1. §
1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. § (1) E törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást. (2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. (3) A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. (4) Hatályon kívül.
Áttekintés 1. A Cstv. szabályozásának változásai 1.1. A Cstv. eredeti szabályozási koncepciója 1.2. A Cstv. első novellája (1993. évi LXXXI. törvény) 1.3. A Cstv. második novellája (1997. évi XXVII. törvény) 1.4. A Cstv. harmadik novellája (2004. évi XXVII. törvény) 1.5. A Cstv. negyedik novellája (2006. évi VI. törvény) 1.6. A Cstv. ötödik novellája (2009. évi LI. törvény) 2. A csődeljárás 3. A felszámolási eljárás
1. A Cstv. szabályozásának változásai 1.1. A Cstv. eredeti szabályozási koncepciója A Cstv. 1992. január 1-jén lépett hatályba. A megváltozott piaci viszonyok között ugyanis egyre hangsúlyosabbá vált: a gazdaság működésében természetszerű, hogy a vállalkozások egy része nem tud megfelelni a piaci követelményeknek és tönkremegy. Ezért ezeket a vállalkozásokat minél előbb fel kell számolni, vagy úgy kell újjászervezni, hogy beilleszkedhessenek az üzleti élet rendjébe. A csőd és a felszámolási intézmény ezt a célt 9
1. §
szolgálja. A törvény indokolása rámutatott, hogy gazdasági életünk jogi szabályozásának fejlődésében jelentős mérföldkőnek számított az 1986. évi 11. számú törvényerejű rendelettel bevezetett felszámolás jogintézménye. Ez a korábbi miniszteri rendeletekben testet öltő államigazgatási beavatkozás helyett az üzleti érdekeket helyezte előtérbe a gazdasági nehézségek orvoslásában. Számos pozitív vonása ellenére e jogintézmény nem tudta az elvárt hatásfokkal betölteni szerepét, amelynek oka a pénzügyi gazdasági szabályozás és a gazdaságpolitika ellentmondásai, a piacgazdaság követelményeinek megfelelni nem képes tulajdonviszonyok és nem utolsó sorban a jogi szabályozás hiányosságai. Az 1986. évtől bekövetkezett módosítások előremutató jellegűek voltak, de az eljárás alapvető tartalmi fogyatékosságait nem tudták orvosolni. A társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások, a gazdasági szerkezetváltás szükségessége, a piacgazdaság feltételei között elengedhetetlen hitelezői érdekek érvényesítése megköveteli, hogy olyan törvény készüljön, amely figyelembe véve a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok gyakorlatát, támaszkodva az 1986. év óta felhalmozott tapasztalatokra, lehetővé teszi a gazdálkodó szervezetek vállalkozása során keletkezett pénzügyi kötelezettségek érvényesítésének jogi kereteit a fizetésképtelen vállalatok társadalmi érdekekkel összhangban lévő kezelését. A Cstv. ennek érdekében több alapvető módosítást hajtott végre a korábbi jogszabályhoz képest: – a törvény az eljárás három formáját szabályozta: a csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolást. Csődeljárást indíthatott önmaga ellen az adós, a felszámolási eljárást általában az adós és hitelezői kezdeményezhetik, a végelszámolás a fizetésképtelenségtől elkülönülten a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén szabályozza a szükséges tennivalókat; – meghatározott esetben a csődeljárás megindítása kötelező; – ha a csődeljárás során biztosított három hónapos fizetési haladék (moratórium) ideje alatt az adósnak sikerül hitelezőivel megegyeznie, a bíróság hivatalból megindítja a felszámolási eljárást; – megszűnt az állami szanálás jogintézménye, – a tartozások felszámolási vagyonból történő kielégítésének sorrendjében előbbre kerültek a zálogjoggal biztosított követelések, a köztartozások és szűkült az állami kötelezettségvállalás köre; – a végelszámolás egységes szabályozása felváltotta az egyszerűsítet felszámolási eljárást, az alapítók által elhatározott jogutód nélküli megszüntetéseknél a végelszámolás rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Cstv. követte a csődeljárás szabályozásában a fejlett piaci országokban alkalmazott normákat és a bekövetkezett változásokat is. E változások lényege, hogy a klasszikus felszámolási eljárást megelőzően egy előzetes eljárást iktatnak be a még életképes gazdálkodó szervezetek megmentése érdekében. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy mind az adós, mind a hitelezők, mind az állam érdekeit az szolgálja a legjobban, ha az életképes gazdálkodó szervezetek esetén lehetőség nyílik arra, hogy a hitelezőik érdekeinek is megfelelő program kidolgozásával kijussanak válságos helyzetükből. Ebből következően 10
1. §
a felszámolási eljárásnak olyan eszköznek kell lennie, amelyet csak a valóban reménytelen helyzetben lévő vállalatoknál alkalmaznak, ott viszont az eddigieknél sokkal következetesebben. A Cstv. a végelszámolási eljárás általános, minden gazdálkodó szervezetre történő kiterjesztésével szakított azzal az indokolatlan megkülönböztetéssel, amely a hatályos szabályok szerint az állami vállalatokat és a szövetkezeteket hátrányosan érinti, a gazdasági társaságokhoz képest rosszabb helyzetbe hozza abban az esetben, ha nem fizetésképtelenség miatt, hanem egyéb okból szüntetik meg jogutód nélkül.
1.2. A Cstv. első novellája (1993. évi LXXXI. törvény) A törvényhez fűzött indokolás szerint a módosítások a Cstv. gyakorlati alkalmazása során felmerült tapasztalatok alapján a Cstv. eredeti koncepciójának határozottabb érvényre juttatását és a jog eszközeivel való hatékonyabb segítését célozza. A csődeljárás jogi szabályozásának középpontjában változatlanul a gazdaságilag bajbajutott, de ugyanakkor még megmenthető gazdálkodó szervezetek talpraállítása, reorganizációja – mind alapvető cél – állt. Utalt az indokolás arra, hogy a csődeljárás a külföldi jogrendszerekben is olyan, rendszerint rövid időtartamú eljárást jelent, amelynek elsődleges célja az adós és a hitelezők közötti egyezség létrehozása. A novella meghatározta a Cstv. hatálya alá tartozó mindhárom eljárás fogalmát. Egyértelművé tette, hogy a csődeljárás végső célja változatlanul annak jogi eszközökkel való elősegítése, hogy az adós a hitelezőivel megegyezzen. Másrészről megszüntette a kötelező öncsőd intézményét, az adós elhatározásán alapuló csődeljárásra pedig új, a hitelezői érdekeket szem előtt tartó rendelkezéseket állapított meg. Eszerint csődeljárás iránti kérelmet az az adós nyújthatott be, aki fizetési haladékban két éven belül nem részesült és eleget tett a törvényben foglalt követelményeknek. A csődeljárás kezdő időpontja a kérelem bírósághoz érkezésének a napja. A csődeljárás technikai értelemben vett megindulása azonban még nem szükségképpen jelentette azt, hogy az adós fizetési haladékban részesül. Ehhez az kellett, hogy a hitelezők, a novellában meghatározott arányban hozzájáruljanak ahhoz, hogy az adós a fizetési haladék igénybevétele mellett az egyezségkötésről tárgyalhasson. A csődeljárás szempontjából hitelezőnek számít az, akinek a csődeljárás kezdő időpontjában lejárt, vagy még nem esedékes, de az adós által nem vitatott követelése van. A bíróság a hitelezői támogatás megléte esetében mérlegelés nélkül rendelkezett a fizetési haladékról szóló végzés közzétételéről. Ha a hitelezők a fizetési haladékhoz nem járultak hozzá, a bíróság az eljárást megszüntette. Az eredeti szabályozáshoz képest nem változott az a rendelkezés, amely szerint a fizetési haladék időtartamát a végzés közzétételétől kell számítani. A novella ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a tárgyalást a fizetési haladék időtartamán belül meg kell tartani és hogy e határidőn belül több tárgyalás is tartható. Ez utóbbi körülmény ugyanis – a jogalkotói szándék szerint – arra ösztönözheti az adóst, hogy az első tárgyalás időpontját minél előbb tűzze ki. A novella a csődeljárás során is bevezette a kényszeregyezség jogintézményét. A fizetési haladék megadásához szükséges arányú hitelezői egyetértés kell a csődegyezség 11
1. §
megszületéséhez is. A vagyonfelügyelő egyik fontos új jogosítványa, hogy a csődegyezség az ő jóváhagyásával jött létre. E jóváhagyásra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 215. §-ában foglalt szabályok vonatkoztak. Emellett a vagyonfelügyelő hatáskörébe tartozóvá vált, hogy a fizetési haladék időtartama alatt az adósnak a hitelezők által meghatározott értékhatárt meghaladó kötelezettségvállalásait jóváhagyja. A vagyonfelügyelő kirendelésére erre irányuló kérelem nélkül, hivatalból kerül sor. Ezáltal – a szabályozás szándéka szerint – megakadályozhatók az adósnak a vagyon kimentésére és a hitelezők egymással szembeni kijátszására irányuló esetleges törekvései. A bíróság e szabályozás alapján csak azt vizsgálta, hogy az egyezség a törvényben foglalt előírásoknak megfelelően jött-e létre és ha ezt megállapította, az eljárást befejezetté nyilvánítja. A kényszeregyezség jogkövetkezménye az, hogy a hitelezők az egyezség részét képező követeléseik vonatkozásában – amíg az egyezségben foglaltakat mindenki betartja – felszámolási eljárás lefolytatását nem kezdeményezhetik. Ebből következően a bíróság a csődeljárás befejezetté nyilvánításával egyidejűleg megszünteti azokat a felszámolási eljárásokat, amelyeket a csődeljárásra tekintettel függesztett fel. Ha az egyezségkötés meghiúsult, a bíróság az eljárást megszüntette. Eltérően a korábbi szabályozástól, a csődegyezség elmaradása nem vonta maga után automatikusan a felszámolási eljárás lefolytatását. Ha azonban valamelyik hitelező a csődeljárás alatt felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet nyújtott be és annak elbírálását a törvény rendelkezése alapján a bíróság felfüggesztette, a felszámolási eljárást le kellett folytatni. A novella a felszámolási eljárás körében a Cstv. eredeti szabályozási koncepcióján nem változtatott. A felszámolási eljárás célja továbbra is az volt, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetésére és ennek során a hitelezői követelések kielégítésére a törvényben rögzített módon és sorrendben kerüljön sor. A novella ugyanakkor a felszámolási eljárás lefolytatására vonatkozó szabályokat oly módon változtatta meg, hogy az eljárás időigénye lehetőleg csökkenjen. A szabályozás szerint a bíróság külön határozott az adós fizetésképtelenségéről, majd ezt követően dönt a felszámolás elrendeléséről. A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzésben meghatározott időpont, amely nem lehet korábbi mint a végzés közzétételének napja. A fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elrendelése, illetve közzététele közötti időszakban – a gyakorlati tapasztalatok alapján – gondot okozott, hogy a felszámoló nem volt jogosult hatáskörének gyakorlására, így pl. az adós vagyonának számbavételére. A novella ezért kimondta, hogy a felszámolást elrendelő végzés része a fizetésképtelenség megállapítása. Ebben a végzésben kerül sor a felszámoló kirendelésére is, aki a végzés jogerőre emelkedését (kézbesítését) követően azonnal elláthatja feladatait. A felszámolás kezdő időpontja tehát a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja, a törvény ugyanakkor hitelezői követelések bejelentése szempontjából továbbra is a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének időpontját tekintette irányadónak. A novella a korábbi szabályozáshoz képest előtérbe helyezte a környezetvédelmi szempontok érvényesülését a felszámolás lefolytatása során, ennek következtében bővítette a felszámoló ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. 12
1. §
Figyelemmel arra, hogy a felszámolói tevékenységet vállalkozások keretében folytatják, indokolttá vált a felszámolói díj emelése, mivel nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a felszámoló a bírósági kirendelést csak a törvényben meghatározott esetekben utasíthatja vissza, s így a felszámoló szerződéskötési szabadsága nem érvényesül. A végelszámolás körében jogértelmezési gondokat jelentett, hogy a Cstv., illetve az egyes gazdálkodó szervezetekre vonatkozó törvények szabályozása milyen viszonyban álltak egymással. A novella nyilvánvalóvá tette, hogy a Cstv. előírásait a külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
1.3. A Cstv. második novellája (1997. évi XXVII. törvény) A novellához fűzött indokolás utalt arra, hogy a Cstv. 1992. január 1-én lépett hatályba. Az Országgyűlés a törvény működésének másféléves tapasztalatát összegezve az 1993. évi LXXXI. törvénnyel – 1993. szeptember 2-i hatállyal – átfogóan módosította a Cstv.-t. Ez a módosítás számos olyan hibát kiküszöbölt a törvényből, amelyek lassították, illetve megnehezítették az eljárások lefolytatását. A módosítás óta eltelt három év azonban nyilvánvalóvá tette, hogy számos olyan probléma maradt megoldatlanul a törvényben, amelyek komolyan hátráltatják azoknak a céloknak az elérését, amelyek a törvény célkitűzései között szerepeltek. Figyelembe véve az 1993. óta eltelt időszak tapasztalatait, a Kormány úgy határozott, hogy javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé a Cstv. módosítására. Nyilvánvaló, hogy egy olyan jelentőségű gazdasági törvény, mint a Cstv. gyakori módosítása sértheti a piacgazdaság szereplőinek az alapvető gazdasági szabályozók stabilitásához fűződő érdekeit, ezért csak azokon a pontokon került sor módosításra, amelyek esetében ezt a törvény gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatok feltétlenül indokolták. A módosítás elsősorban a felszámolásra vonatkozó szabályokat érintette, egyrészt, mivel ezek súlya a törvény által szabályozott három eljárás közül a legnagyobb, másrészt, mivel itt jelentkeztek leginkább a gyakorlati alkalmazást nehezítő anomáliák. A módosítások egy része koncepcionális jellegű, ez azonban nem jelentette azt, hogy változtatni kívántak volna a törvény eredetileg kitűzött céljain, ellenkezőleg, éppen az volt a jogalkotói szándék, hogy a szabályok változtatásával elősegítsék ezeknek a céloknak az elérését. A módosítás másik része azokat a kisebb kodifikációs hibákat, jogértelmezési nehézségeket okozó bizonytalanságokat igyekezett kiküszöbölni, amelyek a gyakorlatban felvetődtek.
1.4. A Cstv. harmadik novellája (2004. évi XXVII. törvény) A novella az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán szükségessé vált módosításokat tartalmazta. Ennek keretében elsősorban az 1346/2000/EK rendeletnek megfelelő szabályozás kialakítását célozta, azzal hogy a rendelet jogforrási formájánál fogva köz13
1. §
vetlenül alkalmazandó jogszabály, ezért külön átültetést nem igényel. Mindazonáltal a magyar jogrendszerhez való illeszkedés, a Rendelet problémamentes alkalmazhatósága érdekében szükségessé vált a csődtörvény módosítása. A Rendelet döntően nem egységes jogot alkotott, hanem kollíziós szabályokat tartalmaz, illetve azt szabályozza, hogy mennyiben és hogyan vonható eljárás alá az adósnak az Európai Közösség több tagállama között megoszló vagyona. A módosítások célja – különösen – az volt, hogy (i) az eljárás alá vont adós fő érdekeltségeinek központja szerinti tagállamban megindított főeljárás és a telephely(ek) szerinti tagállam(ok)ban megindított területi eljárások közötti összhangot a Rendelet megfelelő közvetlen alkalmazása mellett a magyar jogszabályok is elősegítsék, különösen a joghatósági összeütközések elkerülhetőek legyenek; (ii) a másik tagállamban megindult eljárás felszámolójának a másik tagállamban hozott, eljárásindító határozat közzétételére, illetve a megfelelő nyilvántartásokba való bejegyzésére irányuló kérelmét a magyar bíróságok kezelni tudják; (iii) a másik tagállamban bejegyzett, de ténylegesen Magyarországon működő vagy Magyarországon telephellyel rendelkező gazdálkodó szervezetek ellen a magyar bíróságok előtt fizetésképtelenségi eljárás legyen indítható. A törvényhez fűzött indokolás utalt arra, hogy a módosítások a Rendelet tartalmát nem érintették, nem értelmezték, csupán annak alkalmazhatóságát könnyítették meg.
1.5. A Cstv. negyedik novellája (2006. évi VI. törvény) A novellához fűzött indokolás utal arra, hogy a Kormány 1094/2005. (IX. 19.) Kormányhatározatával elfogadta az új csődtörvény koncepcióját. Az új csődtörvény megalkotását megelőzően ugyanakkor szükség volt egyrészt a hatályos törvény egyes rendelkezéseinek módosítására, másrészt pedig olyan intézkedések elfogadására, amelyek a gazdasági forgalom kiszámíthatóbb és átláthatóbb működését hivatottak elősegíteni. A Cstv.-vel szorosan összefüggő törvények (gazdasági társaságokról szóló törvény, cégtörvény) 2006-ban történt újrakodifikálása számos dogmatikai változást hordozott, amelyekkel való összhang megteremtése indokolt volt, illetve a gyakorlatban felmerülő, és pontosító rendelkezéssel feloldható értelmezési, alkalmazási nehézségek kiküszöbölése is szükségessé vált. A novella ezek végrehajtása mellett a koncepcióban megfogalmazott tézispontokkal összhangban bevezetett számos olyan intézkedést, rendelkezést, amelynek célja a gazdasági élet tisztaságának és átláthatóságának, valamint a hitelezői érdekek biztosításának erősítése. Célszerűnek mutatkozott, hogy a jogalkalmazók már a hatályos törvény keretei között megkezdjék ezen jogintézményekhez való alkalmazkodási folyamatot, illetve a felmerülő jogalkalmazási kérdésekre megfelelő válaszokat dolgozzanak ki annak érdekében, hogy az új csődtörvény rendszere könnyebben beilleszthető legyen a jogrendszerbe. A novella előremutató, jogfejlesztő rendelkezései közül külön kiemelést érdemel, hogy részletes szabályokat állapított meg a nem vitatott vagy elismert követelésen alapuló felszámolási kérelmek benyújtásának előfeltételei, a kérelem elbírálása körébe eső körülmények, illetve a jogerős bírósági határozaton alapuló felszámolási 14
1. §
kérelem körében. A törvény megteremtette a dologi biztosítékkal rendelkező hitelezők külön kielégítése jogát, valamint kidolgozta az adós vezetőinek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követő speciális csődjogi felelősségi szabályait. A törvény rendezte továbbá a felszámolókkal összefüggő szakmai, összeférhetetlenségi kérdéseket.
1.6. A Cstv. ötödik novellája (2009. évi LI. törvény) Miután a fentiekben hivatkozott jogalkotási cél, az új Cstv. megalkotása nem valósult meg, ezért a hatályos szabályozás ismételten koncepcionális módosítása vált szükségessé. A törvény elsődleges célja az volt, hogy a Cstv. módosításával kedvezőbb szabályozási környezetet teremtsen a gazdasági élet szereplőinek. A módosítás korszerűsíteni igyekezett a sok tekintetben már elavultnak tekinthető Cstv.-t, egyszerűsítette, gyorsította és ésszerűsítette a szabályozást, továbbá olyan új jogintézményeket vezetett be, amely igazodik a gazdasági helyzethez, egyrészről gazdaságosabbá teszi az eljárásokat, másrészről a visszaélésszerű magatartások vonatkozásában új szankciókat vezetett be. A törvény újraszabályozta a Cstv. csődeljárásról szóló II. fejezetét, tekintettel arra, hogy a korábbi szabályozás alapján a csődeljárás a gyakorlatban csak egészen kivételesen kerül alkalmazásra. A korábbi szabályozás ugyanis egy előzetes hitelezői konszenzust követel meg a fizetési haladékhoz, és viszonylag nehéz volt a csődegyezség feltételeit is teljesíteni. Ennek alapján valószínűsíthető volt, hogy az adós és a hitelező méltányos érdekeit szem előtt tartó új csődszabályozás elősegítheti, hogy a piacvesztés vagy a veszteséges gazdálkodás miatt likviditási vagy fizetési nehézségekkel rendelkező vállalkozások inkább idejekorán csődöt jelentsenek, mintsem később, egy jelentős adósságfelhalmozást követően felszámolás induljon ellenük. A cél az volt, hogy a piaci nehézségekkel küzdő gazdálkodók egy bíróság előtti csődeljárás keretében és csődvédelem birtokában kíséreljék meg működésük újraszervezését, adósságaik rendezésére pedig a hitelezőkkel olyan megállapodást tudjanak kötni, ami elkerülhetővé teszi a felszámolásukat, azaz a fizetésképtelenség miatti, hosszadalmas eljárást követő, jogutód nélküli megszüntetésüket. Annak érdekében, hogy az adós – ha erre képes – ki tudja használni a csődeljárás előnyeit, a még elsőfokon el nem rendelt felszámolások is felfüggesztésre kerülnének a csődeljárás jogerős befejezéséig. A tárgybeli módosítás elsődleges célja tehát az volt, hogy a csődeljárás vonzóbbá váljon mind az adós, mind a hitelezői részére, teremtse meg a vállalkozás vagyonának védelmét, erősítse a csődeljárás adósságrendező funkcióját, a csődegyezségek megkötésével a felszámolási eljárások száma csökkenjen. A jogalkotó szándéka szerint mindezek közvetetten hozzájárulhatnak a vállalkozások munkahelymegtartó képességének megőrzéséhez, a hitelezőkkel való egyezségkötés pedig a hitelezők számára is biztosítja követelésük gyorsabb, és a felszámolási eljáráshoz képest jóval nagyobb arányú kielégítését. Ennek alapján elmondható, hogy egy sikeres csődegyezség a piaci partnereknél is elősegíti a pénzügyi helyzetük megőrzését, kintlevőségeik csökkentését. 15
1. §
A fentiek szem előtt tartásával megalkotott módosítások egyik lényeges újítása volt, hogy bevezetésre kerül a bíróság által automatikusan engedélyezett, annak közzétételétől érvényesülő ideiglenes fizetési haladék (moratórium), majd a kérelem formai vizsgálata után elrendelt csődeljárás szerinti fizetési haladék. Az ún. csődmoratórium tehát a csődeljárás elrendelésétől kezdve csődvédelmet jelent az adósnak a hitelezők követelés-érvényesítésével szemben, azonban – a visszaélések elkerülése érdekében – az adós gazdálkodását sajátos szabályok szerint a vagyonfelügyelő ellenőrzi, kötelezettségvállalásait jóváhagyja. A csődmoratórium alatt főszabályként tilos a hitelezők számára kifizetéseket teljesíteni, az adós ellen ebben az időszakban nem is lehet igényeket érvényesíteni, azonnali beszedési megbízásokat teljesíteni stb.). A moratórium ugyanis arra szolgál, hogy az adós és a hitelezők kidolgozzák az adósságrendezés részletes feltételeit. A csődmoratórium a hitelezők konszenzusa esetén hosszabbítható meg, és csak akkor, ha valóban van remény az egyezség megkötésére. A moratórium meghosszabbításának végső határideje egy év. Ez az időszak még egy nagyvállalkozás és jelentős számú hitelező esetében is elegendő arra, hogy egy végrehajtható csődmegállapodással sikeresen befejezetté lehessen nyilvánítani a csődeljárást. Az esetek többségében azonban a csődszakasz jóval rövidebb lehet, akár azért, mert a hitelezők kevesebb haladékot adnak az adósnak, akár azért, mert rögtön az eljárás elején kiderül: az eljárás alá vont vállalkozásnak olyan nagy és olyan jellegű adósságállománya van, hogy nincs esély a hitelezőkkel való megegyezésre. Ezekben az esetekben a csődszakasz célja az adós meglévő vagyonának megőrzése, a veszteségforrások csökkentése, az adós és egyes hitelezők csalárd vagyonkimentési technikáinak megakadályozása, és a megindított felszámolási eljárás alapos előkészítése. A törvényben az adós mellé – a bíróság által kirendelt – vagyonfelügyelő szerepe és jogköre nagyobb lett, mint a korábbi szabályozás szerint. A hitelezők a fizetési moratórium meghosszabbítását ahhoz is köthetik, hogy a vagyonfelügyelő teljes jogkörű ellenőrzést kapjon az adós kötelezettségvállalásaira, kifizetéseire. Ezt a szigorítást az indokolja, hogy az adós ne éljen vissza a csődvédelemmel, és őrizze meg a csődvagyont. A hitelezői választmányra, annak vezető testületére, létrehozatalára, megszüntetésére, a tagokat képviselő jogosítványaira vonatkozó szabályok is pontosításra kerültek, mind a csődeljárásban, mind pedig a felszámolási eljárásban. Amennyiben a hitelezői tárgyalásokon a moratórium (meghosszabbított moratórium) időtartama alatt az adós nem tudja megszerezni az egyezséghez szükséges konszenzust, a tárgyalásokat le kell zárni és erről a bíróságot értesíteni kell, aki hivatalból dönt a csődeljárás megszüntetéséről, a korábban felfüggesztett felszámolási eljárások folytatásáról, illetve az adós felszámolásának elrendeléséről. Ha viszont az adós sikeres tárgyalásokat folytat a hitelezőkkel, akkor egyezség keretében állapodik meg velük az adósság rendezésének feltételeiről, így különösen az adósságra vonatkozó engedményekről és a fizetési kön�nyítésekről, egyes követelések elengedéséről, esetleg a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról, az adós reorganizációs és veszteségcsök16
1. §
kentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az adós és a hitelezők az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak, ide értve az egyezség végrehajtása ellenőrzésének módját is. A csődegyezség megkötésének feltételei lényegesen kedvezőbbekké váltak a korábbi szabályozáshoz képest, ugyanakkor azonban jóval ellenőrzöttebb és dokumentáltabb lett ez a folyamat, mind a vagyonfelügyelő, mind a hitelezők, mind pedig a bíróság által. Az egyezségkötés azért lett egyszerűbb, mert az egyes hitelezői osztályokban a követelésarányosan számított többség már elegendő a szabályszerű egyezséghez. A törvény azonban megtartotta a hatályos szabályozásból azt a garanciális szabályt, hogy az egyezségből kimaradó, vagy azt nem támogató hitelezők számára sem lehet az egyezség diszkriminatív. Az egyezséget a bíróság hagyja jóvá, miután megállapította, hogy az megfelel a törvényes feltételeknek. Ha a bíróság az egyezséget jóváhagyja, ezzel nyilvánítja befejezettnek a csődeljárást, és a jogerős végzés közzétételével szűnik meg a fizetési haladék, kezdődik meg a csődegyezség végrehajtása. Ha az egyezség nem felel meg a törvényes feltételeknek vagy a szükséges arányú hitelezői jóváhagyás hiányzik, a csődeljárás sikertelenül fejeződik be. A novella az ún. egyszerűsített felszámolási eljárásban differenciáltabb szabályrendszert teremtett meg annak érdekében, hogy a vagyontalan, már nem működő cégek gyorsított eljárásban kerüljenek megszüntetésre, jelentősen csökkentve ezáltal az eljárás lefolytatásából keletkező állami költségeket is. Az új szabály különbséget tesz az egyszerűsített felszámolási eljárásokban aközött, amikor az adós cég vagyona az eljárás időtartama alatt változik, és aközött, amikor egy tevékenységet már nem folytató, kiüresített, vagyontalan cég felszámolására kerül sor. Ha a cég iratanyaga olyan mértékben hiányos, rendezetlen, hogy a felszámolási eljárás lefolytatása gyakorlatilag ellehetetlenül, akkor a cégvezetőknek, sőt a többségi cégtulajdonosoknak is megteremtődik az anyagi felelőssége annak érdekében, hogy a vagyontalan cég megszüntetésével kapcsolatos eljárások költségeit ne az állam fizesse. A novella azonban kínált még egy utolsó lehetőséget a cégvezetésnek arra, hogy ezt a jogkövetkezményt elkerüljék, rendezett és szabályos iratés vagyonátadást teljesítsenek a felszámoló részére. A novella a felszámolási eljárás általános szabályait is a megváltozott csődszabályokhoz igazította. Törvényi szintre emelte a felszámolók kijelölésével összefüggő eljárás főbb szabályait (elektronikus módszer, véletlenszerű kiválasztással, és a kijelöléskor nem járhat el a felszámolási eljárást lefolytató bíró.) Ennek folytán a felszámoló kiválasztásakor figyelembe kell venni a felszámolók arányos munkaterhelését, az adós szervezet sajátosságaihoz igazodó szakértelmet, továbbá – költséghatékonysági okokból – az adós és a felszámoló székhelyének fióktelepeinek földrajzi távolságát stb. A törvény néhány ponton rövidítette a felszámolási eljárás határidőit, részletesebbé tette az adós gazdálkodó szervezet volt vezetőinek kötelezettségeit az iratok, vagyon felszámolónak való átadása során, és előírta a felszámolóval való együttműködést. Mindezek megszegése esetén szigorúbb szankciókat vezetett be. Gyakori volt ugyanis, hogy a volt cégvezetők mulasztása miatt a felszámoló csak jelentős nehézségekkel tudta a vállalkozás iratanyagát összegyűjteni, vagyonát fel17
2. §
lelni. Mindez meghosszabbította, és a csalárd cégvezetői magatartások esetén meghiúsíthatta a felszámolási eljárás eredményes lefolytatását, továbbá a hitelezők érdekeinek sérelmével járt. A felszámoló eljárása is részletesebbé vált, és felelősségi szabályai szigorodtak. A már régóta nem valorizált minimum felszámolói díjak minimális emelését tartalmazta. A módosítás eredményeképpen a felszámoló még inkább érdekeltté vált a minél nagyobb értékesítési bevételben, az eljárás gyorsabb lefolytatásában, továbbá a hitelezők érdekeit sértő, vagyonkimentő cselekmények elleni fellépésben, eljárások indításában, illetve kezdeményezésében. A módosítások révén a hitelezői választmány az értékesítési eljárás előkészítésére, lefolytatására (pályázat, árverés) nagyobb befolyást, illetve tájékozódási lehetőséget kapott. A törvény lehetővé tette a felszámolási eljárás megszüntetését, ha az adós valamennyi tartozását rendezi, és kifizeti az eljárás költségeit is.
2. A csődeljárás A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós – a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A csődeljárás reorganizációs eljárás, és mint ilyen „arra ad lehetőséget, hogy a hitelezőkkel együttműködve talpra állítsa a gazdálkodó szervezetet, s ezzel elkerülje a fizetésképtelenséget”. A csődeljárás célzott szerepe tehát az, hogy „az adós csődvédelmet kérjen a hitelezői ellen, ezzel megakadályozza a felszámolás eljárás megindítását, – ha annak feltételei fennállnak – miközben határidőt biztosít az adósnak arra, hogy a hitelezőivel megegyezzen”. [Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve I. kötet (Budapest: Novotni 2014. 145)] A csődeljárás részletes szabályait a Cstv. 7–21. §-ai tartalmazzák.
3. A felszámolási eljárás A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A felszámolási eljárás részletes szabályait a Cstv. 22–64. §-ai tartalmazzák. 2. § (1) E törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki. (2) Hatályon kívül. (3) Hatályon kívül. (4) E törvénynek a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (4a) E törvényt a biztosító egyesületekre akkor kell alkalmazni, ha a biztosítók18
2. §
ról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény másképp nem rendelkezik. (5) Az egyesületekre és az alapítványokra e törvényt akkor kell alkalmazni, ha az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény másképpen nem rendelkezik.
Áttekintés 1. A Cstv. személyi hatálya általában 2. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei 2.1. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire vonatkozó szabályozás 2.2. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozata a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének felszámolására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálandó speciális körülményekről 2.3. A Fővárosi Ítélőtábla határozata az EGT-államban székhellyel rendelkező külföldi hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás magyarországi pénzügyi fióktelepének nincs jogképessége és perképességéről 3. A biztosító egyesület 4. Egyesület és alapítvány
1. A Cstv. személyi hatálya általában A Cstv. a szabályozás személyi hatályát csak részben rendezi e §-ban. Valójában a szabályozás tartalmát a 3. § értelmező rendelkezései adják. Ehelyütt ugyanis azt mondja a törvény: E törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki. A gazdálkodó szervezet a) a gazdasági társaság, b) a közhasznú társaság, c) az ügyvédi iroda, d) a közjegyzői iroda, e) a szabadalmi ügyvivői iroda, f ) a végrehajtói iroda, g) az európai részvénytársaság, h) a szövetkezet, i) a lakásszövetkezet, j) az európai szövetkezet, k) a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), l) az erdőbirtokossági társulat, m) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, n) a magánnyugdíjpénztár, o) az egyéni cég, 19
2. §
p) az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, q) az európai területi társulás, r) egyesület, s) alapítvány, valamint t) mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek fő érdekeltségeinek központja a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió területén található. o) A hitelező: (i) a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban – a felszámolás kezdő időpontjáig – az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton vagy más végrehajtható okiraton alapuló, nem vitatott vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, (ii) a csődeljárásban az előbbieken kívül az is, akinek az adóssal szemben vitatott, vagy a csődeljárás alatt esedékessé vált pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és a követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette; (iii) csődeljárásban az előbbieken kívül az is, akinek az adóssal szemben olyan jövőben lejáró, pénz- vagy pénzben kifejezett, létező vagyoni követelése van, amely szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésből jogszerűen ered, és amely a hitelező által már teljesített termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-, tulajdonosi részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz vagy előlegfizetéshez kapcsolódik, és ezt a hitelezői követelést a vagyonfelügyelő nyilvántartásba vette; (iv) a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
2. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei A Cstv. szerint a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
2.1. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire vonatkozó szabályozás A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény értelmében külföldi vállalkozás a Magyarország területén kívül székhellyel rendelkező, főtevékenységként vállalkozási tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá más 20
