1. A magyar állampolgárság A Magyarországot a magyar állampolgárok alkotják, akiket tartózkodási helyüktől függetlenül sajátos jogi helyzet illet meg. Az állampolgár államának hatalma alatt áll. Az állami hatalomnak való alávetettség nem kiszolgáltatottság, hanem inkább olyan emberi és polgári jogok teljessége, amelyek a saját államában a jogok gyakorlásából, egyformán részesedik az állam belső és külső védelemében, de azonos módon terhelik az állampolgári kötelezettségek is. Magyar állampolgár aki magyar állampolgárként születik, magyar állampolgárrá válik, illetőleg magyar állampolgárságot szerez. A magyar állampolgárság születéssel, honosítással vagy visszahonosítással, valamint családjogi tények alapján, és nyilatkozattétellel keletkezhet: 1) Születés: az állampolgárság keletkezésének törvényen alapuló, automatikus fajtája. Születésénél fogva magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. (Ha külföldön születik, akkor is magyar állampolgár lesz!) A gyermekek védelmében, a hontalanság megelőzése miatt magyar állampolgárnak kell tekinteni: - a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan Magyarországon született gyermeket is; - az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket (amennyiben a szülők ismertté válnak, a gyermek megszerzi szülei állampolgárságát). 2) Honosítás: külföldi állampolgárság megszerzése. Honosítási eljárás csak az érintett kérelmére indulhat, elfogadásáról a köztársasági elnök dönt. Elutasítása ellen fogorvoslat nincs. Honosítás 5 feltétele: 1. 8 év folyamatos magyarországi helyben lakás, 2. büntetlen előélet, 3. magyarországi megélhetés és lakóhely biztosítottsága, 4. magyar nyelv ismerete és alkotmányos alapismereti vizsga, 5. ha a honosítás a magyar állam érdekét nem sérti. A feltételek alóli kedvezmény: - aki M.-on született, kiskorú, hontalan, az már 5 év folyamatos lakóhely esetén honosítást kérhet. - aki magyar állampolgárral 3 éve él házasságban, már 3 évi folyamatos helyben lakás esetén honosítást kérhet. - Államérdekből történő honosítás (pl. sportoló, tudós)3) Visszahonosítás: csak volt magyar állampolgár kérheti. Feltétele: csak a Magyarországon való lakás. 4) Családjogi tények alapján utólag változhat az állampolgárság: - az apaság, anyaság bírói megállapításával, - a teljes hatályú apai elismeréssel, - a szülők utólagos házasságkötése által, ... ezekben az esetekben a gyermek születéséig visszamenően szerzi meg a magyar állampolgárságot. 5)
A köztársasági elnökhöz címzett egyoldalú Nyilatkozattal visszaszerezhette magyar állampolgárságát, akit 1945. IX.15.- 1990. V.2. között ettől megfosztottak (ha nem folytatott nemzetbiztonsági érdeket sértő tevékenységet).
Megszűnik a magyar állampolgárság: lemondással, visszavonással. Kettős vagy többes állampolgárság: ha a személyt egyidejűleg két vagy több állam egyaránt saját polgárá-nak tekinti. Létrejöttének oka: mivel minden állam maga határozza meg állampolgárrá válás feltételeit, ez egymásra tekintet nélkül párhuzamosságot eredményezhet: - Különböző állampolgárságú szülők gyermek mindkét szülő jogán 2 állampolgárságot is szerezhet és meg is tarthatja. - Honosítással, ha a régi állampolgárságát is megtartja.
2. A magyar állampolgárok jogai és kötelezettségei
Állampolgári, emberi jogok négy alcsoportja: I) Szabadságjogok Politikai szabadságjogok: - egyesülési és gyülekezési jogok, - szólás- és sajtószabadság, - lelkiismereti és vallásszabadság. Személyi szabadságjogok: - élethez, emberi méltósághoz, testi épséghez, integritáshoz, egészséghez való jog, - önkényes szabadságmegvonással szembeni védelem, magánélet védelme, levéltitok sérthetetlensége, - lakóhely szabad megválasztása, állampolgársághoz való jog, - jogképesség, személyiségvédelem, személyiségi jogok védelme, - tulajdonhoz való jog, vállalkozás szabadsága. II) Politikai jogok - választójog, - közügyekben való részvétel joga. III) Egyenjogúság - törvény előtti egyenlőség, - nemek egyenjogúsága, - nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága, - felekezetek és egyházak egyenjogúsága. IV) Gazdasági, szociális és kulturális jogok - munkához, testi és lelki egészséghez való jog - szociális biztonsághoz, oktatáshoz való jog - pihenéshez, szabadidőhöz, művelődéshez való jog A magyar állampolgár kötelezettségei: törvények betartása, közteherviselés (adófizetés) a haza védelme, a gyermek taníttatása.
3. Az erkölcs fogalma és alapevei Az erkölcs fogalma: Az erkölcs (vagy morál) fogalma alatt (mai köznyelvi szóhasználatunkban) a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. Az erkölcs eredeti jelentése ennél tágabb körű volt: általában jelentette egy személy magatartásának módját, ezért jelentéstartalma és színezete az előtte alkalmazott jelzőtől függött. Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egy időben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcsszabályai társadalmi csoportonként, országonként ó, kultúránként, régióként változnak. A legelterjedtebb erkölcsi irányzatok A valláserkölcsi irányzatok nagy része az erkölcs abszolút forrásaként valamilyen objektív természetfeletti szellemet jelöl meg. ilyen meggondolások találhatóak Platonnál, az indiai brahmanizmusban, Hegel, de a monoteista vallásokban is. A racionalista erkölcs az emberi pszichikum ésszerűségét tekinti az erkölcs forrásának ( Kant). Néhány erkölcsi alapelv Az erkölcs forrásaitól és filozófiai megítéléstől függetlenül felismerhető néhány nyilvánvaló általános alapelv: 1. Ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következő meg növekedett felelősségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem, közös akaratot, közös távlati célt jelent, valamint hatékony együttműködést ennek megvalósításában, a közös erkölcs pedig olyan értékrendet, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, káros és hasznos cselekedetek megítéléséhez. 2. rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel (modellel) a világról, és rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel arról, hogy mit tekintünk kedvező vagy kedvezőtlen irányú folyamatnak (jövőkép). 3. Az egyes jelenségek, személyek tevékenysége, cselekedetei erkölcsi megítélésben célszerűnek látszik néhány szempontot figyelembe kell venni: • Erkölcstelen csak is egy konkrét cselekedet lehet. Erkölcstelen személyről, személyek csoportjáról vagy tárgyakról beszélni az értelmetlen. Cselekedetnek lehet viszont tekinteni valamilyen mulasztást is. • Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amelyet a cselekvő szabad akaratából követ el és amelynek elkerülésére ( vagy kevésbé rossz alternatíva választására) lehetősége volt. • Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amely valakinek (élőlénynek, élőlények csoportjának) kárt okoz. • Erkölcstelennek kell tekinteni az olyan cselekedetet, amely összességében aránytalanul több kárt okoz bárkinek (bárkiknek), mint amennyi haszna abból bárki másnak (másoknak) származik.
4. Az embereket megosztó erkölcsi aggályok: az eutanázia A gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő – aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemon-dás. Az embernek nemcsak az életéhez van joga, hanem a halálához is – az emberhez méltó halálhoz való jogról beszélhetünk. A legtöbb jogrendszerben nincs kifejezetten erre vonatkozó intézkedés, jogszabály, ezért az eutanáziát vagy öngyilkosságnak, vagy gyilkosságnak tekintik – ha mások követik el. 1/ Története Az a vélemény, amely szerint az eutanázia erkölcsi szempontból megengedhető, egészen Szókratészig, Platónig és a sztoikus filozófusokig vezethető vissza (ókori Görögország). A hagyományos keresztény vallás elutasítja, főleg azért mert ellentmond az 5. parancsolatban foglalt, ölésre vonatkozó tiltásnak. Az eutanázia legalizálására vonatkozó szervezett mozgalom Angliában 1935-ben indult. A náci Németországban tudatosan törekedtek az eugenetikára, ennek folyományaként kezdődött meg 1940-ben a T-4 Eutanázia Program. A program célja volt, hogy szisztematikusan megöljék, sterilizálják azokat a testileg, szellemileg fogyatékos, pszichésen beteg embereket, akik „nem járulnak hozzá a német faj genetikai állományának javításához”. A program során közel 200.000 embert gyilkoltak meg, ám maga a program mégis meghiúsult, köszönhetően a betegek hozzátartozóinak és az egyház egyre erősödő nyomásának. 2/ Fajtái Két fajtája van, attól függően, hogy cselekvéssel, vagy mulasztással valósul-e meg. Aktív eutanázia: szándékos cselekmény, mely megvalósulhat kémiai, fizikai, biológiai eszközökkel. Leg-gyakoribb formái a gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseinek lerövidítése. Passzív eutanázia: két formája van => a/ Amikor nem a beteg, hanem az orvos dönt a halálról. Ez esetben arra a kérdésre kell választ kapni, hogy meddig, milyen eszközökkel köteles azt a beteget életben tartani, akinek élete visszafordíthatatlanul a végéhez közeleg. Itt az orvosi kötelesség és az emberhez méltó szép halál kerül szembe egymással, mely azonban feloldható. Az orvosi kötelesség nem értelmezhető egyoldalúan, a beteg jogainak tisztelete nélkül, így az élet működésének erőszakos fenntartása már nem az élet meghosszabbítását, hanem a haldoklás el-nyújtását jelenti. b/ A másik eset az, amit az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény „az ellátás visszautasítása jogának” nevez, mely jognak két esetköre van. ba/ „A beteg minden olyan ellátást, melynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be visszautasíthat [20. § (2) bekezdés] – Magyarországon közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban. bb/ Az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítása. Az egészségügyről szóló törvény szerint [20. § (3) bekezdés]: A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. A passzív eutanázia engedélyezésének feltételei Magyarországon:
a cselekvőképes beteget illeti meg, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné; 18. életévet betöltött személy élhet e jogával, kivéve, ha mások életét betegsége veszélyeztetné, például járványügyi szempontból kórházi ápolás kötelező egyes betegségeknél (pl. veszettség); csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasítható vissza a gyógyító ellátás; csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a súlyos, halálhoz vezető betegség fennáll, továbbá a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon – két tanú előtt – ismételten kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. (A bizottság tagjai a beteg kezelőorvosa, egy szakorvos, valamint egy pszichiáter szakorvos.) Kivétel: a beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására. (A gyermek élethez való joga előnyt élvez az anya halálhoz való jogánál, így a törvény elutasítja a várandós anya ilyen irányú kérelmét.) A beteg nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja. Akár szóban is vissza lehet vonni az írásban tett nyilatkozatot. Az eutanáziával kapcsolatos viták, vélemények A hospice – a haldokló betegek életminőségét javító – szolgálatok vezetőinek állásfoglalása szerint az egyre jobb palliatív terápiák mellett nincs létjogosultsága az eutanáziának. Az Orvosi Kamara álláspontja szerint, aki orvos, az az életre esküdött fel, azaz az életért küzd. Mivel tehát az orvosok az életre esküdtek, így azt szeretnék, hogy az eutanázia esetleges engedélyezése esetén se az orvosokat kötelezzék a kegyes halál végrehajtására (Hippokrateszi eskü). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban kimondta, hogy „a modern palliatív kezelés megjelenésével szükségtelenné vált az önkéntes eutanázia törvényesítése.” A katolikus egyház továbbra sem fogadja el az eutanáziát, de ellenzi azt is, hogy egy gyógyíthatatlan, halálán lévő ember számára mindenáron, értelmetlenül fenntartsák a kezelést. Diane Pretty esete A fellebbviteli bíróságként eljáró Lordok Házának egy közelmúltban hozott döntése azt jelzi, hogy az Egyesült Királyságban nem csak a törvényhozás, hanem a jogalkalmazás is idegenkedik a régóta fennálló tilalmak oldása irányában teendő lépésektől. A Diane Pretty féle ügyben a felperes, egy teljes mozgásképtelenséget okozó gyógyíthatatlan betegség végső szakaszában lévő beteg annak megállapítását kérte, hogy a vádhatóság határozata, – melyben visszautasította az arra irányuló kérelmét, hogy vállaljon kötelezettséget: nem emel vádat férje ellen emberölés miatt, ha az majd segítséget nyújt halálához, – megsértette alapvető emberi jogait, egyebek mellett az embertelen bánás-mód tilalmát és az élethez való jogát. Élethez való jogának sérelmét abban látta, hogy a vádhatóság álláspontja megfosztja attól a jogától, hogy ő dönthesse el, kíván-e tovább élni, és határozatával az élethez való jogát élete végigélésének kötelezettségévé változtatta. A Lordok Háza 2001. november 29-ei ítéletében kimondta: a felperest nem illeti meg a jog ahhoz, hogy a vádhatóság büntetlenséget biztosítson férje számára, ha az közreműködik halálában. Ezzel elvetette az em-berölés e módozatának bírósági határozattal történő legalizálását. Diane Pretty az ítélet után a strasbourgi európai emberjogi bírósághoz fordult, ahol arra hivatkozott, hogy a britek megsértették azt az alapvető emberi jogot, hogy eldönthesse, akar-e élni vagy sem. A bíróság eluta-sította a kérelmét. Diane Pretty végül 2002. május 13-án halt meg természetes halállal.
5. Az embereket megosztó erkölcsi aggályok: a halálbüntetés A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, a bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása jogi eljárás keretében. A halálbüntetés jogossága vagy jogtalansága napjaink legvitatottabb jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdéseinek egyike. A halálos ítélet végrehajtása a kivégzés. A kivégzés alatt olyan, nem jogszerűen végrehajtott emberölést is értenek, amit tervszerűen hajtanak végre, és az ölés előtt védekezésre képtelen állapotba hozzák az áldozatot. Az őskortól fogva egészen a legújabb korig a legtöbb társadalom jogrendje tartalmazta a halálbüntetést, amelyet jellemzően kultúrától függetlenül az egyik legsúlyosabb büntetésnek tekintettek. Etikai vagy vallási okból az ókortól voltak példák a halálbüntetés eltörlésére, ez a második világháború vége óta globális jelenségnek tekinthető. Jelenleg a világ országai közül 90 egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést, 11 csak rendkívüli körülmények fennállása esetén, 32 államban a büntetőjog része ugyan, de már legalább 10 éve nem alkalmazták, 64 államban továbbra is gyakorlat. Magyarországon II. József (1780-1790) 1787-ben a hajóvontatást állította a halálbüntetés helyébe legsúlyosabb büntetés-ként, 1795-ben azonban visszaállították a halálbüntetést. Az első modern magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878-as Csemegi-kódex szűk körre korlátozta a halál-büntetést (a király személye elleni felségsértés és a gyilkosság bűntette), hatályba lépése után a bíróságok alig alkalmazták, sőt 1896 és 1899 között egyáltalán nem. Az I. világháború idején, 1915-től halállal büntethető lettek a hadviselés érdekei elleni visszaélések legsúlyosabb esetei és a kiszabott büntetések száma a háborút követően is emelkedett. 1945 után alkalmazásának lehetőségét messze kiterjesztették és politikai, gazdasági, sőt tulajdon elleni bűncselekményekre is kiszabták. Különösen sok halálbüntetés született a koncepciós perekben és az 1956-os forradalmat követő megtorlás során. Az 1961-es büntető törvénykönyvben 28 rendelkezés adott módot a halálbüntetésre, köztük 12 katonai bűntett. A szabályozás 1971-ben (28. sz. tvr.) és 1978-ban (Btk) módosult. Magyarországon a halálbüntetést 1990-ben törölték el, miután az Alkotmánybíróság 23/1990. (X.31.) AB határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította azt. (Az utolsó kivégzésre 1988 júliusában került sor. Az utolsó kivégzett Vadász Ernő volt, aki egy férfit brutálisan megkínzott és megölt.) A halálbüntetés ma A mai demokratikus országok közül csak az USA (államainak többsége) és Japán az, ahol a halálbüntetés intézményesítve van. Ma a világ 74 országában engedi meg a törvény a halálbüntetést. A legtöbb országban azonban csak gyilkosság, illetve háborús bűncselekmény miatt szabják ki. Néhány országban ezenkívül a kábítószerrel való kereskedelmet is halállal büntetik (Kína, Indonézia, Malajzia, Szaúd-Arábia, Szingapúr és Vietnam). Az egyetlen európai ország, ahol még érvényben van a halálbüntetés és kivégzéseket továbbra is hajtanak végre, az Fehéroroszország. A 12 legtöbb halálbüntetést végrehajtó ország 2004-ben: Ssz. Ország 1
Kína
Kivégzések száma 3400
Kivégzések száma Irán 159 Vietnam 64
Ssz. Ország 2 3
Vélemények Magyarországon a halálbüntetés visszaállításáról A halálbüntetés eltörlése ellenére vannak magyar állampolgárok, aki helyeselnék a halálbüntetés visszaállítását. Gyakran indokolják egyes különösen kegyetlen, óriási társadalmi felzúdulást kiváltó bűncselekmények-kel. A különösen értelmetlen bűncselekmények, mint a móri mészárlás, a 11 esztendős Szita Bence meggyilkolása, illetve az olaszliszkai lincselés és a veszprémi késelés miatt követelték széles körben a halálbüntetés visszaállítását. Nagyban hozzájárult ezen vélemények kialakulásához az elkövetők néha rendkívül primitív magatartása és gátlástalan, öncélú hozzáállása. A magyarországi politikai pártok közül a Jobbik Magyarországért Mozgalom áll ki egyöntetűen a halálbüntetés visszaállítása mellett, de Orbán Viktor is első miniszterelnöksége alatt a móri mészárlást követően felvetette, hogy megfontolandó a halálbüntetés visszaállítása. A halálbüntetéssel kapcsolatos viták A halálbüntetést elítélők érvei A halálbüntetés végleg elveszi a lehetőségét, hogy egy ártatlanul elítélt személy számára igazságot lehessen szolgáltatni. A halálbüntetésnek nincs valós elrettentő hatása. Egyesek szerint antihumánus. A halálbüntetést támogatók érvei A halálbüntetésnek elrettentő hatása van. A halálbüntetés eltörlése a gyilkos életét felértékeli az áldozathoz képest. Költséges az életfogytig tartó büntetés (ami ráadásul valójában sokszor nem is tart életfogytig).
6. Az embereket megosztó erkölcsi aggályok: az abortusz Terhesség-megszakítás (abortusz) alatt a terhesség megszakítását értjük, rendszerint a terhes nő önálló döntése után. Ha nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, amely bűncselekménynek számít.
Története Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének (Kr.e. II. évezred) 209214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Az Ószövetség híres szemet szemért passzusát érdekes módon éppen egy vetélésről szóló rész vezeti fel: „Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.” A Talmud (Kr.u. 2. század) már tartalmaz magára az abortuszra vonatkozó jogi részt is, amely lehetővé teszi a művi vetélést, amennyiben az állapotos nő élete a fájdalmas vajúdás miatt veszélyben forog, kivéve ha a gyermek fejének nagyobb része már világra jött, mert ebben az esetben már nem valóbb előre egyik élet a másiknál. Hippokratész (Kr.e. V. század) görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Platón és Arisztotelész másképp gondolkodtak az emberi életről. Bizonyos esetekben megengedhetőnek tartották még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljes jogú polgárok körében is [Taigetosz (apothetai)]. A XII táblás törvények (Kr.e. 450 körül) megengedte az apának a fogyatékosan született gyermek vagy a nem kívánt leánygyermek megölését. Az ókorban az abortuszra kétféle módszert ismertek: 1. mérgeket kapott a nő; 2. a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni. Manapság az abortusz egyre több országban válik törvényileg elérhetővé, bár léteznek ezzel ellentétes tendenciák is (például Lengyelország, El Salvador, Nicaragua). Az abortuszok születésre vetített aránya csökkenő tendenciát mutat, legalacsonyabb Nyugat-Európában, legmagasabb Kelet-Európában.
Jogi szabályozás Napjainkban az európai jogállamokban korlátlan, kizárólag a nő akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van. Alapvetően két megoldási mód ismeretes: 1. Csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (például a nő életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Magyarország, Németország, Svájc. 2. Egy meghatározott időpontig – általában a fogamzástól számított 12 hétig – az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Ezen országok közé sorolható: Ausztria, Franciaország, Svédország.
A megszakítás törvényes okai Magyarországon 1. Egészségügyi ok (ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti; ha a magzatnak genetikai, illetve egyéb károsodása van); 2. Ha a terhesség bűncselekmény (nemi erőszak, vérfertőzés) következménye; 3. Ha a terhes nő súlyos válsághelyzetben van (A törvény szerint: „Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.”)
Az abortusz engedélyezésének folyamata Magyarországon A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetet jelöl meg okként a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles védőnői tanácsadáson megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhesség-megszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik. A tanácsadáson a nőnek határozott kijelentést kell tennie arról, hogy nem kívánja megtartani a magzatot. A várandós nő súlyos válsághelyzete olyan indok, amelyet az abortuszt engedélyező egészségügyi szolgálat a nő önbevallására hagyatkozva, a válsághelyzet mibenlétének vagy jellegének ismerete nélkül köteles elfogadni. Amennyiben a terhesség megszakításának oka egészségügyi, úgy az adott egészségügyi ok igazolására jogosult szakorvost kell megkeresni, és ki kell töltetni vele az erre a célra használatos bizonyos „E” jelű formanyomtatvány 4. pontját, mely alatt a doktor igazolja, hogy orvosilag valóban indokolt a terhesség megszakítása. A páciens a második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. Harmadik lépésként a nő felvételt nyer a választott kórházba, ahol végrehajtják a terhesség-megszakítást. A megszakítás költségeit a nő állja, és csekken fizeti be az OEP számlájára. 2007-ben ennek maximális összege 25.584 Ft volt. Az összeg nagysága azonban a kérelmező anyagi helyzetétől is függ, illetve attól, hogy milyen szociális juttatásokban részesül. (Ha az anya és/vagy a magzat élete veszélyben van/lesz a terhesség megtartásával, ha a magzat elhalt a méhben, ha a terhesség méhen kívüli, valamint ha a másállapot erőszakos bűntett következményeképp jött létre, a terhességmegszakítás költségeit az állam állja.) A magzatelhajtást a nő szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat. Ha azonban a terhes nő 18 év alatti, a terhesség megszakítása a 18. hétig engedélyezett.
A törvénytelen abortusz A Btk. különbséget tesz a magzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a magzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség. Társadalmi megközelítés Pro life (életért) mozgalom – Ekörül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg. Vagyis az erőfeszítés közvetlenül csakis az életért történhet, és direkt sohasem irányulhat senki (még a magzat) élete ellen sem. Pro choice (választásért) mozgalom – Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásában teljes szabadságot követelnek a nőknek. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról
vagy megtartásáról – különösen annak első harmadában. További érv, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete sokszor igen fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van a legális, s ezáltal biztonságos abortuszhoz, és nem szabad őket illegális és életveszélyes abortuszra késztetni a törvények szigorításával. A katolikus egyház hozzáállása Az emberi élet a fogantatással kezdődik és ettől kezdve az embriót személynek kell tekinteni. Így a terhesség megszakítását a fogantatás pillanatától fogva erkölcsileg rossznak minősíti. A legsúlyosabb érv, amely a terhesség-megszakítás ellen szól, hogy a megfogant élet magában hordozza az emberré válás lehetőségét, és így megilleti az ember életére vonatkozó legfontosabb erkölcsi törvény védelme: az emberi élet közvetlen kioltása, és az ebben való közreműködés tilos. Az abortuszok száma 1956-ban nőtt meg, ekkor (1956. június 4-én) engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1.642.417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180.000 közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. Magyarországon napjainkban minden 3. várandósság terhesség-megszakítással végződik. 1956. június 4., az 1043/1956. számú minisztertanácsi rendelet (az abortuszt jogszerűvé tevő első rendelet) kihirdetésének napja óta 2012-ig Magyarországon a megfogant gyermekek 44%-át, összesen mintegy 5.785.000 gyermeket abortáltak el. Ma Magyarországon az abortuszok 97%-át azért végzik el, mert az állapotos nő „súlyos válsághelyzetre” hivatkozik. Az abortuszok 3%-át végzik a fennmaradó három indok valamelyike alapján: a várandós nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok áll fenn; a magzat súlyos fogyatékosságban vagy károsodásban szenved; a fogantatás bűncselekmény következménye.
7. A vallás A vallás fogalma: A vallás az egyéni hitből közösségi szintre emelt, szervezett hit az emberfeletti, az emberi életet meghatározó hatalmakban. Tágabb értelemben egy vallás a hitelvek és a vallásgyakorlatok összefüggő rendszere, ami általában magyarázatot nyújt a létező dolgok és az emberek létrejöttére, létére, létezésük céljára. Vallásosnak vagy hívőnek nevezzük azt az embert, aki a vallás tanait igazságként, valóságként elfogadja. Egy adott vallás, amikor intézményesül, akkor legalább egy, de jellemző esetekben több egyház is keletkezik belőle. Élő vallásoknak nevezzük, azokat a vallásokat, amelyeknek ma is működő egyházai vannak, illetve emberek gyakorolják a szertartásit és ápolják a tanait. Nagyon sok vallásnak megszűntek az intézményei, illetve már gyakorló hívei sincsenek. Ezen vallásokat sokszor már nem is vallásoknak, hanem mítoszoknak, hiedelmeknek nevezzük. Gondolhatunk itt az emberiség kialakulása körüli ősi hiedelmekre; Mezopotámia, Egyiptom, a görögök, a rómaiak, a nomád népek, a maják, az aztékok és az inkák vallásaira. Szinte mindig megjelenik a vallásosság lokális központját biztosító helyszín, amit az intézményesített vallás és a hívők biztosítanak. Ezt nevezik templomnak vagy mecsetnek. Megfigyelhetők vallási vezetők, kik az egész intézményt, vagy csupán az alárendelt hívők közösségét irá-nyítják, az egyházi eseményeket vezénylik. Őket papoknak nevezik. Ezentúl a modernebb vallásoknál egyértelműen feltűnik egy olyan írás, mely az adott vallás alaptételeit, hitét rögzíti. Igaz ezekre az is, hogy a vallás létrejöttének idejére teszik az elkészültüket, és a változásuk nem, vagy csak igen kivételes esetekben lehetséges. Ezt általánosságban csak szentírásnak szoktuk nevezni, a kereszténység Bibliának, az iszlám Koránnak, a zsidóság Tórának nevezi. A vallások olyan hitrendszerek, melyek általában megválaszolják az alábbi kérdéseket: • • • • •
Az Isten, istenség vagy istenségek, illetve természetfeletti erők léte (vagy nem léte). Az istenségekhez, szent dolgokhoz, más emberekhez és a világhoz való helyes viszonyulás módja. Életünk értelme, az életben vállalható helyes célok. Erkölcsi rendszer, beleértve a „jónak” és „rossznak” minősülő cselekedetek meghatározását. A létezés más lehetséges formái, úgymint mennyország, nirvána, purgatórium vagy pokol és az ezekre való felkészülés módjai.
8. A világvallások A világvallás jellemzően olyan vallás, amelyet több országban és több kontinensen is gyakorolnak az emberek. I. A buddhizmus megalapítója Gautama Sziddharta herceg, (Buddha megvilágosodottat jelent). Csodás körülmények között született, kiváló nevelést kapott, azonban megrázó élményt jelentett számára harmincéves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, a szenvedés és a halál mindenki osztályrésze. Ezért hagyta családját, lemondott a gazdagságról, és 7 évig önsanyargató életet élt. Egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá, hogy a szenvedés a tudatlanságból fakad, és úgy lehet megszüntetni, ha felismerjük, hogy a szenvedés a függőségből, a vágyak pedig a tudatlanságból fakadnak. Az, aki tud, képes megszabadulni a függőségtől, és így eléri a nirvánát. A buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. De megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, s így csodálatos erők működnek benne. A mágikus képességek többsége akkor jelentkezik, amikor a kiválasztott ember eléri a teljes megvilágosodást, és ezzel Buddhává, megvilágosulttá válik. A szent iratok szerint Gautamát több Buddha előzte meg és fogja még követni. Az Kr.e. III. században Ceylonban és Nepálban, misszionáriusok térítő tevékenysége útján az I. századtól Kínában, a IV. században Koreában és Indonéziában, Japánban a VI., Tibetben a VIII., Mongóliában és a mai Oroszország egyes területein pedig az I. ezredfordulótól terjedt el. II. Hinduizmus (Brahmanizmus) India autentikus ősi vallását hinduizmusnak vagy brahmanizmusnak nevezzük. A hinduizmus nehezen definiálható, a történelem során dinamikusan fejlődő vallási rendszer, amely napjainkban is alakul, formálódik. A kereszténység és az iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció, a világon több mint 900.000.000 ember világnézetét képezi. Lényege nem isteni kinyilatkoztatáson alapul, hanem a rendkívül differenciáltan rétegződött indiai társadalmi rendszernek, a kasztrendszernek sajátos képződménye. A hinduk ősidők óta ugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet, magát az egyetemes hindu vallásrendszert: Szanátana Dharma („Örök Rend” vagy „Örök Törvény”). A hinduizmus tehát azoknak a különféle, egymástól igen távolinak tűnő hitrendszereknek, gyakorlatoknak és szent írásoknak a gyűjtőneve, melyeknek alapvető világnézetét a Szanátana Dharma határozza meg. Az indiaiak bár használják a „Hindu” kifejezést, vallási hovatartozásukat annak alapján határozzák meg, hogy kit tekintenek a legfőbb istenüknek. A két legnagyobb vallási csoport a visnuiták – azaz Visnu isten és megtestesüléseinek (Krisna, Rama) követői, illetve a sivaiták – azaz Siva isten követői. III. Iszlám Az iszlám vallás a föld nagy világvallásainak egyike (hívei a muszlimok). Fő elterjedési területe Észak-Afrika, Közel-Kelet, a Közép-Ázsia, valamint Malajzia és a legnépesebb muszlim ország, Indonézia. Két főágra osztható: a szunnitákra és a síitákra A központi mindenható lény, aki a földi emberek közül Mohamed prófétát – a próféták pecsétjét, azaz hitük szerint az utolsó prófétát – választotta ki utolsó szószólójául. Az iszlám szent könyve a Korán, amit Isten Mohameden keresztül kinyilatkozott szavainak tekintenek, épp ezért tilos megváltoztatni, és még fordításait is magyarázatnak minősítik. Az iszlámvallás elismeri a korábbi prófétákat (Jézust is annak, méghozzá az egyetlen bűntelen prófétának tekintik), küldötteket, de a korábbi vallásokat az eredeti kinyilatkoztatástól eltérőeknek tekinti. A zsidókat, a keresztényeket a „könyv népeinek”-nek tartják. Ők az iszlám állam védelmét élvezik.
Az iszlámvallás hisz a feltámadásban, és az utolsó ítéletben, a Pokolban és a Paradicsomban. (A jók örök boldogságban fognak élni a Paradicsomban, míg a gonoszok örökké égnek a pokolban.) Az iszlámvallás a zsidó és a keresztény teológiához hasonló törvénykezést vall. Az iszlám hit hat alaptétele (Minden muszlim, irányzattól függetlenül hisz az alábbi hat alaptételben.) 1. 2. 3. 4. 5. 6.
Hit Istenben, egyedüliségben, és abban, hogy csak ő méltó imádatra. Hit a Prófétában és Küldöttekben. Hit az Isten által leküldött könyvekben. Hit az angyalokban. Hit a Végső Napban. Hit az elrendelésben.
IV. Judaizmus A judaizmus (izraelita vagy zsidó vallás) a világ egyik legelterjedtebb vallása. Hívei elsősorban a zsidók közül kerülnek ki, bár a történelem során más népek is áttértek a judaizmusra (például a kazárok, a krími karaiták, vagy a zsidózó székelyek). Noha a zsidóság nem térítő vallás, lehetséges az egyéni betérés is, illetve a rituális zsidó örökbefogadásban részesültek is zsidó vallásúak lesznek. Hagyományosan az számít zsidónak, akinek az édesanyja zsidó, illetve az, aki betért. 2010-es adatok alapján a zsidó vallásúak száma 13,4 millió fő, melynek 42 %-a Izraelben, 39 %-a pedig az USA-ban él. A zsidó vallás eredete a Bibliában olvasható ősatyák (Ábrahám. Izsák, Jákob) történetéig nyúlik vissza. E történet szerint Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, hogy őket és leszármazottaikat választott népévé fogadja, és elvezeti majdan az Ígéret földjére. Jákob fiai Egyiptomban szolgaságba kerültek, ahol kegyetlenül bántak velük, ezért Isten tíz csapással sújtva az egyiptomiakat, és szétválasztva a Vörös-tengert, kivezette onnan őket a Kr.e. 13. században (pészah). Ezután a Szinájhegyen Isten kinyilatkoztatta a tízparancsolatot és átadta törvényeit, a Tórát a zsidó népnek. 1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 2. Isten nevét hiába ne vedd! 3. Az Úr napját szenteld meg! 4. Atyádat és anyádat tiszteld! 5. Ne ölj! 6. Ne paráználkodj! 7. Ne lopj! 8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! 9. Felebarátod házastársát ne kívánd! 10. Mások tulajdonát ne kívánd! A zsidók Isten segítségével eljutottak Kánaánba, ahol pár száz évvel később (Salamon és Dávid király idejében) megépítették Jeruzsálemben a Szentélyt, a zsidó vallás legszentebb helyét. A zsidó nép több száz éven keresztül mutatott be ezen a helyen áldozatokat Isten tiszteletére. A Szentélyt Kr.e. 586-ban a babiloniak lerombolták, a zsidó népet pedig száműzetésbe hurcolták hazájukba, ahonnan csak évtizedekkel később térhetett vissza. Ekkor megépítették a Második Szentélyt, azonban Kr.u. 70-ben a rómaiak ezt is lerombolták, amivel megkezdődött a gálut, a zsidó nép immáron mintegy kétezer éves száműzetése. A zsidó vallás alapja a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek. Mózes öt könyve foglalja magában a Tóra írott részét, a Talmud pedig a szóbeli törvények feletti rabbinikus diskurzus, melynek alapján értelmezik és aktualizálják az írott hagyományt. A vallási előírások megtartásának célja, hogy a zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Ebben rejlik a zsidó nép kiválasztottsága. Célja nem a túlvilági boldogság, hanem a helyes, erkölcsös földi élet, mellyel szeretne példát mutatni a világ nemzeteinek. Egyben ezzel segíti elő a Messiás eljövetelét, aki megteremti majdan a tökéletes, istenszerető, békés világot e földön.
V. Kereszténység A kereszténység mintegy kétmilliárd követőjével a legelterjedtebb világvallás. A zsidó és Iszlámvallással együtt a bibliai Ábrahámhoz visszavezethető egyistenhívő vallásokhoz tartozik. A keresztényég az Ószövetségen, valamint Keresztelő Szent Jánosnak, Jézusnak és első követőiknek az Újszövetségben leírt életén és az ő tanításaikon alapul. A keresztények egyistenhívőnek vallják magukat, és néhány felekezet kivételével azt is vallják, hogy az Egy Isten a Szentháromságot alkotó három személyben (Atya, Fiú és Szentlélek), mint az Isten szétválaszthatatlan lényegeiben létezik. A keresztények hite szerint Jézus az ószövetségi próféciák által megjövendölt Messiás, más néven Krisztus, az emberiség megváltója az eredendő bűntől. A kereszténység számos, kultúránként változó vallásgyakorlatból és számos különféle hitet valló felekezetből tevődik össze. Az elmúlt két évezredben kialakult keresztény felekezetek három fő ágazatba, a katolikus, ortodox és protestáns egyházakba csoportosíthatók. A kereszténység fő ágai: • • • •
a katolikus (nyugati és Rómával egyesült keleti) részegyházakat alkotó egyházak között, vagy az ortodox egyházat alkotó mintegy 16 független egyház között, a kopt (egyiptomi), örmény, eritreai és indiai egyházak között (keleti keresztény egyházak), az evangélikus, presbitárius egyház, az Amerikai Reformált Egyház és a Krisztus Egyesült Egyháza között.
A Szentháromság tanán alapuló irányzatok a/ Katolicizmus A katolicizmus a hívei szerint nem csupán a kereszténység egyik ága, hanem a keresztényeknek Rómához, azaz a pápához hű közössége, tulajdonképpen maga az Egyház. „Te Péter vagy - azaz Kőszikla, és én erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” (Máté evangéliuma 16:18). Jézus Krisztusnak ezek a szavai a katolikusok számára világosan megmutatják, hogy Pétert, az apostolfejedelmet nevezte ki utódjának, mielőtt elhagyta volna a földet. A katolikus egyház hű maradt ehhez a parancshoz, és azóta is Péter utóda, a római pápa az egyház feje. A nagy egyházszakadásig ezt tulajdonképpen senki sem vonta kétségbe, bár mindig volt rivalizálás nyugat és kelet között. Az egyházszakadás után a keleti egyház már nem nevezte magát katolikusnak, csak igazhitűnek, azaz ortodoxnak. A katolikus szó egyetemeset jelent. Az egyetemességnek bibliai alapjai vannak. Már az ószövetség prófétái hirdették, hogy az eljövendő Messiás világosság lesz a pogányok számára is. (Ézsaiás könyve 49:6) Krisztus maga is vallotta, hogy amíg az evangélium (örömhír) nem jut el a világ összes népéhez, nem következik be a világ vége (Máté evangélium 24:14) Az egyetemesség háromféle formában nyilvánul meg: 1. Földrajzi értelemben: Az Egyház a földkerekség minden részében megtalálható és az így szétszórt egy-házak egyetlen családot alkotnak. 2. Személyes értelemben: Az Egyház egészen különleges módon képes alkalmazkodni, elvei feladása nélkül, minden emberfajtához, néphez, kultúrához és történelmi sajátossághoz. 3. Az Egyház tartalmazza a kinyilatkoztatás teljességét. A katolikus egyház meghatározása szerint a katolicizmus másik sajátossága az ortodoxia, ami igaz hitet jelent. Krisztus evangéliumát sértetlenül, teljes egészében kell átadni az utódoknak. Erre garancia az apostoli utódlás. A katolikus egyház dogmákban, azaz hittételekben fogalmazza meg az alapvető tanokat, melyek a Szentírásra (Biblia) és a szent hagyományokra, azaz a szóbeli apostoli hagyományokra épülnek. Maga a hittétel úgynevezett dogmafejlődés által jön létre, amely általában egy-egy vitatott témának megfelelően kidolgozott kifejtését jelenti. Ezt a zsinatok vagy a pápa ünnepélyesen hirdeti ki. b/ Protestantizmus A protestantizmus a kereszténységnek a reformáció korában kialakult egyik legfőbb ága, több
keresztény felekezet gyűjtőfogalma. A protestánsok a katolicizmus több tanítását elutasítják, többek között a cselekedetek (például rituális szertatások) véghezvitelétől függő üdvösség tanítását. Ezzel szemben a Jézus Krisztus kereszten elszenvedett csereáldozatára épülő kegyelemből fakadó üdvösségben hisznek. A protestantizmus legnagyobb történelmi felekezetei a lutheranizmus (az evangélikus egyházak), a kálvinizmus (a református egyházak és az anglikanizmus (az anglikán egyház). Ezenkívül még számos igen elterjedt irányzata létezik, így az Amerikai egyesült Államok két legnagyobb vallási felekezete, a baptizmus és a metodizmus. Az egyes protestáns felekezetekről és csoportokról részletesebben lásd a Protestantizmus szócikket!