1020 nap az őrtornyok árnyékában

GÖRBEDI MIKLÓS

1020 nap az őrtornyok árnyékában A tiszalöki hadifogolytábor története

2

A kiadvány az 1989-ben megjelent mű (1-3. fejezetének) feldolgozása alapján készült

Az eredeti művet írta és szerkesztette:

GÖRDEBI MIKLÓS

Az eredeti kéziratot lektorálta:

RESZLER GÁBOR TASNÁDI FRIGYES

A kiadvány és az eredeti mű címlapján található grafikát készítette:

KRUTILLA JÓZSEF

A kiadványt készítette:

Varga Csaba 2009.

Jelen kiadvány a szerző engedélyével készült, az eredeti művel azonos szerzői jogvédelem alatt áll! 3

4

TARTALOM Előszó A tiszalöki hadifogolytábor története Visszaemlékezések (Volt hadifoglyok és civil dolgozók) Legenda? Hova lettek a halottak a tiszalöki hadifogolytáborból? A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak névsora A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak névsora

6 old. 8 old. 22 old. 32 old. 36 old. 55 old.

Mellékletek

60 old.

5

Előszó Megírtam községem történetét, s mégis hiányérzetem volt. A község történetéhez tartozik a duzzasztómű építésének története is, de annak 1951-1954 közötti időszakaszát titkolódzás vette körül. Ebben a községben mindenki tudta, hogy az építkezésen 1.000-1.500 hadifogoly is dolgozott. Éppen erről a táborról tudtunk a legkevesebbet, illetve amit tudtunk, az nem volt hiteles. A nyolcvanas évek elején a hatalom még nem nézte volna jó szemmel ennek bolygatását. Községünkben 15 volt táborlakó telepedett le. Ez kínálta a lehetőséget arra, hogy a szemtanúktól halljam az ottani munkarendet, eseményeket, a "lázadás"-t. Először Tasnádi Frigyes volt hadifogolynak említettem szándékomat. Figyelmeztetett, hogy ez tabu téma és szerinte úgysem kerülhet nyilvánosságra. 1982-ben - ekkor kezdtem az adatgyűjtési munkát magam is úgy gondoltam, hogy az íróasztalom fiókja számára készítem. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy a 24-ik órában vagyunk. Amennyiben meghalnak a szemtanúk, úgy soha nem derül fény az ott történtekre és a közvélemény soha nem fogja megtudni az igazságot. Mindezt újra elmondtam Tasnádi Frigyesnek is. Ő egyetértett velem és hajlandó volt válaszolni az általam összeállított kérdésekre. Segítségével ugyanazt vállalta Iker János, volt hadifogoly is. Néhányan, elzárkóztak a nyilatkozattól, félve annak esetleges következményeitől. Én tovább kísérleteztem és "vallott" még S. István, G. Jenő, J. József volt tiszalöki hadifogoly is. Közben olyan civilekkel is beszélgettem, akik akkor ott dolgoztak és kapcsolatuk lehetett a hadifoglyokkal. Bizony ezek közül sem mert mindenki nyilatkozni. Az ÁVO-sok pedig vagy magyarázták a saját szemszögükből a történteket, vagy válaszra sem méltattak. Az évek során nagyon sok adat birtokába jutottam. Tasnádi Frigyes révén, akinek igen sokat köszönhetek - kapcsolatba kerülhettem az NSZK1-ban élő volt hadifoglyokkal, végül még a volt fogoly-táborparancsnokkal is. Így tudtam meg, hogy a volt hadifoglyoknak bajtársi szövetsége van az NSZK-ban és kiadványt is jelentettek meg a tiszalöki évekről. Ugyancsak Tasnádi révén tanulmányozhattam az NSZK-ban ezer példányban megjelent "Gefangen, Geschunden, Verschwiegen" című német nyelvű könyvet. Az ebben olvasottak csak megerősítettek eddigi kutatásaim helyességéről. Rádió és újságfelhívásomra többen megkerestek mind az országból, mind külföldről. Volt, aki személyesen, mások levélben emlékeztek a tiszalöki évekre. Ezek mind gazdagították munkámat. E helyen is hálásan köszönöm segítségüket; tanácsaikat, kiegészítéseiket. Közben a magyar politikai életben is olyan változások következtek be, hogy ma már nyilvánosságot kaphatnak a legkényesebb ügyek is. Így a tiszalöki hadifogolytábor történetek is. A közérdeklődés előterébe kerültek a koncepciós perek, a meghurcolások, az internáló táborok. Írásomat jó szívvel ajánlom mindazoknak, akiket érdekel közeli történelmünk eddig homályos, agyonhallgatott vagy egyenesen tiltott eseménye. Dolgozatomban nem törekedtem teljességre, hiszen az még szinte lehetetlen-, de olyan dokumentumanyagot igyekeztem rögzíteni, amely a későbbi évtizedekben szinte fellelhetetlen lenne. A dokumentum gyűjteményét jól egészíti ki a Szitha Miklós által készített videofilm.

1

Az eredeti mű 1989-ben, a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) fennállásakor jelent meg.

6

A tiszalöki hadifogolytábor története

7

Községünk neve már a XIII. század közepén feltűnik okmányokban. Történetét a „Tiszalök a századok tükrében” című könyvemben részletesen feldolgoztam. A második világháború után országosan ismertté a vízlépcső megépítése tette. Az építkezésen nagyon sokan dolgoztak. Voltak, akik a jó kereseti lehetőség miatt jöttek, de szép számmal voltak olyanok is, akik nem jószántukból végeztek itt munkát. Ezeknek az embereknek Tiszalök kellemetlen emlékeket idéz; rabságot, kényszert, megaláztatást. Mi, tiszalökiek akkor és még sokáig büszkék voltunk az "Erőműre". Aztán teltek az évek és sok minden lohasztotta büszkeségüket. Nem örültünk annak, ahogyan és amilyen áron készült. Azért sem lelkesedtünk, hogy a beígért árvízszabályozás helyett, most hamarabb lép ki a medréből a felduzzasztott Tisza. Az sem öröm, hogy állóvíz jellege lett a folyónak: nádas, iszaposodás. A talajvízszint emelkedése pedig betömette a tiszalöki pincéket. A Tiszát azért szeretjük, mert a miénk. Szívünk, lelkünk muzsikál, s képzeletben látjuk a nagy hegyeket, havasokat, ahol a Tisza ered. A Tisza sok forrásból táplálkozik. A legtöbb vizet a mellékfolyóitól kapja. A folyó, a Felső-Tisza az Észak-keleti Kárpátokban, Körösmező fölött születik két ágból: a Fehér és Fekete Tiszából. Az első híradás 1735-ből származik, Timon Sámuel jezsuita atya latin nyelvű könyvében. Ebből megtudható, hogy a Fekete Tisza akkoriban három erecskéből tevődött össze. Ehhez 48 kilométerre van a másik ág, a Fehér Tisza vizét adó öt patakocska forrása. Timon után száz évvel egy másik író már Cseremiszky Miklós máramarosi orvosnak tulajdonította a Tiszaforrások felfedezését. A Fekete Tisza az Okula-havas oldalából fakad 1203 méter magasságban. A másik, a Fehér Tisza forrása még magasabbról indul: a Sztoh-havas oldalában 1655 méter magasan tör elő. A Tisza forrásának vidéke nagyon szép. A havasok magasba törő orma az ég felé vonja az ember tekintetét. de felemeli az emberi lélek érzéseit is. Diákkoromban magam is áhítattal csodáltam a Tisza forrásvidékének embert megkapó szépségét. A Fekete Tisza Körösmezőnél tágas völgybe lép ki. Innen dél felé fut és a Bogdáni-völgyből törtető Fekete Tiszával egyesül. Innen már együtt csörgedezik az Alföld felé és Királyházánál mond búcsút a hegyvidéknek. Elmarad a szép, áttetsző színe és mindinkább szőke Tisza lesz. Neve nem mindig volt ez. A régi írók Parisusnak, PTHIRUS-nak, PATHISSUS-nak, TIGASnak, TISIANUS-nak, TYSIA-nak nevezték. Sok nép lakott a történelem során a Tisza mellett és a maguk nyelvén jelölték. Éltek itt a történelem kezdete óta agathirszek, neurok, jazygok, kvádok, pannónok, géták, hunok, gótok, gepidák, avarok, bolgárok, szlávok. Ahány nép, annyiféle nevet adott a Tiszának, de a mai név gyökerét minden névből kimutathatjuk. Anonymus, Béla király névtelen jegyzője írta: "...s midőn itt több ideig lakoznak vala, a vezér és övéi látván a föld termékenységét és mindenféle vad feles voltát és a hal bőségét a Tisza vizében, a földet kimondhatatlanul megszerették. " És megszerettük mi is, akik itt éltünk a Tisza mellett évszázadok óta. A Tisza nagy áldás, de lehet nagy csapás is. Régebbi időkben a pusztító árvíz évről évre végigjárta a Tisza lapályait, szabadon pusztított, senki nem állta útját. Volt idő, mikor a vármegyék és városaik külön kezdtek intézkedni határaik védelmére. Lónyay Menyhért gróf 1860-ban ismertette a Tisza szabályozás történetét. Ebből kitűnik, hogy Rákóczi György fejedelem velencei és belga mérnökökkel már 1646-ban készíttetett tervet, hogy a Tiszából Tárkánynál kiágazó Karcsa eret hajózhatóvá tegyék, hogy Tokajig rövidebb úton jussanak el a szállító tutajok.

8

A Habsburg-elnyomás idején egyre elhanyagoltabb a Tisza völgye. Az első szabályozási tervek Széchenyi István kezdeményezésére, Vásárhelyi Pál lángeszű elgondolásai alapján készültek. 1846-ban a munkálatok megkezdődtek, de több ok miatt csak lassan haladtak. A vízlépcső és az öntözőrendszer megépítésének gondolata már 1863-ban felvetődött. Érdemi lépések viszont csak 1937-ben történtek. A XX. tc., öntözési törvénye alapján megkezdték a tiszalöki vízlépcső építésének előkészületeit. A tervezett csatorna fölötti Tisza-szakasz partját kövekkel erősítették meg. Horthy Miklós kormányzó Hajdúnánásnál ünnepélyes kapavágással jelképesen a Keleti-főcsatorna munkálatait indította. A II. világháború miatt a munkák el sem kezdődtek. 1945 után az Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapján kezdik meg a tervezési és kivitelezési munkát. A hároméves terv a tiszalöki vízlépcső előmunkálatait, az ötéves terv pedig a vízlépcső megépítését iktatta törvénybe. Az építkezés 1950-ben kezdődött Tiszalöktől 5 kilométerre nyugati irányban. A rázompusztai kanyar 2,4 kilométer hosszú átvágásában létesült. Az építést a Tiszalöki Vízműépítő Vállalat irányította. Rendezték a terepet, felszámolták a rázomi majort, felvonulási barakkokat építettek. A lebontott major épületeinek anyagát megkapták a volt cselédek és abból lakásokat építettek Tiszalökön, a báró Vay gyümölcsöséből kapott telkeken. A nagyobb földmunkák megindulásával elítélteket hoztak az építkezésre. Ezek olyan rabok voltak, akiket vagy származásuk miatt, vagy a beadás nem teljesítése miatt ítéltek börtönbüntetésre. A munkát civil szakemberek irányították, de a rabokra börtönőrök ügyeltek. Ezek 1950 kora őszétő l dolgoztak az építkezésen. Nem egy olyan parasztember volt itt, aki félév börtönt kapott azért, mert nem tudta teljesíteni 2 kg kötelező tojás beadását. Ezek a rabok építették meg a Proletár-dűlőnek a közút felőli végén a nyolc darab vasvázas barakkot. Itt egy kb. 100x150 méteres területet kettős szögesdrótkerítéssel vettek körül. A tábor négy sarkára reflektorokkal felszerelt ő rtornyokat állítottak. 1950 decemberére készültek el a munkákkal. A barakkok vasvázai közé nádpallót raktak és azt kívül-belül levakolták. A rabok azt gondolták, hogy maguknak készítik a tábort. Mindenki meglepődött, amikor a gazdasági rabokat 1951 közepén elszállították az építkezésről. Az út építkezés felőli oldalán téglából készült felvonulási épületek is voltak. Az építkezésen dolgozó civilek találgatták, hogy kiket fognak elhelyezni a szögesdróttal körülvett barakkokban. Így érkezett el 1951 februárja. Az első napokban kék és zöld ÁVO-sok érkeztek és berendezkedtek a téglaépületekben. A civilek ebből arra következtettek, hogy internáltakat fognak idehozni. Több volt hadifogoly véleménye szerint február 14-én, érkezett mintegy 1.200 főnyi volt orosz hadifogoly a tiszalöki táborba. Az orosz hadifogságból történt elbocsátásról, a pesti időszakról és a Tiszalökre érkezés tapasztalatairól Tasnádi Frigyes 1988. november 10-én Földesi József újságírónak az alábbiakat írta levélben: Amennyire vissza tudok emlékezni, 1950. december 21-én érkeztünk meg Budapestre. Egy szerelvény, tele hadifoglyokkal. A voronyezsi körzetben található három tábor lakóiból verbuválódtunk. Természetesen a magyar-orosz határon az eredeti orosz vagonokból át kellett szállnunk a keskenyebb nyomtávú hazai szerelvényekbe, és az orosz ő rséget is felváltották a kék ÁVH-s katonák. Mi ebből akkor nem sokat vettünk észre, és őszintén szólva nem is igen törődtünk vele. Egyrészt már megszoktuk az elmúlt évek során, hogy időnként más helyre visznek minket, és új ő rségnek adnak át, másrészt saját magunkkal voltunk elfoglalva: tele bizakodással, tervezgettünk, egyáltalán nagyon örültünk annak, hogy újra magyar föld van a talpunk alatt. Azután pedig nem tudtuk, mi is az az ÁVH. Lehet, ha már hallottunk volna róla, szeget ütött volna a fejünkbe az orosz őrparancsnok búcsúja:

9

"Kamerádi, mi most hazamegyünk, mi nem haragszunk rátok, a körülményekhez képest jól megvoltunk egymással. Reméljük, ti sem gondoltok vissza ránk haraggal. Hogy veletek most mi lesz, nem tudjuk. Járjatok szerencsével!" Budapesten erős rendőri és katonai konvoj között a Mosonyi utcába tereltek, és a valamikori toloncház pincéiben helyeztek el bennünket, a földre szórt szalmán, teljesen összezsúfolva. Itt várakoztunk kb. 8-10 napig, olyan hitvány koszton, ami még nekünk is meglepő volt, s az őrszemélyzet leplezetlen rosszindulattal bánt velünk. Emlékszem, köztünk volt egy idős rendőr főtiszt, ugyanennek a toloncháznak az egykori parancsnoka, ő t lépten-nyomon megalázták, zaklatták. Annyira, hogy az öreg úr egy hét múlva éjjel felakasztotta magát a WC-ben. 1951. január első napjaiban a toloncházból kikerültünk a kőbányai tenyészállat-kiállító istállóiba. Szintén földre szórt szalmára, ugyanolyan zsúfoltan, silány és kevés élelmezéssel. Egy ízben, noha mindenki éhes volt, megtagadtuk az étkezést, mert kb. 120-150 literes fahordónyi krumplis tésztát akartak evőkanállal- kiosztani a mintegy 8-900 embernek. Az ÁVH rögtön erősítést kért, riadóztatott, az épület lapos tetejére, valamint a konténereken kívülre géppuskákat telepítettek. Fegyveres őrség jött be az épületbe, kizavartak bennünket az udvarra és a parancsnok mindenféle fenyegetés kíséretében kijelentette, hogy nekünk semmiféle zúgolódásra jogunk nincs, miután nem vagyunk hadifoglyok, hanem intenáltak. Hogy itt a vásárváros istállóiban hány fogoly volt, nem tudtuk megállapítani, mert az épületek egymástól el voltak különítve. A következő napok egyikén egy vasúti szerelvényre valót bevagoníroztak közülünk, és a tiszalöki erőmű mellett hevenyészve összeállított barakktáborba kerültünk. A barakktábor közvetlenül a mai erőmű mellett épült fel, csak a Tiszalök- Tiszadada felé vezető makadámút választotta el attól. Maga a tábor mintegy 200x200 méteres, négyzet alakú szántóföld volt, kettős szögesdrótkerítéssel körülvéve, mind a négy sarkán őrtoronnyal, fényszóróval és géppisztolyos őrséggel. A táborban nyolc szögvas vázas épület állt, egysoros deszkatetővel, rajta kátránypapír. A falakon a nádpalló vakolása még olyan nyers volt, hogy az ujjunkat át tudtuk nyomni rajta. A barakkokban emeletes fapriccsek, középen pléhkályha és két, három méter hosszú deszkaasztal néhány paddal. A barakkok padozata föld volt Barakkonként kb. 120 ember lett elhelyezve. Mindenki kapott pokrócot, szalmazsákot. A következő napokban ismertették a táborrendet, amihez tartanunk kellett magunkat Minden személyes holminkat, ruhánkkal együtt össze kellett csomagolni és leadni. Régi magyar katonaruhát osztottak, a zubbony hátán és a nadrágon függőleges fekete csíkkal. Az ő röket felügyelő úrnak kellett szólítani és csak levett sapkával állhattunk meg előttük. Természetesen ezt sérelmeztük, arra hivatkoztunk, hogy közöttünk 50 éves, sőt még öregebb emberek is vannak, és ilyet tőlünk a hadifogságban az oroszok sem kívántak el. Válaszul azt kaptuk, hogy mi itt nem hadifoglyok vagyunk, hanem a nemzet ellenségei, vagyis közönséges bűnözők, akiket nem nevelni akarnak, hanem megsemmisíteni. (Habuda alhdgy) Mind az ő rök, mind a parancsnokok, kevés kivétellel rosszindulattal viselkedtek irányunkban. A tábor létszáma kezdetben mintegy 1000-1100 fő lehetett, közöttünk tiszti állományú nem volt. Az élelmezés az első évben igen hitvány, szinte mindennapi étel a tarlórépa, naponta hoztak egy sovány levágott lovat a konyhára, melynek vágott súlya 150200 kg volt a fejével együtt. Mire kicsontozták, alig maradt 60-80 kilogramm gyenge minőségű hús, a belsőségekkel együtt. Ezt elosztani csak úgy lehetett, hogy ledarálva belekeverték valamilyen más ételféleségbe. A kenyéradag napi fél kilogramm volt. Eleinte a napi étel kalóriaértéke nemigen érte el a 200 kalóriát. Egy idő múlva a folytonos tarlórépától sokan hasmenést kaptak, úgy hogy ezt a kellemetlen zöldséget kénytelenek voltak elhagyni az étlapról.

10

A tábor parancsnoka egy Kiss Kálmán nevű ÁVH-s százados volt, de inkább csak adminisztratív vonatkozásban, gyakorlatilag és személy szerint nem sokat foglalkozott velünk. A szemünkben a parancsnokság legsötétebb figurája bizonyos Nagy László ÁVH-s hadnagy volt. Mint politikai tiszt és az ún. fegyelmi csoport főnöke, állandó fenyegető árnyékkent tornyosult a táborlakók fölé, és a legnagyobb veszélyt jelentette számunkra. A fegyelmi csoporthoz tartozott még rajta kívül négy-öt beosztott, afféle pribékek, akiknek a működése abból állt, hogy időnként, előttünk ismeretlen szempontok szerint, kiválasztottak foglyokat kihallgatásra. Ez meglehetősen hagyományos recept szerint folyt: többnyire este történt, és a delikvens alig lépett be a sötét folyosóra, máris kapott egy akkora pofont, hogy nekiesett a következő pribéknek, akitől kapta a következőt és így tovább. Mire a 4-5 méter hosszú folyosón ily módon "átsegítették", kellőképpen elő volt készítve a kihallgatásra. A belső irodában, az íróasztal mögött, mosolyogva várta az illetőt Nagy hadnagy, a "Hosszú" és a "Boxer". Hosszú egyébként egy magas, jóképű tiszt volt, kb. 25 éves és ennek megfelelően élettapasztalatok nélküli ember. A világról való ismereteit annak a kornak szellemében oktató iskolákban szerezte, többnyire részrehajló, egyoldalúan képzett és nem ritkán bosszúszomjas emberektől. Talán nem is lehetett alapjában véve rossz ember, csak a hirtelen és korán ölébe hullott hatalom és a belésulykolt ("Mindenki rossz, csak mi vagyunk jók") ideológia tette azzá. A "Boxer" már teljesen más, eredendően szadista alkat volt, amit később fényesen be is bizonyított." Az 1200 főnyi internált zömében a Magyarországról kitelepített svábok hozzátartozói voltak. Kb. 300 olyan magyar, akik az SS-ben, a csendőrségnél, testőrségnél vagy a Hunyadi páncélosoknál voltak katonák. Magyarországra 1950. decemberében érkeztek és Nyíregyháza-Sóstón volt az első osztályozás. Itt szállítmányonként 15-20 embert kiemeltek és elszállították. Ezekről soha nem tudtak többet a volt hadifoglyok. A Sóstón lajstromozták és orvosilag ellenőrizték az ott maradt hadifoglyokat, majd vasúti szerelvénnyel Budapestre szállították ő ket, úgy ahogyan Tasnádi Frigyes már leírta a fentebb közölt levelében. A tiszalöki táborban a megérkezés után egy hétig a civil konyha élelmezte őket, mert a fogoly konyhát csak később, s már ő k építették. A fogoly konyhát közel egy évig Magyar Mihály hadifogoly vezette. Egy év után Tasnádi Frigyest bízták meg a konyha vezetésével, aki szabadulásáig látta el ezt a feladatot. A fogoly konyha dolgozói a következők voltak: Tasnádi Frigyes, Magyar Mihály, Spiegel András, Bőhm Rudolf, Schuck Károly, Hauk Adám, Balogh János, Száraz György, Raab Valentin (helyette később Krug Mihály), Neuberger József, Fischer István, Kaufler István. A konyha valamennyi dolgozója papíron a Kelet-magyarországi Mozgókonyha Vállalat alkalmazottja volt Fizetésüket is itt számfejtették. Erről ismét Tasnádi Frigyesnek korábban említett leveléből idézek: "Az erőmű-építkezésen különböző munkahelyeken dolgoztunk. A munkahelyek természetesen nem egyformán fizettek, és miután bérünket mindig a legalacsonyabb bérkategóriában számolták el, a foglyoknak csak mintegy egyharmada kapott fizetést. Ugyanis a bérből levonták a kosztot, a ruházatot, a mosást, a tábor lakbérét, az őrzési díjat, stb. stb. Még az akkoriban érvényben lévő gyermektelenségi adót is levonták! Így aztán csak a jól kvalifikált szakmunkásoknak, mérnököknek, a kivételesen nagy teljesítményt elért foglyoknak maradt a levonásokon felül elvásárolható bére. Jó esetben havi 120, de zömének legfeljebb 20-60 forint És figyelembe kell venni azt is, hogy egész fogságunk alatt Oroszországban minden táborban adtak valamennyi dohányt vagy

11

mahorkát ellátmányként, csak itthon, Magyarországon nem. Így azok a szerencsétlenek, akik keveset kerestek és erős dohányosok voltak, bizony a kenyéradagjukat szívták el." Tasnádi szemérmesen hallgat arról, hogy ő mint konyhavezető havi 100-120 forint körül kapott elvásárolható pénzt és ebből minden hónapban 30-40 forintot arra fordított, hogy cigarettát vásárolt a konyha azon dohányzó tagjainak, akik semmi pénzt nem kaptak. Természetesen Tasnádin kívül mások is segítettek a falujukbeli bajtársaknak, amennyiben erre lehetőségük volt. A hadifoglyokat nem tekintették embernek. Az őrszemélyzet bármely tagja előtt le kellett kapniuk a sapkájukat és vigyázzban kellett állniuk. Voltak néhányan, akik keresték az alkalmat a foglyok megalázására. A tiszalöki K. János nevű ÁVO-s sorkatona örömét lelte abban, ha idős foglyokat meggyötörhetett. Hasonlóan viselkedett az ugyancsak tiszalöki B. József is. Róluk az általam megkérdezett hadifoglyok nagyon elítélően nyilatkoztak. B. S. volt hadifogoly-internált a hozzám intézett levelében így ír: „A bánásmódról nem érdemes írni. Becsületünk az nem volt. Mindennek elmondtak, csak emberek nem voltunk. Neveztek ürgének, patkánynak, hazaárulónak, csak rendes embernek nem. Az ÁVO-sokat és a civileket azzal ámították, hogy minket a Bakonyban szedtek össze, mert rendszerellenesek vagyunk.” A tábor megnyitása után néhány hónapra Kazincbarcikáról újabb hadifoglyokat hoztak. A meglévő nyolc barakk nem volt elég az elhelyezésre, s ezért a tábort bővíteni kellett. A Tiszalök felőli oldalon még három barakkot építettek. Ezt a részt is kettős szögesdróttal vették körül és az őrtornyot is áthelyezték a megnövekedett tábor sarkára. A bővítéssel két udvara; lett a tábornak. A befogadó képesség növekedése után Kistarcsáról is vezényeltek át internáltakat. A hadifoglyok létszáma ezek ellenére sem növekedett 1400-1500 fölé, hiszen a különböző koholt vádak alapján innen is szállítottak el foglyokat. Az újonnan érkezettek új híreket is hoztak. A tiszalökiek megismerkedtek más táborok életével, körülményeivel. Megmondták azt is, hogy a recski és kazincbarcikai táborban a tiszalökinél is embertelenebb körülmények voltak. Tasnádi Frigyes volt hadifogoly ezt így látta: „Kazincbarcikáról érkezett hozzánk pár száz ember, akik hihetetlen dolgokat meséltek a barcikai táborparancsnok kegyetlenségéről. Azok még a mi edzett képzeletünket is felülmúlták. Érkeztek továbbá jugoszláviai internáltak Kistarcsáról, közülük egyesek Recsket is megjárták." Bármennyire is méltatlannak látták a helyzetüket a tiszalöki tábor foglyai, mégis meg kell állapítani, hogy Kazincbarcikához, Recskhez - talán még Kistarcsához is - viszonyítva elviselhetőbb volt az életük. A mindennapok megkeserítője a recski táborban "tanult" fegyelmi csoport vezetője "Hosszú" és társai voltak. (Recsken a "Hosszú" neve "Makaróni" volt).” Juhász József volt kistarcsai internált azt mondta, hogy Tiszalök Kistarcsához képest olyan volt mintha üdülni jött volna. Hozzávetőleg egy évig nagyon szigorú volt a tábor rendje. A hadifoglyok nem mehettek egyik barakkból a másikba. Aztán az országban végbemenő politikai változások hatására a táborban is történtek a hadifoglyok számára különös dolgok. Egy szép napon csak azt látták, hogy a kék parolinos belső ÁVO-sok szürke fegyőri egyenruhában vannak. A külső őrség továbbra is katonaruhát és zöld parolint viselt. Az egyenruha váltás után némi kedvezményt is kaptak a hadifoglyok. A tábor területén röplabdapályát építhettek maguknak és munkaidőn

12

kívül használhatták is. Nagy szellemi pezsgést hozott a "Művészszoba" létrejötte. Ennek vezetője egy német grafikus volt Az ő vezetésével kialakult egy alkotó csoport. Festettek, rajzoltak. (Vajon hány volt ÁVO-s rendelkezik: itt készült képekkel?) Készítettek hangszereket, és zenekar is alakult. A kultúrbarakkban színháztermet alakítottak ki. Létrehoztak egy önálló színjátszó csoportot is. A színfalakat és díszleteket az alkotó csoport készítette. Dolgoztak a tiszalöki kultúrháznak is. Ez ma is őriz egy kisméretű olajképet, mely az épülő erőművet ábrázolja. Ez is a művészszoba alkotóinak munkája. A tábor lakói három műszakban dolgoztak az építkezésen. A napirend így alakult: 6 órakor volt az ébresztő és 7 órakor kezdődött a munka. Az ebéd általában a délelőttös műszak befejezése után volt. A hadifoglyok zöme kubikos-földmunkát végzett. Ezt volt a legnehezebb munka. hiszen ásóval, lapáttal termelték ki a földet mind az erőmű helyéről, mind az új Tisza medréből. A földet lovas kordékkal szállították el. (Ezen a munkán különösen kitűnt a Döme-brigád). A szakképzett emberek szakmájuknak megfelelő helyen, műhelyekben dolgoztak, gyakran civil szakemberekkel együtt. Nem kevesen voltak, akik adminisztratív munkát végeztek. (Bérelszámolás, anyagkiutalás, kalkulálás stb.) A civilekkel az érintkezés szigorúan tilos volt. A napi munka során mégis elkerülhetetlen volt, hogy ne beszéljenek. Természetesen minden munkahelyen ÁVO-s ő rök felügyelték a hadifoglyokat: Ezek között az őrök között is voltak emberségesek és voltlak rosszindulatúak. (A hozzám írott levelekből ezekről bőséges tájékoztatást kap majd az olvasó). A hadifoglyok élelmezése igen gyenge volt Az első évben különösen rossz, de a későbbiekben is csak arra volt elég, hogy vegetáljanak. Álljon itt emlékeztetőül a napi étlap is: Reggeli: 0,5 liter kávé, kenyér (ez napi 60 dkg.), 5 dkg lekvár, s nagy ritkán szalonna. Ebéd: leves és főzelék (marharépa, borsó, lencse) 2 dkg lóhús egy főre. Vacsora: egy tányér főzelék feltét nélkül. Hát bizony ez igen gyenge kalória volt a nehéz fizikai munkához! Bármennyire tiltották a civilekkel való érintkezést, a hónapok teltével csak kialakultak titkos kapcsolatok. A civilek rájöttek, hogy nem igaz az ÁVO-sok állítása, hogy ezek bűnözők. A civil dolgozók rokonszenvvel viselkedtek a hadifoglyokkal szemben. Bizony nem kis kockázat volt a civileknek sem a kapcsolat tartása. Amennyiben kitudódott, nemcsak az állásából bocsátották el, hanem büntetőeljárás is indult ellene. Ennek ellenére, akiknek lehetősége adódott, élelemmel is segítette őket. B. Sándor így emlékszik ezekre: „Nagyon sokat köszönhettünk a civil kordélyosoknak, akik: sok élelmet beküldtek a lovak abrakjában. Egy másik: dolog: betonoztunk és a katonakonyha mellett volt a pihenőhelyünk. A konyhán tiszalökiek dolgoztak. Egynek a nevére emlékszem: K. Pétemé volt Ezek úgy igyekeztek segíteni rajtunk, hogy ami az ÁVO-s konyhán megmaradt, azt nem öntötték a moslékba, hanem kitették a konyha sarkára és ha sikerült, akkor mi megettük:. Ez nem mindig ment. Egyszer egy nagy lábas mákos tészta volt kitéve, de a toronyőr észrevette és telefonon leszólt az irodára. Jött is azonnal egy szakaszvezető és egy lapát homokot szórt a mákos tésztára, s így nem tudtuk megenni. A konyhások máskor is tettek ki zöldséget, csontot, néha még rántott húst is. Ezzel bizony nagyon jól jártunk.” A legszigorúbb tiltás ellenére is szövődtek ismeretségek, talán még barátságok is a hadifoglyok és civilek között. Orosz József egykori civil dolgozó ma is kapcsolatot tart fenn G.A. NSZK-ban élő volt hadifogollyal. Balogh Ferenc pedig az ugyancsak NSZK-ban élő P. Ferenccel.

13

A volt hadifoglyok közül sokan emlegetik Cs.N. Piroska nevét, aki mint kislány dolgozott az építkezésen és több hadifogoly hozzátartozóját is értesítette, de volt akinek a szüleihez is elment. Titokban csomagot hozott a szülőktől, hozzátartozóktól, leveleket csempészett ki és be. Nem kis bátorság kellett akkor ehhez. Az internáltakat rendszeresen verték és emberi mivoltukban lépten-nyomon megalázták. A táborparancsnokság mellett működött egy fegyelmi csoport. Ennek a vezetője Nagy László hadnagy volt ("Hosszú"). A helyettese Bokor főtörzsőrmester. Ezen kívül még "Boxer" és "Veres" alhadnagyok "segítették" a munkában: Amennyiben a hadifogolynak fegyelmi ügye volt, azt itt intézték. Azt pedig mindig kerestek. Soha nem lehetett tudni, hogy kire mikor kerül sor. Éppen ez a bizonytalanság volt a legfegyelmezőbb erő. Soha nem hallott "bűnöket" olvastak a berendelt fejére, vagy olyanokkal vádolták, ami "főbenjáró" bűn volt. A kihallgatás a legtöbb esetben veréssel kezdődött. Lelki gyötrések és újabb verések után kiszabták a fogdában töltendő napok (hetek) számát. Igen gyakran el is vitték és Kistarcsán, Pesten bíróság elé állították, el is ítélték. A fogdában volt egy nagyobb közös helyiség, ahol 10-15 ember fért el. Ezen kívül voltak egyszemélyes zárkák is. Ez olyan szűk helyiség volt, ahol csak egy priccs fért el. Gyakran ezekben is ketten, hárman voltak. A priccs deszkából készült és azon sem szalmazsák, sem pokróc nem volt. A padlás nélküli helyiségnek cserép teteje volt. Nyáron a hőség, télen a hideg gyötörte a fogdába zárt internált hadifoglyot. A fogdába zárt csökkentett ételadagot kapott. Kegyetlenségéről volt hírhedt a fogdás szakaszvezető. A fegyelmi csoporton "megdolgozott" foglyot itt újabb verés és megalázás várta. Különösen bántó volt az, hogy a fogdába zárt hadifoglyot megbilincselve vitték a WC-re. A WC-re a civil munkahelyek mellett kellett elmenni és azok végignézték, hogy bilincsbe verve hogyan kísérik. A táborban is mindennaposak voltak a zaklatások. B. Sándor volt hadifogoly ma is keservesen gondol ezekre: „A bánásmód nagyon rossz volt. Mindig takarodó után jöttek létszámot ellenőrizni, vagy tisztasági vizitet tartani. Ilyenkor kizavartak bennünket a barakkokból és órák hosszat álltunk mezítláb az udvaron. Gyakran keresgéltek kést, iratokat, külföldi címeket. Feldúlták az egész barakkot, amiben 120-150 ember volt Ezek mindig órákig tartottak és ezt télen, nyáron csinálták. 1952-ben kezdődtek az általános kihallgatások. Először mindig szépen beszéltek, még cigarettával is kínáltak. Így akarták rászedni az embert, hogy ismerje el, hogy hány kommunistát, oroszt és zsidót lőtt agyon. Ezek a kihallgatások napokig tartottak és mindig éjszaka. Amennyiben valaki nem írta alá a jegyzőkönyvet, erős villanyégőkkel világítottak a szemébe, megfenyegették és végül meg is verték. Ráadásul megtiltották, hogy mindezt a társainknak elmondjuk. Ha valaki aláírta a hamis jegyzőkönyvet, azt elvitték Kistarcsára, Vácra. Ezekről az emberekről később nem tudtunk semmit, eltűntek. Volt olyan is, aki félelmében és kínjában valótlant állított internált társáról, vagy besúgó lett.” Tasnádi Frigyes leveléből is idézek: „Valóságos koncepciós ügyeket koholtak, ha kellett, veréssel, ha kellett pszichikai ráhatással... Semmitől sem riadtak vissza. Egyik-másik fogoly olyan dolgokat írt alá, amit már csak azért sem tehetett meg, mert nem is járt azon a környéken, de több napon keresztül állózárkában alvás nélkül tartották vagy a rendszeres verést nem bírta már. És bár ezeket a kicsikart nyilatkozatokat soha nem tudták felhasználni senki ellen, mégis gyártották őket. Két ízben vittek el a táborból ~ embert, állítólagos szökési szervezkedés miatt.”

14

A tábornak megvolt a hadifoglyokból álló vezetése is. (Táborparancsnok, barakkparancsnokok, brigádvezetők stb.). Az első hadifogoly-táborparancsnok Greifenstein Gyula volt. Ó elég rövid ideig látta el ezt a tisztet. Utána Soós László következett. Mind a hadifoglyok, mind a tábor parancsnoksága egyetértett Soós megbízatásával. Soós közmegelégedésre végezte munkáját, de két "úrnak" nem tudott szolgálni. Nem is maradt a posztján ő sem sokáig. Az ÁVO nem nézte jó szemmel, hogy az ÁVO-s táborparancsnok külön engedélye nélkül – ki hitte volna, hogy még ehhez is kell - a barakkok között levő pár négyzetméter füves területre padokat csináltatott. Mikor Kiss Kálmán ÁVO-s százados táborparancsnok - ezt meglátta, azonnal elbontatta, mondván, hogy a tábor nem üdülő, ahol az internáltak a padokon üldögélve napozzanak. Nem volt ínyére az ő rparancsnokságnak az sem, hogy Soós nem volt hajlandó velük "együttműködni". Így aztán Soóst leváltották és büntetésül tizenketted magával Kazincbarcikára vitték. Soós után Szabó György lett fogoly-táborparancsnok. Aki becsületes akart maradni, az túl sokáig nem igen tudta ezt a feladatot ellátni. Nem volt könnyű úgy dolgozni, hogy az ÁVO megelégedésére történjen, de a fogoly társai érdekei is messzemenően képviselje. Úgy látszik, hogy Soós a fogolytársak teljes bizalmát élvezte, mert mikor visszajöttek Barcikáról, társai újra őt akarták. Soós ismét vállalta a táborparancsnokságot, de szabadulása után javasolta maga helyett barátját F.F-et. Ezt mind az internált hadifoglyok, mind az őrparancsnokság elfogadta. F.F lett tehát az új fogoly-táborparancsnok, de neki ez később csak kellemetlenségeket hozott. Az előzmény a következő volt: 1953 nyarán többtagú civil küldöttség jelent meg a táborban az ő rparancsnok kíséretében. Ezek minden olyan ország képviselőiből állottak, ahova a tiszalöki tábor lakói a polgári életben illetékesek voltak. Összehívták a tábor lakóit és több nyelven ismertették, hogy ez év szeptemberére minden magyarországi internáló tábort fel fognak számolni és valamennyi hadifoglyot beleértve a külföldieket is szabadon hazaengednek. Ez valamelyest megnyugtatta az "elítélteket", hiszen nem egy közülük 8-10 éve nem látta a családját. A küldöttség látogatása után nem sokára meg is kezdődött a tábor szakaszos felszámolása. Először a magyarországi illetőségű hadifoglyokat engedték el minden rendszeresség nélkül napi 20-30 fős csoportokban. A hazabocsátottak egy része - mivel más lehetősége nem volt civilként is az erőmű építkezésénél vállalt munkát. Az elbocsátások reményt keltettek a külföldiekben is és egy ideig türelmesen vártak. Közben eltelt szeptember is és ők még mindig a tábor lakói voltak. 900-1000 ember becsapva érezte magát és vonakodva dolgoztak. A teljesítmények visszaestek, s ezt az őrparancsnokság nem nézte jó szemmel. A Kiss Kálmán százados helyett jött új táborparancsnok - egy főhadnagy - magához rendelte F.F. fogoly-táborparancsnokot, hogy intézkedjen a hatékonyabb munka érdekében. A tábor lakói is mind többen zaklatták F.F-et, hogy mikor engedik már haza ő ket F.F. tolmácsolta az ÁVO-s táborparancsnoknak a hadifoglyok kérését, aki október 4-én délután a kultúrbarakkban táborgyűlést tartott. Az egybegyűltektől ő is több és jobb munkát kívánt. A hadifoglyok szabadságot követeltek. 810 ember felszólalt és elkeseredett hangon mondták el sérelmeiket. A gyűlés alatt megjelent a barakk ajtajában "Boxer", a hírhedt alhadnagy. A hátrább ülők ezt nem látták, s bizony a gyűlés mind hangosabb lett. Az új táborparancsnok megígérte, hogy jelenteni fogja a felsőbb hatóságnak a hadifoglyok kívánságát, s a gyűlést befejezettnek tekintette. A hadifoglyok a barakkokba mentek zajongva, vitatkozva. Észre sem vették akkor, hogy F.F. fogoly-táborparancsnokot és a hozzászólókat egyenként kihívogatták és a fogdába zárták. Ezt csak jóval később tudták meg, s tulajdonképpen ezért vonultak az udvarra. Felháborította a hadifoglyokat az, hogy azokat a bajtársakat, akik az ő nevükben

15

szóltak, minden indok nélkül kiemelték és bezárták. Követelték hát társaik azonnali szabadon bocsátását. Közben történt egy esemény is. László Jánost - akit besúgónak tartottak a H.F. barakkjából kizavarták a társai. A sötét udvaron mihamar körbekapták és fapapucsokkal verték. László menekülni próbált, de a szögesdrótkerítésnél elesett. Itt is kijutott neki az ütlegből. Végül az ÁVO-sok szabadították ki a drótok alatt. Ez persze nem ment csendben és lassan mindenki az udvaron tolongott. Az ezer torok követelte társaik szabadon bocsátását. . S.A. egykori hadifogoly erre így emlékszik: „A fogdába vitt fogolytársak szabadon bocsátását a tábor udvarában gomolygó ezres fogoly tömeg magyarul torkaszakadtából a következő szavakkal követelte: Fogdásokat vissza! Fogdásokat vissza! Fogdásokat vissza! Ahogy később a civilektől megtudtuk, ez elhallatszott egészen a szomszéd falvakba. A fenti mondatokat az NSZK-ban kiadott könyvben németre így fordították le: Gebt unsere Inhaftierten frei!” Az ÁVO-sok többször is fel szólították a foglyokat, hogy menjenek vissza a barakkokba. A tömeg nem tágított, hanem tovább követelték társaik szabadon bocsátását. Időközben teherautókon katonák érkeztek és körülvették a tábort. Majd jöttek a tűzoltók, s a kapun belülről magas nyomású vízsugárral próbálták szétoszlatni a tömeget. Az elöl állók a közeli barakkokból asztalokat hoztak ki és azok mögött találtak menedéket. Valakinek eszébe jutott, hogy ki kell nyitni az összes vízcsapot a tábor területén és akkor nem lesz nyomás. A tűzoltók egyszer csak azt vették észre, hogy alig csorog a víz. Elszállt a bátorság, eldobálták a fecskendőket és kifutottak a táborból. Nem sok idő múlva újabb tűzoltók jöttek be a táborba géppisztolyos katonák kíséretében, s ezek motoros fecskendőről működő tömlőkkel ismét a tömeget vették célba. A szűk udvaron a tömeg hátulról nyomta az elöl állókat, azok pár lépést előre mentek. A tűzoltók most sem voltak bátrabbak és a tömlőket eldobálva kiszaladtak a táborból. A gazdátlanul maradt, de nyomás alatt levő tömlők ugráltak. Az egyiket elkapta Widlhofer József és az őrség felé fordította. Ekkor jött be a táborba "Boxer", aki közvetlen közelről fejbe lőtte Widlhofert. A lövésre az őrtornyokból és minden oldalról sorozatlövéseket adtak le a tömegre. Bár a tűzparancsot hamar visszavonták, már 5 halott és 25-30 sebesült áldozata lett az esztelen és meggondolatlan intézkedésnek. A lövésekre a foglyok lehasaltak, majd a barakkokba menekültek, bár tudták, hogy azok nádpalló fala nem sok védelmet nyújt. További részletekbe nem bocsátkozom, mivel a hozzám intézett levelekből bőséges tájékoztatást kap az olvasó az eseményről. Annyit azonban meg kell állapítanom, hogy nem igaz az ÁVO-sok mai napig tartott állítása, miszerint a foglyok ki akartak tömi a táborból. Vajon mit akarhattak puszta kézzel a jól felfegyverzett katonákkal szemben! A tábor területét egyetlen hadifogoly sem hagyta el. A tűzoltók és az ő rszemélyzet ellenben bement a tábor területére. A hadifoglyok csupán társaik: szabadon bocsátását követelték, a megrettent és kapkodó ÁVOsok pedig nem tudták mit csináljanak. Fejvesztetten kapkodtak, s minden áron bűnbakokat kerestek. ,A lövöldözések befejezése után az orvosi barakkban számba vették a veszteséget. Öt halott. (A körülményeket ismerve, szinte csoda, hogy csak öt ember.)

16

Josef Widlhofer Georg Gazafi Mathias Geistlinger Jozef Schulz Hans Tangel

1926 1902 1917 1925 1921

Sopron Bécs Levél Budaőrs Bátaszék

A sebesültek számát 20 és 40 között becsülik azok, akik jelen voltak. Ezek csak hozzávetőleges számok, hiszen a lövöldözés utáni a hadifoglyok nem segíthettek bajtársaiknak, nem engedték az ÁVO-sok. A halottak száma biztos, de a sebesülteké azért sem, mert nagyon sok könnyű sérült be sem vallotta sebesülését, félvén attól, hogy elviszik. A súlyos sérülteket orvosi ellátás után teherautókon elszállították. Egyesek szerint a halottakat is elvitték a súlyos sérültekkel együtt, de a tiszalökiek tudnivélték, hogy a református temető árkába ásták el őket. (Erről a Legenda című fejezetben részletesen tájékozódhat az olvasó) A súlyos sebesültek - akiket elszállítottak - további sorsáról senki nem tud. Lehet, hogy valahol egy erdőszéli árok őrzi csontjaikat? A lövöldözés után kijárási tilalmat rendelt el a tábor parancsnoksága és minden barakkot külön is fegyveres őrök vettek körül. A barakkokban mindenkinek a földre kellett feküdnie és egymással nem beszélhettek. Mindenki gondolataiba mélyedt és nem tudtak napirendre térni a történteken. Nem értették, hogy az adott ígéret ellenére miért nem engedték őket haza. Nem értették, hogy miért kellett ellenük fegyvert használni, amikor a tábor területéről egyetlen fogoly sem lépett ki. Nem értették társaik: esztelen halálát. Egész éjjel ez foglalkoztatta a tábor lakóit. Másnap reggel Budapestről a katonai bíróság tiszti küldöttsége jelent meg a táborban. Minden hadifoglyot egyenként rendeltek be kihallgatásra. Négy teljes napot vett igénybe, míg minden táborlakóval beszélhettek. A megbízott fogoly-táborparancsnokot, F.F.-et - habár jelen sem volt az eseményeknél, hiszen előző este óta fogdában volt, - valamint H.Ferencet (Az ő barakkjából zavarták ki László János besúgót) - Budapestre vitték és a Fő utcában hadbíróság tárgyalta ügyüket. Itt mint a ,,lázadás" szervezőit és vezetőit koholt vád alapján elítélték. F.F. -et hat évre és teljes vagyonelkobzásra, H.Ferencet öt évre és teljes vagyonelkobzásra. Az ítélet után másfél hónapig a Pest-vidéki börtönben voltak, majd Márianosztrára kerültek. Ott együtt raboskodtak Mindszenthy prímás érsekkel, Eszterházy herceggel, valamint Kiss Ferenc színésszel. Két évet letöltöttek büntetésükből és 1955 decemberében külföldre távozhattak. Na, nem a magyar hatóságok jószívűsége engedte el büntetésük hátra levő részét, hanem az, hogy az NSZK diplomáciai úton név szerint kérte többször is szabadon bocsátásukat. A korabeli államvezetésnek ez már kényelmetlen volt, hiszen ekkorra erősen feszített lett a magyar belpolitikai helyzet is. Visszatérve a fogolytáborra: kihallgatások után visszamehettek a barakkokba, de munkára már nem kényszerítették ő ket. Körülbelül egy hét elteltével megkezdték a foglyok 200-300 fős csoportjainak elszállítását vonattal. Az éppen szabaduló foglyokat egy elkülönített barakkban tartották néhány napig, mielőtt elengedték. A szabadulókat, ÁVO-sok kísérték a magyar határig. Társaiktól nem búcsúzhattak el, hanem az elkülönített barakkból egyenesen a vasúti kocsikba kellett szállniuk. A magyar határnál mindenki ,,kiutasító" útlevelet kapott és az ÁVO-sok elhagyták a szerelvényt. Említettem korábban, hogy az NSZK-ban számon tartották a hadifoglyokat. Birtokomban van az Unsere Post 1951. február 1-jei száma, melyben a következők olvashatók:

17

„Az orosz hadifoglyokat Magyarországra engedték. Nem sokkal karácsony előtt kaptuk az első híreket, hogy 1950. december 1-jén a Szovjetunióból Magyarországra jön 1150 hadifogolyból és civil elhurcoltakból álló szállítmány és Nyíregyházán fogják lajstromozni őket A hírt olyantól kaptuk, akinek a magyarországi hozzátartozóját ott a lajstromozás és orvosi vizsgálatok után elbocsátották. Ő értesítette az NSZK-ban élő rokonait és a következőkről tájékoztatta: A szállítmány 1950. december elsején érkezett meg Nyíregyházára 1150 hadifogollyal és elhurcolttal. Itt minden foglyot ellenőriztek, és orvosi vizsgálatnak vetettek alá. Három nap után kb. 400 embert elbocsátottak. A volt magyar csendőrtiszteket, a Waffen SS-ben szolgált magyarokat, valamint azokat a németeket, akik a magyar hadseregben szolgáltak ugyan, de a hozzátartozóikat Németországba kitelepítették - visszatartották. Január elején újabb hírek érkeztek. Hadifoglyoktól is kaptunk levelet, így már szövetségünk a nemzetközi vöröskereszttel együtt megkezdte kereső munkáját. Így tudtuk meg, hogy a 706064,7062/4,7062/11,7062/13,7082,7082/1-3 számú orosz lágerekből érkeztek. Természetes, hogy nem csak a jelzett, hanem más lágerekből is jöhetnek. Az oroszországi hadifoglyok között elterjedt a hír, hogy még december hónapban az összes magyarországi hadifoglyot és elhurcoltat -amennyiben nincs hosszabb időre elítélve - haza fogják engedni. Az emberek 100 ezer magyar hadifogolyról és elhurcoltról tudnak. Arról nincs biztos értesülés, hogy hány szállítmány és hogy valamennyi orosz hadifogoly jön-e. Kétségkívül úgy látszik, hogy több szállítmány érkezik. Nekünk nincs tudomásunk arról, hogy Budapesten, a Toloncházban visszatartottak foglyokat. Kaptunk viszont olyan híreket, hogy sok hadifoglyot Tatabányára, Dorogra és más szénbányákba visznek. Nyíregyházára december 1., 3. és 5-én is érkezett szállítmány. Mi a Magyarországra hazatértektől igyekeztünk megtudni a visszatartottak tartózkodási helyét. Kérjük is, hogy aki bármilyen információt tud, azt jelezze nekünk. Külön is felkérjük a Németországban élő hozzátartozókat, hogy az általuk várt hazatérő nevét, születési idejét, utolsó levelét Oroszországból és a láger számát nekünk juttassák el. Nagyon örülnénk az eredeti leveleknek, amit mi természetesen azonnal visszaküldünk. Végül kérünk mindenkit, akik a kistelepüléseken laknak, hogy írjanak nekünk ebben az ügyben, mi válaszolunk, és amit megtudunk, azonnal közöljük.” A fentiek is azt mutatják, hogy igen naivak voltak a magyar hatóságok, ha azt hitték, hogy nem tudnak azokról a Szovjetunióból elbocsátott hadifoglyokról, akiket Tiszalökön internáló táborba vittek. Ekkor - 1951 februárjában - még nem tudtak bizonyosat az NSZK-ban, pedig a vonat már vitte a volt hadifoglyokat Tiszalökre, hogy a nemzetközi egyezményekkel ellentétben, még három keserves évvel hosszabb legyen a megpróbáltatásuk. Megalakult Dél-Németországban egy kereső szolgálati iroda, hogy felkutassák és hazasegítsék a Magyarországon fogvatartott németországi illetőségű hadifoglyokat. Ez a kereső szolgálat- mely Stuttgartban székelt -1952. okt.28-án egy körlevelet küldött minden olyan Németországban élő magyar-német családnak, akinek hozzátartozóját Magyarországon tartottak fogva. Rákosi Mátyás NDK-ban tett látogatását használták fel arra, hogy nyomást gyakoroljanak Wilhelm Pieck-re a hozzátartozók érdekében.

18

A körlevél magyarul az alábbi: "Sürgős nyilatkozat! Nagyon fontos! Nem bízhatjuk a véletlenre a hozzátartozók szabadon bocsátását, akiket 1950-ben a Szovjetunióból hadifogolyként Magyarországra átadtak, és jelenleg ott fogva tartanak. Most valami remény csillant meg. A magyar miniszterelnök, Rákosi Mátyás hétfő óta városlátogatáson van Berlinben. Ebből az alkalomból tanácsos lenne, ha személyes táviratot kapna a DDR vezető, Wilhelm Pieck és kémé az Ön hozzátartozójának szabadon bocsátását. Ez jó lehetőség, hiszen ha százával érkeznek a táviratok Berlinbe, az egy morális nyomás és megfelelő hatása is lehet, s nekünk ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. A következőkre figyeljenek: 1. A távirat címzettje: Wilhelm Pieck a DDR elnökének, Berlin 2. Ajánlott szöveg: A magyar miniszterelnök látogatása alkalmából kérje Ön, hogy az 1950- ben Magyarországra átadott és ott letartóztatott családapát, férjet, fiút, testvért, unokaöccsöt stb. (a megfelelő rokonsági fokot kell megjelölni) engedjék ki. 3. Ez a szöveg változhat, mert akkor nem lesz minden távirat azonos és nem lesz olyan színezete, mintha ez az akció egy központilag összehangolt szervezés lenne. 4. A névaláírás alatt álljon még: Kitelepítettek Magyarországról 5. A táviratokat azonnal adják fel, mert a magyar miniszterelnök kedden ismét elhagyja Berlint. Kérjük, ne sajnálja a költséget, és hozza meg ezt az áldozatot a hozzátartozójáért. Ne haragudjon a távirat szövegezéséért, csupán segíteni akartunk. A Dél-Németországi Keresőszolg.” Arról nincs tudomásom, hogy a táviratoknak volt-e valami hatása. Annyi biztos, hogy a volt hadifoglyok továbbra is internáltak maradtak Tiszalökön. Túl sok minden nem is volt várható, hiszen az egykori fogoly-táborparancsnokok 1988 nyarán úgy nyilatkoztak nekem, hogy tudomásuk szerint a Szovjetunió Záhonytól vízi úton akarta áruit szállítani és sürgette a tiszalöki duzzasztómű építését. Rákosi erre ígéretét tett, de munkaerőt és gépeket kért. Így kapta meg a Szovjetunióból elbocsátott hadifoglyokat. Akár így volt, akár nem, ez a hadifoglyok között beszédtéma volt; Ma már azt is tudjuk, hogy az emberi Jogok nemzetközi normáinak teljes figyelmen kívül hagyásával számtalan kényszer tábor volt Magyarország területén. A német kereső szolgálat tovább dolgozott 1953. szeptember 15-én minden olyan Magyarországról kitelepített családnak, aki valamilyen hozzátartozóját várta, az alábbi értesítést küldte: „Hozzátartozójáról értesülést szeretnénk közölni önnel. Hozzátartozója jelenleg a tiszalöki lágerben található. Értesülésünk szerint előreláthatólag a következő héten ebből a lágerből az összes hadifoglyot el fogják bocsátani. Szeretnénk hinni és önnel együtt remélni, hogy hozzátartozója is jön majd ezzel a szállítmánnyal”. A fentiekből is kitűnik, hogy igyekezett a kereső szolgálat minden apró értesülést az aggódó hozzátartozókkal közölni. Híreik megszaporodtak, hiszen a korábban már szabadon engedett volt tiszalöki hadifoglyok minden eszközt felhasználtak, hogy a még fogva tartott fogoly társainak hozzátartozóit értesítsék, megnyugtassák.

19

Tulajdonképpen 1953.december elejére véget ért a több mint másfél ezer ember számára a megpróbáltatás. Végre visszatérhettek családjuk körébe, oda, akik maguk is az új otthon teremtésének gondjaival-voltak elfoglalva. Teltek az évek, ki-ki megtalálta a maga boldogulását. Még sokszor eszükbe jutott a régi otthon, a szülőhely, de mindinkább megtalálták helyüket az új hazában. Ez az új haza támogatta is őket, hiszen a tiszalöki lágerből hazatérteknek is kártérítést fizetett Egészségük helyreállítására pedig egy hónapos ingyen üdülést, pihenést biztosított. Az élet megkezdéséhez kamatmentes hitelt juttatott, s ezt a "tiszalökiek" túlnyomó részt saját lakóház építésére fordították. A volt tiszalöki hadifoglyok egy bajtársi szövetség megalakítását határozták el. Így jött létre 1954. január 31-én a "Vereinigung ungardeutscher Spatheimkehrer Kameraden des 4. oktober." Ezt a bajtársi szövetséget Richter György fogta össze. Az alelnök Böhler Henrik volt, s ennek halála után Finn Ferenc lett a másodelnök. Évente több alkalommal is összejönnek az NSZKban élő volt tiszalöki hadifoglyok. Sajnos, ahogy múlik az idő, mind kevesebben vannak. A gyűlésekre meghívnak Magyarországon élő volt hadifoglyokat is. Volt, aki eljutott ezekre a gyűlésekre, de volt, aki adminisztrációs hiba miatt nem lehetett ott. Olyan is előfordult, hogy a magyarországiaknak küldött menetjegy nem érkezett meg időben. A bajtársi találkozók mindig nagyon meghittek és barátiak. Talán álljon-itt emlékeztetőnek az 1988. október l-én de 10 órakor rendezett bajtársi találkozó programja: 10.30

12.30 14.30 15.00

Üdvözlés Ünnepi megemlékezés az elesett és meghalt bajtársainkra Ünnepi beszéd Néma főhajtás a halottaknak Vendégek köszöntése Ebéd Indítványok, kérdések, felmentés, új választás Kedves baráti összejövetel A mulatsághoz és a tánchoz Franz Schering játszik zenekarával Soroksárról.

A fenti program is mutatja, hogy ez nem valami Politikai szervezkedés, hanem baráti találkozó, ahol a családjával vesz részt a meghívott és egy kis szórakozás mellett jókat beszélgetnek egymással azok, akik oly sok nehéz időt töltöttek együtt A találkozó után feltöltődnek a résztvevők, s lassan felejtik a keserves emlékeket, s az idő kezdi megszépíteni azokat a súlyos esztendőket, mely 8-10 évet rabolt el a fiatalságukból. Szívükben nincs harag, - amellett, hogy nem felejtenek - nem fűti őket bosszú, s most már mind gyakrabban utaznak is Magyarországra. Ha tehetik, eljönnek Tiszalökre, megállnak a kész duzzasztómű ellőtt és könnyes lesz a szemük. A legtöbben megkeresik fogolytársaik vélt sírhelyét, elhelyezik azon az emlékezés virágait és egy mély sóhajjal fejet hajtanak halott bajtársaik emlékének. 1989. okt. - óta pedig áll a volt tábor helyén az emlékoszlop, mely hirdeti mindenkinek, hogy ott 1951-1954-ig egy hadifogolytábor állott, s ott ölte meg az önkény golyója öt bajtársukat. Mi pedig, akik látjuk mindezt, szégyelljük, hogy ez Magyarországon, itt Tiszalökön történhetett meg. A község lakosságának rokonszenve akkor is a tábor lakói mellett volt. Nagyon sokan megpróbáltak - a lehetőség határain belül- segíteni is. Nem volt ez sok, de jelzése volt annak, hogy itt érző emberek élnek. A hatalom nem csak a dróton belül, hanem a kinti "szabad" életben is oly kegyetlenül torolt meg minden próbálkozást, hogy ahhoz a kicsihez is - amire lehetőség nyílott - igen nagy bátorság kellett.

20

Nem volt könnyű az én dolgom sem, hiszen az adatok gyűjtéséhez 1982-ben - amikor még nem volt divat ezekről publikálni - kezdtem hozzá. A volt hadifoglyok féltek. A magyarországiak elsősorban hozzátartozóikat féltették. A külföldiek ezen kívül még attól is tartottak, hogy nem kapnak beutazási engedélyt. Nem is mert minden általam megkérdezett nyilatkozni. (A szabadulásakor minden hadifogolynak alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy ami a táborban történt, arról soha, senkinek nem beszélnek.) Aki beszélt, az is nagyon óvatos volt Az egykori ÁVO-sok egyszerűen nem válaszoltak, vagy nem tudtak semmiről. A civil dolgozók között is szép számmal akadtak, akik nem beszéltek. Források után hiába néztem volna, az számomra úgyis elérhetetlen. (Még ma sem reménykedhetem ebben. 1989. dec.) Maradt tehát az élő személyek vallomása, s én úgy hiszem, hogy ezek a leghitelesebbek. Így állt össze ez a dolgozat, mely megközelítőleg hiteles képét adja annak, ami Tiszalökön történt. A célom is az volt ezzel az összeállítással, hogy ne vesszen el az utókor számára az, kik és hogyan építették a tiszalöki erőművet Az események rögzítése mellet szerettem volna emléket is állítani azoknak az embereknek, akik verejtékkel, kínnal, sok-sok megaláztatással teremtettek községünkben egy olyan létesítményt, melyet ma a Tiszalöki Duzzasztóműnek neveznek. A továbbiakban olvassák azokat a feldolgozásokat, levélrészleteket, melyeket hosszú és türelmes munkával gyűjtöttem össze. Ezek alátámasztják, kiegészítik mindazt, amit a történeti részben leírtam. Mindezek elolvasása, a mellékletek tanulmányozása után szeretném hinni, hogy képet kap az olvasó arról az embertelen KORRÓL, melyet csak több nemzedék lesz képes igen nehéz munkával demokratikussá, humánussá tenni. Merem remélni, hogy évtizedek múlva "csak" alig hihető rossz emlék lesz ez az időszak az akkor élő embereknek.

21

VISSZAEMLÉKEZÉSEK (Volt hadifoglyok és civil dolgozók)

22

Tasnádi Frigyes Tiszalök. Töltés u. 9. sz. alatti lakos - volt hadifogoly önéletrajza. (Megjelent az Új Tükör 1989. márc.19-i számában). „...Nos az én történetem meglehetősen prózai. Amint bizonyára tudja, 1939 őszén már az iskolák keretén belül is kötelezővé tették a levente foglalkozásokat a 14 évet betöltött diákok részére. Így utolsó éves polgárista koromban én is jártam leventébe. Budán, az egykori Czakó utcai polgári iskolában. Persze úgy, ahogy másnak, ez nekem sem tetszett, hiszen a szabadidőnkből vettek el miatta, meg aztán melyik 14-15 éves fiú szereti, ha vigyázzt és pihenjt parancsolgatnak neki. De nem volt mit tenni. Hanem aztán amikor 1940 májusában befejeztem a polgárit, nekem eszem ágában sem volt Érden, a lakóhelyemen jelentkezni, hogy kérem, én már nem vagyok diák, ezért itt akarok leventébe járni. Két évig nem is volt semmi probléma, valahogy kiestem a nyilvántartásból. De két év múlva csak hiányozhattam a névsorból, mert elkezdtek érdeklődni utánam. Először csak úgy szóban, hogy hol járok leventébe. Azt mondtam, hogy Pesten, mert hogy ott dolgozom. Először elhitték, de valószínűleg utánam érdeklődtek, mert pár nap múlva Pesten az ipari iskolában is kezdték firtatni a dolgot (időközben cukrásztanuló lettem). Ezúttal már nem voltak olyan hiszékenyek, igazolást kértek. Itt jött ugyebár a baj, amiben nem is voltam egyedül, hiszen negyedmagammal csináltuk ezt a trükköt már két éve. Volt Érden egy Szabó nevű sportköri vezetőnk, hivatásos híradós tiszthelyettes, a levente önképzőkör elnöke, hozzá fordultunk segítségért. Ő tudta, hogy ebből komoly baj is lehet, de segíteni csak annyit tudott, hogy szerzett nekünk üres levente igazolványt. Azt mondta, hogy ő nem írhat bele semmit, de megmutatta hogyan kell kiállítani, s hogy melyik fiókban tartja az önképzőkör kis bélyegzőjét, ahonnan mindig kilopkodhatjuk. (...) Ezzel a fogással kihúztunk még egy jó évet, de akkor újra gyanút fogtak és nemsokára hivatalos felszólítást kaptunk a községházáról, levente foglalkozásunk igazolása végett. Egyelőre annyit tettünk, hogy nem mentünk el a községházára. Pár héttel később újabb idézés jött, amire szintén nem mentünk el. Már csak az időben bízhattunk: 1944. augusztusát írtuk. Aztán kaptunk még egy felszólítást, amelyiken egy héten belüli megjelenést követeltek, ellenkező esetben elővezettetnek, és mindenféle büntetőszankciókat helyeztek kilátásba. Tudtuk, hogy a hozzánk hasonlókat a Hunyadi-páncélosokhoz osztották be. Ha jól emlékszem, október vége felé ~ barátunk rohanva jött hozzám, hogy tűnjek el, mert csendőrök keresnek. Én szinte pillanatok alatt elbúcsúztam anyámtól és a kertek alatt kimentem az állomásra. Felutaztam Pestre a Benczúr utcába és jelentkeztem az SS-be. A két fegyveres alakulatról annyit tudtam csak, hogy a Hunyadiban se egyenruha, se fegyver, se jó koszt nincs, az SS-ben viszont legalább ez megvan, és mégsem büntetésből vagyok ott, hanem önként. Dióhéjban hát ez az én esetem.” A fentieket írta Tasnádi Frigyes Földesi Józsefnek, amit ő az Új Tükörben, a fent jelölt számban megjelentetett. Személyes kérdéseimre nekem még elmondta Tasnádi, hogy 1945. május 12-én esett amerikai fogságba. Sebesültként egy cseh városkában fogták el. Az amerikaiak átadták őket az oroszoknak. Mint orosz hadifogoly, először szénbányában dolgozott. 1946 végén tifusz gyanúval kórházba került. Itt válogatták ki az SS-seket, a volt csendőröket és a harkovi lágerbe vitték ő ket. Innen 1949 elején Voronyezsbe kerültek. Itt 1950 decemberéig voltak, majd Máramarosszigeten, Nyíregyháza-Sóstón át Budapestre vitték. Előbb a Toloncházban, majd a Mezőgazdasági Vásárlóistállóban volt társaival együtt. 1951. februárjában ezer-ezer kétszázad magával a tiszalöki lágerbe hozták. A tiszalöki internáló táborból 1953. augusztus 21-én szabadult. Azóta Tiszalökön él. Jelenleg nyugdíjas, szorgalmasan gyűjti a táborra

23

vonatkozó adatokat. Kapcsolatot tart mind a hazai, mind a külföldi volt hadifoglyokkal. Oroszlánrésze volt abban, hogy a táborban agyonlőtt bajtársainak emlékét ma már egy emlékoszlop őrzi a volt tábor udvarán. B. Sándor önéletrajza, melyet a hozzám 1989. márc.27-én írott levele alapján állítottam össze: „Apám Beszarábiában született és részt vett az I. világháborúban. A magyarországi 19-es forradalom leverésében is ott volt a román hadseregben. Később megszökött a románoktól és Pest megyében bujkált. Így került Szalkszentmártonra, hol az Andrássyuradalomban talált munkát. Ott ismerkedett meg az édesanyámmal, kivel 1920-ban kiment Romániába. Ott esküdtek meg Aradon, mert nagyapámék ott laktak. Én 1924-ben születtem. Anyám egyedül maradt a nagyapámnál, mert apám a román tengerészetnél szolgált. Anyám nem tudott románul és nagyon sokat szenvedett a megrögzött román nagyanyámtól. Különösen, ha nagyapám nem volt otthon. Anyámat csak cigánynak nevezte. Nagyapám nagyon rendes ember volt. Ő beszélt románul, oroszul és magyarul. 1925-ben hazajött apám. Anyám elpanaszolta nehéz sorát és nem akart tovább Romániában maradni. Nagyapámék elmentek a szeptemberi világosi vásárra, mi meg búcsú nélkül elszöktünk Aradról és Magyarországra jöttünk. Szalkszentmártonra az anyám szüleihez mentünk. Nagyapám kocsisgazda volt az Andrássy-uradalomban és beszervezte apámat vadőrnek. Elemi iskoláimat Szalkszentmártonban végeztem, majd 14 éves koromban a gróf felvitt az óbudai hajógyárba. Itt egy évig takarító legény voltam, majd lakatosinas lettem a gyárban. Mikor segéd lettem, azután is ott dolgoztam. A bátyám ejtőernyős tanfolyamon volt Németországban. Engem is elvitt Budaőrsre és 1940 szeptemberében korengedéllyel ejtőernyős lettem. Kiképzést Pápán kaptam és 1941 ő szén már a bevetési csoportban voltam. 1941. december 20-án dobtak le a Don-kanyarnál, de 1942 februárjában már hadifogságba is estem. Velem együtt akkor közel 600 magyar katona esett fogságba. Szibériába vittek bennünket ólombányába. A lágerben volt mindenféle náció: magyar, német, japán, román. Az élelmezés igen gyenge volt. Napi tíz deka fekete kenyér, mely tele volt törekkel. Ezen kívül csalán, paraj, káposzta és uborkaleves volt az étlapon. Innen egy év múlva Brianszkba vittek fakitermeléshez: A táborban különféle betegségben nagyon sokan elpusztultak. Egy év múlva - 1946-ban - Dnyetropetrovszkba, egy építkezésre kerültem. Egy autógyárat építettünk, amikor készen lett, ott dolgoztunk tovább a gyárban. Együtt dolgoztunk a szovjet civil internáltakkal, akik zömében parasztok voltak. 1950. november elején vagonokba raktak bennünket és Magyarországra irányítottak. A vagonokból Nyíregyháza-Sóstón szállítottak ki. Itt lajstromoztak, de dupla ÁVO-sok őriztek. Vacsorát kaptunk és reggel továbbvittek Budapestre. Innen 1951 márciusában Tiszalökre szállítottak és addig voltunk ott, míg fel nem épült az erőmű. Még két és félévet húztunk rá az orosz hadifogságra. A bánásmód nagyon rossz volt. Mindig takarodó után jöttek számolni vagy tisztasági vizitet csinálni és ilyenkor kizavartak bennünket a barakk elé. Gyakran álltunk ott mezítláb télen is, meg nyáron is. Más alkalmakkor meg kést, iratot, címeket kerestek és feldúlták az egész barakkot. 1952-ben kezdték el az általános kihallgatásokat. A jegyzőkönyv már készen volt, hogy ki mennyi kommunistát, oroszt, zsidót lőtt agyon. A kihallgatottal először szépen beszéltek, még cigarettával is kínálták. Ha nem írta alá a jegyzőkönyvet, akkor szembe kellett ülni a nagy fényerejű villanyégővel és alaposan el is verték. A kihallgatás napokig tartott, de mindig éjszaka. Az ott elhangzottakat nem volt szabad társainkkal közölni. Engem is többször összevertek és rá akartak kényszeríteni a jegyzőkönyv aláírására. Aki aláírta, azt elvitték, s bizony hol ez tűnt el, hol az, akikről nem is tudtunk többet.

24

Voltak köztünk spiclik is, akik egy tányér levesért elárulták szenvedő társukat. Voltak olyanok is, akik segíteni akartak, főleg az ott dolgozó civilek. 1952 őszén történt, hogy a tiszadadai almásban dolgozó tiszalökiek mikor jöttek hazafelé, egy zsák almát beöntöttek a láger területére. Meglátta a toronyban levő őr és egy sorozatot lőtt a levegőbe. Jöttek az ÁVO-sok és bennünket bezavartak a barakkokba. Az almát összeszedték és beledobálták a latrinába. Hiába akartak segíteni, nem ehettünk belőle. Bizony nagyon keserves volt itt a mi életünk, hiszen nem vettek bennünket emberszámba. Csak ürgék, rablók és gyilkosok voltunk. Én a földmunkán dolgoztam a Döme Lajos brigádjában. A földmunkák befejezésével a kapuk: szereléséhez kerültünk. A Döme-brigád nem ismert lehetetlent, minden munkán élenjártunk. 1953. szeptember 22-én szabadultam, s később Tiszalökre nősültem. Sokáig nem mehettem vissza az Óbudai Hajógyárba. A hatvanas évek elején csak felvettek és 1979ben innen is mentem nyugdíjba. Leszázalékoltak. Nyugdíjasként a községemben levő termelőszövetkezetben dolgozom.” Juhász József volt "jugó" internált személyesen mondta el élete történetét: ,,1924. március 17-én születtem Örményházán Jugoszlávia). Édesanyám neve Rabi Erzsébet Szüleim egyszerű paraszt emberek voltak. Engem 1939-ben bognártanulónak adtak és 1942-ben szabadultam fel, mint bognársegéd. Ezután a szakmában dolgoztam a szülőhelyemen. Községünket 1944 decemberében szabadította fel Titó hadserege. Akkor minden fiatalt besoroztak jugoszláv katonának. Nekem is be kellett vonulnom. Semmi kiképzést nem kaptunk, s belső szolgálatot láttunk el. 1946 tavaszán a magyar anyanyelvűeket a magyar határszakaszra vitték. Én 1946 júliusában átszöktem a határon és jelentkeztem a magyar határőröknél. Ezek elvittek a határőrség parancsnokságára, Alsóközpontba. (Ez ma Mórahalom). Itt megfigyelés alatt tartottak egy hónapig, majd Szegedre küldtek, ahol a polgári hatóságoktól igazolást és engedélyt kaptam, hogy dolgozhatok. Havonta jelentkeznem kellett a hatóságoknál. Én - mivel szakmám volt - a tanyavilágot jártam és ahol javítani kellett szekeret, azt megcsináltam. Ezt végeztem 1949-ig. Már volt annyi pénzem, hogy szerszámokat is tudtam magamnak vásárolni. Papp József nevű gazda akinél szintén többször javítottam kocsit - megsajnált és az üresen álló házát átengedte, hogy ott dolgozzak, ne kelljen állandóan csavarognom. 1949. decemberében este 11 óra körül zörgettek az ajtómon és négy civil fegyveres jött be. Utasítottak, hogy öltözzek fel és menjek velük. Még az ajtót sem hagyták bezárni, mondván hogy jöhetek mindjárt vissza. (Csak: hét év múlva láttam újra a lakást teljesen üresen). Kint várt a dzsip, s abban már volt vagy hat ember. Bevittek Szegedre a Tisza Szállóban lévő ÁVH-s laktanyába és vallatni kezdtek egy olyan emberről, akinek a nevét tőlük hallottam először. Mivel tagadtam, hogy ismerem, jól összevertek. Egyik ÁVO-s lökött és pofozott a másikhoz. Majd a szék karfáján keresztül fektettek és úgy vertek. Már az első éjjel olyan verést kaptam, hogy reggel teljesen vért vizeltem. Ez a verés egy hónapig minden este 11 óra után megismétlődött. Válogatottabbnál válogatottabb verést találtak ki, melyben nők éppen úgy részt vettek, mint férfiak. Még most is beleborzadok, ha rágondolok a verésekre. A lágyékomat is teljesen tönkre verték. Kérdem én, hogy miért: Azért, mert Titó katonája voltam? Nem jószántamból és főleg nem önként mentem katonának. És pont itt csinálták ezt velem Magyarországon, ahova én menedékért jöttem. Mikor megmutattam a katonaigazolványomat, még jobban összevertek, mert az volt beleírva, hogy altiszt vagyok. A katonaigazolványomat elvették és ismét úgy összevertek, hogy mind a két kezem olyanra dagadt, hogy reggel nem

25

tudtam a csészét megfogni, amit az ő r hozott be. Még gúnyolódott is velem, hogy hol jártam az éjszaka, hogy így nézek ki. Egy hónapi kínzás után megbilincselve vonattal felvittek Pestre, az Andrássy útra, hol alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy illegálisan jöttem át a határon és részese voltam a lengyelkápolnai kulákzendülésnek. Én akkor talán még a halálos ítéletemet is aláírtam volna, csak megszabaduljak a kínzásoktól. Ezután Pestről Kistarcsára vittek. Ottani életemről itt nem beszélek, mert azok már ismertek. Talán annyi elég, hogy amikor 1953 augusztusában Tiszalökre hoztak, nekem megváltásnak tűnt, pedig itt sem bántak kesztyűs kézzel az internáltakkal. Itt levegőn lehettem, volt szabadidő és dolgozhattam. Tiszalökről egy hónap múlva - 1953 szeptemberében – szabadultam Haza. Jugoszláviába nem mehettem, s a családomról is csak 1956 után kaptam híreket. Itt telepedtem meg Tiszalökön. Két évig a VIZÉP Vállalatnál dolgoztam, majd a Tiszalöki Vegyesipari KTSZ-nél helyezkedtem el, hol 24 évig dolgoztam. 1956 után inzultus ért a községi szélsőségesek részéről. Egy este a kocsma udvarán megtámadtak négyen: az R fiúk, Cs.BJ., valamint V.M. Nagyon csúnyán összevertek, s megmenekülésemet B. telefonistának köszönhetem. Ő dorgálta meg támadóimat, hogy nem szégyellnek négyen rontani egy emberre! Más megtorlást, megkülönböztetést nem éreztem, munkám és szakmai tudásom után megbecsültek.” S. István volt hadifogoly, tiszalöki lakos személyesen elmondott élettörténete: ,,1920. június 13-án Bácskamutfalván születtem. Szüleim parasztemberek voltak, s így az iskolák elvégzése után én is apám gazdaságában dolgoztam. 1941. október 13-án vonultam be a lő-határvadász zászlóaljhoz, mint hegyi tüzér. 1943 áprilisáig ennél az alakulatnál szolgáltam. Ekkor valahonnan jött három tiszt és kiválasztott hat katonát - köztük engem is - és Szegedre vittek. Itt már voltak vagy kétszázan. Az egészből kiszemeltek 13 főt és megmondták, hogy ezek testőrök lesznek. Kaptunk 3-3 nap szabadságot Én a szabadságról már egyenesen Budára, a testőrlaktanyába vonultam be. 1943 őszén átkerültem a Várba. A tűzoltó-tanyában voltam elszállásolva. 1944. október 12-én átöltöztettek katonaruhába. Október 15-én a németek megszállták: a Várat. Minket a koronaterembe vittek. Nekem egy földim segítségével sikerült kijutnom a Várból. Pállffy százados utasítására Pápára mentem, hol a Szent László hadosztály tagja lettem. A parancsnokom Stefán Valér alezredes volt Rövid kiképzés után a Margit-vonal védelmére vezényeltek bennünket A hadi eseményekkel egységem 1945. februárban már a Dunántúlon volt. Én úgy láttam, hogy a háborút elvesztettük és Balatonfőkajáron a szőlőhegyen két öregtől civil ruhát kaptam és elindultam haza. Mivel nem volt papírom, elfogtak az oroszok. Először Sompusztára, majd Bajára vittek. Itt már volt vagy nyolcvanezer ember. A gyűjtőhelyen toboroztak az új magyar hadseregbe. Én jelentkeztem, s azt mondták: Debrecenbe visznek. A valóságban Szabadkára, Temesvárra, Kijevbe, Voronyezsbe, Moszkvába, majd Cserepovecbe vittek. 1947-ben visszahoztak Kijevbe. A hadifogságban nem volt rossz sorom, mert én beszéltem a nyelvet. Kijevből 1950. december 9-én indult a szerelvényünk: haza. A mi transzportunk Csapnál jött be az országba és Nyíregyháza-Sóstón álltunk meg. Itt mindenkit lajstromoztak és néhányat kiemeltek közülünk. A szerelvényt tovább irányították: Budapestre. Előbb a Markó utcai fogházba vittek bennünket, majd a Mezőgazdasági Vásár istállóiban helyeztek el. Itt már nem mint hadifoglyokkal, hanem mint internáltakkal beszéltek velünk. A bánásmód is ennek megfelelő volt Durva beszéd, kemény szidalmak és minimális étkezés.

26

Én 1951. február 22-én érkeztem társaimmal Tiszalökre. Zárt személykocsikban hoztak, idegen ÁVO-s katonai kísérettel. Az elhelyezésnél előbb a 6-os barakkba, majd a 13-as barakkba kerültem. Munkára a larzenverőkhöz osztottak be, ahol mint munkavezető dolgoztam. Kevés időt a betonozóknál is voltam, majd 1953. szeptemberében már a kordélyosoknál robotoltam. . A táborban sok megaláztatásban volt részem. A munkánál is nehezebb volt elviselni, hogy nem vettek bennünket ember számba. Civilekkel nagyon korlátozott lehetőség volt érintkezésre. Nekem személy szerint sokszor segített élelemmel, cigarettával, üzenetközvetítéssel Fazekas János tiszalöki lakos. 1953. szeptember 22-én szabadultam és továbbra is az építkezésen dolgoztam. Az Arany János utcában laktam Nagy Károlynál. 1953. november 14-én megnősültem, családot alapítottam és így itt telepedtem meg Tiszalökön. A Jugoszláviában élő rokonaimmal a hetvenes évek elején találkoztam a háború óta.” Iker János volt hadifogoly személyesen elmondott visszaemlékezései: 1924. július 14-én Szekszárdon születtem. Édesapám gyári munkás volt a Hunyadipáncélosoknál szolgáltam és sebesülten a 114, sz. hadikórházzal Csehországba szállítottak. 1945. május 9-én itt estem hadifogságba. Amerikai fogságban voltam, ahol jól bántak velünk. Néhány hét után az amerikaiak igazolványokkal láttak el és hazaengedtek. Bécsújhelynél az oroszok feltartóztattak, az amerikai igazolást széttépték és vagonba raktak. Sokadmagammal Máramarosszigetre vittek, a gyűjtőtáborba. Innen a Szovjetunió tulai körzetébe, majd a bigicsevói szénbányába szállítottak. Innen megszöktem. Az orosz parasztok segítségével visszajutottam Máramarosszigetre. 1947 volt, s újra kivittek a Szovjetunióba. Most Kievbe kerültem, ahonnan vallatások után orosz internáltakkal - Archangelsben kötöttem ki. 1948-ban Thiliszibe vittek, hol német hadifoglyok közé kerültem. 1949 tavaszán a kievi magyar láger lakója lettem. Itt egy faipari üzemben dolgoztam. A nyelvet már egészen jól beszéltem és sokszor használtak tolmácsként El is küldtek egy hat hónapos nyelviskolára Moszkvába. Ennek elvégzése után egy orosz ő rnagy tolmácsa lettem az antifasiszta iskolán. Igazán nem panaszkodhatok, mert itt jól ment sorom. 1950-ben lehetőségem adódott a hazatérésre. Az orosz őrnagy próbált marasztalni, de én hazavágytam. Adott nagyon jó igazolást, s én ennek birtokában biztonságban éreztem magamat. Én is 1950. decemberében érkeztem Nyíregyháza-Sóstóra, hol néhány embert kiemeltek közülünk. A mi szerelvényünk lakóit a Mosonyi-utcába vitték, majd mi is a Mezőgazdasági Kiállítás lóistállóiba kerültünk. 1951 februárjában vasúti személykocsikban Tiszalökre szállítottak. Este indultunk és reggelre érkeztünk meg. 5 dkg szalonnát és egy darab kenyeret kaptunk az útra. Minden ajtónál és az ablakoknál is ÁVO-s katonák őrködtek. Engem az asztalos műhelybe osztottak be. Kormos Pityi László volt a műhely vezetője. Civilként itt dolgozott még Balogh Gábor, Bereczki Demeter, Kórik Ferenc. Természetesen hadifoglyok is. . Civilekkel szigorúan tilos volt érintkezni. A feltételezett kapcsolat esetén fogda, kínzás, verés, veserugdosás, állandó kihallgatás éjszaka. A fogdában pedig nem volt életbiztosítás a büntetett számára. Ott is volt egy sötét figura - a tiszalöki B. József ÁVOs -, aki azzal fogadta a fogdást, hogy ágyékon rúgta, majd a fejét a hóna alá fogva megsorozta a gyomorszáját. Kifogyhatatlan volt a kínzások variálásában. 1953-ban a kultúrbarakk megnyitása új színt, pezsgést hozott az egyhangú, megalázó tábori életbe. Zenekar alakult, színjátszó-csoportot szerveztünk. Az asztalosműhelyben 4 hegedűt és 2 nagybőgőt készítettem a zenekar részére. A kultúrbarakkban színpadot

27

csináltunk és színdarabokat tanultunk be és adtunk elő. Szerveztünk kabaré műsorokat, voltak bűvészek. Mindig nagy sikere volt az előadásoknak. Az én sorszámom 700 volt. 1953. augusztus 10-én szóltak, hogy 700-as nyomás a fegyelmi osztályra Nagy hadnagyhoz. Meg is jelent "Hosszú" a 11-es barakkban és szólt, hogy szedjem a holmimat, s menjek az irodára. Ott a kezembe nyomták a szabaduló levelet. A vízügyes azonnal felajánlott 3 éves szerződést, mit én alá is írtam. Tétovázás után a vasútállomásra mentem, hol már várt a vízügyes és adott 200.-Ft előleget. Ebből utaztam haza. Előbb Pesten a Csillaghegyen felkerestem egy bajtársam édesanyját - aki szívbeteg - és óvatosan közöltem hogy néhány nap múlva jön a fia. Pestről Veszprémbe, a szüleimhez utaztam, hol édesanyám repesve várt. Egy hónapig odahaza voltam, majd visszajöttem Tiszalökre. Ekkor a tábor még állt. 1955-ben behívtak katonának a Néphadseregbe. Ide nősültem Tiszalökre és itt is telepedtem meg. Megelégedett ember vagyok, nem éreztették velem soha, hogy valamikor én is e tábor lakója voltam.” B. F. tiszalöki lakos visszaemlékezése az erőmű építkezésére: ,,1950. április 22-tól dolgoztam az építkezésen, de már 1945 előtt is ott voltam az előmunkálatoknál. Most először a készülő iparvágánynál, majd a munkagödrökben kubikos munkát végeztem. Mikor én oda kerültem, az építkezésen már dolgoztak gazdasági rabok. Ezek elmondták, hogy a beszolgáltatást nem tudták teljesíteni, ezért vannak itt. Egy kilogramm tojásbeadás elmulasztásáért három hónap fogságot kapott egy idős parasztember. 1950 őszén engem elküldtek gépkezelői tanfolyamra és utána a talajvízhez kerültem, hol 1954. augusztus 2-ig dolgoztam. A talajvizet szivattyús kutakkal húzták fel három lépcsőben. A felsőben 180 kút, a másodikban 160, a legalsóban 22 kút dolgozott állandóan. Az így víztelenített talajra 220 cm-es vastag beton alap került. 1950 ő szén a gazdasági rabok a tiszadadai kövesút mellett, a vasút felőli oldalon barakkokat kezdtek építeni. Az egészet két soros szögesdrótkerítéssel vették körül. A négy sarokba pedig őrtornyokat építettek. Mindenki azt hitte, hogy az eddig is itt dolgozó gazdasági raboké lesz a tábor. Meglepetésünkre 1951. január közepén a gazdasági rabokat elvitték. (Ezeket a fegyőrök vigyázták). A hónap végén ÁVO-sok rendezkedtek be a már meglévő téglából készült felvonulási épületekben. Februárban egy éjszaka emberszállítmány érkezett a táborba. Minden civil brigád- és munkavezetőt behívtak a munkahelyi pártirodába és ott tájékoztattak arról, hogy akiket most hoztak, mind elítéltek súlyos háborús bűnök miatt. Velük beszélgetni, nekik bármit adni, elbocsátás terhe mellett szigorúan tilos. M. Imre tiszalöki lakos szóba állt velük, kérdezte hova valók, s emiatt leszidták és azonnal elküldték az építkezésről. Rajta kívül még mások is kerültek hasonló sorsra. Én könnyebb helyzetben voltam, mert a szivattyúknál dolgozókkal hivatalosan is kellett beszélnem. Így megismerhettem életüket, sorsukat. Rokonszenveztem velük, és ahol tudtam segítettem: élelemmel, hozzátartozók értesítésével. Különösen jó, mondhatnám baráti kapcsolat alakult ki P.F. hadifogollyal, akivel ma is tartom a kapcsolatot és kölcsönösen látogatjuk egymást. Néhány volt ÁVO-s nevére emlékszem: Papp József külsős, Bartók János géppuskás volt a toronyban, Szentesi Imre külsős, Bakacsi János belsős, Kórik László és Búri József belsősök. A parancsnokokat nem nagyon ismertem. 1953. október 4-én Berentén voltam, így személyes tapasztalatom a "lázadás" -ról nincs. Azt tudom, hogy volt olyan civil dolgozó, aki három napig nem mehetett haza. Az esemény után nagy katonai kivizsgálás volt. Hallottuk azt is, hogy voltak halottak és sok

28

sebesült is. Az egész esemény körül nagy volt a titkolózás. Még olyan híresztelés is volt, hogy a foglyok egymásnak mentek és az ÁVO-sok csak rendet csináltak. Emlékezetem szerint az utolsó fogoly 1953 decemberében ment el a táborból. A hadifoglyok távozása után a barakkokat gyorsan lebontották, eltűntették a szögesdrótkerítéseket, az enyészeté lett a diadalkapu is. Néhány év múlva nyoma sem volt a tábornak. Ma pedig sokan azt sem tudják a községben, hogy itt hadifogolytábor volt. A tábor helyét benőtte a gaz, csak aki bemerészkedik a surjánba, az talál betondarabokat, kéménylábakat. betonfödémeket" melyek jelzik, hogy itt valamikor tábor volt.” Cs. N. P. egykori civil dolgozó visszaemlékezései: „A vállalatnál 1950. májusától dolgoztam. Előbb segédmunkásként az útépítésen, majd a barakkok építésénél kaptam munkát. Később bekerültem a kisraktárba árukiadónak. Munkámmal meg voltak elégedve és a vállalat felküldött Pestre raktárkezelői tanfolyamra. Ennek elvégzése után a nagy raktárban dolgoztam. 1951 februárjában egy napon közölte velem a főnököm - F.B. -, hogy készen vannak a barakkok és az éjjel hozzák az elítélteket. Ő már akkor figyelmeztetett, hogy nem szabad a foglyokkal szóba állni, vagy azoknak bármit is adni. Másnap valamennyi civil munkásnak ugyanezt elmondták az ÁVO-sok is. Azt állították, hogy ezek veszélyes emberek, kiknek még újságpapírt sem szabad adni, nemhogy cigit vagy élelmet. A raktárban régi újságba sem szabad az árut csomagolni. Ezeket mi tudomásul vettük, de bizony csak hagytunk az asztalon cigit, újságot, ennivalót. A főnököm sem szólt, sőt a polcon ő is "ott felejtett" ezt-azt. Én nap mint nap találkoztam a foglyokkal, amikor árut jöttek vételezni az építkezéshez. Az ÁVO-s nem tudott mindig mindenkinek a sarkában lenni és így sikerült velük szót váltanom. Volt, aki fényképet kért tőlem és arról csináltak egy olajképet, meg egy ceruzarajzot. Ezeket a mai napig féltve ő rzöm. A képet ketten készítették: V F. és egy idősebb bácsi - akinek a nevére sajnos már nem emlékszem - az asztalosműhelyből. Ez az idősebb bácsi is hadifogoly volt. Nagyon sajnálom, hogy a nevére már nem emlékszem, pedig elsőként az ő családját értesítettem valahol Pest megyében. A levelet bevittem Debrecenbe és ott adtam postára, mert Tiszalökön az ellenőrzés miatt ez veszélyes volt. A második levelet V.F. családjának, a harmadikat W.O. szüleinek küldtem el. Majd következett OM-né, akinek nem mertem postán küldeni a levelet, hanem személyesen vittem el H-ra. Az édesanyjának adtam oda a levelet és köszönés után már indultam is, mert érdeklődni kezdett, hogy honnan jöttem. Én pedig nagyon féltem, mert ha beszélek, abból rettenetesen nagy baj lehetett volna. Én adtam hírt, F.F. családjának is - aki tudomásom szerint mint kulák volt valamiért elítélve -, csak annyit közöltem, hogy jó helyen van, ne aggódjanak! A tábor feloszlatása után V.F-en kívül senki nem keresett sem személyesen sem levélben. V.F-nek válaszoltam, de tőle sem jött több levél. Úgy tudom, hogy már meghalt. Az ÁVO-sokat mind ismertem, de én is csak a közszájon forgó nevükön Hosszú, Veres, Boxer, Vipponos -, s valódi nevüket soha nem is tudtam. Én a vállalattól egyik napról a másikra elkerültem. Az egyik ÁVO-s rajtakapott, hogy fogollyal beszélgettem. Nekem nem szólt semmit, de kis idő múlva csengett a telefon és hivattak az ÁVO irodára. Míg be nem szólítottak a fal felé kellett fordulnom, hogy a hadifoglyok ne lássanak. Mikor behívtak, emlékeztettek arra, hogy mire figyelmeztettek annak idején. Megszegtem a parancsot - mondták -, és a főnököm felől kezdtek faggatni. Mit tudok róla, nem tett-e ő is valami rendellenes dolgot? Aztán meg azt akarták tudni,

29

hogy melyik fogoly kért meg üzenet továbbítására. Ígérték, hogy ha megmondom a neveket nem lesz semmi bántódásom. Én viszont azt állítottam, hogy senkinek ilyen szívességet nem tettem. Erre a parancsnok felemlegette a nagygyűlést, ahol könyvjutalmat kaptam a jó munkámért. Mondta, hogy milyen megbecsült dolgozói voltam és most mégis azonnal el kell hagynom a munkahelyemet. Másnap már O-ba kellett jelentkeznem ugyanennél a vállalatnál és így véget, ért az én közbenjárásom. A hadifoglyok későbbi sorsáról volt főnökömtől F.B-tól tudok. Ő nagyon jó volt a hadifoglyokhoz, és míg ott dolgoztam, kölcsönösen nem vettük észre, ha valamelyikőnk ott hagyott a pulton cigit, újságot, vagy ennivalót. Soha el nem felejthető dolgok voltak ezek. Most is remegve élem át, ahogy, írok, és elgondolom, milyen igazságtalanok és komiszok voltak a hadifoglyokkal szemben. . Mindezekről a dolgokról eddig sem a szüleim, sem a testvéreim nem tudtak. Nem mertem elmondani senkinek, nehogy bajba hozzanak bárkit is. Az én lelkiismeretem tiszta és nyugodt, mert ami én tőlem tellett, azt megtettem. Még a férjemnek is csak most mondtam el, és bebizonyosodott, hogy nincs olyan hosszú, aminek egyszer vége ne lenne. Nagyon megörültem, amikor hallottam, hogy vannak, akik emlékeznek rám és jó szívvel gondolnak arra, amit tettem. Nagyon jól esett, hogy mégis van, aki értékeli azén akkori közbenjárásomat és nem felejtettek el.” O. J. tiszalöki lakos visszaemlékezéseiből: ,,1950 tavaszától dolgoztam az építkezésen. Először az útépítésnél kaptam lehetőséget az elhelyezkedésre. Később kezdték a gödrök földmunkáit, és akkor már átkerültem oda. A föld elszállítását lovas kordélyokkal végezték. Én először a csilléseknél dolgoztam, majd a kordélyosok egyik munkavezetője lettem. Egy munkavezető napi ténykedése 30 ló irányítása volt. A harminc lóhoz négy ember kellett. A volt gátőrháznál téglaégetőt üzemeltettek, melyet Sz. Antal vezetett. Az itt égetett téglákból épültek a felvonulási épületek. 1950-ben késő ő sszel rabokat hoztak Nyíregyházáról. Ezek gazdasági vétségek miatt kaptak börtönbüntetést. Dolgoztak az építkezésen, de zömük a barakkokat és az azt körülvevő kettős szöges drótkerítést csinálta. Ezek elkészülte után - 1951. január - el is vitték ő ket. Január végén kék és zöld ÁVO-sok érkeztek. Találgattuk, hogy kiket hozhatnak a barakkokba. Február közepén egy éjszaka meg is érkeztek a lakók. Előtte egy nappal az ÁVO-sok minden civil dolgozóval közölték, hogy veszélyes háborús bűnösök jönnek, akikkel tilos beszélni, tőlük semmit nem szabad elfogadni, de adni sem lehet nekik semmit. Mikor megérkeztek, mi már láttuk, hogy nem bűnözők ezek, hanem hadifogoly kisemberek. Nehéz volt velük kapcsolatot teremteni, mert az ÁVO-sok állandóan a nyomukban voltak. Az éjszakai műszakban jobban adódott lehetőség arra, hogy beszélgessünk. Sok hadifogolynak segítettem: megírtam a családjának, hogy Magyarországon van a hozzátartozójuk, dohányt és élelmet vittem be nekik. Gyakran úgy, hogy a ló abrakos tarisznyájába tettem be, vagy a kordély aljába a széna alá. Segítettem, pedig én is nagyon féltem az ÁVO-tól. A munkahelyen különösen jó kapcsolatom volt W.M-mel és G.A-val, akikkel a mai napig is kapcsolatot tartok. Egyik alkalommal W.M. a szüleihez írt levelet adott át, hogy küldjem el a megadott címre, s ha akarok írjak én is hozzá. Én néhány megnyugtató sort még írtam a levélhez. Pár hét múlva megjelent a lakásomon egy ismeretlen fiatalember. Azt mondta, hogy ő a W. testvére. Én letagadtam, hogy ismernék egy ilyen nevű embert. Féltem, hogy ÁVO-s

30

provokátor és megmondták, hogy aki a foglyokkal kapcsolatot tart, azt Kistarcsára internálják. Mikor megmutatta az okmányait és meggyőződtem, hogy valóban W. testvére, behívtam a házamba és megnyugtattam, hogy jó helyen van a testvére. Ő szerette volna látni legalább egyszer a testvérét, de erre már nem mertem vállalkozni. A család aztán rendszeresen küldött csomagot az én címemre, amit én az éjszakai műszakban apránként behordtam W-nek. A többi fogolynak is vittem, amit tudtam. A lónak marhatököt vittem, de a magját a foglyok ették meg. Loptunk be nekik napraforgót, almát, szilvát, kenyeret, - amit tudtunk, hiszen mi sem voltunk bőviben az élelemnek. Valamennyi ÁVO-st ismertem, de a valódi nevét csak Kiss Kálmán táborparancsnoknak, Nagy Lászlónak, Koleszárnak, Bakacsinak tudtam. A zöld ÁVO-sok rendesebbek voltak, de a kék - belsősök - ÁVO-sok zöme embertelen volt Kitűntek ebben a tiszalöki belső ÁVO-sok is. Bakacsi emberségéről magam is többször meggyőződtem. Sajnos ilyen nagyon kevés volt. Eddig nem nagyon beszéltem ezekről, nem is magam miatt, hanem a volt foglyokat és azok hozzátartozóit nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Éppen ideje már, hogy megtudja a közvélemény azt a sok embertelenséget, amit az AVO a tiszalöki fogolytáborban elkövetett. Jó lenne, ha neve lenne végre Boxernek, Ürgésnek, Vipponosnak. A lelkiismeretük mellett nem ártana, ha a társadalom elítélő szava is furdalná őket.”

31

Legenda? Hova lettek a halottak a tiszalöki hadifogolytáborból?

32

A Nők Lapja 1989. május 13-i számában olvasói levélként jelent meg Tasnádi Frigyes alábbi levele: „Mostanság mindenfelé felturkálják a történelem régen begyepesedett szemétdombját, abban a reményben, hogy hátha találnak ott valamit, amire a háború utáni évek zűrzavarában nem figyeltek fel, vagy éppenséggel az illetékes köröknek nem volt idejük mindennel foglalkozni, merthogy az akkoriban dúló hatalmi harcok minden figyelmüket és energiájukat felemésztették. Ma már persze más világ van, úgymond átértékeljük közelmúltunk történelmét, és a sok szemét között talán van olyasmi is, ami netalán fényt deríthetne a még bőven meglévő homályos részekre. Azt hiszem, ezek közé tartozik a tiszalöki erőmű építkezése. Ahogy akkoriban mondták, dolgozóink lelkes önkéntes munkájával és a legkorszerűbb technikával épült e fontos létesítmény. Vajon mennyire ismeretes, hogy az erőmű ezerhatszáz hadifogoly verejtékes munkájával készült, ásóval, lapáttal, talicskával és egylovas kordékkal? Igen, hadifoglyok építették, akik mögött már hat-nyolc évi szovjetunióbeli hadifogság állt, mert 1947-48-ban az ország nem fogadta be őket, még három évig kint kellett maradjanak, és amikor 1950 decemberében végre "hazajöttek", mindenféle ceremónia nélkül és - meg vagyok győződve -, hogy jogtalanul, itthon még három évig fogva tartották ő ket, fizikailag és morálisan sokkal mostohább körülmények között, mint a Szovjetunióban. 1953 ő szén az új kormány rendeletére kerültek csak szabadlábra, de mintegy 8-900 főnek - akik már a sváb kitelepítések óta német állampolgárok voltak - a hazabocsátása egyre késett, amiatt a német foglyok petíciót nyújtottak be a parancsnokságnak, és mi lett az eredmény. A klasszikus módszer, sortűz, nyolc és fél évvel a háború után, drótkerítés között összezárt, védtelen hadifoglyok tömege közé. Európa közepén, a huszadik században! A szomorú eredmény: öt halott és harmincegynéhány sebesült. Ez volt az ára, hogy utána végre hazamehettek. Ha ez az eléggé el nem ítélhető esemény nem történik meg, ki tudja, még meddig lettek volna drótkerítés mögött. És hogy a "klasszikus módszer" megfogalmazása nehogy félreértésre adjon okot, tisztázni kell: nem csendőrtűz volt, hanem ÁVH-s! Bizony! És az öt ember, aki nyolc-tíz éves hadifogság után ilyen értelmetlenül és megdöbbentő körülmények között, a szabadulásuk előtti napokban kellett meghaljon, még ma is jeltelenül van elásva a tiszalöki református temető mezsgyéjében. Még ennyi év után sem akadt egy illetékes ember sem, akinek megszólalt volna a lelkiismerete, hogy legalább egy karót leveressen a földbe, egy táblával, amire legalább ennyi lenne felírva, hogy: "Itt emberek nyugszanak"... Tasnádi Frigyes a tiszalöki hadifogolytábor volt lakója.” A fenti cikket olvasva, valaki a megyei emberek közül rákérdezett a község vezetőitől a történtekre. A község vezetői kezdeményezték a sírhely megjelölését. Segítséget ígértek, és adtak is ahhoz, hogy megtalálják a sokak által ismert elföldelési helyet. A tiszalöki református temető keleti oldalán - a Temetőlapos nevű határrész felől- az árokban többen láttak az adott időben földből kimaradt bakancsot, állatok által rágott kézfejet. Részben a község lakói - főleg asszonyok -, részben a volt hadifoglyok vagy azok hozzátartozói földet hordtak a félig-: meddig eltemetett emberekre. A helyet kövekkel jelölték meg és éveken át mindig volt virág azon a helyen. Az NSZK-ból idelátogató volt táborlakók is itt rótták le kegyeletüket meghalt bajtársaik előtt. Természetes volt hát, hogy Tasnádi Frigyes irányításával a temető sírásói ásókkal és lapátokkal két napon át keresték a csontokat. Ennek eredménytelensége után a tanács elnökének segítségével, markológéppel kezdték a kutatást Holdbéli táj lett, de csont nem.

33

Ekkor a tanácselnök szabadsága miatt a keresés egy ideig leállt. Mind a keresés, mind a szünet idején húszan-harmincan jelentek meg a helyszínen, akik mind "tudták" hogy hol vannak a halottak. A Szitha Miklós által készített videofilmre az A. testvérek elmondták a következőt: A.S. az édesapjával 1953. október 5-én az Aracs-dűlőben volt tehénszekérrel mezei munkán. Bátyja, AJ. délután négy óra után kiment a Temetőlaposon levő földjükre, hogy a tarlóba vetett csalamádét lekaszálja, és megvárja apját és öccsét, akik az Aracsból hazafelé jövet befordulnak a csalamádéért. Földjük a temetőre jött véggel. A munka végeztével üldögélt a csalamádé csomón. Hiába várta a szekereket, helyette egy ponyvás teherautó ment ki a dűlőn az árokhoz. Az autó mellett ÁVO-s katonák kezdtek rendezkedni. Mikor őt észrevették, egy katona kikísérte a dűlőn és mondta, hogy menjen haza. Egy darabig álldogált a temetőkapujában, nézegetett az Aracs-felé, de nem jött a szekerük. Kezdett alkonyodni is, elindult haza. Legnagyobb meglepődésére szekerük az udvaron volt, s apja és öccse már a jószágot látták el. Kérdésére, hogy miért nem mentek a csalamádéért, elmondták hogy mire a Temetődűlőhöz értek, már ott állt a dűlőn egy ponyvás teherautó. Kiszállt két ÁVO-s katona és nem engedték őket befordulni. Az egyik ÁVO-s megkérdezte az apjától: . - Bátyám, a falusiak hová ássák el a döglött kutyát? Az édesapja nem érkezett válaszolni, mert a másik katona felelt a kérdésre: - A temetőárokba! Ők meglepődtek, nem értették a párbeszédet. Megkérdezték még az ÁVO-sok, hogy a dűlő átmegy-e a temetőn. Mikor mondták. hogy igen, nekik megparancsolták, hogy ma nem mehetnek a földjükre, menjenek haza! Így jöttek el. AJ. másnap kiment a csalamádéért és kíváncsi volt, hogy mit kerestek ott az ÁVO-sok. Tette ezt annál is inkább, mert már beszélték a községben, hogy lövöldözés volt a táborban és halottak is vannak. A dűlőút végén, a temetőárokban friss lombtakarót látott. Elkaparta az avart és az árok fenekén kb. három méter hosszú és 80 cm széles friss földtakarót talált. Úgy vélte, hogy biztosan a halottakat ásták ide, azért zavarták ő ket. Az avart visszakaparta, de sehogy sem értette, hogy hova lett a felesleges föld, mert ilyen nem volt. Kevés eltéréssel még sokan mások is hasonló tájékoztatást adtak. A köveket a virágokkal az 1960-as években magam is láttam. Nem értettük hát, akkor miért nem találunk semmit! Jöttek újabb segítő, akik elmondták, hogy az árok akkor nem itt volt, hanem 2-3 méterrel beljebb a lucernás felé. Ezért Tasnádi Frigyes - javaslatomra - kereszt irányban 30 cm széles és négy méter hosszú kutatóárkot ásott. Így megtaláltuk a régi árok helyét és három kutatóárokkal ki tudtuk jelölni a nyomvonalat. A tanácselnök szabadságának letelte után kaptunk egy tolólapátos markológépet a Költségvetési Üzemtől. Ezzel Tasnádi Frigyes és jómagam mintegy harminc méter hosszan, tíz méter szélességben, 1 méter 20 cm mélységben teljesen átforgattattuk a talajt. Nem találtunk semmit! Nagyon elkeseredtünk, hiszen közben jeleztük az NSZK-ban levő bajtársi társaságnak, hogy valószínűleg megtaláljuk a halottakat. Itt a kutatást abbahagytuk. Az igaz, hogy voltak, akik arra biztattak bennünket, hogy keressük meg azt a két halottat, akik korábban haltak meg a táborban (ráomlott a föld, agyonütötte az áram) és a boncház közelében vannak elásva. Minek utána az előzőhelyen is 40-50 ember "biztosan" tudta a halottak hollétét, nem bíztunk ebben sem és megszüntettük a keresést. Mikor leálltunk a munkákkal ismét kaptunk értesítéseket:

34

BS. 1989. aug. 13-án a következőt írta: „A tiszalöki táborban 1952. dec. 26-án a brigádom a gödörben dolgozott. Délután földomlás történt és két embert agyonnyomott. A halottakat másnap eltüntették. ….Egyszer halottak: napján jártam a tiszalöki temetőben és ott nekem is megmutatták, hogy hol vannak eltemetve a foglyok. Én is láttam a virággal borított kőcsomót.” AJ. 1989. aug. 15-én írta: „Tudomásom van azokról, akikre rászakadt a föld és a Tisza partján temették el a pribékek. Azt hallottuk, hogy a tiszadadai asszonyok kiásták őket és elvitték a temetőbe, s ez kitudódott és az asszonyokat is megbüntették.” Időközben Tasnádi Frigyest is megkereste egy magát megnevezni nem akaró és elmondta, hogy Tiszalökön legalább tízen pontosan tudják hova temették a halottakat. Neveket is mondott. Ezekből három már nem él. A többi igen, de hallgat! Annyit mondott, hogy ő úgy tudja, hogy ott a tábor mellett, illetve a fogda WC-je mögött levő homokgödörbe dobták a halottakat és másnap mintegy öt méter vastagságban bontási törmeléket hordtak rájuk. Köszöntük a tájékoztatásokat, de már nem hittünk senkinek, hiszen az egész tiszalöki határt nem túrhattuk fel. 1989. augusztus második felében mégis ráálltunk egy hihető helyen - a régi nazarénus temetőben - a föld vallatására. M.S. vállalati igazgató kapta az információt és ő maga, valamint emberei segítettek a kutatásban. A tájékoztatás a következő volt BP és fia egyik reggel tehénszekérrel a Kutyaugrató dűlőbe igyekezett. Kevés eső esett hajnalban, amely éppenhogy elverte az út porát. Az ázott porban jól látszottak: a szeges katonacsizmák nyomai. Azonnal megálltak és a fák takarásából azt látták, hogy a nazarénus temetőben egy ponyvás teherautó állt, s mellette ÁVO-sok serénykedtek. Ő k megvárták míg azok eltávoznak és csak azután mentek tovább. A temető mellett megálltak és megnézték, hogy mit csináltak ott az ÁVO-sok. Akkor látták, hogy egy másfél méter átmérőjű frissen ásott és betemetett gödör van ott. Arra gondoltak, hogy halottakat áshattak el. Most hallották, hogy keressük a holttesteket, hát segíteni akarnak. Az általuk mutatott helyen valóban megsüppedt a föld. Újra remény csillant! Ásóval, lapáttal emberek nekiálltak. Jelen volt MS. váll. igazgató, BJ-né, Tasnádi Frigyes és jómagam. A gödör körvonalai jól kirajzolódtak, s egyértelmű volt a hordott föld. Egy méter 70 cm mélységig kibontattuk a gödröt, de bizony itt sem találtunk semmit. Nagyot csalódtunk ismét! Hát minden csak legenda lenne? Most már végleg lemondtunk a keresésről, és az NSZK-ban élőkkel egyetértésben az emlékoszlopot a halál helyén, a volt tábor területén szerettük volna felállítani. Közben újabb levél érkezett K.I. volt hadifogoly a vele egy községben lakó volt ÁVO-stól nyert értesülésre hivatkozva azt írta, hogy a halottakat a tábor WC-jébe dobták! Hiszen tüntettek el embereket krematóriumokban, állítottak a megásott sírgödrök szélére, hogy tarkólövéssel küldjék sírba, úsztak el a befagyott folyók jege alatt, de hogy WC-be dobjanak EMBEREKET!? Ez minden elképzelést felülmúl!!!!.... Akkor legenda?...? Hol vannak a halottak? Az öt agyonlőtt ember, a munka során meghaltak? Még mindig nem tudják a hozzátartozók leróni kegyeletüket szeretteik hantjánál, mert ezeknek az embereknek még ma sincs sírhantja!!! ….LEGENDA?....

35

A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak NÉVSORA

36

A tiszalöki hadifolytárbor NSZK-ban élő volt lakóinak névsora 1. Adler György 2. Albrecht Antal 3. Albrecht István 4. Altzemer Péter 5. Albrecht István 6. Altzheimer József 7. Almauer Tobias 8. Ament János 9. Ament Sebestyén 10. Amler Ferenc 11. Amstadt Ferenc 12. Anderlei Gáspár 13. Anschau János 14. Appel György 15. Apl János 16. Arnold András 17. Arnold Krisztián 18. Arnold János 19. Arnold Stefan 20. Asmann János 21. Asmann Péter 22. Auert János 23. Baer András 24. Baer István 25. Baer István 26. Baint Ferenc 27. Baigh János 28. Bakos István 29. Banke János 30. Banke József 31. Bartz Henrik 32. Bauer József 33. Bauer Mihály 34. Bauer Mihály 35. Bauer István 36. Bauer István 37. Baumann Ferenc 38. Baumann József 39. Baumann József 40. Baumann Miklós 41. Baumhackel Antal 42. Baumstark József 43. Bayer Antal 44. Bayer József 45. Bayer József 46. Bayer Márton 47. Bayer Mátyás 48. Bayer Vendel 49. Beck Henrik 50. Beck Mihály 51. Beck István 52. Beck István 53. Becker Henrik 54. Becker János 55. Bekesch János 56. Bednarik Károly 57. Benkner József 58. Berger János

1928. I. 11. 1924. XI. 24. 1923. IV. 26. 1919. VI. 21. 1924. XII. 18. 1918. III. 06. 1912. XII. 21. 1911. III. 23. 1913. IV. 26.

Kroisbach Budaörs Budaörs Pomáz Bácsalmás Bácsalmás Wallendf. (Rum.) Mucsi Elek

1922. III. 15. 1921. XII.06. 1931. VIlI. 06. 1910. VI. 06. 1925. XI. 20. 1919.I.7. 1916. II. 14. 1910. II. 26.

B. Brestovac. (Jug.) Hercegszabar Versend Gődre Mecsekfalu Tengelic Vaskút Kunbaja

1910. VI. 26. 1925. II. 18. 1922. X. 23. 1916. VI. 26. 1918. IX. 11. 1915. XII. 25.

Grábóc Grábóc Hercegszabar Harka Budakeszi Budaörs

1918. X. 08. 1916. IX. 06. 1916. IV. 23. 1926. VII. 02. 1918. X. 04. 1911. IX. 21. 1917.I.08. 1921. VII. 26. 1923. XII. 19. 1918. IX. 19. 1924. VII. 24. 1921. X. 09. 1924. Ill. 10. 1922. II. 21. 1911. Ill. 18. 1917. V. 02. 1914. II. 26. 1911. XI. 19. 1911. IX. 23.

Felcsut Vértesacsa Györe Újpetre Gödre Ödenburg Mőzs Vaskút Miklósi Nagynyárád Miklósi Udvar Bácsalmás Piliscsaba Zsámbék Perbál Nagykovácsi Nagykovácsi Nagykovácsi

1913.I. 16. 1912. XII. 13. 1922. XI. 25. 1916.I.27. 1927. V. 21. 1918. XII. 05.

Kistormás Somogyhárságy Bácsalmás Kunbaja Bonyhád Bonyhád

1913. VIlI. 21. 1922. VI. 24. 1920. XI. 22.

Csobánka Németbóly Bácsalmás

37

59. Berger József 60. Bergerstock János 61. Bergner József 62. Bergner József 63. Bierbaum Mihály 64. Bercshock Pál 65. Binye Antal 66. Bischof Károly 67. Bischof Vilmos 68. Bittmann Lajos 69. Bittner Jakab 70. Bittner Mihály 71. Bleyer Antal 72. BIoser János 73. Bodó Mihály 74. Bognár György 75. Böhler Henrik 76. Böhler Péter 77. Böhm Ferenc 78. Böhm Mihály 79. Böhm Rudolf 80. Bognár József 81. Bohnensingl István 82. Bohner Jakab 83. Benifert Károly 84. Boss Mátyás 85. Borsos Bernát 86. Bozsa Ferdinánd 87. Bozsik István 88. Brambach Alfréd 89. Brantigam István 90. Brandt Antal 91. Brandt Ferenc 92. Brandt Ferenc 93. Brandtner István 94. Bratschke Antal 95. Braon András 96. Braon Ignác 97. Braon György 98. Breining György 99. Brunnenkan Márton 100. Brunner Antal 101. Brunner József 102. Buvári Gábor 103. Csanádi István 104. Császár Gusztáv 105. Csauth József 106. Csennák József 107. Csischek József 108. Csonka József 109. Czann Márton 110. Czeiler Antal 111. Czeiss Szilveszter 112. Czellmayer György 113. Czemmel Ferenc 114. Czemred Péter 115. Daam Mátyás 116. Dalmer János 117. Damanitsch Károly 118. Decker István

1928. XII. ll. 1927. XII. 03. 1914. II. 22. 1916. IV. 26. 1917. IX. 07. 1920.VIII.10. 1922. IV. 20. 1914. XI. 27. 1911. VII. 14. 1917. VIlI. 25. 1917. IV. 23. 1919. XI. 25. 1912. IX. 25. 1917. X. 0l. 1931. X. 09. 1924. VIII. 06. 1921. VII. 14. 1923. X. 20. 1913. VIII. 11. 1914. VI. 18. 1924. V. 17.

Bácsalmás Katymár Budaörs Budaörs Szentpéter Wolfs Lengyel Máriakéménd Csátalja Bakonyoszlop Mágocs Bácsalmás Villány Backijarek (Jug.) Bári Bukin (Jug.) Mórágy Mórágy Vértesacsa Agendorf Szentpéter

1926. XI. 26. 1914. IV. 21. 1917. VII. 25. 1930. VI. 25. 1911. VI. 19. 1916. VI. 12.

Szentpéter Vaskút Dunabogdány Piliscsaba Pilisborosjenő Dortmund

1920. V. 24.

Ödenburg

1919. IX. 07. 1931. Ill. 13. 1910. IX. 13. 1924. V. 21. 1914. IX.l1. 1915. V. 06. 1924. X. 21.

Elek Elek Arad (Rom.) Dunakömlőd Brnsthausen (Jug.) Nadap Tevel

1919. Ill. 26. 1927. ll. 27. 1921. IV. 25. 1927. ll. 27. 1911.

Cikó Karavukovo (Jug.) Csobánka Ganna Nagykárolyfalva

1925.

Bolmaj (Jug.)

1915. Ill. 26. 1912. IX. 26. 1927. XII. 24.

Bácsalmás

1917. VI. 16. 1929. XII. 25. 1911. IV. 20. 1911. I. 27. 1914. XII. 03. 1922. XII. 26. 1927. V. 10.

38

Kecskéd Szentpéter Budakeszi Törökbálint Kiskassa Bácsalmás Keszőhidegkút Nagykovácsi Zanegg

119. Deininger István 120. Demeter Ferenc 121. Denzinger Ádám 122. Deutsch József 123. Dienes András 124. Dienes János 125. Dittrich József 126. Doboczky József 127. Domanitsch Károly 128. Donner Bálint 129. Donnermayer Pál 130. Dom Károly 131. Domer Károly 132. Draskovics József 133. Drexler András 134. Dubnitzky András 135. Durst György 136. Durst József 137. Dürwanger János 138. Ebend János 139. Ebl György 140. Ebner Mihály 141. Eckert Miklós 142. Eckenfels András 143. Ederle Ferenc 144. Edl József 145. Egyed György 146. Ehleiter György 147. Eigner Ferenc 148. Ehner János 149. Eilmer András 150. Einwiller István 151. Eipl János 152. Eipl Mihály 153. Eisele Ferenc 154. Ekes József 155. Ellenberger Henrik 156. Eller József 157. Elmer András 158. Elmer János 159. EIsasser György 160. Elter János 161. Endele Ferenc 162. Engelhardt Ádám 163. Engessler Antal 164. Engler Ádám 165. EnglertJános 166. Entzmánn Márton 167. EpacherJakab 168. Erb Henrik 169. Erb János 170. Esslinger József 171. Faidt József 172. Faust Ödön 173. Feger Mihály 174. Feigl István 175. Feiler Károly 176. Feiler Mihály 177. Feiler Mihály 178. Fein János

1920. VIlI. 24. 1914. VI. 11. 1925. VII. 09. 1917. XII. 09. 1915. VI. 20. 1921. V. 23. 1917. Ill. 17. 1914. XI. 03.

Budaörs Ginisdorf Bácsalmás Mágocs Petele Petele Ivánbattyán Romonya

1916. I.06. 1915. VIlI. 15. 1923. VI. 24. 1919. V. 24. 1912. XII. 17. 1926. Ill. 03. 1926. VIlI. 25. 1928. X. 24. 1924. X. 26. 1919. Ill. 24. 1928. X. 23. 1921. IX. 30. 1929. Ill. 27. 1919. VII. 13. 1926. Ill. 27. 1924. X. 25. 1925. Ill. 05. 1917. VI. 26. 1924. IV. 27. 1922. lV. 26.

Ókér Szentpéter Szárász Wandorf Kroisbach Budaörs Dunabogdány Almáskamarás Almáskamarás Mágocs Budaörs P.Sv.lván (Jug.) Etyek Kisnyárád Bezedek Budakeszi Hercegfalva St.Johan Budajenő Hidegkút

1921. I. 11. 1926. XII. 09. 1916. X. 12. 1922. XII. 12. 1918. X. 10. 1920. VIlI. 11. 1919.VIII.06. 1916.V.26. 1920.V.27. 1924.IV.14. 1915.III.05. 1918.V.23. 1927.V.12. 1914.III.22. 1921.II.12. 1919.VI.22. 1928.I.24. 1919.IX.27. 1920.VIII.12. 1931.XII.21. 1929.IX.16. 1926.X.22. 1925.III.25. 1921.VII.21. 1918.IX:25. 1918.IV.26. 1911.VII.08. 1916.IX.06. 1924.XII.26.

Bácsalmás Vértesacsa Vértesacsa Pusztavám Bakany Bonnya Csibrák Baja Gara Budaörs Szálka Budakeszi Elek Cikó Bátaszék Cikó Üröm Soroksár Hidas Lengyel Dönrönte Bátaszék Kistengelic Bakonypölöske Szigetújfalu Ödenburg Harka Agendorf Felsőnána

39

179. Feldhoffer Imre 180. Feldhóffer József 181. Ferk Miklós 182. Ferwagner Mátyás 183. Fessler József 184. Feth János 185. Fetzer György 186. Feuerbach Antal 187. Fichtner Géza 188. Fiedler Ferdinánd 189. Fiedler Ferenc 190. Fiedler Pál 191. Filián András 192. Fill Péter 193. Finn Ferenc 194. Fischer Ádám 195. Fischer Antal 196. Fischer Antal 197. Fischer János 198. Fischer Márton 199. Fischer Mátyás 200. Fischer Péter 201. Fleckenstein József 202. Fleis Antal 203. Fodi Jakab 204. Fodi Lipót 205. Fodi Vendel 206. Föglein Ferenc 207. Förster Henrik 208. Frank Henrik 209. Frank Konrád 210. Frank József 211. Frank Mátyás 212. Frech György 213. Frech Jakab 214. Frech József 215. Frech József 216. Fress József 217. Frey Sebestyén 218. Friedrich Ferenc 219. Friedrich Jakab 220. Friedrich Konrád 221. Friedsam Henrik 222. Fritz Mátyás 223. Fruh János 224. Fuchs János 225. Fuchs József 226. Fühl Ferenc 227. Fühl István 228. Fümstahl Károly 229. Fümstahl Mátyás 230. Furkó Adalbert 231. Fürlinger János 232. Funk Péter 233. Gaal Antal 234. Ganski Ferenc 235. GansIer György 236. Ganter András

1923.X.09. 1916.III.14. 1925.I.15. 1919.IV.25. 1920.III.28. 1920.VI.14. 1923.XI.22. 1923.IX.04. 1929.VII.22. 1928.VIII.27. 1924.II.06. 1926.I.15. 1913.VII.07. 1920.XII.24. 1924. 1912.VIII.25. 1917.I.20. 1914.V.24. 1913. XII. 04. 1922. XI. 21. 1910. XI. 22. 1920. IX. 19. 1919. III. 09.

Villány Budaörs Mucsi Nagykovácsi Budakeszi Hercegfalva Tevel Lapáncsa Budapest Ödenburg Bácsalmás Budaörs Katymár Illocska Budakeszi

1926.I. 10. 1925. XII. 11. 1912. ll. 25. 1920. VIlI. 24. 1918. XII. 21. 1926 VI. 20. 1918. ll. 26. 1918. X. 22. 1926. VIl. 14. 1927. Xll. 04. 1926. III. 05. 1912. XI. 21. 1916. XI 22. 1916. ll. 24. 1924. XI. 12. 1922. X.24. 1915. VIl. 05. 1924. ll. 06. 1917.I.21. 1911. VI. 10. 1926. VIl. 25. 1925. ll. 10. 1923. V. 02. 1928. ll. 25. 1916. VIII. 16. 1924. XI. 14. 1926. XI. 18. 1923. IV. 13. 1929. III. 23.

Bakonyjákó Bakonyjákó Kisganna Mőzs Mórágy Ödenburg Kaposszekcső Budaörs Budaörs Perbál Bonyhád Zsámbék Budapest VértesbogIár Budafok Etyek Magyarboly Tékes Pusztakisfalu Budapest Budapest Solymár Bácsalmás Pomáz Békásmegyer Zannegg Zannegg Kaba Budapest

1931. V. 27. 1914. XI. 24. 1912. VIII. 19. 1927.I.25.

Somogyhárságy Etyek Mucsi Budaörs

237. Gasparitsch Ferenc

1917. XII. 21.

Lókút

40

Majs Törökbálint Pécsvárad Cikó Hercegfalva Cikó Bácsalmás

238. Gebl István 239. Geiger Mihály 240. Geiger Pál 241. Geistlinger Mátyás 242. Geng Antal 243. Gerger Ede 244. Gerger János 245. Gerger Rudolf 246. Geigler Antal 247. Gingl György 248. Glaub józsef 249. Glöckner János 250. Glach Márton 251. Glück András 252. Göbel Henrik 253. Göbel György 254. Goldschmidt János 255. Gorosics János 256. Göschl Mihály 257. Gosolics András 258. Götter József 259. Göttlinger István 260. Götz Roman 261. Grfibeldinger József 262. Grafl János 263. Grebhardt János 264. Grebhardt József 265. Gregories Péter 266. Greifenstein Gyula 267. Gröhler János 268. Grünfelder József 269. Grünfelder Pál 270. Gumminger Mátyás 271. Gongl János 272. Gungl István 273. Günther Ferenc 274. Gutbeleth János 275. Guld János 276. Gutgessel János 277. Guttmann Antal 278. Haag János 279. Haagen Marton 280. Haas Ádám 281. Haas Antal 282. Haas György 283. Haas János 284. Haas János 285. Habennann Károly 286; Hack Ádám 287. Hack Fülöp 288. Hadlaczky György 289. Hafner Jakab 290. Hafner József. 291. Hahn Kilián 292. Hahn Konrád 293. Haimann János 294. Hain Antal 295. Hajmássy János 296. HalbIander Antal 297. Haller János

1926. VII. 24. 1926. IX. 10. 1918. XI. 03. 1910. XII. 10. 1926. VI. 27. 1910. VI. 25. 1930. IV. 06. 1922. IV. 23. 1917.I.10. 1917.I.01. 1916. IX. 11. 1923. XI. 12. 1924. I.24.

Kunbaja Miklósi Bácsalmás Levél Etyek Ginisdorf Unterradling Nemesmedves Törökbálint Himesháza VilIány Alsónána Karavukovo (Jug.)

1926. VI. 26

Hidas

1912. VI. 10. 1926. XII. 26. 1921. V. 24. 1923. XI. 19.

Jagodnjak (Jug.) Somogyhárságy Ödenburg Budaörs

1920. VI. 25. 1927. VII. 23. 1916. IX. 22. 1917. II. 05. 1928. IX. 25. 1923. IX. 23. 1917. IV. 22. 1921. X. 22.

Mucsi Üröm Újszentiván Ödenbrug Pesthidegkút Nagykovácsi Várdomb

1915. I. ll. 1925. I.06. 1921. IX 05.

Ragendorf Bácsalmás Bácsalmás Kunbaja

1928. V. 26.

Püspöknádasd

1925. XI. 04.

Lapáncsa

1930. I. 08. 1919. IV. 08. 1931. X. 21. 1915. ll. 26. 1917. VIll. 21. 1927. Vll. 05. 1923. Xll. 25. 1931. VII. 27. 1911. ll. 01. 1913. IV. 17. 1913. IV. 05. 1920. VIII. 26. 1916. VIll. 07. 1920.III. 23. 1907. VI. 09. 1911. XI. 08. 1919. X. 05. 1908. XI. 03. 1931. XII. 13. 1903. VII. 25. 1912. X. 14.

41

Dunakömlőd Budakeszi Kiskassa Bácsalmás Bácsalmás Hegyesbalom Harta Törökbálint Alsókamarás Elek Etyek Budaörs Bácsalmás Lánycsók Katymár Zsámbék Cikó Katymár Veprovac (Jug.)

298. Hammer Ádám 299. Hammer János 300. Hardt Mihály 301. Hrangoző Adolf 302. Harrer Leonhard 303. Hartunk Jakab 304. Hassenstaub József 305. Haser Mátyás 306. Hau József (Havas) 307. Hauck János 308. Hauck Mihály 309. Hauer Pál 310. Hauer Pál 311. Hauptmann János 312. Hauser Ferenc 313. Hauser Ferenc 314. Hauser Ignác 315. Hauser Mátyás 316. Hautzinger József 317. Hautzinger Leo 318. Hautzinger Mátyás 319. Hautzinger István 320. Hautzinger István 321. Heckel Henrik 322. Heckmann János 323. Heffner János 324. Hehl János 325. Heil Sebestyén 326. Heim Antal 327. Heim Mátyás 328. Heinig István 329. Heinrich József 330. Heinzelmann János 331. Heise Vilmos 332. Heissenberger József 333. Heizereder Henrik 334. Heizereder Ferenc 335. Helfenbein Ferenc 336. Hellenbarth József 337. Hennrich Ottmar 338. Henzelmann János 339. Herbst József 340. Hersher Kálmán 341. Hergenröder Frigyes 342. Hering József 343. Hermann Antal 344. Herr András 345. Herr Ferenc 346. Hertl Mátyás 347. Herwert János 348. Herzog András 349. Herzog Antal 350. Hess Henrik 351. Hess Márton 356. Hetzel Péter 357. Hier István 358. Hilgert János 359. Hilmer András 360. Hipp Lipot 361. Hintersehr Pál

1920. ll. 26. 1907.I. ll. 1926. I. 19. 1912. VI. 25. 1902. IV. 24. 1927. ll. 19. 1918. VI. 22.

Ottlaka Iharkút Lánycsók Ödenburg St. Johan Mucsi Kunbaja

1929. IV. 09. 1926. ll. 06. 1908. X. 19. 1901. Vll. 10. 1913. XI. 19. 1909. V. 24. 1919. V. 16. 1909. ll. 07. 1914. ll. 22. 1901. III. 18. 1907. ll. 08. 1931. VIll. 12. 1914. ll. 14. 1919.I.17. 1931. VIII. 23. 1919. XII. 05. 1906. I. 05. 1912. XI. 04. 1919. XI. 12. 1907. XI. 23. 1918. IV. 24. 1901. II. 27. 1925. V. 27.

Temesvár (Ro.) Püspöknádasd Kernei (Jug.) Wolfs Balf Hegyeshalom Vaskút Vaskút Csobánka Dunaköml6d St. Peter Máriakálnok Zanegg St. Peter St. Peter Alsónána Mórágy Törökbálint Mórágy Zengővárkony Zsámbék Etyek BácsaImás Etyek

1919. XI. 25. 1914. III. 21. 1914. III. 26. 1931. XII. 23. 1906. X. 28. 1920. VIII. 19. 1925. V. 12. 1918. V. 13. 1914. IX. 26. 1928. XI. 21. 1913. IX. 24. 1911. II. 05. 1918. IV. 21. 1918. II. 26. 1920. II. 11.

Hidegkút Ödenburg Ecseny Ecseny Bonyhád Bácsalmás Bistritz Perbál Kisbudmér Cikó Mogyoród Lovászhetény Ilmenau Dunabogdány Villány

1915. IX. 22. 1910. VII. 12. 1904. X. 06. 1929. III. 23. 1927. I. 10. 1927. VIII. 27. 1901. XII. 25. 1924. II. 15. 1916. XI. 18. 1918. II. 08. 1901. VI. 27.

Budaörs Budaörs Budaörs Nagykovácsi Hidas Alt-Schowe (Jug.) Németkér Virágos Boldogasszonyfa Novi Vrbas (Jug.) Bácsalmás

42

362. Hirschmann Mihály 363. Hirth János 364. Hofbauer József 365. Hoffgeang Antal 366. Hoffmann Dezs6 367. Hoffmann János 368. Hoffmann József 369. Hoffmann József 370. Hoffmann József 371. Hoffmann József 372. Hoffmann Sebestyén 373. Holzhofer András 374. Holzmann Mihály 375. Horgos Simon 376. Homung József 377. Horváth Ferenc 378. Horváth Imre 379. Horváth Mihály 380. Horváth István 381. Hotz Márton 382. Huber Antal 383. Huber Ferenc 384. Huber József 385. Huber Tamás 386. Hufnágel János 387. Hufnágel Korumd 388. Holzmann Márton 389. Holzmann Mátyás 390. Hufnüss Lász1ó 391. Hull Lóránt 392. Huss Rudolf 393. Huszek Lász1ó 394. Huth Antal 395. Huth György 396. Huth József 397. Ising Mihály 398. Istenes Mihály 399. lzinger József 400. Jtcs Mátyás 401. Jahn Ádám 402. Jahn Károly 403. Jakob János 404. Janis József 405. JekI Róbert 406. Jergler János 407. Jost Ede 408. Jost Szilveszter 409. Judt Ferenc 410. Jung Henrik 411. Jung Jakab 412. Jung József 413. Jung Kilian 414. Kahn András 415. Kainz Heririk 416. Kaipl János 417. Kaizer János 418. Kanter Ferenc 419. Kanter Péter 420. Kalamas Ferenc 421. Kamm Dániel

1920. X. 23. 1922. V. 25. 1919. IV. 06. 1930. IV. 25. 1928. IX. 25. 1905. XI. 20. 1905. VIII. 21. 1905. VIII. 22. 1929. VII. 26.

Felsőmindszent Leányvár Kunbaja Szigetbecse Mágocs Székudvar Almáskert Németmárok Lókut

1908. IV. 25. 1925. IV. 26. 1919. VIII. 06. 1909. XII. 12. 1906. VII. 24.

Agendorf Ödenburg Bakonypölöske Baranyajenő Güns

1920. IX. 24. 1903. VIII. 21. 1908. X. 15. 1916. II. 26.

Et. Johann Németkér Pesthidegkút Rém

1922. XII. 10. 1923. I. 05. 1905. VII. 25. 1916. VI. 18.

Piliscsaba Agendorf Hidas Hidas

1916. IX. 23. 1903. IV. 16.

Csobánka St. Peter

1929. VI. 27. 1911. IV. 11. 1928. V. 26. 1913. IV. 24. 1930. IX. 24. 1929. IX. 09. 1922. XII. 15. 1912. V. 25. 1902. XI. 05. 1903. X. 25. 1911. X. 25. 1923. XII. 23. 1929. X. 12. 1901. VII. 22. 1912.I.20. 1905. VIII. 26. 1920. VIII. 19. 1922. X. 20. 1910. XI. 26. 1920. IX. 25. 1929. XI. 10. 1926. V. 24. 1906. VI. 12.

Bácsalmás Bácsalmás Bácsalmás Vértesboglár Lókút Vértesacsa Ganna Máriakéménd Bátaszék Agendorf St. Peter Hird Kisdorog Raabfidisch Felsőgalla Raabfidisch Bátaapáti Katymár Bonyhád Bácsalmás Zsámbék Fünfkirchen St. Johann

1931. VII. 24. 1919. IV. 11.

Lókút Alsónána

43

422. Kappel Károly 423. Kappel Károly 424. Kappel János 425. Karaba Péter 426. Karner Mihály 427.Kastner Ferdinánd 428. Kastner Ferenc 429. Kattari György 430. Katz Gyula 431. Katzenmayer Péter 432. Katziáner Alajos 433. Kaufler István 434. Kehr Jakab 435. Keinrath Ferenc 436. Kelemen István 437. Keller Ádám 438. Kelle József 439. Keller Ádám 440. Keller József 441. Kellner József 442. Kellner Mátyás 443. Klein Márton 444. Kenyeres József 445. Keppel János 446. Kerber András 447. Kerschner József 448. Kereszturi György 449. Kerschbaum János 450. Kett István 451. Kirschknopf Mátyás 452. Kirchrter Adám 453. Kirchner Antal 454. Kirchner József 455. Kissler Jakab 456. Kitzinger Antal 457. Klar János 458. Klass Bálint 459. Klaus Ferdinánd 460. Klaus Károly 461. Klaus Márton 462. Klaus Sámuel 463. Klein András 464. Klein Ferenc 465. Klein József 466. Klein Péter 467. Kleinhans Antal 468. Kleisz János 469. Klemm János 470. Klesitz István 471. Klett István 472. Klesch György 473. Klieber József 474. Klieber Péter 475. Kling József 476. Klinger Pál 477. Knecht György 478. Knittel Henrik 479. Knopf Kelemen 480. Koch Ádám 481. Koch Krisztián

1909. XI. 04. 1914. VI. 18.

Güns Harka

1923. IX. 17. 1901. XI. 12. 1929. XI. 19. 1914. V. 23. 1903. III. 18. 1930. VIII. 25. 1904. VII. 20. 1912. ll. 06. 1902. X. 25. 1925. VIII. 05.

Ödeburg Ödenburg Lökösháza Dunakömlőd Németbóly Kunbaja Bakonykoppány Törökbálint Alsónána Lengyel

1923. XII. 11. 1919. III. 19. 1922. XI. 11. 1911. ll. 24. 1915. XI. 12. 1904. lll. 09. 1931. VIII. 13. 1902. IX. 11. 1901. XII. 21. 1913. IX. 20.

Fazekasboda Knez. Vinogr. (Jug.) Fazekasboda Bakonyjákó Etyek Pesthidegkút Mór Nagykovácsi Rábafüzes Borjád

1921.VI.18. 1920.IX.20. 1910.VIII.07. 1918.V.19. 1910. X.17. 1906.V.11. 1919.III.25. 1925.I.25. 1910.VI.18. 1911.XI.11. 1917.IV.24. 1902.X.04. 1914.V.14. 1912.XI.11. 1924.XII.27. 1910.XI.11. 1923.III.16. 1905.I.27. 1924.III.24. 1906.IX.21. 1914.IX.25. 1922.II.27. 1909.VI.26. 1922.XI.23.

Steinamanger St. Peter Rém Agendorf Lapáncsa Szigetújfalu Lókút Cikó Szigetújfalu Simontornya Szűr Wolfs Wolfs Vértesboglár Wolfs Nagykovácsi Nagykovácsi Csibrák Kisdorog Nagyganna Lánycsók Mőzs Bakonysárkány Katymár

1923.VIII.23. 1904.II.21. 1909.V.21. 1923.I.26. 1922.IV.19. 1911.I.14. 1911.XI.18. 1913.XII.02. 1928.XI.26.

Bezedek Lippó Gara Máriahalom Bácsalmás Bátaapáti Mokrin (Jug.) Cikó Mórágy

44

482. Koch Ferenc 483. Koch János 484. Koch János 485. Koch János 486. Koch János 487. Kohlmann Antal 488. Kolg Károly 489. Kolep Péter 490. Koller Pál 491. Komerek József 492. Konrád János 493. Koos József 494. Kopp György 495. Kopp György 496. Koppi Ferenc 497. Kordik Mihály 498. Kostiz Simon 499. Knorr Ferenc 500. Kovács Imre 501. Kovács János 502. Kovács János 503. Kräder János 504. Kráder János 505. Kraft György 506. Kraft József 507. Kramer András 508. Kramer Miklós 509. Kramer Miklós 510. Kreis Jakab 511. Kreiter János 512. Kress Károly 513. Krischmann János 514. Krist Antal 515. Krix Péter 516. Kröller János 517. Kromer Jakab 518. Krum Márton 519. Kucsera Albert 520. Kult Antal 521. Kongl Antal 522. Kunst János 523. Künstler János 524. Kurth József 525. Kumacker János 526. Kurz Antal 527. Kurucz János 528. Küster János 529. Küster János 530. Kucsera Albert 531. KuzselJános 532. Laffler István 533. Lamm Henrik 534. Lang Ignác 535. Lang József 536. Lang Mátyás 537. Lang Mihály 538. Lanzser Ferenc 539. Last Vilmos 540. Laub János 541. Laubhan Jakab

1902.X.22. 1920.XI.22. 1927.V.05. 1912.IV.07. 1926.III.15. 1901. III.24. 1928. ll. 26. 1914. V. 07. 1924. X. 25.

Gyertyánkut Nemesnádudvar Cikó Borjád Szárazd Kurd Harka Mórágy Pomázd

1914. IX. 05. 1919. ll. 15. 1911. III. 09. 1923. IX. 25. 1923. X.26. 1928. IV. 14. 1914. Xl. 19.

Majs Baja Budajenő Perbál Zanegg Beremend Szulok

1921. I. 15. 1924. V. 13. 1924. X. 15. 1911. II. 11. 1902. IX. 26. 1912. V. 10. 1929. X. 13.

Kiskőrös Budakeszi Budaörs Gyula Almáskamarás Izmény Püspökladány

1922. VIII. 22. 1901. V. 21. 1927. II. 05. 1925. VI. 24. 1912. IX. 27. 1917. III. 13. 1923. VI. 29. 1903. V. 02. 1909. VI. 09. 1925. Vll. 11. 1911. IV. 05.

Magyarboly Kunbaja Budaörs Güns Harka Dózs Oroszvár Bácsalmás Ragendorf Apatin (Jug.) Gödre

1918. XI. 19. 1928. Xl. 09. 1912. X. 19. 1902. Xl. 12. 1917. X. 10. 1918. XII. 09. 1904. VI. 25.

Dózs Bácsalmás Alsónána Bonyhád Ujszentiván Mőzs Etyek

1921. VIll. 09.

Hidas

1905. XII. 19. 1915. V. 07.

Bácsalmás Törökbálint

1908. IV. 22. 1915. X. 04. 1924. VII. 25. 1926. VIII. 06. 1925. II. 07. 1905. VII. 27. 1901. IX. 11. 1909. XII. 25. 1907. IX. 19.

Nagyszékely Dunabogdány St. Johan St. Peter Dunakömlőd Győrsövényház Ödenburg Hidas Alsónána

45

542. Lay Henrik 543. Lay János 544. Leber János 545. Leber József 546. Lechmann István 547. Leimeter István 548. Leinwetter Pál 549. Leist Ferenc 550. Leist Ferenc 551. Leidi Ferenc 552. Lengyel Elek 553. Leith Vilmos 554. Lehr Márton 555. LimbergerJános 556. Linzer János 557. Lipp Félix 558. Litzinger András 559. Lowescher Jakab 560. Lutz György 561. Lutz Ferenc 562. Lutz Péter 563. Lux Adolf 564. Luxenburger Vince 565. Magvas Mihály 566. Magyarits Sándor 567. Mahl József 568. Maisl Ferenc 569. Major József 570. Mantel Mihály 571. Marczinkovics Antal 572. Marhoffer János 573. Marlok János 574. Martin Domokos 575. Martus György 576. MartusJános 577. Marx Károly 578. März Imre 579. März József 580. Mattburger János 581. Mattburger József 582. MaulJános 583. Maul Péter 584. Maurer Antal 585. Max Krisztián 586. Max Gottlieb 587. Max Mátyás 588. May. Ferenc 589. Mayer Ferenc 590. Mayer Ferenc 591. Mayer János 592. Mayer Mátyás 593. Mayer Urbán 594. Mayerhof Gáspár 595. Mayer József 596. Meinzinger Mátyás 597. Ment Mátyás 598. Merk Ádám 599. Merkler Ádám 600. Mészáros János 601. Metz András

1923. II. 08. 1927. X. 04. 1916. IV. 26. 1906. XI. 23.

Bátaapáti Alsónána Budaörs Budakeszi

1930. VIlI. 09. 1903. X. 21. 1922. II. 22. 1906: VI. 26. 1915. XI. 21.

Vecsés Levél Elek Elek Vaskút

1911. I. 14.

Ödenburg

1925. Ill. 13. 1927. VI. 12. 1911. Ill. 25. 1930. VII. 16. 1909. II. 07.

Balf Tófű Xolfs Baden Mórágy

1921. II. 27. 1923. IX. 17. 1903. VI. 24. 1920. I.23.

Etyek Kunbaja Wandorf Németkér

1927. II. 16. 1923. II. 10. 1914. XI. 19. 1914. I. 15. 1926. III. 05. 1916. I. 26. 1910. X. 23. 1910. V. 25. 1908. lll. 14. 1926. IX. 23. 1911. V. 10. 1904. VIll. 13. 1924. XI. 20 1907.I. 10. 1922. X. 06. 1912. X. 08. 1906. lll. 23. 1905. lll. 10. 1930. V. 14. 1901. VIII. 10. 1908. X. 09. 1927. lll. 19. 1901. I. 09. 1914. IX. ll. 1906. V. 21. 1924. lll. 03. 1927. XI. 28. 1920. VII. 21. 1901. lll. 08.

Régensburg Hidegkút Vaskút Bakonysárkány Zanegg Etyek Nagykovácsi Csobánka Stanisio (Jug.) Szálka Szálka Ödenburg Bonnya Bonyhád Bátaapáti Bátaapáti Alsónána Alsónána Madchendorf Wolfs Wolfs Wolfs Vértesboglár Vértesboglár Nagykovácsi Budakeszi Zanegg Bátaszék Mecsekjánosi

1926. IX. 26. 1906. VII. 24. 1926. X. 15. 1917. VI. 20.

Nagyganna Dunaszekcső Németbóly. Csátalja

1907. VIll. 25.

Elek

46

602. Metzger János 603. Metzinger Mihály 604. Metzinger János 605. Michelberger András 606. Michelberger József 607. Mikolazi József 608. Minasch István 609. Mindler János 610. Mink József 611. Mittnacht József 612. Modler Viktor 613. Molnár István 614. More Antal 615. Morizt Márton 616. MoserJózsef 617. Moser IstVán 618. Muik András 619. Mühl Mihály 620. Mülberger Mihály 621. Müller Adám 622. Müller Sándor 623. Müller Anial 624. Müller János 625. Müller Henrik 626. Müller Henrik 627. Müller Jakab 628. Müller János 629. Müller János 630. Müller János 631. Müller Gyula 632. Müller Mátyás 633. Muschek Ferenc 634. Mussong Jakab 635. Muth Henrik 636. Muth Vilmos 637. Mustapics TomisIáv 638. Naasz Adám 639. Nagel Ferenc 640. Nagl Antal 641. Nagl Antal 642. Nagl Ferenc 643. Nagy Imre 644. Nagy Demeter 645. Natz Vilmos 646. Németh György 647. Ness Mihály 648. Ness Vilmos 649. Neubauer Ferenc 650. Neubauer József 651. Neuberger József 652. Neuberger Mihály 653. Neuberger István 654. Neubert János 655. Niedennayer Ferenc 656. Niedennayer Vilmos 657. Niess Ádám 658. Nieth Ádám 659. Nolz Mihály 660. Notheiss Gáspár 661. Obendorf Péter

1908. IV. 07. 1924. VII. 12. 1909. II. 27. 1928. XII. 16. 1925. II. 26. 1930. III. 04. 1909. VI. 16. 1924. VI. 24. 1923. XII. 26. 1907. VI. 27. 1904. VIII. 08. 1901. VI. 12. 1917. X. 12. 1924. VIlI. 25. 1919. VI. 22. 1901. II. 09. 1918. V. 21. 1924.I.27.

Vértesboglár Kakasd Rém Budaörs Budaörs Budapest Soroksár Budakeszi Cikó Alsókamarás Bakonysárkány Fertőboz Agram Versend Ödenburg Grábóc Szcpetnek Kroisbach

1914. V. 25. 1921. VI. 04.

Mucsi Vaskút

1902. V. 13. 1920. IX. 14. 1912. VII. 25. 1923. VII. 24. 1906. XI. 18. 1919. VI. 20. 1930. I. 26. 1930. IV. 20. 1923. Ill. 28. 1921. VIlI. 14. 1925. VI. 21. 1926. I. 23. 1919. XII. 22.

Bátaszék Egyházaskozár Bátaapáti Nagelsdorf Csávoly Budaörs Budaapáti Bakonyoszlop Vállaj Etyek Cikó Gyönk Ujpetre

1901. ll. 06. 1905. VII. 07. 1911. X. 10. 1902. XI. ll.

Nagyhajmás Vértesboglár Vértesboglár Vértesboglár

1919. VII. 26.

Lókút

1924. VII. 26. 1926. IV. 25. 1903. Ill. 22. 1926. VII. 24. 1909. IV. 24. 1909. IX. 15. 1905. III. 11. 1915. IX. 05. 1901. Ill. 04. 1912. VII. 06. 1931. XII. 24. 1918. V. 24.

Győrsövényház Magympolány Újpetre Vókány Raabfidisch GIábóc St Peter St. Peter St.Johann Mőcsény Elek Elek

1909. VII. 24. 1913. IV. 10. 1925.I.11. 1917. Ill. 18.

Cikó Agendorf Mecsekjánosi Nagyhajmás

47

662. Oberkersch József 663. OlImann József 664. Onnos András 665. Onnos József 666. Ottliczky Ferenc 667. Oswald Ignác 668. Palatin György 669. Pálinkás Ferenc 670. PálinkásJózsef 671. Paller István 672. Pappert Jakab 673. PastlerJános 674. Patzer Mihály 675. Paulay Alajos 676. Paulheim Adám 677. Paulheim József 678. Payer Oszkár 679. Payerl Mátyás 680. Peltzer Henrik 681. Pentz Ádám 682. Pentz József 683. Perlinger István 684. Pertz István 685. Pető Ferenc 686. Petri János 687. Petz György 688. Petz János 689. Petz János 690. PfaffFerenc 691. Pfanzer Antal 692. Pfeifer József 693. Pfeiffer János 694. Pfendert János 695. Pfleger József 696. Pflum István 697. Pieler János 698. Pieler Mihály 699. Piller József 700. Piller Pál 701. Piltz Márton 702. Pojtinger Péter 703. Pollak Károly 704. Pölöskei János 705. Ponitz György 706. Popp András 706. Popp Péter 707. Posgai István 708. Post József 709. Poth Henrik 710. Potnek Ferenc 711. Pratzler János 712. Preckl Mihály 713. Preger Antal 714. Preis Pál 715. Preiss Henrik 716. Preisinger Mihály 717. Preiseler György 718. Prescher Konrád 719. ProgI József 720. Puchler János

1922. II. 13. 1918. II. 09. 1917. IX. 27. 1902. VI. 24:

Kunbaja Kunbaja Hidegkút Hidegkút

1910. VIII. 01. 1930. Ill. 04. 1930. IX. 24. 1902. II. 25. 1929. II. 08. 1916. VI. 07. 1917. IX. 25. 1911. XII. 12.

Hercegfalva Perbál VértesbogIár Vértesacsa Vértesacsa Szálka Wandorf Ödenburg

1910. XII. 02. 1913. Ill. 22. 1914. VIII. 10. 1923. II. 06. 1901. II. 24. 1909. XII. 22. 1927. IV. 22. 1919. VIII. 27. 1901. IX. 13. 1911. XII. 11. 1912. IX. 23. 1920. II. 07. 1927. I. 18. 1925. Ill. 21. 1912. XII. 24. 1927. VI. 09. 1925. V. 23. 1916.I.24. 1927. IV. 21. 1929. VIlI. 15. 1905. VIlI. 02. 1928. VI. 27. 1930. Ill. 27. 1906.I.21. 1914. IX. 22. 1910. XII. 22. 1905. V. 21. 1918. II. 20. 1906. IX. 26. 1923. IV. 27. 1905. Ill. 24. 1901. XI. 26. 1924. X.25. 1919. Ill. 14. 1907.III. 23. 1913. VIlI. 22. 1923. IX. 10.

Szigetújfalu Szigetcsép Harka Harka Hidas Kunbaja Vaskút St Peter Altenbögge Bácsalmás Véménd Vókány Bonnya Szálka Dúzs Elek Piliscsaba Ág Zsámbék Etyek Zsigetújfalu Balf Balf Bali Ajkarendek Mezőberény Németmárok Pilisborosjenő Gödre Felsőkerepes Cikó Cikó St. Peter Almáskamarás Alsónána Karancs Alsónána Budaörs Ganna Hummlitz Fünfltirchen Ödenburg Budakeszi Bonnya Etyek Tótvázsony

1907. Ill. 22. 1921. Ill. 06. 1906. IX. 26. 1929. VI. 13. 1902. Ill. 22. 1920. XII. 19. 1924. XI. 24. 1901. V. 27.

48

721. Puhl Pál 722. Pulver János 723. Pusch Mihály 724. Puszter József 725. Raab Bálint 726. Rábai Henrik 727. Rabel István 728. Rack György 729. Rapolder Antal 730. Rathgeber Mihály 731. Rausch Jakab 732. Rauth István 733. Reppmann István 734. Redl József 735. Redl István 736. Redling Jakab 737. Regert Mátyás 738. Reh Stephah 739. Rehberger Mátyás 740. Rehmann János 741. Reich György 742. Reichardt József 743. Reidl József 744. Reibling János 745. Reifmesser József 746. Reisner Károly 747. Reiss Ferenc 748. Reiss János 749. Reiss Pál 750. Reiss József 751. Reiss Péter 752. Reisinger János 753. Reitinger Henrik 754. Reitinger János 755. Resch Mihály 756. Retting István 757. Rezniczek József 758. Richter György 759. Richter Mihály 760. Riegler István 761. Ries Ferenc 762. Rieschl Márton 763. Rigó János 764. Rill János 765. Ring Konrád 766. Ringhofer Mihály 767. Ringhoffer József 768. Ritter János 769. Ripp Gusztáv 770. Ritter János 771. Ritter Mihály 772. Rits Péter 773. Rongitsch József 774. Romeis János 775. Romeis József 776. Rödbneier Mihály 777. Ruck György 778. Ruck József 779. Rummelhardt János 780. Rumpeltes Mátyás

1929.I.28. 1915. V. 03. 1922. IX. 04. 1901. XI. 25.

Hercegszabar Grabovac (Jug.) Szigetszentmárton Rajka

1931. X.13. 1912. VI. 25. 1903. IV. 14. 1912. X. 15. 1922. V. 05. 1904. IX. 14. 1926. X. 19. 1923.I. 01. 1924. V.10. 1925. VIlI. 07. 1926. V. 27. 1931. XII.05. 1926. X. 10. 1921. VII. 27. 1907. IV. 16. 1911. Ill. 25. 1903. I. 24. 1920. IV. 04.

Kaposszekcső Budaörs Etyek Budakeszi Gödre Nagyhajmás Németkér Vaskut Hercegfalva Hercegfalva Ganna Németpalkonya St. Johan Hegyeshalom Budajenő Németkér Dunaföldvár Somogydöröcske

1926. XI. 22. 1909. VI. 21. 1917. VI. 28. 1930.I. 27. 1929. VI. 26. 1917. X. 22. 1904. IV. 23. 1922. I. 13. 1903. I. 12.

Hidegkút Ödenburg Elek Cikó Elek Elek Cikó Belecska Gerényes

1929. IX. 10. 1921. VIlI. 27. 1926. II. 13. 1915. VIlI. 26. 1907. IX. 06. 1931. VII. 25. 1907. X. 20. 1912. VIlI. 08. 1902. IX. 21. 1930. VII. 27. 1905. IV. 13. 1902. V. 26. 1915. VI. 27. 1924. IV. 19.

Mogyoród Vaskút

1904. VII. 26. 1912. Ill. 26. 1925. VI. 09. 1902. II. 27. 1907. VII. 7. 1916. VIll. 18. 1915. IX. 12. 1924. IV. 27. 1922. IV. 22. 1907. Ill. 26. 1929.I.24.

Budaörs St. Peter Bácsalmás St. Peter Villány Vókány Dunakömlőd Elek Almáskamarás Vaskút Ödenburg

49

Nemesudvar Nemesnádudvar Kroisbach Bácsalmás St. Johan Pusztavám Bácsalmás Vinkovci (Jug.) Ödenburg Bakonygyirót St. Peter

781. Rumsauer Vilmos 782. Ruppert Ferenc 783. Ruppert János 784. Szabó Henrik 785. Szabó Márton 786. Szabó István 787. Sándor Mihály 788. Sauer János 789. Sauter József 790. Sauthner Albert 791. Schadt Ferenc 792. Schmer György 793. Schaffer Benedek 794. Schaffer György 795. Schaffer Henrik 796. Schaffer János 797. Schaffer János 798. Schaffer Mihály 799. Schama István 800. Schandl Jakab 801. Sántha Emil 802. Scherer Rudolf 803. Scharfy Ferdinánd 804. Scharfy Sámuel 805. Scheibl Antal 806. Scheibl János 807. Schey Gyula 808. Schneller Mihály 809. Schely Károly 810. Schenk János 811. Seres György 812. Schettl Antal 813. Schilling Fülöp 814. Schilling Péter 815. Schillinger Antal 816. Schimpl János 817. Schimpl József 818. Schinagel József 819. SchinageIJózsef 820. Schindler József 821. Schinkó Mihály 822. Schkrutt Henrik 823. Schmall Antal 824. Schmeisser Márton 825. Schmell Antal 826. Schmidt Ádám 827. Schmidt Ádám 828. Schmidt Antal 829. Schmidt Gábor 830. Schmidt Henrik 831. Schmidt János 832. Schmidt János 833. Schmidt János 834. Schmidt József 835. Schmidt Gyula 836. Schmidt Lőrinc 837. Schmidt Miklós 838. Schmidt Pál 839. Schmidt Fülöp 840. Schmidt István

1925. XI. 26. 1925. VIll. 06. 1921. XI. 14. 1925. X. 19. 1908. IX. 9. 1902. I.06. 1931. I. 26. 1926. XII. 8. 1928. Ill. 02. 1923. X. 10. 1908. XI. 07. 1923. II. 13. 1908. VI. 23. 1911. VI. 23. 1922. VI. 06. 1901. XII. 03. 1917. VIlI. 10. 1915. Ill. 22. 1904. VII. 27. 1924. VII. 05. 1928. II. 18. 1915. IV. 05. 1912. VI. 11. 1929. XI. 26.

Máriakéménd Hercegfalva Gyönk Alsónána Zsámbék Kunbaja Budaörs Katymár Zsámbék Nas.Elbinakrivaja (J ug.) Vaskút Dunakömlőd Vérteskozma Ág Alsónána Császártöltés Alsónána Soroksár Katymár Bakonykoppány Jakabháza Üröm Ödenburg Ödenburg

1904. VII. 22.

Csávoly

1919. Ill. 05. 1904. IV. 12. 1908. X.19. 1901. VI. 10. 1909. VI. 25. 1909. II. 13. 1908. X. 01. 1913. Ill. 10. 1910. XII. 25. 1921. VII. 17. 1919. II. 26. 1902. VII. 26. 1917. XI. 23. 1922. II. 14. 1925. X. 23.

Bakonyjákó Kaltenstein Somogyszil Elek Pécsvárad . Nagyszékely Pereg Elek Elek Elek Kroisbach Etyek Budakeszi Szomor Kisfalud

1901. I. 11. 1917. VII. 16. 1906. VII. 12. 1920. VII. 25. 1918. V. 24. 1901. IV. 21. 1907. XI. 25. 1902. IX. 06. 1929. Ill. 23. 1917. IV. 27. 1915. VI. 13. 1901. XII. 22. 1931. XII. 14. 1904. VIlI. 26. 1929. VI. 26. 1904. VIlI. 23. 1920. VIII. 06.

Bonyhád Zsámbék Mőcsény Lapáncsa Csibrák Kurd Mekényes Lapáncsa Pressburg (S Tál Vértesacsa Mőcsény Odzaci (Jug.) Bácsalmás Bácsalmás Györköny Veprovac (Jug.)

50

841. Schmidt Vendel 842. Schmidtecker Antal 843. Schnadenberger József 844. Schneider Ferenc 845. Schneider János 846. Schneider János 847. Schneider János 848. Schneider János 849. Schneider József 850. Schneider József 851. Schneider József 852. Schneider Péter 853. Schneider Sebestyén 854. Schnobl János

1926. I. 25. 1928. IX. 24. 1923. II. 15. 1930. IV. 12. 1930. VII. 16. 1918. X. 21. 1918. VII. 26. 1901. IX. 26. 1912. VIlI. 07. 1906. IX. 19. 1903. XII. 25. 1915. IV. 07. 1916. I. 22. 1909. IX. 03.

Majos Srpski Miletic (Jug) Beli Manastir (Jug.) Budapest Alsónána Harta Porva Bácsa1más Grabovac (Jug.) Almáskamarás Lapáncsa Mórágy Budakalász Csávoly

855. Schoblocher Antal

1915. VIlI. 26.

Bácsalmás

856. Schoblocher Péter 857. Scholly Károly 858. SchölI Lajos 859. Schönfeld Mihály 860. Schopf Ferenc 861. Schopf János 862. Schopper István 863. Schrantz Mihály 864. Schraub Imre 865. Schreck István 866. Schreier György 867. Schrödl Pál 868. Schubert Antal 869. Schubert Ferdinánd 870. Schubert Vilmos 871. Schuck György 872. Schuck Károly 873. Schüll Sebestyén 874. Schultz Urinc 875. Schulze Henrik 876. Schumacher Jakab 877. Schuster Alajos 878. Schuster Sebestyén 879. Schütz Pál 880. Schwab József 881. Schwarz József 882. Schwarz Konrád 883. Schwarz Pál 884. Schwebler Péter 885. Schwighoffer Mihály 886. Sebő János 887. Sedlak Henrik 888. Sedlak Károly 889. Seiberling József 890. Seibert János 891. Seitsam Antal 892. Seitz Ferenc 893. Seltner Antal 894. Sendi János 895. Senk József

1917. V. 26. 1903. X. 21.

Bácsalmás St. Peter

1904. XI. 24. 1929. VII. 13. 1914. VII. 24. 1923. VI. 23. 1915. II. 13. 1905. XI. 10. 1906. II. 20. 1901. VI. 10. 1912. VII. 24. 1912. VIII. 20. 1930. III. 21. 1922. III. 22. 1904. IV. 25. 1903. VIII. 10. 1921. VII. 07. 1920. II.07. 1905. VII. 22. 1922. IX. 13. 1927. IX. 19.

Dúzs St. Johann St. Peter Gara Temerin (Jug.) Máza Pilisvörösvár Elek Ödenburg Bácsalmás Kiskassa Kula Villány Pilisbarosjenő Kunbaja Budakeszi Dresda Szálka Dubi/K

1919. IX. 25. 1905. X. 11. 1911. VI. 20. 1907.I. 12. 1930. IX. 26. 1912. IX. 16. 1912. X. 16. 1920. I. 04. 1916. V. 26. 1928. V. 26. 1906. V. 27. 1927. XII. 06. 1924. VI. 06.

Dunakömlőd Lapáncsa Kisganna Szigetszentmárton Kisganna Subotica (Jug.) Nagytevel Bakonypölöske Üröm Budakalász Somberek Vaskút Etyek

1904. IX. 14. 1907. III. 23. 1912. X. 05.

Szigetújfalu Vértarcsa Illocska

896. Senk Tamás

1923. III. 05.

Illocska

897. Sieber Antal 898. Sieber János 899. Siben József

1912. IV. 26. 1901. I. 05. 1910. VII. 12.

Nagykovácsi Nagykovácsi Liptód

51

900. Siegwardt József 901. Siffen Jenő 902. Silbereis József 903. Silbereis Bálint 904. Simon Ferenc 905. Singer György 906. Sipos József 907. Skribanek Ferenc 908. Skribanek István 909. Skribanek István 910. Skultéti András 911. Sommer László 912. Sommer Márton 913. Sommer Péter 914.Spangenberger Jakab 915. Spannenberger Ádám 916. Speier József 917. Spiegei András 918. Spiess Gyula 919. Staab István 920. Stabl János 921. Stadler Ferenc 922. Stadtmüller Mátyás 923. Stahl Konrád 924. Stallenberger András 925. Staller György 926. Stapf György 927. Stapf Ádám 928. Stark Lajos 929. Starcz József 930. Steib Ádám 931. Steibli János 932. Steiger János 933. Steigenwald Ádám 934. Stein Miklós 935. Steiner Márton 936. Steiner Mátyás 937.Steinhöfer János 938. Srenger Mátyás 939. Stenger Rudolf 940. Stess Imre 941. Stark József 942. Stark József 943. Strahl János 944. Strammer András 945. Strenner János 946. Striffler György 947. Strifler Vendel 948.Strohmnayer János 949. Strorigl Mihály 950. Strommer Mátyás 951. Studer János 952. Sturm József 953. Sturz József 954. Sturz József 955. SunthennerJános 956. Szeltner Antal 957. Szeltner Henrik 958. Szedlák Károly 959. Szőllősi János

1922. V. 22.

Dunakömlőd

1902. II. 02. 1926. X. 26. 1913. IX. 25. 1923. IV. 14. 1902. IX. 22. 1924. Ill. 24. 1921. XII. 02. 1922.I.21. 1924. VIlI. 24. 1918. VII. 22. 1903. XII. 24. 1931. V. 08. 1929. V. 18. 1922. IV. 13. 1904. I.21. 1908. VIlI. 09. 1902. VI. 03. 1915. XII. 01. 1920. VI. 12. 1928. I. 25. 1908. IX. 25. 1920. VI. 25. 1909. XII. 4. 1928. XI. 11. 1924. IV. 27.

Almáskamarás Almáskamarás Csátka Dózs Katymár Bácsalmás Bácsalmás Bácsalmás Hőgyész Kaposvár Etyek Bácsalmás Egyházaskozár Cikó Kroisbach Hegyeshalom Bonyhád Katymár Bácsalmás Vaskút Leányvár

1921. XII. 19. 1911. I. 06. 1930.I.03. 1923. IX. 24. 1901. VI. 23. 1914. VIlI. 04. 1906. II. 06. 1924. V. 11. 1919. XII. 16. 1921. VIlI. 24. 1922. VII. 27. 1914. X. 08. 1903. Ill. 12. 1914. XI. 13. 1930. IX. 22. 1915. IV. 13. 1905. IV. 26. 1921. X. 12. 1914. VIlI. 22. 1912. VIlI. 19. 1925. XII. 16. 1908. IX. 06. 1914. II. 24. 1924. X. 03. 1931. Ill. 19. 1905. I. 25.

Cikó Csátalja Elek Elek Budapest Szálka Zsámbék Agendorf Bánd Egyházaskozár Palotabozsok Agendorf Hegyeshalom Ganna Cikó Somogydöröcske Belje (Jug.) Németmárok Vaskút Agendorf Tótvázsony Almáskamarás Almáskamarás Cikó Harka Balf Cikó Budakeszi Wiendorf Lókút

1907. V. 23.

Budapest

1928. II. 04.

Homolitz (Jug.)

52

960. Szentesi Henrik 961. Taberger József 962. Tafferner Ferenc 963. Tagscherer István 964. Tandl Mátyás 965. Taps Jakab 966. Taub József 967. Taubel Mátyás

1921. I. 22. 1914. III. 23. 1913. VII. 03. 1911. I. 18. 1913. VI. 06. 1918. II. 14. 1927.I. 11.

Budapest Zsámbék Budaörs Kroisbach Kercseliget Bácsalmás Ragendorf

968. Tauer János

1906. VI. 06.

Villány

969. Tax Antal 970. Teer József 971. Tell István 972. Teller Antal 973. Teller János 974. Tenk Viktor 975. Tex József 976. Thaser József 977. Theiler József 978. Thorján Frigyes 979. Thülly Mátyás 980. Thum János 981. Thum János 982. Thumberger János 983. Thurmann László 984. TilI Mihály 985. TilI István 986. Tilmann József 987. Tirom Antal 988. Tirnitz Ferdinánd 989. Tisch József 990. Tissauer József 991. Tobler András 992. Tobler Antal 993. Totter Henrik 994. Trapp József 995. Tremmel Géza 996. Tremmel János 997. Treutz György 998. Triebl Pál 999. Trinkl József 1000. Trinkl Mátyás 1001. Trissler Péter 1002. Trost Ferenc 1003. Trummer István 1004. Tschassar Gusztáv 1005. Thumberger János 1006. Tum György 1007. Turina József 1008. Türk Jakab 1009. Türk József 1010. Turnherr János 1011. Ujvári Károly 1012. Udvardy József 1013. Ulrich János 1014. Ulrich József 1015. Ulrich Márton 1016. Unger András 1017. Unger Pál 1018. Urlauber Pál

1926. VII. 25. 1912. XII. 16. 1910. VIII. 07. 1905. XII.

Ujbarok Veszprémhidegkút Hercegfalva Etyek

1916. XII. 12. 1914. II. 24. 1919. IV. 20. 1906.I. 10. 1931. V. 02. 1922. II. 28. 1914. IX. 07. 1901. X. 15.

Lókút Ivándárda Piliscsaba St. Johann Novi Vrbas (Jug.) Zanegg Hercegszabar Palotabozsok

1908. IX. 04. 1926. XII. 18. 1924. IX. 23. 1910. XII. 22. 1922. ll. 22. 1909. IX. 17. 1917. Ill. 25. 1929.I. 13. 1927. IX. 06. 1922. II. 23. 1927. VI. 23. 1918. X. 06. 1908. X. 14. 1916. XII. 05.

Véménd Bátaszék Hőgyész Bajmok Ödenburg Zsámbék Güns Katymár Katymár Ivándárda Kercseliget Porva Elek Szajk

1918. V. 23. 1928. IV. 17. 1927. Ill. 06. 1918. V. 23. 1904. I. 26.

Agendorf Agendorf. Kiskér Lánycsók St. Johann

1917. X. 26. 1913.I.23. 1915. VI. 27. 1910. I. 26. 1918. Ill. 09. 1912. V. 26.

Harka Szigetújfalu Felsőkerepes Dunakömlőd Űröm Pomáz

1909. II. 06. 1910. Ill. 20. 1908. II. 23. 1930. X. 19.

Grábóc Vértesboglár Hidar

1917. VII. 25. 1922. XI. 12.

Levél Bácsalmás

53

1019. Urschler András 1020. Usleber György 1021. Utmelléki Bemát 1022. Utz János 1023. Warga György 1024. Varga Mátyás 1025. Varga Antal 1026. Wache Ferdinánd 1027. Wachter Mihály 1028. Wachtler Rudolf 1029. Vadas Károly 1030. Wagner Ferenc 1031. Wagner Richárd 1032. Waller Antal 1033. Varga Ferenc 1034. Waschik József 1035. Weber Ferenc 1036. Weber József 1037.Weber Mályás 1038. Weber Oszkár 1039. Weith József 1040. WeberVilmos 1041. Weckermann Mátyás 1042. Wegmann Antal 1043. WegnerJános 1044. Weibl Ádám 1045. Weiss János 1046. Weiss János 1047. Weiss Péter 1048. Wennes József 1049. Wenzler Jakab 1050. Wenzler János 1051. Werkmann Mihály 1052. Wemer József 1053. Wettstein Ádám 1054. Wiest Márton 1055. Wilhelm Ádám 1056. Wilhelm Ferenc 1057. Wiltz György 1058. Winck Jakab 1059. Winecker János 1060. Wink Henrik 1061. Wink Henrik 1062. Wid János 1063. Winkler András 1064. Winkler Antal 1065. Winkler János 1066. Winkler Konrád 1067. WinklerIstván 1068. Winter Márton 1069. Wirágh Ferenc 1070. Wischer Ádám 1071. Wischer Henrik 1072. Wittmann Ferenc 1073. Wittmann György 1074. Wödl Mátyás 1075. Wödl Mátyás 1076. Wölfinger Tibor 1077. Wohlmuth Ferdinánd 1078. Wolf Ferenc

1927. X. 23. 1930.I.05. 1918. X. 14. 1901. VI. 24. 1921. XII. 25. 1923. VI. 23.

Budapest Bajmok Pr.Sv.lván (J ug.) Zsámbék Komádi Somogyhárságy

1918. VII. 06. 1925. X. 06. 1923. II. 09. 1926. Il.14. 1905. VI. 27. 1911. XI. 17. 1917.I.27.

Vókány Bácsalmás Paris St. Peter Somogyhárshegy München Beremend

1923. VI. 24. 1901. IV. 24. 1919. IV.03. 1926. Ill. 21. 1916. IX. 27.

Elek Ivándára Vértesacsa Dózs Kisjakabfalva

1918. VI.09. 1901. VI.12. 1926. VIlI. 07. 1925. VI. 10. 1910. XII. 08. 1912. IV. 01. 1902. XII. 24. 1930. VII. 26. 1929.I.26. 1928. XII. 01. 1903. VIlI. 25. 1911. IX. 23. 1920. VI. 19. 1918. XI. 25. 1902. IX. 22. 1911. II. 16. 1905. VI. 01. 1902. VIlI. 12. 1914. VII. 10. 1907. VIlI. 16. 1911. X. 26. 1929. III. 27. 1915. IX. 04. 1904. XI.03. 1907. VI. 17. 1923. VI. 25. 1929. ll. 10. 1917. XI. 26. 1923. III. 23.

Unterrechendorf Budakeszi Budakeszi Taksony Egyházaskozák Perbál Zanegg St. Johann St Johann Szálka Szálka Szulok Máriakéménd Bácsalmás Szomor Bácsalmás Cikó Elek Alsónána Akron Ivándára Alsónána Budakeszi Budaörs Budaörs Budaörs Budaörs St. Peter Mezőberény

1930. Ill. 11. 1927. X. 24. 1915. XI. 22. 1920. VlI. 24. 1915. V.11. 1922. XII. 15.

Bácsalmás Bácsalmás Nagykozár Elek Harka Agendorf

1920. IX. 22. 1929. VII. 25.

Ödenburg Vaskút

54

1079. Wolfbeis Ferdinánd 1080. Wüscht János 1081. Zanker Antal 1082. Zaun Márton 1083. Zavaczki István 1084. Zechmeister József 1085. Zeitler János 1086. ZeitlerJózsef 1087. Zeitler József 1088. Zeller Ernő 1089. Zellmayer György 1090. Zellmayer Vendel 1091. Zeller József 1092. Zeller Konrád 1093. Zeller Vilmos 1094. Zeller Mihály 1095. Zemmel Ferenc 1096. Zick Ferenc 1097. ZickJakab 1098. Zick János 1099.Ziegler József 1100. Zielbauer Ferenc 1101. Zielbauer János 1102. Zinier Mihály 1103. Zink Lőrinc 1104. Zink Mátyás 1105. Zink Mihály 1106. Zimmermann József 1107. Zinnitsch Ferenc 1108. Zukelbach János 1109. Zischek József 1110. Zöllner Imre 1111. Zseray József 1112. Zseray István 1113. Zwickl Pál

1917. IV. 26. 1929. I.22. 1907. IX. 24. 1921. VIII. 17. 1901.IV.24. 1922.I.08. 1911. Xll. 08. 1923. I. 13. 1915. IV. 14. 1912. IX. 21. 1912. ll. 19. 1905. XI. 25. 1917. XI. 15.

Ödenburg Sr.Militic (Jug.) Etyek Tótvázsony Kunbaja Zanegg Elek Elek Elek Bácsalmás Bácsalmás Bácsalmás Almáskamarás

1930. VI. 12. 1901. Vll. 23. 1917. ll. 08. 1918. VI. 08. 1920. IX. 10. 1911. VI. 14. 1929. I. 25. 1927.I.06. 1915. X.28. 1928.VII.27. 1901. I. ll. 1922. IX. 04. 1920. II. 26 1913.IV. 27 1920.10.26. 1902.IX.26. 1913.VII.25. 1903.I.27.

Almáskamarás Budakeszi

1929.VI.14.

Zanegg

Vaskút Vaskút Bátaszék Elek Elek Zanegg Perbál Máriahalom Zsámbék Nagyárpád Kaltenstein Budaörs Kecskéd Elek Heetin (Jug)

55

A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak NÉVSORA (Hiányos)

56

A tiszalöki hadifolytárbor Magyarországon élő volt lakóinak névsora 1. Almási János 2. Aut Ádám 3. Anselmó János 4. Badnyák László 5. Bagjas László 6. Balázs István 7. Balázs Lajos 8. Babos János 9. Bacsa Sándor 10. Balogh János 11. Bayer Mihály 12. Basiszta József 13. Benkő Vince 14. Benkovics Béla 15. Brecska Jenő 16. Buszulyok Sándor 17. Bischof Péter 18. Bikesics István 19. Cza1có.Sándor 20. Csáki László 21. Csapó Béla 22. Csillik István 23. Csupor ? 24. Dampf László 25. Dobo József 26. Domanovits János 27. Erdős Lajos 28. Farkas István 29. Fehér József 30. Flaiser ? 31. Franyó Ferenc 32. Frei Sebestyén 33. Fellendek István 34. Fekete ? 35. Farkas ? 36. Freiber István 37. Frölich Tibor 38. Fuszenecker ? 39. Gáspár János 40. Graszl Jenő 41. Gergely András 42. Groseibel Márton 43. Groszmann Jakab 44. Groszman József 45. Hauk János 46. Hajnal István 47. Horváth Lajos 48. Rock Antal 49. Dr. Herczeg László 50. Hengenröger Virgil 51. Iker János 52. Jakab József 53. Juhász József 54. Juhász József 55. Jeszenszki István 56. Joó István 57. Kálnay László 58. Katona András

1919.VI.14.

Budafok

1906.XI.17.

Nagyszakácsi

1920.II.15. 1924.VII.14.

Szabadka Arad (Ro.)

1925.I.16.

Újpest

1924.VII.14.

Szekszárd

1924.III.14.

Örményháza

57

59. Katona János 60. KasznárJános 61. Keller Sándor 62. Képes László 63. Klémann Ferenc 64. Klenyóczki Péter 65. Kiss Ottó 66. Kholman György 67. Kohler Jakab 68. Dr. Kósa László 69. Kovács József 70. Krebs István 71. Krug Mihály 72. Laczi Gyula 73. Laczi István 74. Lábodi Gyula 75. Lipics Kálmán 76. Lichtmanegger Oszkár 77. Markos Károly 78. Márton Imre 79. Meiszner János 80. Mirk József 81. Móder István 82. Mudzsár Dragatin 83. Müller Antal 84. Müller Péter 85. Nagy János 86. Nagykikindai ? 87. Narobek László 88. Nikolaj Nikolavics Iván 89. Oláh Miklós 90. Orosz Imre 91. Pataki Mátyás 92. Pfeifer József 93. Rédli Géza 94. Ritter Sándor 95. Ritzl János 96. Sadi István 97. Salamon Nándor 98. Sárvári György 99. Simonka Vendel 100. Srangli Dénes 101. Somogyi István 102. Somlóvári László 103. Soós László 104. Stipics János 105. Schöffer Ferenc 106. Schwarzenberger Adolf 107. Szabó György 108. Szabó József 109. Szabó Mihály 110. Stumpf Ferenc 111. Szabó Ferenc 112. Szabó Károly 113. Szabó Lajos 114. Szabó Sándor 115. L. Szabó Sándor 116. Szombati Szabó Csaba 117. Szabó (Schneider) György 118. Szakmári Mihály

1914.V.24.

Nemesnádudvar

1920. III. 18.

Bácskamutfalva

58

119. Sróf Sándor 120. Száraz György 121. Szedlacsek István 122. Szinger Mihály 123. Szomolai Szilárd 124. Sztanó József 125. Tasnádi Frigyes 126. Tarczal József 127. Teller Antal 128. Técsői István 129. Terjék József 130. Török Ferenc 131. Török János 132. Tomanovics János 133. Törtei András 134. Tompa Zsigmond 135. Treiber István 136. Trapp József 137. Torma János 138. Tragler Márton 139. Vitéz Frigyes 140. Vida Ferenc 141. Zentai Tibor 142. Ébner Ferenc 143. Engelmayer Henrik 144. Deckmann János 145. Geislhord Gyula

1926.XII.19.

Almamellék

1926.II.05.

Budapest

1927.

Tapolca

1907. Pilisvörösvár

59

Mellékletek

60

A tiszalöki fogolytábor alaprajza

61

62

63

A táborból kicsempészett levél

64

65

66

67

Tasnádi Frigyes tiszalöki táborban készült rajza

68