DOROG ÉS ESZTERGOM KÖRNYÉKÉNEK NÖVÉNYVILÁGA

Kora tavaszi virágszőnyeg a

Címlapon: Leánykökörcsinek

gyertyános-tölgyesben

a

Strázsa-hegyen

Bauer Norbert - Barna János

DOROG ÉS ESZTERGOM KÖRNYÉKÉNEK NÖVÉNYVILÁGA

Feichtinger Sándor esztergomi orvos-botanikus emlékének

1999

Lektorálták:

DR. PRISZTER SZANISZLÓ a biológiai tudományok doktora FUTÓ JÁNOS geológus-muzeológus

A fényképeket készítette:

BAUER NORBERT

Szerkesztő: Technikai szerkesztő:

FUTÓ JÁNOS K E S E R Ű ILDIKÓ

A munka megjelenését t á m o g a t t á k : A u t ó t r a n s Fuvarozó és Szolgáltató Kft., Dorog Dorog Város Képviselő-testületének Polgármesteri Hivatala Dorog Város Kulturális Közalapítványa Esztergom Város Képviselő-testületének Kulturális, Idegenforgalmi és Sportbizottsága F u t á r Fuvarozó és Szolgáltató Kft., Dorog Relabor Rehabilitációs Célszervezet Kft., Dorog Vértes Volán Rt. Forgalmi és Műszaki Üzeme, Dorog

Kiadja: a Bakonyi Természettudományi M ú z e u m , Zirc Felelős kiadó: F u t ó J á n o s múzeumigazgató

Készült: a veszprémi PROSPEKTUS Nyomdában, 1999-ben

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

4

Baranyanádasdi Feichtinger Sándor, az orvos-botanikus

6

A flóramu mai szemmel

11

A környék természetföldrajzi helyzete

13

Botanikai kirándulások Területünk főbb növénytársulásai

16 16

Legféltettebb

kincseink: védett növényfajok

26

Dorog és Esztergom közvetlen környékének mai flórája

51

Irodalom

76

BEVEZETÉS

Éppen 100 éve, hogy az esztergomi orvos-botanikus Feichtinger Sándor - az Esz­ tergom-vidéki Régészeti és Történelmi T á r s u l a t felkérésére - elkészítette az „Esz­ tergom megye és környékének flórája" című hatalmas m u n k á t . Ez a m ű több évti­ zed szorgalmas gyűjtéseinek, terepbejárásainak, közvetlen megfigyeléseinek ered­ ménye, valamint az akkoriban elérhető legmodernebb hazai és külföldi tudósok m u n k á i n a k szintézise. Ilyen komplex, regionális florisztikai m u n k á k azóta nemigen jelentek, jelenhet­ tek meg. A Feichtinger által vizsgált terület ma két ország több megyéjének terüle­ t é r e esik. Feichtinger és m á s megyékben működő k o r t á r s a i n a k elsődleges célja az adott területek kevéssé ismert növényvilágának feltárása és összeírása volt. A könyv több mint egy flóralista, hiszen az egyes növényfajok és nemzetségek morfológiai le­ írását, határozási bélyegeit is tartalmazza. Emellett természetesen megadja a fajok előfordulási helyeit is. A m ű mai felbecsülhetetlen értékét főként ezen adatok jelen­ tik, hiszen ezek alapján jó képet kapunk a környék növényvilágának 100 évvel ez­ előtti helyzetéről, s figyelemmel kísérhetjük az esetleges kedvező vagy kedvezőtlen változásokat. Az utóbbi eseménydús évszázad természeti környezetünk állapotában m a r k á n s változásokat eredményezett. F ő k é n t a településeinkhez közeli hajdani élőhelyek es­ tek terjeszkedésünk és gazdálkodásunk áldozataivá. Környezetünk n a g y m é r t é k ű pusztulása, a természetes ill. természetközeli élőhelyek szűkülése és feldarabolódása komoly veszélyeket rejt. I t t nemcsak a r i t k a növény- és állatfajok, társulások megsemmisüléséről van szó, hanem ezzel együtt a táj ill. környezetünk természetes a r c u l a t á n a k megváltozásáról és megszűnéséről, s áttételesen közérzetünk, egészsé­ gi állapotunk romlásáról. Feichtinger Sándor óta számos jeles botanikus foglalkozott e terület növényvilá­ gával, komoly eredményeket mutatva fel szakmai körökben. Sok újdonság került elő, illetve a t u d o m á n y előrehaladásával bizonyos dolgok, jelenségek új megvilágításba k e r ü l t e k . Kialakult a n ö v é n y t á r s u l á s t a n (fitocönológia) t u d o m á n y a , mely a növényfajokat m á r nemcsak magukban, hanem közösség szinten vizsgálja. E század második felében természeti k ö r n y e z e t ü n k pusztulása eddig soha nem látott mérete­ ket öltött. Csak a legutóbbi évtizedek hozták meg azt a felismerést, hogy természeti értékeink csak közös összefogással őrizhetők meg. Többek között ez vezetett az új nemzeti parkok kialakításához, így a hozzánk legközelebb eső Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulásához is. A 100 év alatt felhalmozódott botanikai ismeretek közérthető összegzése mind ez idáig nem készült el szűkebb környékünkkel kapcsolatban. A cím is sejteti, hogy je­ len munka nem fedi le a hajdani Esztergom megye területét. Igyekeztünk a Feichtinger által legmélyebben kutatott területekről, a megye magjáról (Esztergom és Dorog közvetlen környékéről) minél több új és megbízható információt összegyűj­

ti

teni. Ezt főként rendszeres és szorgalmas gyűjtéseink, terepbejárásaink, részben pe­ dig friss irodalmi adatok alapján t e t t ü k . Feichtinger flóraművével ellentétben e munka elsősorban nem szakmai köröket céloz meg, de értékes információkat tartalmaz s z á m u k r a is. Fő célunk az i t t lakók és az erre j á r ó érdeklődők tájékoztatása k ö r n y é k ü n k ma is fellelhető növénytani érté­ keiről, illetve az ezen értékeket fenyegető problémákról. E szerény m u n k á v a l Feichtinger Sándor botanikai m u n k á s s á g á n a k tisztelgünk.

BARANYANÁDASDI FEICHTINGER SÁNDOR, AZ ORVOS-BOTANIKUS

„Dr. Feichtinger Sándor orvos-tudor, királyi tanácsos, iskolaigazgató, Esztergom városi főorvos és képviselő, a felső-lavsitzi tudományos társaság, a bécsi császári k i ­ rályi állat- és növénytani, s a magyar királyi t e r m é s z e t t u d o m á n y i társulatok tagja" - olvashatjuk egy korabeli esztergomi közlemény bevezetőjében. De k i is volt Feichtinger Sándor, az „öregúr", k i tiszteletre méltó kilencvenéves életéből közel hetvenet a gyógyítás, a közszolgálat és a botanika odaadó művelésé­ nek szentelt? A mai esztergomi emlékekben kutatva, bizony csak elég szegényes anyagra bukkanhatunk, s a n n á l is kevesebbet idézhet fel az élő városi emlékezet. Sajnálatos, hogy még Szállási Árpád doktorunk elmúlt évtizedekben megjelent, nagy alapossággal megírt cikkei sem ü l t e t h e t t é k vissza Feichtinger Sándor nevét a köztu­ datba, így talán nem érdektelen - az esztergomi és környékbeli flóraviszonyok tár­ gyalását megelőzően - a terület múlt századi nagy kutatóját n é h á n y szóban megidéz­ n ü n k , ekképp tisztelegve gazdag életműve előtt. Dr. Feichtinger Sándor 1817. november 17-én született Esztergom-Szentgyörgy­ mezőn. A család származását tekintve bajorországi. Dédapja, József György, a X V I I . sz.-ban költözött Magyarországra és Baranyanádasdon telepedett le. A család neme­ si levelet 1720-ban I I I . Károly királytól nyert, melynek nemesi megújításában, 1887ben Sándor felvette a Baranyanádasdi előnevet. Sándor elemi és középiskolai t a n u l m á n y a i t szülővárosában végezte, majd Pestre kerülve az orvosi egyetemre iratkozik, ahol 1840-ben avatják t u d o r r á . Az orvosi ta­ n u l m á n y o k közül elsősorban a sebészet, a nőgyógyászat és a szemészet vonzotta. T u ­ d o m á n y á n a k bővítésére - a kor szokásainak megfelelően - egy évet Bécsben töltött, ahol az ínmetszéseket magától Diffenbachtól tanulta. Az ott tanult eljárások hazai alkalmazásában a későbbiekben élen járó m u n k á t végzett. Ekkori orvosi közlemé­ nyei a Berliner Medizinischer Zentralzeitung-ban jelennek meg. A kancsalság m ű t é ­ t i orvoslásának itthoni alkalmazásával óriási sebészi gyakorlatra tett szert, mely a szabadságharc idején igen hasznosnak bizonyult. Esztergomban 1841-ben - t a n u l m á n y a i végeztével - telepedik le, s csakhamar tiszteletbeli főorvos lesz. A szabadságharc kitörését követően átveszi a hadisérültek ápolásának irányítását. A honvédkórház ugyan a hadiszerencse változásával költöz­ ni kényszerül a városból, de Feichtinger engedélyt kap munkája folytatására. A vilá­ gosi fegyverletételt követően irányában nem t ö r t é n t felelősségre vonás. Ez bizonyá­ ra annak köszönhető, hogy a kórház személyzete a honvédeket és a császári katoná­ kat legjobb t u d á s a szerint egyformán gyógyította. A szabadságharc b u k á s á t követően Feichtinger a passzív rezisztenciát választot­ ta. A korabeli Esztergom és Vidéke közlése alapján tudjuk, hogy hazafiúi ellenállá­ sával meddig merészkedett; a h á z á b a n elszállásolt osztrák k a t o n á k a t - mikor azok lőgyakorlatra mentek - kapuján kívül rekesztette, így visszafelé jövet csak erőszak-

kai szállhattak meg újra a házat. Visszavonultságának éveiben némileg több időt szentelhetett az ifjúkorától őt kísérő tudományos szenvedélyének, a növénytannak. Ahogy az esztergomi reáliskola értesítőjében Nagy Antal írja: „Az öregúr, mint a névvel a tiszteletben álló férfiút becézték, még azon régebbi orvosi gárda egyik tag­ ja volt, mely az orvosi t u d o m á n y o k behatóbb megértése végett a leíró természettu­ dományokkal nem csak lényegében, hanem részleteiben is foglalkozott". Feichtinger t e h á t m á r egyetemi éveitől művelte a botanikát, de m u n k á s s á g á n a k kiteljesedése esztergomi letelepedésével következett be. Esztergom szűkebb és tágabb környeze­ t é n e k növénytani feltárásához, valamint a Kárpátok és az Alpok részletes megisme­ réséhez elsősorban fáradhatatlan gyűjtőkedve és precíz meghatározási m u n k á i ad­ t á k az alapot. Első növénytani közlése több mint húsz év kitartó füvészkedés u t á n jelent meg 1864-ben, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók (MOT) Vándorgyű­ lésének m u n k á i b a n , Adatok Esztergom megye flórájából címmel. Ezt követően a MOT IX. és X. vándorgyűlésén további növénytani előadásokkal t ű n t k i ; melyek „Közlemények Esztergom megye hely raj zárói", valamint a „Börzsöny-Márianosztrai trachyt hegycsoport növényzetéről" címmel jelentek meg 1865-ben, illetve 1870-ben. Előadásaira és m u n k á s s á g á r a a Tudományos Akadémia is felfigyelt. 1861-től több ízben részesítette segélyben olyan nagy nevek mellett, mint Klachbrenner vagy Hazslinszky. Tudományos kapcsolatai és az Akadémia t á m o g a t á s a révén b a r á t s á g b a került Kitaibel egyetemi t a n á r r a l . Kerner professzorral és Hazslinszkyvel tartott tu­ dományos kapcsolatának írásos emléke a „Részletes jelentés az 1872-dik évben tett társas kiránduláson észlelt fészkesekről (Compositae)" című munkája, mely délkelet­ magyarországi t a n u l m á n y ú t j ü k tudományos összefoglalója. A t á r s a s kirándulás al­ kalmával Arad megye egy részét, a Ruszka-havast, a Retyezát-hegységet, Orsova és Temesvár vidékét k u t a t t á k florisztikai szempontból. Kárpát-medencén belüli egyéb tudományos utazásai is mind értékes növénytani adatokat szolgáltattak, lankadat­ lan gyűjtőkedve így emelhette a kor legnagyszerűbb k u t a t ó i n a k sorába. Kortársai így í r n a k róla: „De nem csupán megyénkben, hanem más helyeken is sokat j á r t az öregúr. Vitte őt pihenni nem vágyó k u t a t ó lelke. Bejárta h a z á n k b a n az Erdős Kárpá­ tokat, megmászta a Mincselt, bejárta az erdélyi Alpokot, megmászta a Retyezátot, Negoit, mint ahol legtöbbet gyűjthetnek magyar botanikusaink. Bejárta főleg gyűj­ tés céljából a déltiroli, trieszti dolomit Alpokat, részletesen a Bécsi erdőt, továbbá Svájcba is eltekintgetett; h a z a t é r t mindig megrakva gazdag, igen gazdag gyűjtemé­ nyével." Feichtinger életútját vizsgálva kétségtelenül megállapítható, hogy a passzív el­ lenállás utolsó éveiben, valamint a kiegyezést követően óriási energiával veti magát a részletes terepi m u n k á b a . A bejárt vidékek, a gyűjtött fajok legszélesebb skálája jellemző erre az időszakra. A korábban említett m u n k á i mellett ekkor lát napvilágot a „Jelentés a csajkások kerülete és Torontál vármegye flórája érdekében tett 1870. au­ gusztus havi utazásomról" és az 1871-es „Kraszna megye flórájáról" című írása. Ebben az időszakban botanikai m u n k á i mellett orvosi tevékenysége is kiteljese­ dik. A kiegyezés évében a főkáptalani uradalmak főorvosa, 1868-tól kórházigazgató, majd 1873-tól városi főorvos. 1880-ban - 40 éves orvosi jubileuma alkalmából - kirá­ lyi tanácsosi címet adományoz s z á m á r a az uralkodó.

Esztergom vármegyében végzett botanikai k u t a t á s a i n y o m á n lassan körvonala­ zódik egy nagyobb terjedelmű m ű megírásának szándéka. Helyi t u d o m á n y o s mun­ káiban segítőtársa volt Gründl Ignác dorogi plébános, k i lelkészi hivatása mellett szabad idejében a „scientia amabilis", azaz a botanika lelkes művelőjeként vált is­ m e r t t é . Feichtinger és Gründl ifjúkoruktól szövődő barátsága sok közös füvészeti k i ­ rándulás alapját szolgáltatta. Közös gyűjtőútjaik h a n g u l a t á t leginkább az osztrák botanikai lap hasábjain megjelenő - Gründl által írt - kirándulási beszámoló olvasá­ sakor érezhetjük át. A szöveg közelítő magyar fordítása a következő: „Június 17-én Feichtinger doktor úr társaságában a közelünkben fekvő, több mint 2300 láb magas Pilisi-hegyeket látogattuk meg. Hajnali négykor, amikor gyalogszer­ rel egy bokros-sziklás részre értünk, megpillantottuk a szép bozontos csukákat (Scutel­ laria columnae) és vele együtt egy sereg falgyomot (Parietaria officinalis L.), pirosló hunyort (Helleborus purpurascens W.etK.) és kétlevelű sarkvirágot (Platanthera bifolia IL.I Rieh.), de sajnos többnyire már elvirágzott állapotban. Hogy ebédre hazaérjünk, nem akartuk az időnket vesztegetni, így elhagytuk a kényel­ mes utat és elkezdtük a hegy legmeredekebb részét megmászni. Az erdő itt tele volt farkasölő sisakvirággal (Aconitum lycoctonum L . , mai neve: Aconitum vulparia Rchbj, sujtárral (Siler trilobum Crantz, mai neve: Laser trilobum (L. Borkh.), széleslevelű és rutén bordamaggal (Laserpitium latifolium L . és Laserpitium pruthenicum LJ. Fáradt­ vulgatum ságos mászásunk közben gyűjtöttünk közönséges hölgymáit (Hieracium Fries), magyar bogáncsot (Carduus collinus W. et K.), orvosi veronikát (Veronica offici­ nalis L.), bajuszoskásafüvet (Piptatherum paradoxum P de B., mai neve Piptatherum virescens ITrin.l Boiss.) és a szétszórt mészkőszirteken a toronyszál (Arabis turrita L.) na­ gyon szép terméses példányait, virágzó Waldstein pimpóval (Waldsteinia geoides Willd.). Néhány óra leforgása alatt meglehetősen fáradtan, több mint 2000 láb magasan, egy magányos kiugró sziklán pihenni akartunk egy keveset, s gyönyörködni a szép ki­ látásban. Éppen erre készültünk, mikor is nem kis meglepetésünkre az - ezen a vidé­ ken még fel nem fedezett - őzsalátának (Smyrnium perfoliatum L.) egy kis példányá­ ra lettünk figyelmesek. Ahol azonban egy előfordul - gondoltuk mi - ott kell lennie többnek is; ezért hát azon nyomban belegázoltunk a sziklai csalitosba és lám! E ritka növény terméses példányainak százait pillanthattuk meg a karcsú cserlevelű saláta (Lactuca quercina L.) társaságában. Természetesen megtöltöttük velük növénygyűjtő mappáinkat anélkül, hogy nagy növényrablást hajtottunk volna végre. Ritka leletün­ kön felbuzdulva és felfrissülve erőltetett menetben másztunk fel a csúcsra, s útközben gyűjtöttünk még apró keresztfüvet (Galium pedemontanum AIL, mai neve: Cruciata pedemontana iBell.I Ehr.), kacúros véreslaput (Hypochoeris radicata L.), magyar repcsényt (Erysimum odoratum Ehr.). A gyakran megjelenő fekete zászpát (Veratrum nigrum L.) kezdeti virágzásában figyeltük meg és az itt vadon növő ribizke éretlen gyümölcseivel is találkoztunk. Miután a csúcson az egész vidékre - egészen Budáig nyíló kilátást megcsodáltuk és egy keveset élveztük, sietve megtekintettük az itteni sziklás hegyoldalt, amelyen az ugyancsak ritka husáng (Ferula sibirica L . mai neve: Ferula sadleriana Ledeb.) és a kék saláta (Lactuca perennis L.) teljes virágzásában pompázott. Sajnos idő hiányában a hosszúlevelű buvákfű (Bupleurum longifolium L.), a szagos párlófű (Agrimonia odorata Mill., mai nevén: Agrimoniaprocera Wallr.)

és a Heuffel-torzon (Polycneum Heuffelii Láng) lelőhelyeit már nem tudtuk érinteni. a hazautal, amelyen még gyakran rátaláltunk a taréjos csormolya Siettettük (Melampyrum cristatum L.), selymes peremizs (Inula oculus-christi L.), bugás macs­ kamenta (Nepeta pannonica L.), tarka nőszirom (Iris variegata L.) és a nagyvirágú lednek (Lathyrus grandiflorus Láng) példányaira és legvégül a korcs pemetefűvel (Marrubium remotum Kit.) zárjuk eme botanikai beszámolónkat..." Gründl nem csak saját útjairól származó, hanem külföldi kapcsolatai révén is igen tekintélyes növénygyűjteményt mondhatott magáénak. Ez a felettébb értékes h e r b á r i u m i kincs Feichtinger s z á m á r a is igen sokat jelentett, így Gründl halála (1878) u t á n e gyűjtemény rendezésének szánta ideje nagy részét. Simor J á n o s t fel­ kérte; a hagyatékot vásárolja meg abból a célból, „hogy a drága kincset a magyar ha­ za s z á m á r a mentse és tartsa meg, és ne engedje, hogy idegen országba vándoroljon." A rendezett növénygyűjteményt öt egyforma részre tagolva az esztergomi Főgimná­ zium, a nagyszombati gimnázium, az Esztergom városi reáliskola, a prímási urada­ lom igazgatósága és az Esztergom főegyházmegyei papnevelő intézet s z á m á r a adta át. Saját gyűjteményének nagy részét pedig 1885-ben Szeged városának adományoz­ ta, a majdan felállítandó egyetem céljaira. Feichtinger botanikai m u n k á s s á g á n a k tárgyalásakor fontos megemlíteni, hogy n é h á n y növényt elsőként fedezett fel a hazai flórában. Talán legjelentősebb az ame­ rikai kontinensről származó magas aranyvessző (Solidago gigantea A i t . , syn. Solidago serotina Ait.) felfedezése. Ez a kertekből akkoriban kivadult növény azóta agresszív inváziós terjedésével sok természetes társulás arculatát tette t ö n k r e töme­ ges megjelenésével. A szinte m e g á l l í t h a t a t l a n n a k t ű n ő folyamat ma is sok fejtörést okoz a természetvédőknek. A másik két növény történetéhez szerencsére nem fűződ­ nek ilyen szomorú események. A hibrid gyújtoványfű (Linaria x kocianovichii Asch.) ma is csak szórványosan van jelen h a z á n k b a n , míg a ritka illatos párlófű (Agrimonia procera Wallr. régi nevén Agrimonia odorata Aiton) a magyar Vörös Könyv potenci­ álisan veszélyeztetett faja. Ezt a ritka, bükkösök szegélyén élő növényt Feichtinger Pilisszentlélek környékéről jelzi. Tudományos és közéleti tevékenységét - fokozatosan romló látása ellenére - tö­ retlen odaadással folytatja. Botanikai munkája a század utolsó évtizedében, elsősor­ ban az 1894-ben alakuló Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi T á r s u l a t megbí­ zásából születő nagy m ű előkészítésére terjed k i . A szemén elhatalmasodó hályog 1892-ben a városi főorvosi címről lemondani kényszeríti, közhivatásától megtérve az orvoslást magángyakorlatában folytatja. Az újabb gyűjtést m á r nem igénylő flóramű megírásához végzett meghatározási és rendszerezési munkája eredményeképpen, száz évvel ezelőtt, 1899-ben lát napvilágot az „Esztergom-megye és környékének flórája" című munkája. Feichtinger legnagyobb terjedelmű műve méltón koronáz­ za s foglalja össze a k u t a t ó egész életének botanikai m u n k á s s á g á t . A terület páratla­ nul alapos növénytani összefoglalásában közel 1500 faj részletes morfológiai leírásán túl azok egyes lelőhelyeit is földrajzi pontossággal közli. Ezen nagy terjedelmű mun­ ka elkészültével az akkor 82 éves tudós lényegében visszavonul a tudományos mun­ kától, de a város életében továbbra is a tiszteletet érdemlő m é r t é k t a r t á s és a józan racionalizmus megtestesítője.

Bár jelen m ű elsődleges célja Feichtinger tudományos munkája előtti tisztelgés, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül közéleti szerepléseit sem. Ahogy Szállási Árpád fogalmazza: Feichtinger Sándor „a múlt század nehezebbik felében egy elmaradott or­ szág, elhanyagolt vidéki városának szellemi mindenese - európai szinten". É s való­ ban, Esztergom vármegye társadalmi, politikai és közgazdasági életében is tekinté­ lyes pozíciója volt. Folyamatosan felfelé ívelő tudományos-orvosi pályája mellett a városi ügyek minden területéből részt vállalt. Az oktatás t e k i n t e t é b e n 1865-ben kezdeményezésére létesül a városi kisdedóvó. Az esztergomi reáliskolában 1873-as igazgatói kinevezésével indul a négyosztályos képzés, 1883-as nyugdíjba vonulásától, mint az iskola tiszteletbeli igazgatója műkö­ dik. A város gazdasági életében fontos szerepet betöltő Iparos Önsegélyező Egylet 1874-től, Feichtinger igazgatói posztra való kinevezésének évétől, mint Kereskedel­ m i és Iparbank kezdi működését. A politikai életben mint városi képviselő, a szabad­ elvű p á r t elnöke és k i t ű n ő szónok kerül az előtérbe. Az országgyűlési képviselői tisztre való jelölést Simor hercegprímástól nem fogadja el, megmarad a városon be­ lüli politika emberének. Kimagasló szónoki tehetsége révén a közérdek mindenkori szószólójaként képviselte Esztergom érdekeit. Feichtinger tudományos, orvosi és közéleti működése több mint 100 év távlatá­ ból is tiszteletet és elismerést ébreszt. Életművéhez méltatlan, hogy mily hamar fe­ ledkezett meg róla szeretett városa. Esztergom nem engedheti meg magának, hogy a környéket legjobban ismerő b o t a n i k u s á n a k emléke tovább halványuljon.

A FLÓRAMŰ MAI SZEMMEL

„Esztergom vármegye és környékének flóráját megírni r é g óhajtott vágyam volt, mert ifjúságom óta mindig nagy előszeretettel viseltettem a természettudományok, különösen pedig a Scientia amabilis - a botanika iránt; és csak szívem sugallatát kö­ vettem, a midőn minden szabad időmet e czél megvalósítására szenteltem" - kezdi a híres esztergomi orvos műve bevezetőjében. Ez a szeretet és az ebből fakadó szorga­ lom és elszántság hozta meg később az általa is várva várt eredményt. Botanikai m u n k á s s á g á n a k általa is bevallott első eredményeit 1863-ban adja közre „Adatok Esztergom-megye flórájából" címmel. O maga így ír erről „... 1863-ik és 1864-ik év­ ben kiléphettem a nyilvánosság elé, a midőn a magyar orvosok és természetvizsgá­ lók nagygyűlésein Esztergom megye virányáról adatokat közleni szerencsés vol­ tam." Ezt követően m é g hosszú évtizedekig gyűjtötte adatait, hisz elsődleges vágyai kö­ zé tartozott „egy lehetőleg complet m u n k á t közrebocsátani, mely egyúttal a szom­ széd megyék flórájának felvilágosítására is szolgálhat..." Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi T á r s u l a t - a készülő Esztergom monográfiához - többek között szükségesnek tartotta az „Esztergom vármegye nö­ vényzeti viszonyainak tüzetes és h ű ismertetését is." E feladat elvégzésére - az ak­ kor m á r ismert s a feladat elvégzésére alkalmasnak tartott - Feichtinger Sándort kérték fel, aki ezt nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta, amit a következő idézet is egyértelműen bizonyít: „Én e megtisztelő felhívásnak lankadó erőm és gyengülő lá­ tó-tehetségem daczára is komoly lelkesedéssel és ambiczióval akartam megfelelni, mert az ehhez megkívántató nagy terjedelmű anyag birtokában lévén, az időt és m u n k á t igénylő egyes növények leírásán kívül, csak ezen bő anyag átnézését, rend­ szerezését, felhasználását és összeállítását kellett teljesítenem; de különösen azért is mert jelen m u n k á m megírásával és közrebocsátásával hasznos szolgálatot véltem tenni szeretett h a z á m n a k , de különösen Esztergom megyének és környékének". A munka 1899-ben jelenik meg, melyet elsősorban saját felvételei, gyűjtései és h e r b á r i u m i adatai alapján állított össze. Saját megfigyeléseit azonban kiegészíti a te­ r ü l e t e n is dolgozott nagy elődök, Kitaibel Pál, Sadler József, Anton Kerner megbíz­ ható közléseivel. Ezen híres botanikusok mellett felhasználja közismert füvész ba­ rátja, Gründl Ignácz dorogi plébános növénytani feljegyzéseit. Munkáját a botanika iránt érdeklődő közönségnek ajánlja. A flóramű felépítésére jellemző, hogy a növénycsaládok, nemzetségek és fajok, az akkor elfogadott rokonsági kapcsolatokon alapuló rendszer szerint kerültek közlés­ re. Az egyes növényfajok külső morfológiai jellemzőit (gyökér, szár, levél, virág, ter­ més stb.) egyéni megfigyelései, valamint elismert hazai és külföldi füvészek m u n k á i alapján adja meg. Ezt követik az adott faj élőhelyére (homokdombok, sziklás gerin­ cek, nedves rétek stb.) vonatkozó megjegyzések, majd - különösen a ritkább fajok esetében - megemlít néhány k o n k r é t előfordulási helyet. A m ű értékét nagyban nö-

veli, hogy a könyv végén megadja a nevezetesebb helyek pontos földrajzi koordiná­ táit, tengerszint feletti magasságát. Ennek azokban az esetekben van különösen nagy jelentősége, amikor a hely földrajzi neve azóta megváltozott. Leggyakrabban az Esztergom és Dorog közvetlen környékén található földrajzi nevekkel (Strázsa-hegy, Szamár-hegy Sátorkőpuszta, Szentgyörgymező stb.) talál­ kozunk. Ez részben arra utalhat, hogy szerzőnk e területeket hosszabb ideig beha­ tóbban vizsgálta. Másrészt azt is jelzi, hogy e tájak Esztergom megye florisztikailag leggazdagabb területei lehetnek. Ma m á r tudjuk, hogy ez a jelenség vidékünk külön­ leges növényföldrajzi fekvésének és változatos geológiai felépítésének köszönhető.

ESZTERGOM MEGYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK

FLÓRÁJA. AZ ESZTERGOM-VIDÉKI RÉGÉSZETI É S TÖRTÉNELMI T Á R S U L A T MEGBÍZÁSÁBÓL

IRTA BAHANYA-NADABDI

Dr. F E I C H T I N G E R

SÁNDOR

Ára 2 forint.

E S Z T E R G O M , 1899. AZ ESZTERGOM-VIDÉKI RÉGÉSZETI ÉS TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADÁSA.

Az 1899-ben megjelent flóramű Feichtinger Sándor botanikai m u n k á s s á g á n a k koronája

A KÖRNYÉK TERMÉSZETFÖLDRAJZI HELYZETE

Területünk földrajzilag több tájegységen fekszik. A Dorog és Esztergom közti síkság, mely Ny-ra a Duna vonaláig tart, tájföldrajzilag a Kisalföldhöz tartozik, s e nagytájon belül a Komárom-Esztergomi-síkság legkeletibb részét alkotja. Közvetle­ nül a Duna mellett - keskeny sávban - öntéstalajok alakultak k i , távolabb főként ré­ t i talajokat találunk. A sík és dimbes-dombos homokterületeken vékony termőréte­ gű humuszos homoktalajok a legjellemzőbbek. Környező hegyeink részben a Dunántúli-középhegység Pilis és Gerecsevidék kö­ zéptájaihoz tartoznak, részben pedig a földrajzilag az Észak-magyarországi-közép­ hegységhez tartozó Visegrádi-hegység részét képezik. Ez utóbbihoz kapcsolódik te­ rületünkről az esztergomi Szamár-hegy és a város felett magasló Vaskapu-hegy. Kő­ zetanyaguk andezit és dácit. Eme harmadidőszaki vulkánroncsok a Visegrádi-hegy­ ség legnyugatibb, Duna mellett emelkedő pompás hegyei. A Pilis legnyugatibb he­ gyeihez (Strázsa-hegy, Kis-Strázsa-hegy) hasonlóan - fekvésükből adódóan - m á r régóta fontos stratégiai pontok. A római birodalom idején i t t húzódott a limes, de m á r jóval azelőtt is jelentős k u l t ú r á k ismertek a területről. Az emberi behatások te­ h á t hosszú ideje alakítják, formálják k ö r n y é k ü n k morfológiai arculatát. A Pilis leg­ nyugatibb vonulatai - a Csévi-szirtektől a Fekete-hegyen, a kesztölci Fehér-szirten és a Strázsa-hegyeken keresztül - vidékünk tájképileg legkiemelkedőbb szépségű ér­ tékeit adják. Ezen rögök uralkodóan különböző triász mészkövekből épülnek fel. Szép felszíni kibukkanásaik elsősorban a hegyek déli lejtőin tanulmányozhatók. Nem ritkák a különleges formájú magányos vagy csoportos sziklaképződmények, melyek közül a Klastrompuszta felett magasló Kémény-szikla a legismertebb. K i ­ sebb-nagyobb barlangok, varázslatos - a mészkő felszíni oldódása során kialakuló karrformák gazdagítják a látnivalókat. A Pilis legnyugatibb, kis magasságba kiemelt rögei a Strázsa-hegy és KisStrázsa-hegy. Ezek geológiailag változatosabbak, hiszen a hegyek fő tömegét alkotó triász mészkő mellett eocén korú meszes és kovás homokkő, valamint kisebb foltok­ ban eocén nummuliteszes mészkő is megtalálható a felszínen. Ezek egy eocénben t ö r t é n t tengereiborítás e r e d m é n y e k é n t alakultak k i , s jól konzerválták a m á r ekkor erősen karsztosodott triász mészkőfelszínt. A Pilis mészkőrögei e vonulattól délre, délnyugatra jórészt nagy mélységbe süllyedtek - t e h á t jelentős vastagságú fiatal fe­ dőüledékkel fedettek - , de még n é h á n y ponton, így a Sátorkőnek nevezett helyen Do­ rogon, és Leányvár környékén kisebb magasságú rögök formájában a felszínre buk­ kannak. Kőzetanyagát tekintve a Tábla-hegy „kakukktojásnak" számít ebben a kör­ nyezetben. Fő tömegét eocén korú dácit, illetve miocén korú amfibolandezit alkotja. Ezen kőzetek alapján megállapítható, hogy a Tábla-hegy egy hajdan - minimum két­ szer - működő kisebb vulkán mai roncsa. A kis tűzhányó működése valószínűleg a Pilis környező rögeinek kialakulásához köthető, ezek kiemelkedésekor a törések, ve­ tők, szerkezeti vonalak csomópontjában nyomult fel a magma. A miocén vulkános-

ságot követően tetemes vastagságú folyóvízi eredetű homok rakódott le. E pleiszto­ cén korú üledék változó szemcseméretű, helyenként lösszel kevert. A homok legna­ gyobb feltárásai a sátorkőpusztai h o m o k b á n y á b a n tanulmányozhatók. (E hosszú ideig működő homokbánya jelenleg szeméttelepként funkcionál). Az i t t található ho­ mokdombok keletkezése t e h á t valószínűleg eltér a kiskunsági homokbuckákétól. El­ lentétben azok jelentős m é r t é k ű eolikus áthalmozottságával, e homokképződmé­ nyeknek csak felső n é h á n y cm-e vagy dm-e t e k i n t h e t ő szél által mozgatottnak. E ho­ m o k t e r ü l e t e n - mivel jelentős részét az utóbbi évtizedekben szovjet katonai lőtérk é n t h a s z n á l t á k - igen jelentős volt az antropogén felszínformálás. Kisebb-nagyobb regressziós völgyek keletkezése ma is jól megfigyelhető. A homokdombok és a tőlük nyugatra fekvő sík vidék - a Duna á r t e r e - földrajzilag m á r a Kisalföldhöz tartozik, annak legkeletibb részét alkotja. Területünkön a Komárom-Esztergomi-síkság kele­ t i részei találkoznak a Pilist és a Gerecsét elválasztó Dorog-Piliscsévi-medencével. E medence peremi részei dombsági jellegűek és csatlakoznak a környező hegyek hegy­ lábfelszíneihez. Alapkőzetei közül a homok a legelterjedtebb, de helyenként homo­ kos lösz és lösz is jellemző. A Dorogtól délre, délnyugatra emelkedő kisebb-nagyobb hegyek a Keleti-Gerecse rögei. Ezen tájföldrajzi egységen belül a Gete-csoportnak nevezett terület tartozik közvetlenül vizsgált t e r ü l e t ü n k h ö z . A kistáj a r c u l a t á t alapvetően meghatározza, hogy több kisebb, egymástól jól elkülönülő sasbérc, i l l . sasbércvonulat építi fel. Leg­ magasabbra kiemelt és legnagyobb tömegű a Nagy-Gete (457 m) röge, melynek fő tö­ megét triász korú dachsteini mészkő építi fel. Kisöccsén, a Kis-Getén foltokban meg­ jelenik a központi Gerecsére oly jellemző, vöröses színű, j u r a korú mészkő is. A Do­ rog közvetlen közelében emelkedő, magányos, erősen exhumált Kis-Kőszikla (Hun­ gária-hegy) jó minőségű mészkövét régóta bányásszák. A dolomit előfordulása vidé­ k ü n k ö n alárendelt, mindössze a Nagy-Gete északi oldalain bukkan n é h á n y helyen felszínre. A hegycsoport többi - kevéssé kiemelt és lepusztult - hegyén (Magos-hegy Henrik-hegy Liget-hegy Kecske-hegy) fiatalabb üledékes kőzetek is megtalálhatók, hasonlóan a Pilishez tartozó és m á r említett Strázsa-hegyekhez. Az oligocén homok, homokkő, m á r g a afféle köpenyként veszi körül e hegyek magasabbra kiemelt, s ma is emelkedő, lepusztult, idősebb kőzetfelszíneit. A meredek mészkőfelszíneken (Gete, Hegyeskő stb.) - a karrosodás folytán - változatos mikroformák keletkeztek, alattuk természetes törmeléklejtők alakultak k i , s a hegyek saját törmelékükbe te­ metkeznek.

BOTANIKAI KIRÁNDULÁSOK

TERÜLETÜNK

FŐBB

NÖVÉNYTÁRSULÁSAI

E fejezetben t e r ü l e t ü n k élőhelyeit, növényközösségeit mutatjuk be a teljesség igénye nélkül, fontosságuknak megfelelő terjedelemben. Környékünk változatos domborzati és földtani adottságú területein az élőhelyek széles t á r h á z a alakulhatott k i . Az élőhelyi sokféleség - a különleges növényföldrajzi helyzetnek köszönhetően - nagyfokú társulástani és faji diverzitással párosul. Tulaj­ donképpen i t t találkozik a dunántúli-középhegységi (Bakonyicum), az északi-közép­ hegységi (Matricum) és a kisalföldi (Arrabonicum) flóravidék, így e területek jellem­ ző növényfajai környékünkön nagy számban fellelhetők, keveredve gazdagítják e v i ­ dék flóráját. Domborzati okokból kialakult különleges flóravándorlási útvonalként tartják számon a Kisalföldet az Alfölddel összekötő süllyedéket. Ez a „folyosó" - a Ge­ recse és Pilis közti alacsonyabb fekvésű terület - a Dorogi-medence és az ezzel kap­ csolatban lévő Pilisvörösvári-árok. Ezen tényezőkön kívül, még számos h a t á s befolyá­ solta a környék rendkívül összetett és gazdag növényzetének kialakulását. A t e r ü l e t ü n k ö n élő magasabb r e n d ű növényfajok száma jóval meghaladja a 800at, ez a magyarországi edényes flóra igen jelentős része. Az egyes növényfajokra jel­ lemző, hogy megtelepedésükhöz milyen környezeti feltételeknek kell teljesülniük. A területek által kínált környezeti feltételeknek megfelelően a hasonló igényű növény­ fajok együttes megjelenése, jellemző s t r u k t ú r á b a rendeződése vezet a növénytársu­ lások kialakulásához. A növényfajok jellegzetes összetételű és megjelenésű csoporto­ sulása a növénytársulás (asszociáció, fitocönózis). A társulásokat általában legjel­ lemzőbb vagy a t á r s u l á s arculatát alapvetően meghatározó növényfajok alapján ne­ vezik el. A növényzet mai képét rengeteg tényező együttes h a t á s a alakította k i . Az utolsó jégkorszak óta eltelt időben a vegetáció képe - a klímaváltozások h a t á s á r a - többször is alapvetően megváltozott. Ennek részletes ismertetésétől i t t eltekinthetünk, de he­ lyenként - a szinte teljesen ember által uralt k u l t ú r t e r ü l e t e k esetében - utalunk a mai képet megelőző legutolsó ismert vagy feltételezett természetes növényzeti képre. K ö r n y é k ü n k hajdani természetes növénytakarója kis, elszigetelt foltokban ma­ radt fenn. A kicsiny, régi időket idéző maradványok - történelmi emlékeinkhez, vá­ rosainkhoz hasonlóan - csak körültekintő figyelemmel, megfelelő kezeléssel tartha­ tók fenn. Ezeket a hajdan önszabályozó rendszereket ma - utánpótlódás híján - meg kell óvnunk a főként általunk okozott káros hatásoktól.

A növényzet megismerését kezdjük el az alacsonyabb fekvésű, Kisalföldhöz tar­ tozó, Duna menti részeken, majd képzeletbeli t ú r á n k o n kapaszkodjunk fel a kör­ nyék dombjain, hegylábfelszínein keresztül a környező hegyek magasabb fekvésű te­ rületeire. Ha elindulunk az Esztergom és T á t közti Duna-partról kelet felé, a vízparti szukcessziósor tagjaival i s m e r k e d h e t ü n k meg. Közvetlenül a vízparton kialakuló, mindössze n é h á n y lágyszárú növényből álló parti növényzet, és az ezt követő fás tár­ sulások egy része évente teljesen víz alá kerül. A vízzel borítottság i d ő t a r t a m a és a talajvízszint közelsége szerint - általában a folyóval p á r h u z a m o s a n - különféle nö­ vényzeti zónák alakulnak k i . A parti szegélynövényzet nagyfokú gyomosodása töb­ bek között az invazív aranyvessző (Solidago gigantea) terjedésének köszönhető. A víztől távolodva a fás vegetációt hajdanán a bokorfüzesek, a puhafa-ligetek, majd a keményfa-ligetek képviselték. Ma ennek csak töredéke nyomozható, hiszen nagy ré­ szükön jelenleg mezőgazdasági területek vannak. A bokorfüzesek kavicsos alapkőze­ ten, hosszú ideig vízzel borított részeken jellemzők, t e r ü l e t ü n k ö n alárendelt szerepűek. A puhafa-ligetek is csak vékony sávban maradtak fenn, az alacsony á r t é r ál­ landóan nedves talajú részein találhatók. Legismertebbek a fűzligetek, melyek lomb­ koronaszintjében a fehér fűz (Salix alba) és a csöregefűz (Salix fragilis) játszik fő szerepet. A potenciális vegetáció képében jelentősebb, nagyobb kiterjedésű területe­ ken keményfa-ligeterdők k í s é r t é k a D u n á t a magasabb á r t e r e k e n . Ezek a tölgy-kőris-szil ligetek szintén csaknem teljesen e l t ű n t e k vidékünk mai növényzeti képéből. A néhány kis holtág környékétől eltekintve a Duna ezen magasabb á r t e r e ­ in ma a levágott ligeterdők helyén legeltetett rétek vagy szántóföldek találhatók. Ezek az ártéri mocsár- és kaszálórétek nem túl fajgazdagok, mesterséges mivoltuk folytán csak a hagyományos kezeléssel t a r t h a t ó k fenn. A Dunától távolodva a rétek egyre szárazodnak, de a mélyebb fekvésű részeken lévő kisebb-nagyobb tavacskák a körül még nagy kiterjedésű nádasok találhatók. A nádasok {Scirpo-Phragmitetum) mocsári növényzet jellemző képviselői. Legnagyobb nádasaink a Szentléleki-patak Esztergom felőli részein, a csaknem kiszáradt Öreg-tó, és a búbánat-völgyi Kerek-tó környékén találhatók. A nádasok nedvesebb részein külön asszociációként említhe­ tők a gyékényesek, m á s u t t a nádtippanos és aranyvesszős degradáltabb foltok. Az ál­ landó vízfelülettel rendelkező sekély tavacskákban jellemző a látványos vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica) és az úszó békaszőlő (Potamogeton natans). A lebegő hí­ n á r vegetációt képviselő békalencse fajok szinte mindenféle állóvízben előfordulnak. A nádasok közti kisebb sasos foltok közül a magassásos és a rókasásos a legismer­ tebb. Helyenként ezeknél ritkább és értékesebb zsombéksásosokkal (Caricetum elatae) is találkozhatunk, s egy helyről a széleslevelű gyapjúsást (Eriophorum latifolium) is ismerjük. A Szentléleki-patak m e n t é n vörös acsalapus (Petasites hybridus) magaskórós növényzetet is találunk. Az acsalapu, a podagrafű (Aegopodium podagraria) és a tavasszal tömeges salátaboglárka (Ficaria verna) állandó képviselői a tár­ sulásnak. A n é h á n y helyen megjelenő kékperjés kiszáradó-láprétek (Molinietum

coeruleae) és sédbúzás mocsárrétek (Deschampsietum caespitosae) is értékes növé­ nyeket rejtenek. Ezek f e n n t a r t á s a szükségszerű lenne, amire ma a legjobb módszer a hagyományos nyár végi kaszálás. Ha ez sokáig elmarad, a szárazodás következté­ ben a gyep cserjésedik, beerdősül. Környező hegyeinken lápi és mocsári vegetáció nemigen alakult k i . Ez elsősorban a vizet jól elvezető, s t e r ü l e t ü n k ö n uralkodó mész­ kő alapkőzetnek köszönhető. A Kenyérmező-majornál hajdan meglévő tőzeges láp­ rétről kipusztult n é h á n y igen ritka, értékes növényfaj. A Gründl által innen említett Gentiana austriaca (ma Gentianella austriaca) igen ritka lápnövény, valószínűleg örökre eltűnt területünkről. A mocsaras területeket és a sávszerű fás vegetációt leszámítva, településeink környékén a sík, kisalföldi részeket szinte teljes egészében művelés alá vonták. A nagy kiterjedésű szántóföldeken évtizedek óta - a hatékony mezőgazdasági termelés érdekében - növényvédő szerek, gyomirtók rendszeres h a s z n á l a t a folyt. Sok jelleg­ zetes szántóföldi gyomnövény e l t ű n t vagy nagyon megritkult. Ismert okok miatt át­ alakulóban levő mezőgazdaságunkra ma a mérsékeltebb vegyszerhasználat jellemző, így a visszaszorított gyomok újra teret h ó d í t h a t t a k maguknak. Eredetileg n é h á n y ezer éve jelentek meg ezek, a főként m e d i t e r r á n elterjedésű vetési gyomnövények, az emberi k u l t ú r á n a k köszönhetően. Legismertebb képviselőik, a konkoly (Agrostemma githago) és a kék búzavirág (Centaurea cyanus) szinte teljesen eltűntek, s a kö­ zönséges pipacs (Papaver rhoeas) is eléggé megritkult. A konkoly volt az első gyom­ növény, melyet védetté nyilvánítottak, mert csaknem kipusztult a hazai flórából. M o s t a n á b a n egyre több helyről jelzik újbóli megjelenését, terjedését, n á l u n k is újra t a l á l k o z h a t u n k vele. Pirosló pipacsmezőket is egyre többfelé l á t h a t u n k . E kevésbé veszélyes gyomokat az újabb nyugat-európai szemlélet m á r történelmi-kulturális örökségnek tekinti, korlátozott f e n n t a r t á s á t támogatja. A tájidegen gyomnövények azonban sokkal több problémát okoznak. Parlagokon, á r t e r e k e n h ó d í t a n a k a veszé­ lyes, többnyire újvilági fajok. Sokak által ismert a számtalan kellemetlenséget oko­ zó parlagfű (Ambrosia elatior), a magas aranyvessző (Solidago gigantea), a j a p á n keserűfű (Reynoutria japonica), a betyárkóró (Erigeron canadensis), a kezdetben dísz­ faként ü l t e t e t t bálványfa (Ailantus altissima) és a homokpuszták réme, a selyemkóró (Asclepias syriaca). Ezek kiváló inváziós terjedőképességgel rendelkező igényte­ len fajok, melyek ellen csak az egyes területek hagyományos és rendszeres kezelésé­ vel vehetjük fel a harcot. Sajnos homokdombjaink közelében m á r több helyen észlel­ t ü k a selyemkóró megjelenését. I r t á s a azért is fontos feladat, mert a homoktalajokon tömegesen elszaporodhat, s - egyes alföldi homokterületekhez hasonlóan - pompás homoki gyepjeinket is lehangoló tömegei áraszthatják el. A növényvilág - és az egész tájra jellemző élővilág - t e h á t dinamikus változásban van. Az ember megjelenésével ez a változás felgyorsult és részben irányítottá is vált. Ezt jól megérthetjük, ha a környező homokterületek élővilágának időbeli változását röviden áttekintjük. Megjegyzendő, hogy n á l u n k sem csak a homokon jellemző ez a változás, hanem máshol is, de ezt ezen a példán szemléletes bemutatni. A vegetáció nagyobb léptékű időbeli változásának k i m u t a t á s á r a sokféle módszer ismert. A leg­ modernebb az egyes sztratigráfiai (rétegtani) egységek pollenanalízise. A fajokra jel­ lemző alakú és mennyiségű pollenszemek alapján - melyeket az adott földtani réteg

a)

b)

c)

Vetési gyomnövényeink: a) pipacs, b) konkoly, c) kék búzavirág (a, c: Schubert, b: Karsten nyomán)

tartalmaz - objektíven k ö v e t k e z t e t h e t ü n k egy terület hajdani vegetációjára. Ennél léteznek egyszerűbb, de valamivel kevésbé megbízható módszerek is. Szemléletes le­ het például paleotalajok k i m u t a t á s a . Homokterületeinken, a Strázsa-hegy környé­ kén, ma jellegzetes homoki gyepvegetációt is t a n u l m á n y o z h a t u n k . Valószínűleg ezek a gyepek, vagy legalábbis egy részük másodlagos, részben antropogén h a t á s r a kiala­ kult növénytársulás. A homoki gyepek alatt kialakuló talaj jellemzően szürkés szí­ nű, n é h á n y dm vastag, humuszos homok. Homokfeltárásainkban azonban jól megfi­ gyelhetők - a k á r méteres vastagságban is - a hajdani barna erdőtalajok jellemző szí­ n ű maradványai. Ezek a hajdani erdők i t t a homokon valószínűleg pompás, nagy k i ­ terjedésű gyöngyvirágos tölgyesek (Conuallario-Quercetum) lehettek. A hosszú idő óta i t t meglévő emberi k u l t ú r á k ezen erdőket kitermelték, a területeket részben be­ építették vagy valamiféle mezőgazdasági művelésbe fogták. A laposabb részeken szántóföldi növénytermesztés, a dimbes-dombos részeken a szőlőtermesztés és a le­ geltetés terjedt el. A meszes homokon a környező h o m o k p u s z t á k fajai nagy teret nyervén megtelepültek, s kialakították a maihoz hasonló képet. A területek kezelé­ sének változásával t e h á t alapvetően megváltozhat az élővilág összetétele. A legfris­ sebb, többnyire negatív hatások közül, a motocrossozás, égetés, illegális szemétlera­ kás említhető. Ezek különösen az értékes, termőhelyérzékeny fajok eltűnéséhez, s így az élővilág szegényedéséhez, valamint erőteljes leromlásához, gyomosodáshoz ve­ zetnek. Megmaradt homoki vegetációnk hol szebb, hol degradáltabb állományait - az Esztergom-kertvárosban évtizedekig állomásozó szovjet k a t o n á k gyakorlótereként szolgáló - Sátorkőpusztán, valamint a Strázsa-hegyek vonulata és a Szentléleki-pa­ tak közt elterülő homokos, homokos-löszös t e r ü l e t e n tanulmányozhatjuk. Az i t t ta­ lálható meszes homokon kialakuló magyar csenkeszes homokpuszta (Festucetum vaginatae) szép tiszta állományai m á r csak n é h á n y kisebb folton lelhetők fel. A Táb­ la-hegytől északkeletre képződő kisebb regressziós völgyek oldalán jellemzők e tár­ sulás legtisztább előfordulásai. Tipikus növényei a magyar csenkesz (Festuca vaginata), a homoki ternye (Alyssum tortuosum), a fényes sás (Carex liparicarpos) és sok m á s homoki növény. A ritkább növények közül említésre méltó a védett homoki kocsord (Peucedanum arenarium) és a bennszülött kései szegfű (Dianthus serotinus). A fűcsomók közt helyenként jelentős a szárazságot jól tűrő zuzmó- és mohafajok je­ lenléte. Megfigyelték, hogy az antropogén h a t á s o k r a (tankcsapás, lövészárok...) fel­ nyíló zártabb gyepek helyén sokszor a ritkább rákosi csenkesz (Festuca x wagneri) je­ lenik meg a magyar csenkesz (Festuca vaginata) helyett. Az esztergom-kertvárosi re­ pülőtér sík homoki gyepjében helyenként gyakoriak a savanyodásra utaló keskenylevelű sás (Carex stenophylla) foltjai. Jóval nagyobb területen jellemzők a kissé degra­ dált lejtősztyepprétek és a homokpusztarétek. Ezek jóval zártabb és fajgazdagabb gyepek. Nálunk kissé meszes, löszös homokon alakultak k i , a hegylábfelszínekre is felkúsznak. E rétek nagyon fajgazdagok, uralkodó gyepfajuk a barázdált csenkesz (Festuca rupicola) és helyenként a csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima). Pillangós­ virágú növények nagy számban jellemzőek, s köztük értékes ritka fajok is előfordul­ nak. Ilyen például a n á l u n k igen ritka szártalan csüdfű (Astragalus excapus ) és a szin­ te általánosan elterjedt Borbás-kerep (Lotus borbasii). Gyakori benne a védett tava-

szi hérics (Adonis vernalis), a leány- és a fekete kökörcsin (Pulsatilla grandis, Pulsatilla pratensis ssp. nigricans) és helyenként a homoki nőszirom (Iris arenaria) is megjelenik. E pompás virággazdag társulás ad otthont az egyre ritkuló homoki szalmagyopárnak (Helichrysum arenarium), az elegáns piros kígyószisznek (Echium russicum) és sok m á s homokot kedvelő növénynek. E növénytársulás leromlottabb változataként fogható fel a homoki legelő (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae). I t t m á r csökken a termőhelyérzékeny ritka fajok száma és egyre több zava­ r á s t ű r ő természetes gyomnövény jelenik meg. Gyakori a közönséges t a r a c k b ú z a (Agropyron repens) és a bókoló bogáncs (Carduus nutans) nagymérvű elszaporodá­ sa. A tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) uralta gyepfoltok, melyek kiirtott száraz erdők helyén a legjellemzőbbek, igen fajgazdagok s a lejtősztyeppekhez ha­ sonlóan sok védett növényfajt rejtegetnek. A Gete lábánál kisebb, többnyire degradált löszpusztagyepek (Salvio-Festucetum rupicolae) is t a n u l m á n y o z h a t ó k . Ezek az alföldi gyepeknél szegényesebbek, a zárt homoki gyepekkel sok közös fajuk van. A legfontosabb gyepképző füvek a csenkeszek (Festuca rupicola, Festuca pseudovina), de gyakori a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) is. Legjellemzőbb lösznövényei közül a taréjos búzafű (Agropyron pectinatum), a kései pitypang (Taraxacum serotinum) és a ligeti zsálya (Salvia nemorosa) említhető. E helyen kell szólnunk arról a jellemző folyamatról, mely az ilyen és más gyepek kezeletlenségéből fakad; ez a gyepes területek cserjésedése. A kezelés (kaszá­ lás, legeltetés stb.) felhagyása u t á n i években, évtizedekben a körülmények kedvező­ vé válnak fásszárú növényfajok megtelepedésére. Területünkön e cserjések közül a töviskesnek (Pruno spinosae-Crataegetum) nevezett társulás a legelterjedtebb. Ne­ vében is benne van, hogy legjellemzőbb fajai a kökény (Prunus spinosa) és a galago­ nya (Crataegus monogyna), valamint különböző gyepűrózsa-kisfajok (Rosa canina agg.). A cserjésedés természetvédelmi szempontból kedvezőtlen folyamat, hiszen a t e r ü l e t ü n k ö n is értékes fajokat rejtegető gyepek összeszűküléséhez, megsemmisülé­ séhez vezet. Az erdős hegylábfelszínek és száraz hegytetők gyakori közössége a virágokban rendkívül gazdag, ritkás cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris). E klímazonális növénytársulás lombkoronáját uraló két tölgyfaj - a kocsánytalan- és csertölgy - na­ gyon könnyen megkülönböztethető a levelek, a terméskupacs és a kéreg alapján. A csertölgy (Quercus cerris) kéregrepedései narancsvörös színűek, terméskupacsa bo­ zontos. A lombkoronaszintbe gyakran elegyednek m á s szárazságkedvelő fafajok is. Ezek közül a mezei juhar (Acer campestre) a leggyakoribb. A ritkás erdő cserjeszint­ je gazdag: somfajok, galagonya, rózsa, szeder, fagyai és kecskerágófajok uralják. A gyepszint fejlett, állandóan jelen lévő fajai, a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla) és a ligeti perje (Poa nemoralis). Helyenként gyakori az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflorá). Az erdő pompás virágai még egyes harangvirágfajok (Cam­ panula persicifolia), a sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora), a sátoros margitvi­ r á g (Chrysanthemum corymbosum), az édeslevelű csüdfű (Astragalus glycyphyllos) és még sok egyéb faj. Nem ritka egyes védett orchideafajok (Cephalanthera rubra, Platanthera bifolia) jelenléte. Sajnálatos, hogy k ö r n y é k ü n k cseres-tölgyesei helyén sok helyütt fajszegény, ü l t e t e t t akácosok találhatók. Az akác pozitív tulajdonságai (jó

mézelő, kitűnő tűzifa) mellett fel kell h í v n u n k a figyelmet káros h a t á s a i r a is. Az akácültetvények teljesen tönkreteszik, elszegényítik a természetes vegetációt. Az akác (Robinia pseudoacacia) - mivel a pillangósvirágúakhoz tartozik - a gyökerein élő szimbionta b a k t é r i u m o k segítségével nagy mennyiségű nitrogént köt meg (gyö­ kérgümő), így a talaj jelentős nitrogénterhelését csak n é h á n y növény t ű r i el. Ezek közül leggyakrabban a csalán (Urtica dioica), a vérehulló fecskefű (Chelidonium május), a fényes gólyaorr (Geranium lucidum) és a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium) egyhangú tömegei uralják a gyepszintet. A természetvédelmi szerveze­ tek nem szorgalmazzák és nem javasolják az akácosok telepítését. A helyenként megjelenő hárshegyi homokkő alapvetően m á s vegetációt hordoz, mint a t e r ü l e t ü n k ö n oly elterjedt mészkő féleségek. Lokálisan, n é h á n y homokkőki­ búváson (Strázsa-hegy) - az alapkőzet savanyú jellegéből adódóan - mészkerülő töl­ gyesre (Genisto-pilosae-Quercetum) emlékeztető erdőt is találunk. Ebben savanyú­ ságjelző fajok tömegesen fordulnak elő. Gyakori i t t a mezei perjeszittyó (Luzula campestris), a borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), szép virágai a piros pozdor (Scorzonera purpurea), az enyvecske vagy ragadós szegfű (Viscaria vulgaris), a ha­ rangvirágok közeli rokona, a pompás kékcsillag (Jasione montana) és a ritka rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum). A molyhos cseres-tölgyes (Orno-Quercetum) főként hegyeink platójának pere­ m é n és alacsonyabb fekvésű déli lejtőjén jelentkezik. A virágos kőris (Fraxinus ornus), a molyhos- és csertölgy (Quercus pubescens, Q. cerris) mellett a mezei juhar (Acer campestre) és a barkóca berkenye (Sorbus torminalis) is gyakran előfordul. A lazán záródó lombú erdő fénygazdag, cserje- és gyepszintje legtöbbször igen fejlett. Egyik legjellemzőbb növénye a bajuszos kásafű (Piptatherum virescens), melynek fűcsomói könnyen felismerhetők. Gyakori i t t az erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum), a színeváltó kutyatej (Euphorbia polychromá), a bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) és még sok pompás növény. É r t é k e s fajokban is bővelkedik; helyenként előfordul leg­ szebb szellőrózsafajunk, az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), a nagyezerjófű (Dictamnus albus) és az igen ritka gérbics (Limodorum abortivum). A meredek déli lejtőkön felkapaszkodva, mozaikosan egymásba fonódó növény­ társulásokkal találkozunk. Ezek fajösszetétele egymással keveredik, sok növény a hasonló életfeltételeket biztosító asszociációk mindegyikében előfordulhat. Ilyen - a m e d i t e r r á n tájak arculatát idéző - részeken nagyon sok értékes növénnyel és társu­ lással találkozunk. A meredek déli lejtőkön élő bokorerdők közül t e r ü l e t ü n k ö n a sajmeggy-molyhos tölgy bokorerdő (Ceraso-Quercetum pubescentis) a legelterjedtebb. A sanyarú feltételeket biztosító kopár mészkősziklákon a két névadó fafaj - a sajmeggy (Cerasus mahaleb) és a molyhos tölgy (Quercus pubescens) - alacsony, girbe-gurba törzsű példányai alkotják a t á r s u l á s lombkoronaszintjét. Gyakran elegyedik közéjük a húsos som (Cornus mas), a galagonya (Crataegus monogyna) és az ostorménfa (Viburnum lantana). Aljnövényzetében a mészkősziklák kínálta száraz és meleg életkörülményeket kedvelő „erdős-sztyepp növények" dominálnak, keveredvén a száraz gyepek fajaival. Szinte m i n d e n ü t t megtaláljuk a közönséges méreggyilkot (Vincetoxicum hirundinaria), gyakori a piros gólyaorr (Geranium sanguineum) és

helyenként tömeges az erdei gyöngyköles. Ez a szép, kék virágú növény nevét a nyár végétől látható pici, fehér, kemény, gyöngyszerű terméséről kapta. Mivel a társulás erdészeti szempontból nem túl értékes, több helyen igen jó állapotban maradt fenn. Gyepszintjében sok értékes, ritka növénnyel találkozhatunk. A pompás tarka nőszi­ rom (Iris variegata), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), a méregölő si­ sakvirág (Aconitum anthora) a társulás jellemző védett növényei. Legszebb bokorer­ dőink a Kesztölc feletti Fehér-szirten találhatók, i t t figyelhetjük meg ritka bennszü­ lött növényünket, a magyar bogáncsot (Carduus collinus). Andezitből álló hegyein­ ken a sajmeggyes bokorerdő kissé fajszegényebb változata alakult k i . A t á r s u l á s jel­ lemző növénye i t t a sziklai csenkesz (Festuca pseudodalmatica), de sok, mészkövön kialakult bokorerdővel közös növénye is van. Általában e társulással mozaikosan ta­ lálhatók a fajgazdag pusztafüves lejtősztyepprétek (Cleistogeno-Festucetum rupicolae) kisebb-nagyobb foltjai is. Ez a sziklapadokon gyakori gyeptípus nagyon fajgaz­ dag. A szinte teljesen zárt gyepet n é h á n y fűféle nagyfokú dominanciája jellemzi. Leggyakoribb gyepképző a pusztai és a vékony csenkesz (Festuca rupicola és F valesiaca), valamint a kunkorgó és a csinos árvalányhaj (Stipa capillata, Stipa pulcherrima). Az árvalányhajas részek inkább a természetközelibb állapotokat tükrözik, míg a zavartabb részeken a fenyérfű (Bothriochloa ischaemum) feldúsulása jellem­ ző. Ez a védendő növényközösség nagyon színes és látványos. Gyakoriak a kakukk­ fűfajok (Thymus), a molyhos napvirág (Helianthemum ovatum), a rekettyelevelű gyújtoványfű (Linaria genistifolia), a sárga hagyma (Allium flavum), a csabaíre vérfű (Sanguisorba minor), a mezei iringó (Eryngium campestre), és még sok más, szá­ raz gyepekre jellemző növény. Védett növényei közül a tavaszi hérics (Adonis vernalis) általánosan elterjedt, de a pompás kökörcsinfajok is sokfelé előfordulnak. A kései perje (Cleistogenes serotina) névadó mivolta ellenére csak helyenként, a mere­ dekebb, sziklásabb részeken lép fel nagyobb tömegben. Ez az értékes és gyakori tár­ sulás sokszor egészen a hegylábi részekig lekúszik. Környékünkön ritkább a főként dolomitra és sziklatörmelékes területekre jellemző sziklafüves lejtősztyepp (Chrysopogono-Caricetum humilis). N á l u n k a Strázsa-hegyeken és a Kétágú-hegy t e r ü l e t é n és közelében találjuk legszebb előfordulásait, de a Gete-csoport hegyein is megvan. A lappangó sás (Carex humilis) és az élesmosófű (Chrysopogon gryllus) mellett csen­ kesz- és árvalányhajfajok is jelentős gyepalkotók. A száraz sztyepprétekre általáno­ san jellemző fajok mellett n é h á n y ritkaságnak is e társulás ad otthont. I t t fordul elő a védett ezüstaszott (Paronychia cephalotes), a magyar imola (Centaurea sadleriana) és a fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius ssp. albidus). A törmelékesebb, sziklásabb részeken élő növények közül megemlíthető az osztrák pozdor (Scorzonera austria­ ca), a magas gubóvirág (Globularia punctata) és a hegyi gamandor (Teucrium montanum). Andezithegyeinken ezeknél fajszegényebb szilikát sziklagyepeket (Minuartio-Festucetum pseudodalmaticae) találunk. A nyílt sziklafelszíneken, szik­ lahasadékokban kevés fajjal jellemezhető sziklabevonat- és sziklahasadék-gyepeket (Asplenio-Melicetum ciliatae) t a n u l m á n y o z h a t u n k . Ezek jellemző faja az aranyos és kövi fodorka (Asplenium trichomanes, A. ruta muraria), valamint a prémes gyöngyperje (Melica ciliata). Rajtuk kívül még néhány pozsgás növényt; a sárga kövirózsát, (Jovibarba hirta), a fehér, a hatsoros és a borsos varjúhájat (Sedum album, S. sexan-

gulare, S. acre) és extrém szárazságtűrő fajokat, mint az ékes sasvirág (Xeranthemum annuum) és a naprózsa (Fumana procumbens) figyelhetünk meg itt. Magasabb hegyeink tetejére felérve többnyire zárt erdőket találunk. Ha beljebb megyünk és az északi lejtőkön n é z ü n k körül, az eddig tapasztalttól teljesen eltérő kép t á r u l elénk. Hűvösebb, nedvesebb völgyekben járva, hegyeink északi lejtőin és a magasabb hegytetőkön sűrű, sötét erdőket találunk. Ez az országos viszonylatban és t e r ü l e t ü n k ö n is az egyik legjobban elterjedt erdőtársulás a gyertyános-kocsánytalán tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum). Kettős lombkoronaszintjéből adódóan e s ű r ű erdő csak lombfakadás előtt enged az aljnövényzetnek elegendő fénymennyiséget. Legmagasabbra a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) nő a lombkoronaszintben. A sima, csíkos kérgéről jól felismerhető gyertyán (Carpinus betulus) az alsó, s ű r ű n zá­ ródó lombkoronaszint fő alkotója. Az erdő jellegzetes karakterfaja a madárcseresz­ nye (Cerasus avium), de sokszor m á s fafajok elegyedése is jellemző. Ilyen például a magas kőris (Fraxinus excelsior), a mezei juhar (Acer campestre) és a barkóca berke­ nye (Sorbus torminalis). A kora tavaszi virágszőnyeget a hagymás-gumós növények tömeges virágzásának köszönhetjük. Elsőként jelenik meg a hóvirág (Galanthus nivalis), majd hamarosan követi az odvas és ujjas keltike (Corydalis cava, Corydalis solida), a salátaboglárka (Ficaria verna), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), s a nedvesebb részeken jellemző t ö r é k e n y alig észrevehető pézsmaboglár (Adoxa moschatellina). A kevésbé z á r t részeken fűfélék is előfordulhatnak nagyobb tömegben. Ilyenek az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és a szárazabb része­ ken a - cseres tölgyesekre is jellemző - ligeti perje (Poa nemoralis). Az árnyas erdő n é h á n y m u t a t ó s orchideafajnak is otthont ad: leggyakoribbnak a főként gyertyán és mogyoró gyökerén élősködő madárfészek (Neottia nidus-avis) és madársisak fajok (Cephalanthera rubra, C. damasonium) mondhatók, de r i t k á b b a n m á s orchideákat is t a l á l h a t u n k . Igazán szép és jellegzetes gyertyános tölgyesek csak kevés helyen is­ meretesek. Sokszor a fák elegyaránya - a helytelen kezelés miatt - n a g y m é r t é k b e n eltér a természetestől (elgyertyánosodott, elkőrisesedett erdők). Kőtörmelékes ré­ szeken a ritkább bókoló fogasírrel (Dentaria enneaphyllos) és az erdei szélfűvel (Mercurialis perennis) is találkozunk. Utóbbi növény a törmeléklejtő-erdő (Mercuriali-Tilietum) egyik karakterfaja. Ez a növénytársulás ott váltja fel a gyertyános­ tölgyeseket, ahol az igényesebb tölgy m á r nem képes megélni. Meredek, sziklás, északias lejtőkön a szél által jól terjedő magvakkal és repítőkészülékes terméssel rendelkező fafajok képesek megtelepedni. Ilyenek a platánlevelű juhar (Acer platanoides), a nagy- és kislevelű h á r s (Tilia platyphyllos, Tilia cordata) és a magas kő­ ris (Fraxinus excelsior). A cserjeszint i t t változatos, a fényben gazdagabb részeken a k á r s ű r ű mogyoró (Corylus avellana), húsos som (Cornus mas) és fekete bodza (Sambucus nigra) által uralt cserjés részek is kialakulhatnak, míg a zártabb része­ ken - a gyertyános-tölgyeshez hasonlóan - alig t a l á l u n k cserjeszintet. Ritkább cser­ je a jellegzetes t e r m é s ű mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata). A sziklák közt gyak­ ran megbújik a piciny rózsaszín virágú fényes gólyaorr (Geranium lucidum) és a m á s h o n n a n gyomként ismert vérehulló fecskefű (Chelidonium május). Nem r i t k á n apró páfrányokat - például aranyos fodorkát (Asplenium trichomanes) vagy hólyagpáfrányt (Cystopteris fragilis) - l á t h a t u n k a sziklák repedéseiben. Ezeket a részeket

kedveli a szép, sárga virágú farkasölő sisakvirág {Aconitum uulparia) is. A fűfélék közül az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) fordulhat elő nagyobb tömegben. A legmagasabb platókra felérve és a hűvös, északias lejtőkön bükkösöket is talá­ lunk. Mivel közvetlen közelünkben csak a Pilis Csévi-szirtek feletti területei emel­ kednek 600 m fölé, így e társulás legszebb állományait is i t t találhatjuk meg. A leg­ szebb és legjellemzőbb fajösszetételű részek a mesébe illően szép, idős, majdnem tiszta állományú bükkösök a Pilis-fennsíkon fordulnak elő. A hűvös, északias lejtők bükköseiben a viszonylag sok gyertyán (Carpinus betulus) és m á s fafajok elegyedése jellemző. A társulás tudományos neve s z u b m o n t á n középhegységi, vagy gyertyános­ bükkös (Melittio-Fagetum). Már a nevéből is következik, hogy növényzetének össze­ tételében keverednek az igazi bükkös elemek a gyertyános tölgyesekre is jellemző fa­ jokkal. A Pilis és a Visegrádi-hegység bükköseinek jellemző kora tavaszi növénye a m u t a t ó s pirosló hunyor {Helleborus purpurascens). A Csévi-szirtek feletti bükkös­ ben található e kárpáti növény legnyugatibb előfordulása. A jóval gyakoribb hóvirág­ gal (Galanthus nivalis) és kora tavaszi kísérőivel együtt nyílik. I t t is előfordulnak a gyertyános tölgyesekre jellemző keltikefajok (Corydalis cava, Corydalis solida), a bogláros szellőrózsa {Anemone ranunculoides), a kapotnyak (Asarum europaeum) és a nedvesebb részeken a galambvirág {Isopyrum thalictroides). Tipikus bükkös elem a szép erdei kutyatej {Euphorbia amygdaloides). A bükkösök aljnövényzetén belül is m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k eltérő arculatú (fáciesű) részeket. Ezek a növénytársulás alatti szerveződési szinteket képezik. E fáciesekben, illetve szubasszociációkban ál­ t a l á b a n megvannak a társulás jellemző fajai, de bizonyos ökológiai, környezeti té­ nyezők (mikroklíma, talajnedvesség, talajsavanyúság) következtében egy-egy nö­ vényfaj arculatformáló tömegben jelenik meg. Bükköseinkben ilyen a bázisgazdag talajra utaló szagos müge (Galium odoratum), a szárazabb részeket jelző egyvirágú gyöngyperje {Melica uniflora) vagy a savanyodást m u t a t ó b ü k k s á s (Carex pilosa) tö­ meges előfordulása. A legzártabb részeken n é h a szinte semmiféle aljnövényt nem ta­ lálunk, csak a lassan bomló vastag avarréteget. Ez az ún. nudum (v. csupasz aljnövényzetű) bükkös. A kora tavaszi növények elnyílása u t á n a bükkös lombkoronája erősen záródik, sűrű, sötét erdő benyomását kelti. Ekkor m á r alig-alig t a l á l u n k vi­ rágzó növényeket. A bükkösök irtásainak látványos növénye a mérgező nadragulya (Atropa bella­ donna), legjellemzőbb „vendégmarasztalója" a szamóca-szeder társulás (FragarioRubetum).

LEGFÉLTETTEBB

KINCSEINK:

Boglárkafélék -

VÉDETT

NÖVÉNYFAJOK

Ranunculaceae

P i r o s l ó hunyor - Helleborus purpurascens W. et K. A Pilis és a Visegrádi-hegység bükköseinek jellegzetes kora tavaszi dísze a piros­ ló hunyor. Virágtakarólevelei valójában nagy színes csészelevelek (2-3 cm), melyeket ellenfényben l á t h a t u n k a legszebb színben. Sziromlevelei nincsenek, a törzsfejlődés során ezek ú n . mézfejtőkké alakultak át. A hunyorokra jellemző ölbefogott leveleiről virágzás u t á n is könnyen felismerhető. A növény kelet-kárpáti (dacikus) flóraelem, Magyarországon az Északi-középhegység néhány pontjáról (Bükk, Börzsöny, Viseg­ rádi-hegység stb.) és a Pilis területéről ismert, ez utóbbi a faj legnyugatibb előfordu­ lása. Hozzánk legközelebb a Piliscsév feletti Csévi-szirtek környékén gyakran lát­ hatjuk (500 m tszf. magasság felett), de patakok m e n t é n , nedvesebb gyertyános-töl­ gyesekben lejjebb is ereszkedik. Rokona, a gyakoribb kisvirágú hunyor {Helleborus dumetorum) a D u n á n t ú l o n él, de t e r ü l e t ü n k ö n nem ismert előfordulása. A közelből a Központi-Gerecséből (Pisznice, Kis-Gerecse stb.) említik. M é r e g ö l ő s i s a k v i r á g - Aconitum anthora L . A sisakvirágok jellegzetes alakú virágaik alapján könnyen felismerhetők. A szí­ nes virágtakarót i t t nem sziromlevelek, hanem módosult csészelevelek építik fel, me­ lyek közül az egyik megnyúlt sisak alakúvá válik. A méregölő sisakvirágnak így a v i ­ rága kb. kétszer olyan magas mint széles. A csészelevelek színe sárga. Levelei erő­ sen tagoltak, szeldeltek. A növény középhegységeinkben elterjedt, az Északi-közép­ hegység területén gyakoribb. Szárazabb erdőkben, erdőszéli gyepekben tenyészik, nyár végén, kora ősszel virágzik. T e r ü l e t ü n k ö n több helyről ismert, előfordul m é g a degradált növényzetű Vaskapun is, de nagyobb számban él a Strázsa-hegy legmaga­ sabbra kiemelt részén, a Tábla-hegytől északkeletre és a Kesztölc feletti hegyeken. F a r k a s ö l ő s i s a k v i r á g - Aconitum vulparia Rchb. Virága valamivel halványabb sárga, mint „méregölő" rokonáé, de vannak jobb el­ különítő bélyegei is. A virág magassága ennél a fajnál körülbelül háromszorosa a szé­ lességének, a „sisak" jóval karcsúbb és levelei is nagyobbak, tenyeresen osztottak, t e h á t nem oly tagoltak mint a másik faj esetében. Élőhely szerint is jól elkülönülnek, hiszen a farkasölő sisakvirág inkább a nedves, jó talajú, árnyas erdőket; a gyertyá­ nos-tölgyeseket, bükkösöket, törmeléklejtő-erdőket kedveli. Gyakori a Fekete­ hegy-Kétágú-hegy vonulat északias kitettségű hűvös erdeiben, de ismert a KeletiGerecse Doroghoz közel eső részeiről is. E r d e i s z e l l ő r ó z s a - Anemone sylvestris L . Legszebb, legelegánsabb szellőrózsafajunk. 50-60 cm magasságúra is megnőhet, szép fehér virágai 5-6 cm-esek is lehetnek. Májusi virágzásakor messziről feltűnnek fehérlő csoportjai. Hatalmas elterjedési t e r ü l e t ű (areájú) eurázsiai növényfaj, mely

kelet felé Szibéria délkeleti részéig nyomozható. Tipikus erdős-sztyepp faj, Magyar­ országon is főként ilyen jellegű élőhelyeken; száraz tölgyesekben, bokorerdőkben és gyepekben fordul elő. H a z á n k b a n sajnos eléggé megritkult, de környékünkön még szép, erős populációja él. Fontosabb lelőhelyei a Strázsa-hegy, Tábla-hegy molyhos tölgyesei és az ezek körül kialakult, zárt homoki gyepek, cserjések. L e á n y k ö k ö r c s i n - Pulsatilla grandis Wender. Sztyepprétjeink legpompásabb kora tavaszi dísze a sokak által jól ismert leány­ kökörcsin. Virága nagy, felálló, kehelyszerű lepellevelei halványkékek, ibolyásak. Szépségét csak fokozza az egész növényt beborító fehéres-gyapjas, puha t a p i n t á s ú szőrzet. Ennek megléte m á r utal kontinentális jellegére, hiszen azokon a területe­ ken, ahol a faj él, kora tavaszi virágzásakor még gyakoriak a fagyos reggelek. Ked­ veli a meszes, humuszban gazdag, jó talajú, hamar felmelegedő, déli-délkeleti kitettségű, n a p s ü t ö t t e domboldalakon kialakult gyepeket. Szépsége miatt sokan el­ csábulnak, csokorba gyűjtik, de ennek értelmetlenségére hamar rájönnek, hiszen a virág letépve n é h á n y perc alatt teljesen elhervad. Gyönyörködjünk inkább benne természetes élőhelyén, s becsüljük meg, hogy k ö r n y é k ü n k ö n még több tízezer tövet számláló, erős populációi élnek. A Dorog és Esztergom közti homokdombokon, a KisStrázsa-hegyen, a Strázsa-hegyen, a Tábla-hegyen és a Pilis Ny-i hegylábfelszínein Kesztölc körül, valamint a Magos-hegyen még szép számmal előfordul. Fekete k ö k ö r c s i n - Pulsatilla pratensis ssp. nigricans (Störck) Zamels Virágai kisebbek, bordós-feketék, bókolok és kevésbé nyílnak k i , mint a leány­ kökörcsinnél. Közép-Európában elterjedt növény, a leánykökörcsinnel sokszor együtt jelenik meg. Magyarországon valamivel gyakoribb, de szintén védett faj. Kör­ n y é k ü n k ö n rokonával azonos területekről ismerjük. Tavaszi h é r i c s - Adonis vernalis L . Sallangos-szálas levelei, nagy, sárga virágai kora tavasszal üde színfoltként - a kökörcsinekkel együtt - jelzik a gyepek éledését. Szépségére a görög mitológiából jól ismert Adonis név is utal. Virágzása hosszan elnyúlik, májusra nagy t e r m e t ű , feltű­ nő, terebélyes növénnyé válik. A száraz, napos, laza talajú domboldalakat kedveli, de sok helyen - így t e r ü l e t ü n k ö n is - megjelenik a homoki gyepekben. Érdekessége, amit megfigyelések is a l á t á m a s z t a n a k , hogy a száraz gyepek kora tavaszi leégetését - m á s fajokkal ellentétben - jól viseli, sőt állományai fel is d ú s u l h a t n a k ilyen helye­ ken. Ennek ellenére ez a területkezelés helytelen, mivel sok m á s növény- és állatfaj pusztulásához vezet. Eurázsia kontinentális területein elterjedt növény, h a z á n k b a n sok helyen előfordul. Esztergom és Dorog körül is ismert, szinte minden hegyen megtalálható a száraz gyepekben, bokorerdőkben. Említésre méltó a Szamár-he­ gyen, a Fekete-hegyen, a Tábla-hegyen és a Getén élő erős populációja. Selymes b o g l á r k a - Ranunculus illyricus L . Sárga szirmai vakítóan fénylenek, nagy virágai 4-5 cm-esek is lehetnek. Szára és keskeny, lándzsás levelei ezüstösek, rányomott szőrzetűek. Májusi virágzásakor ha-

a)

b)

c)

Vetési gyomnövényeink: a) pipacs, b) konkoly, c) kék búzavirág (a, c: Schubert, b: Karsten nyomán)

zánk száraz gyepjeiben gyakran feltűnő növény. Környező hegyeinken (Gete-csoport, Nyugati-Pilis) is sokfelé ismert, de nem túl gyakori.

Rózsafélék családja -

Rosaceae

S z i k l a i g y ö n g y v e s s z ő - Spiraea media Fr. Schm. Nem túl feltűnő, ritka sziklai cserjefaj. Rokonait díszcserjeként jól ismerjük. Fe­ h é r virágai május-június táján figyelhetők meg, de jellegzetes levelei alapján az év nagy részében könnyen azonosítható. Nagy elterjedésű euroszibériai flóraelem, tipi­ kus kontinentális fajként tartják számon. Ahol nagyobb foltokban jelenik meg, ott külön növénytársulást, a gyöngyvesszőcserjést alkotja. T e r ü l e t ü n k ö n a faj ritka, a Kis-Strázsa-hegyről, a Strázsa-hegyről és a Hegyes-kőről ismert. P i r o s m a d á r b i r s - Cotoneaster integerrimus Medic. Jellegzetes, de n á l u n k ritka sziklai cserje. Levelei kerek-tojásdadok, fonákukon szürkén molyhosak. Virágai rózsaszínűek, t e r m é s e piros. Kopár sziklákon, sziklai er­ dőkben, sziklagyepekben él, de csak r i t k á n t a l á l u n k rá. Védett növényünk korábban élt a dorogi Kis-kőszikla nevű hegyen, de ezt m á r csaknem teljesen elbányászták. Előfordul még a Strázsa-hegy tetején, a Szamár-hegyen és a Hegyes-kőn. T ö r p e m a n d u l a - Amygdalus nana L . Áprilisban - levelei megjelenésével egy időben virágzó - sötétrózsaszín kis bokrai messziről feltűnnek. Termése jóval kisebb, gömbölydedebb, mint termesztett roko­ náé. Eurázsia kontinentális területein élő erdős-sztyepp faj, h a z á n k b a n fogyatkozóban van, de helyenként megfigyelték tömeges elszaporodását is. A felhagyott szőlők­ ben néhol a gyakori megtelepülök közé tartozik. Közvetlen k ö r n y é k ü n k ö n azonban eléggé ritka, a Magos-hegyről és a Kis-hegyről ismert.

Varjúhájfélék -

Crassulaceae

Homoki v a r j ú h á j - Sedum hillebrandtii Fenzl H o m o k p u s z t á i n k megritkult pionír növénye, sokszor m á s gyakoribb fajokkal (Sedum acre) fordul elő. É r t é k e s bennszülött növény, a pannon régió jellemző faja. A Vörös Könyv a potenciálisan veszélyeztetett növények közt tartja számon. Védelmét élőhelyeinek megőrzésével biztosíthatjuk. A Dorog és Kesztölc közti homokterülete­ ken fordul elő. S á r g a k ö v i r ó z s a - Jovibarba hirta (Jusl.) Opiz A kövirózsák még a laikusok s z á m á r a is jól ismert, kedvelt kerti növények. A va­ don élő fajok közül leggyakoribb a sárga kövirózsa, mely főként bázikus alapkőzeten (mészkő, bazalt) kialakult sziklagyepek faja. Szirmai vajsárgák, csőszerűén felállók. Gyakori a Gete-csoport hegyein és a Pilis nyugati vonulatain is.

R ó z s á s k ö v i r ó z s a - Semperviuum marmoreum Griseb. A savanyú talajú (homokkő, gránit stb.) sziklagyepjeink m u t a t ó s növénye. Tőlevélrózsája nagyobb, mint az előző fajé, virágszirmai sugarasan szétállók, rózsaszínű­ ek. Látványos, nagy virágzata nyár közepétől figyelhető meg. T e r ü l e t ü n k ö n is jóval ritkább sárga virágú rokonánál, legszebb állománya a Strázsa-hegy homokkőszik­ láin él. Pillangósvirágúak családja -

Fabaceae

S z á r t a l a n c s ü d f ű - Astragalus excapus L . Különleges megjelenésű, Magyarországon igen ritka és értékes növényfaj. N i n ­ csen föld feletti szára, tőálló, sárga virágzata alig emelkedik a talaj fölé. Április vé­ gétől nyílik. Homok és lösz alapkőzeten kialakult száraz gyepekben fordul elő ez a közép-európai elterjedésú faj. Mivel meglévő populációjának jelentős része hazánk­ ban található, védelme különösen indokolt. Ezen élőhelyek sajnálatos beszűkülése miatt az aktuálisan veszélyeztetett ritkaságok közé tartozik, megőrzése csak meg­ maradt élőhelyeinek szigorú védelmével lehetséges. Érdekes, hogy azon kevés növé­ n y ü n k egyike, melyet Feichtinger Sándor nem talált meg környékünkön. Előfordu­ lási adatai újak: Szolláth György a Hegyes-kőről, K u n A n d r á s a Dorog és Kesztölc közti homokterületekről, Barina Zoltán a közeli Tokodi-tó mellől említi. F e h é r e s c s ü d f ű - Astragalus vesicarius L . ssp. albidus (W. et K.) Br.-Bl. Heverő szárú, sűrű szőrözöttsége miatt ezüstös-selymesszürke színű növény Virá­ gai érdesek. A családra jellemző pillangós virág vitorlarésze hosszúkás, színe bíborvö­ rös, a virág többi része (evező, csónak) halványsárga. H a z á n k b a n a növény bennszü­ lött alfaja (ssp. albidus) fordul elő. E ritka növényünk egyik legjelentősebb populáció­ ját a Gete-csoport hegyein találjuk. Elsősorban sziklagyepekben, lejtősztyeppréteken él. A magyar Vörös Könyv a potenciálisan veszélyeztetett taxonok közt tartja számon. B o r b á s - k e r e p - Lotus borbasii Újhelyi Nagyon hasonlít a mindenfelé gyakori szarvas kerephez. E Feichtinger idejében még le nem írt taxon flóraművében nem szerepel külön néven. Kiváló botanikusunk azonban precíz, alapos ember lévén, észrevéve az apró morfológiai különbségeket, a szarvas kerep szőrös változataként írt róla! A p a n n o n - b a l k á n i elterjedésú növény előfordulása az ország viszonylag szűk területére összpontosul: a Keleti-Bakonytól a Visegrádi-hegységig. I t t a meszes talajú száraz gyepekben, lejtősztyeppeken néhol gyakorinak mondható. Fokozottan védett faj, mely szerencsére k ö r n y é k ü n k ö n sok helyen (Gete, Nagy-Strázsa-hegy és a körülötte lévő homokterületek stb.) szép, erős populációval képviselt. S á r g a k o r o n a f ü r t - Coronilla coronata Nath. M á r 100 éve is r i t k á n a k számított, ma alig-alig fordul elő k ö r n y é k ü n k ö n e pom­ pás karsztbokorerdő faj. Szerencsére országos viszonylatban nem olyan nagy ritka­ ság. Dorog közelében a Pilis legnyugatibb rögeinek déli, sziklás lejtőin lelhető fel.

C s a j k a v i r á g - Oxytropis pilosa (L.) DC. Ritka, különösen értékes, látványos növény A növény föld feletti részei bozontos szőrűek, virágzata tömött, kissé megnyúlt fürt, halványsárga virágokkal. Igazi lösz­ pusztai, kontinentális elterjedésú faj, melynek termetes példányait a Dorog és Esz­ tergom közti homok- és homokos-löszös pusztákon (Sátorkőpuszta, Remete-völgy és a Strázsa-hegyektől északra elterülő dombsor) találhatjuk meg. Az itteni előfordulás Magyarországon a legjelentősebbek közül való, t e h á t a populáció megőrzése kiemel­ ten fontos feladatunk. Magyar lednek - Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke ssp. collinus (Ortm.) Soó Jellemző, párosan szárnyasán összetett levelein a levélkék keskeny lándzsásak, p á r h u z a m o s erezetűek, így megkülönböztethető rokon fajaitól. Virága sárgásfehér, szirmait májusban bontja. Az i t t megtalálható alfaj (ssp. collinus) lényegesen szára­ zabb élőhelyeken él, mint a ritkább, elsősorban lápréteken előforduló Lathyrus pan­ nonicus ssp. pannonicus. Jellegzetes sztyeppnövényként szól róla Tuzson J á n o s az első magyar növényrendszertan egyetemi tankönyvben, az 1926-ban megjelent „Rendszeres n ö v é n y t a n " második kötetében. H a z á n k b a n a gyakoribb alfaj inkább bokorerdőkben, ill. az ezek tisztásain kialakuló kisebb-nagyobb gyepekben, szegély­ cserjésekben lelhető fel. Feichtinger flóraművében nem szerepel, azóta sem említik. Kisebb populációját a Tábla-hegy platójának DNy-i peremén és lejtőjén, molyhos töl­ gyesben fedeztük fel 1995-ben.

Ligetszépefélék -

Onagraceae

V í z p a r t i d e r é c e - Chamaenerion dodonaei (Vili.) Holub Látványos, sötétrózsaszín virágú, meglehetősen ritka növény. Természetes élőhe­ lyein, a folyópartokon nem túl gyakori, újabban leginkább felhagyott bányák törme­ lékkupacairól jelzik előfodulását. A dorogi Kis-kősziklán is a kőbánya területén él.

Rutafélék -

Rutaceae

N a g y e z e r j ó f ű - Dictamnus albus L . Feltűnő megjelenésű, pirosas virágú, erőteljes növény. Szépsége és gyógynövény­ k é n t való felhasználása miatt erősen megritkult. Az ezerjófű neve is elárulja, hogy sokféle kór és bántalom gyógyítására használták. Nagy elterjedésú, Eurázsia erdőssztyeppjein élő faj, mely tőlünk nyugatra m á r r i t k a s á g n a k számít. Meleg, délies lej­ tőkön, ill. hegytetőkön kialakult száraz bokorerdőkben, gyepekben még sok helyütt megtaláljuk. Dorog környékén m á r csak n é h á n y hegyen (Liget-hegy Strázsa-hegy Öreg-szirt) él p á r töve, az Esztergom melletti Szamár-hegyen gyakoribb.

Pacsirtafűfélék családja -

Polygalaceae

Nagy p a c s i r t a f ű - Polygala major Jacq. Látványos virágfürtjei, sötétrózsaszín nagy virágaival feltűnővé teszik e nem t ú l nagy t e r m e t ű , karcsú növényt. Tőlünk délre és keletre elterjedtebb, Magyarországon főként a középhegységekben élő faj. Száraz réteken, sziklagyepekben fordul elő. A Tábla-hegy platóján él egy szép populációja.

Ernyősök családja -

Umbelliferae

Homoki kocsord - Peucedanum arenarium W. et K. Sárga virágú, viszonylag nagy, de nem túl feltűnő nyár végi növényünk. H a z á n k homokterületein él e száraz homokpuszta-gyepekre jellemző faj. A Tábla-hegy és a Strázsa-hegy hegylábi homokfelszíneiről ismerjük előfordulásait.

Mácsonyafélék -

Dipsacaceae

S z ü r k é s ö r d ö g s z e m - Scabiosa canescens W. et K. A jóval gyakoribb, s jól ismert vajszínű ördögszemmel ellentétben virágzata hal­ vány liláskék színű. Közép-európai száraz sztyepprétek egyre ritkuló növénye. Vál­ tozatos, de inkább bázikus alapkőzeteken kialakult gyepekből ismert. A Strázsahegy és Tábla-hegy körüli h o m o k t e r ü l e t e k e n gyakori, de helyenként a Gete hegyláb­ felszínein is szép számmal előfordul.

Erdeslevelűek családja -

Boraginaeae

S z i k l a i k o l d u s t e t ű - Lappula heteracantha (Ledeb.) Borb. Szinte jelentéktelen, világoskék virágú, kis t e r m e t ű sziklai növény. Pusztafüves lejtősztyeppréteken, sziklagyepekben él, k ö r n y é k ü n k ö n ismert a Getéről, a Hegyes­ kőről, a Magos-hegyről és a Szamár-hegyről. K é k a t r a c é l - Anchusa barrelieri (Ali.) Vitm. Szép, kék virágú növény, melyet rövid pártacsöve alapján könnyedén elkülönít­ h e t ü n k a többi hazai atracélfajtól. Pontusi-mediterrán elterjedésú, h a z á n k b a n sztyepprétekhez kötődik. K ö r n y é k ü n k ö n csak a Kis-Strázsa hegytől északnyugatra elterülő homokos-löszös dombocskákon fordul elő. Ezt az élőhelyet Gruber P é t e r fe­ dezte fel 1994-ben, majd 1996-ban K u n András is jelzi a területről. Ennek a furcsa, csaknem egyszerre t ö r t é n t megtalálásnak az oka kézenfekvő, hiszen a terület az utóbbi évtizedekben - szovjet katonai gyakorlótér lévén - nemigen volt k u t a t h a t ó .

Tavaszi hérics a Getén

Arvalányhajas

lejtősztyepprét a Tábla-hegy déli lejtőjén

Pirosló hunyor a

Fekete kökörcsin a

Csévi-szirteknél

Kis-Kősziklán

Erdei szellőrózsa a Tábla-hegyen

Méregölő sisakvirág a

Strázsa-hegyen

Törpemandula

a Kis-hegyen

A Borbás-kerep Sátorkőpusztán

Sátorkőpusztán nyár végén virágzik a ritka, kék szamárkenyér

igen gyakori növény

Piros kígyószisz a Tábla-hegyen

Magyar zergevirág a

Strázsa-hegyen

A vicsorgó nem védett, de mégis látványos növénye üdébb erdeinknek

A növénytani értékek széles tárházát rejtegeti a

és a Tábla-hegy

Strázsa-hegy

Apró nőszirom a Magos-hegyen

A keskenylevelű sás homoki gyepjeink gyakori növénye

Homoki nőszirom

Csinos árvalányhaj a

Sátorkőpusztán

Kis-Strázsa-hegyen

Tarka kosbor a Tábla-hegyen

Agárkosbor a Strázsa-hegyen

Sömörös kosbor

Sátorkőpusztán

Bíboros kosbor a Magos-hegyen

A környező rétek gyakori dísze az őszi kikerics

A magas gubóuirág a Gete dolomitján

Az odvas keltike tavaszi erdeink pompás virága

Az erdei kutyatej főként bükkösökben él

B o r z a s v é r t ő - Onosma visianii Clem. Terebélyesen elágazó szárú, borzas, merev szőrű, halványsárga virágú növény. Fontos morfológia jegye, hogy leveleinek fonákja csak a főér m e n t é n szőrözött. A forrt, halványsárga p á r t a alig nyúlik túl a hosszú csészecsövön. H a z á n k b a n a Du­ nántúli-középhegységben a legelterjedtebb, előfordulásai mészkő- és dolomit-szikla­ gyepekhez kötődnek. Környékünkön igen ritka, a Pilis legnyugatibb mészkőrögein lelhető fel. Hajdan élt a dorogi Kis-Kősziklán. Homoki v é r t ő - Onosma arenarium W. et K. ssp. tuberculatum (Kit.) Jáv. Első ránézésre hasonló az előző fajhoz. Szára kevésbé elágazó, levélfonákja is sű­ r ű n serteszőrös. A halványsárga p á r t a jobban kiáll a csészékből. Homok és lösz alap­ kőzeteken kialakult gyepekben él. A Dorog és Esztergom közti homokos-löszös dom­ bok gyakori, jellemző, helyenként tömegesen előforduló védett növénye. P i r o s k í g y ó s z i s z - Echium russicum Gmel. Látványos sztyeppnövényeink egyik legpompásabb képviselője. Dús virágzata, sötétpiros virágai kiemelik még a legszínesebb nyári virágtengerből is. Pontus-pannóniai elterjedésú növény, füves és erdős puszták jellemző faja. Löszös, homokos, ál­ t a l á b a n hegylábi lejtőkön kialakuló sztyeppréteken él. Elszórtan még fellelhető kör­ nyékünkön, legszebb állománya a Tábla-hegy déli lejtőjén tanulmányozható, moly­ hos tölgyesek és cserjések tisztásain. Ezen előfordulása a terület legszebb sztyeppfoltjához kötődik, rengeteg értékes fajjal (Pulsatilla grandis, Anemone sylvestris, Orchis tridentata stb.). Ezek nagyszámú előfordulása jelzi, hogy ez a kis terület jól megőrizte természetközeli állapotát, így legfontosabb feladataink közé tartozik hosszú távú megőrzése.

Ajakosak c s a l á d j a -

Labiatae

Bozontos c s u k ó k a - Scutellaria columnae Ali. Szép erdei növényünk csúcsálló virágzatában bíborszínű, fehéres ajkú virágok díszlenek. E s z u b m e d i t e r r á n növény a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési h a t á r á t . Magyarországon a Dunántúli-középhegységben a leggyakoribb. Főként szá­ raz cseres-tölgyesekben, bükkösökben, törmeléklejtő-erdőkben fordul elő. Nyári tú­ r á i n k alkalmával sok helyen találkozunk vele a környező szárazabb és sziklás erdők­ ben. N a g y v i r á g ú g y í k f ű - Prunella grandiflora (L.) Scholler Sztyeppréteink késő nyári növénye, mely szerencsére még sokfelé előfordul ha­ zánkban. Környékünkön is bizonyára több helyen megtalálható, de egyelőre csak a Strázsa-hegy melletti dombokon észleltük.

M a c s k a h e r e - Phlomis tuberosa L . Nagy, szíves vállú tőlevelei alapján könnyen felismerhető, még jóval a látványos örvökben álló gyapjas virágainak megjelenése előtt. Eurázsiái elterjedésú, erdőssztyeppekre jellemző faj, melynek legkeletibb előfordulása a Bajkál-tó környékéről ismert. H a z á n k b a n jellegzetes löszpusztai növényként tartják számon. Hajdan gya­ koribbak voltak síksági előfordulásai - különösen löszterületeinken - , de az ottani kiváló minőségű talajok miatt e területek jelentős részét feltörték és művelésbe fog­ ták. E kontinentális jellegű, mészkedvelő növényt sok helyen megtalálták a D u n á n ­ túli- és az Északi-középhegységben is, elsősorban mészkőplatókon. Az i t t megőrző­ dött kisebb-nagyobb populációk mindenképpen védendők. T e r ü l e t ü n k ö n legszebb ál­ lománya a Strázsa-hegy keleti, magasabbra kiemelt részein él, de megfigyelhető a hegytől északkeletre elterülő homokos-löszös térszínen is.

Vajvirágfélék -

Orobanchaceae

G a m a n d o r - s z á d o r g ó - Orobanche teucrii Holandre A vajvirág-, vagy m á s néven szádorgófajok mindegyike élősködő életmódot foly­ tat. Zöld növényi részekkel nem rendelkeznek, leveleik csökevényesek, pikkelyszerűek. Mivel szerves tápanyagok önálló előállítására képtelenek, ezen szükségletüket m á s növények gyökerén élősködve elégítik k i . Jellemző rájuk, hogy fajaik speciálisan egy-egy gazdanövényhez kötöttek (gazdaspecifikusak), s ezt gyakran nevük is elárul­ ja. Mivel létük m á s fajok közvetlen közeli jelenlététől függ, nagyon hatékony terje­ dési stratégiával kell rendelkezniük. Rengeteg apró magvuk a szél segítségével j u t el távolabbi területekre, de csak t ö r t részük olyan „szerencsés", hogy megfelelő gazda­ növény mellé hullva kifejlődhessen s újból magot hozhasson. J ó n é h á n y szádorgófaj megtalálható t e r ü l e t ü n k ö n is. A gamandor-szádorgó a ritkábbak közül való, termé­ szetesen gamandorfajokon (Teucrium chamaedrys, Teucrium montanum) élősködik. Dorogi előfordulása klasszikus lelőhelyeinek egyike.

Keresztesvirágúak -

Brassieaeae

E r d e i holdviola - Lunaria rediviva L . Kertekből jól ismerjük közeli rokonának, a kerti holdviolának (Lunaria annua) „ J ú d á s p é n z e " elnevezésű termését. Az erdei holdviola t e r m é s e is hasonló, gyöngy­ házfényű, látványos becőke. Nagy, lila keresztes virágaival, szíves leveleivel hűvös, nedves, árnyas erdőkben, főként szurdokerdőkben találkozhatunk. Elsősorban a me­ szes alapkőzeten kialakult tápanyagdús erdei talajokat kedveli. Magyarországon sok hegységünkben előfordul, így számos helyről ismerjük a Pilisből is, azonban a Gere­ cséből - szurdokerdők híján - hiányzik. Magyar r e p c s é n y - Erysimum odaratum Ehrh. Délies kitettségű mészkősziklákon szórványosan jelentkezik e szép, élénksárga

virágú, de nem túl feltűnő külsejű növény. Előfordulása a magyarországi középhegy­ ségek területén m é g gyakorinak m o n d h a t ó . Leginkább karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben, illetve az ezek tisztásain kialakuló sziklafüves és pusztafüves lejtőkön él, de előfordul t á p a n y a g b a n igen szegény és száraz törmeléklejtőkön, valamint egyéb élőhelyeken is. K ö r n y é k ü n k mészkőhegyeinek déli, sziklás lejtőin is több he­ lyen megtaláljuk.

Tárnicsfélék családja -

Gentianaceae

G y í k p o h á r - Blackstonia acuminata (Koch et Ziz) Domin Apró, egyéves, sárga virágú növényke. Magyarországon eléggé szórványosan megjelenő faj, t e r ü l e t ü n k ö n is csak egyetlen lelőhelye ismert. Sem Feichtinger, sem m á s eddig megjelent irodalom nem tesz említést itteni meglétéről. Az iszapos, szike­ sedő helyeket kedvelő növény előfordulása t e h á t felettébb érdekes. A sátorkőpusztai homokbánya nedvesebb részein való megtelepedése valószínűleg a bányászat felha­ gyását követő években történt. Lelőhelyét 1998-ban találtuk meg.

Lenfélék családja -

Linaceae

Á r l e v e l ű len - Linum tenuifolium L . A fehér, r i t k á n halványrózsaszín virágú, nem feltűnő növény levele - nevének megfelelően - hosszúkás, vékony, árszerűen kihegyesedő. Kifejezetten meleg, száraz (xeroterm) élőhelyeken, köves, sziklás gyepekben él. Elsősorban a meszes alapkőze­ tet kedveli. Ennek megfelelően k ö r n y é k ü n k mészkőhegyein (Magos-hegy Kétágú­ hegy, Strázsa-hegy stb.) gyakori, helyenként m é g tömegesen is előfordul (Gete). S á r g a len - Linum flavum L . Az előző fajjal ellentétben feltűnő, a n n á l robusztusabb növény. Erősebb tövein a k á r 30-nál is több, 3 cm-nél nagyobb virág is megfigyelhető. A hajdan gyakori erdős-sztyepp növény m á r a sok helyen eléggé megritkult, természetes élőhelyei váro­ saink terjeszkedése, i l l . mezőgazdasági művelésbe vonása folytán beszűkültek. A Kis- és Nagy-Strázsa-hegyen m é g szép számmal fellelhető, de gyakran visszatelepül felhagyott szőlőkbe, gyümölcsösökbe is. Erre m á r Feichtinger Sándor is felhívta ol­ vasói figyelmét. Ilyen előfordulásait találjuk a dorogi Kálvária-hegyen és az eszter­ gomi Vaskapu-hegy oldalán.

Harangvirágfélék -

Campanulaceae

H o s s z ú f ü z é r ű h a r a n g v i r á g - Campanula macrostachya Kit. Két másik harangvirágfaj, a csomós harangvirág (Campanula glomerata L.) és a ritkább halvány harangvirág (Campanula ceruicaria L.) is némileg hasonlít hozzá.

Ez utóbbit kisebb termete és halványabb lila virágai, a másik fajt jellegzetesen szé­ lesebb, sokszor szíves vállú tőlevelei alapján különíthetjük el a ritka hosszúfüzérű harangvirágtól. Virágzata igen hosszú, kevés virágú csomókból álló álfüzér. Magyar­ országon ritka, t ő l ü n k keletre és délre elterjedtebb növény. Elsősorban a löszsztyeppréteket kedveli. Feichtinger nem jelzi előfordulását k ö r n y é k ü n k ö n , egyedül Szolláth Gy. (1980) kiváló, alapos munkájából van ismert előfordulási adata, a Csolnok feletti Magos-hegyről és a Hegyes-kőről.

Fészekvirágzatúak családja -

Asteraceae

C s i l l a g ő s z i r ó z s a - Aster amellus L . Feltűnő virágzatú kora őszi növényünk, kedvelt csokorvirág, így ez az elsődleges ok, mely védelmét indokolja. Fészkes virágzatának szépségét elsősorban kékeslila nyelves virágainak köszönheti. Szára és levelei érdes tapintásúak, kissé szőrösek. Az európai elterjedésú növény Magyarországon leginkább a középhegységek t e r ü l e t é n fordul elő, i t t helyenként még gyakori. Kedveli a meleg, száraz lejtőkön - elsősorban meszes alapkőzeteken - kialakuló sztyeppréteket, bokorerdőket. Környékünkön még jó n é h á n y helyen megtaláljuk. Ismert a Magos-hegyről, a Pilis nyugati hegyláb­ felszíneiről, s még megvan az erősen beépített Vaskapu-hegy n é h á n y gyepfoltjában is. Legszebb előfordulása a Strázsa-hegytől északra elterülő homokos-löszös dombo­ kon van. S z a l m a g y o p á r - Helichrysum arenarium (L.) Mönch Kis t e r m e t ű , nem t ú l feltűnő növényünk nyár vége felé virít, az addigra csaknem teljesen kiégett száraz homokpuszta-gyepekben. Virágzatában legfeltűnőbbek a kén­ sárga, r i t k á b b a n n a r a n c s s á r g á s színű fészekpikkelyek. A növény szára és levelei szőrözöttségük miatt szürkés színűek, selymes t a p i n t á s ú a k . Magyarországi viszonylat­ ban nem túl gyakori, inkább kontinentális sztyeppékre jellemző faj. N á l u n k elsősor­ ban homoki gyepekben - r i t k á b b a n sziklagyepekben - bukkanhatunk rá. Sehol sem túl gyakori, de előfordul a Gete-csoport hegyein, valamint a Dorog és Esztergom köz­ t i homokdombokon. A Kis-Strázsa-hegy tetején, homokkő alap kőzeten helyenként szintén fellelhető. Selymes peremizs - Inula oculus-christi L . Virágai sárgák, levelei szürkések, selymes-gyapjas t a p i n t á s ú a k . Magyarországon gyakorinak mondható, elsősorban szépsége miatt védett növény. Kedveli a meszes, humuszgazdag talajokat, gyakran száraz kőtörmelékes helyeken is megtalálható. Környékünkön szinte minden hegyen előfordul, főként száraz réteken, bokorerdők­ ben. H o r á n s z k y - c i c k a f a r k - Achillea horanszkyi Ujh. Fokozottan védett, unikális értékű, a magyar Vörös Könyv a legveszélyeztetet­ tebb növények közt tartja számon. A világon sehol máshol nem fordul elő, csak a V i -

segrádi-hegységben, andeziten kialakult sziklagyepben él. A növényt Újhelyi József fedezte fel 1965-ben, majd 10 év alapos vizsgálódás u t á n 1975Joen írta le a hazai és a világflórára nézve is új fajként. Morfológia bélyegei alapján, mivel lényegesen kü­ lönbözik minden m á s ismert cickafarkfajtól, megalapozottnak t ű n t a faj leírása. Ma még önálló fajként tartják számon, de az újabban folyó ez irányú kutatások (Dobolyi K. 1997) alapján valószínű, hogy két cickafark, a homoki [Achillea orchroleuca) és a nemes cickafark (Achillea nobilis) hibridjével állunk szemben. Ez a feltételezés sem­ mivel sem csökkenti bennszülött növényünk felbecsülhetetlen értékét. Megtalálásá­ hoz kiváló botanikus szem és nagy adag szerencse is kell. Pontos lelőhelyét termé­ szetvédelmi okokból nem közölhetjük. Magyar z e r g e v i r á g - Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb. Látványos növényünk - nevével ellentétben - nem csak h a z á n k b a n fordul elő, el­ terjedésének súlypontja a Balkán-félszigetre tehető. Nevét első leírójától, Sadler J ó ­ zsef kiváló magyar botanikustól kapta. A zergevirágok mind pompás megjelenésű növények, de közöttük is vitathatatlanul a legelegánsabb a magyar zergevirág. Szá­ raz tölgyesek, bokorerdők dísze, nagy sárga virágait május elején hozza. Területün­ kön is nagyon szép állományait ismerjük a Strázsa-hegyen, a Kecske-hegyen és a Kétágú-hegyen. M o c s á r i a g g ó f ű - Senecio paludosus L . Mocsárréteken, nádasokban él ez a k ö r n y é k ü n k ö n erősen megritkult, látványos, nagy t e r m e t ű növény. A m ú l t században még gyakoribb lehetett, potenciális élőhe­ lyeinek jelentős részét m á r a felszámolták. A vizsgált területen csak a hajdani Öregtó helyén kialakult nádasokból ismerjük kisebb előfordulásait, melyet legutóbb Pifkó Dániel erősített meg. A környező dunai szigeteken gyakoribb. K é k s z a m á r k e n y é r - Echinops ruthenicus (Fisch.) M.B. Acélkék színű, jókora gömbszerű virágzata miatt sok helyen közkedvelt kerti nö­ vénnyé vált ez a m u t a t ó s sztyeppnövény. Tömeges gyűjtése miatt erősen megfogyat­ kozott. Homoki gyepekben él, Dorog melletti, sátorkőpusztai előfordulása az egyik klasszikus lelőhelye. Kicsiny, veszélyeztetett populációját a szemétteleptől Ny-ra egy zavart gyepben találtuk. K i s f é s z k ű h a n g y a b o g á n c s - Jurinea mollis (h.) Rchb. Nem túl feltűnő, karcsú, magas növény, kicsi lilásvörös virágzattal. Elsősorban hegyvidéki faj, h a z á n k b a n főként mészkő- és dolomithegyeken talál kedvező élőhe­ lyeket. Zavarásra érzékenyen reagál, hamar eltűnik egy-egy terület flórájából. Kör­ n y é k ü n k ö n is eléggé megritkult, sehol sem fordul elő tömegesen. A Keleti-Gerecsé­ ben és a Pilis nyugati vonulatain (Strázsa-hegyig) ismerjük előfordulásait. Magyar b o g á n c s - Carduus collinus W. et K. Virágai liláspirosak, jellegzetes alakú tűleveleinek fonáka fehéren molyhos. Északkárpáti, pannóniai bennszülött (endemikus) növényünk őshonos állományai az Észa-

ki- és a Dunántúli-középhegységből ismertek. Főként száraz, sziklás, törmelékes lejtő­ kön kialakult gyepek, bokorerdők, cserjések növénye. Közelünkben leginkább a Kesztölc felett magasló mészkőrögök délies kitettségű sziklafelszínein bukkanhatunk rá. Sadler-imola - Centaurea sadleriana Janka A Sadler József nevét őrző imolafajt Janka Viktor fedezte fel és írta le 1875-ben. A magyar bogáncshoz hasonlóan szintén endemikus növényünk. A legkülönfélébb száraz gyepekből jelezték m á r előfordulását, de elsősorban a meszes alapkőzeteket (mészkő, meszes homok, lösz) részesíti előnyben. H a z á n k b a n sok helyen megjelenik, a Dunántúli-középhegységben gyakoribb. Környező hegyeinken is mindenfelé meg­ található. T a r k a imola - Centaurea triumfettii Ali. ssp. aligera (Gugl.) Dostál A tarka imola fehéresszürke, molyhos levelei és szép virágzata alapján kerti dísz­ növénynek is beillik. Szépségére régóta felfigyeltek, emiatt is védetté kellett nyilvá­ nítani. Szerencsére még mindig viszonylag gyakorinak mondható, főként a meleg, délies kitettségű, jó talajon kialakult változatos növénytársulásokban. Bokorerdők tisztásain, erdőszegélyeken környező hegyeinkben is sokfelé megcsodálhatjuk. Homoki b a k s z a k á l l - Tragopogon floccosus W. et K. A hazai bakszakállfajok közt a legritkább ez a sötétsárga virágú, „terpedten ágas" szárú bennszülött növényfaj. Unikális értékű faxonként tartják számon, h i ­ szen élőhelyei - a zavartalan, nyílt, meszes homokpuszták - jelentősen leszűkültek, degradálódtak. A növény egyik klasszikus lelőhelyének számított a Dorog és Eszter­ gom közti homokdombok területe, ahol sajnos szintén m a r k á n s a n jelentkeznek a degradáció jelei, így i t t is nagyon megritkult. Sugaras zsoltina - Serratula radiata (W. et K.) M. B. Jellegzetes fésűszerű tőlevelei alapján ismerhető fel. Meszes alapkőzeten képző­ dött humuszgazdag, mérsékelten üde talajokon kialakult pusztafüves lejtősztyeppeken, r i t k á b b a n sziklatörmelékes helyeken él. Magyarországon szórványosan fordul elő. Hozzánk legközelebb a Keleti-Gerecse hegyein (pl. Magos-hegy) jelenik meg.

Körtikefélék -

Pyrolaceae

K e r e k l e v e l ű k ö r t i k e - Pyrola rotundifolia L . Mészkerülő erdei fenyvesek és m á s savanyú talajú erdők növénye. Előfordulása t e r ü l e t ü n k ö n m i n d e n k é p p érdekes és váratlan. A körtikefélék hasonló adventiv megjelenését közlő adatok h a z á n k m á s részeiről is ismertek. 1990-ben két, szakdol­ gozatát készítő diák talált rá kisebb populációjára a sátorkőpusztai felhagyott ho­ mokbánya területén. A mindössze egyetlen - 18 m -es folton előforduló - populáció f e n n m a r a d á s a és megléte kérdéses, hiszen e terület egy részén m á r szeméttelep mű­ ködik, valamint egyéb hasznosítását is tervezik. 2

Szegfűfélék családja -

Caryophyllaceae

Konkoly - Agrostemma githago L . Főleg az idősebbek által jól ismert ez az elegáns kerti virágnak is beillő, hajdan gyakori gyomnövény. Régebben nagy erővel irtották, hisz a gabonaföldeken az egyik legnagyobb ellenségnek számított a gazdálkodók körében. Fekete, háromszögletű, mérgező magvai a gabona közé kerülve mérgezték, ehetetlenné t e t t é k a kenyeret. A nagyüzemi gazdálkodással p á r h u z a m o s a n megjelenő rendszeres gyomirtás követ­ keztében a növény h a z á n k b a n a kipusztulás szélére került. A megritkult gyomot vé­ detté nyilvánították. A 90-es években - ismert okok következtében - a rendszeres gyomirtás sok helyen abbamaradt, így a faj egyre több helyen újra felbukkan. K é s e i s z e g f ű - Dianthus serotinus W. et K. Nevének megfelelően csak júliustól virágzik, de ez sokszor novemberig is eltart­ hat. Szép fehér virágai és szürkészöld színe alapján messziről észrevehető. A kései szegfű elsősorban meszes homokpusztákon élő, ritka bennszülött növényünk. E u r ó ­ pai jelentőségű faj. 100 éve még élt Szentgyörgymezőn is, m á r a azonban csak a sátorkőpusztai kisebb populáció maradt fenn a Feichtinger által ismertek közül. N e m r é g megtaláltuk a Tábla-hegytől északra is egy kisebb homokvölgyben. Általá­ ban domboldali, lejtős felszínű, kevésbé záródott gyepekben, tankcsapásokban buk­ kanhatunk rá. D u n a i s z e g f ű - Dianthus collinus W. et K. Bíborpiros virágú, szirmai pettyezettek, virágai csomóban ülnek. Kemény szálaslándzsás leveleinek levélhüvelye rövid, így a levelek rögtön a nódusz felett elválnak. Délkelet-európai növény, mely középhegységeinkben még többfelé fellelhető, de se­ hol sem gyakori. A Pilis és a Visegrádi-hegység nyugati hegylábfelszínén található száraz sztyepprétek ritkuló faja. Esztergomnál a Szamár-hegyen és a Vaskapu alatt, valamint a Kesztölc és Dorog közti gyepekben t a l á l h a t u n k rá. E z ü s t v i r á g - Paronychia cephalotes (M. B.) Bess. Különös megjelenésű, apró t e r m e t ű szegfűféle. Színét ezüstös-hártyás murvale­ velei adják. Szélsőségesen száraz, n a p s ü t ö t t e mészkő-sziklagyepek maradványfaja. Hazai előfordulásai túlnyomórészt a Dunántúli-középhegységben vannak, közvetlen közelünkben azonban nagy r i t k a s á g n a k számít. Klasszikus, Csolnok feletti (Magos­ hegy) előfordulása az egyetlen általunk is ismert populáció városaink közelében.

Libatopfélék családja -

Chenopodiaceae

F é n y e s poloskamag - Corispermum nitidum Kit. Családjának többi tagjához hasonlóan, a fényes poloskamag sem tartozik a leg­ szebb mezei virágok közé. A jelentéktelen külsejű növény ősszel feltűnőbb, vöröslő színű. A legszárazabb nyílt homokpusztákon, domboldalakon keressük. A Pilis lábá-

nál elterülő homokos hegylábfelszíneken több helyről ismert. Másodlagos, antropogén hatásokra nyílttá váló homokos részeken is megjelenik. Erre területünkön több példa is adódik: előfordul a sátorkőpusztai felhagyott homokbánya gödrében, a hajdani szov­ jet katonai gyakorlótér tankcsapásain, lövészárkok meredek oldalán. A Feichtinger ál­ tal is említett ritkább rokonával, a szürkés poloskamaggal (Corispermum canescens Kit.) vizsgált területünkön az utóbbi időben sajnos nem találkoztunk.

Liliomfélék családja -

Liliaceae

F e h é r z á s z p a - Veratrum album L . Nagy t e r m e t ű , m u t a t ó s virágzatú növény. A zászpákat - jellegzetesen redős leve­ leik alapján - könnyedén megtalálhatjuk. A fehér zászpa virágában a lepellevelek be­ lül fehérek, s egy ritkább alfaj esetében kívül-belül zöldek. Érdekes, hogy Feichtin­ ger csak zöld virágú példányokat említ. Inkább hegyvidéki növény, az alföldeken, sík területeken maradványnövényként lehet jelen. A közelünkben a Szentléleki-patak és mellékágai m e n t é n ismert n é h á n y nagyobb egyedszámú előfordulása. F ü r t ö s homokliliom - Anthericum liliago L . Magányosan szerény, kecses megjelenésű növény, de ahol viszonylag nagyobb tö­ megben fellelhető, ott kis fehér virágainak sokasága pompás látványt nyújt. Sok he­ lyen együtt található jóval gyakoribb testvérével, az ágas homokliliommal (Antheri­ cum ramosum L.). Ennek virágai valamivel nagyobbak, virágfürtje rendszerint nem elágazó. Sziklai, homokpusztai szubmediterrán-közép-európai elterjedésú, hazánk­ ban eléggé megritkult növényfaj. T e r ü l e t ü n k ö n 100 éve is ritka volt, Feichtinger Sándor a Vaskaputól és a Strázsa-hegyről említi. Vaskapui előfordulását ma m á r nem találtuk meg, de a Strázsa-hegy körül még megvan. B u n k ó s hagyma - Allium sphaerocephalon L . Száraz gyepekben kószálva, a nyár közepétől messziről feltűnhet a bunkós hagy­ ma vöröslő virágzata. A növény szubmediterrán-dél-eurázsiai elterjedésú, Magyar­ országon a középhegységekben él. Meszes, humuszban nem túl gazdag törmelékes talajokon, r i t k á b b a n homokon, löszön fordul elő. Környező hegyeinken szórványos a pusztafüves lejtősztyeppekben. Illatos hagyma - Allium suaveolens Jacq. Az illatos hagyma Magyarországon igen ritka, láprétekre jellemző növény. A környéken található láprétek jelentős része m á r a megsemmisült, csodával h a t á r o s tehát, hogy a Kolozson-túli-dűlőnél a mai napig fennmaradt, s jelenlétével emeli te­ r ü l e t ü n k növénykincseinek számát. T u r b á n l i l i o m - Lilium martagon L . Nyári virágzásakor szemet gyönyörködtető erdei liliomfélénk. Nagy t e r m e t ű , al­ só levelei látszólag örvös állásúak, pompás virágai rózsaszínűek, sötétvörösen pety-

tyezettek. Nevét erősen visszahajló leplű - s így t u r b á n r a emlékeztető - bókoló virá­ gairól kapta. Egy egyed a k á r 10-nél több 4 cm-nél nagyobb virágot is hozhat. Euroszibériai elterjedésú, nagyon változatos megjelenésű faj. I n k á b b az üde erdők jó tápanyag-ellátottságú talajait kedveli, leggyakrabban gyertyános-tölgyesekben, bük­ kösökben, törmeléklejtő-erdőkben találunk rá. H a z á n k középhegységeiben még gya­ kori fajnak számít. Védelmét elsősorban szépsége indokolja. Környékünkön az emlí­ tett élőhelyeken m i n d e n ü t t fellelhető. Szép populációi vannak a Gete-csoport hegye­ in, a kesztölci Kétágú-hegyen és máshol is.

Amarilliszfélék családja -

Amaryllidaceae

V e t ő v i r á g - Sternbergia colchiciflora W. et K. Távolabbi rokonához, a jól ismert és gyakori őszi kikericshez hasonlóan virágait ősszel, leveleit és termését a következő év tavaszán fejleszti. Apró, néhány centiméteres virágai a kora őszi esők u t á n jelennek meg. Tavasszal kifejlődő hosszúkás, szálas, csa­ varodó levelei jellegzetesek, szürkészöldek. Kelet-mediterrán elterjedésú faj, Magyaror­ szágon ritka, legjelentősebb előfordulásai a Dunántúli-középhegységben (Budai-hegy­ ség, Vértes, Tihanyi-félsziget stb.) vannak. Száraz lejtősztyeppréteken, bokorerdők gyepszintjében élő növény. Egyik szép populációja közelünkben, a Keleti-Gerecsében (Gete, Magos-hegy) található. Aktuálisan veszélyeztetett növényeink közé tartozik. Nősziromfélék -

Iridaceae

S z i b é r i a i n ő s z i r o m - Iris sibirica L . A nősziromfélék egyik legpompásabb, kékeslila virágú képviselője főként lápréti, mocsárréti növény. Területünkön régebben gyakoribb lehetett, ma alig ismerjük elő­ fordulását. Az esztergom-kertvárosi reptér melletti piciny populációját Prommer Mátyás fedezte fel újra. A p r ó n ő s z i r o m - Iris pumila L . Száraz rétekről, sziklagyepekből jól ismert, elegáns külsejű, helyenként még tö­ megesen előforduló, kis növény. I n k á b b meszes törmeléken, sziklaéleken és hegylá­ bi homokon, homokos-löszön találunk r á k ö r n y é k ü n k ö n kirándulva. Legerősebb po­ pulációi a Dorog és Esztergom közti kisebb-nagyobb homokdombokon és mészkőrö­ gökön tanulmányozhatók. I t t változatos színekben (fehér, halványsárga, lila, kék s ezek további árnyalati) pompázik, s különösen virágzásakor felejthetetlen látványt nyújt. Jóval ritkább a Getén, ill. a Gete-csoport többi tagján, előfordul a Szamár-he­ gyen és a Kesztölc feletti sziklákon is. Homoki n ő s z i r o m - Iris arenaria W. et K. H a z á n k b a n eléggé megritkult e kedves kis homoki növény. Meleg, száraz, laza, tápanyagszegény homokon, illetve sziklás törmelékes talajokon fordul elő. Homoki tölgyesekben, homokpusztákon él, valószínűleg igazi erdőssztyepp növény. Virág-

takarója, kénsárga levelei vékonyabbak az apró nőszirom leveleinél. Területünkön több ezer tőből álló populációja virít a Strázsa-hegyek és a Tábla-hegy hegylábfelszí­ nein kialakult homokos-löszös térszínen, de a hegyektől északi irányban fekvő homokdombokon csaknem a Szentléleki-patakig nyomozható. T a r k a n ő s z i r o m - Iris variegata L . A középhegységeinkben és a D u n á n t ú l o n hajdan nagyobb tömegben virított a pompás küllemű tarka nőszirom. Kertészeti változatokat megszégyenítő szépségű virágai miatt sok helyen, így t e r ü l e t ü n k ö n is nagy mennyiségben gyűjtötték, kertek­ be telepítették. Nagy virágaiban a belső lepelcimpák sárgák, a külsők lehetnek vilá­ gosabbak és vöröslő vagy ibolyás erűek. Tipikus erdőssztyepp-növény. Változatos ökológiai feltételekhez képes alkalmazkodni, de leginkább a t á p a n y a g b a n és bázisok­ ban gazdag talajokat kedveli. Leggyakrabban száraz tölgyesekből, bokorerdőkből ke­ rül elő, de vágásterületről, homokpusztákról is vannak adatai.

Kosborfélék -

Orchidaceae

P i r o s m a d á r s i s a k - Cephalanthera rubra (L.) Rich. Sisakra emlékeztető, rózsaszínű virágai laza virágzatban állnak. A rovarmegporzás egyik különleges módja, mint sok m á s orchideafélére, rá is jellemző. Virága a ha­ sonló alakú - s a megporzó rovarok s z á m á r a közel azonos színű - baracklevelű ha­ rangvirágra hasonlít. így annak ellenére, hogy a rovarok által csalogatónak számító n e k t á r t a harangvirág termeli, az ugyanazon élőhelyen élő madársisak is biztosítja megporzását. Ritkán fehér színváltozata is megjelenik. Elsősorban a száraz, meszes talajon fordul elő. H a z á n k b a n a Tiszántúl kivételével szinte minden tájegységünkön megtalálható; elsősorban szárazabb erdőkben (cseres-tölgyesek, homoki tölgyesek, cserjések), illetve ezek szegélyein. A Tábla-hegyen erdőszéleken találtuk mostaná­ ban. A Feichtinger által Szentgyörgymezőről említett populációja m á r elpusztult. F e h é r m a d á r s i s a k - Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce Pirosas rokonához hasonlóan, szintén gyakoribb kosboraink egyike. Fehér virá­ gai, szélesebb, fénylő zöld levelei jól megkülönböztetik az előző fajtól. Zártabb virá­ gaira elsősorban az önmegporzás jellemző. S ű r ű b b erdőkben (gyertyános-tölgyesek­ ben, bükkösökben) jellemző, de megtalálható száraz tölgyesekben, bokorerdőkben is. Környékünkön ritkább, a Pilis Kesztölc feletti hegyein fordul elő. M o c s á r i n ő s z ő f ű - Epipactis palustris (L.) Cr. Legszebb orchideáink egyike, virágai a t r ó p u s i egzotikus fajokéra emlékeztet­ nek. Mocsárrétek, l á p r é t e k i m p o z á n s növénye. Feichtinger a Szamár-hegy alatt jelzi előfordulását, valószínűleg a Kerek-tó közeléből. Itteni lelőhelye t u d o m á s u n k szerint az utóbbi időben nem nyert megerősítést, és sajnos m i sem t a l á l t u n k rá. A Simon Tibor által 1992-ben készített n ö v é n y h a t á r o z ó Dorog mellől jelzi előfordu­ lását, ahol a s á t o r k ő p u s z t a i h o m o k b á n y a nedvesebb részein sikerült is megtalálni.

S z é l e s l e v e l ű n ő s z ő f ű - Epipactis helleborine (L.) Cr. Méteresnél is magasabbra nőhet, de k o r á n t s e m legfeltűnőbb kosboraink egyike. Magyarországon a leggyakoribbak közé tartozik ez a változatos erdőtársulásokból előkerült növény. I n k á b b a mezofil, jó talajú erdőket (bükkösök, gyertyános-tölgye­ sek stb.) részesíti előnyben, de r i t k á n szárazabb élőhelyeken is fellelhető. A Getén és a Kesztölc feletti hegyeken is megtaláltuk. T a l l ó s n ő s z ő f ű - Epipactis tallosii Molnár et Robatsch A Tallós nőszőfű h a z á n k egyik újonnan leírt orchideája. Területünkön való felfe­ dezése Láng István és Prommer Mátyás nevéhez fűződik. A környék flórájának új­ donsült tagja a Duna Esztergom melletti szakaszán került elő. G é r b i c s - Limodorum abortivum (L.) Sw. Meleg, száraz tölgyeseink egyik pompás ritkasága a nagy t e r m e t ű (kb. 80 cm) gérbics. Több centiméteres, lilásrózsaszín virágairól m á r messziről felismerhető. S z u b m e d i t e r r á n elterjedésú, inkább mészkedvelő növény. Érdekessége, hogy levelei szárhoz simulok. M á r Feichtinger is igen r i t k á n a k tartja, s városaink közvetlen kör­ nyékéről nem is említi, csak a bajnai Őr-hegyen találta meg. Újabban több helyről is előkerült, így a Kis-Strázsa-hegyről (Kun A. 1996) és a Nagy-Strázsa-hegyről (Bauer N. 1996) vannak friss előfordulási adatai. B é k a k o n t y - Listera ouata (L.) R. Br. Ovális, páros tőleveleiről hamarabb felismerjük, mint zöldes, messziről jelenték­ telennek t ű n ő virágairól. Nagyon sokféle növénytársulásból jelezték m á r előfordulá­ sát. Feichtinger á r n y a s erdei helyekről említi. Ujabb megfigyelések szerint a vitéz­ kosborral és a hússzínű ujjaskosborral együtt egyik legjellemzőbb pionír orchideánk. Dorog melletti legszebb populációját a sátorkőpusztai felhagyott homokbányában ta­ lálták meg, az előbb említett fajok társaságában. Sajnálatos dolog, hogy e bánya egy részét ma is szeméttelepként használják. M a d á r f é s z e k - Neottia nidus-avis (L.) Rich. Tipikusan erdei, korhadéklakó orchidea, hiszen előfordulása a gyertyán, a mo­ gyoró és m á s fák gyökereivel együtt élő gombafajokhoz kötött. Az egész növény sár­ gásfehér, később barnuló, csökevényes, pikkelyszerű levelei szárhoz simulok. Gyako­ r i növény, t e r ü l e t ü n k ö n is sok erdőből ismert. K é t l e v e l ű s a r k v i r á g - Platanthera bifolia (L.) Rich. Kettő vagy több, fényeszöld, kerekded tőlevelű, gyakoribb orchideáink közé tar­ tozó növény. Virágai fehérek, hosszú sarkantyúval, zöldesfehér mézajakkal. Nagy t e r m e t ű szenderek végzik beporzását, miközben hosszú pödörnyelvükkel nektárját szívogatják. Környékünkön cseres- és gyertyános-tölgyesekben találjuk, előkerült a Getéről, a Magos-hegyről és a Kis-hegyről.

Z ö l d e s s a r k v i r á g - Platanthera chlorantha (Cust.) Rchb. A zöldes sarkvirág t e r ü l e t ü n k ö n jóval ritkább az előző fajnál, eddig csak a KisStrázsa-hegy északi lejtőjéről k e r ü l t elő. A növény itteni felfedezése Láng István ne­ véhez fűződik. A g á r k o s b o r - Orchis morio L . Bíborszínű, ritkábban halványabb virágú, kis t e r m e t ű orchidea. N á l u n k a söté­ tebb színváltozat fordul elő, melynek jellegzetessége, hogy a Strázsa-hegy populáci­ ójában n é h á n y egyeden, a külső - rendesen b a r n á s á n vagy zölden erezett - lepelle­ veleken aranybarna futtatást figyelhetünk meg. Ez olyan benyomást kelt a szemlé­ lőben, mintha ez a rész aranyporral lenne hintve. Változatossága Magyarországon az Őrségben a legszembetűnőbb, ahol gyakoribbak a világosabb színű virágtakarójú egyedek. E változatosságra utal latin neve a morio, mely a görög „moros" (=bolond) szóból ered. Környékünkön eléggé megritkult. Feichtinger szerint réteken gyakori volt és i t t is több színváltozatát említi. Ismereteink szerint m á r csak a Dorog és Esz­ tergom közti homokterületeken és a Strázsa-hegyen él kisebb populációja. P o l o s k a s z a g ú kosbor - Orchis coriophora L . Barnásvörös színű, könnyen felismerhető virágaival május közepén találkozha­ tunk. A környéken r i t k á n a k számító orchidea az esztergom-kertvárosi reptér nedve­ sebb, homokos részein fordul elő kisebb egyedszámban. T a r k a kosbor - Orchis tridentata Scop. Kis t e r m e t ű jellegzetesen és pirosan pettyezett mézajka fontos faji bélyeg. Virág­ zata tömött, tojás alakú, így kis termete ellenére könnyen észrevehető, látványos nö­ vény. Szubmediterrán-közép-európai flóraelem, melyet nagyfokú szárazságtűrése is jelez. A kosborfélék közül a legszárazabb élőhelyen élők egyike. Leginkább száraz gyepekben (sziklagyepek, lejtősztyeppek), r i t k á b b a n tölgyesekben találjuk. Nem gyakori növény, kisebb populációját a Tábla-hegy déli hegylábfelszínén leltük meg. S ö m ö r ö s kosbor - Orchis ustulata L . Az európai orchideák közül e fajnak legkisebbek a virágai, á m ennek ellenére a legmutatósabbak egyike. A mézajak fehér, bíborosán pettyezett. Kókuszra emlékez­ tető illatáról nemigen emlékeznek meg a szakkönyvek. (Érdekes módon nem min­ den egyednél érezhető). Változatos élőhelyekről került elő, de inkább a meszes, ho­ mokos, löszös talajokat részesíti előnyben. A Dorog és Esztergom körüli homokdom­ bokon kiválóan érzi magát és szerencsére gyakran r á t a l á l h a t u n k . Vegyszerezésre va­ ló érzékenysége folytán országos viszonylatban sok helyen nagyon megfogyatkozott. V i t é z k o s b o r - Orchis militaris L . Virágzatában az egyes virágok alakja egy-egy „sisakos vitéz" b e n y o m á s á t kelti, melyben a mézajak a vitéz teste, összehajló lepellevelei pedig a sisakot adják. Nagy elterjedésú eurázsiai-euroszibériai növény, areája az Atlanti-óceántól a Bajkál-tavon túlig húzódik. Természetes élőhelyei talán a láprétek, pusztafüves lejtősztyep-

a)

b)

c)

Néhány szép orchideánk: a) agárkosbor, b) kétlevelű sarkvirág, c) sömörös kosbor (Schubert nyomán)

pek és a homokpuszták, de időszakosan különböző mesterséges élőhelyeken is m i n t pionír faj - nagy tömegben megjelenhet. Erre egy jellemző példa a növény sátorkőpusztai populációjának tömeges elszaporodása a terület felhagyott homok­ bányájában. Az ilyen nagymérvű elszaporodás azonban t e r m é s z e t e s k ö r ü l m é n y e k között is csak időszakos, a szukcesszió előrehaladtával az egyedszám csökken, illet­ ve el is t ű n h e t a növény az adott területről. Sajnálatos, hogy általában nem ezen az ú t o n t ű n n e k el fajok t e r ü l e t ü n k flórájából, hanem a m á r említett a n t r o p o g é n hatá­ sok következtében. B í b o r o s kosbor - Orchis purpurea Huds. Erőteljes megjelenésű, látványos, nagy virágzatú, inkább erdőkben élő faj. Nagy, hosszúkás-tojásdad tőleveleit sokszor m á r március végén felfedezhetjük. Sötétbíbor, összehajló lepellevelei szintén sisakszerűek, azonban mézajka szélesebb és nem oly tagolt, mint a vitézkosboré. Színe általában fehér alapon bíbor pettyes, melyet, ha közelről megnézzük, tulajdonképpen apró szőrpamacsokat fedezünk fel. Száraz töl­ gyesekben, bokorerdőkben, humuszban gazdag talajon érzi jól magát, de h a z á n k b a n ez az orchideafaj gyakran található hűvösebb gyertyános-tölgyesekben, törmeléklej­ tő-erdőkben. A Strázsa-hegyen bokorerdőből ismert, de Kesztölc felett törmeléklej­ tő-erdőben is megtalálható. A Csolnok feletti Magos-hegyről is előkerült. F ü l e s kosbor - Orchis mascula L . Impozáns külsejű, ritka kosboraink egyike. Közepes t e r m e t ű , rendszerint sötét­ rózsaszín virágú, látványos virágfürtökkel jellemezhető faj. Mivel a növény elsősor­ ban a bázisszegény talajokat részesíti előnyben, nem meglepő, hogy csak az Eszter­ gom melletti Szamár-hegy északi lejtőjéről ismerjük előfordulását (Prommer M.) S á p a d t kosbor - Orchis pallens L . Kis t e r m e t ű , egyik legkorábban - m á r áprilistól - virágzó orchideánk. Virágai halványsárgák, virágzata dús. Leginkább hűvös, üde bükkösökben lelhető fel, több­ nyire meszes alapkőzeten. A Pilisben szórványosan szárazabb, melegebb növénytár­ sulásokban is él. Pilis-hegységi állománya az országban a legjelentősebbnek mond­ ható, a Piliscsév feletti erdőkből ismerjük. Igen ritka növény. M o c s á r i kosbor - Orchis laxiflora ham. ssp. palustris (Jacq.) Bonnier et Layens Közép-Európa mocsaras, nedves élőhelyein még sok helyen él ez a látványos faj. Védelme elsősorban szépsége és élőhelyeinek megfogyatkozása miatt indokolt. Vörö­ seslila virágaival k ö r n y é k ü n k ö n a Dorog és Esztergom közti nedves mocsárréteken (pontosabban ezen rétek maradványain) még találkozhatunk, sőt ismert a felhagyott sátorkőpusztai homokbánya nedvesebb részeiről is. H ú s s z í n ű ujjaskosbor - Dactylorhiza incarnata (L.) Soó Az ujjaskosborok neve hosszúkás páros gumójukra (ikergumó) utal. E pompás v i ­ rágú faj nedves, mocsaras, lápos rétekről, ligeterdőkből ismert. Területünkről leg­ frissebb adatai Sátorkőpuszta hajdani homokbányájából s z á r m a z n a k .

V i t é z v i r á g - Anacamptis pyramidalis (L.) Rich. Hengeres szárú, karcsú, piros - r i t k á n rózsaszín vagy fehéres - virágú orchidea. Virágzása kezdetén virágzata oldalnézetben háromszög alakú. Meszes alapkőzetet kedvelő növény, mely sokszor törmelékes, humuszszegény talajon, homokon is meg­ figyelhető. Az Esztergom-kertváros melletti Nagy-Strázsa-hegyen él egy igen kis po­ pulációja, eocén mészkövön kialakult pusztafüves lejtősztyeppréten.

Sásfélék -

Cyperaceae

E p e r j e s s á s - Carex pilulifera L . Eléggé ritka, inkább skandináviai, közép-európai elterjedésú faj. Magyarorszá­ gon csak néhány helyen él, klasszikus lelőhelye a Strázsa-hegy, ahol m á r Feichtinger Sándor is megtalálta. Mészkerülő növény, a Strázsa-hegy ilyen típusú tölgyeséből ke­ rült elő. A magyar Vörös Könyvben mint potenciálisan veszélyeztetett faj szerepel. S z é l e s l e v e l ű g y a p j ú s á s - Eriophorum latifolium Hoppe Vattacsomószerű fehér virágzatán megakad a laikusok szeme is. A s ű r ű n álló fe­ h é r szálacskák valójában „lepelsertékké" módosult virágtakaró levelek. A gyapjúsá­ sok h a z á n k láprétjeinek hajdan gyakoribb, m u t a t ó s növényei. A lápok n a g y m é r t é k ű lecsapolása s művelésbe vonása miatt igen megritkultak. A megmaradt ter­ mészetközeli élőhely-fragmentumokon élő kis populációk megőrzése elengedhetet­ lenné vált. N á l u n k az E s z t e r g o m - k e r t v á r o s és Esztergom közti nedves t e r ü l e t e k e n - nádasokkal körülvéve - még fellelhető e ritka növény, sőt a sátorkőpusztai homok­ bányából is ismert.

P á z s i t f ű f é l é k - Poaceae Deres csenkesz - Festuca pallens Host Drótszerű t a p i n t á s ú tőlevelei összepöndörödöttek, így látszólag kör keresztmet­ szetűek. Ez azonban csak a szárazságot jól t ű r ő növény egy jellegzetes xeromorf bé­ lyege. E délkelet-európai elterjedésú faj jellemzően hegyvidéki, sziklai növény, mely elsősorban dolomiton, mészkövön és bazalton fordul elő. A Kétágú-hegyen és a Getecsoport hegyein is megtalálható e sziklagyepekben élő fűféle. R á k o s i csenkesz - Festuca wagneri Degen A rákosi csenkesz taxonómiai helyzete jelenleg még nem teljesen tisztázott. A növény által jellemezhető növénytársulás - szerkezeti felépítésében - közel áll a mészkedvelő homokpusztagyephez (Festucetum vaginatae), illetve annak konszociációjaként fogható fel. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a társulás névadó faja, a magyar csenkesz (F. vaginata) helyét egy másik faj, jelen esetben a rákosi csenkesz veszi át. Megfigyelések szerint inkább a degradáltabb állapotú gyepekhez kötődik előfordulása. A Dorog és Kesztölc közti homokterületekről vannak adatai. Legin-

kább a Tábla-hegy környékén található (tankcsapdák, antropogén gödrök stb.). A Vörös Könyv potenciálisan veszélyeztetett faja, csak különleges élőhelyeivel együtt őrizhető meg. S i m o n - k é k p e r j e - Molinia simonii Milkovics A kékperjék taxonómiai felosztása kiváló botanikusunk, Milkovics I . nevéhez fű­ ződik. Ma még nem teljesen tisztázott, hogy az általa elkülönített taxonok - így a Si­ mon-kékperje - tárgyalhatók-e külön fajként, vagy esetleg az atlanti-cirkumpoláris elterjedésű nyugati kékperje (Molinia coerulea Moench) alfajaiként helyesebb-e ró­ luk beszélni. A Simon-kékperje morfológiailag jól elkülönülő faj - vagy kisfaj - s az egyik legritkább kékperjeként tartja számon a hazai botanikai irodalom. Egyetlen is­ mert termőhelye az Esztergom melletti búbánat-völgyi Kerek-tó körül található tő­ zeges láprét. Védelme és megőrzése kiemelt fontosságú. Csinos é s d é l v i d é k i á r v a l á n y h a j - Stipa pulcherrima C. Koch., S. eriocaulis Borb. Mészkedvelő, s z á r a z s á g t ű r ő , kecses n ö v é n y e k . A délvidéki á r v a l á n y h a j szubmediterrán, extrém száraz élőhelyeken élő növényünk. A másik faj eurázsiai el­ terjedésű sziklagyepek, lejtősztyeppek, homokpusztagyepek növénye. A pazar lát­ ványt nyújtó, hullámzó árvalányhajas rétek jelentős része eltűnt, illetve eltűnőben van területünkről. E két „tollas" árvalányhaj visszaszorulását elsősorban nem a nagy tömegben való szedés okozza. Régebben a szőlőskertek telepítésével kezdődött, majd a mai napig a környező domboldalak lakóházakkal való beépítésével folytató­ dik a városaink közvetlen közelében levő, virággazdag gyepek feldarabolódása és megszűnése. E folyamat legismertebb példája a dorogi Kálvária-hegy. Az öregek még emlékeznek rá, hogy az Árpád utcai pincéktől a Kálvária-hegy gerincén lévő szőlős­ kertekhez vezető ösvények m e n t é n bőven volt árvalányhaj. Mivel ez a terület telje­ sen beépült, ezek az élőhelyek örökre eltűntek. A sátorkőpusztai szőlők és víkendházak esetében ugyanez történt. Ennek ellenére a távolabbi területeken, helyenként még szép számmal t a l á l k o z h a t u n k ezen pompás növényekkel. A ritkább délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis) a Kesztölc feletti Fehér-szirten fordul elő, míg a csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima) a Gete-csoport több hegyén (Magos-hegy Hegyeskő), valamint a Strázsa-hegyen és környékén él. Zárt h o m o k p u s z t a r é t e k e n (Astragalo-Festucetum rupicolae) és mészkövön, pusztafüves lejtősztyeppben (CleistogenoFestucetum rupicolae) az egyik fő társulásépítő faj. Az i t t megadott közel 100 védett növényfajt számláló lista, a környék védett nö­ vényeinek általunk ismert és megtalált, jelentősebb előfordulásait tartalmazza. Né­ és a nyári tőzike hány növényfajt, mint a réti iszalag (Clematis integrifolia) (Leucojum aestivum), szándékosan hagytunk k i e listából, mivel ezek jelentősebb s z á m b a n csak az á l t a l u n k kevésbé ismert táti és esztergomi Duna-szigeteken élnek. Bizonyára van még jó n é h á n y faj, amelyet terepbejárásaink során eddig nem si­ került megtalálni, vagy újra megtalálni. Lehetnek olyan taxonok, melyek annyira megritkultak, hogy csak egy szerencsés véletlen folytán k e r ü l n e k majd fel - tovább­ ra is bővítendő - listánkra, és lehetnek olyanok is, amelyek sajnos elkerülték figyel-

m ű n k e t . Vannak bizonytalan értékű adatok, melyeket nem szándékoztunk felvenni a listánkra: ilyen például a Fekete-hegyen élő rigópohár- (Cypripedium calceolus) po­ puláció. Sajnos nem sikerült megerősíteni a csikófark {Ephedra distachya) dorogi és sátorkőpusztai adatait sem. Előfordultak olyan különleges megjelenésű orchideák, orchideahibridek, melyeket eddig nem sikerült biztosan meghatározni. A kérdéses előfordulások közt kell szólnunk az Aster tripolium, Parnassia palustris, Alkanna tinctoria, Androsace maxima és más fajokról. Minden bizonnyal nem helytelen felté­ teleznünk, hogy behatóbb vizsgálatok során még sok értékes növény k e r ü l h e t elő, vagy esetleg a s z á m u n k r a m á r ismert fajoknak új, szép populációit találják meg. Emellett viszont azt is meg kell jegyezni, hogy van jó n é h á n y növényfaj, melynek te­ r ü l e t ü n k ö n egyetlen ismert lelőhelye - településeink terjeszkedése folytán - elpusz­ tult, beépült. É r t é k e s növényünk, az osztrák tárnicska (Gentianella austriaca) a Ke­ nyérmező-majornál található tőzeges láprét megsemmisülésével veszett k i terüle­ t ü n k flórájából. Nem esik közvetlenül vizsgált t e r ü l e t ü n k r e , de jelentőségénél fogva mindenképp említést érdemel még a pannon-erdélyi bennszülött Sadler-husáng {Ferula sadleriana Ledeb.) Pilis-hegyen élő populációja. Ez azért is különösen jelen­ tős, mert néhány meglévő populációja közül az i t t élő az egyik legerősebb állomány. Bízunk benne, hogy az i t t elmondottakból sokan rádöbbennek, hogy Dorog és Esztergom környéke kiemelkedően gazdag természeti értékekben. A mi dolgunk im­ m á r csak annyi, hogy ezt az ajándékot utódaink s z á m á r a is megőrizzük.

A mérgező kontyuirág a környező erdők gyakori növénye

DOROG ÉS ESZTERGOM KÖZVETLEN KÖRNYÉKÉNEK MAI FLÓRÁJA

Az alábbi - valószínűleg k o r á n t s e m teljes - fajlista a környék flórájának gazdag­ ságát, változatos összetételét hivatott bemutatni. Bízunk benne, hogy sok lelkes, f i ­ atal k u t a t ó segítségével, hosszabb távon még részletesebben feltárható t e r ü l e t ü n k növényvilága. Reméljük, hogy e kis összeállítást minden érdeklődő nagy haszonnal forgatja majd. A növények tudományos nevének megadásakor Simon (1992) neve­ z é k t a n á t követtük. PTERIDOPHYTA

- HARASZTOK

Equisetaceae - Z s u r l ó f é l é k Equisetum arvense L . - Mezei zsurló Equisetum fluviatile L . em. Ehr. - Iszapzsurló Equisetum palustre L . - Mocsári zsurló Equisetum ramosissimum Desf. - Hosszú zsurló Aspleniaceae - F o d o r k a f é l é k Asplenium septentrionale (L.) Hoffm. - Északi fodorka Asplenium trichomanes L . - Aranyos fodorka Aspleniuim ruta-muraria L . - Kövi fodorka Athyriaceae - H ö l g y p á f r á n y f é l é k Athyrium filix-femina (L.) Roth. - Hölgypáfrány Cystopteris fragilis (L.) Bernh. - Hólyagpáfrány Aspidiaceae - P a j z s i k a f é l é k Dryopteris filix-mas (L.) Schott. - Erdei pajzsika Polypodiaceae - E d e s g y ö k e r ű - p á f r á n y f é l é k Polypodium vulgare L . - Közönséges édesgyökerű-páfrány GYMNOSPERMATOPHYTA

- NYITVATERMŐK

Pinaceae - F e n y ő f é l é k Pinus sylvestris L . - Erdeifenyő Pinus nigra Arn. - Feketefenyő Cupressaceae - C i p r u s f é l é k Juniperus communis L . - Közönséges boróka

ANGIOSPERMATOPHYTA DICOTYLEDONOPSIDA

- ZÁRVATERMŐK - KÉTSZIKŰEK

Berberidaceae - B o r b o l y a f é l é k Berberis vulgaris L . - Sóskaborbolya Ranunculaceae - Boglárkafélék Helleborus purpurascens W. et K. - Pirosló hunyor Nigella arvensis L . - Kandilla Isopyrum thalictroides L . - Galambvirág Caltha palustris L . - Gólyahír Aconitum anthora L . - Méregölő sisakvirág Aconitum vulparia Rchb. - Farkasölő sisakvirág Consolida regalis S. F Gray - Mezei szarkaláb Anemone sylvestris L . - Erdei szellőrózsa Anemone ranunculoides L . - Bogláros szellőrózsa Pulsatilla grandis Wender.- Leánykökörcsin Pulsatilla pratensis (L.) Mill. Ssp. nigricans (Störck) Zamels - Fekete kökörcsin Clematis integrifolia L . - Réti iszalag Clematis recta L . - Egyenes iszalag Clematis vitaiba L . - Erdei iszalag Adonis vernalis L . - Tavaszi hérics Adonis aestivalis L . - Nyári hérics Ficaria verna Huds. - Salátaboglárka Ranunculus illyricus L . - Selymes boglárka Ranunculus sceleratus L . - Torzsikaboglárka Ranunculus auricomus agg. - Változó boglárka Ranunculus acris L . - Réti boglárka Ranunculus strigulosus Schur - Steven-boglárka Ranunculus polyanthemos L . - Sokvirágú boglárka Ranunculus repens L . - Kúszó boglárka Ranunculus bulbosus L . - Hagymás boglárka Thalictrum minus L . - Közönséges borkóró Thalictrum simplex L . - Egyszerű borkóró Aristolochiaceae - Farkasalmafélék Asarum europaeum L . - Kapotnyak Aristolochia clematitis L . - Farkasalma Rosaceae - R ó z s a f é l é k Spiraea media Fr. Schm. - Sziklai gyöngyvessző Cotoneaster integerrimus Medic. - Piros m a d á r b i r s Cydonia oblonga Mill. - Birs

Pyrus pyraster (h.) Burgsdorf - Vadkörte Sorbus domestica L . - Házi berkenye Sorbus aucuparia L . - M a d á r b e r k e n y e Sorbus danubialis (Jáv.) Kárp. - Dunai berkenye Sorbus torminalis (L.) Cr. - Barkócafa Sorbus aria (L.) Cr. - Lisztes berkenye Crataegus monogyna Jacq. - Egybibés galagonya Crataegus laevigata (Poiret) DC. - Cseregalagonya Rubus fruticosus L . - Vadszeder (gyűjtőfaj) Rubus idaeus L . - Málna Fragaria vesca L . - Erdei szamóca Fragaria viridis Duch. - Csattogó szamóca Potentilla erecta (L.) Rauschel - Vérontófű Potentilla reptans L . - Indás pimpó Potentilla arenaria Borkh. - Homoki pimpó Potentilla argentea L . - Ezüst pimpó Potentilla recta L . - Egyenes pimpó Potentilla heptaphylla Jusl. - Vörösszárú pimpó Geum urbanum L . - Erdei gyömbérgyökér Filipendula vulgaris Mönch - Koloncos legyezőfű Agrimoria eupatoria L . - Közönséges párlófú Sanguisorba minor Scop. - Csabaíre Sanguisorba officinalis L . - Őszi vérfú Rosa gallica L . - Parlagi rózsa Rosa tomentosa (csoport) - Molyhos rózsa (gyűjtőfaj) Rosa canina (csoport) - Vadrózsa (gyűjtőfaj) Padus avium Mill. - Májusfa Cerasus mahaleb (L.) Mill. - Saj meggy Cerasus avium (L.) Mönch. - Vadcseresznye Cerasus fruticosa Pali. - Csepleszmeggy Amygdalus nana L . - T ö r p e m a n d u l a Prunus spinosa L . - Kökény Crassulaceae - Varjúhájfélék Sedum maximum (L.) Hoffm. - Bablevelű varjúháj Sedum album L . - Fehér varjúháj Sedum acre L . - Borsos varjúháj Sedum hillebrandtii Fenzl - Homoki varjúháj Sedum sexangulare L . - Hatsoros varjúháj Jovibarba hirta (Jusl.) Opiz - Sárga kövirózsa Sempervivum marmoreum Griseb. - Rózsás kövirózsa Saxifragaceae - K ő t ö r ő f ű f é l é k Saxifraga bulbifera L . - Gumós kőtörőfű

Saxifraga tridactylites L . - Apró kőtörőfű Chrysosplenium alternifolium L . - Veselke Fabaceae - P i l l a n g ó s v i r á g ú a k Gleditsia triacanthos L . - Lepényfa Sophora japonica L . - J a p á n a k á c Genista tinctoria L . - Festő rekettye Genista pilosa L . - Selymes rekettye Cytisus nigricans L . - F ü r t ö s zanót Cytisus austriacus L . - Buglyos zanót Cytisus ratisbonensis Schaeff. - Selymes zanót Cytisus hirsutus L . - Borzas zanót Ononis pusilla L . - Sárga iglice Ononis spinosa L . - Tövises iglice Medicago lupulina L . - Komlós lucerna Medicago sativa L . - T a k a r m á n y l u c e r n a Medicago falcata L . - S á r k e r e p l u c e r n a Medicago prostrata Jacq. - Cseplesz lucerna Medicago minima (L.) Grufbg. - Apró lucerna Melilotus albus Desr. - Fehér somkóró Melilotus officinalis (L.) Pall. - Orvosi somkóró Trifolium campestre Schreb. - Mezei here Trifolium aureum Poll. - Zörgő here Trifolium montanum L . - Hegyi here Trifolium repens L . - Fehér here Trifolium alpestre L . - Bérci here Trifolium pratense L . - Réti here Trifolium arvense L . - H e r e h u r a f ű Anthyllis uulneraria L . ssp. polyphylla (Kit.) Nym. - Magyar nyúlszapuka Dorycnium germanicum (Gremli) Rikli - Selymes d á r d a h e r e Dorycnium herbaceum Vili. - Zöld d á r d a h e r e Lotus siliquosus L . - Bársonykerep Lotus corniculatus L . - Szarvas kerep Lotus borbasii Újhelyi - Borbás-kerep Lotus tenuis W. et K. - Sziki kerep Amorpha fruticosa L . - Gyalogakác Galega officinalis L . - Kecskeruta Robinia pseudo-acacia L . - Akác Colutea arborescens L . - Dudafürt Astragalus exscapus L . - S z á r t a l a n csüdfű Astragalus cicer L . - Hólyagos csüdfű Astragalus glycyphyllos L . - Edeslevelű csüdfű Astragalus asper Wulf - Érdes csüdfű Astragalus austriacus L . - Kisvirágú csüdfű Astragalus vesicarius ssp. albidus (W. et K.) Br. Bl. - Fehéres csüdfű

Astragalus onobrychis L . - Zászlós csüdfű Oxytropis pilosa (L.) DC. - Csajkavirág Coronilla varia L . - Tarka koronafürt Coronilla coronata Nath. - Sárga koronafürt Onobrychis arenaria (Kit.) Ser. - Homoki baltacim Vicia cassubica L . - Vitéz bükköny Vicia cracca L . - Kaszanyűgbükköny Vicia tenuifolia Roth - Keskenylevelű bükköny Vicia sepium L . - Gyepübükköny Vicia angustifolia L . - Vetési bükköny Vicia sparsiflora Ten. - Pilisi bükköny Lathyrus nissolia L . - Kacstalan lednek Lathyrus latifolius - Nagyvirágú lednek Lathyrus pratensis L . - Réti lednek Lathyrus tuberosus L . - Gumós lednek Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke - Magyar lednek Lathyrus niger (L.) Bernh. - Fekete lednek Lathyrus vernus (L.) Bernh. - Tavaszi lednek Elaeagnaceae - E z ü s t f a f é l é k Elaeagnus angustifolia L . - Keskenylevelű ezüstfa Lythraceae - F ü z é n y f é l é k Lythrum salicaria L . - Réti füzény Onagraceae - L i g e t s z é p e f é l é k Epilobium hirsutum L . - Borzas füzike Epilobium lanceolatum Seb. et Mauri - Lándzsás füzike Epilobium montanum L . - Erdei füzike Epilobium obscurum Schreb. - Sötétzöld füzike Chamaenerion dodonaei (Vili.) Holub - Vízparti deréce Oenothera biennis L . - Parlagi ligetszépe Oenothera salicifolia Desf. - Magyar ligetszépe Circaea lutetiana L . - Erdei varázslófű Rutaceae - R u t a f é l é k Dictamnus albus L . - Nagyezerjófű Simaroubaceae - Bálványfafélék Ailantus altissima (Mill.) Swingle - Bálványfa Polygalaceae - P a c s i r t a f ű f é l é k Polygala major Jacq. - Nagy pacsirtafű Polygala comosa Schkuhr. - Üstökös pacsirtafű

Anacardiaceae - Szömörcefélék Cotinus coggygria Scop. - Cserszömörce Aceraceae - J u h a r f a f é l é k Acer negundo L . - Zöld juhar Acer platanoides L . - Korai juhar Acer pseudoplatanus L . - Hegyi juhar Acer campestre L . - Mezei juhar Acer tataricum L . - Tatárjuhar Balsaminaceae - Nebáncsvirágfélék Impatiens parviflora DC. - Kisvirágú nebáncsvirág Celastraceae - K e c s k e r á g ó f é l é k Euonymus verrucosus Scop. - Bibircses kecskerágó Euonymus europaeus L . - Csíkos kecskerágó Staphyleaceae - H ó l y a g f a f é l é k Staphylea pinnata L . - Mogyorós hólyagfa Rhamnaceae - B e n g e f é l é k Rhamnus catharticus L . - Varjútövis Frangula alnus Mill. - Kutyabenge Vitaceae - S z ő l ő f é l é k Vitis vinifera L . - Bortermő szőlő Vitis sylvestris C. C. Gmel. - Ligeti szőlő Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. - Tapadó vadszőlő Araliaceae - B o r o s t y á n f é l é k Hedem helix L . - Borostyán Cornaceae - S o m f é l é k Cornus mas L . - Húsos som Cornus sanguinea L . - Veresgyűrű som Umbelliferae - E r n y ő s ö k Sanicula europaea L . - Gombernyő Eryngium planum L . - Kék iringó Eryngium campestre L . - Mezei iringó Chaerophyllum temulum L . - Bódító baraboly Chaerophyllum bulbosum L . - Csemegebaraboly Anthriscus cerefolium (L.) Hoffm. - Zamatos turbolya Anthriscus sylvestris (L.) Hoffm. - Erdei turbolya

Toriiis japonica (Houtt.) DC. - Bojtorjános t ü s k e m a g Caucaulis platycarpos L . ssp. muricata (Bisch, non Cr.) Heyw. - Tüskés ördögbocskor Orlaya grandiflora (L.) Hoffm. - Orlay-turbolya Bifora radians M. B. - Poloskagyom Conium maculatum L . - Bürök Bupleurum rotundifolium L . - Kereklevelű buvákfű Bupleurum pachnospermum Pancic - Deres buvákfű Bupleurum falcatum L . - Sarlós buvákfű Bupleurum praealtum Nath. - Tejelő buvákfű Trinia glauca (L.) Dum. - Szürke nyúlkapor Falcaria vulgaris Bernh. - Sarlófű Pimpinella saxifraga L . - Hasznos földitömjén Aegopodium padagraria L . - Podagrafű Sium latifolium DC. - Széleslevelű békakorsó Seseli hippomarathrum L . - Szilkés gurgolya Seseli annuum L . - Homoki gurgolya Seseli uarium Trev. - Változó gurgolya Seseli osseum Cr. - Szürke gurgolya Angelica sylvestris L . - Erdei angyalgyökér Peucedanum cervaria (L.) Lap. - Szarvaskocsord Peucedanum arenarium W. et K. - Homoki kocsord Peucedanum oreoselinum (L.) Moench - Citromkocsord Pastinaca sativa L . - Pasztinák Heracleum. sphondylium L . - Medvetalp Laser trilobum (L.) Borkh. - Sujtár Laserpitium latifolium L . - Széleslevelű bordamag Daucus carota L . - Murok Rubiaceae - G a l a j f é l é k Sherardia arvensis L . - Csillagfű Asperula cynanchia L . - Ebfojtó müge Cruciata laevipes Opiz - Mezei keresztfű Cruciata glabra (L.) Ehrend. - Tavaszi keresztfű Cruciata pedemontana (Bell.) Ehrend. - Apró keresztfű Galium aparine L . - Ragadós galaj Galium rubioides L . - Réti galaj Galium odoratum (L.) Scop. - Szagos müge Galium palustre L . - Mocsári galaj Galium glaucum L . - Szürke galaj Galium schultesii Vest - Fénytelen galaj Galium verum L . - Tejoltó galaj Galium tricornutum Dandy - H á r o m s z a r v ú galaj Galium mollugo L . - Közönséges galaj Galium erectum Huds. - Felálló galaj

Caprifoliaceae - B o d z a f é l é k Sambucus ebulus L . - Földi bodza Sambucus nigra L . - Fekete bodza Viburnum opulus L . - Kányabangita Viburnum lantana L . - Ostorménfa Lonicera xylosteum L . - Ükörkelonc Valerianaceae - M a c s k a g y ö k é r f é l é k Valerianella locusta (L.) Latterade - Salátagalambbegy Valerianella carinata Lois. - Hasábos galambbegy Valeriana officinalis L . - Orvosi macskagyökér Valeriana dioica L . - Kétlaki macskagyökér Dipsacaceae - M á c s o n y a f é l é k Dipsacus laciniatus L . - Héjakút mácsonya Cephalaria transsyluanica (L.) Schrad. - Mezei fejvirág Succisa pratensis Mönch - Ördögharaptafű Knautia arvensis (L.) Coult. - Mezei varfű Scabiosa orchroleuca L . - Vajszínű ördögszem Scabiosa canescens W. et K. - Szürkés ördögszem Adoxaceae - P é z s m a b o g l á r f é l é k Adoxa moschatellina L . - Pézsmaboglár Tiliaceae - H á r s f a f é l é k Tilia platyphyllos Scop. - Nagylevelű h á r s Tilia cordata Mill. - Kislevelű h á r s Malvaceae - M á l y v a f é l é k Lavathera thuringiaca L . - Parlagi m a d á r m á l y v a Alcea biennis Winterl - Halvány ziliz Althaea officinalis L . - Orvosi ziliz Althaea cannabina L . - Kenderziliz Malua neglecta Wallr. - Papsajtmályva Malva sylvestris L . - Erdei mályva Hibiscus trionum L . - Varjúmák Linaceae - L e n f é l é k Linum flavum L . - Sárga len Linum tenuifolium L . - Árlevelű len Linum austriacum L . - Hegyi len Oxalidaceae - M a d á r s ó s k a f é l é k Oxalis dillenii Jacq. - Parlagi madársóska

Oxalis acetosella L . - Erdei m a d á r s ó s k a Oxalis corniculata L . - Szürke madársóska Geraniaceae - G ó l y a o r r f é l é k Geranium robertianum L . - Nehézszagú gólyaorr Geranium lucidum L . - Csillogó gólyaorr Geranium columbinum L . - Galambláb gólyaorr Geranium sanguineum L . - Piros gólyaorr Geraniuim rotundifolium L . - Kereklevelű gólyaorr Geranium pussillum Burm. - Apró gólyaorr Erodium cicutarium (L.) U Herit. - Bürökgémorr Euphorbiaceae - Kutyatejfélék Mercurialis annua L . - Egynyári szélfű Mercurialis perennis L . - Erdei szélfű Euphorbia polychroma Kern. - Színeváltó kutyatej Euphorbia helioscopia L . - Napraforgó kutyatej Euphorbia seguieriana Necker - Pusztai kutyatej Euphorbia pannonica Host. - Magyar kutyatej Euphorbia amygdaloides L . - Erdei kutyatej Euphorbia cyparissias L . - Farkas kutyatej Euphorbia esula L . - Sárkutyatej Euphorbia virgata W. et K. - Vesszős kutyatej Euphorbia peplus L . - Vézna kutyatej Oleacea - O l a j f a f é l é k Fraxinus ornus L . - Virágos kőris Fraxinus excelsior L . - Magas kőris Syringa vulgaris L . - Májusi orgona Ligustrum vulgare L . - Közönséges fagyai Gentianaceae - T á r n i c s f é l é k Centaurium littorale ssp. uliginosum (W.et. K.) Roth - Lápi ezerjófű Centaurium erythraea Rafn. - Kis ezerjófű Gentiana cruciata L . - Szent László-tárnics Blacstonia acuminata Domin - Gyíkpohár Asclepiadaceae - S e l y e m k ó r ó f é l é k Asclepias syriaca L . - Selyemkóró Vincetoxicum hirundinaria Medic. - Közönséges méreggyilok Apocynaceae - M e t é n g f é l é k Vinca minor L . - Kis télizöld Vinca herbacea W. et K. - Pusztai m e t é n g

Convolvulaceae - S z u l á k f é l é k Cuscuta epithymum (L.) Nath. - Kakukkfű-aranka Convolvulus arvensis L . - Apró szulák Calystegia sepium (L.) R. Br. - Sövényszulák Boraginaceae - E r d e s l e v e l ű e k Cynoglossum officinale L . - Közönséges ebnyelvfű Lappula heteracantha (Ledeb.) Borb. - Sziklai koldustetű Lappula squarrosa (Retz.) Dum. - Bojtorjános koldustetű Asperugo procumbens L . - Magiszák Symphytum officinale L . - Fekete nadálytő Symphytum tuberosum L . - Gumós nadálytő Anchusa barrelieri (Ali.) Vitm. - Kék atracél Anchusa officinalis L . - Orvosi atracél Nonea pulla (L.) DC. - Apácavirág Pulmonaria officinalis L . - Orvosi tüdőfű Pulmonaria mollis Wulf. - Bársonyos tüdőfű Myosotis caespitosa C. F. Schultz - Gyepes nefelejcs Myosotis arvensis (L.) Hill. - Parlagi nefelejcs Myosotis stricta Link - Apró nefelejcs Lithospermum arvense L . - Mezei gyöngyköles Lithospermum purpureo-coeruleum L . - Erdei gyöngyköles Onosma visianii Clem. - Borzas vértő Onosma arenarium V et K. - Homoki vértő Cerinthe minor L . - Szeplőlapu Echium vulgare L . - Terjőke kígyószisz Echium italicum L . - Magas kígyószisz Echium russicum Gmel. - Piros kígyószisz Verbenaceae - V a s f ű f é l é k Verbena officinalis L . - Közönséges vasfű Labiatae - Ajakosok Ajuga reptans L . - Indás ínfű Ajuga genevensis L . - Közönséges ínfű Teucrium chamaedrys L . - Sarlós gamandor Teucrium montanum L . - Hegyi gamandor Scutellaria columnae Ali. - Bozontos csukóka Marrubium vulgare L . - Orvosi pemetefű Marrubium peregrinum L . - Fehér pemetefű Sideritis montana L . - S á r m á n y v i r á g Nepeta cataria L . - Illatos macskamenta Glechoma hederacea L . - Kerek repkény Phlomis tuberosa L . - Macskahere

Prunella vulgaris L . - Közönséges gyíkfű Prunella grandiflora (L.) Scholler - Nagyvirágú gyíkfű Prunella laciniata (L.) Nath. - Fehér gyíkfű Melittis carpatica Klok. - Nagyvirágú méhfű Galeopsis pubescens Bess. - Pelyhes kenderkefű Galeopsis speciosa Mill. - Szőrös kenderkefű Lamium amplexicaule L . - Bársonyos árvacsalán Lamium purpureum L . - Piros árvacsalán Lamium album L . - Fehér árvacsalán Lamium maculatum L . - Foltos árvacsalán Galeobdolon luteum Huds. - Sárga árvacsalán Leonurus cardiaca L . - Szúrós gyöngyajak Ballota nigra L . - Peszterce Betonica officinalis L . - Bakfű Stachys recta L . - Hasznos tisztesfű Stachys sylvatica L . - Erdei tisztesfű Stachys annua (L.) L . - Tarlóvirág Stachys germanica L . - Fehér tisztesfű Salvia aethiopis L . - Magyar zsálya Salvia austriaca J acq. - Osztrák zsálya Salvia nemorosa L . - Ligeti zsálya Salvia pratensis L . - Mezei zsálya Clinopodium vulgare L . - Borsfű Acinos arvensis (Lam.) Dandy - Parlagi pereszlény Origanum vulgare L . - Szurokfű Thymus glabrescens Willd. - Közönséges kakukkfű Thymus pannonicus Ali. - Magas kakukkfű Thymus serpyllum L . - Keskenylevelű kakukkfű Lycopus europaeus L . - Vízi peszérce Lycopus exaltatus L . - Magas peszérce Mentha longifolia (L.) Nath. - L ó m e n t a Mentha aquatica L . - Vízi menta Mentha arvensis L . - Mezei menta Mentha pulegium L . - Csobormenta Solanaceae - B u r g o n y a f é l é k Atropa belladonna L . - Nadragulya Hyoscyamus niger L . - Beléndek Physalis alkekengi L . - Zsidócseresznye Solanum dulcamara L . - Keserű csucsor Solanum luteum Mill. - Sárga csucsor Solanum nigrum L . - Fekete csucsor Lycium barbarum L . - Ordögcérna Datura stramonium L . - Maszlag

Scrophulariaceae - Tátogatófélék Verbascum phoeniceum L . - Lila ökörfarkkóró Verbascum thapsus L . - Molyhos ökörfarkkóró Verbascum phlomoides L . - Szöszös ökörfarkkóró Verbascum lychnitis L . - Csilláros ökörfarkkóró Verbascum austriacum Schott - O s z t r á k ökörfarkkóró Verbascum nigrum L . - Fekete ökörfarkkóró Linaria genistifolia (L.) Mill. - Rekettyelevelû gyújtoványfű Linaria vulgaris Mill. - Közönséges gyújtoványfű Gratiola officinalis L . - Csikorgófű Limosella aquatica L . - Iszaprojt Chaenorhinum minus (L.) Lange - Tátos Scrophularia nodosa L . - Göcsös görvélyfű Veronica austriaca L . ssp. dentata (F. W. Schmidt) Watzl. - Fogaslevelű veronika Veronica chamaedrys L . - Osztörűs veronika Veronica prostrata L . - Lecsepült veronika Veronica spicata L . - Macskafarkú veronika Veronica serpyllifolia L . - Kakukkveronika Veronica hederifolia L . - Borostyánlevelű veronika Veronica persica Poir. - Perzsa veronika Veronica triphyllos L . - Ujjaslevelű veronika Veronica peregrina L . - Vándor veronika Digitalis grandiflora Mill. - Sárga gyűszűvirág Melampyrum arvense L . - Mezei csormolya Melampyrum nemorosum L . - Ké k ü s t ö k ű csormolya Melampyrum pratense L . - Réti csormolya Melampyrum cristatum L . - Taréjos csormolya Euphrasia stricta Wolf - Közönséges szemvidító Odontites lutea (L.) Clairv. - Sárga fogfű Odontites rubra (Baumg.) Opiz. - Vörös fogfű Lathraea squamaria L . - Vicsorgó Globulariaceae - Gubóvirágfélék Globularia punctata Lap. - Magas gubóvirág Orobanchaceae - V a j v i r á g f é l é k Orobanche alba Steph. - Fehér vajvirág Orobanche gracilis Sm. - Vérveres szádorgó Orobanche ramosa L . - Dohányfojtó vaj virág Orobanche elatior Sutton - Nagy vajvirág Orobanche lutea Baumg. - Sárga vajvirág Orobanche teucrii Molandre - Gamandor vajvirág

Plantaginaceae - Útifűfélék Plantage- arenaria W. et K. - Homoki útifű Plantago maritima L . - Sziki útifű Plantago lanceolata L . - Lándzsás útifű Plantago media L . - Réti útifű Plantago major L . - Nagy útifű Papaveraceae - M á k f é l é k Chelidonium május L . - Vérehulló fecskefű Papaver dubium L . - Bujdosó m á k Papaver rhoeas L . - Pipacs Corydalis cava (L.) Schw. et Koerte - Odvas keltike Corydalis solida (L.) Clairv. - Ujjas keltike Fumaria schleichen Soy. - V i l i . - Közönséges füstiké Fumaria vaillantii Lois. - Szürke füstiké Cruciferae - K e r e s z t e s v i r á g ú a k Sinapis arvensis L . - Vadrepce Diplotaxis muralis (L.) DC. - Fali kányazsázsa Diplotaxis tenuifolia (Jusl.) DC. - Szabdalt kányazsázsa Raphanus rapinastrum L . - Repcsényretek Rapistrum perenne (L.) Ali. - Rekenyő Conringia austriaca (Jacq.) Sweet - Osztrák nyilasfű Lepidium campestre (L.) R. Br. - Mezei zsázsa Lepidium draba L . - Útszéli zsázsa Isatis tinctoria L . - Festő csülleng Thlaspi perfoliatum L . - Galléros t a r s ó k a Thlaspi arvense L . - Mezei t a r s ó k a Capsella bursa-pastoris (L.) Medic. - P á s z t o r t á s k a Myagrum perfoliatum L . - Légyfogó Lunaria rediviva L . - Erdei holdviola Alyssum montanum L . - Hegyi ternye Alyssum alyssoides (L.) Nath. - Közönséges ternye Alyssum tortuosum W. et K. - Homoki ternye Berteroa incana (L.) DC. - Hamuka Draba nemorosa L . - Ligeti daravirág Draba muralis L . - Kövi daravirág Erophila praecox (Stev.) DC. - Korai ködvirág Erophila verna (L.) Chev. - Tavaszi ködvirág Cardamine pratensis L . - Réti kakukktorma Dentaria bulbifera L . - Hagymás fogasír Dentaria enneaphyllos L . - Bókoló fogasír Cardaminopsis arenosa (L.) Hay. - Közönséges dercevirág Arabis turrita L . - Tornyos ikravirág

Arabis hirsuta (L.) Scop. - Borzas ikravirág Turritis glabra L . - Toronyszál Rorippa austriaca (Cr.) Bess. - O s z t r á k kányafű Hesperis tristis L . - Szomorú estike Malcolmia africana (L.) R. Br. - Afrikai repcsény Erysimum cheiranthoides L . - Violas repcseny Erysimum diffusum Oenothera Ehrh. - Szürke repcsény Erysimum odoratum Ehrh. - Magyar repcsény Alliaria petiolata (M. B.) Cavara et Grande - Hagymaszagú kányazsombor Sisymbrium loeselii Jusl. - Parlagi zsombor Sisymbrium orientale Torn. - Hamvas zsombor Descurainia sophia (L.) Webb - Sebforrasztófű Arabidopsis thaliana (L.) Heynh. - Lúdfű Resedaceae - R e z e d a f é l é k Reseda lutea L . - Vadrezeda Reseda luteola L . - Sárga rezeda Reseda inodora Rchb. - Szagtalan rezeda Reseda phyteuma L . - Terpedt rezeda Cistaceae - S z u h a r f é l é k Helianthemum ovatum (Viu.) Dun. - Közönséges napvirág Fumana procumbens (Dun.) Gren. et Godr. - Naprózsa Violaceae - I b o l y a f é l é k Viola odorata L . - Illatos ibolya Viola hirta L . - Borzas ibolya Viola ambigua W et K. - Csuklyás ibolya Viola mirabilis L . - Csodás ibolya Viola rupestris F. W. Schm. - Homoki ibolya Viola sylvestris Lam. - Erdei ibolya Viola tricolor L . - H á r o m s z í n ű árvácska Viola arvensis Murr - Mezei árvácska Viola kitaibeliana R. et Sch. - Törpe árvácska Guttiferae - O r b á n c f ű f é l é k Hypericum perforatum L . - Közönséges orbáncfű Hypericum hirsutum L . - Borzas orbáncfű Hypericum montanum L . - Hegyi orbáncfű Cucurbitaceae - Tökfélék Bryonia alba L . - Földitök Bryonia dioica Jacq. - Piros földitök Echinocystis lobata Torr et. Gray - S ü n t ö k

Campanulaceae - Harangvirágfélék Campanula glomerata L . - Csomós harangvirág Campanula macrostachya Kit. - Hosszúfüzérű harangvirág Campanula sibirica L . - Pongyola h a r a n g v i r á g Campanula rapunculoides L . - K á n y a h a r a n g v i r á g Campanula trachelium L . - Csalánlevelű h a r a n g v i r á g Campanula rotundifolia L . - Kereklevelű harangvirág Campanula persicifolia L . - Baracklevelű harangvirág Campanula patula L . - Terebélyes harangvirág Legousia speculum - veneris (L.) Chaix - Tükörvirág Jasione montana L . - Kékcsillag Asteraceae - F é s z e k v i r á g z a t ú a k Eupatorium cannabinum L . - Sédkender Solidago virga-aurea L . - Közönséges aranyvessző Solidago gigantea Ait. - Magas aranyvessző Solidago canadensis L . - Kanadai aranyvessző Bellis perennis L . - Százszorszép Aster linosyris (L.) Bernh. - Aranyfürt Aster amellus L . - Csillagőszirózsa Aster novi-belgi L . - Sötétlila őszirózsa Stenactis annua (L.) Nees - Seprence Erigeron canadensis L . - Betyárkóró Erigeron acer L . - Bóbitás küllőrojt Filago germanica L . - N é m e t penészvirág Filago arvensis L . - Gyapjas penészvirág Heiichrysum arenarium (L.) Mönch - Homoki szalmagyopár Inula conyza DC. - Erdei peremizs Inula germanica L . - Hengeresfészkű peremizs Inula ensifolia L . - Kardos peremizs Inula hirta L . - Borzas peremizs Inula britannica L . - Réti peremizs Inula oculus-christi - Selymes peremizs Pulicaria dysenterica (L.) - Réti bolhafű Ambrosia artemisiifolia L . - Ürömlevelű parlagfű Xanthium spinosum L . - Szúrós szerbtövis Xanthium italicum Mor. - Olasz szerbtövis Rudbeckia laciniata L . - Magas kúpvirág Melianthus annuus L . - Közönséges napraforgó Bidens cernua L . - Bókoló farkasfog Bidens tripartita L . - Subás farkasfog Bidens frondosa L . - Feketés farkasfog Galinsoga parviflora Cav. - Kicsiny gombvirág Anthemis austriaca Jacq. - Szöszös pipitér

Anthémis tinctoria L . - Festő pipitér Anthémis arvensis L . - Parlagi pipitér Anthémis ruthenica M. B. - Homoki pipitér Achillea ochroleuca Ehrh. - Homoki cickafark Achillea nobilis L . - Nemes cickafark Achillea horanszkyi Ujh. - Horánszky-cickafark Achillea collina L . - Mezei cickafark Achillea millefolium L . - Közönséges cickafark Achillea pannonica Scheele - Magyar cickafark Matricaria maritima L . ssp. inodora (L.) Soó - Ebszékfű Matricaria discoidea DC. - Sugártalan székfű Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh. - Gilisztaűző varádics Chrysanthemum corymbosum L . - Sátoros margitvirág Chrysanthemum leucanthemum L . - Réti margitvirág Artemisia scoparia W. et K. - Seprőüröm Artemisia campestris L . - Mezei ü r ö m Artemisia absinthium L . - Fehér ü r ö m Artemisia vulgaris L . - Fekete ü r ö m Artemisia pontica L . - B á r á n y ü r ö m Artemisia austriaca Jacq. - Selymes ü r ö m Artemisia alba Túrra - Sziklai ü r ö m Petasites hybridus (L.) G. M. Sch. - Vörös acsalapu Tussilago farfara L . - Martilapu Erechtites hieracifolia (L.) Raf ex DC. - Keresztlapu Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb. - Magyar zergevirág Senecio vulgaris L . - Közönséges aggófű Senecio jacobea L . - Jakabnapi aggófű Senecio erucifolius L . - Keskenylevelű aggófű Senecio doria Nath. - Kövér aggófű Senecio paludosus L . - Mocsári aggófű Echinops sphaerocephalus L . - Fehér s z a m á r k e n y é r Echinops ruthenicus (Fisch.) M. B. - Kék szamárkenyér Xeranthemum annuum L . - Ékes vasvirág Carlina vulgaris ssp. intermedia (Schur) Hay. - Rövidgalléros bábakalács Arctium tomentosum Mill. - Pókhálós bojtorján Arctium lappa L . - Közönséges bojtorján Jurinea mollis (L.) Rchb. - Kisfészkű hangyabogáncs Carduus nutans ssp. macrolepis (Peterm.) Kazmi - Bókoló bogáncs Carduus acanthoides L . - Útszéli bogáncs Carduus hamulosus Ehrh. - Horgas bogáncs Carduus collinus W. et K. - Magyar bogáncs Cirsium vulgare (Savi) Ten. - Közönséges aszat Cirsium eriophorum (L.) Scop. - Gyapjas aszat Cirsium arvense (L.) Scop. - Mezei aszat

Cirsium canum (L.) Ali. - Szürke aszat Cirsium pannonicum (L. f.) Link - Magyar aszat Onopordum acanthium L . - Szamárbogáncs Crupina vulgaris Pers. - Magvasodró Serratula tinctoria L . - Festő zsoltina Serratula radiata (W. et K.) M. B. - Sugaras zsoltina Centaurea jacea L . - Réti imola Centaurea stenolepis Kern. - Pókhálós imola Centaurea triumfettii Ali. ssp. aligera (Gugl.) Dostál - Tarka imola Centaurea arenaria M. B. ex Willd. - Homoki imola Centaurea pannonica (Heuff) Simk. - Magyar imola Centaurea rhenana Bor. - Nyugati imola Centaurea micranthos S. G. Gmel. - Útszéli imola Centaurea cyanus L . - Kék búzavirág Centaurea sadleriana Janka - Sadler-imola Cichorium intybus L . - Mezei k a t á n g Lapsana communis L . - Bojtorjánsaláta Hypochoeris maculata L . - Foltos véreslapu Hypochoeris radicata L . - Kacúros véreslapu Leontodon hispidus L . - Közönséges oroszlánfog Leontodon autumnalis L . - Őszi oroszlánfog Picris hieracioides L . - Keserűgyökér Tragopogon dubius Scop. - Nagy bakszakáll Tragopogon floccosus W. et K. - Homoki bakszakáll Scorzonera purpurea L . - Piros pozdor Scorzonera hispanica L . - Spanyol pozdor Scorzonera austriaca Willd. - Osztrák pozdor Scorzonera parviflora Jacq. - Kisvirágú pozdor Chondrilla juncea L . - Nyúlparéj Taraxacum serotinum (W. et K.) Poir. - Kései pitypang Taraxacum erythrospermum Andrz. - Szarvacskás pitypang Taraxacum officinale Weber ex Wiggers - Pongyola pitypang Mycelis muralis (L.) Dum. - Kakicsvirág Sonchus oleracens L . - Szelíd csorbóka Sonchus asper (L.) Hill. - Szúrós csorbóka Sonchus arvensis L . - Mezei csorbóka Lactuca perennis L . - Kék saláta Lactuca viminea (L.) J. et C. Presl - Gatyás saláta Lactuca quercina L . - Cserlevelű saláta Lactuca serriola L . - Keszegsaláta Crépis rhoeadifolia M. B. - Pipacslevelű zörgőfű Crépis tectorum L . - Hamvas zörgőfű Crépis praemorsa (L.) Tausch. - F ü r t ö s zörgőfű Hieracium pilosella L . - Ezüstös hölgymái

Hieracium Hieracium Hieracium Hieracium Hieracium Hieracium Hieraciuim

bauhinii Schult, ex Bess. - Magas hölgymái sylvaticum (L.) Grufbg - Erdei hölgymái latifolium Spr. - Rövidlevelű hölgymái umbellatum L . - Ernyős hölgymái racemosum W. et K. - F ü r t ö s hölgymái sabaudum L . - Olasz hölgymái auriculoides Láng - Füles hölgymái

Pyrolaceae - K ö r t i k e f é l é k Pyrola rotundifolia L . - Kereklevelű körtike Loranthaceae - Fagyöngyfélék Loranthus europaeus Jacq. - Fakín Viscum album L . - Fehér fagyöngy Santalaceae - Z s e l l é r k e f é l é k Thesium linophyllon L . - Lenlevelű zsellérke Thesium aruense Horvátovszky - Homoki zsellérke Caryophyllaceae - Szegfűfélék Agrostemma githago L . - Konkoly Viscaria vulgaris Bernh. - Szurokszegfű Silène vulgaris (Mönch) Garcke - Hólyagos habszegfű Silène otites (L.) Wib. - Szikár habszegfű Silène conica L . - Homoki habszegfű Silene multiflora (Ehrh.) Pers. - Sokvirágú habszegfű Silene longiflora Ehrh. - Gór habszegfű Silene nutans L . - Kónya habszegfű Lycnis flos-cuculi L . - Réti kakukkszegfű Melandrium viscosum (L.) Celak. - Ragadós mécsvirág Melandrium album (Mill.) Garcke - Fehér mécsvirág Melandrium sylvestre (Schkhur) Roehl. - Piros mécsvirág Gypsophila paniculata L . - Buglyos fátyolvirág Petrorhagia proliféra (L.) Ball et Heyw. - Aszúszegfű Dianthus serotinus W. et K. - Kései szegfű Dianthus pontederae Kern. - Magyar szegfű Dianthus armeria L . - Szeplős szegfű Dianthus collinus W. et K. - Dunai szegfű Saponaria officinalis L . - Szappanfű Stellaria media (L.) Vili - T y ú k h ú r Stellaria holostea L . - Olocsáncsillaghúr Stellaria graminea L . - Pázsitos csillaghúr Cerastium brachypetalum Desp. - Kisszirmú m a d á r h ú r Cerastium fontanum Baumg. - Réti m a d á r h ú r

Cerastium semidecandrum L . - B é k a m a d á r h ú r Holosteum umbellatum L . - Olocsán Minuartia glomerata (M. B.) Degen - Gomolyos k ő h ú r Minuartia viscosa (Schreb) Schinz et Thell. - Enyves k ő h ú r Minuartia fastigiata (Sm.) Rchb. - Nyalábos k ő h ú r Minuartia setacea (Thuill.) Hay. - Sziklai k ő h ú r Minuartia verna (L.) Hiern. - Tavaszi k ő h ú r Arenaria procera Spr. - Hegyi h o m o k h ú r Arenaria serpyllifolia L . - K a k u k k h o m o k h ú r Moehringia trinerva (L.) Clairv. - Erdei csitri Paronychia cephalotes - Ezüstaszott Chenopodiaceae - L i b a t o p f é l é k Polycnemum aruense L . - Mezei torzon Polycnemum verrucosum Láng - Bibircses torzon Chenopodium opulifolium Schrad. - Bangitalevelű libatop Chenopodium album L . - Fehér libatop Chenopodium botrys L . - Rubianka-libatop Chenopodium glaucum L . - Fakó libatop Chenopodium strictum Roth - Csíkos libatop Corispermum nitidum Kit. - Fényes poloskamag Salsola kali L . - Homoki ballagófű Atriplex rosea L . - Fehér laboda Atriplex hastata L . - D á r d á s laboda Amaranthaceae - Amarántfélék Amaranthus retroflexus L . - Szőrös disznóparéj Amaranthus chlorostachys Willd. - Karcsú disznóparéj Amaranthus patulus Bert. - Terpedt disznóparéj Amaranthus blitoides S. Watson - Labodás disznóparéj Amaranthus deflexus L . - Vöröslő disznóparéj Primulaceae - K a n k a l i n f é l é k Primula veris Huds. - Tavaszi kankalin Samolus ualerandi L . - Arokvirág Lysimachia nummularia L . - Pénzlevelű lizinka Lysimachia vulgaris L . - Közönséges lizinka Anagallis arvensis L . - Mezei tikszem Polygonaceae - K e s e r ű f ű f é l é k Rumex acetosella L . - J u h s ó s k a Rumex crispus L . - Fodros lórom Rumex sanguineus L . - Erdei sóska Rumex hydrolapathum Huds. - Tavi lórom

Rumex acetosa L . - Mezei sóska Polygonum patulum M.B. - Kitaibel-keserűfű Polygonum auiculare L . - Madárkeserűfű Polygonum arenarium W. et K. - Homoki keserűfű Polygonum lapathifolium L . - Lapulevelű keserűfű Bilderdykia convolvulus (L.) Dum. - Szulákkeserűfű Reynoutria japonica Houtt. - Ártéri japánkeserűfű Moraceae - E p e r f a f é l é k Morus alba L . - Fehér eper Cannabaceae - K e n d e r f é l é k Kumulus lupulus L . - Felfutó komló Cannabis sativa L . - Kender Urticaceae - C s a l á n f é l é k Urtica dioica L . - Nagy csalán Urtica urens L . - Kis csalán Parietaria officinalis L . - Falgyom Ulmaceae - S z i l f a f é l é k Ulmus minor Mill. - Mezei szil Betulaceae - N y í r f a f é l é k Betula pendula Roth - Közönséges nyír Corylus avellana L . - Közönséges mogyoró Carpinus betulus L . - Közönséges gyertyán Alnus glutinosa (L.) Gärtn. - Enyves éger Fagaceae - B ü k k f a f é l é k Fagus sylvatica L . - Bükk Quercus cerris L . - Cserfa Quercus robur L . - Kocsányos tölgy Quercus petraea (Mattuschka) Lieblein - Kocsánytalan tölgy Quercus pubescens Willd. - Molyhos tölgy Salicaceae - F ű z f a f é l é k Salix fragilis L . - Csöregefűz Salix triandra L . - Mandulalevelű fűz Salix alba L . - Fehér fűz Salix purpurea L . - Csigolyafűz Salix caprea L . - Kecskefűz Salix cinerea - Hamvas fűz Salix repens L . subsp. rosmarinifolia - Serevényfűz

Populus alba L . - Fehér nyár Populus nigra L . - Fekete nyár Populus tremula L . - Rezgő nyár MONOCOTYLEDONOPSIDA

- EGYSZIKŰEK

Alismataceae - H i d ő r f é l é k Alisma plantago-aquatica - Vízi hidőr Alisma lanceolatum With. - Lándzsás hidőr Butomaceae - V i r á g k á k a f é l é k Butomus umbellatus L . - Virágkáka Hydrocharitaceae - Békatutajfélék Elodea canadensis Rich, ex Michx. - Átokhínár Potamogetonaceae - B é k a s z ő l ő f é l é k Potamogeton natans L . - Úszó békaszőlő Liliaceae - L i l i o m f é l é k Veratrum nigrum L . - Fekete zászpa Veratrum album L . - Fehér zászpa Colchicum autumnale L . - Őszi kikerics Anthericum ramosum L . - Ágas homokliliom Antherium liliago L . - F ü r t ö s homokliliom Gagea lutea (L.) Ker-Gawl. - Sárga tyúktaréj Gagea pusilla (F. W. Schm.) R. et Sch. - Kis tyúktaréj Gagea minima (L.) Ker-Gawl. - Apró tyúktaréj Allium vineale L . - Bajuszos hagyma Allium sphaerocephalon L . - Bunkós hagyma Allium scorodoprasum L . - Kígyóhagyma Allium suaveolens Jacq. - Illatos hagyma Allium montanum F. W. Schm. - Hegyi hagyma Allium oleraceum L . - Érdes hagyma Allium flavum L . - Sárga hagyma Lilium martagon L . - Turbánliliom Ornithogalum umbellatum L . - Ernyős madártej Ornithogalum boucheanum (Kunth) Asch. - Kónya madártej Ornithogalum gussonei Ten. - Pusztai madártej Muscari neglectum Guss. ex Ten. - F ü r t ö s gyöngyike Muscari comosum (L.) Mill. - Üstökös gyöngyike Asparagus officinalis L . - Közönséges spárga Polygonatum latifolium (Jacq.) Desf. - Széleslevelű salamonpecsét Polygonatum odoratum (Mill.) Druce - Soktérdű salamonpecsét

Polygonatum multiflorum (L.) All. - F ü r t ö s salamonpecsét Conuallaria majális L . - Gyöngyvirág Amaryllidaceae - Amarilliszfélék Galanthus nivalis L . - Hóvirág Leucojum aestivum L . - Nyári tőzike Sternbergia colchiciflora W. et K. - Vetővirág Iridaceae - N ő s z i r o m f é l é k Iris sibirica L . - Szibériai nőszirom Iris pseudacorus L . - Sárga nőszirom Iris arenaria W. et K. - Homoki nőszirom Iris pumila L . - Apró nőszirom Iris variegata L . - Tarka nőszirom Juncaceae - S z i t t y ó f é l é k Juncus effusus L . - Békaszittyó Juncus bufonius L . - Varangyszittyó Juncus conglomeratus L . - Csomós szittyó Juncus compressus Jacq. - Réti szittyó Juncus inflexus L . - Deres szittyó Luzula luzuloides (ham.) Dandy et Wilm. - Fehér perjeszittyó Luzula campestris (L.) DC. - Mezei perjeszittyó Orchidaceae - K o s b o r f é l é k Cephalanthera rubra (L.) Rich. - Piros madársisak Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce - Fehér madársisak Epipactis palustris (L.) Cr. - Mocsári nőszőfű Epipactis helleborine Cr. - Széleslevelű nőszőfű Epipactis tallosii Molnár et Robatsch - Tallós nőszőfű Limodorum abortivum (L.) Sw. - Gérbics Listera ovata (L.) R.Br. - Békakonty Neottia nidus-avis (L.) Rich. - Madárfészek Platanthera bifolia (L.) Rich. - Kétlevelű sarkvirág Platanthera chlorantha (Cust.) Rchb. - Zöldes sarkvirág Orchis morio L . - Agár kosbor Orchis coriophora L . - Poloskaszagú kosbor Orchis tridentata Scop. - Tarka kosbor Orchis pallens L . - Sápadt kosbor Orchis ustulata L . - Sömörös kosbor Orchis militaris L . - Vitézkosbor Orchis mascula L . ssp. signifera (Vest) Soó - Füles kosbor Orchis purpurea Huds. - Bíboros kosbor Orchis laxiflora ham. ssp. palustris (Jacq.) Bonnier et Layens - Mocsári kosbor

Dactylorhiza incarnata (L.) Soó - H ú s s z í n ű ujjaskosbor Anacamptis pyramidalis (L.) Rich. - Vitézvirág Cyperaceae - S á s f é l é k Cyperus fuscus L . - Barna palka Eriophorum latifolium Hoppe - Széleslevelű gyapjúsás Schoenoplectus lacustris (L.) Palla - Tavi k á k a Schoenus nigricans L . - Kormos csaté Bolboschoenus maritimus (L.) Palla - Zsióka Eleocharis palustris (L.) R. et Sch. - Mocsári csetkáka Holoschoenus romanus (L.) Fritsch - S z ü r k e k á k a Eleocharis quinqueflora 0. Schwarz - Gyérvirágú csetkáka Cladium mariscus (L.) Pohl - Télisás Carex halleriana Asso - Sziklai sás Carex humilis Leyss. - Lappangó sás Carex montana L . - Hegyi sás Carex michelii Host - Sárgás sás Carex oederi Retz. - Iszapsás Carex flacca Schreb. - Deres sás Carex liparicarpos Gaud. - Fényes sás Carex pilosa Scop. - Bükkös sás Carex pairei F. Schultz - Berzedt sás Carex leporina L . - Nyúlsás Carex stenophylla Wahlbg. - Keskenylevelű sás Carex pilulifera L . - Eperjes sás Carex elata Ali. - Zsombéksás Carex paniculata Jusl. - Bugás sás Carex vulpina L . - Rókasás Carex acutiformis Ehrh. - Mocsári sás Carex riparia Curt. - Parti sás Carex panicea L . - M u h a r s á s Carex hostiana DC. - Barna sás Carex distans L . - Réti sás Carex caryophyllea Latour. - Tavaszi sás Carex alba Scop. - Fehér sás Carex hirta L . - Borzas sás Gramineae - P á z s i t f ű f é l é k Bromus sterilis L . - Meddő rozsnok Bromus tectorum L . - Fedélrozsnok Bromus inermis Leyss. - Árva rozsnok Bromus pannonicus Kumm. et Sendt. - Magyar rozsnok Bromus erectus Huds. - S u d á r rozsnok Bromus mollis L . - Puha rozsnok

Bromus squarrosus L . - Berzedt rozsnok Bromus japonicus Thunbg. - Parlagi rozsnok Bromus ramosus Huds. - Agas rozsnok Festuca arundinacea Schreb. - N á d k é p ű csenkesz Festuca pratensis Huds. - Réti csenkesz Festuca heterophylla ham. - Felemáslevelű csenkesz Festuca uaginata W. et K. - Magyar csenkesz Festuca pallens Host - Deres csenkesz Festuca rupicola Heuff. - Pusztai csenkesz Festuca valesiaca Schleich. - Vékony csenkesz Festuca pseudodalmatica Krajina - Sziklai csenkesz Festuca pseudovina Hack, ex Wiesb. - Sovány csenkesz Festuca wagneri Degen - Rákosi csenkesz Brachypodium sylvaticum (Huds.) R. et Sch. - Erdei szálkaperje Brachypodiumpinnatum (L.) PB. - Tollas szálkaperje Glyceria maxima (Hartm.) Holmbg. - Vízi h a r m a t k á s a Glyceria fluitans (L.) R. Br. - Réti h a r m a t k á s a Puccinellia distans (L.) Pari. - Közönséges mézpázsit Poa bulbosa L . - G u m ó s perje Poa annua L . - Egynyári perje Poa badensis Hke. - Sziklai perje Poa nemoralis L . - Ligeti perje Poa palustris L . - Mocsári perje Poa compressa L . - Laposszárú perje Poa pratensis L . - Réti perje Poa angustifolia L . - Karcsú perje Briza media L . - Rezgőpázsit Dactylis glomerata L . - Csomós ebír Dactylis polygama Horvátovszky - Erdei ebír Melica ciliata L . - P r é m e s gyöngyperje Melica uniflora Retz - Egyvirágú gyöngyperje Melica nutans L . - Bókoló gyöngyperje Lolium perenne L . - Angolperje Molinia simonii Milkovits - Simon-kékperje Molinia coerulea agg. - Kékperjefajok/kisfajok Agropyron pectinatum (M.B.) R. et Sch. - Taréjos t a r a c k b ú z a Agropyron intermedium (Host) PB. - Deres t a r a c k b ú z a Agropyron repens (L.) PB. - Közönséges t a r a c k b ú z a Hordeum murinum L . - Egérárpa Hordelymus europaeus (L.) C. O. Harz - Haj perje Eragrostis minor Host - Kis tőtippan Phragmites australis (Cav.) Trin. - Nád Cleistogenes serotina CL.) Keng - Késeiperje Cynodon dactylon (L.) Pers. - Csillagpázsit

Deschampsia caespitosa (L.) PB.- Gyepes sédbúza Holcus lanatus L . - Lágy selyemperje Arrhenatherum elatius (L.) Presl - Franciaperje Helictotrichon pubescens (Huds.) Pilg. - Pelyhes zabfű Corynephorus canescens (L.) PB. - Ezüstperje Koeleria glauca (Schkuhr.) DC. - Deres fényperje Koeleria eristata (L.) Pers. - Karcsú fényperje Agrostis stolonifera L . - Fehér tippan Agrostis capillaris L . - C é r n a t i p p a n Apera spica-venti (L.) PB. - Nagy széltippan Calamagrostis canescens (Web.) Roth em. Druce - D á r d á s n á d t i p p a n Calamagrostis pseudophragmites (Hall. f.) Koel. - Parti nádtippan Calamagrostis epigeios (L.) Roth - Siskanád Phleum phleoides (L.) Karsten - Sima komócsin Alopecurus pratensis L . - Réti ecsetpázsit Stipa capillata L . - Kunkorgó árvalányhaj Stipa pulcherrima C. Koch - Csinos árvalányhaj Stipa eriocaulis Borb. - Délvidéki árvalányhaj Piptatherum virescens (Trin.) Boiss. - Bajuszos kásafű Tragus racemosus (L.) Ali. - Tövisperje Anthoxanthum odoratum L . - Borjúpázsit Phalaroides arundinacea (L.) Rauschert - Pántlikafű Digitaria sanguinalis (L.) Scop. - Pirók ujjasmuhar Digitaria ciliaris (Retz.) Koeler - Pillás ujjasmuhar Panicum capillare L . - Hajszálágú köles Echinochloa crus-gali (L.) PB. - Közönséges kakaslábfű Setaria viridis (L.)PB. - Zöldes muhar Setaria pumila (Poir.) R. et Sch. - Fakó muhar Setaria verticillata (L.) PB. - Ragadós muhar Bothriochloa ischaemum (L.) Keng - Fenyérfű Chrysopogon gryllus (Torn.) Trin. - Elesmosófű Sorghum halepense (L.) Pers. - Fenyércirok Araceae - K o n t y v i r á g f é l é k Arum maculatum L . - Foltos kontyvirág Lemnaceae - B é k a l e n c s e f é l é k Lemna minor L . - Apró békalencse Lemna gibba L . - P ú p o s békalencse Spirodela polyrhiza (L.) Schleiden - Bojtos békalencse Typhaceae - G y é k é n y f é l é k Typha latifolia L . - Bodnározó gyékény Typha angustifolia L . - Keskenylevelű gyékény

IRODALOM

Asztalos, J.-Ötvös, E.-Benyovszky, M. B,-Penksza, K. (1995): Phytosocyological stu­ dies of the cliff Fehér-szirt, near Kesztölc, Hungary - Acta Bot. Hung. 39 (1-2). pp. 71-95. Bartha D.-Kevey B.-Morschauser T.-Pócs T. (1995): Hazai erdőtársulásaink - Tilia I . Sopron, pp. 8-85. Bauer N. (1996): A dorogi Strázsa-hegy és környékének botanikai értékeiről (Pilis­ iig.) - Kanitzia 4. pp. 201-214. Borhidi A. (1956): Die Steppen und Wiesen im Sandgebiet der kleinen ungarischen Tiefebene - Acta Bot. Hung. 1956. pp. 241-273. Borhidi A. (1996): Critical revision of the Hungarian plant communities - Janus Pannonius University, Pécs. 138 p. Boros Á. (1953): A Pilis-hegység növényföldrajza - Földr. É r t . 2. pp. 370-385. Boros A. (1953): A Gerecse-hegység növényföldrajza - Földr. Ért. 2. pp. 470-484. Borovszky S. (1907): Esztergom megye, Magyarország vármegyéi és városai sorozat. 138 p. Borsos O.-Ruprecht K.-Tóth Zs. (1991): Sátorkőpuszta természeti értékei - Szakdol­ gozat, Bp. ELTE. 59 p. Degen A. (1904): Gentiana austriaca A. et J. Kerner, forma Grundliana m. - Magyar Botanikai Lapok. pp. 10-18. Degen Á. (1907): Baranyanádasdi dr. Feichtinger Sándor (1817-1907) - Magyar Bo­ tanikai Lapok 1907/VL pp. 2-7. Dobolyi K. (1997): Gondolatok az Achillea horanszkyi Újhelyi taxonómiai helyzeté­ ről - Kitaibelia II/2. pp. 177-178. Feichtinger S. (1893): Az esztergomi Kereskedelmi és Iparbank fennállásának 25. évfordulójára mondott beszéd - Esztergom, pp. 1-21. Feichtinger S. (1899): Esztergom megye és környékének flórája - Esztergom. 456 p. Feichtinger S. (1904): Adatok G r ü n d l Ignácz életéből - Magyar Botanikai Lapok 3. pp. 18-21. Fekete G. (1996): A hazai biodiverzitás feltárás, megértés, megőrzés - Természet V i ­ lága 1996. I I . különszám, pp. 16-19. Fekete G.-Jakucs P. (1957): N é h á n y karsztbokorerdő-faj elterjedési adatainak kata­ lógusa Magyarországról - Ann. hist. nat. Mus. nat. hung. 8. pp. 181-195. Fekete G.-Járai-Komlódi M. (1962): Die Schuttabhangwalder der Gerecse- und Bakonygebirge - Annales Univ. Sei. Bp., Sect. Biol. 5. pp. 115-580. Gáyer Gy. (1909): A Pulsatilla Gáyeri Simk. és a P mixta Hal. második termőhelye h a z á n k b a n - Magyar Botanikai Lapok 8. pp. 56-58. Gáyer Gy. (1916): Komárom megye virágos növényeiről - Magyar Botanikai Lapok 15. pp. 37-54.

Gombocz E. (1939): A magyar növénytani irodalom bibliográfiája 1578-1900. Buda­ pest. Gründl I . (1863): Berg Pilis bei Gran i n Ungarn - Österr. bot. Zeitschr. 13. pp. 16-17. Horánszky A. (1957): Adatok a Pilis-hegység flórájához - Bot. Közlem. 47. p. 109. Hortobágyi T.-Simon T. (1981) Növényföldrajz, t á r s u l á s t a n és ökológia - Tankönyv­ kiadó, Budapest. Horváth F.-Dobolyi Z. K.-Morschauser T.-Lőkös L.-Karas L.-Szerdahelyi T. (1995): Flóra adatbázis 1.2., Taxonlista és attribútum-állomány - Vácrátót. Jávorka S. (1903): Adatok a Pilis-hegység növényzetének ismeretéhez - Magyar Bo­ tanikai Lapok 2. p. 352. Jávorka S. (1904): Adatok a Pilis-hegység növényzetének ismeretéhez - Növényt. Közlem. 3. pp. 119-120. Jávorka S. (1907): Feichtinger Sándor nekrológja. I n : Esztergom és Vidéke 1907. jan. 10. Klein Gy. (1907): Feichtinger Sándor - Növényt. Közlem. 6. pp. 34-37. Kovács J. A. (1995): Lágyszárú növénytársulásaink rendszertani áttekintése - Tilia. pp. 86-144. Kovács M.-Priszter Sz. (1974): A flóra és vegetáció változása Magyarországon az utolsó száz évben - Bot. Közlem. 61. pp. 185-197. Kovács M.-Priszter Sz. (1977): Védelmet kívánó növényfajaink és növénytársulása­ i n k - M T A Biol. Oszt. Közi. 20. pp. 161-194. Közép-dunavidéki Intéző Bizottság (1995): Duna-Ipoly Nemzeti Park (előterjesztés a védetté nyilvánításról) - Dunakanyar Híradó, különkiadás p. 12. Láng I.-Prommer M. (1998): Az Epipactis tallosii Molnár et Robatsch a magyaror­ szági Kis-Alföldön. I n : Apró közlemények - Kitaibelia 3 (2) p. 371. Matus G. (1993): N é h á n y új florisztikai adat a Gerecséből - Botanikai Közlem. 80. pp. 41-45. Matus G.-Barina Z. (1998): N é h á n y újabb adat a Gerecse és környéke flórájához Kitaibelia 3 (2) pp. 281-286. Molnár A.-Sulyok J.-Vidéki R. (1995): Vadon élő orchideák, KLTE Debrecen. 160 p. Nagy Antal (1907): Dr. Feichtinger Sándor. In: Az Esztergomi Reáliskola értesítője 1906-1907. pp. 1-7. Pécsi M. (szerk.) (1975): A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék - Aka­ démiai K. Bp. 605 p. Pécsi M. (szerk.) (1987): A Dunántúli-középhegység A), B) - Akadémiai K. Budapest. Penksza K. (1991): New floristic records from the Gerecse Mountains - Abstracta Botanica 15. pp. 61-62. Penksza K. (1991): A cheklist of vascular plants for two localities at Esztergom, Hun­ gary - Abstracta Botanica 15. pp. 63-65. Penksza K. (1992): Láprétfoltok Esztergom vidéke délkeleti részén - Bot. Közlem. 79. (2) pp. 145-162. Penksza K. (1995): Flora of the Őr-hegy (Gerecse Mts, Hungary) - Studia Bot. Hung. 26. pp. 37-48.

Penksza K.-Morschauser T.-Horváth F.-Asztalos J. (1994): A kesztölci Kétágú-hegy és környékének vegetációtérképe - Bot. Közi. 81. pp. 157-164. Priszter Sz. (1986): Növényneveink: Magyar-latin szógyűjtemény - Mezőgazdasági K. Bp. 191 p. Seregélyes T. (1974): Über die Felsenrasenvegetation des Gerecsegebirges - A n n . Univ. Sei. Bp. Sectio Biol. 16. pp. 123-144. Seregélyes T. (1977): Adatok a Gerecse-hegység flórájához - Abstracta Botanica 5. pp. 45-55. Simon T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója - Tankönyvkiadó, Bp. 892 p.^ Szállási A. (1969): Feichtinger Sándor ovros-botanikus. I n : Komárom megyei orvos­ napok közleményei 1969. pp. 142-145. Szállási A. (1987): Esztergomi arcképcsarnok: Feichtinger Sándor. I n : Esztergom és Vidéke 1987. jan. 11. Szállási Á. (1987): Szegényháztól a kórházig (Esztergom egészségügyének történe­ te) - Komárom, pp. 40-47. Szolláth Gy. (1980): Data to the flora and vegetation of the Gerecse Mountains I . Studia Bot. Hung. 14. pp. 83-105. Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézi­ könyve I - V L Akadémiai Kiadó. Bp. Tímár G. : A vegetációtörténet pollenanalitikai elemzésének problémái - Vasi Szem­ le 52. 3. pp. 333-348. Zólyomi B. (1936): A pannóniai flóratartomány és az északnyugatnak h a t á r o s terü­ letek sziklanövényzetének á t t e k i n t é s e - Annls. hist. nat. mus. natn. hung. 30. pp. 136-139. Zólyomi B. (1942): A középdunai flóraválasztó és a dolomitjelenség - Bot. Közlem. 39. pp. 209-231. Zólyomi B. (1958): Budapest és környékének természetes növénytakarója. I n : Buda­ pest természeti képe (szerk. Pécsi M.) - Akadémiai K. Bp. pp. 511-642.

A kézirat lezárva: 1998. j ú n i u s 30.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk a könyv megjelenését lehetővé tevő támogatóinknak, illetve a lektoroknak, dr. Priszter Szaniszlónak és F u t ó J á n o s n a k alapos és odaadó mun­ kájukért. Köszönettel tartozunk a környéken dolgozó fiatal botanikusoknak, Barina Zoltánnak, Gruber P é t e r n e k , L á n g Istvánnak, Matus Gábornak, Pifkó Dánielnek és Prommer Mátyásnak, akik értékes megfigyeléseikkel, adataikkal hozzájárultak e munka elkészítéséhez. Külön köszönet illeti Pick József helytörténeti kutatót, hosszú évek óta t a r t ó sokrétű segítségéért. Szüleink és családtagjaink m i n d e n n e m ű t á m o g a t á s á t is ezúton szeretnénk megköszönni.

A kapotnyak a bükkösök jellemző növénye. Különlegessége, hogy az avarban lapuló piciny virágainak meztelen csigák végzik (Engter nyomán)

megporzását

Téli bükkös a Pilisben