2. oldal
2004. október
Félévkezdő előadás a BME egyik karán
Tartalom Interjú Vajda Istvánnal
3
“...bemutatjuk azokat a feladatokat, amelyek ma már mérnöki feladatok...”
Jussunk 5-ről a 6-ra
Rövid összefoglaló a ringsportokról
8
A második országos Perl találkozó
Szkeptikusok a toll hegyén, 10 avagy az újságírás felelőssége „...»egely györgyök« sokasága fog legördülni a BSc szintű mérnökképzés futószalagjáról...” 1. ábra: Előtte. Zsúfolásig telt előadóterem, ősz hajú ember beszél hangosítás nélkül. „Először is a megszólításomról. Mivel Önök új hallgatók, és ez az első közös óránk, ezért nem tudhatják még, hogyan kell a tanárokat megszólítani. A tanároknak a címük alapján érdemes szólni: Tisztelt Professzor Úr! Tisztelt Docens Úr! Tisztelt Adjunktus Úr! [...]
EESTEC kongresszus beszámoló 13 Egy nem is olyan pokoli történet
Sziget 2004
14
Pszi-kör
Mosolygós fesztivál a Balatonparton
15
Pólódesign pályázat
A Villanykar új virágai Műegyetemi állásbörze
18 19
19
13 éve írtuk
Helsinkiben jártam...
20
„...három nap alatt legalább 20 kiló lazacot etettek meg velünk.”
HP ösztöndíjak Arcoskodás
24 24
Villanykaros siker az idei @®© plakátpályázaton
„Internet” vagy „internet?” Moonsorrow Egy világ a föld alatt
24 25 26
„...Ugye azt hitte, olyan lesz, mint ahogy az amerikai akciófilmekben bemutatják?...”
Új helyen az Impulzus szerkesztősége
27
Szabaddá vált a menekülési útvonal
DSK – Sporthírek Sportoljatok, csá!
Az óra közbeni beszédről. Nincs az órán beszéd. Megegyeztem a diákönkormányzattal, így ha valaki beszél, akkor jogomban áll odamenni hozzá, elkérni a diákigazolványát, felírni az adatait, és az illető a vizsgán szigorított kérdéseket kap. Ez azt jelenti, hogy míg a vizsgán csak egy-egy tételt kérdezek, addig szigorított vizsga esetén az öszszes tételbe belekérdezek. Mivel ez még csak az első alkalom, ezért erről nem tudhattak, de a harmadik-negyedik alkalomtól kezdve bevezetem.” És ez a boa mit nyelt le? Bacsi
24
Nyerjetek díjakat!
MusicMania
Idén Fonyódon volt az EFOTT
Sajtból van a gond
Remek.
23
Kultúrinterjú Szabó Istvánnal
Helyesírási szösszenet
„Jövőre is el fogunk menni.”
„Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a megfelelő munkahely megtalálása komoly, nehéz feladat.”
2. ábra: Utána.
Ha én ezt a klubban elmesélem…22
A válaszokat az
[email protected] címre várjuk!
Újságunk következő (novemberi) számának lapzártája 2004. október 20. Szívesen fogadjuk írásaitokat, cikkeinkkel kapcsolatos véleményeteket az
[email protected] címre.
27
XXXII./1.
3. oldal
Interjú Vajda Istvánnal Aktuális tanárinterjúnk tulajdonképpen már nem is annyira aktuális, hiszen tavaly tavasszal készült, csak úgy alakult, hogy az idõ az Impulzus ellen dolgozott, és végül nem jelentünk meg. Azonban a néhány hónapos várakozás ellenére is megállja a helyét, hiszen Vajda tanár úrral – azon kívül, hogy igyekeztünk Õt minél jobban megismerni – mostani, õszi eseményekrõl is beszélgettünk. Ha jól emlékszem, egy hétfõ délután, nem sokkal öt óra után kopogtattunk a tanár úr szobájának ajtaján. – Mindig ilyen későig dolgozik? – Most még korán van. Általában esténként kilenc–tíz óráig szoktam bent lenni, ami már fejlődés ahhoz az időszakhoz képest, amikor elkezdtük az általam vezetett laboratóriumot megalapozni. Azidőtájt elég rendszeresen hajnali kettő volt a munka befejezésének normális időpontja. Hazamentem hat–hét óra tájban, a családommal, két gyerekemmel – akiket nagyon szeretek – együtt megvacsoráztunk, eltöltöttük az estét, azután amikor ők lefeküdtek tíz óra körül, visszajöttem dolgozni. Most már a laboratórium életének fejlettebb időszakában vagyunk. Amikor egy „vállalkozást” – a labor sok vonatkozásban vállalkozásként működik – az ember elkezd, akkor a siker nagyban attól is függ, mennyi időt fordít a működés elindítására, és ebben az időszakban nem szabad számolni az időt: a ráfordított munka eredményessége a döntő. Az is lényeges szempont, hogy az ember friss maradjon, megfelelően tudjon koncentrálni. Így most már többet nézem az órát, hogy legyen időm a regenerálódásra, de azért napjában legalább tíz órát dolgozom, hétvégén is. Jó egy év óta egy teljes szabadnapot ki szoktam venni, gyakrabban a szombatot, ritkábban a vasárnapot. – Hogy viseli el ezt a családja? – Mondhatom, hogy büszke lehetek rájuk, mert a feleségem és a gyerekeim is megértik, hogy miről van szó, respektálják és akceptálják, hogy azt csinálom, amit szeretek. Nyilván szeretnék, ha több időt tölthetnék otthon, de megértik: ha eredményeket szeretnék elérni, ami végső soron a családnak is értékes, akkor sok időt kell a munkára fordítanom. – Konkretizáljunk kicsit. A Supertech laboratóriumról van szó, ezt vezeti Ön, és az egyik alapítója is Ön. Mi a labor története? – Szalay András barátommal, aki egy kisebb vállalkozás ügyvezetője, és még egy–két kollégámmal együtt körvonalaztuk a labor céljait és működését 1995-ben. A működés kereteit kezdetben nem rögzítettük mereven, hogy a különböző lehetőségekhez rugalmasan tudjunk alkalmazkodni. Azt tartottuk és tartjuk ma is lényegesnek e tekintetben, hogy a labor a tanszék illetve az egyetem szervezetébe legyen integrálva, ugyanakkor rendelkezzék meghatározott önállósággal. Tevékenységünk fő vonulata a szupravezetők erősáramú alkalmazásainak kutatás–fejlesztése, e jövőbe mutató technológia hazai bevezetésének előkészítése volt. A labor neve egyébként az angol „superconductivity” és „technology” szavak összetételéből jött létre. Tevékenységünk mára lényegesen kibővült, a labor szakmai szempontból, a művelt témákat tekintve több lábon áll.
A labor létrehozásának előzménye a magas hőmérsékletű szupravezető anyagok felfedezése volt 1986-ban, amely új lökést adott az alkalmazott szupravezető–kutatásnak, a különböző szupravezető eszközök, alkalmazások fejlesztésének. Az új szupravezető anyagok hűtéséhez folyékony nitrogént is lehet használni. Ez a körülmény lényeges előnyt és könnyebbséget jelent az alacsony hőmérsékletű szupravezető anyagokkal összehasonlítva; a kísérleti munka feltételeit sokkal könnyebben és kevesebb költséggel teremthettük meg. Nyilvánvalóan az a körülmény is motivált bennünket, és azokat is, akik a későbbiekben csatlakoztak hozzánk, hogy olyan technológiával dolgozhatunk, amely előtt nagy jövő áll, és e technológia hazai bevezetését és elterjedését mi alapozhatjuk meg. Olyan munkát végzünk, amely nagyon széles nemzetközi kapcsolatrendszert hozott létre, ezáltal Magyarországot be tudjuk kapcsolni az egész világ számára lényeges kutató–fejlesztő és új termékek létrehozására irányuló munkákba. – Hogy kerülhetnek kapcsolatba a laborral a hallgatók? – Minden tárgyam előadásait bemutatkozással kezdem, röviden összefoglalom szakmai hátteremet. Ennek keretében kitérek a tanszék és a laboratórium által művelt területekre. Az alapképzésben professzortársaimmal közösen Elektrotechnikát és Villamos energetikát oktatok. Ezeken kívül vannak mellékszakirányos valamint választható tárgyaink, az utóbbiak közül például a Szupravezetők és közvetlen energia-átalakítók alkalmazásai, a Mérnöki problémamegoldás, amelyek az egész kar számára meghirdetett tárgyak. Ez utóbbiak hallgatóságának nagyjából a negyede informatikus, így ők is hallhatnak rólunk. Azt gondolom, egyszerű hozzánk bekapcsolódni: aki kedvet érez, biztosan megtalál engem vagy kollégáimat. Nemrégen kezdett nálunk dolgozni például két másodéves villamosmérnök-szakos hallgató. Volt olyan diák is a jelentkezők között, aki szakmai kérdésekről kívánt velem konzultálni, elég sokat beszélgettünk, azután itt maradt nálunk. Előzetesen megvizsgáljuk, kiket fogadunk be, noha felvételit nem tartunk. Főképpen azért, mert a tapasztalatunk azt mutatja, hogy rendszeresen olyan fiatalok jönnek hozzánk, akik nagyon komoly ambíciókkal rendelkeznek, szívesen és kitartóan dolgoznak, így formális felvételi nélkül ellenőrizhetjük és tapasztalhatjuk rátermettségüket. Ez év november 22–25. között tartjuk a BME-n a „Superlife” nevű európai uniós projektünk rendezvényeit, amely a „European Science Week” rendezvénysorozat magyarországi eseménye. A projekt és a rendezvény célja, hogy a szupravezetést, valamint a szup-
4. oldal ravezetők jelen– és jövőbeni alkalmazásait a széles közönség is megismerje. Kiállítást fogunk szervezni a K épület aulájában, továbbá elsősorban a diákok számára előadásokat, a szakemberek számára pedig workshopokat fogunk tartani. E rendezvénysorozaton keresztül szintén kapcsolatba lehet majd velünk lépni. – Készülve az interjúra – informatikus lévén – érdeklődtem Önről villamosmérnök ismerőseimnél, de sajnos nagy többségük arra hivatkozott, hogy nem ismeri Önt, mert nem járt be az Ön óráira. Mennyire elégedett az előadásai hallgatottságával? – Ez számomra egy elég érzékeny pont: hallgató koromban minden előadáson ott voltam, és ma is azt gondolom, hogy az eredményes tanulás feltétele az előadások rendszeres látogatása. Előadóként arra törekszem, hogy a hallgatókat meggyőzzem: az előadásaimon hasznos és hasznosítható tudást szerezhetnek. Ami a Villamos energetikát illeti, az évfolyam fele–harmada általában jelen van. Az Elektrotechnika esetében a zárthelyi időpontjáig – amit a 11. oktatási héten tartottunk – jelentős létszám vett részt az előadásokon. Az előadásommal párhuzamosan más előadása is volt az évfolyam egy részének, de ezek szerint még így is volt preferenciája az Elektrotechnikának. A zárthelyi után ugrásszerűen leesett a látogatottság, amit kétségtelenül nem vettem könnyedén. Nem tudom, volt-e ennek valamilyen visszajelzése a diákság körében, elég sokat morogtam emiatt. – Lehet, hogy a tárgy félévközi jegyes mivolta miatt van. – Köszönöm szépen, hogy ad egy racionális magyarázatot, én is gondoltam erre. Azt is elmondom, hogy kellett egy kis idő addig, amíg megértettem, hogy a hallgatók nézőpontjából mit jelentenek a követelmények. Az én fejemben az Elektrotechnika I-II összefüggő és egységes tantárgyként jelent meg, összesen három órányi előadással és egy órányi gyakorlattal, melyek két félévre vannak elosztva – az Elektrotechnika I: 2 óra előadás, az Elektrotechnika II: 1 óra előadás és 1 óra laborgyakorlat –, összesen öt kreditpontért. Annál is inkább, hiszen az Elektrotechnika II tárgy félévében esedékes vizsga anyagát a két félév tananyagának összessége képezi. Az önök részéről ezzel szemben van egy tantárgy, az Elektrotechnika I, két kreditpontért, és van egy másik, az Elektrotechnika II, három kreditpontért. Talán önöknek túl sok az, amit két kreditpontért kérünk, és inkább a többi zárthelyi teljesítésére fordul a figyelmük. Szerencsére az őszi félév végére a rend többé–kevésbé helyreállt, és tavasszal is volt 40–50 hallgató, akik rendszeresen eljártak az órákra. Meg kell mondjam, nagyon jó volt ezzel a 40–50 hallgatóval dolgozni, nagyon lelkesek és érdeklődőek voltak. Így, noha mondhatnám, hogy nem voltam elégedett, mivel az évfolyam kisebbik része látogatta az előadásokat, valójában nagyon eredményesnek és értékesnek tartom ezt a félévet. Különös értéke a félévnek, hogy a diákok kérésére órarenden kívüli időpontban kötetlen, de nagyon is „feszes” tájékoztatót tarthattam a hazai erősáramú ipar helyzetéről, és a diákok perspektíváiról. Az első félévben is volt előadásom, ami lábdobogással–tapsolással zárult, és a második félév végén is tapssal köszöntek el tőlem a diákok. Ez igen jól esett, mert egy–egy előadás hol jobban, hol rosszabbul sikerül, de a tantárgy előadásainak összeállítása nagyon nagy energia-befektetést igényel. – Van még két másik tárgy, amit oktat, az Inventív mérnöki problémamegoldás alapjai és az Új termék tervezése, mint a problémamegoldás gyakorlata. Ezek nekem kicsit menedzser szemléletű tárgyaknak tűnnek. Jól érzem? – Azt gondolom, hogy alapvetően mérnöki tárgyaknak szánjuk őket, annak ellenére, hogy a Menedzsment nevű mellékszakirányban szerepelnek. Abból a szempontból kétségtelen igaza van, hogy azoknak a menedzser–mérnököknek kívánunk komoly muníciót adni ezzel a két tárggyal, akik abba a helyzetbe fognak
2004. október kerülni, hogy a kezükben lesz a vállalati stratégia irányítása. Igazából megvalósításokat szeretnénk tanítani a hallgatóknak, ehhez próbáljuk megteremteni a megfelelő elméleti, metodikai és gyakorlati tudást. Azt nem tudjuk megcsinálni, hogy minden egyes diákot egy műszaki problémán végigvezessük, ez a különböző villamos szakterületeknek a feladata. Bemutatjuk azokat a feladatokat, amelyek ma már mérnöki feladatok, de hagyományosan talán kevéssé tartoznak oda. – Az Ön tanszéke, a Villamos Gépek és Hajtások tanszék néhány éve csoportként olvadt bele a Villamos Energetika Tanszékbe, másik két tanszékkel együtt. Milyen irányú változásokat hozott ez az egyesülés? – Hát, ez is elég érzékeny kérdés, annak ellenére, hogy az elmúlt két esztendőben, amióta ebben az új szervezeti keretben dolgozunk, engem több kellemes élmény ért, mint kellemetlen. Pedig egy ilyen összevonás, pontosabban egy új tanszék létrehozása óhatatlanul von maga után feszültségeket, az ember alapvetően rosszabbra számít. Az új tanszék ügye számomra azért érzékeny pont, mivel annak idején, amikor még nem született meg a kar döntése, azt szerettem volna elérni, hogy a mi tanszékünket meg tudjuk őrizni a korábbi szervezeti keretben. Ebben a tekintetben egyáltalán nem presztízs-szempontok vezettek, hanem az a megfontolás, hogy ez egy olyan szakterület, melynek megvannak a maga attribútumai, szakmai megalapozása és speciális kontextusa, ezért úgy gondoltam, mindenkinek, a tanszéknek, a karnak, magának a szakterületnek az a jó, ha önálló egység marad. Úgy gondoltam, hogy ez az oktatásban, a kutatásban, az ipari és nemzetközi kapcsolatokban is jelentős előnyt jelentett volna. Tehát a tervem nem vált valóra, így az összevonás nekem egy ideig csalódás volt. Mindenesetre az új tanszék létrehozására vonatkozó döntést tudomásul vettem. Magam és kollégáim úgy döntöttünk, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ebből származó előnyök a lehető legjobban érvényesüljenek, és a korábbi tanszék, valamint a laboratórium fejlődését a legjobban elősegítsük. Azt gondoltam, illetve gondoltuk, hogy talán a jövőben, ha a dolgaink jól alakulnak, azaz mi magunk megfelelően, eredményesen dolgozunk, visszatérhetünk eredeti terveinkhez. Eddigi tapasztalataim alapot adnak arra, hogy azt mondjam, hogy az új tanszék létrehozása több vonatkozásban is hasznos volt. Ami személyes és ezen keresztül szakmai vonatkozásban is örömteli tapasztalat, hogy jó néhány, más szakterületen, más csoportban dolgozó kollégával alakult ki nagyon természetes módon kapcsolat, nagyon természetesnek tunik, hogy a csoporthatároktól függetlenül közös feladatokon gondolkozunk és dolgozunk. – Ön, úgy látszik, nagyon sok mindennel nagyon lelkesen foglalkozik. Fiatal korában is jellemző volt Önre, hogy sokfelé megfordult? – Annak idején a KISZ-ben dolgoztam sokat fiatal tanársegédként. Szerettem azt a munkát csinálni, nagyon jó volt a társaság. Kezdetben a fiatal egyetemi dolgozók villamosmérnök-kari, később egyetemi szervezetét vezettem. Egyébként akkortájt indult az Impulzus is. Emlékszem a munkájukra, a lapzártákra, nem volt könnyű elkészíteniük egy–egy számot akkor sem. A nyolcvanas évek elejére úgy emlékszem vissza, mint egy pezsgő időszakra, amikor az egyetemi oktatás megújítására vonatkozóan jelentős új stratégiák kidolgozása volt napirenden, amelyek kidolgozásában és megvalósításában elég komolyan támaszkodtak ránk, ezért jó volt ebben részt venni. 1985-től az egyetemi pártszervezetben vállaltam komolyabb feladatokat, vezettem az erősáramú alapszervezetet, és egyebek között az ún. Egyetempolitikai Bizottságnak voltam tagja egészen ’89-ig. Itt az egyetem egészét, struktúráját, működését, kutatás– és oktatáspolitikáját, jövedelempolitikáját érintő feladatokkal foglalkoztam.
XXXII./1. Annak idején létezett az úgynevezett osztályfőnöki rendszer, ennek keretében én is rendszeresen voltam egy–egy villamos gépes tanulókör osztályfőnöke a harmadiktól az ötödik évig. Összesen, ha jól emlékszem, tizenkét év alatt négy tanköröm volt. Velük is elég sokat foglalkoztam, együtt jártunk a srácokkal kirándulni, sörözni, majdnem minden hónapban volt valamilyen egyetemen kívüli összejövetelünk. Ez ma, nézetem szerint sajnálatosan, nagyon hiányzik, enélkül szerintem nincs meg a megfelelő összetartó erő, kicsit szétesnek a mostani évfolyamok. – A szakirányok közül az önök által tartott erősáramú témakörökkel foglalkozó nem túl népszerű. Ön szerint mi ennek az oka, és szeretne-e tenni valamit a tanszék annak érdekében, hogy esetleg jobban megjöjjön a hallgatók kedve jelentkezni oda? Az a baj, hogy az „erősáram” szó általában negatív érzést kelt a diákokban. Mi azért megpróbáljuk ezt a negatív érzést megváltoztatni. Ez az egyik legtradicionálisabb területe a villamosmérnöki tudományoknak, már több mint száz éve is létezett, éppen emiatt bárki úgy érezheti, hogy lerágott csont, nem lehet belőle megélni. Sajnos maga a szakterület is komoly válságon ment keresztül idehaza a 90-es években. Viszont éppen a mostani őszi félév egy kicsit jobb számadatokat mutatott, mint az eddigiek. A mi új tanszékünk két szakirányt oktat, a Villamos energiarendszereket és az Energia-átalakító rendszereket – röviden a műves és a gépes szakirányokat. Idén nagyjából huszonöten jelentkeztek energia-átalakítókra, és harmincan energiarendszerekre, összesen tehát 50–60 hallgató
5. oldal jelentkezett az erősáramú szakirányokra. Ez a háromszáz szakirányra jelentkező 20%-a, vagyis elég jó aránynak mondható. A mostani becsatlakozásoknál is elég szépen jelentkeztek hozzánk hallgatók, ami komoly elmozdulás a korábbi esztendőkhöz képest, amikor, ahogy ön is mondja, kevesen jelentkeztek – én is több évre visszamenőleg utánanéztem ennek. Annak érdekében, hogy felkeltsük a hallgatóknak a szakterület és a tanszék, a szakirányok iránti érdeklődését, olyan ipari megrendeléseket szereztünk, amelyek termelésre, konkrét piaci felhasználásra irányulnak. Jó néhány olyan projektünk fut most is, melyek ha véget érnek, nem az lesz, hogy a kutatási jelentések egy eldugott polcon porosodnak majd, hanem a munka eredményei konkrét termékekként jelennek majd meg a piacon. Ez bennünket is rendkívül módon motivál, és a tapasztalataim szerint diákságot is motiválja és lelkesíti. – Mivel tölti majd az előttünk álló nyarat? Kaptam egy vendégprofesszori meghívást az új-zélandi Canterbury Egyetemre. Azt szeretnék, hogy az ottani oktatásba is kerüljön be a szupravezetők alkalmazásai témakör. Ezért egy hónapra kiutazom, és ez idő alatt két kurzust fogok tartani, valamint közös kutatómunkát is végzünk. Ott most tél van, tehát rendes oktatási időszak. Remélem, sok hasznosítható ismeretet tudok majd átadni a tudásomból az ottani diákoknak. Jó utazást, és további sok sikert kívánunk! Kereskényi Balázs, Horváth Barbara
6. oldal
2004. október
news Nyári események Szakirány A nyáron sem állt meg a munka a HKban, aminek leginkább kézzelfogható eredménye a szakirány-besorolás elkészülte volt, erről olvashattok most egy rövid összefoglalót. Az első körös jelentkezések a vizsgaidőszak harmadik hetének végén zárultak le, az eredmények június 30-ára születtek meg. Június végén – Dékán Úr határozata alapján – volt egy háromnapos időszak, amely alatt újból volt lehetőség szakirányra jelentkezni, és változtatni a jelentkezéseken. A június utolsó napjaiban jelentkezők a második körös besorolásban vettek részt. Ehhez a körhöz vizsgaidőszak végéig kellett teljesíteni a kritériumokat, az eredmények július végére lettek véglegesek. Mindkét kör után volt egy reklamációs időszak, amikor javítottuk az esetlegesen előkerült hibákat. Lehetőség volt még szakirányra kerülni egy harmadik körben, abban az esetben, ha valakinek olyan kritériuma hiányzott, melyet nyári halasztott vizsgával, vagy augusztusi szigorlattal teljesíteni tudott, egészen regisztrációs hét kezdetéig. Ezen kívül ősszel még egy hiányzó kritérium esetén be lehetett kerülni bizonyos villanyos szakirányokra (villanyosoknál előfordult az is, hogy utólag meg lett emelve néhány szakirányon a limit). Sajnos az egyes körök eredményhirdetéseinek határidői az előzetesen meghirdetettekhez képest elcsúsztak, aminek fő oka az volt, hogy a tanszékek késve, rossz dátummal, vagy egyáltalán nem vitték fel a
hallgatók jegyeit a Neptunba. Sok esetben hiányoztak a Neptunból a nyelvvizsgák is. Problémát jelentett még a június végén, minden előzetes egyeztetés nélkül bejelentett újbóli, háromnapos jelentkezési időszak is. A folyamatos hirdetés ellenére sokan nem tudták, hogy az első kör a vizsgaidőszak harmadik hetében zárul, és a vizsgaidőszak végéig szerettek volna első körben besorolásra kerülni. A reklamálók között is voltak késők, akiknek nem tudtunk segíteni. Voltak olyan hallgatók, akik már szakirányos képzésben vesznek részt, ennek ellenére idén még egyszer jelentkeztek szakirányra. Az ilyen dupla jelentkezések kiszűrése is hátráltatta az érdemi munkát. Problémát jelentett még, hogy nagyon sok olyan szabályzattal ellentmondó engedmény történt az elmúlt években, amikből kifolyólag most nem volt egyértelmű egyes hallgatóknál, hogy szakirányra kerülhetnek-e vagy sem, ezek tisztázása is időbe tellett. Sok olyan tantárgy és akkreditált tárgy fordult elő, amik régen más néven és tárgykóddal voltak meghirdetve, ezért nehezen voltak azonosíthatók, így az ilyen eseteket csak a hallgatói reklamációk alapján tudtuk megcsinálni. Következzék most egy kis statisztika a besorolásról: Összesen 903-an jelentkeztek szakirányra, ebből 488 informatikus és 415 villamosmérnök hallgató. A villamosmérnökök közül 93-an szerettek volna keresztbecsatlakozni főszakirányra és 407-en jelentkeztek mellékszakirányra (volt olyan, aki mind a kettőre). A jelentkezők közül 649 ember került
szakirányra, 286 informatikus és 363 villanyos (44-en főszakirányra és 360-an mellékszakirányra). Összesen 627-en kerültek be az általuk elsőként megjelölt helyre. A bekerülések körökre lebontva az alábbi táblázatokban láthatók: Villany mellékszakirány: 1.
329
2.
11
3.
3
4.
17
Informatikusok: 1.
243
2.
42
3.
1
Köztársasági Ösztöndíj Augusztusban elkészült a Köztársasági Ösztöndíj pályázatok kiértékelése is, melynek eredményét a Támpont Iroda weboldalán (http://www.sc.bme.hu/szabalyzatok /koz_odi/kod_eredm.html) láthatjátok. Az értékelési rendszer kari kiegészítésének elvei megtalálhatóak a HKweben.
Egyéb A HK idén is megtartotta szokásos nyári táborozását Balatonlellén, ezúttal több villanykaros öntevékeny körrel együtt. Ezenkívül az elsősök találkozhattak velünk a gólyatáborban, évnyitón és beiratkozáskor, ahol hozzájuthattak a közreműködésünkkel készült kari tájékoztató kiadványhoz is.
Villamosmérnöki szak főszakirányai:
Műsyaki Informatika szak szakirányai: Név
1.
2.
3.
4.
5.
Autonóm rendszerek inf. techn.
8
35 13 3,26 2,99
Infokommunikációs rendszerek bizt. Informatikai infrastruktúra tervezése Informatikai technikák és eszközök
Név
1.
Energiaátalakitó rendszerek
34 50
35 35 31 2,62 3,03
Híradástechnika
50 50
32 35 42 2,75 2,62
Irányítástechnika és robotinf. 2
50 50 3,05 3,32
35 35 79 3,52
Mikrorendsz. és moduláramk. 2
42 50 2,56 2,81
**
2.
4.
5. 2,53
2,7
***
Integrált intelligens rendszerek
18 35 28 2,94 2,95
Számítógépek rendszer- és alk. techn. 32 50 2,33 2,83
Integrált vállalatirányítási rendszerek
35 35 53 2,59 2,62
Távközlés és telematika
35 50 3,04
**
Internet és infokommunikációs alk.
35 35 56 2,71 4,01
Villamosenergia-rendszerek
50 50 2,44
***
Médiainformatika
29 35 58
2,8
2,52
Rendszerfejlesztési
26 35 18
2,7
2,5
Újgenerációs hálózatok
33 35 64 2,67 2,66
Üzleti Informatika
*
*
15
*
*
1.: Összes bejutott hallgató 2.: Limit 3.: Első körben jelentkeztek 4.: Első körös átlag 5.: Második körös átlag
*: Nem indult **: Nem volt második kör ***: Betelt első körben
XXXII./1.
7. oldal
Villamosmérnök mellékszakirányok: Név
1.
2.
3.
4.
5.
Akusztika-hangtechnika
26
30
27
2,57
3,67
Alkalmazott informatika
31
50
33
2,65
Digitális jelfeldolgozás (hír. techn.)
21
30
21
2,7
Elektronikus készülékek terv. és gy.
36
30
50
2,5
Elektronikus szolg. és biztonság
29
30
30
2,33
Energetikai informatika
16
30
15
2,35
Fizikai módszerek a távközlésben
4
30
6
2,83
Infokomm. menedzsment és szab.
14
30
15
2,83
2,83
Intelligens rendszerek
11
30
12
2,92
2,73
Kábeltelevízió és optikai hírközlés
11
30
11
2,55
2,78
Menedzsment
30
30
49
2,55
Mobil hírközlés
18
60
18
2,7
Orvosbiológiai technika
25
30
31
2,56
Pénzügyi menedzsment
29
40
29
2,44
2,79
Szervo- és robothajtások
27
30
29
2,64
2,53
Szoftver technológia
10
30
10
2,57
Villamosenergetikai men.
19
30
21
2,38
A tanév rendje Regisztrációs hét: 2004. szept. 6. – szept. 10. Szorgalmi időszak: 2004. szept. 13. – dec. 17. Schönherz Qpa (okt. szünet): 2004. okt. 8., 11. Hallgatói Fórum: 2004. október 20., 14:00 Oktatási szünet: 2004. november 1. Nyílt nap (okt. szünet): 2004. november 5. TDK (okt. szünet): 2004. november 9. Rendkívüli munkanap: 2004. dec. 18. Vizsgaidőszak: 2004. dec. 20. – 2005. feb. 4. Téli szünet: 2004. dec. 24. – 2005. jan. 2. Idén októberben ismét lesznek hallgatóiképviselő-választások, melynek időpontja október 25–29. Ezt megelőzi egy jelölési időszak, ami október 4-től 15-ig tart. A választásokról bővebben és az idei jelöltekről az Impulzus választási különszámában olvashattok majd.
Ösztöndíj Mire megjelenik az újság, valószínűleg megkapjátok a múlt félévről visszamaradt hatodik havi ösztöndíjat, melynek hivatalos kiutalási időpontja szeptember 29. A mostani tanévre a Hallgatói Képviselet némileg változtatott a tavalyi ösztöndíjosztási elveken. A szeptember elején elfo-
2,81
3,21
gadott új ösztöndíjelvek a következő főbb változásokat tartalmazzák az eddigiekhez képest: – a korábbi lépcsős helyett mostantól lineáris lesz a növekmény, így a legkisebb átlagkülönbség is eltérő ösztöndíjösszeget jelent; – a maximális ösztöndíjösszeget az évfolyam legjobb 1%-ánál határoztuk meg, a legjobb egy százalékban teljesítő hallgatók ennél az összegnél nagyobb, kiemelt ösztöndíjat kapnak; – a linearitásból adódóan csak az egyenes meredekségét kell meghatároznunk, ami a minimális és maximális összeg meghatározását jelenti, a többi érték adott; – az átállást segítendő kompenzációs keret a két félévben 2-2 ezer forinttal csökken, ezzel párhuzamosan a többi kategóriában kiosztott ösztöndíj növekszik. Ösztöndíjban részesül az egyes homogén hallgatói csoportokban lévő hallgatók 50%-a, az 50% határán lévő ösztöndíjindexű hallgatók mindannyian kapnak ösztöndíjat. Az ösztöndíj minimális és maximális összegét a Hallgatói Képviselet állapítja meg a vonatkozó félévben nyújtott teljesítmények alapján az ösztöndíj keretösszegé-
EHK-tükör Újra itt az ősz, elérkeztek a borongós szürke hétköznapok, ami számunkra egyet jelent az új tanév kezdetével. Azért, hogy ne csak szürkében lássuk a világot az EHK elfogadta az ösztöndíjak és szociális támogatások kifizetési időpontjait, az első kifizetés időpontja október 13-a. Az Egyetemi Tanács szeptemberi ülésén
nek figyelembevételével úgy, hogy a maximális és minimális összeg hányadosa legalább 3 legyen. Az ösztöndíjosztás mechanizmusának változása miatt a 2004/2005 tanév őszi félévében a műszaki informatika szak szakirányú képzésben részt vevő hallgatói 4000 forint, a villamosmérnöki szak szakirányú képzésben részt vevő hallgatói 2000 forint kompenzációban részesülnek, mely a minimális ösztöndíjösszeghez adódik hozzá. Ez a kompenzáció a 2004/2005 tanév tavaszi félévében 2000 illetve nulla forint. Egészségügyimérnök-képzésben a minimális és maximális összeg a vonatkozó félévben a mintatantervben előírt kreditszámhoz igazodik, így 12 teljesítendő kredit esetén a többi képzésnél alkalmazott összeg 12/30-ada, 36 teljesítendő kredit esetén 36/30-ada. Az ösztöndíjak a matematikai kerekítés szabályai szerint 100 forintra kerekítve kerülnek kifizetésre. Az ösztöndíjösszeg két részből áll össze: egyrészről minden, ösztöndíjban részesülő hallgató megkapja a meghatározott minimumösszeget, másrészről ez egészül ki egy homogén hallgatói csoporttól is függő teljesítményarányos összeggel. Ez utóbbi úgy arányul a legmagasabb és legalacsonyabb ösztöndíjöszszeghez, mint ahogy a hallgató teljesítménye aránylik a legmagasabb és a hallgatók 50%-a által elért átlaghoz. Bővebben az ösztöndíjosztás menetéről a http://vik-hk.bme.hu/index.php?id=189 címen olvashattok.
Új vezetők az Egyetem élén 2004. május 24-én az Egyetemi Tanács Dr. Molnár Károlyt, a Vegyipari és Élelmiszeripari Gépek Tanszék vezetőjét választotta az Egyetem új rektorává. Az addigi oktatási rektorhelyettes új posztját augusztus 1-jén vette át elődjétől. A stratégiai rektorhelyettes pozícióját a karunkon oktató Dr. Sallai Gyula, a Távközlési és Médiainformatikai Tanszék vezetője kapta meg. Rajta kívül még Dr. Kövesi János (oktatási rektorhelyettes) és Dr. Zrínyi Miklós (tudományos és nemzetközi rektorhelyettes) segítik Dr. Molnár Károly munkáját. Szeptember elsejével nyugdíjba vonult Török Imre, az Egyetem gazdasági és műszaki főigazgatója. A helyét megbízott főigazgatóként Rózsás Péter vette át.
elfogadta három Kar BSc. képzésre vonatkozó tanterveit, így 2005 szeptemberében az Építőmérnöki, Vegyészmérnöki, Gépészmérnöki, Villamosmérnöki és Informatikai Karokon indulnak BSc. képzések. Az új Felsőoktatási törvény kialakítása is folyamatban, előreláthatólag októberben fog a törvénytervezet a Kormány elé kerülni. Ha bármi kérdésetek, gondotok van keressetek bennünket a K. I. 51-ben, vagy az
[email protected] címen. Turi Dávid
8. oldal
2004. október
Jussunk 5-ről a 6-ra AVAGY A MÁSODIK ORSZÁGOS PERL TALÁLKOZÓ Augusztus 28-án került megrendezésre Budapesten a második Országos Perl Találkozó. Idén az elõadók között volt Leo Tösch, a Parrot VM egyik vezetõ fejlesztõje is. Mi lehet érdekes egy PERL konferenciában? Tömören a kívülállóknak – vagyis azoknak, akik nem foglalkoznak a nyelvvel – gyakorlatilag semmi. Ennek megfelelően magáról az eseményről, a Perl-specifikus előadásoktól megpróbálunk egy kicsit elvonatkoztatni. Inkább arra helyezzük a hangsúlyt, amit az ember a világ különböző részeiről (Magyarország, Ausztria, Izrael) érkező, az ipar különböző területein tevékenykedő progamozóktól, szakemberektől egy-egy korsó sör mellett megtudhat, és amilyen következtetéseket ezekből a beszélgetésekből, az előadások értékeléséből levonhat.
A papagájról Bár személy szerint minden előadás érdekesnek és hasznosnak találtam, engedtessék kiemelni közülük egyet: Leo Tösch a Parrotról szóló, „A Papagáj nevelése” című agytágítását. Leo – akit a Perl társadalom egyszerűen csak „Parrot Pumpkin” néven ismer – volt olyan kedves, és barátjával, a CPANTS alkotójával, Thomas Klausnerrel Ausztriából érkezett a rendezvényre, hogy Budapesten fecsérelje el hétvégéjét (lásd még: kommunista szombat). Leo igazi hardcore figura, amolyan woodstock típusú hippi, aki kézzel sodorja a cigit – egyiket a másik után –, de a farmer mellé elegáns „bankárcipőt” visel. Őt övezte szemmel láthatóan a legnagyobb tisztelet: aki képes egy programnyelv magját (szabadidejében) fejleszteni, az az ördöggel cimborál. De mi is a Parrot? Kezdetben egy április elsejei beugratásnak indult, amikor megjelent a később számtalan szakmai oldalon szindikált (ál)hír, miszerint a Python és a Perl programnyelveket Larry Wall (Perl) és Guido van Rossum (Python) rövidesen összeolvasztja. A később mindössze fél tucat szívinfarktust okozó bejelentés végül is nevet adott a Parrot projektnek, és mint utólag kiderült, annyira nem is áll távol a vicc a valóságtól... A Parrot egy VM, vagyis Virtual Machine – egy olyan program, melynek feladata egy, jellemzően assembly-közeli, és jellemzően byte-kóddá fordított nyelv programsorainak futtatása. A VM-ek közül legismertebb egyértelműen a Java VM, vagyis – kissé obszcénul – maga a „java.exe”, melynek fordítója a „javac” névre (Java Compiler) hallgat. A dolog tehát működik: az a megközelítés, hogy egy nyelvet nem közvetlenül „assemblyre”, tehát a célprocesszorra fordítjuk, több előnnyel is jár. Először is a nyelv fordítójának felépítése leegyszerűsödik, végső soron a fordító „modulárisabbá” válik. Másodszor egy nagyságrenddel növeli a hordozhatóságot, hiszen elég a VM-et portolni, a program illetve a byte-kód már fut elvileg bárhol, ahol a VM is létezik – fordítsd otthon, futtatsd bárhol, a „piackész” szoftver egyetlen verziója terjeszthető, és mindehhez a forrást sem kell kiadni. Harmadszor a VM-ek nyelve lényegesen bővebb, mint az átlagos assembly-ké, így a felsőbb szintű fordítóknak kevesebb gondjuk van – nem kell például regiszter-allokációval, garbage collection-nel, memóriafoglalással stb. foglalkozniuk. A Parrot regiszter alapú, ami – kissé talán vitatható módon – szakít a „hagyományos” VM-ekkel, melyek jellemzően verem alapúak. Elsősorban az eljövendő Perl6
futtatására lett kitalálva, de nem meglepő módon már elkészülte előtt kinőtte magát ebből a szerepből. A Parrot-ot jelenleg nagyon aktívan alakítják, fejlesztik, portolják – érdekes módon magánál a Perl6-nál a nyelvi specifikáció az, ami a legtöbb időt elveszi. Leo a Parrot felépítésének bemutatása mellett sebességteszteket is előkapott a kalapjából, továbbá érdekességképpen prezentációját egy Parrot-ban írt program futtatta. Ez mutatja, hogy 0.0.10-es verziószáma ellenére a Parrot már egész jól működik. Aki szereti az assembly-t, valószínűleg nagyokat fog csodálkozni, mikor a Parrot assembly-jét vizsgálva szembe találja magát a „print” utasítással, vagy netán az öröklődést(!) megvalósító kulcsszóval. Hiába, ez egy virtuális gép, itt már nem csak az van, hogy MOVE D1, D2. A Parrot talán legnagyobb vívmánya az, hogy kifejezetten nem egy nyelvhez, hanem általános értelemben scriptnyelvekhez (jellemzően „gyengén típusos” nyelvekhez) készül. A forrás már jelenleg is tartalmazza Ruby, BASIC, Python és társaik jobbára működőképes megvalósításait, illetve készül a Ponie, a Perl5 Parrot alapú változata. Mindezek meglepően gyorsan születtek: állítólag aki ért hozzá, néhány nap alatt összedobhat magának egy saját nyelvet, amit aztán Parroton futtathat. (Azért csak állítólag, mert én nem igazán tartozom ezek közé az őrültek közé.) Nagyobb problémát ilyen tekintetben talán csak a Java és – nem meglepő módon – maga a Perl5 okoz: előbbi erős típusossága, míg utóbbi rettenetes, kontextusérzékeny szintaxisa miatt. És hogy ez miért is jó? Elsősorban azért, mert a Parrot-ra épülő, vagy azon is megvalósított programnyelvek így képesek egymás moduljait használni. Bár a „sima” Perl5 már most is tartalmazza az „Inline” modult, amellyel például C és Java kód forrás szinten ágyazható Perl programokba, a Parrot kínálta megközelítés sokkal mélyebb együttműködést tesz lehetővé. Egy előremutató dologról van szó, amiből sok következtetést lehet levonni: vajon a jövőben a „cél szentesíti az eszközt” alapon tényleg összemosódnak a programnyelvek határai? Ha igen, akkor mit jelent ez a programozóknak: elég lesz-e egy-két nyelvet profi szinten ismerniük, vagy a jövő a sok nyelven „beszélő” szakembereké? Esetleg a közös futtató engine miatt éppen hogy kihalnak a kevésbé sikeres nyelvek? Nehéz megmondani.
XXXII./1.
A téma óriási – most mégis ennyit róla. Akit jobban érdekel a Parrot, esetleg szeretne játszani vele, az látogasson el a nyelv honlapjára (http://www.parrotcode.org/). És ha valami nem tetszik, vagy nem működik: „patches are welcome”!
Perl5, Perl6 – ipar és marketing Újabban divatossá vált, hogy egyes Open Source cégek – csak úgy példaképpen a MySQL AB-t említve – úgynevezett „sikertörténeteket” adnak közzé. „Itt az XY Rt-nél lecseréltük az XXX adatbáziskezelőmet MySQL-re, és most a megtakarított pénzből vettünk két Ferrarit, meg cigit. Ja, és ez nem fagy” – ilyenekre kell gondolni. Mint ahogyan azt a rendezvény egyik szervezője, Szabó Gábor is elmondta, ez a Perl esetében sajnos nem így működik: mivel a nyelv reputációja eléggé rossz – sokan ezt hiszik, nem több, mint egy bonyolultabb AWK vagy BASH – hiába érnek el sikereket ismert, neves cégek a használatával különfélébb helyeken (például akár Windows alkalmazások automatizált tesztelésénél), nem merik azt bevállalni, mert ellentmond üzletpolitikájuknak. Gondoljunk bele: a Gumimaci Rt. közli, hogy márpedig ő Perlt használ, erre esnek a részvényei. Miért van ez így, és lehet-e, érdemes-e ellene valamit tenni? A nagyok, elsősorban a Sun és a Microsoft marketinggépezete mára sikeresen a managerek fejébe verte, hogy „mi a jó”: így fordulhat elő, hogy a szakmailag teljesen képzetlen megrendelő ma már gyakran megmondja, hogy szoftverét milyen nyelven fejleszszék ki. Ez az alapvetően „totálgázTM” szituáció lassan mindennapossá válik, és az egész iparágat érinti. Sok fejlesztőcég vált alapvetően kevésbé hatékony, gyakorta költségesebb technológiára azért, mert a nagy halakkal az open source technológiát képviselő
9. oldal cégek, közösségek nem tudnak versenyezni. Márpedig a piac, vagyis a pénz diktál, és nem az elkötelezettség: ha a megrendelő X nyelvért fizet, akkor Y nyelv megy a kukába. A helyzet nem katasztrófális, de mindenképpen aggasztó, és ez messze túlmutat a Perl sikerességén vagy sikertelenségén. Míg mondjuk a dokumentum-formátumok, protokollok és a hozzájuk kapcsolódó szabványok számának alacsonyan tartása hasznos cél, ugyanez nem mondható el a szoftverekről és a programnyelvekről. Egész egyszerűen más célra más való. A Perl5 csökkenő népszerűsége és elterjedtsége – melyet open source irányból talán csak a PHP ért el – a sötét jövőt vetíti elénk: egy bizonyos szoftver vagy architektúra indokolatlan egyeduralmát egy adott piaci szegmensen belül. Ugye ismerős ez valahonnan máshonnan? Java-ban írjuk majd a CRON scripteket? Hát mind meghalunk! Itt egyébként a Perl6 esetleges bukása is felmerül. Ki fogja vajon használni? Hiába lesz ez az új, mellesleg a Perl5-tel teljesen inkompatibilis nyelv talán az egyik leghatékonyabb és legmodernebb, ha pozícionálása elriasztja a programozókat. A PHP esetén megvan az utánpótlás, hiszen a kezdő, amatőr programozó is tud vele kezdeni valamit – aztán amikor már nem kezdő, akkor meg már sok mindent. A Perl6 hatékony használatához viszont komoly programozáselméleti ismeretekre is szükség van, ami azt jelenti, hogy a Perl5 kezdő-gyilkos szintaktikája után itt megérkezik a szemantikai halál. Ellenben nem várhatunk profi programozókat sem, hiszen a profi az jön valahonnan: mondjuk C++-ból vagy Java-ból. És ő miért éppen a Perl6-ra tenne? Hiszen Java-ban, C#-ban varázsolva valószínűleg százszor több munkahelyen kapnak majd utána. Pénz beszél, kutya ugat.
Ámen Miközben mindenki az operációs rendszerek és technológiák harcára figyel, a programnyelvek területén komoly változások készülődnek. A 90-es évekre a hardver, míg a XXI. század első évtizedére a szoftverek és architektúrák forradalma jellemző. Megeshet, hogy a következő évtized a nyelvek forradalmát hozza majd. Érdemes erre figyelnünk, hiszen közvetlenül érinti a szakmát. És bizony ezért érdemes egy ilyen „geek” konferenciára elmenni: az ember hiába böngészi naphosszat az Internetet, bizonyos dolgok csak ilyenkor válnak számára világossá. Lehet, hogy tévedtünk, és az előadás mégis többet ér, mint a jegyzet? ☺ - Inyl A találkozó résztvevői köszönetet mondanak a szervezőknek és a Pentaschool-nak.
EGYETEMI ELŐKÉSZÍTŐ A kétszintű érettségi előkészítő évfolyamára tanárokat és hallgatókat keres a következő tantárgyakból: magyar, történelem, angol, matematika, biológia, fizika, kémia.* Jó kereseti lehetőség! Érd.: 06 1 309-5401, 06 30 9669-583,
[email protected] [*A Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtóegyesület kérésére a fenti szöveget változtatás (és alany) nélkül közöljük le. – a szerk.]
10. oldal
2004. október
Szkeptikusok a toll hegyén, avagy az újságírás felelőssége Legutóbbi, a Téköbkával közös számunkban megjelentettünk egy írást a budapesti Szkeptikus Konferenciáról. A konferencia egyik rendezõje írásban reagált cikkünkre. Kínai majom a Tekilában: Nem lát, nem hall, de beszél „Budapesti Szkeptikus Konferencia – 2004. február 28.” – címmel, „Kokas” aláírással figyelemre méltó írás jelent meg a Tekila ingyenes (VIK, TTK, GTK közös) kiadványban. Ami figyelmünket „Kokas tollára” irányíthatja, az nem is elsősorban a szellemesnek szánt gúnyos hangvétel, hanem a szerző sajátosan értelmezett újságírói „szabadsága”. „A délelőtti részen sajnos nem voltam jelen, erről nem tudok mit írni” – vallja be a szerző rezzenéstelen tollal, miután a Konferenciát egy „rosszul elsütött vicc”-ként summázza rögtön műve legelején. A téma azonban sokkal komolyabb annál, mintsem hogy könnyedén átlépjünk a „szurkálódás” eme publicisztikai remekén. Hazánkban az 1980-as évek óta az áltudományok népszerűsége soha nem sejtett méreteket öltött. A média csatornáin keresztül (minden fronton: szóban, képben, írásban) csak úgy zúdul ránk a tudománytalan állítások és érvelések özöne. Az elmúlt „átkos” 40 év után reánk köszöntő „sajtószabadság” gyermekbetegségeit valószínűleg még sokáig élvezni fogjuk. Ma bárki, bármilyen zavaros gondolatrendszer nyílt, vagy rejtett szószólója lehet. Sajnos ide tartozik a „Kokas” néven publikáló „tudósító” is.
Konferencia születik A szóban forgó rendezvény létrejöttét hosszú beszélgetések előzték meg. Az nyilvánvaló, hogy a feladat nem volt könnyű. Ha belegondolunk, még az „áltudomány”, mint olyan definíciója sem egyszerű. Nem lévén filozófusok, az áltudományoknak a mi szakmánkkal érintkező fejezeteire (ez a Fizika) próbáltunk korlátozódni. A helyzetünknél fogva főleg a BME természettudományos előképzettséggel is rendelkező hallgatóihoz kívántunk szólni. Ugyanakkor felmerült az is, hogy jó lenne, ha „nem riadnának el” más egyetemek azon érdeklődő hallgatói sem, akiknek a természettudományos alapműveltsége a „középiskolás fokon” rekedt meg. Ennek megfelelően „csak” három előadás témája volt igazán a „Fizika” („Kozmikus hatások, álhatások és áthallások”, „Áltudományos mechanika” és a „Casimír effektus”). Ezek közül is csak az első kettő volt az, amely kimondottan az adott terület áltudományos állításainak és érvelési rendszerének hamis, tudománytalan és illogikus voltával foglalkozott. A többit inkább a szélesebb nagyközönségnek szántuk. A Konferencia a sokrétűsége mellett megpróbált egy egységes szemléletet is felmutatni. Így „Kokas”, aki csak a délutáni programokat látta, vajmi keveset vehetett észre a rendezvény összefüggő szerkezetéből. A témák jellegéből fakadóan az igazi egzaktság, azaz a „matematikai nyelvezet” csak a mechanikával foglalkozó előadásban jelenhetett meg. Azonban itt is csak korlátozott mértékben, hiszen az előadónak figyelembe kellett vennie a hallgatóság várható előképzettségét is. A téma az utcán (helyesebben a könyvesboltok illetve könyvtárak polcain) hever. A honi áltudomány egyik igen karizmatikus képviselőjének a könyvei ismertnek mondhatók nem csak a „laikusok”, de a mérnöki ismeretekkel bíró BME hallgatók között is.
„Múltak” és gyökerek Dr. Egely György a BME-n szerzett gépészmérnöki oklevelet, majd egyetemi doktori címet. A médiába az 1980-as évek második felében robbant be. Debütálására a Magyar Televízió (Déri János vezette) „Nulladik típusú találkozások” c. műsorában került sor. A rendszerváltás következtében az ideológiai béklyók lehullottak, és ezután elementáris erővel tört fel az igény az addig „tiltott”
(és ezáltal fontosnak hitt) misztikus témákról folyó közbeszélgetés iránt. Tehetséges, a „szólás szabadságától” megrészegült, de rendkívül hiányos természettudományos alapműveltségű, lelkes riporterek tűntek fel TV képernyőkön. Ők inkább dinamikus egyéniségükről, mintsem racionális gondolkodásukról tettek tanúbizonyságot agresszív riportjaikban. A pártatlanság látszatát keltő (a múlt tiltott gyümölcseit ízlelő) műsoraikban kártyavetők, jósok, látnokok, halottlátók, boszorkányok, egyéb más parafenomének és ki tudja még miféle csodabogarak jelentek meg. Ezek azután olyan „csodálatos” jelenségekről és „tapasztalatokról” számoltak be, amelyek mágnesként vonzották a „materializmus láncaitól” megszabadult nézők tömegeit. Ebben a közegben jelent meg dr. Egely György, akinek mérnöki előélete mintegy legitimálta a „parajelenségekkel” kapcsolatos véleményét. A „tékozló fiú” megtérése a misztika területére igen jó „PR reklámnak” bizonyult. Minden riporter őt kezdte keresni, ha valamiféle megmagyarázhatatlan jelenséggel kapcsolatosan kellett szakérteni. És ő minden fogas kérdésre tudott valami könnyen érthető és egyszerű „választ” adni. Szemüvege értelmesen felvillant, enyhén fátyolos hangja nyugodt magabiztosságot árasztott. Mondatai nyomán egy „csodálatos, addig eltitkolt másik világ” sejlett fel a természettudományokban kevésbé járatos, szorgalmas TV nézők lelki szemei előtt. Hála „médiakomfort alkatának”, a Mester igen hamar népszerű lett.
Nem mind tudomány, ami annak látszik Sajnálatos módon, a közember napi gondolkodásában a „materializmus, mint államvallás” megszűnése megrendítette a bizalmat a természettudományok hitelességében is. E. Gy. Mester jó üzleti érzékkel felismerte, hogy a magángazdaság új szereplői szívesen adják pénzüket a „titokzatos erők” tanulmányozására és elnyomott „tiltott találmányok” felkarolására abban a reményben, hogy nevüket majd megörökíti a hálás utókor. A „hiúság vásárán” tolonganak az anyagilag tehetős balekok, és ezt a Mester világosan látta. Kitalálta a „fizika fehér foltjai” fogalmat, amely igen jó reklámszlogennek bizonyult. A hajdani mérnöki tevékenysége során elsajátított formai kellékek alkalmazásával „újkori művei” a laikus számára a komoly tudományos munka látszatát keltik. Éppen ezért tekinthetjük a Mestert az „áltudós” vegytiszta példájának. Megjelent „ópuszai” az áltudományos publikációk minden lényeges vonását magán viselik. A Konferencia „Áltudományos mechanika” című előadása éppen ezt volt hivatva tényekkel is bizonyítani. Mindezek után vizsgáljuk meg „Kokas” azon „objektívnek tűnő” kijelentését, mely szerint: „Egely az az ember, aki parajelenségekkel, »tiltott találmányokkal«, és minden olyannal próbál tudományos igényességgel foglalkozni, amire a hivatalos tudomány még nem talált magyarázatot. Szélmalomharcot folytat, de nem hátrál.” Nos, pontosan ez az a hamis „sztereotípia”, amit az elmúlt tizenöt év alatt a média E. Gy.-ről kialakított. A „Magányos Hős” figurája, aki az „Igazságért” még a pokol ördögeivel is szembeszáll, igen sikeres „imázs”. A médiában biztos nyerő! Aki azonban vette a fáradságot, valóban elolvasta és meg is akarta érteni a Mester műveit, annak számára egyértelműen kiderül az, hogy ezekben a munkákban a „tudományos igényességnek” nyoma sincsen. Bizonyítatlan elméleti állítások, hibás matematikai levezetések, hamis analógiák adják az „elméleti hátteret”. Ellenőrizhetetlen kísérletek elnagyolt leírása és műszaki tervrajzok semmitmondó sokasága hivatott az „objektivitást” sugallani. A tudományos érvelést a jól és könnyen érthető stílusban megírt de
XXXII./1. valójában igen felszínes filozofálgatás helyettesíti. Ugyanakkor írásaiban mindenhol jelen van a fizikusok jelenlegi és múltbeli munkáját lenéző, minden racionális érvet mellőző igen agresszív hang. Könyveit olvasva azonban nem kétséges, hogy a Világunk alapvető és súlyos gondjaiért elsősorban a „hivatalos tudomány” a felelős. Ahogyan a Mester fogalmaz: „Tehetségtelenségben alulmúlhatatlan, az embertelenségben felülmúlhatatlan tudományos vezetők egy nyomorúsággal, háborúsággal, szomorúsággal és szegénységgel teli fejlődési pályára kényszerítették az emberiséget”. Különösen rossz a véleménye a Fizikáról, amelyet „ő” (sajátos képi megfogalmazással) egyszerűen csak „mentális katasztrófa sújtotta területnek” nevez. Sőt szerinte „a mai tankönyvtudomány valójában zsákutcában lévő, eredménytelen, látszat tudomány, mert hamis dogmák akadályozzák a fejlődését (mint pl. az energiamegmaradás tételének a hibás kimondása)”. „Hát ez nem semmi!” – mondhatnók amúgy pestiesen. Ő honosította meg a „hivatalos tudomány” elnevezést. A tudomány célja a természet (és benne az ember) megismerése. „Óh, micsoda közhely!” – mondhatja bárki, de mondjon jobbat ennél, aki tud! Igen fontos tény, hogy a tudományt nem a vizsgálódás tárgya, hanem a módszere definiálja. Lehet igen komoly és fontos témákról tudománytalanul nyilatkozni (ilyenektől hemzseg a honi média), és lehet látszólag „butaságokról” is tudományos igényességgel véleményt mondani (pl. mi szkeptikusok is ezt próbáljuk tenni, amikor „áltudós barátaink” kedvenc témáiról gondolkozunk). Koncentráljunk most azonban csak a Fizikára! Egyrészt azért, mert itt elég egzakt ismeretekkel rendelkezünk, másrészt dr. E. Gy. fő tevékenysége is erre a területre esik. A természettudományokban (jelesül a Fizikában) nincsen „hivatalos” és „nem-hivatalos” tudomány. Csak tudomány van! Azon belül vannak jó és rossz modellek. Egy modell „igazságáról” mindig a tapasztalat dönt. Minél bonyolultabb és komplexebb egy jelenség, annál bonyolultabb modelleket kell használnunk. Vizsgálódásunk kezdetén még viszonylag kevés tény áll a rendelkezésünkre, de már ekkor is teljes képet szeretnénk adni a jelenségről. Ezért kezdetben ugyanazon tényanyagra többféle elméleti modell is illeszthető. Ezen modellek aztán újabb mérésekre ösztönöznek minket. Szaporodván a mérési eredmények sokasága csak azok a modellek maradnak meg, amelyeket az újabb mérések igazolnak. Az elméleti modellek valódi evolúciója zajlik le. A Fizika igen „egyszerű” tudomány. Abban az értelemben az, hogy nagyon célirányosan szeparálhatók az alapjelenségek. A komplexitás problémáját egy darabig félretehetjük. Később persze ezt majd elő kell venni, hiszen a „rész és egész” dialektikája soha nem hagyható teljesen figyelmen kívül. A Fizika esetében hiszünk abban, hogy a természeti törvények egyértelműek és tőlünk függetlenül léteznek. Hiszünk abban is, hogy ezek a törvények a tudomány segítségével meg is ismerhetők. Ennek következtében a reális fizikai modelljeink végül is mindig egyértelműek lesznek (legalábbis eddig ezt tapasztaltuk). Az elmondottak alapján határozottan állítható, hogy dr. Egely György fizikai modelljei rosszak! Mindezt az „Áltudományos mechanika” című előadás egyértelműen bizonyította. A Mester ott is szót kapott, de a szokásos, jól hangzó, triviális áltudományos közhelyeken kívül semmi egzakt érvelés részéről nem hangzott el. „Kokas” szimpatizálása a Mesterrel egyértelműen tetten érhető. A „szélmalomharc” fogalma mindig pozitív üzenetet jelent. A hiábavaló, biztos vereséggel járó küzdelem szimbóluma ez, amikor a „valódi igazság” bajnoka elbukik ugyan a túlerővel szemben, de az erkölcsi győzelem az övé. La Mancha lovagja a tiszta elvek iránti hűség nemes erkölcsiségét szimbolizálja. Ezért is olyan kedves a számunkra. Dr. E. Gy. szélmalomharca hamis szimbólum! A helyzet éppen fordított. A tudomány az, amelyik „szélmalomharcot” folytat az áltudományokkal szemben! Példának okáért ugyanis hiába bizonyíttatott be a délelőtti előadáson, hogy dr. E. Gy. mechanikája
11. oldal alapjaiban rossz. Mégis a műegyetemi hallgatóság körében továbbra is makacsul tartja magát a hiedelem a Mester lángoló elméjéről. Valamint arról, hogy a begyepesedett „hivatalos tudomány” nem mer szembesülni Egely zseniális tanításával, mert összeomlana zsarnoki trónja. Kedves „Kokas”, hát ha valami, akkor ez valóban szélmalomharc a javából. „Kokas” mindenáron az elfogulatlan szemlélő benyomását akarja kelteni a nyájas olvasóban. Ebbéli buzgalmában írja, hogy: „Nem voltam/vagyok igazán híve a parajelenségeknek, de ellenfele sem. Egely úrral sem ápolok semmiféle viszonyt. De azért kívánom, hogy sikerüljön neki amit szeretne, mert akkor vége szakadna ezeknek a parttalan vitáknak.” Nos, tisztelt „Kokas”, ilyen nincsen! A tények elfogadásában nincsen középút. Vagy léteznek a „parajelenségek”, és akkor kell velük foglakozni, hiszen a Világ részét alkotják, vagy pedig nem léteznek. Ez nem állásfoglalás, hanem tény kérdése. A tény pedig „sajnos” az, hogy a világon eddig még sehol, senkinek, ellenőrizhető laboratóriumi körülmények között nem sikerült egyértelműen és reprodukálható módon „parajelenségeket” produkálnia. Videofelvételek, szóbeszédek, legendák persze léteznek, de tudjuk azt, hogy ezek megbízhatósága enyhén szólva is kétséges. Mármost, ami a Konferencián elhangzott szóváltást illeti: „Kokas” szerint senki nem mondhatja azt, hogy dr. E. Gy. hazudik. Hát mondani tényleg senki nem mondja (udvariasság is van a világon), legfeljebb csak gondolja. De ez mindenki magánügye. A Fizikában ugyanis a tudományos állításokat nem azért fogadjuk el, mert arra valaki a becsületszavát adta. A tudomány nem igazmondó verseny. Itt csak az egzakt tapasztalatok (mérés) és az elméleti modellek szigorú matematikai kifejtése az, ami számít. „Kokas” jókívánsága Egely melletti nyílt kiállást jelent. Meglehetősen fura „objektivitás” ez!
Az írástudók felelőssége „Kokas” tudósítása (minden, a látszat fenntartására tett igyekezete ellenére) nem egy elfogulatlan írás. A stílusa és szellemes gúnyolódása egyértelművé teszi azt, hogy ő a „szkeptikusok ellen szurkolt”. Ez még nem is volna baj. Mint már említettük ebben a kérdésben nincsen semlegesség. Vagy hisz valaki az áltudományokban, vagy nem. Ha valaki csak kicsit tudományos, akkor az valójában nem is az. Ha „Kokas” vonzódik az áltudományokhoz, akkor az az ő dolga. Ez mindaddig magánügy, amíg pennát nem ragad és nézeteit (3100 példányban) meg nem osztja gyanútlan olvasóival. Tudnia kellene, hogy ekkor már azt a médiumot is képviseli, amelyben a véleménye megjelenik. A sajtó szabadsága nem abban van, hogy én bármit bárhol elmondhatok (a templomban sem káromkodik a jó ízlésű ember), hanem abban, hogy mindig találok egy olyan megfelelő fórumot, ahol a véleményemet (legyen az bármilyen egyéni is) nyilvánosságra hozhatom. Ha ez az (amúgy jó) írás egy bulvár lapban jelenik meg, nem szól az ember semmit. Csakhogy tisztelt „Kokas” az írását a BME három karának közös lapjában jelentette meg. Ez pedig azt sugallja, hogy a BME-n a mérnökhallgatók egy részének a természettudományos ismeretei és gondolkodása a „Kokas” által jelzett szinten van. Ez pedig igen szomorú. Sőt, ha belegondolunk abba, hogy „Kokas” eddigi természettudományos ismereteit (nomen est omen: „információit”!) Egyetemünk egyik szakán szerezte meg, akkor még szomorúbbak leszünk. Keserű kritikája ez a jelenlegi mérnökkari fizikaoktatásnak. A helyzet azonban még ennél is rosszabb. Köztudott ugyanis, hogy a kétlépcsős (BSc-MSc) képzés bevezetése előtt állunk. Folyik a küzdelem a kreditekért. A nagy tülekedésben reális a veszélye annak, hogy minden ígéret és jó szándék ellenére a Fizika helyzete (a mérnökképzésben) tovább fog romlani. Annak ellenére van ez így, hogy mára már az Egyetemünkön (is) igen alacsony színvonalra zuhant az alaptárgyak (Matematika és Fizika) oktatása a mérnöki szakokon. Ennek „köszönhetően” az áltudós utánpótlás a jövőben biztosítottnak látszik. Ha nem vigyázunk, akkor kis
12. oldal „egely györgyök” sokasága fog legördülni a BSc szintű mérnökképzés futószalagjáról a „kokasok” nem kis örömére. Tudomásul kellene vennünk azt, hogy bizonyos szaktárgyak összessége nem azonos a Fizika tantárggyal, még akkor sem, ha a témájuk látszólag ugyanaz. Ezek a műszaki alapozó tárgyak ugyanis túl konkrétak. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, pont a Fizika lényege hiányzik belőlük (tegyük hozzá, hogy jogosan, hiszen nem is ez a feladatuk). Részletezve a dolgokat: – A fizika kurzusokon számos demonstrációs kísérlet kerül bemutatásra. Így a hallgatók megismerhetik azokat az alapvető kísérleti tényeket, amelyek a fizikai tudásunk kiindulópontját jelentik. – A fizika tanulmányaik során a hallgatók tapasztalhatják a világ megismerésében alkalmazott indukciós módszer lényegi sajátosságait (egyedi mérés-általánosítás), felismerhetik a modellalkotás intuitív folyamatait („valóság”-modell). Az előadásokon megismerik azt a dedukciós módszert is, amely segítségével a Fizika évszázadok alatt kiépítette azt a koherens elméleti rendszert (axiómák-törvények hálózata), amely a mai modern fizikai ismereteink biztos alapját alkotják. Elgondolkozhatnak azon, hogy mit is értünk a felismert természeti törvények „igaz” voltán (konfirmálás, falszifikáció). Mindez azt is jelenti, hogy a Fizika tantárgy olyan univerzális gondolkodási (logikai, kognitív) sémákkal ismertet meg, amelyek nélkülözhetetlenek a konkrét mérnöki szakismeretek elsajátítá-sához és azok sikeres alkalmazásához. Ugyanakkor a bennünk kialakult szemlélet révén segít más tudományágakban való globális eligazodásban is. Ez segít abban, hogy képesek legyünk felismerni az áltudományra utaló jeleket és kellő óvatossággal (szkepticizmussal) kezeljünk minden „gyanúsan érdekes információt”.
Tiszta víz a pohárban Mivel „Kokas” beszámolója alapján igen hamis kép alakulhatott ki a Budapesti Szkeptikus Konferenciáról, álljon itt a program rövid összefoglalása: Az első előadás (Szabó Gábor) a hazánkban és Európában folyó felsőfokú természettudományos képzés helyzetét taglalta a rendelkezésre álló statisztikai adatok tükrében. Hiszen a természettudományos gondolkodásmód teljes mélységében csak ezeken a szakterületeken sajátítható el. Ha egy társadalomban ezen szakok presztízse magas, akkor a közgondolkodás is jobban odafigyel az ilyen műveltségű szakemberek véleményére. Az áltudomány társadalmi szinten könnyebben leleplezhető. Hazánk helyzete e téren több mint siralmas! Közbevetőleg: egy egészen friss adat: az idei (2004) felvételi során a szakok népszerűségi sorrendjében az „egzakt természettudomány” csak a 16. helyen (gépészmérnöki főiskolai szak képviseletében) szerepel. Az első 20 helyen nincsen(!) egyetemi szintű természettudományos szak. Mindez, úgy hiszem, a jövőben még nagyobb társadalmi felelősséget ró a természettudományok hazai művelőire. A második előadás (Almár Iván) az igen népszerű asztrológia tudománytalanságára irányította a figyelmet megtárgyalva a mai csillagászati megfigyelések szédületes pontosságát és az Univerzumban tapasztalható lélegzetelállító változatosságot. Ezek mellett az asztrológiai szemlélet igen szegényes konfabulációnak tűnik. A Valóság bonyolultságának az emberi fantázia még a nyomába sem léphet. A harmadik előadás (Füstöss László) azt elemezte, hogy miért tartja magát olyan stabilan az áltudomány a hétköznapi gondolkodásunkban, és hogy miért vesztes eleve a tudomány minden nyilvános vita esetén. (Ezt cikke megírásával maga „Kokas” is igazolta.) Ezután egy konkrét áltudományos munka („by E. Gy.”) analízise következett (Orosz László). Felhívván a figyelmet arra, hogy attól, hogy egy műben sok képlet, rajz és irodalmi hivatkozás van, még nem feltétlenül minősül tudományos munkának. Sőt! Az ötödik program (Hraskó Péter) valójában egy népszerűsítő tudományos előadás volt. Az áltudományról szinte egy szó sem
2004. október esett. Azt demonstrálta, hogy egy nagyon nehéz kvantumelektrodinamikai problémát hogyan lehet igen egyszerűen elmondani, de csak akkor, ha az előadó személye garantálja azt, hogy a kvalitatív képek és a használt metaforák mögött konkrét és részletes matematikai számítások vannak. A hozzászólások világosan mutatták a laikus félreértések sajátosságát, azaz a használt képi metaforák túlzott „komolyan vételét”. Ebbe a csapdába különben E. Gy. is sokszor belemászik. A szabadalmakról szóló előadás (Magyar Tamás) azért került a műsorba, mert az áltudósok sora (maga E. Gy. is) a „világmegváltó elméletét” a szabadalmaztatási eljárások révén próbálja a társadalommal elfogadtatni. Egy bejegyzett szabadalom mintegy hivatkozási alapul szolgál az „ügy” fontossága mellett és bizonyítja a szűklátókörű, „hivatalos tudomány” nyilvánvaló zsarnokságát, amely elnyomja ezen zseniális eredményeket létrehozó tudósok és feltalálók sokaságát. A hetedik műsorszámként azért került a bűvész („Jupiter” alias Molnár Gergely) a programba, hogy bemutassa azt, hogy menynyire nem hihetünk „még a saját szemünknek sem”. Egy ügyes kezű bűvész könnyen „átver” bennünket. Ezért a paranormális „jelenségeket” mindig igen szigorú kritikával kell fogadnunk. (Lásd E.Gy. „hajlított vasdarabját”!) A média szerepének a fontosságát az áltudományok propagálásában, vagy az ellene való küzdelemben az utolsó beszélgetés volt hivatva kissé oldottabb formában taglalni. Nem kétséges, hogy a meghívott „médiasztár” (Vágó István) természettudományos műveltsége és gondolkodásmódja messze kimagaslik a mai médiaszerepelők szürke közegéből. Ebből a beszélgetésben is ízelítőt kaphattunk. Vetélkedő műsorainak népszerűsége színes személyiségének is köszönhető. Vágó István kiválóan alkalmas (lenne) arra, hogy az áltudományok elleni nyilvános harc egyik fontos szereplője legyen. Az ATV-ben lefutott „X-aknák” című műsor sorozata a (minden kezdeti nehézségei ellenére) igen fontos és követendő például szolgálhatna. Látható, hogy minden előadás az áltudomány egy-egy más arcát próbálta bemutatni és felhívni a figyelmet azok jellegzetességére. Szeretnénk, ha folytatása (is) következne! Orosz László A fentiekben egy, a szerző jóváhagyásával készült kivonatot olvashattatok, amely tükrözi az eredeti írás szellemiségét. A teljes cikk megtekinthető az F. épület II. emeletének hirdetőtábláján. Részletek a konferenciával kapcsolatban: http://jedlik.phy.bme.hu/szkeptikus/
XXXII./1.
13. oldal
EESTEC kongresszus beszámoló, avagy egy nem is olyan pokoli történet… Belgrád, 2004. március 21-28. Idén márciusban hat kalandvágyó fiatal elhatározta, hogy annak ellenére, hogy a Külügyminisztérium Szerbiát a „kiutazásra nem ajánlott” országok listájára helyezte az etnikai zavargások miatt, mégis elmegy a belgrádi EESTEC kongresszusra. Ki lehet ez a hat kalandvágyó fiatal? Mindannyian a MAVE (Magyar Villamosmérnök-hallgatók Egyesülete) tagjai vagyunk. Miért akartunk egyszerre a háborús övezetnek nyilvánított Szerbiába menni? Mert az európai anyaszervezetünk, az EESTEC (Electrical Engineering Students’ European assoCiation) éves kongresszusa az egyik legizgalmasabb rendezvény szokott lenni, és nekünk, mint az európai szinten egyik legaktívabb és legmeghatározóbb tagszervezet tagjainak, mindenképpen képviselnünk kellett a BME-t. És az utolsó kérdés, mielőtt belevágnánk a történetbe: kik is pontosan a „Mi”? Cseró (Csernus Attila), az elnökünk, Galló (Gaál András), az alelnökünk, aki emellett a nemzetközi szervezet elnökségében a gazdaságis, Atom (Mihályi Antal), Kristóf (Kerényi Kristóf), Janek (Szabó János) és Loki (Bartha Levente). Visszatérve az eredeti történethez, minden egy péntek délután kezdődött, amikor szüleink aggódó jótanácsai ellenére búcsút vettünk Budapesttől, és Belgrád felé vettük az irányt. Mivel azonban Belgrád felé útba esik Újvidék is, ahol szintén vannak EESTEC-es barátaink, ott is megálltunk két nap erejéig, hogy kicsit körbejárjuk a környéket. Vasárnap délután folytattuk utunkat Belgrádba, ahol az állomásról a helyi szervezők egyenesen a szállodába vittek minket. Itt találkoztunk a többi résztvevővel, akik szerte Európából, 16 országból érkeztek. A mintegy 60 európai fiatal között számtalan, a korábbi rendezvényeken megismert barátot köszönthettünk újra. Az első napon rögtön a városházára mentünk, ahol a város, majd a belgrádi egyetem nevében köszöntöttek bennünket, és egy állófogadással hivatalosan is kezdetét vette a kongresszus. Délután, a kongresszus első ülésnapján – többek között – a helyi szervezetek (mint például a MAVE) tartottak rövid beszámolót az elmúlt éves tevékenységükről. Közülünk Janek vállalta a prezentá-
ció megtartását, és bár az ülést vezető elnök többször is megpróbálta félbeszakítani, mondván, hogy már túllépte az időlimitet, sikerült mindent elmondania. Másnap egy kulturálisabb nap várt ránk, amit úgy kell elképzelni, hogy délelőtt városnéző túrán vettünk részt (igen kellemes csalódás volt látni Belgrád nevezetességeit), azután délután az ottani villanykar dékánja (aki, nem tévedés: egy nő!) fogadott bennünket, és az európai összefogás fontosságáról beszélt. Este egy fergeteges Boat Partyn vettünk részt, ahol – többek közt – Kristóf megértette, hogy a szerb lányok miben a legjobbak. A következő napon egy maratoni ülésnapot tartottunk. A nemzetközi elnökség tagjainak kellett prezentálniuk az éves munkájukat (Galló is megtartotta a pénzügyi jelentését), majd a szervezet alapszabályának kisebb-nagyobb módosításaira került sor. Az esti karaoke bulin kiderült, hogy nem is olyan nehéz az a lengyel nyelv. A negyedik hivatalos napja a kongresszusnak a szponzorok jegyében telt. Szakmai előadásokat hallgathattunk meg többek közt a Microsofttól, a HP-tól és az Ericssontól. A cégek saját termékeikről, telekommunikációs trendekről, különböző mobil technológiákról és egyéb érdekes témákról meséltek nekünk. A hotelbe vezető úton egy óriásplakátot is láttunk, mely az EESTEC kongreszszust hirdette. A szerb szervezők igazán kitettek magukért – elmondásuk szerint még a TV-ben is rendszeresen megjelentek reklámok a kongresszusról. Este értünk el a hét azon pontjára, melyet előre vízválasztónak ítéltünk meg. Hiszen ekkor a programban az állt, hogy elhagyjuk Belgrádot, és délebbre megyünk a hegyekbe (vagyis közelebb Albániához), hogy ott töltsük a hétvégét. Mivel az egész hét folyamán semmi komolyabb rossz élményünk nem adódott, ezért úgy döntöttünk, hogy irány a hegyek, és nem hagyjuk, hogy mindenféle pokoli történetek eltántorítsanak bennünket. A várost, ahova három buszunk a hatalmas hóesés miatt csak nagy nehézségek árán tudott feljutni, Zlatibor-nak hívták. Sebaj, legalább egy előre nem tervezett hógolyócsata is bekerült a programba. Az utolsó előtti napon megtartottuk a harmadik ülést, amelyen az új elnökséget választottuk meg. Büszkén mondhatjuk, hogy Gallót még egy évre megszavazták a pénzügyekért felelős nemzetközi alelnöknek. Az EESTEC minden évben kiad egy évkönyvet, amiben az elmúlt év eseményeinek beszámolóit gyűjtik össze. Ezt az évkönyvet minden évben valamelyik tagszervezet szerkeszti. Idén úgy gondoltuk, hogy megpályázzuk a lehetőséget. Loki készült egy kisebb előadással, ami olyan sikeres volt, hogy a közgyűlés egyhangúlag megszavazott minket a jövő évi évkönyv kiadásáért felelős szervezetnek. Az utolsó nap a szabadidő jegyében telt, este pedig a kongresszus ünnepélyes lezárása következett. Ilyenkor minden tagszervezet mond néhány szót, majd átadja otthonról hozott nemzeti ajándékait a szervezők részére. Mi magyarok egy nagy lószőr kulacsot töltöttünk tele házi pálinkával, és kóstoltattunk meg a szervezőkkel, illetve egy jó nagy üveg Unicumot átadva köszöntük meg a szíves vendéglátást és a fantasztikus szervezőmunkát. Így egy fantasztikus és teljesen biztonságos hetet töltöttünk el Szerbiában, a szép lányok és a furcsa italok országában… Akit pedig érdekelnek a „többek közt” részekbe rejtett történetek, azok megtalálnak minket minden szerdán este 18:00-kor a Schönherz kollégium 11. emeletén lévő irodánkban, valamint non-stop a honlapunkon: http://www.eestec.hu/.
14. oldal
2004. október
Sziget 2004 Idén is volt, idén is véget ért. Idén is vártuk, jövõre is várjuk. Tényleg a méret a lényeg, mert ez a legnagyobb és a legjobb is úgy általában a fesztiválok közül. Mint mindent, persze ezt is lehet szidni. Mint mindenben, persze itt is lehet negatívumokat találni. Mégis, jövőre is el fogunk menni, mert itt van minden és mindenki. Aki meg fanyalog, az ne menjen. Ennyi a recept? Nem. A fenti két bekezdés egy műfaji fesztiválra igaz, olyan helyekre, ahol csak egy stílus képviselteti magát. A Sziget nem ilyen. Ha nem tetszik valami, akkor arrébb mész, és találsz valamit, ami tetszik. Pár éve nem járok színházba, lassan már moziba sem. Komolyzenei koncerten talán még sose jártam. Itt mégis minden évben látok színházat, moziba is el-elnézek, és még hegedűkoncertre is elsétáltam. Megfelelő körítéssel, ugye… (lásd a Cakó Ferenccel készült interjút) A koncertismertetést mellőzném, ahhoz túl kevés a hely, mindössze két fellépőt emelnék ki. A legviccesebb és legszórakoztatóbb számomra a Cool Head Clan fellépése volt. Egy cirka 200 kilós, erős túlsúllyal küzdő énekessel felálló bandáról van szó, valahol a punk és a metál között, inkább az előbbibe hajló szöveg- és zenei világgal. A számaik nem rosszak, alpáriak és szórakoztatók. Ám amikor belekezdtek a Baby Sisters: Szeresd a testem című számának feldolgozásába, és az énekes levette a pólóját… Hát ezt talán csak a NOX-feldolgozás múlta felül.
A legösszeszedettebb, legegyénibb színpadképet szerintem a My Dying Bride nevű angol metálbanda érdemelte ki. Doom metálként aposztrofálják őket sokan, nos a végzet a fantasztikus billentyűjátékban is előjött, ám az énekes hófehér ruhája (igen, hófehér, még a vállán lógó lánc is fehéren tündökölt) és a vörössel festett minták a kézfején valami leírhatatlan erőt sugároztak. Megkockáztatom, hogy kisebbfajta színpadi élménnyel is felért az énekes teljesítménye; rendkívül erős gesztusokkal énekelt, lefeküdt a színpadon, egyszóval mindent megtett a zenét erősítő látványért. A hatást a zenekar is erősítette, egyik gitároson a láncingszerű felsőt, a másikon egészen futurisztikus ruhát láthatott a közönség. Ami pedig felülmúlhatatlanná tette a produkciót, az a mérhetetlen mennyiségű füst, amiben hol eltűntek, hol előbukkantak. Sajnos még külföldi nagy zenekarok esetében is ritkaság a My Dying Bride-féle összeszedett produkció, magyar zenekaroknál meg… Egyedül a Fekete Seregnél lehetett ennek nyomait felfedezni. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy bármely fellépő rossz zenét játszott volna. Mindössze rátehettek volna még egy lapáttal. Azt hiszem, ilyen volt az egész Sziget. Jó, elsőosztályú és profi, helyenként pedig zseniális.
A Szigeten fellépõk között böngészve az egyik legeredetibb mai magyar mûvész neve is a szemünkbe tûnhetett. Nem, nem zenészre gondolok, hanem Cakó Ferenc, homokanimátorra. Vele beszélgettem, és ezúton is elnézést kérek, hogy vacsora közben zavartam.
– Nem csak tucc-tuccot lehet eladni a fiataloknak, eladható a klasszikus zene, csak megfelelő köntös kell neki. Ezzel nem szokott probléma lenni.
– Lényegében ön az egyetlen, aki homokanimációt készít. Hogy indult a pályája, milyen úton került kapcsolatba ezzel a szokatlan anyaggal?
– Sajnos a magyar animáció nagyon lecsúszott, ez a Kecskeméten tartott Animációs Fesztiválon is érződik. Minden évben jönnek ki az Iparművészetiről fiatalok, ők tanulnak rajzot, bábot és gyurmát, de csak belecsipegetnek, később alakul ki, mivel foglalkoznak. Aki tud, az külföldön próbál munkát találni, de ott sem egyszerű. Aki pedig marad… Fogalmam sincs, miből élnek.
– Mint akkoriban szinte mindenki, én is a Pannónia stúdióban kezdtem dolgozni, még ’73-ban. Először a Mirr-murr című bábsorozaton, később gyurma következett, majd egyszerre elérkezett a homok, amivel ’88-ban Arany Pálmát nyertem (Ab ovo/ Homoknyomok – legjobb rövidfilm). Ekkoriban még nem élőképes megoldást használtunk, hanem hagyományos 24 kép/másodperccel dolgoztunk. A projektor jóval később jött, akkor már saját stúdióm volt, amire egyébként mindenki rákényszerült a Pannónia tönkremenetele miatt. Azóta természetesen sokat alakult és fejlődött az előadás, egyre jobbak a projektorok és vásznak is. A fertőrákosi kőfejtőben a Wagner-fesztiválon például már nagyzenekari kísérettel mutattam be homokanimációt. De felléptem már Japánban, Szöulban, Párizsban, New Yorkban is, és gyakran hívnak céges eseményekre is.
Kokas
– Apropó, fiatalok. Van utánpótlás ma a magyar animációs filmekben?
– A filmtörvény, illetve az egyre inkább sikeresség fele tendáló magyar film nem nyújt segítséget ebben? – Az a baj, hogy nem erős a rajzfilmes lobbi, pedig arányaiban több díjat kapunk. A filmtörvény inkább mentőövként szolgál sokak számára. Még azt sem tudjuk elmondani, hogy olyan sok külföldi megrendelés lenne, a piac keletebbre mozdul, már koreai és kínai stúdiókat keresnek külföldi cégek. Szerencsére a homokanimáció különleges, szokatlan dolog, így ezzel még sokfelé el lehet menni, februárban például Indiában, Ázsia legnagyobb technológiai fesztiválján léptem fel, 15 ezer ember előtt.
– Itt az első, de már léptem fel kisebb léptékű alternatív fesztiválokon.
– Egy technikai fesztivál kapcsán óhatatlanul felvetődik a kérdés: Milyen hatással volt – illetve van – a számítógép megjelenése az animációra? Okoz-e problémát?
– A fiatalok ma vevők efféle művészetre? Vagy egyáltalán a klasszikus értelemben vett művészetre?
– A rajzfilm sokemberes műfaj, a számítógép egy emberes. Hatalmas problémája, hogy számítógépen egyféle tárháza létezik
– Hányadik fellépése ez a Szigeten?
XXXII./1.
15. oldal
csak az eszközöknek. Egyféle tűz, egyféle füst. Ezt ellensúlyozza a világítás, minden egyformán, szépen kap fényt, ám szépsége ellenére sem egyedi, sorozatfilmekre lenne ideális. A kézi animációt sajnos teljesen tönkrevágta a számítógép, rajzolók váltak állástalanná, pizzafutárrá. Ami régen rajzban nagyon nehéz volt, az számítógépen leegyszerűsödött, ezt használják ki az olyan cégek, mint a Pixar illetve a Dreamworks. Van persze egy ipari ok is, miért
„kell” a váltás: a Disney régen 4 évente hozott ki egy filmet, most évente van egy új. Üzlet lett, és sajnos ez a minőség rovására megy. Természetesen számítógépen is túl lehet lépni az adott kereteket, új eszközöket létrehozni, ám akkor ismét csak nem egy év alatt készül el egy film.
Örülök, hogy Kokas megírta a bevezetést, meg a többi körítést, én nem szeretek ilyenekkel foglalkozni. Nézzük inkább, milyen pillanatok jutnak eszembe az idei Szigetről! Talán az, mikor cigit vettünk az egyik standnál (természetesen elkérték a személyimet), és egész éjjel másoktól kértünk tüzet, mert nem volt öngyújtónk. Aztán másnap reggel jöttünk rá, hogy az a műanyag valami, amit ajándékba kaptunk mellé, és a gombját megnyomva szép kéken világít, kicsit erősebb gombnyomásra öngyújtóként is jól működik. Vagy az, amikor kipróbáltuk a rendőrségi helyszínen, a Yardsátornál (aminek bejáratánál, a felirat elé elég hamar odakerült filctollal, hogy „fuck the”), hogy milyen egy tizenkét km/h-s sebességgel közlekedő autóval frontálisan ütközni, bekapcsolt biztonsági öv mellett. Durva. Aztán, a Chumbawamba koncert, ami azon kívül, hogy nagyon jó zenét játszottak és (Kokas szavaival élve) „összeszedett, egyéni színpadkép tette felülmúlhatatlanná a produkciót”, amiatt lesz sokáig felejthetetlen számomra, hogy a végén az egyik énekesnő lejött a színpadról, és végigkínálta az első sorban állókat a nála lévő üveg whiskey-ből, többek közt engem is.
A nagyszínpados fellépőket se felejtsük el, még ha kicsit viccesnek is hat a lassan nyugdíjas korba lépő Pet Shop Boys által prezentált technobuli, a Bloodhound Gang és Bëlga származású megfelelője a szokásos polgárpukkasztó stílusú koncertet hozzák, a Basement Jaxx fergeteges fellépése elveszett a hangosítás útvesztőjében, a többi magyar zenekart pedig már agyonhallgattuk a nyári fesztiválokon. Esetleg ott vannak a koncertek közti szünetek, mikor egyik színpadtól a másikig vándorol a tömeg, közben pedig remek alkalmak nyílnak az ismerkedésre, sőt egymást is le lehet locsolni bármilyen kezünkbe kerülő itallal – nem pazarlás, az embernek ettől is hányásszaga lesz másnapra. Erről még eszembe jut az is, hogy egymástól távol eső sátrak keresése közben előfordulhat, hogy véletlenül a gépjármű-bejáraton jutunk vissza a Fesztiválra – a sziget valamelyik távoli végéből. Nem hagynám ki legközelebb sem a két órás drum’n’bass őrületet. Még akkor sem, ha közben megint háromszor kérdezné meg tőlem valaki, hogy kérek-e extasy-t. (A Roni Size Live koncertre érzésre legalább egy nagyszínpadnyi ember akart a saját verítékében fürdeni a Wan2 sátorban.)
Kokas
- b. -
Mosolygós fesztivál a Balaton-parton A tavalyi szögesdrót és marcona rendõrök helyett mosolygó valtonosok és bikinis lányok várták a Fonyódon rendezett EFOTT látogatóit. Minden garantált volt egy kellemes ötnapos nyaraláshoz, csak a vasúti átjárónál eltöltött idõnként igen hosszú percek ronthatták el a látogatók kedvét. A szervezés
Politika
Magyarország legrégebbi fesztiválját idén a hagyományoktól eltérően nem felsőoktatási intézmény, hanem egy rendezvényszervező cég, a Játékmester Kft. rendezte. A helyszín a Fonyód melletti Bélatelep lett, egy hatalmas kemping területén, melyet apró kellemetlenségként a déli parti vasút osztott ketté. Ezt a problémát a szervezők ügyesen oldották meg: épült egy új átjáró, kordonokkal zárták le az utat a menetrendszerinti és a kőszállító vonatok érkezésekor. Kár, hogy a menetrendet csak 20 perc ráhagyással sikerült a MÁV-nak megterveznie, a várakozásért szíves türelmünket és megértésünket kérve.
A sok programot lejött megtekinteni négy miniszter, tucatnyi országgyűlési képviselő és államtitkár. Körbementek a tűző napon, kezet fogtak néhány szimpatikus fesztiválozóval, mindezt szigorúan politikamentesen. A politikát hivatalosan a négy parlamenti párt ifjúsági fiókszervezetei képviselték: a Fiatal Baloldal (MSZP) tábortűz körül énekelhető Balos-daloskönyvvel és ingyenes pólókkal, az Ifjú Demokraták (MDF) EU-s prospektusokkal, a Fidelites (Fidesz) és az Új Generáció (SZDSZ) pedig beszélgetésekkel volt jelen.
Emberek
A nyaranként minden héten meghallgatható zenei felhozatalon túl volt néhány amatőr banda is, akik kisebb-nagyobb érdeklődés mellett zenélgettek a strandon felállított színpadon. Rengetegen nézték meg az IBS színházsátrát és folyamatosan voltak érdeklődők a civil szervezetek és a kézművesek sátrainál. A sört barátságos 220 forintért, a balatoni bort 70-ért mérték, nem csoda, hogy a 200 forintos ásványvíz ezek mellett nem nagyon fogyott. Az igazi balatoni áron adott gyros, pizza és grillételek mellett volt olcsó lángos és Séf bácsi igen jutányos áron biztosított méretes adag egytálételeket. Egyes látomások szerint a hét végén a földi paradicsom is Fonyódon volt, teológusaink a tézist jelenleg vizsgálják. A szervező cég jelezte, hogy a következő három évben is szeretné megrendezni az EFOTT-ot. Az idei szervezés után az esélyeik nem rosszak...
Itt is nulladik nappal kezdődött a móka, kedden a fonyódi zenekarok és a város jóvoltából a helyi fiatalok pörögtek tarkón, plusz a teljes hetes kikapcsolódásra váró hetijegyesek. A nép folyamatosan nőtt, a csúcs a péntek volt azzal együtt, hogy elmaradt az aznapi Danzig. A többi koncertet megtartották, az elején még kicsit rendetlenkedő technikát összekaparták, a tömeg pedig óriási volt és szinte mindenkinek sikerült rendkívül jól teljesítenie. Kiemelkedőként az Animát és a Kispált írom ide, mert szerintem tényleg azok voltak, meg persze hogy lehessen vitatkozni. A fesztivál közvetlenül a parton volt, kilométernyi stranddal, éjjel-nappal lógtak az emberek a vízben. Akik már jártak arrafelé, tudják hogy a tavalyihoz képest idén lényegesen több víz van a Balatonban, a fürdőzők nem kis örömére.
Kaja, pia, nők
Nessie
XXXII./1.
19. oldal
Sajtból van a gond Aznap, nevezetesen szombaton (21-én) ismét megéheztem, ezt néha napjában többször is megteszem, minek hatására utam AZ élelmiszerboltba vezetett. Nem árulom el, melyikbe, de a posta speciel közelebb van a kollégiumhoz egy háztömbnyivel. Mivel már meglehetősen éhes voltam, a jellemem meg amúgy is gyenge, vettem egy darab Séd Brie sajtot a többi ennivaló mellé. Felérve a szobámba természetesen első dolgom az volt, hogy nekilássak a reggelimnek. Megettem már a felét is talán a sajtnak, mikor valami gyanús lett. ITT VALAMI MÁSZIK! Nem a sajt (az csak kellemesen folyós volt), hanem sok-sok kis feketefejű fehér (na nem BIM, hanem) KUKAC. Gondoltam, szaladjak-e vagy sem, de győzött a kíváncsiság: lehet, hogy gyárilag ilyen nagy benne a népsűrűség? Nem valószínű, na de kérdezzük meg a szakembert. Bent a boltban kezemben a becsomagolt sajttal előálltam a kérdéssel: – Jó napot kívánok! Érdeklődni szeretnék, hogy ebben a sajtban gyárilag vannak-e a kukacok, vagy csak véletlenül. (Ekkor kinyitottam a sajtpapírt, a kukacok a fehér alapon alig látszottak.) – A kitett sajtok 29-ig jók, tehát a sajtja nem lehet romlott. Különben is, a sajt felét már megették, ez is azt jelenti, hogy fogyasztható.
(Ezzel elevenemre tapintott, de megőriztem hidegvéremet és reggelim… első felét.) – Nos, éppen mikor már a felénél tartottam, vettem észre, hogy mászik. – Ez az ilyen sajtoknál természetes. – Nem a sajt mászott, hanem rajta ezek az élőlények, amik nem tudom, hogyan kerültek bele. – Ezek a sajtok gombák segítségével készülnek, amik pedig köztudottan tartalmaznak baktériumokat. Azok talán nem élőlények? – A baktérium szerintem picit kisebb, mint ez a néhány kukac. – Nézze, ez a sajt jó, ha nem hiszi, hívja fel a tejüzemet, ott majd megmondják, hogy mindegyikben van kukac. A polcon is bármelyiket kinyitja, van benne. Akkor még csak meglepetten tátogtam ennek hallatán, de később rájöttem, lehet hogy neki van igaza. Lehet, hogy mindegyikben volt a polcon. Pichler Péter
Műegyetemi állásbörze – 2004 ősz Az állásbörzék szerepe napjainkban – oly sok mindenhez hasonlóan – folyamatosan változik, átalakul. Aki arra számít, hogy a rendezvényről munkaszerződéssel, esetleg biztos ajánlattal tér haza, csalódni fog. Ma a börzék egyre inkább a kölcsönös információszerzés fórumaivá válnak. A megjelenő cégek ezeket az alkalmakat a munkaerő-kínálat feltérképezésére használják fel, adatbázist építenek az irántuk érdeklődő álláskeresőkből, illetve itt tájékozódnak a munkapiacon megjelenő pályakezdők végzettségéről, igényeiről. A másik oldalon az állást kereső diákok és friss diplomások az egyetemi állásbörzéken szerezhetnek első kézből információt arról, hogy a munkaadók milyen elvárásokat támasztanak velük szemben, milyen típusú szakemberekre szükségük. Természetesen konkrét állásajánlatokat is kínálnak a cégek, amelyeket a rendezvényen jelentkező fiatal álláskeresőkkel szeretnének betölteni, egy vállalattal való kapcsolatfelvétel viszont túlmutat egy adott állásajánlatra való jelentkezésnél. Gyakran előfordul, hogy egy munkaadó a rendezvény időpontjában egyetlen állásajánlatot sem kínál (legfeljebb perspektívát), az azt követő fél évben viszont több, a rendezvényen jelentkező szakembert is felvesz megüresedő vagy újonnan létrehozott pozícióiba. Az 1-1,5 éves gyakorlattal rendelkező mérnökök körében végzett felméréseink azt mutatják, a műegyetemisták 14-15 %-a helyezkedik el az állásbörzék segítségével, legtöbbjük a rendezvényt követő 3-4. hónapban. Az idei évben az őszi Műegyetemi Állásbörze, 2004. október 27-28-án kerül megrendezésre a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi épületében. A szervezők legfőbb célja, hogy a fiatal, felsőfokú végzettségű szakembereket kereső vállalatok és az állást, szakmai gyakorlati helyet, diplomatémát keresők (nemcsak a műszaki, informatikai végzettségűek, hanem a gazdasági, pénzügyi, bölcsészettudományi diplomások is) egymásra találását megkönnyítsék. Mivel a rendezvény ideje alatt a kiállító vállalatok cégelőadások keretében is bemutatkozhatnak, így az elhelyezkedni akarók betekintést nyerhetnek a cégek életébe, mindennapjaiba, konkrét információkat
TÁRSADALMI CÉLÚ KÖZLEMÉNY
szerezhetnek a vállalatok szakmai elképzeléseiről, fejlesztési terveiről, a betöltendő pozíciókról. A prezentációk utáni kötetlen beszélgetések pedig kiválóan alkalmasak a kapcsolatfelvételre. Akkor is érdemes a rendezvényen részt venned, ha szakmai gyakorlati helyet, részmunkaidős állást, esetleg diplomamunka-, illetve szakdolgozat-témát keresel. A vállalatok ilyen jellegű ajánlatait is összegyűjtöttük a Kalauzban és a honlapunkon egyaránt. A börzék másik fontos célkitűzése, hogy átsegítse az álláskeresőket az előttük tornyosuló kihívásokon. Itt „szokhatod” az interjúk, az Assessment Centerek légkörét, intelligencia és személyiségtesztek kitöltésére és kézírásod grafológiai elemzésére is lehetőséged nyílik. Próbainterjúkon vehetsz részt, melyeket követően profi kiválasztási szakemberek „elemzik” viselkedésed, előnyös és javítandó megnyilvánulásaid, tanácsokat adnak. Ha még nem keresel állást, de ki szeretnéd magad próbálni szimulált interjún, assessment centeren, grafológiai gyorselemzésen, logikai játékokkal tennéd magad próbára, ezt is megteheted az Állásbörze ideje alatt. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a megfelelő munkahely megtalálása komoly, nehéz feladat. Ma már nem elég nagyon jó szakemberré válni, a megszerzett tudást el is kell tudni adni! Az álláskeresést is tanulni kell! Napjainkban nélkülözhetetlen az önéletrajzírás, a pályázás fortélyainak, az interjún várhatóan elhangzó kérdéseknek az ismerete; fel kell készülni a kiválasztási folyamatra, a jelentkezés „menedzselésére” is! Az álláskeresésre, elhelyezkedésre való felkészülésedet a rendezvény (http://www.allasborze.bme.hu/)és aKarrier Iroda honlapján (http://www.karrier.bme.hu/) található hasznos információk, cikkek, önéletrajz és kísérőlevél minták is segítik, és személyesen is szívesen állunk a rendelkezésedre! BME Karrier Iroda, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. Tel: 463-3845, 463-3840 Fax: 463-3844 E-mail:
[email protected]
20. oldal
2004. október
Helsinkiben jártam, hogy kifejlődjön az agyam Szeretném elõre felhívni az olvasók figyelmét, hogy a cikkben szereplõ utazási módok nem feltétlenül egyeznek a szerzõ komfortos utazással kapcsolatban kialakított véleményével, ennek ellenére majdnem mind alapos tervezgetés és elõkészítõ munka szüleményei. Ha neadjisten kedvesemet vittem volna ki Helsinkibe, hogy elcseréljem õt egy rénszarvasra, amire kék festékkel ráírták, hogy Finland, biztos foglaltam volna kabint a hajón (nehogy kényelmetlenül érezze magát a szarvas). Kezdjük ott a történetet, hogy két és fél órás várakozás után felszálltam a WizzAir WZZ241-es járatára, ami Stockholmba tartott. Nem baj, gondoltam, életem nagy részét eddig a repülőtéren kívül töltöttem, fényképezgettem, meg jót nevettem az egyes járatok mellé kiírt "elgurult" feliraton, és elképzeltem, ahogy a kifutópálya overallos dolgozói kétségbeesetten futnak az éppen elszabaduló gép után. Útitársam, egy szimpatikus magyar-olasz fiatalember, bizonyos Renato Pavesi valóságshow-sztár nem viselte ennyire jól a várakozást, így miután a levegőbe emelkedtünk, meg is ittunk egy sört a fapados légitársaság egészségére és azért, hogy valahogy elüssük az időt az amúgy sem túl hosszú, két órás úton. A sonkás szendvicset ezúton is köszönöm neki, jól jött a másfél órás buszozás alatt. Ennyi idő volt ugyanis, amíg a Stockholm-Skavsta repülőtérről ami csak a WizzAir földrajzi terminológiája szerint tartozik a svéd fővároshoz – eljutottam Stockholmba. A buszozás majdnem 5000Ft-ba került, diákjegy nem lévén, viszont a járatra egy évig érvényes retúrjegyet kaptam. Na nem baj, gondoltam, hiszen ezt előre így terveztem, az improvizálás csak ezután következett: mivel másnap indultam tovább Stockholmból, nem foglaltam előre szállást, ehelyett kinéztem néhány diákszállás címét, ahol gondoltam, hogy úgyis lesz hely. Nem számoltam viszont a két órás késéssel, így mire megérkeztem, az egyetlen hostel, amit viszonylag hamar megtaláltam, bezárt – „és különben is tele vagyunk, ne számítson arra, hogy ilyenkor szállást talál valahol” - tájékoztatott az éjjeliőr. De nem adtam fel, volt még egy címem, elindultam tehát Gulmarsplan városrészbe, metróval. Nem részletezem nagyon a további másfél órás keresgélést, amit annak köszönhettem, hogy a buta svédek olyan térképet adtak, amin a hat metróvonal állomásait csak sztochasztikusan tüntették fel, és egyébként is elfelejtették őket összekötni nem beszélve arról, hogy a célállomás, ahol végül leszálltam nem szerepelt még magán az állomáson kirakott térképen sem, pedig csak öt megállónyira volt a központtól. Végül csak megtaláltam a szállást. Ezen a helyen is éjjeliőr fogadott, egy kapucsengő formájában. A következő félreértésnek köszönhetően jutottam be: (Becsengetek.) -Igen? -Jó estét, szeretnék itt maradni éjszakára. -Hol van most? -Hát, itt állok az ajtóban. -De melyik hostelnél? -Ja, ööö... egy pillanat. (Keresgélek, elfelejtettem közben az utcanevet.) A gulmarsvagen-i hostelnél. -Rögtön nyitom az ajtót. -Köszönöm. És nyitotta. Bementem, de recepciós sehol, és ahogy a falra kitett papírból megtudtam, a bejelentkezés este hatkor véget ért (ekkor nem sokkal éjfél után járhattunk). Rájöttem, hogy az éjjeliőr valahol egy központban, ahol a kapukat nyitogatja, azt gondolta, hogy már ott lakom a hostelban és a szállásomra szerettem volna visszajutni éjszakára. Mivel kettőnk közül én viszont tudtam, hogy nincs még szobám azon a helyen, kezdtem pánikba esni. Aztán megláttam a recepciónál elhelyezett kényelmes foteleket, és hirtelen ki is találtam, hogy én bizony, ha törik, ha szakad, itt töltöm az éjjelt - annak ellenére, hogy a városközpontban már kinéztem egy nagyon szimpatikus padot egy parkban, de hát kinek volt kedve
visszametrózni az éjszaka közepén. A tervem a következő volt: ha valaki netán megkérdezné, hogy mit keresek ott, majd azt mondom, hogy bejöttem bejelentkezni, nem láttam, hogy nincs nyitva a recepció, és amíg a személyzetre vártam, elaludtam. Persze azért tervben volt az is, hogy nyitás előtt gyorsan elhagyom a hostelt, nehogy még fizetnem is kelljen az illegális szállásért. Szerencsére senki nem vett észre, úgyhogy így éjszakáztam ingyen egy stockholmi hostelban. A hajnali lelépés után még rengeteg időm volt a délutáni, Helsinkibe induló hajóig, így elég jól meg tudtam nézni a svéd fővárost. A nevezetességekkel, amiket meglátogattam inkább nem untatnék senkit, egyetlen érdekes dolgot emelnék ki, ahova mindenképpen érdemes elmenni, ha Stockholmban jár az ember, ez a Vasa múzeum. A Vasa egy 17. századi hadihajó, a korabeli legnagyobb hajó, amely azonban megépítését követően, konstrukciós hiba miatt azonnal elsüllyedt. Egészen 1961-ig feküdt a tenger mélyén, kiemelése óta pedig a stockholmi tengerparton egy hatalmas csarnokban látható a nagyközönség számára. A szinte teljesen ép, hatalmas „roncs” lenyűgöző látvány, és karnyújtásnyira megközelíthető minden szintje, egészen az árbocokig [ugye mindenki tudta, hogy ez a szó rövid o-val írandó?]. Kora délután bízva abban, hogy a svédek tanultak őseik hibájából, és ma már olyan hajókat építenek, amik fennmaradnak a vízen, a Viking Lines járatával indultam tovább. A több mint tízórás hajóutat egy többszintes komppal tettem meg Helsinkiig, amin megtalálható volt minden, a vámmentes bolttól kezdve az éttermeken és boltokon keresztül a diszkóig. Előzetes érdeklődéseim-
XXXII./1.
re, hogy hol lehet az út során aludni, egy internetes fórumban azt a választ kaptam, hogy „nem feltétlenül kell kabin, bárhol el lehet szunyókálni”. Mivel a kabin legalább annyiba került, mint maga a jegy a hajóra, én ezt a megoldást választottam. A bárholt pedig néhány úgynevezett „airseat” jelentette, amikből egy kisebb szobányit valószínűleg a hozzám hasonló utasok számára tartottak fenn a kompon – megjegyzem, volt is rá igény egyébként, nem csak részemről. Ajjaj, már majdnem egy oldalnál járok, pedig a főszerkesztő megmondta, hogy ne írjak, csak egy felet. Megpróbálom rövidre fogni, annak ellenére, hogy még csak most érkeztem meg utazásom eredeti céljához, Helsinkibe. És, hogy mit kerestem a finneknél? Még tavasszal az Impulzus szerkesztősége meghívást kapott egy európai felsőoktatási újságok főszerkesztőinek tartott fórumra – Enlargement of Young Minds Forum (na, az enlargement-ről kinek melyik spam jut eszébe? ☺) –, melynek szervezői állták az ottani költségeket, csupán az utazást nem. Így adódott, hogy én képviselhettem lapunkat odakinn. A fórum három napja alatt a különböző EU-s és EU-n kívüli országokból érkező diákok megismerkedhettek egymás újságjaival, lehetőségünk nyílt megosztani egymással a felsőoktatási lapkiadás gondjait – amik a legtöbb országban meglepően hasonlóak voltak az itthoniakhoz –, és betekintést nyertünk a Helsinki Egyetem hallgatói képviseletének működésébe is. Az ottani HK-elnök tájékoztatójából megtudtuk, hogy Finnországban a felsőoktatás korlátlan ideig ingyenes (most tűnik csak igazán kevésnek az a 13 félév), és a finn oktatási minisztériummal most éppen azon küzdenek, hogy ez továbbra is így maradjon. Lehetőségünk volt ellátogatni a Helsingin Sanomat – ami hangzásával ellentétben nem egy mosógépmárka, hanem a legnagyobb helsinki-i napilap – kiadóvállalatához a Sanoma Corporation-hoz, ami, mint megtudtuk egy világcég, Magyarországon ők adják ki pédául az FHM-et, a Figyelőt, és a National Geographic magazint is. Érdekesség, hogy a lap egyik külföldi tudósítójáról kiderült, hogy elég sokat tartózkodik nálunk,
21. oldal és tőle kaptunk aktuális információkat az akkoriban lezajló miniszterelnök-váltásról is. A kötött program része volt még nagyon sok Európai Unióval kapcsolatos előadás is, illetve – mivel ez egy hagyományindító rendezvény is volt – elég sok szó esett a további együttműködésről, melynek eredményeképpen létrejött egy európai felsőoktatási lapokat összefogó szervezet kezdeménye, és még az is előfordulhat, hogy nemsokára finn, esetleg moldáv nyelvű cikkeket találhattok majd az Impulzusban. ☺ Persze a rengeteg workshop és előadás közben megismerhettük a finn fővárost és az ottani kultúrát is. A finn vendégszeretet mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy a három nap alatt legalább 20 kiló lazacot etettek meg velünk (azóta is elvonási tüneteim vannak), és alkalmunk volt megkóstolni a Galaxy által egyszer már az Impulzusban is bemutatott, eredeti leipajuusto-t, azaz sajtkenyeret is, sarkiszederrel – ez utóbbi színre a génkezelt málnára hasonlít, viszont finom. Ezenkívül lehetőségünk nyílt az ottani alkoholkultúra megismerésére is. Két jellegzetes italt emelnék ki, az egyik a salmiakki, ami úgy készül, hogy egy fekete – legjobban medvecukorra hasonlító – édességet feloldanak vodkában. Ezáltal egy szintén fekete, enyhén sós ital keletkezik, aminek hazahozott példánya rövid mintavételezés után kanalas orvosságra emlékeztette ismerőseimet. A másik különlegességet finn diákok készítették el a szemünk láttára az ottani kereskedelmi főiskola klubjában – melynek neve finnül egyszerűen Ky helsingin kauppakorkeakoulun ylioppilaskunta. Az ital pedig – milyen meglepő – vodkában feloldott Fishermen’s Friend cukorka volt, röviden fish. Ezek megismerése után már érthetőbbé vált, hogy szombat este a szállásunkra visszafelé tartva miért láttunk minden sarkon egy erősen ittas finnt, és másnap miért volt tele minden utca üvegcserepekkel. A szervezők elvittek minket egy hajókirándulásra is – ugyanis Helsinki belvárosa elég kicsi és hamar kiismerhető, körülötte azonban sok kis sziget fekszik, amik hidakkal összekötve mind-mind a fővároshoz tartoznak –, melynek során láthattuk a Nokia-birodalmat és Helsinki teherhajó-kikötőjét is, ami a sok színes, egymásra pakolt konténerrel távolról leginkább egy Lego-városra emlékeztetett. Kívülről megnéztük az ottani műszaki egyetem campus-át is, találkoztunk a Helsinki Egyetem rektorával, és láthattuk az ottani HSZK-t is, ami felszereltségében csak kicsit jobb, mint a mienk. Búcsúzásul pedig minden résztvevő megkapta az Európai Kulturális Alapítvány finn képviseletének Pro Futura Europa díját. Visszafele utamon megnéztem, hogy megvannak-e még az airseat-ek a hajón (megvoltak), és mivel megint elég sok időm volt Stockholmban, láthattam belülről a királyi palotát és az őrségváltást, majd – ezúttal késés nélkül és egy két rénszarvassal gazdagabban – érkeztem haza.
[email protected]
22. oldal
2004. október
Ha én ezt a klubban elmesélem… Mindnyájan tudunk a klubról, amirõl nem beszélünk. Mindnyájan tudjuk, hogy vannak sportok, amelyekben az ellenfél kisebb-nagyobb mértékû szétverése a cél. Ezekrõl beszélünk, a ringsportokról. Lássuk hát, mibõl választhattak volna Tylerék. Kezdjük az ökölvívással, ez közismert. Sztárolt, menedzselt versenyzők jellemzik az élvonalat. Egyszerű szabályok: kesztyűben üti egymást két (azonos súlycsoportban) küzdő ember. Öv alá nem megyünk, ütni csak a kesztyűvel szabad. A szabályok közül érdemes felemlíteni a pontozást és a kiütést, mely minden további sportnál döntő erejű lesz, még ha nem is emelem ki külön. Több szót nem is vesztegetek a bokszra, ezt mindenki ismeri. A kickbox már komolyabb a boksznál, itt már lehet rúgni is. Néhány országban legalább olyan népszerű, mint a nyugati boksz, ilyen helyeken szintén komoly sztárolás folyik. A sport mesterséges, egy amerikai és egy német férfi hozta létre, megpróbálva ötvözni távol-keleti harcművészeteket. Akárcsak a boksz, ez is ringben vívott, súlycsoportokra bontott sport, öt szabályrendszer szerint vívható, ezek egyike a thai box. Most a full contactos küzdelemről pár szó: – Vannak védőfelszerelések, talán itt a legtöbb, vegyük is őket gyorsan szemügyre. – Kesztyű, értelemszerű. – Lábvédő: ezeknek teljesen be kell fedniük a lábfejet (a talp kivételével), beleértve a sarkat is, és legalább öt centiméterrel a boka fölé kell érnie. – Fejvédő: több típus van, az amatőr ökölvívásban ismert, és a járomcsontot is takaró ún. sparring fejvédő. Utóbbi nem használható. – Sípcsontvédő: értelemszerűnek tűnne, ám nem tartalmazhat semmiféle kemény anyagot (kemény műanyag, fém, fa) – Általános még a fogvédő, férfiaknak szuszpenzor, nőknek mellvédő. – Még viselhető védőfelszerelések: könyökvédő, térdvédő, ezeken nem lehet fémcsat, kapocs, vagy bármely sérülés okozására alkalmas rész. Miután már majd' mindent védünk, küzdjünk is egy kicsit! Támadható – pontot érő – felületek: az arc, a homlok, és a fej oldalsó része illetve a felső test elöl, nyaktól lefelé övig, oldalt a test középvonaláig. Pontot nem érően lábsöpréssel támadható felület a lábfej boka alatti része. Mindezt pedig az ököl elülső részével, lábéllel, lefeszített lábfejjel, esetenként a talppal lehet csépelni. Egy versenyzőnek egy menetben legalább hat értékelhető lábtechnikát kell végrehajtania, különben figyelmeztetést, pontlevonást, majd leléptetést kap. A thai box – mint már említettük – a kick-box egyik szabályrendszere, ami már közelít a nagy őshöz, a muay thaihoz. A thai és a kickboxhoz képest sokkal inkább igénybe veszi a teljes testet, ugyanis már alkarral is szabályos ütni, akár a teljes testfelületet (kivéve szem, tarkó, gerinc). Így ez a sport már kezd valódi, éles küzdelmekhez hasonlítani. Ám van ennél sokkal keményebb, életszerűbb dolog is a tarsolyban. Muay Thai. A sport talán Van Damme: Kalandor (The Quest) című, kivételesen jóra sikerült filmjéből lehet ismerős, illetve reméljük hamarosan idehaza is láthatjuk az Ong Bak című alkotást. A Muay Thai ősi thaiföldi harcművészet, mára ringsporttá „szelídült”, de létezik katonáknak oktatott változata is. Bár bokszringben vívják, a muay thaiban mindent szabad. Ütni, rúgni bármely testrésszel, bármely felületet, illetve földre dobni is lehet az ellenfelet. Mindezen technikák csak akkor érvényesek, ha a Muay Thai harcművészet technikái. A földre került ellenfelet már nem támadhatják, a küzdelmeket bokszkesztyűben vívják. Ez a ma, elsöprő erejű küzdelem, látszólag brutális. Ám régen, az 1920-as évekig a sport tényleg brutális volt. Egyedül az öklökre tekert kenderkötél tompította az ütések erejét, fojtások (a burmai boxban még ma is
technika), közvetlenül szemre irányuló támadások, harapások fűszerezték az összecsapásokat, melyek vagy az egyik küzdő harcképtelenségéig vagy feladásig tartottak. Egy halállal végződő összecsapás után vezettek be egyértelmű szabályokat a bíráskodásra, és tiltottak meg technikákat, bár még a ’80-as években is szabadott lágy részekre – akár térddel is – rúgni. A kickboxszal ellentétben itt sosem voltak előírt támadások, akár végig rúghatott térddel valaki egy teljes küzdelmet. Súlycsoportok vannak, női versenyzők szintúgy. A cikk írójának véleménye szerint az egyik leglátványosabb, legszebb ringsport, sajnos hazánkban alig ismert és művelt. Van azonban egy lassan nálunk is egyre népszerűbbé váló sport, a K1, ami ha nem is ennyire kemény, de nem is széplelkű pacifistáknak való. Több törekvés volt (van) összevont küzdősport létrehozására, ahol bármilyen stílusból jövő küzdő indulhat, mindezidáig ez tűnik a legsikeresebb próbálkozásnak. A K1 Japánból indult hódító útjára, ott hozták létre, többek között a karatét, kickboxot, Muay Thait, Tae kwon dot és Kung fut kombinálva. Kizárólag bokszkesztyű van, lábvédő nincs. A legbrutálisabb sportnak tartják. Nos ez a kétségkívül kiváló reklámszöveg nagyrészt igaz, ám a Muay Thait elnézve ez azért marketing, hisz könyökütés nincs, lágy felületre sem támadhatnak, és földrevitel is kizárólag lábsöpréssel lehetséges. A K1 ennek ellenére nem leányálom, ugyanis nincsenek súlycsoportok, kizárólag minimum van: 91 kg. Nem kiütés esetén pontozóbírók döntenek a győztesről, elvileg azonban lehetséges két újabb, döntő menet elrendelése. A versenyzők általában valamilyen harcművész múlttal érkeznek a K1-be, ám emlékezetes pillanatokat szerzett már a ringben Beast, egy 155 kilós két méteres amerikai focista, aki többek között szumósokat is kihívott. A K1 bajnokságok egy este bonyolódnak, egyenes kieséses rendszerben dől el a bajnok személye az indulók közül. Ezen „kisebb” bajnokságokon derül ki, ki indulhat a decemberi tokiói világdöntőn. A körítés a helyszín ellenére is határozottan amerikaias, hatalmas show, bevonulózenék ölik meg azok számára a K1-et, akik a tradíciókat keresik az összecsapásokban. A sport elismertségére és marketingjére jellemző, hogy egy las vegasi gálán Mike Tyson és Muhammad Ali is jelen volt. Igaz, Ali nagyobb ovációt kapott, mint a végső győztes, ami jól jelzi, hogy a K1 még nem ért el olyan elismertséget mint a régebbi, tradicionális sportok, ám rendkívül gyors, pergő küzdelmei és a küzdelem magas szabadsági foka határozottan népszerűvé teszik. Jóval látványosabb a hagyományos boksznál, a súlycsoportok hiánya illetve a különböző stílusok művelőinek összecsapása pedig – számomra – a ringsportok második helyére teszik a K1-et. A K1 előzményei között szerepel a Kyokushin karate, a legerősebb, legdurvább karate-stílus. Mielőtt azonban belemélyednénk ebbe, lássunk egy kis történeti áttekintést. Talán nem köztudott, hogy a legtöbb távol-keleti harcművészet őse indiából ered. Daruma Taishi, egy buddhista szerzetes figyelte meg az állatok küzdelmeit, ezekből kiindulva, ezeket megfelelő légzőtechnikákkal kombinálva hozott létre valamit, és már Kínában megalapította a legendás Shao-Lin templomot. Ez aztán sokfele elterjedt ázsiában, a teljes történetet azonban talán csak egy másik cikkben fogom megírni. A Kyokushin mesterségesen létrehozott stílus, 1964-ben Sosai Matutsau Oyama alapította meg a szövetséget. Eléggé nyílt küzdelmek vannak, védőfelszerelés nincs, ellenben tilos fejre ütni. Rúgni azonban szabad fejre, lágy részekre viszont nem. A dobá-
XXXII./1.
23. oldal
sok szintén tiltottak. Hárításokat jóformán sose látni, ez a stílus nagyon erőszakos, eleganciára nem törekszik. A full contactos küzdelmek nyíltak, így elvileg bárki indulhat, nem kell a kyokushint művelnie, ám elég gyér számú külső versenyzőt látni. Szintén nem ringsport, a Tae kwon dohoz hasonló helyen küzdenek, a végén bírói döntés alapján hirdetnek győztest. A stílus legnagyobb versenye a Japánban rendezett világbajnokság, ahol 2000-ben magyar második helyezés született. Ez a Japán döntő sokban emlékeztet a K1-re, nincsenek súlycsoportok és aki veszít, kiesik. Ez a bajnokság három napos, és aki már látott magas szintű kyokushinosokat küzdeni, az tudja, hogy a kyokushinnál nem kell hangsúlyozni a brutálitást. A Tae kwon do már előkerült mind a K1 előzmények között, mind a küzdőpást kapcsán. Ez a koreai harcművészet, az 1950-es években alakult meg, egyesítve a nyolc kwant. Kifejezetten katonai stílus, katonák számára lett „kifejlesztve”, bár eleinte alig tűnt többnek egy koreai karate stílusnál, ám 1973-ra, a World Tae Kwondo Federation megalakulása jelezte az utat, amit bejártak. A WTF szervezet által fémjelzett sport 2000-re olimpiai sportággá vált. A harcművészet eredeti technikái között rengeteg rúgással és töréstechnikával találkozhatunk, rendkívül látványos bemutatókat tartanak a stílus képviselői. Az olimpiai sportban a törzset egy szivacsos páncél védi, ez, illetve a fejvédős fej érvényes felület, ám kizárólag kézzel támadva. Ez nem ringsport, a küzdőtér lényegében birkózószőnyeg, egy 12x12 méteres elsztikus borítású pást. A sport sajnos épp olyan mértékben szelidített (butított) ez eredeti küzdősporthoz képest, ahogy a Muay Thaihoz viszonyul a kick box. Ha valaki ebből negatív érzületet vélne kicsengeni, annak számára álljon itt a K1 négyszeres holland világbajnoka, Ernesto Huust egy mondata, amelyet a visszavonulásáról szóló interjúban mondott: „A sérülések nehezen gyógyulnak.” Mindenki saját maga dönti el, meddig küzd, és a legtöbb sport
azért vál(hatot)t sporttá, azért vezettek be bíráskodást, hogy óvják a versenyzőket. A küzdelmeknek addig kell tartaniuk, amíg a harcosok állnak. És ha már állás, következzék az a harcművészet, amelyet szinte kizárólag állóharc céljára fejlesztettek. Ez a San Da/San Shou, egy másik tradíciógyilkos sport. Sportként full contactos, modernizált kungfu bokszkesztyűben, bokszringben. A szépség és akrobatika helyett erő jellemzi ezt az eredetileg katonai harcművészetet. Valójában nem más, mint a tradicionális kungfu-stílusok (Nan Quan, shaolin, wushu, stb.) lecsupaszítása és pusztakezes harc központúvá tétele. Mint minden katonai harcművészetet, ezt is a hatékonyság jellemzi, ám a sport nem engedi meg a könyök és a térd használatát, tiltja a fojtást, bár megtartja a dobási technikákat. Ennek ellenére - vagy épp ezért - látványos ringsporttá válik, amely 1991 óta saját világbajnokságot is jegyez. Mint sport kétségkívül életképes és látványos, mint kungfu azonban megkérdőjelezhető értékű. (A két elnevezés lényegében azonos dolgot jelöl, a San Da a hivatalosabb változat, ezzel a kínaiak a full contactot jelölik.) Végezetül álljon itt valami, amire egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Ultimate Fighting. Egyetlen szóval jellemzem: Üzlet. Elsősorban fizetős tv-hez létrehozott interdiszciplináris ringsport. Tulajdonképpen megegyezik a K1-gyel, ám amerikai kezdeményezésű, és ottani irányítású. Súlycsoportokra bontott, kesztyűs ringsport (egy rácsokkal lezárt nyolcszögben vívják), tipikusan amerikai körítéssel, méltóság nélkül. A jó ízlésű harcművész sírva rohan ki a világból egy ilyen láttán. Hogy melyik a jobb? Ízlés dolga. Hogy melyik a kedvencem? Leírtam. Miért ezekről írtam? Mert ezeket szeretem (szeretném) nézni. És remélem, ha küzdelemhez nem is, egy-egy bajnokság felkereséséhez sikerült kedvet csinálnom! Kokas
Pszi-kör
KULTÚRINTERJÚ
A Kultúr Reszorton belül talán az egyik legfrissebben alakult kör a Pszi-kör. Még nyár elején az akkori körvezetõvel, Szabó Istvánnal beszélgettünk. – Mikor és hogyan alakult a kör? – 2003. október tájékán voltak az első rendezvények. Először kitaláltam, hogy legyen az első előadás témája az eneagram, ami egy személyiségtípus-rendszer, és gondoltam tök jó lenne ezt megismertetni másokkal. Aztán eszembe jutott, hogy van egy csomó ismerősöm, aki szintén foglalkozik pszichológiával, így gondoltam ne csak egy előadást szervezzünk, hanem többet. Az első rendezvényen jelentkezett egy srác, aki azóta is aktív tag, azóta lassan heten vagyunk a Pszi-körben. – Mik a kör hosszú távú tervei? – A fő célunk az, hogy egy kis színt vigyünk a kollégisták életébe. Én azért kezdtem ezeket az előadásokat szervezni, hogy nyitottabbá tegyem az emberek gondolkodásmódját, minden tekintetben, és nem csak feltétlenül pszichológiai szempontból, hanem remélem ennek az élet más területein is lesz hatása. Egyik hosszú távú célunk, hogy alakítunk egy pszichológiai könyvtárat, ahol bárki kölcsönözhet könyveket. Ebből egyelőre nem lett semmi, mert
nem kaptunk támogatást. Másik hosszú távú célunk, hogy kiképezzünk néhány embert a pszichológiára a gazdasági körből, reklámpszichológia témában, és akkor tudnánk segíteni a házban a plakátolás megtervezésében és projekt vezetési feladatok elvégzésében. – Kiket hívtok meg előadni? – Van egy vezérfonál, ami mentén szervezzük az előadásokat. Ez ilyen hétköznapi pszichológia, amit a mindennapi életben is jól lehet használni, pl. szociál–, munka– vagy személyiség pszichológia. Ilyesmiből válogatjuk ki a témákat, és próbálunk mindig valami érdekeset választani. – Aki érdeklődik az hogy tud csatlakozni hozzátok? – A weblapunkon kinn van minden info, hogy kit kell keresni, van nyilvános levlistánk (
[email protected]), oda is lehet írni és persze személyesen is meg lehet minket keresni. Barbi
24. oldal
2004. október
„Internet” vagy „internet?” A kérdés szinte azóta adott, hogy létezik. Az olyan nyelvekben, mint a német - ahol minden fõnév nagybetûs - ez a kérdés nem mérvadó. Az olyanban, mint a magyar vagy az angol, azonban kérdéses. Mára az internet egy médiummá vált, nem csodálni való technológiává. Egy médiummá, ami információt közöl, hasonlóan a televízióhoz, rádióhoz, újságokhoz. Arról nem tudok, hogy valaha létezett volna Rádió vagy Könyv, ugyanis nem létezett logikus indok a nagy kezdőbetűre. Tulajdonképpen az internet születésekor sem létezett. Az igaz hívők persze szeretnek mindent nagybetűvel írni, Hisz Akkor Fontosnak Tűnik. (A Számítógéphálózatok című tárgyban tanult ok, amiért az internet olykor nagybetűvel is szerepel, sokkal inkább ennek a vágynak a kifejeződése, semmint nyelvileg megindokolható szabály.) A cikk alapját szolgáló gondolatok Tony Long: It’s Just the „internet” Now című írásában jelentek meg a wired.com-on. A Wired Magazine – illetve ennek online verziója, a Wired News – alakulásakor azt tűzte ki célul, hogy aktuális csúcstechnológiai újításokról valamint az ezekkel szorosan összefüggő gazdasági, politikai és kulturális változásokról adjon hírt. Jómagam mértékadónak és iránymutatónak tartom a fent említett oldalt, amely már kisbetűvel írja az internetet. Hisz a nyomtatás, a könyv és az újság is kisbetűs szó, nem más, mint egy médium, ami gondolataink kifejezésére szolgál. Kokas
Arcoskodás Szokásunk örvendezni, ha a karról valaki szép eredményeket ér el; méginkább, ha a szakmától távol álló téren teszi ezt -- márpedig a plakáttervezés nem tartozik a kifejezett informatikai területek közé. Szóval: grats fiúk... Öt éve rendezik meg minden nyáron az @®© plakátkiállítást, ahová boldog-boldogtalan nevezhet különböző témákban terveivel, amikből a legjobbakat aztán szép nagyban kinyomtatják és kihelyezik a Felvonulási Térre: ideális szombat délutáni program barátot-barátnőt elcipelni és bámészkodni pár órát. Idén a párszáz elmosolyodás és aztnézd-dekomoly-oldababöködés közül az egyik Majoros Ádámnak (III. info) és Felföldi Tamásnak (ELTE mikrobiológia PhD) szólt. Barátságuk (és most gonoszmód szó szerint idézem Ádámot ☺) közös érdeklődési területükből fakad, mindenféle vizuális művészetszerűséget művelgetnek együtt, mostanában épp filmet terveznek forgatni. Eredetileg csak a Fiktív termékek kategóriában akartak indulni, másfél hétig hegesztettek Photoshoppal egy EU-s mosószer-reklámot, csak maradt egy kis idejük, és összedobták a Vállalom-ot 34 óra alatt. Ennyit a befektetett munka megtérüléséről: míg az előbbi nem ragadta meg a zsűrit, az utóbbi Társadalmi üzenetek kategóriában elhozta a megosztott első díjat. Az üzenete elég magától értetődő – manapság keményen megbélyegzik az embert, ha felvállalja politikai véleményét, és ez nagyon nincs így jól. Részemről bólogatok szorgalmasan. gyp Nézelődjetek: http://fszt6.uw.hu/adam/arc/ http://www.arcproject.hu/
Pólódizájn-pályázat A Műegyetem Ajándékbolt pólótervezésre pályázatot hirdet a Műegyetem hallgatói számára. Célunk, hogy a hallgatók minél igényesebb, elképzeléseiknek minél inkább megfelelő ajándéktárggyal találkozhassanak boltunkban. Ezért idén megpróbáljuk a hallgatókat e pályázat révén közvetlenül bevonni egy termék megtervezésébe, és így még pontosabb képet kapni az ízlésvilágukról. A pályázat két kategóriában indul: A.) humoros egyetemi póló tervezése, B.) egyetemi póló tervezése. A pályázat formátuma: Bármilyen technikával készült szabadkézi-, vagy számítógépes grafika, amely maximum 4 színt tartalmazhat színátmenetek nélkül!
HP ösztöndíjak
A pályázat díjazása: I. helyezett:
legyártjuk a pólót, és 10 darabot kap belőle + 15 000 Ft értékű vásárlási utalvány
II. helyezett:
legyártjuk a pólót, és 5 darabot kap belőle + 10 000 Ft értékű vásárlási utalvány
III. helyezett: vásárlási utalvány 5 000 Ft értékben Különdíj:
5 000 Ft-os vásárlási utalvány
A pályázat részletei a http://www.ajandekbolt.bme.hu/ oldalon tekinthetők meg. Bővebb információ kérhető a 463-3967-es telefonszámon, a
[email protected] e-mail címen vagy személyesen a Központi épület I/52-es irodában. (x)
Idén is meghirdetésre kerül – részben megújult tartalommal – a BME és a HP közötti megállapodás alapján a „HP Diák Ösztöndíj”, illetve a „HP Professzori Ösztöndíj”! Nappali tagozatos, négy lezárt félévvel rendelkező villamosmérnök és informatikus hallgatók a diák, a Villamosmérnöki és Informatikai Karon dolgozó főállású egyetemi oktatók pedig a professzori ösztöndíjra nyújthatnak be pályázatot. Mindkét pályázat benyújtási határideje 2004. október 8. A „HP Diák Ösztöndíj” mértéke 80.000 Ft/hó, míg a „HP Professzori Ösztöndíj” 150.000 Ft/hó! További részletes információ az alábbi oldalon található: http://www.ik.bme.hu/hposzt2004/kiirasok.html
XXXII./1.
25. oldal
Moonsorrow Majdnem a fesztiválajánlóba került, MusicMania lett belõle. Ez a Gothica, a dark metál talán legjelentõsebb itthoni rendezvénye. A fesztivál egy napos, cirka 10-11 óra koncert egyhuzamban. A buli május elsején volt, uniós tagságunk elsõ napján, jöttek is külföldi fellépõk rendesen. Közülük a finn Moonsorrow emelkedett ki toronymagasan. Igen, „eez metál”, ez egy rétegműfaj, éppen ezért majdhogynem családias a hangulat, persze a látszat nem családiasságot sugall… Hagyjuk azonban a látszatot, mert mint tudjuk, csalni szokott. Hagyatkozzunk a fülünkre, rohamozzuk meg a PeCsát! A jegy mellé járt az ÁRNYAK 10 éves jubileumi CD-je, sajnos ők időközben a Szigeten adták utolsó koncertjüket. Bent a nagyszínpadon (a Gothica két színpados rendezvény) a DE FACTO kezdett, nagyon jó alapot adtak, aztán jött a DYING WISH, először az új énekesükkel, DÖMÖTÖR BALÁZZSAL. Itt láttam először őket élőben – aztán később a Szigeten is – de már itt azt mondtam, soha rosszabbat! Nagyon jól szólnak, a Gothicán sokáig nem tudták őket felülmúlni. DYING WISH után BEYOND SURFACE, német csapat, igényesen, jól zenélnek. Első hallásra HIM-es, de annál keményebb zenéjük van, remélem, látjuk még őket! Több – számomra nem túl érdekes fellépő után – jött a NEVERGREEN. Nem véletlen érdemelték ki a „Magyarország vezető gótikus metálcsapata” címet (a http://www.gothica.hu/ szerint). Megjelentek a korábbi dobosok is, igazi tisztelgést és örömzenélést hallhattunk, óriási hangulattal. Sajnos a Szigeten már arról beszélt mindenki, hogy ők is hamarosan szét fognak menni; kár értük. De nem ők voltak az est igazi csúcspontja, még mindig lehetett fokozni. A NEVERGREEN után aztán jött a számomra addig ismeretlen – azóta egyik kedvencem – MOONSORROW. Finn metál a durvábbik fajtából. Fantasztikus koncertet adtak, zenész ismerősöm csak ennyit mondott: – Hát igen, tudnak a srácok… A srácokról, és Kivenkantaja című albumukról szól a cikk hátralevő része. Zeneileg magukat epikus, pogány metál névvel illetik. Ez pontosan mit takar? Saját definíciójuk szerint metál epikus magasságokba repítve, pogány értékekkel. Saját szavaimmal zenéjüket talán RHAPSODYhoz tudnám hasonlítani, de a MOONSORROW finnül énekel, és néha átcsap hörgésbe, valamint népzenei motívumokat is felfedezhetünk benne. Ezen motívumok azonban eredeti, saját szerzeményeik, semmi átvétel vagy feldolgozás nincs a zenekar környékén. Ez a rendkívüli eredetiség a koncerteken is erőteljesen átjön; színpadon amolyan ütős, lendületes, „brutálmetálnak” tűnt. Ezen minőségükben is zseniálisat alkottak a Gothicán. Aztán az ott helyben megvett CD–t hallgatva döbbenetesen összetett zenének lehetünk fültanúi: kórus, számtalan kísérőhangszer, nagyszerűen összefogva. Mint később megtudtam, ez egy felvállalt törekvés, csak is kizárólag azt a zenét produkálják, amit ott a színpadon meg tudnak szólaltatni. Hogy ezt a kényszer szülte, nem tudom, de akármi is volt a kiváltó ok, kiválóan használják ezt a kettősséget. Ha pedig egyszer teljes zenekarral turnéznának... Sajnos erre most elég kevés esély látszik, a zenekar finnül énekel, ami kissé korlátozza az igazi elterjedésüket, ám mindezzel együtt, így is eljutottak már kis hazánkba, úgyhogy talán eséllyel várhatjuk. Egyébként a nyelv – szerintem – nem akadályoz zenéjük szeretetében, a Kivenkantaja témái, több perc hosszú instrumentális részei bárki számára élvezhetők. Színpadon pedig olyan elemi erővel játszanak, amit csak ritkán látni. Színpadképük összeszedett, ősi harcosokat idéző arc- illetve testfestést láthatunk rajtuk. Felállásuk egyébként két gitár, egy
billentyű, egy dob, valamint egyikük billentyűzik és gitározik. A zenekarból ketten énekelnek, egyáltalán nem rosszul. Ám sajnos minden véget ér egyszer, a Kivenkantaja és a koncert is. Utóbbin még volt egy visszatapsolás, ám ekkor már póló volt a finneken. A kalapácsos póló először nem is tűnt fel. Hanem mikor azt mondták, hogy most jön két ember, akiket kedvelnek… Név szerint hívták KALAPÁCS JÓZSEFet és SÁRKÖZI LAJOSt. Hibátlan ejtéssel. És tényleg ők voltak! KALAPÁCS JÓZSI megköszönte a lehetőséget a srácoknak, akik talán még tizenhat évesek sem voltak, amikor már testükön volt a jel. És eljátszották közösen. (Gyengébbek kedvéért: POKOLGÉP: A jel. Még gyengébbek kedvéért: KALAPÁCS JÓZSEF a POKOLGÉPben énekelt, SÁRKÖZI meg most a KALAPÁCSban gitározik. Aki meg nem tudja, mi a POKOLGÉP, az magára vessen!) KALAPÁCS énekelt, SÁRKÖZI és a MOONSORROW pedig zenélt, és életem talán legnagyobb élménye volt ez az egy szám ott, akkor, egy külföldi zenekar által játszva. Mert ismerték a zenénket! A finn metál újabb nagy zenekart avathat ezzel a fiatal társasággal, bár még csak két albumon vannak túl, tehetségük egyértelműen a nagy elődök méltó utódjává teszi a MOONSORROWt. Kokas Lemezek: Suden Uni 2001 Voimasta Ja Kunniasta 2001 Kivenkantaja 2003 Suden Uni re-release 2003 (DVD)
26. oldal
2004. október
Egy világ a föld alatt Manapság Magyarországon nem sok mûködõ bánya van. Ezeknek is igen csekély hányaduk mélymûvelésû. Ezen kevesek közé tartozik az a két bánya, ahol jómagam is megfordultam. Az emberek nagy része nem tudja, milyen is az élet egy bányában. Elképzelni is nehéz, hogy milyen lehet nap mint nap hosszú műszakokat a föld alatt tölteni, milyen lehet órákon át csak a fejlámpa fényében dolgozni… Mivel nem vagyok bányász, ezért nem vállalkozhatok arra, hogy az itt felvázolt kérdésekre pontos választ adjak. De cikkemből kiderülhet, milyen is az első benyomás, hogyan látja valaki ezt az életet, kívülről. Életem második mélyművelésű bányájába az Energetikai Szakkollégium jóvoltából jutottam el, 2004. április 22-én, így ez a találkozás egészen friss élményként él bennem. Ekkor a Vértesi Erőmű Rt. (Vért) kezelésében levő Márkushegyi Bányaüzemben jártam, ami egy éven belül várhatóan Magyarország egyetlen mélyművelésű szénbányája lesz. Minden évben jelentős mennyiségű szenet termelnek itt ki. A térség további jelentős kitermelhető szénvagyonnal rendelkezik, erre alapozva tervezi a Vértesi Erőmű Rt is a társaság 2004-2014 közötti villamos energia termelését. A Bányászati Igazgatóság hosszú távú működése a rendkívül kedvező geológiai paraméterekkel rendelkező Márkushegy-Kőhalmi bányamező gazdaságos szénkitermelésére épül. A bányaüzem Komárom-Esztergom és Fejér megye határán, a Vértes hegység ÉNY-i lábánál helyezkedik el, az Oroszlány-Mór eocén barnakőszén medence részeként. Területe mintegy 43 km2, melyen vastagságban és minőségben jellemzően két telep fejlődött ki: az alsó barnakőszén telep palás agyagos, átlagban 1000012000 kJ/kg fűtőértékű, energetikai felhasználásra alkalmas. Fölötte mintegy 0,5 m-es közkő betelepülést követően található a felső telep, melynek fűtőértéke 17000-20000 kJ/kg így energetikai és lakossági célokra egyaránt használható. Az átlagos települési mélység 300-400 m. A bányaüzem az eocén program keretében belül került megnyitásra. Termelése 1981-ben indult. Ez idáig mintegy 28,0 millió tonna szén kitermelésére és kb. 230 km vágat kihajtására került sor. A jelenlegi földtani ásványvagyon mintegy 105 millió tonna, amiből az Oroszlányi Hőerőmű korszerűsítésének megvalósulása esetén (füstgáz kénszűrő beépítése) a jelenlegi termelési szinttel 2014-ig egyértelműben biztosított a gazdaságosan kitermelhető szén. A bánya szénvagyona azonban lehetővé teszi, hogy ennél hosszabb ideig is működjön. A látogatás alapos beöltözéssel kezdődött. Két rétegnyi ruhát adtak, gumicsizmát, bele kapcát, és fejemre, a kobak alá egy kendőt is (oké, velem mint lánnyal nagyon kivételeztek). Ezután (természetesen balesetvédelmi oktatást követően) megkaptuk a fejlámpát, és az életmentő készüléket is. A bányába a kasban ereszkedtünk le. A liftszerű jármű két szintes, hogy minél több ember elférjen benne, és 8 m/s-os sebességgel haladt, így röpke 50 másodperc alatt leérkeztünk közel 110 emelet (ha egy átlagos emeletes házhoz viszonyítunk) mélyre. Innen dízelmozdonyos kisvonat szállított tovább, a „személypályaudvartól” a végállomásig. Ez után személyszállításra is alkalmas gumiszalagon utaztunk. Ekkor kezdődött tulajdonképpen el a félműszaknyi hosszú, azaz körülbelül 4 órás bányalátogatás. Rengeteget gyalogoltunk, volt, ahol szinte csúszni-mászni kellett, de a kísérő számtalan érdekes dolgot megmutatott. Így például úgy láttunk fejtést, hogy közvetlenül a gép mögött ültünk, láttuk az egyik járat végén azt, hogy miként építik az újabbat, hogy a hatalmas ívvasakat hogyan illesztik a helyükre… Mindeközben volt, hogy a fejemre borult egy tömbnyi szén, hogy már a könnyem csorgott a rengeteg szemembe szállott portól, hogy szinte levegőt sem kaptam a nagy „szembeszéltől” (hasonlóan, mint a metróban, csak sokkal erőteljesebben)… A túra végén nem ismertem magamra,
ugyanis a por olyan vastagon állt rajtam. A két réteg öltözéknek hála tulajdonképpen „csak” a fejem, a fülem, a nyakam volt kritikus állapotban. Be kell hogy valljam, minden próbálkozásom ellenére még másnap is szenet szedtem ki a fülemből, és orrfújáskor is újabb mennyiségű por került elő… És ezek az emberek itt dolgoznak nap mint nap. Itt esznek ebédidőben (nekem nem sokat volt nyitva a szám, mégis még a fogam is szenes volt), itt töltik el a fél életüket. És tudjátok mit? Büszkék arra, hogy itt dolgoznak. Többükkel is beszéltem, és volt, amelyikük büszkén mesélte, hogy ő már 20 éve bányász… Jó szerencsét! A mélyben bárkivel is találkoztam, mindenkinek így köszöntem, és ezt is hallottam vissza. Nem csoda, hiszen ezek az emberek itt minden áldott nap, amikor dolgoznak állandó veszélyérzettel a tudatukban szállnak le a mélybe. Az utolsó „Jó szerencsét” után, amikor feljöttünk a felszínre, megkérdezték valakitől: ugye nem így képzelte el? Ugye azt hitte, olyan lesz, mint ahogy az amerikai akciófilmekben bemutatják? Ezen a kérdésen csak csendben mosolyogtam, elvégre is én már „edzett” voltam… -Kiss GabiÉs aki lemaradt erről az élményről, de kíváncsi lenne rá? Nos, a tavaszi félévben az üzemlátogatást megismétli a szakkollégium. Addig is szemezgethettek az őszi programból: 2004. október 7. Dr. Halzl József: A magyar villamosenergiaipar a rendszerváltás éveiben 2004. október 14. Üzemlátogatás: Paks (EHT) 2004. október 21. Dr. Berta István 2004. október 28. Üzemlátogatás: EVIG 2004. november 11. Dr. Aszódi Attila: Atomenergia (vitafórum) 2004. november 18. Üzemlátogatás: Mátrai erőmű 2004. november 25. Hallgatói előadás: Nyertes ETE diplomamunka pályázat előadásai 2004. december 9. Ruzsányi Tamás: Hogyan használják ki a villamos vontatómotorokat a tömegközlekedésben? 2004. december 16. Üzemlátogatás: BME Tanreaktor A programban szereplő előadások helye (ha az külön nincs feltüntetve) a BME Kármán Tódor Kollégiumának Fszt. 20. sz. terme (1111 Budapest, Irinyi J. út 9-11.). Az előadások kezdete: 18h. Tevékenységeinkkel, rendezvényeinkkel szeretnénk minél szélesebb körben érdeklődést kelteni, éppen ezért szívesen fogadunk a
[email protected] e-mail címre minden építő jellegű ötletet, javaslatot. További információ: http://www.eszk.ktk.bme.hu/
XXXII./1.
27. oldal
DSK – Sporthírek
Új helyen az Impulzus szerkesztősége
A Schönherz DSK ebben az évben is szívesen vár minden érdeklődőt különböző rendezvényeire. Szervezett programjaink a második tanítási héten kezdődnek az Elsős Sportnappal, amit már hagyományaink is megkövetelnek tőlünk. Ezen az eseményen szeretnénk megismertetni a gólyákkal a koli környékén található sportolási lehetősegeket, így lesz majd foci, kosár, toronyfutás és egy két ügyességi szám, de az előbbieken felül még meglepetésekkel is készülünk. A harmadik héten lesz a szokásos, szinten hagyománnyá váló pályaavató foci, ahol a KB-Nevtanár, DSK és az ÚjVárKlub csapatai mérkőznek meg egymással a dicsőségért. A szorgalmi időszak negyedik hetében nagypályás focival akarjuk szórakoztatni a Villanykar diákjait, de ezen az eseményen más karok csapatai is pályára lépnek majd. A kollégiumban folyamatos plakátolással fogjuk hirdetni eseményeinket, úgyhogy a liftre várás során, ha egy kicsit odafigyeltek, sok érdekes informacióhoz juthattok a DSK-val kapcsolatban.
Bár a májusi Tekilában a HK-hírek közt megemlítettük, megérdemel ez a dolog egy külön írást. Március elején éppen jól megérdemelten lógattuk a lábunkat, amikor egy tűzoltó bácsitól megtudtuk, hogy tűzvédelmi okokból el kell bontanunk a szerkesztőségünkben álló galériát. Két nappal később sikerült elérnünk, hogy ez a bontás „csak” annyiból álljon, hogy megbontunk egy statikailag meghatározott állványzatot és kivágunk belőle egy kétméteres csíkot. Hosszas tanakodás és egyeztetések sora után úgy döntöttünk, hogy inkább költözik a szerkesztőségünk. Közel hat évig voltunk a régi szerkesztőségben, a 417-es szobában. Előtte a második emeleten voltunk (még korábban pedig az elsőn), ezért – ragaszkodva a matematikához – a nyolcadik emeleten kerestünk új helyet. A 819-es szobát teljes egészében felújítottuk, vezetékeket húztunk, ajtókat döntöttünk, fúrtunk-faragtunk, s nyár végére végeztünk az utolsó simításokkal is. Bacsi
Mozdulj magadért!!! Sportoltál középsuliban? Bepunnyadtál az egyetemen? Hallottál már az elhízás okozta magas vérnyomásról, cukorbetegségről? Több szál cigi, mint megtett lépés? Több számítógépes játék, mint sporttárs? Állíts fel megfelelő sorrendet az életviteledben, s vedd be a mozgást heti rendszeres teendőid közé. Az egészséged a legnagyobb kincs, amit ha elvesztesz, többet már nem tudod visszavásárolni. Most költesz sportra, vagy később gyógyszerekre? Sportolnál, de nem tudod hogy kezdj hozzá? Most mindenre választ, és segítséget ad a Schönherz DSK Mindenmozgás Sportkollégiuma. Hat részből álló előadássorozat gyakorlati tanacsokkal egy teljes és egészséges létért. Nem csak sportolóknak. Október 12-én kezdünk, figyeljétek a plakátokat!
Egyéb közérdekű információk: Történt néhány személyi változás különböző szertárainkkal, szolgáltatásinkkal kapcsolatban: Általános szertár: Lakatos Dóra Katalin (313) Éger Szabolcs (1407) Vincze Gergely (1614) Kerékpárszertár: Nyerges Gábor (1303) Herczig András Zemniczki Zoltán Body: Szládovics Ferenc (410) Nagy Károly (1409) Iliásics Gergely (1514)
Ping-pong: Lakat Gábor (416) Kosár klub: Éger Szabolcs (1407) Uszodabérlet: Móricz Gábor (1713) Szauna: Börcsök Zoltán (1802) Sakk: Suba Csaba (1002) Mentes Balázs, SCH_DSK
Az a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Hallgatói Képviseletének lapja. Készült a Multiszolg Bt. és az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. XXXII. évfolyam 1. (376.) szám Lapzárta: 2004. szeptember 15. Megjelenik 2200 példányban. Felelős kiadó: Medveczki Gábor, a HK koordinátora Főszerkesztő: Bacsárdi László V. Info. Főszerkesztő-helyettes: Kereskényi Balázs IV. Info. Tördelőszerkesztő: Gyebnár Gábor IV. Info. Tóth Bálint III. Vill. Ny. tördelőszerkesztő: Juhász László VII. Vill Címlap: Inti Fotó, rajz: Inti, Képítő Felelős szerkesztő: Turi Dávid Írták és szerkesztették: Antal Gergely III. VIll. Juhász László VII. Vill. Bacsárdi László V. Info. Dr. Kemény Zsolt okl. Inf. Eördegh Péter IV. Info. Kereskényi Balázs IV. Info. Fagyal Csongor okl. Vill. Kéri András V. Info. Gyebnár Gábor IV. Info. Kokas Zsolt IV. Info. Gyöngyösi Péter III. Info. Orcsik Antal II. Info Haraszti Dávid VII. Info Simon Csaba VI. Info. Hende Szabolcs VI. Vill. Skrabák Csaba VI. Info. Tóth Bálint III. Vill. Horváth Barbara III. Vill. Horváth Gergely IV. Vill Továbbá: Csiby Soma
Orosz László
Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! ISSN 1418-0529 (Nyomtatott) ISSN 1588-0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség Schönherz Kollégium 1117 Budapest, Irinyi J. u. 42., 819-es szoba Tel.: 372-5141 Fax: 372-5139 E-mail:
[email protected] WWW: http://www.impulzus.com/
Tiszteletjegy
Tiszteletjegy
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Tiszteletjegy
Tiszteletjegy
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Tiszteletjegy
Tiszteletjegy
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Tiszteletjegy
Tiszteletjegy
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Tiszteletjegy
Tiszteletjegy
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Tiszteletjegy
Tiszteletjegy
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Szeretettel meghívunk a TERMINUS csapat nevében a 2004. október 6-án (szerdán) 21:00-tól egy óriási buliba, mely a Schönherz Kollégiumban kerül megrendezésre. Cím: Irinyi J. U. 42. Megközelítés: 4-es villamos (Budafoki úti megálló) 12-es busz (Budafoki úti megálló)
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.
Megjelenésedre feltétlenül számítunk! Ezt a kártyát belépéskor fel kell mutatnod.