1. XV. évfolyam 1. szám AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2003/1 XV. évfolyam • 1. szám

AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI

2003/1

2

Eseménynaptár Bemutatók Hagyományos kalászos gabona bemutatónkon, június 12-13-án ez évben is nagyszámú érdeklõdõ ismerkedett a nemesítés legújabb eredményeivel és tájékozódott a vetõmagellátás helyzetérõl. „Az aszály elleni védekezés lehetõségei a kukoricában” címmel szántóföldi szemlével egybekötött szakmai tanácskozást és kukorica fajtabemutatót rendezett Intézetünk szeptember 18-án, melyre az ország csaknem teljes területérõl érkeztek gazdasági szakemberek. Fajtaelismerések külföldön • Hódít az Mv Magvas. A magyar gazdákhoz hasonlóan a szomszédos országok búzatermelõi is kiváló minõségû és jó termésstabilitású fajtákat keresnek. Igényeik kielégítését segíti, hogy ez év õszén állami elismerést kapott az Mv Magvas búzafajta Szlovákiában és Romániában. Az Mv Magvas így Horvátországgal együtt már három szomszédos országban termeszthetõ, és azok a határon túli érdeklõdõk, akik a martonvásári fajtabemutatókon eddig csak ismerkedtek fajtáinkkal, most már saját földjeiken is mind többet hasznosíthatnak közülük. • Mv Emese: Sikerbúza Kanadában. A hazai növénynemesítés versenyképességének ékes bizonyítéka, hogy állami minõsítésben részesült Kanadában az Mv Emese. A fajta kiváló vizsgálati eredményeinek alapja a kitûnõ télállóság, koraiság és kiemelkedõ alkalmazkodó képesség a hazaitól gyökeresen különbözõ termesztési feltételek között is. A jó agro-

nómiai tulajdonságok mellett az Mv Emese minden tekintetben megfelelt az igen magas kanadai minõségi követelményeknek is. Kiállítások • Hagyományainkhoz híven ebben az évben is részt vettünk a VII. Alföldi Növénytermesztési Napok Regionális Szakkiállítás és Vásár (Mezõhegyes, 2002. május 31 – június 2.), a XI. Farmer Expo Nemzetközi Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Szakkiállítás (Debrecen, augusztus 19-22.), a Bábolnai Nemzetközi Gazdanapok (Bábolna, szeptember 1114.), valamint a Foodapest 2002 Nemzetközi Élelmiszer, Ital és Élelmiszer-gépipari Szakkiállítás (Budapest, november 26-29.) rendezvényein. Kalászos gabonafajtáink és kukoricahibridjeink iránt a látogatók érdeklõdtek. Az Mv Csárdás nagy sikértartalmú õszi búzafajtánk Debrecenben „Termék Nagydíj” kitüntetésben részesült. Személyi hírek • A Magyar Köztársaság Elnöke Berzsenyi Zoltánt az MTA doktorát, intézetünk Növénytermesztési Osztályának vezetõjét 2002. június 1. napjával a Kaposvári Egyetem egyetemi tanárává nevezte ki. • A Veszprémi Egyetem Tanácsa és Rektora Páldi Emilt, az MTA doktorát, a Kutatóintézet Sejtbiológiai és Növényélettani Osztályának vezetõjét 2002. június 14. napján egyetemi magántanárrá választotta a Georgikon Mezõgazdaságtudományi Karon.

TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 Dr. Szundy Tamás – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Pintér János – Dr. Árendás Tamás: Martonvásári hibridkukorica ajánlat 2003 3 Dr. Hadi Géza – Dr. Szundy Tamás – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Pintér János: Új martonvásári hibridek. 2002-ben minõsítették a martonvásári Mv TC 277, a VILMA szemes és a KÁMA silókukorica fajtákat 7 Dr. Szundy Tamás – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza: Az aszály elleni védekezés lehetõségei a kukoricában 9 Dr. Árendás Tamás – Hegyi Zsuzsanna – Dr. Bónis Péter – Dr. Marton L. Csaba: Mûtrágyák hatása a kukorica nyersfehérje tartalmára 13 Dr. Árendás Tamás – Dr. Szundy Tamás – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Láng László – Dr. Bónis Péter: Martonvásári ajánlat a kukoricabogár elleni stratégiához 13 Szundy Péter: Születésnapok... Tíz éves a Bázismag Kft. 15 Szundy Péter: (Vetõ)magolás 18 Dr. Kõszegi Béla: 30 éves a martonvásári fitotron 20 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza: A Fleischmann díj 2002. évi kitüntetettje Dr. Szundy Tamás tudományos igazgatóhelyettes 22 Dr. Sutka József: Akadémiai elismerés 22 Felfelé a tudományos ranglétrán 23 Dr. Sutka József: 50 éves az Acta Agronomica Hungarica 24 Köszöntjük a 80 éves Gáspár Lászlót 24 Dr. Szundy Tamás: Kovács István 80 éves 25 Dr. Veisz Ottó: Gyõrffy Béla (1928-2002) 26 Dr. Hornyák Mária: Brunszvik Teréz szellemi-lelki anyasága. R. Törley Mária szobra a martonvásári parkban 27

• A Veszprémi Egyetem Rektora és Egyetemi Tanácsa 2002. szeptember 9-én címzetes egyetemi tanári címet adományozott Lángné Molnár Márta, a mezõgazdasági tudomány kandidátusa, a Genetikai Osztály témavezetõje részére. • Október 3-án a „Növényanatómia Fejlesztéséért Alapítvány” az Intézetben tartotta éves tudományos összejövetelét és ülését, melynek keretében Barnabás Beátát az MTA doktorát, tudományos igazgatóhelyettest a fiatal botanikus kutatói utánpótlás nevelésében kifejtett tevékenységéért Greguss Pál emlékéremmel tüntette ki dr. Szõke Éva, a Kuratórium elnöke. A kísérletes botanika témakörében benyújtott pályamunkájuk elismeréseként Timár Ilona és Bakos Ferenc, a Sejtbiológiai Csoport munkatársai elsõ díjban részesültek. • A Kutatóintézet Tudományos Tanácsának – Gyõrffy Béla akadémikus halála miatt – megüresedett elnöki posztjára a hosszú idõ óta tagként tevékenykedõ Láng István akadémikust kérte fel Intézetünk vezetõsége. • A Martonvásár újság szerkesztõbizottságának elnöki teendõit – az elhunyt Gyõrffy Béla akadémikus utódaként – e számtól kezdõdõen Szunics László, az MTA doktora, tudományos tanácsadó látja el, aki több évtizedes munkásságával a búza rezisztencia nemesítés területén ért el nemzetközi szinten is jegyzett eredményt. Újságunk szerkesztésében kezdetektõl részt vesz. Nagy szakmai tapasztalatával, pontosság iránti igényével mindenkor segítette a színvonalas publikációk megjelentetését. MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: Dr. Bedõ Zoltán Felelõs szerkesztõ: Dr. Veisz Ottó Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: Dr. Szunics László A szerkesztõbizottság titkára: Dr. Molnár Dénes A szerkesztõbizottság tagjai: Dr. Bedõ Zoltán, Dr. Berzsenyi Zoltán, Dr. Bõdy Zoltán, Dr. Sutka József, Dr. Szundy Tamás, Szundy Péter, Dr. Veisz Ottó. Rovatvezetõk: Dr. Barnabás Beáta (biológia), Dr. Kizmus Lajos (hírrovat), Dr. Láng László (kalászos gabona nemesítés), Dr. Marton L. Csaba (kukoricanemesítés), Dr. Páldi Emil (biokémia), Dr. Pintér János (vetõmagtermesztés), Üvegesné dr. Hornyák Mária (kultúrtörténet), Dr. Veisz Ottó (rezisztencia nemesítés) Lektorok: Dr. Árendás Tamás, Dr. Kõszegi Béla ISSN: 1217-5498 Megjelent a Lénia Bt. gondozásában

2003/1

3

Martonvásári hibridkukorica ajánlat 2003

A

fajta szerepét az átlagtermés növekedésében meglehetõsen nehéz becsülni. Bizonyítja ezt az is, hogy a különbözõ szerzõk által közölt genetikai haladás – a fajta szerepe –az alkalmazott módszertõl, helytõl és idõszaktól függõen eltér (1. táblázat). Ez érthetõ is, hiszen az elért eredményeket a minimumban levõ tényezõ határozza meg elsõsorban. Ha az idõjárás jó, az agrotechnika rendben van, akkor az a kérdés, hogy azonos tenyészidejû hibridek közül melyik terem – valamivel – többet a másiknál. Rossz idõjárás (pl. szárazság), agrotechnikai hiányosságok esetén pedig az a kérdés, melyik hibrid viseli el a kedvezõtlen körülményeket kisebb terméscsökkenéssel. A 2003. évre érvényes martonvásári fajtaajánlatot a 2. táblázatunkban mutatjuk be. A táblázattal is igyekszünk segíteni abban, hogy a termelõk a megfelelõ hibridet tudják kiválasztani. Nem szerepeltetjük mind a 27 államilag minõsített Mv hibridet, ugyanis ezek között vannak olyanok, melyeket csak bizonyos helyeken, bizonyos célokra termesztenek (Siloma, Mv 550 wx, Mv 555 stb.). Ajánlatunkban csak azok a hibridek szerepelnek, melyek országosan is jelentõs szerepet játszanak a termesztésben és vetõmagjuk is megvásárolható. A hibridek részletes ismertetése elõtt arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a hazai viszonyok között is érvényes a tenyészidõ és a termés közötti pozitív korreláció a FAO 200-tól a FAO 400-as hibridekig. Az ország fõ kukoricatermõ területein az igen korai hibrideknél nagyobb termést adnak a koraiak, ezeknél pedig a középérésûek. Másfelõl a kukoricabogár (Diabrotica virgifera) megjelenése és elterjedése miatt védekeznünk kell a kártétel ellen. Hatékony védekezés pedig vetésváltás nélkül nincs. Ha kalászost akarunk a kukorica után vetni, akkor – lehetõleg kis szemnedvességgel – korán kell betakarítani. A FAO 200-as éréscsoport végén (FAO 300-as elején) érõ hibridek már 10 t/ha körüli termésre képesek és alacsony szemnedvességgel idõben betakaríthatók, így jó gabona elõveteménynek számítanak (Mara, Mv 277, Dáma stb.). A martonvásári hibridek alkalmazkodóképessége általában jó. Ezért több-

1. táblázat A kukoricanemesítés hozzájárulása az átlagtermés növekedéséhez

2. táblázat Martonvásáti hibridkukorica ajánlat 2003-ra

ségük extenzív körülmények – gyengébb talajadottságok, kevesebb tápanyag stb. – között is jól terem, de nagyobb termésével meghálálja a kedvezõbb (intenzívebb) feltételeket is. Néhány hibridünknél azonban utalunk arra, hogy a legjobb eredményt milyen ter-

mesztési adottságoknál érik el. Igy intenzív körülmények között a Mara helyett vessünk Mv 277-et, vagy Dámát, illetve a Gazda helyett Maratont, stb. Ezek után rátérünk a fajtaajánlatunkban szereplõ hibridek részletes ismertetésére.

2003/1

4 1. ábra A vetésidõ hatása a DÁMA szemtermésére (Martonvásár, 2001)

Legkorábbi hibridünk az Mv TC 272, melynek termesztését fõ vetésben elsõsorban az ország 1200 HU alatti területeire és saját állomány takarmányozására javasoljuk. Korán vethetõ, igen jó hidegtûrésû hibrid, vízleadása rendkívül gyors. Átlagos évjáratban szárítást sem igényel a betakarítás után. Maximális ezerszemtömegét – ami a maximális termést is jelenti – általában szeptember 8-17. között eléri. Méréseink szerint szeptember 28 – október 5. között 1316% közötti szemnedvességgel betakarítható. Átlagosnál nagyobb fehérjetartalma miatt a saját állatállomány takarmányozására javasoljuk, mivel a minõségtöbbletet a piac még nem fizeti meg. Az Mv 273 az Mv 272 kétvonalas testvére. Termesztését saját takarmánybázishoz, vagy speciális (gríz) célra javasoljuk. Az igen korai éréscsoport végén érik a Mara lófogú szemeskukorica hibridünk. Néhány nappal késõbben virágzik, mint az Mv 272 és a tenyészidõ sztenderdje. Kiváló hidegtûrése lehetõvé teszi a korai vetést. Termõképessége és kiváló alkalmazkodóképessége miatt népszerû hibrid. Vízleadása gyors. Maximális ezerszemtömegét és termését szeptember 18. körül éri el. Kedvezõ évjáratokban szárítás nélkül betárolható, de az érés szempontjából kevésbé kedvezõ évjáratokban is szeptember 28. körül alacsony (18%) szemnedvességgel takarítható be, így kiváló búza elõveteménynek számít. 2001. tavaszán kapott állami minõsítést a Dáma lófogú szemeskukorica hibridünk. Kétcsövûségre hajlamos, középmagas-magas növésû, igen korai kukorica. A szem szárazanyag beépülése gyors, szeptember 10-27. között éri el maximális ezerszemtömegét és termését. A FAO 200 éréscsoport sztenderdjeinél néhány nappal késõbb virágzik, de

2. ábra A N-mûtrágya hatása a DÁMA szemtermésére (Martonvásár, 2001)

3. ábra Az állománysûrûség hatása a DÁMA szemtermésére (Martonvásár, 2001)

vízleadása gyors, így szeptember végére utoléri szemnedvességben (15,8%) a korábban virágzó hibrideket. Kedvezõ évjáratokban szárítás nélkül betárolható szeptember végi betakarítás után. A vízleadás szempontjából kedvezõtlen években szeptember végén szemnedvessége 18% körül van. Korán vethetõ, de megkésett (május 19.) vetésben is igen jó termést ad (1. ábra). Termõképessége minden vetésidõben 10-12%-kal több, mint a vizsgált (FAO 240-399) hibridek átlaga. A Dáma nitrogén mûtrágya-reakciója is kiváló. Nagyon jól hasznosítja az elõvetemény által a talajban hagyott tápanyagot. A nitrogén hatóanyag nélküli kezelésben is 9 t/ha termést mértünk. Az elmúlt év adatai alapján a nitrogén hatóanyag optimuma 120 kg/ha körül van (2. ábra). A Dáma tõszámoptimuma széles. 60 ezer tõ/ha állománysûrûségben eléri a 11 t/ha-t meghaladó maximális termését (3. ábra). A Dáma és az Mv TC 277 a martonvásári kukoricanemesítés olyan korszerû, kiemelkedõ új eredményei, melyek igen koraiak, tehát kalászos elõveteményként szeptem-

berben betakaríthatók, szárítást nem, vagy alig igényelnek. Genetikai terméspotenciáljuk meghaladja a 11 t/ha-t és realizálható termésük is igen közel áll ehhez. (Az Mv TC 277 hibridet az „Új martonvásári hibridek” c. tanulmányunkban mutatjuk be.) A Norma SC a hazai fajtaszortiment legjobb szárazságtûrõ, energiatakarékos, kiváló alkalmazkodóképességû hibridje. A talaj kémhatásával szemben nem érzékeny. Kísérleteinkben a 4,5 pH értékû savanyú vályogtalajon is a legnagyobb termésû hibridek közé tartozott. Optimális körülmények között betakarítható termése megközelíti a 13 t/ha-t. Igazi elõnye azonban száraz években, vagy rossz csapadékeloszlás esetén szembetûnõ. A hosszabb-rövidebb ideig tartó szárazságban csökken a növénymagassága, miközben szemtermése alig változik. Kiválóan hasznosítja az elõvetemény által visszahagyott tápanyagot. Vetésváltásban már akkor is eléri a 10 t/ha termést, ha nem adunk közvetlenül alá mûtrágyát. Monokultúrában az elsõ 80 kg/ha nitrogén hatóanyag is

2003/1 több mint kétszeresre növeli termését (4. ábra). A Norma szemtelítõdése gyors. Általában szeptember 18. körül éri el a maximális ezerszemtömegét. Az átlagosnál nagyobb sûrûségû szemtermése hozzájárul jó termõképességéhez. Kedvezõ években szeptember 20-25. között, az érés szempontjából kedvezõtlenebb évjáratokban szemnedvessége október elsõ hetében csökken 20% alá. A Normával egyidõben virágzik az Mv 355 DMSC lófogú szemeskukorica hibridünk. Mindkét szülõje testvérvonal keresztezés, ezért kiegyenlítettsége a kétvonalas hibridekéhez, vetõmag elõállításának gazdaságossága, koratavaszi hidegtûrése a három-, illetve négyvonalas hibridekéhez hasonló. Termõképessége kiváló, jó csapadékellátottságú években a Normánál is többet tud teremni (13,08 t/ha). Szemtelítõdése szeptember 18-27. között fejezõdik be. Általában 2-4 nappal késõbb éri el ugyanazt a szemnedvességet, mint a Norma. Túlérésben is szilárd szára lehetõvé teszi, hogy megvárjuk míg a szántóföldön eléri az alacsony betakarításkori szemnedvességet. Megjelenésében a zömök, középtermetû Botond szemeskukorica hibrid hasonlít az Mv 355-höz. Anyai szülõje testvérvonal keresztezés, apai szülõje beltenyésztett törzs. Korán vethetõ, mivel magja a csírázás idején kiváló hidegtûrésû. Agronómiai tulajdonságai is hasonlítanak az Mv 355-höz. A két hibrid a termesztés során egymással helyettesíthetõ. Az Mv NK 333 silókukoricaként kapott állami minõsítést. Széleskörû alkalmazkodóképessége, igénytelensége

5

4. ábra A NORMA N-mûtrágya reakciója monokultúrában és vetésforgóban (t/ha)

következtében népszerû hibrid lett a kistermelõk körében szemeskukoricaként is. Anyai szülõje a Norma, így vetõmagelõállítása igen gazdaságos és megbízható. Apai szülõje a Pap Endre által nemesített Mindszentpusztai sárga rokonsági körébe tartozik. Termõképessége meghaladja a 10 t/ha-t. Korán vethetõ, mivel koratavaszi hidegtûrése kiváló. A legkorábbi és a legszebb FAO 400-as martonvásári szemeskukorica az Mv Major, mely kétéves fajtakísérleti vizsgálatban mutatott kiváló teljesítménye alapján Romániában is állami minõsítést kapott. Termése – kedvezõ években – meghaladja a 11 t/ha-t, száraz, kevésbé jó idõjárás esetén az éréscsoport átlagának felel meg. Az érés szempontjából kedvezõ évjáratokban szeptember 20-25., kedvezõtlenebb évjáratokban október 10-15. között éri el a 20% alatti szemnedvességet. Az Mv TC 434 szemes- és silókukoricaként is állami minõsítést kapott Magyarországon. Szlovákiában Zdena né-

ven ismerik. Termõképessége megközelíti az Mv 444 hibridét, szemnedvessége azonban annál 1-2%-kal magasabb. Az ideális silóérettséget augusztus 25-28. között éri el. A teljes növényi termésen belül a szemtermés ebben az idõszakban 7,7-8,1 t/ha, ami jelzi, hogy a siló tápértéke igen nagy. A hazai hibridek közül az egyik leggyorsabb vízleadású az Mv 444 (3. táblázat). Termõképessége kiváló. Fõleg csapadékos években, vagy helyeken ad kiemelkedõ termést (közel 12 t/ha). Szemtelítõdése az átlagosnál hosszabb. Maximális ezerszemtömegét (termését) szeptember végén – október elején éri el, alacsony – 20% alatti – szemnedvességnél. Nagy termése, és az átlagosnál kisebb, szárítási költsége emeli a kiváló hozam:költség arányú hibridek közé. A magas termésszinten kiváló alkalmazkodóképességû hibridek iskolapéldája a Maraton. Extenzív és intenzív viszonyok közt egyaránt a legjobb hibridek közé tartozik. Tápanyagfeltáró ké-

3. táblázat Az Mv 444 betakarításkori szemnedvessége

Botond

2003/1

6 6. ábra A Maraton N-mûtrágya reakciója száraz és csapadékos években (t/ha) Martonvásár, 2000–2001

pessége kiváló, jól hasznosítja a talaj természetes tápanyag készletét. Kísérleteinkben a nitrogén hatóanyag nélküli kezelésekben is 7,2-9,2 t/ha termést mértünk. Az elsõ 60 kg/ha nitrogén hatóanyag hatására 9,9-11,5 t/ha-ra nõtt a Maraton szemtermése (6. ábra). A Maraton vetési reakciója is kiváló. Kedvezõ évjáratokban minden vetésidõben 10 t/ha feletti termést mértünk. A legnagyobb termést (11,8 t/ha) 2001-ben a 3. vetésidõben (május 9.) adta. Szárazabb, kedvezõtlenebb csapadékeloszlású évben úgy tûnik, hogy a vetésidõ optimum április 17. - május 9. között van. Ebben a tartományban 9,5-10,3 t/ha termést takarítottunk be a száraz, aszályos 2000. évben. A negyedik (május 19-i) vetésben már csökkent a Maraton termése is (7. ábra). Az üzemi termesztési próbákban a következõ termés maximumokat értük el a Maratonnal: Iregszemcse (1995) 13,54 t/ha (1996) 13,57 t/ha (1998) 14,11 t/ha Kaposvár (1996) 13,46 t/ha Debrecen (1997) 14,76 t/ha (1998) 14,89 t/ha Gyulatanya (1997) 13,86 t/ha (1998) 14,78 t/ha A Maraton szemtelítõdése általában szeptember 28. körül fejezõdik be, alacsony szemnedvességnél (18-24%). Ezt követõen tovább csökken a szemnedvesség és betakarításkor eléri a 17-17,5%ot. Kiemelkedõen magas szemtermése és alacsony betakarításkori szemnedvessége a legjobb költség:hozam arányú hibridek közé emeli a Maratont. Sokan ismerik és szeretik a Gazda szemeskukorica hibridünket. Átlagos és átlagosnál gyengébb körülmények között többet terem, mint versenytársai. Az átlagosnál kötöttebb, kevésbé jó szerke-

7. ábra A Maraton vetésidõ reakciója száraz és csapadékos években (t/ha) Martonvásár, 2000–2001

zetû talajokon mintegy 15-20%-kal termett többet a korábban ott termesztett hibrideknél. Alkalmazkodóképessége azonban pozitív irányban is megmutatkozik. Kedvezõ körülmények között már 13 t/ha feletti eredményt is elértek a Gazda termesztésével. A Márta (FAO 460) szemeskukorica hibrid egy árnyalattal késõbb érik a Gazdánál. Megjelenésében inkább az Mv 444-hez, termesztési reakcióiban a Gazdához hasonlít. Zöld száron érõ, kiváló termõképességû szemeskukorica hibrid a Nóra. Szemtelítõdési periódusa az átlagosnál hosszabb, a maximális ezerszemtömeget – tenyészidejéhez képest – alacsony szemnedvességnél éri el. Alkalmazkodóképessége igen jó, ami azt jelenti, hogy kevésbé kedvezõ körülmények és intenzív feltételek között egyaránt a legnagyobb termõképességû hibridek közé tartozik. Vízleadása gyors. Vizsgálataink szerint szeptember végén, október elején már eléri a 20% alatti szemnedvességet. Az OMMI besorolása szerint a legkorábbi FAO 500-as hibrid (FAO száma: 500). Kizárólagos vetõmagforgalmazója az IKR Rt. Az ország déli részén biztonságosan termeszthetõ – korai FAO 500-as hibridek közé tartozik – az Mv TC 514 és a 2002 tavaszán minõsített Vilma. A martonvásári silókukoricák többsége az ún. kettõs hasznosítású (szemes és siló) hibridek közé tartozik, ami azt jelenti, hogy nagy összes szárazanyag termésükön belül kiemelkedõen jó a szem aránya. Az emésztési vizsgálatok szerint a kukorica különbözõ részeinek nettó laktációs energiája (NEL) a következõ: csõ = 8,2-8,7 MJ/kg szárazanyag, többi növényi rész: 4,8-5,5 MJ/kg szárazanyag. Ezek a számok is mutatják, hogy silókukorica hibridjeink energia koncentrációja igen nagy.

Silókukorica termesztésre javasolt legkorábbi hibridünk a szemeskukorica hibridek között már említett Mv NK 333. Idõjárástól függõen az ideális silóérettségi állapotot augusztus 17-28. között éri el. Közvetlenül ezt követõen kerülhet sor az Mv TC 434 silókukorica betakarítására (szemeskukoricaként is állami minõsítést nyert), melybõl nagy tápanyagkoncentrációjú takarmány készíthetõ. Abban az esetben, ha az Mv NK 333 fedezi a siló szükségletet, az Mv TC 434 szemeskukoricaként betakarítva is kiváló eredményeket ad. A legtipikusabb silókukorica hibridünk az Mv MTC 448. Vízleadása lassú, így hosszabb ideig az ideális silóérettségi állapotban takarítható be. Fehérjetartalma, emészthetõsége a legjobb silókukoricák közé emeli az Mv MTC 448-at. Kizárólagos vetõmagforgalmazója az IKR Rt. 2002. tavaszán kapott állami minõsítést Magyarország elsõ sokleveles (leafy) silókukorica hibridje a Káma. Korai 500-as FAO számú hibrid. Ideális silóérettségét augusztus 28–szeptember 10. között éri el (vetésidõtõl és idõjárástól függõen). A hibridet az „új martonvásári hibridek” között ismertetjük. Méltán népszerû silókukorica hibrid a Maxima, melynek betakarítására közvetlenül a Káma után, vagy azzal egyidõben kerülhet sor. A hibrid nevét annak köszönheti, hogy az összes szárazanyag termésben elért eredménye kiemelte a többi hazai silókukorica hibrid közül. Szemeskukoricaként is nagy termést ad, de tenyészideje miatt (FAO 580) elsõsorban silónak ajánljuk. Szundy Tamás – Marton L. Csaba – Hadi Géza – Berzsenyi Zoltán – Pintér János – Árendás Tamás

2003/1

7

Új martonvásári hibridek 2002-ben minõsítették a martonvásári Mv TC 277, a VILMA szemes és a KÁMA silókukorica fajtákat

A

z Mv TC 277 igen korai, zöldszáron érõ, alacsony szemnedvességgel betakarítható, stabilan bõtermõ, szárszilárd, háromvonalas hibridkukorica, melyet tipikusan búza elõvetemény céljára nemesítettünk. Az agrotechnikai kísérletek azt bizonyítják, hogy vetésváltással kevesebb mûtrágya és gyomirtószer felhasználásával, olcsóbban, az idényen kívüli csapadék jobb hasznosításával nagyobb termést érhetünk el, mint monokultúrában. A vetésváltás sok helyen ma már azért sem nélkülözhetõ, mert ez a leghatékonyabb és legolcsóbb eszköz a kukoricabogár (Diabrotica virgifera) elleni védekezésben. Az Mv TC 277 minõsítésével a bõtermõ, alacsony szemnedvességgel, korán betakarítható fajták választéka bõvült. Az OMMI 3 éves kísérleti eredményei (1. táblázat), valamint egyéb kísérleti adatok alapján bizonyítva látjuk, hogy a standardoknál 8,4%-kal többet termõ Mv TC 277 egyike a Magyarországon rendelkezésre álló legjobb, búza elõveteményként használható kukoricafajtáknak. Az Mv TC 277 stabilan termõ fajta, amelyet a 2001. évi tõszám, mûtrá1. táblázat Az Mv TC 277 teljesítménye a FAO 240-290 szemeskukorica éréscsoportban (OMMI 1999-2001) Fajta

Szemtermés (t/ha) (%)

Szemnedvesség (%)

Szárszilárdsági hiba (%)

FAO szám

Mv TC 277 Helga st. Monessa st. Virginia st.

10,38 108,4 9,93 103,6 8,88 92,6 9,93 103,6

17,9 17,8 16,8 18,2

2,5 1,9 0,7 2,8

310 270 287 293

2. táblázat Az Mv TC 277 teljesítménye agrotechnikai kísérletekben Martonvásár 2001 Tõszám-reakció Tõszám Termés (ezer/ha) (t/ha)

20 40 60 80 100

9,58 10,22 10,38 10,32 10,25

Mûtrágya-reakció Mûtrágya dózis Termés (kg/ha) (t/ha)

0 60 120 180 240

6,8 9,2 10,3 10,2 9,5

Vetésidõ-reakció Vetésidõ Termés (dátum) (t/ha)

IV.16. IV.24. V.5. V.16.

10,38 10,32 10,20 10,20

1. kép Mv TC 277 gya dózis és vetésidõ kísérletek eredményei is szemléletesen bizonyítanak (2. táblázat). Az Mv TC 277 ritka állományban gyakorlatilag két, teljes értékû csövet terem. Érdekes, hogy a Magyarországon már nem alkalmazott 20 ezer tõ/ha tõszámmal is 9,58 t/ha termést ad. Tõszám kiegyenlítõ képessége egészen kiváló: 40 ezer tõ/ha-tól 100 ezer tõ/ha-ig tõállományban stabilan 10,3 t/ha a termése. Mûtrágya-reakcióját tekintve az Mv TC 277 a kivételes fajták közé tartozik. A martonvásári mûtrágyázási kísérletben – amely 30 év óta kukorica monokultúra – 0 kg/ha nitrogén alkalmazása mellett, közel 7 t/ha termést adott. Maximális termését kb. 80 kg/ha nitrogén adagolásával eléri.

2003/1

8

Az Mv TC 277 külföldi kísérletekben is kiválóan szerepel. Minõsítését Csehországban, Szlovákiában és Romániában várjuk. Az Mv TC 277 elõnyös termesztési tulajdonságai mellett az egyik legszebb fajta, amelyet az (1. kép) is szemléltet. Az Mv TC 277 korán betakarítható, termése ezért árelõnnyel értékesíthetõ. Átlagos idõjárású években betakarítását követõen nem igényel szárítást, vagy csekély költséggel szárítható. Hûvös, csapadékos években is alkalmas gabona elõveteménynek. Az Mv TC 277 vetése korán kezdhetõ, hosszú idõn keresztül folytatható, plasztikus, szárazság- és hidegtûrõ fajta. Maximális termését alacsony nitrogén-dózisnál (akár 80 kg/ha) eléri. Összességében olcsón, biztonságosan, más fajtákhoz hasonlítva többlet jövedelemmel termelhetõ. A VILMA késõi érésû, különösen öntözött viszonyok között hatalmas terméspotenciálú, gyors érésû, szilárd szárú hibrid. Elõnyös tulajdonságait az ország déli részein fõvetésben, vagy kiváló talajon, intenzív (öntözött) termesztési körülmények között lehet igazán kamatoztatni, ahol a 16-17 t/ha-os termõképességét üzemi táblákon is igazolni tudja. A VILMA az OMMI 3 éves kísérleteiben a Florencia szintjén teljesített, nem mellékesen annál némileg korábban érik (3. táblázat). Növényállománya attraktív, levelei hamvas zöldek, csövei

2. kép VILMA Az Mv TC 277-re az is jellemzõ, hogy hideg talajban gyorsan csírázik és kel, fiatalkori fejlõdése gyors ütemû, korán vetve ezért kihasználja a tenyészidõ csapadékban és napfényben gazdagabb elsõ felét így a korai vetést többlet terméssel hálálja meg. Az Mv TC 277 fajta kiemelkedõen szárazságtûrõ is, erre utal az a tény, hogy termése még egészen megkésett vetés hatására sem csökken számottevõen. Az Mv TC 277 agrotechnikai reakcióiból a termesztési értékére levonható következtetések nem érnék el céljukat, ha az Mv TC 277 üzemi körülmények között nem ismételné meg a teljesítményét. Az Mv TC 277 fajtát üzemi körülmények között, változatos termesztési körülmények közepette is vizsgáltuk. A 2000. évben összesen 22 termõhely átlagában 10,65 t/ha átlagtermést ért el. Ez a standardoknál 13,7%-kal több termést jelent. A 2001. évben összesen 38 termõhely átlagában az Mv TC 277 termése 9,27 t/ha volt, 4,5%-kal több, mint a standardoké.

3. táblázat A VILMA teljesítménye a FAO 500-599 szemeskukorica éréscsoportban (OMMI 1999-2001) Fajta

Szemtermés (t/ha) (%)

Szemnedvesség (%)

Szárszilárdsági hiba (%)

FAO szám

VILMA Florencia st. Filia st. DK 572 st.

12,00 100,2 12,15 101,3 11,73 97,7 12,07 100,7

20,8 20,3 21,3 21,8

1,9 1,5 0,8 2,2

511 529 572 571

4. táblázat A KÁMA teljesítménye a FAO 400-499 érésû silókukorica kísérletben (OMMI 1999-2001) Fajta

KÁMA Mv TC 434 st. Szegedi 513 st.

Zöldtermés (t/ha)

60,3 53,5 58,8

Szárazanyag termés Szárazanyag Csõarány (t/ha) (%) (%) (%)

20,6 18,4 18,4

111,4 100,0 100,0

35,3 36,2 33,4

42,2 46,1 41,7

3. kép KÁMA igen nagyok, látványosak (2. kép). A VILMA agrotechnikai tulajdonságairól részletes információk a közeljövõben állnak rendelkezésre. A KÁMA Magyarországon az elsõ minõsített leafy (sokleveles) hibrid. Jellemzõ rá, hogy egy domináns LFY gént hordoz, amely révén a fotoszintézisben aktívabb csõfeletti levelek száma 2–3mal több. A nagyobb levélterület megnöveli a fotoszintézis termékeinek mennyiségét, ami végsõ soron a nagyobb szemtermésben realizálódik. Az sem közömbös, hogy a nagyobb zöld termésbõl hosszabb idõn keresztül jobb minõségû silótakarmány készíthetõ. Az OMMI kísérletei alapján (4. táblázat) ma a KÁMA az a fajta Magyarországon, amely a legtöbb zöld- és szárazanyag tömeget termi hektáronként. A csõ aránya is kitûnõ. A német szabványnyal kalkulálva egy 631 kg-os, napi 36 l tejet termelõ tehenet figyelembe véve, táplálóértéke hektáronként mintegy 2000 literrel több tej termelését teszi lehetõvé, mint a standard fajták. A tej 60 Ft/l átvételi árával számolva ez nem kevesebb, mint 120 000 Ft többletjövedelem hektáronként, amelyet egyedül a KÁMA fajta használatának lehetne tulajdonítani más fajtákkal szemben. Ez valószínûleg az elterjedését is gyorsítja majd. A KÁMA kontrollált növekedésû, zöld száron érõ fajta, amely a növény- és a csõmagasság tekintetében kiegyenlített állományt képez (3. kép). Hadi Géza – Szundy Tamás – Marton L. Csaba – Pintér János

2003/1

9

Az aszály elleni védekezés lehetõségei a kukoricában

A

hazai kukorica átlagtermés mindenkor nagymértékben függött a csapadék mennyiségétõl és eloszlásától. Így volt ez 2002-ben is. Martonvásáron a tenyészidõn kívüli csapadék mennyisége 113 mm volt, ami felét sem érte el a 30 éves átlagnak (247 mm). Tapasztalati tény azonban, hogy a kukorica jól hasznosítja a tenyészidõszakban lehullott esõt. Amikor április második dekádjában közel 55 mm csapadékot mértünk, abban reménykedtünk, hogy mégis jó kukoricatermésünk lehet, feltételezve, hogy lesz elegendõ esõ és megfelelõ eloszlásban. Sajnos június 10 után már egyre fogyott a jó kukoricatermésbe vetett reményünk. A napi átlaghõmérséklet ötven napon keresztül lényegesen meghaladta az utóbbi 30 év átlagértékeit. Június második dekádjában 3,5°C-kal volt magasabb a hõmérséklet a sokévi átlagnál. A rendkívüli meleghez párosult a magyar aszály szokásos jellemzõje, a szárazság is. A június 10. és július 11. közötti 30 napban a 30 éves átlag (43,9 mm) felét sem érte el a lehullott csapadék mennyisége (20 mm). Országosan is kedvezõtlenül alakult az idõjárás. A kukorica vetésterületének mintegy 65-70%-át károsította az aszályos idõjárás. Igazán jó kukoricatermést csak Somogy, Tolna, Baranya megyében takarítanak be 2002-ben (2002 szeptember eleji állapot). Viszonylag kevesebbet szenvedett a kukorica az aszálytól még Zala megyében és Vas megye déli részén. A szeszélyes csapadékeloszlás miatt elõfordult, hogy a többi, szárazság sújtotta nagyobb térségben, egy-egy termelõ idõben kapott csapadékot, míg a szomszédságban tovább szomjaztak a kukoricák. Az elmúlt év kedvezõtlen idõjárása

ismét felveti a kérdést: lehet-e az aszály (a szárazság és hõsokk) kedvezõtlen hatását csökkenteni a kukoricában és ha igen, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre az aszály miatti terméskiesés minimalizálására? Ezeknek a kérdéseknek megválaszolására a martonvásári kukorica kísérletek 2000. és 2001. évi adataiból használtunk fel néhányat. 2000-ben az aszály hatására az országos átlagtermés 4,35 t/ha, míg a kedvezõbb csapadékmennyiségû és eloszlású 2001-ben 6,32 t/ha volt. Az 1. ábrán a martonvásári I. kísérlet átlagtermés adatait mutatjuk be. A kísérlet átlagában a kevés és rossz csapadékeloszlású 2000. évben a szemtermés 1,31 t/ha-ral, vagyis 13,23%-kal volt kevesebb, mint a jobb csapadékellátottságú 2001. évben. Legkisebb volt az aszály miatti terméskiesés a FAO 400-as éréscsoportban (1,08 t/ha = 10,36%). Az átlagosnál kisebb mértékben csökkent a FAO 200-as hibridek szemtermése (1,2 t/ha = 13,04%). A legnagyobb volt az aszály terméscsökkentõ hatása a FAO 500-as éréscsoportban (1,6 t/ha = 19,54%). A száraz és csapadékos év átlagtermését is figyelembe véve, úgy tûnik, hogy az ország fõ kukoricatermesztõ területein az aszály terméscsökkentõ hatása elsõsorban a középérésû (FAO 400as) hibridek termelésével minimalizálható. Az igen korai (FAO 200-as) hibridek átlagosnál kisebb terméscsökkenése, a

1. ábra A szárazság hatása eltérõ tenyészidejû kukoricahibridek termésére (Martonvásár)

száraz évben, elsõsorban azzal magyarázható, hogy 2000-ben a kukorica tenyészidõszakát megelõzõ téli félév csapadéka (280,5 mm) meghaladta a 30 éves átlagot (247 mm). Ezt, és az április elsõ dekádjában lehullott 56 mm esõt a FAO 200-as hibridek koraiságuknál fogva jobban kihasználták, mint a hosszabb tenyészidejû kukoricák. A két év átlagában mutatott kisebb termésük (8,6 t/ha) miatt azonban az igen korai hibridek – az ország fõ kukoricatermõ területein – csak abban az esetben javasolhatók termesztésre, ha valamilyen speciális cél (õszi kalászos elõvetemény, takarmányhiány stb.), vagy ok (vízállás, késõi vetés stb.) miatt a hosszabb tenyészidejû, nagyobb genetikai terméspotenciálú hibridek termesztésérõl le kell mondanunk. A kukoricabogár (Diabrotica virgifera) elleni védekezés csak akkor lehet eredményes, ha az magába foglalja a vetésváltást is. Az õszi búza alá megfelelõ magágyat lehet készíteni a FAO 300-as éréscsoport elején érõ hibridek termesztésével (Mv 277, Dáma stb.). Ezeknek a hibrideknek a realizálható terméspotenciálja már eléri, vagy meghaladja a 10 t/ha-t és szeptember közepe után már 20% alatti szemnedvességgel takaríthatók be. A 2. ábrán néhány eltérõ tenyészidejû, martonvásári kukoricahibrid és a sztenderdek szárazság hatására bekövetkezett terméscsökkenését látjuk. Az igen korai éréscsoportban gyakorlatilag nem

2. ábra A rossz csapadékellátottság hatása néhány eltérõ tenyészidejû kukoricahibrid termésére (Martonvásár, I. kísérlet, 2000–2001)

10

2003/1

termés t/ha

3. ábra A szárazság hatása eltérõ idõben vetett kukoricahibridek termésére (Martonvásár, 2000–2001)

termés t/ha

4. ábra Kukoricahibridek szárazság miatti terméskiesése a vetésidõtõl függõen (Martonvásár, 2000–2001)

termés t/ha

5. ábra Kukoricahibridek szárazság miatti terméskiesése a vetésidõtõl függõen (Martonvásár, 2000–2001)

volt különbség a hibridek aszálytûrésében. A FAO 300-as hibridek közül az átlagosnál kisebb terméscsökkenéssel reagált a szárazságra a Norma, az Mv NK 333 és a Stira. A középérésûek közül, a terméskiesés alapján, jobb szárazságtûrésûnek mutatkozott a csoportátlagnál a Maraton, a Gazda és a Dunia. A vetésidõ és N-mûtrágya kísérlet 2000. évi és 2001. évi eredményei azt mutatják, hogy a szárazság terméscsökkentõ hatását a megfelelõ vetésidõvel és N-mûtrágya dózissal mérsékelni lehet. A 3. ábrán a vetésidõ hatását mutatjuk be a hibridek termésére. A legkorábbi vetésidõben a száraz (2000) és csapadékosabb (2001) év termése között a várttól eltérõ eredményeket kaptuk. Április 17-i vetésben (1. vetésidõ) a szárazság nem éreztette hatását, sõt 2000-ben 1,07 t/ha-ral nagyobb termést kaptunk, mint 2001-ben. Ezt a megfelelõ mennyiségû téli és az április elsõ dekádjában leesett több mint 50 mm csapadék kedvezõ hatásával magyarázhatjuk. Az árpilis 27-i vetésben (2. vetésidõ) is alig volt különbség a száraz és csapadékos évben betakarított termés között (0,44 t/ha). Késõbbi vetésben (3. vetésidõ = május 9.) a szárazság miatti terméskiesés már jelentõs (1,65 t/ha) volt, míg az utolsó (4.) vetésidõben (május 19.) csaknem kétszer annyi volt az aszály miatti terméskiesés (3,15 t/ha), mint a 10 nappal korábban vetett kísérletben. Ezek az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a kukorica optimális vetésidejének betartásával jelentõs mértékben tudjuk csökkenteni a szárazságstressz okozta terméskiesést. Ha a különbözõ hibridek esetében vizsgáljuk a vetésidõ hatását a szárazság miatti termésdepresszióra, észrevesszük, hogy ebben nemcsak a hibridek koraisága, hanem a genetikai háttere is szerepet játszik. A rövid tenyészidejû Mv 272 hibrid (4. ábra) az optimális vetésidõben (április 17-27.) nem mutatott terméscsökkenést a kedvezõtlen csapadékellátás hatására. Mivel ez az igen korai hibrid jól hasznosította a talajban tartalékolt vizet, az áprilisi vetésben még többet is termett a száraz 2000. évben, mint a csapadékosabb 2001-ben (1,3 és 0,6 t/ha). A májusi vetésben azonban ezt a hibridet is minél késõbb vetettük, annál nagyobb terméskiesést okozott a szárazság. Vizsgálataink – és sokak tapasztalatai szerint is – az (egyik) legjobb szárazságtûrésû hibrid a magyar fajtaszor-

2003/1

termés t/ha

6. ábra Kukoricahibridek szárazság miatti terméskiesése a vetésidõtõl függõen (Martonvásár, 2000–2001)

termés t/ha

7. ábra A szárazság hatása a kukoricahibridek termésére eltérõ N-hatóanyag használata esetén (Martonvásár, 2000–2001)

8. ábra Az Mv 272 szárazság miatti terméskiesése a N-mûtrágya dózisoktól függõen (Martonvásár, 2000–2001)

termés t/ha

timentben a Norma (5. ábra). Az Mv 272-nél hosszabb tenyészideje ellenére még megkésett vetésben is - 1 t/ha alatt maradt a szárazság miatti terméscsökkenés. Május eleji vetésben a termésdepresszió (0,70 t/ha) a kísérleti átlagnak még a felét sem érte el. Az említett kísérletben a száraz és a csapadékosabb évben is a Maraton adta a legnagyobb termést (6. ábra). Az április 17-i vetésben a száraz évben 10 t/ha feletti, a csapadékosabb évben 11 t/ha-t közelítõ átlagtermést mértünk. A szárazság miatti terméscsökkenés a legkorábbi vetésben volt a legkisebb (0,5 t/ha), majd a késõbbi vetésekben ez megduplázódott (1,0 t/ha, illetve 2,3 t/ha). Megjegyezzük, hogy a Maraton az optimálist közelítõ körülmények között (2001-ben 3. vetésidõ) mintegy 12 t/ha termést adott, és ehhez képest jelent csak nagy terméscsökkenést a száraz évben jónak mondható 9,5 t/ha. A megfelelõ N-mûtrágyázás csökkenti a szárazság miatti termésdepreszsziót (7. ábra). A legnagyobb terméscsökkenést N-trágyázás nélkül mértük (2,13 t/ha). A N-mûtrágya mennyiségének növelésével csökkent a szárazság miatti terméskiesés. 60 kg/ha N kiszórása esetén már csak 1,07 t/ha, e feletti (120 kg/ha és 180 kg/ha) N-hatóanyag alkalmazása 1 t/ha alá csökkentette az aszály miatti termésdepressziót (0,72 t/ha, illetve 0,57 t/ha). (Megjegyezzük, hogy a P- és K-hatóanyag mennyisége minden kezelésben azonos, 120 kg/ha volt.) A kapott eredmények azt bizonyítják, hogy a harmonikus tápanyagellátás, ezen belül az optimális – vagy azt közelítõ – N-hatóanyag mennyisége jelentõs mértékben csökkenti a szárazság miatti terméskiesést. Az Mv 272 esetében (8. ábra) a Nmûtrágya nélküli kezelésben volt a legkedvezõtlenebb a szárazság hatása a termésre (1,5 t/ha terméskiesés), majd a Nhatóanyag növelésével a termésdepreszszió csökkent, és 120 kg/ha dózisnál már nem is jelentkezett. A Norma (9. ábra) N reakciója is hasonló volt. A N nélküli kezelésben a szárazság okozta terméskiesés 1,7 t/ha volt. 60 kg/ha N kiszórása a termésdepressziót közel 50%-kal csökkentette és ez a tendencia érvényesült a N-hatóanyag dózis további növelésekor is. A Maraton (10. ábra) szárazság miatti terméscsökkenése szintén a N-hatóanyag nélküli kezelésben volt a legnagyobb. A N-dózis növelésével mind szá-

11

12

2003/1 9. ábra A NORMA szárazság miatti terméskiesése a N-mûtrágya dózisoktól függõen (Martonvásár, 2000–2001)

10. ábra A Maraton szárazság miatti terméskiesése a N-mûtrágya dózisoktól függõen (Martonvásár, 2000–2001)

11. ábra A szárazság miatti terméskiesés vetésidõtõl és N-ellátottságtól függõen (Martonvásár, 2000–2001)

raz, mind csapadékos évben jelentõsen nõtt a Maraton termése, és ezzel együtt csökkent a szárazság miatti terméskiesés. Érdemes megfigyelni milyen kiváló a Maraton N-mûtrágya-reakciója száraz és csapadékos évben egyaránt. Már az elsõ 60 kg/ha N-hatóanyag száraz évben 2,7 t/ha, csapadékos évben is ehhez hasonló, 2,3 t/ha termésnövekedést eredményezett a nitrogén nélküli kezeléshez viszonyítva. Ha együtt vizsgáljuk a vetésidõ és N-mûtrágya hatását a száraz és jobb csapadékellátottságú években (11. ábra), azt tapasztaljuk, hogy a legkorábbi vetésben egyáltalán nem következett be termésdepresszió a rossz csapadékellátottság miatt. A szintén optimum tartományba tartozó április 27-i vetésben (2. vetés) a N-hatóanyag nélküli kezelésben volt legnagyobb (35,14%) a terméskiesés. Már 60 kg/ha N-dózis hatására lényegesen kevesebb lett az aszály miatti terméskiesés (6,37%), míg az ezt meghaladó N-dózisok esetében nem okozott csökkenést a kedvezõtlen csapadékú évjárat. A május 9-i vetésben (3. vetés) már nagyobb volt az aszály negatív hatása, bár a N-mûtrágya dózisának növelésével itt is csökkent a különbség a csapadékos és a száraz évben betakarított termés között. A 4. vetésidõben (május 19.) a növekvõ N-mûtrágya adagokkal sem sikerült a kedvezõtlen ökológiai feltételek hatását csökkenteni. A bemutatott adatok alapján úgy tûnik, hogy van lehetõségünk az aszálykár minimalizálására a kukoricatermesztésben. A rendelkezésre álló eszközök közül csak néhányat mutattunk be: • megfelelõ tenyészidejû hibridek termesztése (a fõ kukoricatermõ területeken: középérésû hibridek); • adott tenyészidõ csoporton belül a legjobb szárazságtûrésû hibridek (Norma, Mv NK 333, Maraton, Gazda) kiválasztása; • korai vetés (április második, harmadik dekádja); • megkésett (május 9.) vetésben az aszály miatti termésdepresszió csökkentése több N-hatóanyaggal; • kerüljük a késõi (május 19.) vetést. Természetesen kísérleteinkben az egész tenyészidõ alatt biztosítottuk a gyommentes állapotot, ami szintén hozzájárult az aszály miatti terméskiesés csökkentéséhez. Szundy Tamás – Berzsenyi Zoltán – Marton L. Csaba – Hadi Géza

2003/1

13

Mûtrágyák hatása a kukorica nyersfehérje tartalmára 1. ábra Mûtrágyák hatása a kukorica nyersfehérje tartalmára (%)

A

11.3 SzD5%=0,308

11.1

fehérje %

két évtizeddel ezelõttihez viszonyítva a mintegy felére zsugorodott hazai állatállomány abraktakarmány szükségletének kétharmad részét kukoricával elégítik ki. A szemtermés alapvetõen energiában gazdag tápanyagforrás, hiszen viszonylag kevés és csekély biológiai értékû fehérjét tartalmaz. Az állattenyésztéssel foglalkozó szakemberek részérõl idõrõl idõre felvetõdik a beltartalmi mutatók javításának, így a nyersfehérje tartalom növelésének igénye is. Mivel azonban a jelenlegi árrendszer a táplálóanyagokban mérhetõ különbségeket nem preferálja, ezért a minõségi paraméterek javításának lehetõségeit fõként a saját felhasználásra termelõ gazdálkodók szûk köre igyekszik feltérképezni. A nyersfehérje tartalom és a hibridek termõképessége között feltárt gyenge negatív összefüggés ellenére az egyes genotípusok között igazolható különbségek vannak, azaz szelekció révén van lehetõség nagy termõképességû, jó táplálóanyag-tartalmú kukoricák elõállítására. Elõzõ lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy az évjáratnak és az állománysûrûségnek szintén kimutatható hatása van a szem beltartalmi mutatóira. A növények tág térállása és a csapadékban szegényebb klimatikus fel-

10.9 10.7 10.5 10.3 0

N

P

tételek a fehérje-koncentráció növekedésének irányába hatnak. Martonvásáron egy klasszikus tápelemhiány kísérletben 160 kg/ha N, 80 kg/ha P2O5 és 80 kg/ha K2O hatóanyag kombinációival vizsgáltuk három hibrid reakcióját. Ugyan az egyes fajták között is igazolható eltéréseket mértünk, de a mûtrágyák hatása kifejezettebb volt. Az erdõmaradványos csernozjom talajon mért és a vizsgált kukorica hibridek átlagában bemutatott reakciók (1. ábra)

NP

NK

PK

NPK

nagysága szerint az egyoldalú N- és Ptrágyázás, valamint a N-hiányos PKkezelések nem módosították a termés fehérje tartalmát az 1959 óta egyáltalán nem trágyázott parcellákhoz viszonyítva. Igazolhatóan nõtt viszont a nyersfehérje koncentráció a N-trágyák hatására azokban a növényekben, amelyek foszforral, ill. foszforral és káliummal megfelelõen ellátott talajon fejlõdtek. Árendás Tamás – Hegyi Zsuzsanna – Bónis Péter – Marton L. Csaba

Martonvásári ajánlat a kukoricabogár elleni stratégiához

A

hazai kukoricatermesztés egyébként sem csendes vizében eddig soha nem tapasztalt hullámokat vetettek a kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera LeConte) idei kártételei. Hét évvel az elsõ imágók észlelése után a dél-dunántúli megyék egyes tábláin a lárvák okozta gyökérkártétel nyomán valóságos katasztrófahelyzet állt elõ. A külföldi tapasztalatokat is hasznosító hazai szakembereink nemzetközi kutatócsoportokkal együttmûködve komplex növényvédelmi technológiák kidolgozásán fáradoznak. Ezek egyik

eleme a kémiai védekezés, amely a takarmánykukorica termesztést leginkább veszélyeztetõ lárvakártétel ellen még nem nyújt igazán hatékony megoldást. A gondok enyhítésének kulcsa az összehangolt megelõzésben rejlik, aminek jelenleg a vetésváltás a legfontosabb stratégiai eleme. Az elsõ hallásra kézenfekvõnek tûnõ megoldás azonban egy sor további kérdést vet fel. Hiszen milyen alternatívákat tesznek lehetõvé agroökológiai adottságaink, termesztéstechnológiai feltételeink, bel- és külpiaci lehetõségeink? A mozgástér korlátozott-

nak tûnik. A takarmánytermesztés látványos bõvítésének a hazai állatállomány jelentõsen csökkent létszáma, a meghatározó ipari növények (napraforgó, repce) nagyobb elterjedésének növénykórtani és termõhelyi korlátok szabnak határt. A szorult helyzetben a „kiskaput” egyelõre a hazai szántóföldi növénytermesztést hagyományosan meghatározó kukorica-búza vetésváltás erõsödése nyithatja legszélesebbre. Ezt egyrészt a gazdálkodók jelenlegi – jellemzõen e két növényfajhoz igazított – technikai, mûszaki háttere, másrészt a megtermelt

2003/1

14

1. ábra Tenyészidõ szerint csoportosított kukorica hibridek szemtermése és betakarításkori szemnedvessége öt termõhely átlagában (OMMI 1998–2000.) 14

30 11.92

11.34

25

10.33

szemtermés t/ha

10

20

8

19.27

18.22

17.49

15

6 10

4

szemnedvesség %

12

5

2 0

0 FAO 250-299

FAO 300-349

szemtermés t/ha

FAO 350-399

szemnedvesség %

2. ábra A vetésidõ hatása õszi búzafajták szemtermésére Martonvásár 1999–2001

áruk értékesítési lehetõségeinek bõvülése jelentheti, hiszen a gyarapodó Unió a szemeskukoricát és a minõségjavító búzát tekintve egyaránt importõr. A nagy szemes- és tömegtakarmány igényû koncentrált állattartó gazdaságok kivételével azokon a területeken, ahol a vetésszerkezetben a kukorica hagyományosan nagy részarányt képvisel, a megfelelõ fajtaösszetétel segítséget adhat a kártétel elhárításához. Az õszi búza elõveteményeinek rangsorában a kukorica a közepes, hosszabb tenyészidejû hibridek termesztése esetén a közepesnél gyengébb kategóriába tartozik. A búza mag-

ágyának elõkészítéséhez és optimális idõben történõ vetéséhez a szemes hasznosítású kukoricák közül csak a szeptember végéig, kis szárítási költséggel betakarítható, nagy termõképességû, de rövid tenyészidejû hibridek termesztése ad lehetõséget. Az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet kísérleti hálózatában elvégzett vizsgálatok eredményei szerint (1. ábra) öt termõhely és három év átlagában a Magyarországon minõsített igen korai hibridek (FAO 250-299) szemtermése meghaladta a 10 tonnát hektáronként. A korai éréscsoport elsõ felébe

(FAO 300-349) tartozó kukoricák teljesítménye ugyanakkor egy tonnával felülmúlta a legrövidebb tenyészidejû hibrideket, miközben betakarításkori szemnedvesség tartalmuk átlagosan csak 0,7 %-kal volt több. A korai éréscsoport második felébe (FAO 350-399) sorolt kukoricák terméstöbblete további 0,58 t/ha-ral, a szemek víztartalma 1,05%-kal volt nagyobb. Ezeket a tendenciákat a martonvásári fajtaösszehasonlító kísérletek többéves eredményei is megerõsítették. Ugyanakkor a szemtelítõdés-érés idõszakában, a súlyállandóságig történõ szárítással meghatározott víztartalmak szerint a korai FAO 300-as hibridek szemtermésének nedvessége a legutóbbi négy évben, igen eltérõ idõjárási feltételek között is legkésõbb október 1-ig 20 % alá csökkent (1. táblázat). A hibridek közül az Mv 277 (FAO 310) és a Dáma (FAO 330) jellemzõen az átlagosnál korábban, szeptember második dekádjának végén, harmadik dekádjának elején 20 % alatti szemnedvességgel betakarítható volt. A kisparcellás vizsgálati eredményeken túl a termelõi tapasztalatok is megerõsítik azt a véleményt, hogy a korai 300-as hibridek - így az Mv 277 és a Dáma - betakarítása után megfelelõ magágy készíthetõ az õszi búza számára. A nagy szártömeget visszahagyó kukorica után természetesen olyan talajmûvelési eljárásokat kell alkalmazni, amelyekkel a felszínen maradt melléktermést teljesen aláforgatva minimálisra csökkenthetõ a kalászos gabona fuzáriumos fertõzõdésének rizikófaktora. Az idõben elvégzett betakarítás után, a megfelelõ mûszaki feltételek ellenére is adódhatnak a 1999. év õszéhez hasonló, kedvezõtlen idõjárási körülmények, amelyek miatt az optimálisnál késõbb kerül a földbe a vetõmag. Mivel a fajták eltérõen reagálnak a késésre (2. ábra), ezért azok vetési sorrendjét toleranciájuk ismeretében célszerû meghatározni. A martonvásári minõségjavító fajták közül a megkésett vetésben az átlagosnál kisebb terméscsökkenés jellemzi az Mv Magdalénát és az Mv Palotást, a malmi búzák között az Mv Dalma és az Mv Magvas tûrõképessége átlag feletti. A kukoricabogár elleni védekezés lehetõségeit taglaló tanulmányokban a rezisztenciára történõ nemesítés ered-

2003/1 1. táblázat A 20%-os szemnedvesség tartalom elérésének idõpontja Korai hibridek (FAO 300–349). Martonvásár 1999–2002

Mv 277 Dáma LG 2298 st. Pelican st. DK 391 st.

1999

2000

2001

2002

szept. 30. szept. 27. okt. 1. okt. 1. –

szept. 2. szept. 9. szept. 13. szept. 17. –

szept. 22. szept. 26. – okt. 1. szept. 26.

szept. 17. szept 19. – okt. 1. szept. 23.

15 ményeinek hasznosítása is megfogalmazódik. Ez egyelõre utópiának tûnik, de a köztermesztésben lévõ kukoricahibridek és õszi búzafajták adta lehetõségek kihasználásával már most közelebb kerülhetünk a probléma megoldásához. Árendás Tamás – Szundy Tamás – Marton L. Csaba – Láng László – Bónis Péter

Születésnapok… Tíz éves a Bázismag Kft.

Ö

tven éves a Martonvásári hibridkukorica nemesítés. A mi kukoricánk! Ez már történelem, a magyar mezõgazdaság történetében pedig mérföldkõ. Ha még arra is gondolunk, hogy Európa elsõ hibridkukoricájának bölcsõje is Martonvásáron ringott, akkor világra szóló eredmény, amire joggal lehetünk büszkék. És büszkék is vagyunk arra, hogy ilyen hagyomány áll mögöttünk. Ötven év alatt sokat változott a világ. Volt úgy, hogy az Mv hibridkukoricák a belföldi vetésterület 100 %-át adták, majd volt olyan is, amikor ez az arány alig-alig érte el az 1%-ot. De talpra álltunk és jelentõs piaci részaránnyal bírunk. Ötven év nagy idõ, és ennek, ha nem is meghatározó, de fontos, értékes és érdekes 10 éve fûzõdik a Bázismag Kft-hez is. A Bázismag Kft., akárcsak ikertestvére az Elitmag Kft. 1991. december 6án alakult, hasonló célokkal. Elsõdleges feladata a vetõmagüzemek hibridkukorica alapanyaggal történõ ellátása, kiszolgálása, a nemesítõi munka eredményeinek aprópénzre váltása volt. De helyezzük el ezt az eseményt történelmi távlatba! Mi elõzte meg a cégalapítást, mik voltak azok a hatások, melyek kikényszerítették a váltást, a változtatást. A II. világháborút követõen az országgyûlés 1948-ban fogadta el azt a törvényjavaslatot, melynek alapján létrejött a Magyar Tudományos Tanács. Ennek elsõ ülésén áttekintették a magyar tudományos életet, majd tervet készítettek egy kutatóintézeti hálózat

létrehozására. A Földmûvelésügyi Minisztérium megalapította a Mezõgazdasági Tudományos Központot, amely hozzákezdett Martonvásáron az Agrobiológiai Intézet megszervezéséhez. Ezt követõen 1953-ban az intézetet a kutatási hálózat fejlesztésének keretében a Magyar Tudományos Akadémia vette át a Földmûvelésügyi Minisztériumtól. Ettõl kezdõdõen lett a Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézete. A rendszerváltást megelõzõen, az utasításos tervgazdálkodás irányelveit követve, kizárólag állami forrásokból történt a kutatások finanszírozása. Az eredményként jelentkezõ produktumokat az állam hasznosította a központi elosztórendszeren keresztül. Az MTA

Mezõgazdasági Kutatóintézetében elõállított kukoricahibridek vetõmagjának elõállítása állami gazdaságokban, szerzõdéses megállapodás alapján történt. Az új kukoricahibridek elterjesztése korszerû vetõmag-termesztési integrációban valósult meg. Az állami kézben lévõ kutatóbázis és részben az integrációban résztvevõ állami gazdaságok révén, központi irányítás alá tartozott a vetõmagelõállítás. A produktum egy jelentõs része szintén központi koordináció keretében külföldre, elsõsorban a szomszédos országokba került. A magyarországi szükségleteket a Vetõmagvállalat elégítette ki. A központi elosztás ugyan biztosította a termékek megfelelõ elosztását, azonban nagy hiányossága volt az, hogy nem ösztönözte

…igazi vetõmagüzemként mûködik a Kft.

2003/1

16

…ízig-vérig magyar cég lettünk. Csak Mv nemesítésû kukorica bázismagot állítunk elõ és kizárólag Mv nemesítésû F1 kereskedelmi vetõmagot árulunk. a hatékony gazdálkodást. A KGST öszszeomlása következtében elvesztettük a hazai vetõmag-elõállító bázis legnagyobb felvevõpiacait, így azok a határon belül is egymás versenytársaivá váltak. A versenyt tovább élezte, hogy a hazai szereplõk mellett szinte a rendszerváltással egy idõben a nemzetközi multinacionális vállalatok is önállósították magukat, és aktív kereskedelmi tevékenységbe fogtak az amúgy is telített hazai vetõmagpiacon. Ilyen gazdasági környezetben szállt ringbe a Bázismag Kft. 1992 tavaszán bérbe véve az akkori Kísérleti Gazdaság vetõmagüzemének egy részét. A lelkes, szakmátját értõ és szeretõ csapat élén Salamon Ferenc állt. És sikerült! A cég megkapaszkodott, túlélte az átmeneti idõszak kesze-kuszaságát, átjutott a vadkapitalizmus buktatóin és nemcsak versenyben maradt, de sikeres is lett. A termelõi és a vetõmagüzemi partneri kör is elfogadta és megbízható, az együttmûködésre mindig kész, a józan kompromisszumokra hajló cégként ismerte meg a Bázismag Kft-t. Az imázs kialakításában nem kis szerepe volt a kutatóintézeti kollégák önzetlen segítségnek és a cég munkatársainak, különösen Salamon Ferencnek, aki karizmatikus személyiségével, szakmai tudásával és tekintélyével, gazdasági éleslátásával megóvta a Kft-t a gyermekbetegségektõl. A sikertörténet mérföldköve volt az 1995-ös bérleménykivásárlás. Ettõl kezdve igazi vetõmag-

üzemként mûködött a Kft., és elindulhattak az üzemfelújítási és beruházási programok annak érdekében, hogy a legszigorúbb minõségi követelményeknek is meg tudjunk felelni. Akkor még úgy nézett ki, hogy a hibridkukorica szülõvonalak (bázismag) fajtafenntartása, felszaporítása és kihelyezése jó és biztos megélhetést fog adni. A keleti piac elvesztése az alapanyag igényt is visszavetette és ezzel szinte egyidõben a honosított hibridek tulajdonosai is elköszöntek tõlünk. A Kft. volt az alapanyag bázisa a többek közt a Ciba Geigy-nek – késõbb Novartis, majd

Syngenta – az azóta a Syngenta részét képezõ NK-nak, a Dekalb-nak - új nevén Monsantonak –, az LG-nek, a KWS-nek. A külföldi cégek azonban elvi döntés alapján (az ár és minõség nem volt a döntéshozatalban meghatározó) a szülõvonalak vetõmagvait importálják. Ez volt a második mérföldkõ a Bázismag történetében. Saját lábra kellett állnunk, ízig-vérig magyar cég lettünk. Ettõl kezdve csak martonvásári bázismagot állítunk elõ és kizárólag martonvásári nemesítésû F1 kereskedelmi vetõmagot árulunk. A takarmánykukorica szaporítóanyag mellett

Logisztikai elõrelépés, ami szintén világszínvonalú, a Mobilizátor Kft. mobil silóinak a rendszerbe állítása.

2003/1

… az elérhetõ legmodernebb csávázó gép, jobb csávázószer eloszlást biztosít, és két adagoló hengerének köszönhetõen precízen juttatható akár egyszerre inszekticid és fungicid is a vetõmagra. Mv nemesítésû speciális hasznosítású hibridek (waxy, gríz és csemegekukorica) vetõmagjának kizárólagos elõállítója a cég. A számok azt mutatják, hogy

az átállás kemény próbáját is kiállta ez a kicsiny Kft. A 95:5%-os alapanyag F1 vetõmag árbevételarányt sikerült 10:90 %-ra fordítani. Itt is szeretnék köszönetet mondani minden egyes kollégának, aki segített minket, ebben a munkában. A cég és a kutatóintézet munkatársainak, termelõ és kereskedelmi partnereinknek. Elnézést kell, hogy kérjek, amiért a kisebb jelentõségû témával kezdtem, de ez nagyon a szívemhez nõtt, szinte csoda, amit a cég kihozott magából. Természetesen sokkal nagyobb jelentõsége van annak, hogy alapanyagot biztosítunk az Mv vetõmagelõállításokhoz és ezen keresztül táplálhatjuk az intézeti kutatómûhelyt. Egyre nagyobb szerepet kell vállalnunk a piaci koordinációban, ami nem merülhet ki az alapanyag kibocsátáson keresztüli termelésszabályozásban. Aktív piaci szereplõvé kell válnunk, segítve, együttmûködve partnereinkkel, megtartva azokat az értékeket, amelyeknek a kezdetektõl fogva hordozója a Kft. Fejleszteni kell az eszközöket. Ennek részeként szereztük be az elérhetõ legmodernebb csávázó gépet, amely szakaszos üzemû, így jobb csávázószer eloszlást biztosít, és két adagoló hengerének köszönhetõen precízen juttatható akár egyszerre inszekticid és fungicid is a vetõmagra. Világszínvonalú logisztikai elõrelépés

A vetõmagos csapat…

17 a Mobilizátor Kft. mobil silóinak a rendszerbe állítása. Azonban a gép, az eszköz nem sokat érne, ha a Bázismag nem az lenne ami: lelkes és lelkiismeretes emberek közössége. Hadd álljon itt a munkatársak neve, kifejezve köszönetünket: Bihari Orsolya Boros Sándor Horváth István Istvándi László Kurucsai Lajos Lázár Istvánné Major Ferenc Megyeri Lászlóné Molnár László Németh Sándorné Pintye László Sramek József Svigruha Sándor Szeidl Anna Baumgartner Ferencné Derecskei Jánosné Dr. Bõdy Zoltán Dr. Cseh Lajos Dr. Hadi Géza Dr. Hadi Gézáné Dr. Marton L. Csaba Dr. Pintér János Dr. Szundy Tamás Farkas Jánosné Horváthné Kelemen Jolán Szklenár Andrea Szundy Péter

18

2003/1

(Vetõ)magolás

A

magolás annyit jelent, hogy szinte betûrõl betûre megtanulunk valamit. Az elmúlt évben igen kemény leckét kaptunk a Természettõl, és a vetõmaggal foglalkozóknak is emlékezetes lesz a 2002. évi elõállítási szezon. A tavasz egészen biztatóan indult, kedvezõ volt az idõjárás a vetésekhez, és ki is keltek a növénykék szépen. Akár azt is mondhatnánk, hogy optimizmusra adott okot a kikelet. De azt azért láttuk már a tavasszal is, hogy idén menetrendszerûen, kell hogy jöjjön az esõ, mert a talajok csapadékkal való feltöltöttsége enyhén szólva hagyott némi kívánni valót maga után. Sajnos ebben az évben is bebizonyosodott, hogy Magyarország klímája kontinentális: rendkívül nagy volt a területi heterogenitás. A Dél-Dunántúl és a Hajdúsági löszhát kivételével szárazság sanyargatta a vetõmagelõállításokat. A csapadék egyenlõtlen eloszlásán és kis mennyiségén kívül, ki kell emelni a megnövekedett hõségnapok számát is, amikor a napi maximum hõmérséklet 30 °C fölé emelkedett. Ezek a hõségnapok igen korán – már májusban – jelentkeztek és júniusban 10 ilyen napot regisztráltunk. Ilyen idõjárási viszonyok között természetesen a növények az egyéb kedvezõtlen körülményekre is sokkal érzékenyebben reagálnak. Különösen igaz ez a szülõi hibridkukorica vonalakra, amelyek nagyon sérülékenyek, és sokkal rosszabbul tolerálják az agrotechnikai hibákat, mint a hibridek. Ez az év ismét felhívta a figyelmet az elõvetemény helyes megválasztásának és a talajnedvességet megõrzõ talajmunkáknak a jelentõségére. A meleg, száraz tavasznak volt egy másik kedvezõtlen mellékhatása is: a rovarkártevõk felszaporodása. A kisebbik gondot a Dunántúlon a vetésfehérítõ, az Alföldön a bolha, a nagyobbikat a kukoricabogár okozta. Komoly lárvakártétel miatt terméskieséssel – hála a vetõmagelõállító partnereink szakmai felkészültségének – nem kellett számolnunk. Nem is szabad kockáztatni – fõleg egy olyan magas értékû növényi kultúránál, mint a hibridkukorica vetõmagelõállítás – hiszen egy elõzõ évi közepes bogárfertõzés, akár 15-20 millió kukoricabogár petét is jelenthet hektáronként. Ha ennek csak a fele kel ki, az minimum 100 lárvát jelent növényenként. A vetõmagelõállítá-

sokban nem a lárva okozta a gondot, hanem az imágó biberágása. Növényenként hatnál több bogár már képes a bibeszálat úgy visszarágni, hogy az az egész tenyészidõ során nem éri el a 30 mm-t. Fokozottan jelentkezik a kártétel hõségnapokkal teletûzdelt virágzási idõben, amikor a termékenyülés amúgy is gyengébb. Egy gondatlan gazda megoldhatatlan feladat elé állítja a vetõmagelõállító kollégáit, mert az õ kukoricásában kikelõ bogarak tömegével szállják meg a virágzó kukorica vetõmagelõállításokat. A gondok orvoslása azért különösen nehéz, mert olyan szerrel kell védekezni az imágók ellen aminek a munkaegészségügyi várakozási ideje maximum 1 nap lehet, hiszen folynak a címerezési munkák. És természetesen méhvédõ technológiával, ami azt jelenti, hogy akkor kell permetezni, amikor a méhek nem repülnek. Azaz akkor, amikor a legnagyobb a páratartalom és ezért nagy mennyiségû folyadékot kell kijuttatni. Erre gyakorlatilag csak a hidas traktorok és a repülõgépek alkalmasak. Ennek költségvonzatait nem kell ecsetelni. Ugyanakkor nincs semmi biztosíték arra, hogy nem kell megismételni a kezelést egy újabb raj betelepülése esetén. Ezért nagyon fontos, hogy minden gazdálkodó figyeljen erre a kártevõre saját maga és a vele szomszédos termelõk érdekében is. Ha a kihelyezett ragadós

sárgalap csapda hetente 35-40 imágót fog, akkor a következõ évi kukoricatermesztés komoly lárvakártétel mellett a szomszédos táblák termését is veszélyezteti. Megvonva a martonvásári kukoricák 2002. évi elõállításának mérlegét, a honi nemesítésû vonalak és vonalkombinációk teljesítménye a körülményekhez képest kiemelkedõ volt. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézetében, Martonvásáron a hibridérték mellett nem szorul háttérbe a gazdaságos elõállíthatóság. Mit is értünk ezen? Fõként a kiemelkedõ termésstabilitást, a biztonságos technológiát, a jó stressztoleranciát, s nem utolsó sorban a jó vetõmagminõséget. A grafikonon látható, hogy az összes értékesített Mv vetõmagnak több mint 93%-a meghaladta az I. osztályú minõség csírázási határértékét, és mindösszesen az eladások 7%-át adta a 93-90% közötti csíra százalékú vetõmag. Tömören: termésstabilitás és jó minõség fémjelzi az Mv hibrideket vetõmagelõállítási szempontból. Az elõzetes becslések szerint a piaci igényekhez mérten elegendõ vetõmagot sikerült elõállítani összességében a martonvásári hibridekbõl. Így van ez a nagyon népszerû NORMA esetében, amely tavaly is bizonyított megbízhatósá-

2003/1

Vetõmagelõállító partnereink

19

2003/1

20 gával. Bár a tervezettõl elmaradt a költségtakarékos Mv NK 333 termése, de az ókészlettel együtt megközelítõen elegendõ vetõmag lesz a piacon. A martonvásári nagyágyú, a 450-es FAO számú MARATON szárnyalását sem fogja gátolni a korlátozott vetõmagkészlet. A hibrid a legkeményebb mezõnyben, a középérésûek között sikeres, hiszen vetésterülete az eladott zsákok száma alapján 1999 óta több mint duplájára nõtt! A gyors térhódítás nem véletlen, hiszen a martonvásári nyúzópróbákon (vetésidõ, tõszám-, és trágyázási kísérletek) kívül a gyakorlatban is már megmutatta kvalitásait. Hasonlóan kemény tesztelés után döntöttünk 3 új hibrid vetõmagelõállítása mellett. Az Mv TC 277-tel idén találkozhattak elõször a termelõk a bemutatókon. Mindenkinek megragadta a figyelmét ez a látványos megjelenésû és kiváló ér-

tékmérõ tulajdonságokkal rendelkezõ hibrid, amely vetõmagelõállítási szempontból is egy igen hálás kombináció. A DÁMA már tavaly debütált az Mv fajtasorokban és az idei terméseredményei, betakarításkori szemnedvessége tovább erõsítette a róla kialakult pozitív képet. Szomorú aktualitása azért van ezeknek a korai FAO 300-as hibrideknek, mert a kukoricabogár miatti kényszerû vetésváltás igényli az ilyen hibrideket. A KÁMÁT különleges leveles tulajdonsága különbözteti meg az eddig ismert silókukoricáktól. Ezzel a hibriddel a termelõk magasabb tarlót hagyva javítani tudják a szilázs emészthetõségét anélkül, hogy a zöldtermés mennyisége drasztikusan csökkenne. Végezetül a mellékelt táblázatban vetõmagelõállító partnereinket és az általuk termelt Mv hibrideket foglaltuk

össze. Természetesen a vetõmagelõállító gazdaságok az egymás közti cserével teljesebbé teszik szortimentjüket. Ha valakinek mégsem sikerülne megvenni a kiválasztott martonvásári kukorica vetõmagot, forduljon bizalommal a Bázismag Kft-hez. *** Elérhetõségeink: 2462 Martonvásár-Erdõhát Pf.1. Tel: 22/461-371, 22/569-003 Fax: 22/569-003 E-mail: [email protected] *** A Bázismag Kft.-nek kötelessége, hogy a teljes Mv szortimenttel rendelkezzen, munkatársainak pedig feladata is, hogy mindenkinek, aki Mv hibridkukoricát akar vetni megszervezzék és eljuttassák a kiválasztott hibrid vetõmagját. Szundy Péter

30 éves a martonvásári fitotron

1

970 októberének egy verõfényes délutánján egy Sz-100-as bulldózer elkezdte letolni a humuszréteget a parki búza tenyészkertben, a fitotron épület tervezett helyén, ezzel megkezdõdött az az alig több mint kétéves munka, amely 1972. november 3-án a martonvásári fitotron átadásával fejezõdött be (1. kép). Korábbi számainkban (Martonvásár 96/1; 96/2; 97/1; 97/2) a fitotron fennállásának negyedszázados évfordulója alkalmából a fitotron akkori vezetõje, Tischner Tibor, egy cikksorozatban részletesen ismertette a martonvásári fitotron építésének és rekonstrukciójának történetét. Jelen írás ennek a történetnek néhány fontosabb állomását, valamint az azóta eltelt idõszak történéseit idézi fel. A martonvásári fitotron felavatásának közel másfél évtizedre visszatekintõ elõzménye volt. A létesítés gondolata az intézet fennállásának tízéves évfordulóján, 1959-ben megtartott konferencián vetõdött fel, majd különbözõ stációkon keresztül haladt a megvalósulás felé. Ezek közül a lényegesebbek: 1961-ben az MTA Elnöksége foglalkozott a fitotron megvalósításával, a biológiai alapkutatások, valamint a növénynemesítési kutatómunka színvonalának további emelése érdekében. Ezután széleskörû tájékozódás kezdõdött annak érdekében, hogy kiválasszák a megfelelõ gyártót. A

gyártó cégek száma végül kettõre szûkült, a német Karl Weiss GmbH-ra és a kanadai Controlled Environments Ltdre. Az Akadémia Központi Hivatalának szakemberei inkább a német, az akkori intézeti vezetés inkább a kanadai céget részesítette elõnyben. Végül az intézeti álláspont gyõzött és 1970. augusztus 15én aláírták a kanadai CONVIRON céggel azt a szerzõdést, amely 44 klímakamra nagyjából félmillió US dollárért történõ megvásárlásáról szólt. A fitotron épület tervezési munkái 1969-ben kezdõdtek az Ipari Épülettervezõ Vállalatnál, Mészáros Géza vezetésével.

Az elsõ „kapavágás” és az átadás között eltelt két év az akkori körülmények között rekordidõnek számított. A szoros határidõk tartása a kivitelezõk részérõl igen komoly erõfeszítést igényelt. Nem egy esetben csak az intézet akkori igazgatójának, dr. Rajki Sándornak kiváló személyes kapcsolatai, illetve magasrangú állami vezetõk beavatkozása révén sikerült továbblendíteni az építkezést. Így például a szükséges villamos energia, a két párhuzamos energiabetáplálás lehetõsége az akkori nehézipari miniszter, dr. Szekér Gyula segítségével állt rendelkezésre.

1. kép A fitotron épület építés közben

2003/1

21

2. kép A fitotron ünnepélyes megnyitójának meghívója Az építkezés ütemét jól jellemzi, hogy a – lényegében – ‘71 tavaszán elkezdett építési munkák õszre olyan állapotot értek el, hogy 1971. november 4én az épület tetõ alá került. Az építés folyamán egyébként az egyik legnagyobb feladatot éppen a monolit vasbeton vázas épületben lévõ 30 x 30 m-es fitotron csarnok födémtartószerkezetének elkészítése és helyére emelése jelentette. 1972 februárjában elkezdõdhetett a növénynevelõ klímakamrák beszerelése a központi csarnokban. Ezzel párhuzamosan a csarnokot körbefogó épületrészben, valamint az épület külsõ részén folytak a laboratóriumok, feldolgozók építési-szerelési munkái, a laboratóriu-

mok felszerelése, az épület külsõ burkolása. Az ütemes munka lehetõvé tette, hogy október 2-án megtörténjen az épület mûszaki átadása, majd az eredetileg tervezett idõpontban, 1972. november 3-án a fitotron ünnepélyes megnyitása (2. kép). Mivel a klímakamrák mûszaki átvétele már júniusban megtörtént, az üzemi próbák után szeptemberben már be lehetett állítani az elsõ kísérleteket. Az ünnepélyes megnyitó vendégei így már többhetes kísérleti növényekben gyönyörködhettek. A fitotron átadásával az Intézet Genetikai Osztálya átköltözött a fitotronba és 1973-ban megindult a módszeres fi-

1. táblázat A fitotron egységek technikai jellemzõi a felújítás elõtt és azt követõen Fitotron egység elnevezés

Típus

Õsz-tél klímakamra Tavasz-nyár klímaszekrény Tavasz-nyár szekrény Növénynevelõ asztal Fagytesztelõ kamra Grádiens kamra Csíráztatószekrény Vernalizációs kamra

A rekonstrukció elõtt PGV-36 12 3.3 E-15 12 1.4 E-15VH 4 1.4 GB-48 14 4.3 C-812 2 7.1 GRD-01 1 3.3 G-30 5 1.5 J-01 1 13.5

2.4 1.8 1.8 2.8 0.5 1.5 0.3 0.4

500 500 1000 325 – 400 65 10

–5 5 5 15 –20 5 4 2

40 40 40 35 20 35 40 20

Õsz-tél klímakamra Tavasz-nyár klímaszekrény Növénynevelõ asztal Növénynevelõ asztal Fagytesztelõ kamra Grádiens kamra Csíráztatószekrény Vernalizációs kamra Szövettenyésztõ kamra

A rekonstrukció után PGV-36 12 3.3 PGR-15 16 1.4 PGB-96 6 9.0 GB-48 6 4.3 C-812 2 10.8 GRD-01 1 3.3 G-30 5 1.5 J-01 1 13.5 TCL 2 25.0

1.9 1.8 2.6 2.8 0.5 1.5 0.3 0.4 0.3

600 600 500 325 – 400 65 10 90

–10 4 10 15 –25 5 4 2 20

40 45 40 35 20 35 40 20 30

Db.

Nevelési PPFD* Hõmérséklet felület mag. max. min. max. (m2) (m) (µmol/m2s)(°C) (°C)

*Photosynthetic Photon Flux Density= fotoszintetikus foton fluxus sûrûség

totroni kutatás. Az évente beállított kísérletek száma azóta 120-160 között ingadozik, az eltelt harminc év alatt meghaladta a négyezret. A kamrák kihasználtsága is igen magas, éves átlagban 70%-os, ami azt jelenti, hogy egy-egy kamra éves üzemideje kb. hatezer óra. A nagyfokú kihasználtság és a gyors technikai fejlõdés tette indokolttá a fitotron 1989–90-ben lezajlott rekonstrukcióját is. A rekonstrukció finanszírozása a Világbank segítségével történt, a tendert 1988-ban adták ki és szeptemberben értékelték. A tendert több pályázó cég közül végül is a legalacsonyabb árat kínáló Conviron nyerte, az a cég, amely az eredeti kamrákat is szállította. Az akkori áron valamivel több mint 2 millió kanadai dollárért 38 növénynevelõ klímakamrát és három speciális számítógépet szállított. Maga a rekonstrukció két fázisban zajlott, hogy - hacsak 50%-os kapacitással is - de ne szüneteljen a fitotroni kutatás. Az új berendezések, mûszaki paramétereik alapján (1. táblázat) Európa egyik legnagyobb és legmodernebb fitotronjává tették a martonvásárit. Az utóbbi néhány évben, a már korábban is mûvelt kutatási témák, mint a búza és egyéb kalászosok abiotikus stressztoleranciájának, így elsõsorban fagyállóságának, szárazságtûrésének kutatása mellett, a fitotron nélkülözhetetlen eszköze a modern genomikai kutatásoknak is. A genetikailag módosított növények, a különbözõ faj- és nemzetséghibridek felnevelése nehezen képzelhetõ el a fitotron nyújtotta lehetõségek nélkül. Intenzív klímamodellezési kutatások is folynak a martonvásári fitotronban. Ezt az a két PGV-36-os kamra teszi lehetõvé, melyekben a CO2 koncentráció is szabályozható. A fitotron nemcsak intézetünk kutatói elõtt áll nyitva, hanem a hazai, sõt a nemzetközi kutatói közösség elõtt is. Akadémiai társintézetek, így például a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet kutatói is rendszeresen állítanak be kísérleteket Martonvásáron. Az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet pedig évrõl-évre a fitotron adta lehetõségeket kihasználva, itt végzi el a búza fajtajelöltek fagytûrésének tesztelését. A martonvásári fitotron az elmúlt harminc év alatt eredményesen szolgálta a hazai és nemzetközi kutatást. Kõszegi Béla

2003/1

22

A Fleischmann díj 2002. évi kitüntetettje

Dr. Szundy Tamás tudományos igazgatóhelyettes

A

z MTA Növénynemesítési Bizottsága és a Magyar Nemesítõk Egyesülete javaslatára a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter 2002. augusztus 20-án Fleischmann díjjal tüntette ki dr. Szundy Tamást, a kukoricanemesítés terén elért kiemelkedõ eredményeinek elismeréseként. Dr. Szundy Tamás 1964-ben – a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem elvégzése után – került Martonvásárra. Pályafutását vetõmagtermesztõként kezdte az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete Kísérleti Gazdaságában, ahonnan 1977-ben aspirantúrára került az Intézetbe. A kandidátusi disszertáció sikeres megvédése után a Kukoricanemesítési Osztályon kezdett el dolgozni. 1984-ben a Kukoricakutatási Fõosztály tudományos fõosztályvezetõjévé nevezték ki, 1989 óta tudományos igazgatóhelyettes. Akadémiai doktori értekezését 1993-ban védte meg. A kukoricanemesítés és vetõmagtermesztés területén szerzett tudását, tapasztalatait sikerrel kamatoztatta kutatásszervezõként is. Két évtizede eredményesen koordinálja az intézet kukoricanemesítési, vetõmag biológiai és termesztéstechnológiai kutatásait. A kutatási programok összehangolásán túl meghatározó szerepet tölt be a kutatási

eredmények hasznosításának a megszervezésében. Alapító tagja a Bázismag és az Elitmag Kft-nek. Azon szerencsés kevesek egyike, akik, mint vetõmagtermesztõk aktív részesei voltak Martonvásár nagy korszakának, a ‘60-as ‘70-es években, amikor a hazai vetésterület döntõ hányadán Mv kukoricahibrideket termesztettek. Ugyanakkor nemesítõként és vezetõként fontos szerepe volt a ‘80-as évek hullámvölgyét követõ felívelõ korszakban is,

amikor a martonvásári hibridek ismét jelentõs területen terjedtek el, napjainkban is meghatározó részarányt képviselve a köztermesztésben. Szundy Tamás nemesítési eredményei jelentõs mértékben járultak hozzá Martonvásár ez utóbbi korszakának sikereihez. Társnemesítõje több mint 70 államilag minõsített kukoricahibridnek. Társfeltalálója közel 50 végleges szabadalmi oltalmat nyert találmánynak. Az általa nemesített Norma kukoricahibrid éveken keresztül Magyarország legnépszerûbb fajtája volt. A Norma az 1996-os – Jubileumi – Országos Mezõgazdasági Kiállítás Nagydíját, és a Feltalálók Elsõ Olimpiájának az Aranyérmét is elnyerte. Szerzõje és társszerzõje több, mint 100 tudományos és népszerûsítõ magyar és idegen nyelvû publikációnak. Eredményeit már eddig is magas szintû kitüntetések fémjelezték. Gábor Dénes Díjat kapott 1992-ben, Akadémiai Díjat 1998ban. Aktív résztvevõje a tudományos közéletnek; számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet választotta tagjai sorába. A szerkesztõség, a kollégák, barátok nevében gratulálunk Szundy Tamásnak a Fleischmann díjhoz. Marton L. Csaba – Hadi Géza

Akadémiai elismerés

M

unkatársunk, dr. Galiba Gábor 2002 májusában sikeres tudományos tevékenységéért Akadémiai Díjat kapott. Az elismerést két kollégájával megosztva vette át a Magyar Tudományos Akadémián. Galiba Gábor 1981-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett biológusként. Három évig a Szegedi Biológiai Központ Növényélettani Intézetében dolgozott dohány és búza biotechnológiai témakörben. 1984-ben az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete Genetikai Osztályán folytatta kutatásait különös tekintettel a búza szövettenyésztés in vitro modellrendszer kidolgozására. Kutatómunkáját a késõbbiekben kiszélesítette az abiotikus stresszrezisztencia fiziológiai és genetikai hátterének tanulmányozására a gabonafélékben.

1984-ben egyetemi doktori címet, majd 1991-ben „biológiai tudomány kandidátusa” fokozatot szerzett. Aktív kutatómunkájának eredményességét jelzi, hogy 2001-ben „A fagyállóságot és az ozmoregulációt szabályozó gének térképezése a búza 5A kromoszómáján” címû akadémiai tézisei alapján megkapta az MTA doktora címet. Galiba Gábor tudományos eredményei szakmai körökben elismertek; széleskörû hazai és külföldi együttmûködést alakított ki. Aktív szerepet vállal az egyetemi oktatásban is. Oktatási tevékenységének elismeréseként az 19972001-es években Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott. Az Akadémiai Díj elnyeréséhez gratulálunk. További sikeres kutatómunkát és jó egészséget kívánunk! Sutka József

2003/1

23

Felfelé a tudományos ranglétrán

R

ios-Gonzalez Krisztina középiskolai tanulmányait a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban végezte. Érettségi után, 1992tõl a szegedi József Attila Tudományegyetem hallgatója. Diplomamunkáját a Szegedi Biológiai Központ Növényi Stresszélettani Csoportjában készítette dr. Erdei László vezetésével. Molekuláris biológiai és biotechnológiai ágazatú biológusként szerzett diplomát 1997-ben. 1999-ben kapta meg biológia szakos középiskolai tanári képesítését. A József Attila Tudományegyetem Környezeti Biokémia és Biotechnológia PhD programjának hallgatója lett 1997-tõl. Munkája során a továbbiakban is a már diákkorában megkezdett növényélettani vizsgálatokat folytatta. Ennek keretében 1998-1999-ben a Jacob Blaustein Institute for Desert Research ösztöndíjával másfél évet töltött a Ben-Gurion Egyetem

Biostressz Laboratóriumában, Izraelben. Kutatóintézetünknek – a Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztály munkájába bekapcsolódva – 2000 májusában lett munkatársa. Egyike volt azon újonnan felvett kollégák-

nak, akik már dolgoztak PhD disszertációjukon. Dolgozatában az antioxidáns enzimekkel foglalkozott, melyek szerepét az õszi kalászosok fagyállóságának tanulmányozása kapcsán már mi is vizsgáltuk, így lehetõsége volt a PhD munka befejezésére, eredményei öszszegzésére. „A növényi antioxidáns védekezõrendszer enzimatikus elemeinek változása só (NaCl) stressz hatására” címû disszertációját 2002. május 31én védte meg. Munkáját több nemzetközi folyóiratban publikált cikk, valamint nemzetközi és hazai konferenciákon tartott elõadás és bemutatott poszter foglalja össze. Mind elméleti, mind módszertani tudását tekintve igen felkészült, szorgalmas kolleganõt ismerhettünk meg személyében. A PhD fokozat megszerzése alkalmából gratulálunk. További sikereket és jó egészséget kívánunk! Veisz Ottó

sának kidolgozásában. 1998-tól kezdve a Fitotron Osztály megbízott vezetõje, ahol felelõse a fitotroni kísérletek megbízható kivitelezésének.

PhD dolgozatát egyéni képzés során készítette el „Búza genetikai alapanyagok elõállítása, agronómiai és citogenetikai elemzése” címmel. Eddigi kutatásainak eredményeibõl lektorált folyóiratokban tizenöt tudományos publikációt jelentetett meg, amelyek mellett számos konferencián, kiadványban számolt be munkájáról. A kutatás, a fitotron vezetõi feladatok ellátása mellett részt vesz az intézeti kiadványok elõkészítésében, az Acta Agronomica szerkesztésében. A Biológiai Szekció munkatársai cikkek és elõadások elkészítésekor számítógépes szerkesztési ismereteire és segítségére mindig számíthatnak. A PhD fokozat elnyeréséhez gratulálunk, további kutatásaihoz sok sikert és jó egészséget kívánunk! Lángné Molnár Márta

K

õszegi Béla az ELTE Temészettudományi Karán 1974-ben szerzett biológia-kémia szakos tanári oklevelet. Az egyetem elvégzése után 1986 februárjáig Budapesten, a Budai Nagy Antal Gimnáziumban dolgozott középiskolai tanárként. 1986. február 1-jén lépett be az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének Genetikai Osztályára, ahol dr. Sutka József vezetésével bekapcsolódott az osztályon folyó búza szövettenyésztési és citogenetikai kutatásokba. Egyetemi doktori értekezését „Idegen fajú génátvitel tanulmányozása a Triticeae alakkörben” címmel 1994-ben készítette el és az ELTE TTK Genetika Tanszékén védte meg. Az egyetemi doktori fokozat megszerzése után tevékenyen részt vett a Martonvásári Gabona Génbank kialakításában, számítógépes nyilvántartá-

A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. A honlapon folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató honlapunkról az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeres látogatója lesz intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapjának.

2003/1

24

50 éves az Acta Agronomica Hungarica

A

z agrárkutatással foglalkozó magyar szakemberek újszerû kutatási eredményeinek közlésére az 1950-es évek elejétõl leginkább az – immár fél évszázada életre hívott – Acta Agronomica Hungarica szolgált, amely egyben lehetõséget teremtett a nemzetközi együttmûködések kialakítására is. A folyóirat létrehozásakor angol, orosz, német, francia nyelveken közölt agrártudománnyal foglalkozó eredeti dolgozatokat, szemléket, elõadásokat, rövid közleményeket. A tudományos szakfolyóiratot kezdetben Somos András, késõbb Surányi János szerkesztette Budapesten. A szerkesztõséget 1965ben az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe, Martonvásárra helyezték, ahol Rajki Sándor irányításával a folyóirat angol nyelvûvé alakult, miközben struktúrájában is jelentõs változás következett be.

Az Acta Agronomica következõ állomása 1983-tól a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem lett, ahol 12 évig Tamássy István, illetve Kozma Pál látta el a fõszerkesztõi feladatokat. Az MTA Agrártudományok Osztálya 1995 májusában az Acta Agronomica szerkesztõségét Budapestrõl ismét az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe, Martonvásárra telepítette. A 2000. évtõl Bedõ Zoltánt bízták meg a fõszerkesztõi feladatok végzésével. Az Acta Agronomica Hungarica szerkesztõsége továbbra is fõ feladatának tekinti a mezõgazdasági alap- és alkalmazott kutatások eredményeinek közlését. Döntõen a termesztett növényekkel folyó kutatások eredményeinek publikálására koncentrál. Elõnyben részesíti az élettan, genetika, növénytermesztés, növénynemesítés, sejt- és molekuláris biológia, természet- és környe-

zetvédelem, valamint a géntartalékok megõrzése területen elért kutatási eredmények megjelentetését. A folyóirat szakmai színvonala, elismertsége, népszerûsége, a cikkek átfutási ideje az utóbbi években jelentõsen javult. Ezt szolgálja többek között a hozzáértõ magyar Szerkesztõbizottság mellett létrehozott Nemzetközi Tanácsadó Testület, továbbá a számítógépes szerkesztés, az elektronikus adathordozók alkalmazása, a lektorok kötelességtudó, precíz munkája is. Az 50 éves jubileum alkalmából az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete 2002. november 19-én „A növénytermesztés szerepe a jövõ multifunkcionális mezõgazdaságában” címmel eredményes tudományos ülést tartott, ahol több mint 30 elõadás hangzott el és 20 posztert mutattak be. Sutka József

Köszöntjük a 80 éves Gáspár Lászlót

G

áspár László 1922-ben Székesfehérváron született. Õ volt születõ intézetünk két elsõ kutatójának egyike, aki Rajháthy Tiborral együtt 1949 tavaszán került az intézethez. Gáspár László elõbb a Mûszaki, majd a megalakuló Agrártudományi Egyetemen volt tanársegéd, két olyan kiváló kémia és talajtan professzor mellett, mint Doby Géza és Ballenegger Róbert. Martonvásárra kerülését Kreybig Lajos – a neves talajtan tudós, késõbb akadémikus, az országos talajtérképezés megszervezõje – szorgalmazta. Ugyanakkor Õt is vonzotta az elõzõ évben megépített kitûnõ laboratóriumegyüttes, amely a kutatási programok megváltozása következtében használaton kívül, berendezésre, üzemeltetésre várt, és nem utolsó sorban a gyermekkora óta ismerõs dunántúli, mezõföldi táj, melyhez nosztalgikusan kötõdött. Az egyetemen szép és eredményes munkát hagyott maga után. Volt tanítványai közül, akik becsülték és szerették, hatan lettek akadémikusok. Õ azon agrokémikusok közé tartozik, akik mélységében tekintették át e széles tudományterületet és hasonlóan

egykori mestereikhez, vizsgálataikkal a növénytermesztõk, élettan kutatók, genetikusok és növénynemesítõk munkáját segítették. Vizsgálatait a korszerû módszerek alkalmazása és a precizitás jellemezte. Az 1948-ban írt doktori értekezésének tárgya „A búzaliszt konyhasóban diszpergálható fehérjéinek kémiai összetétele” volt. Fogékony volt az új kutatási módszerek adaptálására és továbbfejleszté-

sére. Õ hozta létre 1954-ben a magyar mezõgazdasági kutatások elsõ izotóp laboratóriumát Martonvásáron. Mint az Izotóp Bizottság titkára, mindig igyekezett az új módszerrel szemben támasztott túlzott várakozásokat a realitás szintjére csökkenteni. Szorgalmazta viszont az új módszereket, az olyan kutatásokban, melyek a talaj, a növény, a tápanyag és a mûvelésmód összefüggéseit vizsgálták. Korábbi kutatásainak fontos tárgyát képezte a talaj humuszanyagainak vizsgálata. Dolgozatai jelentek meg a huminsavak elektroforetikus elválasztásáról, majd pedig a lassan ható Nmûtrágyák elõállításáról és felhasználásáról. Az intézet növénynemesítési - elsõsorban búza és kukorica nemesítési profiljának kialakulása az 1950-es, 1960-as években a laboratórium számára is új kutatási irányt szabott. Elõtérbe kerültek egyrészt a minõségvizsgálati kérdések, másrészt a kapcsolódási lehetõségek, a felmerülõ élettani problémák megoldásában. Gáspár László ebben az idõszakban a heterózis jelenség élettanával foglalkozott, ebbõl a tárgykörbõl írta meg kandidátusi disszertációját is. A ’70-es években

2003/1 munkájának jelentõs része a kukorica fehérje kutatásokhoz kapcsolódott, valamint tanulmányozta a laboratóriumi szelekció lehetõségeit a gabonafélék nemesítésében. Gáspár László könyvírói tevékenységérõl elmondhatjuk, hogy fontos részleteket írt az „Izotópok alkalmazása a mezõgazdaságban és a biológiában” címû munkában, valamint „A fehérjevizsgálati módszerek” címû kiadványban. Számos tudományos dolgozata látott napvilágot. Hosszú idõn át aktív tagja volt az

MTA Mûszerbizottságának és a tudományterületéhez tartozó tudományos bizottságoknak. Vezetõje volt a FAO egyik kukoricakutatásokat koordináló network-jének. Gáspár László társai körében kezdettõl fogva közmegbecsülésnek örvendett, ennek egyik bizonyítéka, hogy 1956-ban az intézet dolgozói Õt választották meg a Munkástanács elnökének. A forradalmi idõkben a nehéz körülmények között jelentõs részt vállalt az intézet vezetésében. A Gödöllõi Agártudományi Egye-

25 tem Mezõgazdaságtudományi Karának kezdeményezésére számára 1990 októberében az Egyetemi Tanács címzetes egyetemi tanári címet adományozott. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tanácsa pedig az Entz Ferenc emlékéremmel tüntette ki. Az intézetalapító, kiemelkedõ kutató személyiségnek kijáró tisztelettel köszöntjük a 80 éves Gáspár Lászlót. Kívánjuk, hogy szerettei körében sokáig élvezze jó erõben és egészségben a nyugdíjas életet. Szerkesztõbizottság

Kovács István 80 éves

E

z évben lesz 50 éves az európai és a magyar hibridkukorica. Európa elsõ beltenyésztéses hibridkukoricáját a Martonvásári 5-öt (Mv 5) 1953-ban minõsítették Magyarországon. Az Mv 5 több mint fél évtizeddel megelõzte Európa második hibridjét a francia INRA 200-at. Európa elsõ hibridjét Pap Endre állította elõ. Kovács István nélkül azonban éveket veszített volna a magyar mezõgazdaság a kukoricahibridek használatában. Pap Endre ugyanis 1956-ban elhagyta az országot. Kovács Istvánra és munkatársaira hárult a hibridkukorica fajtafenntartás, vetõmagtermesztés szakmai megalapozásának, a martonvásári kukoricanemesítési program folytatásának felelõssége. Ezt vállalta el Kovács István, amikor 34 éves korában, 1956ban átvette a martonvásári kukoricanemesítés vezetését és nyugdíjba vonulásáig (1982) folytatta. Szakmai felkészültségét korábbi tanulmányai alapozták meg. A mezõgazdasági szakközépiskolát Orosházán végezte, majd a kolozsvári Mezõgazdasági Fõiskola hallgatója lett, a diplomáját pedig a budapesti Agrártudományi Egyetemen kapta meg. Ezután iratkozott be az „Élet iskolájába”. Akaratlanul bár, de 3 és fél éves „szovjet ösztödíjat” nyert, ahogy keserû-tréfásan emlegette néha a hadifogságot. Szabadulása után 1949-ben gyakornok lett a Genetikai Intézetben. Elvégezte a Felsõfokú Növénynemesítési tanfolyamot. Martonvásárra 1950ben került, ahol Pap Endre munkatár-

saként kezdte el sikeres kukoricanemesítõi pályáját. Részt vett a Mindszentpusztai sárga lófogú, a Mindszentpusztai fehér simaszemû, a Martonvásári FB kukoricafajták fenntartásában. Számos beltenyésztett törzset, hat államilag minõsített kukoricahibridet állított elõ és további 37 hibridnek társnemesítõje volt. A gyakorlati nemesítésben elért sikereit széleskörû elméleti, módszertani kutatásaival alapozta meg. 1958-ban a mezõgazdasági tudomány kandidátusa, 1971-ben a mezõgazdasági tudomány doktora lett. 85 tudományos publikációja határainkon túl – az amerikai szakirodalomban is találunk hivatkozást rá – is ismertté tette Kovács István és a magyar kukoricanemesítés eredményeit. Több tudományos szakmai könyv társszerzõje és szerkesztõje volt: Some Methodological Achievements of the

Hungarian Maize Breeding (1970), Proceedings of the Fifth Meeting of the Maize Sorghum Section of Eucarpia (1971), Martonvásár második 20 éve (1990). Ez utóbbi angol és orosz nyelven is megjelent. Rangos hazai és nemzetközi szervezetekben vállalt szerepet (Kukorica Kollektíva, MTA Növénynemesítési Bizottsága, a Növénytermelés tudományos folyóirat Szerkesztõbizottsága, Eucarpia kukorica és cirok szekciója, KOC-2 nemzetközi kukoricanemesítési program, stb.). Számos hazai és külföldi aspiráns tudományos vezetõje volt. Sokan tõle tanultuk a tudományos dolgozatok készítésének tartalmi és formai követelményeit. Jó iskola volt Kovács István aspiránsának lenni. Eredményekben gazdag kukoricanemesítõi tevékenységét az akkor adható legmagasabb állami kitüntetéssel, az Állami díj-jal (1970) ismerték el, s megkapta a hazai növénynemesítés legrangosabb szakmai elismerését a Fleischmann emlékérmet is. Örömünkre szolgál és megtiszteltetés számunkra, hogy Kovács István ma is velünk van, nem szakadt el a kukoricanemesítéstõl és az Intézettõl. Segítségére, bölcs tanácsaira ma is számíthatunk. Tisztelettel köszöntjük a 80 éves Kovács Istvánt, a kiemelkedõ személyiségnek kijáró megbecsüléssel. Erõt, jó egészséget kívánunk neki és azt, hogy még sokáig maradjon velünk. Szundy Tamás

2003/1

26

Gyõrffy Béla (1928-2002)

G

yõrffy Béla a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének egykori igazgatója, Széchenyidíjas kutatóprofesszor, számos magyar és külföldi tudományos bizottság, társaság elnöke, több egyetem díszdoktora, a Martonvásár címû kiadvány Szerkesztõ Bizottságának elnöke 2002. május 8-án, életének 75. évében váratlanul elhunyt. Barátai, ismerõsei, pályatársai, tanítványai 2002. május 17-én Intézetünk nagy elõadótermében búcsúztak tõle. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Hámori József alelnök, az MTA Agrártudományok Osztálya képviseletében Dohy János elnök, a társintézmények és egyben a tanítványok nevében Németh Tamás az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének igazgatója, Bedõ Zoltán intézetünk igazgatója a munkatársak, Palánky Klára polgármester asszony pedig Martonvásár közössége nevében méltatta Gyõrffy Béla életmûvét. Valamennyi búcsúbeszéd hangsúlyozta, hogy személyében a magyar tudományos agrárközélet kiemelkedõ alakja, több generáció nagy tudású oktatója és a nemzetközi tudományos élet fáradhatatlan szervezõje, valamint számos termesztés-technológiai eljárás kidolgozója távozott az élõk sorából. Nyitottsága, higgadt, derûs bölcsessége mindannyiunk számára hiányozni fog. Gyõrffy Béla Kemenesmagasiban, egy Vas megyei faluban született 1928ban. Egyetemi tanulmányait Budapesten a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd annak utódjában, az Agrártudományi Egyetemen fejezte be. Ezekben az években a híres Gyõrffy-kollégiumban gyarapította - szakmai tudásán kívül - sokoldalú irodalmi, történelmi, gazdasági és ideológiai mûveltségét. Elsõ munkahelye a Közgazdaságtudományi Egyetem Agrárpolitikai Tanszékén volt 1948-49-ben, ahol Nagy Imre, a késõbbi miniszter, majd miniszterelnök mellett dolgozott. Martonvásáron, a Mezõgazdasági Kutatóintézetben 1952-tõl különbözõ beosztásokban, majd 1981-tõl 1988-ig intézeti igazgatóként, 1989-tõl haláláig pedig kutatóprofesszorként tevékenykedett. Az intézet Tudományos Tanácsának megalakulásától kezdve Õ volt az elnöke. A Magyar Tudományos Akadé-

mia 1987-ben levelezõ tagjává, 1992ben rendes tagjává választotta. Az MTA Felügyelõ Bizottságának elnöke volt 1990 és 1995 között, majd 1996-tól 2001-ig az MTA Élettudományi Kuratóriumának elnöki teendõit látta el. Kutatómunkájának fél évszázada egybeforrott a martonvásári növénytermesztési kutatásokkal. Munkatársaival kidolgozta a modern kukoricatermelési rendszerek elsõ technológiáit. 1959 és 1961 között Õ állította be Martonvásáron az ország legrégebbi, korszerû növénytermesztési tartamkísérleteit, mely kísérleteknek, mint élõ „szabadföldi laboratóriumoknak”, felbecsülhetetlen a tudományos értékük a kutatásban és az oktatásban. E kísérleteiben a vetésforgó, a monokultúra, a trágyázás és a talajmûvelés rendszerének összefüggéseit tanulmányozta. Az 1958-ban megjelent „A kukorica termesztés forradalma” címû cikkében az abban az idõben sokat vitatott kapálás nélküli kukoricatermesztésrõl számolt be. Nézeteinek helyességét az idõ egyértelmûen igazolta. A gyomszabályozás témakörben egyik kezdeményezõje volt a hazai herbológiai kutatásoknak. Több herbicid szabadalom társfeltalálója. Amikor a magyar nemesítésû kukorica hibridekrõl kiderült, hogy a szárszilárdságuk nem kielégítõ, honosítással is kezdett foglalkozni. Volt olyan idõszak, amikor az ország kukorica vetésterületének nagyobbik felét az általa honosított hibridek foglalták el.

A kemizáció és a szerves gazdálkodás közötti vitában is az arany középút megtalálására buzdított és vallotta: „Azokkal értek egyet, akik – nagyon helyesen – alkalmazkodó, környezetkímélõ mezõgazdaságról vagy fenntartható mezõgazdaságról beszélnek.” Kutatómunkájának eredményeirõl több mint százötven magyar és idegen nyelvû tudományos közleményben számolt be. Munkássága döntõen befolyásolta a nagyüzemi kukoricatermesztés elméleti alapjainak kialakítását, a gyakorlatba történõ átültetését és sikeres elterjesztését a szakmai köztudatban. Tudományszervezõ tevékenysége tovább öregbítette intézetünk nemzetközi hírnevét, hazai elismertségét, mind a nemesítési és termesztési, mind a kísérleti biológiai kutatásokban. Munkásságának elismeréseként 1962-ben Akadémiai-díjat, 1979-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát és Cserháti-díjat kapott. Két ízben a Kiváló Feltaláló érem arany, egyszer az ezüst fokozatát nyerte el. Baross-emlékéremmel tüntették ki 1995-ben, 1997-ben pedig Széchenyi-díjban részesült Kivételes egyéniség volt, akit az igazság örökös arany középútjának keresése, az ellentétek, a szélsõségek feloldásának szándéka jellemzett. Mindenkit meghallgatott, mindenkinek megfontolta a véleményét, mindenkor az egymás tiszteletére buzdított. Intelligenciájának, intuitív képességének köszönhetõen mindenkivel megtalálta a közös hangot, mégis talán a fiatalokkal szeretett leginkább beszélgetni. Örült a körülöttünk egyre sokasodó fiatal kollégáknak, ebben látta Martonvásár, az agrárkutatás jövõjének reményét. A Vas megyébõl indult, világot látott tudós természetes egyszerûséggel vált martonvásárivá. Ezt méltányolta a település, amikor 1995-ben díszpolgárává választotta. Mi, akik vele dolgoztunk, éltünk Martonvásáron, tudjuk, hogy legjobban akkor érezte magát, amikor a szõlõjét metszette vagy a birkái között volt. Ez az érzés csak azon keveseknek adatik meg egy háromnegyed évszázados életút során, akik meg tudnak maradni Embernek, a kemenesmagasi földmûvelõ ember alkotó fiának, a szó legnemesebb értelmében. Veisz Ottó

2003/1

27

Brunszvik Teréz szellemi-lelki anyasága R. Törley Mária szobra a martonvásári parkban Július 13-án délután bensõséges ünnepségre került sor Intézetünk parkjában. A kiváló néprajzkutató Erdélyi Zsuzsanna avató beszéde után Kroó Norbert akadémikus, az MTA fõtitkára, dr. Palánky Klára, Martonvásár polgármestere, valamint de Gérando-Teleki Judit asszony, a Brunszvik-Teleki család képviselõje együtt leplezték le Brunszvik Teréz bronzszobrát, R.Törley Mária ihletett alkotását (lásd címlapunkon).

B

runszvik Teréz (1775-1861), a kisdedóvás és nevelés apostola azzal nyerte el jelképes belépõjét az „Álmok álmodói – világraszóló magyarok” címû millenniumi kiállításra, hogy 1828-ban Budán, a Mikó utcában megnyitotta hazánk elsõ óvodáját. Ez az angol infant school mintájára alapított budai kisdedóvó intézet KözépEurópa viszonylatában is a legelsõ volt. (Lehet, hogy mi már akkor is Európában voltunk?!) Teréz késõbb itthon és külföldön (Bécs, München, Augsburg, Linz stb.) számos óvodaalapításban vett részt, tudatosan vállalva a híd szerepét a magyar, valamint a német, svájci, itáliai és francia óvodai mozgalmak között. E rendkívül mûvelt grófnõ a kontinens nagy részét beutazva hazánk hírnevét öregbítette: mindenütt lesték lelkesítõ szavait és bölcs tanácsait, Párizsban pedig díszünnepséget rendeztek a tiszteletére. Brunszvik Teréz, bár 9-10 éves koráig Pozsonyban laktak, élete legkedvesebb helyszínének Martonvásárt tartotta, amely õt mindvégig gondtalan ifjúságára és a szüleire emlékeztette. A pannon föld eme pontját azért is a szívébe zárta, mivel itt családja „vezényelte le” azt a honalapítást, amelynek eredményeként a mocsaras, elvadult puszta birtok helyén virágzó mezõváros, mintauradalom és pompás angolkert „nõtt ki” a földbõl. Teréz a parkot kiváltképp szerette. A hársfakörönd „köztársaságot”, amelynek tagjait egy-egy fa jelképezte; (ezeket õ „még beszélni is megtanította”). És azt a zöld dombocskát, amelyen a korán elveszített édesapja emlékének szentelt vörös márvány „piramisa” állt. (Ez a márványoszlop ma a Beethoven Múzeumban látható.) Mint emlékirataiban írja: „E zöld halmon órák hosszat üldögéltem csöndes álmokat szõve… Ezen a helyen szenteltem fel magam nagy ünnepélyesen az Igazság papnõjévé és itt határoztam el, hogy soha nem megyek férjhez…”

Fiatalkori fogadalmát Teréz 34 évesen magasabb szinten megújította, amikor is egy nagy lelki újjászületési élménye során egzisztenciális döntést hozott Isten mellett. „Elfogadom az összes, rászoruló gyermeket, akit a Gondviselés nekem szán!” – tette meg fogadalmát, amelyet naplójába azon mód bejegyzett. Ekkor mondott igent felismert hivatására, a szellemi-lelki anyaságra, amelyet élete végéig áldozatos módon gyakorolt. Éveket töltött húga, Jozefin gyermekei mellett, grófnõ létére kemény szolgálatban. Utána magához vett és felnevelt egy szegény sorból származó félárva kislányt. Szellemi gyermekei közé tartozott húga, Lotte leánya, Teleki Blanka is, aki az õ hatására lépett a közszereplés útjára, s alapított hazafias szellemû nõnevelõ intézetet a reformkor-végi Pesten. Teréz grófnõ szellemi-lelki anyaságának legismertebb vetülete óvodaalapítói tevékenysége volt. Ennek kapcsán idejével, pénzével, energiáival nem takarékoskodva egymás után nyitotta meg óvodáit a kis Carl Vogel (a legelsõ hazai „ovis”) és társai részére a fõvárosban és az ország különbözõ pontjain. Hazánkban 1828 táján az óvodáról csak keveseknek volt fogalmuk, ezért Brunszvik Teréz igen sok meg nem értéssel, elõítélettel, gáncsoskodással találta magát szemben. Ennek ellenére az óvoda magyar földbe plántálásának ügyét sikerre vitte, s ily módon „a rászoruló gyermekek” százait ölelte jelképesen a szívére. Eközben minden módon igyekezett felhívni kortársai figyelmét a gyermekre, aki „az ország kincse, a nemzet szentsége és jövendõjének záloga”. S tette mindezt abban a korban, amely a gyermekre nem áldozott kellõ figyelmet. „Európa fia, te szánod a fekete rabszolgák sorsát, sirasd meg, ó sirasd meg inkább a saját gyermekeid sorsát!” – idézi egy jeles német nevelõ kifakadását. Teréz tehát ezekben a messze

nem gyermekközpontú idõkben kezdte el hangoztatni, hogy a kis emberpalánta különleges érték, aki különleges védelmet és bánásmódot igényel. Ez a küzdelme emelte õt a szellemi anyaság eszmei régióiba és „a Haza Anyjai” sorába. A kisdedóvás és -nevelés ügye mellett Brunszvik Teréz egy életen át apostolkodott a nõnevelés, nevelõnõképzés, népoktatás-népnevelés és az erkölcsi megalapozású nemzetnevelés érdekében. „A nemzet angyali kertésznõje” és „a legnagyobb magyar honleány” – írták róla halála után a kor- és pályatársai, akik párhuzamba állították õt „a Nemzet nagy kertészével, azaz „a legnagyobb Magyarnak” mondott Széchenyi Istvánnal. „A Nemzet angyali kertésznõje”, sok-sok gyermek szellemi-lelki anyja áll mostantól fogva a martonvásári park örökzöldjeinek karéjában – a mûvész, R.Törley Mária által bronzba álmodva. Arcán szelíd mosoly. Jobbján egy könyvet babusgató, nagyobbacska kislány, bal kezét pedig egy óvodás kislegény praclija szorongatja. A talapzatra vésett idézetek – legfõbb szavaik: szeretet, nevelés, haza, rászoruló gyermekek és elfogadás – e csodálni való Nagyasszony lelkének néhány villanása… Hornyák Mária *** A szobrot a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány és az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete állíttatta. Köszönetet mondunk Mindazoknak, akik elkészíttetéséhez hozzájárultak! Legfõbb adakozók voltak (betûrendben): Alcoa Alapítvány, Bázismag Kft., Elitmag Kft., Gölöncsér József és Ildikó, Oktatásügyi Minisztérium (Pálinkás József), Prebázis Kft., Reneszánsz Rt., Ujfalussy József és Felesége.

28

2003/1