10. A szavak jelentése – szójelentéstan 10.1. Jelek és jelrendszerek Egész életünkben jelek sokaságával találkozunk. Jelek segítenek a világban tájékozódni, ismereteket adnak, üzeneteket közvetítenek. Vegyük például az útjelző táblákat, amelyek rengeteg információt közvetítenek, hogy a közlekedés zavarmentes legyen. Kezünkkel, arcunkkal, sőt egész testünkkel, testtartásunkkal tudunk jeleket küldeni a környezetünkben tartózkodók felé. Az ún. testbeszéd, az arcjáték (mimika), kézmozdulatok (gesztusok) által számtalan üzenetet továbbítunk mások felé. Jelként értelmezhetjük az emberi viselkedés bizonyos megnyilvánulásait, mint például a pirulást, elsápadást. Mit jelenthet a pirulás és az elsápadás? Mondj rá néhány példát! Sorolj fel egy-két további emberi viselkedés során megnyilvánuló jelet! Milyen információkat tudunk továbbítani a beszédet kísérő nem nyelvi jelek által, pl. a különféle kézmozdulatokkal, arcjátékkal? Mutass be párat! (Az illetleneket mellőzd!) Ismereteid alapján milyen szándék, akarat fejezhető ki testbeszéd által? Mutass be ezekre néhány példát! Jelnek csak az a jelenség tekinthető, amelynek mindenki számára azonos jelentése van. Ez a jelentés közmegegyezésen (konvención) alapul. Ilyen közmegegyezésen alapulnak az útjelző táblák, a közlekedést irányító szemaforok. Belegondoltatok, hogy mi lenne, ha az itt látható táblákat egyesek fordítva értelmeznék? Teljes káosz lenne, tömérdek baleset következne be. A nyelvi jelek is ilyen közmegegyezésen alapulnak. Mindenki számára egyértelmű, hogy a betűk milyen hangokat jelölnek. Az ábécé a legjobb példa arra, hogy egyes jelek egész jelrendszereket alkothatnak. Vannak olyan jelek, amelyek minden ember számára azonos jelentéssel bírnak. De vannak olyanok is, amelyek egyes kultúrákhoz kötődnek, máshol nem értik, illetve félreérthetik, mivel ott más annak a jelnek a jelentése. Gondoljunk csak a bolgárok igen és nem jelzésére, amelyet a miénkkel ellentétes fejmozgatással fejeznek ki. A jelek csak addig érvényesek, amíg az az emberi közösség, kultúra, amely kialakította, ismeri, elfogadja, és egyforma jelentéssel értelmezi, használja. Be tudnál mutatni olyan jeleket, amelyeket csak egy bizonyos szűk csoport használ? Magyarázd el ezek jelentését, hogy milyen helyzetben használják! Gondolj bizonyos szakmákra, foglalkozásokra! A jeleket többféleképpen kategorizálhatjuk. Az emberek által létrehozott és használt jeleken kívül léteznek olyan természeti jelenségek, amelyek szintén információkat árulhatnak el nekünk. Ilyen például az égdörgés, villámlás, a fekete felhők megjelenése az égbolton. Sorolj fel pár jelzést, amelyek valamilyen természeti jelenséget, változást jósolnak előre! Fel tudnál sorolni olyan tantárgyakat, amelyeken jeleket is tanultatok? Idézz fel néhány jelet ezekből a tananyagokból! Gondolj a természettudományi tantárgyakra, például a számítástechnikára, de akár a nyelvtanra is! Milyen jelekkel lehet ott találkozni?
128
Jelrendszere az összes tudománynak: a matematikának, fizikának, kémiának, valamennyi tantárgynak van, amelyek a világ tudományágainak egy-egy kis szeletei. A leggyakrabban használt jelrendszer viszont a nyelv. Ennek segítségével jutunk el minden egyes fogalomhoz, ismerethez, az összes tudományhoz. A nyelv apró jelelemekből áll, amit hangoknak nevezünk. Ezek összességéből épülnek fel a szavak a toldalékokkal együtt, amelyeket nyelvtani szabályok irányítanak.
10.2. A hangalak és a jelentés kapcsolata Ha tökéletesen akarjuk használni a nyelvi „jelrendszerünket”, akkor ismernünk kell a jelek hangsorát és jelentését, valamint az egyes szavak hangalakja és a jelentése közötti viszonyt. Minden szónak van hangalakja és jelentése. Hangalak – értelmes hangsor, vagyis azt jelenti, hogy milyen hangokból (betűkből) áll a szó. Jelentés – a valóság egyes elemeire utal. Logikusan azt értjük alatta, hogy mit jelent a szó, mivel minden (értelmes) szónak van jelentése. A szó jelentésével foglalkozó tudományág a szemantika. A szó hangalakjának és jelentésének viszonya történeti-társadalmi hagyományon alapszik. Tehát nem változtathatunk rajtuk, mert olyan formában örököltük őket, amilyenben ma is használjuk. (Pl.: A ház szónak nem változtathatunk sem a hangalakján h-á-z, sem a hozzá társított, megszokott, mindenki által elfogadott jelentésén. Ha mégis változtatnánk rajta, attól a pillanattól kezdve nem lehetnénk biztosak abban, mit is akar mondani beszélőpartnerünk. Tehát a szavak hangalakján és jelentésén nem változtathatunk.) Szavaink között vannak olyanok, amelyeknek hangalakjából lehet következtetni jelentésükre. Azt mondjuk, hogy e szavak esetében a hangalak és a jelentés között reális összefüggés van. Ilyen szavak: a hangutánzó szavak – a cselekvés hangját utánozzák: gágog, röfög, loccsan, puff stb. a hangulatfestő szavak – a cselekvő érzelmeit, hangulatát érzékeltetik: ballag, pipogya stb. a magas és a mély hangrendű párok esetében is fellép ez a reális összefüggés, mert az egyik felidézi a másikat: kipp – kopp, hej – haj, kever – kavar stb. A hangutánzó szavak elsősorban indulatszók, állathívogató, állatterelő szók, hangutánzó igék, dajkanyelvi szavak. Bizonyos hangok utánzásából vezethetők le. Például: indulatszók: puff, durr, csihi-puhi stb. állathangot utánzók: vau, miau, mek-mek stb. állathívogatók: cicc, pipipi stb. állatterelők: gyí, hó stb. hangutánzó igék: csobban, durran, reccsen stb. dajkanyelvi szavak: papi, dudi, csücsül stb.
129
A hangulatfestő szavak valamilyen cselekvés vagy tulajdonság hangulatát kívánják érzékletesebbé, jobban elképzelhetőbbé tenni. Ezek főleg igék, de előfordulnak melléknevek szerepében is. Például: igék: ballag, totyog, kullog, vánszorog stb. melléknevek: pipogya, alamuszi, bamba stb. A magas és mély hangrendű szópárokban az eltérő hanghatás megerősíti a szavak jelentését (tipeg-topog), de utalhat apró eltérésre is (ez-az, így-úgy), vagy egyszerűen csak játékossá, dallamosabbá teszi a kifejezést (sete-suta), amelynek irodalmi alkotásban lehet szerepe. A szó hangalakja és jelentése között a fenti esetekben szoros kapcsolat van. Keress további hangutánzó és hangulatfestő szavakat! Azt is állapítsd meg, hogy milyen hang utánzásából jött létre, illetve milyen hangulatot tesz érzékletesebbé az általad talált hangulatfestő szó! A szavak többségénél azonban a hangalakból nem merül fel azok jelentése. A szavak a hangalakjuk és jelentésük közti viszony alapján többfélék lehetnek: o Egyjelentésűek – a szó hangsora egyetlen jelentést idéz fel (ajtó, három, fázik stb.) Jelölése: H – J, azaz egy hangalak és egy jelentés. o Többjelentésű szavak – a szó hangalakjához többféle jelentés fűződik, és e jelentések között kapcsolat van. A jelentések közül az egyik az eredeti, az alapjelentés, amelyből származik a többi mellékjelentés. A többjelentésű szavakra jellemző, hogy jelentésük között alaki hasonlóság van. Sőt, nyelvtani szempontból még úgy is felismerhetjük őket, hogy a szavak ugyanazon szófajba tartoznak. (Pl.: toll – toll, zebra – zebra, hét – hét, nyelv – nyelv, levél – levél, körte – körte, kar – kar, felad – felad stb.) A számítógép megjelenése óta néhány szó átkerült az egyjelentésűek közül a többjelentésűek közé, mivel alaki hasonlóság lépett fel a szavak között (pl.: asztal – asztal, tálca – tálca, ikon – ikon, menü – menü stb.). J¹ Jelölésük: H J²
(Egy hangalak, több jelentés, és a jelentések között kapcsolat van.)
o Azonos alakú szavak (homonimák) – a szó hangalakjához két vagy több jelentés kapcsolódik, de a jelentések között semmilyen kapcsolat nincs. Az egyforma hanglakú szavak csupán teljesen véletlenül állnak ugyanazon betűkből (hangokból). Arról is felismerhetők, hogy e szavak szófaja többnyire eltérő. (Pl.: terem – terem, ég – ég, él – él, ár – ár, sejt – sejt, török – török, verem – verem, légy – légy, szám – szám, kréta – Kréta,) J Jelölésük: H J
(Egy hangalak, több jelentés, és a jelentések között nincs kapcsolat.)
130
o Hasonló alakú szavak – ezeknek csak a hangzása hasonló, a hangalakjuk és a jelentésük is teljesen eltérő. Semmiféle kapcsolat nincs közöttük. Nagyon kell rájuk figyelni, mert sokan összekeverik őket, és helytelenül használják. Például: egyelőre – értelme: most, jelenleg egyenlőre – értelme: egyforma részekre fáradság – értelme: fáradozás fáradtság – értelme: fáradt állapot helység – értelme: település, falu helyiség – értelme: terem, szoba szível – értelme: szeret szívlel – értelme: megfogad
o Rokon értelmű szavak (szinonimák) – teljesen eltérő hangalakokkal azonos vagy hasonló jelentést fejeznek ki. Két fajtájukat különböztethetjük meg: -
azonos jelentésű szavak: burgonya – krumpli, kutya – eb, tengeri - kukorica stb. teljesen ugyanazt jelentik
-
rokon jelentésű szavak: ballag – botorkál, hegy – domb – bucka, szél – szellő - vihar, nem jelentik teljesen ugyanazt, csak nagyon hasonlót.
Ha a jelentés azonos, akkor: több hangalak, egy jelentés: H¹ (eszik) Jelölésük: J
H² (étkezik) H³ (táplálkozik)
Ha a jelentés rokon, tehát csak hasonló, akkor: több hangalak, több rokon jelentés: J Jelölésük: J J
H¹ (idős) H² (koros) H³ (vén)
131
o Eltérő jelentésű szavak (heteronimák) – a szavak asszociatív kapcsolatban állnak egymással. Ez azt jelenti, hogy az egyik szó felidézi a másikat, tehát az egyikről eszünkbe jut a másik. (Pl.: hétfő – kedd – szerda stb., január – február – március stb., tavasz – nyár – ősz – tél)
o Ellentétes jelentésű szavak (antonimák) – itt a két jelentés csak feltételezi egymást. Ugyanis nincs hideg, ha nincs meleg, fehér és fekete, kicsi és nagy, ad és vesz, sok és kevés, jön és megy, itt és ott, tűz és víz stb. Az esetek többségében nem is annyira a szembenállás a fontos, hanem egymás jelentésének kiegészítése.
A felsorolt jelenségek közül gyakran összekeverik a többjelentésű és az azonos alakú szavakat. Nem is csoda, hiszen mindkettő esetében ugyanaz a hangalak: - többjelentésűek: körte – körte, zebra – zebra, asztal – asztal, egér – egér stb. - azonos alakúak: ég – ég, terem – terem, ár – ár, légy – légy, szám – szám stb. Ezeket úgy lehet a legkönnyebben megkülönböztetni, hogy amíg a többjelentésű szavak jelentése között tárgyi (alaki, tehát külső kinézeti) hasonlóság fedezhető fel, az azonos alakú szavak között ilyen nincs. Az azonos alakú szavak hangalakja teljesen véletlenül áll ugyanazon betűkből. Itt még az zavarhat meg, hogy az azonos alakú szavak megnevezésében ott van az alakú szó, ami azonos lesz a szavakban. De itt csupán a betűk alakja lesz azonos, tehát ugyanazon betűkből áll a szó, nem pedig a megnevezett tárgy alakja az egyforma. Pl.: török - azonos alakú szó = nincs alaki, tárgyi hasonlóság Az egyik esetben egy török származású emberre gondolunk, a másik esetben pedig (el)török valamit a kezemben, ahogyan a képeken is látható. Az alább felsorolt szavak több esetben is használhatóak. Nevezd meg, mi mindennek lehet: szeme, szája, füle, orra, torka, gyomra, hasa, feneke, lába, ujja, sarka! Állapítsd meg, hogy a fenti szavak melyik jelentéstani kategóriába sorolhatók be ezek után! Hányféleképpen fejezheted ki ugyanazokat szavakat, amelyeket itt látsz felsorolva? Röviden, keress rokon értelmű szavakat (szinonimákat) az alábbi szavakra: megy, néz, fut, szép, alacsony, magas! Magad is választhatsz szavakat, amelyeknek kikeresed a szinonimáit.
132
10.3. Jelentésváltozás A hangalak és a jelentés kapcsolata néha módosulhat. Egyrészt azért, mert tágulhat a szó jelentésköre, másrészt pedig azért, mert jelentésváltozás mehet végbe. A jelentésváltozásnak több oka is lehet. A jelentésváltozás különféle okainak előidézői gazdasági, társadalmi és kulturális változásokra vezethetők vissza. Vegyük például a toll és az ír szavunkat. Régen a lúdtollat tintába mártva írtak. Ma már nincs se lúdtoll, se külön üvegben tárolt tinta, de ezek ellenére még mindig tollnak nevezzük az íróeszközeinket, és írásról beszélünk akkor is, amikor a számítógép billentyűit nyomogatjuk. Ugyanilyen jelentésváltozás figyelhető meg azoknál a szavaknál, amelyek egy eszközt nem a nevén neveznek, hanem azzal az anyagnévvel, amelyből készült. Egyik ilyen leggyakoribb szavunk az üveg, amit többen a műanyag palackokra is mondunk. Esetleg megtoldjuk, hogy „műanyag üveg”, mintha olyan létezne. Teljes a jelentésváltozás, ha a szó eredeti jelentését már nem is használjuk. Például a város jelentése eredetileg a vár köré épített települést jelentette. Ma sok városban még várrom sincs, de városnak nevezik a települést, mert lélekszámában, területében, kiépítettségében megfelel azoknak a feltételeknek, amelyek egy települést várossá emelnek. További kitűnő példa a hős szavunk. Mai értelmét nem szükséges boncolgatni, mert közismert. Régi jelentését viszont egyre kevesebben ismerik. A hős régen olyan fiút jelentett, aki elérte a legénykort, ami azzal járt, hogy a törzs férfitagjaival együtt kellett vadásznia, részt kellett vennie a csatákban stb. Mivel e feltételeknek minden fiú meg akart felelni – s meg is kellett, különben nem számított teljes értékűnek –, ezért egy bizonyos kor elérése után a fiúkat hősöknek nevezték. Ez természetesen azzal is járt, hogy hősiesen kellett viselkedniük, vagyis férfihoz méltóan. Manapság viszont nők is lehetnek hősök, mert a szó jelentésváltozáson ment keresztül, s már csak az lehet hős, aki igazán bátor tettet hajt végre. Legyen az férfi vagy akár nő, idős vagy fiatal, hősnek mondjuk. Sőt, a filmekben, irodalmi alkotásokban is elterjedt ez a kifejezés, ahol meg főhősről és hősnőről beszélünk. Ott ezt a főszereplő értelemben használják, mivel többnyire ők szoktak – a szerepükből kifolyólag – a történetben hőstetteket véghez vinni. A jelentésváltozás lehet továbbá még névátvitel és jelentésátvitel is. Névátvitellel a köznyelvben naponta találkozunk. Az égőre körtét mondunk a régi égők alakja miatt; a fej nagyon sok formában előfordul, ahol valaminek a tetejét, csúcsát, központját, kiemelkedő részét akarjuk kifejezni: kézfej, lábfej stb. Sok esetben durva értelemben is használunk névátvitelt: szamár, marha, disznó stb. szavakat vágunk egymás fejéhez haragunkban, mivel ahhoz hasonlítjuk az illetőt. Ha meg kedveskedni akarunk, akkor pedig: cica, mackó, kutyuli stb. Jelentésátvitellel is gyakran találkozunk. Mivel sok szónak nem ismerik a jelentését, viszont ismernek egy hasonló hangzású szót, ezért úgy hiszik, az is azt jelenti. Ilyen szó például az idejekorán. Felfedezhető benne az idő és a korán szavak. Ezért sokan úgy gondolják, hogy jelentése a korai, korán, hamar szavakkal azonos. Pedig nem, mert jelentése: épp időben, jókor. Ezért furcsa, amikor egyre többször mondják temetéseken a búcsúztatót mondó szónokok a megboldogultról, hogy „idejekorán távozott”. Ez elég durván hangzik, ha ismerjük a szó valódi jelentését, amit úgy értelmezünk, hogy épp jókor, itt volt már az ideje. 133
Hasonló a kies szavunk is, aminek jelentése szép, kellemes. Ennek ellentéte a kietlen. Sokan a táj negatív tulajdonságainak fokozásaként használják e két szót. Pedig a kietlen szót megvizsgálva még a fosztóképzőt (-tlen) is felfedezhetnék benne. Az -s képző pedig annak ellentettjét fejezi ki, vagyis a valamivel ellátottságot, mint a sós esetében, aminek ellentettje a sótlan. Nem árt figyelni az ehhez hasonló szavakra, mivel helytelen használatuk miatt kellemetlen helyzetbe is kerülhetünk. Az idejekorán szó rossz helyen való használatával pedig durva sértést is elkövethetünk. Tudnál a fenti jelentésváltozás részben említett szavakhoz hasonlóakat találni, amelyek az idők során jelentésváltozáson mentek keresztül, és mára teljesen más lett a jelentésük? Ebben nagyszüleitek is tudnának segíteni, kérjétek ki tanácsukat!
10.4. A mai, modern szóalkotás és szóhasználat Az idősebb korosztály mindig úgy érzi, hogy az ő gyermekkorukban, majd a fiatalságuk idején minden hibátlanabb, jobb, elfogadhatóbb volt. Tény, hogy a világ állandóan változik, s az utóbbi évtizedekben ez igen felgyorsult. Az életstílusban hatalmas változás vehető észre. A felpörgött életmód a szóhasználatban is tükröződik. Például az előbbi mondatban olvasható szókapcsolat (felpörgött életmód) pár évtizede még nem létezett. A felgyorsult életvitelre találták ki rokon értelmű szóként. A felgyorsult életvitelt bizonyára konzervatív, maradi kifejezésnek tartották, s ezért kerestek egy alkalmasabbat, amellyel a modernebb kor igényeinek akartak megfelelni. Az elmúlt két-három évtizedben szinte naponta jöttek létre az újabb kifejezések. Ez a folyamat ma is működésben van. A magyar nyelv csaknem 1 100 000 szóval rendelkezik. Ez a teljes szókészletünk. Valamennyit persze nem használjuk, hiszen az lehetetlen és szükségtelen is volna. Egy művelt ember nagyjából 20-25 000 szavas szókincset birtokol. Ezekből naponta alig használ pár ezret. Főleg azokat, amelyek a munkájához, a napi teendőihez kellenek. A magyar nyelv szókészletét több szempont szerint vizsgálhatjuk. A használati kör szempontjából feloszthatjuk: köznyelvi szavakra és az ún. irodalmi nyelv szavaira. A köznyelv szavai a magyarul beszélők közös nyelve. A mai magyar nyelv legszélesebb rétege. A korábbi területi változatok, nyelvjárások egységesüléséből vált a nemzeti nyelv központi változatává, s egyben követendő mintájává (pl.: nevet, fut, megy, ad, beszél stb.). Az irodalmi nyelv szavait íróink, költőink alakították ki, a nemzeti nyelv legigényesebb, választékosabb változata (pl.: kikelet, árny, zsong, álmatag). A magyar nyelv elég gazdag nyelvjárásokban. A nyelvjárások csak az adott területen használatosak (pl.: sublót, féhaj, csömény, konkorodik stb.). A nyelvjárások egymástól, más nyelvváltozatoktól és a köznyelvtől is különböznek. Manapság hajlamosak vagyunk arra, hogy a nyelvjárásban beszélő embereket megmosolyogjuk. Ez csak azért van, mert nem ismerjük eléggé ízes beszédüket. A nyelvjárási kifejezéseket egy időben szinte üldözték, irtották a köznyelvből, a mindennapi használatból. Ma szerencsére ez a helyzet megfordult, mert rájöttek, hogy a nyelvjárások nem kiirtandóak, hanem épp ellenkezőleg, nemzeti kincseink közé kell őket emelni. A nyelvjárások ugyanis nemzeti múltunk értékeit őrzik meg számunkra és a jövő generációk számára.
134
Az életmód, foglalkozás, végzettség (társadalmi rétegzettség) szerint megkülönböztetünk még csoportnyelvi szavakat is. Ide az alábbiak szerint sorolhatjuk be szókészletünk szavait: - szakmai nyelvek szavai – ezek szókincse szorosan kötődik egy-egy szakmához. Azt a szakkifejezést, amelyik valamely szakmában egy sajátos fogalomnak, cselekvésnek, szerszámnak stb. az elfogadott, hivatalos megnevezése, szakszónak (terminus technikusnak) nevezzük (pl.: vezérlánc, gyökkitevő, főnév stb.). - hobbinyelvek szavai – különféle sportágak, játékok nyelvében használt szavak tartoznak ide (pl.: szerva, bringa stb.) Léteznek olyan szavak, kifejezések is, amelyeket viszonylag gyakran használunk, esetleg egyegy társadalmi réteg jellegzetes szóhasználatába tartoznak, de mégsem sorolhatók a köznyelv szavai közé, mivel nem kiegészítői a köznyelvnek, hanem a köznyelvi szavak helyett használják őket. Ezeknek két típusát különböztetjük meg: - argó (tolvajnyelvi) kifejezések – azért hozták őket létre, hogy a beavatottakon kívül más ne értse a mondandót (pl.: zsaru, mackó, lóvé, duma, srác stb.), - szalonnyelvi szavak, amelyeket főként úri-polgári körökben használtak a múlt század elején, azonban az utóbbi években újra előkerültek az ide tartozó kifejezések. Régebben azért használták e kifejezéseket, hogy úri mivoltukat, műveltségüket fitogtassák velük, ma nemkülönben. (Pl.: migrén, spicc, pech, molesztál stb.) Keress a fentiekhez hasonló szavakat, és sorold be őket a megfelelő csoportba! A szókészlet állandóan változik, gyarapszik, s bizony csökken is. Bizonyos szavak elavulnak, ismeretlenné válnak, jelentésváltozáson mennek át. Az előző fejezetekben tanultatok a szóalkotás módjairól, amikor a magyar nyelv szabályainak megfelelő szavak jönnek létre. Sajnos, olyan kifejezések is napvilágot látnak, amelyekről ez nem mondható el. Nemhogy felváltják a szabályos köznyelvi kifejezéseket, hanem fokozatosan kiszorítják azokat a mindennapi használatból. Erre legismertebb példa az ún. SMS-nyelv, amelyről a helyesírás torzulásai részben bővebben volt szó. Az argó, a zsargon (a szleng) is befészkelte magát a köznyelvbe. Olyan szavak, amelyek néhány évtizede még megbélyegezték használóit, manapság természetessé váltak a műveltebb körökben is. Egy orvos, tanár, mérnök nem használt olyan szavakat, mint például: meló, frankó, cucc, mert úgy érezték, ezek lealacsonyítják őket. Ma már – látszólag – ez senkit sem zavar. Az ún. irodalmi nyelv szavait már néhány nyelvész is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek, van-e létjogosultságuk, amikor a mai, modern irodalom is „hűen” kívánja tükrözni a hétköznapi életet annak minden durvaságával, kegyetlenségével. Megállapíthatjuk, hogy a múlt századdal kimentek a divatból a választékos kifejezések. Szókészletünket azonban kívülről is érik hatások. Egyre több idegen szót veszünk át, ami még nem lenne baj, ha azoknak nem lenne magyar megfelelőjük. A számítógép használatával tucatjával kerültek szókészletünkbe az idegen szavak: hard disk, softver, hardver, email stb. Némelyiknek létezik használható magyar megfelelője, mint például a merevlemeznek, amit többen használnak is. Ez email szót viszont át kellett vennünk, mivel annak magyar fordítása elég hosszú, bonyolult lett, az emberek pedig törekszenek az egyszerű, gyorsan felfogható kifejezésekre.
135
Emlékszel, hogyan neveztük a fenti részekben az emailt magyarul? Keress olyan idegen szavakat, amelyeknek ismered magyar megfelelőjét! Gondolhatsz boltok, cégek megnevezésére is. Olyan szavakat is keress, amelyeknek magyar fordítását nem ismered, és ezért az idegen alakot kell használnod! A fenti feladat folytatásaként próbálj azoknak az idegen szavaknak magyar megnevezést találni! Keress olyan szavakat, amelyekről biztosan tudod, hogy helytelenek, nem felelnek meg a szabályos köznyelvi normáknak! (Kerüld a durva, trágár kifejezéseket!) Milyen elfogadható köznyelvi szavakkal lehetne a fenti példában talált kifejezéseket helyettesíteni? A félreértés elkerülése végett szükséges kihangsúlyozni, hogy nem a modern kifejezések használata ellen vagyunk, csupán azt szeretnénk, ha olyan szavakat használnátok, amelyek nem roncsolják anyanyelvünket.
136
