1. Beszédhangok képzése Az emberi testnek azokat a szerveit, amelyek a beszéd hangjait létrehozzák és módosítják, beszélőszerveknek nevezzük. Beszélőszervek:
Tüdő Légcső Gégefő a hangszalagokkal Garatüreg az ínyvitorlával Orr Szájüreg Fogak Ajkak (módosítják a hangokat) Szájpadlás Nyelv
A levegő útja: Belégzéskor a tüdő megtelik levegővel, kilégzéskor a légcsövön keresztül távozik. A gégefőben megrezegteti a hangszalagokat, ilyenkor hang keletkezik. A garatüregben az ínyvitorlának terelő szerepe van, tereli a levegő útját az orr-vagy a szájüreg felé; a fogaknak, más szerveknek módosító szerepük van. Beszélőszerveink működése, ezen belül a hangszalagok működése:
zárállás: a 2 hangszalag szorosan egymáshoz simul. A tüdőből kiáramló levegő megrezegteti őket, s a gégefőben tiszta zenei hang, zöngehang keletkezik. A zönge minden magánhangzó és a zöngés mássalhangzók alapja résállás: A két hangszalag kicsit eltávolodik egymástól, kb. 10°-os szöget zárnak be. Ebben az állásban csupán egyetlen hangot képezünk “h” hang nyitott állás: A hangszalagok eltávolodnak egymástól, közöttük kb. 30°-os szög lesz. A levegő ekkor nem érinti a hangszalagokat, hanem továbbhalad a szájüregbe. Így keletkeznek a zöngétlen mássalhangzók. suttogóállás: A hangszalagok egymáshoz tapadnak, de a hangszalagok végén lévő két porc, a kannaporcok rést alkotnak. Amikor suttogunk, akkor hangszalagjaink ezt az állást veszik fel. A suttogva ejtett hangok mind zöngétlenek. lélegzőállás: belégzéskor a hangszalagok 45°-os szöget zárnak be. Ez a lélegzőállás.
A hangokat két nagy csoportra szoktuk sorolni: magánhangzók (mgh) és mássalhangzók (msh) csoportjába.
Magánhangzók: a hangszalagok rezgéséből keletkezett tiszta zenei hang a zönge. Képzésükkor a hangszalagot megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből. Mássalhangzók: akadályba ütközik a szájüregbe áramlott levegő, a hangszalagok helyzete szerint zöngés, zöngétlen msh-ról beszélünk:
Zöngés: b, z, zs Zöngétlen: p, sz, s
A beszédhangok, fonémák és a betűk közötti különbség: A betűket leírjuk, a beszédhangot és a fonémát pedig kiejtjük. Beszédhang: pl.: k, g; ahogy kiejtem. Fonéma: különféle variánsa, változata van egy hangnak pl. kéz, kár, kor, kutya; esetében a k hangot máshogy ejtjük. Magánhangzók csoportosítása: 1. kiejtés időtartama szerint rövid: a,e,i,o,ü,u; hosszú: á,é,í,ó,ű,ú; 2. nyelv vízszintes irányú mozgása szerint Előretolt állapotban van a nyelv: magas mgh: e,é,i,í,ö,ő,ü,ű Hátra tolt állapotban van a nyelv: mély: a,á,o,ó,u,ú; 3.
nyelv függőleges irányú mozgása szerint felső nyelvállás: i,í,u,ú,ü,ű; középső nyelvállás: é,o,ó,ö,ő; alsó nyelvállás: a,á,e
4. ajakműködés szerint: ajaknyílással képzett: é,e,á,i,í; ajakkerekítéssel képzett: a többi A mássalhangzók rendszere 1. A képzés időtartama szerint: Rövid: l,k Hosszú: ll,kk 2.
A képzés helye szerint: Ajakhangok, két ajakkal illetve ajakkal és foggal képzett hang Pl; b,p,m,v,f; Foghangok: d,t,z,sz,dz,c,n,l,r,zs,s,dzs,cs; Ínyhangok vagy szájpadláshangok: gy,ty,j,ny,g,k; Gégehang: h
3.
A képzés módja szerint: Zárhangok: b,p,d,t,gy,ty,g,k; Réshangok: v,f,z,sz,zs,s,j,h, l Zár-rés hangok: dz,c,dzs,cs Orrhangok: m,n,ny; Pergő: r
4. A hangszalagok rezgése vagy működése szerint: Zöngés: b,v,d,z,dz,zs,dzs,gy,g,m,n,ny Zöngétlen: p,f,t,sz,c,s,cs,ty,k Alkalmazkodás: a beszédfolyamatban a hangok a kiejtéskor nem tiszta képzésűek, mert a hangképző szervek a kiejtéskor már felkészültek a következő hang kiejtésére. Az egymás melletti és a távolabbi hangok egymásra hatását alkalmazkodásnak nevezzük.
2. Szóalkotás módjai A szóalkotás Szóképzés: A meglévő szókészlet elemeiből a képzők segítségével egy új jelentésű szót hozunk létre. A képzett szó jelentése összefüggésben áll az alapszó jelentésével. Fajtái: Igéből → igét (szófajtartó): Cselekvő igéből → műveltető igét: Képzői: -at, -et, -tat, -tet Pl.: mosat, ásat Cselekvő igéből → visszaható igét: Képzői: -odik, -edik, -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kozik, -kezik, -közik Pl.: mosakodik, borotválkozik Cselekvő igéből → szenvedő igét: Képzői: -atik, -etik, -tatik, -tetik Pl.: nézetik Cselekvő igéből → ható ige: Képzői: -hat, -het Pl.: mondhat, kérhet Névszóból → igét Képző Képzett szó -l gyalul, fésül -z(ik) gereblyézik, pipáz(ik) -ász(ik) halászik, madarászik -ész(ik) egerészik, heverészik -kodik bohóckodik -kedik ügyeskedik -ködik őrködik -l csodál, helyesel -ll sokall, rosszall -ít szabadít, szépít, takarít -ul tanul, szabadul -ül szépül, zöldül -odik fiatalodik -edik öregedik Igéből → névszót: Képző Képzett szó -ás tanulás -és égés -at gondolat -et felelet -mány tanulmány -mény építmény -vány utalvány -vény öntvény
-tlan (-atlan) tudatlan -tlen (-etlen) neveletlen Névszóból → névszót: Alapszó Képzőfajta Képző barát -ság Főnévképző nép -ség leány -ka egér -ke Kicsinyítő képző fiú -acska könyv -ecske Kovács -né Asszonynévképző Papp -né só -tlan erő -tlen Fosztóképző szag -talan íz -telen iskola -i Melléknévképző Sopron -i hüvelyk -nyi Határozatlan számnévképző tenger -nyi öt -öd Törtszámnévképző hét -ed tíz -edik Sorszámnévképző nyolc -adik
Képzett szó barátság népség leányka egérke fiúcska könyvecske Kovácsné Pappné sótlan erőtlen szagtalan íztelen iskolai soproni hüvelyknyi tengernyi ötöd heted tized nyolcad
Szóösszetétel: I. kéttagú (tölgyfa) II. többtagú (tölgyfaág) Előtag + utótag (tölgy +fa) SZÓÖSSZETÉTELEK SZERVES SZÓÖSSZETÉTELEK Alárendelő szóösszetételek alanyos szóösszetétel (napsütötte, nyakatekert) tárgyas szóösszetétel (lábtörlő, egyetért) határozós szóösszetétel (magasugrás, célbadobás) jelzős szóösszetétel (tejfölösszájú, tízperc, háztető) jelentéstömörítő szóösszetétel (patyolatfehér, csigalépcső) a)
Mellérendelő szóösszetételek Mellérendelő szóösszetétel (búbánat, apraja-nagyja) Szóismétlések (alig-alig, nőttön-nő) Ikerszók (ugrabugrál, fidresfodros) b)
Mondatbeli összefüggés alapján (pl.: szabadidő, hétvége)
SZERVETLEN SZÓÖSSZETÉTELEK (Miatyánk, csakhogy)
Mondatbeli előzmény nélkül (pl.: mosógép, porszívó) Mellérendelő szóösszetétel: A mellérendelő szóösszetételek ellentétes vagy hasonló tagokból állnak, ahol az előtag és az utótag mindig azonos szófajú szó Valódi mellérendelő szóösszetétel: Az előtagnak és az utótagnak is van önálló hangalakja és jelentése, így ezeket önállóan is használjuk Pl.: él-hal, jön-megy, hegyes-völgyes, egy-két, szóbeszéd Nem valódi mellérendelő szóösszetétel: Vagy az előtagnak vagy az utótagnak nincs önálló jelentése Pl.: lót-fut, Szókettőzés (szóismétlés): Egy szó megkettőzésével keletkezett mellérendelő szóösszetételeket nevezzük szőkettőzésnek Pl.: messze-messze, egy-egy, alig-alig, néha-néha Ikerszók: A hasonló hangzású tagok mellérendelő szóösszetételei az ikerszók Pl.: tipeg-topog, dirmeg-dörmög, icipici, hébe-hóba Alárendelő szóösszetétel: Alanyos szóösszetétel (napsütötte, nyakatekert) Tárgyas szóösszetétel (lábtörlő, egyetért) Határozós szóösszetétel (magasugrás, célbadobás) Jelzős szóösszetétel (tejfölösszájú, tízperc, háztető) Jelentéstömörítő szóösszetétel (patyolatfehér, csigalépcső) Egyéb szóalkotási módszerek (ritkább szóalkotási módok):
o o o
Szóelvonás: Tapsol → taps Vádol → vád Nagytakarítást végez → nagytakarít (képzett előtagú főnév igésítése)
Szórövidítés: Tulajdonos → tulaj Professzor → prof Laboratórium → labor Matematika → matek Eszpresszó→ presszó
o
Szórövidítés továbbképzése (becézés): Mária → Maris, Marcsi, Marcsa, Mari
Szóvegyülés (kontamináció): Csokor + Bokréta → csokréta
Zavar + Kerget → zargat Csupa + kopasz → csupasz
Szóösszerántás: Citrom + Narancs → citrancs (grépfrút) Csatorna + Alagút → csalagút Cső + Orr → csőr
Mozaikszók: Magyar Tudományos Akadémia → MTI (betűszó) Községi Élelmiszer-kereskedelmi Részvénytársaság → közért (szóösszevonás) Általános forgalmi adó → áfa Rövidítés (nem egyenlő a mozaikszavakkal!!) Liter → l (rövidítés) Népetimológia tuberosa (latin) > tubarózsa kara katna (török) > kárókatona Szóhasadás család – cseléd Szóalakhasadás daruk – darvak Jelentéstapadás lábas fazék => lábas Ragszilárdulás nappal
3. Az egyszerű mondat A mondat a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építőelemei a szavak, melyek bizonyos nyelvtani kapcsolatban állnak egymással.. 1. Szerkezet szerint lehet: I. Egyszerű mondat - Az egyszerű mondat egy tagmondatból áll. Fajtái: a) Tőmondat: csak alanyból és állítmányból áll. Pl.: Ádám iszik. b) Bővített mondat: az alanyon és állítmányon kívül más mondatrészt /szintagmát/ is tartalmaz. Pl.: Ádám vizet iszik. c) Hiányos mondat: vagy az alany vagy az állítmány hiányzik. Az állítmány elmaradása mindig hiányos mondatot okoz, az alany elmaradása nem feltétlenül, hiszen az igei személyragok egyértelműen kijelölik az alany számát, személyét. Pl.: Vizet iszik. d) Tagolatlan: nem tartalmaznak alany-állítmányi szerkezetet Pl.: Segítség! II. Összetett mondat - Az összetett mondat több tagmondatból áll. 2. A beszélő szándéka szerint lehet: kijelentő mondat: Egyszerű közlést, nyugodt hangú megállapítást jelent. A beszédben a hangsúlya egyenletes, nyugodt, hanglejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot teszünk. Pl.: Ma este későn megyek haza. kérdő mondat: a) eldöntendő: a válasz igen vagy nem lehet. A hangsúlya nyugodt, hanglejtése emelkedő, ereszkedő. Pl.: Látod ezt? b) kiegészítő: a válasz hosszabb terjedelmű, a kérdés kérdőszóval kezdődik, a hanglejtés ereszkedő. Mondatvégi írásjele a kérdőjel. Pl.: Hogy vagy? felkiáltó mondat: hangsúlya erőteljes, hanglejtése ereszkedő. Érzelmet fejez ki. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. Pl.: Fáj az ujjam! felszólító mondat: Kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hanglejtése ereszkedő, mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. a) tiltószavak: ne, se b) tagadó szavak: nem, sem óhajtó mondat: Érzelmet, vágyat fejez ki. Gyakran indulatszóval kezdődik, az állítmány feltételes módú. Hanglejtése lebegő. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.
3. A mondat mondatrészekből áll. A mondatrész szófaji és alaktani sajátosságok alapján állítmány, alany, tárgy, határozó és jelző lehet. a) Állítmány: A mondatnak az alannyal kapcsolatos történést, minőséget vagy más körülményt kifejező igei vagy igei-névszói vagy névszói része. igei: mutatja a modalitást (módjelek), az idővonatkozást (időjelek), az alany számát és személyét (igeragok), a tárgy határozott vagy határozatlan voltát (tárgyas és tárgyatlan igék; alanyi és tárgyas ragozás), s utal a tárgy személyére is. névszói: a 3.sz. alanyt jelöli kijelentő mód jelen időben pl. A veréb madár. névszói–igei, összetett: névszói rész: + létige (+marad, múlik) pl. A madár veréb volt. Ha a létigét tartalmazó mondatot kijelentő mód, jelen idő, E/3-be téve a létige eltűnik, akkor az állítmány névszói, ha megmarad, akkor igei. b) Alany: A mondatnak az a része, amely megjelöli azt, akiről, amiről az állítmánnyal mondunk valamit. Főnév, vagy főnévként használt szó. határozott alany határozatlan alany: kifejezhetjük határozatlan névmással (valaki, valami), T/3-ű állítmánnyal általános alany: kifejezhetjük általános névmással (akárki, bárki), az ‘ember’ szóval, az állítmány ragozásával (T/1., T/3., E/T/2.) tapadásos alany: az alany fogalma hozzátapadt az állítmányhoz (pl.: terítve van) alanytalan mondatok – az időjárásra, napszakra vonatkoznak: Dörög. Villámlik. c) Tárgy: Azt a fogalmat nevezi meg, melyre az igei állítmánnyal, vagy más igenévi mondatrésszel kifejezett cselekvés irányul (iránytárgy), illetőleg amelyet ez a cselekvés eredményez (eredménytárgy) d) Határozó: A mondatban kifejezett cselekvés körülményeit fogalmazza meg. Fontosabb határozók: hely-, idő-, szám-, állapot-, eredet-, eredmény-, társ-, mód-, eszköz-, fok-mérték-, ok-, cél-, részes-, állandó határozó e) Jelző:Az a mondatrész, amely a vele szerkezetet alkotó névszó tulajdonságát, helyét, mennyiségét vagy birtokosát fejezi ki. Fajtái: minőség-, mennyiség-, birtokos-, értelmező jelző 4. A mondatrészek egymással grammatikai vagy logikai viszonyban állnak, ez a szószerkezet /szintagma/.
a) hozzárendelő szintagma: tagjai az alany és az állítmány, közöttük egyenrangú a viszony, együttesen a mondat központi magvát alkotják A mondat fő részeként elemzéskor a mondat első nyelvtani szintjén helyezkednek el. b) az alárendelő szintagma : tagjai az alaptag és a meghatározó tag vagy bővítmény. Az alaptag a mondaton belül egy szinttel feljebb helyezkedik el /pl. alany, állítmány, más mondatrész/, a meghatározó tag az alaptagnak lehet tárgya, határozója vagy jelzője. Az alaptagból kérdezhetünk a bővítményre. A mellérendelő szintagma: két vagy több azonos mondatrész, halmozott mondatrész egyenrangú kapcsolata 5. Az egyszerű mondat szintjei: 1. szint: alany–állítmány (hozzárendelő szintagma); kölcsönösen meghatározzák egymást. 2. szint: az alany és állítmány bővítményei; a szórend kötetlen. 3. szint: a bővítmények bővítményei; a szórend kötött, csak együtt mozdulhatnak el a mondat szórendjében.
4. A kommunikáció A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói A kommunikáció: tájékoztatás, információk cseréje, közlés valamint erre szolgáló eszköz: a nyelvi és nem nyelvi jelrendszer segítségével. A kommunikáció a latin eredetű communicatio = közzététel, megadás főnévből származik. Létrejöhet élőlények, ember és gép valamint gépek közt is. A kommunikáció folyamata Minden folyamatot, melyben legalább 2 résztvevő valamilyen jelrendszer felhasználásával egymással közöl valamit, kommunikációnak nevezzük. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, több tényezőre van szükség: a résztvevők, azaz a feladó és a címzett. A feladó az, aki a jelek segítségével üzenetet küld a címzettnek. A címzett az üzenetet felfogja, értelmezi és ha módja van rá, akkor válaszol. az üzenetet kifejező, összefüggő jelet kódnak nevezzük. Vannak nyelvi és nem nyelvi kódok. A kommunikáció csak akkor lehet sikeres, ha a résztvevők közös nyelvet beszélnek. a megfogalmazott üzenet csatornán keresztül jut el a feladótól a címzettig. A csatorna lehet hallható, látható, érezhető. a hatékony kommunikáció feltétele a közös valóság és előismeret. A kommunikációs partnereknek megfelelő ismereteik, megfelelő tudásuk legyen arról, amiről beszélgetnek. a közös előzmények is nagyban megkönnyítik a felek közti kommunikációt. a beszédhelyzet is fontos: a kommunikációnak mindig ott és akkor, az adott helyzetben van jelentése. azokat a tényezőket, amelyek a kommunikációs folyamatot megzavarhatják, vagy az üzenetet torzítják, zajnak (kommunikációs zavarnak) nevezzük. A kommunikáció célja A feladó valamit közölni akar, valamiről tájékoztatni akarja a címzettet. Ilyenkor a kommunikáció tájékozató szerepe az elsődleges. A feladó főleg kijelentő mondatokban ír vagy beszél. A kifejező szerep elsődleges akkor, amikor a feladó érzelmeit, hangulatát, érzéseit akarja közölni, ezeket gyakran felkiáltó vagy óhajtó mondatokkal fejezi ki. A felszólításokat, felhívásokat tartalmazó üzenetekben elsősorban a felhívó szerep érvényesül. Minden kommunikációt valamilyen formában megnyitunk, ilyenkor a kommunikáció kapcsolatteremtő szerepe fontos. A beszélgetés során többször éltünk a kommunikáció kapcsolatfenntartó szerepével (megkérdezzük a partnert, hogy érti-e amit mondunk). Minden beszélgetést illik lezárni, tehát fontos a kommunikáció kapcsolatzáró szerepe is. Gyakran az üzenetnek a közlés mellett a gyönyörködtetés is a célja. Ezt a kommunikáció esztétikai szerepének nevezzük. A kommunikáció értelmező funkciójának nevezzük (metanyelvi funkció) azt, amikor magáról a nyelvről a nyelv segítségével beszélünk. Esztétikai szerep => cél a gyönyörködtetés, pl. versek A kommunikáció funkciói általában együtt vannak jelen, együtt hatnak. A kommunikáció típusai
egyirányú: ha a folyamaton belül a hallgató nem töltheti be a beszélő (feladó) szerepét, pl.: előadás, TV hírek kétirányú: ha a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél, pl.: telefonálás közvetlen: ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a kommunikációban közvetett: ha a kommunikáció nem egy térben és / vagy nem egy időben zajlik, pl.: telefonálás, levelezés Bármelyik típusról is legyen szó, a kommunikáció mindig nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével zajlik. A KOMMUNIKÁCIÓ közvetlen közvetett egyirányú előadás az iskolában televízióadás kétirányú két barát beszélgetése telefonbeszélgetés A kommunikációban vannak szóbeli és írásbeli formái. A kommunikációs folyamatban érvényesül az együttműködési alapelv. Közlésfolyamat=kommunikáció: latin eredetű szó, jelentése: összeköttetés. Az emberek közötti érintkezésnek azt a fajtáját nevezzük kommunikációnak, amely jelek segítségével történik. Jacobson-féle modell 1.az információ elindítója vagy feladója: aki vagy ami beszél vagy közöl valamit 2.címzett vagy vevő, akinek az üzenetet szánták 3.közvetítő közeg vagy csatorna: az információ továbbításának eszköze 4.közlemény, továbbított információ tárgya, tartalma 5.kódnak nevezzük a közleményt kifejező nyelv vagy jelrendszer elemeit, melyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek 6.a kontextus a kommunikációs közeg amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését Közlésfolyamat funkciói 1.emotív = érzelmi funkció: az üzenetekkel kapcsolatos érzelmeket, indulatokat, hangulatokat fejez ki. Nyelvi kifejezőeszközei az indulatszavak. 2.felhívó: a címzett befolyásolására szolgál. Nyelvi formái: megszólítás, felszólítás, meghívás 3.fatikus = kapcsolattartó: a közlésfolyamat létrehozását, fenntartását, meghosszabbítását célozza. Kifejezőeszközök: köszönés, megszólítás, bemutatás 4.metanyelvi funkció: a nyelv segítségével a nyelvről való beszéld valósul meg. 5.poétikai = esztétikai funkció: hordozója az üzenet, melynek nyelvi megformálásával esztétikai hatást is elérhetünk, szépirodalmi szövegekre jellemző.
5. Tömegkommunikáció Tömegkommunikáció, tömegtájékoztatás A tömegkommunikáció mindig valamilyen médiumon keresztül történik, és rendszerint professzionális kommunikátorok irányítják. Jellemzője, hogy szervezett, intézményesült és tömeges formában zajlik. Az üzenet a nagyközönségnek szól, azaz nyilvános. A tömegkommunikáció átmenet az írott és a szóbeli kommunikáció között. Sajátos szimbólumok és egyéni jelentések jellemzik. A nyelvi kontrol gyengül, hiszen nincs javítás. Esetleges veszélye lehet, hogy hiányos lesz a standard nyelvi norma, a társadalmi hierarchiák negligálása, a regiszterváltás képességének, a hagyományos műfajszabályok defektusai, valamint az információ szelektálásának, az irányított keresésnek és a kritikai olvasásnak az elsorvadása. Előnye a rendkívüli kreativitás, a nyelvi fantázia, valamint az, hogy demokratikus, illetve elutasítja a tekintélyelvet. Továbbá felértékeli a befogadó szerepét, hatalmas mennyiségű információhoz enged hozzájutni, és gyorsabbá teszi a személyek közötti kommunikációt. A tömegkommunikáció általában egyirányú, azaz nem nyújt lehetőséget a közvetlen visszacsatolásra, vagy rendkívül korlátozott. Csak levél, telefon, egyenes adás, interaktív műsor, vagy internet formájában van lehetőség a válaszkapásra, de még ebben az esetben sem biztos, hogy kapunk választ a kérdésünkre. A tömegtájékoztatás egyik legrégibb formájának a nyomtatott sajtó tekinthető. Az emberek utcai árusoktól vehették meg az újságokat, melyek az előző napi eseményeket közölték. Mára a nyomtatott sajtónak rengeteg formája van. Találkozhatunk napilapokkal, folyóiratokkal, hetente, vagy havonta megjelenő újságokkal. A tudományos folyóiratok száma – sajnos – egyre inkább csökken, hiszen a mai szenzációéhes világ inkább a bulvársajtó termékeit vásárolja, mintsem a kultúrát közvetítő lapokat. Az emberek jobban kedvelik a színes újságokat, mint a fekete-fehér lapokat, így a bulvársajtó termékei megintcsak előnyben részesülnek. A technika fejlődésének ellenére a nyomtatott sajtó még mindig versenyképes, hiszen az embereknek nincs arra ideje, hogy minden hírt egyszerre olvassanak el. Az újságok pedig pontosan kielégítik ezt a vágyat, hiszen akkor is rendelkezésünkre állnak, amikor munkából hazafelé tartunk. Mindezek ellenére egyre nagyobb szerephez jut a televízió és az internet az emberek életében, hiszen könnyen elérhető. Csak egy kattintás és máris olvashatjuk a különböző híreket, pletykákat. A televízió híreit általában reggel, délben és este láthatjuk, a rádiók azonban szinte minden órában szolgálnak valami új információval, legyen az baleset, forgalomelterelés, időjárás jelentés, sportesemény, vagy bármi más. Ezek rendkívül hasznosak tudnak lenni a munkába igyekvő, vagy éppen hazafelé tartó emberek számára, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a nyári dugókat is elkerülhetjük a rádiós hírek segítségével. A reklámok is egyfajta tömegtájékoztató eszközök, de sajnos több hátrányuk van, mint előnyük. A legtöbb reklám felnagyítja az általa bemutatott termék jó
tulajdonságait, és legtöbbször a film legizgalmasabb részét szakítja félbe egy tizenöt perces reklámblokk. A legtöbb ember ettől tud a falra mászni. Ilyenkor általában keresünk egy másik csatornát, de mintha összebeszéltek volna a szerkesztők, a többi csatornán is ugyanakkor van reklám. Mégis vásárláskor elgondolkozunk azon, hogy nem kellene-e kipróbálni azt az új mosóport, hiszen a reklámban annyira tökéletesnek látszott, és különben is a régi soha nem vitte ki a fűfoltokat. Viszont ekkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a reklámok megpróbálják eladhatóvá tenni a termékeket, ami nem jelenti azt, hogy tényleg olyan jók is. A technika fejlődése, különösen a digitalizáció lassan elmossa a személyek közötti és a tömegkommunikáció közti határokat. Például az internet csevegő-oldalain már magánemberek is a nyilvánosság előtt szólnak hozzá közéleti témákhoz. A telefon fejlődése, különösen az SMS- és az MMS-szolgáltatások új lehetőséget nyújtanak a gyors visszacsatolásra a tömegkommunikációban is. Egyre többször küldünk, vagy kapunk csoportos sms-t, ha például egy baráti társaság elmegy szórakozni, vagy épp akkor, ha valaki partit szervez. A tömegkommunikációnak sajnos rossz hatásai is vannak, hiszen a média hatalmat jelent. Segítségével bárki képes befolyásolni az emberek véleményét, sajnos néha nagyon rossz irányba. A mai tömegtájékoztatás nem mindig tesz eleget a kívánt mércének, hiszen találkozhatunk elfogult, egyoldalú lapokkal, illetve televíziós csatornákkal. 1) A tömegkommunikáció olyan közlésfolyamat, amelyben a befogadó nagy létszámú, heterogén sokaság. Az információ kibocsátója térben és időben távol van a befogadótól, így általában nincs lehetőség közvetlen visszajelzésre, szerepcserére. (Csak később mérhető (esetleg), hogy a befogadók helyesen értelmezték-e az üzenetet.) A tömegkommunikáció eszközei bármikor kikapcsolhatók, félretehetők (↔ társas érintkezés) Tömegkommunikáció: – háttere: ipari forradalom, fogyasztói társadalom létrejötte, igény a tájékozódásra, szórakozásra – egyirányú folyamat, az információ több csatornán áramlik, hatalmas a közönség – csatornái: nyomtatott sajtó (újság, magazin, könyv), rádió, televízió, internet, mobiltelefon A nyomtatott sajtó: – a legrégebbi kommunikációs műfaj, az első tömegtájékoztatási eszköz – csoportosítás: – tartalom szerint (politikai, közéleti, tudományos, szórakoztató, vegyes) – befogadó szerint (ifjúsági, szakmai stb.) 2) A tömegkommunikáció eszköz, más szóval médium. Többes száma: média pl.: sajtó, rádió, TV, közterületi objektumok (pl.: plakátok, feliratok), internet, reklám, mozi, videó, stb. 3) A tömegkommunikáció célja lehet:
a) Tájékoztatás, információ nyújtása b) Ismeretterjesztés (→ oktatás, műveltségfejlesztés) c) Szórakozás d) Normák, értékek közvetítése, így szerepe van egyének és csoportok társadalomba való beilleszkedésében (a szocializációban) e) Közvélemény-formálás, befolyásolás (azon társadalmi csoportok érdekeinek, céljainak megfelelően, akiknek a kezében van az adott média, illetve akik fizetik a hirdetéseket, reklámokat, stb.) f) Közvetít a hatalom és a társadalom közt, segíti embercsoportok megegyezését (a konszenzusteremtést) 4) A sajtó (a vizuális média) a) A sajtótermékek úgy közölnek információkat, hogy eleget tesznek a következő követelményeknek: Publicitás (nagyobb nyilvánosság) perioditás (szabályos időközönkénti ismétlődés) aktualitás b) Sajtóműfajok: tájékoztató véleményt közlő, véleményformáló A tájékoztató sajtóműfajok HÍR: közérdekű és aktuális információ tömören, röviden megfogalmazva. Tényhír: Ki? Mi? Mit? Mikor? Hol? Teljes, kifejtett hír: Miért? Hogyan? A teljes hír jellemző felépítése a fordított piramiselv és a lineáris (előrehaladás) szerkezete Bevezető (összegző) Magyarázó (részletező) A jó hír: figyelemfelkeltő, érthető, korrekten tényszerű TUDÓSÍTÁS: közérdekű, aktuális eseményről adott, a helyszínen készített beszámoló (a tudósító szemtanú) visszafogottan személyes hangvétel, monologikus forma RIPORT: érdekes eseményről (jelen – vagy múltbeli) szóló eleven, színes, személyes hangvételű, sokszor oknyomozó, tényfeltáró szándékú beszámoló. A helyszínen készült tudósítás, amelyben a riporter bemutatja az eseményekről a helyzetet, környezetrajzot ad, és megszólaltatja a szereplőket is. → Formadöntően párbeszédes (dialógus). Általában hosszabb terjedelmű, elgondolkodtató. Gyakori eszköze a feszültségteremtés, a fordulat, a késleltetés, a metaforák. Viszont az információk pontosak, hitelesek, konkrétak, a riportalanyoktól csak azt idézi, ami tényleg elhangzott. INTERJÚ: az újságírónak a nyilvánosság számára készített beszélgetése nevezetes, vagy érdekes emberekkel.
5) A televíziós műfajok: – 1950-es évektől létezik, a legkiterjedtebb műfaj (az egész lakosság megszólítható) – a tv-adók csoportosítása: – kiterjedtség alapján (helyi, regionális, országos, határon túli, világméretű) – működtető alapján (állami, kereskedelmi, közszolgálati) – a sugárzott műsor jellege alapján (élőadás, előre felvett és szerkesztett) – műsortípusok: összetettek (hang és kép viszonya → kiegészítik egymást) pl. hírműsorok, film, reklám, folytatásos regény, zene, talk-show, közvetítés, szakmai műsorok 6) Az internet: – a legösszetettebb műfaj, a fentiek mindegyike megtalálható rajta – előnyei: kommunikáció megkönnyítése (nagy távolságok áthidalása), gyors információterjedés – hátrányai: nagy információsűrűség → leterhelődhet, vírusok is elterjedhetnek, nem mindenütt elérhető A manipuláció A befolyásolás szélsőséges, negatív esete a manipuláció, amikor a közlő a befogadót rá akarja venni valamire, de ezt nem nyílt közléssel, hanem burkoltan, a befogadót megtévesztve teszi. A manipuláció néhány jellemző eszköze: a „mézesmadzag” ígérete: egy dologhoz kívánatos értékeket társítanak (szépség, fiatalság, jólét, béke, férfiasság, stb.) montázs: képek egymás mellé helyezése, amelyek közt a befogadó összefüggést teremt (→ valamit rokonszenvessé vagy ellenszenvessé tesznek, stb.) ingerküszöb alatti montázs: pl.: Cola fenyegetés, félelem, bűntudat felébresztése: baj, kár ér, ha nem vagyunk a termék fogyasztói híres emberek fogadtatnak el árucikket társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozásra hivatkozás szándékos hiánykeltés (csak ma; amíg a készlet tart) „ön is megnyerheti” elhallgatás vagy szelektív (szándékosan válogatott) hírközlés az információ szétdarabolása, az egyes jelenségeket, kijelentéseket összefüggéseikből kiszakítva kezelik
6. Nem nyelvi jelek A szóbeliség az emberi kommunikáció legtipikusabb módja, jelentős információhordozó. Ugyanakkor a leggyakrabban lehet félreértések forrása, mivel azzal a feltételezéssel élünk, hogy egy-egy szó azonos jelentéssel bír mindenki számára. Pedig azt, hogy egy-egy szónak az adott pillanatban milyen jelentést tulajdonítunk, aktuális szükségleteink is jelentős mértékben befolyásolják. Ezért az egyes kommunikációs szituációkat kontrollálni kell. Mit jelent számunkra a szóbeliség? Következtetni tudunk tárgyaló partnerünk képzettségére, intelligenciájára, kulturáltságára, életútjára vagy akár valamely közösséghez (városvidék) való tartozására, iskolázottságára. Egyúttal az egyéni motivációk is felismerhetők a szóbeliségből. Vizsgálatok szerint közlésrendszerünk mintegy 55%-a nem verbális, nem szóbeli. A szóbeli közlést elsősorban információk átadására használjuk. A nem verbális jelek szerepe: tájékoztatás az érzelmi állapotról, visszajelzések közvetítése, a szavakkal mondottak felerősítése, a megnyilatkozás őszinteségének megkérdőjelezése, szavak helyettesítése. Non-verbális kommunikációs jelzések A verbális jelek mellett a szóbeli információk kiegészítésére, ellenőrzésére vagy éppen hangsúlyozására a nem szóbeli, ún. non-verbális jelrendszert alkalmazzuk. A non-verbális jelek tipikus megnyilvánulásai a mimika, a tekintet – szemkontaktus – szemmozgás, az ún. vokális jelek, mint hangnem, hanghordozás, hangerő, hangszín; a gesztusok, a testtartás és a távolságtartás-térközszabályozás. E felsorolt jelrendszert kiegészítik továbbá a szimbolikus jelek. Mimika Hétféle érzelem tükröződik arcunkon, s ezek kifejeződése, illetve felismerése a világban mindenhol teljesen azonos. A legősibb kultúráktól a civilizált nagyvárosok lakóiig hasonlóképpen mozdítjuk arcizmainkat, ha örömöt, bánatot, meglepetést, félelmet, haragot, undort, érdeklődést érzünk vagy tanúsítunk. Ez azért van, mert ezen érzelmek kifejeződése biológiailag meghatározott, és nem tanulásunk eredménye, nem tudatunktól függő megnyilvánulás. Kultúránként azonban eltérés tapasztalható: az érzelmek kiváltódásának okaiban (miért szomorú, miért vidám); milyen erősségű ingerre történik reagálás; mennyi ideig és milyen mértékben fejeződik ki az arcon a konkrét érzelem; mennyire kell szabályozni a mimikát az adott kultúra szabályi szerint. Általános szabály: nagyon fontos a szóbeli és nem szóbeli jelek egybehangzása. A szóbeli és nem szóbeli kommunikációk közötti megfeleltetés, összhang a hitelességet fejezi ki. Tekintet – szemkontaktus – szemmozgás Ezzel az adottságunkkal ellenőrizhető, hogy az általunk közöltekből mit fog fel a külvilág vagy mit nem fog fel, mit ért vagy mit nem ért. A tekintet egyúttal a benyomáskeltés eszköze is. Tekintetünk lehet értelmes vagy buta, sugárzó vagy tompa, de lehet kedves, ellágyult, szerelmes, csábító, szemérmes, kihívó, vádló,
számon kérő és üres. Mások tekintetét nézve-figyelve bennünk is keletkezik egyfajta benyomás, és mások is benyomásokat szereznek a mi tekintetünkből. A szemkontaktus fontos hatáskeltő és figyelemfelkeltő eszköz. Időtartamából – amely az egyes kultúrákon belül eltérő – fontos következtetéseket vonhatunk le, ezért figyelni kell rá. Vokális jelek A vokális jeleket nehéz elválasztani a verbálisaktól, hiszen az ezt kísérő hangeffektusokról van szó. Ami mégis indokolja a non-verbális jelekhez történő sorolását, azaz, hogy nem szóbeli megnyilvánulás, hanem annak önálló jelentést is hordozó kísérője, továbbá nem vagy nem mindig tudatos, ellentétben a verbalitással. A vokalizáció elemei: a hangnem, a hanghordozás, a hangerő, valamint a hangszín. A hangnemmel, hanghordozással fejezzük ki, ha kemény hangon beszélünk, ha felemeljük a hangunkat, ha hivatalos hangnemben beszélünk, vagy ha éppen nem megfelelő hangnemet ütünk meg! Hangerőnk ehhez kapcsolódva lehet halk, hangos, harsogó, normális vagy éppen suttogó. Általában természetes hangszínen beszélünk. Ez minden ember normális, kiegyensúlyozott lelkiállapotára jellemzően egyedi; testi adottságainktól (hangszálak, arcüreg formája, nagysága stb.) is függ. A hangszín önmagában is kelthet bennünk egyfajta benyomást. Lelkiállapotunk negatív vagy pozitív változásai szerint hangszínünk is megváltozik, és eltér egyébként szokásos hangszínünktől. Gesztusok A gesztus alatt értjük a fej, a kéz és a karok mozgását. A fejmozgások gyakoribb jelentései: az igenlés, a tagadás, a helytelenítés, a megszégyenülés, elszomorodás stb. A kéz- és karmozgások jelentése: a hívás, elutasítás, tiltakozás, kérés, könyörgés, fenyegetés, köszöntés stb. A gesztusokat a partner beszédének szabályozására (magyarázás, gyorsítás-lassítás stb.) is használjuk. A kulturális különbségekre a gesztusok jelrendszerében is oda kell figyelni. Például a latin gesztusrendszer rendkívül bő, árnyalt, míg a skandinávoké, angoloké jóval visszafogottabb, és sokkal kevesebb jelet tartalmaz. Testtartás Kifejezhet: viszonyt (alá-fölérendeltséget stb.), szubjektív értékelést (pl. rosszallást), álláspontot, érzelmeket. A testtartás változásai jelenthetik az érzelmek, a gondolkodás megváltozását, de jelezhetnek szándékot is. Ilyenkor odafordulást, súlypontáthelyezést, felegyenesedést stb. láthatunk. Mindenkori célunknak megfelelően különböző testhelyzeteket, testtartásokat veszünk fel. Mindenki maga tudja meghatározni, hogy milyen testhelyzet felel meg leginkább aktuális céljának. Hol van az az optimum, amellyel zavartalanná tudja tenni a tárgyalást. Térközszabályozás, távolságtartás Az egymástól való távolságnak jelentősége és jelentése van. A távolsággal együtt változik a kommunikációban szerepet játszó érzékszerveink használhatósága, megbízhatósága. A közelség-távolság a partnerek közötti viszony jellegére
vonatkozóan ad információkat. Más-más az elfogadott vagy lehetséges távolság két ember kapcsolatának különböző fázisaiban és a különböző kultúrákban. Bizonyított dolog, hogy minden élőlénynek szüksége van valamekkora saját térre, területre az életben maradáshoz. Kísérletekkel igazolt tény, hogy állatnál, embernél egyaránt “kiborulás” következhet be, ha a tér a minimális alá csökken. Ezáltal ugyanis megbomlik a szervezet egyensúlya, és rendellenességek keletkezhetnek a fiziológiai és lelki folyamatokban. Az alábbi távolságtípusokat különböztethetjük meg: Bizalmas, intim távolság: 0 – 0,5-méter között. A teljes intimitás az a közelség, amely a testi kontaktus lehetőségével jár. A 0,25 méteren belüli közelség az intim közelség. Jól hallatszik a suttogás, nagy szerepe van a szaglásnak, érintésnek, a látás a partner igen kis részletére koncentrálódik. Még a 0,25 – 0,50 méter közötti távolság is közeli. Személyes távolság: 0,5 – 1,2 méter között. A beszéd még lehet halk, viszonytól függetlenül alkalmas személyes témák megbeszélésére. Csaknem a partner teljes alakja látható, csökken a szaglás szerepe. Társasági távolság: 1,2 – 3,0 méter között. Normál hangvétel melletti beszélgetésre van mód. Tovább csökken a szaglás szerepe, a partner teljes alakja látható. Hivatalos témák megbeszélésére alkalmas távolság. A tárgyalási helyzetek leggyakrabban a személyes és a társasági távolságban zajlanak. A kétszemélyes tárgyalásokhoz inkább a személyes távolság ad megfelelő kereteket, míg delegációk esetében a társasági távolság. Érdemes szót ejteni a távolsággal összefüggésben az írott információk hozzáférhetőségéről. Gyakran van szükség bonyolultabb számításokra, feljegyzésekre. Figyelni kell tehát a szükséges tér meglétére és az egymás mellett ülők közti távolságra is! Szimbolikus jelek A szimbolikus jelek is jelentős információhordozó eszközök. A non-verbális jelek körébe tartoznak, úgymint: ruházatunk, hajviseletünk, arcunk kikészítése, különböző díszítőeszközök, a közvetlen környezetben tartott tárgyak és elrendezésük. Ezek a jelek fontos információkat továbbíthatnak a személyiségről, az egyén társadalmi helyéről stb. Noha nem igaz a mondás, hogy “ruha teszi az embert”, mégis első benyomásunkat a ruházat, az ápoltság, a hajviselet, s egyéb kellékek alapján nyerjük. E jelcsoport információkat továbbít az egyén anyagi helyzetéről, státuszáról is. A szimbolikus jelek továbbá segítséget nyújtanak az emberek közötti viszony meghatározásához. A köztudat nagymértékben igényli e jelrendszert, mint biztos támpontot az eligazodáshoz. Ezek a jelek – mint például: karikagyűrű = házasság, talár = jogász stb. – azonban statikus, tudatosan szabályozható jelek. A nem verbális kommunikáció A nyelvtudomány nem verbális kommunikációnak nevezi a viselkedés szabályozásához szükséges nem nyelvi jelzések összességét. „Testbeszédünk” jelei: a fej tartása, mozgatása, az arckifejezés (mimika), a kéz mozgása (gesztusok), a test mozgása, tartása és a térközszabályozás, a távolságtartás. A hang beszéden kívüli kommunikációs csatornái: a hangszín, a hangerő, a beszédtempó szintén
fontos közléshordozók lehetnek. A testbeszéd lehet direkt, (célzott, tudatos, ilyen megnyilvánulás például a kacsintás) vagy indirekt (önkéntelen). Az indirekt testbeszéd is állandóan működik viselkedés közben. „Nézz a szemébe annak, akivel beszélsz” – hangzik a közismert mondás. A kapcsolat felvételének és a kommunikációnak a kezdete a tekintetváltás. A tekintetek találkozásának gyakorisága és hossza sokat elárul érzelmi állapotunkról, óhajainkról, vágyainkról. Másként nézünk hivatali tárgyaláson, társalgásban vagy közeli barátok között. Tudunk csupán a tekintetünkkel is dorgálni, figyelmeztetni valakit, de akár helyeselni, egyetérteni is. Ugyanilyen gazdag információforrások mimikánk és gesztusaink is. Kutatások igazolták, hogy az emberek társadalmi gesztusnyelve is befolyásolja a gesztusnyelvet. A kevésbé iskolázott emberek több gesztust alkalmaznak, mint az iskolázottabbak. A „főnökök” általában kevesebbet gesztikulálnak, mert így tekintélyesebbek. A nők a testbeszéd kifejezésében és megértésében is általában érzékenyebbek, mint a férfiak. Internacionális nyelv – egyéni nyelv A testbeszéd nyelve részben nemzetközi, részben csak egy adott népre, embercsoportra, egyénre, kulturális környezetre jellemző. Ha az ember mosolyog, ez az egész világon örömöt jelent, a homlokráncolás pedig gondjainkra utal. A bólintás viszont mást jelent Bulgáriában, mint Európa más részein: a bolgárok bólintással tagadó szándékukat fejezik ki. Zónatávolságok Az európai kultúrában a testközelség intimitást fejez ki. Az intim zóna testünktől 45 cm-ig tart, a személyes zóna 1,2 méterig, a társadalmi zóna 3,6 méterig, a nyilvános zóna pedig 3,6 méter felett. Az intim zónába csupán a legközelebbi hozzátartozóinkat engedjük „behatolni”. A személyes és társadalmi zóna a hétköznapi érintkezés távolságtartási szokása ismerősökkel és ismeretlenekkel, míg a nyilvános zóna a nagy létszámú csoporttal való kapcsolattartásunkban fontos. Távol-Keleten, ahol az emberek jobban hozzászoktak a zsúfoltsághoz, a zónatávolságok kisebbek, mint Európában. A testbeszéd funkciói A nem verbális kommunikáció tudatos alkalmazását mindenkinek el kell sajátítania. Tudnunk kell ilyen módon kimutatni érdeklődésünket, benyomásokat közölni magunkról, kulturált formában kifejezni rajongásunkat vagy mérsékelt érdeklődésünket, egyszóval tudatosan is tudnunk kell bánni gesztusainkkal, mimikánkkal, hangunkkal. Az empátia Ebben a tanulást is igénylő folyamatban segít bennünket a beleélő megértés képessége, az empátia. Figyelnünk kell mások hangulatának, érzelmeinek, indulatainak és késztetéseinek megértésére. Az érzelmi rezonancia segít bennünket emberi kapcsolatainkban. A nem verbális közlési tartalmaknak mindig összhangban kell lenniük a szituációval. Ha ez nem sikerül, a közlés hitele csökken, közlési zavar keletkezik. A kommunikáció sikere gyakran attól is függ, mennyire tudunk a szokásoknak, elvárásoknak megfelelően viselkedni.
7. A nyilvános beszéd Retorika tétel A retorikát magyarul szónoklattannak vagy ékesszólásnak szokás nevezni. Hagyományosan a szónoki beszéden egy szónok által ünnepi körülmények között, nagy nyilvánosság előtt mondott, ékes stílusú ünnepi beszédet értenek, de ide soroljuk a tanár előadásait, a diák felelését is. A retorika tehát beszélni tanít. A kommunikáció célja: Mint minden beszédben, a nyilvánosság előtt tartott szónoklatban, előadásban is fontos szerepük van a kommunikációs funkcióknak. A nyilvános beszéd egyik célja a meggyőzés, a rábeszélés, a hallgatóság támogatásának a megnyerése , tehát a kommunikációs funkciók közül elsősorban a felhívás jellemző rá. Az ünnepi beszédeknek a gyönyörködtetés, a hallgatóság megindítása, az érzelemkifejezés a céljuk. Vannak olyan nyilvános beszédek, amelyeknek elsősorban az ismeretközlés a céljuk. A beszéd elején, közben és végén a kommunikáció kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó és –záró funkciója is érvényesül. Minden szónok gondot fordít a szöveg megformálására, stíluseszközöket használ, vagyis figyelmet kap a kommunikáció esztétikai szerepe. A szövegben elsősorban a logikai elrendezés érvényesül. De természetesen a szövegbe leíró és elbeszélő részeket is beépíthetünk. A kommunikáció formája: A nyilvánosság előtti beszéd általában közvetlen, egyirányú kommunikációs forma, a hallgatónak csak korlátozottan van lehetősége visszajelzésre. A kommunikáció tényezői: Fontos, hogy a beszélő mind az előadás megtervezésekor, mind az előadás alatt tekintettel legyen a kommunikációs tényezőkre: a hallgatóság összetételére, a szöveg témájára a beszéd közben alkalmazható kódokra, a helyzetre, az előadó és a hallgatók között kialakult kapcsolatra. A hallgatók önkéntelen vagy szándékos visszajelzései, pl. a taps, az ásítás tájékoztatják az előadót a beszédének hatásáról. A kódok közül mind a nyelvi és nem nyelvi jeleknek egyaránt maghatározó szerepük van a nyilvános beszédben. Fontos az is, hogy mit mondunk, de még fontosabb az, hogyan mondjuk. A nyilvános kommunikáció sikerének is előfeltételei: a közös valóság, közösnyelvűség és a közös előismeretek. A nyilvános megszólalás szövegtípusai: Tanácsadó beszéd: ebben, mai elnevezésével a politikai beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát kívánja bizonyítani. Politikusok a parlamentben, egy pártösszejövetelen vagy más nyilvános rendezvényen szokták tartani. Törvényszéki beszéd (jogi beszéd): a bírák döntését kívánja befolyásolni a védő és a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját. Ide soroljuk a védő és vádbeszédet és a bíró beszédét is. Alkalmi beszéd: valamilyen magasztalásra méltó dolgot, eseményt vagy személyt dicsőítenek. Ilyet tartanak különbféle ünnepi alkalmakkor, pl. tanévzárón, tanévnyitón, valaminek a felavatásán, megnyitóján, keresztelőn, esküvőn. Üdvözlő vagy búcsúbeszédet mondunk ismerősünk, munkatársunk, rokonunk tiszteletére, és pohárköszöntőt a vendégeknek.
A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás, a kiselőadás, a felszólalás, a hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita is, valamint a tévés és rádiós műfajok pl. kerekasztal-beszélgetés,a jegyzet, a glossza, a hír, a riport, az interjú és nyilatkozat. A szónoklás művészete A szónok tulajdonságai: Tisztesség Találékonyság: fontos, hogy megtaláljuk a beszédhez legmegfelelőbb anyagot, jó érveket, bizonyítékokat a beszédünkben kifejtett gondolatok alátámasztására, valamint, hogy igazodni tudjunk a hallgatók ismereteihez, véleményéhez, hangulatához vagy a megváltozott beszédhelyzethez. Szerkesztőkészség: megfelelően tudja elrendezni az összegyűjtött anyagot, logikusan tagolja és építse fel a beszédét. Stílusérzék: megfelelő stílust, hangnemet meg kell tudni találni. Emlékezőtehetség Jó előadókészség A szónok feladatai: Anyaggyűjtés Az anyag elrendezése A szöveg megfogalmazása, kidolgozása Az előadásmód megtervezése A szöveg emlékezetbe vésése A szöveg előadása
A RETORIKA FOGALMA, TÖRTÉNETE Görög eredetű szó, jelentése: helyes beszéd, ékesszólás. Hivatalos neve: szónoklástan vagy szónoklattan. A régi görögöknél és rómaiaknál az ékesszólás tanítói voltak a rétorok, akik maguk is szónokoltak. A retorika napjainkban vizsgál minden olyan szóbeli megnyilatkozást, amelyben legalább az egyik fél nem csak a saját képviseletében szólal meg. A retorika beszélni tanít, hisz nemcsak a politikusok beszédeit, vagy az ünnepi beszédeket vizsgálja, hanem például a tanárok előadásait is. A RETORIKA SZEREPE 1) Kapcsolatteremtés: hallgatóság megszólítása, jóindulat megnyerése. 2) Kapcsolattartás: a szónok beszéd közben kérdéseket tehet föl a hallgatóságnak, visszajelzést is kérhet azzal, hogy értik-e a mondanivalóját vagy egyet értenek-e vele. 3) Kapcsolatzárás: összegzés, elköszönés, elbúcsúzás. Megköszöni a figyelmet, a jóindulatot. Kijelöli a célokat amennyiben a hallgatóság egyetértését megnyerte. A SZÓNOK HATÁSKELTŐ ESZKÖZEI (költői eszközök)
Megszólítás, felszólítás, költői kérdés, metafora, hasonlat, megszemélyesítés, ismétlés, felsorolás, halmozás, fokozás, túlzás, sejtetés, késleltetés, a várakozás fokozása. A SZÓNOKLÁS CÉLJA 1) Felhívás: a szónok első számú célja, hogy a hallgatóságot valamire ösztönözze. 2) Tájékoztatás: információ közlés (hatásos felhívás). 3) Kifejezés: érzelem kifejezése. Az érzelmek kifejezése, fontossá teszi a hallgatóság érzelmeit. 4) Gyönyörködtetés: esztétikai funkció. Minden, nagyobb nyilvánosságnak szánt előadás fontos része, a költői eszközök használata. Természetesen az előadás fajtája válogatja, hogy a négy felsorolt funkció közül, melyik, milyen hangsúlyt kap.
8. A beszéd felépítése A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig
1.Az első lépések: Témaválasztás, címadás, a témának és a kommunikációs céloknak megfelelő szövegtípus kiválasztása. (érvelő szövegnek: témajelölő cím). A beszéd kommunikációs körülményei: kinek, milyen céllal, milyen helyzetben adjuk elő a szöveget. Anyaggyűjtés előtt elővázlat írása à céltudatosabb gyűjtés érdekében.
2.Anyaggyűjtés: A beszédhez szükséges adtok, tények, gondolatok gyűjtése. Forrásai: mások tapasztalatai, ismeretei à könyvből, filmből, internetről, személyes beszélgetésből; saját ismereteink, tapasztalataink hitelesebbé teszik beszédünket. (megfigyelések, kísérletek, kapcsolatok, utazások, olvasmányok).-> következtetések levonása, egyéni ötletek à meggyőző beszéd. 3.Az elrendezés: Az anyag elrendezésekor alakul ki a beszéd váza. Csoportosítjuk az összegyűjtött ismereteket, tényeket, adatokat. Kiválasztjuk a fontosabb gondolatokat à tételmondatok. Ezek köré rendezzük a kevésbé fontos gondolatokat, ezekből épül fel a vázlat, amiben szerepelhetnek kulcsszavak, fontosabb nevek, adatok is. 4.A befogadást és megértést segítik a következő elvek: Egység elve: a szöveg tárgyára vonatkozzon mindaz, amit mondunk vagy írunk. Haladás és folyamatosság elve: minden mondat továbbvigye a téma kifejtését vagy új nézőpontból mutassa be azt. A mondanivaló logikus elrendezésének elve: nem elég összekapcsolni a szövegrészeket, logikus sorrendbe kell állítani őket. A mondanivaló arányos elrendezésének elve: a szövegrészek terjedelmét, az egyes részek kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához igazítsuk. Nagyobb teret és időt kapjanak a fontosabb részek. A fokozatosság elve: az összegyűjtött anyag elrendezésekor mérlegelnünk kell: mi a fontos, és mi kevésbé fontos a szöveg egészének a szempontjából. Meggyőző beszédben a fontosabb részeket a szöveg élére vagy végére kell tenni.(A szövegünk a teljesség és a befejezettség érzését keltse.) 5.A szöveg kidolgozása:
· Megfogalmazzuk a végleges mondatokat, csiszoljuk, színezzük a szöveget. · Kiválasztjuk a legalkalmasabb stíluseszközöket. · Ügyelünk a nyelvhelyességre, helyesírásra. · Előadásmód megtervezése (nem nyelvi eszközök alkalmazása). · Az emlékezetbe vésés és az előadás: A lényeges érveket, néhány idézetet, hatásos beszédfordulatokat, akár az egész szöveget érdemes megtanulnunk, majd próbabeszédet tartanunk à önellenőrzés+csökkenti a lámpalázat. · Törekedjünk a spontánnak tűnő, természetes, szabad beszédre. · A felolvasás a legkevésbé alkalmas forma nyilvános előadásra. 6.Végül: A szöveg előadása.
9. Információs társadalom Az információs társadalom hatása a nyelvhasználatra és a nyelvi érintkezése információs társadalom: szociológiai kifejezés információ gyors, egyszerű, széleskörű elterjedése Információs társadalom hatása a társadalom tagjaira: + • széles körben lehet hozzájutni az • növekszik a különbség a szociálisan információhoz hátrányos és előnyös régiók között • széles körben lehet publikálni ( új (nem fog megvalósulni az tények, lehetőségek) esélyegyenlőség) • nemzetközi kapcsolatok jók, gyorsak • burjánzik az emberi gyarlóság teljes • idegen nyelvi anyagokhoz hozzá spektruma (árad a szenny) lehet jutni nyelvtanulás • elhagyjuk az ékezeteket • szövegszerkesztőt használhatunk • redukálódik a mondat (ld. rövidebb (World) mondatok, köszönések pl. Csá!) helyesírási hibák javítása: • beszélgetések ideje is rövidül jelzi a stilisztikai, nyelvhelyességi • nem figyelünk a helyesírásra hibákat is • információs eszközök az igényesebb munka elidegenedést erősíthetik táblázatot stb. is be tudunk szúrni csak szavak, Ø mondatok (grafikon, konvertálás) interneten szótárak böngészése A személyes- és tömegkommunikáció keveredik egymással például: interneten online kapcsolatteremtési lehetőségek adódnak e-mail hivatalos ügyeket is lehet e-mail-en keresztül intézni ld. tranzakciók: személyes igénylés, engedély, okmányok beszerzése SMS ld. szavazós játékok A tömegkommunikáció egyközpontú. A média központi nyelvváltozatban beszél és ezt a nyelvváltozatot terjeszti is. A média a legnagyobb oktatási és művelődési eszköz. Bulvársajtó, kereskedelmi média: • Kevésbé törődik minőségi követelményekkel, és a kulturális misszióval. • Elsődleges szempontja: tömeghatás (olvasó-, nézőszámra törekszik) • Hatáskeltő eszközök: o harsányak, erőszakosak o botrányos témák o agresszivitás, szleng reklámokat sugároznak Információ hatása a tömegkommunikációra: ld. o idegen szavakat használ o szöveges szövegszerkesztés hat a médiára o gyakran hibásak ld. feliratok
bárki kiadóvá válhat internetes újságok, szolgáltatások (tévé, rádió stb.) (médiafogyasztás szerepe szabott) A média a jövő kommunikációs eszköze is.
10. A főbb nyelvváltozatok A főbb nyelvváltozatok; a nyelvi sztenderd, a köznyelv, a regionális köznyelv, a csoportnyelvek Bevezetés: A nyelvet beszélő emberek körülményeikben különböznek egymástól, ezért ugyanazt a nyelvet másként használják fel. Nincs olyan nyelv, amit a közösség minden tagja egyformán beszélne. A tudatosan beszélő ember igyekszik személyiségének, körülményének és az alkalomnak megfelelően kifejezni magát. Az eltérő körülményekhez igazodó kifejezésmódnak az okai a nyelv területi és társadalmi rétegződése.
A nyelv rétegződése: Normatív nyelvváltozatok (nyelvi sztenderd): Irodalmi nyelv: a nemzeti nyelvnek az a rétege, amelyet írói fejlesztettek ki, és igényesebb, szókincsében gazdagabb, egységesebb a köznyelvnél. Köznyelv: a nemzeti nyelv beszélt változata, az emberek mindennapi használható nyelve, változékonyabb mint az irodalmi nyelv Tehát: a nemzeti nyelv a beszélt és az írott nyelvváltozatok összessége.
Területi nyelvváltozatok (regiolektusok, dialektusok): A nyelv vízszintes tagozódása földrajzi tagozódás nyelvjárások egy adott földrajzi területen élő társadalmi csoport sajátos nyelvhasználata beszélt változat, nem írott (ugyanúgy írnak) A magyar nyelv a honfoglalás óta nyelvjárásokban létezik, de ezek között nincs olyan éles különbség, hogy a megértést gátolná. Főleg hangtani, szókincsbeli; és kisebb
mértékben alaktani, és mondattani szempontból térnek el egymástól. A nyelvváltozat nem önálló nyelv. Szókincsbeli eltérések: pl, kukorica, tengeri, málé, törökbúza valódi tájszavak: pl, „derék”: SZ.SZ.B. megyében nagydarab, kövér; „szigorú”: a Székelyföldön véznát jelent Alaktani eltérések: pl. SZ.SZ.B megyében az igeragozásban: E/2. sz-ben: mensz (mész, mégy helyett) tudol (tudsz) E/3. sz-ben: megyen (megy helyett) kellesz (kell helyett) A hová? kérdésre -nál, -nél raggal válaszolnak (a köznyelvi -hoz, -hez, -höz helyett pl. Megyek nagymamámnál). Mondattani eltérések: pl. A főleg Erdélyben honos kettős állítmány (el kell menjek); egyre jobban terjed a köznyelvben is. Napjainkban a köznyelv (tömegkommunikációs eszközök révén) erősen hat a nyelvjárásokra.
A legfontosabb 8 nyelvjárástípus: nyugati (Győr, Veszprém, Sopron) dunántúli (Somogy, Fejér, Tolna) déli (Baranya, Dél Somogy, Szeged) tiszai (Hajdu-Bihar) palóc (Balassagyarmat környéke) É-K-i (SZ.SZ.B.; BAZ megye) mezőségi (Kolozsvárig) székely és csángó (Székelyföldön) A tájszótárak (Új Magyar Tájszótár) a nyelvjárások szókincsbeli eltéréseit foglalják össze.
A nyelv társadalmi rétegzettsége: a nyelv függőleges tagolása csoport- és rétegnyelvekre, azaz szociolektusokra; a szociolektusok főleg szókincsükben térnek el a köznyelvben
Rétegnyelvek: társadalmi rétegek szerinti eltérő nyelvhasználat
Szaknyelvek: szakmák, foglalkozások, tudomány szerint elkülönül; terminus technikusok (szakszavak) használata jellemzi pl. építészet, matematikusok nyelvében: logaritmus, vektor, gyök, parapet magasság, libella, ombrográf. A zsargon a szaknyelv túlzott használata, a kommunikációt is meggátolhatja. Hobbinyelvek: szabadidős foglalkozások, játékok, sportágak nyelve pl. horgászoké, vadászoké, focistáké; les, sneci, etetőkosár, előke Életkori nyelvváltozatok: - gyereknyelv és dajkanyelv pl. baba, mama - diáknyelv és ifjúsági nyelv (sok a szleng, közel van a tolvajnyelvhez is, nagyon sok rövidítés, félreértések, elferdítés miatt alakul ki, sok tolvajnyelvi és idegen szó) pl. dizsi, doga, suli - katonanyelv pl. stoki, kimenő, centi Argo (tolvajnyelv, jassznyelv): inkább morálisan különül el a társadalom többi rétegétől, nyelvhasználatától, igénytelenebb nyelvi stílusszintű, trágár is lehet - eredetileg a bűnözők, a legalacsonyabb társadalmi réteg „szaknyelve” - egyes szavak más jelentést kapnak - titkolózás szándékával alakult ki a két világháború között, továbbfejlődött - zsargon jellemzi, ahogy a szaknyelveket is => fontos, hogy a hallgató is otthon legyen ebben a különleges nyelvben Pl. csávó, bige, zsaru, lé, zseton, kajál, köcsög Szleng: alacsonyabb rendű köznyelv, jelentős része a cigány nyelvből került be (piál, dzsal ’megy’, halóz ’eszik’, csóró, gádzsó stb.), kötetlen, laza szóhasználat jellemzi, nyelvmegújító és nyelvteremtő erő, ugyanakkor az elkülönülés szándéka is, a nyelvi klisék elleni lázadás.
A csoport és rétegnyelvek mellett az egyén a nyelvváltozatok valamelyikét is használja, és a köznyelvet, olykor az irodalmi nyelvet is.
Családi nyelv: a familiáris nyelvhasználat szokásszerű feladatokra családi szóláskészletet alakít ki, vagy a gyerekek véletlen szóalkotásait őrzi meg Egyéni nyelv: minden embernek van csak őrá jellemző, egyéni nyelvhasználata, szavajárása – idiolektus A fenti kategóriák nem különülnek el mindig élesen, hatnak egymásra. Minden ember több csoportnyelvet használ (pl. az orvos légcsőhurut-ot mond a betegnek, de bronchitis-t a kollégájának stb.).
Tehát minden ember nyelvhasználata sokszínű, összetett, pl. egy szegedi cipőfelsőrész-készítő ipari tanulóé, aki szabadidejében szívesen modellezik, horgászik, de érettségizni is szeretne!
A regionális köznyelv: a művelt vidéki értelmiség nyelvhasználata: a normatívákhoz (szabályokhoz) többé, kevésbé igazodó olykor nyelvjárásias színezetű.
Előfordulhat az is, hogy egy ember rákényszerül arra, hogy két nyelvet váltogasson: ez a bilingvizmus állapota. Kisebbségi, nemzetiségi területeken ezek az emberek családi és baráti körben rendszerint az anyanyelvüket, hivatalos környezetben pedig a hivatalos államnyelvet használják
