Európai Kutatási Központ
E U - N AV I G Á T O R Heti EU hírek röviden 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM
TARTALOM • • • • • • • • • • • • •
A franciafrancia-német együttműködés 50 év után – az Elysée Szerződés évfordulója François Hollande mali akciójának francia belpolitikai vetületei Népszavazást ígér a brit EUEU-tagságról a miniszterelnök A cseh elnökválasztás rövid értékelése Uniós hírek hírek a Világgazdasági Fórumról (World Economic Forum) Davosból Döntés a pénzügyi tranzakciós adó bevezetéséről Hogyan működik a megerősített együttműködés? - a pénzügyi tranzakciós adó példája Freiberga jelentés az európai médiaszabadságról, EP bizottsági vita vita a magyar médiahelyzetről Kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen Már a Bizottság is a KAPKAP-reform csúszásával számol Uniós szintű szabályozás az elektromos autókra vonatkozóan Portré: Konrad Adenauer és Charles de Gaulle Think--tank figyelő: figyelő: Bruegel Intézet: Okos megoldások a növekedés beindítására Think
A franciafrancia-német együttműködés 50 év után – az Elysée Szerződés évfordulója Ezen a héten, 2013. január 22-én ünnepelték a Charles De Gaulle és Konrad Adenauer által aláírt Elysée Szerződés, vagy más néven a Barátság Szerződése aláírásának 50. évfordulóját. A németfrancia viszonyt alapvetően meghatározó ’63-as dokumentum éppen most, a krízis kapcsán és az Európai Unió előtt álló kihívások kapcsán még nagyobb jelentőséget kap. A szerződés jelentette a francia-német kiegyezés alapkövét és aláírását követően folyamatosak lettek a csúcstalálkozók, az egyes városok közötti együttműködések és más civil együttműködések. Eddig több francia-német vezetőpáros működött az együttműködés motorjaként, így Valery Giscard d'Estaing és
Helmut Schmidt, vagy François Mitterand és Helmut Kohl. A két ország együttműködése azonban a kilencvenes évektől egyre ellentmondásosabb vált, hiszen míg Németország sikeres strukturális reformokat hajtotta végre, addig Franciaország tovább vergődött régi, megoldásra váró problémákkal, a nagy csatlakozási ’boom’ után pedig Németország relatív vezető szerepe még nyilvánvalóbbá vált. A kapcsolatok mélypontját az jelentette, amikor a tavalyi francia választások során Merkel nyilvánvalóan Sarkozyt támogatta, Holland pedig kampányában többször igyekezett német-ellenes hangot megütni. A két politikus kapcsolata tehát
-1-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM nem indult zökkenőmentesen és azóta sem az, ugyanakkor a krízis valamennyire együttműködésre kényszeríti őket, és ennek az igénynek igyekeznek is megfelelni, amint az tapasztalható volt az ünnepségek kapcsán is.
költségvetés mihamarabbi elfogadása érdekében is, már a február 7-8-án sorra kerülő csúcstalálkozón is. Merkel és Holland korábban nem legjobb viszonyukról volt híres, azonban mára kiegyensúlyozottabbak lettek a kapcsolatok és – főként a Cameron-beszéd után – igen nagy szükség is van arra, hogy az Európai Unió motorjait jelentő országok minél szorosabb együttműködést folytassanak. Merkel elmondta: Németország sokat tanulhat Franciaországtól, különösen a különböző érdekképviseletek bevonásával kapcsolatban vagy a családokkal kapcsolatos politikákkal kapcsolatban. Azonban a realitás szerint a szoros kapcsolatokat inkább a franciák támogatnák, míg a német társadalom általános véleménye az, hogy nem Franciaországgal kell kiemelten együttműködni, hanem kiegyensúlyozott viszonyt kell ápolni minden tagállammal.
Az együttműködés évfordulójának megünneplésére mintegy 700 francia politikus, diák, művész utazott a német fővárosba, ahol a francia és német parlament, valamint a kormányok is közös ülést tartottak, valamint Joachim Gauck német államelnök gálakoncerttel köszöntötte a résztvevőket, számos kulturális és egyéb program mellett. A két vezető, Angela Merkel és François Holland elmondta, hogy a májusban egy további tervvel állnak majd közösen elő a mélyebb eurózóna integráció érdekében, valamint szorosan együttműködnek a következő hétéves
(SZK)
François Hollande mali akciójának francia belpolitikai vetületei Franciaország 2013. január 11-étől a francia légierő katonai támogatást nyújt a mali kormányerőknek a főváros irányába induló dzsihadista szélsőséges csoportokkal szemben. Január 16-ától már a francia szárazföldi egységek is bevetésre kerülnek. Ez utóbbiak számát Párizs várhatóan rövid időn belül 4000 főre duzzasztja.
François Hollande 2012 nyár közepe óta gyakorlatilag folyamatos veszít a népszerűségéből. 2012 őszétől már csak 35% körül mozgott támogatottsága, amely a harcok megindulása után 38%-ra szökött fel. A kampány idején meghirdetett, 60 pontban megfogalmazott tervének megvalósítása nehézségbe ütközik: A gazdasági elképzelések – amint az várható volt – nem tudnak látványos, rövid távú javulást hozni, sőt ezen a területen az ország állapota rohamosan romlik. Az igazságosságot szimbolizáló, minden, minimum évi 1 millió eurós jövedelemmel rendelkező állampolgár 75%-os adó kulcsának bevezetését pedig az Alkotmány Tanács 2012. december 29-én alaptörvény-ellenesnek minősítette.
Franciaország váratlan háborús döntését azonban vélhetően nem csupán a Szahel régióban már hosszú hónapok óta egyre komolyabban fenyegető szélsőséges dzsihadista csoportok hirtelen januári előretörése és ennek valóban beláthatatlan következményei motiválták. Még azt sem állíthatjuk, hogy a Maliban élő több mint 6.000, a régiót tekintve 30.000 főt meghaladó francia állampolgár védelme lehetett gyors reakció kiváltó oka. Egy ilyen súlyú döntésben nyilvánvalóan a belpolitikai megfontolások is szerepet játszottak, méghozzá igen nagy mértékben. A francia államfő a dzsihadisták Szahelben történő egyre súlyosabb biztonságpolitikai kihívással járó térnyerésének tudatában, de nyilvánvalóan belpolitikai haszon érdekében is hozta meg döntését.
A kudarcok feledtetésére François Hollande megpróbált olyan választási ígéreteket megvalósítani, ami ha nem is élvez abszolút konszenzust a francia társadalmon belül, de el tudja terelni a figyelmet a nehéz francia gazdasági realitásról. Ilyen többek között a homoszexuális párok polgári házasságkötésének engedélyezése, ami azonban a vártnál jobban megosztja francia
-2-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM társadalmat. A párizsi kormányt meglepte a homoszexuálisok házasságát ellenzők jó szervezettsége és széles társadalmi bázisa. A január 13-ára szervezett óriásdemonstráció már előre látható módon komoly kihívásként jelentkezett.
Vélhetően, ha nem is fő indokként, de plusz érv lehetett François Hollande számára a mali hadbalépés melletti döntés pillanatában ez a demonstráció is, hiszen így erről a számára kellemetlen eseményről el lehetett terelni gyorsan a figyelmet, minden következmény nélkül. (FG)
Népszavazást ígér a brit EUEU-tagságról a miniszterelnök miniszterelnök vétójogát és a beleszólását a döntésekbe, valamint csökkenne az Egyesült Királyság nemzetközi befolyása, ez pedig a brit munkahelyek és biztonság szempontjából is számítana.
David Cameron brit miniszterelnök január 23-án, Londonban megtartotta régóta ígért beszédét az Egyesült Királyság és az Európai Unió viszonyáról, amelyben bejelentette, pártja népszavazást írna ki a szigetország bennmaradásáról az EU-ban. Egy azonnali referendum azonban szerinte „hamis választás” lenne, mivel meg kell várni, hogy az euróövezeti válság miatt megindult változások befejeződjenek. A következő, 2015-ös konzervatív választási program ugyanakkor felhatalmazást kérne egy tory kormány számára a tagsági feltételek újratárgyalására, majd egy bennmaradásról szóló népszavazás kiírására a parlamenti ciklus első felében, azaz 2017-ig (ha nem változtatnak az EU alapszerződésein nekik tetsző módon minden tagállamra vonatkozóan, amit szintén szükségesnek tartott, sőt, a legjobb szerinte egy teljesen új alapszerződés lenne). David Cameron kijelentette, hogy „teljes szívével és lelkével” az új megállapodás mellett kampányolna. Hangsúlyozta, hogy egy esetleges kilépés után is hatna az országra az EU, de London elvesztené a
A konzervatív miniszterelnök igyekezett egy jövőképet felvázolni az EU számára, amely öt alapelvre, a versenyképességre, a rugalmasságra, a hatalom tagállamokhoz való visszairányítására, a demokratikus elszámoltathatóságra és (az euróövezeten belüli és kívüli tagállamok közötti) méltányosságra építene. A beszéd után a német külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy bár nem mindenről Brüsszelnek kell döntenie, de nem lehet válogatni, és francia kollégája szerint sem lehetőség az „à la carte” Európa, Angela Merkel német kancellár azonban úgy nyilatkozott, hajlandó tárgyalni egy „méltányos kompromisszumról”, ha már megállapodtak a 2014-2020-as uniós költségvetésről. (MB)
A teljes beszéd az alábbi linken érhető el: http://www.number10.gov.uk/news/eu-speech-at-bloomberg
A cseh elnökválasztás rövid értékelése A csehországi elnökválasztás első fordulója után Milos Zeman, aki 1998-2002 között volt miniszterelnök és Karel Schwarzenberg, aki pedig 2010 óta a jobboldali kormány külügyminisztere, kerültek egymással szembe a második körben. A végül győztesen kikerülő Milos Zeman elsősorban a baloldali pártok szavazataira számíthatott, míg
Karel Schwarzenberg a jobboldali, illetve a parlamenten kívüli pártok és civil szervezetek többségének a támogatását bírta. A második forduló Zeman győzelmét hozta. Míg az államfői pozíció tartalma és minősége nagyrészt protokolláris, komoly erkölcsi
-3-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM hatalommal bír. Az államfői hatáskörbe tartoznak többek között az ország külpolitikájával kapcsolatos döntések is.
politikát hoz majd Csehországban, noha valószínűleg nem olyan mértékben, mintha Karel Schwarzenberg került volna ki győztesen. Zeman nem zárja ki a bankunióhoz való csatlakozást, de csak az euró csehországi bevezetése után, és a kampány során felmerült az aggodalom, hogy orosz- és szerbbarát illetve valamelyest németellenes politikai irányt fog képviselni elnöki politikájában.
Egy 2012-es Eurobarométer-felmérés szerint a tagországok közül a csehekben él az egyik legerősebb nemzeti öntudat Európában, csupán alig egynegyede ítéli meg pozitívan az Európai Uniót és csatlakozásukat.
(MA – MR)
Zeman elnöksége – a Vaclav Klaus fémjelezte korszak után – minden bizonnyal pozitívabb EU-
Uniós hírek a Világgazdasági Fórumról (World Economic Forum) Davosból arra, hogy a jó működéshez szükséges döntéseket meghozzák. Úgy vélte, a fiskális reformok végrehajtása mellett a foglalkoztatásra kell koncentrálni, ezen belül is elsősorban a fiatalok foglalkoztatására.
A héten a svájci Davosban került megrendezésre a Világgazsági Fórum (World Economic Forum), ahol a világ gazdasági és politikai életének elitje találkozott, hogy az aktuális kihívásokat megtárgyalják. A Fórumon részt vett Christine Lagarde, az IMF vezetője, Mario Monti leköszönő olasz miniszterelnök, Angel Merkel német kancellár és François Hollande francia elnök is.
Davosban felszólalt Angela Merkel német kancellár és David Cameron brit miniszterelnök is. Mindketten problémásnak találták az európai versenyképességi helyzetet világviszonylatban. Egy nappal Cameron híres, hírhedt beszéde után a miniszterelnök elmondta, a cél az, ahogy az Egyesült Királyság egy nyíltabb, flexibilisebb és hatékonyabb Unió tagja legyen és nem az, hogy kilépjen az Európai Unióból. Merkel pár órával később engedékeny hangnemű beszédében a megerősített együttműködésének intézményét hangsúlyozta, kiemelve, hogy fontos, hogy azok az országok, amelyek további lépéseket szeretnének tenni együtt, azoknak ne kelljen másokra várni ahhoz, hogy hatékonyabban működhessenek együtt (példaként hozta fel a schengeni együttműködést). Emellett kiemelte, hogy az ilyen együttműködésének mindig nyitottnak kell maradnia azon országok felé, akik később csatlakozni szeretnének. Cameronhoz hasonlóan fontosnak tartotta, hogy Európa világviszonylatban versenyképesebb legyen. Azonban a megközelítése más volt, hiszen nem ő nem a flexibilisebb belső piacban hisz, mint elmondta, hanem azokban a tagállamok és az Európai Bizottság közötti szerződésekben, amelyek a munkaerővel kapcsolatos terhek csökkentését, a flexibilisebb munkaerőpiacot vagy az oktatásba és
Monti felszólalásában figyelmeztetett: az európai politikában fel kell hagyni a rövidlátással, a közvetlen politikai érdekek érvényesítésével. Az olasz technokrata miniszterelnök úgy vélte, az északi országok vezetőinek is szerepe van abban, hogy a piac nem bízott Olaszországban, még a gazdasági rendezést követően sem, mivel a vezetők nem ismerték fel a krízis szisztematikus összetevőit. Úgy vélte, a fájdalmas reformokat a Európa-szerte jobban elfogadják az emberek, ha érzik, hogy a megszorítások egyenlően és igazságosan vannak elosztva. Christine Lagarde, az IMF francia vezetője Davosban kijelentette: a 2013-as év az eurózóna számára egy döntő év lesz: vagy sikerül megerősödve túljutni a nehézségeken, vagy felbomlik a zóna. Lagarde elmondta, az eurózóna vezetőinek ki kellene használni a pillanatnyi lendületet és még több olyan rendelkezést kell elfogadni, mint például a bankunió. Tekintettel arra, hogy a válság már biztosan kitart még a 2013-as évben is, különösen fontos, hogy az olyan fejlett országok és térségek, mint Japán, az USA vagy az eurózóna kihasználják ezt az időszakot
-4-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM kutatásba fektetett befektetéseket célozzák. Mindketten egyetértettek abban, hogy az EU-nak mihamarabb alá kell írni a szabadkereskedelmi
megállapodásokat az olyan fejlett országokkal, mint Japán, az USA vagy Kanada. (SZK)
Döntés a pénzügyi tranzakciós adó bevezetéséről Az Ecofin január 22-i, Brüsszelben tartott ülésén a pénzügyminiszterek beleegyezésüket adták a pénzügyi tranzakciókat terhelő adó bevezetéséről szóló javaslat kidolgozásához, az úgynevezett megerősített együttműködési eljárás (ennek működéséről lásd következő írásunkat) elindításához az azt szorgalmazó 11 tagállam részére.
A Bizottság eredeti, 2011-es javaslata szerint a pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tranzakciók szerint az adó mértékét várhatóan 0,1 százalékban határoznák meg, a nagy gyakoriságú származékos termékek (derivatívák) esetében pedig a tranzakció értékének 0,01 százaléka lesz a befizetendő adó. A Bizottság egy korábbi hatástanulmánya szerint a pénzügyi tranzakciós adó uniós szintű (27 tagállam részvételével) bevezetése kb, 57 milliárd euróval növelné a bevételeket. A Bizottság hatástanulmánya szerint azonban a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése a uniós GDP 1%-os csökkenéséhez vezetne, ami nagyjából 50 milliárd eurónak felel meg.
Az Európai Bizottság még 2011-ben javaslatot tett a pénzügyi tranzakciókat terhelő adó bevezetésére uniós szinten, azonban ez több tagállamban (Nagy-Britannia, Svédország és Hollandia vezetésével) heves tiltakozást váltott ki, így a javaslatot visszavonták. Ezt követően azonban a 11 támogató tagállam (Németország, Ausztria, Belgium, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország, Szlovákia, Szlovénia és Észtország) ismét a Bizottsághoz fordult 2011 őszén, és kérte a javaslat újbóli előterjesztését a részükre. A 11 támogató tagország az Európai Unió gazdaságának mintegy 67%-át, az eurózóna gazdaságának pedig 90%-át teszi ki.
A pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalás költségének diverzifikációja mellett az egységes pénzügyi tranzakciós adó bevezetésének további előnye lehet az, hogy mivel 10 uniós tagállamban már létezik a tranzakciós adó egyik vagy másik formája, így egy egységes modellel elejét vennék annak, hogy ez a sokféleség kárt okozzon a belső piacnak. Az uniós pénzügyi tranzakciós adóból befolyó összeg teljes egészében vagy részben felhasználható az uniós költségvetés saját forrásaként, bevételként megjelenve, kiváltva a nemzeti költségvetésből fizetett bizonyos meglévő saját forrásokat. A Bizottság külön kiegészítő javaslatokat fog benyújtani annak meghatározására, hogy a pénzügyi tranzakciós adó milyen módon használható fel az uniós költségvetés forrásaként. Azonban ez utóbbi előfordulhat, hogy a támogató tagállamokat is megoszthatja majd.
A Bizottság várhatóan már az elkövetkezendő hetekben előterjeszti a pénzügyi tranzakciós adóra vonatkozó javaslatot, amelynek jogszabályi megvitatásában mind a 27 tagállam részt vesz majd, függetlenül attól, hogy támogatja-e a kezdeményezést vagy sem. A végső szavazásra azonban már csak a 11 érintett ország lesz jogosult, nekik szuverén politikáról lévén szó egyhangú döntéssel kell majd megállapodniuk.
(MA- MR)
A tervezet és a hatástanulmány az alábbi oldalon érhető el: http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/other_taxes/financial_sector/summ_imp act_assesmt_en.pdf http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52011PC0594:HU:NOT
-5-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM
Hogyan működik a megerősített együttműködés (enhanced cooperation)? cooperation)? - a pénzügyi tranzakciós adó példája Az EU tagállamok pénzügyminiszterei együttesen jóváhagyták (2013. január 22-én), hogy az EU országainak egy szűkebb csoportja „előretörjön” és a többiektől eltérő adózási rendet vezethessen be egy politikailag érzékeny és elvileg közös szabályok alapján harmonizálható gazdasági területen. A pénzügyi műveletekre kivethető adók terén – a pénzügyi válság állami és társadalmi költségeinek forrásait legalább részben biztosító intézkedésként – számos tagállam szorgalmazta egy egységes és közös uniós adózási rend bevezetését, amire az Európai Bizottság 2011. szeptemberi tervezete vázolta fel az alkalmazható szabályozási keretet.
belső piac hatékony működését alátámasztó jogharmonizáció követelményével nem ütközhet. Továbbá, alapszerződési feltétel a szűkebb körben elfogadott szabályokat alkalmazni képes és kész bármely tagállam számára nyitva álló működés. A tagállamok teljes körénél szűkebb csoportban egységesített szakpolitikák és összehangolt joganyag létrehozása nem széttartó szabályozást és gyakorlatot kíván bevezetni egy meghatározott területen (pl. pénzügyi műveletek adói) az Unión belül, hanem rugalmas és fázisokban megvalósuló egységesítést tesz lehetővé vagy legalább az EU keretei között tartja a gazdasági integrációban megjelenő differenciálódást.
Tavaly nyárra - többszöri nekirugaszkodás után – egyértelművé vált, hogy nincs és nem is várható tagállamok közötti egyetértés a pénzügyi tranzakciós adózás uniós szintű szabályainak bevezetéséhez. A holtpontra jutott kezdeményezés továbbvitelére és az arra készen álló tagállamok körében történő bevezetésre az EU alapszerződéseiben megnyitott megoldási útvonal, az ún. „megerősített együttműködés” (enhanced cooperation) igénybevétele kínált lehetőséget.
A pénzügyi tranzakciók adózási rendjének 11 tagállam között bevezethető egységesített szabályai a szorosabb és egységesített működést teszi lehetővé egy újabb területen. (Korábban összesen kétszer került arra sor, hogy ilyen megoldást alkalmazzanak a tagállamok bármely ágazati vagy szakpolitikai témakörben.) A héten a valamennyi tagállam képviselőjének körében elfogadott döntés csak a „megerősített együttműködést” megengedő politikai egyetértést és támogatást fejezte ki. Az egységes tranzakciós adókra vonatkozó szabályok tartalmát az Európai Bizottság által beterjesztésre váró irányelv tervezete – amely lényegében ugyanazt fogja tartalmazni, amit nem volt elfogadható teljes körben – fogja meghatározni. Annak elfogadásához azonban már csak az azt alkalmazó „tranzakciós adóztatók” 11 tagú csoportjának döntésére lesz szükség.
Ez az együttműködés megengedi, hogy az Unió jogi keretei közé beilleszthető módon „intézményesített élcsapatot” formálhassanak a többi tagállamtól elkülönülve ugyan, de a közös gazdasági integráció céljaival és működésével összhangban. Az alapszerződési rendelkezések egyértelművé teszik, hogy bármely „megerősített együttműködés” a valamennyi tagállam részvételével fenntartott és működő egységes
(TCS)
Freiberga jelentés az európai médiaszabadságról, EP bizottsági vita a magyar médiahelyzetről Néhány napja tette közzé jelentését a Bizottság által felkért, Vaira Vike-Freiberga egykori lett államfő által vezetett szakértői csoport. A Neelie Kroes biztos által felkért magas rangú szakértői csoport feladata az volt, hogy jelentésükben megvizsgálják, szükség van-e európai szintű
szabályozásra a médiaszabadsággal és médiapluralizmus biztosításával kapcsolatban. A biztos a jelentés bemutatása kapcsán jelezte, a magyar médiahelyzet volt a fő oka annak, hogy a szakértő csoport felállítást kezdeményezte. A jelentésben ugyanakkor egyetlen tagállam sincs
-6-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM
több mint fél éve készülő jelentésnek harmadik – médiahelyzettel kapcsolatos – tervezetét mutatták be a jelentéstevők az ülésen. A javasolt EPhatározat szövegtervezete még mindig nem végleges. A mostani, immár harmadik munkadokumentum az Európa Tanács és az EBESZ korábbi munkája, valamint a LIBE bizottság delegációjának tavalyi látogatása után kialakult kép alapján mutatja be a magyar médiahelyzetet. Az ülést Gál Kinga magyar néppárti képviselő vezette, aki kiemelte, hogy a magyar kormány jelentős, nemzetközi és magyar szervezetek (pl. Európa Tanács, Alkotmánybíróság) véleményeit figyelembe vevő változásokat eszközölt a kifogásolt jogszabályban. Rui Tavares (zöldpárti, portugál) jelentéstevő a munkadokumentum bemutatása kapcsán elmondta, hogy szerinte is előrelépések tapasztalhatóak, véleménye szerint ez részben annak köszönhető, hogy az Európai Parlament is foglalkozik a magyar média helyzetéve. A vitában ugyanakkor, a korábbi tapasztalatoknak megfelelően a különböző frakciót képviselő politikusok igen eltérően ítélték meg nem csak a magyar helyzetet, de azt is, hogy az Európai Parlamentnek mennyire kell e kérdéssel egyáltalán foglalkoznia. A társ-jelentéstevő, Renate Weber (román, liberális) jelentős kritikát fogalmazott meg, aláhúzva, hogy az elmúlt évben eszközölt változtatásokat követően sem ítéli jobbnak a magyar média helyzetét. Az ülésen a magyar helyzet tárgyalása kapcsán a bizottsági tagok úgy vélték, az Európai Unió több tagországában van probléma a médiával kapcsolatban (így például Görögországban vagy Bulgáriában is).
nevesítve, ugyanakkor több problémásnak tűnő esetet is felvetett a szakértő csoport. A jelentés úgy véli, szükség van a sajtószabadságot és a média sokszínűségét biztosító európai szintű keretszabályozásra, irányelvre, ugyanakkor Freiberga elismerte, hogy nagyon kényes az a határ, ami alapján meg lehet ítélni, hogy mennyire problémás az adott helyzet és abban ki lenne illetékes – meddig a tagállamok és mikortól lenne lehetőség uniós szintű közbeavatkozásra. A jövőbeni, esetleges szabályozással kapcsolatban konkrét ajánlásokat is megfogalmazott a csoport. A jelentés is elismerte, hogy a médiaszabadsággal kapcsolatos ellenőrzés továbbra is a tagállami hatóságok illetékessége, azonban véleményük szerint a szabad mozgás és az európai szintű demokrácia fenntartása uniós lépéseket is szükségessé tesz. Egyébként nem csak politikai problémákat találtak Európa-szerte, hanem az aránytalanul nagy hirdetői nyomás, a folyamatosan változó gazdasági környezet és üzleti modellek, valamint az új média térnyerése és ezzel együtt az újságírói szakma „felhígulása” is hozzájárul a médiával kapcsolatos európai problémák köréhez. Kroes biztos azonban nem vélekedett egyértelműen: azt mondta, a Bizottság meg fogja vizsgálni a jelentést és párbeszédet fog kezdeményezni a kérdésről az egyes biztosokkal is, hiszen összességében ez több biztos hatáskörét is érinti. A szakértői jelentéstől függetlenül, január 21-én vette újra napirendjére a magyar média helyzetét az Európai Parlament bel- és igazságügyi szakbizottsága (LIBE). A LIBE képviselői által már
(SZK)
Kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen a telefonadó ügyében ügyében Az Európai Bizottság a héten hivatalos felszólítást (letter of formal notice) írt a Magyarországnak, ezzel megkezdve az ún. kötelezettségszegési eljárás (infringement procedure) első lépését. A kötelezettségszegési eljárás során a Bizottság kifogásolhatja, ha egy tagállam az európai uniós
kötelezettségeinek nem tesz eleget, avagy azokkal ellentétes szellemű rendelkezéseket hoz. Az eljárás első lépése a hivatalos felszólítás, majd ezt követi egy válaszlevél, amely magyarázatát a Bizottság vagy elfogadja, vagy tovább folytatja az eljárást. Amennyiben tovább folytatja, úgy a
-7-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM
vizsgálódást és további felszólításokat követően egy tagállamot – akár az Európai Bíróság segítségével – bírság fizetésére is kötelezhetnek. Kötelezettségszegési eljárások minden tagállam ellen folynak és a Bizottság időszakosan jelentést készít arról, hogy az adott pillanatban mely tagállam ellen folyik a legtöbb kötelezettségi eljárás.
Ez a Bizottság szerint az engedélyezési irányelv rendelkezéseivel nincs összhangban (azaz ún. igazgatási díjat szedhetnének, de azt az adott szektorral kapcsolatos fejlesztésekre kell fordítani). A magyar kormány válhatóan hasonlóan érvel majd ez esetben is, mint tette a távközlési adóval kapcsolatban, azaz vélhetően arra fog hivatkozni, hogy a telefonadó ún. közvetett adó, amelynek kivetésére a kormánynak joga van, és így az nem tartozik az engedélyezési irányelv hatáskörébe. A távközlési adóval kapcsolatos eljárás most az Európai Bíróság előtt van, a mostani első lépése után a kormánynak két hónapja van válaszát megküldeni.
A most indított eljárás oka, hogy az Európai Bizottság kifogásolja a Magyarországon tavaly bevezetett telefonadó intézményét. Fő problémának azt tartják, hogy a telefonadóval – csakúgy, mint a korábbi távközlési adóval – a távközlési szektort sújtják, ugyanakkor a bevételekből nem a szektor részesül egyedül, hanem azokat „ezeken túlmenő célokra” fordítják.
(SZK)
Már a Bizottság is a KAPKAP-reform csúszásával számol A BruxInfo internetes oldal szerint az Európai Bizottság (EB) már egy átmeneti tervvel számol az EU költségvetésének nagyjából 40 százalékát kitevő Közös Agrárpolitikával (KAP) kapcsolatban. A 2014-2020-as költségvetési időszakra tervezett KAP-reform tárgyalásaival párhuzamosan – nevük elhallgatását kérő források szerint – az EB átmeneti jogi kerettel készül az első évre. A terv a KAP két pillére közül csak az elsőhöz tartozó közvetlen jövedelemtámogatásokat érinti. Minderre azért van szükség, mert az EU teljes költségvetéséről legkorábban csak a február 7-én kezdődő EU-csúcson születhet döntés, és a források szerint 2013 végéig már nincs idő új rendszert kidolgozni.
ezen az intézményközi tárgyalások megkezdéséről és az arra vonatkozó megbízatásról is döntöttek, az AgraFacts hetilap által idézett EPtisztviselők szerint a bizottság csak „mandátumtervezeteket fogad el, amelyeket a [legközelebb március 11-14-én tartott] plenáris ülésnek jóvá kell hagynia”. Ráadásul az EP a társ-döntéshozó Tanács tárgyalási megbízatásának elfogadását is megvárná – ez legkorábban március végén történhet meg. A Tanács soros ír elnöksége jelezte, hogy addig is nem hivatalos egyeztetéseket kezdene, amelyek előkészítenék az alapokat, hogy a hivatalos felhatalmazások birtokában lendületből láthassanak neki az EP, az EB és a Tanács közti trialógusnak.
Eszerint hazánkban még egy évig maradna a egységes területalapú támogatás (SAPS), és csak 2015-től váltaná az új, közös rendszer, amely a SAPS-t, valamint a főként 2004 előtt EU-taggá vált tagállamokban alkalmazott SPS-t is felváltaná.
Korábban a francia és a magyar agrártárca vezetője is jelezte, hogy csúszhat a KAP-reform. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úgy fogalmazott, arra kell törekedni, hogy 2013 első félévében lezáruljanak a tárgyalások, így elég idő maradjon a végrehajtási jogszabályok megalkotására és a tagállami intézményrendszer felkészítésére, de a folyamat várható elhúzódása miatt fel kell készülni egy átmeneti év bevezetésére is.
Az Európai Parlament (EP) mezőgazdasági bizottsága január 23-24-én szavazott a KAPreformról. Bár a napirendi pontok címe alapján
(MB)
-8-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM
Uniós szintű szabályozás az elektromos autókra vonatkozóan Az elektromos autók piacra lépésének lehetősége meglehetősen korlátozott, tekintettel arra, hogy kevés töltőállomás áll a használók rendelkezésére, így pedig nem versenyképes egy elektromos autó a hagyományos üzemanyagot fogyasztó járművekkel szemben. Ezért a Bizottság több töltőállomás kiépítését javasolja, így is segítve az alternatív üzemanyagok elterjedését és ezzel a szén-dioxid kibocsátás csökkenését.
Az Európai Bizottság közlekedésért felelős biztosa, Siim Kallas úgy vélte, a tagállamoknak kell felelősséget vállalniuk és töltőállomásokat kell kiépíteni. A legtöbb töltőállomást Németországban kellene kiépíteni, ahol a jelenleg meglévő 2.000 töltőpontot 150.000 töltőpontra kellene duzzasztani, míg nagyjából a tagállamok felében elegendőnek tűnik tíz, vagy annál kevesebb töltőállomás kiépítése is (ezek közé tartozik Magyarország is).
Az elektromos autók nem csak drága áruk, de használhatóságuk jelenlegi korlátozottsága miatt sem terjednek gyorsan, noha a korábbi rendelkezéseknek megfelelően az európai közlekedésnek mintegy 10%-ának kellene megújuló energiaforrásokkal mennie 2020-ra, csökkentve az olajtól való függést. (Addigra nagyjából 10 millió elektromos járműnek kellene futnia az utakon.)
Érdemes azonban megjegyezni, ahogy az alternatív üzemanyagok közé nem csak az elektromos meghajtás tartozik, de a hidrogén, a bioüzemanyag és a természetes gáz is. (Ez utóbbiak egyébként nem teljesen környezetbarátok.) (SZK)
PORTRÉ Konrad Adenauer (1876 – 1967) Német államférfi, az NSZK első kancellárja. A kölni katolikus családból származó jogász korán közéleti szerepet vállalt, katolikus szervezetekben tevékenykedett, később pedig egyik alapítója lett a CDU-nak. A háborút követően ’45-től Köln polgármestere, 1948-ban a nyugat-német alkotmányozó Parlamenti Tanács vezetője. 1949-ben választották kancellárrá (1963-ig volt kancellár), fő célja, hogy a háborús elszigeteltségből újjáéledő Németországot újra integrálja és közelebb hozza a szomszédos európai államokhoz. Ez a cél vezérelte akkor is, amikor Robert Schumannal együttműködve megalapozták az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Gazdasági Közösség létrejöttét. Emellett vezetésével csatlakozott az NSZK az Európa Tanácshoz és a NATO-hoz is. Charles de Gaulle (1890(1890-1970) Francia államférfi, tábornok (Le Général), a Francia Köztársaság 18. elnöke, az ötödik köztársaság megalapítója. A lille-i, származású férfi katonai pályafutását követően lett vezető politikus. A második világháború alatt a francia ellenállási mozgalmat irányította, majd azt követően alkotmányos reformot hajtott végre. 1962-ben Franciaország első közvetlenül választott elnöke lett. Az ekkor kezdődött és 1968-ig tartó időszakot szokták „politique de grandeur” időszakként emlegetni, mint Franciaország felvirágoztatása kísérletének időszakát. Politikájának középpontjában Franciaország függetlensége és szabadsága állt egész karrierje során. Nevéhez fűződik az Európai Közösség egyik legnagyobb válsága, az ún. üres székek politikája. 1969-ig maradt tisztségében, amikor egy népszavazás után lemondott tisztségéről és visszavonult. Számos kiváló monográfia szerzője. (SZK)
-9-
E U - N AVI G Á TO R 2013. JANUÁR 28. III. SZÁM
THINK TANK FIGYELŐ: Bruegel Intézet: Okos Okos megoldások a növekedés beindítására A gazdasági válságból való kilábalás egyetlen járható útja az EU tagországok számára a növekedés forrásainak megtalálása. A növekedés beindításának lehetőségeiről, gazdaságpolitikai eszközeiről szól a brüsszeli Bruegel kutatóintézet (Georg Zachman szerzőségével) tavaly év végén publikált tanulmánya, amelynek címe: Smart choices for growth. A strukturális reformok és modernizáció gazdaságösztönző szerepét értékelő tanulmány legfontosabb megállapítása az, hogy a kormányok hiába fektetnek komoly összegeket egy szektorba vagy ösztönzik a fejlődését egy-egy iparágnak – pl. a szélessávú telekommunikációs hálóatoknak – ha nem fejlesztik az olyan alapvető funkciókat, mint az oktatás. Ez azt jelenti, hogy a siker kulcsa egy a társadalom és a gazdaság teljes problémakörét átfogó stratégiai megközelítés és a kisebb növekedési potenciállal rendelkező területekbe való beruházás csökkentése – a kormányzati stratégiai források elvékonyodását elkerülendő. A kormányzati stratégia nem csak beruházásokat, hanem reformokat is magában kell, hogy foglaljon – ebben a tekintetben kiemelt szerepe van a munkaerőpiaci modernizációnak, a beruházás és növekedésorientált üzleti környezet szabályozási keretrendszerének, és a humántőke fejlesztésének. (MA)
A tanulmány az alábbi weboldalon érhető el: http://www.bruegel.org/publications/publication-detail/publication/761-smart-choices-for-growth/
TUDTATUDTA-E? Charles de Gaulle, Európával kapcsolatos elképzeléseinek 1959-es strasbourg-i ismertetésekor fogalmazta meg híres mondatát:
„Oui, c’est l’Europe, depuis l’Atlantique jusqu’à l’Oural, c’est toute l’Europe, qui décidera du destin du monde.” (Igen, Európa, az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európa az, amely meg fogja határozni a világ sorsát.) (SZK)
IMPRESSZUM Az EU-Navigátor a Magyar Külügyi Intézet heti uniós híreket feldolgozó hírlevele, amely az Európai Kutatási Központ szerkesztésében készül. Szerkesztő: Dr. Marján Attila (MKI EKK) A hírlevél további munkatársai: Márton Balázs (Kitekintő), Szalóki Katalin, Dr. Törő Csaba (MKI) Vendégszerzők: Dr. Fejérdy Gergely (MKI), Martin Rita e-mail:
[email protected]
- 10 -