KÖRNYEZETI SZABÁLYOZÁSI ESZKÖZÖK Környezetgazdaságtan
A közvetlen előírások és a gazdasági ösztönzők
1. Közvetlen előírások 2.Gazdasági ösztönzők 3.Jogosultságok allokálása 4.Felelősségi szabályok (kártérítés) 5.Morális késztetés
© 2012 BME Környezetgazdaságtan Tanszék
Miért népszerű a közvetlen előírás?
1. Közvetlen előírások (command-and-control)
Egyszerű, közvetlenül alkalmazható Világosan meghatározott környezeti célok Azt az etikai értékítéletet közvetíti, hogy a szennyezés „rossz dolog” A közvélemény azt érzékeli, hogy a kormányzat hatásosan cselekedett a jó minőségű környezet érdekében
A közvetlen előírások típusai (1)
A közvetlen előírások típusai (2)
Engedélyezési eljárások
Technológiai előírások
egyszerű engedélyezések integrált engedélyezési eljárások (IPPC) környezeti hatásvizsgálat (KHV)
pl. gépkocsik kötelező felszerelése katalizátorral vagy egyes anyagok (DDT, freonok) használatának betiltása
A környezethasználat megkezdése engedélyhez kötött. Az engedély kiadása előtt a hatóság megbizonyosodik, hogy a környezetet nem túlterhelő vagy veszélyeztető környezethasználat bizonyos feltételei fennállnak.
Pozitív (előíró) vagy negatív (tiltó) utasítás Vonatkozhat anyagra vagy technológiára/eljárásra
A közvetlen előírások típusai (3)
Előírások – hogyan működnek?
Teljesítmény előírások kibocsátási határértékek területi (immissziós) határértékek A környezethasználat (környezetszennyezés vagy természeti erőforrások kitermelésének) még megengedhető felső szintjét adja meg. A környezethasználó bármilyen technológiát alkalmazhat, de nem lépheti túl a környezethasználat (pl. a tényleges szennyezőanyag kibocsátás) megengedett határértékét.
A szabályozó megállapít egy jogszabály által
kikényszeríthető, az eljárásra vagy a teljesítményre vonatkozó követelményszintet A szabályozás csökkenti a környezethasználó szabadságát a környezeti teljesítmény meghatározásában – kötelező magatartási követelmények megadásával A szennyezési tartomány felosztására kerül sor: egy megengedett és egy tiltott részre Fontos annak ellenőrzése, hogy a környezethasználó betartja-e az előírásokat
Mitől függ a kialakuló szennyezettség? Milyen „szigorúak” a normák: az
engedélyezési vagy a technológiai vagy a teljesítmény követelmények. Mennyire rendszeres, nagy valószínűségű az ellenőrzés (a kibocsátó tényleges gyakorlatának összevetése a normával) Mennyire költséges a szennyezőnek az előírás be nem tartása
GAZDASÁGI ÖSZTÖNZŐK - áttekintés
Kibocsátási díjak Termékdíjak Letéti díjak (betétdíj) Környezeti (felelősség)biztosítások Szolgáltatási díjak differenciálása Környezeti adók Létező (nem környezeti) adók differenciálása Támogatások Kibocsátási jogok kereskedelmi rendszere
2. Gazdasági ösztönzők (Pigou-i adók, a környezethasználat „beárazása”)
Kibocsátási (környezetterhelési) díj A fizetendő díj alapja a környezetbe juttatott szennyező anyag tényleges kibocsátott mennysége (t, m3, mg/m3) Fizetendő díj = mennyiség x díjalap Teljes mértékben megfelel a szennyező fizet elvnek, méltányos A kibocsátott szennyező mennyiségét tudni kell megmérni vagy kiszámítani
Termékdíj A fizetendő díj alapja annak a terméknek a
mennyisége, amelynek előállítása vagy használata során a szennyezés bekövetkezett A Pigou-tétel eredeti (1920) formában történő kivitelezését jelenti Előnye: a termék mennyiségét sokszor egyszerűbb nyilvántartani, ellenőrizni, mint a kibocsátott szennyezések mennyiségét Hátránya: sokszor nem méltányos, mert ugyanazt a terméket többféle úton, így másmás szennyezéssel lehet előállítani
Kibocsátási díj vagy termékdíj? (2) Példa: Gépjárművek levegőszennyezése A kibocsátási díj alkalmazásához minden autónál mérni kellene a szennyezés nagyságát; minden autósnak bevallást kellene készítenie → magas tranzakciós költség A különböző autótípusok ugyan eltérő emissziót produkálhatnak egy liter üzemanyag elégetéséből, de a különbség nem számottevő → a méltányossági probléma mérsékelt jelentőségű Ebben az esetben ésszerű választás az üzemanyagokra kivetett TERMÉKDÍJ alkalmazása Házi feladat: Gondolja végig, mi a helyzet a villamosenergia-termelés kibocsátásaival!
Kibocsátási díj vagy termékdíj? (1) Mérlegelni kell: a) méltányosság: az adott termékhez kapcsolódó különböző technológiák szennyezési képessége mennyire tér el egymástól, mennyire érvényesül a „szennyező fizet” elv? b) tranzakciós költségek: milyen költségekkel mérhető és ellenőrizhető a díjalap?
Letéti díj Akkor alkalmazható, ha a szennyezést nem a
normál üzemelés, hanem baleset, a normál technológia megsértése vagy előre nem látható esemény okozta (pl. nukleáris reaktor üzemzavara) A tevékenység megkezdésekor az üzemeltető egy, az állam által meghatározott letéti díjat fizet egy elkülönített számlára - ha nem történt szennyezés, a tevékenység befejezésekor azt visszakapja; - ha szennyezés történt, a letéti díjból fedezhető a kárelhárítás vagy a kártérítés
Környezeti felelősség biztosítás Ugyanazokban az esetekben használható,
mint a letéti díj. Az állam meghatározza, mely tevékenységek végzőinek kötelességük ilyen biztosítást kötni (de nem kell meghatároznia a díj nagyságát). A biztosító(k) értékeli(k) a kár bekövetkeztének valószínűségét és az esetleges kár nagyságát. Ezek alapján állapítják meg a biztosítási díjat. Kár esetén a biztosító fedezi a kárelhárítás vagy a kártérítés összegét.
Környezeti adók A fizetési kötelezettség nincs arányban a
tényleges környezetterheléssel (a díj alapja az adóalannyal kapcsolatos egyéb tulajdonság, pl. jövedelem) Az adó kivetésének célja, hogy fedezetet teremtsen állami vagy önkormányzati környezetvédelmi feladatok ellátására, illetve, hogy növelje a költségvetés bevételét
Szolgáltatási díjak differenciálása Szolgáltatási díj: egy, a környezet védelmét, a környezetterhelés nagyságát csökkentő technológia üzemeltetéséért, az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokért fizetendő díj (ez önmagában még nem szabályzó eszköz) Mivel sok esetben a díj megállapításának joga az államé vagy az önkormányzatoké, a díjba beépíthetők egyes externális költségek fedezete is vagy valamilyen ösztönző elem (pl. a szelektív gyűjtés ingyenes, a válogatatlan, maradék hulladék elszállításáért fizetni kell)
Létező (nem környezeti) adók differenciálása A szabályozás nem hoz létre új, környezeti szabályzóeszközt, hanem egy már létező (nem környezeti célú) eszközt módosít valamilyen környezeti szempontból Példák:
egyes környezetvédelmi szempontból előnyös termékek alacsonyabb áfa-kulcs alá sorolása egyes környezetvédelmi beruházások értékét le lehet írni a társasági adó alapjából
Támogatások Ebben az esetben nem a szennyező fizet,
hanem a szabályozó fizet a valamilyen környezeti javulást produkáló szennyezőnek (pl. az állam részben finanszíroz egy füstgázmosó berendezés telepítést egy erőműben) „Second-best” megoldás, mert
a támogatások vonzóvá tehetnek a beruházók előtt egy szennyező iparágat a támogatások odaítélése nem teljesen objektív összességében nem költség-hatékony (magas határköltségű megoldásokat is támogathatnak)
Kibocsátási jogok kereskedelmi rendszere (2) A kibocsátási jogok adás-vételének hajtóereje a szennyezés-elhárítási lehetőségek különbözősége, eltérő határköltségei (MAC) a vállalatok között
Az alacsony elhárítási határköltségű kibocsátók inkább ténylegesen csökkentik szennyezésüket, s feleslegessé váló jogaikat eladják A magas elhárítási határköltségű kibocsátók inkább igyekeznek annyi jogot vásárolni, hogy lefedjék emisszióikat, semmint hogy ténylegesen elhárítsanak
Kibocsátási jogok kereskedelmi rendszere (1) A közvetlen előírások jellegzetességei ötvöződnek piaci logikával és a Coasetétellel Működése:
1.
2.
3.
Meghatározzuk a régióra vonatkozó kibocsátható összes szennyező anyag mennyiséget Az összes megengedett emissziót – annak jogát – szétosztjuk a kibocsátók között. Egy kibocsátó legfeljebb annyit szennyezhet, amennyi kibocsátási joggal rendelkezik. Megengedjük, hogy a kibocsátók eladják felesleges jogaikat vagy továbbiakat vásárolhassanak
