1 szám. assisi Sz.-Ferencz tiszteletének és III. rendjé a katholikus vatiás-erkölcsi élet á MEGJFLKNIK MINDEN HÓNAP

11. évfolyam .

1 szám.

1904. ja n u á r

*;r' *. / • • la'

I

fT

i

I

M

H IT B U Z G A L M Í HAVI F O L Y O l assisi Sz.-Ferencz tiszteletének és III. rendjé a katholikus vatiás-erkölcsi élet á dásár< M EG JFLKNIK

MINDEN

HÓNAP

E I.S Ú

Főszerkesztő: T réfán X eonard, sz.-fer.-rendi áltfcií^r Társszerkesztök; J ir is ^ iid . sz.-fer.-rendi :a^n. U n g h vá ry y^ntal, sz.-fer.-rendi áldozi

-

,s -A

Xlil. Leó Pápa ŐSteotsége 1903. juolus i7-én Zictiy Gyula grun^ i ■tiumm ez. apái Ür Öméltósága állal apostoli áldását küldötte foljólratimkaak.

BOLDOG UJEX^tT! Ezzel a szokásos üdvkivánattal lépünk S-ciit

F tirm :

H irnökáu'k

második

évfolyamával

az

olvasó elé. S bár köznapiassá. sablonszerűvé vált m ár

e

jelszó,

őszinteség;

mi

és

sokszor

szivünk

hiányzik

őszinte

belőle az

melegségével,

Szent Ferencz atyánk szeretetével óhajtjuk, hogy a beállott

1904-ik

kinek a testi

I > t

és

esztendő hozza lelki

megelégedés

meg

kinek-

adományát,

mely a boldogságnak létföltétele. A jövő eseményei a bizonytalanság ködébe burkolva vesznek el szemeink elől. Azokat nem hogy tudnunk, de sejtenünk is^alig lehet. mérte ki az idők határait, az Ó kintete tudja

átmérni a

Isten

mindenható te­

beláthatlant. Megnyug-

vássa! tesszük le azért sorsunkat kezeibe. És ez a megnyugvás lesz életünk hajójának biztos iránytűje Megnyugodni az isteni Gondviselésben. Ez képezi ki ben­ nünk a megelégedettség fogalmát, s éppen azért mi várnak kedves olvasóinknak az uj

évben. Szivet,

is ezt ki­

melynek bé-

kéjei föl ns tudják dúlni az élet viharai. Lelket, m elynek össihangját meg ne zavarják a szenvedések. Sorsunk az Isten ke­ zében van, s keresztény lélek mindig kész rendelésein! Szerény folyóiratunk

a

jövőben

is

megnyugodni Isten

szolgája,

munkatársa

lesz az előre törekvő lelkeknek. Segítőtárs abban a nagy m u n ­ kában. mely a lelki tökély épületének fölemeléséhez szükséges. Mert olyan az

ember,

hogy

önmagából

fejlődni

nem

képes.

Külső befolyások hatását nem nélkülözheti. Lelki szépséget sze­ rezni, szivgazdagságot gyűjteni csak a mások segítségével lehet. 4

Es itt mi

szolgálatára

állunk

kedves

olvasóinknak,

mert

tudjuk, hogy ebben az Isten és a lelkek ügyét mozdítottuk elő. Törekvésünk lesz. hogy

Szent Ferenc: H irn ő k e

a jövőben is

oktató, élvezetes olvasmányt nyújtson előfizetőinek. Szolgálni fogjuk a tol! erejével azt a czélt, m elyet egy év elölt magunk elé kitűztünk. Terjeszteni a szegény sz. Ferencz szellemét, s általa megelégedettekké tenni az em bereket sorsuk­ ban. erősekké hitükben. A világ ezerféle bajában, az emberiség

súlyos betegségei­

ben egyedül csak a keresztény szellemhez való visszatérés nyújt­ hat szabadulást.

És

mi

ezt

atyánkban

csodás

alakban

akarjuk e irányában.

lapok

hasábjain

a

szellemet,

mutatkozott szétröpiteni

mely

be a

sz.

F eren cz

a világnak -— ezt szélrózsa

minden

Ebben a tudatban kéri az olvasóközönség szives pártolását

a szerkesztőség.

-•í JÖVENDŐ KRISZTUSÉ. Udvöslégy Jézus! kinek dicsőségét Meg nem téphették dúló századok, Kinek nevére m illiók szemében, üdvözülés kéje Jelnigyog ! Töviskuszorus, m artirvér Jestette Diadalntad merre elhalad, S hová elhat viszhangja ssózatodnnk. Előtted ember — m illiók hódohink, Tömjént lehel oltár, zsolossma fakad. f" Húgokon aki tiralkodol ma, Oh ! já r d be fö ld i birodalmadat, S amerre csak já rsz, mindenütt net'edre Lelsz földtekén, a kerek ég alatt. Ott vagy templomi áldozati lángban, Ajkán vagy, végveszélyben aki van, A haldoklónak hörgő sóhajában, Fohászos szivnek suttogó szavában S öldöklő harczok viharaiban. Voltál rabszolga fö ld i életedben. Megostorozva a nagy furumon, Xem volt elég, inlágnak csiifja lettél. Ott függi'e durva szégyen-oszlopon ; l'o ltá l m ár egymagadhan s fá jv a láttád, Leghübb tanítványod hogy megtagad, Péter Romát éjjel elhagyja, mert fél, S Rómába is meghalni el Te mentél, Hogy újra megfesaittesd ott magad! Több százéven görnyedtél rabbiUnesen, Szolgáltad Róma győztes zsoldosit, M ig vérkönyü áztatta életpályád Csak a keserves Golgotára v itt; Háromszáz évig voltál elitélve. Barlang, sírbolt, börtön volt rejteked. Háromszáz éi’ig ültek tart Jeletted, De őket trónod ssátnolyává tetted, S ma minden nemzet térdet hajt neked.

!Jan\'!^cor i*oltni maglvtiro rüteh*f, PaJczáf tdrtrk ftUtied hi»forok, ijh^. h<íií\' ucuiZi't sz^^kiult el hűtlen fó/ttf, 0

h'.-ilt „ f f S 3 ÍIS < i n t f ^ "

in illio

to ro k ;

¡ h m v ^ : o r jn s o ltíik m e g in a r S o k '< n > r t i s : t o : t n k k ó n t ö ' i ö i l f f h ' t l ,

-S ::::^ a /k jih í < prófi'tdk mitui rlmnUnk, Jobbrii i'ttltnk t-igűi n ;i>nion tnultak,

főnixnek fészke lett. l'v it r : ír ii/ö, gvci/ül, Dr az igazaiig .
I

'

A H A R M A D R E N D I T E S T V É R E K ÉLETE. ti.

M it kiva n

em hiába óv a vallás

N

a hftnhánó reufi?

szelleme a korcsma

rengeteg lelki és anyagi kár származik

látogatásától,

belőle.

Lássuk

még miféle leczkedijat vesz az ördög a korcsmázóktól?

Első sorban is a szegénységre vezet. Ezt nem lehet eltagadni, bizony a nyomorúságnak, az elszegényedésnek legbiztosabb útja ez. Helyesen

és

nagyon

találóan

kérdezi a bölcsek

könyve:

^Klnek ja j? kinek van háborgása? ki esik verembe? kinek van­ nak ok nélkül sebei? kinek vörösek szemei? Nemde azoknak, kik bor mellett mulatoznak és a poharak üritgetésében szorgal­ m atosak?“ Nos, tehát a nyögésnek, a végnélkül! panasznak itt van a kutforrása! Bizony senki se’ viszi

pénzét a korcsmába,

hogy kamatozzon, hanem hogy fogyjon.

H ja ! a bánatot borra!

kell megölni, a munka után a fáradalmakat ott kel! kipihenni! Sajátszerü indokolása ez a korcsmázásnak! Hát a bánat vigasza a

bor?

Ezt

keresztény

katholikus ember

mondhatja,

akinek

számtalanszor megmagyarázza a vallás, hogy hol kell a bánat­ ban vigasztalást keresni?! H a még egyszer-kétszer tévelyednék

oda, deháí ez a bánatölés gyakori és valljuk meg. hogy egyik­ másik bánata nagyon is úszik a b o rb a n ! Csak egyet

mondok

ennek a bübánatos embernek, ismételten ajánlom a vigasztalás receptjét, csinálja m eg! N em az apostol

röviden

kozületek?

kell a patikában

és velősen

csináltatni. Íme

m ondja; „Szom orkodik

- im ádkozzék!“ —

valaki

Am i pedig a nyugalm at illeti,

no azt meg éppen nem találja meg a korcsmában. A z ital elmám.orositja a fejét, rontja az idegeket. H a tehát a korcsmában nyugalmat találni, vájjon

mire való

akkor utána a hosszú al­

vás? De egy kicsit most eltértem a tárgytól,

hanem

hát erre

a kitérésre szükség volt, hogy a mentegetődzés

kötelét elvág­

jam. Azt mondtam ugyanis, hogy

szegénységre

vezet.

Gazdag vagy? nincs

ördög

iskolájában a tanuló

a korcsmázás

az a sok, am i el ne

fogyjon. A z

czimborák is segítenek a pénz fo­

gyasztásában, ott leselkednek

prédára azok,

kik a potyát sze­

retik. Hát csak vidd oda a pénzedet, hallgasd meg a hizelkedó beszédeket, ez által

melyekkel nem

erszényedhez

ju ts z! Vagy talán

szivedhez, hanem

akarnak

férkőzni, majd

magad is keservesen

hiúságodhoz s meglátod

mire

keresed és nagyon is

meg van helye minden fillérednek? A kkor mi visz a korcsm ába? Várnak otthon . . .

feleséged, gyermekeid.

Hideg a tűzhely, a

ruha alig akad meg családod testén, házbért és adót is kellene fizetned stb. Mindez honnét teljék? Szegénységeddel, rossz vi­ szonyokkal állasz elő?

Nincs igazad.

H a keresm ényedet lelki-

ismeretesen családodra fordítanád és nem a torkodon eregetnéd le, mindenre kerülne. Hanem hát két házat nem lehet fenntar­ tani, az otthont is. meg a korcsmát is. N é is csodálkozzál, ha tehozzád kopogtat legtöbbször a végrehajtó, get a házi ur a felmondással

és

a

ha sokszor fe n y e ­

kirakatással,

ha az inség

állandó vendég nálad ! Persze ilyenkor könnyű a szegénységért a társadalmat gyaláznod. jutottál.

ekoznod,

Magad,

szocialista elveket

vallanod,

illetve a torkod az oka, hogy

a vallást

ilyen

A korcsmázás a békétlenségnek is a szülő anyja.

sorra

Kísérjük

csak haza az ittas embert. No. van ott csete-paté tok.

Hogy

sokat költött

és

rosszul

mulatott,

lárma

szi­

azt a szegény,

ártatlan család bánja meg. Szó szót ér, a szót ütlegek követik. H án y keserű

óra

elfojtott harag

követi a mulatás

es

neheztelés

perczeit. óráit!

Az

ilyenkor tör ki, a bor

teszi a férfit, a bú és fájdalom

az

asszonyt.

eddig

őszintévé

Szemrehányások

és kifakadások özönét zúdítják egymásra. És ez igy megy nap­ nap után, évről évte,

mig csak a halál bele nem

szól a per­

patvarba. hogy már elég volt a lármából! A korcsmázás bizonyitgatásra.

A

betegségbe dönt. halál

leginkább

No talán ez sem szorul a

korcsmázókból arat.

józan élet sokáig tartja magát, de a rendetlen

A

életmód, az éj­

szakázás, a korcsma góze. a dohányfüst, az italba

rejtett mé­

reg, az álmatlanság ham ar megboszulja magát. A szerencsétlen korcsmázó nem akarja belátni, hogy önmagának gyilkosa. Lassú, de biztos mérget nyújt a korcsma, minél több mérget fogad el tőle valaki, annál hamarább jő a pusztulás, a test elgyengülése és végül a halál. Az emberi kerék,

ha

nagyon

szervezet

vastagon

megy

olyan

mint a malom­

reá a víz,

hamar tönkre

megy. Ontsd csak a bort vastagon, bőven ebbe az emberi szer­ vezetbe, hát hiszen egy darabig gyorsan működik,

de egyszer

csak beáll a visszahatás, a szervezet, a test egymásután kapja a léket, amelyen könnyen befurakodik a halál Végül a korcsma örök ezen ? Akinek

kárhozatba visz.

istene az ital,

temploma a korcsma,

korcsmáros, a literes üveg és a poharak harangszó. az

ördög a lelki

Ki csodálkoznék

vezetője,

papja a

csengése a hívogató

már az nem

számíthat

más jövőre, mint a pokolra ! Oly biztos, oly egyenes ut a pokol felé ! Egyszer élünk, szokják sokan mondogatni.

Igaz, egyszer

élünk, de egyszer is halunk meg és nem többször s mert csak egyszer

halhatunk

meg, az

itt ejtett

csorbát nem

lehet egy

másik halálnál kiköszörülni. Egyszer élni, egyszer h a ln i! Mind a kettőnek

egyezni

kell,

mert máskép

az

elhibázott

rossz halál, s igy az örök kárhozat lesz a visszhangja!

életnek

8

íme iátjuk a tilalom okait, miért

ellenzi a vallás szellem e

a korcsmázástr-' Szó! ez minden keresztény-katholikus e m b e r­ nek, de még

Inkább

gadó. tökélyetesebb

a

harmadrendi

keresztény életet

testvérnek, fogadott.

ki önm egta­

Ha

valakinek,

uay neki kell kerülni a helyeket és alkalmakat, m elyek őt m egX

iántorithatnák hitében és tökélyetes életmódjában. H iszen szórakozásair kiki megtalálja

családja

körében,

az a bor otthon is

elfér az asztalon

és az Isten áldását

nem illik az ördög isko>

Iájában elkölteni.

Mindezt jó fontolóra

venni és a harm adrend

szabályát e tekintetben is lelkiismeretesen betartani. 1 *.

K is s

A ris z fifi.

A H Á R O M S 2. K IR Á LY .

) dvözitőnknek születését csodálatos és mély­ séges titku dolgok veszik körül. Egyesítve

\

van abban a legvégső földi ínség a legnagyob

égi gazdagsággal,

a legmélyebb

megaláztatás a legmagasabb felmagasztalással és a végső

ellentétek

találkozása oly csoda-

szerüvé teszik az Ó egész lényét, hogy önkény­ telenül tör elő ajkainkon a zsoltáros s z a v a ;

Az

U r cselekedte ezt és csodálatos a mi szemeinkben* és fölismerjük a szalmán barmok közt fekvő Istent. —

Nézzük

istálőban,

csak:

mint az emberek

születik egy elhagyott,

legutolsója

mindenkitől és ime a kire az emberek

megvetve ügyet sem

vetettek, ezt a piczi didergő kis Jézuskát az angya­ lok jönnek

üdvözölni, tiszteletére

és az angyali glória magasztos táiót. N em tudja senki az 0

megszólalnak

hangjai töltik

az égi hárfák

be a piszkos is-

születését és ime az angyalok és

egy csodálatos csillag hirdetik azt. Ott fekszik a jászolban min­ denben szűkölködve és ime hatalmas királyok jönnek napkelet­ ről, hogy előtte Oly bámulatos

meghódoljanak keveréke

ez az

hogy a vak is láthatja itt az

és neki ajándékokat istenségnek

adjanak.

az

emberséggel,

emberré lett Istent,

kit az ég az

angyalok és a csillag által ép úgy elismer, mint a föld a nap­ keleti bölcsek által.

rong

Is

8

íme ¡átjuk a tilalom okait, miért ellenzi a vallás szelleme a korcsmázásí í nek, de méq

Szól ez minden keresztény-katholikus e m b er­

inkább

gadó, tökélyetesebb

a

harmadrendi

keresztény életet

testvérnek, fogadott.

Ha

ki önm egta­ valakinek,

uay neki kell kerülni a helyeket és alkalmakat, m elyek ót m egíanioriíhatnák hitében és tökélyetes életmódjában. Hiszen szóra­ kozásait kiki megtalálja

családja

körében,

az a bor otthon is

elfér az asztalon

és az Isten áldását

nem illik az ördög isko-

iáiaban elkölteni.

Mindezt jó fontolóra

venni és a harmadrend

szabalyat e tekintetben is lelkiismeretesen betartani. 1 *. K i s s

A ri.s x fiti.

11__

;(

A H Á R O M SZ. K IR Á LY. dvözitőnknek születését csodálatos és mély­ séges titku dolgok veszik körül. Egyesítve van abban a legvégső földi ínség a legnagyob

égi gazdagsággal,

a legmélyebb

megaláztatás a legmagasabb lelmagasztaiássa] és a végső

ellentétek

találkozása oly csoda-

szerüvé teszik az Ó egész lényét, hogy önkény­ telenül tör elő ajkainkon a zsoltáros szava: „Az U r cselekedte ezt és csodálatos a mi szemeinkben^ és fölismerjük a szalmán barmok közt fekvő Istent. —

Nézzük

istálőban,

c s a k ; születik egy elhagyott,

mint az emberek

legutolsója

mindenkitől és ime a kire az emberek

megvetve ügyet sem

vetettek, ezt a piczí didergő kis Jézuskát az angya­ lok jönnek

}

üdvözölni, tiszteletére

és az angyali glória magasztos

megszólalnak

hangjai töltik

az égi hárfák

be a piszkos ís-

tálót. N em tudja senki az Ó születését és íme az angyalok és egy csodálatos csillag hirdetik azt. Ott fekszik a jászolban min­ denben szűkölködve és ime hatalmas királyok jönnek napkelet­ ről, hogy előtte Oly bámulatos I

meghódoljanak keveréke

ez az

és neki ajándékokat istenségnek

adjanak.

az

emberséggel,

hogy a vak is láthatja itt az emberré lett Istent,

kit az ég az

angyalok és a csillag által ép úgy elismer, mint a föld a nap­ keleti bölcsek által.

rongy

8

íme látjuk a tilalom okait, miért ellenzi a vallás szelleme a korcsmázást!? Szól ez minden keresztény-kathollkus e m b e r­ nek, de még

inkább

gadó. tökélyetesebb

a

harmadrendi

keresztény életet

testvérnek, fogadott.

ki önm egta­

Ha

valakinek,

uay neki kell kerülni a helyeket és alkalmakat, m elyek ót m egtántoríthatnák hitében és tökélyetes életmódjában. Hiszen szóra­ kozásait kiki megtalálja

f

családja

körében,

az a bor otthon is

elfér az asztalon

és az Isten áldását

nem illik az ördög isko­

lájában elkölteni.

Mindezt jó fontolóra

venni és a harm adrend

szabályát e tekintetben is lelkiismeretesen betartani. P.

•9 A

'

I

K is s

A i'ú s x fid

A H Á R O M SZ. K IR Á LY. dvözitőnknek születését csodálatos és mély­ séges titku dolgok veszik körül. Egyesítve '

van abban a legvégső földi ínség a légnagyob

égi gazdagsággal,

a legmélyebb

megaláztatás a legmagasabb felmagasztalással és a végső

ellentétek

találkozása oly csoda-

szerüvé teszik az Ó egész lényét, hogy önkény­ telenül tör elő ajkainkon a zsoltáros szava: „Az Ú r cselekedte ezt és csodálatos a mi szemeinkbenés fölismerjük a szalmán barmok közt fekvő Istent. —

Nézzük

istálőban,

csak:

mint az emberek

születik egy elhagyott,

legutolsója

mindenkitől és íme a kire az emberek

megvetve ügyet sem

vetettek, ezt a piczi didergő kis Jézuskát az angya­ lok jönnek

üdvözölni, tiszteletére

és az angyali glória magasztos tálót. N em tudja senki az 0

megszólalnak

hangjai töltik

az égi hárfák

be a piszkos is-

születését és íme az angyalok és

egy csodálatos csillag hirdetik azt. Ott fekszik a jászolban min­ denben szűkölködve és ime hatalmas királyok jönnek napkelet­ ről, hogy előtte O ly bámulatos

meghódoljanak keveréke

ez az

hogy a vak is láthatja itt az

és neki ajándékokat istenségnek

adjanak.

az

emberséggel,

emberré lett Istent,

kit az ég az

angyalok és a csillag által ép úgy elismer, mint a föld a nap­ keleti bölcsek által.

rongy

10

Azon nem nagyon csodálkozom, hogy az ég a kis Jézus­ kát

a

betlehemi

nyomorban

is elismerte Urának,

csillagot és angyalokat küldve az Ó szolgálatára, lelkek mindig hivek voltak

hozzá, de az már

dálattai tölt el, hogy a lázadó

csodálatos

hisz’ a tiszta

csakugyan cso-

hálátlan ember is.

ki annyiszor

pártolt el az Úrtól,

képviseltette magát az Üdvözitó

a három sz. király

által,

kik az egész

pogány

jászolánál

világ nevében

jöttek meghódolni a teremtés urának. A z ő hódolatuk az Isten­ ember elótt valóban bámulatra méltó is. A z egész világ el van merülve a bűnben és ellensége az Istennek. Ó k egyedül k ere­ sik az Istent. Azért most vizkereszt napján, midőn e szent fé r­ fiakat a kis Jézus jászola előtt látom térdelni, önkénytelenül tör elő lelkemben kik nem

a kérdés:

kiméivé az

vájjon

kik ezek a jám bor

ut fáradalmait,

eljöttek

messze

királyok, keletről,

hogy helyettem és minden ember helyett im ádják az Isten fiát? megtörve az ut fáradalmaitól térdelnek a kis Jézus előtt, arczukról jámbor ihlettség és sz. öröm sugárzik le. m ert megtalálták, ki után annyira epedtek :

hódolatuk jeléül aranyat, töm jént és

myrrhát ajándékoznak neki. -

-

Ti

jám bor

férfiak

fordulok

feléjük a kérdéssel — -

kik vagytok és honnan jöttetek? Ki küldölt titeket a m i üdvünk zálogához, hogy helyettem is lerójátok a szeretet és hála adóját? De ime ók nem

felelnek,

alázatosságukban

nem árulják

el kilétüket, hanem szerényen visszavonulva eltűnnek a messze kelet homályában. Senki sem tudja honnan jöttek, sem azt hová mentek. De én minden áron tudni óhajtom, de vájjon kitől tud­ hatnám

meg?

Talán a sz.

irás

utbaigazit.

Föiütöm

tehát g

könyvek könyvét, keresve benne a három sz. király történetét. Lapozgatok, lapozgatok, végre megállapodom egy helyen. ime itt van sz. Máté

második fejezetében.

megszületett a jézus

Juda Betlehemében Herodes

jaiban, ime bölcsek jövének vén: hol

van a zsidók

Ah!

Olvasom : „M iután király n a p ­

napkeletről Jeruzsálembe, kérdez­

újszülött királya,

mert láttuk

csillagát

keleten és eljöttünk imádni őt?'* A h mily szűkszavú leirás „böl-

11

P lí

- k - ja

elárulni kilétükét, mert ezen nehány szóból azt sem tudom kik (

vo tak, hányan voltak, honnan, melyik országból, vájjon királyok voltak-e

Keresek,

kutatok tovább, de hiába,

az egész szent-

írásban sem találok többet semmit a sz. királyokról. Látom már, hogy máshol kell elm egyek í

a

kielégítenem

szent

kíváncsiságomat. Tudom

Atyákhoz, ók

bizonyosan

Megszoktam a sz. Atyákkal bizalmasan

már!

felvilágosítanak

beszélgetni, valahány­

szor előveszem könyveiket, kérdéseket intézek hozzájuk és so­ raikban mindig

oly nyájasan

hallom a feleletet. Most is tehát

őket kérdezem meg és először is sz Jeromoshoz fordulok: Kedves sz. Jeromos, ki oly jártas vagy a sz. tudomá­ nyokban, mondd csak kik voltak és honnan jöttek a napkeleti bölcsek ? Olvasd az Írást — feleli ő H isz’ most tettem le és

ott majd megtalálod.

semmi biztosat sem

találtam

benne. Akkor

mondja —

a 71-ik zsoltárban ajándékokat

azt

fognak

nem jól olvastad : nézd csak itt

olvasod;

„Tharsis és a sziget

felajánlani, az Arabok

adományokat hoznak,*"

a

zsoltáros a

és Szába királyai

napkeleti

bölcsekről

jövendői és megmondja hazájukat és egyszersmind

őket kirá­

lyoknak nevezi. H a

Itt

királya

nemzetiségüket

visszafelé a sz. Írásban, a genezisben

is óhajtod

tudni,

olvashatod,

forgass

hogy Ábra­

hám nak második feleségétől Ceturától S iáb a. Mádián és Epha fiai születtek, akik keleten Arábiában telepedtek le és mindegyik egy-egy néptörzsnek lón

alapitója, a melyek az 6 nevüket vi­

selték, az előbb említett jóslatban pedig lyai soroltatnak el, én

tehát azt

ezen néptörzsek kirá­

hiszem,

hogy

Ábrahám ivadékai voltak, akik ősatyjuktól, a hagyományt

egy

hogy a Megváltót prófétájuk

születendő

megváltóról

ezen

Ábrahámtól

bölcsek kapták

és innen van az,

várták és a mint a csillagot,

amit Bálám

nekik megjövendölt, észrevették, rögtön a kis Jézus

imádására útra keltek. íme kezedbe adtam a nyomokat, próbálj ezeken tovább kutatni.

12

Oh kedves sz. Jeromos, te valóban én sohasem tudtam volna erre rájönni.

nagy tudós vagy,

Köszönöm szivessége-

det. Majd most megpróbálok magam is kissé a dologba behatolni. Tehát e szerint

Arábiában,

Epha,

kell a három király hazáját keresnem.

Szaba és

Mádiánban

De talán mégis

inkább

Chaldeusok voltak, mert azok szokták a csillagokat vizsgálni és azokból bizonyos dolgokat megállapítani? valószínűnek,

mert

a jövendölés

mást

N em , ez nem látszik mond. —

Vagy

talán

perzsák voltak, mert sz. Máté őket mágusoknak nevezi, m águ­ sok pedig

csak

a

perzsáknál

vannak?

Ezt

mondta a

tudós

Aranyszáju sz. János is. De ez nem valószínű, ha meggondol­ juk, hogy .m a g im “ zsidó szó és annyit jelent, mini elmélkedő, bölcselkedő; tehát sz. Máté nem azt akarta mondani, perzsa papok (mágusok),

hanem

hogy

bölcsek

hogy ők

voltak. Azért

legjobb lesz az ő hazájukat Arábiában keresni, m ert a m ag u k­ kal hozott ajándékok,

az arany,

tömjén és m y rrh a

is ezt lát­

szanak bizonyítani. Ugyanis boldog Arábia aranyban, tömjénben, myrrhában

rendkívül

bővelkedik.

Valószínű tehát,

hogy a sz.

királyok országaik e legfőbb termékeiből vittek ajándékokat a kis jézusnak. Ezekből ítélve tehát ők arabok voltak. H azáju kkal és nemzetiségükkel tehát igy tisztában

lennék, de most jön a ne­

héz kérdés; hányan voltak és mi volt a nevük? M á r erre m a ­ gam nem tudok

rájönni,

ismét a sz.

Atyákhoz

kell

fordulni.

Megkérdezem tehát a tiszteletre méltó sz. Béda szerzetest : — Mondd csak kedves Béda, hányan voltak a sz. királyok és mi volt a nevük? —

Nem látod -

mondja sz. Béda

hogy három aján­ dékot vittek, t. í. aranyat, tömjént és m yrrhát, tehát három nak kellett lenni, mert bizonyosan egy sem jött üres kézzel. A n e­ vüket

azonban

én is csak a regékből

tudom.

Az

első fehér

arczbőrü volt hosszú ősz szakállal, ennek a neve M enyhért volt. Ó aranyat hozott. A másik

vörösbőrü ifjú volt

Gáspár névvel,

ő tömjént ajándékozott a kis Jézusnak. A harmadik végre B o l­ dizsár fekete bőrű szakállas férfi volt, Úrnak. Többet én sem tudok róluk.

ez m yrrhát

áldozott az

13

“

«

“

■"

‘ " ’ ■“

“

■ " "

"•> ”

'" » ■

“

«

"

T e h á t Arábiából kelt útra a három sz. király, hogy imádHt t ajándékokkal kedveskedjenek. Aranyat adtak neki mint királynak, kit megilletnek a gazdagságok; tömJ n

mint Istennek, kinek egyedül szoktunk jó illatú füsttel ked­

veskedni;

és végre myrrhát,

meghalni, a myrrhaval

mint

embernek,

ugyanis a megholtak

bebalzsamozni, és

igy elismerték a kisded

urat. az Istent

az embert.

és

férfiú hitét, kik egy élettelen

Bámulom

ki érettünk fog tetemeit

szokták

Jézusban a legfőbb e három

csodálatos

csillagnak hittek és egy szegény,

elhagyatott kis csecsemő előtt a piszkos istálőban térdre hulltak. N em közönséges

keblek

azok,

hinni és ily nagy

áldozatokra

melyek ily képesek,

az

alázatosan Isten

tudnak

kegyelmétől

ihletett lelkek voltak ők, a kiket megyilágositott az édes Üdvö­ zítő isteni arczulata Zachariás azon imája szerint; „Világosítsd meg azokat, kik a

sötétségben

és a halál

árnyékában

ülnek,

hogy a béke útjára tereitessenek lépteik“ . Megfeledkezve királyi méltóságukról,

teereszkedtek

innen ismét az

égig

magasztaltattak oda,

egész az elhagyott istálóig,

magasztaltassanak.

És

csakugyan

hogy föl is

mert a sz. hagyományok szerint vértanúi

halált haltak Krisztusért, önmagukat áldozva föl Istennek jó illatú áldozatul. Szent tetemeiket Arábiából Milánóba vitték. Miután pedig

Konstantinápolyba. innen

Milánót Barbarossa

Frigyes fel­

dúlta, átszállították Kölnbe, ahol manapság is a hivők nagy tisz­ teletének örvendenek. Kedves olvasó! ki engem gondolataimban követtél a dicső három király sírjáig, pihenj meg velem e szent I

í. t

áhítattal

csókolva

nak éretted most

azokat,

esedezzél

nekik,

ereklyéknél és

hogy

is a kis Jézusnál, a mennyei

imádkozza­

Betlehemben,

valamint egykor bemutatták neki hódolatukat, a te nevedben is a földi Betlehemben. J< C n t j h v á r y A n t a l .

E R É N Y IS K O L A . S. A z a l á z a t o s s á g f o l c a i . ég m indig nem ju to ttu n k elég m élyre, lépcső van

lefelé.

Pedig

talán

m ár

még m ind ig sok bele

is fáradtál

kedves testvér a lépcső járásba? igaz, m egviseli a szó anyagi értelmében a lábakat, a tüdőt. kod is az ember a levegő

után,

a

Egy k ic s it k a p ­ lábak

pedig re­

megnek. A léleknél nincs igy, m indig edzettebb lesz a leszállásnál s kissebb a

kellem etlenségek

elviselésére.

No, most itt jön egy lépcső, jó nagyot ke ll lé p n i: a megszégyenítés, ''' j

a

megaláztatás

E lőttünk a p é ld a ké p ; az U r Őt felül 32 alázatosság

Jézus.

e fokában.

szivettépö megszégyenítést, megaláztatást oly

szives

elviselése.

Senki

sem m últa

Ki

az,

hősiesen vise lte?

egyik tanítványa 30 ezüst pénzen, éppen annyin, m in t

ki

azt a

E ladja Ot

am ennyin egy rab­

szolgát vesznek. Az ég és föld Ura rabszolga számba megy.

A

poroszlók

megkötözik, m int egy közönséges gonosztevőt s ütlegelve, taszigálva kisé rik Annáshoz, Kaifáshoz, Pilátushoz, Heródeshez. Nézzük Őt meg varában ! Az udvar közepén, egy kőpadon ül egy

P ilátus ud­

felism erhetetlenségig el­

csúfított alak. Töviskorona fején, piszkos biborpalást vállain,

s összekötött

kezeiben nádszál, egész teste csupa vér, szemei vérbe borulva, teste merő seb, arcza teleköpve, tetőtől talpig nincs benne épség. Ez a megszégyenített, összetört a la k : az U r

Jézus.

Ez

a

meggyalázott,

megszégyenítés még

nem elég a hiéna szívü zsidó csőcseléknek. Az a vitézebb, az a boldogabb, ki minél nagyobbat üthet, rúghat rajta, undok

megjegyzések,

szitkok, ká­

romlások özöne zudul rája. Ő hallgat és tűr. Az oszlophoz kötözik, telen testét szeges, ólmos végű ostorokkal végigverík.

M ily

mezí­

megaláztatás !

Barrabást. a rablógyilkost fölm entik, Őt még annál is gonoszabbnak ¡télik.

15 Keresztre feszitik. vagyis a rabszolgák s a

legnagyobb gonosztevők halál

h u T - 'ld o z a t:a burclolt bárány, hallgat, nem nyitja panaszra ajkait. Szivében nincs keserűség csak szánalorn elvakult és földühödött ellenségei iránt. Utolsó szavaiban bocsá­ natáról biztosítja a kereszt tövében zajongó, csufolodó zsidókat. íme Itt a példa, kövessük. De bármennyire törekedjék is benndnk a Jóakarat, sohasem leszünk képesek hasonló módon követni az Üdvözítőt Mi emberek vagyunk, ö Isten fia volt. Mi emberek vagyunk, bűnös sziwel m egrom lott akaratunkkal, kik bűnös voltunk miatt

számtalanszor rászolgá­

lunk a megszegyenitésre és a megaláztatásra. Az Ur Jézus pedig maga az ártatlanság, tisztaság, kinek szentséges Szivében

az erények édene virul,

kinek akarata m indig mennyei A tyja akaratának teljesítése volt. Ó mindnyájunk gonoszságáért szenvedett igy,, s ez

annál

rettenesebb,

kínosabb volt reá

nézve. Mi csak a magunk bünterhét viseljük, s ezért méltán, jogosan érhet m inket a megaláztatás. A szentek, az igaz keresztények ebben a tudatban éltek és tűrtek. V. Szt. Pius pápa, ki a nagyérdemű szent

Domokos rendből emel­

tetett a pápai trónra, fényes példáját adta a megaláztatásban tanúsított tü ­ relmének és a megbocsátás, erényének. Egy alkalommal egy gróf birtokán utazott keresztül m int szegény szerzetes, gyalog. A grófot a szerzetesi ruha látása egésren megvaditolta, éppen úgy, m int a mai

kor fölvilágosuUjait.

Gondolt egyet, és e gondolat méltó volt az ő felvilágosultságához. Megpa­ rancsolta cselédeinek, hogy a barátot fogják meg, s összekötözve dobják a kútba. A szent férfiú minden szó és tiltakozás nélkül engedte magát meg­ kötözni. s a szolgák durva röhögése,

bántalmai

között a

kúthoz vitetni.

M ár-m ár a kútba dobták volna, de a gróf ily hősies nyugalom által leíegyverezve. feloldatta kötelékeit és szabadon bocsátotta. ✓

egyszerű szerzetesből Krisztus helyettese, egyházi

Évek

és világi

múltak s az fejedelem lön.

Egyik napon a grófot jelentik nála kihallgatásra A pápának mindjárt eszébe ju to tt veszedelmes kalandja. A m int belépett, a gróf, rögtön ráismert, s igy szólt hozzá: ..Gróf ur. ismer-e engem? Én vagyok az a szegény barát, akit ön egyszer a kútba akart

dobatni. Lássa,

hogyan

védelmezi az Isten a

gyengéket?" E szavak után leszállt trónjáról és a félelemtől remegő grófot átölelte és megcsókolta, s e szavakkal bátorította: .D e ne féljen tőlem, édes barátom, hiszen egy hajszála sem fog meggörbülni, sőt ellenkezőleg, ón lesz nekem a legkedvesebb vendégem !“ A gróf

ily

nyájasság és ne-

messzivűségtől meghatva, zokogva borult a pápa lábaihoz,

könnyeivel és

csókjaival halmozta el kezeit, lábait, ruháját. G yakoroljuk továbbá magunkat az önmegvetésben. Ez nagyon szük­ séges arra, hogy m agunkat legyőzhessük. A test és a vér nagyon hamar

16 tuitör korlátain. zabla, ostor kell nekik. Annak a testnek meg ke ll m a­ gyarázni ö tulajdonképen? Micsoda Isten nélkül, micsoda lélek m

n é l k ü l ?

i c s o d a

Lehetetlen, hogy el ne restelje. el ne

szégyenelje

magát.

A sár.

a por, a hamu. a férgek eledele, a betegség fészke merne rugdalózni ? De vigyázzunk, hogy önmagunk megvetésében ne legyünk túlzók, ez erényt kapdsoljuk össze a bölcs mérséklettel. Hiszen egy nagy czélt akarunk ezzel elérni: önmagunk legyőzését, melyre az önmegvetés csak

eszköz,

akkor vegyük elő, ha a test, mely a lélekkel ellenkezőt kiván, lepni a határon. Ha túlzásba találnánk menni, úgy jusson

s csak

tú l akarna

eszünkbe, hogy

testünk a Szentlélek temploma, az U r Jézus hajléka, hogy a test a mennyei Atyának remekműve s hogy egykor Krisztus m egdicsőült

testéhez hasonló

módon fog ragyogni az utolsó Ítélet napján. Az önmegvetés azt is tanácsolja, hogy még a nyilvános bűnösöket és gonosztevőket

se nézzük

nagyon jó tanács, fontolgassuk m indig a körülm ényeket. kalom tesz rosszá, vagy gonosztevővé.

G ondoljuk

le.

És ez

M ind en kit

az al­

m agunkat

m indig más

helyzetébe, vájjon m egállottuk volna-e h e lyü n ke t? M ily ingatag nádszál az ember! Gondoljuk el, hogy annak

a

szegény

alkalm a a jó t megtanulni, fiatal korában

árván

szerencsétlennek m aradt,

a

nem vo lt

szülői szetetet

melege nélkül nevelkedett föl. rossz társaságban, foglalkozása annyira rabbá tette, hogy nem ért rá lelke ügyével foglalkozni stb. Csak irgalmasan, hogy rólunk is

irgalmasan

Ítéljen

az

Isten

Azután a mi jó van bennünk, nem m agunktól, hanem kegyelme nélkül rosszabbak lehetünk az elhagy szörnyűbb bűnöket követhetünk el,

íté ljü n k m indig és

Istentől

utszéli rablónál, m int

az,

az emberek. van. Isten

ha a kegyelem

a kirő l o ly

szigorúan

Ítélünk. Mondjuk alázatos lé le k k e l: Isten kegyelm éből vagyok az, am i vagyok ! (F o ly ta tju k .)

P.

A ris i^ tid

n C N SKÓTNAK. A FFJtEXCZRE.WD D ÍS Z E S E K C.W EPÉRE.

T c s f v r r c im F ö l n Im itő l! Z e n g jü n k ra jU i v ig
M éltán zengnek a jka in k ma Tehát Skótnak éneket. K it a v ilá g csodál, bámul. K i rendünknek éke lett. M éltán vesszük k ö rü l Ötét M in t tudóst és m in t v
i M l r a n v iljc k a jka to k inn ¿'.V a la n tn a k h iir ja i Fejezzek k i, a m it a jk u n k Tán el sem tu d m o n d a n i! S ziveinknek izzó lá n g ja E g e t, fö ld e t hasson á t : L 'nnepelje velünk m inden S kótot, R endünk tu d o rá t:

l ) r ága kincsid rá n k m aradt a: O die.-<ő nagy Szelleme. //o g v előttünk fenytadóan Tündöklőén Irm^ene. o í h g v követve szent erényit Es magaszto.-i szép tanát H arczo ljunk a boldogságért. M it a mennyek jussa ód.

K in e k m vét a ra n v to lla l I r t a f ö l a tiido.nány. M e rt bölcsessége s u g á rz ik M inden egves szó nvonuin ; -7 kilien a tndom anvnval Fgve.s'ült a hőserény. E kettftvel küzdött, fá r a d t ( ) a mennynek üdveér'.

Oh dicső S k o t! Szűz A nyánkat K érd. kisérje lépteink, ( j erőt ad szüzkegve m it A f'süggeteg szivbe h in t! Oh ké rd Jézus szent S z il ét, hogy

4

*

()ltalm azzon védjen O E g y'ko r üdvöt adjon, m ajd lux ^■Iz életnek vege j ő

'

P

■

Manó.

* I ré>mai s:t. . íiitn l Colirgiiini nőivitt/ékei Dun Sko! Unláhinak fvfortiulójtin nov. S-iiii ungvobh sznlxisu (»ilyglutt iinnepHyt h irto lto k ; ezen irta f kOHi'iii 'itvl ii s^dsö.

18

A SZEN T C SA LÁD M E N E K Ü LÉ S E E G YP TO M B A.

A NAGY VESZTESÉG. apjainkban a nyereség és veszteség szó nagyon felkapott. Az anyagiakat hajhászó szellem túlságosan felütötte fejét. Társadalm unk java részét a rendetlen vagyonszerzési ösz­ tön majdnem egészen hatalmába ejtette.

Legtöbb ember

egyedüli, legfőbb törekvése: a birvágy, a nyereség. K ü lö ­ nös jellemvonása ez úgy

egész társadalmunknak, mint

egyes tagjainak. Az anyagiak rendetlen kívánsága, az érdekhajhászat rabbá tette az embereket, mintegy odabilincselte a veszendő javakhoz, a mulékony s haszontalan földi élvezetekhez, szerzése volna életük legfőbb'czélja. szorgoskodása közepette teljesen

Társadalmunk a földiekért való lázas

megfeledkezni látszik végtelenül magasz-

tosabb. dicsőbb é rd e ke irő l: az örökkétartó s legtöbbször már későn

mintha a vagyon

ism erik el

mennyei javakról.

az emberek a kárt,

Csak ritkán

melyet a földi

vagyon rendetlen hajhászása, az anyagiakban való túlságos nyerészkedésük és azáltal szenvednek, hogy az eszközt (t. i. a vagyont) végczélnak tekin­ tik. Szerencsések, kik idejekorán észretérnek s beismerik a sokkal nagyobb le lki veszteséget. így legalább helyrehozhatják a súlyos veszteséget: vissza­ nyerhetik

már-már

veszendőben

levő

hitüket,

legfőbb

kincsüket,

örök

boldogságukat. Sajnos! aránylag kevesen részesülnek e szerencsében, mi­ után az anyagiasan érzőknek csak elenyésző száma becsüli meg igazi ér­ téke szerint a lelkieket, „m elyeket a tolvajok ki nem áshatnak s a rozsda soha meg nem emészthet“ , H n az a n ya g ia k után való í^iziinfelm loíás-

fu tá s n a k , a n yu g a lm a t nem isim r ó fára
20 igazi keresztény életet folytatnának, a másvilágon pedig a tökéletes boldogsáqban részesülnének. De épen abban rejlik a dolog nehézsége váavö kapzsi ember nem

ér rá sokat

ja , • hogy úgy naondjam, A km cs-

törődni a tu lvilá g i

dolgokkal,

lelke

úqyével bibelődni. mivel éjjele-napala folyvást a vagyon, az anyagi haszon után való íutkározásban, számvetésekben, tervezgetésekben te lik el. M anap­ ság. midőn

az

emberek

csak azt ta rtjá k

legokosabbnak,

minél ügyesebben tudja kihasználni, nem csoda, telen elv

érvényesítése végett,

föképen

oda

k i em bertársát

ha legtöbben

ezen hely­

törekszenek, hogy ujabbnál-

ujabb jövedelmi forrásokra tegyenek szert. M iután az a n v a g m k /,aj/iaszdsa.

n //v rn sv^Y í^v. .7 p á ic m k fn/ságos asszf/m nirso/nsn, o ly különös j d km vona^a a 'f ö ld i clvczetekct. a h m s m u h n d ó dicsőséget hajhászeyk legtöbbjének. Mintha bizony kincseiknek, hiú öröm eiknek örökös birtokosai, élvezői lehetnének; m intha ez a kedvesnek látszó bálvány oly hatalm as volna, hogy őket az ideiglenes h a la itó l és ö rö k

k n rh o z a tb o l ts k im e n t­ hetné! H atéves felfogásból. Ily helytelen eljárásból aztán nem csoda, ha szeretetlenség, hitetlenség és az ezekből önként folyó önzés növi k i magát, mely mintegy kényszeríteni látszik az ilyen em bert úgy élni. hogy előtérbe lépjen nála az és sa ja t kényelme (az önérdek) legyen a főczéL Vagyis Istentől elrugaszkodva hítközönyösségben. rideg szeretetlenségben mindenki csak saját önmagának éljen, megvetve Isten parancsait, tanait, csupán saját kénye-kedve szerint élvezze a világot. Ennek daczára a végtelenül irgalm as türelm es meg. nem hagyja

magára az anyagiakban

Végtelen jóságánál, határtalan bölcseségénél megtorlás viszonozza.

helyett

inkább

A helyett,

szeretetének

hogy elfordulna

Isten

még sem veti

oly igen e lm e rü lt fogva

valóban

a

emberiséget.

hálátlanságot jogos

bám ulatra

tőlünk, m ódot

m éltó

je le ive l

és a lk a lm a t

nyújt,

hogy annak igénybevételével úgy ideiglenes, m in t örökkétartó boldogságunk megszerzésében segítségére legyen a tőle elpártolt, az anyagias érzelm ű és a mulékony földi élvezetekbe m erült embereknek. jóságos Istenünknek egy ily különös segítsége

napjainkban

főképen

Pád. sz. Antal hathatós pártfogásában áll. M egszám lálhatatlan kegyelemben részesülnek nap-nap után, k ik Jézus e kiváló

barátjához

bizalom m al fo r­

dulnak, a gazdagok, szegények egyaránt. Amazok, ha fölöslegüket hiú földi élvezetek helyett ,sz. Antal kenyere" szeretet intézm ényeinek istápolására fordítják. Emezek, ha sorsukat

sz. Antal példája szerint

selik s im áikkal dicső szentünk pártfogását

m egnyugodva v i­

kérik jóte vőik számára.

Nincs

az a hitetlen gazdag, nincs olyan szegény, kinek bizalm as kérését sz. A ntal megtagadná, ha az lelki üdvére, csodás meghallgattatás

világosan

fontos

testi szükségletére irányul. A sok

m utatja,

hogy szentünk

még a teljesen

21 hitetlen, anyagias emberek érdekeben is kész közbenjárni s őket az anya­ giak megvetésére birni és az igaz hit szelíd igája alá terelni. Szolgáljon az itt következő történet az eddig mondottaknak megvilágositására. de különösen ez utóbbi állításom beígazolására. Az életben sok­ szor ism étlődő példa megkapóan tükrözi vissza a mostani anyagias, hitetlen emberek cselekvésmódját, valam int sz Antalnak ezek irányában is kifejtett hathatós közbenjárását. Egy hitetlen,

anyagias családapáról van

szó, ki minden

igyekezetét

csak a földiekre irányozta. A vagyonszerzés, a? élvezetek képezték legfőbb vágyát : Istenről, vallásról szitokra

még

nyíltak ajkai. Nagyon

beszélni sem

volt szabad előtte, tüstént

fájt a hitvestársának, ki férjét mindenáron

megtéríteni törekedett, de csak nem sikerült neki. Kárba veszett a sok szép intés, a sok könyhullatás és ima . . . szerető hitves.

Minden

Az utolsó

reményéi sz. Antalba

eszközhöz

helyezte.

fordul most a

Pár nappal dicső

szentünk ünnepe előtt egy sz. Antal szobrot vásárolt, mely előtt kis leány­ kájával buzgón könyörgött. hogy férje viszanyerje,

am it oly rég elvesztett.

De ugyan m it vesztett el apuska? kíváncsian tudakolta első alkalommal a jó gyerm ek?

Majd

később

megtudod

édesem. — válaszolt az anya —

most csak imádkozzál s ne

szólj erről

apádnak! És a jó gyermek enge-

delmeskedeu. Óra hosszat imádkozott a szobor

előtt apjáért,

hangosan is esedezett,

am it elvesztett.

hogy

szülője megtalálja

olykor még A hitet­

len apa néhányszor rányitott leányára, de am int hallotta, hogy érte imádkozik,

megílletődve

kérdé

m agában:

ugyan sem m i veszteségre nem forrón szerette s azért

nem

„Ugyan

m it

veszthettem

el ? En

em lékszem !“ Egyetlen gyermekét nagyon

zavarta

ájtatosságában, hanem

nejétől

kért

felvilágositást. veszteségét illetőleg. Az asszony kitérőleg válaszolt s embe­ rünk csak tovább tűnődött magában; „Ugyan m it veszthettem e l! “ Épen sz. Antal ünnepének előestéje volt. (junius 12.) bor asszony leányával sz. Antal szobra

midőn a jám ­

előtt térdelt s bizalommal

könyö­

rögtek: Oh dicső Szent kérd Te. hogy atyánk föllelhesse amit elvesztett. Ebben a pillanatban hirtelen m egnyílik az ajtó s a családapa észrevétlenül a szobába toppan

s felindulva

kérdé;

.D e

ugyan m it veszthettem el?

m ár hosszabb idő óta kérdem ezt magamtól, de választ rá mégsem talál­ hatok, pedig ez a kérdés nyugodni nem hagy. Asszonyom I az imádság helyett jobban tennéd, ha felvilágosítanál veszteségem felől, hogy azt fö l­ keressem. ha még lehetséges.“ Hajlandó volnál-e édes férjem tőlem örökre e lvá ln i? — veti oda kérdőleg a feleség. - Mit beszélsz asszony?- szó­ lott megdöbbenve a családapa; ha ezért imádkoztok úgy jobb. ha azonnal abbanhagyjátok!

És mégis örökre el kell

válnunk, ha nem

találod meg

a m it elvesztettél — folytatta most már erélyesebben a jó hitves.

.Mondd

22 t

már egyszer — kiáltja egész ingerülten a fé rj; gyötörsz oly sokat —

titkolózásaiddal?"

m it

vesztettem e l?

Miért

Az asszony — látva a jó alkalm at

zokogva m o n d á : „A hitet, dicső őseid hitét vesztetted el, pedig én

akarok tőled örökre e lv á ln i! Sz. hitedet nyerd vissza, e nélkül nem üdvözülsz. soha mennybe nem ju ts z !“

A családapa ekkor sz<S nélkül távozott

»

a mellékszobába s egyre hajtogatta

magában :

»A hitet . . .

!

szitettem.“ Szemeit egész éjjel kerülte az álom. elméjében

a hitet elveegyre viszhan-

goztak hitvesének szavai; „A hitet, dicső őseidnek hitét vesztetted e l ! “ Az álmatlan éjszaka elm últával,

m iután

em berünk

hitetlen,

bűnös életét be­

ismerte, megutálta s magát a jónak gyakbrlására és vallásos

életre elhatá­

rozta —- megtörten lépett nejének szobájába, m elyet sz. A ntal ünnepe m iatt szépen feldíszítve talált. — Talán valam i ünnep van m a ? ! — kérdé meg­ lepetten. — Igen édes férjem , sz. A ntal ünnepe van — feleié az asszony sz. Antal szobrára mutatva. Jól van, jó l — m ondja m ost

m ár öröm m el a

megtért atya. Tehát ezen dicső szentnek köszönhetem, hogy drága kincsem megkerült, hogy megtaláltam

am it

-■ Oh ig e n !

sz. Antal

Járt közbe érettem, m enjünk tehát s h álá lju k meg e jóságát . . .

És csak­

ugyan az eddig hitetlen, anyagias

elvesztettem ?! gondolkozásu

em ber

hitvesével, kedves

gyermekével a tem plom ba indult. O tt az egész család meggyónt, m egáldo­ zott és sz. Antalnak

hálát adva

boldogan,

igazi

le lkiö rö m m e l

té rt vissza

házába. így lelte fel a megtért családapa a m it elvesztett . . . őseinek a h i­ tét. — Rajta is volt, hogy a m egtalált kincset jó l kam atoztassa. M indenben szent vallásának parancsai, törvényei

szerint élt.

Jó

hitvese pedig erősen

reméli, hogy a másvilágon sem ke ll m egválnia szeretett férjétől s egyetlen leánykájától, kinek álhatatos könyörgései az apának a megtérés kegyelm ét kieszközölték.

Eddig szól a történet, m ely

m int föntebb

m ondám az életben gyak­

ran ismétlődik, ig e n ! napjainkban sokszor ta lá lu n k zelmű apát és anyát, Bár követnék az

hitetlen,

ilyenek jobb

érzésük

anyagias ér­ su g alla tá t!

Vajha minden családanya, m inden gyerm ek követné e példát s bizalom m al kérnék sz. Antal pártfogását hitetlen apjuk vagy a n yju k érdekében. ^ M ily sok családi

baj. egyenetlenség érne

reznének a keresztények

házukra,

véget, m ennyi

családjukra, ha

m in de nü tt

áldást sze­ igazán tisz­

telnék sz. Antalt s bajaik, megpróbáltatásaik közepette az ő hathatós segít­ ségét, közbenjárását

lekérni el nem mulasztanák.

R ajta tehát kér. szülök,

orduljatok sz. Antalhoz, hitetlen, könnyelm ű gyerm ekeitek

érdekében. Kö-

vess tek ti vallásos családanyák a fönnebb le irt anyának buzgóságát. biza­ lomm al

erős

reménynyel telten

kérjétek

sz.

A n ta lt

hitetlen

fé rje ite k é rt!

23 végre ti serdülő gyermekek, ifjak és leányok, soha el ne mulasszátok bűn­ ben sínylődő szülőitekért a „vétkek kiirtójához“ folyamodni.

I

Ha ezt minden családban megteszik, ha sz. Antalt mindnyájan szív­ ből tisztelik s m indenkor az ő pártfogását kérik, akkor az erények ültetője visszavezeti mai anyagias, hitetlen társadalmunkat Istenéhez, hitéhez; megu tálta tja a m úlandó javakat s a hithideg sziveket az Isten és felebaráti tevékeny szeretet gyakorlására felgyulasztja. Ez dagasztotta sz. Antal nemes keblét már itt e fö ld ön; ezért lángol szive a boldogság hónában, a szentek dicső társaságában.

P . L o n c ^ á r í-ukács. Mr

1

A KERESZT.

i

G ya kra n , ha a tévelygés xitjá ra léptem S ö n vád dal szivemben H o z z á d visszatértem : A könnyebbülésnek jótékony hatása Térdeim re rá n ta — S ölelve á ld tn ln k ! h n á d ta la k téged, h itü n k szent jelvénye S eszembe j ö t t J é z u s átélt szenvedése — Tehát nemcsak én. m i — já r u n k G o lffo té tra ^ A z Isten jia r a S z in t' ez v o lt km iérve -

.

Lelkem benned s m ajdan á lta la d ér „v é g "‘hez, flitis á g o k ellen e szent hitem vértez — Kezem im á d sá g ra z á ru l, b á rh o l látla k. Szüntelen csak á ld la k, J é x u é s z e n t k e r e s z tje . Z o m b o ry G y u la .

p.

F E K E T E N A G Y JÁNO S. ekete volt a vére is Fekete Nagy Jánosnak: s ha elön­ tötte a düh. u jjn y ira kidagadtak bikanyakán a hatalm as erek. úgy engedtek utat neki, hogy sötét vörösre fesse arczát egy pillanat alatt. Ilyenkor aztán nem is törődött sem m ivel Fekete Nagy János. Sem m i sem vo lt előtte

szent,

tört,

zúzott m in ­

dent az ő rettentő indulatában. Pedig egyébként egészen jó fiú volt

Fekete Nagy

H in n i

az

János. ugyan

nem

hitt

sem m iben,

Istennel,

vallással nem sokat törődött, de nem is gúnyolta soha. „Nagyon jó a va llá s“ —

mondogatta

akárhányszor —

..a papoknak

és az asszonyoknak, no meg annak, aki — hinni tud . . . “ Történt azonban egyszer, hogy Fekete Nagy János irtózatosan össze­ veszett a saját édes anyjával. Meg akart házasodni. Az anyja meg nem akarta. Az anyai sziv sohasem csalódik : sejtette, bizonyosan tudta,

hogy az

a leány, k it a fia választott magának, nem a fiának való, nem hozza meg az epedett boldogságot . . . És ellene szegült a fiának a gyönge, törékeny asszony. Fekete Nagy János kérlelte

egy darabig, — h iá b a ;

azután fenyege­

tőzött — hiába; végre már őrjöngeni kezdett dühében, s m iko r az anya ekkor sem engedett, hogy történt, hogy nem — felem elte az ő irtózatos öklét és . . . —

.,Ne verjen meg az Isten János . . . “

— nyögte m ély, elhaló han­

gon az öreg asszony, aztán szép csendesen összeroskadt az ütés súlya alatt.

25 - - „M ié rt ne verne? Hadd verjen csa k!“ - kaczagott fél5rülten a dühödt fiú — .elbírom én azt is. ha már ennyit elbírtam !“ Bőszülten. fedetlen fövel rohant az udvarra, ki a szabad ég alá. aztán szembefordult a fölkelő nappal, úgy fenyegette meg öklével az eget; „V e rj hát, verj meg

mind a két kezeddel te Isten, verj

ha vagy,

verj ha birsz, — mázsát emelnék vállaimon, lássuk hát, nehezebb-e annál a két kezed ? ! “ És aranyos trónjából látta az Ú r Fekete Nagy Jánost, hallotta is, és — nem sújtotta le haragos villám jával a szentségtörőt. Csak mosolygott. Szépen, szelíden és mosolyából tavasz fakadt a m indenségre. boldogság azokra, akik hinni tudnak . . . Fekete Nagy Jánoson pedig erőtt vett a saját vad. fekete vére. Megtántorodott, aztán földjén.

hang nélkül vágódott végig az udvar puha

Nagy beteg lett Fekete nagy János. M ikorra felépült, m ár másnak volt a felesége az a leány, akiért ke­ zet em elt a szülőanyjára. Fekete Nagy János egy szóval sem panaszkodott, pedig majd halálra gyötörte a saját lelkiismerete. Hogy, hogy nem,

Fekete

Nagy János

elkezdte

itt Is ott is az —

Istent emlegetni. „Istenem , Istenem . . . “ — sóhajtott olykor, de a többit csak úgy gon­ dolta hozzá. Idők m últával megházasodott Fekete Nagy János. T a lá lt magának egy szelid, édes

teremtést, aki türelemmel osztotta

meg vele az élet nehéz gondjait. Csakhogy mert még most is nagyon

indulatos volt Fekete Nagy Já­

nos, hát egy szép napon megszökött tőle a felesége. Épen akkor, m ikor m ár úgy a szivéhez nőtt, hogy talán már nem is birt volna élni az asszony nélkül. Fekete Nagy János összeroskadt a csapás súlya alatt. „N em ver az Isten bottal“ — nyögte fájdalmasan és zokogni kez­ dett a hatalmas férfi. Aztán egyszerre megint fejébe szaladt a vér. „D e ha már engem megvert, majd meg ver téged is nyomorult, a m iért tönkre tetted az é le te m e t!- — fakadt ki ádáz dühvel — ,.ha pedig meg nem ver. akkor nincs is Isten az egekben!" Fennnt pedig a csillagok hónában, ragyogó trónján megint csak mo­ solygott az Ú r és szelid, arczán.

boldogságtól

csendes mosolyára derű sugárzott az angyalok

áradó szívvel omlott térdre a hofeher sereg, hogy

im ádja a Mindenhatót . . .

26 Lent a földön pedig ezüstös holdfény sim ogatta, csókolgatta a vonagló Fekete Nagy János feketefürtös fejét . . Nagyon csendes ember lett Fekete Nagy János. Nem zúgolódott már. nem is átkozódott. m egtört egészen a hatalm as

ember. Most már imádkozott is. tem plom ba is szorgalmasan Nagy János. Megnyugodott a sorsában . .Legyen meg a Uram a Te szent akaratod

e ljá rt

és bocsásd

Fekete

meg az én

vétkeimet, miképen én is . . . “ Fekete Nagy János nyelt egyet, de azután szilárdan fo ly ta tta ; „ , . . megbocsátok ellenem vetetteknek.“ Addig-addig mondogatta, hogy egyszer csak visszajött az asszony. És Fekete Nagy János

nem feledkezett meg akkor sem

az ő im á d ­

ságáról. m ikor legelőször látta belépni bűnbánó feleségét. , . . . miképen én is megbocsátok . . . “ Szó nélkül, szeretettel ölelte keblére a m egtért asszonyt. És este. am ikor már minden elcsendesült, m egint k iá llo tt Fekete Nagy János az udvarra, egy darabig némán aztán térdre

borult

és hálatelt

nézte a felette ragyogó

szívvel

buzgó

im á t kü ld ö tt

csillagokat, a

m indenek

Urához. „S zűnjék a te haragod Mindenható, nagy vagy és igazságos, bocsáss meg nekem, ha van bocsánat az én bűneim re . . És az Ú r ismét látta

az egek

végtelenségéből

Fekete Nagy Jánost,

hallotta az 6 alázatos könyörgését és — mosolygott. Szelid. jóságos mosoly jelent meg arczán, azután

szólni k e z d e tt:

.Ím e. látjátok e szegény bűnöst lenn a fö ld ö n ? M egtért 6. m ert íté l­ kezni m indenki tud, de megbocsátani csak az, aki maga is vétkezett, maga is bűnhődött; a bosszú emberi gyöngeség, a bocsánat isteni jog . . . Es meg vannak bocsátva az ő bűnei, m ert m egbocsátott az ő szive is . . . Mert én vagyok a szeretet . . Szólott az Ú r

és szavára csodálatos béke

szállta meg Fekete

Nagy

János szívét, úgy érezte, m intha megbocsátott vo ln a neki az Isten . . . Azontúl jám bor, istenfélő

ember m aradt holtáig Fekete

Nagy János.

És boldog is volt mindvégig — Fekete Nagy János.

V ö rö s T ib o r.

A Z É S Z IS TE N N Ő JE . rgalom Istene, ne hagyj e l! Oh kegyelnnezz nekem, nyo­ m orult féregnek!

Hagyj

sírnom, hogy legalább részben

bűnhődjek e földön ama bántalmakért, melyekkel illettelek, óh

végtelen írgalmu. élő. hatalmas Istenem. Atyánk! —

És ti emberek, k ik

itt

jártok kürülöttem, ti, kik az élet

öröm eit élvezitek, ne vessetek meg egészen engem, akit a jóságos Isten nem vetett meg és magafelé vonzott, ju t­ tassatok egy-egy garast nekem,

hogy legyen elég

időm vétkeim,

és botlásaim m egbánására! Ne lökjétek el magatoktól ti.

akiket

ránkoztattam . ti, akiket kigunyoltam .

akik

m iként

bűntársaim,

engem társaságukból, mert tudjátok meg. hogy azok. kik

hibáim megbot­

kivetettek

együtt vétkeztek

és vétkeznek, tulajdonkép gyűlölik egymást és mihelyt vétküket elkövették, m in t mérges fenevadak gondolnak egymásra! — Oh szegény asszony! De súlyos lehel a maga baja. hogy ily szókra nyílnak a jk a i! Ne sopánkodjék annyira, mert az a jó Isten,

akit az előbb

em lített, kivétel nélkül megbocsát bárkinek, akárm ily súlyosan vétkezett is ellene, ha igaz bánatot kelt szivében elkövetett vétkei felett. Tehát ne csüggedjen, találkoznak még irgalmas lelkek Páris városában, akik rész­ véttel vannak az ilyen Istenhez térő teremtések iránt. K örülbelül ilyen párbeszéd hangzott el a párisi tem plom ának bejáratánál

egy összetöpörödött,

elsoványodott

öltözetü koldusasszony és egy résztvevő, ájtatos az időben, m ikor Napoleon. ez az újkori m ár Francziaország fölött. H a h ! változékony az

emberi

párisi úrnő

Cézár,

szeszély!

Miasszonyunk ősi és

rongyos

között abban

m int császár uralkodott

1789-ben kimondják, hogy

nem kell Isten, sem az Ő törvényeit nem akarják tisztelni, higyjen mmdenki. am it akar. olvasson olyan könyvet, amilyen éppen

neki

tetszik. Járjon el

28 oda, ahova éppen Jónak látja, mert szabadság! . . . szabadság! . , . szabad­ s á g

_________

uralkodik Francziaországban mostantól fogva.

Szabadság, amely rákényszeríti az emberekre amaz őrQletes törvényt, hogy az istenadta 7-ik nyugalomnap helyett a

10-ik.

munka szünetelésének id e je ! Szabadság, m ely

istentelen,

dető és a legszömyübb ocsmányságokat ^

9

tartalm azó

a

decadi

rém tanokat h ir­

könyveket

_]Q éves iskolás gyermekre a tanító révén!

legyen a kényszerít

Szabadság, m ely

rombolja. kigunyolja. megfertőzi istállóvá, korcsm ává és

a

le­

legsötétebb k i­

csapongás helyévé változtatja az Istennek szentelt épületeket, a te m p lom o­ k a t! Igen ez volt a francziák 1789-iki szabadsága, m ely szétrom bolva m in ­ den gátat a leghajmeresztőbb

vérfürdővé

fa ju lt

az

1793-ik

esztendőben.

De jö tt egy bátor katona, aki sokat m ert, az egyszerű corsicaí nemes család sarja. Napoleon és — a saját zsarnoki

igájába

hajtá

a

még pár

hónappal előbb szabadság után lihegő francia n e m z e te t! Hallgassuk azonban tovább a

nolre-dam e-i

tem plom

koldusnőjének

beszédét; _ Ön, asszonyom — ugylátszík — jobb lélekkel van m egáldva, m int azok. kik e tem plom ba ki- és bejárnak.

Ah.

oly

jó l

esik

nyom oru lt le l­

kemnek a résztvevő, vigasztaló s z ó ! H isz’ oly kevesen vannak azon lelkek, k ik még ilyen nyom orult féreggel is, m in t én, szóba á lln a k ! - - Hát voltakép ki maga. m eri beszédjéből azt veszem ki, hogy valaha a jobb osztályhoz tartozott. Mig én

a

tem plom ban

leszek,

szedje

emlékeit és m ondja majd el élettörténetét, m ert érdeklődöm a mélye iránt én am it lehet, meg fogok tenni

érdekében.

össze

maga sze­

Bízzék a jó Isten

irgalmában !

- - Atyám egyszerű iparos volt,

kezdé

a

koldusnő

élettörténetének

elbeszélését, anyám pedig egy m ontm arírei szatócs leánya. Többen v o ltu n k testvérek. Engem szülőim iskoláztattak, m ert valaki azt m ondta nekik, hogy belőlem valaha nagy művésznő lesz, kinek hangját egész P á jis elragadta­ tással fogja hallgatni. Felnőttem. Hanem én elátkozok m inden és hívatlan berek között.

prófétát,

m ert az ilyenek sok kárt

Ilyen hivatlan

tesznek

az

könnyelm ű együgyű em ­

próféta vo lt az is, k i nekem egy fényes m ű ­

vészi pályát jósolt, mert bizony én akárhogy erőlködtem is,

csak harm ad*

és negyedrangban tudtam helyet foglalni. — Talán nem volt hangja? — Oh, abban nem lett volna éppen hiány, de — engem becsületes leánynak n e velte k! — Értem m á r! tehát maga nem akart úgy

carriére-t csinálni, m int

29 a nagy dívák, hanem a szó vényesülni ?

igazi

értelmében

vett

művészettel akart ér­

— Igen. De ez a becsületes törekvés hajótörést

szenvedett nálam,

midőn láttam , hogy közepes képességű nők m ily fényes életmódot biztosí­ tanak maguknak, persze becsületük elvesztése árán. Miután elsőrangú mű­ vésznő nem lehettem, de már a .m űvész“ élethez hozzászoktam, odamen­ tem. ahova éppen hivtak. Elmentem

a

diákok

városrészébe,

a quartier-

latínbe és ott egy nagy m ulatóhely színpadán szórakoztattam az én örökké víg hallgatóim at. - - Ah, egy közönséges chantant-ba? - ■ A b b a ! Nagyon tetszhetett az én művészetem az arany-ifjuságnak és az én hírem m indig messzebbre terjedt. És akkor már nem kérdeztem lelkiism eretem et és nem figyeltem anyám

intelmeire, hanem elkapatva

dicsőség m ám oritó hatásától, lettem azzá. amivé — sajnos

—

a

sok leány

még álm ában is lenni a ka r; a szép. az ünnepelt, az isteni Charlotte. H írem m el már tele volt egész Páris, mikor a nagy forradalom kitört. A kko r vettek csak igazán k ö rü l! Ah. még ha most rágondolok is, összerázkodom, mert nem tudom elviselni

ama tudatot, hogy

részben ama borzadalmas események központja, egyetemen, a nagy tanácsban „N in c s Iste n !

Nincs

és

óriási

én

voltam sok

crém e-je ! Kihirdették az

falragaszokon

ennélfogva benne való hit.

a népnek, hogy;

kinyilatkoztatás, szóval

vallásbeli dolgokkal ezentúl nem foglalkozunk.“ .Minthogy nálunk csakis a katholikus vallásról lehet szó és a Convent céljai

elé éppen ez a katho-

likus vallás gördíti a legnagyobb akadályokat, odatörekszik a Convent vég­ rehajtó-bizottsága, hogy ez a gyűlöletes vallás minden szokásával, intézmé­ nyével kíírtassék“ . „M ive l azonban ar emberiség

nem

lehet

el eszmény

nélkül, melyben kidom borodjék az emberi nem törekvése és fejlődöttsége; kim ondja a Convent, hogy ilyen eszményként az Észt te kin ti’ . De tudvalevő dolog, hogy az ész abstrakt fogalom, melyet megfogni, körülhatárolni nem lehet és ezért gondoskodtak egy személyről, akiben az észt szépségével és magasztosságával az emberek inkább

láthatókép szemlélhessék,

mert hát

hajolnak az észlelhető dolgok felé, mint a jóllehet

nemesebb, de az érzékek felett álló szellemi dolgok felé. így történt tehát, hogy a párisi ifjúság szine-java a Convent legelő­ kelőbb tagjai és a hadsereg főbb alakjai óriási küldöttséggé képződve lakásom elé vonult, ahol udvariasan nak eleget teendő, kövessem

felkértek, hogy a franczia nemzet óhajá­

a küldöttséget a Notre-Dame templomba,

ahol a Convent által kihirdetett hitvallás

szerinti

istentisztelet lesz. Nem

gondolkoztam sokat, hanem követtem a küldöttség hivó szavát. A templomhoz érve, óriási tolongásba keveredtünk, mely a templom-

A

30 bán még veszélyesebbé vált.

Nagynehezen

a

főoltárhoz

érkeztünk,

ahol

már vártak ránk az Akadémia legnagyobb tudósai p n p i őltözefckhcn ! E n­ gem levetkőztettek és m int egy régi római bacchans-nőt öltöztettek fel. félig meztelenül hagyva testemet. Majd felem eltek az oltárra é s ---------és letér­ delvén

előttem

töm jénnel

füstölték

meg

azt,

m intha

a Szentség

lenne

rajta, amelyet nemtelen kezekkel m ár jóval előbb eltávolították onnan. Igen. Az .ész istennője“ -ként tisztelt, d e h o g y! — im ád ott Páris népe engem,

mondja a koldusnő

belemelegedve

vagyok az én személyemmel

és most

megbecstelenitett

10

évvel

azután itt

tem plom — előtt,

könyö­

rögvén azon Istenhez, k it akkor megtagadtam, hogy inditsa meg az em be­ rek szivét, hogy nekem alamizsnát vessenek ! — Nos és mikép történt ez a változás? — Hogyan? Oh. nagyon egyszerű dolog az kérem . volt m it vérbe fojtani és m ikor emberek egymás vérének a Ccnvent

nagy

már a dolgok annyira

ivásától sem

hirdetm ényeken

A kik engem az oltárra

adni

már nem ism ert engem

k iirto ttá k

Párisban senki,

hogy az

szükségesnek látta

a v ilá g n a k ;

emeltek, m int engedetlenek

kése alatt, a kirá lyi családot szintén

elfajultak,

irtóztak, a kko r

tudtul

M ikor m á r nem

„V a n

Is te n i-

h u llo tta k el a nyaktiló

és m ik o r

kivéve azon

Napoleon

embereket,

eljött, akikke l

bűnös viszonyt folytattam , hogy kenyerem legyen. — Oh. hát ennyire képes az emberi dölyf és gonoszság?! tén

párisi

vagyok, és hallottam

nem akartam elhinni.

is beszélni

Íme, most

az van

erről

Én szin­

az „észim ádás^-ról, de

előttem ,

aki

közvetlenül benne

volt amaz őrűletes dologban. Keserves vo lt az egyháznak eddigi küzdelm e, keserves most is, hisz’ fejét, a róm ai pápát elfogással fenyegeti* a bőrébe férni nem tudó franczia császár. — Igen

asszonyom,

én vagyok az az em beri

szörnyeteg,

am elyről

borzalommal fog megemlékezni a késő nemzedék. De bízva Isten végtelen irgalmában, nem panaszkodom sorsom ellen, sőt dicsérem az zitőt, a jó Pásztort, hogy ilyen botlegyintéssel terelt egyetlen lelkemet m egm entse! . . . . Ezen történet ju to tt eszembe, november 10-én ünnepelték

meg

vissza

édes Üdvö akiába,

hogy

m időn azt olvastam a lapokban, hogy Párisban az

ész vallása

kihirdetésének

l l O i k évfordulóját, amelyen egy — leány is m ondott beszédet! O kuljatok ebből m indnyájan kedves olvasók és ne hagyjátok m agatokat e vakítani a mi ősi ellenségünktől,

az ördögtől,

sem tud velünk szemben felhasználni, fel. hogy megtévesszen bennünket.

m ert m időn

m ár

akkor a pom pát, a fényt

V I, Pius, acit N a p o lto n iiésöbb tényleg bezáratott.

sem m it használja

31 Igen, a Charlotte. az imádott, az ünnepelt szépség rongyokba bur­ kolva. alamizsnát könyörögve végzé életét a Notre-Dame templom küszö­ bén elhagyatva, elfeledve mindenkitől. Az Isten azonban irgalmas volt vele szemben és megengedte, hogy nagy bűnéért eleget tegyen.

( o t t r e t 't if a .

MEGNYUGVÁS. Senkinek el nem mondom én H a bánat d ú l a szivem fejtekén. U g\'/s tudom az emberek H iá b a mondom, )ne(^ nem értenek. E ljö v ö k H o z z á d istenem 4

S itt mély fá jd a lm a m enyhül, érezem.

H is z ineggyógyitja az im a M ire a fö ld n e k nincsen balzsama. D o b a y M a ris k a

32

SZEN T ERZSÉBET. (G ró f M o rta le m b e rt után francziából.l (Folytatás )

H enrik á llo tt szavának és E r­ zsébet irá n t a zékenységgel

legnagyobb viseltetett ;

elő­ úgy

áhitatossági gyakorlataiban m int a jótékonyságban

is teljes sza­

badságot engedett sógornőjének. Ez időben alapította Erzsébet a Szent M ária M agdolnáról zett

Gothában.

Most

még több időt szentelt az

im á ­

nak

kórházat

neve­

és

Jótéteményeknek, m int

férjének életében. A világ zajá­ tól teljesen visszavonult, — jo b ­ ban szerette a szegény népet és .

a betegeket az u d var fényes tá r­

*

saságánál. Lem ondott a víg ün­ nepekről, m u la ts á g o k ró l; — ön­ megtagadása naprói-napra

nőtt,

és rangtársainak gúnyos nevetése nem zavarta Béke

szállt szivébe

és

tükröződött

vissza

arczán nek nevezték, talmát . . .

őt keresztútjában. derűit lelki

boldogsága. Esztelennek, ő rü lt­ mert nem fogták fel m in t Ő a keresztnek elragadó ha­

Midőn örömét látták, azt hitték, hogy férjét m ár el is .feledte: Zsófia herczegasszony is elhitte

a vádat és Erzsébetnek

szemére

vetette szivte-

ensegét. de voltak egyszerű jó lelkek is. k ik m é ltá n yo ltá k erényeit, voltak ' cetben előrehaladott és felvilágosult férfiak, -I

k ik

helyeselték tetteit.

ergely pápa levélben többször buzdította, vigasztalta Erzsébetet; ar-

■ oskodott a szent atya, hogy Konrád, Erzsébetnek gyontatója meg behatóban foglalkozzék vele és oltalm azza őt üldözői ellen. H P«, ^ s Z T ' Sokáig gondolkozott

azon,

hogy

a tökéletesség tért Istenhez és távolodott a világtál. n,iként szolgálhatna jobban Isten ne k:

33 összehasonlitotta a különböző szerzetes rendeknek szabályait, a remete életre is gondolt, de assisi szent Ferencznek ragyogó példája mindezeket felülm últa képzeletében ; - a szegénység után vágyódott ö is, nem elé­ gedett meg a Ill-rendnek szabályaival, elhatározta, hogy lemond összes vagyonáról és m int szent Ferencz, házról-házra jár alamizsnáért. Elm ondta tervét Konrádnak, de a gondos lelkiatya visszautasította kérelm ét, sőt szigorúan megintette Erzsébetet, mert tudta, hogy a gyenge ifjú nőnek nem felelne meg oly szigorú életmód. Erzsébet hasztalan kért. könyörgött és sirt, Konrád páter nem engedett. ^.Meglátja, hogy olyat teszek, am it meg nem tilthat nekem !“ mondá Erzsébet és beváltotta szavát. H enrikhez m ent és arra kérte, .5 -r'^• 'V

adna

néki várost, melyben egészen

kedve szerint élhetne Istennek ; ahol semmi sem zavarná imáiban és kónyörületességében. H enrik készséggel teljesítette kívánságát; Marburg vá­ rosát jövedelm estől átadta sógornőjének. Erzsébet hálás szívvel búcsúzott el sógorától és anyósától és m iután Konrád atya nem ellenezte szándékát, új birtokába utazott; de nem m int hatalmas úrnő érkezett Marburgba, sze­ rényen, szegényesen, a városon k iv ü l fekvő kis kunyhóba vonult vissza, ő

7.

I, '

■;v

maga főzött, dolgozott és midőn elkészült a vályogház. melyet a Ferenczrendiek zárdájának

közelébe

építtetett,

ide

költözött gyermekeivel és hű

kisérőnőivel együtt. Ezután nemsokára újabb engedélyt kért Erzsébet Konrádtól; hogyha nem is követheti vágyát és nem töltheti be a szt. Ferencz rendszabályait teljes szigorúságukban, legalább a szerzetesi fogadalmat tehesse le. Konrád nem ellenezte ezt, csak arra figyelmeztette lelki gyermekét, hogy vagyonáról ne mondjon le teljesen, hanem a szegénység fogadalmát le lki értelemben tegye le. így alapította meg Erzsébet a III. rendben a szerzetesi hármas erény­

-« ✓

.4

rl

Sí

nek fogadalmát. Ö volt az első tertiarius nővér, ki nyilvánosan fogadta fel a szegénység, engedelmesség és szt. tisztaságnak gyakorlását. Buzgó imával készült a nagy n a p ra ; szive lángolt az Isten iránti sze­ retettől. „H a a szent Klára

öltözeténél

szegényebbet ismernék, azt választa­

n á m “ — mondotta. Nagy péntek napján, midőn az oltárok

lefosztva, üresen

midőn minden arra emlékeztetett, hogyan fosztotta mi édes Üdvözítőnk ^

e napon

akart

am i őt még e földhöz visszatartotta. A ferenczrendíek templomában,

állottak -

meg magát érettünk a

Erzsébet is mindenről lemondani. hol

sok

szerzetes es néhány jo

ismerős jelen volt, az oltárnak puszta kövére tette kezeit és fogadalmában

34 ,

minden földi 8r6mr«l. Ha)át levágatta, felvette a szürke csuhát és

v T eve" mert abban az IdSben igy kívánták azt a III, rendnek szabályai. n L t n a t ^ a k ezt az öltönyét híven viselte holtáig és m ezítláb ,árt ezen, '

-

^ szent szegénység iránti szeretetből. g 2 . Erzsébetnek gyerm ekkori barátnője követte

u.nSjét a tertiarius

Ezután következett a lem ondásnak megvalósítása ; Erzsébet m egvált A hat éves H erm annt a kreutzburgi kastélyba vitté k, hogy r t e t o n s á g b a n várja bá'v'ától

Ugyancsak

heíczegnek

be

nagykorúságát, m id in

Kreutzburgba

vittek a kis

örökségét Z só fiá t

átvehett nagy-

is. k i a Brabanti

jegyese volt. A m ásodik leánykát a kitzingeni zárdába küldtek

és később itt vette fel a szerzetesi fátyolt.

A le g ifja b b ik leányt, C ertrudot,

a Premontrei apáczáknak adta át Erzsébet,

m ert még a gyerm eknek szü­

letése előtt ennek a

Ezzel

Erzsébet gadta

megvált

önmagát,

rendnek szánta őt.

teljes lön a lem ondás ;

legdrágább k in c s é tő l: gyerm ekeitől. élt

még,

de

m ár

nem őm aga

élt.

Mmdenben hanem

m egta­

K nsztus élt

Őbenne!

4

(iró j

L v itu i ítotrsf.ui

H e th lrn

Kvo.

S C H U L E R DÉNES S Z E N T F E R E N C Z RENDJÉNEK Á LTA LÁ N O S RENDFÓNÖKE RÓ M ÁBAN .

alam int minden

rend. úgy a szem Ferencz rendje is egy

családot alkot, melynek megvan a közös feje. kormány­ zója.

Az egész ismert világ minden részén élő tagok e

közös fő alá tartoznak. Ő a nagy rendalapitónak, sz. Fe­ rencznek utóda, s a rend szellemének, ősi hagyományai­ nak önzője.

Nagy terhet, nehéz felelősségei hord vállán

az. k it Isten az 5 eszközei által e magas polczra helyez A kinek képét ill most bemutatjuk olvasóinluiak. S f ü u ie r Dénes atya sz- Ferencz családjának jelenlegi feje, s mint általában a rendfínS kök

« is Rómában

ügyeit a világ

minden

lakik, onnan

része felé.

intézi a nagykiterjedésü rend

Gondoljunk

reá mi sz. Ferencznek a

m agyar hazában él« gyermekei tisztelettel, szeretettel, s Isten es emberek e istt felel«sségteljes hivatalában segítsük öt imamkkal. A jo 9 ye™ekek a tyju ké rt m indenkor tartoznak imádkozni. Életrajzi adatait a kővetkezőkben Schuler Ágoston, szerzetes néven Dénes, 1854-ben ápril 22-én szüle­ te tt Németország ta n u lm á n y a in a k

Schlatt nevű

falucskájában (Hohenzollern). Gymnasmm.

% ig m a rin g e n b e „

történt elvégzése

X - b r F r a n c z ia o r s z á g E p ^ a szigorú 1 4 , g .^Ikészettel és a növendékek taniAm erikába ment, ahol 189J. = . elűzött testvérek tásával foglalkozott, visszatér^ ete^^^az ^ Erzsébetről (magyarujra otthonra találtak. Rendtársam ^ ^ jd miután a Custodiatus országi) nevezett Custodiatus vezetojéve tette öt. majd m

36

i s m

é t

Provinciává tétetett, a Rend b. e. Generálisa Lauer Alajos, aki iránt Ö

mindenkor a legőszintébb

gyermeki szeretettel

viseltetett,

az uj P rovincia

fejévé nevezé őt ki. Rendtársai, hogy szeretetQket iránta bebizonyítsák, két ízben t. i. 1897. ju l. 20. és 1900. nov. 14-én tették vállaira

a

„P ro v in c iá lis “

terhes, de megtisztelő h i­ vatalát. M int tényleges

! I

P ro vin­

ciálisnak, a rendi szabályok értelmében

1903.

május

hóban Rómába kellett men­ nie a Rend általános nagy­ gyűlésére ; ekkor bizonyára még nem is sejtette, hogy a Szentlélek kegyelme őt fogja tenni szent Ferencz atyánk u tó d já vá ; m ár pe­ dig úgy 30-án

történt, a tartott

május

nagygyűlés

tagjainak bizalma ö benne összpontosult, a kinek már kedves modora, megnyerő külseje, szerény

megjele­

nése tanúi e nagyon szép erényekben

és

tudom á­

nyokban m üveit léleknek. Kormányzása elé örömmel te kin t a Rend,

rem élvén, hogy tudásával.

t

gazdag tapasztalataival annak dicsőségét és boldogságát előm ozdítandja. Be­ szél németül, latinul, angolul, francziául, flandul.

J

Z A R Á N D O K L A T A S ZE N T FÖLDRE AZ U j SZÁZAD KEZDETÉN. Közli: P. A'. O. okszor találunk

az emberi intézmények vagy jobban

mondva intézkedések közt olyanokat, melyek első

felületes vizsgáló előtt, mig ha behatóbban a dclog mélyére tekintünk,

bizony meg kell valljuk,

hogy tapasztalat és életbölcseség hozta azokat _

_

létre, sőt ha nem volnának még alkalmazásban,

okvetlenül létrehozni kellene, ilyen kegyetlen intézkedés (szerintem némely esetekben) az, hogy a vasútra jegynélkül felszálló büntetést kell fizessen. 1

• 'j

Nem elég. hogy az embert

m egfutam ítja az a lekésést jelző fü tty ; nem

elég, hogy fáradva, lihegve, izzadva ugyan még le nem

húzzák):

alig tud valahogy felkapaszkodni (ha

még többet

is kell fizessen

nagy kényelem m el szállt be. Ugy-e boszantó ez? lehetősen volt részem.

Erre valaki

megvakarja

mint más. ki

És ebben

a füle

nekem meg­

tövét kincses Ko­

lozsvárt és bünbánatos hangon azt m orogja: .E z még semmi, ha meg-s felkapaszkodhatik valaki, de ha lekésik egészen : ha az orra előtt megy el a vonat, vagy ha ott hetei az ember az állomáson és meg.s lekesik, mert hát az állomásfőnök jó emberem és be kell hozzá nézzek; ez m 3 tóbb. Ebben pedig nekem volt részem.“ Vigaszul csak annyit mondok. nem került pénzbe neked. De ml bajuk a .H irn S k - olvasöinak az Hyen váratlan

u ^itá cnifka l ?

Legfeljebb az. m o n d jik : Indnlj el hamarább es ne fanökhóz. És igazuk van, ha ez. mondják. A miér. ez.

“ ' ^

»

engedelme. ins.álok mlndenki.ai, de hát az en .01« el minden lekésés és különösen az fáj, hogy az u.olsö .H .m ök

J

i J

38 mából

kim aradt

a zarándoklat

gyorsaság az oka. mely

közleménye.

várni nem tud.

M ié rt?

H ja

Az Isten vá r

az a

sokáig,

kegyetlen de nagyon

sokáig a bűnös megtérésére, de ezt a „H irn ö k “ szerkesztősége nem tanulja el soha. mert

különben

nem

irná oly

doklat vezetőnek: ha 20-án nincs het egy hónapig

az

Adrián.

kurtán,

furcsán a szegény

zarán­

itt a czikk, akhor a zarándoklat híjsöl-

Nesze neked

ájtatos sereg.

így

ju to ttu n k a

múlt hóban zátonyra és most is csak úgy vergődhetünk tovább, ha a szer­ kesztői irodából in d u lt jóságos szellő és szellőt dagasztó jóság m egindit és a jövőre bocsánatot igér. Ezt megkapva

igyekezzünk to v á b b !

Baj tehát a

lekésés, melyet szül az a kegyetlen pontosság, de be k e ll ism erjem , hogy mégis helyes, m ert különben a szentföldet csakis a jö vő

században érjük

el. Lehet hogy a „H írn ö k “ ezt m e g é ri; lehet olvasói is m egérik, m it adjon Isten, de én aligha.

Hajnal hasad, tisztul a lá th a tá r: vagy jobban

a távolban m in t

va la m i kisértetek,

mondva Üdércztüz fel-felcsillá m lik egy p illa n a tra valam i fény,

de am ily hirtelen felcsillám lik, ép oly

hirtelen el is tű n ik.

nyunk Gyöngyösi volt a vezényhidon, m időn a fo jto tt fedélzetre siettem

élvezendő a friss levegőt

pontokat illetőleg azt válaszolta,

hogy

m ellett haladunk. Ezen pillanatnyi

levegőjű fülkéből a

Kérdésem re a csillogó

m ost

Gazza és

Pelagosa

fénycsillanások a szigetek

jain íelállitott világítótornyokból jönnek. C zéljuk hogy sötétben e pontokhoz kormányozzák hajóikat.

Kedves kapitá­

közel ne

szigetek

sziklás part­

figyelm eztetni a hajósokat,

m enjenek, hanem a

Megköszöntem a felvilágositást. Sietek

fény­

kettő közti utón

le a fedélzetre a korm ányhid-

ról, hogy lássam a mi rögtönzött tem plom unkat.

M inden rendben.

Az idő

4-re jár, tehát íelköltöm az excítálort, k i úgy látszik nagyon mélyen elaludt. Miséhez látnánk, hogy legalább mi ketten. t. i. én és az excitator (ébresztő) legyünk

készen,

mig a társaság

megmozdul.

K i lesz a .m inistrans ?

„É n

le sze k!“ szólal meg a hajóból előbujva Gergely Ferencz tata. „M in istrálta m én már eleget és ha tizen

miséznek egyszerre, úgy

is meggyőzöm.

ingyen adta Isten nekem azokat a fürge lá b a k a t.“ E lfogadtuk és megkezdettük a szt.

ténykedést ketten

egy oltárnál.

H át

Nem

az ajánlatot azt hogyan ?

Úgy hogy én miséztem és az én excitátor társam, ki különben vetem meg­ osztja a vezetőség gondjait és fáradalm ait. Ö assistalt.

Magyarázatképen meg kell mondjam, hogy a szellő és a hajó folytonos ingása miatt nagyon kell ügyelni, nehogy valam i baj történjék az áldozás­ nál és épen azért kellet a segítség. Deo gratías ! elvégeztük rendre m ind a ketten. E kkor m ár m egvirradt

39 és vezetőtársam meghúzta a harangot, mely minden

zarándokot talpra ál­

lított. H ogyne! hisz’ harangot úgy nem tud kezelni senki, mint P, Dénes; meg is volt a hatása, mert egyszerre megelevenedett a fedélzet. Mindenki el volt ragadtatva a gyönyörű képtől, mely elébe tárult, jobbról, balról a szépen zöldelő szigetek magas, sziklás hegycsúcsokkal. A tenger gyönyörű nyugodtságát csak a mi „K e le t“ -ünk

forditotta

meg jobban. A nap épen

kelőben és mintegy izzó folyadékká változtatják a tenger vizét rajta viszszatúkröződő első sugarai. De ni n i! mi ez? A tenger is megmozdult! Hisz az m egm ozdult rég, mióta a jó Isten megteremtette. Nem úgy értem, hanem m egm ozdultak lakói. Valóságos czirkuszl mutatványok a hullim ok te te jé n ! M indenki kíváncsian fut a hajó korlátjához és lesi azokat a fél­ hom ályban oly titokzatosaknak látszó alakokat, melyek a hajó körül ugrán­ doztak. Egyik azt m ondja ezek

hableányok;

másik szerint Poseidon tál­

tosai ta rtjá k reggeli gyakorlataikat. Biz' azok czápák lehetnek, mondja egy harm adik. Egynek sincs

igaza. D elfinek azok, melyek rendesen a hajókat

kisérik és fürge bukdácsolással m ulattatják az utazókat, noha nem az az 6 czéljuk, hanem a hajóról lehulló ételnemü. Nagyságuk 1— 2 méter. Alak­ ju k hasonlit a halhoz ugyan, de emlős állatok és a czetíajhoz tartoznak. M iután a delfinek ugrándozásán kim ulattuk magunkat, közös ájtatost* s' ♦ s

\ s*

A

ságra sereglett a zarándok csapat az oltárok körül. A zsolozsma végeztével kezdetüket vették a szt. misék

és m ivel sokan vannak el fog ez tartani

9 óráig. T íz órára van kitűzve a P. Antal által megtartandó meditalio vagy legyen predikátio, mely után az ünnepélyes nagy mise fényes segedleltel. Észre se vettük, hát

megvan az idő. Jelt adtam a beharangozásra,

m elyet a hajó harangján végzett annak mestere, ki aztán a harmoniumon m utatta meg művészetét,

játszván a predikáczió

előtti eneket

egesz

testület égő szívvel lélekkel mondta vagy énekelte: Jöjj el szt. Léle* Isten Megható valam i ám az. ha ott szólal

meg az ember Isten d.csere^

tében, hol oly közel érzi magat hozzá: a legszentebb be a nyih tengeren. Sajátságos érzés fut át egesz valómon és nül ju tn a k eszembe a három babylonl ifjú énekéből ezen s z a v a k .

“

1 ,::

Bene-

-

;í ; isten szeretete kiöntetett a mi sziveinkbe a Szentlelek altal, ff

tott nekünk." Rom. 5. 5.

V

V

i. í I ’« N ■''A > Ig " 'lI

i

'•>j

'

I

i

SZKNT FHRHNCZ VIRÁGOS KERTJE. K a p i s x t v á n sz. J á n o s . (Folytatás,)

■.:i I Megszabadulva János a doktól. különböző : t

vilá g i gon­

érzelm ek

m erültek

föl lelkében, m ig egyrészt azon tűnő­ dött. hogy m e lyik szerzetbe lépjen be. addig

másrészről

felébredt

benne

a

világ utáni vágy és pedig oly erővel, hogy

: íi

szent

föltételében

Még hozzá já ru lt, hogy

V

is. ki ily

- . í :

László

hű em berének

nem tudott

m egingott. elvesztésébe

belenyugodni,

hivatal vállalásra kezdte

kirá ly

őt ism ét a unszolni. Já­

nos nem b irt ily kisértésnek ellenállni, egy ideig habozott, % I*

végre pedig te lje ­

sen lem ondott jó föltételéről, a kirá ly ajánlatát elfogadta. És igy ism ét viszszakerült

• !

Peruziába.

m in t

a

kirá ly

általános helynöke. Ezen kitüntető á l­

A

lásban úgy m egfeledkezett a szerze­ tesi életről és annyira e lm erüli a vilá g i dolgokba, hogy egy előkelő leány­ nyal jegyet is váltott. határozott.

De az Isten, ki

M ielőtt egybekelhettek

ütött ki László király

m in d e n kin e k sorsát

volna

ellen, amely János

ugyanis, m int a kirá ly helyettese,

a

jegyesek.

cslllapitani, ami azonban nem sikerült, sőt annyira közvéleményt,

hogy a lázadók

Öt,

m int

Peruzíában

sorsát egészen

teljes erejéből

intézi, máskép lázadás

m egfordította, ő

törekedett a lázadást lemaga ellen ingerelte a

ellenfelüket

elfogták

és az erős

Bruffa várába börtönbe hurczolták. Itt hevert János sokáig, kitéve sok gyalázatnak és a katonák gunyjainak. de azért a vilá g szereiét még sem tudta ^Qyr^e remélte a királytól a szabadulást. M időn azonban a sza a itó egyre késett, megunva a sok megaláztatást, szökést kísérlett meg. sző és sikerült is, de fá jd a lo m ! az Őrök még jó k o r mezőkön őt újra elfogva a börtönbe visszahurczolták.

észrevették

és a

41 Ez időtől fogva Jánossal kétszerte rosszabbul bántak.

Kezére és lá­

bára nehéz bilincseket vertek és eledelét is nagyrészt elvonták tőle. Ártat­ lansága tudatában nagyon elkeserítette az előkelő férfiút ez a durva bá­ násmód. de egyszersmind hasznára is volt, mert gondalatait az Istenre te­ relte. Látta ugyanis, hogy az emberektől hiába vár segítséget, azért min­ den reményét újra az Istenben kezdte helyezni. Minthogy azonban nagyon érezte, hogy a mennyei Atyát érzékenyen bántotta meg. midőn a tökéle­ tesebb szerzetesi életre hivó szavát elhanyagolta, azért az Istent maga iránt kiengesztelendő, újra a szerzetesi életről kezdeti gondolkozni. De ezen el­ határozása még m indig nem volt elég erős, mert még mindig vonzották őt a vilá g örömei. Ugyanazért az isteni gondviselés, melynek utjai csodá­ ‘.W

latosak ; hathatósabb eszközhöz nyúlt, Midőn ugyanis egyszer sötét, szűk tömlöczében ily gondolatokkal tépelődött, egy

csodálatos

látomás vonult el

szemei előtt. Egyszerre úgy

vette észre, hogy az egész börtön csodás fényben ragyog, és előtte áll egy ferenczrendi szerzetes (úgy vélik, hogy maga sz, Ferencz) ki dörgő hangon igy szólitotta m eg: „M it állsz? M it késlekedel

'<4. *•1^ t

U r intelm ére és fogadj szót a belső szózatnak!"

„M it kíván tehát az Úr

hogy tegyek?“

„Az Ú r azt kivánja,

kérdé

feleié a szerzetes

János

félelemtől

remegve.

— hogy azt a világot, a melynek

-

csalfaságáról eléggé

meggyőződhettél hagyd el és ezen ruhában (itt szerzetesi öltönyére mutatott) ezentúl folytasd életedet.“ „K em ény beszéd ez, sóhajtá János — de ha az Ur akarata, úgy en­ gedelmeskednem k e ll." A m int ezen látomás eltűnt még

•it

kevély ember? hallgass az

csodásabb

másnap éjjel. Reggelre kelve ugyanis azt vette

dolog történt Jánossal

észre, hogy feje le van

nyirva szerzetesek módjára, a m it midőn észrevett igy szólt: .Kémény

o-

log a test indulata ellen küzdeni. Az Ú r maga az én Istenem, tegyen ve­

■'í

■'A

lem a m it akar.“ És ezen percziől fogva mi sem volt hőbb vagya, mm mmden késedelem nélkül engedelmeskedni az U r akaratana a meye oly kétségbevonhatatlanul adott tudtára sz, Ferencz és a cső a os korona, a mely annál csodálatosabb volt. minthogy egész eleteben rnegmaradt fején, és soha többé nem kellett

haját nyim i.

hogy nagy akadály volt a szerzetbe lepesre az

~

fogsaga.

szerzetbe, holott m int fogoly bilincsekbe volt verve e j nem csüggedett, addig kérte őreinek felügyelő,et, m.g az a

.

gy pe^z a

e

renczrendi zárdáböl egy buzgö szerzetest hivatott zetbelépésrő.

tanácskozzék.

Ennek

el—

csengve kérte, hogy vegyek fő börtönbe van jó l ism erték az ő ingatag jellemét, meg azután látva, hogy

42 zárva, a íólvétell kereken megiagadték. De Jánost most m ár ez tántorította meg. erősen kezdett dolgozni, hogy a börtönböl kiszabaduljon. A m i végre sikerült is neki. A várparancsnok ugyanis

m idón

magas hivataláról, komolyan a szerzetbe készül, zadókra nézve veszélyes

embernek,

fejében szabadon bocsájtotta. János szabadlábra helyezve

azért

látta,

hogy ö lem ondva

nem tartotta

többé a lá­

egy bizonyos összeg

rögtön lem ondott

ru 2 !ába menve elbúcsúzott előkelő jegyesétől és

váltságdíj

hivataláról, azután Pe-

kezdte magát előkészíteni

a szerzetbe lépésre. Am i annál könnyebb volt. m ert László

király, a leg­

főbb akadály is ép azon időben költözött át az örökkévalóságba. — János .ninden köteléktől

megszabadulva, újra

bekopogtatott

rendi zárdába, hogy fölvételért könyörögjön.

A

a

peruziai

rendi e lö ljá ró k

azonban, a

kik még m indig féltek János állhatatlanságától, úgy vélekedtek, próbára kell tenni az ő hivatását.

M árkus atya. a zárda

ferenczhogy erős

főnöke

emlékez-

tene őt az ő nagy urí életére, hatalm ára, kényelm ére, vilá g i öröm eire s tb .; ezek ellenében pedig szemei elé tárta a ferenczrendíek szegényes, egyszerű

fi

és önmegtagadó életét, és azon

kételyének

adott

kifejezést, hogy vájjon

képes lesz-e ő ezeket elviselni? .A tyám — feleié János — Isten kegyelm éből és az

én U ram Jézus

Krisztusom szeretetéből m indent kész vagyok elviselni, sem m i sem választ ei engem Krisztus szeretetétől.'

De Márkus atya nem igen

buzgó szavaknak, hogy tehát azok őszinteségéről vételét egy föltételhez kötötte,

meggyőződjék, János fö l­

megparancsolta neki. hogy

nak egy papir süveget, erre írja föl az összes

akart h in n i e csináljon magá­

vé tke it és ezen süveget fe­

jére téve. öltözzön rongyos ruhákba és így szamáron ülve já rja be a város utczáit, ha ezt megteszi, úgy a rendbe fölvétetik.

Szörnyű kem ény föltétel

volt ez az előkelő férfiúnak és senki sem hitte, hogy ö ezt elfogadja. Azon­ ban Krisztus szeretete csodát m üveit János szivében és kész v o lt e h a tá r­ talan megaláztatásra is. csakhogy többé sem m i sem

válassza el Istenétől.

Elment tehát és megtette Márkus atya parancsát. A

peruz.íaíak m időn vá ­

rosuk legfőbb emberéi

az utczákon igy

já rn i m egpillantották,

nem tu d tá k

m it gondoljanak. Voltak k ik azt hitték, hogy m egbolondult, hát k in e v e tté k ; mások, kik be voltak avatva dolgaiba, csodálkoztak hősi erényén ; de leg­ többen voltak, kik gúnyt űztek belőle, utána kiabálva és őt sárral dobálva. János az Odvözitő kigúnyolására gondolva, alázattal tű rt m inden bántalm at. sőt örömet is érzett szívében, hogy Krisztus követéséért ily gyalázatot szenvedhet. A próbál kitünően kiállotta és igy M árkus atya fölism erve az ő nagy erényeit, örömmel sorozta fial közé. 1414-ban öltötte nyét. élete 30-ik évében.

föl sz. Ferencz öltö­

T

P. lJ % iiih v á ry A n t a l (F olyatjuk.)

G V A K O K I-A TI Kl-.RliS/ 1Í-NN fis a

J

h iíz s z e n te lt's

anuár elsejével kezdídilc a polgár év. A róma.ak s l« f « . o lánustól veszi e hó nevét. A tisztviselők hivataloskodas..ai

elsejével kezdették s e napot különféle botrányos

. >....,

pongó vigalm ak., babonás szertartásokkal útinepeliek rencse-kivánatokkal

és ajándékokkal

üdvözölték, » '» S '" ’f

soknak engedték át magukat, különféle jelekből. év sorsát igyekeztek leleplezni. A legválogatottabb gyalázatosabb

“ H A

^

.gén g ,.k r ,n a

élvezeteket keresték, mert azt tartót,.k

g

r.ogy a

" r r

''1 z " : g y h r ig T h - ‘ -« ^ -« >

pogányok a legocsmányabb sanyargatásban gyakorolja, szoros J . tetésének emlékére ünnepe, szabón, mely

^ J r U - k k L lm e té lsíülettsi ünnepének

< r

ts o i:::o :tIli« s 3 k t " a

körúlm etéltetés miséje U rt« s e k -.

ó

r

.X irg a lm ^ u.en

„szteletére .

44 vJ

Szent Ágoston igy szól híveihez: „A m a zo k (a pogányok)

újévi aján­

dékot a d na k: ti alamizsnát adjatok ; am azok fajtalan énekekben ködnek: ti a szentirás olvasása által

üdítsétek föl

színházba sie tn e k: ti a tem plom ba siessetek ;

m a g a to ka t;

gyönyör­ amazok a

amazak

részegeskednek ; ti

m ostani

pogányok

bőjtöljetek“ Nem akarom itt felem líteni az ú jko ri —

hasonló

cselekedeteit, de mindenesetre nekünk szükséges figyelem be venni az egy­ ház szándékát s lelkűnkkel

vessünk inkább

számot,

m in t

pénzünkkel az

uj év napján . . . Tényleg január elseje

kezdetben

keresztények d. u. 3 óráig

bűnbánati

bőjlöltek. M időn

bonás szokásaival és kicsapongásaival

és

bőjtí

nap

v o lt;

a

idővel a pogányság az ő ba­

együtt

elenyészett, e

nap is meg­

szűnt bűnbánati nap lenni s azt a keresztények is öröm ünnep gyanánt ü l­ ték meg. azonban nem annyira a m u la to z ó tá rs a s á g o k b a n , m in t in k á b b n tem plom ban . . . kz ünnepi evangélium gári évre, m e rt:

szavait is

helyesen k e ll vonatkoztatni a pol­

1. „M in c k u tá n u a e lte lt a n y o lc z a d n a p .“ Nem nyolcz, hanem három ­ százhatvanöt nap telt el — s m ily gyorsan

te lte k e! a z o k ! A napok ugy-

szólva egy ponttá olvadtak össze s m in t egy p illan at tűnnek fel előttünk A m i a lefolyt évvel történt, az történ ik velünk is . . . állani az örökkévalóság ajtajánál . . . És a k k o r!? —

Úgy is mi

emlékezet, melynek m inket . . .

marad a lefolyt

kom olyabb

évből ? — az

mi

„ím e

m indenkinek

ham ar eljövök

ott fogunk

emlékezet,

megfontolása szomorúsággal

— Azt mondja az Ú r ;

lem van, hogy megfizessek Gélen 22. 12.)

de

de

ke ll eltöltsön

és ju ta lm a m ve­

az ő cselekedetei

szerint

?“

2. Az evangélium további szavai is : J w g v k ö rü lm fté ltfs s é k n g y e r m .k " összeköttetésben vannak az újévvel.

A körűlm etéltetés a keresztség-

nek volt előképe. K i abban részesült, az a választott nép köz-é szám oltatott, de egyszersmind

magára

sten az izraelitáknak

vállalta

adott, egész

ig anyaszentegyház tagjaivá

a

kötelességet;

terjedelm ében

a

törvényt,

m elyet

teljesíteni. Mi a kérész­

leszünk s igényt nyerünk m indazokra a ke ­

gye me re, melyeket Krisztus megszentelésünkre adott, de a legszigorúbban ^ U L ,,

egész keresztény törvény megtartására. az anyaszentegyház ú jé v első napján, hogy em-

hiv keresztségi fogadalm ainkat m egtartottuk-e? fel­ hív arra, hogy ezután teljesítsük . . . ! Ó ^ M w á it ó J c m , nevet k a p o tt; O , . n . J e z u s „a k ^ . Jézus nevét kell tehát állítani a polgári i v

az é lé re : a

olyan

45 polgári életnek

keresztény

alapon

kell

nyugodnia s Krisztus szellemétől

vezéreltetnie! Hiába halmozunk törvényt-törvényre. rendezzük a társadalmi ügyeket, ipart, kereskedést, mi a közjóra különben hasznosnak látszik, mégis tapasz­ ta ljuk, hogy mindez nem segit a b a jo n : egyre rosszabb viszonyok állnak elő, a szocialismus átkai pusztítanak, az elégületlenség fokozódik, a bűn óriási lépésekkel terjed a népek éleiében stb. stb. Meri Jézus nevét a pol'gári életből kiszoritják,

az Ő tanítására, az egyházra nem sokat akarnak

többé adni. Ne csodálkozzunk, ha azon

pillanatra vár egy /őtm-g, melyben az

idegen jószágot körm ei közé ragadja; ha Jézus törvényét - - mely a gazda­ goktól a jótékonyságot s irgalmasságot, a szegényektől pedig a szükölködés békés eltűrését, a munkásságot és takarékosságot követeli — már semmibe sem vesszük . . .

A Jézusban

szivéből s következik kell . . . Midőn

való h it mindinkább

eltűnik a társadalom

az . . . minek szükségképp ezek után következnie

tehát az

anyaszentegyház a polgári évet Jézus nevében

kezdi meg azon fontos igazságra emlékeztet minket, hogy „/im rs masban s a ik ib e n üdvösség''^ (Apóst. csel. 4. 12.) s hogy mi egyedül Jézus által és Jézussal érhetjük el földi és földöntúli rendeltetésünket, *'

~

Január 6 án tartja

az egyház Vizkereszl. vagyis Háromkirályok ün­

nepét. m elyet „E p ip h a n iá n a k“ (U runk megjelenésének) nevez reszmi azért, m ivel' a keletiek e napon ülték Jézus születését, részint azért, mivel e na­ pon Jézus háromféle megjelenésének, vagyis életéből azon három nevezetes esemény emlékezetét ünnnepeljük,

melyek az Ó Istenségének ugyanannyi

bizonyságai. Első ezek között rí n a p k c k ti bölcsek utazasa. második mcgkereszteltetése sz. Já n o s á lta l a Jo rd á n b a n , épen ezert .s szenté ma vizet az egyház, és harmadszor, midőn a ba na-galiU ai menyeg-o i a v iz e t b o rra vá lto zta tta . V h k e rf^ z t különben azért L ;

első osztályú sátoros ünnepe.nk e p .k e

, c^k

fejthet k i az egyház nagyobb fény., mive. legtöbb helyen akkor vizböl haza vi«ek a hivök és

h i n t e t t : latásalkat. sok helyen ma is igy van., de Usöbb a ^ a p ^ k e n ^ föl és hívták el, hogy házaikat áldja meg es így

ej

lélekemelő és tanulságos az egyház ezen cselekménye, n^elyre igen sok helyen ma már nem is gondolnak. ájlalos, égbe 1. A házak töm jénnel fiis tö lte tn c k meg^ imádságaiemelkedő im ának Jelképe. .É s a ¡6 Illatszerek fus.Je a szentek ,m

46 . . , .nnval keze által Isten e lé !“ üelen. 8. 4,) „A magát megból íölméne a , . ^ felhőket és nem nyugszik, m ig oda nem ju t alázönak Imádsága tekint. (Sirák 35. 21.) A há^ \ " t ^ ié n n ° e l való megfüstölése tehát intés, hogy házi im ádságainkat naí t tnsan elvégezzük - a m elléképületek m egfüstölése je le n ti, hogy tó rh ó rim á d k o z h a tu n k és kell is im ádkoznunk. De a töm iénnek, m int szén, . .O .^o im ín v az m it az egyház m egáld) is bizonyos ereje van mJ!!nyfben

a szentelmények

bizonyos

rosszakat tő lü n k

elfordítanak, vagy

távol ta rta n a k és számunkra különféle kegyelm eket es jó ka t 2

eszközölnek^

A háznak m ,'ghinlcse szent,-It vízzel, m ely három k irá ly

m ondatik

A v í z fóeszkoz annak m egtisztítására, m i valam ikép

vizének bemocs-

r Itatott Következőleg a házaknak szentelt vizzel való meghintése jelképe f s : r t is z “ a t melyre a ház m inden lakójának törekednie kell. M i­ dőn m i m agunkat m eghintjük szentelt vizzel, vagy a pap tesz. m indig D ávid kirá lylyal

igy fohászkodjunk :

azt, akkor

-«(■A'

m rg lis z lK M . mo^s nu-g e n g tm c.c „ h o m i! Nem babonaság a szentelt vizzel bárm ikor is m eghinteni hajlekam kat, a m el ék­ épületeket, a vetőföldeket

stb,.

m ert e vizben

valósággal megvan az erő, m elynél

az egyház,

szenteles

fogva tő lü n k és vagyonúnktól

által

m.nden

ártalmast elfordítani és szám unkra az Isten áldását megszerezni kepes. A használatnál szükséges, hogy bizalom m al, tiszta, vagy

legalabb töredelm es

szívvel legyünk, , , 3. A pap igen szép könyörgést végez s leggyakrabban a nép nyelven. 4. Szokásban

van, hol csak házszentelést láttam , hogy az i i j rv s z ii-

n w t is / ü l ü ’íO '^ik az ajtóra s e három b e tű t: G. M. B . A betűk után egy álló kereszt is rajzoltatik, Ilyen form án p l.: G. M. B. f

1904. Ez is sokat

jelentő cselekmény. Krisztustól kezdődik az időszám ítás

és

künk. kik pogányokból

lettünk keresztények,

csonyban a zsidóknak,

nevezetesen

a

az Ö

szegény

pedig t. i. ne­

m egjelenésétől; K ará­

betlehem i

pásztoroknak s

nem a pogányoknak jelentette k i m a g á t; V izkereszt napján a pogányoknak is kinyilvánította magát, mert a napkeleti dizsár). kiket a csodálatos csillagok tartoztak. A kereszt a katholikus

bölcsek (Gáspár, M enyhért, B o l­

által magához

hivott, a pogánysághoz

életet je le n ti — ez az ut.

m ely a m ennyor­

szágba vezet(Zollner- -Talabér után.)

L a m b e rt

R l - N D l

Í - L K T .

S z e n t Ferencz a l<ül?öidÖn. B a jo r o r s z á g .

Hankofenben

a harmadrendi

testvérek, legnagyobb

örömükre, külön igazgatót kaptak s igy természeteden saját templomukban tartják meg ezután havi gyűléseiket. A regensburgi harmadrendi testvérek az elhunyt szent Atyáért. XUI, Leóért szent m isét végeztettek. A u s z t r i a . A kapuczinusok atyáknak a harmadrend- testvérek részere kiadott „E l Mensajero

seraíico“

személyeket szám lálja föl. -<

i| T'i

m int

C2. spanyol lapja a kővetkező fejedelmi buzgó

harmadrendi tagokat: H^^sburg,

R udolf császár, megh. 1294.: IV, Károly, megh. Prágában, Frigyes, megh. 1 4 9 3 ,: V . Károly római-német császár és spanyol megh. 1558.: I. Leopold,

ki anyjával

Eleonora Magdolnaval

" király,

‘ ^ 'b a T , a

törökök fölött nyert győzelmi örömében hálából a harmadrend öltönyét lö ­ vette : benső barátja volt P. Marcus d'Aviano kapuczinus aldozár, k Be snek a törökök 4% '•s

igája aluli

felszabadítása körül nagy

továbbá boldog Coletta, Rudolf császár leanya, ki később klarisszák közé lé p e tt: boldog Izabella, II. Maximilián császár leány IX

Laios franczia király anyja, megh. 1599.: Ferdmánd, II. Fulöp spany

L y a- U p ó t, Káról osztrák herczeg fia : és végül ^lászárnő.' ily nagy állású személyek ^ ^ -ö s é g ü k n e k

Z

harmadrend tagjai közé számíthatták

magukat, akkor

^ n "a osztrá tartó a k , J -

46 rendbe és 1851-ben

szenteltetett

pappá.

1862-ben

Riedbe

küldve, ahol csaknem 20 évig m űködött fáradhatatlan

(Innkreis)

lett

szorgalom m al. Elül-

járói nagyon becsülték törekvését: testvérei méttányoUák érdem eit s a rendtartományi tanács tagjai közé választották b e ; m ajd pedig több helyen bíz­ ták rá a zárdák vezetését, m inek 6 m indig pontosan, lelkiism eretesen meg­ felelt. Működött segédlelkészi stb.

minőségben és a hivők

szeretetétől k i­

sérve. Kedves, jó szerzetes atya, szerető testvér vo lt. Em léke áldott legyen ! O la s z o r s z á g . A hires professer Seitz, ki a lórettói kápolnáját kifestette, a lórettói m inoriták

tem plom ában,

bazilika német

a harm adrendi fo­

gadalmat a közelm últban tette le. környezete nagy épülésére. S p a n y o lo r s z á g .

Spanyolország hires

neros Cardinalis, a spanyol nemzeti nánd állam m inisztere

szülöttje, Franciskus de Cis-

egység m egterem tője

nemsokára — a h ír szerint

boldoggá

A tóledói érsek m egújította ezen ügyben a processust. is foglalkoznak, hogy az em lített

híres

és kath. Ferdifog avattatni.

Azzal a gondolattal

alaknak Toledóban szobrot em elje­

nek . . . Franczískanus volt ! . . . F r a n c z ia o r s z á g . A párizsi

kapuczínusok

H ollandiában ta rto tt ta r­

tományi gyűlésükön P. Venancziust választották főnökükké. Ezen atya egy­ kor ügyvéd volt s ezen állását ott hagyva lépett a szerzetbe. A m e r i k a . A napokban tartotta föl. ünnepelte P. Henn Lőrincz kapuczinus áldozár papságának 25

éves ju b ile u m á t,

konsini lelkész. Ugyanazon napon

m in t A ppletoni és W ís-

ünnepelte P. H onorât is 25

éves áldo-

zárságát, m int a szt. M ihályról nevezett hitközség érdem dús, szeretett le lk i­ pásztora. V ivant ! B r a z i l i a . A szent Veronikáról nevezett,

szegény gyerm ekek részére

felállított iskolát Taubate*ban a harm adrendi testvérek ta rtjá k fönn alam izs­ náikból. Fizetik a vezetőnőket, gondoskodnak ellátásról, sőt ruháról is. Már van 50 növendékük. M ily szép az áldozatkész lelkek jósága ! Bár hatna a megkeményedett leikekre az ily példa gyujtólag !

B é c s . Nem régen tartotta első szt. m iséjét gróf M auritius Bossi-Fedrigotti. m int ferenczrendi áldozár. Az uj pap egyik fia a? e lm ú lt évben Saçço-ban elhunyt gróf Fedrigotti Frigyesnek. D ä n e m a r k . Kopenhágában, D ánia madrendi testvérek, még pedig

fővárosában is vannak ám har­

szép számban.

Még az ottani

püspök, Jo­

hannes von Euch is tagja. A testvérek vezetése a redem ptorista atyákra van bizva. Régebben teendőket,

egy világi

pap,

J.

Frederiksen

te lje sile tte

az igazgatói

49

S z e n t Ferencz hazónl
erőltetett, vagy túlzott ez a

tisztelet szentünk iránt ! Az akadékoskodó féltékenység ebben mit sem ta­ lálhat.

m in

megütközhetnék.

Sem az Oltáriszentség iránti

mély hódolat,

sem édes Szijzanyánk tisztelete ezáltal nem vészit, sőt mondhatom nagyon is m ély gyökeret vert a szivekben. A keddi beszédek rendesen életbevágó szavakkal lesz megmagyarázva

az

dolgokról szólnak. Egyszerű

igaz keresztényi é b t szükséges tenni­

valója m inden irányban. Alkalm as útbaigazítások adatnak az üdvösséget és a földi boldogulást keresőknek. Kérdezhetné esetleg valaki, hogy van-e a sok tanításnak észrevehető sikere? — Nos előre

megfelelek reá.

hogy igenis van. Sőt azt mondha­

tom ; bámulatos változás vehető észre. Nem is szólva a sokszor közzé tett hálás

nyilatkozatokról,

csak

arra

hivom

föl

olvasóim

figyelmét, ami a

tem plom ban! helyes viselkedésre vonatkozólag két év alatt történt. Töm érdek visszaélés szűnt meg két év óta. így szokásban volt. hogy a bucsusok fülsértő

ének, hangos kiabáló

elöimádkozás mellett vonullak

be a tem plom ba; — most pedig a lépcsők legalsó fokánál már megszűnik a hangos

ének s m indenki ájtatas

csendben

vonul föl a templomba és

elöimádkozás nélkül m indenki először a főoltár elé borul es miután lelke egész valójából megkérlelte az Ú r Jézust gyarlóságaiért és kikönyörögte magának szűz Mária pártfogó közbenjárását — csak azután végzi kiki lobbi ájtatosságát: de azt is úgy, hogy senkit nem zavar vele buzgólkodásaban. Azelőtt a főoltárt sokan valóságos raktárnak haszná’ták s az oltárt úgy elállták köröskörül, hogy a miséző pap alig bírt az oltárhoz jutni. Ez mmd m egszűnt: úgyszintén megszűnt a fölösleges és sok kellemeUenseget okozö gyertyaégetés is a templomban,

A cokféle versengesek es babonás szoká­

sok is m ár-m ár egészen kiszorultak. S mindezen sikerek a kedd, alkalm, tanítások révén lettek elérve.

I

I

I

50 De nemcsak az elsoroltakban. hanem anyagi gondjainkban is hatalmas pártfogónk volt sz. Antal. A szigorításból kifolyólag sokféle átalakításra volt szükség; helyreálliítattak szentedények,

egyházi

az

Összes

kápolnák, stáczíók,

ru h á k ; és végül

csinosan

vallási

emlékek

k i lett festetve

tem plo­

munk is. Az összes költség ezekre 30.000 koronát emésztett fel. Könnyebb azonban ezeket leírni, m int ennyi pénzt előterem teni. Vannak emberek, kik I

azt hiszik, hogy az itteni évente közel százezer

zárdának

töm érdek

látogatója van

jövedelm ei

tem plom unknak.

lehetnek, mivel

Igen ám, csakhogy

a bucsusok legnagyobb részben nagyon-nagyon szegények s egy fillé rt sem bírnak áldozni s akik bírnának, azok meg gondolják, hogy úgy is elég jö v e ­ l

delem van itt — s azért

bizony

sokan

csak a

látszatért tesznek

ide is

oda is egy-egy fillérkét. Pedig itt sokra van szükség, m ert 1901. óta. zár­ dánkban egészséges és kitünően tanuló, de m ásként egészen földhöz tapadt szegény fiuk részére, hogy őket áldozó

papokká neveljük

(a szerzet szá­

mára). egy kis intézetet létesítettünk, m elynek jelenleg is 22 tagja van. Már mo.st kiváncsi r.

tudom , sok

olvasója

e

soroknak, hogy

honnét

vesszük mindezekre a pénzt? Nos ezt fs m egm ondom . Mi m indnyájan nagy tisztelői vagyunk páduai sz. Antalnak. Naponta leirh atla n bizalom m al kérjük — közös

és magán

im áinkban — sz. A nta lt,

közbenjárónk. És Ö dig kiesdi számunkra

hogy a jó Istennél

legyen

sz. Antal — ha néha-néha m egvárakoztat is, m in ­ az alkalm as

segítséget.

H a Isten

dicsőségére.’ vagy

jo Szűzanyánk tiszteletére, valam i nagyot akarunk tenni, kia d ju k, hogy k ik i t t

kérje ekkor ^ ' 3 ekkor nagyon sz. A ntalt, az ő pártfogásáért ; s egyszer csak sugárzó arczok jelzik, hogy m egjött a segítség. Röviddel ezelőtt tem plom i

tartozásunk utolsó részletének

kifizetésére

minden utolsó fillé rt, ml kölcsönvehető volt. fölhasználtam és kielégítettem hitelezőmket. A lig nehány napra reá leirhatatian zavarba kerültem e m iatt. Folkertem rendtársaim at és az intézeti fiu ka t, hogy velem együtt na­ gyon kerjek sz. Antalt, hogy M ária tiszteletére, legyen kegyes m egm entőnk hatalmas közbenjárásával. -

És segített! Egy egri ka n o n o k: 100 koronát,

egy nemeslelku püspök : 600 koronát k ü ld ö tt; s néhány névtelen pótolta a h í I, . A n ia l m egm entett re rn T ^ -r m ostanig, a 3 0 .0 0 0 koronára rugó rendkívüli kiadás letörlesztve. így segített m indig sz. A n ta l pártfogása! *

PnTSnn

a Szenlfít^u

részes'“

" it

Lytániára ös^

A

Á g o s to n .

f'

X

f"erencz

gyermekei

: f

sok le lk i

öröm ben részesültek

^ ^

nyolczad alatt különösen esténkint a

fö kea és fikka l lolékes.tett Szűz Mana szobra elé. A szobor felelt legalább ötven k ^ é.

51 fehér villam os fény volt elhelyezve. A hivek arczárói mintegy le lehetett olvasni a lelkesedést; amig egyik dicsőítő éneket zengett, addig másoknak könnybe lábbbadt szemeiből a lelki boldogság sugárzott elő. Ugyanezen \

nyolczad alatt a rendi havi gyülekezet is megtartatott. Ismét sokan lettek felvéve úgy nők m int férfiak. És a főtisztelendö Igazgató ur szembe állí­ to tta az erényes életet a vétkes élettel, hogy minél kívánatosabbá tegye az erény útját, és annál utálatosabbá a bűnnek ösvényét. — A harmadrend legfőbb védasszonya közbenjárása által reménylenek a tagok az Úrban. F . , . ígéretem szerint a legmélyebb alazattal mondok hálát Jézus sz Szivének, a szeplőtelen szűz Anyának és sz. Ferencz Atyánknak kérésem meghallgatásáért. Szent kilenczedet tartottam egy nagy beteg ifjúért, kör­ nyezete nem birta rávenni, hogy a sz. gyónását elvégezze; én alig említet­ tem föl, azonnal

beléegyezett s töredelmes sz. gyónást végezve s a vég­

szentségekben részesülve m últ ki a világból. Miért legyen hála és dicsőség M

a szentséges Szívnek, a szeplőtelen szűz Anyának és sz. Ferencz Atyánknak.

B. M . h anm idrcndi tag.

T is z t e le t t e l k é r j ü k o lv a s ó in k a t és a re n d i Igazgató urakat, s z ív e s k e d je n e k e r o v a t o t tu d ó sításaikkal fölkeresni. Minden tu d ó s itás t, h ála v a g y k é r ő n y ila tk o z a to t szívesen közlünk, ha h o z z á n k k e llő Id ő b en , a hónap 16
X

\ V

;•.••

♦r I«*

*s

.

•> í :

i [íy

t •-H

KÜLÖiNFPXÉlv I * •I

M é lv e n lis z t é it o lv a s ó in k n a k ,

k e d v e s r e n d i te s tv é re in k -

n e k ö r ö m le ljc s b o ld o g ú jé v e t k í v á n u n k . A z u j e s z te n d ő b e n I s t e n n e k b ő s é g e s k e g y e l m é t , á l d á s á t ! Folyóiratunk jelen számához az előfizetések megújítása szempontjából utalványokat mellékelünk, a kik előfizetési dijukat már beküldötték tekintsék ez utalványt //<’/« küldöttnek. M a g y a r h a rm a d re n d i z a r á n d o k la t R ó m á b a

A

„S z e n t Fc-

rencz H ir iiiik c “ fO tisztelendö S zcrkcsztí'ijá ick M iiro s iH is d rh e lv . Az 1904év deczember 8-án lesz 50 eszteneeje annak, hogy IX. Pius pápa R ó m á ­ ban sz. Péter (a világ legnagyobb) tem plom ában 54 bibornok, 133 patriarka érsek és püspök jelenlétében Deus“ kezdetű encyclikáját,

ünnepélyesen

hangoztatta el az

..Ineífabilis

amelyben hitágazatul m ondotta k i azt, am it a

jám bor hivek minden időben hittek, hogy t. I. a bold. szűz M ária nemcsak anyja méhében

lelt m ár

megszentelve, hanem

hogy egészen

eredeti bún

nélkül fogantatott és annak legkisebb szeplőjétől is tiszta m aradott. A jövő 1904. év tehát ju b ile u m i esztendő lenne. Ezen ju b ile u m i esz­ tendőre és ünnepélyére alkalm ával

azon

készült a bold. X lll. Leó Pápa is,

bibornoknak,

ki neki nagy korára

ki a m ú lt újév

való tekintetből

azon

alkalommal csak azt kivánta, hogy legjobb egészségben érje meg a „S zeplő­ telen Fogantatás" jubileum át és arra fényes egyházi ünnepet rendeljen, azt felelte, „lo farem o“ , azt meg fogjuk tenni. A b o ld . szűz M ária szeplőtelen fogantatása

ünnepét emelni

kivánta a most

dicsőségesen

Atyánk X. Pius pápa is. ki a jövő ju b ile u m i évben esei, búcsúkkal óhajtja

uralkodó Szent

szám talan le lk i kincs­

gazdagítani az egyház hű gyerm ekeit. S igy ünne-

53 pelni fog a jövő

évben az egész keresztény világ.

De talán a legtisztább

le lki örönnöt fogják élvezni a jubileum i évben sz. Ferencz fiai és leányai (a klarisszák). akik jó l tudják, hogy az ő rendajapitójuk, sz. Ferencz a bold. szijz

M ária koronájának legdrágább gyöngyét a „Szeplőtelen Fogantatást“

m ár életében vallotta és hirdette és leányainak nagy örömükre fog szol­ gálni a ju b ile u m i év, engedtessék meg, hogy örömükben mi is résztvehessünk, m i a sz. Ferencz

harmadrendesei

(tertiariusok); mert hiszen mi is

sz. Ferencz fiai és leányai vagyunk, habár künn a világban élünk és en nek sikam lós utjain járunk. Szerény indítványom ez volna. Az 1904. évben a világ minden ré­ széből (ex

om ni trib u

zarándokolni,

hogy ott

földi helytartója

et lingua, lelki

et populo et natione) Rómába fognak

kincsekben

gazdagodjanak és Jézus Krisztus

iránti alattvalói hódolatukat bemutassák. Zarándokoljunk

m i magyar tertiáriusok is oda. de úgy, hogy Fiume, Ancona, Lorettó érin­ tésével

ne elégedjünk

meg. hanem

zarándokoljunk

Assisi városába is, s

nézzük és ájtatoskodjunk azon kápolnává alakított helyen, melyben sz. Fe­ rencz született, am ely stabulum . In

fölött irva va n :

„Hoc oratorium fűit bovís et asini

quo natus est Franciscus mundi spectaculum“ . Igen, nézzük

meg Assisiban a gyönyörű Portíunkula-basilikát és mindazon sz. helyeket, m elyek ott bennünket sz. Ferencz atyánkra emlékeztetnek. A római utunk­ ban ezen kitérés nem kerülne sokba, mert Foligno városától, mely Ancona és Róm a közötti utunkban, körülbelül központot képez. Assisi alig van 15 kilom éternyi

távolságban,

amely

utat vaspályán

hamar és olcsón lehet

megtenni. Az 1903. év végén Poroszországból is jöttek szép számmal tertiariusok Assisin keresztül Rómába. Egy vendéglőben lévén szállva, épültem buzgóságukon. és velük együtt örvendtem, Atya X lll. Leó,

•7

m ily

midőn

kegyesen fogadta őket.

elmondották, hogy a szent Igaz ugyan,

maga is tertiarius volt. De hiszen tertiarius a moslani

hogy X lll. Leó

Szentséges Atyánk

is. Az .A c ta O rdinis Fratrum M inorum " folyó évi november havi luzetenek 171-ik lapján legalább az olvasható, hogy Szentséges Atyánk X. Pms vá­ lasztásának napján arról tanakodtak, váljon az uj Pápa volt-e seraphicus atyánk fia ? és az olaszországi harmadrendesek névsorában, a harmadrend. (tenlarius) püspökök között ott találták Sartó József mantua. m ostani Szentséges Atyánkat is. S hogy X. Pius papa rn.no buzgó t sz. Ferencz harmadrendjének,

b.zonyitja azon főpásztor,

m in t velenczei patriarcha 1901. máj. 15-én ^ - ^ “ • V ^ T ' í Í T / . T a i l n l i a híveinek sz. Ferencz harmadrendjét es az abba va o e P (Lásd ACa Ord. Minor. folyó évi novemberi ját.) A Szentséges Atya tehát min, tertiarius,

minket Mana orszagá

54 nak tertiariusait f

4

s I

bizonyára

kegyesen

fogadna,

Atya bölcsen tudja, hogy sz. Ferencz legalázatosabb hódolója volt.

m ert

hiszen a

egész életében

Ezt hagyta örökségül

Szentséges

sz. Péter utódjainak

fia in a k

leányainak, de

nekünk tertiariusoknak is. Zarándok utunkon, m inden esetre olyan vezetőkre volna szükségünk, kik az utat. de meg a sz várost is is m e rik ; ^

de akiknek m ár

kezésbe kellene magukat tenni mélt. gr. Z ich y pápai

előbb érint-

kam arás urral és P.

Czeich magyar gyóntató atyával, hogy a miséző papok úgy ne já rja n a k, m int úri magam

is. ki

a

misézési

engedélyt,

róm ai

tartózkodásom

napján kaptam csak meg. A zarándoklat egyik vezetőjéül a m i vidékünkön gemet szemelték Tamás Alajos,

ki.

Nehéz

a

feladat,

csekély szem élyisé­

szabadkoztam

is tőle,

a sz. Kapisztrán Jánosról czim zett sz. Ferencz

mányi főnök biztat, és azt

ajánlja,

nöké“ -nek lelkes szerkesztőjéhez,

Leonard atyához,

de főtiszt. rendi ta rto ­

hogy fo rd u lja k a „S zent

főtiszt.

harm adik

Ferencz H irketten. esetle-

t

gesen főt. Mészárossal, a „Sz. könnyebben lehetne azt is

elbirhatnók

azt,

A ntal H im ö k é “ -nek szerkesztőjével hárm an a m it egy

el nem

eszközölni — m ert úgy tudom ,

viselhet.

így

hogy egy

könnyen ki

rendtársunk Ró­

mában van — hogy az ..Ara C oeIi“ -ben tarthatnók meg a „T e D e u m “ -ot és bemutathatnék ugyanott hódolatunkat a kis B am binónak is. Igaz, hogy Május a bold. szűz M ária hónapja, de a sz. olvasó im á d ­ sága által X lll. Leó pápa O któber hónapját is

azzá

avatta,

tehát utazási

időül a jövő szeptember végét ajánlják, úgy, hogy m enet F ium e , Anconán át Lorettoba, (innen, ha a az idő engedi C am pó-C avalloba, m ely ide közel van) zarándokolnánk,

de október 4-én okvetlen

Assisiba

kellene lennünk,

sz. Ferencz ünnepét ott tölteni. Vannak sokan,

kiket az ilyen zarándoklástól a róm ai

vissza. Ez pedig senkit el ne rém itsen. havában voltam

Rómában, az

voltunk elszállásolva,

Többedm agam m al

..Alibest" czim ü

s m ondhatom ,

lős. “

1903. év á p ril

vendéglőben

{via spanga)

jó étellel és ita lla l 's z o lg á lta k :

szállás ellen sem volt senkinek kifogása. Jó és nekünk vendéglő Rómában a „T rim a n e ra "

élelrriezés tart

de a

m agyaroknak való

is, ahol épen m agyar e m b er a vendég­

Rajta tehát magyar tertiariusok, sorakozzunk,

vig yü n k zarándoklá-

sunkkal örömöt a tertiarius Szentséges A ty á n a k ! FötisztelendŐ Szerkesziő Urat pedig a m agam és többek nevében fe l­ kérem, szíveskedjék az együttműködést

elfogadni és kegyeskedjék

lapjában ezen szép

m inden

legyen élég ideje

eszmét a szélrózsa minden

magyar tertiariusnak

irányában ezen

röpíteni,

szép, a

becses hogy

Szentséges

Atyának is bizonyára tetsző zarándoklatra készülni. Kelt Dautován (Bács-m.) 1903. év Szeplőtelen Fogantatás napján.

Üobozy János, plébános, tertiarius, és a tertiariusok h. igazgatója.

55 H e ly r e ig a z í t á s . Folyóiratunk múlt évi deczemberi számában egy költem ényt közöltünk ¿ \(iz (in /i f iu k czimmel, n:íely alá a beküldő: Gyursánszky Mariska neve van irva. Tévedések kikerülése szempontjából kije le ntjü k, hogy a költem ényt az illető rsak b rk ü ld ő ttr, de azt P ro n n i A n ta l jeles költőnk, a Jézus gyermek-életének megéneklője irta, N a g y s z in h á z c g é s C h ik a g ó b a n , Az ó-évet irtóiatos módon zárta le Chikágóban az Iroquis-szinház égése. Mintha Isten u;ját látnók itt. H i­ szen alig van esztendő, hogy színházak borzalmas katasztróíájáról ne adjon h irt a sajtó. Az Isten inti, figyel.Tiezteti az embereket. A mai színházak az erkölcsi fegyelem hányszor van

megrontói, az érzékiség terjesztői.

Azokon a deszkákon

gúny tárgyává léve a hit, az egyház s annak féltve őrizett

kincsei. A színpad ma már nem az isteni az erkölcsi szépnek szolgálatábán áll. Ezért

suhintja meg olykor ostorát fölöttünk az Ur.

Es ez a kor

mégsem tud okulni . . . A borzalmas tűzvész részleteiről különben a kővet­ kezőket Írjá k a la p o k:

Előadás kö.ben

alighogy az első láng kicsapott a

szuífiták közül, lebocsátották a mentő-függönyt, de ez nem jól működött s csak félig

ereszkedett le. A zenekar vezetője is észreveszi a bajt s hogy

megnyugtassa a publikum ot víg darabot kezdett játszani a muzsikusokkal. Egy színész a színpad szélére lépett és tele torokkal k iá lto tta : — N incs sem m i b a j! Maradjon mindenki a helyén! A figyelmeztetés csak pár pillanatra

használt, mert mindjárt azután

az a nehány férfi, aki a nézőtéren volt. eUiáltoita magát: Tűz van!

Erre

általános fejetlenség, halálos rettegés és irtózatos tolongás támadt. Oltásról és m entésről szó sem lehetett. Talán

még több azoknak a száma, akiket

a tolongásban agyonnyomtak, letapostak, mint azoké, akik odaégtek. Hősies elszántság példáját adta

Muldoon katholikus

püspök, aki a katasztrófa k i­

törésekor épen a színház mellett haladt el. A püspök behatolt a színházba, felsietett e negyedik emeletre és eljutott a karzatig, ahol egymást gázolták le a m enekülni akarók. Hamar érhetett fel, mert a lépcsőkön senki sem volt. a tömeg a

karzat kijáratainál összetorlódott. A püspök nyugalomra

intette a jajveszékelő

közönséget,

bekiáltott, hogy sorjában

igyekezzenek

kifelé és ne lökdösődjenek, akkor mindenki menekülhet. Az irtózatos kava­ rodásban nem volt foganatja

szavának. A püspök azután feladta a halott,

szentséget a haldoklóknak és nem akart távozni, hiába unszolták, meg akkor sem, a m iko r m ár a füst fojtó doon püspököt. Az ujabb jelentések

lett. Úgy kellett erőszakkal elvonszoln, Mul­

. , .. szerint az áldozatok száma meghaladja

százat. A halottak agnoszkáiása majdnem teljes lehetetlenseg, mert mek legnagyobb része megszenesedett.

. het-

56

S z e n t Ferencz HirnÖl
i

.

P. M a n ó R ó m a - Köszönjük kedves sorait, még m indig elég jó ko r érkeztek, s am int láthatja felhasználtuk. Üdv a távolban ! Róza nővér B u d a p e s t. Az előbbit azért nem közöltük, m ert nem sikerült. Nem tet­ szett látni megelőző számunkban a szerkesztő postáját ? Az utóbbi küldemény eredményéről értesiteni fogom. — Főt- A J. B u d a p e s t. Mély köszönettel vettük kedves sorait, de legm élyebb sajnálatunkra a januári számhoz már későn. De legközelebb hozni fogjuk, s kérjük, legyen m áskor is szerencsénk! — „Z e n g je n a d a l “ czim ü költem ényt közölni fogjuk, ha Írója és beküldője egy és ugyanaz. „ A szent c s a l á d “ , ilyen czim alatt kaptunk egy kis verset. De nem tu d h a tju k, hogy k i irta azt, legyen szíves tudassa velünk nevét a szerző. — L a jo s te s t v é r B u d a p e s t. A beküldött közleménynek a jövő számban helyei adunk. Ö rvendünk m i is, hogy a szent fogadalmat ietehette. K öszönjük szives fáradozását, s kérjük azt a jövőre is. — Eugénia nővér, Pozsony A novem beri számot utánküidöttük, eddig biztosan meg is kapta. — G o n c z iik K áim án np, K a ­ locsa Tudom ásunk szerint csak 1903-ra tetszett fizetni. A novem beri szám elment. A jókivánatokat hálás köszönettel nyugtázzuk. W a le s s z Terézia S z e n t-G o tth á rd . A H i r n ö k m enni fog, k é rjü k szépen a szives támogatást, ön talán ott sokat tehet folyóiratunk érdekében. __ D r. B ú z a S á n d o r T is z a - U jia k . Alázattal köszönjük meg kedves sorait, m elyek nekünk buzdításul szolgálnak a jövőre nézve. Ha vannak, k ik sz. Ferencz atyánk III. rendjébe beállani akarnak, jelentkezzenek a legközelebbi sz. Ferencz-rendi zárdában. A rendtariom ányi főnökök egyébkínt felhatalm azást adnak a főt. Plébános uraknak, hogy hitközségükben a III. rend terjesztői, szervezői és igazgatói legyenek. - K o m ló d ! E t e lk a , S z a b a d k a H a még többen is úgy gondolkoznának, m in t ön. akkor a katholikus sajtó ügye jó v a l előbbre menne. Kegyességéért hálás köszönet, t l i r n ő k i n i k ügyét a já n lju k továbbra is jóindulatába. — „ M é ly s z o m o r ú s á g b a n " ez. költem ényt közölni fo g ­ juk. de jelen számunkból helyszűke m ia tt kim aradt.

IJucsus n a p o k i a n u á r h ó n a p b a n . 4

Januuár 1. )(!s k a rjc s o n ^ ünnepén állomási bucsu, 30 év, 30 negyvened. 6, Vizkereszt napján, m int Kiskarácsony ünnepén. .

16. Szeqt ¿ e ra rd és tá rs a i ünnepe,

kik rendünk első vértanúi voltak.

A teljes

búcsút e napra XIV. Benedek pápn engedélyezte 1741. október 18-án. .

■

.

• J é z u s legszentebb engedélyezett.

nevének ünnepén

bucsu. melyet

búcsút V II. P iu s pápa engedélyezte 1807. május 24-én

V íi. Pius pápa

' "»i'«

31. S ze n t Xudo^^ika özvegy t.nnepe, ki szintén a III. rend tagja volt. a teljes búcsút XIV. Benedek pápa engedélyezte. H a s z „4l, „ k az anyaszentegyház kincsU rát, í ljü n k a kegyelm ekkel !

> E napra