A MAGYAR ÉPÍTÕMÛVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK TÖRTÉNETE KÖZÖTT 1

Építés – Építészettudomány 40 (1–2) 113–134 DOI: 10.1556/EpTud.40.2012.1–2.6

A MAGYAR ÉPÍTÕMÛVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK TÖRTÉNETE 1902–1948 KÖZÖTT1 BAKU ESZTER* – CSERNUS ÉVA** * Mûvészettörténész, PhD-hallgató. BME Építészettörténeti és Mûemléki Tanszék, 1111 Budapest Mûegyetem rkp. 3. K II. 82. E-mail: [email protected] ** Szociológus. E-mail: [email protected]

A Magyar Építõmûvészek Szövetsége (MÉSZ) története 1902-ig nyúlik vissza, azonban e szervezet történeti dokumentumainak a kutatása hosszú évtizedek óta váratott magára. Munkánk tárgya az 1902-es alapítást követõ bõ negyven év, a Szövetség életének elsõ periódusa, vagyis az „elsõ MÉSZ” története. A fellendülés és hanyatlás alkalmas ennek a korszaknak az emblematikus elnevezésére, amely az alapítástól a két világháború és következményeiken át az 1948-as feloszlatásig tartott. 1951-ben a szervezet azonos néven, de más formában, eltérõ társadalmi rendszer keretei között alakult újjá, ezzel megkezdõdött a MÉSZ életének második periódusa, melyet a rendszerváltás folyamata után a Magyar Építész Kamara megalapításával a mai harmadik szakasz követett. Jelen tanulmány e több mint 100 éves szervezet elsõ idõszakát dolgozza fel, mindvégig szem elõtt tartva, hogy a Magyar Országos Levéltár e korszakra vonatkozó egyesületi anyagának megsemmisülésével, a csekély számú elérhetõ adat miatt nem rajzolhattuk ki a MÉSZ részletes történetét, csupán fragmentumok kontextusba helyezésére törekedhettünk. E hiánypótló kutatás során a korabeli források szolgáltatták a legbõvebb anyagot, így a továbbiakban ezekre támaszkodunk. Kulcsszavak: Magyar Építõmûvészek Szövetsége, építészettörténet, szakmai szervezetek, XX. század elsõ fele, érdekképviselet

A SZÖVETSÉG FELLENDÜLÉSE ÉS HANYATLÁSA Az 1902-ben Budapesten megalakult Magyar Építõmûvészek Szövetsége a 19. században megindult építész hivatásbeli önállósodás egyik elsõ hazai állomásának tekinthetõ. A Magyarországon elsõként csak építészeket tömörítõ szervezet létrejöttének értékeléséhez szükséges a szakmagyakorlás és a szakmai szervezetek történetének rövid áttekintése. Ebben a folyamatban mérföldkõ volt a céhrendszer megszûnésére adott válasz, az 1867-ben Budapesten megalakult Mérnök Egylet, amelybe szükség szerint olvadtak bele az anyagi nehézségek miatt önálló 1

A kutatás a Nemzeti Kulturális Alap és a Budapest Bank Budapestért Alapítvány pályázata segítségével valósult meg. Ezúton szeretnénk megköszönni a Magyar Építõmûvészek Szövetsége munkatársainak és tagjainak, valamint a Magyar Építészeti Múzeum munkatársainak segítségét, mellyel hozzájárultak a kutatás sikerességéhez. © 2012 Akadémiai Kiadó, Budapest

114

Baku Eszter – Csernus Éva

szervezetet létesíteni nem képes építészek, s hozták létre immár együtt 1876-ban a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletet. A mérnökökkel közös szakmai szervezet nem jelenthetett végleges megoldást a nagy feladatokban már hosszú évszázadok óta szétvált két hivatás számára és különösen a folyamatosan a függetlenedés útját keresõ építészek számára. A különválásra a legfõbb érvet az építészet mint mûvészeti ág elismertetése nyújtotta, valójában azonban kulturális tevékenységük függetlenségnek elfogadtatásán kívül önálló érdekképviseletre törekedtek. E célok vezérelték a korabeli magyar építészet kiemelkedõ alakját, Lechner Ödönt és huszonhárom társát, hogy 1902 júniusában megalakítsák a Magyar Építõmûvészek Szövetségét, mellyel egy rég áhított vágyat váltottak valóra. A MÉSZ alapítói okiratának aláírói a kor vezetõ építészei, Lechner Ödön, (Kosztolányi) Kann Gyula, Márkus Géza, id. Bobula János, Jakab Dezsõ, Quittner Zsigmond, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, ifj. Lovag Bobula János, Leitersdorfer (Lajta) Béla, Spiegel Frigyes, Grünwald Mór, Komor Marcell, Vágó László, Vágó József, Almási-Balogh Lóránt, Jónás Dávid, Sebestyén Arthur, Messinger Alajos, Mezey Sándor, Somló Emil, Vidor Emil, Károly Lajos és Steinhardt Antal 2 (1. ábra). A MÉSZ-hez fûzött reményeket hûen tükrözik a korabeli sajtóban megjelent tudósítások: „Már évek óta csak idõ kérdése volt egy ilyfajta szövetség megalakítása … Szükséges is volt, hogy tisztán építõmûvészeti kérdésekben csakis építõmûvészek döntsenek, holott eddig a döntõ fórum többsége nagyobbára konstruktív mérnökökbõl állott, akik kitûnõ szakemberek ugyan, de tisztán mûvészeti kérdések megoldása mégsem tartozhatik feladataik közé. … Fontos és nehéz feladatra vállalkozott: rengeteg munka vár rá, sok kitartásra lesz szüksége. Ha feladatát híven teljesíti, úgy mûtörténeti fontosságú érdemeket szerez.”3 A Vállalkozók Lapja egyesületi tudósítója õszinte reményeinek ad hangot a MÉSZ alapításával kapcsolatban: „Sokat várunk a Szövetségtõl, szent meggyõzõdésünk, hogy várakozásunkban nem fogunk csalódni." 4 A hazai gyakorlatban ez idáig intézményesült Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylethez képest a Szövetség, hasonlóan a Horvát Építészek Klubjához (1906), a prágai Klub Architektv-hoz (1913) vagy a Spoleènost Architektv-hoz (1914), „az exkluzív klubok és a tagok érdekvédelmét ellátó szakszervezetek sajátos keverékének tekinthetõk. A régivágású egyletek és az újfajta szövetségek közötti legfontosabb különbség az volt, hogy míg az elõbbiek arra figyeltek, ami a mérnöki és építész-szakmát összekötötte, addig az utóbbiak – az építészet mûvészi oldalának kiemelésével – azt hangsúlyozták, ami elválasztotta õket egymástól.”5 2

MÉSZ alapító okirata, 1902., Magyar Építészeti Múzeum; másodpéldány a Magyar Építõmûvészek Szövetsége gyûjteményében (jelzet nélkül). 3 Mûvészet 1902/4. 284–289. 4 Vállalkozók Lapja (a továbbiakban VL), 1902/24. 1. 5 Ferkai András: Ûr vagy megélt tér: építészettörténeti írások. Terc, Budapest 2006. 136. A Szakmagyakorlás és szakmai szervezetek c. tanulmány említi, hogy Bécsben, Prágában, Krakkóban

A Magyar Építõmûvészek Szövetségének története 1902–48 között

115

„A MÉSZ NAGYNAPJA”6 – AZ ALAKULÓ KÖZGYÛLÉS 1902. JÚNIUS 10. „Alig három hét alatt negyvenegy építész írta alá az alakulást sürgetõ ívet, és az elsõ szó kiejtése után négy hétre 1902. június 10-én meg volt tartható az alakuló közgyûlés, amely az elõzõleg kidolgozott alapszabályokat elfogadta és az elsõ év tisztikarát nyomban megválasztotta.”7 A Mûcsarnok tanácstermében megtartott alakuló közgyûlésen Lechner Ödön elnökölt s Bálint Zoltán ismertette az alapszabály-tervezetet, ami részletesen tartalmazta a szervezet alapvetõ céljait és felépítését. 1902 áprilisában került sor annak az alapító okiratnak az aláírására (Lechner Ödön és a korábban már említett huszonhárom társa által), amely kivonatolva bár, de tartalmazta a késõbb megszerkesztett és az alakuló közgyûlésen elfogadott alapszabály részletesebben kidolgozott célkitûzéseit. Eszerint: „Alulírott magyar építõ mûvészek szükségesnek és óhajtandónak tartjuk, hogy egy oly kizárólag mûvészi egyesület alakíttassék meg, a mely egyes egyedül a magyar építõ mûvészet érdekeit lesz hivatva elõmozdítani és képviselni.”8 Ebbõl kiindulva a MÉSZ kiemelt feladatának tekinti egyrészt az építészet beemelését a mûvészetek közé, s ennek kifejezését a társadalom felé, másrészt az építõmûvészek összességének képviseletét. Bár e két célkitûzés elsõ pillanatra egymástól némiképp függetlennek tûnik, hiszen míg az elõbbi erõsen kulturális vonalat jelez, utóbbi az érdekképviselet feladatainak ellátását jelenti, azonban ezek együttes jelenléte adta a MÉSZ újdonságát az adott korszakban. Részben ez indokolja azt a heves érdeklõdést, amely alakulását övezte, részben pedig annak lehetõsége, hogy egy tisztán gyakorló építészekbõl álló szervezet jött létre. „Az Alapszabályok gondoskodnak róla, hogy a Szövetség tényleg képviselje a magyar építõmûvészek teljes összességét és az a meleg érdeklõdés, amely építészeink legjobbjai részérõl, már jóval megalakulása elõtt mutatkozott iránta, tanusítja egyszersmind azt is, hogy minõs nagy szükség van reá.” 9

az építészek egyre nagyobb számban mûvészszövetségekbe lépnek be, míg a MÉSZ önálló szervezet. A szakszervezetekre utalás azonban nem szerencsés, nem alkalmazott munkavállalók érdekvédelmérõl van szó, hanem önálló alkotók szövetségérõl; az elõbb idézett partner a Vállalkozók Lapja. 6 VL 1903/19. 1. 7 VL 1903/19. 1. Az alakuló közgyûlést követõen a belügyminiszter 1902. október 7-én hagyta jóvá az alapszabályt és ezáltal a MÉSZ megalakulását. 8 Részlet az alapító okiratból. 1902. április. 9 VL 1902/24. 1.

116



117

1. ábra. A MÉSZ alapító okirata, 1902. Magyar Építészeti Múzeum; másodpéldány a Magyar Építõmûvészek Szövetsége gyûjteményében (jelzet nélkül)

A MAGYAR ÉPÍTÕMÛVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK SZERVEZETE A MÉSZ szervezeti felépítésének fõ pilléreit egészen a második világháborút követõ idõszakig az igazgatóság, a bizottságok és a fegyelmi tanács jelentették. Ezek összehangolt munkája képezte azt a szilárd alapot, amely lehetõvé tette mind a mûvészeti/kulturális, mind pedig az érdekképviselet terén az újabb és újabb feladatok vállalását. E három pillér alapvetõen a szervezet belsõ adminisztratív/gazdasági, szakmai/kulturális és érdekképviseleti kérdéseinek rendezésére szolgált. A szervezet hétköznapi mûködésének irányításért az igazgatóság felelt, melynek tagjai az elsõ és második mester,10 az ügyvezetõ titkár, a pénztáros és a gazda. Az igazgatóság feladatai közé a szervezet adminisztratív és gazdasági ügyeinek intézése tartozott, míg a szakmai kérdésekhez kapcsolódó ügyek – legyen szó mûvészeti vagy érdekképviseleti témákról – külön bizottságok hatáskörébe voltak utalva: Irodalmi és vita bizottság, Építésügyi közügyek bizottsága, Kiállítási bizottság, Tanulmányutak, kirándulások és ünnepségek rendezõ bizottsága. 10

A második mester hivatott az elsõ mestert helyettesíteni, amennyiben erre szükség van.

118


Kiemelkedõen fontosnak és elõremutatónak tekinthetõ a fegyelmi bizottság felállítása, mely nem csupán a szervezeten belül felmerülõ vitás kérdésekben volt hivatott állást foglalni – illetve szükség esetén fegyelmi szankciókat alkalmazni –, hanem megkeresés esetén MÉSZ-tagsággal nem rendelkezõk ügyeiben is lehetõség volt kikérni a tanács véleményét. A MÉSZ döntéshozatala az egyetemes üléseken,11 valamint a közgyûléseken történt, melyek meghatározott idõközönként kerültek összehívásra. A Szövetség fõ tisztségviselõi – úgymint az elsõ és második mester, ügyvezetõ titkár, pénztáros és gazda – az elnöki/képviseleti, adminisztratív, pénzügyi irányítást, továbbá a Szövetség ingó és ingatlan ügyeit intézték. A tisztségviselõk és bizottságok mellett a szervezeti tagság is meghatározó jelentõséggel bírt a szervezet mûködésében. A tagság különféle módozatai léteztek, mint rendes tag, alapító tag, levelezõ tag, tiszteletbeli tag vagy pártoló tag, melyek eltérõ jogokat és kötelezettségeket tükröztek. Ennek megfelelõen rendes tag lehetett „minden feddhetetlen jellemû, magyar honosságu független, önállóan mûködõ magán vagy közhivatalnok-építõmûvész,12 akit az igazgatóság legalább 5 tagjának ajánlatára az egyetemes ülés kétharmad szavazati többséggel a rendes tagok sorába meghív.” 13 A levelezõ tagság soraiban nemcsak építõmûvészeket találhatunk, hanem festõket, szobrászokat, iparmûvészeket, grafikus mûvészeket vagy írókat is. A pártoló tagság egyedüli kritériuma pedig a pártolótag-díj fizetése, mely a Szövetség céljainak támogatására szolgál. A fent ismertetett tisztségekre az alakuló közgyûlés az alábbi személyeket választotta meg:14 I. mesternek Hauszmann Alajost, II. mesternek Lechner Ödönt, ügyvezetõ titkárnak Bálint Zoltánt, a Fegyelmi Tanács tagjaivá Rauscher Alajost és Schmahl Henriket, pénztárosnak Almási-Balogh Lórántot, 11

Az egyetemes ülés a rendes, alapító és levelezõ tagok részvételével, 1-2 hetente megtartott gyûlést jelentette, mely a Szövetség mûködésének „súlypontja” volt. 12 Szükséges megemlíteni, hogy az eredeti 1902-es alapszabály a közhivatalnok építõmûvészeket még kizárta soraiból, s csupán egy 1904-es alapszabálymódosítás által vált lehetõvé csatlakozásuk. 13 A MÉSZ 1906-os alapszabálya, MÉSZ Könyvtár, 4. 14 „A Szövetség két elnöke Hauszmann Alajos és Lechner Ödön második »mester« teljes garanciát nyújt a mûködés komolysága és szakszerûsége tekintetében, teljesen megnyugtathat afelõl, hogy itt valóban az építõmûvészet érdekeit fogják állandóan istápolni.” VL 1902/25. 1.


119

az egyes bizottságok élére pedig az alábbiakat: Irodalmi- és Vita Bizottság ügyvezetõ mesterének Pecz Samut, elõadójának ifj. Bobula Jánost, Építési Közgyûlés Bizottság ügyvezetõ mesterének Quittner Zsigmondot, elõadójának Palóczy Antalt, Kiállítási Bizottság ügyvezetõ mesterének Korb Flórist, elõadójának (Kosztolányi) Kann Gyulát, Tanulmányutak, Kirándulások Bizottsága ügyvezetõ mesterének Meinig Arthurt, elõadójának Komor Marcellt.15 A MÉSZ tevékenysége az Alapszabályban megfogalmazott célkitûzésekhez igazodva alapvetõen két részre bontható, kulturális és érdekképviseleti feladatok ellátására. A kulturális tevékenység elsõsorban a fent ismertetett bizottságok munkájaként valósult meg, s olyan eseményekben realizálódott, mint tanulmányutak szervezése az egyes MÉSZ-tagok jelentõs épületeihez, szakmai beszélgetések, elõadások rendezése, valamint hazai és nemzetközi kiállítások létrehozása. Az építészek szakmai képviseletét hivatott ellátni az alapszabályban is rögzített intézmény, az úgynevezett Fegyelmi Tanács, amely kamarai jelleggel bírt. Szintén az érdekképviselet körébe tartozó feladattal kellett megbirkóznia a szervezetnek rögtön a megalakulást követõen. Élesen bírálta a hazai tervpályázati rendszert, különösen a közpénzekbõl megvalósuló építkezések esetében, amikor a megbízást pályáztatás nélkül ítélték oda egy-egy tervezõnek. Testületileg léptek fel például már 1902-ben a Pécsi Városháza hiányosan kiírt pályázata ellen, melyrõl ugyanebben az idõben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet is ülésezett, de „míg az elsõnél építészek ültek, addig a másodiknál diplomaták, így világosan látszik, hogy a MÉSZ »a könnyû lovasság«, amely fürgén mozoghat, amely szabadon mondhat véleményt”.16 A fenti példából is világosan kitûnik, hogy a tagság nagy erõkkel vetette bele magát a munkába, pedig jócskán meg kellett küzdeniük, a szervezet életében jelentkezõ kezdeti kihívásokkal, például az önálló helyiség hiányával: „Még nincs hivatalos helyisége, még ezidõ szerint az Operaházzal szemben ülésez, az elsõ emeleti kisded »separeé«-ben, amivel talán szeparáltsága is szimbolizálódik. Bizony szeparált kis társaság, melynek mûködésétõl sokat várhatunk. Tömör testület, melynek tagjai az érettek legérettebbjei és az ifjú küzdõk legelszántabbjaiból kerültek ki”.17 15

A tárgyalt idõszakban második mesternek pedig az alábbiakat választották: Lechner Ödön (1902–1904), Korb Flóris (1904–1907), Palóczy Antal (1907–1909), Vidor Emil (1909–1911), dr. Neuschloss Kornél (1911–1192), Spiegel Frigyes (1912–1913), Rainer Károly (1913–1914). 1914–18 között a második mesterekre vonatkozóan nincs adat. VL 1902/25. 1. 16 VL 1902/51. 1. 17 VL 1902/46. 1.

120


A MÉSZ MÛKÖDÉSE 1903–1918 KÖZÖTT A MÉSZ 1903 és 1918 közötti mûködése a kezdeti nagy erejû fellendülés után természetes módon tört meg a történelmi események hatására az I. világháború kirobbanásával. Ekkorra datálható egyfajta hanyatlás megindulása az építõipar, s ezzel párhuzamosan a szervezet életében is. Az alapítást követõ évek alapvetõen az intézményesülés idõszakának tekinthetõek. Az alapító okirat aláírásával létrejött az egyesület alakításának szándéka, az alakuló közgyûlésen az alapszabály elfogadásával pedig a mûködéshez szükséges keretek, amelyeket az elkövetkezendõ idõszakban meg kellett tölteni tartalommal. Ez egyben azt is jelentette, hogy olykor az alapszabály esetleges módosítására is sor került. A módosítások a gyakorlatban leginkább a tagsághoz kapcsolódó kérdéseket érintették, hiszen míg 1903-ban az évi rendes közgyûlés kimondta, hogy semmiféle propagandát nem akarnak alkalmazni a tagtoborzáshoz, addig a pártoló tagok számának növelését kívánatos célként fogalmazták meg.18 Érthetõ ez abban a helyzetben, amikor realizálódik a szervezet számára, hogy a mindennapi tevékenység ellátásához, valamint a további fejlesztésekhez megfelelõ anyagi tõke szükséges.19 Hasonló elvi megfontolások ösztönözték a vezetõséget az 1905. novemberi rendkívüli közgyûlés összehívásakor, melynek kiemelt témája az Alapszabály módosítása volt, a tagság kérdését illetõen. Az elmúlt három év tapasztalata hívta fel a figyelmet arra, hogy az alapításkor megfogalmazott, a tagságot érintõ szigorú szabályozáson lazítani kell, hiszen az úgynevezett hivatalnok építészek kérik felvételüket a MÉSZ-be. Az Alapszabály e módosítása részben megosztotta a szakmai közvéleményt. A MÉSZ vezetõsége döntését azzal indokolta, hogy a MÉSZ alakulásának célja a hazai építészet és építészek közérdekeinek megóvása s ehhez az kell, hogy minden számottevõ magyar építész tagja lehessen.

18

VL 1903/19. 1. A pártoló tagság bõvülésétõl várták egy esetleges új iroda kialakítását, saját közlöny megjelentetését, valamint egy építészeti múzeum kialakítását. Bár a Lyka Károly szerkesztette Mûvészet címû folyóirat hasábjain egy helyen találunk utalást a MÉSZ hivatalos közlönyére, az országos gyûjteményekben nem fellelhetõek e példányok. Szintén a Mûvészet emlékezik meg 1915ben Schmahl Henrikrõl szóló cikkében a MÉSZ múzeumáról, ahol több értékes rajzot õriznek tõle, azonban ezt a múzeumot semmilyen más fórumon nem említik. – A MÉSZ új irodájára vonatkozóan az 1904. évi rendes közgyûlés nyújt tájékoztatást, amikor is az Operaházzal szembeni, Dreschler-féle vendéglõ fölötti irodájából végre saját helyiségébe költözött, a Ferencziek Bazárjába, a Ferenciek tere 7. szám alá. Az önálló iroda kialakítása Quittner Zsigmond elnökségére tehetõ, belsõ kialakításáról az alábbi idézet tanúskodik: „Jámbor Lajos mester disztinguált ízléssel rendezte be. Az egyes szobák elegáns színûek. Az ülésterem falai vörösek, nincs itt zöld asztal sem, mint általában megszoktuk egyleti tárgyaló aztaloknál, hanem vörös asztal, amelynek azonban megvan teljesen az a qualifikációja, mint más zöldnek, hogy követi a fehér asztalt.” VL 1904/43. 2–3. 19


121

MESTEREK A fent tárgyalt korszakot hét mester/elnök neve fémjelzi, akik sorrendben a következõk: Hauszmann Alajos (1902–1904),20 Quittner Zsigmond (1904–1906), Pecz Samu (1906–1909), Palóczy Antal (1909–1910), Lechner Ödön (1910–1912), dr. Neuschloss Kornél (1912–1915), Spiegel Frigyes (1915–1917). A MÉSZ elsõ elnöke, Hauszmann Alajos feladata volt a szervezet mûködésének elindítása, a bizottságok munkájának megszervezése, melyek közül kiemelkedõ jelentõségû a fegyelmi tanács megalakítása, melyet elismerõen nyugtázott a szakma: „Az alapszabályok lényeges intézménye a fegyelmi tanács szervezete, a mely kamarai jelleggel bír és hivatva van az építészi kari-méltóságának megvédésére.”21 Elnöklete alatt szerkesztette meg Kõrösi Albert Kálmán az Építészek Fegyelmi Szabályzatát, amit az elõzetes tervek szerint a teljes építész társadalomra kívántak kiterjeszteni. Céljai között szerepelt egy demokratikus szervezet kialakítása, valamint a társadalom építészeti nevelése. A Hauszmann által megteremtett szilárd alapokon kezdhette meg mûködését Quittner Zsigmond. Bár csak két évig töltötte be a MÉSZ elnöki posztját, mégis látványos fejlõdést indított el a szervezetben, így helytállónak tûnik a Vállalkozók Lapjának terminusa, midõn a leköszönõ Quittnerrõl emlékezik meg. Eszerint az õ elnöksége a MÉSZ „izmosodásának”22 idõszakát jelentette, hiszen: „Õ vezette be a közéletbe a Szövetséget, amelyet ma már nem mellõzhet semmiféle hatóság, ha építészeti kérdés elintézésérõl van szó.”23 A valódi fellendülés elsõ állomásaként 20

Annak ellenére, hogy az alapítók sorában Hauszmann Alajos neve nem szerepel, mégis õt választották meg a MÉSZ elsõ mesterének a dokumentumok szerint. Arra azonban nem található semmiféle utalás, hogy a MÉSZ elnökeként mûködõ Hauszmann, aki természetszerûleg volt tagja s vezetõ egyénisége több más szervezetnek, így például az Egyletnek is, errõl a pozíciójáról miért nem tesz említést önéletírásában akkor, amikor a Fellner és Helmer építészek és a kolozsvári nemzeti színház építése kapcsán kirobbant vitáról ír. Hauszmann önéletírása szerint: „mint a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöke, nagyszámú küldöttséget vezettem Tisza Kálmán miniszterelnök elé, amely tiltakozott a kormánynak azon szándéka ellen, hogy a tervezett budapesti és kolozsvári új nemzeti színházak építését külföldi, nevezetesen Helmer és Fellner bécsi építészekre bízzák.” Ezzel szemben a Fellner és Helmer vitáról az 1904. január 27-én, tehát az önéletírás megszületése elõtt, a vita kirobbanásakor tudósító Vállalkozók Lapja szerint szokatlanul élénk volt a MÉSZ ülése, amelyen többek között Hauszmann felszólalása után tiltakozó nyilatkozatot fogalmaztak meg, mellyel az Egylet is egyetértett annak ellenére, hogy nem tett lépéseket. Ezt követõen 1904. február 3-án szintén a Vállalkozók Lapja híradása szerint maga a MÉSZ mestere, Hauszmann Alajos járt személyesen a miniszterelnöknél, hogy kifejezze a MÉSZ tiltakozását a kolozsvári színház építése ügyében. Hauszmann Alajos önéletírása. In: Lapis Angularis, Források a Magyar Építészeti Múzeum gyûjteményébõl. Szerk. Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. OMvH MÉM, Budapest 1995. 42–43; VL 1904/4. 1; VL 1904/5. 1. 21 Mûvészet 1902/4. 284–289. 22 VL 1906/24. 5. 23 VL 1906/24. 5.

122


szükséges megemlíteni a MÉSZ saját irodájának kialakítását, a Ferencziek Bazárjában, amely azonnal az egyesületi élet központjává vált. A MÉSZ már megalakulását követõen lépéseket tett a tervpályázati szabályozás kialakítása érdekében, azonban az Építészeti Tervpályázatok Szabályzatának elkészítése Quittner elnöksége idejére tehetõ. Ehhez kapcsolódik a kezdeményezés, hogy az állami építkezéseknél ne csupán az Országos Képzõmûvészeti Társulatot bízzák meg bírálatokkal, hanem szakmai szervezeteket, elsõsorban a MÉSZ-t kérjék fel bíráló bizottsági tagok delegálására. Ezzel kapcsolatban a MÉSZ memorandumot adott ki. A következõ mester, Pecz Samu majdnem négy éves elnöklete alatt folytatta a MÉSZ a legintenzívebb érdekképviseleti tevékenységet. Vezetése alatt éreztette igazán hatását a Tervpályázati Szabályzat elkészítése és egységesítése, hiszen egyre több megkeresés érkezett pályázati bíráló bizottságba való tagdelegálás kapcsán. A zsürördelegálás intézményesült kereteket öltött a Kandidáló Bizottság megalakulásával. Élénk érdeklõdés mutatkozott a fõváros területrendezésével, s az ahhoz kapcsolódó pályázatok kiírásával kapcsolatban a MÉSZ-ben, s ennek eredményeképpen készítették el Budapest komplett városrendezési tervét. A MÉSZ kezdeményezésére jött létre az építész munka díjtáblázatának átdolgozása, melyet három MÉSZ-tag – Vidor Emil, Tõry Emil és Somló Emil – végzett, s melyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylettel karöltve revideáltak. Ennek eredményeképpen nyílt lehetõsége a következõ elnöknek, Palóczy Antalnak, hogy az Egylettel megállapodjon az építészeti díjtarifa megemelésérõl. Palóczy Antal vezetésével a MÉSZ elkészítette Budapest Építésügyi Szabályzata megújításának tervezetét, s egyben kezdeményezték, hogy a fõváros hirdessen nyilvános építészeti pályázatot a beépítési tervrõl, mielõtt az új építésügyi szabályzatot elfogadnák. A MÉSZ alapító tagjának, Lechner Ödönnek elsõ mesterré választása után ismét felmerült az új építésügyi szabályzat terve, azonban míg a városrendezõként tevékenykedõ Palóczy a globális városrendezési kérdésekre, s az ehhez kapcsolódó pályázatra fókuszált, addig az új elnök a lakáskérdések megoldására helyezte a hangsúlyt, amely egyre nagyobb méreteket öltött a korszakban. Az I. világháború kitörése alapvetõen határozta meg a következõ két elnök, dr. Neuschloss Kornél és Spiegel Frigyes mûködését, akiknek kötelezõen idomulniuk kellett az újonnan kialakult helyzethez. Központi kérdéssé vált az adómentes építés mozgalma, s egyre súlyosbodott a lakásínség. Kellõ tisztelettel adóztak a háborús hõsök emlékének, egy mûvészeti kiadvánnyal, amely 1916-ban jelent meg Isten kardja címen, s egyes MÉSZ-tagok emlékmû terveit, grafikáit tartalmazta.24 24 Isten kardja, hõsök emléke, 80 vázlatrajz elesett hõseink emlékének mûvészi megörökítésére. Kiadja a MÉSZ, 1916. – A háborúban elesettek emlékének megörökítésére szánt emlékmû-


123

A MÉSZ ÉRDEKKÉPVISELETI TEVÉKENYSÉGE Már a MÉSZ Alapszabályában megfogalmazódott, hogy üdvözlendõnek tartják olyan feladatok ellátását, amelyek nem mûvészetiek, sokkal inkább az építész szakma érdekképviseltét szolgálják, rangjának emeléséhez, az úgynevezett kari méltóság megõrzéséhez járulnak hozzá, valamint a szakmában jelentkezõ esetleges túlkapásokat korlátozzák. A Szervezet életében két olyan kiemelt téma megvitatása érdemel bõvebb kifejtést, amelyek egyrészt korszakalkotó jelentõségûek, másrészt a tárgyalt idõszak mûködését végigkísérték.25 Az elsõ a Fegyelmi Tanács megalakítása, melynek mûködését az 1902-ben elfogadott Alapszabály is tartalmazta: „A fegyelmi tanács áll az elsõ mester, a második mester, a négy ügyvezetõ mesterbõl és a közgyûlés által erre a célra választott két tanács tagból. … A fegyelmi tanács hatáskörébe tartozik: … mint zsûri ítélkezik a szövetség tagjai között fölmerült vitás esetben. A szövetségen kívül állóknak a szövetség tagjaival szemben és viszont, vagy a szövetségen kívül állóknak egymással szemben felmerült vitás eseteiben ítél, ha ilyen ítéletre fölkéretik.”26 A Tanács ítélete nem volt megfellebbezhetõ, a Szövetségi tagokkal szemben különbözõ fegyelmi büntetést alkalmazhat, amely adott esetben kizáráshoz is vezethet. Arra, hogy a Fegyelmi Tanács megalakítása mily nagy reményeket keltett, s mennyire áhított volt, bizonyíték a Mûvészet c. folyóirat tudósítása: „Természetes, hogy a tanács hatáskörének csakis a szövetség tagjai vannak alávetve, mégis, mivel egyrészrõl önálló építészeink már jobban tömörülnek a szövetség zászlaja alá, másrészt ilyen fegyelmi eseteket a tanácsnak mindenki bejelenthet, sõt az hivatalból is köteles minden tudomására jutott esetben eljárni, a fegyelmi tanács mûködésének nagy erkölcsi eredménye lehet és ezt várják is tõle építészeink.”27 Egyéves elõkészítõ munka után, 1903-ban Kõrösi Albert Kálmán

vek országos szervezésére és mûvészi ellenõrzésére alakult a „Hõsök emlékét megörökítõ országos bizottság”, mely felhívást intézett a szervezetekhez a fent megjelölt tematika kidolgozására. A MÉSZ egy grafikai kiadvány megjelentetésével reflektált a felhívásra, melyben tíz prominens tag Isten kardja tematikába illeszkedõ terve került kiadásra. A rajzolók: Hikisch Rezsõ, Jánszky Béla, Jónás Zsigmond, Málnai Béla, Medgyes Lajos, Scheiber Miklós, Sebestyén Arthur, Spiegel Frigyes, Vágó József és Vágó László voltak. 25 Az 1903-tól 1918-ig terjedõ idõszakban az aktuális, az építészetet érintõ problémákra, valamint a szabályozatlanság megoldására tettek olykor sikeres, olykor kevésbé sikeres kezdeményezéseket, úgy mint az építészeti díjszabás revideálása az Egylettel együttmûködve, Budapest Építésügyi Szabályzatának és városrendezési tervének kidolgozása annak érdekében, hogy Budapest fõváros átgondolt, az egészségügyi viszonyokat messzemenõen szem elõtt tartó koncepciók szerint épüljön ki. Erre vonatkozóan egy komplex tervpályázat meghirdetését javasolták, amelyet végül a Fõvárosi Közmunkák Tanácsa és dr. Bárczy István fõpolgármester elvetett. 26 Részlet az alapszabályból. 27 Mûvészet 1903/1. 59–80.

124


elkészítette az Építészek Fegyelmi Szabályzatát, amely a Fegyelmi Tanács munkájának elõfeltétele volt. „A fegyelmi tanácsnak ugyanis olyan forumnak kell lennie, amely bár szigorúan vett hatáskörrel csak befelé rendelkezik, kifelé is mindenkor fixirozza az álláspontját. Egyrészt tehát védelmet kell, hogy nyújtson tagjainak bármi vád vagy külsõ támadás esetén, de másrészt elégtételt is kell adnia a Szövetségen kívül álló kartársaknak, sõt az egész közvéleménynek is akkor, amikor a vádak beigazolást nyertek.”28 A másik kiemelten hangsúlyos téma, a tervpályázatok ügye, amely magában foglalja egyrészt a pályázatok pontos, legitimitásra törekvõ és követendõ szabályzatának megfogalmazását, valamint a különbözõ pályázatokon való bíráló bizottsági részvételt,29 amely a Szervezeti munka megindulásával egyre nagyobb helyet kapott a MÉSZ életében. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a nagy befolyással bíró Magyar Mérnök- és Építész-Egylet is ülésezett a pályázatokat érintõ visszásságokról, azonban a vitás ügyek kiküszöbölésére tényleges lépéseket csak a MÉSZ tett azzal, hogy 1905-ben kiadta az Építészeti Tervpályázatok Szabályzatát. Ennek értelmében a Szövetség elvárja tagjaitól, hogy amennyiben egy pályázaton részt vesznek vagy pályabírákként szerepelnek, úgy kövessék e szabályzatot. „Hogy mily nehéz ilyesmit valóra váltani, mutatja az is, hogy a Szövetség csak elvárja tagjaitól a szabályzat betartását, de erre semmiféle szankciót nem állapít meg. Bajos is volna, mert hisz a legtöbb építészeti pályázatot úgy hirdetik ki, hogy nem kérik be elõbb a mûvészeti egyesületek tanácsát, a legtöbb esetben tehát már a pályázati feltételek hibásak, már magukban rejtik a késõbb bekövetkezendõ fonákságokat. Azonkívül a pályázó MÉSZ-tag a többi pályázóval szemben könnyen hátrányos helyzetbe kerül, ha csak egymaga fogadja el magára nézve a szigorított feltételeket. Kétségkívül szép s a MÉSZ-hez méltó cselekedet volt e szabályzat elfogadása, a baj csak az, hogy a pályázati szabályok nem kötelezik az összes hazai építészeket. Ez csak akkor fog bekövetkezni, még pedig más formában, ha az új törvénykönyv fog diktálni ily esetekben.”30 Bár kezdetben nehéz volt elfogadtatni az önálló szabályzatot, azonban néhány év tapasztalata bebizonyította a szakmai szervezetek számára, hogy szükséges egy egységes pályázati szabályzat kialakítása és alkalmazása, kiegészítve a bíráló bizottsági delegálási31 rendszer megreformálásával. A tervpályázatok terén a közös érdekek vezérelte együttmûködési 28

VL 1903/24. 1. A MÉSZ bíráló bizottsági tagokat delegált például a következõ pályázatokba: Vízaknai fürdõ, Török Bankház, marosvásárhelyi városháza, nagybányai szálló és vigadó, pozsonyi kultúrpalota, Erzsébet emlékmû, Kálvin tér szabályozása, Kispesti munkáslakóház telep, zentai kórház. 30 Mûvészet 1904/6. 405–420. 31 1909-ben a MÉSZ létrehozta a kandidáló bizottságot, ami zsûrörjelölõ bizottságként mûködött, annyi megszorítással, hogy egy tag egy évben csak egy pályázati bíráló bizottságban 29


125

szándék elsõ kifejezõdése volt, az 1910-ben született megállapodás a MÉSZ és az Egylet között, hogy mindketten bojkottálják a helytelenül kiírt pályázatokat. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek a kezdeményezések a probléma megoldását jelentették volna, azonban mindenképpen kiemelendõ a kormányzat irányába tett közös szervezeti fellépés jelentõsége.

MÉSZ-PÁLYÁZATOK A kulturális vonal elsõsorban a tagság érdeklõdésére tartott számot, a korabeli folyóiratokban, mint például a MÉSZ-rõl legtöbbet tudósító Vállalkozók Lapjában, mégis kevésbé publikált. A mûvészi/kulturális feladatok elsõsorban az alábbi témák köré csoportosíthatók a jelzett idõszakban, a bizottságok megalakításával összhangban: tanulmányutak,32 elõadások,33 szemináriumok, viták,34 kiállítások szervezése,35 valamint 1913-tól tervbe vették egy építészeti múzeum36 megalavehetett rész. Kezdetben titkos szavazással, majd sorsolás útján választották a tagokat. Természetesen a zsûrordelegálás alapvetõ feltétele volt a megfelelõ pályázati kiírás, amelyet szükség esetén korrigáltak. VL 1910/27. 1; VL 1910/23. 1. 32 Minden évben többször szervezett tanulmányutat az erre alakult bizottság, melyen általában a MÉSZ-tagok kiemelkedõ vagy újonnan elkészült épületeit tekintették meg. Álljon itt néhány példa az épületlátogatások közül: Szépmûvészeti Múzeum – tervezte: Schickedanz Albert, Kereskedelmi Bank – tervezte: Quittner Zsigmond, Párisi Nagy Áruház – tervezte: Sziklai Zsigmond. VL 1906/24. 6; VL 1910/23. 1. 33 Az Irodalmi- és Vita Bizottság szervezte az elõadásokat, amelyek legtöbbször az egyetemes ülések témáihoz kapcsolódtak. A külföldi meghívott elõadók között volt például a nagyrabecsült Otto Wagner, aki két ízben is ellátogatott Budapestre a MÉSZ meghívására, s akinek az elsõ elõadásán az osztrák szecessziós képzõmûvészet egyik legkiemelkedõbb alakja, Gustav Klimt is jelen volt, továbbá Herman Jansen német építész, aki Budapest városszabályozásáról tartott elõadást. Hazai elõadók voltak például: Neuschloss Kornél, aki a mûemlékek restaurálásáról beszélt, Jámbor Lajos a velencei Szent Márk téri Campanilérõl adott elõ, míg Jakab Dezsõ a tûzfalakról tartott több kimerítõ elõadást, melynek megjelentetését is tervezték. VL 1911/51. 1; VL1914/3. 1. 34 A MÉSZ-en belül lefolyt egyik vitáról (1910 õszén) a titkárság egyik dolgozója tudósít, mivel õ sem nem MÉSZ-tag, sem nem fogadott titoktartást. A vita tárgya az Andrássy út betorkolása és az Eskü téri híd (ma Március 15-e tér) szabályozása volt, melynek megoldására több különféle megoldást dolgoztak ki a tagok, azonban a vita alapvetõen Palóczy Antal és Hoepfner Guido között folyt az eltérõ koncepciók okán. A végsõ megoldást a MÉSZ egy, a fõváros egészére kiterjedõ végleges szabályozási tervhez kapcsolódó tervpályázat kiírásában látta. VL 1910/51. 2; VL 1911/23. 1–6. 35 A MÉSZ által szervezett építészeti kiállítások célja nem csupán kortárs építészetünk bemutatása volt, hanem sokkal inkább a közízlés nevelésére irányult, mely igen nagy nehézséget okozott a korban. A kisebb kamara kiállítások mellett a MÉSZ önálló anyaggal szerepelt a Mûcsarnokban 1904-ben rendezett tavaszi tárlatán, melyen a korszak építészetének legkiválóbb alkotásait mutatták be méghozzá oly módon, hogy a korabeli látogató számára befogadhatóvá váljon. Mûvészet 1914/3. 187. 36 A MÉSZ 1913-ban tervbe vette egy építészeti múzeum létesítését, mely 1915-ben megalakult. Schmahl Henrik és Feszl Frigyes rajzai alkotják a kisebb gyûjteményt, illetve ezek

126


kítását is. Ehhez a témakörhöz tartozik az oktatás37 kérdése, továbbá a MÉSZtagok és -hallgatók számára kiírt ötlet- és/vagy tervpályázatok. 38 Az 1900-as évek elején az építészeti-mérnöki tervpályázatok kiírása szervezeti szinten a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet privilégiuma volt, azonban tisztán építészek számára rendezett ötlet- vagy tervpályázatok megjelenésérõl alig van tudomásunk.39 Ezt a hiányosságot kívánta pótolni a MÉSZ a levelezõ tagok és a kir. József Mûegyetem hallgatói számára meghirdetett pályázataival, melyet a MÉSZ legkitartóbb pártoló tagja Wellisch Alfréd alapított 1903-ban. A Wellischpályázat létrehozásában a legnagyobb motivációt a fiatal tehetségek felfedezése jelentette, hiszen évrõl évre olyan nevek szerepeltek a díjazottak között, akik aztán a magyar építészet meghatározó egyéniségeivé váltak, mint Kós Károly, Györgyi Dénes vagy Mende Valér.40 A tervezési feladatok aktuális kérdésekre és problémákra reflektáltak, úgymint színházépítés, abban az idõben, amikor a Nemzeti Színház elhelyezése okozta a legnagyobb fejtörést építészeink számára, vagy játszótér kialakítása az egyre inkább zsúfolt és nem megfelelõ életkörülményeket bizotsító fõvárosban. Ezen túl a Wellisch-féle pályázat lehetõséget biztosított a János-hegyi kilátó, mozgókép színház, sziklasír, útszéli kápolna, családi ház, valamint vasúti õrház tervezésére is. Az I. világháborúig több alkalommal is lehetõsége nyílt a MÉSZ-nek arra, hogy pártoló tagok jóvoltából (Róth Miksa, dr. Erõss Sándor és Seidner Miklós) pályázatokat írjon ki, ezek azonban messze nem közelítették meg a Wellisch-féle pályázatok elismertségét és népszerûségét. tekinthetõek a múzeum elsõ szerzeményeinek. Sajnos az adatok hiánya miatt sem a múzeum pontos alapítása, sem helye stb. nem áll rendelkezésünkre. VL 1913/4; Mûvészet 1915/1. 77–78. 37 Az oktatás mint a MÉSZ kiemelt kulturális feladata Lechner Ödön elnöksége alatt vált központi kérdéssé, az építészi és mérnöki cím használatával egyetemben. Ennek oka, hogy az építészek tisztában vannak a Mûegyetemen folyó oktatás hiányosságaivel, s éppen ezért a MÉSZ már több olyan jelentkezõ kérelmét utasította vissza, akik Mûegyetemet végeztek, s tagjai között számos olyan van, aki autodidakta módon lett építõmûvésszé. Ennek a feloldására a MÉSZ javaslattal fordult a Kormány felé, melyben kezdeményezte egy mesteriskola felállítását, amelyet a következõképpen képzeltek el megvalósítani: „a mesteriskola úgy kontempláltatott, hogy ez intézet neves és elsõrangú építõmûvészek vezetése alatt állami építkezéseket tervezne és kivitelezne, miáltal a hallgatók teljes mûvészi és gyakorlati kiképzést nyernének.” VL 1910/50. 1. 38 „Van kiállítási bizottság, amely a kollektív építészeti kiállítások rendezésérõl fog gondoskodni, irodalmi- és vita bizottság, építési közügyek bizottsága, tanulmányutak, kirándulások, ünnepségek rendezõ bizottsága valamennyi az építészek és az építõmûvészet ügyeit szolgálja.” VL 1902/24. 1. 39 1911-ben hirdette meg a MÉSZ a Rákóczi út betorkolásának rendezésére kiírt pályázatát, valamint a Nemzeti Színház elhelyezésére vonatkozó tervpályázatát, melynek bíráló bizottságában részt vet dr. Bárczy István fõpolgármester és Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkár a miniszter képviseletében. 1913 elején írta ki a MÉSZ a budapesti új városháza elhelyezésére és városrendezési kérdések megoldására saját pályázatát. VL 1911/23. 1–6. 40 Az alapítást követõ években egy a hallgatók számára, egy pedig a levelezõ tagok aktivizálása céljából meghirdetett pályázatot támogatott Wellisch Alfréd, majd 1909-tõl kezdve a


127

A MÉSZ MÛKÖDÉSE 1919–48 KÖZÖTT Az elõzõekben utaltunk a MÉSZ fellendülésére, a szakmai életben való pozíciójának stabilizálódására, melyet az I. világháború derékba tört, s ezzel kezdetét vette a MÉSZ történetének bõ tíz éven át tartó cezúrája. Az 1919-et követõen alapvetõen megrendült gazdasági-társadalmi-politikai viszonyok között a szakmai szervezetek, így a MÉSZ is arra kényszerült, hogy reidentifikálja magát. Ennek eredményeként született meg a MÉSZ-tagság azon elhatározása, hogy a teljes visszavonulást válassza ahelyett, hogy „szélsõséges elemek csatlósává szegõdjön”.41 Tették mindezt „jobb idõk bekövetkezésének reményében”.42 Ugyanekkor egyes szervezetek, így például a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet és a Magyar Építõmesterek Egyesülete esetében a háború nem jelentett a mûködésben bekövetkezett törést, mivel tevékenységüket a megváltozott viszonyokhoz idomulva próbálták folytatni. Konkrét igény fogalmazódott meg a Vállalkozók Lapja hasábjain a szakmai szervezetek mûködésére vonatkozóan még 1917-ben, ami egyben elmarasztalja azokat, akik a csendes visszavonulást választják.43 A korábbi fejezetekben tárgyalt kérdések, mint a tervpályázatok ügye, a tervezési díjszabás felülvizsgálata, az eltelt több mint tíz évben sem nyertek megoldást, ellenben számos egyéb probléma, mint a háborús károk helyreállítása vagy a súlyosbodó lakáshiány kiküszöbölése szaporította a szakamai szervezetek feladatait. Ez vezette arra a MÉSZ vezetõségét, hogy 1931-ben kezdeményezze a szövetségi munka visszaállítását: „Nem a jobbra fordulás eredményezte az Építõmûvészek Szövetségének feléledését, hanem a már huzamosabb idõ óta tapasztalható nagy pangás érlelte meg építõmûvészeinkben a meggyõzõdést, hogy a nagyközönség energikus mûködésére szükség van. Éppen egy esztendeje annak, hogy t. Fellner Sándor elsõ mester vezetésével megalakult az új tisztikar, élénk mûködést fejtve ki a tervezõ építészek mûvészi és gazdasági kérdéseiben.”44 Nem túlzás azt állítani, hogy az új tisztikar ott folytatta a Szövetség munkáját, ahol elõdeik bõ tíz éve abba hagyták, s tették mindezt egy teljesen új szakembergárdával.

MÉSZ kis és nagy pályázatairól tudósítanak a lapok, igazodva az Országos Képzõmûvészeti Társulat vagy a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet pályázati rendszeréhez, melyeken már nem korlátozták a MÉSZ-tagok részvételét. VL 1903/19. 2; VL 1909/21. 13. 41 VL 1932/45–46. 6. 42 VL 1932/45–46. 6. 43 1923-ban született meg a Mérnöki Kamara megalakítását szabályozó rendelet, melynek értelmében 1924-ben elsõként alakulhatott meg a Budapesti Mérnöki Kamara. 44 VL 1932/45–46. 6.

128


MESTEREK A fenti idõszakot négy mester neve fémjelzi: t[oronyi] Fellner Sándor (1932–1934) és (1937–1939), Vidor Emil (1934–1937), Jánszky Béla (1939–1942), Horváth Antal (1942–1944). Az úgynevezett újjáalakulás, a MÉSZ újraszervezése t. Fellner Sándor nevéhez fûzõdik, aki felismerte a szervezetben rejlõ lehetõségeket. Fellner többszöri megválasztása lehetõséget adott számára, hogy az 1932-ben megkezdett munkáját, melynek célja a Szövetség hajdan volt presztízsének és jogainak visszaszerzése, évek alatt kiteljesítse. Elnöksége alatt mind a mûvészeti, mind pedig az érdekvédelmi feladatok elvégzésére nagy hangsúlyt fektetett.45 Megalapította 1932-ben a MÉSZ Mesterdíját, melyet a két évnél nem régebben épült, építészeti szempontból kiemelkedõ építészeti alkotás szerzõjének vagy szerzõpárosának ítéltek oda, valamint az Építészeti díjat, amely a Képzõmûvészeti Társulat tavaszi kiállításán szereplõ tervek közül választatott ki. Mindkét díj célja a kiemelkedõ értékû kortárs magyar építészet elismerése.46 A Szövetség belsõ életének fellendítése érdekében – immár saját helyiség hiányában – a Fészek Klubban rendszeresen tartottak üléseket és elõadásokat.47 45 Fellner elnöksége során történt a MÉSZ életében az elsõ igazi kapcsolatfelvétel külföldi szervezetekkel, mint az Incorporated Association of Architects and Surveyors vagy a Royal Institute of British Architects (RIBA). T. Fellner Sándort az angol szervezet viszonzásul a baráti kapcsolat kialakításáért, valamint az IAAS elnökének és titkárának tiszteletbeli MÉSZ-taggá választásáért, tiszteletbeli tagjává választotta. A külföldi kapcsolatok megélénkülését mutatja Vidor Emil elnöksége alatt egyes MÉSZ-tagok részvétele, a Magyar származású Pierre Vago vezette Architecture d’aujour d’hui folyóirat szervezte Réunions Internationales D’Architectes névre keresztelt szakmai látogatás elõkészítésében. Ennek keretében Budapestre látogatott Auguste Perret, az UIA késõbbi tiszteletbeli elnöke, J. Debat Ponson, Jean Demaret, R. H. Expert, Albert Laprade és Pierre Vago. VL 1935/73–74. 3; VL 1938/27. 4. 46 A MÉSZ mesterdíját és építészeti díját, az alábbi valóban kiemelkedõ jelentõségû építészek nyerték el: Árkay Aladár, Hajós Alfréd, Gregersen Hugó, Gyenes Lajos, Janáky István, Szivessy Tibor, Rimanóczy Gyula, Csonka László, Wannenmacher Fábián, Kotsis Iván, Miskolczy László, Gerlóczy Gedeon, Körmendy Nándor. 47 Ezek közül talán az egyik legnagyobb visszhangot kavaró volt Ligeti Pál „Világkrízis és új építés” c. elõadása, amely azon törvényi szabályozás módosítását tûzte ki célul, ami megtiltja az úgynevezett „rombolva építést”, vagyis a régi, korszerûtlen, megrongálódott épületek lebontását s helyükre újak építését. Ligeti javaslata eredményeképpen indult nagyszabású mozgalom a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben, amely sorozatos ankétok rendezésében realizálódott. Ligeti javaslatát az alábbiak szerint lehet összefoglalni: „Nem kevesebbrõl van szó a javaslatokban, minthogy a fennálló összes építési és adómentességi törvények és rendeletek korszerû átalakításával lehetõvé váljék a város belsejében meglévõ, régen amortizálódott és egészségtelen házak lebontása, a régen szükséges városrendezési feladatok keresztülvitele és új, egészséges és korszerû házak építése.” Ligeti javaslatainak érdeme, a közegészségügyi és városrendezési szempontok mellett, az építkezések megindulása, amely magában rejti a munkanélküliség csökkenésének, a gazdasági


129

Már Fellner elnöksége alatt elindult a folyamat a tervezõi jogosultság szabályozását illetõen, a tervezõ építészek helyzetének védelmében, mégiscsak Vidor Emil megválasztását követõen fordult a MÉSZ beadvánnyal Bornemisza Géza iparügyi miniszterhez, melynek aktualitását a küszöbön álló új építési törvény megalkotása adta. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az új törvény elfogadása hosszú idõre meghatározza, bebetonozza a szakmát érintõ viszonyokat. A szakmai szervezetek idejében felismerték ezt, s ez ösztökélte a MÉSZ-t is, hogy a tervezõ építészek nevében felterjesztést intézzen a miniszterhez: „Kétségbeesve kell, látnunk és tûrnünk – mondja a felterjesztés – hogy a tervezõ, tanácsadó és mûvezetõ építész társadalomnak mûködését lehetetlenné teszi a zûrzavar, amely a tervezés jogosultsága körül tapasztalható. A szabad verseny csak addig helyeselhetõ, amíg nem sért jogokat, olyan jogokat, amelyeket pénz áldozattal, hosszú tanulmánnyal és szorgalommal kellett kivívni, és amelyeket mindenütt teljes védelemben részesítenek. A tervezõ építészek jogvédelme csak formailag látszik biztosítottnak aminek bizonyítéka az, hogy a mûszakilag és mûvészileg képzett, erkölcsileg komoly, megbízható építészmérnökök csak elvétve juthatnak érdemes munkákhoz, miután mûködésük területének hiányosan védett résein keresztül illetéktelen, sokszor tisztességtelen elemek jutnak helytelen érvényesüléshez. Így aztán igen sok tervezõ feladat jut nem hivatottak kezeihez, ami által a netalán mégis elnyert megbízatások alig jelentenek keresetet a tervezõ építészek számára, akik kénytelenek a végletekig leszorított tiszteletdíjakért dolgozni.”48 A beadványban megfogalmazott, egyre súlyosbodó, az építészek helyzetét sokszor ellehetetlenítõ körülmények megoldásáért a szakmai szervezetek, mûszaki egyesületek már évek óta küzdöttek. A MÉSZ is felemelte szavát a tervezés és kivitelezés intézményes elválasztásáért, valamint a mérnök kamarai díjtáblázat módosításáért. A MÉSZ 1948-ban történt feloszlatásáig t. Fellner Sándor hosszú elnöklete jelentette a szervezet életének utolsó virágkorát. A hazai és a nemzetközi viszonyok, az újabb háború elõszele egyre súlyosbodó körülményként volt jelen a MÉSZ életében rányomva bélyegét mûködésére, ahogyan azt az 1939-es közgyûlés beszámolójában is kiemelték: a háborús krízis az oka annak, hogy a tervezett események, kiállítások, szemináriumok nem valósulhattak meg. Részben erre, részben pedig idõs korára hivatkozva mondott le pozíciójáról Fellner 1939ben. A közgyûlés elnöki megnyitóbeszédében tanubizonyságát adta annak a rá annyira jellemzõ hitnek és optimizmusnak, ami végigkísérte mintegy hatéves mûködését, s melyben egyúttal a jövõbe vetett reményét is megfogalmazta: vérkeringés általános emelkedésének, nagyobb keresetnek s az állam nagyobb adójövedelmének lehetõségét egyaránt. Mindemellett koncepcióját kiterjesztette a vidéki városi és falusi építkezésekre, ami elõremutató gondolkodást feltételez a korszakban. VL 1932/85–86. 4. 48 VL 1935/101–102. 3.

130


„Bízom a MÉSZ jövõjében!”49 Az elkövetkezendõ közel tíz év, ma már egyértelmûen mondható, nem váltotta be reményeit, hiszen a következõ két elnöknek, Jánszky Bélának és Horváth Antalnak nem volt lehetõsége a Fellner által megkezdett utat folytatni az országra egyre nagyobb terhekkel nehezedõ háborús nyomás következtében. A Szövetség tevékenységét illetõen ebbõl az idõbõl csupán a mesterdíj odaítélésérõl van tudomásunk a korabeli sajtó alapján. A MÉSZ történetében az 1948-as év jelentette a legélesebb törést. A II. világháború évtizede önmagában véve is komoly kihívások elé állította az építész szakmát, így az õ érdekeiket képviselõ szervezeteket is. Az 1939 és 1948 közt lejátszódó politikai események alapjaiban rengették meg a szakma életét. A II. világháború okozta anyagi, gazdasági, ipari, mezõgazdasági, közlekedési veszteség, amely az ország egészét sújtotta, s amely Budapesten felbecsülhetetlen lakáshiányhoz, a hidak megrongálódásával vagy elpusztításával a közlekedés ellehetetlenüléséhez vezetett, évekre megbénította az építõipart is. A háborút követõ helyreállítások megindulásával a tervezõ építészekre az elsõ években még tanácsadóként is alig volt szükség, így kereseti lehetõségek hiányában az építészek nagy része kilátástalan helyzetben volt. Mindemellett sokan meghaltak vagy külföldre vándoroltak, s voltak, akiket elhurcoltak, s olyanok is, akik politikai okok miatt nem térhettek haza. 1947-tõl kezdve óriási, az építõipart és az építészek helyzetét érintõ változásokat eszközölt az akkori kormányzat, melyek az elsõ hároméves terv részeként valósultak meg. 1947-ben a Perényi Imre vezetésével létrejött Építéstudományi Központ (ÉTK), mely a Munkatudományi és Racionalizálási Társaság mellett mûködött, 1948 januárjában megkapta az orosz hadsereg által elfoglalt Almássypalotát, a MÉSZ mai székházát. A tervezõtevékenység államosításával egyidõben, s az állami tervezõvállalatok megszervezésével, gyakorlatilag megszûnt a magántervezés lehetõsége 1948-ban. Ebben az évben a Kommunista Párt határozata alapján megszüntetésre került 24 órán belül a Fischer József vezette Fõvárosi Közmunkák Tanácsa is.50 A szocializmus rendszerének „bevezetésével” együtt járt az addigi gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok gyökeres átalakítása,51 melyben mintául a 49

VL 1939/21. 3. A fenti adatok Petróczy Gábor gyûjtésébõl származnak. Magyar Építészeti Múzeum, Petróczy-hagyaték, Gy. Sz.: 2002/835/25, 2002/835/13. 51 Értjük ezalatt, az addigi tõkés termelési viszonyok teljes felszámolását s ezzel párhuzamosan az államszocializmus alapjainak lerakását, mely együtt járt a társadalmi struktúra gyökeres átalakításával. A poilitikai ideológia a jövõt leegyszerûsítve, a dolgozói társadalom világát két osztályra és egy rétegre redukálta, vagyis csak a munkásosztály, a parasztság és az értelmiségi réteg fenntartására és felemelésére törekedve gyakorolta hatalmát, azonban ezen elképzelés távol állt a valóságtól, miként arra Valuch Tibor elemzésében rámutat. Lásd: Valuch2002. 13–29. 50

131


Ágoston Emil Almási-Balogh Lóránt Árkay Aladár Bálint Zoltán Barát Béla dr. Baumhorn Lipót Biehn József Bobula János id. Bobula János ifj. Böhm Henrik Deli Lajos Erõss Sándor dr. Fleischl Róbert Forgács István Földes Ede Gaál Bertalan Gerõ Ödön Gondos Imre Gregersen Hugó Grünwald Mór Gyenes Lajos Gyömrõi Manó Györgyi Géza Háry Géza Hauszmann Alajos Hegedüs Ármin Heidelberg Tivadar dr. Hikisch Rezs? Hoepfner Guido Horváth Antal Hültl Dezsõ dr. Jablonszky Fernc Jakab Dezsõ Jámbor Lajos Janáky István Jánszky Béla Jónás Dávid Jónás Zsigmond Jungfer Gyula (Kosztolányi) Kann Gyula

Károly Lajos Kertész K. Róbert Kiss Géza Komor Marcell Korb Flóris Kórody György Kotsis Iván Körmendy Nándor Körösi Albert Kálmán Králik László Lázár Béla Lechner Jenõ Lechner Ödön Leitersdorfer (Lajta) Béla Ligeti Pál Maróti (Rintel) Géza Magyar Vilmos Málnai Béla Márkus Géza Márton Ákos Medgyes Lajos Meinig Artúr Meller Dezsõ Messinger Alajos Mészáros László Mezey Sándor Miskolczy László Neuschloss Kornél dr. Novák Ede Orbán Jenõ Orth Ambrus Pallós Arthur Palóczy Antal Pecz Samu Pogány Móric Pollák Manó Porgesz József Pucher István Quittner Zsigmond Rainer Károly

Rauscher Alajos Révész Samu Rimanóczy Gyula Román Miklós Róth Miksa Sárkány István Scheiber Miklós Schickedanz Albert Schmahl Henrik Schomann Antal Schulek Frigyes Sebestyén Arthur Seidner Miklós Somló Emil Sós Aladár Spiegel Frigyes Steiner Ármin Steiner Ferenc Steinhardt Antal Sterk Izidor Szabó Antal Szabolcs Ferenc Szivessy Tibor Szivó Pál Tálas Gyula Thék Endre Thomas Antal t[oronyi] Fellner Sándor Tõry Emil Vágó József Vágó László Vidor Emil Virágh Pál Walla József Wannenmacher Fábián Wellisch Alfréd Zala György Zsigmond István Zsolnay Miklós

2. ábra. MÉSZ tagok listája (töredékes) A tárgyalt idõszakból hivatalos taglista nem áll rendelkezésre, így a közölt töredékes tagnévsor a forrásként felhasznált dokumentumokban MÉSZ-tagként említett nevekbõl áll össze. Az alapító tagok névsorát az alapító okirat tartalmazza.

132


szovjet példa szolgált. Ezen átalakítás az egyesületek esetében a szervezetek különbözõ ürügyek révén történõ megszüntetését vagy ellehetetlenítését jelentette, mely hosszú és fájdalmas folyamatként ment végbe. „Ami keveset tudunk róla (ti. magáról a folyamatról) azt is inkább visszaemlékezésekbõl, mint hivatalos adatokból vagy statisztikákból tudjuk. A kommunista kormány természetesen nem törekedett az önkéntes szervezetek felszámolásának és az egyesülési szabadság korlátozásának írásos dokumentálásra. A mindennapokban tapasztalt megszorító intézkedések a hivatalos szabályozásban csak leplezett formában, vagy egyáltalán nem jelentek meg.”52 Az új politikai vezetés nem bízott a korábban kialakult önszervezõdésekben – így a mérnök- és építészszakma szervezeteiben sem –, s mindent elkövetett, hogy különbözõ ürügyekkel a jogi korrektség látszatát fenntartva a saját képére szabja a civil kezdeményezések szféráját is. A hatalom minden önszervezõdést gyanakvással tekintett, s a megmaradt szervezetek felett tökéletes ellenõrzést gyakorolt, mindemellett pedig létrehozta saját szervezeteit is a megszüntetett szervezetek helyén. A MÉSZ feloszlatására 1948-ban került sor,53 majd három év elteltével 1951 õszén a Nemzeti Múzeum dísztermében az ún. építészeti vagy formalizmus vita54 lezárása gyanánt tartott kongresszus keretében azonos néven ismét létrejött a Magyar Építõmûvészek Szövetsége (2. ábra).

IRODALOM Déry Attila – Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867–1945. Urbino Kiadó, Budapest 2000. Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Mûvészettörténeti Kutató Intézet, Budapest 1995. Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Kht., Budapest 2001. Ferkai András: Ûr vagy megélt tér: építészettörténeti írások. Terc, Budapest 2006. Hauszmann Alajos önéletírása. In: Lapis Angularis, Források a Magyar Építészeti Múzeum gyûjteményébõl. Szerk. Hajdú Virág, Prakfalvi Endre. OMvH MÉM, Budapest 1995. 42–43.

52

Kuti 1998. 15. A Belügyminisztérium (a továbbiakban BM) 1948-ban feloszlatta a MÉSZ-t. Az egyesület az elõzõekben az alábbi címeken volt bejegyezve: VII. kerület, Kertész utca 36., 1939: Podmaniczky út 71., 1942: Bercsényi utca 5., Király utca 51., Szalay utca 3. A bejegyzett tagok száma az irat szerint 79–84. BM szám: II. 10.136, BM iktatószám: 182.557/1934 II. 10.136/1948 (Budapest Fõváros Levéltára 33250/935 321/1948). 54 1951 tavaszán a Párt kultúrpolitikai munkaközösségében lezajlott közismert vita keretében Révai József és Horváth Márton a párt részérõl elmarasztaló kritikát fogalmazott meg a hazai építészettel szemben, világossá téve, hogy a hazai építõmûvészetet új alapokra helyezve a szocialista realista építészet követelményeit kell érvényesíteni. 53


133

Isten kardja, hõsök emléke, 80 vázlatrajz elesett hõseink emlékének mûvészi megörökítésére. Kiadja a MÉSZ 1916. Gerle János, Kovács Attila, Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1990. Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest 1998. Magyar Mûvészet 1890–1919. (I.) Szerk. Németh Lajos. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981. Magyar Mûvészet 1919–1945. (I.) Szerk. Kontha Sándor. Akadémiai Kiadó, Budapest 1985. Moravánszky Ákos: Versengõ látomások. Vince Kiadó, Budapest 1998. Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Corvina Kiadó, Budapest 1988. Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. Mûszaki Kiadó 1986 – Bõvített kiadás: Terc, Budapest 2001. Rados Jenõ: Magyar építészettörténet. Mûszaki Könyvkiadó, Budapest 1961. Révész Emese: A magyar historizmus. Corvina Kiadó, Budapest 2005. Sisa József, Dora Wiebenson: Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest 1998. Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Osiris Kiadó, Budapest 2002.

FORRÁSOK MÉSZ alapító okirata, 1902., Magyar Építészeti Múzeum; másodpéldány a Magyar Építõmûvészek Szövetsége gyûjteményében (jelzet nélkül) MÉSZ alapszabálya, 1906., MÉSZ Könyvtár Isten kardja, hõsök emléke, 80 vázlatrajz elesett hõseink emlékének mûvészi megörökítésére. Kiadja a MÉSZ, 1916. Magyar Építészeti Múzeum, Petróczy Gábor hagyatéka, Gy. Sz.: 2002/835/25, 2002/835/13 Vállalkozók Lapja (megjelent: 1879–1944 között) Mûvészet (megjelent: 1902–1918 között) Magyar Mûvészet (megjelent: 1925–34 között) Magyar Építõmûvészet (megjelent: 1907–1944 között) Építõ Ipar, Építõ Mûvészet (megjelent: 1914–1931 között) Új Építészet (megjelent: 1946–1949 között) Tér és Forma (megjelent: 1926–1948 között)

HISTORY OF THE ASSOCIATION OF HUNGARIAN ARCHITECTS BETWEEN 1902–1948 Summary The Association of Hungarian Architects (AHA) founded in 1902 but the research of its historical documentation has been expected for decades. The subject of our work is outlined the history of the so called “first AHA” from the 1902 founding to the breaking up in 1948. Boost and decline appropriate terming this iconic era from the founding through World Wars to the dissolution. With the same

134


name but in a different form, between the frames of a dissimilar social system in 1951 the AHA was re-established and started the second part of its history followed by the third part after the founding of the Chamber of Hungarian Architects. In this present study the first period of this more than 100 years old organization processed, all the while keeping in mind, that all the documents of National Archives of Hungary concerning to association in the discussed era were perished. Therefore we could not draw the detailed story about the Association of Hungarian Architects, but the only thing we could do to contextualize the fragments. During the resource, that fills a gap in Hungarian architecture history, the plentiful contemporary sources provide the base we could use. Keywords: Association of Hungarian Architects, architectural history, professional organizations, first part of the 20 th century, advocacy, cultural activity

A MAGYAR ÉPÍTÕMÛVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK TÖRTÉNETE KÖZÖTT 1

Recommend Documents