Ditka, az árva (Regény) Írta: Végh Miki

Ditka, az árva (Regény) Írta:

Végh Miki e-mail: [email protected]

2008. január - 2011. április 15.

TARTALOM A kelepce Fordulat Bizalom Költöztetés Az első lépések A kis bizonytalan Szerelem Szerda Meglepetések Visszatekintés Almáspite A szüzesség elvesztése Az intézeti lányok Óvszer Nézeteltérés Robi mesél Elment a baba Az erőszak Dönci bácsi Gyermeknap Az álom Valaki megveszett Névnap A hír Vizsga és esküvő Hiszti A szőke herceg Ditka Visnyevszky Izgalom Az első találkozás Karácsony Kettesben anyukával Robika Hárman maradtunk Csendes lett a ház Robi intézkedett Nyugtalanság Édes bizonytalanság Az élmények Izgalom Ideges várakozás Ditkának elment az esze Gyászolnak, csak nem tudják mit Ditka, a kishitű Epilógus

2

A kelepce Vasárnap délután van. Valaki zavarja a nyugalmamat. Ki lehet az, aki ilyenkor bátorkodik becsengetni? Kinn tombol a januári zimankó. Ablakon keresztül látom, egy alacsony, barna hajú, fiatal nő várakozik a kapunál. Erőt vettem magamon, és kimentem. - Jó napot kívánok! Rákos gyerekek megsegítésére gyűjtök pénzt a vöröskereszt megbízásával. Szeretném, ha csekély összeggel hozzájárulna orvosi ellátásukhoz! - Fáradjon be a házba! Nincs kedvem ebben a hidegben itt kinn társalogni. Beengedtem a kapun. Közben eszembe jutott, amiket a tv-ben meg a rádióban mondanak: a vöröskereszt házalva nem gyűjt. Tehát a csaj saját céljára koldul. Máris megvolt a stratégiám. Bevezettem a ház közepén lévő ablaktalan szobába, amit eredetiben stúdiónak terveztem az építkezéskor, de abból nem lett semmi. Így azután, ha teljes nyugalomra vágyom, ott szoktam heverészni a csendben. Természetesen ahogy mentünk befelé, magam mögött minden ajtót, mindhármat bezártam kulcsra. - Milyen összegre gondol, kedves? - 500 vagy 1000 forint, ahogy magának telik, bár úgy látom, nem tartozik a szegények közé. - A vöröskereszt ilyen formában nem gyűjt pénzt. Igazolná magát? Zavarba jött. Táskájában kezdett kutatni, én pedig kivettem a kezéből. Utána kapott. Egy mozdulattal lebeszéltem a cselekedetéről. Egyik kezemben szorosan fogva a táskát, másik kezemmel megmarkolva a karját, hátrébb tessékeltem a kisasszonyt. - Kapsz pénzt. Kérdésem, mi a fizetséged érte? Magadnak koldulsz. Feltételezem, érted, mire gondolok. - Értem vagy nem értem, ez szemtelenség. Adja vissza a táskámat! Próbálta karját kiszabadítani, a másik kezével meg nyúlt a táska után. Egy csavarintás a csuklóján, és máris hátat fordított nekem. - Kisanyám, hisztizhetsz kedvedre, senki nem fogja meghallani! Ha elengedem a karodat, akkor sem tudsz kimenni. Javaslom, gondolkodjál! Mondtam, fizetni fogsz. Azt is elárulom, a testeddel. Kiélem vágyaimat rajtad, aztán húzhatsz a fenébe! Táskáját feldobtam a fejem felett lévő polcra, egyúttal levettem onnan a pisztolyomat, és csak azután engedtem el a karját. Megperdült tengelye körül. Látva a ráfogott fegyvert, szoborrá merevedett. - Odamégy a heverőhöz! Mozdulj! Ha engedelmeskedsz, az fog történni veled, ami aligha lesz ellenedre. Bögyös kis csaj vagy, biztos viszketni fog a muffod, ha meglátod mit kapsz bele. De ha ellenszegülsz, szitává lőlek. Világos? Lassan távolodott tőlem, és megállt a heverőnél. - Fordulj felém, és kezdjél vetkőzni! Minden ruhadarabot, amit leveszel, dobjad ide a bal oldalamra. A csizmádat pedig az ajtóhoz! Gyerünk! Pisztolyommal a félelmet tartottam a csajban. Élveztem, ahogy szó nélkül vetkőzik. Ha a csizmáját hozzám vágja, lelepleződöm. Azonban a kis naiv az ajtóhoz dobta mindkettőt. Láttam, remeg a félelemtől. Mikor csak harisnyanadrág és melltartó volt rajta, megállt a vetkőzéssel. - Gyerünk, mindent levetni! Nem gondolod, hogy bugyin keresztül duglak meg. Viháncolok veled egy jót, aztán húzhatsz, ahová kedved tartja! 3

- Férjem van. - Na bumm! Gondolom, nincs elrejtve a harisnyanadrágodban, amiből következik, pillanatnyilag szabad a bejárás. Egyébként közlöm, nincs feleségem. Csípem az ilyen kívánatos bulákat. Főleg akik maguktól házhoz jönnek. Gyerünk, látni akarlak meztelenül! Gyilkos szemekkel nézett rám. Ami a lényeg, megszabadult utolsó ruhadarabjaitól is. Alacsony csaj, de formás, kedvemre való, izgató mellekkel és a lábai között a barna fanszőrzettel. - Simogassad a didijeidet! Látom, nem vagy még felkészülve egy méretes betevő fogadására. Simogatta. Ügyelve arra, a pisztoly rászegeződve maradjon, kezdtem magamról ledobálni a ruhát. A farkam meg beindult tisztességesen. Nem tűnt úgy, hogy meztelenségem, a méretes szerszámom hatott volna rá. - Dőljél hátra az ágyra, térdeidet hajlítsad be, a talpaid is az ágyon legyenek! Tárd szét a combjaidat! A pisztolyt feldobtam a polcra, odaugrottam hozzá, két kezét magastartásba feszítettem. Sikerült betalálnom. Tövig löktem, ami fájt nekem is, hiszen teljesen száraz volt a hüvelye. Ő viszont felsikoltott a fájdalomtól. - Így kell ezt csinálni, nem lacafacázni veletek. Ne izgulj, nem kell az életed! Megdolgozom a testedet, és ha rendes leszel, még fizetek is érte. Hülye kis kurva. Kicsalni a jóérzésű emberektől a pénzt, ahhoz van eszed. Dolgozz meg érte! Jajgatott minden löketnél. - Hiába jajgatsz! Nem tudsz meghatni. Lelkiismeretlen kis dög. Miért nem egyeztél bele magadtól? Nem szokásom kihagyni az előjátékot. Ne kapálózz a lábaiddal, mert kikötözlek! Elengedtem a kezeit. Így is túlsúlyban voltam hozzá képest. Saccra 50 és 60 kiló között mozoghatott az én mázsámhoz és 190 centimhez képest. Kénytelen voltam megakadályozni lábai mozgását. Megfogtam a bokáit, és felfeszítettem a lábait. Közben gyorsítottam a löketeken. Legalább negyedórát keféltem ilyen formában. Majd akaratom ellenére elélveztem. Mindegy, ha így alakult, változtassunk pozitúrát. Felkeltem a hasáról. - Állj az ágyon négykézlábra! Nehezen mozdult, de a szándék egyértelmű volt. Betört a kis csaj. Fájhatott neki, mert mielőtt hasra fordult, odakapott magához. - Mozogj élénkebben, ez még csak a bevezetés volt! Nehezen, de sikerült neki. Farkamat feneke vágatában mozgattam párszor le és fel, majd megállapodtam a lyuknál. - Könyörgöm, oda ne dugjad! Inkább öljél meg, ne kínozzál! Olyan keserves hangon mondta, hogy képtelen voltam elhatározásomat végrehajtani. Megujjaztam a nunáját, aztán makkomat a nyíláshoz igazítva Immár hátulról nyársaltam fel. Az első lökettől arcra borult. - Ne jajgass! Nem fájhat annyira, hiszen nedves vagy. Hálás lehetsz érte, hogy besíkosítottam. Alányúltam mindkét kezemmel, és megmarkoltam a didijeit, aztán mindent bele a végkimerülésig. Nyöszörgött, nyögött, jajgatott. Cseppet sem zavart. Addig dugtam, míg több hét megtartóztatottságomat bele nem pumpáltam. Alaposan kidöglöttem én is a végére, de azért megvártam, hogy a brokim kicsússzon belőle.

4

- Mehetsz öltözni, de figyelmeztetlek, minden mozdulatodat figyelem, és jaj neked, ha mást csinálsz, mint amit megengedek! Nem lehetett kellemes mosdás nélkül bugyit húzni. Szó nélkül öltözködött. Figyeltem őt, közben én is felkaptam a rucimat magamra. Mikor elkészültem, kezembe vettem a táskáját. Igazolványa szerint: Karácsonyi Judit, szül. 1981. december 24. Egy rosszul hamisított vöröskeresztes igazolványt is találtam, nem beszélve arról, hogy más névre kiállítva. Ezen felül vagy 50000 forintot. Ezeket betettem a zsebembe. Közben felöltözött, és szó nélkül, szoborként állt meg mellettem. Talán észre sem vette, nincs fegyver nálam. Eszem ágában nem volt lelőni. Kerestem a tekintetét, de hiába. Nagyon úgy nézett ki, csak a teste van jelen. - A történtek után távozik tőlem Karácsonyi kisasszony, elmegy a rendőrségre, és feljelentést tesz ellenem. - Nem tudom. - Dehogynem tudod! Kiváló alkalom, hiszen látlelettel tudod bizonyítani, megerőszakoltalak. - Nem gondolkodtam rajta. - Javaslom, jelentsél fel! Mindenesetre te is sittre kerülsz. Az igazolványaid nálam vannak. Valami azt súgja nekem, értelmes lány vagy. Tudod, milyen aljasságot követsz el. Az emberek szíve meglágyul, hiszen gyerekeknek segíthetnek a forintkáikkal. Minimális szégyenérzet sincs benned? - Tudom, hogy aljas dolog. El szeretnék menni. Különben mindegy, akár agyon is lőhetsz. - Fogadjunk, a férjed találta ki ezt a pénzszerzési módszert. Ő meg otthon sörözget. Mitől kék-zöld a combod? Feltételezem nem szoktad magadat verni meg rugdosni. Így van? - Így. - Visszaadom a pénzedet, ami a táskádban volt. Ezen felül kapsz tőlem 10000 forintot, hiszen ameddig használtalak, nem tudtál tarhálni. Remélem, meg vagy elégedve ennyi fizetséggel?! - Igen, me...

5

Fordulat Nem tudott többet mondani. Elsápadt, és ha nem fogom meg, a következő pillanatban a földre kerül. Elájult. Odavittem az ágyhoz, hanyatt fektettem. Kigomboltam a kabátját, és masszírozni kezdtem a szívét. Néztem, volt pulzusa és lélegzett is, de nem volt magánál. Semmi okosabbat nem tudtam kitalálni. Addig csináltam, mígnem kinyitotta a szemeit. - Lőjél le! Mindegy nekem, hol halok meg. - Engedelmeskedtél, semmi okom, hogy bántsalak. - Teljesen mindegy, akárki bánt. - Félsz a férjedtől? Nem lesz boldog a tudattól. Akarva, vagy akaratlanul, de megcsaltad. Nem válaszolt, elkezdett sírni. - Hozzak vizet? - A táskámat adjad ide, légy szíves! Odavittem neki. Hosszan keresgélt benne, majd valamit a szájába vett, és lenyelte. - Mi volt az? Kikaptam a táskát a kezéből, kiborítottam, de csak egy felirat nélküli kis zacskót találtam benne, amit nem tudtam beazonosítani. Ezen felül lejárt vonat- és buszjegyek, meg néhány más apróság. Mind-mind arra utalt, igencsak szerény életet él. - Könyörgöm, segítsél! Meg akarok dögleni. - A férjedtől jobban félsz, mint tőlem, ha nálam akarsz megdögleni. - Nem érdekes. Minden férfi szemét állat. Használtok bennünket kényetek-kedvetek szerint, mintha nem is érző emberek, hanem tárgyak lennénk. Uralkodtok felettünk, mert erősebbek vagytok. - Gyere, keljél fel! Felsegítettem, de alig bírt lábraállni. - Vegyük le a kabátodat! Engedelmesen levette. - Hova dobjam? Ahogy ezt kimondta, visszaesett az ágyra önkívületi állapotban. Bedobáltam mindent a táskájába, és kivittem a konyhába, ott betettem a szekrénybe. Vizet vittem neki. Kár volt óvatosnak lennem a táskával, mert mozdulatlanul feküdt az ágyon. Megint masszíroztam a szívét meg a karjait, de csak lassan tért észhez. - Üljél fel, idd meg a vizet! Felsegítettem, mert éreztem, jártányi ereje sincsen. Megitattam vele a vizet, majd egy párnára fektettem. - Jobban érzed magadat? - Öljél meg! Nem tudok magammal végezni, nincs hozzá bátorságom. - Mikor vert meg utoljára a férjed? Gondolom ma vagy tegnap. Látszanak a nyomai.

6

- Tegnap. Nem a férjem, csak az élettársam, vagy valami ilyesmi. Én tartom el. - Árulod a testedet? - Nem, bár ő azt is szeretné. Kell a pénz az italra, ezért házalok a vöröskereszt nevében. - Mint tapasztalod, ez sem kockázatmentes. Hogy lehet egy ilyen férfi mellett kitartani? - Nincs más választásom. Nincsen senkim, állami gondozott voltam. Mielőtt az intézetből kirúgtak, körbenéztem albérlet után. Őt találtam két évvel ezelőtt. Annyi a hasznom belőle, hogy fedél van a fejem felett. Vagy ezt az életet választom, vagy lehetek hajléktalan. - Éhes vagy? - Aki megunta az életét, nem érez éhséget. Segíts rajtam, hogy átkerüljek a túlvilágra! Tudom, nem könnyű, mert ha lelőnél, abból komoly bajod lehetne. - Szereted őt? - Kit, a Palit? Senkit nem szeretek. Soha nem is szerettem. Volt hová mennem az intézet után, ennyi az egész. - Szép dolog. Te koldulsz neki, ő pedig hálából naponta megruház érte. Jobban vagy? - Sajnos igen. - Nem akarsz megfürdeni? - Haza kell mennem, így is félholtra fog rugdosni. Fél órája otthon kéne lennem. Ő pedig nézi az órát, és ha kések, akkor kapok. - Félsz tőlem? - Már nem. Azt hiszem, rossz pillanatot fogtam ki, amikor a farkaddal gondolkodtál. - Nincsen nőm. Nincsen időm arra, hogy randevúzgassak. Begerjedtem, dugni akartam bármi áron. - Kiélvezhetted magadat egy gyenge nővel. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. - Nem szoktam állat lenni. Valóban rosszkor voltál rossz helyen. Tényleg nem szereted őt? - A kérdés is nevetséges. Senkit nem szeretek, nem csak őt, ahogy engem sem szeretett soha senki. Nem sajnáltatom magamat, én csak őszinte vagyok. - Rendben, Jutka. Bocsánat, a személyi igazolványodból tudom a nevedet. Egyébként: Kurucz Róbertnek hívnak. Levetkőzöl, nagyot fürdesz, aztán eszünk egy jót. Természetesen itt maradsz nálam. - Nem tehetem, értsél meg, így is elszámoltat. - Bemutatkoztam neked, milyen határozott vagyok. Megismétlem, itt maradsz nálam! Amiből következik, nem is tudna elszámoltatni. A többit bízd rám. Azt mondtad, nem félsz tőlem. Nem engedlek oda többé egyedül. Világos? Én is ajánlok neked egy üzletet. Az enyém leszel, mert nagyon bejössz nálam. Soha nem foglak megverni, te pedig nem fogsz koldulni, viszont lesz egy fix ... Remélem elég őszinte voltam. Elkezdett sírni, és elfordult tőlem. - Nem kell sírnod. Látom, nem akarsz velem üzletetkötni. Akkor pedig most azonnal hazaviszlek. Ezzel némi időt nyersz, talán elfogja nézni neked. Rendben? Felém fordult, de tovább sírt.

7

- Fegyvert fogtál rám, mi okom lehet, hogy bízzak benned? - Gyere szépen velem! Felsegítettem, és miközben karoltam a derekát, nehogy elessen, átmentünk a szoba másik felébe, ahol a polcon volt a pisztoly. - Felemellek, hogy elérjed a polcot, és vedd le a pisztolyt! Levette. - Tessék, ide állok veled szembe, húzd meg a ravaszt! Ledobta a földre. - Buta kislány. Ez játékpisztoly. Én kefélni akartam, ezért vetettem be. Megkérdezem: elmégy? Ez esetben hazaviszlek. Vagy itt maradsz nálam. Láttam rajta, meggyőztem, de bizonytalan, mert állat voltam vele. - Ne félj! Ha az vagy, akinek mondod magadat, jó életed lesz mellettem. Vetkőzzél le, megfürdesz, mert rád fér. A többi az én dolgom. Holnap elmegyek a holmijaidért. Gondolom, nincs olyan sok egy állami gondozottnak. Te többet nem fogsz vele találkozni, de az enyém leszel. Felejtsed el a tarhálást, mert azt nem tűröm! - Valamiből meg kell élnem. - Majd megbeszéljük. Mindenesetre becsületes munkával fogsz pénzt keresni. Sem koldusra, sem kurvára nincs szükségem. Félsz levetkőzni? Gyere, megmutatom a fürdőszobát, és magadra hagylak! A konyhában előkészítek dolgokat. Ha rosszul vagy, kiabáljál! Aztán én fürdök, te pedig addig alkotni fogsz vacsorát. Raktam ki a konyhaasztalra felvágottakat, vajat, tojást meg csemegeuborkát és természetesen, kenyeret. Nem álltam neki a szendvicskészítésnek. Őt akartam látni, hogy tevékenykedik a konyhában. Leültem, és magamba roskadtam. Milyen állat vagyok, ha pár hétig nincs nőm, képes lettem volna minden aljasságra csak azért, hogy a vágyaimat kielégítsem. Ha igazat mond, márpedig a látszat őt igazolja, cselekedetemmel nagy mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy még inkább elkeseredett legyen. Szegény lány, akinek nincs senkije, és kénytelen egy vadállathoz ragaszkodni csak azért, hogy valamivel emberibb életet élhessen, mint a hajléktalanok. Megijedtem, mert semmi hangot nem hallottam egy ideje a fürdőszobából. - Jutka! Semmi válasz. Illik, nem illik, bementem hozzá. Feküdt a kádban lehunyt szemekkel, de felriadt, ahogy hallotta az ajtónyitást. - Rosszul vagy? - Nem. Ne haragudj! Véletlenül elaludtam a meleg vízben. - Megmossam a hajadat? - Nem merem megmosni, félek a gőzben. Úgy látszik, az idegesség a szívemre ment. Nem szoktam rosszul lenni. Megmostam neki, de beszéltettem közben. Csak ekkor láttam meg, bizony a hátán is vannak véraláfutások. - Fejezzed be a fürdést! Félek, nehogy bajod legyen. Ezután minden nap kedvedre fürödhetsz, nem kell úgy csinálni, mintha utoljára tehetnéd. Sajnos nem tudok tiszta ruhát adni, mert nálam nincsenek női holmik, az enyémek pedig aligha lennének jók rád. De a bugyid kivételével a többi erre az éjszakára megfelel. 8

- Kimoshatom? Mentem ki a fürdőszobából, akkor kérdezte. Abban a hangban benne volt a borzasztó megalázkodás. Én, a kemény férfi, igencsak próbatételnek voltam kitéve. Várakoztam tovább a konyhában, de füllel figyeltem, mi történik az ajtó másik oldalán. Végre kissé hiányos öltözékben, de megjelent mellettem. - Megszárítsam a hajadat? - Köszönöm, nem kell. Hozzá vagyok szokva, hogy magától szárad. Ráadásul itt nálad jó meleg van. Nálunk a szoba-konyhás lakásban ez nem mondható el, mert füstöl a kályha. - Megyek én fürdeni. Kérlek, főzzél tojást, vagy süssél, ahogy neked tetszik. Készítsél szendvicseket, de igazságosan tálaljál, nehogy magadnak alig, nekem pedig sokat! - Vendég vagyok. Így is visszaéltem a vendégjoggal. - Nincs vita. Különleges helyzet van, és úgy csináld, ahogy mondtam! Mielőtt bementem a fürdőszobába, odamentem hozzá, és megsimogattam a haját. Valószínű, nagyobb lendülettel léptem mellé, mert összerezzent. - Nyugodjál meg, nem fogok több fájdalmat okozni neked, ha te rendes leszel velem. Ne sírjál, bebizonyítottam, nem igazi pisztolyt fogtam rád. A tested kellett, ez a formás tested. Magára hagytam. Mikor végeztem, láttam, nem volt igazságos. Illetve az ő helyzetében nagyon is az volt. Szó nélkül pakoltam át a tányérjára pár dolgot az enyémről. - Jó étvágyat kívánok! - Köszönöm szépen, neked is. Remélem, jól főztem meg a tojást. - Ha mégsem, akkor majd szidjuk a gázt, rendben? Elmosolyodott. Alighanem ez a reagálás szokatlan volt a számára. - Mikor nincs otthon ez a Pali nevű senkiházi? - Délután szokott elmenni, hiszen délig mindig alszik. Délután elmegy, de mire nekem haza kell érnem, addigra általában otthon van, hogy átvehesse az aznapi bevételt tőlem. - Holnap délután elmegyünk a holmijaidért. Sok mindent kell elhozni tőle? - Ruháim vannak elég szépen. Megengedte, hogy vásároljak magamnak. Tudja jól, ez olyan munka, bizalomkeltően kell megjelenni. Így azután ruháim és sminkkészletem van. Pár könyvem, amik még nem lettek eltüzelve általa. - Bútorfélék? - Olyan nekem soha nem volt. Mondtam, még hajszárítóm sincsen. A konyhába ugyan vetetett velem a két év alatt pár edényt, de azok nem az enyémek. Egy gazdag ember, mint te vagy, nem értheti meg az ilyen csórót. Senkim és semmim ezen a földön. Pár dolog, amihez kitartóan ragaszkodtam, a saját tisztaságom, a ruhák, hogy ne legyek toprongyos és az evés. Igen, szeretek enni. Látszik is rajtam. Ez mindig módomban állt, ha nem is otthon. Napközben vásároltam ennivalót magamnak. - Odarendelek egy mikrobuszt, pontosabban ide, és azzal megyünk, mert abba gyorsan be lehet dobálni minden holmidat, aztán itthon ráérsz elrendezni.

9

Vacsora után úgy döntöttem, átadom neki a hálószobámat, én meg abba a helyiségbe fogok nyugovóra térni, ahol megerőszakoltam. Persze hülyeség, hiszen láttam meztelenül, ahogy ő is engem, de az más volt, az kényszer. A fürdésnél pedig ő nem tudhatta, hogy a látványa izgató volt számomra. - Gyere, megmutatom hol fogsz aludni, egyúttal megcsináljuk az ágyadat! Szó nélkül jött velem. Az én ágyneműmet átvittem a másik szobába, neki meg adtam nem hogy tisztát, de újat, mert még soha nem volt használva. - Készítsed el a fekvőhelyedet, ahogy neked tetszik! Ha most megint megsimogatom a hajadat, összerezzensz a félelemtől? - Bocsássál meg! Félek mindentől, de főleg mindenkitől. Szeretnék őszinte lenni, de tudom, nincs jogom hozzá a te házadban. - Buta vagy, már mondtam. - Lehet, az vagyok, bár eddigi silány életem során arra az egyre voltam büszke, hogy van eszem. Tudom, nem kell félnem tőled, de lássad be, pár órával ezelőtt olyan traumát okoztál nekem, amit nem lehet elfelejteni, és itt nem az erőszakra gondolok elsősorban. Mondhatnám, ahhoz hozzá vagyok szokva. Jószántamból soha nem feküdtem le férfivel. Nem kívánom. Ami lelkileg teljesen összetört, hogy fegyvert fogtál rám. Igen, tudom utólag, játékfegyver, de képzelj el engem, aki ezt átéltem élesben! - Igazad van. Esküszöm, mindent jóvá teszek. Megsimogattam a haját, és megpusziltam a nyakát, majd jó éjszakát kívántam neki, és elindultam a másik szobába. Az ajtóból visszanéztem, láttam, megint sír, úgy csinálja a fekvőhelyét. - Mivel bántottalak meg? - Semmivel. Na mindegy, kimondom: nem lehetne, hogy kiülök a konyhába, és ott bóbiskolok az asztalon egész éjjel? - Nem jó helyet ajánlottam neked? - De, nagyon jó. Tudod, nagy ház, nagy légterek, aludni aligha tudok ennyi izgalom után. Járatom az agyamat, és eluralkodik rajtam a félelem, minden neszre felriadok stb. ... stb. - Nem tudok mit csinálni. Ha belegondolok, igazat adok neked. De ha azt mondom, itt alszom én is, azzal sem sokat segítek, mert hiába mondod, félsz tőlem. - Nem félek. A váratlan eseményektől félek. Különben pedig felejtsed el, amit mondtam! Órákkal ezelőtt közöltem, nem vagyok kurva, most pedig sejtetem veled, jobb lenne, ha itt aludnál mellettem. Ettől függetlenül is minden okod megvan rá, hogy erkölcsileg megbélyegezettnek tekintsél. Elvégre az a nő, aki ilyen körülmények között él, az csak kurva lehet, hiszen a testével tud legjobban érvényesülni. Ez van, éjszakára befogadtál egy kurvát a házadba. Holnap kidobhatsz, de akár még most is. - Nem tartalak annak. Továbbá nem szoktam köntörfalazni, mert nem vagyok rászorulva. Megengedhetem magamnak, hogy bárkinek a képébe vágjam a véleményemet, akkor is, ha az bántó. Ismétlem, nem tartalak kurvának. Most pedig bizonyítani fogok. Szétnyitom a heverőt, áthozom az ágyneműmet, és melletted fogok aludni. Bebizonyítom, hogy ember is tudok lenni.

10

Nehéz volt. Harisnyanadrágban és egy pólóban aludt mellettem, ráadásul úgy, hogy elalvás előtt magamhoz öleltem, megpusziltam, amit vissza is adott. Őrülten kívántam a testét, de még csak a kezemmel sem bizalmaskodtam, pedig úgy aludt el, hogy öleltem. Valószínű, életében első ilyen éjszakája volt. Ami engem illet, nem sokat aludtam. Vívódott a férfi és az ember egymással, de reggel büszkén néztem a tükörbe. Az ember győzött.

11

Bizalom Valószínű, hajnalban mégiscsak elszunnyadtam, mert elég késő volt, mikor felébredtem. Jutka még aludt. A szokásos reggeli készülődésem után alaposan körülnéztem a konyhában, és minden ehető dolgot kipakoltam az asztalra. Köztük olyanokat, amik csak úgy voltak, de nem fogyasztottam belőlük. Elvégre egy agglegény elsősorban konzerveken él. Tevékenységem sajnos zajokkal járt. Számára ezek a zajok jelentették az ébresztőt. Kijött hozzám. - Jó reggelt kívánok, kisasszony! - Én is jó reggelt kívánok neked. Ne haragudj ...! - Tegnap annyi bocsánatkérés hangzott el a szádból, ami bőven kitart egész héten. Így azután megkérlek, tartalékoljad! Jól aludtál? - Nem gondoltam volna a tegnap után, de semmit nem álmodtam. Attól pedig nagyon féltem. - Ja kérlek, mi lehet nyugtatóbb egy nő számára, mint izmos férfikarokban aludni? - Valamikor voltak ilyen ábrándjaim. Most már tudom, milyen a valóság. Találkoztam a huszonhat évem alatt pár izmos férfi karral, de egyik sem akart ölelni. - Még mindig vadállatnak tartasz? - Tegnap sem tartottalak annak, azok után, hogy megbeszéltük, miért voltál olyan. - Elmondhatom neked, éjjel legalább olyan vadállat voltam, csak fékeztem magamat. Meglehet, először aludtál férfi karjaiban, én pedig először aludtam egy vonzó nő mellett ártatlanul. - Szállást adtál, jogod lett volna vámot szedni. - Jutka! Még nem lehetünk biztosak egymásban. Én lehetek egy maffiózó, te pedig szintén lehetsz bűnöző, aki arra vár, hogy itt hagyjam egyedül a házamban, és kirámol mindenemet. Mondom, még nem ismerjük egymást, csak szavakkal mutatkoztunk be. Mindjárt elmegyek dolgozni, és itt hagylak egyedül a házban. Megadom a bizalmat neked, amivel egyszer élhetsz vissza. Magamat ismerem, ha az vagy, akinek bemutatkoztál, akkor soha többé senki nem fog megerőszakolni, és kezet sem emel rád, mert ha megpróbálja, miszlingekre tépem az illetőt. Tegnap úgy éreztem, jogom van ahhoz, amit elkövettem. Hidd el, jobban jártál a nőhiányommal, mintha átadtalak volna a zsaruknak. Ez lett volna a másik megoldásom. Ma viszont nem jogom, hanem kötelességeim vannak. Kötelességem minden eszköz felhasználásával megvédeni téged. Kikerül szótáradból az árva kifejezés. Te pedig bebizonyítod még ma, az vagy, akinek bemutatkoztál. Semmi dolgod nincsen. Tudom, ideges vagy a délután miatt. Éppen ezért, ha akarod, olvassál! Járjad körbe a házat! Az egyik helyiségben találsz pár ezer könyvet. Ha bárki csenget, nem mégy ki. A riasztó és a kamerák be lesznek kapcsolva. A kertbe se menjél ki ma, mert nem szeretném, ha meglátnának. Egy hiszékeny buta kislány vagy, akit nevelnem kell az életre. Itt házon belül azt csinálsz, amit akarsz. Ha végigeszed a napot, annak örülni fogok. - Megfürödhetek még egyszer? - Félek, rosszul leszel. - Nincsen semmi baja a szívemnek. Jól aludtam, ez lelkileg némileg megerősített. - Akkor fürödjél! Tizennégy órára jövök haza. Jön velem az egyik emberem Merci mikrobusszal. Azonnal indulunk a nyolcadik kerületbe, a volt szerelmedhez.

12

- Mondjuk úgy: rabszolgatartómhoz! Szerelmem soha nem volt, még ábrándjaimban sem. Szeretetre mindig vágytam, csak érezni nem volt eddig alkalmam. Mikor az emberek nem büntettek, akkor sem szerettek. Néha érdekből rendesek voltak velem, a senkivel. Elfogadtak. Olyankor elhitettem magammal, én is ember vagyok. Félek a délutántól. - Ha félsz, nem bízol bennem. Díszkísérettel fogsz belépni a lakásba. Ketten védjük a testi épségedet. - Belémrúgni, képentörölni, ahhoz nem sok kell. Van benne tapasztalatom. - Nyugi kislány! Palika a kocsmában úgy fog mesélni a történetről, hogy megjelent az albérlőm két gorillával, és kipakolták a kérót. Feladatod minden holmidat összeszedni, beleértve a legapróbbakat is. Egy tampont se hagyjál ott! Nyilván tudod, hol tartja a pénzt, azt is vedd magadhoz! Ne érts félre, nekem egy forint sem kell belőle. Az a tiéd. Garantálom, egy ujjal sem fog megérinteni téged. Ha mégis, akkor hívhatod a hullaszállítókat! Most nincs időm bővebben megmagyarázni a dolgokat, de kérlek, azt csináld, amit mondok, és ne féljél! Evés után indultam, utánam jött a bejárati ajtóhoz, és megpuszilt. - Kis árvám! Menjél vissza! Addig nem nyitom ki a bejáratot, mert meglátják a harisnyanadrágos fenekedet. Ki tudja miért? Nem szeretném. - Miért lenne az baj neked? - Jól van, látom nem csak testileg vagy nő. Akkor megsúgom, azért mert hozzám tartozol. „Hiúság, ember a neved.”

13

Költöztetés Van egy fuvarozócégem, meg egy őrző-védő. Jóska, a mikrobusz vezetője, mint biztonsági őr kezdte nálam. Nem mondhatom, hogy girhes vagyok, de Jóska ha megkínálná az etetőmet, tuti, kirügyezne a pofám. Egy tagbaszakadt alak, akit azért kellett áttennem gépkocsira, mert lobbanékony természetű. Őrködött egy KFT-nél. Egyik alkalommal a tulajdonos alaposan feltankolt, és Jóskával hepciáskodni kezdett. Neki pedig ereje mellett önérzete is van. Jóindulatúan figyelmeztette a fickót, menjen haza kijózanodni. Nekem azt mondta utólag, kétszer is felszólította, csak harmadszorra kapta el a grabancát, hogy kivágja az utcára. Nem csinált a tulajdonos botrányt belőle, én azonban átraktam Jóskát teherautóra. Délután vele mentünk haza. Jutkát beültettem mellém az én kocsimba, Jóska pedig jött utánunk a busszal. - Miért vagy csendben? - Félek tőle. - Azt mondtad, nincs otthon. - Nem biztos. Ha otthon van, akkor engem agyba-főbe fog verni, mert tegnap nem mentem haza. - Reggel megbeszéltük a stratégiát. Nem bízol bennem? - Paliban nem bízom. Vézna, de kocsmás gyerek, aki gondolkodás nélkül kapja elő a bicskát. - Majd vigyázok, nehogy felnyársalja magát. Te azt csináld, amit megbeszéltünk! - Úgy lesz. Az embered segít lehordani a cuccokat? - Természetesen. Ha Palika otthon lesz, legalább nem unatkozom, míg rátok várok. Tudod, a pénzt is hozod! - Nincs elfelejtve, bár attól félek a legjobban. A pénzért ölni tudna. - Ne rinyálj, kislány! Nemsokára mosolyt szeretnék látni az arcodon! - Úristen, megérkeztünk, és nekem remeg minden porcikám. Megszorítottam a kezét, mielőtt kiszálltunk az autóból. Mellette mentem be a házba, Jóska pedig közvetlenül mögöttünk. Egy ócska, lepusztult józsefvárosi bérház, függőfolyosókra nyíló szoba-konyhás lakásokkal. A folyosóról egyből a konyhába lehet bemenni. Közös retykók a folyosón. Mindenütt bűz és dohszag. Irány a második emelet! Jutka kinyitotta az ajtót. Úgy nézett ki, a fickó nincs otthon, de tévedtünk. Alighanem érkezésünkkor ébredt. Engem nem vett észre. Jutka megnyitotta a szobaajtót, én közvetlenül mögötte tornyosultam. Abban a pillanatban kacifántos káromkodás bentről. Nem vacillált a fiú. Lendült az ökle, egyenesen a lány arca felé. Átnyúltam Jutka válla felett, és elkaptam. Másik kezemmel félrelöktem Jutkát. Tudtam, következik a lábmunka. Úgy is volt. Miközben az öklét meg akartam csavarni, lendült a lába. De hát nem hiába judóztam évekig. Szabad kezemmel elkaptam a bokáját. Majd egy jól irányzott rúgással megérintettem a tökeit. Összeroskadt, mintha teleszkópos lenne. - Jutka, mindent szedjél össze, és hordjátok le az autóba! Ne izgulj, Palikára vigyázok! Itt előtte mondom, minden pénzt vegyél magadhoz! Ez a görény több fröccsöt nem fog inni a te pénzedből.

14

Próbált a pénz hallatára feltápászkodni. Üvöltözött, Jutkát fenyegette. Kénytelen voltam megpöckölni az orrát. Vérzett, hát istenem, egy kemény ököltől nem lehet csodálkozni rajta. Jutka remegve járkált mellette, de teljesítette a feladatát. Jóska futkosott a lakás és a kocsi között, mint a mérgezett egér. - Hol van a lakáskulcs? - Az ajtóban hagytam. Mindjárt odaadom. Mindent összeszedtem. Amit találtam pénzt, eltettem a zsebembe. - Búcsúzz el ettől a becsületsüllyesztőtől, aztán menjél le, mondd meg a srácnak, indulhat, majd mi is megyünk utána! - Inkább megvárlak a folyosón. - Nos, kis barátom. A lányt örökre megszabadítottam tőled. Mehetsz pénzt keresni, vagy megdöglesz. Ha van valami megbeszélnivalód velem, add elő, mert több lehetőséged nem lesz rá, és nem is ajánlanám! - Szemét, mocskos patkány. - Barátom, nem gyalázkodni kértelek. Leereszkedtem hozzád. Itt a kocsma törvényei uralkodnak. Sittre vágathatnálak, de tudod, a kocsmások egymás között rendezik a számlát. Gyerünk, talpra, aztán nyomás! Elvégre is igazságtalanság ért. Elvettem a rabszolgádat, mert ugye nem a nődet, hiszen rabszolgaként tartottad, ráadásul kaptál pár kijózanító ütést a saját lakásodban egy idegentől. Gyerünk, üssél meg, ha van bátorságod! Most legyél nagy legény, ne egy gyenge nővel szemben! Provokáltam, nem céltalanul. Tudtam, az ilyen akkor fog támadni, ha hátat fordítok, ezért be kellett biztosítani magamat. Felállt. Valószínű, előző este beszívott. Látszott rajta, ruhástól aludt. Meglepően gyorsan varázsolta kezébe a rugós bicskát. A gyomorszájra rúgással úgy intéztem, saját kezét vágja el a bicskával. Ismét összecsuklott. Tudtam, a gyomorszájra mért rúgástól nehéz észhez térni. Így nyertem időt. A lakáskulcsot rádobtam a hasára, amit bőszen simogatott. Távoztam. Szó nélkül ültünk be a kocsiba. Indítás után kérdeztem meg. - Volt okod félni mellettem? - Nem szeretem a durvaságot. Tudtam, megvédesz, ha tudsz. Amit nem tudtam, hogy profi bunyós vagy. - Így volt igazságos. Férfi a férfi ellen. Nem tudom, mit csinált veled tegnapelőtt, de kék-zöld a bal combod és a hátad is. - Késett a vonatom. Leggyakrabban vidékre járok, vidéki városokba, és mindig máshová házalni. Ő pedig figyelemmel kíséri a menetrendet. Tudta, este mikor kell a délibe érkeznie Szombathelyről a vonatnak. Azt is tudja, onnan mennyi idő, hogy hazaérjek. Majdnem egy órát késtem, mert valamiért egy csomót állt a vonat Martonvásárnál. Ilyenkor nem kérdez, kikapja kezemből a táskát, kiszedi a pénzt, aztán intézkedik. Elég sok pénzt sikerült összeszednem, mert hiszékenyek a vidéki emberek. Számolgatta, én meg fáradt voltam, levetkőztem kinn a konyhában, és a lavórban elkezdtem mosdani. Hideg vízben, mert ritkán adatik meg, hogy melegítsek magamnak. Kevés a tüzelő, a kályhán pedig nehezen melegszik a víz. Nem akarta beszennyezni a kezét velem, a nadrágszíjával csapott párat a meztelen hátamra. Megszoktam a verést, de fakír nem lettem. Feljajdultam. Hangosan kérleltem, ne bántson. Megkönyörült rajtam. Combon rúgott, és bement a szobába. Ennyi a történet. Nem mindig szokott megverni. Ha kevés pénzt viszek, vagy ha később érek haza. Ezért mondtam tegnap neked, inkább öljél meg, mert láttam, nagyon elkések a hazamenetellel. 15

- Észrevette volna, hogy megcsaltad. - Többszörösen nem igaz. Kényszerítve voltam, valamint szerencsémre impotens. Mint nőt, nem használ, bár valamikor előfordult olyan is. Egy éve maga alá gyűrt. Erről nem akarok beszélni. Undorodom magamtól, és félek, te is megundorodsz tőlem. - Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Nem undorodom tőled. Ezután én fogok rád vigyázni. - Köszönöm, bár úgy érzem ez pillanatnyi állapot. Nyűg vagyok magamnak, miért gondolnám, hogy neked más leszek?

16

Az első lépések Megérkeztünk. Hárman behordtuk a cuccokat, aztán Jóska távozott. - Tessék, itt van a pénz! Ennyit találtam. Megmondtam, hol a táskája, tegye bele. Közben mindketten levettük a kabátunkat, bár rajtam nem télikabát volt, csak egy dzseki. - Gyere ide, hadd öleljelek meg! - Köszönöm a jóságodat. Ígérem, nem fogok visszaélni vele. Szeretnék dolgozni. - Megbeszéljük. Még nem tudom, mihez értesz. Tudod, nagy a munkanélküliség. Segíteni fogok az elhelyezkedésben, de ha nem sikerül, akkor sem kell nélkülöznöd. Vedd úgy, ennyivel tartozom a tegnapi dupla barbárságomért! Ez a vadállat nem tudom, mit csinált volna veled, ha hagyom. - Simán megölt volna. Te megvédtél, és jólesett. Nem tudom, mit gondolsz erről holnap, a jövő héten, esetleg egy év múlva. Ami biztos, ha hagyod, én ebben a minutumban már semmi fájdalmat nem éreznék itt benn a szívemben. Magamhoz öleltem, megpusziltuk egymást, mintha testvérek lennénk, így folytattuk a társalgást. - Nem tudom, ki vagy. Nem tudom, hol él a földön az anya, aki felelős az életedért. Amit ennyi ismeretség után tudok, sokkal jobb sorsot érdemelsz. Ha értenék hozzá, sokkolnálak. Szeretném elfeledtetni veled eddigi életedet, és tiszta lappal új életet kezdenél, amiben maximálisan melletted akarok lenni. Még nem tudom, barát, testvér, szerető vagy életreszóló társként, de abban biztos vagyok, nem engedem el a kezedet, ha te nem okozol csalódást nekem. - Remélem, ha mindent úgy csinálok, ahogy kéred, nem fogsz csalódni bennem. Ezt pedig nyugodtan megígérhetem. Sajnos van benne tapasztalatom, mit jelent a szolgalelkűség. Először életemben úgy érzem, nekem is jó lesz, ha alkalmazkodok. - Gyere, megnézzük a konyhában, mit alkotott délelőtt Jutka! - A konyhában takarítottam, majd egy nagyot fürödtem. Kimostam a harisnyanadrágomat is, bár nem kértem engedélyt rá. - Ennyire ne legyél szolgalelkű! Ember vagy, nem egy robot. Ma keresünk helyet a holmijaidnak, holnap pedig elrámolsz a szekrényekbe! - Szeretném minden holmimat kimosni. Valamennyi mosószerem van hozzá. - Megvan. Legfontosabb egy telefon. Még képes vagy, és amit előre nem beszélünk meg, abba nem mersz belefogni. Ezért kell a telefon, hogy bármikor engedélyt kérhessél. - Csak így lehetek biztos benne, hogy nem okozok csalódást. - Éhes vagyok, irány a konyha! - De kár. Engem még soha nem öleltek gyengéden. Nagyon jólesett. - Szép őzike-szemeid vannak, csak szomorú a tekinteted. - Pedig a szívemben mást érzek. Az igaz, elhinni nem merem. Biztosan álmodom. Nekem nem lehet ilyen szerencsém. Koldusnak születtem, akinek nincs joga az élethez.

17

Állta a tekintetemet, ezért próbára tettem. - Visszaütött a bumeráng. Megöleltelek, és ezáltal meg is kívántam a testedet. - Tiéd vagyok. Kétségtelen, fürdés közben éreztem, még érzékeny, de kötelességem vágyaidat kielégíteni. - Kielégítetted ebben a pillanatban. Szemeidből akartam olvasni, hogy nem félsz tőlem. - Sokára fogom elfelejteni a tegnapot, viszont tudom, az nem te voltál, ahogy én sem. Eskü alatt fogadom neked, inkább elpusztulok, de többé nem folyamodok aljassághoz, hogy embereket becsapjak. Te pedig nem fogsz megerőszakolni, mert mindig hagyni fogom. Gyere, tegyél magadévá! - Próba volt. Kívánlak, de megvárom, míg elmúlik az érzékenység. Most csak a reagálásodra voltam kíváncsi. Te sebzett kis madárka. - Tanítsál meg csókolózni! Elengedtem, és gyengéden eltoltam magamtól. - Távozz tőlem, sátán! Majd megtanítalak, ha itt lesz az ideje. Harmadszor mondom, irány a konyha! Körülnéztem, aztán megsimogattam a haját. Ehhez a lányhoz erőszakot kell venni magamon. Én, aki mindig kemény fiú voltam, aki megküzdött mindazért, amije van, akinek az érzelem másodlagos szerepet játszott az életében, most tapasztalnom kell, milyen fontos minden mozdulatom a számára. Életem során nem egy nőnek láttam orgazmus közben az arcát, de ekkora boldogságot egyikből sem olvastam ki, mint Jutka tekintetéből, mikor gyengéden megsimogattam a haját. Pedig neki aligha volt orgazmusa, hiszen nem is tudja, milyen az.

18

A kis bizonytalan Kedden, reggelizés közben megbeszéltük a délelőtti teendőit. Kis buta, képes volt jegyzetelni azt a pár dolgot, amik egyébként is személyével voltak kapcsolatosak. Mosni fog egész délelőtt, valamint a nappaliban az egyik szekrénybe rámolja a holmijait. Ennyi volt a feladata. Elmentem az irodámba, majd délelőtt vettem neki egy mobiltelefont. Bár viccből azt mondtam, azért veszek, hogy bármire engedélyt tudjon kérni, valójában azt akartam, ne érezze magát annyira egyedül a nagy házban. Tele van félelemmel, szorongással. Ezt valahogy oldani kell nála. Vásárolni is kéne, mert fogynak a készleteink. Apróságokat tudok egyedül venni, de komoly bevásárlást vele akarok csinálni. Úgy gondolom, ez is a felnőtté nevelés része kell, hogy legyen. Hazamentem kora délután. Ült a konyhában, és sírt. Nagyon megijedtem. - Ki bántott? Áruld el! - Rúgjál ki! Szerencsétlen, tehetetlen kis hülye vagyok, aki még arra sem képes, hogy kielégítse a vágyaidat. Elnevettem magamat. - Ezért sírdogálsz? Feltételezem, ma már nem érzékeny a puncid. - Akartam meglepetést szerezni. Gondoltam, főzök pörköltet. Érezheted a szagát. Finoman szólva szenet alkottam, ráadásul a te pénzedből. Marhaság. Kíváncsi voltam, érzékeny-e még. Szerencsére már nem. - Egyem a kis szívedet! A nemi aktus meg a főzés nem megy együtt. Ha magadat simizted, miért csodálkozol, hogy leégett a pörkölt? - Mosás közben néztem meg, nem mikor főztem. Tele van a fürdőszoba a cuccaimmal. Úgy szeretnék megfelelni neked, de hiába. Porszívóztam a nappaliban. Akartam fürdeni, de nem volt időm rá. Megpusziltam, és odaadtam a telefont. - Ezután ha bármi gondod van, fel tudsz hívni. - Komolyan nekem adod? - Most délelőtt vettem, csak beleraktam a kártyát is. - Úristen! Nekem telefonom? Ugye álmodom? - De kislány vagy! Ma már mindenkinek van telefonja. - Kételkedek benne. Az igaz, vehettem volna magamnak, de fontosabb volt a ruha meg az ennivaló. Többre pedig nem tellett. - Hol van az a leégett pörkölt? - Betettem a sütőbe, meg akartam mutatni mielőtt kidobom. Lássad, tényleg főztem, csak elrontottam. - Muti, te drága! Elővette. Kétségtelen, látszott rajta, nem nyers, de úgy ítéltem, ehető. Némi áldozatvállalást megérdemelt részemről. Kenyérrel ettük, mert nem főzött hozzá semmit, hiszen kidobásra szánta. Voltak benne szenesebb darabok, de összességében ettem már rosszabbat is. Ha hozzáteszem a boldogságát, a kettő együtt nagyon finom volt. Megjegyzem, ő is evett belőle. 19

- Szombaton elmegyünk vásárolni. Fel kell tölteni a hűtőt meg a spájzot is. Megtanulsz főzni, addig pedig természetes, ha nem minden sikerül jól. - Nincsen szakácskönyvem. Kerestem a könyvtáradban, de egyet sem találtam. - Azt mondod, nincsen? Kézen fogtam, úgy vezettem be a könyvtárszobába, ahol az egyik polc alatt egy nagy kartondoboz tele volt szakácskönyvekkel. Nem sok, legfeljebb 100 darab. - Mit szólsz hozzá? - Ha megengeded, megfürdök, aztán olvasok. - Ha fürdeni mégy, én is kérhetek valamit? - Azon gondolkodom, mit kérhetsz te tőlem? Idézzem Koncz Zsuzsát? „Itt a két kezem, ez van nekem. Tudod jól, ezt adom, ez mindenem.” - Nem akarom megmutatni, még mid van a kezeiden kívül, viszont vele kapcsolatos. Kislányra vágyom. Olyan igazi kislányra, akinek nincs a combjai között barna erdő. - Kitaláltad a gondolatomat. Láttam, te borotválod. A baj ott van, nem merem magamnak. - Kislány, kérjél meg valakit! Úgy gondolom, bármelyik férfi vállalkozik rá, hogy leborotváljon. - Kérlek, ezt ne! Tudom, magadra utaltál, de sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ilyet viccnek éljem meg. A kihúzott doboz mellett ültünk a földön. Vállamra borult, és elkezdett sírni. Átöleltem, úgy vigasztalgattam. - Hidd el, viccnek szántam, hiszen gondolni sem merek arra, hogy mással csináltassad. Annál fontosabb vagy a számomra. - Bocsássál meg! Eszembe jutott a legutolsó alkalom. Tavaly április, vagy május táján. Nem szeretnék most mesélni. Sokkoljál, hogy minden emléket kitöröljél belőlem! Olyan helyről szabadítottál ki, ahol ez nem volt vicc. Ráadásul még szerencsém is volt, mert csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem lettem prostituált. Inkább hazudtam az embereknek. - Kis nyafika. Elmégy fürdeni. Ha kész vagy, szólsz! Ott a kádban leborotvállak, aztán lefekszünk, és megtanítalak csókolózni. - Mossad meg a hajamat! Vasárnap olyan jó volt. Féltettél, és jaj! Boldog volt a szívem. - Ha óhajtja a kisasszony, meg is fürdethetem. Csak félek, mert fürdés után muszáj hancúroznom veled. - Vágyom rá. Olvasni sokat olvastam a harmonikus nemi aktusról, részem azonban soha nem volt benne. Ugye, vigyázol rám, nem fog fájni? - Még az is lehet, egy kis Jutkát csinálok ennek a síró babának. - Nem tudom, mikor viccelsz, és mikor vagy komoly. Megbántam, hogy vasárnap bevettem az esemény utáni tablettát. Tudod, mikor rosszul voltam, és kértem a táskámat. Látom, kételyek ébredtek benned. Szerencsére tévedsz. Az előbb mondtam, mikor voltam utoljára kényszerítve nemi aktusra. Viszont mivel más fegyverem nem volt, hát védekeztem a terhesség ellen. Ezért mindig volt a táskámban egy darab. Szerezzél nekem munkát! Megszámoltam a pénzt. 132000 forint van nálam összesen. Ezt fel akarom adni csekken a Vöröskeresztnek. Nekik gyűjtöttem, pontosabban, a nevükben. Ehhez arra van szükségem, hogy legyen saját keresetem.

20

Szerelem - Nem lesz ez így jó kislány. - Mi baj van? - Túl közel vagy hozzám. Beindult a fantáziám, de nagyon. Visszafogom magamat addig, míg irtás lesz az erdő helyett. - Azt ígérted, megfürdetsz. - Imádom az ilyen mondataidat. Mást ígértem, de megdumáltál. - Ezt nem értettem. - Igazi nő vagy. Kezded jól érezni magadat, aminek következménye, tudod képviselni az érdekeidet. - Nem muszáj megfürdetned, csak borotváljad le! - Kényszerből nem tenném. Irány a fürdőszoba! Átvedlek fürdetőnek. - Ezt sem értem. - Levetem ruháimat, hátha rosszalkodik a kisbaba a fürdőkádban, és képes lefröcskölni. Kurucz nem kúrsz, hiába van előtted egy csupasz fenék. Hajlongott meztelenül a kádnál. Készítette a fürdővizet. Jól telenyomtam habbal aztán a kisasszony betevődött a vízbe. Indítottam a hajmosást. Nem úgy láttam, mintha indokolt lett volna, de hangot nem adtam véleményemnek, mert képes másra gondolni. Szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre, a szemei csukva voltak. Nem láthatta férfiasságom kérkedését. Hajmosás után kinyitotta szemeit. Meg akarta markolni. - Malac vagy, tudd meg! - Bocsánat! Nem gondoltam semmi rosszra. Tudod, a habtól síkos a kád alja, bele akartam kapaszkodni. Megpusziltam a vizes képesfelét, mert megint kedvemre beszélt. Hátradöntöttem. Feje a kád szélén volt, én pedig a vastag hab alatt próbáltam kitapogatni a kontúrjait. Figyeltem az arcát, amikor a combjai közé nyúltam. Igazat mondott, nem volt érzékeny. Férfiasság próbatétele, amit csináltam. - Álljál fel, idehozom a nyúzószerszámot. Köröztem előtte a borotvával, de nem reszketett a félelemtől. Bekentem az erdőt, aztán nekiálltam. Aprólékosan borotváltam. Nehéz volt a fejemmel koncentrálnom. - Tárjad szét teljesen a combjaidat! Kapaszkodjál mindkét kezeddel a vállaimba, akkor nem fogsz elcsúszni! Sajnos itt látok egy kis kitüremkedést, amit muszáj leborotválnom. - Nem baj. Legfeljebb soha nem tudom meg, milyen igazán nőnek lenni. - Ezek szerint elméletben felkészült vagy. Afrikában vannak olyan államok, ahol a nőknek kioperálják. Mivel féltékeny természetű vagyok, muszáj téged megcsonkítani. Közben koncentráltam, és járt a kezem, ha lassan is. Mikor munkám befejeztetett, lemostam, és megpusziltam a csupasz szeméremdombját. Felegyenesedtem. - Szép kislány lettél. Haragszol, ha nem fürdetlek meg? Engedjed le a vizet, és zuhanyozzál. Képtelen vagyok uralkodni a vágyaimon, inkább bemegyek a szobába. Ott várlak. 21

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm. A testemmel jót tettél, de azt elképzelni nem tudod, mit jelent a lelkemnek, hogy megpusziltad. Nem öleltem magamhoz a vizes testét, ezért csak megsimogattam az arcát, és távoztam. Megcsináltam a fekhelyet. Nem volt türelmem megvárni, míg mellém fekszik. Belépett a szobába, odaugrottam, felkaptam, és vittem az ágyba. Végre ölelkezett a két meztelen test. Mondani akart valamit, de nem volt ideje. Két perc múlva nevettem a kérésén: „tanítsál meg csókolózni!” Nem kell ezt tanulni. Az érzések irányítják az embert. Nyelvemmel éppen csak hozzáértem a szájához, nyíltak a fogsorok. Módszeresen simogattam végig a testét. Próbáltam kitapogatni, hol érzékeny a sok verés által. Örömmel konstatálhattam, nincsenek maradandó nyomok. Hanyatt fektettem, hogy pusziljam a hasát. Tetszett, ahogy játszott a farkammal. - Túl vagy, édes, az első órán. Megtanultál csókolózni. - Tudom, nem mondasz igazat. Semmit nem tanultam, csak azt csináltam, ami jólesett. - Ennyi kell a tudáshoz. Kérlek, engedd el, nem szeretnék idő előtt exponálni! Végig akarom puszilni a hamvas testedet. Örülök, hogy még időben találtam rád. Lelkileg nem tudom, de testileg nem gyötört meg az élet. Csodálatos vagy, és nagyon kívánatos. - Mi történik velem? Ez álom lehet? Ha nem álom, akkor viszont nem én vagyok. Olyat érzek magamban, ami eddig ismeretlen volt. Szeretném, ha a varázs örökké tartana. Fölé hajoltam, kezét kénytelen voltam elvenni a tiltott helyről, lassan vettem számmal birtokba a testét. A vizes hajával kezdtem. Ügyeltem arra, véletlenül se engedjek a vad vágyaimnak. Pedig milyen jó lett volna sokáig szopiznom a cicijeit. Finoman harapdálni a bimbóit. Majd arra is sor kerül. Haladtam végig a hasán meg az oldalain. Kezeivel próbálta elérni, amit nem akartam. Végül megbeszélte magával, a hajamat simogatja. A szeméremdombját elkezdtem nyalogatni. Ekkor jött ki torkán az első vékonyka sikoly. Közben jobb kezemmel a combjait simogattam, majd széttártam, amik addig sem voltak összezárva. Lejjebb csúsztam, és befeküdtem közéjük. Nyelvemmel akartam először tapasztalni az ébredő vágyait. Módszeresen haladtam koncentrikus körökben végig a combhajlatától a barlang bejáratáig. Ez volt a legnehezebb, uralkodni saját vágyaimon. Úgy gondoltam, akkor sem gyorsítok a birtokbavételen, ha közben elsül a brokim. Hol beszélt, hol szuszogott, hol pedig diszkréten sikongatott. Végre eljutottam addig, hogy ujjaimmal megnyissam a bejáratot. Szétnyitottam a nagy ajkakat. Vártam egy lélegzetvételnyit, majd beletemetkeztem. Bizony nem volt száraz. Fogok vele sok csokit etetni, aztán nem lesz sós. Remegni akkor kezdett a teste, mikor nyelvemet tövig bedugtam a hüvelyébe. Mozgattam ki-be. Néha megálltam, figyelve a hatást. Jelzett a teste, és hallottam, nehezen veszi a levegőt. Körbenyalogattam a hüvelybejáratot, majd a csiklóját vettem kezelésbe. Nyelvem hegyével izgattam, majd megfogtam a szám szélével, úgy dörzsöltem. Ekkor tört fel belőle a nagy sikoly. Picit elveszítettem a hallásomat, mert combjai betakarták a füleimet. Vártam, míg lazul a bilincs. Akkor kapott egy nagy cuppanós puszit a puncijára, és felkeltem. Utánam szólt, ne menjek ki, de hiába. Siettem vissza hozzá a fürdőszobából. Úgy öleltem magamhoz, mintha össze akarnám törni. - Te édes kis angyal! - Sírni és nevetni szeretnék egyszerre. Nem álmodom? Huszonhat éves vagyok. Ilyennek nem ismertem magamat. Felrobbant a testem. Nem vagyok észnél. Esküszöm, elment az eszem. Ez a boldogság? Mintha nem a földön lennék, olyan légiesnek érzem magamat. Repülni szeretnék. Rabul ejtettél. Ez a rabság merőben más, mint amiben éltem. Erről nem fogok tudni lemondani, ha más akad a számodra helyettem. - Miért akadna? Egyetlen érvet említsél!

22

- Jön egy szép nő, akivel reprezentálhatsz. - A szépség relatív. Nekem te vagy a legszebb. Ha néha ábrándoztam, ilyen nőre vágytam, mint te vagy. Imádom a formás alakodat, és imádom, hogy olyan vagy, mint egy játékbaba. Nem szeretném, ha magasabb lennél. Te vagy az én kisbabám, akivel kedvemre játszhatok. Ami pedig a reprezentálást illeti, kizárólag anyagi kérdés. Hónapok múlva, de inkább csak heteket adok, belőled nagyságos asszony lesz. Szerencsére megvan hozzá az anyagi alap. Okos vagy, szép vagy, csak fel kell díszíteni. Még a héten elkezdem. - Jöhet egy úricsaládból származó nő, aki okos és tiszta múlttal rendelkezik. - Kis butám. A szépség nem érdemed. Okos vagy, és tiszta a lelked. Te a nulláról indultál. Sorsod így van megírva. Eddig szenvedtél, most elnyered méltó jutalmadat. - Ne vedd el a kezemet, úgysem hagyom. Olyan kemény, mintha nem is élő anyag lenne. Most vagyok buta. Érzem a vágyadat, de nem tudom, hol lenne neked jobb. Boldogan fogadlak magamba, hiszen tombol bennem az érzés. Ha a számba akarod tenni, annak is örülök. Kérlek, segíts! Ujjaimmal meggyőződtem róla, folyamatosan ontja a nedvet, ezért jobban vágytam arra, hogy birtokba vegyem a testét. Makkomat a nyíláshoz igazítottam. Vigyáztam, nehogy ráhúzza magát. Nyújtottam az időt. Csodálatos volt, mikor teljesen benne érezhettem. Nem csókolóztunk közben, hogy figyelhessem a reagálását. Feltámaszkodtam kezeimre a két oldalán. - Gyönyörű vagy, nem szép. Most, hogy enyém lettél saját akaratodból, immár tudom, amit eddig hittem, belédszerettem. Ettől a perctől kezdve társam vagy, mert annak érezlek. Életem része lettél, nem úgy, mint egy bútordarab. Azt cserélni lehet. Te pótolhatatlan vagy. Átölelte mindkét karjával a nyakamat, úgy húzta magához a fejemet. - Kifulladásig akarlak csókolni. - Szeretnék valamit a füledbe súgni. - Édes, ha súgni akarsz, az biztos titok. Vigyázz, pletykás vagyok. - Nem baj. Én tegnap úgy ébredtem, hogy szerelmes lettem beléd. Tudod, nem voltak rossz álmaim, ami azt jelenti, hallgathattam a szívemre. - De hát ez fantasztikus! Ezek szerint egymásba szerettünk? - Ahaaa! Ez az első közös titkunk. Már csak egy vágyam van, csinálj nekem, nekünk egy kisbabát! - Várjál, elkezdem mozgatni, úgy érzem ellustult. - Annak is örülnék, ha mindig bennem pihenne. - Azt nem lehet, ha babát akarsz. Nem torlaszolhatom el a kijáratot. - Jaaaj, nagyon forró, de finom, ahogy lüktet. - Angyalka, te mozogtál, és én élveztem? Mi van, meghaltál, hogy még a szemeidet sem nyitod ki? - Meghaltam. Nem tudom kinyitni a szemeimet, mert csípi a verejték. Csodát tettél velem. Éreztem a lüktetést, és megint felrobbant a testem. Ez is jó érzéssel tölt el, ahogy kicsúszott belőlem. Miért nem ismertelek meg gimnazista koromban?

23

Szerda - Tessék, Kurucz Róbert! - Itt Karácsonyi Judit beszél. Szia Robika! - Szia édes! Miért hívtál? Ideges vagyok, biztosan valami baj történt veled. - Nincs semmi bajom. Ne haragudj! - Ne kérjél bocsánatot! Azért van a telefon, hogy használjad. Ezek szerint szerencsére nincs baj, csak valamire engedélyt akarsz kérni. Ha így van, otthon leharapom a fülecskédet. - Egyrészt ki akartam próbálni a telefonomat, másrészt szeretném kitakarítani a garázst, de a hátsó részben sötét van. Nem találok villanykapcsolót. Konnektor van, de kapcsoló sehol. - Távirányítóval, az autóból szoktam nyitni a kaput, a garázst és felkapcsolni a villanyt. Ezt persze te még nem tudhatod, mert mostanában van egy angyal, aki a kapuban vár, esetleg sírva a konyhában. - Én lettem ideiglenesen a távirányítód, ugye? - Hova készülsz Babuci, hogy ideiglenesen? - Nem szoktam készülni. Engem késztetnek. - Lapozok. Kívül van a falon egy süllyesztett kis fekete doboz, abban van a kapcsoló. - Köszönöm szépen. Megyek dolgozni. - Jó volt hallani a hangodat. Két óra múlva indulok haza, és tudod, elmegyünk feladni a pénzt a vöröskeresztnek. - Akkor nincs időm takarítani. Megint mostam egy csomó ruhát. A te holmijaidat is kimostam. - Köszönöm. - Szia-mia, nagyon várlak! Milyen más hazamennem, mióta ő van nekem. Magányosnak ismertem eddig magamat, de most mégis sokkal jobb, mióta nem az üres ház fogad. Mit nem adnék, ha sikerülne mielőbb kitörölni emlékeiből a múltat. Negyedórával érkeztem előbb a megbeszéltnél. Ennek úgy megörült, szabályosan a nyakamba ugrott. Egy aranyos kis baba. A legapróbb dolgoknak is tud örülni. - Megfojtasz, azután nem lesz kinek örülnöd. Remélem, ma nem főztél semmit, mert más tervem van. - Sütni akartam. Süteményes könyvet, ami kedvemre való lenne, nem találtam. Azzal vigasztalódtam, mivel sütni sem tudok, legalább nem rontottam el. - Melegen vagy felöltözve? Mert akkor indulhatunk! - Megedzett az élet. Eltettem a pénzt, mehetünk feladni! Beültünk az autóba. A postánál ragaszkodott hozzá, hogy bemenjek vele, amit utólag megbántam. Folytattuk utunkat az egyik bank irányába. - Miért kellett bemennem veled a postára?

24

- Lássad, feladom a pénzt a vöröskereszt címére. - Jutka! Ez nagyon csúnya húzás volt tőled. Az otthonomat rád bíztam, ami valamivel többet ér annál a pénznél. - Jól van, igazad van. Robikám, én eddig ebben éltem. Hidd el, le fogok szokni róla, de egyik napról a másikra nem tudok 180 fokot fordítani az életemen. Aranyos voltál, vagy, hogy rám bíztad az otthonodat. Ezzel nagyot kockáztattál. De azt is mondtad, egyszer élhetek vissza a bizalmaddal. Bocsáss meg, neked van miből kockáztatnod, nekem sajnos nincsen. Engem elszámoltattak az utolsó forint erejéig. Minden reggel úgy indultam dolgozni, csak az utazásra volt pénzem. Enni akkor tudtam, ha már kaptam valahol a kéregetés nyomán. Szerencsémre minden nap valamennyit tudtam tarhálni, így ehettem. Értsél meg, nekem így nyugodt a lelkiismeretem, hogy bizonyítottam, feladtam a pénzt. Ugye, nem haragszol? Ha igen, akkor kidobhatsz. Immár az a pénzem sincs, amit másoktól koldultam össze. Vigyél haza az otthonodba, és még segítek is kidobálni a ruháimat az utcára! - Meghülyültél, édesem? Tudod jól, biztonságban vagy nálam. Naponta nem fogom hallgatni ezt a butaságot, mert bevarrom a szádat. Itt bemégy egyedül a bankba, és nyitsz egy folyószámlát a nevedre. Tessék, számold meg ezt a pénzt! - Pontosan 132000 forint. - Ezt berakod a számládra! A te költőpénzed. Arra használod fel, amire akarod, de javaslom, figyeljed a kamatváltozásokat, mert érdemes úgy lekötni belőle egy részt, hogy minél több kamatot kapjál utána! - Csúnya vagy, ha nem jössz be velem. Mi van, ha valaki kikapja a kezemből? Különben pedig, mi az, hogy munka nélkül kapok tőled pénzt? Úgysem fogom elkölteni. Ha nem adsz enni, inkább megdöglök, de nem fogok venni belőle, ezt kijelentem. - Ezek szerint még nem tisztáztad magadban a státuszodat. Közlöm, nem vagy a cselédem. Milyen fogalmazás, hogy „munka nélkül”? Karácsonyi Jutka, ott szemben van a kapu. Isten veled! Elment. Kíváncsi voltam, hogy jön vissza. Ha az orrom alá dugja az igazolást, esküszöm, megverem. Visszajött, beült mellém, és megpuszilt. Nem vette ki a táskájából a cuccot. Mondom én, okos lány. Ezután egy könyvesboltnál álltunk meg. Bementem vele süteményeskönyveket nézni. Talált a szépirodalmi anyagok között egy árva lányról szóló könyvet, amit szeretett volna megvenni, de emlékeztem rá, nekem az megvan már évek óta. Három szakácskönyvet vettünk, és pár nőknek szóló újságot. Végre következhetett az étterem. Aranyos volt. Látszott rajta, idegen a környezet, de remekül leutánozott minden mozdulatomat. Az étlapon nemigen tudott eligazodni. Csupa számára ismeretlen nevű étel. Viszont nyitott volt rá, hogy egyen belőlük. Alaposan belaktunk. Szörnyülködött a számlán, de nem mert szólni, csak a kocsiban jegyezte meg. - Úgy láttam, jól érezted magadat. - Igen, mert nem tudtam előre az árakat. Kár belém ilyen drága ennivaló. - Tegnap kellett volna reklamálnod, mikor én voltam benned. Netán kevesebbet érek a kisasszonynak, mint pár döghús? Mennyivel vagy értéktelenebb ember, mint én? - Sokkal. Az állami gondozottak évtizedekig nyűgök a társadalom nyakán. - Erről a szüleid tehetnek, nem te akartad az életedet. Értékes ember vagy, mint én. Sőt! Úgy látom, rendelkezel olyan tulajdonsággal, ami belőlem hiányzik. 25

- Mire gondolsz? - Mit kérdeztél, édes? - Azt, hogy mire gondolsz? - Bocsánat, már itt vagyok. Elbambultam. Miről beszéltünk? - Állítólag van olyan tulajdonságom, ami pozitívan értékelendő a számodra. - Ja igen, van. - Mi történt veled? - Semmi-semmi. Eszembe jutott a tegnap este, és elábrándoztam a mai folytatáson. - Remélem, egyre gondolunk. - Számomra nagyon fincsi volt a tegnap. Te viszont arra gondolsz, hogy kiraklak az utcára. - Rakjál ki, de teljesítened kell az utolsó kívánságomat. Azért megmondhatnád, mi az, ami értékelendő bennem! - Nagyon precíz vagy. Tudod, figyellek, mert ha munkát szerzek, ismernem kell az adottságaidat. - Kevés a tapasztalatom. Azt tudom magamról, a rám bízott feladatokat mindig maximális odafigyeléssel hajtottam végre. Ha szerzel egy takarítónői állást, biztos lehetsz benne, nem fogsz panaszt hallani rám. - Kitűnő érettségivel takarítónői állást? Drágám, akkor inkább vezeted a háztartást! Megtanulsz főzni meg sütni. - Azt akkor is csinálom, ha dolgozom. - Foglalkozom a témával, de nem kapkodom el. Arról nem beszélve, lelkileg egyenesbe kell jönnöd. Most pedig, mint látod, nyílik előttünk a kapu, nyílik a garázs, és máris ég a villany. Bemegyünk, aztán a jó melegben, Jutkanyúzás lesz. - Örülök neki. - Mi történt? Vágyaid vannak? - Ááá, dehogy! Legfeljebb szerelmes lettem. Nem tudom, hogy szokták a szerelmesek. Mi ültünk a garázsban az autóban, és ölelkeztünk. Ja, közben nem hagytuk szóhoz jutni a szánkat.

26

Meglepetések A kis ravasz. Én ébredtem előbb fel, de nem mozdultam, hogy őt ne zavarjam, időm pedig még bőven volt. Egyszer csak óvatosan kibújt az ágyból mellőlem, és kilopódzott a szobából. Gondoltam, várok a fejleményekre. Képes volt kávét főzni. Azt már nem engedtem meg magamnak, hogy ágyba hozza. Biztos voltam benne, arra készült. Éppen ezért, amikor éreztem a kávé illatát, kimentem hozzá. - Szervusz, kislány! - Szervusz, Robi bácsi! Ha én a tegnap este után kislány vagyok. - Mitől vagy úgy feldobva? - Csodálkozol? Egy fantasztikus nap van mögöttem. Az érettségi bankett óta először voltam étteremben. Más kérdés, nem tudnám elmondani, miket ettem. Sokfélét és finomakat. Gazdag nő vagyok. Van saját pénzem. Ezen felül, a nap bekoronázása volt az este. Mikor felébredtem, és kijöttem, megcsíptem magamat. Mindez velem történt meg. Boldog vagyok. Szerelmes, és testileg-lelkileg kiegyensúlyozott. - Lelkileg elhiszem, de ami a testedet illeti, azt hittem, ma nem fogsz tudni felkelni. Legalábbis számomra nem volt egyszerű. Minden energiámtól megszabadítottál. - Na látod! Azért vagyok élénk, feldobott, mert bennem van. Nem beszélve erről az erős kávéról. - Szoktál kávézni? - Kávé volt a karácsonyi és születésnapi ajándékom magamnak. Hideg volt a váróteremben, és vettem fél deci diólikőrt meg egy kávét. Nem szoktam kávézni, de nagyon jólesik. - Az ünnepekben is tarháltál? - Sajnos nem. Ültem, és olvastam a konyhában. Hagyjuk, mert elmegy az élettől a kedvem! - Ma együtt indulunk itthonról. Elviszlek fodrászhoz, és otthagylak. Bedaueroltatod a hajadat! Tegnap megbeszéltem az üzlettel. - Na hiszen! - Tizennégy órára jövök haza. Addigra felöltözöl abba a szép nadrágkosztümödbe! - Fodrász meg szép ruha? - Igen. Méghozzá úgy, hogy fehérneműt is a legszebbet veszed fel. Láttam, van egy bugyimelltartó szetted, az a szép csipkés. - Még nem volt rajtam. - Éppen itt az ideje. Drága holmi, amennyit én értek a női ruhákhoz. - Huszonnégy éves koromban, mikor kirúgtak végleg az intézetből, dorbézoltam a megspórolt pénzemből. Megéreztem, a közeljövőben aligha lesz rá módom. - Buta voltál. Az első utadba kerülő oszlopon megláttad a hirdetést. - Albérletre volt szükségem, mit tehettem volna? - Semmiképpen nem azt, amit tettél. Rohantál a karjaiba.

27

- A szó szoros értelmében. Egy apátlan-anyátlan árva, akinek lesz fedél a feje felett. Boldog voltam. Először és utoljára megölelt, majd kikérdezett. Elmeséltem, milyen szép utat futottam be huszonnégy év alatt. Azonnal megvolt a döntése. Másnap mehettem házalni. - Minden nőnek ez a sorsa, akinek egy öleléstől nedvesedni kezd a bugyija. - Nem nedvesedett. Esküszöm, tegnap az autóban nedvesedett életemben először. Kétségtelen, jólesett, hogy emberi hangon beszélt velem. Aztán kimondtam a varázsszót: „Állami gondozott”, ezzel megpecsételődött a sorsom. - Feltételezem, a megbeszélésetek ágyban végződött. - Nem végződött. Mondtam, hogy impotens. Később pár próbálkozása akadt, de akkor nem, és ez szimpatikus volt nekem. Végre egy férfi, aki nem erőszakoskodik. Felejteni szeretném az egész rohadt múltamat. Minden szava tüske volt a szívemben. Tudom, a múltra kár féltékenynek lenni. - Ismétlem, tizennégy órára gálába vágod magad, és vársz engem! - Megkérdezhetem, miért e nagy felhajtás? - Megkérdezheted! - Szeretném tudni, hová viszel? - Sokat mesélek rólad az üzlettársamnak, aki szintén agglegény. Tegnap úgy láttam, szívesen megismerkedne veled. Elviszlek hozzá, otthagylak, hogy beszélgessetek. Te marha Kurucz Robi, de nagy paraszt vagy. Fájt, amit mondott, és viszonozni akartam, de nem ilyen bunkó módon. Éppen elvitte a kávés csészéket az asztalról. Az egyiket kiejtette a kezéből. Elkezdett sírni. Pedig mennyire örültem, végre élet van benne. Be akart rohanni a szobába, és nekiment az ajtófélfának. Elkaptam, az ölembe ültettem. - Ne haragudj! Bocsáss meg, bunkó voltam. Ne sírjál, semmi okod nincs rá. Vicceltem olyannal, ami neked nagyon is valóság. Könyörgöm, Babucikám, édes! Ne sírjál! Eszem ágában nincs ilyen aljasság. Azt viszont nem akarom elárulni, miért kell szépen felöltöznöd, de remélem elhiszed, nem akarok megszabadulni tőled. Köpjél le, vagy csinálj velem bármit, mert otromba voltam! Különben pedig nincs is üzlettársam. Nem hagyta abba a zokogást. Boldog volt, én meg barom állat. Arról nem tehet, milyen volt a múltja. Egyébként is én provokáltam. Ölben vittem a kis babámat a fürdőszobába, és hideg vízzel megmostam az arcát. - Tudod, mennyire szeretlek, te drága. - Velem lehet játszani. Velem bármit lehet csinálni, nincsenek jogaim, csak kötelességem. Hozzá vagyok szokva, legfeljebb nem tőled. Egy nagy nulla vagyok, annak születtem. Ahhoz sincs jogom, hogy fájjon, ami másnak jólesik. - Ez borzalom. Nem akartalak bántani. Ha okom lenne rá, téged akkor sem tudnálak. El fogok késni, pedig egy megbeszélésre megyek időre. Nem adlak senkinek. Nem is tudnálak. Öltözzél fel, elkészülök, és indulunk! Szó nélkül készülődtünk. Elmaradt a reggeli. Lelkére kötöttem, ha hazaér a fodrásztól, egyen. Biztos voltam benne, semmit nem fog. A kocsiban pénzt adtam neki, amit betett a táskájába, majd a fodrásznál megálltam. - Adjál egy békepuszit! Átöleltem. Nem tiltakozott, és a száját is adta. 28

- Nagyon szeretlek, kis madárkám. - Én is szeretlek. - Menjél be, édeske! Mondd meg, be vagy jelentkezve, majd kérik a nevedet. Bármit felajánl kenceficét a fodrásznő, mindent kérjél. Sokat fogsz fizetni, ne lepődjél meg! Rámegy a délelőttöd. Hazafelé vigyázz magadra! Ha végeztél, hívjál fel! Mielőtt kiszállt, megint összepuszilkodtunk. Kis aranyos. Bántom, és mégis szeret engem. Délután fél órát késtem. Láttam rajta, nagyon ideges. - Ne haragudj a késésért! Ez a fél óra vagy százezer forintot fog nekünk hozni a konyhára, te kis csinibaba. Gyönyörű a hajad, és micsoda illatfelhő vesz körül, fantasztikus. - Remélem, másnak is tetszeni fogok. Nem szeretném, hogy elutasítson. - Kis gonosz. Igazad van, mégis arra kérlek, ne romboljuk a kettőnk közti hangulatot! - Akkor is elmondom, ami azóta jár a fejemben, hogy hazajöttem. Bocsánat, hozzád haza. Ezt azért lényeges kihangsúlyozni, mert félhetek én, akkor is mennem kell veled. Ez a te otthonod. Így azután kénytelen vagyok vállalni a kockázatot, hátha mégis oda akarsz adni valakinek, akinek szintén van otthona, tehát nem kerülök az utcára. - Jól van, édes, nem megyünk el itthonról. Elment a kedvem az egésztől. - Elmegyünk. Az utcán hagytad a kocsit. Ugye, neked is fáj, amit mondtam? Tudom, hogy fáj. Befejeztem. - Hazajövünk, megfojtalak. - Lehet az elítéltnek utolsó kívánsága? - Kitaláljam? - Soha nem tudnád kitalálni. Mielőtt megfojtasz, még utoljára tegyél úgy magadévá, ahogy este! Tudod, a nyalogatással együtt, mert attól totál bezsongok. - Én is bezsongtam tőled. Úgy szoptál, mint egy igazi kisbaba. - Csoda, hogy nem vagyok éhes, miközben ma még nem ettem semmit? A kiadós éttermi vacsora után itthon még pótvacsora. Beültünk a kocsiba. Egy ékszerboltnál álltam meg. - Bemegyünk, választasz magadnak szép gyűrűt, nyakláncot meg fülbevalót. Természetesen aranyat! - Nem akarom. - Nézzél rám! Most mondjad! - Nem akarom, hogy ennyit költsél rám. - Te úgy emlékszel, hogy szavazásra bocsátottam? A minap megbeszéltük. Egy ilyen okos és szép nőnek dekoratívnak kell lenni. - Ez a nyomorult karórám van, de csak azért, hogy tudjam, mikor kell hazaérnem. Ezért vehettem meg. Gyűrűm volt drótból, nyakláncom cseresznyemagból, mert csináltunk magunknak az intézetben. Az volt az ajándék, ahogy láttam az arcát, mikor válogatott. Megfeledkezett róla, hogy ő Karácsonyi Judit. Attól boldog volt, hogy kezébe vehette az ékszereket. Miután fizettem, táskájába tette a kis dobozkát, amibe benne volt minden. A kocsiban magához ölelt. 29

- Ne örülj, Babuci! Otthon fizetni fogsz ezért. Most pedig irány egy nagy ruházati bolt! - Úristen! Úgy ver a szívem, mindjárt rosszul leszek. A ruházati boltban egy rövidebb, de meleg kabátot vettem neki. Ezen kívül egy nadrágot meg két pulcsit, valamint egy szoknyát és hozzá blúzt. Ezt a vásárlást kihagytam volna, mert várakozhattam rá, míg próbált a fülkében. Úgy terveztem, elmegyünk cipőt meg táskát venni, de erre a napra elegem volt a vásárlásból. Irány az autó! - Hogy érzed magad? - Álmodom. Robikám, reggel én csíptem meg magamat, most te csípjél meg engem! - Elképzelem, a combodba csípek, aztán hátradöntöm az ülés támláját, és Jutkát a mennybe repítem. Gyönyörű a hajad. Ez a szép, sötétbarna, dús hajad mindig dauerolva lesz ezután. - Olyan szépen udvarolsz nekem. Robikám, vettünk fülbevalót, de nincs kifúrva a fülem. - Holnap elmégy a rendelőbe, és kifúrják. Most pedig hazarepülünk, mert nem bírok magammal. - Isteni lesz. Imádom. Szép ez a kereszt a nyaklánchoz. Mikor vehetem fel? - Igazad van, megállok, és feltesszük a láncot a nyakadba, a gyűrűt pedig az ujjadra húzom. Meghülyített ez a lány. Soha nem volt rendszeres nemi kapcsolatom, most meg éjjel-nappal kívánom őt. Ráadásul miután a gyűrű is az ujján volt, ismét magához húzott. Remegő kézzel fordítottam el az indítókulcsot.

30

Visszatekintés Kezdünk összerázódni, holott ez a kijelentés nem állja meg a helyét. Jutka első perctől kezdve alkalmazkodik hozzám, így helytelen kölcsönös rázódást mondani. Részéről az alkalmazkodás egyedüli lehetőség az élet elviseléséhez. Egyáltalán nem bánom, hogy lesi minden gondolatomat. Nyesegetni a bocsánatkérő viselkedését és az állandó engedélyt kérést kívánom. Ez napról napra némileg változik. Kivéve, ha mondok egy számára félreérthető mondatot. Akkor visszazuhan oda, ahonnan elindultunk. Nem baj, ha kedvembe jár, csak ne kérjen engedélyt rá. Igyekszem mindent megadni neki. Azt gondolom, a 48 éves agglegény, az életnek ez a rendje, ha két ember szerelemben egymásra talál. Attól kezdve nincs önzés. Fantasztikus csaj, vagy tevékenykedik valamit, mint háziasszony, vagy velem foglalkozik, ezen felül olvas. Befészkeli magát egy nagy fotelba a könyvtárszobában, de úgy, hogy alig látszik ki belőle. Három oldalról a fotel kárpitja öleli, negyedik oldalon pedig betakarja magát plédekkel, még a lábai sem lógnak ki a pléd alól. Ráadásul nehogy némi szabad mozgása legyen, fotelon belül párnákat is rámol maga köré. Ilyenkor a szem számára egy fej meg két kéz a szerelmem. Meleg a szoba, inkább leveszi a fűtést, csak hogy jól beburkolózzon a párnák és plédek közé. - Mit olvasol, édes? - Asperján könyvet. Ő is állami gondozott volt. Ez a könyv egy Imre nevű fiúról szól. - Boldog vagyok. Nem volt elég az eddigi nyomorult életed, még könyvben is ezzel foglalkozol. Mi lenne, ha több optimizmussal vérteznéd fel magadat? - A grófok és hercegek világa számomra idegen. Ez az én életem. - Bizony-bizony. Ez a te életed, csak közben kis túlzással a feneked van kinyalva. Annyiban túlzás, hogy nem az a nyílás. - Úgy veszem, ajándék az élettől. - Beszélni szeretnék veled, tekintettel arra, ma egy hete, hogy átlépted ennek a háznak a küszöbét. Miért ijedtél meg? - Nincsen rá okom? Jól fogalmaztam az ajándékkal. Íme az újabb sorsforduló. Ha nem így lenne, másképpen hangsúlyozol. Jelentősége van az eltelt egy hétnek. - Tényközlésnek szántam. Mi következik ebből? - Több minden. Melyiket mondjam a legjobbat, vagy a legrosszabbat? - Világéletemben bátor voltam. Ha választás elé állítottak, mindig a rosszabbat akartam előbb hallani. Essünk túl rajta! - Rájöttél, nem az vagyok, akinek képzeltél. - Valóban, másnak hittelek. Folytassad! - Nem akarsz velem lelkiismeretlen lenni, ezért próbálsz helyet szerezni, ahová elpaterolhatsz. Rátettem homlokára a kezemet. - Nem vagy lázas. Megijedtem. Mondjad tovább! - Eleged van belőlem. Nem vagyok jó befektetés számodra. - Azt hiszem, mégis lázas vagy, csak azért nem érzem, mert meleg a kezem.

31

- Keressél a neten egy albérletet! Én sajnos nem értek a számítógéphez, aztán szedem a kis motyómat! - Nincsen rád rossz hatással a könyv? - Nincs. Vannak mások is ebben az országban, akik borzalmakat élnek át. - Jobban oda kell figyelnem, miket olvasol. Nem fogom engedni, hogy fiatal létedre depressziós legyél. Momentán milyennek ítéled az életedet? - Ha kikapcsolom a gondolataimat, nagyon jónak. Ha viszont elgondolkodom a magányomban, teljes a bizonytalanság bennem. Megpróbálom példával szemléltetni. Tegnap elvittél színházba. Sokáig készülődtem, aztán egy ismeretlen arc nézett szembe velem a tükörből. - Szép voltál, nekem nagyon tetszettél. - Magamnak is tetszettem, csak nem én voltam. Ha akkor nem jár az agyam, boldog vagyok. De mivel képzeletemet meghaladó szépség nézett velem szemben, arra gondoltam, ez ideiglenes. Ahogy felöltöztettél, ugyanúgy le is vetkőztethetsz. - Zavart, hogy színház után arra kértelek, mutassál be nekem egy sztriptízt? - Tudatosan belemagyarázol mást, mint amire én utalok. Boldogan vetkőzöm előtted, és még boldogabb vagyok, ha te vetkőztetsz, mert ismerem a folytatást. Nekem a szép új ruhámban, felékszerezve az jutott eszembe, bármi történhet, akár az én hibámból, akár tőlem függetlenül, elég kimondani a szádon a döntésedet. Máris visszavedlek nullára. Ezek az ékszerek nem az enyémek, csak megengeded, hogy hordjam őket, mert ez számodra is örömöt jelent, ha reprezentálhatsz velem. Tessék, még nem tudom, miről óhajtasz társalogni, csak annyit hoztál tudomásomra, beszélgetésünk fő csapása, egy hete élek nálad. - Egy dolgot fogadtam meg neked, soha nem fogok tudatosan fájdalmat okozni. Ehhez azért tudnod kell, Robi kemény fickó. A kettőnk előélete nem azonos fajsúlyú, de számomra sem volt rózsás, bár azt én választottam. Tudom magamról, mimóza lelkű közegben igencsak esetlenül mozognék. A butaságaidat hallva igazat adok, nem kellett volna említenem az eltelt hetet. Nincs jelentősége. Aminek van, tőlem telhetően mindent megadok neked, amit úgy reagálsz le, csak a reprezentálás kedvéért teszem. A jómódú embernek is van érzelmi világa. Az ékszerboltban örömöt olvastam le az arcodról. - Két malomba őrölünk, miközben nem dolgozom. Aranyat még a kezemben is ritkán fogtam születésem óta. Hogy ne örülnék neki? Örülök a szép ruháknak, örülök a sok csokoládénak, örülök az ékszereknek, örülök, hogy egy csodálatos szép házban élhetek, és délutánonként várhatlak, mert tudom, nem hiába. Mindennek örülök, csak ha gondolkodom, elfog a bizonytalanság. Te döntöttél a sok jóban, amit megkapok tőled. Lássad be, bármikor dönthetsz abban is, hogy megfosztasz mindattól, amihez előzőleg hozzászoktattál! Ennyi az egész. Számomra állandó bizonytalanság. Érthetetlen vagyok? Volt, hogy visszamentem tanítás után az intézetbe, és közölték, átköltöztették az ágyamat egy emelettel feljebb, vagy éppen lejjebb, mert valaki kitalálta, hogy másokkal legyek egy szobában. De mondhatom, egy hete még így volt, élénken él bennem: elmegyek reggel úgymond koldulni, a főbérlő természetesen otthon döglik, én egész nap megalázkodom valahol az emberek forintjaiért. Aztán összeszámolom, mennyire volt eredményes a napom, és rögtön bekattan: vajon meg lesz elégedve az összeggel? Ha igen, akkor boldog lehetek, mert bár köszönetet nem kapok érte, de legalább nyugodt estém lesz. Ha kevésnek találta, akkor jött a rúgás, kiabálás vagy verés. Igaz, nem sokszor, mert igyekeztem. Magam is tudtam, leköpni való, becstelen alak vagyok, de ez jelentette számomra a biztonságot. Mégsem kellett egy aluljáróban meghúzni magamat éjszakára, mocskosan büdösen. Meghallottam szádból az egy hetet, és beindult a védekező reflex. Védekező? Ez jó. Soha nem tudtam magamat megvédeni. Én mindig tőlem telhetően tettem 32

az asztalra, és abban bíztam, ezért becsülni fognak. Ne hidd, nem csak Pali mellett volt így. Az intézetben is aszerint ítéltek meg, milyen tanuló vagyok, vagy mennyire segítőkész. Összerezzentem, mert féltem, mert most is félek. Nem tudom, mit akarsz ebből az egy hétből kihozni. - Tessék felkelni a fotelból! Hogy képzeled? Kényelmesen ücsörögsz, miközben én, aki eltartalak, rogyadozó térdekkel állok melletted. Felpattant. Leültem a helyére, és ölembe vettem. - Kérek sok puszit! Addig se beszélsz hülyeségeket. - Nem dobsz ki? - Mit kértem?! Adta számolatlanul. - Kis hülye lelenclány. Ha én téged nem kezellek előítélettel, szíveskedjél erőszakot venni magadon! Visszautalva: tényleg nem az vagy, akinek képzeltelek. Nem volt véletlen az erőszak. Egy hazug kis kurva nem érdemelt mást. Azóta bemutatkozott nekem az igazi Karácsonyi Jutka. Azt használtam, ezt pedig szeretem. Érdemeid alapján ítéllek, és ezt fordítva is elvárom. Ne kezeljél úgy, mint azokat az embereket, akik megkeserítették az életedet! Majd ha okot adok rá, akkor nyomassad ezt a bugyuta szöveget! - Ne haragudjál rám! Tudom, aranyos vagy velem, én meg egy hálátlan kutya. - Ha hálátlan kutya lennél, kidobnálak. Te egy aranyos, melegszívű kis hülye vagy. - Örökre a te hülyéd akarok maradni. - Azt mondod, amiket vettem neked, nem a tiéd? - Nem mondok semmit. Legfeljebb annyit, adni nehezebb volt, mint elvenni. Hidd el, nagyon örülök mindennek, csak elhinni nem merem. - Nos, amiket kapsz tőlem, azokat közvetve magamnak adom. A holmik a tiéid, te pedig az enyém vagy, így azok is az enyémek. Mi az, amit biztosra magadénak tudsz! - Júúújj, azt nem mondom. - Az sem a tiéd, hanem az enyém, te kis malac. - De amikor bennem van, akkor az enyém. Az enyém az a sok finomság is, amit megetetsz velem. - Pénteken elmentünk bevásárolni. Ott te vásároltál. - Persze, mert elhitetted velem, hogy kifizethetem a saját pénzemből. Azért mertem bátran vásárolni, de így is kellett a biztatás. - Neked van pénzed is? - Legalábbis az én nevemen. - Akkor így társalgunk, hogy az ölemben vagy. Eltelt egy hét. Hogy érzed magadat? Milyen változás történt a szemléletedben? - Teljesen megváltozott az életem. Régen voltak süllyedő periódusaim, de innen zuhannék. A jót könnyű megszokni. Sajnálom mindazokat, akik nyomorognak. Tudom, malac vagyok, de akkor is igaz, egy hete, pontosabban öt napja tudom, nő vagyok. Ez komoly dolog, mert nagymértékben hozzájárul az önbecsülésemhez. Tapasztaltabb lettem más téren is. Kinyílt előttem a világ. Olyan dolgokat ismerek meg, amikről nem hallottam. 33

- Ezek szerint elégedett vagy? - Igen. Ha egy jó tündér teljesítené a kívánságaimat, kettő lenne, és ha agyonvernének, sem tudnék harmadikat mondani. Szeretnék dolgozni, mert szükségem van az önbecsüléshez, hogy saját keresetem legyen, ezen kívül szeretnék egy kisbabát. - Csillagom, holnap délután veszek neked kettőt is. Milyet akarsz? Babakocsival együtt vegyek, vagy járóbaba is jó lesz? - Ne vegyél, csináljál! - Istenem, de diszkréten hozza tudomásomra a szerelmem, hogy viszket a nunikája. - Igen, Robikám. Kedd óta, mintha rühes lennék. Állandóan viszket valamim, bár speciel most nem felhívásnak szántam, de cseppet sincs ellenemre. - Mikor fogunk oda eljutni, Babucival közlöm, társalogni szeretnék vele, ő pedig úgy reagálja le: ki akarsz dobni, vagy dugni óhajtasz? Még annyit a komolyságról, jó, hogy említetted a számítógépet. Holnap veszek könyveket, és tanulni fogod a használatát! Most pedig véged lesz. Búcsúzzál el az élettől! - Isten veled, élet! Mindig is utáltalak. Végre megszabadulok tőled. Mindjárt repülök a fellegekbe. Nem tudom, ez a nyalafinta melyik rakétáját kapcsolja be száguldatásom érdekében, de tuti, csodálatos lesz.

34

Almáspite Az emberek lakva ismerik meg egymást. Ha két héttel ezelőtt nem jött volna helyembe, és találkozunk az utcán, biztos messziről elkerültem volna. Na, nem a külseje, hanem az életformája miatt. Egy hete hittem, hogy alaposan kiismertem. Szó nincs róla. Vettem neki számítástechnikai könyveket. Sokféle embert ismertem meg eddigi életem során, köztük fanatikusakat is, de ami nálunk egy hete zajlik, meghaladja a fantáziámat. Közel húsz éve használok számítógépet. Ehhez képest olyan kérdésekkel bombáz, amikről halvány gőzöm nincsen. Túlzás nélkül mondhatom, minden szabad percét tanulással tölti. Tegnap írt nekem egy szerelmes e-mailt. Említést azonban nem tett róla. Megnéztem a postáimat, és természetesen nem reagáltam le neki a semmit, hiszen hozzám nem érkezett a küldeménye. Szomorkodott, de órákig nem vallotta be az okát. Majd kibökte a tutit. - Kis butám, hidd el, boldog lettem volna, ha akárcsak egy próbalevelet kapok a szerelmemtől, hiszen nem tudtam még azt sem, hogy van saját accountod. - Pedig szépeket írtam neked. Akkor hova tűnt a levelem? - Ha most gonoszkodni akarnék, azt mondanám, másik szerelmednek adresszáltad, de tudom, csak én vagyok egyedül. - Fene egye meg az egészet. Írok másikat. - Biztos, hogy elküldted? Nincs a piszkozatok között? - Nincsen. Mindjárt sírok. Akkor is megtanulom a számítógép használatát. Holnap megsütöm életem első süteményét, tekintettel a hétfordulóra. A vasárnap jól indult számára. Megkapta a nekem szánt szerelmes levelet. Sikerült magának címeznie. Ámbátor ennyi idő alatt csigapostán is megérkezett volna. Még a héten kiköszörülte a múltkori sikertelen pörkölt kompozíciót. Nokedlit nem mert hozzá készíteni, csak tésztát, viszont finom volt a pörkölt. Örült is neki, mikor megdicsértem, mint Robi a farkának. Vasárnap, azaz ma, almáspitét süt. Van az ominózus három süteményes könyv, mindháromban almáspite. A receptek különböznek. Jutka olvas, összehasonlít, és nem hisz a szemének. Gondolja, majd én megoldom a gordiuszi csomót. - Angyalka, ilyen izgatott akkor szoktál lenni, mikor megcicizlek, de valami ok miatt elmarad a folytatás. - Nem tudom, melyik recept a jó. - Egyszerű. Egymásba dugjuk amink van. Én a kísérletező, miután benn volt, kihúzom, hogy azután ismét bedugjam, és csodálkozhassak rajta: jé, most is befért. - Olyankor buta az én Robikám. Nem elég neki egy meggyőződés, ismételget. - Azt is tedd hozzá, a sok mozgástól elfáradok, és elkezdem utánozni a gőzmozdonyt! - Ami a lihegést illeti, nem mondhatod, szoktam neked segíteni benne! Arra viszont nem sikerült rájönnöm, miért e nagy fáradozás. Elég lenne, ha egyszer bedugod, aztán hagyod a fenébe ott, ahol van. Most azonban én vagyok tanácstalan. Három könyv, három almáspite recept. - Tudod mit? Felírom három papírra a három könyv címét, zsebre teszem a papírokat, te pedig húzzad ki az egyiket! Abból kell megsütnöd.

35

Így történt. Babuci kotorászik a nadrágzsebemben, engem meg izgalomba hozott, ahogy a selyembélés túloldalán simizte a bájdorongomat. - Egyelek meg. Megsütni vagy elsütni, nem azonos fogalmak. - Bocsánat, nem tudtam, hogy azt simogatom. Végül is lehetne egy összegyűrt textilzsebkendő is. Némileg halasztódott a sütemény készítés, mert úgy döntöttem, bemutatkozó látogatást tesz nála az „összegyűrt textilzsebkendő”. A nem betervezett kikapcsolódás után viszont nekiállt a tészta összeállításának. Szakácskönyv az asztalon, amit betűről betűre be kell tartani. Olyannal találkoztam, hogy valaki szakácskönyvből alkot, de ezzel a precizitással soha. Neki nem elég egy általános kép a teendőkről. Fontos a megfogalmazás is. Forog a munkaasztal meg a konyhaasztal között, hátha másképpen írtak valamit, mint ahogy megjegyezte. Néha, hogy el ne szédüljön, rám testálta a feladatot, olvassam el neki az adott részt hangosan. - Édes, ha dupla mennyiséget csinálsz, akkor a liszt pontosan egy kiló. - Rendben, de a mérleg 102 dekát mutat az egy kilós liszt mérésekor. Robikám, hiteles ez a digitális mérleg? - Mit tudom én. Szerintem ha merül az elem, némileg eltér a mérés pontossága. - Nincsen másik mérlegünk? - Van valahol egy régi karosmérleg, hozzávaló súlyokkal. De hát az sem pontos. Gondold meg, a súlyok berozsdásodtak, és akkor már az egy kiló akár több is lehet. - Keressed meg, édes! Megmérjük a súlyt a digitális mérlegen, és kiderül, mennyire pontos. Bekeményítettem. Felnyaláboltam, hogy megropogtathassam a csontjait, amiből puszilkodás lett. Közben megfogadtattam vele, nem kicsinyeskedik. Hülye Kurucz. Pénteken magamra vállaltam a bevásárlást. Kétféle tojást vettem. Kétféle ár, kétféle méret. Nem tudtam az üzletben eldönteni, melyik éri meg jobban. Még szerencse, a sajátjaim egyformák, mert képes lenne tökölni rajtuk. Írva vagyon, tojás is kell a trutyiba, de nincs írva a mérete. Márpedig az tényleg logikus, nem mindegy, mekkorák. Bölcs döntést hoztam. Mindkét méretből azonos darabszámot használjon fel. - Ha elfogadod az ajánlatomat, megreszelem az almát. Aranyos csaj. Gondolkodás nélkül elfogadta. Mivel a jóhoz könnyű hozzászokni, ezután mérsékelni fogom magamat, mert képes lesz azt mondani, csináljam én. A beosztottaknak holnap nem fogok dicsekedni, hogy a főnök almát reszelt, és csak egyik ujjamról nyúztam le a bőrt némileg. Rugalmas volt, amikor megtudta a balesetet. Nem kezdte kotorászni a bőrt a trutyiban, hanem helyette ölelgetett, meg puszilgatott, sajnálta a bibis ujjacskámat. Ő mondta így, és meg is puszilta. - Ne félj, este begyógyul. Bedugom egy helyre, ahol olyan vegyület van, ami bőrképző. - Robikám, ha ez igaz lenne, a farkad soha nem lankadna, hiszen olyan vastag bőr képződött volna rajta az aktív nemi életünk által, mint a rinocérosznak. Elkészült a kompozíció nyers változata. Csak a sütés volt hátra. Ültünk egymás mellett a tűzhellyel szemben, és figyeltünk. - Kérem a kezecskédet! Izgulsz, csillagom? - Jó volt a műsoron kívüli viháncolás, most nincs ilyen vágyam. - A sütemény miatt van benned némi feszültség?

36

- Szeretném, ha sikerülne. Jó, amikor dicsérsz. - A szándék a fontos. Ne féljél! - A süteményt szeretném, ha sikerülne, félni emiatt nem félek. Attól inkább, mi lesz, ha megunsz. Délelőttönként megfogom a keresztet a nyakláncomon, és imádkozom, hogy sokáig lehessek boldog. - Egymástól függ a boldogságunk. Semmivel nem lehetek fontosabb a számodra, mint te nekem. - Ugyan már! Százszor különb nőket találhatsz magadnak, mint én vagyok. Lehet, hogy már jó. Nem szeretném elégetni. - Kiveszem a sütőből, és bemegyünk a szobába beszélgetni, te kishitű!

37

A szüzesség elvesztése - Ameddig kihűl a süti, Babuci lefekszik ide mellém a heverőre, és mesél! Nagyon keveset tudok rólad. - Szívesen mesélnék, ha lenne mire büszkének lennem, de nekem csak fájó emlékeim vannak. - Minden érdekel, amit átéltél, amik megtörténtek veled, de bevallom, miután ilyen közel kerültünk egymáshoz, leginkább azt szeretném tudni, milyen szerepet játszottak életedben a férfiak. - Összességében rendesebbek voltak velem, mint a nők, hiszen a tanáraim, nevelőim, akik férfiak voltak, nem volt jellemző, hogy ütöttek volna. Más kérdés, voltak páran, akik viszont barbárságukkal igencsak a másik oldalra billentették a mérleg nyelvét. - Hogy veszítetted el a szüzességedet? - Szépen kérlek! Szeretnék sokáig boldog lenni melletted. Nem akarok ilyen dolgokról mesélni. Borzasztó lenne, ha megundorodnál tőlem. Könyörgöm, ne faggassál ilyesmiről! Huszonhat év után tizenöt nap boldogság nagyon kevés. - Titokzatoskodsz, máskor határozott kijelentéseket teszel, én pedig nem tudom, mi az igazság. - Mire gondolsz konkrétan? Ha valamit határozottan kijelentettem eddig neked, és ezután is, arra mérget vehetsz, úgy is van. Te felkaroltál a szó szoros értelmében. Nem érdemled meg, hogy hazudjak. Egyébként sok pofont kaptam az életben pusztán azért, mert megmondtam az igazat. Félek, elveszítelek, és ez számomra tragikus lenne. Tudod, többször mondtam, veszélyes, amit csinálsz velem, mert ebből nincs visszaút nekem. - Többször kijelentetted, nem árultad a testedet soha. - Ez így igaz. - Akkor nincs miért félned. Ha az utcán meglátnak együtt bennünket, és senki nem mutogathat ujjal rád, ez esetben bátran beszélhetsz! - Rajtad kívül egyetlen férfivel sem feküdtem le saját akaratomból, a Palival sem, akivel két évig együtt éltem. Amikor valami csoda folytán merevedése volt, erővel gyűrt maga alá. Három ilyen esetre emlékszem. - Ne legyél ideges! Gyere szépen, magamhoz ölellek, hogy bátorságot gyűjtsél! Nem voltak vágyaid, de undorodtál is tőle? - Azt tudod rólam, igyekeztem magamat tisztán tartani. Őt pedig láttad. Jelzem, tőled is undorodtam, mikor megerőszakoltál, pedig éreztem arcodon a parfüm illatot. Ne ölelj ilyen szorosan, mert az emlékektől felkavarodik a gyomrom, és még a végén felül jön ki belőlem, aminek alul kéne! Volt, amikor azt javasolta, lopjak neki italt az üzletekből, arra nem voltam hajlandó. Csak hát, ha nincs lopás, akkor azt a pénzt más úton kell megszerezni, ezért egész nap jártam az országot a hétnek hét napján. Szépen tarháltam. Ennek köszönhető, hogy nem küldött az utcára. Úgy gondolom, nem tudott volna rákényszeríteni, de félénk, gyáva voltam, és a hajléktalanságtól féltem a legjobban. Igen, bátran mondhatom bárkinek a szemébe, egyetlen forint nem ragadt a kezemhez, és nem lettem prostituált. Az intézeti lányok több mint hatvan százaléka ezt nem mondhatja el magáról. Még az is lehet, alacsony százalékot mondtam. - Ha így van, nincs mitől félned. Ha a lelked tiszta, nem csalódom benned. 38

- Tudod, ha kizárólag olyan dolgok történtek volna velem, amit akartam, bátran kijelentem, büszke lehetnék magamra. Mindig volt emberi tartásom, csak féltem. Mindenkitől féltem. Kitűnő tanuló voltam, az érettségim is kitűnőre sikerült, mert úgy gondoltam, ha a szüleim eldobtak maguktól, nekem kell a saját erőmből lábra állnom. Csak hát a kitűnő felfogható strébernek. Egyesek azért vertek, bántottak, mert jó tanuló voltam. Mások azért, főleg gimnáziumban, mert intézeti gyerek voltam. Én kényszerből voltam férfiakkal, nem önként. Soha senkitől semmit nem loptam, pedig mindig szegény voltam. A becsületesség bizonyos körökben bűnnek számít. - Miért nem mersz bátran minden kérdésemre válaszolni? - Mert megtanultam, mindennek következménye van. Régen féltem úgy, hogy nem volt vesztenivalóm. Most pedig nagy a tét. Mindegy, igazat kell adjak neked, hiszen eltartasz, jogod van tudni, kit engedtél az otthonodba. Gimnáziumba jártam, egyedül, olyan gyerekek közé, akiknek voltak szüleik. Én ott is kitűnő tanuló voltam, mert mindig csak tanultam, ezért nem voltak barátaim. Lehet, azért sem, mert nem tartottam magamhoz méltónak azokat a lányokat, akiknek nem volt igényük a többre. Gimnáziumban voltak olyan gyerekek, akiket értékeltem, ők viszont lenéztek, a kis intézeti patkányt, akinek dohszagú volt a ruhája, hiába jártam tőlem telhetően tisztán. Harmadikos voltam, amikor összebarátkoztam a gimnáziumban a konyhásokkal. Ez sem volt igazi barátság. Mentem délután nekik segíteni mosogatni, ezért kaptam repetát, amire viszont szükségem volt. Mit tagadjam, enni mindig szerettem. Ha valamit, azt soha nem mondhatták rólam, hogy alultáplált vagyok. Ez persze áldozatokkal járt. Erről is mesélhetnék órákig, vagy inkább napokig. Volt, amikor mások házi feladatát csináltam meg egy szelet vajas kenyérért, amit nem kértem, de tudták, éhes vagyok, adtak az intézeti lánynak. Látványosan adtak, ahogy a kis Bice-bócának is. Ez nem szeretet, ez szánalom. Adni úgy érdemes, ha minél többen tudnak róla, milyen jó fej vagyok. Éreztem, tudtam, de rávitt a szükség, hogy elfogadjam. Megpusziltam a kis árvámat. - Mesélj! Csak azért sürgetlek, mert vár a süti bennünket a konyhában, viszont nagyon érdekel az ártatlanságod elvesztése. - Ja igen. Délutánonként segítettem a menzán a konyhás néniknek mosogatni meg rámolni. Ennek az volt a következménye, azokon a napokon este, sötétben mentem vissza az intézetbe. Egy ilyen alkalommal kapott el az utcán két srác. 1999. április 15-én, csütörtökön. Ha sikoltoztam volna, akkor sem lett volna segítségem, hiszen néptelen volt az utca. Egyik oldalon házak, másik oldalon meg bokros fás rész. Az egyiknek kezében kés volt, és közölte, ha hisztizek, elvágják a nyakamat. Nem sikoltoztam. Természetesen átvonszoltak a bokros oldalra. Nem kellett becibálni az erdőbe, elég volt az árok partja is nekik. Hagytam magamat, hiszen úgysem tudtam volna komolyan védekezni. Nem vagyok agresszív, nem szállok szembe senkivel a saját érdekemben. - Ne sírjál drágám! Két hete biztonságban vagy. Örüljél ennek! Nagyon szeretlek, és bánom a bemutatkozásomat. Barbár, akasztani való alak voltam. - Jóvá tetted. Annak köszönhetem a biztonságomat. Tudod, többször mondtam, engem soha senki nem szeretett. Kilógtam a sorból. Mindegy, ha belekezdtem, folytatom. Jó idő volt, amolyan igazi tavasz. Egyszerű nyárias ruha rajtam, alatta bugyi, amit lazán letéptek rólam. Amelyik a kést fogta a kezébe, az feküdt rám, és alulról dolgozott meg, ami borzasztóan fájt, a másik közben a számba élvezett, aztán elhúztak a francba. Az egész nem tartott öt percig. Otthagytak a fűben fetrengve. Hánytam, de nagyon, és utáltam magamat. Valahogy visszajutottam az intézetbe. Ők tettek feljelentést, aminek természetesen eredménye nem lett.

39

Elvittek orvoshoz, megvizsgáltak, valami injekciót is kaptam. Ezt akartad hallani? Még tudok az életemből pár ilyen kellemes példát. Vannak emlékeim. - Honnan tudod, hogy nem lettél aidses? - Nem tudtam, honnan tudtam volna? Tavaly augusztus óta tudom, nem vagyok az. Elmentem szűrésre, amihez persze pénzt kellett összekuporgatnom. Egészséges vagyok. Azóta nem voltam férfivel. Megjegyzem, mivel délutánonként nem tudtam a gimnáziumban maradni, természetesen többet nem kaptam repetát a konyhásoktól. Elvégre valamit valamiért. Kibontakozott a karjaimból, és kirohant a fürdőszobába. Láttam, szájára szorítja a tenyerét. Mentem utána, hallottam, hogy hány. Segítettem megmosdani neki. Szerencse, hogy átöleltem, különben elesett volna. - Azt mondtad, nem vagy beteges. - Remélem, úgy is van. Nem szoktam rosszul lenni. Szívós szervezetem van. Valószínű a fegyver sokkolt, azért lettem rosszul. Most pedig túl sok a veszteni valóm. Felkeveredett a gyomrom az idegességtől. Huszonnégy éves koromig biztos fedél volt a fejem felett, majd két évig azért engedelmeskedtem, hogy ne kerüljek az utcára. Most is az utcára kerülnék, ha kidobnál, csak jóval többet veszítenék. Nem vagyok érdekember, nem várom tőled az anyagi kényeztetést. Ugyanakkor az is igaz, minden apróságnak, amit kapok tőled, jobban örülök, mint az átlag nő. Te nem értheted meg, mit jelent számomra ez a kereszt itt a nyakamban. Sokszorosan inkább kötődöm a tárgyaimhoz, mint egy normális életet élő ember. Mondhatod, nem utálsz, mondhatod, ragaszkodsz hozzám. Tedd szívedre a kezedet, másképpen nézel most rám, mint fél órával ezelőtt. - Nem értelek, csillagom. Miért lennél más? - Eszedbe fog jutni a következő szeretkezésnél az árokpart. Meggondolod ezután, amit más a mocskos nemi szervével, azt te a száddal érintsed. Kényeztetni fogsz, de tudat alatt dolgozni fog benned az érzés. Kimégy az utcára, és minden fiatalban a megbecstelenítőmet fogod látni. - Ettől félek állandóan. Nem tudom kezelni a lelki sérülésedet. Érdekel, milyen életet éltél eddig. - Undorítót. Kérek egy pohár vizet, vagy nem is, mert van tea, inkább azt kérek! - Adok, csak még annyit, higgyél nekem: ha szeretjük egymást, rövid idő múlva az emlékek a süllyesztőbe mennek. Saját szememmel láttam azt a koszos, korhely alakot, akivel két évig együtt éltél. Fetrengett lábaim előtt a földön. Mellettem álltál, és büszke voltam rád. Az nem egy lakás, ha kutyám lenne, különb házat csináltatnék neki. Igaz, fedél volt a fejed felett, mert nem esett be rátok az eső.

40

Az intézeti lányok Nem tiltakozott, hogy ölben vittem a konyhába. Leültettem, és öntöttem teát neki. - Igyad meg, édeském, de óvatosan, nehogy azonnal kijöjjön! - Örülök, hogy féltesz. - Én pedig annak, hogy butaságokat beszélsz. Jól néz ki a sütemény. Tekintettel a körülményekre, bemegyünk a szobába, és pihenni fogsz. - Szeretnék adni neked, mert olyan sóvárogva nézed. Különben pedig érdekel, hogy sikerült. - Idd meg a teát, és ha nem jössz saját lábadon, beviszlek. - Nem kell vinned. Vágok süteményt, aztán mehetünk. Egy csíkot vágott, amit mellette állva befaltam. - Finom. Te kis háziasszony, nyárra olyan rutinod lesz, hogy csak na! - Örülök, ha ízlik. Fogtam a kezét, úgy mentünk vissza a szobába. Lefeküdtünk a heverőre. - Pihenjél! Nyugodjál meg! - Szeretnék tisztázni valamit. Nem éltem a Palival együtt egyetlen percig sem. A konyhában volt egy sezlonyom, azon aludtam. Ez eleve így lett kialkudva. Albérlőt keresett, de nem határozta meg a nemet. Gondolom, ezért volt fekvőhely a konyhában. Egy férfivel nem akart együtt aludni. - Te egy vonzó lány voltál, nem férfi. - Csak feltételezés részemről. Téma nem volt köztünk. Mindig a konyhában aludtam. Visszatérve a megerőszakolásomhoz, részben szerencsém volt, bár hiányoztam az iskolából pár napot, ott nem tudták meg, mi történt velem. Ezzel szemben az intézetben mindenki megtudta. Volt olyan lány, aki kifejezetten irigyelt, milyen jó lehetett nekem egyszerre két sráccal. Többen voltak ilyenek. Nemileg érett lányok, akik esténként ábrándoztak a betevőről. Ez becsületes úton egyiknek sem adatott meg, mint intézeti gyereknek. - Csak lányok voltak abban az otthonban? - Bizony. Beindulhat a fantáziád, milyen jó lenne neked köztük. Azért nagyon ne éljed bele magadat! Nem egy közülük alkalmi partnereket keresett az utcán magának. Nem feltétlenül pénzért. Sok volt köztük az alul képzett. Gimnáziumba abban az időben egyedül jártam. Volt pár jóképességű ipari tanuló, de nagy részük bukdácsolt egyik évről a másikra. 11-12 éves lányok alig bírtak magukkal, olyan fickóhiányuk volt. Így azután sokan úgy döntöttek, ha nincs srác, egymással is megelégednek. - Volt ilyen testi-lelki lány barátod? - Nem, igény lett volna rá, mert akkor is formás voltam. Pár lánynak felkeltettem az érdeklődését, azonban természetemből adódóan távolságtartó vagyok. Sokan kerültek az út szélére. Azt hitték, onnan van felemelkedés. Akár így, akár úgy, normális kapcsolata egyikünknek sem alakult ki. Esténként mentek az éhenkórász szövegek. Beindultak a fantáziák. Mivel tudták, velem mi történt, próbáltak szóra bírni, ami nem sikerült. Jött a duma: a beképzelt Karácsonyi, aki tuti, tanár lesz vagy orvos. Azért nem mondhatom, hogy egyedüli gyerek voltam az intézetben, akinek volt emberi tartása. Voltunk páran, bár kevesen. Erkölcsösek 41

voltak, de amúgy buták. Hányszor, de hányszor próbáltak faggatni. Meséljek, hogy történt! Nekik élvezetet jelentett volna, és nem értették meg, nem tudok mesélni, mert borzalmasan megviselt a dolog. Valahol egy könyvben olvastam a II. világháborúban a lövészárokban egymásnak meséltek a katonák élénk fantáziával. Lucullusi lakomákról szóltak a történetek, valamint természetesen dúskeblű nőkről. Most pedig szeretném mára bezárni a mesedobozt. Kimerültem. Az idegeimen pedig mintha zongoráznának. - Megnyugtassalak, Babuci? - Ez nem kívánságműsor. Hiába akarnám én, ha neked nincs kedved hozzá. Van egy fontos bejelentésem. Nem biztos, de számolnunk kell vele. Napok óta késik a menstruációm. Ráadásul nem érzem azokat az előjeleket, amiket szoktam. - Szeretném hinni, hogy örülsz neki. - Egyedül nem. - Megbeszéltük, nem szedsz fogamzásgátlót. Ugyanakkor naponta kapod bőséggel az utánpótlást. Képzeld el, én is szeretném! Válaszolj a kérdésemre! - Részemről úgy érzem, nem lenne helyes dolog. Becsúsztattam kezemet a pulóver alá. Finoman fogtam meg a mellét, egyúttal szájon csókoltam. - Buta kislány! Érdekes lenne, ha ennyi együttlét után kezdenék undorodni tőled. Induljál ki magadból! Naponta szopizol élvezettel. Eszedbe nem jut a régi történet. - Azért nem, mert szeretlek. Mással nem csinálnám. - Ezzel nagyot mondtál, mintha én nem szeretnélek. Képzeld el, te vagy az első, és hitem szerint az utolsó is, akit a nyelvemmel kényeztetek. Leharapom a cicidet. Ha azonnal nem veszed le a nadrágodat meg a bugyidat, soha többé nem foglak nyalogatni. Ennivaló az én drágám. Arcán látszott, nincs teljesen jól, de felkelt, és egyben húzta le magáról a két nadrágot. - Ahogy látom, ma még le is kell borotváljam a nunikádat. Reagálás semmi, de lehunyta a szemét. Várta, ami pillanatokon belül bekövetkezett. Két perc múlva alighanem totál elfelejtette, milyen komoly téma volt köztünk. Fojtogatott a combjaival, eközben sikongatott, és természetesen folyamatos orgazmusa volt. Nevetséges, amit mondott. Naponta kétszer fürdik, mióta nálam lakik. Miért kéne undorodnom?

42

Óvszer Februárban jártunk, annak is a második felében, kinn akkor zúdult ránk az igazi tél. Amikor hazaértem a munkából, szokásához híven kijött üdvözölni, de gyorsan vissza is ment a házba. Pillanatok alatt eltűnt a szemem elől. Elkezdtem keresni. - Kisasszony, hol vagy? Nem hallottam semmi neszt. Furcsa volt az üdvözlése, ezért megijedtem, megint rosszul lett. Szerencsére pillanatok alatt rátaláltam. Feküdt a szobában, és úgy tett, mintha olvasna. - Mi az a fontos, amit olvas az én Zsebibabám? - Bármi, csak ne kelljen gondolkodnom. Mellé ültem. - Mi történt, ki bántotta az én Jutkámat? - A garderobban fel volt akasztva egy kabátod, kimostam. Amiket találtam a zsebeiben, odatettem az asztalra. - Köszönöm szépen. - Meg se nézed, mik voltak a zsebeidben? - Gondolom, volt benne pár forint meg papírfecnik. Ha eddig nem tűnt fel, közlöm, nem szoktalak ellenőrizni. - Igen, volt pénz is. Maradéktalanul odatettem azt is. - Megnézem, mi bajod azzal az akármivel, mert látom, valami gubanc van. Papírzsepi, egy tankolási számla, valamennyi pénz, apró is meg papír is, és egy dobozban három helyett egy darab óvszer. Egyből bekattant. - Ez a bajod, ez a gumi? - Igen. Hűséges vagyok hozzád, és abszolút becsületes. Mindent elmondok neked magamtól is, de te kérdezel, miközben rólad alig tudok valamit. Ráadásul itt ez a gumi. Nekem pedig azt mondod, csak én vagyok, senki más. - Ma délelőtt kigondoltam valamit. Mivel nem idegen számodra a számítógép használata, szeretném, ha reggelenként bejönnél velem az irodába, és Ágitól elsajátítanád az ottani teendőket. Naponta délig maradnál, aztán jöhetsz haza. - Ügyes. Tudod, szeretnék dolgozni, hát elhúzod a mézes madzagot előttem, csupán azért, hogy eltérjél a témától. - Édeske, csak te vagy nekem. - Nem emlékszem rá, hogy egyszer is használtunk volna gumit. - Láttad rajtam azt a kabátot már? - Nem, mióta itt vagyok, ott lógott a fogason. - Szilveszterkor, december 31-én hétfőn volt utoljára rajtam. - Nevezetes dátum lehet.

43

- Annyiban, amennyiben akkor voltam utoljára másik nővel. Nem véletlen, ami történt az első találkozásunk alkalmával. Piszkosul ki voltam éhezve. - Azóta csak velem voltál, és nekem ezt el kell hinnem? - Nem kell elhinned. Elég, ha én hiszem minden szavadat. - Igazad van, bocsáss meg! Féltékeny vagyok, és ez új érzés a számomra. - 48 éves leszek mindjárt. Ez a 26 éves csaj naponta leamortizál. Vagy itthon nem lennék képes teljesíteni, vagy idegenben. Aligha panaszkodhatsz rám. Különben pedig a jelenlegi titkárnőm, Ági volt részben az elődöd. - Meg még kik? - Azért részben az elődöd, mert nem volt vele olyan kapcsolatom, mint veled. Közel három évig használtam. Rondán hangzik, de ez az igazság. - Mesélj róla! Gondolom, magas, nem ilyen kis dugódani, mint én. Ezen felül tiszta múltú lehet. - Kérdezni jogodban áll, de szíveskedjél magadat nem ledegradálni, ha én felmagasztallak! Az egyik sofőrnek a felesége, aki januárig nálam dolgozott, és taxit vezetett. Szükségem volt három évvel ezelőtt egy titkárnő félére, ő pedig beajánlotta a feleségét, Ágit. Csinos csaj, én meg elkezdtem bizalmaskodni vele. Miután tapasztaltam, nincs ellenére a dolog, megtörtént az első aktus. Majd utána minden hétfőn, szerdán és pénteken, tehát hetenként háromszor elégített ki. Azt ne kérdezd, mi volt belőle a haszna! Talán annyi, biztos állása volt nálam. A férje azon a három napon dolgozott, így nem kellett félnünk a lebukástól. Decemberben Laci felmondta az állását nálam, mert önálló taxis lett. Ebből egyenesen következett, szilveszterkor rendeztem egy búcsúhancúrt az irodában a feleségével. Nem mondom, hogy kényelmes szeretkezni egy íróasztalon, de hát szükség törvényt bont. Akkor fogyott el a háromból a kettő, és egy gumi megmaradt. - Érdekelnének részletek, de félek kérdezni. - Megpróbálom kitalálni a gondolataidat, te kis nyuszika. Az én nyuszikám, és ha azonnal nem adsz egy puszit, akkor nem mesélek tovább! - Megérdemled a nyuszi-puszit? - Határozottan jelenthetem ki, igen. Felült, hogy megpusziljon. Cserében jól megölelgettem, aztán az ölembe fektettem. - Egyetlen aktusunk sem volt gumi nélkül. Férje van, és aligha szeretett volna egy véletlenül összehozott kisbabát. - Ez érdekelt kevésbé. - Buta, buta, buta! Olyat én csak veled csinálok, mert megszerettelek. Egyoldalú orális szex viszont minden nőmmel előfordult. Ágival általában akkor, amikor menstruált. Úgy gondolom, munkaköri kötelességének érezte a rendszeres kielégítésemet. - Miért múlt idő, mikor most is nálad dolgozik? - Tudja, lett egy kis tündérkém. Ezen felül mondtam, miután Laci elment tőlünk dolgozni, kockázatos lett volna folytatni. - Boldog leszek, ha naponta látom majd a konkurencia képesfelét, de vállalom, mert dolgozni szeretnék. Azért azt nem értem, miért csak engemet tüntetsz ki a rendszeres orális szexszel?

44

- Egyrészt soha senkivel nem voltam olyan barbár, mint veled. Megszólalt a lelkiismeretem. Emellett te vagy az első nő, akivel együtt élek. Két nap alatt belédszerettem, de irántad kettős érzés van bennem, szerelem és emberség. - Sajnálsz? - Már nem. Sínre kerültél. - Ezek szerint várhatom a vonatot. - Várhatod, édesem. Este ezzel a gumival fog rád rontani egy mozdony. - Ezzel? Felugrott az ölemből, az éjjeliszekrényről elkapta a manikűrollóját aztán nyissz, kettévágta a gumit. - Te bolond. - Tessék, használhatod, ahogy akarod! - Jutka! Ez nem igaz. Te harcias is tudsz lenni? - Eddig nem tudtam, „De téged most már féltelek. Őrizz meg, elveszek, ha nem figyelsz rám!” - Nocsak. A kisasszony énekelni is tud? - Az intézetben mindig valahol bömbölt a zene.

45

Nézeteltérés - Öltözzél fel elmenetelhez! Veszek neked egy laptopot. Siessél, jó lenne mihamarabb hazaérni. Érzem az orromban, valami finomságot csináltál a konyhában. - Nem fogsz örülni neki, mert rakottkrumpli, de szárazra sikerült. - Mars! Tessék nadrágot húzni! Nem szeretném, hogy befagyjon a popsid. - A kocsiban meleg van. Tudod, mit jelent a számon kiejteni egy ilyen mondatot, hogy „a kocsiban meleg van?” Néha elvittek az intézet kocsiján valami ügyet intézni, de arról álmodni nem mertem, hogy napi közelségben lehetek valaha egy autóval. - Tessék felvenni az új kabátodat! Indulás előtt megkérdezte, meg vagyok-e elégedve vele. Zabálni való, olyan kislányos tud lenni. Az üzletben szörnyülködött a laptop árán. Nem értette meg, ha van negyedáron is, miért nem olyat veszek. A kocsiban ragaszkodott hozzá, hogy az ölében lehessen. - Sietünk haza, mert korog a belügyminisztérium. Kíváncsi vagyok a szerelmem produktumára. - Nem örülök neki. - Ne izgulj, evés előtt végrendelkezem! Ho-hóóóó! Mi az ott a táblán? - Parfümvásárt hirdetnek. - Akkor ott a helyünk, ugye babám? Támadunk, ha nem is fenyegetnek. - Ha nekem akarsz parfümöt venni, máris mondom, nem választok. - Jó, nem neked veszek, hanem másnak. - Kivételesen nem hiszem el. - Tudod, ez hasonló mondat a szádból, mint indulás előtt a kocsival kapcsolatos volt. Eddigi életed során, aligha kényszerültél ilyen fogadalomra. Nem baj, megyünk haza. Elkezdett sírni, én pedig beindítottam a motort. Meglehetősen nagy sebességgel hagytam el az utcát. Feleúton jártunk, amikor bocsánatot kért, úgy tettem, mintha meg se hallottam volna. Csak a garázsban álltam meg. - A világért sem szeretném rákényszeríteni a kisasszonyra akaratomat. Tudom, te ehhez voltál hozzászokva, és szó nélkül tűrted másoktól, ami általában ellened szólt. Én, egy kivételtől eltekintve, mindig jót akarok neked. Ez azonban úgy tűnik helytelen. - Igazad van. Könyörögtem az úton, forduljunk vissza. - Jutka, megtanultad, cselekedeteidnek következménye van. Nem egyszer ki is fejtetted. Palikának soha nem mondtál ellent, nekem igen. A következtetést levontam magamnak. - Eddig tartott a hülyeségem miatt. A szegény lány, aki bő egy hónappal ezelőtt még úgyszólván putriban lakott, most felcicomázva itt ül melletted egy luxuskocsiban, ölében majdnem félmilliós értékű számítógéppel. Ki az a marha, aki helyemben nem örülne ennek? Azt akartam kifejezni, csak idióta, bunkó módon tálaltam, ne költsél rám ennyit érdemtelenül. - Minden mozdulatodra odafigyelek, ha tehetném, a világ összes kincsét lábad elé tenném, de neked ez nem jó. Magyarázhatod a bizonyítványodat, bennem az marad, Palikával soha nem szálltál szembe. 46

- Dögöljön meg, ahol van. Megbántottalak, esedezem a bocsánatodért! Könyörgöm, ne hasonlítsad magadat rongy alakokhoz! Szépen kérlek, menjünk vissza! Pofázok hülyeségeket, mert nem volt gyerekszobám. Abban biztos vagyok, a szemeimből nem olvashattál ki ilyen butaságot. Mindennek örülök. Robikám édes, nekem ezt szokni kell, meg se fogalmazok egy kívánságot, de már teljesül. Itt ez a laptop. Mióta beleástam magamat a számítógép használatába, igenis, megfogalmazódott a gondolat, talán majd egyszer nekem lesz ilyen kis aranyos készülékem, amit hurcolászhatok bárhová, és csak az enyém. - Nem megyünk vissza. Edd meg, amit főztél! - Szépen kérlek! Ha kell térden állva könyörgök. Tudom, ha nem megyünk vissza, addig rágódok a baromságomon, míg megint rosszul leszek. - Mi a fizetség, ha visszamegyünk? - Esküszöm az életemre, bármire képes vagyok érted. De tudod, csak általad vagyok gazdag. - Holnap kölcsönadlak az üzlettársamnak. Lefekszel vele? - Nem fekszem le, és nincs is üzlettársad. Ha lenne, ez a cselekedet azzal járna, hogy lemondok rólad. Soha-soha-soha. - Kis hülye Karácsonyi. - A tiéd. Bármit tehetsz velem, nem mondok le rólad. Menjünk vissza, Robikáááám! Letámadott. Ha nem lett volna előttem a kormány, tuti, bedugtam volna neki a joystickomat. Visszamentünk a boltba. Mint a kisangyal, úgy válogatott. Számomra is került egy parfüm a kosárba, neki pedig egyéb kenceficék is. Miután a fél drogériát sikerült magunkhoz szelídíteni, azon kaptam magamat, a pénztárnál vagyunk. Képes volt a kártyáját elővenni, de hiába volt éber, az erő győzedelmeskedett felette. Fizettem, és végre hazamehettünk enni, nem csak veszekedni. - Szeretném, ha ebből az esetből tanulnál! Az enyém vagy, és úgy kényeztetlek, ahogy kedvem tartja. - Hiába keménykedsz, nem félek tőled. Egy órával ezelőtt elbizonytalanodtam, de túl vagyok rajta. Olyannyira, ha nem fog ízleni a száraz rakottkrumpli, habozás nélkül kivágom a francba. Meresztgeti körmeit a kis vadmacska, ami tetszik nekem. A rakottkrumpli jó volt, csak a tejföl volt kevés benne. - Holnap visszük a laptopodat is. A benti számítógépről átmásolunk mindent a routeren keresztül. - Ígérem, tanulni fogok a csajtól, de ha bizalmaskodik veled, kikaparom a szemét. - Nem fog bizalmaskodni. A főnöke vagyok, és tudja, hogy imádlak. Lehet, erkölcstelen, de nem hülye. Tőled függ, milyen hamar sajátítod el a teendőket. Aztán felkötöm Áginak az útilaput. Szeretném, ha mihamarabb sárkány eregetés lenne a cégnél. - Az én szorgalmamtól függ? - Bizony ám. - Még nem tudom, mire vállalkozom, de az eredményhez nem férhet kétség. Igyekezni fogok, ez többszörös érdekem. Ezek szerint a te vállalkozásodnál fogok dolgozni. Ez esetben nem csak a saját érdekemet kell képviselnem, hanem a cégét is. Meglátod, mire képes ez a félénk nyuszika, ha nem magáról van szó. Jobban örülnék, ha te tanítanál be!

47

- Arra nincs időm. Az estéinket nem fogjuk tanulással tölteni, elvégre ha úgy tetszik, a mézesheteinket éljük. - Hány hónapig fog tartani? - Kilenc hónapig, aztán kis pihenő, és kezdjük elölről. - Úgy érzem, biztos, hogy terhes vagyok. Ennyit nem késhet.

48

Robi mesél - Meséljél az életedről! Nem igazság, mindig csak engem meséltetsz. - Szóltál valamit, Jutkám? - Igen. Bátorkodok érdeklődni a múltad felől. - Istenem, hát ide is eljutottunk? Alig több, mint egy hónapja történt az első találkozásunk, máris érdeklődik a múltam felől ez a kis makett. - Jól tudom, a makett az eredetinek, méretarányos kicsinyített mása? - Igen, drágám. Mindened megvan, akár csak azoknak a nagy debella nőknek, akikre fel kell néznem. - Nem kell felnézned rám, csak azt kívánom, mindig elégedj meg ezzel a kis makettel. - Édes vagy. Örülök neki, végre megkezdődik a kihallgatásom. Születtem 1960. május másodikán, hétfőn és Kolozsvárott. Szüleim mindketten orvosok. Apám sebész, anyám belgyógyász, de mint tudod, az egybesült államokban élnek húsz éve. - Talán Egyesült Államok, nem? - Valójában igen, mert államok közössége, viszont gondold végig, a kettőnk kapcsolata is egy kis létszámú közösség. Az első próbálkozás után rájöttünk, kitűnően fuzionálunk együtt, ezért állandósult az egybesülés. - Bolond. - Na tessék! Dicsértelek, végre kinyílt a csipád, erre rögtön a fejemre nőttél. - Emlékeztetlek, nem az első próbálkozás volt sikeres! - Az nem veled történt. Hány méter vagy te tulajdonképpen? - Egy egész, 58 század. - Gyorsan kiszámoltam, én 32 századdal vagyok több, mint kiskegyed. - Annyival nehezebb is vagy. Az én 56 kilóm rosszul mutatna rajtad. - Tegnap este egészen jól mutatott. Különben pedig honnan tudod, hogy 56 kiló vagy? - Találtam az egyik szekrény alján egy digitális személymérleget. - A fene egye meg, totál megfeledkeztem róla, hogy nekem olyanom is van. Ha ezt tudom, a minap nem ugrottam volna be a tüzépre, ahol homlokon csókolt a mázsa. Képzeld el, 97 kilót mutatott. Nem baj, akkor is 56 kilót nyomok. - Jó is az nekem. Hiába beszélsz félre, nem engedek a 48-ból. - Híradástechnikai szakon végeztem, mint mérnök. Otthon komolyan sportoltam. Júdó és a súlyemelés, amit nagyon szerettem, bár a kettő nehezen egyeztethető. - Milyen kapcsolataid voltak a lányokkal? - Nemi. Adott szituációban megkerestem a lábaik között lévő rést, és pusztán segítő szándékkal betömtem a nyúlványommal. Úgy emlékszem, nekem mindig sikerélményt jelentett, nekik viszont ritkán. Volt, aki szerelmes lett belém, de nem akart velem dugni. Egy másik fajta, aki szívesen dugott volna, viszont nekem nem volt mivel, mert olyan ronda volt a szentem, ha lemegy a bányába, ijedtében feljön a szén. 49

- A harmadik fajta jobban érdekel, ha nem haragszol! - Akikkel paralell megütöttük a mércét? Azoknak, ha tehettem, gyakran bementem. - Minden nőben a szexuális partnert láttad? - 48 évem alatt kettő olyannal hozott össze a sorsom, akik többet jelentettek annál. A többi biológiai szükségletem kielégítését szolgálta. Az egyetemen megismerkedtem egy román csajjal, aki a menyasszonyom lett. Úgy nézett ki, összebútorozunk, bár a szülei nem voltak boldogok. - Nem szerettek téged? - Az nem lett volna baj, de kifejezetten utáltak, mert magyar vagyok. Robi azonban megoldotta a kérdést. Miután diplomával a zsebemben elkezdtem dolgozni, apám fizetéskor azzal cukkolt, ő naponta többet keres a hentesmunkával, mint én egy hónap alatt. - Apukád orvos, nem hentes. - Szobrászkodik. A csajokat kaszabolja esztétikumi érdekből. Hús, hús, nem igaz? Ott tartottam, anyámmal süttettem hamubasült pogácsát, vállamra vetettem tarisznyámat, megpusziltam őket, aztán elindultam szerencsét próbálni, egyenesen Pestre. - Robi, mesélsz, csak kérdés, mennyi ebből az igazság? - Világos. Én simán megeszem a meredek dumádat, te pedig kételkedsz bennem. - Mert komolytalanul adod elő. - A problémákat elég volt egyszer átélnem. Az évek megszépítették az emlékeket, ami nem azt jelenti, hogy kajold a szövegemet. Hazudok és kész. Azt is hazudom, hogy szeretlek. - Ne sértődjél meg! Hiszem, amit mesélsz, csak szokatlan számomra ez a könnyed stílus. Gyere, feküdjünk le a heverőre, mesélj tovább, és fogjuk egymás kezét! Mi lett a menyasszonyoddal? - Fogalmam nincs. Hívtam, jöjjön ki ő is velem magyarba, de hallani nem akart róla. Akkor szevasz tavasz, bedobtam a törölközőt. - Nem lehetett igaz szerelem egyiketek részéről sem. Én ennyi idő után belehalnék, ha elhagynál. - Ha te hagynál el, felkutatnálak, és elvágnám a nyakadat. Látod, eddig fel nem vetődött bennem, hogy hozzá hasonlítsalak. Ez más érzés, amit irántad érzek. Az életem értelme vagy. - Jó ezt hallani. Megérte a 26 év szenvedés ezért a boldogságért. Ugye, én vagyok a második? - Igen, te vagy, aki milliószor többet jelentesz nekem, mint vágyaim kielégítését. Átjöttem, és tudtam, a romániai jómód után Magyarországon a hajléktalanság vár. Pár napig a Déli pályaudvaron aludtam. Éppen tavaszodott, de még igencsak hidegek voltak az éjszakák, a várótermet pedig fűtötték. Testi adottságaimra tekintettel, sikerült elhelyezkednem kidobófiúnak egy diszkóban. Mehettem tanfolyamra, mert bizony az igen komoly szellemi felkészültséget igényel, ha valaki biztonsági őr akar lenni. Az volt életem legboldogtalanabb időszaka. Ráadásul egy alkalommal a hatósággal is összeütközésbe kerültem. Voltak renitenskedő vendégek, akik leszopták magukat, aztán úgy hitték, ők az erős fiúk. Naponta kellett ilyenektől megtisztítanom az objektumot. - Ideges lettem, mondjad gyorsabban! - Csillagom, itt vagyok épségben melletted. Mindenki tudta, Erdélyből jöttem át. Egyik ilyen tisztogatás alkalmával beszólt az erős gyerek, aki ki tudja, hány féldecit nyomott le előtte. 50

Hangoskodott, bizalmaskodott a csajokkal. Elkaptam a grabancát, és kidobtam az utcára. Röptében a képembe vágta, szemét, mocskos, bocskoros román vagyok. Nem tölt el boldogsággal, ha románnak tartanak. Magyar vagyok. Nem tehetek róla, őseim nem jószántukból kerültek a határ másik oldalára 1920-ban. Bedurrant az agyam, és olyat csináltam vele, mint a Palival. Egy öklössel betámasztottam az orrát. Ezen felül egy jól irányzott tökönrúgás után elterült a járdán. Haverjai adtak fel a zsaruknak. Szerencsémre a főnököm mellém állt, így maradhattam az állásomban, csupán pár zseton bánta. - Mi lett volna velem, ha ellenszegülök, mikor behívtál a házba? - Ugyanaz, ami ellenszegülés nélkül. Kapóra jöttél. Egy csaj, aki nem jár egyenes úton. Ugyanakkor szép arca van, és ártatlan a tekintete. Fizikumát tekintve részemről nulla kockázat, ha ki akarom élni a vágyaimat. Ráadásul elöl-hátul van rajta mit fogni. Nő voltál, és nőre magamtól soha nem emelnék kezet. Voltak részeg nők is, akiket kivezettem, de bántani nem bántottam egyiket sem. Melóztam, közben túráztattam az agyamat, mert pénzt is szerettem volna keresni. Szereztem albérletet, és vettem videómagnókat, amikkel illegálisan filmeket másoltam, azokat árultam. Azzal tényleg jól kerestem. Rövid ideig taxiztam is. Egy srácnak kellett váltótárs. Az picit gubancos volt, meg kellett tanulnom Budapestet, mi hol van. - Sokkal könnyebb egy srácnak, mint egy csajnak. - Abban az időben hangoztattam haverok között, szívesebben lennék csaj. Bérelni egy kéglit, aztán fogadni a kanos fickókat jó pénzért. - Képes lettél volna rá? - Gondolkodás nélkül. Taxizás közben hajtottam rá a pesti csajokra. Angyalka, buta kérdésed nem érdekel. Mindig használtam gumit. Ha valami okból nem volt gumi, vagy a csaj éppen ünnepelt, akkor szopattam, kifulladásig. Szüleim először úgy gondolták, ők is átjönnek Magyarországra, de rossz repülőre szálltak, és Amerikában landoltak. A lényeg, volt kinn egy nagybácsim, az anyukámnak testvére, aki befutott orvos volt 87-ben. Ő csábította ki az őseimet. Nekem annyi hasznom lett belőle, Kolozsváron mindenüket eladták. Kinn is jól kerestek, hiszen a fater kizárólag plasztikai műtéteket csinál. Volt miből támogatni szegény csóró egyke gyereküket. Szépen hízott a bankszámlám. Magam sem dorbézoltam a pénzemet, miközben gyakorlatilag éjjel-nappal dolgoztam. Sefteltem mindennel, filmeket másoltam, taxiztam, őrködtem, de még olyan is előfordult, hogy hétvégén kőműves mellett kuliztam, mint segédmunkás. Közben kitört a vadkapitalizmus Magyarországon. 92-ben megkaptam az állampolgárságot. Attól kezdve elkezdtem komolyan építeni a saját gazdaságomat. Autókat lízingeltem, és kiadtam bérbe. Ebből született meg a fuvarozási vállalkozásom. Aztán rámentem, mert pénzt láttam benne, a személy- és vagyonőr témára. Ez lett a másik cégem. Abban az időben egy kis garzonlakást béreltem. - Kedvedre csajozhattál. - Megfojtalak, ha ezen jár az eszed! A kedvemre, idén januártól igaz. Nekem te vagy a biztonság, te vagy a szerelem és te vagy a társ is. Kis kényszeredett udvarlás, esetleg egy vacsora vagy mozi. Kizárólag annak érdekében, hogy legyen mit ráhúznom utána. Számomra a nő eddig eszköz volt, a vágyaim kielégítésére. Beleértve az Ágit is. Egy-két numera, fél órába, esetleg egy órába besűrítve, aztán veheti magára a textíliát, és húzhat el, mint a vadludak. Mióta vagy, elmondhatom, hazajövök a biztonságba. Gondolatolvasó vagy, mindennel a kedvembe jársz. Ragyog az otthonunk, és ragyogsz te is, mikor átölellek. Nincs az a perc, mikor nem gondolok rád, vajon mit csinálsz, nem vagy rosszul, mindent megkapsz tőlem, amire vágysz? Az lenne a legjobb, ha délelőttönként zsebre tehetnélek. - Este kényelmetlen lenne.

51

- Felfújnálak arra az időre. - Karácsonyi Jutka, mint guminő? - Hallgass, mert lapát tenyeremmel betapasztom a szádat! Módosult a fontossági sorrend, mióta mellettem vagy. Addig a pénzt hajtottam, azóta téged. A pénz hátrébb szorult. Mindennél fontosabb a te boldogságod, a te nyugalmad. - Szeretlek. - Én is téged, kis játékbaba. Eszembe jutott a tegnap este. - Levágtam a hajadat. Féltem tőle, de ezután szívesen csinálom. - A pörgetésre utaltam. Hajvágás után levetkőztettük egymást. Hanyatt feküdtem, NyusziMuszi meglovagolt. Kértem, emeld fel a lábadat, és kulcsoljad össze karjaidat a térdhajlatodban. - Nem értettem meg, mit akarsz. Elteltem veled, és olyankor minden más megszűnik a számomra. - Megmutattam a kis zsebibabának, aztán amikor a levegőben voltak a lábaid, megfogtam a csípődet, és körbe-körbe forgattalak. - Jaaajj, nagyon finom volt, ahogy lassan forgattál ezen a kemény ... hol van? - Úristen, elveszett? Mióta hazajöttem, pisilnem sem kellett. Ez szép. Mi lesz veled, Juci? Kereshetsz másikat! - Élek az emlékeimből. Hurrá, megtaláltam! - Meséljek, vagy mást csináljak? - Azt mondtad, a kisbabád vagyok. Tessék cumit adni a számba, és közben meséljél, hogy elaludjak! - Hülye vagyok én? - Nem akarsz megcumiztatni? - Mesélni nem akarok.

52

Elment a baba Mindig szerettem a májust, mert az év legkellemesebb hónapja. Ezen felül, ha nem lenne május a naptárban, minden bizonnyal júniusban születtem volna. Ha pedig júniusban születek, most nem bika vagyok, hanem ikrek. Márpedig büszke vagyok bikaságomra. Miután Jutkámmal közöltem, minden nap benn az irodában készülni fog Ági munkakörének átvételére, belelkesedett, és fogadalmat tett, rajta semmi nem fog múlni, még az sem, ha Áginak ki kell kaparni a szemét. Így azután bátran dönthettem úgy, Ági április utolsó napjával leteszi nálunk a lantot. Bő két hónap elég lesz, hogy a szerelmem átvegye a stafétabotot. A két hónapból két hét lett. Ráadásul Jutka közölte velem, elege van Ági képesfeléből, fölösleges naponta pofavizitet venni az irodában. Tovább nem volt hajlandó bejárni. A májust ő kezdi tiszta lappal, addig pedig marad háziasszony kizárólagossággal. Gondoltam egy merészet, miért ne lehetne itthon az irodája? Nem láttam orcáján a szomorúságot, mikor elé tálaltam ötletemet, így azután fogadtam embereket az átalakításhoz. A könyvtárszobát áldoztam fel. Onnan mindent át kellett rámolni a szégyenszobába, ahol megismertettem magamat a kis csillaggal, aztán külön bejáratot csináltattam az irodának, majd következhetett a lakályossá tétel. Nem volt alacsony a végszámla, de látva elégedett mosolyát, nekem mindent megért. Új irodabútorokat kapott, szép szőnyegeket, de még virágokat is vettünk, hogy jól érezze magát a dolgozó nő. Az iroda minden zugában külön világítás, nehogy vakoskodni kelljen neki, és persze egy nagy kapacitású asztali számítógépet is kapott a laptopja mellé. Természetesen mivel külön bejáratú az iroda, gondoskodtam a biztonsági berendezésekről is. Az irodabérletet április végével felmondtam. Mivel volt két hét a munkakezdésig, Jutka minden szabadidejét az új irodájában töltötte. Próbálta kifürkészni, milyen szülinapi ajándéknak örülnék a legjobban. Jól tudja, nekem ő az ajándék. Három és fél hónapja élünk együtt, érzéseim, ha változtak, kizárólag pozitív irányba történhetett. Nem beszélve arról, immár tizenöt hete van áldott állapotban, ami semmiképpen nem a távolodás jele köztünk. Egy nagyon szép képzőművészeti album mellett döntött, megfejelve a férfiaknak dukáló nagy üveg Unicummal. Ez utóbbival kapcsolatban közöltem, dísze lesz a bárszekrénynek. Mivel ő nem ihat, örömmel vállalok sorsközösséget vele. Ami számára a legfontosabb, sikerült kijátszania, így a saját pénzéből vásárolta az ajándékokat. Péntekre esett a szülinapom. Reggel jókedvű volt, de mikor délután hazamentem, tapasztaltam, valami baj van. Azt éreztem, nem velem, mert amúgy aranyos volt, csak nagyon komoly. Este elvittem vacsorázni. Hiába faggattam, azt hajtogatta semmi baja, csak valószínű bal lábbal kelt fel, ami többszörösen nem igaz. Aggódtam, hiszen még a vasszöget is megenné, ha nem lenne olyan rágós, márpedig ímmel-ámmal fogyasztott az étteremben. Próbáltam jópofiskodni, mindhiába. Azzal tisztában voltam, időközönként komolykodik, amikor eszébe jut valami csúnya epizód a múltjából. Később megosztja velem, csak ki kell várnom az alkalmat. Hazajöttünk. Lefekvés után panaszkodott, fáj a feje, biztos a baba rendetlenkedik. Hogy ne zavarjam, a fotelban ülve olvasgattam, ő pedig elaludt. Éjszaka arra riadtam fel, hogy sikoltozik, és nagyon sír. Nehezen tudtam felébreszteni. - Rosszat álmodtál, Jutkám? - Védjél meg ezektől a szemetektől! Nem vagyok kurva. Undorodom. Félek tőlük, nagyon félek! Nem akarom a verést, inkább meghalok. Öljetek meg! Gyilkosok! Minden férfi állat! Ébren volt, de nem volt észnél. Átöleltem, éreztem, tiszta tűz a teste. Belázasodott. Felkeltem, hoztam neki gyógyszert, meg vizes ruhát a homlokára. A testére nem mertem, nehogy mellhártyagyulladást kapjon. Mire visszaértem, elaludt. Nem feküdtem le, nehogy elaludjak. Töprengtem, mit csináljak. Arra az eredményre jutottam, felhívom anyukámat, adjon tanácsot. 53

Kigondoltam, megkerestem sötétben a telefonomat. Addigra kezdődött ismét a roham. Sikoltozott, sírt és lábaival kapálódzott. Folytatta az álmát. Megint felébresztettem, felültettem, hogy a gyógyszert beadjam neki. A hideg víztől meg a borogatástól kitisztult az agya. Rám nézett, és láttam, nem hisz a szemének. Nem hiszi, hogy engem lát, biztonságban érezheti magát. - Jutkám édes, én vagyok. Belázasodtál. - Megerőszakoltak azok a szemetek, akiknek eladott. Ne engedjél elaludni! Jó, hogy itt vagy. Robikám, muszáj kimennem. Kérlek segítsél, rosszul érzem magamat! Nem kérdeztem semmit. Felkaptam, és kivittem a fürdőszobába. Én balga, azt hittem, pisilni kell neki. Ehelyett sajnos bevérzett. Alighanem vége a terhességnek. Ült a WC-n és sírt csendesen. Álltam mint a hülye, és figyeltem őt. Rendbe tette magát, aztán támolygott volna vissza a szobába. Átöleltem, nehogy elessen. Megigazítottam a párnát, aztán lefektettem. - Ne sírjál! Könyörgöm, ne sírjál! Biztos, hogy megszakadt a terhességed? - Biztos. Érzem, valami rendellenesség történt a hasamban. - Ditkám édes, kihívom az ügyeletet. - Isten ments! Nem akarok rajtad kívül férfit látni. Rohadjon meg mind, ahány van a földön! Ez vagyok én, ilyen szerencsétlen. Miért nem lehetek boldog? Mondd meg, kinek ártottam, hogy ennyire ver az isten? Gyűlölöm az életet, de nincs kellő bátorságom, hogy megdöglesszem magamat. - Ha lenne bátorságod, képes lennél engem itthagyni? - Neked is jót tennék vele. Megszabadulnál egy nyűgtől. Nyűg vagyok magamnak, hogyne lennék neked az? Rendes vagy, mert sajnálsz. Én, a sajnálni való kis kurva. - Bolondokat beszélsz! Baba nélkül nem tudsz boldog lenni velem? - Nem az a baj. Nézzél rám! Egy szerencsétlen kis töpszli alak vagyok. Nem csodálkozhatok azon, ha eltávolítasz magadtól. - Édes, nem te vagy kicsi, én vagyok nagy. Bocsáss meg a kijelentésemért! Míg bejártál az irodába, bőven volt lehetőségem összehasonlítani a magasságodat más nőkkel. Ági egy centivel sem magasabb, mint te. Hidd el, nem vigasznak szánom, nagyon nem szeretném, ha ilyen behemót lennél, mint én. Boldog vagyok, és hálás az istennek ezért a játékbabáért. Alacsony akkor lennél, ha lefaragnék 8-10 centit belőled, de momentán nincs ilyen elképzelésem. Tudom, nem aktuális a malackodás, de eddig soha nem maradt ki belőled egy centi sem. Mindig befért tövig. - Aranyos vagy, hogy vigasztalni akarsz. - Lázas vagy. Kérlek, jobban ne fújjad fel a dolgot! Elég önmagában, ami történt. Számomra megnyugtató lenne, ha megvizsgálna egy orvos. - Mondjad csak, mindjárt elhányom magamat! Nekem ez kell. Legyél mellettem, szeressél, öleljél, vagy legalább fogd a kezemet, mert ilyenkor nem félek. A kis pondró, aki semmiben nem éri el az átlagot. - Fogalmazhatnál úgyis, Robi az idióta, akinek ez a kis pondró kell. - Öleljél szorosan! Szeretnék beléd bújni, mert akkor semmitől soha nem kéne félnem. Nem rúgna senki belém. Erős lennék, mint te.

54

- Kicsi félénk madárkám! Nélkülem ki sem kell tenned a lábadat az utcára. Ha pedig melletted vagyok, próbáljon bárki csúnya szemekkel nézni rád! - Nem voltál benne az álmomban. Este nem öleltél magadhoz, ahogy el szoktam aludni. Nem éreztelek, ezért történt a baj. - Holnap elmegyünk orvoshoz, bár szombat lesz, de megoldjuk. Remélem, semmi más bajod nem történt, csak elment a baba. Azt pedig pótolni fogjuk, hidd el. Neked különben is még bőven van időd gyereket szülni. - Neked pedig csinálni. Az én életem hozzád kötődik. Annyi idős vagyok, amennyi te. Ha engeded, hogy melletted maradjak, veled fogok megöregedni. Belőled kapom az erőt a szó legszorosabb értelmében. Ha száz kezem száz lábam lenne, minddel rád fonódnék. Tudod, az élősködő parazita gyomnövény, amit ki kell irtani. - Mit álmodtál, amitől ennyire kiborultál? - Azt, hogy boldog vagyok, mert gyerekem lesz. Ki akartam kiabálni a világba a boldogságomat. Anya leszek, méhemből fog születni a babám, miközben én úgy pottyantam erre a földre. Hang nem jött ki a torkomon, de felvonultak azok, akik megbecstelenítettek. Azt mondták, addig használnak, míg kikínozzák belőlem a gyerekemet. Fájt minden porcikám. A zsigereimben van az érzés. Arra eszméltem, hogy rázol. Attól még jobban megijedtem, mert félálomban úgy éreztem, mindaz valóság. Borzasztó álomból borzalmas valóságra riadni. Öleljél, és mondd, hogy szeretsz! - Nagyon szeretlek. Jobban pedig nem tudlak ölelni, nem szeretném összetörni a csontodat. - Robikám, közhely, de érzem, a karjaidban boldogan halnék meg. Ott fenn arra gondolnék, volt a földön valaki, akihez tartoztam.

55

Az erőszak Még szerencse, hogy szombat következett, így legalább némileg pótolhatta alvással a zűrös éjszakát. Nem mozdultam mellőle mindaddig, míg magától nem ébredt fel. Azért nem sütött hasunkra a nap, mert egyrészt oldalra fordulva feküdtünk, másrészt volt paplan is rajtunk. - Felébredtél, Ditkám édes? - Igen, de nem mondhatnám, hogy fényesen érzem magamat. Fáj a hasam meg a fejem. - Felkelünk, kényelmesen elkészülsz, megreggelizünk és megyünk a doktor bácsihoz. - Robikám édes! Nem akarok menni orvoshoz. Annyira nem érzem rosszul magamat. Viszont ... - Ne hagyd abba! - Szeretném, ha felbontanád az ajándékomat, és ihatnék egy kis Unicumot. Tudom pofátlanság, most azt kívánom kávé helyett, de legalábbis előtte. - Butaság, nem tudod, mi bajod van, rosszul leszel, aztán elviszlek orvoshoz, ő pedig megállapítja, hogy alkoholizáltál. - Nem leszek rosszul, csak legyél mellettem! Felkeltem. Ha ő, akkor én is ittam vele egy pohárkával, aztán mivel ragaszkodott hozzá, visszafeküdtem mellé. - Próbáljál alukálni, itt maradok, nem hagylak egy percig sem magadra. - Fogd meg a kezem! Mesélni akarok. Tegnap nem voltam őszinte hozzád. Úgy éreztem, ha nem mondok semmit, legalább nem rontom el a szülinapodat. Sajnálom, az élet nem engem igazolt. Pontosan egy évvel ezelőtt történt, akkor szerdára esett május 2. Az egész országban esett az eső. Pali megengedte, hogy otthon maradjak. Takarítgattam meg olvastam. Főzés, mint olyan, nem fordult elő nálunk. Én napközben ettem valahol valamit, ő pedig fogalmam nincs evett-e egyáltalán, vagy csak mindig ivott és játékgépezett. Ital általában volt otthon, hiszen a kocsmától hazáig vagy tíz perc gyaloglás, nyilván megszomjazott az idő alatt. Szerencsémre nem az én feladatom volt a piavásárlás. Nem tudom, mely oknál fogva, de feljött két ivócimborája, és pusztították az italt. Két borvirágos pofájú alak, amolyan hajléktalan kinézetű, de annyira azért mégsem. Az ital fogyott, a hangulat emelkedett. Elkezdtek kétértelműsködni. A célpont ki lehetett volna más, mint az egyedüli nő, aki jelen volt. - Te is velük ittál? - Soha egyetlen pohár italt nem fogyasztottam el abban a lakásban. Ültem a sarokban, és olvasni próbáltam. Ezek meg elkezdtek bizalmaskodni velem. Ölelgetni meg fogdosni. Felkeltem, hogy minél messzebbre távolodjak tőlük. Pali átlátta a szituációt, és üzletet szimatolt benne. Tudod, ha a portyámról később értem haza, rendszerint verés volt a jutalmam. Elvégre tulajdona voltam, ő rendelkezett velem. Ez alkalommal is így ítélte. Nem volt szívbajos. Közölte barátaival a tarifát, amennyiért megvehetnek egy alkalomra. Alacsony volt az ázsióm. 2000 forintért megalkudtak rám. Én megzavarodtam. Emberre alkudni, mintha állat lennék? Utólag úgy gondolom, elhagyott a józan eszem. Ennek tudható be, nem a bejárati ajtót nyitottam, és mentem ki a függőfolyosóra, hanem a szobába igyekeztem, hogy felvegyem a kabátomat, aztán távozzak a lakásból. Ezek meg elkaptak a szobaajtóban. Csíptek, martak, tépték le rólam a ruhát, ahogy az ilyen brutális, kiéhezet kanok szokták. Elkezdtem sikítani. Pali pedig képen vágott. A fejem csattant az ajtófélfán, és még belém is rúgott. Nem 56

sikoltoztam tovább. Bevonszoltak a szobába, és az egyik mindjárt kezelésbe vett. Kikapcsolt az agyam. Arra emlékszem, átfutott rajtam a gondolat, minden mindegy, öljenek meg! Aztán elsötétült előttem a világ. - Ugyanez történt veled, mikor én voltam barbár. - Akkor is, mikor az utcán erőszakoltak meg. Kikapcsolt az agyam. Észhez tértem, feküdtem az ágyon. Az egyik sehol nem volt, a másik valószínű nem erőszakolt meg, mert totál részegen döglött a földön. - Gondolom, nem bírta kivárni a sorát. - Valamit melletted megtanultam. Ha valaha ilyen helyzetbe kerülök, legyen bármekkora túlerő, halálomig védeni fogom magamat. 2007. május 2. volt az utolsó alkalom, hogy más férfi érintette a testemet. Most is félek mindentől, de ezt az egyet megtanultam. Inkább meghalok, de a becsületemet soha többé nem adom. - Szeretnék még egyszer találkozni azzal az alakkal. Érzem, fogok is. Meglakol a becsületedért. - Robikám, nem akarlak elveszíteni. Dögöljön meg, ahol van, ne szennyezzed be magadat vele! Tudod, amivel az ember napközben foglalkozik, rendszerint azzal fog álmodni. Nem csoda az éjszakai álmom. Érdekesség, tegnap délelőtt jutott el a tudatomig, ez nem csak a születésnapod, számomra mást is jelent. Esküszöm, az a május 2. borzasztóbb volt, mint mikor elvették a szüzességemet az ismeretlen srácok. Képzeld el, fülem hallatára alkudtak rám! - Nem akarom elképzelni. Nem nyugszom addig, míg ki nem taposom a belét annak a hernyónak! - Ha véletlenül összetalálkoznátok, úgy elfutna, mint a nyúl. Igencsak férfias voltál vele szemben. - Fene egye meg. Nekem miért nem adatik meg, hogy egyszer ott legyek, ahol egy nőt az akárkije meg akar alázni? Hetenként hal meg valaki erőszak által. - Annál sokkal nemesebb lélek vagy. Aligha lennél képes embert ölni. - Magamba néztem. Tévedsz, édeske. Ilyen szituációban képes lennék ölni. Ha férfi a férfivel kakaskodik össze, akkor nem. De ha egy Zsebibabát döngetne egy melák, azt képes lennék kinyiffantani. - Nem vagyok Zsebibaba, nem tudsz a zsebedbe tenni. - Nem. Te az édes kis ékszerteknősöm vagy. - Tudom, csak vigasztalsz, de nem tetszik a testméretem. - Bizony, nem. De nem ám. Most is lehunyt szemekkel nagy gólemnek képzellek. Esténként magadon hintáztatsz, egy csatahajóról ábrándozom. Ez cseppet se zavarjon, hiszen téged használlak. Szerencsémre eddig nem tűnt fel neked, úgy szoktam, nemi aktus előtt magamat simogatom, mert nem hozol izgalomba, aztán gyorsan, míg nem lankad, beléd teszem. - Ez a lényeg. Ráadásul nehezen szokott lelankadni. - Jobban vagy, kicsi Ditkám? - Mindig hívjál így, csak néha másnak! Különben rájöttem, szebb vagyok mint az Ági.

57

- Úgy vettem észre, azonos véleménnyel voltak veled azok a férfiak, akikkel paralell találkoztatok. Ági nem szólt azóta sem, de láttam rajta, nem hiányolta a személyedet, miután elmaradtál. - Őt is szoktad ölelgetni? - Téged sem ölelgettelek az irodában. - De igen. Mikor magyaráztál valamit, mindig megöleltél. - Ne nyissunk új lapot! Ágit használtam, de nem voltam szerelmes belé. - Ugye, mindig szeretni fogsz? Akkor is, ha nem tudok babát szülni. - Tudom, téged fájdalmasan érint az elvesztése, én azonban azt mondom, jobb így. Sokat idegeskedtél ezekben a hónapokban. Ettől kezdve nem lesz okod rá, hiszen a munkával megjön az önbecsülésed. Érzem, jövőre anya lesz ez a kis Ditkának nevezendő tündérke. - Jó lenne!

58

Dönci bácsi Vigyázz, Kurucz Robi, esemény van! Muzsikál a mobilod. „Ditka” ezt írja ki. Belelendült a kiscsaj a melóba. Kemény, mint a vídia, ráadásul határozott. - Tessék, Kurucz! - Szia, Robikám! - Szia! Nem tudom, ki vagy. - Úgy ítéltem, fölösleges bemutatkoznom. Jutka vagyok. - Jaj, szia kis zsebcirkáló! - Ezek szerint nem én vagyok az egyedüli, aki Robikámnak szólít. - Szerencsére nem. Olgi is így hív. - Na, hála istennek, elszóltad magadat. Ő kicsoda? - Az anyukám, és nem szoktam Olginak hívni, de a poén kedvéért most megengedtem magamnak. Különben parkolóhelyet keresek a belvárosban. Fontos tárgyalásra érkeztem. Miért hívtál, édes? - Semmi, nem érdekes. Azt akartam megtudni, mit mond neked, hogy öt koca megellett? - A telefonom kiírja a nevedet, ahogy a tiéd is az enyémet. Így azután legfeljebb egy másik Ditkával keverhetnélek össze, miközben ezt az egyet ismerem. Robikámnak pedig anyukám sem szólít, mióta nagyfiú vagyok. Ami pedig a coca ellést illeti, mindig irigyeltem őket, mert a disznóknál sokáig tart az aktus. Ne haragudj, otthon folytatjuk a témát, de sietnem kell. Számíthatsz nagy kiengesztelésre, ha hazaérek. Puszikállak. - Szia, főnök. Majd adok én neked főnököt, csak érjek haza! Ezt nem hallotta, mert szétbontotta a vonalat. Délután hazamentem, és meg kellett állapítanom, az én szerelmem nem dolgozik, hanem güzül. Ráadásul reménytelen esetnek tűnik, mert nem enged a 48-ból. Precíz a szentem. Eszembe jutott, de nem mondtam, némileg igazolva látom, hogy az intézetben strébernek tartották. Természetellenes ilyen energiabedobással gürizni. - Megint futkostál össze-vissza a házban, főzve is legyen meg dolgozzál is. - Reggel kiszaladtam a piacra. Említettem, nem szívesen járkálok az utcán nélküled. Félek, az olyan bűnöző alakok, ahonnan kiemeltél, bármire képesek. Egyszer kiszimatolják, hol élek, aztán az utcán ellátják a bajomat. Rettegek. Állandóan hátra tekintek, és mit ad isten, ma követett egy Pali-féle alak. Barna hajú, nálamnál jóval magasabb, de természetesen meg se közelíti a te méretedet, sovány és lógott a cigaretta a szájából. Meggyorsítottam lépteimet. Mikor ismét hátranéztem, ugyanabban a távolságban láttam, mint előtte. Ezek szerint ő is gyorsított. Semmi kétség, utol akart érni. Odaértem a piachoz, ahol sokan voltak. Megálltam a tömeg mellett, és ismét hátra kukucskáltam. Akkor egész közel volt hozzám, majd elment mellettem. Szerencsére csak hasonlított Palira. - Mi lenne, ha beíratnálak valami önvédelmi iskolába? - Nem lenne jó. A tudással szívesen rendelkeznék, ugyanakkor egymást pofozgatni, nem az én műfajom. Gyűlölöm az agresszivitást. Elég volt. Szeretetre van szükségem, amiből nem részesültem. Ráadásul ha nem a génjeimben örököltem, akkor a neveltetésemnek köszönhetem,

59

torzult a jellemem. Most, hogy ügyfelekkel, idegenekkel társalgok, tapasztalom az empátia hiányát magamban. - Eltúlzod a magadról alkotott véleményt. Lelkiismeretes vagy. Az nem empátia kérdése, ha elvárod a dolgozóktól a becsületes munkát. Jó anyagból vagy összegyúrva, de megbocsássál, ez önmagában kevés lett volna. Túlzottan pesszimista vagy. Meggyőződésem, 26 éved alatt voltak páran, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen értelmes, okos, megbízható nő legyél. Kevés szeretetet kaptál, ezt elhiszem, ugyanakkor kizártnak tartom, hogy soha senki nem dicsért meg, nem becézett. - A szavakat használták, belefoglalva a parancsokba. „Édesem, jó lenne, ha végeznél a szoba takarításával, mert el kell menned a postára!” Ilyen formában voltunk becézve. Én elég sokszor, mert nem beszéltem vissza, engedelmesen végrehajtottam mindenki óhaját. Ha ez szeretet, akkor engem sokan szerettek. Csak hát tudod, ha nem én kaptam a pofont, hanem a Zsuzsi, vagy a Piri, de a szemem láttára, az nekem is fájt. - Ellent mondasz magadnak. Akiben nincs empátia, az nem érzi mások fájdalmát. Jövő héten orvoshoz viszlek, és ha megfelelsz, beültetlek az iskolapadba autóvezetést tanulni. - Tiltakozom! Félénk embernek nem szabad kormányt adni a kezébe. Szürke egér vagyok én ahhoz, hogy autót vezessek. - Semmi duma. Tíz nap múlva indul a tanfolyam. Valóban, jobb ha autóval jársz, nem gyalog, az emberek között. - Meghaladja fantáziámat, ami történik velem. Szép ruháim vannak, ékszereim, kitűnő koszton élek (ha sikerül jól elkészítenem), pénzem van és munkahelyem. Mivé lettél Karácsonyi Jutka? Elképzelem magamat a forgalomban, ahogy villognak rám hátulról. Jöhetnék haza bugyit mosni. Valamikor talán kinövöm. Most úgy érezném, azért villognak, mert üldöznek. Jó vicc lenne a forgalomban, ahogy a te Ditkád besorol egy biciklista mögé, és nem meri megelőzni. Robikám, más az elmélet és a gyakorlat. A tanulástól nem félek, de alkalmazni a tudást képtelen lennék. Aki ártani akar nekem, az akkor is megtalálja rá a módot. Összetöri a kocsit, amit te drága pénzen vettél. Ismersz, vihetnél a diliházba. Képtelen lennék feldolgozni. Nem beszélve arról, ha én törném össze. Aranyos vagy. Ez nem az én világom. - Befejezted? - Igen. Több szó ne essék róla! - Belejöttél a főzésbe, megtanultad a számítógép használatát, Közel egy hónapja vezeted panasz nélkül az irodát. Nem foglak győzködni. Mégy és kész. Viszont megígérem, ameddig nem látlak magabiztosnak, addig nem engedlek egyedül. A tanfolyamra beírattalak. Még mielőtt befejezed, megveszem az autót is. Gondolkodjál! Ha valami bajod történne, azt nem tudnám feldolgozni. Ha minden nap hallani akarod, életem része lettél. - Zsarnok, beeeeee! Megtanultam, ha valamit csinálok, azt becsülettel teszem. Elszerződtem koldusnak, azt is tehetségemhez mérten jól végeztem. Két év alatt gyakorlatilag beutaztam az országot. - Ne legyél rá büszke! Nagyon nem szeretném, ha majdan a gyerekeinket ezen élményeiddel traktálnád. - Hazudni fogok nekik. Mesélek az őseimről, akik kutyabőrrel rendelkeztek. - Természetesen az első 24 évedet nem tagadhatod meg, de a következő időszakot saját érdekedben kénytelen leszel elhallgatni. Lapozzunk! Mi van a disznókkal?

60

- Megpróbálom szó szerint felidézni a telefonbeszélgetést: - „Tessék, Kurucz vállalkozás! - Csókolom a kezét, kedves Ágika! Mondja meg a főnöknek... - Egy pillanat! Uram, nem vagyok Ágika. - Nem a Kurucz vállalkozást hívtam? - De igen. - Ágika a titkárnő. - Ágika nem dolgozik nálunk, én vagyok helyette, a telefonszám maradt. - Jaj, kis kegyednek éppen olyan kellemes hangja van, mint Ágikának volt. Na mindegy, legyen kedves megmondani a főnök úrnak, megellett az öt koca. Tudni fogja a teendőket. - Rendben, megmondom neki. - Csókolom a kacsóit! Ja és a Dönci bácsi voltam, azt is legyen kedves megmondani a főnöknek! - Viszont hallásra, Dönci bácsi!” - Ebből mit nem értettél, aranyom? A koca nőnemű pároztatott disznó. Ellés pedig azt jelenti, megszülték az utódokat. - Boldog vagyok, és szerinted hülye is. Nem tudom összehozni a mérnök úr személyével a disznókat. - Nehéz is lenne. Sokszor volt nőhiányom, de annyira soha, hogy disznóval enyelegjek. Pár évvel ezelőtt, amikor a házat vettem, beszálltam egy Erdélyi vállalkozásba. Állattartással foglalkoznak, elsősorban sertéssel, a feldolgozás utolsó fázisáig. Benne foglaltatik egy kis vágóhíd is. Ebben vagyok társtulajdonos. Megjegyzem, soha nem láttam a cocákat. Dönci bácsival itt Pesten szoktunk találkozni. - Nem rossz. Ezek szerint befektettél egy vállalkozásba valamennyi pénzt, aztán dől a haszon a markodba. Hogy én miért nem vagyok ilyen szerencsés? - Óh, kis szerencsétlenem! Manapság alighanem több az irigyed, mint a sajnálód. Édesem, megfogtad az isten lábát. - Előbb fogtam meg, de később jöttem rá, nincs köröm rajta. Arra a szerencsére utaltam, mint aki megnyeri a lottón a főnyereményt. Elmondásodból ezt szűrtem le, hogy öledbe pottyant. - Nem egészen. Dönci bácsit születésem óta ismerem. Ahogy szokták mondani, földim az öreg kujon. - Így már más. Gondolom, tudta, hogy Magyarországon jól prosperáló vállalkozó vagy, aztán megfejt. Próbálj gondolkodni az én fejemmel! Felhív valaki telefonon, a csodálatos szép irodámban, közli a közlendőket. Említi, a főnöknek mondjam meg, bennem pedig konvertálódik, a főnök az én szerelmem. Valószínű, amit közölnöm kell vele, az engem is érint. Eddig érthető? - Vágom, mint Kunszt Laci a savanyú pofát, mikor megtudta, Ági társbérletet nyitott magában. - Mi van?! - Ne izgulj, Ditkám! Arról nem tud a Laci, hogy nekem is volt pár kapavágásom a nejében. Így azután egyik társbérlőnek panaszkodott a másikról. 61

- Akkor ez nem társbérlet, hanem szálloda. - Haverok vagyunk a Lacival. Elmondta, Ágika szerzett magának új állást. Olyan faint, hogy az első napon beterpesztett. Édesem, egy titkárnőnek feladata a főnök kondiban tartása. Kell ezt neked magyaráznom? Semmi okom, hogy Ágit védjem, de biztos vagyok benne, te sokkal többször hetyegsz a főnököddel, mint ő az övével. - Ma még nem hetyegtem. Tegnap este történt utoljára. - Huhúúú, az volt régen. Ott tartottunk, hogy: „eddig érthető?” - Közben agyamban lejátszódik rövid életem hosszú szenvedése. Ezt az én fülembe mondták. Annak a fülébe, akit rongyokba csomagolva hagytak 1981. szenteste egy kórházi folyosó padján. Jószerivel még abban sem lehetek biztos, hogy 24-én születtem. Karácsonyi nevet azért kaptam, mert akkor találtak rám. Jött a csecsemőotthon, a leánynevelő-otthon, ahol volt egy szekrényrészem. Egy ajtónyi magánterület. Abban tarthattam a ruhaneműmet, amit az intézet vett nekem. Évente elvittek ruhát vásárolni. Nem ám a divatnak megfelelően, hanem amit ők kinéztek nekünk. Mindegy, nem folytatom, hiszen érettségi után, mivel nem volt hová mennem, 24 éves koromig maradhattam az intézetben úgy, hogy közben dolgoznom kellett. Komoly munkát végeztem. Lótifuti voltam elsősorban a hasonló intézetek között. Kemény fizetést kaptam érte, amiből 80 százalékot eleve levontak az ellátásomra. Az intézeti kaja kevés volt, én pedig szerettem enni. Így azután skubiztam, hol tudok mennyiséghez olcsón hozzájutni. Minőségről szó nem lehetett. Neked hihetetlen, tanulókoromban volt olyan időszak, mikor a szelet kenyeret úgy ettem, elképzeltem, a bele maga a kenyér, a kenyér héja pedig, mivel jól meg van sütve, a felvágott. Mindent kérnünk kellett a nevelőktől. Pl. tampont havonta. Azzal lehetett spórolni, hiszen nem minden hónapban fogyott ugyanannyi. Hol erősebb, hol kevésbé erős a vérzés. Előfordult, kifogytam, és mentem kérni. Tudod, milyen megalázó szituáció? A gondnoknő saját zsebére dolgozott. Emlékezett rá, előző hónapban többet kaptam annál a porciónál, amennyi jár. Meg kellett indokolnom a kérésemet. Még szerencse, nem férfi volt a gondnok. Most meg nyakamba szakadt a gazdagság. Én, a kis intézeti lány, azért kapálódzok, a szerelmem ne toljon fenekem alá autót. Mindenem megvan, de kijelenthetem, „Karácsonyi Judit, gazdag vagy.” - Ezen gondolataid közben egy székely bácsi fülecskédbe súgja, megellettek a kocák. Nem érted, de tudod, közöd van hozzájuk. Te soha nem kerülsz vissza a szegénysorba. Nem csak azért nem, mert a szemem fénye vagy. - Mindegy, majd egyszer megértesz. Gyere, menjünk ki a konyhába, ebédeljünk!

62

Gyermeknap Ebédeltünk, ami persze minden nap uzsonna, mert ilyenkor jövök haza, de hiába mondom neki, egyen egyedül, nem hajlandó rá. Elkészíti az ennivalót, aztán vár rám. Ettünk. Láttam rajta, valamire készül. - Mi nyomja a lelkedet titkárnők, vagy könyvelők gyöngye? - Ezen én is gondolkodtam, vajon mi a munkaköröm neve. - Ami biztos, sem titkárnő, sem könyvelő nem vagy. Talán diszpécser, de ez sem igaz, hiszen szerzel is munkát, ráadásul egyre inkább fütyülsz arra, hogy a főnököd vagyok. Ez nem szemrehányás, ez büszkeség a részemről. - Nos, akkor belevágok. Hétvégén gyermeknap lesz. Immár nemsokára fizetést is kapok, de talán elnézed nekem, ha abból a pénzből, amit kaptam tőled, veszek pár tábla csokoládét a nevelőotthonban lévő gyerekeknek. Tudod, a lelkiismeretemnek nagyon hiányzik, ha módomban áll, legalább csekélységgel hozzájárulhassak az ünneplésükhöz. - Milyen értékben gondoltad? - 4-5 ezer forint. - Azért nem sokat kapsz. Mi arra a biztosíték, hogy a lányok meg is kapják? - Nem tudom. Eszembe nem jutott, pedig igazad van. Nem értek én az élethez. Úgy látszik, jó módomban kezdek megfeledkezni róla miket éltem ott át. A dolgozók legtöbbször egymás között osztották el, amiket nekünk küldtek külföldről. Szombaton délután szoktunk az ebédlőben kakaót meg kalácsot kapni Gyermeknap előtt. Mi lenne, ha ott adnám oda, és a gyerekek látnák, így a nevelők kénytelenek lennének szétosztani? - Veszek tábla csokikat, és szombaton délután beviszlek az intézetbe, de nem megyek be veled. Rendben? - Robikám, szeretném én megvenni. Nem ám, hogy itt élek a nyakadon, aztán még herdálom is a pénzedet. - Levonom a fizetésedből. - Ha nem vonod le, lázadni fogok. - Én meg letöröm a lázadást. Másnap felhívta az intézetet, megkérdezte hány tanulólány van. Közölte velem, hihetetlen fejszámolóként megszoroztam kettővel, és nagyker áron annyi tábla csokoládét vettem. Egy huszas bánta mindössze. Csak hát elég nehéz volt a cucc, ezért úgy döntöttem, bemegyek vele. Először az igazgatónő irodájába mentünk. Jutka ismerte őt, hiszen régi bútordarab. - Csókolom Magdi néni! - Csak nem a Karácsonyi Jutka vagy? - Annyit változtam volna majdnem három év alatt, hogy nem lehet rám ismerni? - Kigömbölyödtél. Kisimult az arcod. És ez a frizura?! Igazi nő lett belőled. Úgy tűnik, van mit a tejbe aprítanod. Aki tud, az tud. Mindig mondtam, te megcsinálod a szerencsédet. Mondjad csak! Ismered Horváth Pált? - Ismerem, de cseppet sem tölt el boldogsággal a tudat.

63

- Ezt mi is elmondhatjuk. Strici hírében áll, aki lányokat futtat. Úgy tudjuk, te is dolgoztál neki. - Albérlő voltam nála. A testemet soha nem árultam. - Nézd! Nem vagyok kezdő a gyermeknevelés terén. Nem ti tehettek róla, hogy ilyen helyzetbe kerültetek. Tulajdonképpen megértem, emberi körülményekre vágytok, ezt pedig egy lány legkönnyebben a testével teremtheti meg magának. Nem mondom, legyél rá büszke, de tagadni sincs értelme. Egyébként látszik rajtad. - A jómód, vagy az erkölcstelenség? Különben mindegy. Az a lány, aki árván éri el a felnőttkort, csak kurva lehet. Magdi néni, Gyermeknap alkalmából úgy gondoltam, veszek minden lánynak két tábla csokoládét, hiszen tudom, annak idején én is örültem volna, ha valakitől kapok. - Takács Izabella, mond ez a név neked valamit? - Fekete hajú, colos lány, aki négy évvel lehet fiatalabb, mint én. Tetoválás van a kézfején vagy a karján. Nem tudom, miért tetszik kérdezni, ezért még elmondom, Enyvesnek hívtuk, mert ragadt a keze, és úgy emlékszem, ő tényleg árulta a testét. - Nevezzük néven a gyereket! Cigánylány. Jóképű cigánylány. - Ha jóképű, akkor azóta változhatott, hogy utoljára láttam. Abban az időben vézna volt, és hogy is mondjam... nem kedvelte a fürdővizet. - Úgy tudjuk, ő is a Horváthnak dolgozik. Nála lakik, bár ezt te jobban tudhatod. - Nem lakom már a Horváthnál, sem róla, sem Izabelláról nem tudok semmit. - Sajnálom, azt hittem, együttműködsz velünk. Ugyanis nagyon a bögyünkben van a futtatód. - Jutkám, bocsáss meg, bár azt vállaltam, segítem behozni a csomagot, most mégis kénytelen vagyok aktivizálni magamat. Asszonyom, engedje meg, hogy bemutatkozzak: Túri Jenő, vállalkozó vagyok, és Jutkának a férje. Kikérem magamnak, hogy a feleségemre, mint kurvára tekintsen! Meglehet, sok időt töltött a gyermeknevelésben, de pedagógiai érzéke a nulla felé konvergál. Hogy engedheti meg magának, hogy felnőtt embereket ledegradáljon? - Örvendek uram. Vas Jánosné, Magdi vagyok, a nevelőotthon igazgatója. Bocsánatot kérek! Az vesse rám az első követ, aki hasonló szituációban nem arra gondol, amire én. Elfogadom, tévedtem. Azt azonban ön sem tagadhatja, Jutka egy bűnbarlangban lakott. Gondolja végig, akárhogy is, de embert nevelünk a lányainkból, aztán kikerülnek az intézetből, és jön egy ilyen strici, aki megszédíti őket, gondolom azzal, hogy fedelet ad a fejük fölé. Netán ebben is tévednék? - Nem, Magdi néni, ez igaz. Valóban hitvány alak az illető. Annyiban szerencsém volt, nekem nem kellett árulnom magamat, és lopnom sem kellett. Igénye lett volna mindkettőre. - Az emberek mindent beszélnek. Ezt hallottam, a kis Takáts lány ugyanannak az alaknak dolgozik, akinek a Karácsonyi Jutka. Ön ismeri ezt az embert, uram? - Nem ismerem, de Jutkától sokat hallottam róla. Ő Pesten él, mi pedig vidéken. Feleségem mondta, ilyenkor az ebédlőben van egy kis összejövetel. Megengedi, hogy bemenjünk, és szétosszuk, amit hoztunk? - Természetesen, ha nem haragszanak, megyek én is magukkal. Öt lány nem volt benn, azoknak a csokoládéját az igazgatónőre bíztuk. Puszta véletlenség, de kiderült mind az öt lánynak a neve, amit Jutka megjegyzett. Jó tudni, hátha még rákérdezhet náluk. 64

- Ezek után is ragaszkodsz hozzám, Robikám? Bepillantást nyerhettél az intézeti légkörbe. Tetszik, nem tetszik, egy kurva az élettársad. Nincs az az oldószer, amivel le tudnám magamról mosni. Szép ruha, hozzá fehér blúz, magassarkú cipő, nyakamban vastag lánc, fülemben fülbevaló, gyűrű az ujjamon, és karlánc a csuklómon. Ilyen hülye a te Ditkád. Büszkélkedni akartam, nem gondoltam arra, két és fél évvel a kijövetelem után gazdag csak úgy lehetek, ha naponta isten tudja, hányan vágnak gerincre. - Szívem, némi logikai gubanc a satrafa részéről, ha Horváth futtat, akkor ő a jómódú, nem te. Feltűnt, nem az igazi nevemen mutatkoztam be, valamint, hogy vidéken lakunk. Nos! Szeretném, ha mától kezdve nem használnád a családnevedet ügyintézéskor. - Boldogan, ha megengeded, Kurucz Judit leszek. - Kis hülye árva madár. Még az hiányzik, hogy sírni kezdjél, de akkor kidoblak a kocsiból. - Úgyse dobsz ki, mert szeretsz. - Ditkám, jó volt ez az intézeti látogatás. Kétszer: először és utoljára. Többet téged sem engedlek oda. Ha máskor segíteni akarsz, megkeressük a módját. - Egyetértünk. Ezek szerint talált az a szemét másik áldozatot. - Mert buták vagytok. - Valóban. Hozzád is egy szóra bementem. Brr, borzalom várt rám. - Egyezzünk meg abban, minél előbb elfelejted a múltadat, vagy legalábbis megpróbálod!

65

Az álom - Ditkám! Nem találkoztál valahol a tévé távirányítójával? - Fél órával ezelőtt sietett el mellettem. Kérdeztem tőle, hová igyekszik, de nem válaszolt. Lehet, hogy tőled menekült? - Mondtam már, hogy aranyos vagy? - Igen. Emlékszem, húsvétkor mondtad. Tudod, vettél nekem egy nagy csokinyuszit, én meg magamhoz öleltem, ahogy addig téged szoktalak, és akkor learanyosoztál. - Ez milyen hülye fogalmazás? Tettem a szépet, azért mondtam, amit mondtam. Irányultsága te voltál. Nem learanyosoztalak, hanem akkor és ott ez volt rólad a véleményem. Ne cikizz, mert mindjárt olyat csinálok, amiért gyerekkoromban az anyukám meg szokott verni. - Na bumm! Nagyon megijesztettél. Tessék, kimehetsz hintázni a játszótérre iskola helyett! - Nem tudod, hol van? - Mármint mi? A játszótér vagy a távirányító? Különben mindegy, egyiket sem tudom. Tévézés helyett viszont ajánlhatok egy hasznos elfoglaltságot. - Nem akarok tévézni, csak a távirányítóval álmodtam, és eszembe jutott, fogalmam sincs, hol van. 14 órakor lesz az időmérő edzés, és jó lenne nem lemaradni az Alonso-ról. - Érdekes álmod lehetett, amiben a távirányító játszotta a főszerepet. - Nem a főszerep lett rá osztva. Azt te domborítottad, mint az apukám. - Mutassad a homlokodat! ... Azt hittem, lázas vagy, azért beszélsz félre, de látom az egészségi állapotoddal semmi baj. Egyébként tegnap a könyvtárszobában találkoztam azzal a lapos izével, amin egy csomó nyomógomb van. - Nem csak egy tarka kutya van a világon. Az másnak az izéje nem a tévéé. Vedd tudomásul, csúnya, agresszív voltál. - Bekészítem a gépbe a mosást, azután hajlandó vagyok veled keresni azt a francot, közben kibeszélheted magadból a hülye álmodat! Azt mondod, álmodban agresszív volt (voltam)? - Először nem, de az is fájt nekem. Az egyik térdedre ültettél lovagló ülésbe, úgy „gyí paciztunk”. - Ezt nem értem. - Mert még nem voltál soha fiú, csak álmomban. Tudod, milyen borzasztó érzés, ha egy férfi kerékpározik a férfibiciklin, közben egy nagyot kell fékeznie, és ne adja isten, a feneke lecsúszik a nyeregből a vázra? A fájdalomtól csillagokat lát az illető. - Hűűű, az tényleg borzasztó lehet. Ezt kerested? - Igeeeen! De jó! - Nagyon besüt ide a nap. Inkább kimegyek a konyhába gránátos indulót főzni, nehogy én is napszúrást kapjak, mint a fiam. - Krumplis tészta lesz az ebéd? Máris boldogság tölti el a szívemet. Ebéd után elmegyünk a cukrászdába, és kétszáz forintért annyi fagylaltot ehetsz, amennyit csak bírsz. - Igazán gáláns felajánlás a burgonyáskockára.

66

- Na szóval, az úgy volt, hogy a feleséged (álmomban az én anyukám) elment otthonról, és mi kettesben maradtunk. - Mi az, hogy otthonról? Nem itt laktunk? - Nem. Abban az irodában, ahol az Ági dolgozott. Te nagyon aranyos voltál, mert megsimogattad a buksimat, és mondtad, „gyí pacizzunk”. Ezt meséltem, hogy nekem fájt. Szólni nem mertem, mert féltem tőled, bár akkor józan voltál. - Eddig nem mondtad apukádról, hogy alkoholista. - Te buta Jutka, nem az igazi apukám voltál. Álmomban különböztél tőle. - Szeretnék az apukád lenni, hogy féljél tőlem. - Féltem. Felébredtem, és elfordultam a másik oldalamra. Aztán valahogy visszafordultam, és abban az álomfázisban nagyon elnadrágoltál. - A történet nem érdekes. Biztos megérdemelted. - Ne légy ilyen csúnya velem! - Mesélsz tovább? - Ja... persze... persze. Azt álmodtam, ezzel a hülye távirányítóval szórakozok. Teljes hangerőn kattogtatom az üres csatornákat a tévén. Többször rám szóltál, még azt is mondtad, ne zavarjalak, mert olvasol, és megmondod az anyunak, ha hazajön, húzza el a nótámat. Én azonban, mint nótakedvelő, ezt szó szerint értettem, és nem ijedtem meg. Ekkor vetted le a szekrény tetejéről a főzőkanalat, és elnadrágoltál. - Szekrény tetejéről? Ági az irodában fakanalat tartott az iratszekrény tetején? - Ez álom volt, édesem, nem kell logikát keresni benne. Egyébként hazudtam neked, mert nem is vertél meg. Akartál, de sikerült elszaladnom. Viszont csodálatos volt az ébredésem. - Minden férfi ilyen? Este lefeküdtünk, Robika magához ölelt, ahogy szokott a jó éjt puszi után, aztán távirányítóról álmodik. Így jártam. Csoda, hogy félek a jövőmtől? A bolond Karácsonyi Jutkának meg romantikus álma volt. Ültem az irodámban, böngésztem a neten, és rátaláltam egy bomba üzletre, amire telefonon megalkudtam. Hazajöttél, boldogan meséltem mi történt. Az én Robikám, magához ölelt. Benyúlt a szoknyám alá, éppen csak érintette ujjával a csiklómat, én pedig azon nyomban elélveztem a kettős gyönyörűségtől. - De jó volt neked. Az igaz, úgy ébredtem, hogy jobb kezemben fogtam a puncidat, de ez nem álom volt. - Jézusoooom! Nem mondod?! Ezt nem hiszem el. Ezek szerint álmodban nem a távirányítót nyomkodtad, hanem az én... - Ditkám, kicsi Zsebibabám, a cél szentesíti az eszközt. Lényeg, hogy álmodban orgazmusod volt.

67

Valaki megveszett Kijött elém, amikor hazaértem, hogy beengedjen, de fülén volt a telefonja. Manapság nem létezik olyan, hogy „kiváló dolgozó kitüntetés”, én azonban, ha eléri cégünknél az egy éves munkaviszonyt, megszavazok neki egy plecsnit. Fantasztikus, milyen lelkiismeretes. Ráadásul még élvezi is a dolgot. Napközben a munkáját, este engem. Megpuszilt, és ment vissza az irodájába. Amikor én pár kör megtétele után követtem őt, ült a székén, és a netet böngészte. - Angyalkám, hétvégén meglátogatjuk a magyar tengert. Szombaton, azaz Izabella névünnepen, rongyolunk le, hétfőn este jövünk vissza a bázisunkra. - Hétfőn, ha nem tudnád, munkanap van. - Kurucz-vállalkozásnál akkor van munkanap, amikor mi ketten azonos szavazattal úgy ítéljük. - Nincsen fürdőruhám. - Azt mondják, meleg lesz, nem kell fürdőruha, nudizni fogunk. - Nem fogok. Míg együtt élünk, te sem fogsz. Jó kedvemben voltam. Összecsomagoltam a csitrit, és feltettem az egyik iratszekrény tetejére. - Vezekelned kell, mert kötekedtél! - Vegyél le, te bolond! Bármikor jöhet egy ügyfél. Az irodavezetővel nem lehet így bánni. Különben szédülök. - Esküdjél! Én... - Én, Kurucz Judit... - Te, ne hazudj, mert megcibálom azt a szép hajadat! Mi a neved? - Kurucz Judit. Erről nem vagyok hajlandó vitát indítani. - Csak az irodai tevékenységed kapcsán vagy Kurucz Judit. - Mivel ez itt az irodám, a többi ebből következik. Ha nem veszel le, leugrok. Olyan lendülettel kaptam utána, majdnem az üvegajtó bánta. Vittem csomagomat a hálószobába. - Most járjon a szád! Ebben a helyiségben Kurucz Juditnak nincs szava. - Remélem, megerőszakolsz, mert ha nem, kiabálni fogok! - Na persze. Azt lehet csinálni egy irodavezetővel. - Benne van a munkaköri leírásomban. - Nem szoktál egyedül ebédelni. Az ábra azt mutatja, hogy bolond gombát ettél, én pedig még táplálék felvétel előtt vagyok. - Tessék levetkőztetni! - Hooogyne! Még jön egy ügyfeled, csenget, te meg ruha nélkül átrohansz az irodádba. - Csak a kötelességemet teljesíteném. Ezért kapom a fizetésemet. Nyáron szerencsére nem sok ruhától kell megszabadítanom. Le a póló, fel a szoknya, aztán le a bugyi. Ez utóbbit ő húzta le magáról, míg én kisbabát domborítottam. 68

- Ditkám édes, ki cukkolt fel, hogy ilyen vadmacska vagy? - Nem hagyom kikérdezni magamat. Valahogy én is megszabadultam fölösleges ruhadarabjaimtól, mert a cicizést semmiképpen nem akartam abbahagyni. Ennek fele sem tréfa. Megmarkolta férfiasságomat, és határozott mozdulattal húzta a combjai közé. Szeretem a cicijeit kényeztetni, de nem hagyott rá időt. Ilyen se volt még, hogy csókolózás és előjáték nélkül tegyem magamévá. - Ne sikoltozz, édes! Ezt komolyan kérem! Jöhet valaki, és meghallja a kapunál. - Nagyon megkívántam. Én bolond, feltettél a szekrény tetejére, ettől bezsongtam. - Azt hittem, más volt rád ilyen hatással, csak az irodavezetőnő nem mert lefeküdni az illetővel. - Ezt a tréfát még most sem szeretem! Jaj, nyomjad tövig, és ne mozogj! - Szívem, feje tetejére állítottad a vállalkozást két hónap alatt. A srácok gratulálnak, milyen csinos csaj vagy, ugyanakkor kivétel nélkül hozzáteszik, ellentmondást nem tűrő az egyéniséged. Büszke vagyok rád. Ráadásul megváltoztál, mióta dolgozol. - De azért szeretsz? - Azért is szeretlek, meg ezért a kis cirmisedért. Minden nap eszembe jut együttlétünk alkalmával, sok csúnyaság ért a múltadban, de összességében szerencséd volt. Testileg nem lettél meggyötörve. Mikor először megláttalak, szép arcod volt, tiszta tekinteted. A tested egyáltalán nem úgy nézett ki, mint akit rendszeresen használnak. Mikor megerőszakoltalak, elhitethetted volna velem, hogy szűz voltál. Sajnos van némi tapasztalatom milyenek a használt nők. Nem beszélve arról, azt mondtad, inkább öljelek meg, semhogy a fenekedbe dugjam. - Ne is mondd, mert elmegy a kedvem! - Ditkám, olvashatod a neten, ez a módi. Szájba és fenékbe. Úgy emlékszem, mondtam már, a volt menyasszonyom szüzességét én vettem el. Ő volt a másik, akinek ilyen szűk volt a hüvelye. - Ági milyen volt? - Jobb, mint a mosdó. Keresztbe nem tudtam volna betenni neki, mert olyannal is találkoztam. - Szerencsére keveset volt használva a testem, csak az mind erőszak volt. Ebből a szempontból vagyok hátrányos helyzetű. A legtöbb nő nem tudja meg élete során, milyen az, ha megerőszakolják. - Ezen még gondolkodjál! Melyik nőnek jelent boldogságot, ha a fenekébe dugják? Mégis megtörténik. - Robikám, ahogy repülnek a boldogságban töltött hónapok, kezdem másképpen látni az életemet. Igen, a körülményekhez képest szerencsés voltam. Csak legalább egy testvérem lett volna. De senkim. Érted? Nem tudok betelni ezzel az érzéssel, miközben tele vagyok veled. Ugye, te is hiszed, hogy nem ok nélkül maradt el megint a menstruációm? - Hiszem és akarom. Társad vagyok, mégis, tudom az igazi az lesz számodra, ha magadhoz ölelheted közös babánkat. - Igen, bocsáss meg, akkor fogom tökéletesen úgy érezni, hogy valakihez tartozom. Imádkozom, hogy adassék meg.

69

- Jézusom! Honnan van benned ennyi erő? Tengeri betegséget fogok kapni attól, ahogy mozogsz. Angyalka! Nem bírom tovább. - Áááááááá! hjújújújújújújúúúúúújj! Nagyon finom. Elégek ettől a forróságtól. - Nem tudtam tovább visszafogni magamat. Felizgultam ettől a vadmacskától. Már akkor elment az eszem, amikor felraktalak a szekrényre, és megláttam a bugyidat. - Így volt jó, hogy egyszerre élveztünk. Miért nem fogtad be a számat? De csak picit sikítottam. Ilyenkor mindent és mindenkit szeretek. Tökéletes boldogság önti el a szívemet. Komolyan mondtad a Balatont? - Igen, édes. Három napra lemegyünk egy vízparti kis bungallóba. Ha gondolod, itthon bevásároljuk az enni-innivalókat, hogy ott csak fürödjünk és sokat-sokat szeretkezzünk. Elmegyünk fürdőruhákat venni? - Megdumáltál, de csak mert teljesítetted házastársi kötelességedet. - Nincs házastársam. A beosztottam pedig nem dirigálhat nekem. Szerencséd, kivételesen nekem sem volt ellenemre a hancúr. Imádom ezt az édes kis babát. - Tudom, a baba is téged. - Nem lehet rád ismerni. Élet van benned, amióta dolgozol. Meg vagy elégedve a fizetéseddel? - Tartsál butának, akkor is örültem, hogy utaltál megint pénzt a számlámra. Kétségtelen, egyik zsebből ment át a másikba, aminek gyakorlati jelentősége nincsen. Elsírtam magamat, mikor olvastam az értesítést. Ezért a pénzért megdolgoztam, nem a két szép szememért kaptam. - Gyere, Zsebibabám, eszünk valamit, aztán indulás vásárolni! Elképzellek fürdőruhában. Óvatosságból többet veszünk, mert az elsőt leszaggatom rólad. - Megkérdezhetem? Szoktál nudizni? - Soha. - Miért csaptál be? - Úgy kell neked, ha elhitted! Magam sem vetkőznék le senki előtt, azt pedig, hogy te... brr! - Féltsél csak! Ameddig így van, tudom, hogy szeretsz. Milyen szerencse, hogy az iroda külső ajtaja zárva van. Megszólalt a mobilja. Felugrott, úgy, hiányos öltözékben rohant át. - Tessék, Kurucz-vállalkozás! - ... - Üdvözlöm. Még nem jött haza. Mit mondhatok neki? - ... - Nem tudom, miért van kikapcsolva a telefonja. - ... - Szó nem lehet róla! A kocsit holnapután szervizbe kell vinni. - ...

70

- Nézze! Elhiheti, engem legalább annyira zavar, mint önt, hogy az a fuvar elúszik. Viszont lejár a kocsi műszakija. Igazoltatják útközben, aztán fizethetem a bírságot. Köszönöm, hazárdírozásra nincs pénzem. - ... - Na igen. Mi arra a biztosítékom, hogy lekaszálják, és maga fizeti ki a vállalkozás helyett? - ... - Rendben. Ha bekapcsolom a diktafont, hajlandó megismételni? - ... - Tehát arról van szó, hogy holnapután lejár az autó műszakija. Mivel fontos fuvart kell lebonyolítani, ön vállalja, ha lemeszelik, kifizeti a büntetést. Jól mondom? A válaszát kérem névvel hitelesítse! - ... - Köszönöm, jó utat kívánok! Kurucz Judit irodavezető voltam. - ... - Na hiszen! Ha Kartal Jóska látta volna, milyen öltözékben van az irodavezetőnő, tuti, magához nyúl. - Robikám, hol a fenében van a becsület? Igaz, jóval több a bére, ha fuvarban van, mint amikor passzív állományban. De hát nem szabad lejárt műszakival flangálni. Azt mondta, megbeszélte a szervizzel, nem csütörtökön, hanem pénteken viszi az autót. - Ne izgulj! Kartal Jóska minden hájjal megkent fickó. Ha pedig mégis izgulsz, hajlandó vagyok repetázni. - Főnök! Amikor utánam jöttél az irodába, láttam, nem a fejeddel gondolkodsz. Kétségtelen, épületes látvány az irodavezetőnő szabad felsőtesttel egy agyonizzadt szoknyában, alatta semmi, de az sem kutya, ha a főnök megjelenik himbálódzó hancúrléccel.

71

Névnap - Főnök úr! Hahó, főnök úr! - Jézusom! Szia édeske! Elaludtam. Ilyen se fordult még velem elő mióta kétszárú gatyát hordok. - Nem baj, megérdemled a pihenést. Hoztam neked finom kávét. - Angyal vagy. Köszönöm szépen. Álmomban agyonvertem a pondrót. Ma Judit névnap van, már csak ezért sem akarok róla mesélni neki. Tartogatok pár meglepetést a számára. Készítette a reggelit, miután együtt elfogyasztottuk, távoztam. Nem mondtam meg neki, úgy intéztem, ezt a napot kettesben fogom tölteni vele. Nem dolgozok. De volt egy kis elintézendőm, ezért eljöttem otthonról. - Tessék, Kurucz vállalkozás! - Csókolom, Kurucz Juditot keresem! A virágküldő szolgálattól vagyok. - Kurucz Judit vagyok, üdvözlöm. - Itt vagyok a házuknál, de ezek szerint ön nincs itthon, mert hiába csengetek. - Bocsánat, itthon vagyok, megyek ki. Egy nagy fikuszt kapott. Benne egy kártya: „Virágot a virágnak.” Elment a fiatalember, én meg az utcasarokról figyeltem. Miután tiszta volt a légkör, hazamentem. - Babuci, hol vagy? - Itt vagyok az irodában, mindjárt megyek! Jött és boldog volt. A nyakamba ugrott. - Miért sírtál? - Örömömben. Ezért nem tudtam eléd menni, pedig hallottam, hogy jössz. Köszönöm, köszönöm a szép virágot! - A köszönet téged illet, hogy vagy nekem. Hazajöttem, ezt a napot veled kívánom eltölteni. - Júúújj, de örülök neki. Úristen! - Kis butám, nem kell úristennek titulálnod. Egyszerű vállalkozó vagyok. Gyönyörködtem benne. Ennivaló, ahogy mosolyog. Szerencsére úgy tűnik, kiheveri a lelki nyomort, amiben élt. Elszaladt, loholtam a nyomában. - Tessék, Kurucz vállalkozás! - ... - Üdvözlöm. Semmi baj, ez a munkám. - ... - Attól, mert a férjem vállalkozása, nekem is komolyan kell dolgoznom. - ... 72

- Nem jöhet vissza üresen Nyíregyházáról. A férjem meghagyta tegnap, és én is mondtam magának, ott lepakol, és átmegy Tiszadadára. Onnan fel kell hozni négy kazánt Budapestre. - ... - Azért, mert nyár van, a kazánok szállításával nem állhatunk le. Ilyenkor kell beszerelni a fűtést, hogy télen meleg legyen. - ... - Sajnálom, az kész ráfizetés, ha egy ekkora teherkocsi csak úgy üresen gurul 300 kilométereket. Egyébként is várják Tiszadadán magát. - ... - A pénz nem csak magának pénz, hanem a vállalkozónak is. - ... - Rendben, köszönöm, jó utat kívánok! Viszonthallásra! - Gyere ide, te kis irodavezetőnő! „A férjem azt mondta...” Szóval még hazudsz is az ügy érdekében? - Ami megjegyzés a férjre vonatkozott, hazudtam. Átolvastam, kijegyzeteltem ennek a kocsinak is a rezsiköltségét. Nem egyezek bele a deficit-termelésbe. Az nem üzlet, hogy levisz egy rakomány gömbfát Nyíregyházára, üresen hazajön, majd holnap valamikor lemegy Tiszadadára, szintén üresen, és elhozza a kazánokat. Megjegyzem, eleve nincs kihasználva a kocsi kapacitása azokkal a kazánokkal, ennek is utánanéztem. Mindegy, ezt vállaltad, a te dolgod. Nem beszélve arról, az adott szó kötelez. Mára lett ígérve a tiszadadai fuvar, akkor nem holnap teljesítjük. Nem vagyok hajlandó hozzájárulni a cég lejáratásához. Különben is, ha ma beleegyezek a lazításba, elszemtelenednek velem szemben az embereid. - Figyelemmel kíséred minden autó rezsiköltségét? - Miért, nem tartozik a feladataim közé? Nem csak a rezsiköltséget, hanem a sofőrök kihasználtságát is. Túlterhelni nem akarom őket, de lógni sem hagyom. Becsületes fizetésért meg kell dolgozni. Én már csak tudom, milyen nehéz manapság munkát találni. Ha nem tetszik valamelyiknek, le is út, fel is út, jön helyette három másik gépkocsivezető. - Lehetek őszinte? - Nem. Robikám, ebben a kérdésben benne volt a véleményed. Semmi gond. Gondolkozz el a javaslatomon! Kell készítetni valamelyik nyomdával egy csomó reklámszórólapot a vállalkozásról, én nyakamba veszem az országot, és házalok vele, de legalább tudom, megdolgozok a pénzemért. Te pedig vegyél fel helyettem valakit! - Nem fogunk ezen összeveszni. - Amikor annak a szemétnek dolgoztam, tudtam, nem becsületes dolog, de amit vállaltam, teljesítettem. Hidd el, nem volt könnyű feladat! Nem dőlt a pénz a két szép szememért. Előfordult az is, de legtöbbször győzködnöm kellett a klienst. Meséltem arról, milyen borzasztó egy ilyen betegség. Gyerek esetében pedig feldolgozhatatlan. Egy kibontakozó élet, akinek azért kell meghalni, mert nincs elég pénz a gyógyításához. Volt, hogy ilyen szövegre sem adtak, az más kérdés, de én mindent elkövettem az eredményesség érdekében. Most is ezt teszem. Több mint egy millió forintot költöttél arra, hogy nekem irodám legyen. Kétségtelen, ezáltal a házad is értékesebb lett, de ha nem alkalmazol engem, ezt a kiadást megspórolhattad volna. Igen, ameddig engeded, figyelemmel kísérek mindent. Elmondhatom neked, naplózom személyenként a biztonsági őröket is. Ha befut egy munka, rögtön nézem, ki az, aki az előző

73

feladat után letöltötte a kétharmad pihenőjét. Ha 12 órát teljesített, 24 órát hagyom pihenni, de egy perccel sem többet, ha nincs más szabad ember. Azért, hogy lebzseljenek a dolgozóid, nem engedek el egy üzletet. - Nesze neked, Kurucz Robi! Három hónapja végzed ezt a munkát, de máris látszik, a fejemre nőttél. - Köszönöm, jólesnek az elismerő szavaid. Rendben, ha nem segítesz, keresek magamnak másik munkát, és alkalmazzál Ági-féléket, akikről egyértelmű a véleményem, nem annyira dolgozni, inkább dugni szeret. Elhiszem, Ágikát az ügyfelek jobban kedvelték, mint engem. Két hétig hallgattam a mézes-mázos dumáját. Mindenki utyuli-putyuli volt, még én is, miközben pontosan tudta, személyemnek köszönheti, hogy lapátra került. Mint hallod, megint muzsikál a telefonom. - Tessék, Kurucz vállalkozás! - ... - Üdvözlöm ismét. Parancsoljon, Tóth úr! - ... - Nagyon kedves, de nem különösebben foglalkozom a névnapommal. Mindenesetre jólesik, hogy önnek eszébe jutott. Köszönöm! - ... - Örülök neki. Tudja, a vállalkozónak sem terem csak úgy a pénz. Talán az előző beszélgetésünk óta végiggondolta, ha beleegyezek, hogy termelje az üresjáratokat, a bevétel rámegy a kiadásra. Maga tankol, maga szervizelteti a kocsit, pontosan tudja, milyen költségekkel jár. Ezen felül hasznot is kell termelni, hiszen hol van még a dolgozó fizetése és a vállalkozó befektetésének kamatos megtérülése? - ... - Örülök, hogy sikerült meggyőznöm. Még egyszer jó utat kívánok, bár remélem, javában úton van, mert nem szeretném, hogy holnapra áthúzódjon a fuvar. Holnap ugyanis korán kell pakolnia Budaörsön, de az e-mailt, gondolom, megkapta, hiszen érkezett visszaigazolás róla. Viszonthallásra, Tóth úr! - Már bocsánat, érdeklődni szeretnék: milyen budaörsi fuvarról társalgott a nagyságos asszony? - Egy asztalosüzemből kertibútorokat kell szállítani Dombóvárra. A kimutatásom szerint pedig holnap Kaposvárról kell egy fuvar, nem tudom mit, Gödöllőre hozni. Te intézted. - Mi ez a kertibútor téma? - Körülnéztem minap a neten, és találkoztam ezzel a céggel. Akkor éppen egy magánfuvarozóval üzletelt. Gondoltam, megérdeklődöm telefonon, milyen forgalmat bonyolítanak le. Esetleg besegítenénk a fuvarozásba. Ez lett az eredmény, holnapra kialkudtam egy üzletet, méghozzá úgy, bírom az üzemvezetőjének ígéretét, ha pontosan szállítunk, szerződést köt velünk. Tudom, ez sem a feladatom, de ha nincs fuvar, holnap Tóth úr üresen ment volna le Kaposvárra a tíztonnás kocsival. Bocsáss meg, partizánakcióba kezdtem! - Esküszöm, kapkodom a fejemet. Nem, kedvesem, te nem fogsz szórólapokat hordani, viszont jó ötletet adtál, mert megvalósítom, hogy nagyobb reklámunk legyen. Szépen csinálod tovább az általad meghatározott feladataidat. A világ kincséért sem szeretném elhitetni magammal, hogy én vagyok a munkaadód. Tőlem csak fizetést kapsz. Nehogy túllőjél a

74

célon. Egyszer olvassad valamelyik napilapban, hogy Szolnokon a Tisza 2.40 Szegeden meg 3.60, aztán küldjél egy kocsit Szolnokra, ott feltankol a vízzel, majd Szegeden eladja. - Jó vicc volt. Különben előbb kiszámítanám, mennyi a nyereség az eladásból. Ha nem fedezi a fuvar és a gépkocsivezető költségét, akkor ugrott az üzlet. Tudod, Robikám, te más oldalról közelíted meg a vállalkozásodat. Neked pénzed van, amit csak részben szereztél a saját verejtéked által. Nagyrészt az apukádtól kaptad. Befektetted, ez logikus is, de a befektetést kamatoztatni kell. Ha gondolod, nézzed át a kimutatásaimat, mennyi pénzt hoztam a vállalkozásba három hónap alatt! Összehasonlítottam Ágikád tevékenységével. Még nem haladtam meg a dupláját, de közel állok hozzá havi bontásban. Van benne persze igazság, könnyebb a helyzetem, mint neki, én beleültem a készbe. Nekem csak meg kell becsülnöm, amit kaptam tőled. - Ezt a dumát?! Nem ismerek rád. Te vagy az a nyuszika? - Két különböző dolog. Most is nyuszika vagyok, ahogy a Pali mellett is az voltam, de a feladatomat maximális energiabefektetéssel láttam és látom el. Az intézetben sem volt ez másképpen. Hat évig végeztettek velem kulimunkát éhbérért. Azt is becsületesen csináltam. Ha valahol egy iratot nem kaptak meg időben, biztos, nem az én saram volt, hanem a Magdi nénié. - Ne is említsed azt a csotrogány, rosszindulatú, fafejű igazgatónőt! - Nem fogod elhinni, az a fafejű fizika-matematikatanár és még pszichológus is. - Ez utóbbi gyönyörű. Sokat érthet a lélektanhoz, ha az én jelenlétemben téged kurvának titulál. - Abban én is hibás vagyok, de mindegy. - Mindjárt kikapcsolom a nyomorult telefonodat. Azért maradtam itthon, hogy együtt ünnepeljem veled a névnapodat. Megyek főzni a konyhába, bár úgy terveztem, együtt fogunk alkotni. Mázlis vagy, te Kurucz. Nem a sültgalamb repült a szádba, hanem az aranytojást tojó tyúk. Az én kis galambom nem tyúk, hanem egy kis csipogó madárka. Minden szavával egyetértek. Az ember vagy csinálja, vagy ne, de semmiképpen se mímelje a munkát. Így kell ezt. Pár perc múlva ő is megérkezett. Hozta a telefonját is, meg egy füzetet. Abban viszont tévedett a nyuszika, hogy őt nem kedvelik a kollégák. Öt percenként hívta valamelyik, és gratulált neki. - Szereted a vadas húst, Zsebibaba? - Nem sok ételt tudnál mondani, amit nem szeretek. Evés a gyengém. Képzeld el, öt kilóval vagyok nehezebb, mint amikor hozzád irányított a jó szerencsém. - Ahogy nézem, ez a marhahús, amit a vadashoz vettünk, korombeli állat alkotóeleme. Nem baj. Lesz holnap belőle ebéd, ma pedig délután elviszlek vacsizni egy hangulatos étterembe. Segítesz zöldséget pucolni? Ült az asztal másik oldalánál, és módszeresen buroktalanította az egyik termetes répát. - Ne simogassad életem, mert felizgulsz, aztán a szádba veszed. - Ha nem járna vesztességgel a művelet, lenne kedvem a répából kifaragni a lényegedet. Dzsuvás mancsommal átnyúltam az asztal felett, megfogtam az ő semmivel sem tisztább kezét. - Ditkám édes, leszel a feleségem?

75

Lassan ért el tudatáig a kérdésem. Mikor megtörtént, elvágta a kezét. Felkelt, odajött hozzám, átölelte nyakamat, a sáros-véres kezével, és megcsókolt. Világos nyáriruha volt rajta. Hatalmas mancsaim nyomai megmaradtak a derekán, miután megöleltem én is. - Mit jelentsen ez a nagy ölelkezés és nyalakodás, kisasszony? - Érzelmeim levezetése. Ha ott maradok a széken, elkezdtem volna bőgni örömömben. - Ha jól sejtem, nincs ellenvetésed egy teljes életre szóló együttléti szerződés megkötéséhez. - Boldogan leszek a feleséged. - Holnap intézkedünk. Nincs vesztegetni való időnk. Bocsáss meg, hogy nem a legalkalmasabb időpontban buggyant fel belőlem a kérdés! - Azt gondolom, negyven év múlva, amennyiben szokványos leánykérést alkalmaztál volna, biztos nem emlékeznék a szituációra. De erre, hogy sárosak, koszosak vagyunk, és ölelkezünk, halálomig emlékezni fogok. - Nézzed édes, itt az ingemen a bizonyíték. Véreddel pecsételted meg. Én is elvágom az ujjamat, aztán elrakjuk az inget. Nem hitte, sőt, tiltakozni akart, de elvágtam. Két vérfolt egymás mellett a fehér ingen. Nem nagy foltok, de kettőnké. - Ditkám, átöltözünk tisztába! Egyedül pucolom tovább a zöldséget, mert a szerelmem ujjacskája bibis lett. - A tiéd is. - Még kinek a szerelme vagy, ha ezt így kell kihangsúlyoznod? - Buta Robi. Sártalanítottuk és vértelenítettük magunkat, aztán a szobában ruhát keresgettünk mindketten. - Csinibaba vagy így bugyiban meg melltartóban. - Nem veszek fel ruhát, meleg van a konyhában. - Tessék ezt a szép selyemruhádat felvenni! Legalább munka közben legeltethetem idomaidon a birka szemeimet. Nem értette a dolgot, de engedelmeskedett. Tiszta szerencse. Nehezen viselte a passzivitást, látva az én dolgos kacsóimat. Hívófelei lelki szemeikkel látták, hogy van szabad kapacitása. Egymás után muzsikált a telefonja. - Ez van. Az én angyalkámat utálják a dolgozók, nem úgy, mint Ágit. - Hallhatod, nem nyájaskodok senkivel, csak udvarias vagyok. Délután vezetni kell mennem. - Nem kell menned. Elintéztem az oktatóval. Ma ünnepelünk, viszont holnap menni fogsz. - Tessék, Kurucz vállalkozás! - Csókolom! Kurucz Juditot keresem! - Parancsoljon, én vagyok! - Szíveskedjen kifáradni a kapuhoz! - Mely okból? - Bocsánat, a futárszolgálattól vagyok. - Megyek. 76

Rámosolyogtam, amiből bátorságot merített, és kiszaladt. Két perc múlva visszajött egy nagy csokitortával. Rajta a szöveg: „Zsebibabának névnapja alkalmából szeretettel: Micimackó” - Ne fojtsál meg, te buta Zsebibaba! Gondolj arra, nem lesz, aki feleségül vegyen! - Köszönöm. Félek, szívemet megterheli a boldogság, és ettől leszek rosszul. - De nagy gyerek vagy, istenem! Ott tartottunk, közöltem oktatóddal a tényeket. Át akartam vállalni a mai tanítást, de azt mondta, nem javasolja, még bizonytalan vagy, nem lenne jó, ha összetörnéd az autónkat. - Van isten. Minden nap imádkozom hozzá, ő pedig meghallgatja az imámat. Hangosan szoktam beszélni. Van, hogy simogatom a hasamat, és a babánkhoz szólok. Biztosítom őt, soha nem fogom eldobni magamtól. Ha úgyse ebédelünk, nem lehetne megkóstolni a tortát? - Részemről csak annyi akadályát látok, mi van, ha a baba nem szereti? - De igenis, mert szeret engem, ahogy én is szeretem őt. - Ebben az indokban nem sok a logika. Szerethetitek egymást, az nem vonatkozik a tortára. - De igen. Mi mindent egyformán fogunk szeretni. Majd meglátod, hogy fogja falni a spenótot is! Hozzám beszélt, de szemével felváltva, hol rám, hol pedig a pulton a tortára tekintett. Zöld utat kapott a szeleteléshez. Evés közben még a telefonját sem volt hajlandó felvenni.

77

A hír Jó lenne meglátogatni a szüleimet. Fater kórházba került. Pontosabban eddig is kórházban volt, mint orvos, de most betegként került be. Anyám szerint rossz bőrben van az öreg. 74 éves, kikezdte az idő vasfoga. Kétségtelen, sokat dolgozott. Miért? Azt maga sem tudta soha megmondani. Egyedüli gyerek vagyok. Sírba nem viszik a pénzüket, felélni nem tudják, de még a múlt héten is műtött. Anyám már nem dolgozik. Legalább ő kímélje magát, ha a faterra együtt sem tudunk hatni. Ahányszor beszélünk, mindig próbálom őket meggyőzni, költözzenek haza. Illetve ne Kolozsvárra, hanem ide hozzánk, Budapestre. Vennének egy kis lakást, szépen éldegélhetnének. Az unokát várják, meg így mesélés után Jutkára is kíváncsiak, de hát nekünk mikor lesz alkalmunk együtt kirepülni hozzájuk? Jutkámat nem szeretném itthon hagyni. Különben is féltem. Az biztos, a teendőket kézben tudná egyedül tartani, de olyan kis nyuszika. Ami, lehet, már nem igaz. Csak hát a múltja belémvésődött. Nem akarom, féltem őt. Féltem a babát is, méghozzá nem ok nélkül. Hiába mondja nekem, semmi baja, nagyon gyengék az idegei még most is. Bánatában, örömében egyből sírva fakad. Mostanában nem sok oka van a bánatra, annál több az örömre. Az eredmény ugyanaz. Mikor hazajövök, fogad, együtt ebédelünk, de utána elnézést kér, visszamegy dolgozni az irodába. Így azután most hegy megy Mohamedhez. - Kisasszony, szeretnék gyönyörködni ebben a csinibabában. Itt a sarokban meghúzom magamat, ha adja áldását rá. - Remélem, nem sokáig leszek kisasszony, ha babával a hasamban még annak lehet titulálni. - Ezer bocsánat! Amennyiben ellenedre van a kisasszony titulus, kérlek, közöljed, és ígérem keresek helyette mást, ami méltóbb hozzád. - Úgy?! Akkor halld szavaimat! Nagyon tetszik. Az előbb be akartam kapcsolni a te gépedet, mert jó zenék vannak rajta, gondoltam, nem árt ha szól valami a háttérben, de jelszót kér. - „Penis” írd be! - Beírtam. Azt írja ki, túl rövid. - Megfojtalak. Hol jár az eszed? Legfeljebb akkor mondhatná, hogy túl rövid, ha új jelszóként akarnád beírni. De akkor sem igaz, mert macskakörmök között van. - Ja?! Nem tettem macskakörmök közé. Úgy látszik dolgozott a tudatalattim. - Mi van, Zsebibaba? Azt gondolom, a szerelmem agyondolgozza magát, közben kiderül, teste a széken, lelke pedig ágyban tartózkodik. - Névnapom estéjén jól működött a vésőd. Ma is beleremeg a pejslim, ha eszembe jut. Márpedig elég kis pauza a munkában, és szárnyalnak a gondolataim. Félelmetes voltál. Egyben fantasztikus is. Azért említem vésőnek, mert zsigereimbe vésted azt a tomboló érzést. - Ezek szerint büszkének kéne lennem magamra, helyette boldogtalan vagyok. Minden este elégedetten térek nyugovóra melletted, aztán kiderül, sorozatban múlom alul magamat. Azt mondod, maszatolok? - Rágódjál csak, Robikám, a gumicsonton! Mindketten tudjuk, az felülmúlhatatlan szeretkezés volt. - Hány éve vagyunk házasok? - Tíz nap múlva egy naposak leszünk, ha minden igaz.

78

- Nem rajtam múlik. A tegnap estét is úgy tárolom agyamban, fantasztikus volt ez a kis makett. - Visszavonom, amit mondtam. A változatosság gyönyörködtet. Márpedig minden alkalom némileg különbözik a többitől. A neten találtam egy közleményt. Érdekel? - Nem tudom. Ha számodra figyelemfelkeltő, akkor nekem sem lehet közömbös. Fél évvel ezelőtt kezdtem tapasztalni magamon egy furcsa jelenséget. Te vagy az ominózus kályha a számomra. - Annak örülök, ha tőlem indulsz el, csak félek, nehogy messzire kerüljél. Megvan. Íme a közlemény: „Tegnap, az esti órákban Debrecenben elfogták T. Izabellát, aki alaposan gyanúsítható H. Pál budapesti munkanélküli meggyilkolásával. T. Izabella részletes beismerő vallomást tett. A tudósító úgy értesült, T. Izabella H. Pál élettársa volt. Közös otthonukban brutális kegyetlenséggel megkínozta áldozatát, majd egy kötéllel felakasztotta. Tettének elkövetése után a lakásból elmenekült. Három hétig volt szökésben, mire a hatóságnak sikerült elfognia.” - Ezzel kellett volna indítanod. Nem hiába dolgoztam. Mit szól hozzá az én madárkám? - Megérdemlik mindketten a sorsukat. Ugyanakkor van bennem némi szorongás. Nehogy rád terelődjön a gyanú. - Legfeljebb bevarrnak, de akkor már a feleségem leszel, és élheted a világodat. - Hülye! Odaugrottam hozzá, és átöleltem, de úgy, mintha végezni akarnék vele. - Hogy beszélsz a főnököddel? - Ha ilyet mondasz, akkor hülye vagy. Belezavarodnék, ha meghurcolnának téged. - Vannak további terveim. Szeretném megagyalni azt a két emberszabású barmot, akik tavaly megszégyenítettek. Feltételezem, megismered a fizimiskájukat. - Nem ismerem meg, és arra kérlek, gyerekünk érdekében vedd le a témát napirendről! Nem szeretnék megint idegileg kiborulni. - Nem értem. Ha agyonverte, miért kellett felkötni? - Feltételezem, biztosra akart menni. - Micsoda csendélet. A kis cigány fellógatta, majd dolga végeztével megpattant a kégliből. Elképzelem, aki rátalált, meglepődött. Palika lóg az ajtón meztelenül. - Mennyit varrhatnak a nyakába? - Mivel különös kegyetlenséggel végzett vele, legalább tíz év jutalom jár érte. Felnyaláboltam, és kivittem a konyhába, azzal a szándékkal, prezentál ebédet, vagy őt eszem meg. Mikor egyedül éltem, itthon alig ettem. Vásárolgattam, aztán rendszerint kukalakó lett a legtöbb kaja. Mióta ketten vagyunk, ez is megszűnt. Nincs pocsékolás, mert Jutka gazdálkodik. Érdekesen csinálja, nem úgy, mint azok, akik fogukhoz verik a garast. Majdnem minden nap főz, de csak annyit, amennyit el is fogyasztunk. Egész jó háziasszony lett belőle. - Robi! Robesz! Látom, testileg jelen vagy, de gondolatban máshol jársz. - Még tíz nap, és beledoblak a Szajnába. - Az Franciaországban van, ha jól emlékszem a tanulmányaimból.

79

- Igen, esküvő után kivisznek bennünket a reptérre. Elrepülünk egy hétre Párizsba. - Erről eddig nem beszéltél. - Azt mondtam, arra a hétre ne vállaljál munkát, mert bezárjuk az irodát. - Tudtam, egy hétig kettesben leszünk, de úgy gondoltam, itthon. - Ezek szerint, nem örülsz az ötletemnek? - Nagyon örülök. Én, a kis csóró intézeti lány, Párizsba megy? Egyszer voltam határon kívül. Érettségi után három napra Szlovákiába ment az osztály. Ma sem világos előttem, hogy kerültem a csapatba. Nekem ugyanis nem volt pénzem. Az ofő gyűjtötte. Minden hónapban év elejétől közölte, kinek mennyi még a hiánya a teljes összegből. Karácsonyi végig nullán állt, majd mikor mindenki befizette az összeget, kiderült, Karácsonyinak sincs tartozása. Próbáltam megtudni, ki volt a jótevőm, de nem derült ki. Szerintem a gimnázium fizette be helyettem. Képzeld el, negyedikben a kis intézeti lányt majdnem egyenrangúnak tekintették a többiek magukkal. Azt hiszem, akkor már mindenki elhitte, hogy nem lopok. Szlovákiában ugyanis négyszemélyes szobákban voltunk elszállásolva. Volt három lány, akik elfogadtak szobatársuknak. Sőt! Tiltakozásom ellenére többen is megvendégeltek, hol egy üdítővel, hol egy fagyival. Azt hiszem, életem legboldogabb három napja az volt. Kivéve persze, mióta téged ismerlek. Megláthatom Párizst? Repülőgépen fogok utazni? - Eltelt majdnem nyolc hónap, és kisasszony lett belőled. Nekem pedig fájó hallani életed epizódjait. Lassan odajutok, én sírok azért, amiket neked kellett átélned. Sajnállak. - Ne sajnálj! Ha boldogságomért ez volt az ár, elmondhatom, megérte. Aki a legjobban megalázott, azt agyonverték. Örülök neki. Még jobban örülnék, ha mindenki úgy járna, aki kegyetlen volt velem. - Mondtam, mutassad meg, kik voltak, akik megaláztak, és laposra verek minden tetűt! - Kívánom számukra a hóhért, de nem a te személyedben.

80

Vizsga és esküvő Szerdán, augusztus 20-án kérte, menjek el vele templomba. Meglepő volt az óhaja, hiszen egyházi esküvőt nem akart. - Hello, Ditka! Vége a misének. A szellemi táplálékon túl kalóriát is tömtünk magunkba. Mi lenne, ha visszazökkennél az én társaságomba? - Holnap ilyenkor túl leszek rajta, kérdés, milyen eredménnyel. - Garantálom, látva a csinos öltözékedet, benne az átsejlő idomaidat, még ma legalább kétszer túl leszel rajta. - Kiábrándítalak. Ma este olyan ártatlanul fogunk elaludni, mint két ma született bárány. - Nem mondod! Lefekvés után bégetni fogunk? Kajolom ezt a kis okos fejecskédet. Terelni óhajtottam sötét gondolataidat, de hiába. Ezek szerint pásztornak nem felelnék meg. Így azután vállalom a birka szerepet. A bárány milyen korában lesz ivarérett? - Nem tudom. Feltételezem, náluk is éppen úgy eltérő lehet, mint az embereknél. Jómagam 26 éves koromban lettem. - Az első orgazmus és az ivarérettség nem feltétlenül esik egybe. - Nekem igen, mert addig nyűgnek éreztem. - Azt mondod, holnap 13 órára vége lesz a vizsgának, és Kurucz Judit megkapja a jogosítványát? - Nem kapom meg, de Kurucz Juditnak vége lesz. Félek a lebőgéstől. - Állati! Zsebibaba holnap bőgni fog, mint a tehén, de ma este a főpróbán béget, közben dorombol, mint egy cica. Akarsz gazdag lenni? Van úgy 600.000 forintod a bankban. Fogadjunk abban az összegben! Ha nem sikerül a vizsgád, megduplázom, ha pedig igen, akkor nullázom a számládat. - Rendben, áll az alku. Elméletben felkészültem, de a vezetés az más. - Nyuszika, nem érdekel a kishitű dumád. Játszom veled, mert minden okom megvan rá. Lökheted a hülye szövegedet! Jobban hiszek az oktatódnak, mint neked. Névnapod előtt még mást mondott. Tegnap pedig agyondicsért nekem. - Nagyon rendes srác. - Meséljél! - Nincs mit mesélnem. Jó értelemben szimpatizál velem, de semmi bizalmaskodás. Karácsonyi Jutka, ide is eljutottál, van, aki félt. - Új dolgot tudtál meg. A melósok is dicsérnek. „Robi, b* meg, te kifogtad az aranyhalat. Judit határozott, nem tűri az ellentmondást, viszont neki köszönhetjük, hogy van lóvé. Lógás nincs, de látjuk az eredményt.” - Robikám, ha ilyet mondanak, büszke vagy rám? Mióta átvettem az irodát, átlagban 30 százalékkal többet keresnek a dolgozók, mint amikor a volt szerelmed gardírozta őket. - Nekem mondod? Szerelmem csak te vagy, de nagyon. „Szigorú a Juditka, de örül az asszony, hogy több zsozsó üti havonta a markát.” - Juditka is örül. Tudod, mit jelent, a munkámnak értelme van? Végre lehet önbecsülésem. 81

Hol így, hol meg úgy beszél. Tudtam, simán levizsgázik, már csak azért is, mert találkoztam az oktatójával, és megajándékoztam pár ezer forinttal. Amire nem számítottam, Jutka hibátlanul vette az akadályokat. Vizsga után rendes volt a srác, visszaadta szerelmemnek a pénzt. Hatalmas elismerés, mert ilyennel még nem találkoztam. Vizsga utáni napon megajándékoztam a kishitűt egy két éves Renault kocsival. Örült neki, mint Robi a farkának a nászúton. Ámbátor visszagondolva, annak is ő örült jobban. Előtte összeházasodtunk. Rokon egy szál se, de barátok és kollégák annál többen tiszteltek meg bennünket. Aki addig nem találkozott még vele, ez alkalomból megismerhette a szigorú Juditot. Nyaralás után megvendégeltük a kollektívát, mert házasságkötésünk délutánján szárnyakat bontottunk, és irány a gallok földje. Buli volt, én felkészültem a város nevezetességeiből, ő meg beszél franciául, mert gimnáziumban tanulta. Miután megtudta, Párizsba megyünk, egy héten keresztül magolt, de úgy, hogy előttem titkolta. Bezzeg a hülye Robi eldicsekedett vele, a líceumban én is tanultam a nyelvet, amit gyakorlatilag sikerült elfelejtenem. Románul is csak dadogok. Jól éreztük egymást. Nem mondtam neki, de itt benn, a szívemben fájt, hogy a szüleim nem lehettek jelen az esküvőnkön. Az ő oldaláról nézve biztos jobb volt így. Két árva házasodott össze. Nem kóstolhattam meg a francia italkülönlegességeket sem, mert szolidáris akartam vele lenni. Ezzel szemben tanúbizonyságát adta, tényleg nem válogatós. 48 évemet sikerült csigák kagylók és rákok nélkül kibekkelnem. Ezután mással leszek kénytelen dicsekedni. Megjegyzem, úgy tudott csak meggyőzni, hogy ő is először evett olyan undorítóságokat. Túléltem. Táplálkozás közben néztem, és mondogattam magamban: „Ha férfi vagy, légy férfi!” Borzasztó rágondolni, a lányunkat ilyesmivel etette többször is azon a héten.

82

Hiszti Meglehetősen gyorsan rázódott vissza a hétköznapokba. Esténként autóztatta újdonsült férjét, gyakorlás címszó alatt. Kezdtem elhinni, lelkileg is összeszedte magát, mikor úgy egy hónap múlva beütött a kraht. - Tessék, itt Kurucz vállalkozás! - Szia, Jutka! Laci vagyok. Robi mondta, téged hívjalak, ha megvan az időpont. - Örvendek. Fogalmam nincs, kiről, miről van szó. - Kunszt Laci vagyok. Remélem, jó számot hívtam, és ebben az esetben te vagy a feleségem utóda. - Remélni merem, ön téved. Senkinek nem vagyok az utóda. - Ja, bocsánat, azt hittem, tegeződhetünk. Ezek szerint nem maga Kurucz Robi felesége? - De igen, az vagyok. Tudomásom szerint az első. - Mindegy, lényeg, jó számot hívtam. Mondja meg Robesznak, holnapután délelőtt várjuk őt a lakásunkon! - Megmondom, de fogja tudni, ki várja? - Mondom, Áginak vagyok a férje, aki magának az elődje volt, mint titkárnő. - Így világos. Átadom az üzenetet. Viszonthallásra Kunszt úr! Befejezte a beszélgetést. Rögtön hívott engem. - Tessék, itt Robika az aranyos kis babájának! - Szia! Felhívott Kunszt László. Megbeszélésetek értelmében holnapután délelőtt várnak a lakásukon. - Mindjárt megbeszélhetjük személyesen. Éppen fordulok be az utcánkba. Gyere ki, édeske, szomjazom a csókodra! Szó nélkül bontotta szét a vonalat. Tudtam, nem fog várni, így azután elmúlt a szomjúság. Az irodájában ült asztalra borulva, és sírt. - Ne butáskodjál! - Hozzá vagyok szokva, mindig mindenhol alkalmazkodnom kell, éppen ezért nem áll jogomban tiltakozni az ölelgetésed ellen. Rendelkezhetsz velem! Ebben a percben még igen. Megkérdezem, de ha nemleges a válaszod, azt is kénytelen vagyok elfogadni. A keresetemmel rendelkezhetek, vagy nem? - Megőrültél? Kérlek, ne cirkuszoljál! Felelős vagy a babáért. - Gondoltad volna meg, amikor Ágikáddal enyelegtél. Nekem nem szóltál róla, hogy azóta is kapcsolatotok van. - Jutka! Mióta kilépett tőlünk az Ági, nem találkoztam vele. A férjével igen, és ezt eddig nem tartottam fontosnak. - Nem baj, holnapután mehetsz a lakására! Gondolom, egyedül lesz otthon. Mindegy, ne huzavonázzunk! Múltkor fogadalmat tettem magamnak, veled is közöltem, soha többé nem hagyom magamat megalázni. Ha rendelkezhetek a fizetésemmel, könnyít a helyzetemen, ha

83

nem, akkor is szedem a kis motyómat, és húzok vissza a posványba. Valahol csak befogadnak. - Felmondom a leckét: nem csaltalak meg senkivel, így az Ágival sem. Rajongással szeretlek. Viszont ha a butaságod miatt elmegy a baba, kijelentem, le is út, fel is út! Nem engedem a hülye hisztit a gyerekünk egészsége érdekében. Világos?! - Nem vagyok én hülye. Mindig megértettem, amit mondtak. A fogadalmadnak hangsúlyt is adhatsz pár pofonnal vagy rúgással! Lenyelhetsz! Minden adottságod megvan hozzá. Azt hittem, ha összeházasodunk, mindent megbeszélünk egymással, mivelhogy érintett leszek én is. Velem semmi nincs megbeszélve. Döntéseket hozol, és közlöd. Elismerem, általában az én érdekemben történnek a dolgok, de nem vagyok gyerek. A párizsi utat is elém tálaltad. - Ha a pofon észhez térítene, meglegyintenélek. Magányodban kitalálsz baromságokat, és elhiteted magaddal. - Légy szíves, ne ölelgessél, hanem üljél le oda a fotelba, és mesélj! - Mi az, hogy ne ölelgesselek? Még a hajadat is megcibálom, ha nem adsz azonnal egy puszit! - Jaj, bocsássál meg! Tudom, mi a házastársi kötelességem. Megpuszilt és elfordult. A telefonját kikapcsoltam, ráparancsoltam, jöjjön át a szobába. Direkt kemény hangot ütöttem meg. - Ide leülsz mellém a heverőre! - Parancsoljon velem, uram! - Ági talált magának másik munkahelyet. A főnöke rögtön partiba vette. Nem tudni, miért, de Ági elmondta a férjének, valamint levelet írt a főnöke feleségének. Ezt szerencsére a főnöke elfogta, Ági azonnal lapátra került. Ez a hülye úgy belejött a vallomásba, egy füst alatt a kettőnk kapcsolatát is elmesélte Lacinak. Ő meg nekem hozta tudomásomra a dolgot. Ezek szerint nem olyan fontos számára a feleség becsülete, mint a saját érvényesülése. Haverjának tart, tudja, rám számíthat, ha bajban van. Nem fogom őket hagyni éhen dögleni, Laci miatt. Miután visszajöttünk a nászútról, felkeresett. Falujukban van egy eladó kocsma. Némi pénze van, de egyedül nem képes megvenni. Arra gondolt, esetleg velem. Meg aztán nekem van vendéglátó üzletvezetői végzettségem, az én nevem alatt futhatna a kocsma. Áginak nincs munkája, ketten csinálnák meg a lányuk is besegítene. Kértem, járják körbe a dolgot. A te elérhetőségedet adtam meg, mert titkolni akartam előtted. Holnapután, azért kell a lakásukra menni, hogy megnézzem a romhalmazt, amiből üzletet kell csinálni. Feltételezem, nem ok nélkül adja el az előző tulajdonos. Ha menne, akkor nem válna meg tőle. Egyébként Laciék vidéken laknak, Pest környékén. - Mindegy, kimondom: Nem egyezek bele, hogy tulajdonostársaid legyenek. Nem egyezek bele, hogy függő viszonyba kerüljél az Ágikáddal. Ha egyedül veszed meg a kocsmát, őket pedig alkalmazod, az más. Mellettem nem fogsz szeretőt tartani. Ha tiéd az üzlet, feltételezem, intézkedhetek helyetted. Ágika úgy fog táncolni, ahogy én fütyülök. A kis kurva eldicsekedett a férjének, hogy megvoltál neki. - Mikor jártál hozzá tanulni, mennyit meséltél magadról? - Keveset. Azt is hazudtam. Nem adtam elő a szeretődnek, én egy kis hitvány csúszó-mászó vagyok, akit felkaroltál. A szüleimről ejtettem pár szót, akik diplomások és jól keresnek. Bár úgy lenne, de mindegy. A barátod letegezett, én meg nem tegeztem vissza. Ezek után joggal gondolhatta, én is egy kis kurva vagyok, mint a neje. Nem vagyunk puszipajtások, szerencsére időben rájött.

84

- Remek. Jössz velem a megbeszélésre. Közlöd Kunsztékkal, te egyedül veszed meg a kocsmát. Persze előtte alaposan körülnézünk, és keményen alkuszunk a tulajjal. - Hol van nekem annyi pénzem? - Az a kettőnk dolga. Ők úgy tudják, jobb családból származol. Ha megfelel, megveszed a nevedre. Meghatározzuk, a forgalom mekkora részét kötelesek letejelni. Jó lesz? - Ha nem legyeskedsz körülötte, igen. Szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba. Az előbb közölted, ha elvetélek kirúgsz. Jól értettem? - Ági-téma tisztázódott, jöhet a következő fontos megbeszélnivaló. Szeretjük egymást, ezzel együtt jár a féltékenység, de nem a hiszti. Véssed az agyacskádba, nem tűröm az ok nélküli kirohanásaidat. Bizalmat szavaztam neked akkor, amikor kevesen tették volna. Elvárom a kölcsönösséget! Mondtam, amit mondtam, és ez arra vonatkozott, ha saját hibádból nem fog megszületni a babánk. Ezen felül, miután törvényes feleségem lettél, elvárom, dobjad sutba a recsegős lemezedet! Elfogadom, pocsék múltad volt, de ezért nem vagyok felelős. Még egyszer nem szeretném hallani, hogy fogod a kis motyódat. Ne sajnáltassad magadat, mert máskor te tiltakozol ellene! Nem az árva, intézeti lány vagy. Lehet, némi túlzás, de a felső tízezer közé tartozol. Nem hálát kérek érte, csak megbecsülést. Megismétlem, ma hallottam utoljára a „kis motyó” dolgot. Baromságokat beszélsz, amikor elhomályosodik az agyad. Egymásért vagyunk. - Igazad van. Megnyugodtam. Próbálom levenni napirendről az önsajnáltatást. Más szemmel látom a világot, de egy biztos, halálomig betegesen fogok ragaszkodni ahhoz, ami az enyém. Ez tárgyakra és személyre is vonatkozik. Személy ma még egyedül vagy, de remélem, tudsz hatni a szüleidre. Ha Pestre költöznek, hozzájuk is ragaszkodni fogok, feltéve, ha nem vetnek meg a múltam miatt. Vállalom, ebből a betegségből nem fogok kigyógyulni. Nem ismertem magamra. Elvette eszemet a féltékenység. Amit viszont kérek, ne kezeljél gyerekként! Elvárom, mindent beszéljél meg velem, ahogy én első naptól kezdve teszem veled! Két nap múlva ketten mentünk. Laci nem volt otthon. Egyértelmű, Ágit mézes madzagnak szánta. Nem volt meleg idő, ehhez képest némi túlzással, ruhán kívül tartózkodtak a tejcsárdái. Szemlátomást a két nő nem örült egymásnak. A kocsma a főúton van. Nézve az árlistájukat, nem csodálkoztunk a gyér forgalmon. Tipikus magyar mentalitás. Gyorsan meggazdagodni. A kuncsaftok inkább átmennek a szomszéd településre kikapcsolódni. Cégünknek a garázsa tisztább, mint ez az étterem. Viszont van benne fantázia, mert az épület állaga nagyon jó. Ehhez hozzájárul a főútvonal. Mérlegeltünk, és keményen tárgyaltunk. Ági könnyen lemondott a pénzbefektetésről. Miután a tulajdonossal megalkudtunk, akkor derült ki számára, Jutka lesz a főnöke. Hárman fognak dolgozni, mert a 17 éves lányukat is befogják. Hazafelé hisztiském vezette a kocsit. Magamba néztem. Eltekintve Ditkám jómódú öltözékétől, Ági akkor sem jöhet nyomába. Már nem lenne képes izgalomba hozni.

85

A szőke herceg Ideges vagyok, Jutkának terhes tornára kellett mennie, úgy egyeztünk meg, mikor odaér, felhív. Bár elméletileg mindent tud az autóvezetésből, de nyuszi természete látszik rajta. Nemigen előzget. Ugyanakkor mióta megvan a Renaultja, kis túlzással a toalettre is autóval jár. Így érzi magát biztonságban. Felhívom, remélem, nem történt baja. - Tessék! - Hol vagy édeske? - Elrontottam az autót. Nem indul. Most szállok le a buszról. Elkések a tornáról. - Mi az, hogy nem indul? - Nem tudom. Sietnem kell. Különben felvettél egy biztonsági őrt, a Visnyevszky Jánost. - Igen, ez így van, mi a bajod vele? - Semmi bajom a szőke herceggel. Régi ismerősöm. Szia, megyek be a kapun! Szétbontotta a vonalat. Ez gyönyörű. Remélem, nem egy volt széptevőjét alkalmazom, bár nekem azt mondta, nem volt udvarlója soha. Kurucz! Téged esz a fene. Féltékeny vagy. Kutyaütő érzés. Csak hát ha tudom, miért csodálkoztam a múltkori kiborulásán? Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell vennem, a feleségem nem csak nekem szimpatikus. Kétségtelen, a férfinek kedvezőbb volt a jótevő bőrében érezni magát. A sok megaláztatást neki kellett átélnie. Nyilván vannak pozitív emlékek is. Meleg a pite, Kurucz Robi. Még vagy másfél óráig főhetsz a levedben, akkor is, ha kapod magad, és érte mégy a tornára. „Szőke herceg?!” Úgy döntöttem, a fontossági sorrendben, ez a legfontosabb feladatom, megtudni, ki ez a „szőke herceg”. Irány az objektum, ahol tartják a terhes tornát! Ültem a kocsiban, és figyeltem, mikor jön ki. Azzal persze nem számoltam, hogy kijön, és elindul ellenkező irányba, elvégre arra kell menni a buszmegállóhoz. Alig vett észre, amikor mellette fékeztem. - Asszonyom, a fiáker előállt. Szíveskedjen beszállni! - Aranyos vagy, hogy értem jöttél. - Nem tudtam nyugodni, itt zümmög a fülemben egy bogár. - Zümm-zümm! Ha kitalálom, honnan repült oda, mit kapok? - Bármit. Nem kérhetsz olyat, amit ne adnék meg neked első szóra. - Ez igaz. Fordult a kocka, Robikám. Nem tagadom, sokkal jobban érzem magamat ebben a szituációban, mint a fordítottjában. Ugyanakkor ha lehunyom szemeimet, megjelenik előttem a kis kurva, a kibuggyanó csöcseivel, rámjön a harci idegesség. Nem baj, jön még a kutyára dér. Ágikát porig fogom alázni. Tedd szívedre a kezed, nem lett volna ellenedre megmarkolászni! - Férfi vagyok. Azonban mióta beléptél az életembe, a fejemmel gondolkodom. Mehettem volna egyedül, ha egy szál semmiben fogad, esküszöm az életemre, egy ujjal sem értem volna hozzá. Hiszem, hűséges társam vagy, nem érdemelnéd meg az aljasságot tőlem. Ez független attól, mit érez alul a férfi egy dekoratív nő láttán. Soha-soha, ameddig szeretjük egymást, és ameddig tőled mindent megkapok. Bátran kijelenthetem, ha egyszer tapasztalod, hogy bizalmaskodok valakivel, többé ne higgyél nekem! Addig viszont szeretném, ha mellőznéd a múltkori kirohanásod ismétlését!

86

- Ideges vagyok. Biztos valamit elrontottam az autómon. Hazamegyünk, ugye megnézed, és ha tudod, meg is javítod? Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem. Mi baja lehet? Nem indul a motor. - Nem érdekel az autó. Veszek másikat. Ki ez a „szőke herceg?” Lefeküdtél vele? - Még az apjával sem, nem hogy ővele. Mit rontottam el? A világítás megy, csak a motor nem. - Csillagom, nem tudom, kik lehetnek a szüleid, de valószínűsítem sűrűn van ész a fejükben. Az eldobott gyermekük bármibe belefog, siker koronázza tevékenységét. Most pl. remekül zongorázol az idegeimen. Hazaértünk. Mire én kiszálltam, Jutka az autóját próbálta indítani. - Mondom, nem az autó a legfontosabb. Gyere be a házba! Magához húzott, és megcsókolt. Tudtam, nincs okom a féltékenységre, de akkor is tudni akartam mindent. Kiderült a hiba. A benzintank mutatója nullán állt. Mivel a garázs befelé lejt, be tudott állni, de ki már nem, mert az a kis nyál ellenkező irányba folyt. - Ne idegeskedj! Benzinnel megy az autód, csak éppen éhes. - Biztos? - Leszívunk egy kis anyagot a Merciből, beletöltjük aztán meglátod, semmi gond nem lesz! - Azt, hogy kell? - Csillagom, a szívásnak te vagy a művésze. - Eddig csak veled csináltam. - Látom a szemeidből, következik a nagy vallomás. Kiderül, esetleg a szőke herceggel is. Jutka mesél, és nem járatja fölöslegesen a száját! - Jogos, megjegyzem, nem szívesen emlékezem. - Megfojtalak, ha húzogatod az oroszlán bajuszát! - Velem habozás nélkül elbánhatsz, de figyelmeztetlek, a gyerekedet is megölöd. Intézetünkben az volt a módi, nyári szünetben kiadták a lányokat vidékre. Nem ismerem a részleteket. Elképzelhető, az intézet pénzt kapott érte. Míg családoknál cselédeskedtünk, nekik nem volt ránk gondjuk. Voltak, akiket nem lehetett kiadni, mert egészségi állapotuk nem tette lehetővé. Második osztály után kerültem először egy tanyára. Aprójószágot kellett őriznem. Nem is volt rossz ott, mert rendes családnál voltam, és jól tartottak. Ez volt az egyedüli év, amit jó emlékként őrzök magamban. Volt, amikor istállóban aludtam, reggelenként egy bögre vizet kaptam, hogy azzal mosakodjak meg a tornácon. Volt olyan év is, mikor nyár végén tetvesen vittek vissza az intézetbe. Igazi „Árvácska”-életet éltünk mi, intézeti gyerekek. - Mikor lettél szobatiszta, mikor hagytad abba a cumizást? - Rendben. Ha a múltamból csak a férfiak érdekelnek, a sanyarú életem nem, rátérek a számodra lényeges momentumra. A szobában ültünk, ő az ölemben. Ujjaimmal körbefogtam a nyakát. - Végzek veled, megfojtalak. Érzem, hasikádban a babánk is tiltakozik, mert rugdos. Gonoszkodsz, aztán rám akarod lőcsölni a dolgot. - Élvezem a szituációt. Ameddig féltesz, addig szeretsz. - Nagyon szeretlek, te kis hülye Kurucz Ditka. 87

- Nyolcadikos voltam, felvételiztem gimnáziumba. Emlékszem, mennyire féltem. Tanáraim, nevelőim biztosak voltak benne, simán veszem az akadályokat. Nekik volt igazuk, nem a kishitű Karácsonyinak. Azon a nyáron helyeztek ki utoljára paraszt családhoz. Ez volt János családja. Felvetted őt, majd nekem megadtad az iniciáléját, az összes szükséges adattal együtt. A név ritkaságszámba megy, de elsőre a település ugrott be, valamikor jártam ott. Előjöttek az emlékek. János két évvel idősebb mint én, ez kiderült az adataiból, de emlékeimben is így él. Náluk és a rokonságnál takarítanom, mosnom kellett. Mint tudod, nemigen érdekeltek soha a fiúk, így János sem. Nem vagyok vak, láttam, jóképű, szőke srác, aki igencsak hajkurászta a lányokat. Nem voltam az esete, vagy rangon alulinak tartott, tény, engem levegőnek nézett. - Az ilyesmi nem esett neked rosszul? - Mostani fejemmel magam sem értem. Nem volt kellő önérzetem. Alapból féltem mindenkitől, főleg a másik nemtől. Tudod, alacsony termetű vagyok, viszont korán értem. 14 éves koromban megvolt mindenem, ami ahhoz szükségeltetik, hogy nőnek tekintsenek. Ugyanakkor az intézetben sok lány volt, aki elvesztette a szüzességét, és általában nem saját jószántából. Vágyaim nem voltak, ezt tudod rólam, amúgy pedig inkább örültem, mint bánkódtam volna, hogy János nem vesz figyelembe. Igazi baráti köröm nem volt. Hozzászoktam a magányhoz, és soha nem unatkoztam. - A csillagomnak ma sincsenek vágyai. - Nem ismerek magamra. Jutka kicserélődött. Náluk a nyárikonyhában aludtam, a körülményekhez képest emberi állapotot biztosítottak számomra. János anyukáját első látásra megkedveltem. Hamar véget ért az idill. Két hete voltam náluk, amikor egyik délután teregettem a fürdőszobában. Földön, lavórban a ruha, bőszen hajolgattam, és csipeszeltem fel a fregolira. Egy ilyen lehajlás pillanatában toppant be János apja. Úgy tudtam, egyedül vagyok a házban. Bejött, és a lényegre tért. Hátulról megfogta a két mellemet, és magához húzott. Elkezdtem sikítani. Óriási szerencsém volt, pillanatokon belül megjelent a néni. Engem nem bántott, de a férjét lehordta a sárga földig. Másnap ő kísért vissza az intézetbe. Aranyos volt. Egész úton beszélgettünk. Panaszkodott a kicsapongó férjére. Azon a nyáron már nem közvetítettek ki sehova. Kezdődött a gimnázium, nekem pedig nyaranta feladatom az intézeti lányok korrepetálása volt. - Feltételezem, lengén voltál öltözve. - Összekeversz a kurva volt beosztottaddal. Nadrág és póló volt rajtam. Egyetlen nyomorult fürdőruhával rendelkeztem. Használni nyáron nem állt módomban, mert a parasztcsaládok cselédként kezeltek. Állandóan megaláztak bennünket. Nem csak a család, hanem a falusiak is. Több olyan évre emlékszem, amikor az adott családnál hasonló korú lány gyerekek voltak, és ők is átnéztek rajtam. Középiskolás lettem, véget ért a cselédsor. Jött az újabb időszak. A tanárnő, a doktornő, aki szenved a buta gyerekekkel. Kitalálták, tanár leszek, orvos leszek, akármi leszek, de az biztos, hogy úrinő. A primitívek ezzel cukkoltak az intézetben. Aki kilóg a közösségből, azt kóstolgatják. Még így is jó helyzetem volt, hiszen felfelé lógtam ki. Az Izabella-fajta, aki lefelé, az kapta a kiképzést a többiektől. Velem inkább olyankor volt bajuk, ha jöttek segítséget kérni, és nem értem rá. Akkor Jutka beképzelt majom lett. - Egyedül jártál gimnáziumba? - Nappalira igen. Levelezőre jártak páran. Ezért voltam különc, na meg a tanulmányi eredményem miatt. Mikor leérettségiztem, következő tanévben lett követőm, de nem jutott el az érettségiig. Elvették a srácok az eszét. - Miért van az, hogy kevés intézetben nevelkedett gyerek tudja megcsinálni a karrierjét?

88

- Mert életre nem nevel az intézet. Tapasztalhattad, 26 éves koromban mennyit értettem a nagybetűs élethez. Elérik a nagykorúságot, némi pénzzel a zsebükben jönnek ki az intézetből. Akinek van rokona, ha addig nem, ilyenkor tuti, előkerül, míg a szerencsétlennek van pénze, aztán mehet a fenébe. A másik csoport, aki maga veri el a pénzt. Ezekből lesznek a hajléktalanok. Ha szerencsésebb, és főleg lány, az esetleg úgy jár, mint én. Hidd el, sok Pali-féle leskelődik áldozatra várva! - Jánossal nem volt semmi felnőttes kapcsolatod? - Kérdezd meg tőle! Hátha előad neked egy jó kis mesét, aztán Kurucz Jutka mosakodhat. - Minden szavadat elhiszem. - Kerültem a srácokat, főleg a megerőszakolás után. Ha néha gyengédségről ábrándoztam, vessél meg érte, lányok voltak a fantáziámban. Visszagondolva, mivel jó néhány ilyen egynemű pár volt benn, alighanem, azért maradtam ki belőle, mert lekötöttem magamat fontosabb dolgokkal. - Gondom lesz rátok, mert tényleg szép fiú. - Nevetséges a felvetésed. Azért, mert hűséges maradok hozzád, még bemesélhetsz hülyeséget magadnak. De semmi baj, Ágika elfoglalhatja helyemet az ágyadban. Azt se kell megvárnod, hogy kihűljön. - Egy hónap múlva te leszel Ági kenyéradó gazdája. Sőt, ha nem tetszik az ábrázata, ki is rúghatod a saját üzletedből. - Ez eddig eszembe nem jutott! Na megállj, Kunsztné! Megtanítalak kesztyűbe dudálni. - Tovább megyek. A szőke herceget is megnevelheted. Ha anno lenézett téged, most kamatostól fizethetsz érte. - Annyit tudok, anno büdös volt neki a munka. Minden energiáját a szoknyák hajkurászására pazarolta. - Tudod, a nagy madár ült a faágon, és egész nap nem csinált semmit. Megirigyelte őt a nyuszika. Megkérdezte: „Én nem henyélhetnék itt a fa alatt?” A madár pedig ezt felelte: „Dehogynem.” A nyuszika leheveredett, és jókat szunyált, mígnem rátalált a róka, és megette őt. Tanulság: nagyon magasan kell ülni ahhoz, hogy az ember megtehesse, csak henyéljen, és ne csináljon semmit.

89

Ditka Lassan, ha isten is úgy akarja, anya leszek, de úgy érzem, felnőtt soha. Valójában azzal sem vagyok tisztában, milyen kapcsolatom van istennel. Magamnak be merem vallani, nem hiszek a létezésében. Önbecsapás, mégis néha jó imádkoznom hozzá, és ha az imám meghallgatásra talál, pontosabban a vágyam teljesül, akkor hajlamos vagyok ideiglenesen elhitetni magammal, ez felsőbbrendű lény által történt. Ha nem valósul meg, amiért imádkoztam, úgy könyvelem el, miért várok a csodákra, hiszen velem csak rossz történhet. Manapság ez nem igaz. Tegnap Robi azt mondta, neki születtem. Elgondolkodtató a magyarázata. Gazdag családban egyke gyerekként, mindene megvolt, társra mégsem talált. Elérte azt a kort, mikor az ember házasságra adja a fejét, akkor születtem, vagy pottyantam erre a világra. Gyötrelmes huszonhat év várt rám, tele próbatétellel, és sikerült vennem az akadályokat. Utolsót itt, ebben a házban kellett átélnem, miután becsengettem hozzá. Még aznap gyökeresen megváltozott az életem. Boldog vagyok, csak néha tör rám a kishitűség. Állítólag ebből is ki fogok gyógyulni. Míg én átestem a sok-sok próbatételen, addig ő megteremtette közös életünk biztos anyagi hátterét. Hitvány emberek, akik eldobják maguktól újszülött gyermeküket. Komolyan soha nem foglalkoztatott a gondolat, kik lehetnek a szüleim. Génjeimben hordozom felmenőim örökségét. Ím, a tökéletes ellentmondás. Belőlem ember lett. Ez az alma messze esett a fájától. Sokat, nagyon sokat változtam ez alatt a majdnem egy év alatt. Ami a munkámat illeti, határozott vagyok. Belsőleg kell még erősödnöm. Félek, ha egyedül vagyok az irodában, és megreccsen a parketta, félek, ha Robi hangosabban szól hozzám. Elmondhatom, a világ legdrágább, legaranyosabb férje. Kapcsolatunk kezdetén összerezzentem, amikor élénken gesztikulált előttem, magyarázott szenvedéllyel. Ez a reflex kihalt belőlem. Mindent megkapok tőle. Százszor, ezerszer többet, mint amennyi az igényem. Belenézek a tükörbe, és mosolygok. Külső változásom bárkinek szembetűnő. Több, mint tíz kilót szedtem magamra. Igaz, ez elsősorban áldott állapotomnak köszönhető, de az is igaz, képtelen vagyok ellenállni a finom falatoknak. Tiszta szerencse, meg tudom magyarázni az okát. Kérdés, fél év múlva mit fogok kitalálni? Félek, ha az utcán a mögöttem lévő kocsiból rámvillognak. Arra gondolok, a következő pillanatban megállítanak, kirángatnak az autóból, és akármit csinálnak velem. Eszemmel persze tudom, lassan megyek, ezért türelmetlenkednek. A baj ott van, olyankor nincsen helyén az eszem. Ha Robi mellettem van, az oroszlántól sem félek. Mikor magához ölel, olvadozok a boldogságtól. Az maga a csoda. Mintha nem is két test, két lélek lennénk. Munkatársainkkal megtanultam tárgyalni. Legalábbis ezt szoktam mondani, miközben a valóság az, első perctől kezdve ment nekem. Munkálkodnak a jó génjeim. Ahhoz hozzá kellett szoknom, hogy személyesen is kell emberekkel kommunikálnom. Ilyen értelemben felnőtt lettem. Kurucz Judit, az üzletasszony. Bizony, egy hete Robi megfogalmazása szerint kocsmatulajdonos vagyok, bár inkább éttermet mondok, hiszen esznek is ott a vendégek, nem csak isznak. Ideiglenesen havonta meghatározott összeget utalnak át a számlámra. Ágika máris helyezkedik nálam. Dörgölődzik, mint egy szobakutya. Megérezte, a legkisebb kihágás, és könyörtelenül kitöröm a nyakát. A kocsma nem az én műfajom. Robi fog helyettem intézkedni, de odafigyelek. Kitűnő szervező, viszont a pénzhez sokkal lazábban viszonyul, mint én. Neki az a fontos, legyen bevétel. Nemigen gondol arra, annak a bevételnek minél többnek kell lennie. 2008. december 23. mérföldkőnek tekinthető, meghatározó dátum lesz az életemben. Várom, és mégis félek tőle. Telefonon meg Skype-on beszéltem párszor Robi szüleivel, főleg az anyukájával, de az nem olyan, mint egy személyes találkozás. Apukája jó székely módjára takarékosan bánik a szavakkal. De mi van, ha másról van szó? Azért nem akar velem beszélgetni, mert előítélettel van irántam? Nem valószínű, hogy a jómódú orvos szülők, a mérnök

90

fiuknak egy vacak érettségivel rendelkező intézeti lányt képzeltek el. Amikor Robinak ezt mondom, szorosan magához ölel, puszilgat, a hajamat simogatja, nyelvet ölt rám. Biztosít afelől, szülei nincsenek előítélettel irántam, de ha úgy lenne, akkor is ez a házasság kettőnk kapcsolatáról szól, nem hagyná még a szeretett szüleinek sem, hogy megmérgezzék. Micsoda boldogság lenne szüleit anyukának meg apukának szólítanom, miközben szerető férjem mellett ölelhetném magamhoz a kisbabámat. Vajon megadatik huszonhét éves koromban? Apósom kijött a kórházból. Mindketten azt mondják, sokkal jobban van. Elhisszük nekik, hiszen orvosok. Talán Robi tud rá annyira hatni, hogy nem dolgozik tovább. Közös erővel meggyőztük őket, jöjjenek el hozzánk. Robi azt mondja, invitálásomnak köszönhető, szülinapomra itt lesznek, és ha minden igaz, maradnak is, míg a baba február végén megszületik. Boldogan írnám „hazajönnek”, de Magyarország nem a hazájuk. Mondják ők, ellentétben velem. Itt él az egyetlen fiuk, ide fog születni az unokájuk. Erdélyben minden kötődésük megszakadt. Hiú lettem. Naponta többször nézem magamat a tükörben. Robi azt mondja, szép vagyok. Különösen a hajam és a szemeim tetszenek neki. Tény, a ruha öltöztet, márpedig gondoskodott róla, kedvemre öltözködhessek. Nem mondom, de magamat én is szépnek látom, csak kérdés, egy ilyen múlttal rendelkező lányban mennyire valós az értékítélet? Zsigereimben van, minden apróságnak tudok örülni. Az embereket külső jegyek alapján nemigen analizáltam. Úgy éreztem, nincs jogom hozzá. Ha nem lenne szerelmes belém, megfordulna utánam az utcán? Nem vagyok penészvirág. Legalábbis a tükörben így látom, de én egy kificamodott ízlésű intézeti lány vagyok, akinek nem állt módjában megtanulni, mi a szép és a csúnya közti különbség. Ma is úgy érzem, ami számomra elfogadható, az szép, az jó. Nincsenek fokozatok. Ő meg erre azt mondja, hogy buta. Ilyenkor hozzáteszi: „az én drága kis zsebcirkálóm.” Valamikor azt hittem, gúnyolódik a magasságommal. Manapság kifejezetten jólesik, ha így becézget. Imádom, ahogy az én nagy Micimackóm, játszik a Zsebibabájával. A nyakam sem fájdul meg azért, mert fel kell néznem rá. Jelzem, akkor is felnéznék rá, ha én lennék a Góliát. Néha, de egyre kevesebbszer, lázadok a magasságom ellen, olyankor az ölébe ültet, és udvarol nekem. Megkérdezi, mit szólnék, ha fordítva lenne. Ő lenne alacsony, én pedig magas, deltás, mint ő. Na, azt nem. Még úgy sem szeretném, hogy én is 190 centis legyek, mint ő. Imádom, ha úgy játszik velem, mintha baba lennék, csak aztán eszembe jut, a felesége vagyok. Kész kabaré, mióta két kocsink van. Véletlenül se jut eszembe, a vezetőülés nem hozzám van állítva az ő autójában. Látom, utcán a Merci, logikus, beviszem a garázsba. A törpe leül az ülés elé, hogy elérje a pedálokat, de akkor nem látok ki az ablakon. Így azután meg kellett tanulnom az ülés állítását, csak mindig megfeledkezem róla, nem elég a jó szándék. Ráadásul egyre nehezebb a hajlongás is. Nőies az alkatom. Belementem a hetedik hónapba. Lekopogom, jól viselem az állapotomat. Úgy mondja, kismamának is szép vagyok. Szerinte jó háziasszony lettem, jól főzök, rendben tartok mindent az otthonunkban. Azért vannak apróbb változások. Karácsonyi Jutka ilyet mond, hogy „otthonunkban”. Nem szeretem a lánykori nevemet. Ahhoz egy szégyenletes múlt tapad. Soha nem tévesztem el a bemutatkozást. Kurucz Judit vagyok. Tulajdonképpen azt sem szeretem, ha Jutkának hívnak. Voltam Jutka eleget. Félek, mi lesz egy hét múlva, ugyanakkor nagyon várom. Annyi csoda esett meg velem ez alatt az év alatt. Miért ne lehetne, hogy a szülei a fiuk társának tekintsenek? Robinak szoktak pénzt küldeni, tudják, abból én is részesülök. Ha ellenszenves lennék nekik, feltételezem, Robinak elmondták volna, nem azért küldik a dollárt, hogy nekem vegyen kocsit belőle. Fényképről ismernek, hangomat ismerik, tudják a múltamat. Legalábbis az intézeti múltamat, a többi pedig a kettőnk dolga. Dolgozz, Ditka! Muzsikál a telefonod. Bigámiában élek. Robikám és a telefon között osztom meg magamat.

91

Visnyevszky - Tessék, Kurucz Vállalkozás! - Csókolom! Visnyevszky János vagyok, a főnököt keresem. - A főnököt ezen a számon ritkán éri el. A felesége vagyok, miben lehetek segítségére? - Ön küldött nekem egy e-mailt az ünnepi beosztásommal kapcsolatban. - Ez tény, de nem értem, ha valami problémája van a beosztással, miért a férjemet keresi? - Igen, problémám van. Feltételezem, ha a főnökkel beszélek, és megérti a problémámat, magát utasítja, hogy csináljon másik beosztást. - Próbálja meg, járjon szerencsével! - Mindegy, ha már így alakult, önnek mondom el, mi a gondom. - Nagyon kedves öntől. Megjegyzem, furcsa elképzelése van a házasságról. - Az önök esetében véletlen egybeesés, hogy a beosztott egyben feleség is. - Ahogy mondja, abszolút véletlen. Nos, Visnyevszky úr, a beosztást én csinálom - mint beosztott -, a főnököm pedig nem szokta felülbírálni, mert nem a kisdedóvóban vagyunk. - Rendben. Akkor szíveskedjen átütemezni! Vidékről járok be, karácsony körül nálunk disznóvágások vannak, és én vagyok a faluban a böllér. - Nem győzött meg. Egyrészt az ünnepekben nincs disznóvágás, másrészt nem egyedüli dolgozó, aki vidékről jár be. Ezzel szemben azon kevesek közé tartozik, akiknek nincs családjuk. Nem kevesebbet várna el tőlem, ön helyett osszak be egy családapát. Így gondolja? - A karácsony számomra ünnep. Magyarul: december 20. és január 3. között nem kívánok dolgozni. - Én sem, de sajnos fogok. Ehhez mit szól? - Szóhoz sem tudok jutni. Amúgy pedig hidegen hagy, mit mahinálnak az urak a húsosfazék mellett. Jogom van az ünnephez. - Visnyevszky úr, nem gondolja, hogy antiszociális a viselkedése? - Akármilyen a viselkedésem, karácsonykor nem fogok dolgozni. - Ez a beszéd. Mindenki saját sorsának kovácsa. Amennyiben döntése végleges, ma 18 órakor jár le a szolgálata, utána várom az irodában, hogy kifizessem eddigi munkáját, és elbúcsúzzunk egymástól! Köszönöm, még időben derült ki. Biztos vagyok benne, többen lesznek, akik örömmel vállalják a karácsonyi műszakot. Viszonthallásra, este várom, várjuk, a férjem is itt lesz. Nem találkoztam személyesen vele, mióta Robi felvette hozzánk. Majd ma, de itthon lesz a „főnök” is. Ilyenkor örülök, hogy nem neveltek kisasszonynak. A szülei dolgoztak, ő meg tizenhat évesen lógatta a lábát, illetve akármijét, ahová engedték a csajok. A kis lelenclány meg mosott rá is tizennégy évesen. Még hogy karácsonykor nem dolgozik, mert az ünnep neki?! Kedvére ünnepelhet. „Urak” meg „húsosfazék?” Jónak adta elő magát. Ezt szeretem, amikor meghallom autójának hangját. Repülök ki elé, már amennyire elnehezülten repülni tudok. Definiáljuk inkább gurulásnak! Nem engedi, hogy megvárjam, míg beáll az udvarra. Hideg a december. Nem jönne jól egy megfázás. 92

- Nem tetszel nekem, Zsebibaba. Mi történt, hogy nem vagy feldobott? - Félek tőled. Meg fogsz szidni. - Könnyíts lelkeden, gyermekem! Ha meggyónod, mit tettél, és megbánod vétkedet, istentől feloldozást kapsz. - Elmarad a feloldozás, mert a megbánásnak csírája sem burjánzik bennem. Szárnyakat adtam Visnyevszky vágyainak. - Lányom, ördögtől való beszéd ez egy kismamától. - Oh uram! Bocsássad meg gyarlóságát ennek a fehér cselédnek, ki téged maholnap gyermekkel ajándékoz meg, kivételesen tekints el oktondiságától! - Kirúgtad? - Még csak ítéletet hoztam. 18 órakor leteszi a munkát, majd megjelenik az úr színe előtt, és bűnhődik vétkeiért. - Gyermekem, isten privilégiuma, hogy ítélkezzen emberi gyarlóságok felett. Bűnödért vezekelned kell! Előttem térdre ereszkedsz, és öt imában dicsőíted az urat, aztán áldást adó vesszőmmel megérintem testedet. - Tekintettel áldott állapotomra, nem lehetne előbb vesszőzni, majd immár megáldva, fekve, tíz imában dicsőítem az urat? - Uram! Bocsássad meg neki! Nem tudja, mit beszél. Hisz buta, tisztátalan asszonyi állat, akinek máson sem jár az esze, mint a bujálkodáson. Lányom, a vesszőzéstől energiád nagy része távozik hamvas testedből. Nem elég, hogy elmarad az úr dicsérete, de még Visnyevszkyvel sem tudsz elszámolni. - Mit nékem Visnyevszky, mikor bájdorongod gondolatától is eszemet vesztem! - Képtelen vagyok türtőztetni magamat, mindjárt megeszem ezt a drága csillagot. - Nem haragszol? - Töröm a fejemet, de haragra nem találok okot. Ditkám édes, biztos vagyok benne, helyesen döntöttél. Legalább nem kell féltékenynek lennem a szőke herceg miatt. Marad nélküle is elég hóhányó. Következett számára másik izgalom a konyhában. Vajon ízlik-e nekem, amit készített? Ettünk, már amennyire neki engedték a telefonok, aztán este beállított a szőke herceg. Harmadik alkalom, hogy találkoztam vele, de most mint férfit vizslattam végig. Nem csúnya srác, én mégis szebb vagyok nála. Egyedül fogadtam az irodában. - Szevasz, Jani. Hallom, hiányoltál. - Szia, főnök. Örülök, hogy veled beszélhetek. Feleséged nem értette meg a problémámat. - Képbe kerültem általa, de én sem értem. Mindenesetre behívom, és hármasban tisztázzuk a dolgot. Ditkám, gyere be, légy szíves! Engedd meg! Bemutatom neked Visnyevszky János urat, akivel telefonon ismeritek egymást. - Örvendek, Kurucz Judit vagyok. A férjem nem tudja, mi ismerjük egymást személyesen, igaz, János? Látszott a krapekon, olyan, mint egy kisközség: tanácstalan. Túráztatta piszkosul az agyát. - Csak nem?!

93

- Nem tudom, milyen asszociációs összefüggésre jutott, ezért mielőtt rosszra gondolna, én voltam maguknál tizenhárom évvel ezelőtt az az intézeti lány, aki bizonyos okból két hét múlva rákényszerült a távozásra. Tudja, a kis cseléd. - Valami rémlik. - Mindegy, régen volt, felejtsük el! Nos, ha nem gondolta meg magát, olvassa el a bérlapját, és amennyiben hibátlannak találja az elszámolást, kérem, írja alá, aztán fizetek! - Előbb pár szavam lenne a döntésedhez. - A cselédlány nem létezik többé, én pedig nem javasoltam a tegeződést. Tudni illik, hogy mit illik. Mindent megbeszéltünk telefonon. Hol le kerek, hol fel. Annak idején saját szememmel tapasztalhattam, míg a szülei reggeltől estig túrták a földet, maga tizenhat évesen a lányoknak tette a szépet. Nem érezte igazságtalannak? Tizennégy éves voltam, és születésem óta árva. Mostam, takarítottam maga után is. Megszólalt a lelkiismerete? Lássa be, rossz helyen kopogtat! - Az a maga szocproblémája, hogy nem voltak szülei. Nehogy már én legyek miatta hibás. - Nem mondtam ilyet. Abból a tapasztalatból indultam ki, és jutottam döntésre, magának büdös a munka. Mi vállalkozók vagyunk, a hozzánk szerződött dolgozóknak kötelességünk munkát adni, hogy legyen tisztességes jövedelmük, amiből eltartsák a családot, vagy legalábbis hozzájáruljanak a családi költségvetéshez. Becsületes fizetést ígért a férjem, teljesítmény arányában. Aki többet tesz le az asztalra, több illeti meg. Pontosan tudta, mire vállalkozik. Az ön munkakörében nincs szabad hétvége meg szabad ünnepnap. Mondtam a telefonban, én magam is dolgozni fogok karácsonykor. - Nem élünk a szocializmusban. - Bizony, nem. Fizetés csak végzett munkáért jár. - Azzal egyetértek. De a dolgozónak is lehet önálló véleménye. - Nem érdekel az a vélemény, hogy a családos apák dolgozzanak az ünnepek alatt, míg a nőtlenek megjátsszák a szépfiút a falujukban. - Nekem újévkor is dolgoznom kéne. - Arról esetleg beszélhetünk, az nem családi ünnep. - Rendben. Karácsonykor dolgozni fogok, de kérem, ha módjában áll, szilveszterkor ne osszon be szolgálatra! - Nem fogom beosztani, számíthat rám! Örülök, hogy a kijelentéstől eljutott a kérésig. - Főnök, hol lehet szert tenni ilyen karakán feleségre? - Na-na, pajtás! Hirtelen nagyot fordult a kocka. Tudod, sikeres üzletember vagyok, de a sikereimért keményen meg kell dolgoznom. Én speciel negyvennyolc évig álltam sorba egy ilyen feleségért. - Ezek szerint húsz év múlva nekem is lehet esélyem rá? - Tudja, János! Engem az élet tanított meg a becsületes munkára. Cseléd voltam nyolc éves koromtól tizennégy éves koromig. Higgye el, senki nem kérdezte, van-e hozzá kedvem. Tanultam, és most itt vagyok. - Örülök a megegyezésünknek. Természetesen nem veszem át a fizetésemet erre a részidőre. Jó lesz az majd a bankszámlámon. Immár minden világos. Önnel akart kikezdeni a faterom, de nem sikerült neki. Én kérek bocsánatot a szemétségéért! 94

- Nem te vétkeztél Jutka ellen. A faterodat szívesen tökön rúgnám, hogy elzápuljon neki. Remélem, mint férfi, egyetértesz velem! Képzeld el a kiszolgáltatott gyenge lány lelkivilágát! Ha anyukád nem toppan be, apádon eluralkodik az állati kangörcs. - Igazat adok, főnök. Szeretem a szüleimet, és nem lennék boldog, ha összeakasztanátok a faterral a bajuszotokat. - Rendes gyerek vagy, félted a főnöködet. - No comment! Miután felvettél melózni, otthon meséltem rólad, de nem kívánom megismételni, mert még azt hinnéd, hízelegni akarok. Fatert pedig óvni fogom a veled való találkozástól. - Cserében biztos lehetsz benne, nem általa foglak megítélni. - Hozhatok nektek ünnepek után egy kis kóstolót, főnök? - Ha hozol, elfogadjuk, de Jutka veled sem fog kivételt tenni, ha munkáról lesz szó. Elköszönt az ürge, én meg nem győztem agyondicsérni a szerelmemet. Ezt a munkát neki találták ki. Mivel hivatalból intézkedik, így mer bátor lenni. Fél év alatt igencsak hozzájárult a családi kasszához.

95

Izgalom Csodálatos napok. Magával ragadott az ünnepi készülődés. Teljesen úgy éreztem, hasonló cipőben járunk Robival. Neki ugyan sok igazi ünnep volt gyerekkorában. De miután átjött Magyarországra, számára is elsekélyesedett a karácsony. Azt mondja, néha vett egy kis fenyőfát, meg étteremben finomakat evett, a szívében azonban nem volt ünnepi hangulat. Így ez az első közös karácsonyunk, és mindent megtettünk, hogy emlékezetes maradjon. Utolsó hét a vásárlások, készülődés jegyében telt. Megvettem életem első karácsonyfáját. Ne legyek igazságtalan, mert az intézetben minden évben állítottunk fenyőt, akkor szépnek éreztem az ünnepet, de ez más. Arra gondoltam, veszünk egy kis fenyőfát, feldíszítjük és hálószobánkban a kis asztalon fogok gyönyörködni benne. Ehhez képest akkora fát vettünk, hogy alig láttam a tetejét. Persze ez túlzás, de tény, pár centit le is kellett belőle vágni, hogy a csúcs elférjen a mennyezet alatt. A díszek megvásárlásába Robikám nem szólt bele, de ott volt mellettem, nehogy valami kínai ócskaságot vegyek. Ezt nem fogom megszokni. Adja isten, hogy életem további részében mindig jómódban éljek, de soha nem fogom szórni a pénzt. Igen, én örülni tudok az olcsó dolgoknak is. Robi hozzászokott, vagy mindent, vagy semmit. Sok-sok szép dolgot vettünk a fára, ami már a dobozban is szemet gyönyörködtető. Az étkek vásárlásához úgy kezdtünk hozzá, hogy vásároltunk egy nagy hűtőszekrényt. Eddig is volt, de két személyre. Ezen az ünnepen viszont négyen leszünk. Ünnep? Ünnepek. Megismerem Robikám szüleit, azokat a nagyszerű embereket, akik ilyen jólelkű fiút nemzettek a világra. Karácsony, Jézus születése, valamint Kurucz Judit születésének huszonhetedik évfordulója. Bocsánat, Karácsonyi Judit. Tényleg, vajon mi lett volna a nevem, ha megtart a szülőanyám? Robival szoktunk esténként erről fantáziálni. Bizonyos gének öröklődnek. Robi szerint nem lehettek elvetemültek a szüleim, hiszen én nem vagyok az. Bár kétségtelen, sokat formált rajtam az intézeti fegyelem. Csak hát akkor ez miért nem igaz a legtöbb gyerekre? Szerinte azért nem, mert vannak szüleik, rokonaik, és ha ritkán is, de találkoznak velük. A talált gyermeknek egy intézmény testesítette meg a szülőanyát. Ott gyökereztem és fejlődtem ilyenné, amilyen lettem. Sanyarú gyerekkorom volt, de százszor jobb, mintha züllött családban éltem volna. Emlékeim kezdenek megszépülni, ahogy távolodok a megélt valóságtól. Csak azt a két évet tudnám kitörölni az emlékeimből! Az feketítette be az előző huszonnégyet. Betegesen féltem az utcára kerüléstől, ezért hoztam elhamarkodott döntést. Na mindegy. Azzal vigasztalhatom magamat, túléltem, az a patkány pedig életével fizetett a barbárságáért. Mi lehet Izabellával? Nem merek érdeklődni az intézetben, félek, Robi gyanúba keveredik. Nem az a lány, akit érdemes lenne hosszú távon megjegyezni. Róla minden negatívum elmondható. Rosszul tanult, ha egyáltalán tanulásnak mondható, amit művelt. Nagyobb korában verekedett is. Ha valakinek valamije elveszett, a gyanúsítottak között első helyen szerepelt Takáts Izabella. A lányok meggyopálták, néha ok nélkül, de tény, enyveskezű gyerek volt. Tizenéves korában kiszökdösött az intézetből. Előfordult, hogy a szüleitől hozták vissza Szabolcsból. Voltak szülei, és évente-két évente találkozott velük. Züllött, koszos cigányok a szülei. Általában azért szökött ki, hogy testével némi pénzmagra tegyen szert, amit aztán melegében el is dorbézolt. Olyankor részegen hozták vissza a rendőrök. A hasonszőrű lányok elkezdték pumpolni, persze hiába, mert nem maradt pénze. Így azután jó ürügy volt nekik egy kis verésre. Ő meg másnap továbbadta a kisebbeknek. Különben így megy ez az intézetben. Minél elesettebb, gyengébb a gyerek, annál több megaláztatásban van része. Ha van esze, és behódol a nálánál erősebbnek, akkor kötelessége szolgaként viselkedni. Nincs verés, de van csicskáztatás. Ilyen értelemben a kivételezettek közé tartoztam. Karácsonyi Jutka az eminens. Nekem soha nem kellett szolgálnom senkit, viszont körmölhettem házi feladatokat a lyukasfejűek helyett. Ha volt időm, nem esett nehezemre. Visszaemlékezve csak úgy lehetett szabadidőm, ha olvasás helyett lelkiismereti kérdést csináltam abból, hogy mások rám voltak szorulva. Ha nem se96

gítettem, rám szálltak. Utáltam, amikor gúnyolódtak velem. Izabella sokszor bukott. Nehezen abszolválta a nyolc osztályt. Azt hiszem, féltem tőle, mert nagyobb volt, mint én. Az is lehet, nem félelem, amit éreztem iránta, hanem undor. Azon kevesek közé tartozott, akit képtelenség volt tisztaságra nevelni. Drága kis Micimackóm. Nem rossz. Micimackó nőnemű, Robira pedig túlzással sem lehet mondani, hogy „kis”. Meddig kísért még a múlt? Nincsenek szüleim, rokonaim, mégsem vagyok árva. A megmentőm kiszabadított kétéves megaláztatásból, közös gyermekünk maholnap világra jön. Miért lennék árva? Okos tud lenni az ember, ha pénze van. Sokszor előfordul, megyek valahová ügyintézni, vásárolni, tornára, orvoshoz vagy bankba, beülök az autómba, és még utoljára megnézem magamat a tükörben, rendben van-e a frizurám meg a sminkem. Ha nem vagyok megelégedve, akkor a ház előtt az autóban piperkőcködök. Ez lett az árva gyerekből. Kisasszony vagy nagyasszony. Nem tudom. Asszony, az biztos. Jól lekötöm magamat magammal. Cikáznak a gondolataim. Elmentünk hűtőt venni. Elméletileg tudom, ott érdemes, ahol választék van. Csak hát Ditka a száz fajtából rácuppant az elsőre, mert az olyan kis aranyos volt. Robi pedig közölte, aranyos én vagyok, haladjunk tovább. Kikötöttünk a legdrágábbnál, de csak azért egyeztem bele, mert az volt a legnagyobb is. Másnap televásároltuk minden finomsággal. A legtöbbről fogalmam nincs, micsoda, de állítólag tanulékony vagyok. Fantasztikus, Kurucz Ditka beiglit akart sütni. Robi, a bölcs, megvétózta. Elvégre is két háziasszony lesz otthonunkban egy fedél alatt. Az egyik még nem tud beiglit sütni, a másik már nem tud, mert Amerikában nem szokott. Mák pedig nincs is arrafelé. Nem baj, kis Kuruczné, majd te csinálsz tortát, mert azt viszont megtanultad. Nem is vagyok Kuruczné, sem kicsi, sem nagy.

97

Az első találkozás Elérkezett december 23. Mielőtt elindultunk a repülőtérre, mondtam Robikámnak, tele van a bugyim az idegességtől. Nem akarta megnézni, ami elbizonytalanított. Ezek szerint ő is ideges volt. - Szépségem, megint huzatban öltözködsz. Megfázol, oszt közölhetem anyámasszonnyal, a menye lepedőn jár. - Jól vagy, Robikám? - Úgy nízek ki, mintha guguj lenník? Bár az elébb nekibükkentem a sifonírnak a pitvarban, mikor kütyültem neked a hecsempeccsteát. - Mondhattad volna, hogy székely nyelven fogtok szüleiddel társalogni! - Ne csárogj, asszony! Behúzom a firhangot, bernyászkodás helyett cihelődj, mert elkésünk! - Olyan pustohányos lettem, hogy nem találok magamra ruhát. - Maholnap lebubázol, nem lehetsz szupulyka. - Hülyítesz, pedig nem hiszem, hogy orvos szüleid így beszélnek. - Majd megtudod, te langos menyecske, ha apámuram derécselni keiván veled. - Apuka nem fog gamatkodni. Jé! Én is tudok székelyül. - Szerintem ez a vizika meg gagya pont jó rád. - Még csak az kéne! Olyan lennék benne, mint egy kapanyányi-manyó. - Ne feszedezz, és főleg ne burungolj! A te állapotodban nemigen lehet divatozni. Útközben veszünk egy pukétát anyámasszonynak. - Nem zavar, hogy csárán áll a nyakkendőd? - Na ebből elég! Ditkám, te kottyos vagy, esküszöm. Nehogy kiderüljön, székely ivadék a szerelmem! - Robikám, telefonon anyukád az irodalmi magyart használja. - Azért hidd el, értik ők a szülőföld nyelvét! - Miheztartás végett közlöm, társaságomban nem illik románul karatyolni. - Ne izgulj! Románul jóformán semmit nem tudok, székelyül pedig marháskodtam. - Szakad rólam a víz, olyan ideges vagyok. Mi lesz, ha nem felelek meg a szüleidnek? Fogta a kezemet, közben összeborzolta a hajamat, kezdhettem elölről a fésülködést. - Kikészítettem két plédet abba a zöld fotelba. Ha távozásra kényszerülsz unszimpátia miatt az otthonunkból, autódban két pléd alatt csak nem fogsz éjjel fagyoskodni. Istenem, még az kell, hogy pityeregjél. Szívem, egyrészt a szüleimnek szimpatikus vagy, másrészt a világ kincséért nem mondanék le rólad. Még mindig ilyen buta vagy? - Ha az autót vihetem, akkor megnyugodtam. Mégiscsak más a híd alatt autóban szunyálni. - Mondd, milyen biztosítékra van még szükséged, hogy felnőttként gondolkodjál? - Igazad van, de akkor is félek az első találkozástól.

98

Majdnem elkéstünk. Hisztis voltam. Még a fűtést sem engedtem bekapcsolni a kocsiban, nehogy szétfújja a ventillátor a frizurámat. Szöszöltek a csomagok kiadásánál. Réges-régen megérkezett a new yorki járat, de az utasokra várni kellett. - Ditkám, gondolj a babánkra! Semmi okod az idegeskedésre. - Tudom. Jöjjenek már, legyünk túl rajta! Két percenként magához ölelt diszkréten, vagy megpuszilt. Nagyon aranyos volt. Végre előkerültek a szülei. 8-9 órás utazás, mit számít. Mintha skatulyából húzták volna ki őket. Igazi, gazdag orvos házaspár. Mindketten a kifogástalan ruházat mellett tele arannyal. Robi sokat mesélt róluk, valamint fényképeket is láttam találkozásunk előtt, de más volt szemtől szemben. Magunkat elképzeltem úgy harminc év múlva. Anyósom sem a sudár termetéről lett híres. Ez megnyugtatott. Amúgy aranyos néni, ez volt az első benyomásom róla. Székely ide, székely oda, a nyelvét jobban felvágták, mint az enyémet. Apósom viszont kompenzálja. Ő az igazi székely, aki ritkán szólal meg, de arra érdemes odafigyelni. Robikám bepakolta a csomagokat az autóba, anyósom pedig kézen fogott, mondván, mi ketten üljünk hátra, hagyjuk a férfiakat, hadd dumálják ki magukat. Ehhez képest miután Robikám indított, próbált volna mesélni, merre járunk, milyen nevezetességek vannak. Apósom kétszer, maximum háromszor szólalt meg, ugyanakkor mindent figyelt. Ezzel szemben mire hazaértünk, anyukával életünk legfontosabb eseményeit megtárgyaltuk. Az ő első udvarlóját is Kurucz Róbertnek hívták, és szintén férjhez ment hozzá. Elmondta, légipostán feladtak egy csomó holmit, főleg a legifjabb Kurucz Robi számára. Mesélt arról, gyógyszerész akart lenni, hiszen a bátyja akkor végezte az orvosi egyetemet, aztán végül mégis belőle is orvos lett, de nem bánta meg. Természetesen nem voltam szemtelen. Magától mesélt. Engem minden érdekelt, de kérdezni nem mertem. Negyven éven keresztül dolgozott, mint belgyógyász. Mire hazaértünk, elmúlt a feszültség belőlem. Kiszálltunk a kocsiból, körbejárta kívülről a házat, de előtte közölte Robikámmal, hordja be a csomagokat. Apukáját az egészségi állapota miatt kell kímélni, engem pedig szintén az állapotom miatt. Tele volt dicsérettel. Szép a házunk. Mindenütt rend és tisztaság fogadta. Azért annak hangot adott, hogy túlerőltetem magamat. Mikor beszélt hozzám, szeretettel nézett rám. De hát nem lennék én Kurucz Judit, ha időközönként nem köszönne vissza a kishitű Karácsonyi.

99

Karácsony Magyarok lennénk, vagy mi a fene? Elmúlt teljes negyedóra, és még nem is kínáltam meg a kedves vendégeket. Hát ez az. Most ugrik Ditka a vízbe. Kiderül, aranyos, kedves, rendszerető, de sajnos főzni nem igazán tud a fiatalasszony. Becsületemre legyen mondva, Robit kifaggattam, mielőtt nekiálltam a vendégfogadó ebédnek hajnalban. Alaposan kikérdeztem, székelyföldön mi a szokás. Nyugtatgatott, lényeg, hogy magyar étel legyen, és persze ő tudja, képletesen a szívemet is belefőzöm. Agyondicsér, én meg nem tudom, mennyi benne az igazság, mennyi az elfogultság. Tálalás után pár perccel elmúlt a kétely belőlem. Mondtam, apuka ritkán szólal meg, de akkor mondanivalójának súlya van. - Érzed, anya? Mennyivel másabb íze van a pörköltnek, mint nálunk Amerikában! Jutka, nagyon finomat főztél. Ennek a paprikának zamata van. Mifelénk csupa gyomorbetegek élnek. - Bizony, kislányom. Huszonegy éve múlt, hogy ilyen igazi magyaros étel volt a szánkban. Azóta nem jártunk Európában. Ami pedig a gyomorbetegséget illeti, egyszerűen arról van szó, az amerikaiak meg se tudnák enni az ilyen finom ételt. Majd mesélek, mint belgyógyásznak, mik fordultak elő a praxisomban. Köszönjük szépen az ebédet! - Kedves egészségükre! Nagyon örülök, hogy sikerült. Nekem ugyanis bőven van még mit tanulnom a főzés tudomány terén. - Egyezzünk meg! Te is tegezzél bátran bennünket! Egyrészt Amerikában mindenki mindenkit tegez, meg különben is, családon belül nehogy már magázzál! - Köszönöm szépen. Biztos néha eltévesztem, de igyekezni fogok. Apuka felvetette, autót kéne bérelni, mert szeretné elsősorban Budapestet megismerni, de az ország nevezetességeinek egy részét is meg szeretné nézni. Ezen felül tervez egy erdélyi látogatást. Nem engedtem, hogy kocsit béreljen, hiszen két autónk van, az enyémet használhatja, de ha neki szimpatikusabb, akkor válasszon a kettő közül. Úgy láttam, tetszett neki. Egyébként a legkomolyabban mondom, Robi szülei nálunk nem vendégek, hanem családtagok. Soha nem fogok összeütközésbe kerülni azért az anyósommal, mert esetleg valamit én tudok jobban, amire persze minimális az esély. Igenis, ő a hetvenhárom évével százszor, ezerszer annyi tapasztalattal rendelkezik, mint én, tehát csak tanulhatok tőle. Robi kérte, másnap süsse ő meg a beigliket. - Ezt, hogy gondolod? Mióta kivándoroltunk, egyszer, ha sütöttem, mert sikerült valahonnan mákot szereznie apádnak. Nem felejtettem el, de nem a saját háztartásom. Jutka van itthon. - Angyalkám, tessék nyilatkozni! Tedd helyre az anyámat! - Csúnya vagy. Ezek után hiába mondok bármit, nem vagyok hiteles, hiszen te provokáltál. Anyuka! Egyrészt nem tudok beiglit sütni, mert addig nem jutottam el az egy év alatt, másrészt, bár én kérhetném az anyámat, hogy süssön nekem. Ha értenék is hozzá, a mama által készített sütemény az más, az mindennél finomabb. Ami pedig a háztartásomat illeti, szeretném, ha ti is itthon éreznétek magatokat. Nem lehettek vendégek a fiatok házában. Nem fellengzős szöveg, én is érezhetem, mintha nekem is anyukám lennél. Huszonhét éves koromban először érzem magamat családban. - Örömmel leszek az anyukád. Aki ilyen szépen tud nyilatkozni, annak arany szíve van. Összeírom, miket kell Robinak vásárolnia.

100

- Jaj, anyuka! Képzeld el, Ditka a beiglihez megvett mindent, mert bízott benned! Biztosra mentünk. Végül is holnap lesz friss a péknél. Legfeljebb ünnepek után teledumáltam volna kollégáink fejét, hogy ilyen szívtelen anyukám van. - Válasszál másikat, nekem lett helyetted egy lányom! - Anyuka, megsúgom, Robi mindig a legnagyobb tisztelettel említ benneteket. Robi és apuka másnap reggel, azaz szenteste napján, elmentek autókázni, közben halat vadásztak. Méghozzá élő halat, mert anyuka kikötötte. Mi ketten már hajnalban sürgölődtünk a konyhában. Mikor hazajöttek, apósom cipelt be egy nagy csomagot az autóból, és anyósom orra alá dugta, mondván, szagolja meg. Ezen is meghatódtam. Mint a gyerekek, úgy örültek. Férjem uramat én tettem helyre, mert megengedte, hogy apukája cipekedjen. Történt ugyanis, Visnyevszky betartotta az ígéretét. Reggel telefonált Robinak. Hozott nekünk disznótorost, mivel szolgálatban van, csak este tudja elhozni hozzánk. Fél, nehogy megromoljon. Robi pedig gondolt egy nagyot, és apóssal együtt elmentek a cuccért. Kóstolót ígért János, de ha nem volt mindenestől tizenöt kiló, akkor egy deka sem. Robinak megsúgta, az apja csomagolta annak tudatában, hogy engem némileg kárpótoljon. Anyuka sütötte a beiglit, apuka pedig elkezdte életteleníteni a halat. Ezt nem akartam látni, ezért bementem a könyvtárszobába, Robi pedig utánam. - Mit szólsz, Zsebibaba, milyen rendes az öreg Visnyevszky? - Légy kedves ezzel békén hagyni, legalább a születésnapomon! - Te kis buta! Játszom veled, és tudod, csak kettesben évődök. Azért üzletet nem fogunk ebből csinálni, hogy bárki megfogdoshat pár kiló disznóságért. - Miért is ne rendelkezhetnék a saját testemmel? - Jól van, okos vagy. Így kell visszavágni az otromba tréfámra. Megölelgettük, megpuszilgattuk egymást, aztán visszamentünk a konyhába. Ámulattal néztem - magamban mosolyogtam -, milyen szakszerűen bontja szét a halat egy sebészfőorvos. Robikám egyedül vállalta a karácsonyfa díszítését. Először azt mondta, mi fogjuk díszíteni anyukával. Mikor érveltünk a magas termetünkkel, úgy reagálta le, legfeljebb felváltva állunk egymás nyakába. Nagyjából egyforma alacsonyak vagyunk, csak anyuka jóval testesebb. Amikor kettesben voltunk, megkérdeztem, nem volt-e probléma a nagy baba szülése, hiszen alighanem rám is olyan szülés vár. Azt mondta, akkor még nem volt ilyen nagy mafla, mint most, a fia. Megnyugodtam. Egyébként kicsinek született, de az anyai koszt csodákat művelt. Én is mindent megadok a kisfiamnak, csak szülessen meg. Még két kemény hónap van hátra. Nagy ajándékozás nem volt, mert mi egymásnak nem tudtunk mit venni, hiszen bármi kell, mindent azonnal megveszünk, anyósomékról nagyon kevés információnk volt, ők hozzánk képest is jó módúak. Itthon elhalmozzuk őket magyaros dolgokkal, nekik az a fontos, nem a csecse-becse. Én viszont születésnapom alkalmából kaptam egy csodálatos nyakláncot hozzáillő karkötővel. Az ember ne nézze az ajándék értékét, de ez annyira szembetűnő, hogy Kurucz Jutka összességében nem ér annyit. Legjobban az esett, még Amerikában vették, amiből következik, ok nélkül aggodalmaskodtam. Megpusziltam mindkettőjüket, közben elsírtam magamat. Robi a tenyerén hord, ahhoz hozzászoktam, de mások szeretete, az nekem új. Vacsora után apósom javasolta a snapszlipartit. Valamikor nagyon szerettek zsugázni, de Amerikában nem volt lehetőségük. Négyen voltunk, én azonban nem tudtam kártyázni. Csapd le csacsit játszottam valaha, annál többet nemigen. Mindhárman biztattak, nem baj, majd belejövök. Belejöttem, bár többször Robikám irányított, hogy így, édeske, meg úgy, édeske, aztán az édeske igyekezett jó tanítvány lenni. Úgy belemerültünk a kártyába, hogy kis híján reggel lett, amikor nyugovóra tértünk.

101

Kettesben anyukával Közeledik a szülés ideje. Olyan szeretettel vesznek körül, amit kevesen mondhatnak el magukról. Mindig van, amitől félnem kell. Most a szülés került előtérbe. Mindhárman nyugtatnak, nem lesz semmi baj, csak hát anyuka az egyedüli hiteles közülük. Születendő gyermekünk apja hozzáteszi, segítségemre lesz. Én szüljek, ő majd nyög helyettem! Félek, de anya akarok lenni. Anyukáék március végére vették meg vissza a repülőjegyet. Itt akar lenni velem az első hetekben. Januárban apuka felvetette, szeretne átugrani Erdélybe, hogy meglátogassa azokat, akik még emlékezhetnek rájuk. - Apa, rám ne számítsál! Semmi kedvem Romániába menni. Különben sincs ott senkim, akire kíváncsi lennék. Emlékezzél rá, milyen csúnyán nyilatkoztak rólunk, mikor átköltöztünk Amerikába! - Nem baj, maradhatsz, én, ha már ilyen közel vagyunk, átruccanok autóval. - Bízom benne, a gyerekek nem engednek. Az kell, hogy útközben rosszul légy. Nem bírsz magaddal? - Igaza van anyukának, de téged is megértelek. Megyek veled. Úgyis meg kell néznem a húsfeldolgozó üzemet. Dönci bácsi örülni fog neki. - Dönci bácsi?! Csak nem a volt szomszédunk, az Áronnak az öccse? - Pontosan ő. Pár éve Pesten, a mezőgazdasági kiállításon futottunk össze. Hírből tudta, hogy vállalkozó vagyok, így azután ajánlott egy jó befektetést. Feldolgozó üzemet akart létrehozni, pénze alig volt valami hozzá, viszont nyersanyaggal bőven rendelkezett. - Tudom, eiszen valamikor százával tartott desznyókat. Aztán bégyütt a bót? - Úgy níz ki. - Surmó korában hétvígeken kuttyogott oszt vígig mecseregte pitymallatkor a falut. Bihal nagy embör vót mán akkor is. - Rígen vót a mán. Mostanság nem olyan agyament. - Eccő, mikó így bé vót indúva, próbátam beszényi a fejivel, ho ne gugujkodjon hítvígeken, letácsolt, mert akkora taslit adott, hogy átbucskáztam a vizes árkon. 16 se vót oszt olyan mocsonykákkal koslatott, hányadék vót rájuk nízni. - Veled lehet egyidős. Mikó tanákoztunk elötte nüsüt harmadszó. Tanát egy csatakancát, de abbú se sokat níz ki az embör. Amúgy böcsületes. Ámbátor nem rígen Jutkámnak is csapta a szelet a telefonban. Vagy fíl órát szórakoztatta a desznyók bagzásával. - Mikó mi elmentünk Kolozsvárról, mán akko többszörös papó vót. - Kustohányos, olyan, mint a disznai. Nem baj, a linyeg, hogy onnan is jön a píz. Tetszett a székely szöveg. Egészen más, mint mikor engem bolondított vele. Apuka beleélte magát, hogy máris Kolozsváron van, mert különben ő sem beszél székelyül. Muszáj volt megpuszilnom férjem-uramat. Megbeszéltük, miket akarnak vinni, olyasmit, amikhez ott nehezebb hozzájutni, meg különben is, nagyrészt szegény embereket fognak meglátogatni. A főorvos úr nem mehet üres kézzel. Három nap múlva megpakolták a csomagtartót, aztán indulás a hétszáz kilométeres

102

útra! Sokáig búcsúztunk Robival a kapu előtt. Erős voltam, de mikor eltűnt a kocsi a szemeim elől, elsírtam magamat. Anyuka megölelt és megpuszilt. - Nemes lelkű vagy, Jutkám. Egy anyának mi lehet nagyobb boldogság, mint mikor tapasztalja, az egy szem nagy mackó fiát ennyire szereti a felesége. - Anyuka, nem is tudnám nem szeretni. Minden szállal hozzá kötődöm. Halálunkig szeretni fogom. Arany életem van mellette. Mindent, de mindent neki köszönhetek, talán még az életemet is. Bevallom, féltem a veletek való találkozástól. - Ezek szerint Robi félelmetesnek mutatott be bennünket. - Ő nem. Van önkritikám. Árva vagyok és iskolázatlan. - A te érettségid sokkal többet ér, mint Robi diplomája. Nem beszélve a szorgalomról, ami mögötte van. Úgy tudom, végig kitűnő tanuló voltál. - Ez igaz, de manapság mit ér egy általános gimnáziumi érettségi? - Ha magad sem értékeled, akkor semmit. Robit támogatták felnőtt koráig az orvos szülei. Nem buta fiú, de ennyi elég is volt ahhoz, hogy játszva elvégezze az egyetemet. Huszonhét éves vagy. Ha igényed van rá, immár te előtted is nyitva a lehetőség. - Dédelgetek ilyen gondolatot magamban, csak hát túl sokat költött rám Robi. Nincs képem előállni ezzel az ötlettel. - Ne is, mert még besokall! Ha a menyem továbbképezni akarja magát, majd mi finanszírozzuk az apósoddal. A többi a ti dolgotok, mert abban biztos vagyok, Robi nem fogja szó nélkül hagyni a butaságodat. - Anyuka, köszönöm a felajánlásodat és a határozottságodat is. Ne szóljál erről Robinak, mert tudom, bennem van a hiba! Hazajön, felvetem neki az elképzelésemet. Nem bánom, ha kiirtjátok belőlem a kishitűséget. - Vállaltam, anyukád leszek, de azt nem, hogy kesztyűs kézzel bánok veled. - A koromon kívül mondjál egy momentumot, ami mellettem szól! - Ami melletted szól?! Legfeljebb annyi, a jó szerencséd összehozott egy hülyével, aki jómódú, jóképű, amúgy szellemileg lelakott, vagy mindig is hülye volt. Ezt akartad, Jutkám, hallani? - Robi nagyon is okos, ráadásul kiválóan tudja képességeit kamatoztatni az életben. - Itt vagy te, mint életének a nagy megbotlása. Az érdekesség, csupa bántó mondatokat mondok, mégsem látok egyetlen könnycseppet sem a szemeidben. Ez pedig azt igazolja, reális képed van magadról. - Pár hónappal ezelőtt szerencse, hogy nem ismertél. Egyetlen szóra sírva fakadtam. Mióta megmozdult a baba, azóta sokat erősödtem. - Szemtelenül fiatal vagy, ettől félek. Átlagon felüli az értelmi képességed, szép vagy, és még mint kismama is vonzó. Ha a pénz nem veszi el az eszedet, akkor kijelenthetem, álmában sem képzelhetett különb feleséget a fiam magának. Nagyon tudsz szeretni, és ezt az érzést nem pazarolod válogatás nélkül. Látom, ahogy az ügyfeleiddel tárgyalsz. - Nem fogja a pénz elvenni az eszemet. Ha úgy lenne, máris változtathatnék az életemen. Robival az ismerkedésünk furcsán indult, akkor döntésemben közrejátszott a jómód. Ugyanis csöbörből vödörbe nem mentem volna. Viszont két nap együttlét után a világ legboldogabb nőjének érezhettem magamat, ami azóta sem változott.

103

- Nem faggatlak, de immár kétszer utaltál valami rossz momentumra, amióta itt vagyunk. - Engedd meg az én érdekemben, hogy erről hallgassak! Este nehezen tudtam elaludni. Egyedül éreztem magamat. Cikáztak a gondolataim szeretteim körül, akik ekkor még hárman voltak. Azon kaptam magam, hogy kisfiamnak mesélek a két év borzalmairól. Biztos voltam benne, hallja, hiszen mozdulatlanul figyelt. Másnap reggel döntöttem, ha anyukát úgy szeretem, mintha szülőanyám lenne, akkor ő a barátnőm is. Nincs mitől féljek. Elmeséltem neki az átélt borzalmakat, és azt is, hogy kerültünk össze Robival. Úgy érzem, aznap lettem felnőtt teljesen. Anyuka pedig kisöpört belőlem minden bizonytalanságot. - Megnyugodtál, hogy Robi telefonált? - Jó volt hallani a hangját, de megnyugvás az lesz, amikor meglátom autóját a ház előtt. Tudod, anyuka, naponta pár órát töltünk csak egymás nélkül, most meg egy teljes napja, hogy elment. - Arra gondoltam, míg te dolgozol, kotyvasztok valami erdélyi ételt. - Juj, de jó, legalább kicsit úgy érzem, mintha én is Kolozsváron lennék. Ugye nem történhet semmi bajuk? - Neked a babára is gondolnod kell. Egy teljesen kifejlődött életet hordasz a méhedben. Nem mentek a világ végére. Az kell még, hogy idegeskedjél, és előbb induljon meg a szülés. Melletted vagyok. Elvárom az állapotodhoz méltó viselkedést! - Ha elgyengülök, koppintsál a fejemre! Öt nap múlva értek haza. Addig anyukával mindent átbeszéltünk számtalanszor. Volt nagy élménybeszámoló, amiben apuka vitte a prímet. Mivel senkit nem ismertem, akikről meséltek elsősorban anyukának -, én a lefekvés idejét vártam. Végre hozzábújhattam öt teljes nap után. - Jó voltál, Zsebibaba? - Na hiszen! Akarva sem lehettem volna rossz áldott állapotomban. Inkább te tudsz mesélni. - Anyuka azt mondta, háromszor is volt nálad az irodában egy köpcös, barna srác. - Vedd tudomásul, anyukád nem hazudik! Ilyen nem történt. - Azt mondod, én hazudok? - Mondjuk úgy, élénk a fantáziád, Robikám! Butaságokat beszélt, de közben puszilgatott, ölelgetett és simogatta végig a testemet. Én meg őt. - Azt mondod, nem szolgáltál rá, elmaradhat a csihi-puhi? Nagyon hiányoztál, te kis zsebcirkáló. Még át se értünk odafelé a román határon, nekem máris honvágyam volt. Ott a helyem, ahol ez az édes kis csillag van a közös babánkkal. - Hálás vagyok anyukának, mert gondoskodott róla, hogy keveset legyek egyedül. Nem engedett sírni. Naponta többször elmondtam, mennyire hiányzol. - Itt a combjaid között is hiányoztam? - Ott most hiányzol, ha így simogatsz. - Vad álmaim voltak, minden reggel sátor alatt ébredtem, ha érted, mit jelent az. Bevallom, kívántam, de féltem, tekintettel a helyzetemre. Semmi vadság. Olyan gyengéd volt velem, ami meghaladta a fantáziámat. Az viszont igaz, kimerítettük egymást. Csodálatos volt ismét mellette aludnom.

104

Robika Beléptünk a februárba, amikor rosszul lettem. Belázasodtam, de nem voltam megfázva. Idegileg zuhantam úgy össze, hogy egyszerűen képtelen voltam tartósan fent lenni. A munkámat Robi és anyuka vették át, én pedig nagyrészt feküdtem az ágyban. Valószínű, megviseltek a történtek. Sok jó és rossz is előfordult az elmúlt hónapokban, ezek összességétől fogtam padlót. Féltem a császáros szüléstől is. Be kellett látnom, valami nincs rendben nálam. Most ugyan nem ájultam el, csak az erő távozott belőlem. Anyuka gyógyszer helyett rakta rám a vizes borogatást. Robi azt akarta, vigyenek be a kórházba, és indítsák el a szülést. Anyuka határozottan tiltakozott ellene. Bíztam benne, hiszen, ha nem is nőgyógyász, de belgyógyász, biztos ért annyit hozzá, ha a baba veszélyeztetve lenne, bevinnének. - Robikám, ne idegeskedjél, nem lesz semmi baj! - Nagyon megharagszom anyámra, ha veled vagy a babával valami visszavonhatatlan történik. - Nem beszélhetsz így az anyukádról! Azt mondja, semmi baja a babának, csak nekem kell felerősödnöm. Igazat adok neki, túlzásba vittem a munkát. Ezen felül rosszkor volt időzítve az elutazásod. - Lehet, csak azt nem értem, miért lenne az baj, ha megindítanák a szülést? Miért veszélyesebb a nyolc, mint a hét hónap? - Édes, én sem tudom, de ezt apuka is mondja. Erről jut eszembe, nem is kérdeztem, nem volt rosszul az öt nap alatt, amikor Erdélyben voltatok? - Egyszer meleg helyzetbe kerültünk, sőt, nagyon meleg helyzetbe, akkor idegességében közel állt a rosszulléthez. Dés és Kolozsvár között tanúi lettünk egy frontális ütközésnek. Szerencsére mi simán megúsztuk, de az egyik autóból kirepült egy utas. Apuka azonnal kiugrott mellőlem, fogta a mentődobozt, és rohant, hogy segítsen. Hívtam a mentőket, mert senkinek nem volt telefonja rajtunk kívül. A mentősök megköszönték a főorvos úrnak, hogy megmentette egy román állampolgár életét. Furcsa volt románul beszélni mindkettőnknek. - Szép dolog, még ebben a korban is első számára a hippokratészi eskü. - Nem hiszek az esküben. Az apám anélkül is ember. Biztos vagyok benne, hetvennégy éves korodban hónod alatt a határidőnaplóddal fogsz te is rohangászni. A becsület nem eskü kérdése. - Más elképzelésem van a jövőmről, de ezt most nem szeretném elmondani. Ha érdekel, kérdezd meg anyukától! Csak engem hagyjál békén a témával! Egy hétig gyengélkedtem, de ez alatt egyetlen percig nem hagytak egyedül. Robi még a toalettre is kikísért. Valaki mindig volt mellettem a szobában, beleértve apukát is. Ráadásul sokat beszélgetett velem. Anyukát többször faggattam, neki milyen volt a szülése, hiszen úgy gondoltam, nagy embernek csak nagy utódja születhet. Mindig azt mondta, Robi nem volt nagy baba. Nekem is minden ultrahangos vizsgálat azt mutatta, fiú lesz, de nem lesz nagy. Jó volt, hogy bíztunk anyuka diagnózisában. Természetellenesen félek a fájdalomtól. Akit gyakorlatilag két éven keresztül terrorizáltak, nem csodálkozik rajta. - Csúnya vagy. Meggyógyultam, erős vagyok, mégsem engedsz dolgozni. - Anyukával megdumáltuk, kímélünk, amennyire csak lehet. - Robikám, részben igazatok van, csak hát lelkileg van rám rossz hatással. Jól érzem magamat, ti pedig betegként kezeltek. 105

- Rendben. Megígéred, a legkisebb feszültségnél hagyod a francba a melót! Angyalka, kismamának lenni dupla felelősség. - Mindent megígérek, be is tartom, csak ne kezeljetek betegként! - Rendben, holnaptól ismét bejárok a srácok közé az irodába, téged pedig anyuka felügyelete alá helyezlek. - Ezzel nagyot mondtál. Közlöm veled, december 23 óta anyuka felügyelete alatt vagyok, és ennek örülök. Március 1-én, vasárnap megszületett a kis Robika 3500 grammal. 58 centi, amolyan nyurga csecsemő. Anyuka mondta a kisfiának, nézze meg jól, mert ő is ilyen volt. A buta anyuka, aki sok évig bánatában sírt, most örömében. Sírtam és boldog voltam. Ebben a szituációban, nálamnál boldogabb anyuka nem lehet a földön. Ettől a naptól fizikai értelemben is megszűnt Karácsonyi vagy Kurucz Jutka árvasága. Történhet bármi, a vérségi kötődés soha nem múlhat el. Harmadik generációs Kurucz Róbert (az én legdrágább kincsem) születése előtt két nappal vita volt anya és fia között. Robi ragaszkodott volna hozzá, hogy ott legyen a szülésnél. Anyuka közölte vele, Jutkának nincs szüksége egy nyavalygó férjre. Különben is az irodában dolgozni kell valakinek. Ez utóbbi érv nem jött be, hiszen vasárnap szültem. Végül mindhárman ott voltak a kórházban, Robi helyett viszont anyuka jött be a szülőszobába. Igaza volt. Betegesen szeretjük egymást, és pánikba esünk, ha a másiknak valami baja van. Kemény az anyósom, de igazságos. Az utolsó hónapban nem volt olyan nap, hogy vagy a férjét, vagy a fiát ne ossza ki. Viszont mindig olyankor tette, amikor én nem voltam jelen. Velem nem kellett veszekednie, mert szolgalelkűen követtem az utasításait. Örökre emlékezni fogok rá, amikor apuka a betegségem alatt egyszer elbizonytalanodott, és közölte: - Anya, ne szívóskodj! Jutkának meg a babának is jobb lenne, ha megindítanák a szülést. - Ne gajdoljál! Mit értesz te a női szervezethez? Egy hentes ne szóljon bele az ilyen komoly dolgokba! Ezen még ő maga is elkezdett nevetni, hiszen ha valaki ismeri a női testet, az biztos, hogy apuka, aki plasztikai sebész volt majdnem harminc évig. Egészségesek vagyunk, Robika is, én is. Szerencsémre természetes szüléssel jött a világra. Annyi tejem van, hogy ikreket is szoptathatnék. A gyermekorvos meghatározta az étrendemet, anyuka pedig jóváhagyta. Így azután teljes a nyugalom. Kisfiam totál elkényeztetve. Ha nem alszik és nem eszik, kézről kézre vándorol. Még apuka is ringatja. Buli, amikor Robi átjön az irodából, és látja, hogy valamelyik nagyszülő abajgatja az unokáját, olyankor szokott magából kikelni, az ő fia nem „csön-csön gyűrű”, hogy vándoroljon egyik kézről a másikra. Különben ő is azért mondja, mert szereti babusgatni. - Olvastam, nem szabad a babákat kényeztetni. Hagyni kell, ha sír, attól erősödik a tüdeje. Anyuka, csodálkozom rajtad. Mintha Robika születése óta az anyám megváltozott volna. - Orvos vagyok és nagymama, nem pszichológus vagy pedagógus. Megszakadna a szívem, ha hagynám ezt a csöppséget szenvedni. - Ne vegyétek tiszteletlenségnek, ha azt mondom, bolondok vagytok mindhárman, velem együtt. Azért legyünk önkritikusak, ti következetesek vagytok, én kevésbé, most azonban az egész családot az ösztönök vezérlik. Ditkám, te a katonás fegyelem híve vagy. - A munkámban igen, de anyaként soha.

106

Hárman maradtunk Elérkezett a búcsúzás. Március 27. Anyukáéknak erre a napra lett megvásárolva a repülőjegy visszafelé. Mennyi anyósviccet hallottam és hány anyós-meny kapcsolatról olvastam? Kivétel nélkül rossz viszonyról szólnak. Én pedig nagyon sajnáltam, hogy hazamennek. Szerettem az állandó nyüzsgést körülöttem. Dolgozgatok, hiszen az én munkám fizikailag nem fárasztó. Robi mondta, felvesz helyettem valakit. Én is mondtam, de nem csúnyát, mert az nem szokásom. Csalni fogunk, megtehetjük. Gyesen leszek, közben dolgozom. Egyébként butaság, hogy fizetést kapok, hiszen egyik zsebből vándorol át a pénz a másik zsebbe. Anyukáék döntöttek. Mindenüket eladják Amerikában, és ide költöznek Budapestre. Ez a döntés érdekes volt. Ők ugyanis úgy tervezték, vesznek egy lakást. Nekem nagyon nem tetszett. Egyetlen kötődésük Budapesten mi vagyunk. Idősek, bármikor segítségre szorulhatnak. Jobb, ha közel lakunk egymáshoz. Ki is fejtettem határozott véleményemet, Robi pedig egyetértett velem. Gyakorlatilag Budapestet sem ismerik, és különben is, elférünk öten ebben a nagy házban. Öt személynek nem nagy, de mit számít az olyan apróság, hogy esetleg a fürdőszobánál alkalmazkodnunk kell egymáshoz? A telek elég nagy, hosszú távon akár lehet hozzáépíteni a házhoz. Örültek az ötletemnek, főleg, hogy én vetettem fel, de azért megpróbáltak érvelni ellene. Legfőbb érvük, ők idősek, bevett szokásaik vannak, és nem akarnak terhünkre lenni. Meglehet, nem csak udvariasságból mondták, de hát ez semmiképpen nem indok egy olyan múlttal rendelkező egyén számára, mint én vagyok. Huszonhat éven keresztül soha nem volt külön szobám. Illetve két évig igen, az is konyha volt. Itt megvan nekik is, nekünk is a külön szoba. Természetesen Robi egyetértett velem, hiszen három hónap együttélés volt mögöttünk, érdembeli súrlódás nélkül. Magunk közt szólva a nemi életünk némileg konszolidálódott, hiszen nem akkor, amikor akarjuk, és nem ott, ahol szeretnénk. De ez amúgy is megváltozott, merthogy immár hárman vagyunk. Miután napokig csócsáltuk a lakásvásárlási témát, egyszer csak új fordulatot vett a történet. Egyik nap anyukával elmentem autóval fűszereket vásárolni, merthogy akartak magukkal vinni abba a gazdag Amerikába. Bementem a mögöttünk lévő velünk párhuzamos utcába. - Jutka! Álljál meg! Ez nem az a ház, ami a hátsó szomszédotok? Akkor láttam meg a táblát, hogy eladó. Nem szoktunk arra járni. A telek pontosan akkora, mint a miénk. Természetesen a hátsó kerítésünk közös. Bementünk, és körbejártuk a házat. Konstatáltuk, nekünk megfelel, kérdés, mit szólnak hozzá a férfiak. Megegyeztünk, hazamegyünk, és küldjük őket. Nem vásároltunk, ehhez képest elég sokáig voltunk távol. Dióhéjban elhadartuk, mit intéztünk, aztán hárman visszamentek, én meg babáztam. A székely ember óvatos, alaposan megrágja, mielőtt cselekszik. Csak tudnám, valójában anyuka honnan származik. Nem székely, az biztos. Désen született, de ez önmagában semmit nem jelent. Apuka a komoly, a megfontolt és aki megrágja a szavakat, mielőtt kimondja. Néha fáziskésésben van. Többször tapasztalhattam, mi témát váltottunk, mikor ő reagált az előzőre. Állítólag orvosként is ilyen megfontolt volt. Ezért ritkán hibázott. Bolond Robi, kettesben előadta, ha nem vagyok magammal megelégedve, apuka szívesen átalakít. Magasabb szeretnék lenni, de köszönöm, lábszártoldásból nem kérek. Szerencsémre mindenem megvan megfelelő méretben. Robi szerint olyan vagyok, mint a világvevő rádió, bármit lehet fogni rajtam. Többször átzarándokoltak háznézőbe, itthon meg összeült a kupaktanács, amibe én is beletartoztam. Amúgy hallgattam, mint a sír. Magamban drukkoltam, hogy vegyék meg a házat, mert az csodálatos lenne. Megszüntetnénk a közös kerítést, és együtt lakna a család.

107

Elutazásuk előtti napon apuka lefoglalózta. Másnap megsirattam őket, mert itthagytak. Ráadásul nem is mehettem ki a repülőtérre, Robikát nem lett volna helyes vinni magunkkal. Apuka a szűkszavúságával néha szorongást ébresztett bennem. Azt hittem, haragszik, de mindig tévedtem. Anyukát úgy szeretem, mintha saját édesanyám lenne. Érdekes, kora szerint a nagymamám lehetne. Csak hát erre mindennel rácáfol. Nyüzsi, örökmozgó, határozott és külsőleg fiatalos. Nagyon jól néz ki. Elgondolkodtató, mennyit jelent a pénz. Apuka is meghazudtolja a korát. A vele egykorú férfiak általában idősebbnek tűnnek. Pedig nem is egészséges. Valamivel alacsonyabb, mint a fia, legfeljebb öt centivel, viszont jóval soványabb. Robikám kissé elhízott. Látszik rajta a sportos múlt, de van úszógumi is. Már említettem, anyuka nagyjából olyan magas mint én, de vagy harminc kilóval nehezebb. Nem állt mérlegre, hiába kértem. Mókás volt nézni magunkat minden alkalommal, ha négyen mentünk valahová. A két törpe elöl, mögöttük az óriások, ami nekem biztonságot jelentett. Anyuka nem egy félős fajta, éppen ezért ilyet nem is mondtam el neki.

108

Csendes lett a ház - Ditka anyuka, hol vagy?! Azt hittem, elveszett gyerekkel együtt. Az előszobából kiabáltam, amikor hazaérkeztem ügyintézésemből, de semmi válasz, majd hallom, nyílnak-csukódnak halkan az ajtók, és megjelenik ő. - Itt vagyok, ne kiabáljál, mert Robika most aludt el! Nem szeretném, ha felzavarnád! - Megőrülök, te csaj. Elmentek a szüleim, azóta olyan a ház, mintha templomban járnék. Szokjon hozzá az úrfi, körülötte élet van! - Nem akarom, hogy hozzászokjon. Nem szeretném, ha idegbeteg lenne a gyerekünk. Ugye megértesz? - Megértelek, te vacak, csak magamban csodálkozom. Kár, hogy elmentek anyukáék. Kíváncsi lennék a véleményére. - Nem tudom, anyuka mit mondana, de aligha hagynám magamat meggyőzni. Lehet, nem értek a gyerekneveléshez, viszont szeretem. Legyen ez majomszeretet, legyen akármi. - Ezután nem Zsebibaba leszel, hanem anyatigris. Egy hónapos a fiunk, máris hülyét csinál a szüleiből. - Nem baj, inkább mi legyünk hülyék, mintsem neki bármi baja legyen. Tudtad rólam. Ne legyél igazságtalan, mert mindkét Robika a szemem fénye. Neked is megadok mindent, ami tőlem telik. - Jól van, kis tigriském, jó fiú leszek, nem szegülök ellened, mert képes leszel és leharapod a fejemet. Tetszel nekem anyaszerepben is. Te árva gyerek voltál, én viszont nagypapa koromban lettem apuka, és ezt neked köszönhetem. Csak egyet szeretnék kérni, ne gügyögjél neki! - Nem szoktam. Frankó. Ha mindketten az irodában vagyunk, és ő babázik, megszólal a telefonja, átadja nekem Robikát, míg intézkedik. Jaj, olyat nem lehet, hogy ölében a kisbaba, mert esetleg valaki felidegesíti a vonal másik oldaláról, ő elkezd hangosabban beszélni, és a törpe megijed. Különben is, óvakodnia kell neki is az idegességtől, mert hormonális elváltozások történnek az anyatejben, és jézusom, még megmérgezi a babát. Nem érdekes, csak néha próbálom magunkat kívülről nézni, olyankor imitálom a lázadót. Gyerekünk máris el van kényeztetve. Egy pisszenés részéről, és ugrunk. Szüleim hazaértek, beléptek a házba három hónap után, egyből anyuka a telefonért nyúlt, hogy felhívjon bennünket, mi van az unokájával. Azóta minden nap telefonál. Tegnap megjegyeztem neki, mielőbb adjanak el mindent, és jöjjenek, mert eltelefonálja az örökséget, szegény kis Robikának nem jut semmi. Végén koldusbotra kerül felnőttkorában. - Zsebi... izé... Tigriske, mondtam már, hogy le se tagadhatnád a fiunkat? - Igen, mondtad, tegnap utoljára. Felmondom a leckét. Le se tagadhatnám, mert rám hasonlít. Ő is olyan aranyos kis miniatűr, mint én. Jól mondom? - Egyem a pi... pici szívedet, jól mondod. Egyébként pedig tényleg hasonlít rád. Fölül téged formáz, alul engem. - Még jó, hogy nem fordítva van. - Megállj, anyatigris! Egy hónap múlva megalkotjuk a fordítottját! Jó lesz? 109

- Egyezzünk meg két hétben! - Csillagom, szóljál ha viszket, szívesen megvakarom! Kerüljük mindkettőnk érdekében a témát. Ami biztos, nem tartozom azon anyukák közé, akik szülés után nem kívánják a szexet. Kívánom, csak a józan ész türelemre int. Robi átment az irodába, én meg nézem a franciaágy felett ezt a nagy képet. Jobb szélén Dr. Kurucz Róbert, mellette Kurucz Róbert aztán Kurucz Judit és ketten fogjuk legifjabb Kurucz Robikát, majd baloldalon Dr. Kuruczné Dr. Müller Olga. Robika születése után két héttel készült. Robikám bekereteztette, hogy minden nap lássam, és elmondhassam százszor: „Ha erre a képre nézek, sok régi dolgot szégyellek, de egy kis büszkeséget érzek, s nem csak azért, mert szép gyerek. Mert tudom, hogy két kezemmel az ő jövőjét védhetem, s hogy végre megtelt értelemmel az életünk s az életem. Ő mások előtt nem hajlong soha, az ő élete nem lesz mostoha. Mert nyár és ősz és tél jön sok tavaszra, és életének egyre TÖBB a haszna. Bizonyság már, nem csupán remény, hogy szolga nem lesz ez a kis legény. A képét nézve, büszkén mondja szám: hogy EMBER lesz az én kis Robikám!”

110

Robi intézkedett Borzalom. Rákiabálok, hogy ne kapálózzon, és képes kinevetni. Persze nem volt komoly kiabálás, hiszen nem haragból intéztem hozzá intő szavaimat. Akkor is, hogy jön ahhoz, hogy kinevessen? Én vagyok az úr a háznál, ő csak úrfi. Mi lesz később, ha most sincs tekintélyem előtte? Elkezdtem csikizni, erre lepisilt. Ráadásul majdnem szájba rúgott. Pedig csak puszilgatni szerettem volna, de időben visszahúztam a fejemet. - Megállj gazfickó, megmondom anyucinak, mit műveltél velem. Majd jól megbüntet ezért. Nem kapsz tőle cicit. Tudd meg, nekem fog adni, mert én nem szoktam senkit lepisilni! Na tessék! Erre kinyújtotta még a nyelvét is rám. Olyan aranyos, meg tudnám zabálni. Felöltöztettem, elaltattam, aztán másik nadrágot vettem. Mégse mehettem át pisis nadrágban az irodába. Drágám nagyon bele volt merülve a munkájába, nem is vette észre, hogy beléptem. Megpusziltam a nyakát, csak erre figyelt fel. - Édes vagy, köszönöm, még akkor is, ha megijedtem. - Te vagy édes, drága Juditkám. A komoly nő, aki belemerül a munkájába. - Mondtam már, nagyon szeretem mikor Juditkának hívsz? - Tudom. Azt is szereted, ha Ditkának hívlak. - Igen, de az játékos megszólítás. - A komoly családanya, aki ráadásul egyre szebb. Gyönyörű vagy szívem. Mindig is formás volt a tested, de amióta anya lettél, megveszek érted, amikor meztelenül látlak. Feszülnek a combjaid, a feneked, a cicijeid. Bár ez utóbbi nem olyan nagy csoda szoptatás alatt. Az arcod tökéletesen kisimult, sehol egy ránc. Sminkelés nélkül is gyönyörű vagy. - Köszönöm, most különösen jólesik az udvarlásod. - Robikát elaltattam. Szeretnék harcolni veled. Nincs kedved egy kiadós ivarcsörtére? - Az lenne a legjobb, helyette hülyék miatt idegeskedek. Képzeld el, egyik biztonsági őr ittas állapotban vette fel a munkát! Felhívott a cégvezető. Közöltem, mondja meg az emberünknek, várom az irodában, hogy leszámoljon. - Akárki legyen, jól teszed, ha kirúgod. Kivétel nélkül, felvételnél mindenkivel közlöm, kényes vagyok a munkafegyelemre. Nincs lógás, nincs ivászat és nincs csajozás munkaidőben, mert akit rajta kapok, azt kiherélem. Erről jut eszembe, nem lehetséges, hogy örömmel rohan ide hozzád a fickó, mert tőled várja a művelet elvégzését? - Ha úgy van, csalódni fog. Rád bízom a piszkos munkát! - Megtisztelve érzem magamat. Majd arra gondolok, helyetted csinálom. Addig jó nekem, míg csak az enyémet ismered, legalább nincs összehasonlítási alapod. - Robikám, kis igényű vagyok. Ennyit a tréfáról. Megígértem az ügyvezetőnek, hogy küldök oda valakit, de ez megoldhatatlan feladatnak tűnik. - Mindenki szolgálatban van? - Nem, de kétharmad pihenőidőt adok mindenkinek. - Mutassad, kik vannak éppen pihenőben, a többit bízzad rám! Szükség törvényt bont! - Nem szeretném megszegni a szabályokat.

111

- Ne izgulj, arra ráérsz majd este, kérem a listát! Dupla bért adok erre a napra annak, aki vállalja. Rendben van így? - Rendben. Inkább nekünk legyen veszteségünk, semhogy elveszítsünk egy stabil megrendelőt. - Cuki vagy. Menjél, nézzed meg Robikát, nem szeretném, hogy szemtanúja legyél a műtétnek! - Beee! Te bolond Robi! Biztos, hogy tiéd a rövidebb? - Ne cukkolj, irodavezetőnő, mert itt az irodában teszlek másodszor is anyává. Mars innen! Tulajdonképpen ki az úr a háznál?! Az egyik lepisil, a másik meg képembe vágja, hogy bolond vagyok. - Lepisilt a kis törpe? Hihihihi! - Ne nevess, mert tényleg olyat teszek veled, hogy magam is megbánom! - Az biztos. Ha itt az irodában teszed, akkor nem én látom meg a srácét, hanem ő az enyémet. - Puszi a hasikádra! - Este adod te még lejjebb is. Átböngésztem a napi kimutatásait, aztán kezembe vettem a telefonját. - Tessék parancsolni! - Üdvözlöm, Kurucz Róbert vagyok. Soltész Józsefet keresem! - Szia főnök, én vagyok. - Józsikám, jó, hogy ébren találtalak. Ég a ház, ezért kereslek. - Most keltem fel. - Akkor a lényegre térek. Tudom, szabálytalan, de nem tudok mit csinálni. Tőletek a második keresztutcában van az a nagy piros épület. Képzeld el, a srác részegen vette fel a munkát, és a cégvezető felhívott bennünket. Na mindegy, szóval ha elvállalnád dupla gázsiért, most azonnal oda kéne menned lenyomni nyolc órát! - Rendben, főnök, máris húzom a gatyámat, aztán támadok oda, a többit megdumáljuk. - Kösz pajtás, hogy kihúzol a ... szóval abból, szia! Ez gyorsan ment. Kicsi életem, látszik, világéletében parancsokat teljesített, most aztán nem tud rugalmas lenni. Robika alszik, anyukája pedig vasalgat a könyvtárszobában. - Szabad megérdeklődnöm, mit tevékenykedsz? - Formatervezett, izzó fémtestet tologatok különböző textíliákon. - Látom, ingeket meg blúzokat vasalsz. Emlékszel, hova küldtelek? - A szavaidra igen, de a gondolatodba nem látok bele. - Ez tetszik. Árvalányt nem lehet az anyjába küldeni. - Van anyukám. Közös anyukánk van veled. - Nem mondod, hogy én naponta a tesómat... szóval izé! - De bizony ám! Egyébként Robika alszik, az ajtó nyitva van, hallom, ha felébred.

112

- Ez igaz, meg az is, abbahagyod a vasalást, és átmégy Robikához! Tudod, nem az a lényeg, hogy őrizzed, hanem az, hogy te is pihenjél. - Ezt még kivasalom. - Nem, csillagom, semmit nem vasalsz. Nem szegődtél cselédnek hozzám. A feleségem vagy. Reggel óta gürizel. Te vagy a gyerekkel, főzöl, te vagy az irodában, amikor én nem vagyok itthon. Kihúztam a vasalót a konnektorból, őt pedig megfogtam a két karomba, mintha kisbaba lenne, és vittem át a másik szobába. Tiltakozott, de halkan, mégis, Robika felébredt, odanézett és elkezdett sírni. - Látod, félti az anyukáját! Esküszöm, nem hittem el. Lefektettem a kiságy mellé a heverőre, Robika elhallgatott. Erre ő kezdett sírni. - Vágyódtam arra, valakihez vér szerint is tartozzak. - Megértelek. Boldog vagyok, 49 éves koromban nekem is lett gyermekem, de ez nem összehasonlítható a te boldogságoddal. - Félti az anyukáját még tőled is. Majd ha nagyobb lesz, remélem megérti, mindenkitől, de tőled nem kell, mert te soha nem bántanál. Elintézted a helyettesítést? - Nem vagyok olyan, mint te. Vehetnél példát rólam. Nem teljesítetted a kérésemet, de én igen a tiédet. Soltész Józsi a szomszédban lakik. Odairányítottam. Juditkám, pénz beszél, a kutya ugat. Megérkezett a krapek. Jézusom, kocsival. Megyek ivartalanítani, te pedig itt maradsz, mert ha nem, akkor este vesszőzés lesz, de külsőleg. Mint állat, úgy nyomja a csengőt. - Megyek már! - Szevasz főnök! Jutka rendelt magához, azért jöttem. - Ne olyasmire adjál magyarázatot, amit én is tudok! Mesélj, miért vetted fel részegen a szolgálatot? - Tegnap születésnapom volt, aztán a haverokkal elpoharazgattunk. - Feleséged munkanélküli. Ezzel a felelőtlen poharazgatással kirúgattad magadat. - A lónak négy lába van mégis megbotlik. - Mi pedig két lábon járó emberek vagyunk. - Fejfájással ébredtem, kénytelen voltam kutyaharapást szőrével gyógyítani. - Ezt a papírt aláírod, megkapod az eddigi szolgálatokra járó fizetésedet, és érzékeny búcsút veszünk egymástól! - Nem írok alá semmit. Vonjad le a mai napomat, aztán kvittek vagyunk! - Milyen mai napról zengedezel, fiacskám? - Időben megjelentem a munkahelyemen. - Csak éppen semmit nem dolgoztál. Márpedig én nem az utazásodat fizetem. Ha nem írod alá, akkor viszontlátásra, majd Jutka kipostázza a papírjaidat meg a pénzedet is. Mára egy kanyit nem kapsz. - Mondd, Kurucz Róbert, mit képzelsz te magadról tulajdonképpen?

113

- Részemről a kimondott szónak súlya van. Mikor felvettelek, veled is megállapodtunk bizonyos dolgokban. Ha akkor közölted volna, nem értesz velem egyet, magadat is megkíméled egy ilyen kínos szituációtól. Ezen felül közlöm, ez egy iroda, nem kocsma. Ne emeld fel a hangodat, mert úgy kiváglak, mint azt az ominózus macskát... világos?! - Mit kell aláírnom? - Ez a beszéd. Ezt a papírt, valamint ezt a másikat is, ami igazolja, hogy átvetted a zsozsót. Természetesen ha reklamációd van az elszámolással, azt utólag megteheted. Még egyszer mondom, mára nem kapsz fizetést. Sajnálom. Nem téged, a családodat. Megszámolta az aláírt összeget, aztán zsebrevágta, és szó nélkül távozott. Még nekem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy szemem láttára ült vissza a kocsijába részegen.

114

Nyugtalanság Nemsokára 28 éves leszek. Igaz, még fél év, de repülnek a napok, a hetek. Hányszor elgondolkodom rajta, mit kaptam én az intézettől? Iskolába járhattam, volt biztos fedél a fejem felett. Ugyanakkor 24 évesen fogalmam nem volt arról, mi az élet. Milyen az, amikor magamról kell gondoskodnom. Ezért voltam olyan naiv, hogy az első „albérleti szoba kiadó” hirdetésre jelentkeztem. Elmentem, megnéztem, és nem tudatosult bennem, hogy a lakás két helyiségből áll, tehát szó nincs kiadó szobáról. Miért nem Robikám keresett albérlőt? Neki persze nem volt szüksége ilyen jövedelemre. Miért hagytam, hogy az a kocsmatöltelék megalázzon? Mert erre nevelt az intézet. Akinek önálló véleménye volt, és nem egyezett az intézeti renddel, megtorolták. Így azután belém nevelték „ha nem lehet úgy, ahogy szeretném, akkor úgy szeretem, ahogy lehet”. Boldog vagyok, mindenem megvan. Van egy csodálatos fiam, egy nagy mackó férjem, és legalábbis úgy érzem, anyukám és apukám is van. Őket úgy kaptam. Nemsokára itt lesznek mindig velünk. Igaz, másik telken, de tudom, anyuka többet lesz ebben a házban, mint a sajátjában. Kurucz Judit, nagyasszony lett belőled. Nézem a kezeimet, a manikűrözött, lakkozott körmeimet, a szép frizurámat. Múltkor ez a bolond, ez a drága nagy mackó fejébe vette, Robika mellé fogadunk babysittert. Na hiszen?! Nem egyeztem bele, még szoptatom Robikát, de különben is, az igazán nem illik hozzám. A cseléd cselédet tartson? Szó nem lehet róla. Bekeményítettem, persze csak finoman, és sikerült Robit lebeszélnem az ötletéről. Tudom, úgyis nemsokára jön az én babysitterem, akire soha nem mondanék ilyet. Nagyon szeretem anyukát. Mikor Robikámmal tavaly egymásba szerettünk, kikunyiztam nála, hogy egy külön szekrényrészbe eltehessem a múltamat. Ott vannak a régi ruháim, cipőim, de még az olcsó karórám is. Soha nem fogom elfelejteni, honnan jöttem. A félelem elszállt, ma már nem jut eszembe, hogy visszazuhanhatok a mélységbe. Van pénzem, de főleg: van egy aranyos kisfiam, aki az enyém, és örökre az enyém is marad. Van egy szép autóm, ami most éppen valamelyik Renault szervizben tartózkodik, mert reggel elvitte a főnök vizsgáztatni. Csodálatos, rá gondolok, és megszólal a telefonom. - Tessék, főnök, itt a beosztott beszél! - Egyem a szívét a beosztottamnak. Szia Juditkám. - Mi van a kocsimmal, édes? - Semmi gond. Pár ezer forintért megállapították, nincs baja, megkaptad két évre az engedélyhosszabbítást. Robogok aprajafalvára megnézni, hogy prosperál Kurucz Judit vállalkozása. - Remélem, nem felejted el, reggel jól éreztük egymást! - Tegyél fel új lemezt, ez nagyon recseg! Kisöpörtél minden nőt az életemből. Bolond lennék Ágira cuppanni, amikor terített... asztal vár otthon. Azért hívtalak, hogy vettem újságot. Van benne egy rövid, de számunkra fontos közlemény. - Kíváncsivá tettél. - Hullámzik a hangod. Mit mondtál, megint áldott állapotban vagy? - Nem anyává, csak kíváncsivá tettél. - Kár. Vezetés közben nem tudom beolvasni, de elmondom, miről szól. Tegnap megszületett az elsőfokú ítélet Takáts Izabella perében. Sorozatos lopásért és különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért hét évet varrtak a nyakába, de az ítélet nem jogerős. - Jézusom, csengettek! Mit csináljak? Egy rendőr áll a ház bejáratánál, nem az iroda felőli oldalon. 115

- Ne idegeskedj! Menjél ki! Beszélj vele, aztán hívjál vissza! Addig megállok. - Félek. - Nincs mitől félned. Menjél, mert sokkal rosszabb, ha nem tudjuk meg, miért keresnek! - Szia és drukkoljál! - Azért álltam meg. Szerencse, minden be van kamerázva. Mikor fogom végleg kinőni ezt a nyuszi tempót, nem tudom. De sajnos kísért a múlt. - Tessék! - Csókolom, Kurucz Juditot keresem. - Üdvözlöm, én vagyok. - Szabadjon megkérdeznem, az ön születési neve Karácsonyi Judit, és 1981. 12 hó 24-én született? - Pontosan. - A kerületi rendőrkapitányságról vagyok XY főhadnagy. 15 órára, azaz pontosan három óra múlva, kérném, jelenjen meg a kapitányságon a földszint 12-es szobában! - Kérem, igazolja magát! - Természetesen. Átadta az igazolványát. Érdekes, visszagondolva, nem volt bennem félelem. Kétségtelen, köztünk a kapu zárva volt. Alaposan megnéztem, azonosítottam a fényképpel, és természetesen memorizáltam az adatokat. - Köszönöm szépen. Miért kell megjelennem? - Asszonyom, én parancsot teljesítek. Annyit tudok, ön intézetben nevelkedett, és ezzel kapcsolatban van némi megbeszélnivaló a kapitányságon. - Nem biztos, hogy 15 órára meg tudok jelenni. - Az értesítésen rajta van a telefonszám, amin meg tudja beszélni az időpontot. Ez nem az én kompetenciám. Kérek ide egy aláírást, hogy átvette! Megtörtént. Köszönt és távozott. Csak akkor jutott el a tudatomig, nem rendőrségi kocsival volt. Rohantam be a konyhába, és hívtam Robit. - Itt vagyok, szépségem! - Robikám, gáz van. 15 órára be kéne mennem a kerületi kapitányságra. Egy főhadnagy hozta az értesítést. - Akkor fordulok, és megyek haza. Nem mondta, mi a hasfájásuk? - Nem tudja, csak annyit, hogy intézeti életemmel kapcsolatos témában kívánnak velem társalogni. - Angyalka, ez akármi is lehet. Ami biztos, semmilyen szabálytalanságot nem követtél el, nem kell félned. - Siessél, de azért nagyon vigyázzál! Felébresztem Robikát, megetetem, aztán készülök. Szia.

116

Édes bizonytalanság Robika nem akart cicizni, amin cseppet sem csodálkoztam. Úgy öltöztem fel, ékszereimmel vigyáztam arra, ne legyek túl kirívó, ugyanakkor lássák, nem szürke egér vagyok. Emlékeztem Magdi nénivel való találkozásomra. Ki tudja, mit akarnak kérdezni az intézettel kapcsolatban? Ha felvenném azt a nyakláncot meg karkötőt, amit anyukától kaptam, joggal hihetnék, betört valahová a volt intézeti lány. Robikám igencsak meghajtotta az autómat. Butaság, ő vette nekem, aztán még tőle is féltem. Negyedórával előbb érkeztem a kapitányság elé, de nem mentem be. Ültem a kocsiban és idegeskedtem. Közben számtalanszor megnéztem magamat a tükörben. Kurucz Judit, elfajzottál. Rendőrségen lesz jelenésed, nem az esküvődre mégy. Ez a kosztüm nem túrkálóból való. Indulás, két perc múlva 15 óra! Kiszálltam a Renaultból. Az őr közölte, álljak oda az Audi mellé. Ez a hely a szolgálati kocsiknak van fenntartva. Na hiszen! Remegő lábak, valamint tűsarkú cipő. Azért van még mit tanulni ahhoz, hogy nagyságos asszony legyek. Az őrnek átadtam az idézést, ő pedig megmutatta, melyik szobába kell mennem. Megjegyzem, közvetlenül a porta melletti helyiség. Kopogtam. Egy kellemes női hang invitált be. Zárt ajtón keresztül sem tűnt hivatalos személynek, benyitva pedig egy abszolút civil öltözetű, középkorú, alacsony, barna hajú nő fogadott. Felállt a székről, és elém jött. - Jó napot kívánok! Karácsonyi Judit vagyok, ide szól az idézésem. - Dr. Kristóf Emese - mondta ő, nagyjából egyszerre az én bemutatkozásommal, egyúttal kezet nyújtott. Meleg volt a kézfogása. Közben mélyen a szemembe nézett, csak utána engedte el a kezemet. Leült, elkezdett sírni. Nem értettem a dolgot. - Lakásomra jött az értesítés. A főhadnagy úr, annyit mondott, intézetben éltem, erről kívánnak beszélni velem. - Elnézésed kérem! Foglaljál helyet! Megpróbálom összeszedni magamat. Beindult a régi reflex. Az intézeti lányt lehet tegezni. A sírása és a tegezőre váltása totál összezavart. Mellette is volt egy szék, én úgy ítéltem, inkább távolabb ülök le. - Szeretném, ha mellém ülnél! Zokogva mondta a kérését. Leültem mellé, de percekig nem tudott megszólalni. Kínosan éreztem magamat. - Bocsássál meg! Semmi hivatalos megbeszélés. 27 és fél éve vártam erre a találkozásra. A szülőanyád vagyok. Nem az édesanyád, mert arra nem vagyok méltó. Mellbe vágtak a szavai. Cikáztak a gondolataim, végül arra az eredményre jutottam, ez csak rossz tréfa lehet. Próbatétel az intézeti árvának. Még nem kaptam elég rúgást az élettől. Bűnöm van, hiszen kiemelkedtem a szegénysorból. Meg kell lakolnom érte. - Elegem van a megaláztatásból. Nincs anyám, soha nem is volt. Még az is lehet, hogy laboratóriumi körülmények között alkottak meg, hogy aztán próbatételek sorozatával szenvedjem végig az életemet. Vége. Sikerült talpra állnom, nem igényelek több leckét. 26 évig árva voltam. Azóta van családom, és azt hiszem, fejben is felnőtté váltam. Semmiféle tréfának nem dőlök be. - Sajnos kislányom, ez nem tréfa. Ez nagyon is valóság. Tessék, itt vannak a személyemet igazoló okmányok. Természetesen számodra nem tűnt fel a kettőnk közti hasonlóság. Mikor kiszálltál az autódból, tudtam, te vagy az én lányom. Eldobtalak magamtól, megvethetsz 117

joggal. Csak azt kérem, gondold végig, hátha igazat mondok! Ahogy mondtam, édesanyád nem vagyok, de én hoztalak a világra. - Tudod, mindig azt vallottam magamról, átlag vagyok. Sem külsőleg, sem belsőleg nem rendelkezem kiemelkedő tulajdonságokkal. Tény, a termetünk hasonló, a hajunk és a szemünk színe is, de az én szülőanyám nem lehet gyermekorvos, ahogy ezt itt olvasom a névkártyádon. A gyermekorvos arra esküdött fel, hogy gyógyítsa a gyermekeket, nem pedig, hogy eldobja a sajátját is. Az én anyám csak koldus lehet, akinek egy magyarázat képzelhető el a cselekedete mellett: a szegénység. - Számolj utána! Mikor te születtél, 18 éves voltam, és csak reménykedtem benne, hogy orvos leszek. - Semmit nem tudok a születésem körülményeiről. Ha te vagy az anyám, és orvosnak készültél, miért hagytál egy kórházi padon, rongyokba csomagolva? Abban sem lehetek biztos, hogy akkor születtem. Még a nevemet sem tőled kaptam. - Az a rongy egy kockás sárga pléd volt. Ennek utána lehet nézni az adott kórház irattárában. - Ugyan már! Mint olvasom, igazgató vagy, hatalom van a kezedben. Kevés összeköttetés, és az iratokat lehet hamisítani. - Igazad van. Tetszik a logikus gondolkodásod. Te nem tudhatod, de ez is közös vonás bennünk. - Semmi emlékem, semmi kapaszkodóm nincsen. Gyökerek nélkül lettem, amivé lettem. Évekkel ezelőtt könnyebben hittem a szavaknak. Ma már nehezen tudnád bebizonyítani, hogy te szültél. Különben sem tudom, mi a célod ezzel a találkozással. - Jogodban áll elfelejteni. De én saját két szememmel láthattam egyszer az életben a lányomat, akit mindig is itt őriztem a szívemben. Igen, orvos vagyok. Mellettem szól, nem feltételezheted, hogy érdekből kutakodtam utánad. Egyébként ha kinézel innen az ablakból, láthatod, ott áll a kocsid az Audim mellett. Egészséges vagyok, tehát semmi érdek nem fűz ahhoz, hogy előkaparjam egy szem gyermekemet. Ellenkezőleg. Magamban úgy képzeltem, nem lehet arany életed, talán némi kárpótlást nyújthatok a sivár gyermekkorodért. Most tudtam meg, szerencsére jó életed van. Semmit nem tudok rólad, csak amit a két szememmel látok. Lehet, nevelőszülőknél nőttél fel, és szülőanyád helyett kaptál egy igazi édesanyát. Történjen bármi ezután, a te döntésedtől függ, hogy igényeled-e a szeretetemet. - Meg vagyok zavarodva. Mi arra a bizonyosság, hogy te szültél? - Ez ma már nem kérdés, ha hajlandó vagy alávetni magadat egy vizsgálatnak. Tőlem függetlenül keressed meg az illetékest, aki elvégzi. Az anyagi részét én állom, de lényeg, mivel kapcsolataim vannak, intézzed úgy, ne legyek beavatva, hogy számodra az eredmény hiteles legyen! Nyálmintát vesznek tőlünk, és vizsgálat alá vetik. Abból megtudhatod a bizonyosságot. Természetesen akkor sem kell velem kapcsolatot tartanod. Döntésedet tudomásul fogom venni, mert megérdemlem a megvetésedet. Győződj meg az igazságról! Cserében egy számodra apróságot fogok kérni, engedd meg, hogy egyszer az életemben magamhoz ölelhesselek. Nem tudom a lakcímedet. Akár ebben a pillanatban hátat fordíthatsz nekem. Azért vagyunk a rendőrségen, mert a népességnyilvántartóból kerestettelek ki. Több információt nem adtak, csak annyit, hogy élsz, és számomra ez a legfontosabb. Ezen felül közölték, ha akarom, kiértesítenek téged, és itt találkozhatok veled. Tudod az adataimat, én pedig nem kérdezem tőled. Ha akarod, úgyis elmondod. Nem akarok zavart okozni az életedben. - Kezdek hinni neked, mert logikusan beszélsz. A hit azonban nem tudat. Ha az anyám vagy, miért dobtál el magadtól?

118

- Egyszerű családból származom. Tízéves voltam, amikor meghalt az apám. Ketten éltünk az anyámmal. Ő gyári munkás volt. Jól tanultam, és orvosi egyetemre akartam menni. Tudtam, nehéz fába vágom a fejszémet, mert az anyám nem fog tudni támogatni. Vagy jól tanulok, és megélek az ösztöndíjamból, vagy érettségi után elmegyek dolgozni. 1981. tavaszi szünet. Érettségi előtt voltunk, és úgy határozott az osztály, három napos kirándulásra megyünk Pécsre. Tudnod kell, nem voltak udvarlóim, mert komolyan vettem a tanulást. Elmentünk, és az első éjszakán egyik osztálytársnőmmel aludtam kétszemélyes szobában. Ő meglehetősen szabaderkölcsű lány volt. Este kettesben megittunk egy üveg pezsgőt. Akkor még nem tudtam, hogy részéről tudatos leitatás. Megittuk, aztán jött két srác. Az éppen aktuális barátja, meg annak a haverja. Osztálytársaink voltak mindketten. Mindegy, elkábultam az italtól, azt hiszem, el is aludtam, mert nem szoktam inni. Arra ébredtem, nagyon fájok ott alul. Elvették a szüzességemet. Mindkét srác átment rajtam azon az estén vagy éjszakán. Nem tudtam, nem is tudhattam, hogy terhes maradtam. Amikor valószínű lett, titkoltam az anyám előtt, hiszen közben felvettek az orvosi egyetemre. Nyár volt, amikor kénytelen voltam elmondani a nagymamádnak, hogy jártam. Tizennégy hetes terhes voltam akkor. Elvetetni nem lehetett. Úgy döntöttünk, mindent megadunk a babának a terhesség alatt, de próbáljuk a végsőkig titkolni mindenki előtt. Ezért az utolsó hónapokban sokat hiányoztam az egyetemről. Anyám szülés előtt elment körülnézni a klinikákon, hol lehetne téged otthagyni úgy, hogy biztos kezekbe kerüljél, de ne derüljön ki az anya személye. Utána nézhetsz! Az adott klinikán, arra a padra tett le az anyám, ami pontosan szemben van az orvosi ügyelet ajtajával. Annak is utánanézett, mikor van ott mozgás. Nagy táskában vitt be a klinikára, új plédbe csomagolva. Szó nem lehet rongyokról. Hallgattuk a rádiót. Másnap reggel bemondták, találtak egy csecsemőt, mivel szenteste volt, Karácsonyi Judit lett a neved. Ez születésed története. Engem nagyon megviselt. Eldöntöttem, ha férjhez megyek, gyerekem nem fog többé születni. Szerencsém volt, mert a szakszerűtlen szülés következménye, nem is maradhattam többé terhes. A nagyanyád segédkezett, hogy világra jöjjél. Az egyetemen megismerkedtem a férjemmel, aki két évvel feljebb járt, mint én. Negyedéves voltam, amikor feleségül vett. Soha nem említettelek neki, hiszen tudtam, abból semmi jó nem származik. Közös gyerekünk nem született, és ha te előkerülsz, ő aligha fogja jó szemmel nézni. Nem tudta meg, hogy megszülettél. - Kétségtelen, vannak hasonlóságok köztünk. Miért akartál velem találkozni? - Tavaly autóbalesetben meghalt a férjem. Biztos vagyok benne, rossz gyermekkorod lehetett. Én, a lelketlen anya, aki nem akart másik gyereket, Lajos életében nem kívántam tetézni nehéz életedet. Hidd el, jobb az intézet, mint mostohagyereknek lenni. Lajos szeretett volna utódot, én pedig tiltakoztam ellene. Tudom, a szülés által történt hibát egy műtéttel korrigálni tudtuk volna. Nem vagyok édesanya, de szívemben egyetlen gyermekem maradtál. Meghalt a mostohaapa. Eljött az ideje a gyászév után, hogy megkeresselek. Kezedben a döntés! - Örülnék a tudatnak. Miután egyenesbe került az életem, beláthatod, nem hozhatok felelőtlen döntést. Szükségem van a bizonyosságra. - Természetesen. Tudod az elérhetőségemet, hiszen nálad marad a névkártyám. Keressél megfelelő helyet, ahol elvégzik a vizsgálatot! Örülök, mert látom, nem zárkózol el. Megkérdezhetem, milyen körülmények közt élsz? Azt látom, szerencsére egyenesbe kerültél. Ha fiatalon ilyen szép kocsid van, és így tudsz öltözködni, aligha lehet anyagi gondod. Nekem öröm, hogy ember lett a lányomból. - Férjem van, hivatalosan majdnem egy éve, a valóságban másfél éve, és van egy négyhónapos kisfiam. Tudom, hiszékeny és naiv vagyok még mindig, pedig a munkámban megemberesedtem. Ahogy kimondtam, van egy kisfiam, tenyerébe temette arcát, és ismét sírni kezdett. Igen, úgy éreztem, ő az anyám, de nem mondtam neki. Egyszer keményen megfizettem a hiszékeny119

ségemért. Felnőtt lettem. A szívemben úgy éreztem, az anyámmal találkoztam, de ez az én titkom. Ránéztem az órámra, és tudtam, sietnem kell, mert Robika otthon biztos balhézik. - Megbeszéljük a férjemmel. Ne haragudj, mennem kell, mert a kisfiam biztos nagyon éhes. Nem adom meg az elérhetőségemet, de ha úgy döntök, elfogadom a magyarázatodat, meg fogod érteni, miért vagyok óvatos. Nagy árat fizettem azért, hogy most családom van. Ezt semmiképpen nem kockáztatom. - Megértelek. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál a találkozásra. Felálltam, ő is felállt, és magához ölelt. Nem volt ellenemre, hogy a pusziját viszonozzam. - Menjél, Jutkám, én maradok, amíg nem látom, hogy elmentél a parkolóból. Véletlenül se szeretnék félreérthető helyzetbe kerülni, hiszen ha egyszerre indulunk, akár mehetnék utánad. Nem teszem. - Köszönöm szépen.

120

Az élmények - Tessék, itt vagyok Ditkám, angyalom. - Elindultam hazafelé. Robikám, ülsz? Olyat fogsz hallani tőlem, ami meghaladja mindkettőnk fantáziáját. Találkoztam az anyukámmal. - Sprechen die ungaris?! - Igen, drágám, beszélek magyarul. Rendőrségen az anyukám fogadott, Dr. Kristóf Emese, gyermekorvos. - Remélem, jön veled, mert orvosra van szükségem, úgy fáj a fejem miattad, Robika pedig utánad sír. Meg kéne szoptatni, de hát érthető okból nekem nem áll módomban. - Aranyosak vagytok, sietek. Én őt szoptatom, te meg az anyukáját. - Ez nem igaz. Elkezdett muzsikálni a telefonom, beszélek veled, és Robika figyel. Egy hang nem jön ki a torkán. Honnan tudja, hogy veled társalgok? - Eddig sírt? - Mióta elmentél, csinálta a műsort, most meg hallgat. - Sietek, szétbontom a vonalat, zavar a vezetésben. Szia. - Vigyázzál, kis Zsebibabám! Robika, mindjárt itthon az anyu. Okos ez a gyerek. Megértette, amit mondtam neki. Micsoda?! Talált magának egy anyukát? Ez fantasztikus. Biztos valamit rosszul értettem. Juditkám, siessél! Eddig a fejem fájt, most meg még az oldalamat is furdalja a kíváncsiság. Felvettem a kis prücsköt, és kimentem vele a kapuhoz, várni az anyuciját. Esküszöm, Robika észrevette a piros Renault-t, ahogy befordult az utcába. Hálátlan kutya. Anyukája kiszállt a kocsiból, de úgy, hogy még az ajtót sem csukta be maga után, karjába vette, és egyből elkezdett nevetni. - Fütyülök rád, kis Kurucz. - Robikám, rendezd el az autót, én meg besietek, hogy mielőbb ehessen, aztán gyere, és mesélek! Sugárzik a boldogságtól. Igaz, ha jól hallottam, minden oka megvan rá, ráadásul nekünk is nagyon hiányzott. Mikor beértem a szobába, ment az etetés, és kinyílt a szövegláda. Úgy mesélt, mintha nem is akarna levegőt venni. - Picit húzzad be a féket, Ditkám! - Izgalomban vagyok. Szeretném hinni, minden igaz, amit hallottam. Tény, nagyon hasonlítunk egymásra. - Próbáljunk logikusan gondolkodni! Mi érdeke származhat belőled? - Öltözékéből ítélve, semmi. Ha szegény lenne, ma már fűződhetne érdeke hozzám. Csodálatosan volt felöltözve. Robikám, az nem kölcsönruha és ékszerkollekció volt, amit láttam. Kulturáltan beszél, amiből következik, nem iskolázatlan. - Tudod, óvatosnak kell lenni még akkor is, ha a szíved mást diktál. - Vedd ki a retikülömből a névjegykártyáját, és olvassad el!

121

Kivettem, többször elolvastam, mert gyanús volt a munkahelye a hölgynek. Átszaladtam az irodába, megkerestem a régi, több évvel ezelőtti bejegyzéseket, amiket még Ági készített, meglehetősen felületesen, de nem csalódtam a memóriámban. Mentem vissza, kezemben a füzettel az anyukához, aki még mindig szoptatott. - Juditkám, Dr. Schuller Lajos a magánklinika igazgatója. Majdnem három évvel ezelőtt dolgoztunk együtt utoljára. Pontosabban, akkor közvetítettem ki neki embereket őrző-védő munkára. Visszamegyek, megnézem a számítógépben is, hátha valamire még rátalálok. - Ő volt a férje, de meghalt, ahogy mondtam. A férjezett neve: Dr. Schullerné Dr. Kristóf Emese (igazgató főorvos). - Mindjárt jövök. Fantasztikus, még a doktornő nevét is megtaláltam. 2007 januárjában személyesen beszéltem vele. A fejemhez kaptam. Az nem lehet igaz, hogy Juditkám anyukáját ismerem. Nem tudtam az arcát visszaidézni. - Édesem, az anyukádat személyesen ismerem, de nem emlékszem az arcára. - Mi a véleményed a dologról? - Próbálok az ésszerűség határán belül maradni, de átragadt rám a szenvedélyességed. Ha ez igaz, akkor az érzelmeken kívül más érdeke nem kötheti hozzád. - Olyan kocsija van, hogy hét nyelven beszél. Mellette parkoltam, az ő Audija mellett. - Ha sem anyagilag, sem egészségileg nincs rád szorulva, akkor valóban csak az érzelmek jöhetnek számításba. Gondold meg, neki még kára is származhat belőled. Téged nem, de őt megvethetik, hogy hirtelen lett egy felnőtt lánya. - Ezek szerint nem látod értelmét az orvosi vizsgálatnak? - De igen. 99.99 százalékban meg tudják állapítani, hogy vérszerinti gyereke vagy. Erre feltétlenül szükséged van. Helyes, hogy egyből nem borultál a nyakába. Most miért sírsz, te kis buta? Letetted Robikát, aztán sírás a következő program? - Nem tudom, lehet a tudatalattim dolgozott bennem, de esküszöm mindenre, ami szent előttem, rajtad kívül soha senki nem ölelt meg úgy, mint ő. Felálltam, hogy indulok, ő is felállt, és magához ölelt. Ha tíz másodperccel előtte szóban kér engedélyt rá, valószínű nemet mondok. Ő azonban jóval előbb is mondta, csak egyszer ölelhessen magához az életben, már attól sokkal boldogabb lenne. Megölelt, és képzeld el, én is őt! Megpusziltuk egymást, abban a pillanatban valami nagyon megváltozott bennem. Nem szóltam semmit, csak kisiettem a parkolóba. Ő pedig nem jött utánam, mert közölte még előbb, majd ha én elmentem, nehogy gyanúba keverje magát, hogy esetleg követ az úton. Ha nem akarom, semmit nem kell magamról elmondani. - Juditkám, ha az ölelését úgy érezted, akkor ő az anyukád. Viszont a vizsgálatot el kell végezni, ha egymásra találtatok, ez nem lehet akadály. Minden kétséget örökre ki kell zárni. - Tudsz ebben segíteni nekem? - De hát ő az orvos. - Rám bízta, nehogy kételyeim legyenek, ha ő intézi. Azt mondta, intézkedjek, ha úgy gondolom, a költségeket pedig állja. - Milyen igaza van. Rendben, megoldjuk. Örülnél, ha kiderülne, ő az anyukád? - Nagyon-nagyon-nagyon.

122

- El tudnád felejteni a huszonhat évet? - Remélem, te is úgy látod, jó úton haladok. Boldog vagyok, és tudatosan próbálom irtani magamból a bennem lévő keserűséget. Kárpótolt az élet. Tavaly születtem a kettőnk boldogságára. Ő is megszenvedte a hiányomat, hiszen nem lett több gyereke. Ráadásul azt nem is mondtam neked, őt is megerőszakolták, csak rosszabbul járt, mint én. - Vajon most mit gondolhat magában? - Nagyon szomorú, mert nem sokkal biztattam. Meglehetősen távolságtartó voltam. - Nana, kis huncut! - Jól van, igazad van. Neki is jólesett az ölelés, nem csak nekem. Olyan a haja, mint az enyém, egyáltalán nem ősz. Egyforma magasak vagyunk. Nagyon szép őzikebarna szemei vannak. - Neked is. - Mi lesz, ha az anyukám? - Biztos, hogy az anyukád. Istenem, van, akinek egy sincs, neked meg kettő is lesz. - Olyan hülye vagyok. Az jutott eszembe, Robikának saját orvosa lesz. - Orvosból túlkínálat van, momentán egy kőművest jobb néven vennék. Különben is, kell nekünk, hogy a gazdag orvosok lepipáljanak? - Mi is gazdagok vagyunk. Ha nem lennénk, azt se bánnám. Boldog tudnék veletek lenni egy szoba-konyhás lakásban is, csak legalább a vécé benn legyen. - Nosztalgiázol, édesem? - El is felejtettem, hogy Izabellát lecsukták. - Úgy kell neki. Nem megyünk hozzá beszélőre. Csillagom, varázsló vagyok, teljesíteni szeretném három kívánságodat. Mondjad, mik azok? - Hármat nem tudok, csak kettőt, de azokat kitalálod, mert ismersz. - Tőled szeretném hallani! A varázserőm olyan, csak akkor teljesülhet. - Első kívánságom, legyen anyukám, és ő legyen az! Második, szülessen egy kislányunk Robika mellé. - Az első jó úton halad, ami pedig a másodikat illeti, remélem, még alkalmas rá a varázspálcám.

123

Izgalom Nem vagyok boldog. Ma ment ellenőrizni a kocsmámat, és féltékeny vagyok, nehogy az a kis dög behálózza. Éppen ezért eldöntöttem, többször fogok neki telefonálni. - Tessék, Kurucz Robika! - Itt meg Kurucz Juditka. A Robika név nem téged illet. - Mely okból? Nem, kisasszony, azt a fehéret kérem! - Robikám, hol vagy? Csak nem bugyit vásárolsz a szerelmednek? - Nem, azt nem szeretem, mert akadályoz. - Igazad van. Le is veszem, ami rajtam van. Kényelmesebb nélküle dolgozgatnom. - Azt próbáld meg! Nem, a feleségemmel beszélek, nem önnek szóltam. Igen, ez jó lesz. Juditkám, visszahívlak, megyek a pénztárhoz fizetni. - Várom a hívásodat! Közben cseng a vonalas telefon a könyvtárszobában, megyek felvenni. Anyuka hívott. Először az unokája után érdeklődött, majd másodjára, hogy mi van a házzal, a házukkal, amiből kiköltözött az előző tulajdonos. Milyen aranyosak voltak anyukáék. Robika nevére vették meg a házat. Persze, mindent Robi intézett, ők csak elküldték a pénzt, amit addig ügyvédnél helyeztünk letétbe, míg nem ürítették ki a házat az előző tulajdonosok. Aztán hívtunk szakembereket, akik mindent végigvizsgáltak, és természetesen ők végzik a renoválást is. Anyukáéknak megmutattam fényképről, milyen tapéták jöhetnek számításba, és ők választottak. De lesz itt parkettacsiszolás meg lakkozás, valamint a nyílászárók mázolása is. Majd ha minden elkészül, utána csináltatunk egy kaput a két telek közé. Úgy néz ki, sikerül eladniuk az ottani házukat, meg az autókat, de vannak telkeik is kinn, Amerikában. Mindent pénzzé tesznek, mert nem kívánnak látogatóba sem visszamenni. Azt mondták, legfeljebb, ha majd az unokájuk kíváncsi lesz Amerikára. Megjegyzem, én is kíváncsi lennék. Merem remélni, egyszer eljutok oda. Fantasztikus, milyen álmaim vannak, ráadásul elérhetők. Augusztus végén szándékoznak hazajönni. Tudom, nekik ez nem a hazájuk, de mi Robival így mondjuk. - Tessék, Kurucz vállalkozás! Bocsánat, nem néztem a displayt. Szia Robikám. Mire jutottál? - Vettem szép tapétákat, amilyeneket tegnap anyukának megmutattál Skype-on. - Mi volt az a fehér akármi, amit vettél? - Most nem akarom megmondani. Mindjárt otthon vagyok. - Megyek, mert Robika sír. Szia. Mit titkolódzik megint előttem? Múltkor is feltűnt, amikor játszott velem, Robika elkezdett sírni. Most olyat mondott a telefonban, ami nekem fájt, lehet, ezt is megérezte, azért sírt fel? Egyik betegségből esek át a másikba. Bolond, féltékeny vagyok. Mímelem a munkát az irodában. Mi lehetett az a „fehér”? Megérkezett. Nem mentem ki elé. Nem fogom puszilgatni, mert kiderül valami turpissága, aztán verhetem fejemet a falba. - Hol van az én Juditkám? Mak-mak. Tudod, nyuszi, ő az én egyik kincsem, a kis Juditkám. Juditka! Ő pedig a te angóranyuszid. Ugye, milyen szép fehér? - Jaj, de aranyos! Add ide, hadd pusziljam meg! Ezt nekem vetted vagy Robikának?

124

- Van egy javaslatom. Mi lenne, ha előbb engem puszilnál meg, annak örömére, hogy hazaértem? Ez a te nyuszikád. Ez az a bizonyos fehér valami, amit nem akartam telefonban elárulni. Úgy gondoltam, felakasztod a kocsidba, a belső tükörre. - De kár. Nem lehet, hogy velem aludjon? - Minap még az volt a kívánságod, szülessen egy kislányunk is. A nyuszi aligha fog áldott állapotba hozni. Nem engedem át a helyemet a nyuszinak. Viszont eszembe jutott valami. Felállt, miközben ölelte a nyusziját, végre én is megkaptam, amit megérdemeltem. Felhajtottam a szoknyáját. Látni persze azonnal láttam, nem vette le a bugyiját, ahogy telefonban fenyegetőzött, de biztos, ami biztos, kézzel is meg akartam győződni róla. Jelentőségteljesen rám nézett. - Mit látsz rajtam olyan érdekeset, Zsebibaba? - Nem tudom, melyikünk bolondabb, de tény, te vagy nagyobb tömegű. Azért mondom, mert mindketten féltékenyek vagyunk, alighanem ok nélkül. - Nem érdekelsz, akkor is megsimogattalak. Barna kislány, csitt, csitt, csitt! Súgok néked valamit a fülecskédbe. Este alkotunk. - Minden nap azt csináljuk, de az eredmény késik. Nem baj, akkor is anya vagyok. Hogy van az Ágika? - Ágikát fenékbe billentem. - Nana! Én is ott leszek! - Laci gürizik, van mellette egy másik fazon, aki segédkezik. Ági nem is került szóba. Gondolom, valahol strabancolt. Átutalta a havi járandóságodat. - Megkaptam. De nem szeretném, ha ezért felhívnád a volt barátnődet. - Hívja a radai rosseb. Juditkám, várjál, hova a fenébe tettem? Megvan. Itt ez a cédulka. Holnap reggel nyolcra ennek a kórháznak a laboratóriumába fogsz elmenni mintavételre. - Nyolcra? - Igen, pontosan nyolcra. Megjegyzem, nem is olyan olcsó ez a vizsgálat. - Anyukám honnan fogja megtudni? Jézusom! Ne haragudj, jólesett kimondanom, pedig lehet, csalódni fogok. - Kis butám. Miért haragudnék? Drukkolok neked. Valószínű, már tudja, mert a kórház kiértesítette, de neki későbbi időpontot adnak, hogy ne találkozzatok. - Helyes. Újabb izgalom. Azt mondta, nyálmintát vesznek tőlünk. - Nem értek hozzá. Azt gondolom, mindegy, milyen testnedvet alkalmaznak. Valamelyik nyílásodat megcsapolják majd. - Mit nyihogsz, te bolond Robi? - Eszembe jutott, este szeretkezünk, de szokásodhoz híven úgy alszol el. Reggel nem mosdasz, aztán a laboratóriumban onnan veszik a mintát. - Malac vagy. Szeretnéd, ha kiderülne, nem vagyunk rokonok? - Nagyon nem szeretném. Semmi szükségem egy depressziós csajra. Márpedig tuti, a csalódástól magadba zuhannál.

125

- Tudod, édes, vele nem csak anyukát kapnék, hanem büszke lehetnék rá. Úristen, nekem főorvos anyukám? - Emlékezz rá, mindig mondtam, nem akárkik lehetnek a felmenőid. Juditkám, ő az anyukád. Egyszerűen nincs más magyarázat a cselekedetére. - Akkor mi van, ha tényleg az anyukám, de a vizsgálat nem igazolja? - Boldog vagyok. Hívjad fel az őseimet, ők értenek hozzá! Nyálmintát vesznek, vagy hajmintát, és gondolom, nem a laborban. De hát rajta van a papíron, hová kell betipegned. - Elviszel? - Persze, elkísérünk mindketten. Nem is engednélek ilyen idegesen autót vezetni. - Nem a holnaptól félek, hanem az eredménytől. Ugye, nem lehet az, hogy egy komoly nő ne mondjon igazat? Olyan szép, okos és mondta, hasonlítok rá. Szép, nagy autója van. - Ez az, ami nem biztos. Bárkié lehetett az a kocsi. Elvégre is nem indult veled együtt. - Csúnya vagy, mert ki akarsz ábrándítani. - Nem akarlak. Azt állítom, az autó nem meggyőző számomra. A megérzésed, de főleg a hasonlóságotok sokkal többet nyom a latba. - Kétszer is sírva fakadt. Másodszor, amikor megtudta, hogy van egy kisfiam. - Látod, ez sokkal komolyabb érv, mint egy luxuskocsi. Viszont ha lesz anyukád, javaslom, írjad meg az életedet könyvben, mert ilyen aligha van még egy a földön!

126

Ideges várakozás Fene se érti ezt a munkamorált. Robi és köztem több, mint huszonegy év a korkülönbség. Indíttatásunk nagyon különbözött. Ő a kemény román diktatúrában volt fiatal, én pedig, mint intézeti gyerek tanultam meg a munka becsületét. Az emberek panaszkodnak, nincs munkájuk, nem tudnak elhelyezkedni. Ha pedig sikerül, ím, jó egy év alatt három embertől is meg kellett válnunk, mert a munkát temetni akarták. Most azon bosszankodom, anyukáék házához egyszerűen nem jelent meg a felfogadott parkettás. Pedig Robi nem éhbérért dolgoztatja az embereket ott sem. Mikor rátelefonált, az illető pofátlanul közölte, holnap szándékozik jönni, ma nem ér rá. Még szerencse, hogy Robi beszélt vele. Én nem mertem volna határozottan elutasítani. Itt van minden anyag a munkához, ki van kölcsönözve a csiszológép, és az ember lazán a képünkbe vágja, a szóbeli megállapodásnak nincsen nyoma. Robi mérges lett, és elküldte a francba. Majd felöltözött, és elrohant, ki tudja, hova, mesterembert keresni. Egyszerűen borzalom. Idegeskedek a parkettás miatt, mert július vége van, és nemsokára jönnek anyukáék, de a ház még nem lakható. Idegeskedek, mára ígérték a kórházban vagy a laborban, vagy mit tudom én, hol, hogy elkészül a vizsgálat, és Robi mehet az eredményért, ami hivatalosan igazolja, anyára találtam, vagy maradok árva, ami persze már nagyon nem igaz. Nincs olyan éjjel, hogy ne álmodnék vele. Érzem, ő az anyukám, és mégis elutasító, rideg voltam. Több, mint három hét telt el azóta, hogy a kapitányságon találkoztunk. Ő biztosan tudja, én vagyok a lánya, és azóta egyedül szomorkodik. Nincs senkije, csak én. Nekem családom van. Drukkolok, Robi hozza a tanúsítványt, ami egyértelműsíti, igen, ő az anyukám. Nagyon fogom szeretni, ahogy ő is engem. Még ez a fogalmazás is rosszulesik, hiszen, ha őszinte akarok lenni, most is szeretem. Magam elé tudom idézni a szemeit, a szavait. Könyörgés volt a tekintetében, hogy bocsássak meg neki. A szemét férfiak. Azt hiszem, a vele való találkozás kapcsán gondolkodtam először el rajta, én anno milyen szerencsés voltam, mert nem maradtam terhes. Most lenne egy kamasz gyerekem, és nem tudnám, ki az apja, csak azt, hogy egy szemét, csibész alak. Soha nem fogom megtudni, engem ki nemzett, de nem is akarom. Nem fogom őt bántani a buta kíváncsiságommal. Elég annyit tudnom, két szemét alak közül az egyik. Picurkát kezdem szoktatni a normális étkezéshez. Eldöntöttem, tápszereket, ha nem muszáj, nem vásárolok neki. Sokat olvasok a csecsemők táplálásáról. Főzőcskézek, és lassan igyekszem szoktatni az étkekhez. Egy hónap múlva pedig beköszönt Kuruczéknál a Kánaán. Itt lesz anyuka, akiben tökéletesen megbízom. Unokája a szeme fénye. Nem hiszem, hogy van ember a földön, aki ilyen merészet tud álmodni, amiben én egyre inkább benne élek. Hurrá! Kezdhetem elölről a főzést, mert sikerült leégetnem a spenótot. Tiszta szerencse, spenót a kedvenc ételeim közé tartozik. Álmomban is el tudom készíteni. Kurucz Ditka, ez most nagyon mély álom volt, hogy a spenót lekozmált közben. Kezdjük elölről, de előtte összeszedem gondolatilag magamat. Türelmetlen, ideges vagyok. Robi, gyere, mert szétrobbanok! Mint anya, pontosan tudom, milyen, amikor az ember várja a születendő gyermekét. Persze, problémák adódhatnak a szülésnél, de joggal bizakodhat, ha a terhesség alatt egészségesen élt. Ám, ha egy anya születik, akkor csak az illúzió, amiben némileg kapaszkodni lehet. Milyen furcsa. Mióta Robit ismerem, fel sem vetődött bennem, az anya utáni vágy. Picurkám születése után pedig elmúlt az árvaság érzése is. Ő az enyém. Ha kiderül, mégsem az anyám, borzasztóan fog fájni. Nem bánhat velem így az élet. Jó vagyok, senkinek nem ártok. Senkinek nem ártok? Annak a családapának sem, akit egyetlen fegyelmezetlenségéért kirúgok? De hát, ehhez szoktattak hozzá. Minden negatív cselekedet megtorlást vont maga után, és a felettes döntésében nem játszott szerepet az ember. Ugyanezt csinálom, most fogom kapni érte a büntetést. Ő nem az én anyukám. Hiába szeretném, tréfát űz velem az élet. Robi,

127

Robikám, gyere már! Nem akarok telefonálni. Hátha azzal ártok. Igenis, mutatom, nem vagyok türelmetlen. Ez ő. Megállt a kapu előtt a kocsija. Nem megyek ki. - Szia, konyhatündérem! Mi ez az égett szag? - Szia, Robikám! Ilyen a te konyhatündéred, elmélázik, és leégeti az ételt. - Nem baj, akkor is az enyém vagy, legfeljebb együtt halunk éhen. - A spenót főleg Robika számára készült volna. - Idegeskedtél, hogy nem találok másik parkettást? Képzeld el, már dolgozik a szomszédban! - Tessék?! Ja, igen. Nagyon ideges voltam, de ezek szerint sikerült. - Hazafelé valami idétlen zenét nyomattak az autó rádiójában. Magam elé képzeltem meztelenül Robikát, és arra gondoltam, anno nekem is olyan kis kukim lehetett? - Mondjad, mi az eredmény! - Az majd húsz év múlva fog kiderülni. Tény, minél kisebb a kuki, annál több helyre lehet bedugni. - Nem tudom, milyen kukiról beszélsz, és nem is érdekel. Átölelt, leült az egyik székre, és ölébe ültetett. - Nézzél a szemembe, te kis füllentős angyalkám! - Ne haragudj! Momentán érdeklődési körömben úgy a kuki, mint a parkettás, háttérbe szorult. - Nem hogy én nem haragszom, de anyukáék sem haragudnának, ha megtudnák, ma az én Juditkámnak nem a parkettás miatt fő a feje. - Nagyon szeretem a szüleidet, anyukádat pedig sajátomnak tekintem, ezért nem szeretném, ha megtudnák, engem ma elsősorban más idegesít. - Óvatosan a fogalmazással! Nem biztos, hogy anyukád örülne neki, ha sajátodnak az enyémet tekintenéd. Illetve, megegyezünk. Az enyém a tiéd, a tiédet pedig majd én tekintem a sajátomnak. - Tudod az eredményt? - Nem tudom, csillagom. Helytelen lenne, ha előbb tudnám meg, mint az illetékes. - Megkaptad az eredményt? - Látod, szívem milyen szenilis a férjed? Kinn maradt a boríték a kesztyűtartóban. - Megyek, behozom. Olyan lendülettel ugrott fel a törpe az óriás öléből, hogy csak a bejáratnál tudott elkapni. - Nem borzolom tovább az idegeidet, miközben cseppet sem közömbös számomra sem, mit tartalmaz a boríték. Tessék, bontsad ki, és olvassad el! Tudnak a magyarok jó minőségű ragasztókat gyártani. Alig bírtam úgy kinyitni idegességemben, remegő kezekkel, nehogy véletlenül megsérüljön a boríték tartalma. Kinyílt, és kezemben az összehajtott papírral, elhomályosodott a szemem. Nem akarom, hogy ne legyen anyukám. Itt van kezemben a bizonyság. Akartam, hogy Robi olvassa el, de nem vállalta. Hosszú szöveg, én a számokat kerestem először, amik majdnem a végén voltak. Nem tudtam megszólalni. 99,99 százalék, hogy ő az én anyukám. Megtaláltam a számokat. Szemeim

128

könnybe lábadtak. Nem jött ki hang a torkomon. Két karommal átöleltem Robi nyakát, fejemet a vállára hajtottam, úgy zokogtam. - Ne légy szomorú, angyalkám! Nem olyan szörnyű csapás, ha az ember rátalál az anyukájára. Nekem negyvenkilenc éve van, és soha nem szomorkodtam miatta. Folytak a könnyeim, és az én nagy mackóm szavai után elkezdtem nevetni. - Úristen, mit csináljak?! Megzavarodott a feleségem. Honnan szerezzek egy orvost hirtelen? Azt hiszem, nem sebészre van szükség, de még belgyógyászra sem. Egy gyerekorvos, aki sokkolni tudná ezt az óvodás kislányt. - Mi a véleményed róla? Anyukám tudja az eredményt? - Ja, a véleményem? Ha másfél éve nem zúgtam volna beléd, most tuti megtörténik. Arany szíved van, kicsi Ditkám. Anyukád eddig is tudta. Nem neki volt szüksége a vizsgálatra. - Szeretnék vele beszélni. - Mi az akadálya? Akár személyesen, akár telefonon el tudod érni. Jobb helyzetben vagy, mint ő. Ugyanis minden fontosat tudsz róla, míg ő semmit rólad. Menjél át vagy az irodába, vagy a könyvtárszobába, és hívjad fel! Nem kívánok jelen lenni, hogy zavartalanul beszélgethess az anyukáddal. Isten veled, Kurucz Judit!

129

Ditkának elment az esze Bementem a könyvtárszobába. Nem kellett elővennem a névjegykártyáját. Bár soha nem hívtam még, de minden elérhetősége a fejemben volt. Úgy döntöttem, inkább a vonalas számát hívom, mert a mobilt biztos ő veszi fel, és ha kérem, addig is palástolom zavaromat. Felemeltem a készülékről a kézibeszélőt, majd visszatettem. Közben arra gondoltam, milyen aranyos az én férjem. Előtte még inkább ideges lennék. Eszembe jutott a szóbeli érettségi. Az a várakozás volt hasonló számomra. Becsületesen tanultam négy évig, mégis ott és akkor úgy éreztem, semmi nem maradt meg a fejemben. Ugyanakkor tudtam, ha rosszul sikerülnek a vizsgáim, azt a szégyent nem élem túl. Álltam a nappaliban, mint egy rakás szerencsétlenség. Simogattam a telefont, közben szakadt rólam a víz. Igen, szívemben hetek óta éreztem, ő az én anyukám, de majdnem huszonnyolc évesen először kiejteni a számon, hogy „anyu”, ezt éreztem a legnehezebbnek. Judit, légy határozott! Nagy lélegzetet vettem, és a másodszori bebillentyűzés sikeres volt. Megszólalt a vonalban a csengetés. - Tessék, Schuller-klinika, Kristóf doktor! - Szia, anyu! Én pedig Karácsonyi Judit, a megtalált lányod vagyok. Ne haragudj! Még soha nem ejtettem ki ezt a szót a számon! Legalábbis érzelemmel megtöltve biztos, hogy nem. - Juditkám, kettőnk közül haragra kizárólag neked van okod. Ezek szerint megkaptad a vizsgálat eredményét? - Igen. Pár perccel ezelőtt kaptam kézbe a bizonyosságot, de szívemben eddig is éreztem. Nem tudtam többet mondani. Zokogtam. Ő sem beszélt, neki is potyogtak a könnyei. Lehet, percek teltek el csendben, majd én vettem erőt magamon. - Nagyon szeretnék veled találkozni. - Én is. Három óra utánra szabaddá tudom tenni magamat, ha az neked megfelelő. - Én tudok alkalmazkodni, mert lényegében a magam ura vagyok, kivéve a férjemet és a fiamat, akik rendelkeznek az időmmel. Soká lesz az még! Most azonnal szeretném átölelni az anyukámat. Férjem azt mondta, üljek kocsiba, és keresselek fel! - Az első igazi találkozásunk kettőnkre tartozik. Mivel ez munkahely, bárki váratlanul bejöhet az irodámba. Olyan boldog vagyok, hogy elment az eszem. Döntöttem. Dolgozzon, akinek kedve van hozzá, nekem szemernyi sincsen. Fél óra múlva elindulok a klinikáról, akár nálam, akár nálatok találkozhatunk. - Célszerűbb nálunk, legalább megismered a családomat. Nem beszélve arról, az unokádat addig megetetem. Majd vele együtt várjuk a nagymamáját nagy-nagy szeretettel. Lediktáltam a címünket, aztán vagy háromszor köszöntünk el egymástól a viszontlátásig. Kimentem a konyhába, és láttam Robi ingén, elkészült a spenót. - A nemjóját! Ilyen feldobottnak akkor láttam a nagyságos asszonyt, amikor egyértelműen kiderült, hogy megáldottam. - Szerintem logikus. Csodálatos érzés volt kismamának lenni. Különben pedig légy kedves szalonképessé tenni magadat, mert mindjárt jön az anyósod! Igaz, én is szerelést igazítok. Meg se vártam, mit reagál, eltűntem a fürdőszobában. Közben eszembe jutott, illenék valamivel megkínálni, de rögtön el is vetettem a dolgot. Jobb, ha később ismeri meg hiányosságaimat. Bár Robi meg van elégedve a főztömmel. Megszólalt a könyvtárszobában a telefon. Nem szoktam csúnyán beszélni, de most kijött a számon pár indulatos kifejezés. 130

- Ditkám, muzsikál a telefonod! - Ott rohadjon meg, ahol van! Nem érek rá. - Rendben, de akkor legalább siessél, mert nekem is szükségem lenne a fürdőszobára! - Máris jöhetsz, én megyek ruhákat válogatni magamnak! Berohantam a hálószobába. Kinyitottam az akasztós szekrényt, meg a fehérneműset is. Ránézésre semmi nem felelt meg az igényeimnek, ezért kénytelen voltam telerámolni a szobában minden erre való alkalmatosságot, hogy szabadon válogathassak. Robika felébredt, és nézte a hülye anyját. Vagy nem talált okot a sírásra, vagy megijedt a látványomtól, tény, csak nézett szótlanul. Vigasztaltam magamat, nem baj, ha kifutok az időből, hálószobában úgysem fogadunk vendégeket, itt lehet remazuri. Majd melltartóban és csipkés bugyiban azon nevettem, az anyukám nem vendég, ezen felül, aligha fontos a számára, milyen alsónemű van a lányán. Sminkelésnél remegett a kezem, mert gondolatban az ablaknál voltam, hogy figyelhessem, mikor érkezik. Robi átment az irodába, és vitte a telefonomat is, mert megint muzsikált. Végre elkészültem úgy, hogy magamnak is megfeleltem. Ránéztem az órámra, és irány az ablak, hogy függöny mögül stírölhessem az utcát. Utólag szégyelltem magamat, mert oda sem néztem Robikára. Tanulnom kell ezt a többszerepes életet. Ami biztos, azokban a percekben bármi lehettem volna, de anya nem voltam. Igen, ez az ő kocsija. Sokszor álmodtam vele. Nem megyek ki, megvárom míg becsenget. Kiszállt az autóból. Büszke voltam. Ő az én anyukám, aki a munkahelyéről jön, de kifogástalan az öltözéke és a frizurája is. Született úrinő. Nagyot dobbant a szívem, amikor megnyomta a csengőt. Picurka elkezdett sírni a hálószobában. Valószínű, születése óta első alkalom, hogy nem hozzá rohanok ilyenkor. Előbb kaput nyitok, majd azután megvigasztalom a kis törpét.

131

Gyászolnak, csak nem tudják mit Egymásra mosolyogtunk, miközben remegő kézzel zártam a kaput. Aztán összeölelkeztünk, és többszörös indíttatással arra törekedtem, minél előbb a hálószobában legyünk. Részint Robika miatt, másrészt, mert nem tartottam ildomosnak kinn a kapunál sírni. Fél órával azelőtt úgy gondoltam, vendéget nem fogadunk a feldúlt hálószobában. Most eszembe sem jutott. Figyelmem csak arra terjedt, hogy elnézését kérjem a szétdobált holmijaim miatt. Ez szép. Leülni véletlenül sem lehetett sehova. Anya és lánya egymás mellett, vagy egymással szemben állt, karomon a kis csöppség, aki elhallgatott. Sőt! Biztatóan mosolygott a nagymamájára. Nesze neked, smink! Megint elkezdtem itatni az egereket. Anyu elvette tőlem Robikát, és babusgatta. Fiam pedig ölelgette a nagymamáját. Kész, megtörtént az ismerkedés. Muszáj volt megkönnyeznem. - Három hete furdal a lelkiismeret, mert nem hittem neked. Itthon Robinak (a férjemnek) sokszor elmeséltem a pillanatot, amikor felálltunk, összeölelkeztünk, és akkor valamit megéreztem. - Juditkám, ez alatt a pár hét alatt szenvedtem, mint a kutya, de hol van ez a szenvedés ahhoz képest, amit én okoztam neked? Sajnos többször gondoltam arra, soha többé nem látlak, hiszen semmi nem szól mellettem. A te szemszögedből ítélve örülök, hogy nem voltál felelőtlen önmagaddal. Nem a szívedre, hanem az eszedre hallgattál, és megvártad az eredményt. - Csak közben házon kívül tartózkodott az eszem. Robi mondta is, ha kiderül, nem mondtál igazat, akkor én összeroppanok idegileg. Túl sok szenvedést kellett átélnem. Másfél év boldogság jutott eddigi életemben. Az persze igaz, ez felhőtlen boldogság. - Joggal gyűlölhetnél engem a múltadért. - Nem volt anyaképem. Nem foglalkoztam vele, kik lehetnek a szüleim. Amint hallom, Robikám érkezik az irodából. Anyukám, bemutatlak benneteket egymásnak: Ő az én nagy mackó férjem, aki megismertette velem, mi az, hogy szeretni, Ő pedig az anyukám, aki ezt az érzést, hiszem, örökre táplálni fogja bennem. - Csókolom a kezét, Kurucz Róbert vagyok, Kurucz Judit kiváló édesanyának, feleségnek és irodavezetőnek a személyi testőre. - Üdvözlöm, Kristóf Emese. Egyben szeretném ajánlani, hogy tegeződjünk! Imponáló a humorod, de nekem oldódnom kell, mert még nem tudom elhinni, hogy itt vagyok. - Robi a szó legszorosabb értelmében a testőröm is. Sőt, majd elmesélem, volt amikor fizikailag kellett, hogy megvédjen. Ami pedig a Kurucz nevet illeti, már akkor ezt használtam, amikor még nem házasodtunk össze. Nem akarok Karácsonyi lenni. - Megértelek. Azért megjegyzem, a Judit név találó volt, mert ha anyai felelősséget éreztem volna, akkor most Emese Judit lennél. Véletlen egybeesés. Örültem, hogy Robi a bemutatkozásnál kezet csókolt anyunak. - Juditka, Krasznai urat hívjad vissza, mert valami kínai szöveget adott elő nekem olyanról, amiről gőzöm nincsen! - Majd visszahívom, téged arra szeretnélek kérni, Picurkát etessed meg spenóttal! Elvette anyutól a kis törpét, és távoztak a konyhába. - Ennyire stimmeltek egymással, hogy a gyereketetésben is segít neked?

132

- Tisztába is teszi, legfeljebb Picurka néha lepisili a nadrágját. Röstellem a felfordulást. Itthoni ruhában nem akartalak fogadni, időm pedig kevés volt a rendrakáshoz. - Butaság, ha nem vagy természetes előttem. - Otthon te sem így lehetsz felöltözve. Hozzá fogok szokni, hogy nekem is van anyukám, most még hihetetlen. Huszonnégy év intézet, aztán két év félresikerült albérlet következett, amire jobb nem emlékeznem, annyi verést kaptam a főbérlőtől két év alatt. Sírni kezdett, úgy ölelt magához. Én sem tudtam visszafojtani a könnyeimet. Hirtelen természetes lettem, mert magammal húztam a heverőhöz, és ráültünk a cuccokra. - Mondd, el lehet felejteni azt a fájdalmat, amit okoztam a meggondolatlanságommal? - Jókor léptél be az életembe. Másfél éve boldog vagyok. Szeretetben és jómódban élek. A múltamon ma már csak sztorizgatok. Hidd el, keményen megfizettem azért, hogy most szép családom van! Tudnod kell, Robi az első ember az életemben, akit megszerettem. Addig nem éreztem, mi az, hogy szeretni. Voltak jó tanáraim és nevelőim páran, de legfeljebb kedveltem őket. Ma már tudom, mi az, szeretni és betegesen ragaszkodom a szeretteimhez. Immár öten vagytok. Viszonzásul semmit nem várok tőletek, csak szeretetet. Gyengék az idegeim, mert meggyötört az élet. Másodszor éreztem, így csak egy anya tud szeretni. Ha Robiék nem jönnek vissza, talán estig sírtunk volna egymás nyakába borulva. De ő okos volt, és viccesre vette a figurát. - Lemaradtunk valamiről? Ki halt meg, hogy ilyen gyászos a hangulatotok? Picurka, nézd csak anyukádat meg a nagymamádat! Neked kéne sírnod, mert apád több spenótot tett a ruhácskádra, mint a szádba. Nevessed ki őket! Mondjad: „ne sírjatok, mert akkor nekem is sírnom kell, hiszen nekem is fáj, ami nektek.” - Igazad van, Robikám. Picurka soha nem fog ilyet érezni. Az ő élete nem lesz mostoha. Mindjárt tisztába teszem, és átöltöztetem! - Zsebibaba, a múltadat hiába siratod. Megjegyzem, biztos vagyok benne, ez alatt a három hét alatt Emese ott sírt, te pedig itt. Egymásra találtatok, örüljetek neki! - Róbert, ez nem ilyen egyszerű. Az öröm és a keserűség könnyei vegyesen jelennek meg szemeinkben. Mindig boldog leszek, ha találkozunk, és halálomig sírni fogok, ha magányomban rá gondolok, mennyi fájdalmat okoztam a lányomnak a felelőtlenségemmel. Nincs mit szépíteni a dolgon. Azért dobtam el magamtól, hogy karriert csinálhassak. Ma már nem tenném. Esküszöm, itt ültő helyemben mindenemről lemondanék, ha tudnám, soha többé nem jut eszébe az a huszonhat év. Ne hidd, hogy ez szentimentalizmus! Ha nem saját két szememmel látnám, ember lett belőle, óvatosan bánnék a fogadalmammal, de ő megérdemelné tőlem ezt az áldozatot is. Örülök, hogy felnőtt, szép lányom van, arra pedig büszke vagyok, hogy ilyen okosan éli az életét. Amit eddig tőlem kapott, abból az örökségből legfeljebb utcanő lehetne, mert lánynak született, de ő ember lett. - Olvasok, anyu, a gondolataidban, hogy ilyen közel vagy hozzám. Érzem, akár koldus is lennél az én boldogságom érdekében. - Megérdemelném a vezeklést. Juditkám, engedjétek meg, hogy én tegyem tisztába Picurkát! Adjatok ruhákat! - Parancsolj, boldogítson téged az unokád! Különben pedig le sem tagadhatnátok egymást. Bocsánat, de ezt nem hagyhatom ki! Hogy lehet két csinos nő ilyen csúnya arcú? Jól összekentétek magatokat és egymást.

133

- Anyukám, ugye nem haragszol erre a nagy mackóra sem, amikor viccelődik? De sokszor megvigasztalt engem ez alatt a másfél év alatt, mióta jó sorsom hozzá irányított. Főnök úr, vedd vissza ideiglenesen a kisfiadat, mert mi anyuval meglátogatjuk a fürdőszobát, abból a célból, hogy utána tessünk neked!

134

Ditka, a kishitű Miután lemostuk arcunkról a gyalázatot, prezentáltam minden kelléket a tisztába tevéshez, aztán csak gyönyörködtem benne, anyu hogy bánik az unokájával. Folyamatosan beszélt hozzá, a kis prücsök meg élvezte a dolgot. - Látszik, milyen szeretettel, hozzáértéssel nevelitek a gyereket. Mindenre odafigyel. - Többször előfordul, Robi játszik velem, pl. felemel a szőnyegről, Picurka pedig sírva fakad. Lehetséges, hogy félt engem? - Egészen biztos, sokat beszéltél hozzá, amikor még a hasadban volt. Ott alakul ki anya és gyermeke között az igazi kapcsolat. Természetes, hogy félt téged, vagy féltékeny, de ez mindegy. - Nem bántom Juditkát, csak ő sikongat. - Ez alatt az egy óra alatt meggyőztetek arról, mintacsalád vagytok. - Együtt tanuljuk a házasságot. Ami biztos, Juditka soha nem tudna olyat tenni, amiért akár csak szóban is bántanám őt. Én az elkényeztetett, kárpótolni kívánom minden megaláztatásáért. A nagyi, miután Picurkát átöltöztette és elaltatta, könnyek között mesélte el férje elvesztésének történetét. Brüsszelbe ment ki egy kongresszusra autóval. Az előadás reggelén frontálisan ütközött egy svéd rendszámú kocsival. Mindketten meghaltak. Férjét hazahozatta, itt Pesten temettette el. Azóta egyedül van. - Vége az egyedüllétednek, gondoskodni fogok róla. Feltéve, ha kell neked egy huszonhét és fél éves újszülött nagylány. - Esetleg neked a negyvenhét éves anyukád. Három hétig szomorú voltam. Féltem attól, hiába találtam rád, megvetsz engem, és joggal. - De hát én kértem a vizsgálatot. - A biztos tudatában még átnézhetnél rajtam. - Emese-Emese! Majd megismered Ditkát. Betegesen ragaszkodik a szeretteihez, de még a tárgyaihoz is. Egyszerre szomorkodtatok, csak nem együtt. - Ez már nem téma, anyukám. Mesélj, sokat mesélj magadról, az életedről! - Lajos is, én is egykék voltunk. Szüleink hamar távoztak az élők sorából. Hivatásunknak éltünk. Tíz évvel ezelőtt nyolcan kollégák összefogtunk, közös tőkével megalapítottuk a klinikánkat. Pár évre egy idős kollégát választottunk igazgatónak magunk közül, de hamar meghalt. Tulajdonrészét egyenlő arányban vásároltuk meg az örökösöktől heten. Demokratikus választással Lajos lett a főnök. Folyamatosan fejlesztettük eszközökkel a klinikát, és a létszám is lassan gyarapodott. Lajos halála után nem adtam el a részét. Mint többségi tulajdonos, lettem a kollektíva vezetője. Imponált a rang, de ma már szívesen lemondanék róla. Én gyógyítani szeretek, nem irányítani. Juditkám, a legbutább módon elkezdtem kutatni utánad. Nem volt kitől tanácsot kérjek, hisz egyedül maradtam. Gyámhatóságokkal, nevelőotthonokkal vettem fel a kapcsolatot. A nevedet tudtam, hiszen anno alaposan megszellőztették az újságokban a felelőtlen anyát. Az ország összes intézményét felkerestem, és pechemre az utolsónál akadtam meg. Tudtak rólad, de az istenért sem adtak felvilágosítást, viszont javasolták a népességnyilvántartót. Akkor kaptam a fejemhez, milyen hülye vagyok. A rendőrség nem adta ki az adataidat, viszont hajlandók voltak összehozni egy személyes 135

találkozót. Órámra nézve, beszámítva a telefonálásodat, immár négy órája reménykedhetek abban, hogy hozzátok tartozom. - Mintha a lányodat hallanám jó fél évvel ezelőtt. A kishitűség megtestesítője volt. Van ám nekem is anyukám, méghozzá határozott. Egy hónap múlva itt lesznek, és figyelmébe fogom ajánlani az anyósomat. Elmeséltem, milyen kardos menyecske, anyuka. Aztán csak úgy apropó nélkül megint összepuszilkodtunk. - Szeretnélek valamivel megkínálni, de nem akarok egyetlen percet sem elrabolni magamtól, amit társaságodban tölthetek. Gyere ki velem a konyhába! - Juditka! Hajnalban főztél, tessék anyukádat azzal megkínálni! Ebédnek készült, de vacsoraként is fogyasztható. - Megyek, és igaza van Róbertnek. A te főztödet akarom fogyasztani. - Ahogy gondolod. Megjegyzem, nem vagyok gyakorlott háziasszony, ráadásul hajnalban az eszem sem a főzésen járt. - Emese, csak akkor egyél a lányod főztjéből, ha nem félted az életedet! Azt mondta, vadas meg húsleves. De hát ki tudja, mit kotyvasztott? Én mindenesetre megyek az irodába dolgozni. - Csúnya vagy, vedd tudomásul! - Nem baj. Te szép vagy, ez a fontos. Én téged választottalak, te pedig egy ilyen csúnyát, mint én vagyok. Vidd a telefonodat, hogy komfortérzeted legyen a konyhában! Nyelvet öltöttem rá, aztán kivonultunk a konyhába kettesben. - Hívjad vissza, akit mondott Róbert! - Várjon az illető. A budai vár régebben vár. Veled akarok beszélgetni. Nincs helyén az eszem, amióta tudom, nekem is van anyukám. - Örülök neki, de tudod, egyforma érzés dúl bennünk. - Na tessék! Máris muzsikál ez a nyomorult. - Kurucz-vállalkozás, parancsoljon! - ... - Üdvözlöm, Krasznai úr. Most akartam visszahívni. Kurucz Judit vagyok. - ... - Sajnálom. Jó, hogy szólt, keresek másik gépkocsivezetőt a kamionra, mert holnapután muszáj kiszállítani a bútorokat Münchenbe. - ... - Arról szó nem lehet. Igaz, múltkor abban egyeztünk meg, hogy ezen a hétvégén igénybe veheti magánfuvarra a kocsit, viszont most mondta, hogy megbetegedett. - ... - Sajnálom, igazán sajnálom. Menjen táppénzes állományba, én pedig intézkedek a fuvarról! Majd ha kiírták munkaképesnek, akkor jelentkezzen! - ...

136

- Krasznai úr, cégünk nem jótékonysági intézmény. Abban az esetben veheti igénybe hétvégén az autót, ha lebonyolítja a müncheni fuvart előtte! - ... - Ez a beszéd, és majd kérem a menetlevelet is mindkét fuvarról! - ... - Viszonthallásra, jó munkát kívánok! - ... Közben Robi is megjelent a konyhában. Előkészítette a melegítenivalókat. - Édesem, ez megint milyen fuvar, amiről nem tudok? - Robikám, meg még mennyiről nem tudsz. Én szereztem, ez a feladatom, neked meg az, hogy a városban rendezzed az ügyeinket. - Tudod, Emese, ahogy itt álltok egymás mellett, mintha testvérek lennétek. Ráadásul, az irodából hallva a hangotokat, csak a témából következtettem, mikor ki beszél. Azt hiszem, jól sikerült a produktumom, mert anyukám is jóízűen fogyasztotta el. Megvárta az esti fürdetést, csak utána ment haza. Búcsúzásnál úgy egyeztünk meg, szombaton mi megyünk hozzá. Ehhez képest, másnap reggel (azaz kedden) felhívott, ha rövid időre is, de még aznap vár bennünket svábhegyi otthonában.

137

Epilógus „Az öröm, amin osztozunk, kétszeres öröm. A bánat, amin osztozunk, félbánat.” Hiszem, olyan boldog ember, mint én, élhet még a földön, de nálamnál boldogabb nincs a világon. Korosodom, ezáltal egyre bölcsebb vagyok. Ámbátor valószínűbb, elhelyezkedésem a társadalmi ranglétrán változtatta meg megélt életemmel kapcsolatos történések árnyaltabb színben való tárolását a memóriámban. Kezdem elhitetni magammal, a megélt borzalmakat álmodtam, a valóságban velem nem történtek meg. Igen, vagy nem, ami biztos, ha eszembe jut olyan epizód, ami megtorlással járt, ma már pontosan tudom, hogy kellett volna cselekednem. Kurucz Judit határozott nő lett. Ha az úton hátulról rám villognak, nem a szorongás tör fel belőlem, hanem valamiféle agresszivitás. Retorzió nélkül ma már nem lehet csúnyákat mutogatni rám, mert kellő udvariassággal, de határozottan visszautasítom. Biztos hozzájárul az anyagi jólét, bár én fontosabbnak tartom a hátteremet. Stabil szeretet vesz körül, és nem csak szűk családon belül. Mondhatnám, megy a szekér. Vállalkozásainkban elismert lettem. Ma már arra is képes vagyok, hogy a beosztott kollégákkal viccelődjek, de betartom a három lépés távolságot. Furcsa volt, amikor először tapasztaltam magamon, hogy hajlandó vagyok tegeződni arra érdemes egyénekkel. Meglepő, miközben féltékeny vagyok, Ágira már cseppet sem. Jobban megismertem őt személyesen, amikor apuka hetvenötödik születésnapját és aranylakodalmukat tartottuk saját éttermünkben. Még cigányzenekarról is gondoskodott a személyzet. Jelzem, fut az a szekér is. Az én anyukám jóvoltából, aki megfinanszírozta, immár egy vendéglátó komplexum áll a szórakozni vágyók rendelkezésére. Igen, anyu, aki sokat töprengett. Mindenáron szeretett volna anyagi javaiból nekem juttatni, de hát szerencsére mindenem megvan. Végül a nagy ünneplésen, ahol ő is jelen volt, döntésre jutott. Ha így megy a bolt, érdemes bővíteni az épületet, és természetesen ehhez majd személyzetet is alkalmazni. Robinak tetszett az ötlet. Nekiállt szervezkedni, anyu pedig fizetett. 2009. július 27 hétfő. Kevés nevezetes dátum van az életemben, ez azonban közéjük tartozik. Aznap lett számomra egyértelmű, nekem is van anyukám. Egy csodálatos nő, akire felnézek. Emlékszem, előző nap olyan ideges voltam a várakozás bizonytalanságában, hogy érdemi megnyilvánulás minden téren távol került ideiglenesen tőlem. Még Robi közeledését is visszautasítottam. Ami persze csak annyit jelentett, a napi rendszeres nemi kapcsolatunk azon a vasárnapon elmaradt. Aztán rámvirradt egy csodálatos hétfő, amikor megtudtam az igazságot. Addigi életem legboldogabb napja volt. Egész délutánt anyuval együtt töltöttük. Este sokáig búcsúzkodtunk a kapu előtt, mielőtt hazaindult. Picurkát ő altatta el, tehát kettesben maradtunk gyakorlatilag Robikámmal. Kiudvaroltam nála, járuljon hozzá, hogy még egyszer megismételhessem azt a szeretkezésünket, amikor ő passzívan kellett, hogy elviselje izgatásaimat. Beleegyezett, bár anno megfogadta, soha többé nem veti alá magát ilyen kínzásnak. De hát ha Ditka kér tőle valamit, képtelen nemet mondani. Márpedig úgy éreztem, ez megint olyan alkalom, amikor tombol bennünk a vágy, hiszen előző nap böjtöltünk, pecsételjük meg ezt a boldog napot egy fergeteges szeretkezéssel koronázva. 2010. április 23. Természetes szüléssel világra jött a kis haspókom, Kurucz Judit Emese. Ő az én lányom, és nem csak azért, mert én szültem, hanem mert tökéletesen rám hasonlít. Mindene a hasa. Picurka az apja génjeit örökölte, vagy inkább a nagypapájáét. Kis vasgyúró, de minimális fölösleg sincs rajta. Hugi pedig éjjel-nappal cicizne. Ezen a téren az apjára hasonlít. Nagyon szerettem volna egy kislányt. Tudatalattimban ez dolgozott a fergeteges ominózus szeretkezésünk alkalmával. Kétgyerekes családanya vagyok, de az egyik gyerekemet lassan csak fényképről fogom látni. Olgi mama tökéletesen kisajátította magának. Picurka 138

többet van náluk, mint itthon. Jelzem, ha itthon van, akkor meg itt a nagyi is. Látom a sötét jövőmet. Emese nagyi valószínű a kort tiszteli a másik nagymamában, azért nem akarja kisajátítani magának Picurkát. Egyébként minden szabadidejében nálunk tartózkodik. Hétvégéken, ha ideje megengedi, itt is alszik. Az egyik szobát berendeztük neki. Az igazsághoz tartozik, okosak ezek a nagyik, mert túljártak az eszemen. Az anyukát úgy lehet legkönnyebben távol tartani a csemetéitől, ha le van foglalva. Rövidre zárva a dolgot, Ditka anyukát felvételiztették egyetemre. Ők ketten mindent finanszíroznak, nekem csak tanulnom kell. Most még kicsit problémás a szoptatási időszakban, de tetszik a dolog. Olgi nagyi eleve így tervezte, hogy tovább kell tanulnom, aztán szövetkezett anyukámmal a hátam mögött. Fantasztikusak ezek a csajok, és veszélyesek. Egyébként úgy összebarátkozott a két nagymama, hogy Olgi nagyi rendszeresen bejár a klinikára. Állítólag néha még apróbb feladatokat is ellát. Ezen felül ott szövik a hálójukat ellenünk. Mielőtt Hugi világra jött, én is gyakran megfordultam a klinikán. Anno Robival azt hittük, anyu nem fog dicsekedni kollégáinak új státuszáról. Ehhez képest az első alkalmat megragadta, hogy mindenkinek bemutasson. Még ő csodálkozott, amikor elé tártuk tévesnek bizonyult gondolatainkat. Bizonyos mértékig zárkózott maradtam, bár ma már akár arra is hivatkozhatnék, hogy nincs szabad kapacitásom barátkozásra. A Schuller klinikán mégis találtam egy igaz barátnőt. Anyunak a pártfogoltja, egy fiatal, szintén gyermekorvos. Természetünkben sok a hasonlóság, és őt is Juditnak hívják. Szaporodnak a palettán, akikhez érzelmileg kötődöm. Ma már szeretet és szeretet között különbséget érzek. Robihoz testileg-lelkileg vonzódom. Elég, ha a kezemhez ér, mintha egy kapcsolót kattintana a testemben, aktivizálódnak a szunnyadó hormonok. Gyerekeimet imádom. Valóban úgy érzem, mintha anyatigris lennék. De hát miért is kéne jobban ragaszkodnia utódaihoz egy anyatigrisnek, mint nekem? Még nem volt rá példa, de érzem, ha bárki ferde szemekkel nézne rájuk, azért ölni tudnék. Anyuka és apuka iránti szeretetemet valamiféle ünnepélyességhez tudnám hasonlítani. Nélkülük biztos szürkébbnek érezném a napjaimat. Ez a kötődés, ami abszolút érdek nélküli. Csúnya megfogalmazás, hiszen nem vagyok érdek ember. Talán jobb úgy megfogalmazni, ők jelentik számomra egy reprezentatív étkezésnél a finom desszertet. Végül anyu. Furcsa, de ma már ő jelenti számomra a biztonságot. Persze tudom, fizikailag Robi tudna megvédeni veszélyhelyzetben, de ki tudja, mit hoz még a holnap? Az anyám örökre az marad, akinek köszönhetem, hogy itt élek, ezen a földgolyón. Vannak bizonyos momentumok, amik kapcsolatunkban eltérnek az olyan anya-gyerek kapcsolattól, ahol ez folyamatos volt a születéstől kezdve. Míg Robi időközönként anyukája főztjét úgy dicséri, hogy a gyerekkorára emlékezteti, én ilyet soha nem érezhetek. Nekem a saját főztöm ízlik legjobban, és ez számomra természetes. Viszont képtelen lennék szavakba önteni, mit érzek anyu jelenlétében. Ha kettesben társalgunk, ő is mindig ezt mondja, engem érez legközelebb magához. Hozzászoktam az anyagi jóléthez, és ma már nem mondom, hogy koldusként is boldog tudnék lenni. Mégis milliószorta fontosabb számomra, hogy szívemben érezhetem, milyen anyának és gyereknek lenni. Ez is furcsa, anyu mellett gyereknek érzem magamat. Erről éppen a múlt héten beszélgettem Judit barátnőmmel, aki egyébként Dr. Kántor Judit. Csak a rend kedvéért, mert nálunk lassan mindenki Judit és Robi lesz, ahogy náluk Csilla és Csaba. Ő is imádja Csilla nénit, az anyukáját, de nem gyerekként. Mindent megbeszél vele, de döntéseiben befolyásolni ritkán hagyja magát. Ezzel szemben én bármi tanácsát megfogadnék anyunak. Más kérdés, ő nem akar engem irányítani. Robi szokott felfigyelni olyan mozdulataimra, mint amilyen az anyué. Úgy vágom a kenyeret, ahogy ő, időközönként pillanatokra kikapcsolódom a társaságból, mert elkalandoznak a gondolataim, akárcsak anyunak. Pár étel van, amit nem annyira kedvelek, ő szintén azokat nem szereti. Májusban egy csodálatos hétvégét töltöttünk Balatonon, anyu nyaralójában. Apropója, hogy anyuka is hetvenöt éves lett. Ettől függetlenül a május nálunk különleges hónap, mert másodikán Robi született, 15-én anyu és 17-én pedig anyuka. Három napot töltöttünk a nyaralóban. Ezalatt a férfiszakaszt csak étkezések alkalmával láttuk. Apuka és Robi a parton 139

áztatták kukacaikat. Ekkor tudtam meg, hogy férjemuram szenvedélyes horgász, csak amióta beléptem az életébe, én lettem a nagyobb szenvedély számára. Anyu kulcsot adott a nyaralóhoz, hogy bármikor lemehessen apa és fia horgászni. Reménykedek, nem fogja megbánni elhamarkodott döntését Emese anyu. Nagyon-nagyon mélyre kell ásni gondolataimban, hogy felfedezzek valamit, ami momentán még teljesületlen vágy az életemben. Butaság, azt szeretném, ha kikiabálhatnám boldogságomat a világba, hogy mindenki tudomást szerezzen róla. ***

140