A startvonal az első akadály 2. rész Most folytatjuk a jól végrehajtott rajt összetevőinek szemrevételezését. Legutóbb megvitattuk az elhelyezkedést a rajtnál és annak fontosságát, hogy a kutya automatikusan felvegye a nyugodt, boldog rajtpozíciót. Vizsgáljuk meg a további hat összetevőt. A kutya mozdulatlanul várja a feloldó vezényszót A kutya mozdulatlanul várja a vezényszót a pozíció feloldására. A mozdulatlan azt jelenti, amit. Nem elég, hogy a kutya azon a környéken marad, ahol hagytuk. Ha leültettük, akkor ülve kell maradnia, mind a négy mancsát ugyanazon a helyen hagyva, ahol voltak. Ha lefekszik, eltért a pozíciótól. Ha feláll, eltért a pozíciótól. Ha csúszik-mászik, felemelkedik, a legkisebb mértékben is elmozdul, eltért a pozíciótól. A kutyának könnyű felfognia azt a szabályt, hogy a pozíció nem változhat. Azt viszont nehéz, ha nem lehetetlen, megértenie, hogy egyes változtatások (mint például a lefekvés ültetésből) megengedettek, de másfélék (mint például az előre csúszás ültetésből) nem. Nem számít, milyen pozíciót választunk, amennyiben a kutya ebben a pozícióban marad a feloldó vezényszóig. Kísértésbe eshetünk, hogy engedélyezzük például a lefekvést ültetésből, mert úgy gondoljuk, a kutya alapvetően azon a területen marad, ahol hagytuk. Ennek számunkra van értelme, mert így is el tudunk távolodni a kutyától, hogy távolabbról indítsuk, de a kutya számára mindez nagyon absztrakt fogalom. Lényegében mintha azt mondanánk neki: „a mozgás megengedett egy bizonyos mértékig, ameddig azon a területen maradsz, ahol a rajtnál hagytalak; a tűréshatár változhat, a körülményektől, a helytől és a felvezető lelkiállapotától függően.” Ez nem olyan szabály, amelyből a kutya könnyedén megérthetné, mit akarunk tőle, és az eredmény elkeserítő lesz. Őszintén szólva, azt hiszem, sok felvezető a saját szabályát sem érti, miből áll a helyben maradás a rajtnál. Könnyítsük meg a helyzetet saját magunk és a kutya számára is! Tanítsuk úgy, hogy mozdulatlanul várakozzon a feloldó vezényszóra. Azt tanácsolom, hogy a tanításnál nagyon meg kell erősíteni a helyben maradást mint összetevőt, de még jobban a feloldást. A helyben maradás megszakítása a rajtnál általánosságban nem igényel büntetést. Ez gyakran hatástalan is, s általánosan elkedvetlenítheti a kutyát. Mit tegyünk, ha a kutya elmozdul vagy eltér a pozíciótól? Nemcsak pozitív büntetést (verbális vagy fizikai büntetés) nem tanácsolok a helyben maradás megszakításánál, hanem határozottan azt javaslom, hogy 1
minden olyan helyzetet kerüljünk, ahol negatív büntetésre (nem engedni a kutyának a folytatást) kényszerülhetnénk. Emlékezzünk, a negatív büntetésnek ugyanolyan elfojtó hatása van, mint a pozitív büntetésnek, és a „Pigs Fly” kutya nem fog elnyomás alatt teljesíteni. Ezért nem javaslom, hogy kezdő kutyától versenyen több akadálynyira is eltávolodjunk egészen addig, amíg 100 százalékosan biztosak vagyunk benne, hogy megbízhatóan helyben fog maradni. Ha nem vagyunk pozitívak a helyben maradást illetően, inkább hátsó keresztezzünk vagy induljunk együtt a kutyával. Ha rosszul mértük fel a kezdő kutya felkészültségét és nem marad helyben, azt javaslom, ne vegyünk róla tudomást, és folytassuk a futamot. De utána edzésen lépjünk vissza, és intenzíven gyakoroljuk a helyben maradást, otthon, a kutyaiskolában, idegen pályás edzéseken és nem hivatalos versenyeken. Úgy gondolom, a büntetés, még ha negatív is, egy még csak néhány versenyen indult kutya számára az egész versenytapasztalatot rossz érzéssel itatja át. Ne kíséreljük meg újra felvenni a rajtpozíciót a versenyen, amíg nem vagyunk benne biztosak, hogy valóban menni fog. Ha egy tapasztalt, folyamatosan teljesítő, és évek óta tökéletes helyben maradással rendelkező kutya szakítja meg a pozíciót a versenyen, nem javaslom folytatni a futamot. Menjünk vissza, és ha a szabályok megengedik, vegyük fel újra a rajtpozíciót, vagy hagyjuk el a pályát. Ennek egyszeri büntetésnek kellene lennie. Ha a kutya újra megszegi a pozíciót, a büntetés hatástalan volt, és a továbbiakban csak stresszt okozna a kutyának. Ebben az esetben, egy időre felejtsük el, hogy versenyeken több akadályra eltávolodunk, és tanítsuk újra a helyben maradást a kutyaiskolában, nem hivatalos versenyeken stb. Jótanács: A különböző agility rendezvények nagymértékben eltérnek abban, hogy milyen ismétléseket engedélyeznek a rajtvonalnál, és a szabályok állandóan változnak. Ismerjük meg a rendezvények szabályait, és ha lehetséges, olyan versenyen próbáljunk meg először eltávolodni a kutyától, ahol engedélyezett a rajt megismétlése, ha a kutya megszakítaná a rajtpozíciót. A felvezető elfoglalja a pályán a kiszemelt pontot, és helyzetével jelzi a kutyának a megfelelő útvonalat A felvezető elfoglalja a pályán a kiszemelt pontot, és helyzetével jelzi a kutyának a megfelelő útvonalat és a teljesítendő akadályt. Sok felvezető elveszettnek tűnik ebben a helyzetben. Olykor furcsa és bonyolult helyezkedéseket látni a versenyeken, pedig nem olyan nehéz megfelelően távolról indítani a kutyát. Ha elértük a kiszemelt pontot és kiadtuk a feloldó vezényszót, a kutyának legalább azt kell tudnia, mi az első két akadály. A távolról indítás pontos kivitelezése attól függ, milyen felvezetési rendszert használunk, de lássunk néhány ajánlott technikát. Aki olvasta cikkeimet, tudja, hogy a Pigs Fly felvezetési rendszer egyik szabálya, hogy ne taníts semmi újat, ha olyasmit is használhatsz, amit már tudsz. Én a 2
pályán nem használok semmilyen kéz- vagy karjelet a kutya irányításához, csak ha oldalváltás következik, vagy a kutyát oldalra vagy előre akarom küldeni. Távolról indításnál a kutyám tudja a testhelyzetemből és a kéztartásból, hogy melyik akadály következik. A lábaim a kutya kívánatos nyomvonalát szegélyezik, és a kéztartásom jelzi, oldalváltás következik-e vagy sem. Ha a kezem fent van, de a kutyára irányul, oldalváltás következik. Ha a kezem fent van, de a testemtől elfele, oldalra mutat, akkor a kutyának tőlem oldalra kell mozognia, és nem „csavarodhat” felém. Lássuk az első három ábrát. Mindez ugyanolyan, mintha együtt futnék a kutyával a pályán. A távolról indítás nem más, mint annak a mozdulatnak a pillanatfelvétele, amit a kutyával együtt futva tennék. Így sokszor megúszhatunk olyan dolgokat, amiket nem sikerülne, ha a kutyával együtt indulnánk. Rögtönözhetünk, rosszul mutathatjuk a menetirányt, rossz helyen válthatunk, mindezt büntetlenül. De ha meg is ússzuk ezeket a dolgokat, és hibátlant futunk, akkor is ellentmondásba keveredünk, nem maradunk egyértelműek, meghazudtoljuk a felvezetési rendszerünket, és a kutya ezt tudni fogja. Ahhoz, hogy a kutya lelkesen és magabiztosan induljon el, ahhoz bíznia kell a felvezetőjében, hogy őszinte lesz vele, merre kell menni. Minden egyes alkalommal, amikor a rajtnál hanyagul irányítjuk a kutyát, a magabiztosságát, és végső soron a lelkesedését rongáljuk. A Pigs Fly kutyáknak olyan kicsi a lelkesedésük a rajtnál, hogy ebből semmit sem pazarolhatunk el. A 4. ábra tökéletes példával szolgál a kutya „becsapására” a távolról indításnál. Ez a nyitó kombináció elég nehéz, ha nem tudjuk távolról és oldalról indítani a kutyát vagy nem tudunk csodálatosan hátsó keresztezni, ezért a felvezetők gyakran megpróbálnak rögtönözni. Ezen az ábrán az oldalváltás a 3. és a 4. akadály között van, de sok felvezető a megjelölt helyről indítja a kutyát, megpróbálva innen kitolni a váltást. Ez a pozíció elég problémás, mivel gyakran korai váltásra kényszeríti a kutyát, még a 3. akadály előtt jobbra, majd ezután vissza kell váltania balra, hogy megugorja a 4. akadályt (vörös vonal), majd megint jobbra az 5. akadályhoz. Ha ehelyett a felvezető oldalról és távolról indítaná a kutyát a 3. és 4. akadály között, csak egyetlen irányváltás lenne, balról jobbra a 3. és 4. akadály között. Ha a 2. és a 3. akadály között helyezkedünk el, az a kutyának azt jelenti, hogy itt akarunk oldalt váltani, és egyenesen az A-val jelölt akadály felé kellene vennie az irányt. Azáltal, hogy a felvezető az A akadály helyett mégis a 3. akadály felé irányítja a kutyát, meghazudtolja a szándékait, amelyeket a kiindulási pozíciója jelent a kutya számára. Ahhoz, hogy a kutya lelkesen várakozzon, majd lendületesen elinduljon, biztosnak kell lennie abban, hogy a felvezető által nyújtott információk igazak. A példában is szereplő, felületes felvezetéssel el lehet boldogulni egy darabig, hibátlanul is lehet futni, de hosszú távon megsínyli a páros. A kutya szemkontaktust vesz fel a felvezetővel 3
Én azt akarom, hogy a kutyám rám nézzen, mielőtt kiadom a feloldó vezényszót. Tudni akarom, hogy rám figyel, a feloldó vezényszó után együtt fog működni velem, és követi a vezényszavaimat, merre kell menni. Néhány felvezetési rendszer megköveteli a kutyától, hogy a menetirányba nézzen, amerre a rajtpozíciója is utal, és ami nem feltétlenül a felvezető felé néz, különösen, ha a felvezető oldalról és távolról akarja indítani. Szeretem látni az ilyen rajtot versenyeken, és biztosan van értelme az adott pályán alkalmazandó, leghatékonyabb felvezetésre vonatkozóan. Sajnos számomra, az én Pigs Fly kutyáimnál, két megfontolandó szempont miatt sem használható ez az indítás. Én olyan kutyákkal versenyzem, akiknek a figyelme elég szeszélyes, és nincs túl nagy munkaerkölcsük. Minden lehetőségre szükségem van, hogy biztos legyek benne, rám figyelnek. Ha a kutyám nem rám néz, igazán nem tudhatom, hogy a menetirányt nézi vagy a kör szélén hamburgert falatozó hölgyet. Meggyőződésem, hogy a bullterriereknek is kiválóan meg tudnám tanítani, hogy nagy távolságról és oldalról indítsam őket, de sokáig tartó, nehéz feladat lenne, és nem lehetne rá számítani, hogy mindig sikerül versenyen. Jobb azzal a ténnyel együtt élni, hogy bizonyos kutyáimtól nem tudok oldalra eltávolodni a rajtnál. Ezért mindig úgy helyezkedem, hogy ha a kutya rám néz, akkor egyben az első akadály felé nézzen. Ez azt jelenti, hogy a tökéletes felvezetés szempontjából nem leszek mindig a legjobb és leghatékonyabb helyen, de legalább tudom, hogy a kutya megugorja az első akadályt. A kutya vezényszóra indul el A Clean Run 2010 márciusi számában megindokoltam a tisztán verbális utasítás szükségességét, ezért most nem megyek bele újra a részletekbe. Röviden, a mozdulat nélküli vezényszó a legmegbízhatóbb módszer a megfelelő helyben maradáshoz a rajtnál, mert a kutya számára teljesen egyértelmű, hogy mi jelenti a feloldást. A kutya a megfelelő akadály irányába indul el Miután a kutya elindult a helyben maradás után, megerősítésként dobjunk játékot vagy jutalomfalatot a helyes akadály fölött. Ezzel arra tanítjuk a kutyát, hogy a következő akadály irányába induljon. Csak a feloldó vezényszó és a tényleges elindulás után dobjuk a játékot/falatot. Ha előbb dobjuk, akkor arra tanítjuk, hogy a karmozdulatra induljon el, ami nem kívánatos. Miután a kutya elindult, a felvezető is mozogni kezd Mindig a kutya mozdul először! Képzeljük el a rajtot felülről nézve: a kutya mozdul először, és a felvezető csak a másodperc tört részével utána. Legyünk tudatában a mozdulatlanságunknak, miközben a kutya elindul. Önkéntelenül is mozgással reagálunk a kutya mozgására, ezért a mozdulatlanság a helyben 4
maradás feloldásának legnehezebb része. Még ha otthon jól is csináljuk, gyakran megfeledkezünk róla versenyen. Hajlamosak vagyunk elkapkodni, ahelyett, hogy egy szívdobbanásnyit kivárnánk a kutya indulása után. Ha saját magunk képtelenek vagyunk a tökéletes kivitelezésre versenyen, nem szabad meglepődnünk, ha a kutya teljesítménye összeomlik. Következetes, tiszta jelek Ha egyértelmű, tiszta jelek sorát használjuk a rajtnál, és időt szánunk a megbízható és lelkes magatartás kialakítására, akkor látni fogjuk, hogy egész teljesítményünk meredeken emelkedik. Ábrák 1. Ha nincs oldalváltás, nem használom a kezemet. Ez a kutya tudtára adja, hogy a pálya a 3. akadálytól a 4. felé folytatódik, és nem az A akadály következik, ezért egyenesen előre tud haladni, és nem kell fordulóhoz készülődnie. 2. Itt a felvezető kinyújtott karja mutatja, hogy oldalváltás következik, és a 3. akadály után a 4. akadály jön, nem az A jelű. 3. Ez egy példa a távolról és oldalról indításra. A kutya a 3. és 4. akadály között vált irányt, és nem a 2. és 3. között. 4. Ebből a pozícióból problémás kitolni a 3. és 4. akadály közötti váltást. Képaláírások Ha távolról indítom, a kutya tudja a testhelyzetemből és a kéztartásomból kifolyólag, hogy melyik a következő akadály. A lábam azt a vonalat szegélyezi, amin majd a kutyának kell haladnia, és a testem és a karom helyzete jelzi, oldalváltás következik-e vagy sem. Távolról indítás egyenesen: ha a karom lent van, ugyanazon a vonalon maradunk. Távolról indítás franciával: ha a karom fent van, de a kutya felé mutat, oldalváltás következik. Távolról indítás oldalról: ha a karom fent van, de a testemtől elfele mutat, a kutyának párhuzamosan kell mozognia velem, és nem „csavarodhat” felém. Jane Killion Fotó: Gina Boderck
Fordította: Eifert Anna © 2010 Az eredeti cikk megjelent a Clean Run 2010 júliusi számában. 5
