Kérdések a MULTIKULTURÁLIS NEVELÉS tárgyköréből 1 Választható tárgy, 2006/2007. Dr. Kovács Zoltán Romániában, a jelenlegi időszakban a nevelési eszmény „az individuum szabad, teljes körű és harmonikus fejlődése autonóm és alkotó személyiség kialakítása érdekében”. Ezzel együtt olyan állampolgárokat kellene nevelnünk, akik számára a legfontosabb az emberi méltóság, akik az értelmes (kulturált, harmonikus, erkölcsös) életben látják az élet értelmét. Az ilyen ember törekszik az anyagi jólét biztonságára, a test örömeinek is hódol, aki egyaránt hangsúlyt fektet a szellemi értékekre és a lelki örömökre. Mindezek feltétele a társadalomhoz, annak tagjaihoz – tekintet nélkül azok kulturális sokféleségére – fűződő pozitív viszonyulás. 1. A multikulturalitás és az interkulturalitás fogalma a) A multikulturalitás a különböző kultúrák egymás mellettisége, anélkül, hogy azok különösebb hatással lennének egymásra. b) Az interkulturalitás leginkább a különböző kultúrák egymásra hatását, főként a többségi kultúrának a kisebbségire gyakorolt integráló, olykor asszimiláló folyamatát is jelenti. c) „…a jövő a multikulturális, multietnikus, soknyelvű társadalomé, …az oktatásban prioritást kell kapnia a sokszínűség tiszteletének, a másként, a sokféleképp gondolkodás elfogadásának.” d) A gyermekek otthonról hozott norma, érték és szokásrendszer jellemzői nagyban meghatározzák a tanulók gondolkodásmódját, viselkedését, érzelemvilágát. 2. A multikulturális nevelés a) A nevelés akkor eredményes, ha ismerjük a tanulók társadalmikulturális környezetét. b) A különbözőség, sokoldalúság megértése és elfogadása az oktató számára több fontos feladatot jelent. c) A kulturálisan fogékony iskola méltányolja a diákok sajátos kulturális értékrendszerét, de nem feledkezik meg a valamennyi ember számára közös humán szükségletek kielégítéséről sem. d) A multikulturális nevelés sikeressége a szülőkkel való együttműködésen, a helyes osztálytermi légkör kialakításán, a tanárdiák kapcsolat formálásán múlik. 3. Egymás elfogadása a) Egymás elfogadása, tisztelete, békés egymás mellett élése alapvető emberi érték. b) Az előítéletek, sztereotípiák, etnikai konfliktusok akadályozzák a fenti értékek elérését. c) Az egyéniség, az egyediség és a különbözőség, az emberi létezés sokféleségének elfogadása saját magunk és mások pozitívabb szemléletéhez vezet. 4. A multikulturális tanulás a) A tanulás kulturális kontextusba ágyazott, a tanulási stílus preferenciája kultúrafüggő. b) A gyermekek jobban tanulnak, ha a tanítás a tanulási stílusokhoz igazodik. c) A tanulási stílusokat a kultúraérzékeny pedagógia szolgálatába kell állítanunk. d) A kooperatív tanulás és a multikulturális tanulás között kapcsolat van. A kooperatív technikák kihatnak a tanulási teljesítményre, a csoportközi viszonyokra, a bevándorlók, az etnikai kisebbségek gyermekeire, a fogyatékkal élő gyermekekre.
1
Gyűjteményünkben szereplő kérdések túlnyomó többségét Torgyik Juditnak, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola előadó tanárának a könyvéből vettük át szíves beleegyezésével (Torgyik, 2005), akinek ezért hálás köszönettel tartozunk. Anyagának rendelkezésünkre bocsátását köszönjük Bernat Simonanak is, a kolozsvári BBTE adjunktusának. Gyűjteményünk végén található irodalomjegyzékben tüntettük fel a többi, kisebbnagyobb mértékben felhasznált forrást is. Szerzőiknek ezúton fejezzük ki köszönetünket. – Kovács Zoltán
5. A kisebbségek és a média a) A médiának torzító hatása van, a kisebbségi kultúra kérdéseiről nem alakítanak ki megfelelő képet a fogyasztókban. b) Az etnikai kisebbségek, nőkférfiak, fogyatékkal élők, a különböző társadalmi osztályokhoz tartozók problémái alulreprezentáltak a médiumokban. 6. A kultúra fogalmának különböző meghatározásai a) Korábban a kultúrát főként a különböző tudományágakban felhalmozódott érték és ismeretrendszerrel, az elit és a hatalom fogalmával kapcsolták össze. b) Később az antropológusok hozzájárulásával a kultúra értelmezése tágabb jelentést nyert. A kultúra a hiedelmek, hagyományok, értékek, normák, szimbólumok, a nyelv és a technika komplex egészeként, összességeként értelmezhető, amelyek az ember életét mindennapjai során körülveszik, jellemzik. c) A kultúra az élet egy meghatározott módja, az élet különböző problémáira adott válaszlehetőségek széles skálája. d) A kultúra az emberiség társas, társadalmi öröksége. 7. A kultúra jellemzése a) Tartalmát tekintve a kultúra magába foglal mindent az ősember barlangrajzaitól a mai kor emberének információs és kommunikációs technológiájáig. b) A kultúra nem statikus, inkább dinamikusan változó, megújuló rendszer. c) Az új szavak megjelenése, a divatirányzatok az öltözködésben viszonylag kis mértékben változtatják meg a kultúrát. Mégis jeleznek egy bizonyos tendenciát. Más tényezők, például a technikai fejlődés gyorsabb, radikálisabb változást idézhet elő a kultúrákban. d) A kultúra általános, mert minden emberi közösségnek, társadalomnak saját kultúrája van, és speciális, mert egymás mellet élő, sokszínű változata létezik. 8. A kultúra mint az élet problémáira adott válaszlehetőség a) Az életben találunk olyan problémahelyzeteket, amelyre az emberiségnek univerzálisan választ kell adnia, minden társadalmi rendszerben, korban. Ilyenek például a táplálék, a lakás, az egészségvédelem, a valakihez tartózás igénye. b) Noha a problémák univerzálisak, a válaszok egyediek, és nagyfokú változatosságot mutatnak. c) Az emberek eltérő alkalmazkodásmódok (minták, szokások, módszerek) szerint sikeresen adaptálódnak a környezethez. d) A gyermek átveszi a normákat, hiedelmeket, nézeteket, tapasztalatokat, és maga is aktív gyarapítójává válik a kulturális javaknak. 9. A kultúra legfontosabb elemei a) A kultúrának anyagi (materiális), és szellemi (nonmateriális) elemei vannak. b) A előbbibe a tárgyiasult alkotások (tárgyak, építmények, eszközök), utóbbiba a nyelv, az értékek, szokások, normák, ismeretek, tudás. c) Minden kultúra hat fő elemből áll: hiedelmek, értékek, normák, szimbólumok, technológiák és a nyelv. d) „Az emberi szellem szimbólumokban manifesztálódik, és »szimbolikus formák« – mítoszok, a nyelv, a művészet, a vallás, a történelem, a tudomány – segítségével ragadja meg a világot.” 10. Az értékek mint a kultúra egyik eleme a) Az érték valamilyen emberi tevékenység (erőfeszítés) tárgyi, illetve alanyi eredménye, amelynek objektív fontossága, illetve szubjektív jelentősége van az egyén, a közösség, a társadalom számára. b) „Az értékek egy adott kultúra kollektív elképzelései arról, mi a jó, mi a helyes és mi a helytelen, mi kívánatos, és mi elutasítandó.” 2
c) Az értékek központi aspektusai a kultúrának. d) Az emberiség alapvető értékei sok hasonlóságot mutatnak, de drámai különbségek is léteznek az értékrendszerek között, az értékek megvalósítási módját illetően. e) Bizonyos népcsoportoknál az individualisztikus értékrend, másoknál a kollektív értékrend, a kooperáció a követendő. 11. A normák mint a kultúra egyik eleme a) A normák kultúrafüggő képződmények, meghatározzák, mit tehetünk, és mit nem. b) A normák elképzelések, mi elfogadható és mi elfogadhatatlan. c) A normák követésre méltó minták, eligazodási pontok. Betartásukat a társadalmi kontroll felügyeli. d) Vannak íratlan erkölcsi normák, illemszabályok, és vannak rögzített, jogi normák. 12. A hiedelmek mint a kultúra egyik eleme a) A hiedelmek olyan meggyőződések, hitek, elképzelések, amelyek mindennapjainkat befolyásolják, megoldást kínálnak a problémák megoldására. b) Hiedelmek a mítoszok, legendák, népmesék, vallási és filozófiai nézetek, babonák. c) Mindezek nagyfokú változatosságot mutatnak tájanként, népcsoportonként. 13. A technika mint a kultúra egyik eleme a) A kulturális evolúció az ipari fejlődés következménye. A kultúrák sokszínűségét a technikai fejlettség is meghatározza. b) A technikai civilizáció körébe sorolhatóak a legkülönbözőbb tárgyak, eszközök, szerszámok, gépek, elektromos berendezések stb. c) Vannak közösségek, amelyeket a technikai civilizáció alig érintett, mások a csúcstechnológiára alapozzák gazdasági életüket. d) Az ipari forradalom, az elektronika és a számítástechnika megannyiszor erőteljes lendületet adott az emberiség fejlődésében. e) A modern technika a felnövekvő gyermekek számára természetes, az idősebbeknek nehézséget okoz az alkalmazása. A generációk közötti tanulás új jellege jelent meg, a fiatalabbak tanítják az idősebbeket. 14. A szimbólumok mint a kultúra egyik eleme a) A szimbólumok az élet sorsfordulóihoz (születés, nagykorúsítás, házasság, halál stb.) kapcsolódnak. b) Különböző rituálék alakultak ki, amelyek szimbolikus jelentést és elemeket hordoznak. Valaminek a lezárulását, másnak a kezdetét jelzik. Az érettségi bankett, a törzsi beavatási rítus jelzi a felnőtté válás idejét. c) Hozzájárulnak az egyén új élethelyzetéhez történő sikeres alkalmazkodásához. d) Az emberi kultúra, civilizáció szimbolikus rendszereket használ. e) Az ember képes szimbólumokat, szimbólumrendszereket létrehozni, használni. 15. A nyelv mint a kultúra egyik eleme a) A nyelv ugyancsak szimbólumok rendszere, a kommunikáció, az információátadás és a kultúra egyik meghatározó eleme. b) A nyelv közvetíti a kulturális tartalmakat, a kultúra hordozója, fejlődésének záloga. Együtt fejlődik a kultúrával: új szavak, szókapcsolatok keletkeznek. c) A népcsoport, amely elhagyja nyelvét, és egy másik nép nyelvét veszi fel, kultúrája elsorvadásának kockázatát vállalja. d) Az anyanyelv ápolása minden nép számára alapvető kulturális érték, különösen az a kisebbségi népcsoportok számára. 3
e) A különböző nyelvek a világ kulturális gazdagságát, sokszínűségét fejezik ki, némelyik jelenleg is kihalófélben van. 16. Kulturális univerzálék a) Az emberi faj közös természetét vizsgálva a viselkedésnek vannak olyan egyetemes mintázatai, kulturális univerzáléi, amelyek minden kultúrában megtalálhatók. b) Néhány példa: család, családi ünnepek, csecsemőgondozás, díszítőművészet, étkezési időrend, gesztusok, hajviselet, házasság, lakás, nevelés, szabályjátékok, szemérem, tánc, tisztaság, udvarlás, üdvözlés, zene, temetés, számolás, stb. c) A nevelés minden kultúrában, korban különbözik, és az adott csoport norma vagy értékrendszerétől, szokásvilágától függ. d) Nyomon követhető a nevelés változása a korszellem, a technika változásával együtt. 17. Kulturális evolúció, kulturális relativizmus a) Az emberiség fejlődése a biológiai evolúció mellett a kulturális evolúcióban érhető tetten. Ennek eredményeképpen lehetővé válik a gyors kulturális változásokhoz történő alkalmazkodásunk, amit adaptációnak nevezünk. b) Az alkalmazkodás tanulást követel meg az egyéntől, hiszem a kultúra egyes elemeit társas interakció során sajátítjuk el, tanulással, tanítással, problémamegoldással. c) A kultúra megtanulására egyedül az ember képes. A kultúra egyedülállóan emberi. d) Az ember a környezetéhez mind biológiailag, mind kulturálisan adaptálódik, sőt azt aktívan formálja is, hozzátesz valamit. 18. A kultúra relatív jellege a) A kultúra relatív jellegű, mivel értékei, normái, hiedelmei csakis az adott kontextussal érthető meg, és értelmezhetők. b) Az univerzálisan jelentkező problémákra az ember kontextustól függő megoldásokat talál. Például, a játék mint a szabadidő eltöltésének, a pihenésnek és a szórakozásnak kiváló eszköze. c) A gyermek játéka függ a környezettől, a család társadalmi helyzetétől, az etnikai csoporthoz tartozásától, nemétől. d) A fiúktól és lányoktól elvárt, helyesnek tartott viselkedés, magatartásminta tartalma a nemi szerepek viszonyrendszerében különbözik, kultúránként változik. A kultúra változása viszont maga után vonja a nemi szerepek változását is. 19. Etnocentrizmus és kulturális relativizmus a) Olykor hajlamosak vagyunk saját kultúránk normáit, értékeit, szokásait standardként elfogadni, és más kultúrát az általunk természetesnek vett, a megtanult minták alapján szemlélni. b) Azt a jelenséget, amikor saját kultúránk megoldásmódjait egyedül üdvözítőnek, jónak, követendőnek tartjuk, másokét pedig a miénkkel szembeállítva szemléljük, etnocentrizmusnak nevezzük. Pl. az ókori görögök a rajtuk kívül levőket a barbároknak, a középkorban a keresztények a nem keresztényeket pogányoknak tekintették. c) Az etnocentrizmus jellemzője, hogy az adott csoport tagjai magukat más csoportok tagjainál jobbaknak, tökéletesebbnek hiszik. d) Amikor saját kultúránk szemüvegén, megrögzött szokásain keresztül nézzük a többi kultúrát, nem csupán félreértésekhez vezethet, de komoly konfliktusok forrásává, összeütközések kiindulópontjává is válhat. 20. A kuturális relativizmus a) A kuturális relativizmus jelensége az etnocentrizmussal ellentétetes fogalom. b) A kuturális relativizmus szerint minden kultúra és annak egyes eleme csakis saját kontextusában, tágabb összefüggéseivel együtt értelmezhető. 4
c) A kuturális standardok relatívak. d) A természeti tájhoz való alkalmazkodás változatos képet mutat. 21. Szubkultúrák (Mikrokultúrák) a) A kultúrát értelmezhetjük mind a szélesebb társadalom, mind az individuum szempontjából. b) A társadalom kisebb csoportokra osztható, amelyeknek megvan a maguk világa. c) A szubkultúrák vagy mikrokultúrák a társadalom egyes szegmenseinek a sajátos kultúrája, azaz közös hiedelemvilága, normái, értékei stb. ami csak rájuk, a társadalom egészére már nem jellemző. d) A szubkultúrák saját nyelvvel, szókészlettel, öltözködési, étkezési jegyekkel, vagy sajátos vallási és politikai meggyőződéssel rendelkeznek. 22. Szubkultúratípusok a) A világ nagyvárosaiban a migráció következtében számos szubkultúra él egymással párhuzamosan. b) Szubkultúrát alakíthatnak ki a hasonló értékrenddel és a többi kulturális jeggyel rendelkező egyének is. c) A társadalmi réteghez tartozás, a státuskülönbségek megteremtik a maguk saját szubkultúráját. A kiváltságos felső tízezer más normákra épít (lásd gyermeknevelés), mint például a középosztály vagy a társadalom peremén élők csoportja. d) A különböző térségekben élő etnikai csoportok, vagy az azonos foglalkozást űzők is eltérő szubkultúrákhoz tartoznak. Minden nép kialakította a maga nemzeti kultúráját. A vallás szintén szubkultúrák létrehozója. 23. Szubkultúrához tartózás a) Az egyén egyszerre több szubkultúrának is tagja, ugyanakkor a mikrokultúrák is állandó kapcsolatban állnak egymással. b) A szubkultúrákra tagolódás számos szempont alapján lehetséges: külön mikrovilággal rendelkeznek a nők, és a férfiak, a katonák, a főiskolások, egyetemisták, a tanulók, az eminensek, a jó sportolók, vidéki és városi lakók, az idősek és a fiatalok stb. c) A legtöbb szubkultúra békésen megfér egymás mellett. d) Kivételt képeznek a deviáns szubkultúrák, amelyek normaszegők, az általánosan elfogadott értékrendszer ellen lázadnak (szélsőséges szekták, bűnözők, hippik). 24. Szubkultúrák az iskolában a) A kulturális sokszínűség az iskolában is megtalálható, hiszen különböző szubkultúrákból jönnek. b) De különbözik egymástól az egyházi, az alternatív, és az állami iskola is, hiszen mindegyiknek saját belső szervezeti kultúrája, szokás, érték és normarendszere. Vannak hagyományai, saját ünnepei, a diákoknak saját egyenruhája stb. c) A mi tudatuk, az együvé tartózás igénye külső jegyekben is tárgyiasul: logó, címer, embléma. d) Az iskola céljai, küldetése pedagógiai programjában, szervezeti és működési szabályzatában is kifejezésre jut. e) Az oktatási folyamat mindennapi rituálékkal, szokásokkal jár együtt. Az iskola létrehozza a maga szubkulturális világát mind a tanárok, mind a diákok körében (különböző baráti, érdeklődésű, évfolyamú, tagozatú, nemű és etnikumú csoportok). 25. A többségi és a kisebbségi csoportok viszonya a) Egyazon kultúrán belül megtalálhatjuk a kulturálisan, gazdaságilag és politikailag domináns helyzetű többségi, és a kisebbségi csoportokat is, amelyek többnyire az előbbi jellemzőkkel nem rendelkeznek. b) Akkomodációról beszélünk akkor, amikor eltérő, elkülönült kultúrák élnek egymás mellett egyazon ország plurális keretein belül egyenrangú státusban 5
c) Akkulturációról beszélünk akkor, ha az egyik kultúra kapcsolatba kerülve a másikkal átvesz bizonyos elemeket. Az etnikai kisebbség adaptálja a többségi csoport kultúráját, átveszi nyelvét és a többség szokásvilágát, ünnepeit, miközben lassan elveszti saját, önálló kultúrájának megkülönböztető jegyeit. d) Az asszimiláció során a kisebbségi etnikai csoport teljes egészében beolvad a többségbe, teljesen feladva önálló kulturális rendszerét. 26. Az akkulturáció további típusai a) Integráció esetén a kisebbség saját kultúráját megtartva, magáévá teszi a domináns kultúrát is. b) Szegregációról beszélünk, ha a kisebbség bezárkózik a saját kultúrájába, elkülönül. c) Anómia áll fenn, ha a kisebbség elutasítja saját kultúráját is, de a domináns kultúrát is. d) A kisebbségnek ahhoz, hogy egyenlő életeséllyel rendelkezzen, többnyire kénytelen a többségi kultúrába integrálódni. 27. A kultúra az egyén szempontjából a) Az egyének, csoportok, de az egyes egyének is rendelkeznek saját kultúrával. Az egyén saját munkája révén hozzájárul kultúrájának alakításához, fejlesztéséhez. A kultúrának megvannak az egyes individuumokra jellemző sajátos és jól körülhatárolható vetületei. b) Az egyének saját szűrőjükön, egyénileg és differenciáltan élik meg az őket körülvevő kultúra világát. c) Legtöbbször a kultúra, a kulturális komplexitás észrevétlenül válik az egyén részévé, hatása nem mindig tudatosul az egyénben, és minden egyén számára különbözőképpen jelenik meg. Ezért a kultúra az azonos kultúrához tartozó egyének között is konfliktushoz vezethet. d) Egyegy mikrokultúrához tartozás (például, nem, vallás, neveltetés, családi helyzet, lakás, gazdasági helyzet) nagyban meghatározza az egyén kulturális identitását. 28. Az enkulturáció és a szocializáció a) A kulturális tanulás folyamatát, a társadalomba való betagozódást enkulturációnak nevezzük. b) Az enkulturáció során a hagyományokon keresztül sajátítjuk el kultúránk értékeit. c) Az enkulturáció a szocializációnál tágabb fogalom, aminek során az ember kultúrlénnyé válik. d) Az enkulturáció során általános érvényű kulturális tartalmak elsajátításról van szó, a szocializáció során inkább a speciális érvényű kulturális elemek elsajátításáról. 29. Az individualizáció a) „A szocializáció a társastársadalmi érintkezések egy egész életen át tartó folyamata, amelynek révén az egyén bevezetést nyer a társadalomba, miközben kialakítja saját identitását.” b) Ennek során nagy szerepe van a családnak, szülőknek, nagyszülőknek, kortárscsoportnak, az intézményes nevelésnek, a munkahelynek, tömegkommunikációs eszközöknek. c) A kulturális tanulás tudatos és nem tudatos folyamat eredménye, némelykor direkt, máskor indirekt tanulás útján megy végbe. d) A kisgyermek a felnőtteket utánozó magatartása, modellkövetése, a felnőttek értékeinek, normáinak átvétele a szocializációs folyamat része. Kezdetben kész mintákat vesz át, de a kor előrehaladtával az egyén mindinkább személyes döntésekkel él, miközben kialakul egyénisége, individualizálódik. 30. Az iskola és a rejtett tanterv szerepe a multikulturális nevelésben a) A kulturális értékek átöröklésében nagy szerepe van az iskolának. b) A tanuló a tantervben, a tananyagban megfogalmazott tartalmakon kívül azonban nem tervezett kérdéseket is megismer, amelyek leginkább a rejtett tanterv kereteibe tartoznak.
6
c) A gyermek eltérő kultúrákból érkezve naponta az iskolába, és miközben emberi igényeik, humán szükségleteik azonosak, addig egyéni érdeklődésük, tapasztalataik, képességeik, a világról vallott felfogásuk értékeik, normáik, szokásviláguk, vallásuk egyes elemei különbözőek lehetnek. d) Eltérő személyiségük, és az őket ért különböző környezeti, kulturális hatások eredményeképpen az iskolai nevelés során közvetített tartalmakat is igen differenciáltan értelmezik. 31. Multikulturális elvárások a pedagógustól a) A tanárnak ismernie kell az individuális különbségeket és a közös csoportjellemzőket egyaránt. A pedagógus akkor jár el helyesen, ha ismeri tanulóinak egyéni, szociális és kulturális jellemzőit, ha a különböző humán szükségleteikre megtalálja a megfelelő pedagógiai választ. b) A heterogén diákság adta feladatokkal a pedagógus akkor tud megbirkózni, ha tudatosan felkészül a multikulturális társadalom jellemzőire. c) Ehhez a pedagógusnak nyitottnak kell lenni a környezetében lévő különböző mikrokultúrák megismerése iránt, jó ha rendelkezik kultúraközi kompetenciákkal: tolerancia, empátia, elfogadás, a mások kultúrája iránti érdeklődés, nyitottság. d) A pedagógust a gyermekek megértése, az adaptív alkalmazkodás képessége kell jellemezze. Képezheti magát, de a legfontosabb a személyes tapasztalatszerzés, a közvetlen megismerés, személyes kapcsolat. 32. Multikulturális társadalom a) A fejlett világ számára a 21. század, főképp a második világháború után, a multikulturális társadalmak időszaka. b) A multikulturalitás azóta még inkább egyre erősödő folyamatot képez. c) A bevándorlási tendenciákat leginkább olyan fiatalok kezdeményezték, akik saját hazájukban is nehéz helyzetben voltak, anyagi gondokkal küzdöttek, így a fogadó országban is hátrányos helyzetbe kerültek, nem ismerték a nyelvet, egy új, ismeretlen ország kulturális szokásait kellett megtanulniuk, miközben a munkaerőpiacon is hátrányba kerültek a hazai munkavállalókkal szemben. d) A 20. század második felében felerősödött migrációs folyamat napjainkra korántsem fejeződött be, hiszen a különböző háborús konfliktusok, például Jugoszlávia felbomlása, a balkáni ellentétek, az északírországi összetűzések sora, illetve az európai integrációs folyamat újra és újra aktuálissá teszi a kérdést. 33. Globalizáció és multikulturális társadalom a) A multikulturális társadalom jelensége szorosan összekapcsolódik a világban nemzetközi szinten jelentkező globalizációs tendenciákkal. b) A globalizáció hátterében ott áll az elmúlt két évszázad felgyorsult technikaigazdaságiműszaki fejlődése. c) Az új találmányok, technikai változások lehetővé teszik a különböző országok, földrészek közti gyors közlekedést és kommunikációt. d) A telefon, a fax, az Internet megjelenése gyors személyi, hivatali, banki ügyintézést eredményezett, egyszerűbbé vált a kereskedelmi, gazdasági folyamatok bonyolítása is, miközben a közlekedés, főként a légi közlekedés fejlődésének köszönhetően, a személy és áruszállítás ideje mind rövidebb lett. 34. Multinacionális vállalatok, multikulturális társadalom a) Az új találmányok révén korábban elképesztően nagynak tűnő távolságok tűntek el, a szomszédos és a távoli országok munkaerőpiacának, lakosainak elérése leegyszerűsödött, így gomba módra jöttek létre a multinacionális vállalatok, amelyek leányvállalataikkal behálózzák a világot, termékeik a Föld szinte minden országában ismertté váltak.
7
b) A multinacionális vállalatok – jellegüknél fogva – sajátos munkamorált, szervezeti stílust alakítanak ki, több ország közös vállalathoz tartozó dolgozóinak együttműködését, különböző országban élő, különböző anyanyelvű, vallású, kulturális sajátosságokkal, eltérő szokásvilággal jellemezhető emberek együttműködését, kooperációját, közös munkáját kívánják meg. c) A globalizációs tendencia azonban nem áll meg az ipar, a mezőgazdaság vagy a szolgáltatások szintjén. Az új és ma már általánosan elterjedt infokommunikációs technológiák és a szállítás felgyorsulása révén az egyes kulturális termékek gyorsan és könnyen eljutnak egyik országból a másikba, befolyásolva ezzel távoli országok kultúráját, fejlődését, nem utolsósorban ízlésvilágát. d) A felélénkülő turizmus hasonló folyamatot indukált, ugyanakkor tovább növeli a kultúrák kölcsönhatásának esélyét. 35. A világ egységesülése a fogyasztás szempontjából is a) A világ a fogyasztás szempontjából is egységesül. b) A trendeket, a divatáramlatokat ugyanazok a nemzetközileg ismert cégek diktálják a Föld különböző kontinensein, és az elektronikus média kínálta reklámlehetőségeknél fogva időbeli késés nélkül tudják termékeiket propagálni a Föld egymástól földrajzilag távol eső pontjain. c) A globalizációhoz az amerikanizáció jelenségével párosul, ugyanis az Egyesült Államok vezető gazdasági ereje rányomja bélyegét számos ország gazdaságára, nem kis mértékben befolyásolva azok fejlődését. d) A globalizáció magával hozza a felerősödő munkaerővándorlást, az egységesülő piac, az egységes európai pénz megjelenését és a mindezeket kísérő különböző konfliktushelyzeteket. 36. A migráció a) Mind a turizmus, mind az általánosan érvényesülő gazdasági változások együtt járnak a növekvő szintű migrációs folyamattal. b) A népesség – kedvezőbb munkalehetőségeket keresve – a gyors utazásnak és az egységes európai piacnak köszönhetően könnyebben vándorolhat, telepedhet le egy másik országban, és ahogy a tapasztalatok mutatják, a letelepedés már nem csupán időszaki kiküldetést jelent, az alacsonyabb gazdasági helyzetű országok állampolgárai közül többen döntenek a végleges maradás mellett. c) A kulturális kölcsönhatás erősödni látszik mind az egyén, mind pedig a társadalom életében, ilyen módon korunk népessége a globalizációs tendenciák aktív résztvevőjévé válik. d) Egyegy ország népessége, gazdasága egyre inkább függ a más országokban, társadalmakban zajló változásoktól, más szóval azt mondhatjuk, hogy az interdependencia korát éljük. 37. Igény a nemzeti identitás megőrzésére a) Már a Delorsjelentés (1997) is rámutatott, hogy a globalizációs tendenciák felerősítik az igényt a nemzeti identitás megőrzésére, miközben mind nagyobb szükséglet mutatkozik más népek megismerése, kultúrájának tisztelete iránt. b) Lényeges, hogy a multikulturális oktatás a kohézió eszköze legyen, hiszen az iskolai nevelésnek szembe kell néznie a társadalmat alkotó csoportok kulturális megnyilvánulásainak gazdagságával is, meg kell tanítania a békés társadalmi együttélést, és ösztönöznie kell a demokratikus társadalmi részvételt. b) A fejlett nyugateurópai országok akkor kezdtek komolyan foglalkozni a bevándorlók problémáival, amikor már tömeges méretekben érzékelték, hogy a vendégmunkások nem kívánnak hazatérni, családjukat a fogadó ország területén alapítják meg, gyermekeik itt születnek, és hosszú távon szintén ebben az országban kívánják taníttatni őket. c) A nagy befogadó országokban a kulturális különbségekből eredő problémák az oktatás szintjén is jelentkeztek. d) Egyre inkább világossá vált, hogy a multietnicitásra az iskolarendszernek is válaszolnia kell. Az 1960as években kidolgozták a célországokban – köztük például Németország, Svédország, Kanada és az USA – a multikulturális oktatás koncepcióját. 8
38. A multikulturális oktatási koncepció bevezetése a) Felismerték, hogy a multikulturális oktatási koncepció bevezetése azért is elodázhatatlan, mert így csökkenthetők a kisebbségben lévő, bevándorló családok hátrányai és a többség idegenkedése velük szemben, miközben hosszú távon az integrálódás elősegítéséért, a munkahelyi, az iskolai és a társadalmi beilleszkedésért tesznek nagyon jelentős lépéseket. b) Az oktatás ily módon fontos kohéziós erővé válik, elkerülve, hogy maga is kirekesztő tényező legyen. c) A célországok kezdetben a nyelvoktatás területén kezdeményeztek változtatásokat, hiszen a bevándorlók körében tapasztalt nyelvismereti hiányosságok miatt Németországban például az ott élő török vendégmunkások gyermekei számára Törökországból hoztak anyanyelvi tanárokat, és a vendégmunkások gyermekei külön osztályokban török nyelven tanultak. d) Hamarosan rájöttek azonban az eljárás hiányosságaira, mert a gyerekeket a többségi diákoktól szeparálva oktatták, és a tanulók a német nyelv megfelelő ismerete és a fogadó ország kultúrájának kielégítő ismerete nélkül nem tudtak megfelelő módon beilleszkedni egy új hazát jelentő idegen országban. Ugyanakkor a német gyerekek is anélkül nevelkedtek, hogy közvetlen, napi kapcsolatuk lett volna a török bevándorló tanulókkal az iskolában. Persze a bevándorlók második generációjánál már megváltozott a helyzet, fokozatos javulás figyelhető meg ezen a téren. 39. A kirekesztődés, a lemorzsolódás veszélye A Delorsjelentés rávilágít arra, hogy sok gyerek helyzetén az iskolai oktatás nem javított, hanem inkább rontott: a globalizálódó világ iskoláiban számos diákot érint a kirekesztődés, a lemorzsolódás veszélye. b) Így az intézményes nevelés nem érheti be azzal a minimális toleranciával, amit a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális értékei iránt mutat, hanem szolidárissá kell válnia az említett csoportok szociálisgazdasági problémái iránt is. c) Az iskolának fel kell lépnie a szegénység elmélyülésének és a kirekesztődésnek a megakadályozásáért, valamint különböző társadalmi, etnikai csoportok közt kialakult konfliktusok és a kommunikációs szakadék további mélyülése ellen. d) A globalizáció hatására fellépő egyenlőtlenségek növekedése szorosan összefügg a szegénység terjedésével. 40. Holisztikus problémák a) A világtendenciákkal együtt járó holisztikus problémák, így az előítéletes magatartás, a kirekesztés ellen csupán egy járható út van, a különböző kulturális, vallási, társadalmi csoportokhoz tartozó emberekről szóló kölcsönös informálódás, a Földet érintő globális problémák iránti érzékenység, a kölcsönös felelősségtudat erősítése tanítványainkban. b) Ha megtanítjuk a gyerekeknek elfogadni, megérteni a különböző kultúrák eltérő szempontjait, elkerülhetjük a konfliktusokat, és megállíthatjuk az erőszakos magatartást. c) A konfliktusok többnyire az információhiányból származnak, és amikor egyegy diáknak szembe kell néznie egy konfliktussal, gyakori, hogy nem tud eleget a másikról ahhoz, hogy sikeresen megoldja a problémát. d) A kulturális háttér okozta különbségek tovább mélyíthetik a különböző etnikai csoportok közötti ellentéteket, félreértéseket. Különösen fontos mindennek a megértése a többség és az újonnan bevándorló népcsoportok, a más kultúrából érkező vendégmunkások viszonylatában, de az évszázadok óta velünk élő, a többségi kultúrától eltérő értékeket, kulturális rendet magáénak valló etnikai kisebbségek esetében is. 41. A multikulturális nevelés lényege
9
a) A multikulturális nevelés a nevelés azon területeként definiálható, amelynek fő célja egyenlő nevelésioktatási lehetőségek biztosítása a különböző rasszokhoz, etnikai és kulturális csoportokhoz, különböző nemekhez és szociális osztályba tartozó diákok számára. b) Az egyik legfontosabb célja hozzásegíteni valamennyi diákot ahhoz a tudáshoz, olyan attitűdökhöz, viszonyulásokhoz és képességekhez, amelyek egy plurális, demokratikus társadalom hatékony működéséhez szükségesek, és amelyek a különböző csoportokból származó emberek közötti interakciókat, a kommunikáció sikeres működését segítik annak érdekében, hogy a társadalom és a morál a mindenki számára előnyös, közös jót szolgálja. c) A multikulturális nevelés oktatáspolitikai stratégia és pedagógiai eszköztár a sokkultúrájú társadalmak népességének integrálására. d) A sokéves demokratikus hagyományokkal rendelkező országok a multikulturális oktatáspolitikai koncepció segítségével kívánják elérni a kisebbségi helyzetben lévő gyermekek társadalmi és iskolai integrációját. 42. A multikulturális nevelés a) A multikulturális nevelés figyelembe veszi a sokszínű, sokféle kulturális háttérrel rendelkező társadalomban megfogalmazódó eltérő igényeket, szükségleteket, a plurális értékeket. b) Gyűjtőfogalom, amely sokféle, egymástól is igen különböző programot, koncepciót, elképzelést foglal magába. c) Így például a multikulturális kommunikációt, az interetnikus konfliktusmegoldást, a multikulturális tananyagfejlesztést, a kisebbségi kultúrák megismerésének módszertanát, a kisebbségi diákok számára azonos oktatási feltételek biztosítását, a demokratikus társadalmi részvétel tanítását, az igazságtalan emberi bánásmód elleni harcot stb. d) Amerikában a multikulturális nevelésbe nemcsak az etnikai kisebbségek helyzetével, nevelésével kapcsolatos kérdések tartoznak, hanem e fogalomkör szorosan összekapcsolódott a társadalom más kisebbségi csoportjaival, nevezetesen a nők és a fogyatékkal élők oktatásügyi kérdéseivel is. 43. A multikulturális nevelés mint paradigmaváltás a) A multikulturális nevelés nem csupán az eltérő rasszok, kultúrák, társadalmi csoportok iránti érzékenységet jelenti, hanem egyfajta paradigmaváltást is, amely magával hozza a különböző gondolkodásmódok értékként való elfogadását, s egyszerűen természetesnek veszi a másságot. b) A multikulturális oktatás jellemzője az inkluzivitás, magyarul a befogadás, amely mindenki, így a többségi középosztálybeli diák számára is hasznos lehet. c) Sok nyugati országban, de a fejletlenebb középkeleteurópai régióban is cél a kisebbségi diákok sikeres társadalmi integrációja. d) A különböző európai és tengerentúli országok számos programot szerveznek annak érdekében, hogy tanulóikat felkészítsék az etnikailag sokszínű társadalomban való hatékony részvételre, remélve, hogy hozzájárulnak a különböző rasszok és kultúrák, a vallási és etnikai, nemzeti kisebbségek közötti békéhez, megértéshez és nem utolsósorban egymás kölcsönös elfogadásához 44. A multikulturális nevelés alapját a) A multikulturális nevelés alapját az emberi és állampolgári jogok jelentik; a fejlett országok deklarálják az esélyegyenlőséget, az egyenlő oktatáshoz való jogot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát minden egyes állampolgár számára, a bevándorló és a kisebbségekhez tartozó gyerekeknek éppúgy, mint a középosztálybeli, többségi társadalomból származó tanulóknak. b) A demokratikus alapon működő országok kimondják, hogy a kisebbségeket is ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többség tagjait, kultúrájuk őrzése, átörökítése egyetemes emberi jog. c) A fejlett államok rájöttek arra, hogy a többségi társadalom, a többségi tanulók számára is értéket jelent a kisebbségek kultúrájának tiszteletben tartása, korántsem a konfliktusok keresésére, hanem békés együttélésre törekszenek. Igyekeznek elébe menni a problémáknak, mert tudják, hogy az erőszakos asszimilációért nagy árat kellene fizetni. 10
d) Ezért sokféle módon próbálnak tenni a nemzeti kisebbségek helyzetének javításáért, így a bevándorlók gyermekeinek lehetővé teszik, hogy saját anyanyelvük legyen az oktatás nyelve, a kisebbségek számára külön programokat, ösztöndíjakat alapítanak, továbbtanulásukat ösztönzik, kvótákat biztosítanak a kisebbségi fiatalok felsőoktatásban való részvételének a segítése érdekében, az esélyegyenlőséget akár pozitív diszkriminációval is elősegítik. Mindezeket gyakran kíséri a demokrácia, a kulturális pluralizmus, az egyenlőség, az antirasszizmus jelszava. 45. A multikulturális nevelés fejlődési szakaszai (Banks) a) Első szakasza (ethnic studies) etnikai tanulmányok, stúdiumok beépítése a köz és a felsőoktatás curriculumába. az etnikai tartalmak beillesztése az iskolai tananyagba. A kiadványok ráirányították a figyelmet az etnikai csoportokra, miközben a többségi társadalom előtt új utakat és perspektívákat nyitottak a kisebbségek vonatkozásában. b) Második szakasza a multietnikus oktatás, az etnikai kisebbségek különleges igényeinek figyelembe vétele, segítségnyújtás a többségi tanulóknak, hogy kialakuljon a különböző rasszok és etnikai csoportok iránti demokratikusabb viszonyulás. Mindez szisztematikus reformokat jelentett az általános iskolákban, a főiskolákon és az egyetemeken egy demokratikusabb, minden diák számára nagyobb egyenlőséget biztosító oktatási rendszer elérése érdekében. A lezajlott folyamat hatott a társadalom más csoportjaira is, melyek úgy érezték, hogy marginalizált szerep jutott osztályrészükül az iskolában és a társadalomban. c) A multikulturális nevelés harmadik korszakában a nők és a fogyatékkal élők kerültek reflektorfénybe. A fogyatékos emberek elérték a fogyatékos emberek oktatására vonatkozó törvény elfogadását, hogy minden fogyatékos tanulót ingyenes oktatás és egyéni oktatási program illessen meg az USAban. d) A multikulturális nevelés negyedik, kurrens szakasza, az elmélet és a gyakorlat magasabb szintre jutását, a különböző kutatási irányvonalak továbbfejlődését jelenti. 46. A multikulturális nevelés interdiszciplináris jellege a) A fogyatékosok mellett a nők jogaiért harcoló feministák szintén érintettek voltak az emberjogi mozgalmakban, elérték női programok beindítását az egyetemeken és a főiskolákon. b) A nők és a fogyatékkal élő emberek a nőmozgalom és a fogyatékos emberek mozgalma segítségével hallatnak kultúrájukról, történetükről az oktatásügy különböző területein. c) A multikulturális nevelés így vált fokozatosan interdiszciplinárissá, reflektálva az etnikai, multietnikus tanulmányok, a nők és a fogyatékosok életét érintő kérdésekre. d) Elméletei, paradigmái interdiszciplináris területekre vezetnek, a különböző rasszok, osztályok, nemek, társadalmi csoportok közti kapcsolat és interakció a multikulturális nevelés elméleti kutatása szempontjából lényegi terület. 47. A tartalmi integráció a multikulturális oktatás egyik dimenziója (Banks) a) A tartalmi integráció dimenziójáról akkor beszélhetünk, ha a pedagógus a tanítási folyamatban példákat, adatokat, információkat nyújt a különböző kultúrákról és csoportokról annak érdekében, hogy tudományterületének, illetve szaktárgyának mondanivalóját, különböző elméleteit, elveket és általánosításokat támasszon alá. b) A tartalmi integráció irodalma arra fókuszál, hogy a különböző kisebbségekről, etnikai csoportokról, rasszokról milyen tudáselemek kerüljenek a tananyagba, azok hogyan integrálódjanak egy már meglévő tantervi anyaghoz, továbbá, hol helyezzék el ezeket az ismereteket (külön kurzusként, szeparálva vagy a tananyag központi kérdéseihez kapcsolva). c) Nem elhanyagolandó kérdés, hogy kinek készüljenek ezek a tananyagok, csak a kisebbségi diákoknak vagy a többségi tanulóknak is. d) Tehát a tantervet, a tananyagot multikulturális szempontból kell bővíteni, megjelenítve benne az adott ország össznépességét alkotó különböző kisebbségek hagyományait, szokásvilágát, történelmét. 11
48. A kisebbségi kultúra tantervi integrálása a) A kisebbségi kultúra tantervi integrálása ugyan már nagy hagyományokkal rendelkezik az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában, de nagyon sokáig csupán a domináns társadalmi, kulturális csoportra figyeltek a curriculum létrehozói ezekben a fejlett országokban is. b) Az adott népcsoport ünnepei, szokásai, kulturális sajátosságai külön egységként kapcsolódhatnak a tananyaghoz, például tankönyvek egy fejezeteként vagy projekthét formájában. c) Ennek a megközelítésnek azonban az a legnagyobb hátránya, hogy a kisebbségekkel foglalkozó tantervi elemek nem kerülnek be a curriculum fő áramába. Elképzelhető az is, hogy a kisebbségekkel összefüggő kérdések szélesebb körben bővítik a tantervet, például valamennyi tantárgy esetében a különböző témák tárgyalásakor kitérnek a kisebbségi vonatkozásokra is. d) A következő lépcsőfok, amikor a többségi tanulók felelősség és igazságérzetét célozva az iskolai élet mindennapi részévé teszik a kisebbségtöbbség vonatkozásában a szociális kompetenciák fejlesztését, a felelős magatartás formálását. 49. Tudáskonstrukciók a multikulturális oktatás egyik dimenziója (Banks) a) A tudósok különböző tudományterületeken megfogalmazott elképzelései, az összegyűjtött tudás implicit kulturális előfeltevéseket, viszonyítási pontokat, perspektívákat, ítéleteket tartalmaz. b) Az idetartozó vizsgálatok írják le, hogy a rassz, az etnikai csoport, a családi háttér, az egyén osztályhelyzete miként befolyásolják a tudásalkotás folyamatát. c) Ha mindezt az osztályterembe helyezzük, akkor arról van szó, hogy a tanár hogyan segíti a különböző etnikai csoportba, kultúrkörbe tartozó diákok megértési, feldolgozási folyamatát a tanulás során. 50. Előítéletek csökkentése a multikulturális oktatás egyik dimenziója (Banks) a) Az előítéletek csökkentésére vonatkozó dimenzió a gyermek rasszokra, különböző etnikai csoportokra irányuló viszonyulásait, stratégiáit írja le. b) E megközelítés célja a demokratikusabb értékek és viszonyulás kifejlesztése minden egyes tanulóban. c) Az előítéletek csökkentésére tett próbálkozások sokat köszönhetnek a kooperatív technikák fejlődésének. d) A kérdéskör vizsgálatának egyébként hosszú történelme van, a kutatók már az 1920as évektől kezdve foglalkoztak a gyerekek rasszokra vonatkozó attitűdjeinek, viszonyulásainak, stratégiáinak a leírásával. 51. Az előítéletek csökkentése a) Lesznyák és Czachesz rávilágít arra, hogy az előítéletek csökkentésére tett kísérletek összefonódnak a csoportközi kapcsolatok javítását célzó koncepciókkal. b) E megközelítés a társadalmat alkotó különböző csoportok (a kisebbségek és a többség közti) kapcsolatának javítására, a békés együttélésre helyezi a hangsúlyt, ugyanis az idegengyűlölet, a bevándorlókkal szemben megnyilvánuló erőszak, a különböző agresszív cselekedetek szükségessé tették e nevelési irányzat elemeinek felerősítését. c) Különböző vizsgálatok bizonyítják, hogy kooperatív tanulási stratégiák alkalmazásával a fehér, középosztálybeli gyerekekben is pozitívabb attitűdök alakulnak ki a különböző rasszok, kisebbségi és kulturális csoportok iránt. d) Ez utóbbi a gyakorlatban nem jelent mást, mint annak elősegítését, hogy a diák képes legyen személyes, társadalmi és polgári akciókban felelősen részt venni, hozzájárulva a demokratikus, plurális táradalom fejlődéséhez, a demokrácia értékeinek megőrzéséhez. 52. Konkrét példák az előítéletek csökkentésére
12
a) Például olyan projektekben, akciókban való részvételről van szó, amelyek különböző rasszokat, etnikai és társadalmi csoportokat ölelnek át, amelyek akár egy adott város több más iskoláját is érintik. b) Így akár már az elemi iskolába járó diákok is tehetnek az etnikai viccek terjedése ellen, a különböző projektek készítése során barátokat szerezhetnek más rasszok, etnikai csoportok gyermekei közül, míg a nagyobbak részt vehetnek olyan tevékenységekben is, amelyek során a speciális szükségletekkel rendelkező embereknek nyújtanak segítséget. c) További lehetőség a diákok iskolai közéleti munkába való bekapcsolása, például iskolai választások, a helyi diákkezdeményezésekben, diákönkormányzatban való részvétel elősegítése és a felelős állampolgár születéséhez való hozzájárulás. 53. Az esélyegyenlőség pedagógiája a multikulturális oktatás egyik dimenziója (Banks) a) Esélyegyenlőségre törekvő pedagógiáról akkor beszélhetünk, ha a pedagógus azért használ különböző célzott technikákat, módszereket az iskolai osztályban, mert ezzel a különböző rasszokból, etnikai, társadalmi csoportból származó tanulók iskolai eredményességét szeretné növelni. b) A multikulturális nevelés e területén publikált művek arról szólnak, hogyan javítható az alacsony státusú népességi csoportból érkező diákok iskolai teljesítménye, amely – iskolai tapasztalatok szerint – számos területen fejlesztésre szorul, eredményeik gyakran elmaradnak a többségi tanulókéitól. 54. Az iskola kultúrája és szervezete a multikulturális oktatás egyik dimenziója (Banks) a) A multikulturális nevelés e területe az iskola kultúrájának újragondolását, felépítését jelenti. Az iskola tevékenysége – mint a szocializáció, a kultúraátadás helye – a rejtett tantervből fakadó tanulás miatt nagy hangsúlyt kap. b) Az iskola kultúrájához tartózik az intézmény légköre (kellően pozitív, elfogadó), fizikai környezete, az iskolavezetés, a tanárok és az adminisztratív személyzet elvárásai, hiedelmei. Fontos, hogy az intézményi nevelés újratermelie az előítéleteket, az egyenlőtlenségeket, a diszkriminációt, vagy elutasítja mindezt, és ezért tudatos és szervezett módon hajlandóe tenni. c) De a címkézés menete, a tanítás stílusa és stratégiája, a tesztelés, a vizsgáztatás módja, megfelelő tankönyvek kiválasztása, használata az oktatási folyamatban. Nem elhanyagolandó kérdés, milyen tankönyvekből tanulnak a diákok, az iskolában használt tankönyvek tükrözike a társadalom sokszínűségét, s ha igen, akkor pozitív színben tüntetike fel mindezt. d) A tananyag, a tanterv, a használt eszközök, tankönyvek hozzájárulnake a globális látásmód kialakításához, segítike a kritikai szemléletet, kapcsolatban vannake a tanuló tapasztalataival, lehetőséget adnake az előítéletek oldására stb.? 55. Mi teszi az iskolát multikulturálissá? a) Az iskola nem attól lesz multikulturális, hogy különböző etnikumú diákok látogatják. b) Rosado (1996) szerint az iskolát gyakorlata, valamint perspektívái, oktatáspolitikája, programja, az intézményhasználó személyek, tanulók, szülők és tanárok együtt tehetik a különböző kultúrák iránt érzékennyé. c) Ha az iskola figyel az intézményhasználók heterogenitására, érzékeny a tanulói populáció különböző csoportjainak szükségleteire, elfogadó kulturális és szociális légkört hoz létre az iskolalátogatók minden csoportja számára, valamint az iskolai élet egészét átfogó, kultúraérzékeny szemlélettel rendelkezik, akkor válhat méltóvá a multikulturális jelzőre. d) A megfelelő oktatáspolitika garantálja az iskola sikeres működését, amely megvalósíthatatlan a jó programok és az azokat működtető, az iskolai sokszínűségre reflektáló személyek, tanárok, iskolai kisegítő személyzet nélkül. 56. A multikulturális iskola jellemzői (Blanks) 13
a) A nevelőtestületnek hozzáállása és értékrendje demokratikus (nem rasszista); b) A nyelvi pluralizmus értéket jelent az iskolában; c) Az iskolai normák és értékek az etnikai és kulturális sokszínűséget tükrözik és követik; d) Olyan tanítási és motivációs eszközöket alkalmaznak a pedagógusok, amelyek hatékonyak a különféle társadalmi osztályokból vagy etnikai csoportokból származó tanulóknál; 57. A multikulturális iskola további jellemzői (Blanks) a) A felmérések és visszajelzések segítik az etnikai egyenrangúságot; b) A különböző etnikai csoportokból, társadalmi osztályokból érkező gyermekek egyenrangúságot tapasztalnak az iskolában; c) A curriculum és a tanítási anyagok bemutatják a különböző fogalmak és problémák etnikai vonatkozásait; d) A tanárok és a tanulók elsajátítják a rasszizmus felismerésének és az ellene való küzdelemnek a képességét; 58. A multikulturális pedagógia a) A multikulturális pedagógia jellemzője, hogy tiszteletben tartja a különböző kultúrák értékeit, szokásait, hagyományait. b) A multikulturális pedagógiai törekvések a pedagógia minden területére kiterjednek (tananyag, tanárdiák kapcsolat, motiváció, iskolai környezet stb.). 59. A multikulturális pedagógia célja a) A több kultúrára épülő személyiségfejlesztést, amellyel a legfőbb cél, hogy a diákok előnyként éljék meg az eltérő kulturális hátteret; b) A kisebbségi kultúra fenntartását, beleértve a vallás, a nyelv, a normák, tradíciók, társadalmi értékek, társas kapcsolatok ápolását; c) Átfogó értékek felkarolását, fejlesztését, amelyek mind a kisebbség, mind pedig a többség számára fontosak és értékesek; d) Az akkulturáció, azaz a teljes kulturális beolvadás megakadályozását; ezáltal remélhető, hogy a kisebbségek fennmaradnak, kulturális identitásuk megerősödik, fejlődhetnek a többségi környezetben. 60. A multikulturális nevelés szintjei a) A multikulturális nevelés több szinten érvényesülhet, Gorski véleménye szerint az egyén, az iskolai közösség és a társadalom szintjén egyaránt éreztetheti hatását. b) A személyes szint annyit jelent, hogy az egyén, a tanuló, a tanár vagy akár az iskolai adminisztratív személyzet mennyire képes legyőzni saját előítéleteit, elfogultságát, előfeltételezéseit a különböző etnikai, kulturális, társadalmi, szociális csoportba tartozó emberekkel szemben. c) Különösen érdekes a tanár szerepe ebből a szempontból. A tanár, aki felelős saját diákjai nevelkedéséért, mennyire képes az önnevelésre, mennyire érzékeny saját kapcsolatainak az alakítására, mennyire tudja megérteni saját érzéseit, attitűdjeit a különböző etnikai és kulturális csoportokhoz tartozó diákjai iránt, és milyen mértékben tudja saját kapcsolatait, viselkedését irányítani a multikulturális nevelés céljaival összhangban. d) A hatékony nevelőnek folyamatos önvizsgálatot kell tartania, és kritikus szemmel kell elemeznie saját viselkedését, valamint a rá bízott diákokra gyakorolt hatását. Nem hagyható figyelmen kívül a rejtett tanterv közvetítette tanulási tapasztalat ereje, hatnak a tanár szavai, metakommunikatív jelzései, a kérdés már csak az, hogy a kimondott iskolai célokat szolgálják vagy ellene hatnak. 61. Gyerekbarát (gyerekekre figyelő) pedagógia jellemzői a) A gyermek igényeinek iskolai figyelembevétele, befogadó nevelés kialakítása; b) Valamennyi tanuló számára egyenlő lehetőség biztosítása képességei kibontakoztatásához; 14
c) Rugalmasság, figyelem az eltérő igények és szükségletek, tanulási stílusok irányában; d) Elfogadó, pozitív iskolai légkör kialakítása, fenntartása; 62. Gyermekbarát (gyermekekre figyelő) pedagógia további jellemzői a) A humán szükségletekre való odafigyelés és az ezekre adott megfelelő pedagógiai válaszok kialakítása; b) A gyermekben rejlő belső motiváció kiaknázása; c) Az alapvető kultúrtechnikák (írás, olvasás, számolás) megalapozása; d) A gyermekben természetesen meglévő kíváncsiság, tanulási vágy felkeltése, megtartása; 63. Gyermekbarát (gyermekekre figyelő) pedagógia további jellemzői a) Az iskolai környezet kultúraérzékeny kialakítása; b) Az esztétikus iskolai miliő mint motiváló erő kihasználása; c) A továbbtanulás elősegítése érdekében kiegészítő, pótló foglalkozások biztosítása; d) Ösztöndíjak biztosítása, pozitív példák erősítése, ösztönzése. 64. Multikulturális tanterv és tananyagfejlesztés a) Az óvodai, korai fejlesztő programok széles körű terjesztése; b) Multikulturális tartalmak beépítése az iskolai tantervbe, az egyes tantárgyak anyagába; c) Multikulturális tartalmakat megjelenítő tankönyvek, segédanyagok, tanári kézikönyvek megjelentetése; d) A multikulturális tananyagfejlesztés módszertanának megtanítása a gyakorló pedagógusok számára; 65. Multikulturális taneszközök a) A kisebbségi kultúrát megjelenítő könyvek, gyűjteményes kötetek, kiadványok, ismeretterjesztő anyagok, filmek, antológiák kiadása; b) Az osztályteremben megjelenő különböző tanulási stílusokra való reflektálás a tananyagban; c) A diákok megtanítása a kritikai gondolkodásra; d) A különbözőség hangjainak és perspektíváinak megjelenése az oktatási anyagokban. 66. Szülőkkel való kapcsolat: a) Az együttműködés minél sokoldalúbb formáinak kihasználása; b) A szülők bevonása az iskola életébe, a család elfogadása; c) A szülői nevelés, a családi háttér partnerként való kezelése; d) Tapintatos, elfogadó kommunikáció kialakítása a szülőkkel. 67. Az iskolavezetés, oktatásmenedzsment, önkormányzati oktatási hatóságok, oktatáskutatók és az osztálytermi klíma a) az iskola teljes személyzetének – beleértve az adminisztratív dolgozókat és a kisegítő személyzetet is – toleráns, tapintatos bánásmódot, légkört kell kialakítania, az iskolavezetés nem tűrheti el a rasszista, diszkriminatív megnyilvánulást, viselkedést a személyzet körében sem; ennek a szemléletnek kell érvényesülnie az oktatási hatóságok, az önkormányzati vezetők és alkalmazottak körében egyaránt; b) Egységes, kulturális háttérre figyelő, kultúraérzékeny oktatási légkör megteremtése; c) Barátságos, toleráns, elfogadó iskolai klíma kialakítása, fenntartása; d) A kutatók részéről folyamatos problémaérzékeny magatartás, a korábbi vizsgálatok, tesztek, eredmények felülbírálata, új oktatáspolitikai megoldások keresése, a folyamatosan változó helyzet felülvizsgálata; a már működő programok adaptálása, sikerének nyomon követése, hogy a multikulturális koncepció iránti megértés és elfogadás szélesebb körűvé váljon.
15
68. A multikulturális nevelés üzenetei a tágabb közösség, társadalom számára a) A multikulturális nevelésnek megvannak a maga kihívásai, üzenetei a tágabb közösség, a társadalom egésze számára is. b) Az intézményes nevelés egyedül, önmagában kevés a kisebbségi csoportok elfogadtatásához, ha a gyermek a társadalomban, az iskolán kívül az elutasítást, a kirekesztést, a diszkriminációt, a megkülönböztetés különféle formáit látja. c) A szociális igazságosságnak, egyenlőségnek a társadalom szintjén is érvényesülnie kell. d) Ehhez központi kormányzati beavatkozásra, megfelelő, diszkriminációmentességet biztosító törvényekre, állami kampányokra és a törvényi előírások betartására ügyelő demokratikus társadalmi rendre van szükség. 69. A multikulturális nevelés lépései a) öntudatosítás; b) a közösség hatásának felismerése; szembesülés a külső hatásokkal; c) érzelmi elemek bekapcsolása; d) cselekvés. 70. A multikulturális nevelés megoldásának lehetőségei a) Történeti megalapozás (migrációk); Fogalmielméleti magyarázatok (rasszizmus, antiszemitizmus, előítéletek, eredet, terjedésének feltételezhető oka stb.); b) A tantárgy keretében bemutatható példák (a nem európai kultúrák hozzájárulásai); c) Könyvtár, kiállítás látogatások, fényképezés gyakorlata, iskolai összejövetelek, rendezvények stb. multikulturális szempontú megszervezése; d) Egyes témáknál azonosítható kérdések multikulturális megoldása. 71. A romák Romániában a) A romák Európában mindenütt megtalálhatók, létszámuk a becslések alapján 78 millió. Szétszóródva, diaszpórában élnek a világban, nincs önálló államuk. A romák helyzete országonként változó, de helyzetük javítása, a roma gyermekek iskoláztatása fontos kérdés Európában. b) Romániában a lélekszámukról pontos adatok nincsenek. Sokkal többen vannak, mint 4500 ezre, ahányan magukat romának vallják, mivel sokan marginalizáltak és félnek a diszkriminációtól. A magyar kisebbség mellett a legszámottevőbb kisebbség, becslések alapján 12 millióan, vagy még ennél is többen lehetnek. c) A romák Romániában egy 1992es felmérés szerint 54%a román anyanyelvű, 41% a roma nyelv valamelyik dialektusát beszéli, 5% magyar anyanyelvű, de van török és német anyanyelvű roma is. 60%uk vidéken él, 41%uk 014 év közötti életkorú, 54%uk 1560 közötti, 60 év felett mintegy 5%uk él. d) A romák egy része Romániában letelepedett, más része nomád. Alapvető problémájuk a szegénység. Többnyire a falvak peremén a cigánytelepeken élnek, gyakran elképesztő életkörülmények között. A romák többségét a második világháború után letelepítették, az iparosodással a városokat is benépesítették. 72. A romák oktatási körülményei Romániában a) A roma gyermekek többsége ma is kimarad az iskolából, amely fontos szerepet játszhatna a társadalmi felemelkedésükben. b) Az iskolákban gyakori az etnikai alapon történő elkülönülés (szegregáció), a „roma osztályok” létrehozása etnikai ürüggyel, a speciális kisegítő osztályba küldés. c) Megoldatlan a képzett, elhivatott pedagógusok biztosítása, a szülők együttműködő bevonása. De létezik kétnyelvű roma tankönyv az általános iskolában, és számos cigány szervezet támogatja a tehetségeket.
16
d) A többi civil szervezet (Soros Alapítvány, Soros Open Networ, CEDU 2000+, az OSI stb.) is több sikeres projektet is indított a roma gyermekek felzárkóztatása érdekében, amelyekben többek között oktatási anyagokat, a roma történelem és kultúra, nyelv, szokások tananyagba vételét, tanárok és szülők találkozóját szervezték meg. 73. A Második Esély Projekt (Second Chance) a) A projekt a 1425 év közötti roma és más hátrányos helyzetű fiatal szakmai és középfokú képzésére szolgált (CEDU 2000+ és a Norvég Külügyminisztérium), akik kimaradtak a formális nevelés keretei közül, és akik a tanulmányaik megszakítása miatt nagy nehézségekkel találják magukat szemben a munkaerőpiacon. b) 1998ban a román Oktatási Minisztérium rendelete garantálja ennek az etnikumnak az oktatásához való jogát, aminek a megvalósítása a nomád életformát folytatók esetében akár lakókocsis iskolák alapítása révén is megvalósítható. c) A reformok Romániában lassan életre kelnek, működnek, noha nem minden esetben látni a pedagógiai módszerek, tantervek, tananyagok terén a kézzelfogható eredményeket. d) A migráció minden korosztályt érint, így a nyelv megtanulása, hiányosságok pótlása a felnőtteket is érinti. Ezért a szülők, a család felnőtt tagjai is bekapcsolódhatnak az intézményes oktatási folyamatba (fenőttképzési programok, például a Második esély program). 74. Az ET ajánlásai a romákkal kapcsolatban a) A cigány nyelv és kultúra iskolai használata. A roma etnikum tisztelete. Képzett pedagógusok. A tanulók speciális igényeihez mért tantervek. b) A roma szülők és az iskola kapcsolata. c) Roma származású pedagógus is legyen az iskolai közösségben. d) Megfelelő foglalkoztatás és társadalompolitika. 75. Az ET további ajánlásai a romákkal kapcsolatban a) Kampányok az előítéletek és sztereotípiák ellen. b) Országos bizottságok létrehozása (cigányok, más kisebbségek és az OM szakembereiből) dokumentációs központ jelleggel, saját publikációkkal, gyűjteményekkel. c) Helyi bizottságok, amelyek helyi érdekvédelmi és érdekképviseleti fórumok lehetnek. d) A cigányok bevonása az őket érintő kérdésekbe. 76. A nemzetközi migráció hatása az iskolázásra a) Ma már egyre többen vannak, akik nem a szülőhelyükön élik le a teljes életüket. A tanulás, a munkahely, a házasság, a gazdaságitársadalmi körülmények változása országokon túlmutató migrációs, olykor menekülési folyamatokhoz vezet, amely nem csak az egyének, de az iskola számára is alkalmazkodást követel meg. b) A lakóhely változtatás lehet önkéntes, (munkavégzés, jobb megélhetés, emberibb életkörülmények), de kényszeres is (elnyomás, üldöztetés, háborús viszonyok). Románia ebből a szempontból inkább tranzitország jelleggel bír. c) A nemzetközi migráció egyik formája a menekülés, amely egy világméretű jelenség. d) A menekülés válsághelyzetet, „traumatikus krízishelyzetet”, nagy megpróbáltatást jelent az egyén életében, az adaptációs képességeket erősen igénybe vevő, mély érzelmekkel járó szituációt. 77. A menekülés folyamatának öt szakaszra (Ager) a) A menekülés előtti időszak (félelem, szükségletek kielégítetlensége, szorongásos, frusztrációs időszak) b) Az elindulás előtti döntés c) Az otthon elhagyása (lelki megterhelés, stressz, bizonytalanság, kiszolgáltatottság érzése)
17
d) A biztonságos hely elérése (menekülttáborélmény, honvágy, veszteségek, nyelvismeret hiánya, pszichoszomatikus tünetek, öngyilkossági kísérlet), valamint a letelepedés (hospitalizáció, regresszió: korábbi fejletségi szintre visszaesés). 78. A menekülés hatása a gyermekekre a) A menekülés a gyermekre is pszichésen hat. b) A gyermekek gyorsabban illeszkednek be, a felnőttek később, vagy egyáltalán nem. Ebből kifolyólag generációk közötti problémák is születhetnek. c) Az új országban az iskolába került gyermek a tanulási teljesítményt, a beilleszkedést illetően számos problémával szembesül: nyelvismeret hiánya, barátokra találás, az osztályközösség befogadása, tanulási nehézségek (a menekülttábori körülmények, a szülők sem tudnak segíteni), a másság miatt kialakult konfliktushelyzetek. d) A lemorzsolódást, kimaradást a képzett pedagógus az iskolapszichológussal együtt, valamint a fogadásra kész iskola enyhítheti. 79. Az emigráns gyermekek tanulási esélyeit növelő módszerek a) a korai (iskolakor előtti) fejlesztés, kompenzálás (óvodai programok) b) az alapvető kultúrtechnikák (írás, olvasás, számolás) elsajátítása, alkalmazni tudása, nyelvi fejlesztő kurzusok, a szükségleteket kielégítő didaktikaimódszertani módszerek c) meleg, elfogadó légkör az iskolában (az első nap az iskolában élménye) d) kompenzálópótló foglalkozások a befogadó ország nyelvének elsajátítása (tanulási sikerekhez nélkülözhetetlen) érdekében, a szaktárgyi ismeretek pótlása 80. Az emigráns gyermekek tanulási esélyeit növelő további módszerek a) kooperatív munkaformákban való részvétel b) a gyermek tanulási stílusának megismerése a megfelelő tanítási stratégia kiválasztásához c) a pedagógus egyéni fejlesztési terve a célzott segítségnyújtás érdekében d) az osztály többi tagjának célzott elérése (szociális igazságosság, befogadás, gondoskodás), valamint a kultúrák kölcsönös bemutatása közös beszélgetések során. 81. Az együttműködés iskolája A különböző iskolákat összehasonlító tanulmányok szerint a kisebbségi diákokkal foglalkozó iskola az együttműködés iskolája akkor eredményes, ha az: a) partnerközpontú, és az igényeket figyelembe vevő, b) a családokkal együttműködő, de a nevelőtestület tagjai is együttműködők, c) a gyermekekkel kialakított iskolai légkör pozitív, d) a kulturálisan releváns pedagógiára alapoz. 82. A család és az iskola közötti partnerség az együttműködés iskolája esetén a) A gyermekek nevelése első sorban a családban történik. b) A család érdeke, hogy a gyermekük az iskolában sikeres legyen, hogy a gyermeküket egyenrangú partnerként fogadják az iskolában, és a gyermekével kapcsolatban a tanároktól hasznos információkhoz jusson. c) A gyermek javára van, ha a szülők aktívan részt vesznek az iskola életében, ha bekapcsolódnak az iskolai kuratóriumi vagy tanácsadói munkába, ha segítenek az osztálytermi és más kisegítő feladatokban. d) Ha a szülők rendezvényeinek helyet adnak, vagy ha látogathatják a tanórákat, valamint ha a pedagógusok a szülők rendelkezésére állnak nevelési kérdésekben. 83. A szülők iskolai programokba, nyelvtanulásba történő bekapcsolódásának lehetőségei, formái az együttműködés iskolája esetén (Epstein) 18
a) A családok különböző tevékenységekbe és műhelymunkákba történő bekapcsolódása szinkrontolmács alkalmazásával, a gyermekek otthoni tanulásának elősegítése érdekében (anyanyelven nyújtott információk, a gyermek fejlődéséről szóló tájékoztató anyag, anyanyelvi kazetták és videóanyagok) b) A nyelvi, etnikai, kulturális kisebbséghez tartozó tanulók és szülők kultúrájának megosztása az iskolával (falitáblák a családok életéről: táplálkozási szokások, játékok, nyaralás, családi események stb.) c) A szülők részvétele hallgatóként a gyermekeik bemutatóin, iskolai rendezvényein, önkéntes munkákon, vagy éppen szolgáltatásokkal. d) Ehhez a szülők igényeit is figyelembe kell venni, pozitívan kell őket motiválni, és legyen legalább egy iskolai személy, aki a szülővel tartja a kapcsolatot. 84. A szülők iskolai testületekbe történő bekapcsolódásának lehetőségei, formái az együttműködés iskolája esetén (Epstein) a) A szülők aktív bekapcsolódása a gyermek otthoni tanulásának ellenőrzésében, segítésében. b) Ehhez a szülőket információkkal látják el: tananyag, fejlesztésre kerülő képességek, a segítségnyújtás módozatai. A jó partnerségi viszony bizalomra kell épüljön. c) A szülők részvétele az iskola döntéshozó, irányító, ellenőrző, képviselő testületeiben, csoportjaiban. Segíthetik az információáramlást a többi szülő felé. Ezáltal még a többségi szülők is pozitívabban viszonyulhatnak a kisebbségi gyermekekhez. d) A szülők kapcsolata, együttműködése a tágabb környezettel, kulturális közösséggel (kétnyelvű ügynökségek, irodák, tanácsadó centrumok). 85. Pedagógusok közötti együttműködés az együttműködés iskolájában a) A tantestületet a magas fokú kohézió, a tantestületen belüli együttműködés, kapcsolatteremtés, a problémákra való odafigyelés, a problémák megoldására, a változtatásra, a fejlődésre való képesség kell jellemezze annak érdekében, hogy az iskola hatékonyan integrálja a kisebbségi tanulókat a többségi kultúrába. b) Az iskola szociális munkásokat is alkalmazhat, akik foglalkoznak a családok gondozásával, segítenek a szülők álláskeresésében stb. c) A pedagógusok, a szociális munkások és az iskolapszichológusok csapatot alkotnak, teammunkában dolgoznak. Fejlesztőpedagógus segíti a diákok iskolai előmenetelének javítását, a tanulási zavarral küzdők iskolai beilleszkedését. Van iskola, ahol két osztályfőnök van (egy férfi és egy nő), akik egyéni bánásmódot, adaptív nevelést biztosítanak a sérült gyermekeknek. d) Az alternatív iskolák a pedagógusi munka színvonalának emelését a nevelők közötti aktív tapasztalatcserére, csapatmunkára alapozzák. (Winkler Márta Kincskereső iskola). A hátrányos helyzetű, különleges bánásmódot igénylő tanulókkal foglalkozó iskolákban segítő szolgálat, szakemberek (fejlesztő pedagógus, szociális munkás, iskolapszichológus, nevelési tanácsadó, logopédus) együttműködése valósul meg (visiting teachers, integration teachers). A pedagógusok közötti kapcsolat más iskolák pedagógusaira is kiterjedhet (tanári szövetségek, egyesületek, szakmai szervezetek létrehozása). 86. Az osztálytermi klíma, a tanárdiák együttműködés formái az együttműködés iskolájában a) Kutatások bizonyították, hogy a bevándorlók gyermekei akkor teljesítenek eredményesebben, ha egy tanárral állandó, folytonos kapcsolatot tartanak. b) Az iskolai légkör (elfogadó, empatikus tanári attitűd, megértés, törődés, őszinteség) tudatos formálása jótékonyan hat az oktatási folyamatra, a csoportközi kapcsolatokra, akárcsak a pozitív érzelmek, az elfogadás. c) Az iskolás gyermek számára a pedagógus pozitív, elfogadó magatartása követendő minta, ezért elősegíthetik a megfelelő osztálytermi klíma kialakítását. 19
d) Az osztálytermi együttműködésre, kooperációra épülő munka pozitív hatással van a gyermekek kölcsönös elfogadására. (A kooperatív tanulás éppen a multikulturális nevelés irányzatának köszönheti fejlődését.) 87. Alternatív iskolák a hatékony multikulturális nevelés érdekében a) A pozitív osztálytermi klíma, a gyermekek humán szükségleteire figyelés, tolerancia, empatikus bánásmód a jól működő, hatékony iskolákra jellemző. Ebben elől járnak az alternatív iskolák b) A budapesti Rogers Iskola Carl Rogers személyiségközpontú humanisztikus pszichológiájára épít, amelynek alapelve a tanulók feltétel nélküli elfogadása, a hitelesség és a gyermekek iránti empátia, a nyugodt osztálytermi légkör. c) A tanárdiák viszony javítására példa a Burattino Iskolában a gyermekek segítésére létrehozott patronáló tanárrendszer (felnőtt segítő minden gyermek részére), és követő tanárrendszer (a végzett tanulók számára). d) A beszélgetőkör, az osztálytermi napkezdő beszélgetés szintén az alternatív iskolák módszerei közé tartóznak. 88. A tágabb kulturális háttérrel való kapcsolat, a kulturálisan releváns pedagógia a) Az oktatás a társadalmi, gazdasági, kulturális folyamatok hatása alatt zajlik. b) A hatékony iskola figyelembe kell vegye a családok kulturális hátterét. c) Az ilyen pedagógiát kultúraazonos pedagógiának nevezik (Boreczki Ágnes). d) A tanulást mint együttműködő tevékenységet, és nem versenytevékenységet fogják fel. 89. Tanulási stílusok A tanulási tapasztalatokra adott egyéni válasz az embernél konzisztens viselkedés és teljesítménymintákkal jellemezhető. a) „A tanulási stílus a tanulás sajátos, domináns, egyénre jellemző módja.” (Petriné Feyér Judit). Osztályozása: b) az érzékelés módozata, az emlékezet típusa szerint: auditív, vizuális, motoros (mozgásos) tanulási stílusról beszélhetünk, c) a társas környezet szerint: intraperszonális és interperszonális tanulási stílusról beszélhetünk, d) a gondolkodás sajátossága szerint: reflektív (elemző, értékelő) és impulzív (hirtelen) tanulási stílusról beszélhetünk. 90. A kultúra és a tanulási stílus összefüggései A tanulást befolyásoló kulturális faktorok (Benett): a) a gyermekkori szocializáció b) szociokulturális háttér. A magas és alacsony kontextusú kultúrák (Hall) számos dimenzióban – időhöz való viszonyban, a társadalmi szerepekben, interperszonális kapcsolatokban, verbális üzenetekben, tásadalom szervezettségében – különböznek egymástól. c) A környezeti (ökológiai) adaptáció: a túlélés a percepciós képességek függvénye (távolról meghallják az állatcsordákat) , valamint a biológiaifizikai hatások (táplálkozás, fizikai fejlődés, emberi agy fejlődése). d) a nyelv. A különböző társadalmi hátterű, iskolázottságú szülők eltérő nyelvi kódot használnak, amit a gyermekeik is átvesznek (Bernstein). A kidolgozott nyelvi kód a magasan iskolázott szülőkre jellemző. A családból hozott nyelvi kód erősen befolyásolja az iskolai tanulást. A tanulási stílus és a kultúra kapcsolata nem kizárólagos. Más tényezők is befolyásolhatják, például a társadalmi osztályba tartozás, a nem, a szubkultúra. 91. A kooperatív tanulás a) Az oktatás hagyományosan versenycentrikus, individuumközpontú. A kooperatív értékek nem rosszabbak a többségi társadalom versenyközpontú értékeinél. 20
b) Az iskolai versenyek hátránya, hogy kevesen kerülnek ki győztesként. c) A gyengébbek, alulteljesítők az erősen versengő környezetben elvesztik érdeklődésüket. d) A kooperatív módszerek figyelmet érdemelnek a hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű tanulók esetében. 92. A pozitív csoportközi viszonyok javíthatósága Allport szerint a pozitív csoportközi viszonyok három esetben javíthatók: a) verseny helyett kooperatív technikák b) egyenlő státusz a csoporttagok számára c) pozitív interdependencia, egymástól való függéssel járó helyzetek. 93. A kooperatív tanulás néhány jellemzője a) heterogén csoportösszetétel b) teljes körű tanári bevezetés (tervezés) c) pozitív interdependencia d) egyéni felelősség
94. A kooperatív tanulás néhány jellemzője a) közvetlen és párhuzamos interakciók b) egyenlő esély a részvételre, sikerre, c) pozitív szociális interakciók és viselkedés d) megfelelő idő biztosítása a kooperatív tanulási feladat megoldására, nyilvános elismerés, jutalom, a csoporttevékenység lezáró értékeléssel. 95. A kooperatív tanulás főbb típusai: a) A mozaikmódszer b) A szakértői csoport (mozaik II.) c) TGT (Team Games Tournament) – csoportközi játékos vetélkedés. d) Tanulópárok 96. A kooperatív tanulás főbb típusai: a) STAD (Student Teams Achivement Divisions) – tanulói munkacsoportok, egyéni teljesítmény b) TAI – Team Assisted Individualisation c) CIRC – Cooperative Integrated Reading and Composition (kooperatív integrált olvasás és fogalmazás) d) A Johnsons módszer, a Group Investigation (csoportos kutatómunka) módszer, a Wiegel módszer és mások. 97. A kommunikáció a) Az emberek közötti kommunikálás az információnak egyik embertől a másikig történő terjedése. b) Feltételezi a közlési szándékot az adónál, amit a vevő észlel, egy külső referenst (a valóságot, amiről kommunikálnak), közös nyelvezetet és az adónak meg a vevőnek korábbi tapasztalatát azon a területen. c) Kommunikáció (latinul a szó közlést jelent): az a művelet, amelyben a résztvevők között információk, értékek, viselkedési és gondolati minták átadása, átvétele, cseréje történik, különböző jelrendszerek, közvetítő rendszerek útján. d) Tágabb értelemben a kommunikáció kifejezést valamennyi élőlény, valamint a technikai rendszerek közötti információs folyamatok megjelölésére is használják, a szűkebb értelmezést alkalmazó társadalomtudományok számára ellenben a kommunikáció eleve humán fogalom, társadalmi kontextuson kívül nem képzelhető el. Az emberré válás folyamatában ugyanis, amikor az 21
ember „kidolgozta magát a természetből”, két hidat épített maga és a környezete közé: a munkaeszközökét és a szavakét, de a gesztusokét, szimbólumokét is. (…) 98. A kommunikáció típusai a) A kommunikációban részt vevő partnerek között kialakuló kapcsolat formája szerint különböztetjük meg a személyes (szemtől szembeni) kommunikációt – ahol azonnali visszajelzésekre van lehetőség – a kommunikáció valamennyi egyéb, többnyire közvetített formájától. A nemszemélyes kommunikáció egyik fontos esete a tömegkommunikáció. b) Szociológiai értelemben beszélhetünk intézményes és nemintézményes kommunikációról. c) További megkülönböztetésre ott nyílik lehetőség, ahol kiderül, hogy a kommunikáció az emberi társadalmi viszonyokat a visszatükrözés mely formáival hívja életre: a köznapi visszatükrözés, az esztétikai vagy a tudományos visszatükrözés formáival. d) Míg az esztétikai és a tudományos visszatükrözéshez rendelhető kommunikáció jelrendszere kristályosabb, finomabban differenciált, a mindennapi élet kommunikációs aktusai és folyamatai az egyéni és társadalmi gyakorlathoz legközvetlenebbül kapcsolódó, legváltozatosabb szerkezetű, legkevésbé objektíválódott formákban játszódnak le. Ide sorolhatjuk a mindennapi élet számtalan személyes beszélgetését, a közvélemény alakulásának folyamatait, a divatjelenségek v. az innováció terjedésének információs mechanizmusait, a híresztelést, a pletykát és a tömegkommunikációt. 99. Az információ a) Az információ valamilyen jelentéssel bíró üzenet, amely fizikai vagy más jelekből áll. b) Fontos, hogy a jelkészletből vett jelek valamilyen szabály szerint rendezettek legyenek. c) Az emberi kommunikáció vizsgálata interdiszciplináris szemlélet alapján lehetséges: biológia, pszichológiai, nyelvészeti, pedagógiai, logopédiai, kulturális antropológiai szempontokat kell figyelembe venni. d) 100. Az információ terjedése a) A kommunikáció információ közlése vagy cseréje. Az üzenet vagy információ az információ láncon terjed. Ennek összetevői: b) információ forrás, információ kódoló, információ feladó c) információs csatorna (ehhez csatlakozik a zajforrás, szennyezés) d) információ vevő, információ dekódoló, információ felhasználó 101. A kommunikáció osztályozásának néhány kritériuma A kommunikáció típusait a következő szempontok alapján lehet osztályozni: a) az üzenet tartalmának jellemzői b) a kommunikáció hatásai c) a kommunikáció eszközei d) a kommunikációs helyzet szereplői 102. A kommunikáció osztályozásának további kritériumai a) a kommunikáció stílusa b) a kommunikációs kapcsolat jellege, a csatornák jellemzői c) a kommunikáció direkt vagy indirekt jellege d) egyéb kritériumok. 103. A kommunikációs folyamat szintjei a) A kommunikáció többszintű folyamat. Lehet direkt (tartalmi) és indirekt (relációs). Ez utóbbi a teljes kommunikáció egyharmadát is kiteheti.
22
b) A szándékos direkt (tartalmi) közlést minden esetben egy nem szándékos közlés, az ún. metakommunikáció kíséri: a kommunikációról történő kommunikáció. Ez függ a beszélő emocionális állapotától (ezért a metakommunikáció nem hazudik), valamint a feladó és a vevő közti viszonytól is. c) A metakommunikáció leggyakrabban a nemverbális (testbeszéd) csatornákon zajlik, de a verbális csatornán is megjelenhet. Komplex jelenségről lévén szó, lejegyzése nem lehetséges. d) A metakommunikációs jelzések észlelése, értelmezése függ a kulturális közegtől, szociális helyzettől, az egyén empátiás érzékenységétől, de felismerése a nyelvvel együtt sajátítódik el. Képesek vagyunk észlelni az inkongruens metakommunikációt, amikor a verbális és a nemverbális közlés ellentétben állnak. 104. A legfontosabb kommunikációs elméletek (Miért kommunikálunk?) a) Hogy a külső hatásokra válaszoljunk; Tanuláselmélet. Pavlov és Skinner dolgozták ki. A kommunikálást a hatásválasz összefüggéseként foghatjuk fel, illetve egy olyan folyamatként, ami összeköti az egyéneket egymással és a környezetükkel. b) Az egyensúly igényének önszabályozó módon történő tudatos kielégítése; Információelmélet. Megalkotói közül kimagaslik Wiener és Frick, egy rendszer általi információfeldolgozásra vonatkozik. c) A feszültségkezelés egyik módozata; Kongruenciaelmélet. Newcomb és Zajonc által javasolt elmélet, amely a kommunikálást a megértés és a tartalmasság érvényességi határait kiterjesztő alapvető eljárásként értelmezi. d) A kommunikálási mintákat a társadalmi normák és a konvenciók generálják; A társadalmi rendszerek elmélete. Pearson szerint a kommunikáció megjelenése a társadalmi tényezővel történő kölcsönhatásnak köszönhető. 105. További kommunikációs elméletek (Miért kommunikálunk?) a) A társadalmi rendszerben érvényes végcélok megválasztása; Szimbolikus interakcióelmélet. Megalkotói, Mead és Blumer szerint a társadalom nem a társadalmi kezdeményezés meghatározója, csupán annak kerete. A kommunikálás során az egyén a kommunikáció tárgyává válik, saját magával folytat párbeszédet. b) Spontán alkotótevékenység. Fenomenologikus elmélet. Schultz szerint a kommunikálási aktus meghatározhatatlan, teljesen spontán. c) d) 106. A kommunikálási helyzetek színterei az iskolában Aszerint, hogy az adó és a vevő rendelkezike a kommunikálási szándékkal, négy esetet különböztethetünk meg: a) Mindkét félben megvan a kommunikálási szándék. Formái a lecke, párbeszéd, szülői értekezlet, elvárt hatékony válasz. b) Csak az adóban van kommunikálási szándék. A vevőtől nem elvárt feladatok megoldása, nem elvárt igazolások formájában jelennek meg. c) Csak a vevőben van kommunikálási szándék. Megjelenési formái: az üzenet meg nem értése, figyelembe nem vétele, hallgatás, kifáradás, demotiváltság az adó részéről. d) A felek között nincs kommunikálási szándék. Színterei: a folyosó, a szünetek, A tanári szoba. 107.
Oktatási stílus és a kommunikálás
23
a) Az oktatási stílus hasonlít az irodalmi stílushoz. Ahogyan az író megválaszthatja saját kommunikációs stílusát, a tanár is saját oktatási elgondolást választhat magának, amely tükröződik a nyelvezetében és az oktatási kommunikációs eszköztárában. b) Ha a tanár önmagát a tanuló/diák fölé helyezi, akkor a megismerést segíti elő, és olyan oktatói stíluselemeket vesz igénybe, mint amivel közvetlen tanulságú tanmese rendelkezik. c) Ha a tanár elfogadja megismerési korlátjait, hogy a tanulókkal/diákokkal együtt új dolgokat fedezhet fel akár a tanórai tevékenységek során is, akkor még inkább hajlandó lesz a tanulókkal a kommunikálás folyamatát egyeztetni, és a kérdéseken alapuló oktatási stílus elemeit fogja alkalmazni. d) 108. Kommunikálási hálózatok a) Az oktatónevelő folyamatban kialakulnak a kommunikációs hálózatok, amelyek mindegyike minden órán konfigurálódik. b) A hálózatok központosított (centralizált) és decentralizált hálózatok lehetnek aszerint, hogy a tanár a lecke során milyen mértékű kontrollt gyakorol. c) Az első típusba, a központosított hálózatok sorába tartózik a lánc és a kerék d) A második csoportba, a decentralizált hálózatok sorába pedig a kör és a kristály tartózik. 109. Kommunikálási hálózattípus: a lánc a) A lánc a kommunikálást csupán vertikálisan, és rendszerint fentről lefele teszi lehetővé. Az adó parancsot bocsát ki, vagy egy adott kérést fejez ki. b) A lentről felfele történő kommunikálás csak mint a feladatok tejesítésének a visszaigazolása jelenik meg. c) Iskolai környezetben a hierarchikusan különböző intézmények között (minisztérium tanfelügyelőségiskola), különböző foglalkozási szintek között (igazgatótanárokdiákok), vagy a tanítás során jön létre, amikor ez a tanulókra személytelenül irányul, vagyis a tanár az osztályt kompakt csoportnak tekinti. d) A legjellemzőbb példa lánchálózatra az előadás. 110. Kommunikálási hálózattípus: a kerék a) A kerék ugyancsak vertikális kommunikálást jelent, csakhogy az adó középen helyezkedik el, amely egyben be is gyűjti az információt. b) Ha a tanárt helyezzük a középpontba, akkor ennek könnyen szembetűnő hátránya: a visszajelzés során túlterhelés lép fel, ami az óra folyamán az azonnali értelmezés lehetőségét, illetve a szabályozást csökkenti. c) Ide tartóznak a magyarázaton, szemléltetésen alapuló frontális oktatási tevékenységek, de a vezetővel (leaderrel) rendelkező kiscsoportos tevékenységek is. 111. Kommunikálási hálózattípus: a kör a) A kör lehetővé teszi az egyenrangú tagok közötti horizontális kommunikálást is. b) Olyan csoportmunka esetén valósul meg, amikor a tanulók/diákok szerepet vállalnak és kooperatív módon tanulnak. Mindenki figyel az információra, de a tanulási folyamat önkontrollt is feltételez. c) A tanulónak a csoportban adott szerepe is van: időmérő, titkár, ösztönző stb., ami azt feltételezi, hogy egyidejűleg két tevékenységre összpontosít. Ide sorolható a vezetővel (leaderrel) végzett csoportmunka is, ha ennek hatása megosztott (szórt). d) A csoportmunka az órán többnyire az új lecke feldolgozásánál ajánlott, de eredményes lehet a többi mozzanat (felidézés, rögzítés, alkalmazás és ellenőrzés) során is. 112.
Kommunikálási hálózattípus: a kristály 24
a) A kristály kizárja a kommunikálási megszorításokat, a résztvevők adók és befogadók egyaránt lehetnek anélkül, hogy bármilyen szigorú szabályt követnének, bárkihez irányíthatják szavaikat. b) A vertikális kommunikálás teljesen hiányzik, csupán horizontálisan nyilvánul meg. c) Akkor van jelen, amikor vezető nélküli csoportmunka folyik. d) A tanár közli a követelményeket anélkül, hogy útmutatásokat adna a tanulók számára azok teljesítésére. 113. A nemverbális kommunikálás kódrendszere a) Az személyközi kapcsolatok szociális értelmezéseinek több mint 60%a (Judee Burgoon és Laura Guerro szerint) nem verbális módon közvetítettek. Ez a gyermekkorból maradt meg, amikor a gyermekek előszeretettel alkalmazzák a kommunikálásnak ezt a formáját. A két szerző hét nem verbális kommunikálási kódot különbőztet meg. A nemverbális kommunikálás kódrendszerének első három típusa: b) Proximitás (személyes környezet, a beszélgetési távolság, a test dőlése, beállása stb.); c) Érintettség (pozitív érzelmű, viccelődő, szertartásos, önuralmat gyakorló, véletlen stb.); d) Az időtényező (sürgősség, időtartam, várakozás, pontosság stb.); 114. A nemverbális kommunikálás kódrendszere további típusai (J.Burgoon, L.Guerro) a) Kinézia (a tekintet, az arckifejezés, a mosoly, a mozdulatok stb.); b) Fizikai megjelenés (a test alakja, a magasság, az öltözködés, ékszerek stb.); c) A hang (ritmusa, változatossága, erőssége, folyékonysága, határozottsága, szünetek, lélegzés stb.); d) A környezet (díszítés, bútorok elrendezése, művészet, világosság, szellőzése, a tér nagysága). 115. Az aktív meghallgatás a) A meghallgatás ugyanolyan fontos mint a maga a diskurzus, és ugyanakkora hatása és ereje van a megbeszélés vagy a kapcsolat során. b) A beszélők információkat, gondolatokat közölnek, amiből a hallgatók bizonyos jelentést szűrnek ki, és amire aztán reagálnak. c) Az aktív meghallgatás bátorítóan hat a beszélőre, hogy kifejezze gondolatait és biztonságban érezze magát, hogy óhajtsa a beszélgetés folytatását. d) A tanártól és a diáktól egyaránt megkövetelt képesség. 116. A rossz hallgató sajátosságai (Michael Purdy 2 ): a) Megszakítja a beszélőt (türelmetlen); b) Kerüli a tekintetkontaktust; Másra figyel, nem figyel a beszélőre; Nem mutat a beszélgetőpartnere iránt érdeklődést; c) Kevés vagy semmi szóbeli vagy nem verbális visszajelzést (feedback) sem nyújt; d) Témát változtat; 117. A gyenge hallgató sajátosságai (Michael Purdy): a) Elítéli a beszélőt; b) Korlátolt; c) Túl sokat beszél; Kéretlenül tanácsokat ad; d) Magával van elfoglalva; Túlságosan elfoglalt, mintsem hallgasson. 118.
A jó hallgató sajátosságai (Michael Purdy):
2 http://featuredreports.bet.monster.com/listen/overview/
25
a) Megfelelő tekintetkontaktust valósít meg; Figyel a beszélő verbális és nem verbális viselkedésére; Fogékony, amit verbálisan és nem verbálisan egyaránt kifejez; b) Amikor kérdéseket fogalmaz meg fenyegetés nélküli hangnemet használ; Újrafogalmazza (idézi) és összefoglalja beszélgetőpartnere szavait. c) Érdeklődést tanúsít a beszélgetőtárs személye iránt; Bizonyítja a társa felé fordulását és a meghallgatási vágyát; Építő jellegű visszajelzést nyújt mind verbális, mind nem verbális formában; d) Empatikus, igyekszik megérteni a beszélő nézőpontját; Türelmes, nem szakítja meg a beszélőt; Nem bírál és ítélkezik a másik felett; Nyílt. 119. A kérdések megfogalmazása (Paul és Elder) A kérdéseket a céljuk alapján a következőképpen osztályozhatjuk a) fogalmakat tisztázó kérdések, b) a feltételezések iránt érdeklődő kérdések, c) a gondolatmenetek iránt érdeklődő kérdések. d) 120. Kommunikációs módszerek 3 a) Az emberi kapcsolatok kommunikatív aktusokból, eseményekből állnak. b) Kommunikálunk szóval, tettel, hallgatással is. c) Kommunikálunk testnyelvi eszközeinkkel: mozgásainkkal, gesztusainkkal, mimikánkkal, szemünkkel, érintéseinkkel. Ez a közvetlen emberi kommunikáció jelentésvilága. b) Más típusú az írásos kommunikáció. Megkülönböztetjük továbbá a tömegkommunikációt: az írott és elektronikus sajtót. 121. Kommunikációs módszerek: a visszacsatolás a) Visszacsatoláson azt értjük, hogy a velünk kapcsolatban levő személy viselkedéséről szerzett megfigyeléseket, benyomásokat tudomására hozzuk. A visszacsatolás, a közlés szinte közvetlenül tükröt tart eléje, hiszen viselkedésének olyan kívülről észlelhető jegyeivel szembesítik, amelynek sok részletével saját maga sincs tisztában. b) Carl Rogers szerint az emberi kapcsolatok egyik fő akadálya az a természetes hajlamunk, hogy másokról ítélkezzünk, másokat értékeljünk. (Vannak emberek, akiktől mást sem hallunk, mint mások hibáinak elmarasztalását. Ezt nevezik deferálásnak, negatív beállításnak.) c) Az emberi kapcsolatok egészséges és zavartalan pályái csak úgy alakíthatók ki, az ítélkező tendencia (az ún. közléssorompó) csak akkor kerülhető el, ha figyelésre és megértésre törekszünk. Mégpedig úgy, hogy a kifejezésre jutott viselkedést, elgondolást a másik egyén szemszögéből is nézzük, érzékelve azt, hogy miként hat rá a szóban forgó helyzet, és megtaláljuk az ő hivatkozási rendszerét azzal kapcsolatban, hogy az általa közölteket ő hogyan értelmezi. d) Így érhető el, hogy a kommunikációs gátak helyett a segítés, a támogatás, a tisztázás, a bátorítás érvényesüljön az emberi kapcsolatokban. Ez a mód az emberi kapcsolatok és az emberi együttélés vonzó lehetőségeit és perspektíváit kínálja. 122. Mire ügyeljünk amikor visszacsatolást nyújtunk? Amikor a másik személynek adunk visszacsatolást, célszerű törekedni a következőkre: a) Minden viselkedést, megnyilvánulást időben gyorsan kövessen a visszacsatolás! (Érzéseink közléséhez jogunk van. Nemet mondhatunk a legkínosabb helyzetekben is. Igen alkalmas jogaink megvédésére hatalmi nyomás esetén.) b) 1. A visszacsatolás legyen leíró, és ne értékelő jellegű! („Erőszakos vagy!” helyett „Már másodszor vágsz a szavamba!”) 2. A közlés a viselkedésre irányuljon, ne a személyiségre! (Ne értékeljünk, ne általánosítsunk! Helyette konkrét benyomást, vagy észlelést közöljünk!) 3
Gazdag Miklós: Mindennapi pszichológia. Műegyetemi kiadó. Budapest, 2002.
26
c) A visszacsatolással erősítsük meg az új pozitív magatartást! (Utaljunk mind több olyan mozzanatra, amely a másik személy fejlődését, gyarapodását szolgálja.) d) A visszacsatolás fejezze ki, hogy a másik személy megnyilvánulásait folyamatosan észleljük. („Rosszul esett nekem, hogy velem nem beszélted meg!”) 123. A visszacsatolás fogadása A visszacsatolás fogadásánál célszerű szem előtt tartani a következőket: a) A „szembenéző” fogadásnak a következő főbb változatai lehetnek: tárgyilagos, egyetértő fogadás, megköszöni a segítséget, önvizsgálatot tart, visszakérdez és kiegészítéseket kér, nyitottan reagál. b) A visszacsatolás védekező, elhárító fogadásának gyakoribb változatai a következők: tagadás, elutasítás, magyarázkodás, ellentmondás vagy gorombáskodás, agresszió, tréfa, cinizmus, megsértődés, a merev szokásokra való hivatkozás. c) Természetesen ez is olyan probléma, amit csak gyakorlással lehet a szerencsés megoldások irányába fejleszteni. d) Ezt szolgálják például a kommunikációs tréningek. Mindenekelőtt az egyik legfontosabb kommunikációs helyzetnek, a visszacsatolás adásának és fogadásának helyes módszereit célszerű gyakorolni és alkalmazni. 124. A visszacsatolás gyakorlása a) Ha a visszacsatolás kedvező módozatait begyakoroljuk vagy szem előtt tartjuk, még akkor is hasznos, és támpontok lehetnek viselkedésünk számára, amikor éppen nem sikerült betartanunk őket, de legalább van egy viszonyítási alapunk a kedvező módozatokra nézve. b) A mindennapi érintkezésekből származó „összekoccanásainkat”, feszültségeinket semmi mással nem tudjuk jobban csökkenteni, mint a visszacsatolás helyes módszereinek alkalmazásával. c) Ezek a módszerek a zavarmentes kommunikáció jó közérzetével ajándékozhatnak meg bennünket. d) Így építhetünk kommunikációs gátak helyett kommunikációs hidakat egymás felé. 125. A konfliktusok a) A konfliktus szó eredetileg latinul fegyveres harcot jelent. Ma jelentése széles körű, skálája a belső válságtól, az élet különböző megnyilvánult vagy lappangó viszályain keresztül a demokráciában jelen lévő érdekütközésekig terjed. b) A konfliktuspedagógia ma már önálló diszciplína, amely a nevelő és a nevelt, illetve a pedagógus és a diák megváltozott kapcsolatának köszönheti létét. c) A konfliktusok az életben szükségszerűen jelentkeznek. d) A konfliktusok a fejlődés lehetőségét biztosítják egyéni életünkben és társas viszonyainkban egyaránt. 126. A konfliktusok osztályozása A konfliktusokat több szempontból csoportosíthatjuk. a) Lehetnek valódi és látszatkonfliktusok, nyílt és lappangó konfliktusok, belső és külső konfliktusok. b) Aszerint, hogy kik között lép fel, megkülönböztetünk egyénegyén, egyéncsoport, csoport szervezet, csoportcsoport, csoporton vagy szervezeten belül, csoportintézmény, valamint intézmények között fellépő konfliktusokat. c) További osztályozási kritériumok: rövid és elhúzódó konfliktusok, peremkonfliktusok (rövid és kis hatású konfliktusok), központi (hosszú, nagyobb hatású) konfliktusok, extrém konfliktusok (nagy mértékű, általában külső segítség nélkül nem oldható meg), kiváltó ok (magánélet, kommunikáció, intézmény, pszichikum, társadalmi szerep). d) egyéb konfliktusok. 27
127. A konfliktust tompító és elmélyítő magatartások a) A konfliktust tompítani vagy erősíteni lehet a magatartásunkkal. b) A konfliktust tompító magatartások: empátia, kongruencia (hitelesség, önmagunkkal való azonosság), következetesség, indulatmentesség, önkritika, humor. c) A konfliktust erősítő magatartások: minősítés, provokálás, felszínesség, büntetés, ironizálás, megszégyenítés. d) A multikulturális oktatásban cél a konfliktusok kialakulásának megelőzése, illetve kezelése. 128. Konfliktuskezelési stratégiák: a) Kitérő, elkerülő (nem önérvényesítő, nem együttműködő) – teknőc b) Domináló, győztes/vesztes (aktívan önérvényesítő, nem együttműködő) – cápa c) Elsimító, alkalmazkodó (nem önérvényesítő, együttműködő) – mackó d) Kompromisszumos (közepesen önérvényesítő, közepesen együttműködő) – róka, de a legkívánatosabb az együttműködő, problémamegoldó (aktívan önérvényesítő, együttműködő) – bagoly. 129. A konstruktív konfliktuskezelési stratégia követelményei a) A konfliktuskezelési stratégiák egyénre jellemzőek, a mintázatot a családban és az iskolában sajátítjuk el, tréningezve újabbak is elsajátíthatók. b) A konstruktív konfliktuskezelés az erőszakot elkerülő, asszertív (a másik fél megsértése, legyőzése nélkül képviseli saját érdekét) magatartás érvényesül legeredményesebben a konfliktuskezelésben. Ez a magatartás nagyfokú kreativitást és türelmet követel meg, és a valódi érékek képviseletét. c) A passzív személy elkerülő, vagy megengedő a konfliktushelyzetben, az agresszív viszont a győztesvesztes módján viszonyul a konfliktushoz. Valódi konfliktuskezelésre, a kompromisszum keresésére, a probléma megoldására ezért csak az asszertív személy képes. d) A konstruktív konfliktuskezelési stratégia megköveteli: a felektől az egyértelmű, pontos fogalmazást, aktív hallgatást (a másik fél megértésének állandó visszajelzése), mindkét fél saját érzéseit fejezze ki (énüzenetek használata), a minősítésektől való tartózkodást. 130. A kitérő típus jellemzése a) A kitérő típus (teknőc) visszahúzódik a páncéljába, hogy elkerülje a konfliktust. b) Nem szeret másokkal ellentétbe kerülni, nem tulajdonít nagy fontosságot sem a célok elérésének, sem az emberi kapcsolatoknak. c) Csendre és nyugalomra vágyik. A konfliktusoktól és azok előidézőitől távol tartja magát, nem érdekli a kérdés, elódázza a reagálást. d) számára jobb kitérni a konfliktus elől, úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. 131. A domináló típus jellemzése a) A domináló típus (cápa) rá akarja erőltetni másokra megoldását. b) Minden áron küzd céljai eléréséért, az emberi kapcsolatok nem számítanak. Nagyon versenyképes, mindig nyerni akar. Sikerei biztonságot, büszkeséget és egyéni beteljesülés érzést nyújtanak. Ha veszít, elhibázottnak érzi magát. c) Másokra nincs tekintettel, csak mások elismerésére, elfogadására vágyik. d) Támadva, nyílt összetűzésben, lenyűgözés vagy megfélemlítést alkalmazva próbál nyerni. 132. Az elsimító típus jellemzése a) Az elsimító típus (mackó) az emberi kapcsolatokra teszi a hangsúlyt a célok elérésével szemben. b) Számára mások elismerése és szeretete a fontos.
28
c) Vallja, hogy a konfliktusok kirobbanását a harmónia érdekében el kellene kerülni, a szembenállás az emberi kapcsolatok megrontását jelenti. d) A magas fokú kollektivizmusra épülő kultúrákban, ahol ezt a konfliktuskezelési stílust részesítik előnyben, egymás lekötelezésének hálózata alakul ki. 133. A kompromisszumkereső típus jellemzése a) A kompromisszumkereső típus (róka) mind a saját célok elérésében, mind az emberi kapcsolatok megtartásában érdekelt. b) A kompromisszum megköveteli a valamiről történő önkéntes lemondást. Középutas megoldást keres: mindkét fél egyenlő mértékben mondjon le. c) Arra törekszik, hogy a másik felet meggyőzze, hogy ugyanolyan mértékben mondjon le mint ő maga. A megoldás érdekében a tárgyalás különböző formáival él: alkudozik, azaz ellentétes érdekeket képviselő felek között próbál megegyezést elérni. d) Ha ez nem sikerül, akkor egy semleges harmadik fél (személy, szervezet) bevonásával békéltetés, közvetítés (mediálás) megy végbe. Ha a harmadik fél javasolja a kötelező megoldást, akkor döntőbíráskodásról beszélünk. 134. Az együttműködő típus jellemzése a) Az együttműködő típus (bagoly) fontosnak tartja mind saját céljainak elérését, mind pedig az emberi kapcsolatok megtartását. b) A konfliktusokat úgy tekinti mint megoldásra váró kérdések, aminek érdekében nyílt és közvetlen beszélgetésre van szükség, és aminek eredményeképpen teljesíthetők mind a saját, mind a másik félnek az igényei. c) Nagyon hatékony, de egyben idő és energiaigényes stratégia is. d) A konfliktust az emberi kapcsolatok javítási lehetőségének tekinti azáltal, hogy csökkenti a fennálló rejtett feszültségeket. Nem nyugszik, amíg ezeket a feszültségeket és negatív érzéseket fel nem számolja, amíg a megoldás mindkét felet ki nem elégíti. 135. Konfliktuskezelési stratégiák a kulturális hovatartozás alapján a) A kulturális hovatartozás szerint másmás konfliktuskezelési stratégiát, hozzáállást kell alkalmazni. b) Az individualizált kultúrákban (USA, Nagy Britannia, Hollandia, Svédország, Norvégia) a versenyt, az együttműködést és a kompromisszumos megoldást kell keresni. c) A magas kollektivizmussal rendelkezőkben (Japán, Portugália, Görögország, Törökország, Venezuela) inkább a kitérő és az elsimító hozzáállás a sikeresebb. d) Ugyanezek a szempontok érvényesíthetők a különböző kulturális háttérrel érkező gyermekek esetében is. 136. Konfliktuskezelés az értékrendszer függvényében a) Amikor a két, konfliktusban lévő fél különböző kultúrákból származik, egyben két különböző értékrendszer kerül szembe egymással, a konfliktushelyzetet különbözőképpen fogják fel, különbözőek a viselkedési szabályok, a kulturális tapasztalatok. b) Ha ezek nagyon nagy mértékben térnek el egymástól, a konfliktus kezelése nagyon nehéz, vagy éppen lehetetlen. c) Mindezek elkerülése érdekében van szükség a multikulturális nevelés bevezetésére már az iskolákban. d) Ennek során lehetőség adódik a jó értelemben felfogott multikulturális versenyek szervezésére, a másság elfogadásának a kialakítására, a különböző felé történő nyitásra, a sokféleség megértésére és értékelésére. 137.
A kultúra különbözősége mint konfliktusforrás 29
a) A kultúra rétegződései: külső réteg (nyelv, ruházat, épületek, művészet, viselkedés), közbülső réteg (értékek, egyéni és társadalmi normák), belső réteg (életfelfogás). b) A különböző kultúrákból származó egyének kapcsolata újabb kulturális gyakorlatot eredményezhet. c) Kultúrákkal szembeni viszonyulás lehet etnocentrizmus (interkulturalitást ellenző), xenocentrizmus (idegen kultúrának hódolás) és relativizáló (minden érték a saját közegében értelmezhető). d) A multikulturális nevelés célja a tanulók saját kultúrájának megőrzése mellett a más kultúrák iránti érdeklődés felkeltése, a másság elfogadása. 138. A tolerancia 4 a) A tolerancia az előítéletes, sematikus, konvergens gondolkodás, érzés, viselkedés ellentéte. b) A tolerancia, annak elviselése, elfogadása és megbecsülése, hogy a másik másmilyen c) A toleráns attitűd tehát nem keres rögtön elfogadható, sémákba illő magyarázatot, hogy miért tesz valaki így vagy úgy, nem feltételez a külső megjelenés vagy gondolkodás mögé ilyen vagy olyan, számára elfogadhatóként definiált okokat, múltat, érveket. d) A toleráns magatartású egyén természetesnek veszi a másságot. 139. A tolerancia mint alapvetően gyermeki sajátosság a) Ha úgy tetszik, a tolerancia egyfajta tudatlanság, naivitás, kategóriák nélküli gondolkodás. b) Ezért szokták a gyerekeket bizonyos aspektusból toleránsnak nevezni, hiszen oly kevés dolgot tapasztaltak, hogy osztályozási készségük még kezdetleges, sémáik kidolgozatlanok, és még csak gyűjtik az anyagokat a kategóriák létrehozásához. c) A gyerekek persze sok esetben intoleránsak. Intoleránsabbak, mint a felnőttek, de ezekben az esetekben viselkedésük oka nem a megrögzött sztereotípiákban keresendő. d) A gyerekek nagyon konzervatívak szokásaikban, hiszen a megszokott körülmények hatalmas biztonságigényüket elégítik ki. Ha az újdonság biztonságérzetüket fenyegeti, intoleránsakká válnak. (Könnyen lehet, hogy a felnőtteknél is hasonló folyamat játszódik le.) 140. Az ismerethiány mint az előítéletek forrása a) Az ismeretlen nyelvű, öltözetű, szokású, gondolkodásmódú egyén félelmet, esetleg majd agressziót válthat ki. b) Az információ hiányát fantáziánk egészíti ki a másoktól készen kapott vélekedések, az előítéletek révén. c) Ennek az elkerülése érdekében nyitott gondolkodásra, a megismerésre kell törekednünk. 141. A tolerancia képességének kialakítása és gyakorlása A tolerancia képességének kialakítási és vitákban történő gyakorlási lehetőségére a következő témák adhatók: a) Etnikai és vallási különbségek; b) Eltérő vélemények bemutatása; c) A konzervativizmus; A liberális (szabadelvű) eszme; A szociáldemokrácia; d) A homoszexualitás; Különböző életmódok. 142. Az intoleránstól a toleráns magatartáshoz vezető út szakaszai A kulturális különbözőségekhez való viszonyulás hatfokú skálája (SleeterGrand) a) mellőzés, majd elutasítás; b) hozzávetőleges ismeretek; 4
Czike Bernadett: Az IS hatalma a VAGY felett: a toleranciára nevelés lehetőségei az alternatív iskolákban Új Pedagógiai Szemle 1999/06
30
c) megbízható, pontos ismeretek; d) elfogadás, majd sokoldalú megközelítés.
31
Irodalom 1. Torgyik Judit (2005.): Fejezetek a multikulturális nevelésből. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2005. 2. Dálnokiné Pécsi Klára: Az iskola belső világa – kommunikáció. Új Ped. Szemle, 2001.7 8(171179) 3. Bernat Simona (2004.): Pedagogia comunicării. UBB (ppt kézirat) 4. Szekszárdi Júlia (2003): A konfliktuskezelés gyakorlata. Új Ped. Szemle, 2001.5(86103) 5. Czike Bernadett: Az IS hatalma a VAGY felett: a toleranciára nevelés lehetőségei az alternatív iskolákban Új Pedagógiai Szemle 1999/06 6. Gazdag Miklós (2002.): Mindennapi pszichológia. Műegyetemi kiadó. Budapest, 2002. 7. Szabó Kálmán (1997): Osztályfőnöki kézikönyv. Témavázlatok. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest 8. Gudea, Nicoleta (2003): Educaţie interculturală. Editura Academicpres. Cluj.Napoca 9. Kovács Zoltán (2002): Oktatás az Olvasás és írás a kritikai gondolkodás fejlesztése érdekében (RWCT) elnevezésű program alapján. Erdélyi Pszichológiai Szemle. Kolozsvár, 2002.2 (211224) 10. http://featuredreports.bet.monster.com/listen/overview/
32