1927. május 16.
Napsugár
14. oldal
I
A
komáromi
pajtikák
igen
szeretik a
Napsugár verseit, meséit és színdarabjait. M i n d e n ünnepélyükön szerepel v a l a m i l y e n darabban a Napsugár. M o s t 2 2 - é n a g i m nazisták
rendeznek
a Kultúrpalota
szín
padján egy vidám diákdélutánt és ott e l ő adják többek közt azt a színdarabot, amely ebben
a
számban
van. A
M a r c i lesz a
Bardócz Lacika, a k i igen ügyes p a j t i k a ; a Pista lesz Czéher Pisti pajtika, a k i igen bátor legény a s z í n p a d o n ; a Papa p e d i g
Pfeifer László, a k i a gimnázium egyik legjobb szavalója. A k i s színielőadás igen j ó l f o g sikerülni. M á j u s végén p e d i g az elemistáknak lesz előadásuk,
ahol szintén lesz
egy kedves
Napsugár jelenet. J ó volna, ha másfelé is rendeznének
a
Napsugár
színdarabjaiból
előadásokat. (Galántán már v o l t . )
A királyné e g é s z éjszakákon át törte a f e j i t különböző neveken. Embereket kül! dott szét az országban, hogy gyűjtsenek össze neveket. M i k o r m á s n a p az apró ember eljött s megkérdezte, hogy őt m i r e k h i v j i k , a királyné azt m o n d ' a , hogy Gáspár, hogy Menyhért, hogy Boldizsár | é s még sok mindenféle nevet mondott kínjában, de az apró fjgura-ember min denikre r á v á g t a : — Nem úgy hívnak ! — Másnapra összegyűjtölte a s z o m szédságból a legfurcsább neveket s m i k o r az apró emberke eljött és kérdezte, hogy őt minek hívják, a sirályné t a l á l g a t t a : — Csipricsupri 1 . . . . K á k o m b é l ! . . . . F i t y f i r i t y 11 . . . A z apró figura-ember r á v á g t a : — N e m úgy hívnak ! A h a r m a d i k n a p a királyné embere, akit nevet gyűjteni küldőit az országba, hazajött s j e l e n t e t t e : — Ú j nevet n e m t u d t a m sehol f e l h a j szolni, de a m i n t egy magas hegy lábjáb a n , az erdő szélén elhaladtam, ahol a róka és a nyúl j ó é j s z a k á t m o n d a n a k e g y másnak, láttam egy házikót s a ház előtt valaki tüzet rakott s a tűz körül egy fura, figura-emberke ugrált féllábon és ezt k a jabálta f o l y t o n : „Ma még sütök, holnap főzök,
Diridara. (Folytatás.)
A királyné már rég megfeledkezett az apró emberről, hát egyszer csak beállit hozzá éjjel és m o n d j a n e k i : — A d d ide nekem azt, amit ígértél. A királyné szörnyen megijedt s tömér dek kincset igért az apró embernek, ha a gyermekét nem viszi e l . M o n d o t t a az apró ember: — N e m kell a kincsed, a k i él az k e d vesebb nekem, m i n t a kincsed. E r r e a királyné o l y a n keservesen kez dett sírni és jajgatni, hogy az apró ember megsajnálta. — Három napot adok neked a gon dolkozásra, ha ezalatt a nevemet kitalálod, n e m veszem el a gyermekedet.
Holnapután elhozom a királyné gyermekét. Jaj, ha tudná valaki, Hogy az én nevem hi-hí ha-ha Diridara !"
Elképzelhetitek m i l y e n b o l d o g volt a királyné, m i k o r ezt meghallotta s mikor az apró ember eljött s kérdezte t ő l e : — N o s , királyné, m i az én n e v e m ? — Talán K u n c i ? — Nem. — Talán Henci ? — Nem. — A k k o r hát b i z o n y o s a n : D i r i d a r a . — A z ördög árulta el neked, az ördög árulta el neked ! — ordította az apró ember s mérgében akkorát toppantott a bal lábával, hogy derékig süppedt a p a d lóba s a k k o r m i n d két kezével belemar k o l t a j o b b lábába és ketté hasította Ön magát.
Napsugár
1927. május 15
15. oldal
M
T
Többeknek: A jutalomkiosztásban csak azok a megfejtők vesznek részt, akik az előfizetési díjjal nem tartoznak.
Vései Imre: ejnye, Imre pajtika, mit h a l l o k ? K i akarsz maradni a pajtikák közül ? Nem h i szem én azt el ! Ugy-e, nem igaz ? Öllős Jocóka : szeretnélek megpuszilni aranyos leveledért. Sok örömet okoztál veié a szerkesztő bácsinak. Légy mindig ilyen kedves és a szerkesztő bácsi na gyon fog szeretni. P á . Fisch Bella és Benő: látod, milyen jó volt, hogy megkérdeztem, mennyi idősek vagytok ! Azt hittem, hogy a leveleket Bella irta és nem ő volt. Kíváncsi vagyok őrá is. Tóth Lajos és Laci: rejtvényeitek ügyesek. Stern Pinke: mikor játszotok megint színdarabot ? Hívjatok ám meg rá engem JS. Pá. Sebella Jó zsef: rejtvényeid igen egyszerűek. A képrejtvé nyed viszont nehéz Stern Andor: buzgólkodj csak Andorkám mutasd k i , hogy szereted a Nap sugarat. Szervusz. Schulz Fülöp : jól van Fülöp pajtika ! Kivánságod, hogy a Napsugár több olda las legyen, teljesül, ha sok ilyen buzgó és derék pajtikánk l e s z ! Rejtvényeid i^en egyszerűek. Papp Sándor: dehogy haragszom ! Inkább őrü lök, hogy irtál. hajós László: rejtvényeidet még nem tudjuk használni. Ondusck Rozália: csinos ierelednek igen örü tem. Légy hűséges a Nap sugárhoz és keress fel újra Kardhordó Antónia: a rejtvénymegfejtéseid nem sikerültek, de a le veled mintás/erü : szép és kedves. Pá. Tojáster vezetedért megdicsérlek. Kukorelly Iluska : me leghangú leveledet igen köszönöm kis Iluci. Fá bián Juianna : ad át üdvözletemet az A. és B. csoportbeli paitikáknak. Ügyes kis lányok vagy tok. M* szaros Zsot: jól van Zsolt pajtika. E i ész paksamétával örvendeztettél meg. Igen jó rejt vényeid vannak. Maradj ily szorgalmas pajtika. Szervusz. B*nkö Laci. köszönöm, hogy megne vettettél. Czt'h" József: az a hibája a vermeidnek kis pajt-ka, hogy még nem tanultál verstant. Ha jövőre végigtanulod, magad is rájössz, hogv m i a hibája a versednek. Szervusz. Mayer Qéza : a mostani rejtvényeid nem megfelelők Miért hall g a t n i oly hosszú ideig ? Gödavszky Jancsi: rejtvény id igen ügyesek. Adamkó József: te vagy a pozsonyi Prutyi ? írd meg miért ? End'efjy Zoltán: te irtaű azt az üg>es verset? Moyer fenő: örvendek, hogy te is megtanultad a Nap sugárból a linóleum metszetet. Kísérletnek igen ügyes, amit küldtél. Ajánlom, hogv ne h ; d d abba, hanem gyakorold magad továbrra is. Egy-egy metszet ne legyen nagyobb, mint a Napsugár hasábszélessége 6 és fél cm. Késednek még f i nomabb éle legyen. Szerencse fel I f
V 1. kettős mássalhangzó számnév
• •
•
• •
• •
emberi testrész • •
tengeri állat • borfajta
Ha a pontok helyébe a megfelelő betűket írjuk, a kezdőbetűkből egy virágnév jön k i (a kétjegyű mássalhangzó egy pontnak számít). (
r
2. Tóth L a j o s és L a c i . 1
2
3
4
5
6
7
8
9
Ezeket a számokat tes sék úgy elhelyezni, h o g y minden irányban 15 le gyen az összegük.
3. Stern Andor.
Ebbe az öt istállóba hogyan fér el 6 ló, de ágy, hogy mindegyikbe egy jusson.
4. P e k á r s Lujzíka.
Mi ez ? Kéttagú növény, nincsen levele Sok embernek kedvenc eledele. Ha végső betűjét elhagyod, Ruhádon megtalálhatod. 5. Spielmann t e s t v é r e k .
P P P P P
. . . . .
. . . . .
t t t t t
nagyváros politikában szerepel mértani elem ruhán van régi űrmérték
6. M é s z á r o s Zsolt.
a — n
Napsugár
16. oldal
A mult szám rejtvényeinek helyes megfejtése e z : 1.
99-f-
2. A A A n n a A n na a a
999 999
3. Műszerek. 4. Dió, dara, A r a d , rádió.
olló, ló,
lóg,
gida,
Ida,
Roedl-féle tinta
elismerten legjobbak! Mindennemű tinták. Tinta különlegességek. S z i a e s tinták. Iskolai gooibSestékek. Kiválóan finom folyékony kihozó tusok (t^kei Q es 26 m*s spinben).
Helyes megfejtéseket küldtek be: Fisch Bella és Benő, Tóth Lajos és Laci, Stern Piriké, Sebella József, Schulz ülöp, Herzog Oszi. Vlcsek Feri, Stern Kató, Rottcr Sándor, Papp Sándor, Grünherg Vali. Mayer Géza, Rajos László Bocz Attila, Dudás Erzsike, Reichfeld Ernő, Sahy-i paj'ikák, Adamkó József, Lengyel Feri, Felsőszeli pajtikák. Ladocsy Margit. Jutalomkönyvet Schulz Fülöp.
kaptok;
Ladocsy
Margit
1927. májún 15.
és
„ P L A S T E L L
F.
mintázó anyag.
A "
ROEDL
tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek g y á r a VII., Sternberkova 15.
A l a p í t t a t o t t 1861.
—
T e l e f o n 21783.
V e z é r k é p v i s e l e t : G a n g Adolf, L e v i c e .
Ottó, Éva, A n n a , Ede, Siessetek, gyertek i d e ! Kell e r a j z t ö m b ? Kell-e tinta ? Hát ceruza? F e s t é k ? I r k a ? H o g y h a igen siessetek, A V i r r a d a t b a menjetek ! :
r
Megjelenik havonként
I. osztályú gimnazisták! Szürke papírból készült 20 lapos gimnáziumi r a j z t ö m b ö k darabonkint 4 k o r o n á é r t k a p hatók a „ V i r r a d a t " k ö n y v k e r e s k e d é s b e n , K o m á r o m , Jókai-u. 5.
C s a k míg a csekély készlet tart!
kétszer.
Felelős s z e r k e s z t ő : S e l d í S á n d o r tanár, Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők : H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno, D r . B o r k a G é z a tanár, Komárno. Kiadóhivatal : Komárno, J ó k a i - u . 5. . Kiadásért felelős: Neuhauser J e n ő , Komárno. E l ő f i z e t é s i á r a : egész évre 36 K e . félévre 18 Kő, negyedévre 9 K c , Nyomja a Virradat-könyvnyomda, Komárno.
ÍIlíÜ
N
I . fcVF. 11. SZÁM. 1927. M A J . 29.
V
///
A : Hogy néz el ki sógor ? B : Hja, én a májusi fagy ellen v é d e k e z e m A : Hja, én a kánikulára készülődök fel.
h
És te?
2
oldal
Napsugár
1927.
máj
29.
Az ökörszem és a medve. E g y s z e r nyáron a medve és a farkas sétálgattak az erdőben. A medve valami m a d á r szép énekét hallotta s így szólt a farkashoz: — Hallod-e te ordas, milyen m a d á r énekel olyan s z é p e n ? — A madarak királya énekel olyan s z é p e n , — felelte a farkas, — neki k a lapot kell emelnünk. A z ökörszem énekét hallotta a medve. — No, ha a madarak királya, mondta tovább a medve — ugyancsak szeret ném a palotáját is látni, gyere, mutasd meg nekem ! — Nem lehet azt olyan könnyen meg nézni, mint te hiszed, — oktatta a farkas a medvét. Meg kell várnunk, mig a k i rályné hazajön. N e m s o k á r a jött a királyné s valami ennivalót hozott a c s ő r é b e n és a király őfelsége is hozott valamit s épen a fiókákat akarták étetni. A medve szeretett volna mindjárt utánuk menni, de a f a r k a s a karjába kapaszkodott és visszatartóztatta. — Ne siess te. meg kell várni, mig a királyné meg a király újra elmennek hazulról. No hát szemmel tartották azt a nyi lást, ahol a fészek volt és tovább cam mogtak. D e a m e d v é n e k nem volt nyugta, mindenáron látni akarta a királyi palotát. C s a k h a m a r visszajött és ott ácsorgott a nyilásnál. A király és a királyné c s a k
ugyan újra kirepültek. A medve bekan dikált a fészekbe, hát látta, hogy öt vágy hat fióka fekszik benne. — Micsoda, hát ez a királyi palota ? — kiáltott fel, — no ugyan n y o m o r ú s á gos egy palota! Hát ti kiralyfiuk és k i rálykisasszonykák akarnátok lenni? Nem vagytok ti tisztességes gyerekek ! Amint az ökörszemkirályfíak és király kisasszonyok hallották, iszonyúan meg sértődtek és ordítottak: — Mi tisztességes gyerekek vagyunk, a mi szüleink tisztességes emberek; megállj, medve, ezért leszámolunk v e l e d ! A medve és a farkas megszeppentek, barlangjaikba kotródtak. A z ökörszemfiókák pedig tovább ordítoztak és lár máztak s mikor a szülők hazajöttek s ennivalót hoztak, így szólottak a fiókák: — Még egy l é g y c o m b o c s k á h o z sem nyúlunk, inkább éhen veszünk, mig szá mot nem adtok nekünk, hogy vajjon tisz tességes gyermekek vagyunk-e mi, mert itt járt a medve és becsületünkbe gázolt. E r r e azt mondotta az öreg király: — Legyetek nyugton, majd én elinté zem ezt a dolgot. E r r e az öreg király a feleségével a medve barlangjához röpült s bekiáltott oda: — Vén m a c k ó , miért sértetted meg a g y e r m e k e i m e t ? Meglakolsz ezért, v é r e s háborút izenek neked.
1<»27 máj. 29
Napsugár
A medvének így izent háborút a ma- | darak királya, ez hát összehívta a négy lábú állatokat, az ökröt, a szamarat, a szarvasmarhákat, a szarvast, az őzet, szóval minden rendű és rangú barmot A z ökörszem pedig összehívta a levegő minden szárnyas jószágát nemcsak a madarakat, hanem a szúnyogokat, dara zsakat, méheket és a legyeket is mind. Mikor a csata ideje elérkezett, az ökör szem kémül elküldte a szúnyogot, hogy tudja meg, hogy kit választottak a négy lábúak föhadvezérnek. A szúnyog volt a legravaszabb, ott keringőzött az erdő ben, ahol a négylábúak a főhadvezérválasztásra összegyülekeztek s leült végre annak a fának a levelére, mely alatt a titkos t a n á c s k o z á s történt. Ott állott a medve, magához szólította a rókát és igy szólott h o z z á : — C s a l a v é r koma, neked van közöt tünk a legtöbb eszed, te légy a gene rális, te intézed a csata sorját. — J ó l van, felelte a róka, — de mi legyen a közös jel ? Nem tudta senki megmondani. E r r e újra szót emelt a róka. — Nekem szép, hosszú, lombos far kam van, olyan, mint egy vörös zászló. H a én a farkamat fölemelem, mindenki tudja meg, hogy nincs semmi baj s csak vágjatok neki az ellenségnek, de ha le lógatom a farkam, akkor v é g e minden nek, fusson, ki amerre lát. A szúnyog hallott mindent, nosza h a z a repült és elmondta az ökörszemnek szórói-szóra. A csata napján haj, hogy rengett a föld, hogy zúgott az ég a tömérdek négy lábúnak a rohamától. J ö t t ökörszem is a levegő ármádiáiával : sürrögés, sikol tozás, b e r r e g é s mindenütt, hogy aki hal lotta : megremegett félelemtől a szíve. Így csapott e g y m á s r a két sereg De az ö k ö r s z e m titkon megbízta a darazsat, hogy menjen egyenesen a rókának, s minden erejét ö s s z e s z e d v e , csípjen bele a farka tövébe Mikor a róka az első csípést é r e z t e , összerázkódott s a féllábát kínjában felemelte; de valahogy még elviselte s lombos farkát fennen lobog- j
3. oldal
tattá ; a második csipésre már egy pil lanatra le kellett a zászlót ereszteni; de a harmadik csipésre nagyot ordított s a zászlót a két hátsó lába közé húzta be kínjában. Amint ezt a négylábúak meg láttak, azt hitték, hogy mindennek vége van s eszeveszett futásnak eredtek. Igv nyerték meg a madarak a csatát. A király meg a királyné mindjárt ha zarepült. — G y e r e k e k , — mondták — egyetek, igyatok vigan, miénk a győzelem ! Felelték a királyi magzatok: — Addig nem eszünk, mig a medve ide nem jön a fészkünkhöz, bocsánatot nem kér s ki nem jelenti, hogy tisztességes gyermekek vagyunk. E r r e az ökörszem odarepült a medve barlangjához és bekiáltott : — Hallod-e, mackó, gyere a fészkem hez, kérj bocsánatot a gyermekeimtől s jelentsd ki nekik, hogy ők derék, tisz tességes gyermekek, különben betöröm az oldalbordádat! A medve halálos félelemben o d a m á szott a fészekhez és bocsánatot kért. Most már meg voltak a királyfiókák elé gedve. Örömükben akkora nótázást csap tak, hogy felébredtem tőle és most nem tudom, mi lett továbbra velük.
A katonabanda. F e r k ó : A p a , miért üti az a katona olyan erősen azt a dobot ? P a p a : Azért, mert a kottáról nézi. F e r k ó : Hát te is kottáról nézed, mi kor engem ütsz ? J e n ő : Miért sirsz J ó s k a ? J ó s k a : (sirva) Megsértett a mama. J e n ő : Mivel ? J ó s k a : A papa botjával. (Suchovszky Emil). Jól
megfelelt.
T a n á r : Mond meg, Szepegi, mennyi egyharmadnak a fele ? S z e p e g i : Pontosan épen nem tudom, de nem lehet valami sok (Suchovszky Emil).
4.
Napsugár
oldal
1927. május 29
Móka András tréfás történetei. A mesütött
papagály.
Tavaszmelegen mosolygott a májusi napsugár. A talajból kábító illat áradt. A h a n t o k o n , hegyoldalon már javában z ö l delt a friss pázsit, a tavalyi avarból is poccosan kandikált k i néhány álmos tavaszvirág. K i is maradhatna ilyenkor a szorongó falak között. — Menjünk sétálni. András b á ' ! zú gott esdeklőn a gyerekkórus. A z öreg azonnal felszedelőzködött, v a l a m i tekertnyakú fütyköst vett a kezébe, miután pipáját a kabátja zsebébe c s ú s z tatta. „Járva ne pipázzék az ember," tette hozzá bölcsen. Z s i v a j k o d v a követte a gyerekhad. Terike a kis d u n d i , nehezen győzte a járást. U g y prüszkölt, akár egy kivénült kávédaráló ; pufók képét pedig ellepte a pír. A többi annál vidámabbul ugrándozott, akárcsak m e g a n n y i fiatal őzgida. Egy bokorból madárhang szólalt meg. — Gyerekek, itt vannak a dalos madarak ; milyen szépen nótáznak ! örvende zett a kis Boris. — Rigó ez Te, fitos kis szentem, nyá jaskodott Móka u r a m . — Hát a rigó nem madár ? kötekedett a javithatatlan Péter. — Rigó az rigó, a k k o r hát hogy vóna madár? vágott vissza A n d r i s bá' önér zetesen — Ahá, már t u d o m , gúnyolódott Péter, madár a légy meg a denevér. — Ne járjon a szád, te hékás ! T á n a csibe tanitja a tyúkot tojást t o j n i ? — Péter te h a l l g a s ! T e n n a p is azért térdeitette k i a tanító bácsi, mert folyvást
járt a kenyérlesöje, szólt közbe a B o r i s , amiért Péter a pintlikás copfja után kapott. — N e bántd a leányt, mert n y o m b a n hazamégy 1 M a j d m e g m o n d o m , m i a m a dár, folytatta A n d r i s bá' ? M e g m o n d o m mer' t u d o m . A nagy m i l i — m i l e — m i l e u m i - m i l e n e u m i — no I — milleneumi ünnepélyen történt, hogy az öreg palóc elvetődött fiával a pesti állatkertbe. O l t látnak egy cifra papagályt. — N i n i m á d a r ! m o n d j a a kis palóc. — Nem mádar ez, T e szamár, r i p a k o d i k rá az apja. Veréb mádar. A palóc a nak m o n d j a az á t és á nak az a-t. — Hát most már t u d o d m i a a madár ? — Látott már papagályt, A n d r i s b á c s i ? kiváncsiskodott akkora hévvel a kis Ilona, hogy megbotlott egy zsombékban é s v é g i g terült a földön. — Láttam bizony, volt a válasz. A többi gyerek kacagva felsegítette a kis leányt, a k i azonban nem sokat hederített a váratlan bukfencre, — A / i ' beszélt is vele ? firtatta tovább a kis I l o n k a , miközben megtisztogatta a poros szoknyácskáját. — Volt a házunkban egy számtanácsos. Annak vót egy p - p - i g á l y a ; a Lóri. Ha e n gen meglátott, m i n d i g kitessékelt. „Tolvaj mars ki!" krákogta szüntelen. Egyszer tréfából kisze nem a kalitkája rácsából egv frtUt b m á ^ t Azóta civak< dott v d e n . M i l y e n volt ? Él e még ? H o g y jutott hozzá a s z á m t a n o s ú ? Kérdezték Össze-vissza a kíváncsi nebulók. r
(Folyt, k ö v )
Egy ötvenfilléres vándorútja. Kedves
pajtikáim!
N e vegyétek szerénytelenségnek kedves pajtikák, h o g y magamról irok és nem az i r i g y 100 koronásról, vagy a büszke, g ő g ö s 1000 koronásról. Én csak egy igénytelen, szegényes 50 filléres vagyok, de egyike azoknak a pénzeknek, amelyek állandóan vándorolnak, keveset pihennek és így sokkal többet tapasztalnak, m i n t p l d . az előkelő 1000 koronás. M á m a már fénytelen, ütött-kopott v a gyok, pengésem sem olyan tiszta már, m i n t volt ifjú k o r o m b a n . D e azért még büszkén h o r d o m a címert és nem enge d e m , h o g y értékemet leszállítsák. Végre is, én már több embert tettem boldoggá, m i n t az 1000 koronás. Se éjjelem, se n a p palom, mert pihenő nélkül vándorolok kézről kézre, fiókokba, kasszákba, már sok éven át. Ismerem a n y o m o r t , láttam az életnek mindenféle rétegét és feküdtem már ró zsaillatos aranyszelencében is. A sok-sok féle ember között titeket szeretlek legjobban édes pajtikáim. B o l d o g volnék, ha valamelyiktek egy kis k a s s z á ban hosszabb pihenőt biztositana öreg napjaimra. Mert fáradt vagyok én már. R a g y o g ó csengő pengő fiatal k o r o m b a n is egy kis diák tolltartójában laktam. Sze retett engem a kis gazdám. Gyakran rám mosolygott, simogatott és pengetett. Sőt meg is mosott, m i k o r egyszer a tolltartó ban tintával maszatolt be egy r e d i s - t o l l . Úgy sajnáltam, m i k o r kikapott anyukájától, mert szebkendőjével t ö rölt tisztára engem. E g y ^ szer aztán egy téli nap rvJt ! r e g g e l é n egy papírkeres^ " W - o d k e d é s t e vitt, ahol egy 1
7
7
7
szürke radírral cserélt be engemet. N e m értem rá sokáig búsulni a kis pajtika után, mert még aznap sok ^ m á s kis testvéremmel n együtt postára és o n - . • ' ' ^ nan a vasútra vittek engem. Először utaz tam ilyen kevert tár saságban és bizony jobb szerettem volna a kocsi ablakán kinézni, mint abban a dohos zsákban a sok illetlen, tolakodő 10 és 20 filléres, a kiabáló 1 koronás és a pocakos 5 koronás közt reszelödni. Nógatot egy mellém szorult kis helyes réz bőrű 5 filléres, hogy meséljek, de alig hallottuk egymás szavát a nagy c s ö r ö m pöléstől, lármától. Egy
gyári munkás zsebébe kerültem eztán é s ugyanaznap este már egy bűzös, dohos, szűk, pálin kás korcsma zsíros kártyaasz talán kellett táncolnom kivilágos virradatig. Le sem h u n y tam a szememet és már a pék hez vittek. Jól esett a dohos korcsmai levegő után az illatos cipók illata, de sajnos ott sem pihenhettem sokáig. Egy szegény koldusasszony keszkenőjében voltam aztán pár napig belekötve. Onnan egy öreg, ágyban fekvő beteg asztalára, aztán patikába, szabóhoz, kereskedőhöz, sőt egyszer egy tolvaj zsebébe is kerül t e m . A szegény emberek, kiknél szívesen időztem volna, hamarosan túladtak rajtam. Viszont fájt, hogy nem szökhettem meg a vén uzsorás, vagy a naplopó erszényé ből. Sok keserűségem volt. Volt idő m i k o r az úton porban fe küdtem és léha, gőgös embe rek resteltek lehajolni értem. N a g y o n sértett ez a lekicsiny lés. Aznap éjszaka keresztül ment rajtam egy kocsi. Hála
6.
Napsugár
olda'
az én érces gerincemnek, n e m történt s e m m i bajom, Csak az ötös farkincája l a p u l t el egy kicsit. Reggel aztán egy kis aranyos, szőke fürtü pajtika szedett föl, leporolt és selyempapí b i csomagolt. Úgy látszik i g e n igen j ó gyerek lehet, mert h ó n a p o k i g őrzött hűségesen, sőt m i n d i g többen és többen let tünk 50 filléresek. Őtőle egye nest ide kerültem a „Napsu g á r " kiadóhivataléba, ahol j ó d o l g o m v a n . Sohasem kivánok jobb módot, m i n t h o g y veletek valamilyen összefüggésben legyek. M é g m a j d a tietek is leszek egyszer. A k kor aztán ne kicsinyeljétek az én szerény 50 filléres m i v o l t o m a t , hanem becsüljetek meg, m i n t a hogy én szeretlek benneteket j ó pajtikák. Szervusztok
Picula. Ismertetőjelem: Az lepréselve.
ötös felső
zászlója
Találós kérdés. András bácsi és Imre sógor terhet v i t tek a hátukon. I m r e sógor panaszkodott, hogy nagyon nehéz a terhe. Erre András bácsi azt m o n d t a : Neked nincs o k o d pa naszkodni, hiszen ha te átadsz n e k e m 1 kilót a tiedből, akkor nekem m é g e g y szer o l y súlyos a terhem, m i n t a t i e d ; ha p e d i g én adok át egy kilót n e k e d , akkor egyenlő nehéz a súlyunk. Hány kilós súlyt vitt András bácsi és Inre sógor ? K i n t a réten fekszik valahol egy k o s á r . T ő l e egyenes vonalban fekszik különkülön 100 db alma. É s p e d i g az első a kosártól 1 lépésnyire, a másik 2 lépésre, a h a r m a d i k 3 lépésre és igy tovább, a századik a l m a 100 lépésre fekszik a k o sártól. V a l a k i az almákat a kosárba teszi és p e d i g úgy, hogy mindegyiket különkülön viszi a kosárhoz. A kosár egy h e l y ben m a r a d . Hány lépést tett, m i k o r a 100-ik almát a kosárba v i t t e ? Második k é r d é s : M i volna a legegyszerűbb módja, hogy ez almákat a kosárba összegyűjtsük? Hány l é p é s s e l ?
1927.
máj. 29.
A komáromi iskolában történt m e g a n a p o k b a n , hogy a tanfelügyelő úr azt kér d e t t e a g y e r e k e k t ő l : K i tudja m e g m o n d a n i , miről nevezetes Liptómegye ? Persze sokan tudták, hogy ott csinálják a liptói túrót. A tanfelügyelő úr a k k o r azt kér dezte, hogy m i l y e n a j ó t u r ó ? Erre már kevesen jelentkeztek A z egyik jelentkező nagy bölcsen így f e l e l t : „A j ó túró az, amelyiknek a megevése után azt m o n d j u k , hogy ejnye de j ó túró volt ez !"
A bölcs Salamon ítélete. A m u l t számunkban volt egy f e j törő o l v a s m á n y : h o g y a n osztotta fel Salamon király a 8 aranyat a két b e d u i n k ö z ö t t ? Vegyétek csak elő a legutolsó Napsugarat és olvassátok el a 9. o l d a l o n ezt a m e s é t ! H a f i gyelmesen elolvassátok, észreveszitek, hogy az idegen az első beduintól 14 datolyát, a másodiktól pedig csak 2 datolyát kapott. Igy a 8 aranyból egy datolyára fél arany jut. A z első kap tehát 7 aranyat, a második 1 aranyat. Sok pajtika próbált segifeni bölcs Salamon k i álynak, de igazán csak R a j o s L á s z l ó találta el. Ilus: Anyukám, m a azt kérdezte a t a nitó úr, nem segitett-e valaki a házi g y a korlatomnál. Anyus: Bevallottad szépen, hogy s e g í tettem ? Ilus: D e h o g y , csak nem blamirozlak téged. Károllyal történt, hogy a történelemtanárjának arra a k é r d é s é r e , hogy hol koronázták meg Mária Teréziát, azt fe lelte z a v a r á b a n : „ A fején." (Kovács Eszti.)
Napsugár
H 2 7 . máj. 29.
Mese a kiflifáról
7. oldal
Mulatságos hallgatás. A t a g s á g egyik tagját kinevezzük kapitánynak. Ő egyenkint maga elé szólítja a többit és különféle kérdéseket tesz fel. P l . :
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szép k i f l i . Egyszer a k i f l i már igen mege légelte, h o g y a fehér kötényes pékár bácsi őt a kemencében sütögeti. G o n d o l t egy Hány éves vagy ? nagyot, ő b i z ' elmegy világgá, nem pedig M i t ettél e b é d r e ? mint friss k i f l i a tanulók hasába. Úgy is Telet vagy a nyírat szereted? tett. M e n t mendegélt, hát, csodák csodája, Miért nem ülsz l e ? hova é r t ? Egy hossú kinyirgós-kanyargós Tudsz-e verset a N a p s u g á r b ó l ? folyóhoz, amiben, akár hisztek, akár n e m , M o n d el. tej folydogált. M i v e l őkelme m á r a hosszú P r u t y i Z u p i melyik csinje tetszett l e g utazásban elfáradt, biz' nagy nagy hamar jobban ? elaludt ezen a szép helyen Tudjátok-e Ha repülőgéped volna, mit csinálnál m i történt ? M i r e nagy álmosan felébredt, vele ? stb. stb. azon veszi magát észre, hogy a T ö r p e o r Ilyen és hasonló kérdésekre azonban a szágban v i n , a tejdana mellett kiflifává kérdezett e s i k arckifejezéssel és taglejté változva. De most már nem maga, hanem sekkel felelhet. Egy szót sem szabad k i század magával. Tetszik őkelmüknek a ejtenie, mert ha megszólal, akkor zálogot zöldlombos fán sütkérezni. Hanem bizony fizet. nemsokára elérkezett a nyár. A k i f l i k m i n d megértek, a nagy melegségben. Hold és csillogok. Ezt a játékot a k k o r M i n d e g y i k k i f l i lekívánkozott a tejdunába játszuk, mikor a nap süt. Egyik, játszó a fürdeni. Ez a kívánságuk be is teljesült. h o l d , akinek helye egy fa, vagy ház nagy Egy halászó törpe ép halászni akart jönni, kiterjedésű árnyékábin v a n . T a l p a i n a k de mikor meglátta a kifliket a tejdunában, nem szabad a n i p o s részt érintenie. A nagyot bámult D e azután mindjárt rend többi játszó a csillagok, ezek a n a p o n ben volt m i n d e n . Kihorgászott egypárat körültáncolják az árnyékos h e l y i t , be-be és átadta a tündérkisasszonykáknak, kik szöknek és keresztül futnak. A h o l d i g y e k azt felvitték nagy örömmel a kacsalábon szik elfogni a csillagokat, ha b e m e r é s z forgó várb3. Ott aztán annyira izlett ne kednek az árnyékba. A k i t elfog, az lesz kik, hogy m i n d e n n a p akartak belőle. A a hold. horgászó törpe annyit evett, hogy meg is betegedett tőle. A tündérorvos azonnal ott termett. Mindjárt tudta, hogy m i a baj Körfutó verseny. J ó nagy kört rajzolunk é s azt kérdezte, hogy miért evett a n n y i t ? j a talajra. A játszók a körön kivül, de A törpe azt felelte : mert már több nem közvetlen a körvonal mellett állanak fel nem fért belém, tekintetes doktor úr ! A egymástól egyenlő távolságra. Adott jelre kis tündérek olyan jót kacagtak a b o h ó valamennyi futni kezd. A z , kit az utána kás törpén, hogy az csak egyet ugrott és futó megérintett, utólért, kiáll és nem fut mindjárt j o b b a n lett. Azóta a törpe megint tovább. A k i a futók közül utolsónak m a tovább halássza a tündérkisasszonyoknak rad, az a győztes. a
kiflit.
Godavszky János to.
1. o s z t .
tan.
Napsugár
S. oldal
A Személyek
kis
II. JELENET.
Ili (ágyban fekvő beteg.) Mari, (barátnője.)
I. JELENET.
Mama,
Ili.
Mama : (Igazgatja I l i párnáit.) J ó lesz igy kis lányom ? V a g y így ? N e m nyomja a fejedet ? Ili; (Nyög.) N e m . Mama: N e m kívánsz valamit ? N a r a n csot, banánt, limonádéi ? Ili: (Nyög.) NEM kérek semmit.
Mama : H o l fáj ?
Ili: (Nyög.) M i n d e n . . . n a g y o n . . . fáj . . . M e g h a l o k . . . Mama: Dehogy is halsz meg ! E g é s z s é g e s leszel, csak türelem kis lányom. Mindjárt jön a d o k t o r bácsi és m e g gyógyít. Ili: Engem . . . m á r . . . csak a s í r . . . gyógyít m e g . Mama : Te kis csacsi, te, ne beszélj ilyeneket, mert az nekem f á j ! (Csöngetés hallatszik.) N o , jön is a d o k t o r bácsi. M a j d mindjárt meggyógyul az a betegség. ( K i m e g y és bejön a nagypápaszemes d o k torral.)
29.
beteg.
:
A kis mama. Doktor bácsi.
1927. m á i u s
Mama,
Doktor,
Ili.
Mama : Már úgy vártuk a d o k t o r urat. A kis Ilikém igen szenved. T e s s é k meg vizsgálni. Doktor: N o kis beteg hogy v a g y u n k ? Ili: Rosszul. (Nyög.) Doktor: ( M e g f o g j a a pulzusát.) H m . M u t a s d a nyelvedet ! . . . Ülj fel ! ( M e g kopogtatja a hátát.) H m . Mama : eset ?
Mondja
d o k t o r úr,
súlyos a/,
Doktor : Hát kérem . , . elég nehéz lesz . . . A fejed nem fáj ? Ili: De i g e n . Doktor: És torkod ? Ili: De igen. Doktor : É s a m i k o r lélegzel, nem szúr ? Ili; N a g y o n . Dotor: É s a m i k o r nyelsz ? Ili: Borzasztóan. Doktor : É s a gyomrocskád ? Ili: N a g y o n . . . M i n d e n e m fáj. Doktor: H m . — Hát kérem nagyságos asszonvom, v a n i t t h o n j é g ? Van f rró viz ? Van ecet ? Van só ? V a n lepedő ? Van törülköző ? Van gipsz ? V a n cukor és m i n d e n a m i kell ?
W27.
Napsugár
május 29.
Mama :
9.
olda!
V a n , v a n , Jég is, viz is, ecet
is, gipsz is. m i n d e n . Dotor: A k k o r én elkészítem a forró jeges priznicet és a sós cukrot. Mama : T e s s é k átsétálni a másik szo bába. (Kimennek.) III. JELENET.
Ili, majd Mari. Ili: (Sóhajtozik és nagyokat nyög.) (Kopogtatás.) Mari: Szervusz Ilikém, már oly régen nem láttalak ! É s hallottam, hogy beteg vagy, m o n d o m , akkor meglátogatlak. H o g y vagy ? Remélem már j o b b i n ! Ili: N a g y o n . . . beteg . . . vagyok. Mari: Szegény Ilikém. N o , m a j d m e g gyógyulsz ! A Sári is beteg volt, de már e g é s z s é g e s ; ő játsza a főszerepet a s z i n i előadásunkon. Ja, te nem is t u d o d ! S z í nielőadás lesz az iskolában. Én is játszom. A P i r i szaval, a Vali meg táncol. Te is játszanál, azt m o n d t a a Terka néni, ha nem lennél beteg. Ili:
Beteg . . .
vagyok . . .
Mari: T u d o d mostanában olyan jó az iskolában A Terka néninek jött egy nagy csomag Napsugár, t u d o d az egy nagyon kedves gyermeklap, rengeteg mese, sok sok vers és színdarab van benne. Meg sok v i c O l y a n guzi ú j s á g ! M o s t m i n d i g megkérjük a Terka nénit, hogy o l vassunk Napsugarat és most mindig olvasunk. O l y a n f i n o m most iskolába járni ! A n n y i t nevetünk, mert a képeket is végignéztük ! Jé, igaz is, neked is m e g m u t a t o m . Itt v a n nálam, mert k i kell ír n o m a szerepeket (Kiszalad és az elő szobából behoz egy csomó Napsugarat.) Nézd; itt van. (Leül az á g y h o z ) Nézd ezt a c u k i képet, m e g ezt ! Nézd, milyen e lesek ezek a cicák. Ili; ( M o s o l y o g . ) Jaj de édes ! Mari: Ez á mese is olyan szép ! A n y nyit sírtam, de a végén olyan b o l d o g voltam I Ili: Szép lehet. (Folyt, köv.)
Bakos Péter Miegymásfalva kocavadásza volt, a m i
annyit
jelent,
hogy
a
nemes
erdei és mezei v a d helyett bizony sokszor békés cocákat, vagy d o m b o l d a l o n gyanút lanul
legelésző
kecskéket
N e m nyerészkedésből,
puffantott le.
sem huncutságtól,
hanem Bakos Péter irgalmatlan rossz lövő volt és
ügyetlenségébe!
„bakot" lőtt a
Péter.
bizony
sokszor
Szalonkavadásza'ra
is szeretett menni. Ott aztán alaposan be igazolta,
hogy
jó
lövő.
ugyanis nem egyenesen, ban repül.
A
szalonka
hanem zik zak-
Péter pedig zak ba lőtt, ha a
sneff zik-ben volt és
z i k be
puffantott a
m i k o r a sneff már zak-ban nevetett rajta. Ha
aztán
vadásztársaival
hazakullogott,
m i n d i g ilyen puskáról
ábrándozott,
amilyen a fenti képen
látható.
mint
H'.
Napsugár
oldal
Prutyi számtanból
javit.
Kedves pajtikáim ! P r u t y i és Z u p i a múltkor beteg v o l t . A húsvéti zamatos tojás ártott m e g nekik, azért is hiányoz tak a legutóbbi számból. Kedves volt az a sok levél, az a meleg érdeklődés a m i t betegségük alatt k i p t a k és tapasztaltak. Felelnek is m a j d a levelekre, ha ez a — bunda járvány — vagy — négyes rügyezés — (ahogy ők az évvégégét nevezték) elmúlik. Hát b i z o n y veszedelmesen közeledik az év vége. Összefoglaló ismétlések, lázas készülődések, referálások és reperálások folynak nap nap után az egyes osztályok ban. Csak P r u y i és Z u p i n e m vesz részt a nemes versengésben, csak nekik nincs m i t összefoglalniuk és fulladoznak m i n d i g jobban és j o b b a n az elégtelenekben. Egyes tantárgyakból végérvényesen bukásra á l l tak, tiszta telivér elégtelenre. M á s n é gyesbe meg fokról-fokra jobban vackolták m e g m a g u k a t . H a n y a g o k voltak egész éven át, a tehát kétségbeesett kapkodás most m á r n e m használt. A z osztály fűz fapoétája rájuk is olvasott : Földrajzból szép fényes négyes Meg függő ügy, de nagyon kényes. Számtan, latin, történelem Könyörtelen elégtelen. Természetrajz és mértanból Lesiklottak a hármasról. Viselet meg szorgalom Szintén négyes. Egész halom. Sziklaszilárd secunda Kacagányos öblös bunda.
P r u t y i csak hallgatta ezt a zengeményt és gőgösen, hidegvérrel o d a m o n d t a a poétának : „ T e kaszattermés, te m u r v a levél !" P e d i g érezte, hogy bizony kevés benne a túlzás. N o de nem is csoda. N e m is i g y kell egy diáknak év végén tisztálkodni, ahogy ezek csinálják. Vegyünk csak egy két esetet sorjában ; p l d , számtan g y a k o r l a t
1927.
máj.
29.
í r á s : mindjárt az óra elején feltűnt a t a nárnak P r u t y i maszatos keze. Ilyen p i s z kos kézzel nem lehet gyakorlatot írni, erigy m o s d meg. P r u t y i : „Ez nem piszok tanár úr kérem, ez f i g y á s ; Servác fagyasztotta meg ; nem tudta, hogy g y a korlatírás lesz és azt hitte, hogy a kezem valamilyen bibeszár. P r u t y i azt hitte, hogy erre s o r s c s a p á s ként egy nagy Drics lesz a válasz, de a tanár úr csak annyit m o n d o t t : „szegény gyerek a te agyveíődre is ráhibáztak a fagyosszentek, ugye ?" És a szomorú valóság mintha igazolta volna ezeket a szavakat, mert P r u t y i gondolatai o l y l o m hán nyaldosták körül a feladott példákat, hogy azok nem akartak meglágyulni. Kongott a feje m i n t egy pudvás retek, szemei meg sunyi módra sandítottak jobbra-balra, hogy összeszedjenek egy kis morzsát Ahá, Pali összead ; gyerünk csak összeadni. É s összeadott hónapokat koro nákkal, litert i v f o k k o k k a l , de még azt sem jól. I g y n i : 901 • 13 20 04 9 7 9001-17 Ennek a csudának pedig a g o n d o l a t menete a következő volt ! 4-f-3 = 7, 7|0=:70 7 0 - f - l = 7 1 , levonva az 1 , marad 70 - 70-|-9 = 79, 7 9 4 - 0 = 790, 7 9 0 + 1 = 791, 1 , 2 , 3 tized K p >nt, leírom az 1 , marad 79, 7 9 + 2 = 81 ; 0 = 810, leírom 0, marad 8 1 , 814-9 = 90. Ö s s z e g : 9001 egész é s e g y t r i p l á s 17 s z á z a d h ó n a p o s l i t e r . Prutyi boldog volt, hogy már van v a l a m i a füzetber. Mégsem egész léha ő. H o g y kicsit sok jött k i Nahát ez csak a jószivéről, b ő k e zűségéről tesz tanúságot. De tovább m i lesz ? H e j , recefice r i p i t y o m a Gyurka oszt. Hát osztunk valamit valamivel ; a
Napsugár
1927. máj. 29.
m i — kigyün — az f o g aztán nézni. 25 :, 5 , 0 , ^ 0 0 5 0 0 0
mégcsak
25: 25:5 00
0
G o n d o l a t m e n e t : 2 5 : 5 0 = 0. Marad 25. Levesszük az osztás jeiet. Megint csak 0-szor van meg. N o , ne búsuljunk lesz ez még j o b b ; levesszük az 5-öt. 25 : 5 — 5 Most m i n d e g y i k e fogyott marad 000. A z 50 megvan mindegyikben külön kölön 0-szor. h t is egy kicsit bőkezű voltam, gondolta P r u t y i , de hagyta. Ez a kis szeplő csak nem árt ? Hamarosan be is fejezte a gvakorlatát. Ö már meg volt elégedve. De mielőtt végleg lezárta volna, még egy ostobaságot csinált. Emlékezett ugyanis a legutóbbi gyakorlatára, amikor kikapott, hogy szövegrészben nem rak ékezeteket és írásjeleket a betűkre. N j m volt abban sem p o r t , sem vessző, sem ékezet. A tanár úr b o s s z a n k o d o t t : — Én rakjam az én ékezeteimet a te görcsös betűidre ? — Nos hát, ezt is k i fogjuk védeni ; van szivem, adok amennyi csak k e l l . É s a gyakorlat végére odakanyarin tott egy egész gyűjteményt. M M ? ? ? ?
« «
Rendelkezésre bocsájtom az é n j e l e i met. T e s s é k szabadon h a s z n á l n i ! Ez a gyakorlat persze szintén négyes lett. A tanár úr tetejébe még egy pár ékezeteit húzott rá. Gyakorlatai különben m i n d ilyen dísz példányok v o l t i k . Azért is volt olyan f e l tűnő, hogy a rákövetkező házi gyakorlata jeles lett Kifogástalan, hibátlan, rendes. Mesébe illő volt a hirtelen fordulat. H o g y lehet e z ? Valami gyarmatáruról szólt a példa ; vétel, eladás stb. Tanárja sem hitt neki é s hogy gyanújának alaposságát bebizonyítsa másnapra kirendelte felelni. „Tyü, a kiskésit nekije, ez lesz ám a t r a l l a l l a , " gondolta P r u t y i és inkább be vallotta az egész csínyt. Kitudódott, hogy aznap elment egy nagy fűszeres boltba és ott m i n t édes atyja küldöttje feladta a példában levő kérdést. A kereskedő k o moly megrendelést szimatolt és udvariasan,
11.
o l d a l
készségesen állt rendelkezésére. Szépen kiszámította a példát és átadta Prutyinak a cédulát : Tiszteltetem édes atyját, szolgátatára kész vagyok. Ez a vallomás ter mészetesen leszálította a gyakorlat jeles értéket és egy pár Driccset eredményezett, de a másnapi felelés alól mégsem men tesítette. Pedig Prutyi elengedte volna szívesen. Készülődés nélkül, tisztán agyafúrtsá gában bírva indult el másnap az iskolába. Elkésett, és a folyosón levő fekete tábla előtti magányossága arra csábította, hogy nagy betűkkel odakanyarítsa: „Virgács P r u t y i 10 — 1 l - i g felel a s z á m t a n b ó l ! " — N e m csekélység ez, gondolta, hadd tudja meg az egész gimnáziun ; talán a k i d más osztálybeli is, a k i eljön meghallgatni. M e g volt elégedve ezzel az ötletével is, mert úgy hatott a hirdető táblán ez a pár szó, mintha valami szenzációs futballmeccs plakátja volna. Az első két óra úgy tetszett neki, mintha síralomházban ülne, kivégzése előtt pár perccel. A nevezetes számtan órán p : d i g tragikus hősként, nagyokat sóhajtva odaállt a táblához. Szétterpesztett hosszú lábaival úgy nézett k i , m i n t a csibe szerencse csontja. Lehorgasztott fejében pedig a le hető legvadabb gondolatok cikáztak. Köz ben p l d az, hogy m i haszna is van az embernek a diáksegitő egyesületből, ha ilyen nyomorúságos helyzetben nem segít a diákon Odaadná ő szívesen egy rend fehérneműért ezt az órát. V a g y : milyen kár, hogy még nem találták fel a mellény zsebben hordozható sugót De nem f o l y tathatta, mert megszólalt a tanár ú r : A házigyakorlatod példáját fogod megcsinálni, amit o l y jelesen megoldottál. Halálmegvetéssel irta fel az adatokat. Szeme sem rebbent meg. Egyet-kettőt köhécselt és aztán bátran, elszántan kez dett beszélni, i r n i . Hadart, firkált, magya rázott, törölt és újra kezdte, feljebb tolta, lejebb húzta a táblát, igazított, rendezge tett, krétát cserélt és hegyezett. Közben folyton beszélt, dült belőle a szó, szinte sípolva, mint kilukadt pneumatikból a le vegő, de ép oly értéktelen is volt. Hisz' P r u t y i tényleges tudása alig volt szemer-
12.
oldal
Napsugár
1927.
május
29.
n y i v e l több, m i n t egy sorvadásos kaszás keny ? — Igen. 4 A füszeresbo tban is póké é s azt a keveset akarta most é n é eltörhetnek, n e m d e ? — Igen N »s akkor kesiteni. Persze csak o l y a n valakit tudott m o n d meg nekem, ha 560 tojásból eltörik v o l n a evvel a szóáradattal elkápráztatni, 28 d i b . , hány százalék a z ? Csak ezt az aki még nálánál is kevesebbet t u d , ilyen 5 ik kérdést nem t u d t a m . N e m elég baj p e d i g az egész teremben nem volt, csak az, hogy a n n y i tojás törik el, még a s z á a papírkosár. De ő csak hadart, kerepelt zalékkal tetézi azt. Ennél a tanárnál nem m e g g o n d o l a t l a n u l és értelmetlenül, m e g lehet b o l d o g u l n i , azt hiszem, még az igaz szakítás nélkül, o l y eszevesztetten, hogy gató úr is megbukna. E j h ! Az akácfa az egész osztály ámulva hallgatta és a sohsem f o g cseresznyét teremni és én nem tanár úr sem szakította félbe. Az volt a leszek számtanácsos. A n n y i baj legyen. szándéka, hogy ilyen szózuhataggal k á X bulttá teszi az egész társaságot és b á r A . — Nahát, mi történt önnel, K o v á c s mennyire is túlnyomó benne a kongó és úr! Hogy megváltozott, mióta nem lat kevés a p e r g ő , — m e g n y e r i vele a csatát. iam ! Egészen más lett! A l i g lehet ma Csak győzze szusszal óra végéig Hát gára ismerni. f u j n i - f u j t a volna még, de elszólta magát B, — Csakhogy engem nem K o v á c s és ezt volt a veszte. B r u t t ó s ú l y helyett nak hivnak ám, uram ! o r u t a s ú l y t m o n d o t t . Erre egy csa A . — H o g y a n ? Még a neve is más pásra megoldódott a varázslat és az osz lett ? No de ilyet ! tály o l y harsány nevetésbe, tomboló j ó kedvbe tört k i , hogy kénytelen volt m e g B i r ó : V a n lakása ? adni magát és elhallgatni. Percekig tartott C s a v a r g ó : Hála Isten, mióta becsuk a hahota, B u n c i k i is esett a padból, a tak van. (Suchovszky Emfl ) kis V ö c s ö g pedig talán még most is ne vet. — N e m bruta az, te buta, hanem bruttó, — nevetett a tanár és csóválta a A kis Antaltol megkérdezik, „mi leszel, fejét. P r u t y i pedig közbe új furfangot eszelt ha m e g n ő s z ? " k i . Meggörbült háttal, rogyó i n a k k a l kö A n t a l feleli : „Katona l e s z e k . " „Igen, zeledett az asztalhoz : — T a n á r úr — h u k k de akkor megöl téged az ellenség." A n - kérem — h u k k — én t u d o m — h u k k tal gondolkozik, majd feleli: „ A k k o r én — a példát, — h u k k — de most — h u k k ellenség leszek. ( K o v á c s EsztiJ. — huzatot kapott — h u k k — a g y o m rom — hukk. — É s o l y művésziesen A tanár kérdez egy fiút : „Mondj egy csuklott, hogy a pódium is recsegett. — átlátszó tárgyat." A fiu feleli: „ A kulcs Erigy a helyedre, már elég volt a m ű lyuk." ( K o v á c s Ilona). felelésből és a műcsuklásból, holnap f o l y tatjuk. — Még pénzébe is került szegény Két úr beszélget az utcán : A z egyik nek ez a f e l e l é s ; a szivacsot ugyanis 100 figyelmezteti a másikat : „Vigyázz, az a és 100 kis foszlányra csipegette nagy i z i suhanc kilopja a zsebedből a z s e b k e n d ő t . " gatottságából. i A másik odahajol az egyikhez és mondja:: M á s n a p már az ő új szivacsával állt • „Hagyd, mi is voltunk fiatalok. k i a p o r o n d r a . Ez a felelete sem sikerült, ( \ o v á c s Eszti). inert m i k o r édes atyja kérdőre vonta d é l ben, nagy méltatlankodva m o n d t a : 5 kér A z iskolában dolgozatot írnak a hegy dés közül csak egyet n e m t u d t a m és m é m á s z á s élvezetéről. A címe e z : „Gongis helyre tessékelt. É s aztán előadta, . dolatok a h e g y m á s z á s közben." Móricka hogy m i volt az 5 kérdés. I ír valamit, majd hamar becsapja a füze tet A tanitó megnézi, hogy mit írt és 1. k é r d é s : Ismered W e i s z f ű s z e r e s t ? — I g e n . 2. T u d o d , hogy tojást is szokott ! ezt latja a dolgozat helyén : „ B á r c s a k ( K o v á c s Ilona). árulni ? —- Igen. 3. Ugye a tojás töré | fenn lennék m á r . "
1927.
május
Napsugár
29.
13. oldal
Zupi számtanból javit. Nézzük csak, hogy csinálja Z u p i a házi számtani feladatát: Csekélység. Csak egy ~' példa volna feladva ? No hát ezt megcsinál íuk szemkápraztatóan. Hát kezdjük: „Kezdet ben vala a tizedes tört osztása tizedes törttel. 13.7-ben a 1.8 m e g van, megvan ?
13.7-ben a tizen nyolc megvan 9 szer és marad? Tyüh hisz.' rnég maradni is szo kott v a l a m i .
;
N o nézze m e g az ember ezt a legyet, hogy idemászott. Ke furt fiiege, nem értesz te i l y e n m a g i s t u d o mányhoz. M a j d elmégy, ha tintát cseppentek a potrohodra. 13*7- ben a 1.8?? M e g v a n benne?
Mostanában olyan álmos vagyok m i n d i g . Hja a tavaszi levegö ? M e g k i is merültem már egy kicsit.
A teremburáját en nek azosztásnak, m i n d járt. zétosztom az egész füzetet. Biztos n y o m dahiha ez az 1.8. Meg van benne 9 szer es marad egy kijelölt, d végre nem hajtott osz tás. Slusz p l u s z !
1
U g y - t r e p ü l s z ? Juj, de k i fog ez k a p n i anyucijától hogy benníázta a potrohá . Kijár e^y pár d ics Hány szor is van 1 3 7 - b - n az 1 - 8 ? ? ?
Virgács Z u p i nem nem hagyja magát be kapni. Nyomdahiba miatt menj k tönkre ? Beosztom magamat a párnák közé. M e g va- $ gyok bennük egyszer i § es mar d egy példa holnapra. J o j c i k á t .
Nagy Laci persze udna, hogy hányszor. Legyen buldog vele NtMi bánom oda irok kilencet. J *>n a m i jö i . Szeri be néztem én mar n i g y o t b vészedéi i ekk fl is.
^
Viszket a fejem. Még j t ó b b agyvérzést kapok gy ilyen buta pelda matt. Viszket, v szket, j k U s é g nem fér hozzá. Z u p i kíméld m a g a d ! !
Ne légy gonosz!
I
Ne l é g y gonosz, bajt cselekvő, Elárulhat erdo, m e z ő ; Felhötúlról h e g y - v ö l g y ö n át Isten szeme mindent meglát.
14.
Napsugár
oldal
Találós kérdés. Egy dologkerülő összeszűrte egyszer a levet a rossz szellemmel. A z azt m o n d t a neki : — Gyere velem, én egy hídhoz vezet lek é s ígérem, h o g y ahányszor átmész a hídon, m i n d a n n y i s z o r megduplázódik a zsebedben a pénz, de mindenkor, ha v i s z szafelé mész, 2 4 fillért be kell d o b n o d a folyóba. — Akárhányszor mehetek aztán a h i d o n á t ? — kérdezte az ember. — Igen, akár ítéletnapig é s m i n d e n k o r megduplázódik a zsebedben a pénz, de el ne m u l a s z d visszamenet m i n d i g a 24 fillért a vízbe d o b n i . B o l d o g volt a dologkerülő és már d ú s g a z d a g embernek álmodta magát. I g y m u n k a nélkül vagyont szerezni, ez volt m i n d i g is a vágya. Sietett tehát át a h i d o n és t ú l o d a l t nagy örömére, tényleg azt tapasztalta, hogy pénze megkétszereződött. Visszefelé menet tehát (d-s örömest be dobta a folyóba a kötelező 24 fillért. U j r a átment és megint kétszer a n n y i pénzt vehetett k i a zsebéből. M i l y e n nagy volt azonban a keserűsége, m i k o r a harmadik átkelés után visszajövet e g . árva fillér sem maradt a zsebében. Sirva ment haza Csak látSzólag volt jó ajánlat. d e alapjában véve csúfosan r á szedték N e a k a r o m senki m u n k a nélkül pénzt szerezni Nincs áldás azon Vajjon hány fillér volt a zsebében, m i kor először átment ? ?
— Mi a különbség villany és villám között ? — Az, hogy a villámért nem kell fizetni.
1927. május 15
A keresztapuka: H o g y lehet az te Fickó, hiszen 4 testvéred van é s csak két almát kérsz ?
Fickó: Hát Julisnak n e m szabad, mert tegnap elrontotta a gyomrát, P e r n e k n e m aduk, Jancsinak úgysem kell, Fritzi n e m kap, —- nekem m e g elegendő két alma. — — gyok. — — hogy
Miért verted el a P a l i t ? Mert azt m o n d t a , h o g y naplopó v a Miért n e m jöttél panaszra hozzám ? M e r t a k k o r talán beigazolódott volna, igaza v a n .
Figyelem pajtikák ! B o l d o g a n Köszöntünk benneteket é s l e p lezetlen örömmel adjuk t u d t o t o k r a , h o g y a megígért k i t ü n t e t é s e k — szere tetünk jelképei — elkészültek. Itt közöljük azoknak a névsorát, aki< előfizetőket szereztek és akiknek m á r e l kültük a jelvényeket. H a június 5 i g v a l a k i nem kapta m e g , vagy neve nem sze repel az alanti névsorban, jelenkezzek. Adler M a r g i t é s L i l i k e , Csiba L a c , Csiba Lali H -iruler L iszló, K r xner Edit, L u n g T Miklós, Messinger M a ^ a, M i k u le^z J n ö , N * g y László, Schuit/ Füiöp, Siir o n Ákos S ern A n d o r , S z a b ó István! Viseljetek b ü n k é n a kek s z a l a g ' s c s i l lagonat, köszönjük fáradozástokat és példátokat kövesse még sok-sok pajtika !
j i
t
t
1. Fischer Ernő.
r
rRR i
2. Ladocsy Margit.
LL1 4. Gödavszky János, Ki ez ?
3. Riszdorfer F e r i .
e s r n o•• ó t • P
f d á
1
5. Szuchovszky Ernő.
Lábam nincsen mégis járok, Néha napján meg-meg állok, Mikor alszol én nem alszom, Ütök pedig nem haragszom, Van testvérem kicsiny, nagy is, Ruhám kopot, aranyos is, Otthon vagyok minden házba', Kis hunyhóba', palotába'. (Mi e z ? ) A mult számban közöli rejtvények helyes megfejtése e z : 1. Szekfű, 2
9
4
7
5
3
6
1
8
3
h
a
t
1
9
0
4. Gomba, 5. Kínpad, 6. Pest, párt, pont.
Helyes megfejtéseket küldtek be: Rajos László, Fischer Ernő, Maver Jenő, Bocz At tila, Stern Andor, Dudás "Erzsike, Adler Mar git és Lilike, Mikula Jenő, a S t h y - i pajtikák, Tóth Lajos és Laci, Köváry nrtor. KKin Imre, Schulcz Fülöp, Lurgcr Miklós, SebelU József, Vlcsek Feri, Rotter Sándor, Majthényi Teréz és Laci. Darázs Ilona és La os, Stern Kató, Terka és Klári, Riszdorfer Fe-i, Gö davszky Jancsi, Ir.cédy Lajos, Benkő Laci, Kőrös Kálmán, Lóvinger Jenő, Mészáros Zsolt, Schwartz Zolfán, Vizváry Vilmos, Tóthkárolyi Viola.
Jutalomkönyvet kapott: Mészáros Zsolt.
Bernjeid Ernő: Gratulálok a linóleum met szetedhez. Egé.-z ügyes kísérlet. A tárgy is jól van megv ilasztva, tómór formák, kevés fehér felület. Nem baj, hogy a „Tapsiiüles nyuszika" könyvéből vetted ki a mi.itat, de próbálj idő vel ö-áll > terveket is készítem. A hálteret máskor jobban mélyíteni keil. Tovabti pró báidat is csak küld el. Alkalom adtán hoz zuk majd őket a Napsugárban. írj, ha vala milyen kételyed van. Szervusz. — Gödavszky Jancsi: Elbeszélésed ügyes, de nem közöl jük, mert az ilyen diák, akiről írtál, nem ér demli meg, hogy mások is < lvassák a törté netét. — Stern Andor: Előre is örülök a meg hívásnak. Buzgalmadért igen megdicsérlek! Szervusz! — Vései Imi: Latod kis pajtikám, így már szeretlek! Légy hűséges a Napsu gárhoz, mert megtanít téged sok szépre és gazdagabb, jobb lesz tőle a lelked. Tanulj szorgalmasan és okozz örömet azoknak. aki*, téged szeretnek. — Adler Margit és Lilike: Ne Lgy tiF elmetlen Margitkám, nagyon sok rejbény vár ám közlésre! a j d sorra kerül a tied i s ! — Endrejfy Zoltán: T e írtad azt a v. rset ? Igen kedves. Írd meg, hegy csi náltad! — Tóth Lajos és Laci: Igen ügyesen irtad meg az alma-tréfát írj máskor is, de inkább olyant, amit magad találsz ki. — Osztényi Margit: Versikédnek n ég egy kicsit keil várnia, mert másoknak a régebbi versi i jönnek elő zör sorra. Türelem 'ózsát és si kert teem ! — Köváry Andor: Örülök, hogy beálltai te is a pajtikák közé, és mindjárt meg is fejtetted a rejtvényeket. Legyél hű barátja a Napsugárnak. — Schulcz Fülöp: Rejtvényeid igen nehéz a kis pajtikáknak! — Lumer Miklós: Jól van pajti! Derék fiú vagy! Üdvözletedet átadom a pajtikáknak. — Sebidla József: Ravasz rejtvényeid vannak! Viccedet felhasználjuk - -Vlcsek Feri: Ügyes uyerek vagv, de a rejtvényed hib£s ! — Benkő Laci: Piutv és Zupi igen köszönik az érdek lődést! — "Harmos Mártika és Fickó: Hogy tetszttt a diákdélután! Hallom, hogy a Fickó félt a vetítőgéptől! Írd meg a Napsugárnak. — Schuhirtz Zoltán: Bemutatkozásod igen ügyes! Szeretnélek ismerni. Bátor pajtika le hetsz! írj! — A többi levélre a jövő szambán! v
1
?
í, í;
Napsugár
16. oldal
Jenő
elismerten legjobbak!
szerzett cí^y új pajtikát.
J Lunger Miklós is szerzett egy új előfizetőt. Adlcr Margit és Lilike szintén egy új előfizetőt.
május 2<>
Roedl-féle tinták
Kitüntetés. Mikulec
1927.
Mindennemű tinták 1 inia különlegességek. Szikes tinták. Iskolai goinbfestékei;. Kiválóan finom folyékony kihúzó tusok (fekete és 26 mas spinben).
szereztek
Kinevezzük őket a „Napsugár" egycsillagos pajtikájának.
„ P L A S T E L L
x
A "
mintázó anyag.
F.
c ) i : i> i .
R
tinták, tusok, pecsétviaszkok, művészeti festékek g y á r a VII.,
Sternberkova 15-
Alapíttatott 1861. Vezérképviselet:
—
Telefon 21783.
G a n g Adolf, L e v i c e .
Poléáristák!
Ottó, É a , Anna, Ede, Siesselek, gyertek ide ! Kell e rajztomb? Kell-e tinta? Hat ceruza? F e s t é k ? I r k a ? H o g y h a i g ^ n : siessetek. A V i r r a d a t b a mi-nrtck 1
A l k a l m i v é t e l ! Mí# a csekély készlet tart, 2 0 l a p o s finom rajzpapírból készült IV. számú r a j z t ö m b ö k 7 c k - e r t kapha tók a Virradat könyvesboltban.
M
'
S
U
Í
r
Megjelenik havonként
L osztályú gimnazisták! Szürke papírból készült 20 lapos gimnáziumi rajztömbök darabonkint 4 koronáért kap hatók a „Virradat" könyvkeres kedésben, K o m á r o m , Jókai-u. 5.
C s a k míg a csekély készlet tart!
Á
R
kétszer.
Felelős s z e r k e s z t ő : S e i d l S á n d o r t a r á r . Bratislava, G y u r i k o v i c s - u t c a 4. Szerkesztők :
H a r m o s K á r o l y festőművész, Komárno, D r . B o r k a G é z a tanár, Komárno. Kiadóhivatal : Komárno, J ó k a i - u . 5. Kiadásért felelős : Neuhauser Jenő, Komárno.
Előfizetési á r a : egész évre 36 Ké, félévre 18
Kl,
negyedévre 9 K c ,
Nyomja a Virradat-könyvnyotnda, Komárno.
Szép Mind Hogy Édes Mily
Itt ez a sok virág, Kiskertemben s z e d t e m : Anyám levenapján E z a sok szép v i r á g Beszéljen helyettem.
szine, illata csak azt hirdeti, az én kis szivem anyuskámat forrón s z e r e t i !
A levél lehullik, A virág e l h e r v a d : De a szeretetem J ó anyuskám iránt Örökre megmarad.
B4
2. oldal
Napsugár
1927.
JUNIUS
12
Halálugrás repülőgépről Ha berreg felettünk a repülőgép, ér ten kémleltem a fényjelzőket, amelyek deklődve, csodálkozva követi tekintetünk. éjszaka a repülöirányt jelzik. Hasztalan Mégis csak nagy dolog e z : repülni. A Fél kilenc órakor motorom rendetlenül madár, a lepke, a még úgy termett, hogy ; kezdett működni, mire a tartalékmotort meg sem kellett azt tanulnia. Az ember kapcsoltam be. E b b e n a pillanatban 1500 azonban csak sok fáradsággal leshette méter magasságban voltam. Ugyanekkor el a madár es egyéb repülő állatok szörnyűködve állapítottam meg, hogy ügyességét. Mennyi pénzbe, mennyi élet már csak 20 percnyi repülésre elegendő áldozatba került, amíg idáig jutott. S benzinem van. Mult az idő, de sehol most túlszárnyalja kitartásával, gyorsa semmiféle nyilas a sürii ködkárpitban. ságával a büszke sast, a sebes szárnyú Hátranyúltam, hogy kinyissam a posta fecskét, sőt a m e s t e r t o r n á s z t : a bukládát. Ki akartam hajigálni a csomago fences galambot is. Repülőgépek ívelik kat, hogy a gép terhén könnyítsék. Meg át az országhatárokat, léghajó siklik át tűzre is kellett számitanom, ha szeren a széles ó c e á n o k o n . Pedig nem tréfa csétlenség ér. Legalább a csomagok ma ma sem a repülés. Minden léghajós radjanak épségben. Valaki majd rájuk mellett ott ül sötéten, mogorván rendes talál. De képtelen voltam a láda zárjá k i s é r ö j e : a halál, Egy kis géphiba, egy hoz férkőzni. K é s ő b b beláttam, hogy hirtelen légvonat, vagy a tartós köd erre nincs is szükség. Benzinem mái veszte lehet a gépnek és a benne ülők annyira megcsappant, hogy tűztől nem nek. kellett félnem. Erre aztán feljebb emel kedtem. Igen érdekes történetet mesél léghajós Néhány méter emelkedés után erős élményeiről egy amerikai pilóta Captain fénnyjel ötlött s z e m e m b e ; az első fény (olv. Kaptén) Lindbergh. Négyszer úgy jel kétórás repülésem óta. Azonnal le járt, hogy le kellett ugornia gépéről, ereszkedtem vagy 800 méterre. Volt n é ilyenkor repülőernyőjét feszítette ki és hány fénybombám, ezt egyik ejtőer mindig szerencsésen földet ért. Negye nyőmre kötve ledobtam. A fénybombák dik repülése azonban majdnem életébe automatikusan gyuladnak meg. De a került. E z t az éleményét mesélem el sürii ködben hiábavaló volt ez a kí nektek is. Azaz jobb. ha őt magát be sérlet. széltetem. Már csak 7 percre való benzinem „ P ó s t a g é p e n ültem — írja Lindbergh volt. Ismét fényfelhőt láttam. A bizton s Chicago (olv. C s i k é g o ) felé röpül ság kedvéért egyre emelkedve az ellen tem. Sötét köd volt előttem, alattam. kező irányban repültem tovább. Éppen Iránytűmmel tájékozódtam. Igy tartott ez négyezer méter magasságban lehettem, esti negyed nyolc óráig, amikor vilá amikor elhallgatott a motor. Most már g o s s á g o t észleltem magam alatt. B i z o semmi értelme sem volt a további p r ó nyos, hogy valami város fénye. De fo bálkozásnak. Kikászolódtam a gépemből, galmam sem volt már arról, hol lehettem. felálltam az ülés szélére és alámerültem T ö b b s z ö r szálltam le a ködfelhök alsó a sötét mélységbe. Vagy 100 méteres foszlásáig, amelyek számításom szerint esés után levettem a repülöernyö zárát, 8— 900 méter m a g a s s á g b a n lebegtek a mire a Jovingern (az ernyöfajta neve) föld felett. Fönt tiszta volt a levegő és szabályszerűen kifeszült. Lassan lebegtem a csillagok ragyogtak. Vagy 25 percig a néma és sötét légürben lefelé. Majd bolyongtam igy a magas bizonytalanság ledobtam egy fénybombát, amely rende ban. Aztán egy merész elhatározással sen elrobbant. Egyszerre csak motornyugat felé vettem az irányt. Biztos akar zúgást hallok a fülem mellett. A fény tam lenni abban, hogy ne kerüljek a bomba világánál szörnyűködve látom, Michigan (olv. Micsigén) tó fölé. Feszül
1927. június 12.
Napsugár
hogy saját gépem felém száguld. Elfe lejtettem leállítani a kapcsolatot. Már azon voltam, hogy meggyorsítom az esésemet, amikor a rémes gépmadár még elég távol tőlem, hirtelenül egyet fordult. Mintha láthatatlan kéz vezette volna, úgy keringett körülöttem körülbelül mérföldnyi átmérőjű csigavonalban, mint a r a g a d o z ó madár tehetetlen áldozata körül, Összesen öt körfordulatot szám láltam meg. De aztán eltűnt a gép sze meim elől hirtelenül alámerült a sürü ködben. Újból lehajigáltam egy világító bombát, de ez is csütörtököt mondott. Egyre mélyebbre sülyedtem a feneketlenségbe. Felvontam lábaimat s arcom elé tartot tam a két kezem. Hátha bokorba, tüs kés drótba vagy efélébe zuhanok — le galább a szememet, arcomat ne érje baj. Egyszerre meglátom magam alatt a talajt. A következő pillanatban már egy rozs földön találom magam. Hála az égnek sértetlenül. Hónain alá kaptam repülőernyőmet s kiutat kerestem a rozsból, amely a fejem fölé ért. Nemsokára kocsinyomra akadtam. Kezdtem követni s alig egy negyedóra múlva már egy farm nál (tanya) voltam. Ahogy odaérek, éppen egy autó áll meg előtte. Abban a h i szemben, hogy megtalálták a gépem roncsait, a kocsihoz szaladok. De a benne ülök már távolról kiáltják, nem hallottam-e repülőgépet lezuhanni. T a gadó választ adtam s megjegyeztem, hogy én vagyok a kérdéses gép pilótája. Az automobilos emberek talán bolond nak tartottak, mert kikacagták bemutat kozásomat. Csak mikor orruk elé tar tottam az ernyőt, hittek szavamnak. Be mentem a farínba s amint Chicagóba akartam telefonálni, csengetett a szom szédos farm gazdája s jelentette, hogy közvetlen a háza mellett lezuhant egy postagép. A roncs mellett ott vannak a csomagok. „A pilóta holttestét azonban nem találtuk sehol," panaszkodott a tarmer. Hála Istennek! mondottam és elindultam a lezuhant géphez.
! i
I i i i I '
3. oldal
Ica, Mica, meg a cica. De szép v a g y cícuskóm, Szelíd é s hófehér: J ó v o l n a fogadra Egy-két kicsi e g é r ? Ha egeret akarsz, Fogj m a g a d n a k szépen ' Akkor lejei is kapsz Aranyos csészében'
Aki nyaralni megy, aki haza megy, aki más hol lesz a vakációban, az
egv
levelezőlapra
irja fel ezt:
„Tek. Kiadóhivatal, a nyáron a Napsugarat erre a címre tessék nekem küldeni: Tisztelettel: (Eddig erre a cimre járt:
)
i
i
Napsugár
4. oldal
A (Folytatás) •
k i s
1927. június 12
b e t e g . Játszuk el mi is. (Belekiált Ili fülébe Mi az, mi a z ? Beteg v a g y ? I l i : A , dehogy! Beteg v a g y o k ! M a r i : J a ? Azt hittem beteg vagy (Nevetnek.)
M a r i : És mennyi játék van b e n n e ! Ezt a verset már tudom i s : ( E l m o n d j a a 2. szám „Napsugár"-versének 1. szakát.) I l i : Ezt én is megtanulom. IV. J E L E N E T . M a r i : T e , és hogy mennyit mulatunk a Prutyi-Zupin, hát az rém j ó ! T u d o d (Mama mindenféle etlényt. dézsát h az két stramm kölyök. Mindenféle mókát Doktor kezében nagy lepedő, szájába csinálnak, de annyit kell nevetni n e k i k ! nagy kés.) Itt van a képük. Nézd ez a Prutyi, ez M a m a : Itt vagy M a r i k a ? Mostfogji meg a Zupi. . megoperálni az Ilikét. Ili : (felül) Jó alakok. I l i : (vidáman) E n g e m ? M i n e k ? Nim M a r i : Aztán mennyi a vicc benne ! énnekem semmi b a j o m ! T e itt van egy vicc. Most az egész iskola D o k t o r : (elejti a lepedőt) Micsoda ezzel van tele. Nesze fogd a kezedbe ezt (kiejti a kést a szájából) Mutasd a pi; a lapot, te leszel az egyik süket, én meg z u s o d a t ? A nyelvedet! A torkodat! a másik és eljátszuk ezt a viccet. (Elmegy még ilyet nem láttam ! Semmi baja. az ágytól, visszajön, belekiált Ili fülébe) M a m a : (elejti az edényeket) Jé, h Hova, h o v a ? Horgászni? ez hogy lehet? I l i : (belekiált Mari fülébe) Á, dehogy! D o k t o r : Nem fáj a fejed ? Horgászni ! I l i : Á, dehogy fáj ! M a r i : J a ? Már azt hittem, hogy hor D o k t o r : T o r k o d , tüdőd, májad, ves gászni? velőd ? I l i : (nagyot nevet.) I l i : Á, dehogy fáj ! M a r i : T u d o d most ennek a mintájára D o k t o r : E z c s o d a ! Ilyen még ne mi is igy csinálunk az iskolában egy fordult elő a praxisomban ! De hát mit mással. Ha találkozunk a korzón, rákiál mult el e g y s z e r r e ? tunk egymásra: Hova, h o v a ? Korzózni? M a r i : Olvastuk kérem a Napsugár Á, d e h o g y ! K o r z ó z n i ! — J a ? Azt és elfelejtette a betegségét. hittem, k o r z ó z n i ! — Annyit nevetünk.
1927.
mnius
12.
Napsugár
D o k t o r : Hadd látom azt az új orvos ságot. (Kezébe vesz egyet) M a m a : Hadd nézem én i s ! Nahát ez nagyszerű! Ezt az orvosságot ezentúl mindig háznál tartjuk! D o k t o r : Én meg ezt írom fel minden betegemnek a receptjére. M i n d : (A Napsugarat lobogtatva éne kelik :) A Napsugár vidámmá tesz, A Napsugár meggyógyít. Minden bajodra lelsz te ott Biztosan ható gyógyírt. Doktor: (a közönséghez) Ajánlom kérem, hogy Önök is vegyenek be ebből az o r v o s s á g b ó l .
Bodri meg a Fajankó.
5. oldal.
Saroklabda. (Corner b a l l . )
A játszóhelyen egy négyszög rajzo landó, melynek oldalai 8—10 méter mé retűek ; ez egy középvonallal felezendő. A távolabb eső sarkokba egy kis négy szög jelölendő, úgy, hogy mindegyik fél részén két ilyen sarok lesz. Legjobb, ha 10 10 játékos van. A játszók két egyenlő pártra oszlanak, mindegyik a játékterűlet egyik felét fog lalja el és a szemben lévő terület sar kaiba két kapust állít. A játék lényege a labdát a szemben álló párt játékosainak fejei felett a sar kokban álló kapusok egyikéhez dobni. Játékszabályok: A játszók nem kötelesek egy helyben állani, hanem ügyelnek arra, hogy az el-
! leniéitől d o b o t t labdát, mielőtt a sarok ban álló kapushoz juthatna, elfogják. Egyúttal arra törekszenek, hogy a szem ben álló fel fejei felett a labda saját kapusukhoz jusson. Egyik játékosnak sem szabad a középen húzott felező vo; nalon át az ellenfél területére lépni. A j kapusnak a sarokba rajzolt négyszögből kilépni nem szabad. Áz ily módon el! fogott labda nem számit. Az ellenfélnek a kapuba lepni nem szabad. Ha a kapus (Halló P a j t i k á k ! K i tud ehhez a kép a labdát elfogja, azonnal visszadobja az hez kis versikét vagy mesét irni ? A leg ellenfel feje felett, saját pártjának, az a ügyesebb pályamunkát közölni fogjuk a másik parinak egy gólt számit. Napsugárban).
6.
Napsugár
oldal
Bánatország. (Biró B. Kata.)
Van egy ország valahol messze, he gyek mögött, szürke ködbe veszve. K ö röskörül hegyóriások védik, a völgyek mélyén csillogó tavak játszanak b ú j ó c s kát a napfénnyel és a falvak úgy alusz nak elszórva az ország belsejében, hegy óriások tövén, mint nyári pipacsok a hullámzó buzatengerben. Minden vidám, nevető képet mutat, ezernyi pacsirta emelkedik dalán a magasba, az erdőben víg nótát fütyülnek rigók és az ország népe mégis ö r ö k ö s , hallgatag s z o m o r ú ságba van merülve. Úgy is hívják az országot, hogy a „Bánat o r s z á g a " . Történt egyszer régen, tán száz évvel ezelőtt, hogy a királyfi, a hetedhétor s z á g r a s z ó l ó , híres vitéz, vadászni indult a sötét hegyóriások erdeibe. Szülei i n tették, hogy ne menjen egyedül, vigye magával néhány jó katonáját, de ö nem hallgatott rájuk. Pedig mindenki tudta az országban, hogy az erdőkben nemrég egy veszedelmes varázsló jelent meg és azt állította, hogy kivüle senkinek sem szabad a hegyek erdeiben vadászni, mert különben nagy veszély fenyegeti az or szágot. Bendegúz királyfi azonban a f i gyelmeztetések dacára is nekivágott az útnak. Vállán kipróbált jó puskája, olda lán éles kardja, tarisznyájában hamuban sütött p o g á c s a és az ajkán ezernyi s z e b b nél-szebb nóta. A nép Nótás királyfinak is hívta, mert senki sem énekelt olyan szépen az országban és senki sem tu dott a n n y i . nótát, mint ö. Ment, mendegélt befelé az erdők m é lyébe. A fák mind sűrűbbek lettek, a kék ég már csak kis foltként tűnt elő itt-ott a lombokon keresztül es az út mind járatlanabb lett. Félelmetes félho mály uralkodott, amerre ment és az er dők csendjét csak az ö léptei és az ö dalai törték meg. Egyszer csak előtte termett a varázsló. A ruhája nehéz aranysujtással hímezve, a szemei parancsolóak és a kezében va rázsbot. — Bendegúz királyfi nem ijedt meg tőle. Lekapta a puskát a válláról, célzott és lőtt. De íme ! A varázsló to-
1927. junius 12
vábbra is ott állt előtte sértetlenül, mert a golyó átment a mellén mintha levegő ből lett volna. A mi derék királyfink nem c s o d á l k o z o t t ezen sokáig, hanem kirántotta a kardját és lépést tett a va rázsló felé. T o v á b b azonban nem tudott menni, mert az öreg felemelte a kezét, ö pedig, hintha gyökeret vert volna a lába, mozdulni sem tunott. - - Látom, hogy kemény vitéz vagy, Bendegúz ! — szólt a varázsló. Be merted tenni a lábad az én birodal mamba és tőlem magamtól sem ijedtél meg. Vissza engedlek szüléidhez, de büntetlenül nem maradhatsz ! Elveszem tőled és népedtől a nótákat, hogy or szágodban csak rigófüttyöt és pacsirta szót lehessen hallani. Azzal eltűnt a királyfi szeme elöl. Bendegúz vitéz elnevette magát és n ó tára akart gyútani, de hiába nyitogatta a száját, csak rekedt hangok törtek elő a torkából és egy dalnak a szövegére sem emlékezett vissza. Bizony elment a kedve a nevetéstől és nagybúsan elindult hazafelé. A falvakban, a m e r r e ment, hiába kér ték az emberek, hogy : Nótás királyfi, dalolj nekünk valami szépet ! Ö csak szomorúan csóválta a fejét és ballagott tovább. Nagy bánat borult az országra, mikor a királyi palota előtt kidobolták, hogy az erdő gonosz varázslója elrabolta a nótákat a királyfi ajkáról. G y á s z l o b o g ó kat tűztek ki a házak o r m á r a és keser vesen megsiratták a nótákat. (Folyt, köv.)
Kitüntetések. T A K Á C S L R X S I e l ő f i z e t ő t , ANDR1K A R A N K A 2 előfizetőt, S T K R N A N DOR, S I N G E K MIKSA, CSIBA LACI es L A L I 1 előfizetőt szereztek. Meg kapjak a kitüntető jelvényt a N a p sugártól. Külön megdicsérjük a S A I I Y - i p a j tikákat, akik egyszerre 3 új pajtiká val erősítették a N a p s u g á r t á b o r á t .
