Peredy Márta A határozott névelő mint fókuszpartikula, a határozott névelő mint kopula Avagy: komolyan vegyük-e az azonosító mondatokat? Doktori szeminárium 2008. december 16., MTA Nyelvtudományi Intézet Az azonosító állítások két fő tulajdonsága: 1. DP is DP: állítmányuk és alanyuk is DP. (Az alanyon nem is csodálkozunk, hiszen a rendes argumentumok DP-k) Alany/állítmány aszimmetria: Hetzron (1970): a referenciálisabb az alany. (1) a. Én vagyok a francia király. b. Én a francia király vagyok. (2) a. Te voltál én a darabban. b. ... ha te én volnál. 2. A „semleges” mondatban kötelező szerkezeti fókuszban van az alany (hókuszos mondat – Kálmán 2001). (3) a. ’János volt az ’igazgató. b. János minden héten leszúrt. Megtehette, hiszen ő volt az igazgató. (4) János az IGAZGATÓ volt, nem a HELYETTES. - kontrasztív fókusz Mi a kapcsolat a két tulajdonság között? i) Semmi ... legalábbis a szerkezeti magyarázat szintjén (Kádár 2006) ii) A fókuszosság a DP-ségből következik, a DP kontrasztot hoz be, lásd: (5) a. János igazgató volt. b. János könyvet olvas. (6) a. János az IGAZGATÓ volt. b. János a HAMLETET olvassa. Csakhogy: a semleges (hókuszos) mondatban az alany van fókuszban, kontrasztot viszont nem fejez ki, ld. (3) iii) A két tulajdonság ugyanaz. (Emellett fogok érvelni.) A gondolatmenet két szálon fut: 1. Hol vannak a zéró egyeztetőmorfémák az azonosító (és predikatív) mondatokban? a névelő mint „kopula” 2. A kötelező szerkezeti fókusz mibenléte. a névelő mint fókuszpartikula 3. Szintézis
Az előadás felépítése 1. Hol vannak a zéró egyeztetőmorfémák az azonosító (és predikatív) mondatokban? 1.1. Korábbi elképzelések 1.2. I. állítás: A névelő is hordozhat zérómorfémákat 1.3. Érvek 1.4. Probléma: a kontrasztív topikos kontraszt 2. A kötelező szerkezeti fókusz mibenléte 2.1. A korábbi javaslatok hátránya 2.2. A fókuszprojekció szerkezeti helye 2.3. Egy lehetséges javaslat 2.3.1. Előnyök 2.3.2. Problémák 2.4. II. állítás: a névelő fókuszpartikula 3. Szintézis 3.1. Szabolcsi (1994) DP és CP párhuzama 3.2. Minden DP FocP
1. Hol vannak a zéró egyeztetőmorfémák az azonosító (és predikatív) mondatokban? 1.1. Korábbi elképzelések Kádár (2006, 27) összefoglalása: “A fenti formális megközelítéseket számba véve, alapvetően a következő megállapításokra jutunk: (i) a hangzó kopulát egységesen lexikális elemnek (igének) tekintik (kevésbé Viszket 2003, aki nem foglal állást); (ii) a nominális mondatokat illetően nincs egységes nézőpont: egyesek null, hangalak nélküli kopulát tételeznek (Alberti–Medve 2002, Szécsényi 2000), mások egyáltalán nem számolnak ilyenkor kopulával (Komlósy 1992, É. Kiss 2002); (iii) az azonosító mondatokról vagy nem vesznek tudomást (Komlósy 1992, É. Kiss 2002, Szécsényi 2000), vagy a predikatívokhoz hasonlóan kezelik (Alberti– Medve 2002 – a két szerkezet különbségeként az azonosító mondatok „predikatív” DP-jének végső landolóhelyét nevezik meg); (iv) a nominális mondatokkal kapcsolatos esetadási problémákra csak Szécsényi 2000 tér ki; a thematikus szerepek kérdését ő sem érinti; (v) ahol megjelenik az azonosító és predikatív mondattípus különbsége, ott sem részletezik, hogy ez mire vezethető vissza (a kopula-e az oka, a két mondat eltérő szerkezete vagy esetleg a kopula mellett megjelenő össztevők valamely tulajdonsága?).” (v) kiegészítése: Hetzron 1970, Kálmán 2001 szerint: a predikatív mondatban nincs zérókopula, az azonosítóban van. 1.1.1. A predikatív mondatok Kádár (2006): Predikatív mondatokban a van nem ige, hanem csupán a nem-zéró személyragot és idő-, módjelet viselő expletívum (do-support). A zéró morfémákat és a testes számbeli egyeztetést a melléknévi/főnévi állítmány is képes fölvenni. Nincs igei projekció a szintaktikai szerkezetben. Érvek: 1. A van nem (emelő)ige: (7) a. Szép(*nek) voltál. b. Szép*(nek) látszottál. 2. Már É. Kiss (1981) észreveszi: (8) a. *Szép/ JÁNOS. b. Szép/ JÁNOS volt. ((9) a. *Futott/ JÁNOS. b. Futni/ JÁNOS futott. Az időjeles elem nem topikalizálható.
c. Szépnek/ JÁNOS szép.)
3. Fókusz az időjeles elem előtt: (10) a. JÁNOS büszke a fiára / *a fiára büszke. b. JÁNOS volt büszke a fiára / a fiára büszke. 4. Hetzron (1970): Az –e kérdőpartikula az időjeles elem után áll.
(Legalábbis ott biztosan állhat.) (11) a. János mérges-e a fiára? 5. Kedvenc érvem (Varga 1979): (12) A: János katona volt. B: János nem katona VOLT, hanem katoNA. Tehát: Kádárnál a predikatív mondatokban nincs zéró kopula. Mit is jelentene a zéró kopula? Forma ÉS jelentés nélküli morféma? Valójában végig az időjel helyét keressük: időjel = kopula? 1.1.2. Az azonosító mondatok mások 1.1.2.1. A predikatív és az azonosító szerkezetek különbsége: 1. Fókusz az időjel előtt. (13) Az igazgató/ JÁNOS.
– vö. (6a)
2. -e kérdőpartikula: (14) a. JÁNOS (volt)-e az igazgató? b. *JÁNOS az igazgató-e?
c. JÁNOS jött-e meg?
3. A kötelező szerkezeti fókusz. 1.1.2.2. Korábbi állítások az azonosító mondatokról: 1. Hetzron (1970), Kálmán (2001): Az azonosító mondatban van zéró kopula szemben a predikatívokkal. 2. Alberti és Medve (2002): Az AP/NP-állítmány igemódosítóban (spec,AspP-ben) van, míg a DP-állítmány valamiért fókuszban. Mindkét típusban van kopula. 3. Kádár (2006) A predikatív típushoz képest van egy plusz funkcionális projekció a szintaxisban (PredP), ennek Pred-feje „mediálja” a predikációt. (Ez váltja ki a zéró kopulát). Továbbá valamiért kötelező a fókusz. 1.1.2.3. Problémák... 1.1.2.3.1. Nincsen a természetes nyelvekben külön kopula-morféma, mely az alanyállítmányi viszonyt fejezné ki. Az alany-állítmányi viszonyra vagy a szám-, személyés nembeli egyeztetésből vagy bizonyos konfigurációs viszonyból lehet következtetni. Ha a kopula fogalmát mégis meg akarjuk őrizni, akkor a magyarban vagy magukat az egyeztető morfémákat vagy az azokat viselő elemet nevezhetjük így. Röviden: A magyarban egyáltalán nem feltételezek van igét.
1.1.2.3.2. Az információs szerkezet elsődleges a szintaktikai és szemantikai szerkezethez képest. Az azonosító állításoknak nem járulékos, hanem definitív tulajdonsága a speciális információs szerkezet. 1.1.2.3.3. A hókuszos azonosító mondatban az alany van a szerkezeti fókuszpozícióban, nem az állítmány. A fókuszált alany nem feltétlenül kontrasztív, míg a fókuszált állítmány az. (Szemben Alberti és Medvével, Kádárral) (1) (2)
a. ’János volt az ’igazgató. b. János minden héten leszúrt. Megtehette, hiszen ő volt az igazgató. János az IGAZGATÓ volt, nem a HELYETTES.
Kálmán (2001, 21) “(22h) ‘Ő (volt) az ‘igazgató. (22i) ‘Ő indult ‘el. Ez a mondatfajta [(22i)] sajátos ötvözete a fókuszosan kiemelő és az azonosító [(22h)] mondatoknak. Szórendjét tekintve megegyezik a fókuszosokkal, de csupa kiemelő mondatként is ejthető, s értelmezése ilyenkor az azonosító mondatokéval rokon: “ő az, aki elindult”. Az alany itt ugyanúgy nem hagyható el, mint az azonosító mondatokban, hiszen mindkét esetben egyfajta “nem kiemelő szerepű fókusz” szerepét játssza; ezt hókusznak nevezi a szakirodalom.” 1.1.2.3.4. Kedvenc érvem: (15) A: Etele volt a kapitány. B: * Etele nem VOLT a kapitány, hanem a kapiTÁNY. B’: ?? Etele nem VOLT a kapitány, hanem EteLE/Ő a kapitány. B’’: Etele nem VOLT a kapitány, hanem ő A kapitány. B’’’: Etele nem VOLT a kapitány, hanem MOST a kapitány. (16) A: Etele a kapitány volt. B: Etele nem a kapitány VOLT, hanem a kapiTÁNY. (17) A: Etele volt a kapitány. B’: Nem Etele VOLT a kapitány, hanem EteLE/Ő a kapitány. 1.2. I. állítás (a) Az azonosító mondatokban sincs se kopula, se létige, se azonosítást kifejező ige, se Pred-fej. (b) A van expletívum. (c) A van elmaradása esetén a névelő hordozza a zérómorfémákat. 1.3. Érvek 1.3.1. A „kedvenc” érv - l. (15B'') 1.3.2. A van/névelő váltakozás helyhatározós mondatokban: (18) a. *Hol Józsi? a’. Hol a Józsi / a férjed? b. *Hol Kalifornia? b’. Hol a Kaukázus? c. *Hol Kanada? c’. Hol az Egyesült Államok? d. *Itt Józsi. d’. Itt a Józsi / a férjed.
(19)
a. *Merre Józsi? b. *Felül Józsi.
a’. Merre a Józsi / a férjed? b’. ??Felül a Józsi / a litván versenyző.
Csak kérdőszókkal és deiktikus határozókkal? (20) a. *Az ágyban Panka. a’. ?Az ágyban a Panka / a gyerek. Csak helyhatározókkal? (21) a. Miért / Hogyhogy Kati / a Kati? Persze, hisz itt a miért/hogyhogy fókusz előtt áll (Miért / Hogyhogy Kati jött el?) (22)
a. *Mikor az előadás? b. *Miből a kocsijuk / a sütemény? c. *Kivel a Péter?
1.3.3. Azonosító mondatok: ha az állítmány a fókusz: Kérdések: (23) a. Mi volt Péter, az igazgató vagy az elnök? b. ?Mi Péter, az igazgató vagy az elnök? c. Mi a Péter, az igazgató vagy az elnök? d. Mi a férjed? Kálmán (2001) szerint a Mi/Ki volt Péter?, ha a Péter az alany, csak definíciós olvasatként (az alternatívák felkínálásával) áll meg. (21d) nem definíciós voltát észreveszi, de (21a-b) illetve (21b-c) kontrasztját nem említi. Kijelentő mondatok: még kisebb kontraszt: (24) a. (?Az) Etele az IGAZGATÓ, nem az ELNÖK. b. Az ELNÖK ??(az) Etele, nem az IGAZGATÓ. 1.3.4. Az az (25) a. *P. Howard Rejtő Jenő. b. A P. Howard a Rejtő Jenő. c. (A) P. Howard az (a) Rejtő Jenő. 1.4. Probléma az I. állítással: a kontrasztív topikos kontraszt (26)
a. *Betörő/ KARCSI. b. A betörő/ KARCSI.
Ha a fókuszt követő névelőn van az időjel, akkor (b)-t is rossznak várnánk. 1. Talán nincs is TenseP az azonosító mondatban. (Az igazi azonosítások időtlenek, pl.: Kettő meg kettő az négy.) 2. De a vizsgált mondatokban nyilvánvalóan lehet Tense. Viszont a fókusz általi azonosításra vonatkozik, vagyis Tense>Foc (míg a predikatív mondatban Foc>Tense), és ez a különbség mutatkozik meg a topikalizálhatóságban. (Lásd később!)
3. Talán nem is áll a kontraszt: (27) (28)
?Betörő/ a KARCSI. – vö. (26a), talán a névelőre kerül át az előrevitt időjel? a. Betörő/ az KARCSI. – Talán a fókusz mögött marad az időjel? b. A betörő/ az KARCSI. c. *Fut az KARCSI. Az az ismétlő névmás pont azt mutatja, hogy amit kontrasztív topikba helyezünk, az csak a névszó, míg a zéró időjel a fókusz mögött marad (predikatív és azonosító mondatokban egyaránt). Az az-zal való ismételhetőség bizonyítja a névséget, vagyis az időjel- és esetnélküliséget.
4. Talán nem is csak a kontrasztív topikban van kontraszt az azonosító és a predikatív mondatok között: (29)
a. ?KARCSI betörő. b. KARCSI a betörő. Mi okunk lenne nem (29b)-t használni?
2. A kötelező szerkezeti fókusz mibenléte 2.1. A korábbi javaslatok hátránya A kopulás/létigés/Pred-fejes elemzések nem adnak számot arról, hogy (a) miért van az alany vagy az állítmány kötelezően fókuszban; (b) az alanyi fókusz miért nem feltétlenül kontrasztív (míg az állítmányi az); (c) ha az állítmányi DP-t szemantikailag tulajdonságnak tekintjük (mint Kádár (2006) vagy Mikkelsen (2004) Partee (1987)-ra hivatkozva), akkor miért nem semleges mondat általában a DP1 DP2 volt szórend: (30). Birtokos és felsőfokú jelzős DP-k lehetnek semlegesek: (31). (30) (31)
‘Karcsi a ‘betörő volt. a. Karcsi 10 évig a férjem volt, de már elváltunk. b. Karcsi a legjobb barátom volt az óvodában.
2.2. A fókuszprojekció szerkezeti helye É. Kiss (1998) az angol it-cleftre vonatkozó javaslata alapján:
Kenesei (2007) ezt „komolyan veszi” a magyarra:
É. Kiss (2009) a magyarra:
Hol is a FocP pontosan? É. Kiss (1998): az angolban CP fölött, a magyarban VP fölött. A Tense-hez, Mood-hoz, Mod-hoz való viszonyáról nincs expliciten szó, de a Tense fölött (lásd eddigiek). Kenesei (2007): a magyarban is két CP-t feltételez. Lehet a fókusz alatt és fölött is: o Negáció o Kvantifikációs határozók (Bende-Farkas 2009): (32)
a. János TENISZBEN veri meg mindig Benőt. b. János mindig TENISZBEN veri meg Benőt.
o Feltételes mód (33)
JÁNOS ment volna ki elétek az állomásra. a. János az, aki kiment volna elétek az állomásra (ha tudjuk, hogy jöttök. Így senki nem ment ki.) Foc > Mood > Tense b. János lett volna az, aki kimegy/kiment elétek az állomásra (ha nem betegszik meg. Így Péter ment.) Mood > Tense > Foc Csak a fókusz fölött lehetnek: o Felszólító mód: (34)
Ne / *Nem JÁNOST hívd meg!
o Mondathatározók (35)
JÁNOS jön el talán / szerintem / nyilvánvalóan. a. *János az, aki talán / szerintem / nyilvánvalóan eljön. b. Talán / Szerintem / Nyilvánvalóan János az, aki eljön.
Csak a fókusz alatt lehet: minden, ami egy azonosítást nem tud módosítani...
Summa: Két CP kicsit sok, egy CP rögzített FocP TenseP sorrenddel kicsit kevés. 2.3. Egy lehetséges javaslat Szintaxis: (a) Egy CP (azaz egy mondat) van, de a Foc-fej bármilyen funkcionális projekciót szelektálhat, a FocP-nek nem kell a TenseP fölött lennie. (b) Az azonosító mondatokban a FocP egyből a DP-re épül. (c) A Foc-fejet nem lehet feljebb mozgatni (amit fel szoktunk tenni), ezért az időjel és az egyeztetések a Foc fejen jelennek meg („affix hopping” mint az angol ige esetén). (Vagyis van a magyarban I-to-Foc, de nincs Foc-to-I.) Szemantika: (d) Azonosítással való kizárás (36) |[Foc]| = λPλx [∂ ∃α P α ∧α=Σα' . P α ' ∧α=x ] 2.3.1. Előnyök Szintaxis: 1. A legegyszerűbb szerkezet a hókuszos. Nem kell plusz stipulációt tenni az infószerkkel kapcsolatban. IP I
FocP DP1 János
Foc’ Foc volt
DP2 az igazgató.
2. A van szerepe ugyanaz, mint a predikatív mondatban, a nem-zéró morfémákat jeleníti meg. 3. A predikatív mondatokhoz hasonlóan az azonosítóban sincs PredP. Szemantika: 4. Egzisztenciális és maximalitási preszuppozíció. Maga a Foc-fej nem vezet be alternatíva-halmazt hókusz-olvasat. Az alternatívákat a fókuszhangsúly vezeti be. Ebben egységes az azonosító és az információs fókusz, illetve az angol és a magyar fókusz. 2.3.2. Problémák 1. A DP2 szemantikai típusa: DP2-t tulajdonság-típusúnak kell tartanunk típuseltolás: IDENT.
2. Redundancia: D és Foc funkcionális szinonímák: (37) (38)
|[a]| = λP [ Σα' . P α ' ] IDENT( |[a]| (P)) = |[Foc]| (P)
ha ∂∃α P α ∧α=Σα' . P α '
2.4. II. állítás: Maga a névelő a fókuszpartikula. (a) A fókuszprojekció lexikális projekciókra is épülhet; (b) a fókuszpartikula testes, ha AP-t vagy NP-t szelektál, zéró egyébként; (c) alternatíva-halmazt (kontrasztot) csak a TenseP fölötti fókusz vezet be. IP I
FocP=DP2 DP1 János
Foc=D2’ Foc=D2 volt az
NP igazgató.
FocP DP1 JÁNOS Foc volt
Foc’ IP I
FocP=DP2 DP1
Foc=D2’ Foc=D2 az
NP igazgató.
2.4.1. Előnyök 1. Nincs szükség típuseltolásra, nincs redundancia. 2. Érthetővé válik, hogy a névelő miért viselheti olykor az időjelet (ld. 1. rész). 3. Automatikusan következik a hókuszos azonosító mondat és a specifikáló mondat különbsége. Specifikáló mondatok: az alany kontrasztív fókuszban van és az állítmányi DP topikban. (39)
a. ’János volt az ’igazgató. b. JÁNOS volt az igazgató. b’. Az igazgató JÁNOS volt.
hókuszos azonosító specifikáló
A specifikáló mondatokban az alany már egy TenseP feletti második fókuszban van, ezért kontrasztív. A nem-kontrasztív mondatban nem lehet topikalizálni az állítmányi DP-t, hiszen Foc’-t alkot. 4. A kontrasztív topikos mondat: Az időjel a fölötte lévő Foc-fejbe megy, és így a kontrasztív fókuszált alany mögött marad. 5. Fókuszos predikatív vagy fókuszos azonosító mondat? FocP DP1 JÁNOS Foc volt
Foc’ IP I
NP N igazgató.
3. DP, CP és FocP 3.1. Szabolcsi (1994) DP és CP párhuzama 3.1.1. A névelők és a determinánsok különböznek: (40)
a. az én minden barátom b. a tőled kapott valamennyi könyv
3.1.2. A D és C mint szubordinátorok Szabolcsi (1994): “Both the complementizer and the article are "subordinators" in the sense that they enable the clause or noun phrase to act as arguments” a nem-argumentumoknak nincs szubordinátora: a mátrix mondatoknak általában nincs C-je, a vokatívnak nincs névelője: (41) A Péter jön. vs. *A Péter, gyere! Bhatt and Yoon (1992): a C-nek kétféle funkciója lehet: (i) szubordinátor, (ii) a mondattípus indikátora. A névelő két funkciója: (i) szubordinátor, (ii) kvantor. Nem mindig válik el élesen a két funkció, de a magyarban igen. Magyarban a hogy tényleg csak szubordinátor, előfordulhat kérdőszókkal és az –e-vel együtt. Kérdőszó és –e főmondatban is lehet, de hogy soha.
3.2. Minden DP FocP DP spec x
D’ D a
NP kutya
A referenciális DP-k, vagyis azok a DP-k, melyek argumentumok, az adott szereplőről szóló azonosító állítások. Másképp: Az argumentum olyan DP, melynek specifikálójában egy változó van. Előny: 1. Megszűnik a referenciális vs. predikatív kontraszt. 2. A szubordinátorok azonosítják az argumentumot. Entitások (individuumok és események) esetén a D, propozíciók esetén a C a szubordinátor. 3. A fókuszos mondatokban ez az azonosítás a fő állítás.
Irodalom Alberti G. and Medve A. 2002 Generatív grammatikai gyakorlókönyv. [Exercise book for generative grammar] Janus/Books. I–II. Budapest. Bende-Farkas 2009. Adverbs of quantification, it-clefts and Hungarian focus. In: Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces (ed. É. Kiss, K.), Mouton de Gruyter, Berlin Bhatt, R., and Yoon, J. 1992. On the composition of COMP and parameters of V2. In Proceedings of the Tenth WCCFL (R. Bates, ed.), pp. 41-53. CSLI. É. Kiss 1981. Structural Relations in Hungarian, a „Free” Word Order Language. Linguistic Inquiry 12/2: 185–213. É. Kiss 1998. Identificational Focus versus Information Focus. Language 74, 245-273. É. Kiss 2009. Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces, Mouton de Gruyter, Berlin Hetzron R. 1970. Nonverbal sentences and degrees of definiteness in Hungarian. Language 46/4: 899–927. Kádár E. 2006. A kopula és a nominális mondat a magyarban. Ph. D. diss., Babes–Bolyai University, Cluj-Napoca. Kálmán L. 2001 Magyar leíró nyelvtan. Mondattan I. Tinta Kiadó, Budapest. Kenesei I. 2007. Quantifiers, negation, and focus on the left periphery in Hungarian, Lingua 119 (2009), 564-591 (http://dx.doi.org/10.1016/j.lingua.2007.11.004.) Mikkelsen, L. 2004. Specifying who: on the dtructure, meaning and use of specificational copular clauses. PhD-dissertation Szabolcsi 1994. The Noun Phrase. In: Kiefer and É Kiss (eds.) The Syntactic Structure of Hungarian. Syntax and Semantics series. Academic Press. Varga L. 1979 Az ellentéti hangsúly különleges helye. Magyar Nyelv 75: 332-334
