Mindenek elé:
1. Az énektanár, amit tanít, annak azonnal eredményesnek kell lennie. Ami most nem jó, az egy év múlva, sokszori értelmetlen ismétlés után sem lesz jó. 2. Az énektanítás eredményessége a tökéletes énektechnika kialakításán múlik. 3. Ritmuséneklési készséget csak a hanghosszúság, mérőütés, ütemlüktetés fogalmak tanításával lehet kialakítani. Tilos tá-ti gyakorlónevet használni. 4. Ha a szolmizáció bármilyen formában előkerül, akkor egyetlen célja csak a tökéletes hallás kialakítása lehet. Bármit meghall a tanuló, azonnal le kell tudnia szolmizálni. Ha ez nem így van, akkor semmit sem ér az egész. Szolmizációs alapú halláskészséget kizárólag a le nem írt módú dallamdiktálással és a többszólamú énekléssel lehet kialakítani, és rögzíteni. Az ismert dalra értelmetlenül szövegszerűen rámondott szolmizáció semmit nem ér, és 5 év múlva sem lesz belőle íráshoz kötött halláskészség. 5. Ha a hallás nem rögzül, akkor évekig kínlódás lesz a tanítás, mert minden további zenélés a biztos hallásra épülne. Egy csődtömeget görget maga előtt, ami minden nevelési, és zenétől való eltávolodási probléma alapja. 6. Az ének és szolfézs órák döntő része énekléssel teljen. 7. Amit leírok, a gyakorlatban megvalósult, eredményre vezető folyamat, nem kitaláció.
1
Az énekes alapú zenei készségek kimunkálásának eredményre vezető módszertana
Írta: Kiss László
A fejlesztésben résztvevő ének és szolfézstanárok: Szabadosné Majoros Gabriella, Félegyháziné Rusz Beáta, Bódi Viktória, Gebri Zsanett, Plajner Ágnes, Dr. Pappné Petrasevits Anasztázia, Katona László, a nyíregyházi Muzsika Zeneiskola tanárai.
2
Bevezető Kodály Zoltán közismert nevelési és szakmai céljaival teljesen egyetértek. Ma is az a döntő kérdés, mint régen volt, hogy a zenével akarunk e nevelni, vagy nem. Ha eredményes nevelést akar az ország, vagy egy közösség, akkor arra időt kell fordítani. Ha csak ülünk és tévét nézünk, abból csak betegség lesz. A nevelési célok elérhetővé tétele érdekében készült ez a módszertan, és a használatát lehetővé tevő kotta. Kodály írásait sokszor figyelmen kívül hagyják a kotta és módszertan írók, ezért téves utakra vezetnek sokunkat. Kodály Zoltán által írtakat szó szerint véve szerkesztettem kezdők számára a kottát, és a szakmailag hiányos területeket kidolgoztam, teljesen addig, hogy eredményes lett az ének és szolfézstanításunk. A pedagógiai kiindulási ponthoz tartozik annak megállapítása, hogy nevelni, csak az énekléssel és a zenei készségek kialakításával lehet. Mikor beszélhetünk alapkészségek kialakulásáról? Csak akkor, ha a tanuló első hallásra leír kétszólamú dallamot, és első látásra leénekel kétszólamú művet társával, vagy tanárával, a korának megfelelő nehézségi szinten, valós módon, nem sokszori ismétléssel, hallás után betanulva. Pedagógiai stílus szempontjából a készségeket olyan egyszerűen és sallangmentesen kell kialakítani, ahogy megmutatjuk a gyermeknek a zár kulccsal való nyitását, vagy bármilyen egyszerű cselekvést. A gyermekek a dallamokat egyben hallják, és egyként élik meg. Mi, a tanítás folyamán a dallamokat és a zenét alkotó elemeire szétszedve tanítjuk. Ha ezt rosszul végezzük, akkor ezzel a szétszedéssel, és a rossz íráshoz, olvasáshoz kötéssel kiöljük a gyermekből a zenélés iránti emberi vágyat, és a zenei tehetséget is. Tehát mindig a dallamok és a zene összetartozását, egyszerűségét, közérthetőségét figyelembe véve kell tanítani az alkotó elemeit is, mégpedig örömteli módon. A módszertan a zeneiskolai szolfézst és az általános iskolai ének –zene tárgyakat kezdő szinten tanítóknak készült, akiknek nincs jelenleg tökéletes eredményeket biztosító gyakorlata. A két tantárgy között nincs különbség. Csak az eredményes és eredménytelen készségfejlesztő munka között van különbség. Sajnos előfordulhat, hogy a tanárnak nincs kiművelt, biztos halláskészsége. Ha jóindulatú a hozzáállása, akkor a gyerekek tanítása közben ez kialakulhat, mert eleget és módszeresen foglalkozik hallásfejlesztéssel.
3
A módszerek leírása áttekintő összefoglalással. Minden tanárnak, a mindennapos részletmunkák végzése közben is szüksége van a zene törvényszerűségeire épülő, az egész folyamatot egyben átlátó fix pontokra, amelyekhez viszonyulva a döntéseit meghozza. Pedagógiai törvény: A készségek egymásra épülnek. Bármelyik részkészség hibája, megakadályozza az egész működésének teljes értékű, zenei és nevelési eredményességét. Ennek figyelembe vételével bármilyen zenetanítási, majd zenélési és kórusvezetői munka alapja a három alapkészség kialakítása: / Ugyanakkor minden hiba ezek rossz működésére vezethető vissza. /
1. Tökéletes hangképzés. A tanításunk mindent eldöntő része. Ennek hiányában: - nincs hangindítás, ami megakadályozza a ritmus létrejöttét, megértését, - nincs hangtartalom, tisztaság, ami megakadályozza a hallási készségek kialakulását, mert egy kicsit mindig másképpen énekli a hanglépéseket, ezért nincs rögződési lehetőség, - elmarad az irányítható zeneileg hatásos éneklés is, és ezzel elmarad a zenei örömteliség. 2. Tökéletes ritmuséneklés. Ennek hiányában nincs összetartozás, lüktetés, nincs élet és értelem a zenében, nincs megértés, nem alakulhat ki átlátás, majd alkotó készség. 3. Hallási készség, tökéletes hangmagasságok. Ennek hiányában nincs kifejlesztett hallás, nem rögzülnek a hallási folyamatok, nem alakulhat ki alkotó készség. Ezzel a három valós készséggel, amelyek csak a tökéletes hangképzésre épülve jöhetnek létre, már lehet zenélni és nevelni, jól működhet a szakmánk. Ennek elérése nagy eredmény.
4. A negyedik fix pontunk az alkotókészség megtanítása lehet, amely tökéletessé teszi az alkotni tudással a zenei reprodukáló készségeket, és a zenei és nevelési eredményeket is megerősíti. A kezdők zenei írás - olvasásra, zenélésre tanítása, és a zenét létrehozó alkotói folyamat két ellentétes gondolkozás és cselekvésmódra épül: - A zenélési készségek kialakítása során, minden zenei folyamatot elemeire bontva tanítunk, majd a kialakult készségeket fokról fokra összerakva érhetjük el az egész jó működését. - A zenei alkotókészség feltételezi az egészből való kiindulást, az egésznek az átlátását, ezért a vezérelve a formai gondolkozásmód, vagyis az érzés, amit ki kívánok fejezni, milyen zenei formákon keresztül tud megvalósulni. Választok egy formát, amiben már általam megtervezve, a teljes darab ütemszerkezet szerinti ritmus terve, a tonális rendszerhez tartozóan a dallam és harmónia rendszer funkciós elvű terve, ezek együttműködési rendszere, frazeáltsága stb. benne van.
4
Ebből a kettősségből következik, hogy a zenei reprodukáló elemek tanítását már az alkotókészség elvárásainak figyelembevételével kell elkezdeni tanítani. A ritmust csak az egész darabot átlátóan szabad tanítani. A darabban a ritmus legkisebb alkotóeleme az ütem és az ütemek dallam szerinti lüktető összetartozása. A dallamot és a harmóniákat felépítő hangokat pedig a tonális rendszerben elfoglalt helyük szerint, funkcióik alapján kell tanítani. A ritmus tanításánál a betűkotta alkalmazása segíti a teljes darab ritmikai átláthatóságát, és ha az átlátás megvalósul, az segíti a darab előadását, megformálását is. A hangmagasságok tanításánál az alaphangérzet, majd a tonalitás és megtanított funkciós érzet kialakításával lehet előkészíteni az ütemszerkezethez kapcsolódó funkciós rend-szerű gondolkozásmódot.
A készségkialakítások leírása. 1. Az énektechnika kialakítása. A 6- 7 éves korú kezdő tanulóknak tökéletes énektechnikát kell megtanítani, mert mindennek ez az alapja. Akik nem tudnak énekelni, azoknak hangképző gyakorlatokkal és számukra ismeretlen dalokkal megjavítjuk az éneklését. Akik tudnak énekelni, azoknak a mindig egyformán megismételhetően tiszta éneklés és ehhez kapcsolódóan a készségek rögződési lehetősége miatt szükséges az oldalra és lefelé is mozgó laza állas énektechnika megtanítása. Nem lehet elégszer elmondani:
A zenélés, s ezen keresztül a nevelés / és egyes esetekben a gyógyítás / lehetőségének az alapja, a tökéletes énektechnika kialakítása. Minden erre épül, és ebből következik.
Az énektechnika kialakításának fix pontjai, amihez viszonyíthatjuk döntéseinket: 1. A „zsiráfos" módú, oldalra is mozgó, ejtegetős, laza állú énektechnika. / A zsiráfos módú hasonlat a zsiráf állának rágás közbeni oldalra is mozgására utal. / 2. A he – he – zetes hangindításon alapuló énektechnika.
Részletezés 5
A legjobb lazító és egyben javító hatású gyakorlat az egy hangon énekelt, úgynevezett, he – he – zetes énektechnika. A Hű – e - á - ó – é - ű - típusú beéneklő gyakorlatok. Ezt úgy célszerű énekeltetni, hogy a magánhangzók egymásból folyjanak tovább, ne legyen magánhangzónként érezhető új hangindítás, és elválasztott új betűkimondás. Ez mindig egy dallamot alkosson, ne legyen ritmustalan, statikus. Majd a továbbmenetel is rugalmas és ritmikus legyen. E közben nagyon jól lehet az oldal és le - mozgásos állazítást végezni. A hangképzést középfekvésben célszerű kezdeni, és onnan kimozdulni fel és le. Sokszor a kért zsiráfos mozgások túlzóan nagyra sikerülnek a gyerekeknek, ami nem szükséges. Csak az elégséges kis oldalra mozgatás szükséges. A későbbiekben már csak az ösztönössé váló lazaság marad, a mozgások már nem nagyok és tudatosak. Ez elsősorban a laza áll elérését és mindenkori megtartását célozza. Fontos, hogy beszéd és éneklés közben is oldalra mozgassa az állát, mert a lefelé nyitás esetén még lehet merev a hangképző rendszer. Az oldal és ejtegetős mozgás következtében kilazul a hangképző rendszer, és ettől pozícióba kerülhet a hang. Sikeres megvalósulás esetén a csoport hangképzése egységes, biztosan intonálnak, jól fejlődnek a hallási készségeik, biztos hangindításúak, és van a hangjaiknak hosszúsága. Sok esetben a hangokat csak beszédszerűen kimondják, és nem éneklik. Ezért még a rövid staccato jellegű hangoknál is vigyázni kell arra, hogy annak énekelt hangtartalma legyen. A hangképzés tökéletességére azért is szükség van, mert a hang indításának is tökéletessé kell válnia ahhoz, hogy a zenei kifejezés alapja, a ritmikusság megvalósulhasson.
Ajánlom Kerényi Miklós György: Az éneklés művészete és pedagógiája. című könyvét, amely nagyon jó, és külön fejezetben foglalkozik az iskolások hangképzésre tanításával.
A recitálás, az egy hangon való beszédszerű dörmögés javításának is elsődleges módja, a he – he –zetes énektechnikával végzett beéneklő gyakorlatok alkalmazása, amivel elindulhat felfelé majd lefelé, miközben a lazító mozgásokat állandóan végzi. Legtöbbször a beéneklő gyakorlat sikeresebben kimozdít, mint az új gyermekdal. Talán azért, mert nem kell a szövegre is figyelni, egyszerű és ismétlődő a dallam, azonnal megy fel és le, így az elmozdulással több lehetőséget ad a megfelelő hangok eltalálására. A javítást nagyon határozottan, bátran és ritmikusan lehet énekelni, az állandó állazító mozgást is figyelve. Ha ez sikeresen megmozdította a gyermek hangját, akkor a következő mozzanata a javításnak az, hogy a tanár a tanuló számára ismeretlen dalt tanítson meg helyes énektechnikával.
Az ismert és rosszul rögzült dalt fölösleges javítani, mert a dal
eléneklésekor mindig visszajönnek a rossz beidegzések. Ezért jó technikával új dalt kell tanítani,
6
oldalra is mozgó kilazított állal. Bizonyos gyermekeknél halk, másoknál akár erősen énekelve, vagy kiabálva lehet csak kimozdítani a hangot a morgósságából.
Az éneklés javítását segíti a minél magasabb hangfekvésre való törekvés is, a természetes határokon belül. A túlzottan mély hangok éneklése viszont nagyon megterheli a hangot. Ha óra közben elmegy a csoport hangja, akkor lehet, hogy ez az oka. A 6 -7 évesek természetes hangfekvése az egyvonalas oktáv. Az életmódból adódó fejlődési problémás gyermekek jellemzője a lemélyült hang. Lehetőleg azonnal fel kell vinni az egyvonalas oktávba a hangjukat, hogy segíteni tudjunk nekik.
Ha az osztályban két –három tanítási óra után sem tudnak egyes gyermekek rendesen
énekelni, akkor a csoport tisztán éneklő tagjai énekeljenek, a többieket pedig arra kérjük, hogy belső hallásukkal énekeljenek. Így tiszta éneklést hallanak, ami sokoldalúan segíti őket, és az éneklés szépségét és örömét is átélik társaikkal, ugyanakkor a csoport többi tagja nincs gátolva a hallási fejlődésében. A „dörmögő” gyerekeknek szükséges az órán kívüli egyéni képzése. Az éneklésük javításához használható beéneklési gyakorlatokon kívül, esetleg hangutánzós játékok, glissandós, sikoltó, suttogó, zümmögő stb. gyakorlatok is alkalmazhatóak a hang magassági viszonyainak érzékeltetésére, és megmozdítására. Sokszor előfordulhat, hogy egyedül jól énekel a tanuló, de csoportban rosszul. Ilyenkor biztossá kell tenni az énektechnikáját, majd a többiek énekének lehalkításával segíteni kell, hogy hallhassa a saját énekét is. Esetleg a csoporttól távolabb állítani, ahol magát is hallja éneklés közben. Hibák esetén az első órák időszakában – a dalos játékok közben - történjen meg a javítás, hogy ne maradjanak le a többiektől.
A beéneklő gyakorlatok ritmikailag összefogottak, dallamosak és zeneileg is kifejezőek legyenek. A beéneklés során az ismétlődő fel és lelépések éneklését, esetenként az egész beéneklés vezetését is a gyerekekre lehet bízni, mert az is készségfejlesztő. A beéneklés időtartama sok mindentől függően változhat. Gyakorlatai állandóak legyenek, amelyeket nagyobb időszakonként kell cserélni, célszerűsíteni. Itt lehet beszélni a légzéstechnikáról, amelyet a hangképzés jó működése tesz lehetővé. Ha jók a hangképző mozgások, akkor jó a hangindítás, és a levegő nagyon jól hasznosul, irányíthatóvá válik, így létrejön a jó légzéstechnika. A 6-7- éves kicsiknél elég az ösztönös légzéstechnika, amelyet a dallamok hosszúsága irányít. A dallamok által vezényelt ösztönösen jó légzéstechnikát lehet majd nagyobb korban továbbfejleszteni, tudatos testizomzatot használó légzéstechnikává. / A test izomzatából a has és bordaközi izomzatot használhatjuk. / Kezdetben a levegő vezetésének tudatossága is a dallami elvárásokkal szabályozható. Fontos, hogy a teremben legyen elég friss levegő az énekórákon. A célját el nem érő légzéstechnika-tanítás eltereli a
7
figyelmet a zenéről és a készségkialakításokról. A légzéstechnika jó működését a hang szabályozhatóvá válásával lehet ellenőrizni, vagyis a dallami és tanári elvárások szerint tudják a tanulók a hangot alakítani, erősíteni, halkítani, éltetni, összekötni, frazeálni. Ilyen esetben jó a hangképzés és annak következtében az ösztönös légzéstechnika. Ne használjon zongorát a beéneklésre, és másra sem az első két évben. A temperáltság eltávolít a tiszta énekléstől. A kiművelt hallású énekkar zongorakíséretes daraboknál ösztönösen alkalmazkodik a temperáltsághoz. Ha a tanár a zongorát ütve énekelteti a tanulókat, akkor nem tud rájuk figyelni, nem tudja segíteni, javítani, irányítani őket. /Természetesen a zongora és egyéb hangszerek használata nagyon jó a megfelelő helyen és időben. / A jól együtt dolgozó csoport esetén, éneklés közbeni tanári utasításokkal is lehet változást kérni a cél elérése érdekében. Rossz, ha mindig megszakítja az éneklést, majd elmagyarázza, hogy mit csináltak rosszul, és többször újrakezdik, egyre kevesebb sikerrel. Hagyjuk, hogy szépen énekeljenek, és közben irányítsuk Őket először szavakkal, majd már csak karvezetői módon. A jó hangképzés közben sosem erőlködnek, kiabálnak a gyerekek. Mindig vigyázni kell arra, hogy csak a természetes lehetőségeiket használva énekeljenek. A tanítás során mindig a ritmikus, és tiszta éneklés megvalósításával kell elérni az énekben való feloldódást, és az általa érzett lelki megtisztulást, ami segíti a gyermekek mindennapjainak örömteli megélését. / Ajánlom Gerald Hüther német agykutató és neuropszichológus professzor írásait, aki többek közt azt mondja, hogy éneklés közben az ember nem fél, az agya felszabadul, pihen, ugyanakkor jó irányba fejlődik a testkontrol tudata és egyensúly érzéke. Az éneklés esetenkénti gyógyító, fejlesztő hatásairól is ír. /
A gyakorlatban a 6 -7 éves elsőosztályosok még nem tudnak írni, olvasni, ezért a hangképzés és hallásutáni daltanítás időszakában előfordulhat, hogy kotta használata nélkül tanítjuk a szolmizálást a pentaton hangzatkörig. Ilyen esetben a szolmizáció rögzítésének a módszere az ismert dal szolmizációs betűkkel való megnevezése, utána a le nem írt módú dallamdiktálás, majd az egyszerű kétszólamúság. Egyszerű kétszólamúság a kézjelekkel mutatott, az orgonapont-szerűen tartott hangos, vagy ismétlődő formulát használó éneklés. Célszerű ilyenkor is a dallamok tonális megéreztetésére gondot fordítani. Természetesen nem kell megvárni a gyerekek teljes írás-olvasás tudásának kialakulását, mert a szolmizációs betűket jelként is megtaníthatjuk a gyerekekkel, ha képesek megérteni. Lehetséges lenne a teljes hétfokúság megtanítása is kotta használata nélkül, ha a gyerek még kisebb, de fogékony rá. Ha így kezdődik a tanítás, akkor közben a
8
ritmust taníthatjuk a kottából, mert annak jeleit, írásmódját képesek felfogni. A ritmustanítás kezdésekor minél hamarabb használni kell a kétszólamú ritmusokat is. / Ha kotta használata nélkül szolmizálnak a gyerekek, akkor az, az egyszerre egy készséget alakítunk ki módszert követi, mert a halláskészség kialakításáról leválasztja a tudatos ritmust, a kotta és betűjelek olvasását. Bizonyos zenepszichológiával foglalkozó szakemberek mindig a hallási készségek előzetes kialakítását tartják fontosnak, majd utána az íráshoz kötését. /
Amikor a tudott szolmizációt kottaképhez kezdi kötni,
akkor áttekintő jelleggel a négyhangos L – S- M – D hangzatkör kétszólamú gyakorlataitól kezdje, nem szükséges a 2 és 3 hangos hangzatkör összes gyakorlatának a megtanítása, ha jól kialakultak a készségek. Nagy öröm ilyen csoportot tanítani.
Ha a csoport jó énektechnikával, tisztán, jókedvűen, kifejezően énekel, akkor kezdhető az írott alapú zenetanítás.
Fontos! Csak akkor szabad kottaképhez kötötten a ritmust tanítani, ha megértik az egyszerű rendszert, és már érdekli is Őket. Ha nem értik könnyen, akkor vissza kell térni a hallás utáni, utánzásos éneklés, dalos játék, énektechnika kialakítás világába.
2. A ritmuskészség kialakítása A ritmustanítás fix pontjai, amihez viszonyíthatjuk döntéseinket: 1. A ritmust csak az alkotókészség elvárásainak figyelembevételével, az egész dal, vagy darab ritmusát egyben átlátóan szabad tanítani. A darabban a ritmus legkisebb alkotóeleme az ütem és az ütemek dallamhosszúság szerinti lüktető összetartozása. 2.
Bármilyen ritmustanítási folyamat, vagy zenélési folyamat csak az állandóan jelenlevő
ütemlüktetéssel valósítható meg. A ritmusolvasási készség kialakítását a hanghosszúság, a mérőütés és az ütemlüktetés alapfogalmak használatával végezzük. Ütemeket, majd teljes dallamokat kell egybe látni. 3. A ritmuskészség tanításának kiemelkedően fontos alapgyakorlata az egy hangon való ritmuséneklés. A ritmustanítás része a ritmusszerkezet megismertetése és az önálló ritmusírási készség kialakítása. 4. Gyakorló ritmusneveket / tá ti stb./ tilos használni, mert a zenei készségek és az egész dal, vagy darab ritmusát egyben átlátó készség kialakulásának a megakadályozói. Fölöslegesen közbeiktatott
9
„segítők”, amelyek öncélúvá válnak, darabolnak, nem lehet tőlük a hangok összetartozását, a ritmusokat megvalósítani.
Részletezés A ritmus mai írásrendszere és tanulhatósága is viszonylag egyszerű, csak nem szabad túlbonyolítani, ezért a ritmusrendszert, amikor az értelmi képességek engedik, a maga matematikai egyszerűségében kell tanítani. A kezdéshez elég az egész, fél, negyed és nyolcad hanghosszúságokból, valamint ezek szüneteiből felépülő ritmusok készség-szintű megtanítása a két, három és négynegyedes ütemformák alkalmazásával. A matematikai elvonatkoztatásra, a törtek megértésére még képtelen 6 – 7 éves gyermekekkel csak tényként közöljük, hogy a fél hang két mérőütésig, a negyed egy mérőütésig tart, majd a nyolcadokból egy mérőütésre kettőt éneklünk.
Hosszú hangokkal énekelt hangképző
gyakorlatok segítségével megismertethetjük a hanghosszúság fogalmát és annak a mérési lehetőségét. Hány mérőütésig bírjuk egy levegővétellel énekelni a hangot?
kérdéssel, majd
énekeljünk 4 - 3 – 2 – 1 mérőütés hosszú hangot kéréssel.
Nagyon fontos a mérőütés fogalom tudatosítása, és gyakoroltatása. / A hanghosszúság, mérőütés fogalmakat természetesen a kotta nélküli időszakban is lehet előkészíteni, tanítani./ / Legjobb a mérőütést ujjal az asztalon ütni. Bizonyos helyzetekben lehet tapsolni, kopogni, járni stb. Figyeljen rá, hogy a mérőütés ütemlüktetés-szerűen valósuljon meg, ne legyen ritmustalan. / Amikor már a negyedhang hosszúságot is éneklik, akkor tanítsuk meg a hangok összetartozásának fogalmát, az ütembeosztást. A zenei tanulmányok során végig meghatározó szerepe van az összetartozásokat jelölő, ütemvonalnak. Az ütemvonal után leírt első hangban benne van minden további hang mozgásérzetileg. A ritmus összetartozó hangokból alakul ki. A ritmus legkisebb egysége az ütem.
A ritmustanítás szakmai célja, hogy ütemeket, majd dallamokat alkotó több ütemet, és végül az egész dal ritmusszerkezetét lássa egyben a tanuló. Ellenőrzési lehetősége: egybetartozóan éneklik a dallamokat, majd a tanuló el tudja mondani a dal ritmusszerkezeti felépülésének logikáját. Ha képesek dallamok szerinti ütemcsoportokat énekelni, akkor már az egész dal, vagy darab 10
ritmusszerkezetét is képesek átlátni. Olyan módon és céllal kell a dal vagy darab ritmusának azonosságait, különbségeit és csoportba tartozásait tanítani, hogy képesek legyenek átlátni az egész ritmusfelépítést. Az ütemérzet fontos szerepének megéreztetésére először használható a két, három, négynegyedes ütemforma, amibe csak negyed hangokat írunk. Ezeken jól bemutatható az egy lendületre összetartozó hangok csoportja egy ütemen belül, majd 2, 3, vagy 4 ütem éneklésével a ritmus dallamonkénti összetartozása éreztethető meg. A 2 -3 – 4 negyedes ütemformákkal bemutatható a lüktetések közötti különbség, a páros és páratlan – esetleg ötnegyedes ütemmel az aszimmetrikus - lüktetések megéreztetésével. Ezeket az összetartozásokat a hintázás érzetével is gyakoroltathatjuk. Az ütem kezdő hangja mindig a hinta újra meglökésének, lendületvételének a helye. Ez az összetartozás érzés kialakítása a zenetanítás gyakorlatából ma kimaradó, legfontosabb alap. A mai tanítási gyakorlatban használt súlyos, súlytalan kifejezések nem mindig használhatóak gyermekek képzése során, mert a súlyos egyszeri statikus, álló érzetet sugall, a súlytalan pedig azt sugallja, hogy a hangot könnyeden kell játszani, nem kell elindítani, ami sok rosszat eredményezhet. Ha a súlyos, súlytalan fogalmakkal tanítja az ütemlüktetést, akkor a súlyos hang az ütemet összefogó hang, amiben mozgásérzetileg benne van az ütem többi hangja. A dallamot összefogó hang pedig a dallamkezdő hang, amiben benne van a dallam többi hangja, méghozzá úgy, hogy az ütemlüktetés érzete is megmarad. Az ütemlüktetés-érzet erőssége a dallamokon belül, a mű karakterétől függően változhat. Egy táncdallamnak mindig erősebben érződik a dallamon belül is az ütemlüktetése, mint egy melankolikus dallamnak.
A ritmusok, majd a dallamok csak akkor jönnek létre, ha összetartozó
hangok alkotják, amelynek az ütemkezdő, vagy felütés esetén a dallamkezdő hang az összefogója. Egyszerűen megfogalmazva, a dallam kezdőhangjában ritmusérzetileg benne van a többi dallamhang. A ritmustanítás állandóan jelen lévő alapelve, hogy ha két hang megszólal, akkor azok közt már ritmikai összefüggés van, és kell, hogy legyen, ütem első és második hang, vagy felütés és ütem első hang. A
ritmustanítás
mindennapjaiban
a
mérőütés
segítségével,
ritmuséneklés", a legfontosabb készségkialakítási gyakorlat.
11
az "egy
hangon
való
Ez veszi át a ma használt gyakorló ritmusnevek szerepét. Az egy hangon való ritmuséneklésre használhat hangképző szótagokat, pl. dű, zü, mi, má stb. A választásnál arra kell vigyázni, hogy olyan szótag legyen, amelynek könnyű és tökéletes a hangindítása, mert így érhető el a világos lüktetés és ritmusérzet. A ritmustanításra már az írott alapú szolmizáció tanítása előtt lehet használni minden leírt dal ritmusát, a két és háromszólamú olvasógyakorlatokat és kórusműveket is. Fontos a többszólamú ritmusgyakorlás. A ritmuséneklést – a létrejövő jó ritmikával - lehet és kell is nagyon élvezetessé tenni. Az egy hangon való ritmuséneklésnek van még egy óriási szerepe. Ha már a megfelelő hangmagasságok és ritmikai összetartozások használatával kifejezően énekelnek egy dalt, akkor meg kell kérdezni, hogy milyen hangulatúnak érzik, majd utána újra énekeltesse el a ritmusát egy hangon, és kérdezze meg, hogy milyen ritmusfelépítéssel érte el a kifejező hangulatot a szerző, vagy a népdal. Ez a mozzanat vihet át a tudatos alkotási folyamat elindítása felé. Saját maga hangulatai alapján szerkeszthet ritmust a gyermek, ami nagyon fontos, mert ha valaki készségszinten tud valamit, akkor azt alkotó módon is tudnia kell használni. A saját tudatból írt ritmusoknál célszerű az egyszerűségre és ismétlődésekre felhívni a figyelmet, amelyeket az elemzések során már tapasztalhattak a tanulók. A ritmusírást is meg kell tanítani a gyermekeknek. Ennek alapja az általuk énekelt dalok ritmusszerkezetének formaelemzésen alapuló bemutatása. A gyermekek első tudatos zenei elemző tanítása az azonosságok, a hasonlóságok és a különbözőségek megfigyelésével,
majd
megállapításával kezdődik. Sajnos sokszor a zenei felsőfokú képzések végéig is eddig jutunk el. Kimarad a megfigyelésből adódó következtetések levonásából származó tudás célszerinti használata, mert elvileg azért figyeljük meg, hogy magunk is képesek legyünk létrehozni. Ezért kell és lehet a tanítással együtt az alkotást is elkezdeni, ami óriási motiváló erő lehet az odafigyelésre, a zenével való foglalkozásra, és az egész zenélés jó hasznosítására. A legtöbb zenei műfajt tekintve a leggyakrabban használt zenei formák a sorszerkezet formák. Pl. A A B A. Ezt megelőzi a gyermekdalok egyszerű mondatformája. Alapforma még a klasszikus periódus, amely általában két motívumból álló előtagból, és két motívumból álló utótagból áll, amit egyszerűsítve esetenként kérdés – felelet formaként is felfoghatunk. Ezen egyszerű szerkezetek használatával írhatnak saját ritmust és majd dallamot is a gyermekek. Természetesen az alapkészségek kialakulása után, a tanulmányok előre haladtával sok más szerkesztési elvet is bemutathatunk. Bármilyen szerkezetű dallam hosszát az emberi tudat egyben befogadó készségének a hossza határozza meg. Egy dallamot egyben kell felfogni, amikor a végére érünk, még a tudatunkban él az eleje, és amikor elkezdjük, benne van a tudatunkban a végének az érzete. Ennek az összefogásnak a ritmus a 12
gyakorlati megvalósítója. /A hangszertanítás folyamán is óriási segítség az egy hangon lejátszott ritmus./ A ritmuskészség kialakításának és rögződésének módszerei az egy hangon való ritmuséneklés, a ritmusdiktálás, és saját ritmus írása. A saját maguk által kitalált ritmusokra a későbbiekben a dallamtanulásnál, a dallamszerkesztésnél vissza kell térni, ezért célszerű az ötvonalas ének füzetet két évig használni. A ritmusírás arra is jó, hogy az ütemekben elhelyezhető hangértékek, és az ütemen belüli helyek is tudatosodjanak. Ha e gyakorlatok során sokszor hibáznak, akkor mindig vissza kell menni az alapokhoz: érti a hanghosszúságot, annak a mérését, és az ütembeosztást? A ritmustanítás célja, hogy eljusson a gyermek az ütemlüktetés érzetének használatáig. Egyben lásson egy ütemet, érezze az ütemhelyeket, majd egy dallamot, és ne kelljen mérőütést használnia, hanem az ütemlüktetés érzete vegye át a mérőütés szerepét.
Alapvetően minden zenedarab kifejező erejét a jól megvalósított ritmusjátékával érhetjük el.
A fél, negyed, és nyolcad és szüneteik használatával a két, három és négynegyedes ütemformákkal még kicsi a variációk lehetősége. / Akár az összes lehetséges variációt is le lehet írni a biztos áttekinthetőség kedvéért. /
Ebben a tanulási időszakban lehet kialakítani azt a képességet, hogy a tanuló mindig egyszerű felépítésűnek találja az ütemeket és a szerkezeteket. Ez az egész zeneiség alkotó módú átlátását is segíti.
Bármilyen tanítási folyamat elkezdésénél, ha értelmileg lehetséges, célszerű az egészet is megmutatni, hogy a tanuló tudatában az egész stabil rendszeréhez tudjon érzetileg viszonyulni a rész is. Például a hanghosszúságok írásának egyszerű forma-logikai bemutatására rajzoljunk fel egy egész hangot, mondjuk el, hogy négy mérőütés hosszú, majd ugyanarra a felrajzolt hangjegyre húzzunk egy szárat, így kialakítva a fél hangot, majd satírozzuk be az üres karika részt, és így kialakul az egy mérőütés hosszú negyed, majd tegyünk zászlót a negyed hang szárára, és kialakul az egyedül álló nyolcad. Majd ezekből kettőt vagy többet összekötünk egy gerendával - mert így egyszerűbb írni a nyolcadokat, mint ha mindig mindegyikre zászlócskákat rajzolnánk - és kialakul az egy mérőütésre játszandó nyolcad pár. Ez a hangjegyírás formalogikája.
13
Az idősebb korban szolfézst tanulni kezdőknél azonnal a teljes matematikai, logikai megértésen alapuló ritmusrendszert használhatjuk. A hanghosszúságok logikájának megértését segítheti nagyobb gyermekeknél, ha azt érti meg, hogy negyed mérőütés esetén két lehetőség létezik:
- tartunk egy hangot egy, vagy két, vagy három, vagy több mérőütés hosszan. - a másik lehetőség, hogy egy mérőütésre két, három, négy, öt, hat stb. hangot éneklünk. Fontosak lehetnek az ilyen egyértelműségek, mert a gyerek tudatában befejezett rendezettséget sugallhatnak, és nem egy soha be nem fejeződő, átláthatatlan folyamatként élhetik meg ezt a tanulási területet. Az eddig leírtak a ritmustanítás egyszerű utasítások alapján megérthető és begyakorolható részei.
A ritmustanítás során egyetlen, a mérőütéshez kapcsolódó készség kialakítása szükséges: meg kell tanítani, hogy lehet egy mérőütésre két hangot énekelni.
Úgy, hogy negyed mérőütés esetén, az egyik nyolcadot a mérőütés le részére, a másik nyolcadot az ütés fel részére kell énekelni. Gyakoroltassuk, hogy csak a le részre, majd csak a fel részre énekeljenek. Ez a gyakorlás teszi lehetővé az egyedülálló nyolcad és nyolcad szünet megismerését és alkalmazását. Majd a le és felütés érzet kialakítása teszi lehetővé később a nyújtott és éles ritmuselemek könnyű megtanulását. A nyújtott ritmus készségszintű tudása pedig lehetővé teszi bármilyen összetett képlet lejátszását. A szinkópa megvalósítása is a felütésre való játéktudásból származik, mert abban kétszer egymás után indítunk hangot felütésre. Az éles, nyújtott, szinkópa alap ritmus motívumoktól nehezebbek nincsenek a zenében, mert minden más ezek valamilyen megnyilvánulása. Azonban mindig vigyázni kell, hogy ezek a kis önálló névvel ellátott ritmus elemek csak részei a dallamot alkotó összetartozó ritmusnak. Ne lógjanak ki belőle, ne szakítsák meg az összetartozás érzetét, mert ha ezt teszik, akkor új dallamindítást eredményeznek. Így előfordulhat, hogy egy dallamot 6 - 8 részre szedünk a véletlenszerű ritmikai újraindításokkal. / Az éles, nyújtott, szinkópa ritmus, a kétnegyedes ütemben önálló ritmussá válik, mivel a ritmus legkisebb egysége az ütem. Ezért jogos az elnevezésük. / Akik mérőütéshez képest tanítják kezdetektől a ritmust, azoknak a nyolcad pár első tanításakor már lehetősége van megéreztetni, hogy az első nyolcadot a mérőütés le részére a második nyolcadot a fel részére énekeljük. Ha a le-re, fel-re éneklést tudja a tanuló, akkor kijelenthető, hogy a zenélés során soha nem lehet másképp hangot indítani, csak a mérőütés le, vagy fel részére.
14
Bármilyen bonyolult ritmus e készség birtokában leénekelhető, mert az egy mérőütésre több bármennyi - hangot éneklés megoldása, mindig a le és fel - ütés készségszintű tudásával oldható meg, ahhoz viszonyul. A mérőütés le és fel részére való éneklés megtanítása nyugodt és sokszor visszaismétlést igénylő feladat. A megvalósítása során a figyelem csak arra a helyre koncentrál, ezért egy idő után szükséges az ütem és dallam összefüggésébe is visszahelyezni a gyakorlott részt.
Fontos! A ritmustanítás, az összetartozó hangokból felépülő ritmus megvalósítása, csak akkor sikerül jól, ha tökéletes a hangindítás és az énektechnika. / Hangszeresek esetén a hangszer építési technikája. Sok hangszer önálló hangokra darabolja akusztikailag a hangokat. Nem lehet rajtuk az összetartozásokat megérezni, és megvalósítani. /
Gyakorlati tapasztalatom, és tapasztalatunk, hogy nincs szükség gyakorló ritmusnevekre, mert sok lesz a cél eléréséig a közbeiktatott fogalom: tá- ti, táááá, Tá bácsi, Ti néni, táám titám stb., és ezek mindig önálló életre kelnek. Ezért aki jót akar magának és tanulóinak, annak a gyakorló ritmusneveket tilos használni, mert a zenei készségek kialakulásának a megakadályozói. Fölöslegesen közbeiktatott „segítők”, amelyek öncélúvá válnak, darabolnak, nem lehet tőlük a ritmusok összetartozását megvalósítani. A közbeiktatott segítő gyakorlónevek készségszintű kialakítására több idő kell, mint ha a mérőütéshez viszonyított, hanghosszúságokból felépülő, ütem és dallam összetartozásokon alapuló ritmusrendszert tanítjuk. Ugyanakkor a gyakorlónevek elsajátítása után meg kéne tanítani a mérőütéshez viszonyított ritmus rendszert. De az első információk kitörölhetetlen nyomot hagynak az agyban, mindig felülírnak minden új információt, és a gyerekek úgy érzik, hogy Ők már megtanultak egy tá – ti rendszert, amivel tudnak ritmust olvasni, akkor minek nekik egy másik, mérőütést használó rendszert is megtanulni? Tá ti –vel nem képes átlátni a teljes darab ritmus logikáját. Negyed, nyolcad, ütem fogalmakkal viszont meghatározhatóak és láthatóak az ütem és dallam által létrehozott azonosságok és különbözőségek.
Amikor a ritmusénekléssel már boldogulnak, akkor kezdhető a szolmizáció íráshoz kötött tanítása, de természetesen minden új dal ritmusát először és visszatérve is le kell énekelni egy hangon. Ez csak akkor hagyható el, amikor első látásra is hibátlanul leénekelnek új dalt a gyerekek.
3. A hallási készségek kimunkálása A hallási készségek kimunkálásának fix pontjai, amihez viszonyíthatjuk döntéseinket:
15
1. A hallási készségek kialakítása, a relatív szolmizálás használatával történik, a szó - mi hangzatkörtől kezdődően azonnali dallamdiktálás, lapról olvasás és kétszólamú éneklés alkalmazásával. Fontos, hogy a szolmizálás tanítása, kizárólag az azonnali dallamdiktálással lehetséges. A le nem írt módú dallamdiktálás visszaszolmizálása következtében kialakuló halláskészséget a kétszólamúság rögzíti. / Ennek begyakoroltatási lehetőségéhez zeneszerzők kis hangterjedelmű, többszólamú olvasó gyakorlatokat írtak. / 2. A szolmizáció tanítása közben a hallási készségek kimunkálását erősítheti, segítheti a hangok tonális funkcióinak megéreztetése, tanítása és ezzel a dallam, majd a harmóniaalkotásra való előkészítés is megtörténhet. 3. A tanítás kezdetén betűkottát kell használni. Ha már mindent meghallanak, és több szólamban is jól énekelnek, akkor következhet az öt vonalhoz kötött kottaolvasás megtanítása. Kivétel, ha sok időkeretben, válogatott hallású gyermekeket tanítunk. Akkor a szolmizáció tanítása kezdődhet az ötvonalas kottarendszerhez kötötten is. 4. Alapfeltétel a megismételhetően tiszta éneklést biztosító jó énektechnika. E nélkül az ösztönösen jól éneklőkből is csak keveseknek rögzülnek a teljes hallási készségei, és ezzel együtt évtizedek tanári munkája mehet kárba.
Részletezés Az énekes alapú tanítási módszer szakmatechnikailag központi eleme a hallási készségek kimunkálása. Érthetően, mivel döntően ennek az összetett készségrendszernek a kialakulása eredményezi a zenélni tudás lehetőségét és ezzel együtt a nagyon nagy személyiségfejlődést és agyfejlődést, ezért szükséges, hogy a tanítási folyamata tökéletes legyen.
A hallási készségek kimunkálása szempontjából az énektanítást két alapvető részre lehet osztani: I. A hallás utáni, utánzásos tanításra. / Az írás nélküli népi kultúrák szájhagyomány alapján öröklődtek, és öröklődnek ma is. Ez elsősorban eseményekhez kötötten funkcionális, vagy a szórakoztatás, gyönyörködtetés célrendszerű kultúra, és annak átadási stílusa. / II. A zenei írás - olvasáson alapuló, tudatos, kottához kapcsolt halláskiművelés. / Ezek az íráshoz kötött logikai alapon továbbadott kultúrák, melyek mindig igyekeznek továbbfejleszteni az elődöktől írás alapján megtanultakat, és már eladásra is előállítanak kulturális „terméket”. Ez elsősorban
16
munka célrendszerű kultúra átadás. A mai Magyar oktatásban a finanszírozást biztosító állam előírja, hogy írott – olvasott alapon, módszeresen kell a gyerekeket tanítani, azért, hogy erősen fejlődjön az önfenntartó képességük, a gondolkozásuk, a tudatuk, a személyiségük és a társadalmi beilleszkedésük. /
I/1. A hallás utáni, utánzásos tanítás iskolai keretek között előkészítésre, énektechnika kialakításra, kezdő dalkészlet kialakításra, zenei örömök elérésére használható.
/ Az idő,
szaktudás, és egyéb lehetőségek hiánya esetén a cél, az énekkar-szerű működést is beleértve, mindig az utánzásos alapon való tanulás, és élményszerzés marad, de ilyenkor nem célszerű a tanulót a szolmizációval zaklatni. /A hallás utáni, utánzásos tanításnak tudatosan elő kell készíteni a zenei alapelemek taníthatóságát.
A gyermekjátékok és dalok tanítása közben számolással, lépéssel,
tapsolással meg lehet ismerni a hanghosszúság, a mérőütés, fogalmakat. Ringatózó, hintázó játékokkal előkészíteni a hangok csoportba tartozását, a lüktetéseket, ritmusokat. Pl: tapsolják el a dal ritmusát, üssenek mérőütést, vagy ostinatot a dalhoz. A hangok magassági különbségeit dallamjárás mutatással és egyéb módon megéreztetni - pl. melyik a magasabb hang, kérdéssel. Visszaéneklős játékokkal a hallásfejlesztés, dallamdiktálás alapjainak előkészítése.
II/1. A zenei írás - olvasáson alapuló, tudatos, kottához kapcsolt hallás-kiművelés. A halláskészség szolmizációval való kiművelésének alapfolyamata mindig a következő: az ismert dallam szolmizációs nevekkel történő megnevezése, majd a tanár által hangképző szótaggal énekelt dallam visszaszolmizálása, amivel begyakorolják a hangzatkört, majd kétszólamú darab lapról éneklése először szólamonként, majd kétszólamú éneklése, amivel rögzítik a halláskészségeket. Először a szó – mi, majd a szó-lá-mi hangzatkört tanítjuk, majd a dó, majd a ré, majd a fá és végül a ti- hang következik. Az új hang bevezetése mindig egy előénekelt dallal történik, amelyről megállapíthatják a tanulók, hogy az eddig tanultakhoz képest milyen új hangot hallanak. A szolmizációs nevek rögzítésének módja, a tanár / vagy diáktárs/ által énekelt dallam visszaszolmizálása a tanuló, vagy egyszerre a tanulók részéről. A tanár felkészül a dallamdiktálásra, amihez a kotta összes darabja használható, a tanítani kívánt anyagot is előkészítheti diktálással. A tanulók ösztönös dallamdiktálása társaiknak az ismert hangzatkörben nehéz feladat, ha többszöri nyugodt légkörben történő próbálkozásra sem sikerül, akkor nem kell erőltetni. A gyerekek ösztönös dallamdiktálását lehet egyszerűsíteni, segíteni, leírt ritmus használatával, vagy mindig csak egyforma negyed hangok alkalmazásával.
17
Az énekelt dallam visszaszolmizálása már dallamdiktálás.
A dallamdiktálásnak két formája van: - Az első, amikor a hallott dallamot szolmizálva visszaénekli a tanuló, vagy együtt a tanulók, és nem írják le. Ez a könnyebb. Feladata, hogy sokat lehessen gyakorolni a hallott dallam visszaszolmizálását. A tanulmányok során hosszú ideig lehat alkalmazni. Ez a gyakorlatforma az alapja a halláskészség kialakításának, majd a rögzítése, elmélyítése a lapról olvasással és a vele egybetartozó kétszólamúsággal történik. A visszaszolmizálással gyakorolja be a hangzatkört. - A dallamdiktálás második formája, amikor a hallott dallamot leírják a tanulók. Ez a nehezebb, mert itt már maga az írás is feladat, valamint az ütemlüktetést, és a ritmust is le kell írni. A begyakoroltatásához idő kell. Nem szabad olyan feladat elvégzését követelni a tanulótól, amit nem tud biztosan elvégezni. Ez a dallamdiktálás csak írott alapú tanításnál alkalmazható, természetesen. Először nagyon rövidet írasson, kb. 4 mérőütés hosszút. Ha rövid idő alatt hibátlanul leírják, akkor lehet bővíteni. Ha sok hibával sokáig írják, akkor újra kell tanítani az alapelemeket, mert még nem jól rögzültek. A kétszólamú dallamdiktálás megvalósulhat énekkel, ének felvétellel, vagy zongorával.
A szolmizáció tanításának második lépése a dallamdiktálás egyszerű formájának a megértése és mindig sikeres megvalósítása után a lapról olvasás és a kétszólamú éneklés. Ezek egyként kezelendők, mert lapról olvasva leénekelteti a szólamokat, utána azonnal összeéneklik a szólamokat. Ezt akkor képesek megvalósítani, ha előtte a le nem írt dallamdiktálást jól megvalósítják, és ezzel begyakorolják a hangzatkört. Új dal, vagy kórusmű tanítását is lehet először dallamdiktálásként, majd lapról olvasásként tanítani. A végcél az, hogy minden leírt zenét első látásra kifejezően szólaltassanak meg a tanulók. A többszólamú éneklés egy új feladat, amire türelmesen meg kell tanítani a gyermekeket. A többszólamú tanítás bármelyik formája az egy hangból való kimozdulással indul, majd lépésenként eljut az egyszerre több különböző hang indulásával kezdődő kórusművekig. A többszólamúság tanításánál fontos, hogy először viszonylag halkan, de ne mereven vagy bizonytalanul, énekeljenek a gyerekek, hogy hallják a saját és társuk énekét is. Ha túl hangosan énekel, nem hallja a társa éneklését, és az összecsengéseket. / Egyszólamú éneklésnél is előfordulhat, hogy közösségben rosszul énekel a gyermek, zavarják a többiek, egyedül pedig tisztán énekel. Tehát ilyenkor is be kell gyakoroltatni az alkalmazkodni tudást. / A lassabban haladóknak is az azonnali többszólamúság „erőltetése” adhat lehetőséget a zenei írás-olvasás birtokbavételére, és ezzel személyiségük erős fejlődésére. A többszólamúság legnagyobb előrevivője, a csoportokon belül alakított baráti, 2-3-4 18
főből álló gyakorló társaság, akik órán kívül is próbálnak. A többszólamú éneklés létszám-beosztása esetén, ha lehet, kerülje el a két tanuló egy szólamba osztását, mert mindig bizonytalan, hamis a két unisono éneklés. Jobb az egy, vagy a három, vagy több együtt éneklő gyermek szólamonként, mert így kiegyenlítődnek és tisztán szólnak a hangok. Figyelni kell arra, hogy minden szólamot énekeljen a tanuló, mert ha mindig csak a felső szólamot akarja énekelni, akkor feltételezhető a hallási alapú utánzás, valós szolmizálási készség nélkül.
A szolmizáció alkalmazásával a halláskészség rögződés kulcsszava a "többszólamúság", mert a többszólamúság megvalósításánál rá van kényszerítve a tanuló hallása és az esze a figyelemre, a munkára.
Figyelni kell arra, hogy a szolmizálás már egy összetett folyamat, amit a részfeladatok hibás működése is tönkretehet. Részfeladat a hangképzés, és ha van, akkor a ritmusolvasás, egymásra figyelés, betűkotta, vagy vonalas kottaolvasás, a tanár vezénylésének figyelése, összhatás figyelése stb. Ha nincs többszólamú éneklés készsége a gyerekeknek, akkor egy szólamban sem alakultak ki a készségeik. A többszólamú éneklés / énekkari is / legnagyobb hibája lehet az alsó vagy középső szólamok ritmustalansága, és dallamtalansága. El kell érni minden önálló szólamnál a tökéletes hangindítást, ritmikusságot, dallamosságot, majd a szólamok összecsengését és együtt hatását is. Minden esetben az összetartozás nélküli ritmustalanság a hiba, ha a hangokat meg tudják szólaltatni, de mégsem hatásos a darab. Másik gyakori hibaforrás a tanár, vagy a karvezető pontatlan vezénylése lehet. A gyerekek legtöbbször tökéletesen azt éneklik, amit és ahogy a karvezető mutat. Ha a karmozgás nem egyértelmű, nem sikerülhet az összhatás. Javaslom, hogy üsse le egy asztalon kézzel a darab ritmusát tanítás előtt. Ha ez a mozgás ritmikussá vált, akkor ugyanolyan egyszerű, célratörő ritmikussággal kell mutatni a vezénylő mozdulatokat is. Olvasó gyakorlatoknak csak két, vagy többszólamúakat használjunk, mert ezek egyszólamú ként is funkcionálnak.
A szolmizációs alapú halláskiművelés nagy segítője lehet a kézjelek használata, mert mozgási és vizuális érzettel segíti a hallási folyamat rögződését. A kézjeleket csak tökéletes kivitelezés esetén jó használni. A kézjelekkel mutatás megelőzheti az írott alakú szolmizációs betűjelek használatát, később pedig esetenként kikapcsolhatja a táblára írás szükségét, ezzel gyorsítja az egymásközti kommunikációt, és az óra menetét, valamint a szolmizációs hangok kéztartásformához, mozdulatokhoz kötése sokirányúan fejleszti a gyermekek mozgáskoordinációját, 19
egyensúlyérzékét is. A kézjelek formájában benne van a hangok tonális funkciója is, valamint a dallam hangmagassági viszonyait is lehet vele jelezni. De a kézjelek használata egy újabb közbeiktatott készség, amit ki kell alakítani, így körültekintően kell vele bánni. Nincs értelme annak, hogy a gyermek mindig a tanár mutogatását utánozva, fáziskéséssel mutassa a kézjeleket. Ilyen esetekben nem erősíti, hanem rombolja a készségkialakító folyamatot. A használata során nagyon nehéz a ritmikai összetartozásokat is mutatni, ezért akik valóban jó ritmusolvasási készséget alakítottak ki tanulóiknak, azoknak vigyázni kell, hogy az összetartozások - a kézjelek összetartozó módú mutogatása során is - megmaradjanak. Ki-ki maga döntse el, / Pl. a tanításra fordítható időtényező figyelembevételével,/ hogy segítik, vagy gátolják a kézjelek a hallási készségek kimunkálását.
A tanítás folyamán mindvégig figyelemmel kell kísérni a hangmagasságok egymáshoz való viszonyát, a funkciós rendszert. A zenei alkotókészség tanításának alapfeltétele a funkciós érzet, és gondolkozásmód kialakítása. A szolmizáció magában hordozza a tonális funkciók egyszerű tanításának, megéreztetésének a lehetőségét, mert a betűkotta egyben funkció jelként is értelmezhető. Dúr hangnem esetén a dó és lá kiindulási és megérkezési stabil pont, / tonika / a fá és ré a stabil kezdéstől való elmozdulás, távolodás lehetősége, /szubdomináns / a szó, mi, és ti pedig a visszavágyás a stabil helyzetbe / domináns / kifejezője. Moll hangnem esetén a lá és fá tonika, ti és ré szubdomináns, mi, dó, szí domináns funkciót tölt be. Az éneklés kezdetétől tanítható a funkció. Mi hiányzik, hogy lenne jó, kérdésekkel. A hétfokúság elérésekor megérkezünk a funkciós zene kiteljesedett világába. A hétfokúság elérése után elég hosszú időt kell eltölteni a hallási készségek rögzítésével, majd a vonalrendszerhez kötött olvasás tanítása is időigényes. Ezen idő alatt van lehetőség a funkciók tanítására. A hangok funkcióinak megértése előfeltétele a zeneszerzői, alkotó tevékenység tanulásának. / A ma hallgatott és játszott klasszikus zenék döntő többsége tonális, vagy centrális. A minden funkcionális dallami kapcsolatot direkt elkerülő, azt mindenben tagadó zenék 100 év alatt sem tudtak óriási közönséget meghódítani. Ezért lehet helye tanításunkban a funkciós hallás kiművelésének. A XVI. századot megelőzően majd a XX. században a műzenében, és a népzenében minden időszakban, döntően a centrális hangra törekvő tonalitás volt uralkodó. A két időszak között a vezetőhangos, funkciós, tonális zenei rendszert használták, melynek kiteljesedése Mozart és Haydn művészete. Funkciós zenéről a dallamhangok és harmóniák tonikához való rendezett viszonya esetén beszélhetünk. A centrális zene fogalmába tartozik minden olyan zene, ami rendelkezik központi hanggal, - tonikával de nem állandó vezérhangos elvűen szerveződik. /
20
A hallási készségek rögződésének erős segítője lehet a dallamszerkesztés írásának megtanítása. A ritmusszerkesztésben már jártas gyermekek az ütemkezdő, fő, összefogó - hangsúlyos - hangokhoz kapcsolódóan kialakíthatják a dallam funkciós fő szerkezetét. Az egyszerű pl: T – D – T – D- , T –S –D- T rendszer hangjait téve rájuk, biztos dallamvázat kaphatnak, amelynek köztes részeit már majdnem szabadon kitölthetik, dallami szépségvágyaiktól vezérelve. Természetesen sokfajta dallamszervezési elv létezik, de az emberek fülében az marad meg szívesen, ahol a tonális rend követi a T –S –D- T rendszer valamilyen megnyilvánulását. A dallamszerkesztés kiinduló pontja lehet az énekelt zenei anyagok elemzése. Az ütem és dallam szerkezethez kapcsolódik a harmónia rendszer fő váza is, amely újabb megerősítése a legtöbbször ütemkezdő hangokra eső, tartó stabil rendszer fő pontjainak. Természetesen a művet jól kialakító funkciós rend a kiindulási és zárási pontok kivételével kerülhet más ütemhelyre is, pl. szövegtől és egyéb céltól függően.
Az eddig leírtakból látható, hogy a zenetanári fix pontok azonosak a zeneszerzés fő alkotóelemeivel: a ritmus és ütemszerkezet fő hangsúlyaira eső dallami és harmóniai funkciók együttes működésével. / kivétel a hangképzés és hangszertechnika /
A szolmizáció tanításának során az alkotókészség rávezető gyakorlata lehet a tanár által énekelt rövid dallam befejeztetése, eleinte akár csak la-la-val, majd szolmizálva. Ilyenkor általában fontos azt is megadni, hogy dó-,vagy la végű legyen a dallam.
A szolmizáció tanítása közben kikerülhetetlenné válnak a hangközök megnevezései. Mivel a zenei szakszavak idegen szavakat használnak erre, ezért nekünk is ezeket kell használni. A hangközneveket a fel és lelépések gyakorlása, felismerése, leírása, beszéd közbeni megnevezése során, és egyéb helyzetekben is szükséges használni. Hangközéneklést lehet rögzíteni szöveges dal kezdő hangközével, a hangköz többszöri lassú éneklésével, szolmizációs névhez kötéssel, dallamdiktálással, de legerősebben a kétszólamú énekléssel. Ezek együttes alkalmazásával. Ebben az időszakban nem szükséges a zongorával diktált hangközök felismerése sem. A mindennapi énekes gyakorlatban van elég helyzet a hangközök begyakorlására, felismerésére. Nem szabad a hangköz-központú tanítás felé menni, és azt végcélnak tekinteni, fontosabb a funkciós hallás kiművelése. A harmóniák is funkciós tulajdonságúak, és nem hangközlényegűek. A hangközközpontú tanításnak nincs folytatása. A funkciós tudásnak az alkotás lehetősége, és a jól megértett előadói munka a folytatása. 21
A többszólamú hallás kiművelésének és íráshoz kötésének betűkottás módszerrel való megtörténte után következhet a szolmizációs hangok vonalrendszerre rakása, relatív módon, a kezdőhangok szabadon választott helyéhez viszonyítva a többi hangot.
A vonalrendszeren való kottaolvasás készségének kialakításához a legnagyobb segítő gyakorlat, a szolmizációs nevek kézre, öt ujjunkra rakása.
Ilyen módon bekapcsolódik a mozgásos és térbeli segítség is, ezért a gyermekek könnyebben és gyorsabban tanulhatnak általa. Azonban, mint minden területen itt is szükséges a ráfordított idő és munka. Sokan, talán ma Magyarországon tanártársaink közül mindenki, egyszerre tanítják a betűkottás halláskészség fejlesztést az ötvonalas rendszer használatával. Erre épülnek jelenlegi tankönyveink is. / Kivétel Szőnyi Erzsébet: A zenei írás-olvasás módszertana, amit rendkívül kevesen használnak, pedig ez a legjobb, ami végig viszi a Kodály módszert. Sajnos nem 6 -7 éves korú kezdőkhöz mérten van megalkotva, és a mi gyakorlatunk szerint több minden hiányzik belőle és rendkívül gyors, 25- 30 lecke /óra/ után eléri a profi főiskolás szintet, valamint kevés anyagot tartalmaz a gyakorlásra. A fentebb leírt folyamatokra nem így és nem mindenben terjed ki. / Ha van elég óraszám és gyors felfogóképességű érdeklődő tanuló, és eredményes a zenei készségek kialakítása, akkor a vonalrendszer és betűkottás tanítás egyidejűsége nagyon jó módszer, amit az ABC –nevek tanításával is lehet bővíteni és így teljessé tenni. Ha nincsenek meg a feltételek, és éveken keresztül a készségek sem alakulnak ki, sok a kudarc, / pl. 240 tagozatos iskolából jelenleg már csak 75- 80 működik / akkor először az éneklés megszerettetése, majd a hallás kimunkálása a fontosabb, és ezt rendkívül segíti és gyorsítja a csak betűkottás tanítás. A csak betűkottás tanítás esetén is találkozik a tanuló a vonalrendszerrel, vizuális szemléltetésként és egyéb esetekben is. A betűkottás zenei készségek kialakítása után következmény lehet, hogy a gyerekek úgy érezhetik: megtanultak már egy rendszert, minek szükséges a másik, vonalhoz kötöttet is megtanulni. Ha elérjük azt, hogy nagyon szeretnek és tudnak is énekelni valamint a hallásuk is kiművelt, és ez viszonylag gyorsan megtörténik, akkor a vonalrendszerhez kötés is eredményes lesz, amire bármikor lehet továbbfejlődést építeni. Általános iskolás harmadikos kortól, a hangszer tanulás kezdésével együtt bőven van idő a továbbfejlődésre és az ABC – nevek megtanulására is. Annak viszont semmi értelme, hogy egyszerre mindenbe belekapjon a tanár, és a végén egyik témában sem alakulnak ki a működőképes zenei készségek. Kodály Zoltán szerint az ABC nevek használata mindig pontos rezgésszámhoz kötött, a 22
szolmizációs nevek használata pedig relatív módú, ami segíti az azonnali funkciós érzetek kialakíthatóságát, ezért is van létjogosultsága, funkciója a kettős rendszer tanulásának. Sok országban abszolút névként is használják a szolmizációs betűket. Más országokban pedig az ABC – neveket használják énekes készségfejlesztésre is. Ők kikerülik a kettősséget.
Egyéb, a készségkialakítási rendszerhez kapcsolódó tapasztalatok. A teljes olvasási és hallás-készség kialakítását nem szabad nagyon hosszú időre nyújtani, mert nem válik világos, egységes tudássá. Szerintem a maximális alap készség-kialakulási idő nem lehet több egy - két évnél 6 – 7 évesen kezdőket figyelembe véve. Idősebb korban kezdők sokkal gyorsabban haladhatnak. A heti két foglalkozáson résztvevők szabadidőben végzett gyakorlásának legnagyobb ösztönzője a zenei alkotásra való megtanítás lehet. A szolfézs tanulását a hangszertanulással együtt kezdők helyzete a kettős rendszerben nem könnyű, nagyon sokszor a szolfézs csatavesztése lesz belőle. Hangszert tanulni csak az énekes alapon, a tudatban lejátszódó zenei készségek kialakulása után lenne célszerű. Az a gyermek, aki rögtön hangszert vesz a kezébe, a mechanikai készségek kialakulásának kényelmessége miatt már nem, vagy sokkal nehezebben tanítható énekes alapon a tudatban kialakuló zenei készségekre. Egy – egy stratégiai hiba a döntésekben, évtizedekre tönkretehet egy módszert és sok generációt is a zenei nevelésben. / Szerintem négy stratégiai hiba uralta az elmúlt 45 évet: - a tökéletes hangképzés hiánya, - a vonalrendszer és betűkottás tanítás egyidejűsége, ABC – nevekkel is megbonyolítva, - az azonnali dallamdiktálás és kétszólamúság kimaradása, az alkotókészség konkrétan megfogalmazott tanításának hiánya, - a ritmustanítás tisztázatlansága és a tá –ti gyakorlónevek használata. / A tanítás során a döntéseinket mindig ellenőrizni kell. Akkor működik jól a módszertani rendszerünk, ha minden részfeladat azonnal készséggé válik, és a gyerekek által önállóan végzett zenélés az eredménye.
4. Alkotókészség kialakítása.
23
A teljes megértés és készség kialakulás akkor jön létre és rögződik, amikor új alkotást is képes létrehozni a tanuló. A szakmai részeknél már kifejtett alkotókészség véleményem szerint, csak a részek tanításának folyamán készíthető elő, alakítható ki. Ha a részek alkotása készségszintűvé vált, és utána a részek együttműködését is képes megvalósítani a tanuló, akkor válik lehetővé a rögtönzés, a meglévő művek díszítő jellegű átalakítása, és a tudatos alkotás is. A funkciós érzet teljes kialakítása és alkotó módú használata a vonalas kottához kötött teljes zenei alapkészség rendszer kialakítása után következik. Ennek tudása az előadói kifejezőkészségeket kell, hogy erősítse, és nem szabad öncélúvá tenni azzal, hogy már nem a zenélés a lényeg, hanem csak a funkciók elemzése. A tanítás előtt célszerű a tanároknak is kipróbálni az alkotói folyamat gyakorlati megvalósítását.
Örömteli órai munka és légkör. Csak azt a gyermeket lehet fejleszteni, aki szeret, és tud is énekelni. Mindig el kell érni az éneklésben való feloldódás érzetet, egy szólamban és több szólamban is, mert ez biztosítja a készségek kialakulási és rögződési lehetőségét. Az órai munka során a megvalósítás szépségén és sikerességén érzett öröm az első, majd az iskolai, családi örömszerző bemutatkozások lehetőségei, és később az énekkari zenélési lehetőségek biztosítják a cél szerinti használatot, és a személyes örömöket. Rendkívül nagy örömforrás a zenei alkotóképesség kialakulása. Akkor lesz örömteli a zenélés, ha ritmikusan, dallamilag összefoglaltan, a szövegnek megfelelő kifejező módon szólal meg a zene. Az örömteli óra ellenőrzési lehetősége: a tanulók figyelme, együttműködési szándéka, munkakedve megmarad. A tanár az órákon csak azzal törődjön, hogy énekeljenek, énekeljenek, énekeljenek, és a szükséges készségeket hogy lehet jól kialakítani. Ezt tedd, így tedd hozzáállással! Fölösleges a rosszul végzett dolgokat magyarázni, és szidni érte a gyermeket, mindig azt kell tanítani, ami jó. Ha valamit rosszul tudnak, és már rögzült, ha nem muszáj, nem kell kijavítgatni és újra tanulni. Célszerűbb hasonló anyagot, de azonnal jó technikával és jó zeneiséggel tanulni. A rosszul rögződött darabok újrajátszása ugyanis mindig visszahozza a beidegződött rossz technikát is. A zenei örömszerzés, a zenei késztetés, és a zenei vágyak kialakításának egyik formája a zenehallgatás. A zenehallgatás elsődleges iskolai formája a tanár magával ragadó, élményt nyújtó éneklése. Ezért is szükséges a tanárnak a jó pozícióban lévő, kifejező hang, amely segítségével ritmikailag összefogottan, nagyon kifejező zeneiséggel tud énekelni. A kifejező éneklés és zenélés érzete akkor valósul meg, amikor azt érzi a tanár, vagy tanuló, hogy a hanghosszúságokkal, a
24
tempókkal, a hangerőkkel szabadon bánva, a zene formálhatóvá, élővé, sokszínűvé válik. A jó pozícióban éneklő tanár hangja sosem fárad el. A szorító, kiabáló jellegű hangképzés következtében a hangszálak elfáradnak, sokszor megbetegednek. További zenehallgatási élmény, a saját és a csoporttársak szép éneklése, és meghívott előadók hallgatása. Tehát az elsődleges zenehallgatási élmények mindig személyesek legyenek. A digitális tananyag és egyéb eszközök által felvételről hallgatott zenékből csak a tökéletes élményt nyújtó darabokat szabad lejátszani.
Napjaink legfontosabb témájává vált, hogy a gyermekek akarnak – e tanulni és együttműködni.
A zenei nevelés társadalmi szintű visszaszorulása, a nevelési rendszerünk, az életmódrendszerünk, valamint az együttélési rendszerünk hibái miatt társadalmunkban kialakulnak a túlzó mértékben erőszakos, figyelemhiányos, részképesség zavaros gyerekek is, akik nevelése nagyon nehéz, sokszor kudarcba fullad. Számukra rendkívül nagy segítség lehet az éneklés örömének megélése. Ezért sok türelemmel, és egyéni felzárkóztató lehetőségek adásával – a tanulás kezdetén – segítsünk nekik. A csoport munkáját hosszú távon állandóan zavaró gyermekeket az iskola fegyelmező rendszerével távol kell tartani a többiek munkájának zavarásától. A tanítás során sokan különböző eszközökkel, képekkel, játékokkal, egyebekkel színesítik az órai munkát, és a tankönyvek is rendkívül sok rajzzal, érdekességekkel telve készülnek el. Nagy szükség van a készségek kialakítását segítő mozzanatokra, a gyermekek élményszerűségén keresztül. Azonban sajnos sok esetben elterelik a figyelmet a zenei készségkialakító folyamatról. Csak a cél elérését közvetlenül kiváltó, segítő eszközöket szabad használni.
Rendkívül fontos feltétel az értékes tananyag használata. A legértékesebb anyagok a gyermek és népdalok, amely kincset mai írott formájában a dalokat összegyűjtőknek köszönhetjük. A népdalokban a szöveg és zene megbonthatatlan egységet képez. Kodály Zoltán a sorvégi zárlatok szerint, Bartók Béla a szótagszám szerint / is / osztályozta népdalainkat. Tehát a ritmus és tonalitás szerint. Az elemzések tapasztalatai bekerültek zenei alkotó munkásságukba, ezzel kapcsolatot teremtettek a népzene és műzene között. A népdalok egész zenei életünket végigkísérik. A Magyar népdalok döntő része pentaton alapú, és centrális hangra törekvő. A gyermekek a mindennapok során a médiákból főleg hétfokú funkciós
25
zenét hallanak, valamint a teljes hallási és alkotói készségek kialakítása során is a funkciós zenéket alkalmazzuk. A kettősség természetes, mindegyiket a maga helyén és módján kell használni. Értékes tananyagok a műzenei alkotások és klasszikus művek. Fontos lenne azt is elérni, hogy ne csak a múltunk zenéit használják, hanem maguk is alkotóvá váljanak.
Az értékes tananyag zenévé
formálásakor tudatosan alkalmazni kell a darabok zenei megfogalmazásánál, a kifejező erejét megerősítő frazeálási és előadási elemeket, mint pl. a lassúság, gyorsaság, hosszúság, rövidség, halkság, erősség, vidámság és szomorúság, kemény és lágy indítás, ezek átmenetei, stb., amelyek a zenei kifejező erő fontos részeivé válnak, ha egyébként a zenélés alapkövetelményei megvalósulnak.
Szakszerű és jó tanár. Minden siker, vagy kudarc letéteményese. Egyértelmű, hogy minden a tanáron múlik. Minden tiszteletem azoké a kiváló embereké, akik évtizedeken keresztül rendkívül sok gyermeknek adtak életre szóló nevelési alapokat és sok – sok zenei élményt. A tanári munka eredményessége és eredménytelensége is a tanáron múlik a mai információ szempontjából nyitott társadalomban, ahol minden kérdésünkre választ kaphatunk. Az nagyon sajnálatos, hogy a tanárképzők sokszor nem adnak jó képzést, az pedig még tragikusabb, amikor félrevezetik, eredménytelen munkát kiváltó módszereket tanítanak a leendő tanároknak. A félrevezetést nehéz leküzdeni. A jó megoldásokhoz szeretnék segítséget nyújtani ezzel a módszertannal, amit sok módon használhatnak. Kiindulási pontnak, vitaanyagnak, kontrollnak, elrettentő példaként stb. Mindig ellenőrizze, hogy amit tanít, az készséggé, zenéléssé vált – e. Az igazán célt érni akaró tanár azonnal megkeresi az eredményeket lehetővé tevő módszereket, és nem 30 év alatt a saját kárán tanulja meg. A fentebb leírtak alapján ellenőrizze a saját éneklésének zenei kifejező erejét, ami a tökéletes hangképzés, ritmikusság és dallamosság létrehozásával valósul meg. Alkosson szöveges, vagy szöveg nélküli dallamokat akár csak próba szinten. Ha maga nem képes megtapasztalni ezen apró csodákat, akkor nehéz lesz azt tanítani. A tanítás legtöbbször elkövetett hibája, hogy egyszerre próbálunk megtanítani több készséget használó feladatot. Tudatosan törekedni kell a részenkénti tanításra és az egymásra épülés szabályainak betartására. Be kell tartani a fix pontokhoz való viszonyulást, mert az ad irányt a mindennapok részletmunkáiban is. Ezt a módszertant előszöri elolvasás után, a részek tanításánál mindig újra kell olvasni, mindaddig, amíg saját gyakorlata tökéletes lesz.
26
Vigyázni kell az alapkészségek kialakítási időszakában a hiányzók felzárkóztatására, mert ha a rögződésből kimaradnak részek, akkor évekig nem tudnak együtt haladni, és zenélni a társaikkal. A tanulók bármilyen büntetése, szidása csak árt az ügynek. A gyermekek számára minden cselekvés – a zenei is – egyszerű, Mi felnőttek bonyolítjuk túl, és mondjuk rá, hogy „nehéz”. Dicsérni sem célszerű azzal, hogy nehéz dolgot végzel. A gyakorló tanárok minden felvetődő módszerbeli hibára találhatnak új megoldást, ami hatékonyabbá teszi munkájukat. Eközben a készségek kialakulásának, majd zenélésre való használatának célrendszerét sosem szabad figyelmen kívül hagyni, mert csak ezen keresztül jöhet létre a munkánk fő eredménye: a személyiség fejlesztésén, szocializálásán keresztüli nevelés.
A szükséges feltételek Az eredményes nevelés eléréséhez heti 4-5 tanóra lehetősége, vagy két tanóra és hozzá a rendszeres gyakorlás szükséges. A készségkialakítás lehetetlen ráfordított idő és figyelem nélkül. A tagozatos iskoláknál adottak a feltételek, ezért sikeresek. Az általános iskolák és zeneiskolák esetében a heti egy - két óra csak akkor lehet eredményes, ha a fennmaradó három napon is gyakorolnak a gyerekek, például a napköziben az énektanáruk vezetésével. Lehetséges, hogy a csoport rögződött hallással rendelkező tanulóinak irányításával végezzék a napköziben a házi feladatszerű éneklést, zenélést a tanulók. Nagy társadalmi eredményre vezethetne az ált. isk. 2 órájának és a zeneiskola szolfézs óráinak szakmai összehangolhatósága, ahol erre szervezeti lehetőségek vannak. Természetesen a vegyes összetételű nagy létszámú osztályok, csoportok miatt sajnálattal, de tudomásul kell venni, hogy lesznek olyan tanulók, akik lemaradnak, és nem alakulnak ki a zenei készségeik teljesen. És vannak rosszalkodók, ellenszegülők. Az Ő esetükben el kell érni, hogy a többieket ne zavarják. Szükséges még a megfelelő kottarendszer, amely tartalmaz sok két- háromszólamú, kis hangterjedelmű, rövid olvasó gyakorlatot is. A tankönyv és szolfézs kotta maga egy módszertan, mert a felépítése kényszeríti az alkalmazót egy meghatározott út járására. A ma eredményes tanárok általában több kiadvány együttes alkalmazásával érnek el sikert. Az ének esetén a tankönyv digitális változata csak jelentős segítő eszköz, de a készségeket személyesen kell kiművelni. Ne nyomja agyon a személyes élményeket és a készségkialakítást az elektronika.
27
Ma az iskolarendszerben a nevelési eszközök között nem foglal el vezető helyet az énekes alapú készségnevelés. Ezért minden ilyen tanításnak a ráfordítható idő mennyiségéből, és a szakember tudásából kell kiindulni. Ha egy 6 -7 éves gyermek csak heti 4 x 45 perc időt tud erre fordítani, akkor rendkívül fontos, hogy az örömszerző éneklés mellett a készségeket a legrövidebb úton alakítsuk ki. Egyszerűen nincs idő rávezető gyakorlatokra, minden áron és direkt módon a hangképzés, a ritmus és a halláskészségek kialakulását kell elérni, mert minden jónak ez az alapja. A heti 1 x 45 perc tanítási idővel, napközis, vagy otthoni gyakorlás nélkül tanulóknak nem sok az esélye a valós készségkialakításra. Számukra a jó énektechnikán alapuló énekelni szeretés elérése a cél. Teljesen felesleges elméletet, lexikális anyagokat tanítani, ha nem tud énekelni a tanuló. / A készségkialakításra fordított idő összehasonlításaként gondolják végig, hogy az általános iskola első két osztályában a betűírás-olvasás készségének kialakítására kb. heti 10 tanórát, majd a napköziben és otthon is 5- 7 gyakorló órát használ fel a tanterv és az iskola. / Az eddig leírt gyakorlati tapasztalatainkon alapuló módszertan használatához szükséges egy kotta, amelyet: „Ének–Zene készségfejlesztő tankönyv-tervezet az általános iskolák első és második osztálya, valamint a zeneiskolai szolfézs kezdő évfolyamai számára” címen közreadok, és felajánlom országos oktatási hasznosításra is. A tankönyv két osztály tananyagát tartalmazza, alkalmazkodva a kerettantervekhez, kiegészítve használatának tanári segédletével és óravezetési ajánlásokkal. A
két
osztály
tankönyve
megbonthatatlan
egységet
képez.
Felépítését
a
zene
törvényszerűségei és a gyermekek életkori tudati sajátosságai határozzák meg. Szintén a zene törvényszerűségei és a gyermekek életkori tudati sajátosságai a meghatározói a kerettantervi előírásoknak is. Ezért a tankönyv anyagszerkezete megfelel a tantervi elvárásoknak. A tankönyvekhez kapcsolódó módszertani és egyéb leírások rendkívül fontosak, ismeretük és használatuk teszi lehetővé, hogy minden tanár és tanuló számára eredményes legyen a zenei nevelőmunka.
Ennek megfelelően a tankönyv anyagbeosztásának fő szerkezete a következő:
Hangképző gyakorlatok, kezdő minták /jók a Kerényi hangképző gyakorlatok is/.
28
Hangzatkörönként, ismétlődő szerkezetűen:
Gyermek és népdalok / használhatóak énekes örömszerzésre, nyelvművelésre, nemzeti tudat formálásra, közösségi nevelésre, elemzésre, dallamdiktálásra, ritmustanításhoz, önálló ritmusalkotáshoz, halláskészség kialakításhoz, előadásokhoz, kórusokhoz, játékokhoz, alkotókészség kialakításhoz stb. /
A népdalok elemzésének szempontjai: alapszempontok a stílus, hangsor, sorszerkezet ambitus (hangterjedelem) pl.: VII-8, stb. kadenciák (sorzárlatok) pl.: 7 - 5 - b3 - (1) szótagszám (egy népdalsor szótagszáma) metria (végig azonos ütembeosztás, vagy változó) izo-metrikus, hetero-metrikus ritmia: a népdalsorok ritmusa egyforma,vagy különböző: izo-ritmikus, hetero.ritmikus pódia: egy népdalsorban található ütemek száma: bi-,tri-,tetra-,penta-,hexa-pódikus, ha az ütemszámok változnak: hetero-pódikus
Műzenei anyagok / használhatóak énekes örömszerzésre, nyelvművelésre, nemzeti tudat formálásra, közösségi nevelésre, elemzésre, ritmustanításhoz, önálló ritmusalkotáshoz, halláskészség kialakításhoz, előadásokhoz, kórusokhoz, alkotókészség kialakításhoz stb. /.
Halláskészség
kialakítását
segítő
dalok
és
többszólamú
olvasó
gyakorlatok
/használhatóak ritmustanításhoz, halláskészség kialakításhoz, és önálló alkotókészség kialakításhoz szükséges anyagokként /.
Előadási darabok, kórusművek /használhatók fejlesztésre, előadásra, örömszerzésre stb./.
Örök dilemma a tanítás során, hogy minden dalnál és gyakorlatnál el kell - e érni a teljes zeneiséget, vagy csak olvassuk le és menjünk tovább. Szerintem el kell érni a zeneiséget, mert ha jól tanítunk, akkor abban benne van, hogy minden megszólalás zenévé válik, mert ritmikailag összefogott. Különbség az elmélyítésben és előadásra szánás esetén az automatizmusok kialakítási szintjében van, vagy lehet. Részletezve a témákat.
A kottában minden új hangzatkör első gyakorlata a használt hangokból felépülő hangközöket mutatja be. A hangköz rögzítését segítő gyakorlatokat sokféleképpen lehet használni, de nem szabad mechanikussá tenni. Mindig a képzési célt segítő módon használja. A hü - s gyakorlatokat lehet az abc magánhangzó sorrendje szerint is, azaz:a-á-e-é-i-o-ö-u-ü –
29
énekelni, de csak akkor változtassa meg, ha beéneklő, lazító, célját úgy is eléri. A beéneklést lehetőleg állva, esetleg funkcióban megfelelő, lassú mozgásokkal összekötve, tiszta levegőt belélegezve végeztessük. Mindig figyelni kell az ütemlüktetés, dallamosság jelenlétére a beéneklés során. Ha a lüktetésérzet nem valósul meg, akkor feltételezhető a rossz hangindítás, és ez a rossz hangképzésből fakadhat. A beéneklés 70% -á ban mindig azonos gyakorlatokat használjon, a valós fizikai mozgásokra való ráhangolódás kialakítására. Ha szükséges, 30 % -ban aktualizálható a beéneklés a megoldandó feladatoknak megfelelően. A beénekléseket egy idő után a kompetencia szemléletű oktatásnak is megfelelve, irányíthatja tanuló is. Ilyenkor a tanárnak még nagyobb rálátása van a folyamatokra. Nagy tanári siker, ha a tanulók önállóan zenélnek. A beéneklés már fontos része a hallásfejlesztésnek, ezért kár elrontani zongorával, ami mindent elnyom, ellustítja, és rossz irányba viszi a hallást. A zongora színesíti, és értő kezekben feldobja a hangulatot, de nekünk a készségfejlesztés a célunk, és énekelve is lehet zenei gyönyörűséget, jókedvet előidézni. Kezdőhangot lehet adni hangvillával és hangszerrel is, mert az éneklési magasság döntően fontos a 6 – 7 éves korúaknál, ami az egyvonalas C és a kétvonalas C közé esik. A férfi tanárok első osztályban csak nagyon jó pozícióban lévő konkrét és tiszta hanggal énekelve tudnak kapcsolódni a gyermekek füléhez, az oktávkülönbség nehézsége miatt. A beéneklés és hangképzés hossza változó lehet, a helyzetektől függően 3 és 7 perc között. A kezdéskor a legerősebb a gyermekek figyelme és hangja is, amit nem célszerű azonnal teljesen lefárasztani a hosszú, monoton, és terhelő beénekléssel. Az új készségek kialakítását is célszerűbb viszonylag az óra első részébe tenni, a frissesség miatt. Az ismétlő, összefoglaló, élményt szerző részeket pedig későbbre. A dalok és kórusművek éneklése közben is lehet figyelmeztetni a tanulókat a hangképzés, hangindítás, ritmikusság elvárásaira. A kezdeti hallás utáni daltanítás céljára a kottában leírt összes dalt lehet használni, ami később az íráshoz kötés idején már segíti a munkánkat. Mindenki a maga céljainak megfelelően bővítheti a dalanyagot. A fá – ti hangzatkör tanítása előtt Kodály Zoltán „Énekeljünk tisztán” előszavában ritmus nélkül szolmizációs jelekkel leírt gyakorlatai már nagyon jól használhatóak a funkciók megéreztetésére, tanítására is. A tonális funkciók tanítását mindenki saját céljai szerint döntse el. Ha előkészíti, tanítja, akkor részleteiben utána kell olvasni, és saját zenei gondolkozását, gyakorlatát ilyen szemléletűvé kell tennie. A funkciós tanítás és alkotókészség nagyobb része a harmadik, negyedik évre eshet, aminek a tanárt jól kiszolgáló kottaanyagát meg kell szervezni. Az Ének-Zene tantárgy készség jellegéből fakadóan nem lehet állandó, egész tanévre érvényes óratervet adni. Előfordulhat, hogy 30
minden egy téma köré épül fel az órán. Pl. az első osztály kezdésekor hónapokig csak dalos játék és hangképzés az óra anyaga, majd a készségkialakítás, majd az alkotókészség, majd a kórus jelleg, majd a szereplések uralhatják egy - egy óra anyagát.
Sematikus óratervajánlás: Aki valós készségeket akar kialakítani, annak az órák állandó jelenlévő része a dallamdiktálás, / sokszor a le nem írt módú / és a többszólamú éneklés.
Beéneklés 5 perc.
Előző órai anyag ismétlése 10 perc /zenei felszabadultság elérése, dallamdiktálás, többszólamú éneklés/.
Új anyag tanulása 20 perc /zenei felszabadultság elérése, dallamdiktálás, többszólamú éneklés/.
Összefoglalás, zenélés, zenehallgatás, aktuális feladatokra készülés 10 perc /zenei felszabadultság elérése dallamdiktálás, többszólamú éneklés/.
Szakmánk szabályai előírják az éves és órai tervek készítését is. A kotta haladási sorrendje adhat egy éves tervet, de úgy gondolom, hogy nem csak gondolatban, hanem írott alapon is célszerű megtervezni a tanévet, hogy tartsuk magunkat egy haladási tempóhoz. Sokszor a teljes készség kialakulás nélkül is tovább kell menni az anyagban, majd érés után visszaismételni. Tökéletes állapot nagyon ritkán van, ezért néha „erőltetni” kell egy - egy témakör befejezését.
A bővített leírás kitér Kodály idézetekre, más szakemberek tevékenységeire, és részletes magyarázatokra. Itt azért nincsenek, hogy a figyelmet ne tereljék el a lényegről, az éneklésről és zenélésről, a zenei készségek kialakításáról és használatáról.
Nyíregyháza 2014-01-13 Kiss László
31