és kisebbségre vetülő ijesztő árnyék. Mindazonáltal egyedül a tények számítanak, ezért kell felvállalnom egy nagyon nehéz helyzetet. Számomra, aki homoszexuális vagyok, rendkívül nehéz az, hogy a jelentésbe ne akarjam belefoglalni a homofóbiát. Ha azonban következetes akarok maradni annak az elvnek az alkalmazásához, hogy azzal kell foglalkoznunk, amire eddig még nem tértünk ki, akkor le kell mondanom azokról a dolgokról, amelyek személy szerint számomra a legfontosabbak. Szóval ez nem volt könnyű. Öröm számomra, hogy ezt a jelentést 48 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodás mellett fogadták el. Ez jelzi, hogy az, ami előttünk van – jóllehet valóban vannak olyan módosítások, amelyeket én személy szerint nem támogatok –, a bizottság szándékát tükrözi. Elismerésemet szeretném kifejezni a portugál elnökség és az ülésteremben lévő azon kollégáim felé, akik nagyon szorosan együttműködtek velem, akik támogatták a Parlamentet annak érdekében, hogy a Tanács és a Bizottság által is támogatandó álláspontra jussunk. Örülök annak, hogy a biztos úr a tizennyolc módosításból kilencet kiemelt. Ez 50%-os támogatás – természetesen szeretnék 100%-os támogatást, de ismerem a valós politikai életet. Mindenekelőtt azt szeretném, hogy az Ügynökség sikeres legyen. Az Ügynökség létrejöttének forrásait az Alapjogi Charta és a tagállamok számára közös emberi jogokról szóló valamennyi nemzetközi egyezmény képezi. Vannak azonban olyan delegációk, politikusok és tagállamok, amelyek azt szeretnék, hogy az Ügynökség megbukjon. Nem akarják, hogy hatékonyan működjön, és én ezért voltam teljesen konkrét az Ügynökséggel szembeni igények megfogalmazásakor. Azt szeretném, hogy sikeres legyen. Úgy vélem, hogy a bizottságban elfogadott módosítások elősegítik a sikert, ugyanakkor nem rónak olyan indokolatlan terheket az Ügynökségre, amelyek meghaladják a rendelkezésére álló emberi erőforrásokat és pénzügyi forrásokat. Nőket képviselő bizonyos csoportok részéről felmerültek olyan gondolatok, hogy ez nem vezet túl messzire, de bevezettük a nemek perspektíváját, és nem hagytuk figyelmen kívül a Nemek Egyenlőségének Európai Intézetét. Természetesen érvényesülnie kell a kiegészítő jellegnek, de el kell kerülnünk a felesleges ismétlődéseket, mert az is a források pazarlásával járna. Ezennel befejezem mondandómat és figyelek – vélhetően ez a legfontosabb és az egyik legnehezebb dolog a politikában. Figyelek a vitára, de a következő egyszerű alapelv miatt nem tudok támogatni olyan módosításokat, amelyeket holnap terjesztenek a plenáris ülés elé: az elején elmondtam, hogy nem tudok foglalkozni az összes módosítással, és ha most megváltoztatnám ezt az álláspontot, azt jelentené, hogy visszavonom az árnyék-előadókkal elért megállapodást. Természetesen fontosak a kisebbségi nyelvek, fontosak más területek is, de nincs annál fontosabb, mint hogy az Alapjogi Ügynökség sikeresen végezze el a számára kijelült feladatokat. Libor Rouček, a Külügyi Bizottság előadója. – (CS) Hölgyeim és uraim! Az Alapjogi Ügynökség tavaly év elején történt létrehozása nagyon fontos és szükséges lépés az alapvető emberi jogoknak az Európai Unión kívüli és belüli védelmének és támogatásának szempontjából. Sajnos a hosszú távú keret elfogadására még nem került sor, és bizonyos személyzeti kérdéseket még meg kell oldani. Ezért a Külügyi Bizottság ennek a helyzetnek a minél hamarabbi megoldását kéri. Ami az Ügynökségnek az Európai Unión kívüli tevékenységét illeti, a Külügyi Bizottság támogatja azon intézkedéseket, amelyeket a feleslegesen elvégzett munka megakadályozása és az e területtel foglalkozó nemzetközi szervezetek – elsősorban az Európa Tanács, az ENSZ és az EBESZ – tevékenységeivel való szükséges koordinációt biztosítják. Ezenkívül az a véleményünk, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos párbeszéd döntő fontosságú az Unió és a fejlődő országok közötti
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
kapcsolat szempontjából. Ezért üdvözöljük azt, hogy az Ügynökség nyitott a tagjelölt országok részvételére. Végezetül feltételezzük, hogy amint a Reformszerződés hatályba lép és létrejön az Unió közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének posztja, az Ügynökség minden segítséget megad a főképviselő tevékenységének elvégzéséhez. Kinga Gál, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy eljutottunk az Európai Alapjogi Ügynökség keretprogramjának elfogadásáig, és köszönöm az előadónek azt a munkát, azt az együttműködési készséget, amit mutatott végig egy csöppet sem könnyű feladatban. Mind az intézményeknek, mind a tagállamoknak, mind az EU-állampolgárok számára most már egyaránt fontos, hogy az ügynökség mielőbb megkezdhesse a rendes munkáját, hiszen hivatalosan tavaly március 1-jével jött létre Bécsben, azonban még mindig nincs működőképes struktúrája, mandátuma, vezetősége. Ezért nagyon fontos, hogy a keretprogram most elfogadásra kerüljön. Egy olyan komplex problémával szembesültünk itt, amikor egyik oldalról számtalan emberjogi kérdést, alapvető jogi kérdést fel lehetne sorolni, másrészt figyelembe kell venni azt, hogy mi teszi valóban működőképessé ma ezt az ügynökséget. Én úgy látom, hogy kollégám, Cashman úr igyekezett összeállítani ezt a véleményt úgy, hogy egyszerre tegyen eleget a fenti két szempontnak: hogy rugalmasan tudja kezelni a mindannyiunkat érzékenyen érintő emberjogi problémákat, ugyanakkor az intézmény működőképes maradjon. Én úgy érzem, hogy a Parlament ezeket az indítványokat teljes mértékben támogathatja, és – annak ellenére, hogy figyelmesen végighallgattam Frattini urat, hogy mi az, ami számára, a Bizottság számára elfogadhatatlan – nagyon remélem, hogy a Tanácsban megértésre talál számos felvetésünk, hiszen ezek a kérdések, ezek a felvetések lehet, hogy pont a kulcsai lesznek annak, hogy úgy végezhesse az ügynökség a munkáját, hogy a valós problémákra figyeljen. Kimaradt az eredeti felsorolásból, és benne van ebben a javaslatban a nyelvi kisebbségek, a nemzeti kisebbségek ügye, amit nagyon fontosnak tartok, hiszen most látjuk, hogy újra meg újra visszaköszönnek ezek a problémák, és igenis szembesülni fog vele az Unió, foglalkozni kell vele. Úgyhogy én remélem, hogy ezekre oda tud majd figyelni ez az ügynökség. Nem egy „papírtigrissel”, hanem egy valóban működő intézménnyel lesz dolgunk. Köszönöm a figyelmüket. Stavros Lambrinidis, a PSE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az Alapjogi Ügynökségnek végre el kell kezdenie fontos feladatának teljesítését. Ez az oka annak, hogy az előadó, akinek egyébként gratulálok, ragaszkodott a módosításoknak a javasolt programra való korlátozásához, hogy elősegítse az ezzel a lényeges kérdéssel kapcsolatos gyors intézményközi megállapodást. Természetesen jobb lenne, ha az érintett területek magukba foglalnák a szociális jogokat is, és kifejezett utalás történne az emberkereskedelemmel kapcsolatos kérdésekre, valamint a magánélet és az emberi méltóság védelmére a terrorizmus elleni intézkedések keretében. De ez még megoldásra vár. Ma elsősorban egy lényeges módosításra helyezem a hangsúlyt, amelyet egyes kollégáimmal együtt jómagam terjesztettem elő, és el is fogadták, és amely kifejezetten megemlíti a hatékony és független igazságszolgáltatáshoz való jogot, a vádlottak és gyanúsítottak jogainak tekintetében is. Elnök úr, amikor az igazságszolgáltatás függetlenségébe és pártatlanságába vetett általános bizalom csökken, akkor a demokratikus társadalmak alapja is megrendül, és ezért, nagyon helyesen, ez a kérdés kezdetektől az Ügynökség felelősségi körébe tartozik. Ugyanakkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy minden ember ártatlan, amíg a bűnössége be nem igazolódik. A vádlottaknak a médiában a nézettség növelése érdekében, sőt a kormányok és tisztviselők által rövid életű politikai előnyök megszerzése kedvéért történő kipellengérezése, ennek az alapelvnek a botrányos megsértését jelenti. És elnök úr, a gyanúsítottakat sem lehet következmények nélkül megfosztani alapvető jogaiktól, velük sem lehet helytelenül bánni, különösen napjainkban, amikor olyan sok alapvető elvről kiderül, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nevében feladható. Ha valamiből tanulhatunk, az egészen bizonyosan Guantanamo esete, amely épp hat éve történt, és amit sajnálatos módon alig vett észre valaki. Sophia in 't Veld, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt hadd mondjam el, hogy nagyon tisztelem az előadót, Cashman urat. Mindig is jelentős szövetségesnek tartottam az alapvető jogok védelméért folytatott küzdelemben. Vélemény nem a lényeg, a tartalom, hanem a stratégia tekintetében tér el az előadójétól. Alkalmazhatjuk azt a stratégiát, hogy a Tanács támogatásáért cserébe lemondunk számos prioritásról, de vajon nyújt-e eleget a Tanács ahhoz, hogy feladjuk azt, amit szeretnénk elérni? Véleményem szerint nem, és ezért ezt szeretném világosan kifejezni.
41
42
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az ALDE képviselőcsoport módosításai négy további prioritást javasolnak, konkrétan a következőket homofóbia, magánélet, terrorizmusellenes politika és alapvető jogok, valamint a romákkal szembeni megkülönböztetés, és jelenleg épp ez a négy legfontosabb terület, ahol a tagállamok állandóan megsértik az emberi jogokat. Az Alapjogi Ügynökségnek kellene vigyáznia arra, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az emberi jogokat, de sajnos ezt nem sikerült elérnie. Mindenesetre egyelőre csak egy fogatlan tigris. Véleményem szerint, és természetesen a Frattini biztos úr által elmondottakat is figyelembe véve, az Európai Parlamentnek, amely az Alapjogi Ügynökség legfontosabb partnere, feltétlenül meg kell határozni a saját egyértelmű prioritásait. Hogy egészen őszinték legyünk, ha a Tanács támogatására vagy egyetértésére számítunk, akkor kiváncsi lennék arra, hogy hol is van ma a Tanács. Ezért attól tartok, hogy bármennyire is egyetértek az előadóval a tartalom tekintetében – még konzultálni fogok a képviselőcsoportommal –, sajnálattal közlöm, hogy a stratégiát nem tudom támogatni. Konrad Szymański, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, biztos úr! Az Alapjogi Ügynökség a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja alapjain jött létre. Ez a változás lehetett volna egy előrelépés előszele. A bécsi Megfigyelőközpont a megbízhatatlanságáról és arról a gondatlanságról volt ismert, amivel a rasszizmussal és antiszemitizmussal kapcsolatos panaszokat kezelték – ez volt a helyzet például 2001-ben és 2005-ben a Radio Maryja, a Köztársasági Liga és hazám, Lengyelország esetében. Amennyiben az új intézmény az előadó ajánlásait követi, hamarosan megismétli a korábbi hibákat. A tematikus területek, a rugalmasság vagy az úgynevezett kezdeményező intézkedések kérdését – csak idézek a jelentés indokolásából – megismétlő javaslat nem jelent semmit, csak azt hogy az Ügynökség ellenőrzés nélkül, szélsőséges ideológiák alapján és a nemzetközi jog hatályán kívül végezhesse tevékenységét. Mindez nem számítana igazán, hiszen nem ez lenne az egyedüli eset, amikor európai pénzeket pocsékolnak el, de egy olyan, az emberi jogok védelmére szolgáló rendszer, amely nem tartozik a nemzetközi jog keretébe, és amelyet professzionális antirasszistákra bíznak, elveszti a birtokában lévő legfontosabb eszközt, a hitelességet. Cem Özdemir, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban megszavaztuk a jelentést. Itt most újra jóváhagyjuk, bár csatlakozunk az ülésteremben elhangzott és az előadó által is elmondott bírálatok többségéhez. Az egyik aggályomat már felvetette az előadó. Jóllehet az Alapjogi Ügynökség folytatja a nemi alapon történő megkülönböztetés elleni harcot, például az olyan kérdések, mint a homofóbia nem tartoznak a tevékenységi körébe. Tekintettel az Európán belül folytatott vitákra és a tárgyalások jelenlegi helyzetére, sajnálatos, hogy nem tudtunk kompromisszumra jutni a Tanáccsal és a Bizottsággal. Más kérdéseket is szeretnék felvetni. A bizottságban előterjesztettünk módosításokat, de sajnos mindet elutasították. Ezek közül csak egy néhányat szeretnék említeni. A romákkal szembeni megkülönböztetés lett volna egy fontos, megoldandó probléma, valamint a magánélet védelme. Az adatvédelem lett volna egy másik lényeges kérdés. Európában elértünk egy bizonyos normát, a hitelesség érdekében fenn kell tartani az Unióban. Fontos azonban megvizsgálni, többek között a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos tapasztalataink fényében, hogy a terrorizmus elleni küzdelem milyen mértékben egyeztethető össze az alapvető jogokkal. Ez egy újabb téma, amelyet érdemes lenne beépíteni az Alapjogi Ügynökség tevékenységi körébe. Abban mindenki egyetért, hogy az Alapjogi Ügynökségnek minél hamarabb működőképessé kell válnia, ezzel szemben még az igazgató személyében sem tudtunk megállapodni. Ezért kétségek támadhatnak bennünk abban a tekintetben, hogy az Ügynökség ténylegesen képes lesz-e ellátni a feladatait. A jó hír az, hogy már nem sok ilyen eljárásra kerül sor. A felülvizsgált EU-Szerződés 2009-es hatálybalépésvel más olyan eljárások állnak majd rendelkezésünkre, amelyek irányítják majd az Európai Parlament ilyen vitákban való részvételét. Bairbre de Brún, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (GA) Elnök úr! Üdvözlöm Cashman úrnak az Európai Unió Alapjogi Ügynökségéről szóló jelentését. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjai kitűnő munkát végeztek ezzel a fontos témával kapcsolatban. Gratulálok nekik is és az előadónak is. De különösen üdvözlöm azokat a hasznos változtatásokat, amelyek révén hagyományos nemzeti és nyelvi kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés kérdése bekerül az Ügynökség meghatározott tevékenységi körébe. Felkérem a képviselőket, hogy holnap támogassák ezeket a reformokat. Az Egyesült Nemzetek 2008-at a „nyelvek évének” nyilvánította. Az Európai Uniónak részt kell vennie ezen az eseményen, és nekünk is követnünk kell.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ez a kérdés személyesen is érint engem. EU-szinten folytatom az arra irányuló munkámat, hogy az ír uniós munkanyelvvé válásához szükséges forrásokat kérjek, a választókerületemben pedig az ír nyelvről szóló törvény – amelyre Észak-Íroszágban nagy szükség van az írül beszélők jogainak védelméhez – megalkotásáért folytatandó kampány támogatását. Jelenleg ezeket a jogokat lehetetlen gyakorolni. Erre csak akkor lesz lehetőség, ha ezeket a jogokat egy kötelező erejű jogszabályba foglalják, és egy szerv, például az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, felelősségre tudja vonni a honfitársaimat és másokat is a nyelvi alapon történő megkülönböztetés ügyében. Koenraad Dillen (NI). – (NL) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Meggyőződéssel szavazok a jelentés ellen, mivel az Ügynökséget a politikai korrektség európai őrének tartom, annak a politikai magatartásnak, amely egyre nagyobb teret hódít Európában. Jóllehet az Ügynökség azt állítja, hogy a polgárok alapvető jogainak védelmére törekszik, valójában veszélyt jelent bizonyos alapvető jogokra és szabadságokra és a szubszidiaritás elvére. Az Európát egyre inkább átható politikai korrektség azt jelenti, hogy a szólás szabadságát alá kell rendelni egy adott vallás, konkrétan az iszlám kívánalmainak, amely semmilyen bírálatot nem fogad el. A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja, amelynek a tervek szerint az Ügynökség az utódja lesz, a bevándorlással és az iszlám negatív aspektusaival szembeni jogos véleménynyilvánítást nagyon tudatosan azonosította a rasszizmussal. A Megfigyelőközpont ezenkívül azt állította, hogy az iszlámtól való félelem a megkülönböztetés új formája, és hogy a dán karikatúrák miatti nézeteltéréseket követően istenkáromlás elleni törvényekre van szükség. Amikor egy megbízás alapján készült tanulmány kimutatta, hogy az európai zsidók elleni erőszakot főleg fiatal muszlimok követték ellen, a Megfigyelőközpont igazgatója ezt azonnal a szemétkosárba dobta. Úgy tűnik, hogy itt a Parlamentben még nagyon kevesen értik meg, hogy a szólásszabadság a legalapvetőbb jog, és hogy a történelem során mindig a gondolatszabadság fejlődése idézte elő a haladást. Európa hajdan nem lehetett volna a világ központja ha nem rendelkezett volna azzal a szabadsággal, hogy nyíltan és mindenáron kimondja az igazságot, bármennyire is bántó az esetleg. Ez a jelentés és ez az Ügynökség ezt az alapelvet romlásba dönti. Íñigo Méndez de Vigo (PPE-DE). – (ES) Elnök úr! Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége többéves keretének létrehozása rendkívül fontos kérdés számunkra, akik úgy gondoljuk, hogy az alapvető jogok az európai DNA részét képezik. Ezért csatlakozni szeretnék azelőadóhoz és azon felszólalókhoz, akik azt mondták, hogy „haladjunk előre” a többéves kerettel és az Ügynökség munkájával. Gál asszonyhoz hasonlóan, akit mint a képviselőcsoportom szóvivőjét támogatok, én is úgy gondolom, hogy ez egy kiegyensúlyozott jelentés, amely eredményt akar elérni anélkül, hogy túl nagyra törő célokat tűzne ki. Azt hiszem, az előadó a realista kifejezést használta erre. Mivel a jelentés a valóságot tükrözi, arra szeretném kérni Frattini biztos urat, kedves barátomat, Franco Frattinit, hogy biztosítson egy kicsit nagyobb támogatást. Az Európai Bizottság szempontjából túl szerény erőfeszítésnek tűnik, hogy az általunk előterjesztett 18 módosításból csak kilencet fogadjon el, és alelnök úr, éppen az erőfeszítés az, amire szükség van egy ilyen fontosságú ügyben. Abban a szerencsében és megtiszteltetésben volt részem, hogy a chartát kidolgozó Konventet felkereső parlamenti küldöttségnek lehettem az elnöke, továbbá nagyra becsülöm az „ATD Fourth World Intergroup” elnökét is, és keresztülvittünk egy módosítást, a 15. módosítást, hogy az Ügynökség célkitűzései közé felvegyük a tárasadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelmet. Hogy miért? Azért, mert az, aki társadalmilag kirekesztett, nyomorúságos szegénységben él, semmilyen alapvető joggal nem tud élni, és ezért gondoljuk úgy, hogy ez egy fontos politikai jelzés lenne embertársaink számára, ha a 15. módosításra nagyobb megértéssel tekintenénk, mint ahogy azt Ön, a Bizottság alelnöke tette. Végső soron az európai parlamenti képviselők az embereket képviselik, és az emberek azt kérik tőlünk, hogy a legkevésbé tehetősekkel is törődjünk. Ezért biztos úr, remélem, hogy ez a vita segíteni fog Önnek annak megértésében, hogy fontos lenne a kilencnél több módosítást elfogadni, és támogatni az Európai Parlamentnek az üggyel kapcsolatos álláspontját. Magda Kósáné Kovács (PSE). – (HU) Köszönöm szépen, elnök úr. Nem öröm kilenc hónappal az Alapjogi Ügynökség ünnepélyes átadása után arról beszélni, hogy az intézmény nem lendülhetett munkába, a vezetése még nem állt fel.
43
44
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ezen a héten legalább a többéves keretprogram megkapja a Parlament jóváhagyását, amiért magam is köszönetet mondok Michael Cashman előadónek. A többéves keretprogram meghatározó jelentőségű az ügynökség munkájában és abban, hogy mennyire lesz hatékony az alapvető jogok monitorozása, a teendők megfogalmazása. Az alapító okiratot létrehozó háromoldalú egyeztetési folyamat olyan utakat hagyott nyitva, amelyeken továbblépni a mi feladatunk. A tanácsi nyilatkozat például a politika erejével kívánta elérni, hogy az ügynökség felkérésére a rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén is vizsgálhassa az emberi jogok érvényesítését az ügynökség. Fontos, hogy a tagországok illetve az Unió intézményei éljenek a rájuk ruházott lehetőségekkel addig is, amíg a Reformszerződés hatálybalépése után a feladat az ügynökséget egyértelműen megilleti majd. Ugyanígy közös felelősségünk, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni és közösségi jogait ne csupán a diszkrimináció tilalma, hanem a jogérvényesítés pozitív követelménye is megkérdőjelezhetetlenné tegye. A szociális jogok emberi jogként való elismerése pedig elvileg sem vitatható, hiszen elemi biztonság nélkül nincsen emberi méltóság. Közhely, de igaz, hogy minden döntés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Frattini alelnök úr szavai egy kicsit elbizonytalanítottak, mégis remélem, hogy az ügynökség szigorú következetességet hoz majd az emberi jogok védelmében. Hubert Pirker (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy két alapvető dolgot megemlítsek. Az egyik az, hogy nagyon remélem és sürgősen kérem, hogy az Alapjogi Ügynökség igazgatójának kinevezése ügyében azonnali intézkedés történjen rögtön, amint az Ügynökség munkaprogramja elfogadásra kerül, mivel az Ügynökség létrehozásának végső célja, hogy minél hamarabb teljesen működőképes legyen. A másik dolog az, hogy szeretném felhasználni ezt a vitát arra, hogy ismételten felszólítsak az összes ügynökség teljesítményének és hasznosságának értékelésére. Valójában nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden ügynökség úgy működik, ahogy szeretnénk, vagy hogy az idők végéig kell fennállniuk; éppen ellenkezőleg, határozott meggyőződésem, hogy vannak párhuzamosan létező struktúrák, és hogy bizonyos ügynökségek nélkül meg tudnánk lenni anélkül, hogy bárki hiányolná őket vagy rosszabbul érezné magát nélkülük. Azt szeretném megkérdezni Öntől, hogy a Bizottság mikor szándékozik ilyen értékelést kezdeményezni. Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, miközben gratulálok az előadónak, Michael Cashman úrnak, egy észrevételt szeretnék tenni, konkrétan a következőt: a LIBE bizottság ülésein részletesen megvitattuk, hogy vajon az Emberi Jogi Ügynökség ugyanazt a munkát fogja-e végezni, mint az Európa Tanács. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem ugyanaz lesz a feladata, de nekem az az érzésem, hogy irigyeljük az Európai Tanácstól a jelentőségét, amely lehetővé teszi számára, hogy egyedi jogrendszert alkalmazzon. Nekem úgy tűnik, hogy az Alapjogi Ügynökségnek a számára biztosított feltételek és hatáskörök ellenére igen erősen az Alapjogi Chartára kell támaszkodnia. Ennek egyértelművé kellene tennie, hogy az Emberi Jogi Ügynökség szintén az Alapjogi Charta őre azon polgárok, tagállamok vonatkozásában is, akik/amelyek nem fogadták el teljes mértékben az Alapjogi Chartát. Úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos, továbbá az a véleményem, hogy az Emberi Jogi Ügynökségnek a segítségünkkel, az Európai Parlament támogatásával ebbe az irányba kell haladnia. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani minden felszólalónak a javaslatokért és a hozzájárulásokért. Először is, az Európai Uniónak nem csupán az alapvető jogok leghatékonyabb védelmezőjének, hanem legnagyobb támogatójának kell lennie, és ezt a polgároknak is észre kell venniük. Ezen azt értem, hogy az egyes csoportok és közösségek, valamint az egyének jogai vonatkozásában is. Ez egy nagyon lényeges megközelítés. Továbbá úgy gondolom, hogy a charta kihirdetését és a Lisszaboni Szerződés aláírását követően az Ügynökségnek ezen a téren a leghatékonyabb európai eszközzé kell válnia. Szeretném, ha e célból a Parlament minél hamarabb megszervezné az igazgatói posztra kiválasztott jelöltek meghallgatását, hogy az Ügynökség a legjobb képességei elkezdhessen dolgozni. Teljes mértékben egyetértek az előadóval, Cashman úrral abban, hogy most hagynunk kell, hogy az Ügynökség megkezdhesse a munkáját. Ha túl sok feladattal terhelnénk meg, az azzal a kockázattal járna, hogy az
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ügynökség olyan szervvé válna, amely erősnek tűnik ugyan, de a gyakorlatban képtelen az elvárt gyorsasággal cselekedni. Végezetül tisztában vagyok a sokak által kifejezett aggályokkal, és megígérhetem Önöknek, hogy jóval az ötéves időszak vége előtt készen leszek arra, hogy a Bizottság hatáskörének teljes körű alkalmazása révén arra kérjem az Ügynökséget, hogy lépjen túl a 2. cikk alkalmazási körén, konkrétan az igazságügi és biztonsági együttműködés terén. Hadd mondjak még egy dolgot: megértő vagyok azzal kapcsolatban, amit barátom, Méndez de Vigo úr, elmondott, és alaposan megvizsgálom a javaslatait, különösen a 15. módosítás tekintetében, annak érdekében, hogy megpróbáljak megfelelni a szegénység elleni európai stratégiával kapcsolatban kifejezett elvárásoknak. Szeretném megismételni, hogy kész vagyok elfogadni a 6. módosítást, bár elvben nem értek egyet vele. Remélem, hogy Cashman úr örömmel fogadja azt, hogy megpróbálok megfelelni az elvárásoknak. Elnök. – (FR) Köszönöm, biztos úr. Úgy tűnik, hogy a Parlament elismerően fogadja ezt a gesztust. Michael Cashman, előadó. − Elnök úr! Szeretném megköszönni a biztos úrnak, hogy engedett a 6. módosításban foglalt rendkívül fontos kérdésben, amely módosítás a következőt mondja ki: „Minden ember egyenlőnek születik, ezért az emberi jogok oszthatatlanok és sérthetetlenek”. Hadd mondjak köszönetet a kollégák közreműködéséért, és hadd mondjak még csak annyit, hogy amikor az egyik független képviselő közli, hogy ellenem fognak szavazni, amikor a Parlamenten belüli szélsőségesek ellenem és a jelentésem ellen szavaznak, örül a szívem, és az eszem azt mondja, hogy teljesen igazunk van. Mert ha az emberi jogok védelméről van szó, nincs helye szélsőségeknek, kivéve, ha valaki a végsőkig elszánt az emberi jogok védelme tekintetében. Szeretném elmondani kedves barátomnak Sophia in ’t Veldnek, hogy természetesen egyetértek vele, de úgy gondolom, hogy a romák, a magánélet és a homofóbia kérdésére már kitértünk. A romák ügyét valóban be lehetne vonni az etnikai vagy faji származáson alapuló megkülönböztetés körébe. Kollégámnak, Lambrinidis úrnak azt szeretném elmondani, hogy az Alapjogi Charta és az emberi jogokról szóló európai egyezmény olyan területet biztosít, amelyben a magánélet védelme alapján, az emberkereskedelmet megakadályozásával és a társadalmi kirekesztés megoldásával tudunk dolgozni. Gál asszony azt mondta, hogy teljesen igaz, hogy az Ügynökség működőképességéről van szó, és ezzel kell szembenéznünk. Ezért vettem be a jelentésbe a többszörös megkülönböztetést. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem kizárólag azokkal a területekkel foglalkozunk, amelyekre a megkülönböztetés kiterjedhet. Ezek a tematikus területek, amelyek olyan objektív alapokra épülnek, mint az Alapjogi Charta és azok a nemzetközi egyezmények, amelyekben minden tagállam részes. Drága barátomnak, Cem Özdemir úrnak – çok teşekkür ederim! – az adatvédelemmel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy az már biztosított. Ezenkívül van adatvédelmi felügyelő, és vannak adatvédelmi irányelvek, és a legutolsó dolog, amit szeretnénk, az a felesleges munka. Ez érdekes, és ünnepelnünk kellene. Az Angelilli-jelentés következik. Ez egy saját kezdeményezésű jelentés, mégis teljesen elkötelezettek vagyunk aziránt – és ez nem saját kezdeményezés, nem kérés –, hogy a gyermekek jogai tartozzanak az Ügynökség hatáskörébe, amely biztosítja az alapvető jogok védelmét. Ezért gratulálok a Parlamentnek. Kérem, hogy szavazzanak a jelentésem mellett. Ne akarjunk többet beépíteni, ne akarjuk felhígítani, legyünk összeszedettek, végezzük el a munkát – és elnök úr, hagyja a kalapácsot máskorra! Irena Belohorská (NI). – (SK) Határozottan tiltakozom az ellen, amit Cashman úr az előbb mondott: a független képviselők csoportjához tartozom, és szeretném elmondani, hogy korábban, amikor az Európa Tanács tagja voltam, összeállítottam egy jelentést a gyermekmunka betiltásáról és részt vettem egy másik, a gyermekek jogairól szóló jelentés elkészítésében. Ezért határozottan tiltakozom az előadó megjegyzései ellen, aki aztmondta, hogy nem érdekli, ha bárki a független képviselők csoportjából ellene szavaz. Elnök. – (FR) Kérem, Cashman úr, válaszoljon személyesen a személyes támadásként értelmezett megjegyzésekkel kapcsolatban. Michael Cashman, előadó. − Elnök úr, természetesen nem az igen tisztelt képviselőre gondoltam, amikor a megjegyzésemet tettem.
45
46
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Általánosságban utaltam a független képviselőkre, és kifejezetten a Dillen úr által tett észrevételekre, amelyeket szélsőségeseknek tartok. De semmiképpen nem állt szándékomban megsérteni az igen tisztelt képviselőt, akinek a munkássága magáért beszél. Elnök. – (FR) Megerősíthetem, legalábbis a francia tolmácsolás alapján, hogy a megjegyzés a szélsőségesekkel, nem a független képviselőkkel kapcsolatban hangzott el. Az előadó egyértelműen különbséget tett. A vitát berekesztik. A szavazásra csütörtökön, 2008. január 17-én kerül sor.
15. Egy európai gyermekjogi stratégia felé (vita) Elnök. – A következő napirendi pont Roberta Angelillinek az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előadójának „Egy európai gyermekjogi stratégia felé” (2007/2093(INI)) (A6-0520/2007) című jelentése. Roberta Angelilli, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni kollégáim értékes közreműködését, különösen azt az elkötelezettséget, amelyről Frattini úr tesz tanúbizonyságot a gyermekek jogainak védelmére szóló megbízatásának kezdete óta. A jelentésnek nyilvánvalóan nem célja, hogy a teljesség látszatára törekedjen, azonban úgy gondolom, hogy kitűnő kiindulási alapot nyújt. A cél az volt, hogy megteremtsük az alapjait az Európai Unió bel- és külpolitikájában a kiskorúak jogainak érvényesítését és védelmét megcélzó stratégiának, és hogy támogassuk a tagállamok ezen a területen tett erőfeszítéseit. Abból a feltevésből kívántunk kiindulni, hogy a kiskorúak jogai egyedi természetűek, amelyek teljesen eltérőek az alapvető jogok általánosabb kategóriájától, habár annak szerves részét alkotják. A stratégia elsődleges célkitűzése a gyermekjogok pozitív megerősítése, ideértve a családhoz, az egészséghez, az oktatáshoz és a társadalmi beilleszkedéshez való jogot csakúgy, mint a szórakozáshoz, a játékhoz és a sporthoz való jogot a tiszta és védett környezethez való joggal egyetemben. Lényegében a cél egy olyan, a gyermekeket tekintetbe vevő társadalom kialakítása, amelyben a gyermekek biztonságban érzik magukat és amelynek cselekvő tagjai. Ezért támaszkodik a jelentés két fő alapfelvetésre: (1) a gyermekek aktív részvétele az őket érintő döntések meghozatalában; (2) jogaik általános érvényesítése, azaz a gyermekjogok beépítése és előmozdítása minden uniós politika tekintetében. Röviden, a kiskorúak jogainak végeredményben Európa politikai prioritásává kell válnia, tekintetbe véve azt is, hogy Európa polgárainak 30%-a gyermek, és még mindig sok a teendő értük, kezdve, a pedofília és a gyermekpornográfiai hálózatok aggasztó terjedésére tekintettel, az erőszak és bántalmazás elleni küzdelemmel. Az átfogó célkitűzés az erőszak minden formájának megtiltása, ideértve az úgynevezett hagyományos gyakorlatokat, a becsület védelmében elkövetett bűntetteket és a kényszerházasságot. Nem elég pusztán azt biztosítani, hogy az erőszakos cselekmények elkövetői valamilyen büntetésben részesüljenek; gondoskodnunk kell egy megelőzési stratégiáról, amely elsősorban a veszélyeztetett gyermekek segítésére irányul. Egy másik prioritás a gyermekszegénység elleni küzdelem. Érdemes kiemelni, hogy még az Európai Unión belül is a gyermekek 19%-a él a szegénységi küszöb alatt, éppen ezért olyan támogató intézkedéseket kell hozni, amelyek egyben családjaikat is támogatják. Különösen a roma gyermekeket és az utcagyermekeket megcélzó intézkedésekre van szükség, akiket gyakran kényszerítenek koldulásra, így könnyen áldozataivá válnak a kizsákmányolásnak, a gyermekkereskedelemnek és a szervezett bűnözésnek. A stratégia másik alapvető szempontja, hogy minden gyermeknek, a legszegényebbek és a leghátrányosabb helyzetűek számára is, biztosítsa az oktatást és képzést. Szükségünk van a kevésbé rátermett gyermekeket támogató intézkedésekre is, hogy a diszkrimináció valamennyi formáját megelőzzük. Mind szakértői vagyunk a területnek, tehát talán nem szükséges ebben az ülésteremben felsorolni minden olyan sürgető problémát, amely megoldásra vár: az erőszakos videojátékok forgalmazásától kezdve a nemzetközi gyermekrablási ügyek számának növekedéséig, a nemzetközi örökbefogadásokat megnehezítő bürokrácia, a gyermekkatonák tragédiája, a gyermekmunka, az anyakönyvezés elmulasztása a gyermek születésekor és az eltűnt gyermekek kiugróan magas száma, akikről senki se hall többé. És még sorolhatnám. Igazából a megfelelő eszközöket kell bevetnünk és azonnali tájékoztatást kell adnunk ahhoz, hogy megoszthassuk egymással tapasztalatainkat és jó gyakorlatainkat, továbbá szinergiát kell teremtenünk az
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
egymáshoz kapcsolódó jogi és büntetőeszközök között annak érdekében, hogy a problémákkal érdemben, ésszerű időben tudjunk foglalkozni, és lehetőleg sikeresen elejét vegyük azoknak. Hadd fejezzem be azzal, hogy a Lisszaboni Szerződés jóváhagyása valamivel több lehetőséget nyújt majd számunkra. Az EU Alapjogi Chartája immár a Szerződés része, ideértve a 24. cikket is, amely kifejezetten a gyermek jogait szabályozza, így jogi alapot szolgáltat a stratégia végrehajtásához. Ezen a ponton nekünk mint a Parlament tagjainak, de mindenekfelett a tagállamoknak, azonnal munkához kell látnunk. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szívből köszönöm Angelilli asszonynak ezt a jelentést. A megbízatásom kezdetétől fogva a gyermekek jogainak ügye egyértelműen programom kiemelt prioritása, központi kérdésköre, és a Parlamenttel ezen a területen folytatott együttműködés is hozzájárult azokhoz a politikai irányvonalakhoz, amelyek e jelentés eredményeképpen létrejönnek majd – és remélem, hogy igen nagy többség által elfogadásra kerülnek –, illetve amelyeket iránymutatásként a Bizottság intézkedései során követni fog. Nincs a jelentésnek ugyanis egyetlen olyan pontja sem, amelyet ne támogatnék. Olyan horizontális kezdeményezéseket határoz meg, amelyek számos politikai területre kiterjednek, a közös nevező azonban az, hogy a kiskorúak, azaz a gyermekek társadalmunk szívét alkotják, ezért természetes, hogy kitüntetett figyelmet érdemelnek. Az elkövetkező pár hétben munkatársaimmal együtt megvizsgálom, hogy konkrét kezdeményezések alapján hogyan ültessük Angelilli asszony jelentésének egyes pontjait a gyakorlatba. Valójában van már néhány intézkedés kialakulóban. Ide tartozik az Önök által fontolóra vett 2006. júliusi közlemény, az „Egy európai gyermekjogi stratégia felé” című általános közlemény bemutatása, amelynek abszolút politikai értelemben vett célkitűzése az, hogy ezeket a jogokat politikai prioritássá tegye, ahogy azt Angelilli asszony is említette. A folyamatban lévő egyéb intézkedések közé tartozik egy egységes segélyhívó telefonvonal létrehozása, amelyet egész Európában ugyanazon a hívószámon (116 000) keresztül lehet elérni majd. Hadd ragadjam meg az alkalmat arra, hogy felkérjem azokat a – szép számban lévő – tagállamokat, amelyek még nem ültették ezt az intézkedést a gyakorlatba, hogy ne vesztegessék tovább az időt; most nyilvánvalóan nem a Parlamenthez, hanem a tagállamok kormányaihoz szólok. Ezt a döntést már több mint egy éve meghoztuk, mégis több mint a tagállamok fele nem rendelkezik még olyan segélyvonallal, amely ténylegesen működne, noha úgy vélem, ez egy olyan döntés, amelyet rövid időn belül kivitelezhettünk volna. Múlt év októberében megvitattuk a lisszaboni elnökséggel együtt, hogy fel tudnánk-e közösen állítani a gyermekek jogellenes elvitele vagy eltűnése esetén alkalmazott gyorsriasztási rendszerek európai hálózatát. Mint tudják, a francia rendszert vettük szemügyre jó példaként, megvizsgáltuk, hogy hogyan folynak a dolgok Belgiumban, megállapítottuk, hogy Portugáliában és Görögországban folyamatban volt, illetve mára befejeződött e rendszerek felállítása; egyértelmű azonban, hogy a gyermekek jogellenes elvitelét végrehajtók számára nem számítanak a határok, ezért a gyorsriasztási rendszerek nem állhatnak meg a földrajzi határoknál. Sokat tettünk a gyermekek ellen elkövetett internetes bűncselekmények ellen. A múlt év novemberében egy szakértői konferenciával együtt folytatott munkánk fontos eredményeket hozott annak a technikai együttműködésnek a tekintetében, amelynek eredményeképp összekapcsolhatóvá válhatnak az internetes pedofília megelőzését és kezelését szolgáló elektronikus rendszerek. Ez jelenti az egyik legszörnyűbb veszélyt a gyermekekre nézve, és mint azt tudják, az Eurojust és az Europol 2007. évi prioritásai közé való felvételének köszönhetően most már sok, az interneten működő pedofil hálózatot képesek vagyunk ártalmatlanítani. Múlt év novemberében benyújtottunk egy jelentést is – egyike a korábban kiemelt pontoknak – a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló, 2004. évi kerethatározat végrehajtásában elért haladásról. Abban a jelentésben, mint bizonyára emlékeznek rá, hangsúlyoztam azt a tényt, hogy túl sok azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek még nem ültették át a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról szóló, immár négy éve készült 2004. évi kerethatározatot a gyakorlatba. Az európai fórum kezdeményezésével minden kétséget kizáróan hasznos eszközt alkottunk. A német elnökség ideje alatt, Németországban szerzett kezdeti tapasztalatok elsősorban az internettel való visszaéléssel és az erőszakos videojátékokkal kapcsolatosak. A következő, európai gyermekjogi fórum, amelyre a szlovén elnökség alatt kerül majd sor, más témákkal fog foglalkozni, egyebek mellett különösen a nemzetközi örökbefogadások kérdésével. Szemügyre vesszük a helyzetet és, ahogy Angelilli asszony is kifejezte ebbéli reményét, felkutatjuk annak gyakorlati lehetőségeit is, hogy a gyermekeket, a gyermekek képviselőit hogyan kérjük fel az európai fórum ülésein való közvetlen részvételre. Bizonyára tisztában vannak azzal, hogy kényes
47
48
HU
Az Euròpai Parlament vitài
kérdés gyermekeket, ideértve az igen kis gyermekeket is, megkérni az üléseken való részvételre, azonban ebben a célkitűzésben egyeztünk meg, és ezért egyetértünk a Parlament erre irányuló javaslatával is. Jelenleg fejlesztünk egy egyszerűen megfogalmazott és kivitelezett, speciálisan ezt a célt szolgáló európai weboldalt a gyermekek számára, ahol nem agresszív és sokkoló hangnemben találhatnak magyarázatot például arra vonatkozóan, hogy hogyan védekezhetünk a gyermekek biztonságát a mindennapok során fenyegető számtalan veszéllyel szemben; magyarázatot adna azzal kapcsolatban, hogy mondjuk úgy, hogyan tartsuk magunktól távol az ilyen veszélyeket. Kevés szó esett eddig az Alapjogi Ügynökségről; egyik javaslatom arra irányult, hogy a gyermekjogokat az ügynökség többéves programjának egyik prioritásává tegyük. Még mindig sok munka áll előttünk. Angelilli asszonynak igaza van, amikor azt mondja, hogy figyelembe kell vennünk a migráns gyermekeket. Ez egy olyan szempont, amellyel külön fogunk foglalkozni az európai bevándorláspolitika keretében: a gyermekek gyakran válnak áldozattá és sokszor a legveszélyeztetettebbek a migrációs hullámok általános kontextusában. Nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az emberkereskedelem elleni küzdelem európai cselekvési terve megvalósításának szükségességére, kiemelt figyelmet szentelve a nők mellett a gyermekeknek, mivel a két legkiszolgáltatottabb kategóriaként gyakran esnek áldozatául a nemzetközi emberkereskedelemnek. Meg kell vizsgálnunk a gyakorlati javaslatok és projektek európai programok keretében történő finanszírozásának módjait. Az új Daphne program és az új alapjogi program például lehetővé tehetné számunkra, hogy pénzügyi támogatást is nyújtsunk a gyermekjogok védelmével foglalkozó európai ombudsmanok hálózatának. Nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a hálózatnak és természetesen az ezen a területen tevékenységet folytató nem kormányzati szervezeteknek. A Daphne III néven ismert új program refinanszírozására sor került és az különösen hasznos eszköznek bizonyulhat. Végezetül én természetesen készen állok és hajlandó vagyok e politikai stratégia további fejlesztésére, többek között azzal a céllal, hogy konkrét eredményeket mutassunk fel állampolgárainknak a szívünkhöz különösen közel álló egyik területen. Marie Panayotopoulos-Cassiotou, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. − (EL) Elnök úr! A gyermek jogainak védelme mindig is jelen volt az Európai Unió bel- és külpolitikájában, a jogalap hiánya miatt azonban ezek a politikák egymástól elkülönülten léteztek, ezen oknál fogva alelnök úr az Ön által a gyermekjogok védelmét szolgáló stratégiának kidolgozására tett javaslatát az Európai Parlament és a civil társadalom is kedvezően fogadta. Reméljük, hogy a Reformszerződés hatálybalépésével a stratégia megszilárdul, mivel az szerves részeként magában foglalja majd az Alapjogi Chartát, mint azt az előadó, Angelilli asszony is említette, akinek gratulálok a szintéziskészségeihez és a mai jelentés előadásához. A gyermekek európai szintű védelme integrált és összehangolt megközelítésének lehetőségével – többek között a Bizottság számos érdekes javaslatának köszönhetően – a gyermekeket nem áldozatnak, hanem pozitív jogok gyakorlójának és kötelezettségekkel rendelkező személyeknek kell tekinteni, akiknek egészséges családi környezetben kell felnőniük azzal a bizonyossággal, hogy mind anyagi, mind nem anyagi jellegű szükségleteikről gondoskodni fognak. A gyermekjogok tiszteletben tartását nem csak európai fellépések tervezésével kell megerősíteni, hanem a tagállamok politikai akaratával is, olyan intézkedések foganatosításával, amelyek gondoskodnak a gyermekek alapvető szükségleteiről és megvédik őket a többszörös veszélyekkel szemben. A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményében az anyák és a család számára a kötelezettségük teljesítéséhez nyújtott támogatás kérdésére összpontosított. Szorgalmazta a rászoruló csoportok, azaz azon a gyermekek támogatását, akik a bántalmazás, illetve az oktatás, az egészségügyi ellátás, a megfelelő táplálkozás és a fejlődésre, valamint a tehetségük kibontakoztatására nyíló lehetőségek hiánya miatt veszélyeztetettek. A szülők hivatásának és a családi életnek az összeegyeztetése: ez a gyermek elidegeníthetetlen joga, és ez testesíti meg az értékes tőke megteremtését és a jövő társadalmába való befektetést is. Mind az Európai Unión belül, mind azon kívül gyakran megsértik a gyermekek pozitív jogait, és a nemi egyenlőtlenség miatt továbbra is létezik megkülönböztető bánásmód. Vannak olyan nemi sztereotípiák és elképzelések, amelyek marginalizálják a gyermekek bizonyos csoportjait, elsősorban a lányokat és a fiatal anyákat. A nők védelmét, különösen a terhesség és a gyermeknevelés ideje alatt, követelménnyé kell tenni, hogy a gyermekek már életük legelejétől fogva élvezhessék alapjogaikat. Irena Belohorská, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (SK) Nagyon köszönöm elnök úr, és köszönöm Angelilli asszonynak is a jelentését.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Üdvözlöm azt a tényt, hogy a szlovén elnökség egyik prioritásának választotta a gyermekek fegyveres konfliktusokban való helyzetének kérdését, amely egyike volt az általam vizsgált témáknak. A Külügyi Bizottság előadójaként megfogalmazott véleményem a gyermekek születéskor való anyakönyvezésével is foglalkozik. Azok a gyermekek, akiket nem anyakönyveznek, láthatatlanok, és ezért gyakran válnak a szexuális kizsákmányolás vagy az emberkereskedelem áldozatává; felnőttekkel együtt börtönzik be és a fegyveres erőknél aktív harcosokként alkalmazzák őket, mivel lehetetlen megállapítani, hogy felnőttek-e már vagy sem. A gyermek születési anyakönyvi kivonata például nevet és állampolgárságot, valamint orvosi ellátáshoz való hozzáférést biztosít a gyermek számára. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a jelentés elfogadására csak januárban kerül sor: a vélemények többségéről már nyár előtt szavaztunk és a bizottság elé is kerültek, a jelentést így korábban is elfogadhattuk volna. Sürgősen megoldást kell találni a gyermekjogok kérdésére. Ennek szemléltetésére egy példa az a közelmúltbéli eset, amikor több mint 100 gyermeket vittek át Franciaországba Csádból. Az intézkedés célja az elhagyott dárfúri családok megsegítése volt; a gyermekeknek – árváknak – nevelőszülők viselték volna gondját Európában. Az ENSZ azonban megerősítette, hogy az esetek többségében a gyermekek nem árvák voltak és nem Dárfúrból származtak, hanem egy szomszédos országból, Csádból. A gyermekek jogainak ügyére gyors választ adó megoldás megtalálása nem csak a fejlődő országok számára szükséges, hanem számunkra is. Glenys Kinnock, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. − Elnök úr! Szeretném az elején leszögezni, hogy a Fejlesztési Bizottság teljesen meg van győződve annak fontosságáról, hogy a Bizottság, a millenniumi fejlesztési célok elérésének egyik eszközeként, a fejlesztési politika valamennyi aspektusában érvényesítse a gyermekek jogait. Tudom, hogy a Bizottság közleménye javasolja e kérdések vizsgálatát. Szeretném egyértelműen nyomatékosítani, hogy gyermekjogi megközelítésre van szükségünk és tovább kell lépnünk azon, a vitát eddig jellemző gyakorlaton, hogy egységesen olyan témákra összpontosítunk, mint a gyermekkereskedelem, a jogellenes elvitel és a pornográfia. Gondoskodnunk kell róla, hogy tudatában legyünk annak, hogy a gyermekek jogairól beszélünk: gyermekekéről, akiknek ki kell kérni a véleményét; gyermekekéről, akiket meg kell hallgatni; gyermekekéről, akiket a felnőtteknek tisztelniük kell ahelyett, hogy megmondanák nekik, mit kell tenniük. Szívből üdvözlöm ugyanakkor azt a tényt, hogy a Lisszaboni Szerződés hivatkozik a gyermekek jogaira. Azért üdvözöljük ezt a lépést, mert pillanatnyilag csak az állati jogokra vonatkozóan rendelkezünk hasonló jogi alappal az Európai Unióban, és nyomatékosan szükséges ezt a gyermekek esetében is biztosítani. Végül a tágabb világban és magában Európában is látnunk kell, hogy amit teszünk, az a gyermekek életének védelmét szolgálja és általában véve javítja a gyermekek jólétét Európában és a nagyvilágban. Dimitrios Papadimoulis, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. − (EL) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni Angelilli asszonynak építő munkájának elvégzéséhez. A gyermekjogi stratégia pozitív lépés mind a belső politika, mind a külkapcsolatok összehangolt megközelítése felé. A Foglalkoztatási Bizottság, amelynek véleményét én állítottam össze és adom most elő, a gyermekjogok megsértésének szociális vonzataira világít rá. Középpontjában a gyermekszegénység kérdése áll, amely az Európai Unióban megközelítőleg ötből egy gyermeket érint. Hangsúlyozza ugyanakkor a gyermekmunkával és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos problémákat is, és felhív arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a veszélyeztetett társadalmi csoportokra, mint például a bevándorló gyermekekre, az utcagyermekekre és a fogyatékkal élő gyermekekre. Attól tartunk, elnök úr, hogy a mai gyermekek kénytelenek egy annál rosszabb világban élni, mint amilyet az előző generációk ismertek. Az Európai Uniónak ezért azonnal cselekednie kell, érdemi kötelezettségek vállalása, célok kitűzése és a szükséges források biztosítása mellett, közösségi és tagállami szinten egyaránt. Christa Prets, a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményének előadója. − (DE) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni az előadónak jelentéséhez és vitánk együttműködő jellegéhez. Teljesen egyetértünk a jelentés számos főbb pontjával. Szeretnék kiemelni két pontot azonban, amelynek én különösen nagy jelentőséget tulajdonítok. Az első ezek közül az oktatáshoz való jog mint a gyermekek szociális fejlődésének előfeltétele. A tagállamoknak minden gyermek és fiatal számára szabad hozzáférést kell kialakítaniuk az oktatáshoz, függetlenül etnikai és szociális hátterüktől és családi körülményeiktől. Ez azt is jelenti, hogy a gyermekekkel szembeni kirekesztés,
49
50
HU
Az Euròpai Parlament vitài
diszkrimináció és erőszak minden formáját meg kell előzni. Alapvető fontosságú, hogy a segélyvonal üzembe állításával minél gyorsabban előbbre jussunk. A második pont, amely számomra nagyon fontos a nyelvápolás, mivel a nyelvek Európa kulturális kincsei közé tartoznak. Létezik egy olyan innováció is, amelyről szintén nem szabad megfeledkeznünk, hiszen a gyermekek jogai ma már kiterjednek az oktatás és képzés terén végbemenő fejleményekbe való bevonásukra is, különös tekintettel a médiaismeretek terjesztésére. Az információs és kommunikációs médiumok használatának kompetenciája kiemelten fontos oktatási eszköz, amelyet erőteljesen fejleszteni kell. Kinga Gál, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, kevesen vagyunk, akik közvetlen vagy közvetett módon ne lennénk érintettek, ha a gyermekek jogainak védelme a téma. A közösségi intézmények többször is foglalkoztak már a kérdéskör különböző vonatkozásaival, de az előterjesztő bizottsággal egyetértek abban, hogy mindezen túlmenően szükség van egy átfogó stratégia kialakítására. Van néhány olyan sajátos terület, amelyet feltétlenül figyelembe kell vennünk egy ilyen koncepció kidolgozásakor. Ilyen például a gyermekek elleni mindenféle erőszak tilalma, küzdelem a szegénység, a diszkrimináció ellen, az oktatáshoz való jog. És ahogy a bevezetőjében Frattini úr elmondta, hogy az ügynökség foglalkozhat majd kiemelten ezzel a területtel, én egy javaslattal fordulok önhöz: hogy miért ne lehetne az első konkrét kérdés a Bizottság részéről az ügynökség felé, hogy pontosan ezt a területet, a gyermekek jogainak az érvényesülését vizsgálja. Különösen aggályosnak találom a gyermekek szexuális bántalmazását vagy a gyermekmunka intézményét, azt a tényt, hogy óriási különbségek vannak ma azt illetően, hogy a menekültstátusszal rendelkező gyermekeket hogyan kezelik az egyes uniós tagállamokban. Az utcagyermekek, a koldulásra kényszerített gyermekek problémája súlyos probléma itt, a közvetlen környezetünkben is. Meggyőződésem továbbá, hogy az Unión belül a gyermekjogok maradéktalan érvényesítéséért folytatott küzdelemnek elsősorban a család szerepének átértékelését kell jelentenie ebben az új Európában. Az oktatás mellett a nevelés szerepének erősítését, hogy a gyermekeink a szakmai tudás mellett eligazodást kapjanak egyre zavarosabb világunkban. Talán kevesebb lenne az erőszakra hajló, a fizikailag szenvedő vagy a lelkileg sérült gyermek. Köszönöm. Inger Segelström, a PSE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok Angelilli asszonynak és valamennyi árnyékelőadónak, továbbá azoknak a képviselőknek is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy elérjünk arra a pontra, ahol hamarosan megszülethet az Európai Parlament első határozata az EU gyermekjogi stratégiájáról. A kulcskérdés a gyermekek bevonásával és befolyásával kapcsolatos. Alapos és fontos munka vár még ránk annak biztosításához, hogy mindez valósággá váljon és ne csak puszta szavak szintjén létezzen. A gyermekek és a fiatalok is ezt várják el. Amit szerintem a legnagyobb sikernek könyvelhetünk el, az a gyermekek elleni erőszakra vonatkozó javaslat. A bizottság egyhangúlag támogatta azt a követelésemet, miszerint a gyermekekkel szembeni mindenféle erőszakot, ideértve az otthoni testi fenyítést, a közösségi jogszabályoknak tiltaniuk kell. Hazámban, Svédországban, ahol tilos a testi fenyítés alkalmazása, minden óvodáskorú gyermek és minden fiatal tudja, hogy egy felnőtt nem üthet meg egy gyermeket. Az a tény, hogy most egyértelművé tesszük, együttműködésre van szükség a gyermekek bántalmazása minden formájának felszámolása érdekében, azt jelenti, hogy az érintett szervezetek, mint pl. a bankok, utazási irodák, hitelintézetek és pénzváltóhelyek fokozott együttműködése szükséges a gyermekpornográfia, a szexturizmus és a gyermekek kizsákmányolásának megállításához, valamint ahhoz, hogy az internetet megtisztítsuk a pedofíliától. A tiltott weboldalakat is meg kell szüntetni. A tagállamoknak jogszabályokat kell hozniuk a szex pénzért történő árusítása ellen, hogy a gyermekek ne válhassanak árucikké. A legnehezebb probléma, amellyel a bizottság szembesült, az örökbefogadás kérdésével volt kapcsolatos. Rendkívül boldog vagyok, hogy egyetértés született arra vonatkozóan, hogy a gyermeknek joga van a családhoz függetlenül attól, hogy a gyermek saját családjáról, nevelőszülőkről avagy nemzeti vagy nemzetközi örökbefogadás révén szerzett családról van-e szó. A kérdést a gyermek és nem a felnőttek legfőbb érdekeinek kell eldöntenie. Mindnyájan emlékszünk rá, hogy mi történt nemrégiben a romániai és guatemalai gyermekotthonokban – a gyermekek örökbefogadás céljából való elrablása még frissen él emlékezetünkben. A gyermekek nem árucikkek. Most a Bizottságon a sor, hogy megszívlelje azt a bölcsességet, amiről a Parlament tett tanúbizonyságot, és hogy konkrét javaslatokkal térjen vissza arra vonatkozóan, hogy hogyan szerezzünk érvényt a gyermekek
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
jogainak most, hogy azok a Lisszaboni Szerződéssel az EU-n belül a jogban is megjelenítendő célkitűzéssé váltak. Az új Lisszaboni Szerződéssel az EU-nak figyelnie és biztosítani kell, hogy a gyermekjogokat munkája szerves részévé tegye. Ennek mintegy természetes következményként kell megtörténnie, és érvényesülnie kell az általános szemléletben, a fejlesztési munkában, a kultúrában és minden egyéb területen is. A gyermekszegénység ügye természetesen központi helyet fog elfoglalni, mint ahogy az a kérdés is, hogy milyen a gyermekek helyzete a háborúban és a különféle egészségügyi kockázatok összefüggésében. Büszke vagyok arra, hogy részese voltam ennek a munkának a Parlamentben, amely holnap hozza meg az üggyel kapcsolatos határozatát. Siiri Oviir, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (ET) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Örömömre szolgál, hogy az Európai Parlament végre eljutott az Európai Unió gyermekjogi stratégiájának e vitájához, mivel a gyermekek jogainak érvényesítését ösztönző politika a holnap társadalmának alapkövét jelenti majd. A társadalom és az állam jóléte a jövőbeli szülők által vallott értékektől és az általuk alkalmazott módszerektől függ. Köszönet az előadónak azért, hogy ilyen minden részletre kiterjedő dokumentumot készített. Helyénvaló, hogy az EU gyermekjogi stratégiájának kidolgozásához a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt elveket vettük alapul. Azonban ahhoz, hogy ez a stratégia eredményesebb és alkalmazható legyen mind a 27 tagállamban, konkrétabb rendelkezéseket kell tartalmaznia az olyan végrehajtási intézkedések tekintetében, amelyek alkalmazását mind a tagállamok, mind az Európai Unió forrásainak felhasználásával kell támogatni. A stratégia minden részletre kiterjed, nincs arra időm, hogy valamennyi aspektusát közelebbről megvizsgáljam. Csupán egy pozitív kezdeményezést szeretnék kiemelni, amely azonban minden tekintetben hatásos, nevezetesen az Európai Unió emberjogi stratégiájában az EU-szerte egységes gyermekügyi segélyhívó telefonszámra vonatkozó ajánlást; immár három éve rendelkezik Észtország gyermekügyi segélyvonallal, és biztosíthatom Önöket arról, hogy jól működik. Szeretném felhívni a figyelmüket két fontos célcsoportra, amelyek jogainak védelme, úgy vélem, erőteljesebb odafigyelést érdemel részünkről. Az említett két célcsoport közül az első a fogyatékkal élő gyermekek. Nekem úgy tűnik, hogy gyermekjogi stratégiánkban nagyobb figyelmet kéne összpontosítani a fogyatékkal élő gyermekek jogaira, valamint hogy nekik, minden más célcsoportnak, valóban garantált lehetőségeket, egyenlő esélyeket kéne biztosítanunk, hogy aktívan részt vehessenek a társadalmi életben. A második terület, amelyet hangsúlyozni szeretnék, az azon gyermekek jogainak garantálása, akikről nem gondoskodnak szüleik. Minden gyermeknek megkérdőjelezhetetlenül joga van a családhoz. Sajnos napjainkban nem minden gyermeknek adatik meg, hogy a család szárnyai alatt nőjjön fel, így gyermekotthonban élnek. Nem fordítottunk kellő figyelmet dokumentumunkban azokra a gyermekekre, akik 18 vagy 19 éves korukban elhagyják a nevelőotthont: jogi értelemben véve felnőttnek számítanak, míg szociális értelemben véve nem azok; ez egyike azoknak a területeknek, amelyeknek több figyelmet kéne szentelnünk. Bogusław Rogalski, a UEN képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr! Mint európai parlamenti képviselő, aki már jónéhány éve foglalkozik a gyermekek jogainak védelmével, nagy örömömre szolgál, hogy elfogadhatom Angelilli asszony jelentését az EU egységes gyermekjogi stratégiájáról. A gyermekek jogainak megsértése, a gyermekek elleni erőszak, az illegális örökbefogadás céljából folytatott gyermekkereskedelem, a prostitúció, az illegális munkavégzés vagy az utcai koldulás: ezek továbbra is hatalmas problémát jelentenek az EU számára. Minden gyermekjogi stratégiának az ENSZ-egyezményben megfogalmazott értékeken és elveken kell alapulnia, különösen ami a diszkrimináció valamennyi formájával szembeni védelmet illeti. Minden gyermeknek garantált joga, hogy folyamatos és közvetlen kapcsolatot tartson fenn mindkét szülőjével, csakúgy, mint az a joga, hogy a szülők kultúrája szerint neveljék és mindkét szülő nyelvét megtanulja. Ezeket a jogokat a német gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálat, a Jugendamt folyamatosan megsérti az olyan gyermekek esetében, ahol az egyik szülő külföldi. Válás esetén a Jugendamt bármilyen módszert bevet annak érdekében, hogy azt a szülőt, aki nem német, megfossza szülői jogaitól. A gyermekeket megfosztják attól a joguktól, hogy megtanulják a másik szülő nyelvét, és tilos a szervezett találkozókon a némettől eltérő nyelven beszélgetést folytatni. A hivatalos dokumentumok azt állítják, hogy a kétnyelvűség káros hatással van a gyermekekre. A Petíciós Bizottsághoz több mint 250 panasz érkezett a szolgálat eljárása ellen. Annak ellenére,
51
52
HU
Az Euròpai Parlament vitài
hogy az Európai Bizottság egy évvel ezelőtt azt állította, hogy a német Jugendamt intézkedései sértik az EU-Szerződés 12. cikkét, amely a diszkrimináció minden formáját tiltja, a német állam külföldiek gyermekeivel szemben tanúsított diszkriminatív gyakorlatai tovább szigorodtak, ami abszolút botrányos. Mivel ez a jelentés az Európai Parlament hangját képviseli, remélem, hogy segít majd felszámolni az ezen a területen tapasztalt diszkriminációt. Hiltrud Breyer, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! A gyermekek nem kis felnőttek, és nem is a család vagy a társadalom úgynevezett természetes részei. Jogi személyek, akiknek megvannak a saját jogaik. Az EU minden tagállama aláírta a gyermekek jogairól szóló, mérföldkőnek számító ENSZ-egyezményt, azonban a gyermekjogok számos aspektusát tekintve mi, itt Európában még szinte alig jutottunk valamire. Reményre ad okot az a tény, hogy az Európai Bizottság napirendre tűzte a gyermekek jogainak kérdését, a Bizottság javaslata azonban véleményünk szerint még mindig túl sok szép szót és túl kevés konkrét intézkedést tartalmaz. Örülök annak, hogy a jelentés kiegészíti a Bizottság ajánlását, és ezért ismételten gratulálok az előadónak. Bíznunk kell abban, hogy a Bizottság elvégzi a házi feladatát, és a gyermekjogokról szóló 2008-as zöld könyvében konkrétabban fogalmaz. Mutatókra és pontos ütemezésre van szükségünk a gyermekek jogainak érvényesítéséhez. Hadd összpontosítsak három, számomra jelentőséggel bíró pontra. Az első ezek közül a lányok jogaival kapcsolatos, elsősorban a migráns háttérrel rendelkező lányokéval. A gyermek jogainak érvényesítése rendszerint magával vonja a lányok és a fiúk közötti egyenlőség kialakítását, a kettő esélyegyenlőségét, ami ebben a jelentésben is nyomon követhető. Hadd fejezzem ki örömömet az iránt, hogy a bizottság és az előadó elfogadta azt a javaslatunkat, hogy az EU-ban legalább az alapfokú iskolákban tiltsák meg a lányoknak a fejkendők viseletét annak érdekében, hogy a lányok számára biztosítsák a választás valós szabadságát és a gyermekkorhoz való jogot. Hasonlóképpen semmi sem indokolhatja a migráns háttérből érkező lányok eltiltását az iskolába járástól. A második pont, amelynek nagy jelentőséget tulajdonítok, a gyermekek elleni erőszak és az egyre nagyobb fokú elhanyagolás. Szükség van a gyermekek médiaismereteinek fejlesztésére. Aggasztóan megugrott a pornográf anyagok és az erőszakos jelenetek terjesztése a mobiltelefonokon keresztül, ez pedig érzéketlenné váláshoz és az erőszak szakadatlan és egyre gyorsuló növekedéséhez vezet. Kérem Önt, Frattini úr, hogy hosszasan és alaposan vegye fontolóra annak módjait, hogy hogyan javíthatnánk a fiatalok védelmén a médiában és hogyan tehetnénk hatékonyabbá a gyermekek erőszakkal szembeni védelmét. Harmadik pontom a gyermekek környezeti jogaira vonatkozik, egy olyan témára, amelyet eddig még senki nem hozott szóba. Ez alatt azt értem, hogy minden gyermeknek joga van sértetlen környezetben felnőnie. Sajnálatos módon gyermekjogi stratégiájában a Bizottság nem vette figyelembe annak szükségét, hogy a szennyező anyagok jövőbeli küszöbértékeinek meghatározásakor ne csak a felnőttekkel számoljanak, hanem a gyermekeket is jobban számításba vegyék. Ez egyaránt vonatkozik a zajszintre és a veszélyes anyagokra. Ezért kérem Önöket, hogy legyenek tekintettel a gyermekek környezeti jogaira, hiszen a mai gyermekek a holnap polgárai. Mindnyájan felelősek vagyunk annak biztosításáért, hogy európai otthonunk gyermekbarát otthon is legyen. Giusto Catania, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném megköszönni Angelilli asszonynak egy nagyon fontos ügy iránt tanúsított érzékeny megközelítését: az a társadalom, amelyik tudja, hogyan fogadja gyermekeit, azt is tudja, hogyan fogadja polgárait. Ehhez hasonlóan azt gondolom, hogy ma, itt a Parlamentben nagyon fontos lépést teszünk, mert azok az intézmények, amelyek képesek arra, hogy megoldást keressenek a kiskorúak problémáira, természetesen arra is képesek lesznek, hogy az európai polgárok problémáira megoldást keressenek. Ez a jelentés sok érdekes és dinamikus elképzelést tartalmaz, amelyek a Bizottságnak is iránytűként szolgálnak az általunk elvárt további lépéseket illetően. Van néhány pont, amelyet hangsúlyosabbá kell tennünk, elsősorban azt, hogy különös figyelmet kell fordítanunk a migránsok büntetés-végrehajtási intézetében elhelyezett, kísérő nélküli kiskorúakra. Az ilyen intézetek ellenőrzésekor az Európai Parlament Állampolgári Jogi Bizottsága megállapította, hogy több országban, köztük Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban, sok kísérő nélküli kiskorú,
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
gyermek a fiatal gyermekek – és mellékesen valamennyi férfi és nő – számára elfogadhatatlan módon, embertelen és megalázó körülmények között élnek. Hangsúlyozzuk, hogy ragaszkodnunk kell e szempont figyelembevételéhez. Úgy véljük továbbá, hogy különös figyelmet kell fordítani a gyermekmunka kiküszöbölésére. A gyermekmunka sok esetben a kizsákmányolással és a szegénységgel hozható összefüggésbe. Ezért kell ennek a Parlamentnek jelentős mértékben hozzájárulnia ahhoz, hogy javuljanak a szociális feltételek az Európai Unióban. Kathy Sinnott, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Sok mondanivalóm akad a gyermekek jogairól. Először is, üdvözlöm a jelentés azon módosításait, amelyek a családra és a családnak a gyermek fejlődésében betöltött szerepére helyezik a hangsúlyt. Szeretném nyomatékosítani a szülőknek – nem pedig az államnak – a gyermekek gondviselőjeként játszott elsődleges szerepét, és ebből kifolyólag a családoknak a feladataik ellátásához nyújtott támogatás fontosságát. Az államnak segítenie kell a szülőket a gyermekek védelmében és fejlesztésében, és kizárólag abban az esetben kellene átvennie a szülők szerepét, ha azok nem hajlandók vagy képtelenek gyermekük ellátására. Ami a fogyatékosságot illeti, dicséretet érdemel ez a jelentés, mert elismeri, hogy a fogyatékkal élő gyermekeknek teljes körű tiszteletet és egyenlő bánásmódot kell biztosítani. Én magam sok gyermeket képviseltem már az oktatásuk biztosításáért küzdő szüleikkel együtt. Az ezen jelentés alapjául szolgáló, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény tragikus hibája, hogy habár minden gyermek számára garantálja az alapfokú oktatást, a fogyatékkal élő gyermekek számára szükséges speciális oktatást csak a „forrásoktól függő mértékben” biztosítja. Ezzel a három szóval lell megküzdeniük országomban a számukra szükséges segítséget megszerezni kívánó, fogyatékkal élő gyermekeknek. A 3. módosítás az Európai Unió területén élő azon gyermekekkel foglalkozik, akiknek korábban intézetben viselték gondját. Ez a fontos kérdés sok európai parlamenti képviselőnek a BBC Bulgária elhagyott gyermekei (Bulgaria’s abandoned children) című dokumentumfilmjét követően keltette fel az érdeklődését, amelynek középpontjában a fogyatékkal élő gyermekek gondozását szolgáló otthonok álltak. 2008. március 4-én az alkotója részvételével sor kerül ennek a dokumentumfilmnek a levetítésére, amelyen minden kollégát szívesen látok. Nemrég az EU leszavazta a Költségvetési Bizottság elé terjesztett módosítást, amely az intézményeknek nyújtott uniós támogatást a közösségi és családalapú szolgáltatások finanszírozására kívánta átcsoportosítani. Ez a módosítás megbukott. Következetesnek kell lennünk az intézményesítés visszaszorítását megcélzó megközelítést illetően, gondoskodnunk kell a gyermekek társadalomba való beilleszkedéséről, valamint a jövőben a finanszírozási forrásainkat a közösségi alapú megközelítések támogatására kellene fordítanunk. Üdvözlöm azt a markáns álláspontot is, amelyet a Parlament, elsősorban az 1. módosítással, a gyermekkereskedelemmel kapcsolatban képvisel. Nehéz elképzelni, hogy mi rosszabb történhet egy gyermekkel annál, mint hogy elrabolják a családjától, akár katonai, szexuális célra vagy munkavégzés céljából, vagy akár egy pár gyermek iránti vágyának kielégítése végett. Szeretném megemlíteni a szervkereskedés és őssejtgyűjtés céljából folytatott, a születés előtti és utáni újszülött-kereskedelmet is, és emlékeztetem kollégáimat arra, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény preambuluma vonatkozik a gyermek születése előtti, csakúgy, mint a születése utáni időszakra. Örömömre szolgál, hogy a jelentés figyelembe veszi a migráns családokat és a kísérő nélküli kiskorúakat is. Az egyre nagyobb fokú kulturális keveredés mellett továbbra is el kell ismernünk a gyermekek segítésének fontosságát folyton változó társadalmunkban. Amenniyre csodálatos az, hogy a munkavállalási célú migráció lehetővé teszi a szülők számára, hogy külföldre menjenek, ott többet keressenek és így jobban gondoskodhassanak családjukról, legalább annyira fontos, hogy egy olyan méltányosság megvalósítására törekedjünk, amelynek következtében nem lesz szükség erre az elválasztásra, illetve amely lehetővé teszi majd a családok számára, hogy hazájukban vagy a választott országban együtt maradjanak. Most pedig szeretnék a szexuális és utódnemzési jogok kérdéséről néhány szót ejteni, amelyet a jelentés hat cikkében is említ. Személyesen hat serdülőkorú lányért és két tizenéves fiúért vagyok felelős. Természetesen tisztában kell lenniük a tényekkel, ugyanakkor ismerniük kell az élet legfontosabb tényezőjét: azt, hogy rendkívül értékes, fejlődő személyiségek, méltósággal és jövővel rendelkező személyek, akik a maguk egyéni módján járulnak hozzá a közösségük és családjuk életéhez. Nem válik hasznukra az a szexuális és utódnemzési jogok címén sokszor hangoztatott üzenet, hogy nem képesek felelősséget vállalni, és tulajdonképpen két lábon járó katasztrófák, akik a felnőttek veszélyelhárító segítségére szorulnak, és ezt a segítséget minden, magukra nézve negatív következmény nélkül vagy szüleik tudta nélkül megkaphatják. A kamaszkor
53
54
HU
Az Euròpai Parlament vitài
gazdagságához kaphatnak és kapniuk is kell támogatást azoktól, akik idősebbek, akik szeretik őket és akik már végigjárták ezt az utat. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) ELNÖKÖL: SIWIEC ÚR alelnök Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, a kollégám által ismertetett jelentés kiváló, és prioritásként tartom számon az Uniónak a gyermekek jogainak védelmére tett lépéseit és az e célra kidolgozott stratégiát is. Fel kell ismernünk, hogy a kiskorúaknak is vannak jogaik, és olyan politikákat, illetve intézkedéseket kell életre hívnunk ezen a területen, amelyek már a fogantatás pillanatától kezdve védik az egyén életét. A jelentés további intézkedések meghozatalára ösztönöz, illetve – és ezzel mindenki egyetért – arra, hogy oly módon erősítsük meg a gyermekek jogait, hogy azok az Unió és a tagállamok számára kötelező jogok szerves részét képezzék, és amelyek külön jogalap létrehozását teszik szükségessé. Engedjék meg, hogy a gyermekeket fenyegető számos sürgető probléma közül az egyre növekvő számban megjelenő eltűnéseket emeljem ki; a gyermekek eltűnése a gyermekpornográfiához kötődő szexuális kizsákmányolás és erőszak következtében sokszor tragikus következményekhez vezet. Véleményem szerint az Unió nem fogadhatja el, hogy a tagállamok bármelyike is bármilyen módon tolerálja a pedofília bármilyen formáját, és meg kell tiltania annak reklámozását, és természetesen annak elkövetését is. Edit Bauer (PPE-DE). – (HU) Köszönöm, elnök úr. A demográfiai válság nyomán minden gyermekélet felértékelődik. Nem szorgalmazhatjuk egyoldalúan a születési ráta növekedését úgy, hogy kevés figyelmet fordítunk a megszületett gyermekek életkörülményeire, esélyegyenlőségére, a szellemi és testi fejlődésükhöz szükséges feltételek biztosítására. Ezért tartom rendkívül fontosnak Frattini biztos elkötelezettségét, hogy a gyermekek jogainak biztosítása horizontális prioritás legyen az uniós politikákban. A jelentés, amelyhez gratulálok Angelilli asszonynak, joggal emel ki bizonyos problémákat, melyek megoldása égetően sürgős. Megdöbbentő a gyermekszegénység mértéke, hiszen ahogy a kollégák említették, minden ötödik gyermek szegénységben él, és ez bizony nagyon szorosan összefügg a korai iskolaelhagyással. Nem hunyhatunk szemet az uniós tagországokban a több ezer utcagyermek és hajléktalan gyermek helyzete felett, akik közül sokakat koldulásra, tolvajlásra, illegális munkákra, illetve prostitúcióra kényszerítenek. Az UNICEF közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint nincs olyan ország, nincs olyan tagország, amely nem érintett a gyermekkereskedelem ügyében. Keveset tudunk arról a több százra tehető gyermekről, akik gyermekintézményekből vagy menekülttáborokból tűnnek el évente. Jogos aggodalomra ad okot a gyermekekkel szembeni erőszak, de a gyermekek körében az agresszivitás növekedése is. Elnök úr, a Lisszaboni Szerződés értelmében a gyermekek jogait az Alapjogi Charta 24. cikke garantálja. A jelentés – amelynek elfogadását támogatom – az első lépés afelé, hogy az uniós intézmények, a Parlamentet is beleértve, komoly intézkedéseket tegyenek a gyermekek jogainak következetesebb betartása, helyzetének javítása érdekében. Ezután remélhetőleg a tagországok igyekezete sem fog elmaradni. Köszönöm figyelmüket. Martine Roure (PSE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, örömmel tölt el, hogy a Bizottság EU-stratégiát kíván kidolgozni a gyermekek jogairól. Mivel számos EU-politika van hatással a gyermekekre, olyan egyedi intézkedéseket kell hoznunk, amelyekkel biztosítható jogaik védelme, és amelyek segítségével ösztönözhetjük aktív részvételüket. Különös megelégedéssel tölt el, hogy a Parlament céljai között szerepel a „veszélyeztetett gyermekek” fogalmának meghatározása. Ez lehetővé teszi majd a számunkra, hogy egyedi segítséget nyújthassunk a mentális és testi egészséget veszélyeztető szociális helyzetben lévő gyermekeknek. Ugyanakkor nem hagyhatjuk egyszerűen magukra a szegénységben élő gyermekeket. Ezek a gyermekek nem mindig kapják meg azt a fajta védelmet, amire szükségük volna, pusztán azért, mert szüleik nem rendelkeznek az ehhez szükséges forrásokkal. Ha nem akarjuk társadalmi kirekesztésre kárhoztatni őket, akkor speciális támogatást kell biztosítani a számukra, és a kormányok kötelessége biztosítani a gyermekek egészséghez, illetve oktatáshoz való jogait – függetlenül szüleik szociális vagy jogi körülményeitől – annak érdekében, hogy az esélyegyenlőség a gyakorlatban is megvalósulhasson.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Szeretném külön kiemelni a migráns gyermekek különleges helyzetét. A gyermekek adminisztratív okokból történő fogvatartása elfogadhatatlan. Érthetetlen a számunkra, hogy miért kellene a háború, vagy egyéb reménytelen körülmények elől menekülő személyeket bűnözőként kezelni; és ez fokozottan érvényes a gyermekekre, hiszen a gyermekjogi egyezmény szerint mindannyiuknak joga van a védelemhez és az oktatáshoz. Ona Juknevičienė (ALDE). – (LT) Elismerjük, hogy a gyermekek jogai az emberi jogok részét képezik, amelyeket a nemzetközi és európai egyezményeknek megfelelően kötelesek vagyunk tiszteletben tartani. A gyermekek jogait az Európai Unió Alapjogi Chartája is elismeri. Ennek a Reformszerződés részét kellene képeznie, és ezt kötelezővé kellene tenni minden EU-tagállam részére. Frattini biztos úr, a közleményben említést tesz arról, hogy a gyermekek jogai védelmének helyzete még mindig nem kielégítő az Unióban. Én azonban azt gondolom, hogy a gyermekek helyzete szörnyű. A gyermekek csaknem egyötöde szegénységben él. Litvániában az egy felnőttből és kiskorú gyermekekből álló családok mintegy fele él szegénységben. Ezen felül nincsenek arról szóló statisztikák, hogy a kibővített közösségben hány gyermek maradt szülők nélkül, amikor azok a munkavállalás reményében egy másik államba vándoroltak be, és megfelelő gondozás nélkül hagyták gyermekeiket. Szörnyülködve olvasunk a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális és pszichológiai erőszakról. Együtt érzünk azokkal a gyermekekkel, akikkel az utcán találkozunk, és pénzt nyomunk a kolduló markukba. Azonban ennél gyakrabban fordul elő, hogy semmit sem teszünk, mert könnyebb elfordulni, nem látni ezt, és azt mondani, hogy ez nem a mi hibánk, valaki más felelős érte. Ön, Frattini biztos úr azt mondja, hogy ez az egyes tagállamok felelőssége, és hogy nem kíván belső ügyeikbe avatkozni. Brüsszel a tagállamok számos ügyébe beavatkozik: fontos számunkra a mezőgazdaság, a belső piacok, és a tőkeáramlás szabályozása. Úgy gondoljuk, hogy ezek a területek létfontosságúak. Véleményem szerint leginkább az emberi jogoknak, és elsősorban a gyermekek jogainak kellene prioritást élveznie. Ők a mi jövőnk. Azt gondolom, hogy kifejezetten az Európai Uniónak kellene felelősséget vállalnia az emberi jogok, és elsősorban a gyermekek jogainak szavatolásáért. Nem támogatom egy olyan dokumentum megalkotását, amely pusztán gondoskodik, emlékezik, és ösztönöz. Szerintem itt most kötelességünk aktívan gondoskodni polgárainkról. Wojciech Roszkowski (UEN). – (PL) Elnök úr, szeretnék gratulálni Angelilli asszonynak e kiváló jelentés elkészítéséért, amelynek témája kulcsfontosságú az Európai Unió jövője szempontjából. A jelentésben szereplő javaslatok többsége támogatást érdemlő, de szeretnék szót ejteni a javaslatokkal kapcsolatos aggodalmaimról. Először is megemlítik a lányok és fiúk közötti egyenlőség témáját, amit akár úgy is értelmezhetünk, hogy a lányok és a fiúk egyformák, ezzel szemben minden szülő tisztában van azzal, hogy a lányok és a fiúk különböznek egymástól, és nevelésük szempontjából is különböző megközelítést kell alkalmazni, annak érdekében, hogy az egyenlő méltóság elve teljesülhessen. Másodsorban a gyermekek jogainak szempontjából a jelentésben említett, alternatív családmodellek növekvő száma olyan veszélyt jelent, ami ellen tenni kell. Erről a veszélyről nem szól a jelentés. Harmadsorban pedig, tekintve, hogy a (167) bekezdés előírja, hogy a gyermekeket és fiatalokat szexuális oktatásban kell részesíteni, a szexuális és reproduktív egészségről szóló (163) és (164) bekezdésre nincs szükség, kivéve, ha ezek a kifejezések az abortuszhoz való jogot kívánják rejtett formában kifejezni. Jelenleg egyértelmű, hogy nem választhatók szét a már megszületett és a még nem megszületett gyermekek jogai. Bár embrióként kezdik életüket, később mindenképpen gyermekek lesznek, és ha bárkinek is kétsége támadna e felől, akkor nem árt, ha emlékeztetik magukat, hogy mindannyian embrióként kezdtük életünket. Pedro Guerreiro (GUE/NGL). – (PT) Egyperces felszólalásomban szeretném kiemelni, hogy véleményem szerint az Európai Unió elsődleges, gyermekekkel kapcsolatos prioritása az, hogy megvizsgálja politikáinak a gyermekek jogai betartására, vagy ezen jogok betartásának elmulasztására gyakorolt hatását, különösen a gyermekszegénység gyors és jelentős csökkentésével kapcsolatban, amely minden gyermek számára egyenlő esélyeket teremtene. Ebben az összefüggésben pedig példával illusztrálva szeretném feltenni a következő kérdéseket: milyen hatása van az Európai Unió monetáris politikájának, illetve ezen politika árstabilitásra vonatkozó célkitűzésének, azaz a bérkorlátozásnak a gyermekek jogai betartásának elmulasztására? Milyen hatással vannak Európai Unió által megteremtett rugalmas biztonság, a munkaerőpiac deregulációja, a megkönnyített elbocsátások, az egyre bizonytalanabbá váló munkaszerződések, és a megnövelt munkaidő a gyermekek jogai betartásának elmulasztására? Milyen hatással vannak a gyermekek jogai betartásának elmulasztására az Európai Unió jelenlegi, a közszolgáltatások deregulációját és privatizációját előmozdító politikái, beleértve
55
56
HU
Az Euròpai Parlament vitài
az egészségügyet és oktatást? Ezek csupán példák arra, hogy melyek lehetnek az Európai Unió gyermekek jogaihoz kapcsolódó legmegfelelőbb, legszükségesebb és legsürgetőbb, az esélyegyenlőség általános érvényesítésére vonatkozó lépései. Carlos Coelho (PPE-DE). – (PT) Biztos úr, hölgyeim és uraim, a védtelenek kárára elkövetett erőszak különösen elítélendő. A gyermekek elleni erőszak, pedig kifejezetten felháborító. Az erőszak – legyen az testi, pszichológiai, vagy szexuális erőszak – minden formáját tiltó közösségi jogszabályokra van szükség. A korábbiakban említették az UNICEF 2003-as adatait, amelyek szerint néhány a közösség kötelékébe tartozó országban, mint például Franciaország, hetente körülbelül három gyermek veszti életét erőszak, illetve elhanyagolás következtében, míg más országokban, mint például Németországban és az Egyesült Királyságban, ez a szám körülbelül hetente kettő. Üdvözlöm az Európai Unió tagállamainak és intézményeinek elkötelezettségét az utóbbi időben egyre növekvő számú gyermekekre vonatkozó politika véghajtása iránt. A meglévő jogszabályok, politikák és szerkezetek azonban továbbra is elégtelenek a gyermekek védelmével kapcsolatosan felmerülő kérdések sorának megválaszolására, függetlenül attól, hogy a szóban forgó gyermekek a szegénység, az embercsempészet, a családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás, pornográfia, gyermekmunka, vagy a 21. század gyalázatának számító gyermekkatonaság áldozatai e. Ebből kifolyólag, pedig szeretnék gratulálni Frattini úrnak kezdeményezéséhez, amely tisztán mutatja, hogy megvan a hajlandóság arra, hogy az EU prioritásává tegyük ezt a kérdést, és olyan általános EU-stratégiát hozzunk létre, amely alkalmas a gyermekek jogainak hatékony előmozdítására és védelmére a belső és külső politikákban egyaránt. További megelégedéssel tölt el, hogy a gyermekek jogait, az EU egyik célkitűzéseként beépítették a Lisszaboni Szerződésbe, ami ezáltal új jogalapot ad ezen jogok védelmére. Javítani kell a megelőzésen és a tudatosításon, illetve az áldozatok támogatása érdekében meg kell erősíteni a szociális jogokat. Szintén meg kell erősíteni a gyermekpornográfiát tartalmazó internetes oldalak elleni határokon átnyúló műveleteket, annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen oldalak és a bűnözői hálózatok felszámolását. Az Internet számos kitűnő kommunikációs és információszerzési lehetőséget ad a gyermekeknek, de a mi feladatunk biztosítani, hogy biztonságosan élhessenek ezekkel. Stavros Lambrinidis (PSE). – (EL) Elnök úr, gyermekeinknek önálló személyisége van, és sérthetetlen joguk van alapvető jogaik védelméhez, ami a megalázó bánásmód és erőszak, embertelen munkakörülmények, az oktatásból való kirekesztés, a szegénység, a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás, illetve a háborúkban a gyermekkatonaság intézménye elleni védelmet jelenti. És a gyermekeknek nagyobb szüksége van ezekre az egyetemes értékekre, mint a felnőtteknek. Először is azért, mert a gyermekek természetüknél fogva fiatalok és sebezhetők. Másodsorban azért, mert az a szülő, tanár, vagy lelkész, akivel kapcsolatba kerülnek, minden esetben hatalmi pozícióban van velük szemben, és harmadsorban, pedig azért, mert a gyermekkorban elszenvedett negatív tapasztalatok meghatározzák a gyermek jövőjét. Ezeknek a jogoknak a támogatására kérnek minket ma. Ezek közül kettőt szeretnék kiemelni: Először is a bevándorlók gyermekei talán a legveszélyeztetettebbek. Azok, akik közöttünk jönnek a világra, azonnal meg kellene, hogy kapják országunk állampolgárságát. Nem szabad születésüktől kezdve megbélyegezni őket, és természetesen szüleik státuszától függetlenül iskolába kellene járniuk, és nem szabad társadalmi kirekesztésre kárhoztatni őket. Másodsorban pedig szeretnék szót ejteni az Internetet használó gyermekek védelméről: ideértve azon gyermekeket, akik gyakran használják az Internetet, gyanútlanul szörföznek és szóba állnak idegenekkel, és akik szexuális kizsákmányolás áldozataivá váltak – egy kifejezetten jövedelmező üzleti terület árucikkeivé. Elnök úr, az Internet lett az új közösségi főtér. Ugyanúgy, ahogy a szülők figyelmeztetik gyermekeiket, hogy ne álljanak szóba idegenekkel a főtéren, fel kellene a hívni a figyelmet, hogy az Internettel kapcsolatban is hasonló tanácsokkal és figyelmeztetésekkel kell ellátni a gyermekeket. Európának is szerepet kell vállalnia egy ilyen jellegű oktatás, illetve az ilyen szituációba került szülők és gyermekek részére létrehozandó segélyvonalak biztosításában. Marian Harkin (ALDE). – Elnök úr, egyet értek e kitűnő jelentés szinte minden ajánlásával. Különösen fontosnak tartom, hogy a jövőbeni EU-stratégia elismerje a család mint a társadalom egyik alapvető intézményének a gyermekek túlélésében, védelmében és fejlődésében betöltött szerepét. Szintén támogatom a gyermekek ahhoz való jogát, hogy szüleikkel rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot ápolhassanak, kivéve természetesen, ha ez érdekeikkel nem ellentétes. Teljes mértékben
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
támogatom a jelentésben felvetett, olyan gyermekbarát társadalom kialakítására vonatkozó javaslatokat, amelyben a gyermekek biztonságban érzik magukat, és amelynek ők maguk is aktív részesei lehetnek. A (27) bekezdés arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat is, hogy tegyenek lépéseket az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek oktatáshoz való jogának betartására. Írországban ezeknek a gyermekeknek joguk van a számukra megfelelő általános iskolai oktatáshoz, de ez a rendelkezésre álló források függvénye. A valóságban ez pedig gyakran azt jelenti, hogy ezek a gyermekek nem a megfelelő általános iskolai oktatásban részesülnek. A (27) bekezdésben továbbá az is szerepel, hogy az értelmi fogyatékossággal élő gyermeknek joga van bírósághoz fordulni. A közelmúltban Írországban egy szexuális bántalmazás áldozatává vált, Down-kórban szenvedő fiatal lány kérte a bíróság segítségét, azonban a bíró úgy döntött, hogy a lány nem alkalmas arra, hogy az igazságot az esküdtszék elé tárja. A bíró a bírósági tárgyalás során kihallgatta a lányt, azonban a kihallgatáson csak a gyanúsított és védőügyvédjei vehettek részt, a lány családját kötelezték a terem elhagyására. Ha nem tudjuk minden gyermek számára biztosítani a bírósági eljáráshoz való, feltétel nélküli jogot, akkor tulajdonképpen saját gyermekeinket hagyjuk cserben. Végezetül szeretnék feltenni egy rövid kérdést a biztos úrnak. A közelmúltban meghozott döntés miszerint, a gyermekek jogait, az EU egyik célkitűzéseként beépítik a Lisszaboni Szerződésbe, új jogi alapra helyezi a gyermekek jogait. Ki tudná-e fejteni a biztos úr – akár röviden is – hogy milyen gyakorlati eredményeket vár ettől? Ezt a kérdést különösen az Írországban a közeljövőben megtartandó, a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazás tükrében teszem fel. Hanna Foltyn-Kubicka (UEN). – (PL) Elnök úr, szeretném felhívni a figyelmet a jelentés (118) bekezdésében említett problémára, nevezetesen a csonka többnemzetiségű családokban nevelkedő gyermekkel való szabad kapcsolattartás korlátozására. Németországban különösen szembetűnő példáit látni ennek, a Jugendamt elnevezésű szervezet cselekedetei nyomán. Ezen cselekedeteknek az lett az eredménye, hogy azoktól a szülőktől, akik nem német állampolgárok megvonták ahhoz való jogukat, hogy gyermekeikkel anyanyelvükön beszélhessenek, sőt, bizonyos szélsőséges körülmények fennállásakor még a szülő jogokat is megvonják tőlük. A Jugendamt megalakulásának dátuma 1939-re tehető, megismételném tehát 1939-re, és a mai napig törvényesen, szinte ugyanabban a formában működik a szervezet. Ez az intézmény a gyermekek érdekeinek nevében jár el, és tekintve, hogy ezt a fogalmat sehol sem definiálják, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja. Eljárásai során a Jugendamt a német háttérrel rendelkező szülőket részesíti előnyben. Ezzel kapcsolatban pedig felmerül egy másik probléma is, nevezetes az, hogy az intézmény nem áll semmiféle külső ellenőrzés alatt; ebből az okból kifolyólag szeretném kérni, hogy az Európai Bizottság készítsen szabályozási javaslatot, amely elkerülhetővé tenné a hátrányos megkülönböztetés bármely formáját a tagállamok intézményeiben, amely helyzet fennáll jelenleg Németországban. Tadeusz Zwiefka (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, először is engedje meg, hogy kifejezzem teljes egyetértésemet Foltyn-Kubicka asszony nyilatkozatával. A gyermekek jogai védelmének kérdését pozitív irányba befolyásolta az a figyelem, amit az Európai Unió jogalkotói mutatnak. Ugyanakkor viszont egyre nagyobb számban kerülnek olyan területek az EU joghatósága alá, amelyek közvetlen hatással vannak a gyermekek jogaira. Ebből az okból kifolyólag örömmel fogadom a Bizottság bejelentését a gyermekek jogairól szóló stratégiája bevezetéséről. E kérdés előtérbe helyezésének szándéka az Európai Unióban, azaz a gyermekeknek, mint teljes értékű jogalanyoknak az elismerése teljes támogatásunkat érdemli. Ugyanakkor a jelentés óvatos címe, azaz „a stratégia felé”, és nem egyszerűen „a stratégia” arra utal, hogy további konzultáció formájában megvalósuló lépések következnek majd, amelyek elősegíthetik a jövőbeni EU-intézkedések legfontosabb prioritásainak meghatározását. Ez idáig az Európai Unió nem hozott létre semmilyen speciális jogalapot a gyermekek jogaival kapcsolatosan. Ehhez kapcsolatosan szeretném kifejezni csalódottságomat, hiszen ha az európai alkotmányt létrehozó szerződés ratifikálásra került volna, akkor annak I-3. cikke egy jóval megfelelőbb jogi keretrendszert bevezetéséhez vezetett volna, ami közvetlenül alkalmazható lett volna a gyermekek jogaira. A gyermekek védelmét, az Európai Unió belső és külső célkitűzéseként beépítették a Lisszaboni Szerződésbe. Ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája is magában foglalja. Szégyenletes azonban, hogy az Európai Unióban élő százmillió gyermek mégsem egyenlő az általuk birtokolt jogok és szabadságok tekintetében.
57
58
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Egyértelmű, hogy sebezhetőségük és különleges szükségleteik miatt a gyermekeknek különleges bánásmódra és megfelelő jogi védelemre van szükségük. Ugyanakkor a gyermekek jogait nem szabad külön választani, vagy szembe állítani az általános értelemben vett emberi jogokkal Az EU-dokumentumok elemzése azt sugallja, hogy elképzelhető egy olyan irányvonal létrejötte, amely azt támogatná, hogy a gyermekek jogait az emberi jogoktól teljesen különválasztva kezeljék. Ez egy meglehetősen veszélyes út, ami veszélyes szembenállásokhoz vezethet. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy nem engedte, hogy a kérdés érzékeny mivolta kimozdítsa abból a kiegyensúlyozott megközelítésből, amit a téma irányába mutat. Hasznosnak tartom, hogy a jelentés nem kizárólag a védintézkedésekre fókuszál, hanem hangsúlyos helyen említi a gyermekek jogainak pozitív megerősítését is, mint amilyenek például a családhoz, az oktatáshoz, társadalmi befogadáshoz, egészségügyhöz, és az esélyegyenlőséghez való jog. Magda Kósáné Kovács (PSE). – (HU) Köszönöm, elnök úr. Erős társadalmat és gazdaságot csak testében és lelkében egészséges generációkra, polgárokra lehet építeni, ezért a jövő generációk sorsát és jogait a tőlünk telhető módon biztosítanunk kell saját érdekünkben is, hiszen a jövő generációk szolidaritására előbb-utóbb mindannyian rászorulunk. Ezért illeti elismerés Roberta Angelillit a témát komplex módon megvilágító jelentéséért. Gyermekeink teljes élethez való joga bonyolult rendszere a társadalmi követelményeknek és a jogi biztosítékoknak. A gyermek joga, hogy egészséges körülmények között szülessen és nevelkedjen. Joga, hogy tanulhasson, hogy megvalósíthassa álmait. A családok és gyermekek szegénysége alapvetően gátolja e jogok érvényesülését, ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire meghatározó az európai intézmények és tagországok szerepvállalása a szegénység elleni harcban. Ezzel is elejét kell venni a gyermekek elleni bűncselekményeknek és a gyermekek kizsákmányolásának. Az elmúlt év végén a határok nélküli Európa új korszakba lépett. Nagy a kihívás, hogy a schengeni nyitás ne teremtsen kedvező lehetőséget a bűnelkövetők számára, ezért kívánatos lenne egy olyan rendszer kidolgozása, amely a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekkel és az ítéletekkel kapcsolatos információkat a tagállamok számára hozzáférhetővé teszi és megvédi a gyermekeket a bűnelkövetők foglalkoztatásától a környezetükben. Angelilli asszony kiváló jelentése akkor válik igazán értékké, ha jogalkotási lépések követik majd. Bízom benne, hogy így lesz. Köszönöm, elnök úr. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) A gyermekek jogai egy olyan elsőrendű fontosságú témakört képeznek, amely mindannyiunkat összeköt származási országtól és politikai nézetektől függetlenül. Ha a gyermekekről beszélünk, akkor tulajdonképpen saját jövőnkről beszélünk, az európai polgárok és az Unió jövőjéről. Ezért csak üdvözölni tudom a gyermekek jogairól szóló stratégiát. A jelentés összeállítása már önmagában is a témakör fontosságának és az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő szöveg megerősítése, hiszen számos bizottság közreműködésével jött létre, amelyek hat véleményt készítettek. A gyermekek alapvető érdekeinek kell a legkiemelkedőbb fontossággal bírnia. Értékein és az általa alkotott fejlődés fogalmán keresztül az Európai Uniónak erkölcsi kötelessége biztosítani, hogy a gyermekek jogai jelentős cselekvési prioritások legyenek, belföldön és nemzetközileg egyaránt. Az Európai Unión belül a következő két szempont fontosságát szeretném ismételten kiemelni: mindenekelőtt a migráció negatív hatásait és migráló szülők által a hazájukban hagyott, bizonytalan helyzetben lévő gyermekekét. Szeretném megköszönni az előadónak, hogy elfogadta a javaslatomat arra vonatkozóan, hogy felhívjuk a figyelmet erre a még mindig sok európai polgárt érintő kérdésre, és szeretném biztosítani arról, hogy támogatni fogom törekvését, hogy megfelelő ellátást, társadalmi integrációt és átfogó oktatást biztosíthassunk ezeknek a gyermekeknek. Nem kevésbé fontos a minden európai gyermekek oktatáshoz való jogának biztosítása. Fontos, hogy az Európai Unión kívül, nemzetközi szinten is mozdítsuk elő a gyermekek jogait, különösen az Európai Unió által a szomszédos országokkal és stratégiai partnereivel fenntartott kapcsolatainak keretében. A világszerte jellemző sokféle szituáció közül a gyermekek jogainak válságok és konfliktusok során történő megsértésére szeretném felhívni a figyelmet, különösen az állandó konfliktusok során, amelyekben egyszerűen figyelmen kívül hagyják a jogállamiságot. Az Európai Unió nem tolerálhatja ezeket a helyzeteket, és határozott
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
intézkedéseket kell tennie annak biztosításának érdekében, hogy a gyermekek jogait mindenhol tiszteletben tartsák. 2007 folyamán az Európai Unió meghatározó lépéseket tett ebbe az irányban, de 2008 kulcsfontosságú év lesz a gyermekek jogaira vonatkozó stratégia tényleges végrehajtása szempontjából. Ezért felhívom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy figyelmesen vizsgálja meg a Parlament ajánlásait e stratégia sikerességének biztosítása érdekében. Iratxe García Pérez (PSE). – (ES) Elnök úr, ez a jelentés egy átfogó, következetes elképzeléssel bővíti azt a gyermekkel kapcsolatos munkát, amelyet az Európai Unió szintjén ösztönöznünk kell. Mindenkit be kell vonni ebbe a munkába, aki felelősséggel tartozik ezért a területért, annak érdekében, hogy a fiúk és a lányok egyenlő oktatáshoz való jogát érvényesíteni lehessen, küzdve az erőszak és a gyermekmunka bármilyen formája ellen, és védelemben részesítve a bevándorló gyermekeket. A társadalomban megfigyelhető trendek tudatában, elismerjük, hogy a hagyományos családmodell ma már nem az egyetlen viszonyítási pont, és figyelembe kell vennünk az egyre nagyobb számban megjelenő alternatív modelleket is azon mélyen gyökerező meggyőződésünkben, miszerint a gyermekeknek pozitív családi környezetben kell nevelkedniük. Egy ehhez kapcsolódó kérdéskörben szeretnék kezdeményezést indítani a nemzetközi örökbefogadások kapcsán, hiszen itt olyan szabályozásra van szükség, amely jobban igazodik a valósághoz és képes kezelni azokat az ismeretlen tényezőket, amelyekkel kénytelenek vagyunk ma szembenézni; egy ilyen, a kiskorúak érdekeit biztosító folyamat már elindult néhány tagállamban, például Spanyolországban. Ugyanakkor mielőtt befejezném, szeretnék hangot adni a spanyol szocialista küldöttség fenntartásainak a (127) bekezdéssel kapcsolatosan, mivel küldöttségünk inkább a párbeszéd és a közvetítés híve. Hölgyeim és uraim, a társadalom legérzékenyebb területéről tárgyalunk most, és egy olyan jövőről is, amelyben szükség lesz szilárd, a tisztelet, tolerancia és együttélés értékein alapuló alapokra. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök úr, üdvözlöm ezt a jelentést és az előadó ezzel kapcsolatos munkáját is. E vitát hallgatva, azt látom, hogy majdnem teljes az egyetértés a tekintetben, hogy mit kell tennünk a gyermekek jogaival kapcsolatosan, és hosszú utat tettünk meg attól a régi közmondástól, amely azt mondja, hogy „a gyermekek legyenek szem előtt, de hangjukat lehetőleg ne kelljen hallani”. Ma nem csak látni szeretnénk gyermekeinket, hanem hallani és meghallgatni mondanivalójukat. Azonban tisztáznunk kell – talán a biztos úr tisztázhatná a számomra –, hogy az EU milyen hatáskörrel rendelkezik a gyermekek jogainak területén a tárgyalt szerződés, és az általunk Írországban e Reformszerződés kapcsán megtartott szavazás tükrében. Amint azt Önök is tudják, az ír alkotmány a gyermekek jogait olyan jogoknak tekinti, amelyeket a család összefüggésében lehet a legjobban megvédeni. El kell ismernünk a családnak a gyermekek jogai védelmében betöltött fontos szerepét, és meg kell vizsgálnunk azokat az intézkedéseket, amelyekkel megerősíthetjük, és ott támogathatjuk a családokat, ahol a legnagyobb szükség van rá. Továbbá itt van a házasságon és nem házasságon alapuló családoknak és annak a kérdése, hogy vajon egyenlő jogokkal rendelkeznek-e az ilyen helyzetben lévő gyermekek. Jelentősen megnőtt a különélő és elvált lakosok száma Írországban, illetve az együtt élő pároké is: minden tizenkettedik család ilyen formát ölt, és 50 000 gyermeket nevelnek ilyen családok. Meg kell vizsgálnunk, hogy a jelenleg érvényes ír jog szerint ezen gyermekek jogai milyen védelemben részesülnek. Ezen kívül további kérdés a gyermek mindkét szülőhöz való joga, illetve az, hogy jelenleg a gyermekek láthatatlanok az ír családjogi rendszerben, és ezeket a kérdéseket kezelni kell. Végezetül pedig egy utolsó érv: nagy felháborodást váltott ki 2006-ban az ír Legfelsőbb Bíróság döntése a szexuális bántalmazásról szóló törvény érvénytelenítéséről, amit arra alapoztak, hogy a törvény nem tette lehetővé a vádlott számára, hogy védelme során arra hivatkozzon, hogy valóban tévedésben volt az áldozat életkora tekintetében. Az esetben egy 41 éves férfi és egy 12 éves lány volt érintett. Ironikus módon a mai napon ejtette a Dublini Kerületi Bíróság a szexuális bántalmazás vádját a nevezett személy ellen. Írországban két alkotmánymódosítás elfogadása is várható a család és az előbbiekben említett eset kapcsán, és azt gondolom, annak érdekben, hogy mi Írországban megfelelően szavazhassunk, látnunk kellene, hogy a gyermekek jogai szempontjából hová illeszkedik majd az EU.
59
60
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Genowefa Grabowska (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, a mai vita bizonyítékként szolgál arra, hogy az Európai Parlament részt kíván vállalni a gyermekekkel kapcsolatos európai politika létrehozásában. Ebből az okból kifolyólag, aggodalomra ad okot számos tagállam azon álláspontja, miszerint a gyermekek jogaival kapcsolatos jogszabályok többsége a családjog körébe, és ebből következően kizárólagosan nemzeti felelősségi körbe tartozik. Egy ilyen szűk nemzeti megközelítés kizárja a Parlamentet a gyermekek jogaihoz kapcsolódó, főbb döntéshozatali folyamatból, és szervezetünket, a Parlamentet puszta tanácsadói szervvé teszi. Ez nem megfelelő megközelítés az egyre egységesebbé váló Európában. Erre példa a transznacionális tartási követelések behajtásáról szóló rendelet, amelyet egy konzultációs folyamat eredményeként a Parlament nemrég, decemberben hagyott jóvá. E rendelet azt kívánja elérni, hogy a szülők egyike vagy mindkét szülő által magára hagyott gyermekek ne éhezzenek, és ne legyenek magukra hagyva, illetve hozzájuthassanak az új és jóval hatékonyabb rendszernek köszönhetően behajtott összegekhez. Ezért hiszek abban, hogy a Parlamentnek, amely valóban az összes európai gyermek nevében cselekszik, erkölcsi kötelessége, hogy aktív részt vállaljon a számukra megalkotandó törvények létrehozásában. Összefoglalásként pedig szeretném megjegyezni, biztos úr, hogy a Parlamentnek nagyobb részt kellene vállalnia a gyermekekkel kapcsolatos európai rendeletekben. Edward McMillan-Scott (PPE-DE). – Elnök úr, szeretném megköszönni Roberta Angelilli előadónak és a többi előadónak ezen a fontos dokumentumon végzett munkáját, és természetesen Frattini biztos úrnak is a közleményért és a biztosság e területen végzett munkájáért adott bátorítását. Miközben elismerem, hogy ezek az ügyek legfőképpen a tagállamokat érintik, úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak is jut szerep ebben a témakörben, amelyet természetesen rögzít az Európai Unió Alapjogi Chartája is, ami most először felkarolja a gyermekek jogait is. Hiszem azt, hogy egy társadalmat legjobban arról lehet megítélni, hogy milyen módon bánik az ártatlansággal, és mi, Európai Unióként egy társadalmat alkotunk. Ezen a területen belül különösen a határokon átnyúló, szülők által elkövetett gyermekrablásokra kívánok összpontosítani. Számos ilyen esettel volt már dolgom, és több száz ilyen eset történik évente a különböző EU-tagállamok és természetesen az EU tagállamai és a szomszédos országok között, de még azokon túl is. Sok a hiányosság, mindazok ellenére, hogy számos nemzetközi egyezmény is létezik, mint például a Hágai Egyezmény, illetve belföldön a Brüsszel II. rendelet. A közelmúltban hálámat fejeztem ki egy nemzetközi ügyvédi irodának, amiért számos, a Brüsszel II. rendelet hatálya alá tartozó esetet megvizsgáltak és azonosították a tagállamokban jelenlévő problémák egy részét. Úgy gondolom, hogy az Európai Parlament és a Bizottság e téren végzett munkáját a jog nemzetközi fejlődésével összefüggésében kell nézni. Helyesnek tartom, hogy az ENSZ régebbi gyermekjogi egyezményét, amely a gyermekek érdekeit helyezi előtérbe, teljes mértékben létfontosságúnak tartják. Az Európai Unió Alapjogi Chartája már bevezeti a gyermek mindkét szülőhöz való jogát. Ez kiemelkedően fontos és világszerte elterjedt elv. Azonban létezik két szempont, amelyek meghatározóak abból a szempontból, hogy a bíróság hogyan kezel egy ügyet. Bár erre a pontra nem tér ki nyíltan a jelentés, azoknak a gyermekeknek a jogait sem szabad figyelmen kívül hagynunk, akik már kellően érettek ahhoz, hogy kívánságaikat meghallgassa a bíróság, és ilyen volt a közelmúltban az egyik választópolgárom, a hétéves Jessica esete a másodfokú bíróságon. Másodsorban, pedig adott esetben, jogi képviseletet kell biztosítani a gyermek számára. Véleményem szerint ezt a két elemet kell továbbfejlesztenünk az elkövetkező hetekben. Alessandro Battilocchio (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni az előadó kitűnő munkáját. A 20. század kezdetén a gyermekek szinte semmilyen joggal nem rendelkeztek, és egyértelmű, valamint vitathatatlan előrelépésekkel zárult az évszázad, azonban még így is sok tennivaló maradt, és az a jelentés bizonyos részeiből világosan kiderült, hogy ez nem lesz könnyű. A rendelkezésre álló rövid időszakra és az UNICEF-nél szerzett személyes tapasztalataimra tekintettel szorgalmazni kívánom, hogy a Bizottság egy szempontot emeljen ki: szükséges lenne egy, az örökbefogadásról szóló közösségi okmány létrehozására, hiszen jelenleg a 27 tagállamban teljességgel eltérő jogszabályok vannak érvényben ezen a területen. Hasznos volna egy olyan jogalkotási keretrendszer elfogadása, amelynek segítségével javítani lehetne az információs szolgálatok által nyújtott segítség minőségén annak érdekében, hogy rendezhessük a nemzetközi örökbefogadás előkészítésének különböző lépéseit, és foglalkozzunk a kéréseket és családtámogatási szolgáltatásokat szabályozó eljárásokkal az örökbefogadás utáni fázisokban.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ma még mindig túl sok olyan visszaélés, hiányosság, késedelem és nehézség adódik ezen a területen, amelyeket az örökbefogadó családoknak, de mindenekfelett a gyermekeknek kell elszenvedniük. Miroslav Mikolášik (PPE-DE). – (SK) Minden tagállam ratifikálta az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményét, ugyanakkor ez az egyezmény nem tartalmaz szankciókat. Számos szerv törekszik a gyermekek jogainak javítására; tevékenységeik jobb koordinációra szorulnának, és több nyilvánosságot kellene kapniuk, például egy közös weboldal létrehozásával. Ily módon elkerülhetnénk, hogy törekvéseik nem kívánatos módon párhuzamosan fussanak. Egy következő lépésben, pedig meg lehetne bízni az alapvető jogok biztosát a gyermekek jogainak védelmével. Üdvözölném, ha a prioritási területeknek megfelelően a biztos részt vállalna a gyermekszegénység és az erőszak minden formája elleni küzdelemből. Gyermekek ellen nem kerülhetne sor erőszakra. Ezért véleményem szerint nem csak az elkövetők büntetésére van szükség, hanem az ilyen embertelen cselekedetek megelőzése lenne a legfontosabb. Ennek érdekében támogatom az előadó területen kívüli büntetőeljárások javítását célzó eljárásokra vonatkozó kérelmét: a gyakorlatban ez biztosítja, hogy ha egy személyt elítélnek egy tagállamban, akkor gyermekek elleni erőszak elkövetőjeként más tagállamokban is regisztrálják. Úgy gondolom, hogy ez módszer fontos lépés lesz a gyermekek sérelmére elkövetett további erőszak, mint például a szexuális csonkítás, szexuális bántalmazás, gyermekpornográfia, gyermekrablás és gyermekkereskedelem megelőzésében. Ami a gyermekpornográfiát illeti teljes mértékben támogatom az Európai Bizottság néhány bankintézettel és hitelkártya-vállalattal együttműködésben indított kezdeményezését a gyermekpornográfia forgalmazásával foglalkozó oldalak on-line fizetési rendszerekből való kizárására. Ez a tevékenység lehetőséget teremtene a gyermekpornográfiát forgalmazók adatbázisának létrehozására, ami információt szolgáltatna az adott tagállam rendőrsége, az Europol és Interpol számára a kereskedelem e gyomorforgató formájának létrehozóiról és terjesztőiről. Mivel tisztában vagyok e terület fontosságával, támogatom a gyermekek jogai védelméhez szükséges emberi és pénzügyi erőforrások elkülönítését. Ez a gyermekeink jövőjének kérdése, ami azt jelenti, hogy a mi jövőnk kérdése is. Katerina Batzeli (PSE). – (EL) Elnök úr, én is szeretnék gratulálni Angelilli asszonynak, amiért egy ilyen integrált keretben egységesítette a gyermekjogi chartát. Három kérdésre szeretném összpontosítani észrevételeimet, azokon kívül, amelyek már elhangzottak. Először is haladéktalanul diagnosztizálni kell a gyermekek sérelmére elkövetett erőszak és bántalmazás problémáját és erre választ kell adni egy speciális adattároló rendszer létrehozásával, amely progresszívan járul majd hozzá a probléma hatékony megoldásához. Másodszor pedig az emberkereskedelem és az emberek szexuális kizsákmányolásának megelőzéséről, visszaszorításáról, és büntetéséről szóló jegyzőkönyv minden tagállam általi elfogadása, melynek során többek között szükség lesz az állandó és ideiglenes tartózkodási engedélyeknek az adott tagállam területére történő kiadása kérdésének felülvizsgálatára. Végezetül pedig a kiskorúak bűnelkövetésének alapvető kezelésének kérdése, megelőzést és társadalmi integrációt célzó, illetve bírósági és bíróságon kívüli beavatkozási intézkedések segítségével. Elnök úr, az idei év a kultúrák közötti párbeszéd éve, és ezért fenn kell tartanunk a hidakat a kultúrák és vallási meggyőződések között. Úgy gondolom, a jelentés (127) bekezdését nem fogadhatjuk el. ELNÖKÖL: MAURO ÚR alelnök Zita Gurmai (PSE). – (HU) Tisztelt elnök úr, biztos úr, kedves képviselőtársaim. Európa sorsát jelentősen befolyásolja, hogy képes-e gyermekeket befogadó és támogató társadalmak kialakítására. Az Európai Unió jövője szempontjából meghatározó jelentőségű a gyermekek jogainak támogatása és védelme. A gyermekbarát társadalmak kialakítása az Unióban nem választható el az európai integráció további elmélyítésétől és megszilárdításától. Átfogó EU-stratégiára van szükség, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermekek jogainak érvényesülését az Unión belül és kívül is. A gyermekeket megilleti a különleges gondoskodás és a megfelelő jogi védelem. A tagállamok felelőssége, hogy sokoldalúan támogassák a szülőket gyermeknevelési feladataikban. Biztonságos és befogadó Európát csakis ezekkel az eszközökkel építhetünk.
61
62
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Politikánkban folyamatosan szem előtt kell tartani a gyermekek sokféleségét, eltérő igényeit, különös figyelmet fordítva a szegénységre, a szociális kirekesztésre, a hátrányos megkülönböztetés hatásaira mind uniós, mind világszinten. Fontosnak tartom, hogy az ENSZ gyermekjogi bizottságának ajánlásait az EU az EU-n kívüli államokkal kötött bilaterális megállapodásai keretében következetesen és rendszeresen figyelembe vegyék. . Catherine Stihler (PSE). – Elnök úr, üdvözlöm a gyermekek jogainak az EU Lisszaboni Szerződésébe történő beépítéséről annak egyik célkitűzéseként szóló döntést, amely megteremti a gyermekek jogainak új jogalapját. Angelilli asszony jelentése számos, a gyermekek jóllétét és védelmét érintő fontos kérdéssel foglalkozik. Ugyanakkor szeretném kiemelni annak a ténynek a fontosságát, hogy a szülők szegénysége vagy társadalmi kirekesztettsége a gyermekek számára rendkívül komoly akadályt jelent jogaik gyakorlása szempontjából. Támogatom a jelentésben megfogalmazott követelést, miszerint a gyermekek EU-beli helyzetét leíró, összehasonlítható statisztikai adatok gyűjtésének javítása érdekében, az EU-nak együtt kell működnie a megfelelő ENSZ ügynökségekkel, nemzetközi szervezetekkel és kutatóközpontokkal, a kifejezetten a gyermekekkel, a gyermekszegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos indikátorok kifejlesztésének és nagyobb számban történő beillesztésének céljából. A gyermekszegénység elhanyagolt kérdés, pedig minden ötödik gyermek a szegényég küszöbén él az EU-ban. Nem fogja ez az EU jövőbeni felnőttjeinek csaknem 20%-át arra kárhoztatni, hogy soha ne legyenek képesek kiteljesíteni potenciális képességeiket? Ha megvan a szükséges politikai szándék, akkor dolgozzunk együtt a tagállamokban a helyes gyakorlatok megosztásán és tanuljunk egymástól. Szemtanúi lehettünk a fejlődő országokban tapasztalható a szegénység felszámolásával foglalkozó EU-kampánynak, akkor miért nem kezdeményezünk egy hasonló kampányt az EU-ban a gyermekszegénység felszámolásáért? Katrin Saks (PSE). – (ET) Köszönöm, elnök úr. Tekintve, hogy a világ gyermekeinek egyharmada nem rendelkezik elegendő élelemmel és, egyhatoduk nem jár iskolába, kissé furcsának tűnhet, hogy szegénységről beszélünk Európában. Ettől függetlenül a probléma fennáll, és különös aggodalomra ad okot, hogy a szegénységben élő gyermekek száma sokkal nagyobb a szegénységben élő felnőttekénél. Tulajdonképpen ez főként nem azt jelenti, hogy a gyermekek éheznek, hanem, azt, hogy nem állnak rendelkezésre a fejlődésükhöz szükséges lehetőségek. Szeretném felhívni a figyelmüket arra a tényre, hogy az új tagállamokban tapasztalható viharos piacgazdasági fejlődés nagymértékű társadalmi rétegződéssel jár, ami rendkívül intenzív hatással van a gyermekek jóllétére. A társadalmi problémák pedig tovább erősítik ezeket. És ez egy olyan tragédia, ami nem csak a gyermekeket érinti. Például, az emberi erőforrás jelentős része – ami hazámban, Észtországban egyre nehezebben pótolható – továbbra is munkanélküli, ami ebből az okból kifolyólag a tagállamoknak és az Uniónak is problémát jelent. Bár a legtöbb gyermekekről szóló politika a tagállamok hatáskörébe tartozik, szeretném kiemelni az Európai Unió stratégiájának, mutatóinak, adatbázisainak és jelentéseinek fontosságát. Remélem, hogy hatásuk tovább erősödik a tagállamokban. Politikusként tudom, hogy mennyire nehéz az ember saját választóinak elmagyarázni, hogy miért van az például, hogy a szomszédaink számára fontosabbak a gyermekek. Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, az elénk terjesztett, a gyermekek jogaival kapcsolatos stratégiáról szóló kezdeményezés nemcsak Európa számára jel, hanem az egész világ számára is abban a tekintetben, hogy milyen védelemre szorulnak a társadalom legfiatalabb tagjainak jogai. Ebből az okból kifolyólag szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet Angelilli asszonynak ezért a kiváló jelentésért. Sajnos a kiskorúak jogait Európa bizonyos részein gyakran megsértik – abban az Európában, ahol olyan büszkék vagyunk az emberi jogok védelmére kialakított, fejlett rendszerünkre. Ezért biztosítanunk kell, hogy azok a gyermekek, akik különféle megaláztatásokat kénytelenek elszenvedni, legyenek tisztában azzal, hogy van kihez fordulniuk segítségért, aki segíteni is fog nekik. Ezért támogatom a jelentés szerzőjének felszólítását
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
a hatékonyabb nyomon követés létrehozására, illetve az Európai Bizottságnak a segítségre szoruló gyermekek részére kialakítandó, telefonos segélyvonal létrehozására vonatkozó ötletét is. Egy másik fontos kérdés a szegény, bevándorló, vagy menekült családokból származó gyermekek kérdése. Ezek a gyermekek rajtuk kívül álló okok miatt szenvednek, és ennek következtében gyakran rosszabb körülmények között kénytelen élni, mint azon társaik, akiknek nem kellett elhagyniuk hazájukat. Ezért támogatom azt a javaslatot, amely teljes jogokkal ruházná fel őket, függetlenül szüleik jogi helyzetétől, és egyenlő hozzáférést biztosítana számukra az oktatáshoz. Franco Frattini, A Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, köszönöm minden felszólalónak, és örömmel tölt el, hogy felismerték, hogy Európában először, és még a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt, a Bizottság és a Parlament közösen vesz részt a gyermekek jogainak előmozdítása, illetve védelme összes területére vonatkozó, valódi, horizontális európai politika megalkotásában. Ez egy olyan kérdéssel kapcsolatos politikai eredmény, amely két évvel ezelőtt még nem szerepelt az európai napirenden, és ezért azok számára is választ jelent, akik tisztában voltak a gyakorlati eredmények szükségességével. Európa előrehalad ezen a területen. Nagy megelégedéssel töltött el McMillan úr felszólalása. Egy ország civilizáltságának egyik legfontosabb ismérve az, hogy miként bánik legfiatalabb tagjaival, a gyermekekkel; az Európai Unió tagállamai és európaiként mi mindannyian arra törekszünk, hogy példát mutassunk a világnak azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell bánni a gyermekekkel, és milyen lehetőségeket biztosítunk a számukra. Sok kérdéssel foglalkoztunk, és ezek közül néhány már szerepel az általam benyújtott javaslatban és Angelilli asszony rendkívül hasznos ajánlásaiban is, mégis azt gondolom, hogy vannak még más olyan pontok is, amelyeket részletesebben is meg kell ismernünk az elkövetkező hónapok során. Tegyük a 2008-at ezen európai stratégia további előremozdításának évévé! Kedves Gál asszony és Sinnot asszony, a család szerepének kiemelése világossá tette számomra, hogy azoknak a problémáknak egy része, amelyekkel találkozunk a család szerepéről alkotott, gyakran idejétmúlt és nem megfelelő elképzelésekből adódik. Tavaly vizsgáltuk ezt, amint arra Önök is emlékezhetnek az erőszakos videojátékokkal kapcsolatban; egy európai statisztikai felmérés eredményei szerint a válaszadók csupán 20%-a mutatott érdeklődést azzal kapcsolatban, hogy gyermekei hogyan használják az Internetet, vagy hogyan szerzik be és használják a videojátékokat. Ez azt jelenti, hogy a felmérésben résztvevő szülők 80%-a nem tudta, hogy milyen elektronikus játékkal játszanak, vagy milyen internetes oldalakat látogatnak gyermekeik. Ez is mutatja, amint az elhangzott, hogy miért a család a legfontosabb helyszín, ahol elő kell mozdítanunk a gyermekek jogait. Catania úr és még sokan mások beszéltek a gyermekmunka kérdéséről. Emlékezhetnek rá, hogy a legális bevándorlók illegális munkáját kizsákmányoló személyekre kiszabandó büntetések megállapításáról szóló, általam benyújtott javaslatban, különösen elítélem a migráns gyermekek e célból történő felhasználását, akik azért is veszélyeztettek, mert migránsok, és azért zsákmányolják ki őket, mert illegális munkát végeznek; ezek a gyermekek azért is különösen veszélyeztetett helyzetben vannak, mert a gyermekeknek nem dolgozniuk, hanem tanulniuk kellene. Ha ezt az előterjesztett javaslatot elfogadják, akkor európai irányelvvé válik majd, és következésképpen jogilag kötelezi majd a tagállamokat arra, hogy olyan szabályokat fogadjanak el, amelyekkel sajnos ma még nem rendelkezünk. A kísérő nélküli migráns gyermekek kérdése is fontos kérdés, és célzott projektek finanszírozási módjairól tárgyalunk most, hiszen az eddig említettek mellet, további, valóban tragikus szituációkat fedeztünk fel. A spanyol kormány különös aggodalomra okot adó eseteket fedezett fel a Kanári-szigeteken, és ezekkel természetesen foglalkoznunk kell, ahol nagy számban érkeznek kísérő nélküli gyermekek, akiket szüleik egyszerűen egyedül küldtek útra. Ez már önmagában is megdöbbentő. Ahogyan azt Segelström asszony mondta, meg kell erősítenünk az európai jogszabályokat a gyermekek elleni erőszak elleni küzdelem érdekében. Van egy számomra személyes jelentőséggel is bíró kérdés. Szabályok biztosítják azt, hogy különélés vagy a házasság felbontása esetén a szülők egyike felügyeleti jogot kapjon a gyermek felett. Tulajdonképpen, sok tagállamban nem alkalmazzák az érvényben levő szabályokat a gyakorlatban, ami nem azt jelenti, hogy az egyes kormányok nem alkalmazzák őket, hanem azt, hogy gyakran előfordul, hogy az ítélőszékek és bíróságok nem rendelkeznek megfelelő információval ezekről a szabályokról. Vannak olyan esetek, amikor az egyik szülő tulajdonképpen elrabolja a gyermeket a másik szülőtől. Számos esetben lehetetlennek bizonyul a döntések érvényesítése, és ezért kell sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnünk erre a kérdésre a kiskorúak felügyeleti jogának megállapításával összefüggésben.
63
64
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A szexturizmus újabb olyan terület, amellyel foglalkozni kell, beleértve a közigazgatási szervek és magányszemélyek, utazási irodák és hitelkártya-vállalatok közötti együttműködést, amelynek segítségével azonosítani lehetne azokat az embereket, akik gyermekpornográf tartalmakat vásárolnak az Interneten. Egyértelmű, hogy a pedofilek nem készpénzben, hanem hitelkártyával fizetnek. Ha megvan az általunk itt kezdeményezett együttműködés, akkor képesek leszünk csökkenteni és felszámolni a szexturizmus okozta tragédiákat. Új területnek számít a szennyezésmentes környezetben való felnövekedés joga, azaz a gyermekek környezeti jogai. Oda kell figyelnünk erre a területre, nemcsak azért mert új, hanem azért is, mert egyértelműen mindannyiunknak foglalkozni kell vele. Harkin asszony volt egyike azoknak, akik szóvá tették a Lisszaboni Szerződés hatásának kérdését. Ez a szerződés nem vezet be külön jogalapot, de európai politika szintjére emeli azt a stratégiát, amit ma tárgyalunk, és amire ez idáig a közös politikai elhatározás volt a jellemző. A Lisszabon Szerződéssel mostanra teljességgel európainak mondhatjuk a gyermekek védelmére vonatkozó stratégiát, ami rendkívüli lépés előre. Végkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy az elkövetkező hónapokban együtt kell dolgoznunk ebben a kérdéskörben, de világos, hogy ilyen módon Európa a jövőjébe, a fiatalokba és a gyermekei számára fektet be. Ugyanakkor létezik egy másik terület is, amelynek aktív részesei lehetnének a gyermekek, ami tulajdonképpen az Európai Unió egyik legfontosabb politikája: a bevándorló közösségek integrálásának politikája. Ha megbíznánk a gyermekekben, a legkisebb iskolás gyermekekben és az integráció nagyköveteivé neveznénk ki őket – tekintve, hogy a gyermekek sokkal könnyebben tudnak játszani és tanulni a különböző háttérrel rendelkező és különböző kultúrákból érkező gyermek társaikkal – akkor nem kis felnőttekké változtatnánk ezeket a gyermekeket, hanem valóban az integrációs politika aktív részeseivé tennénk őket. Hiszen ha ez a politika nem a gyermekek iskolai integrációján alapszik, akkor sohasem válhat a más országokból érkező bevándorlók integrációjának valódi politikájává. Roberta Angelilli, előadó. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem Frattini biztosnak, hogy ismételten megerősítette az Európai Bizottság elkötelezettségét a gyermekek jogainak területe iránt. Szintén szeretném megköszönni neki, hogy nyitó beszédében felszólította a tagállamokat, hogy aktiválják a gyermek-segélyvonalakat, hiszen az itt elszenvedett késedelmek valóban indokolatlanok. Továbbá hálás vagyok neki, amiért felhívta a figyelmünket arra, hogy mostanáig nem minden tagállam vezette be a gyermekek jogaihoz kapcsolódó nemzeti garanciákat, és ez egy olyan téma, amire kitértünk jelentésünkben, és amelyet helytelenítettünk. Szintén hálás vagyok minden kollégámnak, aki részt vett e dokumentum összeállításában, és azoknak is, akik felszólaltak, hiszen meggyőződésem mindannyian egyet értünk a gyermekek érdekei magasabbrendűségének fogalmában. Természetesen támogatom ezt, és osztom mindazokat az aggodalmakat, amelyek elhangzottak ma az ülésteremben. Kényszerítenünk kell tagállamainkat arra, hogy gyorsabban jussanak el a szavaktól a cselekvésig, de természetesen a Parlamentnek és az Európai Bizottságnak is teljesíteniük kell vállalásaikat. Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak azokról a kérdésekről, amelyeket kiemeltek. A környezettel kapcsolatosan hadd erősítsem meg Frattini úr számára, hogy valóban talán jobban is kitérhettünk volna erre a témára a jelentésben, azonban világosan kifejtettük, hogy az egészséges és tiszta környezethez való jog, az egyik legfontosabb jog, amit a kiskorúaknak szavatolni kell. Örömmel hallottam, hogy a nemzetközi örökbefogadás lesz a következő Gyermekjogi Európai Fórum egyik témája. Ebben az összefüggésében szeretném megjegyezni, hogy a nemzetközi örökbefogadás hatalmas és teljességgel bürokratikus nehézségein túl, nem szabad megfeledkezni azoknak a gyermekeknek a tragédiájáról sem akik szüleik válás vagy különélés utáni marakodásának tárgyai. Ez valóban egy jelentős európai probléma, ami a határok megnyitásával láthatóan kiéleződött. Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam, hogy természetesen nagyon elégedett vagyok az elvégezett munkával, és bár azt gondolom, hogy az eredmény bizonyosan nem tökéletes, de jó kiindulópont lehet, feltéve, ismétlem, ha haladéktalanul komoly és felelősségteljes gyakorlati lépéseket teszünk. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazást szerdán, déli 12 órakor tartjuk. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk)
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Lívia Járóka (PPE-DE), írásban. – Az oktatási szegregáció a roma gyermekeket fenyegető egyik legkomolyabb veszély. Mint alapvető emberi jog, az oktatás kulcsfontosságú az egyéb emberi jogok megszerzésében és a roma gyermekek korai oktatásába való invesztálás egy több szinten működő politika, amely nem csupán a tanítandó gyermekek számára hasznos. A korai oktatás előnyei közé tartozik többek között a társadalmi tőke előmozdítása, a megnövelt egyéni és társadalmi produktivitás, az alacsonyabb mértékű szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés visszaszorítása. Ahogyan a roma gyermekek egyre tanultabbá válnak, úgy nőnek esélyeik arra, hogy a munkaerő termékeny tagjaivá váljanak. Azzal, hogy pénzt keresnek, és jövedelem és fogyasztás után fizetett adókon keresztül hozzájárulnak a nemzeti költségvetéshez, befolyásolják azt, ahogy a nem romák megítélik őket és ezáltal ezek tágabb társadalmi kérdéseket is érintenek. Továbbá, ahogyan a romák egyre termékenyebbé válnak és csökken az őket sújtó szegénységi szint, úgy ők maguk is inkább a társadalom hozzájáruló tagjaivá válnak, ahelyett, hogy a köztámogatás kedvezményezettei maradnának. A megnövekedett hozzájárulás és a kormány által kifizetett támogatások csökkenésének kombinációja jelenti a nemzeti költségvetés nettó hasznát. Egy program amely támogatná ezeket a fejlesztéseket, nemcsak a romák, de minden európai számára hasznosnak bizonyulna. Eija-Riitta Korhola (PPE-DE), írásban. – (FI) A közös európai értékek egyik alapvető alapjának mondhatjuk az ártatlan lelkek védelmének kötelességét, mely utóbbiak alatt a gyermekeket értem. Kevés kérdésben tudunk ennyire egyhangúan nyilatkozni. Létfontosságú, hogy a gyermekek jogait hatékonyabban tudjuk védeni, mint jelenleg, és ez közösségi szintre is vonatkozik. Üdvözölték a Bizottság közleményét a gyermekek jogainak védelméről szóló stratégia létrehozásáról. A Parlament e stratégiáról készített jelentése kitűnő. Szeretném felhívni a figyelmet néhány gondolatra ezzel a tág témával kapcsolatban. Először is a családok helyzete közvetlenül kapcsolódik a gyermekek jogaihoz. A család kétségtelenül a legjobb környezet egy gyermek számára. A család és a családi élet védelme tulajdonképpen részei a gyermekek jogainak, és ezeket akkor tudják megvalósítani, ha család jól él. A stratégiának a család jóllétére vonatkozó intézkedéseket is tartalmaznia kellene. A gyermek mindkét szülőhöz való jogát minden áron meg kell védeni. A gyermekek már nagyon korai életkorban szembesülnek a szórakoztatás szörnyű, erőszakos és szexuális formáival, aminek katasztrofális következményei vannak. A jelentésben szereplő javaslat a kiskorúak számára szánt audiovizuális tartalmak és videojátékok egységes osztályozási és címkézési rendszerének létrehozására az EU-ban, valóban említésre méltó. A „szennyező fizet” elvnek érvényesülnie kell a kereskedelmi szórakoztatás erőszakos formáiban, hiszen az okozott kár hatalmas. Harmadszor pedig határozott lépéseket kell tennie a gyermekpornográfia felszámolása érdekében. A Bizottság prioritásai között szerepel a határokon átnyúló műveletek megerősítése a gyermekeket elnyomó weboldalak felszámolása érdekében, illetve a hatóságok és a magánszektor közötti együttműködés javítása. Sajnálatos módon a gyermekek jogai nem esnek kívül a társadalomra jellemző, uralkodó értékrelativitás általános szellemén. Hangosan ki kell mondanunk, hogy mi az, ami nem határozottan nem relatív. A gyermekek jogai és védelme az emberi értékek alapját képezik, és ezért kell emlékeztetnünk az embereket a bűncselekmények elkövetőire váró végzetes következményekre. Katalin Lévai (PSE), írásban. – (HU) Az Európai Unió kiemelkedő felelőssége az emberek alapvető jogainak, de legfőképpen a gyermekjogoknak a védelme. Ezzel szemben az Unióban gyermekek 19% él a szegénység kockázatával, ez szám magasabb, mint a felnőtt lakosság körében (15%). Világszerte 40 millió 12 év alatti gyermek szenvedő alanya valamilyen erőszakos cselekedetnek. Csaknem 6 millióan végeznek kényszermunkát, másfél millióan esnek emberkereskedők áldozatául. Ezeket a folyamatokat látva, igencsak szükséges egy, a zéró toleranciát alkalmazó gyermekek jogainak védelmére irányuló európai stratégia. Úgy gondolom, hogy ebben kulcs szerepet játszhat a jobb jogi szabályozás, ezen belül is az új és a már meglévő szabályok kiskorúkra gyakorolt hatásának vizsgálata. Nem támogatom azonban egy külön a gyermekek jogaiért felelős parlamenti szerv létrehozását. Ennek esetleges feladatait a Bizottság által kinevezett gyermekjogi koordinátor is elvégezheti. Támogatom viszont egy emberi jogokért és kisebbségért felelős biztosi poszt létrehozását, amely egyúttal a gyermekek jogainak védelméért is felelős lenne. Fontos megjegyezni, hogy a hátrányos helyzetben élő gyermekek többsége roma származású vagy az Európában élő kisebbséghez tartozik. Tanácsos volna egy európai intézményi reform végrehajtása is, amelyben a biztos alá tartozó gyermekjogi kordinárok az intézmények, NGOk, kormányzatok között folyó párbeszéd és együttműködés összekötő kapcsaivá válnának. Tekintve, hogy az Unióban már így is számos gyermekjoggal
65
66
HU
Az Euròpai Parlament vitài
foglalkozó európai szervezet, intézmény működik, újabbak létrehozásával ellentétben a hangsúlyt a régiek összefogására, hatékonyabb működésére kell, hogy tegyük. Ma egyre aktuálisabb kérdésé válik a gyermek jogok védelme mellett az oktatás kérdése is. Az odafigyelő nevelés a nem tudatos gyermekbűnözőkből, tudatos törvénytisztelő állampolgárokat nevel . Joseph Muscat (PSE), írásban. – (MT) Mulasztást követnék el, ha a gyermekek jogairól szóló vitával összefüggésben nem beszélnék Shaun Attard ügyéről, amely ügy felkavarta mind a máltai, mind a gozói emberek nyugalmát. Ezt a gozitán gyermeket oly módon vették el apjától, hogy az kétségtelenül pszichológia károsodást okozott neki. Elképzelhető, hogy betartják a jogszabályokat ennek az ügynek a kapcsán, és tiszteletben tarják az európai irányelveket is. Ugyanakkor jelentős kétségek merültek fel afelől, hogy biztosan a gyermek legjobb érdekeit szolgálják-e a jelenleg zajló események. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az általam látottakból ítélve a brit hatóságok megnehezítik, hogy a gyermek apja tisztességes meghallgatásban részesüljön az ügy kapcsán. Számos akadállyal kellet szembesülniük, még azon kevés találkozás alkalmával is, amikor apa és fia találkozhattak egymással. Panasszal szeretnék élni azzal kapcsolatosan, hogy a jogszabályok betartása mellett, Mario Attard tisztességes meghallgatásban részesülhessen, és mindezek felett vizsgálják meg, hogy mi szolgálja Shaun legjobb érdekeit. Andrzej Tomasz Zapałowski (UEN), írásban. – (PL) A mai, a gyermekek jogairól szóló vita számos alapvető kérdést vet fel fiataljaink megfelelő fejlődésével kapcsolatban. Gyermekeink jövője, annak biztosítása, hogy megfelelően fejlődhessenek határozza meg kontinensünk jövőjét is, a megfelelő interperszonális kapcsolatok szempontjából. A gyermekek jogait tiszteletben kell tartani. A szülők ahhoz való jogát, hogy azokkal az értékekkel összhangban nevelhessék fel gyermekeiket, amelyekben hisznek, úgyszintén tiszteletben kell tartani. Ha a gyermekek jogai kapcsán nem beszélünk a gyermekek ahhoz való jogáról, hogy természetes családokban nőhessenek fel, amelyekben van apa és anya is, akkor jogaikat sértjük. Kétségtelen, hogy egy gyermek egynemű szülők általi örökbefogadásáról szóló döntés, amely eldönti a gyermek jövőjét, és ezáltal egy bizonyos szexuális irányultságot is rákényszerít, a gyermek alapvető jogait sérti. Nem maradhatunk némák ezzel a kérdéssel kapcsolatban, csak azért mert ez sértené az EU politikai korrektségét.
16. (vita) Elnök. − A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata Campania régió aggasztó hulladékhelyzetéről. Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − (EL) Elnök úr, az Európai Parlament mélyen tisztelt tagjai, a médiából származó információ szerint a december 21-e óta Nápoly és a környező városok utcáin felhalmozódott hulladék mennyisége meghaladja az elképesztő mennyiségű, 100,000 tonnát. Ez és a lakosságra, illetve a környezetre gyakorolt negatív – bár én inkább katasztrofálisnak mondanám – hatás mély aggodalomra ad okot. Az elmúlt napok nápolyi válsága azonban nem volt előzmény nélküli. A hulladékról szóló európai jogszabályoknak az elmúlt 14 év során történt hiányos végrehajtásának kicsúcsosodása ez, amiért az Európai Közösségek Bírósága több alkalommal is elmarasztalta Olaszországot. A szervezett bűnözés sajtó által is hangsúlyozott szerepén túl, a cselekvés, illetve a hulladékgazdálkodás krónikus problémája megoldásához szükséges intézkedések elfogadására irányuló szándék hiánya tűnik a jelenlegi probléma közvetlen okának. Amikor 2007 tavaszán a Bizottság első ízben értesült a hulladékszállító és -ártalmatlanító rendszer válságról Campaniában, eljárást kezdeményezett Olaszország ellen a hulladékról szóló közösségi jogszabályok megsértése miatt. Azóta a Bizottság közelről figyeli a fejleményeket, és előzetes helyszíni helyzetértékelést kezdeményezett az olasz kormány kérésére. A következő napokban kerül sor egy további találkozóra az olasz hatóságokkal. Az olasz hatóságok felelőssége biztosítani, hogy azonnali intézkedésekkel eltakarítsák a hulladékot az utcákról. De ahogy azt az új válság is mutatja, nem elég pusztán eltakarítani a hulladékot az
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
utcákról. Minden rövid távú intézkedést ki kell egészíteni hosszú távú stratégiák elfogadásával, de ami ennél is fontosabb, azok végrehajtásával. Például olyan megfelelő hulladékfeldolgozólétesítmény-hálózatokkal, amelyek teljes mértékben megfelelnek a közösségi jogszabályokban meghatározott szabványokkal. Ezt egy integrált hosszú távú hulladékgazdálkodási stratégiának kell követnie, amelynek célja kell, hogy legyen az újrafeldolgozás és a hulladék szállításakor történő szelektív gyűjtés előmozdítása. A hulladékválság megoldása céljából, 2007 májusában kiadott 61. sz. törvényerejű rendelet nem érte el célját. A Prodi miniszterelnök úr által, január 8-án bejelentett vészhelyzeti terv, egy ebbe az irányba mutató, jóval ambiciózusabb törekvést jelent, de továbbra is kulcsfontosságú komponensnek számít az intézkedések időzítése, amelynek gyorsnak és hatékonynak kell lennie. A továbbiakban is szorosan követjük majd az olasz hatóságok tevékenységét az intézkedések gyakorlati végrehajtása szempontjából. A Bizottság továbbra is nyomást fog gyakorolni az olasz kormányra, hogy oldja meg ezt a válságot, és szándékában áll folytatni a jogi eljárást Olaszországgal szemben. A közösségi jognak megfelelően a Campaniaban tapasztalható közösségi környezeti jogszabályok folyamatos megsértésének egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Bár a helyzet kétségtelenül nehéz, nem lehetetlen feladat az olasz hatóságok számára, hogy betartsák a hulladékról szóló közösségi jogszabályokat. Biztos vagyok benne, hogy hasznos példát lehet venni nem csak más tagállamokról, hanem Olaszország más régióiról is, ahol a hulladékmennyiség csökkentés, a hulladékszállítás és -ártalmatlanítás együttes alkalmazásával megoldást találtak a hulladék ellenőrzött ártalmatlanítására. Giuseppe Gargani, a PPE-DE csoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is engedjék meg, hogy válaszul azt mondjam a biztos úrnak, hogy bár támogatom felszólalását, véleményem szerint a helyzet nem annyira nehéz, mint inkább drámai. Nyilatkozatomat korlátozhatnám arra, hogy idézek a néhány napja megjelent The Economist cikkéből. „A városok utcáin eldobott szemét nem csak egészségtelen, hanem politikailag veszélyes is. Emlékezteti választókat a civilizáció törékenységére – és az általuk választott képviselők ellen fordíthatja őket.” Pontosan erről van szó. Közismert, hogy Nápoly a A Nápoly négy napja című filmről híres, amelyben helyi lakosság fellázad az idegen betolakodókkal szemben. Egy újság azt írta, hogy azok az ország ellenségei, akik beszennyezték Nápoly hírnevét a világban. Egy egész civilizáció emésztődik el. A hulladék tragédiája Nápolyban és Campaniában nem egyik napról a másikra sújtott le, hanem 14 év alatt fokozatosan alakult ki; 8 milliárd eurót költöttek el feleslegesen és TV-felvételeken láthatta Európa és az egész világ, hogyan válnak járhatatlanná a város utcái. Az igazi tragédia, ahogyan azt a biztos úr is mondta, december 21-én kezdődött, amikor a települési szemétszállító autók nem tudták folytatni munkájukat, mivel hátulsó tömörítő platójukat túlcsordulásig terhelték, és nincsenek égetők sem; fenyegetőek az egészségügyi kockázatok, és senki sem beszél egyáltalán a szelektív hulladékgyűjtésről. Campaniában valójában nincsenek égetők, és a hulladékgazdálkodás a szervezett bűnözés, a Camorra kezében van. A campaniai régió képtelen volt kezelni a problémát, vagyis röviden egy szokványos közigazgatási kérdést, a város tisztán tartását, mivel nem kívánta megoldani ezt a problémát, ugyanis a regionális közigazgatás és annak elnöke a üzleti életet uraló, szervezett bűnözés rabszolgái. A felelőtlen Pecoraro Scanio, környezetvédelmi miniszter tevékenységére adott válaszként, a Prodi úr kormányát alkotó politikai erők közül néhány, és a teljes ellenzék a Regionális Tanács feloszlatását, illetve egy átfogó hatáskörrel rendelkező biztos kinevezését kérték. Az 1994-1999 közötti időszakra az európai tervben elkülönített, 200 millió euró összegű hozzájárulás mindössze 81%-át használták fel; nincsen regionális terv és ezért valakit oda kellett küldeni. Remélem, az elnök úr megengedi, hogy még egy pár pillanatig szóval tartsam Önöket. Ebben a rendszerben a vonatkozó európai rendeletek tiszteletben tartása nélkül is oda lehet ítélni szerződéseket, ami aztán az illegalitás és szakszerűtlenség ördögi köréhez vezet. Az igazi kockázatot a 330 millió euró összegű strukturális alapokból származó támogatás elvesztése jelenti. A Bizottság jogsértési eljárást indított Olaszország ellen; ez sajnos elkerülhetetlen volt, hiszen Campania fényévekre van az európai irányelvek által meghatározott szabályok betartásától, amely szabályokat a felelősök, még a kormányon belül is, figyelmen kívül hagyták. Arra kérjük a Bizottságot, hogy a hónap végén tartson szemlét és határozott álláspontot alakítson ki a hulladékégetők használatának érvényesítésével kapcsolatban. Ezt Európa megteheti, és a minőségi előrelépés érdekében a Parlamentet is kérjük, hogy tartson szemlét. (...).
67
68
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Elnök. − Mielőtt folytatnánk a vitát, tájékoztatnom kell Önöket az új eljárásokról. Először is szeretném megkérni a képviselőket, hogy tartsák magukat a beszédidőkre vonatkozó szabályokhoz. Másodsorban, pedig szeretném felhívni a figyelmet, hogy a „catch the eye” eljárás szerint azok a képviselők, akik úgy érzik, nem használták fel a rendelkezésükre álló teljes beszédidőt, újra szót kérhetnek. Természetesen akkor fognak szót kapni, amikor az első alkalommal felszólalók befejezték felszólalásaikat. Gianni Pittella, a PSE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, először is engedjék meg, hogy megköszönjem világos, pontos és hatékony nyilatkozataikat, az Önök által, ma este és az elmúlt napokban és hetekben mutatott érdeklődést, megrovásaikat, amelyeket elfogadunk, hiszen tudatában vagyunk annak, hogy feltétlenül tiszteletben kell tartanunk az európai törvényeket. Hiszünk abban, hogy az Európai Parlamentnek sohasem szabad nemzeti kirohanások helyszínévé válnia, különösen ilyen érzékeny kérdések és drámai témák kapcsán. Jobban mondva pontosan a helyzet drámai mivolta indokolja azt, hogy ezen egyedi ügy és a hulladékkérdés általában vett, komoly elemzését követeljünk, hiszen ez nemcsak Nápoly és Campania problémája, hanem olyan kérdés, amivel minden közösségnek meg kell birkóznia. Ez a kérdés megkérdőjelezi egy olyan fejlődési modell létjogosultságát, amely gyakran feláldozza az embert és a környezetet is a profit logikájának oltárán; egy olyan kérdés, amelyet gyakran ideológiák, illetve a lélektelen indusztrializmus és a fejlődést gátoló környezetvédelem közötti hamis ellentét mentén értelmeznek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Prodi úr miniszterelnöksége, és Ronchi úr minisztersége alatt, 1997-ben Olaszország egyike volt azoknak az első országoknak, amelyek az Európai Unió által, jó ideje hangoztatott elvekkel összeegyeztethető törvényeket hagytak jóvá: környezetvédelmi oktatás, szelektív hulladékgyűjtés, olyan fejlett újrafeldolgozási és újrahasznosítási módszerek használata, amelyek az emberek és a környezet számára is biztonságosak. Ezt a törvényt kiválóan alkalmaztuk, és ez a gazdasági növekedés és foglalkoztatás forrásává is vált. Azonban Campaniában nem ez volt a helyzet. Mi volt a probléma? Mi nem működött? Kétségtelen, hogy a történtekért a politikai felelősséget ugyannyira lehet a jobb, mint a baloldalra terhelni, különösen a felelős pozícióban levők által végzett irányítás tekintetében. Jelenleg nem a mi feladatunk kideríteni, hogy esetleg másmilyen felelősségről is szó lehet, és szigorú büntetést kell alkalmazni, ha valóban ez a helyzet, de nem lennénk őszinték, ha csak a politikát hibáztatnánk. Campaniában számos egyéb tényező is határozott, negatív szerepet játszott, ilyenek például a szervezett bűnözés, a gyenge lábakon álló polgári tudatosság, és a történetileg hiányzó infrastruktúra. Az olasz kormány reagál a jelenlegi helyzetre, fontos döntéseket hoz és igyekszik helyreállítani a helyi hatóságok felelősségét, elmozdulva a külön biztosok kinevezésének gyakorlatától, biztosítva a hulladékártalmatlanítás önellátó mivoltát. Ezek a döntések lehetővé teszik majd a számunkra, hogy magabiztosabban nézhessünk a jelenbe és a jövőbe – mindjárt befejezem, elnök úr – és úgy gondolom, hogy azt is lehetővé fogják tenni, hogy meggyőző választ adhassunk a jogos európai aggodalmakra. Most támogatnunk kell ezeket a döntéseket; helyre kell állítanunk egy város, egy régió és egy ország, azaz Olaszország méltóságát, amely Napolitano úr szavaival élve, nem szűkölködik a pozitív energiákban, az innovációs erőkben. Alfonso Andria, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy kivesézzük ezt a kérdést, és ehelyett a kérdést övező viták figyelembe vételével hagynunk kell, hogy az objektivitás és az intellektuális becsület érvényesüljön. A következő a probléma: a szervezett bűnözés érdekei és a hulladékgazdálkodásba való beszivárgása, aminek következtében Campaniai régió területén elszaporodtak az illegális szemétlerakóhelyek; a veszélyes és mérgező hulladékok folyamatos fogadása más régiókból, különösen Észak-Olaszországból; a helyi hatóságok gyengesége, a lakosság kulturális visszamaradottsága a hulladék erőforrásként való megközelítése tekintetében; a különböző hulladékártalmatlanító üzemek helyének kiválasztása elleni tiltakozás, még a helyi Katolikus Egyház képviselői által is; a nemcsak a politikai életre, de a tudományos körökre is jellemző megosztottság például a hulladékártalmatlanítási módszerek tekintetében; a Campaniában, 1998-ban meghirdetett európai pályázati felhívás nyomán tervezett végleges hulladékártalmatlanító üzemben alkalmazandó technológia nem megfelelő kiválasztása. Mára hatalmas méreteket öltött az állami intervenció. A politikusok, minden politikus, végre megértették, hogy itt többre van szükség, hiszen az elmúlt 14 év során – legyen szó a kormány, vagy az ellenzék tagjairól, helyi, regionális, vagy nemzeti szinten működő politikusról – egyik politikai párt sem volt képes, szilárd, határozott, és koherens választ adni a problémára.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ezért értékeljük az olasz régiók, különösen jobbközéphez tartózók által mutatott szolidaritási gesztust, amit Campania támogatására hívtak életre e kifejezetten nehéz időszakban, annak érdekében, hogy visszaállíthassuk azt a képet, amelyet a régió kultúrája, tájai, termelési erőforrásai és képességei alapján érdemel. Ez most nem az az idő, amikor az elsődleges felelősök, és azok akik az egész politikáért okolhatók kibújhatnak a felelősség alól vagy letagadhatják azt. Most van itt a felelősségvállalás ideje, és ezért értékelem nagyra a Dimas biztos úr nyilatkozatában ismertetett megközelítést, amely konstruktív és Európát nem csak a szankciók kiszabására korlátozza, hanem segít egy tagállamnak megoldani válságát. Cristiana Muscardini, az UEN képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a Campaniában tapasztalható hulladékprobléma most már nem csak egészségügyi és környezetvédelmi katasztrófa, hanem egyre inkább egy gazdasági és intézményi krimi. Míg reményeink szerint, a bírói testület fényt fog deríteni a gazdasági krimire, addig is további információkra van szükség az intézményi krimi kérdését illetően. 2007. szeptember 11-én a Bizottság egy általam feltett kérdésre válaszolva azt mondta, hogy reméli, hogy az olasz hatóságok által elfogadott sürgős intézkedések segítségével megoldódik a helyzet, és hogy a Szerződés 226. cikkében meghatározott intézkedésekhez folyamodik, amennyiben folyamatban lévő vizsgálat törvénysértést állapít meg. 2008. január 2-án azonban a Bizottság szóvivője azt mondta, hogy Olaszország ellen 2007. júniusában indítottak jogsértési eljárást. Mi akkor itt most az igazság? Az ami a szeptember 11-én a kérdésemre adott válaszban szerepelt, vagy amit a szóvivő mondott? Miért nem utalt válaszában a Bizottság erre a jogsértési eljárásra? Annak ténye, hogy a Prodi-kormányhoz közel álló európai politikai csoportok a campaniai egészségügyi és környezetvédelmi katasztrófáról szóló közös állásfoglalás ellen léptek fel, ami pontot tett volna vitánk végére, egy újabb detektívtörténetet hív életre. Ha a normálisan elvárhatónál több véletlenszerű egybeesés történik, akkor több mint valószínű, hogy valakinek az érdekeit védik, és amikor a politikai érdekek, bármennyire is tudattalanul, más érdekekkel társulnak, amelyek mindezek felett az ökomaffiával esnek egybe, akkor a kérdés már nem csak a jobb- vagy baloldalról, illetve pusztán a politikai alkalmatlanságról szól. Erős a gyanú bennünk, hogy pártérdekekhez kapcsolódó okok miatt az európai intézményeket szándékosan félrevezették. A területen tapasztalható magas dioxinértékek, a helyzet folytatódó illegalitása, az a lelkesedés amellyel a Parlament feladta a közös állásfoglalással kapcsolatos felelősségét, mind összefonódnak az olasz kormány, a campaniai régió, és Nápoly önkormányzatának politikai döntéseivel, amelyek teljes véletlenségből ugyanazokhoz a politikai körökhöz tartoznak. Felszólítjuk az OLAF-ot, hogy tegyen sürgős lépéseket az ezidáig elkülönített pénzeszközök felhasználásának ellenőrzésére, illetve annak biztosítására, hogy a jövőben a pénzeszközöket megfelelően kezeljék. Felszólítjuk a Bizottságot, hogy harminc napon belül adjon magyarázatot a Parlament részére azzal kapcsolatosan, hogy kit terhel a felelősség ezért a szégyenletes és tragikus válsághelyzetért, amely már nem regionális, hanem nemzeti és európai. Monica Frassoni, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni Dimas biztos úrnak az elmúlt hetek és hónapok intézkedéseit; olyan intézkedések voltak ezek, amelyeket sok környezetvédő más események kapcsán is szívesen viszontlátna; határozott, nyilvánvaló és mindazok által üdvözlendő intézkedések, amelyek meg kívánják védeni a közösségi jogszabályokat. Véleményem szerint nem mindig ez történt, és a közösségi jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy Dimas úr intézménye az elmúlt évek során számos jogsértési eljárást is indított — különösen a jelenlegit megelőző kormányzati periódusban —, amelyek nem kaptak sok figyelmet, és amelyeket puszta rutinként kezeltek. Itt szeretném idézni az illegális hulladéklerakó-helyekkel kapcsolatban indított jogsértési eljárásokat — ezekből több mint 4000 van —, illetve ide tartozik egy sor, a hulladék, és egyebek meghatározásához kapcsolódó kérdés is. A jelenlegi helyzet az előbbiekre vezethető vissza. Egyértelműen látszik, hogy akkor, amikor egy tagállam, illetve egy több mint száz fős többséggel rendelkező kormány képtelen annál többet tenni a hulladékról szóló jogszabályok érdekében, minthogy egyszerűen megszegje a közösségi irányelveket annak érdekében, hogy kiskapukat találhasson, ott sokkal nagyobb valószínűséggel fordul elő hivatali visszaélés, vezetői visszélés, bűnözés, vagy a szabályok betartásának teljes mellőzése. Ezért rendkívül hálás vagyok a Bizottság intézkedéseiért, és remélem a továbbiakban is folytatja ellenőrző tevékenységét, hiszen úgy gondolom, hogy szükség lesz erre a munkára; továbbá azt is gondolom, hogy a
69
70
HU
Az Euròpai Parlament vitài
helyzet megoldásának előfeltétele a válságkezeléstől való elszakadás. Ezen kívül, véleményem szerint az is fontos kérdés, hogy ki a felelős a történtekért. Ebben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a Bizottság léptessen életbe olyan módszereket, amelyek segítségével ellenőrizni lehet a felhasznált vagy felhasználásra váró pénzeszközöket, mert nem csak olasz állampolgárként, de európaiként is fontosnak tartom, hogy a pénzeszközök felhasználása átlátható legyen, hiszen ez a kulcsfontosságú kérdés mindannyiunkat érint. Mindazonáltal azt az álláspontot képviselem, miszerint az olasz kormányzat által a következő három-négy hónapra bejelentett intézkedéseket támogatni kell, de természetesen tisztázni kell a játékszabályokat, és tiszteletben is kell tartani őket. Véleményem szerint nagyon szomorú lenne, ha olyan helyzetben találnánk magunkat, amelyben a válságra válság, illetve a szabályok megszegése a válasz, mert ezek a jogsértések vezettek a mostani helyzethez is. Roberto Musacchio, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, egyetértek Dimas biztos úr mondandójának tartalmával, amelyben emlékeztet bennünket feladatainkra és kijelöli számunkra a helyes utat; emlékeztet bennünket arra, hogy a problémák megoldásának módja az, ha az európai szabályoknak való megfelelés tükrében nézzük azokat, és elmozdulunk azoktól a válságkezelési megközelítésektől, amelyek további válsághelyzeteket szülnek. Ebből az okból kifolyólag fontos ez a vita, hiszen segítségünkre lehet és segítségünkre kell, hogy legyen abban, hogy megpróbáljuk megoldani Nápoly és Campania megdöbbentő hulladékproblémáit. Most nem a politikai polemika a sürgető kérdés, hanem a helyi lakosok számára veszélyes körülményeket teremtő hulladék eltávolítása. A kormány tesz lépéseket ennek érdekében, de hatékony megoldást kell majd találni, és létfontosságú lesz, hogy ez a megoldás európai szabályokon alapuljon. Amint azt a biztos úr is kiemelte, az európai szabályok világosak, egységesítésük sok évet vett igénybe, és a most tárgyalt keretirányelv is megerősítette ezeket. A hulladék kérdésének megközelítésekor figyelembe kell venni, hogy létezik egy bizonyos hierarchia, és eszerint első a tömörítés, amit a szelektív gyűjtés követ, ami után a újrahasznosítás és az újrafeldolgozás következik, és az ártalmatlanítás csak utolsó megoldásként jöhet szóba, csak feltétlenül szükséges helyzetben. Olaszország nagyon nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megfeleljen ezeknek az iránymutatásoknak, és Nápolyban, illetve Campaniában rosszabbá vált a helyzet. Ugyanakkor máshol is vannak problémák, ami a jogsértésekből is jól látszik: túl sok alkalommal küldenek a hatóságok külön biztosokat a helyszínre, túl nagy a fejetlenség a hulladékról és energiáról szóló rendeletek között, ami elfogadhatatlan gyakorlatokhoz vezet, mint például az a gyakorlat, miszerint a hulladékból előállított energiát Olaszország-szerte megújuló energiának tekintik, és aránytalanul magas ösztönzőkkel támogatják – 30 milliárd euró tíz évre, a CIP 6 néven ismert intézkedés keretében –, amelyek súlyosan torzították a hulladékpolitikákat, és olyan némiképpen paradox helyzethez vezettek, amelyben hét millió tonna hulladéküzemanyag-pellet keletkezett Campaniában, amit még akkor sem lehetne hulladékégetőben elégetni, ha történetesen lenne ilyen létesítmény Campaniában. Túl sok az eltérés az európai környezetvédelmi törvényektől. Nem győzöm elégszer elismételni, hogy ez a válság újabb válságokat okozott. Most össze kell hangolnunk a helyzetet a szabályokkal, és valóban úgy gondolom, hogy a kormány szándékában áll mindez, és hogy ezek a szabályok valóban európai szabályok, a környezetvédelmi hatásvizsgálattól kezdve, egészen a hulladékhierarchiáig. Ebből az okból kifolyólag a mai vita nem lehet a polemika platformja, sokkal inkább egy lehetőség a biztos úrral való párbeszédre Európa és a tagállamok közötti kapcsolat előmozdítása érdekében. Ismétlem: első a hierarchia, azért hogy a közösen elfogadott szabályokat a lehető legjobb módon alkalmazhassuk. Luca Romagnoli (NI). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, milyen jogon kényszerít bennünket az olasz baloldal, az európai baloldal ösztökélésével arra, hogy szavazás nélkül beszéljünk arról a szégyenletes campaniai hulladékválságról, amelyért évtizedek óta a balközép felelős. Ugyanaz a baloldal, amely a globális felmelegedéssel sújt bennünket, és kisujját sem mozdítja, hogy magas színvonalú környezetet, vagy tisztességes életet biztosítson több millió campaniai lakosnak, és mindennek tetejébe még a nemzeti érdekek védelmét is a szájukra veszik! Ezek ugyanazok a nemzeti érdekvédők, akik néhány évvel ezelőtt rossz hírbe hozták Olaszországot, annak kormányát és a rend erőit a legendás Lampedusa-ügy szavazása kapcsán. Remélem, hogy legalább a Parlament jobban tudatában lesz egy nem kizárólag Olaszországok érintő kérdésnek és több információval fog rendelkezni erről, továbbá fenntartások nélkül elítéli a történteket azzal, hogy az Azione della Fiamma vezetőjeként tett kérésemnek megfelelően szavaznak, annak érdekében, hogy minden lehetséges szankciót ki lehessen szabni a regionális és a nemzeti kormányra, amelyek bár felelősek a kialakult
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
helyzetért, teljességgel képtelennek tűnnek ennek a régóta fennálló kérdésnek a megoldására, és nem követik a lemondás méltóságteljes útját sem. Antonio Tajani (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, Nápolyban főként azért vált ilyen súlyossá a helyzet mert ahelyett, hogy tettek volna valamit az Európai Közösségek Bírósága által hozott elmarasztaló ítélettel kapcsolatban ezáltal biztosítva, hogy a hulladékgazdálkodás az európai jogszabályoknak megfelelően működjön, csak az időt pazarolták; a mi legnagyobb sajnálatunkra. Ha szeretnénk megelőzni a campaniai válság más régiókra való átterjedését, az európai szabályok alkalmazásával kell cselekedni, „waste to energy” (hulladékból energia) üzemek építésével – a az olyan álkörnyezetvédők, mint Pecoraro Scanio miniszter út, legkevésbé sem hiteles ellenállása ellenére – és a szelektív gyűjtés előmozdításával. Campania azonban nem tükrözi Olaszország egészét, és szerencsére számos régió, mint például Lombardia is jelentős előrelépést tett és hatékony hulladékszállítási és ártalmatlanító rendszereket hoztak létre. Más régiókban, azonban van ok az aggodalomra. A lakosság aggódik, és különösen igaz Rómára és Lazióra. Néhány számadat: nagyobb hulladékmennyiségek vannak, mint Nápolyban, vagy Campaniában; 4 500 tonna hulladékot szállítanak el Rómában, ehhez képest Nápolyban 1000 tonnát szállítanak el naponta, Campaniában 450 kg per fő, Lazióban, pedig 617 kg per fő, ami bőven meghaladja az 539 kg per fő országos átlagot. Mindezt beépítettük az általunk a Róma más választott parlamenti képviselői elé terjesztett kérdésünkbe. Azonban a regionális hulladékterv nem indult el, és két jogsértési eljárást is indítottak már. Az aggódó lakosok az európai intézményekbe helyezik bizalmukat, különösen a Parlamentbe és a Bizottságba. Ezért nyomatékosan kérjük a biztos urat, hogy a január 28-i ülésre biztosítsa, hogy a Bizottság rendelkezzen a római és laziói helyzetre vonatkozó adatokkal, előzetes vizsgálati értesítéssel, amelyet remélhetőleg Dimas biztos úr ad majd, valamint javasoljuk, hogy ennek a Parlamentnek egy küldöttsége is tartson vizsgálatot annak megállapítására, hogy a 2008-ra tervezett intézkedések – már a végén járok – megfelelőek-e. biztos úr, cselekedni kell mielőtt túl késő lenne. Marco Pannella (ALDE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, elnök úr, ne törődjék vele, nem először szólalok fel. Biztos úr, mint ahogyan azt itt többen is említették, január 28-án, kormányunkkal folytatandó tárgyalások céljából Ön Róma utazik, Olaszország számára kulcsfontosságú – de szerintem egész Európa számára is az –, hogy a biztos nagyon szigorú álláspontot képviseljen az európai igazságszolgáltatás mellett. Kiemelte, ha jól emlékszem, hogy Olaszország rekorder: rekord mennyiségű ítélet született arról a szemétdombról, amit olasz igazságszolgáltatásnak hívunk, húszévnyi hiábavaló megrovással. Csak egy probléma van: az illegalitás áradatával kerülünk szembe, ami azt jelenti, hogy életek mennek tönkre, és ami ennél is rosszabb a pusztítás nem csak Olaszországra terjed ki, és én ezért azt remélem, biztos úr, hogy a Bizottság emlékezik majd arra, hogy bizonyítékunk van, mint az 1920-as években, hogy Olaszország új és más úton halad, és egész Európa számára veszélyt jelent, egy olyan ország, amely (...). (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Roberta Angelilli (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a jelenleg Campaniában tapasztalható hulladékválság olyan tragédia, amely már régóta fenyegetett, és azok a hulladékhegyek, amelyeket az utcákon láthatunk csak az eredménytelenség, a hulladék és a rossz irányítás jéghegyének csúcsa. Sajnálatosnak tartjuk, hogy ez a válság nem csak a campaniai régió, de egész Olaszország hírnevét is rontja, de ha ismét hallgatunk, és nem vesszük észre, hogy ki a felelős, az nem lenne jó hatással ennek a problémának a megoldása szempontjából, amely a hallgatás és intrika következtében rosszabbra is fordult, és bár az embereket nem szabadna politikai bábuként használni, az ebben a Parlamentben elhatalmasodó álfilantróp hozzáállás is elfogadhatatlan. Nem hallgathatunk, vagy magyarázhatjuk tovább – és a Számvevőszék sem tette ezt – azt a tényt, hogy több millió euró összegű európai, nemzeti és helyi pénzeszköz veszett kárba. Kihez forduljanak az emberek kártérítésért az ennek a környezeti katasztrófának a nyomán keletkezett kár után, a megromlott megítélés és az elvesztegetett közjavak miatt? Különösen, milyen aktív lépéseket kíván a Bizottság tenni annak érdekében, hogy kényszerítse az olasz államot, hogy az meghozza a szükséges intézkedéseket, figyelembe véve, hogy a nápolyi és campaniai gyermekek ma sem mentek iskolába? Umberto Guidoni (GUE/NGL). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, szeretném megköszönni a biztosnak világos elemzését. Nápolyban és Campania nagyobb részén a hulladékhelyzet romlott, és ennek
71
72
HU
Az Euròpai Parlament vitài
következményeit mindenki láthatja, de más területeken is vannak problémák, ami jól látható az Olaszország ellen az elmúlt évek során, környezetvédelem területen indított jogsértési eljárások számából is. Ezek közül hadd emeljem ki az elhíresült CIP6-ot, amely szerint a hulladékokból előállított energiát megújuló energiának tekintették és ennek eredményeképpen hatalmas összegű ösztönzőket vontak el a megújuló energiaforrások fejlesztéséről szóló politikáktól, és fizették ki hatalommal rendelkező ipari lobbiknak, aminek következtében súlyos hulladékgazdálkodási problémák keletkeztek. Ami még drámaibbá teszi a Campaniában kialakult helyzetet, az a 14 évnyi intrika és felelőtlenség, amely most a közintézmények vállalkozásai és képviselői ellen indított első eljárásban, és végső soron az Impregilo ellen az Európai Közösségek Bírósága által környezeti katasztrófa okozásáért indított eljárásban gyűrűzött be. Ha meg akarjuk oldani a válságot, akkor a kormányzás új stílusát kell ezen a területen meghonosítani: nem lehet szó több eltérésről, pusztán az európai jogszabályok alkalmazásáról. Európa átlátható hierachiát hozott léte a hulladékról szóló új keretirányelvében. Az ártalmatlanítás csak utolsó megoldásként jöhet szóba, a szelektív gyűjtés, újrafeldolgozás és stb. után. Most azonban meg kell találnunk a kivezető utat abból a helyzetből, amely mostanra már lehet, hogy elérte azt a kritikus pontot, ahonnan már nem lehet visszafordulni Campaniában, és ezért kell mobilizálnunk a rendelkezésre álló erőforrásokat és szolidaritásra kell bátorítanunk az olaszországi régiókat, és támogatást kell kérnünk az EU-tól, annak érdekében, hogy azonnal intézkedéseket lehessen hozni az elkövetkező három, négy hónap során a lakosságot fenyegető veszélyek felszámolása, illetve Nápoly Európába történő visszahelyezése céljából. Mario Borghezio (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Padaniából nézve a Campaniában kialakult helyzet akár sci-fi is lehetne, hiszen Padaniában szelektív hulladékgyűjtés folyik, és adót is fizet a lakosság a hulladék után. Az a tény, hogy az országunk kormányában lévő baloldali erők, mi több, egy zöld környezetvédelmi miniszter, a volt rendőrfőnököt tették a hulladékterület élére, valóban olyan, mintha mindez egy másik világban történt volna. Őszintén elmondjuk Önöknek, hogy Campania már nem része az európai jogi térségnek, hiszen a politika és a Camorra közötti szégyenletes összefonódások dominálják a területet, amelyet mi régóta elítélünk. Biztos úr, ne legyen több finanszírozás, függesszék fel az összes folyamatban lévő finanszírozást, egy centtel se küldjünk többet a Camorrának, a bűnözőknek. Vegyenek példát a szorgalmas és tisztességes Északról! Szabadítsuk fel Campania tisztességes lakosait a Camorra uralma alól, amelyben különféle felek is érintettek! Mi nem kívánunk ennek részeseivé válni, elítéljük a politika maffia általi elnyomását. Szövetségi államrendszerre van szükség, ha segíteni akarunk ezeknek az embereknek! Változásokra van szükség, a helyzetnek meg kell változnia! Szabadítsuk meg a tisztességesen dolgozó délieket a maffia igája alól! Ezt mondja a tisztességes Padania! (Az Elnök elvette a szót a felszólalótól) Adriana Poli Bortone (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, véleményem szerint Olaszországnak egyáltalán nem áll szándékában tiszteletben tartani az európai törvényeket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ez volt az egyetlen ország, amelynek kormánya, zöld környezetvédelmi minisztere, tartózkodott a hulladékról szóló irányelvről szóló közelmúltbeli közös álláspont Tanács általi jóváhagyásától. Szeretném feltenni azt a kérdést, hogy amellett a katasztrófa mellett, amelyet a saját cselekedetei tekintetében semminemű bizonyossággal nem rendelkező, teljes mértékben felelőtlen zöld környezetvédelmi miniszter jelent, az Európai Bizottság is kevés érdeklődést mutatott az ellenőrzés terén, hiszen a 2000–2006 közötti időszakban kaptunk pénzeszközöket, és a campaniai regionális operatív programokat minden bizonnyal úgy hajtották végre, hogy az ellenőrző bizottság hiányosan végezte munkáját, hiszen ha nem így lett volna, akkor zárolnia kellett volna azokat a pénzeszközöket, amelyeknek nem volt tényleges hatásuk a területen. Talán nem szükséges rámutatnom, hogy ki volt az Európai Bizottság akkori elnöke, aki most Olaszország miniszterelnöke, zöld környezetvédelmi miniszterrel az oldalán? Riccardo Ventre (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, gratulálok a demokrácia ezen új formájához. Először is engedjék meg, hogy gratuláljak a biztos átlátható elemzéséhez, amit reméljük konkrét lépések is követnek majd, olyan lépések, amelyekben a Parlament – és itt most a Parlament elnökéhez is szólunk – is részt vesz majd, hiszen a nápolyi hulladékprobléma nem csak az ártalmatlanítás, a környezet, vagy más ügyek aprólékos részleteit érintik, hanem véleményünk szerint lassan nemzeti és európai problémává is válik.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Néhány rövid érv: az a hulladékmennyiség, amit most az utcákról elszállítanak jóval kevesebb, mint ami az utcákra kerül; ebből kifolyólag a kormány által tett intézkedések teljességgel elégtelenek. A hulladék mennyisége óránként nő, ami még drámaibbá teszi a helyzetet. Másodsorban, pedig egy politikai érv. Pittella úr azt mondta, hogy a Parlament nem válhat nemzeti kirohanások helyszínévé. A ma esti vitában a balközép pontosan ezt teszi. Jegyezzük meg szavait. Pasqualina Napoletano (PSE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azért kértem szót, mert aggodalommal tölt el az az irány, amit az Olaszországban, bizonyos értelemben itt is folyó vita vett, illetve az a tájékoztatás is, amit a lakosságnak adnak, hiszen most úgy tűnik, hogy csak egy mágikus megoldás jelentheti az egyetlen kiutat ebből a válságból: erő és militarizáció, az egyik oldalon és hulladékégető a másikon. Ezért a lakosság abban reménykedik, hogy jön majd valaki kívülről, hogy megoldja ezt a problémát; az információ, amit kapnak nem emeli ki azt a tényt, hogy nem lesz semmilyen megoldás, ha nem csökkentik a hulladék mennyiségét, ha nem szelektíven gyűjtik és ha polgári magatartás nem változik. Ez a helyi hatóságok felelőssége, hiszen azt gondolták, hogy a problémákat úgy lehet megoldani, ha áthárítják azokat az Impregilo nevű cégre. Áthárították a felelősséget, összejátszottak ezzel a hatalommal és rabjaivá váltak. Salvatore Tatarella (UEN). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim „waste to energy” (hulladékból energia) egységek Olaszországban és Európa többi részén is működnek. A szelektív hulladékgyűjtés is működik Olaszországban és Európa többi részén is. Csak Nápolyban volt más a helyzet, legalábbis az elmúlt 15 év során, azon intézmények orra előtt történt mindez, amelyeknek cselekedniük kellett volna: Európa és a Bizottság is ezek közé az intézmények közé tartozik. Véleményem szerint kevés dolog történt eddig, és sokkal több lépést kell még tenni a Bizottságnak is, hiszen eddig a kormány által befogadott kezdeményezések, beleértve a közelmúltbelieket is, teljességgel hatástalanok és alkalmatlanok a célra. A rendőrfőnök négy hónapra Nápolyba történő küldése nem fogja megoldani a problémákat, hacsak Nápoly minden európai jogszabálynak eleget nem tesz, és ha az olasz kormány ezt nem tudja elérni, akkor hagyni kell, hogy az Európai Bizottság tegye Armando Veneto (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, azon a véleményen vagyok, hogy a múlt emlegetése csak akkor lehet hasznos, ha a jövőt arra használjuk, hogy a múltban okozott problémák végére pontot tegyünk. Láthatóan nem ez történik, hiszen itt is, mint általában, a politikai vagdalkozás azt jelenti, hogy mindenki a számára legkényelmesebb álláspontot képviseli. Véleményem szerint az egyetlen komoly lépés, amit tehetünk az, az hogy megkérjük a biztos urat, hogy követelje a valódi probléma megoldását, azaz szelektív gyűjtés problémáját olyan okmányokkal, amelyek ezt lehetővé teszik, jutalmak adását azok számára, akik ezt elvégzik, és egy rendkívüli terv létrehozását a karton és egyéb anyagok szállítására. A CONAI, a csomagolás-gyártókat és felhasználókat tömörítő szervezet beszedi az árat délen, majd kifizeti azt északon, ami, mint általában, a pénzeszközök délről való elvonásából és északra való továbbításából profitál. Vessünk véget ennek! Ezért kérjük a biztos urat, akinek kezdeményezéseit nagyra értékeljük, hogy követelje meg a campaniai különbiztosoktól, hogy ne a múltat emlegessék fel, hanem egyszer s mindenkorra tekintsenek a jövőbe! Mario Mantovani (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, én annak a politikai csoportnak vagyok választott tagja, amelynek a mostani kormány előtti olaszországi kormányzása során karhatalommal kellett fellépnie, mielőtt megkezdhette volna a normális hulladékártalmatlanító egységek építését Campaniában, és ezek olyan sürgős munkálatok voltak, amelyeket az ellenzék, köztük Frassoni asszony akadályozott abban az időben, és akik most Romano Prodi kormányában miniszterek. Prodi úr közelmúltbeli, a campaniai hulladékválságról szóló nyilatkozatai tanúsítják az általa vezetett kormány teljes összeomlását. Nápoly ékes példája a törvényt nem tisztelő államnak, amely egy olyan helyzete tolerál, amely veszélyezteti az állampolgárok egészségét, rontja a turizmust és Olaszország külföldi megítélését, és ezáltal az olasz gazdaságot és az olasz exportot is. A campaniai lakosság súlyos problémái azonban Olaszország húsz régiójából annak egyetlen régiójára korlátozódnak, és a politikai, illetve közigazgatási felelősséget egyértelműen bizonyos tisztviselőkre lehet hárítani, ezért ezúton szólítjuk fel őket a lemondásra. Stavros Dimas, A Bizottság tagja. − Elnök úr, először is szeretném tisztázni, hogy a közösségi jog alkalmazásának felelőssége elsősorban a tagállamokat terheli. A Szerződés szerint a Bizottságnak nincs helyettesítési hatásköre a tagállamok hatóságainak tervezési tevékenységei, illetve arról szóló döntései tekintetében, hogy azok építsenek-e hulladékártalmatlanító létesítményeket, és ha építenek ilyeneket, akkor hol helyezkedjenek el ezek a létesítmények. A Bizottság szerepe a közösségi jog alkalmazásának ellenőrzésében
73
74
Az Euròpai Parlament vitài
HU
rejlik. Ahol ez nem kielégítő, mint ebben az esetben is, a Bizottság jogsértési eljárást indíthat, de a megoldást mindig a tagállamnak kell megtalálnia és alkalmaznia. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy az olasz hatóságok 2007-ben tett lépései ellenére rosszabbra fordult a campaniai hulladékhelyzet. Kulcsfontosságú, hogy a jelenlegi válság megoldására hozott azonnali intézkedéseken túl, az olasz hatóságok erősítsék meg erőfeszítéseiket egy olyan struktúra létrehozására, amely lehetővé teszi a hulladékról szóló európai jogszabályoknak teljes mértékben megfelelő, hosszú távon fenntartható hulladékgazdálkodást a campaniai régióban. Meggyőződésem, hogy ez alkalommal a válságkezelésnek a hulladékpolitika valódi fordulatához kell vezetnie annak érdekében, hogy elkerülhessük az emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető kockázatokat. Ezért, bármely a jövőbe mutató lépést úgy kell megtenni, hogy az egy hatékonyan végrehajtott stratégiához vezessen, amely nem csak a hulladékkezelő létesítmény-hálózat létrehozását tartja szem előtt. Ugyanennyire fontos a szelektív hulladékgyűjtéshez, újrafeldolgozáshoz, és a hulladék keletkezésének elkerüléséhez szükséges struktúrák biztosítása, teljes mértékben tiszteletben tartva a hulladékhierarchiát, amelyben a hulladéklerakás továbbra is kizárólag a legutolsó helyen szerepelhet. Ebben az értelemben az új hulladékgazdálkodási tervek nem maradhatnak kizárólag papíron, ahogy ez a múltban történt, hanem szigorúan végre kell hajtani őket. A jelenlegi hulladékkatasztrófa lehetőséget ad Olaszország számára, hogy bizonyítsa, képes a campaniai régiót a megfelelő hulladékgazdálkodás helyes gyakorlatának példájává tenni, amit más olaszországi régiók, mint például Milánó, már bizonyítottak. A Szerződés őreként a Bizottság folytatja az Olaszország ellen, a hulladékról szóló közösségi jogszabályok megsértése miatt, 2007 júniusában indított jogsértési eljárást. A Bizottság kész további jogi lépésekre is tenni, amennyiben a közösségi joggal szemben jelenleg fennálló jogsértések a továbbiakban is fennmaradnak, a Szerződés szerint rendelkezésére álló összes intézkedés felhasználásával, beleértve a Szerződés 220. cikke szerinti pénzbírság kiszabásának lehetőségét is. Ettől függetlenül, kész vagyok szolgálataimmal segítséget nyújtani Olaszországnak, annak érdekében, hogy hosszú távon fenntartható megoldást találjunk és alkalmazzunk a jelenlegi hulladékgazdálkodási problémára. (Taps) ELNÖKÖL: Diana WALLIS alelnök Elnök. − A vitát berekesztem.
17. Kérdések órája (Bizottság) Elnök. − A következő napirendi pont a kérdések órája (B6-0001/2008). A következő kérdéseket a Bizottsághoz intézik. Első rész Avril Doyle (PPE-DE). – Tisztelt elnök asszony, az időre tekintettel tudna-e iránymutatást adni a Parlamentnek, hogy azon képviselőtársaim, akik kérdést tettek fel, tisztán láthassák, hogy pontosan mi lesz ma az eljárás? Három egyenlő részre fogja-e osztani a napirendi pontokat, vagy két félórás részre? Csak azért kérdezem, mert azoknak a képviselőknek, akik egy esetleges harmadik részben részt vesznek, tudniuk kell, hogy mi várható, főleg a kezdési időpont miatt. Elnök. − Köszönöm, Doyle asszony, teljesen igaza van. Előre vesszük a prioritási kérdéseket és utána két részre osztjuk kérdések óráját Kuneva biztos és McCreevy biztos között, amennyire csak lehetséges. Várhatóan legalább este 7.30-ig fog tartani, de lehet, hogy tolmácsaink engedelmével még egy kicsit tovább is húzódik. Remélem ez mindenki számára a lehető legjobb megoldás.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Elnök. − A Mairead McGuinness által benyújtott 31. kérdés (H-0980/07) Tárgy: A fogyasztók hamis, illetve kifogásolható minőségű gyógyszerektől való védelmének biztosítása Az európai gyógyszerellátási lánc biztonsága és hatékonysága egyre jelentősebb aggodalmat kelt az európai fogyasztók körében,. és a rendszer gyenge pontjai potenciálisan katasztrofális következményekkel járhatnak a betegbiztonság tekintetében. Világos, hogy az európai fogyasztók biztonságos és megfizethető gyógyszereket szeretnének. Ugyanakkor Írországban a fogyasztók felárat fizetnek gyógyszereikre, hiszen a gyógyszerek nagykereskedelmi árrése jelenleg 17,66%, ami több mint duplája az EU átlagnak. Ez a tendencia tükröződik az EU-ban mindenhol, hiszen itt a piac darabossága hozzájárult a „párhuzamos gyógyszeripari kereskedelem”’ (PPT) kapcsolódó növekedéséhez. Az Európai Szövetség a Biztonságosabb Gyógyszerekért (EAASM) jelentése szerint hamisított és kifogásolható minőségű gyógyszerek is megjelentek az EU ellátási láncában. Kérem a Bizottságot, vázolja ezzel kapcsolatos álláspontját, különösen azt, hogy tervei között szerepel-e a probléma megoldásaként a párhuzamos kereskedelem felülvizsgálata, és a gyógyszeripari termékek valóban egységes piacának előmozdítása, ami a fogyasztók érdekeit képviseli, és létfontosságúnak tűnik a belső piac vívmányainak, köztük a megfizethető gyógyszereknek Európa gazdaságának minden területére való kiterjesztése szempontjából? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim, a közösség gyógyszeripari területen meghozott jogszabályi rendelkezéseinek és politikai stratégiáinak fő célja annak biztosítása, hogy a betegek biztonságos, hatékony és jó minőségű gyógyszerekhez juthassanak, amelyek megfizethetők és mindenhol kaphatók. A múltban több ízben is felmerült a gyógyszeripari párhuzamos kereskedelemként ismert kereskedelemben értékesített gyógyszerek biztonságának kérdése. Ez arra öszönzött engem, hogy tanulmányt készítessek annak érdekében, hogy minél részletesebb képet kapjunk a kérdésről; a tanulmány az értékesítési csatornákat, és különösen a hamisított gyógyszereket és a párhuzamos kereskedelmet hívatott részleteiben vizsgálni. A tanulmány célja, hogy elemezze a jelenlegi helyzetet és politikai opciókat dolgozzon ki a hézagok betömésének céljával, amennyiben szükséges a jelenleg érvényes jogszabályi rendelkezések módosításával is. A tanulmány továbbá meg fogja vizsgálni a gyógyszeripari párhuzamos kereskedelem és a hamisított gyógyszerek közötti potenciális kapcsolatot is. Sajnálatos módon a tanulmány, első, a párhuzamos kereskedelemről szóló része már elkészült, és eredményei szerint az ilyen kereskedelem jelentősen veszélyezteti a betegbiztonságot. Számos tényező okolható ezért, beleértve az újracsomagolás és újracímkézés során elkövetett hibákat, a termékvisszahívások korlátozott hatását, a bonyolultabb forgalmazási csatornákat, az ellátási zavarokat, és végezetül a vonatkozó jogszabályi rendelkezések végrehajtásainak hiányosságait is. A Bizottság jelenleg elemzi a tanulmány eredményeit az ezen biztonsági kockázatok felszámolására létrehozandó koherens stratégia kidolgozása céljából. A különböző politikai lehetőségeket vizsgálják az előrelátható társadalmi, gazdasági és környezeti hatásaik szempontjából. Tekintettel e kérdés közegészségügyi politikára tett jelentős hatásaira, a Bizottság magas prioritásúnak tekinti a kérdést. Rövidesen döntések születnek arról, hogy merre menjünk tovább. Szeretném továbbá tájékozatni Önöket arról, hogy az Európai Gyógyszeripari Fórum platformot biztosít a gyógyszerek árazásához, és a gyógyszerköltségek visszatérítéséhez kapcsolódó helyes gyakorlatok megosztásához, illetve elfogadásához. Bár ezek az ügyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak, a vonatkozó intézkedéseknek összhangban kell lenniük a közösségi joggal. A Gyógyszeripari Fórum, amelyben betegek szervezetei, az orvosi szakma képviselői, és az ipar vezéregyéniségei, illetve egészségügyi miniszterek is részt vesznek, segíthet a biztonságos gyógyszerekhez való megfizethető hozzájutás fő kérdésének megoldásában. Mairead McGuinness (PPE-DE). – Köszönöm válaszát, biztos úr, amely érthető, de egyben nyugtalanító is, mert egyértelműen van biztonsági problémák. Szeretném, ha ismertetné a válaszában említettekhez szükséges időintervallumot is, mert véleményem szerint az emberek általában nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire veszélyben lehetnek a hamisított gyógyszerek miatt. Továbbá, szeretném megkérni Önt – írásban talán – hogy reagáljon egy Írországot érintő kérdésre,
75
76
HU
Az Euròpai Parlament vitài
amely ugyan törvényes védőoltásokat érint, de olyan védőoltásokat, amelyek sérüléseket okoztak a gyermekeknek, és amelyek kapcsán jó néhányan, most negyven évvel később is csak várnak a kártérítésre? Hálás lennék, ha megírná nekem, hogy miként kezelik ezt a vitatott kérdést más tagállamok. Günter Verheugen, A Bizottság alelnöke . − (DE) Örömmel. Első kérdésére válaszolva azt mondanám, hogy már eldöntöttem, hogy a hamisított gyógyszerek párhuzamos kereskedelmét prioritásként fogom kezelni. A főigazgatóság munkatervét módosítottam, és még az idén törvényjavaslatokat fogunk előterjeszteni. Véleményem szerint erre a rövid nyári szünet után sor kerülhet. A másik kérdésével kapcsolatban, hálás vagyok azért, hogy elismeri, hogy nem válaszolhatok rá előzetes vizsgálat nélkül. Megteszem az ehhez a vizsgálathoz szükséges lépéseket és a következő napokban meg fogja kapni a kért írásos választ. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Én az árakról szeretnék kérdezni. Németországban az orrcseppek 1,5-2-szer kevesebbe kerülnek, mint Litvániában. Gondoskodunk annak biztosításáról, hogy minden ország, még a fejlődők is hozzájuthassanak a gyógyszerekhez. Miért nem gondoskodunk róla, hogy állampolgáraink, az EU állampolgárai legalább hasonló árat fizessenek ugyanazért a gyógyszerért? Miért nem teszünk valamit itt Európában? Josu Ortuondo Larrea (ALDE). – (ES) Elnök asszony, az egészségügyi szolgáltatások az európai parlamenti viták visszatérő témáját jelentik. Minden alkalommal, amikor a szolgáltatási irányelvről tárgyalunk valaki mindig kéri, hogy ezekre a szolgáltatásokra is vonatkozzon az irányelv; mely kérést eddig minden alkalommal elleneztünk, és ezért az egészségügyi szolgáltatások kimaradtak az irányelv alkalmazási köréből. A gyógyszerellátás egészségügyi szolgáltatás. Vannak bizonyos államok, ilyen például a spanyol állam is, amelyek megalapozott telephelyekkel rendelkeznek – gyógyszertárakkal –, és a gyógyszereket kizárólag ezeken a telephelyeken lehet forgalmazni. Szeretném megkérdezni a biztos urat, hogy vizsgálata során a Bizottság a gyógyszerek hamisítása, illetve a gyógyszerek kifogásolható minősége tekintetében talált-e különbséget a gyógyszertárakat szigorúan szabályozó államok és a többi állam között? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Az első kérdésre válaszként azt szeretném mondani, hogy a biztonságos gyógyszerek a párhuzamos kereskedelemben tárgyú tanulmányon kívül a párhuzamos kereskedelem kérdése megválaszolásának más módjait is vizsgáljuk, különösen az árazási kezdeményezések vonatkozásában. Előrelépés lehetne az átláthatósági irányelv felülvizsgálata annak érdekében, hogy az tartalmazzon külön árazási információkat is. De én mindenek előtt szeretném tisztázni a helyzetet és szeretném tudni, hogy mivel állunk szemben. Ezután pedig szeretném elemezni azt a kérdést, hogy vajon az EU-jogszabályok meg tudják-e ezt változtatni, hiszen a gyógyszerek árazása és a gyógyszerköltségek visszatérítése az Európai Unióban a tagállamok felelősségi körébe tartozik; nekünk semmilyen alkalmazható hatáskörünk nincsen. De egyértelműen együtt kell működni. Ezért tartjuk prioritásnak a gyógyszeripari árazást és visszatérítést. Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy az állampolgárok nehezen értik meg, hogy miért van más ára ugyannak a gyógyszernek a különböző EU-tagállamokban. Ez számomra sem könnyű. Annak ténye, hogy szabályozott árakról van szó, csak egy tényező. Egy másik tényező természetesen az, hogy a gyógyszeripar része a piacgazdaságnak. Szabadon határozhatják meg áraikat, de fokozott figyelemmel kísérjük a helyzetet, és azt gondolom képesek leszünk megoldásokkal szolgálni. A második kérdésre pedig azt tudom mondani, hogy igen, valóban különböző rendszerek vannak az Európai Unióban. Például vannak országok, ahol bizonyos gyógyszereket csak gyógyszertárakban lehet eladni. Más országokban szupermarketekben is megvehetjük őket. Csak a vényköteles gyógyszerek esetében egyeznek a körülmények. Ezeket a gyógyszereket csak gyógyszertárakban vehetjük meg. President. − A Chris Davies által benyújtott 32. kérdés (H-0984/07) Tárgy: Széndioxid kibocsátások Milyen célokat tűzött ki maga elé a Bizottság a saját maga részére a tevékenységei, épületei és közlekedési szükségletei által termelt CO2 kibocsátások csökkentésére?
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Stavros Dimas, A Bizottság tagja. − (EL) Elnök asszony, ezidáig a Bizottság kezelte a tevékenységei nyomán keletkezett szén-dioxid kibocsátások kérdését, az EMAS néven ismert Eco-Management and Audit Scheme-en, azaz a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszeren keresztül, és meg is felelt e rendszer szabályainak. 2005 óta a Bizottság öt brüsszeli szervezeti egységénél és nyolc épületében alkalmazza az EMAS-t. Ezidő alatt egyértelműen csökkent, többek között, ezen szervezeti egységek elektromosáram-fogyasztása, ami kétségtelenül örömteli fejlemény. Nem állapítottunk meg átfogó CO2-kibocsátás csökkentési célokat a Bizottság részére, de a Bizottság elemzi CO2 kibocsátásának teljes volumenét az EMAS keretein belül, és 2008-ban átfogó kibocsátás-csökkentési célokat fog kitűzni maga el. A Bizottság már célként tűzte ki, hogy gépjárműflottájának CO2 kibocsátását 26%-kal csökkenti 2006 és 2012 között. Chris Davies (ALDE). – A Bizottság számos nagy horderejű bejelentést készül tenni szerdán, és véleményem szerint mindenhol azt fogják kérdezni az emberek, hogy vajon bort iszunk-e és vizet prédikálunk. Tehát ha azt halljuk, hogy csak öt főigazgatóság használja az EMAS-t, az mindenképpen aggodalomra ad okot, bár azt sem lehet mondani, hogy a Parlament annyival jobban állna. Biztosan elbukna egy ilyen vizsgálaton, bár bizonyos lépések már folyamatban vannak a kérdés megoldása érdekében. Elfogadja-e a biztos úr azt, hogy a „széleskörű változások” melletti érvelését, amely változásokat a tagállamoknak kell megtenniük, amennyiben fel akarjuk venni a harcot az éghajlatváltozással, veszélyeztetheti, ha a Bizottság láthatólag nem reagál az apró részletekre, azaz a változtatások önmaga általi végrehajtására is? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Igen egyet értek Önnel. Ahhoz kellene tartani magunkat, amit mondunk, és ezt is fogjuk tenni 2008-ban. Várakozásaim szerint a Bizottság és szolgálatai legalább olyan mértékben csökkentik kibocsátásaikat, mint amilyen mértékű csökkentést a tagállamoktól kérnek. Amint azt Önök is tudják 30%-os kibocsátáscsökkentési célt tűztünk ki magunk elé, feltéve, hogy más fejlett országok is követik példánkat, vagy egy 20%-os célt, amennyiben ezek az országok nem írják alá a kibocsátások csökkentéséről szóló nemzetközi egyezményt. A 30%-os célt tűztük ki magunk elé, és remélem, hogy ezzel példát mutatunk majd arra, hogy teljesítjük azt, amit másoktól elvárunk. Mellesleg tanulmányt kell készíttetnünk a Bizottság kibocsátásainak pontos mennyiségének meghatározása céljából, mielőtt célokat és ütemterveket határoznánk meg, illetve egy cselekvési tervet is készítenünk kell a kibocsátások felszámolására. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Egy dolgot szeretnék tudni. Itt van ez a 30%-os csökkentési cél, amelyet fentről lefelé haladva szeretnénk érvényesíteni, és amely, úgy tűnik, széles körben elfogadott. Amint nagyon helyesen említette, másoknak is követniük kell a példát ahhoz, hogy ezt a célt elérjük. Kérdésem Önhöz a következő: Ön rendelkezik-e tervvel ennek a 30 százalékos csökkentésnek a személyes eléréséhez, saját cselekvési területén belül? Karin Scheele (PSE). – (DE) Amint tudjuk, az Európai Parlament – az EMAS alapján – 30 százalékos csökkentést irányzott elő 2012-re. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy milyen különleges intézkedések elfogadására készül az Európai Parlament, illetve annak döntéshozói? Biztos úr, Ön azt mondta, hogy az EMAS alkalmazása kevesebb áramfogyasztást jelent majd. Érdekelne, hogy milyen különleges intézkedésekre került eddig sor, milyen különleges intézkedéseket terveznek az elkövetkező évekre, és milyen szerep jut a megújítható energiaforrásoknak? Stavros Dimas, a Bizottság tagja. − Nem értettem teljesen, hogy a kérdése személyesen nekem szólt-e. Általában nem szívesen nyilatkozom arról, hogy én magam mit teszek, de elmondhatom önnek, hogy Brüsszelben nem rendelkezem gépkocsival, nem vezetek autót. Jobban szeretek a hétvégeken sétálni, és ez jót tesz az egészségemnek is. Ami a hivatalos gépkocsimat illeti, a következőket tettem – számítva az ilyen kérdésekre –: megkerestem a tíz kiemelt fenntarthatósági projekten is dolgozó WWF-et, és kértem, hogy javasoljanak egy gépkocsit, amely a fenntarthatóság tekintetében a leginkább megfelelő. Ők ajánlottak is egyet, és ez az, amelyet hivatalos funkcióimnál most használok. Megjegyzem, hogy annak teljesítménye igencsak bőven azon a határon belül van, mint amelyet a gépjárműipartól 2012-es teljesítésként kértünk. Görögországban pedig, ahol a Parlament tagja voltam, nagyon kis gépkocsim volt. Még annál is kisebb, mint amelyet most itt hivatalos célokra használok. És azt is igen ritkán használom.
77
78
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Most pedig, bár erről sem szívesen beszélek Önöknek, de elmondom, hogy Balira történt utazásomat azzal ellensúlyoztam, hogy az egyik ilyen rendszerből vásároltam – azt hiszem, a kibocsátáskereskedelmi rendszer egységeiből – de ezt végül is eltörölték. Tehát megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet megtenni, és amennyiben tudnak további ötleteket adni, nagy örömmel követem tanácsaikat. Nos, most a megújítható forrásokra rátérve, ezzel kapcsolatban jelentős viták folynak. Azt kell tennünk, amit az elmúlt év elején – 2007 márciusában – elhatároztunk, és el kell érnünk a minden tagállamra vonatkozó 20 %-os célkitűzést. A Bizottság épületeit és szolgálatait illetően, amilyen mértékben csak lehetséges, az újrahasznosítható forrásokra kell támaszkodnunk, mert a Bizottság esetében a kibocsátás legfőbb forrását az épületek jelentik. A kibocsátás mintegy háromnegyede ered az épületekből, tehát nagyon jó volna, ha feltárhatnánk a megújítható energiaforrások felhasználásának lehetőségét. Ezt azonban tanulmányoznunk kell annak az akciótervnek keretében, amelyről az előbb beszéltem Önöknek. Elnök− 33. számú kérdés, Claude Moraes (H-0986/07) Tárgy: A fogyasztók védelme a levélszemetekkel (spam), kémprogramokkal és káros szoftverekkel szemben Az elkövetkező évekre vonatkozóan az Európai Bizottság fogyasztóvédelmi politikai tervének központi témái közé sorolta a fogyasztóknak a digitális világon belüli védelmét. Ezzel összefüggésben kinyilvánította, hogy alapvető fontosságú olyan hatékony és reakcióképes kényszerítő-mechanizmus kialakítása, amely lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy együttműködjenek egymással a levélszemetekkel és tisztességtelen weboldalakkal operáló álkereskedőkkel folytatott küzdelemben. Milyen haladást is ért el a Bizottság a fogyasztókat védő ilyen mechanizmus kidolgozásában? És különösen, milyen lépések történtek annak érdekében, hogy a fogyasztók számára megnövekedjen a jogorvoslat igénybe vétele, illetve pénzük visszaszerzésének lehetősége akkor, ha levélszemét, kémprogramok vagy más káros szoftverek áldozataivá válnak? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Elnök asszony, a Bizottságot foglalkoztatják az információs társadalmon belül a személyes adatokkal és a biztonsággal kapcsolatban jelentkező kérdések, és különösen azok, amelyek kockázatot jelentenek a fogyasztók számára. A levélszemetek, kémprogramok és káros szoftverek igénybevétele egyértelműen az európai személyes adatokkal kapcsolatos jogszabályok megsértését jelenti, és bizonyos esetekben még bűntettnek is minősül. Ezért szükséges az, hogy az illetékes hatóságok nyomatékosan érvényt szerezzenek a törvényeknek. Az elmúlt decemberben Reding biztos úr (akit van szerencsém most itt helyettesíteni) üdvözölte a holland szabályozó hatóságok gyors és hatékony intézkedését, amelynek keretében összesen 1 millió eurós bírságot vetettek ki három holland vállalatra, mivel azok Hollandiában és másutt, illegálisan több mint 22 millió számítógépre telepítettek kém- és hirdetési programokat. A biztos más szabályozó hatóságokat is ennek a példának követésére szólított fel. 2007. november 13-án a Bizottság elfogadta telekommunikációs reformra irányuló javaslatát, amely az információs társadalmat megalapozó biztonsági és személyesadat-rendszert megerősítő rendelkezéseket tartalmaz. A levélszemetet illetően a javaslat felvetette azt a lehetőséget, hogy az Internet szolgáltatók jogi lépéseket tehessenek a levélszemetet küldőkkel szemben. Ettől a rendelkezéstől azt várjuk, hogy Európában fontos eszközül szolgál majd a spam-ellenes küzdelemben. A levélszemét elleni fellépés hatékonyságát erősíti majd e kérdéskörnek a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet hatálya alá helyezése. Ez a rendelet a Közösség egészének területén kormányzati végrehajtó hatóságok hálózatát teremti majd meg, és biztosítja számukra a jogszabály alkalmazásához szükséges nyomozati és kikényszerítő hatalomnak minimumát. Általánosabban a javaslat kiterjed az elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók azokról a lehetséges lépésekről való tájékoztatására, amelyeket a szolgáltató tehet a biztonsági fenyegetések kezelésére, esetleg egy biztonsági vagy személyiséget sértő esemény megválaszolására. A jogsértésről szóló tájékoztatás elvének bevezetésével az elektronikus kommunikációs szolgáltatás felhasználója olyan esetekben kapna tájékoztatást a biztonság sérüléséről, amikor ez személyes adatainak elvesztésével, vagy az azokba történő beavatkozással járt együtt. Ugyancsak értesül azokról az elővigyázatossági lépésekről, amelyeket maga tehet a biztonság megsértéséből eredő anyagi kárainak és szociális veszteségeinek minimalizálása érdekében.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az ezen követelményeknek való megfelelés biztosítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok felhatalmazást kapnak kötelező érvényű utasítások szolgáltatóknak történő kiadására olyan intézkedések tekintetében, amelyekre szükség van az elektronikus kommunikációs hálózatok és szolgáltatások biztosításához, valamint a jogszabályok megfelelő végrehajtásának ellenőrzéséhez. A javasolt Európai Elektronikus Kommunikációs Piaci Hatóság egyik elsődleges feladata lesz a hálózati és információs biztonság fenntartása, és – szükség szerint – segíti a Bizottságot az európai szintű intézkedések végrehajtásában. Claude Moraes (PSE). – Köszönöm, biztos úr az átfogó választ. Nem tudom, hogy a „járvány” fogalmának mi az elektronikus megfelelője, de az elmúlt karácsonyi időszak után az itt vizsgált magatartás járványszerű elterjedését tapasztaljuk. Minden független szervezet ezt támasztja alá. Nem kívánok semmit sem lekicsinyelni, amit a Bizottság tett. Úgy vélem, e kérdést a Bizottság prioritásként kezeli. Amit azonban kérdeznék az az, hogy az olyan példák, mint a hollandoké, amely bátorítja a bűnüldözőket, bátorítja az internetszolgáltatókat, hogy járjanak szabadon az ilyen emberek után, félek, sohasem válnak ismertté a fogyasztók számára. Van-e valami egyszerű tájékoztató arról, hogy mit is csinál a Bizottság, és az hatékonyan miként is mérhető, amelyet a Bizottság átadhat az EP képviselőinek, hogy ők azt továbbíthassák a fogyasztóknak? Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Tökéletesen egyetértek Önnel. Mint már jeleztem, születtek már javaslataink, és jelenleg a Parlament és a Tanács vizsgálja azokat. Azt várom, hogy azok életbe lépnek, és akkor minden szükséges követelmény teljesül. A jelenlegi jogi helyzet – az esetek jellegétől függően – lehetővé teszi a jogsértések elleni fellépést. Egy bűncselekmény esetében az emberek igényelhetik a rendőrség segítségét, vagy igénybe vehetnek más jogi eszközöket. Amint már említettem, a holland felügyelőszerv, az OPTA példáját sajtónyilatkozatban üdvözölte a Bizottság. Amennyiben erre igényt tartanak, a kérdések óráját követően átadhatom ezt Önöknek, így elolvashatja, hogy mit is tettünk eddig. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony! Reding biztos úr természetesen távol van, de biztos vagyok abban, hogy a Bizottság alelnöke, Verheugen úr megfelelően mély ismeretekkel rendelkezik kérdésem megválaszolásához. Kérdésem egy kiegészítő témához kapcsolódik: rendelkezik-e a Bizottság bizonyítékokkal vagy nyomokkal arra vonatkozóan, hogy összekapcsolható-e a kéretlen e-mail-ek – a spam-ek – forrása a nem kívánatos behatolás ellen védelmet nyújtó szolgáltatást és termékeket felajánló cégekkel? Avril Doyle (PPE-DE). – Szeretném a McGuinness asszony által felvetett első, a hamisított és elfogadhatatlan minőségű gyógyszerekkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi kérdést összekapcsolni Moraes úrnak, a fogyasztóknak levélszeméttel szembeni védelmére utaló felvetésével. Számomra – de mások számára is – a nagyon komoly problémák egyikét az a nagy tömegű, levélszemétben reklámozott gyógyszer, és egyéb termék jelenti, amelyek olyan testrészek megerősítését is propagálják, amelyek némelyikével némelyikünk nem is rendelkezik. Utalva az Ön által említett hasonló piactanulmányra, azon gondolkodom, hogy van-e folyamatban az Internet egészére kiterjedő bármiféle kutatás, különös tekintettel az elfogadhatatlan minőségű, a fogyasztók és betegek számára biztonságot és gyógyhatást garantálni nem képes gyógyszerekre vonatkozóan. Borzalmas növekedés tapasztalható ezen a területen. Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke. − Kérdések igen érdekes kombinációja ez. Az első kérdést illetően sajnos a Bizottságnak nem állnak rendelkezésére ilyen adatok, mivel a szabályozó hatóságok a tagállamokhoz tartoznak. Tájékoztatom azonban Reding biztos urat a kérdésről, és a tagállamokkal felvéve a kapcsolatot, talán találhatunk megoldást. Személyes véleményként csak azt mondhatom, hogy a kérdése mögött meghúzódó elképzelést abszolút ésszerűnek tartom, és úgy gondolom, meg kell találnunk a módját annak, hogy azokat összehozzuk. A második kérdést illetően: ez ráadásul egy olyan témához is kapcsolódik, amelyet még nem is érintettünk a ma este folyamán. Nevezetesen a betegeknek szóló tájékoztatás kérdéséről van szó. Három téma fekszik itt előttünk: az elektromos kommunikációs rendszerrel való visszaélésnek, a betegeknek szóló – nagyon gyakran félrevezető – tájékoztatásnak, valamint a hamisított és hasonló termékeknek problémája. Erre nem tettem utalást akkor, amikor reagáltam a hamisított gyógyszerek és a hasonló termékek kereskedelme kérdéseire. Így kiegészítésem megteszem most. Dolgozunk egy olyan javaslaton, mely segíti, hogy egyértelmű kereteket teremtsünk a betegeknek szóló tájékoztatás tekintetében, és ennek során pontosan azzal a problémával szembesülünk, amelyet Ön is említett.
79
80
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Nevezetesen, hogy az érvényes szabályokat és jelenlegi korlátokat, hogy úgy mondjam, túlhaladottá tette az Internet. Ez fontos számunkra, és ez az, amiért a kérdéskör egészét tanulmányozzuk, amiért egy javaslatot terjesztünk majd be arra vonatkozóan, hogy a betegeket érintő tájékoztatást miként kell az Európai Unión belül megszervezni. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez rendkívül nehéz. El kell azonban azt is mondanom, hogy jelenleg is vannak alkalmazható jogszabályaink. Például a vényköteles gyógyszerek reklámozása tilos. Amennyiben erre az Interneten keresztül sor kerül, akkor ez természetesen a hatályos jogszabályok megsértését jelenti, és ilyen esetekben a tagállamoknak nem joga, hanem – véleményem szerint – a kötelessége ez ellen valamit tenni. Tehát az Ön kérdésére adandó válasz, igenlő. A Bizottság tudatában van e probléma meglétének, és az elkövetkező javaslatunkban igyekszünk kezelni e kérdést. Szükséges azonban egy fenntartásomnak is hangot adni: az Internet olyan valami, amelyet nem lehet ellenőrizni. Pontosan ez az a probléma, amellyel szembenézünk, és amelyre megpróbáljuk a lehető legjobb megoldást megtalálni. Második rész Elnök. − A Giovanna Corda által benyújtott 34. kérdés (H-0965/07) Tárgy: A veszélyes fogyasztói javak behozatalának figyelemmel kísérése November végén a Bizottság ismertette a fogyasztói javak biztonságát ellenőrző rendszer felmérését, amely számos hiányosságot derített fel a meglévő irányelveknek a tagállamokban történő alkalmazásával, valamint a gyártók, a forgalmazók és az importőrök nyomon követketőségével és felelősségével kapcsolatban. Tudna-e a Bizottság különösen az alábbiakra jelzést adni? Milyen konkrét intézkedéseket kíván a Bizottság elfogadni az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK(1) irányelvvel összhangban a tagállamok általi ellenőrzés, illetve a vámszolgálatokkal való együttműködés javítására? Milyen intézkedéseket vezet be az importált fogyasztói javak nyomon követhetőségének biztosítására? Milyen intézkedéseket vezet be annak érdekében, hogy arra ösztökélje az importált fogyasztói javak gyártóit, importőreit és forgalmazóit, hogy vállalják felelősségüket, illetve ha ez szükséges, milyen szankciókat kíván ellenük alkalmazni? Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A termékbiztonsági leltár első eredményeit 2007. november 22-én hozták nyilvánosságra. Ezek azt jelzik, hogy a szabályozási keret megfelel a célnak, ha és amennyiben azt megfelelően alkalmazzák. A Rapex rendszer hatékonyan működik, biztosítva, hogy a veszélyes termékeket az egész Európai Unióban kivonják a piacról. A leltári jelentés azonban meghatároz lehetőségeket a továbbfejlesztésre is, mind a prevenciós intézkedések, mind a nemzetközi együttműködés tekintetében, és ilyen példul a fokozott kikényszerítés. Néhány előirányzott továbbfejlesztés már most előrehaladott stádiumban van, és hamarosan konkrét intézkedéssé válik, nevezetesen ami például a játékbiztonsági irányelv felülvizsgálatát illeti. A Bizottság az e játékok által potenciálisan jelentett veszély kezelése érdekében jelenleg ideiglenes intézkedést készít elő, amely előírja a figyelmeztetéseket a mágneses játékokon a szabványok felülvizsgálatáig. A Bizottság támogatást nyújt a tagállamok piacfelügyeleti hatóságainak, hogy azonosítsák és osszák meg egymással a legjobb gyakorlatot az ellenőrzések továbbfejlesztése érdekében. 2007. októberében a tagállamok beszámoltak a gazdasági szereplőkkel való jobb együttműködésre irányuló kezdeményezéseikről és a játékokra irányuló konkrét felügyeleti kampányokról. A Bizottság 2008-ra a fogyasztói eredménytáblában kívánja a nyilvánosságra hozni az összehasonlító végrehajtási kapacitásra vonatkozó adatokat egy új és reményeink szerint hasznos kezdeményezés révén. A Bizottság ugyancsak folytatja a tagállamok piacfelügyeleti kapacitásának konkrét megerősítését azzal, hogy részt vesz a jól megtervezett közös piacfelügyeleti projektek finanszírozásában. 2007-ben az ilyen projektek 1,3 millió euró közösségi finanszírozásban részesültek. Az EU-n belüli védelmet javítani szándékozó intézkedések mellett különféle intézkedések vannak folyamatban a védelem megerősítésére a határokon. Az EU vámjogszabályainak közelmúltbeli lényeges változásai segítséget nyújtanak a nagy kockázatú szállítmányok azonosításában az ellenőrzés számára. A biztonságos váminformációcsere mechanizmusai lehetővé teszik a gyors intézkedést, amikor az új típusú veszélyes termékekre az információ rendelkezésre áll. A Rapex rendszerben rendelkezésre álló információt ezen a (1)
HL L 11., 2002.1.15., 4. o.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
mechanizmuson keresztül osztjuk meg annak érdekében, hogy felhívjuk az illetékes vámhatóságok figyelmét konkrét, potenciálisan veszélyes szállítmányokra. A Bizottság azzal is egyetért, hogy a nyomonkövethetőségen is javítani kell. A statisztikák rámutatnak arra, hogy az ismeretlen eredetű, Rapexen keresztül jelentett termékek mennyisége most először csökkent 3%-ra 2007. októberében, szemben a 2006. évi 17%-kal. A Bizottság a tagállamok segítségével jelenleg elemzi, hogy miként lehet biztosítani azt, hogy ez a javulás ne csak ideiglenes legyen, és miként lehet azt fenntarthatóvá tenni. A Bizottság az árucsomagolás belső piacára vonatkozó jogszabályba beillesztett egy rendelkezést, amely előírja a gazdasági szereplők számára beszállítóik azonosításának rendelkezésre állását. Ez hasznos lehet a piacfelügyeleti beavatkozás esetén, amikor ez a jogszabály majd hatályba lép. A Bizottság Kínát is megkérdezte, mit tehetne a nyomonkövethetőség érdekében, és üdvözli azt a kínai kezdeményezést, amely előírja a gyári szintű vonalkódok elhelyezését a nagy kockázatú termékek bizonyos kategóriáin. Végezetül a Bizottság hangsúlyozta az érintett gazdasági szereplők felelősségét, és üdvözli az ipar kötelezettségvállalását amellett, hogy fogyasztói bizalomépítő intézkedésekre törekszik, különösen az úgynevezett „biztonsági paktum” révén. A Bizottság szakértőket is kiküld, akik az üzleti biztonsági intézkedéseket tanulmányozzák a szállítói láncban; erről 2008 első negyedévében fog beszámolni. Giovanna Corda (PSE). – (FR) Köszönöm a válaszát, biztos asszony! Örülök, hogy a Bizottság intézkedések sorozatát kívánja bevezetni, hogy a lehető legnagyobb mértékig csökkentse a különösen Kínából importált játékok forgalmazásával kapcsolatos veszélyeket. A Bizottság is rámutatott egy fontos vonatkozásra, nevezetesen a játékoknak a gyártótól a fogyasztóig történő nyomon követketőségére – erre Ön röviden utalt válaszában. A fő kérdés azonban megválaszolatlan maradt. Amikor játékok százezreit vonják ki a piacról, ahogyan ez tavaly megtörtént, meg tudja nekem mondani, biztos, hogy mi történik ezekkel a játékokkal? Milyen bizonyítéka van arra, hogy azokat valóban teljesen kivonták a piacról? Hallottam olyan beszámolókat – és emiatt tettem fel ma a kérdésemet – hogy ezeket újra piaci fogalomba helyezik más gyermekeknek történő értékesítés céljára. Az egész világon minden gyermek jogosult arra, hogy élvezze ugyanannak a megközelítésnek az előnyeit a mi részünkről: azt hiszem, ezzel senki sem vitatkozik. A nyomonkövethetőségi rendszer lehetővé teszi az önök számára, hogy ezeknek a játékoknak az útját végigkövessék az megsemmisítésükig? Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Azt hiszem, az Ön kérdése teljes mértékben érvényes és nagyon humánus. Követnünk kell célunkat: ezeknek a veszélyes játékoknak nem csak az európai piacra nem szabad bejutniuk, ez kötelességünk, de semmilyen piacra sem, és ebben néhány jól kidolgozott eszköz segít bennünket. Alkalmazhatunk piacfelügyeleti intézkedéseket, vannak ellenőrzési mechanizmusaink, és a miénk a Rapex rendszer, amelyen keresztül az egész piacról kapunk információt, nem csak akkor, amikor a veszélyes árukat a határainkon megállítják. Ami azonban számunkra, mint a biztonsági folyamat globális vezetői számára ugyancsak fontos, az az, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a veszélyes áruk – különösen a játékok – eljuthassanak más gyermekekhez, akár Kínában is. Nem elég európai gyermekek biztonságáról prédikálni, ez is a kötelességünk része. Én többször nyíltan és egyértelműen kértem a fő gyártókat, hogy semmisítsék meg a játékokat, és meghívtam őket a Bizottsághoz Brüsszelbe, ahol arról tárgyaltunk, hogy miként lehet biztosítani, hogy a játékokat valóban megsemmisítik. Ők mindannyian kötelezettséget vállaltak erre. Én különösen a Mattelt – azt a fő gyártó céget, amelynek bármelyik másiknál több visszahívása van – kértem, hogy teljesítse ezt, és a Mattel egyetértett ezzel a kötezelettséggel. Ez jogilag nem kötelező érvényű: én nem zárattathatom be velük a gyáraikat. Azt hiszem azonban, hogy olyan időnek nézünk elébe, amikor a jogszabályi keret puszta keret, és vannak dolgok, amelyek ezen a kereten túl, illetve kívül esnek. Határozottan érvényesítenünk kell az olyan intézkedéseket, amelyek a jogalkotói szempontból abszolút szükségeset meghaladják. Lehetőségem volt ezt a kérdést az UNICEF-fel és az amerikaiakkal megtárgyalni a TACD keretében. Teljes mértékben tudatában vagyok az ön aggályainak, és higgye el nekem, minden erőfeszítést megteszek annak érdekében, hogy ezek a kérdések nyilvánosságra kerüljenek, és az ilyen játékok megsemmisítésének célját elérjük. Ezzel együtt sincs Európán kívül jogalkotói alapom. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Biztos asszony, Ön jelezte, hogy nagyon sokat tesznek annak érdekében, hogy a piacról eltávolítsák a veszélyes játékokat. Ez fontos lépés. Tény azonban, hogy e termékek közül néhányat itt az általánosan elismert tanúsítási jelzéssel, bizonyos esetekben a jól ismert CE jelzéssel hoznak piaci forgalomba. A jó gyakorlat mindenféle szabálya szerint, ha egy játékról nem bizonyítható, hogy az biztonságos, vagy az ténylegesen veszélyes, az ilyen címkézés nemcsak visszaélés jellegű, hanem egyenesen csalárd. Van-e lehetőség büntetőjogi fellépésre ilyen esetekben?
81
82
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Colm Burke (PPE-DE). – Köszönöm, biztos asszony, a részletes választ! Írországgal kapcsolatban a karácsonyi időszakban ott megvásárolt egyik tétel ténylegesen felrobbant, és a gyártó neve nem volt azonosítható. Bevezethető valamennyi országban olyan jogszabály, amely jogellenesnek nyilvánítaná az olyan tételek értékesítését, amelyeken a gyártó nem egyértelműen azonosítható? Úgy vélem, ez lenne az előrevezető út, és azt kérdezem, hogy ez megvalósítható-e? Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Ha megengedi, a második kérdéssel kezdeném, mert biztosabb a jogalkotási alap, amelyre építve válaszolhatok önnek. A Bizottság már az árucsomagolás belső piacára vonatkozó jogszabályba felvette azt a rendelkezést, amely előírja a gazdasági szereplők számára a beszállítóik azonosságának rendelkezésre állását. Ez segíteni fog az áru azonosításának a javításában, és abban, hogy egyértelmű címke tájékoztasson arról, hogy egyrészt ki a gyártó, de arról is, hogy ki a beszállító. A globális lánc egyre hosszabb és hosszabb, és már nincs olyan tétel, amellyel kapcsolatban teljesen biztosak lehetnénk abban, hogy azt csak egy országban állították elő. Én értem az ön kérdését, de azt hiszem, szükségünk van a tudatosítás növelésére is, arra, hogy a szülőket éberebbé tegyük, mert szélhámos kereskedők mindig is lesznek. Tudatosítanunk kell a kiskereskedő ellenőrzésének fontosságát, azt, hogy csak felelős kiskereskedőtől vásároljunk, és azt is, hogy ellenőrizzük a terméken lévő címkéket. Ezt a felelősséget senki sem veheti le a fogyasztók válláról, mégis azt gondolom, hogy amit ön felvetett, az teljes egészében érvényes, és egyetértek azzal is, hogy ne csak a gyártó nevét, hanem konkrét információt is feltüntessenek a címkén, különösen a játékok esetében. Ez a kérdés talán kapcsolódik az elsőhöz, ami arról szólt, hogy mit tehetünk a hamisítás ellen – ha jól értettem az ön kérdését. Ha az áru hamisítvány, az egy dolog. A hamisítványok ellen szellemi tulajdonjogok és a vámtevékenységek révén kell fellépnünk. Meg kell mondanom önnek, hogy vámhatóságaink ellenőrzései gyakoriságát a világnorma háromszorosára emeltük. A Vámügyi Világunió ajánlása szerint a határokon és a kikötőkben az áruk 3%-át kell ellenőrizni, mi viszont Európában 10%-ot ellenőrzünk. Azt gondolom, jó volna kutatási és fejlesztési tevékenységünket is kibővíteni, hogy a határokon még szorosabbá tegyük a felügyeletet és az ellenőrzést, az átvilágításokhoz jobb technikai eszközökkel és más fontos újításokkal, amelyeket a piacainkra érkező áruk esetében a határainkon bevezethetnénk. Szeretnék arra is rámutatni, hogy még abban az esetben is, amikor az áru nem hamisítvány, és egyértelműen rajta van a „CE” jelzés, ez nem jelenti azt, hogy az szükségszerűen megfelel ezen irányelv keretében valamennyi előírásnak. Ezenkívül be kell tartanunk ezeket az új megközelítésű irányelveket is, amelyek előírásokat tartalmaznak arról, hogy miként állítják elő a terméket, illetve, hogy miként kell biztosítani a folyamatos biztonsági szempontú piacfelügyeletet, mert időnként a biztonság még fontosabb, vagy legalábbis éppen olyan fontos, és nem mindig esik egybe azzal a móddal, ahogyan az árut előállították. Előfordulhat például, mint a játékokban lévő mágnesek problémája esetén, amelyre most reagálunk, amikor azt látjuk, hogy a helyzet megváltozott, reagálnunk kell, és a biztonság alapján kell intézkedéseket foganatosítanunk, nem csak azon előírások alapján, amelyek betartására kértük a gyártót. Akkor tudunk jobb védelmet biztosítani a fogyasztók számára, ha a kétféle előírást – a gyártóra és a piacon lévő árura vonatkozót – kombináljuk. Elnök. − A Manolis Mavrommatis által benyújtott 35. kérdés (H-0966/07) Tárgy: Élelmiszerboltok nyerészkedése A legtöbb tagállamban nagyon gyakran tapasztaljuk az élelmiszerárak tetemes ingadozását azért, mert a boltok ki tudják használni a tömeges fogyasztás, például a hivatalos munkaszüneti napok időszakait. Különösen a tej olyan termék, amelynek az ára folyamatosan emelkedik valamennyi tagállamban. Figyelemmel kíséri-e a Bizottság az élelmiszerboltok és szupermarketek kereskedelmi tevékenységét a magasabb fogyasztású időszakokban? Együttműködik-e a nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetekkel annak érdekében, hogy hatékony megoldást találjanak a nyerészkedés ellen? Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Tudom, hogy ez nagyon fontos kérdés, és szeretném biztosítani önt, hogy a Bizottság nem kíséri figyelemmel a boltokat a nagyobb fogyasztású időszakokban, és nem is működik együtt a nemzeti fogyasztóvédelmi szervezetekkel e konkrét kérdéssel kapcsolatban. Így mi elsősorban a nemzeti erőfeszítésekre támaszkodunk. A Bizottság azonban javítani kívánja a belső piac működésének fogyasztói szempontból történő figyelemmel kísérését szolgáló eszközeit.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Az egységes piaci felülvizsgálat meghatározta a Bizottságnak a fogyasztói eredménytáblára és az árak részletesebb figyelemmel kísérésére irányuló terveit, de itt szeretném külön is hangsúlyozni, hogy ez a figyelemmel kísérésről szól. A nyilvánosságra hozott Eurostat-adatok azt mutatják, hogy a tej, a sajt és a tojás ára Görögországban 38%-kal magasabb, mint ugyanezen csoport átlagára az Európai Unióban. Görögországban ennek a termékcsoportnak az átlagára 1996-2007 között majdnem 52%-kal emelkedett, miközben az EU-ban csak 24%-kal. Ez azonban inkább strukturálisnak, mint szezonálisnak tűnik. Úgy tűnik, 2005. óta a tejtermék árak Görögországban nem mutatnak szezonális fluktuációt. Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak, és nagyon köszönöm önnek az információt. Én is tanulmányozni fogom az Eurostatot, hogy láthassuk az egész eredménytáblát, mert természetesen az lényeges és fontos az én hazám számára – amit ön megemlített – de úgy vélem, hasonló helyzetek vannak más országokban is, ezért érdekes lenne tudni, hogy a Bizottság miként kezeli ezt a kérdést általánosságban. Ajánlással vagy egy irányelvvel, amely minden termékre, és nem csak a fogyasztói javakra vonatkozna. Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A Bizottság különféle szinteken vezet be intézkedéseket az élelmiszerárak növekedésének csökkentése céljából. Az egyik kezdeményezés az árak figyelemmel kísérésének megkezdése, ezt már korábban említettem. Ez egyike a fogyasztói piaci eredménytábla céljainak, amelyen dolgozunk, és amelyet úgy vélem, a Bizottság hamarosan támogatni fog. A Bizottság javaslatot tett számos intézkedésre az agrárpolitika keretében is. A 2008. évi növénytermesztési időszakra már hatályban lévő, a parlagon hagyott földterület csökkentésére vonatkozó kötelezettség; a Bizottság által elfogadott és a Tanácsnak javasolt, 2008-2009. évre vonatkozó tejkvóta-növelés, elfogadása esetén 2008. április 1-jétől lép hatályba, és ilyen a gabonaágazat importvámjainak csökkentése is a gabonaárak növekedésének csökkentése, sőt, a jövőben a hús árának csökkentése érdekében is. Ez az intézkedés 2008. január elején lépett hatályba. Ez egyfajta leltár arról, amit megtettünk. A fogyasztói paici eredménytáblán keresztül vizsgálódásaink egyik fő témája az árak lesz, és a kosár egyik része az élelmiszerárakra vonatkozik. Így kellőképpen tájékoztatni fogjuk Önt, konzultálunk arról, hogy az adatok figyelemmel kísérése után mi legyen a következő lépés, és intézkedhetünk, hogy ezen túl mi legyen – természetesen a nemzeti hatóságokkal karöltve. Mairead McGuinness (PPE-DE). –Érdekes, hogy amikor az élelmiszerárak emelkednek, a Bizottság intézkedik, hogy ezt megvizsgálja, én viszont arra sürgetném a Bizottságot, hogy ismertessen olyan statisztikát, amely bemutatja nekünk a végleges kiskereskedelmi ár megoszlását a termelő – ez alatt a gazdákat értem – és a fogyasztó között, mert ez az információ nem áll rendelkezésre. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom a jegyzőkönyvbe is, hogy a viszonylag alacsony élelmiszerárak korának vége, és azt is gondolom, hogy a Bizottságnak nem szabadna félrevezetnie az embereket azzal, hogy azt állítja, vissza fogunk térni az alacsonyabb élelmiszerárakhoz. Talán amit tennünk kellene, az az emberek megtanítása arra, hogy minőségi élelmiszert vásároljanak tisztességes árom. Danutė Budreikaitė (ALDE). – (LT) Tavaly nyáron valamennyi EU-tagállamban megkezdődött az áremelkedés. Akkor felvetettük azt a kérdést, hogy nincsenek-e kartellmegállapodások. Az én országomban, Litvániában kiderült, hogy a tejfeldolgozó vállalatok megállapodtak az árak emelésében. Most a húságazatot vizsgáljuk. Végeznek-e ilyen vizsgálatokat más EU országokban? Megjelent egy új kifejezés – „az olcsó élelmiszer vége”. Nem az élelmiszeripar képviselői használják ezt az új kifejezést? És a fogyasztók miként védhetik meg magukat? Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. Az élelmiszerárak a mezőgazdasági termelés szezonális jellege miatt változnak. Ezeket az árváltozásokat nem hárítják át a fogyasztókra teljes mértékig, mert a nyersanyagárak egészen a közelmúltig csökkentek, és a raktározási technológiák megoldották a szezonális áruhiányt. A közelmúltban azonban szisztematikusabb élelmiszerár-emelkedések történnek, és ennek elsődleges oka, úgy tűnik, a feltörekvő nagy gazdaságok, mint Kína és India egyre növekvő kereslete. Már megvitattuk azt a tényt, hogy Indiában tavaly további ötmillió ember tért át olyan új étrendre, amely sokkal inkább épül tejre, tejtermékekre és húsra. Tavaly nyáron a helyzet rosszabbodott az áldatlan időjárási viszonyok miatt számos termelő régióban, és ez volt az elsődleges oka 2007 szeptembere óta az Európai Unióban uralkodó kivételesen nagy élelmiszerár-emelkedésnek. A Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok gondosan figyelemmel kísérik a
83
84
HU
Az Euròpai Parlament vitài
piacot. Versenyellenes gyakorlatot fedeztek fel az Egyesült Királyság és Görögország tejágazatában, és büntetéseket róttak ki az ilyen versenyellenes gyakorlatot folytató cégekre. Úgy érzem, hogy amennyiben a lett nemzeti hatóságokat tájékoztatták, akkor ők dolgoznak az Őn által említett ügyön, különösen mivel az a nyilvánosság napirendjén előkelő helyen szerepel. Amire igazán szükségünk van, az egy ágazati vizsgálat, amelynek ki kell derítenie, hogy van-e emögött valamilyen kartell, ami már megtörtént két EU országban. Elnök. − Most tájékoztattak, hogy sajnálatos módon probléma adódott a biztosaink rendelkezésre állásával. McCreevy úrnak el kell hagynia bennünket este 7 óra 20 perckor. Ezért azt szeretném, Kuneva biztos, hogy az ön engedélyével most McCreevy biztos következne, de ha ön velünk maradhatna, hogy a végén néhány további kérdést megválaszoljon, ami nagyon hasznos lenne. Elnök. − A Marian Harkin által benyújtott 41. kérdés. (H-0962/07) Tárgy: Az egységes piac felülvizsgálata Tekintettel a Bizottságnak a közelmúltban közzétett „Az egységes piac felülvizsgálata” című kiadványára, a Bizottság milyen intézkedéseket kíván meghozni a fogyasztók pénzügyi oktatásának, a pénzügyi befogadásnak, valamint a fogyasztók számára a megfelelő jogorvoslat előmozdítására, különös tekintettel az Egyesült Államokban a közelmúlt úgynevezett nem elsőrendű válságára és a jelenlegi pénzügyi zavarokra? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Köszönetet szeretnék mondani a tiszteletre méltó képviselő asszonynak az egységes piaci felülvizsgálat iránt mutatott érdeklődéséért. Az egységes piac a XXI. századi Európáért című közleményünk mellett elfogadtunk egy intézkedéscsomagot a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltató piacok versenyképességének és hatékonyságának javítása érdekében. Ennek a csomagnak szerves részét képezik azok a kezdeményezések, melyek célja a fogyasztói bizalom növelése és a fogyasztók képessé tétele arra, hogy saját egyéni igényeiknek leginkább megfelelő terméket válasszák ki. Bár az, hogy a Bizottság a fogyasztók képessé tételére összpontosít, nem új dolog, a jelenlegi pénzügyi zavarok minden bizonnyal aláhúzzák ennek az ügynek a fontosságát. Szeretném érinteni mind a három, a tiszteletre méltó képviselő asszony által említett területet: az oktatást, a befogadást és a jogorvoslatot. A pénzügyi oktatás a legjobban az azt igénylő polgárokhoz lehető legközelebb szervezhető meg, nevezetesen a nemzeti és regionális hatóságok, a nem-kormányzati szervezetek és a pénzügyi szolgáltató szektor szintjén. 2007 végén elfogadtunk egy közleményt a pénzügyi oktatásról, hogy tudatosítsuk, szükség van a fogyasztók pénzügyi műveltségi szintjének növelésére, az Európai Unióban a kiváló minőségű pénzügyi oktatás nyújtásának előmozdítására és arra, hogy néhány gyakorlati eszközt kell biztosítani e célok elérését segítendő. A közlemény magában foglal néhány elvet, amelyek útmutatóul szolgálhatnak a pénzügyi szolgáltatóknak, és bejelent néhány gyakorlati kezdeményezést is. Ezek az EU-beli pénzügyi oktatás és kutatás on-line adatbázisának közzétételétől a meglévő Dolceta on-line oktatási eszköz bővítéséig terjednek, amelyek segíthetik a tanárokat, hogy a pénzügyeket is beépítsék az iskolák tantervébe. Ma az, hogy valakinek bankszámlája van, a társadalmi és gazdasági életben való teljes részvétel előfeltétele, és valamennyi EU-polgárnak hozzá kellene férnie valamilyen alap bankszámlához. Jelenleg folyik egy vizsgálat, amely a tagállamok pénzügyi kirekesztés megelőzését szolgáló szakpolitikai intézkedéseinek azonosítását és elemzését tűzte ki célul. Ennek az információnak az alapján, amelyet reményeink szerint e hónap végén megkapunk, reflektálunk arra, hogy hogyan lehet a legjobban biztosítani, hogy valamennyi EU-polgár hozzáférhessen valamilyen alapvető bankszámlához. Végezetül amikor a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokat vásárolnak, tudniuk kell, hogy probléma esetén könnyen hozzáférhetnek jogorvoslathoz. Bár számos EU-országban léteznek bíróságon kívüli vitarendező testületek, ezek nem mindegyike tagja a Bizottság által működtetett FIN-NET-nek, melynek célja, hogy elősegítse a fogyasztók jogorvoslathoz való hozzáférését határokon átnyúló esetekben. Erre figyelemmel jelenleg dolgozunk annak biztosításán, hogy valamennyi bíróságon kívüli vitarendező testület részese legyen a FIN-NET-nek. Ennél általánosabban is gondolkozunk azon, hogy miként lehet ösztönözni az alternatív jogorvoslati rendszerek létrehozását ott, ahol ilyenek még nincsenek. Az ilyen kezdeményezések nem fognak egyik napról a másikra bizalmat élvezni, és nem fogják a fogyasztók ismereteit növelni, de kiegészítik azokat a kezdeményezéseket, amelyeket más kapcsolódó területeken már elindítottunk, ilyen a tájékoztatás és a tanácsadás.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Bernd Posselt (PPE-DE). – (DE) Én méltányolom, hogy McCreevy úr menetrendje szoros, de másoknak is vannak sürgős elfoglaltságaik. Csak azt akartam megkérdezni, hogy Kuneva asszonynak szóló kérdésemet meghallgatják-e, más szavakkal, mehetek-e a képviselőcsoportom értekezletére most, vagy várjak még itt? Elnök. − Nem valószínű, hogy eljutunk az Ön kérdéséig. Sajnálatos, hogy ilyen helyzetben vagyunk. A kérdésére majdnem minden bizonnyal írásban kap választ. Marian Harkin (ALDE). – Biztos, én egy kicsit többet szeretnék kérdezni öntől a pénzügyi oktatásról, ami új divatszó. Azt hiszem, ön is egyetért azzal, hogy valódi hatalmi egyensúlytalanság áll fenn a pénzintézetek és a fogyasztók között nem utolsó sorban azért, mert először a fogyasztóknak van szükségük hitelre, és másodszor, függetlenül a pénzügyi oktatás szintjétól, ugyan hányan fogják elolvasni azt a 25 oldalas dokumentumot, ami például a biztosítási kötvényüket kíséri, és hányan fogják azt évente megnézni? Ön azt mondta, hogy ezzel a kérdéssel helyi és regionális szinten kell foglalkozni, de nem ért egyet azzal, hogy nagyobb együttműködésre van szükség a fő érintettek, azaz a pénzügyi szabályozók, a kormányzatok, a fogyasztói szervezetek és a pénzügyi panaszokat fogadó testületek között, hogy így együttműködve rámutathassanak néhány problémára és kérdésre, és legalább korai előrejelző rendszerként működjenek a fogyasztók érdekében.? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Amit a pénzügyi oktatás terén mi megkíséreltünk, az az, hogy a téma napirendre kerüljön, és mindenkiben tudatosodjon, különösen a tagállamokban, hogy valószínűleg sok más területnél jobb befektetés, ha az iskolai tanterveknek már nagyon korai fázisában tanítanának valami alapvető pénzügyi műveltséget. Ahogy leéljük az életünket, függetlenül attól, hogy az ember valamilyen nagy intézmény vezető pénzügyi ellenőreként dolgozik, vagy csak valami nagyon hétköznapi munkahelye lesz ott, ahol született, mindenképpen szembesülünk – valamilyen életszakaszban mindenkinek foglalkoznia kell ezzel – valamilyen nagyobb pénzügyi tranzakcióval, például gépkocsi, egy ház, mosógép vagy bármi más megvásárlásával. Azt hiszem, sokkal jobb lenne, ha az emberek már egészen korai stádiumban tanulnának egy kicsit erről az iskolai tantervekben, hogy valamennyi alapvető információval rendelkezzenek. Amiről Harkin asszony beszél, az magasabb szintre vonatkozik, arra, hogy milyen jellegű információt adjunk a fogyasztóknak, mert ha igaza van: a nekik megadott információ mennyisége és az a 48 oldal, amit nagyon kisbetűkkel szedve kell elolvasniuk, csak azért van nézetem szerint (és mindig is ez volt a nézetem), hogy kielégítse a jogászokat, hogy ha valamilyen ügy felmerül, nagy és még nagyobb díjakat számlázhassanak ki azért, hogy megmondják, hogy nyert vagy vesztett. Ebben egyáltalán nem hiszek. Ennek a konkrét területnek egy része közvetlenül a saját felelősségi körömhöz tartozik. Gyakran eszembe jut egy konkrét eset, amikor Skóciában voltam két évvel ezelőtt, hogy találkozzam néhány pénzügyi oktatóval, akik akkor az UCITS területére vonatkozóan a perspektívák irányelvről beszélgettek. Azt mondták, hogy a perspektívákról szóló irányelvben 81 oldal van, és 78 oldal a konkrét termékre vonatkozó egyszerűsített perspektívákban. Így a fogyasztói hitelről szóló irányelvben, amivel úgy tudom, a Parlament jelenleg foglalkozik, Kuneva asszony néhány javítást tesz arra vonatkozóan, hogy a fogyasztóknak milyen jellegű alapinformációt kell megadni. Kuneva asszony foglalkozik ezekkel a konkrét vonatkozásokkal. De a pénzügyi oktatás egész területén, amit megpróbáltam napirendre venni az az, hogy a tagállamok már korai fázisban vegyenek fel valamennyi alap pénzügyi oktatást a fő tantervi program részeként. Azt hiszem, mindenki jobban járna, ha így lenne, mint ha sok-sok oldalnyi apróbetűs szöveget bocsátanának a rendelkezésére, amit senki sem olvas el. Reinhard Rack (PPE-DE). – (DE) Biztos, meg vagyok győződve, hogy önnek igaza van, amikor arra hív fel, hogy az iskolai oktatás szintjén kezdjünk hozzá ahhoz, hogy a fogyasztók jobb helyzetbe kerüljenek, (a) hogy jobban ismerjék jogaikat, és (b) gyakorolják is őket. A probléma azonban az, hogy még mindig van egy generációnk, sőt több, mint egy generációnk, amelyek tagjai másképpen gondolják, akik úgy hallották, hogy a pénzügyi szolgáltatások és a pénzpiac különösen is szigorú kormányzati ellenőrzés alatt áll, és akik e szerint cselekszenek abban a hitben, hogy támaszkodhatnak az ilyen kormányzati felügyeletre. Tény, hogy a közelmúltban sok minden megváltozott a piaci dereguláció eredményeként. Nem lehetne mégis egy-két dolgot megtenni az állami felügyelet területén? Mairead McGuinness (PPE-DE). – Elnök asszony, mondhatnám a biztosnak, hogy az információ nem csak kielégíti a jogászokat, hanem megzavarja a fogyasztókat is? És ezért van ott. Hasonlóan sok más információhoz ez is olyan, mint a mosógép használati utasítása. Akkor olvassuk el, amikor elromlik, és akkor már túl késő.
85
86
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Javasolhatnám, hogy vizsgálja meg a hitelegyesületek szerepét a fogyasztók oktatásában, mert azt hiszem, konkrétan Írországban ez most kérdés. És finoman emlékeztethetném önt, hogy mivel említette a jogorvoslatot, a jogorvoslat abszolút hiányára az Equitable Life biztosító kötvémytulajdonosai esetében. Biztos vagyok benne, hogy Wallis asszony támogat engem ebben, és talán egy csöndes percben ön visszatérhet hozzánk az írásba foglalt válaszával arról, hiogy mi történt azóta, hogy jelentésünket megszavazták, és ön támogatta. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Az első kérdés a szabályozott piacra vonatkozik, és azt hiszem, a kérdező a jelenlegi nehézségekből – az elmúlt körülbelül 8 hónap nehézségeiből – extrapolál, és tér át Harkin asszony kérdésére. Nem hiszem, hogy itt szükségszerűen szerves kapcsolat állna fenn, de mindazon tanulmányokban és munkában, amelyet a különféle testületek végeznek, beleértve bennünket a Bizottságban, talán lehetne szerepe a pénzügyi oktatásnak. Azt hiszem, a pénzügyi zavart okozó problémák a világ egy bizonyos részén a felelőtlen hitelezésből származnak. Ez volt a probléma eredete, és azóta már nagy utat tettünk meg, és a fertőző hatás terjesztette ezt át más területekre is. De a probléma eredete nézetem szerint valószínűleg bizonyos intézmények felelőtlen hitelezéséhez kapcsolódik. Ami McGuinness asszony kérdését illeti: az oktatás a tagállamok kompetenciájába tartozik, és én semmi nehézséget nem látnék abban, ha mondjuk egy tagállam, beleértve azt, amelyiket a legjobban ismerünk, elfogadná javaslatát. Ésszerű gondolatnak tűnik, és ezt azon az adott szinten követni lehet. Ami az az Equitable Life kérdését illeti, igen, én támogattam azt. További információra várunk. Amennyire én tudom, az Egyesült Királyság ombudsmanjának jelentése még mindig a jogorvoslat egyedüli valós forrása, és az a konkrét jelentés még mindig nem készült el. Meg fogom kérni a bizottsági tisztviselőket, hogy tudnak-e valamit arról, hogy mikor várható az Egyesült Királyságban a jelentés kiadása. Ha jól emlékszem, tavaly ilyenkor azt remélték, hogy a jelentés 2007. végére elkészül, úgy gondolom, 2007. novemberére; ez már elmúlt, és talán kideríthetünk valamivel több információt erről, de ezen a területen valóban ez lesz a következő nagy dátum. Elnök. − A Georgios Papastamkos által benyújtott 42. kérdés (H-0970/07) Tárgy: Pénzügyi instrumentumok piacai 2007. november 1-től hatályba lépett a pénzügyi instrumentumok piacai működésének új európai kerete. Rendelkezik-e a Bizottság bármiféle információval azoknak az európai befektetési társaságok és intézeteknek a számáról, amelyek várhatóan az új szabályozási keret haszonélvezői lesznek? Vannak-e konkrét adataik Görögországról? Charlie McCreevy biztos szerint ezúttal várható a tőke költségének csökkenése. Milyen információra alapozta ezt az előrejelzést? Lehetséges-e, hogy ezt az előrejelzést konkrétabbá tegye az egyes ágazatokra nézve, és minden esetben megadja a várható csökkenés százalékát? Rendelkezik-e a Bizottság információval a részvények és befektetési szolgáltatások határokon átnyúló kereskedelméről? Melyek az ebben az ágazatban Görögországra vonatkozó jelenlegi bejövő és kimenő adatok? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − A Bizottság nem vezet összevont nyilvántartást az európai, vagy a görögországi befektető cégek számáról. A MiFID azonban előírja a tagállamok számára, hogy a területükön bejegyzett valamennyi befektető cégről nyilvántartást vezessenek. A Görög Tőkepiaci Bizottságnak ezért meg kell tudnia adni a görög cégek adatait. A MiFID-del a tőzsdék kereskedési monopóliuma megszűnt, a befektetési vállalkozások könnyebben tudják szolgáltatásaikat az egész európai gazdasági területen nyújtani a MiFID-útlevél alkalmazásával, és megerősödött a fogyasztóvédelem is. Ez erősíti a határokon átnyúló és a kereskedési helyek közötti versenyt, ami ezután növeli a likviditást és a pénzpiacok mélységét, amely mind az ipar, mind a fogyasztók javára válik. Az a várakozásunk, hogy a tőke költsége csökkenni fog, a London Economics által 2002-ben készített precíz tanulmányra épül. Ez a tanulmány modellezte a pénzügyi integráció hatását, amelynek az alapköve a MiFID, és vizsgálta az akkor az EU-15-re gyakorolt hatását. A tanulmány fő következtetése az, hogy a pénzügyi integráció átlagosan 50 bázispontos csökkenéshez vezet a tőke költségében a tagállamokban, és a nem pénzügyi kibocsátók esetében a piaci adósságpapírok költsége 40 bázisponttal csökken.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A tanulmány becslése szerint a pénzpiaci integráció összevont hatása az EU gazdaságra a következőket eredményezné: hosszú távon az egész EU-ban a reál GDP 1,1%-kal, a vállalkozások összes beruházása 6%-kal, a magánfogyasztás 0,8%-kal és a teljes foglalkoztatás 0,5%-kal nő. Az Értékpapírpiaci Szabályozók Európai Bizottsága által a MiFID végrehajtását megelőzően informálisan összeállított adatok azt sugallják, hogy akkor csak egy nagyon korlátozott számú cég használta ki az akkori befektetési szolgáltatásokról szóló irányelv szerinti befektetési szolgáltatási útlevelet Görögországba vagy onnan irányuló tranzakcióiban. Mi azt várjuk, hogy ez a jövőben megváltozik, ahogyan a görög piacok is megnyílnak a MiFID eredményeként, és a görög cégek is több lehetőséget látnak a többi tagállamban. Az Európai Értékpapírtőzsdék Föderációja vezet statisztikát a külföldi részvényekkel folytatott kereskedésről, valamint a befektetők tulajdonában álló részvények százalékarányáról. 2005. decemberében az athéni tőzsdei kereskedelemben résztvevő részvények 41%-a volt külföldi befektetők tulajdonában. 2007. novemberében az athéni tőzsde külföldi részvényforgalma 970 millió eurót tett ki. Georgios Papastamkos (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, köszönöm a biztos válaszát, és ezenkívül szeretném megkérdezni, hogy a Bizottság rendelkezik-e adatokkal az Európai Unióban a hitelközvetítés volumenéről, és különösen arról, hogy ez a hitelközvetítés az európai GDP milyen százalékát teszi ki. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. Ez az információ nem áll rendelkezésremre. Nem vagyok biztos abban, hogy a munkatársaimnak megvan, de megkérdezem. Ha nekik megvan, akkor minden bizonnyal továbbítjuk azt a képviselőhöz. Elnök. − A Colm Burke által benyújtott 43. kérdés (H-0972/07) Tárgy: Ír megyei fejlesztési tervek Ez év júniusában a Bizottság információt kért Írországtól bizonyos ír megyei fejlesztési tervekkel és a tervezési engedély megadására vonatkozó szabályokkal kapcsolatban, amelyek korlátozónak ítélhetők meg. Úgy tudom, hogy miután az ír kormánynak egyhavi haladékot adtak, a választ szeptember végén küldték meg a Bizottságnak. Kommentálná a Bizottság az ír kormány válasza után az eljárás jelenlegi állását? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − A panaszt követően a Bizottság 2007. június 29-én hivatalos értesítésről szóló levelet küldött az ír hatóságoknak. Ez a levél információt kért számos ír megyei fejlesztési tervben meghatározott korlátozó feltételről. A Bizottság kérdéseket vetett fel bizonyos, az építési engedély megszerzéséhez szükséges előírásnak a Szerződés két elvével, nevezetesen a letelepedés szabadságával és a tőke szabad mozgásával való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Közvetetten az ilyen korlátozások érinthetik a munkavállalók szabad mozgását is, de ezt a kérdést nem vetettük fel. A válaszadási határidő egy hónapos egyeztetett meghosszabbítását követően az ír hatóságok szeptember végén megküldték válaszukat. A munkatársaim megvizsgálták annak tartalmát, és azt tervezik, hogy kapcsolatba lépnek az ír hatóságokkal egy technikai szintű értekezlet megtartása érdekében, ahol tovább pontosítanák, illetve megtárgyalnák az ír hatóságok álláspontját. E tárgyalásokat követően lesz a Bizottság olyan helyzetben, hogy értékelje, van-e jogalap a Szerződés megsértése miatti eljárás folytatására. Colm Burke (PPE-DE). – Az ír kormány válaszát 2007. szeptember 28-án küldte el. Úgy tudom, hogy ezt a választ nem hozták nyilvánosságra. Ez egy nagyon fontos kérdés, ami 22 helyhatóságot érint Írországban. Kíváncsi vagyok, nem lehetne-e ezt a választ ebben a fázisban, azaz most, hogy a Bizottság előtt van, és volt ideje azt megfontolni, nyilvánosságra hozni. Esetleg a biztos úr felvázolhatná, hogy a Bizottság milyen időkeretben kíván ebben az ügyben határozatot hozni. Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Az a gyakorlat, hogy ezeket a válaszokat nem hozzuk nyilvánosságra, de ezek a válaszok gyakran kerülnek nyilvánosságra.
87
88
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Megerősíthetem, hogy a választ 2007. szeptember 28-án megkaptuk, amint a tiszteletre méltó képviselő ezt kifejtette. Amint válaszomban már elmondtam, találkozni kívánunk az ír hatóságokkal ebben az ügyben. Azután majd meglátjuk, hogy hogyan folytatjuk onnan. Szeretnék arra is rámutatni, hogy Írország nem az egyetlen tagállam, ahol ilyen jellegű nehézségek merülnek fel. Munkatársaim remélik, hogy nagyon hamar találkozhatnak az ír hatóságokkal; akkor majd megfontoljuk, amit mondanak, és további lépéseket teszünk, ha erre szükség lesz. Brian Crowley (UEN). – Szeretném megkérdezni a biztost – tekintettel a szubszidiaritás szabályára és különösen a tervezési engedélyek kérdésére –, hogy olyan terület-e ez, amelybe a Bizottságnak be kell avatkoznia, amikor a tervezés művelete és az ingatlan építéséhez fűződő jog elkülönül az ingatlan tulajdonlásához és hasznosításához fűződő jogtól? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Ez egy nagyon jó kérdés, Crowley úr, de amikor a Bizottsághoz panasz érkezik, kötelességünk annak megfelelően eljárni, és azt kivizsgálni. A panasz a Szerződés 43. és 56. cikke szerinti szabad mozgást érinti, amiről beszéltem, és ehhez kapcsolódik. Ezért törvényes kötelezettségünk az ilyen ügyek kivizsgálása, amikor azok a Szerződések legalapvetőbb elveivel vannak látszólagos ellentmondásban. Ezt kell tennünk ebben a konkrét ügyben is. Amint az ön kollégájának, Burke úrnak adott válaszomban elmondtam, más panaszok is vannak más tagállamokban, ahol hasonló jellegű korlátozások vannak, és ezekkel kapcsolatban is el kell járnunk. Elnök. − A Gay Mitchell által benyújtott 44. kérdés (H-0974/07) Tárgy: Egészségbiztosítási ágazat Írországban Nyilatkozik-e a Bizottság az írországi egészségbiztosítási ágazat állapotáról, különösen a közelmúltban kiadott indokolással ellátott vélemény fényében, amely arra kéri Írországot, hogy törölje el a VHI-nak megadott mentességet bizonyos EU szabályok alól? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − A Bizottság november 17-én küldte ki indokolással ellátott véleményét, kérve Írországot, hogy törölje el az Ír Önkéntes Egészségbiztosítás (VHI) mentességét bizonyos EU-szabályok alól. Ezek a szabályok, nevezetesen az utóbb módosított, első nem életbiztosítási irányelv, 1973-ból a közvetlen nem életbiztosítási vállalkozások megkezdésének és folytatásának bizonyos előírásait kívánják összehangolni, és ezért a magán egészségbiztosításra is vonatkoznak. Az első nem életbiztosítási irányelv más intézményekkel együtt a VHI-t is mentesítette szabályai alól. Ez a mentesség azonban csak addig alkalmazható, ameddig a mentesített intézmény minőségét alapszabályai változtatása vagy a vonatkozó nemzeti jog bármiféle módosítása nem változtatja meg. Ennek megfelelően, a minőség bővítése vagy megváltoztatása esetén az intézmény a közösségi jog összes szabályának hatálya alá tartozik, amelyek egyéb esetekben a nem életbiztosításra vonatkoznak. Ezek a szabályok például előírják a biztosítási vállalkozásoknak, hogy hivatalos engedélyt kérjenek, mielőtt elindítják a vállalkozást; hogy bizonyos jogi formát válasszanak; hogy megfelelő védelmet nyújtó céltartalékokat hozzanak létre, amelyeket a vállalkozás eszközeinek megfelelő módon kell biztosítaniuk a megfelelő szavatoló tőke biztosítása érdekében. E rendelkezések egyik fő célja, hogy megvédje azoknak a jogait, akik biztosítási kötvényt vásároltak, ezzel biztosítva, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása ne járjon a fogyasztóvédelem sérelmével. Ezen kívül, ezek a szabályok garantálják a biztosítók közötti versenysemlegességet. Tekintettel az első irányelv alóli kezdeti mentességére és mindaddig, ameddig a VHI minősége változatlan maradt, a VHI-nak nem kellett ezeket a szabályokat betartania. A Bizottság azonban azon a nézeten van, hogy a VHI minősége megváltozott. A vonatkozó ír jogszabály 1996., 1998. és 2001. évi módosításai kiterjesztették a VHI tevékenységi körét messze azon túlra, mint ami volt abban az időben, amikor a VHI először megkapta a mentességet. Ezért a VHI eredeti mentessége az EU biztosítókra vonatkozó szabályai alól már nem alkalmazható. A Bizottság indokolással ellátott véleményében, amelyet november 14-én küldött meg Írországba, ezt a nézetet fejtette ki. Arra kérte Írországot, hogy két hónapon belül tegye meg a szükséges lépéseket ahhoz, hogy a VHI a közösségi jog felügyeleti és prudenciális szabályai alá tartozzon, amelyek alól korábban mentességet élvezett. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez az indokolással ellátott vélemény döntő lépés ahhoz, hogy az ír magán egészségbiztosítási piacon versengő valamennyi felet az európai biztosítási jogszabályok szerinti egyenlő
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
elbánásban részesítse. Ez szolgálja a kötvénytulajdonosok érdekeit is és a tisztességes versenyt is. A Bizottság szigorúan figyelemmel kíséri az ír kormány által tett lépésket, és ha az elmulasztja a megfelelő intézkedést, akkor a Bizottság eljárást kezdeményez az Európai Bíróság előtt. Gay Mitchell (PPE-DE). – Elnök asszony, szeretnék köszönetet mondani a biztosnak a kérdés megválaszolásáért. Megkérdezhetem tőle, hogy van-e valamilyen jelzése az ír kormánytól a VHI-vel kapcsolatos válasz megszerzésének időkeretére vonatkozóan? Megkérdezhetem tőle azt is, hogy lesz-e ennek hatása a kiegyenlítésre? A VHI továbbra is az írországi piac 75%-át uralja, de azt állítja, hogy szüksége van a kockázatkiegyenlítésre, hogy nehogy olyan helyzetbe kerüljön, hogy ott marad az összes idősebb és ezért nagyobb kockázatú ügyféllel. A biztos által felvetett kérdésnek van-e kiegyenlítési vonatkozása? Charlie McCreevy, a Bizottság tagja. − Az indokolással ellátott véleményt 2007. november 14-én küldtük el Írországnak. Írországnak két hónapja van a válaszadásra, ami történetesen január 14-én járt le, ami tegnap volt. Úgy tudom, hogy a választ tegnap este megkaptuk. Ezt a választ a Bizottság tanulmányozza. Szükséges rámutatni arra is, hogy az ír Egészségügyi Minisztériummal folytatott levelezés, illetve az ír egészségügyi miniszter és a köztem folyt múlt évi levelezés eredményeként a tavaly májusi választások előtt az Oireachtas Háza elé került egy törvényjavaslat. Amint az ír képviselők ezt jól tudják, ez a törvényjavaslat elbukott a választások után. Írországban nincsen intézményi folyamatosság – ami, azt hiszem, jó – ez azonban az új kormány hivatalba lépésekor a napirendi értesítőben helyreállt. Mi már javasoltuk az ír hatóságoknak, hogy fontolják meg a közzétett törvényjavaslat bizonyos módosításait. Így a tegnap este megkapott választ tanulmányozni fogjuk (én még nem láttam, de úgy tudom, hogy megkaptuk), és meglátjuk, hogy abban milyen további változtatásokra tesznek javaslatot. Ettől függően térünk rá a következő szakaszra vagy amire szükség van. Mitchell úr második kérdése azonban nagyon is releváns. Azt kérdezte, hogy van-e ennek bármilyen kihatása a kockázatkiegyenlítési vitára. A válasz az, hogy nincs. Ez a többi olyan területhez kapcsolódik, amelyekért én közvetlenül felelek, ilyen az életbiztosítási irányelv, ami a fizetőképességre vonatkozik, és ezekre az egyébként nyilvános ügyekre. Mitchell úr helyesen állítja, hogy a VHI rendelkezik a piac mintegy 75%-ával, sőt, én úgy tudom, hogy ez az arány a piac 76%-a. Úgy tudom, hogy piaci részesedésük most még nagyobb, mint volt. Az elmúlt egy évben – 18 hónapban még nagyobb piaci részesedést szereztek, és sok további embert, mint korábban. Ez tény. Őt ezzel kapcsolatban jól tájékoztatták. Az én szempontomból a nehézség a nem életbiztosítási irányelvhez kapcsolódik, és nem a kockázatkiegyenlítés mértékéhez. A teljesség kedvéért azonban – amint ezt ön tudja, Mitchell úr – van egy külön bírósági eljárás, amely most kerül a luxembourgi bíróság elé, és ezt az ír picon versengő egyik konkurrens indította el. Ez már a bíróság előtt van, és feltételezem, hogy az üggyel kapcsolatban valamikor, talán ennek az évnek a későbbi részében, határozat is születik. Elnök. − A Jim Higgins által benyújtott 36. kérdés (H-0978/07) Tárgy: Online repülőjegy értékesítés Kifejtené a Bizottság, hogy ahelyett, hogy a honlapokon történő pontos reklámozásra vonatkozó közösségi jogszabályok megsértésében vétkesnek talált honlapok listáját kiadta volna, miért hagyta, hogy a neveket kihúzzák, jelezve a válaszadás jogát a fogyasztó kárára, aki akaratlanul is ilyen honlapot használ, amelyet elkerülhetett volna, ha a Bizottság megteszi a lépést, hogy a neveket november közepén publikálja? Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − A Bizottság minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál a fogyasztói jogok hatékony érvényre juttatásának biztosítására egész Európában. A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendeletben 2006. végén jött létre az új fogyasztói jogérvényesítő hálózat. Ez biztosítja a keretet a közös piacfelügyelethez és az olyan végrehajtási gyakorlatokhoz, mint amilyen a repülőjegy-értékesítő honlapok 2007. szeptemberében végrehajtott átfésülése. Ez volt az első ilyen jellegű gyakorlat. A Bizottság koordinálta ezt a gyakorlatot, és 2007. novemberében nyilvánosságra hozta a vizsgálat első fázisának eredményeit. Ebben a fázisban még korai lenne azon honlapok nevének a közzététele, ahol bizonyos szabálytalanságokat fedeztek fel – amint azt a tiszteletre méltó képviselő javasolja – és bizonyos tagállamokban a jogi keretek sérelmével járna. Én nagyon is értem az ön türelmetlenségét, mert mindannyian azt szeretnénk, ha a dolgok elintéződjenek, mégpedig a megfelelő módon. Azonban valamennyi EU-tagállamban elismerik a válaszadás jogát, ami a védekezés jogának felel meg. A nemzeti hatóságok és a bíróságok kompetenciájába tartozik ennek a jognak az alkalmazása, és néhány országban várunk a bírósági határozatok eredményére. A Bizottság ezért a jelenleg a tagállamokban folyamatban lévő vizsgálatok és jogszabályérvényesítési intézkedések eredményeiről akkor
89
90
HU
Az Euròpai Parlament vitài
fog tájékoztatást adni, amikor ezek az eljárások befejeződnek. Tárgyaltam a hatóságokkal a fogyasztói jogérvényesítési hálózat alapján, és ők elkötelezettek amellett, hogy továbblépjenek, és megadják ezeket az adatokat, de a bírósági eljárások legalább két országban megakadályozzák, hogy teljes képet kapjunk, illetve hogy ezt nyilvánosan bejelentsük. Jim Higgins (PPE-DE). – Azt hiszem, tavaly júliusban mindannyian üdvözöltük a Degutis-jelentést, amikor végre azt mondtuk, hogy lesz átláthatóság a díjak felszámításával kapcsolatban, hogy valamennyi kirótt adót és díjat megjelenítik valamennyi hirdetésben. És akkor október 31-én, a The European Voice-ban azt olvassuk: „Repülőjegy-értékesítő honlapokat szégyenít meg az EU: a Bizottság több száz, állítólag a fogyasztókat félrevezető honlap nevének a nyilvánosságra hozatalával fenyeget”. Képtelen vagyok megérteni, hogy ezeket a nagy kereskedelmi szervezeteket miért nem nevezik meg, miért nem szégyenítik meg őket? Folyamatosan semmibe veszik a szabályokat és a rendeleteket és a vállalásaikat. Folyamatosan félrevezetik a fogyasztót. A múlt héten például a Ryanair – fejezzük ki elismerésünket azért, amit tettek – a következőt tette közzé valamennyi ír újságban: „Vásároljon egy repülőjegyet, és kapja meg a másodikat teljesen ingyen. Ne fizessen díjat, adót, illetéket vagy más költséget”. Így lefoglaltam a repülőjegyemet, és ez 153 euróba került. Majd az állítólagos ingyenes repülőjegynél a következőket számították fel: hitelkártyadíj – 12 euró; adók, díjak és költségek – 39,96 euró; biztosítás – 14 euró. Teljes ár: ingyenes repülőjegy 67 euró. Még milyen bizonyítékot kívánnak? Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Az ilyen ügyek adták a fő indokát a fellépésnek, és ennek a jogérvényesítési intézkedésnek. De meg kell ismételnem: több tagállamban csak akkor lehet a légitársaságok nevét nyilvánosságra hozni, ha a vizsgálatok és a jogérvényesítési intézkedések befejeződtek. Mivel az ügyek eltérnek, a lebonyolításukhoz szükséges idő egyes esetekben hosszabb, mint más esetekben. Jelenleg a Bizottság tárgyalásokat folytat a tagállamokkal arról, hogy mennyi idő szükséges ezen intézkedések befejezéséhez, és a Bizottság – és erre megvan a kötelezettségvállalás – ezeket a neveket azonnal közzéteszi, mihelyt az jogilag lehetséges, különben a Bizottságot beperelhetnék. Ha a tagállamok az eredetileg előirányzottak szerint lezárhatják ezeket az ügyeket, a neveket az elkövetkezendő hónapokban már nyilvánosságra lehet hozni. Eredetileg azt gondoltam, hogy ezt már februárban megtehetjük, de a részletesebb tárgyalások után, melyekben összehasonlítottuk a jogrendszereket, illetve azt, hogy mennyi időre van szükség jogi szempontból, azt hiszem, hogy egy-másfél hónapnyi késedelem lesz. De azt hiszem, önnek teljesen igaza van, és ha megengedi, én az ön esetét fogom felhozni újabb indokként a fellépés megalapozásához. Ez év kezdete óta tisztességtelen üzleti gyakorlattal szembesülünk, és miközben megpróbálunk nem túlzottan belemenni ezekbe az ügyekbe, azt hiszem, ez egy jó példa a tisztességtelen üzleti gyakorlat ellenes jogszabály megsértésére is. Manolis Mavrommatis (PPE-DE). – (EL) Elnök asszony, biztos asszony, én egyike voltam az elsőknek, ha nem a legelső, azok között, akik ezt a kérdést feltették még a novemberi kérdés felmerülése és a bejelentés előtt. Válaszában ön azt mondta, hogy ésszerű időn, azaz két hónapon belül megkapjuk a neveket vagy az önök vizsgálódásainak az eredményeit. Ezután egy interjúban ön azt mondta, hogy ez négy hónap. Aztán amikor a Ryan nevét bejelentették, vagyis az megjelent az újságokban – ahogy kollégánk, Higgins úr nagyon helyesen elmondta – mint egyike az ilyen társaságoknak, míg az önök kutatása szerint 433 légitársaság és utazási ügynökség van, amelyek az ilyen jellegű alacsony árú jegyeket kínálják, végül a Ryan azt mondta, hogy nem ő az egyedüli. Más nagy, ismert társaságok felhasználták a nevüket, amit én nem szeretnék megtenni a Parlamentben, és önök szemet hunytak a kérdés fölött. Ezért tanácsosnak gondolom, hogy önök sürgősen megadják a neveket, hogy a közvélemény, és a nagy vagy kis társaságok közötti verseny lecsillapodhasson. Meglena Kuneva, a Bizottság tagja. − Nem tagadom, hogy sok esetben merítettem inspirációt a Parlamenttől és a parlamenti képviselőktől, így örülök, hogy ebben az esetben a Parlament figyel a repülőjegyekkel kapcsolatos konkrét vizsgálatra. Első átfésülésünkhöz nagyon is szándékosan választottuk a repülőjegyeket. Nem szeretném, ha a mondandóm védekezésnek tűnne. Azt teszem, amit tőlem a jog megkövetel. Kikértem a Bizottság jogi szolgálatainak tanácsát, és nem tehetek többet, mielőtt a bírósági eljárások bizonyos tagállamokban befejeződnek. Ha az egyik tagállamban az eljárás négy hónapig tart, nem tehetek semmit. Az eljárás lezárása előtti intézkedés sértené a nemzeti jogszabályt, és veszélyeztetné a Bizottság jó hírnevét. Ezért várok a nevek közzétételével, addig, amíg ezeket az eljárásokat le nem zárják.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Elnök. − Az idő hiányában megválaszolatlanul maradt kérdések írásban kerülnek megválaszolásra (lásd a mellékletet). Elnök. − Szeretnék köszönetet mondani Kuneva biztosnak a várakozásért. Ezzel berekesztem a kérdések óráját. Brian Crowley (UEN). – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék elnézést kérni öntől és a tolmácsoktól is, hogy feltartom őket, de kérem vegyék jegyzőkönyvbe tiltakozásomat a kérdések órájának ismételt elkomolytalankodásával kapcsolatban. Mi, akik ezt az időt politikai eszközként használjuk azért, hogy válaszokat kapjunk az intézményektől, szóhoz sem jutunk, hogy képviselőként milyen bánásmódban részesülünk. A szóban forgó problémát szeretném napirendre tűzni az elnökök értekezletén is, de reményeim szerint az elnökség is foglalkozik majd a kérdéssel, és így elérhetjük, hogy az ülésterem napi működése ne zavarja meg a kérdések óráját minden egyes alkalommal. Elnök. − Köszönöm Crowley úrnak. Úgy gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a mai nap több okból is nehéz volt. Közel másfél óra állt rendelkezésünkre, és ezalatt igyekeztünk minden kívánságnak eleget tenni. Ahogyan Önök is tudják, igyekszünk javítani a reformmunkacsoport ügyein, de addig is köszönöm észrevételeiket, és köszönöm a tolmácsok munkáját is. (Az ülést 19:45-kor felfüggesztették, majd 21.00-kor folytatták.) ELNÖKÖL: COCILOVO ÚR alelnök
18. : Tanulni sohasem késő (vita) Elnök. − Következő napirendi pontunk Doris Pack a felnőttkori tanulásról: tanulni sohasem késő tárgyú jelentése a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (2007/2114(INI)) (A6-0502/2007). Doris Pack, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr. A Bizottság felnőttkori tanulásról szóló közleményének és cselekvési tervének a címe „Tanulni sohasem késő”. Ez, csakúgy, mint a német cím Man lernt nie aus („Ameddig élünk, tanulunk”), széles körben használt kifejezés, de a sorok között olvasva ebben a kontextusban, kiderül, hogy valójában az európai oktatási politika területén fennálló korábbi mulasztásokra utalnak. Ennek ellenére örömmel fogadjuk, hogy a Bizottság jelen közleménnyel és cselekvési tervvel egy olyan korszakba lép át, amelyet az egész életen át tartó tanulás szükségességét érintő tudatosság fémjelez; egy olyan korszakba, amelyben új demográfiai kihívásokkal kell szembenéznünk. Az Európai Unióban végbemenő gazdasági és társadalmi változások megkövetelik a szakmai képességek és minősítések jelentős átalakítását. A munkaerőpiac kihívásainak meg kell felelni, és ezalatt azt értem, hogy az egyének foglalkoztathatósága a felnőttkori tanulás legfontosabb célja kell, hogy legyen. Az oktatás, különösen a felnőttoktatás, fontos szerepet játszik az egyének személyes fejlődésében, önbecsülésében, állampolgári és társadalmi integrációjában, valamint a kultúrák közötti párbeszédben való részvételében. Különböző kutatások bizonyították, hogy a tanulásnak számos fontos, nem-gazdasági előnye is van, mint például az egészség előmozdítása, a különböző korosztályok társadalmi életben való részvételének ösztönzése, és természetesen a bűnözési ráta csökkentése. Ebből kifolyólag elsődleges politikai feladatomnak érzem, hogy az emberek az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos motivációját növeljem. A médiakampányok, az információs és tanácsadó központok, valamint a hátrányos helyzetű csoportokat célzó kommunikáció alkalmazott formái egyaránt nagyon fontosak. Bizonyos országokban a különleges telefonszámok és weboldalak szintén sikeresen működnek. Ebben a kontextusban nagy jelentősége van a munka, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás összehangolására irányuló lépéseknek. Szeretnék röviden felsorolni ezek közül egy párat: munkaidő átdolgozás, flexitime (rugalmas időbeosztás), távoktatási programok és informális tanulási utak. Folyamatosan tökéletesíteni kell az új technológiák használatát, különösen a szélesebb internet-hozzáférés biztosításával, amelynek segítségével ösztönözni tudjuk az ilyen újszerű tanulási módszerek használatát. Szükséges továbbá az állami, magán-, valamint vállalati óvodák számának további növelése is. Egy másik, általam szintén lényegesnek tartott tényező a generációk és kultúrák közötti összetartás. Fontos támogató szerepet játszanak azok a felnőttek és idősebb állampolgárok, akik továbbadják tudásukat és
91
92
HU
Az Euròpai Parlament vitài
ismereteiket a fiatalabb generációnak, különösen, ha szakmai vagy üzleti szakértelemről van szó. Ők képesek gyakorlati útmutatást nyújtani, és e célból hálózatokat lenne szükséges létrehozni. Véleményem szerint ezáltal mindenki tanulhatna a másiktól. A tanulásnak azonban létezik egy család alapú megközelítése is. A szülőket újból tanulásra ösztökéli az a vágy, hogy gyermekeiknek segítsenek iskolai tanulmányaikban. Ezen kívül, a felnőttoktatás nagymértékben támaszkodik az önkéntes segítőkre, akik tapasztalatuk és szakképzett útmutatásuk hozzáadásával gazdagítják azt. Figyelembe kell venni a migránsok különleges igényeit is, és így jutunk el a nyelvi tanfolyamok kérdéséhez. Ezekre a nyelvtanfolyamokra részben azért van szükség, hogy a migránsok megtanulhassák a befogadó ország nyelvét, de ezek a tanfolyamok teszik lehetővé azt is, hogy a felnőttek egy szomszédos ország nyelvét vagy egy tetszőleges idegen nyelvet elsajátítsanak, amit mi mindig is pártolunk. A felsőoktatási intézményekbe történő felvételt meg kell könnyíteni az olyan felnőttek számára, akik gyakorlati szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Az egyik legfontosabb üzenet az, hogy a már meglévő felnőttoktatási központok, valamint az általuk nyújtott oktatás színvonalán javítani kell. A felnőttoktatásban megfelelő képesítéssel rendelkező oktatókra, illetve bizonyos képzési programokra van szükség. Én személy szerint csak Németországról tudok nyilatkozni, ahol van olyan egyetemi képzés, amely felnőttoktatási diplomát ad. Úgy hiszem, hogy a képzési szolgáltatókat emlékeztetni kell arra, hogy a tervbe vett képzéseket illetően támogatásért fordulhatnak az Európai Szociális Alaphoz például vagy bármelyik másik strukturális alaphoz. Én természetesen arra számítok, hogy a Bizottság a jelenlegi egész életen át tartó tanulásra vonatkozó programot mind a Grundvig, mind pedig a Leonardo programok részeként biztosítja, ezáltal lehetővé téve, hogy mi is hozzájárulhassunk a cselekvési terv elindításához. Hiszem, hogy ezen a területen többféleképpen is végezhetünk jó munkát és ezzel kapcsolatban nem szabad az időt vesztegetni. Egy utolsó pontot szeretnék még kihangsúlyozni: a felnőttoktatás eredményeit mérhetővé kell tenni, másképpen követhetetlenné válik, hogy ki mit csinál. Nagyon sok szereplője van a területnek és ezeket egytől egyig figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy magán, egyetemi oktatáson alapuló vagy közoktatási intézményről van szó. Röviden összefoglalva tehát rengeteg a tennivaló és azt javaslom kezdjünk neki a munkának. Ján Figeľ, a Bizottság tagja. − Elnök úr, szeretnék tetszésemnek hangot adni az elhangzott jelentéssel kapcsolatban és egyúttal gratulálni az előadónak, Pack asszonynak elkötelezettségéért, fáradozásáért és közreműködéséért, csakúgy, mint Andersson úrnak a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságtól és Flasarová kisasszonynak a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságtól. Örömmel tölt el, hogy mind 2006-os, mind 2007-es közleményünk határozott választ váltott ki az Európai Parlament részéről. Az első ezek közül a felnőttkori tanulással, míg a második a szeptemberben elfogadott, ezzel kapcsolatos európai cselekvési tervvel foglalkozott. Ahogyan azt Önök is észrevehették, a felnőttkori tanulás jelentősége egyértelműen növekszik. Először is a globális verseny egy valós, létező dolog. Az oktatásba történő befektetéseket az élet minden szakaszában és minden szintjén végre kell hajtani; és a felnőtt készségek és kompetenciák folyamatos továbbfejlesztése szükséges. Másodszor a demográfiai változások azt eredményezik, hogy az embereknek legalább pár évvel tovább kell dolgozniuk, és ehhez meg kell őrizniük készségeik alkalmazhatóságát. Harmadszor pedig a felnőttkori tanulás segítségével fel lehet venni a harcot a társadalmi kirekesztéssel szemben. Sajnos túl sok az alacsony képesítéssel rendelkező felnőtt, akiknél magas a munkaerőpiacról való kirekesztődés kockázata. A felnőttkori tanulás tehát rendkívül fontos szerepet játszik az egész életen át tartó tanulási stratégiákban. Támogatásukat több okból kifolyólag is örömmel fogadom, ezek közül a legfontosabb talán a felnőttkori tanulás színvonalának és hozzáférhetőségének javítása, amelyet jobb gyermekgondozáson és az e-learningen keresztül érhetünk el, és ez különösen fontos a sajátos nevelési igényű csoportok szempontjából. Fontos további okok a készségek mérésének és az informális tanulás értékelésének felgyorsítása, az általános jellegű beruházások növelése, valamint a nők, a migránsok és az idősödő lakosság igényeihez való alkalmazkodás. Végül pedig, de nem utolsósorban nagy jelentősége van a megbízható és összehasonlítható adatok kidolgozásának, amellyel, ahogyan azt Pack asszony is említette, mérhetővé válna a felnőttkori tanulás. Az európai cselekvési terv megvalósítása során ezekre az elemekre külön figyelmet fogunk fordítani. Ahogyan azt Önök is felvetették, a tagállamokban számos olyan bevált gyakorlat van, amelyet együttműködésünk során használni fogunk. Ezeket a bevált gyakorlatokat egymástól való tanulási tevékenység
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
és tanulmányok segítségével fogjuk támogatni a már korábban említett egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programon, valamint az Európai Szociális Alapon keresztül, annak érdekében, hogy a tudász és a tapasztalatokat megoszthassuk. A cselekvési terv tagállamokkal együttműködésben történő végrehajtása során elemezni fogjuk a nemzeti reformok felnőttkori tanulásra gyakorolt hatását, különösen a nemrég elfogadott európai képesítési keretrendszer fényében. Fejleszteni fogjuk továbbá a felnőttoktatási szakemberek számára kidolgozott szabványokat, és a már meglévő bevált gyakorlaton alapuló mechanizmusok minőségbiztosítását. Bátorítani szeretnénk a tagállamokat arra, hogy határozzák meg a felnőttek készségszintjének növelésével kapcsolatos célokat és gyorsítsák meg a fenyegetett csoportok nem formális és informális tanulásának értékelési és felismerési folyamatát. Végül pedig, de nem utolsósorban olyan alapadat-állományt javaslunk, amely segítségével javíthatóvá válik a szektor ellenőrzése. Üdvözlöm a témával kapcsolatos vitát, de különösen az ez irányú folyamatos támogatást. Jan Andersson, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. − (SV) Elnök úr, biztos úr. Szeretném megköszönni az előadónek ezt a nagyszerű jelentést. Az EU-ban, illetve a lisszaboni folyamatban érvényesülő stratégia egészéből az következik, hogy a képzés kell, hogy legyen a kulcsa nem csupán a jövőbeni növekedésnek és foglalkoztatottságnak, de a társadalmi kirekesztés elleni harcnak is. Abban, hogy az EU országai a globális versenyben is megállják a helyüket, kulcsfontosságú szerepet játszanak a képzések; a nem csak nagyobb számú, de jobb munkahelyek, valamint a magas szintű készségekkel rendelkező emberek is. Ezért tehát üdvözöljük ezt a jelentést. Egy pár megjegyzést szeretnék még tenni. Fontos, hogy kihasználjuk az elérhető erőforrásokat, annak érdekében, hogy megkönnyítsük a különböző csoportok képzését. Ennek egyik példája a gyermekgondozás. Kisgyermekek szüleiként mind a nők, mind a férfiak számára lehetővé kell tenni a képzésben való részvételt. Ezért tehát léteznie kell egy stratégiának a gyermekgondozást illetően is. Lényeges, hogy figyelmet fordítsunk a különleges csoportokra, mint amilyen például az idős lakosság. A mai munkaerőben nagyon kevés az idős ember. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy nincsen hozzáférésük a továbbképzéshez, illetve a felnőttoktatáshoz. Erre a csoportra szükséges koncentrálnunk. Egy másik csoportban azok az emberek vannak, akik alacsony szintű képzettséggel indulnak. Ha a mai képzési helyzetet mérlegeljük, a továbbképzést és a felnőttoktatást figyelve azt vehetjük észre, hogy azok részesülnek a legtöbb képzésben, akik már megfelelő iskoláztatásban részesültek. Fontos, hogy a képzésben is érvényesüljön az egyenlőség szempontja. Beszédidőm rövidsége miatt végezetül csupán szeretnék rámutatni a jó együttműködés és a szociális partnerek folyamatba történő bevételének fontosságára. Věra Flasarová, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. - (CS) Hölgyeim és uraim, üdvözlöm kollegám, Pack asszony által készített jelentést és gratulálni szeretnék neki a témakörrel való nagyszerű bánásmódhoz. Szeretném kihangsúlyozni a nők, a társadalmilag kiszolgáltatott helyzetben lévők, a bevándorlók és a kisebbségek oktatásának szükségességére való odafigyelés fontosságát. Szeretném megemlíteni az oktatás egy másik aspektusát. Egy olyan világban, ahol a legtöbb dolog a pénzügyeknek, a kereskedelemnek, a reklámozásnak, a karriereknek és a munkaerő-piaci versengésnek van alárendelve, az oktatás gyakran nem tűnik többnek, mint egy lépcsőfok, amely egy jobb pozícióhoz vezet. Amennyiben az oktatás segít megvalósítani ezt a gyakorlati célt, és ezáltal az egyén jobban felkészült a munkavégzésre, illetve jobban tudja tartani a lépést egy versengő környezettel, akkor ez természetesen egy jó dolog. Az oktatás legfontosabb aspektusa azonban az, hogy az egyént belülről teszi gazdagabbá és jobban felkészíti arra, hogy a jót megkülönböztesse a rossztól. A társadalom ma értékválságban van. A hagyományok és tekintélyek helyett olyan egyéni szabadsággal rendelkezünk, amilyenre a modern kori történelem során végig áhítoztunk. Ez azonban a tudás vagy nem tudás szabadsága is, csakúgy, mint a látás vagy a nem látás; a véleményformálás és más vélemények elfogadásának szabadsága is. Az oktatás önmagában nem fogja megoldani problémáinkat, de ösztönöz minket arra, hogy elgondolkozzunk rajtuk. Schmitt, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (HU) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt biztos úr! Az európai demográfia helyzete szükségessé teszi a nyugdíjrendszerek átalakítását, a korhatár emelését, és egyre többet hallunk a szabályozott bevándorlás lehetőségéről, ahelyett hogy a saját 50 évesnél idősebb korosztályban rejlő potenciált használnánk ki. A jól megszervezett felnőttoktatás lehetővé teszi, hogy a több évtizede dolgozó szakember felfrissítse tudását és adaptálódjon a megváltozott körülményekhez. Másrészt lehetővé teszi azt is, hogy a munkaerőpiacról kiszorult, de nem nyugdíjas korú felnőttek átképzése, nyelvi, számítástechnikai és egyéb szakmai felkészítése révén ezek az emberek újból bekapcsolódhassanak és munkát vállalhassanak. A felnőttoktatásnak e funkciója különösen aktuális a közép-kelet-európai országok térségeiben, ahol a foglalkoztatási mutatók jelentősen elmaradnak az Európai Unió 15-ének átlagától.
93
94
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A munkaerő-piaci vonatkozások mellett a felnőttképzésnek van egy harmadik, szociális, személyi dimenziója is, mivel az időseknek szervezett internetes nyelvtanfolyamok, vagy akár tánctanfolyamok, vagy főzőtanfolyamok hozzájárulnak az ő életminőségük javulásához, javításához, az idős emberek jókedvéhez. A hatékony felnőttképzéshez két dolgot tartok kiemelkedően fontosnak: egyrészt a tájékoztatás és hozzáférés javítását, a sikeres projektek bemutatását, a tapasztalatok megosztását az érintettekkel. Ne feledjük, hogy az új tagállamokban az idős emberek elenyésző hányada használja az Internetet, az ő elérésükhöz konzervatív, hagyományos módszereket kell alkalmaznunk. Itt kiemelkedő szerep hárul az önkormányzatokra, amelyek részletesen ismerik a helyi viszonyokat és igényeket. Másrészt fontos feladat az igényfelmérés, vagyis, hogy a tagállamok felnőttoktatási programjai kidolgozásakor egyeztessenek a gazdaság szereplőivel, a vállalkozásokkal, a munkaadókkal. Figyelembe kell venni az adott ország gazdaságának szükségleteit, hogy a felnőttképzésre fordított összeg ne feleslegesen kidobott pénz legyen, hanem kimutatható hasznot hozzon az egyénnek, a társadalomnak és a gazdaságnak egyaránt. Gratulálok Doris Pack asszonynak a fontos és időszerű jelentéséhez. Köszönöm a figyelmet. Maria Badia i Cutchet, a PSE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim. Először is szeretnék gratulálni az előadónak, Pack asszonynak nagyszerű munkájáért, valamint javaslatainkkal kapcsolatban tanúsított együttműködő hozzáállásáért. Szeretném hangsúlyozni, hogy igen kedvező a jelentés időzítése, hiszen egy olyan időszakban vagyunk, amikor a társadalmi-gazdasági változások mértéke, az információs társadalomra történő sebes átváltás, valamint az idősödő európai lakossághoz társítható demográfiai trend egytől egyig jelentős erőfeszítéseket követel a felnőttoktatáson és képzésen, illetve az egész életen át tartó tanuláson belül. Ezek azok a legfontosabb szempontok, amelyek segítségével elérhetőek a lisszaboni stratégia általunk meghatározott céljai. Magával a jelentéssel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet annak a szükségességére, hogy tápláljuk az emberek további tanulásával kapcsolatos motivációját. Véleményem szerint annak érdekében, hogy hatékony legyen ennek olyan aktív politikával kell párosulnia, amely mindenekelőtt a tanulás családi élettel és munkával való kompatibilitását segíti elő, különös tekintettel a nők helyzetére. Ennek ösztönző intézkedések formájában kell megjelennie, amelyek a képzési programokra történő jelentkezést, és pontosabban az állami gyermekgondozási és oktatási szolgáltatások bővítését ösztönöznék, csakúgy, mint az idősekről vagy eltartottakról való gondoskodást, ezáltal könnyíteni a családokra nehezedő súlyokat, amelyek nagy részét még mai is gyakran a nők hordozzák vállukon. Ezenkívül meg vagyok arról győződve, hogy helyénvaló egy olyan tanulási kultúra táplálása, amelyik elismeri az érdemeket és javítja az alacsony képesítéssel bíró emberek lehetőségeit, növeli a társadalmi integrációt és elősegíti a személyes fejlődést. Ez a megközelítés különösen fontos a „fenyegetett” csoportok szempontjából. Alapvetőnek tartom a felsőoktatási rendszerek korszerűsítését és rugalmasabbá tételét, hogy ezek ezáltal fogékonyabbá váljanak az emberek növekvő, változatos társadalmi igényeivel szemben, és ugyanakkor emeljék az oktatás színvonalát és szélesítsék annak kínálatát. Végezetül utalni szeretnék a digitális technológiákat érintő képzés kínálata bővítésének fontosságára, amely által szűkíthető lenne a társadalmainkban a nemek, generációk és különböző földrajzi területek lakosságai közötti digitális szakadék. Röviden tehát üdvözlöm a Bizottság javaslatát, ami reményeim szerint figyelembe veszi majd a Parlament javaslatait, hogy ezáltal együttesen hívhassuk fel a tagállamok figyelmét az ezen a területen való minél hamarabbi cselekvés szükségességére. Mindezt annak érdekében, hogy ne csupán a felnőttek tanulásban való részvételének korlátait töröljük el, de bátorítsuk ezt a részvételt, hogy minden országban felismerjük a gazdasági, társadalmi és kulturális értékét, illetve, hogy olyan nemzeti adatcserét tegyünk lehetővé, amelynek segítségével a folyamat összehasonlíthatóvá és mérhetővé válik. Jolanta Dičkutė, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Az egész életen át tartó tanulás egyre fontosabb a modern társadalomban. Örömmel tölt el az a tény, hogy a felnőttkori tanulás jelentősége és szükségessége egyre gyakrabban és aktívabban kerül elemzésre és, hogy ezt az összes EU tagállamában és főbb intézményeikben is jobban elismerik. A litván felnőttoktatási szakértők is egyre tevékenyebben nyújtanak be ezzel a közleménnyel kapcsolatos előterjesztéseket. A kormányprogram a terv szerint kibővítené az informális felnőttoktatás szolgáltatását a városi és községi oktatási intézményekben, valamint igyekezne azt biztosítani, hogy az oktatási intézmény épületei korszerűek és szépek legyenek, valamint, hogy ezek a
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
központok korszerű oktatási segédeszközökkel legyenek felszerelve. Szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy a felnőttoktatás pedagógusainak és szervezeteinek aktívabb szószólókra szüksége, és a politikusoknak oda kell figyelniük és támogatniuk kell az általuk megszólaló hangokat annak érdekében, hogy a felnőttoktatásban minőségbeli változás következzen be. A felmerülő problémákat nem elég csupán megtárgyalni, azokra megfelelő megoldásokat kell találnunk, hiszen ezek határozza majd meg azt, hogy a felnőttoktatás hogyan fejlődik az elkövetkező évek során. A Litvániában fennálló probléma sürgetően aktuális ebben a kontextusban - gondolok itt a társadalom kiszolgáltatott csoportjainak integrációjára, különös tekintettel a fogyatékkal élő személyekre. Ezen felül a kamaszkor előtt álló gyermekeket nevelő szülők munkaidő utáni tanulásával kapcsolatos lehetőségek még mindig nem rendeződtek. A szülők gyakran azért nem tanulnak, mert egész egyszerűen nem tudják hol hagyni gyermekeiket. A felnőttoktatási rendszerből hiányzik a rugalmasság. Előfordul, hogy azok az emberek, akik nem fejezték még be a középiskolát és még ne múltak el 18 évesek szeretnék folytatni tanulmányaikat a felnőttoktatási programok keretén belül, ezt azonban nem tehetik meg, mert az oktatásnak ez a típusa csak 18 év felett elérhető. Természetesen a megfelelő összegű pénzügyi támogatás hiánya is egy fontos gond. Egyetértek Valdas Adamkus litván elnökkel, aki azt mondta, hogy Litvániában egyre több ember ismeri fel azt, hogy a tanulás nem csak a fiatalok kötelessége. Az egész életen át tartó tanulás ma már az egész országot, és annak minden állampolgárát érintő kihívás. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, hiszen így megmutathatjuk az egész világnak, hogy Litvánia egy kreatív, innovációra nyitott ország, amelyik nem riad vissza attól, hogy nagyra törő célokat tűzzön ki maga elé a tanulási módokkal és azok lehetőségeivel kapcsolatban. Mikel Irujo Amezaga, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, szeretném azzal kezdeni, hogy köszönetet mondok Pack asszonynak és gratulálok neki jelentéséhez, hiszen az ő készséges hozzáállásának köszönhetően a jelentés magában foglalja a képviselőcsoportunk által előterjesztett módosítások nagy részét. Szeretném elmondani, hogy a felnőttoktatás mindig is az egyik leghatékonyabb módja volt a szociális és gazdasági fejlődés befolyásolásának, és a jobb vagyonelosztásnak is. A mai változó információs társadalomban, ahol állandó jelleggel kell frissítenünk tudásunkat, a felnőttek kezdeti alap, majd későbbi továbbképzése kiemelten fontos szükséglet. A felnőtteknek alkalmazkodniuk kell a globalizáció okozta folyamatos változásokhoz és döntéseket kell hozniuk a túlélés érdekében, miközben egy megfelelő életszínvonalat is fenn kell tartaniuk. Az oktatási rendszerek nagy része azonban nem reagál megfelelően az emberek igényeire olyan módon, hogy azok képesek legyenek tartani a lépést azzal a változó társadalommal, amelyben élnek. A korábbi korszakokkal ellentétben az oktatásnak már nem az a szerepe, hogy a jól ismert világban alkalmazható leckéket ismertesse, hanem inkább arra az állandóan változó világra készít fel, amelyik előre nem látható körülményeket teremthet. A lényeg tehát egy olyan oktatási rendszer biztosítása, amely képes reagálni a tartós változáson áteső társadalom felnőtteinek szükségleteire. Ez röviden annyit jelent, hogy az oktatásnak az embereket nem csupán a beilleszkedésre, de az előrelátásra és az innovációra kell felkészítenie. Jelenleg egy indusztriális és egy poszt-indusztriális társadalom közötti átmeneti időszakban vagyunk, és a felnőttoktatás keretét az a társadalom képezi majd, amely felé haladunk. Ezzel kapcsolatban már gratuláltam az előadónak, de szeretnék gratulálni egyúttal a Bizottságnak is, hiszen véleményem szerint a jelenlegi jelentés is hasonló mederben halad. Thomas Wise, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az egész életen át tartó tanulás területén az Egyesült Királyság mindig is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Távoktatási egyetemünk az első ilyen jellegű intézmény volt a világon, amelyet a hatvanas években alapítottak egy, a húszas évekből származó koncepció alapján. Innen az azóta eltelt időben több százezer, úgynevezett „érett diák” távozott diplomával, akik közül sokan életük későbbi szakaszában, tanulmányaikhoz visszatérve szerezték meg ezeket a diplomákat. Ezért gondolom tehát, hogy az Egyesült Királyságban nincsen gond az egész életen át tartó tanulással, és tisztelettel jegyezném meg, hogy nincs szükségünk további közbeavatkozásra az oktatással kapcsolatban, ami továbbra is nemzeti hatáskörbe esik. Mindamellett az elérhetőség biztosítása soha sem lesz elegendő. A következő lépés természetesen a kényszer. Végül is mi értelme van egy olyan dolgot szolgáltatni, amit senki sem vesz igénybe? De Önök ezen a területen a múltban már több milliárd eurót és más valutát hagytak kárba veszni EU-intézményeken keresztül, és a tagállamok naivan követik utasításaikat.
95
96
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Egyértelműbben fogalmazva a Tisztelt Ház bürokratái és politikusai számára, én úgy látom, Önök attól függetlenül, hogy meddig élnek, egész egyszerűen nem tanulnak! Még figyelni sem figyelnek! Kitartóan folytatják a projekteket, és a pokolba mindenkivel, aki nem ért egyet Önökkel vagy más véleményen van! Egy régi, Sun Tzunak tulajdonított közmondás jut eszembe, amelyet Kennedy is idézett: akik lehetetlenné teszik a békés tiltakozást, elkerülhetetlenné teszik az erőszakos tiltakozást. Ha nem tanulnak hibáikból, arra vannak ítélve, hogy megismételjék azokat. Milan Gaľa (PPE-DE). – (SK) Először is engedjék meg, hogy megköszönjem Doris Pack asszonynak azt az energiát, amit a jelentés elkészítésébe fektetett. Szeretném továbbá köszönetet mondani az Európai Bizottság képviselőinek is azokért a kezdeményezésekért, amelyek a jelenlegi helyzet javulásához vezetnek. Mint a Kulturális és Oktatási Bizottság Európai Képesítési Keretrendszerrel kapcsolatos véleményének előterjesztője, az egész életen át tartó tanulás kérdését rendkívül fontosnak tartom, elsődlegesen két szempontból. Az első a képesítések javítása, az elhelyezkedési képesség javulása, és a munkaerőpiacon fennálló ellentmondások kezelése, illetve a földrajzi és szakmai mobilitás javulása. A második pedig az egész életen át tartó személyes fejlődés és társadalomba való integrálódás utáni vágy. Túl kevés felnőtt vesz részt oktatásban és a szakképzésben. Véleményem szerint az állampolgárok egész életen át tartó tanulással kapcsolatos motivációjára történő fókuszálás pozitív lépés. Alapvetően fontos, hogy ebben a folyamatban figyelembe vegyük a munka, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás jobb összeegyeztetésének, a generációk és kultúrák közötti összetartás; a nyelvoktatás és nyelvtanulás körülményeinek, illetve az oktatás színvonalának és kilátásainak javítását. Dicsérendő ugyanakkor a nem formális és informális oktatás felismerése és méltányolása. A legfontosabb célkitűzések az alacsony képesítéssel rendelkező munkavállalók képesítéseinek javítása, akik mellesleg az európai munkaerő egy harmadát teszik ki, valamint a migránsok oktatása. Amennyiben 2010-ig szeretnénk 12,5%-os részvételt elérni a felnőttoktatás területén, ami egyébként további 4 millió ember részvételét jelentené, úgy ennek egyik követelménye az európai szintű oktatási rendszerek és az európai képesítési keretrendszer közötti kapcsolat létrehozása lesz. Elnök. − Szeretném megnyugtatni Pack asszonyt arról, hogy az elnökség maximális tisztelettel viseltetik az előadók, valamint az általuk képviselt álláspontok iránt, még akkor is ha tartalmukkal egyáltalán nem értünk egyet. Gyula Hegyi (PSE). – Tisztelt elnök úr, ahogy a magyar közmondás is mondja „jó pap holtig tanul”. Manapság már nem csak a papoknak, de minden felnőttnek tanulnia kellene felnőtt évei alatt. Üdvözlöm Pack asszony jelentését, és a Bizottság felnőttoktatási cselekvési tervét is. Nagyon szomorúnak találom, hogy felnőtt polgáraink csupán 9,6%-a vesz részt az egész életen át tartó tanulásban, de nem könnyű felnőttkorban újrakezdeni a tanulást. A családi élet, munka és tanulás összeegyeztetése nehéz feladat, de a felnőttoktatás hosszú távon mind a család, mind a szakmai karrier szempontjából igen hasznosnak bizonyulhat. Európában több millió munkanélküli van, ugyanakkor több millió olyan munkahely is, ahova képzett munkaerőt keresnek. A képesítések alacsony szintje a magas munkanélküliség kockázatát hordozza magában, és a folyamatos képzés és oktatás mind az egyént, mind a gazdaságot segítheti. Egyetértek Pack asszonnyal azzal kapcsolatban, hogy nem csak az egész életen át tartó tanulás népszerűsítésére van szükség, de olyan gazdasági eszközöket is be kell vetni, amelyek segítségével bátorítani lehet a munkaadókat, hogy idősebb munkavállalókat alkalmazzanak. Az idősödő társadalom kihívásával szemben egyetlen egy megoldás létezik: tisztelni és becsülni kell az idősebb munkavállalókat, és az idősebb generáció számára is tisztességes munkahelyeket kell biztosítani. Ehhez természetesen az egész életen át tartó tanulásra, valamint az egész életen át tartó szakképzésre van szükség. Ramona Nicole Mănescu (ALDE). – (RO) Tisztában vagyunk azzal, hogy a tagállamok felismerik az egész életen át tartó tanulás rendkívüli jelentőségét, hiszen ez hozzájárul az állampolgárok jólétéhez, önbizalmához, társadalmi integrációjához, valamint a kultúrák közötti párbeszédhez. A felnőttek hozzáférése az egész életen át tartó tanulási programokhoz azonban továbbra is korlátozott, annak ellenére, hogy az Európai Unió célul tűzte ki, hogy 2010-ig ezekben a programokban eléri a 12,5%-os részvételi arányt. Ebből kifolyólag a hatékony, felnőttképzéssel, különösen az idősek, a fogyatékkal élők és a migránsok képzésével kapcsolatos európai programok tagállamok által történő végrehajtása sikeresebb társadalmi integrációhoz vezethet, valamint növelheti mobilitásukat a munkaerőpiacon.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Mint a Kulturális és Oktatási Bizottság tagja hiszem hogy a generációk közötti összetartással kapcsolatos önkéntes programok fejlesztése és a kormány, a magánvállalkozások és az egyének általi részvétel kulcsfontosságú a demográfiai változások, a szegénység és a szociális kirekesztődés által okozott kihívások legyőzésében. A művelóődéshez és oktatáshoz való jogból, illetve a tagállamok az irányú kötelezettségéből következően, hogy felnőtt polgáraiknak minőségi képzést nyújtsanak, úgy vélem, tisztelt elnök úr, hogy mi magunk is felelősek vagyunk az egész életen át tartó oktatás és képzés finanszírozásához és támogatásához szükséges fenntartható eszközök fejlesztéséért. Kathy Sinnott (IND/DEM). – Elnök úr, ha a biztos úr megkérdezné az embereket, hogy hol tanultak, ők válaszképpen megmondanák, hogy hova jártak iskolába. Az általunk folytatott tanulás nagy hányada azonban a formális oktatás keretein kívül történik. Az egész életen át tartó tanulás kihívása nem csupán annyi, hogy lehetőséget kínáljon felnőtteknek új és még több képesítés megszerzésére, hanem, hogy felismerje és hasznot kovácsoljon abból az értékes tudásból, amelyet sok felnőtt informális módon, életútja során, valamint munkahelyi tapasztalatból szerzett meg. Egyik választóm egy nehezen kezelhető halfajtákkal kapcsolatos új, sikeresen működő eljárást vezetett be, illetve azzal egy időben azokat a környezetbarát haltenyésztési technikákat is, amikre ezeknek a halaknak szükségük volt. Nincs egyetemi diplomája, ezért a Bizottság által jóváhagyott támogatások hozzá nem jutnak el. Ehelyett ezek olyan, tapasztalattal nem rendelkező tudósoknál kötnek ki, akik őt keresik fel utána, hogy meg tudják hogyan is csinálja, amit csinál. Ő már belefáradt ebbe a bohóckodásba, és a halipar issza meg ennek a levét. Ösztönözném a biztos urat arra, hogy vizsgálja ezt meg, hiszen biztos, hogy létezik jobb megoldás is erre. Tomáš Zatloukal (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, biztos úr, a felnőttek oktatásban való részvételét gátló legnagyobb akadály a munka és a családi elfoglaltságok okozta időhiány. Az információ és a motiváció hiánya is további negatív tényező: az általános vélemény szerint az élet későbbi szakaszában nyújtott oktatás nem képvisel értéket és nincsen kellő módon jutalmazva. A felnőttoktatás talán legfontosabb szempontjai a hatékonyság és a pártatlanság. Az EU-tagállamok oktatási rendszerei elsősorban a fiatalok oktatására és szakmai képzésére összpontosítanak. A helyzet orvoslásával kapcsolatban csekély előrehaladás tapasztalható és ez az előrehaladás is jelentéktelennek tekinthető. Általános célként tehát a felnőttoktatási rendszer különböző szolgáltatóinak maximális kihasználtságát kell kitűzni. Célunk, hogy lehetővé tegyük a felnőttoktatás lehetőségeivel kapcsolatos pontos és időszerű információkhoz való hozzáférést; hogy érthetővé tegyük a felvételi követelményeket és a felvételivel járó költségeket; illetve, hogy egyértelművé tegyük az ilyen jellegű oktatás befejezéséből származó előnyöket. Egyetértek az előadó álláspontjával, miszerint a tagállamoknak olyan minőségkonzultációs rendszereket és ösztönző intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek az egyéneket célozzák meg. Emellett támogatniuk kell a helyi társulásokat is. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az Európai Képesítési Keretrendszer figyelembevételével, olyan rendszer kerüljön bevezetésre, amely a nemzeti képesítések kontextusában elismeri és igazolja az ilyen jellegű oktatás eredményeit. A felnőttoktatásba történő beruházás előnyeit az OECD által végzett kutatások is megerősítették. A nyilvános és személyes előnyök közé tartozik többek között a jobb foglalkoztathatóság, a megnövekedett munkahelyi produktivitás, az alacsonyabb munkanélküli segéllyel kapcsolatos kiadások, az alacsonyabb szociális ellátási kiadások, és a korai nyugdíj alacsonyabb aránya. Az előbb hallott jelentés felhívja figyelmünket arra, hogy újra át kell gondolni a felnőttoktatás területén meghatározott politika prioritásait és valós, kézzelfogható lépéseket kell tenni. Gratulálok előadónknak. Marianne Mikko (PSE). – (ET) Hölgyeim és uraim! A 2004-es bővítés olyan mértékű gazdasági növekedést okozott, amely indokolatlan magabiztosságot eredményezett. Mára azonban a gazdasági növekedés mérséklődése még az új tagállamokban is társadalmi feszültséget okoz. Itt arra a munkaszerződésekre vonatkozó törvénytervezetre gondolok, amely hazámban, Észtországban jelenleg is nagy vihart kavar. A leépítésekre való felkészülés részeként az észt üzletemberek azt szeretnék elérni, hogy azok az emberek viseljék a foglalkoztatás megszűnéséből következő társadalmi hatások terhét, akiknek megszűnik a munkaviszonya. A kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, egészen pontosan azok, akik elvesztették munkahelyüket, ismételten értetlenül állnak azelőtt, hogy miért büntetik őket.
97
98
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Hatékony lépések hiányában, a biztos rugalmasság, valamint az egész életen át tartó tanulás üres szavakká egyszerűsödik le, amelynek árnyékában a társadalom kiszolgáltatottabb része a számukra elengedhetetlen támogatás nélkül marad. A nyugdíjkorhatárnak, a várható átlag élettartammal történő arányos megemelése azt jelenti, hogy egy munkavállaló 45 évesen még mindig nem ért karrierje feléhez. Ez egy középkorú ember számára új kezdetet jelent. Ennek ellenére a életkori és nemi megkülönböztetés továbbra is szomorú realitás a munkahelyeken világszerte, és ebbe beletartozik az Európai Unió is. Az élet későbbi szakaszában vállalt gyermekszülés tendenciája azt eredményezi, hogy a nők számára kétszer olyan nehézzé válik a munkaerőpiacra való visszatérés. Az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó program olyan lehetőség, amely legalább részben ellensúlyozza a mai világban uralkodó igazságtalanságot. Ezzel párhuzamosan a munkaadókat is bátorítani kell, hogy fektessenek be élettapasztalattal rendelkező munkaerőbe. Meg kell őket győzni arról, hogy az élet más területein, akár a háztartáson belül szerzett tudás és készségek is rendkívül értékesnek bizonyulhatnak. Szeretném ismét kihangsúlyozni, hogy az egész életen át tartó tanulás rendszere csupán kiegészíti a társadalmi kötelezettségeket, de nem helyettesíti azokat. A kormány mögött ülő sofőrök a több éves tapasztalat ellenére, minden esetben be kell, hogy kapcsolják biztonsági öveiket. Köszönöm és gratulálok az előadónek nagyszerű munkájáért. Köszönöm, Pack asszony! Ljudmila Novak (PPE-DE). – (SL) Az ember egy igen alkalmazkodóképes lény, és ez magyarázatot ad arra is, hogy miért is fogadta el sok felnőtt azt a tényt, hogy a tudás megszerzését érett és idős korban is folytatni kell. A jövőben, azok az emberek, akik nem hagyták abba a tanulást, majd egész biztosan előnyt fognak élvezni, amikor alkalmazkodni kell azokhoz a sebesen zajló változásokhoz, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Az idősebbek jó egészsége szempontjából is fontos, hogy részt vehessenek a társadalom formálásában tudásukon és tapasztalatukon keresztül. Ez elégedettséggel tölti el őket, hiszen ezáltal azt érezhetik, hogy továbbra is a társadalom hasznos és fontos tagjai. A lakosság életkora egyre emelkedik, ezért olyan új foglalkozások kialakítására lesz szükség, amelyek igazodnak az idősebb generációhoz. Egy jó barátom, akinek 10 gyermeke van, és aki nagymama segítsége nélkül neveli őket, egyszer azt kérdezte tőlem: „Nincs valami ötleted, hogy hol tudnék nagymamát venni a gyermekeimnek?” Egy másik történet, amelyik gyakran eszembe egy orvosról szól, aki egy már nyugdíjba vonult tanárt kért meg arra, hogy vállalja egy súlyos égési sérüléseket szenvedett kisfiú tanítását a kórházban. Az orvosok nem tartották valószínűnek, hogy a fiú felépül sérüléseiből. A tanár kitartása, türelme és tapasztalata azonban meghozta gyümölcsét, és a kisfiú elkezdett kérdésekre válaszolni, újra elkezdett hinni az életben. Miért kérnének az orvosok egy tanárt arra, hogy foglalkozzon egy kisfiúval, akinek véleményük szerint nem volt esélye a túlélésre? Egy idős ember tudása megmentette egy fiatal fiú életét. A fiatalok számos olyan képességgel és előnnyel rendelkeznek a tanulás területén, amelyeket talán nem használnak ki maximálisan. Az idősebb emberek esetében azonban akaraterőre és bátorításra van szükség , hiszen a tudás megszerzéséhez sosincs túl késő, és olyan dolgokat is pótolhatnak vagy kompenzálhatnak vele, amelyekre fiatalabb korukban nem volt idejük vagy esetleg pénzük. A tudás megszerzése az élet teljesebb élvezetét jelenti. Rolf Berend (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ebben az évszázadban már egyáltalán nem okoz nehézséget, hogy bárkit is meggyőzzünk arról, hogy az általános és szakmai oktatást már nem lehet kizárólag az iskola és a közvetlenül az iskolát követő évek keretei közé szorítani; hogy ezt a tudást az emberek munkával töltött évei során folyamatosan frissíti kell. Ezt a követelményt támasztják alá példának okáért a változó demográfiai trendek is. Ebben az összefüggésben a Pack asszony által előadott nagyszerű jelentés számos jó ötletet vet fel, és sikeresen tolmácsolja azt az igényt, hogy meg kell teremteni a tanulás kultúráját, különösen a felnőttek körében. Ennek érdekében több olyan intézkedést is említ, amelyeket különböző szinteken kell végrehajtani. A felnőttoktatás természetesen elsősorban a tagállamok feladata. Ebből kifolyólag az EU nem rendelhet el intézkedéseket, ehelyett javaslatokat tehetünk, kérhetünk, bátoríthatunk és felkérhetjük a tagállamokat arra, hogy olyan intézkedéseket hajtsanak végre, amelyek több embert terelnek a felnőttoktatásba. A előadóvel egyetértésben én is úgy gondolom – és mondom mindezt, mint a Regionális Fejlesztési Bizottság alelnöke –, hogy a tagállamok nincsenek teljes mértékben tisztában az Európai Szociális Alap vagy más strukturális alapok mint az egész életen át tartó tanulással való foglalkozás eszközei jelentőségével és
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
hasznával. A strukturális alapokat ezt a célt szem előtt tartva kell ellenőrizni, továbbá biztosítani kell azt, hogy további erőforrások álljanak rendelkezésre azok számára, akinél az egész életen át tartó tanulási vágy a legnagyobb. Röviden összefoglalva tehát a jelentés egyértelműen felszólítja a tagállamokat arra, hogy aktívan hasznosítsák az olyan eszközöket, mint az Európai Szociális Alap, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy erősítsen meg bizonyos programokat a felnőttoktatás területén belül. Carlo Fatuzzo (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, boldog vagyok, hogy egy olyan ülésteremben szólalhatok fel, ahol sokan vagyunk jelen. A „Tanulni sohasem késő” címet viselő, a felnőttoktatás témakörével foglalkozó jelentést Pack asszony a tőle megszokott intelligenciával és szakértelemmel adta elő. Örömmel látom, hogy a Bizottság képviselői is jelen vannak, köztük Figel úr, aki mellesleg a legaktívabbak és leglelkesebbek közé tartozik. Jelenlétük nagyon fontos, valódi elkötelezettségre van szükség, hiszen a fiatalok, a munkavállalók és az idősek oktatásával és tanulásával foglalkozó kérdéskör képes az európai polgárokat közelebb hozni egymáshoz. Szólnék a felnőttek egy olyan csoportjáról, akik számára ez a fajta tanulás nagyon hasznosnak bizonyulhat. Felnőtteknél három korcsoportot különböztethetünk meg, az elsőt, a másodikat és a harmadikat. A harmadik korcsoportot azok a felnőttek alkotják, akik abbahagyták már a munkát, nyugdíjba mentek és végre van idejük azt a tantárgyat vagy témakört tanulmányozni, amelyet mindig is szerettek volna, de sohasem volt rá idejük. Én, személy szerint, csillagászatot tanulnék, de akadnak olyanok, akik a fizikát vagy a földrajzot választanák. Véleményem szerint kiemelten fontos és helyénvaló Európa számára, hogy a munkáról és munkavállalási korról a nem munkavállalási korra történő átváltás zavartalan legyen; hogy az embereknek ebben a korban is annyi joguk legyen tanulni, mint korábban. Ezért is vagyok ennyire elégedett a jelentéssel, valamint az Európai Parlament azon kezdeményezésével, hogy az idősebb korosztály körében is népszerűsítse a tanulást. Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Hölgyeim és uraim, a munkanélküliség ellen folytatott harc stratégiájának lényege megkönnyíteni a munkavállalók munkaerőpiachoz való alkalmazkodását, ezt pedig az egész életen át tartó tanulás segítségével lehet elérni. A célkitűzés nem más, mint hogy 2010-re az emberek legalább 12%-a vegyen részt a felnőttoktatásban. Mára már kiderült, hogy ezt a célt nem tudjuk elérni. Meg szeretném azonban jegyezni, hogy vannak olyan országok, gondolok itt Hollandiára és Ausztriára, amelyek már elérték a lisszaboni célkitűzéseket hála az olyan ösztönző intézkedéseknek, mint például az idő és a pénzügyi kiadások jobb elosztása a munkavállalók, a vállalatok és az állam között. A Dániában szerzett tapasztalatok szintén nagyon értékesek, itt a munkavállalók rotálása megkönnyíti a képesítések fejlesztését. Amikor egy munkavállaló képzésen vesz részt, a helyét egy éppen munkanélküli személy veszi át. Ezek az országok, más országokkal egyetemben, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy el lehet ezt érni; illetve, hogy a munkaerőpiac rugalmassága vezet ahhoz az innovációhoz, amely végül munkahelyeket teremt. Az eredmény a tartós munkanélküliség legalacsonyabb szintje: ez a szint jelenleg Dániában csupán 0,8%. Szeretném azt hinni, hogy az ilyen példák, valamint az Európai Szociális Alap által nyújtott ösztönző intézkedések segítenek majd alapjaiban megváltoztatni a jelenlegi helyzetet az új tagállamokban is. Még egyszer üdvözlöm a Bizottság közleményét, illetve Pack asszony jelentését. Mihaela Popa (PPE-DE). – (RO) Való igaz, tanulni sohasem késő. Szeretnék ezúton gratulálni az előadónak a nagyszerű munkához egy olyan kérdéskörben, amely rendkívül fontos mind európai szinten, mind azon túl. Sajnálatos módon a polgárok többsége még mindig úgy gondolja, hogy az oktatást az ember életének első felében kell megszerezni. Szorgalmaznunk kell a felnőttoktatás számára elérhető európai pénzeszközökhöz való hozzáférést, különösen azokban a tagállamokban, amelyek nemrég csatlakoztak az Unióhoz. Az ilyen pénzeszközök felhasználásának aránya igen alacsony ezekben az államokban, csakúgy, mint a szakmai újraképzésben és az egész életen át tartó tanulásban részt vevő emberek száma. Úgy vélem, hogy a fiatalok mentalitását még oktatásuk kezdeti szakaszában kell megváltoztatni, ezzel is felkészítve őket egy mozgásban levő Európára. Új, európai szintű programok kifejlesztésével kell beléjük nevelni, hogy a képzés vagy oktatás nem ér véget az első képesítés megszerzésével. Nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy bárki bármikor szerezhet új készségeket és kompetenciákat, hogy ebben a tekintetben nem számít a kor, a faji hovatartozás, a nem vagy akár a földrajzi elhelyezkedés. Ezek figyelembe vételével egy alapvető elv rajzolódik ki: mindannyiunknak meg kell adni a lehetőséget a tanulásra.
99
100
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Zita Pleštinská (PPE-DE). – (SK) Hölgyeim és uraim, a munkaerőpiac szerkezetében végbemenő igen gyors változások magasan képzett munkaerőt tesznek szükségessé. A csekély képesítéssel rendelkező emberek a társadalmi és gazdasági fejlődés peremén maradnak. A kreativitás és az innováció kulcsfontosságú tényezők a modern korban. Minél találékonyabb egy ember, annál kreatívabb erőforrása a gazdaságnak. Azok a gazdaságok virágzanak, amelyek az emberekbe fektetnek be (magyarul az oktatásba), a munkaerő alapvető szakmai és nyelvi készségeibe. Rendkívül fontos, hogy az egész életen át tartó tanulás segítségével felébresszük azokat az emberekben szunnyadó képességeket, amelyek használatra várnak. Véleményem szerint a Pack asszony által előadott, felnőttkori tanulás: tanulni sohasem késő” tárgyú jelentés több, mint puszta szóhalmaz; hiszem hogy ezeket a szavakat sikeresen tudjuk cselekvésre váltani. Szeretném megköszönni Figel biztos úr munkáját az egész életen át tartó tanulás területén. Roberta Alma Anastase (PPE-DE). – (RO) Csatakoznék kollégáimhoz és jómagam is szeretnék gratulálni Doris Pack asszonynak előadói munkájához. A szóban forgó kérdéskör kiemelt jelentőséggel bír a ma és különösen a holnap Európája számára. Az új társadalom fejlődése, csakúgy, mint a társadalmi kohézió, szorosan kapcsolódik az oktatás kérdéséhez, ahol az oktatás alatt nem csupán a formális oktatást kell érteni, hanem támogatni kell az egyénre fókuszáló nem-formális és informális oktatást is. Szeretném felhívni továbbá a figyelmet a migráns oktatás jelentőségére is. A gyakorlatban is kiderült, hogy az oktatás elengedhetetlenül fontos a migránsok szociális integrációjának, valamint a tolerancia, stabilitás és teljesítmény szempontjából, illetve az európai fejlődés egészét tekintve. Jerzy Buzek (PPE-DE). – (PL) Elnök úr, szeretnék gratulálni az előadónek, Pack asszonynak, valamint a biztos úrnak is, aki nagyszerűen látja el feladatát, külön kiemelném itt az Európai Technológiai Intézet számára végzett munkáját. Ma azonban egy másik témát tárgyalunk, és szeretném a hallgatóság figyelmét egy bizonyos problémára felhívni. A 20. század elején Európa még az írástudatlanság ellen harcolt, ez szemben a század második felében már minden európai tudott írni és olvasni. A mai kor írástudatlansága a számítógépes készségek és az Internet hozzáférés hiánya. Szeretném javasolni, hogy az a probléma nagyobb hangsúlyt kapjon. Ez a digitális szakadék a generációs szakadékot is érinti. Tudnunk kell, hogy mennyi ideig, öt vagy tíz évig, fog tartani, amíg minden európai polgár képes lesz majd a számítógépet kezelni, illetve rendelkezik majd Internet hozzáféréssel. Európa elszigetelt területein az Internet kávézókat lehet erre célra használni, ahol egy szobába több számítógépet helyeznek, és ahol az összes lakos használhatná a létesítményt. Ez már a 21. század kihívása. Ján Figeľ, a Bizottság tagja. – (SK) Úgy gondolom, hogy a hozzájárulások közül sok elősegíti a felnőttoktatás kérdésében való részvételt. Ez alapján, ahogyan erre már korábban is rámutattak, tanulni sohasem késő. A második dokumentum kimondja, hogy a tanulásra mindig van jó ok, vagy van arra megfelelő idő. Annyit szeretnék mondani, hogy Doris Pack jelentését, valamint az itt említett számos kezdeményezést kiegészítésnek vagy ráadásnak tekintem ahhoz, amit maga a Bizottság javasolt. Ez a filozófia tehát nagyon értékes. Szeretnék visszautalni bizonyos konkrét intézkedésekre, mert ezek segítik és javítják a témakör megközelítését: a felnőttek motiválása az oktatásban való részvételre; a munka, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás jobb összeegyeztetésének szükségessége; a generációk és kultúrák közötti összetartás szükségessége; a nyelvoktatás és nyelvtanulás fontossága; a kiszolgáltatott helyzetben levő csoportok különleges igényeinek tiszteletben tartása; a magasan képzett tanárok jelentősége – ez utóbbit a közelmúlt tárgyalásai az oktatási sikerek egyik kulcsaként határozták meg –, a felsőoktatás megfelelőbb megközelítése és végül az összehasonlítást lehetővé tevő adatok vagy információk kidolgozása. A Bizottság is reagál majd erre a felhívásra, amely felhívja a figyelmet a felnőttoktatáshoz kapcsolódó karrierlehetőségek értékelésére, valamint a felnőttoktatás finanszírozásának kérdésére is. Ezek nagyon pontos kérdések, amelyek ugyanakkor a tagállamok hatáskörébe is tartoznak. Végül pedig az előbb hallott jelentés, illetve a Bizottság dokumentumainak egyik eredménye a tagállamok tárgyalása, illetve a Miniszterek Tanácsának végkövetkeztetése lesz februárban. Véleményem szerint ezek nemcsak őszinték lesznek, de továbbá támogatják a hozzáférhető és magas szintű felnőttoktatást.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Összefoglalásképpen engedjenek meg egy gondolatot, amely nem csupán köszönet és hála, de ugyanakkor az inspiráció értékelése is. biztosként, egyúttal pedig politikusként és édesapaként meggyőződésem, hogy az oktatás – és itt a hozzáférhető, magas szintű oktatásra gondolok – az egyén és a társadalom politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének legfontosabb tényezője. Továbbá az oktatás az, ami valódi egyenlőséget hoz, tehát az oktatás segítségével érhetjük el azok a dolgokat, amelyekre mindannyiunk egyenlőségéhez szükség van. Szeretném megköszönni figyelmüket és örömmel várom az együttműködést. Doris Pack, előadó. − (DE) Elnök úr, először is szeretném megköszönni mindenkinek a virágcsokrot. Egy-két virágszálat ebből a gyönyörű csokorból szívem szerint Jan Figeľnek adnék át. 1993 óta kampányolok a felnőttoktatás mellett, láttam ezeknek az erőfeszítéseknek az első gyümölcseit, és most hatalmas örömmel tölt el, hogy sikerült elérnünk ezt a nagy áttörést, amely szerint a felnőttoktatás jelentőségét már a politikai tevékenység minden szférájában elismerik. Külön lelkesít, hogy minden lehetséges ösztönző intézkedést kidolgozhatunk, amelyek segítségével a felnőtteket rávehetjük az oktatási folyamatba való visszatéréshez. Sokuknak erre még sohasem volt lehetősége, és többüket motiválni kell. Le kell küzdeni az emberek gátlásait és meg kell szabadulni a korlátoktól. Ezért is hiszem hogy különösen fontos azoknak a felnőttoktatási központoknak, alapítványoknak és jótékony szervezeteknek a támogatása, amelyek kiemelkedő munkát végeznek ezen a területen; és hasonlóan fontosnak tartom azt, hogy az általuk biztosított magas színvonalat fenntartsuk, bár annak sem látom akadályát, hogy ezt a színvonalat tovább emeljük. Ahogyan azt korábban is mondtam, garantálnunk kell, hogy a felnőttoktatás minősége tovább javuljon. Örömmel hallottam Figel úr, hogy a Bizottság Önhöz tartozó területén már megalakult egy munkacsoport. Külön öröm számomra továbbá, hogy ezt talán össze lehet kapcsolni Grundviggal is, és ezáltal ha szabad ezt a kifejezést használnom, lökést adhatunk a nemzeti kormányoknak. El kell tehát kezdenünk ezt a folyamatot. Az ékes szavaknak most már cselekvésbe kell átcsapniuk, és a feladatunk nem más, mint megcáfolni a következő közmondást: „idős kutyáknak már nem lehet új trükköket tanítani”. Ez ellenkezik mindennel, amit a felnőttoktatás képvisel, és ezért is reménykedek abban, hogy saját erőfeszítéseink és az Önök segítsége révén, felnyergelhetjük a nemzeti kormányokat, hogy megtanuljnak ügetni, hiszen jó ideig eltarthat, amíg megtanulnak galoppozni. Elnök. − A vitát berekesztem. A napirendi pontot érintő szavazást 2008. január 16-án, szerdán, déli 12 órakor tartjuk. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Edit Herczog (PSE), írásban. – (HU) Szeretnék gratulálni az előadó és a szakbizottságok eredményes és kiemelkedően szociális hangvételű munkájához. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaltam, hogy mindössze egyetlen utalás erejéig jelenik meg benne az információs és kommunikációs készségek fejlesztésének kérdése. Gondoljunk csak bele, hogy az elmúlt években hány olyan jogszabályt alkottunk, amely új jogokat ismer el az európai polgárok számára, és ezek közül hány esetben írtuk elő, hogy a munkavállaló, a fogyasztó, a nyugdíjas vagy éppen a turista Interneten kapja meg a vonatkozó tájékoztatást, eljárási lehetőséget. Mindezeknek akkor van értelmük, ha a kedvezményezettek hozzá is férnek az információhoz. Az „e-képességek” fejlesztése az életen át tartó tanulásban és az általános alapoktatásban is létfontosságúvá válik, mint az információs és tudásalapú társadalom alapköve. A tagállamok számára is kulcsfontosságú feladat a digitális esélyegyenlőség és az elektronikus befogadás elősegítése. Nagyon örülök annak, hogy ha sok másban nem is, de ebben például minden magyar párt egyetért. A modern információs és kommunikációs technológiák önmagukban a történelem során példátlan lehetőséget nyújtanak a kohézió és az esélyegyenlőség tényleges előmozdítására, de ezzel a lehetőséggel csakis akkor élhetünk, ha mindenkinek biztosítjuk a beilleszkedés feltételeit, egész életükön át, így az „e-képességekre” is szükségszerűen igaz a Bizottság közleményének a címe: „Tanulni sohasem késő”. Köszönöm a figyelmet.
19. A KAP keretében végrehajtott, a távérzékelés alkalmazásával elvégzett tevékenységek 2008-2013 között (vita) Elnök. − Következő napirendi pontunk Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf jelentése a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében, a Bizottság által 2008 és 2013 között végrehajtandó, az eredetileg a
101
102
HU
Az Euròpai Parlament vitài
közös agrárpolitika keretén belül kifejlesztett távérzékelés alkalmazásával elvégzett tevékenységeket illető javaslatról (COM(2007)0383 - C6-0273/2007 - 2007/0132(CNS)) (A6-0508/2007). Mariann Fischer Boel, a Bizottság tagja. − Elnök úr, mielőtt megismernénk a jelentés tartalmát szeretnék köszönetet mondani az előadónek, Graefe zu Baringdorf úrnak, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjainak azért a munkáért, amelyet a Bizottság javaslatának értékelése során végeztek. Először is olyan általános jellegű megjegyzéseket szeretnék tenni, amelyek a Bizottság javaslatát megfelelő kontextusba helyezik. A szóban forgó javaslat a terméshozamok előrejelzésére, illetve az Európai Unión belül a termés állapotának felmérésére szolgáló agrometeorológiai rendszerrel foglalkozik. Ezt a rendszert a kilencvenes évek során fejlesztették ki és 1998 óta működik. Én személy szerint ezt egy nagyon hasznos segédeszköznek tartom. A rendszer pontos információt szolgáltat a Bizottság felé a terméssel kapcsolatban, továbbá elősegíti a Bizottság időszerű döntéshozását a közös agrárpolitika keretén belül, és ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy teljesen természetes, hogy ennek a finanszírozása irányított finanszírozással történjen. Engedjék meg, hogy a következőket mondjam a Mezőgazdasági Bizottság jelentésében szereplő bizonyos javaslatokról. Aggályok merültek fel a gyűjtött adatok felhasználásával kapcsolatban. Szeretnék nagyon egyértelműen fogalmazni ezzel kapcsolatban. A rendszer célja nem az ellenőrzés, és ezt nem lehet az Európai Unió mezőgazdasági termelőinek ellenőrzésére használni. Ha ezt műszaki szempontból vizsgáljuk meg kiderül, hogy a rendszer által generált távérzékelési képek felbontása annyira alacsony, hogy nem teszik lehetővé az ellenőrzést, valamint, hogy a rendszernek – és ezt is szeretném külön kihangsúlyozni – semmi köze nincsen az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszerhez (IIER). A előadó továbbá azt is megemlíti, hogy nincs megegyezés azzal kapcsolatban, hogy a javasolt rendszer ténylegesen működik-e. A fejlesztés a nyolcvanas évek végén kezdődött meg és ahogyan azt már korábban is említettem 1998, azaz az üzembe helyezés óta, rendszeresen szolgáltat terméshozam előrejelzési adatokat a Bizottság felé. Ezt az információt nap mint nap használjuk, például a gabonaszektoron belüli kínálat és ár alakulásának elemzésére. Tavaly, 2007. szeptemberében, a Bizottság egy az Európai Parlament és a Tanács felé leadott jelentésében olyan elemzést szolgáltatott a rendszerrel kapcsolatban, amely ténylegesen igazolta annak hasznosságát. Ezen kívül a rendszert több tagállam is nemzeti szinten alkalmazza, más országok használnak vagy fejlesztenek hasonló eszközöket, tehát ebben a kérdésben nem értek Önnel teljesen egyet. Végül pedig szeretném megjegyezni, hogy üdvözlöm azt az elvet, amelynek értelmében olyan jegyzék hoznának létre, amely összegyűjtené a térinformáció és távérzékelés területén létező projekteket és kezdeményezéseket. Ez a jelentés azonban nem a legmegfelelőbb helye ennek. Ez valójában a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyeléssel kapcsolatos európai kezdeményezéshez tartozik. Annak ellenére tehát, hogy nem értünk egyet, érdeklődve várom a tiszteletreméltó képviselő urak hozzáfűznivalóját. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság koordinációs bizottságában azon töprengtünk, hogy vajon készítsünk-e jelentést erről a témáról vagy ne. Rám hárult a feladat, hogy mélyebben foglalkozzak a témakörrel és utólag úgy döntöttünk, hogy jelentéstervezetet készítünk, ami annyit jelent, hogy ma este ketten újratárgyalhatjuk a kérdést, ami már önmagában is hasznos lehet. Több problémás pontot is találtunk és ezeket tükrözik az általunk javasolt módosítások. Először is a Bizottság jelentése azt mutatta, hogy a javaslatot illetően, sem a Tanácson belül, sem máshol nem volt ellenvetés. Kutatásaink azonban felfedték, hogy számos olyan ország van, különösen Európa északi területén, ahol nem sok mindent tudnak ezekkel a műholdas adatokkal kezdeni, mert a képek készítésének időpontjában az adott területet hó borítja. Másodszor, az adatokat magáncégek gyűjtik, és ők továbbítják őket a Bizottság felé. A szóban forgó cégek legfőbb ügyfelei a gáz- és olajiparból kerülnek ki, amely terület nem teljesen mentes a spekulálációtól. Amit mi szeretnénk biztosítani – és amiért gyakorolni szeretnénk a Parlament által ránk ruházott ellenőrzési jogokat – az az, hogy a gyűjtött adatokat egyáltalán ne lehessen magánjellegű, spekulatív célokra felhasználni, hanem kizárólag, ahogyan ön is említette, az aratással és a terméshozammal kapcsolatos előrejelzések készítésére. Gondolom, azonban nem közlök újdonságot ha elmondom, hogy a tőzsdén a határidős
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
áruspekuláció során pontosan ilyen adatokat alkalmaznak, és ezek az előrejelzések szintén felhasználhatók erre a célra. Mielőtt továbbmennék, szeretném kiemelni, hogy a Bizottság és a Parlament érdekei itt közösek, azonban a Parlamentnek ellenőrzési funkciója van, és ezért kell erről beszélni, illetve olyan jelentéseket igényelni a Bizottságtól, amelyek egyértelműen feltüntetik, hogy mi történik ezekkel az adatokkal, hogy hogyan rögzítik őket és milyen célból. Ez lényegében nem más, mint felelősségre vonás és elszámoltatás az elkövetkező éveket tekintve. Ezt követően természetesen meglepetésként ért minket, amikor megtudtuk, hogy az adatgyűjtés pénzügyi alapját hirtelen megváltoztatják. Eddig olyan külön költségvetési tétellel rendelkeztünk, amelynek értelmében az előirányzatok növelését, illetve visszatartásukkal kapcsolatos javaslatokat meg kellett tárgyalni. Ezeket a tevékenységeket most a Garancia Alaphoz kell áthelyezni, amely felett a Parlamentnek nincsen olyan mértékű ellenőrzési joga. feltételezhető, hogy amikor a Szerződés 2009-ben érvénybe lép, a Garanciaalap megszűnik, és ezek a kérdések ismét a Parlament teljes költségvetési szuverenitása alá fognak tartozni. Ezt a megközelítést legalább javasolták, és a jelentés kézhezvételekor még nem voltunk tisztában azzal, hogy a Szerződés mikor jön létre. Ezért tehát nemet mondtunk, jelenleg nem szeretnénk változtatásokat eszközölni, minden maradjon változatlanul, azaz egy olyan költségvetési tételben, amelynek kiadási oldalát a Parlament ellenőrizni tudja. Összességében, biztos úr, úgy hiszem, hogy vannak fontosabb megtárgyalandó és megoldásra váró problémák az állapotfelméréssel kapcsolatban azoknál, mint amikről ma este itt tárgyaltunk. A mezőgazdasági termelők, azonban igen érzékenyek amennyiben felmerül annak a gyanúja, hogy kémkednek utánuk. Ön egyértelműen jelezte, hogy nem megfigyelésről vagy kémkedésről van szó. Én örömmel továbbítom ezt az üzenetet, de kérem értse meg a mi álláspontunkat is, hiszen a Parlament egyik feladata biztosítani, hogy ez az álláspont érthető legyen. Mi ezt az ügyet azért tárgyaltuk meg, mert elszámolással tartozunk a szavazók felé. Esther Herranz García, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr, biztos úr, jó estét kívánok egy olyan estén, amikor ismét a mezőgazdaságról beszélünk. Ahogyan azt a biztos úr is jelezte jelentésében, az elmúlt évek során a távérzékelés megmutatta, hogy hogyan lehet helyes módon megbirkózni a közös agrárpolitika irányítási igényeivel. A hagyományos statisztikai és mezőgazdasági előrejelző rendszerek fokozatosan elavulttá válnak az életünk minden területét lassan behálózó új technológia mellett. Ez az új technológia tette lehetővé a megfigyelések pontosságában, objektivitásában, sebességében és gyakoriságában bekövetkező fejődést, illetve az utólagos költségekkel és a mezőgazdasági kiadásokkal kapcsolatos megtakarításokat is. Ezért tehát a távérzékelést örömmel látom a közös agrárpolitika részeként. A jelentéstervezet, amelynek megszavazására holnap kerül sor, nagyrészt az Európai Bizottságot támogatja, egy pont kivételével, amelyet én személy szerint igen fontosnak tartok, hiszen az intézkedés finanszírozását érinti. A Mezőgazdasági Bizottságban támogattam az előadó javaslatát, miszerint egy különleges, 9,2 millió eurós távérzékelési költségvetést kell létrehozni az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapon kívül, hogy ez védelmezze a jövőbeni közösségi támogatást a távérzékelés fejlesztésével kapcsolatban a tagállamokban. Én tehát örülök a Mezőgazdasági Bizottság szavazása során kapott eredménynek, amely bizottság jelentése meghatározza továbbá, hogy az Európai Bizottság által javasolt új számítógépes infrastruktúra kiépítése helyett inkább az isprai Közös Kutatóközpont számítógépes létesítményeit kellene használni az adatok űrből való gyűjtésére. Ezért tehát az infrastruktúra és a költségvetés leegyszerűsítésére van szükség, és nekünk, képviselőknek ebből kifolyólag támogatnunk kell azt a dokumentumot, amelyet holnap bocsátanak szavazásra. ELNÖKÖL: BIELAN ÚR alelnök Lily Jacobs, a PSE képviselőcsoport nevében. – (NL) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, egyszerűen nincs olyan dolog, amit a technika ne lenne képes elérni. Egy olyan, az Európai Bizottság által előterjesztett javaslat van most előttünk, amely meghosszabbítaná ezt a programot, amely a legkorszerűbb technológia segítségével felügyeli az európai mezőgazdaságot. Több évnyi kutatás után a programban résztvevő tudósok joggal lehetnek büszkék magukra. Műholdak segítségével például lehetséges a termőföld használatának és állapotának ellenőrzése, az éghajlatváltozás hatásainak tanulmányozása, sőt a terméshozamok előrejelzése is. Ez azt jelenti, hogy szemmel
103
104
HU
Az Euròpai Parlament vitài
tarthatjuk a helyzetet, és szükség esetén megelőzhetjük és kiküszöbölhetjük az esetleges problémákat, ilyen például az idei gabonatermés hiánya. Eredeti szakmám szerint mérnök vagyok, és ezért egy elvi alapokon álló technológia ilyen, jólétünk érdekében történő gyakorlati alkalmazását nagyon izgalmasnak találom. Egy „tom-tom” rendszer a mezőgazdaság számára. Ki gondolta volna? Most már csak azt kell mérlegelnünk, hogy mi, a Parlament támogatjuk-e a további kutatásokat ezzel az alkalmazással, illetve ennek használatával kapcsolatban. Hogyan is mondhatnánk nemet? Azt javaslom, hogy kollégáim a Szocialista képviselőcsoportban szavazzanak igennel erre az irányelvre, de tekintve, hogy a biztos úr is itt van velünk ma este, szeretném megragadni az alkalmat, hogy néhány megjegyzést intézzek hozzá. Először is vannak kétségeim a költségvetésnek és a programnak, a Mezőgazdasági Garanciaalapba történő beépítését illetően. Eddig a pontig ez a projekt saját költségvetési tétellel rendelkezett, amely lehetővé tette a Parlament számára, hogy ellenőrizze a helyzetet, és hogy naprakész információval rendelkezzen. Annak ellenére, hogy a program már igazolta értékét, a kutatás tovább folytatódik. Különösen sajnálatosnak tartanám, ha a Bizottság a jövőben nem jelentene felénk a program előrehaladásával és eredményeivel, illetve a felmerülő költségekkel kapcsolatban. Parlamenti képviselőként és érdekelt félként szorgalmazom a különálló költségvetési tétel megtartását annak érdekében, hogy a jövőben is rendelkezzünk ezzel az információval, és, hogy a mérlegelések és döntések meghozásában is részt tudjunk venni. Másodsorban is, szeretném, ha a kutatási eredmények hozzáférhetők lennének más érdekelt felek számára is, gondolok itt például az egyetemekre vagy kutatóintézetekre. Kiemelném az éghajlatkutatás területét, ahol a MARS és a LUCAS segítségével szerzett adatok rendkívül hasznosnak bizonyulnak. Elnök úr, biztos úr, bemutatkozó beszédemet a plenáris ülésen az átláthatóság iránti kérelemmel zárnám, és pozitív választ remélek Fischer Boel asszonytól. Samuli Pohjamo, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FI) Elnök úr, először is köszönetet mondanék az előadónek, Graefe zu Baringdorf úrnak azért a nagyszerű munkáért, amivel a témát előkészítette vitára. Előadásában sikeresen világított rá a távérzékeléssel kapcsolatos problémákra és hiányosságokra. Az óvatos megközelítés, az átláthatóságra fektetett hangsúly és az alkalmazás hatáskörére vonatkozó pontos specifikációk egytől egyig helytállóak itt. A legjobb esetben a távérzékelés segítségével gyorsan adatokat tudunk szerezni a farmok állapotáról, a terméshozamról és a termelési körülményekről. Ez az információ aztán felhasználható a további kutatásokban, a mezőgazdasági marketing megtervezése során, vagy a közös agrárpolitika adminisztrációjában. Ahogyan azt az előadó is jelezte, a módszerben még mindig számos hiba van. A körülmények tagállamról tagállamra változnak, és az adatok nem összehasonlíthatóak. Vegyük például hazámat, Finnországot. A hóborította földparcellák gyakran olyan aprók, hogy a terület meghatározása sokszor lehetetlen a műhold felvételek segítségével. Ebből kifolyólag megfelelőnek tartom azt a módosítást, miszerint az összegyűjtött információt csak a terméshozam meghatározására lehessen használni, de ellenőrzési célokra ne lehessen felhasználni. A mezőgazdasági termelők ma a bürokrácia, papírmunka és az állandó ellenőrzés súlya alatt roskadoznak. Amennyiben rossz tanácsok eredményeképpen akaratukon kívül is hibát követnek el, úgy indokolatlanul súlyos szankciókat kénytelenek elviselni. Ahogyan a távérzékelési eljárások tovább fejlődnek, úgy remélhetőleg csökken majd általuk az a bürokrácia, amely állandó kínzást jelent a földművelőknek. Először is azonban pontosabb kutatási eredményekre van szükség, hogy biztosíthassuk, hogy az eljárások valóban megbízhatóak-e, és hogy valóban minden mezőgazdasági termelőt pártatlanul kezelnek. Az új módszerek bevezetésével biztosítani kell azt is, hogy a mezőgazdasági termelők magánélete is védve legyen, illetve, hogy a folyamat egésze átláthatóvá váljon. Bogdan Golik (PSE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, egy megfelelően működő agrárpolitika érdekében mindenek felett pontos és megbízható adatokra van szükség. A távérzékelési technikák – egyéb alkalmazások mellett – lehetővé teszik a termelés ellenőrzését és a termés előrejelzését. Ez az egyre súlyosabbá váló éghajlati változás fényében még nagyobb jelentőséggel bír. A távérzékelés használatával már korai szakaszban azonosíthatunk a növényzet fejlődésének a szempontjából kedvezőtlen körülményeket, és ennek eredményeképpen hamarabb és pontosabban tudjuk előre jelezni,
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
hogy mely területeket fenyeget aszály. Ezek a technikák ökonometrikus modellekhez szolgálatnak adatokat, amelyeket gyakran használunk azokban az esetekben, amikor a közös agrárpolitika működésében eszközölt változtatások következményeit kell mérlegelni. Ha a kezdeti adatok pontosabbak, úgy csökkenthetjük az előrejelzésekben esetlegesen előforduló hibák számát. Ezért is vélem úgy, hogy létfontosságú folytatni a MARS projektet. A projekt finanszírozási forrásait azonban nem kell megváltoztatni, azaz, maradjon egy különálló költségvetési tétel keretein belül, és ne az Európai Mezőgazdasági Garanciaalaptól érkezzen. Mivel a projekt finanszírozása EU-pénzeszközökkel történik, tehát a polgárok adóiból, úgy vélem, vizsgálatot kell folytatni a MARS projekt hatékonyságát illetően, megvizsgálva továbbá azon esetleges alkalmazásait is, amelyek még nem használnak. Szokás szerint szeretnék gratulálni az előadónek nagyszerű munkájáért, és megjegyezném, hogy teljes mértékben egyetértek vele azzal kapcsolatban, hogy biztosítanunk kell a rendszer szilárdabbá, és mindenek felett eredményesebbé, valamint hasznosabbá válását. Az utolsó pont, amelyet szeretnék megemlíteni az, az adatokhoz való hozzáférés. Mindenkinek joga kellene, hogy legyen az adatok felhasználásához, nem csupán az EU döntéshozóinak, de a tagállamoknak és kutató, valamint tudományos intézményeiknek is. Ezek az adatok akár a gazdaságok szintjén is hasznosnak bizonyulhatnak, a termelők például a távérzékelés útján nyert információt a mezőgazdasági kezelések optimalizálásánál alkalmazhatnák. Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk (UEN). – (PL) Elnök úr, támogatom az előadó álláspontját, továbbá szeretném kihangsúlyozni, hogy a távérzékelési technikák igen hasznosak lehetnek az Európai Bizottság számára: először is nagy segítséget nyújthatnak a mezőgazdasági piacok kezelésében, másodszor egyszerre tehetik lehetővé a termelés ellenőrzését és a termés előrejelzését, végül pedig ezek az előrejelzések befolyásolni fogják a mezőgazdasági nyersanyagok árát, és ez az elkövetkező évek során különösen fontos lesz, hiszen olyan helyzet áll majd elő, amelyben az élelmiszerek ára folyamatosan emelkedni fog. Ha a fent meghatározott célok közül csak egy párat sikerül teljesíteni, már az is elegendő lenne ahhoz, hogy jelezze, hogy a távérzékelés olyan fontos adatokat szolgáltat, amelyek nagyon hasznosak a különböző mezőgazdasági termékek piacának megfelelő irányítása során. Ezt az eljárást pozitívan értékelem, de ugyanakkor azt is szeretném megjegyezni, hogy osztom az előadó azon nézetét, miszerint a területen folyó munkát külön költségvetési tételből kell finanszírozni, és nem a Mezőgazdasági Garanciaalapból. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, nem rég hivatalos voltam egy Rotary Klub gyűlésre, ahol egy igen érdekes vita zajlott. Az egyik klubtag, aki igen kritikusan tekint az EU tevékenységére, éppen azt panaszolta, hogy igen sok a csalás Európában; hogy ezeket a csalásokat nem vizsgálják ki, illetve, a mezőgazdaság területén kiugróan magas ezeknek a száma. Érdekes módon, pár perccel ezután egy mezőgazdasági termelő kért szót és elmesélte, hogy nála nemrég zárult le egy igen szigorú és részletes vizsgálat, és, hogy ő személy szerint nem ismer még egy olyan területet a mezőgazdaságon kívül, ahol hasonlóan alapos ellenőrzéseket végeznének. Véleményem szerint ez igen egyértelműen jelzi, hogy az embereknek mire van szüksége, nevezetesen információra azt illetően, hogy mi történik és zajlik valójában. Ezért elengedhetetlenül fontos a helyes gyakorlat és a teljesítményértékelés, ha szeretnék megmutatni az európai polgároknak, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk az agrárpolitikának. Jean-Claude Martinez (NI). – (FR) Elnök úr, biztos úr, Graefe zu Baringdorf úr, igen érdekesnek találom a műholdas távérzékelés bevezetésének szabályozásával kapcsolatos javaslatot. Michel Debatisse, a francia mezőgazdasági termelők vezetője, ebben az ülésteremben terjesztett elő egy távérzékelési javaslatot a kilencvenes években, amelynek alkalmazási területe akkor az állattenyésztés lett volna. Az ötlet lényege az volt, hogy a szarvasmarhák és juhok fülébe mikrocsipet ültetnek, amelyek egy olyan rendszer részét képezték volna, amely Dél-Franciaország bizonyos területein a biztosítási díj fizetésének ellenőrzését, valamint a csalás megelőzését szolgálta volna Egy elektronikus kapszulákkal kapcsolatos terv is készült, amely kapszula, miután az állatok lenyelték, megtapadt volna a bélrendszerükben, így lehetővé téve az állomány műholdon keresztül történő ellenőrzését és számolását. Amit ma mérlegelünk az már egészen más, annak ellenére, hogy a rendszer több mint 7 évre nyúlik vissza, egészen a MARS és LUCAS kísérleti projektekig. A koncepció itt nem más, mint, információt szolgáltatni a
105
106
HU
Az Euròpai Parlament vitài
földhasználatról, illetve a talaj és a növények minőségéről, annak érdekében, hogy előre jelezhessük a terméshozamot, kezelhessük a mezőgazdasági piacokat, és ekonometrikus modelleket készíthessünk. Ez az információgyűjtés, statisztikajavítás, előrejelzés készítés, és igen, weboldal készítés is nyilvánvaló veszélyt hordott magában: ez nem más, mint, jobb szó híján, a távérzékelési elit veszélye, hiszen ez a technológia csak a nagy mezőgazdasági termelők vagy igen gazdag térségek számára lesz elérhető, és így nem mindenki lesz majd képes előre jelezni az árakat, ami most, a gabon árának emelkedésekor igen hasznosnak bizonyulhat. Természetesen az árak több hónapos előrejelzésének képessége a chicagói vagy persze más tőzsdék szempontjából is kiemelten fontos lehetőségnek tűnik. Jelentéstevőnk, Graefe zu Baringdorf úr, teljes joggal érdeklődik aziránt, hogy valójában kinek jó ez a rendszer, különösen ha figyelembe veszzük, hogy ennek a rendszernek ára van – ha jól tudom több tízmillió euróról van szó, még ha ez az összeg öt vagy hat évre oszlik is meg. Ezek a pénzösszegek ráadásul nem egy különálló költségvetési tételből származnak majd, hanem egy mezőgazdasági garanciaalapból. A rendszer mindenképpen próbára érdemesnek tűnik, biztos úr. Mariann Fischer Boel, A Bizottság tagja. − Elnök úr, való igaz, hogy néha késő este is itt ülünk és mezőgazdasági kérdéseket tárgyalunk, de meg kell mondanom, hogy függetlenül attól, hogy milyen késő van, nagyon élveztem a ma esti eszmecserét egy igen érdekes témában. Először is egyértelmű, hogy a hófedte területeken, és itt finn barátainkra gondolok, nem lehet adatot gyűjteni a termésről, de olyan meteorológiai adatokat lehet viszont szerezni, amelyek az időjárási viszonyoktól függetlenül elérhetőek. Mivelhogy ezek is szorosan kapcsolódnak az éghajlatváltozásról szóló vitákon tapasztalható fejleményekhez, ezért úgy gondolom, hogy ezek az információk is értékesek és fontosak. Aggályok merültek fel az adatok hozzáférhetőségével kapcsolatban, és erről csak annyit tudok mondani, hogy az adatok hozzáférhetőek mindenki számára nemzetiségtől függetlenül. Elérhetőek akár a tagállamokon, akár az Interneten keresztül, ami azt mutatja, hogy a különböző területeken gyűjtött adatokat nem kezelik titokként. Ami a költségvetést illeti, nagyon fontosnak tartom, hogy egy olyan helyzetben, ahol a mezőgazdasági költségvetés igen korlátozott, ügyeljünk arra, hogy a legmegfelelőbb módon költsük el a rendelkezésre álló pénzt, illetve, hogy (Martinez úrra utalok) meg tudjuk indokolni, hogy hogyan tesszük ezt, biztosítva, hogy nem történik visszaélés. Úgy vélem eddig igen sikeresen tudtuk az Európai Parlament felé megindokolni, hogy hogyan gazdálkodunk, illetve, hogy hogyan végezzük az ellenőrzéseket. Szeretném azonban ma este ismét megismételni, hogy a termés felméréséhez használt technológia nem teszi lehetővé, hogy ugyanezt a rendszert ellenőrzési célokra használjuk. Két teljesen eltérő technológiáról van szó, és a készített képek egész egyszerűen nem használhatók ellenőrzésre, tehát kérem Önöket, ne kapcsolják össze ezt a két dolgot, hiszen ez helytelen lenne. Továbbra is hiszem azonban, hogy indokolt az a pénzösszeg, amit a jövőben erre a rendszerre fordítunk. Ez évente megközelítőleg 1,5 millió és 1,7 millió euró között lesz. Egy olyan szituációban, ahol az agrárszektorban drámai áringadozások tapasztalhatóak, különösen fontos, hogy olyan megbízható, pontos adatok álljanak rendelkezésünkre, amelyekre előrejelzéseket tudunk alapozni. Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, az új rendszer értelmében az előadóé az utolsó szó joga és ez bepillantást enged abba, hogy az Európai Parlament hogyan is látja önmagát a Bizottsághoz képest. Ahogyan azt Önök is tudják, eltér a véleményünk a kérdéssel kapcsolatos további lépéseket illetően. Nem azt javaslom, hogy dobjuk félre a rendszert, csupán bizonyos javításokat ajánlottam – amelyeket nem kívánok újból ismertetni – amelyek növelnék a Parlament ellenőrzési jogait. Ami az éghajlatelemzéshez használható adatokat illeti, jeleztük, hogy két kísérleti projekt is működik, a LUCAS és MARS projekt. Ez azt is mutatja azonban, hogy a gyűjtött adatok valóban túlhaladnak a mezőgazdaság területén. Pontosan ezért kértem indokolásomban a különálló költségvetési tétel megőrzését. Szeretném egy kis anekdotával zárni felszólalásomat, ami jól szemlélteti, hogy mivel is állunk szemben. Egy, a lakóhelyemhez közeli gazdaságra kiszállt a felügyelő hatóság, mert állítólag műhold segítségével egy tiltott vízelvezető rendszert fedeztek fel. A felügyelők egy bizonyos pontra mutattak, ahol elvileg a vízelvezető működött, mert a rendszer ezt jelezte nekik. A termelő biztosította őket, hogy semmilyen tiltott dolgot nem követett el. Hogy mi történt valójában? A mezőn egy műanyag matrac hevert – persze ennek sem lett volna szabad ott lennie –, amit körbenőtt a fű. Ezt észlelte a műholdas rendszer, és ezért próbálták felelősségre vonni a termelőt. Mi, politikusok, biztosan több ilyen, lakóhelyünkön megtörtént történetet tudnák mesélni, biztos úr gondolom ön is számos ilyet hallott már, amelyek megmutatják, hogy pontosan mivel kell szembeszállnunk. nem
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
titkoljuk aggályunkat, hogy a mezőgazdasági termelők olyan megfigyelésnek vannak kitéve, amit a nyilvánosság nem érthet meg, és amelyet immáron a Parlament már nem képes ellenőrzése alatt tartani. Ezért is remélem, hogy megértik miért kellett ezt a jelentést a Parlamenten keresztül előterjesztenem, és miért kell a jövőben is ébernek lennünk. Bármi is történjen, továbbra is támogatni szándékozunk egymást ezekben az erőfeszítésekben. Elnök. − A vitát berekesztem. A szavazásra 2008. január 16-án, szerdán kerül sor.
20. Az Európai Parlament Lengyelországban megválasztott képviselőinek jogállása (vita) Elnök. − Következő napirendi pontunk egy szóbeli kérdéshez kapcsolódik, amelyet Giuseppe Gargani intézett a Bizottság felé a Jogi Ügyek Bizottsága (O-0082/2007 – B6-0002/2008) nevében az Európai Parlament Lengyelországban megválasztott képviselőinek jogállását illetően. Giuseppe Gargani, szerző. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a ma este folyamán tárgyalt kérdéskörrel a Jogi Bizottság, amelynek elnöke vagyok, már számos alkalommal foglalkozott igen részletesen, és ez a Bizottság kért fel arra, hogy jelen kérdésen keresztül indítsak beszélgetést és eszmecserét a Bizottsággal. A kérdés az Európai Parlament Lengyelországban megválasztott képviselőinek jogállásával kapcsolatos, akik a választások, illetve a választásokat szabályzó rendelkezések szempontjából más helyzetben vannak a többi tagállam képviselőihez képest. Az európai parlamenti választásokat Lengyelországban a gyakorlatban a 2004. január 23-i törvény 9. cikke szabályozza, amely meghatározza a jogosultság követelményeit: a jelölteknek a szavazás napján legalább 21 évesnek kell lenniük, nem lehetnek büntetett előéletűek, lengyel lakosoknak kell lenniük, és még számos egyéb kritériumnak is meg kell felelniük. Az előbb említett törvény 17. fejezete meghatározza azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén az Európai Parlament lengyel képviselői elveszthetik mandátumukat: jogosultságukat, azaz a szavazás napján fennálló jogosultsági követelményeket, érvényteleníteni lehet, amely alkalmat adhat a jogvesztésre, amennyiben ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg, vagy más ügyek következtebén, amelyeket most nem szeretnék részletezni, mert szeretnék inkább a tárgyra térni. Több együttes rendelkezés értelmében egy európai parlamenti képviselő automatikusan elveszti mandátumát, ha elítélik bűncselekmény miatt; a lengyel Parlament képviselőinek esetében a 2001. április 12-i törvény nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést (sem a Szejmbe, sem a Szenátusba történő beválasztást illetően), és ennek eredményeképpen ezek a rendelkezések csak a lengyel európai parlamenti képviselőkre vonatkoznak, a lengyel Parlament képviselőire nem. Ebből kifolyólag kezdtük el tárgyalni a problémát és feltettünk magunknak egy kérdést, egy olyan kérdést, amely a mentességi kérelmekre is hatással lehet. Ahogyan azt Önök is tudják – és Frattini biztos úr is –, hatáskörrel rendelkezünk ebben a kérdéskörben. Egyértelmű, hogy ha egy képviselő automatikusan elveszti mandátumát egy olyan esemény miatt, amely esetében a mentesség nem állja meg a helyét, akkor ott további problémák és bizonytalanság van. Ezért kérdezzük és kérdezem én a Bizottság nevében a biztos urat arról, hogy az ő meglátása szerint a lengyel Parlamentbe történő beválasztásra vonatkozó választási törvények sértik-e a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 10. cikkét, amely kimondja, hogy az Európai Parlament üléseinek ideje alatt a képviselők a saját államuk parlamenti képviselői számára biztosított mentességeket élvezik. Itt tehát egyértelmű következetlenség tapasztalható, hiszen a rendelkezések értelmében egy lengyel európai parlamenti képviselő elvesztheti mandátumát, de nemzeti parlamentjének képviselői más bánásmód alá esnek. Kérdezném továbbá a Bizottságtól, hogy szándékozik-e eljárást indítani az Európai Közösségek Bíróságánál, azzal kapcsolatban, hogy Lengyelország módosítsa a szóban forgó törvényt, illetve, hogy megfelelően alkalmazza a szerződést, hiszen úgy tűnik ez sem megfelelően kerül alkalmazásra. Tekintettel arra, hogy kivételről van szó, és a tagállamok képviselőire vonatkozó hasonló és egyenlő bánásmód értelmében ez a lengyel képviselőkre vonatkozó kivétel ellenkezik a többi tagállam felé tanúsított bánásmóddal, ezért ezt a két kérdést tenném fel a Bizottságnak és terjeszteném ezeket az információkat a Parlament elé, megkérve a biztos urat, hogy adjon választ ezekre a kérdésekre, illetve szeretném megkérdezni, hogy véleménye szerint orvosolható-e ez a probléma.
107
108
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a Gargani úr által említett probléma kétségtelenül fontos. Fontos, mert két olyan elv is kockán forog, amelyek véleményem szerint helytállóak és igen fontosak. Az első elv kétség kívül az, amelyikre a kiváltságokról és mentességekről és az európai parlamenti képviselők státuszáról szóló jegyzőkönyv 10. cikke is utal, miszerint azokban az államokban, ahova az európai parlamenti képviselők tartoznak, ugyanazokat az előjogokat élvezik, mint az adott állam parlamenti képviselői. Itt azonban egy másik – véleményem szerint legalább ennyire fontos – rendelkezésről is szó van, mégpedig a parlamenti képviselők megválasztásáról szóló 1976. évi európai jogi aktus 13. cikkével kapcsán. A szóban forgó cikk egyértelműen meghatározza, hogy amikor egy tagállam olyan jogszabályokat vezet be, amelyek az itt említett esetet, azaz az európai parlamenti mandátum elvesztését érintik; úgy ez a mandátummegszűnés az adott országban a nemzeti jog hatáskörébe tartozik. Más szóval tehát tisztán látható konfliktusról van szó, hiszen a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvben meghatározott, Gargani úr által is idézett szabályok, egyenlő kiváltságokról beszélnek a lengyel parlamenti képviselők, illetve az Európai Parlament Lengyelországban megválasztott tagjait illetően, ugyanakkor viszont az európai parlamenti képviselők megválasztásáról szóló 1976. évi európai jogi aktus az, amelyik nyilvánvalóan – mondhatnám kifejezetten – szabályozza az európai parlamenti képviselők jogállásának elvesztését és amelyik megállapítja, hogy ezt a nemzeti jogszabályok szabályozzák. Véleményem szerint itt többről van szó, mint egyszerűen az Európai Unió harmadik irányadó elvének megsértéséről: a kérdés az, hogy a lengyel nemzeti jogszabályok alkalmazzák-e az egyenlő bánásmód elvét vagy sem. Ez az elv, amely minden európai állam alkotmányos törvényeiben megtalálható, kimondja, hogy a hasonló eseteket hasonlóan kell elbírálni. Itt erről az általános elvről van szó, ez azonban nem teszi lehetővé, hogy az Európai Bizottság kikösse, hogy a lengyel jogrendnek meg kell változtatnia törvényeit, hiszen a kérdés a nemzeti jog hatáskörébe esik. Amennyiben a nemzeti jogszabályokban inkább a nemzeti parlamenti képviselők mandátumvesztését szeretnék másképp szabályozni, mint a lengyel európai parlamenti képviselők jogállásának elvesztését, úgy erre van lehetőség, a legfontosabb tényező azonban az, hogy az egyikkel összefüggő rendelkezéseket össze kell hangolni a másikkal összefüggő rendelkezésekkel. Személyes véleményem az, hogy a Bizottság nem mondhatja azt, hogy „a Bírósághoz fordulunk azért, hogy a lengyel nemzeti jogszabályokat egy bizonyos módon módosítsák”, inkább azon az állásponton vagyok, hogy egy általános elvet határozzunk meg. Ez az elv pedig az, hogy a lengyel jogrendnek lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy orvosolja ezt a bánásmódbeli különbséget és ez véleményem szerint a lengyel jogalkotó feladata. Mivel ez a kérdés még soha nem merült fel eddig, és mivel túlságosan kényes ahhoz, hogy röviden, összefoglalva foglalkozzunk vele, ezért úgy gondolom, az első lépés egy egyetértés elérése lenne: amennyiben a lengyel jogalkotó megszünteti ezt a bánásmódbeli eltérést, ez a lengyel Parlamentre tartozik. Másodszor: megfelelnek a lengyel jogszabályok az 1976. évi európai jogi aktus rendelkezéseinek, amelyeket már korábban idéztem? Gargani úrnak mondanám, hogy felhívtam a 12 új tagállamot, hogy készítsenek összehasonlító tanulmányt annak érdekében, hogy megállapíthassuk, hogy vajon a lengyelen kívül, a másik 11, 2004 és 2007 között csatlakozott tagállam törvényhozása megfelel-e az 1976. évi európai jogi aktus rendelkezéseinek. Összefoglalva, két feladatot kell elvégezni. először is a lengyel nemzeti törvényhozás megfelelőségének felülvizsgálatát, amelyet személyesen vállalok, és amely nem csak a lengyel nemzeti jogszabályokkal foglalkozik majd, hiszen az a tény, hogy Gargani úr Lengyelország példáját hozta fel, nem jelenti azt, hogy más tagállamokban nem áll fenn hasonló helyzet. Véleményem szerint mindegyik felülvizsgálatra szorul. A második feladat annak értékelése, hogy vajon a lengyel parlament képes-e a törvényhozás segítségével megszabadulni ettől a nyilvánvaló konfliktustól, hiszen egyértelmű, törvény által szabályozott hátrányos megkülönböztetés áll fenn a Lengyelországban megválasztott európai parlamenti képviselők és a lengyel parlamenti képviselők jogállásában. A konfliktus teljesen egyértelmű és az egyetlen szempont, amelyet véleményem szerint nehezebb lehet elfogadni az, az hogy az Európai Bizottság feladata megkérdezni az Európai Közösségek Bíróságát azzal kapcsolatban, hogy milyen lépéseket tegyen a lengyel jogalkotó. Amennyiben a Parlament egyetért ezzel a helyzettel, úgy rámutathatnánk, hogy egyértelmű hátrányos megkülönböztetés áll fenn a két fajta parlamenti képviselői jogállás között. Ez egy új jellegű feladat és úgy gondolom, hogy az együttműködés szellemében kell előre haladnunk. Tadeusz Zwiefka, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Gargani úr igen érthetően mutatta be az európai parlamenti képviselők helyzetét a lengyel jog kontextusában, csakúgy, mint a képviselőket érintő
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
egyenlőtlen bánásmódot ugyanebben a kontextusban a lengyel parlamenti képviselőkkel és szenátorokkal kapcsolatban. Egyetértek a Frattini biztos úr által előterjesztett érveléssel, miszerint ez sérti a parlamenti képviselőkkel való, jogszabályban előírt egyenlő bánásmód elvét. Tájékoztatnám Önöket, hogy a jelenleg Lengyelországban hatalmon levő koalíció, a Platforma Obywatelska és a Polskie Stronnictwo Ludowe, már megkezdte a munkát a törvény módosításával kapcsolatban, hogy az ugyanolyan legyen az európai parlamenti képviselők, a lengyel parlamenti képviselők, illetve a szenátorok szempontjából is. Ez a módosítás hasonló irányba fog mutatni, mint az Európai Parlament választási törvényeinek rendelkezései, amely értelmében ugyanazok az elvek vonatkoznak majd a lengyel parlamenti képviselőkre és a lengyel szenátorokra. Ahogyan azt Gargani úr is mondta, hogy egy olyan problémával kapcsolatban kezdtünk tárgyalásokat, amelyről kiderülhet, hogy az valójában egy szélesebb problémakör része, ezért azon töprengtem, hogy nem lenne-e érdemes egy, a legalább főbb irányelvekben egyező, közös európai parlamenti választási jogszabályon gondolkozni az Európai Unió tagállamai számára, mivel jelenleg a 27 tagállam mindegyikében igen más körülmények vannak. Nehéz ennek ellentmondani, és természetesen elfogadok mindenfajta jogi megszorítást az európai parlamenti képviselőket illetően, de igen nehezen tudok egyetérteni egy olyan helyzettel, ahol egy egyén, amennyiben bírságot szabnak ki rá egy szándékos bűncselekményért egy ügyészségi eljárás során, vagy ha vád alá helyezik bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt, akkor automatikusan elveszti európai parlamenti mandátumát. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, a PSE képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, a mai vita felvetette az Európai Parlament lengyel képviselőivel, valamint a Szejm képviselőivel szemben a választási kritériumok témakörében tanúsított egyenlőtlen bánásmód, valamint mandátumuk elvesztésének kérdését. A 2004. január 23-i törvény 9., az Európai Parlament választási szabályairól szóló cikkében azt láthatjuk, hogy az Európai Parlament választásán való indulásra olyan személyek jogosultak, akiket, miután több más kritériumnak is megfeleltek, még nem ítéltek el szándékos bűncselekmény miatt, illetve nem helyeztek vád alá bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt; továbbá a 142. cikk kimondja, hogy amennyiben ez megtörténik, abban az esetben ez az illető mandátumának visszavonásával járhat, például egy képviselő Európai Parlamentben nyert megbízatását érvényteleníti. Ez annyit tesz, hogy a képviselő (itt ahogy már korábban is említettem európai parlamenti képviselőről van szó) szándékosan elkövetett bűncselekményért való elítélése egyenlő mandátumának azonnali hatállyal történő elvesztésével, míg ugyanez a nemzeti parlament képviselőjének esetében nem jelent akadályt arra nézve, hogy a szóban forgó személy induljon a választásokon, továbbá eredményezi mandátumának elvesztését sem. Ami az Európai Parlament képviselőinek kiváltságait illeti, az Európai Parlament eljárási szabályzata 5. cikkének (1) cikke kimondja, hogy „A képviselők az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben foglaltaknak megfelelően kiváltságokat és mentességeket élveznek”. A jegyzőkönyv preambulumában meghatározza, hogy azokat a képviselői kiváltságokat és mentességeket szabályozza, amelyek az Európai Közösségek számára végzett feladataik ellátásához szükségesek, majd ugyanezen dokumentum 10. cikkének a) pontja kimondja, hogy a Közgyűlés ülésszakának ideje alatt „tagjait saját államuk területén a parlamenti képviselők számára biztosított sérthetetlenség illeti meg”. A lengyel Parlament és az Európai Parlament tagjait ugyanaz a sérthetetlenség illeti meg. A 11. cikk értelmében „A tagállamok azon képviselőit, akik az Európai Közösségek szerveinek munkájában részt vesznek, valamint tanácsadóikat és szakértőiket tevékenységük gyakorlása alatt és az ülés helyszínére és annak helyszínéről történő utazás során a szokásos kiváltságok, mentességek és kedvezmények illetik meg.” Nincsen kétség afelől, hogy az Európai Parlament tagjai egy tagállam képviselői, akik az Unió intézményeinek munkájában vesznek részt. Mivel az Európai Parlament és a lengyel Parlament tagjainak ugyanazokat a kiváltságokat és mentességeket kell biztosítani, ezért ebből az következik, hogy a választáson való indulásra való jogosultság, illetve a mandátum elvesztésére vonatkozó szabályoknak is ugyanazoknak kell lenniük. Az Európai Unióhoz való csatlakozással Lengyelország vállalta, hogy tiszteletben tartja az EU-ban érvényben levő jogszabályokat, különös tekintettel azokra, amelyek közvetlenül kihatnak a tagállamok belső jogi rendszerére. Támogatnám a lengyel Parlament képviselőinek, illetve az Európai Parlament lengyel képviselőinek jogállására vonatkozó jogszabályok minél gyorsabb szabványosítását, továbbá teljes mértékben egyet értek ez ügyben Frattini biztos úr álláspontjával. Jens-Peter Bonde, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, az , Európai Parlamentbe való beválasztásról szóló lengyel választási jog valóban tisztességtelen és demokráciaellenes, összehasonlítva a nemzeti parlamentbe történő választásra vonatkozó jogszabályokkal. Az európai parlamenti képviselői
109
110
HU
Az Euròpai Parlament vitài
mandátum jogosultsági jogszabályok miatti elvesztése könnyű módja annak, hogy egyesek nyomást gyakoroljanak politikai ellenfeleikre, és ez továbbá lehetőséget kínál arra, hogy politikai úton rendezzék a számlát olyanokkal, akik náluk nagyobb hatalommal bírnak. Sajnálatos módon, számos volt kommunista országban, annak ellenére, hogy már az Unió részét képezik, még mindig visszaélnek ezzel a jogszabállyal. Ez történt Tomczak úr esetében is. Az Európai Parlament képviselőiként a lengyel képviselők nem csupán a lengyel népet képviselik, de minden európait is. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a lengyel parlamenti képviselőkre vonatkozó eltérő jogszabályok fenntartásával a nép képviselői ellen irányuló megkülönböztetés álljon fenn. Egy lengyel európai parlamenti képviselőt abban az esetben ha elítélik, nem csupán a lengyel törvények büntetik, de ezen felül elveszti megbízatását is az Európai Parlament képviselőjeként. Ez a tény egyértelműen bizonyítja az Európai Parlament lengyel képviselői ellen irányuló megkülönböztetést, a nemzeti parlamentek képviselőivel szemben tanúsított bánásmódhoz képest. Ez a helyzet elfogadhatatlan, és nyíltan mutatja, hogy mennyire igazságtalan és tisztességtelen a lengyel választási jogrendszer. Megkérhetném-e Lengyelországot, hogy módosítsa választási jogszabályait? Aloyzas Sakalas (PSE). – Elnök úr, ez a szóbeli kérdés a Tomczak úr mentességéről, a Jogi Bizottságon belül folytatott viták következménye. Tomczak úr mentességének kérdését már tárgyalta a Parlament pár évvel ezelőtt. Nemrégiben kérés érkezett a Jogi Bizottsághoz Tomczak úrtól, amelyben mentességének védelmét kérte. A bizottság megtárgyalta a kérvényt és határozattervezetet készített. Ennek ellenére a végső határozat elfogadását elnapolták, mivel a bizottsághoz olyan információ érkezett, hogy a mentességről való lemondás esetében a jogi következmények eltérőek a Lengyelországban megválasztott európai parlamenti képviselők és a lengyel parlament képviselői számára. A 2004. január 23-i lengyel törvény értelmében büntetőjogi elmarasztalása esetén az Európai Parlament lengyel képviselője automatikusan elveszti mandátumát. A lengyel parlament képviselőire ez a rendelet nem vonatkoztatható. Ez az eltérés sérti az Európai Közösség jogát, mivel eltérő jogszabályok vonatkoznak a lengyel európai parlamenti képviselőkre és a lengyel parlament képviselőire. Ezt a jogszabálybeli eltérést a lengyel és európai közösségi jog között tisztázni kell. Ezért tehát teljes mértékben támogatom a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés megfogalmazását. Remélem, hogy Frattini úr minden befolyását latba veti annak érdekében, hogy azt a lengyel és Európai Közösségi jog közötti eltérést eltörölhessük. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, Frattini biztos úr, hölgyeim és uraim, véleményem szerint az európai demokráciát folyamatosan fejleszteni kell, és ezt a demokratikus rendszert számos támadás éri Európán kívülről. Az Európai Parlament képviselői természetesen számos olyan ügyben határoznak, amelyek közvetlenül és azonnal hatnak az európai lakosságra. A parlamenti képviselők nem saját nevükben határoznak, hanem szavazóikat képviselik. Ezért vélem úgy, hogy Európai Parlament tagjai nem rendelkezhetnek alacsonyabb rendű jogállással, mint a nemzeti parlamentek képviselői, ahogy a nemzeti képviselők sem rendelkezhetnek alacsonyabb szintű jogállással, mint az Európai Parlamenti képviselők. Ez okból kifolyólag úgy gondolom, hogy a Bizottság vizsgálja meg az új, 2009-től alkalmazandó alapokmány lengyel európai parlamenti képviselőkre gyakorolt hatását, továbbá vizsgálja meg, hogy az alapokmány milyen változtatásokat eszközöl, és hogy van-e lehetőség az alapelvek oly módon történő alkalmazására, amellyel megszüntethetővé válnak ezek az eltérések. Manuel Medina Ortega (PSE). – (ES) Elnök úr, Frattini biztos úr szokás szerint részletes jogi elemzést adott elő. Ahogyan azt ő maga is említette, a jelenlegi körülmények között nem úgy tűnik, hogy elegendő lenne alap eljárást kezdeményezni közvetlenül az Európai Közösségek bíróságánál. Miután azonban meghallgattam Zwiefka urat is, aki a jelenlegi lengyel kormány törvénymódosító javaslatáról mesélt nekünk, megkérdezném a biztos urat, hogy vajon a Bizottság felveheti-e a kapcsolatot a lengyel kormánnyal a jelenleg itt a Parlamentben folytatott vita alapján, annak érdekében, hogy megnézhesse, hogy a lengyel kormány valóban készül-e a Lengyelországban megválasztott Európai Parlamenti képviselők és a lengyel parlament képviselői jogállásának harmonizálását érintő törvény módósítására.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Marek Aleksander Czarnecki (UEN). – (PL) Elnök úr, a Zwiefka úr által előterjesztett, az Európai Parlamenti lengyel képviselők és a lengyel parlament képviselői helyzetének kiegyenlítésére vonatkozó javaslat nem ad megoldást a problémára. Véleményem szerint a legjobb megoldás, ami egyébként már jelenleg is a lengyel jog része, az lenne, hogy abban az esetben ha egy személyt szándékos bűncselekményért ítélnek el, a bíróság döntsön afelől, hogy megfosztja-e közjogaitól, ami azt jelentené, hogy nem indulhat választásokon. Ez a megoldás már létezik, például Franciaországban is. Szeretnék Önöknek egy konkrét példát is mondani: kollégánkat, Onesta urat, az Európai Parlament alelnökét, néhány hónappal ezelőtt egy francia bíróság pár hónapos felfüggesztett büntetéssel sújtotta, egy olyan cselekményért, aminek kapcsán a lengyel jogszabályok értelmében automatikusan elvesztette volna európai parlamenti mandátumát. A jelenlegi helyzetet teljesen helytelennek ítélem meg, és véleményem szerint a Frattini úr által javasolt megoldás irányába kell haladnunk. Giuseppe Gargani (PPE-DE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, néhány tömör megjegyzést szeretnék tenni: nagyon örülök, hogy a vita kavalkádjában felismertük, hogy jelentős problémával állunk szemben. Szeretnék külön köszönetet mondani Frattini biztos úrnak, aki nagyszerű ügyvédhez méltóan, részletesebben is foglalkozott egy olyan kérdéssel, amely, ahogyan ezt ő maga is említette, nem csak Lengyelországot érinti. Egy általános alapelv forog kockán és én magam, valamint a Bizottság is igen elégedett, hogy Önök vállalták a teljes megfelelőségi felülvizsgálat elvégzését, amely ellenőrzi, hogy mely törvények egységesek nemzeti és európai szempontból. Egy dolog azonban biztos, nincsen egyértelmű konfliktus, hiszen ami a garanciákat illeti, a lengyel törvények ellentétesek a Szerződéssel, tehát amennyiben egy lengyel európai parlamenti képviselő elveszti megbízatását, úgy természetesen a Szerződés azon cikke, amely lehetővé tenné az ülésszakon való részvételét érvényét veszti. A Bizottság szemszögéből vizsgálva, ahogyan Medina úrtól és tőlem is hallhatták a vita során, a kérdés nem az eljárás megindítása, hanem a probléma megoldásra irányuló nyomon követése. Ha lengyel kollégánk, Zwiefka úr azt mondja, hogy a probléma már előtérbe került Lengyelországban, akkor már előrehaladásról beszélhetünk. Összehasonlíthatóságra van szükség, hiszen ez az összehasonlíthatóság az, ami Európát az együttműködő tagállamok egységének, a polgárság, az egyenlő jogok és a szabadság kezesévé teszi. Sylwester Chruszcz (NI). – (PL) Elnök úr, csupán támogatásomat szeretném kifejezni az elhangzott beszédekkel kapcsolatban, amelyeknek nagy részét támogatom. Természetesen azon a véleményen vagyok, hogy amilyen hamar csak lehet harmonizálnunk kell a rendeleteket. Megpróbálom illusztrálni, hogy milyen fontos is ez, és ezért szeretném felhívni a figyelmet egy kollegánk, egy Európai Parlamenti képviselő történetére, aki ma itt van közöttünk: Tomczak úr egy több éve húzódó büntetőjogi eljárásban érintett Lengyelországban, amely lassan a végére ér, és amely komoly kihatással lehet jövőjére, európai parlamenti képviselői státuszára. Az ügy nem foglal magában nagy sérelmet, és a tanúk tagadják, hogy az eset megtörtént. Az ügyet egy ponton már lezárták, és valószínűsíthetően valamilyen politikai vihar hatására újraindították. Jelenleg Tomczak urat, akit kétszer is megválasztottak (kollégánk 2005-ben lett parlamenti képviselő, és 2004-ben Európa Parlamenti képviselő) az a veszély fenyegeti, hogy mentessége és megbízatása is megszűnik. Ez egy hihetetlen és nagyon káros dolog, amelynek a lehető legrövidebb idő alatt véget kell vetni. Franco Frattini, a Bizottság alelnöke. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, úgy érzem, a ma esti vita két dologra világított rá: az első egy széles körben, véleményem szerint minden felszólaló által osztott nézet, melyet mellesleg helyesnek tartok, miszerint az Európai Parlament Lengyelországban megválasztott képviselőivel és a lengyel parlamenti képviselőkkel szemben tanúsított bánásmód közötti eltérést orvosolni kell, és ezt az elemzést az Európai Unió minden olyan újonnan csatlakozott tagállamára ki kell terjeszteni, amelyeknél az 1976. évi európai jogi aktusnak való megfelelés még nem került ellenőrzésre. A második következtetés, és itt szeretnék Medina Ortega úr javaslatára utalni, amellyel egyetértek, az, hogy a jelen vita eredményeit továbbítani kell a lengyel kormány illetékes hatóságai felé, tájékoztatva őket arról, hogy ezt a bánásmódbeli eltérést meg kell szüntetni a nemzeti jogszabályok segítségével. Ezt meg fogom tenni. Elmondhatom Önöknek, hogy hivatalosan is felveszem a kapcsolatot a lengyel kormány igazságügyi miniszterével annak érdekében, hogy továbbíthassam a képviselőház által osztott széleskörű nézetet – amelyet jómagam is osztok –, hogy amíg a lengyel jogalkotó szuverén hatalommal rendelkezik ezen bánásmódbeli eltérés megszüntetésének módja afelett, addig az eltérés megszüntetése célkitűzésének eléréséért továbbra is tenni kell. Ez az a vélemény, amelyet már az elején is előterjesztettem. Nem gondolom, hogy megmondhatom a lengyel jogalkotónak, hogy mit kellene tennie, de úgy gondolom fel tudom vázolni a célt, ami nem más, mint az
111
112
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Európai Parlament Lengyelországban megválasztott képviselőivel és a lengyel parlamenti képviselőkkel szemben tanúsított bánásmód közötti eltérés megszüntetése. Minden bizonnyal továbbítom ezt az információt, és szeretném azt is hozzátenni, hogy tekintettel a Gargani úr és a Jogi Bizottság által tanúsított érdeklődésre, a másik 11 tagállamot érintő felülvizsgálattal kapcsolatos fejleményekről is tájékoztatom a képviselőházat, hogy az esetlegesen érintett tagállamok kormányait időben értesíteni tudjuk. Elnök. − A vitát berekesztem.
21. SA szavazáshoz fűzött indokolások Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás indokolása. Paul Rübig (PPE-DE). – (DE) Elnök úr, kérném, hogy az ülésterem hőmérsékletét állítsuk emberi hőfokra. Esetenként olyan hideg van, hogy majdnemhogy kabátban ülünk itt. Megkérném az adminisztrációs munkatársakat, hogy biztosítsanak olyan hőmérsékletet, amely lehetővé teszi a munkát. Köszönöm. Elnök. − Megkérném a fűtésért felelős személyzetet, hogy növeljék az ülésterem hőmérsékletét. Bár lehet, hogy az magától is felkúszik a következő napirendi pont megvitatása során. A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások - Jelentés: Jorgo Chatzimarkakis (A6-0494/2007) Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr, üdvözlöm azt a tényt, hogy az európai autóipar további fejlesztésével kapcsolatos keretrendszer zöld utat kapott. Örülök, hogy olyan célkitűzéseket szavaztunk meg amelyek egyrészről realisztikusak, másodszor pedig felkészülnek a az olaj árának emelkedésére, és a környezetvédelemmel és annak biztonságával kapcsolatos nagyra törő terveinkre is. Ezek a célkitűzések nem gátolják Európa versengési képességét. Az egyre biztonságosabb gépkocsi és az egy harmaddal kevesebb káros gázt kibocsátó motorok fejlesztésével kapcsolatos követelmények egyaránt olyan célkitűzések, amelyek már utalnak az áremelkedésekre és az autók fenntartási költségeinek emelkedésére is. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a követelmények önmagukban nem minősülnek a középosztály és a kevésbé jómódúak fő motivációjának arra nézve, hogy gyakrabban váltsák autóikat. A régi autók Európa közutairól való eltávolítása tehát az alapvető követelmény, ha azt szeretnénk hogy a CARS 21 beváltsa a hozzá fűzött reményeket. A kulcs a fogyasztói motiváció megváltoztatása. Az adókkal és a fiskális politikával kapcsolatos feladatok azonban nem az Európai Unióra tartoznak. Ezért a paraméterek meghatározásának felelőssége a tagállamokra hárul majd. Az ő feladatuk lesz meghatározni, hogy a biztonságosabb és fokozottan környezetbarát autók mikor kezdik el leváltani a közutakon levő öreg autókat, és ők döntenek arról is, hogy ez bekövetkezik-e egyáltalán. Ez lesz a CARS 21 hatékonyságának valódi bizonyítéka. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások - Jelentés: Jacek Saryusz-Wolski (A6-0517/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Lengyel kollégám, Jacek Saryusz-Wolski jelentése mellett tettem le voksomat, amely arra kérte a Parlamentet, hogy hagyja jóvá a stabilizációs és társulási folyamat keretében európai partnerségek létrehozásáról szóló 2004-es tanácsi határozat módosítását. A változtatás magában foglalja a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kötött partnerség átnevezését: „európai partnerség” helyett „csatlakozási partnerség”-nek kellene nevezni, annak érdekében, hogy összhangba kerüljön ez a név a két másik tagjelölt országgal (Horvátországgal és Törökországgal) kötött partnerség megnevezésével. Ezen kívül figyelembe kell venni Montenegró függetlenségét is. E kérdés megfogalmazásakor egyúttal Koszovóra is gondolok, abban a reményben, hogy az ottani nehéz helyzetre képesek leszünk egy békés, európai megoldást találni. Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) 2005. decemberében a Tanács tagjelölti ország státuszt adott a korábban Jugoszlávia részét képező Macedóniának, majd 2006. júniusában Montenegrót is független államként ismerte el. A rendelet 1. cikke, most vita nélküli sürgősségi eljárás keretében azt javasolja, hogy Albánia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró és Szerbia – ide értve Koszovót is – esetében európai partnerség kerüljön jóváhagyásra, ugyanezen rendelet 1. cikkének a) bekezdése pedig csatlakozási partnerséget kér Horvátországnak és Macedóniának. A két megállapodás definíciója nagyjából egyező. A előadó támogatja a Bizottság javaslatát és arra kéri a Tanácsot, hogy az konzultáljon a Parlamenttel, amennyiben el kíván térni
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
ettől a javaslattól, amire véleményem szerint meglehetősen valós esély van. A jelentés nem határozza meg, hogy Koszovó elkövetkező hetekben nagy valószínűséggel bekövetkező, független államként való elismerése milyen hatással lesz erre. Nem egyértelmű továbbá, hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy Macedóniának tovább kell várakoznia, hogy megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat, illetve, hogy elsődlegesen Szerbiának lesz-e felkínálva a csatlakozás lehetősége. Közismert tény, hogy ezt Hollandia és Belgium is ellenzi, egészen addig amíg a háborús bűnös Ratko Mladićot át nem adják a volt Jugoszláviával foglalkozó, hágai székhelyű nemzetközi büntetőtörvényszéknek (ICTY). Ezért szeretném, ha ez a kérdés ismét napirendre kerülne, de ennek ellenére nem szavazok a jelentés ellen. - Jelentés: Bogusław Liberadzki (A6-0506/2007) Andrzej Jan Szejna (PSE), írásban. − (PL) Szeretnék Liberadzki úr jelentése mellett szavazni, amelynek témája az a javaslat, amely a Bizottságra ruházott jogok végrehajtásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 95/50/EK irányelv módosításáról szóló irányelvvel foglalkozik. Liberadzki úr nagyszerű munkát végzett. Egyetértek az előadóvel, aki szintén támogatja a Bizottság javaslatát, továbbá szeretném azt is javasolni, hogy a javaslatot módosítás nélkül hagyják jóvá. A 95/50/EK irányelv meghatározza a tagállamok által végrehajtandó, veszélyes áruk közúti szállításával kapcsolatos ellenőrzési eljárásokat. Az ellenőrzések céljából a szabálysértések olyan jegyzékét javasolták, amelynek szerint bizonyos járműveket le lehet majd állítani, és kötelezni lehet tulajdonosaikat, hogy útjuk folytatása előtt biztosítsák a megfelelőség fennállását. Különösen fontos továbbá, hogy minden egyes tagállam minden naptári évben jelentést küldjön az irányelv alkalmazásával kapcsolatban. - Jelentés: Paolo Costa (A6-0513/2007) Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) A nehéz tehergépjárművekre feltehetően azért alkalmazandó autópályadíjak kiszabása, hogy a közutakról a vasutakra tereljék át a forgalmat, megjósolhatóan nem volt képes vonzóbbá tenni a vasúti szállítást, a díjakat azonban a fogyasztókra hárította. A közúti közlekedésre fordított figyelem különösen a legforgalmasabb útvonalakon és a nagyobb agglomerációkban csak tovább súlyosbítja majd a már meglévő problémákat, mint például a forgalmi torlódásokat, zaj- és környezetszennyezést, és a részecskekoncentrációt. Aggodalomra ad okot az a nagyvonalúság, ami sok szállítási műveletet jellemez. A kamionokon hetente elvégzett, célzott szúrópróbák Ausztriában nagyban javították a közúti szállítási műveletek biztonságát, és ennek megfelelően ezeknek általános gyakorlattá kellene válnia az EU-ban mindenhol. Ha az Európai Unió fontosnak tartja lakosságának egészségét, és környezetének védelmét, akkor egyáltalán nem vesztegetheti az időt, és gondoskodnia kell arról, hogy a legnagyobb szennyezési forrást jelentő, elhasználódott dízelmotoros kereskedelmi járműveket kicseréljék, illetve, hogy a kombinált közúti–vasúti szolgáltatásokat vonzóbbá tegyék, és végrehajtsák az Alpesi Egyezményt. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) A előadó, Paolo Costa, sikeresen mutatta be hogy hogyan lehetne megszüntetni a fuvardíjak és feltételek terén fennálló megkülönböztetést. Való igaz, hogy gyorsan, jelentős előrelépést lehet elérni egy-két változtatás, a jelenlegi jogszabályokba történő bevezetésével. Árnyékelőadóként szeretném megjegyezni, hogy a közös megközelítést a Tanács, a Bizottság és a Parlament együttesen érte el. - Jelentés: Ulrich Stockmann (A6-0497/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) A kollégám, Ulrich Stockmann által előadott jelentést követően én is az Európai Parlament és a Tanács repülőtéri díjakról szóló irányelvével foglalkozó javaslatról szóló jogalkotási állásfoglalás mellett tettem le voksomat. Akkor, amikor a jelenleg nagyrészt magánkézben lévő európai repülőterek privatizálás alatt állnak, amikor a felhasználók nem képesek teljes mértékben méltányolni az általuk használt szolgáltatásokat, és amikor a vállalatok sok változós környezetben fejlődnek, teljességgel természetes volt, hogy szabályozni kell a repülőtéri illetékek kiszabását.
113
114
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Üdvözlöm e piac felügyelete céljából független nemzeti szabályozó hatóságok létrehozását, és remélem, hogy gyorsan megvalósul az európai koordináció, és idővel egy független európai szabályozó is létrejön majd. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A Bizottság javaslatai egy egész listányi szabályt tartalmaznak a repülőtéri illetékek beszedésének módjáról. A Bizottság egyik feladata ellenőrizni a közösségi versenyjogszabályoknak való megfelelést. A kérdéses javaslat azonban túlzott bürokráciát és részletes szabályozást jelent, ami kedvezőtlenül hat azokra a tagállamokra, amelyek a légügyi szektor deregulációjáról döntöttek. Az Európai Parlament véleménye szerint a repülőtéri illetékekről szóló közös elveket csak az évente öt millió utasmozgást vagy annál többet produkáló repülőterekre kell alkalmazni, vagy azokra is, amelyeken az éves utasforgalom meghaladja az adott tagállamban tapasztalható utasmozgások több mint 15%-át. Ez az álláspont kedvezőbb a Bizottság javaslatánál, amely kisebb regionális repülőterekre is kiterjed. Gyakran kérnek bennünket arra, hogy döntsük el, hogy támogatjuk-e a belső piacon részt vevő érdekek egyenlő kezelése biztosítására irányuló uniós szabályokat. Ebben az esetben egyértelmű, hogy a Bizottság álláspontja indokolatlan bürokráciát eredményez. A fenti érvek alapján az Európai Parlament javaslata mellett döntöttünk, a végső szavazás során azonban a jogalkotási állásfoglalás ellen. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés, bár tartalmaz olyan pontokat amelyek javítanak a Bizottság javaslatán, továbbra is az EU-s légi közlekedés deregulációjának folyamatát tükrözi és annak szerves részét képezi. A repülőtéri díjak kiszámításának módszerével kapcsolatos átláthatóság javítása mindenképpen jó dolog. Egy olyan politikával azonban nem értünk egyet, amelynek célja, hogy dereguláljon és privatizáljon egy olyan stratégiai közszolgáltatást, mint amilyen a légi közlekedés. Ez a politika ebben az esetben „az igazán versenyző repülőtéri piacot” népszerűsíti, és olyan elvek bevezetését szorgalmazza, mint „az ügyfél fizet” vagy a jövedelmezőség, mindezt egy olyan szolgáltatással kapcsolatban, amelynek közszolgáltatásként kellene működnie. Sőt mi több, erőfeszítéseket tesznek „szabályozói szerepének” a közéletből való kivonására, „független szabályozói hatóságok” e célból történő létrehozásával. A szektorban végrehajtott privatizáció nem növelte a nyújtott szolgáltatások értékét. Sőt, leépítéseket, a munkavállalók jogainak csökkenését, és bizonyos esetekben műszaki és működési problémákat okozott. Sajnálom, hogy javaslatainkat elutasították. Céljuk az volt, hogy biztosítsák, hogy az irányelv tartalmazza az állandó földrajzi és természeti hátrányokat szenvedő régiók korlátainak elismerését, mint például a legkülső régiókét, és ezért megfelelő kivételeket hozott létre az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítésére. Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban. − A brit konzervatívok nagyon is támogatják azoknak a nagyobb repülőtereknek a fokozott ellenőrzését, ahol erős piaci pozícióval rendelkeznek. Ugyanakkor az Egyesült Királyságban már most is egy szigorú szabályozási rendszer van életben, és ezért úgy érezzük, hogy ez már szükségtelen beavatkozás volna, amely hátrányosan befolyásolná a regionális repülőtereket, amelyek ugyanakkor létfontosságú szereppel bírnak a hely gazdaság számára. Megpróbáltunk javítani az intézkedésen annak érdekében, hogy fenntarthassuk a kilépés lehetőségét nemzeti alapon, vagy legalábbis felemelni a küszöböt, hogy a legtöbb regionális repülőtér kiessen ebből a körből, és bár ezek az erőfeszítések nem vezettek sikerre, visszatérünk majd ezekre a második olvasatban. Ettől függetlenül fenntartjuk álláspontunkat. Astrid Lulling (PPE-DE), írásban. − (DE) Nem támogattam a repülőtéri díjakról szóló irányelvvel kapcsolatos jelentést, mert amit a szóban forgó jelentés javasol, nem más, mint elfogadhatatlan megkülönböztetés a luxemburgi repülőtérrel szemben. Egy kis országgal sem lehet ilyen módon bánni. Az irányelv alkalmazása a luxemburgi repülőtérre, amely évente 1,6 millió utast szolgál ki, valamint az a tény, hogy az irányelv rendelkezései nem vonatkoznak a luxemburgi repülőtér közvetlen versenytársaira, nevezetesen a frankfurti Hahn és brüsszeli Charleroi repülőterekre, amelyek mellesleg több, mint 3 millió utast szolgálnak ki, elfogadhatatlan megkülönböztetést jelentenek az egységes piacon, az irányelv alapját ráadásul csupán az képezi, hogy Luxemburg és az említett repülőterek között egy országhatár fekszik. Az irányelv meghatározó tényezői ne az országhatárok legyenek, hanem olyan objektív kritériumok, amelyek biztosítják, hogy egy repülőtér sem élhessen vissza piaci erőfölényével.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A kisebb repülőterek még abban az esetben sem tudnak ehhez hasonló visszaéléseket elkövetni, ha országukban nincs több terminál. Ez különösen igaz Luxemburg esetében, ahol a már említett közvetlen vetélytársnak tekinthető repülőterek igen közel fekszenek, és nem mellesleg a fapados légitársaságok is ezeket e repülőtereket használják. Luxemburg olyan kis ország, hogy a repülőtérről három külföldi országba is eljuthatunk autóval, kevesebb, mint félóra alatt. Jelen javaslat sérti az arányosság elvét, és jelen állapotában elfogadhatatlan. Ez az oka annak, hogy tiltakozásom jeléül a javaslat ellen szavazok. David Martin (PSE), írásban. − Üdvözlöm a jelentést, valamint annak célkitűzéseit. A repülőtéri díjak számításával kapcsolatos fokozott átláthatóság bevezetése véleményem szerint egyenlő esélyeket teremt és serkenti a szektoron belüli versenyt. A tervek lehetővé teszik, hogy a skót repülőterek versenyre kelhessenek a brit repülőterekkel, különösen az olyan utazási csomópontok dominanciájának tekintetében, mint például London. Luca Romagnoli (NI), írásban. − (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, azt szeretném mondani, hogy mint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagja, támogatom az Európai Parlament és a Tanács repülőtéri díjakkal kapcsolatos irányelvéről szóló javaslatról szóló Stockmann-jelentést. Szeretnék egy-két megjegyzést tenni a repülőtéri illeték és a nyújtott szolgáltatások közötti kapcsolatról. Ezzel kapcsolatban, az Olaszország által támogatott francia és holland küldöttségek, átláthatóbb költségeket követeltek. Itt jegyezném meg, hogy az olasz jog rendelkezik a szolgáltatott szolgáltatások költsége és az irányító szerv által kiszabott illeték kapcsolatáról. Az (5) bekezdés rendelkezése az olasz rendszert összhangba állítja az irányelvben leírt rendszerrel, ami lehetővé teszi a jelenlegi eljárások megtartását, feltéve, hogy a 10. cikkben meghatározott, az illetékek megfelelő alkalmazását ellenőrző független szabályozó testületet, illetve az illetékek mértékét nemzeti szinten jóváhagyó testületet ugyanabba a hatóságba olvasztják be. Ennek az utóbbi testületnek, és ezt ki kell emelni, mind az irányító testületektől, mind a légi társaságoktól függetlennek kell lennie. Alyn Smith (Verts/ALE), írásban. − Bár a jelentés számos jó ötletet tartalmaz a repülőtéri díjak növelt átláthatóságával és a környezetvédelmi szempontok számításba történő beiktatásával kapcsolatban, ügyelnünk kell arra, hogy ne öntsük ki a gyermeket is a fürdővízzel együtt. Választókörzetemben, Skóciában több tucat kis repülőtér üzemel, és a légiutazás nem luxusnak, hanem törékeny közösségek szükségletének számít. Én tehát személy szerint támogattam azokat a módosításokat, amelyek a legkülső régiók repülőtereinek felmentését javasolták az új rendszer alól, és továbbá várom egy olyan keretrendszer kialakítását, amely figyelembe veszi bizonyos közösségek törékeny jellegét. Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) A nagy légiszállító vállalatok nyomást gyakoroltak egy, a repülőtéri illetékek beszedését szabályozó külön uniós rendszer kialakítása érdekében. Azt gondolják, hogy a repülőterek helyi monopóliumok, és kihasználják monopolisztikus helyzetüket annak érdekében, hogy túlzott illetékeket szabhassanak ki. A svéd légi társaság, az LFV és a kisebb légi társaságok ugyanakkor kételkednek az új jogszabályokban. A kisebb légi társaságok számára nagyobb veszélyt jelentenek az új jogszabályok és a jogharmonizáció, hiszen gyakran egymással versenyben álló, alacsonyabb illetéket kiszabó repülőtereket részesítenek előnyben. Számos ok motivált abban, hogy nemmel szavazzak az irányelvre. A repülőtereket már szabályozzák a nemzeti hatóságok, és tevékenységüket korlátozzák az EU-ban érvényben levő versenyjogszabályok. Lehetővé kell tenni azon országok számára, amelyek magasabb repülőtéri illetékekhez vezető üzleti modellt választottak, például a befektetések és tulajdonátruházás eredményeképpen, hogy folytassák ezt a gyakorlatot egészen addig, amíg ez nem ellentétes az érvényben lévő jogszabályokkal. Ezek után már a tagállamokon múlik, hogy eldöntsék, versenyképesek-e az általuk kiszabott illetékek. Az Európai Parlament csökkentette az irányelv alkalmazási területét. Másokkal egyetemben én is támogattam azokat a módosításokat, amelyek a szóban forgó irányelvet 67 repülőtérre korlátozzák (szemben a korábban érintett körülbelül 150 repülőtérrel). Ennek ellenére azonban nem támogathatom az árak uniós szinten történő szabályozását. - Jelentés: Johannes Blokland (A6-0406/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Az együttdöntési eljárás első olvasatában igennel szavaztam a veszélyes vegyi anyagok kivitelének és behozatalának szabályozásával kapcsolatos javaslatról szóló jogalkotási állásfoglalással kapcsolatban, amely holland kollégám, Johannes Blokland jelentését vette alapul.
115
116
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Nagyon örülök, hogy sikerült kompromisszumot találni, hiszen viszonylag sürgetővé vált az előző, 2003-ra visszavezethető rendelet Európai Közösségek Bírósága által történő megsemmisítésének eredményeképpen előálló helyzet rendezése, és ugyanakkor a szabályozási helyzet javítása is, hogy az figyelembe vegye az azóta bekövetkezett fejleményeket. Liam Aylward (UEN), írásban. − Igennel szavaztam a politikai pártok nagy többsége által elfogadott a kompromisszumos módosításokra, amelyek a veszélyes vegyi anyagokkal való nemzetközi kereskedelemben részt vevő felek közötti kölcsönös felelősséget hivatottak előmozdítani. Az uniós szinten elfogadott rendelkezések létfontosságúak a környezet és a közegészség magas szinten történő biztosításához, és törekszünk ezen szabályok nemzetközivé tételére. A kockázatok ismerete kulcsfontosságú mind az exportőrök, mind az importőrök számára. Az információk és a helyes gyakorlatok cseréje, illetve a vegyi anyagok elfogadhatóságáról szóló kötelező nemzeti döntéshozás által az országok fokozhatják ezeket az ismereteket, és mindeközben a jogalkotókat és az érdekelt feleket is tájékoztatják ezekről a kockázatokról. A jogszabálytervezet a Rotterdami Egyezményt hajtja végre, amelynek alapelve az, hogy segítsen a résztvevő országoknak többet megtudni a potenciálisan veszélyes vegyi anyagok, illetve növényvédőszerek tulajdonságairól. Ez olyan információkat és eszközöket ad ezen országok kezébe, amelyek segítségével megállíthatják a mérgező vegyi anyagok nem kívánt behozatalát, és a behozatalt végző ország jogszabályi követelményeinek való megfelelést, illetve a felelősséget az exportáló országra háríthatják. Nagy örömömre szolgál ez a jogszabály, és támogatom ezt a jogszabályt, illetve az Európai Parlament kompromisszumos csomagját. Alessandro Battilocchio (PSE), írásban. − (IT) Üdvözlöm a Rotterdami Egyezmény végrehajtását, hiszen ez jelzi, hogy Európa tisztában van környezetvédelemmel, valamint a harmadik országok, különösen a fejlődő országok jólétével kapcsolatos kötelezettségeivel. A mai naptól fogva többé nem lehet veszélyes vegyitermékeket szállítani Európán kívüli országokba a célországok előzetes engedélye nélkül (ez az úgynevezett PIC-eljárás, azaz az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárás). Véget kellett vetnünk annak az eddig érvényben levő kettős normának, amelynek értelmében egy bizonyos anyagra igen szigorú szabályok vonatkoztak az európai piacon, hogy óvjuk a környezetet és az európai polgárok egészségét, de ezzel szemben ugyanezt az anyagot szabadon forgalmazhattuk harmadik országokba elővigyázatosság, illetve a kockázatokra vonatkozó információszolgáltatás nélkül. Az egyezmény végrehajtása egy olyan intézkedés, amely előzékenységet és szolidaritást sugall az olyan országok irányába, amelyek az Európai Uniónál kevesebb információval és kockázatelemzésre fordítható erőforrással rendelkeznek. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagokra és peszticidekre vonatkozó előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásról szóló Rotterdami Egyezményt 1998 szeptemberében hagyták jóvá, és 2004. február 24-e óta van érvényben. A veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló 304/2003/EK rendelet végrehajtja a Rotterdami Egyezményt. A Bizottság szükségesnek tartotta, hogy eljárást indítson az Európai Közösségek Bíróságánál a Tanács és az Európai Parlament ellen, mert nem értett egyet a jogalapban történt változtatással (közös kereskedelempolitika helyett a környezet). Az Európai Közösségek Bírósága 2006. január 10-i ítéletében megsemmisítette a rendeletet, arra hivatkozva, hogy olyan kettős jogalapnak kellett volna fennállnia, amelyben a Szerződés 133. és 175(1) cikke is szerepel, és úgy határozott, hogy a rendelet hatásai addig maradnak érvényben ameddig egy megfelelő jogalappal rendelkező új rendelet nem kerül elfogadásra. A fent említett kettős jogalap alapján az Európai Bizottság új rendelet tervezetet nyújtott be. A mai szavazás során, első olvasatban, az Európai Parlament jóváhagyta az Európai Bizottság javaslatával kapcsolatos módosításokat, amelyeket most a Tanáccsal kell megtárgyalni. Ebből kifolyólag igennel szavaztunk. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) Üdvözlöm az első olvasat során e rendelettel összefüggésben született egyetértést. 75.000 vegyi termék található a piacon, és évente 1.500 új csatlakozik hozzájuk. Így érthető, hogy nehéz a kormányoknak ellenőrizniük és kezelniük mindazon, potenciálisan veszélyes anyagot, amely naponta átlépi határainkat. A rendelet – az ilyen anyagokról szóló információk cseréjének előmozdításával – elősegíti annak biztosítását, hogy ezek a veszélyes vegyi anyagok ésszerűbb módon kerüljenek felhasználásra. Az importőr országok így
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
megfelelően felkészültek és tájékozottak lesznek, és beazonosíthatják a lehetséges veszélyforrásokat, illetve távol tarthatják területüktől azokat a vegyi termékeket, amelyeknek biztonságos kezelésére nem képesek. Fel kell ismernünk azokat a nehézségeket, amelyekkel az exportőrök – az importőr országok egyértelmű beleegyezésének megszerzése során – néha szembekerülnek. Azonban, az engedélyre váró exportáló országoknak biztosított eltérés időtartamának érvényessége már nem haladhatja meg a 12 hónapot. Örülök, hogy elfogadtuk ezt, a veszélyes vegyi anyagoknak harmadik országokba történő ellenőrizetlen bevitelének megakadályozását célzó intézkedést. A rendelet lehetővé teszi számunkra, hogy számos, a múltban elkövetett, a környezetünket és a közegészséget kedvezőtlenül érintő hiba megismétlődését elkerülhessük. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL), Johannes Blokland előadónek igaza van, mikor megjegyzi, hogy mind világméretekben, mind az európai kereteken belül, megfelelő szabályokat kell hoznunk a környezetvédelem és a közegészségügy védelmének magas szintje biztosítása érdekében. A kevésbé fejlett országokban az egyedi infrastruktúra kialakítása minden bizonnyal előmozdítja az egyébként környezeti, gazdasági és munkafeltételeket károsító vegyi anyagok felelőtlen felhasználása elleni küzdelmet. David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett szavaztam. A az előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásról (PIC) szóló rotterdami egyezmény végrehajtását pozitív lépésnek tekintem ezen a politikai területen. A veszélyes vegyi anyagokat fogadó harmadik ország részéről kiadott előzetes beleegyezés biztosítása segít előmozdítani azt, hogy a fejlődő országok ne essenek áldozatul annak, hogy engedélyük nélkül hátországuk tiltott vegyi anyagok lerakatává váljon. Miközben ez a helyes irányban tett, bátorító lépés, az intézkedések végrehajtását a Bizottságnak szigorúan figyelemmel kell kísérnie. Andreas Mölzer (NI), írásban. − (DE) Lelkiismeretlen kereskedők megpróbálják kijátszani a vegyi anyagok és más veszélyes áruk szállításánál alkalmazandó különleges követelményeket. Az olyanokat, mint például a rendkívüli sofőrképzéshez, a felcímkézéshez, és ezekhez hasonló előírásokat. A csomagküldő szolgálatokhoz tartozó teherautókkal jelentős mértékben korrodáló savakat, robbanásveszélyes folyadékokat vagy lőszereket szállítanak, gyakran a gépjárművezető tudta nélkül. Ha a termékeket nem címkézik fel, és a fuvarlevél nem jelzi az áru valós természetét, baleset esetén akár a személyzet saját élete is veszélybe kerülhet. Egy tűznek elképzelhetetlenül súlyos következményei lehetnek, és nemcsak az egészségben való maradandó károsodást okozva, de a környezetszennyezés tekintetében is. Igenis, értelmesnek tartom, hogy a biztonság csorbítása nélkül leegyszerűsítsük a veszélyes anyagok szállításával kapcsolatos követelményeket. Szükséges továbbá elgondolkodnunk azon is, hogy a környezetvédelmi katasztrófák bekövetkeztének mérséklése érdekében milyen módon gyorsítható fel a kettős héjú tartályhajókra való áttérés. Mindenekelőtt azonban az EU egészében sokkal célirányosabb helyszíni ellenőrzéseket kell végrehajtani a veszélyes termékeket szállító teherautókkal szemben, hogy kiszoríthassuk az utakról a fekete bárányokat, akik bizonytalan, címkézetlen vagy nem megfelelő fékberendezésekkel stb. veszélyes rakományt fuvaroznak. Bogusław Sonik (PPE-DE), írásban. − (PL) Magam, Johannes Bloklandnak, az Európai Parlament és a Tanács veszélyes vegyi anyagoknak kivitelével és behozatalával foglalkozó rendeletéhez kapcsolódó javaslatról szóló jelentése mellett szavaztam. A jelentés felveti az egyértelmű felhatalmazás nélküli szállítás engedélyezhetőségének kérdését. A gazdasági megfontolások oldaláról a jelenlegi helyzet nem kielégítő a vegyi anyagokat szállító európai exportőrök számára olyan esetekben, amikor nem kapnak semmiféle visszajelzést az importőr országoktól a „mellékletekben” szereplő anyagokról. E rendelet következtében, azok az európai exportőrök, akik a földrészen súlyos korlátokba ütköznek, az érintett anyagokat jóval könnyedebben exportálják az Európai Unión kívülre. Ez a sokkal rugalmasabb megközelítés azt eredményezheti – különösen a kevésbé fejlett országok esetében –, hogy azok már nem részesülnek semmiféle védelemben a vegyi anyagok bevitelével szemben. A veszélyes anyagoknak harmadik országba történő ellenőrizetlen exportjának elkerülésére, továbbá a veszélyes vegyi termékek felmérésére kevésbé, vagy egyáltalán nem képes országoknak védelme érdekében a hallgatólagos megállapodás ideje kerüljön lerövidítésre. Fontos, hogy a Bizottság javaslata terjedjen ki olyan eszközök bevezetésére is, amelyek megkönnyítik a vámhatóságok számára a rendeletben foglalt előírások végrehajtását. Az új rendeletben javasolt mechanizmus helyes és hatékony működtetése érdekében létfontosságú, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a vámhatóságok és a kiválasztott nemzeti hatóságok között. Különös tekintettel az új tagállamokra is, az új
117
118
HU
Az Euròpai Parlament vitài
rendelet bevezetését meg kell előznie a számítógépes termékek és dokumentumok felhasználásához, valamint az EU-szabványoknak megfelelő képzésekhez köthető irányelvek felvázolásának. - Jelentés: Őry Csaba (A6-0515/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Az együttdöntési eljárás első olvasatakor a 1408/71 (EGK) számú, a Közösségen belül mozgó foglalkoztatottak, önfoglalkoztatottak, és előbbiek családtagjai esetében alkalmazandó társadalombiztosítási rendszerek alkalmazásával foglalkozó tanácsi rendeletet módosító európai bizottsági javaslatot módosító jogalkotási állásfoglalás mellett szavaztam. Tettem ezt kiváló magyar kollégám, Őry Csaba jelentése nyomán, amely technikai változtatásokat vezet be az Európai Bizottság javaslatával összefüggésben, a rendelet világosabbá tétele, és könnyebb olvashatósága érdekében. Kedvezően fogadja, hogy ez a rendelet pontos képet igyekszik adni a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek jogi környezeten belüli fejlődéséről, és ezáltal megfelelő koordinációt szorgalmaz közösségi szinten is. Adam Bielan (UEN), írásban. − (PL) Utalva az európai gazdasági integráció négy alapszabadságának elvére, szeretném még felhívni a figyelmet a 1408/71 számú, a munkavállalóknak az Európai Unión belüli szabad mozgását előmozdító rendelet valós jelentésére. Miközben ugyan az itt érintett jelentés szigorúan technikai kérdésekhez kapcsolódik, maguk a felvetődő témák – a fent említett rendelet felfrissítését szolgálva azzal, hogy számításba veszik a nemzeti szinten bekövetkező társadalombiztosítási változtatásokat – közvetlen hatást gyakorolnak egy másik tagországba utazó, ott munkát vállaló vagy ott élő állampolgároknak mindennapi életére. Ugyancsak egyetértek az előadóval abban, hogy a mozgás szabadsága elvének európai alkalmazásakor, a szociális feltételeket pontosan szabályozni kell. Végül, szeretném azt is kiemelni, milyen fontos is a javasolt változások és az irányelvek átláthatósága az olyan lengyel állampolgárok ezrei számára, akik Lengyelországon kívül élnek és dolgoznak. Ez az egyik alapvető ok, amiért Őry úr jelentését támogatom. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Őry úrnak igaza van annak elismerésekor, hogy milyen fontos is az Európai Unió szintjén a jóléti juttatások tagállamok közötti hatékony koordinációjának biztosítása. Ez a rendelet, az egyes tagállamokban bekövetkezett legutóbbi változásokra is kiterjedő frissítések beiktatásával, segít megőrizni annak lehetőségét, hogy az egyik tagállamból a másikba utazó állampolgárok számára a társadalombiztosítási juttatások biztosítása megtörténhessen. - Jelentés: Jorgo Chatzimarkakis (A6-0494/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Német barátom és kollégám, Jorgo Chatzimarkakis, saját kezdeményezésű jelentése alapján támogató szavazatot adtam le a versenyképes üzemeltetésű gépjárművekhez kapcsolódó keretszabályokra vonatkozó rendelet mellett, amely az Európai Bizottság CARS 21 magas szintű csoportjának közleményéhez kapcsolódva született. Szeretném azzal kezdeni, hogy üdvözlöm azt a módszert, amelynek keretében az összes érintett részvételével őszinte ipari–pénzügyi ellenőrzés valósult meg, annak érdekében, hogy olyan iparpolitika kerüljön meghatározásra a gépjárműszektorban, amely – a korántsem teljes körűen kiépült belső piaci viszonyokhoz igazodóan – lefedi nemcsak a vásárlóerőre, a foglalkoztatásra, a biztonságra, a mobilitásra, a környezetre és az ipar által elviselni kényszerű szabályozási terhekre gyakorolt hatások nagy fontosságú elemeit, de kitér a használt gépkocsik, valamint a használaton kívül helyezett gépjárművek problémájára is. Alapvető fontosságú, hogy miután a fogyasztók érdekében megteremtődött a belső piac, az Európai Unió szenteljen különleges figyelmet a termelőknek, és az európai iparpolitikát velük együttműködve hajtsa végre. A nagy hagyományokkal rendelkező gépjárműszektort támogatni kell azoknak a jelentős változásoknak kivitelezésében, amelyek napjainkban e területen is jelentkeznek. Gerard Batten (IND/DEM), írásban. − Noha magam nem cáfolom, hogy általános környezetvédelmi megközelítésben kívánatos lenne a CO2-kibocsátás csökkentése, nem az antidemokratikus EU feladata, hogy ebben a kérdésben döntsön. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az európai gépjárműipar, amely az EU GDP-jének 3 %-át, feldolgozóipari termelésének 7 %-átadja, az egyik legfontosabb gazdasági szektor, a teljes termelés mintegy egyharmadát állítva elő.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Ez tekinthető az EU egyik vezető exportszektorának, amely bevételének 4 %-átfordítja K+F célokra. A szektor az egyik legfőbb foglalkoztató, közvetlenül 2 millió, közvetetten 10 millió munkahely fenntartásával, és ezáltal kulcsfontosságú tényező Európa gazdasági, társadalmi és kulturális életében. A szektornak azonban súlyos kihívásokkal kell szembenéznie. Az ádáz nemzetközi versennyel párosuló gyors technológiai haladás azt jelenti, hogy gyorsan kell változni. Emellett tekintélyes társadalmi elvárások is jelentkeznek a szektorral szemben, különös tekintettel a környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági elemekre. Az ipar, a környezetvédelem, az energia és közlekedés közötti ilyetén szoros kölcsönhatások révén az EU egyik legszabályozottabb szférájáról beszélünk itt: mintegy 80 irányelv és 115 UNECE-rendelet vonatkozik e területre. Nincs módunkban azonban, hogy a jelentésben szereplő valamennyi javaslatot támogassuk. Túlságosan nagy hangsúlyt kap a belső piac és a verseny védelme, míg mérsékelt figyelem fordul a szociális és munkaügyi témák, valamint a tagállamok között megmutatkozó fejlettségi szintkülönbségek kérdése felé. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) A Chatzimarkakis-jelentéssel szemben az az elvárás, hogy azokkal a kiemelkedőbb tényezőkkel foglalkozzék, amelyek – a környezetvédelmi korlátok, a termék- és biztonsági szabványok, a nemzetközi környezetben jelentkező versenytársak, stb. szem előtt tartásával is – az elkövetkező években a gépjárműipart versenyképessé teszik. Ezzel szemben, a szöveg egésze azt sugározza felénk, hogy üldözzük a gépjárművezetőket. Valóban nincsen helye egy ilyen jelentésben olyan témáknak, mint a forgalom korlátozása városi területeken, vagy a közlekedési szabályok áthágása miatti eljárás során kirótt büntetések határokon átnyúló végrehajtatása? Arra fogjuk-e kötelezni az európaiakat, hogy a szankcióktól vagy magasabb adóktól való félelmükben, „tiszta” járműveket vásároljanak, költséges, biztonsághoz kapcsolódó technológiákkal kiegészítve? Miközben a valóság az olyan országban, mint Franciaország, az, hogy az utakon futó járművek magas átlagéletkora (nyolc év) a lakosság pénzügyi nehézségeinek és alacsony vásárlóerejének tükröztetője. Miért fenyítik ismét a magángépjárműveket, amikor azok – Franciaországban, például – a CO2 kibocsátásnak mindössze 13 %-ért felelősek, és ez az adat még alacsonyabb lehet olyan országokban, amelyek nem hasznosítanak nukleáris energiát? Mutatkozik egy alapvető paradoxon aközött, hogy az európai versenyképes gépjárműipar megteremtését szorgalmazzuk, miközben az európai politikák általános irányvonala a gépkocsik árának emelését, és a fogyasztók pénzügyi ellehetetlenítését segítik elő, illetve ezzel egyidejűleg az üldöztetésnek új módszerei kerülnek bevezetésre az embereknek vásárlástól és gépkocsihasználattól történő elrettentése érdekében. Françoise Grossetête (PPE-DE), írásban. – (FR) A versenyképes gépjárműiparral kapcsolatos keretszabályokat javasló jelentés mellett szavaztam. E jelentés egy útiterv, amelyet követve eljutunk a tisztább, biztonságosabb gépkocsik előállításához, valamint annak a jogi környezetnek leegyszerűsítéséhez, amelyen belül az európai gépjárműgyártás fejlesztésnek meg kell valósulnia. Lehetővé kell tennünk, hogy a jelenleg használatban lévő járművek fokozatos lecserélésével mérsékeljük a közúti forgalomnak a levegő minőségére gyakorolt hatását. Üdvözlöm a Parlament által megszabott – 2015-ös évvel egyező – határidő elfogadását, amikorra is el kell érni, hogy a piacra lépő új gépkocsik a 125 g/km kibocsátási szint alá kerüljenek, hiszen ez a dátum megegyezik az Euro VI szabvány hatályba lépésének idejével. További intézkedésekkel (gondolva például alternatív fűtőanyagokra, eco-vezetésre vagy adókedvezményekre) előmozdíthatjuk még ezeknek az erőfeszítéseknek eredményességét, és különleges figyelmet kell fordítani a bio-tüzelőanyagokra, valamint a hidrogén hasznosítására. A CARS 21 komplex megközelítést javasol a közúti biztonság kezelését illetően, lefedve a gépjármű-technológiát, az infrastruktúrát, de a közutakat használókat is. (A javasolt intézkedésekben olyanok szerepelnek, mint az elektronikus stabilitásvezérlő, a biztonságiöv-emlékeztetők, vagy a vészfékrendszerek.) A hatékony jogalkotás első követelménye az, hogy az reális legyen, a környezetvédelmi megfontolások pedig már régóta az iparágazati politikáknak központi elemét képezik. Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL), írásban. − (NL) A Chatzimarkakis-jelentés ellen szavaztam, mivel a Bizottság javaslata határozottabban környezetbarát. A előadó a 125 g/km-os CO2 kibocsátást javasolja célként kitűzni, 2015-re. A Bizottság előterjesztése a maximum 120 g/km-os CO2 kibocsátást veti fel, 2012-re.
119
120
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Módosítási indítványt terjesztettem elő annak visszavonása érdekében, de kis különbséggel ez nem került elfogadásra. Azon tűnődöm, hogy honnan vehette az előadó e kevésbé környezetbarát javaslatot, hacsak nem befolyásolta a gépjárműipari lobbi. Évek óta él az önkéntes megállapodás a Bizottság és a gépjárműipar között a CO2-kibocsátás mérsékléséről. A Bizottság javaslata nem egyszerűen az égből hullt alá, és – a gépjárműipar szerint is – technikailag megvalósítható, és innovációs tekintetben exporttermékként is számításba vehető. Az ipar azonban, ideiglenesen, kisebb profitra tesz szert annak érdekében, hogy képes legyen jövőbeni versenyhelyzetét megszilárdítani.
Hibás az érvelés, hogy munkahelyeket veszítünk. Rámutathatok arra, hogy az új gépkocsik termelési költségeinek mindössze 6 százaléka személyi költség. A munkaerő költségeivel való takarékosság útjának követése elkülönítendő attól, hogy a CO2-kibocsátás 2012-re való elérését választjuk-e. Amennyiben a gépjárműipar úgy dönt, hogy a termelést alacsony bérű országokba helyezi át, azt mindenképpen meg is teszi.
David Martin (PSE), írásban. − A jelentés mellett tettem le voksomat. Határozottan hiszem, hogy a 120g/km-es CO2 kibocsátás az a cél, amelyet 2012-re el kell érni, és amely alapvető jelentőségű az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Bár elismerem, hogy a tagállamoknak szerepet kell vállalniuk a gépjárműszektor ezen területét érintő kutatás-fejlesztési tevékenységek finanszírozásában, úgy érzem, hogy az iparágazatnak magának is hozzá kell járulnia ehhez, valamint igazolnia kell további elkötelezettségét az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése mellett. Ugyancsak elfogadom azt az irányelvet, amely – e kérdésben – a munkavállalók informálására, és a velük való konzultációra szólít. Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. − (NL) Kollégámmal, Liotard asszonnyal egyetemben a Chatzimarkakis-jelentés ellen szavaztam, mert az eredeti bizottsági javaslatot határozottabban környezetbarátnak tartom. A előadó 2015-re a 125 g/km-es CO2-kibocsátást ütemezte be. A Bizottság előterjesztésében a maximális CO2-kibocsátást 120 g/km-es szintben határozták meg, 2012-re vonatkozóan. Képviselőcsoportom módosító javaslatot terjesztett elő az előbbi visszavonására vonatkozóan, de az kis különbséggel nem került elfogadásra. Azon tűnődöm, hogy honnan vehette az előadó e kevésbé környezetbarát javaslatot, hacsak nem befolyásolta a gépjárműipari lobbi. Évek óta él az önkéntes megállapodás a Bizottság és a gépjárműipar között a CO2-kibocsátás mérsékléséről. A Bizottság javaslata nem egyszerűen az égből hullt alá, és – a gépjárműipar szerint is – technikailag megvalósítható, és innovációs tekintetben export-termékként is számításba vehető. Bizonyos azonban, hogy az autógyárak ideiglenesen kisebb profitra tesznek szert, és erre úgy tekintenek, mint a versenyhelyzetük megerősítésébe való beavatkozást.
Hibás az érvelés, hogy munkahelyeket veszítünk. Rámutathatok arra, hogy az új gépkocsik termelési költségeinek mindössze 6 százaléka személyi költség. A munkaerő költségeivel való takarékosság útjának követése elkülönítendő attól, hogy a CO2-kibocsátás 2012-re való elérését választjuk-e. Amennyiben a gépjárműipar úgy dönt, hogy a termelést alacsony bérű országokba helyezi át, a kevésbé szigorú szabályozás ezt nem akadályozza meg. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Az európai gépjárműszektor jövőbeni versenyképessége rendkívül fontos. Az EU-nak tehát folyamatosan olyan hosszú távú megközelítést kell alkalmaznia, amely a kutatáson és fejlesztésen, illetve a belső piac működésének a szükséges jogalkotás eszközével és az adminisztratív eljárások egyszerűsítésével, azok felgyorsításával és költségeinek csökkentésével együtt járó javításán alapul. A jelentés azt javasolja, hogy kerüljön sor egy, az új technológiákkal és a kevésbé szennyező fűtőanyagok felhasználásával összekapcsolt integrált környezetvédelmi megközelítés elfogadására. További intézkedésekre is szükség van a közlekedés szervezésének, a közlekedési magatartásnak és infrastruktúrának terén, annak érdekében, hogy az üvegházhatás még inkább csökkenjen. Magam ezeket az elemeket alapvetőnek tekintem, és a beruházásokat nagyrészt a kormányzati és magánszféra partneri kapcsolataira építve (PPP) kellene finanszírozni, amely megoldás új eszközt teremt az ipari kutatások és technológiai fejlesztés tekintetében. Végül a kérdés nemzetközi vonatkozásai rávilágítanak arra, sürgős intézkedésekre van szükség – nemzetközi tárgyalások és kétoldalú kereskedelmi megállapodások formájában – a piacra jutás javítása érdekében, különösen Ázsiában. Ezek miatt, magam a CARS 21 kezdeményezést érintő jelentést megszavaztam. Brian Simpson (PSE), írásban. − A Chatzimarkakis-jelentés mellett szavazok majd, noha úgy vélem, hogy a gépjárműiparnak többet kellene tennie az általa gyártott járművek kibocsátásának mérséklése érdekében. Az egyik oldalon nagyon könnyű a gépkocsit minden környezeti probléma legfőbb okozójaként megjelölni, és kétségtelen, hogy a most rendelkezésünkre álló gépkocsik nagyon sok mindenben kívánni valót hagynak maguk után. Nekünk azonban együtt kell működnünk az iparággal, rá kell azt ébresztenünk arra, hogy erőteljesebben környezetbarát járműveket állítson elő.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A gépjárműipar nagy foglalkoztató, és tekintélyes mértékben hozzájárul a helyi, regionális és nemzetgazdaságokhoz. Ennek következtében nem bánhatunk azzal fennhéjazó módon, amint a Ház egyes tagjai azt gondolják. Az egyik terület, amely a jelentésben engem aggodalommal tölt el, az azon egyértelmű szemlélet, mely szerint pénzügyi intézkedéseket és a pénzügyi harmonizációt is fel kell használni a Car 21-es koncepció erősítése érdekében. Számomra ez a lépés túlságosan messzire vezet, és ezt nem tudom támogatni. Üdvözlöm és támogatom azonban a jelentést, mert egészében kiegyensúlyozott ás gyakorlati megközelítést alkalmaz. Renate Sommer (PPE-DE), írásban. − (DE) A „CARS 21: versenyképes gépjárműipari keret” című jelentés bírja teljes támogatásomat. Ez a jelentés képes a gépjárműipar versenyképességét javítani. Miközben a környezetvédelmi követelmények formájában új kötelezettségeket teremtünk az ipar számára, az is szükséges, hogy egyszerűsítsük az eljárásokat, csökkentsük a bürokráciát, és alkalmazzuk a jobb törvénykezés elveit. Emellett a gépjárműiparnak részesednie kell a megnövelt kutatás-fejlesztési alapok nyújtotta előnyökből is. A célkitűzésként megjelenített CO2-értékek elérésével összefüggésben fontos, hogy a szakaszos csökkentést a jármű súlyából, és ne a „szénlábnyomból” számított adatokra alapozzuk. Az egyetlen igazolható fizikai kapcsolat a jármű súlya és CO2 kibocsátása között mutatkozik meg. A „szénlábnyom” nem utal ilyen kölcsönhatásra, és ennek alkalmazása kizárólag azt a célt szolgálhatja, hogy rontsa a német gépjárműipar versenyképességét. Nyomatékosan síkra szálltunk egy olyan integrált stratégia mellett, amely a CO2-kibocsátás csökkentésének bármely lehetséges eszközét figyelembe veszi. Mi azt kívánjuk, hogy minden olyan tényező, mint az egyéni vezetési magatartás, a környezetbarát tiszta gépjárművek használatát segítő különböző kedvezmények, a bioüzemanyagok alkalmazása, és a gépjármű-technológia új formáinak szorgalmazása, járuljon hozzá a kibocsátási szint csökkentéséhez. Ez kihívást jelent nemcsak a gépjárműgyártók, de minden érdekelt számára is. Søren Bo Søndergaard (GUE/NGL), írásban. − A Chatzimarkakis-jelentés ellen szavaztam, mert a bizottsági javaslat markánsabban környezetbarát. A előadó 2015-re a 125 g/km-es CO2-kibocsátást ütemezte be. A Bizottság előterjesztésében a maximális CO2-kibocsátást 120 g/km-es szintben határozták meg, 2012-re vonatkozóan, amely módosító javaslat formájában előterjesztésre került. Ez az előterjesztés, sajnálatos módon, elvetésre került. Azon tűnődöm, hogy honnan vehette az előadó azt a javaslatot, amely kevésbé környezetbarát, és technikai szempontból is rosszabb minőséget takar, hacsak nem befolyásolta őt a gépjárműipari lobbi. Évek óta él az önkéntes megállapodás a Bizottság és a gépjárműipar között a CO2-kibocsátás mérsékléséről. A Bizottság javaslata nem egyszerűen az égből hullt alá, és – a gépjárműipar szerint is – technikailag megvalósítható, és innovációs tekintetben exporttermékként is számításba vehető. Bizonyos azonban, hogy az autógyárak ideiglenesen kisebb profitra tesznek szert annak érdekében, hogy a jövőre vonatkozóan megszilárdítsák versenyhelyzetüket.
Igazolhatatlan a témakör kapcsán a foglalkoztatottság csökkenésének kérdésére utalni. Rámutatnék arra a tényre, hogy az új gépkocsik termelési költségeinek mindössze 6 százaléka személyi költség. A munkaerő költségeivel való takarékosság útjának követése elkülönítendő attól, hogy a CO2-kibocsátás 2012-re való elérését választjuk-e. Amennyiben a gépjárműipar úgy dönt, hogy a termelést alacsony bérű országokba helyezi át, azt mindenképpen megteszi.
Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) A közlekedési szektor felelős az üvegházhatású gázok ötödéért. A fenntartható, hatékony és tiszta gépjárművek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Olyan erőfeszítések szükségesek, amelyek a jövőben a gépjárműipart tekintélyes mértékben megerősítik. Sajnálatos módon, ennek az üzenetnek nincs nyoma a Bizottság és a Parlament CARS 21 dokumentumára adott válaszban. Módosító javaslatunkban megkíséreltünk rámutatni bizonyos alapvető kérdésekre. Az egyéni mobilitást és a motoripart a fenntartható mobilitás komplex összefüggés rendszerében kell vizsgálni. Hangsúlyozzuk, hogy a közlekedési fűtőanyagok keresletének globális növekedése az olajtartalékoknak, beleértve a kátrányhomok és a szintetikus széngáz mezőknek is kimerítéséhez vezethet. Ennek súlyos következményei lehetnek a környezetre nézve. Ugyancsak lépéseket kell tenni e szektoron belül a fűtőanyag-hatékonyság javítása érdekében. A biofűtőanyag-választás lehetősége csak akkor valósítható meg, ha a Bizottság – szigorú szociális és környezetvédelmi szempontokat követve – kötelező érvényű, átfogó tanúsítványrendszert dolgoz ki.
121
122
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Végül ugyancsak szeretnénk kiemelni a dokumentumból elsőként azt a bekezdést, amely szerint a motorsport és a Formula 1 verseny hozzájárulhatna az erőteljesebben környezetbarát technológiákhoz, másrészt azt a bekezdést, amely lehetővé teszi a gyártók számára a megengedettnél magasabb mennyiségű CO2-t kibocsátó járművek előállítását, amennyiben ez a kibocsátás – az EU-keretekben – jogilag kötelező érvényű intézkedések következményének tudható be. Módosító javaslataink többsége elvetésre került. Ezért a jelentés ellen szavazok. - Jelentés: Piia-Noora Kauppi (A6-0481/2007) Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) Igennel szavaztam az Európai Parlamentnek a határokon átnyúló helyzetekből eredő veszteségek adóügyi kezelésével összefüggésben született határozata esetében. A határozat alapját kiváló kollégám, Piia-Noora Kauppi saját kezdeményezésű jelentése képezi, amelyet az azonos tartalmú európai bizottsági közleményre válaszul készített. Igen nagy nyugtalansággal tölt el az a negatív visszahatás, amely annak a sokféle rendszernek tudható be, amelyeket a tagállamok – a belső piac működése folyamatában – a határokon átnyúló események kapcsán jelentkező károk kezelése során alkalmaznak. Az Európai Bíróságnak a Marks & Spencer ügyben közelmúltban hozott határozatával összefüggésben az idő igen alkalmas (e kérdés felvetésére), hiszen a veszteségek határon átnyúló levonásának hiányában a károk miatti kompenzáció, általában, csak az azon tagállamban realizált nyereséggel kapcsolható össze, amelyben a beruházás megvalósult. Ez torzítja a vállalkozások belső piaci döntéseit. Alapvetőnek tűnik, hogy a belső piacon szorgalmazzuk a tagállamok adórendszerei közötti közvetlen koordinációt. Ugyanakkor ez csak ideiglenes megoldás lehet, hiszen hosszabb távon olyan közös, összesített vállalati adóalapot kell elfogadnunk, amely átfogó megoldást jelent, és elhárítja az adózási akadályokat a veszteség-nyereség határon átnyúló kompenzációja tekintetében. Proinsias De Rossa (PSE), írásban. − Igennel szavaztam a Kauppi-jelentést illetően, miután folyamatos és részletes vitát tartok szükségesnek azokban a vitás ügyekben, amelyek e jelentésben megjelennek. Szükséges annak biztosítása, hogy az eltérő vállalati adózási rendszerek ne tegyék lehetővé a vállatok számára a társadalommal szembeni azon kötelezettségük megkerülését, hogy nyereségük egy részét tisztességes vállalati adórendszeren keresztül átengedjék. Különleges figyelmet kell azonban fordítani azon negatív hatásoknak, amelyet a CCCTB okozhat olyan kis tagállamoknak, mint Írország is, amelyek jóléte és foglalkoztatottsági szintje nagymértékben a külföldi tőke bevonásával összeköthető képességeiktől függ. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Sajnálatos módon a képviselőcsoportunk által benyújtott módosítási javaslatok, s különösen azok, amelyek szemben álltak a végül elfogadott álláspontokkal, elvetésre kerültek. Ezek között volt az Európai Közösségek Bíróságának a Marks & Spencer-ügyben hozott ítéletével összefüggésben kialakított vélemény, amely megállapítja, hogy az ítélet túlzott beavatkozást jelent a tagállamok azon jogába, hogy elejét vegyék adórendszerük meggyengítésének. A határokon átnyúló helyzetekben a pénzügyi jogosítványokat tisztességes módon kell megosztani az érintett tagállamok között, kizárva a vesztességek kétszeres kiegyenlítése és az adócsalás lehetőségét. Felvetődik annak kockázata is, hogy a határokon átnyúló veszteségek kiegyenlítésének engedélyezésével a vállalatok hajlanak majd afelé, hogy nyereségüket inkább az alacsony-, mint a magas adózású országokban adóztassák meg. A határokon átnyúló veszteség kiegyenlítésének lehetősége így csak akkor indokolt, ha egyazon vállalkozás részei valóban összekapcsolódnak, vagy – más szavakkal –, amikor ezek a részek gazdaságilag és szervezetileg egymásba integráltak. Mindenekelőtt, meg kell védeni az adócsalást kizáró, megfelelő és egyenlő adózást teremtő feltételeket. Azokat, amelyek biztosítják a közszolgálati feladatok teljesítését, valamint azt, hogy a bevételek igazságosabban kerülnek megosztásra, kiosztásra. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A belső piac az EU legfőbb hozzájárulása az európai demokráciához és jóléthez. E jelentés céljaként az lett megfogalmazva, hogy az adóalapok harmonizálása révén a belső piac működését hatékonyabbá tegye, illetve jelen esetet tekintve, elősegítse azt azon módszerek harmonizálásával, amelyek – több állam érintettsége esetére vonatkozóan – a vállalati vesztességek kérdését kezelik. A jelentés azonban
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
egy olyan előfeltevésen nyugszik, amelyet nem gondoltak át alaposan. Az adóalapok harmonizálása ugyanis igen különböző hatásokkal jár az egyes, iparszerkezetük különbözőségétől függően eltérően érintett országokban. Egyes országokban ugyanis túlsúlyban vannak az elsődleges nehézipari ágazatok, amelyek hatalmas és hosszú távú beruházásokat igényelnek, míg másokban az ipari szektoron belül a szolgáltatások és a könnyűipar uralkodnak. Ennél fogva úgy véljük, hogy az adóalap összehangolásának kérdését még alaposabban tanulmányozni kell, mielőtt a mostanihoz hasonló jelentést a Parlament megvitatja. Małgorzata Handzlik (PPE-DE), írásban. − (PL) Hölgyeim és uraim, az adózás az uniós témák egyik legérzékenyebbje. Mikor e téma a nemzetközi fórumokon megvitatásra kerül, kritikus hangok kórusa hallatszik, főként, mert a tagországok féltékenyen őrködnek adókivetési jogaik fölött. Kauppi asszonynak a „határokon átnyúló helyzetekből fakadó veszteségek adóügyi kezelése” témájában benyújtott jelentése vitája során az adók kérdését alaposan elemeztük. A jelentés felhívja a figyelmet azokra a fontosabb problémákra, amelyek az eltérő adózási rendszerekből nyereséget húzó vállalatfiókokkal összefüggésben jelentkeznek, gyakran egyetlen vállalat keretein belül, de különböző országokra kiterjedően. Nem lehet kétség afelől, hogy az Európai Uniónak versenyképes adószabályozásra van szüksége. Ezen semmiképpen sem értendő harmonizáltság. Itt a versenyképességre utalok. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezések nem túlzott terheket, hanem ellenkezőleg, ösztönzőt jelentenek egy üzlet beindításához. Úgy vélem, hogy az Európai Uniónak határozottan el kell vetnie a jogi személyiségekkel összefüggő adóztatás harmonizálását, de ugyanakkor össze kell hangolnia – uniós szinten – az adókat oly módon, hogy ez valóban hasznot teremtsen az adózási versenyképességből fakadóan. Nagyon örülök annak, hogy a előadó ugyanezen nézetet tükrözteti az előterjesztett jelentésben. David Martin (PSE), írásban. − Véleményem szerint a határokon átnyúló kereskedelemben nyilvánvalóan jelentkező akadályok kezelésére az adózás összehangolása nem megfelelő eszköz. Az adózásnak az egyes nemzeti jogalkotás keretein belül kell maradnia. Ezt szem előtt tartva tartózkodtam a szavazásnál. Alyn Smith (Verts/ALE), írásban. − Elnök úr, néha elgondolkozom azon, hogy az itt előterjesztett jelentés elkészítésébe fektetett energiák megérik-e a ráfordítást. Az adópolitikának nemzeti hatáskörben kell maradnia, és bármely irányból is induljon ki egy kezdeményezés a közösségi hatáskörnek e politikai területre való kiterjesztését célozva, a mi választóink, nemzeti kormányaink és cégeink elutasítják azt. Ezzel összhangban, noha én nem becsmérlem azt a kemény munkát, amelyet e jelentésbe nyilvánvalóan befektettek, nem értek egyet az abban foglaltak többségével. Sőt, megkérdőjelezem még a jelentés szükségességét is. - Jelentés: Glenis Willmott (A6-0518/2007) Jan Andersson, Göran Färm, Anna Hedh és Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, svéd szociáldemokraták üdvözöljük az egészséggel és a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégiát, és ennél fogva meg is szavaztuk azt. Fontos, hogy most meghatározzuk azokat a célokat, amelyeket az európai munkaügyi ellenőrök számára kitűzünk. Az ILO ajánlása szerint 10.000 alkalmazottanként egy ellenőr foglalkoztatása javasolt. Sajnálatos, hogy a svéd kormány által elfogadott (költségvetési) csökkentések következtében az ILO, majd most az Európai Parlament által lefektetett követelmények már nem teljesülnek. A kormányzati megtakarításokat követően Svédországban mindössze 0,7 felügyelő jut 10.000 munkavállalóra. Hasonlítsuk ezt össze Dániával, ahol ez a szám legalább kettő! Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban. – (FR) A brit kollégám, Glenis Willmott által benyújtott jelentés alapján igenlő szavazatot adtam le az Európai Parlamentnek a „Munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia, 2007-2012” című, az Európai Bizottság hasonló tárgyú közleményére válaszként készült határozatának szavazásakor. Évente majdnem 500.000 ember hal meg vagy szenved maradandó sérülést, a munkájával összefüggő okok miatt. Dicséretben kell részesítenünk az Európai Bizottság azon célkitűzését, hogy elérje, az EU-n belül átlagosan 25 százalékkal mérséklődjön az ilyen balesetek előfordulása. Támogatom azt az elképzelést, hogy fokozni kell a Munkahelyi Biztonsággal és Egészséggel Foglalkozó Európai Ügynökség (Bilbao, Spanyolország) tevékenységét. Ebben az ügyben, és még általánosabb formában, a szociális Európa fejlesztését illetően, sajnálatosnak tartom azt a tényt, hogy sem a jelentés, de még inkább az Európai Bizottság közleménye nem hangsúlyozza ki a szociális partnerek támogatásának jelentőségét. Mindenkor emlékeznünk kell arra, hogy az érvényes
123
124
HU
Az Euròpai Parlament vitài
szerződések, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 137. és azt követő cikkei szerint, valamint a ratifikálás alatt álló Lisszaboni Szerződés által is megerősítetten, jogalkotási eszközök állnak rendelkezésre az utóbbi számára, hogy az előmozdítsa az európai szociális jog fejlesztését. Philip Bushill-Matthews (PPE-DE), írásban. − Ez egy nem jogalkotási jelentés, amely közvetlen hozzájárulásunk eredményeként jelentős mértékben kiigazításra került a Bizottságon belül. Ennek köszönhetően nem jelentkezik az az automatikus igény, hogy a benne foglaltak pártpolitikai vonalak mentén elhatárolásra kerüljenek, noha néhány kiegészítő módosító javaslatot is előterjesztettünk a plenáris ülés számára. Az eredeti tervezet vázlatos formájában, számos területen rendelkezett kötelezőbb érvényű uniós jogalkotásról. Jelenlegi formájában viszont üdvözli azt, hogy a Bizottság fokozott hangsúlyt fektet a jogalkotás egyszerűsítésére, az adminisztrációs terhek csökkentésére, továbbá a KKV-k segítésére. Elismeri a tagállamok elsődleges jogát az egészségügyi és biztonsági teendők kivitelezésében. Büszkék vagyunk arra a szerepre, amit az eredeti megközelítés jelentős lazításában játszottunk annak érdekében, hogy a jelentés elfogadható legyen. A munkavállalók egészségének és biztonságának ügye ugyanis mindannyiunkat erőteljesen foglalkoztat. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság által elfogadott jelentés az egészség és biztonság erőteljesebb védelmét is magában foglaló jobb élet- és munkafeltételekért folytatott küzdelem fontos elemeit fedi le. Sajnálatos azonban, hogy a Európai Néppárt (PPE) kezdeményezésére számos javaslat módosításra került, és az 59. bekezdés – amely azt hangsúlyozta, hogy az állandó foglalkoztatottság fontos összetevője a munkahelyi egészségnek és biztonságnak – visszautasításra talált. Ez magyarázza, hogy végül miért is tartózkodunk a szavazásnál. Miután aggodalommal tölt el bennünket, hogy a munkahelyi balesetek és betegségek száma nem mindenütt csökken, hiszen az ilyen balesetek előfordulása az átlagosnál jóval magasabb a munkavállalók sajátos csoportjainál (pl. bevándorlóknál, a bizonytalan jövőjű szerződéssel bíró munkavállalóknál, a nőknél, a fiataloknál és az idősebbek esetében) és egyes tagállami körökben, az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy tekintse prioritásnak azok a tevékenységeknek és /vagy szektoroknak figyelését, amelyek különleges kockázatokkal bírnak. Ugyanakkor üdvözöljük azon bekezdés elfogadását, amely a túlzott hosszúságú munkaidőt és az elégtelen pihenő időszakot kulcselemeknek tekinti a munkahelyi balesetek és betegségek emelkedő szintje tekintetében, és felhívja a figyelmet a kiegyensúlyozott munka- és családi élet fontosságára. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A svéd June List párt úgy tekinti, hogy a munkahelyi egészség és biztonság alapvetően nemzeti kérdésként jelentkezik. Nyilvánvaló, hogy – a munkahelyi azbesztmentesítéstől az éles szerszámokkal dolgozó munkavállalók egészségvédelméig – minden fontos. Nekünk azonban teljes a bizalmunk azt illetően, hogy a tagállamok képesek megfelelő nemzeti stratégiát kialakítani a munkahelyi egészség és biztonság terén. Ebből fakadóan felvetjük a kérdést, hogy milyen értéktöbbletet eredményezhet ezen a területen bármilyen uniós ötlet. A fentiekben megfogalmazott érvelés alapján, igenlően szavaztunk azon módosítási javaslat mellett, amely korlátozná a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos stratégiában foglaltakat. A végső szavazásnál pedig a jelentés ellen foglaltunk állást. Monica Maria Iacob-Ridzi (PPE-DE), írásban. − (RO) A jelentés mellett vagyok, és támogatom azt a javaslatot, amely a bányászati infrastruktúrán belüli beruházásokat szorgalmazza a strukturális alapok igénybevételével, a szektorban előforduló oly sok foglalkozási baleset megelőzése érdekében. Az Európai Unió nem rendelkezhet hiteles munkavédelmi stratégiával akkor, ha pénzügyileg nem támogatja a tagállamokat. A bányászat Románia legnehezebb helyzetben lévő iparága, amelyben a legtöbb foglalkozási baleset bekövetkezik. Eközben viszont elégtelenek azok a nemzeti források, amelyek szükségesek a munkafeltételek javításához. Az Európai Unió, a tagállamok számára elérhetővé tett alapok felhasználásával, orvosolhatja a helyzetet. Szeretném azt a javaslatot is előterjeszteni, hogy a humán erőforrások operatív programja keretében rendelkezésre álló európai alapok egy részét a munkaügyi felügyelőség kérdéseivel foglalkozó szervezeti egységek képzésére és felszerelésére kelljen fordítani. Fontos, hogy minden tagállam elérje az Munkaügyi Világszervezet által meghatározott minimális szintet, miszerint 10.000 munkavállalóra legalább egy munkavédelmi felügyelő jusson.
15-01-2008
15-01-2008
HU
Az Euròpai Parlament vitài
Carl Lang (NI), írásban. – (FR) A „Munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia, 2007-2012” céljai – miközben kétségkívül önmagukban üdvözlendők – aligha valósulnak meg, amint a lisszaboni stratégia 2010-es végrehajtása sem tűnik reálisnak. Emellett, ezen a téren Európában olyan jelentős eltérések mutatkoznak a jogalkotásokban, hogy a kérdések nem igazán kezelhetők közösségi szinten. A nagy kockázatot az jelenti, hogy az egészségi és biztonsági szabványok a legalacsonyabb közös nevező irányában konvergálnak. Ahelyett, hogy Európa azokról a juttatásokról és előnyökről beszél, amelyet nyújtania kellene, gyakorlati akciókat kellene végrehajtania, és azokat a tényezőket kellene felszámolnia, amelyek ténylegesen veszélyeztetik a dolgozó embereket, nevezetesen a bizonytalanságot, a munkanélküliséget és szegénységet. Természetesen csak e kérdések kezelését követően, és csak akkor lehet dönteni a munkahelyi egészség és biztonság kérdéseről a közös szabványosítás folyamatában. Vezetőink Európában, tévednek: a bevándorlás bátorítása a szegénységi szint vagy a szegénység előfordulása mérséklésének, avagy a növekedés előmozdításának nem járható útja. Ezt egyértelműen alátámasztja azon tény, hogy az elmúlt 10 évben, a bevándorlás példátlanul magas üteme mellett, a növekedés korábban sohasem tapasztalt alacsony szintet ért el, a világ más részeihez képest. A munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia nem számolt ezekkel a tényezőkkel. Emiatt mi a jelentést nem szavazzuk meg. David Martin (PSE), írásban. − Úgy találtam, hogy a jelentés igen bátorító lépést jelent a biztonságosabb munkahely megteremtése irányában. Az egészség biztosításának és a biztonsági intézkedéseknek megemelkedett forrásigényét sikerült kielégíteni olyan területeken, mint a bányászat, az acélgyártás, a hajógyártás, és ez alapvetőnek tekinthető az ilyen különleges kockázatot rejtő iparágazatokban. Az a felhívás, hogy védeni kell az egészségügyi dolgozókat a vérrel való foglalatosságukból eredő fertőzésekkel szemben, valamint a foglalkozási betegségekkel kapcsolatos új jogi intézkedések bevezetése már figyelembe veszi azokat, a veszélyforrások terén végbement mélyreható változásokat, amelyekkel a dolgozók napjainkban mindennapi munkájuk során szembekerülnek. Fentiek miatt is a jelentés mellett szavazok. Alyn Smith (Verts/ALE), írásban. − Elnök úr, nagy örömmel gratulálok előadónknak ezért a fontos stratégiát kiegyensúlyozottan kezelő jelentéséért. Az EU-nak kiemelkedő szerep jutott abban, hogy az Unió egészében erősödtek a munkahelyi egészségi és biztonsági szabványok, és a 2012-es közösségi stratégia az elkezdett munka folytatásának tűnik. Ugyanakkor sohasem feledhetjük, hogy eljön egyszer az idő, amikorra már a szabványok meglehetősen magas szintre kerültek, és ekkor a figyelem középpontjába nem új törvényhozási elemeket vagy szabályozó terheket, hanem az elfogadottak teljesítését kell állítani. Szemünket ezen a területen is rajta kell tartanunk, hogy biztosítsuk a megfelelő egyensúly kialakulását. Ez a jelentés ebbe az irányba mutat. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. − (NL) A munkahelyi egészség és biztonság rendkívül fontos szerepet játszik az Európai Napirendben és a Lisszaboni Stratégiában. Az e területen kivitelezett befektetések fokozzák a termelékenységet és mérséklik a társadalombiztosítási költségeket. A megelőző politikai terv, például, már jelentősen lecsökkentette a munkahelyi balesetek számát. Az új politikai időszakban (elérve 2012-ig) további erőfeszítésekre kerül sor a 25 %-os mérséklés elérése érdekében. A Bizottság vállalja a KKE-k megsegítését az érvényes jogi keretszabályok teljesítésében. A Wilmott-jelentés tekintélyes mértékben javít a bizottsági előterjesztésen. Arra törekszik, hogy megfelelő módon ötvözze a keményebb és jobb munkafelügyeletet, a hatékony megelőzést, megfelelő ösztönzők és szankciók alkalmazását, és összekapcsolja ezeket a követendő legjobb gyakorlattal és a munkavállalók fokozódó bevonásával. A „zöldek” néhány olyan módosítási javaslatával egyetemben, mint amilyen az ügynökségi személyzet alkotta csoportoknak (nőknek, vándormunkásoknak), az időszakosan alkalmazott és alulképzett munkavállalóknak biztosított nagyobb figyelem, az idegi alapú betegségek alapvető okaira, és a lelki egészségre, a munkahelyi szenvedélybetegségekre és pszichológiai kockázatokra, továbbá a stresszre, zaklatásra és erőszakra, valamint a fizikai erőszakra fordított nagyobb figyelem, magam teljes egészében támogatom a jelentést. Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) „A munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia, 2007-2012” nem foglalkozik a balesetek tényleges okaival, és leplezi a tőke felelőtlenségét. A javasolt intézkedések részlegesek, kizárólag napjaink bűnös valóságának kezelésére korlátozódnak, a munkásosztály, és általában az alkalmazottak kárára. A munkahelyi balesetek azt a súlyos árat testesítik meg, amelyet – pusztán a profit érdekében, és a kapitalizmus barbár terjeszkedése során – a munkásosztállyal fizettetnek meg.
125
126
HU
Az Euròpai Parlament vitài
A munkahelyi balesetek száma évről évre növekszik Görögországban, és más uniós tagállamokban. Ennek következtében munkavállalók ezrei veszítik életüket, és más ezreket sújtanak megoldhatatlan problémák. Az Európai Unió, a munkavállaló-ellenes lisszaboni stratégiához hűen a felelősség súlyát a munkavállalókra terheli, miközben a munkahelyi egészség és biztonság terén is erősíti a privatizációt, ösztönzi külföldi magánügynökségek beengedését. Mindeközben hallgat a vállalkozások felelősségéről.
22. A következő ülés napirendje: lásd Jegyzőkönyv Zuzana Roithová (PPE-DE). – (CS) Elnök úr! Mindössze azt szeretném kérdezni, hogy a ma alkalmazott különleges rendszer megismétlésre kerül-e, vagy esetleg ezt kizárólag a mai nap egyediségének tudhatjuk-e be? Tudna válaszolni kérdésemre? Elnök. − Amint látom, rendkívüli helyzettel kerültünk szembe a felszólalások nagy száma miatt. Remélem, hogy ez a helyzet nem ismétlődik meg.
23. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.05-kor berekesztik)
15-01-2008